A MAGYAR SZÉNBÁNYÁSZAT FEJLESZTÉSI TENDENCIÁI, AZOK MEGALAPOZÁSÁVAL KAPCSOLATOS IGÉNYEK TAMÁSY ISTVÁN

NME Közleményei, Miskolc, I. Sorozat, Bányászat, 34(1986) kötet, 1-4. füzet,

229-248.

A MAGYAR SZÉNBÁNYÁSZAT FEJLESZTÉSI TENDENCIÁI, AZOK MEGALAPOZÁSÁVAL KAPCSOLATOS IGÉNYEK TAMÁSY ISTVÁN összefoglalás Minden túlzás nélkül állítható, hogy a szénbányászat jövőbeni feladatai az átlagosnál nagyobbak és nehezebbek lesznek. Ez azért alakul így, mert igen kedvezőtlen kondíciók és lehetőségek mellett kell a szakágazat helyzetét rendezni, stabilizálni. Az eddig elért eredményeink - a sok ellentmondás ellenére is - biztatóak és erőt kell, hogy adjanak az előttünk álló feladatok sikeres megoldásához. Ebben a munkában fokozottan számítunk fennállásának 250. évfordulóját ünneplő egyetemünk okta­ tóinak és kutatóinak tevékeny közreműködésére a kutatás, mérnökképzés és továbbképzés területén egyaránt.

1. Előzmények A magyar szénbányászat múltbeli fejlesztési folyamatában — általánosságban — ugyanazon tendenciák érvényesültek, mint amilyenek a fejlett szénbányászattal rendel­ kező országokban jellemzőek voltak. Az energiastruktúra átalakítása idején mi is radikálisan csökkentettük a gazdaság­ talan, rövid élettartamú üzemek, bányák számát. Ennek és még egyéb tényezőknek hatá­ sára 1984-ben már csak 42 akna üzemelt és az egy aknára eső átlagos napi termelés 1320 t-át ért el, ami 70%-kal több, mint az 1965. év produktuma volt (7. sz. táblázat). Az üzem­ koncentráció mértéke a feketeszén bányászatunkban 1965-tol napjainkig gyakorlatilag nem változott. Ezzel szemben a barnaszén bányászatban az 1965. évi átlagérték 1980ra megkétszereződött. Míg 1965-ben a működő 126 akna - három kivételével - 2000 t alatt termelt naponta, addig 1984-ben a működő aknák közel 15%-ának napi termelése már már 2000-4000 t értékhatárok között változott. DR. TAMÁSY ISTVÁN oki. bányamérnök, a műszaki tudományok kandidátusa, vezérigazgató Bányászati Egyesülés, Tatabánya Kézirat beérkezett: 1986. február 3.

229

to

o 1. táblázat. A szénbányászat néhány főbb mutatója Megnevezés

Mértékegység

Széntermelés Ebből: mélyművelés

Mt Mt db t/nap/db Mt db et/db/év m/red. db

Aknák száma Egy aknára eső átlagos term. Frontfej tásek termelése Frontfejtések red. db. száma Egy frontfejt. átl. termelése Átlagos fronthomlokhossz Frontfejtés átlagos előrehaladási sebessége összes vágathajtás összes foglalkoztatott Ebből: föld alatti Frontfejtések teljesítménye

m/d km efő efő t/mű

1965

31,4 29,2 126 750 18,3 190,5 96,1 82,3 1,31 678,2 122,3 65,9 4,391

1970

1975

1980

1984

1985 Előzetes tény

27,8 24,5 80 1040 19,7 164,0 120,1 78,8

24,9 19,5 54

25,7 17,4

25,0 16,3 42

24,0 15,5

1,60 365,8 99,9 45,1 5,759

1240 16,2 123,6 131,1 80,9 1,66 257,3 85,4 36,8 6,766

44 1350 14,2 82,3 172,5 84,3 1,78 230,2 79,2 32,3 6,732

1320 13,6 57,5 236,5 95,7 1,98 167,1 76,9 29,6 8,885

38 1316 12,8 55,4 231,0 92,0 1,91 177,5 75,9 28,4 8,400

A tömegtermelő munkahelyek kapacitásának növelése érdekében mi is gépesítettük a fejtési munkafolyamatokat, nálunk is egyre terjed a főteszén-omlasztásos pásztafejtés és frontfejtés. A fronthomlokhossz növelése terén nem értünk el fejlődést. Az 1984. évben műkö­ dő frontfejtések átlagos homlokhossza 95,8 m volt, amely jelentősen eltér a fejlett szénbá­ nyászattal rendelkező országokban elért eredményektől. A frontfejtések átlagos előrehaladási sebessége 1984. évben 1,98 m/d volt és ez az érték már megközelíti a lengyel és a csehszlovák szénbányászatban elért eredményeket. Előrelépés e téren a komplexen gépesített frontfejtések alkalmazási körének bővítése lesz, tekintettel arra, hogy az ilyen típusú frontfejtésekben elért eredmények több mint 1 m-rel haladják meg a nem gépesített frontfejtések azonos mutatóit. A frontfejtések kifutási hosszának növelésére irányuló törekvések eredményességét a hazai szénvagyont jellemző természeti adottságok (elsősorban a nagymérvű tektonizáltság) kedvezőtlenül befolyásolták. A gazdasági eredményeink javítása érdekében csökkentettük a művelésbe vont vékony telepek számát. Az viszont nem szorul bővebb magyarázatra, hogy mi a külföldi példákat követve nem tudtuk kizárni a termelésből a gáz-, víz- és tűzveszélyes telepeket, hiszen a teljes magyar szénbányászat ezen veszélyekkel terhelt. Nagyon egyoldalú lenne ez a tényhelyzet akkor, ha nem állapítanánk meg azt is, hogy a hazai szénbányászat a bá­ nyaföldtani adottságok okozta problémák megoldásában jelentős tapasztalatokat és figye­ lemre méltó eredményeket szerzett az elmúlt 20 év során. Ezek hiányában ma nem lehet­ ne számot adni az ú. n. liász és az eocén-programok megvalósításáról, amelyek éppen a gáz- és vízbetörésveszélyes szénelőfordulások igénybevételnek fokozását, illetve terme­ lésbe vonását irányozzák elő. A gázveszélyes előfordulások lefejtésére alkalmazott védőtelepes művelési gyakor­ latot kiegészítő módszerekről, a vízveszélyes széntelepek igénybevehetőségét megalapozó korszerű elképzelésekről és eljárásokról (új bányamodell, korszerű védekezés) részletes tájékoztatást a 3.2. számú fejezetben foglaltak adnak. Az eddigieket összefoglalva megállapítható, hogy a magyar szénbányászat az elmúlt évtizedekben több alapvető tevékenységében kiemelkedő eredményt tud felmutatni. En­ nek ellenére az alapvető tevékenységek egyes mutatóinak átlagában jelentős az elmaradá­ sunk a hazai élen járó és a külföldi átlagos eredményektől. Ennek oka egyrészt azokban a természeti adottságokban keresendő, amelyek az igénybevehető szénvagyonunkat jellemzik, másrészt abban a hazai energiapolitikában, amely sajátos és igen ellentmondásos megítélésben részesítette és részesíti ma is a magyar szénbányászatot. A kedvezőtlen természeti adottságok, valamint az ezek hatására kialakult bányabeli viszonyok bonyolulttá teszik a bányák feltárási rendszerét, növelik az előkészítő vágathajtás mennyiségét és a vágatok fenntartásának munkaigényességét, korlátozzák a kialakítható fejtések méreteit, és nehezítik a gazdaságos gépesítési megoldások alkal­ mazhatóságát.

