A NAGYKANIZSAI BATTHYÁNY LAJOS GIMNÁZIUM
ÉVKÖNYVE
A 2015—2016-OS TANÉVRŐL
1
Szerkesztette: Tislérné Tóth Zsuzsanna igazgatóhelyettes
Fotók: Kepe Tiborné Magyar Klára Novák Eszter „Edó” Novák János Tislérné Tóth Zsuzsanna Tóth Tamás
Borítóterv: Tulok József Kiadja: Batthyány Lajos Gimnázium igazgatósága
Felelős kiadó: Balogh László igazgató
A szerkesztés lezárult: 2016. július 31-én
Megjelent 1000 példányban
Nyomdai munkálatok: Kanizsai Papír-Nyomda Kft, Nagykanizsa Felelős vezető: Ifj. Brenner Árpád
2
TARTALOMJEGYZÉK Bevezető .................................................................................................... ................ 5 Tanulmányi statisztika ................................................................................................. 8 Akikre büszkék vagyunk ........................................................................................... 10 Kitűnő tanulmányi eredményt elért tanulók ................................................................ 11 Jeles tanulmányi eredményt elért tanulók ................................................................... 13 Országos jelentőségű tanulmányi versenyeken eredményt elért tanulók ..................... 16 Csapatversenyeken elért országos eredmények ......................................................... 18 Legfontosabb regionális és megyei szintű tanulmányi versenyeredmények ................ 19 Büszkeségeink a sport területén ................................................................................ 23 Kulturális életünk .................................................................................................... . 24 Kiváló tanulóink dicsőségtablója .............................................................................. 25 A tanári kar .................................................................................................... ........... 30 Ügyviteli és technikai dolgozók ................................................................................. 32 Az iskola tanulói .................................................................................................... ... 33 Gyász és emlékezés idején ......................................................................................... 42 Szavakba öntött gondolatok ..................................................................................... 51 Hosszú-rövid, forró nyár után ............................................................................ 51 „Ne sírj, mert vége lett! Mosolyogj, mert megtörtént!” ......................................... 54 Célegyenesben .................................................................................................. 56 Cél és kulcs .................................................................................................... ... 57 „Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek” ................................ 59 Ha… .................................................................................................... .............. 61 Barangoló batthyánysok ........................................................................................... 63 Europa Cantat 2015 – Pécs ................................................................................ 63 Egy remek hét Marienbergben ............................................................................ 64 Je suis Paris .................................................................................................... .... 65 SÉTA a BLG-ben .................................................................................................... ... 67 Hajrá, Flóra! .................................................................................................... .. 67 Nagy vagy, BLG! ............................................................................................... 70 Leányrablás a BLG-ben ..................................................................................... 71 Nyelveket tanulni… miért és hogyan? ................................................................ 71 Bűvösvölgy .................................................................................................... .... 72 Érettségi dolgozatok ................................................................................................. 74 A kérdés – lehetőség az utazásra ........................................................................ 74 Merj kérdezni! ................................................................................................... 75 A költészet napja apropóján ...................................................................................... 78 Pro Schola-díj 2016-ban ............................................................................................. 79 IKSZ a BLG-ben .................................................................................................... ... 81 Zemplén verseny .................................................................................................... .. 82 A Bettyről... és az angolnyelv-oktatásról .................................................................... 83 7:00, 6:59, 6:58... .................................................................................................... .... 85 B33 OD3 .................................................................................................... ............... 87 Batthyány kastély Szepetneken ................................................................................. 88 Szélesre tárjuk az iskolakaput .................................................................................... 90 Batthyány Lajos gimnázium hivatalos oldal ............................................................... 92 In memoriam – Szebenyi Marika néni ......................................................................... 94 A Batthyány Lajos Gimnázium munkarendje .............................................................. 98 A Szülői Munkaközösség vezetősége és a Batthyány Középiskoláért Alapítvány kuratóriuma .................................................................................................... ........ 100 Osztályfotók .................................................................................................... ....... 101 Képek innen-onnan, erről-arról ................................................................................ 115 3
4
Kedves Batthyánysok!: Nekünk fontos Diákjaink, Szülőink, Kollégáink, „Örökdiákjaink”!
A Batthyány Lajos Gimnázium 2015/2016-os tanéve a hagyományainknak megfelelően ismét sokszínű és eredményes volt. Hangsúlyozza ezt az a sok-sok eredmény, esemény és előttünk álló, amiből aztán mind-mind emlék lesz… Az eredményeinkben természetesen leginkább a tanulmányokra vagyunk büszkék. Iskolánk diákjainak tanulmányi átlaga: 4,35 lett! A képzeletbeli TOP-listán: 1. 5.A 4,88, 2. 12.D 4,83, 3. 6.A 4,73,… két osztályunk átlaga lett csak valamivel kisebb 4,00-nál. Ezt és a többi kiváló eredményünket a minden évben megjelenő igényes és minőségi évkönyvünk részletesen tartalmazza. Köszönet a szerkesztőnek! 88 diákunk lett kitűnő, 152 jeles a 752 fős összlétszámból: tehát tanulóink egyharmada kitűnő vagy jeles rendű…! Ezt bizony sok iskola megirigyelné. Az érettségi főtárgyak tanévvégi tanulmányi átlagai a következők voltak: magyar nyelv és irodalom 4,58, történelem 4,32, matematika 4,00(!), angol nyelv 4,38, német nyelv 4,14,… Persze lehet azt mondani, hogy ezek belső mérések, de az érettségi már külső mérés is, és ott még jobban szerepelünk! Az idén 6 végzős osztályunk 162 érettségiző diákja és az előrehozott érettségizők (189 fő) középszinten 4,55-ös átlagot, emelt szinten 4,80-as átlagot értek el (177 emelt szintű érettségink volt!), így jön ki iskolánkban a 4,59-es érettségi iskolaátlag! Végzős osztályaink mind jól, sőt kiválóan szerepeltek: 1. 12.D 4,90, 2. 12.B 4,77, 3. 12.A 4,71, 4. 12.F 4,33, 5. 12.E 4,32, 6. 13.C 4,15. A 12.D osztályunk 30 tanulójából 20-an kitűnően érettségiztek…! Így nem csoda, hogy „bajban” voltunk az évvégi jutalmazással. Az idén kb. 150 országos szintű eredménnyel bíró diákunk kapott egyedileg emblémázott, BLG-címeres, kék-fehér batthyánys esernyőt; közülük 62-jüknek a tanévzáró ünnepélyes kavalkádjában jómagam adtam át a jutalmukat (28 tanulmányi, 11 kulturális és 23 sportkiválóságnak!). Ezért van szükségünk kiváló tárgyi feltételeinkre (még akkor is, ha főépületünk minél előbb felújításra szorul…!): 15 szaktanterem, 4 számítógép-terem, 2 tornaterem, 707 m2 műanyagborítású szabadtéri sportpálya, 42 ezer kötetes könyvtárunk,…! Sokszínű iskolánkban különösen büszkék vagyunk kiváló, osztályokon felüli közösségeinkre: Virág Benedek Kórus, irodalmi színpadunk, Hyány Galéria, a Helikonon minden kategóriában indulunk, kvíz-klub, 24 órás foci, világjáró batthyánysaink,… Sok kiváló sportolónk által űzött sportágak közül jellemzően batthyánys sport: sakk, tájfutás, B33-kosárlabda,…, és Molnár Flóra úszónk által még a riói olimpiára is kijutottunk! Mindezek a legjobb beiskolázási hírvivőink. Mondhatjuk, hogy kiváló tehetséggondozó iskola vagyunk, melyet a kiemelkedő érettségi, felvételi és versenyeredmények is mutatnak. Persze a beiskolázásban fontos az is, hogy pl. matematikát, informatikát és idegen nyelvet (kislétszámú!) bontott csoportokban tanítunk. De a legfontosabb mégis az számunkra, hogy van ún. „batthyánys életérzés” (nem csak idézőjelesen…)! Ennek jó nyomát mutatja évkönyvünk, honlapunk, Facebook-oldalunk, sajtómegjelenéseink, végzőseink tablói… Persze kompetenciamérésünk kiváló mutatóit is sorjázhatnám, s még a netfiteredményeinkre is büszkék lehetünk. Számunkra fontos, hogy kiválóságunkat a város is elismeri, így a szokásos tanévvégi városi gratuláló ünnepségen 40 fő országos tanulmányi kiemelkedő eredményt elérő diákunkat és 15 helikoni eredményünket ismerték el. 5
Természetesen ehhez kellenek kiváló Kollégáim, közülük 26+13 főt ismertek el ezen a városi ünnepségen, közülük kettőt külön is kiemeltek: Erdős Gábor 10 diákjával ért el kiemelkedő országos szintű matematika versenyeredményt, Cseke József karnagy énekes csapatai a Helikonon 3 arany és 1 ezüst minősítést szereztek. Így talán az is kellően alátámasztott, hogy az idén Európai Tehetségpont lettünk! Benne vagyunk Magyarország középiskoláinak TOP-100-as listájában. Persze a lista csak egy szeletét mutatja meg a színes világnak. Sokszor elfelejtjük: az iskolát élvezni is, szeretni is kell a diáknak. Szerintem ebben is jól állunk! Munkarendünk sok-sok felemlegetett jelentős eseményéből büszkék vagyunk többek között a nálunk történő: XXVII. Batthyány – Kanizsa Kupa Sakkversenyre, A dallamok éjszakájára, országos minőségű iskolai ünnepélyeinkre, a XV. Zemplén Győző Fizikaversenyre, beiskolázási rendezvényeinkre, a gólyavatásainkra (jövőre Pelikán–ünnep lesz…!), a Karácsonyvárásunkra, XXIII. Alapítványi Bálunkra, a XIII. 24 órás focinkra, a „BLGén”-re, a VII. Batthyánys–Landleros–Irányis Öregdiák-találkozóra, erdei iskolánkra 12. alkalommal, a „Te Deum”-ra,… Szomorúak vagyunk, mert a tanévben elmentek, elhunytak emblematikus tanáregyéniségeink: Szebenyi Mária igazgatónő, dr. Hámori Zsoltné Ági Tanárnő, Prof. dr. Ördög Ferenc Tanár Úr, Kugler Sándorné Györgyi néni a 107 éves fizikatanárnő. Isten nyugosztalja Őket! A 2015/2016-os tanévben megtörténtek a kezdő minősítések, tanfelügyeletek, szaktanácsadások, önértékelések. Mindannyian elégedettek voltak velünk. Az egyik szakértő így nyilatkozott: „Sokat tapasztaltam, sokat tanultam Tőletek. Köszönöm!” Az iskolai közösségi szolgálat az idén az érettségi vizsga szükséges feltételeként „élessé” vált. Nagyon dicsérőleg megállapíthatjuk: sok pozitív energiát jelent az IKSZ a közvetlen iskolai környezetre, a diákok lakókörnyezetére! A „Fény Éve”-pályázat egyik nyertes iskolája voltunk a 28-ból. A Határtalanul–pályázaton nyert a 6.A és a 8.A osztályunk. A tanév történéseiben letagadhatatlan az országos felzúdulás és felbuzdulás, amely javítani szeretné oktatásügyünket. Mi ehhez jó szándékúan és jóindulatúan álltunk hozzá: elismertük a túlzott reformot, de mi belülről szeretnénk javítani új köznevelési rendszerünket! Természetesen szeretnénk, hogy jobban működjön az oktatásirányítás, a mi iskolánk, az Iskola…! A legfontosabb az iskolában a „szemünk fénye”…! Ehhez újra kell gondolni a tantárgyak jövőbeni tartalmát. Persze fontos a pedagógus megbecsültsége is: a tudástársadalom nem üres szólam, a minőség elérését csak és kizárólag a jó iskolarendszer viheti végbe. Ennek szellemét igényes, kellő szakképesítéssel rendelkező tanárok határozzák meg. Reméljük, ezt veszi figyelembe új Tankerületi Centrumunk is, mely váltja a KLIK-et. Hiszünk a Köznevelési Kerekasztalban, a Nemzeti Pedagógus Karban… Közben tudomásul kell vennünk: a mai gyerekeket nem frontálisan tudjuk nevelni, másként kell motiválni Őket! Pl. együttműködési megállapodást kell kötni velük a hármasért, a négyesért, az ötösért…! Nekünk, tanároknak olyan helyzeteket kell teremtenünk, ahol a diákok meg tudják magukat győzni, hogy egy bizonyos módon viselkedjenek vagy cselekedjenek. A régi módszer a jutalmazáson vagy a büntetésen alapult. Azonban saját maguk meggyőzése sokkal hatékonyabb lehet a Diákok számára! A félelem nem segít, sőt…! Sajnos, nyolc óraadó kollégánk elmegy az új tanévben, viszont ketten maradnak, és négy kolléganőnk visszajön tanítani gyermekáldás után. Reméljük, hogy nyár végeztével nem kiégetten, nem fásultan, hanem a motivációnk megújulásával és feltöltődve tudjuk elkezdeni az új tanévet! 6
A vakáció és a tanév is szükséges a „boldog iskolához”. Egy 250+1 éves iskolához méltó és fontos, hogy tanéveink hagyományos bőségben teljenek. Ezért fogjuk a kezedet, nyitjuk az ajtót, feszülünk híddá – kedves Diákunk! Az egyik mostani végzős osztályunk érettségi záró értekezletén a magyar Nobel-díjas Szent-Györgyi Albertet hívtam segítségül, hogy megfogalmazzam a jó iskola ismérveit. Most is őt szólítom, hogy megfogalmazzam a „jó iskola” feltételeit – egyben szeretnék szövetséget kötni minden egyes Diákunkkal, hogy ők is egyetértsenek a következőkben: „Az iskola arra való: hogy az ember megtanuljon tanulni, hogy felébredjen a tudásvágya, megismerje a jól végzett munka örömét, megízlelje az alkotás izgalmát, megtanulja szeretni, amit csinál, és megtalálja azt a munkát, amit szeretni fog.” Kedves Batthyánysok! Szeretnék egyetérteni mindebben mindannyiótokkal a 2015/2016os tanévből kiindulva és a 2016/2017-es tanévet is üdvözölve! Köszönet minden segítőnek! Hajrá BLG!
Balogh László igazgató
Batthyánys esernyő - kiváló diákjaink idei ajándéka
7
TANULMÁNYI STATISZTIKA
Létszámadatok Beiratkozott: Év közben kimaradt: Év közben jött: Év végi létszám:
750 tanuló 3 tanuló 5 tanuló 752 tanuló
8 osztályos gimnázium: 4- és 5-osztályos gimnázium: Összesen:
Fiú 113 203 316
Lány 124 312 436
Összesen 237 515 752
Mulasztás
Igazolt: Igazolatlan: Átlag (óra/fő):
8-osztályos 14190 92 60,26
4- és 5-osztályos 36887 588 72,76
Összesen 51077 680 68,82
Tanulmányi eredmények Bukott: 1 tantárgyból 2 tanuló, két tantárgyból 1 tanuló.
Tantárgyi átlagok Magyar nyelv és irodalom Történelem Angol nyelv Német nyelv Francia nyelv Olasz nyelv Orosz nyelv Matematika Fizika Biológia Átlag
8
4,58 4,32 4,38 4,17 4,93 4,27 4,05 4,00 3,98 4,13 4,35
Kémia Földrajz Informatika Filozófia Emberismeret és etika Ének-zene Rajz Művészetek Testnevelés Vizuális kultúra
3,87 4,03 4,79 4,47 4,70 4,55 4,99 4,91 4,48 4,70
Az osztályok tanulmányi sorrendje Helyezés 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15.
Osztály 5. A 12. D 6. A 7. A 12. B 8. A 10. A 11. A 9 .A 11. D 9. D 12. A 10. D 9. E 11. B
Átlag 4,88 4,83 4,73 4,71 4,65 4,64 4,59 4,56 4,50 4,50 4,47 4,38 4,36 4,30 4,29
Helyezés 16. 17. 17. 19. 20. 21. 22. 23. 23. 25. 26. 27.
Osztály 10. B 9. C 10. E 12. F 11. F 12. E 9. B 10. C 11. E 11. G 13. C 11. C
Átlag 4,27 4,21 4,21 4,20 4,15 4,10 4,09 4,08 4,08 4,03 3,87 3,82
Az érettségi vizsga eredményei Tantárgy
12. A 12. B 12. D 12. E 12. F 13.C átlag előre
Magyar nyelv és irodalom
4,77 4,77 4,69 4,92 5,00 4,50 5,00 3,67 4,25 4,50
hozott
Történelem Német nyelv Angol nyelv Francia nyelv Matematika Filozófia Fizika Kémia Biológia Földrajz Testnevelés Informatika Emberismeret, etika Gazdasági ismeretek Dráma Ének -zene Társadalomismeret Osztályátlag Iskolaátlag (végzős): Iskolaátlag:
4,82 4,82 4,67 4,87
5,00 4,87 4,93 4,88
4,60 4,38 4,25 4,56
4,54
4,93
3,32
4,67 4,50 5,00 5,00 4,50 4,93 5,00 4,50
5,00 4,67 5,00
4,71 4,77 4,59 4,54
5,00 4,87 5,00 5,00
4,62 3,38 4,44 4,71 4,00 3,41 4,00
5,00
4,50 4,50 5,00 3,00 4,80 5,00 5,00
3,00 4,60 4,00 5,00 4,20 5,00 5,00 5,00 4,50
4,87
4,38
4,38
4,72
5,00
3,74 4,04 4,50 4,44
4,62 4,57 4,60 4,77 4,67 3,61 4,07 5,00 4,67 4,50 4,40 5,00 4,74 4,75 4,00 4,38 4,45 4,68 5,00 5,00 5,00 4,94 5,00 4,50 5,00
5,00 4,88 5,00
4,68
4,04
9
AKIKRE BÜSZKÉK VAGYUNK
A kitűnő tanulók száma: A jeles rendű tanulók száma:
90 166
Emlékláncot kapott: Erdős Márton (12.D), Gál Gábor (12.B) és Kósa Dániel (12.D) Hámor Ágnes-irodalmi díjat kapott: Horváth Patrícia (12.D) Tüskés Tibor-emlékdíjat kapott: Göncz Norbert (12.F) Dr. Háncs Gábor-emlékdíjat kapott: Csepregi Melitta (12.D) Garzó Gábor-emlékdíjat kapott: Balazsin Balázs (12.D) Pro Schola-díjat kapott: Lovkó Luca (12.B) Prof. Dr. Ádám Veronika-díjat kapott: Horváth Aurél (11.B) Emléklapot kapott: Budai Bence (12.A) Csik Daniella Alexandra (12.A) Novák Eszter (12.A) Sneff Benjámin (12.A) Stefics Attila (12.A) Tóth Zsigmond (12.A) Illés Patrik (12.B) Karavidaj Edita (12.B) Kovács Márton (12.B) Martinecz Réka (12.B) Milei Bálint (12.B) Sajni Eszter Ramóna (12.B) Tóth Kristóf (12.B) Balazsin Viktor (12.D) Benedek Tamás (12.D) Dobó István (12.D) 10
Gerő László (12.D) Mód Jordána (12.D) Bohár Dorina (12.E) Csikos Dalma (12.E) Gábor Evelin(12.E) Jasarevic Szabina (12.E) Kóbor Regina (12.E) Nagy Bianka (12.E) Zábó Ninetta (12.E) Balogh Adél (12.F) Dér Dávid (12.F) Flumbort Sára (12.F) Szabó Péter (12.F) Szakony Zsófia (12.F) Trencséni Dalma (12.F) Kovács Flóra (13.C)
KITŰNŐ TANULMÁNYI EREDMÉNYT ELÉRT TANULÓK 5. A osztály Ágoston Barbara Cziráki Boglárka Domina Blanka Lakner Dorina Nagy Júlia Németh Zsófia
Petényi Dalma Zsanett Réti András Sipos Dorka Szántó Bendegúz Szemlics Cintia Szerdahelyi Anna Mária
Szirtes Berta Varga Kata Luca Vaska Barnabás Vukics Zoé
6. A osztály Bakonyi Blanka Ferencz Orsolya Kiss Hunor Kovács Nikolett
Kovács Viktória Makrai Olivér Szente Tamás Tatai Zsóka
Vuk Sára Veronika Zadravecz Máté
7. A osztály Aczél Péter Böröczki Luca
Cziráki Kamilla Orbán Dorina Kíra
Pásztor Máté Tuboly Roland Levente
8. A osztály Harmadás Dóra Kanizsai Léna
Koós Márton János Szente Péter
Szirtes Botond
9. A osztály Csepreghy Réka Sarolta Csertán András
Pőcze Barnabás Schmid Stephanie
9. D osztály Domján Regina Ilona
Horváth Tamara
9. E osztály Kiss-Szabó Boglárka Szabó Noel Dénes
Várhelyi Boglárka Vidovics Cecília
10. A osztály Boa Boglárka
Zsiray Júlia
10. B osztály Busa Máté
Posztós Nóra
Szinyéri Bence
10. C osztály Jankovics Martina 10. D osztály Pammer Dániel
11
11. A osztály Koncz Balázs Németh Petra
Perger Kitti Takács Anna
11. B osztály Farkas Dóra
Horváth Lóránt
Kardos Réka Anna
11. B osztály Szabó Norbert Kristóf 11. D osztály Kohári Annabella Linhárt Enikő
Tóth Kata Varga Vanda
11. F osztály Baksa Nikol
Jekisa Kíra
11. G osztály Marton Viktória 12. A osztály Csik Daniella Alexandra
Rózsa Luca
12. B osztály Gál Gábor Zsolt Karavidaj Edita
Martinecz Réka Tóth Kristóf Dániel
12. D osztály Benedek Tamás Csepregi Melitta Erdős Márton
Gerő László Horváth Patrícia Kósa Dániel
12. E osztály Bohár Dorina 12. F osztály Szakony Zsófia
12
Török Bettina
Stefics Attila
Nyirádi Ivett Püspök Zsófia Szokol Zsófia
JELES TANULMÁNYI EREDMÉNYT ELÉRT TANULÓK 5. A osztály Berkes Dávid Gaál Éva Kiss Veronika Major Gergő
Németh Márton Tamás Rudics Mátyás Takács Richárd Tóth Regős Bence
Vanyó Ingrid Vanyó Vanda Zsohár Fanni
6. A osztály Domján Eszter Lúcia Horváth Gréta Hosznyák Bálint Ferenc
Kozma Csenge Abigél Molnár Botond Oláh Ivett Emese
Tálos Gergő Zoltán
7. A osztály Dömötör Zsóka Hetyésy Máté Kovács Bence
Marton Júlia Kata Mátyás Flóra Perger Ákos
Silló Kinga Sipos Marcell Szendrei Diána
8. A osztály Csinyát Rebeka Kiss Nóra Mária Lennert Tamara
Rábavölgyi Nóra Tomasics Réka Tóth Milán Máté
Vaski Flóra Dorottya Vékási Máté Zsirai Dorka Anna
9. A osztály Hujber Panna Lorna Emma Jones Karácsony Gábor
Kovács Ábel Bulcsú Kovács Marcell Schmidt Balázs
Tomasics Panna
9. B osztály Ámon Attila Miklós
Gáspár György András
9. C osztály Kovács Vivien
Nyakas Veronika
Szalai Melitta Karolina
9. D osztály Czigány Csenge Ágota Kalmár Kitti Alexandra Kovács Luca
Novák Tamara Radics Réka Tatai Blanka
Tóth Marcellina Zborovszky Boglárka
Gyertyánági Eliza Hohl Kitti Jánoki Georgina Kardos Kinga
Pusztai Bettina Tukszár Zsófia
9. E osztály Szántó Rebeka 10. A osztály Borsos Lilla Emőke Doucha Lilla Viktória Fodor Lídia Gaál Villő
13
10. B osztály Rammer Dávid
Simon Dorina Kíra
Szokoli Mátyás
10. C osztály Mudry Anna Dorottya
Proszenyák Laura
Vidéki Alexandra
10. D osztály Horváth Mátyás Ferenc Kálovics Emma
Nagy Réka Németh Veronika
Tatai Benita Bella
10. E osztály Lippa Dóra
Takács Petra
11. A osztály Darnai Máté Herman Aliz Horváth Dóra Kálovics Milán
Karancz Panna Fruzsina Kertész István Kondákor Karolina Mónika Porgányi Anna
Simán Dániel Vernyel János
11. B osztály Baj Bianka Horváth Aurél
Kovács Kinga Lőrincz Norbert
Marczin Zsófia Varga Ákos
11. C osztály Merényi Dóra Eszter 11. D osztály Gulyás Lilla Kolozsvári Péter Zsolt
Vörös Dominika Waldinger Dóra
11. E osztály Karavidaj Ermira
Szabó Kata
11. F osztály Böjti Blanka Bunczom Evelin
Poszovecz Hanna Szabó Noémi
11. G osztály Budai Krisztina Leticia
Fordán Dorottya
Kálmán Nikolett
12. A osztály Fodor Lőrinc Döme Hegyi Bálint Ottó
Pap Kornél Tóth Zsigmond
Tóth Zsófia
14
Varga Petra Dorottya
12. B osztály Horváth Zsófia Flóra Illés Patrik Kóbor Karina Lovkó Luca
Mile Dávid Bence Sajni Eszter Ramóna Simon Dominik Varga Bence
Varga Viktor Zoltán Vuk Dalma
12. D osztály Abay-Nemes Anna Balazsin Balázs Balazsin Viktor Cselényi Luca Dén Dániel
Dobó István Erdődi Nóra Hajós Franciska Horváth Ákos Marcell Kocsis Tamás
Németh Vivien Poszavecz Tamás Rikli Ákos Talabér Boglárka Tolnai Zsófia
12. E osztály Gábor Evelin Judit Jasarevic Sabina
Kóbor Regina Mária Szőllőskei Vivien
12. F osztály Flumbort Sára Göncz Norbert
Horváth Martin Zsohár Zsófia Szonja
13. C osztály Katócs Nóra
Kovács Flóra
Végh Péter
Munkában az 5.A-sok a könyvtárban
15
ORSZÁGOS JELENTŐSÉGŰ TANULMÁNYI VERSENYEKEN EREDMÉNYT ELÉRT TANULÓINK (zárójelben a felkészítő tanár/ok neve) Németh Márton Tamás 5.A
Bakonyi Blanka 6.A Kovács Viktória 6.A Szente Tamás 6.A Aczél Péter 7.A Dömötör Zsóka 7.A Krihó László Bendegúz 7.A Harmadás Dóra 8.A Koós Márton 8.A Lennert Tamara 8.A Szente Péter 8.A
Szirtes Botond 8.A
Csertán András 9.A
16
Nemzetközi Magyar Matematikaverseny 5-8. osztály – III. díj (Márfi Kornélia) Nemzetközi Kenguru Matematikaverseny – 7. hely (Márfi Kornélia) Kalmár László Matematikaverseny – 20. hely (Márfi Kornélia) Kalmár László Matematikaverseny – 31. hely (Tolnainé Horváth Ágnes) Bókay Árpád Biológiaverseny – 15. hely (Csörgicsné Balogh Edit) Nemzetközi Kenguru Matematikaverseny – 14. hely (Tolnainé Horváth Ágnes) Less Nándor földrajzverseny – 1. hely (Alexa Mercédesz) 7-8. évf. tanulók országos történelemversenye – 18. hely (Alexa Péter) Less Nándor földrajzverseny – 4. hely (Alexa Mercédesz) 7-8. évf. tanulók országos történelemversenye – 4. hely (Andl Melinda) Logo OSzTV – 4. hely (Hermanné Tóth Erika, Herman József) Nemes Tihamér OITV alkalmazás kategória – 9. hely (Hermanné Tóth Erika) Logo OSzTV – 2. hely (Hermanné Tóth Erika, Herman József) Nemes Tihamér OITV programozás kategória – 15. hely (Erdősné Németh Ágnes) Logo OSzTV – 7. hely (Hermanné Tóth Erika, Herman József) Nemes Tihamér OITV programozás kategória – 9. hely (Erdősné Németh Ágnes) Nemes Tihamér OITV programozás kategória – 1. hely (Erdősné Németh Ágnes) Szőkefalvy-Nagy Gyula Matematikai Emlékverseny – I. díj (Erdős Gábor) Nemzetközi Magyar Matematikaverseny – 2. díj (Erdős Gábor) Arany Dániel Matematikai Tanulóverseny – 2. díj (Erdős Gábor) Nemzetközi Kenguru Matematikaverseny – 13. hely (Erdős Gábor) Zrínyi Ilona Matematikaverseny – 15. hely (Erdős Gábor)
