A Nyíregyházi Főiskola vezetésével kapcsolatos tervek és azok megvalósítására vonatkozó elképzelések a közötti időszakra

A Nyíregyházi Főiskola vezetésével kapcsolatos tervek és azok megvalósítására vonatkozó elképzelések a 2011-2015 közötti időszakra

1

I. Bevezető 1.

A pályázat alapdokumentumai

A Nyíregyházi Főiskola működését, működtetését és irányítását meghatározó legfontosabb dokumentumok: a 2005. évi CXXXIX. törvény a felsőoktatásról, a 2007-es (2009-ben módosított) Intézményfejlesztési Terv és a Nyíregyházi Főiskola küldetésnyilatkozata. A Nyíregyházi Főiskola irányítására vonatkozó rektori pályázati koncepciót is e dokumentumok, továbbá az intézményben, illetve annak jogelődjében, a Bessenyei György Tanárképző Főiskolán 1981-től szerzett oktatói és 2000-től felsőbb vezetői( 2000-től kari főigazgatói, 2007-től rektori) tapasztalatom; a Wolverhamptoni Egyetemen (University Wolverhampton), az Antwerpeni Főiskolán (Hogeschool Antwerpen) és az Almeríai Egyetemen (Universidad Almería) tett tanulmányútjaim vezetési, irányítási, szervezési szempontból rögzített dokumentációi; a Bölcsészdékáni Kollégium és a MAB Irodalomtudományi Szakbizottsága és a Magyar Rektori Konferencia munkájában leszűrt szakmai következtetéseim; a Nyíregyházi Főiskola Hallgatói Önkormányzati vezetőivel az elmúlt tíz évben folytatott konzultációim, valamint az utóbbi évek európai és magyarországi felsőoktatási átalakulására vonatkozó, alábbi könyvek, szaktanulmányok és dokumentumok alapján állítottam össze: Az Európai Felsőoktatási Térség, Európa oktatási minisztereinek közös nyilatkozata, Bologna, 1999. június 19.; Az MRK Bologna Bizottság elemzése és állásfoglalása a kétciklusú felsőoktatási képzés hazai bevezetéséről; Kiss Ádám: A Bolognai Nyilatkozat és a magyar felsőoktatás, Minőségügy a magyar felsőoktatásban; Almássy Kornél: A Bolognai folyamat a hallgatók szemszögéből; A Magyar Köztársaság Alkotmánya; a Nyíregyházi Főiskola Alapító Okirata, 2001. június 15,; A hatékony egyetemi tudás-és technológiatranszfer. Készítette: LASER CONSULT. 2009.; Ajánlások a Nyíregyházi Főiskola hallgatói életének fejlesztésére. Összeállította: Nagy Ferenc, a Nyíregyházi Főiskola Hallgatói Önkormányzatának elnöke. Kézirat. 2011.; A magyar felsőoktatás az európai felsőoktatási térségben. Készült a 2010-es Budapest-Bécs ünnepélyes bolognai miniszteri konferencia alkalmából. Felelős szerkesztő: Csekei László. Kiadja: Oktatási és Kulturális Minisztérium. 2010.; Az információs társadalom fejlődése és a munkaerőpiac. Szerkesztő: Dr. Várhelyi Tamás. Kiadja a Debreceni Egyetem TEK Informatikai Kara. 2007.; Előterjesztés a Kormány részére az új felsőoktatási törvény koncepciójáról. Készítette: Nemzeti Erőforrás Minisztérium Oktatásért Felelős Államtitkárság Felsőoktatási Munkacsoportja Dr. Dux László vezetésével. 2010. október; Intézményi menedzsment a felsőoktatásban. Szerkesztette: Hrubos Ildikó és Török Imre. Műegyetemi Kiadó, 2009.; OECD innovációpolitikai országtanulmányok. Magyarország. (Az eredeti művet az OECD adta ki a következő cím alatt: OECD Reviews of Information Policy: Hungary. 2008.) Szerkesztő: Dömötör Erzsébet. A kiadvány a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal kiadásában jelent meg, az OECD-vel (OECD, Párizs) kötött megegyezés alapján. 2009.; Stratégiai gondolkodás a felsőoktatásban. Szerkesztők: Borsa Melinda, Horváth Tamás, Simon István. Kiadja az Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft. Évszám nélkül; Tér és tudás. Egyetemek, mint tudás-, innovációsés regionális központok. Szerkesztették: Krémer András és Matiscsák Attila. Belvedere Meridionale, Szeged, 2008. ; Új Széchenyi Terv.

2

2.

A pályázat logikai rendszere

A Nyíregyházi Főiskola 2011-2015 közötti vezetői működtetésére vonatkozó elképzelésnek a 2006 decemberében elkészült, 2007-től életbe lépett, 2009-ben módosított Intézményfejlesztési Tervben egyértelműen leírt irányait, módjait, koncepcióit itt részletezve, ismételten nem sorolom fel, azokra csupán utalok. A koncepcióban a 2011 utáni, rövidesen kidolgozandó új Intézményfejlesztési Terv főbb fejlesztési vonalait kívánom felvázolni. A pályázati anyag intézmény-működtetési elképzelése az elmúlt 4-5 év történéseinek analízisére építve ezért a legfontosabb irányítási feladatokra, az ezeket átfogó elvekre, a meghatározónak ítélt feladatkörökre és intézményi munkákra koncentrál. Az egyes szervezeti egységekre vonatkozó elgondolások ezért (a legfontosabbakat kivéve) az általános irányelveken belül, s nem külön-külön jelennek meg. (Az ezekre vonatkozó konkrét program az alapvető irányelvek mentén a vezetőikkel és dolgozóikkal történő egyeztetések és konzultációk nyomán közös akarattal és a Szenátus döntései nyomán dolgozható ki.)

3.

A vezetésre vonatkozó legfontosabb általános elvek

A Nyíregyházi Főiskola szervezeteinek működtetését a teljes intézmény szintjén három alapelv szerint képzelem el: a) A kölcsönös érdekeltségen alapuló bizalom elve. b) Az elvégzett feladatok után az azonnali visszacsatolás elve az elvégzés körülményeiről, minőségéről, következményeiről stb. a feladat kiadójának. c) A folytonos ellenőrzés, illetve mérés és értékelés elve. (Kontroll és monitoringerősítés a működési folyamatokban) Az első elv a modern európai felsőoktatásban már régen átvette a hierarchikus aláfölérendeltségi viszonyokon alapuló működtetés elvét. Arra a felelősségtudatra és az intézmény (a megőrzendő munkahely) iránti elkötelezettségre alapoz, amely mindenféle dolgozói, de különösen a vezetői és oktatói humánerőforrásban elemi igényként jelenik meg a dolgozó-intézmény új típusú viszonyában. Ebben már nem a retorzióktól való félelem, a cselekvéskényszer, hanem a kölcsönös érdek (a munkahelyek megőrzése és fejlesztése, illetve a teljesítmény-alapon történő javadalmazás) a fő mozgatóerő. A második elv gyakorlatilag azt fogalmazza meg, hogy a korszerű működésben nem lehet elvesztegetett idő. Az intézményt körülvevő gazdaság, társadalom, régió és ennek intézményei gyors és hatékony válaszokat igényelnek. Az intézmény működésében ugyanakkor még ma is tapasztalható a csonka, a nem teljes vagy csupán részleges feladatelvégzés, illetve a gyors intézkedés helyett az „áthárítás”, halogatás gesztusa. Az azonnali visszacsatolás ennek kiküszöbölésére és a gyors korrekciókra teremt természetes lehetőségeket. A harmadik elv, a folyamatos ellenőrzés, mérés, adatrögzítés igénye nélkül korszerű intézmény – felsőoktatási szervezet – ma már nem tud működni. Mind a Felsőoktatási Törvény, mind az Intézményfejlesztési Terv, mind ennek minőségbiztosítási fejezetei, továbbá a vonatkozó legfrissebb elméleti szakirodalom sokszorosan fogalmazzák meg ezt az igényt. Nem véletlen, hogy a mérés vagy ellenőrzés szó a felsorolt dokumentumok szövegeibe is sok helyen kategorikusan belekerül. S hallgatói oldalról is természetesen jelentkezik, például az oktatói teljesítmény méréseiben. Az ellenőrzésnek és a mérésnek a működés minden szintjét át kell hatnia. Ez nem új hierarchiát, hanem eredményességi kontrollt,

3

valójában a sikerek irányába katalizáló erőt jelent. Nemcsak a gazdálkodás, az adminisztráció, az adatszolgáltatás, az üzemeltetés, a pályáztatás, tehát a „nem képzési” szinteken kell jól működnie az ellenőrzési-mérési-értékelési mechanizmusnak, hanem a képzés terepein is. Így az oktatói munka minőségellenőrzésében és mérésében is, mert e munkaterületnek, mint tudásközvetítő, azaz normatívát „termelő” szintnek óriási felelőssége van a kikerülő fiatalok diplomájának értékében; eredményesség-mutatóiban. Vagyis az intézményt minősítő eredmények kialakításában, jó hírének továbbfejlesztésében és megtartásában, jövőképe alapzatának biztosításában.

II. A „Küldetésnyilatkozat” mint a vezetési program elemi iránytűje A küldetésnyilatkozat mint alapnyilatkozat s mint szimbolikus (mert átfogó) feladatsűrítmény és mint racionális (mert a valóságból táplálkozó) iránymutatás a Nyíregyházi Főiskola szellemi címere. A felsőoktatási intézményekre hagyományosan jellemző csupán iskolaszerű feladatkörök helyett ez az új címer az országos és regionális felsőoktatási tudáscentrummá válás igényét és az ehhez a küldetéshez kapcsolódó elveket és elvárásokat elemi kiindulásként fogalmazza meg. A tudáscentrum címertestének (grafikai analógiával élve) mintegy mezőiként jeleníti meg „a vonzáskörzet társadalmi-gazdasági helyzetének folyamatos átlátására” és az ahhoz való koncepcionális alkalmazkodásra: a tudás-alapú gazdaság humánerőforrás-biztosítására; és a régió gazdasági pozíciójának erősítésére vonatkozó igényt. Ezek a feltételek és átfogó célok szabják meg a Nyíregyházi Főiskolának mint felsőoktatási tudáscentrumnak mind a belső struktúráját, mind pedig az oktatási alapú (felsőfokú szakképzéseket, alapképzéseket, mesterképzéseket és egyéb piacigényeken alapuló képzési formákat tartalmazó) „felsőfokú szakemberképzési rendszerét”, folytonos kitekintéssel az Európai Felsőoktatási Térségre is. A piacorientáció és a gazdasági és társadalmi környezettel fenntartott dinamikus és mobil kapcsolat tehát már a hagyományos, az oktatási tevékenység (tudásközvetítés) szintjén is még fokozottabban be kell, hogy épüljön az intézmény (a felsőoktatási tudáscentrum) új típusú működésébe. Az új szemlélet az oktatás tartalmába és módszertanába is le kell, hogy sugározzon, amikor a piacképesség mellett a rugalmas alkalmazkodásra képes szakmai értelmiségi réteg képzését tűzi ki célul. Ez azt jelenti, hogy az értelmiségi mobilitás tudás- és képességelemeinek kialakítási igényét vezeti be a képzés hagyományos tartalmaiba; vagyis motiváló módon azt fogalmazza meg, hogy az ismeretek „mechanikus” átadásán túl ezek rugalmas, a gazdaság és a piac változó feltételeihez idomuló alkalmazására, tehát szakmai és emberi kreativitásra is fel kell készíteni a hallgatókat. Ennek a kreativitásnak a főiskola esetében elsősorban a gyakorlati tudásra kell irányulnia. A tanári munka (tudásközvetítés) alapkövetelménye nem csupán a szakmai tényanyag közvetítése, hanem az alkotó, az alkalmazkodó kreativitás elemeinek minél gazdagabb kibontakoztatása a hallgatói szellemben. A gazdasági feltételrendszer, a piacfigyelés és a versenyre alapozó gazdasági környezet (országos, regionális és európai vonatkozásaival együtt) ugyanakkor a másik kiemelt felsőoktatási tudáscentrum-tevékenység, a (szolgáltató természetű) tudástermelés szintjén is meghatározóan jelenik meg. A korábbi, jóval inkább akadémikus természetű tudástermeléssel szemben az új típusú megtermelt belső tudás (kutatási eredmény) az új koncepcióban már úgy jelentkezik, mint „a környezet felé is aktivizálható innovációs termék”; vagyis a régióban, illetve a megye fejlesztésében szolgáltatási lehetőség tárgya. A tudásközvetítés (oktatás) és a tudástermelés (kutatás és szolgáltatás) a piacorientált gazdasági alapon működő és a szűkebb és tágabb, a közvetlen, a határon túli s az európai környezettel koherens felsőoktatási tudáscentrum két alapvető tevékenység köre. Vagyis most 4

már nemcsak a tudásközvetítő elvnek, hanem a piacorientációnak, a szolgáltatásnak (és az ilyen típusú tudás előállításának is) meg kell jelennie a teljes intézményi szerkezetben. Elsősorban a felső vezetési koncepció fejlesztési gerincvonalában, a szervezeti struktúrákban, a financiális alapú gazdálkodásban, a humánerőforrás szemléleti átformálásában és a hallgatói életfeltételek átalakításában. A belső és a határokon átnyúló együttműködések részletfeladatai (mobilitás, nemzetközi érintkezés) is ezekbe a nagyobb elvekbe illeszkednek. A küldetésnyilatkozat utolsó szakasza a tudásközvetítésre és tudástermelésre (-szolgáltatásra) és a főiskola munkavállalóira, hallgatóira, a gazdasági környezetére is kitekintve lényegkoncentráló módon foglalja össze a legfontosabb működési és koncepcionális alapirányokat, valamint a felvázolt küldetéstartalmakból fakadó következtetéseket. „A felsőfokú képzési szintek vertikális egymásra épülése, horizontális átjárhatósága, a szintenként is differenciált kimenetek biztosítása, valamint a felsőfokú képzést megelőző és követő tanulási alternatívák piacképes kínálatának tevékenységi rendszerünkbe építése, az egyéni oktatói-kutatói ambíciók kiélésén túl, a környezet felé is aktivizálható tudástermelés és szélesebb értelemben vett kifelé irányuló szolgáltatás eredményes működését, keresettségét, a munkatársaink számára lehetőséget és perspektívát, a térség gazdasági fellendülésének elősegítését eredményezi. Mindez együttesen alkotja az intézmény hosszabb távú fennmaradásának és fenntarthatóságának biztosítékát.” Az intézményirányításra vonatkozó rektori pályázati tervnek is ezek az elvek képezik a meghatározó koncepcionális elemeit.

III. Az intézmény küldetésének átalakulásából fakadó főbb alkalmazkodási irányok A rendszerváltozás után az intézmény (a jogelőd intézmények) státusza, küldetése, szerkezete, funkciói (sőt még neve is) döntő mértékben változott meg. (Az idézett küldetésnyilatkozat ezt a változást a maga koncentrált lényegében fejezi ki.) Alapváltásként a szocializmusból a kapitalizmusba, az elosztó jellegű gazdasági irányításból a félig önfenntartóba került. Geográfiailag nagyjából a szocialista világrendszer európai közepéről az Európai Unióba, annak előbb a peremvidékére jutott. (Majd napjainkban az Unióban elfoglalt peremszerepe Bulgária és Románia csatlakozásával részben oldódott, s ez ismét új típusú együttműködések lehetőségét nyitja meg.) Két elődintézménye 2000. január 1-jén integrálódott, képzési palettája így kinyílt, majd karosodott, vagyis kiépítette viszonylagos belső autonómiáit; áttért a kreditrendszerre, számos új, a kommunikációt könnyítő és adatokat rögzítő mechanizmust vezetett be (számítógépes adattárolás, Neptun-rendszer, elektronikus könyvtári szolgáltatások stb.); s az oktatásban – az integráció révén is – visszaszorultak a hagyományos tanárképzési szakok. A megváltozott státuszban mégis mindezek a vonások csupán járulékos, másodlagos, noha nagyon fontos szerepű, de mégis csupán felszíni jegyek. A 2007-2011 közötti alaptörekvések főbb vonalainak felvázolásában, az intézményi stratégia kialakításában, s a 2006-os Intézményfejlesztési Terv elkészítésének irányvonalaiban is már azt kellett alapvetően szem előtt tartani, hogy e pozícióváltást jelző változtatások: tehát a szervezeti, szerkezeti, képzési és egyéb stratégiai elmozdulások mögött a főiskola egész jelenét és jövőjét formáló erővel egy mély modellváltás áll. Ez a gazdasági élet megváltozásával és a főiskola új, módosuló, gazdagodó küldetésével van kapcsolatban. S alapjaiban ez a mélyebb változás szabja meg 2011 utáni jövőképét is. Ennek a mélységi modellváltozásnak a lényegét röviden összegezve: az intézmény központi finanszírozású szervezetből részben önálló (önellátó) finanszírozásúvá lett, az elosztó jellegű gazdálkodásból részben termelő típusú gazdálkodó szervezetté vált. Az államilag kijelölt elvárásokat beteljesítő szerepűből a gazdaság és a régió

5

elvárásait megkereső, felkutató szerepűvé vagy rész-szerepűvé kell egyre erősebben átalakulnia. A biztos anyagi forrásokra számítóból a forrásfelkutató, program- és pályázatíró, a statikus támogatottságból a versenyhelyzetbe kerülő állapotba lépett. Még tovább egyszerűsítve a leírt poláris sorozatot: az iskolaszerű (működtetésű, gazdasági, humánerőforrási stb.) modellbe benyomult (s különböző arányokban, de valamennyi felsorolt szintjén) a cégszerű (vagy: vállalkozói szemléletű) modell. Az akadémikus, iskolaszerű modellt az elosztó gazdálkodás, a statikus vezetői és oktatói magatartás és főképp a belső rendszerre figyelő vezetés, továbbá a statikus és hierarchikus, a hosszabb távon rögzített viszonyok jellemezték. Ezzel szemben a cégszerű modell a forrásteremtő gazdálkodás, a dinamikus vezetői és oktatói magatartás, a belső és külső rendszerre egyaránt figyelő vezetés, az önmegújító, mozgásban levő, alkalmazkodó rendszer vonásaival és dinamikus, célorientált, a célra szerveződő viszonyokkal rendelkezik. A cégszerű modell nemcsak az intézmény működtetését, gazdálkodási és humánerő-forrási és ezekkel összefüggő szervezeti kereteit szabja meg, illetve írja át alapjaiban. Hanem a korábban meghatározó munkavállalói mentális mintákat, orientációs modelleket, vagyis a munkahely-munkavállaló viszonyait is. Az új orientációs modellekben központi szerepűvé válik a hagyományos (oktatói, kutatói, tudományos) értékek mellett a kreativitás, a gyors alkalmazkodóképesség, a gazdaságra, a társadalomra, és a régióra kitekintő figyelem és nyitottság; a versenyképesség szempontjait figyelembe vevő gondolkodás; miközben az új feltételrendszer a hallgatókkal szembeni viselkedésben és az oktatásban is új módszerek, magatartásformák bevezetését követeli. A hagyományos, akadémikus-iskolaszerűhierarchikus működés helyett (a tudományos és oktatási értékek megtartása mellett) a versenyszellemű, gazdaságelvű, a cégszerű szempontokat érvényesíteni tudó, programorientált és bizalomelvű, illetve érdekeltségteremtő működés elemeinek, elveinek, normáinak a sürgős bevonása válik meghatározóvá. Az európai gyakorlatba bevezetett minőségelv és maximális munkaidő-kihasználás követelménye azt eredményezte, hogy a munkavállalókban – Magyarországon is – feltranszformálódtak a munkahely megbecsülésének vonásai. A munkahely immár nem mint elveszíthetetlen, egyéb (külső, perszonális irányú) munkákra kifutópályát biztosító bázis, mint további kereseti lehetőségek kiindulópontja, hanem mint elveszíthető létfeltétel jelent meg. A munkahelynek mint óriási értéknek az új fogalma, új etikai, szakmai elvárásokat és viszonyokat generált mindkét: a munkaadói és a munkavállalói oldalon. A munkavállaló részéről a hagyományos gondolkodás (a munkahely a nyugdíjig tartó biztos pont) helyébe a munkahely kategóriája, mint megőrzendő, fejlesztendő értéktartalom került. Ez az új munkahely-modell a Nyíregyházi Főiskolán is olyan kategóriákat jelenített meg (illetve ébresztett fel ismét) a munkahelyről való közös gondolkodásban, mint a megbecsülés, elkötelezettség, hűség; a munkavégzés szintjén pedig intenzíven ismertette fel a cselekvő kreativitás, a teljesítmény-szempontú értékelés, jövedelmezés, az arányos munkavégzés, a 40 órás munkahét fogalmait. Amelyekben munkavállalói oldalról a munkahely védelme, az érte való maximális cselekvésigény belső késztetéssé, természetes szükségletté válik. A Nyíregyházi Főiskola épületegyüttesének és infrastruktúrájának látványos és szép fejlesztése mellett az elmúlt tíz integrációs évben nagy erőfeszítések történtek ennek az új típusú viszonynak a tudatosítására is. Az új szellemben gondolkodó humánerőforrásnak pedig minden egyéb feltételen túl kulcsszerepe van az intézmény jövőjének alakításában, versenyképességének megtartásában, fejlődésében. Ezen áll vagy bukik a papírra fektetett célok és feladatok sora, az új Intézményfejlesztési Terv gyakorlattá válása. Ezért a közeljövőben maximális erővel kell koncentrálni az új típusú viszony tudatosítására. A humánerőforrás vezető alakítóinak az egységvezetők bevonásával ez az egyik legfontosabb feladata lehet.

