"Szüntelen imádkozzatok!"
SziklaAlap
VI. évf. 2001/1.sz. január
A NAGYKANIZSAI JÉZUS SZÍVE PLÉBÁNIA LAPJA
Kifogyhatatlan a riporterek kíváncsisága. Fűtől-fától kérdezik: ”Mit álmodik?”, ”Mit szeretne?”, ”Mit kíván az újévben,… században,… ezredben?” Meghalt miniszterelnökünk Antall József, keresztény Magyarországot kívánt. Igaza volt. Tervezéskor először a célt kell látni és ez az ő feladata volt. A miénk viszont a végrehajtás, ami nem is olyan egyszerű. Vezényszóra ugyanis még senki sem változott meg. Még kormányhatározattal sem lesz kutyából szalonna, avagy országunkból Isten országa. Hazánk szentistváni felajánlása a Boldogságos Szűznek, a megoldás irányát jelzi. Ezt nem téveszthetjük össze valamiféle “mennyei bankbetéttel”, amiből örök időkre munka nélkül is megélünk.
sorozata. A Szentlélek nem gyújtotta fel a bűnös Jeruzsálemet, később az Úr nem oltotta ki a vértanúk máglyáit, az angyalok soha nem hordták tenyerükön a misszionáriusokat, és a papok, ha szeretetük nincs, bizony csak zengő semmik. Isten csakis velünk és általunk akar új világot. Az “evangelizációt”, vagyis Isten hatalmas szeretetének szépséges közvetítését, majd az arra adandó szabad “igent” mondást nem lehet sem összecsapni, sem másra bízni, és végképp nem lehet erőltetni. Mit kívánok most, minden újnak a küszöbén? Keresztény missziót! Gyönyörűszép és óriási munka hazánk újra evangelizálása. Ebből egyikünk sem hiányozhat. Jöjj és segíts! Balás Béla püspök
Pákolitz István
Fölragyognak Komisz napok hazug szennye Szűzfehéret sárral ken be; S míg erőszak, durva lárma Testünk-lelkünk gyötri-rágja. Fonottkalács-meleg szavak Érlelődnek nyelvünk alatt; Öltözködnek hófehérbe, A szeretet szövetébe; Megzengetik a menny boltját, A Kisdedet udvarolják; Szép a szózat, zengő, fényes, Üdvözli az Üdvösséget; Szebb lesz, ha a szavak, holnap, Post festa is fölragyognak.
A teremtmény önmagától tehetetlen, a Teremtő pedig türelmes. Nem intézkedik a fejünk felett, nélkülünk. Jézus, látva apostolai csődjét, nem indított getszemáni csatát tizenkét ezred angyalával. Nem szállt le a keresztről. A Gonosszal való szembeszállást önmaga áldozatával kezdte, de ezt példának is szánta. Még saját édesanyját se mentette ki rögtön ebből az életből, amely tanúságtevések
Békés, boldog újesztendőt kívánunk minden kedves olvasónknak!
2
SziklaAlap V i s s z a t e k i n t é s
Hálaadás A legszebb erények egyike, mellyel Isten gondoskodó szeretetére válaszolunk. Megköszönjük a szentév sok-sok kegyelmi ajándékát, hitéletünk gyarapodását: a zarándokcsoportok szentévi búcsúnyerését, a gyónók és áldozók számának növekedését, a hitoktatás és minisztrálás számbeli és minőségi fejlődését. Liturgiánk fényét emeli kiváló egyházzenénk : a kántor úr szakavatott és igényes közreműködése, a Szent Imre Kórus rendszeres szép szereplése és a többi kórus áldásos és áldozatos tevékenysége. Nagy sikere van az ovis-misének, a különböző közösségek embert-jellemet formáló erejének. Köszönjük, hogy dolgaink jó irányba mennek. Köszönjük Dani atya lelkes és kitartó munkáját, a focimeccseket és kerékpártúrákat, az irodai munka pon-
tos ellátását, az új sekrestyés lelkiismeretességét. Pénzügyeink is egyértelműen rendeződtek. Fenntartási költségeinket híveink perselypénze biztosítja elsősorban. Örömteli, hogy templomunk megszépült. A festés mellett jelentős volt a világosítás, hangosítás korszerűsítése, székek, padok cseréje, kárpitoztatása, padlás szigetelése. Külön említésre méltó a Szentkapú elkészítése és felállítása. Ugyancsak teljes belső tatarozás történt a plébánián, beleértve a lépcsőfeljárót is. Külön köszönet a Máltai Szeretetszolgálatnak a fénymásolóért! Beszéljenek a számok is az elmúlt esztendőről, zárójelben az 1999-es év adataival. Keresztelés 191 (203) volt templomunkban, ebből 100 fiú és 91 lány. Felnőttként 10-en keresztelkedtek. Halottunk 242 (251) volt, ebből 133 férfi és 109 nő. Az elhunytak közül 160 nem voltak szentségekkel ellátva! Esküvő 84 (64) volt templomunkban, ebből 8 vegyes há-