231

A normatív gazdasági szabályozáson alapuló hazai energiapolitika a beruházási javak mind nehezebb megszerezhetőségéhez, az önálló vállalati gazdálkodás lehetőségeinek foko­ zatos megszűnéséhez, a létszámellátottság terén jelentkező gondok felerősödéséhez veze­ tett. Mindezen tényezők együttes hatására a szénbányászat termelése ma kevesebb, mint amennyit a szénvagyonunk lehetővé tenne. Egymás mellett működnek korszerű, új bánya­ üzemek, korszerűsített és korszerűtlennek minősíthető üzemek. Az egymást követő techno­ lógiai lépcsőkben a gépesítettség színvonala eltérő, az élőmunka technikával történő helyet­ tesítése a kívánalmakhoz képest elmaradt. A szénelőkészítési eljárások széles körűbb alkal­ mazása terén is csak a VI. ötéves terv időszakában tettünk nagyobb lépéseket. Az előzőekből kitűnik, hogy a szénbányászat jövőbeni fejlesztésének kellő megala­ pozásához sok feladat megoldása szükséges. A feladatok összetettek. Eredményes megol­ dások a tudományos és a gyakorlati kérdésekkel foglalkozó szakemberek aktív és tevőle­ ges közreműködését igénylik. 2. A szénbányászat fejlesztésének lehetőségei A fejlesztéssel kapcsolatos konkrét feladatok meghatározása előtt mindenképpen célszerű azokat a kilátásokat, lehetőségeket felvázolni, amelyek szénbányászatunk jövő­ jére hatással lesznek. Már elöljáróban le kell rögzíteni, hogy egy olyan idő- és tőkeigényes szakágazat, mint a szénbányászat fejlesztésének körültekintő megtervezése legalább 20 éves előrelá­ tást kívánna meg. Sajnos ennek lehetősége nem biztosított, sőt az előttünk álló tervciklus is számunkra csak célokat tud kijelölni úgy, hogy az ezek eléréséhez szükséges eszköz­ rendszerek maradéktalan biztosítása elmarad. A VII. ötéves tervidőszakra a szakágazat eddig már számos koncepciót dolgozott ki. Az elkészült fejlesztési elképzelések a prognosztizált szénigények maradéktalan kielégí­ tését biztosító széntermelés elérését (1990-ben 27-29 Mt., 1995-ben 30-32 Mt) irányoz­ ták elő, a szükséges beruházási javak megszerezhetőségét (1981. évi érszint 38-42 Mrd Ft), illetve a létszámellátottság jelenlegi gondjainak megoldhatóságát feltételezve. Az 1984. év augusztusában kidolgozott alapkoncepciókban a módosítások folya­ mata indult el, a beruházási és a létszámellátottsági korlátok felerősödése miatt. így ala­ kult ki napjainkra a szénbányászat VII. ötéves tervidőszaki fejleszthetőségének alapvari­ ánsa, amelyet szigorú és kemény beruházási korlát jellemez (felhasználható tervidőszaki beruházás 21,6 Mrd Ft, 1981. évi árszinten). Ehhez a fejlesztési lehetőséghez rendelhető 24 Mt/év szinttartó termelés a tervidőszaki szénellátási gondok további növekedését, a szakágazati gazdálkodás hatékonyságá­ nak romlását, a műszaki színvonal stagnálását és a meglevő feszültségek további fokozó­ dását jelzi. A kedvezőnek nem minősíthető kilátások ellenére sem mondott le az Ipari Minisz­ térium és a szakágazat a dinamikusabb fejlesztést biztosító lehetőségek felkutatásáról. A jelenlegi ismeretek szerint 1986. év végén kerülhet sor a magasabb fejlődési pályát biz­ tosító megoldások konkretizálására attól függően, hogy az ehhez szükséges beruházási 232

növekményeket a népgazdaság milyen mértékben és ütemben tudja a szénbányászat ren­ delkezésére bocsátani. Az előzőekben vázolt gazdasági környezetben kell a szénbányászatnak azokat a fej­ lesztéseket tovább folytatni, érvényesülési körét bővíteni, amelyek a jövőbeni fejlődés alapjai lesznek. 3. A fejlesztési lehetőségek megalapozásával kapcsolatos feladatok A szénbányászat a módosult gazdasági helyzettel összefüggésben az újraértékelés, a közeijövőbeni és a távlati lehetőségek tisztázásának időszakában van. A jövő formálását, a fejlesztési lehetőségek megalapozását csak a népgazdaság rendszerébe illesztve, reális ala­ pon lehet és szabad vizsgálni, majd azokat együttes erővel végrehajtani. A fejlesztési lehetőségekhez igazodva kell az alkotó ember, a tudomány ereje, az eddigi eredmények és felhalmozódott tapasztalatok jobb kihasználása a kivitelezésben és a végrehajtásban. Fokozottan számítunk a szénbányászattal szoros kapcsolatban levő, valamint munkánkat megalapozó, közvetve elősegítő tudományos és szakértői kollektí­ vákra (MTA, NME, KBFI, MÁFI, VITZKI, MÁELGI stb.) annak érdekében, hogy egység­ ben formáljuk és fejlesszük tovább a szénbányászatot. Jelenleg 18 csoportban 116 fő témában határoztuk meg kutatási és fejlesztési felada­ tainkat. Ezek részei az OKKF, IpM és KFH tárcaszintű, valamint a szénbánya vállalatok igényeit magában foglaló kutatási—fejlesztési célprogramoknak. Ezekből — távol sem teljes körűen - kívánunk egyes részterületek kiemelésével a konkrét fejlesztési témákra, a jelentkező igényeinkre a figyelmet felhívni. 3.1 Bányaművelési technológiák és az alkalmazott technika fejlesztése A mélyműveléses szénbányászatban az elmúlt 20 évben a gépesítés széles körű tér­ hódítása és a termelés koncentrációja következtében a bányaművelési technológia gyö­ keresen átalakult, a korábbi hagyományos fejtéseket a gépesített frontfejtések váltották fel. A gépek mennyiségi növekedése mellett azok minőségi átalakulása is bekövetkezett. Bányáinkban ma már nagy termelékenységű és nagy értékű géprendszerek dolgoznak. Ezért a műszaki fejlesztés egyre inkább akadályokba ütközik: — természeti tényezők korlátozó hatása miatt (kőzetfizikai és település viszonyok), — a műszaki akadályok következtében (a gépi munkával kiváltható emberi tevékeny­ ségek köre egyre csökken, a gépesítés területén bizonyos fokú telítődés van, vala­ mint az egyre nagyobb teljesítmények alkalmazása, energiaellátási, szállítási és gépszerkesztési nehézségek jelentenek), valamint — gazdasági akadályok jelentkezése miatt (a fejlesztési, pénzügyi, import stb. kor­ látok). Ezért a műszaki fejlesztésben az extenzív elemekről át kell helyezni a hangsúlyt az intenzív fejlesztésekre, azaz elsődleges feladatnak kell tekinteni a rendelkezésre álló technikában levő lehetőségek minél teljesebb kihasználását. E komplex műszaki, gazda­ sági és szervezési feladatkör megoldásában a bányaművelési technológiának kulcsszerepe van. 233