6

IV. Helyzetelemzés és az ebből fakadó aktuális (elemi) feladatok. A 20072011 közötti vezetői ciklus irányítási, szervezetfejlesztési eredményei és ezek konzekvenciái 1. Tradíciók és értékek. A program történeti alapjai A Gödöllői Agrártudományi Egyetem Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskolai Kara (1993) (jogelődök: Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskola, 1971; korábban: Nyíregyházi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum, 1961) és a Bessenyei György Tanárképző Főiskola (1972) (elődök: Nyíregyházi Pedagógiai Főiskola, 1962, eredetében az 1847-ben alapított evangélikus tanítóképzéstől induló Felsőfokú Nyíregyházi Tanítóképző Intézet, 1958) intézményeiből 2000. január 1-jén integrációval létrejött Nyíregyházi Főiskola a két jogelőd tradícióinak és új fejlesztési koncepciójának eredményeképpen 10 éves története során mind hallgatói létszámát, képzési palettáját, mind oktatóinak minősítettségét, kutatási eredményeit és építészeti, valamint belső infrastruktúráját tekintve Magyarország egyik legjelentősebb főiskolájává vált. Az integráció előtt: 1961-től, illetve 1962-től a GATE NYMFK-n 4877 fő, a BGYTKF-en 19.631 fő, összesen 24.508 fő tett záróvizsgát, az integrált intézményben 2000től 2010-ig 22.611-en záróvizsgáztak, vagyis a Nyíregyházi Főiskolán és jogelődeiben 2010ig összesen 47.119 fő záróvizsgázott. Közülük 28.691-en pedagógus szakokon végeztek. Tradícióit a GATE NYMFK részéről az agrár-, a műszaki és a közgazdaságtudományok agrár-, gépész-, repülőmérnök és közgazdász szakjai és az ezeken az irányokon folyó kutatások, a Bessenyei György Tanárképző Főiskola részéről 25 tanár- és nyolc egyéb szakon (összességében csaknem 160 szakpáron) folyó képzés és az ezekhez kapcsolódó pedagógiai és természet-, bölcsészet-, társadalom-, sporttudományi, valamint művészeti kutatások és alkotások, továbbá mindkét jogelőd vonatkozásában az erős megyei kapcsolatrendszer és az erre vonatkozó küldetéstudat jelentették. Ezek az erősségek hatékonyan, a párhuzamosságokat kiküszöbölve és a fejlesztési irányokat minden vonatkozásban transzformálva olvadtak össze az új, integrált intézmény szerkezetében. A közös küldetésnyilatkozat tömören ekként fogalmazza meg az új célrendszert: „A Nyíregyházi Főiskola a felsőoktatási törvényben keretjelleggel meghatározott létesítési és működési alapelveket elfogadva, eddigi tapasztalataira, értékeire és fejlődő eredményeire építve az ország északkeleti régiójának olyan felsőoktatási tudáscentrumává kíván válni, amely vonzáskörzetének társadalmi-gazdasági helyzetét folyamatosan átlátva, érdemben hozzá tud járulni a tudásalapú gazdaság humán erőforrásigényének biztosításához, a helyi folyamatok innovatív jellegű erősítéséhez, ezen keresztül az ország más területeihez viszonyított fejlődésbeli elmaradottságának mérsékléséhez.” Az új fejlesztési koncepció 2000-től e küldetésnek megfelelően a következő alapirányokban tette meg az elkövetkező tíz évet meghatározó legfontosabb lépéseit: 1. Az új, integrált intézményirányító szervezeti és kari rendszer megformálása, 2. az egységes, a legmagasabb európai színvonalhoz igazodó, korszerű főiskolai campus kialakítása és 3. a képzési-kutatási területek új, integrált szempontú és a megyei, illetve regionális fejlesztésekre irányuló újjászervezése. E koncepció következtében előbb négy (Bölcsészettudományi és Művészeti; Természettudományi; Gazdasági és Társadalomtudományi; Műszaki és Mezőgazdasági Főiskolai Karok, 2000), majd öt karral (Pedagógusképző Fakultás 2005, majd Pedagógusképző Kar 2007) kialakult a Nyíregyházi Főiskola mai kari szerkezete, egységes felső vezetése, gazdasági és tanulmányszervezési irányítórendszere. Világbanki, magyar állami, majd PPP-s konstrukcióban a mintegy 15 milliárd forint értékű rekonstrukcióval és új építkezésekkel (csaknem 28 ezer nm új építés, 48 ezer nm felújítás, vagyis a hasznos 83 ezer nm 88%-át érintő korszerűsítő, campus-formáló átalakítás) létrejött az intézmény egységes

7

Sóstói úti campusa, majd 2005-re, a bolognai szisztéma szerint, a mai képzési szerkezetének alapozó struktúrája. A kutatásokban és az innovációs tevékenységben mind erőteljesebben kapott szerepet a megye és a régió szolgálatának akarata: az intézmény korszerű tudáscentrummá alakulásának igényéből fakadó szempontrendszere. Az integráció révén elért legfontosabb eredmények koncentráltan a hallgatói létszám, a minősítettség, a dolgozói létszám, a költségvetés, az infrastruktúra, a hallgatói és a dolgozói életkörülmények kontrasztív mutatói köré csoportosíthatók. Egy integráció előtti (közeli) évet bázisévként véve alapul: 1997-ben a GATE NYMFK jogelőd összes hallgatói létszáma 1393, a BGYTKF-é 3907, összesen 5300 volt, ez 2002-re megduplázódott, 2005-re és 2006-ra 13 ezer fő körüli értéket mutatott, s ma is egyharmadával több, mint az idézett alapévben. A GATE NYMFK oktatói minősítettsége nem egészen 23%-os volt, a BGYTKF oktatóié nem egészen 30%-os, a közös létszámátlagban 28%. Ez jelenleg túl van a 66%-on, több mint kétszeresére nőtt. A GATE NYMFK költségvetése ugyanebben az évben nem érte el a 0,4 milliárd Ft-ot, a BGYTKF-é az 1,3 milliárd Ft-ot, összesen az 1,7 milliárd Ft-ot. Az utóbbi években az integrált intézmény költségvetése 7,5–8,5 milliárd Ft. között stabilizálódott. A dolgozói létszám a GATE NYMFK-n a bázisévben 135, a BGYTKF-n 696, összesen 831 volt. Feladatátszervezésekkel a dolgozók munkahelyeit az integrált intézmény gyakorlatilag máig, közel ugyanennyi létszámmal (814 fő) saját bevételképzés forrásain megőrizte, így munkahelyteremtő, illetve -megtartó erőként és gazdálkodási példaként is jelentős szerepe van a megyében. A még magas hallgatói létszámú 2006-tól az oktatói létszám máig csupán 13%kal lett kevesebb, miközben a hallgatók száma 2006-tól napjainkig több mint 30%-kal zsugorodott. Az infrastruktúra és a hallgatói-dolgozói életminőségek tekintetében a hatalmas pozitív átalakulást az is jelzi, hogy az elégedettségméréseknek ezek a területek adják a legkiemelkedőbb pontjait. Ezeknek az integráció talaján közös erőfeszítésből megszületett mutatóknak az alakulása a fokozatosan romló magyar- és különösen kelet-magyarországi gazdasági, társadalmi és demográfiai körülmények ellenére is olyan értékhalmazt teremtett meg, hogy 10 éves integrációját a Nyíregyházi Főiskola egésze és valamennyi kara s egyéb egysége (a magyar felsőoktatásban szinte egyedülállóan) nagyszabású és nemzetközi szinten is tudatosított ünnepként érte meg. Ez a korábbi, a működés egyes elemeiben és a tudatban évekig elhúzódó integrációs folyamatok egyértelmű lezárulását és egy új szemléleti és progressziós korszak kezdetét jelentette.

2. Az állam minőség-elvárását képviselő MAB-bizottság 2006-os értékelése az intézményről – és ajánlásainak új dimenziói a megváltozott történelmi-gazdasági környezetben Az intézményben az integráció 10 éves történetének pontosan a félidejében, a 2005-ös év végéig elemzett tartalommal, de a 2006-os év elején rögzített írásbeli minősítéssel történt meg az első intézményi akkreditáció. Ez részint magát a főiskolát kötelezte integrációja 5 éves útjának elemző átgondolására, s ebből fakadóan a belső következtetések levonására, részben pedig a MAB látogató bizottságának véleménye kínálta föl az intézmény egészének, illetve karainak a maga átfogó és szakszerű értékeléseivel a korrekciók, illetve a továbblépések irányait, valamint a megerősítéseket. A MAB véleményében foglalt útmutatásokat és az intézmény stratégiai alapirányait az elkövetkező fél évtized küszöbétől új feltételekként és motivációkként az új felsőoktatási törvény (2005) megerősödött szabályozása és a „bolognai típusú képzési rendszerre” történt áttérés következtében az új szakakkreditációs követelmények és az ebből fakadó felsőoktatási verseny, az új felvételi rendszer, továbbá a 2006 körül előbb csak nyomokban jelentkező, majd 2008-tól fokozatosan súlyosodó

8

magyarországi gazdasági válság tünetei, valamint a mindezek következtében fellépő új elvárások egészítették ki. Ezek a külső feltételrendszerben bekövetkezett változások az integrált intézmény történetének első fél évtizedéhez, és részint a MAB-iránymutatásokhoz képest is egyre inkább új típusú válaszadást igényeltek az intézménytől. A MAB 2006. október 27-én keltezett (gyakorlati síkon az 2006. április 5-7. között elvégzett látogatásra alapozott) értékelése – miközben a legtöbb területen lényegében megerősítette a Nyíregyházi Főiskola korábbi teljesítményét és útirányait – az intézmény további működésére vonatkozó „megjegyzések, javaslatok” stratégiai típusú összegzésében a következőket fogalmazta meg: „A MAB egyetért az intézmény vezetésének helyzetértékelésével, miszerint a Nyíregyházi Főiskola Debrecen (50 km) és Miskolc (90 km) mint két nagy egyetemi tudáscentrum vonzáskörzetének halmazán csak akkor tudja fenntartani, illetve növelni regionális szerepvállalásait, ha egyrészt a 2000-ben végrehajtott szervezeti integrációt szakmai vonalon kiterjesztve erősíti, és ennek függvényében alakítja, illetve súlyozza oktatási, kutatási és szolgáltatási tevékenységeit. A MAB úgy ítéli meg, hogy ennek mind a rendelkezésre álló személyi feltételrendszere, mind az infrastrukturális feltételrendszere megvan.” A fejlesztendő vagy módosítandó területek átalakításai a MABállásfoglalással egyetértve gyakorlatilag ezeken az ágakon indultak el, de az átfogóbb javaslatkörre adott intézkedést megvalósító intézményi válasz a konstans elemek megmaradása mellett is (geográfiai szituáció, belső hagyományok, beiskolázási körzet) már a folyamatosan átalakuló európai és nemzeti gazdasági és felsőoktatási térben realizálódott. Mivel a véleménysor korábbi, részletező rendszeréből határozottan fejlesztendő területként gyakorlatilag csupán a minőségbiztosítási rendszer, a minőségfejlesztés markáns további erősítése emelkedett ki, e mellett a társadalmi-gazdasági prognózis nyomán adott összegzés kínálta fel a jövőképre vonatkozó legfontosabb feladatokat: „Mindebből következően a Nyíregyházi Főiskolának érdemes az eddigi változások eredményeit elmélyíteni, s ezzel együtt az alkalmazkodás további lehetőségeit vizsgálni. Az általuk művelt tudományágak és területek széles skálán mozognak, ami a több lábon álláshoz jelent tartalékokat; de az éleződő versenypiaci helyzet várható hatásait elemezve ajánlatos markánsabban kiemelni azokat a szakterületeket, amelyek úgy az oktatás, mint a kutatás szempontjából megjelenítik, de legalább előre jelzik az intézmény változó profilját.” Az országot mind mélyebben érintő gazdasági válság időszakában, egy demográfiai apálymozgás kezdetén, a peremlétből és a beiskolázási körzet gazdasági és szociális helyzetéből következő társadalmi krízishalmaz dimenziójában megadott intézményi válaszok és reflexiók már ennek a történelmi fordulatnak a jegyeit is magukon viselték. A beiskolázási körzetet körberajzoló megye és részben az északkeleti területek kirívó elszegényedését, részben kiürülését, gazdasági helyzetének leromlását, továbbá az intézményt egyértelműen negatívan érintő új felvételi szisztéma bevezetésének következményeit. Az infrastrukturális és építészeti fejlesztés után e belső, tartalmi fejlesztések nagy részét e körülmények között kellett végrehajtani. A 2005 utáni fél évtized szempontjából ugyanakkor stratégiai értékű volt, hogy a 2000-2005-ös időszakban a Nyíregyházi Főiskola vezetése az elkövetkező évek változtatási irányait a MAB 2006-os összefoglaló jelentése szerint is jól alapozta meg, s intézményi szinten alapvetően csupán a minőségbiztosítási rendszer és minőségtudat vonatkozásában jelölt meg fejlesztendő területeket. A pozitív véleményrendszer következtében a MAB értékelésére adott intézkedés a főiskola részéről – mint stratégiai és a végrehajtást meghatározó válasz – nem külön dokumentumban fogalmazódott meg, hanem a 2006-ban elkészített (2007-2011) és 2009-ben felülvizsgált és módosított Intézményfejlesztési Tervbe került beszerkesztésre. Ez kiemelten tartalmazza a minőségirányítási rendszer és fejlesztés programját is. A 2009-es IFT-módosítás a minőségirányítás 2007-es anyagban rögzített irányait ugyanakkor az addigi tapasztalatok alapján és az új feltételek motiválása miatt is

9

alaposan átdolgozta, korszerűsítette és kiegészítette (IFT 2. 10. fejezet). Új törekvéseit itt is főként a gazdasági-társadalmi-felsőoktatási helyzet megváltozása következtében határozta meg. Az Intézményfejlesztési Tervben bekövetkezett módosításokat, a MAB által is rögzített állapotoktól történő eltéréseket vagy új koncepciókat (pl. a doktori iskola törlését, a hallgatói létszám váratlan zuhanását stb.), illetve az IFT-ben kijelölt programok megvalósításának problémáit nem a Nyíregyházi Főiskola belső helyzete, hanem a külső feltételrendszerben bekövetkezett nyomatékosabb külső változások adták. Ezek mint új stratégiai és fejlesztési irányok, elemek markánsan épültek be a 2009-es átdolgozott IFT-be (lásd különösen az 1.2.; 2. 10.; 2.12.9; 1.3.1.; 2.5.; 2.2.; 2.12.7. fejezeteket). Karakteresen jelentek meg továbbá a 2007-ben aláírt három éves fenntartói megállapodás vállalásaiban is.

3.

A külső feltételrendszer negatív tartalmú átalakulása

E külső feltételrendszer negatív átalakulása elsősorban az intézményi működés legfontosabb zálogát és a gazdálkodás sarokelemét adó hallgatói létszám apadásában csapódott le és volt mérhető. 2005 (13.127) és 2010 (7864) között a Nyíregyházi Főiskola hallgatói összlétszáma 5263 fővel lett kevesebb. A létszám 2010-es év végére a 2005-ös, az intézmény eddigi csúcsát is jelentő 13.127 főről szinte hajszálpontosan az integráció utáni első év (2001) hallgatói létszámösszegére apadt (7783). A felvett hallgatók létszámában a 2006-os évtől (3699) két éven át gyors csökkenést mutató tendenciát (2007: 3166, 2008: 2481) 2009-ben sikerült nemcsak megállítani, hanem jelentősen vissza is fordítani (2968 fő), majd 2010-ben ezt az eredményt megtartani (2878 fő). A csökkent hallgatói létszámon belül gazdasági értelemben veszélyforrásként jelentkezett az állami finanszírozású hallgatók létszámapadása, a költségtérítéses hallgatók nagyjából megőrzött arányában pedig a gyenge fizetőképesség. A költségtérítéses hallgató által befizetett összeg eleve csak mintegy felét adja az állami támogatásnak, a beiskolázási körzetben élő családok gyenge gazdasági teherbírása pedig erős bizonytalansági faktort képezett még ezekben a befizetésekben is. A költségtérítésekből származó bevétel 2006 és 2010 között összességében kb. 35-40%-kal csökkent. A tanulmányukat idő előtt befejező, a képzésből kikerülő hallgatók számának növekedése is igazolja ezt. A létszámapadás elemi okaiként a megye gazdasági süllyedése, a lakosság elvándorlása, etnikai átalakulása és a felvételi rendszer kedvezőtlen átalakulása jelölhető meg. A Nyíregyházi Főiskola beiskolázási területének 60%-a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyére, 20%-a Borsod-Abaúj-Zemplén megyére, azaz 80%-ban Magyarország két legszegényebb megyéjére esik. Ezeken a területeken a rendszerváltás után a fővároshoz vagy a fejlett régiókhoz képest a gazdasági távolság nem csökkent, hanem bizonyítottan tovább nőtt. „A 2000-2008 közötti időszak társadalmi és gazdasági folyamatai – fogalmaz egy még 2009-es szaktanulmány – a területi különbségek fokozódásának irányába hatottak.” 2001 és 2009 között összesen 90 ezer ember (61 ezer Borsodból, 29 ezer Szabolcsból) vándorolt el e két megyéből a potenciális hallgatókkal együtt. (Szabolcs lakossága a 2001-es 589 ezerről 560 ezerre, Borsodé 753 ezerről 692 ezerre csökkent.) A főiskolának otthont és a beiskolázási fókuszt adó megye „foglalkoztatási aránya a megyék sorában a legalacsonyabb, az országos átlagtól 10 százalékponttal marad el, a legmagasabb fővárosi mutatónál 17 százalékponttal kisebb, és hasonló hátrány mutatkozik a legfejlettebb vidéki régiókhoz képest is”. „Az alkalmazásban állók havi nettó átlagkeresete 2007-2008-ban a megyében mintegy 91 ezer Ft körül alakult, ami az országos átlag 83%-a, a fővárosinak 68%-a, és a megyék sorában a legkisebb értékek közé tartozik.” Az átlagkeresetek az országos átlaghoz képest Borsodban is alacsonyabbak. „A régió megyéit tekintve Szabolcs-Szatmár-Bereg munkanélküliségi rátája nemcsak a régión belül, hanem országosan is az egyik legmagasabb.” „A nyilvántartott

