A NAGYKANIZSAI BATTHYÁNY LAJOS GIMNÁZIUM ÉVKÖNYVE A ES TANÉVRŐL

A NAGYKANIZSAI BATTHYÁNY LAJOS GIMNÁZIUM

ÉVKÖNYVE

A 2016—2017-ES TANÉVRŐL

1

Szerkesztette: Tislérné Tóth Zsuzsanna igazgatóhelyettes

Fotók: Kepe Tiborné Magyar Klára Csepreghy Attila Tislérné Tóth Zsuzsanna Alexa Péter Szabó Zsolt Horváth Márton (11. D) Krasznai Kristóf (11. D)

Borítóterv: Tulok József Kiadja: Batthyány Lajos Gimnázium igazgatósága

Felelős kiadó: Balogh László igazgató

A szerkesztés lezárult: 2017. július 31-én

Megjelent 1000 példányban

Nyomdai munkálatok: Kanizsai Papír-Nyomda Kft, Nagykanizsa Felelős vezető: Ifj. Brenner Árpád

2

TARTALOMJEGYZÉK Bevezető ................................................................................................................................5 Tanulmányi statisztika ..........................................................................................................7 Akikre büszkék vagyunk ......................................................................................................9 Kitűnő tanulmányi eredményt elért tanulók ......................................................................10 Jeles tanulmányi eredményt elért tanulók..........................................................................12 Országos jelentőségű tanulmányi versenyeken eredményt elért tanulók........................ 15 Csapatversenyeken elért országos eredmények ...............................................................17 Legfontosabb regionális és megyei szintű tanulmányi versenyeredmények .................. 18 Büszkeségeink a sport területén ........................................................................................23 Kulturális életünk ................................................................................................................ 24 Kiváló tanulóink dicsőségtablója ......................................................................................25 A tanári kar .......................................................................................................................... 30 Ügyviteli és technikai dolgozók .........................................................................................32 Az iskola tanulói ................................................................................................................. 33 Gyászolunk és emlékezünk .................................................................................................42 Ünnepek, szavak, gondolatok ............................................................................................44 Gyorsuló nyarak.................................................................................................................. 44 Könnyedén szállj fölfelé! ....................................................................................................47 Apróságokban a lényeget ..................................................................................................50 Vándor vagy… .................................................................................................................... 51 „Azt mondd meg nékem, hol lesz majd lakóhelyünk!” ......................................................53 „Mi mindig búcsúzunk.” ..................................................................................................... 54 A CSITT! füzet és szerkesztőinek rövid története .............................................................55 Emlékfáklyák csillaghullásnak idejéből ..............................................................................57 A csend árnyékában ........................................................................................................... 62 Világjáró batthyánysok ....................................................................................................... 67 Az orosz kapcsolat ....................................................................................................67 Határtalanul emlékeztünk ..........................................................................................68 Kárpátalján - határtalanul ..........................................................................................70 Batthyánysok projekthete Bad Marienbergben .......................................................71 Sítáborozni jó ............................................................................................................. 72 Welcome to England! .................................................................................................73 Lengyelország – az izgalom, a borzalom, a csoda ....................................................75 O sole mio... ............................................................................................................... 78 SÉTA a BLG-ben ................................................................................................................. 80 Érettségi dolgozat ............................................................................................................... 82 Pelikán ünnep ...................................................................................................................... 83 Erdei iskola .......................................................................................................................... 84 Öreg/örökdiák-találkozó ..................................................................................................... 86 Szeniorok iskolája ............................................................................................................... 87 BLG-ből Cambridge-be ....................................................................................................... 88 Hogy vagy, Peti? ................................................................................................................. 93 Informatikusaink tollából ....................................................................................................96 A Batthyány Lajos Gimnázium munkarendje .....................................................................98 A Szülői Munkaközösség vezetősége és a Batthyány Középiskoláért Alapítvány kuratóriuma ..................................................................................................... 100 Osztályfotók ...................................................................................................................... 101 Képek innen-onnan, erről-arról ........................................................................................ 114 3

4

Kedves Batthyánysok!

Mi az időt tanévekben mérjük. Ismét elmúlt egy újabb, amely más volt, mint az előzők, de nálunk telt: ezért a mi közös batthyánys tanévünkről szeretnék szólni. A bölcsektől tanultam egy tételmondatot: ”Ahol szeretnek, ott vagy otthon.” Ez természetesen elsősorban a család lehet, de néha, jó esetben, az iskola is be tud segíteni – a „jó iskola”… Mi ilyen jó iskola szeretnénk lenni: ahol szeretnek. S ahol Te is szeretsz létezni (persze nem a vakáció idején…). Ha valakinek az iskolájában nincs szeretet, az nincs otthon benne. Akkor sem, ha hivatalosan oda van bejegyezve. Sok benne az ismerős, a megszokott, de nincs otthon benne… Otthon lenni azt jelenti, hogy visszamenni lényünk igazi és egyetlen valóságos állapotába: a szeretetbe. Az ember idegenként élhet az iskolájában is, ha nem szeretik. Remélem, ez a rossz élmény minél kevesebbeknek adatik meg a mi iskolánkban. Az ember igazi otthona, iskolája, hazája a szeretetben van. Minden más helyen számkivetett. A Batthyány Lajos Gimnázium, a „mi iskolánk” 2016/2017-es tanévében a legbüszkébb arra vagyok, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériuma és az Új Nemzedék Központ a Nemzeti Tehetség Program keretében „Minősített Tehetséggondozó Műhely” címet adományozott számunkra 5 év időtartamra. Ezt a finanszírozási előnyökkel is járó címet az országban 38 patinás köznevelési – közoktatási intézmény kapta meg, köztük mi, a BLG is. Ez mindannyiunk érdeme: diáké, tanáré, dolgozóé. Gratulálunk magunknak, és legyünk büszkék az elismerésre! Magyarázza ezt a nálunk folyó tehetséggondozó munka és az eredmények. Büszke vagyok kiváló OKTV és egyéb országos tanulmányi, kulturális és sport eredményünkre. Csak egy példa: a város az összes iskolájából 120 országos szintű versenyeredményt díjazott külön a tanév végén, ebből 54 batthyánys diák volt. Ennek persze így is kell lennie – szoktuk mondani… De vegyük egy kimeneti mutatónkat – mivel az egyetemi -főiskolai továbbtanulásra képezünk, ezért ez nagyon fontos mérő: a BLG 180 végzős diákja hét osztályban 186 emelt szintű érettségi vizsgát tett az idén. Igen, az idén 4,37 volt az iskolánk tanulmányi átlaga. Az osztályaink tanulmányi „TOP”listáján a tanulmányi átlagok sorrendjében: 1. 5.A 4,90, 2. 6.A 4,77, 3. 11.A 4,70, 4-5. 8.A és 12.D 4,61, 6.12.A 4,59, … , 26) 12.C 3,99. Néhány érdekesség a friss statisztikánkból: Az idén 26 osztályunkba 725 diákunk járt (jövőre 24 osztályunk lesz). Jellemző tantárgyi átlag: magyar nyelv és irodalom 4,54, történelem 4,22, matematika 3,97, magatartás 4,69, szorgalom 4,38. A bukások száma 6, de reménykedünk a javításban. A hiányzási átlagunk, sajnos, nagyon magas: 71 óra/fő (kb. 2 hétre való tanórának felel meg!). Viszont 105 kitűnőnk volt, s a legalább jeles rendűek létszáma az iskolánk diákjainak egyharmada. Iskolánk érettségi átlaga 4,53 volt az idén, ebből az emelt szintű érettségi átlaga 4,83!! Eredményeink összessége csapatmunka eredője: benne van diák – tanár – szülő. Köszönet érte mindenkinek! De hadd gratuláljak most két kollégámnak különösen: Erdősné Németh Ágnes tanárnő a Graphisoft Alapítvány „A Magyar Matematika Oktatásáért” díját kapta meg, Piriti János kolléga pedig Ericsson-díjat kapott a „A fizika népszerűsítéséért”. Örülök, hogy nálunk nem csak szlogen, hogy: „Akkreditált Tehetségpont”, „Európai Tehetségpont”, „Örökös Ökoiskola” és most már „Minősített Tehetséggondozó Műhely” vagyunk! 5

2017. január 1-jétől immár nem csak a fenntartónk, de a működtetőnk is az állam a Nagykanizsai Tankerületen keresztül. Higgyék el, kedves Szülők, a finanszírozásunk így is stabil lábakon áll. Diák, Kolléga is ugyanezt kell, hogy érezze. Az iskolában is igaz, hogy a valóság nem adottság, hanem a mi művünk. Azaz a körülöttünk lévő világ nem végleges adottság, hanem megváltoztatható. Így a világ csak félig adottság, és félig akarat, tehát a világ megváltoztatható! Ez minden pedagógia lényege, különösen a tehetséggondozó pedagógiáé. Én hiszek abban, hogy Ti, a BLG-be járók mind tehetségesek vagytok valamiben: van különleges képességetek. Csak nem mindig ismerjük fel – erről mindketten tehetünk: Diák – Tanár… Jó lenne szárnyakat adni nektek úgy, hogy közben boldogok maradjatok. Ez a mi közös munkánk az MTM-nek tekinthető BLG-ben… De koncentráljunk a nyárra is! Remélhetőleg kihasználtad bőséggel, volt sok örömöd benne. Figyeltél és ügyeltél az értékes tartalmakra. Annak örülök, hogy iskolánk is tudott felmutatni néhány tartalmas lehetőséget: így voltak diákjaink az I. világháború nyomában, matektáborban, rajztáborban, angol nyelvtanfolyamon, volt vízitáborunk, olasz utunk, kvíztábor és kaszói tábor… Persze tudom, sőt felszólítalak rá: az iskolán kívül is van élet, tartalmas élet… Iskolában és iskolán kívül töltődj, legyél élménygyűjtő! Majdnem két és fél hónapod volt arra, hogy: fogadd el, ami van – engedd el, ami volt – higgy abban, ami lesz!! Mielőtt elbocsátottunk Benneteket a vakációra, jóérzésünket fokoztuk még azzal is, hogy felidéztük az elmúlt tanév legfontosabb BLG-s eredményeit. Mindezek és lényeges történéseink megtalálhatók ebben az évkönyvünkben is. 156 felemlegethető kiváló eredményünk volt a tanévzárón, közülük 78 diákunkat szólítottam ki, a többiek az osztályfőnöküktől kapták meg a jutalmukat… Mindenki egy „BLGéniusz”-os pólót kapott legalább, mely iskolánk közös szellemiségére is figyelmeztet. Ezennel a 2016/2017-es tanévet véglegesen bezárom, és örömmel megnyitom a kezdődő 2017/2018-as közös évünket! Örüljetek, ismét mondom, örüljetek! „Ahol a Ti szívetek van, ott lesz a Ti kincsetek is!” Köszönet minden Diákunknak, Tanárunknak, Szülőnknek, segítőnknek-támogatónknak! Hajrá BLG! Balogh László igazgató

6

TANULMÁNYI STATISZTIKA

Létszámadatok Beiratkozott: Év közben kimaradt: Év közben jött: Év végi létszám:

728 tanuló 4 tanuló 1 tanuló 725 tanuló

8 osztályos gimnázium: 4- és 5-osztályos gimnázium: Összesen:

Fiú 116 179 295

Lány 123 307 430

Összesen 239 486 725

Mulasztás

Igazolt: Igazolatlan Átlag (óra/fő):

5-8. osztály 4644 2 37,77

9-12. osztály 47028 742 79,35

Összesen 51672 744 71,3

Tanulmányi eredmények Bukott: 1 tantárgyból 4 tanuló, két tantárgyból 1 tanuló.

Tantárgyi átlagok Magyar nyelv és irodalom Történelem Angol nyelv Német nyelv Francia nyelv Olasz nyelv Orosz nyelv Matematika Fizika Biológia Átlag

4,54 Kémia 4,22 Földrajz 4,47 Informatika 4,23 Filozófia 4,79 Emberismeret és etika 4,31 Ének-zene 4,13 Rajz 3,97 Művészetek 4,15 Testnevelés 4,09 Vizuális kultúra 4,37

3,90 4,03 4,75 4,59 4,94 4,46 4,97 4,93 4,49 4,75

Nyelvvizsgák száma: 309

7

Az osztályok tanulmányi sorrendje Helyezés 1. 2. 3. 4. 4. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15.

Osztály 5. A 6. A 11. A 8. A 12. D 12. A 7. A 11. E 9 .A 10. D 9. D 11. B 12. F 12. B 10. A

Átlag 4,90 4,77 4,70 4,61 4,61 4,59 4,55 4,51 4,50 4,48 4,46 4,45 4,40 4,37 4,34

Helyezés 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 22. 24. 25. 26.

Osztály 10. C 11. D 11. C 9. B 9. E 12. E 9. C 10. E 12. G 10. B 12. C

Átlag 4,27 4,23 4,20 4,18 4,17 4,14 4,10 4,10 4,08 4,00 3,99

Az érettségi vizsga eredményei Tantárgy

12. A 12. B 12. C 12. D 12. E 12.F 12.G átlag előre

Magyar nyelv és irodalom

4,67 4,80 4,93 4,92 5,00 4,57

hozott

4,55 4,66 4,75 4,81

4,35 4,09 4,29 4,56

4,96 4,77 5,00 4,63

4,76

2,78 4,00 5,00

4,58

Történelem Német nyelv Angol nyelv Francia nyelv Matematika Filozófia Fizika Kémia Biológia Földrajz Testnevelés Informatika Emberismeret, etika Gazdasági ismeretek Ének -zene Társadalomismeret

5,00 4,67 4,57 4,71 5,00 5,00 5,00 4,89 4,96 5,00 5,00 5,00 5,00 5,00 5,00

Osztályátlag Iskolaátlag (végzős): Iskolaátlag:

4,77 4,76 4,53 4,50

8

4,00

5,00 4,88 4,70

4,00 4,38 5,00 5,00

5,00 4,71

4,08

4,65 4,09 3,43 4,60 4,00 3,30

5,00 4,75 4,00

3,78 4,41 4,00 4,60 3,81 5,00 3,00 5,00 4,67

5,00

4,42 5,00 5,00

4,68 5,00 5,00 5,00

4,75

4,19

4,45

4,13 4,30 4,62 4,42

4,59 4,47 4,58 4,90 4,73 4,89 4,50 3,58 3,96 5,00 4,67 4,44 4,75 4,25 4,57 4,86 5,00 4,80 4,50 4,68 4,75 5,00 5,00 5,00 5,00 5,00 5,00 4,23

AKIKRE BÜSZKÉK VAGYUNK

A kitűnő tanulók száma: A jeles rendű tanulók száma:

102 137

Emlékláncot kapott: Horváth Lóránt (12.B) és Kardos Réka (12.B) Hámori Ágnes-irodalmi díjat kapott: Farkas Dóra (12.B) Tüskés Tibor-emlékdíjat kapott: Baj Bianka (12.B) Dr. Háncs Gábor-emlékdíjat kapott: Horváth Aurél (12.B) Pro Schola-díjat kapott: Kuzsner Sára (12.B) és Gölles Martin Prof. Dr. Ádám Veronika-díjat kapott: Busa Máté (11.B) BLG-sportdíj: Molnár Flóra (12.A) Kunics Réka (12.D) Emléklapot kapott: Németh Petra (12.A) Perger Kitti (12.A) Porgányi Anna (12.A) Kertész istván (12.A) Simán Dániel (12.A) Bene Barbara (12.A) Takács Anna (12.A) Koncz Balázs (12.A) Darnai Máté (12.A) Marczin Zsófia (12.B) Varga Ákos (12.B) Szabó Norbert Kristóf (12.C) Gazdag Mónika (12.D) Kolozsvári Péter (12.D) Linhárt Enikő (12.D) Tóth Kata (12.D)

Waldinger Dóra (12.D) Dominkó Bernadett (12.E) Varga Petra (12.E) Drávecz Martina (12.E) Szabó Kata (12.E) Baksa Nikol (12.F) Böjti Blanka (12.F) Bunczom Evelin (12.F) Jekisa Kíra (12.F) Lubics Olivér (12.F) Poszovecz Hanna (12.F) Marton Viktória (12.G) Kálmán Nikolett (12.G) Fordán Dorottya (12.G) Tizedes Renáta (12.G) Bársony Letícia Lilla (12.G) 9

KITŰNŐ TANULMÁNYI EREDMÉNYT ELÉRT TANULÓK 5. A osztály Dancsák Dénes Gubricza Csenge Horváth Bulcsú Horváth Dorottya Júlia Kerek Gréta Petra Király Endre Márk

Lévai Noémi Lukácsi Lili Mezei Réka Rákhely Péter Szili Gergő Szüreti Márk

Tuboly Dániel Ákos Valentin Jázmin Varga Sára Várkonyi Daren Zsiborás Gábor

6. A osztály Ágoston Barbara Cziráki Boglárka Németh Zsófia Petényi Dalma Zsanett

Réti András Sipos Dorka Szántó Bendegúz Szerdahelyi Anna Mária

Szirtes Berta Vaska Barnabás Vukics Zoé

7. A osztály Bakonyi Blanka Ferencz Orsolya

Kiss Hunor Makrai Olivér

Vuk Sára Veronika

8. A osztály Cziráki Kamilla Orbán Dorina Kíra

Silló Kinga Szendrei Diána

Tuboly Roland Levente

9. A osztály Harmadás Dóra Kanizsai Léna

Szente Péter Szirtes Botond

Vaski Flóra Dorottya

9. B osztály Szupper Lolita

Tollár Lizett

Tóth Réka

9. C osztály Csöndör Kamilla

Kovács Dominik

9. D osztály Károlyi Anna Georgina 9. E osztály Boros Boglárka 10. A osztály Csepreghy Réka Sarolta Csertán András 10. B osztály Ámon Attila Miklós 10

Pőcze Barnabás Schmid Stephanie

10. C osztály Farsang Klaudia

Kovács Vivien

10. D osztály Czigány Csenge Ágota Domján Regina Ilona

Horváth Tamara Kalmár Kitti Alexandra

Kovács Luca

10. E osztály Kiss-Szabó Boglárka

Várhelyi Boglárka

Vidovics Cecília

11. A osztály Boa Boglárka Borsos Lilla Emőke Fodor Lídia

Jánoki Georgina Kardos Kinga Salamon Sára

Tukszár Zsófia Zsiray Júlia

11. B osztály Balázs Enikő Busa Máté

Posztós Nóra Rammer Dávid

Simon Dorina Kíra Szinyéri Bence

11. C osztály Jankovics Martina

Molnár Eszter

Szamosi Richárd Gábor

12. A osztály Horváth Dóra Koncz Balázs Molnár Flóra

Németh Petra Perger Kitti Porgányi Anna

Simán Dániel Takács Anna

12. B osztály Horváth Lóránt Kardos Réka Anna

Marczin Zsófia Varga Ákos

12. D osztály Kolozsvári Péter Zsolt Linhárt Enikő

Tóth Kata Varga Vanda

12. F osztály Baksa Nikol

Böjti Blanka

11. E osztály Benczik Boglárka

Vörös Dominika

11

JELES TANULMÁNYI EREDMÉNYT ELÉRT TANULÓK 5. A osztály Baranyai Botond Bátorfi Balázs

Bödör Bence Hella Zsanna

Horváth Petra Varga Márk

6. A osztály Berkes Dávid Domina Blanka Gaál Éva Kiss Veronika

Lakner Dorina Nagy Júlia Németh Márton Tamás Szemlics Cintia

Takács Richárd Vanyó Ingrid Varga Kata Luca Zsohár Fanni

7. A osztály Horváth Gréta Domján Eszter Lúcia Kovács Nikolett

Kovács Viktória Kozma Csenge Abigél Szente Tamás

Tatai Zsóka Zadravecz Máté

8. A osztály Aczél Péter Dömötör Zsóka

Kovács Bence Marton Júlia Kata

Sipos Marcell Sipos Nikolett

9. A osztály Rábavölgyi Nóra

Csinyát Rebeka

Kiss Nóra Mária

9. B osztály Fehér Márta

Dobó Ádám

Horvat Luca

9. C osztály Császár Péter János Szombathelyi Bianka

Barbalics Jonatán Tóth Vivien Lia

9. D osztály Bakos Fanni Dombi Bianka Györkös Ramóna

Jakab Kíra Krasznai Borbála Lilla Molnár Bernadett Bianka

Tóth Máté Varga Gréta Varjas Dorina

9. E osztály Baksa Dorina Horváth Anna

Horváth Vivien Rita Kanász Zsófia

Németh Edit Vivien Pilgermáyer Panna

10. A osztály Kovács Ábel Bulcsú

Tomasics Panna

10. C osztály Nyakas Veronika

Szalai Melitta Karolina

12

Vas Lilla

10. D osztály Radics Réka Tatai Blanka

Tóth Marcellina Trombitás Ádám

10. E osztály Szabó Noel Dénes 11. A osztály Doucha Lilla Viktória Gaál Villő Gyertyánági Eliza

Hohl Kitti Kovács Dániel Pusztai Bettina

Szabó Kata Fanni Timmermann Zsanna

11. B osztály Illés Bálint Salamon Emese Salamon Enikő

Szabó Mátyás Szokoli Mátyás Timár Gerda

Traub Tamás

11. C osztály Eszter Dániel

Mód Sáron

Mudry Anna Dorottya

11. D osztály Czakó Csenge Friderika Horváth Mátyás Ferenc

Kálovics Emma Pammer Dániel

Szatai Eszter Szilvia Traub Sándor

11. E osztály Boti Vanda Ceiner Annamária Ivanovics Barbara

Koczor Boglárka Lippa Dóra Lőrincz Jázmin Fanni

Takács Petra Vadlek Dániel Vajda Kitti

12. A osztály Bécsi Bálint Bene Barbara Darnai Máté

Herman Aliz Kertész István Kondákor Karolina Mónika

Salamon Kata Vernyel János

12. B osztály Baj Bianka Farkas Dóra Horváth Aurél

Kincses Olívia Kovács Kinga Lőrincz Norbert

Tóth Martina Anna

12. C osztály Bóha Krisztina

Merényi Dóra Eszter

Szabó Norbert Kristóf

12. D osztály Gazdag Mónika Gulyás Lilla

Horváth Violetta Kohári Annabella

Waldinger Dóra

13

12. E osztály Dominkó Bernadett Dömők Dóra

Drávecz Martina Karavidaj Ermira

Szabó Kata Varga Petra Dorottya

12. F osztály Bunczom Evelin Jekisa Kíra

Lubics Olivér Mercz Eszter Anna

Poszovecz Hanna Szabó Noémi

12. G osztály Kálmán Nikolett

Marton Viktória

14

ORSZÁGOS JELENTŐSÉGŰTANULMÁNYIVERSENYEKEN EREDMÉNYT ELÉRT TANULÓINK (zárójelben a felkészítő tanár/ok neve) Nemzetközi Magyar Matematikaverseny 5-8. osztály – I. díj (Zsovár Anita) Zrínyi Ilona Matematikaverseny – 11. hely (Zsovár Anita) Abacus pontverseny (matematika) – 7. hely (Zsovár Anita) Lévai Noémi 5.A Abacus pontverseny (matematika) – 10. hely (Zsovár Anita) Németh Márton Tamás 6.A Logo OSzTV – 2. hely (Erdősné Németh Ágnes, Kele Krisztián) Nemzetközi Magyar Matematikaverseny 5-8. osztály – II. díj (Márfi Kornélia) Nemzetközi Kenguru Matematikaverseny – 11. hely (Márfi Kornélia) Kiss Hunor 7.A Less Nándor országos földrajzverseny – 4. hely (Alexa Mercédesz) Kovács Viktória 7.A Less Nándor országos földrajzverseny – 11. hely (Alexa Mercédesz) Makrai Olivér 7.A Less Nándor országos földrajzverseny – 4. hely (Alexa Mercédesz) Tálosi Gergő 7.A Nemes Tihamér Alkalmazói Verseny – 12. hely (Hermanné Tóth Erika) Ladányi Lúcia 7.A Nemes Tihamér Alkalmazói Verseny – 13. hely (Hermanné Tóth Erika) Aczél Péter 8.A Less Nándor országos földrajzverseny – 1. hely (Alexa Mercédesz) Itthon otthon vagy! – földrajzverseny – 6. hely (Alexa Mercédesz) Cziráki Kamilla 8.A Less Nándor országos földrajzverseny – 3. hely (Alexa Mercédesz) Krihó László Bendegúz 8.A Less Nándor országos földrajzverseny – 4. hely (Alexa Mercédesz) Pásztor Máté 8.A Logo OSzTV – 18. hely (Hermanné Tóth Erika) Sipos Marcell 8.A Less Nándor országos földrajzverseny – 13. hely (Alexa Mercédesz) Szente Péter 9.A Logo OSzTV – 4. hely (Hermanné Tóth Erika, Herman József) Szőkefalvi-Nagy Gyula matematikai emlékverseny – dicséret (Márfi Kornélia) Szirtes Botond 9.A Logo OSzTV – 20. hely (Herman József) Györkös Ramóna 9.D Less Nándor országos földrajzverseny – 2. hely (Alexa Péter) Kánnár Anna 9.D Less Nándor országos földrajzverseny – 3. hely (Alexa Péter) Károlyi Anna 9.D Savaria Országos Történelmi verseny – 2. hely (Alexa Péter) Tóth Máté 9.D Curie Kémia Emlékverseny – 3. hely(Martonné Pálfalvi Katalin) Csertán András 10.A Nemes Tihamér OITV programozás kategória – 4. hely (Erdősné Németh Ágnes, Erdős Gábor) Logo OSzTV – 5. hely (Erdősné Németh Ágnes, Erdős Gábor) Dancsák Dénes 5.A

15

Nemzetközi Magyar Matematikaverseny – dicséret (Erdős Gábor, Erdősné Németh Ágnes) Szőkefalvi-Nagy Gyula matematikai emlékverseny – dicséret Erdős Gábor, Erdősné Németh Ágnes) Pőcze Barnabás 10.A Nemes Tihamér OITV programozás kategória – 9. hely (Erdősné Németh Ágnes) Sulan Ádám 10.A Arany Dániel Matematikaverseny – 1. dicséret (5-6. hely) (Erdős Gábor, Erdősné Németh Ágnes) Nemzetközi Kenguru Matematikaverseny – 7. hely (Erdős Gábor, Erdősné Németh Ágnes) Zrínyi Ilona Matematikaverseny – 12. hely (Erdős Gábor, Erdősné Németh Ágnes) Szőkefalvi-Nagy Gyula matematikai emlékverseny – II. díj (Erdős Gábor, Erdősné Németh Ágnes) Vasvári Zsóka 10.B Savaria Országos Történelmi verseny – 10. hely (Alexa Péter) Jánoki Georgina 11.A Szőkefalvi-Nagy Gyula matematikai emlékverseny – dicséret (Szita Ágnes, Zsovár Anita, Erdős Gábor) Busa Máté 11.B OKTV Informatika II. (programozás) – 1. hely (Erdős Gábor, Erdősné Németh Ágnes) OKTV matematika II. – 6. hely (Erdős Gábor, Erdősné Németh Ágnes) Nemzetközi Magyar Matematikaverseny – 1. hely (Erdős Gábor, Erdősné Németh Ágnes) Szőkefalvi-Nagy Gyula matematikai emlékverseny – I. díj (Erdős Gábor, Erdősné Németh Ágnes) Zrínyi Ilona Matematikaverseny – 5. hely(Erdős Gábor, Erdősné Németh Ágnes) Nemzetközi Kenguru Matematikaverseny – 6. hely (Erdős Gábor, Erdősné Németh Ágnes) Szinyéri Bence 11.B Szőkefalvi-Nagy Gyula matematikai emlékverseny – I. díj (Erdős Gábor, Erdősné Németh Ágnes) Nemzetközi Kenguru Matematikaverseny – 3. hely (Erdős Gábor, Erdősné Németh Ágnes) Nemzetközi Magyar Matematikaverseny – 12. hely (dicséret) (Erdős Gábor, Erdősné Németh Ágnes) Zrínyi Ilona Matematikaverseny – 14. hely (Erdős Gábor, Erdősné Németh Ágnes) Farkas Dóra 12.B Kazinczyról elnevezett szépkiejtési verseny – 18. hely (különdíj) (Knausz Ágnes) Édes anyanyelvünk nyelvhasználati verseny – 11. hely (különdíj) (Knausz Ágnes) Horváth Lóránt 12.B OKTV informatika I. (alkalmazás) – 15. hely (Herman József) Kolozsvári Péter 12.D Curie Kémia Emlékverseny – 10. hely (Dénes Sándorné) Szőkefalvi-Nagy Gyula matematikai emlékverseny – dicséret (Lábodi Gyöngyi, Kasztl Csilla) 16

CSAPATVERSENYEKEN ELÉRTORSZÁGOS EREDMÉNYEK

ESTÖRI - Kreatív Történelmi Verseny Csermák Ádám Barna, Herjávecz Krisztina, Vasvári Zsóka (mind 10.B) – 2. hely (Alexa Péter, Alexa Mercédesz) Cultura Nostra Kárpát-medencei Történelmi Vetélkedő Csermák Ádám Barna, Herjávecz Krisztina, Vasvári Zsóka (mind 10.B) – 5. hely (Alexa Péter) Balogh János Kárpát-medencei Környezet- és Egészségvédelmi csapatverseny Cziráki Kamilla, Fata Flóra, Marton Júlia Kata (mind 8.A) – 2. hely (Bagarusné Szabó Katalin, Martonné Pálfalvi Katalin) Bolyai Matematika Csapatverseny Ágoston Barbara, Lakner Dorina, Németh Márton Tamás, Sipos Dorka (mind 6.A) – 7. hely (Márfi Kornélia) Csepreghy Réka (10.A), Csertán András (10.A), Pánczél Bálint (10.B), Schmid Stephanie (10.A), Sulan Ádám (10.A) – 3. hely (Erdős Gábor, Lábodi Gyöngyi, Erdősné Németh Ágnes) Curie környezetvédelmi emlékverseny Lakner Dorina, Szirtes Berta, Zsohár Fanni (mind 6.A) – 6. hely (Bagarusné Szabó Katalin) Cziráki Boglárka, Petényi Dalma, Vukics Zoé (mind 6.A) – 8. hely (Bagarusné Szabó Katalin) Marton Júlia Kata, Mátyás Flóra, Lendvai Kristóf (mind 8.A) – 10. hely (Bagarusné Szabó Katalin, Martonné Pálfalvi Katalin) Fata Flóra, Orbán Dorina, Sipos Nikolett (mind 8.A) – 13. hely Bagarusné Szabó Katalin, Martonné Pálfalvi Katalin Cziráki Kamilla, Kiss Rebeka, Salamon Dóra (mind 8.A) – 15. hely Bagarusné Szabó Katalin, Martonné Pálfalvi Katalin Hajós Dorina, Horváth Réka, Rábavölgyi Nóra (mind 9.A) – 9. hely (Csörgicsné Balogh Edit) „Fedezd fel az örökséged!” országos erdőismereti vetélkedő Cziráki Kamilla, Marton Júlia Kata, Mátyás Flóra (mind 8.A) – 8. hely (Alexa Mercédesz) Kodály Zoltán műveltségi verseny Kovács Viktória, Kozma Csenge, Ladányi Lúcia, Tálos Gergő (mind 7.A), Felméri Lilla, Fata Flóra, Mátyás Flóra (mind 8.A) – 16. hely (Bagarusné Szabó Katalin)

