Kérdések a 2012. 03.14. nagykanizsai szakképzési fórumra 1. Megtörténik-e 2012.09.01-től a TISZK keretében működő szakképző iskola létrehozása? A kérdés nem pontos, ugyanakkor a TISZK-ekkel kapcsolatban 2012ben
kötelezően
végrehajtandó
intézkedés
nincs
a
szakképzési
törvényben. A TISZK-rendszer átalakítására vonatkozó határidők szerint 2013 szeptemberére kell átalakítani a rendszert, egyúttal átszervezni az addigra állami fenntartásba kerülő szakképző iskolákat, mindehhez a szükséges döntéseket 2013. május végéig meg kell hozni. 2. Hogyan lehet a tanulószerződéses tanulók munkáltatóját rávenni,
hogy
együttműködési
megállapodás
keretében
fizessenek az iskolának abban az esetben, ha nem minden munkafolyamatot tudnak a tanulónak biztosítani, és ezért az iskola is tart gyakorlati foglalkozásokat? A tanulószerződéses tanulóknak mindenekelőtt nincs munkáltatója, a tanulószerződéses jogviszony nem munkaviszony, a legfontosabb elvi különbség, hogy nem munkavégzésre, hanem tanulásra, egy szakma gyakorlati ismereteinek elsajátítására irányul. Az új Szht. (a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló 2011. évi CLV. törvény) 8. § (5) bekezdése vezette be a „teljesítési megbízott” fogalmát, amely pontosan a kérdésben is vázolt helyzet megoldására született. Jelenleg egy átmeneti időszakban vagyunk, idén szeptembertől indul az új szakképzési törvény szerinti új nyilvántartása a tanulószerződés kötésére jogosult szervezeteknek, valamint a tanulószerződéseknek az MKIK-nál. Ekkortól már teljes körűen jogosult és felkészült lesz a kamara arra, hogy ellenőrizze a feltételek meglétét, a kérdésben szereplő gyakorlati képző csak úgy kerülhet be majd a nyilvántartásba, ha az összes feltétel meglétét
igazolni tudja, szükség esetén a teljesítési megbízottakkal kötött megállapodásokkal (amelyekben természetesen a fizetendő díjról is megállapodnak a felek). Addig is érdemes azonban felhívni a gazdasági kamara figyelmét a kialakult helyzetre, és segítségüket kérni a gyakorlati képzővel való tárgyalásokban, közvetítésben (jelenleg is van ellenőrzési jogköre a kamarának!). Eszköz lehet továbbá, ha felhívják a gyakorlati képző figyelmét arra, hogy az új Szt. 36. § (1) szerint a gyakorlati képzés egészéért ő a felelős, az iskola nem köteles pótolni a hiányosságokat. 3. Mikorra várhatók azok a jogszabályok, amelyek nélkül nem lehet felkészülni a 2012/213-as tanévre (NAT, kerettanterv, okj, szvk, központi program)? A szakképzésről szóló törvény átmeneti rendelkezései 2012. április 30át jelölték meg a Kormány részére az új szerkezetű, azaz az új törvény szerint meghatározott tartalmú Országos Képzési Jegyzék kiadásának legkésőbbi határidejéül. Ez a megjelentetési időpont szükséges ahhoz, hogy a 2012/2013-as tanév kezdetére az új típusú szakközépiskolai és szakiskolai képzéshez Jegyzék
alapján
megszülethessenek
kiadandó
szakmai
és
az
Országos
Képzési
vizsgakövetelmények
és
szakképzési kerettantervek. A törvény szerint a szakképesítésért felelős miniszterek 2012. május 31ig
kell
hogy
kiadják
az
új
tartalmú
szakmai
és
vizsgakövetelményeket, amelynek az Országos Képzési Jegyzék és a szakmai
követelménymodulokat
tartalmazó
kormányrendelet
megjelentetése is feltétele. A fenti dokumentumok alapján nem központi programok, hanem szakképzési kerettantervek készülnek a törvény szerint legkésőbb 2012. július 31-ig.
