A magyar vallási néprajz tudománytörténete (vázlat, könyvészeti adatok) Javasolt könyvészet: Bálint Sándor: A magyar vallásos néprajz körvonalai. Előszó. In: Népünk ünnepei. Budapest, 1938. 5–85. Bálint Sándor: Egy magyar szentember. Budapest, 1942. Bálint Sándor: Sacra Hungaria. Kassa, é. n. [1944] Bálint Sándor: A magyar vallásos népélet kutatása. In: Vallási néprajz III. Budapest, 1987. 8–66. Kósa László: A magyar néprajz tudománytörténete. Budapest, 2001. Magyar Néprajzi Lexikon 1–5. Budapest, 1977–1982. Marót Károly: Rítus és ünnep. Ethnographia LI. 1940. Tüskés Gábor: A népi vallásosság kutatása Magyarországon. In: Uő. (szerk.): „Mert ezt Isten hagyta...” Budapest, 1986. 18–62.
I. A magyar vallási néprajz kialakulása. Bálint Sándor tudományelméleti és módszertani nézetei 1. A népi vallásosság tudományos kutatása a 19. században * Ipolyi Arnold (1823, Ipolykeszi–1886, Nagyvárad) még nem lát törést a magyar mitológia és a vallás között. (Magyar Mythologia. Pest, 1854) Tudományos szemléletének, módszerének erényei: - Nem választja el élesen a paraliturgikus, a keresztény és a pogány hiedelemképzeteket. Ma ez korszerű álláspontnak számít, de nála nem volt egészen tudatos. Mégis alapvetően helyes hozzáállás a kutatási tárgyhoz, ugyanis a honfoglaló magyarság tudatában már együtt éltek különböző hiedelemképzetek. - Érdeklődése minden jelenségre kiterjed. (A későbbi kutatások ti. igyekeznek kiszűrni a kereszténység elemeit az ősvallásból.) De ez a széles körű érdeklődés óriási szemléleti tévedésen alapul: ősmonoteizmust feltételezett, azaz összeegyeztette a keresztény és a pogány vallást. (Később az ősvalláskutatás a sámánhit kutatására szűkült le, ami nem illett bele az ősi képbe, elsikkadt.) - Munkáját tematikusan rendszerezte, a folklóradatokat összevetette a nyelvi, történeti és a nem magyar folklór adatokkal. - Gyűjtése – levelezés útján – a teljes magyar nyelvterületre kiterjedt. * Kálmány Lajostól (1852–1919, Szeged) datálható az ősiségkeresés a valláskutatásban. Később ez állandósul a 20. század második harmadáig. (pl. Szendrey Zsigmond és köre: leválasztani a népi kultúráról mindazt, ami nem ősi, hanem a kereszténység hatása). - A népi vallásosság jelenségei nem tűnnek autochtonnak: problematikus a „népi” = „ősi” = „nemzeti” azonosítás. A népi vallásosság nem képezheti csodálat tárgyát, úgy, mint a mitológia ősisége. – Gyűjtései mégis kiterjednek a népi vallásosság jelenségeire is: pl. hiedelmek, keresztény eredetű mondák (pl. világégés, bűnbeesés), Mária-kultusz, szentek legendái stb. 1
- Módszere a belső megközelítés: a néppel való együttélés, a hagyományok átélése. Ortutay Gyula szerint Kálmány Lajos gyűjtési módszerét a compassió jellemzi. (A „parasztokhoz húzó” világszemlélete és összeférhetetlen természete miatt állandó konfliktusban él egyházi feljebbvalóival.) - Művei: Boldogasszony, ősvallásunk istenasszonya. Budapest, 1886.; Mythológiai nyomok a magyar nép nyelvében és szokásaiban. Budapest, 1887.; Világunk alakulásai nyelvhagyományainkban. Szeged, 1893.; Tanulmányai az Ethnographiában: Ráolvasók (1891), Gyermekijesztők és rablók nyelvhagyományainkban (1893), A magyar halászok vízi ellenségei (1895), Halottas tánc (1912), Holdisten (1917), Gyógyító Boldogasszony (1917) stb. * Szendrey Zsigmond (1879–1943) - Ugyancsak az általános néprajz felől közelít a népi vallásossághoz. Szerinte az általános néprajz feladata az ősi szokások (!) kutatása, a vallási néprajzé pedig, hogy leválassza a népi kultúráról mindazt, ami nem ősi, hanem a kereszténység hatása; feltárni azokat a jelenségeket, amelyek az egyház hatására fejlődtek ki a népi kultúrában. Bálint Sándor tágabb, németes szemléletével szemben ő csak a pogány kori elemeket tekinti autochtonnak. - Tanulmányai főleg az Ethnographiában jelentek meg. A Magyar néphit és népszokás lexikon című munkája (amit fiával, Szendrey Ákossal állított össze) máig kéziratban maradt. (Lásd még: Tüskés 1986. 