Nemzetközi Kenguru Matematikaverseny – 1. hely (Erdős Gábor) Szőkefalvy-Nagy Gyula Matematikai Emlékverseny – II. díj (Erdős Gábor) Nemzetközi Magyar Matematikaverseny - 3. díj (Erdős Gábor) Arany Dániel Matematikai Tanulóverseny – 3. díj (Erdős Gábor) Logo OSzTV – 12. hely (Erdősné Németh Ágnes) Csizmadia Péter 9.B Bod Péter Országos Könyvtárhasználati Verseny - 12. hely (Horváth Éva) Jánoki Georgina 10.A Szőkefalvy-Nagy Gyula Matematikai Emlékverseny – dicséret (Erdős Gábor, Országné Szita Ágnes) Busa Máté 10.B Szőkefalvy-Nagy Gyula Matematikai Emlékverseny – II. díj (Erdős Gábor) Nemzetközi Kenguru Matematikaverseny – 2. hely (Erdős Gábor) Nemzetközi Magyar Matematikaverseny – 2. díj (Erdős Gábor) Nemes Tihamér OITV programozás kategória – 2. hely (Erdősné Németh Ágnes) Arany Dániel Matematikai Tanulóverseny – 3. díj (Erdős Gábor) Zrínyi Ilona Matematikaverseny – 6. hely (Erdős Gábor) Szinyéri Bence 10.B Nemzetközi Kenguru Matematikaverseny – 2. hely (Erdős Gábor) Nemzetközi Magyar Matematikaverseny – 3. díj (Erdős Gábor) Szőkefalvy-Nagy Gyula Matematikai Emlékverseny – dicséret (Erdős Gábor) Mikola Sándor Országos Középiskolai Tehetségkutató Fizikaverseny – 6. hely (Kém Eszter, Piriti János) Nemes Tihamér OITV programozás kategória – 7. hely (Erdősné Németh Ágnes) Logo OSzTV – 13. hely (Erdősné Németh Ágnes) Traub Sándor 10.D Curie Kémia Emlékverseny – 18. hely (Dénes Sándorné) Horváth Aurél 11.B OKTV földrajz – 29. hely (Alexa Péter) Horváth Lóránt 11.B OKTV informatika II. – 28. hely (Herman József) Novák Eszter 12.A OKTV rajz és vizuális kultúra – 12. hely (Stamler Lajos) Gál Gábor 12.B OKTV informatika II. – 40. hely (Herman József) Balazsin Balázs 12.D OKTV orosz nyelv – 9. hely (Borók Erzsébet) Erdős Márton 12.D OKTV informatika II. – 1. hely (Erdősné Németh Ágnes, Erdős Gábor, Dr. Zsakó László, Dr. Horváth Gyula) Nemzetközi Magyar Matematikaverseny – 2. díj (Zsovár Anita, Erdős Gábor, Erdősné Németh Ágnes) OKTV matematika II. – 10. hely (Zsovár Anita, Erdős Gábor, Erdősné Németh Ágnes) Kósa Dániel 12.D Édes anyanyelvünk nyelvhasználati verseny - díjazott (nincs sorrend!) (Baloghné Harkány Judit) Göncz Norbert 12.F OKTV dráma – 10. hely (Bali Judit, Földi Gábor) Sulan Ádám 9.A
17
CSAPATVERSENYEKEN ELÉRT ORSZÁGOS EREDMÉNYEK Balogh János Kárpát-medencei Környezet. és Egészségvédelmi csapatverseny Hajós Dorina, Kele Jázmin, Rábavölgyi Nóra (mind 8.A) – 3. hely (Csörgicsné Balogh Edit) Bolyai Matematika Csapatverseny Ágoston Barbara, Lakner Dorina, Németh Márton Tamás, Sipos Dorka (mind 5.A) – 9. hely (Márfi Kornélia) Csertán András (9.A), Pánczél Bálint (9.B), Schmid Stephanie (9.A) – 6. hely (Erdős Gábor, Lábodi Gyöngyi) Busa Máté (10.B), Jánoki Georgina (10.A), Posztós Nóra (10.B), Szinyéri Bence (10.B) – 2. hely (Erdős Gábor, Országné Szita Ágnes) Curie környezetvédelmi emlékverseny Kovács Nikolett, Nyeste Dorka, Oláh Ivett (mind 6.A) – 9. hely (Csörgicsné Balogh Edit) Marton Júlia Kata, Mátyás Flóra, Lendvai Kristóf (mind 7.A) – 5. hely (Bagarusné Szabó Katalin, Martonné Pálfalvi Katalin) Cziráki Kamilla, Kis Rebeka, Sipos Barnabás (mind 7.A) – 10. hely (Bagarusné Szabó Katalin)
Egy érdekes kísérlet a Curie versenyen
18
REGIONÁLIS ÉS MEGYEI SZINTŰ VERSENYEKEN ELÉRT LEGJOBB EREDMÉNYEK „„Szép magyar beszéd” verseny (9-12.) megyei forduló 1. Horváth Patrícia (12.D) Baloghné Harkány Judit 3. Farkas Dóra (11.B) Knausz Ágnes 4. Baj Bianka (11.B) Knausz Ágnes Édes anyanyelvünk nyelvhasználati verseny megyei forduló 1. Farkas Dóra (11.B) Knausz Ágnes 3.Vajda Kitti ( 10.E) Baloghné Harkány Judit 4. Szabó Noémi (11.F) Nagyné Kőmüves Rita „Szép magyar beszéd” verseny (5-8.) területi forduló – saját korosztályban 7. Varga Kata Luca (5.A) Földi Gábor 2. Silló Kinga (7.A) Nagyné Kőmüves Rita 4. Tomasics Réka 87.A) Dr. Márton Alfréd Kőrösi megyei szövegértő verseny – saját évfolyamon 2. Ladányi Lúcia (6.A) Németh Ferenc 5. Zadravecz Máté (6.A) Németh Ferenc 1. Silló Kinga (7.A) Nagyné Kőmüves Rita 4. Hetyési Máté (7.A) Nagyné Kőmüves Rita Péterfy tanulmányi verseny – nyelvtan – saját évfolyamon 6. Szerdahelyi Anna Mária (5.A) Földi Gábor 4. Makrai Olivér (6.A) Németh Ferenc Bárczi Géza anyanyelvi verseny 6. Sipos Dorka (5.A) Földi Gábor Nyelvész anyanyelvi verseny megyei forduló – saját évfolyamon 4. Sipos Dorka (5.A) Földi Gábor 9. Szemlics Cintia (5.A) Földi Gábor 4. Cziráki Kamilla (7.A) Nagyné Kőmüves Rita Országos történelem tanulmányi verseny 7-8. osztályosoknak – megyei forduló 1. Harmadás Dóra (8.A) Andl Melinda 2. Dömötör Zsóka (7.A) Alexa Péter 8. Lang Flóra (8.A) Andl Melinda Savaria országos történelem tanulmányi verseny megyei forduló - saját évfolyamon 4. Herjávecz Krisztina (9.B) Alexa Péter 6. Vasvári Zsóka (9.B) Alexa Péter Kalmár László matematikaverseny megyei forduló – saját évfolyamon 1. Németh Márton Zamás (5.A) Márfi Kornélia 3. Lakner Dorina (5.A) Márfi Kornélia 1. Bakonyi Blanka (6.A) Tolnainé Horváth Ágnes 3. Szirtes Botond (8.A) Tolnainé Horváth Ágnes Zrínyi Ilona matematikaverseny megyei forduló – saját évfolyamon 1. Lakner Dorina (5.A) Márfi Kornélia 3. Németh Márton Tamás (5.A) Márfi Kornélia 6. Ágoston Barbara (5.A) Márfi Kornélia 19
7. Sipos Dorka (5.A) 4. Szente Tamás (6.A) 9. Ferencz Orsolya (6.A) 4. Tuboly Roland (7.A) 5. Krihó László Bendegúz (7.A) 1. Csertán András (9.A) 4. Csepreghy Réka (9.A) 9. Schmid Stephanie (9.A) 1. Busa Máté (10.B) 3. Szinyéri Bence (10.B) 3. Kolozsvári Péter (11.D) 4. Perger Kitti (11.A) 6. Hegedüs Ákos (11.A) 8. Kiss Benedek Győző (11.A) Csapatok versenyében – saját évfolyamon: 1. Lakner Dorina, Németh Márton Tamás, Ágoston Barbara (5.A) 2. Ferenc Orsolya, Ladányi Lúcia, Szente Tamás (6.A) 2. Aczél Péter, Krihó László Bendegúz, Tuboly Roland Levente (7.A) 2. Szente Péter, Szirtes Botond, Tóth Milán (8.A)
Márfi Kornélia Tolnainé Horváth Ágnes Tolnainé Horváth Ágnes Lábodi Gyöngyi Lábodi Gyöngyi Erdős Gábor Erdős Gábor Erdős Gábor Erdős Gábor Erdős Gábor Lábodi Gyöngyi Tolnainé Horváth Ágnes Tolnainé Horváth Ágnes Kasztl Csilla
Márfi Kornélia Tolnainé Horváth Ágnes Lábodi Gyöngyi Tolnainé Horváth Ágnes, Márfi Kornélia
2. Csepreghy Réka, Csertán András, Schmid Stephanie (9.A) Erdős Gábor 2. Busa Máté (10.B), Jánoki Georgina (10.A), Szinyéri Bence (10.B) Erdős Gábor, Országné Szita Ágnes 2. Hegedüs Ákos (11.A), Kolozsvári Péter (11.D), Perger Kitti (11.A) Tolnainé Horváth Ágnes, Lábodi Gyöngyi Varga Tamás matematikaverseny megyei forduló – saját évfolyamon 1. Böröczki Luca (7.A) Lábodi Gyöngyi 2. Krihó László Bendegúz (7..A) Lábodi Gyöngyi 8. Tuboly Roland (7..A) Lábodi Gyöngyi 1. Szente Péter (8.A) Márfi Kornélia 5. Szirtes Botond (8.A) Tolnainé Horváth Ágnes Nemzetközi Kenguru matematikaverseny – megyei – saját évfolyamon 2. Németh Márton Tamás (5.A) Márfi Kornélia 7. Ágoston Barbara (5.A) Márfi Kornélia 9. Cziráki Boglárka (5.A) Márfi Kornélia 1. Szente Tamás (6.A) Tolnainé Horváth Ágnes 3. Böröczki Luca (7.A) Lábodi Gyöngyi 6. Aczél Péter (7.A) Lábodi Gyöngyi 4. Szente Péter (8.A) Márfi Kornélia 20
6. Szirtes Botond (8.A)
Tolnainé Horváth Ágnes, Márfi Kornélia 9. Koós Márton (8.A) Tolnainé Horváth Ágnes, Márfi Kornélia 1. Sulan Ádám (9.A) Erdős Gábor 3. Csertán András (9.A) Erdős Gábor 10. Schmid Stephanie (9.A) Erdős Gábor 1. Busa Máté (10.B) Erdős Gábor 1. Szinyéri Bence (10.B) Erdős Gábor 5. Kardos Réka (11.B) Erdős Gábor 6. Porgányi Anna (11.A) Tolnainé Horváth Ágnes 7. Kálovics Milán (11.A) Tolnainé Horváth Ágnes 9. Kolozsvári Péter (11.D) Lábodi Gyöngyi, Kasztl Csilla 10. Perger Kitti (11.A) Tolnainé Horváth Ágnes, Erdős Gábor Megyei középiskolai matematikaverseny – saját évfolyamon 1. Sulan Ádám (9.A) Erdős Gábor 2. Csertán András (9.A) Erdős Gábor 8. Kálovics Zoltán (9.A) Erdős Gábor 1. Busa Máté (10.B) Erdős Gábor 2. Szinyéri Bence (10.B) Erdős Gábor 8. Posztós Nóra (10.B) Erdős Gábor 4. Perger Kitti (11.A) Tolnainé Horváth Ágnes, Erdős Gábor, Kasztl Csilla 5. Horváth Lóránt (11.B) Erdős Gábor 7. Kolozsvári Péter (11.B) Lábodi Gyöngyi, Kasztl Csilla 8. Kardos Réka (11.B) Erdős Gábor 9. Kovács Kinga (11.B) Erdős Gábor 10. Porgányi Anna (11.A) Tolnainé Horváth Ágnes, Erdős Gábor 3. Erdős Márton (12.D) Erdős Gábor, Zsovár Anita 10. Gerő László (12.D) Zsovár Anita Péterfy tanulmányi verseny – angol nyelv – saját évfolyamon 1. Silló Kinga (7.A) Vlasics Anikó 5. Gárdonyi Zsófia (7.A) Vlasics Anikó 3. Kanizsai Léna (8.A) Fodorné Koller Zsuzsánna Országos angol nyelvi verseny megyei forduló – saját évfolyamon 2-3. Silló Kinga (7.A) Vlasics Anikó Megyei angol nyelvi verseny 9/I. kategória 3. Molnár Kristóf (9.B) Olasz Nóra, Kercsmarics Kinga 8. Schmid Stephanie (9.A) Kornay Andrea 10/I. kategória 1. Szokoli Mátyás (10.B) Blasszauer János 21
4. Lenkovics Marcell (10.B) Jeschné Kocsis Rózsa 4. Kovács Dániel (10.A) Olasz Nóra, Szemmelveisz Ildikó 7. Varga Eszter (10.A) Olasz Nóra, Szemmelveisz Ildikó Péterfy tanulmányi verseny – német nyelv – saját évfolyamon 5. Fata Flóra (7.A) Artner Katalin 6. Sipos Nikolett (7.A) Artner Katalin 3. Salamon Soma (8.A) Andl Melinda Megyei német nyelvi verseny 9/I. kategória 2. Vass Veronika (9.A) Salamonné Lackner Henriett 8. Kovács Marcell (9.A) Salamonné Lackner Henriett 10/I. kategória 2. Jánoki Georgina (10.A) Kovács Lívia 5. Boa Boglárka (10.A) Kovács Lívia 10/II. kategória 3. Kardos Kinga (10.A) Kovács Lívia 8. Suhai Zsolt (10.A) Kovács Lívia Megyei fizikaverseny – saját évfolyamon 1. Csertán András (9.A) Dénes Sándorné 2. Pőcze Barnabás (9.A) Dénes Sándorné 5. Csizmadia Péter (9.B) Kém Eszter 2. Szinyéri Bence (10.B) Kém Eszter, Piriti János 3. Horváth Lóránt (11.B) Kém Eszter 4. Kardos Réka (11.B) Kém Eszter 6. Gerő László (12.D) Kém Eszter Irinyi János országos középiskolai kémiaverseny megyei forduló – saját kategóriában 1. Csermák Ádám (9.B) Pintér Gyula 5. Pánczél Bálint (9.B) Pintér Gyula 5. Domián Bálint (10.A) Csörgicsné Balogh Edit 1. Traub Sándor (10.D) Dénes Sándorné Teleki Pál Országos Földrajz-Földtan Verseny – megyei forduló 2. Cziráki Kamilla (7.A) Alexa Mercédesz 3. Aczél Péter (7.A) Alexa Mercédesz „Tiszán innen-Dunán túl” népdaléneklési verseny – területi forduló Bakonyi Blanka (6.A) – arany minősítés Bagarusné Szabó Katalin Molnár Panna (6.A) – arany minősítés Bagarusné Szabó Katalin Bakonyi Blanka - Molnár Panna (6.A-sok) – arany minősítés Bagarusné Szabó Katalin „Útkeresők – útvesztők, veszélyvágta” – megyei bűnmegelőzési vetélkedő 10.D osztály – 2. hely
22
BÜSZKESÉGEINK A SPORT TERÜLETÉN Az idei esztendőben is számos alkalommal örülhettünk diákjaink sportsikereinek. Az alábbiakban olvashatják a diákolimpiai országos döntőkön helyezést elért tanulók névsorát; a névsort Willmann Zsolt tanár úr állított össze. Atlétika Vaska Barnabás (5.A) – mezei futás – 20. hely Kosárlabda B33 Karancz Panna (11.A), Herman Aliz (11.A), Kardos Réka (11.B), Horváth Enikő – 3. hely (róluk egy külön írás is olvasható az évkönyv … oldalán) Lábtoll-labda V. korcsoport fiú csapat Salamon Soma (8.A), Losonczy Máté (9.A), Tolnai Gergely (9.B) – 5. hely Domján Dávid, Karácsony Gábor, Tóth Tamás (mind 9.A) – 8. hely Kovács Ábel, Tóth Tamás II., Vastag Marcell (mind 9.A)– 11. hely V. korcsoport leány egyéni Kunics Réka (11.D)– 1. hely VI. korcsoport csapat Bársony Letícia (11.G), Kunics Réka, Tukszár Zsófia (10.A) – 1. hely Tájékozódási futás II. korcsoport fiú – Molnár Botond (6.A) 13. hely II. korcsoport fiú – Gazdag Kristóf (7.A) 43. hely V. korcsoport fiú – Csertán András (9.A) 15. hely, Kolozsvári Péter (11.D) 34. hely, Traub Sándor (10.D) 47. hely VI. korcsoport fiú – Erdős Márton (12.D) 12. hely III. korcsoport leány – Cziráki Boglárka (5.A) 36. hely V. korcsoport leány – Porgányi Anna (11.A) 12. hely, Gazdag Mónika (11.D) 49. hely VI. korcsoport leány – Kozma Blanka (11.D)16. hely Vívás/kard IV. korcsoport női - Mádé Réka (8.A) 1. hely VI. korcsoport fiú – Dobó István (12.D) 2. hely, Farkas Márton (11.F) 10. hely VI. korcsoport leány – Vernyel Sára (12.A) 7. hely, Mádé Réka (8.A) 8. hely, Flumbort Sára (12.F) 9. hely Fiú csapat – Dobó István, Farkas Márton, Gayer Márton (12.A), Nagy Csongor (12.A) – 2. hely Leány csapat – Flumbort Sára, Mádé Réka, Vernyel Sára – 1. hely Sakk Amatőr csapat – Balogh Eszter (9.B), Németh Viktória (9.D), Vass Veronika (9.A) – 5. hely Amatőr egyéni – Joó Zsombor (10.E) 10. hely Tavalyi évkönyvünkben is említésre került az úszó Molnár Flóra (11.A), akiről akkor azt írtuk, hogy gőzerővel készül a riói olimpiára. A felkészülés olyan sikeres volt, hogy Flóra a magyar olimpiai csapat tagja lett, s képviselheti hazánkat, városunkat és iskolánkat az idei nyári olimpiai játékokon, mégpedig 50 méter gyorson. Hajrá, Flóra! (Ugyanezen címmel a 67. oldalon olvashatnak egy interjút Flórával, mely a SÉTA-program keretében született.) 23
Kulturális életünk Nem szabad, hogy egy iskola csupán az oktatás helyszíne legyen – nagyon fontos szerepet kell kapnia a nevelésnek is, s ehhez kiváló adalékul szolgál a kultúra, annak minden területe. Ilyen szempontból aligha panaszkodhatunk, hiszen egyrészt mi, az iskola is sokféle lehetőséget kínálunk diákjainknak (gondoljunk nívós, országos színvonalú ünnepségeinkre, a filmvetítésekre, a rendhagyó órákra!), másrészt diákjaink is rengeteg szép eredménnyel örvendeztetnek meg minket ezen a téren (gondoljunk kiváló versmondóinkra, név szerint és többek között: Kiss Veronika, Rudics Mátyás, Silló Kinga, Micsinai Dominik, Baj Bianka, Farkas Dóra, Horváth Patrícia, Kósa Dániel!) . Az idei esztendő különösen fontos volt kulturális szempontból, hiszen (páros év lévén) Keszthelyen ismét megrendezésre került a Helikon, a dunántúli iskolák hatalmas kulturális seregszemléje és versenye. Mert bizony verseny ez a javából, és méltán lehetünk büszkék az elért eredményekre. Lássuk csak! NÉV, CSOPORT VIRÁG BENEDEK VEGYESKAR VIRÁG BENEDEK NŐI KAR VIRÁG BENEDEK KAMARAKÓRUS KOVÁCS MARCELL (9.A) PROSZENYÁK LAURA (10.C) BENE BARBARA (11.A) KANIZSAI REGRUTÁK MILEI BÁLINT (12.B) ORFF ÜTŐEGYÜTTES TIZEDES RENÁTA (11.G) SZAN-DIA KÖTÉLUGRÓK SZAN-DIA LÁTVÁNYTÁNCOSOK LENNERT TAMARA (8.A) NOVÁK ESZTER „EDÓ” (12.A) BAJ BIANKA (11.B) KULISSZA SZÍNTÁRSULAT
24
KATEGÓRIA VEGYESKAR NŐI KAR KAMARAKÓRUS KOMOLYZENE HANGSZERSZÓLÓ KOMOLYZENE HANGSZERSZÓLÓ KOMOLYZENE SZÓLÓÉNEK FOLKLÓR NÉPDAL
EREDMÉNY ARANY ARANY EZÜST EZÜST BRONZ BRONZ
ARANY + KÜLÖNDÍJ KÖNNYŰZENE ÉS ÉNEK ARANY KÖNNYŰZENE ÉS ÉNEK ARANY + KÜLÖNDÍJ MOZGÁSMŰVÉSZET ARANY MODERN TÁNC EGYÉB BRONZ MOZGÁSMŰVÉSZET BRONZ MODERN TÁNC VIZUÁLIS MŰVÉSZETEK ARANY + BRONZ FILM ÉS VIDEO BRONZ VERS- ÉS ARANY+ PRÓZAMONDÁS KÜLÖNDÍJ SZÍNJÁTSZÁS ARANY
KIVÁLÓ TANULÓINK DICSŐSÉGTABLÓJA
25
26
27
28
29
A TANÁRI KAR Alexa Mercédesz Alexa Péter Andl Melinda Artner Katalin Bagarusné Szabó Katalin Balogh László Baloghné Harkány Judit Bekéné Szücs Violetta Benedekné Stadler Éva Berecz Mónika Biróné Mike Éva Blasszauer János Borók Erzsébet Cseke József Csörgicsné Balogh Edit Dénes Sándor Dénes Sándorné Dobó István Erdős Gábor Erdősné Németh Ágnes Fodorné Koller Zsuzsánna Földi Gábor Dr. Gálné Dénes Tünde Gubricza Krisztina Gyergyák Emőke Györek László Herman József Hermanné Tóth Erika Hidvégi Györgyné Horváth Éva Horváth Gábor Horváth Gyöngyi Járnecz Edina Jellasics Németh Edina Jeschné Kocsis Rózsa Kasztl Csilla Katona Noémi Kele Krisztián Kém Eszter Kercsmarics Kinga Knausz Ágnes 30
földrajz, testnevelés történelem, földrajz történelem, német német biológia, ének fizika, matematika, igazgató magyar, német, a nyelvi mk. vezetője angol német angol, biológia testnevelés, rajz angol magyar, orosz, angol ének biológia, kémia fizika, kémia igazgató fizika, kémia, a term. tud.mk. vezetője német matematika, fizika igazgatóhelyettes matematika, számítástechnika francia, orosz, angol magyar, angol francia, angol könyvtáros angol matematika, filozófia számítástechnika, testnevelés, számítástechnika, matematika, testnevelés magyar, német könyvtáros, matematika történelem német, orosz angol magyar angol matematika olasz, ének, népművelés igazgatóhelyettes számítástechnika, matematika fizika angol magyar, orosz, angol, a humán munkaközösség vezetője
2001— 1999— 1991— 1999— 1996— 1986— 2009— 1986— 2014—2016 1990— 2002— 1989— 2000— 1981— 1997— 1997— 1994— 2004—2009 1982— 2001— 1991— 2004—2013 2006— 1982— 2005— 2006 2010— 2003— 1993— 2004— 2001— 2001— 1993— 2000— 1994— 1999— óraadó 1982—1986 2013—2016 2005— 2000— 2013— 1998— 2014— óraadó 1998—
Kornay Andrea Kovács András Kovács Lívia Kovácsné Nemes Adél Lábodi Gyöngyi
Márfi Kornélia Márton Alfréd Martonné Pálfalvi Katalin Miksó Ágnes Nagyné Koósz Zsuzsa Nagyné Kőműves Rita Németh Ferenc Olasz Nóra Országné Szita Ágnes Orvos Nóra Pécsi László Pintér Gyula Piriti János Révész Arany Salamonné Lackner Henriett Simon József Sipos Ágnes Stamler Lajos Dr. Szabadosné Rák Éva Szalai Gabriella Szemmelveisz Ildikó Szili Zsuzsanna Takácsné Róka Katalin Tislérné Tóth Zsuzsanna Tolnainé Horváth Ágnes Török Tamás Tulok József Tüske Judit Vlasics Anikó Willmann Zsolt Zieger Krisztina Zsovár Anita
angol német, történelem német, magyar magyar, angol matematika, orosz, a matematikaszámítástechnika munkaközösség vezetője matematika magyar biológia, kémia kémia biológia magyar, latin magyar, történelem német, angol matematika angol történelem, latin, a DÖKmozgalmat segítő tanár matematika, kémia matematika, fizika igazgatóhelyettes testnevelés, orosz német, olasz magyar, történelem angol, német rajz, földrajz német, orosz, angol matematika, fizika angol angol biológia, kémia magyar, orosz, igazgatóhelyettes matematika testnevelés testnevelés, biológia, földrajz, történelem angol testnevelés, a testnevelés és művészeti nevelés mk.vezetője angol, német matematika, fizika
1989— 1997— 1994— 2005—
1995— 2013— óraadó 1998— óraadó óraadó 1994— 1992— 2005— 2002— óraadó 1991— 2003— 1987— 2013— 1988— 1993— 1988— 1999— 1988— 2005— 2003— óraadó 1999— 1995— 1989— 2009— 2002— 2013— 2001— 1997— óraadó 1984— 1997— 1994—
31
AZ ISKOLA TESTI-LELKI EGÉSZSÉGÉÉRT FELELŐS Kuti Márta
ifjúsági védőnő ÜGYVITELI DOLGOZÓK
Szabó Lászlóné Mecséri Istvánné Sinkovicsné Szili Gyöngyi Samuné Fehér Katalin Biacs János Várhegyi Tamás Bánhegyi Ferenc Kollerné Palkó Melinda
gazdasági vezető ügyintéző iskolatitkár iskolatitkár rendszergazda rendszergazda házmester laboráns
TECHNIKAI DOLGOZÓK
Bartusné Horváth Ágnes Bunics Attiláné Büki Brigitta Halász Angéla Hohl Ferencné Kovács Ferencné Kucskó Ferencné Moór Marianna Soósné Bébecz Mária Szabó László Tislarics Ferenc Tizedes Tibor
takarítónő takarítónő hivatalsegéd takarítónő takarítónő takarítónő takarítónő takarítónő takarítónő portás fűtő, karbantartó portás
KÖZFOGLALKOZTATOTTAK Szabó Ibolya Németh Szilvia Kanizsainé Matyók Katalin Kiss Zoltánné Németh László Sebestyén Jánosné
32
AZ ISKOLA TANULÓI 5. A osztály Osztályfőnök: Márfi Kornélia Ágoston Barbara Berkes Dávid Cziráki Boglárka Deme Viktória Domina Blanka Fehér Boga Pál Gaál Éva Kanizsai Máté Kiss Veronika Lakner Dorina Major Gergő
Markó András Milán Nagy Júlia Németh Márton Németh Zsófia Ország Zsombor Petényi Dalma Zsanett Réti András Rudics Mátyás Sipos Dorka Szántó Bendegúz Szemlics Cintia
Szerdahelyi Anna Mária Szirtes Berta Takács Richárd Tóth Regős Bence Vanyó Ingrid Vanyó Vanda Varga Kata Luca Vaska Barnabás Vukics Zoé Zsohár Fanni
6. A osztály Osztályfőnök: Horváth Gábor Bagladi Dániel Bakonyi Blanka Dávid Dominik Domján Eszter Lúcia Ferencz Orsolya Fodor István Imre Horváth Gréta Hosznyák Bálint Ferenc Kele Marcell Kiss Hunor Kovács Nikolett
Kovács Viktória Kozma Csenge Abigél Kuzsner Mátyás Ariel Ladányi Lúcia Laura Lukácsi Kolos Makrai Olivér Molnár Botond Molnár Panna Molnár Simon Nyeste Dorka Oláh Ivett Emese
Sinkovics Éva Szente Tamás Tálos Gergő Zoltán Tar Fruzsina Tatai Zsóka Tolnai Petra Tóth Viktor Tibor Tótiván Axel Vuk Sára Veronika Zadravecz Máté
7. A osztály Osztályfőnök: Alexa Mercédesz Aczél Péter Böröczki Luca Brünner Mátyás Cziráki Kamilla Dömötör Zsóka Fata Flóra Felméri Lilla Gárdonyi Zsófia Gazdag Kristóf Gelencsér Larissza
Hetyésy Máté Kis Rebeka Kovács Bence Krihó László Bendegúz Lendvai Kristóf Marton Júlia Kata Mátyás Flóra Mikler Barna Dániel Orbán Dorina Kíra Pásztor Máté
Perger Ákos Pécsi Gábor Benedek Salamon Dóra Silló Kinga Sipos Barnabás Sipos Marcell Sipos Nikolett Szendrei Diána Tuboly Roland Levente Veszelyi Tamás Dániel 33
8. A osztály Osztályfőnök: Andl Melinda Csinyát Rebeka Dobrádi Réka Felméri Bettina Gerencsér Gergő Hajós Dorina Harmadás Dóra Horváth Réka Horváth Zsombor Kanizsai Léna Kele Jázmin Anna Kiss Mihály
Kiss Nóra Mária Koós Márton János Kováts Adél Lang Flóra Lennert Tamara Mádé Réka Rábavölgyi Nóra Salamon Kornél Soma Stróbl Ábel Szalai Márk Szántó Fanni
Szente Péter Szirtes Botond Tomasics Réka Tóth Krisztián Tamás Tóth Milán Máté Vaski Flóra Dorottya Vékási Máté Veres Zoltán Zsirai Dorka Anna
9. A osztály Osztályfőnök: Pécsi László Birkner Emma Csepreghy Réka Sarolta Csertán András Domián Dávid Ádám Farkas Emese Hujber Panna Karácsony Gábor Kálovics Zoltán Kovács Ábel Bulcsú Kovács Marcell
Lorna Emma Jones Losonczy Máté Losonczy Róza Ludnik Máté Nemes Gábor Pőcze Barnabás Rátfai Levente Schmid Stephanie Schmidt Balázs Sipos Richárd
Sulan Ádám Szabó Dóra Barbara Tomasics Panna Tóth Tamás Tóth Tamás Török András Vass Veronika Vastag Marcell Levente Zsohár Sára
9. B osztály Osztályfőnök: Olasz Nóra /Nagyné Kőmüves Rita Ámon Attila Miklós Bacsi Levente Balogh Eszter Bódi Boglárka Bunczom Fanni Cseke Viktor Csermák Ádám Barna Csizmadia Péter Gáspár György András Györei Kristóf
34
Hegedüs Erik Herjávecz Krisztina Horváth Máté Kele Martin Tibor Kohári Veronika Kozári Gábor Lovrek Bálint Magyar Márk Mikola Dániel Mikola Dávid
Molnár Kristóf Pánczél Bálint Pózvék Dávid Rikli Szabolcs Sólyomvári Dávid Takács Natasa Tóbi Bálint Tolnai Gergely Tolnai Mihály Vasvári Zsóka
9. C osztály Osztályfőnök: Sipos Ágnes Bart Krisztina Bencsik Virág Dékány Ábel István Farsang Klaudia Horváth Levente Kovács Vivien Kozma Boglárka Pompónia Nyakas Veronika Oláh Enikő
Puskás Patrik Rédics Dániel Renácz László Simon Nikolett Szalai Melitta Karolina Tulipán Virág Vas Lilla Baranyai Fanni Billege Barnabás
Godina Gréta Dorottya Horváth Bendegúz György Kozma Dóra Losonczi Mária Ribarics Laura Simaga Babett Szemlics Mercédesz Szmolár Nikolett Turkovics Rebeka
9. D osztály Osztályfőnök: Hermanné Tóth Erika Czigány Csenege Ágota Domján Regina Ilona Endrei Tamás Fehér Luca Gadányi Bence Horváth Alexandra Horváth Dániel Horváth Gyula Horváth Kristóf
Horváth Ninell Horváth Petra Horváth Tamara Kalmár Kitti Alexandra Kátai Lora Keppel Sára Kovács Luca Németh Viktória Novák Tamara
Pécsi Petra Radics Réka Tatai Blanka Tóth Marcellina Trojkó Antónia Mária Trombitás Ádám Zborovszky Boglárka Zsuppán Eszter
9. E osztály Osztályfőnök: Tolnainé Horváth Ágnes Ámon Anna Bagarus Nóra Bakonyi Vanessza Dombai Nóra Farkas Dániel Gábor Fenyvesi Fruzsina Ganzer Rebeka Fanni Gergő Áron Horváth Georgina
Kantó Loretta Eszter Karavidaj Ardit Kiss Alexandra Kiss-Szabó Boglárka Koósz Antal Gergely Lelkó Bora Peszlen Kata Csenge Szabó Noel Dénes Szántó Rebeka
Tóth Martin Varga Henriett Varga Izabella Luca Varga Laura Varga Péter Várhelyi Boglárka Veres Lázás Vilmos Vidovics Cecília Varga Nóra
35
10. A osztály Osztályfőnök: Országné Szita Ágnes Bíró Mátyás Boa Boglárka Borsos Lilla Emőke Domián Bálint Márk Doucha Lilla Viktória Drávecz Barnabás Fodor Lídia Gaál Villő Gyertyánági Eliza
Gyertyánági Péter Lui (mt) Hohl Kitti Jánoki Georgina Kardos Kinga Kovács Dániel Lovkó Gergő Németh Levente Pécsi Márk Benjámin Peterman Máté Károly
Pusztai Bettina Salamon Sára Suhai Zsolt Szabó Kata Fanni Targuba Dávid János Tukszár Zsófia Varga Bence Tamás Varga Eszter Zsiray Júlia