Amennyiben a fenti dokumentumok nem készülnek el, az új tartalom szerint csak 2013/2014-ben indulhat képzés a szakiskolákban és a szakközépiskolákban. Az új NAT kidolgozása napirenden van, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium nyilvánosságra hozta a tervezetét, amely az Oktatáskutató és
Fejlesztő
Intézet
honlapján
jelenleg
is
elérhető
(társadalmi
egyeztetése már lezárult). 4. Mi lesz a vegyes középiskolák sorsa? Az állami fenntartásba kerülő, jelenleg még zömében önkormányzatok által fenntartott szakképző intézmények esetében a célunk minél tisztább, átlátható rendszer kialakítása. Ezért ebben az intézményi körben (a szakképzési törvény szerinti kivételekkel – művészeti iskolák, speciális szakiskolák) törekedni kell majd az intézmények átszervezése során a többcélú intézmények esetén a szakképzési és egyéb feladatok szétválasztására. Erre vonatkozóan ugyanakkor jogszabályi kötelezettség nincs: 2013-ra az állami fenntartású körben a szakképző iskolák összevonására van érvényes kötelezettség. Nincs kizárva, hogy ha nem indokolt az intézményegységek szétválasztása, akkor a szakképzési feladatokon kívüli köznevelési feladatokkal együtt kerüljön a szakképző iskola összevonásra a többi szakképző iskolával. A nem állami, nem önkormányzati iskolákra természetesen mindez nem vonatkozik, ezek esetében a fenntartó feladata és joga dönteni az iskola által ellátott feladatokról. 5. A szakképzés átalakításában a duális képzés a cél. Hogyan képzelik ennek a magvalósítását, ha ebben az évben is csökkent a tanulók utáni finanszírozás összege? Az új Szht. elfogadásával jelentősen csökkent a tanulószerződéses tanulók finanszírozásával együtt
járó
adminisztráció mennyisége.
Ugyanakkor a finanszírozás átlagos összege nem csökkent, a jelenlegi,
szakmacsoportonkénti differenciált normatíva átlaga 440 ezer Ft, ami megegyezik a korábbi évek átlagos elszámolási, visszaigénylési összegével. A korábbi visszaigénylési rendszerben ugyanakkor a költségek elszámolására vonatkozóan nem volt felső határ, ami óriási különbségeket hozott létre, és időnként aránytalan túlfinanszírozást eredményezett. A tanulónkénti átlagos, fajlagos állami támogatás így is magasabb a külső képzőhelyeken tanulószerződéssel tanulók esetében, mint az iskolai tanműhelyeken tanuló diákok költsége. Ugyanakkor szeretnénk
a
jövőben
finomítani,
felülvizsgálni
a rendszert,
és
szakképesítésenkénti normatívát megállapítani, ami a jelenlegi rendszer hibáit kiküszöbölhetné, ennek a módosításnak azonban jelentős többletköltsége van, ezért a megvalósítás függ az ország gazdasági helyzetétől. 6. Képes lesz-e a kamara ellenőrizni a gyakorlati képzőhelyeket, hogy a kerettantervekben leírt gyakorlatokat végzik-e a tanulók? Igen, ugyanis a kamara eddig is széles jogkörök alapján ellenőrizte a gyakorlati
képzőket,
éves
ellenőrzési
terv
alapján,
amelyről
rendszeresen kiadványban összegző kiadványban számolt be. Az új szakképzési törvény értelmében ezek a jogkörök erősödtek, amely alapján a kamara a Ket. alapján folytatja az ellenőrzést. Az ellenőrzés során a gazdasági kamara a gazdasági érdekképviseleti szervezetekkel együttműködve jár el, ugyanis a kamara hatáskörébe nem tartozó szakképesítések tekintetében egyéb szakmai szervezetek, gazdasági érdekképviseleti szervezetek, szakmai kamarák segítéségét kérni. Az ellenőrzés a törvény értelmében kiterjed a tanulószerződéssel és az együttműködési megállapodással történő foglalkoztatásra Az ellenőrzésben részt vesz azon szakképző iskola képviselője is, amellyel a gyakorlati képzésen részt vevő tanuló tanulói jogviszonyban
áll, emellett a gazdasági kamara ellenőrzése tehát egyszerre szakmai és hatósági. A kamara az ellenőrzés során vizsgálja, hogy a gyakorlati képzést folytató szervezet a gyakorlati képzést a szakképesítésre kiadott szakképzési kerettanterv szerint folytatja-e. A gyakorlati képzést folytató szervezet
ellenőrzése
kiterjedhet
a
tanulószerződés
és
az
együttműködési megállapodás tartalmának vizsgálatára is, továbbá kiterjed arra, hogy a gyakorlati képzőhely a tanulószerződésben vállalt kötelezettségeinek maradéktalanul eleget tesz-e. Kiterjed továbbá a szakoktató alkalmazási feltételeire, a maximális csoportlétszámra, a tanulói terhelésre, a tanulói kedvezmények és juttatások biztosítására, az adott képzésre jellemző tanulói munka- és balesetvédelemre, a foglalkozási
napló
vezetésére,
valamint
az
egyenlő
bánásmód
követelményére vonatkozó rendelkezésekben és az adott szakképesítés vonatkozásában a szakmai és vizsgakövetelményben meghatározott eszköz- és felszerelési jegyzékben foglaltak megtartására. Amennyiben a gazdasági kamara a hatósági ellenőrzés alkalmával a képzést nyújtó gyakorlati képzést szervező szervezeteknél a gyakorlati képzéssel
összefüggésben
jogszabálysértést
tapasztal,
végzéssel
kötelezi a gyakorlati képzést szervező szervezetet a jogellenes körülmény megszüntetésére. A fokozatosság elvét követve súlyosabb következmények csak újabb jogsértés esetén kerülnek megállapításra. Ha ugyanis a felszólítás nem vezet eredményre és a gyakorlati képzést szervező szervezetek a tanuló szakmai vizsgára történő felkészülését veszélyeztetik, úgy a gazdasági kamara a gyakorlati képzést szervező szervezeteket folytatásától.