35. jegyz., 54. old.) * Katona Lajos (1862–1910) a magyar folklorisztikai pozitivizmus egyik legjelentősebb képviselője. Folklór-kalendáriuma (Folklore-kalendárium, 1912) az egyházi év bizonyos napjaihoz fűződő népszokásokat is elemez, és kísérletet tesz ezek elhelyezésére az egyetemes vallásosságban. 2. A magyar vallási néprajz kialakulása (európai előzmények, eszmei megalapozás) - A 20. század első évtizedében Európa egy részén (pl. Németországban) az egyházi értelmiség egy része szemléletet vált: felismerik, hogy van egy sajátos „vallásos néplélek”, amivel foglalkozni kell. Ennek következtében feladják „a pasztoráció jozefinista kényelmességét” (vö. felvilágosodás), érdeklődni kezdenek a „vallásos néplélek” iránt. A vallási néprajz ekkor még nem mint tudományos diszciplína jelenik meg, tehát nem az etnológia része, hanem a pasztorációhoz tartozó gyakorlat. - A reform szemlélet Németországban jelentkezik először: már a 19. század végén különféle katolikus és protestáns pasztorációs folyóiratok írnak vallásos népi jelenségekről. (Religiöse Volkskunde, 1901.) – 1910-től a felsőbb egyházi vezetés szorgalmazza a vallásos népszokások, tárgyak, írott emlékek összegyűjtését és feldolgozását. – Josef Weigert bajor plébános külön kötetben foglalja össze az új tudomány alapvető szempontjait. (Religiöse Volkskunde, Freiburg, 1924.) A könyv példákkal ellátott nagyszabású kérdőív, amit minden plébános kitölthet. Tehát gyakorlati lelkipásztori célja van. (Munkáját Magyarországon először Schwartz Elemér ismerteti 1928-ban.) - A modern vallási néprajzi kutatásokat Georg Schreiber (1882−1963) , a münsteri egyetem tanára alapozza meg, aki könyvsorozatokat ad ki a vallási néprajz különböző jelenségeiről (pl. szentkultusz, zarándoklatok). Az ún. „Schreiber-iskola”
2
elméletének lényege: a kereszténység „átment a németség vérébe”, és az élet minden ágában termékeny. A népi vallásosság kutatása gyakorlati célú: a pasztoráció és az oktatás része kell legyen (ún. „pedagógiai néprajz”, „lelkipásztori néprajz”) - Ezt a tágabb (értsd: nemcsak az ősi hitvilágra koncentráló), gyakorlati célokat követő, lélektani megalapozottságú németes felfogás meghatározza a magyar vallási néprajzi kutatások kezdeteit is. Magyarországon Schwartz Elemér ciszterci szerzetes néprajzkutató ismerteti a német eredményeket (Ethnographia, Néprajzi Értesítő stb.). 1928-ban az Ethnographiában ő használja először a vallási néprajz fogalmát. – A vallási néprajzot ekkor még a pasztoráció alkalmazott tudományának tekinti, aminek célja a lelki gondozás. Elsőként hirdeti meg a vallási néprajz célkitűzéseit, feladatait, módszereit. 3. Bálint Sándor (1904–1980) tudományelméleti és –módszertani nézetei Fontosabb munkái: 1938 Népünk ünnepei. Az egyházi év néprajza. Budapest 1942 Az esztendő néprajza. Budapest 1942 Egy magyar szentember. Orosz István önéletrajza. Budapest 1943 A szegedi népélet szakrális gyökerei. Budapest é. n. [1944] Sacra Hungaria, Kassa 1944 Boldogasszony vendégségében. Budapest 1957 Szegedi szótár I–II. Budapest 1962 A kenyér és a kalács a szegedi néphagyományban. Szeged 1968 A szegedi nép. Budapest 1972 Szegedi példabeszédek és jeles mondások. Budapest 1975 Szeged renszánsz kori műveltsége. Budapest 1977 Ünnepi kalendárium. I–II. Budapest 1975/1978 Karácsony, húsvét, pünkösd. Budapest 1987 A magyar vallásos népélet kutatása. In: Vallási néprajz III. Budapest, 8–66. 1994 Búcsújáró magyarok. A magyarországi búcsújárás története és néprajza. Budapest (Társszerző: Barna Gábor) A népi vallásosság jellemzői Bálint Sándor felfogásában (tudományelmélet és – módszertan): 2. 