10. B osztály Osztályfőnök: Török Tamás Bacsi Mihály Balázs Enikő Biró Tibor Boros Gréta Busa Máté Cséplő Péter János Hederics Hanna Hegedüs Dominik Horváth Benedek Horváth Titanilla Vanda
Illés Bálint Kósi Marcell Lenkovics Marcell Milassin Mór (mt) Nagy Tamás Posztós Nóra Rácz Balázs Rammer Dávid Salamon Emese Salamon Enikő
Simó Bence Simon Dorina Kíra Szabó Mátyás Szinyéri Bence Szokoli Mátyás Timár Gerda Traub Tamás Vajda Péter Varga Dávid István Zsohár András
10. C osztály Osztályfőnök: Tulok József Andor Fanni Balassa Ádám Csizmadia Tímea Dávid Rebeka Eszter Dániel Farkas Rebeka Gredics Anett Hetey Eszter Anna Honti Sára Kata Horváth Károly Bence
36
Jankovics Martina Keglovics Ninetta Kele Luca Kéri Boglárka Ligeti Rebeka Anna Mihály Karina Mód Sáron Molnár Eszter Muczer Melinda Mudry Anna Dorottya
Parély Petra Proszenyák Laura Sárdi Klaudia Simon Kíra Szabó Petra Szamosi Richárd Gábor Szekeres Andrea Szőke Laura Tótiván Nimród Vidéki Alexandra
10. D osztály Osztályfőnök: Takácsné Róka Katalin Acél Ramóna Bársony Dániel László Bencsik Ádám Czakó Csenge Friderika Dencs Veronika Sára El-sayed Jázmin Gerencsér Annamária Horváth Márton Horváth Mátyás Ferenc
Horváth Miklós Kálovics Emma Krasznai Kristóf Nagy Réka Németh Veronika Ojtó Marcell Pammer Dániel Pammer Zsolt Pécsi Péter
Schmidt Anna Szántó Anna Szatai Eszter Szilvia Szmodics Klaudia Takács Julianna Tatai Benita Bella Traub Sándor Varga Csilla Fanni
10. E osztály Osztályfőnök: Németh Ferenc Abay Nemes Ádám Benczik Boglárka Boti Vanda Ceiner Annamária Dani Luca El-Khatib Iman Mona Gréger Alexandra Gubricza Laura Adrienn Horváth Kyra Carmen Horváth Zsombor Ivanovics Barbara
Joó Zsombor Juhász András Kalamár Csaba Koczor Boglárka Komárovics Zsófia Kovács Kornél László Kovács Tamara Lippa Dóra Lőrincz Jázmin Fanni Micsinai Dominik Mikó Vivien
Póczak Dominika Spingár Fanni Szabó Renáta Krisztina Szöllősi Barbara Takács Petra Takács Petra Tóth Bonita Daniella Vadlek Dániel Vajda Kitti Varga Nóra
11. A osztály Osztályfőnök: Csörgicsné Balogh Edit Bécsi Bálint Bene Barbara Csányi Csenge Csányi Csilla Darnai Máté Füle Mátyás Lajos (mt) Herman Aliz Horváth Dóra Horváth Miklós Kristóf Hunya Anna Laura
Kálovics Milán Kapin Péter Karancz Panna Fruzsina Kertész István Kiss Benedek Győző Koncz Balázs Kondákor Karolina Mónika Kovács Alex Kovács Máté Koppány Molnár Flóra (mt)
Németh Petra Perger Kitti Porgányi Anna Salamon Kata Simán Dániel Sipos Vivien Takács Anna Vernyel János Zavaczky Áron
37
11. B osztály Osztályfőnök: Knausz Ágnes Baj Bianka Baj Zsolt Biró Krisztián Deák Dániel Dominik Balázs Farkas Dóra Gábor Gábor Marcell Horváth Aurél Horváth Lóránt Kálovics Bence
Kardos Réka Anna Kincses Olívia Kisgyura Anna Kócza Bálint Vajk Kovács Kinga Kuzsner Sára Lőrincz Norbert Magyar Ádám Marczin Zsófia Mészáros Dávid Zsolt
Radványi Márton Sgánetz Eszter Sára Szabó Dániel Tanai Marcell István Tóth Gergő Levente Tóth Martina Anna Varga Ákos Veres Vivien Wittmann Péter Pál
11. C osztály Osztályfőnök: Artner Katalin Bedők Henriett Erzsébet Bóha Krisztina Csáki László Emmer Fruzsina Farkas Regina Göncz Klaudia Hetey Márton Bálint Horváth Borbála
Horváth Dániel János Horváth Róbert Káli Anna Kapronczai Réka Rita Kutfej Eszter Merényi Dóra Eszter Odrovics Martin Pintér Dóra
Posztós Endre Rezsonya Polett Réka Schmidt Anna Sipos Péter Szabó Norbert Kristóf Szabó-Thomka Mihály Szirovicza Máté
11. D osztály Osztályfőnök: Tüske Judit Csejtei Bálint Farkas Kira Gazdag Mónika Gergina Fruzsina Gergő Veronika Gulyás Lilla Horváth Violetta Illés Máté
38
Kocsmár Dominik Kohári Annabella Kolozsvári Péter Zsolt Kozma Blanka Kunics Réka Fanni Kuzma Fanni Linhárt Enikő Nagy András
Pintér Zsófia Prepok Szabolcs Szányi Krisztina Dorottya Tollár Sára Tímea Tóth Kata Varga Vanda Vörös Dominika Waldinger Dóra
11. E osztály Osztályfőnök: Györek László Ács Laura Lola Buni Alexandra Bianka Büki Marcell Dominkó Bernadett Dömők Dóra Drávecz Martina Gájer Mátyás Hajdu Fanni Eszter Horváth Aliz
Karavidaj Ermira Lelkó Anna Lovkó Bonita Maier Noémi Hajnalka Mátyás Cecília Eszter Molnár Beatrix Németh Fanni Mária Németh Márton Somogyi Nóra
Szabó Kata Szabó Miklós Dániel Sziva Valentin Szántó Rajmond Barabás Tejfel Bence Tomasi Merylin Varga Petra Dorottya
11.F osztály Osztályfőnök: Kovács Lívia Anda Tamás Baksa Nikol Balázs Andrea Böjti Blanka Bunczom Evelin Csináth Rebeka Farkas Márton Geiger Luca Andrea Hadi Barnabás
Jekisa Kíra Kovács Patrícia Léránt József Lubics Olivér Milávecz László Mercz Eszter Nagy Fruzsina Németh Balázs Novák Richárd
Poszovecz Hanna Rácz András Ritecz Bence Schmidt Laura Szabó Alexandra Szabó Noémi Szalóki Dóra Takács Anna Mária Veszprémi Lilla
11.G osztály Osztályfőnök: Salamonné Lackner Henriett Bányai Dávid Gábor Baranyai Sára Bársony Letícia Lilla Budai Krisztina Leticia Fordán Dorottya Gál Tímea Horváth Bence Jávor Milán Jenő
Jeszenői Réka Kálmán Nikolett Kiss Szilvia Franciska Marton Viktória Molnár Zsófia Ilona Nagy Barbara Nándori Réka Orbán Klaudia
Ruttner Sára Sütő Rebeka Szokol Fanni Tizedes Renáta Tótiván Florentina Tulézi Flóra Tamara Vlasics Gergő Vukics Dávid
39
12. A osztály Osztályfőnök: Herman József Antal Nóra Brenner Zsófia Budai Bence Csik Daniella Alexandra Dávid Gergely Fodor Adél Fodor Lőrinc Döme Gayer Márton Hegyi Bálint Ottó
Jáger Zsolt Lakatos Liliána Nagy Csongor Novák Eszter Pap Kornél Pétervári Ádám Endre Rózsa Luca Sneff Benjámin Sneff Petra Lilla
Stefics Attila Szelényi Vivien Szendrei Viktória Tóth Zsigmond Tóth Zsófia Vernyel Sára Vida Stefánia Zsirai Péter
12. B osztály Osztályfőnök: Dénes Sándorné
Béli Cintia Bolf Vivien Csordás Szabolcs Gál Gábor Zsolt Horváth Zsófia Flóra Illés Patrik Kálovics Katalin Karavidaj Edita Kenyeres Imre Kóbor Karina
Kotnyek Zoltán Dániel Kovács Márton Kucskó Zsófia Lovkó Luca Makár Dóra Martinecz Réka Mile Dávid Bence Milei Bálint Attila Póczak Evelin (mt) Rózsa Bence
Sajni Eszter Ramóna Szermek András Simon Dominik Timmermann Milán Tóth Kristóf Varga Bence Varga Viktor Zoltán Vuk Dalma
12.D osztály Osztályfőnök: Baloghné Harkány Judit Abay- Nemes Anna Balazsin Balázs Balazsin Viktor Benedek Tamás Cselényi Luca Csepregi Melitta Csizmadia Tamás Dén Dániel Dobó István Erdős Márton 40
Erdődi Nóra Felde András Bence Gerő László Hajós Franciska Horváth Ákos Marcell Horváth Patrícia Kocsis Tamás Kósa Dániel Marton Tamás Mód Jordána
Morvai Dalma Neidhart Dominik Németh Vivien Nyirádi Ivett Poszavecz Tamás Püspök Zsófia Rikli Ákos Szokol Zsófia Talabér Boglárka Tolnai Zsófia
12. E osztály Osztályfőnök: Kovács András Bertók Sára Noémi Bohár Dorina Czimre Alexandra Csikos Dalma Faludi Máté Friskó Zsófia Fürge Ildikó Anna Gábor Evelin Judit Gilicze Márk
Jasarevic Sabina Kóbor Regina Mária Kovács Réka Krizsány Árpád+ Martinecz Antal Marcell Molnár Mátyás Nagy Bianka Petrovácz Eszter Skanecz Sára
Somogyi Dávid Svélecz Eszter Szabadi Boglárka Fanni Szabó Gergő Szőllőskei Vivien Takács Gábor Tamás Emőke Zábó Ninetta
12.F osztály Osztályfőnök: Földi Gábor Acél Viktória Bagarus András Balogh Adél Becze Máté Bunics Erika Dér Dávid Flumbort Sára Gombor Olívia Bianka Göncz Norbert Gyimesi Klaudia
Hajdu Virág Ivett Horváth Enikő Horváth Martin Horváth Zsófia Komárovics Dóra Kovács Bálint Kungli Borbála Berta Kuni Barbara Molnár Csaba Németh Gergő Károly
Novák Dominik Pávlicz Fanni Sárdi Karina Lilla Szabó Péter István Szakony Zsófia Török Bettina Trencséni Dalma Virág Bianka Zsohár Zsófia Szonja
13.C osztály Osztályfőnök: Kornay Andrea Ács Marcell Baróti Szilárd Norbert Czuppon Patrícia Csizmadia Márk Drávecz Bence Herbai Máté Horváth Fruzsina Horváth Márk
Horváth Renáta Kálovics Rebeka Katócs Nóra Kovács Flóra Kovács Réka Kövesdi Eszter Kuzma Veronika Lakos Zsanett
Oláh Péter Gedeon Petrás Krisztina Vivien Szabó Vanessza Sziva Boglárka Végh Benjamin Végh Péter Vizvári Viktória
mt = magántanuló 41
Nagyon szomorúan kezdődött az idei tanév, hiszen előbb elveszítettük egykori igazgatónőnket, Szebenyi Máriát (Marika nénit, Marikát), majd néhány nappal később szeretett kolléganőnk, Dr. Hámori Zsoltné (Ági néni, Ági) távozott az élők sorából. Akkor még nem sejtettük, hogy a szomorú események itt nem érnek véget, de sajnos december végén Dr. Ördög Ferenc tanár úr, nyugdíjas kollégánk is itt hagyott minket, 2016 februárjában pedig – életének 108. évében – Kugler Sándorné Györgyi néni, iskolánk hajdani tanára is visszaadta lelkét teremtőjének. Alább a megemlékezés szavai olvashatók. Először Balogh László igazgató úr azon gondolatai következnek, melyeket Szebenyi Marika ravatalánál mondott el.
Kedves Marika! Tisztelt Gyászoló Gyülekezet! A minap, mintha most lett volna, megkerestél, s a névnapomra kettő, ma is kézzelfogható ajándékot Te adtál: egy metamorfózisos pillangót (vagy lehet, hogy kérészéletű tiszavirágot) ábrázoló köszöntő levelet és egy visszafelé folyó homokórát, mely az emlékezést szimbolizálja – mely fizika és még inkább metafizika… Látod, most is szorongatom őket, s gombóccal a torkomban emlékszem arra is, hogy megkértél: én búcsúztassalak majd, ha eljön az Idő… Akkor és ott, a Batthyány Lajos Gimnázium igazgatói irodájában elütöttük a fájdalmat, hiszen betegségedben már oly sok éve győztél. S lám, alig két hónap múltán bekövetkezett a végső fájdalom… Egy bölcs íróembertől tanultam, Testnapló című könyvéből a nyáron – miközben gyakran eszembe jutottál: „azért halunk meg, mert testünk van, és minden halállal egy kultúra enyészik el”. Nehéz pontosan körülírni, mitől fosztódunk meg szeretteink halálával. Persze szerettük őket, erős érzések kötöttek hozzájuk, voltak szép pillanataink, és a halál ettől a kölcsönösségtől fosztott meg minket, de az emlékezet azért csak kompenzál – úgy-ahogy… A halottaink a testük hajdani eleven állapotából szövik az emlékeinket, de nekünk a testük hiányzik! A testük anyagi megfoghatóságát, azt az abszolút másságot, hát ezt vesztettük e! A testük már nem népesíti be a mi terünket. A halottaink a hiányzók, akik valaha olyan harmonikussá tették a hajlékunkat. Ó, hirtelen hogy elkezd hiányozni a testi jelenlétük! És hogy elveszítjük önmagunkat is az ő hiányukban! Hiányzik, hogy lássuk, érezzük, halljuk őket – itt és most, de rögtön…! Ha nem hinnénk az örökkévalóságban, a halál által uralt világszomorúságba bele is bolondulhatnánk. De ahogy a prédikátor mondja: „a szomorú arc mellett jobbá lesz a szív”. A szomorúság azt jelzi, hogy szenvedünk az Istentől leszakadt élet tökéletlenségén. A szomorúság kifejezi azt, hogy szeretnénk elviselhetőbbé tenni az életet, és bánt, hogy olyan ritkán sikerül. A szomorúság is Istentől való, így ez a szomorúság nem jelent örömtelenséget. Mert a szép emlékektől a fájdalmas jelenen át az örökkévalóság felé vezető úton Páltól tanulva: „minden nyomorúságom ellenére csordultig vagyok örömmel”… A halál az életünk elkerülhetetlen része. Fiatalon a misztikus ismeretlent jelenti számukra. Amikor felnőtté érünk, akkor sem a megszokás az, ami által megtanulja elfogadni az ember, hogy egyszer mindannyian elmegyünk. Ezért fontos, hogy megtanuljuk elengedni azt, akit szeretünk. A szeretet nem múlik el, a közös emlékekbe burkolózva itt marad velünk… Talán éppen a szeretet hangján szólva hallhatjuk Marika hangját is. A megyei napilap „Staféta” 42
című rovatában júniusban mondta Szebenyi Mária: „A teljes értékű élet tartalmát a lelki, szellemi, fizikai harmóniára törekvés adja meg. Az élet továbbadására és a hivatásválasztás parancsával érkezünk ebbe a világba. Nem kevesebb a teendőnk, mint gyermeki érdeklődéssel és nem múló kíváncsisággal tanulmányozni, faggatni környezetünket. Tanár a tanítványának ebben a munkában lehet segítője, támogatója.” Marika a Landler – Batthyány-gimnáziumban, a „város szívében” ennek a munkának volt mestere tanárként 1964 óta, igazgatóként 1977 és 1992 között, aztán címzetes igazgatóként, mindennap az iskolába bejáró figyelmeztető lélekként. Ezen találkozások emléke fájdalom is egyben, hiszen megjelenik benne az idő múlása. Viszont az emlékezés védelem is a múló idő ellen. Emlékek egyenlege a jelen, amely tulajdonképpen a múltak összege. Az együtt eltöltött idők emléke így lehet nálunk a gimnáziumban feleleveníthető és máig élő és ható szeretetteljes múlt, amely jelen, s talán reménnyel teli jövő is! Így lett a somogyszentmiklósi, keriben érettségiző lányból 1964-ben kémia-matematika szakos tanár: pedagógusi pályája, munkássága teljes egészében az egykori Landler, a mai Batthyány Lajos Gimnáziumhoz kötődött. Szakmai életútja itt teljesedett ki tanárként, osztályfőnökként, tagozatvezetőként, igazgatóként. Igazgatói működéséhez köthető az egészségügyi szakközépiskolai képzés stabilizálása és a 8-évfolyamos gimnáziumi oktatás megindítása városunkban. 1997-es nyugdíjba vonulása után is mindennapos vendége volt iskolánknak, valóban élt-halt szeretett iskolájáért. Saját bevallása szerint a legjelentősebb élményekhez a tanítás juttatta. Szinte az utolsó időkig aktív tevékeny, igazi értelmiségihez méltó életet élt. Nála a címzetes igazgatói cím igazi valóság volt. Valóban megérdemelte a „Nagykanizsa Oktatásáért” kitüntető címet (1999) és a „Pro Urbe” díjat (2015). Tőle idézek: „Hogy a tanári munka minden örömét megélhettem, köszönöm a családomnak, tanítóimnak és tanáraimnak, köszönöm a pályatársaimnak és a tanítványaimnak.” S ez a köszönet kölcsönös. Egy tartalmas tanári pálya ezer és ezer emlékéből én most csak néhányat emelnék ki. Emlékezetes volt számomra, hogy szigorú tartásod ellenére megkötötted jószívű „szerződésed” a „Landleros Diákok Felszabadító Szervezetével”. És örök tanulás volt számomra, hogy Gábor fiad osztályfőnökeként együtt tanulhattam Veled a kamasz fiatalemberek növelő nevelését. Máig látom, ahogy még júniusban is tartod a kémia-biológia szertár kistermében a felkészítő-korrepetáló óráidat – ingyen és bérmentve segítve a hozzád forduló diákokat. S az utolsó kép: a kórház kertjében augusztusi verőfényben beszélgettünk. Te szinte az utolsó időkig megőrizted intellektuális erődet – ez a kép marad meg számomra most már az örökkévalóságba is elvíve… „Boldog, aki sokaknak világított.” – ez vigasztaljon bennünket! Így tudunk elengedni fájdalommal, de a sok megmaradó emlék keserédes örömével. Marika, nyugodj békében! A Batthyány Lajos Gimnázium évgyűrűibe örökre belevésődtél. Köszönjük, hogy megőrizhetünk legjobb emlékezetünkben: emléked múlhatatlan, mert beépültél a fejünkbe és a lelkünkbe. A jelenések könyve 14,13-at idézve: „Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg, mostantól fogva. Bizony ezt mondja a Lélek, mert megnyugszanak a fáradozásaiktól, mert cselekedeteik követik őket.” – Amit magunknak csinálunk, az velünk hal meg. Amit másokért és a világért teszünk, megmarad és halhatatlan. Babitstól tanulva: „nem annak kell az imádság, ki az Istent megtalálta már”. Kedves Marika! A szeretet és a hit örök, ezért nem is búcsúzom. Majd találkozunk. 43
Te hagytad ezt a Juhász Gyula verset nekünk: „Nem lázadok már és nem álmodom és nem sírok a földi romokon. …. Így állok örök békességbe már s az Istent várom, aki földre száll.” Kedves Marika! Ugye megtaláltad…?!
(Évkönyvünk 94. oldalán Szebenyi Marika egykori tanítványának, dr. Radánovics-Nagy Dánielnek a személyes hangvételű megemlékezését olvashatják.) Dr. Hámori Zsoltné kolléganőnknek hamvasztás utáni templomi búcsúztatása volt, így ott nem hangzottak el emlékező szavak. Ám most mégis következzenek olyan gondolatok, melyek róla, neki szólnak! Hiányzol, Ági! Lassan egy éve annak. hogy nincs segítségem a honlapunk A hónap verse rovatánál. Amikor a rovatot kitaláltam, akkor Ági hamarosan felajánlotta a segítségét, én pedig örömmel elfogadtam azt. Ő akkora odaadással és lelkesedéssel kereste, válogatta az aktuális hónapnak megfelelő verset/verseket, hogy arra más nem lett volna képes. És természetesen mindig volt valami kis magyarázat, segítség is a versekhez, sőt az is előfordult, hogy youtubelinket illesztett be melléjük. Segíteni akart, ezzel is tágítani akarta az olvasó világát. Ő maga is tágítgatta a sajátját, hiszen soha nem szorult rá arra, hogy segítsenek neki a számítógép használatában, mindent ő maga sajátított el, mindig képben akart lenni – és képben is volt. Csak most már én nem vagyok képben – miért is kellett neki ilyen hamar távoznia? Hiányzol, Ági! Tislérné Tóth Zsuzsanna 44
Reggelente a gimibe sietve, a Kazinczy utcába érve, a megszokott módon átnézek a másik oldalra: hátha Ági is most jön, együtt megyünk, és közben beszélgetünk. A gimibe érve egyszer csak átnézek az asztalára: onnan mosolygott át, vagy csillogó szemekkel mesélte, hogy éppen milyen meglepetéseket talált ki tanítványainak vagy akár a saját gyerekeinek, melyeket gondosan, előre megtervezett. Majd eszembe jut a kárpátaljai kirándulás, amikor hegyeken, völgyeken át kirándultunk, és közben szövetséget kötöttünk: közösen figyelünk majd az osztályomra. Ezt az ígéretét tartotta be négy éven keresztül, az érettségiig. A tavaly érettségiző osztályomból sokan úgy küzdötték át magukat az érettségi vizsgákon, hogy a kezükben szorongatták az Ágitól kapott kavicsot. Minden ilyen alkalommal rádöbbenek, hogy mostantól nem integet át mosolyogva, nem beszélgetünk a „közös” tanítványainkról, de Ágira gondolva mindig a mosolyát látom… Kasztl Csilla Ismét elment egy azon nagyasszonyok közül, akik meghatározó személyiségei voltak nagyhírű gimnáziumunknak. Igen, nagyasszonyok, hiszen nemcsak kiváló tanárok, hanem igazi nők, asszonyok, családanyák is. A nagybetűs NŐ igazi megszemélyesítői gondolkodásban, magaviseletben, a mindennapi megjelenésben, kommunikációban, mondhatnám: az élet minden területén. Ági is ilyen volt. Elég volt rátekinteni, és mindjárt tudta az ember, hogy egy méltóságteljes asszonnyal van dolga. Imádtam vele beszélgetni, dolgozni, hiszen széles tájékozottsága, műveltsége, igazi humanista életszemlélete mindig is szimpatikus volt számomra. Nyugodt, derűs természetével, tiszta értékrendjével szigetként magasodott ki zavaros világunkban. Semmi közhely, semmi sekélyesség. Csak a tisztaság és erény. Elment, és hiányzik – sokszor, nagyon. Cseng a dallam, az ima: Ave Maria gratia plena….. , harsog a szavalókórus: Epévé váljon a víz, mit lenyelek, ha Téged elfelejtelek….., és aztán idővel csitulnak az érzelmi amplitudók, csak a hiány érzete nem. Elment barátnője, Szabóné Zsuzsi után, és most együtt néznek bennünket, jókat derülve baklövéseinken, vagy éppen örülve sikereinknek. Cseke József Közelednek az iskolai ünnepnapok, s valami furcsa; olyan üres. Mintha nem lenne semmi dolgom, nem állít meg senki a tanáriban azzal, hogy: Mit csináljunk? Melyik zene legyen? Melyik szöveg köré építsük a mondanivalót? Vagy csak egyszerűen: Találtam egy gyönyörű verset. Tényleg talált: szebbnél szebb verseket és szövegrészeket válogatott össze, és ha nem tetszett, egy kicsit átalakította, műsorunkhoz szabta. Alkotott… s alkotás közben szárnyalt a fantáziája. Élveztem a vele való munkát, ahogyan az ötletdobozaink kincseivel inspiráltuk egymást. A letisztázott szövegkönyv után pedig mindenki lelkesen végezte a dolgát. Tudtuk, hogy számíthatunk egymásra. Végül összefésültük a mozgást a szöveggel, és kész lett a soros mű. A Műsor. Köszönöm, hogy részese lehettem szárnyalásaidnak, s a hiány bennem maradt… úgy érzem, az ötletdobozunk még nem ürült ki… Alexa Mercédesz
45
Nagyon szerettél utazni … szónokverseny Bonyhádon, Sátoraljaújhelyen – évente kísérted kedves, lelkes tanítványaidat, és mindig kiváló eredménnyel tértetek haza. Pécsre és a Balatonra szinte hazajártál, Budapesten imádott gyermekeidet látogattad. Állandó útitársunk voltál a tanári kirándulásokon … Nagyon szerettél volna Toszkánába utazni, sokat beszélgettünk róla, tervezgettünk… ez most már örökre elmarad. Utolsó beszélgetésünk alkalmával második családodért, a tanítványaidért aggódtál… este hívtál: „Jól érzem magam, holnap bemegyek, és leérettségiztetem őket, majd pihenek egy kicsit és menni fog…” Aztán kora reggel ismét hívtál: „Ne haragudj, de nem mehetek, be kell mennem a kórházba…” Mi, a kollégáid végső küzdelmedben nem voltunk melletted. Úgy hagytál itt bennünket, amilyennek ismertünk: emelt fővel, elegánsan… Katona Noémi
46
Dr. Ördög Ferenc tanár úr nem sokkal karácsony után hunyt el, az ő ravatalánál városunk polgármestere, az egykori tanítvány, Dénes Sándor szólt az emlékezés hangján. Most az ő gondolatai következnek.
Tisztelt Gyászoló Család! Tisztelt Gyászolók! Kedves Ördög Tanár Úr! „Ércnél is maradóbb művet emeltem én,/ fenséges piramis csúcsa nem ily magas;/ezt sem kapzsi eső, sem szilaj Aquilo/ nem rombolja le már, vagy sohasem fogyó/ évek lánca, s a gyors, elsuhanó idő./ Jobb részem nem enyész, szellemem él tovább.” Tisztelt Búcsúzók! Ma egy igaz és teljes életet élt emberért, tanárért, tudósért, barátért és egy családtagért szól a harang, amely közös búcsúzásra hívott ide minket. Ördög Ferenc Tanár Úr személyében mindannyiunk tanárát, Ércnél maradóbb embert és példaképet veszítettünk el mi, Nagykanizsa város polgárai, e térség és Magyarország egésze. Csak a közös gyászunk mélységes csendje és Horatius előbb idézett szavai méltók arra, hogy kifejezzék azt az emberi művet, mely fenséges piramisnál is magasabban ragyog tovább az ő szellemiségén át. Mert jobb része nem enyész, szelleme él tovább tanítványai generációinak sokaságában és barátaiban, akik magukba fogadták emberségét és tudását, felnéztek pedagógiai tekintélyére és sziklaszilárd jellemére. Elköszönni jöttünk Tőle, a város elismert polgárától, Díszpolgárától, egy igazán szerethető és bölcs embertől, aki már itt a földön elnyerte az örökkévalóság jutalmát, mindannyiunk szeretetét. Aki 60 évvel ezelőtt Nagykanizsát, és az akkori Irányi Dániel, később Landler Jenő majd Batthyány Lajos Gimnáziumot választotta élete és tanári hivatása helyszínéül, messze Tolna megyei szülőfalujától, Gyulajtól. És Nagykanizsa fiává fogadta őt, a tanárt és a kiváló nyelvészt, s ő is hű lett e közösséghez és e tájhoz. Hűségét mi sem bizonyítja jobban városához és iskolájához, mint hogy itt élt, kutatott és tanított közel 40 éven át nyugdíjba vonulásáig. A gimnázium volt az anyaintézménye, holott mindig hívta őt az egyetem, hívta őt a világ. A Pécsi Tanárképző Főiskola, az Eötvös Loránd Tudományegyetem, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem, a Kaposvári Egyetem vagy a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete, mind-mind egészen fiának szerette volna példaértékű munkája és tudása okán, de ő első helyen minket választott. Hűsége ide kötötte őt, az itt élő emberekhez és e városhoz. Ahol mindig egyenes derékkal járt, csillogó mély szemekkel mosolygott, és felemelt minket, mert mindig teljes személyiséggel jelen volt. Jelen a diákjai számára a gimnáziumban, kollégái és barátai számára az otthonában és jelen volt a hétköznapokon mindannyiunk számára. Tisztelt Tanár Úr! Köszönöm a Mindenhatónak, hogy nekem is megadatott, hogy tanítványod lehettem. Pedagógiát tanultunk Tőled, s hogy termékeny talajba hullott a mag mi sem bizonyítja jobban, hogy osztályunkból többen a pedagógus hivatást választottuk. Büszkék voltunk, amikor 1974-ben kandidátusi fokozatot szereztél, majd egy évvel később, mint középiskolai tanárt oktatási és tudományos munkásságodért Állami díjjal tüntettek ki. Számunkra legfőképp tanáregyéniség voltál, emberszeretettel, szenvedéllyel és tehetséggel megáldva.
47
Tisztelt Búcsúzók! Most azonban kevesebbek lettünk. De örök lelke lobbanó lángjának szikrái bennünk lobbannak tovább. Mert igaz Tanító volt, aki tehetségét és tudását elültette, és beteljesítette azt az emberi hivatást, amely Reményik Sándor szavaival fogalmazható meg leginkább: „Egy lángot adok, ápold, és add tovább.” Megkaptuk e lángot, és ápoljuk, így Ördög Ferenc Tanár Úr jobb része nem enyész, szelleme tovább él. Hiszen Csak az hal meg, kit felednek, / Örökké él, kit igazán szeretnek. Tisztelt Tanár Úr! Tudjuk, hogy emléked múlhatatlan, mert szívek őrzik, nem szavak… Isten Veled, nyugodjál békében!