pénzbírsággal
sújtja,
továbbá
eltiltja
a
képzés
7. A 9. évfolyamban az iskolában kell megoldani a gyakorlati Ahol
képzést.
nincs
iskolai
tanműhely
az
adott
szakmacsoportban, ott milyen megoldást képzelnek el? Az új típusú, a duális képzést megvalósító szakiskolai képzéshez leginkább hasonlító ún. előrehozott szakképzés keretében is csak a 10. évfolyamtól kezdődően köthető tanulószerződés, azaz a tanuló a 9. évfolyamot az iskolában kell, hogy eltöltse. A 2011. december 31-ig hatályos régi szakképzési törvény szerint is tanulószerződést az a tanuló köthetett, aki betöltötte tizenhatodik életévét, vagy az ún. előrehozott szakképzés keretében a tizenötödik életévét és a 9. évfolyamot eredményesen teljesítette. A még hatályos közoktatási törvény szerint az ún. 2+2-es – kifutó – rendszerben ugyanez a helyzet, sőt ott a szakiskola kilencedik-tizedik évfolyamán
folyó
szakképzést
előkészítő
képzés
keretében
megszervezett gyakorlati oktatást is az iskolai tanműhelyben kell megszervezni. Ebben tehát nem állapítható meg változás. Arra a problémára, hogy ha egy iskola nem tudja megoldani a gyakorlati képzést a 9. évfolyamon, jó választ nyúlt az új szakképzési törvény, amelynek értelmében hosszú távon olyan nagy szakképző iskolákat kell a
fenntartónak
intézményekben
létrehozni. a
Ezekben
kapacitások
a
nagy
tanulólétszámú
koncentrálódása
következtében
megoldható a gyakorlati képzés az adott szakmacsoportban, ellenkező esetben az iskola nem alkalmas az adott szakmában a szakképzés folytatására. 8. Az OKJ-ban kevesebb szakma lesz, azaz nagyobb mértékű integráció valósul meg a szakmák közt. Ez nem kérdés, a megállapítás ugyanakkor igaz, bár nem önmagában, a szakmák összevonása csak az egyik módszere az OKJ átalakításának.
9. A 3 éves szakképzésben szinte egy évet a közismereti oktatás foglal le.
Nem kevés e a maradék két év a szakmák egy
részének az elsajátításához? Nem, egyrészt a korábbinál intenzívebb, motiváltabb szakmai képzésre van lehetőség a 3 éves szakiskolai képzésben, a közismereti, alapkompetenciák
fejlesztésére
irányuló
oktatás
is
jelentősen
támogathatja a szakmai ismeretek elsajátítását is. Mindezen túl a szakmai képzés ideje – figyelembe véve a nyári szakmai gyakorlatokat is – nem csökken jelentősen a szakiskolai szakmák túlnyomó többségénél, továbbá
az
OKJ
átalakítása,
a
szakképzés
tartalmi
szabályzó
dokumentumainak kialakítása során a képzés hosszának e változását az előkészítésben részt vevő szakemberek figyelembe veszik a képzési idő változását, szükség esetén ráépülésekbe áttéve a specializációt szolgáló, időigényes többlettartalmakat. 10.
A 9. évfolyamban már áprilisig meg kell a szintvizsgát
szervezni. Milyen gyakorlati képességekre tudnak a tanulók ilyen rövid idő alatt szert tenni? A szintvizsga szerepe csupán annyi, hogy azt mérje, hogy a tanuló alkalmas-e
az
irányítás
melletti munkavégzésre, azaz szabad-e
„kiengedni” külső képzőhelyre, munkahelyi körülmények közé. A szintvizsga tehát nem megszerzett ismereteket, nem is valódi szakmai készségeket vagy képességeket hivatott mérni. Egyúttal az időpont meghatározásának praktikus okai is voltak, így ugyanis a vizsgaidőszak, tanévzárás előtt, még egy viszonylag nyugalmasabb időszakban szervezhető meg az intézményekben a szintvizsga, későbbi időpont erre emiatt nem, vagy kevéssé lenne alkalmas.