1. A népi világkép egysége, a népi vallásos tudat szinkretizmusa A vallás és mágia, a kereszténység és a nem keresztény hiedelemvilág ugyanabban rendszerben működik. (vö. Marót Károly) Bálint Sándor megfogalmazásában: A kereszténység sajátos lelkiséget teremtett. Ez „szervesült” a néplélekben, tehát nem lehet idegennek tekinteni a magyarságtól. Tehát a vallási néprajz tárgya nem a délibábos ősvallás, hanem az „evangéliumi magvetés”. Vagy: „Ma már tudjuk, hogy ősi műveltségünket a kereszténység nem nyelte el nyomtalanul. Szent István örök nagysága éppen abban rejlik, hogy országát, népét a kereszténységben is meg tudta magyarnak őrizni.” (Bálint 1944. 9.) – Egy másik helyen a a mágia és vallás közelségét, sőt lényegi azonosságát így fogalmazza meg: „A kereszténység heroikus, Istennel töltekező magas kultúrája nem lehetett idegen a magyar néplélektől, hiszen a
3
népkultúra legvégső határozmányaiban mindig vallásos jellegű, kultikus jelenség.” (Bálint 1944. 5.) „A magyar néprajzi kutatás hosszú időn keresztül alig méltatta figyelemre a magyar népi műveltség és a keresztény vallás, meg a belőle kisarjadó műveltség bensőséges kapcsolatát. Erejének legjavát a magyarság autochton, vagy annak vélt javainak megismerésére fordította.” (1943.) 2. 2. A vallásos világkép szimbolikus jellegű A vallásos ember számára ezért a világ egésze szimbolikus értelmet nyer, megszentelődik. Minden része az isteni teremtésnek. (Vö. C. G. Jung, M. Eliade: Az ember életének a vallásos szimbólumok adnak értelmet, tág teret adnak a személyiség kibontakozására.) – A világkép szakrális-szimbolikus jellege távlatot, értelmet ad az életnek. - A szimbolikus jelleg a tér- és időszemléletben, a tárgykultuszban (pl. szentelmények) is megmutatkozik. Bálint S. több tanulmányt közöl a szakrális tájról (In: Népünk ünnepei, Sacra Hungaria stb.), a búcsújárásról (vannak európai, nemzeti, lokális búcsújáróhelyek), a határ szakrális felosztásáról, foglalkozik a vallásos eredetű helynevekkel, a szakrális térszerkezettel (pl. lakásbelső, a templom tere, a temetőkultusz stb.) (Vö.: Bartha Elek: Vallásökológia: → a szakrális térstruktúrák szerveződése és működése.) A szakrális időfelfogás ugyancsak szimbolikus (vö. az esztendő néprajza). - A szimbolikus jelleg a középkori világkép egyik legjellemzőbb sajátossága, ami a vallásosságban is megnyilvánul. → a képi nyelv konkrét, amit a népi kultúra, a népi vallásos szemlélet megőrzött. 2. 3. A világkép egysége → Ha mindennek jelentése van, nem válhat szét teljesen a profán és a szent létezés: pl. a hétköznapok is megszentelődnek, a munka, az étkezés, a szórakozás stb. kultikus jelleget kap. → A kultúra egysége: A szimbolizmus a népi kultúra minden megnyilvánulásában jelen van. Ugyanaz a szimbólum különböző műfajokban, élethelyzetekben jelenhet meg. Tehát a népi kultúra szimbolizmusát a folklór, sőt a népi kultúra egészén kell megközelíteni. → A népi kultúrára vonatkozóan: a hagyományos világban a vallás az élet , a kultúra egészét megszenteli. A hagyományos népi kultúra egésze mágikus-vallásos szemléleten alapult, mindennek jelentése volt. Minden egy nem evilági, transzcendens isteni keretbe ágyazódott be, mindennek magasabb értelme volt. – Bálint Sándor: „Népünk elvesztette metafizikai határozmányokon épült nagyszerű kultúráját és általában szánalmas félműveltségbe süllyedt.” 2. 4. A vallásos élmény művészi jellegű - Az „artisztikus jelleg” a vallásos világkép szimbolikus jellegéből következik: minden olyan kulturális jelenség, ami belsőleg, vallásilag motivált szimbólumokra épít, művészet. - A vallásos élmény elsődlegesen nem intellektuális, hanem érzéki-érzelmi. (pl. „Érezzétek/hallgassátok és lássátok, mily édes az Úr!”) → Az öt érzékre való hatás a vallásosságban is jelen van.