10

álláskeresők száma a megyében 2008 végén 56 ezret tett ki.” E két megyében kilenc év alatt összesen 106 általános iskolát zártak be (Borsodban 73, Szabolcsban 33 iskolát). A középiskolák száma emelkedett ugyan, de a prognózis a néhány éven belüli radikális csökkenés irányába mutat. E két megyére esik továbbá az ország roma lakosságának 40%-a (Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 22%, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 18%) s e legszegényebb népréteg fiataljai közül csak elenyésző létszám jut el már a középiskolába is (kb. 1%), a felsőoktatásba pedig még kevesebben (kb. 0.2%). Csak mintegy 43%-uknak van 8 osztályos végzettsége. A munkanélküli részarány is körükben a legmagasabb. Mindez már 2000-ben az intézményt egy átfogó roma továbbtanulási program kidolgozására ösztönözte. Ennek kialakításában az intézmény felhasználta a Magyar Rektori Konferencia által felkért ad-hoc bizottság „ÁSZ jelentés elemzése” a felsőoktatás előtt álló feladatok rendszerének összeállítása céljából című 2009-ben készült anyagát is, amely szerint: „szélesebb körben kell kiterjeszteni a felsőfokú szakképzés rendszerét, és ki kell építeni egy a „Community College”-éhoz, illetve a „Foundation Degree”-hez hasonló felsőoktatási rendszert. Ez a rendszer is hozzájárulhat a szegény sorsú és a roma lakosság szellemi felemelkedéséhez”. E gazdaságilag nehéz helyzetű térségben élő lakosság többsége nyilvánvalóan nem képes számottevő összeget fordítani gyermekei külön tanulására, nyelvórákra, különórákra, szakkönyvekre és egyéb tanulási eszközökre, amelyeknek eredménye viszont a felvételi eljárásban már pontszámként jelenik meg. Beiskolázási körzetünk 80%-ában erre a nagyon hátrányos szociális állapotra épült rá az új felvételi rendszer, amely országos átlagban a vidéki főiskolák hallgatói létszámának 30%-át vonta ki a rendszerből (a Nyíregyházi Főiskolán pontosan ennyit), a költségtérítéses hallgatók egy részét pedig forráshiányok miatt folyamatosan kiiratkozásra kényszeríti. A gazdasági háttérképességek megítéléséhez csupán egyetlen vonás, hogy amíg a 2009-2010-es tanévben az intézménybe felvételt nyert hallgatók között „csak” 155 volt a hátrányos- és halmozottan hátrányos helyzetű, addig a 2010-2011-es tanévben már 436 fő, azaz egy év alatt a létszám csaknem megháromszorozódott! A beiskolázási lehetőségek és a valóság kontrasztját példaszerűen fejezi ki az az összefüggés is, hogy amíg a vizsgált időszakban az összes jelentkező minden egyes évben tízezer fő felett volt főiskolánkra, ezeknek a jelölteknek egyetlen évben sem tudott még az egyharmada sem az intézménybe bekerülni! Szükségletnek és esélyeknek ez olyan ellentmondását jelzi, amely javarészt a beiskolázási körzet gazdasági elmaradottságával és az érvényben lévő felvételi rendszer kontrasztjával értelmezhető. Alig lehet véletlen, hogy a Nyíregyházi Főiskola 2009es költségvetési beszámolójának értékelésében a magyar államot megtestesítő Fenntartó vastag betűkkel kiemelten fogalmazta meg: „A jelenleg érvényes felvételi rendszer hátrányosan érinti a Nyíregyházi Főiskola beiskolázását: a korábban beiskolázott hallgatói kör egy jelentős része nem éri el a szakonként megállapított országos ponthatárt. Ez a folyamat nem csak a Nyíregyházi Főiskolára nézve, hanem a régióra nézve is kedvezőtlen.” A szolgáltató intézmény programját felvállaló és a megyei innovációba, a tudáscentrum főiskolai modellje oldaláról mind intenzívebben bekapcsolódni kívánó intézményt szintén jelentősen sújtotta, illetve visszafogta törekvéseiben Szabolcs-SzatmárBereg megye gazdasági stagnálása, majd elszegényedése, a cégek apadása, illetve tőkehiánya. Ahogyan egy 2008-as tanulmány megfogalmazta: „A megyében az országosan és a régióban jelentkező negatív társadalmi és gazdasági tendenciák jóval erőteljesebben jelennek meg, s ennek ékes bizonyítéka, hogy a működő vállalkozások száma az 1999-2007-es időszakban rendkívül lassú (1,57%) évenkénti átlagos növekedést mutatott.” „Ha a regisztrált vállalkozásokat vesszük górcső alá, akkor látható, hogy nagyon alacsony az ezer főre jutó vállalkozások száma”. A pangó gazdaság összességében súlyos teherként nehezedett és nehezedik most is a főiskola gazdaságélénkítő programjára és a társadalommal, a gazdasággal

11

az utóbbi két-három évben nagyon erős kapcsolatokat teremtett munkájára. Pedig a színvonal megtartásának és a kiemelkedésnek az egyetlen útja a megye gazdaságába épülő innovációs tevékenység intenzív fejlesztése.

4.

A módosult külső feltételekre adott kiemelt stratégiai válaszok 2006 és 2010 között – mint a 2011-15 között kijelölendő program közvetlen, motiváló alapirányai és előzményei

Az intézmény progresszív folyamatait nehezítő és több esetben akadályozó folyamatokat már 2006-tól érzékelte a Nyíregyházi Főiskola vezetősége, 2007-től pedig (a nagy beruházások végéhez közeledve) e kedvezőtlen folyamatok fékezésének és a kitörési pontok kijelölésének céljaiból önmaga gazdasági stabilitása, az intézménynek az ország felsőoktatásában kialakult jó pozíciója megtartása és a belső munkaerő-kapacitás védelme szempontjából egy összetett: három komponensű programmal válaszolt: 1. A gazdálkodást végző szervezet és működés, továbbá a gazdálkodási fegyelem megerősítésével, 2. a mesterszakok akkreditációjának – mint a beiskolázás húzóerejének – a tervszerű programjával (amelynek része volt az oktatói minősítettség radikális növelése) és 3. a regionális küldetés már kijelölt útjainak újraerősítésével, illetve az ezt koordináló új intézményi forma, szervezet kialakításával. Ez a három irány és a hozzájuk kapcsolódó minőségelv 2007 őszétől egyre fokozottabban jelent meg a vezetés koncepcióiban: az ellenőrzési tevékenységben, az oktatói és hallgatói felkészültség és elégedettség mérésében, a pályázati és a PR-munka korszerűsítésében és magában a minőségirányítás szervezetének újraformálásában és a mindezeket segítő személyi változtatásokban is. Az e célokat szolgáló intézkedések következtében a Nyíregyházi Főiskola 2005 és 2011 között gazdálkodását kivételes mértékben és a fenntartó részéről is elismert módon megerősítette; a 2005-ben engedélyezett 33 alapszakhoz képest 2007-től a már megszerzett négyhez még tíz új tanári és három diszciplináris mesterszakot akkreditáltatott; különösen az Integrált Tudáscentrum és a Kelet- és Közép-európai Kutató Központ létrehozásával megerősítette regionális és társadalmi szerepét; megbízható módon fizette a 2010-re már több intézménynél gondot okozó PPP-kötelezettségeit; jó kapcsolatot épített ki a szomszédos egyetemekkel – 2008-ban pl. a Debreceni Egyetemmel közösen, kettős helyszínen Regionalitás és jövőkép címmel a régió felsőoktatási stratégiáját elemző konferenciát rendezett –; együttműködési szerződések és pályázatok révén aktív módon fejlesztette tovább határon túli kapcsolatait; oktatóinak minősítettségét a két akkreditációs időhatár között 45%ról 66%-ra emelte; felvett hallgatói létszámának süllyedését 2009-re nemcsak megállította, hanem emelkedésbe fordította és az intézményi rekonstrukciós anyagban optimálisként megjelölt 8000 fő körül stabilizálta; beruházásainak minősége következtében pedig 2009-ben, a FIABCI egyetemes ingatlanfejlesztési pályázatán, amelyet nemzetközi zsűri bírált el, „A világ legjobb középülete” címet nyerte el; és adminisztratív, gazdálkodási munkájával jó hírt biztosított magának a fenntartói fórumokon. A 2009-2010-es tanév folyamán az intézmény saját forrás felhasználásával fejezte be a PPP-s beruházások távlatos költségvetési érvek miatt belülről leállított harmadik ütemének jelentős részét, s tette ezzel egyidejűleg a gázmotoros kiserőmű – szintén saját forrású – megvásárlásával a főiskola energiaellátását jóval költséghatékonyabbá. 2008-tól az intézményi minőségirányítás és szervezet újjáalakításában is fontos lépéseket tett, aminek következtében már folyamatosan veheti számba és tudatosíthatja a jelentkező problémáit, s feltárva gyengeségeit, törekedni képes azok enyhítésére vagy megszűntetésére.

12

Gazdaság, gazdálkodás Az intézményi gazdálkodás területén a jelölt időszakban a belső végrehajtó szervezet (Gazdasági és Műszaki Főigazgatóság) működésének az intézményi gazdasági helyzet és működés szigorú átvilágításával egybekapcsolt sürgős regenerálása, a belső szabályozásnak a takarékosság, a hatékonyság és a megváltozott gazdasági feltételek között kizárólag az intézményi érdekhez szabott átalakítása, valamint a külső gazdasági intézményekkel (cégek, vállalkozások, egyéb külső partnerek) kötött kapcsolatoknak az intézményi gazdálkodási hasznosság, a hatékonyság és a törvényesség felől történő átvilágítása, továbbá újrarendezése volt a fő feladata. Előbb kettő rektori biztos (2007), majd új főigazgató (2008) kinevezésével és a Gazdasági és Műszaki Főigazgatóság ügyviteli rendszerének kicserélésével, valamint a Gazdasági Tanács iránymutatásaival mind a három területen gyors javulás következett be. 2009 végére a GMF gyakorlatilag végrehajtotta alapfeladatait. Mindez megteremtette azt a belső biztonságot, amelynek bázisán a megye és a régió gazdasági életébe kapcsolódó és 2009. december 2-től közvetlen rektori irányítás alatt elrendelt, a főiskola bevételeit, a beiskolázást és a megyei innovációt egyaránt segíteni akaró innovatív és bevételteremtő paradigmaváltás elindítható lett. A pályázati munkának fokozatosan a GMF-hez történő szervezése, majd szervezeti oda csatolása után a pályázati rend és pályázási minőség a korábbi anomáliák után helyreállt, szabályozása és kontrollja a centralizált működtetési rendszerhez rögzült. Ennek eredménye, hogy a 2010-ben aláírt EGT norvég finanszírozási mechanizmusú (mintegy 1 milliárd Ft-os értékű A Partiumi Tudáscentrum fejlesztése nevű 0022/NA/2006-1/ÖP-4 ref. számú) pályázatot egy fiatal és felkészült menedzsment sikeresen koordinálja, s ez megadja az alapot a már 2011-ben elnyert mintegy 630 millió Ft-os új TIOP 1.3.1. pályázatunk (NYF-VEKTOR Versenyképes Kutatás, Technológia, Oktatás a Régiónkban) kezelésére is. A pályázati kultúra és szabályozás alapvetően újult meg. Kiemelt feladatokként a következő évekre a bevételteremtő innovációs paradigmaváltás végrehajtása, az ITC regionális és K+F+I összehangoló munkájának adminisztratív, gazdasági-törvényességi és gazdálkodási-számviteli kontrolljának biztosítása és segítése, a spin-off cégek gazdasági hasznosságának ösztönzése és ellenőrzése; a Nyíregyházi Főiskola gazdasági helyzetének folyamatos hozzáalakítása a változó, külső gazdasági, a belső gazdálkodási és a fenntartói feltételekhez, továbbá a teljesítményalapú bérezés financiális bázisának biztosítása jelölhetők meg. Oktatás, képzés 2006-2009 között a képzési menedzsment és végrehajtási csoport két meghatározó feladata (1) a bolognai rendszerű képzés akkreditációk utáni elindítása, a képzés új formájának adminisztrációs és tartalmi rögzítése, stabilizálása, továbbá (2) a teljes képzési szerkezet további korszerűsítése, ezen belül a tanárképzés részbeni regenerálása volt. A korszerűsítés szó alatt az országos, a megyei és a regionális elvárásokhoz és az új törvényi feltételekhez igazítás értendő, a regenerálás szó alatt a minél nagyobb számú (elsősorban tanári szakképzettséget adó, kisebb részt diszciplináris) mesterszak akkreditációra felkészítése. A tanárképzés regenerációja életfontosságú volt a gyakorlóiskolák megtartásának szempontjából is. Míg a tanári mesterszakok elnyerésére törekvés a korábbi képzés egyik sikerterületének regenerációs irányát képezte, a diszciplináris mesterszakok, a felsőfokú szakképzések, továbbá a rövid távú továbbképzések növelése már a korszerűsítési igény vonulatát adta. A mesterszakok akkreditáltatása az alapszakokra jelentkezésnek, vagyis a hallgatói létszám biztosításának is egyik legfontosabb generáló komponenseként jelentkezett, a felsőfokú szakképzések arányának felemelése pedig a század első évtizedének egyik legnagyobb felsőoktatási kihívásaként.

13

A Nyíregyházi Főiskola képzési palettájának nagyobb arányú megváltoztatása nem volt indokolt, hiszen az Észak-alföldi régió három megyéje közül Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a legkisebb a diplomás munkanélküliek aránya, ez pedig a képzési szerkezet helytállóságát igazolja. Ahogyan egy szaktanulmány rámutat: „A régió megyéi közül Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a legkisebb a diplomás munkanélküliek aránya. Ez azt is jelenti egyúttal, hogy a megye képzési intézményei a másik két megye intézményeihez képest jobban képesek alkalmazkodni a munkaerőpiac keresleti oldalának igényeihez”. A régióhoz igazodó képzési koncepcióban és megvalósításában a karok mellett (különösen az iskolarendszeren kívüli nem szakmai oktatással, felsőfokú szakképzések vizsgáinak szervezésével, OKJ-s képzésekkel és a pedagógus szakvizsgára felkészítő továbbképzésekkel) jelentősen kivette a részét a Képzési és Továbbképzési Intézet is. A képzési menedzsment és az ezt a területet irányító apparátus a képzési szerkezetátalakítás 2006 és 2010 közötti meghatározó céljait kiválóan elvégezte. A jelölt időszakban a mesterszakok és tanári szakképzettségek számát a kezdeti, 2007 eleji 4-ről 16ra, azaz négyszeresére emelte, a felsőfokú szakképzések számát pedig (összhangban a hároméves fenntartói megállapodással) a 2007-es 11 darabról 12 új képzéssel 23-ra növelte. A mesterszakok szintjén az intézmény ezzel belső humánerőforrása teljesítőképességének csaknem a határáig jutott. E bázison – részben új alkalmazások bevezetésével – 4-5 mesterszak (mestertanári szakképzettség) megszerzésére van még lehetőség. Ez az állapotrajz is megerősíti, hogy a nagyszámú, gimnáziumi érettségivel rendelkező megyei munkanélküli és részben a roma lakosság felemelésére a jövőben is a gazdasági élettel koherens felsőfokú szakképzések beindítása a célszerű, az alapszakok növelése csupán a konstans, már nem növelhető létszámot aprózná a képzési szerkezetben tovább. A képzési formák és területek belső aránya összességében a régió és a megye belső kihívásaihoz és az IFT-hez igazodott. A képzés kiemelt feladataiként a jövőben tehát a mesterszakok számának csekély növelése mellett elsősorban a felsőfokú szakképzéseknek – Szabolcs-Szatmár-Bereg megye tervezett gazdaságélénkítő programjába ágyazódó – indítása jelentkezik, továbbá az alapszakok és a mesterszakok hallgatói létszámának bővítése céljából az Oktatási Partnerség Szabolcs-Szatmár-Bereg Ifjúságáért (OPSZI) mozgalom kiszélesítése. Feltétlenül erősíteni szükséges a gyakorlatorientációt és helyenként a minőségi színvonalat az oktatásban, továbbá néhány szakon az idegen (angol) nyelvű oktatás feltételeit. Az innovatív szemléletű regionális szerepvállalás intenzitásának növelése Az 1989-től induló, majd 2006-tól erősödő társadalmi-gazdasági változások, a felsőoktatás Európai Unióhoz igazodó új funkciói, az NYF küldetésnyilatkozata, a MAB 2006-os vizsgálatának ajánlásai, majd a megye gazdasági potenciáljának csökkenése egyre erőteljesebb inspirációként léptek fel a megyei és regionális gazdaság-élénkítő tudáscentrumszerep növelésére a főiskolán. A NYF regionális beágyazottsága, kapcsolatrendszere a korábbi évtizedben is erős volt. Ez visszatükröződött többek között a szakindításokhoz kapcsolt megyei vagy regionális intézmények, szervezetek, cégek képzés-indításokhoz adott támogató nyilatkozataiban, a külső gyakorlóhelyek egyre gyarapodó halmazában, az ezekre irányuló együttműködési nyilatkozatok és szerződések számában, az egyéb közös kutatási, pályázati és más szerződésekben. A záróvizsgákra meghívott külső elnökök vagy elnökségi tagok egy jelentős része is (különösen az MMK-n és a GTK-n) az ország felsőoktatási intézményeiből érkezők mellett a külső vállalkozói-gazdasági-intézményi szférából került ki. A korábbi jó kapcsolatrendszer alapján a megyei együttműködésről partnereinktől kikért külső véleményeket beépítjük stratégiánkba. A motiváló társadalmi és belső tényezők talaján született meg a Nyíregyházi Főiskola vezetőiben az a döntés, hogy regionális és megyei, koordináló, innovatív, gazdaság-erősítő,

14

kapcsolatteremtő és kutatás-fejlesztő szerepkört vállaljon fel és erre önálló intézményi egységet alapítson. 2008 szeptemberében ezért létrehozta az NYF Integrált Tudáscentrumát Előkészítő és Feladatait Felügyelő Bizottságot, majd később, 2009. március 1-jén magát az Integrált Tudáscentrumot, az élén szakértő közgazdász igazgatóval (lásd: SZMSZ V. fejezet 50§). Az Integrált Tudáscentrum bemutatkozó gesztusként 2009 februárjában a Nyíregyházi Főiskolán összehívta a megye reprezentatív vállalkozóit, cégeit, ill. ezek képviselőit és akcióterv-megbeszélést tartott a megyei innováció szervezésének fejlesztésére. Az Integrált Tudáscentrum teljes szervezeti felépítése 2010 végén újraalakult, illetve kiegészült, így az innovatív szempontú kutatás, képzés, koordináció és PR potenciálisan egyik jelentős megyei fórumává vált. Az intézmény e szervezeten belül (2010-ben) két spin-off céget hozott létre a kutatások és a képzési kapacitás gyakorlati hasznosítására. A kutatás-fejlesztési és innovációs intézményi tevékenység összességében – ahogyan azt a 2007-es IFT 2009-es átdolgozása, valamint az ITC létrehozása, centrumképző szerepe és a spin-off cégek létrehozatala is mutatja –, egyre intenzívebben fordul a megyei és a regionális igények szolgálata felé. Feladatként az elkövetkező évben ennek a küldetéses munkának a további szervezeti megerősítése és elmélyítése, valamint a spin-off cégek bevételteremtése jelölhető meg. A regionális beágyazottság másik fontos területét a geográfiai helyzetünkből következő, határ menti kapcsolatépítés jelöli ki, amelyet az IFT is tartalmaz (1.3.2.). A Nyíregyházi Főiskola egyik jogelődje jelentős szerepet vállalt a kárpátaljai (beregszászi) magyar nyelvű képzés megalapozásában: a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola szellemi előkészítésében. Az intézmény ma is kihelyezett közgazdász alapszakot működtet Beregszászon. 1994-tól a BGYTKF jogelőd angol, földrajz, történelem, tanító, óvodapedagógus, 2000-től gazdálkodás szakokon kihelyezett képzést folytatott Beregszászon. Részben ezen a bázison született meg később 2004-ben a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola. Az utóbbi 5 évben különösen az erdélyi, ezen belül is a partiumi egyetemekkel teremtett a főiskola szoros kapcsolatot. Így 2010-ben együttműködési megállapodást írt alá a Partiumi Keresztény Egyetemmel, az aradi Vasile Goldis Egyetemmel és Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemmel. Ezen kívül nyugat-európai intézményekkel, illetve orosz egyetemekkel is kapcsolatba lépett, de a regionális küldetést tekinti stratégiailag mértékadónak. A határ menti kapcsolatok nem csupán dokumentumokban léteznek, hanem elevenek is, közös pályázatokban, képzésekben nyilatkoznak meg. A Nyíregyházi Főiskola a kelet-európai kapcsolatok koordinálására önálló és közvetlenül a rektor által irányított egységet hozott létre. A Kelet- és Közép-európai Kutató Központ megteremtését az Orosz Nyelv és Irodalom Tanszék, az Ukrán és Ruszin Filológiai Tanszék, továbbá az egész országban a nemzetközi tanulmányok szak létesítését kezdeményező Nemzetközi Kapcsolatok Tanszék talaján a Nyíregyházi Főiskola vezetősége azért határozta el, hogy geográfiai helyzetéből következően és önmaga tradícióin, továbbá az országban jelentkező oroszul vagy ukránul beszélő szakemberhiány ösztönzésére képzési és kutatási kaput nyisson a FÁK-államok, de elsősorban Ukrajna és Oroszország irányában (SZMSZ. V. fejezet. 50. §). A KEKK külügyminisztériumi támogatással, majd erre a célra létrehozott kuratóriummal 2009. január 1-jén született meg, és 2010-ig megalapozta küldetésének alapformáit képzési, kutatási és koordinációs tekintetben is. Képzés-előkészítő munkája mellett – a Külügyminisztérium figyelmének hálózatában – szinte megalakulásától magyar és orosz nyelvű honlapot működtet a FÁK-államok történéseiről, továbbá két nagy nemzetközi konferenciát szervezett az érintett országok nagyköveteinek és számos tudományos szakemberének jelenlétében (Oroszország a XXI. Században (2009. április 28) és Ukrajna 2010: Honnan hová? (2010. március 26.), Húsz éves a német egység (2010. június 22.) címen) 2010 októberében ukrán és román partnerekkel közös pályázatot nyújtott be „Kelet- és közép-európai külgazdasági szakértő” szakirányú továbbképzési szak létesítésére.

