A munkahelyek munkavédelmi és munkaegészségügyi ellenőrzésének kiemelt szempontjai
Majláth Mihály
munkavédelmi igazgatóhelyettes CSMKH MMSZSZ
A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény értelmében a munkáltató felelős az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeinek megvalósításáért. Szintén a törvény előírása, hogy a munkáltatónak rendelkeznie kell kockázatértékeléssel, amelyben köteles minőségileg, illetve szükség esetén mennyiségileg értékelni a munkavállalók egészségét és biztonságát veszélyeztető kockázatokat, különös tekintettel az alkalmazott munkaeszközökre, veszélyes anyagokra és keverékekre, a munkavállalókat érő terhelésekre, valamint a munkahelyek kialakítására. A kockázatértékelés során a munkáltató azonosítja a várható veszélyeket (veszélyforrásokat, veszélyhelyzeteket), valamint a veszélyeztetettek körét, felbecsüli a veszély jellege (baleset, egészségkárosodás) szerint a veszélyeztetettség mértékét. A kockázatértékelés során az egészségvédelmi határértékkel szabályozott kóroki tényező előfordulása esetén munkahigiénés vizsgálatokkal kell gondoskodni az expozíció mértékének meghatározásáról.
Rendelet módosítást követően, 2015. január 1-től a munkavédelmi hatóságnak lehetősége nyílik arra, hogy a népegészségügyi hatóságot szakértőként bevonja a munkaegészségügyi előírások ellenőrzésébe, érvényesítésébe, a munkahigiénés határértékek vizsgálatának elrendelésébe valamint betartásának ellenőrzésébe és a fokozott expozíciós esetek, foglalkozási megbetegedések kivizsgálásába.
A helyszíni és a dokumentumokra kiterjedő ellenőrzések során kiemelt figyelmet fordítanak a munkahelyi légtérben előforduló egészségkárosító munkakörnyezeti kóroki tényezők azonosítására és mértékének meghatározására, melyek alapján a munkavállalók teljes körű védelmét szolgáló intézkedések megvalósításra kerülnek. A munkahelyi levegőben lévő káros anyagok, pl. vegyi anyagok gőzei, a porok (fapor is) fokozott expozícióhoz, illetve heveny vagy idült foglalkozási megbetegedés kialakulásához vezethetnek.
A munkahelyi légszennyező anyagok vizsgálata az egyik legösszetettebb vizsgálati terület, speciális mintavételi módszereket és laboratóriumi feldolgozást igényel. Szinte minden munkahelyen használnak veszélyes anyagokat a gyártás, felületkezelés, karbantartás, stb. területeken, de a technológiából adódóan is képződhetnek, pl. ívhegesztés során CO, NO, NO2, O3 (ózon). Ezek a légszennyezők többnyire a felhasznált, feldolgozott anyagoknak a gőzei, gázai, aeroszoljai, mint például: • oldószerek, festékek gőzei, • fémek pora, gőzei (pl. hegesztés, csiszolás során), • savak gőzei • olajköd, olajgőz (pl. hűtő-kenő folyadékok, formaleválasztó anyagok használata során), • diizocianátok (pl. autófényezési anyagok edzőjének egyik jellemző összetevője)
• benzingőz benzoltartalma (benzinkútkezelők, üzemanyag szállítást végzők esetében).
Kiemelten veszélyeztetettek a rákkeltő hatású vegyi anyagokkal, kemény faporokkal (bükkfa-,tölgyfa-, egyéb keményfaporok, illetve keményfaporokat tartalmazó faporok) exponált munkavállalók! A munkahelyi légtérvizsgálat során összetevő-specifikus mintavételi módszerekkel meghatározott egyes veszélyes összetevők expozíciós koncentrációját a 25/2000.(IX.30.) EüM-SzCsM rendeletben meghatározott határértékekkel hasonlítják össze. A munkatevékenység során az emberi szervezetbe különböző módokon (pl. légúton, bőrön keresztül) bejutott egyes vegyi anyagok a vérből, vizeletből kimutathatók, s így a biológiai monitorozás is segítséget nyújt az expozícók elleni védelem kielégítő voltának megítéléséhez.
A munkáltató csak az expozíció pontos mértékének az ismeretében tudja meghozni a szükséges intézkedéseit, de a légtérszennyezettség vagy a szervezetben lévő káros anyag koncentráció pontos ismerete akár az egyéni légzésvédő kiválasztásának az alapja is lehet.
A munkavédelmi hatóság 2015. évi ellenőrzési tervében kiemelt helyen szerepel a por képződésével, illetve a veszélyes anyagokkal/keverékkel végzett tevékenységek, és a rákkeltő vagy mutagén anyagok expozíciójával járó tevékenységek ellenőrzése. A II. negyedévben a faipari tevékenységek célvizsgálata során nem csak munkabiztonsági, de munka-egészségügyi területen is tartanak ellenőrzéseket, pl. a keményfaporok és a kezelt faporok okozta egészségkárosodások visszaszorítására. Fontos tehát, hogy a munkáltatók a munkakörnyezetből és munkafolyamatokból származó expozíció mértékéről pontos adatokkal rendelkezzenek.