4
- A népi vallásosság egyúttal művészi kompozíció is. → A nép igényli a vallásosság artisztikus, művészi szimbolizmusát: pl. rituális drámákat igyekszik átélni (nagymise, búcsújárás cselekvéssora, keresztútvégzés, karácsonyi játékok stb.), a templom művészi kiképzése nem puszta dekoráció, hanem szimbólum; a szóbeli vallásos rítusoknak (ima, áldás, ének stb.) költői szublogikus jellegük van. 2. 5. A népi vallásosság sajátos lelkiséget hoz létre (szubjektivizmus). A népi vallásos világértelmezés sajátos szubjektivizmusra épül: nincs észérv, rideg spekuláció, racionális elemzés stb. A népi vallásos tudat érzéketlen a teológia, dogmatika spekulációira, fontosabb számára hit és a konkrét szimbólumokon keresztül történő átélhetőség. Például: - az archaikus imaszövegek passióepikája erős érzelmi átélést valósít meg (pl. sírva történő előadás); a Szent Ferenc-i „lángoló vallásosság” népi körökben is elterjedt, és még a 19–20. században is megfigyelhetők a megnyilvánulásai. - A népi vallásos élmény vizsgálatára Bálint Sándor kidolgozza az egyéniségkutató módszert. Egy-egy karizmatikus vallási vezető lelkivilágát, funkcióját elemzi a vallásos közösségek életében. (Lásd az Egy magyar szentember. Orosz István önéletrajza című kötet bevezetőjét.) - A vallási néprajzi kutatások módszertani követelménye: empátia, azonosulás, compassió. A népi vallásosság sajátos lelkisége, „az evangéliumi magvetés” csak így ragadható meg. 2. 6. A népi vallásos élmény közösségi szellemű. „A nép vallásos életében van valami középkorias, ami főképpen a közösségi szellemben nyilvánul meg.” (1938. 28.) – A közösségek Isten nagyobb dicsőségére alakultak. pl. vallásos társulatok (confraternitas). Feladataik: templomékítés, dramatizált ünnepi szertartások, körmenetek, misztériumjátékok szervezése. Pl. a céhek nemcsak a szakma érdekében, hanem a munka megszentelésére is alakultak. „A népi vallásosságtól ugyanis általában távol állanak az istentisztelet magányos, individuális formái, lelkialkatának inkább a kollektív kultusz (közös imádság, együttes éneklés, búcsújárás) felel meg.” → lokális közösségi kultuszok alakultak ki (pl. olvasótársulatok, Szent Ferenc harmadik rendje, az énekesemberek által alapított társulatok stb.) 2. 7. A népi vallásosság abszolutizmusa A hit bizonyossága folytán nincs eltévelyedés; nincs liberalizmus. (Bálint S. szerint ez a népi vallási alkat legjellemzőbb vonása.). Az ökumenizmus a hagyományos népi vallásos szemlélettől idegen jelenség. 2. 8. Egyetemesség Európa népeit az Anyaszentegyház nevelte fel. → A keresztény humanizmust, Krisztus gyermekeinek testvériségét nem korlátozhatják rendi, társadalmi, nemzeti elfogultságok. – Például a moldvai csángók vallásos világképének jellemzői: a/ érzéketlenség a nemzeti összetartozás iránt. (Ennek egyik másik oka: a nemzetté alakulás előtti állapot fennmaradása.) b/ A politika iránti közömbösség. („Isten megítél mindent”, tehát nem kell törődni vele.)
5
Összegzés: a hagyományos szakrális világkép jelentősége - Ez a hagyományos vallásos világszemlélet egyre kevésbé él. Ezt már Bálint Sándor is felismerte: „Népünk lassan elvesztette heroikus egyszerűségű, metafizikai határozmányokon épült kultúráját, és általában szánalmas félműveltségbe süllyedt.” (1981. 37.) Vagy (parafrazálva): A parasztságot hosszú időn át az élet heroikus többlete, kultikus felfogása, artisztikus stílusa jellemezte. Ennek pusztulása „a tudomány emberét a kötelező tárgyilagosság mellett is lehangolja”. (1938. 4.) - Ez a szakrális-mágikus világkép évezredek óta érvényben volt. Az ember lényegéről tudunk meg valamit általa. (El kell hinnünk, hogy a hagyományos vallásos ember hitte ezt a világképet, tehát nemcsak „költészet” volt.) - A vallásosság magasabb, heroikus értelmet adott az életnek. A vallásos hit egységben tartotta a világképet. A vallás határozott egyéni és közösségi értékrendet alakított ki.
