A MEZÕSÉG NÉPI ÉPÍTÉSZETE ÉS LAKÁSKULTÚRÁJA A SZABADTÉRI NÉPRAJZI MÚZEUM FELMÉRÕ TÁBORÁNAK TÜKRÉBEN

11-buzas_01-HAZEMBER 23.qxd 2013.07.12. 12:04 Page 167

Buzás Miklós–Vass Erika

A MEZÕSÉG NÉPI ÉPÍTÉSZETE ÉS LAKÁSKULTÚRÁJA A SZABADTÉRI NÉPRAJZI MÚZEUM FELMÉRÕ TÁBORÁNAK TÜKRÉBEN „A haza középpontján: Kolozsvár, Torda, Vásárhely, Régen, Dézs, Szamosújvár városok között egy 50–60 négyzet mérföld kopár vidék terül el; óriás hegycsúcs vagy erdõ nem nyúlik el felette, egész ellentéte a többi vidéknek, s mégis annyi bizarr szépség benne. Egy hánykódó tengert képzeljenek olvasóim, melynek hullámait fûtõl zöldellõ végtelen hegyoldalak képezik, míg alant a völgyben nádas tavak tükrei ragyognak. Sehol egy fa, csak egypár vetett erdõ; a faluk völgyekbe vonták magukat, csak a rajtok fekvõ füstköd gyaníttatja létöket; semmi életjel, csak egy-egy messze-messze feltûnõ szántó vagy pásztortalannak látszó juh-nyáj tûnik fel órák után. Sehol egy pont, melyen a szem megnyughatna. Városa egy sincs, falvait oláhok lakják, gyümölcsfák nélkül, föld-házakkal, szalma-födelekkel, nád-kertelésekkel. Csak

itt ott emelkedik ki egy-egy udvarház, oly idegenszerüleg, mint a magyar irásban a nagy betû. S mind a mellett e rideg vidéknek is meg van saját szépsége... A hegyoldalakon dús gabona, aranykalász, s lóhátas embert elfedõ tengeri, kövér nyáj. Út eddig nem hasitá át, mert köve, fája nincs. Az itteni nép egész világa a legközelebbi városig, minden tudománya az ekeszarváig, minden mûvészete a furulyáig terjede. A polgárosodással mit sem gondoltak, útjok csak a falukat köté egybe, a városokat csak gabona-piaczul tekinték… Tavai s lomhán folyó patakai teszik minden vízbeli szépségét, mert nagyobb folyója nincs. S mégis e tavak ellen az itteni birtokosok irtó háborut inditának. A lecsapolás nehány szekér szénáért, itt a sok miveletlen heverõ föld e gyöngye ellen, naponta foly.”1

1. kép. Mezõségi tájkép (DEIM Péter felvétele, 2011)

1.

KÕVÁRI László 1853. 255–256.

167


2. kép. Ördöngösfüzesi utcasor bivalyokkal (VASS Erika felvétele, 2006)

KÕVÁRI László 1853-ban keletkezett leírása jól tükrözi a Mezõség több évszázadra visszanyúló fõ jellemvonásait. A Kis- és Nagy-Szamos, a Sajó, a Maros és az Aranyos közötti kb. 6000 km² területû erdõtlen dombság kisfalvas táj, mintegy 300 településsel, melyek közül egyedül Széknek volt négyezernél több lakosa. A városoktól távol esõ, archaikus közeget nem véletlenül nevezte 1923-ban MAKKAI Sándor Holttengernek. A terület gazdasági jelentõségét a só és a földmûvelés adta, és Erdély fõ éléstárának számított. A szászok a 12. század második felében, a románok pedig a 13. században telepedtek le. Az évszázadok folyamán tatárok, kunok, törökök, császári zsoldosok, moldvai vajdák betörései és járványok, éhínségek pusztították a vidéket, ami kedvezõtlenül érintette a lakosságot, elsõsorban a völgyekben, a hadi utak mentén élõ magyarokat. A történelmi folyamatok miatt a települések jórészt román–magyar, északkeleti peremén pedig román–magyar–szász vegyes lakosságúak voltak,2 ám napjainkra ez az arány a szászok elvándorlása és az asszimiláció miatt egyre inkább a románok javára nõ. A korábbi idõszakban az együttélés és a magyar nyelvû iskola következtében a románok is tudtak többé-kevésbé magyarul (egy szépkenyerûszentmártoni adatközlõnk szerint „…a románok is úgy beszélnek magyarul, hogy nem tudja az ember, hogy magyar vagy román.”), ám a fiatalabb generációkra ez már nem érvényes. 2. 3. 4. 5. 6.

Egy 1837-bõl származó leírás a Doboka vármegyéhez tartozott települések (többek között az általunk felkeresett Buza, Gyeke, Gyulatelke, Noszoly, Szék, Szépkenyerûszentmárton) termékeny földjét dicsérte, ahol gabona és szõlõ is terem. Mindegyik település vegyes lakosságú volt: református magyarok és görög katolikus, illetve Gyeke esetében ortodox románok éltek ott. Buzán április 24-én országos juhvásárt tartottak.3 A Mezõség gazdasági állapotát jól jellemzi az 1887-bõl származó leírás: „A birtok megoszlás megyénkben felette nagy, s e szerint a mûvelés alatt lévõ földterület legnagyobb részét paraszt-birtokok képezik. 30 községben 3060 birtokosból 1–3 holdas 36%-ot, 3–10 holdas 70%ot képez, míg 100–500 holdas alig 40%-ot teszi. Népünk ragaszkodik az õsi megszokott rendszerhez, birtokát öröklés alkalmával folyton aprózza.”4 A Mezõségen elõször 2006-ban, a leendõ Erdély épületegyüttes koncepciójának kialakításakor kutattunk. KÓS Károly írása alapján indultunk útnak, és az alábbi településekre jutottunk el: Boncnyíres, Cege, Gyeke, Gyulatelke, Katona, Melegföldvár, Ördöngösfüzes, Szék, Válaszút, Vasasszentiván, Visa.5 A kutatást elsõsorban KÓS Károly munkássága alapján kezdtük el, aki 1945-tõl végzett terepmunkát a területen, amelyrõl részletes képet tárt elénk kétkötetes monográfiájában.6 A Mezõség népi építészeti kutatásában KÓS Károly mellett GILYÉN Nándort

GILYÉN Nándor 2005. 7–10.; KÓS Károly 2000 II. 9–10.; LÁSZLÓ Gyula 1944. 44.; VARGA Sándor 2011b. 14–23. HODOR Károly 1837. 743. KÁDÁR József–SZEMMÁRY József 1887. 26. VASS Erika–BUZÁS Miklós 2007. 232–235. KÓS Károly 2000 I. 12.

168


kell megemlíteni, aki 1997–2004 között igyekezett feltérképezni a mezõségi településeken fellelhetõ népi építészeti emlékeket.7 2010-ben felmérõtábor keretében8 tértünk vissza a Mezõségre, ezen a Múzeum munkatársai közül a szerzõkön kívül BÁLINT János és BERECZKI Ibolya vettek részt. A Debreceni Tudományegyetem néprajz szakos hallgatói közül ARANYOS Sándor és TÓTH Zsuzsanna, a Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem építész hallgatói közül pedig BAKAITY Aliz, BORS Eszter, GULYÁS Gábor Gergely, KOVÁCS Orsolya, MAKKOS Veronika, MÉSZÁROS János és OLÁH János segítették a munkánkat. Ezúton mondunk köszönetet KALLÓS Zoltánnak és a KALLÓS Zoltán Alapítvány munkatársainak, különösen BALÁZS-BÉCSI Gyöngyinek és FERENCZI Eszternek a kutatáshoz nyújtott segítségért. A Válaszúton kialakított Múzeum értékes tárháza többek között a mezõségi tárgyi kultúrának. Tanulmányunkban a 2010. évi felmérõtábor tapasztalatait tárjuk az Olvasók elé. A mezõségi felmérések elsõdleges célja az volt, hogy megalapozza a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Erdély épületegyüttesében kialakítandó portát és építményeit. Feladatunk kettõs volt: egyrészt az építészetileg bemutatható, ma már archaikumnak tekintendõ, a Múzeum korábbi, 18501910-es éveket bemutató koncepciójához illeszkedõ épületeket igyekeztünk megismerni, másrészt a gyûjtés során szembesültünk a még elérhetõ hagyományokkal, élettörténetekkel, és így a néprajzos által kutatható és berendezéssel, élettel megtölthetõ telek kialakításához szükséges adatok összegyûjtésére kerülhetett sor. Munkánk során Buzában, Gyulatelkén, Magyarpalatkán, Magyarszováton, Noszolyban, Szépkenyerûszentmártonban és Visán mértünk fel lakóépületeket, nyári konyhákat, csûröket, ólakat, kukoricagórékat és gabonást. Az építészek három fõs csoportba osztva naponta egy-egy portát mértek fel. Egy-egy csoporthoz néprajzkutató is társult, aki a ház tulajdonosával vagy a környéken élõkkel készített interjút. A felmérések, interjúk és fényképek a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Népi Építészeti Archívumába kerültek. Az épületek egy része 2010-ben már lakatlanul állt, illetve olyan is volt, amit tulajdonosa nyaralóként használt. Olyan személlyel is találkoztunk, aki fiatalon Hunyad megyébe költözött, az ottani szénbányászat jó fizetést biztosított számára, és nyugdíjasan tavasztól õszig tartózkodik az õsi telken, de csak a nyári konyhát használja, a régi ház felújítása, fenntartása egyedül meghaladná erejét. Más helyen a család újabb, korszerûbb házat épített az 1960-as években, a régi ház pedig elhagyatottan áll. A lakott épületekrõl jobbára elmondható, hogy azért maradtak meg ebben az állapotban, mert gazdáik anyagi lehetõsége nem engedte meg a fejlesztést (egy esetben a család egy régi házat bontott el eredeti helyén, majd az anyagokat újrahasznosították az új házuk

7. 8.