17

REGIONÁLIS ÉS MEGYEISZINTŰ VERSENYEKEN ELÉRT LEGJOBB EREDMÉNYEK „Szép magyar beszéd” verseny (9-12.) megyei forduló 2. Farkas Dóra (12.B). Knausz Ágnes 3-4. Ivanovics Barbara (11.E) Baloghné Harkány Judit 6-7. Baj Bianka (12.B) Knausz Ágnes Édes anyanyelvünk nyelvhasználati verseny megyei forduló 2. Micsinai Dominik (11.E) Baloghné Harkány Judit 3. Vajda Kitti ( 11.E) Baloghné Harkány Judit „Szép magyar beszéd” verseny (5-8.) területi forduló – saját korosztályban 3. Szemlics Cintia (6.A) Földi Gábor 1. Makrai Olivér (7.A) Németh Ferenc 3. Mátyás Flóra (8.A) Nagyné Kőmüves Rita Kőrösi megyei szövegértő verseny – saját évfolyamon 4. Szili Gergő (5.A) Nagyné Kőmüves Rita 8. Németh Márton (6.A) Földi Gábor 1. Ladányi Lúcia (7.A) Németh Ferenc 5. Sipos Barnabás (8.A) Nagyné Kőmüves Rita 7. Gelencsér Larissza (8.A) Nagyné Kőmüves Rita Péterfy tanulmányi verseny – nyelvtan – saját évfolyamon 3. Varga Sára(5.A) Nagyné Kőmüves Rita 5. Szerdahelyi Anna Mária (6.A) Földi Gábor 7. Szemlics Cintia (6.A) Földi Gábor 10. Zadravecz Máté (7.A) Németh Ferenc 5. Sipos Barnabás (8.A) Nagyné Kőmüves Rita Bárczi Géza anyanyelvi verseny 1. Varga Sára (5.A) Nagyné Kőmüves Rita 2. Szerdahelyi Anna Mária (6.A) Földi Gábor 7. Dancsák Dénes (5.A) Nagyné Kőmüves Rita 10. Sipos Dorka (6.A) Földi Gábor Nyelvész anyanyelvi verseny megyei forduló – saját évfolyamon 6. Szerdahelyi Anna Mária (6.A) Földi Gábor Országos történelem tanulmányi verseny 7-8. osztályosoknak – megyei forduló 3. Dömötör Zsóka (8.A) Alexa Péter 6-7. Tuboly Roland (8.A) Alexa Péter Savaria országos történelem tanulmányi verseny megyei forduló - saját évfolyamon 1. Károlyi Anna (9.D) Alexa Péter 5. Dombi Bianka (9.D) Alexa Péter 8. Cey-Bert Koppány (9.D) Cey-Bert Róbertné 10. Strobl Ábel (9.A) Andl Melinda 1. Vasvári Zsóka (10.B) Alexa Péter 3. Herjávecz Krisztina (10.B) Alexa Péter 5. Csermák Ádám Barna (10.B) Alexa Péter

18

Kalmár László matematikaverseny megyei forduló – saját évfolyamon 1. Dancsák Dénes (5.A) Zsovár Anita 6. Bátorfi Balázs (5,A) Zsovár Anita 9. Kerek Gréta (5.A) Zsovár Anita 10. Zsiborás Gábor (5.A) Zsovár Anita 2. Németh Márton Tamás (6.A) Márfi Kornélia 4. Ágoston Barbara (6.A) Márfi Kornélia 6. Cziráki Boglárka (6.A) Márfi Kornélia 9. Sipos Dorka (6.A) Márfi Kornélia 9. Szirtes Berta (6.A) Márfi Kornélia 2. Bakonyi Blanka (7.A) Erdős Gábor 3. Szente Tamás (7.A) Erdős Gábor 2. Böröczki Luca (8.A) Lábodi Gyöngyi 8. Kovács Bence (8.A) Lábodi Gyöngyi Zrínyi Ilona matematikaverseny megyei forduló – saját évfolyamon 1. Dancsák Dénes (5.A) Zsovár Anita 2. Lévai Noémi (5.A) Zsovár Anita 6. Bátorfi Balázs (5.A) Zsovár Anita 2. Németh Márton Tamás (6.A) Márfi Kornélia 4. Ágoston Barbara (6.A) Márfi Kornélia 5. Szirtes Berta (6.A) Márfi Kornélia 10. Lakner Dorina (6.A) Márfi Kornélia 10. Ferencz Orsolya (7.A) Erdős Gábor 6. Böröczki Luca (8.A) Lábodi Gyöngyi 8. Krihó László Bendegúz (8.A) Lábodi Gyöngyi 5. Szente Péter (9.A) Márfi Kornélia 1. Sulan Ádám (10.A) Erdős Gábor 4. Csertán András (10.A) Erdős Gábor 1. Busa Máté (11.B) Erdős Gábor 2. Szinyéri Bence (11.B) Erdős Gábor 7. Jánoki Georgina (11.A) Szita Ágnes, Zsovár Anita Csapatok versenyében – saját évfolyamon: 1. Dancsák Dénes, Lévai Noémi, Bátorfi Balázs (5.A) Zsovár Anita 1. Ágoston Barbara, Németh Márton Tamás, Szirtes Berta (6.A) Márfi Kornélia 1. Sulan Ádám (10.A), Csertán András (10.A), Pánczél Bálint (10.B) Erdős Gábor, Lábodi Gyöngyi 1. Busa Máté (11.B), Jánoki Georgina (11.A), Szinyéri Bence (11.B) Erdős Gábor, Szita Ágnes, Zsovár Anita Varga Tamás matematikaverseny megyei forduló – saját évfolyamon 4. Ferencz Orsolya (7.A) Erdős Gábor 5. Bakonyi Blanka (7.A) Erdõs Gábor 5. Szente Tamás (7.A) Erdős Gábor 10. Kiss Hunor (7.A) Erdős Gábor 19

2. Tuboly Roland (8..A) Lábodi Gyöngyi 7. Böröczki Luca (8.A) Lábodi Gyöngyi 10. Aczél Péter (8.A) Lábodi Gyöngyi Nemzetközi Kenguru matematikaverseny – megyei – saját évfolyamon 1. Lévai Noémi (5.A) Zsovár Anita 3. Dancsák Dénes (5.A) Zsovár Anita 6. Szüreti Márk (5.A) Zsovár Anita 2. Németh Márton Tamás (6.A) Márfi Kornélia 3. Ágoston Barbara (6.A) Márfi Kornélia 6. Sipos Dorka (6.A) Márfi Kornélia 9. Lakner Dorina (6.A) Márfi Kornélia 9. Szente Tamás (7.A) Erdős Gábor 2. Tuboly Roland (8.A) Lábodi Gyöngyi 5. Böröczki Luca (8.A) Lábodi Gyöngyi 6. Szente Péter (9.A) Márfi Kornélia 8. Szirtes Botond (8.A) Kasztl Csilla, Tolnainé Horváth Ágnes 1. Sulan Ádám (10.A) Erdős Gábor 2. Csertán András (10.A) Erdős Gábor 5. Pánczél Bálint (10.B) Lábodi Gyöngyi, Erdős Gábor 10. Kálovics Zoltán (10.A) Erdős Gábor 1. Szinyéri Bence (11.B) Erdős Gábor 2. Busa Máté (11.B) Erdős Gábor 10. Lenkovics Marcell (11.B) Erdősné Németh Ágnes 3. Kolozsvári Péter (12.D) Lábodi Gyöngyi, Kasztl Csilla 4. Kardos Réka (12.B) Erdős Gábor 5. Varga Ákos (12.B) Erdős Gábor 6. Deák Dániel (12.B) Erdős Gábor 7. Kálovics Milán (12.A) Tolnainé Horváth Ágnes, Lábodi Gyöngyi 8. Veres Vivien (12.B) Erdős Gábor Megyei matematikaverseny – saját évfolyamon 1. Dancsák Dénes (5.A) Zsovár Anita 1. Németh Márton Tamás (6.A) Márfi Kornélia 3. Szirtes Berta (6.A) Márfi Kornélia 4. Ágoston Barbara (6.A) Márfi Kornélia 1. Bakonyi Blanka (7.A) Erdős Gábor 2. Szente Tamás (7.A) Erdős Gábor 2. Sulan Ádám (10.A) Erdős Gábor, Erdősné Németh Ágnes 3. Csertán András (10.A) Erdős Gábor, Erdősné Németh Ágnes 4. Pánczél Bálint (10.B) Lábodi Gyöngyi, Erdős Gábor 1. Busa Máté (11.B) Erdős Gábor, Erdősné Németh Ágnes 4. Szinyéri Bence (11.B) Erdős Gábor, Erdősné Németh Ágnes 3. Kardos Réka (12.B) Erdős Gábor 5. Horváth Lóránt (12.B) Erdős Gábor

20

Regionális matematikaverseny – 5-8. osztályosoknak

megyei fordulóban 2. Németh Márton Tamás (6.A) Márfi Kornélia 2. Vukics Zoé (6.A) Márfi Kornélia 2. Bakonyi Blanka (7.A) Erdős Gábor regionális döntőn 1. Németh Márton Tamás (6.A) Márfi Kornélia Péterfy tanulmányi verseny – angol nyelv – saját évfolyamon 4. Domján Eszter Lúcia (7.A) Kornay Andrea 1. Silló Kinga (8.A) Gyergyák Emőke Kőrösi idegen nyelvi verseny – angol nyelv – saját évfolyamon 2. Németh Márton Tamás (6.A) Járnecz Edina 4. Lakner Dorina (6.A) Szabadosné Rák Éva 1. Domján Eszter Lúcia (7.A) Kornay Andrea 2. Bakonyi Blanka (7.A) Kornay Andrea 3. Kiss Hunor (7.A) Földi Gábor 1. Silló Kinga (8.A) Gyergyák Emőke 4. Cziráki Kamilla (8.A) Gyergyák Emőke 6. Gárdonyi Zsófia (8.A) Gyergyák Emőke Országos angol nyelvi verseny megyei forduló – saját évfolyamon 1. Silló Kinga (8.A) Gyergyák Emőke Megyei angol nyelvi verseny 9/I. kategória 2. Szupper Lolita (9.B) Zieger Krisztina 10/I. kategória 7. Oláh Enikő (10.C) Sipos Ágnes 8. Molnár Kristóf (10.B) Gyergyák Emőke Péterfy tanulmányi verseny – német nyelv – saját évfolyamon 8. Ladányi Lúcia (7.A) Benedekné Stadler Éva 3. Kovács Bence (8.A) Artner Katalin 4. Fata Flóra (8.A) Artner Katalin 7. Sipos Nikolett (8.A) Artner Katalin Kőrösi idegen nyelvi verseny – német nyelv – saját évfolyamon 2. Szili Gergő (5.A) Kovács András 3. Gubricza Csenge (5.A) Kovács András 5. Lukácsi Lili (5.A) Kovács András 1. Szemlics Cintia (6.A) Kovács Lívia 4. Petényi Dalma (6.A) Kovács Lívia 6. Ladányi Lúcia (7.A) Benedekné Stadler Éva 5. Kovács Bence (8.A) Artner Katalin Megyei német nyelvi verseny 9/I. kategória 4. Károlyi Anna (9.D) Horváth Gyöngyi 6. Gubricza Márk (9.B) Andl Melinda 8. Salamon Soma (9.A) Andl Melinda 21

9. Bali Szabolcs (9.D) Zieger Krisztina 10/I. kategória 2. Vass Veronika (10.A) Salamonné Lackner Henriett 4. Balogh Eszter (10..B) Horváth Gyöngyi 8. Kovács Marcell (10.A) Salamonné Lackner Henriett Mikola Sándor országos középiskolai tehetségkutató fizikaverseny – megyei forduló 1. Csertán András (10.A) Dénes Sándorné 2. Pőcze Barnabás (10.A) Dénes Sándorné Megyei fizikaverseny – saját évfolyamon 7. Dobó Ádám (9.B) Dénes Sándorné 10. Szirtes Botond (9.A) Kém Eszter 5-6. Schmidt Balázs (10.A) Dénes Sándorné 5-6. Csermák Ádám Barna (10.B) Kém Eszter 3. Kardos Réka (12.B) Kém Eszter, Piriti János 4. Horváth Lóránt (12.B) Kém Eszter, Piriti János Irinyi János országos középiskolai kémiaverseny megyei forduló – saját kategóriában 2. Tóth Máté (9.D) Martonné Pálfalvi Katalin 3. Kanizsai Léna (9.A) Csörgicsné Balogh Edit 3. Pánczél Bálint (10.B) Pintér Gyula Hevesy György Kárpát-medencei Kémiaverseny – megyei forduló 3. Ferencz Orsolya (7.A) Martonné Pálfalvi Katalin Teleki Pál Országos Földrajz-Földtan Verseny – megyei forduló 3. Kiss Hunor (7.A) Alexa Mercédesz 3. Cziráki Kamilla (8.A) Alexa Mercédesz Bod Péter országos könyvtárhasználati verseny – megyei forduló 2. Mátyás Flóra (8.A) Horváth Éva 3. Fata Flóra (8.A) Horváth Éva „Tiszán innen-Dunán túl” népdaléneklési verseny – területi forduló Molnár Panna (8.A) – kiemelt arany minősítés Bagarusné Szabó Katalin Bakonyi Blanka - Molnár Panna (8.A-sok) – arany minősítés Bagarusné Szabó Katalin

22

BÜSZKESÉGEINK A SPORT TERÜLETÉN Sok örömre adtak okot diákjaink a sport területén is, igazán remek eredmények születtek annak ellenére, hogy iskolánknak a sport nem a fő profilja. De a gyerekek szeretnek mozogni, sokan járnak sportegyesületekbe, így ezúton a z egyesületek vezetőinek, az edzőknek is köszönjük az együttműködést, s gratulálunk nekik is. Molnár Botond (7.A) „Magyarország jó tanulója – jó sportolója” címet nyert, a sport nála a tájkerékpározás, melyben országos bajnokságot nyert, valamint a hosszútávú országos bajnokságon junior kategóriában (18-20 évesek!) megszerezte az 5. helyet. Jeleskednek diákjaink kardvívásban is: Milassin Mór (11.B) tagja a kadett kardvívó válogatottnak, csapatban EB aranyat, egyéniben bronzot szerzett. Csak így tovább! Folyamatosan szurkolhatunk Molnár Flórának (12.A), aki hol itt, hol ott versenyez a világban, és viszi a mi jóhírünket is mindenhova. Lapzártánk idején Flóra éppen a FINA világbajnokságon szerepel, mi pedig a tévé előtt ülve szurkolunk (legalább is az évkönyv szerkesztője). A fiú kard diákolimpián iskolánk csapata a 2. helyre került, a csapat tagjai: Szamosi Richárd (11.C), Dobó Ádám (9.B), Horváth Barna (9.B), Horváth Bulcsú (5.A). Szamosi Richárd egyéniben 3. lett. A lábtoll-labda immár hagyományosnak mondható sportág a BLG-sek számára, nem véletlen, hogy a diákolimpián leány csapatunk 1. helyezett lett, s a csapat húzóembere, Kunics Réka (aki nem mellesleg most elballagott a 12.D-ből) egyéniben is megnyerte a diákolimpiát. A csapat tagjai voltak még: Bársony Letícia (12.G), Tukszár Zsófia (11.A), Kanász Zsófia (9.E). Ugyancsak lábtoll-labdában a fiú csapatunk 2. lett a diákolimpián: Domián Dávid (10.A), Kovács Marcell (10.A), Tolnai Gergely (10.B). S jöjjön néhány szép egyéni eredmény: Salamon Sára (11.A) az asztalitenisz diákolimpián a 2. helyre került, Ludnik Máté (10.A) a cselgáncs diákolimpián 3. lett, Balogh Eszter (10.B) a sakk diákolimpia 4. helyezettje. Gratulálunk! És végül, de nem utolsósorban emlegessük az országos leány labdarúgó diákolimpián a 10. helyet megszerző csapatunkat (alul a képen) – fantasztikus eredmény ez a sok sportiskola között. Gratulálunk a felkészítőnek, Török Tamás tanár úrnak is. Jövőre is hasonló szép eredményekre számítunk mindenkitől!!

(b-j) Bársony Letícia (12.G), Kunics Réka (12.D), Farkas Csenge (9.B), Salamon Emese (11.B), Veres Vivien (12.B), Horváth Titanilla (11.B), Salamon Enikő (11.B), Boros Gréta (11.B), Takács Natasa (10.B) és Takács Petra (11.E) 23

KULTURÁLIS ÉLETÜNK Tanulmányi, sport- és kulturális eredmények, események kart karba öltve járnak a BLGben. Mit járnak! Szaladnak, hiszen annyi esemény van tanév közben, hogy szinte lehetetlen követni őket. Kulturális területen – úgy érezzük – el vannak kényeztetve diákjaink, hiszen rengeteg lehetőséget kínálunk nekik ahhoz, hogy növekedjék ne csak az értelmi, de az érzelmi intelligenciájuk is. Gondoljunk az évek óta nagy sikerrel futó Ifjúsági Filharmónia hangversenyeire, melyeken a diákok 80-90 %-a részt vesz – idén fellépett a Budapest Ragtime Band, a Savaria Szimfonikus Zenekar, valamint a Philharmonic Brass fúvósötös. Gyakran kerül sor rendhagyó tanórákra, melyek között nagyon sok olyan van, melya humán területtel foglalkozik, így aztán mindegyik kultúra a javából. De ne feledkezzünk meg a Hyány Galériáról sem, mely Stamler Lajos tanár úrnak köszönhetően sok esztendeje működik – sikerrel. Ünnepélyeink magas színvonala mindig elkápráztatja a kívülállókat, mi pedig mindig úgy érezzük, hogy: „Nálunk ez a színvonal, mindig ilyen szokott lenni egy-egy ünnepség.” S hogy igazgató urat idézzük: „Ennek így is kell lennie.” De mindezen színvonalas rendezvények nem jöhetnének létre, ha nem lennének az elhivatott, időt és fáradságot nem kímélő pedagógusaink, akik néha már a lehetetlent kísértik, hogy aztán a nézőközönség elégedetten hagyhassa el a termet. Idén a március 15-ei ünnepélyünk szervezőit, Baloghné Harkány Juditot és Knausz Ágnest kell kiemelni, akik igen rövid idő alatt igen emelkedett, emlékezetes műsort alkottak (hiszen ez alkotás a javából!), s nekik komoly segítőjük volt Gölles Martin másodkarnagyunk, az idei Pro Scola-díj egyik kitüntetettje. A színes képek között, az évkönyv végén megtalálható az ünnepség egyik pillanata. Nem mehetünk el szó nélkül kiváló versmondóink mellett, hiszen nélkülük hiába lenne minden törekvés a színvonalra – ők valósítják meg azt, amit a szárnyaló fantáziájú tanár kitalál. Hadd nevesítsük a legtöbbet szereplőket, immáron többedszerre: Kiss Veronika (6.A), Rudics Mátyás (6.A), Silló Kinga (8.A), Gáspár György (10.B), Kiss Alexandra (10.E), Micsinai Dominik (11.E), Baj Bianka (12.B), Farkas Dóra (12.B). Versmondóink gyakran örvendeztetnek meg minket kiváló versenyeredményekkel, legtöbbször igen szép sikerrel térnek haza egy-egy megmérettetésről. Ezeket az eredményeket igyekszünk közhírré tenni Facebook-oldalunkon, és ezúton is gratulálunk mindegyiküknek.

Egy emlékezetes kiállítás megnyitója – középen az alkotó: Kiss Ágnes Katinka 24

KIVÁLÓ TANULÓINK DICSŐSÉGTABLÓJA

Dancsák Dénes (5. A)

Németh Márton Tamás (6. A)

Rudics Mátyás

Kiss Hunor (7. A)

Kovács Viktória (7. A)

Makrai Olivér (7. A)

Aczél Péter (8 .A)

Cziráki Kamilla (8. A)

Krihó László Bendegúz (8. A)

(6. A)

25

26

Dancsák Dénes (5. A)

Németh Márton Tamás (6. A)

Rudics Mátyás

Kiss Hunor (7. A)

Kovács Viktória (7. A)

Makrai Olivér (7. A)

Aczél Péter (8 .A)

Cziráki Kamilla (8. A)

Krihó László Bendegúz (8. A)

(6. A)

Dancsák Dénes (5. A)

Németh Márton Tamás (6. A)

Rudics Mátyás

Kiss Hunor (7. A)

Kovács Viktória (7. A)

Makrai Olivér (7. A)

Aczél Péter (8 .A)

Cziráki Kamilla (8. A)

Krihó László Bendegúz (8. A)

(6. A)

27

Busa Máté (11. B)

Szinyéri Bence (11. B)

Milassin Mór (11. B)

Szamosi Richárd (11. C)

Micsinai Dominik (11. E)

Molnár Flóra (12. A)

Baj Bianka (12. B)

Farkas Dóra (12. B)

Horváth Aurél (12. B)

28

Horváth Lóránt (12. B)

Kardos Réka (12. B)

Kuzsner Sára (12. B)

Marczin Zsófia (12. B)

Kolozsvári Péter (12. D)

Kunics Réka (12. D)

Németh Balázs (12. F)

Bársony Letícia (12. G)

29

A TANÁRI KAR Alexa Mercédesz Alexa Péter Andl Melinda Artner Katalin Bagarusné Szabó Katalin Bali János Balogh László Baloghné Harkány Judit Benedekné Stadler Éva Berecz Mónika Biróné Mike Éva Blasszauer János Borók Erzsébet Cseke József Csörgicsné Balogh Edit Dénes Sándor Dénes Sándorné Dobó István Erdős Gábor Erdősné Németh Ágnes Fodorné Koller Zsuzsánna Földi Gábor Dr. Gálné Dénes Tünde Gubricza Krisztina Gyergyák Emőke Györek László Györgyné Bergmann Hajnalka Herbelné Gulyás Eliza Herman József Hermanné Tóth Erika Hidvégi Györgyné Hortobágyi Péterné Horváth Éva Horváth Gábor Horváth Gyöngyi Járnecz Edina Jellasics Németh Edina Kasztl Csilla Katona Noémi Kele Krisztián Kém Eszter Knausz Ágnes 30

földrajz, testnevelés történelem, földrajz történelem, német német biológia, ének fizika fizika, matematika, igazgató magyar, német, a nyelvi mk. vezetője német angol, biológia testnevelés, rajz angol magyar, orosz, angol ének biológia, kémia fizika, kémia igazgató fizika, kémia, a term. tud.mk. vezetője német matematika, fizika igazgatóhelyettes matematika, számítástechnika francia, orosz, angol magyar, angol francia, angol könyvtáros angol matematika, filozófia magyar angol számítástechnika, testnevelés, számítástechnika, matematika, testnevelés magyar, német magyar könyvtáros, matematika történelem, német német, orosz angol magyar matematika olasz, ének, népművelés igazgatóhelyettes számítástechnika, matematika fizika magyar, orosz, angol, a humán munkaközösség vezetője

2001— 1999— 1991— 1999— 1996— óraadó 1986— 2009— 1986— 1990— 2002— 1989— 2000— 1981— 1997— 1997— 1994— 2004—2009 1982— 2001— 1991— 2004—2013 2006— 1982— 2005— 2006 2010— 2003— 1993— óraadó óraadó 2004— 2001— 2001— óraadó 1993— 2000— 1994— 1999— óraadó 2005— 2000— 2013— 1998— 2014— 1998—

Kornay Andrea Kovács András Kovács Katalin Kovács Lívia Kovácsné Nemes Adél Lábodi Gyöngyi

Márfi Kornélia Márton Alfréd Martonné Pálfalvi Katalin Mészáros Mátyás Nagyné Kőműves Rita Németh Ferenc Olasz Nóra Országné Szita Ágnes Orvos Nóra Pécsi László Pintér Gyula Piriti János Révész Arany Salamonné Lackner Henriett Simon József Sipos Ágnes Stamler Lajos Dr. Szabadosné Rák Éva Szalai Gabriella Szili Zsuzsanna Takácsné Róka Katalin Tislérné Tóth Zsuzsanna Tolnainé Horváth Ágnes Török Tamás Tulok József Tulman Géza Tüske Judit Willmann Zsolt Zieger Krisztina Zsovár Anita

angol német, történelem rajz német, magyar magyar, angol matematika, orosz, a matematikaszámítástechnika munkaközösség vezetője matematika magyar biológia, kémia magyar magyar, latin magyar, történelem német, angol matematika angol történelem, latin, a DÖKmozgalmat segítő tanár matematika, kémia matematika, fizika igazgatóhelyettes testnevelés, orosz német, olasz magyar, történelem angol, német rajz, földrajz német, orosz, angol matematika, fizika angol biológia, kémia magyar, orosz, igazgatóhelyettes matematika testnevelés testnevelés, biológia, magyar földrajz, történelem testnevelés, a testnevelés és művészeti nevelés mk.vezetője angol, német matematika, fizika

1989— 1997— óraadó 1994— 2005—

1995— 2013— 2015—2017 1998— óraadó 1994— 1992— 2005— 2002— óraadó 1991— 2003— 1987— 2013— 1988— 1993— 1988— 1999— 1988— 2005— 2003— 1999— 1995— 1989— 2009— 2002— 2013— 2001— óraadó 1997— 1984— 1997—2017 1994—

31

AZ ISKOLA TESTI-LELKI EGÉSZSÉGÉÉRT FELELŐS Kuti Márta

ifjúsági védőnő ÜGYVITELI DOLGOZÓK

Szabó Lászlóné Mecséri Istvánné Sinkovicsné Szili Gyöngyi Samuné Fehér Katalin Várhegyi Tamás Bánhegyi Ferenc Kollerné Palkó Melinda

gazdasági vezető ügyintéző iskolatitkár iskolatitkár rendszergazda házmester laboráns

TECHNIKAI DOLGOZÓK

Bartusné Horváth Ágnes Bunics Attiláné Büki Brigitta Halász Angéla Hohl Ferencné Kovács Ferencné Kucskó Ferencné Moór Marianna Soósné Bébecz Mária Szabó László Tislarics Ferenc Tizedes Tibor

takarítónő takarítónő hivatalsegéd takarítónő takarítónő takarítónő takarítónő takarítónő takarítónő portás fűtő, karbantartó portás

KÖZFOGLALKOZTATOTTAK Baloghné Balogh Veronika Szabó Ibolya Németh Szilvia Kanizsainé Matyók Katalin Kiss Zoltánné Németh László Sebestyén Jánosné

32

AZ ISKOLA TANULÓI 5. A osztály Osztályfőnök: Zsovár Anita Baranyai Botond Bátorfi Balázs Bödör Bence Dancsák Dénes Gubricza Csenge Hella Zsanna Horváth Bulcsú Horváth Dorottya Júlia Horváth Petra Kele Julianna

Kerek Gréta Petra Király Endre Márk Kis Roland Lévai Noémi Lukácsi Lili Maresch Ádám Mezei Réka Orosz Regő István Rákhely Péter Szabó Emma

Szili Gergő Szüreti Márk Tuboly Dániel Ákos Valentin Jázmin Varga Márk Varga Sára Várkonyi Daren Zsiborás Gábor

6. A osztály Osztályfőnök: Márfi Kornélia Ágoston Barbara Berkes Dávid Cziráki Boglárka Deme Viktória Domina Blanka Fehér Boga Pál Gaál Éva Kanizsai Máté Kiss Veronika Lakner Dorina Major Gergő

Markó András Milán Nagy Júlia Németh Márton Németh Zsófia Ország Zsombor Petényi Dalma Zsanett Réti András Rudics Mátyás Sipos Dorka Szántó Bendegúz Szemlics Cintia

Szerdahelyi Anna Mária Szirtes Berta Takács Richárd Tóth Regős Bence Vanyó Ingrid Vanyó Vanda Varga Kata Luca Vaska Barnabás Vukics Zoé Zsohár Fanni

7. A osztály Osztályfőnök: Horváth Gábor Bagladi Dániel Bakonyi Blanka Dávid Dominik Domján Eszter Lúcia Ferencz Orsolya Fodor István Imre Horváth Gréta Hosznyák Bálint Ferenc Kele Marcell Kiss Hunor Kovács Nikolett

Kovács Viktória Kozma Csenge Abigél Kuzsner Mátyás Ariel Ladányi Lúcia Laura Lukácsi Kolos Makrai Olivér Molnár Botond Molnár Panna Molnár Simon Nyeste Dorka Oláh Ivett Emese

Sinkovics Éva Szente Tamás Tálos Gergő Zoltán Tar Fruzsina Tatai Zsóka Tolnai Petra Tóth Viktor Tibor Tótiván Axel Vuk Sára Veronika Zadravecz Máté

33

8. A osztály Osztályfőnök: Alexa Mercédesz Aczél Péter Böröczki Luca Brünner Mátyás Cziráki Kamilla Dömötör Zsóka Fata Flóra Felméri Lilla Gárdonyi Zsófia Gazdag Kristóf Gelencsér Larissza Hetyésy Máté

Kis Rebeka Kovács Bence Krihó László Bendegúz Lendvai Kristóf Marton Júlia Kata Mátyás Flóra Mikler Barna Dániel Orbán Dorina Kíra Orbán Luca Pásztor Máté Perger Ákos

Pécsi Gábor Benedek Salamon Dóra Silló Kinga Sipos Barnabás Sipos Marcell Sipos Nikolett Szendrei Diána Tuboly Roland Levente Veszelyi Tamás Dániel

9. A osztály Osztályfőnök: Andl Melinda Csinyát Rebeka Dobrádi Réka Felméri Bettina Gerencsér Gergő Hajós Dorina Harmadás Dóra Horváth Réka Horváth Zsombor Kanizsai Léna Kele Jázmin Anna

Kiss Mihály Kiss Nóra Mária Kováts Adél Mádé Réka (mt) Rábavölgyi Nóra Salamon Kornél Soma Stróbl Ábel Szalai Márk Szántó Fanni Szente Péter

Szirtes Botond Tomasics Réka Tóth Krisztián Tamás Tóth Milán Máté Vaski Flóra Dorottya Vékási Máté Veres Zoltán Zsirai Dorka Anna

9. B osztály Osztályfőnök: Dénes Sándorné Balogh Anna Bende Vivien Bíró Bence Dobó Ádám Dobos Kristóf Farkas Csenge Fanni Fehér Márta Gubricza Márk Horvát Luca Horváth Barna Márton

34

Kolontári Dávid Koszorú Domonkos Lubics Botond Megyesi Dominik Tamás Muczer Zsófia Mudry András László Muik Gergő Ferenc Pánczél Antónia Salamon Máté Szélig Jázmin

Szupper Lolita Tálos Martin Tálos Viktória Tollár Lizett Tóth Réka Varga Virág Rita Vastagh Sára Ziegler Tibor Simon

9. C osztály Osztályfőnök: Benedekné Stadler Éva Barbalics Jonatán Császár Péter János Csikai Kristóf Csöndör Kamilla Gazdag Gréta Gazdik Flóra Nikoletta Herman Izabella Horváth Rebeka Horváth Stefánia Réka

Horváth Tímea Georgina Kálovics Noémi Kecskés Lilla Kertész Ametiszt Kovács Dominik Kovács Gergő Lakner Olivér Molnár Tünde Németh Ágoston

Papp Lilla Péter Fanni Szép Adrián József Szőke Renátó Szombathelyi Bianka Tóth Vivien Lia Virág Zsombor Vuk Viktória

9. D osztály Osztályfőnök: Alexa Péter Andróczi Lili Bakos Fanni Bali Szabolcs Balogh András Bogár Zsanett Cey-Bert Koppány Dombi Bianka Erhetics Áron Pál Fata Nora

Györkös Ramóna Hábli Luca Horvath Kitti Katalin Jakab Kíra Kánnár Anna Mária Károlyi Anna Georgina Kovács Regina Krasznai Borbála Lilla Molnár Bernadett Bianka

Molnár Dorottya Luca Nagy Dániel Ferenc Osvald Eszter Sipos Rebeka Dorka Tóth Máté Tóth Petra Anna Varga Gréta Varga Heléna Varjas Dorina

9. E osztály Osztályfőnök: Simon József Árok Domonkos Baksa Dorina Balázs Bence Sándor Baranyai Melani Bartol Szimonetta Boros Boglárka Csamangó Hanna Beáta Hajmási Lili Hóbár Helga Horváth Anna

Horváth Vivien Rita Kanász Zsófia Kis Dzsenifer Anasztázia Korpics Réka Kovács Fanni Kovács Lili Kozma Alex Lengyel Viktória Nagy Veronika Nemes Benjámin

Németh Edit Vivien Németh Petra Oparnica Kitti Pákozdi Anna Papóczi Panna Virág Pilgermáyer Panna Pintér Dorottya Pusztay Nikolett Szanyi Gertrúd Jusztina Timmermann Nadid

35

10. A osztály Osztályfőnök: Pécsi László Birkner Emma Csepreghy Réka Sarolta Csertán András Domián Dávid Ádám Farkas Emese Hujber Panna Karácsony Gábor Kálovics Zoltán Kovács Ábel Bulcsú Kovács Marcell

Lorna Emma Jones Losonczy Máté Losonczy Róza Ludnik Máté Nemes Gábor Pőcze Barnabás Rátfai Levente Schmid Stephanie Schmidt Balázs Sipos Richárd

Sulan Ádám Szabó Dóra Barbara Tomasics Panna Tóth Tamás Tóth Tamás Török András Vass Veronika Vastag Marcell Levente Zsohár Sára

10. B osztály Osztályfőnök: Willmann Zsolt Ámon Attila Miklós Bacsi Levente Balogh Eszter Bódi Boglárka Cseke Viktor Csermák Ádám Barna Csizmadia Péter Gáspár György András Györei Kristóf Hegedüs Erik

Herjávecz Krisztina Horváth Ákos Horváth Máté Kele Martin Tibor Kohári Veronika Kozári Gábor Lovrek Bálint Magyar Márk Mikola Dániel Mikola Dávid

Molnár Kristóf Pánczél Bálint Pózvék Dávid Rikli Szabolcs Sólyomvári Dávid Takács Natasa Tóbi Bálint Tolnai Gergely Tolnai Mihály Vasvári Zsóka

