A NAGYKANIZSAI BATTHYÁNY LAJOS GIMNÁZIUM ÉS EGÉSZSÉGÜGYI SZAKKÖZÉPISKOLA ÉVKÖNYVE A ES TANÉVRÕL

A NAGYKANIZSAI BATTHYÁNY LAJOS GIMNÁZIUM ÉS EGÉSZSÉGÜGYI SZAKKÖZÉPISKOLA

ÉVKÖNYVE

A 2006—2007-ES TANÉVRÕL

1

Szerkesztette: Balogh László igazgatóhelyettes

Fotók: Kepe Tiborné Magyar Klára Szakony Attila BLG-rajzszakkör Balogh László

Borítóterv: Györek László

Kiadja: Batthyány Lajos Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola igazgatósága

Felelõs kiadó: Dénes Sándor igazgató

A szerkesztés lezárult: 2007. július 3-án

Megjelent 1000 példányban

Nyomdai munkálatok: Kanizsai Nyomda, Nagykanizsa Felelõs vezetõ: Brenner Árpád 2

TARTALOMJEGYZÉK Párhuzamos monológok .................................................................................................. 4 Bevezetõ ......................................................................................................................... 5 Tanulmányi statisztika ..................................................................................................... 7 Akikre büszkék vagyunk ............................................................................................... 10 Kitûnõ tanulmányi eredményt elért tanulók .................................................................. 11 Jeles tanulmányi eredményt elért tanulók ..................................................................... 14 Országos jelentõségû versenyeredményeket elért tanulóink ........................................ 17 Legfontosabb regionális, megyei szintû versenyeredmények ...................................... 22 Akik a kultúra és a sport területén a legtöbbet tették .................................................... 26 Kiváló tanulóink dicsõségtablója .................................................................................. 30 A tanári kar . .................................................................................................................. 34 Ügyviteli dolgozók ........................................................................................................ 36 Technikai dolgozók ....................................................................................................... 36 Az iskola tanulói ........................................................................................................... 37 A HEFOP 3.1.3. -pályázat által a kompetencia - alapú nevelésben - oktatásban résztvevõ osztályok a Batthyány Lajos Gimnáziumban a 2006/2007-es tanévben ........ 48 Kedves Tanáraink, Szüleink, Diáktársaim! ..................................................................... 49 Kedves fiatal Barátaim, tisztelt Tanárok, tisztelt Hozzátartozók! ................................... 50 Kedves Vendégek, Diáktársaim! Tisztelt Tanáraink! ...................................................... 51 Kedves Diáktársaim, ballagó tizenkettedikesek! ........................................................... 52 Egyén és/vagy közösség ............................................................................................... 53 Így ünnepeltük október 23-át ........................................................................................ 56 Kik hatalmasok bûneiért megszenvedtek! ...................................................................... 58 Az ország, mely önmagával határos .............................................................................. 62 Lehota János: A klasszikusok talán még élnek—Hamlet meghalt –Tartuffe feltámadt . 68 First Lego League robotépítõ csapatverseny ............................................................... 74 Kodály Zoltán IV. Magyar Kórusverseny ................................................................. 76 Újra van zenekar a Batthyányban! ................................................................................ 76 Nagykanizsai Ifjúsági Szimfónikusok... .......................................................................... 78 Szúnyogok, csónakok, éjszakák, avagy a novai tábor nyolcadikos szemmel ................ 79 Vasember Kupa ............................................................................................................. 81 Törökországban jártunk... ............................................................................................. 82 Batthyánysok Londonban — Egy álmom valóra vált… ................................................ 83 Bad Marienberg 2007 ................................................................................................... 84 Életmód-Váltás Napja a Batthyányban ......................................................................... 85 Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Bálozó Batthyánysok! ......................................... 86 Kedves Erdõbarátok! .................................................................................................... 87 Tisztelt Gyászolók! ........................................................................................................ 89 Garzó Gábor (1980.06.11.—2006.08.11.) ......................................................................... 90 Kedves Barátom! ........................................................................................................... 91 Szülõi Munkaközösség vezetõsége ............................................................................... 92 A „Batthyány Középiskoláért” Alapítvány kuratóriuma ........................................... 92 Élet-fény-képek az iskolánkról ........................................................................................ 93 3

PÁRHUZAMOS MONOLÓGOK

Dávid: Tízéves vagyok. És félek egy kicsit. Riaszt ez a nagy tér, a zsivajgó tömeg. Kérdések sorjáznak bennem, s rájuk a választ nem lelem. - Bírni fogom én ezt? Jó lesz nekem itt? - Akad segítõ kéz, ha szükségem lesz rá? - A nagyok nem néznek ferdén majd miránk? Oly hosszúnak tûnik a nyolc év, megrettent az idõ. Kellene egy kis kapaszkodó, egy jó barát.

Dani: Tizennyolc éves vagyok. És én is félek egy kicsit. Mert ami neked az elsõ év lesz itt, az nekem az utolsó. Már kitekintgetünk innen, pedig még annyi minden ideköt. A feladat rengeteg, az idõ viszont rövidnek tûnik. - Bírni fogjuk mi ezt? - Lesz mindenhez erõnk s energiánk? Látod, a kérdések mindenkiben kavarognak, a válaszok azonban csak lassan adódnak. Te pedig ne aggódj! A zsivajt megszokod, a teret belakod, s ha valaki ferdén nézne rád, csak szólj nekem: helyetted én majd visszanézek rá.

(Elhangzott tanévnyitó ünnepélyünkön a 2006/2007-es tanév köszöntõjeként.)

4

BEVEZETÕ

A nagykanizsai Batthyány Lajos Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola évkönyvének szerkesztõje és a magam nevében nagy tisztelettel és sok szeretettel köszöntöm a kedves Olvasót. Bízom abban, hogy mindazok, akik kezükbe veszik évkönyvünket a benne olvasható írások, adatok, fotók alapján tájékozódhatnak a magunk mögött hagyott tanév eredményeirõl, eseményeirõl, kiemelkedõ programjairól. Kívánom, hogy évkönyvünk olvasásakor kerüljenek még közelebb az iskolához, ismerjék meg annak szellemi értékeit, erõsségeit. A 2006-2007-es tanévrõl elmondhatjuk, hogy eredményekben és eseményekben gazdag volt. A 4,31 –es iskolai tanulmányi átlag, a 133 kitûnõ és 206 jeles rendû tanuló, a 488 tantárgyi dicséret a diákok és a kollégák sikeres munkáját jelzi. Tanulóink 233 középfokú és 45 felsõfokú államilag elismert nyelvvizsgával büszkélkedhetnek. Az elmúlt évben új idegen nyelvként bevezettük az olasz nyelv oktatását a 9. évfolyamon, két csoportban. A kiegyensúlyozott tanulmányi munkát az érettségi vizsgák eredményei és a felvételi mutatók teszik hitelessé. A nyolc érettségizõ osztály 250 vizsgázója közül 37 –en kitûnõ, 42-en jeles bizonyítványt vehettek át. Az emelt szintû vizsgák száma meghaladta az országos átlagot. Sikeres OKJ-s vizsgát egy levelezõs ápoló osztályunk tett jó eredménnyel. A felsõoktatási felvételi eredmények tekintetében iskolánk változatlanul a 2. helyet foglalja el az ún. vegyes középiskolák sorrendjében, az elmúlt öt év átlagát figyelembe véve. A Batthyány Lajos Gimnázium története során mindenkor, az elmúlt tanévben is kiemelt feladatának tekintette a tehetséges tanulók felkészítését, versenyeztetését. Az intézmény tehetséggondozó munkája sokágú, a tantárgyak mindegyikébõl születtek kiemelkedõ, országos versenyeredmények. Az OKTV döntõjében földrajzból, német nyelvbõl és biológiából szerepeltek tanulóink kiválóan. Iskolánk történetében egyedülálló, hogy földrajzból három tanítványunk jutott az OKTV döntõjébe, ahol nagy büszkeségünkre az 1., 4. és 10. helyezést érték el. Az országos, regionális és megyei szintû versenyeken eredményesen szereplõ diákjaink részletes versenyeredményeit az évkönyv tartalmazza. A sport területén büszkék vagyunk arra, hogy nagygimnazistáink ismét elnyerték a város „Legsportosabb Középiskolája” címet. Kiváló sporteredményeket értek el tanulóink a diákolimpián torna, kötélugrás, sakk, lábtoll, kard, cselgáncs sportágakban. Örömünkre iskolánk Virág Benedek Ifjúsági Vegyeskara a IV. Kodály Zoltán Magyar Kórusversenyen ezüstdiplomát és különdíjat vehetett át. Intézményünk a tanulmányi munka mellett fontosnak tartja a hagyományok ápolását, a tanulók személyiségfejlesztését, nevelését szolgáló tanórán kívüli tevékenységeket. A tanév legfontosabb rendezvényei a nemzeti ünnepek, a Hyány Galéria, a Te Deum mellett az alábbiak voltak: XIX. Batthyány – Tungsram Kanizsa Kupa Nemzetközi Ifjúsági Sakk Egyéni és Csapatverseny, Matematika Tanárok Konferenciája, Füstmentes Világnap, Kenguru Nemzetközi Matematikaverseny, XIV. Alapítványi bál, II. Teremtájfutó Verseny, Kaán Károly Természetvédelmi Verseny, Karácsonyi Koncert, XI. Zemplén Gyõzõ Fizikaverseny, 5

Életmódváltási Nap, 27 órás focibajnokság, Ifjúsági Szimfónikus Zenekar pünkösdi koncertje. Harmadik alkalommal töltöttek négy napot erdei iskolában kisgimnazistáink. Az iskola és alapítványa támogatásának köszönhetõen tanulóink külföldi tanulmányutakon gyarapították idegennyelvi ismereteiket. Járt csoportunk Londonban és Bad Marienbergben, voltak vendégeink Hirsonból és Padovából. Örülünk annak, hogy iskolánk több tanára a tanév során jelentõs elismerésben részesült.Gratulálunk Dr. Pintér Ferenc kollégának, aki Rátz Tanár Úr Életmûdíjat vehetett át több évtizedes tehetséggondozó munkájáért, a matematika népszerûsítéséért; Alexa Péter kollégának, aki földrajzból több éves sikeres OKTV-re történõ felkészítéséért Miniszteri Dicséretben részesült; Stamler Lajos kollégának, aki Alkotói Díjat vehetett át a Megyei Közgyûléstõl. Végezetül köszönetemet fejezem ki az iskola nevelõtestületének, adminisztratív és technikai dolgozóinak, tanulóinknak, a szülõknek, az iskola fenntartójának és mindazon intézményeknek, vállalkozóknak, magánszemélyeknek, akik áldozatos munkája és támogatása nélkül nem zárhattuk volna sikeresen a 2006-2007-es tanévet.

Dénes Sándor igazgató

6

TANULMÁNYI STATISZTIKA

Létszámadatok Beiratkozott: Év közben kimaradt: Év közben jött: Év végi létszám:

8 osztályos gimnázium: 4 osztályos gimnázium: Eü. szakközépiskola: Összesen:

1026 tanuló 9 tanuló 1 tanuló 1018 tanuló Fiú 94 250 12 356

Lány 130 450 82 662

Összesen 224 700 94 1018

Felnõttoktatás Levelezõ, esti ápolóképzés:

52

(A következõ táblázatok a felnõttoktatás adatait nem tartalmazzák.) Helybeli: Kollégista: Bejáró:

681 24 324

Mulasztás

Igazolt: Igazolatlan: Átlag (óra/fõ): Nem mulasztott: 1—30 órát mulasztott: 31—60 órát mulasztott: 61—120 órát mulasztott: 120 óra felett mulasztott:

Gimnázium 8 osztályos 4 osztályos 13 199 43 146 206 1 084 60 63 10 28 82 166 77 171 63 179 16 95

Eü-i szakközépiskola 6 290 218 69 6 14 32 24 14

Összesen 62 635 1 508 63 44 262 280 266 125

7

Tanulmányi eredmények Bukott: 1 tantárgyból 4 tanuló, 2 tantárgyból 1 tanuló, több tantárgyból 1 tanuló.

Magatartás: Szorgalom:

G i m n á z i u m 8 osztályos 4 osztályos 4,57 4,59 4,45 4,28

Összesen 4,59 4,32

Eü-i szakközépiskola 4,43 3,93

Iskolai átlag 4,57 4,29

Tantárgyi átlagok

Magyar nyelv és irodalom Történelem Angol nyelv Német nyelv Latin nyelv Francia nyelv Olasz nyelv Matematika Fizika Biológia Kémia Földrajz Informatika Filozófia Ének-zene Rajz Testnevelés Szakmai tárgyak Átlag

Gimnázium Eü-i szakközépiskola 4,54 3,71 4,29 3,16 4,47 3,38 4,20 3,37 4,40 3,00 4,48 3,00 4,27 — 3,98 2,82 4,07 3,53 4,01 3,33 4,04 3,53 4,25 3,74 4,70 4,68 4,20 — 4,45 4,53 4,82 4,67 4,65 4,04 — 3,72 4,58 3,66

Együtt 4,48 4,20 4,43 4,15 4,25 4,46 4,27 3,89 4,04 3,92 4,01 4,22 4,70 4,20 4,48 4,81 4,61 3,72 4,31

Az osztályok tanulmányi sorrendje Helyezés 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7.

8

Osztály 5. A 9. E 12. D 6. A 11. A 8. A 9. D

Átlag 4,79 4,70 4,69 4,65 4,63 4,59 4,57

Helyezés 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14.

Osztály 7. A 11. D 10. C 9. A 12. G 10. B 10. D

Átlag 4,55 4,53 4,50 4,47 4,41 4,40 4,38

Helyezés 15—16. 15—16. 17. 18—19. 18—19. 20. 21. 22. 23. 24.

Osztály 9. B 12. C 12. H 11. F 11. C 12. F 10. A 12. A 9. G 12. B

Átlag 4,37 4,37 4,34 4,32 4,32 4,29 4,28 4,26 4,21 4,20

Helyezés 25. 26. 27. 28. 29. 30—31. 30—31. 32.

Osztály 10. F 11. B 9. F 9. C 11. E 11. G 10. E 12. E

Átlag 4,11 4,10 4,09 4,00 3,86 3,79 3,79 3,26

Az érettségi vizsga eredményei Tantárgy Magyar nyelv és irodalom Történelem Német nyelv Angol nyelv Francia nyelv Horvát nyelv Latin nyelv Matematika Fizika Kémia Biológia Földrajz Ének-zene Mûvészettörténet Testnevelés Informatika Filozófia Ember- és társadalomismeret, etika Egészségügyi és szociális alapismeretek Dráma Osztályátlag Gimnáziumi átlag: Szakközépiskolai átlag Iskolai átlag:

12. A 12. B 4,41 4,39 4,34 4,58 5,00 4,60 4,92 4,38 4,50

12. C 4,67 4,57 4,95 4,75

12. D 4,77 4,94 5,00 4,94 3,50

12. E 12. F 12. G 12. H 2,97 3,94 4,09 4,22 2,63 4,61 4,44 4,44 2,80 4,60 4,85 4,85 3,42 4,50 4,42 4,29

5,00 5,00 3,86 4,67 4,50 4,56 5,00

3,88 5,00

5,00 4,50 4,50 5,00

4,50 4,50 4,33

4,50

5,00 3,67 5,00

5,00

4,83

5,00

4,47

3,26 4,00

4,25

3,80

4,52

5,00 4,00 4,65 4,40 4,50 4,70 5,00

2,06

3,00

4,33 3,64 4,40 4,60 4,67

4,50

3,50

4,33

5,00 4,50 3,80

5,00

5,00

5,00

4,90 5,00

4,77

3,69 5,00 2,88

4,36

5,00 4,25 4,16

3,00

3,34 3,19 4,00 4,75 4,67 4,40 4,25 4,00 5,00

4,39 2,88 4,23 9

AKIKRE BÜSZKÉK VAGYUNK

A kitûnõ tanulók száma: A jeles rendû tanulók száma: A tantárgyi dicséretek száma: „C” típusú középfokú nyelvvizsgát tett tanulók száma: „C” típusú felsõfokú nyelvvizsgát tett tanulók száma:

133 206 488 233 45

A vegyes középiskolák országos sorrendjében az 2002 és 2006 közötti adatok alapján átlagban (a felsõoktatásba felvettek száma a végzettek számához viszonyítva): 2. Batthyány Lajos Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola 79,48%.

Ádám Veronika professzorasszony által felajánlott díjat kapott: Zsoldos Amanda (12. C) (2005/2006-os tanév) Tóth Petra (11. C)

Tüskés Tibor író által felajánlott díjat kapott: Horváth Dorisz (12. C)

Dr. Háncs Gábor-emlékdíjat kapott: Gyõrfy Éva (12. B), Mánfai Gergõ (12.D) Garzó Gábor-emlékdíjat kapott: B. Kis Anna (11.D) Emléklapot kapott: Burka Dávid (12. A) Czupi Dániel (12. A) Vörös Andrea (12. A) Tizedes Norbert (12. B) Lakó Imre (12. B) Zsoldos Amanda (12. C) Hidvégi Zsuzsanna (12.C) Tóth Andrea (12. C) Vuk Dóra (12. C) Deme Dóra (12. C) Bakonyi Vera (12. D) Berke Tamás (12. D) Horváth Hajnalka (12. D)

10

Tóth Kinga (12. D) Takács Eszter (12. D) Fövényesi Angelika (12. E) Vezendi Leila (12. F) Vámos Janka (12. F) Hujber-Pichler Regina (12. F) Szij Zsófia Rozália (12. F) Orosházi Kata (12. G) Németh Nóra (12. G) Tringer Zsófia (12. G) Stróbl Edina (12. H)

KITÛNÕ TANULMÁNYI EREDMÉNYT ELÉRT TANULÓK 5. A osztály Balázs Fruzsina Bujtás Ferenc Horváth Barbara Karádi Dávid Árpád

Kovács Adél Pásztor Patrícia Richter Zsóka Stamler Lili

6. A osztály Cseszkó Delinke Dabi Zsófia Borbála Horváth Eszter Horváth Teodóra

Kapor Andrej Kovács Dorina Krausz Bernadett Nyizsnyik Bence

Sneff Regina Szilágyi Bernadett Szokol Krisztina

7. A osztály Horváth Lilla Juhász Sára Kisgyura Eszter

Kiss Zsóka Rátfai Réka Szabados Gyula

Szmodics Bálint Dávid Tomasics Sára

8. A osztály Bujtás László Czigány András

Horváth Krisztina Iván Dóra

Nagy Eszter Oláh Zsanett

9. A osztály Balogh Júlia Benczik Judit Bilicz Zsolt

Dezsõ Dóra Dezsõ Virág Gyana Dániel Sándor

Horváth Heléna Szabados Márta Bárkovics Bonita

Szerdahelyi Péter Vida Ágnes

9. B osztály Rodek Fanni 9. C osztály Csernella Zsófia

Kiss Mirella

9. D osztály Csorba Zsuzsanna Hamusics Orsolya

Horváth Szabolcs Mikó Szandra Éva

Rádi Bettina Tolnai Judit

9. E osztály Bõcskei Balbina Czapári Dóra Fenyvesi Orsolya

Németh Vivien Pásztor Patrícia Poszovecz Eliza

Szabó Barbara

10. B osztály Büki Annamária

Gál Evelin

Gergina Laura 11

10. C osztály Bolla Sarolta Fehér Katalin Kobra Ágota

Kovács Zita Mikó Edit Millei Dóra Diána

Pál Judit Végvári Katalin

Harangozó Gergõ

Kepe Nóra

11. A osztály Bedõ Balázs Bõdör Balázs

Horváth Réka Katz Marianna

Mándli Melinda Németh Gabriella

11. B osztály Árki Diána

Tarr László

11. C osztály Kovács Krisztina Nagy András

Novák Nóra Pálfi Nikolett

Papp Zsófia Söveges Bianka

11. D osztály B.Kis Anna Dömötör Nikolett Fábián Dóra Gál Zsuzsanna

Hohl Zsófia Horváth Imola Lakner Csaba Leveli Kriszta

Takács Veronika Vörös Nikoletta

11. F osztály Iván Judit Kele Tünde

Kovács Edina Porpáczi Adél

Szrsa Zsuzsanna

11. G osztály Harangozó Petra

Kiss Nóra

10. D osztály Fehér Eszter Gál Petra 10. F osztály Faits Brigitta

11. E osztály Bogdán Marcell

12. A osztály Péntek Petra 12. B Balogh Eszter 12

Gyõrfy Éva

Németh Kinga

12. C osztály Tóth Andrea

Vuk Dóra

Zsoldos Amanda

12. D osztály Bakonyi Veronika Anna Balázs Andrea Berke Tamás Dienes Zsanett Mária

Horváth Hajnalka Mánfai Gergõ Marton Zsuzsanna Páll Nóra

Simán András Takács Eszter Tóth Ágota Kinga

12. G osztály Orosházi Kata

Perge Flóra

Szabadi Enikõ

12. H Cserny Mária

Pusztai Anita

Zalavári Réka

12. F osztály Méhes Nikoletta

13

JELES TANULMÁNYI EREDMÉNYT ELÉRT TANULÓK 5. A osztály Dolezsár Bence Gayer Mihály Herjavecz Lilla Horváth Balázs

Horváth Dávid Németh Csongor Németh Dorottya Rajkó Petra

Salamon Sára Tarnai Hanna Tóth Erika Zsirai András

Kiss Klaudia Kupó Márton Leibinger Adrienn Anett Németh Babett

Sárdi Mercédesz Mira Tikos Gergõ Tóth Máté Végvári Tamás

7. A osztály Ács Réka Baráth Dóra Erdõs Gergely Fekete Bálint

Gerõly Júlia Jeszenõi Emese Magdics Dóra Muzslai Borbála Rebeka

Németh Krisztina Vass Réka

8. A osztály Aranyodi Anita Bányai Nikoletta Baráth Éva

Bilicz Dávid Csejtei Dóra Leibinger Evelin

Orbán Emese Pálvölgyi Máté Virth Veronika

9. A osztály Bodzai Gréta Csányi Gabriella

Gayer Mátyás Györek Eszter Noémi

Németh Fanni Varga Zita

9. B osztály Bányai Fanni Baticz Brigitta Bíró Dániel

Jávor Richárd Kovács Zsófia Krasznai Virág

Mezõdi Máté Németh Barbara

9. C osztály Csonka Eszter

Kiss Melinda

Lõrincz Petra

9. D osztály Benkõ Péter Böröndi Dávid Cser Tamás

Gaál Szabina Komlós Zsóka Marton Zsófia

Ruskó Eszter Strommer Benjámin

9. E osztály Billege Barbara Bognár Alexandra Hóbár Beáta Flóra Kucsebár Eszter

Méhes Barbara Novák Ádám Riczu Ramóna Sulán Emese

Szalai Zsófia Szentes-Patka Katalin Tkálecz Kornélia

6. A osztály Czigány Nóra Fenyvesi Dóra Éva Füle Nóra Gréger Zsófia Cser Balázs

14

9. F osztály Gersei Adrienn Hajdu Anett

Marton Evelin Molnár Ivett

Sárkány Dorottya Vida Ágota

10. A osztály Budai Bianka Kanyó Zsombor Kardos Tamás

Kuhár Bálint Kupó Péter Lukács Dorottya

Péntek Orsolya Wolf Attila

10. B osztály Balázs Kitti Csitneki Emese Deákfalvi Virág

Dömötör Szabina Horváth Balázs Horváth Viktória

Kiss Ramóna Waldinger Anett

10. C osztály Dely Fruzsina Faller Máté

Horváth Bettina Lukács Dóra

Novák Nóra Anna Svélecz Ágnes

10. D osztály Harangozó Fanni Horváth Ábel Horváth Balázs

Pataki Viktória Sonkoly Krisztina Szakáll Brigitta

Zergényi András

10. F osztály Kiskovács Beáta

Orsós Gyöngyi Eszter

11. A osztály Bali Ágnes Balogh Zsófia Baumgartner Nóra Bock Lilla Csapi Nóra Farkas Viktória

Gilicz Fanni Gõgös Eszter Kalmár Dóra Karó Júlianna Kiss Dénes Nagy Franciska

Novák Zsófia Pusztai Péter Szüsz Szilvia Zsemlye Nóra

Ombódi Kinga

Rácz Lívia

Ozorai Lilla Puskás Kitti Tóth Petra

Veit Anna

9. G osztály Somogyi Zoltán

11. B osztály Kovács Marianna Németh Csilla 11. C osztály Balázs Júlia Fülöp Csilla Kuzma Csilla

15

11. D osztály Balogh Viktória Bánfai Bálint

Bedõ András Gilitsch Annamária

Herman Péter

11. E osztály Balázs Barbara

Domsa Tünde

Mihálicz Ilona

11. F osztály Erdõs Klára Gaál Krisztina

Kovács Henrietta Osvald Zsófia

Schindlberger Adrienn

12. A osztály Burka Dávid Horváth Tibor

Rajkó Réka Somogyi Dániel

Vörös Andrea

12. B osztály Dévényi Lídia Gyergyák Kinga

Hermán Sára Lakó Imre

Vizsy Gábor

12. C osztály Deme Dóra Ginter Alexandra

Hidvégi Zsuzsanna Horváth Dorisz

Nincsics Szabina Pintarics Szabina

12. D osztály Buni László Dara Eszter Gór Ferenc

Kobra Zoltán Sebõk Nikoletta Solymár Dániel

Virág Márk Zalai Richárd Balázs

12. F osztály Anda Dóra Fábics Anita Hujber- Pichler Regina

Meiszter Veronika Szíj Zsófia Rozália Tollár Gábor

Várfalvi Gergõ

12. G osztály Bencze Judit Gombor Csilla Holender Vivien Horváth Eszter

Horváth Renáta Lakatos Zsófia Németh Nóra Székely Lili

Tóth Eszter Tringer Zsófia Vajda Csaba

12. H osztály Fekete Anita Kolarics Enikõ

Sik Zsuzsanna Szabó Andrea

Tábori Virág Vinkó Veronika

16

ORSZÁGOS JELENTÕSÉGÛ VERSENYEREDMÉNYEKET ELÉRT TANULÓINK Richter Zsóka (5.A) — Bókay Árpád Országos Biológiaversenyen 9. (tanára: Bagarusné Szabó Katalin és Takácsné Róka Katalin) — Kenguru Matematikaverseny országos döntõjében 18. (tanára: Erdõs Gábor) Bujtás Ferenc (5.A) — Kenguru Matematikaverseny országos döntõjében 30. (tanára: Erdõs Gábor) Horváth Balázs (5.A) — Kenguru Matematikaverseny országos döntõjében 38. (tanára: Erdõs Gábor) Kovács Dorina (6.A) — Bókay Árpád Országos Biológiaversenyen 1. (tanára: Takácsné Róka Katalin) Orbán Balázs (6.A) — Logo Országos Számítástechnikai Tanulmányi Versenyen 6. (tanára: Hermanné Tóth Erika és Herman József) Cser Balázs (6.A) — Kozma László Országos Informatika Alkalmazói Tanulmányi Verseny döntõjében 17. (tanára: Hermanné Tóth Erika) Dencs Bence (6.A) — Kozma László Országos Informatika Alkalmazói Tanulmányi Verseny döntõjében 20. (tanára: Hermanné Tóth Erika) Erdõs Gergely (7.A) — Zrínyi Ilona Matematikaverseny országos döntõjében 17. (tanára: Zsovár Anita) — Nemes Tihamér Országos Középiskolai Számítástechnikai Tanulmányi Versenyen 9. (tanára: Kele Krisztián és Erdõsné Németh Ágnes) — Logo Országos Számítástechnikai Tanulmányi Versenyen 1. (tanára: Erdõsné Németh Ágnes és Kele Krisztián) — Dicséretet kapott az Abacus folyóirat „Info-derby” - jén Baráth Dóra (7.A) — Angol nyelvi Országos Általános Iskolai Tanulmányi Verseny döntõjében 10.Û (tanára: Szili Zsuzsanna) — Kozma László Országos Informatika Alkalmazói Tanulmányi Verseny döntõjében 5. (tanára: Kele Krisztián) Bujtás László (8.A) — Zrínyi Ilona Matematikaverseny országos döntõjében 8. (tanára: Zsovár Anita) — Kenguru Matematikaverseny országos döntõjében 9. (tanára: Zsovár Anita) 17