építésekor, így jutván ingyen faanyaghoz). Emiatt sokan szégyellték elõttünk otthonukat, pedig az ott látott környezet, tárgyi világ és az interjúk során feltárult életmód nagyon sok értékes adattal szolgált számunkra, melyek elõsegítik a leendõ múzeumi porta felépítését és berendezését. Emellett egyéni életutakba is beleláttunk, például egy visai asszony elmesélte, hogy a magyar világ idején õk Magyarországhoz tartoztak, udvarlója viszont a Romániához tartozó Magyarszovátról szökött át. A modernizációs folyamatok természetesen a Mezõséget sem kerülték el, ami a házak berendezésére, technikai ellátottságára is kihatott. A fiatalok zöme az 1960-as évek óta a környékbeli városokban, az utóbbi idõben pedig külföldön próbál szerencsét, de ennek bemutatása külön tanulmányt érdemelne. A felmérõtábor települései közé tudatosan nem tettük be Széket, mely a sóbányászatnak köszönhetõen évszázadokon keresztül kiváltságos város volt, szemben a Mezõség jobbágyfalvaival. Szék lakosai mentalitásukban máig õrzik egykori rangjukat, ami a népi építészetre és lakáskultúrára is kihat. A modernizáció és a hagyományokhoz ragaszkodás kettõssége jellemzi a települést. A lakosok jelentõs része dolgozott vagy dolgozik Budapesten, vagy árusít Magyarországon viseleti darabokat, ugyanakkor ragaszkodnak egykori hagyományos öltözetük egyes darabjaihoz, ami identitásuk kifejezõje is. Ez a kettõsség jellemzi azt az újabb építésû emeletes házat is, ahol 2006-ban jártunk: az 1987-ben férjhez ment asszonynak az emeleten kialakított, bútorokkal, textíliákkal gazdagon berendezett tiszta-, vagyis szíki szobájának egyik eleme az asszony édesanyjától megmaradt ágy, amit az asszony 1987-ben festett át saját nevére. Mivel Szék a magyar népi kultúra szempontjából is jelentõs szereppel bír, a 2006 óta eltelt idõben az épületegyüttes telepítési koncepcióját a bemutatási idõ elõrébb csúszásával egy háromhelyiséges széki házzal bõvítettük, mintegy az eredeti tervünkben szereplõ, a Mezõség falvait reprezentáló archaikus telek kiegészítõjeként. A felmérések elõtt még nem döntöttük el, hogy a leendõ mezõségi lakóházzal a ritkaságnak számító szikrafogós, kemencés-pitvaros típust mutatjuk be, vagy egy 1910-es években épült, tornácos épületet. A felmérések alapján számunkra a legszimpatikusabb az archaikus kialakítású noszolyi lakóépület, melyben jelenleg egy magyar õsökkel is rendelkezõ, idõs román férfi lakik. Ezáltal az épület lehetõséget nyújt a román etnikum épületegyüttesen belüli megjelenítésére is. A magyarok, románok, szászok és cigányok együttélésérõl így írt KÓS Károly: „A Mezõség a román és magyar nép, sõt északkeleti peremén még a telepes szász s az egyes faluvégeken meghúzódó cigány etnikum közös szülõföldje. Mint ilyen, nyilvánvaló, hogy a »mezõségi« sajátosság alig érthetõ meg, ha ezt nem vesszük tudomásul… az összefüggéseket is keresõ kutató korán felismeri,

GILYÉN Nándor 1999. 119–146.; 2005. A tanulmány a K72428 (Erdély néprajzi képe a 19–20. században. Alapkutatás a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Erdély tájegységéhez) és a K105556 (Tradíció és modernizáció Erdély néprajzi képének változásában a 19–21. században. Alapkutatás folytatása a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Erdély épületegyütteséhez) számú OTKA kutatások keretében született.

169


4. kép. Román férfi otthonának részlete szentképekkel, Noszoly 154. sz. (VASS Erika felvétele, 2010)

3. kép. Román család gabonása, Gyulatelke (VASS Erika felvétele, 2006)

hogy – dacára a nyelvi különbségeknek és különbözõ egyházakhoz való tartozásnak, valamint annak, hogy mindenik etnikum rendelkezik a maga sajátosságaival, és hogy az újabb kor egyes történeti eseményei, külsõ-felsõ uszítások több ízben is szembeállították egymással a nemzetiségeket – a közös szülõföldön, sokszázados sorsközösségben osztozva, együttélve, a népi kultúra széles területein mélyreható interetnikus kapcsolatok, kölcsönhatások jelei mutatkoznak... a szoros egymás mellett és együttélés mélyreható kapcsolatokat teremtett. Így pl. ugyanazon mester egyaránt készített »magyaros« és »romános« kivitelezésû termékeket, az öltözet terén pedig hovatovább már csak fáziskülönbséget találunk a románok és magyarok viseletében.”9 KÓS Károly megállapítása érvényes az építészetre is, a falvakban élõ magyarok és románok nemzetiségüktõl függetlenül hasonló alapanyagokkal, módszerekkel építkeztek, eltérés inkább csak az anyagiak függvényében alakult ki, illetve a lakberendezésben a vallási különbségek szembetûnõek: az ortodox és görög katolikus románok otthonaiban gyakoriak a szentképek, míg a református magyarok otthonai puritánabbak, ezekben elsõdlegesen családi fényképek, református naptárak díszítik a falakat. Gyulatelkén egy román család gabonásán az oromzatba fûrészelt kereszt is jelezte a tulajdonosok felekezetét. A bútorokat magyarok és románok is ugyanannál a személynél rendelték meg, vagy ugyanabban a vásárban vették, nem volt köztük különbség. A magyar identitás a nemzeti színek használatában fejezõdött ki, amit magyar

9.

KÓS Károly 2000 I. 18–19.

170

5. kép. 1963-ban készített házi áldás. Magyarpalatka (DEIM Péter felvétele, 2011)

és román adatközlõink is megemlítettek. A házak színét tekintve a románoknál egyöntetûen a kék szín dominált, a magyarok körében adatközlõink elmondása szerint népszerû volt a fehér, kékbõl pedig a világos, fehérrel kevert kék szín (mi többségében ilyeneket találtunk), míg a románoké általában sötétebb kék volt. Egy buzai asszony egyszer megpróbálkozott kék színû házának zöld színûre meszelésével, de az nagyon elütött a megszokottól: „olyan csúnya volt a házam, hogy le is meszeltük.” A zöld szín inkább a szõttesek készítésekor került elõtérbe a magyarok körében. A minták hasonlóak voltak a románoknál is, csak a zöld és piros szín használatában volt a


6. kép. Zöld alapon piros rózsákkal díszített terítõ, Szépkenyerûszentmárton 79. sz. (VASS Erika felvétele, 2010)

7. kép. Pitvar szikrafogóval (cserénnyel) és a kemence a ráépített tûzhellyel, Noszoly 154. sz. (VASS Erika felvétele, 2010)

különbség, a románok körében – ahogyan arra Noszolyon láttunk szép példákat – a sárga és kék színek voltak meghatározóak. A klasszikus besorolás szerint a Mezõség a keleti magyar házterület része, melyet a korai idõkben egyhelyiséges,10 majd fokozatosan eresszel bõvülõ alaprajzi elrendezés jellemzett. Ebben az egy helyiségben volt a lakó-, és fõleg téli idõben a fõzõ- és a sütõfunkció is. A házfejlõdési elméletek arra mutatnak, hogy az egy helyiség elõtt elhelyezett, eredetileg nyitott, de fedett eresz fokozatosan épült be. Eleinte csak a szél támadta oldalon helyeztek el zárt falat, majd késõbb általánossá vált a két oldalon zárt, csak az udvar felõl nyitott elrendezés. Erre az átmeneti állapotra jó példát találhatunk a közeli Borsa völgyében a Vargha László által dokumentált Csomafája 102-es lakóépületben.11 Ez a késõi példa azt mutatja, ahogy az egy helyiségen belül elhelyezkedett a lakófunkció, és téli idõben a fõzés céljára is létesítettek helyet, az eresz pedig elsõsorban tároló feladatokat látott el. A késõbbiek során a Mezõségen ez az eresz mindhárom oldalról bezáródott, de a ház (szoba) bejárata továbbra is az (idõvel pitvarrá alakult) ereszbõl nyílt. BARABÁS Jenõ az erdélyi házterületet két részre osztotta, ennek elsõdleges alapja a füstelvezetés megoldása volt. Míg a Székely-medencében és vonzáskörzetében általános megoldás volt, hogy a házban elhelyezett tüzelõ füstjét a födémen át a tetõtérbe vezették, addig a

szamosi házterületen igazi füstelvezetésre szolgáló kémény nem alakult ki, a ház (lakószoba) tüzelõberendezése az eresz falával határos elhelyezkedésû volt, és a füstöt a közös falon keresztül az eresz, késõbb a pitvar, még késõbb a konyha helyiségbe vezették. Feltételezhetjük, hogy a korai idõkben a padlásolatlan pitvar helyiségben a füst szabadon szállt a tetõ alá. Késõbb elsõsorban tûzvédelmi okokból az eresz (pitvar) hátsó részét füstfogóval alakították ki, amely alkalmas volt arra, hogy a hirtelen felszállott szikráktól megóvja a gyúlékony fedés anyagát. A cserény (füstfogó, szikrafogó) általában egyszerû csonkakúp alakú szerkezet volt, a Mezõségen tipikus megoldása a viszonylagos fa szegénység miatt a sövényfonás, melyet legalább a belsõ oldalon tapasztással láttak el. Ez az általánosnak mondható kéthelyiséges lakóház a 20. század közepéig meghatározója volt az épületek kialakításának. Használatát a sütõ- és a lakófunkció megosztása jellemezte: a pitvar hátsó részében kapott helyet a kenyérsütõ kemence, míg a szobában általában egy fõzésre is alkalmas tüzelõberendezést helyeztek el. Ez a tüzelõberendezés KÓS Károly rajzai alapján12 általában padkára épített, a szoba felõl nyitott tûztérrel rendelkezõ platniból (érc fõzõlapból) állt, melyen fõztek, illetve a szoba melegítése céljából alatta tüzeltek is. Az itt elhelyezkedõ, viszonylag kis tûztér füstjét egy toronyba vezették be, amit gyakran a hõleadás gyorsítása céljából

10. A házfejlõdési elméletek szerint a lakóház kiindulópontja az Árpád-korban az egyhelyiséges ház volt. KÓS Károly történeti-néprajzi adatai ezt már nem támasztották alá, az 1765-bõl származó adat is kéthelyiséges lakóházról tájékoztat. KÓS Károly 2000 II. 123. 11. VARGHA László 1997. 236–239. ábra. 12. KÓS Károly 2000 II. 146. 12., 14., 16. ábra, 147. 17., 18., 20. ábra és 148. 22. ábra; Vö. SABJÁN Tibor 1999. 221. 12. kép.