15

A képzés beindítása és a tartalmas kapcsolatépítés bővítése adja a következő év meghatározó feladatát.

5.

Az akadémiai működés megerősített háttere. A minőségirányítás és - tudat fejlesztésének érdekében tett intézkedések

Szervezeti és koncepcionális változtatások A 2006-ban a MAB részéről egyedüli kiemelten fejlesztendő területnek megnevezett (és több ponton hiányosságokat mutató) intézményi minőségirányítás és rendszer intenzitásának növelése érdekében a Nyíregyházi Főiskola 2007-ben elfogadott Intézményfejlesztési Terve határozottan megjelölte a legfontosabb feladatokat (IFT. 2. 10. fejezet). Ezeket a 2009-es módosítás részben aktualizálta, részben pedig jelentősen kibővítette. A minőségirányítás korábbi szervezeti rendje 2004-től több fokozatú átalakításon ment keresztül a mai állapotáig. Az időszak felsőoktatásában akkoriban elterjedt gyakorlathoz, az egyes funkciók külső „kiszervezéséhez” igazodva, a Nyíregyházi Főiskola 2005-ben a belső minőségi munka szakmai irányítását külső szakértőre bízta. Összhangban azzal a gazdasági racionalizálást elvégző és a külső szerződéseket újra átgondoló (és többüket megszüntető) cselekménysorral, amely az intézményi alapfunkciók (a 2005-ben kiszervezett informatikai alapszolgáltatás, egyes működtetések) határozott visszavételét célozta (és végre is hajtotta, az informatikáét 2008-9 között, s a többit is ebben az időszakban); és mert az addig – különösen az oktatói minőségszemlélet pozitív átalakítása irányában – végzett munkát az intézmény vezetése nem találta eléggé hatékonynak, sem kívülről elvégezhetőnek, a külső szakértő szerződését felbontotta, és újjáalakította az Intézményi Minőségértékelő, majd Minőségirányítási Bizottságot (2008). Ezt követően közvetlenül a rektorhoz rendelt intézményi minőségirányítási felelőst nevezett ki, magasan kvalifikált és a minőségirányítási munkát több évtizede végző és oktató, főállású egyetemi docens személyében. Az újjáalakult bizottság ennek az új szervezeti és szemléleti elkötelezettségnek a jegyében vonta be a munkába a Nyíregyházi Főiskola minőségirányítási tanfolyam-végzettséggel rendelkező vagy abban jártas dolgozóit. Ezt az intenzív változtatást a szervezeti, a dokumentáltsági, a minőségi szemlélet jelenlétét és mérhetőségét látványosan megemelő munka követte. 2009-ben az újjáalakult MAB Minőségirányítási Bizottságába az NYF egyik főiskolai tanára is tagként került be. Összességében az intézményből jelenleg öten tagjai a MAB különböző bizottságainak, egy fő a MAB plénumának, ugyanő bizottsági elnök szerepét is betölti. Az intézményi minőségfejlesztésre legjobban koncentráló, a minőségügyi MAB bizottsági tagot is adó Műszaki és Mezőgazdasági Kar 2009-ben két minőségi díjat is (Felsőoktatási Minőségi Díj bronz fokozat, Észak-alföldi Minőségi Díj) nyert. Az oktatói és a hallgatói szemlélet minőségügyi fejlesztése céljából a Nyíregyházi Főiskolán már 2006-tól különböző szintű képzések és továbbképzések indultak. 2006-ban 114 fő vett részt a minőségtudatot formáló képzésben, 2008-ban 43-an tettek sikeres, tanúsítvánnyal járó vizsgát e témakörben (a HEFOP 3.3.1 projekt eredményeként bevezetett minőségbiztosítási rendszerről szóló disszeminációs előadássorozat), négyen pedig (az intézményi minőségirányítás munkatársai) egyéni képzéseken vettek részt és tettek vizsgát. A főiskola Természettudományi és Informatikai, Műszaki és Mezőgazdasági, valamint Gazdasági és Társadalomtudományi Karain a tantárgyi kínálatban is jelen van a minőségtudat és -irányítás oktatása. Kiemelendő az a munka is, amit a Nyíregyházi Főiskola két gyakorlóiskolája a belső minőségfejlesztés terén az utóbbi öt évben tett, és ami eredményeikben és elismertségükben is visszatükröződik. A minőségirányítási munka szervezeti és szemléleti reformálása mellett, illetve ennek részeként, az intézményben folyó oktatói munka és gazdálkodási folyamatok rendszeres

16

kontrollja, az optimalizálás és hatékonyság erősítése is határozott igényként jelent meg 2007/2008-tól a Nyíregyházi Főiskola irányításában. Ennek képezte egyik fontos részét a Gazdasági és Műszaki Főigazgatóság átvilágítása, rekonstrukciója, átszervezése és a külső szerződések felülvizsgálata, a fontos főiskolai funkciókat ellátó kiszervezések visszavonása vagy redukálása is. Mindez a hatékony intézményirányítást segítő törekvéssor részleteiben a kontrollrendszer gondos kiépítése, a FEUVE szigorú működtetése és a kockázatelemzés országosan is az élvonalba tartozó, egyedülálló, kísérleti bevezetése programjaiban öltött testet. (A Vezetői Információs Rendszer kialakítása egyelőre a pályázati alapszakaszban tart.) Ahol e vizsgálatok, illetve tapasztalatok során az eredményességi, a gazdasági vagy a minőségi mutatókban hiány mutatkozott, szerkezet-átalakító, racionalizáló vagy egyéb intézkedésekre került sor. A minőségügyi helyzet javítására is kitekintő új szabályozási, racionalizálási, hatékonyságnövelő, szerkezet-átalakító és egyéb programok a működés különböző aspektusait célozták, és különböző típusú, de az intézményi működés és hatékonyság minőségét egyaránt emelni kívánó dokumentumokban öltöttek testet (Válságmegelőző intézkedési tervjavaslat, Szerkezet-átalakító programok, A bevételteremtő innovációs paradigmaváltás programja, Szöveges költségvetési beszámolók, a Hároméves fenntartói megállapodás stb.) A működést újragondoló jogi és ügyrendi szabályozás ezekhez kapcsolódóan valósult meg. 2005 és 2010 között jelentős arányú fiatalítás történt a felső vezetésben: az átlagéletkor e dolgozói csoportban 58,6 évről 50,7 évre „fiatalodott”, a nők aránya 18%-ról 27%-ra javult, az intézmény oktatóinak elöregedést mutató korfáját pedig sikerült a fiatalítás irányában alakítani. A hallgatói képzés minőségi színvonalának javítását célzó fontosabb intézkedések A 2005-ben benyújtott kari szakakkreditációs anyagok fontos része volt a hallgatói tehetséggondozó műhelyek létrehozása. Ezek következtében és az OTDK-val karöltve az intézmény hallgatói 2006 és 2010 között is számos kiemelkedő eredményt értek el magyarországi, európai és világversenyeken, illetve az OTDK-rendezvényeken. Számos területen a nálunk végzett hallgatók eredményei jelentik ma a világszínvonalat (ügyvitel, gyors- és gépírás, tésztahíd-építés). Mindezeken a forrásokon 2008 decemberében (2010-ben 25, 2011-re 40 főre tervezett hallgatói létszámmal) létrehoztuk és működtetjük a Lónyay Menyhért Szakkollégiumot. Az OTDK mozgalmában a Nyíregyházi Főiskola 2009-ben a magyar főiskolák között a negyedik (az időközben egyetemmé vált BMF-nak az egyetemek közé történt átsorolása után a harmadik) helyen áll. A hallgatói létszám csökkenése és a Bologna-rendszer bevezetése miatt ugyanakkor csökkent a hallgatók részvételi aránya, a mesterszakok akkreditálásával és indításával ennek korábbi szintre állítása feladatként jelentkezik. Ez az átlagos teljesítmény elfogadható, a hallgatói szereplés viszont itt és a nem OTDK-s rendezvényeken is rendkívül aránytalan a tudományterületi megoszlásokban, ezért egyes karokon tovább kell fejleszteni az OTDK-tevékenységet. Nemzetközi együttműködésekkel adott a lehetőség arra is, hogy hallgatóink külföldi tanulmányutakon vegyenek részt (Erasmus, CEEPUS-pályázatok). Fájdalmas hiányosságként jelenik meg ugyanakkor a nyelvtudás fogyatékossága hallgatóink körében. A legutóbbi, a 2010. januári záróvizsgákon sikerrel szerepelt 844 hallgatóból nyelvvizsga hiányában mindössze 327, azaz 39%-uk kaphatott oklevelet. 517 fő, a 61%-uk pedig csupán tanúsítványt. A nyelvvizsgák hiánya a 70% körül mozgó tanúsítvány-aránnyal a kb. 30%-os oklevél-aránnyal szemben a GTK és a TTIK hallgatói körében különösen sürgető feladatokra ösztönöz. Ennek a folyamatnak a megakadályozására és a nyelvtudás eredményeinek serkentésére 2009. szeptember 1-jén létrehoztuk a Nyíregyházi Főiskola Campus-Land Nonprofit Kft.-je keretein belül a STUDENT STOP! Nyelviskolát, ahol a képzésbe beépített szaknyelvi órákon túl visszafogott árakon vehetnek részt a hallgatók angol, német, olasz,

17

japán, orosz, francia, eszperantó nyelvekből nyelvtanfolyamokon, majd a Bölcsészettudományi és Művészeti Karon működő nyelvvizsgaközpontban tehetnek nyelvvizsgát. A hallgatói nyelvtudás ösztönzését segítik többek között az Erasmus és CEEPUS-pályázatok keretében a főiskolára érkező külföldi hallgatók példái is, akiknek összlétszáma 2005-től 2010 első félévéig jóval meghaladta a 100 főt (évente 25-30 hallgató). A fogyatékkal élő hallgatók életkörülményeinek és tanulásának javítására 2003-tól tudatos koncepciót kidolgozó intézmény (megalakult a Fogyatékossággal Élő Hallgatókat Segítő Bizottság) 2006-ban szakembereket alkalmazó Hallgatói Esélyegyenlőségi Irodát hozott létre, amely hallgatóink életét egyre jobb feltételrendszerek közepette segíti. A Szenátus 2008 júniusában fogadta el a Szabályzat a fogyatékossággal élő hallgatók esélyegyenlőségének elősegítésére című dokumentumot. Az intézményi HÖT-tel egyetértésben a főiskolai Kulturális és Sportbizottság 2010-től kiemelten segíti az eredményeket és a hallgatói támogatottságot maga mögött tudó önképzőkörök működését. Az oktatói munka minőségének fejlesztése érdekében tett lényegesebb intézkedések Az oktatói minősítettséget és minőségelvű munkát a hallgatók vonzásának érdekében is folyamatosan fejlesztette a Nyíregyházi Főiskola. Ennek következtében lépett elő minősítettségi arányunk 2010-re a 66% fölé, ami összességében eléri, sőt meghaladja az új felsőoktatási törvénykoncepció szerint az egyetemi kar létesítésének követelményeit. Az NYF jelenlegi minősítettsége az ország főiskolái között a legjobb, és a minősítettségek darabszámát tekintve (a Heti Világgazdaság 2010-es nyilvánosan dokumentált összesített statisztikája alapján) az intézmény kilenc egyetemet is megelőz. Az Akadémiai Dolgozók Minősítő Rendszere (ADMIR) önértékelő rendszerével, az egyéni karriertervek elkészíttetésével és kontrolljával és a Tudományos Tanács anyagi támogatásával a főiskola jól működteti a tudományos munka folyamatos színvonal-emelését és a PhD/DLA-utánpótlás képzését. A hallgatói véleményekben több helyen kritikaként jelenik meg viszont az óratartások változó színvonala, illetve a gyakorlatorientált oktatás fogyatékosságai. Ezeket gyengeségeknek ítélve meg, kari intézkedési tervek születtek. A gyakorlati oktatás színvonalát külső gyakorlóhelyekkel kötött szerződésekkel is folyamatosan emeljük. Az ezekre vonatkozó együttműködési megállapodások száma időrendben: 2006: 0, 2007: 2, 2008: 44, 2009: 153, 2010: 176, összességében jelenleg 375. Hasonló szándékkal került fejlesztésre részben átfogó szabályozással, részben az anyagi érdekeltség ösztönzésével a pályázati kultúra is.

6.

Sürgős intézkedést igénylő fejlesztési területek, amelyek beépítendők a 2011-2015 közötti stratégiába

A hiányosságként megnevezhető, kritikával szemlélt területeink a képzésben az idegen (angol) nyelvű képzési lehetőségeink nagyon csekély aránya; az egyes karokon a hullámzó oktatói teljesítmény és a gyakorlatközpontúság redukáltsága; a gazdálkodásban a spin-off cégeknek és a szintetizált, a megye szolgálatára koncentráló K+F+I tevékenységeknek a most már meglévő intézményi egység (Integrált Tudáscentrum) segítségével történő minél gyorsabb működésbe hozása és az ezen alapuló bevételteremtés, azaz az innovációs bevételteremtő paradigmaváltás fokozottabb megvalósítása; a humánerőforrás vonatkozásában a teljesítményalapú differenciált bérezés bevezetése (az ezt előkészítő rektori rendelkezés: Ösztönzési és érdekeltségi rendszer szabályzat V. Átmeneti rendelkezések 32-34. továbbfejlesztésével); a hallgatói élet területén a nyelvtudás arányának és a TDK-munkának az intenzív növelése; a szabályozás területén a VIR bevezetése és az intézményi kontrollrendszer teljes kiterjesztése; az Alumni és karriertevékenység vonatkozásában a pályakövetés sikeresebb formáinak megvalósítása.

18

A karoknál feltárt vagy megmutatkozó gyengeségek hatékony kezelése is intézményi, központi kontroll alatt történik majd. A Nyíregyházi Főiskola jövőbeli eredményességének záloga továbbra is az új kihívások folytonos érzékelésében, értelmezésében és az ezekre adott válaszok minőségében és gyorsaságában van.

V. Az intézményi stratégia: a fejlesztési és megvalósítási program alapirányai (2011-2015) (A programot az egyetemes, a nemzeti és a regionális/megyei felsőoktatási és gazdaságfejlesztési igényekre történő elemző kitekintés miatt a Nyíregyházi Főiskolára szabott szaktanulmányként készítettem el. A jegyzetek feloldását a tanulmány végére illesztett Az elméleti források jegyzéke című lista tartalmazza.)

1.

Elvi alapvetés

A Nyíregyházi Főiskola működését és lehetőségeit, jövőképét, fejlesztésének reális irányait az Európai Unió és az egyetemes haladás felsőoktatással szemben támasztott igényeinek koordinátái, a magyarországi nemzeti fejlődés felsőoktatástól, főiskoláktól elvált igényei, az Észak-alföldi Régió speciális helyzete és törekvései, abban is Szabolcs-Szatmár-Bereg megye gazdasági-kulturális-szociális állapota, geográfiai helyzete, fejlődésprogramja, továbbá az intézmény beiskolázási körzetének különböző minőségmutatói, valamint az intézmény tradíciói (szellemi és dologi infrastruktúrája) és humánerőforrásának képességei határozzák meg. Az elvárások, igények, lehetőségek e koncentrikus köreinek fókuszában álló intézmény fejlesztési programjának, jövendő arculatának meghatározásakor egyik igénykör sem hagyható figyelmen kívül, azok közösen, egymást is átsugározva motiválják a főiskola jövőképét. A távolabbról, kívülről befelé, az egyetemes és európai uniós elvárásoktól a megyéig és a belső specifikumokig haladó közelítésben most csupán e jövőkép legfontosabb motivációs vonásai kerülnek kiemelésre, azok is az előző fejezetben leírt helyzetelemzés és aktuális feladatok már rögzített mutatóinak tudatában.

1. A felsőoktatás egyetemes igényszintje Az Európai Uniónak a területén elhelyezkedő felsőoktatási intézményektől elvárt igénytartalmai – amelyek a XXI. századi, egyetemesen korszerű felsőoktatás kritériumait jelenítik meg – jól tükröződnek azokban a szaktanulmányokban, amelyek részben tudományosan írják körbe a témát, részben a világ és benne Európa különböző országainak felsőoktatási elemzésén alapulnak. Az OECD Innovációpolitikai országtanulmányok. Magyarország. (2009.) című könyv felsőoktatást érintő tanulmányai különösen tanulságosak a kérdéskörben. Ezekből a felsőoktatási intézmények oktatáson kívüli új funkcióitól az irányító menedzsmenten át a hallgatói viselkedésekig és az átadott tudástartalomig a korszerűség számos olyan vonása olvasható ki, amelyeket elemi módon és szükségszerűen kell érvényesíteni a Nyíregyházi Főiskola középtávú jövőképének rögzítésekor is. Ezek közül – mint elvi orientációs pontokat – itt csupán néhány vonást emelek ki, elsősorban a küldetésre, az irányításra, a tudáscentrum-szerepre vonatkozó innováció szemszögéből. „A tudományos közösség gazdasági célok érdekében történő mobilizálásához további kormányzati erőfeszítésekre van szükség.” „A környező országok teljesítményével való összehasonlítás

19

szerint Magyarország nem tudja kihasználni gazdasági potenciáját.” (7.:11.) – hangzik az OECD-értékelés egyik alaptézise, amely az egyetemi/főiskolai fejlesztéseket is meghatározza. „A kormánynak újra meg kellene kísérelnie a felsőoktatási szektor és a vállalatok közötti konzultációk intenzitásának növelését, a képzési programok szerkezetéről és tartalmáról… A felsőoktatási képzéseket nyújtó intézményeknek rendszeresen kellett volna konzultálniuk a munkaadókkal, s ezáltal hatékonyabban reagálhattak volna az ipar igényeire a képzési programok szerkezetének és tartalmának kialakítása során.” (7.:132.) Ezek az elemzések a magyarországi gazdasági fejlődés centrumában helyezik el a felsőoktatási intézmények lehetőségeit. „A kutatóhelyek számát tekintve a felsőoktatási szektor a magyar kutatási rendszer legfontosabb szereplője. (…) A magyar kutatók valamivel több mint egyharmadát a felsőoktatásban találjuk.” (7.:101.) „Intézkedéseket kell tenni annak érdekében, hogy a közfinanszírozású kutatószervezetek, köztük az egyetemek … növekvő mértékben járuljanak hozzá a magyar innovációs rendszer általános teljesítményéhez.” (7..32.) Ha ez nem történik meg, akkor nemzeti síkon hátrányba kerül Magyarország az Európai Unió hasonló képességű országaival szemben. Azok a veszélyek, amelyek a kiaknázatlan esélyekből fakadnak, ekként kerülnek felsorolásra: „Magyarország a perifériára szorul mint nemzetközi befektetési és innovációs célország, és a fejlődési dinamika lelassul. Az ország nem képes alkalmazkodni az egyre inkább innováció-vezérelt, s különösen a feltörekvő gazdaságok részéről jelentkező versenyhez, és nem tudja kihasználni a globális gazdaság nyújtotta új lehetőségeket.” (7.: 17.) A fő gyengeségek között jelölik meg az értékelések a magyar felsőoktatási intézmények lassú alkalmazkodását a felsőoktatás kihívásaihoz. Túl nagy tehát : „A szereplők közötti mobilitás és együttműködés hiánya.” „A közfinanszírozású kutatóhelyek, köztük az egyetemek … lassan alkalmazkodnak a tudás-alapú társadalom követelményeihez.” (7.:1516.) Éppen ebből a helyzetből adódik a konkrét küldetésváltás iránya is: „Minden intézmény számára stratégiai távlatban fontos ismerni a makrokörnyezet alakulását, amelynek főbb tényezőit angol nyelvű megnevezésük kezdőbetűinek alapján (Political = politikai, Economical = gazdasági, Social = társadalmi, Technological = technológiai változások) az ún. PEST-elemzés módszerével vizsgálhatjuk.” (8.:39.) További kiemelt feladat, hogy: „A felsőoktatási intézményeknek meg kell ismerkedniük a stratégiai menedzsment, az egyetemi kormányzás vezetési rendszerével.” „A reformok sikeres implementálása megkívánja az erős vezetést, illetve a minőségmenedzsment és a stratégiai menedzsment jelenlétét minden intézményben.” (8.:72.) Ez a koncepció a felsőoktatás átalakítandó új intézményi szervezetét is érzékenyen felrajzolja. „Az akadémiai és gazdasági működés egyre több helyen látványosan kettéválik. (…) Megjelennek az intézmények vállalkozásai (spin-off cégek stb.), amelyek kifejezetten profitérdekeltségű üzletágakként funkcionálnak. Az ilyen holdingszerű intézmény már kevéssé emlékeztet a klasszikus egyetemre, inkább egy üzleti nagyvállalatra, amelynek irányítása is ennek megfelelővé válik.” (8.:39.) Ezt a szerepkört erősíti meg az új felsőoktatási törvénykoncepció is: „A felsőoktatás egésze nem profit-orientált, ugyanakkor egyes alrendszerei működhetnek a piaci szabályok szerint.” (5.:15.)