2016 februárjában távozott az élők sorából Kugler Sándorné Györgyi néni, aki rendszeresen kommentálta e-mailben iskolánk eseményeit, kiadványait, holott már jócskán elmúlt 100 esztendős. Ravatalánál Balogh László igazgató úr idézte fel az emlékét. Tisztelt kanizsai gyászoló Gyülekezet! Kedves Györgyi néni! Mi, akik hiszünk az öröklétben, Györgyi néni által majdnem azt hittük, hogy örökéletűek vagyunk… De Isten akaratában mégis megnyugodhatunk, mert a fizikai test 108 évig is elélhet, s a fizikatanárnő, Kugler Sándorné Györgyi néni mégis tovább… Mert a Tanárt, a Mestert, nemzedékek nevelőjét ez megilleti – a milliónyi emlék által is. Erősíti ezt az ezernyi Tanítvány, a száznyi Gyakornok tanár, a 4 gyermek (aki vegyészmérnök, alkalmazott matematikus, Európa Nostra-díjas építészmérnök és egyetemi tanár fizikus), a 7 Unoka, a 12 Dédunoka és a számtalan tisztelő. Mondom mindezt a Györgyi nénihez leghosszabban kapcsolódó iskola nevében, a nagykanizsai Batthyány Lajos Gimnázium jelenlegi igazgatójaként, aki tudja, hogy gimnáziuma évgyűrűi azonosak, azaz identitásosak: 1931-től a Nagykanizsai Egyesületi Leánygimnáziummal, 1934-től a Notre Dame Leánygimnáziummal, 1948-tól az Állami 48
Gimnáziummal, 1950-től az Irányi Dániel Gimnáziummal, 1957-től a Landler Jenő Gimnáziummal 1961-ig (eddig tanított Kugler Sándorné a mi iskolánkban) – tehát Györgyi néni ebben a 30 esztendőben erősen benne van példaemberként, meghatározó tanáregyéniségként. Tudom azt is, az emlékezés gyógyít, nem a felejtés — és a diákkori emlékek tovább kísérnek életre szóló emlékekként. Bevallom, közvetlen tanítványa nem vagyok Györgyi néninek, de iskolám által és sok telefonbeszélgetés által és még több levélváltás által örök, „örökdiáki” kapocs fűz össze bennünket. Készülvén nem az elmúlását emlegető, hanem a továbbélést dicsérő gyászbeszédemre fellapoztam kapcsolattartásunk összes eddigi rekvizitumát, s nagyon sok édes-keserű emléket találtam benne. Pl. 102 évesen, 2010-ben e-mailben így köszöntött bennünket bölcs szavakkal az I. Batthyánys, Landleros, Irányis Öregdiák Találkozón: “Nagyszerű ötlet volt a diákokat az osztály zártságából egy tágabb közösségbe összehívni, hiszen közös az iskolai múlt, az emlékek, az iskola szelleme. Elmosódik az évek különbsége, új barátságok jöhetnek létre. Remélhetőleg az öregdiákok is így gondolják, és mind többen élni fognak a lehetőséggel, igazolva ezen kezdeményezés helyességét.” Köszönöm, hogy nagyra tudta értékelni a nagykanizsai Batthyány-gimnázium találkozóit, a gimnázium összetartó erejét. Városunkban való 30 éves aktív munkájával köztiszteletben álló polgárunkként 2010-ben megkapta a „Nagykanizsa Megyei Jogú Város Címere” emlékplakettet is. Még arra is volt energiája Györgyi néninek, hogy kiváló versenyző diákunkat pénzadománnyal jutalmazza. Iskolánk fontos eseményei kapcsán szinte napi kapcsolatban voltunk vele. A 100. születésnapjára (!) kapott számítógépe után mindez interneten folyt. Sőt pl. 2013-ban, a június első szombatján történő szokásos öregdiáktalálkozónkon félórás, örökké emlékezetes skype-kapcsolatban beszélgettünk vele. A hagyományos Zemplén-versenyeink és fizikus napjaink iránt is állandó volt az érdeklődése, s a fizika aktuális eredményei is frissességgel érdekelték. Pedig 1931-ben, amikor diplomázott matematika-fizika és kémia szakon, még nem is ismerték a neutront, de a Teller Edével egyidős fizikatanárnő hosszú élete titkának oka talán éppen örök tudományos kíváncsiságában rejlett. Tudom, a Fizikai Szemle, a legfontosabb fizikus folyóirat állandó olvasója volt élete végéig. Utolsó üzenetváltásunkban 2015. december 28-án köszönte az új évi jókívánságokat és köszönte a meghívót a jótékonysági bálunkra: „Nagyon változatos és színes a műsor, remélhetőleg az eredmény is ilyen lesz. Gondolatban Veletek leszek. Szeretettel üdvözöllek: Györgyi néni” „Az együtt eltöltött idők emlékére” című kötet Prof. dr. Kovács László Tanár Úrnak köszönhetően unikális különlegességgé vált! Belőle feleleveníthető a máig élő és ható múlt. Tisztelet az ilyen Mesternek, aki feltétel nélkül áradó szeretetével és értelmével tanított. Ha a régi jó iskolánkra gondolok, egyértelmű számomra, hogy az életet nem azok a napok jelentik, amelyek elmúlnak, hanem azok, amelyekre emlékezünk. Mert vannak olyan Tanárok, akik megtanították a tanítványokat mosolyogni, s ez a mosoly és a szeretet máig kitart. Országos hírű, szuggesztív és legendás tanáregyéniség volt ő, a demonstrációs és a tanulói kísérletezés mestere, akinek szigora emberséggel és tapintattal párosult. Szeretve tanított a történelem árnyékában, s közben életkora, életpályája, példás embersége, tudása okán maga is korelnökké lépett elő, lett évszázadokat átívelő fizikatanárnő. Persze az életkor önmagában nem érdem, de aki egész lélekből tanít és válik Mesterré: múló, de dús élete kincse révén nem hal meg az… Mondom mindezt az összes tanítvány nevében és az „örökdiákok” nevében. 49
Számunkra, igazi kanizsaiak számára Kanizsa a világ közepe, s a gimnázium a centrumban pedig a „város szíve”. Talán ezért is tért vissza Györgyi néni. Az ember egyik legnagyobb szerencséje, hogy nem felejti el a tegnapi napot. Minden emlék, és azzá válhat – amellyel szembenézhetünk akár a halállal is. Az emlék persze fájdalom is egyben, hiszen megjelenik benne az idő múlása. Viszont az emlékezés védelem is a múló idő ellen. A szeretet pedig elfelejti a rosszat, hogy legyen remény a jövőre: ez lehet az emlékek egyenlege. „Az együtt eltöltött idők emlékére” reméljük, feleleveníthető a máig élő és ható hosszú múlt – ezt Kugler Sándorné Györgyi nénitől is megtanulhattuk. Ne szomorkodjunk, hiszen ha hiszünk az örökkévalóságban, Györgyi néni négy generációnyit átívelő élete révén mondhatjuk: „A múlt és a jelen tünedezik – megtöltöttem, kiürítettem őket, És továbbmegyek, hogy a jövő legközelebbi redőjét megtöltsem.” Köszönöm, hogy áttételesen én is tanítvány lehettem. Büszke vagyok a fizikatanári családfámra, amelyet Györgyi néninek is köszönhetek, s amely kézfogási láncnak akár Önök is részesei lehetnek. Tanítványaimnak szoktam idézni: jómagamat tanította Kovács László Tanár Úr, az ő Mestere volt Kugler Sándorné Györgyi néni, őt tanította Mikola Sándor, őt Eötvös Loránd, akit pedig Jedlik Ányos… Szóval milyen csudálatos égi panteonnak lehetünk részesei akár mi is… Persze egyedüli példányok vagyunk mindannyian, milliók közt az egyetlenegy, s a „hol volt – hol nem volt” józansága hat ránk, de hiszek abban, hogy az élet ajándéka a halállal nem tűnik el… Isten éltesse Györgyi nénit!!
50
Évkönyvünk ezen részében a szavakba öntött gondolatokat, a különböző rendezvényeink ünnepi beszédeit olvashatják. Elsőként Balogh László igazgató úr tanévnyitón elhangzott beszéde olvasható, mely elhangzott 2015. augusztus 31-én.
Kedves Batthyánysok! Tisztelt Diákok- Szülők- Kollégák! Szeretettel köszöntök mindenkit együttműködő hármasságunkból. Remélem, a nyári pihenés, fotoszintézis, feltöltődés jól sikerült. Bevallom, én ismét egyenesen a Balatonról érkeztem, úgy mint „nádember” és „tengeri búvár” a hosszú-rövid, forró nyarat sikerült kihasználnom. Beszámolómat a 2014/2015-ös tanévről a honlapunkon megtalálhatjátok, s jubileumi évkönyvünk is megjelent. Így mindenki visszatekinthet a mögöttünk lévő nagyon eredményes tanévre. Kérem, tegye meg ezt mindenki maga-maga is! Egy igazi batthyánysnak minden batthyánys tanévről van évkönyve… Minden tanévkezdés terhet jelent: jó lenne, ha ez „édes gondteher” lenne tanárnakdiáknak-szülőnek. Bizony, be kell, hogy valljuk: ezt nem enyhítheti az sem, hogy az elmúlt években valóban új köznevelési rendszer jött létre. Bevezették a pedagógus életpályamodellt, újabb évfolyam fog naponta tornázni, többen kapnak ingyen tankönyvet, s már a mindennapos éneklés is látóhatáron van, lett új Oktatási Hivatal és Pedagógiai Oktatási Központ, és így tovább… Persze szomorkodhatunk is, mert a „szomorú arc mellett jobbá lesz a szív”. A nyár elmúlta fölötti szomorúságunk azonban nem kell, hogy örömtelenséget jelentsen. Van mibe kapaszkodnunk így szeptember 1-je közelében is. Mert pl. boldogok, akik nyáron tudtak pihenni és aludni, mert mosolyogva ébredhetnek fel, és örömmel indulhatnak kezdődő útjukra, melyet egy új tanév jelent... Igaz, jó lenne már egyszer egy olyan tanévnek nekivágni, amelyben sok újdonság nem történik - ez a mostani még nem az lesz… Jelentem, a Batthyány Lajos Gimnáziumban 751 diákunk van 27 osztályunkban. Új osztályaink: · 5.A: 8-évfolyamos gimnázium, osztályfőnök Márfi Kornélia tanárnő · 9.B: matek-fizika tagozat, of. Olasz Nóra tanárnő · 9.C: nyelvi tagozat, of. Sipos Ágnes tanárnő · 9.D: biológia-kémia tagozat, of. Hermanné Tóth Erika tanárnő · 9.E: humán tagozat, of. Tolnainé Horváth Ágnes tanárnő Szeretettel köszöntjük Őket a batthyánysok nagy családjában! Tantárgyfelosztásunk, órarendünk, terembeosztásunk rendben van. Határozatlan időre ki tudtuk nevezni Márfi Kornélia tanárnőt és dr. Márton Alfréd tanár urat. A határozott idejű és óraadó kollégák többsége továbbra is tanít, aki távozik: Godena Ildikó és Dianiska Zsuzsanna tanárnők. Újra köztünk van gyermekáldás után Gyergyák Emőke tanárnő. Voltak örömhírek a nyáron és nagy- nagy szomorúságok: A Batthyány Lajos Gimnázium egész közössége szomorú szívvel tudatja, hogy egykori igazgatónőnk, Szebenyi Mária augusztus 19-én, életének 74. évében visszaadta lelkét teremtőjének. Marika nénit/Marikát gimnáziumunk saját halottjának tekintette. 51
És fájdalommal tudatjuk az egykori és jelenlegi tanítványokkal, tisztelőkkel, hogy iskolánk magyartanára, dr. Hámori Zsoltné tanárnő augusztus 26-án eltávozott a földi létből. Búcsúztatása szeptember 5-én 9:00 órakor lesz a Felsőtemplomban. Kedves Batthyánysok! Egy perces néma gyásszal itt és most emlékezzünk meg Szebenyi Mária címzetes igazgatónőről és dr. Hámori Zsoltné tanárnőről! Szeretném az előttünk álló 2015/2016-os tanév jelenlegi főbb üzeneteit jelezni: Mint AKKREDITÁLT TEHETSÉGPONT (2018. I. félévének végéig azok vagyunk!) tanúsítványunk van szakmailag hiteles, kompetens és aktív mivoltunkról. Ezt tovább kell erősítenünk! Így ezért is történhetett a nyáron, hogy kiváló diákunk, Erdős Márton (most már 12.D-s) előbb a Közép- Európai Országok Informatika Versenyén Brünnben, majd a Nemzetközi Informatikai Olimpián a kazahsztáni Almatiban is ezüstérmes lett! Így igazán méltó arra, hogy megkapja volt tanárunk, a ma is jó egészségnek örvendő 107 éves fizikatanárnő tehetségtámogató 20 ezer Ft-os díját. Természetesen sikeres és eredményes Tehetségpont mivoltunknak még sok-sok színe van. Pl. ezért lehetett büszke a város 36(!) kitűnően érettségizett diákunkra, s több mint 90%-nyi felsőoktatásba elsőre, jó egyetemre-főiskolára felvett diákunkra, s vagyunk büszkék a pécsi Európa Cantaton résztvevő Virág Benedek Kórusunkra vagy a kvíztáboros vagy a Rábán vízitúrázó batthyánysokra… Mint ÖKOISKOLA (2016. dec. 31-ig szól a mostani tanúsítványunk) örülhetünk annak, hogy az „A” épületünk tetején megvalósították azt a fotovoltaikus (napelemes) rendszert, amely az elektromos energiafelhasználásunknak kb. 20-30%-át képes pótolni, megtakarítani. 250 m2-es, 31,5 kW-os paraméterekkel ez a villanyszámlában közel 2 millió Ft spórolását is jelentheti évente. Persze környezettudatosságunkban még kell fejlődnünk…! Mint SPORTOS ISKOLA örülhetünk annak, hogy szintén a működtető önkormányzat jóvoltából az iskolaudvar összes salakos pályája műanyagburkolatot kap kb. 21 millió Ft értékben. Ezzel a nagytornaterem és a kistornaterem mellé kaptunk mintegy 3. tornatermet 707 m2-en… Köszönjük, használjuk egészséggel! Örömmel jegyzem meg, hogy diákunk, Molnár Flóra (11.A) a szingapúri ifjúsági úszó VB-n kiválóan szerepelt, pl. 5. lett 50m-es gyorsúszásban, reméljük és drukkoljuk neki a riói olimpiát…! A kanizsai gimnázium alapításának 250. évfordulója után következik a kanizsai gimnázium 250. tanéve. Tehát nem állunk le, mert a kiemelkedő szakmai tevékenységért kapott elismerésnek továbbra is állandóan meg kell felelnünk. Így pl. érettségi tablóink 1948-tól felkerülnek az internetre; átadjuk a Tablók és Naplók Termét(C005) és a közösségi teremként is szolgáló Kézműves Termünket(A113); készül új tanári tabló, de tervezem egy olyan jelenlegi batthyánys panorámakép le fotózását, amelyen mindnyájan rajta vagyunk (pl. a felújított udvari sportpályák átadásakor ezt megtehetjük…); de fontos lesz a BatthyányKanizsa Kupa Ifjúsági Sakkversenyünk; a Dallamok Éjszakája 250 dallam eléneklésével; a Zemplén Győző Emléknap és Fizikaverseny a Fény Éve jegyében; s további itt nem részletezett, de diák-tanár-szülő számára izgalmas, érdekes nevelő-növelő esemény… Jómagam fontosnak érzem, hogy a Nemzeti Pedagógus Kar megalkotta a Pedagógus Etikai Kódex tervezetét. Ezt október 4-ig lehet véleményezni még. Az etikai kódex nem „büntetés”, hanem pl. azt emeli ki: „a pedagógus szakmai tudásával és emberségével, beszédével, öltözködésével és ruházatával példát mutat a gyerekeknek; a pedagógus a 52
nemzet érdekében, a társadalom iránt elkötelezetten végzi feladatát”. Így most már nem csak a diákoknak van házirendjük, de a pedagógusoknak is „zsinórmértékük”…! Kedves Batthyánysok: Diákok és Pedagógusok! Szóval így szeptember 1-jétől van munkánk…, és nem is kevés. Tehát Kosztolányi után szabadon valamiféle „boldog szomorú dallal” állhatunk elő… Én iskolavezetőként ebben a nyárvégi, őszeleji hangulatban hadd hangsúlyozzam a nyár megkapott örömeit és az előttünk álló ősz és tél és tavasz szépségeit - mert a tanévnek is vannak kincsei… Azért vagyunk diákok, tanárok és dolgozók a BLGben, hogy együtt csináljuk a mi iskolánkat, hordozzuk a terhet és oldjuk meg a feladatainkat. Mindenki ismerje fel erősségét, s abban vállaljon bővebb feladatot, amiben jó! Együtt és külön-külön is felelősek vagyunk egymásért, iskolánkért. Nekünk tehetséggondozó iskolánkban elsősorban a tehetségerőket kell felszabadítanunk, mert diákjaink nagy része, mindegyike tehetséges valamiben. Ez a tehetség ajándék, potenciál, ez a karakter fejleszthető. De a bölcsek szerint a fejlesztőket az áldozat, a szolgálat és a szeretet képessége kell, hogy áthassa – remélem, sok ilyen Kollégámmal lehet találkozni a mai iskolánkban is. Rubik Ernőtől tanultam: „A jó iskola nem tesz csodát, semmi mást nem tehet, mint hogy segít abban, hogy mindenki olyan legyen, amilyen lenni tud. Senkit nem lehet tehetségre nevelni, nem lehet a hiányzó tehetséget egy injekcióval belénk ültetni. Viszont a bennünk rejlő különböző tehetségeket igenis lehet támogatni és kifejlődni segíteni. Tulajdonképpen az iskola legdöntőbb feladatát abban látom (és azt hiszem, hogy talán ebben a legkevésbé eredményes), hogy segítsen megtalálni önmagunkat.” Hasonlít ez a régi egyik tételmondatunkra: „A család értéket ad, a tanár kapukat nyit, a társak mint katalizátorok hatnak.” Kedves Diákok! A jövő rajtatok múlik. Kedves Kollégák, Szülők! A mi feladatunk pedig az, hogy segítsük kibontakoztatni a gyermekeinkben ott rejlő tehetséget. Ottlik Gézától tanultam az „Iskola a határon”-ból: „a világhoz nem alkalmazkodni kell, hanem csinálni, nem újrarendezgetni azt, ami már megvan benne, hanem hozzáadni mindig...” Kedves Batthyánysok! Talán ilyen intelmekkel mi, a BLG bátran nekivághatunk az új tanévnek is - s az előttünk álló stressz, megküzdés, versengés, esetleges konfliktusok nem szomorúságunkat fokozzák, hanem növelik boldogulásunkat! Talán a mi iskolánkban mondhatom: próbáljuk meg „élvezni az iskolát! Azt, hogy most (még) újra találkozhattunk… Igen, ezt a mostani tanévkezdő pillanatot, pillanatokat is ragadjuk meg! „A titok a jelenben rejtőzik, ha a jelenre összpontosítasz, meg tudod jobbítani. És ha jobbá tetted a jelent, akkor az is, ami utána következik: jobb lesz!” Ezennel a Batthyány Lajos Gimnázium 2015/2016-os tanévét ünnepélyesen megnyitom. Köszönöm a figyelmet! Az ünnepségünk folytatódjék az osztálytermekben!
53
2016. január 29. – végzős diákjaink hagyományainkhoz méltó ünnepély keretében kapták meg a kék szalagot, s hallgathatták meg az ideillő gondolatokat. Először igazgató úr szavai következnek, majd egy végzős tanulónk szép beszédét olvashatják.
Kedves ünneplő batthyánys Közösség! Szeretném az összes batthyánys Diák, Tanár, Szülő szeretetét egy pillanatban sűríteni, hogy megragadhatóvá váljék. Nincs könnyű dolgom, mert minden pillanat más és más, de ez most és itt a miénk… Szimbolikusan a felnőtté válás várakozásában a szalagavatóval mint egy beavatási szertartással kijelölünk egy irányt az érettségiig tartóan. Ez az út aztán az érettségi után szárnyalva folytatódhat. Ehhez szeretnénk most fogódzókat, sőt röptető támaszt adni. Ilyenkor mindig eszembe jut Karinthy: „Találkozás egy fiatalemberrel” című novellája, mert szeretek találkozni ifjúkori önmagammal, talán mert szeretek „örökgimnazista” lenni… „Emlékezz rá, hogy egyszer még utoljára találkoztál velem… És ha van még benned valami belőlem, mártsd be tollad a lenyugvó nap tüzébe, s írd meg…, hogy tűntem el, beléolvadva az alkonyodó égbe, ifjan, szépen és végtelenül szabadon…” Az sem véletlen, hogy a mostani évünk a „Fény Éve volt”, s Senecával tudjuk: „Amiről én beszélek, az a felszínről nem látható, és bensődben derül.” Ennek megértése nálunk a Tudás fénye kell, hogy legyen, mely elől minden sötétség kitér. Mert Benned van a világnak világa, s talán még a „blgén” is… Sok-sok jóságot kívánok Nektek, és jót is! Berzsenyit idézve a nálunk hátralévő hónapokra: „Használd a napokat, s ami jelen vagyon, forró szívvel öleld…” Persze tudom azt, hogy a hajó nagyobb biztonságban van a kikötőkben, de hát a hajókat ugye, nem ezért építik… Mondják a bölcsek: virágzunk és elhervadunk, talán ennyi az élet értelme… De hiszünk benne, hogy az Isten által Neked készített jövő még több boldogságot tartogat, mint amennyire a múltadból emlékszel. A tegnap történelem már, a holnap rejtély, a ma még ajándék! Kedves Felnőtt Gyermekek! „A rejtély, mit soha meg nem leltél, még most is vár… Azt mondom…, mint voltunk rég, az kell most még.” Anyaméh, anyanyelv, anyaiskola és anyaföld – talán ezek a legfontosabb fogódzók. Kedves érő Batthyánysok! Statisztikák felolvasása nélkül idézem kedves Osztályfőnökeiteket, akiknek feltettem azt a kérdést: „Milyen a Te osztályod?!”: - 12.A – Herman József Tanár Úr és Osztályfőnök: „Kisgimnazistákból nagyok lettek, akik többször a BLG-n mást értettek. Gyakran vidáman hullámvasútra ültek, de azt mondják: mától csak rakétával mennek. A sok különböző egyéniségű diák érett csapattá kovácsolódott, akik határozottan kiállnak egymásért.” - 12.B – Dénes Sándorné tanárnő: „A legtúlélőbb osztály. Próbára tették ügyességüket, kitartásukat, bátorságukat földön, vízen, levegőben. Azaz a 3 napos Balatont körbebicikliző túrán, a 3 napos evezésen a Mosoni-Dunán, a levegőben a kötélpályán. Mint a mesében a királyfinak 3 akadályt is le kellett győzniük…” - 12.D – Baloghné Harkány Judit tanárnő: „Büszke vagyok arra, hogy az osztályomba „szép, okos lányok és bátor, értelmes fiúk” járnak, akik kiváló tanulmányi és versenyeredményeket tudnak felmutatni… De leginkább az együtt töltött örömteli pillanatok jutnak eszembe: osztályfestés, szalonnasütés a Csónakázó-tónál, fürdés a jéghideg Dunában, 54
stégberakás a Balatonnál… Kívánom Nektek, hogy „igazi lelketeket gondosan őrizzétek meg”! Szeretlek Titeket olyannak, amilyenek vagytok, hiszen Ti vagytok az én Osztályom!” - 12.E – Kovács András tanár úr: „Sok helyütt hallja az ember manapság, hogy a XXI. század emberének két képességgel kell rendelkeznie: érzelmi intelligenciával és empátiával. Elmondhatom, hogy a 12.E-s diákjaimban az első perctől a mai napig végig ott mocorgott a késztetés, hogy ezt a két fogalmat átéljék és gyakorolják. Talán ezért is voltak rá képesek, hogy már viszonylag korán kialakuljon egy olyan cinkos–bizalmas tér – ott fenn a kisaulában, a 2. emeleten – ahová az ember felszabadultan és derűsen tér be, olykor még az apafigura szerepet is magára öltve.” - 12.F – Földi Gábor tanár úr: „Széles spektrumú osztály annak minden előnyével és hátrányával. A 4 év történései, próbatételei a különbözőségeket nem mélyítették el, hanem inkább összerázták a csapatot…” - 13.C – Kornay Andrea és Szili Zsuzsanna tanárnő: „A 13.C osztály vidám, jóhumorú diákok közössége. Szeretnek a BLG-be járni, együtt lenni. Könnyen kaphatók különböző feladatokra, csak az a fránya tananyag ne lenne…” Kedves Érettségizőink! Mind a 162-en fontosak vagytok nekünk. Úgy érzem, örömmel jártatok, a Batthyány Lajos Gimnáziumba, biztonságban éreztétek magatokat nálunk, mert szeretet vett/vesz körül Benneteket. Egy jószándékú, sokszínű iskolába jártatok/járhattok. Ezért is és magatok miatt reméljük, hogy kiváló orvosok, mérnökök, jogászok, közgazdászok vagy tanárok… lesztek majd! Mi befogadó és megtartó közösség szeretnénk lenni, ahol odafigyelünk egymásra, és kíváncsiak vagyunk arra, kiből milyen képességek bontakoznak ki. Remélem, tudtunk „nevelőgimnázium” lenni: ahol van szellemiség, néha spiritualitás és spriritusz, állandóság, azaz stabil értékrend. A 250 évünk is ezt sugallta volna, és még azt sem sajnáljuk, ha néha „szabadidőközpont” is tudtunk lenni… Élethosszig tartó ösztönzést, bátorítást szeretnénk adni mi pedagógusok és szülők az együttműködő érdekszövetségünkben. Jó lenne, ha tudnánk egész életedre szóló ajándékot adni innen a BLG-ből: az öröm ajándékát – hogy jó volt ide járni; az optimizmus ajándékát – hogy pozitív szemlélettel messzebbre juthatsz; és a remény ajándékát – mert a jövőbe vetett hit a legnagyobb ajándék, amit a diákjainknak adhatunk. S még valami nagyon fontos, melyhez az erőt az ifjúságodból merítheted: akármihez fogsz, szenvedéllyel csináld végig! Egyébként csak az érzelem számít – és ez a tudomány… És a boldogság az apró dolgokban rejlik… Látod, most is szívünk és értelmünk teljes erejével próbálunk szólni hozzátok. Szeretnénk erőt adni, hogy ne fáradjatok meg, sőt erőtök sokasodjon, s tudjatok megújulni, szárnyra kelni további hasonlóan szép életpályátokon! Téged dicsérlek, mert Ti a mi fiunk, lányunk vagytok…! Én is a bölcsektől tanultam, s jó lenne, ha ránk is igaz lenne: „Ne sírj, mert vége lett! Mosolyogj, mert megtörtént.” KÍVÁNOM, HOGY BOLDOG LÉGY!
55
Tisztelt Tanáraink, Szüleink, Nagyszüleink és legfőképpen: kedves Végzősök, Barátaim!
Nagyon nehéz szavakba önteni a kimondhatatlant, ami ott rejlik lelkünk legmélyén. Erre talán csak egy költő vagy egy író képes. Én azonban egyik sem vagyok, nézzétek el nekem a néhol körülményes szóhasználatomat. Amikor felkértek a megszólalásra, nem is akartam elhinni… Éppen én?! Hatalmas megtiszteltetés volt, érzem a súlyát, de nagyon köszönöm. Most végignézek rajtatok, barátaim, és egyszerűen nem akarom elhinni, hogy a célegyenesbe értünk… Ugye-ugye, nem hittük el a felsőbb éveseknek, valamint szüleinknek, hogy kettőt pislogunk, és eltelik ez a pár év, nem hallgattunk intő szavaikra, miszerint élvezzük ki minden percét. És látjátok? Ma mégis itt vagyunk, és már tudjuk, hogy igazuk volt. Itt vagyunk, itt állunk a dicsőség fényében, és tudjuk, hogy igen, megcsináltuk, túléltük. Ezt fogja jelképezni a pici szalag a mellkasunkon… Valami elmúlt, de nem kell búsulni, hisz egyúttal kezdetét veszi valami új, valami ismeretlen. De tudjátok mit? Nem kell félni tőle… És hordjuk büszkén azt a kék szalagot, hisz innentől kezdve ennek az apró jelképnek köszönhetően fogja mindenki tudni a városban és amerre járunk, hogy mi bizony végzősök vagyunk, a batthyánysok összetartó közösségének büszke tagjai, akik eddigi életük legnagyobb kihívása előtt állnak, de vidáman veszik az akadályokat. Rengeteg kérdés fogalmazódott meg idáig bennünk, és ezek közül csak nagyon kevésre sikerült választ kapnunk… Itt van például rögtön a legfontosabb: Mi leszel, ha nagy leszel, mit szeretnél kezdeni az életeddel? Most, hogy felnőttünk, mert bizony felnőttünk, erre a kérdésre komoly választ várnak tőlünk. Nem tudom, hogy vagytok vele, de nekem még fogalmam sincs… Emlékeztek? Mennyivel magabiztosabbak voltunk, amikor ötévesen tették fel nekünk ugyanezt a kérdést. Olyasmiket feleltünk, hogy tűzoltó, rock-sztár, űrhajós vagy egyszerűen csak családanya. Tízévesen újra megkérdeztek minket. Akkor azt mondtuk, miniszterelnök, orvos, főnök vagy részemről nyomozó. Az, hogy most már nem vagyunk biztosak a válaszban, egyáltalán nem baj, sőt… Aggodalomra nincs okunk, ugyanis nem csak annak van itt az ideje, hogy nehéz döntéseket hozzunk, hanem annak is, hogy hibákat kövessünk el. Rossz buszra szállni és eltévedni valahol, szerelembe esni, sokszor. Diplomát szerezni filozófiából, mert abból biztos, hogy nem lesz karrier. Újra és újra meggondolni magunkat, mert semmi sem állandó. „Minden egy gyerekkori álommal kezdődik, hinni magadban akkor is, amikor minden elveszni látszik. A legszebb az egészben végigjárni az utat, igen, a cél maga az út.” Kívánom mindnyájunknak, hogy találjuk meg a célt, amiért érdemes elindulni az úton, legyen az bármily göröngyös is! Köszönöm! Lovkó Luca 12.B
56
Reménykedtünk, hogy szép idő lesz április 30-án, a ballagáson, hiszen egy ilyen ünnep ragyogó napsütésben az igazi. És lőn! Sok-sok eső és nagy hideg után a ballagás reggelén csodálatos napsütés fogadta végzőseinket, s ők így méltó körülmények közepette búcsúzhattak iskolájuktól. Alább a ballagási beszédek olvashatók, legelőször Balogh László igazgató úré.