10. C osztály Osztályfőnök: Sipos Ágnes Bart Krisztina Bencsik Virág Dékány Ábel István Farsang Klaudia Horváth Levente Kovács Vivien Kozma Boglárka Pompónia Nyakas Veronika Oláh Enikő

36

Puskás Patrik Rédics Dániel Renácz László Simon Nikolett Szalai Melitta Karolina Tulipán Virág Vas Lilla Baranyai Fanni Billege Barnabás

Horváth Bendegúz György Kozma Dóra Losonczi Mária Ribarics Laura Simaga Babett Szemlics Mercédesz Szmolár Nikolett Turkovics Rebeka

10. D osztály Osztályfőnök: Hermannné Tóth Erika Czigány Csenege Ágota Csamangó Dávid Antal Domján Regina Ilona Endrei Tamás Fehér Luca Gadányi Bence Horváth Alexandra Horváth Dániel Horváth Gyula

Horváth Kristóf Horváth Ninell Horváth Petra Horváth Tamara Kalmár Kitti Alexandra Kátai Lora Keppel Sára Kovács Luca Németh Viktória

Novák Tamara Pécsi Petra Radics Réka Tatai Blanka Tóth Marcellina Trojkó Antónia Mária Trombitás Ádám Zborovszky Boglárka Zsuppán Eszter

10. E osztály Osztályfőnök: Baloghné Harkány Judit Ámon Anna Bagarus Nóra Baj Attila Bakonyi Vanessza Dombai Nóra Farkas Dániel Gábor Fenyvesi Fruzsina Ganzer Rebeka Fanni Horváth Georgina

Kantó Loretta Eszter Karavidaj Ardit Kiss Alexandra Kiss-Szabó Boglárka Koósz Antal Gergely Lelkó Bora Peszlen Kata Csenge Szabó Noel Dénes Szántó Rebeka

Tóth Martin Varga Henriett Varga Izabella Luca Varga Laura Varga Péter Várhelyi Boglárka Veres Lázás Vilmos Vidovics Cecília

11. A osztály Osztályfőnök: Szita Ágnes Bíró Mátyás Boa Boglárka Borsos Lilla Emőke Domián Bálint Márk Doucha Lilla Viktória Drávecz Barnabás Fodor Lídia Gaál Villő Gyertyánági Eliza Gyertyánági Péter Lui (mt)

Hohl Kitti Jánoki Georgina Kardos Kinga Koller Dávid Kovács Dániel Németh Levente Pécsi Márk Benjámin Peterman Máté Károly Pusztai Bettina Salamon Sára

Suhai Zsolt Szabó Kata Fanni Targuba Dávid János Tárnok Tímea Timmermann Zsanna Tukszár Zsófia Varga Bence Tamás Varga Eszter Zsiray Júlia

37

11. B osztály Osztályfőnök: Török Tamás Bacsi Mihály Balázs Enikő Biró Tibor Boros Gréta Busa Máté Cséplő Péter János Hederics Hanna Hegedüs Dominik Horváth Benedek Horváth Titanilla Vanda

Illés Bálint Kósi Marcell Lenkovics Marcell Milassin Mór (mt) Nagy Tamás Posztós Nóra Rácz Balázs Rammer Dávid Salamon Emese Salamon Enikő

Simó Bence Simon Dorina Kíra Szabó Mátyás Szinyéri Bence Szokoli Mátyás Timár Gerda Traub Tamás Vajda Péter Varga Dávid István Zsohár András

11. C osztály Osztályfőnök: Tulok József Andor Fanni Balassa Ádám Csizmadia Tímea Dávid Rebeka Eszter Dániel Farkas Rebeka Gredics Anett Hetey Eszter Anna Honti Sára Kata Horváth Károly Bence

Jankovics Martina Keglovics Ninetta Kele Luca Kéri Boglárka Ligeti Rebeka Anna Mihály Karina Mód Sáron Molnár Eszter Molnár Zsófia Ilona Muczer Melinda

Mudry Anna Dorottya Parély Petra Sárdi Klaudia Simon Kíra Szabó Petra Szamosi Richárd Gábor Szekeres Andrea Szőke Laura Tótiván Nimród Vidéki Alexandra

11. D osztály Osztályfőnök: Takácsné Róka Katalin Acél Ramóna Bársony Dániel László Bencsik Ádám Czakó Csenge Friderika Dencs Veronika Sára El-sayed Jázmin Gerencsér Annamária Horváth Márton Horváth Mátyás Ferenc 38

Horváth Miklós Kálovics Emma Krasznai Kristóf Németh Veronika Ojtó Marcell Pammer Dániel Pammer Zsolt Pécsi Péter Schmidt Anna

Szántó Anna Szatai Eszter Szilvia Szmodics Klaudia Takács Julianna Tatai Benita Bella Traub Sándor Varga Csilla Fanni

11. E osztály Osztályfőnök: Németh Ferenc Abay Nemes Ádám Benczik Boglárka Boti Vanda Ceiner Annamária Dani Luca El-Khatib Iman Mona Gréger Alexandra Gubricza Laura Adrienn Horváth Kyra Carmen Horváth Zsombor Ivanovics Barbara

Joó Zsombor Juhász András Kalamár Csaba Koczor Boglárka Komárovics Zsófia Kovács Kornél László Kovács Tamara Lippa Dóra Lőrincz Jázmin Fanni Micsinai Dominik Mikó Vivien

Póczak Dominika Spingár Fanni Szabó Renáta Krisztina Szöllősi Barbara Takács Petra Takács Petra Tóth Bonita Daniella Vadlek Dániel Vajda Kitti Varga Nóra

12.A osztály Osztályfőnök: Csörgicsné Balogh Edit Bécsi Bálint Bene Barbara Csányi Csenge Csányi Csilla Darnai Máté Füle Mátyás Lajos (mt) Hegedüs Ákos Herman Aliz Horváth Dóra Horváth Miklós Kristóf

Hunya Anna Laura Kálovics Milán Kapin Péter Karancz Panna Fruzsina Kertész István Kiss Benedek Győző Koncz Balázs Kondákor Karolina Mónika Kovács Alex Kovács Máté Koppány

Molnár Flóra (mt) Németh Petra Perger Kitti Porgányi Anna Salamon Kata Simán Dániel Sipos Vivien Takács Anna Vernyel János Zavaczky Áron

12.B osztály Osztályfőnök: Knausz Ágnes Baj Bianka Baj Zsolt Biró Krisztián Deák Dániel Dominik Balázs Farkas Dóra Gábor Gábor Marcell Horváth Aurél Horváth Lóránt Kálovics Bence

Kardos Réka Anna Kincses Olívia Kisgyura Anna Kócza Bálint Vajk Kovács Kinga Kuzsner Sára Lőrincz Norbert Magyar Ádám Marczin Zsófia Mészáros Dávid Zsolt

Radványi Márton Sgánetz Eszter Sára Szabó Dániel Tanai Marcell István Tóth Gergő Levente Tóth Martina Anna Varga Ákos Veres Vivien Wittmann Péter Pál

39

12. C osztály Osztályfőnök: Artner Katalin Bedők Henriett Erzsébet Bóha Krisztina Csáki László Emmer Fruzsina Farkas Regina Göncz Klaudia Hetey Márton Bálint Horváth Borbála

Horváth Dániel János Horváth Róbert Káli Anna Kapronczai Réka Rita Kutfej Eszter Merényi Dóra Eszter Odrovics Martin Pintér Dóra

Posztós Endre Rezsonya Polett Réka Schmidt Anna Sipos Péter Szabó Norbert Kristóf Szabó-Thomka Mihály Szirovicza Máté

12. D osztály Osztályfőnök: Tüske Judit

Csejtei Bálint Farkas Kira Gazdag Mónika Gergina Fruzsina Gergő Veronika Gulyás Lilla Horváth Violetta Illés Máté

Kocsmár Dominik Kohári Annabella Kolozsvári Péter Zsolt Kozma Blanka Kunics Réka Fanni Kuzma Fanni Linhárt Enikő Nagy András

Pintér Zsófia Prepok Szabolcs Szányi Krisztina Dorottya Tollár Sára Tímea Tóth Kata Varga Vanda Vörös Dominika Waldinger Dóra

12.E osztály Osztályfőnök: Györek László Ács Laura Lola Buni Alexandra Bianka Büki Marcell Dominkó Bernadett Dömők Dóra Drávecz Martina Gájer Mátyás Hajdu Fanni Eszter

40

Horváth Aliz Karavidaj Ermira Lelkó Anna Lovkó Bonita Maier Noémi Hajnalka Mátyás Cecília Eszter Molnár Beatrix Németh Fanni Mária

Somogyi Nóra Szabó Kata Szabó Miklós Dániel Sziva Valentin Szántó Rajmond Barabás Tejfel Bence Tomasi Merylin Varga Petra Dorottya

12. F osztály Osztályfőnök: Kovács Lívia Anda Tamás Baksa Nikol Balázs Andrea Böjti Blanka Bunczom Evelin Csináth Rebeka Farkas Márton Geiger Luca Andrea (mt) Hadi Barnabás

Jekisa Kíra Kovács Patrícia Léránt József Lubics Olivér Milávecz László Mercz Eszter Nagy Fruzsina Németh Balázs Novák Richárd

Poszovecz Hanna Rácz András Ritecz Bence Schmidt Laura Szabó Alexandra Szabó Noémi Szalóki Dóra Takács Anna Mária Veszprémi Lilla

12.G osztály Osztályfőnök: Salamonné Lackner Henriett Bányai Dávid Gábor Baranyai Sára Bársony Letícia Lilla Budai Krisztina Leticia Fordán Dorottya Gál Tímea Horváth Bence Jávor Milán Jenő

Jeszenői Réka Kálmán Nikolett Kiss Szilvia Franciska Marton Viktória Nagy Barbara Nándori Réka Orbán Klaudia Ruttner Sára

Sütő Rebeka Szokol Fanni Tizedes Renáta Tótiván Florentina Tulézi Flóra Tamara Vlasics Gergő Vukics Dávid

mt = magántanuló

41

Gyászolunk és emlékezünk Ismét eltávozott közülünk valaki örökre. Dr. Márton Alfréd tanár úr, szeretett kollégánk, diákjaink kedves tanára hagyott itt minket váratlanul tél végén. Alább a Balogh László igazgató úr által a búcsúztatáson elmondott beszédet olvashatják.

Tisztelt Kanizsai Gyászoló Gyülekezet! Kedves Frédi!

Szívrepesztő váratlansággal távozott közülünk dr. Márton Alfréd Tanár Úr, Kollégánk és útitársunk. Az ő útja az égben folytatódik, nekünk maradnak a közös emlékek. Isten Veled, Barátom! Hiányzol közülünk, de bennünk folytatódsz. Halálod rádöbbentett arra, hogy nem vagyunk mindenhatóak. De hihetünk az öröklétben: sokkal jobb hinni, mint nem hinni! Nagyböjt kezdetén így keressük az igazságot. Próbáljuk meg a jót tenni, a rosszat elkerülni: hinni jó dolog! Zuhanó repülőgépen nincs ateista… A halál nem valaminek a vége, hanem valami újnak a kezdete. Így hihetünk az örökéletben. Földi 57 éved azonban oly rövid! Hisz nem oly régen még a zalaszentbalázsi fiatalember gimnáziumunkban IV.A/1978-as örökdiákunkként, egyedüli fiúként és egyedüli példányként a nyelvi osztályban érettségizett. A nagyon szorgalmas, céltudatos diákot a nyelvészet érdekelte elsősorban, de az irodalom iránt is elkötelezett volt, sokat olvasott. Jó barátságban volt mindenkivel. Aszegedi József Attila Tudományegyetemre elsőre felvették, ahol magyar nyelv és irodalom szakos középiskolai tanári, valamint altajisztika (török) szakos előadói diplomát szerzett 1985-ben. Így lehetett Szegeden történész, turkológus és magyar őstörténész is. Ott is vannak hálás tanítványai. Majd az új évezred elejére visszaköltözött Kanizsára, ahol másfél évtizedig a Műszaki Szakképző Iskola tanára volt, aztán a 2014/ 2015-ös tanévtől előbb óraadó, majd a 2015/2016-os tanévben teljesen gimnáziumunk, a Batthyány Lajos Gimnázium magyartanára lett. Nagy tudású, szelíd, jóakaratú példaember volt Tanárként, Osztályfőnökként. Betegséged súlyossága kapcsán gyanútlanok voltunk egy hónapig, aztán a múlt héten hétfőn robbant a bomba: közölted velünk a súlyos kórt. Hétfőn este a kórházi ágyadon még beszélgettünk Veled telefonon. Nem panaszkodtál, sőt bizakodtál, dicsérted a körülötted állókat, hogy milyen segítőkészek, olyan pozitív, lelkierős voltál még egy ilyen nehéz helyzetben is… Aztán kedden este jött a hír, az altatásból nem tértél vissza, most már örök álom a Tiéd. Mi hiszünk az öröklétben… A halál döbbenete azonban, a „nem beszélgettünk eleget” fájdalma megállít. Szomorú szívünk mély fájdalmát próbálja enyhíteni az a sok szeretet, amely földi léted zárásakor megnyilvánul Kollégától, Tanítványtól, Tisztelőtől. Tőlük idézek: „Rövid, de annál tartalmasabb időszakot tölthettünk el Veled… Hatalmas lélek voltál, a TANÁR ÚR, nagytudású, szerény, alázatos, munkájának élő ember, amolyan igazi „entellektüel”, és ahogy az egyik hálás tanítványod megjegyezte, igazi PÉLDAKÉP… Elhívták az angyalok a földön túli világba, reméljük, a végső nyugalmat már megtalálta… Egy dolog van, amit teljes szívvel kijelenthetünk, nekünk volt a legeslegjobb Osztályfőnökünk!… Drága Tanár Úr! Sosem fogom elfelejteni, hogy Ön mennyire jó ember volt… Hihetetlen tudás, 42

együttérzés, kedvesség és jóindulat. Én így emlékszem vissza Önre… Köszönjük, hogy Önnel tölthettük ezt a csodálatos félévet… Köszönjük, hogy mindig türelmes volt velünk, és mindenben segíteni próbált nekünk… Azonkívül, hogy remek tanár volt, nagyon jó ember is… Köszönök minden okosságot és bizalmat, amit kaptam. Örülök, hogy ismerhettem!… Sosem felejtem el azt a mondatát, hogy „ilyen feleletekért érdemes tanárnak lenni”! …” Így búcsúzik Tőled a „mi iskolánk”, a „rettenthetetlenek”, azaz a munkára kész osztályfőnökök, a Te „örökosztályod”, a 9.E és minden ember, akivel csak találkoztál földi életedben. Te idézted a Neked is tetsző tablóképes tételmondatot: „Az életben egyszer lent vagyunk, aztán meg fent, tehát ha minden rossz, nem kell úgy elkeseredni. Pánikolni a hullámvasúton sem akkor kell, amikor a lejtmenet jön, hanem ha egyszer csak elfogy a sín.” A sín most látszólag elfogyott, de az „örökút” megy tovább. A jóemberek az emlékek emlékeként halhatatlanok. Csak a test enyészik el, a lélek, az erő, a hit marad… Kedves Frédi Tanár Úr! Taníts meg arra, hogy rövid földi életünkben alázatosan és reménykedő szívvel járjuk zarándokútunkat, egymást szeretetben hordozzuk és szolgáljuk! Szóljon ezért Pál apostol szeretethimnusza Keresztúry Dezső szövegével, Daróci Bárdos Tamás zenéjével, mely énekkari művet a zeneszerző iskolánk Virág Benedek Kórusának ajánlotta. És mi most Általad Neked: „A szeretet soha el nem múlik… Most megmarad a hit, remény, szeretet. Ez a három, de köztük a legnagyobb a szeretet.” Frédi, Neked szól, ugye hallod…?!!

43

Vártuk vagy sem, megérkezett az új tanév. Az ünnepélyes tanévnyitót augusztus 31-én tartottuk, s most Balogh László igazgató úr ott elhangzott beszédét adjuk közre.

Gyorsuló nyarak Kedves Batthyánysok! Ahogy idősödöm, egyre gyorsabban telnek a nyarak. Vigasztalásul mondom: talán a tanévek is egyre gyorsabbak lesznek… Remélem, a nyáron meg tudtunk nyugodni: eltávolodott tőlünk minden külső és belső gond; közelebb kerültünk a testi – lelki – szellemi hármasság harmóniájához; s most frissen tekintünk az új, előttünk álló tanévre. A nyáron mélyre merültem a Balatonban és a tengerben is… S bár a BLG-s karkötőm nyár végére elszakadt, de össze tudom ragasztani képletesen a nyári élményekből – emlékekből. Segít ebben a sport, a riói sikerek: a közdelem, a kitartás, a munka és a győzelem összefüggései… Segíthet az olvasás, a könyvek „hozott lelkei”. Saját példámból kiindulva ajánlom nyári olvasmányélményeimet: Hasek: Svejk, Gárdonyi: Aláthatatlan ember, Handke: A kapus félelme tizenegyesnél, Móra: Aranykoporsó és Háy János: Hozott lélek. Egyébként a Halis István Városi Könyvtár statisztikájából tudom (ezért is vannak most itt a tanévnyitónkon!), hogy míg a korosztály 20-30%-a jár könyvtárba, de a színötöseink 70%a jár a Halisba. (Természetesen az iskolai könyvtárunkban minden BLG-s alanyi jogon olvasó tag.) Tehát a könyvtárba járás, az olvasás és a tanulói teljesítmény korrelál, azaz szoros összefüggésben van! Remélem, a nyári házi feladatot elvégeztük: láttunk napfelkeltét és csillaghullást, sok időt töltöttünk szeretetteinkkel játszva és nevetve, és most feltöltődve tudjuk kezdeni az új tanévet. Én még annak is örültem, hogy lépten-nyomon lehetett találkozni batthyányssal. Például Zárában, a dalmát tengerparton is, a sétányon összefutottam véletlenül két BLG-s diákkal, akik jó példa voltak a kalandozó batthyánysokra (csak azt sajnálom, hogy nem csináltam erről Facebook-képet). Tehát jó pár dolog várt diákra, tanárra a tanévkezdés előtt. Számunkra most az a legfontosabb: hogyan küzdjük le diákjaink iskolakezdési félelmét?! Soha nem mondom azt, hogy: „az iskola életed legkönnyebb időszaka, ennél már csak nehezebb lesz”. Nem, ez nem így van. Igenis az iskola felelősségteljes munka is a jó cél érdekében. Ne aggódj az iskolai teljesítményed miatt, nem a jegyek a legfontosabbak. Persze szeretnénk, ha jó jegyeid lennének. Egy jó iskolában van esélyed erre… Te alkalmas vagy arra, hogy jól tanulj! Tudod, aki alkalmas, az köteles… Ismét szerződést ajánlok és kötök minden egyes batthyánys diákkal: legyél legalább 4,00 átlageredményű tanulója a BLG-nek! Szeretném ezt egy „gentleman agreement” jellegű kézfogással is megerősíteni. Így lehet az alkalmasság – okosság értékteremtő, és az iskola nem unalmas. Minden nap lehet élmény nem csak a vakációban, de az iskolában is – törekedjünk erre, ezt tanultam a pszichológus lányomtól „csengőfrász” helyett. Eredményeink sokaságára büszke vagyok, de most részletesen nem utalok. Az elmúlt tanévről szóló, most megjelent évkönyvünk azokat részletesen tartalmazza. Egy igényes batthyánys polcán mindig ott van az aktuális évkönyv! A www.blg.hu honlap és a Batthyány 44

Lajos Gimnázium hivatalos Facebook-oldala egyébként mindig tudósít büszkeségeinkről. Kedves Szülők! Az Önök tehetséges gyermeke egy olyan iskolába jár, ahol 4,35 a tanulmányi átlag, 90 kitűnő és 166 jeles tanulónk lett. Végzős tanulóink érettségi iskolaátlaga 4,59 volt, ezen belül a 177 emelt szintű érettségi átlaga 4,80. Júniusban összesen 48 batthyánys érettségizett kitűnően (ez a szám a kanizsaiaknál a Mezőben 5, a Piaristáknál 3, a Thúryban 1 volt…) Ennek így is kell lenni – szoktuk mondani. Így természetesen az egyetemi – főiskolai felvételi eredményeink is kiválóak lettek: végzőseink jóval több mint 90%-át felvették jó felsőoktatási intézménybe! Hadd emeljek ki egy-egy nyári tanulmányi, kulturális és sport eredményt. Erdős Márton (volt 12.D-s) legkiválóbb magyarként ezüstérmes lett a Nemzetközi Informatikai Diákolimpián Kazanyban. A kultúrához kapcsolódónak tartom: sokat utaztak diákjaink. Egy jól eltöltött vakáció is lehet kulturális érték! Ezért is fontosak a kalandozó batthyánysok: pl. úti cél volt Rió, Kazany, Togliatti, a matektábor, a kvíztáborunk és így tovább… A sportból legbüszkébbek arra vagyunk, hogy Molnár Flóra (jelenleg 12.A osztályos tanulónk) Rióban az olimpián 50m-es gyorsúszásban 25. lett! Sajnos, nyolc óraadó kollégánktól el kellett válnunk. Megköszöntük a munkáját Bekéné Szücs Violettának, Jeschné Kocsis Rózsának és Vlasics Anikónak többek között. Újként Kovács Katalin 10 órában tanít majd rajzot és Bali János 4 órában fizikát. Visszajön gyermekáldás után egész állásba: Dr. Gálné Dénes Tünde, Gyergyák Emőke, Járnecz Edina és Martonné Pálfalvi Katalin tanárnők. A 10.E új osztályfőnöke lesz Baloghné Harkány Judit. Tiszta, jó szívvel, azaz szívesen – szeretettel üdvözöljük az új batthyánys diákokat: - a kisgimnazista 5.A osztályt 28 fővel, osztályfőnökük Zsovár Anita - a mat.-fiz.-es 9.B-t 28 fővel, osztályfőnök Dénes Sándorné - a 27 fős nyelvi osztályunkat, melynek osztályfőnöke Benedekné Stadler Éva - a biológia-kémiás 9.D osztály 27 fős lesz, osztályfőnök Alexa Péter - és 30 fős a humán osztályunk, a 9.E, amelynek osztályfőnöke Dr. Márton Alfréd lesz. Egyébként 26 osztályban 728 nekünk kedves BLG-s diákkal indítjuk az évet! A pedagógiai munkánkat (tudjuk) befolyásolja az iskolai környezet esztétikája és praktikus mivolta. Ezért fontos, hogy lesz negyedik informatika termünk, lesz matematika szaktanterem, a könyvtárunk videótermét kinyitjuk az olvasóteremre, hogy még bővebb közösségi térré váljon. Szeretném, ha a DÖK-terem rendesebben működne. Jelentem, hogy a város önkormányzata jóvoltából elkezdődött főépületünk 500 millió forintos felújításának tervezése. Reméljük a legjobbakat! A tanév közelgő fontos eseményeiből kiemelem: a közelgő XXVIII. Batthány – Kanizsa Kupa nemzetközi ifjúsági sakkversenyt; A Dallamok éjszakáját, mellyel elkezdődik a Virág Benedek Kórusunk 50 éves fennállásának ünnepi rendezvénysorozata, ahová hívjuk iskolánk összes eddigi kórustagját, akik 1966-tól Russay Olivérné vagy dr. Stimecz Jánosné vagy Cseke József karnagy kórusába jártak; a gólyabált az idén ún. „Pelikánünnepé” szeretnénk átformálni; fontos számunkra a XXIV. Batthyány Alapítványi Bál; s a VIII. Batthyánys – Landleros – Irányis Örökdiák Találkozó;… Ne feledd, Te is leszel „Örökdiák”, ha hozzánk jársz …! Hagyományainkhoz híven méltó módon, ünnepségsorozattal szeretnénk megünnepelni az 1956-os forradalom és szabadságharc 60 éves évfordulóját. Felhívom a figyelmet a különböző pályázati lehetőségekre. Ezzel kapcsolatban még jelentkezem. Büszke lehetsz arra, hogy gimnáziumunk ezer szállal kötődik az 1956-os kanizsai történésekhez…! 45

És legyen ez a tanév az olvasás éve is, mert olvasni jó: mert egy igazi batthyánys számára „csak eszének és lelkének olvasás útján nyert kincse jelenti az igazi gazdagságot, mert ez nem vész el, és nem hagy el soha”. (Leonardo da Vinci) Persze szólnom kell arról is, hogy iskolánk 2017. január 1-jétől nem csak állami fenntartású, hanem állami működtetésű is lesz. A továbbiakban az állam viseli a felelősséget az iskolákért. Szerencsére nálunk az önkormányzati időszakban is jól mentek a dolgok. De a kanizsai iskolákban, Kanizsa iskolavárosban és a Nagykanizsai Tankerületben továbbra is kanizsai szülők kanizsai gyermekeit kanizsai tanárok tanítják! Reméljük, hasonló eredménnyel, mint eddig. Nincs tökéletes iskola, és nem általában a legjobb iskolát kell megtalálni, hanem a gyermekünk számára a legmegfelelőbbet. A gyermekkori nevelés a legjobb beruházás. Mai világunkban felülértékeljük a versenyt, és alulértékeljük az együttműködést, a partnerség, a közösség erejét: azt, hogy jó jól szeretve lenni. Kedves Batthyánysok! Ti versenyképesek vagytok, mert értékesek vagytok Szüleiteknek, Tanáraitoknak és Diáktársaitoknak. Szeretek veletek együtt batthyánys lenni!

46

Tudjuk, hogy minden esztendőben megérkezik, mégis mindig úgy érezzük: túl hamar jött el a szalagavató ideje. A kis kék szalag persze nagy öröm és büszkeség, de egyúttal kötelesség is. Idén február 3-án kapták meg szalagjaikat a végzősök, a kedves olvasók pedig itt és most a szalagavatón elhangzott beszédekkel ismerkedhetnek meg. Könnyedén szállj fölfelé!

Tisztelt Vendégeink! Kedves Batthyánysok! Ismét szalagavató ünnepélye van a battthyánysok nagycsaládjának, de ez a mostani csak a Tiétek: a 2017-es évjáratú hét 12.-es osztályunké. Áldást kérünk Rátok, mind a 180atokra: „Áldott legyen a fény, amely Bennetek van!” Kívánjuk, hogy könnyedén szállhass majd fölfelé utadon… Persze ezen örömteli pillanatokban van szívfájdalom is, mert minden új kezdet az elmúlásból is táplálkozik. De ne hasadjon a szíved, mert által tudsz menni a Zalán… Van ladikod és lesz majd a ballagásban kincses tarisznyád, s a „batthyánys életérzés” Veled van! Bizalmat keresek és találok Benned. Mindig bízz abban, aki vagy! Szeretném, hogy „batthyánys örökdiák” légy. Batthyánys társadként, tanárodként, igazgatódként és szülőként, családtagként, barátként szeretnénk Neked a lehető legjobbakat: „a lehető világok legjobbikát”. Lehet, hogy azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne…?! Ez a valahol lehet, hogy itt van a talpunk alatt, bennünk… Ez Magyarország. Kedves Fiataljaink, szükség van Rátok, életerőtökre: értelmetekre, szépségetekre és bátorságotokra – szeretetet és hitet sugározva mondom ezt Nektek, ölelve Benneteket. Iskolánk sikere is lesz az, ha tehetségetek kibontakozik. Hiszünk abban, hogy minden batthyánys tehetséges lehet valamiben. S reméljük, hogy sokatok már fel is fedezte önnönmaga tehetségét. Ma még sok út áll előtted. Sok száz foglalkozás van a világon. Ott van közöttük a tiéd is. Csak kutass, keress, kísérletezz, próbálkozz…! Ne feledd, csodálatos dolog azt csinálni egy életen át, amit szeretünk. Találd meg a tehetségedhez legjobban illő feladatod: ezzel megtalálhatod életed értelmét is. Ne mondj le az álmodról, ha az megvalósítható. Ehhez persze további próbákat kell kiállnod, minden képességedet bevetve küzdened kell, hogy nagyon jó légy…! Egy nektek szurkoló magyar írót idézve (Nógrádi Gábor): „Ha a csillagok felé nyúlsz, lehet, hogy nem éred el azokat, de biztos, hogy nem egy marék sárral lesz tele a kezed.” Szóval hiszünk Benned, meg tudod csinálni, mert tehetséges vagy…! S nevezzük néven az elkövetkező időszak közeli próbáit: ma ünnep, aztán tanulás, érettségi, emlékek egyenlege, majd felvételi… Hadd szóljak most hét osztályunkhoz konkrétan, néven nevezve, az osztályfőnökeitek tételmondatait is segítségül hívva: - 12.A, nyolcévfolyamos gimnáziumi osztályunk, osztályfőnöke Csörgicsné Balogh Edit tanárnő: „Hosszú, izgalmas, kis és nagy csatákkal teli volt az út. Több viharba is behajóztunk, a kamaszkor lázadó hullámai is verdesték hajónkat. De sok örömteli, boldog pillanatot is adott a nyolc év, amelynek nagy részén fürödtünk a jóban.”

47

- 12.B, matek-fizikás osztályunk, osztályfőnöke Knausz Ágnes tanárnő: ”Már gólyaként a „Tomorrow-land”-ről indultak – a jövő reménységei voltak és maradtak. Számos focicsapatot legyőzve „majdnem éretten” várnak most az újabb „Tomorrowland-re”. Osztályfőnökük amúgy sem túl kemény szívét is képesek újra meg újra meglágyítani…” - 12.A, nyolcévfolyamos gimnáziumi osztályunk, osztályfőnöke Csörgicsné Balogh Edit tanárnő: „Hosszú, izgalmas, kis és nagy csatákkal teli volt az út. Több viharba is behajóztunk, a kamaszkor lázadó hullámai is verdesték hajónkat. De sok örömteli, boldog pillanatot is adott a nyolc év, amelynek nagy részén fürödtünk a jóban.” - 12.B, matek-fizikás osztályunk, osztályfőnöke Knausz Ágnes tanárnő: „Már gólyaként a „Tomorrow-land”-ről indultak – a jövő reménységei voltak és maradtak. Számos focicsapatot legyőzve „majdnem éretten” várnak most az újabb „Tomorrowland-re”. Osztályfőnökük amúgy sem túl kemény szívét is képesek újra meg újra meglágyítani…” - 12.C, nyelvi osztályunk, osztályfőnökük Artner Katalin tanárnő: „Az osztállyal együtt az osztályfőnökük is „gólya” volt, mert ők voltak neki az „1. osztály”…! Jó közösséget alkottak, mert tudtak összetartóan is lázadni… Nem humán és nem reál az osztály, olyan, mint egy tarka kert…” - 12.D, biológia-kémia tagozat, osztályfőnökük Tüske Judit tanárnő: „Okosak és szépek, életrevalók. Stílusuk kissé karcos, ugyanakkor melegszívűek, érzékenyek és igénylik, hogy meghallgassák őket. A tanárnő örül, hogy osztályfőnökük lehetett!” - 12.E, egyik humán osztályunk, osztályfőnökük Györek László tanár úr: „Akárcsak saját gyermekeink: ha tetteik fejfájást is okoznak néha, szeretjük őket, mert minden hibájuk, erényük saját hibáinkat, erényeinket idézi. Ha rosszak, saját hibáink nyomasztanak bennünket, ha jók, saját jóságunkra is büszkék vagyunk…” - 12.F, másik humán osztályunk, osztályfőnökük Kovács Lívia tanárnő: „Úgy látja az Osztályfőnökük, hogy a jövő számukra kicsit nehezen válik valósággá, ugyanakkor mégis lezárnák már a 4 évet. Nehezen viselik a következő hetek, hónapok komolyságát, de Lívia néni megpróbálja velük megértetni, hogy a dolog „már nem bagatell”…” - 12.G, utolsó 5-évfolyamos nyelvi osztályunk, osztályfőnökük Salamonné Lackner Henriett tanárnő (fizikatanáruk jómagam): „Minden szállal kötődik hozzájuk Osztályfőnökük: felel értük, aggódik miattuk, együtt sír és együtt nevet velük. Övék lett a „legtisztább, legrendesebb o sztály”. Versenyeredmények helyett ő k gyűjtö tték a l egtö bb „szeretetdobozt”! S még virágot is ültettek az udvaron. Olyan dolgokat is megosztanak az osztályfőnökükkel, amihez nagyon-nagy bizalom szükséges. Heni tanárnőnek nagyon nehéz dolga lesz: a saját gyermeke, Kata és saját osztálya ballagása, elengedése egész embert kíván!” Kedves Végzőseink! Reméljük, hogy tartalmas diákéletet éltetek/éltek itt a BLG-ben, ahol jól éreztétek magatokat. Olyan tudást kaptatok, amellyel boldogulhattok majd az életben. Szerettünk volna okosan szeretni, nevelni, tanítani benneteket. Biztosan nem hibátlanul tettük. De jó lenne, ha egy dolgot megjegyeznétek „nagytanításként” Albert Schweitzer után szabadon: „Minden ember annyit ér, amennyi szeretet van benne.” Ez legfőbb intelmünk a szimbolikus szalag feltűzésekor, mely az érett állapothoz vezető beavatás kezdete. Ebben elsősorban nem a „jobb lét”, hanem a „több lét” a fontos, a személyiséged minél bővebb kiteljesedése. A „több lét”, az emberség, az „emberebb ember” igénye számunkra élő 48

valóság és maxima. Megtanultam egy bölcstől, hogy az emberek elfelejtik, amit mondasz, elfelejtik, amit teszel. Az egyetlen dolog, amire emlékezni fognak, az, hogy milyen érzéseket váltottál ki belőlük. Ezért örültem, hogy nemrég a városban nálunk gyűlt össze a legtöbb „szeretetdoboz”; s talán az is igaz, hogy batthyánysnak, kanizsainak lenni jó… Még ha érettségire is kell készülnünk. De ne feledd: Kanizsa vár vissza! Elfáradhattok, megtántorodhatnak a legkülönbek is, de ha van bizodalmad a saját erődben, tehetségedben, akkor, ha keresel, találsz. És szeressétek egymást is, és becsüljétek meg egymást! Becsüljétek meg, hogy ha volt jó iskolátok - s ez a mi gimnáziumunk. Amennyiben maradandó és sikeres változást szeretnél az életedben, akkor meg kell töltened szeretettel. A szeretet „képessé” tesz! Bevallom, tegnap ezért léptem jelképesen a hóba itt, ezen fal mögött egy szívet, benne a BLG-feliratot. Ez a játék mára már lehet, hogy elolvadt, de az eredeti gesztus, az emlék megmaradt, most is a tiétek: a BLG Veletek van, Bennetek van…! Vethet bárhová jósorsod, felnevelő gimnáziumod mindig a Tiéd! Ezt soha ne felejtsd, kedves „Örökdiákunk”! Isten áldjon! Balogh László igazgató

49

Apróságokban a lényeget „Az időd véges, úgyhogy ne vesztegesd el arra, hogy valaki más életét éled! (…) Ne engedd, hogy mások véleménye túlharsogja a saját belső hangodat! De ami a legfontosabb, legyen elég bátorságod a szívedre és a megérzéseidre hallgatni! Ők valahogy már most is tudják, mivé akarsz válni valójában.”