Búcsúztunk Farkas Ferenctől (1905-2000) Akit Isten szeret, azt sokszor kemény szenvedésben teszi próbára, de néha hosszú és derűs öregkorral ajándékozza meg. Városunk szülötte és díszpolgára, Farkas Ferenc zeneszerző életútja kisebb-nagyobb megpróbáltatásaihoz erős, napsugaras lelket kapott. Aki láttahallotta a nyolcvan vagy kilencven évesen is frissen mozgó és gondolkodó Mester tv-nyilatkozatait, nehezen feledheti egyénisége varázsát. Kocsis Katalin, a Városi Könyvtár zenei részlegének vezetője “A magyar zene évszázadai” címmel ősztől a HSMK-ban tartott hat részes előadás-sorozata befejezéséül eleve dec. 15-re, a Tanár Úr kilencvenötödik születésnapjára tervezte a Farkas életmű bemutatását. Az október végén vett halálhír miatt személyes találkozásra az évfordulón már csak a zeneszerző karmester fiával kerülhetett sor, aki a templomunkban édesapjáért mondott esti szentmisén majd a Zeneiskola rendezésében ugyanott megtartott emlékhangversenyen is jelen volt. Farkas Ferenc kisgyermekként került családjával Budapestre. A Zeneakadémia elvégzése után a római Sancta Cecilia akadémián Respighi tanítványaként találkozott a mediterrán kultúra napfényes derűjével (1929-1931). 1948-tól nyugdíjazásáig (1975) a Liszt
2001. január
zasság. Az elmúlt évben 105 elsőáldozónak és 145 bérmálkozónak örülhettünk. A templompénztárába 2000ben 7,886,275 Ft folyt be (1999ben 2,574,046 Ft), a Szent Antal perselybe 1,792,743 Ft (320,690 Ft), egyházi hozzájárulásból (adó) 5,427,800 Ft (3,189,605 Ft). Hálával tartozunk Isten mellett a kedves híveknek is, hiszen segítő lelkek nélkül cseppnyit sem tudtunk volna tenni. Hála és köszönet a plébánián és a templomban dolgozó közvetlen munkatársaknak, a hitoktatóknak, közösségvezetőknek, minden segítőkész hívünknek, adományozóknak, hogy a jubileum éve valóban kegyelmi volt lelkiekben és anyagiakban egyaránt! A Jóisten áldja meg szolgálatukat és segítőkészségüket ezen újesztendőben is! “Te vagy Uram én reményem, ne hagyj soha szégyent érnem!” Fliszár Károly plébános
Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanszékvezető zeneszerzés-tanára volt, és e minőségben a mai magyar zenei élet számos kiválóságát tanította. Műveiben a korszerűség a szép hangzás igényével együtt valósul meg, műfaji változatosságuk pedig bámulatosan nagy. Írt nagyon sok színpadi, rádiós és filmzenét; zenekari és versenyműveket; énekes zenekari műveket (köztük sok magyar történelmi vonatkozásút); hangszeres és énekes kamarazenét; zongoradarabokat; dalokat; kórusműveket és népdalfeldolgozásokat valamint két misét. Mindebből a Zeneiskola emlékhangversenye az iskola lehetőségei szerint igyekezett válogatást adni. A koncertet a ma már rangos Szivárvány kamarakórus kezdte (ők a misének is közreműködői voltak), majd ifjú zongoristák, kamarazenészek, fúvós szólisták, ütőhangszeres együttes és ifjúsági vonószenekar növendékek és tanárok közös produkciói győzték meg a hallgatót, hogy a kortárs zenében kevéssé járatos fülnek sem csupán historizáló magyar zenei stílus darabjai lehetnek gyönyörködtetőek. Egyúttal arról is meggyőződhettünk, hogy a jövőre fennállása 75. évét ünneplő Zeneiskola sokoldalú és színvonalas munkája alapján érdemes arra, hogy tanárai szándékának megfelelően felvehesse a FARKAS FERENC ZENEISKOLA nevet. Paulik Dezső
2001. január B