171


8. kép. Udvari fõzõhely egykori csikótûzhely maradványából, Gyulatelke (VASS Erika felvétele, 2006)

csempével raktak ki: itt a füst leadta a hõmennyiség nagy részét, majd a torony tetején elhelyezett ferde, idõnként vízszintes kürtõn keresztül a pitvarba távozott. A keleti magyar háztípus fejlõdése során megfigyelhetjük a kemence vándorlását. Míg talán a legkorábbi idõben a kemence a lakószobában helyezkedett el, addig a fejlõdés során az ereszbe, késõbb önálló építményként a telekre került, sõt, a 20. század elejére önálló sütõházakat építettek eléje, mely gyakran a késõbbiek során lakófunkciót is tartalmazó nyári konyhává alakult. A fõzés helyszíne télen az egy fûtött lakóhelyiség volt, így tudtak spórolni a tüzelõanyaggal, nyáron pedig a pitvar és az udvar, ahol a szabadban fõztek. A Mezõséget járva helyenként mi is találkoztunk még az udvaron kövekbõl, téglákból kialakított egyszerû fõzõhelyekkel, illetve nyári konyhákkal. KÓS Károly az 1950-es években is csak elvétve talált hagyományos, szobában lévõ épített takaréktûzhelyt a Mezõség területén, szobai kemencére utaló adattal nem is találkozott. A kemence általános helye a pitvar hátsó része volt még akkor is, amikor megjelentek a háromhelyiséges lakóépületek és az épület középsõ helyisége fokozatosan konyhává alakult. (Megjegyezzük, hogy a Mezõségen kemence kifejezéssel illetnek mindenféle tüzelõ alkalmatosságot, amiben sütni lehet, így a csikótûzhelyt is, ha van tornya, de mi tanulmányunkban csak a sütõkemencét értjük alatta.) A szoba–pitvaros lakóház további funkcionális bõvülését jelentette a tõtés (széles eresz alatt

172

elhelyezkedõ, általában megemelt, döngölt, tapasztott rész), melyen a szobából kiszoruló tároló funkciók kaptak helyet (például gabonatárolás), hiszen az épület tetõtere a gomolygó füst miatt erre alkalmatlan volt. A 19–20. század fordulóján a széles ereszt gyakran a tornácos megoldás váltotta föl, de a tornác szélessége az ereszhez képest eleinte jelentõsen nem változott, jellemzõen az épület két oldalán helyezték el, de láttunk példát egy- és háromoldalas megoldásokra is. Az 1920-as években épült lakóházaknál a tornácot legalább az épület közép részén igyekeztek kiszélesíteni, hogy munkavégzésre is alkalmas, nagyobb teret kapjanak. Ezeken a verandás megoldásokon már megjelentek a fûrészelt oromdíszítések, melyek valószínûleg az általános ízlésváltozás következményei. Tapasztalataink azt mutatják, hogy a Mezõség jelentõs területén az igen tehetõsek kivételével a 20. század második feléig megmaradt a kéthelyiséges lakóépület. (Szinte az egész keleti nyelvterületen az egy lakóhelyiséges lakóház mint alaptípus sokáig fennállt, valószínûleg a zord téli idõjárás miatt a tüzelés tartotta meg az egy lakott tér funkciót ilyen sokáig még a több szobás házak esetében is.) Ha a tárolási funkciók ellátására új helyiségekre volt szükség, azt gyakran különálló kamraépülettel oldották meg. 2006. évi terepmunkánk során egyik ördöngösfüzesi adatközlõnk abban magyarázta a társadalmi hierarchiát, hogy a módos személyek a kéthelyiséges házak belmagasságát megnövelték, de a lakás alapte-


9. kép. Talpas-vázas szerkezetû, kéthelyiséges ház töltésre építve, Gyulatelke (VASS Erika felvétele, 2006)

rülete megegyezett a szegényebb házakéval. Tisztaszoba kialakítása nem volt jellemzõ a térségre, ebben egyedül Szék jelentett kivételt. Harmadik helyiségként a gabona tárolására szolgáló kamara a 19. század végén jelent meg a tagosítások és a gabonakonjunktúra hatására.14 Ebbõl az idõbõl, 1899-bõl maradt fenn Szolnok-Doboka vármegye néprajzára vonatkozó kérdõív. E szerint a vizsgált települések közül Noszolyban a lakószoba és a pitvar mellett ritkán található még egy kamra. Buzán szintén ritka esetben fordult elõ kamra, és csak a jómódúak rendelkeztek két szobával. Az ördöngösfüzesi jelentés szerint egy szegény ember szalmával fedett, sövénybõl font, sárral tapasztott háza egy lakószobából és pitvarból állt, minden melléképület nélkül. Egy közepes módú embernek a fából épült, náddal vagy zsúppal fedett háza szintén egy lakószobából és pitvarból állt, ehhez 4–6 darab marhának való istálló, a házzal egyforma anyagból épült csûr és egy pár sertésre való ól tartozott. Egy gazdag parasztnak két szobából és pitvarból álló, kõbõl vagy fából épült, zsindellyel vagy deszkával fedett háza volt, gabonással, 8–12 marhára való istállóval, 4–6 sertésre való óllal, és málé góréval13. A feljegyzés jó adalék a falvak építészetére, bár a gazdasági szint szerinti elválást mereven kezeli, az élet nem volt ilyen egységes, hiszen családok emelkedtek fel és sülylyedtek le a gazdasági ranglétrán, és az építészetük lassan követte a változást. A Noszolynál és Buzánál szereplõ 13. 14. 15. 16.

házleírás pedig arra enged következtetni, hogy a vályog kifejezést szalmával kevert földként érti, nem pedig a mai szóhasználat szerint. A CSAJBÓK Csaba vezetésével 2005-ben készített ördöngösfüzesi felmérések15 is a kéthelyiséges lakóházak dominanciáját mutatják egyetlen épület kivételével (376. sz.), ahol a felmérés idejére a korábban kéthelyiségesnek épült házat elõször egy külön nyíló kamrával hosszirányba bõvítették, majd a teljes hátsó homlokzaton leeresztett tetõ alatt új tároló jellegû helyiségeket alakítottak ki. A Mezõség kapcsán szólnunk kell a VARGHA László felmérései által részletesen dokumentált16 Borsa völgyérõl, hiszen ez a Mezõséggel szomszédos terület egykor egységes házterület része volt, de a kõbányászás megjelenésével önállósult. A fal anyaga itt kõ, de az alaprajzi elrendezés megegyezik a mezõségivel, a pitvar elõterének padlásolatlanságára is találtunk példát. Ugyanakkor a kõmûves szaktudás következtében a Borsa völgyében korábban megjelentek a technikai újítások, és a szamosi házterületen belül itt a cserényt helyenként szabadkémény váltotta fel vesszõbõl font, tapasztott formában. Emellett erdõs terület révén a magas tetõ tovább megmaradt, mint a Mezõségen, ahol a faínség miatt gyorsan elterjedt az alacsonyabb hajlás. A 19. században a mezõségi gazdasági épületek jellemzõ típusa volt a módos gazdák udvarán a jármos csûr, mely a kézi cséplés korszakában a hónapokig elhú-

Kérdõ-ív Szolnok-Doboka megyének ethnológiai felvételére. Ethnológiai Adattár 2381. 1899. KÓS Károly 2000 II. 124. Szabadtéri Néprajzi Múzeum Magyar Népi Építészeti Archívum A-5363-66. VARGHA László 1997.

173


1. rajz. Jármos szerkezetû (áthajtós) csûr 1890 körül. Mezõköbölkút. In: KÓS Károly 2000 II. 103.

2. rajz. Istállóval kiegészült jármos szerkezetû pajtás csûr. Visa 139. sz. (felmérték BAKAITY Aliz, BÁLINT János, MÉSZÁROS János, szerkesztette BÁLINT János)

zódó gabonacséplés helyszíne volt. A jármos csûrök eltûnése a 19. század legvégén – 20. század elején megjelent cséplõgépekkel van összefüggésben,17 hiszen a gépek révén a cséplés ideje pár napra csökkent, és így a jármos csûr elvesztette addigi szerepét. A szamosi házterületre jellemzõ, az Alföldtõl és Székelyföldtõl elválasztó, tölgyfából készült jármos csûrök szép példáit örökítette meg GÖNYEY Sándor az 1941-ben megjelent cikkében.18 A széki felvételeken jól látszik, hogy az épülettípus akkorra már elveszítette gazdasági jelentõségét (ez a folyamat jellemezhette némi idõbeli késéssel a környék kisebb településeit is), de nem bontották el, hanem igyekeztek legalább tárolás céljára hasznosítani.

A 19. században különálló pajtát készítettek a nagyállatoknak, akkor a magyar fajta fehér marha volt általánosan elterjedt, mely igen erõs állatként alkalmas volt szántásra, földmunkák végzésére, és jól bírta a hideget.19 Ezekre a jószágokra nem sok gondot fordítottak, csupán 1880-90 körül kezdõdött az almozás, 1900 körül pedig a marha takarítása. Nyáron és õsszel az utcán hálatták õket (ezzel is összefügg, hogy a marhapajtákat az udvar utca felõli részére építették), és a szegényebbek körében jellemzõk voltak a verempajták is.20 Az 1920-as években megkezdõdött a pajta mögé épített szénatartó résznek a takarmány és gazdasági eszközök, szekerek tárolására használt csûrré alakulása, és így a ko-

10. kép. Új típusú pajtás csûr náddal fedve, Gyulatelke (VASS Erika felvétele, 2010) 17. 18. 19. 20.

KÓS Károly 2000 I. 196. GÖNYEY Sándor 1941. 27–28. KÓS Károly 2000 I. 65. KÓS Károly 2000 I. 77.