— Varga Tamás Matematikaverseny országos döntõjében 2. (tanára: Zsovár Anita) — Logo Országos Számítástechnikai Tanulmányi Versenyen 8. (tanára: Hermanné Tóth Erika) — Öveges József Országos Fizikaversenyen III. díjas (tanára: Dénes Sándorné) — Az „Év Zalai Tehetsége 2007” díj — Kalmár László Matematikaverseny országos döntõjében 1. (tanára: Zsovár Anita) Virth Veronika (8.A) — Öveges József Országos Fizikaversenyen 31. (tanára: Dénes Sándorné) — Bókay Árpád Országos Biológiaversenyen 2. (tanára: Takácsné Róka Katalin) — Dr. Árokszállásy Zoltán Országos Biológia-környezetvédelmi Versenyen 6. (tanára: Takácsné Róka Katalin) — Balogh János Környezet- és Egészségvédelmi Csapatverseny országos döntõjében 3.(tanára: Takácsné Róka Katalin) Oláh Zsanett (8.A) — Bókay Árpád Országos Biológiaversenyen 12. (tanára: Takácsné Róka Katalin) — Balogh János Környezet- és Egészségvédelmi Csapatverseny országos döntõjében 3.(tanára: Takácsné Róka Katalin) Horváth Krisztina (8.A) — Bókay Árpád Országos Biológiaversenyen 12. (tanára: Takácsné Róka Katalin) — Balogh János Környezet- és Egészségvédelmi Csapatverseny országos döntõjében 3.(tanára: Takácsné Róka Katalin) Balogh Péter (8.A) — 7-8. évfolyamos tanulók Országos Történelem Tantárgyi Versenyén 15. (tanára: Andl Melinda) Bilicz Dávid (8.A) — Zrínyi Ilona Matematikaverseny országos döntõjében 25. (tanára: Zsovár Anita) Tóth Benjámin (9.B) — Irinyi János Középiskolai Kémiaverseny országos döntõjében 58. (tanára: Dénes Sándorné) — Arany Dániel Matematikaverseny országos döntõjébe jutott (tanára: dr. Pintér Ferenc) Baticz Brigitta (9.B) — Arany Dániel Matematikaverseny országos döntõjébe jutott (tanára: dr. Pintér Ferenc) Horváth Szabolcs (9.D) — Lóczy Lajos Földrajzverseny országos döntõjében 20. (tanára: Alexa Péter) — Less Nándor Országos Földrajzversenyen 2. (tanára: Alexa Péter)

18

Strommer Benjámin (9.D) — Lóczy Lajos Földrajzverseny országos döntõjében 22. (tanára: Alexa Péter) — Less Nándor Országos Földrajzversenyen 4. (tanára: Alexa Péter) Csorba Zsuzsanna (9.D) — Less Nándor Országos Földrajzversenyen 13. (tanára: Alexa Péter) Kupó Péter (10.A) — Ordass Lajos Országos Retorikaverseny primer fokozat I. díja (tanára: dr. Hámori Zsoltné) Péntek Orsolya (10.A) — Országos Arany János Irodalmi Verseny döntõjében 50. (tanára: dr. Hámori Zsoltné) Horváth Balázs (10.B) — „Szép magyar beszéd” Verseny országos döntõjében Kazinczy-érmet kapott (tanára: Knausz Ágnes) Kálóczi Ákos (10.B) — Nemes Tihamér Országos Középiskolai Alkalmazói Tanulmányi Verseny döntõjében 87. (tanára: Kele Krisztián) Pataki Viktória (10.D) — Lóczy Lajos Földrajzverseny országos döntõjében 4. (tanára: Alexa Péter) Konecz László (10.D) — Curie Kémia Emlékverseny országos döntõjében 8. (tanára: Dénes Sándorné) — Irinyi János Középiskolai Kémiaverseny országos döntõjében 46. (tanára: Dénes Sándorné) — Kenguru Matematikaverseny országos döntõjében 46. (tanára: dr. Pintér Ferenc) Fehér Eszter (10.D) — Lóczy Lajos Földrajzverseny országos döntõjében 12. (tanára: Alexa Péter) Balogh Péter (10.D) — Nemes Tihamér Országos Középiskolai Alkalmazói Tanulmányi Versenyen 11. (tanára: Herman József) — Logo Országos Számítástechnikai Tanulmányi Versenyen 41. (tanára: Herman József és Erdõsné Németh Ágnes) Kepe Nóra (10.D) — Savaria Országos Történelem Tantárgyi Versenyen 7. (tanára: Alexa Péter)

19

Horváth Balázs (10.D) — Curie Kémia Emlékverseny országos döntõjében 10. (tanára: Dénes Sándorné) — Irinyi János Középiskolai Kémiaverseny országos döntõjében 48. (tanára: Dénes Sándorné) Örkényi Róbert(10.D) — Curie Kémia Emlékverseny országos döntõjében 18. (tanára: Dénes Sándorné) Soós Csaba (10.E) — Irinyi János Középiskolai Kémiaverseny országos döntõjében 9. (tanára: Martonné Pálfalvi Katalin) Molnár Regõ (11.A) — Kenguru Matematikaverseny országos döntõjében 19. (tanára: Bujtás Lászlóné) — Gordiusz Matematikaverseny országos döntõjében 10. (tanára: Bujtás Lászlóné) — A XVI. Nemzetközi Magyar Matematikaversenyen II. díjas (tanára: Bujtás Lászlóné) — Szõkefalvi – Nagy Gyula Matematikai Emlékverseny döntõjében dicséretet kapott (tanára: Bujtás Lászlóné) Söveges Bianka (11.C) — Földrajz Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyen 1. (tanára: Alexa Péter) — Bugát Pál XXIV. Országos Középiskolai Természetismereti Mûveltségi Vetélkedõ döntõjébe jutott csapatban az 1. helyen — Less Nándor Országos Földrajzversenyen 8. (tanára: Alexa Péter) — Curie Környezetvédelmi Emlékverseny országos döntõjében 2. csapatban (tanára: Martonné Pálfalvi Katalin) — Megkapta az oktatási miniszter dicsérõ oklevelét Kovács Krisztina (11.C) — Curie Környezetvédelmi Emlékverseny országos döntõjében 2. csapatban (tanára: Martonné Pálfalvi Katalin) B. Kis Anna (11.D) — Német nyelvi OKTV 5. (felkészítõ tanára: Baloghné Harkány Judit) Hohl Zsófia (11.D) — „Édes anyanyelvünk” nyelvhasználati verseny országos döntõjébe jutott (tanára: Kovácsné Nemes Adél) — Földrajz OKTV 4. (tanára: Alexa Péter) — Less Nándor Országos Földrajzversenyen 3. (tanára: Alexa Péter) — Megkapta a Magyar Földrajzi Társaság dicsérõ oklevelét Herman Péter (11.D) — Földrajz OKTV 10. (tanára: Alexa Péter) — Less Nándor Országos Földrajzversenyen 6. (tanára: Alexa Péter) 20

Fábián Dóra (11.D) — Curie Környezetvédelmi Emlékverseny országos döntõjében 2. csapatban (tanára: Martonné Pálfalvi Katalin) — Bugát Pál XXIV. Országos Középiskolai Természetismereti Mûveltségi Vetélkedõ döntõjébe jutott csapatban az 1. helyen Puskár Máté (11.D) — Bugát Pál Országos Középiskolai Természetismereti Mûveltségi Vetélkedõ döntõjébe jutott csapatban az 1. helyen — Izsák Imre Gyula Természettudományi Versenyen 25. Virág Ágnes (11.G) — Országos Arany János Irodalmi Verseny döntõjébe jutott (tanára: dr. Hámori Zsoltné) Burka Dávid (12.A) — XVI. Nemzetközi Magyar Matematikaversenyen III. díjas (tanára: dr. Pintér Ferenc és Erdõs Gábor) — Szõkefalvi – Nagy Gyula Matematikai Emlékverseny döntõjében dicséretet kapott (tanára: dr. Pintér Ferenc és Erdõs Gábor) — Izsák Imre Gyula Természettudományi Versenyen 22. Mánfai Gergõ (12.D) — Biológia OKTV 23. (tanára: Martonné Pálfalvi Katalin és Csörgicsné Balogh Edit) Bagladi Gábor (12.A) — Mozgókép- és médiaismeret OKTV különdíjasa (tanára: Stamler Lajos) Az Országos Elsõsegélynyújtó Verseny döntõjében 4. helyezést ért el a Batthyány Lajos Gimnázium csapata: Jáni Nikoletta (11.E), Mihalicz Ilona (11.E), Rosta Melinda (11.E) 15. helyezett lett egy másik csapatunk: Berkes Laura (11.B), Kappéter Éva (11.B), Megyimórecz Dóra (11.B), Novák Éva (11.B), Pintér Judit (10.E) Felkészítõ: dr. Belsõ Marita ifjúsági védõnõ és Loncsár Gáborné Az Országos Középiskolás Közlekedésbiztonsági Kupán 5. helyezett lett: Vörös Nikoletta (11.D) A „First Lego League” országos versenyén a „Legjobb csapat” és a „Prezentáció” kategóriában 1. helyezést ért el a Batthyány Lajos Gimnázium Felkészítõ tanár: Erdõsné Németh Ágnes 21

LEGFONTOSABB REGIONÁLIS, MEGYEI SZINTÛ VERSENYEREDMÉNYEK Az Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny II. fordulójába jutott 26 tanuló!: Történelem: Horváth Imola Emese Lakó Imre Tizedes Norbert Vörös Andrea

(11. D) (12. B) (12. B) (12. A)

Tanára: Pécsi László Tanára: Andl Melinda Tanára:Andl Melinda Tanára: Alexa Péter

Matematika: Burka Dávid Horváth Imola Emese MolnárRegö

(12. A) (11. D) (11. A)

Tanárai: dr. Pintér Ferenc, Erdõs Gábor Tanára: Bujtás Lászlóné Tanára: Bujtás Lászlóné

Földrajz: Herman Péter Hohl Zsófia Söveges Bianka

(11. D) (11. D) (11. C)

Tanára: Alexa Péter Tanára: Alexa Péter Tanára: Alexa Péter

Angol nyelv: Pusztai Péter

(11. A)

Tanára: Berecz Mónika

Francia nyelv: B.Kis Anna Bakonyi Veronika

(11. D) (12. D)

Biológia: Horváth Tibor (12. A) Mánfai Gergõ (12. D) Ortner Martin (12. A) Sajni Gábor (12. F) Söveges Bianka (11. C)

Tanárai: Csörgicsné Balogh Edit, Takácsné Róka Katalin Tanárai: Csörgicsné Balogh Edit, Martonné Pálfalvi Katalin Tanárai: Martonné Pálfalvi Katalin, Csörgicsné Balogh Edit Tanára: Martonné Pálfalvi Katalin Tanára: Martonné Pálfalvi Katalin

Német nyelv: B. Kis Anna Fábián Dóra Gilicz Fanni Horváth Imola Emese Rinfel János Tölgyesi Kitti Zsemlye Nóra

(11. D) (11. D) (11. A) (11. D) (12. B) (10. B) (11. A)

Informatika: Zsilavecz Bálint

(11. D)

22

Tanárai: Fodorné Koller Zsuzsánna, Dénes Tünde Tanárai: Dénes Tünde, Fodorné Koller Zsuzsánna

Tanára: Baloghné Harkány Judit Tanára: Baloghné Horváth Adrienn Tanára: Baloghné Harkány Judit Tanára: Baloghné Horváth Adrienn Tanára: Andl Melinda Tanára: Dobó István Tanára: Olasz Nóra

Tanára: Herman József

„Szép magyar beszéd’” verseny megyei döntõjében: 2. Horváth Balázs (10.B) Tanára: Knausz Ágnes 3. Kovács Zsolt (9.B) Tanára: Borók Erzsébet „Édes anyanyelvünk” nyelvhasználati verseny megyei döntõjében: 2. Hohl Zsófia (11.D) Tanára: Kovácsné Nemes Adél Implom József Helyesírási Verseny megyei döntõjében: 3. Farkas Viktória (11.A) Tanára: Tislérné Tóth Zsuzsanna A megyei történelem versenyen: 1.Tolnai Judit (9.D) Tanára: Simon József 2. Bõcskei Balbina (9.E) Tanára: Andl Melinda 1. Lakó Imre (12.B) Tanára: Andl Melinda Savaria Országos Történelem Tantárgyi Verseny megyei döntõjében: 1. Kepe Nóra (10.D) Tanára: Alexa Péter 2. Stampfel László (10.D) Tanára: Alexa Péter 3. Kanyó Zsombor (10.A) Tanára: Horváth Gábor Ránki György Regionális Történelem Verseny megyei fordulójában: 1. Kanász Viktor (9.G) Tanára: Alexa Péter 1. Szabados Márta (9.A) Tanára: Pécsi László 2. Kanyó Zsombor (10.A) Tanára: Horváth Gábor A megyei matematikaversenyen: 3. Baticz Brigitta (9.B) Tanára: dr. Pintér Ferenc 2. Molnár Regõ (11.A) Tanára: Bujtás Lászlóné 3. Burka Dávid (12.A) Tanára: dr. Pintér Ferenc, Erdõs Gábor Kalmár László Matematika Verseny megyei fordulójában: 1. Bujtás Ferenc (5.A) Tanára: Erdõs Gábor 2. Dolezsár Bence (5.A) Tanára: Erdõs Gábor 3. Richter Zsóka (5.A) Tanára: Erdõs Gábor 1. Erdõs Gergely (7.A) Tanára: Zsovár Anita 1. Bujtás László (8.A)Tanára: Zsovár Anita 3. Bilicz Dávid (8.A) Tanára: Zovár Anita Zrínyi Ilona Matematika Verseny megyei fordulójában: 2. Bujtás Ferenc (5.A) Tanára: Erdõs Gábor 3. Erdõs Gergely (7.A) Tanára: Zsovár Anita 1. Bujtás László (8.A) Tanára: Zsovár Anita 2. Bilicz Dávid (8.A) Tanára: Zsovár Anita

23

Varga Tamás Matematika Verseny megyei fordulójában: 2.Erdõs Gergely (7.A) Tanára: Zsovár Anita 2.Bilicz Dávid (8.A) Tanára: Zsovár Anita 3.Bujtás László (8.A) Tanára: Zsovár Anita Gordiusz Matematika Verseny megyei fordulójában: 2.Tóth Benjámin (9.B) Tanára: dr.Pintér Ferenc 2.Molnár Regõ (11.A) Tanára: Bujtás Lászlóné A Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapok tavalyi matematikai pontversenyében dicséretet kapott: Anda Roland (tavalyi 9.D) Tanára: dr. Pintér Ferenc A megyei fizikaversenyen: 3. Gór Ferenc (12.D) Tanára: Piriti János A XI. Zemplén Gyõzõ Fizikaversenyen dicséretet kapott: Palkó Bálint (11.D) Tanára: Dénes Sándorné Puskár Máté (11.D) Tanára: Dénes Sándorné A megyei angol nyelvi versenyen: 1. Simán Péter (9.B) Tanára: Borók Erzsébet 2. Lajtai Ádám (9.B) Tanára: Dénes Tünde 3. Benczik Judit (9.A) Tanára: Szili Zsuzsanna 1. Horváth Balázs (10.D) Tanára: Kovácsné Nemes Adél OÁTV angol nyelvi verseny megyei fordulójában: 1. Baráth Dóra (7.A) Tanára: Szili Zsuzsanna Betty Memorial Emlékversenyen a gyõztesek londoni egyhetes tanulmányi kirándulást nyertek! Konecz László (10.D) Tanára: Földi Gábor Kátai László (12.H) Tanára: Kornay Andrea Péterfy Sándor angol nyelvi versenyen: 1. Bujtás László (8.A) Tanára: Kornay Andrea 3. Szmodics Bálint (7.A) Tanára: Szili Zsuzsanna A megyei német nyelvi versenyen: 2. Simán Péter (9.B) Tanára: dr. Szabadosné Rák Éva 2. Horváth Balázs (10.D) Tanára: Andl Melinda 3.Tölgyesi Kitti (10.B) Tanára: Dobó István 1. Mikó Edit (10.C) Tanára: Kovács András

24

Az Autó-Kanizsa Kft. Kulturális Pályázatára 35 pályamunka érkezett! A 10. D-bõl és a 11.C –bõl 6 – 6 pályázó volt! A Batthyány Lajos Gimnázium volt a legmagasabb részvételi arányt elérõ iskola és a beadott pályamunkák összpontszáma alapján is elsõ helyezett iskola lettünk. - 40.000 Ft-os fõdíjat kapott: Söveges Bianka (11.C): Az Északi – tengeri olajláz hatásai - Prágai utazást nyert: Dóbék Ágnes (11.F): Az ország, mely önmagával határos - 20.000 Ft-os díjat nyert: Tringer Zsófia (12.G): Büszkeség és balítélet – avagy elõítéletek nélkül az elõítéletekrõl - 10.000 Ft-os díjat kaptak: - Horváth Heléna (12.B): Beszédes múlt – Pillanatok angol ég alatt - Tuboly Ádám (12.C): Tudományos nihilizmus, avagy az objektivitás és szubjektivitás átértékelése - Horváth Balázs (10.D): Rák a XXI. Században – Nanotechnológiával a rák ellen - Hohl Zsófia (11.D): Biomassza – Fûben, fában energia - Herman Péter (11.D): Hazánk biomassza, bioüzemanyag, biogáz felhasználása

25

AKIK A KULTÚRA ÉS A SPORT TERÜLETÉN A LEGTÖBBET TETTÉK - A Virág Benedek Ifjúsági Vegyeskarunk a Kodály Zoltán IV. Magyar Kórusversenyen ezüst diplomát kapott. Karnagy: Cseke József, kórustitkár: Kósa Gréta (10.B). - Lett saját ifjúsági szimfonikus zenekarunk is! Mûvészeti vezetõ: Jakobovics Árpád, karmester: Cseke József. Róluk egy külön írásunk is szól. - A Rubik-kocka forgatásának nemzetközi hírû reprezentánsai vannak iskolánkban!: Baticz Milán (10.D): õ bizonyos kategóriában Európa-bajnok és világrekorder is!, de kiváló ilyen irányú képességekkel rendelkezik Örkényi Róbert (10.D) és Horváth Máté (10.E) is. - Különdíjat nyert Bagladi Gábor, Föld Péter és Kovács Márk (12.A) Stamler Lajos mûvésztanár felkészítésével egy olaszországi „Videocinema & scuola” címû nemzetközi ifjúsági amatõrfilmes fesztiválon. Diákjaink az „1957” címû dokumentumfilmjükkel neveztek. - A megyei Idegennyelvi „Ki mit tud?”–on ismét kiválóan szerepeltünk: 1. Bogár András (12.A): latin, vers Tanára: Kõmûves Rita 1. Nagy Jekatyerina (12.H): orosz, vers Felkészítõ: Révész Arany 2. 9. A: angol, jelenet Tanára: Szili Zsuzsanna 2.Nessz – Band: angol, könnyûzene Felkészítõ: Béli Ádám (12.C), Czupi Dániel (12.A) 1.Francia vegyes csoport: jelenet Tanára: Dénes Tünde 2.Olasz vegyes csoport: komolyzene Felkészítõ: Katona Noémi 1.Német vegyes csoport: komolyzene Felkészítõ: Katona Noémi -Kiváló szavalóink és prózamondóink vannak!: Az iskolai szavalóverseny eredménye: 1. Czupi Dániel (12.A) 2. Horváth Réka (11.A) 3. Kovács Zsolt (9.B) Az iskolai Kazinczy-verseny eredménye: 1. Horváth Balázs (10.B) 2. Balassa Júlia (11.F) 3. Kovács Zsolt (9.B) Az Arany János Szavalóversenyen: 2.Kupó Márton (6.A) 3.Karádi Dávid (5.A) 1.Czupi Áron (8.A) 26

Kupó Márton (6.A) a Kazinczy Szépkiejtési Verseny (területi) és a Petõfi Sándor Szavalóverseny (területi) 1. helyezettje. Horváth Réka (11.A) a Virág Benedek Országos Szavalóversenyen és a Petõfi Sándor Országos Vers- és Prózamondó Versenyen is 2. helyezett lett. Mikó Edit (10.C) meghívott volt a Sárvári Diákírók Országos Találkozóján. - A „Szép Zalában születtem” népdaléneklési versenyen arany fokozatú oklevelet kapott: Szabados Márta (9.A), Fenyvesi Dóra (6.A), Kapor Andrej (6.A) Felkészítõ: Cseke József, Bagarusné Szabó Katalin - Kiváló kulturális munkájukért dicséretben részesültek a tanév végén!: Zsemlye Nóra (11.A), Németh Gabriella (11.A), Erdõs Klára (11.F), Németh Bettina (11.B), Kovács Marianna (11.B), Hohl Zsófia (11.D), Szabados Márta (9.A), Horváth Réka (11.A), Horváth Balázs (10.B), Kovács Zsolt (9.B), Balassa Júlia (11.F), Bogár András (12.A), Nagy Jekatyerina (12.H), Béli Ádám (12.C), Czupi Dániel (12.A), Fenyvesi Dóra (6.A), Kapor Andrej (6.A), Baracskai Anikó (9.F), Balázs Júlia (11.C), Cseke Bence (9.G), Föld Péter (12.A), Kovács Márk (12.A), Sütõ András (12.G), Léránt Xénia (9.B), Vezendi Leilla (12.F), Jeszenõi Emese (7.A), Zsovár Zsófia (9.A), Düh Zsófia (9.C), Orbán Emese (8.A), Nyizsnyik Bence (6.A), Dénes Csaba (9.A), Györek Eszter Noémi (9.A), Hidvégi Zsuzsanna (12.C), Gór Ferenc (12.D), Katz Marianna (11.A), Tóth Benjámin (9.B), Kupó Márton (6.A), Karádi Dávid (5.A), Czupi Áron (8. A), Kiss Zsóka (7.A), Császár András (9.A), Oláh Barnabás (9.A), Csákvári Tímea (10.B), Kurta Lilla (10.B), Zsidi Éva (12.A), Novák Natália (5.A), Balogh Júlia (9.A), Berke Tamás (12.D), Kanász Viktor (9.G), Ruskó Eszter (9.D)

A Batthyány Lajos Gimnázium a „Legsportosabb Középiskola Nagykanizsán” cím viselõje, 8-osztályos kisgimnazistáink hasonló kategóriában az általános iskolák között a 3. helyezést érték el! A Vasember Kupa és a Vasemberke Kupa gyõztesei vagyunk Nagykanizsán. Felkészítõk: Tulok József és Katona Noémi. A legkiválóbb egyéni sportolóink: - A Magyar Köztársaság „Jó tanuló – jó sportoló” – ja Mihovics Szabina (9.B) cselgáncsozó: országos diákolimpiai gyõztes, Európa Bajnokságon vesz részt. - Hárs Gergõ (11.D) kötélugrásban felnõtt Világ Bajnokságon 12. helyezett, Európai Mesterek Tornáján 6., országos diákolimpián 1. - Hetési Violetta (10.B) látványtáncban világbajnok, kötélugrásban országos diákolimpiai 1. helyezett. - Dominkó Dóra (11.A) lábtoll – labdában felnõtt országos bajnok, részt vesz a Világ Bajnokságon. - Kobán Bálint (9.A) sakkban diákolimpiai gyõztes.

27

Rajtuk kívül kiváló sporteredményekkel büszkélkedhetnek még, s mi is büszkék vagyunk rájuk!: — Horváth Viktória (11.D) – sportakrobatika — Mendly Dorottya (12.C) – vívás — Bátor Hajnalka (10.E) – lábtoll – labda — Néber Tímea (10.E) – karate — Horváth Barbara (5.A) – kötélugrás, látványtánc — Herjavecz Lilla (5.A) – kötélugrás, látványtánc — Mátyás Szabina (9.G) – vívás — Magyar Zsanett (9.G) – vívás — Cseresnyés Zoltán (9.B) – labdarúgás — Faller Máté (10.C) – labdarúgás — Fullér Dániel (9.A) – labdarúgás — Gerencsér Attila (10.D) – labdarúgás — Kálcsics Ferenc (9.F) – labdarúgás — Markek Tamás (9.G) – labdarúgás — Szarka Tamás (9.A) – labdarúgás — Poszovecz Eliza (9.E) – kötélugrás — Tikos Kitti (11.A) – kötélugrás — Szakáll Brigitta (12.D) – kötélugrás — Deli Zsófia (12.F) – lábtoll –labda — Nyizsnyik Bence (6.A) – sakk — Örkényi Róbert (10.D) – sakk — Zsirai András (5.A) – sakk — Kiss Renáta (10.E) – fitness, látványtánc — Kovács Adél (5.A) – kötélugrás — Németh Barbara (9.B) – kötélugrás, látványtánc, futás — Tóth Fruzsina (10.E) – úszás — Kovács Árpád (11.C) – futás — Németh Renáta (7.A) – futás, triatlon — Varga Adél (10.C) – futás — Dabi Zsófia (6.A) – cselgáncs — Péntek Brigitta (10.B) – vívás — Czigány András (8.A) – triatlon — Árvai András (10.C) – atlétika — Tamás Bianka (10.B) – lovassport — Erdõs Gergely (7.A) – vívás — Somoskeõy Péter (7.A) – vívás — Tollár Gábor (12.F) – úszás — Porpáczy Adél (11.F) – triatlon — Németh Lilla (11.B) – látványtánc — Lukács István (7.A) - sakk — Horváth - Szalai Gábor (10.D) – sakk — Pölöskei András (11.G) – sakk 28

— Molnár Regõ (11.A) – sakk, triatlon — Gyuricz Dávid (12.C) - lábtoll – labda — Kisgyura Eszter (7.A) – úszás, futás — Fiú kézilabda csapatunk (V. korcsoport) – megyei diákolimpiai 1. helyezett — Szellemi diákolimpiai csapatunk (V – VI. korcsoport) – megyei 2. helyezett — Horváth Tibor (12.A) – sportmunkájáért dicséretben részesült — Solymár Dániel (12.D) – sportmunkájáért dicséretben részesült — Hegedûs Olivér (12.F) – sportmunkájáért dicséretben részesült Néhány dicsérendõ, mert példaértékû sportrendezvényünk a tanév folyamán: — 3 nemzet közel 250 ifjú sakkozója mérte össze tudását a nálunk rendezett XIX. Batthyány-Tungsram Kanizsa Kupa Ifjúsági Sakkversenyen. Méltán nevezte el a sajtó a házigazda Batthyány-gimnáziumot a „sakkozók Mekkájának”. — Ismét népes batthyánys csapattal vettünk részt a 21. Plus Budapest Maratonon. — Másodszor rendeztünk teremtájfutó és mobilos tájékozódási versenyt, mely újszerûsége révén országosan is érdekes színfolt. Szervezõ: Gaál Mercédesz, Willmanné Kovács Edit. — Életmódváltoztató Napunk kiválóan sikerült, a jövõben is szükségünk lesz rá. Külön írás szól róla évkönyvünkben. Fõszervezõk: Révész Arany, Bíróné Mike Éva. — Továbbra is népszerû a „Batthyánysok Ligája” nevû házi kispályás focibajnokság. — Büszkék vagyunk arra is, hogy fiaink és lányaink (!) immár 27 órás focibajnoksággal köszöntötték a Város Napját és a mozgás örömét! Fõszervezõ: Alexa Péter.