Koroncz atya Megrendülten állunk Koroncz atya koporsója előtt, aki EMBER volt és PAP, PÁSZTOR és TANÍTÓ! Jó EMBER volt, érző, melegszívű, szeméből mindig derű, tekintetéből békesség sugárzott. Sokszor elmondta, mindig elérzékenyül, valahányszor egy kisbabát tartanak elébe, hogy a keresztség szentségében ő fogadja Isten gyermekévé. Jó PAP volt és jó PÁSZTOR. A falusi kisfiúból nagy humán műveltségű, széles látókörű pap lett. Mint pásztor, mindenütt vigyázott nyájára, gondjukat viselte: csak a Jóisten tudja, hány kisgyermeket, fiatalt és felnőttet keresztelt meg; mennyi tékozlót vezetett vissza a bűnbocsátás által az Atyához; mily sokszor tartotta elénk a szentmisében Krisztus testét, s ki tudja, hány jegyespárt készített fel és áldotta meg köteléküket az oltár előtt; hány betegnek nyújtott vigaszt, és hány halottat kísért utolsó útján. Templomot merészelt építeni akkor, amikor ez égbekiáltó bűn volt az Isten nélkül élni kívánó és másokat is erre kényszeríteni akaró, vallásszabadságot hirdető hatalom sze-
ú
SziklaAlap c s ú
3 z
u
n
k
mében; templomokat, kápolnákat újított fel, rendbe tette a plébániaépületeket, a temetőket. Nagy tisztelője volt a Szűzanyának, erre buzdította híveit is. 16 évig szolgálhatott a zalai nép által annyira kedvelt és a nehéz időkben is látogatott zarándokhelyen, Búcsúszentlászlón. Jó TANÍTÓ volt: lámpás! Szóval és énekszóval hirdette az Igét, hiszen minden szolgálati helyén énekkarokat, kórusokat szervezett - kicsikből és felnőttekből. A szent zene és az orgonák! - ezek a szíve csücske voltak. Hatalmas humán műveltséggel bírt, kiváló szónok volt: kívülről idézte a görög-latin klasszikusokat, Szent Ágostont és Dantét, Goethét és Berzsenyit, de Adyt és Pilinszkyt is. Jó szervezőkészségét kihasználandó választotta őt Lékai bíboros úr a leányfalui lelkigyakorlatos ház igazgatójának, ahol jó kapcsolatai révén is hasznára volt a lelki élet megújulásának. Utolsó szolgálati helye a nagykanizsai Jézus Szíve plébánia volt, ahol a 70. évéhez közeledve is nagy lelkesedéssel és odaadással látott munkához. A mindennapos papi elfoglaltság mellett a legnagyobb munka az új 35 változatos orgona
Frigy a Mennyben In memoriam Koroncz atya Még senki halálával kapcsolatban nem gondoltam erre: „Frigy a Mennyben”. Magam is meglepődök rajta. Hát lehet ünnepelni a halállal kapcsolatban?! Korunk és kultúránk az elmúlást a halálban látja. A cím azt sugallja, az elmúlás csak látszat. Kedves Koroncz atya, engedd meg, hogy utoljára én búcsúzzam tőled, volt káplánod, szolgáló-társad. Szeptemberben még egyszer, utoljára meglátogattalak fehérvári szobádban. Mindketten tudtuk, hogy…. utoljára. Búcsúzni mentem, s Te már előre tudtad, hogy miért. Ebben nem volt semmi látszat. Béke uralkodott a szobában. Bölcs, érett ember békessége. Aki számot vetett a Léttel. Készültél el. Hangod gyenge volt, alig hallható már, „beszélgetés” közben el-elbóbiskoltál. De még megáldottál…. Fülemben cseng szavad. „Gratulálok! Menj utadra!” És én jöttem Rómába, Te pedig megérkeztél az Atyai Házba… Elengedted kezem, én is a Tiédet. A kezed, a pap kezét, melyre szükségünk van az élet minden napján. Az élet hajnalán, keresztelésnél… és a végnél… A kezet, amelyre szükségünk van
építése volt, aminek érdekében mindent megtett, anyagiakban is a legfőbb támogatója volt. Együtt ünnepelhettük aranymiséjét templomunkban, ahol 1948. március 14-én pappá szentelték. Még nagy tervei voltak! De az Úr, az égi Gazda már nem akarta tovább terhelni hűséges számadóját. Nehezen viselte, hogy megromlott egészsége miatt 51 év papi szolgálat után pihenni kényszerül. Most itt állunk koporsója mellett, és emberileg nem igazán tudunk örülni annak, hogy ő már odaát van, mert úgy érezzük, adósai maradtunk. Adósai szóban és tettben! Nem támogattuk tőlünk telhetően munkájában, áldozatvállalásában, nem erősítettük betegségében, nem látogattuk végső hónapjaiban, napjaiban. De hisszük, hogy az égi Gazda kárpótolja minden emberi hűtlenségünkért és háládatlanságunkért. László Atya! Az örök Világosság fényeskedjék Neked! Nyugodjál Békében! Dr. Bogár Gáspár a képviselőtestület elnöke Balatonfenyves, 2000. december 18.