174


11. kép. Pajtás csûr, szélén egykor kukoricagóré állt, Magyarpalatka 328. sz. (DEIM Péter felvétele, 2011)

rábban különálló pajták (istállók) és csûrök helyét átvették a csûrrel egybeépített pajták. Visán még felmértünk egy istállóval kiegészült jármos csûrt, de mire itt ez a típus terjedni kezdett volna, új szerkezet váltotta fel a jármost, mely KÓS Károly szerint a szomszédos vidékek (Kalotaszeg, Szilágyság, Nyárád mente, Kis-Küküllõ vidéke, Aranyosszék) valamelyikének félcsûrjeivel tart rokonságot.21 A nagyállattartó pajta mellé a korábbihoz képest kisebb méretû, növényi anyagok (gabona, széna) és gazdasági eszközök tárolására szolgáló rész került, a jármok (görbe oszlopok) elmaradtak, helyükre egyenes oszlopok kerültek, sõt gyakran az istálló végéhez egy épületben hozzáépítették a kukoricagórét (törökbúzakast) is, amint

azt Magyarpalatkán tapasztaltuk. Az új típusú csûrnek néhány jó állapotban megmaradt példányát sikerült felmérnünk, köztük kisebb méretû, nádfedeles darabot és nagyobb, cseréppel fedettet, melyek küllemükkel jelezték tulajdonosuk gazdasági helyzetét. Bár KÓS Károly nem hozta összefüggésbe, de feltételezzük, hogy az épületváltásban közrejátszott az 1918 utáni fajtaváltás, amikor a korábbi, többnyire rideg tartás helyébe az istállózó állattartás került. Ekkor ugyanis az állam és a Gazdasági Egylet által is szorgalmazott, jól tejelõ nyugati piros svájcer és a sárga szimentáli, továbbá a szegényparasztság felõl terjedõ bivaly váltotta fel a korábbi fehér marhát.22 A szárnyasok és disznók számára épített kisebb állattartó épületeknél a kertelt falú, szalmával vagy gazzal fedett típusok voltak jellemzõek. A zsilipelt technológiájú disznóól mint vásári termék jelent meg a fában szegény vidéken. Az építkezéshez szükséges faanyagot a vasutak 1886-tól kezdõdõ kiépítése elõtt vagy gyergyói tutajosok vitték a Maroson, vagy a Gyalui-havasok alján fekvõ Bedecs ácsai szállították a falvakba, vagy a Görgényi-havasok ácsai árusították a nagysármási és régeni vásárokban.23 Habár KÓS Károly nem tért ki a szamártartásra, tereptapasztalatunk alapján fontos hangsúlyozni, hogy a 2000-es évek elején a kedvezõtlen anyagi helyzet miatt sok helyütt a szamarat használják igavonó állatként. Az általunk felmért épületek a 19. század utolsó negyedétõl a 20. század elsõ negyedéig épülhettek. Egyetlen helyen találkoztunk még a korábban a szamosi

3. rajz. Gyeke 21. sz. ház homlokzatai (felmérték: BORS Eszter, GULYÁS Gergely, BUZÁS Miklós, szerkesztette: BÁLINT János)

21. KÓS Károly 2000 I. 77.; KÓS Károly 2000 II. 74. 22. KÓS Károly 2000 I. 63. 23. KÓS Károly 2000 II. 63.

175


4. rajz. Gyeke 21. sz. lakóház alaprajza (felmérték: BORS Eszter, GULYÁS Gergely, BUZÁS Miklós, szerkesztette: BÁLINT János)

házterületre jellemzõ egyhelyiséges lakóház típussal: a Visa 128. sz. lakóépület egyetlen helyiségét lakta a tulajdonos, melynek jelenlegi fûtését egy takaréktûzhely biztosította, és az egy szem lakóhelyiség elõtt tornácot alakítottak ki. A helyiség méretei és az épület kialakítása azonban arra utal, hogy ez az épület korábban a telken a háztól különállóan felépített kamrahelyiség szükséghasználata volt. A legarchaikusabb két épület a Noszoly 154. számú, illetve a Gyeke 21. számú kéthelyiséges lakóház volt. Ez a két épület még lepadlásolatlan pitvarral rendelkezik, a pitvar mögött mindkettõben megtalálható a kemence és a kemence fölött a szikrafogó berendezés. Mindkét épületnél a pitvarból nyílik az egyetlen lakószoba. Az épület méretei és a jelenlegi tüzelõberendezés alapján feltételezhetõ, hogy míg a gyekei ház eredetileg is szobai tüzelõvel épült, addig Noszoly esetében a fõzés helye már a ház építésének korában is a pitvar hátsó terébe került a kemence mellé. Ez a lakóház átmenetet képez a KÓS Károly fogalomhasználatával a konyhás házak irányába (ugyan még nincs lepadlásolva, de már itt a fõzés).24 A további felmért épületek jellemzõen kéthelyiségesek,

többségük konyhás elrendezésû (vagyis sütõkemence nélküliek, lepadlásolt mennyezetûek), de találunk köztük két külön bejáratú helyiségbõl álló épületet is, ahol mindkét helyiség a tornácról nyílik. Ezek mellett figyelmünket a módosabb, háromhelyiséges épületek sem kerülték el, ilyen típusúak is bekerültek a válogatásunkba. Az épületek külsõ megjelenése több helyen töltéses kialakítású, vagyis az épület körül legalább a bejárati oldalon, de gyakran két oldalt is a csöpögõ vonaláig feltöltötték a külsõ terepet, melyet döngölt föld járófelülettel láttak el. Általában ennek tetejére helyezték a tornác talpgerendáját, a töltésoldalakra pedig gyakran mellvéddeszkázattal ellátott, faoszlopos tornácot alakítottak ki. Több helyen megfigyelhettük, hogy ez a tornácszerkezet utólag, a korábbi széles ereszes megoldás továbbépítésével jött létre. Az épületek falazata nagyon vegyes képet mutat. Ez nemcsak az épület korával, hanem elhelyezkedésével, gazdasági szintjével is összefügg. A legarchaikusabbnak a favázas falrendszereket tartjuk, amikor a talpas-vázas szerkezet a régebb idõkben elsõsorban sövényfonásos kitöltõ falazatot kapott, késõbb pedig kétoldali lécezés

24. KÓS Károly a kétsejtû (ház + pitvar) felépítést tartja korábbinak, a nagy gabonakonjunktúra idején jelent meg szerinte a harmadik helyiség, a kamra. A korábbi „füstös és hideg pitvar a kenyérsütés, a nyári sütés-fõzés-mosás, esetleg más tárolás színhelye mennyezetpadolást és kis fõzõkemencét kap, ezzel lakható konyhává alakul.” KÓS Károly 2000 II. 124.

176


12. kép. A noszolyi lakóház, Noszoly, 154. sz. (VASS Erika felvétele, 2010)

közé tömött földfalazatot. Ahol a helyi adottságok lehetõvé tették, illetve a fahiány kényszerítõ ereje még korábban jelentkezett, már a 19. század végi épületeknél is megjelentek a vastag földfalazatok. Találkoztunk vert falakkal, több alaprajz szabálytalan falkialakítása rakott sárfalra utal, és különösen az 1930-as évek végén épült épületek építõanyaga jellemzõen a vályogtégla lett. A Mezõségen a 18. századi tetõszerkezetnek a hagyományos, kétoldalt kontyolt, 45 foknál meredekebb, egyszerû szarufás tetõket tételezhetjük fel, ám ilyenrõl még KÓS Károly is csak elvétve közöl rajzokat. Napjainkra a tetõk hajlásszöge 45 fok körülire változott, ennek nyilván a már említett fahiány az oka, de azon túl a fedésanyagok megváltozása is közrejátszhatott. A népi építészet általános gyakorlata szerint az építkezõk a helyben fellelhetõ, lehetõ legolcsóbb anyaghasználatra és legolcsóbb munkadíjra törekedtek. Az árat az is befolyásolta, hogy a nádfedés nagyobb hozzáértést igényelt, mint a szalmafedés. KÓS Károly közlése szerint 1965-ben Gyekén egy ház vagy pajta szalmafedése 100 lej, míg ugyanezen épület nádfedése 200 lejbe került.25 Míg a gabonakonjunktúra elõtt mint elérhetõ, olcsó fedésanyag általános lehetett a nád- és gazfedések alkalma-

zása, ezt különösen a lakóházak esetében felváltotta a taposott szalmafedés, ami a kézi cséplés melléktermékeként adott volt. Ez a cséplõgép alkalmazását követõen újra visszaszorult (mivel a cséplõgép a szalmaszálat túl rövidre törte, és ezzel alkalmatlanná tette a fedésre való használatra), és a vízjárta helyeken a nád- és gyékényfedés került ismét elõtérbe, a felmért épületeink egy része pedig már valószínûleg az építés korában is eleve cserépfedés alá készült. A korábbi könnyebb fedések emlékét láthatjuk abban, hogy egyes épületeknél a szarufák távolsága viszonylag nagy, gyakran 120–130 centi körüli. Ezzel szemben a már cserepes épületek – igazodva a cserépléc bírásához – sûrû szaruzattal és sûrû födémgerendázattal készültek. Általános kialakítási módszer a szaruvéges tetõszerkezet. A szalmafedések visszaszorulásával párhuzamosan a tetõforma is megváltozott. Elsõsorban az utcai oldalon csonkakontyos tetõformák jelentek meg, sõt a melléképületekrõl az 1940-es éveket követõen a lakóházakra is átkerült az egyszerû nyeregtetõ. A pitvar lepadlásolása után a keleti magyar nyelvterületen általános megoldásként a kémény nélküli füstelvezetés alakult ki, melyet az általunk felmért épületek egy