II. A magyar vallási néprajzi kutatások Magyarországon és Erdélyben 1948 után 1. A magyar vallási néprajz 1948–1990 között 1. Megtorpanás 1948 után (lásd: Tüskés 1986. 37.) → a vallási néprajz megszűnik mint önálló diszciplína, a néprajztudományon belül arányeltolódások, átcsoportosulások mennek végbe: A) Önállóan művelhető területek vonzáskörébe kerülő területek: * Hiedelemvilág (→ vallási képzetek) LAMMEL Annamária – NAGY Ilona 1985 Parasztbiblia. Budapest * Népszokás, népi színjátszás (→ vallásos szokás, misztériumjáték) KARDOS Tibor – DÖMÖTÖR Tekla 1960 Régi magyar drámai emlékek. I-II. Budapest DÖMÖTÖR Tekla 1983 Naptári ünnepek – népi színjátszás. Budapest (3. kiad.) 1974/1983 A népszokások költészete. Budapest JUNG Károly 1978 Az emberélet fordulói. Gombosi népszokások. Újvidék. KILIÁN István 1985 Két podolini piarista betlehemes. Vigilia, 12. sz., 941–945. 1987 Magyar nyelvű betlehemes játék a XVII. század első feléből. Itk 5–6. 695–721. 1988 Az iskolai színjáték és a folklórhagyomány. In: Hopp L.–Küllös I.–Voigt V. szerk.: A megváltozott hagyomány. Tanulmányok a XVIII. századról. Budapest, 393– 428. 1989 Régi Magyar Drámai Emlékek. XVIII. század 2. Minorita iskoladrámák. Budapest UJVÁRY Zoltán 1978 A temetés paródiája. Temetés és halál a népi játékokban. Debrecen PINTÉR Márta 1984 Inductio de Passione Christi. In: Írók és művek a XVII–XVIII. században. Budapest, 131–201.
6
1989 Történeti rétegek a ferences színjátékokban. In: Pintér Márta–Kilián István szerk: Iskoladráma és folklór. Debrecen, 125–134. * Népzenekutatás (→vallásos népének) CSOMASZ TÓTH Kálmán 1955 A gyülekezeti éneklés. Budapest 1958 Régi Magyar Dallamok Tára. A XVI. század magyar dallamai. Budapest LAJTHA László 1956 Sopron megyei virrasztó énekek. Budapest (az ún. „Lajtha-csoport“) BARTÓK Béla - KODÁLY Zoltán 1966 A magyar népzene tára V. Budapest HOLL Béla (szerk.) 1974 Régi Magyar Költők Tára 7. Katolikus egyházi énekek. ...-1651. POGÁNY Péter 1978 A magyar ponyva tüköre. Budapest 1978. SCHRAM Ferenc 1958 Bevezető népénekeinkhez. Budapest 1974 A népének egy csoportjának kialakulása Magyarországon. Ethnographia. 373385. SZENDREI Janka–DOBSZAY László–RAJECZKY Benjámin 1979 XVI-XVII. századi dallamaink a népi emlékezetben. Budapest * Művészettörténet (→ vallásos népművészet, egyházművészet) LÜKŐ Gábor 1982 Kiskunság régi képfaragó és képmetsző művészete. Kecskemét TOMBOR Ilona 1968 Magyarországi festett famennyezetek és rokonemlékek a XV–XVII. századból. Budapest TAKÁCS Béla 1983 Református templomaink úrasztali terítői. Budapest 1986 Bibliai jelképek a magyar református egyházművészetben. Budapest * Irodalomtudomány peremterületei (pl. prédikációs irodalom, kéziratos énekköltészet) HOLL Béla (szerk., sajtó alá rend.) 1974 Régi Magyar Költők Tára 7. Katolikus egyházi énekek. 1608–1651. Budapest B) 1948 után is kutatható területek * temetőkutatás BALASSA Iván 1973 A magyar temetők néprajzi kutatása. Ethn. LXXXIV. 225–242. 1988 A magyar falvak temetői. Budapest 1992 A székelyföldi Erdővidék temetői. Debrecen BODROGI Tibor 1980 Temetés - vallás - társadalom. In: Hajdú-Bihar temetőművészete. Főszerk. : Szőllősi Gyula. Debrecen, 7–91.