29

KIVÁLÓ TANULÓINK DICSÕSÉGTABLÓJA

30

Richter Zsóka (5. A)

Kovács Dorina (6. A)

Orbán Balázs (6. A)

Erdõs Gergely (7. A)

Baráth Dóra (7. A)

Bujtás László (8. A)

Virth Veronika (8. A)

Oláh Zsanett (8. A)

Horváth Krisztina (8. A)

Horváth Szabolcs (9. D)

Strommer Benjámin (9. D)

Kupó Péter (10. A)

Horváth Balázs (10. B)

Pataki Viktória (10. D)

Konecz László (10. D)

Kepe Nóra (10. D)

Horváth Balázs (10. D)

Soós Csaba (10. E) 31

32

Molnár Regõ (11. A)

Söveges Bianka (11. C)

Kovács Krisztina (11. C)

B. Kis Anna (11. D)

Hohl Zsófia (11. D)

Herman Péter (11. D)

Fábián Dóra (11. D)

Horváth Imola (11. D)

Burka Dávid (12. A)

Mánfai Gergõ (12. D)

Bagladi Gábor (12. A)

Németh Bettina (11. B)

Balázs Júlia (11. C)

Mihovics Szabina (9. B)

Hárs Gergõ (11. D)

Dominkó Dóra (11. A)

Hetési Violetta (10. B)

Kobán Bálint (9. A) 33

A TANÁRI KAR Alexa Péter Andl Melinda Artner Katalin Bagarusné Szabó Katalin Balogh László Baloghné Harkány Judit Baloghné Horváth Adrienn Belákné Szarka Brigitta Benedekné Stadler Éva Berecz Mónika Bertók Éva † Bíróné Mike Éva Blasszauer János Borók Erzsébet Bujtás Lászlóné Cseke József Csörgicsné Balogh Edit Dénes Sándor Dénes Sándorné Dénes Tünde Dobó István Erdõs Gábor Feitli Kornélia Fodorné Koller Zsuzsánna Földi Gábor Györek László Gaál Mercédesz Gyergyák Emõke Halász Judit Dr.Hámori Zsoltné Herman József Hermanné Tóth Erika Hidvégi Györgyné Horváth Éva Horváth Gábor Horváth Gyöngyi Horváth Tamás Járnecz Edina 34

történelem, földrajz történelem, német német biológia, ének fizika, matematika igazgatóhelyettes magyar, német német földrajz német angol, biológia matematika, fizika testnevelés, rajz angol magyar, orosz, angol matematika ének biológia, kémia fizika, kémia igazgató fizika, kémia francia, angol német matematika, fizika igazgatóhelyettes matematika francia, orosz, angol magyar, angol matematika, filozófia földrajz, testnevelés angol történelem, földrajz magyar, történelem számítástechnika, testnevelés számítástechnika, matematika magyar, német könyvtáros, matematika ifjúságvédelmi felelõs történelem német, orosz történelem angol

1999— 1991— 1999— 1996— 1986— 1994— 1986— 2005—2007 óraadó 1990— 2002— 1990—2007 1989— 2000— 1981— óraadó 1997— 1997— 1994— 2004— 1982— 2006— 2001— 1991— 2004— 2005—2007 1982— 2005— 1993— 2001— 2003— 1999— 1993— 2004— 2001— 2001— 1993— 1998— 2000— 1994— 1990— 1999—

Kasztl Csilla Katona Noémi Kele Krisztián Knausz Ágnes Kornay Andrea Kovács András Kovács Lívia Kovácsné Nemes Adél Kõmûves Rita Dr. Kurtáné Láda Klára Lábodi Gyöngyi Leitgeb Ferenc Loncsár Gáborné Martonné Pálfalvi Katalin Németh Ferenc Olasz Nóra Papp Ferencné Pécsi László Péter Zsuzsanna Dr. Pintér Ferenc Pintér Gyula Piriti János Popellár Márta Révész Arany Rohonczi Viktória Salamonné Lackner Henriett Simon József Sipos Ágnes Stamler Lajos Dr. Szabadosné Rák Éva Szalai Gabriella Szili Zsuzsanna Szita Ágnes Takácsné Róka Katalin Tislérné Tóth Zsuzsanna Tolnainé Horváth Ágnes Tóth Eszter Tulok József Tüske Judit Véghelyi Tünde Willmann Zsolt Zborovszki Zsuzsanna Zieger Krisztina Zsovár Anita

matematika szabadidõ-szervezõ számítástechnika, matematika magyar, orosz, angol angol német, történelem német, magyar magyar, angol magyar, latin egészségügyi szaktanár matematika, orosz angol egészségügyi szaktanár, a gyakorlati oktatás vezetõje biológia, kémia magyar, történelem német könyvtáros történelem, latin egészségügyi szaktanár matematika, fizika matematika, kémia matematika, fizika biológia, kémia testnevelés, orosz matematika, kémia német, olasz magyar, történelem angol, német rajz, földrajz német matematika, fizika angol matematika biológia, kémia magyar, orosz matematika angol testnevelés, biológia földrajz, történelem kémia, környezettan testnevelés földrajz angol, német matematika, fizika

2005— 2000— 1998— 1998— 1989— 1997— 1994— 2005— 1994— óraadó 1995— 2003—2007 1982— 1998— 1992— 2005— 1995— 1991— óraadó 1972— 2003— 1987— 1996— 1988— 2002— 1993— 1988— 1999— 1988— 2005— 2003— 1999— 2002— 1995— 1989— 2002— 2000—2007 2001— 1997— 1999—2006 1984— óraadó 1997— 1994— 35

ÜGYVITELI DOLGOZÓK Szabó Lászlóné Csima Gyuláné Dr. Patusné Tóth Márta Mecséri Istvánné Takácsné Gerõ Judit Samuné Fehér Katalin Gaál László Hörcsöki József Kollerné Palkó Melinda Dr. Belsõ Marita

gazdasági vezetõ élelmezésvezetõ gazdasági ügyintézõ ügyintézõ iskolatitkár ügyviteli dolgozó rendszergazda, oktatástechnikus házmester laboráns ifjúsági védõnõ

TECHNIKAI DOLGOZÓK Bellák Sándorné Bogdánné Nagy Margit Bonczok Aladárné Bunics Lászlóné Csikos Józsefné Csöndör Józsefné Domján Istvánné Éder Lászlóné Halász Angéla Hafner Jánosné Horváth Istvánné Kárpáti Emilné Kucskó Ferencné Lencz Szonja Ruth Marosi Györgyné Nagy Ottóné Rácz Magdolna Ribes Károlyné Soós Imréné Soósné Bébecz Mária Szabó Ágnes Szabó Józsefné Tislarics Ferenc Tizedes Tibor Vízlendvai Sándorné Zborovszky Andrásné

36

takarítónõ konyhai dolgozó szakácsnõ takarítónõ szakácsnõ konyhai dolgozó konyhai dolgozó takarítónõ takarítónõ konyhai dolgozó konyhai dolgozó takarítónõ takarítónõ konyhai dolgozó konyhai dolgozó hivatalsegéd konyhai dolgozó portás konyhai dolgozó takarítónõ konyhai dolgozó takarítónõ fûtõ, karbantartó portás takarítónõ takarítónõ

AZ ISKOLA TANULÓI 5. A osztály Osztályfõnök: Tislérné Tóth Zsuzsanna Balázs Fruzsina Bujtás Ferenc Dolezsár Bence Farkas Miklós Gayer Mihály Gerencsér Lilla Gonda Bianka Herjavecz Lilla Horváth Balázs János Horváth Barbara

Horváth Dávid Karádi Dávid Árpád Kardos Vivien Kovács Adél Németh Csongor Németh Dorottya Novák Natália Oláh Lívia Pásztor Patrícia Rajkó Petra

Richter Zsóka Rózsa Gábor Salamon Sára Stamler Lili Szerdahelyi Péter Szokol Szimonetta Tarnai Hanna Tóth Erika Vida Ágnes Zsirai András

6. A osztály Osztályfõnök: Takácsné Róka Katalin Bíró Bence Cser Balázs Cseszkó Delinke Júlia Czigány Nóra Dabi Zsófia Borbála Dencs Bence Fellegi Áron Fenyvesi Dóra Éva Füle Nóra Gréger Zsófia Gróf Olivér

Horváth Eszter Horváth Teodóra Kapor Andrej Kiss Klaudia Kovács Dorina Kovács Dóra Krausz Bernadett Kupó Márton Leibinger Adrienn Anett Molnár Damján Németh Babett

Nyizsnyik Bence Orbán Balázs Sárdi Mercédesz Mira Sneff Regina Szilágyi Bernadett Szokol Krisztina Takács Kristóf Tamás Tamás Tikos Gergõ Tóth Máté Végvári Tamás

7. A osztály Osztályfõnök: Gaál Mercédesz Ács Réka Balogh Lõrinc Baráth Dóra Császár Bence Erdõs Gergely Fekete Bálint Gerõly Júlia Horváth Lilla Jeszenõi Emese Juhász Evelin Juhász Sára

Kisgyura Eszter Kiss Zsóka Kovács Gabriella Lukács István Richárd Lukács Roland Lukács Viktor Magdics Dóra Magyar Dániel Muzslai Borbála Rebeka Nagy Kristóf Németh Krisztina

Németh Renáta Rátfai Réka Simon Richárd Somoskeõy Péter Szabados Gyula Szerdahelyi Tamás Szmodics Bálint Dávid Tomasics Sára Varga Bálint Vass Réka

37

8. A osztály Osztályfõnök: Zsovár Anita Aranyodi Anita Balogh Péter Baráth Éva Bányai Nikoletta Bilicz Dávid Bujtás László Csejtei Dóra Czigány András Czupi Áron Hederics Fanni Horváth Krisztina

Iván Dóra Jakab Fruzsina Kamondi Flóra Kanyó Bence Kálovics Edina Kiss Nikolett Leibinger Evelin Lukács József Nagy Eszter Neubauer Gergõ Tibor Németh Adrienn

Oláh Zsanett Orbán Emese Pálvölgyi Máté Pusztai Gréta Szarka Diána Szita Judit Tislér Péter Tóth Borbála Virth Veronika Vuk Petronella

9. A osztály Osztályfõnök: Erdõsné Németh Ágnes Balogh Júlia Bárkovics Bonita Benczik Judit Bilicz Zsolt Bodzai Gréta Csányi Gabriella Császár András Cseresnyés Péter Dénes Csaba Dezsõ Dóra Dezsõ Virág

Erdõs Gergely Erdõsi Gilbert Fullér Dániel Gál Cintia Gayer Mátyás Gölles Fruzsina Rita Gyana Dániel Sándor Györek Eszter Noémi Hederics Viktor Horváth Heléna Kobán Bálint

Németh Bálint Németh Fanni Oláh Barnabás Pap József Simon Kíra Stummer Péter Szabados Márta Szarka Tamás Varga Zita Zsovár Zsófia

9. B osztály Osztályfõnök: Dr. Szabadosné Rák Éva Abonyi Gergõ Balogh Mihály Bálint Bányai Fanni Baticz Brigitta Billege András Bíró Dániel Bobály Boglárka Cseresnyés Zoltán Héder Balázs Jávor Richárd Kánnár Dániel

38

Kiss Dóra Júlianna Kordély Ádám Kosztolánczi Lilla Kovács Zsófia Kovács Zsolt Krasznai Virág Lajtai Ádám Lengyeltóti Orsolya Léránt Xénia Major Balázs Mezõdi Máté

Mihovics Szabina Németh Barbara Novák Dóra Pápai Judit Rodek Fanni Rózsás Éva Sabján Gréta Simán Péter Takács Attila Gergõ Tóth Benjámin Tóth Bernadett

9. C osztály Osztályfõnök: Németh Ferenc Aldrigo Daniele Francesco Bakon Krisztián Attila Bálint Helga Bódi Nóra Csernela Zsófia Csonka Eszter Dévényi Viktória Düh Zsófia Kalász Roland Kánnár Gergõ Kiss Melinda

Kiss Mirella Koncz Dorottya Réka Lakner Bence Lõrincz Petra Major Ferenc Marxner Balázs Megyeri Mihály Dávid Molnár Markó Muhr Tímea Pákozdi Rebeka Dorottya Pál Réka

Pintér Andrienn Protár Zsófia Radanics Eszter Sárecz Klaudia Szabadi Dániel Takács Nikolett Telkes Klaudia Tóth Eszter

9. D osztály Osztályfõnök: Popellár Márta Banka Zsófia Benkõ Péter Böröndi Dávid Cser Tamás Csorba Zsuzsanna Fábián Máté Flumbort Csaba Miklós Gaál Szabina Goór Zsolt Miklós

Hamusics Orsolya Horváth Szabolcs Horváth Vencel Kisgyura Kata Kiss Kinga Komlós Zsóka Kovács Dalma Marton Zsófia Májer Szabina

Mikó Szandra Éva Novák Milán János Papp Dániel Preksen András Rádi Bettina Ruskó Eszter Sajni Bálint Strommer Benjámin Tolnai Judit Weier Zsuzsanna

9. E osztály Osztályfõnök: Tulok József Billege Barbara Bognár Alexandra Bõcskei Balbina Czapári Dóra Fenyvesi Orsolya Ferincz Nóra Góczi András Hóbár Beáta Flóra Kánnár Veronika Kovács Balázs

Kucsebár Eszter Kuzma Lívia Magyar Benjámin Markek Péter Méhes Barbara Nagy Orsolya Németh Vivien Novák Ádám Páli Gergõ Pásztor Patrícia

Polai Ivett Réka Poszovecz Eliza Riczu Ramóna Simon Márk Sulán Emese Szabó Barbara Szalai Zsófia Szentes-Patka Katalin Tkálecz Kornélia Vlasics Roland

39

9. F osztály Osztályfõnök: Feitli Kornélia, Rohonczi Viktória Anda Krisztián Bali Dóra Baracskai Anikó Eszter Bárány Lili Betlehem Eszter Bodó Bernadett Buzsics Benjámin Csente Andrea Alexandra Csordás Jácint Deregi Ádám Dominkó Barbara

Gersei Adrienn Gombor Nikoletta Hajdu Anett Horváth Ramóna Ilona Horváth Zsófia Kálcsics Ferenc Király Miklós Magyar Marcell Marton Evelin Miklai Dániel Milávecz Evelin

Molnár Ivett Nagy Anita Németh Alexandra Németh Tamás Sáfár Mónika Sárkány Dorottya Somogyi Dóra Vida Ágota Visnovics Dániel László

9. G osztály Osztályfõnök: Gyergyák Emõke Busa Zsófia Cseke Bence Doszpoth Dóra Erdélyi Mónika Etler Anna Fekete Adrienn Fülöp Mihály Gerzsenyi Enikõ Grabant Bianka Huber Viola Kanász Viktor

Karvalics Vivien Kele Zsanett Kopár Kinga Kovács Lilla Magyar Zsanett Markek Tamás Martinecz Ilka Marton Katalin Mátyás Szabina Mercz Tamás Németh Áron

Péter Csilla Pintér Enikõ Rinfel Dániel Simon Péter Somogyi Zoltán Szabó Manuéla Szoliva Zsolt Takács Karina Tamás Gábor Zorga Mercédesz

10. A osztály Osztályfõnök: Horváth Gábor Balázs Ivett Budai Bianka Budai Botond Géczi Zsófia Gyertyánági Edit Gyirán Róbert Iványi Diána Jakabfi Barnabás Jerausek Zsófia Kalamász József Kanyó Zsombor

40

Kardos Tamás Kincses Judit Kuhár Bálint Kupó Péter Lukács Dorottya Magyar Erik Németh Gábor Orbán András Péntek Orsolya Placskó Nikoletta Plichta Adrienn

Szántó Zsófia Szepe Klaudia Tar Szabina Tóka Zsolt Törgyekes Alexandra Beatrix Trajer Péter Vajda Katinka Zsuzsanna Varga Laura Vigh Alexandra Vilcsek Virág Wolf Attila

10. B osztály Osztályfõnök: Dobó István Balázs Kitti Bunczom Mária Büki Annamária Csákvári Tímea Cseresnyés Ferenc Csitneki Emese Deákfalvi Virág Domján Dalma Dömötör Szabina Fesseha Negist Gál Evelin Gaál Ivett

Gergina Laura Góczi Judit Hetési Violetta Horváth Balázs Horváth Viktória Iván Gergely Józan Flóra Krisztina Kálóczi Ákos Kiss Ramóna Kovács Márton Kósa Gréta Kövesi Boglárka

Kurta Lilla Klára Novák Balázs Péntek Brigitta Barbara Péter Dóra Pozsgai Tamás Sáfrán Evelin Zsófia Scháb Mirabella Spollár Evelin Tamás Bianka Tölgyesi Kitti Waldinger Anett

10. C osztály Osztályfõnök: Piriti János Albert Eszter Árvai András Balázs Szimonetta Bedõ András Bolla Máté Bolla Sarolta Buda Ákos Cvetkó Vanda Dely Fruzsina Faller Máté Fehér Katalin Fejes Flóra †

Fodor Kata Forgács Benjámin Horváth Bettina Horváth Máté Hárs Máté Kiss Gergely Kobra Ágota Kovács Máté Kovács Zita Lukács Dóra Mikó Edit Millei Dóra

Novák Nóra Anna Parti Gábor Pintarics Viktória Pogány Petra Pál Judit Svélecz Ágnes Vajda Nikolett Varga Adél Varga Balázs Végvári Katalin

10. D osztály Osztályfõnök: Alexa Péter Anda Roland Balogh Péter Baticz Milán Bányász Miklós Csonka Ákos Dénes Ádám Dolezsár Ede Dániel Fehér Eszter Gál Petra Gerencsér Attila Gelencsér Bence Harangozó Fanni

Harangozó Gergõ Horváth Ábel Horváth Balázs Horváth Máté István Horváth Péter Horváth-Szalai Gábor Kepe Nóra Kiss Noémi Konecz László Kovács István Nándor Kovács Katalin Kõnig László

Marosi Márton Örkényi Róbert Zoltán Pataki Viktória Rodek István Sonkoly Krisztina Stampfel László Szakáll Brigitta Tálos Ádám Tálosi András Tóth Eszter Zergényi András

41

10. E osztály Osztályfõnök: Martonné Pálfalvi Katalin Bátor Hajnalka Bogdán Anikó Csizmazia Adrienn Csordás Hajnalka Erdélyi Barnabás Fehér Csilla Futó Virág Gibizer Barbara Horváth Eszter Tünde Horváth László Attila Horváth Máté Horváth Szandra

Jandó Viktória Kanász Marietta Kapusi Nikolett Kiss Renáta Kóré Dóra Köhler Gellért Albert Lelkó Dóra Mátó Nikolett Enikõ Millei Cintia Molnár Eszter Néber Tímea Pintér Judit

Rácz Zsanett Ruczek Krisztina Soós Csaba Szabadi Réka Tóth Diána Tóth Fruzsina Tóth Viktória Varga Dóra Varga Noémi Varga Viktória

10. F osztály Osztályfõnök: Benedekné Stadler Éva Bánfai Adrienn Bebes Szabolcs Beke Diána Bíró Olivér Bognár Gréta Boros Eszter Buzási Bianka Csordás Rebeka Dominkó Anna Domján Péter Draskovics László

Faits Brigitta Fekete Melinda Zsófia Fellegi Dávid Gráner Fanni Hepp Katalin Horváth Ákos Kiskovács Beáta Kiss Szilvia Korcz Katalin Könczöl Éva Makár Krisztián

Mészáros Lilla Zsófia Mihálicz Rita Lilla Nagy Dávid Németh Cintia Orsós Gyöngyi Eszter Péntek Lilla Szabó Benjámin Szentes Katalin Szertics Bella Szûcs Eszter Tóth Sára

11. A osztály Osztályfõnök: Horváth Tamás Bali Ágnes Bali János Balogh Zsófia Baumgartner Nóra Bedõ Balázs Bencze László Bock Lilla Bõdör Balázs Csapi Nóra Dominkó Dóra Farkas Viktória

42

Gerlinger Anna Júlia Gilicz Fanni Gõgös Eszter Gyurkó Zoltán Horváth Réka Kalmár Dóra Karó Julianna Katz Marianna Kiss Dénes Kulcsár Nikolett Zsuzsanna Mándli Melinda

Molnár Regõ Nagy Franciska Németh Gabriella Novák Zsófia Pusztai Péter Simon Dániel Szüsz Szilvia Tikos Kitti Vörös Eszter Zsemlye Nóra

11. B osztály Osztályfõnök: Berecz Mónika Árki Diána Berke Dávid Berkes Laura Dobor Renáta Erdei Renáta Farkas Vilmos Gáspár Nóra Zsuzsanna Gócza Viktória Godinek Márton Horváth Réka Kappéter Éva

Kiss Flóra Kobán Lilla Kollár Nóra Kordély Máté Kovács Marianna Megyimórecz Dóra Mész Tímea Milei Tünde Németh Bettina Marianna Németh Csilla Németh Lilla

Novák Éva Ombódi Kinga Poszavecz Ivett Rácz Lívia Süle Fruzsina Tarr László Tóth Alexandra Tóth Barbara Tóth Zsófia Valach Ágnes Sarolta Zahorecz Tamás Zelovich Lilla

11. C osztály Osztályfõnök:Dr. Hámori Zsoltné Adorján Péter Balázs Ádám Balázs Júlia Bata Viktória Bazsó Fanni Laura Csizmadia Kinga Ferencz Adrienn Fülöp Csilla Horváth Diána Jakabfi András Katona Kinga Katalin

Kovács Árpád Kovács Dávid Kovács Krisztina Kuzma Csilla Lukvár Barbara Majoros Dániel Nagy András Németh Nóra Novák Nóra Ozorai Lilla Pálfi Nikolett

Papp Zsófia Puskár Kitti Söveges Bianka Szabó Miklós Szakony Sára Szlávecz Ádám János Takács Krisztina Tegzes Ádám László Tóth Petra Veit Anna Vild Gábor

11. D osztály Osztályfõnök: Pécsi László B. Kis Anna Balázs András Balogh Viktória Bánfai Bálint Bedõ András Bíró Balázs Cséplõ Viktória Darabos Ádám Dömötör Nikolett Fábián Dóra Gaál András Gál Zsuzsanna

Gilitsch Annamária Hárs Gergõ Herman Péter László Hohl Zsófia Horváth Imola Emese Horváth Viktória Koszorú Dániel Kupó Csaba Lakner Csaba Leveli Kriszta Mánfai Dávid István Molnár Gergely

Molnár Zsófia Ildikó Palkó Bálint István Puskár Máté Rácz József Simon Attila Szabadics Roland Takács Szabolcs Takács Veronika Vörös Nikoletta Zsilavecz Bálint

43

11. E osztály Osztályfõnök: Loncsár Gáborné Balázs Barbara Béli Barbara Bernáth Brigitta Bogdán Marcell Bogdán Szilvia Bujtor Bianka Domsa Tünde Fábics Zsuzsanna Farkas Csaba Farkas Nóra Fekete Renáta

Gaál Virág Gerencsér Szilvia Hári Vera Horváth Nikoletta Jáni Nikoletta Jekisa Marietta Kramarics Vivien Mihálicz Diána Mihalicz Ilona Molnár Ádám Molnár Tímea

Németh Nóra Pajor Ivett Póczak Edina Pókecz Viktória Rosta Melinda Ruszka Nikoletta Szabó Petra

11. F osztály Osztályfõnök: Bagarusné Szabó Katalin Balassa Júlia Beck Nikolett Bedenek Eszter Bedõ Márk Dóbék Ágnes Erdõs Klára Farkas Alex Fehér Zsolt Gaál Krisztina Gerencsér Dániel Horváth Aliz Iván Judit

Kele Tünde Kiss Georgina Kocsis Szeverin Kovács Edina Kovács Henrietta Lakner Sára Mándó Gergõ Médli Erika Milei Melitta Nagyfi Petra Osvald Zsófia Porpáczy Adél

Schindlberger Adrienn Simon Bianka Szekeres László Szrsa Zsuzsanna Tamás Szabina Tóth Katalin Zsuzsanna Tóth Márton Ujvári Balázs

11. G osztály Osztályfõnök: Szalai Gabriella Czapári András Domján Dániel Ferenc Gyurkó Krisztina Halász Júlia Eszter Harangozó Petra Horváth Lilla Horváth Nikoletta Ifka Vivien Imre Henrietta Kalászos Alexandra Kiskovács Ágnes

44

Kiss Nóra Kolosits Tímea Kovács Alexandra Kucsinka Nikoletta Milávecz Eszter Németh Adrián Németh Richárd Novák Roland Novák Vivien Pölöskei András Rajnai Máté

Rákhely Viktória Suszter Szabolcs Szücs Szabina Varga Adrienn Varga Alexandra Varga Ivett Varga Valentin Vincze Lilla Virág Ágnes

12. A osztály Osztályfõnök: dr. Pintér Ferenc Bagladi Gábor Bogár András Burka Dávid Czupi Dániel Dezsgyek György Dénes Kálmán Doucha Mercédesz Fenyvesi Kriszta Flander Anita Föld Péter

Horváth Mínea Horváth Tibor Horváth Zsófia Jakabfi Júlia Jakabfi Zsolt Kalinics Péter Kovács Márk Nagy Barbara Ódor Gábor Ortner Martin

Pásztori Patrícia Péntek Petra Posztós Ágnes Rajkó Réka Somogyi Dániel Takács Pálma Tar Zsófia Vörös Andrea Zsidi Éva Zsovár András

12. B osztály Osztályfõnök: Andl Melinda Árok Viktória Balogh Eszter Dévényi Lídia Gréger Alexandra Groszmann Viktória Gyergyák Kinga Gyõrfy Éva Hári Nóra Hegedüs Éva Hermán Sára Horváth Dorina

Horváth Eszter Horváth Heléna Horváth Vivien Korcsmáros András Kovács Krisztina Kurucz Marianna Lakó Imre Léránt Erika Nagy Tamás Nagy Viktória Németh Kinga

Novák Gábor Pápai Tamás Preksen Dorottya Rinfel János Ruczek Katalin Sulyok Katalin Szolnok Eszter Tizedes Norbert Vizsy Gábor

12. C osztály Osztályfõnök:Baloghné Harkány Judit Bécsi Johanna Béli Ádám Deme Dóra Egri Gyula Fordán Dávid Friskó Tamás Gál Roland Gelencsér Andrea Szandra Ginter Alexandra Gyuricz Dávid Herczeg Tímea

Hidvégi Zsuzsanna Horváth Dorisz Horváth Zsolt Ivanics Zsófia Kassai Márton Mendly Dorottya Mendly Miklós Merencsics Melánia Miháczi Pálfi Anett Nagy Lídia Nincsics Szabina

Perhócs Péter Pintarics Szabina Pintér Kitti Somogyvári Zita Tóth Andrea Tuboly Ádám Vinhoffer Judit Vuk Dóra Zsoldos Amanda

45

12. D osztály Osztályfõnök: Dénes Sándorné Bakonyi Veronika Anna Balázs Andrea Bán Dalma Berke Tamás Buni László Dara Eszter Dienes Zsanett Mária Domján Tímea Viktória Fehér Gábor Filák Olivér Gór Ferenc

Horváth Hajnalka Horváth Patrícia Kobra Zoltán Lukács Balázs Málnási László Mánfai Gergõ Marton Zsuzsanna Mikó Richárd Páll Nóra Pintér Viktória Sebõk Nikoletta

Simán András Solymár Dániel Takács Eszter Tóth Ágota Kinga Tóth Viktor Tótiván Ákos Virág Márk Zákányi Zsófia Zalai Richárd Balázs

12. E osztály Osztályfõnök: Hermanné Tóth Erika Baksa Lívia Balogh Adrienn Baranyai Judit Berta Anikó Bognár Barbara Breják Magdolna Fövényesi Angelika Göncz Georgina Harangozó Viktória I. Harangozó Viktória II. Hartai Nikoletta

