"Szüntelen imádkozzatok!"
SziklaAlap V. évf. 2000/7.sz. szeptember A NAGYKANIZSAI JÉZUS SZÍVE PLÉBÁNIA LAPJA
Téged könnyű volt szeretni Az idő nagy úr, de az idő Ura még nagyobb. Gondviselő jósága nem csak a népek-nemzetek, de az egyes ember életében is nyilvánvaló. Nem kivétel ez alól plébániánk havonta megjelenő újságja, a SZIKLAALAP sem.
Négy éven keresztül Dr. Rumszauer Miklós főszerkesztő jegyezte e lapot. Világi és teológiai képzettsége, sokirányú tehetsége, kitűnő kapcsolatteremtő készsége garanciát jelentett lapunk színvonalas működtetésére. A Szikla-Alap hűséges olvasói is tanúi lehettek sokirányú tevékenységének. Fénykép- és videofel vételek őrzik finom, néha szarkasztikus humorát, vidám jókedvét. Imaiskolák és imatáborok főszervezője, koncertmisék, hazai és külföldi találkozók vezetője / Párizs, Róma /, medugorjei zarándoklatok és virrasztások népszerűsítője, a Pünkösdi királyválasztás elindítója, plébániai közösségek és ifjúsági csoportok lelki koordinátora. Rangos előadások és konferenciabeszédek fűződnek nevéhez egyházmegyénkben és azon túl is. Idegennyelv-tudásának magas színvonala biztosítéka volt plébániánk egyre fejlődő külkapcsolatainak. A KÉSZrendezvények neves előadóit is ő hívta meg. Animátorként és menedzserként is kitűnőre vizsgázott, miközben az egyházmegye szentszéki bírájaként működött, és egyházjogot tanított a Kaposvári Tanítóképzőben.
Öreg és fiatal egyaránt rajongott érte: a vasárnap esti gitáros szentmiséken sok lelkes fiatal itta szavait, hallgatta híres biblia-háttérmagyarázatait. Búcsúmiséjén az érette Istennek hálát adó sokaságot látva így köszönt el meghatódva: „Benneteket könnyű volt szeretni!” Mi, akik napi közvetlen kapcsolatban álltunk vele, ezt így látjuk: „Könnyű volt szeretni Téged”: a megértő lelkiatyát, a megbízható barátot, a zsinati szellem élharcosát, a korszerű európai látókörű és műveltségű evangelizálót, az Úr közöttünk járó hiteles követét. Októbertől további tudományos fokozatának megszerzésére az örök városban folytatja tanulmányi munkáját. Választott disszertációjának témája is a magyar egyház megújulását, növekedését szolgálja majd. Ezért örömteli ez a búcsúzás: Kedves Miklós Atya, Kanizsa visszavár! Példádból erőt merítve a SziklaAlap a Te szellemi örökséged alapján jelenik meg továbbra is. A főszerkesztői teendőket fiatalos lendülettel Fliszár Károly plébános atya veszi át. Miklós atyával pedig mint római tudósunkkal találkozhatnak Kedves Olvasóink újságunk hasábjain. - a szerkesztőség -
Ezüstmise a nagykanizsai Jézus Szíve templomban 2000. július 9., egy szürkén induló vasárnap, amiről biztosan tudjuk, hogy napfénybe fordul délutánra. Úgy lett. Régi családi - lelki barátság köt össze a Fliszár családdal, így megilletődve vettem kézbe az ezüstmisés meghívót és örömmel osztom meg gondolataimat azzal is, aki ott volt és azzal is, aki bármilyen okból szegényebb lett egy csodálatos élménnyel. A vasárnap délelőtt úgy zajlott, mint máskor: szentmise a kórház kápolnájában, a sánci templomban, Bagolán. Két kis különbség volt azonban: mindenütt körülvették Károly atyát és mindenütt ezüstmisés áldást ajándékozott. Senki sem ment el anélkül! Korábban is volt már módom végigkísérni Károly atyát „ szokásos ” vasárnapi helyein. Akkor is, most is megkapó volt, hogy a harmadik (negyedik?) szentmisét is úgy mutatta be, mint a legelsőt és ugyanazon evangéliumi részről még véletlenül sem beszélt kétszer