7
HOPPÁL Mihály–NOVÁK László (szerk.) 1982 Halottkultusz. Előmunkálatok a magyarság néprajzához 10. KUNT Ernő 1983 Temetők népművészete. Budapest * ünnepi szokások (Lásd előbb: pl. Dömötör Tekla) * búcsújárás BÁLINT Sándor – ld. előbb (dolgozik a búcsú-monográfián) BARNA Gábor tanulmányai (pl. offerek, búcsúvásár) TÜSKÉS Gábor tanulmányai (barokk kori búcsújárás) BÁRTH János 1980 Az illancsi tanyák népének hajósi búcsújárása. NépiKultúra-NépiTársadalom XIXII. 59-117. SZILÁRDFY Z.-TÜSKÉS G.-KNAPP É. 1987 Barokk kori kisgrafikai ábrázolások magyarországi búcsújáróhelyekről. Budapest BANGÓ F. Jenő 1978 Die Wallfahrt in Ungarn. Wien * vallásszociológia és valláspszichológia → Témák (szociológia): a vallásos formák fejlődésének társadalmi viszonyai; a vallás és a vallásosság társadalmi szerepe, személyes funkciói stb. → Témák (valláspszichológia): a hétköznapi vallásosság; a vallásosság következményei a mindennapi életben; a vallás és erkölcs viszonya (ma ezt a vallásos tudat és vallásos magatartás szociológiájának neveznénk) → Szerzők: Tomka Miklós, Gereben Ferenc stb. 2. A hetvenes évek „nyitása” * Bálint Sándor munkáinak megjelenése (lásd előbb) * Erdélyi Zsuzsanna és társai (→ az archaikus népi ima felfedezése) ERDÉLYI Zsuzsanna 1971 Archaikus és középkori elemek apokrif népi szövegekben. Ethnographia 3. 343– 374. (Pais Dezső, Mezey László és Holl Béla hozzászólásaival) 1974 Hegyet hágék, lőtőt lépék... (Archaikus népi imádságok) Somogyi Almanach 19– 21. (szerk. Kanyar József) Kaposvár 1976/1978 Hegyet hágék, lőtőt lépék. Archaikus népi imádságok. Budapest 1988 Archaikus népi imádságok. In: Magyar Néprajz V. Budapest, 692–748. 1999 Hegyet hágék, lőtőt lépék. Archaikus népi imádságok. Harmadik, bővített kiadás. Pozsony FETTICH Nándor 1971 Vallásos jellegű varázs-szövegek a magyar néphitban. Ethnographia 1. 44–69. BESENCZI Sándor 1988 Népi imádságok Kalocsa vidékéről. Debrecen
8
POLNER Zoltán 1978 Föld szülte fáját. Szeged környéki ráolvasások és népi imádságok. Szeged * Domokos Pál Péter DOMOKOS Pál Péter 1979 „Édes hazámnak akartam szolgálni.” Kájoni János: Cantionale Catholicum. Petrás Incze János: Tudósítások. Budapest * Kríza Ildikó KRÍZA Ildikó 1982 A legendaballada. Budapest * Tüskés Gábor TÜSKÉS Gábor (szerk.) 1986 „Mert ezt Isten hagyta ...” Tanulmányok a népi vallásosság köréből. Budapest 3. Magyarországi kutatások, műhelyek 1990 után * Barna Gábor és a szegedi műhely - Devotio Hungarorum forráskiadvány sorozat (1994–) (eddig 9 kötet) - Szegedi Vallási Néprajzi Könyvtár sorozat (1998–) (eddig 11 kötet) * Vallási Néprajz sorozat (1985–) (eddig megjelent: 10 kötet) – Budapest. Kiadja a Református Egyház teológiai Doktorok Kolllégiumának egyházi Néprajzi szekciója (a kiadványok többségét) * Népi vallásosság a Kárpát-medencében sorozat (1991–) (eddig 5 kötet) – Kiadja a Veszprém megyei Múzeum * Bartha Elek: Vallásökológia. Debrecen, 1992. * Török József: egyháztörténet, szentkultusz TÖRÖK József 1991 A magyar föld szentjei. Budapest 1991. * Puskely Mária: szerzetesség, szentkultusz PUSKELY Mária 1994 Virágos kert vala híres Pannónia. Példaképek a magyar múltból. X-XVII. század. Budapest 4. Erdélyi vallási néprajzi kutatások 1948 előtt BOROS Fortunát, Dr. P., O.F.M. 1994 Csíksomlyó, a kegyhely. Csíkszereda, Pallas-Akadémia (1. kiad.: 1943., Kolozsvár) BENEDEK Fidél, P. 2000 Csíksomlyó. (Tanulmányok). Kolozsvár, Szent Bonaventura