Kedves Batthyánysok! Tisztelt Vendégeink! Bátorító üzenetet szeretnék mondani. Tudom azt is: „Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében…” (2 Korinthus 9:7) Mert nálunk másként múlik az idő – legfontosabb a pillanat… Persze a nagy szavak nem érnek semmit – de József Attiláé a szó: „a szeretet, ha tiszta szívből fakad, elkíséri az embert, amíg él”. Készülvén ballagási búcsúbeszédemre megkérdeztem bölcs embereket: mit üzennének Nektek?! Mondták: „Utazz sokat, és térj haza sokat!”, „Tartsd meg Földedet!”, „Törődj másokkal, és tegyél mindent szeretettel!”, „A Haza minden előtt!” De Téged most sokkal jobban érdekel a múlt, mely a jelen minden pillanatában benne él. Ezért együtt élünk a múltunkkal. Úgy általában is, és persze sajátosan is értelmezve - sok-sok felejtésünk ellenére. Most még örökké akarsz élni a jelet hagyás kényszere miatt. S ez az ünneplő, emberhez méltó kényszer legyőzhet, legyőz mindent, mert a Tiéd az ifjúság „kék madara”… Babits bölcsességét hívom a múlt és a jövő ilyen általad való összekötéséhez: „Tudod, hogy érted történnek mindenek - mit busulsz? A csillagok örök forgása néked forog és hozzád szól, rád tartozik, érted van minden dolog … Ó hidd el nekem, benned a Cél és Nálad a Kulcs. … Mert kedvedért alkotott mennyet és földet s tengereket, hogy benned teljesedjenek, - s korok történetét szerezte mesekönyvedül, - s napba mártotta ecsetét, hogy kifesse lelkedet.” Ennyi csak hát a titok, kedves fiatal Barátom. Ha ki van festve a lelked, akkor tudod a választ a legelső és a legutolsó kérdésre is. Azaz: miért jöttél a Batthyány Lajos Gimnáziumba, és most miért hagyod el a BLG-t?! Vagy kitágítva Babits Mihállyal a ballagási kérdést…: „miért a végét nem lelő idő? …vedd példának a piciny fűszálat: miért nő a fű, hogyha leszárad? miért szárad le, hogyha újra nő?” Erre a kérdésre osztályonként és diákokként, „gondolkodó nádszálként” más-más választ adhatsz: 57
- 12.A osztály és osztályfőnöke Herman József, első osztályfőnöke Bagarusné Szabó Katalin: 8-éves mieink vagytok, „bajnokcsapat”, s remélhető, hogy a hullámvasút, ha véget is ér, de egy ballisztikus röppályán akár az égig röpít! - 12.B-s utolsó matek-töris osztály és osztályfőnöke Dénes Sándorné: a „bizalom” határozta meg a kapcsolatukat, a túlélő túrák, a nehéz tablótok és a karakteres fordított napi műsorotok! - 13.C-s nyelvi osztály és osztályfőnöke Kornay Andrea, első osztályfőnöke Szili Zsuzsanna: a mi „felnőttjeink”, néha „horrorisztikusak”, de remek közösség is tudtak lenni, ha úgymond nem a tanulásról volt szó…! De szeretjük a meglepetéseket!! - 12.D-s reál osztály és osztályfőnöke Baloghné Harkány Judit: „felnőtt gyermekek” vagytok a szó igazi, jó értelmében; „elengedett”, szerenádos, ambiciózus, racionális társaság; lehet, hogy nálatok volt a legtöbb „aranymondás”…?! - 12.E-s humán osztály és osztályfőnöke Kovács András: karakteres, gólyabálos, emocionális osztály; úgy gondolkodnak, hogy: „én a diák szerethető vagyok, de az emberek is szerethetőek”…; elégedett csapat – útjuk talán messzire visz?! - 12.F-es humán osztály, osztályfőnöke Földi Gábor: véleményük szerint azért szerettek a BLG-be járni, mert volt egy különös hangulata, s mert egy nagycsalád voltunk, mintha mindenkivel 1000 éve ismernénk egymást – mondták: egyszerűen jó volt 12.F-esnek és batthyánysnak lenni! Szóval a 2016-os évjárat a BLG több évszázados történetében egy kiváló évjárat volt/ lesz! Köszönet a Szülőknek, az osztályokban tanító sok-sok Kollégának és Nektek, kedves és kedvetlen Diákjaink! Az együtt eltöltött éveknek biztosan meglesz az eredménye, nem kételkedem benne, kiválóan fogtok érettségizni…! Kedves Mieink! Gazdagságot, örömöt, tudást, tehetséget szabad szerezni annak, aki hozzá elég erős. Elbocsátunk Benneteket: felelős vagy magadért és minden osztálytársadért – elszámolhatsz minden örömmel, minden boldog pillanattal, ami ért. Most eredj és élj, mert a Világ a Tiéd…! Hamvas Béla szerint és szerintem is: „A dolgok nem kívül kezdődnek, hanem belül, és nem alul, hanem felül, és nem a láthatóban, hanem a láthatatlanban.” Az ünnep azonban az áldozat napja is, a közösség kezdete, amikor az emberben felébred a tudat, hogy nem vagyok egyedül: minden batthyánys felelős minden batthyánysért… Nincs más ünnep, csak a közösségé…! Ezért kaptál az iskolától ajándékba egy-egy „Batthyány Lajos Gimnázium, Nagykanizsa” feliratú golyóstollat, hogy minél jobban írd meg az érettségit…! S kaptál a tarisznyádba a hagyományos kellékeken kívül az idén először (a Kanizsai Múzeumért Alapítványtól) egy szerencsepatkót, mely a kanizsai fejetlen, fehér mén legendája által a Kanizsára való visszatérés ígéretére emlékeztet. Bevallom, pozitív szemléletű tanáremberként és volt diákként, azaz „örökdiákként” JÓ legmeghatározóbb közösségünkhöz tartozni. Meghatározó csoport, közösség lehet: a szülőhely, a lakóhely, a család, a rokonság, a barátok, az osztály, az évfolyam, az iskola, a munkahely, az ország, a nemzet, Európa, a Föld maga, de akár az egész Univerzum… Egy ember minél több közösségi színtérhez tud tartozni, élete annál gazdagabb, színesebb. Nem önmagunkért élünk csak, hanem az ősöktől kapott értékvilágba növünk bele, és azt adjuk át. Tehát értékek, ez adja a jó érzést jelentő identitásunk leglényegét. Hozz helyes döntéseket felnőttként: vállalj majd gyermeket, tanítsd a magyar nyelvre és történelemre, adj értékes ajándékokat neki, a pénz nem minden, és mindig gondold meg, amit teszel, az 58
épít vagy rombol… S Te az építők közé tartozzál! Ehhez van segítség, pl. a hungarikumok, zalaikumok, kanizsaikumok, „batthyánykumok”… Ez utóbbihoz talán van „élménytérképed”…?! Hiszem, hogy számunkra, igazi batthyánysok számára a BLG a világ (egyik) közepe - feltéve, ha otthon vagyunk benne, ha érzed az „évgyűrűket”, a „szeretethullámokat”…?! Ehhez nem csak IQ-ra, de érzelmi intelligenciára is szükségünk van. Ha szeretnéd a legtöbbet kihozni magadból, az egész életedből, akkor ragadj meg minél több lehetőséget a tanulásra…! Keresd a befogadó és megtartó közösségeket, a biztonságos légkört! Talán mi is tudtunk „nevelőgimnázium” lenni, ahol volt „életérzés” és talán szellem, szellemiség és szellemesség is…?! Dosztojevszkijjel mondom: „Keresd az ember igazi arcát, s élj te is úgy, hogy az igazi arcodat lássák!” Azaz keresd a szeretet által kiváltott emlékeket! Ez az igazi gazdagság, amely követni fog, elkísér, erőt és fényt ad. „Ezért bátorítsátok egymást, és építsétek egymást!” (1 Thesszalonika 5:11) Ez megszabadít minden aggodalmaskodástól és kishitűségtől. Egyébként amíg élünk és mozgunk, követni fogjuk ún. „örökdiákjainkat” … Így kívánunk Nektek „kifestett” és gazdag lelket – ÉRTED TÖRTÉNNEK MINDENEK, NE BÚSULJ, BENNED A CÉL ÉS A KULCS…!
A végzősök nevében egy leány és egy fiatalember: Horváth Patrícia (P) és Kósa Dániel (D) búcsúztak, mindketten 12.D osztályosok.
P: Tisztelt Tanáraink, kedves Szüleink, - örömmel vagy bánattal – ballagó Barátaink! A szó szorong, a mosoly félénk, a bizonytalanság nőttön-nő, mégis 4, 5, 8 itt eltöltött év erősít minket, és áll most mellettünk. Évek, melyek alatt tanultunk barátságot, hitet, szerelmet, alázatot és emberséget. Évek, melyek hol ólomlábakon, hol pillangószárnyon reppentek el, de végeredményben már csupán évek, melyek emlékké szelídültek. D: Az elmúlt négy évben nem csak tudatosan tanultunk, hiszen létezik látens – azaz szinte észrevétlen – tanulás is (s talán ez a nevelés lényege), és az így megszerzett tudásról akkor adunk majd tanúbizonyságot, amikor eljön az ideje. Tizennégy évesen még nem tudtam, mi hiányzik, mi kell ahhoz, hogy én is egyszer felnőtt legyek. Most, az érettségi előtt, valamivel más szemmel – merjem mondani, hogy érettebben? – nézek a világra, látni vélem már az értelmét, ám a nehézségeit is az életnek. No persze, a vizsgán nem csak ezt kérik számon… P: Kedves Igazgató Úr, Kedves Tanáraink! Mindnyájan elismerjük, hogy pedagógusnak lenni talpig nehéz, embert próbáló feladat, egy életre szóló megbízás. Mégis, Önök hozzásegítettek minket önmagunk és a világban kijelölt helyünk megtalálásához, és úgy érzem, talán ez a legnemesebb, amit egy ember a másikért tehet. D: A tanár ad, és igen: kap is. Én minden reggel, amikor elindultam az iskolába, s beléptem a kapun, hazaértem. Szerettem ide járni. Bár csak egyetlen gimnáziumba jártam, mégis azt merem mondani, a Batthyány a legjobb. Van valaki, aki mindannyiunk tanára, bár lehet, 59
hogy nem tanít. S gyakran elfelejtjük, hogy köszönet illeti őt is. Lelkes támogatónk, minden jeles alkalomkor ajándékba kapjuk a gondolatait, s erősíti bennünk, hogy jó batthyánysnak lenni. P: Drága Szüleink! Hogy mi mindenért tartozunk nektek köszönettel? Karinthy Frigyest idézve: „Elmondom én, elmondanám, de béna a kezem és dadog a szám.” Elmondhatnám, hogy hálásak vagyunk a szeretetért, a támogatásért, az értünk hozott áldozatokért. Nem ígérhetem, hogy ezentúl kevesebb aggodalmat és fejtörést okozunk majd, de tudjuk, hogy ha távolabbról is, fogjátok még a kezünket. D: Ünnep van holnap is! A munka és az anyaság bizonyos értelemben egymás szinonimái. A holnapi nap édesanyánké, édesapánké, a családunké. P: Kedves fiatalabb Diáktársaink! Egyetlen tanácsot szeretnénk adni nektek: éljetek meg minden itt töltött pillanatot, hogy majd a búcsú perceiben elégedetten állhassatok a mindenkori ballagók helyén. Nem felejtünk benneteket, hiszen a megannyi közös élményen túl a genetika is összeköt minket végérvényesen, a BLGén formájában. D: Osztályunkra emlékezve felderengnek a kirándulások, a közös programok, a tanórák, a viccek, amiket csak mi értünk. Egy osztály akkor jó közösség, ha a tagjai biztonságban érzik magukat a többiek körében, elfogadják egymást, és szívesen töltenek el együtt sok időt. Mi ilyenek vagyunk. S mindemellett felnőtté neveltük egymást. Igaz, van még mit tanulnunk… Kedves Osztályfőnökünk! Mi lett volna velünk, ha Ön nem lenne lélekben még mindig ugyanolyan fiatal, mint mi? Nem fogjuk elfelejteni, kitől kaptuk a „hosszú-útravalót”! Egy évvel ezelőtt, amikor idekint álltam, azzal vigasztaltam az akkori „bánattal ballagókat”, hogy ne higgyék, hogy a gimnáziumi éveket nem múlhatja felül semmi. Most, hogy ballagóként vagyok itt, nem biztos, hogy gondolkodás nélkül hitelt adnék a szavaimnak. Sok minden köt ide: élmények, emlékek, emberek. Én nem az „örömmel ballagók” közé tartozom. P: „Nem látjuk még, mit viszünk magunkkal, s mi lesz, mi majd belőlünk itt ragad.” Egyelőre félünk. Az elszakadástól? Az érettségitől? A jövőtől? A bennünk maradó hiánytól? Mindentől. „Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek”, hogy tanultunk „szót, titkot, piciny csodát”, és bár nincs használati útmutatóm a „hogyan legyünk felnőttek” kérdésre; hiszem, hogy jó lesz. D: Úgy tűnhet, hogy ennél a pulpitusnál állva könnyebb szépeket mondani, hálánkat kifejezni szüleinknek, tanárainknak, barátainknak, osztálytársainknak, a Batthyánygimnáziumnak. Pedig idekint állva sem megy másképp: KÖSZÖNJÜK! Tökéletes útravaló nem létezik. Mi pedig nem is kísérletezünk tovább. Ezt a beszédet fejezze be helyettünk „valaki más”: „Én mondom: Még nem nagy az ember. De képzeli, hát szertelen. Kisérje két szülője szemmel: a szellem és a szerelem!”
60
S ahogy az lenni szokott, egy 11. osztályos tanuló is elmondja gondolatait a ballagáson. Idén Baj Bianka 11.B osztályos diákunk, kiváló versmondónk kapott erre lehetőséget.
Kedves Ballagó Diáktársaim! Emlékezzünk! Ha negyedikes vagy éppen nyolcadikas korodban nem a Batthyányba vettek volna fel, akkor most nem tudnád, miért is fontos a nagyaula és a kisaula, mitől harsog örökké a pingpongterem, hol rejtőzik Sissi, és mi is az a BLGén. Ha akkor másfelé vitt volna az utad, a lépcsőfordulókban levő emlékkapszulák nem őrizhetnék meg a neved, s az iskolamúzeum dokumentumaiban sem bukkanhatnál föl a jövőben. Ha akkor másként döntöttél volna, most nem örökíthetnéd meg magadat Stamler tanár úr ,,szív-falán”, nem tudnád, milyen érzés a padláson vagy éppen a focipálya alatti óvóhely után kutatni, vagy az iskolai évkönyv oldalain rendre felbukkanni. Ha nem ide jártál volna, kevesebb lennél a 24 órás foci élményeivel, és Zsuzsa néni kikiabáló ablakáról sem tudhatnál. Ha akkor nem ide vágytál volna, én is szegényebb lennék néhány jó baráttal, kedves ismerőssel vagy éppen pár biztató, bátorító mosollyal, melyeket tőletek kaptam. Csupa ha…De ti ide kötöttétek magatokat, itt érlelődtetek, s most itt hagyjátok életetek egy 8, 5 vagy éppen 4 éves meghatározó szakaszát. Mit is adhatnék még nektek? Úgy érzem, akkor vagyok hiteles, ha a versek szerelmeseként egy szép költeménnyel búcsúzom tőletek. Rudyard Kipling: Ha…(Kosztolányi Dezső fordítása) Ha nem veszted fejed, mikor zavar van, s fejvesztve téged gáncsol vak, süket, ha kétkednek benned, s bízol magadban, de érted az ő kétkedésüket, ha várni tudsz és várni sose fáradsz, és hazugok közt se hazug a szád, ha gyűlölnek, s gyűlöltségtől nem áradsz, s mégsem papolsz, mint bölcs-kegyes galád, ha álmodol – s nem zsarnokod az álmod, gondolkodol – s becsülöd a valót, ha a Sikert, Kudarcot bátran állod, s úgy nézed őket, mint két rongy csalót ha elbírod, hogy igazad örökre maszlag gyanánt használják a gazok, s életműved, mi ott van, összetörve, silány anyagból építsék azok, ha mind amit csak nyertél, egy halomban, van merszed egy kártyára tenni föl, s ha vesztesz és elkezded újra, nyomban, nem is beszélsz a veszteség felől, 61
ha paskolod izmod, inad a célhoz, és szíved is, mely nem hajdani, mégis kitartasz, bár mi sem acéloz, csak Akaratod int: „Kitartani”, ha szólsz a néphez s tisztesség a vérted, királyokkal jársz, s józan az eszed, ha ellenség, de jóbarát se sérthet, s mindenki számol egy kicsit veled, ha a komor perc hatvan pillanatja egy távfutás neked, s te futsz vígan, tiéd a Föld és minden, ami rajta, és – ami több – ember leszel, fiam.
Baj Bianka búcsúzik
Igazgató úr Horváth Patrícia és Lovkó Luca társaságában ballagott 62
Barangoló batthyánysok Idén kevesebb helyre jutottak el diákjaink (bizonyára többet kellett tanulni, s kevesebb idő jutott utazni), ám ahova eljutottak, onnan nem jöttek üres kézzel, mindig hoztak egy kis beszámolót.
Europa Cantat 2015 – Pécs Iskolánk énekkara, a Virág Benedek vegyes kar Cseke József tanár úr vezetésével 2015. július 24-e és augusztus 2-a között tíz, élményekkel teli napot töltött Pécsett a három évente megrendezésre kerülő európai kórustalálkozón, az Europa Cantaton. S hogy mik is voltak ezek az élmények? Érkezésünk másnapján egy körülbelül egyórás koncertet adtunk az Irgalmas Templomban egy olasz kórussal, az Envie de Chanter-vel közösen. Legutolsó dalként a két kórus együtt elénekelte a „Hej, Jancsika, Jancsika!” kezdetű magyar népdalt. Másnap délelőtt a női kar próbájába leshettek be az érdeklődők, mikor is egy kortárs dán zeneszerző, Henrik Colding-Jörgensen modern darabját, a „Diptychon”-t adták elő a lányok. A kötelező fellépéseink után volt pár szabad napunk, de ezek sem teltek haszontalanul, hiszen énekkari próbákat tartottunk, illetve a lehető legtöbb koncertre és eseményre próbáltunk eljutni. Így tekintettük meg egy dán kvartett és egy török kórus nagysikerű közös koncertjét, de meghallgattuk többek között kínai, kolumbiai és természetesen magyar kórusok előadásait is. A városban mindenhol, akár a legváratlanabb helyeken is felcsendült a dal, így például az Árkád bevásárlóközpontban is, eléggé meglepve az ott sétálgatókat. Az esti programokat mindig közös énekléssel kezdtük, a Dóm téren összegyűltek az énekelni vágyó emberek és az előre megkapott daloskönyvből választott dalokat énekeltük. A program és a dalok változatosságát jelzi, hogy a finn népdaloktól kezdve Kodályon át egészen a Lemon Tree-ig szinte minden ország zenei világába kaptunk egy rövid betekintést. Az utolsó napokat az afrikai műhelyben töltöttük, ahol a kontinensről származó dalokat tanultunk és készültünk a záró koncertre, melyre a fesztivál utolsó napján, a Széchenyi téren került sor. Az egész kórus élvezte ezeket a próbákat, mindenki lelkesen vetette bele magát a munkába. Itt akár egy klasszikust is idézhetnék: „Belekóstoltunk az afrikai kultúrába és ízlett!” (bár ezt mondhatnánk az ebédekről és a vacsorákról is). Akkora sikert aratott ez a fajta zene, hogy a közönség visszatapsolta Toko mestert és lelkes tanítványait a színpadra. A mestert is meggyőzte a kórus, hisz meghívott minket a 2017-ben, a Kongói Demokratikus Köztársaságban tartandó, első Africa Cantat-ra. Mindent összevetve remek tíz napot töltött együtt a kórus Pécsen, mely összetartásnak is kiváló volt, illetve sikerült tágítani a komfortzónánkat is. Zenei tekintetben mindenképpen. Végül szeretnénk megköszönni Nagykanizsa városának, hogy képviselhettük egy világszintű fesztiválon és azt, hogy ebben a város is támogatott minket.
Tislér Péter BLG – ELTE TÓK
63
Egy remek hét a németországi Bad Marienbergben (avagy egy hét, amikor még szelfizni is elfelejtesz) A piros kijelzős órára pillantok. A busz padlóján fekszem. Hajnali fél kettő. Már iszonyatosan fáj a derekam. Erre ébredek. Mikor állunk meg? Még legalább másfél óra. Jobbra nézek: egy gyönyörűen kivilágított kastély, fenn a dombtetőn. Jó lenne tudni, melyik. A buszban minden más, mint ahogy otthon fejben megterveztem. Az alvás nem megy, még az a pici sem, amit penzumként magamra oktrojáltam. Mellettem Dobó tanár úr. Nem tudom, alszik-e. Fülében mp3-hallgató. Mit hallgathat? Még mindig a Csárdáskirálynőt? Negyedszerre már az egész művet? Ez nem lehet; de hát csak ezt hozta az útra! Már csak azért is kellene bólintanom egy hangyányit, mert vizualizáltam hirtelen az e-mailben megkapott órarendet: sűrű, mint egy BKV menetrend!! Minden olyan passzentos, minden olyan németes. Merthogy Németországba megyünk. Bad Marienbergbe. Röpke 1100 kilométerre Nagykanizsától, Hessen tartományba. És pont itt van a lényeg. Ezt a néhány órát leszámítva, a németországi tartózkodás minden percét élveztem, élveztük. Mi együtt, így 21-en: a diákok, Dobó tanár úr és jómagam. Merthogy ilyen forgatókönyvvel a fejünkben készültünk a nagy útra. A megbeszélések, a próbák, a közös éneklés a nagy aulában, még ha olykor kicsit szégyenlősen is. Úgy gondoltuk ugyanis, hogy egy ismert magyar rock dal német nyelvű saját variánsát is magunkkal visszük. Aztán be is gyűjtöttük a dicséreteket: a Nagykanizsáról szóló prezentáció hatásos (csak úgy röpködtek a sportszeletek a jó válaszokért), és a nótán is túl voltunk….(még jó,hogy a német csapat kereskedelmi mennyiségű Haribóval és Lindl-s keksszel vendégelt meg minket utána…). És ez így ment egész héten. Minden perfekt. Az ellátás szállodai, a foglalkozásokat vezető trénerek felkészültek és ”németesen barátságosak”. A szervezés patent. Nincs más dolgunk, mint élvezni a helyzetet és a közeget, no meg beszélni, németül. A dilemma mindössze annyi, hogy reggel a Frühstückstischről a nagy lyukú, a kis lyukú vagy a közepes lyukú sajtot válasszam-e. Az órarend is szimmetrikus - mint az Audi gyárban: szerdán kirándulás Bonnba és Kölnbe, még a mackós buszsofőr is eredeti: „A busz eddig 41200 kilométert futott, kérem, mellőzzük a fedélzeten az evést és az ivást!” Felvillantok azért néhány anzikszot innen is: a Haus der Geschichte, a Gestapo múzeum, a kölni dóm, az utcazenészek a „Stand by me”-vel. Sokat tanultunk, sokat láttunk, még többet tapasztaltunk. Az Európai Unióból (ez volt a tematika fókuszában), Németországból, Bad Marienbergből, a bowlingból, egymásból (!), és - ami a legfontosabb - a német nyelvből. Mert higgyétek el, kedves nyelvtanulók: itt van a poén! A használható beszélt nyelv mindenhatósága, nem pedig a „zöld Kontakt” az iskolapadban. Az, hogy nyilvánulj meg idegen nyelven, hogy egyáltalában beszélj, hogy ismerkedj! Hogy egy hétig ne, vagy csak keveset szelfizzél! Hogy megtapasztald, milyen az, amikor a személyiséged derűsebbik térfelén tartózkodsz, ott fenn, 1100 kilométerre innen, valahol Frankfurt és Bonn között. És ami engem illett: eddig azért voltam hálás, mert láthattam Richard Claydermant élőben zongorázni, most már azért, mert elmehettem ezzel a remek csapattal Németországba. Szóval gyerekek, jövőre is: irány Bad Marienberg! Kovács András tanár úr 64
JE SUIS PARIS
„Paris est toujours une bonne idée.” – Ezzel az idézettel indult a 2016-os párizsi kirándulás szervezése még az előző félév szeptemberében. Az utazás már a kezdetektől népszerű volt a diákok körében, hiszen Franciaországba látogatni meglehetősen exkluzív dolog. Habár az ötven fővel számolt utaslista szinte napok alatt be is telt, a novemberi és a márciusi terroresemények következtében sokan visszamondták az utazást, így maguk a szervezők is elbizonytalanodtak. Ám az iskolára egyébként is jellemző pozitív életérzésből, valamint Párizs iránt érzett elkötelezettségünkből fakadóan a hat napos kirándulás továbbra is az áprilisi program gyémántja maradt. 2016. április 4-én hétfőn, valamikor a délutáni órákban indult el a CHALLENGE utazási iroda full extrás luxusbusza 45 bátor és elszánt utazóval a fedélzetén. Mivel a nagyjából 20 órás menetidőnek köszönhetően viszonylag hosszú ideig össze volt zárva a közösség, már a buszon megtörtént az a csapatépítés, amely a program végére a lehető legerősebben összekovácsolta a társaságot. Az első nap gyakorlatilag ráment a buszozásra, hiszen kedden délben láttuk meg Párizs lenyűgöző belvárosát. Amint kinyújtóztattuk lábainkat, rögtön metróra is szálltunk, ahol egy idősödő férfi harmonikázott tiszteletünkre. Ez a fajta francia életérzés rögtön megragadta szívünket, és mindnyájan tudtuk, hogy a lehető legjobb helyre érkeztünk. A napi program keretében letekintettünk a hatalmas Eiffel-torony második emeletéről, ahonnét elvileg 75 kilométerre is ellátni, hogyha tiszta az idő. A Mars Mezőn való rövid sétánk után a híres Invalidusok dómjához siettünk, ahol Napóleon sírját lehetett megtekinteni. Az esti órákban megcsodáltuk a Notre Dame székesegyház monumentális méreteit, ám részletesebben csak másnap volt időnk felmérni, hogy az épület közel ezer éves falai vajon mit rejthetnek legbelül. Párizsi éjszakáinkat egy Formule 1 nevezetű hotelben töltöttük, ahol barátságos és kényelmes környezetben pihentük ki napi fáradalmainkat. Második nap a világ legnépszerűbb múzeumába, a Louvre épületébe szólt a jegyünk, ahol a világ leggazdagabb gyűjteményéből volt szerencsénk tallózni. A szomszédos Tuileriák kertjétől nem messze, Párizs második diadalíve, valamint a híres üvegpiramisokhoz közel lehetőségünk adódott, hogy egy magyar-belga flashmob keretében megtáncoltassuk a jelenlévő fiatalokat. Ugyanezen a napon megtekintettük a Párizs geometriai középpontjában álló napóleoni Diadalívet, az Ismeretlen Katona sírját, a világ legnagyobb terének elkönyvelt Concorde teret, a híres luxori Obeliszket, a Vendome teret, a világhírű Operát, a gyönyörű Madeleine templomot, sőt a francia világváros főutcáján, a Champs-Élysées-n is végigbuszoztunk, méghozzá Joe Dassin „Les Champs Élysées” című zenéjének aláfestésével. Az esti órákban a Szajna vizén hajóra szálltunk, ahonnét a két nap során látott nevezetességek kivilágítva integettek a fedélzeten utazó csoportoknak. Magán a sétahajón egy hozzánk hasonló holland csapat is jelen volt, akikkel ”természetesen” öt perc alatt porig romboltuk mindazt, amit a diplomácia sok év alatt tudott csak kiépíteni. A csütörtöki program keretében XIV. Lajos világszinten is egyedülálló kastélyába látogattunk, ahol természetesen a Versaillesi kastélyon kívül magát a parkot és a Trianonkastélyokat is megcsodálhattuk. Egy, a palota mellől induló kisvasút szinte percek alatt elvitt bennünket a trianoni békeszerződés színhelyére, ahol csak és kizárólagosan egy néhány perces jégeső jelezte, hogy Magyarország megérkezett. Az esti órákban 65
beszaladtunk a londoni Harrods áruházzal vetekedő Lafayette bevásárlóközpontba, majd a világhírű Sacré Coeur-bazilikához utaztunk. A templom mögött található Montmarte téren mindenki kedvére válogathatott milliónyi szuvenír közül, melyeket természetesen a francia életérzéstől legkevésbé sem mentes ajándékboltok biztosítottak. A párizsi kirándulás utolsó napjához érve a busz Disneyland felé vette az irányt, amely a világ legnépszerűbb vidámparkjaként minden tekintetben kifogástalan. Az egész napos program keretében láthattuk gyermekkorunk legkedvesebb mesefiguráit, felülhettünk az Indiana Jones-féle hullámvasútra, kilőhettük magunkat egy űrbéli küldetésre, sőt a Karibtenger vizein mintegy kalózként küzdöttünk életünkért. A péntek esti órákban végre ismét buszra szállt mindenki, és egy kerülőúton végigszáguldva hamar megérkeztünk Nagykanizsára. Habár a csoport három tagja Amerikából érkezett, egy közös jelszó mindvégig éreztette, hogy mi mind egyek vagyunk. A ”nájsz propozit” kifejezés mintegy központi szerepet töltött be utunk során, melyet a Zalai Hírlap is megemlít egy rólunk írt beszámolójában. A hatnapos út során történt csapatépítés tehát sikeresen eltörölte az egymással kapcsolatos előítéletek mindegyikét, sőt azt is elmondhatjuk, hogy egységes egészként mutattuk meg Franciaországnak, hogy mi, magyarok ott voltunk áprilisban. „Paris est toujours une bonne idée.” Végezetül társaim nevében is köszönetet szeretnék mondani Fodorné Koller Zsuzsánna tanárnőnek, aki a kezdetektől kézben tartotta az utazás szervezésével járó feladatokat, és mindvégig felelősséget vállalt értünk kolléganőjével, Vlasics Anikó tanárnővel. Köszönjük! Pap Kornél 12.A
Élménybeszámoló a párizsi útról
66
SÉTA a BLG-ben Ha a kedves olvasó már nem először vesz kezébe évkönyvet, akkor tudhatja, hogy mindig örömmel adunk helyet és teret a Zalai Hírlap SÉTA-rovatában megjelenő cikkeknek is. Most öt ilyen alkotás következik, melyek tartalma így vagy úgy kötődik iskolánkhoz. Hajrá, Flóra! Bent ülünk franciaórán, írjuk az anyagot a tábláról, de azért néha csak-csak elkezdünk egymásnak mesélni dolgokat a padtársammal. Tipikus lányos ügyek, vagy épp arról kérdezzük a másikat, hogy milyen könyvet olvasott utoljára. Teljesen átlagos fecsegés. Mindig ő a padtársam franciaórán. Már amikor ott van. Ugyanis a padtársam nem más, mint Molnár Flóra, mára már köz- és elismert magyar úszóbajnok, tagja a válogatottnak is. Flóra már születése óta Nagykanizsán él családjával. Alsósként a Kőrösi Csoma Sándor általános iskolába járt, ötödikes korától pedig a Batthyány Lajos Gimnázium kisgimnazista osztályának lett a tagja. Jelenleg a 11.A osztályának padját koptatja, már amikor van ideje bejönni. 11 éve úszik versenyszerűen, és az évek alatt már számos rangos versenyen is képviseltette magát. Legkomolyabb eredményeiként talán hármat emelhetünk ki: a tavalyi, Hollandiában rendezett EB-n elért 4. helyezést, az utána egy héttel megrendezett magyar felnőtt versenyen bajnok lett (ezzel megverve többek között Hosszú Katinkát is), illetve a nemrég megrendezett Szingapúri VB-n is ott volt, és ötödik helyezést ért el. Most olyan kérdéseket tettem fel neki, amelyekről egy átlagos napon egyébként nem szoktunk beszélni, és a válaszok nekem is rengeteg újdonsággal szolgáltak. Tehát talán kezdjük a legátlagosabb, legalapvetőbb kérdéssel. Hogy telik egy napod? Mivel most éppen őszi szünet volt, ezért csak reggel 8 órakor kezdődött az edzésem. Amikor azonban iskolaidő van, akkor reggel két órával korábban, azaz 6 órakor kell kezdenem… A reggeli edzések mindig kétórásak, utána többnyire van egy másfél órás erősítés, ez 3 vagy 4 alkalommal van egy héten. Néha ez után még van valami plusz, a minap például futás volt. Aztán ebédelek, sokszor olvasok, bár ez nem mindig megy, mivel néha nagyon fáradt vagyok, így egyszerűen elalszom a könyv felett… Délután aztán 15-17 óráig megint edzés van, utána hazamegyek, vacsorázok, aztán pihenek. Húha, azért ez elég keményen hangzik… Az is, nagyon. A végére általában „meghalok”. De engem egyszerűen ez éltet. Soha nem is fásulok bele, hiszen szeretem csinálni. Például most volt egy hónap „szabadságom”, és a végére már nagyon unatkoztam. Jó volt, persze, sokkal több időm volt minden másra, de nekem egyszerűen muszáj úsznom. És most akkor milyen versenyre készülsz? A következő versenyem egy rövidpályás felnőtt OB lesz, Százhalombattán. Hamar itt is lesz, mert november 12-14 között tartják majd. Ez több szempontból is egy fontosabb verseny lesz, egyrészt mert mondhatni mindenki ott lesz a magyar bajnokok közül, például Jakabos Zsuzsanna és Hosszú Katinka is valószínűleg. Másrészt pedig, ha ott majd jól úszom, akkor nagy esély van rá, hogy kijuthatok majd a december elején megrendezendő felnőtt rövidpályás EB-re is, Izraelbe. Nem semmi! Ahogy látom, folyamatos utazás az életed… Nem fárasztó? 67
Az utak hosszúsága az, ami zavar… Például amikor Thaiföldre utaztunk, az 12 órába telt! De egyébként meg szeretek utazgatni, főleg a válogatottal. Ráadásul ugye egy utazás magában rejt egy versenyt is, plusz külföldi ismeretségeket, amik nem utolsó szempontok. Valóban, ugye voltál idén februárban Thaiföldön egy edzőtáborban, és ha jól hallottam, mész Floridába is egy ugyanilyenbe. Igen, ez így van. Lényegében az edzőtábor ugyanaz lesz, csak más helyszínen. Ugyanúgy a válogatott szervezi, mint februárban is, ezért is fontos. Ide majd márciusban megyek, és már nagyon várom, mert a lányokkal utazunk, akikkel mostanra már nagyon jóban lettem. Örülök is neki, hogy sikerült ilyen jó társaságba kerülnöm a válogatotton belül, és új barátokat szereznem. Jövő nyáron pedig jön az Olimpia is… Ezzel kapcsolatban mik a fejlemények? Huh, ez most a legnagyobb jövőbeli tervem. Nagyon szeretnék kijutni oda… Ehhez azonban meg kell úsznom egy adott szintidőt, ami nem egyszerű. Nagyon sokat kell edzenem hozzá, és már szinte meghalok. De nagyon kevés hiányzik már csak hozzá, konkrétan kettő tized másodpercet kell még javítanom a mostani időmön. Ez már nem sok és nagyon remélem, hogy meglesz! És utána hogyan tovább? Mik a jövőbeli terveid? Hmm, erről most még nagyon nehéz beszélni, mert annyi lehetőség van! Az úszást mindenképp folytatni szeretném még, jó sokáig… De ott van persze a továbbtanulás is, és én majd gyógyszerésznek szeretnék tanulni. Bár ide a pontszám nem a legmagasabb, bent maradni viszont már sokkal nehezebb. Ráadásul nem tudom, hogyan fogom tudni összeegyeztetni az úszást és az egyetemet egymással… Nem feltétlenül egyből érettségi után szeretnék menni egyetemre, mert tervben vannak esetleg külföldi lehetőségek is, vagy csak szimplán az, hogy itt maradok és folytatom az úszást. De minden még annyira képlékeny! Még nem tudom, mit és hogyan fogok csinálni, majd meglátjuk, hogy alakul. Most egy pár percben kaphattunk némi betekintést Flóra életébe, ám ez még csak a töredéke annak a sok mindennek, amit ő csinál. Ahogyan írtam az elején, a válaszok nekem is sok újdonsággal szolgáltak, de nagyon örülök, hogy többet tudhattam meg az egyik osztálytársamról. Így a sok-sok verseny előtt azt hiszem, méltán kérhetem arra az olvasókat, hogy szorítsunk neki teljes erőből, hiszen el is kél neki a sok támogatás. Remélem, jövőre, amikor majd leülünk a tévénk elé, hogy nézzük az Olimpiát, az ő nevét is hallani fogjuk a versenyzők között. Akkor pedig majd kezünket tördelve ülhetünk a képernyő előtt, azon szurkolva, hogy a kanizsai úszó lány bejusson a legjobbak közé. Hajrá, Flóra! Bene Barbara 11.A (Lapzártakor már tudjuk, hogy Flóra megúszta a szintidőt, így tagja lett az olimpiára induló magyar úszóválogatottnak.)