Horváth Helga Horváth Krisztián Horváth Zsófia Keve Anita Koller Csilla Kõmûves Beáta László Réka Major Mihály Marosa Diána Mátés Balázs Mészáros Eszter

Molnár Dalma Oláh Tímea Pataki Bernadett Sasvári Beáta Simon Gyula Szinyéri Nikoletta Tersztenyák Erika Tomai Helga Tóth Renáta

12. F osztály Osztályfõnök: Földi Gábor Anda Dóra Balogh Dávid Belsõ Bence Benke Dániel Cselenkó Vera Deli Zsófia Dene Krisztián Dávid Fábics Anita Hegedüs Olivér Hegyháti Andrea Hujber-Pichler Regina

46

Jankovics Tamás Kovács Máté Imre Lukács Gábor Méhes Nikoletta Meiszter Veronika Nagy Márk Németh Bálint Pájer Melinda Rodek Gábor Sajni Gábor Schmidt Zoltán

Szíj Zsófia Rozália Szollár Zsófia Tamás Bence Tollár Gábor Tóth Dávid Vámos Janka Várfalvi Gergõ Vezendi Leila Viola Éva Vörös Bálint Zsohár Andrea

12. G osztály Osztályfõnök: Simon József Apáthi Gabriella Bencze Judit Dávid Virág Farkas Péter Gilicze Diána Gombor Csilla Gyanis Alexandra Holender Vivien Horváth Eszter Horváth Renáta Horváth Renáta Adrienn

Imre Judit Imrei Zsófia Ada Jerausek Dóra Kovács Zsófia Kuzma Klaudia Lakatos Zsófia Németh Nóra Novák Ferenc Orosházi Kata Perge Flóra Senkó Vivien

Sütõ András Miklós Szabadi Enikõ Székely Lili Tikos Fanni Tóth Eszter Tringer Zsófia Vajda Csaba Zibriczky Adrienn Zsiga Balázs

12. H osztály Osztályfõnök: Kornay Andrea Acsay Rita Bodó Zoltán Tamás Cserny Mária Fekete Anita Haszon Klaudia Hetesi Éva Lívia Károssy Gergõ Kátai László Tamás Kolarics Enikõ Kovács Péter Lakner Klaudia

Léránt Dávid Makár Brigitta Maronics Klaudia Mocsári Viktória Nagy Jekatyerina Porédos Orsolya Pusztai Anita Sajni Andrea Sik Zsuzsanna Brigitta Steinhardt Norbert Gergõ Stróbl Edina Andrea

Szabó Andrea Szajkó Nikolett Szakáll Adél Szalai Katalin Tábori Virág Tamás László István Tuboly Klaudia Valguth Attila Vinkó Veronika Zalavári Réka

47

A HEFOP 3.1.3. – pályázat által a kompetencia – alapú nevelésben – oktatásban résztvevõ osztályok a Batthyány Lajos Gimnáziumban a 2006/2007-es tanévben 5. A (31 fõ) – nyolcévfolyamos gimnázium (osztályfõnök: Tislérné Tóth Zsuzsanna): - szövegértés: Tislérné Tóth Zsuzsanna (heti 4 óra) - matematika: Erdõs Gábor, Kasztl Csilla (heti 4 óra) - angol nyelv (15 fõ): Kornay Andrea (heti 1 óra) - német nyelv (16 fõ): Kovács Lívia (heti 1 óra) 9. D (28 fõ) – természettudományos reál osztály (osztályfõnök: Popellár Márta): - szövegértés: Kõmûves Rita (heti 4 óra) - matematika: Lábodi Gyöngyi, Zsovár Anita (heti 4 óra) - angol nyelv (14 fõ): Járnecz Edina (heti 1 óra) - német nyelv (14 fõ): Kovács Lívia (heti 1 óra) 9. F (31 fõ) – humán osztály (osztályfõnök: Feitli Kornélia): - szövegértés: dr. Hámori Zsoltné (heti 5 óra) - matematika: Feitli Kornélia (heti 3 óra) - angol nyelv (16 fõ): Blasszauer János (heti 1 óra) - német nyelv (15 fõ): Baloghné Harkány Judit (heti 1 óra) Nagykanizsa, 2006. szeptember 1. Dénes Sándor igazgató

48

Kedves Tanáraink, Szüleink, Diáktársaim! Nemrég Dani Babits Mihály versét mondta el nekünk, és benne ezt a sort: „Tudod, hogy érted történnek mindenek!” Ahogy körülnézünk, tényleg ezt érezhetjük, hiszen csupa kedves, ismerõs arc néz vissza ránk. Olyan emberek arca, akik az elmúlt években is mellettem, mellettünk álltak. Megosztottuk egymással a hétköznapokat, most pedig azért vagyunk újra együtt, hogy az ünnepünk is közös legyen! Ez az ünnep hivatalosan a szalagavató nevet viseli, hiszen ma este egy szalagot kapunk mi, végzõs tizenkettedikes diákok annak jeléül, hogy életünk itteni szakasza hamarosan véget ér. Ezt a szalagot büszkén hordjuk majd, és talán emlékbe is elrakjuk. Hiszen olyan sok mindent jelent. Figyelmeztet bennünket a ránk váró nehézségekre, arra, hogy a diákélet szépségei és gyötrelmei közül a felnõtt élet felelõsséggel teli világába készülünk átlépni. (Ez a világ is tartogat számunkra vidámságot, sikereket és persze kudarcokat is, de ezek súlya már más lesz.) Emellett biztatást is nyújt a szalag, megerõsítést, amely épp a felnõtt világ felõl érkezik. A szalag feltûzése maga a beavatás, egy gesztus, amely azt jelenti: Felnõttünk, érettek és érdemesek vagyunk arra, hogy ezt be is bizonyítsuk. A beavatás mindig próbatétellel jár. Valaha csak abból a vitézbõl lehetett igazi lovag, aki elég erõs lett ahhoz, hogy elbírja a páncélt, elég ügyes ahhoz, hogy jól forgassa a fegyvert és megülje a lovat. Ha mindezt bebizonyította, bebocsátást nyert a lovagok közösségébe, és végre igazi férfinak érezhette magát. Az idáig elvezetõ út a lovagoknak is hosszú volt. Akárcsak mi, gyermekkorában õ is elkezdte a tanulást. 7 évesen apródnak állt, hogy elméletben és gyakorlatban elsajátítsa, amit egy lovagnak tudni kell. Biztosan õ is sokszor elcsüggedt, sikereit kudarcok tarkították, de tudta, hová akar eljutni, és mikor lovaggá ütötték, már csak a büszkeséget érezte. A mi utunk sem volt mindig könnyû, amíg idáig eljutottunk. De lám, mégis itt állunk. Ugyan minket nem lovaggá avatnak most, de ez is egy hasonló beavatás. Érezzünk hát mi is büszkeséget. Szalaggal a ruhánkon pedig lovagi torna helyett az érettségire készülünk, amihez szintén erõt adhat a Babits vers egy másik sora, amivel egyben búcsúzni is szeretnék: „Ó hidd el nékem, benned a Cél és nálad a Kulcs.” Berke Tamás (12.D) (Elhangzott iskolánk szalagavató ünnepségén.)

49

Kedves fiatal Barátaim, tisztelt Tanárok, tisztelt Hozzátartozók! Huszonhét évvel ezelõtt, egy fagyos februári estén, öt osztálynyi javarészt nagykorú, de még „éretlen” gimnazista várt osztályonként felsorakozva a menzán. Az igazgatónõ beszédet mondott, majd az osztályfõnökök feltûzték a kis kék szalagot a lányok matrózblúzára és a fiúk zakójára. Ha visszapergetnénk egykori szalagavatónk képeit, bizony elcsodálkoznánk, hogy milyen puritán körülmények között ünnepeltünk. Mégis, mi ott és akkor boldogok és büszkék voltunk, mert tudtuk, hogy a kis kék szalag mindenkinek azt a feledhetetlen négy évet jelképezte, amelyet landlerosként e falak között tölthetett el. Azóta a világban szinte minden megváltozott, de az ünnep meghittsége, a lelkesedés, a csillogás a szemekben úgy érzem változatlan, amióta szalagot kapnak a végsõ megmérettetésre készülõk. Valóban a szalag kitûzésével megkezdõdik a visszaszámlálás, az érettségi és a búcsúzás az iskolátoktól immár érezhetõ közelségbe került. Használjátok hát ki ezt a néhány hónapot és töltsetek el minél több idõt egymással, a felkészülés mellett jusson idõ a barátokra, hiszen a költõ szerint: „... nincsen szebb kora az emberiségnek, mint az elsõ ifjúság évei. Azon láncok, melyek akkor köttetnek, nem szakadnak el örökké, mert nem a világban kerestünk még akkor barátokat, hanem a barátainkban leltük fel az egész világot.” Valóban kinyílt elõttetek a világ, de kilépve a biztonságot jelentõ alma mater falai közül, már a nagybetûs élet vár rátok, lehetõségekkel, kihívásokkal, sikerekkel és, sajnos, kudarcokkal együtt. Meg vagyok azonban gyõzõdve arról, hogy a tanutmányaitok során szerzett ismereteitek, tudásotok, kreativitásotok segítenek minden akadályt legyõzni, és sikeresek lesztek választott pályátokon. Fogadjátok meg tanáraitok, szüleitek tanácsait, támaszkodjatok élettapasztalatukra, hiszen közös vállalkozás a felkészülés az érettségire, és a továbblépés valamelyik felsõfokú intézménybe. Higgyétek el, szüleitek, tanáraitok lélekben ott izgulnak veletek a vizsgán, és a siker ugyanolyan boldoggá teszi õket, mint amilyen önfeledten és felszabadultan tekintetek majd vissza a felkészülés fárasztó és nehéz idõszakára. Kedves fiatal Barátaim! A Szülõi Munkaközösség nevében kívánom, hogy érezzétek magatokat nagyon jól ezen az ünnepi esten, és engedjétek meg, hogy útravalóul, Marcus Aurelius gondolataival kívánjak sikeres felkészülést az érettségi vizsgákra: „Ne gondold, hogy ami neked nehezedre esik, az emberileg lehetetlen. Inkább úgy fogd fel, hogy ami emberileg lehetséges és megszokott, azt te is elérheted.” Bazsó László SZM elnök (Elhangzott a szalagavató ünnepélyünkön.)

50

„Arra születtünk, hogy napsugárba kapaszkodjunk, Nem baj, hogyha fáj, nem baj, hogyha fáj. Arra születtünk, hogy tiszta legyen még a szívünk, Játsszunk még tovább, játsszunk még tovább.” (Képzelt riport…) Kedves Vendégek, Diáktársaim! Tisztelt Tanáraink! Egy anekdotába való felvételivel kezdõdött a batthyánys életem. Ez az anekdota ízû történet is a családról szólt. Mert a család belehúzott engem ebbe az iskolába, már az apám is ide járt, aztán jött a nõvérem, most meg már 4 éve az öcsém is. Van tehát egyfajta hagyománya már ennek az idejárásnak. Ezzel persze nem vagyok egyedül. Nem akartam mást mondani az elõbb, csak azt, hogy ez az iskola meg a város lakói hosszú évek óta összefonódnak, És ez jó, jó belekapcsolódni egy folyamatba. Tudom, mindannyian tudjuk, hogy velünk kezdõdött a világ és velünk is ér véget. Pontosítok: mintha lenne egy másik lehetõség is. Voltak elõttünk is nemzedékek, ma már nagyon úgy tûnik, ezt kezdem érezni, de ez nagyon friss és bizonytalan érzés még. Sõt, mára már azt is el tudom képzelni, hogy nem mi vagyunk az utolsó generáció, jöhetnek utánunk újak is. Ez meg aztán egészen meglepõ. Most meg ebben a bizonytalan múlt, jelen, jövõ micsodában kellene okosat mondani, pont most, amikor a leginkább elbizonytalanodtunk. Pedig milyen határozottabb érzetû idõszakok is voltak itt! Akkor pontosan tudtam és tudtuk, hogy tegnap iskola volt, ma is az van, meg holnap is az lesz, egyáltalán nem tûnt valószínûnek, hogy ennek valaha vége lehet. Elõször például az ember tanult, nem tartott hosszú ideig, de volt ilyen is, akkor azt hittük, az iskola a tanulásért van. Késõbb kiderült, hogy az iskola „szolgáltatásai” közül a tanulás csak az egyik. Elõször is van óra elõtti és utáni idõszak, meg persze néhány tanóra. Nagyon jó, hogy nem csak óra van, mert így azok is, akiket nem csak a tanórai anyag elsajátítására szült az édesanyjuk, szóval õk is kipróbálhatták magukat. Itt fel lehet sorolni, mi mindennel foglakoznak ma a diákok és foglalkoztam magam is: sport, dumálások, zenélés, színjátszás, filmezés, rajzolás, kártyázás, meg persze olvasás, csak úgy a kedvünkre. Ez valahol mindig csapatjáték volt, együtt csináltuk. De az utolsó évben megindult a véghajrá, az meg nem csapatjáték. Mindannyian a magunk harcmodorában készülni kezdtünk az érettségire és a felvételire. Az elsõ idõszak köszöntött újra vissza, amikor megint úgy tûnik, hogy az iskola azért van, hogy tanuljunk, pontosabban, hogy eredményesen érettségizzünk. Most meg itt állok ezzel múlt, jelen, jövõ problémával. Meg azzal, hogy újabb generáció vagyunk, amelyik befejezte egy szakaszát az életének. Ugyanekkor tudom, hogy nem

51

fejeztem be, hiszen hétfõtõl jön az igazság pillanata. Vizsgázik az iskola, a tanáraink, még az érettségi rendszer is vizsgázik, meg persze mi is. Közben meg búcsúzni kell, mert nem jövünk minden nap ide, ahova 8 vagy 4 éve naponta jöttünk. Sõt, ha jövünk is, akkor sem rendes ruhában, hanem ünneplõben, mint a látogatók. A szüleink azt mondják, hogy az életünk nagyon szép szakasza zárul le, talán igazuk van. Köszönöm a szüleinknek, meg a tanárainknak, mindenkinek, aki itt, ebben az iskolában azért dolgozott, hogy mi most úgy érezhessük, felkészültek lettünk az újabb megpróbáltatásokra, arra, amikor már az iskolával, a szülõkkel nem oszthatjuk meg a felelõsséget, mert érettekké váltunk. Czupi Dániel (12.A) (Elhangzott iskolánk ballagási ünnepélyén a ballagók nevében.)

Kedves Diáktársaim, ballagó tizenkettedikesek!

Akár egy filmforgatáson: a díszlet elkészült (virágok a bejáratnál, osztályokban), frizura, smink rendben, a kamerák forognak, a statiszták és szereplõk felálltak... a forgatás elkezdõdött. „Igaz mesét mond nektek ma a film Mely száguld vágyak, álmok szárnyain.” 4 illetve 8 éven át dolgoztatok ezen a filmen. A forgatás sok nevetéssel és örömmel járt együtt. De a történet nagyon fordulatos, így volt olyan jelenet is, amivel talán nehezen birkóztatok meg, de azon is túlléptetek; ahogy a nemsokára sorra kerülõ érettségi akadályát is sikeresen veszitek majd. Mi, alsóbbévesek a sorfalban állva még csak statisztálunk abban a filmben, amelynek rendezõi és fõszereplõi is Ti vagytok. De jövõre már miénk lesz ez a szerep. A Ti filmetek sem ért véget. Legfeljebb az elsõ rész fejezõdött be. Közületek talán már mindenki megírta a következõ részek forgatókönyvét; tudjátok, milyen szerepet akartok majd eljátszani: biztos kezû orvost, szigorú üzletembert, -asszonyt, kreatív mûvészt vagy akár elszánt sportolót... mindenki a magához illõ figurát. Kívánom, hogy elég tehetségetek, erõtök és kitartásotok legyen saját filmetek befejezéséhez. Ki tudja? Lehet, hogy Oscar-gyanús alkotást készítettetek. Remélem, hogy pár év elteltével, ha majd visszapörgettek néhány filmkockát, eszetekbe jutnak társaitok, a Batthyány Lajos Gimnázium, és emlékezni fogtok a forgatás minden szépségére.

Horváth Réka (11.A) (Elhangzott iskolánk ballagási ünnepélyén a maradók nevében.) 52

EGYÉN ÉS/VAGY KÖZÖSSÉG Köszöntök mindenkit, külön – külön, és együtt megszólítva: KEDVES KÖZÖNSÉG! Egyén vagy közösség? Most itt állok én, az egyén, egy még ismeretlen közönség elõtt, akikhez tartozni szeretnék, mert tudom, hogy egy a hitünk. Hiszünk a kimondott szó erejében. Ez a hit hozott bennünket ide. Itt állok én, de mégsem érzem magam egyedül. Tudom, hogy mögöttem egy otthonról figyelõ közösség áll. Azt is tudom, az élet minden pillanatában egyéni teljesítésre van szükség. Az embernek döntenie, cselekednie mindig egyedül kell. De az is tény, hogy minden egyéni teljesítmény mögött ott vannak a közösségek, ha csak szeretetükkel, figyelmükkel is. Közösség nélkül nincs háttér az egyén mögött, olyan, mint a gyökértelen fa, nem tud megkapaszkodni, nem tud táplálkozni. De vajon ez hogyan alakulhat ki? Magyarországon másfél évtizeddel ezelõtt még a közösség túlsúlya volt jellemzõ, ma az egyéni érdekek érvényesülésének, az egyéniség felmorzsolódásának a korát éljük. Mindenki csak egy a sok közül: egy vásárló, egy meggyõzendõ ember. Kérdés, hogy a 21. század embere milyen irányba halad: szûkíti, vagy bõvíti a globalizáció jelenségét? Az, hogy ez a kép meddig torzulhat, elsõsorban rajtunk múlik. Hagyjuk-e, hogy az egyetemes testvériség nevében uniformizálja a média által kínált minta a külsõnket, szokásainkat, ízlésünket. Hagyjuk-e, hogy az így beszürkített személyiségünk kiszolgáltatott legyen? Mi is „perc-emberkékké” váljunk egy „pláza-világban”? Mit lehet tenni? Hogyan lehet kijutni ebbõl a közösségi és egyéni válságból? Meg kell tudni különböztetnünk a hamis közösségképet, a valóditól; az egyént az egyéniségtõl. Elõször meg kell mindenkinek lelnie azt az utat, amely elvezet igazi önmagához. Hisz a valódi közösség színes egyéniségekbõl áll. Az árnyalatok adják erejét. Fontos, hogy e szó „közösség”, ne hamis, üres fogalmat jelöljön, legyen eleven nélkülözhetetlen közeg mindennapjainkban. Örkény István valamelyik egypercesében azon töpreng, ha sok cseresznyepaprikát madzagra fûzünk, abból koszorú lesz. Ha nem fûzzük fel, nem lesz belõlük koszorú. A paprika akkor is éppoly piros, éppoly erõs. A közösség fogalmával kapcsolatos döntõ kérdés: Mit teszünk a levesbe? Nem a koszorút nyilván, hanem a paprikát. A közösség tehát nem egyszerûen csak egyének sokaságának matematikai összege. Bármennyire mély legyen is az egybetartozás, a világban az elsõdleges az egyéniség. De hát hogyan is alakulhat ki igazi közösség sok egyénbõl, egyéniségbõl? Én én vagyok magamnak, S néked én te vagyok, Te én vagy magadnak. Két külön hatalom. A kis nyelvtan órát Radnótitól kölcsönöztem. Hogy is van ez? Én nem Te vagyok, Te nem Én vagy. Kapcsolatba kerülhetek veled, de akkor is csak Én maradok. Majd egyikünk elindul a másik felé. A kölcsönös érdeklõdés által MI-vé válunk. De csak ha vállalom – folytatódik a vers. Vállalás, tolerancia, figyelem – a közösség mûködésének kulcsfogalmai. Mindez kizárja az önfeladás csapdáját is, hisz kölcsönösségen alapul.

53

A közösséghez való tartozás élményének igazi megtapasztalási formája az ünnep. A hétköznapok, akkor nyernek értelmet, ha közben egy-egy ünnepi pillanatban meg tudjuk tapasztalni a közösség jelenlétét. Egy hete ünnepeltük a magyar történelem legszebb napját, március 15-ét az iskolában. Korabeli ruhák, hintó, díszletek …és az ezer fõs iskolánk udvarán megelevenedett egy csodálatos nap. Volt-e, lehetett-e mámorítóbb élmény, mint 1848-ban fiatalnak lenni? Tenni, akarni lelkesen, együtt, jó ügyért, mindenkiért. Márciusi ifjúként éltem át ezt a napot, elfoglaltuk a nyomdát, énekeltünk, az iskola összes tanulóját bevontuk az ünnepbe. Részesei voltak már Önök is, olyan pillanatnak, amikor ezer fiatal énekli a Szózatot? Én ekkor éltem át a közösséghez való kötõdés igazi élményét. Itt állok, és ahogy körbenézek, már nemcsak az otthoni közösséget érzem, hanem elõttem is egy új közösség kiépítésének lehetõsége. Lehet, hogy a nap végére már nem mint egyén és közönség állunk egymás elõtt, hanem közösséggé fûznek bennünket /no, nem a madzag hanem/ láthatatlan szálak: az, hogy fiatalok vagyunk, tenni szeretnénk. Kupó Péter (10. A) Ez a beszéd elnyerte Bonyhádon 2007. március 24-én az Ordass Lajos Országos Retorika Versenyen primer fokozatban a gyõztesnek járó emlékérmet, s egyben az egyetemisták számára meghirdetett Kossuth Lajos Országos Retorika Versenyen való részvétel jogát.

54

55

ÍGY ÜNNEPELTÜK OKTÓBER 23-ÁT... Az 1956-os forradalom és szabadságharc méltó megünneplésére készül a város. A sokszínû programsorozat keretében remélhetõleg mindenki részesülhet az ünneplõ lelkületben. Nagykanizsán is népmozgalmat váltott ki az 1956. október 23-i budapesti események híre. Október 25-én kora délután a DKG dolgozói számára szervezett felvonulással kezdõdtek az utcai események. Este ismét a Szabadság-téren gyûlt össze a tömeg, és ledöntötték a szovjet hõsi emlékmûvet. Október 26-án, pénteken az Irányi Dániel Gimnázium (a mai Batthyány Lajos Gimnázium) diákjai Rimay Béla és Solti Jenõ tanár urak kíséretében a DKG épülete elõtt gyülekeztek, és az ottani dolgozókkal a laktanyához vonultak, ahol a katonaság támogatását kérték a budapesti fiatalok megsegítésére. A városban a diákok a megmozdulások aktív résztvevõi voltak; így õket is bevonták a Nagykanizsai Nemzeti Bizottság által létrehozott nemzetõrség munkájába. Megalakult a Diákszövetség. A demokrácia szellemében szervezetten és fegyelmezetten demonstráltak. Rövid idõ alatt felnõtté váltak a gimnazista fiatalok. Az 56-os Szövetség egy 56-os, lyukas zászló ajándékozásával már elismerte a gimnázium volt diákjainak és tanárainak fontos szerepét a nagykanizsai 56-os eseményekben. Hiszen többüket letartóztatták, és büntetést is kaptak. Köztük 12 diák letartóztatásának okát a Jókai-regénybõl ismert Csittvári Krónika mintajára készült titkos naplóban jelölték meg. A füzet, amelyet házkutatás útján megtaláltak, azokat a gondolatokat tartalmazta, amelyek a forradalom lázas napjaiban a diákokat foglalkoztatták: függetlenséget, demokráciát. A megyei bíróság elítélte õket „a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés bûntette” miatt. A volt diákok és tanárok kiállása a jó ügy mellett ma is élõ példa kell, hogy legyen! Ezért kell emlékeznünk reájuk tisztelettel - mai diákoknak, mai magyaroknak. Ennek méltó formája a ginmázium falán 2006. október 23-ára elhelyezendõ emléktábla.,,... cáfolhatatlanul csak a hõsöknek és a mártíroknak van igazuk!” (Nagy Gáspár) Példát kívánunk állítani 1956 tiszta eszméinek. Õrízze emléktábla az „emelkedõ nemzet” néhány felejthetetlen napját. Mert közbátorságra ma is szükség van, erre figyelmeztethet 1956 kitörölhetetlen emléke. Az emléktábla szövege ez: Ezen iskola diákjai és tanárai 1956. október 23. után bátrak voltak tüntetni és tettre késznek lenni. Elsõk között vonultak Nagykanizsán az utcára, s itt született a „Csittvári Krónika” is. Így a megtorlás sem maradt el. Tiszta szándékuk a mai ifjúság számára is példaértékû! 2006. október 23. „Polgári Magyarországért” Alapítvány „Polgári Kanizsáért” Alapítvány Ez a két alapítvány állt elõ az ötlettel, az emléktábla-állítás költségeit is vállalták, és az engedélyezési eljárással is törõdtek. Köszönet érte. Látható, hogy a Batthyány Lajos Gimnáziumban milyen komplex módon foglalkozunk az ünneppel. Ezzel mintegy példát szeretnénk adni a városlakóknak. Jó lenne, ha több iskola 56

megnézné a most moziba került vagy kerülõ 56-os filmeket!: Mansfeld; A szabadság vihara; Szabadság, szerelem;... Büszkék lehetünk új, monumentális 56-os forradalmi emlékmûvünkre a mozikertben. Az alkotás jobb megértése végett felhívom a fígyelmet a Taubert László szobrászmûvész által adott mûleírásra. Így és végleges állapotában talán közelebb kerül sokakhoz ez a monumentum. Fontos lenne, hogy minél többen foglalkozzanak az 1956-os forradalom kronológiájával, hogy tudjunk nevet adni a hõsöknek! Ha néven tudunk nevezni, igazából akkor válik átélhetõvé a forradalom. Ebben segítenek a korabeli dokumentumok is. Ezért adjuk közre például a Nagykanizsai Városi Nemzeti Bizottság 1956. október 29-i határozatát (Tüskés Tibor ajándékát). Büszkék vagyunk arra, hogy a Batthyány Lajos Gimnáziumban van mit ünnepelni. Talán az sem véletien, hogy az idei ünnepi mûsort a Batthyány-gimnázium diákjai adják elõ néhány tanár jóvoltából (rendezte: Németh Ferenc). BLG

57

KIK HATALMASOK BÛNEIÉRT MEGSZENVEDTEK !