9
2002 Az erdélyi ferences rendtartomány I–II. Kolozsvár, Szent Bonaventura KOVÁCS László, K. 1944 A kolozsvári hóstátiak temetkezése. Kolozsvár SZÉKELY LÁSZLÓ 1943 Áhitat falun. Adatok Csíkszentdomokos vallásos néprajzához. Csíkszereda 1944 Ünneplő székelyek. Adatok a székelység vallásos néprajzához. Csíkszereda é.n. [1997] Csíki áhítat. Budapest ERŐS Alfréd 1998 Lelkipásztori néprajz. Gyulafehérvár GUNDA Béla 1946 Munka és kultusz a magyar parasztságnál. Kolozsvár ANTAL Árpád 1946 A társadalmi szerkezet befolyása egy székely falu betlehemes játékára. Erdélyi Néprajzi Füzetek. Kolozsvár FARAGÓ József 1947 Betlehemezés és kántálás Pusztakamaráson. In: Erdélyi Néprajzi Tanulmányok. 8. Kolozsvár 1948–1990 között * Temetőkutatás IMREH Pál–HOPPÁL Mihály 1977 Fejfák és temetők Erdélyben. Folklór Archívum 7. 5–78. KÓS Károly, dr. 1972 A székely sírfák kérdéséhez. In: Népélet és néphagyomány. Bukarest, 253–274. * Hiedelemvilág DACZÓ Árpád 1980 A gyimesi Babba Mária. Népismereti Dolgozatok. Bukarest 1981 A gyimesi rekegő. In: Népismereti Dolgozatok. Bukarest 2000 Csíksomlyó titka. Csíkszereda, Pallas-Akadémia VÉCSEY Gyula 1973 A csíkrákosi műemlék jelképei. Hargita Kalendárium 1974, Csíkszereda, 148– 149. BOSNYÁK Sándor 1980 A moldvai magyarok hitvilága. Budapest (Folklór Archívum 12.) 212. old. 2001 Magyar Biblia. A világ teremtése, az özönvíz, Jézus élete sa világ vége népünk szájhagyományában. Budapest, Európai Folklór Intézet – L'Harmattan SALAMON Anikó 1987 Gyimesi csángó mondák, ráolvasások, imák. Budapest, 266. p. * Ünnepi szokások VASAS Samu–SALAMON Anikó 1986 Kalotaszegi ünnepek. Budapest 1990 után * Monográfia (műfaji, táji monográfiák)
10
SZÉKELY László (lásd előbb) DACZÓ Árpád (lásd előbb) MADAR Ilona 1998 A Sóvidék vallásosságáról. Marosvásárhely, Mentor Kiadó * Egyháztörténet KOVÁCS András–KOVÁCS Zsolt (közzéteszi) 2002 Erdélyi római katolikus egyházlátogatási jegyzőkönyvek és okmányok. I. 1727– 1737. Kolozsvár, Entz Géza Művelődéstörténeti Alapítvány SÁVAI János 1994 Kései licenciátusok, szentemberek. In: Sávai János - Grynaeus Tamás: Tüdő Vice betegei. Szeged, 1994. (Devotio Hungarorum 1.) 1997 Missziók, mesterek, licenciátusok. Szeged, 320. p. (Missziós dokumentumok Magyarországról és a hódoltságról. II. Documenta Missionaria II/I.) 1997 A csíksomlyói és a kantai iskola története. Szeged (Documenta Missionaria II/II.), 472. p. 1997 A székelyföldi katolikus plébániák levéltára. I–II. Szeged (Documenta Missionaria I/II–III.) ZAMFIR Korinna 2002 Katolikusok és protestánsok. Történelmi visszatekintés és teológiai párbeszéd. Kolozsvár, Stúdium, 2002. JAKUBINYI György 2000 A szentek nyomában Erdélyben. Gyulafehérvár * Hiedelem, gyógyítás és népi vallásosság ISTVÁN Lajos 1999 Babonás népi gyógyítások Korondon. Székelyudvarhely KISS András 1998 Boszorkányok, kuruzslók, szalmakoszorús paráznák. Bukarest–Kolozsvár PÓCS Éva 2001 Két csíki falu néphite a századvégen. Budapest, Európai Folklór Intézet * Népszokás BENEDEK H. Erika 1998 Út az életbe. Világképelemzés csángó és székely közösségek születéshez fűződő hagyományai alapján. Kolozsvár, 1998. 