Ma már a komplex fejtések az uralkodóak a szénbányászatban. A fejtési technoló­ giák fejlődésének számbavétele a természeti tényezők sokrétű korlátozó hatásának figye­ lembevételével történhet. Az elemzések alapján megállapítható, hogy a termelési koncent­ ráció növekedése csak kisebb mértékben származott a fejtések horizontális jellemzőinek (homlokszélesség, kifutási hossz, előrehaladási sebesség) a növekedéséből. Előrelépést e tekintetben a fejtési magasság növekedése jelentett. Például a komplex gépesítésű front­ fejtések fejlődésének számbavételénél döntően, mintegy 30%-kal nőtt az átlagos fejtési magasság, viszonylag alacsony, 3—4%-os növekedést mutat az átlagos előrehaladási sebes­ ség és a homlokhossz növekedése a vizsgált időszakban. így intenzív növekedésről egyér­ telműen nem lehet beszélni. Több komplex fejtés eredménye viszont úgy nőtt, hogy a fej­ tési magasság csökkent. Ez is bizonyítja, hogy az átgondolt munkaszervezés és technoló­ giai rend, valamint a kiszolgálási folyamatok hatékonysága nagyobb mértékben játszik közre a tényleges termelési eredmények alakulásában, mint a berendezések névleges tel­ jesítőképessége. A frontfejtések gépi biztosító szerkezeteinek mérete és teherbíró ké­ pessége nőtt, geometriai alkalmazkodó képessége javult, a kettős működésű teleszkópos hidraulikus tárnok, lemniszkáta rendszerű csuklós szerkezetek alkalmazásával. Alkalma­ zásra kerültek a szénbányászatban a négy támos pillérpajzs szerkezetek is. Újszerű a Veszprémi Szénbányáknál kifejlesztett főteszénomlasztásos pajzs alkal­ mazása, amely — szemben a külföldi konstrukciókkal — a pajzsháton kiképzett hidrau­ likus tárnokkal működtetett nyíláson keresztül engedi le a szenet az omlásból, a pajzs homlokrészén levő láncos vonszolóra. Ez a gépi biztosítás a második láncosvonszoló el­ hagyásával csökkenti a beruházási költségeket, növekvő üzemi megbízhatóságot ad, ked­ vezőbb lehetőség van a gépesített vágatkereszteződés alkalmazására. Hazai alkalmazása során eddig endogén tűz nem keletkezett. A mélyművelésű bányászatban megoldásra várnak a főte irányítással és a magassági koncentráció kihasználásával kapcsolatos kérdések, ezen belül - a szénomlasztásos pajzs elterjesztése, - vastag, meredek telepekben a komplexen gépesített művelési technológia kiala­ kítása, továbbfejlesztése, - a pajzsok alkalmazása laza kísérő kőzetben, - a pajzsok alkalmazása vastagpados, rideg fedü alatt, kőzetrengés veszélye mellett - a komplexen gépesített fejtési berendezések működésének szabályozása és irá­ nyítása a zavart települések, köztes beágyazódások esetében. A területi koncentráció növelése — a széles homlokú fejtések mellett — olyan kes­ keny homlokú, letisztázó fejtésmódok kialakítását követeli meg, amelyek a vetőzugokban, nem szabályos alakzatú területeken elhelyezkedő szénvagyonok lefejtésére is lehetőséget adnak. Ilyen fejtéseknek ma még kialakult hatékony módszere nincs. E téren figyelemre méltó eredmények születtek a meredek telepekben alkalmazott osztószintes főteszén-omlasztásos fejtési technológiáknál, valamint lapos telepekben a szintomlasztásos csoportos kamrafejtésekben, gumikerekes, önjáró rakodógépek alkalmazásával. Már több éve feszültséget okoz a feltárások és az előkészítések mennyiségi elmara­ dása a fejtési tevékenységhez képest. Az összhang biztosítása érdekében az előkészítő te234