11.
Akinek nem sikerül 9. osztályban a szintvizsgája (a
pótvizsga sem), és sikeresen befejezi az évfolyamot, hol folytatja a következő tanévet, ha tanuló szerződés nem köthető vele? Elméletileg ilyen esetben – mivel tanulószerződés nem köthető vele – az iskola
kötelessége
gondoskodni
a
tanuló
gyakorlati
képzéséről.
Ugyanakkor, annak fényében, hogy a szintvizsga nem szakmai ismereteket kér számon, csupán azt méri, hogy a tanuló irányítás melletti munkavégzésre alkalmas-e (megérti-e az utasításokat, hajlandó-e szót fogadni, minimális szinten alkalmas-e a szakma elsajátítására), nehezen tartom elképzelhetőnek, hogy megfelelő mérések mellett, egy olyan tanuló, aki még a megismételt szintvizsgán is alkalmatlannak bizonyul a tanulószerződéses jogviszonyra (legalábbis az adott szakmában), egyébként minden tantárgyból (ide értve az összes szakmai tantárgyat is) teljesíti az évfolyam követelményeit, és továbbhaladhat a következő évfolyamra. Ilyen esetben valamelyik méréssel probléma van, de mindenképpen jogosnak érzem, hogy ha előállna mégis ez a helyzet, akkor az iskola gondoskodjon a tanulóról valamilyen módon. 12.
Tanműhelyekben
mestervizsgával
kell
a
gyakorlati
rendelkezni.
oktatóknak
Ehhez
az
2015-től
iskoláknak,
gyakorlati képzőhelyeknek biztosítanak e anyagi forrást? Lesz e felső korhatár ennek a végrehajtásához, azaz pl. a nyugdíj előtt állókra is vonatkozni fog? Szükséges pontosítani: az iskolai tanműhelyek oktatóinak nem kell mestervizsgával rendelkezniük, ez az előírás a gyakorlati képzést szervező gazdálkodó szervezetek szakoktatóira vonatkozik. Jelenleg tervezés alatt áll erre a célra egy jelentős uniós forrás, amely hamarosan hozzáférhetővé
válik,
és
amely
a
feladat
jelentős
részének
finanszírozására megoldást fog nyújtani. Jelenleg korkedvezményt nem
tartalmaz a törvény, de az igény valóban jogos, elképzelhetőnek tartom, hogy 2015-ig még lesz ilyen tartalmú törvénymódosítás, amely a jogos és ésszerű kedvezményt biztosítja a régóta szakoktatóként dolgozó, mestervizsgával nem rendelkező szakembereknek. 13.
Miként változik a TISZK -ek szerepe és jövője a
szakképzés vonatkozásában? (az ország számos szakképző helyén az hírlik ugyanis, hogy létezik egy olyan központi szándék, mely szerint a középiskolai OKJ-s képzéseknek át kell kerülniük teljesen egészében a TISZK-ek felügyelete alá, sőt, egyesek már arra is céloztak, hogy maguk a középiskolák is át fognak kerülni - tagintézményként alátagozódva, a teljes működésüket és igazgatásukat tekintve - egy központi TISZK es igazgatóság alá. Van-e ilyen törekvés?) Az új szakképzési törvény a TISZK-rendszer vonatkozásában pontos rendelkezéseket
és
átmeneti
szabályokat
tartalmaz,
ezért
nem
szükséges mendemondákra támaszkodniuk, ha ezügyben tájékozódni szeretnének. Nagyon röviden a szabályozás lényege a következő: 2013 januárjától a jelenleg önkormányzati iskolák állami fenntartásba kerülnek, az állami szakképző iskolákat az állam úgy alakítja át, hogy megyénként átlagosan két-három nagylétszámú szakképző iskola jöjjön létre, amelyeknek a jelenlegi önálló szakképző iskolák nagy szakmai önállóságot élvező tagintézményeivé válnak. Az átalakítás ugyanakkor nem érinti az uniós támogatással érintett TISZK-ek határát, ha az nem lehetséges visszafizetési kötelezettség nélkül, valamint nem vonatkozik a nem állami, nem önkormányzati szakképző iskolákra. Ezek az iskolák TISZK tagjai maradhatnak, ha uniós támogatott TISZK-ben vannak jelenleg, amíg le nem jár a fenntartási kötelezettség, egyéb esetben nem kell, nem is lehet TISZK-be belépniük.