ugyanúgy. Mindig más gondolatot fejtett ki belőle. Eljött a délután: már fél négykor tömve volt a gyönyörűen rendbetett templom. Az ünnepre hangoló imák, énekek után elkezdődött a szentmise. A város, a régi helyei (Lad, Újudvar), a közösségek köszöntötték a jubiláló atyát. Külön kiemelném Sík Sándor: Te Deum-át, ami az egyik legcsodálatosabb hálaadó vers. A köszöntések tükrözték a régi helyek szerető emlékezését, de a befogadó város elismerését is. Egy Nagykanizsa-nagyságú várost nem könnyű alig egy év alatt „meghódítani”, Károly atyának úgy tűnik sikerült. Persze a szeretetnek és a megbecsülésnek ezek a nagyon jóleső jelei erőt adnak majd a hétköznapokban, amikor tovább kell lépni (új templom, stb.). A Balás Béla püspök úr által említett csapdákat bizony senki sem kerülheti el, de az Úristen csodái a kellő időben megjelennek. Ezt mindnyájan tanúsíthatjuk, akik csapdák között bukdácsolunk, de Isten csodái mindig megszabadítanak végül. Természetes, de mégis érdemes említeni, hogy a zsúfolt templomban az Eukarisztia kiosztása példaszerűen volt megszervezve, gyors és méltó volt. Az ünnepi szentmise résztvevői is ragaszkodtak a személyes ezüstmisés áldáshoz, ez kicsit sokáig tartott, de ez mégis jó, mert azt jelenti, hogy nagyon sokan együtt ünnepeltünk és hogy ez nem csak „protokoll” volt, hanem lelki igény is. Megtisztelő öröm számomra, hogy Károly atya 25 papi évéből 18 éven át ismerhettem. Öröm látnom soha nemcsüggedő tenniakarását, derűjét még a nagy bajokban is. Általában úgy hisszük, az aratás nem a mi dolgunk, csak a vetés. Neki megadta sok helyen az Úr az aratás gyönyörűségét is (új, tele templomok, népes hitoktatás stb.). Úgy jellemezném: ő az a fajta ember, aki az Istentől kapott mind a 10 (25?) talentumát sokszorosan forgatja, ezért bőséges lesz majd a jutalma is.
2 I s t e n
SziklaAlap s e g í t s e n
2000.szeptember B e n n e t e k e t !
könyörgéseket is. Fontos része volt a melynek lényege az volt, hogy jó misének az adományok hozatala, papok és jó emberek legyenek. Nem lehetett kihagyni a köszönet amikor a hagyományos adományok A nagypataki primiciára való fel- mellett egy siralmas állapotban levő mondást sem, amikor mindenkinek készülés már egy héttel a dátum megköszöntek mindent. előtt megkezdődött, mert a Szívszaggató szavak hallameghívottak száma meghaladta tára mindenki szemében ott az 1000 főt. És mivel tudtuk, volt a könny, és kevesen hogy túl kicsi a hitünk ahhoz, voltak azok, akik nem sírhogy 5 kenyérből és 2 halból tak. Az öröm könnyei voljóllakjunk mindannyian, nagy tak azok, mert néhány perc mennyiségekbe kezdtük beszealatt átéltük a sok év örörezni a nyersanyagot : 2 nagy meit és fájdalmait. disznót és egy fiatal tehenet Rögtön a mise után kövásároltunk (a többi melvetkezett az ebéd. A 250 lett).Ezeket a rokonok, szomfőt befogadó terem hamaszédok és barátok segítségével rosan megtelt, és a barátalevágtuk. Ezt persze még időink máris terítettek. ElőAz újmise egy meghitt pillanata ben csináltuk meg, mert tudtuk, ször a távolról jöttek foglaltak hehogy amíg az élő tehénből sült hús miniatűr templomot kaptak. Ezt egy lyet, aztán meg a közelről jövők. A lesz, hosszú az út. Ilyen körülmé- kispap így magyarázta meg : “Azért terem megtelt háromszor, de még nyek között - sok munkával és kevés adjuk pont ezt a templomot, hogy nem volt este... Este felé jöttek a fiapihenéssel - eltelt a hét és vasárnap megismerjétek a mai