vékenységek jövőbeni fokozása szükséges. Ezért a közeljövő egyik fontos feladata a fejtés és a feltárás egyensúlyának helyreállítása lesz. A feltáró és a fejtéselőkészítő vágatok hajtásánál fokozottan alkalmazásra kerültek a középnehéz kivitelű marófejes, lengőkaros vágathajtó gépek, valamint az egyműveletes gépsor berendezései (fúrókocsi, gumikerekes önjáró, rakodó, szállító gép) is. Ezen technika alkalmazása ma még nem uralkodó jellegű a vágathajtásban, annak ellenére, hogy a géppel hajtott vágatok aránya mintegy 35%-ra nőtt. Ma a gépi jövesztés alkalmazhatóságának ha­ tárát szükséges tisztázni a nagyobb kőzetszilárdsági tartományban. Emellett a vágatok nö­ vekvő méretű biztosító elemeinek beépítésére kell élőmunka kímélő, gyors, hatékony meg­ oldást keresni. Az elmúlt időszakban jó eredményeket értünk el a lőttbetonos vágatbiztosítás alkal­ mazásával és biztatóak a kísérletek a kőzethorgonyzás és a kőzetcsavarozás, valamint a szűk helyen végzett munkák hatékonyságát elősegítő hidraulikus kis gépek alkalmazása terén. A nagy szilárdságú meddőkőzetekben végzett vágathajtásoknál a fúrásos-robbantásos tech­ nológia és technika tökéletesítése a jövő feladata. Mindezek a technológiai kérdések a meglevő és az épülő szénbányáknál is megoldan­ dó feladatként jelentkeznek. Az új technológiai eljárások, a bonyolultabb gépek és beren­ dezések folyamatosan megváltoztatják a bányamunkajellegét és új követelményeket tá­ masztanak. Ezen területen is nagyobb szerephez jut az emberi tényező, ugyanis a fejlett termelési eljárások helytelen alkalmazása újabb veszélyforrás megjelenését vonja maga után. Az elmúlt időszak tragikus balesetei is rávilágítottak arra, hogy a termelési technológiák bonyolultságával párhuzamosan olyan szintre kell emelni a biztonságtechnikai védelmi rendszereket, hogy veszélyhelyzetben, vagy hibás helyzetmegítélés esetén is zárják ki a baleset bekövetkezésének lehetőségeit. 3.2 Bányászati veszélyek elleni védekezés Minden túlzás nélkül állítható, hogy hazánk szénvagyona rendkívül kedvezőtlen természeti adottságokkal terhelt. Ezek a kedvezőtlen természeti adottságok eltérő mér­ tekben vannak jelen a különböző előfordulásokban. Az alsó liász korú feketeszén területen a művelhető telepek nagy száma, változatos vastagsága és dőlése a jellemző, AZ itt folytatott bányászatot a sújtólég-, gázkitörés-, a szénporrobbanás és a szilikózis veszély nehezíti. Külön gondot okoz a nagy művelési mélység és a magas kőzethőmérséklet. A kréta és az eocén korú barnaszén vagyon jelentős része karsztvíz nívó alatt he­ lyezkedik el. A kedvezőtlen védőréteg vastagság és a tektonikai zavartság miatt a telepek művelése vízbetörés veszélyes. Az e területeken működő bányák többsége tűz-, sújtólég-, és szénporrobbanás veszélyes besorolású. A mélyművelésre alkalmas alsó és középső korú miocén barnaszén előfordulásoknál, valamint a külfejtéssel művelt pannon korú lignit-területeken a rétegvíz veszély ellen kell védekezni. Az előzőekben vázolt speciális adottságok mellett valamennyi hazai előfordulás előnytelen tulajdonsága a mellékkőzetek kis szilárdsága, a telepek tektonizáltsága, a bá235

nyászati tevékenységet fenyegető elemi veszélyek jelenléte. Ezek miatt a szűkebb értelemben vett biztonságtechnikára az elmúlt középtávú tervidőszakban a fejlesztések közel 7%-át kellett fordítanunk. A felhasznált összeg 80%-a a főbányaveszélyek leküzdését és a balesetmegelőzést célozta. 3.2.1 Vízveszély elleni védekezés A bányászatot fenyegető veszélyek között kiemelt helyet foglal el a vízveszély és az ellene való védekezés. A hazai szénelőfordulások mintegy 80%-a a víztároló kőzetkörnyezetben helyezkedik el és így a kitermelés döntő hányada vízveszélyes. A vízveszély jellege szerint három előfor­ dulás típus különböztethető meg: — a mecseki szénbányászatot lokális rétegvíz jelenléte esetenként nehezíti, ez azon­ ban élet-, vagyon- és termelési problémákat nem jelent. — a Dunántúli Középhegység térségében folytatott szénbányászat (Dorog, Tatabá­ nya, Oroszlány és Veszprém) karszt- és rétegvíz veszélynek van kitéve, amely élet-, vagyon- és termelésbiztonsági problémákat vet fel, kedvezőtlen környezeti hatá­ sokat előidézve, — az Észak-magyarországi szénbányászatot rétegvíz veszély fenyegeti mind a mély­ művelésű borsodi és nógrádi üzemekben, mind a mátrai, bükki külfejtésben, amely veszély elsősorban vagyon- és terme lésbiztonsági feladatok megoldását teszi szükségessé. A hazai szénbányászat vízveszélyességének alakulását jól jellemzi a kényszerűségből kitermelt bányavíz mennyiségének, illetve az egy tonna szénnel kiemelt víznek, az ú. n. faj­ lagos vízemelésnek az alakulása. Mindkét érték a szénbányászat fejlődésével tendenciózu­ san emelkedett, ami részben az extenzív széntermelés növekedésének, részben a műveletek fokozatos mélység felé tolódásának következménye (2. táblázat). A vízveszély fokozódásával párhuzamosan fejlődött a víz elleni védekezés módja és technológiája is. A passzív védelmet - amely csak a spontán vízfakadások, ül. vízbetörések fogadásá­ ra és kiemelésére szorítkozott - fokozatosan felváltotta, ill. kiegészítette a preventív véde­ kezés, mely a vízföldtani környezet jobb megismerésével (előfúrások, vízvédelmi pillérek stb.) és a szivattyúkapacitás növelésével próbálta megelőzni vagy kikerülni a katasztrofá­ lis eseményeket. A passzív védekezés alacsony élet- és vagyonbiztonságát növelte ugyan a preventív védekezés, de a termelés kívánt biztonságát nem tudta megteremteni. A fejtések és vágathajtások üzembiztonsága követelte meg és segítette elő az aktív védekezés térhódítását. E védekezési mód széles körű elterjedésének azonban korlátokat szabnak részben a gazdasági tényezők (fajlagos vízemelés növekedése), részben pedig az egyre szaporodó környezetvédelmi és vízkészletgazdálkodási előírások. A vízveszély elleni védekezés tehát három szorító tényező hatására alakul és további fejlődését is ezek határozzák majd meg: 236

2. táblázat. A szénbányászat termelése, vízemelése, a vízfakasztás módja, a bányavíz hasznosítása