Tisztelt Tanáraink! Drága Szüleink! Kedves Diáktársak! Steve Jobs szavaival kezdtem gondolataimat, hiszen mostanában gyakran ismétlődik bennünk a kérdés: hova tovább? De legalább ilyen gyakran merengünk el a múlton is, hiszen érezzük: mai ünnepünk fordulópontot jelent, s akaratlanul is feltolulnak bennünk az elmúlt nyolc, öt vagy éppen négy év emlékei. Az igazi gimnazista lét lényegét az apróságokban találjuk meg. A matekóra előtti izgulásban, hogy vajon írunk-e röpdolgozatot; a türelmetlen sóhajtásban törióra végén, amikor meghalljuk, hogy „még 5 percet ráhúzunk”; vagy a magyarázkodásokban osztályfőnökin, hogy miért késtem már megint tesióráról, és miért vette el a takarító néni a focilabdát. Megtaláljuk a menzán, amikor izgulva állunk a konyhás néni elé: észreveszi-e, hogy otthon felejtettük az étkezési kártyát. Ott van a DÖK-teremben a billiárdasztalnál, a pingpong- teremben, a focipályán, a nevetésekben, a szünetekben. A szünetekben, amik 9. év elején rendszerint arról szóltak, hogy megkeressük a következő óránk termét, és igyekezzünk nem eltévedni a labirintusnak tűnő iskolában. Remélem, emlékezni fogunk a büféből kiáramló édes illatra, ami megcsapja az orrunkat a kapun belépve; a nagy aulában lévő zongora hangjára és egymásra, hiszen ez az iskola adott nekünk barátokat, szerelmet, jó élményeket és tapasztalatokat. Kedves Diáktársaim! Talán ti is egyetértetek Alessandro Baricco gondolatával: „Milyen szép, ha minden tengerhez, mely ránk vár, van egy folyó számunkra.” Ez a „folyó” nekünk most a Batthyány Lajos Gimnázium, amely – bár talán még nem tudatosult bennünk – többet adott a könyvekből megszerezhető ismereteknél és tudásnál. És ha mégis felmerülnek bennünk olyan kérdések: Kaptunk-e elég hitet, megerősítést, szeretetet az előttünk álló élethez? Az itt megszerzett tudás elég-e ahhoz, hogy megoldjuk a jövőbeli problémáinkat? Meg tudunk-e felelni a kihívásoknak? Tudunk-e majd helyesen, bölcsen dönteni, amikor szükséges? – Nos, a válaszokat a saját szívünkben leljük meg, és reménykedjünk, hogy valamennyi kérdésre igen lesz a felelet. Mindnyájunknak azt kívánom, hogy találjuk meg a nekünk szánt utat, és bátorsággal, örömmel, elegendő komolysággal és még több bohósággal, szeretettel járjuk végig. Lássunk minél többet a világból, tapasztaljunk, gyűjtsünk élményeket, és éljünk úgy, hogy a gyermekkori énünk őszintén mondhassa: Büszke vagyok rád! Végezetül Hamvas Bélát idézném azzal kapcsolatban, miként értelmezem én az életet. Minden diáktársamnak ezt szánom útravalóul: „A dolgok nem kívül kezdődnek, hanem belül, nem alul, hanem felül, és nem a láthatóban, hanem a láthatatlanban. Farkas Dóra 12.B 50

Az idei esztendőben végre májusra esett a ballagás, gyönyörű napsütéssel köszöntött ránk május 6-a reggele. Szorgos kezek díszítették a termeket, majd 10 órakor elindultak a végzősök, s a többi diák sorfalától övezve felértek az ünnepség színhelyére, a focipályára. Most következzenek a ballagáson elhangzott beszédek, legelőször Balogh László igazgató úré. Vándor vagy… Kedves Batthyánys „Nagycsalád”! Érettségizőinkkel egy kicsit mi is megéljük fiatalságunkat. Ezért ha a kimondott szavak szépek, talán a beérkezők is azok lesznek. Van, amikor egytörténés valamiképpen összesűríti az időt, s abban a pillanatban benne az egész életünk. Ilyen lehet egy igazi ünnep, különösen az ifjúság „csúcsünnepe”: a ballagás. Így válhat egy alkalom és egy általa létrehozott, összesűrűsödött pillanat egy egész kor szimbólumává. A ballagás mint ünnep így sűríti születésünktől végzetünkig való vándorlétünk örömét és szomorúságát. Igen, az életünk pillanatok sorozata – mind oda vezet, ahová hagyjuk; amit akarunk, amire vágyakozunk. S a bölcsek szerint meg kell tanulnunk vágyakozni arra, ami a miénk. Így jöhet öröm vagy bánat, egyre megy, az útról már le nem térhetsz… Vándor vagy, kedves Ballagó Diákunk, s általatok mi is, kik ünnepünkben összesűrítjük a pillanatokat: boldog az, ki vándor lehet…! Célunk az, hogy otthon legyünk a hazában. Ez nem csak fizikai tér, hanem szellemi, lelki otthon is. Otthon lenni: magunkban, közösségeinkben, a családban és akár a Batthyány Lajos Gimnáziumban, a BLG-ben… - ez azt jelenti, hogy meg kell ismerni azt, meg kell élni azt. S ezt csak szeretettel szabad tennünk, mert tudod: „minden ember annyit ér, amennyi szeretet van benne”… Így, ha esetleg este a jövő már múlt lesz, és visszanézünk, és látjuk ifjúságunkat: vigasztalhat bennünket a szeretetteljesség. Persze a diákok sokszor a pillanatban élnek, mi felnőttek sokszor a múltban. De az ünnepi pillanatokban igenis összetalálkozhatunk. Így kérek mindnyájunk nevében ballagó ünnepeltjeinkre áldást a népdal szépségével: ”Sok számos esztendőket vígan elérhess, napjaidat számlálni ne légyen terhes! Az ég harmatja szívedet újítsa, áldások árja házad elborítsa!” Így köszöntöm a 180 Ballagónkat hét végzős osztályunkban. Jó végignézni érettségizőink seregét! Hadd soroljam osztályainkat, s köszöntsem kedves Osztályfőnökeinket: -

12.A, nyolcévfolyamos gimnáziumi osztály, of.: Csörgicsné Balogh Edit 12.B, matematika-fizika tagozatos osztály, of.: Knausz Ágnes 12.C, nyelvi tagozatos osztály, of.: Artner Katalin 12.D, biológia-kémia tagozatos osztály, of.: Tüske Judit 12.E, egyik humán osztály, of.: Györek László 12.F, másik humán osztály, of.: Kovács Lívia 12.G, ötévfolyamos nyelvi osztály, of.: Salamonné Lackner Henriett

Hiszem, hogy van mi be kapaszkodnotok BLG-s nyolc-, öt - vagy négyéves pályafutásotokat illetően. Igen, szerettünk volna: „fészek, búra, óvóhely” lenni, s lám, mára 51

arborétum is lettünk. S Neked végre kinyílott a császárfánk. S lett fapelikánunk és vasfánk, sőt még öregdiák korodra is gondoltunk, amikor mostanában elkészült a kapaszkodnivaló két vaskorlátunk. Kaptál útravalóul tarisznyát, bele még szerencsepatkót is, és Arany János Toldiját. Lehet, hogy az óvóhelyet nem ástuk ki, s a csillagnézés is elmaradt, de pl. Gölles Martin, házi zeneszerzőnk csak Neked írta legújabb zeneművét: „Carmina vagantium” – „Vándorok éneke” címmel. (Ez bizony ősbemutató lesz hamarosan húsz diáktársatok segítségével…) Örülök, hogy igazi batthyánysként – a „Vitam et Sanguinem!” jegyében oly sokan adtunk vért… És sorolhatnám közös és nem közös emlékeinket. Igen, azt is szerettük volna, hogy emléke legyen az itt eltöltött éveidnek. Így lett egy a mozikertben kidőlt császárfából ún. „vasfa”, amelybe már bevertük a vasszögeinket. A középkorban volt olyan szokás, hogy a céhlegények és (mondjuk) a céhleányok, amint befejezték tanulmányaikat egy adott város műhelyében, akkor a vándorútra kelésük előtt hagytak valamiféle mementót a céhnek, egyszersmind a városnak is: itt jártunk, itt tanultunk, itt éltünk, innen indultunk… Legyen ez a fa mindannyiunk „vasfája”, az elballagók és az „örökdiákjaink” mementója! Hamarosan, ha elvonulsz mellette, ez is jusson eszedbe! Egyébként a tested éppen annyi vasat tartalmaz, amiből éppen egy szokásos szeget lehetne készíteni. De micsoda vasat! Ettől vörös a véred, húzódnak össze az izmaid, e kevés vas nélkül nem is élhetnénk, és ami még ennél is rosszabb, gondolkodni sem tudnánk… Mert gondolkodni muszáj, még akkor is, ha jön a rozsda és van kopás… Erőtadóként hadd idézzek most egy szülőtől kapott levélből: „Szeretném megköszönni a bizalmat és a lehetőséget, hogy négy évvel ezelőtt gyermekem a Batthyány Lajos Gimnáziumban kezdhette meg tanulmányait. Igazán színes és tartalmas diákévek következtek. Köszönöm a kiváló pedagógusokat is, akik tudásuk legjavának átadása mellett gondolkodásra is ösztönöztek. Szigorúan, szeretettel, jót akarva tanítottak. Azt hiszem, szülőként én is ugyanúgy átéltem és élveztem ezeket az éveket, ahogy gyermekem.” – Szükségünk van erre a bizalomra és együttműködésre, mert e nélkül felemelkedés, azaz eredmény sem várható. Köszönjük, ha így gondolják, vagy így gondoljátok Ti is, kedves érettségiző diákjaink, az emlékek egyenlegét. Egyébként bizonyos, hogy az iskolai és a leendő munkahelyi sikerességet legbiztosabban az jelzi előre, ha valaki kitartó, és pontosan végzi el a feladatát. Ez a mi munkánk, és nem is kevés… Egy régi magyar áldással is köszöntünk most Benneteket: „Áldott legyen a szív, mely hordozott, És áldott legyen a kéz, mely felnevelt, Legyen áldott eddigi utad, És áldott legyen az egész életed! Őrizzen hát ez az áldás Örömödben, bánatodban, Őrizze meg tisztaságod, Őrizze meg kedvességed! Őrizzen meg Önmagadnak és a Téged szeretőknek!” Legyen ez a vezérlője ifjúságnak és a családnak, tanítványoknak és mestereknek, ünnepeken és majd az érettségin is…! Ne feledjük, a szavaknak ereje van. Gyakoroljuk a bátorító és elismerő szavak használatát! Kedves Batthyánysok, jók vagytok és jók lesztek…! 52

Kedves búcsúzó Diáktársaim, tisztelt Vendégeink!

A közhelyesség démonaival küzdve, Bereményi Géza soraival alapozom meg mai gondolatmenetemet: „Azt mondd meg nékem, hol lesz majd lakóhelyünk! Maradunk itt, vagy egyszer majd továbbmegyünk?” Igen, továbbmegyünk. Hogy hol is lesz majd lakóhelyünk, azt a következő pár hónap dönti el. A Batthyány ajtaja bezárul mögöttünk. Talán csak egy tabló marad utánunk, s néhány halkan kimondott szó: „Emlékszel rájuk? Igen, emlékszem”. Őszinte leszek. A reggelek félszenderületében nem nagyon éreztem úgy: „De szeretnék iskolába menni!”. Ellenkezhettünk, bújhattunk a paplan alá, szürcsölhettük a reggeli teát órákon át. Most továbbmegyünk, s csak most jövünk rá: Emberré csak itt lehettünk. Itt szívtuk magunkba azt a tudást, itt értek bennünket azok a hatások, melyek egy nehéz, sorscsapásoktól sem mentes kamaszkor után meghatározzák sorsunkat. Ez az iskola biztonságos, izolált közeget teremtett számunkra, hogy részben még ki tudjuk zárni az életben reánk váró, valóságos problémákat; de tisztában vagyunk azzal, hogy azokkal hamarosan szemtől szemben is meg kell vívnunk csatáinkat. Hogy győzedelmeskedünk-e? Csak sejtéseink vannak. Tanáraink négy év alatt értelmileg, s ami talán annál is fontosabb: érzelmileg is megedzettek bennünket. Mi továbbmegyünk. Ők itt maradnak, de amit kaptunk tőlük, az elkísér bennünket. Így hát valamennyiünknek saját felelőssége, hogy a reá legnagyobb hatással lévő tanárainak őszinte köszönetet mondjon. Weöres Sándor szerint: „Az ember nem ember Csak zavarosfejű, veszélyes kamasz. Az ember akkor lesz ember, Ha átvilágítja mélyéig önmagát, S a belső világosságból A külső világba sugarat bocsát.” Batthyánys életünk nagy részét azonban az egymással való kapcsolatunk, az egymással töltött idő határozta meg. Mi, diákok egymástól, egymásról, egymásnak. Az évek alatt elgurult kavicsok pattogtak örömeinkkel, bánatainkkal, mígnem most a tapasztalat őszinte bizonyosságával öleljük meg a másikat, és hívjuk őt igaz barátunknak. Most mégis valamennyien ugyanazt a gombócot érezzük a torkunkban. Hiszen ez a játék – a mi játékunk – most véget ért. Búcsúznak barátok, szerelmesek; ám én őszintén hiszem, hogy küzdelmes kamaszkorunk ösvényein sorsunk örökre egymásba fonódott, s közös élményeink nem múlnak el nyomtalanul, sőt egy életre szólnak. Remélem, itt, a felnőtté válás küszöbén mindnyájan egészséges, termékeny korszakot tudhatunk magunkénak, megtapasztalva és magunkba szívva mindannak velejét, mit úgy hívnak: Fiatalság. Kedves Diáktársaim! Babits Mihály szavaival búcsúzom tőletek: „Hiszem, hogy élni érdemes. Talán nincs célja és értelme, a cél és értelem emberi fogalmak, a világ több mint minden emberi.” Horváth Aurél 12.B 53

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves ballagó Diáktársaim!

A búcsúzás tényét senki nem kedveli, pedig mennyi alkalommal kell ezt megtennünk! „Mi mindig búcsúzunk. /Az éjtől reggel, a nappaltól este, /Minden szótól, amit kimond a szánk, /Minden mosolytól, mely sugárzott ránk, /Mert nincs napkelte kettő, ugyanaz, / Mert minden csönd más, - minden könny, - vigasz, /Valamitől mi mindig búcsúzunk”- mondja Reményik Sándor. Akármennyire szomorú is, talán ez így van rendjén. Hiszen ha soha nem kellene búcsúznunk, nem lenne mire emlékezni, nosztalgiával visszagondolni. A gimnáziumi négy, öt, nyolc év mosolyt csalhat az arcodra, amikor belegondolsz, hányszor cibáltad az oroszlán bajszát, mentél végig a labirintusrendszeren, hogy elérd az óráidat, pihentél meg a kisaulában, érezted magad „Kedves Batthyánysnak”, amikor az igazgató úr így szólított téged. „Az életed egy új fordulatot vesz, /Egy régi ajtó zárul be mögötted./De ne félj, hiszen ez nem a vég,/Hanem egy kezdet, egy új, ismeretlen kép.” „Mert mi dolgunk a világon?…/ Tűzoltó leszel s katona, tanár, munkás vagy juhász!” És messzire kerülsz innen, az otthonodtól, iskoládtól. Leülsz a rakodópart alsó kövére József Attila mellé, a debreceni nagytemplom vagy a szegedi dóm déli harangszójánál emlékszel vissza arra, amikor a nándorfehérvári diadalról tanultál, vagy csak a pécsi múzeumok előtt szaladsz el órára sietve, esetleg mész határon, „ hegyeken, tengereken túlra ajánlani fel két munkás kezed. Szállj, mint a fecske, délnek,/vagy északnak, mint a viharmadár, ” de bárhol legyél is, mindig tudd, honnan jöttél, és amint teheted, térj ide vissza, mert „A nagyvilágon e kívül,” ahol „sem utódja, sem boldog őse, sem rokona, sem ismerőse nem vagy senkinek”… „A nagyvilágon e kívül nincsen számodra” gondtalan élet és hely! Szedjetek magatokra annyi élményt, érzést, amennyit csak tudtok! Ezek tesznek titeket majd érző, értő, felelős emberekké. Ajándékozzátok meg magatokat, de legfőképpen egymást „az itt töltött egész idő tapasztalataival.” Vigyétek az emlékeket, mindazt, amit nem akartok itt hagyni. Fontos tudni magatokról, hogy hol vagytok, és hová mentek, de soha ne felejtsétek el, honnan jöttetek! Mivel a nagy magyar költő, Arany János születésének 200. évfordulóját ünnepeljük az idén, s minden végzős a Toldit kapta ajándékba, szeretnék búcsúzóul tőle idézni: „Oh, mint szeretném újra élni Az ifjúság arany korát, Még egyszer újra átremélni Hosszú reményeim sorát, -” Kedves ballagó Diáktársaim, azt kívánom nektek, hogy soha ne hagyjon el benneteket a remény! Micsinai Dominik 11.E

54

Évkönyvünkben (is) szeretnénk méltó módon megemlékezni az 1956-os forradalom 60. évfordulójáról. Három írást közlünk most, az első Kosztricz Tamás (alias Hunyadi) tollából származik. Utána dr. Márkus Ferenc tanár úr visszaemlékezését olvashatják, s végül egy jelenlegi diákunknak, Somogyi Nórának az írása következik, mellyel sikeresen szerepelt egy, a forradalom 60. évfordulója alkalmából kiírt pályázaton. A CSITT! füzet és szerkesztőinek rövid története 1956 szeptemberében az akkori Irányi Dániel Gimnázium – ma BatthyányLajos Gimnázium - III. A osztályos diákjai Harkány László osztályfőnök vezetésével aggteleki osztálykiránduláson vettek részt. A kiránduláson fogalmazódott meg a kollégisták körében, hogy jó lenne a diákélményeket feljegyezni a Jókai Mór „És mégis mozog a föld” c. regényében leírt „Csittvári krónika” mintájára. Az élet úgyhozta, hogy a diákélmények helyett az októberi és főként a november 4-e utáni eseményeket jegyeztük fel. A füzet a CSITT! nevet kapta, október 27-ére készült el. Első oldalán a kézzel berajzolt Kossuth-címerrel a második oldalon Petőfi „Békét, békét a világnak” c. verséből három versszakos idézettel. A harmadik oldalon a szerkesztők, akik írtak a füzetbe, választott álnevükön felsorolva szerepeltek: Heine, Théba, Széchenyi, Kisfaludy, Hunyadi, Tolnai, Katona, Balassi. Az első dolgozatot „Emlékszünk Budapest” címmel decemberben Heine írta az októberi 23-ai, majd a november 4-e utáni eseményekről. Azért csak decemberben kezdtünk írni, mert novemberben többnyire iskolai szünet volt. A kanizsai és a kollégiumban történt eseményekről is születtek írások. A megye „első pedagógusa” február 25-én előadást tartott a kollégiumban. Beszédében be akarta bizonyítani, hogy a szabadságharc a gyárosok, földbirtokosok és horthysta csendőrök ellenforradalma volt. Beszéde alatt doboltunk a lábunkkal, mivel folyamatosan ellenforradalmat emlegetett. Ezután közölte, hogy ha szép szóval nem megy, hát majd megy terrorral, aki nem mondja az októberi eseményekre, hogy ellenforradalom, az repül az iskolából. Beszéde végén halálos csönd volt – úgy vonult ki az ebédlőből. A következő történés a kollégiumban az 1957. március 26-i razzia volt. A CSITT-et sikerült eldugni, nem találták meg. Az utolsó írás június 13-i keltezésű, a KISZ megalakulásáról szól, megemlítve benne név nélkül egy „pedálozó” osztálytársat, aki később bekerült az egyetemre, majd elvégezte, és azt követően elhagyta az országot. Több dolgozat már nem született, mert nyári szünetre mentünk. Szeptemberben a CSITT! visszakerült rendes helyére, Heine fiókjába. Nem volt sokáig ott, egy gyors éjszakai rendőrségi kutatás következtében letartóztatták velünk együtt 1957. szeptember 13-án, pénteken. Tizenhárom főt vittek be a rendőrségre, de csak mi nyolcan maradtunk bent 63 napig. A rendőrök „nagy szeretettel” fogadtak bennünket, megengedték, hogy nyolc órán keresztül az orrunkkal támaszkodva álljunk a fal mellett. Szakmai eladást is tartottak a gumibot részeiről: a rövid recés a népakarat, a hosszabb sima a népnevelő. Merő kíméletből a kihallgatásokat éjszaka vagy hajnalban tartották. Az élelmezés kiváló voltára jellemző volt, hogy ott ettem levest lapos tányérban életemben először. Húst is kaptunk november hetedikén, mócsingot, a foglár osztotta kézzel, aki egyébként egy nagyon muzikális ember volt, általában egy orosz dalt énekelt: „Drága föld, szülő hazámnak földje, drágakőnél 55

drágább kincset ád, nincs a földön gazdagabb, szebb ország, minden ember érzi, hogy szabad.” Amit „sikerült elérnünk”, az a gimnáziumból való eltávolítás, később a bírósági tárgyaláson dorgálás. Különböző gimnáziumokban, de mindenki leérettségizett, a többség diplomát is szerzett, aki nem, az szakmát tanult. Közülünk senki sem hagyta el a hazát, a régi osztálytársak mindig meghívnak bennünket érettségi találkozóra, ahova szívesen el is megyünk. Hunyadi

Koszricz Tamás (Hunyadi)

56

Emlékfáklyák csillaghullásnak idejéből

Sokáig azt gondoltam, hogy a történelem úgy fogja körül az embert – az egyes embert is –, mint tenger a szigetet. A mindenkori mából visszaemlékezve 1956-ra, már tudom, hogy a történelem nem emberen kívüli, érintőlegesen áramló víztömeg, hanem az ember bensejében, belül meglévő, óceán nagyságú időbeliség. Éppen ezért az iménti fejtegetés arra késztet, hogy a történelem szó mellett az időbeliség szinonimáját, a történetiséget is emlegessem. Anélkül, hogy jelentésének részletezésébe belebocsátkoznék. Ugyanis, amit elmondani szándékozom, az csakis ebben az utóbbi fogalomban képes teljessé válni. A bonyolultságot kerülve, maradok a történelem közismert jelentése mellett. A történelem tárgya a múlt jelentős személyeinek, eseményeinek, eszmeáramlatainak megőrzése; az emberi tevékenységek egymásutánjának elbeszélése, ahogy szemtanúk értelmezése által számunkra rekonstruálhatóvá válik. A fogalom értelmezése – persze – ennél összetettebb és pontosabb. Emlékezésemben azonban csak kiindulásul használom. A személyesség nem feltétlenül követeli meg a hivatásos történetmondás objektivitását. Tanulmányok, értekezések, emlékiratok, levelek, filmek, drámák, regények, elbeszélések, versek, rádiós és tévés dokumentumok, interjúk megszámlálhatatlan sokasága említette és emlegeti most is történelmi hűséggel 1956. október 23-tól november 4-ig és még tovább 20. századi forradalmunk és szabadságharcunk megörökítésre méltó napjait, óráit. Ám én nem ezekre emlékezem most, hanem csak azokra a történésekre, amelyeknek szemtanúja, esetleg személyes résztvevője, érintettje lehettem. Két helyszínen éltem ezekben a napokban: Nagykanizsán és Budapesten. Valamint azon az úton, vasúton, amely a két várost összeköti. Az események szereplői közül csupán néhányat sorolok föl, akik 60 év múltával hívás nélkül előlépnek tudatom, tudatalattim panteonjából. Ők kisebb számban tanárok; közöttük én is második éves gyakorló tanár voltam ekkor Nagykanizsán: Alaksza Ambrus, Béli József, Gőgös Ferenc igazgató, Harkány László, Hulesch Béla, Karakas Gábor, Pálos László, RimayBéla, Solti Jenő. Nagyobb számban diákok. Két intézmény tanulói, lakói: 1. Irányi Dániel Gimnázium, 2. Zrínyi Miklós Fiúkollégium. Az utóbbi valamennyi nagykanizsai középiskola nem helybeli, nem bejáró fiútanulójának adott otthont. Közöttük volt néhány kínai és koreai diák is. Az eseményekben játszott szerepük és bátorságuk okán kiemelkedett közülük a gimnázium III., majd IV.A osztálya. Krónikájuk („Csitt”), ’56-os szerepük és annak következményei miatt legendává nemesedtek, amit vizsgálati fogságban töltött idejük, majd az iskolából való kizárásuk meg is szentelt. Tíz-egynéhány tanulót avatott „hőssé” helytállásuk és megalkuvást nem ismerő magatartásuk. A nagykanizsai események, amelyekben részt vettem, a gimnáziumi és a fiúkollégiumi tanulók, valamint a két intézmény tanárainak a tevékenységéből álltak. Értekezletek, megbeszélések, tanácskozások; felvonulások – Majczen Mária szavalata a Petőfi-szobornál –, demonstrációk, lőgyakorlat az egyik laktanyában, „felszabadulásunkra” figyelmeztető emlékmű szovjet katona-alakjának a ledöntése az októberi esték egyikében. 57

A tanárok egy része a diákmegmozdulásoknak társai voltak. Másik részük a város közügyeinek, közéletének a megszervezésében vállalt szerepet. 1956. november 4-e után két nappal Rimay Béla kollégámmal Nagykanizsáról Budapestre indultunk. Három napig utaztunk. Az első napon vonattal Fonyódig, majd onnan hajóval Badacsonytomajig jutottunk. Az éjszakát régi ismerőseimnél töltöttük. A második napon vonattal Balatonalmádiba utaztunk. Rimay Béla szüleinél szálltunk meg. Béla édesapja – gyógyszerész volt – sérült fejem nagy kötését kisebbre cserélte. Erre már sapkát tudtam tenni. A harmadik napon vonattal Székesfehérvárra érkeztünk. Hosszas várakozás után vonat indult Budapestre: a 424-es mozdonyhoz egyetlen kocsit kötöttek. Három utasa volt: a kalauz, Rimay Béla és én. Alkonyodott már, amikor a Déli pályaudvarra begördült a szerelvény. Gyalog indultunk otthonunkba. Döbbenetes, torokszorító volt, amit láttunk. A Nyugati pályaudvartól Béla a Múzeum körúton menyasszonyához igyekezett. Jó hat év múlva találkoztam vele Székesfehérváron. Évekig a váci börtön elítéltje volt. Én a Váci úton Újpestre, a szüleimhez tartottam. Közben este lett. Világítás nélküli sötétség! Társaságot az elrobogó és lövöldöző szovjet páncélautók biztosítottak. A Budapesten történtekből négy epizódot emelek ki. Ezeket történésük időrendi egymásutánjában sorolom fel. 1. November 4-e után néhány nappal újpesti otthonomban édesapámmal beszélgettünk a konyhában. Lánctalpak csikorgására figyeltünk föl. A tank megállt a házunk előtt. Ágyús tornyát a házra irányította. Körülbelül húsz géppisztolyos szovjet katona megszállta az udvart és a házat. Házkutatást tartottak. Titkos rádió-adó-vevő készüléket kerestek. Bejelentésre jöttek. Alapos – pincétől padlásig – kutatás után tárgyi bizonyíték nélkül távoztak. 2. Az előbbi epizóddal csaknem egy időben nővérem sebesülten jött haza. Egy talán eltévedt, talán szándékosan rá irányított lövedék átfúrta a lábát. Kórházba siettünk – inkább bicegtünk –, ahol ellátták a sebét. Az ijedtség, a lelki fájdalom sokáig megmaradt benne és mindnyájunkban. 3. Menyasszonyom, később feleségem, B.J. ebben az időben elsőéves egyetemista volt Budapesten. Részt vett az egyetem által szervezett felvonulásokban. Ott volt a Parlament előtti tüntetésen, melynek résztvevőire a szemközti épületből golyózáport zúdítottak. A leánykollégium, amelyben ő is lakott, a Ludovika Akadémia – ma Közszolgálati Egyetem – épületében volt. Ide mentem érte gyalog Újpestről. Az épületben szovjet katonák is állomásoztak. Összepakoltunk és gyalog Pesterzsébetre mentünk rokonaihoz. Másnap, ugyancsak gyalog, a Népligeten át Újpestre tartottam. A II. világháborúban sem láttam annyi tankot, páncélautót, tehergépkocsit, ágyút, aknavetőt, géppuskát, mint amennyi itt sorakozott a liget fái között. Pedig a Budapestet megszálló és lerohanó katonai erő egy része volt csupán! Félve, szorongva, visszafordulásra nem gondolva siettem át közöttük. Szerencsére, nem állítottak meg, és nem is igazoltattak. 4. Nagyon szomorú, gyászt hozó esemény a következő. Nővérem férje és férjének az öccse motorkerékpárral Kispestről Budakeszire tartottak. A Nagyvárad téren szovjet katonák megállást jeleztek. Esteledett, de még nem jött el az ideje a kijárási tilalomnak. Sógorom a jelzésre lassított, majd a járőrök vonalában hirtelen gázt adott, hogy elmeneküljenek. Ugyanis napokkal korábban elterjedt a híre, hogy akiket az oroszok elfognak, Szovjetunióba deportálják. A háttérből géppuskával utánuk tüzeltek. Ronggyá lőtték a két fiút. A Szent László Kórházba kerültek. Sajnos, már halottak voltak. 58