Egyháznak az talok, akiknek egy táncos mulatást lett. Már reggel korán kezdtek meg- állapotát. De ti ezt ismertétek, és ígértünk. Éjfél után mehettünk haza, érkezni a vendégek, akiket a Dani azért választottátok a papságot, de tudtuk a másnapi programot. atya nem tudott fogadni, így a család hogy munkásságatokkal ezen egy Másnap azokat hívtuk meg, akik picit változtassatok. Ezért kérjük az feladata lett ez is. többet segítettek, és mi a család A vasárnapi fogadás, a kanizsai- Istent, hogy segítsen benneteket!" szolgáltuk ki őket. Ezen az estén tól eltérően, a központban történt. Itt A megszokott személyenkénti ostya kétszázan voltunk, és nagyon jól a két papot várta majdnem az egész helyett, a papok egy nagyot használ- éreztük magunkat. falu és köszöntő beszédet mondott a tak, az összefogás magyarázatával. Mint mindennek, a primiciának is plébános és a polgármester. Innen A papok ezt elfogadva egy-egy da- vége lett, majdnem úgy mint a mekörmenettel folytattuk az utunkat a rabbal áldoztak meg. A gyerekek, akikkel a Dani atya sékben, és mi - mint szervezők, a templomig. A nagy létszám miatt a barátaink - mint segítők - hálát admisét a templom udvarában mutat- nagyon szeretett foglalkozni a mise hattunk az Istennek a sikerért. ták be 10-12 pappal együtt. Az ol- végén megköszönték ezt neki két vasmányokat az új papok rokonai énekkel és három verssel. A fiatalok Dani atya és testvére Leo olvasták, ugyanúgy az egyetemes nevében egy lány énekelt egy dalt, -folyt. az 1.old.-folyt. az 1.old.együtt ünnepeltünk és hogy ez nem csak „protoezt így látjuk: „Téged könnyű volt szeretni”: koll” volt, hanem lelki igény is. Megtisztelő öröm száa megértő lelkiatyát, a megbízható barátot, a zsinati momra, hogy Károly atya 25 papi évéből 18 éven át isszellem élharcosát, a korszerű európai látókörű és mű- merhettem. Öröm látnom soha nemcsüggedő tenniakarását, derűveltségű evangelizálót, az Úr közöttünk járó hiteles jét még a nagy bajokban is. Általában úgy hisszük, az követét. Októbertől további tudományos fokozatának meg- aratás nem a mi dolgunk, csak a vetés. Neki megadta sok szerzésére az örök városban folytatja tanulmányi helyen az Úr az aratás gyönyörűségét is (új, tele templomunkáját. Választott disszertációjának témája is a ma- mok, népes hitoktatás stb.). Úgy jellemezném: ő az a fajta gyar egyház megújulását, növekedését szolgálja majd. ember, aki az Istentől kapott mind a 10 (25?) talentumát Ezért örömteli ez a búcsúzás: Kedves Miklós Atya, sokszorosan forgatja, ezért bőséges lesz majd a jutalma is. Isten emberének lenni soha nem volt könnyű, ma sem Kanizsa visszavár! Példádból erőt merítve a SziklaAlap a Te szellemi az. Egyházunknak szüksége van azonban a megújulásra, örökséged alapján jelenik meg továbbra is. A főszer- amelynek Károly atya eszköze, tanúja, véghezvivője. Tanuljunk tőle és adjunk érte hálát a gondviselő Istenkesztői teendőket fiatalos lendülettel Fliszár Károly plébános atya veszi át. Miklós atyával pedig mint ró- nek, kérve, hogy sokszorozza meg a Károly atyákat és az mai tudósítónkkal találkozhatnak Kedves Olvasóink ezüstmiséket Egyházunkban! újságunk hasábjain. Imádságos szeretettel: Dr. Nagy Ibolya, Pécs - a szerkesztőség -
Újmise Romániában
2000. szeptember E v a Imádsággal született:
n
g
SziklaAlap e l i
3 z
á
l
t
u
n
k