68
69
Nagy vagy, BLG! Gimnáziumunk történetében először került sor arra, hogy batthyánys diákok egy televíziós vetélkedőn mérhették össze tudásukat, erejüket az ország minden pontjáról érkező csapatokkal. Nem voltunk könnyű helyzetben, hiszen összesen 24 csapat vett részt a versenyen, és ahhoz, hogy a döntőben tudhassuk magunkat, a legjobb hat közé kellett kerülnünk. Először is szeretnénk megköszönni Török Tamás tanár úrnak, hogy felvetette az ötletet, és fáradságos munkájának, illetve végtelen türelmének köszönhetően az elvártaknál is jobban teljesíthettünk. Hogyan is kezdődött? A diákok, akik késztetést éreztek magukban, a tanár úr által szervezett válogatókon vettek részt, ami azt jelentette, hogy hétről-hétre gyakorolták/ gyakoroltuk mind a szárazföldi, mind a vizes játékokat. A próbák jó hangulatban teltek, és habár a csapat összetétele csak később derült ki, a versenyzők kezdtek összekovácsolódni. Mindeközben a szurkolótábor lelkesen tevékenykedett a háttérben azon dolgozva, hogy kellőképpen tudják majd biztatni a BLG-t képviselő csapatot. Remek plakátok születtek! Március 13-án, a versenyt megelőző napon gördült ki a kisbusz az iskola kapuján Török tanár úrral és az általa kiválasztott nyolc legjobb emberrel: Kunics Réka (11.D), Salamon Enikő (10.B), Baksa Nikol (11.F), Tizedes Renáta (11.G), Hadi Barnabás (11.F), Odrovics Martin (11.C), Abay-Nemes Ádám (10.E), Kotnyek Zoltán (12.B). Aznap este egy kisebb séta erejéig megtekintettük a város főterét, illetve az este folyamán még jobban össze tudtunk hangolódni. Másnap aztán reggel 8 órától este 10-ig küzdöttünk – s természetesen már ott voltak a szurkolóink is, akik egy 50 fős busszal indultak neki hajnali 5-kor a nem mindennapi eseménynek. Nekünk, versenyzőknek először az uszodában kellett bizonyítanunk, ami nagyon eredményesen zárult, hiszen mind a két versenyszámban győzedelmeskedni tudtunk, így még nagyobb lelkesedéssel vágtunk neki a Győri Audi Arénában rendezett játékoknak. A középdöntős feladatok nem gördítettek elénk akadályokat, hiszen elsőként jutottunk tovább az elődöntőbe. Mind fizikailag, mind szellemileg összpontosítanunk kellett, mert egyre fáradtabbakká váltunk a feladatok folyamán, a tét viszont egyre nagyobb és nagyobb lett. Az elődöntő már nagyobb nehézségeket hozott elénk, viszont sikerült megküzdenünk azokkal, melynek eredményeképpen elsőként juthattunk tovább a mindent eldöntő döntőbe. A teljes végkimerültség érzése járt át szinte mindenkit, így az esélytelenek nyugalmával vágtunk neki a döntőnek. Ám feladatról feladatra egyre jobban azt éreztük, hogy van itt keresnivalónk. Lelkesedésünk, kitartásunk és nem utolsósorban a szurkolók egész napos biztatása a 3. helyig repített minket. Ne hallgassuk el, hogy nagyon jó volt kanizsainak lenni Győrben, hiszen a 2. helyen a Thúry György Szakképző Iskola csapata végzett – a dobogón tehát két kanizsai csapat állhatott. Reméljük, a jövőben még lehet részünk hasonló élményekben, hisz ez által a lehetőség által ismerhettük meg egymást, ráadásul csapatunk minden tagja egy 3 nap/2 éjszakás pihenést nyert a balatonfüredi Hotel Annabellába. Szeretnénk megköszönni az iskolának is, hogy nagy bizalmat fektetve belénk minden erejükkel segítettek és támogattak minket. Baksa Nikol 11.F, Hadi Barnabás 11.F 70
Leányrablás a BLG-ben
2016. április 5. - „Egy újabb átlagos nap lesz a mai.” – gondoltam aznap reggel, és szerintem ezzel nem voltam egyedül. A napi rutin működött, az órák és percek csendesen, szokványosan teltek. Egészen a harmadik óráig, amikor is Knausz Ági néni irodalomóráját – Nagy László költészetével együtt - félbeszakították. Kezdetben fel sem tűnt senkinek az ajtó mögötti zörgés, ám az erőteljes kopogásra és az „Elöljárónak fel! Vigyázz!” felszólításra mindenki kiugrott a padjából, és vigyázzállásba vágta magát. Persze, hiszen ki merne nem engedelmeskedni a „Nagykanizsai Császárhuszár Bandérium Tiszti Kara” küldöttségének, akik egy nyílt paranccsal törtek be hozzánk, a 12.E osztályhoz. Ekkor még mit sem sejtettünk, mindenki csak megszeppenten álldogált. Miután a bandérium egyik tagja (Domina Barnabás hadnagy) bemutatkozott, a „huszárul írt” nyílt parancs közhírré tétetett, s kiderült: a huszárok bizony komoly céllal érkeztek. Egyik osztálytársunkat, személy szerinti jó barátomat, Fürge Ildikó Annát (ismertebb nevén Csozit) - akit markotányos beosztású leányzóként emlegettek - 18. születésnapja alkalmából kiszabadítják megpróbáltatásának színteréről, azaz az iskolából. Mondanom sem kell, mennyire elmosolyodott mindenki az ötleten, majd - hogy mi is kivegyük a részünket - el is kezdtük neki énekelni: Boldog, boldog, boldog születésnapot! Ezt egy huszáros „Erőt! Egészséget!” elköszöntés követte, végül pedig a küldöttség Ildivel együtt távozott a teremből. Ildikó lóhátra ült, s hintókísérettel indulhatott, hogy megünnepeljék nagykorúságának napját. A huszárok köszöntése és a leányrablás nagy meglepetés volt nemcsak a szülinaposnak, hanem az osztálynak is. Biztos vagyok benne, hogy még nagyon sokáig fogjuk emlegetni! Vele együtt örültünk és örülünk még ma is, no meg persze annak is, hogy a bandérium küldöttsége csak őt „rabolta el”, nem pedig értünk jöttek. Nagy Bianka 12.E
Nyelveket tanulni… miért s hogyan?
A mai világban szinte létfontosságúvá vált, hogy az ember nyelveket tudjon. Mivel kis hazánkon kívül nyelvünket máshol nem beszélik, nekünk ez különösen fontos. Körbe vagyunk véve különböző nemzetekkel, kultúrákkal, melyeket csak megfelelő nyelvtudással lehet igazán megérteni. Szerintem a „világ nyelvét” a leghasznosabb elsajátítani. Az angolt – ha megfelelően beszéli az ember – szinte bárhol előnyére fordíthatja. Nézzük például a mindennapi életet! Az ember rengeteg idegen szót, különösen angolt használ (a fiatalok főleg!), még ha nem is vesszük már igazán észre. Ha bármilyen hétköznapi problémába ütközünk, kételyeink vannak valamivel kapcsolatban, a legegyszerűbb és leggyorsabb, ha utánanézünk az interneten. Itt az információk nagy többsége angolul található meg. Ha például egy híres ember életrajzát nem találjuk meg magyarul, akkor bizony angolul kell elolvasnunk. Ahhoz pedig, hogy egy életrajzot 80 %-ban megértsünk, szerintem 1,5-2 évnyi idegennyelv-tanulásra szükség van. 71
És akkor itt következik az, hogy hogyan tanuljunk nyelveket. Biztosan mindenki látott már olyan hirdetéseket, hogy „Tanuljon meg 12 hét alatt egy nyelvet!”, és reklámemberünk ott pózol a képen 5-6-7 nyelvvizsgát igazoló papírral. Na, ez kamu! Vagyis… részben kamu. Persze meg lehet tanulni 12 hét alatt egy nyelvet, de éppen csak annyira, hogy valaki tudjon útbaigazítást kérni, vagy éppen 20 deka felvágottat a boltban. Egy nyelv megtanulása rengeteg időt vesz igénybe. Tényleg rengeteget! Több mint 10 éve tanulok angolul, és még rengeteg minden van, amit nem tudok, pedig nekem még az édesanyám is angoltanár. Nem szabad azt hinni, hogy a nyelvtani szabályok megtanulása egyúttal azt jelenti, hogy megtanultuk a nyelvet. Nem, ez nem így van. Ugyanis hatalmas szókincsnek is birtokában kell lenni, illetve azt is tudni kell, mit és mikor használhatok. Tehát akkor hogyan is tanuljunk nyelvet? Nos, nem árt egy jó tanár, aki csak veled foglalkozik, s nem csupán 12 hétig, hanem akár éveken keresztül. Emellett pedig: keress az érdeklődési körödnek megfelelő idegen nyelvű tartalmakat; olvass olyan könyvet idegen nyelvet, amit magyarul már olvastál (később már nem is kell a magyar előzmény); nézz filmeket, nézz sorozatokat (előbb magyar felirattal, aztán idegen nyelvűvel, aztán felirat nélkül)! Hajrá! Kovács Dániel 10.A Bűvösvölgy Gimnáziumunk ötödik és hetedik osztályos tanulói tanulmányi kiránduláson vettek részt a Bűvösvölgyben, amelynek neve úgy hangzik, mint egy mesei helyszín, de valójában egy médiaértés-oktató központ Budapesten, s így betekinthettünk a média titkaiba. Kipróbálhattuk a filmforgatást, a híradózást, az időjárás-jelentést, a reklámkészítést, a rádiózást és az újságírást. Nagyon sokat készültünk az osztályfőnökökkel a kirándulásra, aminek meg is lett az eredménye: nagyon jól éreztük magunkat. Különböző csoportokra osztva tekinthettünk be a média világába. Megtapasztaltuk, hogy most már szinte nem is tudunk élni internet nélkül, mert mindenhol szükségünk van rá. Megkérdeztünk néhány kisgimnazistát, hogy érezték magukat ezen a kiránduláson: „A Bűvösvölgy tetszett, mert ott nem mindennapi dolgokat próbálhattunk ki, amit mi is hallgatunk, látunk, és amiben soha nem lett volna részünk. Nekem a kisfilm készítése tetszett a legjobban, mert vicces jelenetek alakultak ki, amikre nem is számítottunk. Érdekesen készültünk fel, képeket készítettünk a dohányzás káros hatásairól, híradóval is foglalkoztunk. Osztályfőnökünkkel (Márfi Kornélia) készültünk, és úgy érzem, hogy nagyon jól felkészültünk, mivel a Bűvösvölgyben mindent jól értettünk.” – mesélte élményeit Cziráki Boglárka 5. A-s tanuló. „ Nekem az tetszett a legjobban, hogy a legjobb, legújabb technikai eszközökkel dolgoztunk, amellyel megtanulhattuk az időjárás-jelentés készítését, a híradó szerkesztését, valamint a rádiózás és a kisfilmek készítési módját is. Az osztályfőnök segítségével készültünk fel, erre 3-4 órát szántunk. Nelli néni wordben készített prezentációkkal segített minket, valamint videókkal. A rádiózás tetszett a legjobban, mert ha ezzel foglalkozom majd, sok kisebb és esetleg nagyobb „sztárral” találkozhatok és ismerkedhetek meg.” – adta tudtunkra az ötödikes Ország Zsombor. „A kirándulás jó és érdekes volt, mert kipróbálhattam olyan dolgokat, amiket még nem csináltam és betekinthettem egy kicsit a média világába. A kedvencem a rádiózás volt, mert kiengedhettük 72
a fantáziánkat, és nem csupán felolvastunk egy szöveget. Nekem nagyon tetszett ez kirándulás és remélem még egyszer elmehetek, majd amikor nagyobb leszek, és kíváncsi vagyok, milyen kipróbálni ezt úgy, hogy majd valamennyire értek is hozzá” - nyilatkozta nekünk Salamon Dóra 7. A-s kisgimnazista. „Nekem a legjobban a híradózás tetszett, mert már egyszer a Gólyabálon betekintettünk ebbe a világba, de most úgy csinálhattuk, mint ahogy a rendes híradóban szokták. Ez nekem nagyon tetszett. Rájöttünk, hogy mennyi mindent rakunk ki a közösségi oldalakra, és egy nyitott könyv vagyunk a világ számára, valamint szinte minden kinyomozható a telefonunkból, szóval érdemes először meggondolni, mit teszünk ki a Facebookra, és hogy mit írunk be a telefonunkba.” - tudatta velünk Gelencsér Larissza hetedikes tanuló. Erre a kirándulásra pályázni kellett, amit nagyon köszönünk Martonné Pálfalvi Katalin tanárnőnek, hiszen ő szervezte meg nekünk az egész utunkat, és köszönjük a két osztályfőnöknek, Alexa Mercédesznek és Márfi Kornéliának, hogy elkísértek minket erre a zseniális kirándulásra. Fata Flóra, Gelencsér Larissza, Marton Júlia Kata, Mátyás Flóra (7.A)
Bűvösvölgyi utazók
73
Az évkönyv hagyományai közé tartozik immár az is, hogy közreadunk különösen jól sikerült magyar nyelv és irodalom érettségi dolgozatokat. Idén is így teszünk, két diákunk írását olvashatják a továbbiakban.
A kérdés – lehetőség az utazásra Várni: egy válaszra, a tudásra, a megismerésre, a rossz helyett a jóra, a szabadságra. Tulajdonképpen egész életünkben várunk, szomjazzuk a bölcs gondolatokat, amiktől az élet „jobbra fordulását” reméljük, s melynek érdekében kimondva vagy kimondatlanul folytonosan kérdezünk. A kérdés nem mindig, sőt a legritkább esetben jelent kíváncsiságot vagy butaságot. A jó kérdés az érdeklődést, a tudásvágyat tükrözni. A megannyi sztereotípia áradatában hajlamosak vagyunk elhinni, hogy ha valamit nem értünk, kevesebbet érünk. Így a könnyebb utat választjuk, és átsiklunk hiányosságaink felett, nehogy lenézzenek minket az emberek. A tudatlanság nem bűn. Annak elfogadása viszont már súlyosan az, ezért mindig törekednünk kell a megismerésre. A gyerekek kérdeznek, hiszen a társadalom még nem nevelte beléjük a félelmet. Azonban az évek előrehaladtával mindannyiunkban elhalványul a belül szunnyadó gyermek, így minél idősebbek leszünk, a kérdezéshez annál nagyobb bátorság kell. Bátorság és bizalom; az elfogadáshoz pedig alázat. Egy kérdésnek hatalmas ereje van: összekötheti a múltat a jövővel, a teret az idővel, egy embert a másikkal. Egyrészről a kérdezés egyesít, másrészről viszont gyakran vitát szít, ezért végkicsengése negatív is lehet. Mégis, a kockázatot vállalnunk kell, mert a bennünk lévő örök hiány csakis a kérdésekben oldódik, s mert – a dialektika tanára hivatkozva – az esetleges konfliktus fejlődést hoz a világra. Az ember tragédiájában Ádám tudni szeretné, „miért küzd, mit szenved”; a tagadás ősi szelleme pedig megmutatja neki. Az emberpár látni véli saját jövőjét, gyakorlatilag minden kérdésére választ kap. Megtudja, hogy minden eszme, amiben az emberiség hihet, legyen az: szabadság, kereszténység, tudomány – a jövőben összedől. Végignézi, hogy se a szerelem, se az anyagi javak nem nyújthatnak boldogságot vagy menekvést. Ádám a mű végére mindent tud, amit az értelem felfoghat, melynek következtében így szól: „ha tetszik, hát nem élek.” A tudás hatalom – hangzik az örök igazság, de az előbbi soraim tükrében átok vagy áldás? Madách Imre arra világít rá emberiségkölteményében, hogy a puszta értelem az érzelem és a remény szabályozó ereje nélkül mit sem ér. Leírja azt is, hogy megismerni és arra törekedni fontos, de a célt idő előtt elérni szinte halálos. Felhívja a figyelmet arra, hogy mindig csak annyit akarjunk tudni, aminek a súlyát még el bírjuk viselni. Az imént említett alkotásban egy konkrét, kimondott kérdést szemlélhettünk, azonban van, hogy kimondatlanul várjuk, kutatjuk a hiánykitöltő válaszokat. Így tesz Márai Sándor A gyertyák csonkig égnek című művében. A kérdőjelek felőrlik az embert, de meghalni nem engedik. A regényben két barát negyvenegy éven keresztül nem látja egymást. Nem tudják, él-e még a másik, de a szívükkel érzik. Érzik, hogy nem halhatnak meg, amíg meg nem felelik egymásnak a soha ki nem mondott szavakat. A műben nem hangzanak el az egész világot érintő, eszméket alapjaiban megrengető feltevések. Az író nem kutatja a tudás lényegét vagy a gyógyírt az emberiség problémáira. Ez a regény az egyén szintjén ad választ létfontosságú kérdésekre, hiszen a lélek tudatlansága, bizonytalansága sokkal gyötrőbb, mint az értelemé. 74
Végül a tudásra szomjas, kérdező, illetve a tapasztalt, nyugalomra, lelki békére vágyó ember után megemlíteném a harmadik „típust”. A teljesen kiábrándult embert, aki már tud eleget ahhoz, hogy beismerje: többet nem akar tudni. A kiváltságos személyek életét ez a hármasság kíséri végig, és a léttel összekapcsolt kérdéseknek is ez a három fázisa van. Azonban az utolsó stádiumba csak kevesen jutnak el. Ez pedig az, ha már nincs szükség külső segítségre a válaszadáshoz. A lírában kedvelt motívum a költői kérdések használata, melyekre a költő természetesen nem vár feleletet, hiszen tökéletesen tudja tapasztalatainak, életútjának köszönhetően a lényeget. József Attila egyik utolsó versében éppen ilyen kérdések hadával „bombázza” az olvasót. Az önvád, a felismerés, a keserűség verse a Karóval jöttél…, melyben olyan próbálkozásokat villant fel a lírikus, melyek eleve kudarcra voltak ítélve: „Tejfoggal kőbe miért haraptál?”, „Mért siettél, ha elmaradtál?”. Megtudjuk, hogy soha nem szerették a költőt jól és igazán; ahogy azt is, hogy többek között saját képzetei vitték egyre közelebb a szakadékhoz. József Attila valamennyi kérdésére válaszolt az élet, mivel megmutatta neki legtöbb szörnyűségét. A költőben így a szorongást a tudás hiánya helyett a szeretet hiánya szülte, s amint láthatják, a kettő közül a második a veszélyesebb. Ugyanis ez lökte József Attilát a sínek közé. A kérdezés fontosságában egyetértek Csoóri Sándorral, azonban hiszem, hogy kérdés és szavak nélkül is kaphatunk valamire egyértelmű választ. Értelmünknek fontos a tudás, de mindig csak annyi, amit a lelkünk még elbír. Minden kérdés lehetőség az utazásra; kulcs a világ és önmagunk megismeréséhez, a célhoz. Viszont ne feledjük, hogy „a cél megszűnte a dicső csatának”, így az élet lényege talán nem a végső válasz, hanem hogy elég bátrak vagyunk-e kérdezni. Horváth Patrícia 12.D Merj kérdezni! A kérdések fontosak. Elősegítik szellemi fejlődésünket, segítenek rálátni erre a bonyolult és összetett világra, amiben élünk. Egyetértek a Csoóri Sándor Nomád naplójából kiemelt idézetben foglaltakkal. Aki mer kérdezni a mai világban, az értékes ember. Ő nem véletlenül fogadja el azt, amit az „okos emberek” megmondanak neki, van önálló gondolkodása és saját véleménye. Belőlük válhatnak a legmegfelelőbb hírszerzők is, hiszen a legkiválóbb hírműsorok se egy forrásból ismert híreket adnak le. Aaron Sorkin Híradósok című televíziós drámasorozatában betekintést nyerhetünk egy erkölcsös alapokon működő hírszobába. Minden dolgozó ezer és ezer kérdést tesz fel naponta, hallhatjuk az ezekre megadott válaszokat is, már ha van ilyen. Az önző érdekemberek általában nem elég bátrak ahhoz, hogy az egyenes kérdésre egyenes választ adjanak, gyakrabban hallunk nyakatekert mentegetőzéseket, vagy azt a bizonyos mondatot: „Nem nyilatkozom!” A politikai szereplők leginkább azt akarják ezzel elérni, hogy a szavazó polgárok csak azt tudják meg róluk, amit ők tudatni akarnak velük. A kérdés tehát minden esetben fontos, hiszen az is egyfajta válasz, ha nem kapunk választ. De mi történik akkor, ha még a kérdést sem tesszük fel? Mit lett volna, ha Shakespeare Rómeó és Júliájában valaki félreteszi a makacsságot, meg meri kérdezni, miért nem lehet együtt a két szerelmes? Miért ne engedhették volna meg nekik, hogy együtt lehessenek? Ezekkel az egyszerű kérdésekkel megoldhatták volna konfliktusaikat, véget vethettek volna 75
a viszálykodásnak, megelőzhették volna a szerelmesek halálát. Aki makacsságból nem kérdez, az ostoba, elfogadja azt, ami körülötte történik, még akkor is beleerőlteti magát a helyzetbe, ha nem is érti, ki mit, miért tesz. Persze az is megtörténhet, hogy nem olyan választ kapunk, mint amit hallani szeretnénk. Madách Imre Az ember tragédiája című művében Ádám tudni szeretné, mi vár az emberiségre, s Isten meg is adja neki a keserű választ. Ádám a jövőbe utazik, végignézi, hogy utódai milyen boldogok lesznek az aranykorokban, milyen elesettek a háborúkban, milyen szörnyekké válnak az anyag érdekében. Látja a szellem virágzását, megrökönyödik az egyén elértéktelenedésén. A végén mégis örül annak, hogy mert kérdezni, hiszen hatalmas tudást szerzett és ehhez mérten tudott dönteni. Kérdezni nem tudatlanságot jelent, hanem tudásvágyat. Kisgyermekkorunk óta folyamatosan kérdéseket teszünk fel szüleinknek, azoknak, akik a környezetünkben vannak: Mit jelent ez? Mit jelent az? Anya, ez mi? Apa, ez hogyan működik? Persze már itt eldőlhet, hogy a továbbiakban merünk-e majd kérdezni. Ha a szülő türelmetlen, hárítja a kérdéseket, akkor a gyermekben ez olyan sebet hagyhat, ami nagyon nehezen forr be. Ha a gyermek úgy érzi, hogy a kérdés büntetést von maga után, tehát anya mérges lesz és kiabál, akkor nem mer kérdezni. Ilyen korai szakaszban nagyon fontos a kérdezett szerepe, annak türelmesnek kell lenni, még akkor is, ha százszor teszik fel neki ugyanazt a kérdést. Ha a gyerek megtanul kérdezni, akkor a tanulmányai során is jobban teljesíthet. Sokszor tapasztaltam már azt, hogy egy diáktársam nem ért valamit,ám mégsem meri megkérdezni tanárát. Fél attól, hogy a társai butának fogják nézni, fél attól, hogy kinevetik, megalázzák. A társadalom nagy hibája az, hogy ez a fajta félelem nem alaptalan. Akit már kinevettek azért, mert kérdezett, az úgy tanulja meg, hogy ez így működik. Így sorban terjed ez a járvány, hogy a kérdés már fertő, mindenki óvakodik és fél tőle. Nem látják sokan a kérdés építő erejét, mindenki irigy a saját tudására ebben a romlott társadalomban. Már a gyökereknél kell elkezdeni, az új generációkat rá kell nevelni arra, hogy ne csak a Googletól merjenek kérdezni, mert az nem tudja kinevetni őket, mert az nem annyit ad válasznak, hogy „de buta vagy, hogy ezt nem tudod”. Aki tehát kérdez, megbecsülendő. Aki nem ad választ, lenézi a kérdezőt tudatlansága miatt, az visszamaradott, értékvesztett ember. Mernünk kell kérdezni még akkor is, ha a válasz ijesztő lehet. Le kell küzdenünk a társadalmi berögződéseket, fel kell tennünk kérdéseinket, hogy jobban megismerjük világunkat. Más kárán kell tanulnunk, bár a saját életünket senki nem fogja leélni helyettünk, a tanulás segíthet a helyes döntések meghozatalában. Meg kell értenünk, hogy a válasz alól való kibúvás mögött mi is a valódi válasz. Ha ezeket betartjuk és átgondoljuk, nem érhet baj. A válaszadó szerepe és magatartása is fontos, erről már írtam, de összefoglalom a legfontosabb szabályokat, amiket mind nekem, mind az összes embernek illene betartania egy szebb, tudással és értelemmel telített jövő érdekében. Válaszolj még akkor is, ha bugyután hangzik a kérdés! Válaszolj még akkor is, ha már századszorra kell elmondani ugyanazt! Válaszolj, ha negatív, ha pozitív az, amit mondanod kell! Ne bújj ki semmi alól, légy türelmes és segítőkész! Merj te is kérdezni! Összefoglalva: a kérdés és a válasz ugyanolyan fontos, sok mindent elárul az emberről, a tudás megszerzése pedig mindannyiunk érdeke, annak terjesztése pedig értéke. Tételmondatom nem más: Merj kérdezni! Novák Eszter 12.A 76
Érettségi felelet után (Brenner Zsófia 12.A)
Koncentráció (Novák Eszter és Csik Daniella 12.A) 77
A költészet napja apropóján Hétfőn, április 11-én a magyar költészet napját ünnepeljük. Azt valószínűleg sokan tudják (remélem!), hogy József Attila születésnapja adta az apropóját ennek az ünnepnek, s hogy 1964 óta minden esztendőben adózunk e szép napnak. Azt viszont bizonyára kevesebben tudják, hogy április 11-e egyúttal Márai Sándor költő, író születésnapja is. S amit talán a legkevesebben tudnak, hogy létezik a költészet világnapja is, melyet március 21-én ünneplünk, s mely még kicsit fiatalka ünnep, hiszen létrehozását Naima Tabet marokkói politikus kezdeményezte 1998-ban. Ő javasolta az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetéhez (UNESCO) intézett levelében egy nemzetközi költészeti nap kijelölését. A UNESCO közgyűlésének 30. ülésszaka 1999 novemberében a tavasz első napját, március 21-ét nyilvánította a költészet világnapjává. Mi, magyarok tehát elég szerencsések vagyunk: kettő is jutott a költészet napjából. Amikor először találkozom magyarórán egy osztállyal, akkor nagyon hamar előkerül az a kérdés, hogy lehet-e művészet nélkül élni. Fantáziagyakorlat gyanánt elképzelünk egy olyan világot, amelyben nincs jelen semmilyen formában a művészet. Ha furcsán is hangzik, de jó látni a döbbenetet a diákok szemében, amikor ráébrednek a művészet nélküli, s így a költészet nélküli élet sivárságára. Mert a költészet – érték. Érték az alkotó, s érték a mű. Olyan érték, mely nélkül ugyan lehet élni, de minek? S jelen van-e életünkben a költészet? Nem egyszerű a válasz. Kisgyermekkorban teljesen természetes a szülőknek, hogy mondókákat, verseket tanítanak gyermeküknek, van olyan édesanya (s egyre több), aki már a szíve alatt hordott gyermeknek is meséket, verseket mond; az óvó nénik nagy szeretettel adják át a költészet értékeit az erre igen csak fogékony gyermekeknek. Aztán iskolába kerülve változik a helyzet – a szülő nem ér rá, hogy este verset olvasson. Pedig én még jól emlékszem gyerekkoromból arra, hogy édesapám Petőfi-verseket olvasott nekünk, sőt legtöbbször már kívülről mondta őket, s emlékszem arra is, hogy jóval később jöttem rá: másoknál ez egyáltalán nincs/nem volt így. (Azóta is őrzöm azt a régi Petőfi-kötet, bár édesapám sajnos már nem tudja forgatni.) Az iskolában a versek mit is jelentenek? A magyaróra egy kötelező kellékét, melyeket „elemezni” kell. S ha ez csak így van, akkor mi, magyartanárok megbuktunk! Mert természetesen elő kell venni a verseket, rá kell világítani segítségükkel az élet nagy és még nagyobb dolgaira, de vetessük észre valahogy, akárhogy a diákjainkkal, hogy a költészet velünk, mellettünk élő valóság! Hogy nemcsak Vörösmarty és Berzsenyi létezik, hanem Lackfi János és Varró Dániel, Tóth Krisztina és Kiss Judit Ágnes, és sorolhatnám még tovább. Kezükbe kell adni a még élőket is, hogy jobban tudják tisztelni és értékelni a már elköltözötteket. Hiszek abban, hogy ez megvalósítható. Rajtunk – tanárokon és szülőkön – múlik csupán. S akkor talán nemcsak egy nap lesz a költészet napjáé, esetleg kettő, hanem mindennap - így vagy úgy - ünnepelhetjük a verseket s alkotóikat. Nálunk a BLG-ben mindenesetre a honlapon van egy ilyen menüpont: A hónap verse. Tessék csak kattintani! Tislérné Tóth Zsuzsanna (Megjelent a Zalai Hírlap 2016. április 9-ei számában, a Vendégünk rovatban)
78
Pro Schola-díj 2016-ban Az idei évben 7. alkalommal volt lehetősége az öreg/örökdiákoknak egy kis találkozásra június elején, s a hagyományos ünnepségen a Pro Schola-díjat Lovkó Luca 12.B osztályos tanulónk kapta. Róla szólnak az alábbi gondolatok. „Könnyedség, báj, elegancia – e szavak jutnak az ember eszébe, ha rápillant Lucára. Szóval amolyan angyali lény. De! Ne higgyünk teljesen a szemünkben, hisz Lucában azért ott rejtezik a kisördög, megvan az ő személyiségének is a másik oldala. Ám szerencsére van benne annyi intelligencia, hogy mi, felnőttek ebből a másik oldalból szinte semmit nem tapasztalunk. Mindig tudja, mit, mikor és hogyan tegyen. Nem véletlen, hogy a 12.B osztály meghatározó személyisége már az első évtől kezdve. Ő az osztály egyik szószólója, aki valóban intelligens módon tudja közvetíteni a problémákat, panaszokat, ám a sikerekről, örömökről is szívesen tájékoztatja tanárait. Közlékeny természete és magabiztossága vezetett oda, hogy gyakori szereplője volt az iskolai műsoroknak, s ebben nagy szeretettel támogatta őt az időközben elhunyt magyartanára, Hámori Ági (néni) is. Luca inkább humán érdeklődésű diák, Ági néni szívesen vitte őt versenyekre, hisz Luca nemcsak jó kiállású, de okos is, s ezek fontos szempontok egy-egy megszólalást igénylő versenyen. Ezek miatt történhetett az is, hogy a szalagavatói ünnepségen ő mondhatta a búcsúzó beszédet, mely előadásmódban és tartalomban is olyan hatásos volt, hogy Luca a gratulációk sokaságát tudhatta magáénak. De Luca BLGén-műsorvezetőként is megállta a helyét.