14.
Számos OKJ-s szakma "felügyelete" átkerült az NSZFI-től
(azaz, most már Munkaügyi Minisztérium) a Kamarához. A megmaradt szakmák felügyelete marad az NSZFI-nél, vagy még várhatóak további átadások? Az NGM és az MKIK között korábban megkötött megállapodás (az OKJ 437 szakképesítéséből) 124 szakképesítés MKIK általi gondozását tartalmazza. E megállapodás célja az volt, hogy a korábbinál sokkal közvetlenebb lehetőséget biztosítson a gazdaság szereplői számára a szakképesítések
szakmai
tartalmának
meghatározására,
befolyásolására. Az OKJ közeljövőbeli átalakulásával – tekintettel arra, hogy a szakképesítések számának számottevő csökkenése várható – az MKIK által gondozott szakképesítések száma is csökkenni fog, de ez a számbeli csökkenés a gondozott szakterület egészét (tartalmát, nagyságát) nem érinti. Az OKJ tervezett átalakulásához kapcsolódóan a szakmai és vizsgakövetelmények egyszeri kidolgozási, átdolgozási feladatait jelenleg az MKIK végzi (az érintett szakképesítésért felelős minisztériumok
szakmai
képviselőinek
közvetlen
bevonásával),
amelynek eredményétől függően hosszútávon elképzelhető további szakképesítések szakmai gondozásra történő átadása. Az „NSZFI” (most már a Nemzeti Munkaügyi Hivatal Szakképzési és Felnőttképzési Igazgatósága) továbbra is aktív részese marad a szakmai és vizsgakövetelményeket érintő szakmai folyamatoknak, mert a Nemzeti Munkaügyi Hivatalról és a szakmai irányítása alá tartozó szakigazgatási szervek feladat és hatásköréről szóló 323/2011. (XII. 28.) Korm. rendelet előírja számára a gazdasági kamara által kidolgoztatott szakképesítések szakmai és vizsgakövetelményeinek vonatkozásában, a jogalkotáshoz szükséges előkészítő feladatok elvégzését. 15.
A
Regionális
feladatellátását,
Képzési
szerepkörét
és
Fejlesztési
tervezik-e
Bizottságok
átalakítani?
(az
arányos
képzési
problémásnak
létszámok
érezték,
a
meghatározását
munkaerőpiaci
igény
sokan számos
esetben nem volt szinkronban az egyes szakmák területileg engedélyezett tanulói létszámaival. A regionális szinten tett megállapítások
több
esetben
szélsőséges
helyzeteket
teremtettek egyik-másik képzőhelyen.) Bár még 2012-ben megjelenik a megyei fejlesztési és képzési bizottságok
működéséről
is
végrehajtási
rendelet,
szerepkörük
változásával kapcsolatos alapvető előírásokat az új szakképzési törvény már tartalmazza. Röviden: a regionális fejlesztési és képzési bizottságok helyett megyei, hét fős bizottságok alakulnak 2012 októberétől, feladatkörük a korábbihoz hasonló lesz, azonban döntési jogkörük alapvetően javaslattevő jogkörré alakul. Eddig az időpontig a korábbi RFKB-k látják el a feladatokat még átmenetileg. A munkaszervezeti feladatokat az MKIK látja el, és a jövőben a bizottságok elnökét is a kamara adja. Az MFKB-k javaslata alapján kormányrendeletben kerül kiadásra majd az ún. „irány-arány” döntés utódja, a szakmaszerkezeti döntés. A döntés megyénként és fenntartónként születik meg, és az oktatás munkarendjétől függetlenül minden államilag támogatott képzésre vonatkozik. A szakképesítések három csoportba kerülnek besorolásra: 1. csoport azon szakképesítések köre, amelyekre az adott megyében korlátozás nélkül lehet beiskolázni állami támogatás mellett; 2. csoport azon szakképesítések köre, amelyekre egyáltalán nem jár állami támogatás az adott megyében; 3. csoport a korlátozottan támogatott szakképesítések köre: ezen szakképesítésekre
a
kormányrendelet
fenntartónként keretszámokat fog tartalmazni.
megyénként
és
A beiskolázásra vonatkozó döntés súlya és szerepe tehát jelentősen fog változni, így az MFKB-knak is más módszerek alapján kell majd megtenniük javaslatukat. Idén még (a 2013 szeptemberi beiskolázásra vonatkozóan) csak egy „csonka” szakmaszerkezeti döntés fog születni, amelyre még a régi RFKB-k tesznek javaslatot. Ez a kormányrendelet már
nem
régiónként,
hanem
megyénként
tartalmazza
majd
a
szakképesítések 1. és 2. csoportba sorolását. (Ez a döntés a 3. csoportba történő besorolást, azaz fenntartónkénti keretszámokat még nem fog tartalmazni). 16.