2. A nemzeti fejlődés és a felsőoktatás Magyarországnak a saját felsőoktatásával szemben meghatározott igénytartalma ennek a tágabb elvárás-körnek a figyelembevételével, de a sajátos nemzeti stratégia talaján alakult ki, illetve van alakulóban napjainkban is, s fogalmazza meg – ránk vonatkozóan – a magyar vidéken elhelyezkedő főiskola iránti társadalmi-állami elvárásait. Ha a Parlament részéről már megtárgyalt és elfogadott törvény formájában ez egyelőre még nem is nevezhető meg, a

20

törvénykoncepció vitája során világos küldetéskép rajzolható meg az állami elvárás szempontjaiból a vidéki főiskolákról. Az európai uniós és egyetemes korszerűség-mutatókkal összhangban a regionális/megyei tudáscentrum, a kulturális fókusz-szerep mellett a vidéki főiskoláknak az erősen gyakorlati orientációjú képzést (alapszakok és felsőfokú szakképzések) kell elsősorban felvállalnia, tudásbázisával pedig meghatározó szerepre törekednie a vidék szellemi-gazdasági felemelésében és a munkahelyteremtésben. Ahogyan egy szaktanulmány megfogalmazza: „Egyre nyilvánvalóbb, hogy a felsőoktatási intézmények – regionális tudásközpontokként működve – székhelyük, illetve az adott régió meghatározó tényezőivé válnak. Különösen a hátrányos (vagy halmozottan hátrányos) helyzetű régiókban – mint hazánk európai uniós régióinak többségében – szerepük messze túlnő az oktatáson és kutatáson: a régió felzárkózásának egyik legfőbb letéteményesei.” (8.:56) A korábbi, jobbára csak „földrajzi „tér” „társadalmi térré válik, hiszen a térben szervezetek, szereplők, tevékenységek, kapcsolatok bonyolult rendszere, gazdasági, kulturális, politikai és más tranzakciók tömege sűrűsödik össze.” (9.:15.) Mindez pedig eredendően a korábbi passzív állapotból a társadalmi kezdeményező szerepet evokálja – regionális szinten is. „Olyan korban élünk, amikor felértékelődött a középszféra (mezoszféra), a regionalitás és az ezekben működő hálózatos szerveződés. A nemzetgazdaságok integrációja – fő szabályként – nem felülről lefelé halad, hanem inkább megfordítva. A helyi (lokális) szinteken hálózatok jönnek létre, melyek kiterjednek a régióra, majd megjelennek a régió közi hálózatok is (…) Korunk egyik vezető tendenciája a regionalizmus, amely a gazdasági-földrajzi körzetek önszerveződő fejlődése.” (9.:14.) A felsőoktatási törvény új koncepciója megerősíti ezt a szerepkört: „A vidéki városok felsőoktatási intézményei a helyi kultúra központjai, gazdasági hatásuk meghatározó.” (5.:15.) E felfogásban tehát a főiskola mint a nemzeti stratégia fontos része jelenik meg a maga speciális küldetésében. Mivel a Nyíregyházi Főiskola 14 tanári szakképzettséget és 3 diszciplináris végzettséget adó mesterszakot mondhat magáénak, az előzetes elgondolások szerint jogosan pályázhat majd a „University of applied scientis” (Alkalmazott Tudományok Egyeteme) címre. Akkor is, ha a gyakorlati tudás intenzitásának növelése vele szemben a fő, új törvénykoncepciós elvárás: „Az egyetem egyszerre oktatási intézmény és a nemzetközi versenyben helytállni képes tudományos műhely, a főiskolák elsődleges feladata a felkészítés a gyakorlati munkára.” (5.:14)

3. A Nyíregyházi Főiskola lehetséges szerepe Szabolcs-Szatmár-Bereg megye innovatív fejlődésében Az Észak-alföldi Régió, abban Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, illetve az ennél tágabb, mert Borsod-Abaúj-Zemplén megyére is jelentősen kiterjedő beiskolázási körzet elváráshorizontja az a harmadik motivációs mező, amely kijelöli a főiskola szellemi továbblépésének az elkövetkező évekre vonatkozó alapirányait. Az életterünket adó régió, a megye és a felsőoktatás küldetésének viszonyát elemző munkák több vonatkozásban oly mértékben csengenek egybe, hogy nem lehetőségként, hanem szükségszerűségként jelölik ki a Nyíregyházi Főiskola középtávú jövőképének legfontosabb koncepcionális lépéseit. „Az egyetemek, főiskolák dinamikusabbnak bizonyultak a térbeli környezetükhöz kapcsoló kontaktusaik kiépítésében, mint más regionális aktorok (városi, megyei önkormányzatok, területfejlesztési intézmények, kamarák stb.).” (9.: 99.) – helyezhető törekvéseink hátterébe az elméleti tapasztalat. (Elsősorban a Tér és tudás. Egyetemek, mint tudás-, innovációs- és regionális központok című könyv tanulmányai igazolhatják ezt a kérdéskör tudományos hátteréből, de más, a források között idézett írások is alapvetően érintik.) E munkákból közös tézisként úgy visszhangzik néhány tétel, hogy azok nem csupán a

21

magyarországi regionális tapasztalatok többségével, hanem az OECD egyetemes vizsgálataiban szerzett következtetésekkel is alapvetően egybeesnek. Ezek közül most csupán azokból idézek, amelyek a Nyíregyházi Főiskola jövőképe szempontjából a lényegi vonásokat hordozzák. A felsőoktatást a terület- és regionális fejlesztés tudományos és szakpolitikai terminológiájában „kitörési pontoknak” tekintik.” (9.: 79.) „Erős korreláció van a gazdasági (területi) fejlődés és a felsőoktatás adott területen való jelenléte között.” (9.78.) „Nemzetközi tapasztalatok szerint egy régióban kialakuló, tudáson alapuló high-tech együttműködés csak akkor hatékony és hosszú távon életképes, ha ez a szerveződés az egyetem körül az egyetemi tudásbázisra épülve indul meg.” (9.:76.) „Az egyetem regionális vonzóereje a tudásalapú gazdaság és a kooperatív üzleti stratégiák korában erősebb, mint korábban bármikor” (9.:77.) – hangzanak a Nyíregyházi Főiskola jövőképét is elemien meghatározó felismerések. A közvetlen tapasztalatok síkján nagymértékben igazolják ezeket az állításokat azok az egyértelműen pozitív reakciók is, amelyek a Nyíregyházi Főiskolának 2009 elején a térség munkaadóit összehívó szavára, majd a megtörtént tanácskozásra reflektáltak. Valamennyi résztvevő mint az első nagyobb innovációra figyelő lépést ismerte föl e kezdeményezés fontosságát és várta, várja el ennek folytatását. A Nyíregyházi Főiskolával kapcsolatban álló cégek, vállalkozások, önkormányzatok, kamarák vezetői is ezekhez hasonló gondolatokat fogalmaztak meg a főiskola 50 éves alapításának alkalmából kiküldött körlevél kérdésére. Közülük itt csupán a Megyei Önkormányzat elnökét idézem: „Kívánjuk, de egyben kérjük is, hogy a Nyíregyházi Főiskola minden időben, minden felsőoktatási törvényváltozás adta helyzetben állja meg a helyét, s adjon ennek a megyének diplomás szakembereket, s rajtuk keresztül olyan tudást, melynek segítségével megyénk gyarapodik, fejlődik, s ezáltal élhetőnek és szépnek ítélik meg lakosaink az országnak ezt a keleti szegletét, s nem elvágynak, hanem itt akarnak hazát és házat, azaz otthont teremteni.” (2011. január 19. Seszták Oszkár, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat elnöke). Mindez egybevág azzal a fontos, a felsőoktatási intézményekre vonatkozó diszciplináris felismeréssel, hogy: „A stratégia iránya tehát regionális szintű.” (9.:36.)

4. Az intézményi humánerőforrás – mint a fejlődés alaptényezője Az intézmény tradíciói és humánerőforrása sem az innovációs, sem a szolgáltatói, sem a képzettségi szempontból ugyan nem tekinthető homogénnak, de ez az összetettség az intézmény akadémiai és innovációs „több lábon állását” egyaránt jól szolgálhatja. Noha a humánerőn belül a különböző oktatói attitűdök, a hozzájuk kapcsolható minőségi és korszerűségi paraméterek különböző fokozataival együtt változatosan tarka képet mutatnak, ezek együttesen mégis képesek rá – különösen a főiskolák között kiemelkedően a legjobb, sőt számos egyetemet felülmúló 66% fölötti minősítettség miatt, amely a szakmai-emberi képességek egyik fokmérője is –, hogy az elméletben és az egyetemes tapasztalatokon kijelölt és a nemzeti stratégiába is illeszkedő szolgáltató-innovációs fordulatot (a jelentős részében már megtörtént képzési-akadémiai nyomán) végrehajtsa. Az akadémiai fordulat (legalábbis első, súlyozottan fontos fázisa) már megtörténtnek tekinthető. A képzés- és szakfejlesztés az elmúlt években megnyugtatóan alakult, a továbblépés mértékei és irányai világosan adottak. Itt csupán – és már nem fordulatszerűen – a megkezdett utat kell jól folytatni, különösen a tudományos műhelyek, ezeken át a mesterszakok és a K+F munka irányított fejlesztésével s egy esetleges doktori iskola körvonalazásával. Ennek párhuzamába szükséges emelni az innovációs fordulat által létrehozandó fejlesztéseket is. Az a fogalom tehát, amelynek az elkövetkező évek fejlesztési fókuszába kell kerülnie, s aminek e szférában magnetikusan meg kell határoznia minden járulékos intézményi vonást, a vezetéstől, a szervezettől kezdve a PRmunkáig: az innováció. A Nyíregyházi Főiskolán immár két éve ennek megalapozása is

22

megkezdődött, de a formális, a létrehozó szakaszból, a szervezés alapmunkáitól valódi működéssé és valódi fordulattá kell válnia. A bevételteremtő innovációs paradigmaváltás kategóriájában megfogalmazott fejlesztés továbbvitele, erősítése és akarása a Nyíregyházi Főiskola jövőbeli sikerének kulcsa, s nagymértékben múlhat rajta Szabolcs-Szatmár-Bereg megye jövője is. Ha az innovációs potenciál és ennek gazdasági kiterjesztése nem fejlődik, az akadémiai irány önmagában nem lesz képes a Nyíregyházi Főiskolát hosszú távon a jelenlegi arányaiban és pozíciójában megtartani. Debrecen és Miskolc nagyon erős felsőoktatási innovációs erőterének a keresztmetszetében a Nyíregyházi Főiskola effajta törekvéseit is radikálisan meg kell erősíteni, különben az intézmény már rövidtávon elveszíti esélyét a megye gazdasági erejének a maga arculatára is szabott formálásában. Középtávon pedig a felsőoktatásban ma betöltött képzési-akadémiai funkciója is rohamosan hanyatlani fog, ami a ma egyértelműen jónak ítélhető akadémiai státusában is jelentős veszteségekkel járhat.

2.

Az innovációnak és hasznosításának a munka világába kapcsolódó programja a Nyíregyházi Főiskolán

Az innovációnak, amelynek mint kulcsfogalomnak a további akadémiai haladás mellé kell – egyenrangúan – kerülnie a Nyíregyházi Főiskola programjában, egyszerre van tehát egyetemes, nemzeti, regionális, megyei és intézményi küldetése. Hiszen – ahogyan erre a vonatkozó elmélet és a gyakorlat is sokrétűen rámutat – az új egyetemi, főiskolai tudáscentrum-lét innovációs elvárásaival együtt „a magyar felsőoktatás egy általános nemzetközi stratégia része lett.” (3.:9.) Nemzeti vonatkozásban pedig elégszer nem ismételhető: „A tudást létrehozó szervezetek … hozzájárulása az innovációkhoz … még mindig nem elégséges. (…) A közfinanszírozású kutatóhelyek e viszonylag nagy szektora az innovációhoz jobban hozzájárulhatna, a specializált emberi erőforrások (nevezetesen: természettudományi és műszaki diplomások) kibocsátásához és a piacvezérelt alapkutatások biztosításához.” (7.:2.) „Összefoglalóan elmondható, hogy az elégtelen innovációs képesség egyike azoknak a tényezőknek, amelyek gátolják Magyarország hatékonyabb alkalmazkodását, az elsősorban a feltörekvő gazdaságok részéről jelentkező versenyhez… (…) Magyarországnak arra érdemes törekednie, hogy az új tervezési időszakban (azaz 2013ig) jól használja fel az Európai Uniónak a K+F-re és innovációs beruházásokra nyújtott bővülő forrásait.” (7.:12.) A minden oldalról nem csupán indokolható, hanem szükségszerű fejlesztési lépés a 2009-ben meghirdetett bevételteremtő innovációs paradigmaváltás programjában találja meg közvetlen alapját és előzményét a Nyíregyházi Főiskolán. Amíg egyetemes, nemzeti, regionális-megyei oldalról a tudás- és technológia transzferbe való közvetlen csatlakozás (s a munkahely- és vidékfejlesztés) indokolják e program markáns megerősítését, addig belülről a demográfiai apadás és az egyetemes szempontból is aggályos (kirekesztő) szellemű felvételi rendszer (v.ö.: 7.:126.) miatti bevételkiesés pótlása. A külső és belső feltételkör átalakulása egyaránt indokolta az innovatív megújulást. Olyan folyamatról van szó tehát, amely megkezdődött az előző vezetői ciklusban, s radikálisan folytatódnia és kiteljesednie szükséges a következőkben. Gyakorlati, képzési és elméleti haszna (egy erre szakosodott cég kutatása alapján) röviden így foglalható össze: „Az egyetemek számára az ipari együttműködési formákból számos olyan előny származik, amelyet a vállalati kapcsolatok nélkül nem realizálhatna: – Javul a piactudatosság, mivel betekintést nyernek az ipari szférában megjelenő kutatási problémákra, – Aktualizált tananyagok, új kurzusok indítása az igényeknek megfelelően,

23

– – – – – – – –

A valós üzleti problémák megoldására koncentrálás, szélesedő egyetemi szolgáltatások, Az ipari szférából származó új képességek és technológiák kiegészítik az egyetemi tudást, Az üzleti folyamatok nagyobb szintű ismerete, pl. a projektek újfajta menedzselése, Sikeres kapcsolatok révén hírnév növelése, Az ipari szféra felszereléseivel kiegészíthetővé válik az egyetemi felszerelés, A hallgatók gyakorlati tapasztalatokat szereznek, mellyel nő a piaci értékük, és amely megkönnyíti a tanulmányaik befejezése után az elhelyezkedésüket, Vállalati igények jobb felmérési lehetősége, Forrásszerzési lehetőség.” (1.:5.)

Az innovációs paradigmaváltásra ugyanakkor nem alkalmas vagy nem azonos arányban a főiskola minden kara és tudományterülete. Az innovációs paradigmaváltás eddig is elsősorban a Műszaki és Mezőgazdasági, a Természettudományi és Informatikai és a Gazdasági és Társadalomtudományi Karokra támaszkodott. Kapcsolódóan ennek a változásnak más karok (a bölcsészettel és tanárképzéssel foglalkozók) is részesei lehetnek (pl. nyelvoktatás, ügyviteli, pszichológiai szolgáltatás, kontrollmunka stb.); de az egyetemes tapasztalatok is azt mutatják, hogy a humaniorák területén az innováció nem tudott elérni átütő sikereket. Időről időre felvetődött ugyanis az a kérdés, „hogy van-e egyáltalán a műszaki innováción kívül más olyan terület (társadalomtudományi, közgazdasági, bölcsész stb.), amely alkalmas kitörési pontot jelentene az egyetem és környezete (települése) számára abban a tekintetben, hogy javítsák a gazdaság, az életminőség, a társadalmi alrendszerek működési hatékonyságát.” (9.:122.) Vagyis: „Lehet-e innovációs modellt építeni a humán irányultságú tudásokra? (9.: 99.” A válasz pedig többnyire akként született meg, hogy „egyelőre nem sok jelét láttuk annak, hogy (…) terveznének ilyen kitörési (innovációs) forgatókönyveket.” (9.:99) Igazoltnak ítélhető tehát a megállapítás: „Biztos, hogy a K+F túlnyomó része kereskedelmi és ipari célokat szolgál.” (8.:66.) E karokon, tudományterepeken tehát nem szabad erőltetni a gazdasági alapú innovációs váltást, itt az akadémiai vonulat eredményességét, a képzési és kulturális szolgáltatás fejlesztését kell előtérbe állítani. Az Integrált Tudáscentrum már korábbi megalakításával, majd fejlesztésével, belső tagoltságának kialakításával, a spin-off cégek megalapításával és az infrastruktúra korábbi intenzív fejlesztésével (AMKI, a Műszaki és Mezőgazdasági Kar tantermei, laboratóriumai, logisztikai központja, a fékpad stb.) ugyanakkor a jelölt karok közreműködésével már az elmúlt időszakban kialakultak az innovációs paradigmaváltás alapkeretei, szervezeti egységei és elemi infrastrukturális feltételei. Az a cél vált elérhető valósággá, amely révén, az egyetemes instrukció alapján is: „A felsőoktatási intézmény önmaga próbál a régióban növekedést, ösztönözni, régiós fejlesztési központtá válni.” (9.:136.) S az a felismerés vált eleven gyakorlattá a Nyíregyházi Főiskolán is, amely szerint: „Az egyetemekről (…) kiröppenő spin-off vállalkozások egyre népszerűbb formái a kutatási eredmények technológiai transzferének.” (9.: 134.) Ezekre a már meglévő eredményekre, mint jó alapokra, további koncepcionális és szervezeti fejlesztésnek kell ráépülnie, amely képes az alakulóban levő rendszert tökéletesíteni és funkcióba hozni. Továbbá az elvárt küldetést nemcsak beteljesíteni tudja, hanem annak mintegy szuverén, belső motorjává is válik. Az innovációs koncepció lényege nem más és nem is kevesebb, mint hogy a Nyíregyházi Főiskolának a megyei gazdasági fejlődés kiemelkedően fontos katalizátorává kell válnia. A Nyíregyházi Főiskola mint az erre alkalmas infrastruktúra, felszerelés, információs és kommunikációs rendszer, szervezet és tudás koncentrált bázisa, fokozatosan a maga körébe