Ha nem gyanakodnak, ha a velük született vagányság kisebb bennük, ha egy korábbi sikeres menekülési tapasztalat – október 23-án Budapest határában kézigránát repeszeivel a hátában – sógoromat nem teszi vakmerővé, 26 évnél többet élhetett volna. Mindketten a kispesti temetőben nyugszanak. A beszédek mellett díszsortűz búcsúztatta őket. Üzenetüket ma is hallani vélem: „… non omnis moriar…” (Q. Horatius F.; sohasem halok meg egészen). Az országban és a városban (Nagykanizsa) végbement első eseményeknek az észlelése fölkeltette bennem azt a sejtelmet, hogy annak, ami az országban és helyben óráról órára történt – 20. századi magyar forradalom és szabadságharc –, annak a lelkemben, az emlékezetemben (emlékezet: az a hely, ahol az ember szakadatlanul találkozik Istennel) emlékművet fogok állítani gondolatokból, képekből, jelenetekből, szavakból. Állítani fogok, mert állítanom kell! Hiszem, hogy rajtam kívül ez minden magyar embernek nemcsak kötelessége, hanem belső igénye, sőt sürgető késztetése is. Ennek az emlékműnek az alapját írásom előző részleteiben már leraktam. Az igazán jelentős elemeket a folytatás megfelelő előkészítése miatt ismét megnevezem. Ezek az alábbiak: a személyes emléktörmelékek; az egészben megőrzött történetek, események; az országnak, a forradalomnak, a szabadságharcnak könyvekbe, folyóiratokba és más információhordozóba zárt közlései; szépirodalmi és más művészeti alkotások; írásos és tárgyi dokumentumok; az egyéni és közösségi emlékezet soha meg nem semmisülő tényezői sikerekről, győzelmekről, elbukásról (túlerő miatti elbukásról), amit már egy korábbi emlékbeszédemben így hangoztattam, „a vereség diadaláról”. Ezen az alapon nyugvó emlékmű első felötlésének, majd megszületésének a pillanatára így tudok visszagondolni. 1956. október végének képei, színei, hangjai úgy elevenednek meg lelkemben 2016-ban, mint ahogyan 60 évvel ezelőtt beléptek az életembe. Hiánytalanul és hibátlanul követik egymást! Ugyanaz az izgatottság, ugyanaz a feszültség, ugyanaz a felhangolt csodavárás hatalmasodik el bennem most, mint ami rám talált 1956. október 24-én egy kora délutáni órában. Ahelyszín Nagykanizsa. A Fő utcán tartottam hazafelé, a Zrínyi Miklós Kollégiumba. Az ég kék, a nap magasan jár, ragyog. Csípős szél tépi és kergeti-röpteti a sárga faleveleket. Az utcai forgalmon látom, később meg is hallom, hogy valami rendkívüli történt a fővárosban, és történik itt és most Nagykanizsán. Részletekről a rádióból értesültem… később. Ami ekkor ott kinn, az utcán felötlött, megszületett bennem, talán egy pillanatig tartott. Talán sokkal tovább…, vagy előtte is, utána is mindig megvolt. Az a teljes és tökéletes, szabadságot megadó érzés, vagy inkább nevesincs hangulat, de leginkább hangoltság, amelyhez fogható addig soha nem ébredt bennem. Talán az örökkévalóság kegyelmi pillanata öltött testet, kapott formát, amit boldogságnak tudtam nevezni akkor, és ezt mondhatom ma is. Ilyen a földi létben, a történelemben, a személyes emberi életben nincs is! Hacsaknem kivételesen egyszer! Egy ember életében egyetlen egyszer!! Megismételni, fölidézni, az emlékezet mélyéről fölhozni sem lehet. Úgy magában! Esetleg hasonlat segítségével. De nem is szavak, mondatok, sokkal inkább a hang, a zene beszédének a képességével. 59

Ez és csak ez lehet személyes ’56-os emlékművem anyaga. 1956-os lelki-szellemi emlékművem ősképe majdnem pontosan 100 évvel korábban került be a magyar köztudatba: „Kié volt ez elfojtott sohajtás, Mi üvölt, sír e vad rohanatban, Ki dörömböl az ég boltozatján, Mi zokog mint malom a pokolban, (?) Hulló angyal, tört szív, őrült lélek, Vert hadak vagy vakmerő remények?”… (Vörösmarty Mihály: A vén czigány (874.), 1854. július – augusztus (?); Vörösmarty Mihály összes költeményei 3, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1962; 193-195.) Ha szabad a metatörténelem/történelem elméleti műszó példájára meta-visszaemlékezést írni –arra törekszem–, akkor a választott idézet képeiben és hangzásában megfelel; még inkább jól megközelíti a lelki-szellemi emlékműnek szánt írást. Nem az egyes események egymásutánját sorolja, sorakoztatja, hanem az egészet láttatja el- és szétválaszthatatlan hasonlatában, formájában: a fényeset a sötéttel, a láng lobogását az elhamvadással, a mennyet a pokollal, az öröm lélegzetvételét az utolsó lehelettel, sóhajtással, a vereséget a vele egy diadal mámorával. Talán megelégedhetnénk a lelki-szellemi emlékműnek ezzel a megformálásával is. Azonban úgy érzem, valami hiányzik belőle. Az a valami, amit csak a tiszta zenei hang meg- és ottléte tud alkotójával megsejtetni. Az a hang, az a különféle jelentésektől meg nem fertőzött hangzás, az a zene, ami a csillagok fölötti világ mindig hangzó üzenete. Akár akarjuk, akár nem, mindig halljuk. Hasonlatként nevezhetem a szférák zenéjének. Ám szívesebben mondom, hogy amit hatvan éve egyfolytában hallok, az valójában Isten permanensen világot teremtő beszéde. Ha kell, akkor emlékeztető magyarázata: a IV.A/1958-as fiúkkal, felvonulásukkal, szavalatukkal, krónikaírásukkal, ezzel az ércnél maradóbb beszédükkel, hősi jellemükkel és persze ma is meggyászolt, megkönnyezett, felejthetetlen halottaimmal. Emlékművem tehát nem más, mint fénnyé tökéletesedett zene. Ennek a teremtő hangnak, a szüntelen hangzásnak fény az anyaga. Úgy tudom, ennél finomabb anyag nincs a világegyetemben. Sok minden elmúlhat, elpusztulhat, de a fényanyagnak nem árthat semmi. Történelmünk számtalan szabadságharcos – II. Rákóczi Ferenc és kurucai; 1848/49 hősei; legutóbb 1956 felkelői – eseménye táplálja tüzét most és mindörökké. Remélem, sokakban, talán mindenkiben. Észlelhetővé, érzékelhetővé – esetleg láthatóvá – bennem négy zenemű teszi az emlékműves ’56-ot újra és újra időszerű jelenné: 1. Ludwig van Beethoven: Egmont nyitány… (1809). Az emberek egyenkénti felsorakozása, egyet akaró közösséggé nemesülése és hőssé válása. Külön-külön és egyetemlegesen is! 2. Wolfgang Amadeus Mozart: Requiem (1791). A diadalmas szabadságharc hőseinek elsiratása és felmagasztalása. 3. Giuseppe Verdi: Messa da Requiem (1874). A „vereség diadalának” a zenei hasonmása, hasonlata. 4. Edvard Hagerup Grieg: A-moll zongoraverseny (1868). 60

Belőle motívumnyi zongoraszóló: Isten tisztán hallható hangja az emberi beszédben zenekari előzmény és következmény között. Az 1956-os szabadságharc történelmi helyének a kijelölése és megnevezése. Az emlékmű talapzatának mindenkihez szóló, tanulságos felirata: „A humanizmus nem a kivégzésnek technikai tökéletesítésében működik tovább, hanem a meghagyott fejekben,…” (Lászlóffy Aladár: A rotterdami bírák) Dr. Márkus Ferenc

Kanizsai gimnazisták az 1956. október 26-ai felvonuláson (Kerecsényi Edit fotója)

61

A csend árnyékában

Elmondhatod a véleményed anélkül, hogy bárki bántana érte vagy vezekelnél mások előtt szavaid súlyáért? Ma már mi sem természetesebb ennél. A kor embere büszkén plántálja nézeteit, bölcsen skandál vagy épp hivalkodva ócsárolja mások álláspontját a demokráciába takarózva, mondván „úgyis szólásszabadság uralkodik”, s még így is elégedetlenséget mutat. Arra azonban nem gondol, hogy elődei helyzete sokkalta kilátástalanabb volt ennél. Tisztán emlékszem azokra az időkre. Acsendre, az elnyomásra, a félelemre, mely mindenkit megbabonázott. S bár igaz, tizenegy éves gyerekként másként tekintettem a világra, azonban napjainkra már felnőtt fejjel tudom, s érzem, mekkora ereje van a szabadságnak, mely minket átölel. Nehéz időket éltünk. Sztálin legnagyobb tanítványa mellett mindennapos volt a rettegés, mely övében érvényesülni próbált a nép. Az istenadta nép, kit saját vére nyomott el. Félelem határozta meg a szürke hétköznapokat, s aggodalom, mely ott lebegett a mindenség előtt. Akkor még csak sóvárogtunk a hőn szeretett szabadság után, mit sem sejtve, mikor látjuk viszont. Rettegtünk Rákosi uralma alatt, s fohászkodtunk egy jobb jövőért, mely talán sosem jön el. Így vélekedtünk 1956. nyarán a padlássöprések idején, mikor a gabonacséplést követően hatalmas felháborodás törte meg a csendet. A fejadag beszedése tiltakozásba csapott át a falubeliek által, mindvégig reménytelenül. Ők is tudták, itt ellenkezésre esély sincs. Két ház is próbálkozott kijátszással, bízva annak sikerességében, ám hamar kedvüket szegték. Mit sem ért a lelkesedés, a merész cselekedetek. A két lakatot a padlás ajtaján mintha csak lázongásukat szimbolizálta volna leverték, s mint akikkel megásatják saját sírjukat, jómagukkal merették fel a takarmányt. Az asszonyok kisebb csoportba verődve adtak hangot elégedetlenkedésüknek. Nem fogott rajtuk se fenyítés, sem pedig pisztollyal való riogatás. Lelkesedésüket semmi sem vehette el, hisz nagy kincs a szegénynek a hit. Tűrni és remélni tanít. A ponyvás kocsi ennek ellenére is járta a házakat, s követelte a jussot. Varga Andor telke következett a hosszú utcasoron. Hiába tiltakozott a féllábú hadirokkant, senkin nem esett meg a szívük. Feleségével, valamit beteg gyermekükkel reményvesztetten nézték végig, ahogy elviszik a napi betevőt. Immáron a mi padlásunk volt a soron következő. 32-ből 24 mázsa búzát hajtottak be. A maradék 8-at 6 fő között kellett felosztani, melyből 4 gyermek. Akkoriban már nagycsaládosoknak számítottunk, nehéz volt a megélhetés. Napról napra éltünk. A lelketlen, kőszívű behajtók mellett olykor felbukkantak jóindulatúak is. Csodálva tapasztaltam, hogy nekik is van lelkük, mikor több termény maradhatott meg háza népének. Senki sem beszélt erről, mégis hálával tartozunk engedékenységükért. A hőzöngőket viszont elvitték, s csak napokkal később kerültek haza a fogdából. Hiába faggatták őket, szájukon mintha lakat ült volna. Csendben emésztették az elmúlt napok történéseit. Senki sem mert megnyilvánulni a forradalom előszelében. Akkortájt csak három néprádió működött, a többin bezavarták az adást vagy zavaró hangokkal látták el a közvetítést. Képtelenség volt új információhoz jutni hazánk helyzetét illetően. Teljesen ellehetetlenítették a hírszerzést. Elzárt övezetnek tűnt kicsi hazánk a nagyvilághoz képest a mi szemünkkel nézve. A nagyapám viszont ezermester típus volt, könnyen babrálta az efféle szerkentyűket. Sokszoros próbálkozásával végre behozta rajta a Szabad Európát, melyet szigorúan el kellett hallgatni mások elől, elvégre túlságosan nagy volt a lebukás veszélye. Túl sok volt a vesztenivaló, persze hogy féltettük az irhánkat a 62

diktatúra elől. Hajdanán semmit sem lehetett véka alá rejteni, a kormány mindenről tudomást szerzett vagy magától, vagy besúgók útján. Minden elsumákolt tettért börtön járt, semmi sem történhetett titokban. A disznóöléshez vágási engedély kellett, ha feljelentés ért bárkit, a húst teljes mértékben lefoglalták. Behajtották továbbá a tyúkok alól a tojást, a tehéntől a tejet, s a disznóból a zsírt is. A magunkfajta egyszerű emberek megpróbáltak nem közrejátszani a kormány jólétét illetően. Galambot és nyulakat tartottunk, arra nem terjedt ki a kötelező beadás, nem tartották őket számos állatnak. Muszáj volt valamit lépniük a szüleinknek, ha fenn akartak tartani négyünket. A falubeliek egymás közt cserekereskedelmet folytattak, csekély megélhetést biztosított a tej és a krumpli áruba bocsátása. Számos elmaradás is nehezítette a mindennapokat. Nem tudtuk mindig időben befizetni az adókat. Az udvarunkon viszont nyugalommal legelt egy nagyjából 80-100 kg-s süldő, melynek fejében eltekintettek hátralékunktól. Igazából választási lehetőségünk nem igazán akadt. Az állatot egy részeges suszter földjére hajtották, szerencsénkre a családunk jó barátja volt, kölcsönösen egyengettük egymásútját. Egy kis borért cserébe gondozta a malacot, készséggel hordta neki a füvet, vagy kevés moslékot. Fél kocsi volt méltányosan az ára, hogy a disznó visszakerüljön hozzánk, így nem haltunk éhen. Esténként apró kupaktanácsként gyűltünk az asztal köré, hogy megbeszéljük az aznap fáradalmait. Mint mindig, a kisrádió most is szólt. Robbanásszerűen jött a hír; végre kitört Pesten a forradalom. Pár napra rá felvonulás volt a faluban. Az tömegek hosszú kígyóként cikáztak a házak közt végig az utcákon. Elől nagy és terebélyes fekete zászlót vittek, a nép teljesen kikelt magából. Mindenkinél nemzeti lobogó színű szalagok, zászlók, de a búzakoszorús címereket mindenhonnan eltávolították. Még a bicikliküllőket is a haza színei ékesítették. Zengett a sokaság, s mintha minden szív együtt dobbant volna mi is eggyé váltunk a tömeggel. Ujjongtunk és énekeltünk minden magyar nótát, amit csak ismertünk. A többséget átköltötték, de a menet végére azokat is elsajátítottuk. Forrt a vérünk, mert legbelül mind tudtuk; A magyar forradalom a kommunizmus végét jelenti. Többé nem féltük az elnyomás haragját, sem a zsarnokságot. Márpedig az igazi szabadság ott kezdődik, ahol a félelem véget ér. Az íze mindannyiunk szájában ott volt, szinte már az ereinkben csörgedezett. Teljesen a magunkénak tudtuk. A prímet a 32 éves, nőtlen Bank Jóska vitte jobbján a Lukács Jancsival. Ritkán hívták így, általában ragadványneveken szólították. Annak idején szerény településünkben rengetek volt a Szabó és a Lukács, máskülönben lehetetlen lett volna megkülönböztetni őket. Mindenki a Tanácsházára sietett, hogy együttes erővel rugdalják szét a kőből és téglából kirakott ötágú csillagot az épült előtti téren. Ugyanakkor ennyivel nem érték be, fegyverekért kiáltottak. Ők is harcolni akartak a hazáért. A tanácselnököt is kérték, ő azonban eleinte próbálta csitítani maga körül a népet. - Ebből baj lesz…- hangzott vészjóslón megnyilvánulása, de már nem tudott mit tenni. Hatalmas lázongás tört ki a téren. Hozzávetőlegesen 60-an állhattak előtte, ám hasztalan volt feléjük minden szava. Túl lelkesek voltak, túlságosan megcsapta őket a küzdeni akarás szele. Poór Ferenc féltette a családját, nem akarta, hogy bajuk essen. De mi továbbra is csak követeltünk, zajongtunk. Végül ránk szegezte duplacsövű puskáját, fenyegetőzésbe kezdett. Hirtelen alábbhagyott a tömeg, csitulni kezdtünk. Nem a félelem bírt minket nyugodásra, hanem tudtuk jól, értelmetlen lett volna a vérontás, nem ezért jöttünk ide. Nem sokkal később már a Kultúrháznál jártunk, s el is foglaltuk azt, csak úgy, mint a könyvtárat. Hánytuk, vetettük a sok könyvet, melyek ívben szelték át a levegőt. Úgy dobáltuk őket, mintha láncok lettek volna, melyek a vállunkat nyomták, holott ártatlanok voltak, nem vétettek ellenünk. Mégis 63

tűzre kerültek, mint minden más, amin vörös csillag vagy a címer díszelgett. Mámorban úszva bámultuk a mi kis máglyánkat, s tápláltuk, ahogyan csak lehetett. - Az értéktelen orosz írókat inkább, ne az értékes magyar könyveket! – Fohászkodott egy hang a távolból, mely egyre harsogóbb lett, ahogy közelebb ért. A terménybegyűjtő Futorás Gyuri óbégatott, kérlelte az embereket, de mintha a falnak tolmácsolná szavait vagy talán még az is nagyobb hasznot hajtott volna. Ő maga sokszor bújta a könyveket, tisztában volt fizikális és mentális értékükkel. Ismerte minden kötet lelkét, s alázattal vette őket kezükbe. Érezte minden darabja lelkét, s megbecsülte azokat. Ezt a tiszteletet próbálta átadni nekünk is, mint a jövő nemzedékének. Színdarabokat tanított nekünk, melyben szüleink, nagyszüleink gyönyörködhettek, s most mégis, mintha egy szempillantás alatt elfelejtettük volna tanait, csak raktuk és raktuk tüzet, mintha az életünk múlott volna rajta. Miközben a többiek folyton-folyvást rohangáltak a polcok közt, s esztelenül hordták, mi épp a kezük ügyébe akadt, én bele-bele nézegettem párba, melynek borítóján a szemem megakadt. Csak álltam a forgatag közepén bámészkodva, miközben nyálaztam a lapokat. Végül elém keveredett egy egyszerű, letisztult könyv egy számomra cifra, már-már olvashatatlan betűtípussal a címlapján - Mórias Zs. , A boldog ember… - olvastam fennhangon, majd jobban szemügyre vettem. Persze a magam kis oktondi fejével akkor még nem tudtam, hogy hibásan prezentálom a szerzőt a körülöttem ténfergőknek. Mára már tudom, Móricz Zsigmond könyvét szorongattam akkor. Persze nem sokáig, mert mint derült égből a villámcsapás tört rám a Lukács Jancsi nyakasa, mikor megpillantotta az előzéklapon a kommunisták címerét. Ijedtemben kiesett parányi kezemből a könyv, s értetlenkedve néztem rá. Feleselni sem mertem, kérdés nélkül tudtam, hogyan kellett volna cselekednem. Többet egy kötetre sem néztem rá, csak tettem, amit mások is. A puszta lázadás azonban nem feltétlenül szabadság. Ellenben mi béklyóinktól megszabadultunk, többé nem hittünk bennünk. Az elnyomás csak arra volt jó, hogy megerősítette és keményebbé gyúrta az elnyomottakat. Többé már nem volt szükség meghunyászkodásra, kiálltunk magunkért, de legfőképp a hazáért. Látni és hallani mindazt, ami körülöttünk zajlott, nem pedig azt, amit belénk sulykoltak, elmondani az érzéseinket, gondolatainkat ahelyett, amit a szánkba rágtak, éreztük, amit érezni akartunk, nem pedig azt, amit kellett. Már nem vártunk, míg engedélyt kapunk, csak tettük, amit a sokadalom követelt. Mertünk nagyot álmodni a csend árnyékából kijövet. A 12 párttag közt az édesapám is ott állt. Jóravaló, korrekt embert volt, a politikától mégis próbálta távol tartani magát. Csakhogy jámborságát kihasználva dróton rángatták, műveltségét a köz javára fordították. Eleinte csak a Termelőszövetkezetbe szervezték be, majd akarata ellenére pártaggá is választották. Ahova mondták, ő oda ment, bár közgyűlésekre nem járt, véleményt nem alkotott mások előtt. Neki sem tetszett a rendszer, ám ezt csak otthon hallhattuk tőle titokban. - Ezek elbolsevizálnak mindent…- Lamentált édesanyámnak, ha más épp nem hallotta. Hiába, az állam elnyomta az egyént, s alárendelte azt. Tagdíjtartozások is nyomták a vállát, de a tagság nem indokolt anyagi javakat, őt is ugyanúgy atrocitások érték, mint az utca emberét. Képtelen volt fizetni. A kiadás sok volt, a befolyó összeg viszont fordítottan arányos vele. Nem győztük a költségeket. A forradalom kitörését követően mentálisan is kihatott ránk apám helyzete. Félelem fogott el bennünket, mikor a falu népe óhajtotta a párttagok felkötését. Édesanyám meginogott, hirtelen ködösnek tűnt a jövő. Nem tudtuk mit hoz majd a holnap, de reméltünk. A hitet soha nem lehetett elvenni tőlünk. Most 64

azonban mégis elbi zonytalanodt unk, szertehullo tt j övőképünk. Apám nélkül kivitelezhetetlen lett volna minden. A családfő elvesztésének gondolata elviselhetetlen kínnak bizonyult. Nem beszélve arról, hogy anyám nem tudott volna fenntartani minket egyedül. Vészesen közelgett az akasztás napja, egyre nagyobb volt a pánik családi körünkben. Aznap váratlanul orosz katonák jelentek meg kicsiny falunk tágas utcáin. Mindenkit rémület fogott el, halotti csend alakult. Hirtelen belül mindenkinek tágasabb lett. Anyám örömkönnyekre fakadt, édesapám mellkasára borult. Tudtuk jól, a kivégzés elmarad. Végre fellélegezhettünk. Pár napra rá lenyugodtak a kedélyek. Érezhetően megváltozott a légkör körülöttünk. Szokásos módon a rádió körül kujtorogtunk a nővéremmel, vártuk a friss jelentéseket. - A magyar csapatok nyugat fele indultak… - Tolmácsolta felénk egy férfias hang. Vártunk, mikor sietnek a segítségünkre az amerikaiak. Idősebb lánytestvéremet talán még jobban besózták, mint engem. Ő hat évvel idősebb volt, persze, hogy jobban értette mi is történik körülöttünk. - El kell mennünk! – Csattant fel, majd apró kezemet rángatva próbált lelkesíteni – Nekünk is nyugatra kell mennünk – Biztatott. Nekem persze nem kellett kétszer mondani, magamtól is hajlamos voltam a szamárságra, hát ha még a lovat is adták alám. Seperc alatt a kisszobában termettünk mindketten, s csak a lehető legfontosabb cuccokat próbáltuk összeszedni, amiknek hasznát vehettük. Így is sokat időztünk a pakolászással, holott nem volt sok holmink, amit magunkkal vihettünk. Épp csak egy batyu pár váltásruhával, amit a hátunkra kötöttünk. A családnak csak egy biciklije volt hat főre, az is női volt, holott fiúk használták többet. A nővérem ült elől, én mögötte. A szabadság szelén szálltunk nyugat felé. Csak úgy hasítottuk a levegőt magunk előtt. Lelkesedésünket azonban hamar megtörték. Édesapám baktatott előttünk hazafelé a munkából. Nem jutottunk túl messzire, mégis utunk itt véget ért. Nagy csibész voltam már akkor is, megvolt a magamhoz való eszem, s emellé még csípős nyelvem is társult. Nem kellett egy percig sem félteni. Amint átléptük otthonunk küszöbét nagy fülest tudhattam magaménak a feleselésért, de még mindig nekem állt feljebb. Apám nadrágszíja csak úgy csattogott a hátamon, nem értettem miért. Egyből kedvemet szegte, s már nem hajtogattam minduntalan a nyugatra menetelés örömét. Utólag belegondolva felelőtlenség, ám akkor mégis hajtott a belső késztetés, a lelkesedés. Harcolni a hazáért, a szabadságért, magamért, a családomért. Fegyvert fogni, ha kell és beállni a nagyok közé. Ezt jelentette igazi forradalmárnak lenni. Akkoriban a nővérem sokat betegeskedett, számtalanszor került kórházba vagy szorult orvosi kezelésre. Annak idején a belgyógyászat sűrűn látott vendégei voltunk. A főorvos, Virth Ferenc személyesen vett minket szárnyai alá. Szerencsénkre a család jó barátja volt, kiváltságosnak érezhettük magunkat a többi beteg mellett. Egy percre sem tágított beteg nővérem mellől, mi több, betette a tehetősebb réteg kórtermébe, hogy folytonos figyelem alatt lehessen. Épp hozzá mentünk látogatóba, mikor a forradalom lecsengeni látszott. A Zárda utcán tartottunk felfelé lovaskocsinkkal, mikor az Ifi ház előtt orosz katonákat pillantottunk meg. Ruszki ilyen közel még sosem került hozzám. Kezükben géppisztoly, mellettük hatalmas tank. Fogalmam sem volt, mit akarhattak tőlünk. A papírjainkat kérték, igazoltattak minket. Átvizsgálták a kocsit is, de csak szalma volt rajta, hogy útközben legyen min megpihenni. Végül tovább engedtek minket, s én csak faarccal néztem utánuk, miközben haladtunk előre a forgalmas úton. Az volt az utolsó, hogykatonák övébe kerültünk utcán, többet soha. 65

Hajdanán más szemmel láttam a világot. Most mégis hálás lehetek az életnek azért az értékrendért, amit akkor szívtam magamba. Mert ott tanultam meg, milyen igazán magyarnak lenni. A mai modern világban bármit lehet mondani, írni, de a hon mégis süket fülekre talál. Mert nem attól lesz valaki igazán hazafi, ha bátran regéli identitását, de nem is attól, ha kérkedik a hovatartozással, ha épp süt a nap kicsi országunk felé. Az árnyékban is magasztalni kell azt! Ha pedig süllyed a hajó, menti az irháját mind. Gyarló népek, kik idegenbe mennek idegennek, de kérdem én: ma már ki védi meg a hazát? Köszönetnyilvánítás: Munkám végére érve köszönetemet és nagyrabecsülésemet fejezem ki mindazoknak, akik pályázatom anyagának összegyűjtése és kiadásának előkészítése során bármilyen formában a segítségemre voltak. Sokat jelentett azok közreműködése, akik sok éves tapasztalatukkal, rálátásukkal, illetve egyéni véleményükkel járultak hozzá művem megszületéséhez. Külön köszönetemet fejezem ki Szabó Gyulának, aki fedetlenül és odaadóan bízta rám gyermekkorát! Hálás köszönetem érte! Somogyi Nóra 12.E

Az október 23-ai ünnepség szereplői - korhű öltözékben

66

Világjáró batthyánysok Az orosz kapcsolat 2016 tavaszán Nagykanizsa önkormányzata pályázatot hirdetett általános és középiskolások számára. A jelentkezők közül öt szerencsés kiválasztott diáknak, a Batthyány Lajos Gimnáziumból Kincses Olíviának, Szabó Katának és Illés Máténak, a Dr. Mező Ferenc Gimnáziumból Támba Rebekának, a Miklósfai Általános Iskolából jómagamnak, Balogh Annának és egy kísérő tanárnak, Fodorné Koller Zsuzsánnának augusztusban lehetősége volt ellátogatni Nagykanizsa orosz testvérvárosába, Togliattiba, hogy részt vegyen egy egyhetes nemzetközi kapcsolatépítő táborozáson. Mind nagyon izgatottak voltunk, mikor augusztus 19-én, a bécsi repülőtérről elindultunk Oroszország irányába. Négyórás repülőút után megérkeztünk Moszkvába, ahonnan belföldi járattal indultunk tovább Szamarába. A szamarai repülőtéren a tábor vezetője és tolmácsa üdvözölt minket. Kisbusszal utaztunk tovább a tábor helyszínére. Megérkezésünk napján csak arra volt időnk, hogy lepakoljuk a bőröndjeinket, majd rögtön a belváros felé vettük az irányt, ahol egy újonnan épült magániskolát tekinthettünk meg. Vendéglátóink jóvoltából megkóstolhattuk az orosz konyha nemzeti ételeit, és megismerkedhettünk az iskola igazgatójával, tanáraival és néhány diákjával, akikkel még aznap délután meglátogattuk a város néhány nevezetességét, és természetesen a Volga partjára is kiballagtunk. A tábor másnap kezdődött, melyben orosz és magyar táborozók mellett németek, olaszok és kínaiak is részt vettek. Először négy csoportra osztották a táborba érkező fiatalokat. Minden csoportnak volt két velünk egykorú vezetője, akik közül legalább az egyik beszélt angolul, és mindent megtettek, hogy a táborozók jól érezzék magukat és beilleszkedjenek a közösségbe. Az első nap egymás megismeréséről szólt, amelyjátékos feladatok segítségével nagyon hamar sikerült is. A tábor többi napjára is a kommunikációt, kooperativitást fejlesztő játékos feladatok voltak a jellemzőek. Reggelenként közös napindító tornára invitáltak minket, és napközben is több tánc- és kézműves foglalkozásunk volt, esténként pedig a házigazdák műsorokat szerveztek a táborépület előadótermében. Ezen események keretein belül a táborba érkező nemzetiségek tagjainak is előadást kellett tartaniuk, amellyel városaikat, országaikat és az arra jellemző filmművészetet mutatták be a többieknek. A táborszervezők a nyelvtanulásra is nagy hangsúlyt fektettek. Az orosz táborozóknak angol, német- és francia-, a külföldieknek pedig oroszórák segítségével fejlesztették nyelvtudását. Vendéglátóink több kirándulást és kulturális programot szerveztek nekünk. A tábori programok zárásaként egy rövidfilmet készítettünk egy Volga menti gyönyörű tájvédelmi környezetben. A felvételek forgatásában minden nemzetiségből képviseltették magukat a táborozók. A kész filmet a záróeseményen levetítették, így mindenki láthatta a közös munka eredményét. Az ott töltött hét végére a tábori csoportok összekovácsolódtak, új barátságok kötődtek, mindannyian nagyszerű élményekkel tértünk haza. Közülünk is többen tartják még a kapcsolatot az ott megismert emberekkel. Hálásak vagyunk Nagykanizsa város vezetésének, hogy lehetővé tették számunkra, hogy részt vegyünk a testvérvárosok fiataljai számára szervezett ifjúsági táborban. Balogh Anna 9.B 67