A
szakképzés
racionalizálása
és
optimalizálása
érdekében milyen finanszírozási és támogatási rendszer bevezetését tervezik? Néhány évvel ezelőtt a szakképzési hozzájárulásokból,
támogatásokból,
decentralizált
pályázatokból kiválóan tudták fejleszteni eszközparkjukat az egyes képzőhelyek. Aztán ez is átalakult, érzékelhetően negatív módon. Hogyan tovább? Megszűnt a közvetlenül a szakképző iskoláknak (TISZK-eknek) nyújtott fejlesztési
támogatás
rendszere,
a
felszabaduló
forrással
(ami
nagyságrendileg 14 Mrd forint évente) a decentralizáltan odaítélhető, továbbá a tanműhelyek fejlesztésére fordítható támogatási keretek emelkednek. A még tavasszal megjelenő végrehajtási rendeletek (Szht.hoz kapcsolódók) lehetővé teszik, hogy a decentralizált pályázatok idén április-május folyamán kiírásra kerüljenek. 17.
Gyakorlatban hogyan működik a " Híd" program?
A Hídprogram elsődleges célja, hogy azokat a tanulókat is átvezesse a középfokú intézménybe, célzottan a szakmát adó szakiskolába, akik az általános
iskola
elvégzésével
még
nem
kompetenciával a szakképzés megkezdéséhez.
rendelkeznek
elegendő
A nemzeti köznevelésről szóló törvény Köznevelési Hídprogramok néven kétféle oktatási- képzési formát különböztet meg, amelyen keresztül többféleképpen juthatnak el a tanulók a középfokú intézményekbe vagy akár részszakképesítéshez is. A Hídprogramok segítséget nyújtanak a tanulónak
a
középfokú
nevelés-oktatásba,
szakképzésbe
való
bekapcsolódáshoz vagy a munkába álláshoz, valamint az önálló életkezdéshez szükséges ismeretek megszerzéséhez a komplex, tanulmányi, szociális, kulturális, képességbeli és személyiségfejlesztését támogató pedagógiai tevékenységgel. Az ún. HÍD I. programban szervezett nevelés-oktatás az egyéni képességekre és szükségletekre épülő differenciált fejlődési utak biztosításával pótolja a továbbtanuláshoz szükséges, de hiányzó alapvető ismereteket, kompetenciákat. Felkészíti a tanulókat az egyéni képességeikhez igazodó tanulási módszerek elsajátítására, illetve pályaorientációs tevékenység keretében megismerteti a tanulókat a munkaerőpiacra történő belépéshez szükséges ismeretekkel. Az ún. HÍD II. programban nyújtott nevelés-oktatás tanulásra motivál, fejleszti a jogszabályban meghatározott egyes szakmák sikeres elsajátításához
szükséges
készségeket,
szakmacsoporton
belüli
pályaorientációs feladatokat lát el, és részszakképesítés megszerzésére készíthet fel. A Hídprogram keretében a korszerű pedagógiai módszerek széles körére
épülő,
személyre
szabott
egyéni
fejlesztő
programmal,
csoportmunkával, kommunikációs és életmód gyakorlatokkal lehetséges pótolni mindazt, ami hiányzik a középiskola sikeres megkezdéséhez, illetve elvégzéséhez. A nemzeti köznevelésről szóló törvénynek a Köznevelési Hídprogramra vonatkozó rendelkezései csak 2013. szeptember 1-jén lépnek hatályba.
18.
Mit kezdünk a csaknem 20% lemorzsolódó tanulókkal?