Időpont

Termelés Mt

Vízemelés m3 /min

Faji. víz­ emelés m 3 /t

Vízfakasztás módja m 3 /min Passzív

Preventív

Kombináltaktív

A kiemelt víz minősége m 3 /min ivó

ipari

10,0 27,0

235,3 352,7 290,3 197,6 135,0 153,4

40,0 64,2 75,3 61,5 84,5 66,0

16,2 17,0 22,0 17,8 28,0 22,0

132,9 140,6

74,8 63,0

21,5 17,0

26,1 31,2 27,7 25,0 25,0 24,9

245,3 379,7 345,3 347,6 300,0 338,4

5,0 6,3 6,5 7,2 6,3 7,1

10 27 15 15 17 21

225,3 325,7 275,3 182,6 118,0 131,5

55 150 165 185

55,0 150,0 165,0 185,0

1990

24,0

11,7 120,6

210,0

7,6

20 20

210

24,0

342,9 365,6

7,2

1995

225

225,0

1960 1965 1970 1975 1980 1984

Hasznosítás Hasznosítás mértéke m 3 /min %

— a bányabiztonsági követelmények (élet-, vagyon- és termelésbiztonság), — környezetvédelmi előírások (hévizi és budapesti termálvízrendszer megóvása), — a felszín alatti vizekkel való gazdálkodás ésszerűbbé tételének követelménye. E hármas követelményrendszer együttes kielégítése vezetett a kombinált védekezési rendszer kialakításához, melynek új elemei: — a lokális vízszintsüllyesztés, — a kőzettömörítés és — a bányavízvisszatáplálás. A kombinált vízvédelmi rendszer technikájában is korszerű elemeket hordoz: így a tervszerű bányabeli csapolást, a bányabeli vízkezelést és a biztonságosabb vízemelést je­ lentő búvárszivattyúk alkalmazását, vízvágat, vízakna, ülepítő zsompok stb. kiépítését. A vízvédelmi rendszerek fejlődésének eredményeként növekedett a hasznosítható bányavíz aránya a kiemelt összes víz mennyiségén belül. A vízveszélyelhárítás fejlődése ellenére a bányavízvédelemmel kapcsolatos gondok a jövőben sem szűnnek meg: — a Dunántúli Középhegység szén- és bauxittermelése súlyos vízforgalmi zavarokat okozott a karsztrendszerben (források apadtak el, regionális vízszint süllyedés alakult ki, csökkent a hévizi tóforrás vízhozama, hőmérséklete stb.), — Mátraalja térségében a külfejtések védelmében emelt víz csökkentette a rétegvízkészletek vízellátási célú hasznosíthatóságát. A fejlesztési programoknak ebben a kedvezőtlen helyzetben kell megvalósulniuk, éspedig: — az eocén térségben növelni kell a kőzettömítéses vízhozam korlátozást (A karszt­ víztároló egyensúlyának fenntartása érdekében — szükség esetén — meg kell való­ sítani a kiemelt bányavíz egy részének visszatáplálási lehetőségét. Ugyancsak a karsztvízkészlet védelme miatt növelni kell a bányavízhasznosítás mértékét, meg kell teremteni annak mennyiségi és minőségi garanciáját). — a Bakonyban, a hévizi termálrendszer védelme miatt az Ajka II. előfordulás ter­ melésbe vonását igazítani kell a bauxitbányászati programokhoz mind vízvédel­ mi, mind vízhasznosítási szempontból, — Bükkalján meg kell valósítani a bányavíz regionális hasznosítását úgy, hogy a ki­ emelt rétegvíz ivóvíz minősége megőrizhető legyen. A szénbányászat vízvédelmi gondjai a belátható jövőben sem szűnnek meg. Ezért a következő alapvető feladatok egyre sürgetőbb megoldását kell célul kitűzni; — a vízveszélyelhárítás műszaki fejlesztésének fokozását a bányabiztonsági, a kör­ nyezetvédelmi és a vízgazdálkodási elvárások szem előtt tartásával, az adott pénz­ ügyi lehetőségekhez igazodóan, — a megkutatott, ill. reménybeli szénelőfordulások termelésbe vonásának üteme­ zését meghatározó tényezők között a vízveszély súlyának felértékelését,

238

- A vízveszély elhárításból származó bonyolult környezetvédelmi és vízgazdálko­ dási feladatok megoldásának a jelenleginél magasabb fokú koordinálását. 3.2.2 Gáz- és kőzetkitörésveszély elleni védelem A mecseki kokszolható széntermelés fejlesztését célzó program egyik legfőbb fel­ adata a gáz- és kőzetkitörés veszély elleni védekezés fokozása. A gázkitörések kialakulásának, létrejöttének okairól és feltételeiről sem a külföldi, sem a hazai bányászatban a mai napig nem sikerült megnyugtató, általánosan elfogadható választ adni. Mindenütt a világon igen nagy anyagi és szellemi erőt fordítanak a gázkitörés­ veszély természeti okainak, keletkezésének a megismerésére és az ellenük való védekezési módok tökéletesítésére a biztonságos művelés érdekében. A Mecseki Szénbányák bányaüzemei gázkitörésveszélyes minősítésűek. A medencé­ ben az első gázkitörés 1894-ben következett be. Az 1894—1985 évek között 91 évben 571 gázkitörés volt és 93 dolgozó veszítette életét. A jelenlegi művelés is 90%-ban gázki­ törésveszélyes teleikben folyik. A telepek feltárása és előkészítése a gázkitörésveszély miatt igen nagy feladatot és gondosságot igényel, mind a tudomány, mind a gyakorlat te­ rületén (3. táblázat). A szénelőfordulások igen változatos, bonyolult földtani szerkezetűek, és a gázkitö­ rések elsősorban a telepzavargások (elvékonyodások, vetők, eruptívummal zavart, kokszosodott zónák) körzetében fordulnak elő. A gázkitörések fajlagos száma az 1950-es évekhez viszonyítva 1/10-ére csökkent, amely kb. 1 gázkitörés/1 Mt értéknek felel meg. A kedvező helyzetet elsősorban a (regio­ nális) védőtelepes művelés nagyfokú térhódítása eredményezte. A regionális védekezési mód mellett, ahol annak kedvező hatása nem érvényesül, vagy nem érvényesíthető, a lokális védekezési módszerek alkalmazása indokolt. Az elő­ zetes anyagkinyerésen (kimosatás, perforálás, feszültségcsökkentő fúrás, hidraulikus teleproncsolás, stb.) alapuló feszültségcsökkentő eljárások (aktív védekezési módok) hátránya­ ként jelentkezett az, hogy a kemény és intruzióval átszőtt komlói telepek esetében azok nem alkalmazhatók. Ezért védekezési eljárásként alkalmazni és fejleszteni kellett az (aktív jellegű) pro­ vokációs robbantást (hosszabb fúrólyukak, nagyobb töltet, hosszabb időzítés). Az előbbiekre hivatkozva megállapítható, hogy a tudományos és technikai szint fejlődése révén vált lehetővé az, hogy meghatározhassák a gázkitörésveszély-mentes zóná­ kat, telepszakaszokat, amelyekben elmaradhattak a költségtöbbletet jelentő védekező el­ járások, így például 1984 évben a 25,8 km összes vágathajtásból 17,0 km-t gázkitörésve­ szélyes minősítési telepekben hajtottak ki, amelyekben a lokális és regionális védekezés aránya 31, illetve 69% volt. Ez utóbbin belül a szeizmikus sebességtomográfia és a fellazu­ lás mérések alkalmazása révén a védőtelepes művelés hatászónájában eső összes vágathossz 70%-át védekezési eljárás nélkül lehet kihajtani. A korszerű bányaművelés, az élet- és vagyonvédelem, a széntermelés hatékonyságá­ nak a növelése megköveteli a gázkitörésveszély elleni védelem további fejlesztését, mely-