PASSIÓJÁTÉK TIZENKÉT ÉVVEL EZELŐTT ágyhoz kötve, gyermeket várva született az ősmű. - Most segíts meg Mária...** Sokszoros előadás után új stúdiófelvételre volt szükség - Hiszek egy Istenben...** Elkezdtük Krisztiánnal újra hangszerelni - Reményünk Krisztus csak Te vagy...** Mód Miklós atya felkért bennünket a somlói előadásra - Ne félj, mert megváltottalak...** Megbeszélések, kották, énekpróbák - Szeretet áradjon köztünk...** Szereposztás, időpontegyeztetések nehézségei - Békesség legyen velünk...** Zenekari próbák, nyolcvan óra stúdiómunka Újudvaron - Miatyánk... KÖZBEN SZÁZ EMBERNEK JELMEZKÉSZÍTÉS, kellékek beszerzése - Hiszek Jézusom...** Képes Biblia, filmek, ötletbörze a korhű jelmezekhez - Az Úr kegyelmének nincsen vége...** Katonáknak sisak, mellvért, lábszárvédő, saru, csuklószorító készítése - Segíts Istenem...** Főpapok, tanítványok, templomszolgák, nép ruhájának varrása - Csak Jézusnak szolgálok...** Kriszta éjjel-nappal varrt, többen segítették munkáját - Áldjon meg Téged az Úr...** Keresztek készítése, keresztrefeszítések technikájának kidolgozása Tímár Karcsi vezetésével - ...Tedd amit kell, s mindent megad majd az Úr...** Sponzorok keresése - ...Ki újra kopog, annak ajtót nyitnak majd...** Színpadi mozgások kidolgozása Schmidt Pista segítségével - Ó, jöjj, lángot adó, isteni szó...** Forgatókönyv készítés - Uram, jó voltál énhozzám...** Elkészült a hanganyag sokszorosítás - ...életemben nagy dolgokat műveltél...** Pályázat a Mobilitáshoz Passió előtáborra - Hála, dicsőség nevednek! HOMOKKOMÁROMBAN HÁROM NAP, próba, próba... - ...hirdetem majd csodás tetteid és énekelek Rólad...** Tanítások: Alfréd és Gabriella Marx Franciaországból, Beáta nővér Homokkomáromból - Indulj és menj, hirdesd szavam...** Mindenki rendezni akar villongásai - ...miképpen mi is megbocsájtunk...** Örömteli, békés szentmise, szetségimádás Károly és Miklós atyával - Néked hódolok, Jézus, dicső király...** Összeállt a "mű" - Alleluja! UTAZÁS A SOMLÓRA (busz, teherautók, autók) - Tégy eggyé Urunk...** 101-en indultunk útnak pénteken reggel (aug. 4.) - Áldásoddal megyünk...** Remek hangosítás és 10x7,5 m-es színpad, forró napsütésben egésznapos próba - Tied a dicsőség...** Esti szentmise és szentségimádás a kecskemétiekkel és devecseriekkel - Áldjad én lelkem az Urat...** Éjszaka a "katonai" és "civil" őrség a hegyen maradt - ... nem fél már a szívem, Benned pihen...** Reggel 6 órakor a Devecserben aludtaknak indulás a hegyre - Hálát adok az új napon!** Eső, csúszós út, kocsitolás, baleset, útlezárás - Az Úr az én pásztorom...** A Somlón az orrunkig sem látunk a felhőtől - Uram irgalmazz!** Csak mi vagyunk... és a rendezők, énekelünk, imádkozunk - Kicsiny kis fényemmel, világítani fogok...** Már csak szemerkél az eső, egyre többen jönnek a hegyre - Áldjátok az Urat!** Később fogunk kezdeni - Reményünk Krisztus csak Te vagy...** Miniszterek és püspökök előadása alatt felöltözünk. Fagyoskodunk... - Ne félj, ne aggódj...** Várakozás, Miklós atya diákat készít külön a résztvevő 15 családról - Bizakodjatok jó az Úr...** Még szemerkél, mikor Mónika elmondja a nyitó verset - Szívem telve van Veled, drága Jézus...** Felcsendül a zene, bevonolunk - Jeruzsálem ünnepre készül...** Látjuk a nézők között a Kanizsáról érkezett busz utasait - Hozsanna!** Már sokan figyelnek ránk (1800-an) - Békesség! Ne féljetek!** Szinte teljesen eloszlik a felhő, mindent jól lehet látni - ...higgyetek, hisz láthattok...** Amikor a feltámadt Jézus megjelenik a színen, kisüt a nap - Békesség! Az Úr vagyok!