Sok embernek ül lelkén az 50 évvel ezelõtti álom képe, melyet eltapostak a tankok lánctalpai. Fájó dolog emlékezni szomorú napokra, fõleg ha szeretteink is szereplõi. Az emlékezés felszakítja a sebeket, elindítja a könnycseppeket, de emlékezni kell! Hisz nem múlhat el annyi ártatlan ember és család szenvedése, hogy még emlékezet se maradjon az akkori dicsõ napokról, mikor -Márai Sándor szavaival-: ,,.egy nép azt mondta: Elég volt!” 1956. október-Forradalom - VIII.osztályos tanuló voltam, orosz tanárnõnk kíséretével vonultunk mi is a határõr laktanyához. Ott voltam a szobordöntésnél, amit egy traktorra erõsített drótkötéllel éjszakába nyúlóan, nehezen tudtak ledönteni. Nappal sorbaálltam a Szabadság téri háztartási boltban petróleumért, a világítási tilalomra felkészülve. A Deák téri gyûlés emelvényén Dr.Lékai Gyula ügyvéd, a Nemzeti Bizottság elnöke kérte fegyelemre a város lakosságát Az Õ okos szavai közrejátszottak, hogy a városban még egy pofon sem csattant el...Ezen pár napos „királyságba” úgy rángatták bele és nem Õ tolakodott érte. Sajnos, mind a mai napig nem kapta meg Nagykanizsa várostól az Õt megilletõ köszönetet, elismerést, pedig 10 év börtönre ítélték, melybõl 6 évet le is töltött. További életét Budapestre ingázva, mint villanyszerelõ élte, Budapesten halt meg, hamvai a Szent Gellért kápolnában nyugszanak. Késõbb beindult a disszidálási láz a fiatalok között: ezért otthon elzárták cipõimet és kaptam egy papucsot otthonra. Szüleim aggódva ültek a rádió mellett: várva hogy egyetemista Bátyám üzen-e, hogy jól van. 1956. Halottak Napja nagyon él emlékezetemben: ablakokban gyertyák égtek a hõsi halottakért, a Deák téri 1848-as emlékmû mutató karján is gyertyák égtek sorban. A szomszéd házban ismerõseink pincéjét a felnõttek rendbetették, hátizsákokba készítették a legszükségesebb dolgokat, élelmiszert - felkészülve komolyabb harcokra, amikor le kell vonulnunk. Õk már átéltek két világháborút! 1956. November 4. Vasárnap hajnalban kopogtak ablakunkon: az akkori nagykanizsai polgári repülõtér parancsnoka volt, ki teherautóval ment Budapestre és Apám megkérte, hogy egyetemista Bátyámat hozza haza. Tõle tudtuk meg, hogy vége az álomnak! Orosz tankok már Bicskénél voltak, körbezárták Budapestet, elfoglalták a Gellérthegyi Citadellát, ahonnan egész Pest belõhetõ volt. Ezt követö napokban csodájára jártunk a mai Gelka-ház sarkán és még pár csomópontban „parkoló” orosz lánctalpas tanknak, amibõl idõnként riadtarcú, kirgízképû kiskatona kikukucskált. Nem tudom, ki félt jobban? Õ, vagy a kintiek? Lett is félelem, hisz ezeknek a lánctalpaknak már a csörgése is félelmetes volt, és fitogtatva erejét motort felbõgetve: idõnként a csövét is körbeforgatta megcélozva a környéket. 1957. március 15. A visszatért hatalom itt is félt a MUK- mozgalomtól, ezért március 15-ét megelõzõen az elrettentés szándékával - egy éjszaka Apámmal együtt több embert letartóztattak és a Bíróság mögött akkor még létezõ börtönbe zárták, majd három nap múlva kiengedték õket. Emlékszem a Bíróság folyosójának ablakából váltottunk jelbeszéddel üzeneteket. Volt is hatása, hisz senki sem akart hasonló sorsra jutni! Ahogy emlékezem volt köztük mindenféle foglalkozású: iparos, munkás, értelmiségi, kik a városban köztiszteletnek örvendtek és véleményük ismert volt a történtekrõl. 58

1957.június. A Szabadság téri iskolában befejeztem általános iskolai tanulmányaimat és nagy reményekkel készültem a gimnáziumba, mivel bizonyítványom 4-es jó eredményû volt. De a hatalom másképpen gondolta: „Az ország összes középiskolájából elutasítva, fellebbezésnek helye nincs!” Hagy tudja meg idejében az a gyerek, hogy Õ csak másodrendû állampolgár! Apám akkor még ügyvédként mûködött, és gondolták, tanuljak gép- és gyorsírást, ami egy fizetõs (80Ft/hó) kétéves iskola volt a Közgazdasági Technikum emeletén. Áldott emlékû Iváncsits János bácsira és testvérére Csöpi nénire szeretettel gondolok: emberségükkel és szeretetükkel példát mutattak, csitították háborgó lelkemet. Ma is él bennem a fájdalom, hogy elvették tõlem diákéveimet, és irigykedtem az akkori egyensapkákban korzózó nálam gyengébben tanuló iskolatársaimra. Barátnõmtõl kölcsönkértem sapkáját, és reggel aktatáskámmal - mert akkor még nem sporttáskával jártak az iskolások - a gimnázium felé mentem: higyjék, én is gimnazista vagyok! A második tanévben szüleim tudta nélkül jelentkeztem a kórházba 4 órás fiatalkorú takarítónõnek, és elkezdtem takarítónõi karrieremet a rendelõintézet fekete-fehér kockakövein. Még nem voltam 15 éves! Nyugdíjbavonulásomig az egészségügyben dolgoztam, munka mellett leérettségiztem, diplomát szereztem, de azokat az igazi diákéveket elvették az életembõl. 1958. január 29-én délután korcsolyázni indultam a Gépgyár mögötti jegekre, mikor zalaegerszegi civil és egyenruhás rendõrök keresték Apámat, kit felhívtak telefonon a Bíróságon, hogy jöjjön haza. Persze nem mentem korcsolyázni! Felmutatták házkutatásiletartóztatási parancsukat és elkezdték a kutatást. Lefoglalt tárgyak nagyon komoly „bûnjelek” voltak: elõfizetett Élet és Tudomány c.újság 1956.decemberi száma, mivel címlapján a koronás címer volt, Hírszerzés és Kémkedés története címû könyv. Apám 1944-es határidõ naplója, egy csomag levél, halálfejes ezüst gyûrû és természetesen az öreg írógép. Hiába mutatták a fényképet Nagyapámról, kinek ujján még az elõzõ évszázadban ott volt ezen halálfejes gyûrû, amikor még a nyilasok sehol nem voltak - mivel valami ilyen jelvényfélének vélték. Késõbb az írógépet kivéve semmi nem került vissza családunkhoz. Apámat a ház elõtt lévõ rendõrautóba tették és a zalaegerszegi börtönbe szállították, majd Kistarcsára internálták, ahova 6 hónapra indok és ítélet nélkül lehetett transzportálni az embereket.Volt is tumultus! Kiszabadulása után rendõri felügyelet (ref.) alá helyezték sok kanizsai sorstársával együtt, ami azt jelentette, hogy éjszaka rendõrök jöttek a lakásba ellenõrizni, hogy otthon tartózkodik-e, mivel este 7-tõl már nem volt szabad az utcán tartózkodnia. A rendesebb megelégedett, ha földszinti ablakunkon kiadta igazolványát. Nyilvános helyekre, moziba, kávéházba nem járhatott, az utcán két embernél többel nem beszélgethetett, mert ez csoportosulásnak számított. Vasámap délelõtt 10 órakor (református istentisztelet ideje!) jelentkeznie kellett a rendõrségen, telefonvonalunkat elvették, a várost nem hagyhatta el. Aztán jött a legnagyobb pofon, ami egy 52 éves családfõt, jogi elhivatottságú embert érheti! 1958. augusztus 16. Az ügyvédeket felülvizsgáló bizottság egyhangú állásfoglalása „az ügyvédi hivatás további gyakorlására alkalmatlannak” minõsítette. Ezen bizottság tagjai közül többen szép karriert értek el a vendéglátás, ipar és igazságszolgáltatás területén: megkapva jutalmukat e piszkos munkáért! Nagyon sok ügyvédet fosztottak meg ekkor az országban hivatásának gyakorlásától, nem kérdezve mibõl élnek ezután? Nem értettek 59

máshoz, csak ehhez - de ehhez nagyon! Persze a kijelölt ügyvéd „kollégák” örültek a kapott ügyfélkörnek, amit nagytudású, sok ügyféllel rendelkezõ ügyvédtársaiktól szállt rájuk. Reakciósoknak lettek bélyegezve, ellenforradalmároknak, szellemi munkát sehol nem kaptak. Így került törékeny, gyenge fizikumú Apám a palini Állami Gazdaság darálójába rakodó segédmunkásnak. Akkor is voltak jó barátok, rendes emberek, és ki így, ki úgy segített. Családunk barátja Dr. Buzássy Sándor nagykanizsai gyermekorvos „felkérte” németül tudó Apámat egy könyv fordítására, mondván, hogy arra nagy szükség van. Dehogy volt arra szükség! Csak ezzel munkát és keresetet adott, hisz pénzt nem fogadott volna el. Anyám elõvette Singer varrógépét és próbált varrónõként pénzt keresni, mivel még az akkori Babválogatóba sem vették fel. Apámat késõbb a kisfakosi Termelõszövetkezet alkalmazta könyvelõnek, ahonnan -a mérlegképes könyvelõi tanfolyamot elvégezve- mint fõkönyvelõ vonult nyugdijba. A Tsz. Elnöke Dominkó József becsületes, jó ember volt, akit csak az érdekelt, hogy a tsz. dolgai eredményesen, jól mûködjenek és elégedett volt Apám munkájával, megvédte a támadások ellen. 1967. márciusban -sokadik kérelemre- az igazságügyminiszter elvtárs méltányosságból hatályon kívül helyezte az ügyvédi hivatástól eltiltást, és vállalati jogtanácsosi munkakör betöltésére feljogosította. Ezt követõ nyugdíjas napjait bearanyozta, hogy a kiskanizsai Húsüzemben, kedves munkatársak között jogtanácsosként, az általa oly nagyra tartott „joggal” foglalkozhatott, még 6 évig ügyeket nyert, korai haláláig. Hosszan emlékeztem ezen nehéz napokra, melyekben én még szinte gyerek voltam, de a mai napig háborgok, hogy errõl az „Ügyvédszûrésrõl” nem hallani, nem emlékeznek meg arról a többszáz nagytudású jogi diplomás szakemberrõl, akiknek karrierjét derékba törték. Nem hõsöknek szeretném õket, csak az emlékezet maradna legalább róluk! Õszintén mondom otthon nem volt szitkozódás a rendszerrel és annak kiszolgálóival szemben. Élték mindennapjaikat, aggódtak gyermekeikért, majd unokáikért, hisz az Õ századuk nem volt egy diadalmenet Trianonnal, a két világháborúban családjaik tönkremenésével, orosz hadifogsággal, az ismét Szlovákiához csatolt Komáromból áttelepüléssel járó új életük megteremtésével, ottmaradt javaik elvesztésével. Korukból fakadóan kevesen érhették meg 1989. június 16-t, Nagy Imre és társai újratemetését és a reményt egy más életre. Bátyámmal én is ott voltam a Hõsök terén, hallgattuk az akkor döbbenetes beszédeket arra gondolva, hogy no ezeket letartóztatják az éjszaka! Akkor az emberek megfogták egymás kezét, bizakodtak. Életem nagy napja volt! Az áramló tömegtõl látva vittük egy szál rózsánkat, órákat sorakoztunk, hogy a koporsók elõtti virághalmokra helyezzük és fejet hajtsunk. Délután tv-bõl nézve a temetõi közvetítést csak ámultunk, hogy mindez valóság?! De ugyanakkor féltünk, mi lesz ennek a következménye? De ezt már nem lehetett megállítani. Még jött Grósz Károly elvtárs, aki akkor is azt ígérte mint most igérik: hogy emberek csak pár évre kell meghúzni a szíjat, aztán jön a Kánaán. Kánaán nem jött, csak valami más, ami nem az, amiért annyian harcoltak és életüket áldozták 1956. õszén! 1990. júniusban Dr. Balsai István akkori igazságügyminisztertõl családunk levélben megkapta, hogy Apánkat törvénysértõen nyilvánították alkalmatlannak az ügyvédi hivatás gyakorlásara, az eljárásnak kizárólagosan politikai oka volt. Mélyen fájlalta az „akkori kormány eljárását, az elszenvedett, egész életüket befolyásoló törvénysértést és annak súlyos következményeit”. Szüleinknek már csak sírjuknál tudtuk felolvasni e levelet.

60

Azóta megkaptam Édesapámnak az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltár nyilvantartásában lévõ dossziéjának iratmásolatait, nyilvántartási kartonját, ügynöke fedõnevét, rendõrségi jelentést 1963. nyaráról. Hihetetlen hogy egy ilyen jelentéktelen kis emberre mennyi energiát fordítottak. Ezen jelentésekben sok olyan adatot jelölnek, ami nem volt igaz és ez ellen nem is tehetett, nem is tudott róla, hisz szigorúan titkos iratok voltak. Mekkora dossziéjuk lehetett azoknak, akik tevõlegesen is részt vettek az eseményekben?! Köszönöm, hogy elmondhattam ezeket a történéseket, melyek több évtizede nyomták lelkemet, és adózni kívánok Apám emlékének, ki november 3-án lenne 100 éves. Bosszú és harag most sincs bennem: Megbocsátok, de nem felejtek!

Dr.Wágnerné Mohácsy Erzsébet nyugdíjas

61

AZ ORSZÁG, MELY ÖNMAGÁVAL HATÁROS - a napokban olvastam Sütõ András szavait, arról ír, hogy Magyarország az egyetlen olyan ország, mely körös-körül hajdani önmagával határos Trianon. Sok embert ma is indulatossá tesz ez a szó. Vannak, akik felháborodva ejtik ki, dühösen, elkeseredetten. Mások türelmetlenül, bosszúsan. Már megint Trianon! Sokakat hidegen hagy. Hiszen ez a régmúlt, ez már történelem. Igaz, Trianon valóban történelem, még ha szomorú is, viszont a történelmünk is mi vagyunk. Amíg a határon túl összegyûlik tíz magyar gyermek egy iskolában, tíz hívõ a templomban, addig Trianon élõ valóság. A magyar nemzet itt él a Kárpát-medencében, sõt szétszórva az egész világban. A magyar kultúra határait nem Trianonban húzták meg, mégis 87 éve beszélünk a teherrõl, melyet 1920 óta hordunk magunkban. Abban biztos vagyok, hogy aki tud errõl és tagja ennek a nemzetnek, az valamilyen módon szenvedõje is a nagy veszteségnek, de igazán átélni és megszenvedni csak a kisebbségi magyar tudja. Nekik százszor nehezebb volt felépíteni és vállalni magyarságukat. Trianon kálváriája 1918-ban kezdõdött, de senki nem tudja, mikor lesz vége. A civilizált világ szégyene, hogy egy honfoglaló népnek az ezer esztendõs földjén ilyen kegyetlen, megsemmisítésre törekvõ elnyomástól kell szenvednie. A dolgozatomban megkérdõjelezhetetlen bizonyítékokkal szeretném bemutatni az erdélyi magyarok jogát ahhoz, hogy végre teljes jogú magyarként élhessenek saját, õsi földjükön, a világ elismerje õket független nemzetként. Mindig az nehezítette leginkább Trianon problémájának megértését, hogy aki Trianont mérlegelte, ellentmondott neki, nacionalistának lett kikiáltva. A szocializmus évtizedeiben nem létezett Erdély, Kárpátalja, Délvidék... és az ott élõ magyarok sem. A határokon túl élõ magyarság megmaradása az összmagyarság megmaradásának feltétele, így támogatásuk a mindenkori magyar kormány feladatának kellett volna lennie. Természetesen a hajdani revízió „Mindent vissza” jelszava a múlté, a cél már régóta nem a visszacsatolás, mindenki csak azt szeretné, hogy a határon túli magyarok békében, saját közösségüket, kultúrájukat építve élhessenek, a gyermekeik pedig magyarként lehessenek emberek. A trianoni határok által az erdélyi magyarok Európa legbékésebb és saját szülõföldjén ilyen sorsra jutott legnagyobb kisebbsége. Hagyományaikhoz ragaszkodva próbálnak megmaradni. Hogy ennek jelentõségét megértsük, gondoljunk bele, hogy az egész világ számára akkora problémát jelentõ palesztinok kevesebben vannak, mint az erdélyi magyarok. Erdélyben a magyarságtudatot senki nem emlegeti, csupán gyakorolja, éli, harcolja és szenvedi. Nem csak magáért és soha nem mások ártalmára. Nekik soha nem kellett megtanulniuk, hogy mit jelent a haza, hanem tudják és érzik, a szívükben. Ugyanakkor a hajdani önmagával határos ország lakóinak, fõleg pedig közvélemény- formálóinak jelentõs része nem óhajt azonos lenni hajdani ömnagával. Vagy legfeljebb egy ittas állapotban elzengett Székely himnusz erejéig. A 2004. december 5-i népszavazás eredménye nem mutat mást, mint hogy az anyaországi magyarok egyáltalán nincsenek tisztában az erdélyi magyarság jelenlegi helyzetével. A szavazással kapcsolatban a politikai elitre lehet haragudni, de a magyar nemzetre nem. Mikor laza felületességgel és sokszor megdöbbentõ tájékozatlansággal lerománoznak egy Erdélybõl érkezõt, szokásom megkérdezni 62

esetemben egy dunántúli magyart: vajon mit tenne, ha egykor a románok ügyetlenebbül politizálva nem nyerik el Erdélyt, de bejön Beneséknek a szláv korridor. Akkor Kolozsvárra vagy Brassóba települvén magyar szóra most õt neveznék tótnak vagy rácnak? A válasz döbbent csend szokott lenni, feltéve, hogy tudják-e mi az, hogy szláv korridor vagy Trianon. Nem zárható ki egyáltalán, hogy sok moldvai román ereiben több magyar vér csörgedez, mint az erdélyieket románozó - alaposan keveredett - anyaországi magyaréban Ismertem valakit, aki Erdélybõl települt át Magyarországra. Mikor mesélt a családjáról, és odáig jutott, hogy mit tettek a román rendõrök a szüleivel, a nagyszüleivel, megértettem, hogy milyen az, amikor a nemzetiséged miatt gyûlölnek, vernek, ráadásul a saját földeden. Ekkor értettem meg, milyen lehet határon túli magyarnak lenni. Õ nem tehette ki a kokárdáját március 15-én, Kolozsvár fõterén, a könnyét sem törölhette le nyilvánosan. Õk nem „magyar származású románok” vagy „magyarul beszélõ románok” ahogy azt a média megtévesztõen hangoztatta oly sok évtizeden keresztül. Soha nem is akartak asszimilálódni a román nemzetbe, pedig ezért folyt minden törekvés. Történészek mai véleménye szerint Erdély nagyobb részét a magyarság már a honfoglalás idején megszállta. Román források ezzel ellentétben azt állítják, hogy ez a folyamat csak a 12. században zárult. Történészeik a dákok leszármazottainak tartják népüket, minden egyes tudományos forrás szerint tévesen, de ez õket soha nem érdekelte. A románok 1919 óta megállás nélkül a történelem könyörtelen meghamisításával, az összes nemzeti emlékmû, kulturális létesítmény elmozdításával és eltiprásával, a múlt teljes eltörlésével tettek meg mindent azért, hogy Erdélyt megtarthassák. Az elmúlt 80 évben több mint 3 millió románt költöztettek a magyar Erdélybe azzal a szándékkal, hogy megváltoztassák a népesség arányát. El lehet venni egy élõ nemzettõl a nyelvet? Ceausescu-ék tulajdonképpen ezzel próbálkoztak, a legdrágábbal, az asszimiláció leghatásosabb eszközével. Még a magyar helységneveket is átnevezték, aki régi útikönyvvel utazik Erdélyben, egyetlenegy, a könyvben megnevezett várost, falut, hegyet, folyót sem fog megtalálni. A hivatalokban nem lehetett magyarul ügyeket intézni, az utcán gyakran megszólítottak, hogy ne beszélj magyarul. A sokat hallott gyalázkodás: ne felejtsd el bozgor, román kenyeret eszel! Szájukban már a magyar kenyér is megkeseredett, a bozgor gúnyszóból pedig történelmi igazság lett. Erdély írói, mûvészei mindig népüket szolgálták, mert valóban népszolgálat volt Kós Károly, Tamási Áron, Wass Albert, Kuncz Aladár, Dsida Jenõ életmûve, Szervátiusz Jenõ mûvészete. Õk a génjeikben, és ezáltal az alkotásaikban hordozzák azt az öntudatot, amit Erdély és az erdélyi magyar életérzés jelent. Õk voltak azok, akik megmutatták, hogyan kell harcolni az ár ellen minden idõben. Teljes kisebbségi életet élni egyenes derékkal nagyon nehéz, majdhogynem lehetetlen. Eleve a tudat, hogy kisebbségi, nem akar mást az ott élõkbe sulykolni, mint a kitaszítottságot, a lealacsonyítást, hogy ne tudjanak egyenrangúan élni, gondolkozni, alkotni. Márton Áron volt az a sokat szenvedett katolikus püspök, akinek szelleme belengte Erdélyt, tartást adott a magyaroknak. Reményik Sándor írja, hogy „ne hagyjátok a templomot és az iskolát”. Nem hagyták, de elvették. A törvények szerint minimum 25 diák kellett ahhoz, hogy az oktatás magyar nyelven folyjék, de 2 román tanuló miatt már román nyelven folyt az oktatás. Így például egy olyan magyar faluban, ahol 20 magyar elsõs lenne, azok a román rendõr két szem gyermekének indított osztályban kell hogy tanuljanak. A magyar gyerekek több mint egyharmada az 63

alapvetõ ismereteket nem sajátíthatta el anyanyelvén. A felsõoktatás is csak névlegesen létezett magyar nyelven, az egyetemisták száma csökkent. A Kolozsvári Egyetemen az 1950-es évek közepéig külön román és magyar fakultások léteztek. 1959-ben egybeolvasztották õket, és fõleg román irányítás alá kerültek. A magyar egyetemet végzettek - ha egyáltalán végezhettek felsõfokú tanulmányokat - szülõföldjüktõl távol kaptak csak állást, a Kárpátokon túlra helyezték õket. A tanítókról, akik mindig a legegyszerûbb módon mutattak utat a magyarságnak, szerintem a legszebben Gárdonyi Géza írt Lámpás címû regényében: „A lámpás én vagyok, világítok a sötétben, utat mutatok.” Az egyszerû néptanítókat is elvették tõlük. A könyvkiadás teljesen megszûnt, a Kriterion nemzetiségi könyvkiadó munkáját lehetetlenné tették, nem volt szabad a határon magyar könyvet behozni. A vámos magyarázata: „nekünk is vannak íróink”. Persze, vannak. Akik történelmi hazugságokkal próbálják elhitetni mindenkivel, saját magukkal is, hogy Erdély földje mindig is a románokat illette. Határokat nem ismerve mocskolják a magyar nyelvet, a történelmet átírva tanítanak román nyelven az õsi református kollégiumokban. A színházak megszûntetése könnyebben ellenõrízhetõbb lett volna, ezért azok megmaradtak, de ritkán adtak magyar darabokat. Az operában régen betiltották a Bánk bán elõadását. Többnyire románból fordított vagy idegen darabok képezték mûsorukat. A színházakat többnyire a mellettük utólag alapított román színházak részévé fokozták le. Megszûnt a magyar rádió és televízió mûsor. A magyar rádió hangarchívumát megsemmisítették. A magyar levéltárak anyagát sokszor átfésülve lassan teljesen eltüntették. A kényes iratokat elszállították, csak a semmitmondóak maradhattak. Magyar kutató ezekhez sem juthat egykönnyen hozzá. Túlbuzgó igyekezetükben a magyar múlt minden jelét, a népmûvészetet is el akarták tüntetni: sikertelenül, hiszen ez a nép lelkébõl gyökeredzik. A tiltás ellenére a székelyek még a legegyszerûbb szerszámokat is díszítették fafaragásokkal. A népmûvészet így virágzott, csak zárt ajtók mögött. Amit nem sikerült megóvni, a román pusztítás martaléka lett. 1944-ben még hat régi, kézzel faragott fatemplom állt Erdélyben, a legöregebb valamikor a 15. században épült. Ma már nem áll belõlük egy sem, mert a kommunista román hatóságok életveszélyesnek ítélték õket. A fafaragványokat sok ezer kopjafával, székelykapuval együtt szerte Erdélyben elégették. A hetvenes évek végén újabb kivándorlási hullám kezdõdött Erdélyben. Anyanyelvükben bujdosó magyarok, fõleg értelmiségiek egyre többen menekültek ki a román diktatúra ketrecébõl. A románok minden elmenõnek örültek, mert mindenki maga után hagyott egy lakást, egy kertet, és ezzel is csökkent a magyarok létszáma. Ez a folyamat csak erõsödött a 80-as években. Akkor már jórészt felszámolták az anyanyelvi iskolahálózatot. Ilyen körülmények között már-már értelme sem volt a kérdésnek, hogy ki miért, milyen okból kényszerült elhagyni az ezeréves szülõföldet. Kinek- kinek megadatott a maga keresztje. Ezért gondolom, hogy nem gyáva az, aki elment onnan, és nem hõs, aki maradt. Ez egy elég bonyolult kérdéskör, ami eleve bonyolult helyzetbõl adódik: meddig terjed a megalkuvás, hol van a kezdete, hol van a vége? Hol kezdõdik az emberi tartás, a felemelt fejûség? Sütõ András Szemet szóért címû könyvében írta meg, hogyan akarta végleg elhallgattatni a diktatúra vezére, õ mégis maradt. Ahogy Reményik írja: „eredj, ha tudsz..., én maradok, mint varjú a száraz jegenyén”. Szervátiusz Jenõ menekült, mást nem tehetett, ha élni akart Szobrait szétfûrészelve vitte át a határon. Ettõl függetlenül ugyanolyan alázattal Erdély szobrásza maradt. Fizikailag itt él, de szívében Erdélyben. Mindent megtesz azért, hogy 64

valamit nyújthasson szülõföldjének, Erdély közterein mégsem látnák szívesen szobrait. De nekik ez sem volt elég. A temetõbõl is számûzni akarták a magyarokat. Ha valaki járt már Kolozsváron, biztosan megállt a házsongárdi temetõben, kereste a múlt emlékeit, porladó kereszteken a magyar neveket, melyeket mindenki kegyelettel emleget. Tudták ezt azok is, akik el akarták tüntetni Házsongárdot, mint a magyar múlt emlékét. A betelepülõ román elit számára nagy divat lett ide temetkezni. amint teltek az évtizedek a sírok 75%-a román lett. Több száz éves magyar síremlékeket tüntettek el a megváltatlanságra hivatkozva. A temetõ közben az enyészet kertje lett. Már csak emlék a régi nagy világítások hangulata, a kolozsvári magyarság évenként ismétlõdõ néma tüntetése. Ceausescu 1988-ban bejelentette nagy falurombolási tervét, melynek során több ezer falut akart eltüntetni. Az erdélyi magyar ellenállás vezéralakja, Tõkés László a budapesti Magyar Rádióban arról beszélt, hogy az erdélyi magyarság létezése is veszélybe került. Ettõl kezdve a Securitate zaklatásának volt kitéve. A lakása elõtti tüntetéssel veszi kezdetét az egész Erdélyt vérbe borító forradalom. Ceausescu nemzeti kommunizmusa 1989. decemberéig húzta. A diktátort elítélték, kivégezték, de a rendszerváltás sem hozta meg Erdély számára a nemzetiségi ellentétek elcsitulását. A marosvásárhelyi magyarellenes tüntetésen vesztette el fél szeme világát a közelmúltban elhunyt, nagy magyar írónk, Sütõ András, aki gyertyás-könyves tüntetésre anyanyelvi jogaink követelése miatt hívta akkor egybe minden marosvásárhelyi sorstársát. „Szeme könnye gyertya könnyével elegyült keze fején.” Százezernél többen voltak egyetlen akarat fejében. A válasz hetek múltán az ártatlan életeket kioltó, százakat megsebesítõ magyargyûlölõ pogrom, melynek gyûlölete ismét belengte Székelyföldet. Hogyan tovább a „rendszerváltás” után? Egy barátom tavaly járt elõször Erdélyben. Megdöbbenve tapasztalta, hogy egy félig magyar félig román mezõségi faluban a gyerekek Petõfit Alexander Petrovicsként ismerik, kinek anyja, apja szláv volt. Joszif Otilasz, vagyis József Attila Tiszta szívvel címû versében egy sor van kiemelve: „se istenem se hazám”. Magyarázata: egy magyarországi költõ nem tartotta magát magyarnak. És miért nem? Természetesen azért, mert románnak tartotta magát. A Dunánál címû versében ismét két sor aláhúzva: „anyám kun volt, az apám félig székely, félig román, vagy tán egészen az”. Azt tanítják, hogy Dózsa György román volt, hogy a román Horea jobbágyfelkelése magyarellenes nemzeti felkelés volt, ugyanakkor, 1848 románellenes magyar nacionalista ármánykodás. Kossuth irodalmi mûvekben jelenik meg orgyilkosok támogatója gyanánt. Ebbõl látszik, hogy mindennél fontosabb az anyanyelvi oktatás, és ez még mindig nem tökéletes. Egy önálló magyar tudományegyetem megszületése régóta áhított magyar vágyálom de a jelenlegi helyzet szerint már a magyar nyelvû táblákért is meg kell küzdeni. 1-2 új magyar fakultás létrejötte pedig szenzáció. A magyar egyetemet úgy emlegetik, mint a legnagyobb képtelenséget, és a Románia ellen elkövethetõ legnagyobb bûnt. A mai napig nagy probléma az erdélyi magyaroknak a Kossuth rádió foghatósága, de a Duna Tv mindenképpen nagyon sokat jelentett. Két éve óriási botrányt kavart Koltay Gábor dokumentumfilmje, a Velünk élõ Trianon. Olyan neves történészek beszélnek benn a tényekre támaszkova, elfogulatlanul, mint Glatz Ferenc vagy Nemeskürty István. Mikor egy román magántelevízió leadta, a mûsor ideje alatt bombariadó volt az épületben; a vetítést megelõzõ hónapokban Erdély több városában magyar diákokat tartóztattak le, hallgattak ki, ítéltek pénzbírságra, mert hatósági engedély nélkül akarták levetíteni a filmet zártkörû diákklubokban. 65