24

kell, hogy vonja a meghatározó megyei innovációs fejlemények különböző elemeit. Részben mint szervezet és szervező, részben pedig mint kezdeményező és kapcsolattartó erő, részben pedig mint a fejlesztések és változások igényével szuverén módon is fellépő innovátor. Ennek a funkciónak mind fizikai (valóságos), mind elméleti alapjai megvannak az intézményben. Az egyetemes elméleti koordináták és a Nyíregyházi Főiskola adottságai és esélyei, továbbá az ITC-hez kapcsolt célrendszere tökéletesen lefedik egymást: „Az egyetemek a területi-térségi innováció szülőhelyei vagy katalizátorai, és a környezetüktől függően kialakult kapcsolatrendszer minőségétől függ, hogy ezt a szerepet betöltik-e vagy sem” – hangzik az elméletnek e döntés súlyát és esélyét is a felsőoktatási intézmények látóterébe helyező alapgondolata. „Az újító folyamatban betöltött pozitív vagy negatív szerep attól függ, hogy milyen az egyetemek és környezetük, kapcsolatrendszerük természete, belső tartalma.” (9.:80) – fejti ki tovább a szakmai értelmezés, a fejlesztés alapirányait is megjelölve. „Az egyetemek katalizátor szerepet töltenek be a térbeli, térségi innováció keletkeztetésében, majd az innováció elterjesztésében, diffúziójában.” (9.:80) „Egyes térségek, területek, régiók szerintünk azért elmaradottak, mivel képtelenek az innovációkat befogadni és elterjeszteni. A terjedéshiányos és befogadás-képtelen állapotok jellemzik őket.” (9.:80)„Az innováció decentralizálása hatékonyabb eredményekhez vezet, mint ha ezek erőforrásait centralizálnánk” (9.:79) – fogalmazódnak meg a fejlesztések bátorításaként is tekinthető további helyzetleírások. Ennek a gazdasági természetű megújulásnak a fő területeit a megyei fejlesztési alapirányok adják: az élelmiszeripar, a logisztika, a bioenergia és -technológia, az agrárium egésze, az informatika, de az igazgatás, a szervezés, a vállalkozásvezetés, az ügyvitel és egyéb területek is beléphetnek kiegészítő szolgáltatásként az ITC által szervezendő és felügyelendő új rendszerekbe és folyamatokba. Az informatika fejlesztése ezek között is különleges szereppel bír, hiszen: „A hátrányos helyzetű régiók felzárkózásának az egyik leghatékonyabb eszköze éppen az információs társadalom lehetőségeinek kihasználása, az erre a területre történő fókuszálás lehet.” (4.:115.) „Számos korábbi külföldi siker alapja (…) az informatikában rejlik, hiszen ma ez a gazdaságosság, hatékonyság kiemelkedő sikertényezője.” (4.:10.) Az informatika „természetesen más változásokat is katalizál.” „Így a hatásaiban szintén felmérhetetlen biotechnológia fejlődésének alapja ma már szintén az informatika szerves alkalmazása (statisztikai módszerek, modellezés, robottechnológia (…) A közép és hosszabbtávú fejlődésnek tehát az informatika stratégiai eleme.” (4.:9.) A Nyíregyházi Főiskolának a megyei és a fontosabb települési önkormányzatokkal, valamint a várossal, a meghatározó vállalkozásokkal, cégekkel, gazdasági és kereskedelmi fórumokkal és kamarákkal az ITC katalizátorán át a fejlesztésekre vonatkozó (a már meglévő kapcsolatokon nyugvó) „stratégiai szövetségeket” kell kötnie. A megyei és a városi önkormányzatok mellett ennek a szövetségnek elsősorban a megye kis- és közepes vállakozásaira kell irányulnia. Általános gazdaságelméleti felismerés, hogy „a felsőoktatási intézmények regionális fejlesztési törekvéseinek egyik kiemelt célpontja … a kis- és középvállalkozások területe.” (9.:136.) „Egyetemeink, kutatóintézeteink szellemi kapacitásaira elsősorban nem az itt megtelepedett multinacionális cégeknek lesz hosszabb távon szükségük: igazi szellemi felvevőpiacokat csak a hazai kis- és középvállalatok körében találhatnak.” (9.:134.) A „stratégiai szövetség”, amennyiben ezen a módon hatékonyan képes létrejönni, ma még különböző irányokba mozgó, külön-külön viszont elgyengíthető erőket katalizál. „A stratégiai szövetség válasznak tekinthető arra a kihívásra, amit a verseny világméretűvé válása, a piacok globalizációja, a kutatási és fejlesztési ráfordítások ugrásszerű növekedése, s ezzel összefüggésben a technikai-technológiai haladás felgyorsulása jelent a piacgazdaság szereplői számára.” (8.:26.) A főiskola és a megye szövetségi kapcsolatában (nem a horizontális, azaz alárendeltségi viszonyokat szülő), hanem a vertikális szövetség lehet meghatározó. „A vertikális szövetség különböző ágazatokban tevékenykedő, de ugyanazon

25

üzleti rendszerbe integrálódott szállítókat és vevőket kapcsol össze” a gazdaságra vonatkozó klasszikus formájában, amelyben nagyon fontos „az egymásra utaltság felismerése és lehetőségeinek kihasználása.” (8.:7.) Alapvető lehetőségként az Új Széchenyi Terv megyei megvalósulásaiban történő erőteljes részvétel kínálkozik próbakőnek a jelölt folyamat katalizálására. Összecseng ezzel a koordináló szereppel és az erre való törekvéssel a harmadik évezred „közepes” méretarányú gazdasági struktúrákat kialakító természete is, amely szerint: „A szabályozás legfőképpen a közepes méretű gazdálkodás (mezoökonómia) síkjára terelődik át.” (9.:14.) Az innováció e típusú megerősödése bizonyosan elemi mozgósító erőként fog hatni egyéb, a főiskolai működésben megnyilvánuló nélkülözhetetlen területekre is, így pl. a közös pályázatokra, a gyakorlat-centrikus hallgatói képzésre, a leendő hallgatói munkahelyekre, akár a diákmunkára, továbbá a képzési tartalmak gazdaságalapú innovációjára is. A K+F specifikumait és regionális és helyi koherenciáját is – a lehetőségeknek megfelelően – ez a küldetés képes a legjobban kialakítani.

3.

Az akadémiai terület és a képzés programjának alapirányai

2007 és 2010 között a Nyíregyházi Főiskola az akadémiai terület képzési vonulatában végrehajtotta azt a fordulatot, amely a további perspektívák és sikerek biztosítéka lehet, s amely az alapszakokra, a jelentkezésekre is visszaható mesterszak-akkreditációk számában mérhető. A fordulat a nehéz helyzetből (2007 őszén az intézmény mindössze négy tanári szakképzettséget nyújtó mesterszakkal rendelkezett) mára 14 tanárszak és 3 diszciplináris mesterszak irányába fordította meg a jobbára alapszakokat tartalmazó és az intézmény akadémiai jövőképét ezzel egyáltalán nem biztosító korábbi képzési szerkezetet, amely a gyakorlóiskolák létét – már rövid távon – veszélybe sodorta volna. A jelenlegi intézményi belső humánerő-kapacitás – szintén a gyakorlóiskolák szerepének biztosítására vonatkozóan is – még négy-öt, elsősorban tanári MA lehetséges akkreditációját teszi lehetővé, a többihez a bevételteremtő innováció sikerének függvényében lehet majd esetleges forrásokat találni. (Ezek a források a külső, meghívott professzorok alkalmazását tennék elsősorban lehetővé, új tudományos műhelyek kialakításához és mesterszakok elnyeréséhez.) Mindezek alapján az akadémiai-képzési vonalon az elkövetkező években, (de minél hamarabb) stratégiailag is kiemelt szerepet kell kapnia a testnevelő-, az angoltanári mesterszakok és a kommunikáció- és médiatudomány diszciplináris mesterszak akkreditációjának. Ez utóbbi azért lenne fontos, mert folyamatban van a Nyíregyházi Főiskola médiacentrumának rehabilitálása és a gyakorlat ezen a helyszínen, együttműködéssel térítésmentesen megoldható volna. Az egész intézményre vonatkozó, önerősítő és innováció-beemelő új PR-koncepciónak is elemi bázisa lehet ez a képzés és helyszín. Az alapszakok szintjén a turizmus-vendéglátás, a csecsemő- és kisgyermek-nevelő, az ipari termék- és formatervező mérnök és a gyógypedagógia igényelnek a regionális-megyei elvárásokba is illeszkedve akkreditációt. A tudományos műhelyek megerősítésével, oda elsősorban MTA-doktorok meghívásával lehet csak esélye a biológia és közgazdász mesterszakoknak, az utóbbiak közül az innovációval összefüggő logisztikai irányú mesterszak megszerzése kiemelten hasznos. Ugyancsak az innováció miatt kell nyomatékosan teret kapnia az informatika további megerősítésének, úgy az akadémiai területen, mint magában az innovációban. „Az informatika fejlődése az oktatás megszervezésének új formáit fogja lehetővé tenni..” (8.:75.) „A mérnöki, a közgazdász és más képzésekben is az informatikának mint kardinális stratégiai húzóerőnek kell megjelennie.” „Fontosak az interdiszciplináris szakterületek. Jó kombináció lehet például valamely műszaki szakma, az informatika, az üzleti tudományok és az alkalmazott társadalomtudományok együttes művelése.” (9.:109.)

26

Az új mesterszakok esetében – mint eddig is – az egységek és a karok közötti együttműködésre kell törekedni. Az alapszakok vagy felsőfokú szakképzések vonatkozásában pedig kizárólag a régióhoz vagy a megyéhez kötődő és a munkaerőpiac által is igényelt specialitásokat, vagy az országos hiányokra irányulókat érdemes indítani. „A tanterveket … hozzá kell igazítani a gazdaság és a társadalom változó igényeihez.” (7.:24.) Az Európai Unió felsőoktatásának és elvárásainak szempontjaival összhangban minden képzési formában (tehát az fsz-ek, BA/BSC-k és a mesterszakok esetében is) a természettudományos és a műszaki ismereteket nyújtó szakok alapítására, illetve létszámbővítésére kell törekedni. Elébe kell menni annak a folyamatnak, illetve további zavartalan útjának, amely szerint: „A frissen végzett természettudományi és műszaki diplomások aránya hosszabb ideje meredeken esik.” (7.:24.) A magyar képzettségi arányok ezekben a képzési irányokban az utóbbi években ugyanis még a jónak koránt sem mondható európai átlag alá is kerültek. „Mivel az aktív kutatók száma Magyarországon viszonylag alacsony, és korösszetételük is kedvezőtlen, a magyar oktatási rendszernek több tudóst és mérnököt kellene kibocsátania. A magyar innovációs potenciál egyik gyenge pontja ugyanakkor éppen a természettudományi és műszaki szakokon végző diplomások alacsony aránya… Magyarországon a természettudományi diplomával rendelkezők aránya a lakosságoz viszonyítva alacsonyabb… mint bármely más OECD-országban, s az OECD átlagának kevesebb, mint a fele.” (7.:130.) Ez a szempont tökéletes összhangba hozható a megye és a régió prioritásaival. Szintén minden képzési formában, de különösen az fsz-ek és az alapszakok esetében az oktatás gyakorlati oldalát kell jóval intenzívebben megerősíteni és ennek végrehajtását kontrollálni. (Lásd az új felsőoktatási törvénykoncepció erre vonatkozó szakaszait is.) A gyakorlatorientált tudásra vonatkozó akadémiai munkát össze kell kapcsolni a megyére irányuló innovációs tevékenységünkkel, annak különböző területeivel és eredményeivel. Különös figyelmet szükséges fordítani a hallgatók idegen nyelvi képzésére is. A munkaerőpiac ugyanis „kifejezetten igényelné a kreatív, gyakorlatias „kétnyelvű” szakembereket.”(9.:143) Az utóbbi években Magyarország vonatkozásában általában is „kritikák érték a gyakorlati oktatást és a nyelvtudás hiányát.” (9.:143.) Ennek a szaknyelvi tudáson kívül egyértelműen a használható nyelvtudást és a nyelvvizsga megszerzését kell céloznia. Az elkövetkező vezetői ciklusban radikálisan ki kell mozdítani a végzett hallgatóink nyelvvizsga-számának rossz arányát a további apadásból, illetve a stagnálásból. A Modern Filológiai Intézetnek és a Student Stop! Nyelviskolának stratégiai módon összefogva kell együttműködnie ebben. Átfogó és a hallgatók nagy tömegeit mozgósító, alapvetően az angol nyelv ismeretére irányuló programokat, rendezvényeket, filmestéket, előadásokat szükséges szervezni, amelyek a maguk kohéziós körébe vonják a hallgatók érdeklődését (például nyelvi klubok alakításával) (vö.: 2.) Meg kell szerettetni, kíváncsivá kell tenni a hallgatókat az angol nyelv és kultúra ismeretére és az ezzel a nyelvismerettel elérhető külföldi utakra, kapcsolatokra az Erasmus és CEEPUS-pályázatokon belül és kívül. Intézményi szinten változtatni kell azon a folyamaton, amire országos méretekben is az jellemző, hogy bel-és külföldön: „a jogosan elvárt hallgató mobilitás, sem intézményi sem pedig intézmények közötti szinten nem valósult meg tömeges mértékben.” (3.:6.) Át kell gondolni és fel kell tárni ennek a célnak a lehetséges pályázati forrásait. A nyelvtanulásra irányuló, központilag szervezett program nem egyszerűen egy oktatási program kell, hogy legyen, hanem a hallgatói mentalitás- és magatartásváltást szükséges előidéznie, amely az önbecsülés és a jövőbeli siker egyik fontos forrása lehet. Az intézménynek anyagi ösztönző rendszert is szükséges kidolgoznia a hallgatók idegennyelv-tudása színvonalának emelésére, kifejezetten a nyelvvizsga megszerzésére, együttgondolkodva a HÖT-tel. (Vö.: 2.) Az intézményben a roma- és más, szociálisan hátrányos helyzetű fiatalok felsőoktatásba emelésére elindított programot az Európai Unió és a magyar állam törekvéseire

27

folyamatosan figyelve tovább kell fejleszteni. Mivel Magyarország roma lakosságának 40%-a a beiskolázási területünk 80%-át adó Szabolcs-Szatmár-Bereg és Borsod-Abaúj-Zemplén megyékre esik, ennek a programnak nemcsak rövid-, hanem közép- és hosszú távon is fontos társadalmi küldetése van. Olyan megoldást szükséges találni, hogy az e társadalmi körből származó fiatalok először is – tömegesen – érettségihez jussnak, másodszor pedig a felsőfokú szakképzés elvégzésére képesek legyenek. Minden lehetséges eszközzel meg kell tenni annak a tudatosítását, hogy a mai magyar felvételi rendszer szociális vonatkozásban, méghozzá OECD-elemzés alapján nemzetközi szempontból is megfogalmaz kételyeket. „A magasabb felvételi pontszámot elérő hallgatók tanulmányainak költségeit az állam megtéríti az oktatási intézménynek, míg a felvételi vizsgán gyengébben teljesítők a „magán” felsőoktatási szegmensbe kerülnek, ahol a képzés teljes költségét tandíjként ki kell fizetniük. Ez a felsőoktatáshoz való egyenlő hozzáférés kapcsán súlyos méltányossági kérdéseket vet fel.” (7.:126.) A Nyíregyházi Főiskola beiskolázási körzetében ez a hátrány fokozottan van jelen. Támogatni kell, hogy az intézmény középiskoláiban az e csoportok felemelésére irányuló tagozatos osztályok induljanak el, pl. a sport, az informatika, a zene területén úgy, hogy a kollégistaként itt élő fiatalok utána felsőfokú tanulmányaikat is a Nyíregyházi Főiskolán folytathassák. A Tudományos Tanácsnak és a Professzori Tanácsnak propagáló munkát kell kifejtenie és minden segítséget megadnia az oktatók habilitációs törekvéseihez és az MTAdoktori fokozatok megszerzéséhez. A Nyíregyházi Főiskola rendkívül jó tudományos fokozati arányait elsősorban a PhD/DLA- és a kandidátusi fokozatok biztosítják. Az elkövetkező időkben ennek megtartása mellett a habilitációk és az MTA-doktori címek számának növelése szükséges, hogy a legmagasabb minősítés a tudományos-művészeti műhelyeket és a további akkreditációt is megtámogató erőként megjelenjen. Az újabb mesterszakok akkreditációja, a tudományos műhelyek elismertségének növelése, a kari, intézeti és tanszéki, valamint a kutatóhelyi munka is ezt igényli. A K+F alapirányait az innovációban résztvevő karok/egységek esetében magához az innováció természetéhez, vagyis a régió, a megye elvárásaihoz és a főiskola részéről ehhez adandó többlettartalmaihoz szükséges igazítani, és ezt össze kell kapcsolni a megyei érdekeltségek pályázati és fejlesztési tevékenységével. Ezért szükséges többek között pályázati vonatkozásban ugyanazt erősíteni, ami az elmúlt években történt. A pályázati tevékenységet „központilag összefogni, koordinálni, s olyan pályázati irodát, tanácsadó testületet, grémiumot működtetni, amelyek képesek az izolált, kari, tanszéki aktivitásokat becsatornázni az egyetemi szintű stratégiákba.” (9.:104.) Ezt kívánja magának a kapcsolatkereső innovációnak a természete is: „A felsőoktatási intézmények és a felhasználó szféra tudományos együttműködései döntően pályázati formában zajlanak. Kiemelten igaz ez a kis- és középvállalkozásokra, amelyek folyamatos tőkehiánnyal küzdenek.” (3.:13.) Az akadémiai és az innovációs munka metszéspontjában álló nagy pályázatokat is a megye és a munka világa, továbbá a közvetlen határon túli kapcsolatok figyelembevételével célszerű az elkövetkező években alakítani.

4.

A szervezetfejlesztés mint az innovációs program katalizátora

A szervezet folyamatos csiszolása, átalakítása nem ördögtől való cselekvés, amely folyamatosan megbolygatja a rendet és a kiszámítható statikusságot, hanem éppen ellenkezőleg. Szükségszerűen következik a folytonosan megújuló és új célokat kitűző irányítási akaratból, az intézmény alkalmazkodási szándékából. „Az átalakuló tevékenységi kör a korábban kialakult munkamegosztás átgondolását teszi indokolttá, azaz a jelenlegi szervezeti egységek, illetve irányítási szintek fenntartását megkérdőjelezheti.” „Szervezeti paradigmaváltásra van szükség.” (8.:49.) – foglalja össze az elmélet a szervezet és az

28

innováció fő kapcsolatát. A cél mindig ugyanaz: egyszerűbb, hatékonyabb és átláthatóbb szervezeti formák megtalálása és ezekhez a megfelelő humánerő hozzárendelése. „A szervezetfejlesztés olyan fejlesztési tevékenység, amelynek a célja egy szervezet fejlődésének elősegítése, túlélési esélyeinek növelése (…), célja a szervezet életképességének (adaptivitásának) és hatékonyságának növelése. A változni tudás erősítése és a készenlét megteremtése a változásra. (…) A szervezetfejlesztés a legfelsőbb menedzsment szintjén támogatott, hosszú távú erőfeszítés arra, hogy javítsuk a szervezet problémamegoldó és megújulási folyamatait.” (8.: 28.)Az új szervezet folyamatosan fiatal vagy friss erőket von a működés gépezetébe, és az egész rendszer működésére erősítő hatással van. „A szervezeti változások végrehajtásához szükséges új emberek felkutatása, szerződtetése, a szervezeten belüli átalakulások megszervezése önmagában is lendületet ad az érdekelteknek.” (8.:29.) Az elmúlt négy évben mind a vezetési, mind a kari és az egyéb, a főiskolát alkotó szervezeti elemek folytonos változásban voltak. Az alkalmazkodás szervezet-átalakításra felhívó kihívásait követni a vezetésnek elemi kötelessége a jövőben is, hogy a környezeti feltételekhez folytonosan és jól alkalmazkodó dinamikus szervezeti modellt legyen képes fenntartani. Az innováció és hozzá kapcsolódó szervezet-átalakítás során mindvégig szem előtt kell tartani e lépések és döntések meghozatalának szükségszerűségét: „A változások többnyire a technikai innovációval kezdődnek, amelyek nemcsak magát a technikát (technológiát), de a szervezetet is megváltoztatják.” (9.:15.) „Az innovációk változásokat idéznek elő a folyamatban, termékben és szervezetben.” (9.:38.) A szervezeti átalakítások a jövőben alapvetően két elv köré fognak szerveződni. Az első a bevételteremtő innovációs paradigmaváltás megerősítendő programja, a második az új felsőoktatási törvényből következő kihívásokra történő szervezeti válaszadás. A kari struktúrák megbontása, noha a kari szervezet korszerűsége ma már nem egyértelmű, a magyar hagyományok, a főiskola hazai jó pozíciója és a kari vezetésekkel való harmonikus együttműködés miatt ma nem cél- és időszerű. Nagyon nyomatékos törvényi indoknak vagy a kari formát is megérintő hallgatói apadásnak kell történnie ahhoz, hogy ez bekövetkezzen. A karokon belüli változtatások ugyanakkor elkerülhetetlenek – sőt a kar sikerét és továbbélését segítőek –, lásd a hallgatóikat nagy arányban elvesztett vagy a MAB által nem akkreditált képzési csoportokat, vagy az innovációs paradigmaváltás miatt új dinamikát kapó egységeket. Át kell gondolni a két gyakorlóiskola erősebb egységbe szervezett centrumszerű működését is. Mindezeket a változtatásokat a kari vezetésekkel és a társadalmi irányítással (Szakszervezet, Közalkalmazotti Tanács) egyetértésben és közös konszenzusban szabad csak elvégezni. E két alapelv mentén történik meg, illetve már meg is történt a legfelső vezetés és a Rektori Titkárság, továbbá a Gazdasági és Műszaki Főigazgatóság szervezeti átformálása, az új feladatokhoz csiszolása, belső átalakítása is. Mindháromban a gazdasági feltételekre és működésre való erős ráhatás és kontroll képezte az elmúlt években is a személyi kiválasztások (a jogi, a gazdasági jogi és a monitoring-, illetve kontrollerősítés igénye) és a belső új feladatátcsoportosítás fő irányzékát. A felső vezetésben pedig különös hangsúlyt kapott a stratégiai menedzsment típusú gondolkodás mind intenzívebb jelenléte és gyakorlati alkalmazása, s ennek az erősítése a cél a jövőben is. „A stratégiai gondolkodásnak és a stratégiai (vezetői vagy szervezeti) viselkedésnek meghatározó elemei a tényleges elkötelezettség és a valóság végtelen komplexitásának a megértéséhez szükséges kreatív intuíció. A legbonyolultabb stratégiai elemző eszközök és implementációs technikák alkalmazása sem tudja pótolni az eredményes vezetők intuitív képességeit, belső személyes elkötelezettségüket és hitüket a szervezet elé tűzött célokban” (8.:84.) – hangzik az elemi elvárás. Annak a kiemelt szem előtt tartásával folyt és szükséges, hogy tovább folyjék az egész intézményi szervezetet irányító vezetés munkája, hogy: „Az intelligens szervezet folyamatosan érzékeli a külső környezet változásait és állandóan dolgozik azon, hogy az erősségeit kihasználja, és a gyengeségeit legyőzze. Az ilyen szervezet nem megalkotja és