Egy diák esetében semmiképpen nem elhanyagolható a tanulmányi munka, Luca itt is szépen teljesített; megkülönböztetett szerepet játszott nála a német nyelv, szép eredményeket ért el a különböző versenyeken, az idei esztendőben például ő nyerte a BLG és a Német Nemzetiségi Önkormányzat által meghirdetett német nyelvi versenyt. Ezúton is gratulálunk neki.
79
Aki szereti az Elemeket, ott is megpillanthatja Lucát. Kicsit ködös volt? Érthető. Tehát: az idei esztendőben a keszthelyi Helikonon díjazták Novák Eszter 12.A osztályos diákunk filmetűdjét a Film és video kategóriában, melynek címe: Elemek. És lassan fellebben a fátyol a titokról: e filmnek a főszereplője, illetve egyetlen szereplője Luca volt. Segítőkészségét ez elég komolyan bizonyítja, hiszen abban a rendkívül szeles időben az egyik elemben, a vízben nem lehetett kellemes mosolyogva pancsolni. Ám a filmnek el kellett készülnie. Luca mindig ott volt, ahol tenni, segíteni kellett, lényével elvarázsolta környezetét, magatartásával példát mutatott, így aztán méltán lett tulajdonosa az idei Pro Schola-díjnak.” Dénes Sándorné osztályfőnök gondolatainak felhasználásával írta Tislérné Tóth Zsuzsanna
A kiskórus az öregdiák-napon
80
IKSZ a BLG-ben A Batthyány Lajos Gimnáziumban a Nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC törvény alapján a jogszabálynak megfelelően a 2013-2014-es tanévtől szerveztük a diákok iskolai közösségi szolgálatát. A 2015-2016-os tanév során a végzős évfolyamoknak kellett először teljesíteni az 50 órás szolgálatot az érettségi vizsgára bocsájtás feltételeként. Intézményünkben 23 osztályból mintegy 600 diák volt érintett, munkájuk óriási pozitív energiát jelentett a közvetlen iskolai környezetnek, városunknak, illetve a vidéki diákok lakókörnyezetének. Az elmúlt tanévek során számos partnerszervezettel kötöttünk együttműködési megállapodást, többek között Nagykanizsa MJV Önkormányzata Idősügyi Tanácsával, a Nagykanizsai Egyesített Szociális Intézménnyel, a Családsegítő és Gyermekjóléti Központtal, a Kanizsai Kulturális Központtal, az Élettér Állat- és Természetvédő Egyesülettel és a Magyar Vöröskereszt Nagykanizsai Szervezetével, oktatási és nevelési intézményekkel, illetve számos más nonprofit egyesülettel. A fogadó szervezetekkel szinte teljesen zökkenőmentes volt az együttműködés. Lelkesen dolgoztak diákjaink az idősügyi Tanács által szervezett „Szeniorok iskolája” tanfolyam sorozaton, amelynek keretében informatikát, angol és német nyelvet oktattak az időseknek. Szintén nagyon népszerűek volt az állatmenhely által szervezett programok, a vöröskereszt által meghirdetett rendezvények szervezésébe is bekapcsolódtak diákjaink, a Kanizsai Kulturális Központban pedig a nyári szünidőben dolgoztak a gyerekek. Az iskola által szervezett bálok, a fordított nap, a különböző témájú versenyek szintén IKSZ-es diákok közreműködésével zajlottak. Az osztályfőnökök nagyon pozitívan álltak hozzá a közösségi szolgálattal kapcsolatos szervezési feladatok végzéséhez, annak ellenére, hogy mindez nem kevés plusz adminisztrációs terhet jelentett számukra. Köszönet nekik, és köszönet minden batthyánys diáknak. Katona Noémi az IKSZ-ért felelős igazgatóhelyettes
A Mikulásnak is IKSZ-es krampuszai vannak 81
Zemplén-napok és a Zemplén Győző Fizikaverseny Iskolánkban – és elődjében a Landler Jenő Gimnáziumban – 1970 óta rendezzük meg a Zemplén Győző Fizikaversenyt. A rendezvényt Kovács László, gimnáziumunk egykori tanára hívta életre mint a fizika tagozatos osztályok országos versenyét. Az addigi feladatmegoldó jellegű versenyek mellett újdonságot jelentett, hogy a versenyzők kísérleti feladatot is kaptak. Ezt a kezdeményezést az azóta eltelt évtizedekben számos országos és helyi jellegű fizikaverseny szervezői is átvették. A rendezvénysorozat eredeti célja a versenyzésen kívül az is volt, hogy a résztvevők a Zemplén Győző Emléknapok keretében a fizika aktuális érdekességeiről és a fizika történetének jelentős állomásairól is színvonalas előadásokat, alkalmanként kísérleti bemutatókat is hallhassanak-láthassanak. Az 1972-ben megrendezett második verseny keretében pl. a Központi Fizikai Kutatóintézet munkatársai tartottak az akkor újdonságszámba menő lézerekről kísérleti bemutatóval egybekötött előadást, a 2009-es rendezvényen pedig Szabó Gábor akadémikus (gimnáziumunk egykori növendéke) tartott előadást a Szegeden épülő európai „szuperlézer“-központról. Az 1974-es rendezvény során avattuk fel az iskola udvarán Zemplén Győző mellszobrát, 1976-ban pedig – a Zemplén Győző Emléknapokhoz kapcsolódva – Nagykanizsán utcát neveztek el a város szülöttéről. Tizenöt éves szünet után 1994-ben újítottuk fel a rendezvénysorozatot, az első három alkalommal országos, majd 2001-től megyei meghirdetésben, azóta Zala megye középiskolásait és tanáraikat hívjuk a versenyre, valamint a kísérő rendezvényekre. A verseny zsürijének elnöki tisztét Dr. Radnai Gyula, az ELTE docense látja el; szakmai támogatást nyújt és a rendezvény állandó szereplője az eredeti versenysorozat szervezője Dr. Kovács László, a Nyugat-magyarországi Egyetem fizikaprofesszora. 2013-ban rendeztük a tizennegyedik versenyt, 2015 novemberében pedig A Fény Éve programsorozathoz kapcsolódva fizikus emléknapot tartottunk, ahol fizikatörténeti, illetve a fénnyel kapcsolatos előadásokat hallgathattak az érdeklődők. Az ezeket követő kvíz legjobb megoldói könyvjutalomban részesültek. Terveink szerint a versenyt a hagyományainknak megfelelően a következő években is megrendezzük. Piriti János tanár úr, igazgatóhelyettes
82
A Bettyről … és az angolnyelv-oktatásról Az idén már 20. alkalommal került megrendezésre Nagykanizsán Muszel Józsefné, Betty néni (1903-1996) emlékére az a verseny, melyet egy civil kezdeményezés tesz lehetővé. Molnár Ferenc, Gulyás Enikő, valamint néhány más, egykori Betty néni-tanítvány 1996ban létrehoztak egy alapítványt, hogy ezzel is ösztönözzék a nagykanizsai diákokat az angol nyelv szeretetére és minél magasabb szintű művelésére. A versenynek kezdetektől a Batthyány Lajos Gimnázium ad otthont. Az indulók között legmagasabb számban batthyánys diákok vannak, de a város szinte minden középfokú intézményéből érkeznek magukat megmérettetni kívánó diákok. Az elmúlt 20 év alatt több mint 3000 diák élt a lehetőséggel. Jelentkezéskor fel kell tüntetniük, hogy rendelkeznek-e nyelvvizsgával vagy sem, hiszen ebben a két kategóriában lehet indulni. A verseny három fordulós: két írásbeli és egy szóbeli próbatétel van. Az első fordulóból kategóriánként harmincan jutnak a másodikba, a harmadik, szóbeli fordulóba pedig a legjobb tizenkét (6-6) diák. Közülük kerül ki a két kategória győztese, akik egy nyári londoni utat kapnak elismerésként. A többieknek sem kell szomorkodniuk, hiszen minden, a szóbeli fordulóba jutott diákot jutalmaznak. Az eredményhirdetés ünnepélyes keretek között zajlik. Meghívást kapnak a korábbi győztesek, az iskola vezetősége, illetve Betty néni volt tanítványai. Köszöntőt mondanak az alapítók, elmesélik Betty nénihez fűződő kapcsolatukat, emlékeiket. A két zsűritag – egyikük angol anyanyelvű – összefoglalja a tapasztalatokat, benyomásokat, az előző év győztese(i) beszámol(nak) a Londonban töltött egy hétről. Az estét fogadás zárja. Az eseményről a Kanizsa TV is tudósít. Nos, ezek a „száraz tények.” Ennyit lát egy kívülálló. Szerencsésnek érzem magam, hogy nem vagyok kívülálló. Ha nem is a kezdetektől, de már hosszú évek óta részt veszek a verseny szóbeli fordulójában zsűritagként. Örülök, hogy évről évre felkérnek, hogy Simon Venus „kollégámmal” meghallgassunk kategóriánként 6-6 diákot, és döntsünk, kik a legjobbak, és őket hogy követik a többiek. Simonnal dolgozni nagy élmény. Rendkívül tájékozott és széles látókörű, mindig tanulok tőle valamit. Nagy empátiával közelít a diákok felé, és ez megkönnyíti szereplésüket. Jómagam eredetileg nem tanárnak készültem, az akkori Külkereskedelmi Főiskolán végeztem. Egy véletlen találkozás egykori igazgatónkkal, Szebenyi Marika nénivel indított el a tanári pályán. Nem bántam meg. Remélem, diákjaim többsége sem bánja, hogy én tanítom, tanítottam. Szeretem, amit csinálok, jó érzés, ha a tudásomat át tudom adni. Többször előfordult, hogy saját tanítványaim is indultak a Betty Memorial versenyen – nem kis sikerrel. Néhány éve egy testvérpár jutott ki Londonba, mindkettőjüknek én voltam a tanára. Azt is öröm megtapasztalni, hogy a városban sok kolléga van, aki valószínűleg ugyanígy érez és gondolkodik, munkájuk gyümölcse nyilvánvaló. Hozzá kell tennem azt is, hogy az utóbbi időben könnyebb dolgunk van nekünk, angoltanároknak. Sok esetben a motiváció már megvan a gyerekekben, mert megváltozott a világ, az angol nyelv ismerete és készségszintű használata elengedhetetlen. Sokszor szidjuk magunkat szülőként, hogy a gyerek minden szabad percét a számítógép és a tévé előtt tölti. Én sem lelkesedem emiatt. Mégis azt kell mondanom, hogy ez alatt az idő alatt az érdeklődő és nyitott gyerek sokat fejlődhet az angol nyelv terén, ha angolul játszik, néz filmet, dalszövegeket próbál megérteni, feliratos filmet választ a moziban. Az értelmes 83
gyerek felismeri, hogy akár mindennapi életéhez szükség van az angol nyelv ismeretére, ha el akar igazodni a mai világban. Mi, tanárok, ilyenkor már csak „segítők” vagyunk, olyan valakik, akik utat mutatnak, lehetőségeket biztosítanak. A versenyre kerülő gyerekek teljesítménye szinte mindig ezt igazolja vissza. Jó látni, érezni azt, hogy tettünk valamit, amiből ők profitálnak. Éppen ezért minden évben örömmel tölt el, hogy ott lehetek zsűritagként a döntőben. Köszönet Molnár Ferencnek és Gulyás Enikőnek, akik hallatlan lelkesedéssel szervezik évről évre a „Bettyt”, és nem utolsósorban jó tudni: ez a verseny nem jöhetett volna létre húsz éven keresztül, ha Sipos Ágnes kolléganőm nem vállalná a munka oroszlánrészét. Ő állítja össze a feladatsorokat az írásbeli fordulókhoz, ami – lássuk be! – elég nagy kihívást jelent. Arról nem is beszélve, hogy az akár kétszáz dolgozatot egyedül javítja. Kedves Ági, kérlek, tarts ki! Nos: jövőre, Veletek, ugyanitt! Kornay Andrea tanárnő
Gulyás Enikő és Molnár Ferenc - nélkülük nem lenne „Betty”
84
7:00, 6:59, 6:58 …
Az én első játékom is így kezdődött. Az igazság az, hogy nehezen lehetett rávenni, hogy elmenjek a KVÍZ Klubba, de mikor már kifogytam a kifogásokból, a földrajzteremben találtam magam a gombok mögött. És… ott ragadtam. De ezzel nem vagyok egyedül… Nem vagyok vele egyedül, hiszen a KVÍZ már évek óta jelen van a BLG-ben, de eddig még nem volt nyoma az évkönyvben. Jelen írás célja, hogy ezt a hiányt pótoljuk (s talán egyéb is, kedves batthyánysok?!). Mit szeret az ember a legjobban? Enni? Utazni? Szerelmeskedni? Oké, ezek is stimmelnek. Én azt mondom: játszani! Persze leginkább olyan játékot, amelyben az ember jó, és amit ismer. A kvíz, mint a szellemi játékok egyik műfaja, sokak számára ismeretlen, annak ellenére, hogy a tévé ontja magából az ilyen jellegű műsorokat. Én is csak onnan ismertem, ezért viseltettem előítélettel a játék iránt. (És talán emiatt nehéz elcsábítani a népet a Klubba?) A „batthyánys kvíz” egy sajátos fajtája e játéknak. Nem kell hozzá pókerarc, nem pénzről szól, és nem is kifejezetten csak lexikális tudásra épül. Ha eljönne hozzánk a világ legműveltebb embere, miközben lomha agyú, és fantáziája sincs, az utolsó helyen végezne. Megmagyarázom. Nem biztos, hogy aki művelt, az egyben intelligens is, és az sem törvényszerű, hogy a művelt ember gyors észjárású. Márpedig a mi játékunkban fontosak az intuíciók és a gyorsaság, ugyanis a kérdés végét nem muszáj megvárni, ha sejtem, hogy mi lesz a vége. Végzős batthyánysként nehéz volt elég meggyőzőnek lennem, és leküzdeni az „én ehhez buta vagyok”, és a „tudod, hogy mitől félek…” frázisokat, mikor embereket toboroztam a csapatunkba. Mint már említettem, ez a játék nem az iskolai tananyagot kérdezi vissza, épp ellenkezőleg: kikapcsolódást nyújt suli után. A kérdések fele logikai készséget, elvont vagy teljesen egyszerű gondolkodást, vagy szimplán csak humorérzéket igényel. Minden ilyen vetélkedőhöz szükséges egy játékvezető: a „kvízmester”. Nem is akárki: Alexa Péter tanár úr. Én nem tudnék mást elképzelni a pult mögött. A tanár úr persze nagyon szigorúan betartatja a játék szabályait, melyek közül az első számú (ami valójában egy szállóige): „Ne higgyétek, hogy ti játszotok velem! Én játszom veletek!” Nem kell félni (annyira), természetesen e kijelentés csak egy karikatúra! Lényeg, ami lényeg: a tanár úr legalább annyira élvezi a játékot, szereti ezt csinálni. Ha morcosan érkezik is (általában), perceken belül őt is – és mindannyiunkat - beszippant a Klub nyújtotta hangulat, légkör. A tanár úr felel legnagyobbrészt a fergeteges hangulatért! Nyílt titok: van, aki épp a tanár úr miatt jön el a kvízpartyra. Ha már kvízmesterekről van szó, megemlítem a mindenki által ismert „kvízprofesszort” (bár elmondása szerint nem szereti, ha így hívják), Vágó Istvánt. Sok kvízklubosnak – köztük nekem is – volt szerencsénk találkozni vele (nem is egyszer). Különös találkozás egy különös emberrel: a kvízklubosok egyik nagy élménye. Egy jó társaságban ezrével dőlnek az aranyköpések. Mi szerencsére össze is írjuk ezeket, hiszenne merüljön feledésbe, hogy Frédi felesége Béni, hogy Saubermacher F1-es versenyző, és hogy a magyar történelmi zászlósor biztosan tartalmaz egy Újpest-lobogót… A Batthyány-gimnázium 250 éves jubileuma kiváló alkalom volt arra, hogy az egész iskola kapjon egy kis „kvízelítőt”. Tavaly április 1-jén került megrendezésre az iskolai kvízvetélkedő, amikor az történt, amit vártunk, és amit szerettünk volna: minden csapat 85
nagyon élvezte, és a közönség is jól szórakozott. Fontos nap volt a KVÍZ történetében; reméljük, lesz még ilyen. Ha ti is szeretnétek, kedves Batthyánysok! Ebből a játékból nem elég csak évközben. Táborunk is van minden nyáron. A bonyhádi petőfisekkel „vonulunk (és borulunk) el” titkos, spéci helyünkre. Jelen beszámolót a tábor előtt pár nappal írom, érdeklődni szeptemberben a résztvevőktől lehet (mosoly). Amikor csak időm és erőm engedi, visszajárok majd, hiszen a ballagással nem szűnik meg a kvíztagság, és a játék nem is ereszt el… Csak kicsit más lesz. A régieket örömmel várják vissza, az jakat pedig nagy ovációval fogadják. Hiszen ahogy Alexa tanár úr fogalmazott: ezt a játékot mi tartjuk életben. … 00:03 00:02 00:01 Kósa Dániel 12.D
„Kvízelítő” a jubileumi évben
86
B33 OD3 Ez a cím nem sokat mond az emberek többsége számára, bár már megszoktuk az ilyen és ehhez hasonló rövidítéseket. Most a gimnázium négy diákjának egy régóta várt sikerét jelöli. A sportban – bár vannak szép eredményeink – a labdajátékok többségében nehéz kijutni a régióból, hisz a körülöttünk lévő nagyobb városok – tradicionálisan – jobb helyzetben vannak. Szóval mi is az a B33? „A lényeg: a nemzetközi kosárlabda szövetség, a FIBA több más csapatsportág nemzetközi csúcsszervéhez hasonlóan új kitörési pontot keresett. Ahogy a labdarúgásban a futsal és a strandlabdarúgás, a röplabdában és a kézilabdában a strandon játszott verzió terjedt el, úgy a FIBA a népszerű tömegsport streetball alapokra kívánt felépíteni egy új 3-3 elleni versenyrendszert.”(MKOSZ) Tehát egy olyan labdajátékról beszélünk, amely a hagyományos kosárlabdát újította meg – napjaink kihívásainak megfelelően. A felgyorsult világ felgyorsult játékot eredményezett, és úgy tűnik, a négy leány – Herman Aliz (a játék), Horváth Enikő (a szív), Karancz Panna (a bájosság), Kardos Réka (a megbízhatóság) – jól ráérzett, és egymást kiegészítve, egymásban bízva, egymás gondolatait ismerve eredményesen vette az akadályokat. Veretlenségüket a döntőig megőrizték, így megérdemelten lettek az országos diákolimpia bronz érmesei. A megyei és regionális versenyeken olyan csapatokat utasítottak maguk mögé, mint a zalaegerszegi Zrínyi-gimnázium, a soproni Eötvös vagy a győriek – hogy csak a legjobbakat említsem. A játék során végig a „fair play” szellemében küzdöttek. A pécsi országos megmérettetés nemcsak sport teljesítményt követelt a résztvevőktől, hisz a körülmények leginkább Rejtő Jenő idegenlégiósainak afrikai kiképzésére hasonlított. Köszönöm, hogy ott lehettem, és együtt örülhettem velük mérkőzésről mérkőzésre a sikereknek. Biróné Mike Éva tanárnő
Dobogós lányaink és tanárnőjük 87
Tálos Gergő 6.A osztályos tanulónk részt vett egy honismereti alkotópályázaton, és szülőfalujának, Szepetneknek az egyik műemlékéről nyújtott be fogalmazást, mellyel az előkelő második helyen végzett. Gergő eredeti fogalmazása rengeteg képet is tartalmaz, ezek mindegyikét – nyomdatechnikai okokból – most nem tudjuk közölni. „Főszereplő emlékeink” honismereti alkotópályázat Batthyány-kastély Szepetneken Szepetnek Zala megye délnyugati részén, Nagykanizsától is délnyugatra, attól 7 km-re fekszik. A régészeti feltárások szerint már az i.e. VI. – IV. évezredben település helyezkedett el ezen a vidéken. Szepetnek első írásos említése 1184-ből Theobold püspök pápai követ okiratában található. A régi írásokban Zepetnuk, Zepetnek, Szepetnuk néven szerepel. Szláv jelentése: patak, forrás (vízesés), amelyekben bővelkedik a vidék. Római katolikus egyházáról már a XII. századtól vannak adatok, majd a püspöki falu plébániájához tartozó oktatásról is. Igen nagy tizedbeszedő és esperesi székhely volt. Szepetnek a középkorban virágzó mezőváros volt, 1325-ben Károly Róbert heti vásárt engedélyezett szombati napon. A legnagyobb birtokos a veszprémi püspök volt 1390-ig. A település első, ismert földesurai Szepetneki János és fiai voltak. A település és környéke többször is gazdát cserélt, tulajdona volt a Kanizsai, majd 1534-től a Nádasdy családnak, aztán Inkey és Szapáry tulajdonba került, majd 1746-ban a Batthyány család birtoka lett. Ebben az időszakban jelentős fejlődésen ment keresztül Szepetnek. 1752-ben épült jelenlegi római katolikus temploma, melyben a két mellékoltár és a szószék is még az eredeti, egyidős az épülettel. A templom építését a Batthyány család támogatta. Ezért a lakosság annyira hálás volt, hogy a mise zavartalan látogatásához a család részére a templom főoltárának közelében, a sekrestye felett, a toronyba vezető „lépcsőház” mellett külön szobát alakítottak ki impozáns berendezéssel. A Batthyány család címere még ma is ékes dísze a templomnak. 1757-ben Gróf Batthyány Lajos Németújvár és környékéről evangélikus vallású német ajkúakat telepített a településre. Így magyar, horvát és sváb nemzetiségű lakosok éltek egymás mellett, akik azzal együtt, hogy megtartották saját szokásaikat, egymástól is sokat tanultak. Újra jelentős gazdasági, közigazgatási központ lett Szepetnek. Nagymamám szokta mesélni, aki a Batthyány családnál szolgáló nagyapjától hallotta, hogy a település és környékének lakói elsősorban mezőgazdasággal foglalkoztak, termeltek búzát, rozst, árpát, hajdinát, lent, kendert, kukoricát, burgonyát, szőlőt, gyümölcsöt. A majorsági gazdálkodás is nagyot fejlődött, juhokat, kecskéket és muraközi lovakat, valamint bivalyok tartottak, az itató- és fürdető helyük még ma is látható. A major kastélya, tiszti lakása mellett hatalmas istállók, nagy magtárak voltak, malom is működött. Nagymamám nagyapja – csak szépapámnak nevezem – 1845-ben került a Batthyány családhoz mint cseléd. Akkoriban terveztek építeni egy kastélyt, de nem tudták eldönteni, hogy hova. Ekkor szépapám elhatározta, hogy a kastély helyéül felajánlja szeretett szülőfalunkat, Szepetneket. A gróf eleinte vonakodott az ötlettől, de szépapám kérte: - Legalább nézze meg, nagyságos úr! 88
Erre beadta a derekát. Másnap el is indultak Szepetnekre. Amint elérték a falu határát, a gróf rögtön mondta: - Ez a hely tökéletes lesz az új kastélyom számára! - Abban az erdőben pedig nyüzsögnek a vadak, nagyságos úr! - Úgyis új vadászterületet készültem keresni! A gróf örömében jutalmul magához fogadta komornyiknak. A kastély 1851-re el is készült. Amellett, hogy itt lakott a majorgazdaság irányítója, a gazdatiszt, néha, amikor a főúr Szepetneken vadászott, ő is itt szállt meg. A kastély a település egyik magasabb pontján áll, így védelmi célokat is ellátott másik két dombra épült épülettel, a templommal és egy másik, ma már megsemmisült kúriával együtt. Tűzőrhely volt, hiszen az akkor még zsúptetős házak gyakran lángra kaphattak, az egész falu leéghetett, ezt a magasból látni lehetett, és ezzel megakadályozták a nagyobb tűzkárokat. Szepetnek utolsó zsuppos vályogházát nagyszüleim vették meg 1970-ben, és még ma is az ennek a helyén épített családi házban élünk. Szépapám meséi szerint az épület akkoriban kívül-belül hófehérre volt meszelve. Esténként az erkélyről lehetett látni a gyönyörűséges naplementét, ahogy a nap korongja eltűnik a zsúpfedeles házak mögött. Sajnos, mi ezt már nem láthatjuk az erkély életveszélyes állapota miatt.
A kastélybeli ágyak hatalmas baldachinnal rendelkeztek. Ma már az ágyakból semmi sem maradt, mert miután a gróf meghalt, egy gigantikus kéményrendszert építettek, hogy csak egy kéményre legyen szükség mindegyik szoba felfűtéséhez. Az építés során leomlott a plafon, és a szobaberendezések megsemmisültek. Kár érte, mert gyönyörű éke lehetne a kastélynak még ma is.