A történelmi Kolozsvár utcáin még két éve is román nemzeti színben „tündöklött” minden, az útpadkától kezdve a padokig. Mátyás szobra fölött román zászlót fújt a szél. Ma nincsenek csordultig a börtönök magyar politikai foglyokkal, mára Kolozsváron sincsenek román nemzeti színû padok, útpadkák, villanyoszlopok, tanítanak magyarul a román-magyar egyetemen. Van magyar párt a parlamentben, persze a Nagyrománia Párt sem maradhat el. Sok gyönyörû palota, múzeum, iskola épülete vágya még mindig, hogy az egyház visszakapja õket, s a magyar nyelvû oktatás szolgálatába állíthassa. Várja. Ki tudja meddig, mert eddig szinte semmit nem adtak vissza a törvény által is visszaadandó épületekbõl! Húzzák az idõt. A két jóbarát, Tõkés és Tempfli bátor kiállása, közéleti szereplése érezhetõ. Sokan várták Románia belépését az EU-ba, hogy ezzel talán jelentõsen változik a politika közfelfogás határon innen és túl. Ez megtörtént, tárgyalásokkal, ígéretekkel Erdély felé. De az EU sem veheti le vállunkról Trianon terheit, viszont teremthet egy új teret, ahol a magyar-ügy európai üggyé válhat. A hisztérikus román magyargyûlölet, még mindig érezhetõ Erdélyben, nemzeti ünnepeink közeledtével nincs olyan magyar város, ahol ne látnánk fenyegetõ feliratokat az utcán, mint: „Magyarok haza!”, „Magyarok meghaltok!” Egy patinás kolozsvári épületen immáron tíz éve díszeleg egy tábla, melynek felirata szerint 1848-49-ben 40 ezer román embert és 270 román falut pusztított el a „magyar nemesi terrorizmus”. Látják, olvassák az arra jaró idegenek ezt a szemenszedett hazugságot. Mit gondolhat egy magyar gyerek, ha elolvassa? Talán elhiszi, és elszégyelli magát. A román gyerek pedig biztosan elhiszi, és feltámad benne a harag. A magyar végeken, Déván áll még Böjte Csaba szerzetes, aki minden követ megmozgatva segít minden árva, rossz körülmények között élõ gyermeknek, románnak és magyarnak egyaránt. Az atya iskolája, árvaháza magyarországi adományok nélkül sehol nem lenne. Ezért nem szabad elfelejteni, hogy az anyaország támogatása nélkül Erdélyben máról holnapra szûnne meg a könyvkiadás, a színházak mûködése. Az adófizetõ magyarok támogatása nélkül az erdélyi sajtótermékek is csõdbe zuhannának. Hogy lehetne elindulni egy közös úton? Minél több személyes kapcsolatot kell keresni, találkozást kezdeményezni, támogatni a civil szervezeteket, testvérvárosi kapcsolatokat, könyvgyûjtéseket, s arra fektetni a hangsúlyt, hogy minden magyarországi magyar gyerek ismerje meg a határon túli magyar gyerekeket. Úgy hiszem, így talán nem csak beszélnénk emberségrõl, szeretetrõl, hanem tudnánk, igazán éreznénk, hogy összetartozunk. Nyirõ Józsefnek van egy szimbólikus értelmû írása: Erdély. Egy székely és egy román falu határában találnak egy ismeretlen nemzetiségû és vallású halottat. A székely falu református, katolikus és unitárius papja egyaránt elvégezte a temetését. Erdély földje minden lakosának nyughelye. Ha Erdélybe utazol, olyan érzés, mintha otthonról hazamennél. Itt lehet megtanulni igazán, hogy mi az a vendégszeretet. Minden háznál fog akadni neked egy pohár bor, egy frissen sült házi cipó, és egypár jó szó. Mert az még megmaradt.

66

Márton Áron szavaival búcsúzok, melyeket az utolsó szó jogán mondott: „Egyszer már békét kellene teremteni a két nép között, de ez a béke nem valósulhat meg kizárólag az egyik nép rovására. Mindkettõnek áldozatot kell hozni. Én a végleges megbékélést szeretném a két, sokat szenvedett nép között, és ha ezért börtön jár, azt is vállalom.” Forrásmunkák: Aniszi Kálmán: Magyar sorskérdések Erdélyben Sütõ András: Létvégi hajrában Erdély képes története — Magyar Könyvklub 2002 Dóbék Ágnes (11.F) (Az Autó-Kanizsa Kft. Kulturális Pályázatán különdíjas volt ez a pályamû.)

A gimnázium történetének legmonumentálisabb fizikakísérlete a Zemplén Gyõzõ Fizikaversenyen 67

LEHOTA JÁNOS: A KLASSZIKUSOK TALÁN MÉG ÉLNEK Hamlet meghalt – Tartuffe feltámadt Tartuffe: „E lelkifurdalás, asszonyom, kész nevetség – Csitításának én a mûvésze lehetnék. Igaz, hogy tiltva egynémely élvezet, De alkudozni az Istennel is lehet, Mert fontos tudomány s a szükséglet hatása A lelkiismeret kellõ kitágítása. És igazolja majd legrosszabb tetteit, A cél szentsége és a buzgó, tiszta hit.” (Vas István fordítása) „szó, szó, szó” Ha az emberi világ olyan „színházzá” vált, amelyben minden érték az ellenkezõjére fordult, és elveszett az a biztos pont, amelyhez igazodva ismét vissza lehet fordítani, akkor ebben a chaosban még mindig maradt egy lehetõség az igazság felmutatásához. A klasszikus irodalom ez a lehetõség. Elismerem, hogy ezzel a megállapítással elméleti vitát válthatok ki, de vállalom azt a tételt, hogy az irodalmi mû azáltal lesz klasszikus, hogy a megváltozott viszonyok között is felfedezhetjük benne azt az állandóságot, ami ismétlõdõen életünk tartalma; a mindenkori jelen viszonyait sokkal árnyaltabban tükrözik a klasszikus mûvek, és annak megértését is jobban elõsegítik. Nagy hatású „kortárs” mûvé válhat Antigoné, Othello vagy Hamlet – de hosszan sorolhatnám a címeket –, és számos példát mondhatok arra is, hogy a kortárssá vált klasszikus mû – fõképpen a színházi elõadásban megjelenített dráma – erõteljesebben is hat a felújítás korában, mint abban a múltban, amikor megszületett. Hamlet szándékához fordulok, aki a maga jelenének tükrét ugyancsak a drámában találta meg, amit némi kiigazítással a színházba helyezett, hogy színészei által megjelenítse azt a valóságot, aminek az ellenkezõjét állítják. Shakespeare korának kifordított – „kizökkentett” – világrendje nagyon közel áll a mi fiatal „polgári” világunkhoz, hiszen Claudius az igazságot ölte meg, amikor a gyilkosság tényét elhallgatta, és azt hazugsággal helyettesítette. Tettével az igazságot sajátította ki, az válik igazsággá, amit õ annak tart, amit igazságként el tud fogadtatni. A dráma tehát azt a helyzetet gondolja végig, amikor az igazságot az igazság álarcával szemben kell felmutatni és érvényesíteni, és az igazság képviselõje válik hazuggá a hazug szemében: „Mert e veszett világban aranyos/Kezû gonoszság félretol jogot,/S a vétek árán gyakran megveszi/Magát a törvényt.” A király bûne az országot fertõzte meg, ami minden emberi kapcsolatot az ellenkezõjére változtatott. A jóbarát iskolatársak besúgók lettek, a szerelmes alakoskodni kényszerül. A jóságot és a szeretetet az igazság gyilkosa árasztja, az igazság érdekében viszont gyilkossá lehet válni. A szem hamissága, a hangfekvés árulkodó jele már nem leleplezõ erõk, a „szó, szó, szó” mindent elsöpör. Nincs mód és nincs kinek az igazságot igazságként felmutatni és érvényesíteni. Ebben a „színházban” a színház is meghalt. Hamlet ekkor nyúl a színházhoz. Ha az emberi világ vált színházzá, ahol mindenki „játszik” és „látszik”, akkor a színházban maszk és díszlet nélkül akarja megmutatni a valóságot, hogy „tükröt tartson mintegy a természetnek; hogy felmutassa az erénynek önábrázatát, a gúnynak önnön képét, és maga az idõ, a század testének tulajdon alakját és lenyomatát.” (Arany János fordítása) 68

A Hamletben Shakespeare-tõl megtanulhatjuk, hogy az igazi nagy gazság ellen nem lehet az erkölcs alapján védekezni, az erkölcs alapján nem lehet azt megsemmisíteni, mert az igazi nagy gazság lényegébõl fakad, hogy az erkölcsöt sajátította ki magának, azáltal minden eszközt magához ragadhat, amellyel az ellene történõ lépést megakadályozza, kizárja. Nem önmagát kiegészítõ ellentétet teremt, mert a kifordult magatartás jót ígér, amely abszolutizálja õt, és igyekszik ígéretét látványosan igazolni is, hiszen azáltal legitimizálja magát. A kifordult alapú kiindulópont tehát a semmibõl kíván teremteni, de mivel ezt hazudja, ezért mindig utólag kell magát valószínûvé tennie. Ily módon az élet természetes rendjét fordítja ki, az okozatból csinál okot, a végpontból akar kiindulópontot teremteni. Úgy megy elõre, hogy visszafelé „halad”, így amit el akar érni, az egyre távolabb kerül. Ilyen alapon virtuális világrend megteremtésére kényszerül, azt kell annak neveznie és elfogadtatnia, ami nincs, és azt a hitet kell fenntartania, hogy ami már van, az a hiteles alapja. Ez a folyamat kizáró ellentétet hoz létre, amely barátra és ellenségre osztja fel azt a közösséget, amelynek az ellentétek kiegészítõ kapcsolatán kellene felépülni. Közben pedig egy virtuális világrend „épül”, amely fokozatosan megöli a valóságot, és a rendszerben érdekeltek csoportjait is egyre szûkíti, differenciálja. Miközben ellenséget csinál, és érdeke is, hogy az létezzen, a maga ellentétét a maga körében termeli ki. Ezt a látszólagos „demokráciát” gyakorolja, valójában a diktatúra egyik formáját alkalmazza. Ez a helyzet alakoskodásra késztet és kényszerít mindenkit. Azokat is, akik támogatják, hiszen cserébe „valamit” remélnek, de azokat is, akik ellene fellépnek, mert keresik az igazság lehetséges támpontját. Hamlet is játszik. Játszik is. Színésznek is, rendezõnek is jó. Az életben is, a színházban is. Ez az egyetlen „erkölcsös” lépése maradt, mert demonstrálhatna erõt is – a nép szereti -, mint az ifjú Fortinbras, aki hadsereget szervezett, vagy dühödten fegyvert foghatna, mint Laertes, hiszen neki is lenne oka erre. Ilyen eszközökkel azonban az igazságot nem lehet visszahozni, mert ezekkel csak a maga igazságát, és nem magát az igazságot, tenné valószínûvé. Ellenfelét el kell juttatnia odáig, hogy az a maszkját vesse le, és mutassa meg magát igaz valójában. Kifordult világ Ha valaki is kulcsszerûen személyeket akar behelyettesíteni Claudius és Hamlet szembeállásába, azoknak felidézném Swift Gulliverjét, aki évszázadokkal elõbb olyan horizontokat jelölt meg, amelybõl a kicsi nagynak, óriásnak, a nagy kicsinek, törpének látszik. Már õ is figyelmeztette kortársait, hogy „nagyságuk” relatív, nem árt, ha ennek tudatában vannak. És ha mindehhez hozzákapcsoljuk azt a Mikszáthot, aki a szigetvári hõs Zrínyit feltámasztva, bankigazgatóként hozta be kora társadalmi rendjébe, akkor a mai Lilliputban mekkorává törpültek a nagyságok? Nem ártana senkinek az az önismeret, hogy tudhassa a stílus megválasztásához nemcsak azt, hogy mi micsoda, hogy ki kicsoda, hanem azt is, hogy én ki vagyok valójában. A képmutatásról szeretnék részletesebben szólni, amihez Shakespeare-t választottam alapul, mert általa ismerjük szélesebb körben azt a felismerést, hogy a „színházat” már az életben játsszák: „színház az egész világ”. Hogyan születik meg az a virtuális világ, az a „színház”, amely a valóságot imitálja? Ezt a hamis világot a polgári forradalom engedi szabadjára, és a polgári világrendben teljesedik ki. Ez a forradalom ugyanis azt jelenti, hogy az Isten és az erkölcs ellen elkövetett eredendõ bûnt az Ember a maga felszabadítására és teremtõ tevékenységéhez történelmi cselekedetté változtatta. Ennek alapján már nem az elsõ lépés az ember bûnös lépése, hiszen a teremtõ tevékenységhez ezt a „bûnös” lépését meg kell tennie, de éppen ebben a mefisztói-luciferi tettben rejlik az ember és az élet elpusztulásának lehetõsége is, amit már Goethe, és valamivel késõbb Madách is kilátásba helyez. Ennek a helyzetnek a megvilágítására támasztottam fel 69

Hamletet, hogy megláthassuk azt, hogy Shakespeare korában még azt a világrendet fordítják ki, amit vissza kell állítani. Ha viszont a polgári forradalom kifordította a világrendet, akkor azt már nem visszaállítani, hanem mûködtetni kell. Olyan paradox helyzet születik, hogy Isten és az erkölcs védelme visszaforgatja, illetve megállítja a mûködõ folyamatot, ugyanakkor ezzel együtt Istent és az erkölcsöt megtartani és védeni is kell, mert nélkülük ez a mozgás a pusztulás felé viszi az embert. A polgári világrend tehát „kizökkent” világrend, amelynek mûködése nem az erkölcsi törvényeken alapul, de – és ezt hangsúlyozom! – erkölcs nélkül nem mûködhet. Ez a paradoxon azt is magában rejti – és ezt is kiemelem -, hogy az erkölcsnek itt sokkal nagyobb szerepe lesz, mint abban a rendszerben, amelyik az erkölcsre épül. Az erkölcsi világrendben el lehet követni a bûnt, hiszen az ember a lelkét és Istent csalja meg, ha azt nem vallja be, ha nem vállalja, de feloldozást kaphat bûnei alól – a megvallás után. Ott a képmutatás színjátéka akkor kezdõdik, amikor a lélekben hordozott bûnt letagadják, és ezáltal erkölcsi alapot szereznek. Erre építi fel Claudius a rendszerét. A polgári forradalom ezt a színházat robbantja fel. Az erkölcs barokkos képmutatása szükségtelenné válik – és azonnal fölismerhetõ is lesz -, az ember ugyanis azt a rendszert akarja felépíteni, teljessé tenni, amelyben a maga által alkotott törvények elõtt kell mindenkinek egyenlõnek lennie. Ebben a rendszerben a képmutatás tartalma is megváltozik, ha a törvényt akarják kijátszani, ugyanis a törvénytelenséget a magánemberi erkölcs már nem fedezi. A polgári világrend színháza bonyolultabb játék. Akik ezt évszázadok óta játsszák, mára tökélyre fejlesztették. A mi másfél évtizedes „világrendünk” ezeréves feudalizmusszocializmus után igen kezdetleges állapotban van, még az „olvasópróbáig” sem jutottunk el. Az ilyen elkésettségben lévõ tudatot könnyen meg lehet téveszteni, mert össze lehet mosni, amit külön kellene választani. Fekete-fehér ellentétre lehet bontani, aminek összetettebb és ellentmondásosabb tartalma van. Lilliputban egy hüvelyk különbséggel király lehet a király, nálunk nem kell nagy okosság és nagy erkölcstelenség, hogy a manipuláció elérje célját. Másfél évtized nem eredményezheti azt a történelmi tudatot, amit más nemzetek évszázadok alatt szereztek meg. Ez az elkésettség és hátrány tette és teszi lehetõvé, hogy szabadabban és könnyebben mozoghatnak azok az „erõk”, amelyek a nemzet nevében a maguk érdekében mûködhetnek. Hogyan ismerné fel ez a tudat a paradoxont, hogy aki ebben a „színházban” melléje áll, az lehet, hogy ellene van, és akit hangos szóval elleneznek, azzal õt támogatják. E bonyolult színház a kritikai realista „nagy” regényt tette nagykorúvá. Balzac ismerte fel legteljesebben, hogy a polgári világrend egészében véve kifordult rendszerré válhat és válik. „Emberi színjáték”, amelyben elkülönül az Ember mûve az Istenétõl, a látszat a valóságtól, a színház a természettõl, ezért az embernek tudnia kell, hogyan mûködtesse a rendszert a fejlõdés érdekében, és mi okozhatja annak válságát. Természetesen Dantét fordítja ki ciklusában, valójában Shakespeare-t támasztja fel. Balzac tanítja meg korának azt, hogy visszafordíthatatlanul színházat kell csinálnia, ezért meg kel tanulnia a játék teljes rendszerét, ha abban jó „szerepet” akar magának szerezni. Megtanítja, milyen lehetõsége van arra, hogy szerepét megváltoztassa, hogy tisztában legyen azzal, hogy szerepét miként veszítheti el. Õ mutatja meg, hogy az egész való világ színházzá tágul, abban semmi sem valóság már, minden csak „látszik”, ahol mindenki „játszik”. Vautrin tökéletes színész, akitõl megtanulhatjuk az erkölcstelenség és a törvénytelenség lehetséges határait, amit nem szabad átlépnünk, hogy jó szerepet szerezhessünk. Az erkölcs a viszonyítás rendszerébe kerül, mindenki bemocskolódik a játékban, de az nála még nem mindegy, hogy milyen erkölcsi törvényeket léphetünk át, és hogyan tehetjük meg azokat. A viszonyításban az erkölcstelen jónak is látszhat a gazemberhez viszonyítva. Goriot halálával 70

megérthetjük, hogy a tiszta értékek alapján az ember teljesen megsemmisül, elfeledik, és olyan paradoxont is tudomásul vetet, hogy ebben a rendszerben az erkölcsösség és törvénytisztelet mögött kicsinyes önzés is rejtõzhet, ugyanakkor pedig a bûnözõnek van becsülete. A fejlett Nyugat-Európa évszázadokig tanulta mindezt. Õk már tudják, hogy egy kis elszólás, egy kis mulasztás is elegendõ ahhoz, hogy annak súlyos következményei legyenek. Ez a „színház” ugyanis precíz szereptudást, összhangot és kiváló rendezést kíván. Különben nem lesz mûködõképes és elõadható a darab. Mindent vagy Semmit Moliere színháza a nevetés tárgyává tette a képmutatást. Az ember ahogy elõrehalad, úgy süllyed. A tragédia meghalt, az emberhez a komédia illik. Amit komolyan veszünk, azon nevethetnénk is. Moliere megtanítja, hogy az õszinte beszéd is a képmutatás egyik megnyilvánulása lehet. A tizenhetedik század tudata ezt már értette. A Napkirály korában még Isten és az erkölcs örök parancsolata határozta meg ugyan a társadalom mûködését, de mintegy annak méhében már a polgári világrend mozgása-változása képzõdött. Moliere ennek az összetett világrendnek ad tükröt. A mi viszonyainkhoz õ áll közelebb; Isten és a király kivételével már valamilyen szinten mindenki képmutató, akiket pellengérre állíthat, és nem is kímél senkit, önmagát sem. A pénz még nem vette át az elsõ mozgató szerepét, de az élet meghatározó tényezõjévé vált. A korábbi értékek elhalványultak, amit a fiatal nemzedék természetes módon vett tudomásul, a középnemzedék félve viszonyult a változáshoz, az idõsebbek mereven ragaszkodtak a régihez. Ellentétes irányú folyamatok indultak mozgásba; a régi értékek fokozatosan kiüresedtek, az új forma viszont nem telt meg értékes tartalommal. Ebben a mozgásban viszonyítási pont hiányában felerõsödhettek a személyes érdekek, mindenki annak mutathatta magát, ami az õ érdekét szolgálta, amit befolyása vagy pénze alapján megengedhetett magának. Az ellentétes irányú folyamatok az élet „színházát” még áttekinthetetlenebbé tették. Már a Hamletben is láthattuk, hogy Hamlet is alakoskodásra kényszerül, a „jó” szándék is ezt az eszközt használja. Moliere korában ezt az alakoskodást az élet mindent betöltõ területén láthatjuk. A társadalmi életben, ahol az újgazdag mûveltnek akarja magát mutatni, a családban, ahol a feleség nem köt mindent a férje orrára, a szerelmesek pedig nem adják ki érzelmeiket, mert lelkileg sérülhetnek. Ebben a rendszerben már meggondolatlanul nem lehet „õszinte” senki sem. Tudatlanság, ha valaki nem képes felmérni annak hatását és következményét, vagy képmutatás, ha valaki, éppen ellenkezõleg, pontosan kiszámítja azt, mert abból fog hasznot húzni. Az igazság köre egyre szûkül, a „színház” ellepi a magánszférát, a családot, a szerelmet, hogy az igazság ne válhasson igazsággá. Moliere korában ezt a teljes kifordulást még nem lehet megtenni. A király az erkölcs, az Isten jóságának megtestesítõje, akinek „szeme” mindent lát, a rosszat, az álszentet le tudja leplezni. A becsületes polgár – Orgon – tehát biztonságban lehet, fontos, hogy ennek tudatában legyen. Mert a változó világban õ is elvesztette az irányadó biztos pontot, maga is letért a korábbi normák útjáról, és tele van szorongással, félelemmel, hogy ezek a lépései helyesek voltak-e. A becsületes polgár éppen ezt a szorongást és félelmet éli meg. Az élet meggyorsult mellette, és nem kap útmutatást az új helyzetek megítélésére. Magára marad, nem meri magát kinyitni, régi értékeire szorítkozik, de azzal már nem boldogul, ha igazodni próbál, „bûnösnek” érzi magát. Palástolja. Fél. Az irodalom, az igazi színház ilyen esetben nyújt neki segítséget. Megvilágítja a biztos pontot, amihez viszonyítania kell magát, és leleplezi azt a hamisat, amihez ne igazodjon. A becsületes „képmutató” polgár tehát azokat a cselekedeteit tartja bûnnek, amit a változó világ már másként értékel. Azokat a cselekedeteket nem bûn megtennie, hanem 71

éppenséggel azt kellene már normának tartania. Az életnek ezt a változását azonban nem mindenki érti, és egyre kevesebben fogják érteni, mert ez a mozgás-változás már csak összetettebb lesz, az ember pedig, aki ebben él, egyre idegenebbül nézi ezt. Az irodalom, a színház még segít neki az útvesztõben, de ezek erõs ellenhatást kapnak a mozgást irányító erõktõl, mert érdekük a becsületes polgár félelmének, szorongásának, kiszolgáltatottságának fenntartása. Ezért az irodalom, az igazi színház, amit Shakespeare és Moliere is mûvelt, nagy veszélyt jelentett ezeknek, mert felvilágosították a tévelygõ embert, de minden korban az a legveszélyesebb hatás, amely a tisztánlátást elõsegíti. A fejlõdést jelentõ mozgás menetét meg kell tanulni, az ugyanis a „nincsbõl”, a nemlétbõl születik, amit már nem szabad tagadni. Az építkezõ ember tervei mindig elõbbre járnak a háza állapotánál – sajnos a pénzénél is -, és mindig a következõ fázisban gondolkodik. A pénzintézet sem aggályoskodik, ha még elõtte vagyunk annak, ami után kérjük a kölcsön további részét. A bajok akkor kezdõdnek, ha ez a rés nagyon kitágul, és ezt a rést kell betömni. Ez már valódi hazugságot, manipulációkat követel, és aki ebbe belekeveredik, és akiket ebbe belevisznek, azok nemcsak vétkeznek, hanem bûnöznek is, aminek mások is áldozatai lesznek. A mi fiatal – gyermekkorú – rendszerünk tudati szintjét könnyen befolyásolni lehet. Ezért is idézem fel a klasszikus irodalom helyzeteit, amelyekben már régen túlléptek mindazokon, amik nálunk csak most történnek, hogy segítsek általuk világosabban látni. Különben fáziskésésben maradunk azokkal szemben, akik a rendszert mozgatják, és a fáziskésés következtében már a lényegtelenebbel elfedhetik a lényeget. Shakespeare és Moliere színháza nálunk Hofi szintjén jelent meg, hiszen a lekörözöttség társadalmigazdasági rendszerének ez a színház felelt meg Shakespeare-nek. Hofi csak azt mondta ki, amit már ki lehetett, sõt ki is kellett mondani, az igazi lényeget eltakarta: a rendszer bukásra van ítélve. Hofit csak azért említem, hogy világossá tegyem azt, a gyorsan változó helyzetben egy-egy kimondott „igazság” már annyira túlhaladott lesz, hogy azzal fedhetik el legjobban az igazságot. Az ilyen „õszinte” megnyilvánulás kétszeresen is segít célba érni, egyszer kivonja a szelet a vitorlából: megnyugtat, „felold”, másodszor jó szelet fog a maga útjához. A gyorsan változó idõben néhány nap késés is elegendõ ahhoz, hogy ez az õszinteség már nem „robban”, hatástalan, és azzal a helyzetet is megoldották. Tartuffe képmutatása tehát Orgon félelmén alapszik. Orgon attól fél, amitõl nem kellene félnie, de õ ennek nincs tudatában. Tartuffe az abszolút erény képében mutatkozik, ezzel eleve bûntudatot ébreszt. Ki az az ember, aki nem rejteget valamit magában? Az õszinte és becsületes családnak is vannak titkai, amelybe Tartuffe hamar belelát. Az érett asszony Elmira nem szerelmes az urába, a kamasz fiú Damis szerelmes Elmirába, aki a mostohaanyja, Mariane szerelmes Valérbe, de ezt nem vallja be. Orgon rejtegetnivalóját nem értelmezem, mert nem Tartuffe-elemzést írok, csupán azt szeretném megvilágítani, hogy Tartuffe a maga képmutatásával nagy csapdát állít a család minden tagjának, és azon igyekszik, hogy ebben a csapdában mindenkit elejtsen. Mariane-t feleségül akarja venni, Elmirát meg akarja kapni, Orgon „bûnei” által pedig az egész házat birtokolni akarja. Moliere megmutatja, hogy a képmutatónak a különbözõ helyzetekben milyen megnyilvánulásai vannak. Megláthatjuk, hogyan viselkedik akkor, amikor látják, hogyan viselkedik, amikor azt hiszi, hogy nem látják, akkor, amikor leleplezik, de kivághatja magát, és végül akkor, amikor végképp leleplezik. A képmutatónak azt a színjátékát szeretném kiemelni, amikor azt hiszi, hogy nincs tanúja a helyzetnek, és ennek alapján vélik leleplezni. Elmira Mariane ügyében akar Tartuffe-fel beszélni, hogy a házasságot megakadályozza, Tartuffe azonban gátlástalanul kiadja vágyait az asszony iránt. Ezt is mondhatjuk „õszinte” megnyilvánulásnak, de az ilyen õszinteség 72