29

végrehajtja a stratégiáját, hanem a stratégia ott van a mindennapos működésében. Az ilyen szervezetben folyamatosan jelen van a stratégiai reflexió, és folyamatosan keletkeznek azok az energiák, amelyek az állandó változás fenntartásához szükségesek és olyan bizalomra épülő szervezeti kultúra uralkodik, amely támogatja az önreflexiót és a folyamatos kísérletezést.” (8.:84.) A stratégiai menedzsment mind az akadémiai, mind az innovációs irányításban a korábbi hagyományokat folytatva, nem a hierarchikus, hanem az ún. „megosztott” vezetés modelljére törekszik. Ebben a vezetési formában erősen felértékelődnek a morális és elkötelezettségi kategóriák. A felelős vezetők és középvezetők részéről ezért kiemelten fontos az intézmény jövőjéért fölvállalt felelősség. A vezetésben ez hatványozottan jelenik meg, a legszakszerűbb stratégiaelemző munkák is joggal állapítják meg: „A sikeres stratégia egyik meghatározó feltétele a szervezetet alkotó vezetők erős elköteleződése az intézményük iránt.” (8.:81.) A „szórt” vezetés teret a bizalomnak, hitnek, kreativitásnak, sőt mint a legfontosabb erőforrásokra épít rájuk: „A megosztott vezetés nem azonos sem a demokratikus vezetéssel, sem a hatáskörök decentralizálásával. Általában akkor mondjuk azt, hogy egy szervezetben megosztott (vagy szórt) vezetés van, ha az egész szervezetben való gondolkodás, a szervezetért érzett átfogó felelősség, a stratégiai cselekvés nemcsak a formálisan kinevezett vezetőre jellemző, hanem a szervezet minél több tagjára, így akár a formális hierarchia legalján lévőkre is, akik maguk is vezetői felelősséggel és tudatossággal gondolkodnak és cselekszenek.” (8.:80.) „A tudás alapú szervezet „lapos struktúrát” kíván meg és nem hierarchikusat. Utasítás helyett a koordináció az alapvető kulcsszó.” (9.:122.) Külön témaként, meghatározandóként kerül a változtatások előterébe az innovációs paradigmaváltás dinamizáló szervezete. Alapvetően ennek előremozdítására kettő út járható: vagy outsourcing módon (kiszervezés) oldja meg az intézmény ezt a feladatát, vagy belülről alkalmaz az innovációs menedzselésre, kontrollra és monitoringra, a koordinációs munkákra, a technológia-transzferre munkatársakat. A Nyíregyházi Főiskola előző éveinek negatív tapasztalatai alapján a kiszervezés helyett a belső megoldás a járható út. Ha viszont egy felsőoktatási intézmény az intézményen belül hoz létre (technológia transzfer típusú) irodát, ez esetben szükség van magasan képzett üzleti szemléletmódú emberek jelenlétére az egyetemen belül.” (1.:14.) A belső vagy belülre került személy vagy csoport jobb elkötelezettséggel, morálisan is erősebben képes alkalmazkodni az intézmény vállalásaihoz. E belső személyeket viszont jórészt a munka világából és az üzlet, a vállalkozás tapasztalatából kell beemelni a vázolt funkcióra, vagy funkciószintézisre. Alapvető tény, hogy a Nyíregyházi Főiskolán létrehozott ITC irodának mint az innovációt irányító szervezetnek több, máshol különváló, de itt egymásba oldódó funkciót kell integrálnia. Már kialakításakor tudatos volt ez a fajta kohó-szerep, hiszen ezért kapta jelzőjében is az integrált nevet. S e feladatoknak megfelelően kell majd kialakítani munkatársi körét is. Az ITC-szervezetnek a maga újszerű komplexitásában a koordináló iroda, az inkubátor, a technológia-transzfer, a gazdasági és PR-, továbbá marketing-menedzser, a piackutató, a tanácsadó, a kontroll, illetve az industrial liaison office szerepeket egyaránt magába kell foglalnia. Funkcióinak és küldetésének egy fontos részét lényegszerűen jelöli meg az ILO (industrial liaison office) leírása: „A technológiatranszfer folyamatban az első komoly lépés minden esetben az ipari kapcsolattartó iroda (industrial liaison office, ILO) létrejötte. Az ILO-ra kettős feladat hárul, egyrészt a kutatói szférával történő kapcsolattartás, a kutatási eredményekre megfelelő színvonalú adatbázis létrehozása, valamint a kutatáshasznosítási tevékenység minél szélesebb körű ellátása, közös projektek ösztönzése és lebonyolítása.” (1.:13.) Az ITC-n kívül a Nyíregyházi Főiskola valamennyi innovációban résztvevő munkatársában erősíteni kell a menedzserszemléletet és az innováció-centrikus gondolkodást. Az erre vonatkozó törekvést folyamatosan fenn kell tartani, hiszen „a stratégia megvalósításának kezdetén csak az innovátorokra lehet számítani (akik beállítottságuknál vagy felismert érdekeik folytán) hívei az új stratégiának. (8.:50.) Létre kell hozni továbbá az

30

innovációra és a szolgáltatásra vonatkozó kontroll és monitoring rendszert mint a változási folyamat szabályozó, figyelmeztető és folyamatosan korrigáló generátorát. Az intézményi kontrollingnak ez a fajta kiteljesítése és erősítése az egyetemes és a nemzeti tapasztalatok alapján is nélkülözhetetlen. „A kontrolling az eredményorientált vállalatvezetés szolgálatába állított eszköz- és tevékenységrendszer, amely hatásosan támogatja az irányítási ciklus egészét, azaz a reális elvárások megfogalmazását, a tények visszamérését, értékelését, a beavatkozások előkészítését és hatásuk mérését. A kontrolling tehát egy szervezeti alrendszer, amelynek feladata az irányítás hatékonyságának növelése.” (8.:30). A kontolltevékenységet a stratégiai intézkedéseket követő monitoring-munkával is ki kell egészíteni, hiszen az e típusú ellenőrzés a „nagyobb lépések” sikerének záloga.: „Nagyméretű szervezet, összetett stratégiai feladatok esetén feltétlenül célszerű a megvalósítást támogató ún. monitoring rendszer kialakítása. Ennek az a szerepe, hogy a megvalósítás eseményeit regisztrálja, folyamatosan kövesse, vagyis egyfajta stratégiai kontrolling funkciót töltsön be.”(8.:51.) A Nyíregyházi Főiskolán az e típusú kontrollt részben magában az ITC-ben, részben pedig azon kívül kell felépíteni. A külső építkezés a Rektori Hivatal és a Gazdasági és Műszaki Főigazgatóság körében már alapvonalaiban létrehozta a maga átfogó és a gazdaságot s az innovációt érintő területeket vizsgáló kontroll és monitoring csoportját, amelynek jogász, közgazdász és pénzügyi szakemberek a tagjai, s közvetlenül a rektor és a gazdasági főigazgató irányításával dolgoznak. A kontrolling/monitoring-csoport feladata az innovációs folyamatok hatékonyságának és szabályszerűségének figyelése, nyomon követése és a korrekció, az ITC segítése, hogy a stratégiai innovációs munkák operatív szinten időben és pontosan megvalósulhassanak. („A kontrollingot nem szabad összetéveszteni a számvitelben használatos ellenőrzés fogalmával, hiszen ez annál sokkal összetettebb feladat. A kontroller feladata, hogy kimutassa a kitűzött céltól való eltéréseket és javaslatot tegyen a döntések meghozatalára.”) (8.: 31.) Nem perszonális módon tartozik a szervezet fogalmához – hanem annak csak segítő infrastrukturális-informatikai része –, annak az információs adattárnak (vezetői információs rendszer) kiépítése, amely mint „műszerfal, irányítófal”(8. 90.) segíti a „tényeken alapuló vezetést”, az elemzést, a kontrollt, és a stratégia operatív területeit, továbbá fejlesztését is. „Minden vállalat jövője az információban rejlik, ez a legfontosabb tényező, hajtóerő és biztosíték a sikerhez.” (8.: 31.) Sem a vezetés különböző szintjei, sem a kontroll- és a monitoring-tevékenység nem tudnak működni információk és ezek elemzése nélkül. „A kontrolling egy olyan funkciókat átfogó irányítási eszköz, amelynek rendeltetése a vezetés részeként végzett tervezés és ellenőrzés, valamint a vezetői döntésekhez szükséges információellátás összehangolása (koordinációja) és támogatása.” (8.:31.) Ehhez elengedhetetlenül szükséges a megbízhatók információk összegyűjtése és tárolása. A mérés, a mérhetőség, és az ezek alapján meghozott döntések szervesen összefüggenek mindenféle stratégiai munkában. „A menedzsmentinformációs rendszerek úgy működnek, mint egyfajta „irányító pult” vagy „műszerfal”, amelyről a szervezet vezetői vagy tagjai folyamatosan leolvashatják a szervezet helyzetét és haladását. Ez rendkívüli mértékben erősítheti a szervezet stratégiai tudatosságát, javíthatja a szervezeti kommunikációt…” (8.:90.) Az ún. „tényeken alapuló vezetést” az önmagunkra irányuló kutatás is segítheti. A saját helyzet, potenciál, erő, gazdasági struktúra feltárását belső kutatásokkal is támogatni kell, sőt ezt kell támogatni igazán. „A tényeken alapuló vezetésnek egyik fontos eszköze lehet az intézményi kutatás (Institutional Researce), vagyis az a gyakorlat, amikor a felsőoktatási intézmények … saját magukra irányuló kutatásokat végeznek, és ezek eredményeit használják fel a stratégiai tervezés vagy döntéshozatal során.” (8.:88.)

31

5.

A humánerő-fejlesztés sarokpontjai

A Nyíregyházi Főiskola oktatói csapatának 66% fölötti tudományos minősítettsége, dolgozói nagy részének a munkahely iránti elkötelezettsége erős alapját képezte az akadémiai fordulatnak és segítheti az innovációs fordulatot is. Ehhez azonban szemléletváltásra és az anyagi ösztönzés intenzívebb bevezetésére is szükség van az innovációs átalakulásban érintett rétegekben. „A koordináció, a verseny… az együttműködés” kategóriái mellett ugyanis a sikeres innovációhoz elengedhetetlenül szükségesek „a teljesítmény alapú irányítási mechanizmusok… az értékelés … és elszámoltathatóság” mint „az innováció politika kiemelt irányelvei.” (7.:19-20.) A hagyományos akadémiai magatartás csupán az innovációban közvetlenül nem érintett csoportoknál hagyható többé-kevésbé érintetlenül, ám ott sem sokáig, hiszen az innováció a folytonos képzésmegújítást, kapcsolatteremtést, a lehetőségkihasználást is jelenti. Nem csupán a technológia, a kereskedelem terepén lehet új utakat nyitni.„Az úgynevezett harmadik misszió magában foglal minden, a nem akadémiai világban található partnerrel fenntartott intézményesített kapcsolatot.” (8.:9.) A szolgáltató, vállalkozó magatartás és a menedzserszemlélet bevezetése a példákkal és a gyakorlati működéssel, valamint az anyagi érdekeltség nyitott és erősíthető lehetőségével támogatható a legjobban. Az elméleti munka, a tudatosítás itt csupán a kapuját nyithatja meg a belső lélektani magatartásfordulatnak. Ezért is fontos az ITC minél hamarabb történő erőteljes működésbe hozása és a spin-off cégeken, illetve a teljesítmény alapú bérezés továbbfejlesztésén át a direkt anyagi érdekeltség megteremtése. Ezekhez a célokhoz közvetlenül kapcsolódik a dolgozóktól elvárt munkateljesítmény mérése és a munkahely megőrzésért tett dolgozói erőfeszítés kontrollja. „Egyre növekvő prioritás az elszámoltathatóság, a teljesítmény és átláthatóság.” (8.:39.) „…A teljesítmény mérése a felelősen gondolkodó intézmények esetében belső kényszer is a minőségbiztosítás, a belső elszámoltathatóság, a teljesítmény javítása érdekében.” (8.:10.) Az előző vezetési ciklusban a munkahelyek megvédése volt a fő program. Ez az országot sújtó gazdasági válságban a Nyíregyházi Főiskola védelme és gazdasági erejének próbaköve is volt. Ez természetesen már akkor sem a „munkátlan” helyek védelmét jelentette. A hallgatóikat jelentős mértékben elveszített tanszékeken a részmunkaidős státusokba helyezések igazolják ezt, továbbá azok az átszervezések, amelyek az új munkastílust felvenni nem akaró dolgozók önkéntes távozásával jártak. A már megtörtént akadémiai és az előre jelzett innovációs fordulat a 2010-es új évtized kezdetén viszont erőteljesebb elvárásokat fogalmaz meg a munkahelyek megőrzése érdekében. Magát az innovációs – és a további akadémiai – kiteljesedést akadályozzák a légüres (hallgatóhiányos) munkahelyi térbe kerülő foglalkoztatottak, a tudományos fokozatukat a határidőn belül megszerezni nem képes oktatók és a rossz teljesítményt nyújtók. Ezzel kapcsolatban az intézmény három vezető oktatója közös leiratában az alábbiakat fogalmazta meg: „Azt gondoljuk …nem tartható az a koncepció, mely pusztán munkahelymegőrzésként került be a köztudatba. Mára kiderült, hogy ez az egységek szintjén demoralizál, nem ösztönöz, nem nyújt perspektívát sem intézménynek, sem egyénnek. ” Az innováció mindkét síkon a középvezetőktől ezért a beosztottak konzekvens és folyamatos teljesítményértékelését követeli meg, továbbá az erre reakcióként megjelenő egyértelmű intézkedési javaslatokat. A teljesítmény mérése és a teljesítmény alapú bérezés, illetve a munkahelyi alkalmazhatóság vizsgálatára már kész modellek állnak rendelkezésre. (Lásd: A Széchenyi István Egyetem és a Pannon Egyetem már bevezetett és az anyagi elismerésben is megjelenő teljesítményértékelési rendszereit. (In: Intézményi menedzsment a felsőoktatásban. Szerkesztette Hrubos Ildikó és Török Imre. 2009. 6. szakmai forrásanyag. Lásd Író Béla és Gaál Zoltán tanulmányait.)

32

Az oktatói humánerő konstans problémáit jelenti az utánpótlás és az elvándorlás problémája. Noha a tudományos élet eleven működését illusztrálja, ha egy fokozatot szerzett oktató máshol folytatja munkáját, a Nyíregyházi Főiskola igen jelentős anyagi, szakmai és morális segítségével tudományos fokozatot szerzett kollégáit az eddigieknél erősebb jogi vagy más kötelékekkel kell a továbbiakban a főiskolához fűzni. A fiatal kollégák megtartására ki kell dolgoznunk egy stratégiát, amelynek tartalmaznia kell az anyagi ösztönzést és a főiskolán kiteljesíthető pályamodellt is. Az akadémiai vonalon a PhD/DLA- vagy kandidátusi fokozattal rendelkezők mellett most már elsősorban az akadémiai doktorok alkalmazása tekinthető alapcélnak. A Közalkalmazotti Tanáccsal és a szakszervezettel folyamatosan figyelemmel kell lenni az oktatók munkakörülményeire, egészség- és balesetvédelmére, a (még megmaradt) szociális juttatásaira. Ezek új formáit is célszerű a teljesítmény alapú elismerések körében újragondolni. Az akadémiai szférában az innovációs területekkel párhuzamosan kell továbbra is fejleszteni a képzés fizikai tereit, így az oktatók munkahelyeit adó laborokat, műtermeket, próbatermeket, a könyvtárat és a kiállítótermeket, továbbá az ügyintézői/adminisztrációs irodákat is. Erősebb és közvetlenebb reakciókkal kell válaszolni az oktatók és a dolgozók elégedettségmérési anyagaiban megjelenített problémákra. Az innovációs paradigmaváltás folyamatában a PR-marketing munka képzésiakadémiai területeit feltétlenül ki kell egészíteni az innovációs típusú marketinggel, továbbá újra kell gondolni az Alumni és Karrieriroda működését, küldetését. A PR munka vonatkozásában megszívlelendő az az észrevétel, hogy „Az egyetemek marketing tevékenységét illetően (…) gyakran csupán a képzések, az indítandó szakok megismertetésére, a hallgatók toborzására fókuszálnak, és háttérbe szorulnak a hosszú távú célok, a kitörést lehetővé tevő prioritások.” (9.:116.) Az új típusú PR-tevékenység abból a szempontból is fontos, hogy „A sikeres innovációhoz… szükséges a „kommunikációs készség, a csapatmunkára való képesség, a vállalkozói szellem és az innováció-menedzsment ismerete, megléte is.” (7.:24.) Az Alumni- és Karrierirodák egyetemes újrafunkcionálásában kell elhelyezni a Nyíregyházi Főiskola erre irányuló törekvését is. Egyet lehet azzal érteni, ahogyan az irodák küldetését egy szaktanulmány megfogalmazta: „Eredményes együttműködésként tudnám megnevezni azokat a megállapodásokat, oktató intézmény és foglalkoztató között, amikor az oktatási intézmény a végzettség megszerzését követően közvetlenül segít elhelyezkedni a tanulóinak.” (9.:143.) Ezzel kapcsolódik össze az új elvárás is: „Az intézményi karrier irodáknak nagyobb aktivitást kellene mutatniuk. Az állásbörzék nagyon jó tapasztalatokkal szolgálnak, de ez még nem elegendő.” (9.:142.) Kijelölendő cél a már végzett hallgatóinkkal való erősebb kapcsolattartás is.

6.

A hallgatói élet fejlesztésének alapirányai

A Nyíregyházi Főiskola hallgatói bázisát 80%-ban Magyarország két, gazdaságilag legrosszabb helyzetben lévő megyéje adja. Az ebből a státuszból következő helyzetelemzés és a kijelölendő feladatok éppen olyan fontosak és figyelmet érdemlőek, mint az innovációs paradigmaváltás. A feladat itt azt követeli meg, hogy az ebből a szociális-történelmikulturális-gazdasági háttérből érkező fiatalok képzettségét, kreativitását és magatartási modelljeit az európai és az egyetemes színvonalhoz kell közelíteni. A már eddigi jó eredmények mellett (lásd az OTDK-szereplések és az egyéb versenyeredmények) az elkövetkező évek számos, hosszú évek óta égető feladat megoldását jelölik ki. Ezek közül a három legfontosabb: 1. A hallgatók minél nagyobb tömegét kell bevonni a felsőoktatásba. Részben, mert Magyarország Európához képest lényegesen le van maradva a felsőfokú végzettségűek

33

arányában, részben pedig mert a régió fiataljai gazdasági helyzetük miatt eleve hátránnyal indulnak Magyarország egyéb területeihez képest a felsőoktatási versenyben. Mint az előzőekben is említettem, egyetemes szinten is aggályokat keltő az ő felsőoktatásba kerülésük nehezített szituációja (lásd az idézett OECD-jelentést, v.ö.: 7.:126.) Minden vonatkozásban arra kell tehát törekedni, hogy semmilyen körülmény, feltétel: „ne korlátozza a rosszabb anyagi helyzetű családokból érkező fiatalok bekerülését a felsőoktatásba.” (7.:127.) Őket és közöttük a roma fiatalokat, alapszinten, elsősorban a felsőfokú szakképzésbe szükséges bevonni. A főiskola roma képzési programját a nemzeti stratégiákba illeszkedve és a hallgatói önkormányzattal közösen kell továbbfejleszteni. 2. A gyakorlati jellegű tudás jobb minőségének és a bántóan hiányos idegennyelvismeretnek markánsan meg kell jelennie az elkövetkező évek hallgatókra figyelő oktatási programjaiban. Mindkettő az emberi és a szakmai siker alapfeltétele a jövőben. Ezért mindkettőnek az oktatási stratégia elemi részévé kell válnia. Erősíteni szükséges – és éppen az előző pontban megjelölt idegennyelv-tudás révén – a külföldi utak, ösztöndíjak, részképzések gyarapítását a hallgatók körében. Ezek az ő történelmi felzárkózásuknak európai síkját adják. A helyzet az egész hazai felsőoktatásban sem megnyugtató: „A magyar hallgatók 1,7%-a utazik külföldre szervezett program keretében évente. Ez elmarad az EU 2,5%-hoz közeli átlagától (…) A Leuveni nyilatkozatban szereplő célkitűzés szerint a végzősök 20%-ának kell részt vennie mobilitásban 2020-ra.” (3.:15.) A vállalkozó szellemű hallgató, aki tudásvágyból örömmel utazik külföldi főiskolákra vagy egyetemekre, a Nyíregyházi Főiskolán, a központi oktatási intézményekhez képest, ahol egy-egy helyért is hatalmas verseny folyik, viszonylag még kevés. Ennek oka lehet az is, hogy (ahogyan Miskolczi Norbert megfogalmazta:) „A magyar hallgatói mobilitás túlnyomó része az Erasmus program keretein belül valósul meg, az ösztöndíj azonban sajnos nem fedezi a mobil hallgatók tanulási és megélhetési kiadásait.” (3.:11.) 3. Harmadszor pedig kiemelten kezelendők a hallgatói magatartás és mentalitás fejlesztésének azok a programjai, amelyek révén a szociális-történeti-kulturális hátrány a képzési ciklusban csökkenthető vagy eltüntethető. Az önképző körök, a tehetséggondozás, a versenyek és már meglévő közösségi működések mellett meg kell találni az önbecsülő és sikerorientált hallgatói személyiségmodellt fejlesztő eljárásokat.