újra és ismét, melynek érezzük áldott, szent melegét, közelségét. A kezet, mely megszentel barátságot, házasságot, az élet mély rejtelmét, összeköti értelmét. Elengedtem az ő kezét, mely minden nap az oltár trónján megfoghatta a Magasságbeli Isten kezét, s Ő az övét, két kézzel érintve lényegét. A kezét, mely áldott, mely áld és lelki életet hívott létre. A kezét, mely feloldott és megbocsájtott, nem egyszer és talán, hanem mindig és mindenkor. Elváltak útjaink. Te ünnepelsz. Életed beteljesítetted: az eléd kitűzött pályát megfutottad, készen várt a győzelem babérkoszorúja S Te megpihenni térsz. Elfáradt a test, nyugszik a föld ölén. De nem így a lélek! Hiszem, közbenjársz értem s mindenkiért. Fontos volt Neked, hogyan alakul az egyházközség élete. Tőled tudom, s azt is, hogy kevesen tudják Rólad: kisdiák korodtól fogva minden nap elmondtad a rózsafüzért. Általában a szobádban fotelban ülve, vagy járva, esetleg az esti kocogás alkalmával. Most, hogy ott nyugszol már Nála, elrejtve az Ő ölén, bizalommal kérünk: Kedves Koroncz atya: könyörögj értünk! Béke veled! Miklós atya
4 K
ü
l
f
ö
l
A ház, ahol élünk Szóval a "paplak" épülete egybe van építve a templom szentély felőli végével, és ez nagyon praktikus. Négy emeletből és a pincéből áll az épület. A második emeleten vannak a papok szobái, egy vendégszoba, egy vasalószoba, kis raktár, két fürdőszoba a mosógéppel és a mellékhelyiségek. Ez a szint gyakorlatilag klauzúra, itt nem fogadunk vendégeket, erre az első emelet szolgál. A szobám kb. 13 nm, és egyetlen ablaka homályosan kacsintgat nagyjából Dél felé. Így elég világos, aminek a szobámba menekített növények örülnek, és sok virággal hálálnak meg. Balra tőlem a vasalószoba van, de ezt még nem használtam, mivel szerencsére van egy jótét lélek, aki a templomra felügyel, és aki a papok ingeit vasalja nagy szeretettel néhány fohász ellenében. A vasalószoba mellett van a vendégszoba. Jobbra tőlem lakik Antoine Mathias Kitanja-Lokavu Kolema
d
SziklaAlap i t u
d
ó
s
Tokitakutchu (ez még csak a neve fele, amennyit sikerült belőle megjegyeznem, de talán év végére tudni fogom a teljes nevét) atya, aki 34 éves, és ahogy ő mondja a "Kongói úgymond hm…hm Demokratikus Köztársaság"-ból jött. Színesbőrű, vidám srác, aki napjának nagy részét azzal tölti, hogy a francia misekönyvet fordítja szisztematikusan saját nyelvére, ami nem tudom, hogy melyik, de biztos közel áll a szuahélinek valamelyik vidéki válfajához. Róla még azt kell tudni, hogy 48 testvére van, igaz, hogy az apjának 5 felesége volt. De édesanyja 11 gyermeke közül ő az utolsó. Édesapja gazdag volt, ezért lehetett ennyi felesége, de Antoine (nevezzük csak röviden így) meg van győződve az egynejűség kizárólagos létjogosultságáról, ugyanis az 5 feleség állandóan egymás ügyein lovagolt, rengeteget veszekedtek, és soha nem volt békesség köztük. Nem csoda, hogy Antoine papája néhány éve bele is halt. (Igaz, hogy 84 évesen...) Viszont Antoine-nak
í
t
á
s
o
2001. január k