durva, minden emberi értéket nélkülöz. Meghökkenti, zavarba hozza a másikat, és éppen ezzel a hatással válik a képmutatás eszközévé. Damis szándékosan marad a háttérben, mindent hall, és féltékenységében és gyûlöletében le akarja leplezni Tartuffe-öt apja elõtt. Az asszony ezt nem tartja kívánatosnak, bölcsen mondja, a „sok hiú beszédnek” miért kell „megzavarni” a férj „nyugodt eszét”, vagyis elgondolkodhatunk azon is, hogy az ilyen zavarkeltés kinek az érdekét szolgálja, mit akar vele elérni. Damis indulatát nem lehet fékezni, leleplezi Tartuffe vallomását, és várja apja szigorú ítéletét. És csodák csodája! Tartuffe nem tagad, nem keres kibúvót. III. Richárd támad fel benne, akinek csak elõre út lehetséges, a létezését a másik árán kell megvalósítania. A színész Tartuffe most jut el játéka csúcspontjára. Mindent vállal. Szinte az emberiség valamennyi bûnét magára vállalja: „Igen, a bûnöm feneketlen,/Igen, bûnös vagyok, nyomorult, zaklatott,/Aljas gonosztevõk között a legnagyobb/Minden pillanatom új bûn, mocsokban élek,/(…) Bármilyen büntetést, szégyent kell elviselnem,/biztos, hogy többet is régen megérdemeltem.” Damis második megdöbbenése, hogy apja ezek után õt nevezi „gazembernek”. Rimánkodva kérdi, „hát megtéveszti-e színlelt jóság az álnok,/Szemforgató erény?”, majd ennek hatására Tartuffe nagy mutatványa következik. Ha szemforgatásnak, színlelésnek nevezték „õszinte” vallomását, vagy éppenséggel annak látszatába került, akkor most lehetõsége nyílik arra, hogy ezt a látszatot a maga javára fordítsa. Ezt a korábbi vallomásának megerõsítésével éri el, szinte põrére vetkõzve mutatja meg magát, olyan túlzásokban vallja be a bûneit – „nevezzen árulónak,/Aljasnak, gaznak és orgyilkosnak, csalónak,” -, aminek már nem lehet bírája sem Orgon, sem a család, senki sem már az emberek közül, mert mindenkinek elleplezett bûne, félnivalója van. Aki pedig mégis bírája lenne, azzal könnyen elbánhat, hiszen akkor annak ki kell adnia magát, ha pedig képmutató, az nem emelkedhet fel hozzá. Õ „megtisztult”, a másik bemocskolhatóvá vált. A becsületes Orgon a maga rejtegetnivalójával végképp csapdába esett. Neki fõbenjáró bûne van, Isten és a király ellen vétkezett, teljesen elveszett. Tartuffe „mindent” bevallott, Orgon itt áll a bûneivel kiszolgáltatottan. A játszma csúcspontja nagy dráma. Mindent vagy Semmit. De csak egy család drámája ez. Ezért lehet vígjáték. „Komoly” vígjáték. Isten még létezik, az õ rendje uralkodik, a „jó” király ezt vigyázza. A képmutatót leleplezhetik, az ország tehát nincs veszélyben. De ez a magatartás létezik és újratermelõdik, hiszen a szorongás, a félelem nem szûnik meg az emberekben, az növekszik és növelhetõ, és nem szûnik meg a tájékozatlanság és a tudatlanság sem, mert az is tudatosan növelhetõ és azáltal növekszik is. Mindent vagy Semmit. Egy nemzet sorsáért is bekövetkezhet ez a létharc. Ha nem én, és nem mi, akkor õ, és õk. Ha én és mi, akkor nekünk Mindent, ha õ és õk, akkor nekünk Semmit. Idáig nem lenne szabad eljutni. Ilyen helyzetnek nem szabadna bekövetkezni. A Mindenért mindent kockára tenni, annak érdekében minden eszköz használatát lehetségesnek tartani, végzetes következménnyel járhat. A törvények ebben nem orvosolhatnak, mert éppen azok a törvények hiányoznak, amelyek alapján ilyen helyzet nem következhetett volna be. Ezért nincs és nem is lesz megoldás - miként a Tartuffe-ben ez bekövetkezett -, mert a törvényt nem azok és nem azért teremtették, hogy az ilyen helyzet kialakulását és kifejletét megelõzzék, hanem azok és azért, akiknek az ilyen helyzet eredményezi a hatalom gyakorlását. Ilyen alapon a dráma már tragédia lesz. A színház pedig csatatér. Véres happening, jelenlévõ közönség nélkül. A klasszikus irodalmat hívtam segítségül, hogy valami támaszt nyújthassak e „zûrzavarban”, hogy tisztábban láthassunk.

73

FIRST LEGO LEAGUE ROBOTÉPÍTÕ CSAPATVERSENY 2006. november 18-án történt, szombat volt és szép idõt ígértek. Korán kellett kelnünk, hisz Budapest messze van, de már korábban kivert minket az ágyból az izgalom. Miután mindenkit összeszedtünk, elindultunk Pestre, a versenyre. Jókedvûen telt az utazás, gyorsan eljutottunk a Fazekas Gimnáziumhoz. Lenyûgözõ, hatalmas épület volt, biztonságot adó falaiból sugárzott a szakértelem. Tökéletesen otthont adott ennek a nagyszabású versenynek. Az eseményen összegyûltek gyerekek, akik felnõttek akartak lenni, és felnõttek, akik - ha rövid ideig is-, újra gyerekek lettek. Az asztali harcok mellett fontosak voltak a beszélgetések a pontozó bírákkal a kitartásról, csapatszellemrõl és a kreativitásunkról. Az elbírálás európai szintû volt, a zsûrik két-két tagjából egy-egy más nemzetiségû volt. Sokat tanultunk egymástól, s ha a pillanatnyi veszteségek miatt csüggedtünk is egy kicsit, mindig felvidított a játék öröme és az új forduló reménye. A prezentációs kis elõadásunkkal mindenkit lenyûgöztünk. A nap végére a két hónapon át tartó kemény munka (délutánba nyúló szombat délelõttök, délutáni megbeszélések) meghozta gyümölcsét, azaz két kupát az ötbõl. Mindannyian majd kicsattantunk a boldogságtól, s tudom, hogy ez az élmény nagy pozitív megerõsítés a további felkészüléshez. Bobály Boglárka (9.B) Az FLL verseny az idén a nanotechnológia témaköréhez kapcsolódott. Mi a Dunántúl, Budapest, Észak-Magyarország régiós fordulón vettünk részt. A verseny két részbõl állt: - egy kutatómunkából: Itt a prionfehérje fertõzést és annak nanoméretû robottal való felismerését és gyógyítását mutattuk be egy színjáték és számítógépes prezentáció formájában. A zsûri ezt a bemutatót a „Legjobb kutatómunka és prezentáció” oklevéllel és kupával díjazta. - adott feladatok elvégzésére alkalmas LEGO robot építésébõl és programozásából: Ezen pedig a kiadott négy kupa közül a „Legjobb csapat” díját hoztuk el. Ebben a versenyre való felkészülésünket, annak dokumentációját és a versenyen való közös munkát díjazták. A 8 fõbõl álló (Erdõs Gergely 7.A, Lukács Roland 7.A, Bujtás László 8.A, Neubauer Gergõ 8.A, Bobály Boglárka 9.B, Abonyi Gergõ 9.B, Horváth Balázs 10.D, Konecz László 10.D) csapatunk Erdõsné Németh Ágnes vezetésével készült a versenyre. A csapat a 10 hetes felkészülési idõ alatt megtanulta egymás munkájának elismerését, a csapatmunka elõnyeit és buktatóit, az egymással való kommunikációt, megismerte a sikereket és közösen átvészelte a mélypontokat is. A versenyen fantasztikusan éreztük magunkat, s ezt az örömöt fokozta a siker, a két LEGO kockákból épített kupa és oklevél.

74

75

KODÁLY ZOLTÁN IV. MAGYAR KÓRUSVERSENY 2006. NOVEMBER 23—26.

2006. november 23—26. között rendezték meg Budapesten, a KÓTA szervezésében a Kodály Zoltán IV. Magyar Kórusversenyt, hazánk legrangosabb, magyar kórusok számára kiírt versenyét. Kilenc kategóriában 53 kórus mérettette meg magát eme rangos eseményen. A verseny meghívásos alapon szervezõdik, így a hazai élmezõny vett részt rajta. Nagykanizsáról a Batthyány Lajos Gimnázium 70 fõs Virág Benedek IfjúságiVegyeskara nevezett az ifjúsági vegyeskari kategóriában, ahol 11 kórus vett részt. A gimnázium kórusa Cseke József karnagy vezetésével már 2003-ban is résztvett-e versenyen, amikor is III. helyezést értek el. Most, a kiváló formában lévõ együttes „Ezüst Diplomá”-t ért el. A kiváló, nemzetközileg is elismert, hazai szakemberekbõl álló zsûri elismerõen nyilatkozott a kórus teljesítményérõl.A diploma mellé még megkapták az Editio Musica Budapest zenei cég különdíját is, amely veretes szerzõk mûveibõl összeállított kottacsomag volt.A kórus a versenyen egyébként nem csak Nagykanizsát, hanem Zala megyét is képviselte, a térségbõl egyedüli indulóként. BLG ÚJRAVAN ZENEKARABATTHYÁNYBAN! „Mert kell egy csapat!” – gondolta Minarik Ede a Régi idõk focija címû filmben, és létrehozta a Csabagyöngyét. Nos hát valahogy így indult útjára a Nagykanizsai Ifjúsági Szimfónikusok, immár több mint egy éve. Már hosszú évek óta érlelõdött bennem a gondolat, hogy az amúgy is színes kanizsai zenei életet még változatosabbá tegyem. Bár a történet nagyon messzirõl indul (magam is játszottam 1976-tól 1982-ig a valamikori Nagykanizsai Szimfónikusokban), 2006. tavaszán elhatároztam, hogy létrehozok egy fiatalokból álló hasonló zenekart. A lehetõség adva volt, hiszen a Batthyányban sok tehetséges gyerek tanul, akik vonós, fúvós, ütõs hangszereken játszanak, köszönhetõen a Farkas Ferenc- és a Szent Cecília Zeneiskolák lelkiismeretes tanárainak. Adva volt a Nagykanizsai Ifjúsági Vonószenekar, akik Jakobovics Árpád értõ vezetésével már hosszú évek óta együtt zenélnek. Õk képezték a leendõ zenekar magvát. Árpáddal egyeztetve és együttmûködve elhatároztuk, hogy Dénes Sándor igazgató úr teljes támogatását bírva felvételt hirdettünk 2006. május végére. Öröm volt látni, hogy szép számmal jelentek meg a gyerekek (nem csak a Batthyányból), különbözõ hangszerekkel az elõjátékra. Két fiatal tanár kollégám is belépett, Olasz Nóra gordonka és Földi Gábor hegedû, továbbá Bálint Gyõzõ zeneszeretõ barátom fagottal. Így aztán június közepén 26 fõvel megalakulhatott a zenekar. A mûvek kiválasztásakor az vezérelt bennünket, hogy a gyerekek megismerkedhessenek a szimfónikus zene szépségeivel, rejtelmeivel. Igazi mûhelymunka alakult így ki. Természetesen nem minden hangszer állt rendelkezésünkre, így felvettük a kapcsolatot a budapesti Bartók Béla Zenemûvészeti Szakközépiskolával, akik örömmel segítettek, és segítenek, hiszen már a kezdetektõl fogva jól prosperáló együttmûködés jött létre a két intézmény között. 76

Baráth Zoltán, a Farkas Ferenc Zeneiskola igazgatója is teljes támogatásáról biztosított bennünket, továbbá a Tatár Csaba által vezetett Nagykanizsai Ifjúsági Fúvószenekarra is bizton támaszkodhatunk. Ilyen startpozícióval nagy reményekkel indult útjára a zenekar. A stratégia az volt, hogy minden tanítási félévben tartunk egy-egy hangversenyt, ahová nem csak a tanulókat, tanárokat, szülõket várjuk, hanem a város közönségét is. Elõször Joseph Haydn 10. szimfóniáját, Leopold Mozart Gyerekszimfóniáját és Kodály Zoltán Háry Jánosából az Intermezzót vettük mûsorra. Cimbalmosnak megnyertük Vajda Andrást, aki Brassóból érkezett Magyarországra, és elvállata a feladatot. A zenekar 2006. december 21-én debütált a Medgyaszay Házban, nagy sikerrel, telt ház elõtt. A szûnni nem akaró taps után ráadásként az Intermezzót játszottuk el újból, nem titkolva, hogy az új évbe mi nem a Radetzky indulóval kívánunk „begyalogolni”, hanem magyar verbunkkal. A remélt és beteljesült siker után még nagyobb kedvvel, lendülettel álltunk hozzá a következõ félévnek. Az új mûsor Joseph Haydn 13. szimfóniája, Wolfgang Amadeus Mozart 10. szimfóniája, Antonio Vivaldi C-Dúr trombita kettõsversenye és Georg Friedrich Händel Tûzijáték szvitjébõl a Béke és az Örömújjongás tételek voltak. Sikerült megnyernünk szólistáknak Tatár Csaba tanár urat, illetve Baráth Istvánt, aki Grazban tanul trombitamûvésznek. 2007. május 24-én tartottuk meg a második koncertünket a már jól bevált helyszínen, a Medgyaszay Házban. A kellõ szakmai rákészülés, a budapesti fiatal kisegítõk nívós játéka, a jó hangulat és nem utolsó sorban a két trombita szólista kiváló, virtuóz játéka meghozta gyümölcsét. A közönség hosszan tartó tapssal jutalmazta a zenekar és a szólisták produkcióit. Hogyan tovább? Már készülünk a 2007.évi decemberi koncertre, Mozart Andante fuvolára és zenekarra, illetve Beethoven F-Dúr Románc hegedûre és zenekarra címû mûveivel. Természetesen kiválasztunk még egy korai Haydn szimfóniát is, de a „régebbi” mûveket sem hanyagoljuk el. Fontos teendõ lesz a végzett tanulók utánpótlása is, de ez ügyben optimisták vagyunk Árpáddal, hiszen hál’ Istennek, van kikbõl válogatni. Remélhetõleg még sok-sok évig dolgozunk, mûködünk együtt és fogjuk szórakoztatni zeneszeretõ közönségünket. Cseke József karmester

77

NAGYKANIZSAI IFJÚSÁGI SZIMFÓNIKUSOK

KARMESTER:

Cseke József

ZENEKARVEZETÕ:

Jakobovics Árpád

I. HEGEDÛ:

Jakobovics Árpád Vizeli Máté Erdõs Ádám Cseke Bence Pallagi Zsófia

II. HEGEDÛ:

Földi Gábor Kapor Andrej Horváth Cintia Jeszenõi Emese Vezendi Leila Düh Zsófia

BRÁCSA:

Hidvégi Zsuzsanna

CSELLÓ:

Olasz Nóra Katz Marianna

NAGYBÕGÕ:

Takács Dániel

FUVOLA:

Péntek Petra (I.) Bajgár Ramóna (II.)

OBOA:

Németh Bettina

KLARINÉT:

Kálcsics Ferenc

FAGOTT:

Bálint Gyõzõ Dienes Zsanett

TROMBITA:

Várfalvi Gergõ (I.)

ÜTÕK:

Nagy Franciska Czupi Áron Mánfai Gergõ

78

Szúnyogok, csónakok, éjszakák, avagy a novai tábor nyolcadikos szemmel „Dedósinvázió…” – azt hiszem, ezt az egy kifejezést, míg élek, legalábbis míg a Batthyánygimnázium öreg folyosóit (és kisauláját) koptatom, nem felejtem. Ugyanis ilyen szép szóval illettek bennünket, kis ötödikeseket – lassan már – négy éve a nagy végzõsök. Képzelem, most is hasonló kedves gondolatok járhattak érettségi tételekkel telített fejecskéikben, mikor azon a csípõs, de napsütötte kedd reggelen végignéztek a kosárpályán gyülekezõ gyerekseregen. „Erdei iskola…” – mondogatták már egy ideje gúnyosan, de meggyõzõdésünk volt, hogy ebben az igencsak lenézõ hangnemben azért ott lakozik az irigység is; ha másért nem, hát azért, mert nekünk az utolsó hét majdnem teljes egészében kimarad… A tanárok szörnyülködtek, mi lesz így az anyaggal, de mi már – eddigi tapasztalataink alapján – teljesen be voltunk zsongva. A helyet elõreláthatóan évtizedek múlva is fel fogom tudni idézni – a különbözõ, elsõre teljességgel teljesíthetetlennek tûnõ feladatok megkövetelték, hogy napjában akár huszonötször is körüljárjuk a terepet. A ház mögött mindjárt ott húzódott a tó (képeslapokon, madártávlatból gyönyörûen mutathat és tökéletes marketingfogás a panziónak. Ha az ember sokáig és közelrõl nézi, már felfedezheti a napfényben megcsillanó kis barna foltokat…), melyet mindkét oldalról zöldellõ, sûrû fasor övezett. Nos, a fent említett növények sem maradtak elõttünk ismeretlenek, ugyanis rögtön az elsõ feladat tartalmazta ezek megolvasását, külön a fenyõkét, tölgyekét és így tovább… Nem csoda, ha ezt követõen már álmunkban is lombok meg törzsek ugrándoztak szemeink elõtt. Hát igen, talán nem ártott volna, ha idõnként hagyjuk, hogy az álmosság megkörnyékezzen minket… De hát létezik ennél nehezebb feladat, mikor nyolcan lányok vagyunk összezárva egy szobába, a fiúk a szomszédban vélhetõen szintén rólunk társalognak; az ablakon a rolót nem lehet lehúzni, a földön a zacskó chips pedig csak arra vár, hogy felbontsuk?! Így hát ilyenkor jó alaposan kimostuk szemünkbõl azt a csekély kis fáradtságot, és ki-tudja-úgy-túlkiabálni-a-másikat-hogy-a-tanárok-ne-hallják-meget játszottunk egész addig, míg kezdetét nem vette az ébresztõ körjárat. Olyankor kaja az ágy alá, takaró elõ és igyekeztünk úgy tenni (kevés sikerrel), mint akik már nyolc óta húzzák a lóbõrt. Csodával határos módon a többi három nap is tökéletes éberségben telt… Igaz, hogy a zsinórlabda-bajnokságon majdnem kikaptunk az ötödikesektõl (szerencsére elhitték, hogy csak becsületbõl hagytuk nyerni õket, egyébként utólag is le a kalappal elõttük), a sportvetélkedõn még a saját lábunkban is elbotlottunk, az utolsó foglalkozásokon pedig már egymás vállán horkoltunk, de ez valahogy nem rontott el semmit. Igaz, néha jólesett volna egy kis mártózás a tóban, annak ellenére, hogy ivásra még csak végszükség esetén sem használtuk volna – ez a kiváltság egyedül annak adatott meg, aki volt oly bátor és a vízparti kötélhúzásnál elõre állt a sorban (igen, többiek, nagyon szép volt…). Nem tudom, tanáraink hogy voltak vele, de mi áldottuk az eszét annak, aki érkezésünkre a parthoz kötötte azt a bizonyos, erõsen rozsdásodó csónakot. A fiúknak persze elsõ dolguk volt, hogy ösztöneiktõl vezérelve belevessék magukat a jármûbe, és – természetesen evezõ nélkül – felfedezõ körútra induljanak… Néhány összevizezett ruhadarabon kívül más nem látta kárát a dolognak, onnantól viszont csak szigorú tanári felügyelet mellett volt szabad vízi túrára menni. Utolsó nap a lányokkal végül elhatároztuk magunkat, miszerint 79

egyszer élünk, azért vagyunk itt, hogy mindent kipróbáljunk, és egy gyenge pillanatunkban, mindennemû tengerésztapasztalat nélkül egyszerre vetettük bele magunkat a csónakba. Ellöktük magunkat, és onnantól kezdve nem volt megállás. Kikötöttünk egy szigeten (értsd: egyvalaki, azaz természetesen én fogtam a csónakot, miközben a többi három jól összecsípette mezítlábát csalánnal. Ha-ha.). De legalább megmutattuk a fiúknak, hogy mi is értünk ilyen abszolút nõietlen dolgokhoz, sõt, büszkén állíthatom, csak egy alkalommal sikerült teljes erõbõl nekifarolnunk a partnak. A táskáink akkorra már összepakoltan sorakoztak az elõtérben. Szétnéztünk… és rá kellett jönnünk, hogy ez alatt a csodálatos (és minden tekintetben utolsó) négy nap alatt alig jutottunk ki a panzió területérõl… De a busz már ott várakozott az aszfalton, a hetedikesek tisztelettudóan elkezdték a felszállást. Még a templomot sem láttuk, pedig esténként, a tóparton ülve milyen hívogatóan világítottak ablakai… De menni kellett. Jövõre újabb ötödikesek fognak bámulni az új környezetre és újabb nyolcadikosok próbálják majd adni a nagymenõt. Mi meg kezdhetünk hozzászokni ahhoz, hogy immár „nagyok” vagyunk, és mit nekünk erdei iskola… Azt hiszem, valahol ez a kezdet vége, és sürgõsen le kéne lassítani az idõt. Futás közben egy õslakos darázsnak még sikerült nyomot hagynia a bal nagylábujjamban. Talán nem is darázs volt, hanem valami odatévedt trópusi nyavalya, mert még mindig sajog a helye… No, de ezt nem elijesztésnek szántam; írásomat fõként a – szerintem – legszerencsésebb generációnak, az ötödik osztálynak szánom, és - mindennemû lenézés nélkül – szívbõl üzenem, ne siettessék annyira azt a nyolcadik osztályt, és bárhová viszi õket az élet, Novát ki ne hagyják abból. Pótszandál, zseblámpa, skorpióirtó – az okos más kárán tanul… Csejtei Dóra (8.A)

80

VASEMBER KUPA Hat évvel ezelõtt kaptam egy versenykiírást a „Vasember Kupa” elnevezésû 24 órás vetélkedõrõl, amelyet abban az évben rendeztek meg elõször Nagykanizsán. Állóképességi versenynek volt meghirdetve középiskolások részére, amelyre 15 fõs csapatok jelentkezését várták. Jártasnak kellett lenni a sport, a tudományok, a mûvészetek területén, szükség volt a kreativitásra, ügyességre, a fõzni tudásra, és nem utolsósorban kitartásra. Mindez nagyon jól hangzott, így összeállítottam a 8 fiúból és 7 lányból álló csapatot és elindultunk a versenyen. Azóta minden évben nagyon várjuk, hogy megrendezzék, és így volt ez az idei tanévben is. A csapatépítés nem okozott gondot, hiszen a korábbi években a csapatnak egy olyan gerince alakult ki, akikre bátran lehetett építeni. A 2007-es versenyre az alábbi vasembergárda állt össze: Czupi Dániel, Béli Ádám, Sütõ András, Kobra Zoltán, Virág Márk, Simon Dani, Friskó Tamás, Hegedüs Olivér, Balassa Júlia, Tikos Kitti, Kósa Gréta, Szajkó Nikolett, Horváth Dorisz, Porpáczy Adél, Molnár Zsófia. Nemcsak a verseny, hanem már a felkészülés is nagyon izgalmas. Az idei évben is készíteni kellett egy 8 perces, humoros bemutatkozó filmet, amely a versenyen került levetítésre. Egy pénteki napon, egy pizzériában ültünk össze, hogy egy este leforgása alatt megírjuk a forgatókönyvet. Minden évben adott volt egy koncepció, ami köré felépítettük filmünk témáját. Idén ezt a mesevilág jelentette. Egy napsütéses vasárnapi napon autókba szálltunk, és sok-sok mesejelmezzel a csomagtartókban indultunk el Zalamerenyére, majd egy tanyára, amelyek ideális helyszínek voltak egy mesefilm forgatásához. A másik, elõkészítést igénylõ feladat a versenyre való bevonulás megtervezése, amibe az idei évben nagyon sok energiát fektettünk. Rendõrségi felvezetéssel, egy öreg katonai Csepel teherautóval vonultunk végig a városon. A verseny helyszínére érkezve a fiúk katonaruhába, a lányok Lara Croftnak öltözve ugráltak ki a teherautóból, közben füstgépek okádták a füstöt, a hangszórókból harci bevetés zaja bömbölt. A megérkezést követõen minden csapatnak be kellett mutatkozni. Mi már napok óta gyakoroltuk a zenés, táncos bemutatkozó mûsorunkat. Egy Guns’n’Roses átiratot adtunk elõ élõben, az alábbi felállásban: Béli Ádám basszusgitár és ének, Simon Dániel gitár, Kobra Zoltán tangóharmonika, Tulok József dob, Czupi Dániel és Sütõ András csörgõzörgõ és egyéb hangszerek. A lányok pedig, mint tánckar szerepeltek. Ezután megkezdõdött a verseny: a 24 óra leforgása alatt gyalog jártuk be a várost, soksok feladatot megoldva: jártunk szépségszalonban körmöt, arcot festeni, jártunk a Csónakázó tónál paprikás krumplit fõzni, túráztunk az erdõben, voltunk Kiskanizsán „színházasdit” játszani, a város különbözõ pontjain különféle teszteket megoldani, tûzoltóknál, rendõröknél, éjszaka mulatóban, a Vöröskeresztnél elsõsegélyt nyújtani. Részt vettünk sok-sok versenyszámban éjjel és nappal a sportcsarnokban, reggel az uszodában, gólyalábon a könyvtárban. Pontosan reggel 10 órakor, 24 órával a verseny megkezdése után került sor az eredményhirdetésre, ahol elhangzott a régen várt mondat: A 2007. évben a Vasember Kupa gyõztese a Batthyány Gimnázium csapata lett! Ahogy Czupi Dániel, a csapat oszlopos tagja megfogalmazta: „ A Vasember Kupa igazi csapatépítõ játék. A 24 órás együttlét megerõsítette a csapatban résztvevõk barátságát, sõt sokszor a vetélytársakat is összehozta. Alapos felkészüléssel (filmforgatás, zenei próbák, éjszakába nyúló beszélgetések az interneten az aktuális feladatokról) futottunk neki a kimerítõ versenynek. A szórakozással teli játék összekovácsolt 15 embert, és maradandó — nem csak iskolai — élményt nyújtott. 1440 perc, amit nem vehet el tõlünk senki. Ezt csak tetõzheti a nyári — a versenyen elnyert — balatoni nyaralásunk.” Tulok József tanár 81

„Vasemberek”

TÖRÖKORSZÁGBAN JÁRTUNK... Hármunknak megadatott az a lehetõség, hogy 10 csodálatos napot tölthettünk el a napsütötte török riviérán, Antalya-ban. A Törökország már ázsiai részén elterülõ város méltán felkapott üdülõhely, hiszen csodás természeti adottságai révén az év minden szakában lehetõséget nyújt pihenésre, szórakozásra, sportolásra. Az Európai Uniós pályázatnak (Intemational EU Youth Project, „Breaking Stereotypes”) köszönhetõen 7 ország különbözõ kultúráját ismerhettük meg itt, így a török, cseh, lengyel, lett, litván, olasz és románokét. A társaság a színes programoknak köszönhetõen hamar összeszokott, elsõ nap humoros játékokkal megtanultuk egymás neveit, így oldva az ismeretlenség okozta feszültséget. Még a 40 fokos kánikula sem szegte kedvünket a sportolástól, vegyes csapatokra osztva fociztunk, kosaraztunk, röpiztünk egymással és tanárainkkal. Városnézõ túráink alkalmával megtekintettük a Törökország ezen részén elterülõ összes látványosságot (vízesés, Fire of Anatolia, hajótúra, Hamam). Útjaink során lépten-nyomon a törökök színes kultúrájába botlottunk; mínd a török konyha, mind a vallási hagyományok különlegesek voltak számunkra. Esténként a fehér homokos tengerparton és a tábortûz mellett pihentük ki magunkat. A másfél ott töltött hét alatt rengeteg barátság szövõdött köztünk, s az utolsó együtt töltött napon mi fajó szívvel (és pár árnyalattal barnábban) búcsúztunk el egymástól, remélve, hogy egy év múlva egy másik országban még viszont látjuk egymást. Lukvár Barbara (11.C) Katona Kinga (11.C) Bali János (11.A)