4
SziklaAlap F i a t a l j a i n k
2000.szeptember
Róma A 2000. év augusztusában II. János Pál pápa találkozóra hívta a világ katolikus fiataljait Rómába. Hívását mintegy kétmilliónyian követték is és elzarándokoltak Itália szívébe, s részt vettek a XV. Ifjúsági Világtalálkozón. Magyarországról is útra kelt 2500 fiatal, hogy a szentévben, az Örök városban találkozzon a világ katolikus ifjúságával és a pápával és Istennel. A Kaposvári Egyházmegyét képviselő mintegy 100 fiú és lány augusztus 8-án este indult útnak Nagykanizsáról. A római nagy seregszemle előtt előtalálkozókon vettünk részt. Mi Perugiába mentünk, ahol a Chemin Neuf közösség szervezésében egy nagyon tartalmas, sok lelki élményt és ajándékot nyújtó táborban vehettünk részt...
Perugiaban csodálatos volt felismerni, hogy a különböző nemzetiségű, különböző anyanyelvű embereket, akik teljesen másképp élnek, képes összetartani Isten szeretete és a katolikus vallás.
Az előtalálkozón én egy német, misszionárius múlttal rendelkező fiatalemberrel kerültem egy sátorba. A vele folytatott beszélgetések ráébresztettek arra, hogy milyen sokféle módon lehet az embereken segíteni, és ezátal Istent szolgálni. A bemutatott szentmiséken és tanúságtételeken hitünkben megerősödve,nagy várakozással érkeztünk Rómába, az örök és szent városba. Minden nap volt magyar nyelvű szentmise és katekézis a Jézus a Mester templomban. A Szent Péter bazilika szent kapuja alatt a magyar fiatalokkal közösen haladtunk át, és éreztük, hogy Jézus kétezer évvel ezelőtti tanítása nam múlt el nyomtalanul, hiszen Isten szeretete, valamint egy új évezred fiataljainak keresztény hite és boldogsága sugárzott minden arcról. Gergő
Az egyik legnagyobb élményem
a Szentkapu átlépése volt. Előtte azon tűnődtem, hogy hány embernek adatik meg az, hogy átlépje? Bizony nem soknak és én ebbe a kevésbe beletartozom. Az még külön kegyelem volt, hogy ennyi fiatallal együtt léphettem át. Annyira jó volt látni, hogy az emberek ahogy elérték a Szentkaput egy kicsit magukba mélyedtek, elgondolkoztak és azt hiszem mindenki egy kicsit meg is változott. Amikor én odaértem, és átléptem a küszöbén, nem járt semmi más a fejemben, csak azt mondtam: KÖSZÖNÖM JÉZUSOM, HOGY ITT LEHETEK! Eszméletlen milyen boldogsággal töltött el, amikor láttam azt a sok fiatalt, akik bocsánatot kérve átölelték egymást a béke jeleként. Láttam, hogy szeretik egymást. A nemzetek is bocsánatot kértek egymástól, miközben zászlót cseréltek. Ebben az áhitattal teli légkörben éltem át a kiengesztelődés óriási kegyelmét, Isten hozzánk lehajló jóságát és szeretetét, a békesség nyugalmát. Inci