ugyanaz a genetikus és egyelőre gyógyíthatatlan betegsége van, amitől édesapja meghalt, és tulajdonképpen ez a fő ok, ami miatt elhagyta hazáját (ahol nagyon sok munkája volt): itt jobb az orvosi ellátás. Nem tudják az orvosok a betegség okát, csak a tüneteit, ami fokozatos lebénulás, hátfájdalom és testi gyengeség. Antoine úgy jött közénk, hogy csak mankóval tudott közlekedni nagy nehézségek árán, egy spéci székben tudott csak rendesen ülni, és állandó felügyeletre szorult. Ehhez képest az itteni testvéri légkörnek és a hegynyi orvosságnak köszönhetően már mankó nélkül közlekedik a lépcsőkön is, sőt barátaival a FranciaországKamerun focimeccsre is elment. Egy kis nátha viszont legyengítette annyira, hogy mentő vitte be a kórházba, reméljük hamarosan visszaengedik. A templomban is kis nyugágyszerű székén gyóntat, amikor ő van beosztva. Igazán jó szomszéd, és nagyon vidám. Kornél atya Párizsból
Az Anglikánok országában London délnyugati csücskénél található Esher nevű városka. Ott vagyunk Jucával ketten kanizsai katolikus lányok, jelenleg a “legkisebb” antióchiás közösség. Valóban ritka a mi helyzetünk: két „oupair”(gyermekvigyázó) egy kétgyermekes családnál. Ez Isten szeretetének, gondoskodásának a jele, hogy nem hagyott egyedül bennünket az idegenben sem. Olyan jó esténként “összegyűlni” egyikünk vagy másikunk szobájában egy kis imádságra, hálaadásra. Ima közben már nem is érezzük azt a nagy távolságot, ami elválaszt hazánktól, szeretteinktől. Angliában döbbentem rá, hogy mekkora megtartó ereje van a közösségnek. Tudom, hogy az otthoniak imádkoznak értünk, szeretettel várnak haza. Szóval van hova hazamennünk! Jucával elhatároztuk, hogy az új környezet és a mindennapi rohanás ellenére megpróbálunk aktív katolikusok maradni. Az ima mellett a másik nagyon fontos dolog a vasárnapi szentmise. Hála Juca térképszeretetének, én már "kész tények elé voltam állítva", mikor ide kijöttem, ugyanis Ő már London és Esher közelében is felfedezett egy-egy katolikus templomot. A legelső közös vasárnapi misénken az Úr egy nagy ajándékot tartogatott nekünk. “Véletlenül” a Roma 2000 feliratú ifjúsági találkozós táska volt nálam, amikor a londoni karmelita templomba
A „mi” templomunk megérkeztünk. Az ottani sekrestyés, aki szintén ott volt Rómában, rögtön kiszúrt minket. Megkérdezte, hogy felajánláskor szeretnénk-e vinni az áldozati adományokat. Hát persze, hogy igent mondtunk! Nagyon boldogok voltunk! Mintha az Úr ezzel a gesztussal azt mondta volna, ne féljetek, én figyelek rátok, veletek vagyok! A rövidke élménybeszámolót most befejezem. Legközelebb leírjuk első gyónási élményünket, meg hogy Juca hogyan fedezte fel a templomokat, milyen itt egy mise, és milyen tapasztalatokat szereztünk az anglikánoknál. Sok szeretettel üdvözlöm az olvasókat: Szép Rita Londonból
2001. január
SziklaAlap P l é b á n i á n k
5 h í r e i
" Csemegéző "
HÍRTURMIX
A szerkesztőség felkérésére szeretnék minden testvért egy kis lelki feltöltődésre, tájékozódásra bíztatni a keresztény sajtóban megjelent - véleményem szerint - elolvasásra érdemes cikkek ajánlásával. Hiszen nekünk nem közömbös az, hogy a kifejezetten nekünk, hívőknek szóló kis írások mire akarják felhívni figyelmünket, hogy tisztán tudjunk látni ill. becsületes véleményt tudjunk kialakítani egyházunkat és/vagy bennünket érintő fontos kérdésekben. Mindannyiunk helyes véleményére pedig nagy szükség van, hiszen csak így lehetünk egy-egy “csipetnyi só ebben az íztelen világban.” Tehát csak ajánlásra és figyelemfelhívásra törekszem, ezért a tömör forma. Aki el szeretné olvasni, mindegyik folyóirat megtalálható a Városi Könyvtárban is. A Vigilia c. katolikus folyóirat decemberi számából (944-951.o.) ajánlom a Várszegi Asztrik főapáttal folytatott beszélgetést: “Nagyon ellentétes