Határtalanul emlékeztünk

A Batthyány Lajos Gimnázium 7. A osztálya a „Határtalanul” program keretein belül „Az aradi vértanúkra emlékezünk határon túl” címen nyert pályázattal 2016. október 6-tól 11-ig hatnapos erdélyi kiránduláson vett részt. A Szent László által alapított Nagyváradon megnéztük a Kanonok-sort, a székesegyházat, a több évtized után újra látogatható várat, majd Ady Endre emlékének adózva a „Körösparti Párizs” szecessziós csodáit, a költőfejedelem és a Holnap folyóirat íróinak gyakori kulináris és intellektuális közegét jelentő Müllerei cukrászdát, ahol állítólag Lédát is megismerte. Ady nyomában járva a másik múzsa - Csinszka - családjának kastélyparkjában is andalogtunk Csucsán. A Boncza-kastélyt később Ady barátja, a románok nagy költője, Octavian Goga vásárolta meg, részben ezért lett ő a múzeum névadója. A népdalokból ismert Körösfőn felmásztunk Erdély egyik legszebb, kazettás mennyezetű templomának harangtornyába, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik az egész Kalotaszegre. E kultikus helyen igazán áthatja az embert Erdély atmoszférája. A nemzeti összetartozás csodálatos élményét tapasztalhattuk meg - Vörös Alpár igazgató úr jóvoltából - a kolozsvári Apáczai Csere János Elméleti Líceum önzetlen segítségével a Házsongárdi temetőben tartott közös ünnepi megemlékezésünkön. E világhírű tanítványokat kibocsátó rangos intézmény nagy tudású történelemtanára, Pócsai Sándor a tanítványaival rendkívül igényes, szívből-lélekből áradó ismertetőt tartott Brassai Sámuelről, Dsida Jenőről, a Bánffyakról, a 48-as honvédekről, a temetőt kezelő alapítvány viszontagságairól, közben Reményik Sándort idéztük „a halottaiban élő városról,” mit jelent ez ma Kolozsvárnak, az erdélyi magyarság hagyományos szellemi központjának. A mi hetedikeseink neki és tanítványainak köszönhetően találkoztak először igazán a „megélésélménnyel,” hogy mit jelent kisebbségben magyarnak lenni, szembesülni a magyarságtudat mélységével, ápolásának, megőrzésének fontosságával. Megismerhettek egy tiszta értékrendet, az elrománosítás új világával szemben a szó nemes értelmében vett archaikus világot, ahol más, bensőséges a hagyomány. Ott mást értelmezést nyer az orwelli mondat is, miszerint: „Aki uralja a múltat, az uralja a jövőt is; aki uralja a jelent, az uralja múltat is.” Kolozsvárnak ma magyar alpolgármestere van, a diákdelegációban az ő fia is velünk bandukolt. A szülőföld szeretetének és a lokálpatriotizmusnak követendő példáját nyújtotta számunkra Kerekes Ákos, a líceum reményteli, nagy formátumú diákja, aki igazi altruista cselekedetet vitt véghez azzal, ahogy bemutatta a „kincses város” minden látványosságát - a Farkas utcai templomot, a Babes-Bolyai egyetemet, Mátyás szülőházát, a nagy király szobrát, a Szent Mihály templomot, a Bánffy-palotát, mesélő kapualjakat, anekdotákat, melyet jobbára csak az ott élők ismerhetnek. Átéreztük a Konzulátus magyar lobogójának főtéri jelentőségét. Ákos karizmatikus személyiségével és szenvedélyes előadásával magával ragadta a diákokat, végig élvezték, minden mondatára figyeltek, felnéztek rá, s többekben ébresztett sokféle gondolatot. Felejthetetlen élményt szerzett nekik, életre szóló hatást gyakorolt rájuk. A líceumnak adtuk át a Halis István Városi Könyvtár adományát, a médiavilágból és a filmszakmából ismert Till Atillával pedig összefutottunk az utcán, örültünk egymásnak, hogy magyarok vagyunk, és a gyerekek nagy örömére sztárfotók is készültek. Másnap a Tordai-hasadékban túráztunk, majd lementünk a sóbányába, melynek mélységében szabadidőpark és csónakázó-tó található. Megcsodáltuk a Kárpát-medence 68

egyik legszebb települését, a világörökség részét képező, leírhatatlan nyugalmat árasztó Torockót, ahol a Székelykő lábánál megállt az idő, de ahol kétszer kel fel a Nap. Marosvásárhelyen a Bolyaiak terén és a fenséges Kultúrpalotában jártunk. A harmadik napon Gyergyószentmiklóst és a gyergyószárhegyi kastélyt tekintettük meg, majd Európa „Grand Canyonja,” a Békás-szoros következett: ha valahol élne az ördög, akkor ez az a hely, nem véletlenül van ott a pokolnak kapuja és tornáca. A parajdi sóbánya jellegében más, mint a tordai, egyediségét imacsarnoka adja. Korondon egy neves fazekas család sarja, Fábián Geri bácsi mutatta be termékeiket és tartott előadást a székely kapu szimbólumairól. Programunkat Farkaslakán Tamási Áron emlékművénél és a legmagyarabb városban - Székelyudvarhelyen zártuk. Vasárnap – útban a terepasztal szépségű Gyimesek felé – leróttuk kegyeletünket a mádéfalvai székely emlékműnél; tudni kell, hogy a mádéfalvi veszedelem után csámborogtak (innen a név) ki a csángók Bukovinába. Gyimesbükknél értük el a legendás 30-as vasúti őrházat, az ezeréves határt, majd felmásztunk a Rákóczi-várba, ennek sziklaszirtjeiről láttunk át Moldvába. Csíksomlyón a magyarok legszentebb zarándokhelyét kerestük fel, a domboldalban pedig a hármas halom sziluettjét követő kettős kereszttel ellátott színpad deszkáira léptünk, ahol a székelyek is élőben láthatták az István, a király című rockoperát. A Tusnádfürdő melletti Szent Anna-tónál szürkületi tőzegláp-túrára mentünk, ami csak akkor szokott rövidülni, ha felbukkan a medve J. Az ötödik napon a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumot tekintettük meg kívülről, majd a háromnyelvű Brassóba, Közép-Európa egyik legszebb fekvésű városába utaztunk. A szászok exodusa miatt már csak egy letűnő kultúra mementójaként láthattuk a gótikával azonos elterjedésűnek tartott nyugati kultúrkör legkeletibb alkotását - a Feketetemplomot. Alenyűgöző óvárosba a Katalin-kapun át léptünk. A gyerekek egyik legnagyobb élménye a hógolyózást nyújtó, 2500 méteres Fogarasi-havasok voltak. A transzfogarasi út Ceausescu megalomániájának terméke, több tucat ember halálába került elkészülte, és ma a világ 10 legizgalmasabb szerpentinje közt tartják számon, télen lezárják, addig a motorosok Mekkája. Gleccserei nyáron is táplálják a tavakat, vízeséseket. Az Európa kulturális fővárosaként nemrég felújított Nagyszeben középkori városmagja volt az est fénypontja. Utolsó napunkon a városligeti alkotásnak mintául szolgáló Vajdahunyad várának ódon falait szemléltük meg, majd – Kőműves Kelemen balladáját felidézve – fellibegtünk magos Déva várába, hogy a Maros-völgy panorámáján kísérhessük végig tekintetünket. Végül tanulmányi utunkat Aradon fejeztük be, a Tűzoltó téri emblematikus Szabadság-szobor emlékműnél főhajtó koszorúzással, illetve a 13 aradi vértanú mártírhalálának helyszínén felállított obeliszknél adott emlékműsorral. A gyerekek maguk készültek fel és tartottak előadást a látnivalókról, a helyek szelleméhez méltó módon egymást tisztelettel meghallgatták, halottak toleranciáról, a magyar-román békés együttélésről és együttműködésről, a gyűlölet zsákutcájáról. Erdély beléjük ívódott, ahová visszatérni mindig érdemes lesz. A „Határtalanul” programnak végtelen hálásak vagyunk, s azonkívül, hogy mindez az ottani magyar vállalkozásokat, a szülőföldön való boldogulást is segíti, a program leglényegesebb üzenetét Hosznyák Bálint hetedikes tanuló gondolataival adnám közre: „Engem büszkeséggel és boldogsággal töltött el, amikor Aradon elhaladtunk buszunkkal egy iskola előtt, és egy fiú szájáról le lehetett olvasni: „magyarok” és integetett, visszaintettem neki, és soha sem felejtem el azt a hatalmas boldogságot, amit az arcán láttam.” Horváth Gábor osztályfőnök 69

Kárpátalján - határtalanul

A Határtalanul program segítségével idén Kárpátaljára utazhattunk el. Nagy izgalommal készültünk rá, hiszen egy természeti kincsekben, várakban és történelmi látnivalókban gazdag vidéket látogathattunk meg. Andl Melinda tanárnő vezetésével 40 fős csapat vágott neki az egy hetes útnak. Első napunk utazással telt. A határon gyorsan átjutottunk, estére már vendéglátóink kedvességét élvezhettük. A Nagydobronyi Református Líceum tanárai meleg vacsorával vártak minket, majd hamar nyugovóra tértünk a hosszú út után. Másnap ellátogattunk a Nagydobronyi Középiskolába, ahol vidám, táncos bemutatóval fogadtak minket az iskola diákjai. Ebben mi is részt vehettünk, így közelebbről is megismerkedhettünk az odajáró fiatalokkal. 400 000 Ft értékben vittünk ajándékba sport- és informatikai eszközöket, hogy könnyebbé és színesebbé tegyük tanulásukat. Délután Ungvár várát néztük meg. Nekem személy szerint ez tetszett a legjobban, hiszen rengeteg látnivaló és múzeum szórakoztatta az odalátogatókat. Tettünk egy rövid sétát a városban, aztán indultunk Szelmencre. A félbevágott székely kaput néztük meg, amely az egykor félbevágott falut szimbolizálja. Az utolsó két napon olyan gyönyörű helyekre látogattunk el, mint a Vereckei-hágó, Beregszász vagy Szolyva. Óriási élmény volt látni Munkács és Huszt várát, amelyekről eddig csupán a történelemkönyvekben olvashattunk. Szolyván a „málenykij robot”-ra elhurcoltak emlékparkját tekintettük meg, itt közel 9000 ember nevét vésték kőbe. Megrendítő volt látni, hányan estek áldozatul a háborúknak. A Vereckei-hágónál a kilátás tetszett a legjobban. Jó volt látni, hol keltek át őseink, hogy megtalálják otthonunkat. Dercenben megnéztünk egy felújított katona temetőt, és megkoszorúztuk egy hős katona keresztjét. Utolsó nap hazafelé még tettünk egy rövid kitérőt: megnéztük Beregszászt és Szatmárcsekét. Szatmárcseke legérdekesebb látnivalója a csónakos fejfás temető, amely közel 1200 fejfát foglal magába. Itt található Kölcsey Ferenc síremléke is. Volt szerencsénk találkozni a fejfákat készítő öregúrral, aki több mint 50 éve készít fejfát a temetőbe. Késő este értünk haza, de még hajnalig meséltük szüleinknek az élményekben gazdag hetünket. Sgánetz Eszter 12. B

70

Batthyánysok projekthete Bad Marienbergben

Több, mint 10 esztendeje annak, hogy a Batthyány Lajos Gimnázium diákjai első ízben útra keltek a németországi Bad Marienbergben található Europahaus nevet viselő képzési helyre, hogy öt napig német és lengyel diákokkal együtt dolgozzanak egy, az Európai Uniót és saját országukat is érintő témán. A hagyományoknak megfelelően november 13-án 19 diák és egy kísérőtanár kelt útra. A diákok a felsőbb évfolyamokból jelentkezhettek a részvételre, mely kiváló lehetőséget nyújt az idegen nyelvek, elsősorban a német nyelv gyakorlására. Az Europahaus által szervezett projektek kiváló szakmai vezetés mellett körbejárnak és feldolgoznak a diákokkal egy aktuális témát, amely az idén a migráció volt. Rendkívül gazdag, kihívásokkal teli módszertani környezetben, változatos csoportos tevékenységekkel, a digitális lehetőségek széles tárházát kihasználva motiválták a nemzetközi diákcsoportot arra, hogy a migráció fogalmát, témakörét és aktuális problematikáját mélyebben megértsék. Az idegen nyelvű munkakörnyezet nemcsak a nyelvtudás fejlesztését segítette elő, hanem kiváló lehetőség volt arra is, hogy a magyar diákok megszerezzék első interkulturális tapasztalataikat, kipróbálhassák magukat prezentációk készítésében, előadásában és a szabadidős tevékenységeknek köszönhetően baráti kapcsolatokat építsenek ki német és lengyel társaikkal. Az idén is szerepelt a programban egy kirándulás Bonnba, ahol a Haus der Geschichte (Történelem Háza) múzeumban bepillantást nyerhettünk a II. világháború utáni Németország legújabb kori történelmébe. Természetesen nagy sikert arattak a BLG-s diákok bemutatkozó műsorukkal, ahol a Magyarországot, Nagykanizsát és iskolánkat bemutató prezentációk és az utánuk következő kvízjáték mellett néptáncot, népdalokat, modern dalt is bemutattunk, valamint vendégül láttuka német diákokat finom házi süteményekkel, pogácsákkal, hungarikumokkal. A program sikerét és népszerűségét jól tükrözi, hogy a diákok közül már rögtön a hazaérkezés napján többen jelezték, hogy jövőre is szeretnének elutazni Bad Marienbergbe. Az elkövetkező napokban osztályaikban, nyelvi csoportjaikban számolnak be a németországi tanulmányút során szerzett tapasztalataikról. A szeminárium elvégzéséről szóló tanúsítványt pedig bátran csatolhatják majd önéletrajzaikhoz. Zieger Krisztina kísérőtanár

71

Sítáborozni jó

Nagyon vártuk már, hogy végre elinduljunk. Kicsit féltem, mivel azelőtt még sosem síeltem, de vártam, mert új izgalmakat tartogatott számomra, és azért elég jó volt érezni, hogy a többi osztálytársamnak majd iskolába kell mennie jövő héten, én pedig majd száguldozom lefelé a hegyekről. Hát igen, ez volt egy abszolút kezdő síelő elképzelése. Négy órát utaztunk a busszal, nagyon fájt a lábam, és valószínűleg mellettem szegény Melinek a válla, mivel azon próbálkoztam az alvással. A hátrébb ülő idősebbek (amikor nem aludtak) zenét hallgattak. Azt hiszem, az első díjat Ed Sheeran Shape Of You című száma nyerte, hiszen azt énekelték a legtöbbet. És akkor végre megérkeztünk a városba, aminek nem tudtam elolvasni a nevét a kis táblán, de aztán felvilágosítottak, hogy a helység neve Ossiach. Az apartmanok, ahol laktunk, nagyon szimpatikusak voltak nekem. Volt egy fürdőszoba, egy mosdó, két szoba meg egy nappali, ahol szintén lehetett aludni, a nappalival egybe volt egy kicsi ebédlő, valamint a kedvencem: a minikonyha. A legnagyobb gondunk az volt (már amennyire ez gond, bár a tiniknek mi más lehetne a legnagyobb gondja), hogy az ingyenes Wi-Fit egyszerre csak négy ember tudta használni, és mi heten voltunk az apartmanban. Este lementünk vacsorázni, és akinek nem volt sífelszerelése, az a síkölcsönzőben kötött ki (köztük én is). Másnap már síelni mentünk és akkor itt jött képbe az én elképzelésem, ami nem egészen állta meg a helyét. Úgy kezdődött, hogy nem tudtam felcsatolni a bakancsot, aztán a síoktatáson a síléceket sem. Meleg volt és nagyon izzadtam, még a hajam is vizes volt (el nem tudom képzelni, milyen lehetett a hosszú hajú lányoknak), és a nap végére fájt a combom. Szerencsére – optimista lévén – nem adtam fel a századik orra esésem után sem a síelést, hiszen ha a másik 40 ember meg tudott tanulni síelni, akkor nekem is menni fog. Herman tanár úr is bíztatott bennünket délben; ő a haladó csoporttal síelt a hegy tetején. A negyedik napon mi, kezdők is felmehettünk végre a hegycsúcsra, amiről már mindenki mesélt, hogy mennyire jó és hogy milyen gyönyörű a kilátás. Nagyon irigykedtem rájuk. Felmentünk és valóban nagyon szép volt. De aztán rájöttem, hogy innen le is kellene jutnunk valahogy, ami egy kicsit megijesztett, de megnyugtattak, hogy nekünk még nem kell lesíelni az aljáig, majd lemegyünk a felvonóval. Nagyon jó volt fenn lenni a hegy tetején, és végre lemehettünk az első piros pályán. Nagy élmény volt ez számomra. Főleg a kezdésekhez képest. Utolsó síelős napon Erika néni, Aliz és Lari (akik nagyon jól tudnak síelni) segítségével már mi is lejöhettünk a hegyről síelve. Nagyon elfáradtam és fájt mindenem, de megérte. Jó érzés volt lesíelni, hihetetlenül jól éreztem magam. Igaz, négy napig sült krumpli volt az ebédem, és a hangszórókból valami fura osztrák zene szólt mindennap, de nagyon jól éreztük magunkat. Igazából az egyetlen, amit sajnálok és megbántam, az az, hogy nem ettem gőzgombócot. De nem baj, majd jövőre bepótlom azt is. Köszönöm, hogy egy ilyen kirándulás részese lehettem. Fata Flóra 8.A

72

Welcome to England!

Március 25-én, egy meleg szombat délutánon útnak indultunk úti célunk, Anglia felé. Bizakodva szálltunk fel a buszra, ennek a pozitív élet- és világszemléletünkön kívül több oka is volt: többen részt vettünk a tavalyi francia úton, így tudtuk, hogy Zsuzsa néni milyen jó utazásokat szervez; kiderült, hogy az idegenvezetőnk idén is Hermina lesz, aki amellett, hogy milyen fiatalos és vidám, rendkívül jó problémamegoldó képességgel rendelkezik; Kornél (Pap Kornél 12.A/2016) pedig több csoportos pizzázást szervezett már az utazás előtt, így egy összeszokott csapattal vághattunk neki a „nagyvilágnak” . Az első éjszakát a buszon töltöttük, másnap pedig egész estig utaztunk, ugyanis az autópályán dugóba kerültünk ezért, sajnos, a brugge-i városnézés kimaradt. Miután elfoglaltuk a tranzitszállásunkat Dunkerque-ben, egy közös kebabozással építettük tovább a csapatot, majd este Spingár Fanni (11.E) szülinapját ünnepeltük meg. Másnap komppal átkeltünk a La Manche csatornán, és egyből Greenwich felé vettük az irányt, ahol az Old Royal Observatory mellett ráálltunk a Meridián vonalra. Innen gyönyörű kilátás nyílt Londonra. Itt készült az első csoportképünk is. Ezek után vitt minket a busz a Citybe, ahol a Tower Bridge Exhibition-t tekintettük meg, több, mint 40 méterrel a Temze fölött, üveglapokon sétálva. Ezt követően elsétáltunk a Monument mellett, a Tower of London épülete előtt, majd megérkeztünk a Szent Pál Székesegyház elé (itt készült a második csoportkép). Ezután a Harry Potterből ismert Millenium Bridge-en átsétálva jutottunk el Shakespeare színházához, a Globe Színházhoz. Tartalmas napunk után érkeztünk meg a Mobile Home-okhoz. Itt a 6-7 fős csoportok egyfajta családot alkottak. Sütöttünk, főztünk egymásra, közösen takarítottunk, mosogattunk. Következő napunkat a London Eye-nál kezdtük, ahonnan nagyjából 130 méteres magasságból nézhettünk rá London városára. Fantasztikus látkép tárult a szemünk elé! Miután visszatértünk a földre, végigjártuk a Westminster negyedet. Itt láthattuk a Big Bent, a parlamentet, a Westminster apátságot, a St.James parkot, a Buckingham palotát, a Trafalgar Square-t, a Downing Streetet és a Királyi Lovasőrség laktanyáját. A nap hátralévő részét az Oxford Streeten töltöttük szabadprogram keretében. Úgy gondolom, hogy mindenki megtalálta a kedvenc üzletét és souvenirjét. Mi a srácokkal CD-ket vettünk és egy jófej adománygyűjtő sráccal ismerkedtünk meg. Következő napunkat a Madame Tussauds Panoptikumban kezdtük, ahol különböző világsztárok, mint például: George Clooney, Donald Trump vagy Emma Watson viaszfiguráival készíthettünk szelfiket, vagy éppen Einstein mellett pózolhattunk okosnak érezve magunkat. Egy 4-dimenziós moziélmény után a Star Wars sorozat figuráival találkozhattunk, pl.: Han Soloval, BB8-tel, R2D2-val és Csubakkával. Innen a Harry Potter stúdióba vettük az irányt, ahol az eredeti díszletek és tárgyak segítségével ismerhettük meg a sorozat kulisszatitkait. Láthattuk a kétemeletes lila buszt, a Teszlek süveget, Dobbyt (a házimanót), a nagytermet és a Roxfort makettjét is. Másnap délelőtt Oxford városának ódon épületei között bóklásztunk, majd kis csoportokba osztva az Oxford Castle Unlocked kiállítást tekintettük meg, ahol korhű ruhába öltözött idegenvezetők mutatták be a vár és a város múltját. Az én csoportomnak egy rendkívül vidám srácot sikerült kifognia. Végig poénos volt, csináltunk vele közös képet, és együtt dobálta velünk plüsspatkánnyal a kalodába zárt Szalai Márkot (9/A). A délután 73

folyamán Windsorba látogattunk, ahol az angol uralkodó nyári rezidenciáját, a Windsor kastélyt csodálhattuk meg. Gyönyörködhettünk a Szent György-kápolnában és videóra vehettük a világhírű őrségváltást. Miután másnap kiköltöztünk a szállásról, Canterbury felé vettük az irányt, ahol a Szent Ágoston apátság kapuján áthaladva elénk tárult a katedrális. Becket Tamás sírja és a freskók megcsodálása után lehetőségünk volt a favázas házak között sétálni és szabadprogram keretében televásárolni magunkat souvenirrel és a maradék fontunkat elköltve bevásárolnunk hazaútra az elemózsiát. Indulás előtt körtáncot járva dobtuk fel a körülöttünk parkoló turistacsoportok jókedvét, majd egy kétórás kompút után visszatértünk az ’Öreg Kontinensre’. Az éjszakai szállásunk Antwerpenben volt, ahonnan már kora reggel indultunk tovább Amsterdamba. A várossal való ismerkedést sétahajózással kezdtük, a körút során megtekintettük a Hansa-házakat, a Dam teret és a dómot. A szabadidő keretében hatalmas üzleteket járhattunk be, besétálhattunk a város zegzugos utcáiba is, több száz hídon kelhettünk át, kívülről láthattuk Anna Frank egykori házát, ahol most egy múzeum üzemel. Aki a londonival nem tudott betelni, bemehetett az amsterdami Madame Tussauds múzeumba, egyesek pedig a Peek&Cloppenburg helyi áruházban találkoztak Justin Timberlake hasonmásával. A hivatalos találkozó előtt mindenkinek a főtéren kellett lennie egy közös táncra. Itt egy pantomim ’művészt’ ugráltunk körbe a Daler Mehndi – Tunak Tunak Tun című világhírű számára. Az elején azt gondolta, viccelődünk vele, de hamar velünk együtt kezdett el táncolni és élvezte a ’performance-ot’. Az esti órákban kezdetét vette a több, mint 1000 kilométeres hazautazásunk. Másnap délután érkeztünk meg Nagykanizsára. Összességében azt mondhatom, hogy sok-sok élménnyel, tapasztalattal gazdagodtunk. Köszönünk mindent a szervezőnek, Fodorné Koller Zsuzsánna tanárnőnek, a kísérő tanároknak, Zsuzsa néni „jobb kezének”, Pap Kornélnak, valamint az idegenvezetőnknek, Herminának! Úgy gondolom, hogy ez az utazás mindenkiben pozitív benyomásokat keltett. Sok új barátság szövődött és a közös élmények, emlékek továbbra is összekötnek bennünket. Kiss Benedek Győző 12.A

74

Lengyelország – az izgalom, a borzalom, a csoda

Zöldellő domboldalak, hajnali éles fény és a fák között terjengő fátyolköd – ez volt Lengyelország első látásra, ahogy elgémberedett nyakkal kinéztem a busz ablakán. Olyan hajnali hat óra körül léptük át az ország határát, és nagyjából ilyentájt hagytam fel – többszöri felriadás és helyezkedés után – a normális alvással való kísérletezéssel. Az osztály többi tagja (egy ülésen a másiknak dőlve, két ülésen elfeküdve vagy épp a busz padlójára kuporodva) aludt. Aki hasonló cipőben járt, mint én, az csendben zenét hallgatott, esetleg egy másik ébren lévővel beszélgetett nyomott hangon. A magam részéről inkább az előbbi példát követve bekapcsoltam a zenelejátszóm, és elsőként a Seabear Cold Summerje csendült fel. És Lengyelország hirtelen mélyzöld lankák, éledező napfény, oszló köd és a Seabear zongorafutamai lett nekem. Előző évben döntöttük el, hogy idén a 11.C osztály nagy fába vágja a fejszéjét, és nagy utazásra fűzi be a túrabakancsát: irány külföld, irány Lengyelhon, Krakkó, Auschwitz és Zakopane. Mivel a kirándulás főbb helyszínei a holokauszt eseményéhez kötődtek, hetekkel az indulás előtt Tulok József és Dobó István tanár urakkal rendesen utánajártunk a témának, hogy aztán 2017. május 25-én este a kellő információkkal a fejünkben és kellő felkészültséggel a lelkünkben szállhassunk járműre, és indulhassunk neki a világjárásnak. Ekkor Lengyelország nekem várakozással vegyült izgalom volt. De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen elsőként Krakkóba vezetett az utunk (meg a buszsofőr), és ott meg sem álltunk a főtérig. Bár alig fél órácska jutott ekkor rá, már ennyiből éreztük a világváros sodrását, rengeteg ember járkált már ebben a délelőtti időszakban is az utcákon, és az árkádok alatt borostyán mütyürök kellették magukat a szuvenírt kereső turistáknak. Valahogy bennem maradt nagyon, hogy Lengyelországnak itt tömény fűszerillata volt. Innen egy tisztes séta következett, át a Visztulán, majd egy előzetes megrökönyödést kiváltó másfél órás sorban állás után bejutottunk a Schindler-gyárba – amely ismerős lehet bárkinek, aki látta Steven Spielberg Schindler listája című filmjét –, és megtekintettük a benne létrehozott kiállítást. Szinte borzongatott az érzés, ahogy a gyár ablakában kirakott fényképeket néztük, amelyek Oscar Schindler által megmentett embereket ábrázolták; és felkiáltottunk, ha megleltünk valakit, akinek pár filmbéli jelenetből ismerősen csengett a neve, aztán találgattunk, hogy akinek nem, vajon ki is lehetett. Közben készült egy osztálykép a kapu előtt, és még egy, szintén jelenet-mintára, osztályfőnök Herr Direktorunk és az osztály nőnemű tagjai sorfalban. Ezután fedeztem fel a kiírást az épület falán: „Whoever saves one life, save the world entire.” Számomra akkor Lengyelország megtelt zománcedények zajával. Így sétáltunk vissza a buszhoz, hogy aztán végül kikössünk a régi zsidónegyedben lévő szállásunknál, a Good Bye Lenin Hostelnél, amely pontosan annyira retrónak és pontosan annyira Lenin-idézetekkel matricázott ágyakkal telinek látszott, amennyire a nevéből is kicsengett, de remek szálláshelynek bizonyult. Így lett vége az első napunknak Lengyelországban. Másnap a Wawel-dombon magasodó királyi várat tekintettük meg egy magyarul elismerő szemöldökfelvonásra késztetően jól beszélő idegenvezetővel, aki mesélt az épület történelméről, a II. világháború alatt betöltött szerepéről, az előtte álló tüzet fújó 75

sárkányszoborról és a hozzá fűződő legendáról, Krakkó, de igazából az egész ország vallásosságáról, valamint vele látogattunk el a vár kincstárába és fegyvertárába is. Sajnos a waweli székesegyházban már nem tudtunk körbenézni, mivel Auschwitz és az időbeosztása nem vár senkire, így csak kívülről csodáltuk meg a katedrális szokatlan, de nekem például kimondottan tetszetős eklektikus formáját. Aztán haladtunk tovább, következett Auschwitz. És innentől Lengyelország maga volt a történelmi borzalom. Ahogy beléptünk a tábor területére a fémkapukon át, fülünkre téve az idegenvezetőt kihangosító fülhallgatókat; ahogy áthaladtunk a képeken oly sokszor látott „Arbeit macht frei” felirat alatt; ahogy sétáltunk a blokkok között, aztán blokkról blokkra. Láttuk az akkor készített, eredeti képeket; láttunk hátrahagyott bőröndöket, kerek szemüveget összehordva rakásra, az áldozatok levágott haját tonnaszám és cipőikből is ki tudja hányat, és abból mennyi lehetett a gyereklábra való, belegondolni is bénító. Láttuk a szögesdrótot, láttuk a bedeszkázott ablakokat, láttunk kivégzőfalat és akasztófát és őrtornyot, és láttuk az alagsort, ahol kikísérletezték a Zyklon-B-vel való és milliónyi ember halálát okozó elgázosítást. Teljesen őszintén mondhatom, itt mindenki talált magának egy pontot, ahol a sírás kerülgette. És ezután következett Auschwitz II., azaz Birkenau, a megsemmisítő tábor. A toronyból nézve ez a hatalmas terület, az épen megmaradt barakkokkal, az erdőkkel, amelyek távolabb látszottak, és a látványban pont középen futó vasúti sínnel: ez a tűző napfényben szinte idilli hatást keltett. Aztán az ember hozzágondolta a többit. Az osztállyal végigsétáltunk a táboron, megleltük a felrobbantott krematóriumok romjait, és azt a fürdőt, ahova a dolgozni szánt embereket küldték, és ahol a zuhanyrózsákból valamikor valóban folyt a víz. Itt lehetett megtekinteni azt a több mint háromezer képet, amelyeket főleg a bőröndökben találtak meg és melyeken valószínűleg mind olyan személy szerepel, akik ott, a táborban vesztette életét. Személy szerint bennem az egész akkor csapódott le, amikor a kijárat felé gyalogoltunk vissza, és ezt a síneken lépkedve tettük, aztán megálltunk a peronon. Szorított és nyomasztott az érzés, hogy ott vagyok, ahol még nincs száz éve annak, hogy embereket egyszerű intésekkel a halálukba küldtek, és ezt az érzést nem hiszem, hogy valaha elfelejtem és elfelejtjük. (Azt hiszem, nem is szabad.) És ekkor történt, hogy drága kísérőtanáraink a fejükbe vették, hogy nézzük meg még ma a płaszów-i munkatábort is, mely szintén ismerős lehet a Schindler listájából. Nos, végül nem láttuk a munkatábort vagy bármit belőle – pedig nagyon igyekeztünk, még emelkedőt is másztunk érte este fél kilenckor, és elvileg csak kétszáz méter választott el tőle –, helyette viszont megcsodálhattunk messziről egy régi szénbányát, és a tanúi lehettünk talán az egyik legszebb naplementének, amit valaha láttunk, ráadásul innen Krakkó jó részét beláttuk. És ekkor jöttem rá, hogy Lengyelország amúgy fantasztikusan gyönyörű hely, és nem ez volt az utolsó alkalom, mikor erre rájöttem. Innen már csak Leninhez vezetett vissza az út, vagyis a szállásra, aztán pedig várt az osztályra a krakkói éjszaka. Mivel Auschwitz és annak a lelket terhelő érzetei után mindenki úgy gondolta, jó lenne kitisztítania a fejét, és erre mi más volna alkalmasabb, mint a magaslati levegő, kirándulásunk utolsó napján Zakopanéban tettünk látogatást, ahol lanovkával utaztunk fel nagyjából kétezer méter magasba. Mondanom sem kell: a fenyvesek, a csörtető kis patakok, a havas hegycsúcsok, a sziklás magasságok, a lent elterülő kéklő tavak és a szédületes látkép mind szemet gyönyörködtetett, és egy pillanatra mintha a világ tetején álltunk volna, attól 76

függetlenül, hogy azért ez a kétezer méter közel sem olyan nagy magasság. Mindenesetre, ha eddig Lengyelország gyönyörű volt, ekkor mindenképpen bámulatossá volt. A friss hegyi levegőben legalább egy órát töltöttünk el, páran még hógolyóztak is, aztán már csak annyi maradt hátra, hogy ismét lanovkával – kisebb halálfélelemmel a benyomult tömeg miatt – levonuljunk a bércekről, és fáradtan, de törve nem, hazainduljunk. Most, hogy felidéztem, mi is történt ez alatt a három nap alatt, és közben ismétlésen szólt a Cold Summer, azt hiszem, kijelenthetem: Lengyelország egy élmény volt. És egy remek emlék marad. Mudry Anna Dorottya 11.C

77

O sole mio …

Sok mindent hallani Olaszországról, hogy gyönyörű, varázslatos, különleges, hogy az emberek hangosak, hadonásznak, a táj hihetetlen, hogy a tenger a valaha látott legszebb dolog. Az ember azt hinné, ez mind csak szóbeszéd, de amikor ott vagy, körülötted olasz emberek hangos, de gyönyörű, dallamos beszédét hallod, előtted a hihetetlenül kék tenger szinte összeolvad az „azzuro-kék” éggel, rájössz, hogy Olaszország tényleg varázslatos, a legcsodálatosabb hely a világon. Iskolánkból egy-egy csoport június és július elején kirándulásra indult a forró DélOlaszország vidékére. Mi a második csoport tagjaként július 4-én hajnali négy órakor indultunk, fárasztó tizenhárom órás út állt előttünk. A buszon útközben olasz zenét hallgattunk, énekeltünk, játszottunk, beszélgettünk és persze aludtunk. Első megállónk Orvieto volt, ahol megnéztük a Szent Patrik kutat, ötven méter mélyen ereszkedtünk a föld alá, hűsítő, ugyanakkor szédítő, mámorító élmény volt. Elsétáltunk a dómhoz, útközben Andrea Bocellivel is összefuthattunk volna, hiszen aznap este adott koncertet a Dóm téren. Este elfoglaltuk a tranzitszállást egy családias kempingben, és sokáig beszélgettünk, ekkor még nem vártuk meg a napfelkeltét… Második napunkon délre tartva Monte Cassinoban álltunk meg, az első bencés kolostorban, amelyet Szent Benedek alapított. A hely rendkívüli csendet, békét, nyugalmat árasztott. Késő délután érkeztünk meg a kempingbe a szállásunkhoz, amely a salernói tengerparton volt, azonnal berendezkedtünk a házainkba, majd két és fél órán keresztül ki sem jöttünk a tengerből. Következő nap Amalfiba hajóztunk, ahol megtudtuk, hogy mi a közös egy vasúti átjáróban és a helyi dómban, majd a papírmúzeumban merített papírt gyártottunk, és a papírkészítéshez használt 1 700-as évekbeli gépeket láttunk működés közben. Szabadidőnkben a városban sétáltunk és ettünk, ettünk, ettünk… hiszen az olasz finomságoknál nincs is jobb. A délutáni program Sorrento volt, kisvonattal körbejártuk a várost, megcsodáltuk a gyönyörű villákat és a páratlan szépségű tengeri panorámát, közben nápolyi dalokat hallhattunk, és egy életre meg kellett jegyeznünk Luciano Pavarotti nevét. Ezután következett a limoncello és különféle helyi édességek kóstolója – ezt a programot szívesen megismételtük volna… Negyedik napunkat a legendás Vezúvon töltöttük, felsétáltunk a kráterhez, „tanultunk” a kitörésről, és tapasztalhattuk igazgató úr szokásosnál is nagyobb lelkesedését. Délután Pompeji romjai között sétáltunk – megható, sokszor torokszorító élmény volt. Ötödik napunkon a gyönyörű Caprira hajóztunk, fürödtünk, gyönyörködtünk a tenger nyújtotta panorámában, luxusmárkák boltjai közt jártunk, és igazi Carthusia parfümmel tértünk haza. A következő nap Nápoly … az elején furcsa volt: szűk, kissé koszos sikátorokban jártunk, de aztán következett a San Gennaro dóm, a Spaccanapoli, a Sansevero kápolna, a hamisítatlan Margherita pizza ebédre, majd az Umberto Galériában ugráltunk a horoszkópunkon – remélve, hogy visszatérünk Nápolyba. Láttuk Noémi nénit, ahogy „hülyét” csinál magából, persze csak megmutatta, milyen limonádé a „cosce aperte”, majd bekötött szemmel próbáltunk átsétálni a Plebiscito tér két lovasszobra között – nem sikerült. Estére sokaknak az első kedvezőtlen benyomás ellenére Nápoly vált a kedvenc városává. 78