... A legjelentősebb esemény a közös virrasztás és a pápai szentmise volt a Tor Vergátán. Nagy várakozással néztem elé, hiszen én már vettem részt ilyenen három éve Párizsban és tudtam, hogy a Szentatyát látni nem akármilyen érzés. Akkor nagyon szerencsésnek éreztem magam, hiszen viszonylag közelről, 8-10 méterről láthattam II. János Pált. Soha nem gondoltam volna, hogy lesz az életben még olyan alkalom, hogy ilyen közel lehetek az Egyház szívéhez, a Szentatyához. Az élet azonban megadta ezt az ajándékot. A virrasztás utáni reggel nagyon jó helyről várhattam Őt. Ott lehettem az első sorban, inthettem neki, mosolyoghattam rá, örülhettem a jelenlétének és a többi fiatallal együtt kiálthattam, hogy szeretjük. Láthattam, hogy csak a teste öreg, a lelke még mindig fiatal. A szentatya soraival zárom írásomat: “LegyeA Rómában járt kanizsai fiatalok csoportja tek büszkék az Úrtól kapott küldetéstekre és töltsétek be azt alázatos és nagylelkű kitartással - Krisztus és az Anyaszentegyház számít rátok. Mária anyai oltalmába ajánllak benneteket. Ti vagytok az én boldogságom és jutalmam.” Kóré Péter
2000. szeptember P
l
é
b
SziklaAlap á n i
Andaxin helyett Már tizenhat hónapja, hogy először találkoztam Simon András grafikusművésszel az emlékezetes KÉSZ előadói esten. Akkor megcsodálhattuk az egyedi és érzelemgazdag rajzait és lebilincselő előadását. Ez az ember nemes egyszerűséggel fogalmazza meg azokat a gondolatokat, melyeket mindannyian érzünk, nap mint nap megélünk, de még nem tudtuk szavakba önteni. “Szeretetközelben“ című könyvét olvasva egyre jobban megbizonyosodtam erről. Ezt a könyvet nem elég elolvasni, hanem használni kell! Esténként, ha a napi gondok miatt már pattanásig feszülnek idegszálaid, lapozz bele és csak egy oldalt olvass, majd gondolkodj el! Többet ér, mint a nyugtató tabletta. „De vajon honnan ered a szívnek ez a zavartalan nyugalma? Hogyan szerezhetnénk békességet a magunk számára? A választ rendszerint nem magunkban, hanem önmagunkon kívül keressük. Mástól várni azt, hogy lelki békességet nyújtson nekünk leg alább olyan képtelenség, mint arra kérni a háziorvosunkat, hogy ne csak rámutasson, de fizikailag is élje át a fájdalmat, amit a testünk egy bizonyos pontján érzünk.” Ez utóbbi négy mondatot egy kiadás előtt álló könyv hetedik fejezetéből idéztem. András barátunk új könyvéről van szó, amelynek témája a “Nyolc boldogság” . Megtisztelő számunkra, hogy
a KÉSZ őszi előadássorozatának első előadója:
Simon András grafikus lesz
szeptember 26-án, kedden 18.30-kor. Az új könyv témájához illően szívesen invitálunk Benneteket “egy kis hegyibeszélgetésre”. Lehetőség lesz vásárlásra és a könyv megjelenésének a támogatására. (pl. elővásárlás, grafikarendelés). Ezen az estén KÉSZ szervezési kérdések is szóbakerülnek. Javaslatokat addig is kérünk és fogadunk, akár a plébánián, akár személyesen. Dr. Etler Ottó
5 á
n
k
o
n
HÍRTURMIX ⇒ Neumayer Antal diakónust Balás Béla püspök atyánk áthelyezte plébániánkra. ⇒ Ovismise október 8-án és 22-én 16 órakor lesz templomunkban. Szeretettel várjuk a gyermekeket! ⇒ Medugorjei szentségimádást október 11én 21 órától tartunk. ⇒ Köszönetet mondunk azoknak az iskoláknak, akik lehetőséget adtak a plébánosnak és a hitoktatóknak, hogy bemutatkozzanak és ajánlhassák a hitoktatást!