25. KÓS Károly 2000 II. 68.

177


13. kép. A szoba egy részlete, Noszoly, 154. sz. (VASS Erika felvétele, 2010)

részében már kéményessé alakítottak. Érdekes átmenetként megfigyeltük, hogy a kémény csak a tetõ alá vezeti a füstöt (például a késõbbiekben ismertetendõ buzai és magyarpalotkai házak esetében), és csupán az épületek nagyon kis részében találkozhatunk a héjaláson túlnyúló kéményszerkezettel. A két megmaradt hagyományos kemence egyszerû, kb. 40 cm magas padkára állított, csonkagúla alakú sárkemence, melyek falazatát valószínûleg vesszõfonásra tapasztották, és folyamatos tüzeléssel égették ki. Egy-két esetben a lakásból kikerülõ kenyérsütõ kemencét még megtaláltuk sütõház képében az udvaron, de jellemzõbb volt, hogy napjainkra a kemencéket elbontották, hiszen a bolti kenyér vásárlásával elvesztették funkciójukat. Szobai tüzelõberendezésként mindenütt különbözõ, elsõsorban gyáripari takaréktûzhelyekkel találkoztunk. A KÓS Károly által még bemutatott szobai épített takaréktûzhely nyomait egyes épületekben feltételezhetjük, de ilyet sajnos nem találtunk (csupán konyhait), ez csak a bontás során alkalmazott falkutatás módszerével lenne igazolható. A továbbiakban négy esettanulmányt mutatunk be. A felmérés egyik érdekessége az a nádfedelû, szoba (ház)–pitvar elrendezésû noszolyi lakóépület, amelynek

pitvara még födém nélküli, csak az egyszerû kúpos kemence fölött alakítottak ki egy szikrafogót. Falszerkezete a talpas-vázas tornác szerkezeti kialakítás ellenére 50 cm vastag föld falazatú tömésfal, a tömési rétegek jól látszódtak a levert homlokzat alatt. Tetõszerkezete szarufás, kétoldalt kontyolt, a szaruk torokgerendával erõsítettek. A jelenlegi nádtetõ az 1950-es évek elején készült, a családnak nem volt anyagi lehetõsége cseréptetõre cserélni. A tetõgerinc két végén egy-egy bádog vödör fogta össze a nádat, hogy azt a szél ne szedje szét, de már nagyon rossz állapotban van a tetõ, ezért kátránypapírral (bitumenes lemezzel) fedték be. A házban lakó férfi 1929-ben született.26 A ház építésének pontos dátumát nem tudja, õ már így ismerte, valószínûleg nagyapja építhette. A ház elsõ két oldala gyerekkorában is ilyen kék volt, a hátsó falak pedig fehérre meszeltek. A család – ahogyan a falubeli többi román is – görög katolikus vallású volt, csak kényszerbõl lettek ortodoxok. A férfi apai dédnagyapja, Pál Sándor, magyar volt, de román lányt vett el. Így fiuk félig magyar, félig román volt, unokájuk pedig már románnak vallotta magát. A faluban valamelyest mindenki tudott magyarul, hiszen magyarok is éltek ott. A férfi a magyar idõben, vagyis az

26. A férfivel készített interjú FERENCZI Eszter tolmácsolásának köszönhetõen született meg.

178


14. kép. Szobabelsõ csikótûzhellyel, Noszoly 154. sz. (VASS Erika felvétele, 2010)

1940-es évek elsõ felében leventeképzõbe is járt, ott is sok magyar szót tanult meg. A családnak csak két hold földje volt, azon kukoricát, búzát, lucernát termesztettek. A megélhetést a földbirtokosoknál lévõ földmûves munka, késõbb a kollektív jelentette. Szõlõjük nem volt, ünnepekre az egyik szomszédtól vettek bort. Tízen voltak testvérek (õ volt a legkisebb), a szülõkkel együtt tizenketten laktak ebben a 13 nm-es szobában. Édesanyja Bõdbõl származott, leendõ férjével Kékesen, egy tavaszi vásár alkalmával rendezett táncmulatságon ismerkedett meg. Édesanyja ládával, bútorokkal, ruhákkal, párnákkal érkezett az akkori szokásnak megfelelõen. A láda még a pitvarban, a kemence mellett áll. A testvérek közül a szülõi házban a nõtlen férfi és egy hajadon leánytestvére maradtak, a szobában lévõ kanapét lánytestvére az 1940-es évek elején vásárolta. Télen a ház közepében, az asztal helyére állították fel a szövõszéket. A házban lévõ textíliák nagy részét az itt maradt, 1920-ban született lánytestvére készítette, fõleg az 1940-es években. Ennyi ember számára nem jutott mindenkinek külön ágy, ezért egy ágyban többen aludtak, illetve volt, aki a ló-

cán helyezkedett el, de olyanok is akadtak, akik egyszerûen a földre letett szalmazsákokon aludtak. Nyári idõszakban elõfordult, hogy a tornácon szalmazsákon vagy a pajta padlásán, ahol a szénát tárolták, aludtak néhányan. A férfi elmondása alapján ez a KÓS Károly által verempajtának27 hívott építmények közé tartozhatott, de a nádfedelû, földfalú épületet már elbontották, így az pontosan nem rekonstruálható. A helyszûke miatt vetett ágyuk nem volt, csak ünnepekkor, például húsvétkor vetették fel az egyik ágyat, a három-négy rend párna között szõttesek és csipkével díszítettek is voltak. Mivel tisztaszoba nem volt, itt ravatalozták fel a halottat. A lakodalomnak az idõjárástól függõen vagy ebben a szobában, vagy az udvaron volt a helye. Karácsonykor egy fenyõfaágat akasztottak a gerendán lévõ szögre, és színes papírokat, csokoládét tettek rá. A ruhák tárolására a szobai kanapé és a pitvarbéli láda szolgált, ez utóbbiban találhatók a nõvére készítette kézimunkák is. A kanalakat és villákat a váltott soros deszkafödém két gerendája közötti lécen helyezték el. Nyáron a pitvarbeli kemence fõzõlapján fõztek, télen pedig bent a szobai takaréktûzhelyen. A kemencét kenyér- és málésütésre, továbbá töltött káposzta és

27. KÓS Károly 2000 II. 73.

179


cocoradã készítésére használták, ez utóbbi kenyértésztából készül túróval töltve, és káposztalapira, azaz káposztalevélre téve sütötték meg. Az ételt, így a kenyeret is a pitvarban tárolták, hogy friss levegõn legyen; télen pedig a szobában, hogy ne fagyjon meg. Karácsony elõtt volt a disznóvágás ideje. A disznót vagy valamelyik szomszédtól, vagy a kékesi, buzai vásárban vették meg, majd a

házon alól lévõ ólban nevelték fel. A húst és a szalonnát a padláson füstölték és tárolták. A tartósítás egyik módjaként a húst megsütötték, és zsírban tették el nyárra egy cserépfazékba. Az étkezési célra szolgáló gabonát, málét (kukoricát) a padláson tárolták. Mivel a háznak nincs pincéje, volt, hogy a savanyú káposztát tartalmazó hordókat valamelyik rokon pincéjében tartották.

5. rajz. A lakóház homlokzatai, Noszoly, 154. sz. (felmérte: BÁLINT János, MÉSZÁROS János, szerkesztette: BÁLINT János)

180


15. kép. Az ajtó mögötti sarok, Noszoly, 154. sz. (VASS Erika felvétele, 2010)

6. rajz. A lakóház kemencéjének és cserényének részletrajza, Noszoly, 154. sz. (felmérte: BÁLINT János, MÉSZÁROS János, szerkesztette: BÁLINT János)

181


7. rajz. Helyszínrajz, Noszoly, 154. sz. (felmérte: BÁLINT János, MÉSZÁROS János, szerkesztette: BÁLINT János)

Az idõs ember elmondta, hogy kedden és szombaton nem volt szabad begyújtani a kemencébe, kedden mosni se lehetett. Kenyeret ezért hétfõn vagy szerdán sütöttek. Bár pontos magyarázattal már nem tudott szolgálni, emlékezett olyan történetre, miszerint egy 29 éves személy ünnepnapon szénát gyûjtött, és ezt követõen hirtelen meghalt. A villanyt csak az 1990-es években vezették be. Korábban csak elemmel mûködõ rádiójuk volt, és elõfordult, hogy azt a nõvére kivitte a határba, amikor mentek kapálni. Televíziót csak néhány éve, használtan kapott egy rokonától. Saját kút nincs a telken, az ivóvizet a templom melletti kútról hordták, az állatoknak és a mosáshoz szükséges vizet pedig egy közelebbi kútról. Az ivóvizet az asztal alatt, cserépkorsóban tárolták. Miután a ruhákat otthon hamulúgban kifõzték, az alsó kútra vitték el öblíteni. A mosakodáshoz lavórt használtak. Az illemhelyet mind a mai napig a ház háta mögött kapaszkodófával oldják meg. A telken a család vagyoni helyzetének megfelelõen egy kisméretû, nádazott falú szín áll, melynek egyik oldalán az oszlopok elhelyezkedése alapján egykor kisméretû kukoricagóré

8. rajz. A telek melléképületei, Noszoly, 154. sz. (felmérte: BÁLINT János, MÉSZÁROS János, szerkesztette: BÁLINT János)

182


16. kép. A falazott tyúkól a szabad tûzhellyel alkotja a szabadtéri konyhát, Noszoly 154. sz. (VASS Erika felvétele, 2010)

állt. Ezen kívül egy deszkákból összerótt, hullámpala fedésû tyúkól, egy boronafalas disznóól és egy újabb, lábakon álló, lécezett kukoricagóré található még a telken. A tyúkól külsõ falait a férfi edény- és kanálszárítóként használja, jó idõben itt mosogat, ezáltal az udvar ezen része a konyha szerepét tölti be. Ezt támasztja alá az a mellette lévõ földön téglákból összerakott tûzhely, mely mentesíti a lakóépületet. Buza településen egy átmeneti szerkezetû épületet dokumentálhattunk: a falból kitüremkedõ gerendavégek alapján talpas-vázas szerkezetû, ugyanakkor a kifalazást már vesszõ nélkül készítették, csak sárfalat raktak, ezt támasztja alá a mért 40 cm falvastagság is, mert a 40 cm önhordó falként vékony, ahhoz 55–60 cm lenne a megfelelõ, míg a tapasztott vesszõfonás 20–30 cm falat eredményez. A kétoldalt kontyolt nyeregtetõs, eredetileg minden bizonnyal szoba-konyha beosztású házat, melynek egyik szobája, az elsõ ház télen lakószobaként és konyhaként – nyáron tároló helyiségként funkcionál, másik szobája pedig, a hátulsó ház tisztaszoba. A szezonális szétválás és a ház viszonylagos kihasználatlanságának oka a nyári konyha, ahol a házban élõ idõs asszony tavasztól õszig él, hogy ezáltal is megkímélje a házat. Az elsõ ház-

ban egy újabb csizmakályha található, a régebbit az aszszony a nyári konyhába tette ki, ami annak a folyamatnak a mutatója, miszerint a nyári konyhát a már viseltes, de még használható tárgyakkal rendezik be. A nyári konyhában a csikótûzhely mellett egy palackos gázzal mûködõ, két égõfejes fõzõlap is található, ami lehetõvé teszi, hogy nagy melegben a kisebb fõzéseket ezen végezze el. Az asszony 1952-ben, 17 évesen jött ide férjhez. 1952 elõtt minden bizonnyal volt egy nagyobb átépítés a ház életében, erre ugyan az asszony nem emlékszik, de az egyes épületelemek jelzik. A két helyiség azonos méretû, ami arra enged következtetni, hogy az elsõ ház eredetileg már nem pitvarnak, hanem konyhának épült (ez a pitvarral szemben már lepadlásolt, gyakran kemence nélküli helyiség, a fõzés is helyet kap benne). Ekkor ennél a háznál valószínûleg – ha volt – az udvaron kapott helyet a kenyérsütõ kemence, de téli-nyári lakásra még a szobát használták, és a pitvar konyha volt a munka és a nyári fõzés helye. A felújítás során épülhetett fel a mostani oromfalas nyári konyha elõdje, melyet az asszony és férje bontott le, majd építettek újat a helyére vályogtéglából. A nyári konyha tehette lehetõvé az ere-