tendenciákat látok érvényesülni. Az egyik az, hogy az emberekben hihetetlen igény van a személyes, az élő Istennel való bensőséges kapcsolatra. Ugyanakkor a történelmi egyházak kevéssé tudnak válaszolni erre a kérdésre…” Az Új Ember dec. 17-i számából érdeklődésre tarthat számot – különösen az Internet hozzáférhetőséggel rendelkező fiatalabb katolikus elkötelezettek számára – a világhálón megjelent imaformációk sokfélesége: Ima-iskola, mintegy bizonyítandó az istendicsőítés egyetemességét a világban. E lap decemberi dupla számában Orbán Viktor miniszterelnök mond hitvallásszerű véleményt a keresztény gondviselésbe vetett hit értékéről, magyarságunkról, kereszténységünkről. A Nagykanizsán is méltán nagy népszerűségnek örvendő ferences író, Barsi Balázs Karácsonyi megkísértésünk c. cikkében nem ünneprontó célzattal arról ír, hogy a karácsonykor farsangolók vagy a lázas bevásárlásokba belefeledkezők az elvont “szeretet ünnepét” ülik, maguk sem sejtve miért. De a hívő embernek is kísértés a karácsony, ha Isten üdvözítő titkának misztériumát korláttalan értelmi képességüknek vetik alá, mindenáron racionálissá téve a természetfelettit. Pálhegyi Ferenc pszichológus, főiskolai tanár a 14.oldalon ezt a kérdést járja körül: Miért nehéz ma serdülőnek lenni? Elsősorban szülőknek ajánlom elolvasni. A Keresztény Élet dec.17-i számában ír az év eleji népszámlálásról. A Magyar Katolikus Püspöki kar nyilatkozata szerint hitvallásértékű, ha a megfelelő kérdésnél megvalljuk, hogy katolikusok vagyunk. Hitünk megvallásán kívül azért ia fontos ez, mert annak arányában kap állami támogatást egyházunk, ahány tagja van. Göndics János
∗ Január 12-14-ig a KÉSZ Országos Kongresszusa lesz Székesfehérváron, ahol a nagykanizsai csoport is képviselteti magát. ∗ Január 14-én 16 órakor ovismise lesz. ∗ Január 21-én a 18 órai szentmisén a Piarista Iskola Gregorián Scholája énekel. ∗ Január 21-28 között ökumenikus imahét lesz. A részletes program a faliújságokon olvasható. ∗ Január 28-án 16 órakor ovismise lesz. ∗ Február 4-én a 10.30-kor kezdődő szentmisén a Szent Imre Kórus énekel, 18 órakor gitáros szentmise.
"""""""""""""
“Édes” ajándék Régi hagyomány, hogy a Jézus Szíve Plébánia hívei süteménnyel megajándékozzák a Veszprémben papi hivatásukra készülő kispapokat. Alig pár hónapja még is éltem a kispapok ilyenkor megszokott, vizsgákkal, feszültségekkel megterhelt életét. De mennyire tudtunk örülni, amikor csomag érkezett! A nagykanizsai hívekről tudtuk, hogy a kézzel fogható adományokon kívül lélekben is velünk vannak, imádkoznak értünk. Bíztatnak és segítenek minket. Kispapként több alkalommal jártam a Jézus Szíve templomban és átélhettem mindezt. Ajándékot kapni mindig nagy öröm, de ez különösképpen karácsony tájékán van így. Az idei évben mint felszentelt pap vihettem a plébánia híveinek rengeteg adományát. Talán még több örömet jelentett számukra, hogy a telerakott csomagtartóból ők vihették be a sok süteményt, édességet, finomságot. A magam és a papnövendékek nevében köszönöm adományaitokat! Hála valamennyieteknek a felajánlásért, együttérzésért, sok-sok imáért. Bizonyára ez is segíti a kispapokat a felkészülésben. Az újévre pedig kívánom mindannyiatoknak a Jóisten bőséges áldását! Róka Dániel Celesztin káplán
6
SziklaAlap C S A L Á D I
2001.január O L D A L
“Áldjon meg bennünket az Úr, Ú j r a k e z d é s az élet forrása!”