Következő napunkon a gyönyörű, napsütéses Róma tereit, utcáit jártuk, és megcsodáltuk ókori műemlékeit. Estére a Róma közeli tranzitszállásra érkeztünk, átbeszélgettük az éjszakát, és most már megvártuk a napfelkeltét… Ez után a hét után elmondhatjuk, hogy Olaszország pontosan olyan különleges, mint amilyennek mondják, de nekünk már sokkal több. Most már emlékek ezrei kötnek minket oda, és ha valaki azt mondja: Olaszország, nem a pizza jut eszünkbe, hanem az a csodás egy hét, amelyet ott eltöltöttünk. Molnár Bernadett Bianka „Bibi” 9.D

79

Hogy ne legyünk hűtlenek a hagyományokhoz, álljon itt néhány SÉTA-cikk! Az elsőnek a szerzője Varga Dávid István (11.B), aki a tavaszi SÉTA-szezonban elnyerte az „Aranytollas újságíró” címet. Gratulálunk! Kanizsaikumok Kis hazánk mára már száznál is több egyedi, kiemelésre méltó különlegességgel büszkélkedhet. Az úgynevezett „hungarikumok” sorába emelték az egri bikavért, a csabai kolbászt, az akácvirágot és a belőle készített mézet, Puskás Ferencet, Hollókőt, a Herendi porcelánt és még sok minden mást, amelyek felsorolása estig tartana. Bár nemzetünk nem a legnagyobb és legnépesebb, kultúrája oly virágzó, hogy az egyes városokra is tudunk számos jellemző különlegességet mondani. Így szülővárosomról, Nagykanizsáról is. Nem egy meglepő tétellel találkozhatunk a „Kanizsaikumok” sorában, mint például a békaminyon és a dödölle. Helyi lakosként már hozzászoktam a kis édes ínyencséghez, a békaminyonhoz, és meglepődve tapasztaltam, hogy máshol hiába keresem, csak itt kapható. Mint az később kiderült, más városokból is gyakran járnak ide emberek, hogy megízlelhessék, és hogy haza is vihessenek néhányat. A gasztro különlegességek sorát bővíti a dödölle is, melynek fesztivált is rendeznek városunkban minden évben. A fesztivál két kabalája Éliás és Tóbiás, ahogy az a népdalban is hallható: Éliás, Tóbiás, egy tál dödölle…. Városunkon halad át a 17. hosszúsági kör. Ezzel az országban az egyetlen olyan város, melyen áthalad egy fő hosszúsági kör. Kanizsán kívül még nyolc várost érint a világon, köztük a lengyel Poznańt és a horvát Makarskát. Az emlékmű megépítése után értesítették önkormányzataikat erről a láthatatlan szálról, amely a béke és a barátság reményében közelebb hozza őket Nagykanizsához. Nagykanizsán található hazánk egyetlen Nagy-Magyarország szobra, melyet szokás Irredenta-szobornak vagy Trianon-emlékműnek is hívni. A nagykanizsai születésű és ma Salzburgban élő Schless István adományozta a város önkormányzatának 1934-ben. A 10 és fél méter magas szobrot 1952-ben eltávolították helyéről és csak 1999-ben állították vissza eredeti állapotába. Mindaddig a földben nyugodott elhantolva. És itt még nem állhatunk meg a látnivalók sorában. Említésre méltó az Alsótemplom szenteltvíztartója, mely a török szultán sírkövéből készült; a Református templom gyönyörű oltára és keresztje, továbbá a Magyar Plakátház, amely eredetileg magtár volt, ám mára művészeti kiállítást rendeztek be termeiben, melyBrunner Erzsébet és Sass Brunner Erzsébet alkotásait mutatja be. Járjunk nyitott szemmel, s vegyük észre azt, ami csak a miénk, s ezáltal értékes! Foci – 24 órán keresztül Izgatottan toporogtunk a focipálya szélén… Ez talán érthető, hiszen pillanatokon belül útjára indul a BLG XIV. Maratoni Focikupája, népszerű és közkeletű nevén a 24 órás foci. Mi pedig egyetlen lány csapatként leszünk részesei a megmérettetésnek. És ekkor a játékvezető sípjára polgármester úr elvégezte a kezdőrúgást. Így kezdődött április 28-án délben a 24 órás foci. A tavalyihoz képest több, 11 csapat indulhatott, mindenkivel egy mérkőzést játszottunk, melyek 25 percesek voltak. Úgy 80

készültünk, hogya meccsek közti 2-3 órás szünetekben majd pihenünk, ám hamar rájöttünk, hogy éjszaka, az iskolában, a pálya szélén minden izgalmasabb, mint az alvás. A hagyomány szerint, ha indul egy leány csapat, akkor őket éri a „megtiszteltetés”, hogy a kezdőmérkőzést játsszák. Most sem volt ez másképp, a fentebb említett kezdőrúgás után mi, lányok a saját osztályunk egyik fiú csapata ellen mutathattuk meg tudásunkat. Tíz mérkőzést játszottunk, és ezekből egyet sikerült megnyernünk, így aztán előre megígért jutalomként mindegyikünk kapott egy tábla csokit. Délután nem fogadott minket kegyeibe az időjárás, hiszen 4-5 órán keresztül esett az eső, mindannyian át- és eláztunk, de kibírtuk és jól bírtuk. Szombat délben véget ért az utolsó meccs, ám mivel döntetlen volt az eredmény, így büntetőrúgások után derült ki, hogy idén a tavaly végzett BLG-sek csapata győzött, a képzeletbeli dobogó második fokára viszont a mi osztályunk egyik csapata, tehát a 11.B-sek kerültek. Boldogok voltunk! Jogosan merül fel a kérdés, hogy mi értelme van 24 órán keresztül kergeti a labdát, főleg lányként. Erre a válaszunk csak annyi, hogy ez egy éltre szóló élmény, szóval: kár lett volna kihagyni. Jövőre is indulunk, reszkessetek, fiúk! Tímár Gerda és Horváth Titanilla 11.B Egy hét a „világűrben” Egy életre szóló élményt adott az az egy hét, melyet az Amerikai Egyesült Államokban töltöttünk február 25-től március 4-ig. Magyarként négyen jutottunk ki az alabamai Huntsville városában, az Űr- és Rakétaközpontban megrendezett táborba, ahová a világ minden részéről érkeztek középiskolás diákok, hogy eltöltsenek egy hetet a tudományok, más nemzetek, de leginkább a világűr minél szélesebb körű megismerésével. Több mint 200 fiatalt osztottak szét 11 csoportra, ahol megtanulhattunk egymással jobban együttműködni, többet kommunikálni, a minket körülvevő világot más szemszögből is megfigyelni. A hét folyamán, a reggeli ébresztés után rengeteg programon vehettünk részt: szimulátorok, múzeumok, előadások, kreativitást és koncentrációt igénylő feladatok sora várt minket. A hetünk kisebb „bemelegítő” feladatokkal kezdődött, amikor a jól működő csapat alapköveit vizsgáltuk – tesztekkel, közös megbeszéléssel. Megismertük a csoportunk tagjait, volt köztünk német, lengyel, venezuelai, japán, angol, amerikai, koreai és még ausztrál nemzetiségű is. A hét többi napján már komolyabb megmérettetéseink is voltak. A csapatoknak rakétát kellett építeniük és programozniuk, amely felrepül három méter magasra, majd ott kioldja az ejtőernyőit és leereszkedik a földre. Ez a feladat időnként vicces eredménnyel zárult. Az „Atlantis” nevű űrhajót kellett szimuláció során kilőni az űrbe, majd vissza is juttatni. Minden tag kapott egy szerepet, amely a gyakorlatban is létezik az űrbe küldött rakétáknál, űrhajóknál. Több csoport munkáját összehangoló feladat volt az a játék, melynél a közeledő tornádó miatt kialakult krízishelyzetet kellett orvosolni. Természetesen a munka mellett sosem maradt el a szórakozás, rengeteg könnyedebb programunk is volt. Az utolsó előtti estén karaoke-estet rendeztek a táborozóknak, remek hangulatot okoztak a magyar dalok, melyeket énekeltünk. A záró estén mindenki kapott egy oklevelet a tábor sikeres elvégzéséről, itt díjazták a hét legkommunikatívabb, legkreatívabb és legjobb problémamegoldó emberét minden csapatból. Az est további része a szórakozásé volt, a másnap pedig a búcsúé és a hazautazásé. Huntsville, nem felejtünk! Micsinai Dominik 11.E 81

Idén sem maradhat ki az évkönyvből egy jól sikerült érettségi dolgozat magyar nyelv és irodalomból, jelesül Kardos Réka 12.B osztályos diákunk alkotása. Réka magyartanára Knausz Ágnes tanárnő volt. Kosztolányi Dezső: Boldogság (novellaelemzés) Mit jelent boldognak lenni? Mióta ember létezik, azóta keresi e kérdésre a választ. Filozófiai irányzatok sokasága ad sokrétű tanácsot ennek elérésére: volt, aki a földön kereste a boldogságot, mondván: „Carpe diem!”; de volt, aki a mennyekben hitt, és idelent munkát és önmegtartóztatást hirdetett. Talán mindenki másban találja meg, és ebből a novellából kiderülhet, az írónak mit is jelentett a boldogság. Kosztolányi Dezső Boldogság című művében - Esti Kornél alakját szócsövéül használva - elmeséli nekünk, mely pillanatokban volt a legboldogabb. Ám rögtön az első bekezdésben meglepődhetünk. A cím hallatán bizonyára kevesen számítanak ilyesfajta bevezetésre. Az író leszámol a boldogságról alkotott sztereotípiákkal, bírálja az ábrándokat, melyeket kiskorunk óta dédelgetünk. Mi több, tagadja az effajta élet létezését, hiszen az sosem számol „átírási költséggel”, adóalappal”, „kanyaróval”, tehát semmi rosszal, ami a világban előfordul. Mint mondja: „ezek a képek tartalmatlanok”. Egy ilyen élesen, novellákra egyáltalán nem jellemző módon elkülönülő bevezetést követően Kosztolányi (illetve Esti Kornél) elbeszéli boldogságának rövid történetét. Műfajilag hiába sorolható az alkotás a novellák közé, még sincs különösebb története, cselekményszála. Az egész egy rövid, pár napos utazásról szól, azonban habár a külvilág meglehetősen eseménytelen, a mesélő lelki világában egy komplex folyamat zajlik le, melyet jól követhetünk. A belső „mozgalmasság” túlsúlya, úgy vélem, a témából adódóan szükségszerű, hiszen a boldogságot magunkban kell keresnünk. Az elbeszélő hangulata és állapota nem csak az olyan konkrét képekben, mondatokban nyilvánul meg, mint pl.: „A hőmérő lázat mutatott.” Mesterien vetíti ki a környezetére, mindent és mindenkit úgy mutat be nekünk, hogy az tükrözze érzéseit: „Lucskos, sötét ősz volt. A vonat ázott, síró kocsijaival kedvetlenül várakozott rám.” Hideg, sötétség, üresség, nedvesség és a magány érzete borzolja idegeinket. Balsejtelem fogja el a mesélőt, hogy talán ez lesz az utolsó útja. Minden csendes és baljóslatú, komor. Nemsokára megjelenik az élet apró jele: egy parasztfiúcska a szakadó esőben vizet árul, „életunt kalauz” vizsgálja a jegyet. Cselekedeteikkel mindketten az élet felesleges voltát jelképezik, a nyomasztó hangulat pedig egyre inkább elhatalmasodik az utazón. Megmerevedett osztrák fiú és egy asszony később, menekülő macska, terhelt diákok. Úgy tűnik, a lét már sosem válhat széppé, izgalmassá, nem lehet értelme. Olvasóként megdöbbentő ezt látni a „Boldogság” cím alatt. Esti – Kosztolányi számot vet életével a vonaton, borús hangulata miatt azonban csak céltalan létezése, a bűnök és kudarcok kötik le, nem tudja meglátni a szépet.Újra eljátszik a halál gondolatával, az ellenőrben magát a gyilkost látja. Ekkor érünk a mű érzelmi mélypontjához. Az éjszaka képe akárcsak a pokol: sötétség, hőség, rémálmok, kiszáradt torok és száj. Mintha az alvilág legmélyebb bugyraiba került volna az utazó: „Nem tudtam, hová kerültem.” 82

Azonban miután kijutott a folyosóra, a szenvedés elmúltával megkezdődtek élete legboldogabb percei, órái. Megváltozott a látásmódja, csodálta az őt körülvevő világot, mindent, ami zajlik benne. Állapota jobbra fordult, egy kisvárosban gyönyörködött az időjárásban, a gyerekekben, a villamosban, a remek ellátásban. Örült a lelke, és minden mesésen széppé, kellemessé vált, szerette az életet és megannyi dolgot maga körül: „Minden nagyszerű volt, minden csodálatos, mi nden kí vánato s, magyarázhat atlanu l és kifejezéstelenül szép.”. Számára ez a boldogság. Hogy miért? Ő maga sem tudja, de nem is akarja tudni. Kosztolányi szerint a boldogság rövid, s „talán nem is egyéb, mint a szenvedés hiánya”. Ezzel értelmet nyer a novella címe is, hisz végül is rengeteg kín után egy röpke pillanatra a mesélő is részesülhet ebből az örömből. Azt hiszem, Kosztolányi zárógondolata helytálló, de fordítva is igaznak vélem: a szenvedés a boldogság hiánya. Szerintem egyik nélkül nem létezhetne a másik, kölcsönösen tartják életben egymást. Talán mindegy is, hogy mi a boldogság, sokkal fontosabb, hogyan érjük el. Nincs egzakt módszer, nem is volt, és nem is lesz. De próbáljunk meg örülni az élet kis dolgainak, akár egy olyan parányi hópihének is, mely az elbeszélőnek ebben a novellában boldogságot okozott; lássuk meg mindenben a szépet, és akkor talán egy idő után – ha már nem hajszoljuk – magától is eljön hozzánk a boldogság.

Gondolatokba merülve a szóbeli érettségin - Baj Bianka (12. B) 83

Pelikán-ünnep a BLG-ben

November 18-a nagy nap volt a batthyánys gólyák, vagyis idéntől pelikánok számára. A nap izgalmas része tíz órakor kezdődött, amikor a tornateremben kezdetét vette a háromórás vetélkedő a négy 9.-es osztály között, a programot pedig a tavalyi győztes 10.Esek és a 9.A szervezte. Miután minden osztály elfoglalta a kijelölt helyét, kezdődtek a versenyszámok. Az osztályok megkülönböztetése egyszerű volt, minden osztály sorsolással eldöntött színű felsőt viselt – kék, piros, zöld vagy fekete színben pompáztunk. Elsőként minden csapat előadott egy zenei produkciót, amelynek a témája a BLG-s érzésnek, az iskolához és az osztályhoz kötődő gondolatoknak kellett lennie. A B osztály ismert magyar könnyűzenei dalok szövegének átírásával és ezek ötvözésével aratott nagy sikert, míg a C-sek a Tankcsapda örökzöldjének, a Mennyország touristnak az átformálásával teremtették meg a jó hangulatot a teremben. A D osztály tagjai (vagyis mi) tapssal, dobolással és fergeteges rap-szöveggel készültek, az E-sek pedig a népzenei stílusban előadott számukkal, (melyet elképesztő szaltókkal tettek még látványosabbá) nyűgözték le a közönséget. Ezután következtek az ügyességi, logikai és improvizációs játékok, melyek során a gólyák bebizonyították, hogy két és fél hónap alatt nemcsak hogy összekovácsolódtak egy nagy családdá, de az iskolát, a tanárokat és mindent egybevetve a batthyánys életérzést is megismerték és elsajátították. Egyébként minden osztálynak voltak támogatói felsőbb évfolyamokból, akik ötleteikkel és tapasztalatukkal segítették a csapatokat a feladatoknál. Délután hat órától folytatódott a Pelikán-ünnep, minden 9.-es osztály újra előadta a zenei produkcióját, majd Rómeó és Júlia erkélyjelenetének más-más stílusban történő előadásával, valamit egy, megadott mondatok alapján összerakott páros jelenettel készültek. Ezt követően mi, pelikánok, fél lábon állva letettük a gólyaesküt, ami az új címerben látható Pelikán után ismételt szöveg volt (itt világosodtunk meg, hogy már miért pelikánok, és nem gólyák vagyunk), majd elérkezett az est legizgalmasabb része, az eredményhirdetés. Elsőként a három, nem első helyezést elért osztály között sorsoltak ki egy tortát, amelyet a szerencsés 9.E vehetett át, majd bejelentették a nyertes osztályt, amely egy projekt-napot és a jövő évi pelikánünnep szervezését nyerte meg, ez pedig nem más, mint a fantasztikus 9.D csapata lett – vagyis a mi osztályunké! Az est további részében a főszerep a táncé és a frissen letett eskü öröméé volt, innentől kezdődött a pelikánbál. Minden osztály kihozta magából a lehető legtöbbet, de a nap legnagyobb nyertese nemcsak „egy” osztály volt, hanem a teljes évfolyam, ugyanis még közelebb kerültünk egymáshoz, s egy fantasztikus élménnyel, egy feledhetetlen nappal gazdagodtunk, és most már mindannyian elmondhatjuk magunkról, hogy hivatalosan is batthyánysok lettünk! Károlyi Anna 9.D

84

Erdei iskola

Egy tábor. Ránézésre talán hétköznapi tábor. Sok gyerek, felnőttek, programok pontos beosztása. Valójában több ennél. Amíg a négy nap tartott, minden évben „ott felejtettük” az iskolában a házirendet, de mi anélkül is tudtunk viselkedni. Mi is történt a négy nap alatt? Számtalan kihívás, játék, feladat és élmény. Reggel együtt ébredtünk, este együtt feküdtünk le aludni. Együtt reggeliztünk, ebédeltünk és vacsoráztunk, közben pedig vagy pletykáltunk, vagy az élet nagy dolgait veséztük ki. Az órákon információkat gyűjtöttünk játékosan, a szünetekben ezeket megosztottuk egymással. Délután együtt fürödtünk, gyakoroltunk a műsorra, a záróestre, együtt hintáztunk, beszélgettünk, pingpongoztunk, énekeltünk, vagy épp túráztunk. Este pedig összemértük tudásunkat a tanáraink által eltervezett legviccesebb és legérdekesebb feladatokban. Egy élmény volt. A reggeli ébresztés utáni egymásra nézés, majd tovább alvás, aztán a friss levegő beáramlása az ablakon, a labdajátékok, a naplementében hintázás, az esti hűsben a teraszon való beszélgetés pizsiben, vékony plédbe burkolózva, a büszkén elhangzó mondatok, hogy „Ma nem alszunk semmit.” Bőrig ázni a Balaton parton, és másik 130 emberrel rohanni vissza nevetve a táborba. Ki szandálban, ki papucsban, ki mezítláb. A csapatjátékok közbeni feszültség, szurkolás, az utána való öröm. Ez a négy nap minden évben alkalmas volt ismerkedésre, kibékülésre, a testi és szellemi egészség fenntartására, a verejtékezésre, a csapatmunkára, a kevés alvásra és a bizonyításra. Bebizonyítani azt, hogy tudunk jók lenni, ha akarunk, és képesek vagyunk hasznosítani, amit az iskolában tanultunk, hiszen a feladatok egy része valahol a tananyaghoz kapcsolódott. Azt hiszem, mindenki nevében köszönettel tartozom az összes tanárnőnek és tanár úrnak, aki bármelyik erdei iskola megszervezésében részt vett, különösképpen Merci néninek és Zsuzsa néninek. Szerintem mindenki nevében mondhatom azt is, hogy sajnáljuk, hogy vége van, de megértjük a fáradtságukat. Most nagyjából elmondtam, hogy milyen az erdei iskola, de ezt át kell élni. Egy hely, ahol nem volt kötelező focizni, röplabdázni, tollasozni, játszani, mégis mi mindent együtt csináltunk. Nem volt kötelező aktív tagja lenni a csapatoknak, mégis mindenki szorgosan dolgozott. Nem volt kötelező nevetni, mégis mindenki sokat nevetett. Egy tábor. Ránézésre talán hétköznapi tábor. Sok gyerek, felnőttek, programok pontos beosztása. Valójában több ennél. Szendrei Diána 8.A

85

Öreg/örökdiák-találkozó

Már mindannyian hozzászoktunk, hogy június első szombatján benépesül a kisaula, érkeznek a régi diákok, vidám beszélgetésektől, nevetéstől hangos a BLG. Idén sem volt ez másképp – kifejezetten jó hangulatban telt a délután, eközben versek hangzottak el, lelkesen énekeltük a ballagási dalokat, felavattuk a Szebenyi Mária kémia szaktantermet, a Kugler Sándorné fizika szaktantermet, valamint a Dr. Ördög Ferenc olvasótermet. Az udvaron felállított „vasfába” rengetegen vertek bele egy-egy szeget, ezzel is nyomot hagyva maguk után. S ahogy az már hagyomány, átadásra került a Pro Scola-díj is. Illetve idén megtörtük a hagyományt: kettő díj került kiosztásra. Az egyiket – a szokásos módon – egy végzős kapta, nevezetesen Kuzsner Sára 12.B osztályos tanuló, a másikat pedig Gölles Martin, akinél lelkesebb BLG-st nehéz találni, pedig már öt éve elballagott. Ám azóta is heti rendszerességgel jön, segít, alkot, zenét szerez és másodkarnagyként vezényel, pályázatot ír és… felsorolni sem lehet mindent. Jó helyre került a díj, ez bizonyos. A másik díjazott laudációját pedig az alábbiakban olvashatják. Kuzsner Sára. Nekünk leginkább Sárika. Bizonyára nem véletlenül szólítjuk így – a becéző formában benne foglaltatik sokunk szeretete. A kedves, segítőkész, néha szétszórt kamaszlány (bocsánat: ifjú hölgy!) elkötelezett, kreatív közösségi ember. Felelősségérzete, tenni akarása vezérelte abban, hogy kitartó DÖK-tagként véleményt formáljon, szót emeljen fontos iskolaügyekben. (No, nem csak a menzáról van szó…! Sokat tett azért is, hogy a DÖK-terem valóságos közösségi térré válhasson.) Ugyanez a lelkesedés irányította akkor is, amikor a karácsonyi szeretetcsomagok szétosztásában kellett tüsténkedni vagy éppen egy közösségi programot megszervezni. Elhivatott BLG-sként képviselte gimnáziumunkat a beiskolázási napokon, s ha úgy hozta a sors, szívesen nyilatkozott a sajtónak mindenkit érintő kérdésekről. Informatikai ismereteivel idősödő embereket segített hozzá ahhoz, hogy tudatosabb számítógép-használóvá válhassanak. Azon kevesek közé tartozott, akik nem elégedtek meg mindössze 50 óra közösségi szolgálattal, hanem jelentősen túlteljesítették azt. Éveken keresztül híven szolgálta énekkarunkat, ily módon többször is részese volt kórusunk Helikonon és másutt elért sikereinek. Utoljára említem, de nem utolsósorban: ötleteivel, szeretetteljes hozzáállásával segítette általános iskolás kisdiákok nyári táborainak élményekben gazdag megvalósulását. Mindezekért méltónak találjuk őt a Pro Schola-díjra. Knausz Ágnes tanárnő, osztályfőnök

86

Szeniorok iskolája

Az iskolai közösségi szolgálat keretében Kováts Adéllal - az ötletgazdával - jelentkeztem német nyelvből diákoktatónak a Szeniorok iskolája néven indult, idős emberek számára meghirdetett tanfolyamra. Az ünnepélyes tanévnyitón bemutattak minket a jelentkezőknek és ismertették a csoportbeosztást. Majd végre eljött az izgatottan várt keddi nap: az első tanóra. Adéllal felkészülten vártuk a tanulóinkat és örültünk, hogy szinte mindenki el tudott jönni. Kedvesek és nyitottak voltak velünk szemben, látszott rajtuk, hogy valóban szeretnének új dolgokat tanulni és feleleveníteni régebbi ismereteiket. Annak ellenére, hogy nem egyforma szintű német nyelvtudással rendelkeztek, az órák mégis gördülékenyen és jó hangulatban teltek, mindenki el tudott érni valami pluszt és tudott újdonságokkal gyarapodni. Úgy vélem, még ha nem is győztek mindent megjegyezni a hallottakból és megtanulni, ezek az órák megmozgatták az agyukat és hozzájárultak szellemi frissességükhöz. A bemutatkozást követő órákon különböző témákról, azok szókészletéről tanultunk az odaillő német nyelvtannal együtt. Főleg a mindennapi élet dolgai: öltözködés, ételek, lakás, időjárás, tájékozódás, utazás stb. képezték a meghatározó tananyagot, hiszen legjobban ezt tudják majd akár élőbeszédben is alkalmazni, legyen szó német barátok látogatásáról, vagy esetleg egy külföldi utazásról, kirándulásról. A füzetbe lediktált vagya tábláról lemásolt vázlatok és szavak mellett sokat dolgoztunk feladatlapokon, hanganyagokat hallgattunk, fordítottunk, rendszeresen adtunk házi feladatot és néha még szódolgozatra is sor került. Az ünnepek tájékán, például karácsonykor vettünk egy-két új szót az adott időszakról, volt, hogy énekeltünk és persze kicsit kötetlenebb volt akkor a tanulás. Ám hiába tűnt soknak, bizony hamar eltelt ez a 30 óra, és hirtelen máris az utolsó következett. A csoport létszáma eközben picit lecsökkent, de sajnos mindig jöhetnek közbe olyan dolgok, amelyekre az ember nem számít. Ez persze nem változtatta meg hozzáállásunkat, igyekeztünk a legvégéig fenntartani az érdeklődést a nyelv iránt. Nagyon kedves gesztus volt tőlük, hogy közös hozzájárulással végül még egy kis ajándékkal is megleptek minket. A búcsúzás mindig nehéz, és ez most sem volt másképp. De a szomorúságot jobban elnyomta az öröm érzése, hogy valóban sok mindent tanultak tőlünk ezek az emberek és persze mi is tőlük. Nemzedékek dolgoztak itt együtt, és lám, nagyon jól megértettük egymást, közösen tudtunk jól szórakozni és felfedezni új dolgokat. A választásomat semmiképp nem bántam meg; örülök, hogy egy ilyen nagyszerű társsal, mint Adél, szerezhettem új élményeket és tapasztalatokat. Számomra mindenképp hasznosnak bizonyult ez a pár hónap, és örömmel fogok visszaemlékezni rájuk majd a jövőben is. Csöndör Kamilla 9.C

87

Évkönyvünk vége táján két interjút olvashatnak – olyan diákokat sikerült tollvégre kapni, akik kint a nagyvilágban szereznek/szereztek tapasztalatokat. Olvassák jószívvel!

A BLG-ből Cambridge-be — beszélgetés Erdős Mártonnal Erdős Márton a Batthyány Lajos Gimnázium tanulója volt 2008-tól 2016-ig: kisgimnazistaként érkezett, majd kilencedikben „átigazolt” a természettudományos osztályunkba. Ötödikes korától kezdve rendszeresen indult informatikai versenyeken. A LOGO programozási versenyen ötször volt korosztályos nyertes, míg az Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny (OKTV) előversenyén, a Nemes Tihamér Országos Számítástechnikai Verseny programozás kategóriájában hetediktől kilencedikig az első tíz hely valamelyikén végzett. Kilencedikes korában emelt szintű érettségi tett, hogy tizedikesként – egyedülálló módon – részt vehessen az OKTVn, csak mert ez volt a nemzetközi olimpiai válogatóverseny feltétele. Ebben az évben tizedik helyezést ért el, míg tizenegyedikes és tizenkettedikes korában mindkét alkalommal megnyerte a középiskolások legrangosabbmegmérettetését, az OKTVt. Az érettségit megelőző négy évben szerepelt a diákolimpiai válogatókon, kilencedik osztályos korában vendégként vett részt a Középeurópai Informatikai Diákolimpián (CEOI), Primoštenben (Horvátország). Nemcsak hazai, hanem nemzetközi szinten is remekelt, tízediktől a magyar csapat tagjaként szerepelt mind a CEOI-n, mind az Informatikai Olimpián (IOI). Tizedikesként a CEOI-n Jénában, míg az IOI-n Tajvanon járt. Tizenegyedikre érett meg az addig befektetett rengeteg munka: a CEOI-ról, Brnóból (Csehország) és az IOIról, Almatiból (Kazahsztán) is ezüstérmesként tért haza, mindkét helyen a négyfős magyar válogatott legjobbjaként szerepelt. Végzősként duplázott, így az IOIn, Kazanyban (Oroszország) is ezüstérmet szerzett. Számos iskolai és nemzetközi projektben vett részt, melyek keretében Zakopanétól (Lengyelország) Máltáig, Werbellinseetől Marienbergig (Németország) utazhatott. A glóbusz körbejárásánál maradva: az egyik NASA központban, az U. S. Space & Rocket Centerben, Huntsvilleben (Alabama, USA) is részt vett egy nemzetközi kiképzésen. Bár számára a versenyprogramozás világa jelentette a fő profilt, matematikából is előkelő eredmények birtokosa: tizenegyedikben az OKTV matematika II. kategóriában a 14., a maturálás évében a 10. helyezést érte el, és számos Kenguru, Zrínyi és Nemzetközi Magyar Matematikaverseny döntőjén remekelt. Az állóképességet és a kitartást a sport is segítette, a navigációs készségeket is fejlesztő tájfutó versenyek rendszeres szereplője és rendezője volt. A zenei kikapcsolódást eleinte a fuvola, majd később a szaxofon jelentette – jazz ritmusban. Ezen teljesítmények eredményeként tágabb dimenziókban nyíltak meg a továbbtanulási perspektívák a hazai kutatóműhelyektől a nemzetközi ajánlatokig, de a lehetőségek tárházának csábításai ellenére ő egy újabb megmérettetést vállalt magára, a világ leghíresebb felsőoktatási intézményeinek egyikét választva – a Cambridgei Egyetemet (University of Cambridge). Hamar tudatosulhatott benned a kitartó munka által történő előrejutás fontossága, a szüleid követendő példája, amivel azonosulni tudtál. Milyen szerepet játszott a családi neveltetésed, szüleid értékrendje, hatása az angliai egyetemre történő bejutásodban? 88

Azt, hogy második osztályosan elkezdtem az informatikával foglalkozni, sokban köszönhetem a testvéremnek és a családomnak. Anyával és apával a legtöbb szakmai kérdést meg tudtuk beszélni – mindent, amivel foglalkoztam. Agyafúrtabbnál agyafúrtabb gondolatmeneteket vettünk át, a szó jó értelmében vett partneri–munkatársi viszonyban, ami teljesen egyenrangú és nélkülöz mindenféle alá- és fölérendeltséget, viszont feltételezi az együtt gondolkodást, a kooperáció képességét. A konkrét elhatározást – miszerint Angliában tanulok tovább – a diákolimpiai csapatban tapasztaltak alapján fogalmaztam meg reális célkitűzésként. A pesti Fazekasból néhányan felvételt nyernek Oxfordba és Cambridgebe, a diákolimpia csapattársak már ismerik a lehetőséget és számos beszélgetéssel ösztönzik, katalizálják egymást. Ez a szellemiség is jelentős hatással, motivációval bír az ilyen nagy horderejű döntésekben. A kölcsönös lelkesedés mindig adott impulzusokat, tudatosította bennem, hogy én meg tudom ezt csinálni és kellő önbizalmat is adott. A szüleim pedig mindehhez maximális támogatást nyújtottak. Látsze, tapasztalsze valami érezhető szemléletbeli különbséget a felsőoktatásba való bejutás módja, valamint a különböző országok középiskoláiból bekerült hallgatótársaid között, és ha igen, az miben érzékelhető? Én Számítástudomány matematikai alapokon (Computer Science with Mathematics) szakra jelentkeztem. Országonként tipikus az egykét előkelő renoméval rendelkező gimnázium, ahonnan érkeznek a jövendő egyetemi polgárok (nálunk például a Fazekas és a Radnóti), többnyire az adott állam fővárosi középiskoláiból. Nagy ritkaságnak számít, ha valaki vidékről érkezik. Az angolok háromnegyede magániskolából jön, miközben a korosztálynak alig az ötöde jár ott magániskolába. A felvételi procedúra részeként egy korai döntést szükséges hozni: október 15ig tart a jelentkezési határidő – önéletrajzot, ajánlást és motivációs levelet kell az eredmények mellé tenni. A jelentkezők alig tizedét hívják be decemberben szóbelezni. Január közepén küldik meg a személyre szóló megfelelési feltételeket (OFFER), amiben leírják a felvételizőknek, hogy milyen feltételeket kell teljesíteniük a bekerüléshez: az én szakomon a kitűnő érettségi bizonyítvány, emelt szintű matematika, informatika vizsga és a megfelelő nyelvismeret általában alapfeltétel. Ezen kívül egy speciális matematika vizsgát (STEP II. és III.) tettem, amire egyénileg kellett felkészülnöm. Ez egy speciális felkészülés arra, amit az egyetemen is elvárnak: le kell tudni írni, hogy merre vezetnek a gondolataink és a gondolatmenet végén milyen eredményekre jutunk. A gondolkodni tudás alapfeltétel, két alkalommal háromórás vizsgát kellett írnom megadott szintre. Nyelvismeretként a felsőfokú C1, illetve az anyanyelvi szintű C2 nyelvismeret közötti szintnek való megfelelés az elvárt az IELTS vizsgán. A jelentkezés egyéni elbírálása miatt különböző háttérrel érkeznek az emberek, mindenkinek más az OFFERje, mindenkitől mást és mást várnak el (pl. ha nem beszélsz olyan jól, előírják a nyelvvizsgát, ha jól beszélsz, nem írják elő), az egyénre és a képességeire illetve a munkához való viszonyára kíváncsiak, hiszen utána is egyénileg, egyénre szabottan foglalkoznak az emberekkel – ez általában a top egyetemek jellemzője.