239

3. táblázat. Gázdinamikai jelenségek, 1894-1985. (91 év) (Szén- és gázkitörések, gazkitöreses jelenségek, szénkifolyás) Az első gázkitörés Eset

Halálos baleset

A külszíni magasság

Abszolút mélység

Ideje

Mélység (mAO

(mAf)*

(m)

1894. XII. 12. 1909.1.9. 1911. I X . 3 .

- 80,7 + 107,9 + 68,7

+ 231,6 + 340,7 + 260,9

312,3 232,8 192,2

-

-

-

-

- 111,4 -244,7 + 68,0 - 107,0

+ 325,5 + 326,4 + 356,6 + 356,1

436,9 571,1 288,6 463,1

Széchenyi akna (Pécsbánya) István akna (Pécs-bányaüzem) Vasas bányaüzem

227 96 190

28 16 11

Pécsi aknák

513

55

9 30 1

2 23 2

Komlói aknák

40

27

-

-

-

-

Szászvár bányaüzem

18

11

1902.

-133,2

+ 312,0

445,2

571

93

-

-

-

-

Kossuth akna Zobák akna Béta akna, Kelet Nyugat

1894-1985. 91 év összesen

1968. V. 8. 1964. IX.6. 1980. III. 20.

nek célja a veszélyhelyzet minimumra csökkentése, a gázkitörés elhárítása, vagy ha ez nem lehetséges, olyan időszakban való mesterséges kiváltása, amely élet- és vagyon veszélyezte­ téssel nem jár. E területeken a fő célkitűzések a következőkben fogalmazhatók meg: — A szén- és gázkitörésveszélyek létrejöttére vonatkozó vizsgálatok végzése a véde­ kezési eljárások továbbfejlesztése céljából. (A lejátszódó folyamatok megismerése és szabályozása, modellezése. A mérőrendszerek tervezése, az adatgyűjtő-értékelő módszerek kiépítése). — A szén-, gázrendszer analitikai és szerkezetkutatása, fizikai—kémiai vizsgálatok vég­ zése. (A szenek és mellékkőzetek gáztároló és gázleadó képessége a művelési techno­ lógia során, a primer és szekunder gázfelszabadulás nagysága, összefüggésben a gázlecsapolhatósággal). — A gázkitörések hatásmechanizmusának vizsgálata, az előrejelzési módszerek fejlesz­ tése. (A provokált gázkitörések komplex elemzése és a megfigyelt jelenségek fel­ használásával az előrejelzésekkel kapcsolatos módszerek fejlesztése). — A gázkitörésveszélyt csökkentő eljárások fejlesztése. (Munkahelyi mérőrendszer kiépítése, amellyel a változások nyomon követhetők és ezáltal lehetővé válhat a regionális védőhatás (védőtelepes művelés) hatászónájának kiterjesztése). — A fokozottabb védekezési eljárások ellenére bekövetkezhető gázkitörések esetére a személyi védelem fejlesztése. (Automatikus riasztó rendszer kialakítása és auto­ matikus működő, önálló hordhatóságú menekülőkészülék kifejlesztése és alkalma­ zása). 3.2.3 Bányatüz elleni védelem A bányatüzek elleni védelem fejlesztése mind anyagi, mind személyi vonatkozásban különös jelentőségű. Az öngyulladásos vagy műszaki fejlesztés révén alkalmazott igen hasznos gépi-villa­ mos berendezések által létrejövő exogén tüzek nagy anyagi kárt okozhatnak és gyors kiter­ jedésük miatt nemcsak egy légosztály, hanem akár az egész bánya dolgozóit veszélyeztetik. A bányatűz elleni védekezést tendenciájában kedvezőnek ítélhetjük meg, de az elle­ nük való védelem fejlesztése továbbra is rendkívül fontos. Az 1950-es években a bányatüzek száma 500-600 eset/év volt. 1960-ban 250, 1970ben 50,1980-ban 18, 1984-ben 10 tűzeset fordult elő. Ugyanezen időszakra, illetve évekre vonatkozóan a mélyműveléses termelésre vetítve a tüzek száma 25,7-10,2—2,0—1,0—0,6 tűz/Mt volt (4. táblázat). A tüzek számának csökkentésére kezdetben legnagyobb hatással a hazafelé haladó fejtési rendszerre való áttérés volt. A gépek és a villamosság fokozott alkalmazása azonban a nem kielégítő minőségű kábelek, gümiszalagok, hidraulika folyadékok stb. alkalmazása miatt növelte az exogén tűzveszélyt, amelyek megszűntetése, illetve csökkentése érdeké­ ben az 1970-es években kiemelt, közel 1,0 Mrd Ft-os állami támogatással megerősített program készült. A programot a vállalatok végrehajtották, melynek eredményeként az exogén eredetű tűzveszély lényegesen lecsökkent, de nem szűnt meg. 241

to to

4. táblázat. Banyatüzek a szénbányászatban Termelésre vetített tüzek száma (tűzeset/Mt)