Elkezdeni valamit min-
Részletek a Szentanya beszédéből, dig elhatározást, odafigyeamely a családok miséjén hangzott el lést, hitet és reményt jelent. Az újrakezdésben ennél több 2000. október 15-én. Igen, áldjon meg benneteket az Úr, az élet forrása! Nyíljatok meg ennek az áldásnak a mindig új folyama előtt. Teremtő, újjászülő erőt hordoz magában, mely képes minden fáradtságot kiküszöbölni, és állandó frissességet biztosít adományotokhoz. Isten áldása nem csupán a házastársi egység kezdetén van, hanem az életre való felelős és nagylelkű nyitottságon is. A gyermek valóban “a család és a társadalom tavasza”, ahogy jubileumotok mottója is idézi: a házasság a gyermekekben találja meg virágzását: Ők a teljes életközösség koronája (“totius vitae consortium”: C.I.C., can. 1055/1), mely “egy testté” teszi a házaspárt. Ez mind a házastársak természetes kapcsolatából született gyermekekre, mind pedig az örökbe fogadott gyermekekre vonatkozik. A gyermekek nem “tartozékai” a házaséletről szőtt terveknek. Nem esetlegesek, hanem “a legértékesebb ajándékok” (Gaudium et spes, 50), beleírva magába a hitvesi egység szerkezetébe.
van: jobban szeretnék valamit csinálni. Minden év egy újrakezdés. Gondold végig mindezt Istenre bízva! Legyen az Ő akarata minden elhatározásunkban, tudjunk az Ő állhatatosságával odafigyelni, imádsággal őrizzük meg a Benne rejlő hitünket, Ő legyen minden reményünk forrása, hogy rábízva magunkat növekedjünk az Ő szeretetében!
Olyan vagyok Isten hajlékában, mint zöldellő olajfa, Isten hűségére bízom magamat most és mindörökké!
Zs. 51.
Járd végig ezt az esztendőt Isten hajlékában, s akkor az 51. Zsoltár szavai valóra válnak életedben! MEmi Ezúton mondunk köszönetet minden segítségért, amellyel közösségeinket támogatták az elmúlt esztendőben! Különösen öröm volt megtapasztalni a Passiójátékhoz és az Antióchiás Hétvégékhez nyújtott segítségeket! Hála és köszönet érte! - a Magvető és Antióchia Közösség -
Fogadjátok be, példaképül választva a názáreti családot, mely – bár kivételes küldetést kapott – ugyanazt az utat járta be, mint ti: örömök és fájdalmak között, imádság és munka között, remények és csüggedések között, mindig Isten akaratában gyökerezve. Legyenek családjaitok egyre inkább valódi “családegyházzá”, melyből nap mint nap dicséret száll fel Istenhez, és a szeretet jótékony és újjászülő folyama árad a társadalomra. Legyen a társadalom számára kihívás, hogy elgondolkodjon ennek a nagy ajándéknak a jelentőségén és értékén, ami az Isten szíve szerint felépülő család. Mária, “a család Királynője” kísérjen mindig benneteket anyai kezével.
☺ Humorsarok ☺
7
Két lókereskedő megy a sivatagban, meglátnak egy tevét. Azt mondja az egyikük: - Nézd, azt a szerencsétlen lovat, milyen púposra verték.
GiGit elfogta egy pók! DuDu ki szeretné szabadítani, SEGÍTS rajta! Mutasd neki az utat!
Van ötleted, élményed, versed, rajzod, vicced? Add le a plébánián! Közzé tesszük!
Jézus Szíve Plébánia Lapja Kizárólag belső használatra. Lapzárta: minden hó 20-án. Szerkeszti a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő: Fliszár Károly plébános Nagykanizsa, Deák F. tér 4. Nyomja: KANIZSAI NYOMDA Kft.