89
Szépapámat a gróf unokája 1890-ben menesztette az udvarból idős korára való tekintettel. Úgy tudjuk, miután elhagyta az udvart, hamarosan el is adták az uradalmat. Az 1930-as évek vége felé már a nagykanizsai Löwenstein család működtette az uradalmat, jelentős átalakítást végeztek a kastélyon is. Érdekessége a szépapám elbeszéléseiben is említett egyedülálló kéményrendszer, mely azt jelenti, hogy egyetlen kémény vezeti el a házból az összes égésterméket építészetileg nagyszerűen megoldott belső kürtőkön keresztül. A II. világháború után az épületet a majorsággal együtt a tsz kapta meg, nagyon sokáig magtárnak, majd növényvédőszer-raktárnak használták. Több család is lakott itt, de a község fejlődésével párhuzamosan beköltöztek a faluban épült új házakba. A kastély kiürült, majd lassan kezdett romossá válni. A termelőszövetkezet felbomlásával magánkézbe került, felújítása ma is tart. 2015 júniusában a jelenlegi tulajdonos rövid időre megnyitotta a kastélyt a lakosság, az érdeklődők és azon személyek számára, akik valamikor ott dolgoztak, vagy jártak benne, hogy láthassák, hogyan is néz ki most Szepetnek egyik, büszkeségre okot adó öröksége. Forrás: 1. Sóstainé Márfi Ibolya: Szöveg- és forrásgyűjtemény Szepetnek történetéhez / A régmúlttól a XIX. század végéig/ 2. www.szepetnek.hu (Szepetnek község honlapja) 3. www.zaol.hu (A Zalai Hírlap honlapja) 4. Internet
Szélesre tárjuk az iskolakaput „Te Gábor! Valamit ki kellene találni, mert ez így már rettentő unalmas és korszerűtlen.” Valahogy így kezdődött az ötletelés azon, hogy mit is változtassunk a középiskolai beiskolázási eseményeken. Gábor persze nem más, mint Erdős Gábor, akkori igazgatóhelyettes kollégám, aki maga is elég nyitott az új dolgokra, így aztán lassan körvonalazódott bennünk, hogy mit is kellene másképpen csinálni. Először is: a hétfő délután 15 órakor kezdődő beiskolázási tájékoztatót áttettük 16.30-ra, így a szülőknek sem okozott gondot, hogy gyermekükkel együtt eljöjjenek iskolánkba, és ott meghallgassák igazgató urat, aki diaképekkel illusztrálja az általa elmondottakat. Természetesen mindegyik igazgatóhelyettes is szót kap, és az is természetes, hogy lehet/szabad kérdezni is, akár a plénum előtt, akár a tájékoztató után szűkebb körben. Ám a legnagyobb változtatás valami más volt – úgy éreztük, hogy nem sok haszna van annak, ha kis csoportokban körbevezetjük a gyerekeket az iskolában, és mindegyik helyszínen (pl. különböző előadók, könyvtár, informatikaterem, tornaterem…) valamely kolléga rövid tájékoztatót tart saját tantárgyáról, tantárgycsoportjáról. Úgy véltük, hogy nagyobb haszonnal jár az, ha egy iskolánkba készülő diák bemehet egy-két tanórára, részese lehet a hangulatnak, láthatja, hogyan is működnek nálunk a dolgok. Ezért találtuk ki a „Szélesre tárjuk az iskolakaput” rendezvényt, mely elég nagy népszerűségre tett szert az évek során. A beiskolázási tájékoztató másnapján általában 180-200 diák érkezik, akiknek 13-14 helyszín áll rendelkezésére. Természetesen valahogy rendet kell tartani, így aztán jómagam a rendezvény előtti héten kijelölöm, hogy melyik kollégához, melyik osztályba/ 90
csoportba lehet menni az érdeklődőknek, majd a kijelölt kollégákat megkérem, hogy írják be egy táblázatba, hogy az aktuális órán mivel is foglalkoznak. Így megszületik a kínálati tábla, s mivel egy helyszínre maximum 10 diák fér be, így mindig van olyan kolléga (általában egy markáns hangú), aki a rendezvényteremben tartja az óráját, s aki nem fért be sehova, az mehet oda. A „nem fért be” azt jelenti, hogy nem tudott szerezni belépőjegyet más órára. Mert a trükk itt van: belépőjegyeket is gyártok, s azokból kell választani/szerezni a reggeli megérkezés után, olyan fél 9 tájban. Két órán vehetnek részt a nyolcadik osztályosok, a 9 és a 10 órakor kezdődőkön. Nem ritka, hogy valamely iskolából egy egész osztálynyi nyolcadikos érkezik, hiszen az általános iskolák már számon tartják a rendezvényünket. A negyedik osztályosoknak is „Szélesre tárjuk az iskolakaput”. Nekik a tájékozatót mindig szombat délelőtt tartjuk, amikor igazgató úr beszámol a nyolcosztályos képzésről, annak történetéről s a benne rejlő lehetőségekről. S amíg a szülők kérdeznek, informálódnak (hiszen ez nem egy egyszerű döntés), addig én körbevezetem a „kicsiket” az iskolában – megnézzük, hol lesz a leendő osztályuk, hogyan néz ki a biológia előadó, hány könyv van a könyvtárban („Hú, de jó! Mennyi számítógép van itt is!”), bemegyünk az énekterembe (ahol természetes énekelni is szoktunk egy kis „Tavasz szél vizet áraszt”-ot), a focipályán rácsodálkozunk arra, hogy hány focilabda árválkodik a tetőn, aztán a sétánk végén a tornateremben még lehet egy nagyot szaladni. Általában nagy élmény szokott lenni, komoly kedvcsináló ez a gyerekeknek. Aztán hétfőn nekik is lehetőségük van beülni órákra, s velük gyakran jönnek a szülők is (ez természetes), hogy bepillantást nyerjenek az órai munkába. Volt már olyan szülő, aki örömmel újságolta, hogy értette az 5.-es matekot vagy magyar nyelvtant. Gratulálni szoktam nekik. Úgy vélem, jó irányba mozdultunk el; bár tény, hogy a rendezvényt megelőző 1-2 hét kicsit zűrös, de igazán így láthatják meg az érdeklődők, hogy milyen is az az iskola, ahova felvételizni szeretnének. Bizonyára a nyílt órák is szerepet játszanak abban, hogy jelentős a túljelentkezés, és nincs gondunk a beiskolázással. Reméljük, ez így is marad. Köszönöm minden kollégámnak, aki eddig bármikor is nyílt órát tartott, hogy partner volt ebben a feladatban. Köszönöm, hogy igyekeztek/igyekeznek az általuk tartott órán vonzóvá tenni iskolánkat, hiszen akárhogy is nézzük: mindannyiunk érdeke, hogy megfelelő számú jelentkező legyen a BLG-be. Tislérné Tóth Zsuzsanna
Beiratkozás 91
Batthyány Lajos gimnázium hivatalos oldal
Aki egy kicsit is „digitális” az évkönyv olvasói közül, az tudja, hogy a fenti cím egyúttal iskolánk Facebook-oldalának is a neve. Mert FB nélkül nincs élet…., ja, de van, csak sok tekintetben nehezebb. Mert tény, hogy rengeteg hátránya van a különböző közösségi oldalak használatának, de 1. erről most nem szándékozom írni, mert a témának amúgy is félelmetes szakirodalma van, 2. mivel ezzel kapcsolatban nálunk inkább a pozitívumok vannak előtérben, ezért inkább igyekszem azokat megcsillogtatni. Hogyan is kezdődött? Őszintén szólva a cikk megírása előtt elég rendesen felmérgesítettem magam. Mert arra gondoltam, hogy szépen megnézem, mikor is volt az első bejegyzés, magyarul: mikor született meg a „BLG hivatalos”, de mit tesz Isten (vagy inkább a Facebook), annyira megváltoztatták az utóbbi 1-2 hétben az oldalt, hogy egyszerűen nem találtam olyan gombot, amellyel visszaugorhattam volna az időben. Pedig korábban volt ilyen, ez biztos. Szóval kicsit dühöngtem (kicsit?). Még az a szerencse, hogy valamikor tavasszal már eljátszottam ezt a kíváncsiskodó jelenetet, és akkor még megtaláltam, szóval, ha jól emlékszem, akkor valamikor 2011 februárjában indult az oldal, s az első album, amelyet feltettem, az a Böröczki Viola, akkori 12.D-s diákunk kiállításán készült képeket tartalmazta. És igen, az albumokat vissza lehet nézni, hurrá! Tényleg Viola kiállítása volt az első 2011. február 24-én. Tehát: 2011 februárjában azért indítottam el az oldalt, mert az embernek, a tanárnak, az iskolának haladni kell a korral, s az információátadás egy elég gyors módjának tűnt a Facebook. Mert az is! Emlékszem, hogy egyszer kiírtam: Göbölös Kristófot várjuk a titkárságon minél előbb, s ő természetesen a következő szünetben már meg is érkezett. Bizonyára a kicsöngetés után pillantott rá a Facebookra (mosolygós smiley). S hogy mi is kerül ki a Facebookra? Csakis olyasmi, aminek köze van az iskolához, ami valamilyen szempontból fontos a diákjaink számára, vagy olyasmi, amivel dicsekedni akarunk (a szó jó értelmében) – szerencsére gyakran van módunk dicsekedni, hiszen olyan sok sikeres gyerekünk van. Így aztán gyakran láthatják pózolni igazgató urat a különböző versenyek győzteseivel, akiket a felkészítő kollégák beinvitálnak az irodába egy igazgatói kézszorításra. Mert a legtöbb eseményről készülnek fotók is, amelyek mihamarabb felkerülnek az oldalra – gyakran már akkor rakok fel képeket, amikor az eseménynek még vége sincs (hisz amíg a gólyabál „buli” része zajlik, addig én igazán ráérek képeket feltöltögetni). A tavalyi évkönyvben már írtam arról, hogy a saját fényképezőgépemet használom, s bár férjuram ennek olyan nagyon nem örül, de hát…. Így a leggyorsabb, s nem kell senkire várnom. Gyanítom, hogy mivel igazgatóhelyettesként mindössze egy osztályban tanítok (éljen a 10.B!), illetve egy oroszos csoportom van, a legtöbben valószínűleg úgy ismernek, mint az a tanárnő, aki folyton fényképezget. Nos, a valóság, az élmények megörökítésének ez a legegyszerűbb módja. Roppant praktikus a Facebook-oldalunk akkor is, ha valamilyen felhívást szeretnénk eljuttatni a diáksághoz. Csak néhány példa: amikor kivonták a forgalomból az 1 és 2 forintosokat, akkor kértük, hogy – gondolva a ballagási tarisznyákra – akinek van otthon felesleges, az hozza be nekünk a titkárságra. Sok évre való összegyűlt, hála a gyerekeinknek, és persze szüleiknek. Vagy amikor a Principális kilépett a medréből, akkor a FB-oldalon keresztül kértünk segítőket az idősebb fiúk közül. 92
Sok fontos információ is megosztásra kerül, gondoljunk például a különböző nyílt napokra, amelyek komoly jelentőséggel bírnak a végzősök számára. De tájékozódni lehet az iskolánkban zajló történésekről is, sőt gyakran hozok létre „eseményt” is, ha jobban rá akarom irányítani valamire a figyelmet. Ilyen a BLGén vagy az erdei iskola. Az oldal értékelése 4,8 – lássuk be, hogy ez igazán szép eredmény, ha a maximum 5 lehet. A legutolsó értékelő a következő megjegyzést fűzte hozzá az „érdemjegyhez”: „Nagyon szimpatikus, hogy napra kész az oldal, gratulálok a készítőjének!” Megköszöntem. Pillanatnyilag 3135 ember kedveli az oldalunkat – és a szám folyamatosan nő (mosolygós smiley). Zárásként egy röpke statisztika: megmutatjuk a legkedveltebb három képet, illetve csak kettőt, mindjárt kiderül, hogy miért. A legtöbb lájkot (438) Tulok tanár úr alkotása gyűjtötte be, a második helyezett nemrégiben született, Molnár Flóra látható rajta (380), és az évkönyv 69. oldalán látható; a harmadik helyezett kép (295) egy különleges születésnapi köszöntést ábrázol. Kövessetek minket, tájékozódjatok – s ne feledjétek el, hogy honlapunk is van. Mindenhol ott vagyunk! Tislérné Tóth Zsuzsanna
93
In memoriam – Szebenyi Marika néni
Úgy gondolom, hogy egy ember személyiségfejlődésének összetett folyamatában kulcsszerepet játszanak az intézményesített iskolarendszer „zsoldosai”: a tanárok, a pedagógusok. Egy olyan családban persze, ahol mindkét szülő pedagógus (és a tágabb család mindösszesen 22-t [!] számlál e fajtából), aligha lehetne más vélekedésem – de nekem megadatott az a kiváltság, hogy valóban nagyszerű tanítóim akadtak. Mindenki életében léteznek ugyanakkor aranystandardok; amolyan inerciapontok, amikhez vagy akikhez minden mást hasonlít. Ha etalon pedagógus, akkor számomra Szebenyi Mária. A nagykanizsai Landler Jenő – később Batthyány Lajos – Gimnázium igazgatójaként egy olyan korszak köthető a nevéhez, amelyet aranybetűkkel lehet bejegyezni az iskola annaleseibe. Kémiatanárként azt lehet mondani, hogy aki Kanizsáról és környékéről orvos/ gyógyszerész/kémikus/vegyész lett az elmúlt cca. 35 évben, az így vagy úgy, de szinte biztosan kapcsolatba került Vele. Nem volt ez másképp velem sem… A Sors szerencsés kegyeltjének tartom magam, hogy ismerhettem, tanítómnak és barátomnak mondhattam. Régen fájt ennyire múlt idő, minthogy most Róla beszélek… Gyerekként is izgattak a természettudományok, de komolyabban csak a középiskolában kezdett foglalkoztatni az esetleges orvosi pálya képe – nehezen kezelhető kamaszként azonban ekkoriban még jó néhány dolog élvezett nagyobb prioritást az életemben, mint a tanulás. Ennek persze meg is lett az eredménye; és a fakultációválasztás előtt csak annyi tűnt biztosnak, hogy a biológia érdekel és megy is, ám minden más fronton égett a ház – így a választandó két másik felvételi tárgy, a fizika és a kémia háza táján is. Ha pedig már mindenképpen választanom kellett (kellett!), akkor az utóbbira voksoltam, de addig kémiából is – mint ezt utóbb, tanulmányaim során megtudtam – az energiaminimum-elvére törekedtem: ti. hogy görbüljön az az érdemjegy és ennyi. A tárgyi tudásom tehát erősen foghíjas volt, így nem volt kérdés, hogy ha sebtében nem szerzek némi jártasságot a kemikáliák világában, akkor a kétévnyi fakultációt úgy fogom megélni, mint harmadik választott idegen nyelvet: a kínait. Anyum aztán nem sokkal később előállt azzal, hogy elintézte, mehetek Szebenyi Máriához magán kémiaórákra: „De ott, kisfiam – fűzte hozzá – majd tanulni kell ám!” Tudtam én, éppen ettől tartottam! A Szebenyit mindenki ismerte. Pedig akkor már jó ideje nem volt igazgató, amikor én gimis voltam, de rendszeresen bejárt az iskolába, részint a magánórái helyszíne volt, és persze tartotta a kapcsolatot a kollégákkal, régi tanítványokkal – és egyáltalában véve: a gimnázium az életét jelentette. Én ebben az életszakaszában ismertem meg, de a falakat borító tablók sokaságáról letekintő komoly – és már-már szúrósnak ható – tekintet a gimnázium egy igen dicső és patinás korszakát fémjelezte. Komoly tisztelet övezte, és sokan tartottak, mi több: féltek is Tőle. Így voltam ezzel én is. Kisgimisként a folyosón mindig felpattantam a radiátorról, ha arra jött, mert egyszer nyomatékosan felhívta a figyelmemet arra, hogy bár tél van és áldásos az a radiátor, de nem arra képezték ki, hogy a súlyomat viselje, egyébként is álljak be sorba, és várjam csendesen a tanáromat. Nem kiabált, nem volt teátrális, körmöst sem kaptam; de többször nem volt kedvem a radiátorra ülni. Szigorú volt, ezt tudta mindenki. Nem is rázott a röhögés, amikor megtudtam, hogy Hozzá fogok járni különórára. Tisztán emlékszem az első alkalomra. „Régen – mesélte Anyám – kint állt a gimnázium kapujában a reggeli becsöngetés előtt, és aki kicsit is lengébb, iskolába nem illő öltözetben jött, hazazavarta. Ugyanígy a későket.” 94
Ezek a szavak csengtek a fülemben, amikor első alkalommal kosáredzésről loholtam az órára, hogy időben odaérjek, miközben az izzadságtól csatakos hajamra és a rövidgatyapóló felöltőmre néztem… Fénysebességgel befaroltam a biológia szertár előtt, nagy levegőt vettem, kopogtam és benyitottam. A mai napig emlékszem arra az aprócska sötét kis közlekedőre, amely szertárként funkcionált a tanterem és a tanári szoba között: a plafonig érő polcok zsúfolásig pakolva különféle löttyökben konzervált élőlények készítményeivel, megsárgult szemléltető ábrákkal, a félhomályban az asztalnál pedig ott ült Marika néni: „Szervusz, gyermek!” Leültem, előpakoltam, és rögtön a tárgyra tértünk. Azt kérte, hogy írjam le a három legegyszerűbb karbonsav képletét. Gondoltam magamban: „Danikám, nagy bajban vagy. Az hagyján, hogy fogalmad sincsen róla, mi a karbonsav képlete, de egyáltalán most hallod először, hogy ebből akkor legalább három fajta is van…” Nyomorult módon, remegő kézzel próbáltam valamiféle krikszkrakszot lapra vetni, miközben azon izgultam, mikor penderít ki a tudatlanságom miatt. De nem így történt. Szelíden rám nézett, kivette a lapot a kezemből, és írni kezdett. Szép kerek betűkkel, olvashatóan, mégis dinamikusan körmölt, csak írta-írta a képleteket, közben pedig egyre-egyre magyarázott. Igyekeztem felvenni a fonalat. Az óra végére úgy éreztem, hogy semmit nem tudok. De tényleg semmit! Utamra bocsátott vagy nyolc, „céháóhákkal” teleírt A4-es lappal, és azzal, hogy ezt legközelebbre tudnom kell, hogy tovább tudjunk lépni. Talán mondani sem kell, hogy elő sem vettem otthon. Ez az egész nekem egy bevehetetlen várnak tűnt, és a tagadás taktikáját választva úgy voltam vele, hogy nem vettem tudomást a problémáról: ha nem foglalkozom vele, nem is létezik. Egészen persze a soron következő óráig. Mindenkinek ismerős lehet az érzés, amikor minden bejegyzett és be nem jegyzett felekezet isteneihez imádkozik, hogy legyen – mondjuk – bombariadó, és ne lehessen most ezt az órát megtartani… Marika néni viszont pontosan érkezett, és nem lehetett megúszni a számonkérést: „Dániel, te ezzel nem foglalkoztál” – mondta. Ez egy megállapítás volt. Nem szidalmazás, korholás vagy ilyesmi. Az kezdte érdekelni, miért nem készültem az órára, és mi egyébbel töltöttem az időmet ahelyett, hogy a képleteket bifláztam volna. Rendben – gondoltam magamban –, egy életem, egy halálom, akkor beszélek a ’90-es évek profi kosárlabdájáról, képzőművészetről, zenéről és hát mindenről, ami a karbonsavaknál jobban lekötött. A lepel pedig lehullt: egy mélyen érző és őszinte ember értő figyelmére leltem. Nagyon fontos hangsúlyozni Marika nénivel kapcsolatban: őszintén érdekelték az emberek, és soha nem éreztem az oldaláról ebben kényszert vagy felszínességet, rendkívül nyitott elmével létezett. Ekkoriban már korántsem örvendett jó egészségi állapotnak. Ha éppen olyan volt az időjárás, borzasztó asztmás rohamok gyötörték – ilyenkor sokszor komolyan attól féltem, hogy menten megfullad. Kiköhögte magát, és folytatódott az óra. Sosem panaszkodott. Visszagondolva: fergetegesen jól, átvitt és persze a szó szerinti értelmében is képletesen magyarázott. Az egész metodika, ahogy tanított, nagyon letisztult és logikus volt. Hosszú utat jártunk be : onnan, hogy azt sem tudtam, hogy kell nézni a periódusos rendszert – odáig, hogy végül az egyetemen sem jelentett akadályt az orvosi kémia vagy a biokémia tárgyak abszolválása. Kincsként őrzöm az összes, reakcióegyenletekkel közösen teleírt füzetet. A saját gyarlóságom, hogy messze nem tanultam Tőle annyit kémiából, mint amennyire lehetőségem volt. Velem a kémia terén – ahogyan ezt már évekkel később megbeszéltük – valahogyan nem tudott szigorú lenni. Én ezzel persze maximálisan vissza is éltem, ugyanakkor imádtam órára járni! Egyre motiváltabb voltam a tananyag kapcsán is, 95
és minden alkalommal felírtunk valamit, amit a másik ajánlott: elolvasni, megnézni, meghallgatni, gondolkozni rajta… Rendkívül kíváncsi emberként minden érdekelte, és mindenhez hozzá is tudott szólni. - Mit olvasol éppen, gyermekem? - Varnus Xavér: Isten majd megbocsájt, az a mestersége – válaszoltam. Varnus Xavér meglehetősen megosztó személyiség, kíváncsi voltam, milyen véleménnyel lesz róla. Következő órára hozott egy régi VHS-kazettát, amelyen Xavér improvizált orgonán Faludy György, Villon stílusában írt Haláltánc balladájára, amelyet Németh Kristóf szavalt – az utolsó versszakot leszámítva, amelyet maga a szerző, a vénséges Faludy: „A földbe térünk mindahányan, s az évek szállnak, mint a percek, véred kiontott harmatával irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!” Teljesen a hatalmába kerített. Így kezdtem el még több orgonazenét hallgatni, így kezdtem Villont és Faludyt olvasni. Ugyanígy szerettette meg velem a tudománytörténetet. Úgy tudott egyetlen incepciót elültetni, hogy az még sok másik ablakot nyitott ki a világra. A „paidagogosz” görög szó jelentése gyermekvezető, amely kiválóan leírja, hogy egy jó pedagógus egy vezetőfonalat gördít a gyerek elé, amely mentén, mégis önállóan nyílik ki az elméje. Egy 2004-ben Vele készült interjúban így vall erről: „A tanár a felkészültségével, amelyen részben a szakmai felkészültséget értem, de leginkább értem rajta a szellemi, értelmiségi létét. Legyen bármilyen szakos, nem szabad csak a szakmai csúcsokon járnia. Nem lehet valaki a szakmájában elég jó, ha nem elég művelt, nem elég nyitott. […] A tanár meghatározó személyiség. Én az iskolát úgy tudom elképzelni, hogy ott egyfajta egészséges hierarchizmus működik. Ebben a rendszerben meghatározó a felnőtt, ő irányít, nyitogatja a gyermek szemét a világra, miközben közös munkát végeznek.” Nagy megtiszteltetésnek vettem, hogy elfogadta a meghívásomat a ballagási ebédemre. A világéletében földműveléssel foglalkozó, akkoriban már erősen nyolcvankodó nagymamám mellé kérte magát az asztalnál: „Zsuzsikám – mondta Anyámnak –, a mamával ne törődj, mi öreglányok majd elduruzsolunk itt, te foglalkozz csak a kicsi fiaddal!” Szedett neki a levesből, szóval tartotta, és egyáltalában úgy segítette mindenben, mintha a saját anyja lett volna. Ilyen volt Marika néni… Végül aztán a már említett linkeskedés miatt – hiába ment jól a biosz emelt érettségi – a kémia vizsgán elért eredmény nem volt elég az orvosira. Ezt akkor borzasztó arculcsapásként éltem meg. A soron következő előrehozott emelt kémia érettségire készülve egyre inkább megszaporodtak a találkozásaink – ekkor már egyáltalán nem fogadott el pénzt az órákért, pedig ezek szinte egész napokat felölelő maratonok voltak a lakásán. Ilyenkor mindig készült ebéddel vagy valami harapnivalóval, bár – saját bevallása szerint – nem volt egy konyhatündér. Később is, amikor már egyetemistaként mentem látogatóba, desszerttel fogadott, én a borért feleltem. Hiába telt el több hónap is egy-egy találkozás között, a következő alkalommal olyan érzésem volt, mintha csak tegnap beszéltünk volna. Mindenre emlékezett. Megesett az is, hogy egy-egy vasárnap délután annyira elbeszélgettük az időt, hogy lekéstem volna 96
az utolsó vonatot Pécsre. Ilyenkor karon ragadott, bepattantunk a sárga kis minijébe, és „elszáguldottunk” az állomásra. Hihetetlenül önzetlen volt. Akármennyire erőltetem az agyam, nem emlékszem, hogy valaha is rosszat mondott volna bárkire. Senkire. Nem léteztek az olvasatában „-isták”: kommunisták, nacionalisták; az embert látta mindenkiben. Az utóbbi időben kicsit féltem látogatóba menni. Tudvalevő volt, hogy nagyon beteg – és minden alkalommal volt egy utolsó találkozás jellege a dolognak. Engem ez borzasztóan megviselt. Igyekeztem persze elbagatellizálni a dolgot, és ebben szerencsére mindig partner is volt. „Tudom, hogy háromezerszerese a tumor markerem a megengedettnek, de mit csináljak? Egyszerűen jól vagyok! – mondta nevetve. – Gyakorlatilag orvosi csoda, hogy még élek!” Ez tényleg csoda volt. Emlékszem, mennyire görcsöltem rajta, hogy a diplomaosztómra el tudjon jönni. Hálás vagyok a Sorsnak, hogy ez megadathatott; és még sok találkozás és tartalmas beszélgetés ezután is. Utolsó előtti találkozásunkkor mélyen a szemembe nézett, és azt mondta: „Tudom, hogy készülnöm kellene a halálra, de nem tudom, azt hogy kell…” Hosszú hallgatás következett. Többé nem beszéltünk erről. Most a szavakat keresgélve, tétován és dadogva búcsúzom; pont, mint az első órán… Kémiából tanulhattam volna többet Tőle, de emberségből aligha. Mindenben és mindenkiben a jót igyekezett meglátni, és ez olyan recept, akit sokaknak fel lehetne írni ahhoz, hogy megbékélhessenek: az emberekkel, a világgal és önmagukkal. Isten Önnel, Marika néni! dr. Radánovics-Nagy Dániel (12.A/2005)
Diplomaosztó után - középen a szerző
97
A nagykanizsai Batthyány Lajos Gimnázium MUNKARENDJE 2015/2016. tanév
aug. 25. 26. 27. 31. szept. 1. 14. 18-20. 18. 24. 25-26. okt. 2. 2-3. 6. 9. 16. 17. 22. 23-1 nov. 6. 7. 9. 10. 12. 13. 14. 16. 20. dec. 4. 4-5. 8. 12. 17. 18. 19- 3. jan. 8. 16. 21. 22.
98
Alakuló és tanévnyitó értekezlet Szakmai munkaközösségi értekezletek Javító- és osztályozó vizsgák Tanévnyitó ünnepély Első tanítási nap, az 1-3. óra osztályfőnöki - szervezési feladatokra Évkezdő osztályfőnöki adminisztrációs feladatok elvégzésének határideje XXVII. Batthyány – Kanizsa Kupa, VI. Bagonyai Attila Emlékverseny, nemzetközi ifjúsági sakkverseny OKTV jelentkezési határidő Szülői értekezlet (összevont és osztály-szülői) A dallamok éjszakája – énekkari összetartó rendezvény 250 dallam napja - a Zene világnapja és a 250 éves évforduló alkalmából ECL nyelvvizsga Megemlékezés az aradi vértanúk napjáról A 9. évfolyam ismerkedési klubdélutánja Bolyai csapatverseny – matematika – 5-8. osztályosoknak Munkanap! Ünnepi megemlékezés az 1956-os forradalomról és szabadságharcról Őszi szünet Bolyai csapatverseny – magyar nyelv és irodalom – 5-8. évfolyam XV. Zemplén Győző fizikaverseny Nyílt nap (4-évfolyamos gimnázium) „Szélesre tárjuk az iskolakaput” – látogatható tanórák 8. osztályosoknak Szülői fogadónap és SZM - választmányi ülés Bolyai csapatverseny – magyar nyelv és irodalom – 9-12. évfolyam Nyílt nap (8 –évfolyamos gimnázium) „Szélesre tárjuk az iskolakaput” –– látogatható tanórák 4. osztályosoknak 18.00 – 22.00 Gólyabál a nagyoknak 17.30 - 21.00 A „kicsik” gólyabálja ECL nyelvvizsga 4. és 8. évfolyamos tanulók jelentkezése az írásbeli felvételi vizsgánkra Munkanap Karácsonyi műsor Énekkaros karácsonyvárás a nagyaulában Téli szünet Bolyai csapatverseny – matematika – 9-12. osztályosoknak Egységes írásbeli felvételi vizsga (4- és 8-évfolyamos gimnázium) Pótló felvételi írásbeli vizsga Az első félév vége, a félévi érdemjegyek lezárásának határideje A Magyar Kultúra Napja Félévzáró értekezlet
23. 29. febr. 4. 12. 15. 19. 25. 22-24. 29. márc. 5. 11. 16. 17. 24-29. 31. ápr. 11. 11-12. 15. 18-19. 26. 28.
máj.
jún.
29-30. 29. 30. 2-24. 2-4. 18. 25. 2-9. 3. 4. 6-9. 15.
13-24. 22. 27.
A „Batthyány Középiskoláért” Alapítvány bálja – XXIII. alkalommal Szülők értesítésének határideje a félévi érdemjegyekről Szalagavató ünnepély Szülői értekezlet és SZM - választmányi ülés A „kicsik” farsangja Érettségire, felsőfokú továbbtanulásra jelentkezés határideje Farsangi bál a „nagyoknak” Megemlékezés a kommunista diktatúrák áldozatairól Szóbeli meghallgatás a „kisgimnáziumba” jelentkezők számára Szünet!! Munkanap!! Március 15-ei ünnepély Diákfórum „Kenguru” – matematikaverseny Tavaszi szünet Szülői fogadónap Megemlékezés a költészet napjáról Írásbeli osztályozóvizsga Megemlékezés a holokauszt áldozatairól Szóbeli osztályozóvizsga Megküldjük a felvételről vagy az elutasításról szóló értesítést a jelentkezőknek és az általános iskoláknak 12. évfolyam osztályozó konferenciája „Kék szalag” – bál Város napja Fordított nap Ballagás Írásbeli érettségi vizsgák Tanítás nélküli munkanap! Nyelvi felmérő a 6. és 8. évfolyamon Országos mérés a 6., 8., 10. évfolyamon Emelt szintű szóbeli érettségi vizsgák Megemlékezés a nemzeti összetartozás napjáról BLGén VII. Batthyánys-Landleros-Irányis Öregdiákok Találkozója Erdei iskola a „kicsiknek” Utolsó tanítási nap !!! „Te Deum” – jellegű irodalmi, zenés műsor a Felsőtemplomban Tanévzáró ünnepély Középszintű szóbeli érettségi vizsgák Az 5. és 9. évfolyamosok beiratkozása Tanévzáró értekezlet
99
A SZÜLŐI MUNKAKÖZÖSSÉG VEZETŐSÉGE Elnökök: Tagok:
Keléné Molnár Melinda Horváth György Dr. Hajdu Ildikó Lengyel Gyöngyi
A „BATTHYÁNY KÖZÉPISKOLÁÉRT” ALAPÍTVÁNY KURATÓRIUMA Elnök: Doucha Ferenc Tagok: Bicsák Miklós Dr. Hajnalka Adrienn Kalmár István Karosi László Katona Noémi Dr. Polay József Simon József Tislérné Tóth Zsuzsanna
Köszönetünket fejezzük ki mindazoknak, akik a „Batthyány Középiskoláért” Alapítványt, a Batthyány Lajos Gimnáziumot anyagilag is támogatták.
A „Batthyány Középiskoláért” Alapítvány adószáma: 18950962-1-20
100
101