A banyatüzek száma (eset) Év Endogén

Exogén

1955 1960 1965 1970 1975 1980

225 153 44 26 16

25 7 6 4

1981 1982 1983 1984

11 14 12 8

4

2

1 4 2

Összesen

Mélymfiveléses termelésre

összes termelésre

557

25,7 10,2 5,5 2,0 1,6

25,0 9,4 5,1 1,8

250 160 50 30 18

15 15 16 10

1,0

1,2 0,7

0,8 0,8 1,0 0,6

0,6 0,6 0,6 0,4

A bányatűz elleni védelem fejlesztése az eredmények ellenére továbbra is kiemelt jelentőségű. Legfontosabb e területen is a prevenció. Feladatok: — a jó szellőztetés biztosítása, légáthúzások csökkentése, — a fejtési sebesség növelése, — omlások, fejtési üregek kitöltése, - CO-távjelzők alkalmazása, elemzése - infravörös érzékelők, ionizációs tűzjelzők alkalmazása, — lángmentes anyagok, - univerzális tűzoltókészűlékek, — inert gázok, - gyors gátépítési módszerek, eszközök alkalmazása stb. A bányatűz elleni védelemhez tartozó egyéb közvetett feladatok: a menekülés, hír­ közlés, riasztás és a bányamentő szervezetek fejlesztése stb. 3.2.4. Sújtólég- és szénporrobbanás elleni védelem A sújtólég- és szénporrobbanás elleni védelemben legfontosabb a jó szellőztetési rend­ szer. A gázos bányákban a primer és secunder gázhozam aránya 1/3—2/3. A művelési mély­ ség és a bányák horizontális kiterjedésének növekedésével ezek a gázfelszabadulási arányok problémát okozhatnak, amelyekre fokozott figyelmet kell fordítani. A gázkitörésveszélyes bányáknál egyes igen gázdús telepekben a gázlecsapolás előtérbe került, hogy a fejtésekben megfelelő állapotokat hozzanak létre. Az utóbbi években a bányatüzek több sújtólégrobbanást okoztak, amelyek felhívták a figyelmet arra, hogy a művelést, a fejtés kialakítását és vitelét komplexen, minden veszélyre kiterjedően kell megtervezni és a kitermelés során azo­ kat körültekintően megtartani (5. táblázat). A szénpor rob bánás kialakulásának lehetőségét részben a portalanító eljárások alkal­ mazásával, mind a passzív módszerekkel csökkenteni kell. A sújtólégrobbanások okozta szénporrobbanás elleni védelmet jól szolgálják az utóbbi években elterjedt törékeny edényes vízzárak. E területen a fejlesztési cél az automatikus zárak kifejlesztése. A sújtólég- és szénporrobbanások gyújtó okainak kiküszöbölése érdekében rendkí­ vül fontos a bányatűz elleni védelem, a gépek és a villamosság alkalmazási feltételeinek a maradéktalan megtartása és megtartatása, különös tekintettel a sújtólégrobbanások okoz­ ta tömeges veszélyeztetettségre. Feladataink közül a következőket emelhetjük ki: — gázlecsapolás fokozása, — szellőztetés jó állapota — szimulációs mérések, - gépek — villamos berendezések előírás szerinti alkalmazása és karbantartása, - a vízzárak működőképességének biztosítása, - a gázok ellenőrzéséhez szükséges kézi — automatikus hordozható és automati­ kusan működő telepített CH4 mérők alkalmazása, elemzése.

243

5. táblázat. Sújtólégrobbanások a bányaiparban, 1966-1985 Bányavállalatoknál történt sújtólégrobbanások száma (eset) A sújtólégrobbanás oka Mecsek

Dorog

Tbánya

OosJány

Veszpr. (Várp.)

Borsod

1 1

1 1

1

-

Nógrád

1

Szénb. váll. ossz.

Bányatűz Robbanás Villamosság Hegesztés Karbidlámpa

14 4 1 2

összesen

21

1

2

2

1

-

-

28

Halálos baleset (fő)

20

-

26

38

3

-

-

Sérültek száma (fő)

93

2

26

17

-

-

összes érintett (fő)

113

2

52

55

3

-

Egy sújtólégrobbanásra jutó haláleset 3,1 fő, sérült 5,4 fő, összesen 8,5 fő.

BAV

OÉÁV

Mind­ összesen

1

15 7 5 2 1

1

1

30

87

7

-

94

10

148

13

2

163

10

235

20

2

257

1

15 7 4 2

1

3.2.5. Porok és szilikózis elleni védelem Egészségi ártalmat elsősorban a szilíciumot tartalmazó kőzetporok okoznak. A szi­ likózis vissza nem fordítható, állandó rosszabbodást okozó egészségártalom. A megelőzés elsősorban - technológiai folyamatba beépített — vizes eljárásokon (injektálás, vizes fúrás, permetezés stb) alapul. Az 1950-es években a szilikózis kifejlődési ideje 11 év volt, amely 1984 évre — a vé­ dekező eljárások hatékony alkalmazásával — 23—24 évre növekedett. A bányaiparban dolgozó létszámból a szilikózisveszélyes munkahelyeken dolgozók száma 1984-ben 12,3 Efő, ebből a szilikózisban szenvedők száma 687 fő. Az új szilikózis esetek száma 1984-ben 87 fő volt. A további fejlődés a védekezésben műszaki-orvosi összefogással, a vonatkozó véde­ kezési eljárások hatékonyságának növelésével remélhető. 3.2.6. Zaj- és vibráció okozta egészségkárosodások A munkahelyek jó komfortérzetéhez a gépek okozta zajok és vibrációs ártalmak csökkentése is hozzátartozik. A zajok és a vibráció okozta egészségi ártalmak a teljesítmé­ nyekre, a balesetek előfordulására nagy hatással vannak. A bányáknál alkalmazott sze­ mélyi védekező eljárások a veszélyhelyzetet csökkentették, de nem oldják meg. Általá­ nos probléma, hogy a zajt és vibrációt okozó gépek e vonatkozású tervezése, kivitelezése csak az utóbbi időben került előtérbe. A zaj és a vibráció okozta egészségártalmak elleni prevencióját tehát elsősorban a gépeket tervező vállalatok asztalán lehet keresni és erre hívnám fel a figyelmet. Az alkalmazott gépek, berendezések zaj és vibráció elleni védelmét a vállalatok saját erőből burkolatokkal, egyéni védőeszközökkel, távirányítású és önjáró fúrókocsik­ kal stb. próbálják csökkenteni, de a generális megoldás a tervezők kezében van. 3.3 A külfejtéses termelés fejlesztésével kapcsolatos kérdések A magyarországi lignitek a pliocén korszakban keletkeztek. Jellemzőjük a több­ telepes kifejlődés »inhomogén telepszerkezet, eltérő minőség, a fekü és a fedürétegek vál­ tozékony víztartalma, a telepek felett elhelyezkedő agyag, homok, kavics és tufa rétegek változékony kialakulása és vastagsága. A lignitvagyonunk számottevő igénybevétele jelenleg a Thorez-külfejtéssel történik, amely 1969 óta a Gagarin Hőerőmű célbányájaként üzemel. A visontai területen az egyes telepek között nyomás alatti víztározó rétegek helyez­ kednek el, melyeket szűrőkutakkal előzetesen vízteleníteni kell. A meddő réteg inhomogenitása és a szivárgási tényező alacsony értéke miatt az elővíztelenítés időigénye a két évet meghaladja. Az előzőekben ismertetett geológiai adottságokhoz igazodóan kialakult műveléstech­ nológia a következők szerint foglalható össze: — a fedőrétegeket a marótárcsás kotrógépek szerkezetéhez illeszkedő szeletekben, monoszisztém rendszerben takarítják le,