Medjugorjei lelki hét 2000 júliusában Medjugorjei útjaimat én mindig az emberi kapcsolatok javulásáért, szebbé, őszintébbé igazabbá válásáért ajánlom fel. Ebben az évben is meglátogattuk a "Comunitá Cenacolo" keresztény közösséget, amely befogadja a csalódott, reményvesztett, kábítószerfüggő fiatalokat, akik vágynak rá, hogy megtalálják önmagukat, az élet értelmét és örömét. 90 -100 fiatal fiú él jelenleg ebben a közösségben. Ez a közösség nem egy terápia, hanem az élet iskolája. Sokuk életéből hiányzott az igazi család, amelynek nevelése a beszélgetésen, a gyengédségen, és a barátságon alapszik. A Közösség megtanít elsősorban jónak lenni, mert ha jó vagy - boldog vagy. A napot reggel hatkor kezdik, a kápolnában imádsággal. Reggeli után kezdődik a munkanap, mindenki felelősségteljesen elkezdi a munkáját, maguk csinálnak mindent, takarítást, kenyérsütést, kőműves munkákat, asztalosmunkát, kertet, stb. A legfontosabb munka azonban mégis az, hogy felépülnek, meggyógyulnak. A közösségbe frissen belépett fiatal elvonási tüneteit sem kezelik gyógyszerekkel. Az ő orvosságukat úgy hívják, hogy őrangyal, aki konkrétan egy fiú, a közösségben él már néhány hónapja, ő viseli majd gondját az újonnan érkezett fiúnak. Feladata, hogy átadja a közösség életstílusát, együtt töltve vele a nap 24 óráját, dolgozik érte, szenved és sír vele a drog elleni küzdelemben. Fontos pillanat ez mindkettőjük életében. Az őrangyaléban azért, mert a nehézségek által megtanul szeretni, az újonnan érkezettnek pedig azért, mert valószínűleg először talál egy igazi barátot, aki érdek nélkül törődik vele. Csak aki szenvedett, az tud érteni, segíteni és szeretni valaki mást. Nekünk egy olasz fiú tett tanúságot gyógyulásáról, ami nagyon hiteles volt, a sugárzó, kiegyensúlyozott egyénisége láttán. Egy ilyen fiú mosolya, aki tud örülni az életnek, sokat jelent, és visszaadja, megerősíti gyengülő hitünket. G. Margit
6 N
y
á
r
SziklaAlap i e m
2000. szeptember l
é
k
e
k
Imatábori élmények
Együtt lenni jó!