89

Az utóbbi időben egyre népszerűbbé váltak az angol egyetemek is. Ennek több oka van: szabadabban lehet menni, a bolognai rendszernek köszönhetően egységesebb az európai felsőoktatási tér, vonzó a kialakult hagyomány, a mostani fiatalok pedig nyitottabbak. Az elmúlt években Magyarországról többen kerülteke ebbe a rangos intézménybe diákok, és ők milyen utat jártak be egyetemi polgárként? Az univerzitáson tisztelnek minden kultúrát, élénk a társasági élet, rengeteg bejegyzett egyesület (society) működik az intézmény égisze alatt és támogatása mellett. Ehhez inspirációt az első éveseknek szervezett ismerkedő rendezvények adnak. Szlogenekkel is forszírozzák a sokszínűséget: „Ha valamire gondoltál és nincs rá egyesület, akkor csinálj!” Ezek a különböző társaságok részben tantárgyi (matematika klub), részben nemzetiségi (magyarok, lengyelek, németek) alapon szerveződnek, vagy különböző hobbik mentén (hegymászók, teniszezők, társasjáték körök). Természetesen a tagságuk egymást átfedi – és készülve a majdani társadalmi szerep gyakorlására – van elnökük és vannak tisztségviselőik. Van, aki az összejöveteleket koordinálja, és a különböző feladatokra mindig választanak felelősöket, mindenki szerephez juthat. A stúdiumok befejeztével sokan visszatérnek hazájukba: a kibocsájtó államok ezt különböző módon próbálják ösztönözni Ha a gimnáziumban eltöltött nyolc évedre gondolsz vissza – hiszen itt is egy rangos iskolába jártál –, mi az, ami nagyon megmaradt benned az alma máterben eltöltött évek emlékeiből? A középiskolában remek társaság és osztályközösség adatott meg: én itt nagyon jól éreztem magam, a baráti kapcsolataimat máig ápolom. Az utolsó évben már „fél lábbal máshol jártam”, bőséges teendőim miatt egyfajta átmeneti állapotba kerültem, számos megmérettetésem különleges időkeretet igényelt. Ezt biztosították számomra, hálás vagyok azért, hogy ezt megtehettem. Mindnyájunkat büszkeséggel tölt el, hogy innen Cambridgebe jutottál, de onnan visszatekintve mi az, ami nekünk tanulságos lehet? Az angol oktatási rendszerben máshogy keltik fel az érdeklődést és a motivációt. A tízedik évfolyamon a középszintű érettségihez hasonlatos vizsgákat tesznek (GCSE – General Certificate of Secondary Education). A továbbtanulni vágyók az utolsó két évben csak háromnégy tantárgyat választanak – amiket szeretnek – és kizárólag ezeket tanulják, kisebb csoportokban. Számos projektmunkát végeznek, majd egy emelt szintnek megfelelő érettségit tesznek (A-level). Az egyetemen is hasonló a helyzet, nekem is négy tantárgyam van összesen egy időben: kettő az informatika és kettő a matematika területéről. Nincsenek tölteléktárgyak, viszont hetente hat napon van két-két előadás. Cambridgeben a hét csütörtökön kezdődik és szerdán végződik. Vasárnap van a szünet – három nap tanítás, egy nap szünet, három nap tanítás sokkal szimmetrikusabban hangzik. Az oktatás októberben kezdődik, az első harmadév karácsonyig, a második húsvétig, az utolsó pedig június közepéig tart, azaz nyolc hetes ciklusok vannak, köztük öt hét szünettel, minden rendszeres, szabályozott. Talán a legnagyobb különbség, hogy teljesen másképp gondolkoznak a tanulási motivációról. Nincsenek zárthelyei dolgozatok, más jellegű a számonkérés, csak év végén van egy nagy vizsga. 90

Külső ösztönzést a tárgyakhoz kapcsolódó szupervízió jelenti, amire minimum kéthetente sor kerül. Kéthárom fős csoportokba vagyunk beosztva. Alkalomról alkalomra a supervisor kijavítja az előadáson megkapott több tízoldalas megoldott feladatlapokat, majd közösen végigbeszéljük a tanulságokat. Lényegében az oktató készül fel abból, hogy konkrétan mit, milyen módon oldunk meg. Ha valamilyen hibát észrevesz, rákérdez, s kb. egyórás beszélgetést folytatunk a felmerülő problémákról. Supervisor lehet az előadást tartó professzor, egy PhDs hallgató vagy a szakterület más doyenje. A szakterületen belüli sokoldalúsághoz hozzátartozik, hogy két évnél hosszabban nem tarthatja ugyanazt az előadást ugyanaz az ember. Elvárás, hogy a tudása állandóan frissüljön, időnként visszaküldik a céges világba vagy kutatni, elősegítve a rendszeres megújulást. Minden kurzus végén néhány oldalas visszajelzést kapunk a munkánkról és mi is véleményt adunk arról, hogy mit változatnánk meg a kurzusban. Lehetőséget biztosítanak a saját gondolataink megfogalmazására, ezáltal érezzük, hogy fontos a véleményünk, a problémákat nem söprik a szőnyeg alá. Amikor a barátaiddal itthon találkozol, mi az, ami leginkább szembeötlő? Amivel a magyarországi hallgatókból élénk érzelmeket váltok ki, az a már említett zárthelyik és tölteléktárgyak hiánya, valamint hogy az egyetemen heti 5060 órás tanulási munkát várnak el, ami napokra lebontva 710 órás intenzív tudásszerzést jelent. Nagyon fegyelmezett és szigorú időbeosztáshoz kellett hozzáedződnöm, ilyen szellemi terhek mellett szükséges az elegendő alvásidő és a rendelkezésre álló szabadidő jó kihasználása. Az első dolog, amit itt nagyon megtanultam, az az időm hatékony kihasználása. A kiszámíthatóságot, a tervezhetőséget, a bioritmust elősegíti az előadások rendszeres időzítése, amelyek minden nap 10 órakor kezdődnek. Milyenek a körülmények Cambridgeben? Mindenki collegeba felvételizik és ott is kell laknia, a szobák egyágyasak. Nem folyosók, hanem lépcsőházak vannak. Az egyetem minden része könnyen elérhető a college-okból. Ez megkönnyíti supervisorok rendelkezésre állását is, akár reggel 7ről akár este 9ről legyen szó. Azavartalan nyugalmat az éjféltől reggel nyolcig tartó csendrendelet biztosítja, kivételt ez alól csak a vasárnapra virradó éjszaka képez: ekkor hajnali kettő után lép életbe a szilencium. Betartását a tradicionális fekete kalapban járó porter-ek biztosítják. Igénybe lehet venni a menzát, de én szeretek főzni, bár mások az alapanyagok (például tejföl nincs, helyette inkább tejszínt használnak). A bicikli a legelterjedtebb közlekedési eszköz, a tárolásnak számos kreatív megoldása van (pl. élére állított oszlophoz támasztás). Az aktív kikapcsolódást sportpályák tömkelege és a society-k segítik elő. A society-knél a legfontosabb érték a tolerancia, nyilvános vitákra is sor kerülhet, a lényeg a másik elfogadása. A diákélet példaértékű, a helyi diákönkormányzat támogatásán keresztül sok mindenre lehet forrást szerezni, nagyon erős az összetartás a volt kollégiumtagok között is. Mi az, ami újszerű? Az egész felfogás a nemzetközi összetételből adódóan nagyon szabadelvű és demokratikus – szingapúriak, németek, indiaiak, fidzsik, amerikaiak, luxemburgiak, ceyloniak egyaránt vannak. Itt kizárólag csak a tudás és a teljesítmény számít, senkit nem ér semmiféle 91

hátrány, a származásnak semmi jelentősége, a multikulturalizmus és sokszínűség világában ismeretlen fogalom bárminemű hátrányos megkülönböztetés. Mi jellemzi a hallgatóoktató viszonyt? Egyértelműen a partnerség és a partneri viszony a meghatározó, például egy professzornak titulusoktól mentesen címezzük a levelet, ő is „kedves Márton” megszólítással válaszol, és a keresztnevünkkel köszönünk el. A kollégiumi összetartás mellett év közben a supervisorral közösen készülünk fel a vizsgákra, együtt teszünk a közös sikerért, mindezt nagyon közvetlen, de udvarias hangulatban. A kommunikáció mindenhol felettébb udvarias és tiszteletteljes, hiszen hasonló az értékrend, ugyanaz az együttgondolkozás határoz meg bennünket, ugyanazokért a célo kért küzdünk. Nagyon pontosan felügyelik a megfogalmazásokat, nem tűrik el a mellébeszélést — ilyenkor leállítanak, hogy most a semmiről beszélsz. Mindenkinek van személyes tanulmányi vezetője, a DOS (Director Of Studies) – aki elsősorban a projektmunka választásokért felelős, valamint ha probléma merül fel valamilyen kurzus kapcsán, akkor segít annak megoldásában. Két tanár foglalkozik minden egyes hallgatóval, a DOS mellett a tutor (segítő) a másik. Ő tulajdonképpen a hallgató jól létéről gondoskodik: kíváncsi rá, hogyan érzed magad, milyen a mentális állapotod, nem vagy-e túlterhelt, megvan-e a kellő motivációd. Felméri, ha mentális segítségre van szükséged, akármikor írhatsz neki emailt. A tutor lehet más szak oktatója is, például az enyém kémikus. Ha a DOSszal bárminemű probléma adódna, azt megbeszélheted a tutorral és fordítva. Végig alapos törődés és figyelem kísér bennünket, a kritika mindig építő jellegű és udvarias, minden segítséget megkapunk a tanulásunkhoz. Mik a jövőbeli terveid? Három év az alapszak és egy év a mesterképzés. Még nagyon sok tapasztalattal gazdagíthat az egyetem: arra törekszem, hogy minél nyitottabb legyek, több területet próbáljak ki a lehetséges utak közül. A szemeszter idején nem lehet munkát vállalni, nem fér bele az időbe. A majdani opciókról a mesterképzés idején kell majd döntenem. Bölcsességet kívánok hozzá és köszönöm az interjút. Élmény volt! Horváth Gábor tanár úr

Erdős Márton Cambridge-ben

92

Hogy vagy, Peti? (interjú Gyertyánági Péterrel)

Mikor tértél haza Japánból? Milyen volt az utad? Április közepén, repülővel. Elég hosszú, kb. 15 óra volt az út, és az időeltolódás is hét óra Japán és Magyarország között. De már rutinos utazó vagyok, így sikerült könnyen hozzászoknom a magyar időzónához. Majdnem négy évet töltöttél el Japánban. A 8. osztály elkezdése előtt pár hónappal, nyáron mentél ki. Voltak-e nehézségeid, és hogy birkóztál meg velük? Eleinte az iskolában semmit sem értettem az órákból és a tesztekből sem, így nem kaptam mindig olyan jó jegyeket. Viszont édesanyámmal japánul beszéltem, és szép lassan sikerült elsajátítanom a nyelvet, már olvasni és írni is egész jól tudok. Az ételekkel gyorsan megbarátkoztál? Igen, korábban már jártam kint többször, így könnyebb volt. Ettem szusit, cápát és bálnát is, amelynek a halászata ugyan tilos, de a japánok nem tartják be. A kedvenc ételem pedig a sült angolna volt. Természetesen mindenhez rizs volt a köret. A nemzeti italuk pedig a szaké, avagy rizspálinka, ezt is megkóstoltam. Az egyetlen, ami hiányzott számomra a helyi konyhából, az a hús. De időnként azért volt lehetőségem húst is enni. Milyen iskolába jártál odakint? Először egy állami iskolába jártam, nagyjából fél évig, mert akkor még nem töltöttem be a 16-ot, ami a tankötelesség határa, így muszáj volt oda járnom. Később átiratkoztam egy magániskolába. Bár az állami iskolában is kellett tandíjat fizetni, ez itt még magasabb volt. De jobb minőségű oktatást is kaptunk. A magánsulik népszerűbbek Japánban, és több van belőlük, mint Magyarországon. Hogy néz ki egy középiskola? Három évfolyam van, és az évfolyamokon belül több osztály is van. De az osztályok tagjait évente cserélgetik azért, hogy ne alakulhassanak ki tartós barátságok. Ugyanis a japánok szerint a barátságok rossz hatással vannak a diákok tanulmányi teljesítményére. Bár szerintem a japán iskolák elsődleges célja nem az ismeretátadás, sokkal inkább a nevelés. Az egyéniséget nem ismerik el, hanem azt, hogy mennyire tudsz jól alkalmazkodni a közösséghez. Szorgalmasak a diákok? Nem, nálunk nem voltak azok. Nincsenek számonkérések, harmadévente vannak vizsgaidőszakok. Így a diákok nem igazán tanulnak óráról órára, csak a vizsgákra. Emellett gyakran láttam az órákon az osztálytársaimat aludni. Kevés a diákok motivációja, így nem tanulnak igazán. Nálunk ez volt a jellemző, de biztos máshol akadnak kivételek. Körülbelül másfél-két éve kezdted el a nemzetközi érettségi programot, amit azóta be is fejeztél. Miért jelentkeztél rá? A program keretein belül angolul folytak az órák, amit már jól beszélek. A japánt itt csak mint idegen nyelvet tanultuk. Az érettségire pedig egy beadandó volt a feladatunk, valamint vizsgákra kellett felkészülnünk. Így egy külön osztályba kerültem, ami 10 fős volt. Milyenek voltak az osztálytársaid? 93

Az osztálytársaim többsége kettős állampolgár volt. Ebben a csoportban nem cserélték az embereket, így az évek alatt egy jobb osztályközösség is kialakulhatott. Milyen tanáraid voltak? Főleg amerikaiak, akik mindig el-elsütöttek egy-egy poént. De folyamatosan váltották egymást a tanárok, mert sokan közben kiutaztak külföldre, mások meg akkor jöttek Japánba. Csak egy tanár vitte végig a programot. Milyen tantárgyaid voltak? Nem volt annyi tantárgyam, mint Magyarországon, de volt olyan, ami itthon nincs, mint például a „biznisz”. Emellett volt angol nyelv és irodalom, japán, matek és zene. Egy természettudományi tantárgyat kellett választanunk. Nekem azonban nem volt választási lehetőségem, mert a sulinkban csak kémiát tanítottak. Milyen a mentalitása a japánoknak? Más, mint az európaiaké, más kultúra. A humorérzékük is más, a poénok is elég japánosak. Európai ember nem igazán érti meg őket, olyan tréfákon is nevetnek, amitől egy átlagos magyar elájulna. A hétköznapokban viszont általában semmi mosoly, mindenki komoly, csak a munkájának él. Sokszor bennmaradnak a munkahelyükön aludni, mert annyit dolgoznak, hogy nem érdemes már hazamenni. A vonatokon is síri csönd van, pedig több százan vannak ott is. Természetesen szűkös a hely, de senki sem beszélget senkivel sem. Hétvégente azért kikapcsolódnak az emberek? Általában elmennek kirándulni. De arrafelé kevés a szabadsága az embereknek. A szombat is munkanap, valamint évente a munkaadók nagyjából két hetet adnak, hogy lazíthassanak a dolgozóik. De még azt sem használja ki a többség. Te merre jártál kirándulni? Jártam Kiotóban, a hagyományos japán városban. Ez volt a japán császár városa még mielőtt Tokióba költözött volna. De a város megőrizte épületeit és hagyományait: rengeteg szentély és palota látogatható a városban, valamint sok helyen láthatunk nagy közmegbecsülésnek örvendő gésákat. Elutaztam családommal Japán legdélebbi szigetére, az Okinawa-szigetekre is. Ez kedvelt nyaralóhely arrafelé, a hőmérséklet egész évben magas, télen sem megy 15 fok alá. Természetesen a fővárosban, Tokióban is jártam. Az agglomerációjában kb. 30-40 millióan élnek, így az egész város nagyon zsúfolt. Tele van toronyházakkal. Itt van a Skytree, egy 634 méteres torony. Ennek már többször is jártam a tetején. Valamint átkeltem a világ legzsúfoltabb kereszteződésén is, a Shibuyán. Melyek a népsportok ott? A népsport a baseball, ezt én is jól ismerem, hiszen már itt Kanizsán is tagja voltam egy baseball egyesületnek, így kinn ez nem volt újdonság számomra. A hagyományos japán sportok viszont általában küzdősportok. Ilyenek például a judo, a kendó, a szumó. A kendót én magam is kipróbáltam. Ez leginkább a víváshoz hasonlít. Ezt is védőfelszerelésben játsszák, csak bambuszbotokkal. Emellett az iskolai tesiórákon ugyanúgy megtalálható a foci, a kosár, a röplabda, valamint a soft ball. Szumómeccseket is láttam a TV-ben. Ez a sport a látszattal ellentétben nem csak arról szól, hogy kövér emberek egymást lökdösik, hanem vallási üzenete is van. Ugyanis a játék célja, hogy az ellenfelet kitoljuk a szent körből. Mennyire vallásosak a japánok? Annyira már nem, mint régen. De két vallás népszerű: a zen buddhista és a sintó. Sok 94

japán a két vallást egyszerre vallja, mert úgy gondolják, hogy életükben buddhisták, haláluk után pedig sintoisták lesznek. Vonatokkal közlekedtél? Igen, szinte mindennap használtam a városi vonatokat. A vonat ott a legnépszerűbb tömegközlekedési eszköz, ugyanis rendkívül gyorsak, és szinte sosem késnek. Már az egy perces késést is bemondják. Percekkel a vonat érkezése előtt tele van az állomás, így elég zsúfoltak a szerelvények. Superexpress-szel is közlekedtem, ami a világ legbiztonságosabb vasúti társasága, és az egyik leggyorsabb is. Mi fogott meg legjobban Japánban? Milyen tapasztalatokkal gazdagodtál? Japán egyedülálló abban a tekintetben, ahogy a hagyomány és a technológia megfér egymás mellett. A tradíciók is rendkívül izgalmasak és élők. Az emberek alapvetően kedvesek voltak. Bár voltak nehézségek, de külföldiként sikerült beilleszkednem. Emellett pedig valós képet kaptam Japánról, mert az itthoni sztereotípiáktól sok tekintetben eltér a valóság. Mióta elmentél Japánba, mennyit változott Kanizsa? Van pár új dolog, ami még nem volt meg, amikor elmentem. Például akkor még nem volt bicikliút a Fő úton, meg az egész város fel volt túrva még akkoriban. Mik a jövőbeni terveid? Terveim szerint szeptembertől újra a BLG tanulója leszek, Itt szeretném befejezni a 12. osztályt, és itt is szeretnék leérettségizni. Későbbi terveim még homályosak, de nagy álmom, hogy egy nap pilóta lehessen belőlem. Szinyéri Bence 11.B

Informatikusaink tollából… 95

Újra BLG-s a CEOI-n! Az idén a kétszer kétnapos diákolimpiai válogatóversenyen nyújtott teljesítményem alapján engem is beválogattak a négyfős magyar csapatba, amely Magyarországot képviselhette a Közép-Európai Informatika Olimpián (CEOI). A 2017-es CEOI július közepén került megrendezésre Ljubljanában, Szlovéniában. Tizennégy országból összesen 58 diák vett részt a versenyen. Hétfő este érkeztünk meg vonattal, majd elfoglaltunk a szállásunkat. Másnap kipróbálhattuk az értékelő rendszert és körülnézhettünk a városban. Az első megpróbáltatás szerdán volt, ahol három feladattal kellett meggyürkőznünk öt óra alatt. A pontszámokat élőben lehetett követni az interneten. Az első forduló után már reálisnak tűnt az éremszerzés. A második forduló előtt kaptunk egy szabadnapot: csütörtökön elmentünk a Ljubljanától nem messze lévő Postojna barlanghoz. Ez Közép-Európa leghosszabb kiépített barlangrendszere, amelyben még kisvasutazhattunk is. A verseny második fordulója pénteken ugyancsak öt órás volt, újabb három feladattal kellett megbirkóznunk. A befejezés után nem volt sok időnk számolgatni a helyezéseket, egyből le is bonyolították a záróünnepséget. A verseny kezdésekor nem is gondoltam volna, hogy a magyar csapat legjobbjaként, bronzérmet szerezhetek. Busa Máté 11.B Legyél Te is informatikus! Tavasszal a Magyar Telekom Nyrt. hirdetett meg „Legyél Te is informatikus!” elnevezéssel egy csapatversenyt. Tanárnőnk, Erdősné Németh Ágnes ajánlotta számunkra ezt a versenyt, mi pedig nagy kedvvel alakítottunk egy csapatot az informatika szakkörön. A csapat tagjai: Jánoki Georgina (11.A), Szente Péter és Szirtes Botond (9.A), Busa Máté és jómagam, Szinyéri Bence (11.B). Eleinte nem tudtuk, mire vállalkoztunk: a feladatokat – amelyekre már nagyon kíváncsiak voltunk – interneten keresztül kaptuk meg. Az első körben a csapatok létszámát szűkítették le kb. 120-ról úgy, hogy az első 40, helyes megoldást beküldő csapat kerülhetett be a további fordulókra. Ezt az akadályt sikerrel vettük. Utána újabb öt feladatot kellett megoldani közös erővel azért, hogy az utolsó, hatodik, mindent eldöntő feladatot megoldhassuk. A feladatok érdekesek voltak, azonban a hatodik mindegyiknél nehezebbnek bizonyult, itt ugyanis nekünk kellett kitalálnunk egy feladatot. Máté – rutinjának köszönhetően – egy rendkívül nehéz és összetett feladatot talált ki, a szövegezést pedig közösen, az előre megadott science-fiction stílusban fogalmaztuk meg. Pár hét múlva egy e-mailben kaptunk meghívót a június eleji eredményhirdetésre, amelyet Óbudára, a Csodák Palotája Playbarba szerveztek. Az eredményhirdetésen – a zsűrin kívül – a Telekom vezérigazgatója, Christopher Mattheisen és Kaszás Zoltán, a T-Systems Hungary vezérigazgatója, valamint Szirmai Gergely, ismert Youtube-sztár is részt vett. A mi csapatunk különdíjat kapott a rendkívül nehéz feladatért. Az oklevélen kívül egy négynapos táborozást is nyertünk Visegrádra. Az eredményhirdetés után fogadáson vettünk részt, majd megtekinthettünk az érdekes 96

kiállításokat. Látványos fizikai és kémiai kísérleteket néztünk meg a Csodák Palotája által szervezett előadáson, majd egy 9D-s moziba is beülhettünk. Ez nagyon hasonlít egy 3D-s mozihoz, csak itt extra effektek is vannak, valamint kb. háromszor jobb benne ülni. Úgy vélem, hogy nagyszerű ötlet volt részt venni ezen a versenyen, érdekesnek és hasznosnak bizonyult. Az eredményhirdetésen pedig a Telekom világába nézhettünk be egy kicsit, és új, innovatív találmányokat láthattunk. A csapattal együtt töltött idő, a töprengés pedig szórakoztató volt. Remélem, minél többen döntenek majd a jövőben úgy, hogy ők is indulnak ezen a versenyen, és majd egyszer ők is informatikusok akarnak lenni. Szinyéri Bence 11.B Science Camp Idén második alkalommal került megrendezésre a BME TTK szervezésében a Science Camp, azaz a Természettudományos tábor középiskolásoknak. A jelentkezők közül zsűri választotta ki a tábor 60 résztvevőjét, melynek a helyszíne a BME egyik kollégiuma volt. Hat csapatra osztották a résztvevőket, a csapatok vezetői a TTK hallgatói voltak. A költségeket a BME és szponzorok fedezték. A rengeteg előadás során betekintést nyertünk az egyetem természettudományi intézeteibe és laborjaiba. A tábor alatt sok színes program volt, többek között látogatás a Morgan Stanley elemző cégnél, üzemlátogatás a Paksi Atomerőműben, ahol olyan helyekre is bejutottunk, amelyek a látogatók számára lezárt terület, és ellátogathattunk a Semilab Félvezető Fizikai Intézetbe vagy az Onkológia Intézetbe. Emellett kulturális programok is színesítették a hetet, megtekintettük a Zwack Gyárat, a Parlamentet, és felsétáltunk a Gellérthegyre. Esténként lehetőség volt sportolni és versenyfeladatokat oldani. Mindenkinek tudom ajánlani a tábort, aki érdeklődik a természettudományok iránt, mivel mélyebb betekintést nyerhetnek a természettudományokba, s így segítséget nyújthat a pályaválasztásban. Sulan Ádám 10. A

Busa Máté a CEOI eredményhirdetésén

97

A nagykanizsai Batthyány Lajos Gimnázium MUNKARENDJE 2016/2017. tanév augusztus

szeptember

október

november

december

január

98

25. 29. 30. 31. 1.

Javítóvizsgák Alakuló és tanévnyitó értekezlet Szakmai munkaközösségi értekezletek 18.00 - Tanévnyitó ünnepély Első tanítási nap, az 1-3. óra osztályfőnöki - szervezési feladatokra 13. Évkezdő osztályfőnöki adminisztrációs feladatok elvégzésének határideje (bizonyítványok, törzskönyvek!) 16-18. XXVIII. Batthyány – Kanizsa Kupa, VII. Bagonyai Attila Emlékverseny, nemzetközi ifjúsági sakkverseny 16. A dallamok éjszakája – énekkari összetartó rendezvény 22. Szülői értekezlet (összevont és osztály-szülői) 23. OKTV jelentkezési határidő 30. ECL 1. nyelvvizsga 6. Megemlékezés az aradi vértanúk napjáról 14. Bolyai csapatverseny – matematika – 5-8. osztályosoknak 15. Munkanap! – hétfői munkarend 21. Ünnepi megemlékezés az 1956-os forradalomról és szabadságharcról 29.- 6. Őszi szünet 7. 16.30 - Nyílt nap (4-évfolyamos gimnázium) 8. „Szélesre tárjuk az iskolakaput” – látogatható tanórák 8. osztályosoknak 10. 16.00 – 19.00 - Szülői fogadónap 17.00 - SZM - választmányi ülés 11. 14.30 - Bolyai csapatverseny – magyar nyelv és irodalom – 5-8. évfolyam 12. 9.00 - Nyílt nap (8 –évfolyamos gimnázium) 14. „Szélesre tárjuk az iskolakaput” –– látogatható tanórák 4. osztályosoknak 18. 18.00 – 22.00 Gólyabál a nagyoknak 25. Bolyai csapatverseny – magyar nyelv és irodalom – 9-12. évfolyam 26. Ünnepség a Virág Benedek Kórus alapításának 50. évfordulója alkalmából 2. 17.30 - 21.00 - A „kicsik” gólyabálja 2-3. ECL nyelvvizsga 9. 4. és 8. évfolyamos tanulók jelentkezése az írásbeli felvételi vizsgánkra 20. 18.00 - Karácsonyi műsor 21. Énekkaros karácsonyvárás a nagyaulában 22. – 2. Téli szünet 6. Bolyai csapatverseny – matematika – 9-12. osztályosoknak 20. Az első félév vége, a félévi érdemjegyek lezárásának határideje A Magyar Kultúra Napja Félévzáró értekezlet

21. 26. 27. 28. február

március

április

3. 9. 10. 15. 18. 20-22. 24. 25. 27-28. 10. 14. 16. 23. 30. 11. 10-11. 13-18. 19. 24-25. 26.

május

28-29. 4.

június

5. 6. 8-25. 8-10. 11. 17. 24. 2. 3. 6-9. 8-15. 15. 19.

július

19-30. 22. 3.

10.00 - Egységes írásbeli felvételi vizsga (4- és 8-évfolyamos gimnázium) 14.00 - Pótló felvételi írásbeli vizsga Szülők értesítésének határideje a félévi érdemjegyekről A „Batthyány Középiskoláért” Alapítvány bálja – XXIV. alkalommal 17.00 - Szalagavató ünnepély 16.00 továbbtanulási tájékoztató végzősöknek 17.00 Szülői értekezlet és SZM - választmányi ülés (16.45) Bolyai természettudományi csapatverseny Érettségire, felsőfokú továbbtanulásra jelentkezés határideje Curie Környezetvédelmi Emlékverseny területi forduló Szóbeli meghallgatás a „kisgimnáziumba” jelentkezők számára Megemlékezés a kommunista diktatúrák áldozatairól Curie Kémia Emlékverseny területi fordulója Szünet!! Bolyai természettudományi csapatverseny Március 15-ei ünnepély „Kenguru” – matematikaverseny Diákfórum 16.00 – 19.00 - Szülői fogadónap Megemlékezés a költészet napjáról Írásbeli osztályozóvizsga Tavaszi szünet Megemlékezés a holokauszt áldozatairól Szóbeli osztályozóvizsga Megküldjük a felvételről vagy az elutasításról szóló értesítést a jelentkezőknek és az általános iskoláknak Város napja - 24-órás foci 14.00 - 12. évfolyam osztályozó konferenciája „Kék szalag” – bál Fordított nap 10.00 - Ballagás Írásbeli érettségi vizsgák Tanítás nélküli munkanap! Délutáni tanítás! Nyelvi felmérő a 6. és 8. évfolyamon Országos mérés a 6., 8., 10. évfolyamon Megemlékezés a nemzeti összetartozás napjáról BLGén VIII. Batthyánys-Landleros-Irányis Öregdiákok Találkozója Erdei iskola a „kicsiknek” Emelt szintű szóbeli érettségi vizsgák Utolsó tanítási nap !!! - Osztályozó konferencia 18.00 - „Te Deum” – jellegű irodalmi, zenés műsor a Felsőtemplomban 19.00 - Tanévzáró ünnepély Középszintű szóbeli érettségi vizsgák Az 5. és 9. évfolyamosok beiratkozása Tanévzáró értekezlet 99

A SZÜLŐI MUNKAKÖZÖSSÉG VEZETŐSÉGE Keléné Molnár Melinda Horváth György Dr. Hajdu Ildikó

A „BATTHYÁNY KÖZÉPISKOLÁÉRT” ALAPÍTVÁNY KURATÓRIUMA Elnök: Doucha Ferenc Tagok: Bicsák Miklós Dr. Hajnalka Adrienn Kalmár István Karosi László Katona Noémi Dr. Polay József Simon József Tislérné Tóth Zsuzsanna

Köszönetünket fejezzük ki mindazoknak, akik a „Batthyány Középiskoláért” Alapítványt, a Batthyány Lajos Gimnáziumot anyagilag is támogatták. A „Batthyány Középiskoláért” Alapítvány adószáma: 18950962-1-20

100