183


17. kép. A buzai lakóépület és nyári konyha, Buza 68. sz. (VASS Erika felvétele, 2010)

18. kép. A nyári konyha részlete, Buza 68. sz. (VASS Erika felvétele, 2010)

184

deti lakószobából a tisztaszoba kialakítását, deszkapadló lerakását, ezzel is növelve annak reprezentatív jellegét, hiszen a nyári konyha átvette a pitvarnak azon szerepét, miszerint ott végezték el a kosszal járó házimunkákat (például mosás), és a pitvar lakószobává, illetve a téli idõszakban a fõzés helyévé alakult. A töltéses ház eredetileg csak széles ereszes lehetett, amit utólag, valószínûleg a cseréptetõ felrakásakor támasztottak alá tornáccal, mert a cserép okozta súlynövekedést már nem bírta volna el az épület. A padkára rakott, félgömb alakú kemence a nyári konyha háta mögé egy deszkákból készített féleresz (sütõház) alatt áll. A jelenlegi nyári konyhával egy idõben épülhetett, de az elõdjei is itt állhattak (általában a kemence élettartama 20–25 év). Az asszony Katonából jött ide férjhez. Falujában is akadt udvarlója, de a párválasztásnál szülei azért a leendõ férjét ajánlották, mert neki volt háza, így nem kellett a lányuk lakására és a berendezésre költeniük, elég volt a fiúgyermekeket felkészíteni. A sármási vásárban beszerzett, ruhatárolásra is szolgáló kanapé az egyetlen bútordarab, amit az asszony férjhez jövetelekor magával hozott (akinek volt módja, sifont is kapott). Férjéék hárman voltak testvérek, közülük férje maradt a házban a szülõkkel.


9. rajz. Udvari homlokzat, Buza 68. sz. (felmérte: BÁLINT János, MÉSZÁROS János, OLÁH János, szerkesztette: MÉSZÁROS János)

10. rajz. A lakóház alaprajza, Buza 68. sz. (felmérte: BÁLINT János, MÉSZÁROS János, OLÁH János, szerkesztette: MÉSZÁROS János)

1952-ben és az elkövetkezõ idõszakban mindannyian egy 15 nm-es szobában aludtak (az asszony és a férje, annak szülei és három gyermek, kihasználva a láda tetejét és a padot is), itt állították fel télidõben a szövõszéket is. A munka egy részét a nyári konyhába tették át, így óvva

a tisztaszobát. A ház földpadlóját rendszeresen agyaggal kellett tapasztani, hogy szép legyen a felülete. Tapasztás után még a mezõrõl hozott sárga agyagot rostáltak rá, ami felszívta a túlvizezést, és szép színt adott a talajnak. A földpadlót a fiától kapott linóleummal borította le az

185


kal vittek a városba. A lakásban természetesen az elektrifikáció is nyomot hagyott. Az elsõ házban az ajtó mögötti sarokban található a hûtõszekrény, melyet gyermekeitõl kapott ajándékba. Rajta áll a televízió, díszterítõvel letakarva. A kanapé elõtti asztalon gyapjúból szõtt, keresztszemes hímzéssel díszített terítõ látható a könnyen tisztítható viaszos vászon alatt, így védve a terítõt. Az udvaron pedig tyúkitatóként egy traktor gumiabroncs kivágott darabja áll. A ház anyósa idejében is kék színû volt, és belül a szoba falai is kékek. A tisztaszobát nem lakták, csupán különleges alkalmakon használták. Így például itt ravatalozták fel a halottat, illetve a tulajdonos lakodalmán három asztalt állítottak fel a vendégek számára. A keresztelõ utáni összejövetelt nyáron a ház elõtt állt eperfa árnyékában rendezték, ott nagyobb hely állt a rendelkezésükre. A tisztaszobában állt egykor a vetett ágy is, melynek párnái szintén az asszony keze nyomát dicsérték.

19. kép. Az elsõ szoba részlete (VASS Erika felvétele, 2010)

asszony, mert így könnyebb takarítani, de azt rossz szagúnak tartja. Mindhárom gyermeke Tordán telepedett le, de egyik lánya Spanyolországba ment tovább a munkalehetõség miatt, ott egy menzán fõz. Nagy feladatot jelentett a víz beszerzése. Csebrekben gyûjtötték az esõvizet is, de az nem sokáig tartott. A réten lévõ kútból kellett minden célra, többek között a jószágok itatására hordani a vizet, mosás alkalmával pedig a nyári konyhában forró hamulúgos vízzel kimosott ruhákat vitték el a kúthoz kiöblíteni. A ház udvarán nem sikerült kutat ásniuk, nagyon mélyen van a víz, de nemrég a falu végén lévõ kútról bevezették a vizet, ami nagy könnyebbséget jelent az asszonynak. A ház elõtt, néhány kõre helyezve egy kõlap jelenti a „vizes blokkot”: vízzel teli mûanyag vödrök és zománcozott kézmosó tál helyezkedik el rajta. Ma már az asszony is sajnálja, hogy fiatalon könnyelmûen megszabadult a régi cserépedényektõl, fekete kerámiától, és így csak a saját fiatalkori tárgyai veszik körül, mint például a falat díszítõ korondi cserépedények, fazakak, melyeket a faluban árusító korondiaktól vásárolt. A pontos árukra nem emlékszik, csak arra, hogy gabonát adott értük cserébe. Kivételt az anyósa ládája képez, mely az elsõ szobában a saját és a lánya gúnyája (többek között ágynemû, kendõk, abroszok) tárolására szolgál. Az asszony büszkén mutatta meg a saját szövésû terítõit, párnáit, melyekhez maguk termesztették meg és dolgozták fel a kendert. Az ágytakarókhoz, terítõkhöz szükséges gyapjút pedig a saját juhaik (mindig volt 10–15 darab) adták, a mosott gyapjút Vajdakamarásra vitték el a gépi gyapjúfésülõbe, majd otthon maguk fonták meg. A városba költözött gyermekei számára is értéket jelent egy-egy régi tárgy, ezért néhányat (például a vetett ágyat) maguk-

186

20. kép. A tyúkketrec a rezsnyicével (VASS Erika felvétele, 2010)

A telken a házon kívül csak a nyári konyha, egy zsilipelt falú disznóól és egy fonott, tapasztott falú, zsindellyel fedett ketrec, azaz tyúkól áll. A csûrt elbontották, amikor már nem tartottak állatokat, a disznóól pedig üresen áll. Korábban két tehenük, disznóik és egy bivalyuk is volt, továbbá tyúkok, kacsák, libák és juhok (ez utóbbiakat nyárra odaadták a pakulárnak), de férje halála után egyedül nem gyõzte: „A fiam nem jön ide, a földet már nem dolgozza senki. Ott van egy csomó földünk, nem dolgozzák, nincs ki… a határ majd’ puszta, mert nincsenek a fiatalok. Akkor [fiatalkorában, a kollektivizálás elõtt] nem maradt abba’ az idõbe’ egy csepp föld se.” A ketrec melletti kézi malmon (rezsnyice) õrölték egykor a törökbúzát puliszkának, de ma már csak a csirkéknek szánt gabonát õrli rajta az asszony.


21. kép. A lakóház, Magyarpalatka 328. sz. (DEIM Péter felvétele, 2011)

22. kép. A gabonás, Magyarpalatka 328. sz. (DEIM Péter felvétele, 2011)

187


alakulása az építést követõen, egy késõbbi idõpontban történt, és a gabonás megépültével állhat kapcsolatban, az vette át a kamra funkcióját. Az idõpont nem ismert, de a falak arról árulkodnak, hogy utólag a teljes födémet megemelték mintegy 60 cm-rel. Ekkor megszüntették a korábbi széles ereszt és új tornácot létesítettek. A házat hátrafelé egy (talán a gabonás megépülte miatt) soha be nem fejezett helyiséggel bõvítették, aminek a falazata már lécek (dorongok) közé tömött földfal, míg az eredeti részé sövényfonás.