Az idén Homokkomáromban került megrendezésre az imatábor. Bár az iskola kezdete nagyon közel volt, mégis augusztus 23-án 47 gyerek érkezett meg. A 19 felnőttel együtt én is kíváncsian vártam, hogyan telik majd ez az 5 nap. Tavaly 11-12 évesek csoportvezetője voltam, idén viszont kamaszokat, 1415 éveseket kaptam. Kicsit izgultam hogyan is fogom őket megszólítani, hiszen nekik olyan "ciki" ezekről a dolgokról beszélni. A félelmem már az első nap után elpárolgott, a "nagyok" ugyanis már rutinosan álltak a dologhoz, és az adott evangéliumi részhez mindenki önként elmondta a véleményét. Lassan rá kellett döbbennünk, hogy ezt a lelkigyakorlatot ők, a gyerekek tartják nekünk, ahogy ezt az egyik segítő olyan találóan megfogalmazta. Azt hiszem, a teológia doktorai elámultak volna azokon a dolgokon, amiket ezek a gyerekek mondtak. Úgy látszik, az ő tiszta lelkük sokkal fogékonyabb a Szentlélek, a Bölcsesség Lelke felé. Ebben a pár napban mindannyian kicsit jobbak lettünk. Csak mosolygó embereket lehetett látni. Mindannyian, gyerekek és felnőttek is jobban odafigyeltünk egymásra. Néhány szülő csodálkozott volna, ha látta volna a saját gyermekét ilyen "átváltozott" állapotban. Talán a szürke hétköznapokra is marad valami a felhalmozott kegyelmekből! Szép Rita élménye és rajza
Idén már a nyár elején vártam a szünet utolsó hetét. Ne gondoljátok, hogy az iskola miatt! Inkább azért, hogy már ott lehessek a homokkomáromi imatáborban. S hogy mi vonzott oda? A tavalyi jó élmények, amire az idén is számítottam. Várakozásom nem volt hiábavaló. Idén is sokat beszélgettünk az evangéliumról, és nevettünk egymás tréfáin. A miséken gitáros dalokat énekeltünk, és olyan különleges hangszereket is kipróbálhattunk, mint pl. a dob. Itt megtanultam teljes szívemből imádkozni, énekelni. A kézműves foglalkozások is tetszettek. Például: selyemfestés, ikonragasztás, mézeskalácssütés, hajtogatás, stb. Az akadályverseny szuper volt. A kereszthódolaton, szentségimádáson jó volt csendben lenni. A "király" program pedig a záró tábortűz volt. Nagy élmény volt ez a tábor is nekem, és mindenkinek hálás vagyok azért, hogy ide eljöhettem.
Ima Jézusom segíts, hogy jó legyek, Soha rosszat ne tegyek. Mindig szolgálni foglak Téged, Mindvégig, amíg csak élek! Tímár Zsófia élménye és imája a táborból
Passiós szerepben megélt: ISTENSZERETET Amikor kora reggel, esős időben a hegy aljában várakoztunk, még látszott a hegy tetején a nagy kereszt, amit fokozatosan hatalmas felhők vettek körül, s idővel az egész hegytetőt, mintegy habként takarták el. Először nem tudtam elképzelni, hogy hogyan fogjuk előadni ilyen időben a Passiójátékot, s azt gondoltam, az időjárás miatt talán alig lesznek fent a hegyen. Pedig hogy készültünk a passióstáborban, s előző nap erre az egészre, hogy Isten általunk megérintsen embereket. Gondolatban szóltam Istenhez, hogy az nem lehet, hogy ezek után ne legyen ebből semmi. Már azt is elképzeltem, hogy zuhogó esőben hogyan adjuk elő az egészet: folyik mindenkiről a víz, mint az ázott verebek úgy nézünk ki. De bennem volt az a bizalom is, hogy Isten valami nagyot adhat. Nem jöhettünk ide hiába! S valóban, mikor az előadás közepén jártunk, még borús és felhős volt az ég, de már nem esett az eső. A szerepem játszása közben is az Istenre figyelve arra gondoltam, sőt, szinte éreztem, hogy nem fejezhetjük be így! Amikor Jézus meghalt a kereszten, leborulva, összebújva vártunk, s már alig vártam, hogy megjelenjen a feltámadott Jézus. Mikor az utolsó dal előjátéka elkezdődött, megéreztem hátamon a felhők mögül előbújó nap melegét, amely egyre erősödött. A mellettem lévőknek könnyes szemmel mondtam: "Süt a nap! Gyerekek! Hogy szeret minket az Isten!" Isten ezen az élményen keresztül nekem ismét az Ő gyógyító szeretetét mutatta meg. Zsuzska
Jézus Szíve Plébánia Lapja
Humorsarok – Mik a "babázás" kellékei? – A bab meg a víz! *** – Mit csinál az ebéddel asszonyom, ha az nem ízlik a férjének? – Elteszem neki vacsorára...
☺
Kizárólag belső használatra. Lapzárta: minden hó 20-án. Szerkeszti a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő: Fliszár Károly plébános Nagykanizsa, Deák F. tér 4. Nyomja: KANIZSAI NYOMDA Kft.