A szakmai gyakorlati oktatás már a 9. évfolyamon mindenhol megkezdődik, rövidebb idejűvé válik a képzés, s így nem az elméleti oktatásban gyűjtött iskolai kudarcélményeik számát gyarapítják, hanem már 15 évesen megismerkedhetnek egy szakma fortélyaival, sikeresnek érezhetik magukat egy kétkezi szakmában, miközben a sikeres munkához,
rugalmas
alkalmazkodáshoz
szükséges
kulcskompetenciáikat fejleszti az iskola elsősorban a gyakorlatorientált szakmai képzés mellett. Összességében abban bízunk, hogy mindez együtt segít a szakképző iskoláknak abban a munkában, amelyet a lemorzsolódás csökkentése érdekében végeznek. A szakiskoláknak lehetőséget
adnak
követelményeket
az
új
kerettörvények
támasszanak,
alapkompetenciákkal
sem
s
rendelkező
így
arra, a
tanulókat
hogy
megfelelő a
bemeneti szintű
Hídprogramba
irányítsák, ahol ezek a tanulók eredményesebben fejleszthetők, s így nagyobb eséllyel juttathatók el egy szakma megszerzéséig. Fontosnak tartom az új szakképzési törvénynek azt az elemét is, hogy rögzíti, hogy a felnőttoktatás is kötelező állami feladat, az első szakma a felnőttek számára is ingyenes az iskolai rendszerben, így bárkinek bármilyen időpontban lehetősége lesz visszakapcsolódni a képzésbe, és akár már felnőttfejjel szakmát szerezni. Láthattuk, hogy önmagában az, hogy sokáig, akár erővel az iskolában tartjuk a tanulókat, nem csökkenti a szakma nélkül lemorzsolódók arányát. 19.
Mennyire megbízhatók a munkaerőpiaci prognózisok?
Minden prognózis, terv meglehetősen nagy bizonytalanságot hordoz magában, ez igaz. De az is nyilvánvaló, hogy prognózisokat, terveket mindenképpen szükséges alkotnunk, tisztáznunk kell, hogy merre tartunk, mire számítunk, ez így van a gazdaságban, a munkaerőpiacon, így kell lennie a képzésben is. Ezzel párhuzamosan ugyanakkor a
rendszer alkalmazkodóképességét, rugalmasságát is szükséges növelni egyrészt, másrészt a visszacsatolást is fejleszteni kell: ez utóbbi célt szolgálja a tervezett kötelező, valós visszajelzést biztosító pályakövetési rendszer. A
bizonytalanságok
információgyűjtéssel,
káros
hatását
másrészt
a
pedig
egyrészt
számokban
meg
a
sokoldalú
nem
jelenő
információk helyi szintű gyűjtésével lehet minimalizálni. Az is igaz, hogy az iskolai rendszerű képzés tervezésénél csupán a nyilvánvaló és tartós túlzásokat kell „lenyesni” (ha évek óta szakemberhiány van, vagy tartósan, megbízhatóan van igény egy szakmára, azt az igényt hosszú távon érdemes kielégíteni; ha évek óta hasznosítatlan marad egy képzés, arra nem költeni újabb forrásokat), az azonnali igények kielégítését pedig a felnőttképzési rendszerre kell bízni. 20.
Milyen ösztönző rendszert tudunk ajánlani a diákoknak?
A lemorzsolódó, leszakadó, iskolájukat otthagyó tanulók számára jelenleg is számos ösztönző rendszer működik, amelyek kisebb nagyobb sikerrel tudják motiválni a tanukat a szakmatanulásra. A hátrányos helyzetű tanulók számára az Útravaló ösztöndíj program Út a szakmához alprogramja nyújthat segítséget, amelynek keretében a tanulókat mentor tanárok is segítik. A szakiskolai tanulmányi ösztöndíj ugyancsak az elsősorban hátrányos helyzetű tanulókat foglalkoztató szakiskolák felé irányítja a fiatalokat, célja, hogy a tanulók megszeressék a kétkezi munkát és mielőbb szakmai bizonyítványhoz jussanak. Az ösztöndíj a hiányszakmákat tanulókat honorálja a tanulmányi eredményeik alapján. A szakiskolák az elmúlt években számos fejlesztési programban vettek részt (Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet koordinálásával, Szakiskolai fejlesztési program), amelyekben a szakiskolák a tanulók ösztönzésére és a lemorzsolódás megakadályozására kidolgozott és sikeresen
alkalmazott ún. jó gyakorlatokat fejlesztettek ki és osztottak meg más szakiskolákkal. 21.
A szakképzési törvény 84.§ (1) –ban a szakképző iskola
finanszírozását hozzájárulás
az
állami
biztosítja.
költségvetés Kit
és
értünk
a
fenntartói
fenntartó
alatt,
önkormányzatot talán? A fenntartó fogalma és szerepe lényegében nem változott, ebben a tekintetben a legfontosabb változás az, hogy 2013 januárjától az önkormányzatok a köznevelési törvény rendelkezései értelmében csak korlátozott mértékben és körben vehetnek részt az iskolák fenntartói feladatainak ellátásában. Szakképző iskolák esetében is 2013 januárjától a jelenleg önkormányzati fenntartású iskolák is állami fenntartásúvá válnak.
Dr. Czomba Sándor államtitkár úrnak:
22.