82

BATTHYÁNYSOK LONDONBAN Egy álmom valóra vált… Mert valóban olyan volt, mint egy álom! Európa talán leghíresebb városában járhattam, amit csak úgy emlegetnek, hogy „London”. Április 14-én, szombaton hajnali 5 órakor várakozással teli érzésekkel vettünk búcsút szüleinktõl a Batthyány Gimnázium elõtt. Fodorné Koller Zsuzsánna és Szili Zsuzsanna tanárnõk szervezésében és kíséretével 35 diák elindult a 10 napos kirándulásra. Úticélunk London volt, ahol a város szépségeivel, látnivalóival ismerkedhettünk. Az elsõ nap egy hosszú utazással telt el. Németországba érve Köln felé vettük utunkat, itt pihentük ki az eddigi fáradalmakat. Másnap Belgiumba tartottunk, ahol a fõvárost, Brüsszelt csodáltuk meg. Bepillantást nyertünk nevezetességeibe. Leginkább a Grand Place nyerte meg tetszésünket és a tõle egy kõhajtásnyira látható kicsiny, angyalkülsejû fiúszobor. Neve Manneken-Pis. Calaisból komppal keltünk át a La Manche-csatornán, majd bõ 1 óra múlva Londonba jutottunk, ahol családoknál szállásoltak el minket. Hat napon át ismerkedtünk a város páratlan szépségû látnivalóival, nevezetességeivel. Többek között a Buckingham-palotával, ahol a királynõ lakik, s a Westminster apátsággal, melynek közelében található a messze földön híres Big Ben. Bejártuk a városnézés során a Szent Pál-katedrálist, a Trafalgár teret, amelyen a Nelson oszlop található. Megcsodáltuk a Parlamentet, a Towert és még sok más nevezetességet. Életreszóló élményt jelentett számunkra a Madame Tussauds Panoptikum, mely különleges viaszfiguráival lenyûgözõ látványt nyújtott mindannyiunknak. Londonban sok furcsasággal találtuk szembe magunkat. A bal oldali közlekedés, a belváros túlzott mozgalmassága, a hatalmas parkok, a piros buszok…mind, mind felejthetetlen élmény. Hamar elérkezett a következõ szombat, amikor utunk célja Párizs lett. Az itt töltött másfél nap alatt csak ízelítõt kaptunk a fények városából. Este hajókáztunk a Szajnán, majd másnap megnéztük a Notre Dame-ot, a Sacré Coeur-t és a Diadalívet. Sétáltunk a Champs-Elyssén, megmásztuk az Eiffel-tornyot, melynek legtetejérõl felülrõl is megcsodálhattuk a „szerelmesek városát”. A hazautazás fárasztó és hosszú volt, de nagyon jó hangulatban telt. Mindannyiunk nevében köszönöm szépen a két szervezõ-kísérõ tanárnõnek és szüleinknek ezt a jól megszervezett utat, a rengeteg, életreszóló élményt, s azokat a barátságokat, amelyek ez alatt a 10 nap alatt köttettek. Egy álmom valóra vált……Köszönöm! Kupó Péter (10.A)

83

BAD MARIENBERG 2007 Egy márciusi vasárnap estén megtömött utazótáskával igyekszem szeretett iskolánk felé. A kocsiból kipattanva már rögtön meg is pillantom a gomolygó csapatot, akik nagy buzgalommal pakolják be a csomagjaikat. Én is gyorsan csatlakozom, helyfoglalás, néhány instrukció az otthoniaktól-csak úgy, a rend kedvéért-no meg egy rövid népszámlálósdi… Szóval valahogy így kezdõdött! Március 18. napján kis csapatunk elindult a németországi Bad Marienbergbe! Az út célja legfõképp a nyelvgyakorlás azon diákok számára, akik az adott idegen nyelvet lelkesen és valamelyest persze eredményesen is mûvelik. (Minden évben lehetõség nyílik külföldi utak megpályázására, ilyen az adott kirándulás is.) Marienbergi meghívásunk egy hétre szólt, ahol sok érdekes programmal vártak minket, és ahol természetesen lehetõségünk nyílt sokat beszélgetni a velünk „összezárt” német csoporttal. Különlegessége az ottani kommunikatív tevékenységeknek, hogy a kinti vezetõk mindig egy konkrét, aktuális és valamelyest a fiatalokat is érintõ témát adnak meg, amelyrõl kötelezõen, kétnációs csoportokba rendezõdve kell vitázni, érvelni, közös projektmunkát csinálni. Ez év témája az Európai Unió volt, amely talán azért érdekes, mert így nagyon jó lehetõség nyílt a két nemzet kultúrájának megismerésére. S ha már a kultúráról és nemzeti hagyományokról esett szó, talán érdemes lenne csak egy fél mondatban beszélni arról, hogy hogyan is sikerült német barátainkat egyik este megtáncoltatni: a Marienbergbe érkezõ diákoknak minden alkalommal készülni kell valami kis tradicionális mûsorral. Pár fontosabb tudnivaló az országról, fõvárosról, étkezési szokások, zenérõl stb. Kis csoportunk aztán még egy kis különlegességgel is megspékelte a dolgot, parasztingbe és kalapba öltözve népi táncos mulatságot ötölt ki a külföldieknek. Így történhetett meg az, hogy magyarok és németek, egy felhõtlen márciusi estén kéz a kézben csárdást jártak. Nagyon jó hangulatot sikerült teremteni, s ez a vidámság töltötte be az egész hetet. Egy másik érdekes tényezõ is hatott az ottani hangulatra, miszerint a télen tavasszal találkoztunk elõször igazi, nagy, fehér hóval. Ez különös jókedvet okozott, habár mindenki tavaszi topánkával, sportcipõvél és vékony kabáttal készült. Merre jártunk még? Egy napot töltöttünk Bonnban, várost néztünk, múzeumot látogattunk, vásárolgattunk, sétáltunk a Rajna parton…Elérkezett a vége. Lelkesen érkeztünk, rengeteg élménnyel, tapasztalattal és legalább akkora jókedvvel indultunk hazafelé Nem csak a nyelv miatt volt fontos ez a kirándulás , hanem mert sikerült egy újabb szeletet meglátni a világból, megismerni embereket, azt, hogy õk hogyan gondolkodnak, és megismerni egymást is, akik egy közösségbõl vagyunk. Egy ilyen út mindig hasznos, s talán pár év múlva ez is csak növelni fogja az iskolában együtt eltöltött évek értékét. Virág Ágnes (11.G)

84

ÉLETMÓD-VÁLTÁS NAPJA A BATTHYÁNYBAN Áprilisban elõször – reméljük, nem utoljára – került sor erre a rendezvényre, ahol egész napos program várta a diákokat. A rendezvény mottója egy egyiptomi közmondás : „Az egészség a korona az ember fején, de csak beteg láthatja azt meg.” Szakemberek tartottak elõadásokat az egészséges életmódról. Nemcsak elõadások keretében okosodhattunk, hanem versenyeken, fakultatív programokon is aktívan részt vehettünk: volt fekvõtámasz- és gasztronómiai verseny, rajzkiállítás és irodalmi munkákat is díjazott a zsûri. Apropó gasztronómia: bioételeket lehetett kapni a büfében és reformebéd várta a tanulókat a menzán is. Továbbá finomabbnál finomabb egészséges ételek receptjei érkeztek be, amiket megkóstolhattak az „ízkalandra” vágyók. A reformkonyhának is — mint mindennek — nagy sikere volt. A versenyek és az elõadások mellett megmérhettük testtömeg-indexünket, vércukrunkat és sok más — egészségi, fittségi állapotunkról tanúskodó — információt kaptunk. „Ép testben ép lélek.” Milyen egyszerû, és mégis igaz, hiszen a testi egészség megõrzésének feltétele a lelki egyensúly megteremtése. Ennek egyik látványos példája a Thai-chi. A zene, a mozgás és a lélek összhangja teremti meg a harmóniát önmagunkkal és a világgal. Mindenki tanult valami újat – diákok és tanárok egyaránt. Játékos, mégis tanulságos módon nyerhettünk bepillantást az egészséges életmód egy-egy területére. Remek alkalom volt arra, hogy jobban megismerhessük magunkat, illetve azt, hogy mennyire élünk egészséges életet. Én magam is rájöttem, hogy nem elég, hogy sokat sportolok: figyelnem kell arra is, hogy mit eszem. „Adieu” hamburger és egyéb mihaszna falatok… Köszönjük a szervezõknek — testnevelõ tanároknak, védõnõnek és minden lelkes közremûködõnek —, akik támogatásukkal, aktív segítségükkel hozzájárultak a rendezvény sikeréhez! Jövõre is (t)együnk együtt az egészséges életért! Szabados Márta (9.A)

85

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Bálozó Batthyánysok! Mint Nagykanizsa Város friss polgármestere nem elsõ bálozóként, hanem 14. alkalommal való résztvevõként köszöntöm a házigazdákat és a vendégeket a 14. Batthyány-bálon, melynek nagyszerû rendezõje ismét a „Batthyány Középiskoláért” Alapítvány. Családom, barátaim, ismerõseim révén ezer szállal kötõdöm a nagyhírû Batthyány – gimnáziumhoz. Tudom, hogy a jelentõs múlt, az eredményes nevelõ, oktató munka a város és a régió szellemi életének meghatározó intézményévé tette az iskolát. Az iskola alapfunkciója az értelmiségi pályára való felkészítés, így az évtizedek folyamán Nagykanizsa sok ezer, sõt tízezer alkotó és önállóan gondolkodni tudó értelmiségije tanulhatott a patinás intézmény falai között. A közoktatási nehéz idõk ellenére is az elmúlt tanévek nagyszerû tanulmányi és versenyeredményei, rendezvényei, a tanórán kívüli tevékenység sokszínûsége és eredményessége bizonyítja, hogy az iskola méltó hagyományaihoz. Tanúsítják ezt az iskola kollektívája és nevelõi által kapott eddigi városi kitüntetések is. Az iskola ugyan mamutintézmény és labirintus, de benne van ereje a falaknak a kiváló gyermekek és a tantestületben meglévõ tartás által. Az iskola több jelentõs városi kulturális rendezvénynek volt már házigazdája. Jómagam ezt a bált kulturális rendezvénynek is tartom, mely a báli szezon legjobb bálja szokott lenni immár 1994 óta. Számomra és a törzsközönség számára hagyománnyá vált már ez a jótékonysági célzatú estély. Így kell hagyományt teremteni minõség és hangulat dolgában! Gratulálok igazgató úrnak és munkatársainak, hogy ismét igazi báltermi hangulatot varázsoltak ide. Így a jótékonysági bált remélt bevétele méltán fogja szolgálni a batthyánys diákok külföldi és belföldi tanulmányútjait, a tehetséggondozást és az eszközfejlesztést. Köszönet érte minden támogatónak! Legyen ez most ma estére a mosoly és az önfeledt szórakozás bálja. Egy bál mindig jó lelhetõséget ad a kapcsolatépítésre és nem utolsósorban arra, hogy a vendégek jól érezzék magukat. De jó lenne, ha egyre inkább tudatosulna Magyarországon is, hogy jótékonynak lenni jó, mecénásnak lenni jó. Ez sokszor nem tehetõsség kérdése, hanem sokkal inkább lelkület kérdése. Egy ország, egy város jövõje nem azon múlik, vagy nem csak azon múlik, hogy hány krajcár van a kincstárban, hanem azon, hogy milyen lelkületû emberek lakják. Ha a lelkület szeretetté, a szeretet cselekedetté formálódik, ha ez a cselekvõ szeretet fogja áthatni a mindennapjainkat és az ünnepeinket; ez és csakis ez tudja átformálni körülöttünk a világot, amit mi mindannyian szeretnénk sokkal szebbnek és sokkal jobbnak látni. Ilyen cselekvõ szeretetben kezdõdjék a bál és folytatódjanak majd a hétköznapok is itt Nagykanizsán és a Batthyányban! Ezzel a 14. Batthyány-bált ünnepélyesen köszöntöm. Marton István polgármester (Elhangzott 2007. január 20-án a „Batthyány Középiskoláért” Alapítvány bálján megnyitó köszöntõként.)

86

Kedves Erdõbarátok! Nagykanizsa Megyei Jogú Város Önkormányzata nevében tisztelettel köszöntöm az Országos Erdészeti Egyesületet, a ZALAERDÕ Zrt.-t, a Magyar Plakát Házat (mely magtár volt, s a mag álma virág…). Köszönjük, hogy méltó módon köszönthetjük Kaán Károlyt, városunk szülöttét, az „erdõk szerelmesét” születésének 140. évfordulóján. Az erdõmérnököt, az erdészpolitikust, a természetvédõt, az Alföld fejlesztõjét köszöntjük, aki 1920 után, miután az ország erdõbirtokai jelentõs részét elvesztette: egy csonka országba mégis erdõt, azaz életet tudott vinni, telepíteni. Az általa telepített erdõkbõl azóta sem szabadna elvenni, csak hozzátenni! Nem (erdész)politikus vagyok, de tanáremberként és humánökológusként hadd idézzem Luthert: „Ha vége is lenne holnap a Világnak, én mégis ültetnék egy almafacsemetét…” Így hiszek a környezeti nevelésben, a rácsodálkozásban és rácsodálkoztatásban a Természetre, mert tudom, hogy a természeti, környezeti nevelés a nevelés megújításának fõ lehetõsége. Szükség van rá, mert tudom, hogy a civilizált emberiségnek több halálos bûne van. S Gaia, a Földanya nem biztos, hogy bármilyen áron tud segíteni! A globalitástól el kell jutni a lokalitásig! Ehhez hozzásegíthetnek zöldköznapi kalauzok, egy iskolában akár egy „bezöldült” pedellus, de legalábbis környezetbarát praktikák. De nem elég, ha van nemzeti környezeti nevelési stratégiánk, hanem a napi gyakorlatba kell átvinni a környezettudatosságot és annak állandó napi megélését. Mert megérett az idõ, hogy másképp éljünk!: ez az ökológia reménytelen reménye: amiért a harang szól! Remélem és tudom, hogy Nagykanizsán több iskolában is így folyik a nevelés. Így lett létrehozva például a Zöldtábor és a Pannonhát Tájpark, remélem ezekbõl egyszer még Erdei Iskola is. De legalábbis sok direkt akció, például a közelgõ „Föld Napján” és a „Madarak és fák napján”, és nem csak a napján… A Batthyány Lajos Gimnázium nevében hadd jöjjek elõ egy tisztázó vallomással. Kaán Károlynak, a piaristák egykori növendékének az emléktáblája bizony nem a piarista gimnázium falán van, hanem a Batthyány Lajos Gimnázium Sugár utca 9. számú épületének homlokzatán. Ugyanis az emléktáblát 1992. május 22-én avattuk, amikor még nem jött vissza újra a Piarista Iskola Nagykanizsára, mert 1992. szeptemberében indult csak újra. Bizony ilyen furcsa fintorai vannak a történelemnek, jelesül a II. világháború utáni szocialista évtizedeknek: igen, 1765-ben piarista gimnáziumot alapítottak; sajnos, 1948ban államosították, s utána 1992-ig, ha nem is valódi jogfolytonossággal, de a hagyományokat részben ápolva, arra büszkén, hogy 1765-ben iskolát alapítottak Kanizsán – bizony (több néven) a Batthyány-gimnázium õrizte a régi neves piarista tanítványok emlékét. Ráadásul valóban nem a Sugár utca 9. szám alatti épületbe járt helyileg Kaán Károly gimnáziumba, mint ahogy az emléktábla sugallja. Hanem a mai Eötvös téri úgynevezett Papkertbe. Innét csak 1904-ben költözött át a piarista gimnázium a Sugár utca 9. szám alatti honvéd laktanyába, melyet 1923-tól a fémipari szakiskola, 1933-tól a Notre Dame Leánylíceum, s 1948-tól a Batthyány Lajos Gimnázium valódi õse használt már. Azonban mindez jelképesen azt is kifejezi, hogy Kaán Károly mindannyiunké!: szülõvárosa Nagykanizsa büszke rá! Büszke és emlékszik rá lerombolt szülõháza a Hunyadi utcában, büszkék rá a piaristák és a nem-piaristák, a Múzeum tér és most a Magtár, s benne minden erdõbarát és környezetbarát. Hogyne tisztelnénk „az erdõk szerelmesét”?! 87

Végül hadd mutassam be itt is értékes relikviánkat, mely iskolánk könyvtárában található: Kaán Károly „Természetvédelem és a természeti emlékek” címû 1931-ben kiadott, 110 képpel illusztrált egyik fõ mûvérõl van szó. Benne az eredeti dedikáció: „Fõtisztelendõ Igazgatóság! Mint a nagykanizsai gimnázium egykori növendéke a hálás megemlékezés érzésével ajánlom fel e munkát az ottani könyvtár részére. Kifejezett tisztelettel: Bp., 1932. X/27. Kaán Károly ny. földm. államtitkár” Köszönöm, hogy köszönthettem Kaán Károlyt és Önöket!

Balogh László Nagykanizsa Megyei Jogú Város Önkormányzata Oktatási, Kulturális, Ifjúsági és Sport Bizottsága elnöke (elhangzott: 2007. április 20-án Kaán Károly születésének 140. évfordulója alkalmából rendezett országos vándorkiállítás megnyitóján)

Árny — Cseke Bence (9.G) fotója 88

Tisztelt Gyászolók! Fekete zászló leng a Batthyány Gimnázium bejárata felett. Elveszítettük egy kedves, szeretett, fiatal kollégánkat, Bertók Éva tanárnõt. Kedves Évike! „Aki Istent szereti Benned, úgy õriz meg, hogy elenged…” Ezzel a megõrzõ és elengedõ szeretettel vagyunk együtt, hogy megköszönjük az együtt megélt idõt, munkát, hétköznapokat és hitet. Idõt – hiszen Évikének mindig volt ideje barátra, kollégára, tanítványra – természetesen, magától értetõdõen. Munkát – hiszen sokat dolgoztunk együtt – mindig örömmel, felkészülten – akár az iskolában, akár a táborokban matematika példák vagy kézmûves foglalatosságok mellett. Hétköznapokat, amelyekben ott volt a derû, a nevetés és annak a tudata, bölcsessége, hogy minden napunk egyszeri, megismételhetetlen, soha vissza nem térõ csoda. És hitet, ami valamennyiünk számára példaértékû, tiszteletet parancsoló és emberi értelemmel alig felfogható. Aggódó figyelemmel kísértük az erõs lélek és a súlyos betegségben gyengülõ test küzdelmét. Bizakodtunk, a gyógyulásba vetett hitünk reménysugara azonban egyre gyengült. Emberi reményeink – sajnos – nem válhattak valóra. Életed rövid álom volt, utazás, mely gyorsan véget ért. Egyedülálló hangszer voltál Isten kezében, aki továbbadta a rábízott kincseket, megsokszorozta a talentumokat – alázattal, vele született õsi egyszerûséggel. Most, hogy a csendbe térnek a szavak, megköszönjük, hogy társak lehettünk az úton – munkatársak, játszótársak – a szavak legszebb, legteljesebb értelmében. Nem csak a magam nevében mondom: „imámban õrizlek, s míg élek, áldani fog a lelkem”. Kedves Évike! Búcsúzunk Tõled! Aludj békében, csendesen, a helyet, ahol pihensz õrizze kegyelet és tisztelet. Isten Veled! Nyugodj békében! Dénes Sándor igazgató (Elhangzott kedves Kolléganõnk, Bertók Éva temetésén 2007. április 4-én, Inkén.)

89

Garzó Gábor (1980.06.11.- 2006.08.11.) A Garzó Gábor-emlékdíj átadására elsõ alkalommal került sor az idén. Ki is volt Garzó Gábor? Édesanyja egyetlen gyermeke, aki középiskolai tanulmányait 1994-1998 között a Battyhány Lajos Gimnáziumban végezte. Német nyelvtagozatos osztályba járt, osztályfõnöke Baloghné Harkány Judit volt. Rendkívül jó képességekkel, nagy szorgalommal és akaraterõvel rendelkezõ diák volt, aki tanulmányait kiváló eredménnyel végezte. Tisztelte és szerette tanárait. Harmadikas középiskolás korában megnyerte német nyelvbõl az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyt. Ezzel dicsõséget szerzett úgy önmagának, mint az õt felkészítõ Baloghné Harkány Judit osztályfõnökének és az iskolának egyaránt. Kitûnõ eredménnyel érettségizett, és innen egyenes útja vezetett a felsõoktatásba. Felsõfokú tanulmányait a Veszprémi Egyetem Kihelyezett Képzési Helyén végezte. Ott is kimagasló eredménnyt ért el, melyért megkapta Nagykanizsa város kitüntetõ oklevelét. A fõiskolán kapott állást. Azt csinálta, amit szeretett, tanított, pályázatokat írt, diákoknak szervezett külföldi tanulmányutakat német nyelvterületre. Közel egy évig dolgozott a fõiskolán a 2006. augusztus 11-én bekövetkezett tragikus haláláig. Édesanyja ezt a díjat az Õ emlékének megõrzéséért alapította.

90

Kedves Barátom! Angyalok kórusa, mennyei visszhang. Ez vett körül a szobámban, amikor fölzengett a Virág Benedek Ifjúsági Vegyes és Nõi Kar. Csak a fiatalság bír ekkora lelkesedéssel, ilyen üdítõ hévvel, az illúziók tisztaságával. Kiérzõdik a kavargásból, mely a tóba dobott kristály körül sûrûsödik, majd elenyész; a lágy felröppenésekbõl, melyek szárnyak suhogásai a dallam ívén; a karcos mélyülésekbõl, melyek próféták tanítását hordozzák. Köszönöm ezt a tartós karácsonyi élményt, amit ez az ajándék CD közvetített számomra. Köszönöm a diákokkal történt találkozást is. Nagyon tanulságos volt, sokat okultam belõle, többet láttam a mai serdülõ generációból, mintha olvastam volna róla a különbözõ magamutogatós fölmérésekbõl és kényeskedõ riportokból. Az iskola szelleme, mely már a kapuban megérint, engem változatlanul szimpátiával tölt el, s mindig örömmel lépem át küszöbét. Sodró, izgatott, várakozó hangulat lengi át az aulát, a folyosókat, a csoportosulásokat. És persze föltámad bennem a nosztalgia a saját ifjúságom, gimnazista éveim, a jó kis társaságok iránt. Jóllehet, az akkori és a mostani légkört a szó szoros értelmében egy világ választja el egymástól. Mégis: a fiatalság vitalitása és derûje utólag mindent megszépít és lila ködbe von. Ez a felszabadultság, mely uralkodik közöttetek, ez fogja meg leginkább az embert. Ezért is mondhatom: Ma is ugyanolyan szeretettel gondolok rátok, mint ahogy pár évvel ezelõtt írtam az egyik könyvembe dedikációként. Szomorúan tapasztaltam a kanizsaiakkal folytatott beszélgetések során is, mennyi szorongás, aggodalom, kétség gyûlik föl az emberekben, lelki-szellemi fogódzókat keresünk, hogy talpon maradhassunk és megõrizhessük belsõ értékeinket ebben a stresszelõs rendetlenségben, mely mindnyájunkat körülvesz. Ezért határoztam el, hogy - ahol csak lehet - elõadásokat tartok Egészséges ember - beteg társadalom címen, hogy valamiféle segítséget nyújtsak, legalább a tisztánlátáshoz. Hozzátok is szívesen elmegyek, ha helyesnek tartjátok, s van igény reá: tanárok, szülõk, az utolsó két évfolyam tanulói és természetesen az érdeklõdõ kívülálló közönség elõtt elmondani a még elmondhatót. Téged barátsággal köszönt: Hegyi Béla író

Muzslai Bori (7.A) rajza 91

A SZÜLÕI MUNKAKÖZÖSSÉG VEZETÕSÉGE Elnök: Tagok:

Bazsó László Kanyó Lászlóné Lakner Gyula Szõlõsi Márta A „BATTHYÁNY KÖZÉPISKOLÁÉRT” ALAPÍTVÁNY KURATÓRIUMA

Elnök: Tagok:

Dénes Sándor Balogh László Béres Bálintné Bicsák Miklós Dr. Hajnalka Adrienn

Kalmár István Karosi László Dr. Polay József Simon József

Köszönetünket fejezzük ki mindazoknak, akik a „Batthyány Középiskoláért” Alapítványt, a Batthyány Lajos Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskolát anyagilag is támogatták: Alapítványi támogatók Balla János, Marton István, Jónás Gábor, PROSOLV 2000 Bt., Drávecz István, Drávecz Istvánné, Dr. Megyeri Mihály, TEKINPEX Kft., Dr. Kovács József László, Szirtes Balázs, Magyar Tibor, Tilla 93 Bt., Dr. Szokola Ágnes, ARTIFEX HUNGARY Kft., IRODAPLUSZ Kft., Alkotmány MGTSZ., Rotary Fúrási ZRT., GE HUNGARY ZRT. Az iskola támogatói ADÓ HU. Kft., AGRARIUS 33 Kft., Alkotmány MGTSZ, ALLIANZ HUNGÁRIA Rt., ATEIR Kft., Belvárosi Patika Bt., BJ Rotary Olajipari Szolgáltató Kft., Bolf Mária, Choco Bonita Kft., Csekéné Lancsalics Szilvia, DEDOX 555 Ker. és Szolg. Kft., Délzalai Víz- és Csatornamû és Fürdõ Zrt., Drill-Trans Zrt., Szállító, Jármûfenntartó és Szolgáltató Rt., ELMIB Elsõ Magyar Infrastuktúra Befektetési Rt., ÉPFORG Kft. Extra Leder Line Kft., Famen Bt., FALGOFÁR Bt., Friskó Jenõ vállalkozó, Fõvárosi Ásványvíz és Üdítõipari Zrt., Gázgép Kft., GE HUNGARY RT., Hompó Tibor építési vállalkozó, Honeywell Hõtechnikai Kft., Imre Lászlóné, INTER Kft., InterCamion C&C Szállítmányozási Bt., INTERFRUCT Kft., Irodaplusz Kft., IT-TREND Consulting Kft., Kanizsa Kárpit Kft., Kanizsa Nyomda Kft., Kanizsa Pékség Zrt., Kanizsa Sprint Kft., KANIZSA-CLEAN Kereskedelmi és Szolgáltató Kft., Keleti Gyógyszertár Bt., KÖGÁZ Rt., KÕNIG Kft., Kulináris Bt., Magyar Gázszolgáltató Kft., MKC Kommunikációs Kft., Médium Market Kft., Mélyszivattyú Kft., MI-AT Vendéglátóipari és Szolgáltató Bt., MILL-KER Kanizsa Kft., Millei Dezsõné, OWI Zala Bt., Pannon-Work Zrt., PRINTEC BB Kft., RIO ’95 Kereskedelmi és Szolgáltató Kft., Siroma-Plast Mûanyagipari Kft., Sprintcamion Rt., SZÁM 2000 Könyvez. Kft., Szántó Miklós Építõipari Kft., Sziva-Plast Kft., T-MOBILE Magyar Telekom-Magyarország Rt., TRIEDENS 96 Kft. WORLD 2000 Kereskedelmi és Szolgáltató Kft., Zalaerdõ ZRT., 2M NK Pénzügyi Szolgáltató és Kereskedelmi Kft., Z.V.G. Zalai Vákumtechnikai Gépgyár RT. 92

93