245

— a lignitszén termelését a szelektív művelési elv betartásával, merítek létrás kotró­ gépekkel végzik, ami a jövesztőgépek többszöri áthelyezését kívánja meg az inho­ mogén telepszerkezet következtében ingadozó szénminőség miatt. A nagyteljesítményű kapcsolt gépláncok üzeme a termelési és a gazdasági eredmények alakulásában döntő szereppel bír. Éppen ezért nagyjelentőségű az időbeni kihasználásuk fo­ kozása, a gépek megbízhatóságának növelése, a géplánc elemeinek egymáshoz való illesztése. Ennek érdekében a következő feladatok megoldása szükséges: - a homokkő beágyazások egyes jővesztéstechnikai kérdéseinek, valamint — a gépstabilitás és a művelés technológiai kölcsönhatásának vizsgálata, - a nagy értékű gépelemek (heveder, görgők) élettartamának, megbízhatóságának fokozása, — a gépláncok folyamatirányítási, ellenőrzési módszerének korszerűsítése, - a gépegységek diagnosztikai alapon végzett karbantartási javítási gyakorlatának továbbfejlesztése. 4. Összefoglalás Minden túlzás nélkül állítható, hogy a szénbányászat jövőbeni feladatai az átlagosnál nagyobbak és nehezebbek lesznek. Ez azért alakul így, mert igen kedvezőtlen kondíciók és lehetőségek mellett kell a szakágazat helyzetét rendezni, stabilizálni. Az eddig elért eredmé­ nyeink — a sok ellentmondás ellenére is — biztatóak és erőt kell, hogy adjanak az előttünk álló feladatok sikeres megoldásához. Ebben a munkában fokozottan számítunk a fennállásának 25Q évfordulóját ünneplő egyetemünk oktatóinak és kutatóinak tevékeny közreműködésére a kutatás, mérnökkép­ zés és továbbképzés területén egyaránt. IRODALOM 1.

GYÖRY S.-SZABÓ J.: Többtelepes ligniteló'foidulások művelésének technológiai kérdései. BKL Bányászat, 117. (1984), 5 8 1 - 5 8 4 .

2.

JENEYNÉ JAMBRIK R.-KOVÁCS F.-SCHMOTZER I.: Jb raslat Kányás-bányaüzem műsza­ ki-gazdasági kérdéseinek megoldására. BKL Bányászat, 115. (1982), 147-154. JENEYNÉ JAMBRIK R.: Sajómerese II. barnakőszén-terület hidrogeológiai viszonyai. Földta­ ni Kutatás 28. (1985), No. 3. 2 1 - 3 0 . KAPOLYI L.: Ásványi eredetű természeti erőforrások rendszer- és függvényszemlélete. Akadé­ miai Kiadó, 1981. KOVÁCS F.: A fó'teszén-omlasztásos fejtések termelésének kapcsolata az omlasztott telepvas­ tagsággal. BKL Bányászat, 118. (1985), 5 0 5 - 5 1 0 . PERA F.: Bemutatjuk a Veszprémi Szénbányák VHP-730 típusú fó'teszénomlasztásos biztosító berendezést. BKL Bányászat, 116. (1983), 7 2 8 - 7 3 2 . TAMÁSY I.: Az üzemi koncentráció, a gázkitörésveszély és a gázfejlődés kölcsönhatásai a pé­ csi szénbányászatban. Kandidádusi értekezés, 1972.

3. 4. 5. 6. 7. 8.

246

TAMÁSY I.: Szénbányászatunk 1985.

helyzete, fejlesztési feltételei és lehetőségei. Szakmai eló'adás,

9. 10. 11.

ZAMBÓ J.: A bányaművelés alapjai. Akadémiai Kiadó, 1985. NME Bányaműveléstani Tanszék: Műszaki fejlődési irányzatok a szilárdásvány-bányászatban. Szm. 2 2 5 - I V - l 8/1981. számú kutatási jelentés a Borsodi Szénbányák részére. (1983) „Jó szerencséi GMK": Bányászati tevékenység nemzetközi összehasonlításának módszertana. Kutatási jelentés, 1984.

TENDENCIES AND REQUIREMENTS IN THE DEVELOPMENT OF THE HUNGARIAN MINING INDUSTRY by I. TAMÁSY Summary It is no exaggeration that the tasks of the mining industry in the future will be greater and more difficult than the average. This is due to the fact that mining industry has to be stabilized un­ der extremely unfavourable conditions. Results achieved so far — in spite of a lot of contradic­ tions - are encouraging in succesfully solving the tasks ahead of us. In this work the effective parti­ cipation of the academic staff of the Technical University for Heavy Industry celebrating its 250th anniversary is needed and required in the fields of research, undergraduate and postgraduate edu­ cation.

ENTWICKLUNGSTENDENZEN UND ANSPRÜCHE IM UNGARISCHEN KOHLENBERGBAU von I. TAMÁSY Zusammenfassung Die Aufgaben des Kohlenbergbaus werden in der Zukunft immer größer und schwerer. Das ist die konsequenz der jetzigen Situation, wobei der Lage des Kohlenbergbaus unter sehr unvorteil­ haften Bedingungen stabilisiert werden muß. Die bis jetzt erreichten Ergebnisse sind trotz der Wiedersprüche ermutigend und vielversprechend. In der durchzuführenden Arbeit wird auf die Mit­ wirkung der Lehr- und Forscherpersonal der 250 jährigen Universität auf den Gebiet der Forschung, des Unterrichts und der Weiterbildung gerechnet.

ТЕНДЕНЦИИ РАЗВИТИЯ ВЕНГЕРСКОЙ УГЛЕДОБЫВАЮЩЕЙ ПРОМЫШЛЕННОСТИ И ТРЕБОВАНИЯ, СВЯЗАННЫЕ С ИХ ОБОСНОВАНИЕМ И. ТАМАШИ Резюме Без всяких преувеличений можно утверждать, что задачи, стоящие перед угледобыва­ ющей промышленностью, в будущем будут большими и более трудными, по сравнению с обычными. Это связано с тем, что положение отрасли необходимо стабилизировать в крайне

247

необлагоприятных условиях при крайне неблагоприятных возможностях. Достигнутые до сих пор результаты - не смотря на множество противоречий - дают возможность надеяться и должны придать нам силы для успешного решения задач, стоящих перед нами. В этой рабо­ те мы очень рассчитываем на активное сотрудничество преподавателей и исследователей от­ мечающего свое 250-летие Университета, в области научно-исследовательской работы, подго­ товки и повышения квалификации инженеров.

248