A szakképzés átalakításának következtében mi lesz a
közismereti és nyelvet tanító tanárokkal a szakképzésben? Tekintettel arra, hogy a 2+2 éves szakiskolai képzésben is a 9-10. évben a szakiskolák többségében jelentős óraszámban építettek be szakmai ismereteket, így a gyakorlatban a szakiskolák többségében nem jelent a 3 éves szakiskolai képzésre történő áttérés a szakiskolákban tanító közismereti pedagógusok létszámának felére csökkenését. A mégis bekövetkező
óraszámcsökkenést
nagymértékben
kompenzálhatja
ugyanakkor a Hídprogramok indulása, amely a tervek szerint a jelenlegi felzárkóztató
képzésnél
szélesebb
kört
felnőttoktatásban is megtalálhatják helyüket.
érint
majd,
valamint
a
23.
Igaz-e, hogy kormányzati berkekben tízezer pedagógus
elbocsátására számítanak? A pedagógusok létszámának alakulása sok tényezőtől függ. A létszám és
a
munkaerő-gazdálkodás
elsősorban
az
adott
intézmény
fenntartójának a döntésén múlik, aki természetesen a finanszírozási szempontokon túl figyelembe kell hogy vegyen szakmai és pedagógiai szempontokat is. A pedagógusok létszáma erősen függ a demográfia alakulásától is, és tény, hogy egyre kevesebb tanuló kezdi meg az iskolát az egymást követő tanévekben. A tervek szerint a kilencedik-tizedik évfolyamon jelenleg közismeretet tanító pedagógusok egy részének az ún. Köznevelési Hídprogramokban lesz lehetősége felkészíteni a tanulókat a szakképzés megkezdéséhez szükséges kompetenciák megszerzésére. Ugyanakkor, hogy a nagy intézményeken belül állami irányítással és a megfelelő munkaerőgazdálkodás segítségével minimalizálhatók a pedagógus-elbocsátások, és elkerülhetők az erőforrás-pazarló párhuzamos fejlesztések is. 24.
Mi lesz azokkal a tanulókkal, akik egészségügyi, vagy
bármely más ok miatt magántanulókká válnak. Hogyan teljesíthetik az évfolyam követelményeit? A köznevelési törvény a korábbi szabályozásnál egyértelműbb kitételeket tartalmaz a szakmai képzés vonatkozásában, ezzel kapcsolatban további részletszabályok fognak szerepelni a szakképzési törvény végrehajtási rendeleteiben. Értelemszerűen a szakmai képzés gyakorlati részét nem lehet otthoni körülmények között, segítség és eszközök nélkül elsajátítani, ezért nem ad lehetőséget a szabályozás a gyakorlati képzés alóli felmentésre, ugyanakkor a magántanuló számára az iskola rugalmasabb feltételeket biztosíthat a szakmai gyakorlati ismeretek elsajátításához, pótlásához. Ha a tanuló még így sem tudja elsajátítani a
szakmai ismereteket, úgy természetesen nem készíthető fel a szakmai vizsgára, ekkor tanulmányai folytatásához más utat kell találni (pl. másik szakma, jogviszony szüneteltetés, felnőttképzés). 25.
Kétéves
tapasztalatunk
szerint
az
előrehozott
szakképzés bevezetésével olyan tanulók kerültek iskolai tanműhelyekbe, akik életükben nem láttak se dolgozó embert, se szerszámot, a gépek között Ön és közveszélyesek. Milyen lehetőségei vannak az iskolának ezekkel a tanulókkal ebben a képzési rendszerben? A kérdés alapján nem egyértelmű, pontosan hol érzékeli az alapvető problémát a kérdés feltevője. Ugyanezek a tanulók miért voltak más helyzetben a 2+2-es rendszerű szakképzésben? Miért megoldás a problémára, ha később kerülnek tanműhelybe? Az iskola alapvető feladata természetesen, hogy megtanítsa ezeket a tanulókat – az adott szakmában – dolgozni. Ennek előkészítésében (a családon kívül) nagy szerepe van természetesen az általános iskolának is, a pályaorientáció jövőbeli rendszerére is sokat szeretnénk bízni ez ügyben, ugyanakkor a szakképző iskola nem tudja áthárítani másra e feladatot. Az iskolai tanműhely során a foglalkozásokat oly módon szükséges
megszervezni,
hogy
fokozatosan
szerezzék
meg
a
szükséges ismereteket és készségeket, és így sem magukra, sem másokra ne lehessenek veszélyesek. Segítenie kell az iskolának ugyanakkor a tanulókat abban is, hogy ha a választott szakma megtanulására, gyakorlására alkalmatlanok, akkor a számukra megfelelő szakmára válthassanak.