24. kép. A konyha részlete, Magyarpalatka 328. sz. (DEIM Péter felvétele, 2011) 23. kép. A ház tulajdonosa, Magyarpalatka 328. sz. (DEIM Péter felvétele, 2011)

A Mezõségen több helyütt említették a kukoricalisztbõl sütött málét, ami nemcsak funkcionálisan helyettesítette a kenyeret, hanem kerek formájában is hasonlított rá: a törökbúzalisztet sûrû szitán megszitálták, este forró vízzel megforrázták, tettek bele kovászt élesztõvel, reggel káposztalapira, azaz káposztalevélre helyezve tették be az elõzõleg felhevített kemencébe sülni. A málé különösen a beszolgáltatások idején volt gyakori eledel, amikor csak annyi búzájuk maradt saját használatra, hogy egy kis palacsintát vagy tésztát, laskát készítettek belõle, és kenyér helyett kukoricalisztbõl málét sütöttek. Az asszony a málé egy általam addig nem ismert felhasználási módját említette: lány korában nem volt vasalójuk, ezért meleg kenyeret vagy málét tettek a kiterített ruhadarabra, pontosabban az arra borított kendõre, ügyelve arra is, hogy a ruha ne legyen piszkos. Így simították ki a ruhát. A Magyarpalatkán felmért ház már lakatlanul áll, tulajdonosa 1960-ban a szomszédba épített új lakóépületet, azóta csak a csûrt és a telken különálló, zsilipelt deszka falazatú gabonást használja. A korábban háromhelyiséges, paticsfalú ház mindegyik nyílászárója eredeti, 1880-90 körülire datálják az épületet. Mivel a harmadik helyiség igen keskeny, az építéskor valószínûleg szoba-pitvar-kamra beosztású volt az épület, habár az 1933-ban született tulajdonos gyermekkorában már szobaként használták, nagy háznak és kicsi háznak nevezték. A kamra szobává

188

A pitvar kéménye a padlás fölött fekvõkéményben folytatódik, melynek végén fém szikrafogót figyelhettünk meg. A füst a padláson szabadon terjengett, itt található két nagyobb méretû fonott kas, amiket terménytárolásra használtak. A középsõ konyhában megvan az utolsó használt takaréktûzhely (rakott szerkezet csempézett toronnyal, benne sütõvel), a szobaiakat már elbontották. A ház fedése nád, tetõszerkezete kötõgerendás szarufás kialakítású, elöl csonkakontyolt, oromdeszkáiban csillag szellõzõvel; hátul kontyolt kialakítású. A kontyok ormára cserépfazekat helyeztek, melyekkel a nádkévék végét zárták le, hogy a kévézett nád ne vezesse be a vizet a tetõbe. A férfi azt hallotta, hogy régen, minden bizonnyal a födémemelés elõtt, a pitvarban cserény volt, ezen keresztül szállt a füst a padlásra, hiszen egykor a pitvarban fõztek. A levágott disznóból készült ételeket a padláson, a felszálló füstben füstölték meg és tárolták. A födémemeléssel egy idõben a kemencét és a cserényt elbontották, és helyükre takaréktûzhelyt és az új padlásba vezetõ kéményt építettek. Az 1933-ban született tulajdonos hallományból tudja a felmenõitõl, hogy régebben a favázra és a sövényfonásra hordták fel a mezõrõl hozott szivályos földbõl (sárga színû, kötött agyag, tartósabb, mint a fekete föld) készített sarat tapasztásként. Elõbb lerakták az udvarra a földet, és megáztatták vízzel, majd állatokkal megtapostatták, hogy jól formázható legyen, és szalmával meghintették, hogy összetartsa a sarat. A tetõfedéshez szükséges nádat télen a befagyott széki tónál vágták. A házhoz hozzátoldott, de soha be nem fejezett kamra az alábbi módon készült: a házakhoz az


erdõbõl hoztak hosszú, vastag fákat talpgerendának; kifaragták, lefektették a földre, és beleállították az oszlopokat. Az oszlopokat kétfelõl összeszegezték vékonyabb lécekkel, és az elõbb említett sárral betapasztották. Régebben csak tiszta mésszel fehérre meszelték a házakat, de gyermekkorából már õ is a kék színre emlékszik kívül-belül egyaránt. Hangsúlyozta, hogy nem teljesen kék, hanem fehéres kék, ami az identitás szempontjából fontos jelzõ. A gabonást (különálló kamrát) és a disznóólat rozsszalmával fedték be. Az elsõ szobában a faltól kb. 70 cm-re egy kemence, vagyis rakott tûzhely toronnyal állt. Gyermekként télen a tûzhely mögött aludtak, de olyan meleg volt, hogy csak kitakarózva tudtak aludni. Mikor leégett a fa, kihúzták a tûzhely elõtti padkára a parazsat, azon sütötték a kürtõs kalácsot, esténként pedig ennél a világosságnál fontak az asszonyok. A kenyeret a nyári konyhában épített kemencében sütötték, egyszerre tíz kenyér is belefért. Az egész család a nagyszobában aludt, a kisszobában csak a betegek feküdtek, és ott is volt csempézett takaréktûzhely. Az ágynak magas lábai voltak, úgy vélték, hogy ha magasabban van a földtõl, akkor melegebb van az ágyban. Csak a nagyapja használt saját ágyat, a kisebb gyermekek közül három-négy is egy ágyban aludt, az ágy mindkét végén egy-két gyermek. A bútorok (asztal, kanapé, láda) nem voltak festettek. Amikor ünnepekre készültek, poronddal (homokkal) és mésszel súrolták a bútorokat, hogy

szebb, tisztább színt adjanak nekik. Szekrényük nem volt, a ruhákat, ágynemût a kanapéban tárolták. Még most is megvan a faszegekkel falra akasztott, kék színû „stelázsi”, azaz fali tálas, melyen a cseréptányérokat tárolták, ezekbõl ették az ételt fakanállal. A tulajdonos 1957-ben nõsült, 1960-ban lett annyi pénzük az állattartásból, földmûvelésbõl, hogy új ház építéséhez fogtak. Tégla vásárlását anyagiak hiánya miatt nem engedhették meg maguknak, ezért ezt is szivályos sárból építették (az ebbõl készült épület melegebb, mint a tégla), mint a régi házat, de már villával rakott sárfallal, rakott kõ alapra. Akkoriban ez volt a divatos eljárás: három részben húzták fel a falakat, az egyes szakaszok között meg kellett várni, hogy kiszáradjon a fal. Egy-egy rész (kb. 1 méter) felrakása után ásóval nyesték le egyenesre a falakat. Az ablakok és ajtók helyét kihagyták, áthidalót tettek a felsõ szélükre, úgy folytatták a munkát. A falak elkészültéhez egy nyárra volt szükség, hogy a három rend (réteg) között mindig legyen elegendõ idõ a falak kiszáradásához. Õsszel láttak neki a tetõszerkezetnek, mire beállt a hideg, már fedél alatt állt az épület. A ház mûpala fedést kapott, a hozzá való anyagot Kolozsvárott szerezték be. Az építkezés kalákában zajlott, a hasonló korúak fogtak össze, és egymásnak segítettek a munkában. A beköltözésre csak két év múlva került sor, amikor teljesen kiszáradtak a falak.

25. kép. A lakóépület az udvar felõl középen kiugró portikuszos tornáccal, Szépkenyerûszentmárton 79. sz. (VASS Erika felvétele, 2010)

189


26. kép. A lakóépület tornácos utcai homlokzata, Szépkenyerűszentmárton 79. sz. (VASS Erika felvétele, 2010)

Az egyik szépkenyerûszentmártoni portát jelenlegi tulajdonosáék 2003-ban vásárolták meg: falusi származásúak, de a munkalehetõségek miatt Szamosújváron telepedtek le (a férj buszsofõr volt, felesége egy étteremben dolgozott), 1976-ban kaptak új, háromszobás panellakást. Ám nyugdíjba vonulásuk után visszakívánkoztak abba a világba, amiben felnõttek, direkt régi házat kerestek, ami gyermekkorukat jellemezte: „Van Szamosújváron három szobás lakásunk, rendbe’ van minden, csak kellett ki-

27. kép. A lakószoba, Szépkenyerűszentmárton 79. sz. (VASS Erika felvétele, 2010)

190

jönni falura, mert szeretek foglalkozni a csirkékkel, rucákkal, nyulakkal, s itten más a levegõ, más az élet is. Én nem ülnék már bent Szamosújváron, hogy ha nem tudom, mit adnának nekem.” Szépkenyerûszentmártonban az egyik tornácoszlopba vésett dátum szerint egy 1933-ban épült házat vettek meg. A házaspár a házat egy testvérpártól vásárolta, akik ebben a házban születtek (az õ õseik építették a házat), ám felnõve elhagyták a kis falut, egyikük Kolozsvárott, másikuk Szamosújváron telepedett le. A házaspár a panellakást azóta csak átmeneti jelleggel használja, ott van ugyanis a fürdõszoba, illetve ha ügyet kell intézniük a városban, akkor élnek vele. Az asszony évente három alkalommal Budapestre jár takarítani (ezt még akkor kezdte, amikor a gyermekei taníttatásához pénzre volt szüksége, ám egyik munkaadójával olyan szoros kapcsolata alakult ki, hogy visszavárják). Egyik lánya Brassóban él családjával, másik gyermeke Szamosújvárott maradt, a harmadik gyermek pedig Bécsben él, az õ kedvéért kellett sütõkemencét építtetniük egy helybeli román férfivel, hogy ha a lányuk hazajön, ismét az itthoni kenyér és töltött káposzta ízét érezhesse. 2003-ban már 18 éve lakatlanul állt a ház, a házaspár sok idõt és energiát fordított az épület rendbetételére. Belülrõl csak apróbb javításokat, meszelést végeztek, hogy ne bontsák meg az egykori egységes világot; a berendezés kialakításában is arra törekedtek, hogy olyan tárgyakkal rendezzék be a házat, amelyek gyermekko-


28. kép. Az utcafront felõli szoba, Szépkenyerûszentmárton 79. sz. (VASS Erika felvétele, 2010)

11. rajz. A csûr homlokzata, Szépkenyerûszentmárton 79. sz. (felmérte: KOVÁCS Orsolya, MAKKOS Veronika, szerkesztette: KOVÁCS Orsolya)

191


29. kép. Tyúkól háttérben az árnyékszékkel, Szépkenyerûszentmárton 79. sz. (VASS Erika felvétele, 2010)