100.p. VIRT István (tanulmányai is!) 2001 „Elszakasztottad a testemtől én lelkemet.” A moldvai és a Baranya megyei csángók halottas szokásai és hiedelmei. Kolozsvár (Kriza Könyvek 8.) MAKKAI Endre–NAGY Ödön 1993 Adatok téli néphagyományaink ismeretéhez. Budapest BALÁZS Lajos 1994 Az én első tisztességes napom. Párválasztás és lakodalom Csíkszentdomokoson. Bukarest, 431. p. 1995 Menj ki én lelkem a testből. Elmúlás és temetkezés Csíkszentdomokoson. Csíkszereda
11
1999 Szeretet fogott el a gyermek iránt. A születés szokásvilága Csíkszentdomokoson. Csíkszereda, 392. BARABÁS László 1998 Forog az esztendő kereke. Sóvidéki népszokások. Marosvásárhely, Mentor Kiadó/Custos Kiadó, 304. p. 1999 Aranycsitkók, maszkurák, királynék. Erdélyi magyar dramatikus népszokások. Marosvásárhely, Mentor POZSONY Ferenc (tanulmányai is!) 2000 Adok nektek aranyvesszőt. Dolgozatok erdélyi és moldvai népszokásokról. Csíkszereda * Archaikus ima DACZÓ Árpád 2003 Hosszú utak megszomorodának... Archaikus népi imádságok, ráolvasók, szentes énekek Erdélyből és Moldvából. P. Daczó Árpád Lukács szentferencrendi atya gyűjtése (1974–1999). Budapest, Magyar Napló SALAMON A. (ld . előbb) HARANGOZÓ Imre 1992 „Anyám, anyám, szép Szűz Márjám...” Újkígyós 1998 „Krisztusz háze arangyosz...” Archaikus imák, ráolvasások, kántálók a gyimesi és moldvai magyarok hagyományából. Újkígyós, Ipolyi Arnold Népfőiskola RÁDULY János 1992 „Menj el gonosz sátán”. Kibédi ráolvasások, népi imák, legendaballadák. Helikon (Kolozsvár) 4. febr. 14. 4–5. TAKÁCS György (+ tanulmányai is) 2001 Aranykertbe' aranyfa. Gyimesi, hárompataki, úz-völgyi csángó imák és ráolvasók. Budapest, Szent István Társulat TÁNCZOS Vilmos 1995a Gyöngyökkel gyökereztél. Gyimesi és moldvai archaikus imádságok. Csíkszereda, 310. p. 1999 Csapdosó angyal. Moldvai archaikus imádságok és életterük. Csíkszereda, ProPrint Kiadó, 371. p. (Krónika Könyvek) 2000 Eleven ostya, szép virág. A moldvai csángó népi imák képei. Csíkszereda, ProPrint Kiadó, Krónika Könyvek, 2000. 431. p. 2001 Nyiss kaput, angyal! Moldvai csángó népi imádságok. Archetipikus szimbolizáció és élettér. Budapest, Püski Kiadó, 2001. 320. p. * Népénekkutatás DOMOKOS Pál Péter (lásd előbb) BENKŐ András 1994 Az egyházi ének története. Kolozsvár * Népművészet és egyházművészet kapcsolata Gazda Klára tanulmányai * Egyházfegyelem
12
KISS András ( + tanulmányai is!) 1998 Boszorkányok, kuruzslók, szalmakoszorús paráznák. Bukarest NAGY Olga (+ tanulmányai is!) 1989 A törvény szorításában. Paraszti értékrend és magatartásformák. Budapest SZŐCSNÉ GAZDA Enikő (+ tanulmányai is!) 2001 Erkölcs és közösség. Orbai széki erkölcsirányítás a XVII–XIX. században. Csíkszereda, Pro-Print Könyvkiadó ZSIGMOND Győző 1999 Szokás és erkölcs. Obiceiuri şi moravuri. Budapest–Bukarest
13