30. kép. A nyári konyha részlete, Szépkenyerûszentmárton 79. sz. (VASS Erika felvétele, 2010)

rukban voltak divatban. Persze azért ezek mellett található a mai igényeknek megfelelõ ágy is, mindkét szobában egy-egy televízió, a konyhában pedig gáztûzhely is. A háromhelyiséges, nagyméretû házat módos család építhette, erre utal a belmagasság, a pince és a melléképületek mérete is. A ház cigánytéglából épült, váltott soros deszkafödémmel (a házkeresés közben az is szempont volt, hogy ne stukatúrozott síkmennyezet legyen). A ház elöl csonka kontyolt nyeregtetõvel rendelkezik, a fedés anyaga cserép, ami az építés során, az 1930-as évek elején került fel. A két oldalon elhelyezkedõ faoszlopos, mellvédes, fûrészelt deszka díszítéssel és könyöklõ gerendával ellátott tornáca a középsõ helyiség elõtt portikuszos bõvítést kapott. A házaspár saját szükségletre baromfit nevel, a veteményeskertben pedig zöldségeket, de jelentõsebb gazdálkodásba nem fogtak. A szemléletváltozást mutatja az is, hogy az udvaron nagyméretû cserépfazékba, illetve egykori dagasztóteknõbe ültettek virágokat, amik fokozzák számukra az esztétikai élményt. Az új típusú pajtás csûrben ugyan még megvannak a gabonatárolásra használt szuszékok, de már nem használják õket, állataik sincsenek, viszont a csûrnek az egykor juhok számára kialakított bõvítését a férj mûhelyként használja, és itt áll az egyik hûtõ is. Mindezeket figyelembe véve az Erdély épületegyüttes mezõségi portáján az 1940-es éveket szeretnénk bemu-

tatni. A kolozsvári szabadtéri gyûjteményben álló mezõségi (gyekei) porta a 19. század végi állapotokat tükrözi: a kéthelyiséges lakóépület mellett a jármos csûr és kisebb ólak kapnak helyet. Mi is egy baromudvaros telket szeretnénk bemutatni abban az átmeneti idõszakban, amikor a telken szabálytalanul elhelyezkedõ épületek között még állt a jármos csûr (ezt csak rekonstrukcióban tudjuk megoldani, de a Mezõségre jellemzõ táncház helyszíneként mindenképpen szükségünk van egy ilyen nagyméretû építményre a telken), de már felépítették az új, istállóval egybeépített, gabona tárolására is szolgáló gazdasági épületet. Emellett a telken a szárnyasoknak, disznóknak, juhoknak kisebb ólakat is elhelyezünk. Szeretnénk megjeleníteni egy alápincézett, zsilipelt deszkafalú kamrát és természetesen egy kéthelyiséges lakóházat is. A múzeumi bemutatás során nemcsak az építészet és a lakáskultúra fõ jellemvonásait akarjuk a látogatók elé tárni, hanem a népszokásokat, hiedelmeket, a Mezõség méltán híres népzene- és néptánc kultúráját, amit az eddigi mezõségi kutatások lehetõvé is tesznek számunkra. Ezek egyik lényeges eleme a magyar és román anyagok kölcsönhatása, amirõl a tanulmány elején is írtunk. Az utóbbi idõben elsõsorban KESZEG Vilmosnak köszönhetõen kiterjedt a mezõségi hiedelemvilág (például mitikus lények, jóslások, a pópa alakja) és a népi kultúra írott szövegeinek (például paraszti levelek) vizsgálata.28 A jármos csûrben VARGA Sándor kutatásai alapján29 a

28. KESZEG Vilmos 1996a.; 1996b.; 1997.; 1998.; 1999.; 2010. 29. VARGA Sándor 2011a.

192


mezõségi népzene és néptánc világába kalauzoljuk a látogatókat. A szalmakalap készítésrõl 2011-ben VASS Erika és DEIM Péter forgattak filmet Vajdakamaráson és Széken, amit szintén beillesztünk a múzeumi környezetbe. Amint tanulmányunk elején is jeleztük, kutatásunk elsõ fázisában a Mezõség archaikusnak mondható oldalát vizsgáltuk, az egy lakóhelyiséges ház és házhasználat fennmaradását. Minden változás ellenére az alaprajzi méretek csak lassan módosultak, a kis szobákban egész családok

húzták meg magukat a téli idõben. Amit a viszonylagos szegénység konzervált, azt az 1990-es évek óta zajló gazdasági változások elvitték, a fiatalok igyekeznek nagyobb komfortot teremteni, és egyúttal új tárgyakkal körülvenni magukat. A zene és a tánc megtartó erejével az építészet nem vetekedhet, így csak abban reménykedhetünk, hogy felméréseinkkel sikerült egy darabot legalább rajzok formájában megõrizni, a múzeumi bemutatás segítségével pedig közkinccsé tenni.

IRODALOM

GILYÉN Nándor 1999 Szék népi építészete. In: Népi építészet Erdélyben (szerk.: BALASSA M. Iván–CSERI Miklós). 119–146. Szentendre 2005 Az erdélyi Mezõség népi építészete. Budapest GÖNYEY Sándor 1941 Jármos csûrök az erdélyi Mezõségen. Tér és Forma XIV. 27–28. HODOR Károly 1837 Doboka vármegye’ természeti és polgári esmértetése. Kolozsvár KÁDÁR József–SZEMMÁRY József szerk. 1887 Szolnok-Doboka megyei Gazdasági Egylet által 1887. évben Deésen rendezett termény-, állat- és iparkiállítás emlékére. Dés KESZEG Vilmos 1996b A román pap és hiedelemköre a mezõségi folklórban. Ethnographia 107. 335–369. 1996a Kelt levelem… Egy mezõségi parasztasszony levelezése. Debrecen 1997 Jóslások a Mezõségen. Etnomantikai elemzés. Sepsiszentgyörgy 1998 Írott szövegek egy egyén életterében. Ethnographia 109. 589–628. 1999 Mezõségi hiedelmek. Marosvásárhely 2010 Magyarszovát népi gyógyászata. In: Mezõség. Történelem, örökség, társadalom (szerk.: KESZEG Vilmos–SZABÓ Zsolt). 341–359. KÓS Károly 2000 A Mezõség néprajza I-II. Marosvásárhely

KÕVÁRI László 1853 Erdély földe ritkaságai. Kolozsvár LÁSZLÓ Gyula 1944 Szolnok-Doboka területének települése Szent István koráig. In: Szolnok-Doboka magyarsága (szerk.: SZABÓ T. Attila). 20–44. Dés–Kolozsvár SABJÁN Tibor 1999 A fûtõ. In: Népi építészet Erdélyben. (szerk.: BALASSA M. Iván–CSERI Miklós). 205–230. Szentendre VARGA Sándor 2011a Változások egy mezõségi falu XX. századi tánckultúrájában. Doktori disszertáció, ELTE 2011b Az erdélyi Mezõség a középkortól napjainkig. In: „A visai Kõris alatt…” Tanulmányok egy erdélyi, mezõségi falu népi kultúrájáról (szerk.: VARGA Sándor). Belvedere Meridionale XXIII. évf. 1. sz. 10–31. VARGHA László 1997 Kide és a Borsa-völgy népi építészete. Sajtó alá rendezte H. CSUKÁS Györgyi–KECSKÉS Péter. Ház és Ember 11. Szentendre VASS Erika–BUZÁS Miklós 2007 Az Erdély épületegyüttes a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban. Telepítési koncepció 2006. november In: Ház és Ember 20. (szerk.: CSERI Miklós–FÜZES Endre). A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve. 227–266. Szentendre

193


Miklós Buzás–Erika Vass

VERNACULAR ARCHITECTURE AND INTERIOR DESIGN IN THE REGION MEZÕSÉG – EXPERIENCES GAINED DURING A SURVEY CAMP ORGANISED BY THE HUNGARIAN OPEN AIR MUSEUM, SZENTENDRE We conducted research the first time in 2006 in the region Mezõség, where the inhabitants are Hungarians, Romanians, and Gypsies (and earlier even Transylvanian Saxons). Those days we have been were working on the concept of the future building complex Transylvania. We returned to Mezõség in 2010 with a survey camp with the objective, to provide the basis of the farmstead and its buildings to be set up in the Hungarian Open Air Museum in Szentendre. Our task was to survey dwelling houses, summer kitchens, barns, stables, maizesheds and grain-sheds in Buza, Gyulatelke, Magyarpalatka, Magyarszovát, Noszoly, Szépkenyerûszentmárton and Visa. The results, interviews and photos are kept stored in the Hungarian Folk Architectural Archive in the Hungarian Open Air Museum in Szentendre.

We want to conjure up the 1940s in the farmstead from the region Mezõség. This was a transitional period: the barn with an archaic shape stood among the irregularly arranged ancillary buildings, but the new farm building together with a stable and completed with a grain-shed was already built, too. There The outbuildings will include be smaller sties and cotes for pigs, sheep and poultry. We plan to build a locker with board walls and with a cellar underneath as well as a two-roomed house. Our intention is to show more than the main characteristics of architecture and interiors; we want to make visitors acquainted with folk customs and beliefsve, with the famous folk music and dance culture of Mezõség as well as the trade of making straw hats.

Miklós Buzás–Erika Vass

VOLKSBAUKUNST UND WOHNKULTUR IN DER REGION MEZŐSÉG – ERFAHRUNGEN EINES VERMESSUNGSLAGERS DES UNGARISCHEN FREILICHTMUSEUMS, SZENTENDRE Das erste Mal haben wir im Jahr 2006 Forschung in der Region Mezõség betrieben, wo die Einwohner Ungarn, Rumänen, Zigeuner (und einst Siebenbürger Sachsen) sind. Damals haben wir an der Konzeptausarbeitung für den zukünftigen Gebäudekomplex Siebenbürgen gearbeitet. Im Jahr 2010 sind wir mit einem Lager zur Durchführung von Vermessungen zurückgekehrt, mit dem Zweck, die Grundlage des im Ungarischen Freilichtmuseum Szentendre zu errichtenden Hofes mit seinen Gebäuden zu erarbeiten. Im Laufe unserer Tätigkeit haben wir Wohnhäuser, Sommerküchen, Scheunen, Ställe, Maisspeicher und Getreidespeicher in Buza, Gyulatelke, Magyarpalatka, Magyarszovát, Noszoly, Szépkenyerûszentmárton und Visa aufgemessen. Die Ergebnisse, Interviews und Fotos sind im Volksbaukunstarchiv des Ungarischen Freilichtmuseums Szentendre untergebracht.

194

Im Hof aus der Region Mezõség wollen wir die 1940er Jahre heraufbeschwören. Zu dieser Übergangszeit stand noch die archaische Form der Scheune unter den unregelmäßig angeordneten Bauten im Hof, aber das neue mit dem Stall zusammengebaute Wirtschaftsgebäude mit Getreidespeicher war auch schon aufgebaut. Darüber hinaus befinden sich hier kleinere Ställe für Schweine, Schafen, Geflügel. Wir haben vor, auch eine Kammer mit Bretterwand und darunter einen Keller, sowie ein Wohnhaus mit zwei Räumen zu errichten. Wir wollen jedoch nicht nur die Hauptmerkmale der Baukunst und Wohnkultur vor Augen führen, sondern auch Volksbräuche und Glauben, die berühmte Volksmusik und Volkstanzkultur der Region Mezõség und das Gewerbe der Strohhutherstellung vergegenwärtigen.

A MEZÕSÉG NÉPI ÉPÍTÉSZETE ÉS LAKÁSKULTÚRÁJA A SZABADTÉRI NÉPRAJZI MÚZEUM FELMÉRÕ TÁBORÁNAK TÜKRÉBEN

Recommend Documents