A hallgatói élet fejlesztendő programjainak finomszerkezete A hallgatói munka, élet és az oktatást, valamint azon kívüli területeket is érintő intézményi kapcsolatok a hallgatói világgal a meglevő, már elért eredmények mellett is számos terepen igényelnek új átgondolást, korrekciót vagy fejlesztést. Elsősorban a konstans állapotok hozzáigazítását a korszerű európai hallgatói élet normáihoz és feltételeihez. Az alapvető cél itt a hallgatói létminőség színvonalának növelése és a hallgatói évek tartalmi intenzitásának az emelése. (Mind a képzési, mind az azon kívüli területeken.) A „tartalmi intenzitás” növelése kifejezés azt jelenti, hogy a képzési idő lehetőségeinek maximális kihasználásával, a minél mélyebb és alaposabb gyakorlatorientált szakismereti tudás megszerzése mellett a hallgatók olyan – az európai kultúra és versenyképesség feltételeihez igazodó – emberi vonásokkal és ismerettartalmakkal is gazdagodjanak, amelyek segítik őket egész további emberi pályájukat. A legfontosabbak ezek között a közösségformáló, annak életét alakítani, gazdagítani tudó cselekvőképesség, a saját és a mások életének kreatív alakítására vonatkozó tudás és képesség, az alkalmazkodóképesség, a sikerorientáltság, az elkötelezettség és az önbizalom, a kreativitás, a mobilitás, a használható és a biztos idegen és magyar nyelvismeret, a tolerancia, a multikulturális sokféleség iránti befogadóképesség és a testkultúra, az egészséges életmód iránti élethosszig

34

tartó igény, továbbá a kultúra új értékeire való nyitottság. Ennek a pozitív, hozzáadott emberi tartalomösszegnek a megszerzési lehetőségeit a Nyíregyházi Főiskolán a már meglévő szervezeti és szemléleti bázisok lehetőségeinek felerősítésével lehet megteremteni. A kiinduló elv, az egész kérdéskör új átgondolását és eredményes kialakítását mélységeiben megszabó kardinális elv: a főiskola dolgozói-oktatói és alkalmazottai és hallgatói közötti partneri viszony elve és ennek tudatosítása. Az európai példák és a szolgáltató felsőoktatási modell is egyértelműen ennek a szellemnek a felerősítését és gyakorlati módozatainak kimunkálását követelik. A mind az oktatóktól (dolgozóktól), mind a hallgatóktól új magatartás és szemlélet kialakulását kívánó elvnek az intézmény-hallgató viszony minden területén fel kell váltania a helyenként ugyan már csak nyomokban, helyenként (az egyes tanszékeken, a vezetői és az oktatói gondolkodásmódban és a hivatali struktúrákban is) viszont még szinte változatlanul tovább élő merev-hierarchikus aláfölérendeltségi viszonyt. Csak ebben az új kapcsolattípusban képzelhető el a hallgatói képességek optimális kibontakoztatásának az útja és a korábban megjelölt emberi tartalmak (a hozzáadott készségek, képességek és kreativitások) intenzív kialakításának esélye. Ebben az elvben, illetve ennek az elvnek a következetes érvényesítésével egyértelműen fel kell zárkóznunk az Európai Felsőoktatási Térségnek ahhoz a már korábban kikristályosított, a hierarchikus szellemet leváltó szemléletéhez, amely – Európa felsőoktatási hallgatóinak részéről – nyilvánosan először a Prágai Nyilatkozatban (2001 tavaszán) öltött határozott gondolati formát, s azt fogalmazta meg, hogy „a hallgatók nem kirekesztettek a felsőoktatás alakításából, hanem megfigyelői, partnerei és tanácsadói az európai felsőoktatási folyamatoknak.”(Almássy Kornél). A hallgatónak tudást szolgáltató, őt az oktatási-képzési folyamatban partnerként kezelő partneri modell erősebb szemléleti és gyakorlati jelenléte a Nyíregyházi Főiskolán elsősorban a szolgáltató, adattároló, a hallgatóval közvetlen kapcsolatban álló egységek (Képzésszervezési Osztály, Tanulmányi és Felvételi Osztály, kari titkárságok, kollégiumok) munkájában volt érzékelhető. Az utóbbi években ez a patronáló tanári rendszer kialakításával jelentősen fejlődött a tanszékek/intézetek körében is A változás kulcsa a tanszékek (oktatók) és a hallgatók új típusú partneri viszonyának kialakításában van. Noha maga a tanítási óra is nagymértékben hordozhatja magában a partnerség tartalmait (képességmérés, ennek megfelelő feladatok, differenciálás, tutori tevékenység, a személyre szabott hallgató-gondozás, tehetséggondozás és -figyelés, speciálkollégiumok stb.), a partneri szellem és tartalom kialakulásának nagyobb esélyei a tanórán kívüli kapcsolatokban és közös munkákban (tájékozódás, érdeklődés, kulturális programok) bontakoztathatók ki. Így az önképzőkörök, a tudományos diákkörök, a tehetséggondozó műhelyek, a tanulmányi kirándulások, a vándorkollégiumok, a nyári vagy szünidői kulturális, sport és egyéb táborok és alapvetően a patronáló tanári rendszer szervezeti formáiban. Ezekben a partneri szellem mindig a hallgatók egy-egy közösségi rétegével, csoportjával szemben és természetszerűen alakítható ki. Aminek nemcsak a hallgatókkal való bánásmódban, a hallgatói s majd később a szakemberi pálya előkészítésben és pozitív emberi modellek kialakításában van nagyon jelentős szerepe, hanem generálóan hat a tanszék és az oktatott hallgatói közösségek oktatási (tanulási-tanítási) viszonyára is. Ezeknek a részben most is működő, részben tartalmilag és koncepcionálisan is felújítandó szervezeti kereteknek mind az új típusú oktatói magatartás; mind a hallgatói emberi-szakmai tartalom-hozzáadás, mind a tehetséggondozás, mind pedig a partneri viszony kialakításában középponti, kiemelt szerepe van. Az új típusú oktatói magatartásba (oktatói oldalról) ezek fokozott működtetése épp azokat az oktatói elemeket, mintákat (a gondoskodó, a fejlődést figyelő szellemiség, a hallgató pályaívének belső követése, a képességkibontakoztatás, a tutori magatartás) viszi be a legszervesebben és legközvetlenebb módon, amelyek az oktatókkal szembeni új mentalitás, orientáció kialakításának is fontos részét

35

képezik. Hallgatói oldalról pedig a szakmai ismeretnyújtáson túl a teljes ember (képességeihez mért) szellemi értékgazdagítását szolgálják. Ez a feladat- és funkciókör lényegében a korábbi, de az emberi tartalom-hozzáadásnál szűkebb jelentéskörű „nevelés” funkcióit veszi át, illetve jeleníti meg, alakítja át korszerűen. Az Európai Felsőoktatási Térség koncepciójában is fokozott szerepet kap a hallgató/az értelmiség mobilitását elváró akarat; ami leginkább a tehetség- és a kreativitás-, vagyis a „hozzáadott emberi tartalom” fejlesztésekkel alakítható ki. A tanítási órán, előadáson sem csupán ismeretátadás, hanem gondolkodói-magatartási-kreativitási-mobilitási modellek átadása, közvetítése is történik, ami az önképzőköri, az órán kívüli partneri szellemi tevékenységben még fokozottabban érvényesíthető. A lényege e tevékenységi formáknak éppen ezeknek az értékeknek a fejlesztésében van. Ebben az új viszonyban a tehetséggondozás fogalma is alapvetően új értelmet kap. Megmaradnak természetesen a kiemelkedő szakmai tehetségű hallgatókkal való foglalkozás keretei is (tudományos diákkörök, a megvalósult Lónyay Menyhért Szakkollégium), sőt új, átfogó, a tantervbe épülő, az óratervekbe illesztett formákat is kaphatnak (Bessenyei György Tehetséggondozó Műhely); abszolút módon megfelelve a MAB, az FTV és a szakos indítási kérelmek és a mesterképzésre felkészítés elvárásainak. Az új tanszéki/intézeti hallgatóirányító rendszer másfelől viszont bevonja a tehetséggondozás körébe az ilyen, a szakmai természetű kiugró tehetséggel nem rendelkező hallgatóknak a teljesebb, a szebb emberi életre, a jobb szakmai munkára ösztönző különleges képességeit, érdeklődési köreit is, és ezek gondozását, gazdagítását is célozza. Abból indul ki, hogy az adott szakterületen – valamilyen szinten – minden hallgató tehetséges valamiben, illetve az átlagosnál fogékonyabb valamilyen kulturális, művészeti vagy tudományos területre. (Például nem minden irodalmat kedvelő hallgató képes kimagasló szaktanulmány vagy novella, vers megírására. De az ilyenekkel középszinten kísérletező, vagy ilyeneket egyszerűen csak folyamatosan olvasó hallgató emberi tartalmaiban, sőt később szakmai munkájában is fontos értékeket viselve jelentkezik az ilyen típusú elmélyülés haszna.) Fontos eleme ezeknek a szakmai irányultságkibontakoztató, tehetséggondozó csoportoknak, hogy valamennyi egy koherens érdeklődési bázison létrejött közösség új élményét és emberformáló-alakító esélyeit kínálja fel a hallgatóknak. A kredit-rendszer kialakulásával ugyanis a hagyományos hallgatói csoportok eltűntek, helyükre a különböző órákra, szemináriumokra vagy (a nem kötelezően látogatandó) előadásokra összegyűlő hallgatói halmazok, pszeudo-csoportok, kvázi közösségek rendszerei kerültek. A gyakorlatilag izolált egyének csoportnak csupán csak látszó halmazában pedig a fiataloknak nagyon korlátozott a lehetősége gyakorolni, illetve továbbfejleszteni azokat – az emberi közösségek életéhez természetesen kapcsolódó – szerepeket, megnyilvánulásokat, funkciókat, felelősségeket, amelyek egyébként a középiskolai osztályokban hellyel-közzel már kibontakoztak. S amelyeket az egészséges társadalom – és minden európai társadalom – (lásd a magyar és az uniós alkotmányt) elvár majd tőle. (Vö.: pl.: A Magyar Köztársaság Alkotmánya, I. fejezet 2/ A §; 4. §.) A HÖT-tisztségek betöltése, a funkciók, a feladatok iránti közöny, s emiatt a HÖT-vezetők aránytalan túlterhelése, a hallgatók között a deviáns viselkedési formák irányában történő kirobbanások, a korai elmagányosodás, a közösségi (társadalmi, regionális) élettel szembeni közöny, a társadalom folyamatairól nem gondolkozó, azoknak megértésétől s működtetésétől egyaránt idegenkedő, be nem avatkozó passzivitás hátterében is, egyik okként, e természetes közösségi képességek elsorvadását lehet megtalálni. E szakmai-önképzőköri stb. közösségek ugyanakkor nemcsak a hallgató közösségi „szerepgyakorlatait” motiválják a lehető legtermészetesebb módon, hanem feltranszformálják szunnyadó, bontakozó képességeiket, adottságaikat is mind emberi, mind szakmai vonatkozásban. Mélyreható és számos pozitív morális, társadalmi, pszichés mozzanatot is magába foglaló, eleven funkciója van tehát e hallgatói közösségek, élő hallgatói igények segítésének, szakmai és anyagi támogatásának. Jellemző az is, hogy a kari és az intézményi

36

HÖT-vezetők körében és különböző generációiban az ilyen közösségek létrehozására irányuló felvetések mindig a legpozitívabb visszhangra és az együttműködést erősítő akaratra találtak (például a Színházi Műhely, a Lónyay Menyhért Szakkollégium, a Campus Rádió esetében stb.). A közösségépítést az intézmény részéről már a hallgató főiskolára lépésének első pillanatától meg kell kezdeni. A HÖT által szervezett gólyatábor és az egyéb rendezvények (a diáknapok, koncertek, zenés klubok stb.) a szórakozás mellett különböző mértékben közösségalakító szereppel is bírnak. A hallgatói önkormányzat értékes felvetése, hogy ezt a közösségépítést már a főiskolára lépés előtt, a HÖT és a tanszékek/intézetek által szervezett közös előkészítő tanfolyamokon, nyári táborokban el kellene kezdeni, délelőttönként a szakok tartalmi ismereteinek, délutánonként a hallgatói létformák megismertetésének programjaival, ami egyszerre adna több funkciójú (ismereti, reklám-marketing és közösségfejlesztő típusú) előkészítést. A hallgatók részéről jogos igényként merül fel a kollégiumi élet színesítése, kollégiumi klubok létrehozása, az erősebb, elevenebb kapcsolat működtetése a testvérintézményekkel, a jóval több sportrendezvény szervezése és ezek reklámozása, a mikroközösségek program-alternatíváinak gazdagítása (előadások, filmklubok, táncház) – akár egy intézményi rendezvényszervező osztály segítségével –, a PR munkában pedig a FŐHE kínálta lehetőségek (és a hallgatói eredmények) erősebb propagálása. Ezek a közösségi élet erősítése mellett szakmai fórumokat is képeznének. A kari szaknapok megrendezése pedig a kari ifjúsági tradíciók megerősítését szolgálhatja. (Vö.: 2.) A hallgatók képzési szempontú gondozását az egyes tanszékeken, karokon is alapvetően nem izolált személyenként, hanem a közösség centruma felől célszerű elkezdeni. Ennek fő színtere a tanszékeken a belépő első évesek tanszéki szintű patronálása, amely a későbbi félévekben vagy ebben a formában, vagy már az önképző (TDK) körök járulékos feladataként folytatható tovább. Minden felsőfokú szakképzés és alapszak, majd a mesterképzések esetében is a leghatározottabban meg kell erősíteni és új tartalmakkal feltölteni a patronáló tanári rendszert. Nem lehet ugyanakkor a hallgatót a maga oktatási és emberi problémáiban kizárólag a patronáló tanárra, a felsőbb évesek tapasztalataira, a HÖTben dolgozók szellemi támogatására és a Hallgatói Adminisztrációs és Képzésszervezési Főosztály segítőkész hivatalaira, valamint a tanszéki ügyintézőre és a tanszékvezetőre bízni. (Az arra hivatkozással, hogy a belépő hallgató már nagykorú, vagyis oldja meg a saját problémáit a maga erejéből.) Tudatosítani kell, hogy a segítőkész és pontosan, gyorsan, sőt kulturáltan tájékoztató magatartás a hallgatónak nyújtott szolgáltatás elemi része. A kiírt tanszéki, oktatói fogadóórák nem oldják meg ezt a kérdést. Nem szabad magára hagyni sem az indulási időszakban, sem pedig a képzés folytatódó szakaszai során, a későbbi években kialakuló problémáiban, kérdéseiben sem a partneri viszonyban a főiskola hallgatóit. A patronáló (gondoskodó, tájékoztató, tanulmányt segítő) tanári gyakorlat, a megfelelő felelősségekkel, a nyugati egyetemeken is működik. Sőt a nagy nyugati egyetemek, főiskolák vonzóerejéhez igen nagymértékben járul hozzá ez a hallgatóbarát, partneri szemlélet, ügyintézés, emberi törődés és hangnem az intézmény minden, a hallgatóval személyes kapcsolatot tartó egységénél. A Wolverhamptoni Egyetemen már a felvétel fázisától a hallgatói eredményességet szolgálja a központi regisztrációtól és a karoktól a hallgatóra irányuló szervezett gondoskodás és folyamatos figyelem. Az egész tanulmányi időszakon végigható, átfogó patronáló rendszert alakítottak ki: a 30-30 főből álló hallgatói csoportokat egy-egy patronáló tanár felügyeli, akit személyesen közvetlenül is megkereshetnek a hallgatók intézendő dolgaikkal. Segíti őket tanulási programjaik összeállításában is. A rendszer nem ismer a gyengébb teljesítménye miatt elveszett hallgatót! Ezeken kívül pszichológiai, lelkészi és pénzügyi tanácsadás is áll a hallgatók rendelkezésére. (Az első két tanácsadás már a Nyíregyházi Főiskolán is bevezetésre került.)

37

A szolgáltató egyetem modelljének bevezetése is magától értetődően, elemi feltételként várja el ezt az új típusú magatartást. A tanszék megbízottja, kijelölt felelőse az egész tanszék és egész intézmény nevében jár el, amikor havi, vagy ennél még szorosabb rendszerességgel (és ezen kívül is) tanácsokat ad, tájékoztatást nyújt a hallgatóknak a képzés rendjéről, segít a hallgatók egyéb felmerülő gondjaiban; de ezt a szellemet minden oktatónak ápolnia kell. Ebben a szakmai és mentális viszonyban módosul és válik dinamikussá a tanszék és a hallgató gyakran merev ismeretnyújtásra és számonkérésre alapozott kapcsolata is. Az Alumni és Karrier Iroda hallgatói nyomkövetését és pályaorientációs tanácsadását nagyszabásúan bővíteni kell. Az emberi tartalmak vázolt és fejleszthető vonásain túl még két fontos, a magyarországi és a Nyíregyházi Főiskolán tapasztalt helyzetben különösen kiemelendő célja jelölhető meg a hallgatói élet minőségfejlesztésének, az előzőekben is alapvetően szem előtt tartott 21. századi európai értelmiségi emberi modell kialakításának: 1. A használható nyelvtudás (és az adott, a kívánatos szaknyelvi tudásnak vagy elmélyítésnek) (a KKK alapján is előírt) képzési időn belüli megszerzése (vö.:2.) 2. A folyamatos – a legtágabb értelemben vett – egészséges életmód, életvitel felismertetése, vállalása és folyamatos gyakorlata is. (Ennek fontosságáról vö.: A Magyar Köztársaság Alkotmánya XII. fejezet 70/D § (1), (2) és Felsőoktatási Törvény. Második rész. 19.§ (3)) Ez utóbbit az intézményi tantervekben országosan is szinte egyedülálló módon kötelezővé tett és a Szenátus által elfogadott testnevelési képzés részben biztosítja. Az egészségtelen életmód, a mozgáshiány, a dohányzás (a fiatalok és újabban különösen a nők körében elterjedt) szokásával, ennek veszélyeivel, a fiatalokat érő téves berögződések miatti korai hozzászokás hosszabb távon ható egészségkárosító hatásával, a később kialakuló betegségek (a túlsúlyosság, magas vérnyomás, állóképesség-hiány stb.) életminőség-rombolásával, veszélyeinek tudatosításával és a pozitív modellek felmutatásával a hallgatókat évről-évre szembesíteni kell. A magyar lakosság európai mértékkel nagyon rossz egészségi állapotának kimozdítását a stagnálásból a leendő értelmiség magatartásmodelljében a „hozzáadott emberi értéktartalom” részeként kell formálni. A versenyképes szaktudás (diploma), a mobilitást elősegítő kreativitás és a pozitív emberi feltételek, valamint az egészség és a sikerorientáltság mellett a használható nyelvtudás kap kiemelt szerepet a 21. századi európai értelmiség értékmodelljében. A Nyíregyházi Főiskola humánerőforrás-állományában minden feltétel adott az angol, német, francia, és a szomszédos, az ukrán, az orosz és más nyelvek tanítására is. A megszerzett diplomáknak mégis jelentős százaléka nem kerülhet a záróvizsga évében kiadásra a nyelvvizsgabizonyítvány hiánya miatt. Szemléleti, szervezeti, oktatásszervezési változtatásokkal, a hallgatók érdekében, a HÖT-tel együttműködve, ezt a helyzetet radikálisan ki kell mozdítani a holtpontról. A hallgatói vezetés részéről elsősorban a tudatosító munka, a külföldi hallgatókkal szervezett programok gyarapítása, a külföldi tanulmányutak elősegítése várható el. A Nyíregyházi Főiskola ma már a legkorszerűbb módszertani eljárásokkal tudja eljuttatni a hallgatókat a belső nyelvi képzésben és belső helyen a nyelvvizsgáig. A hallgatókat érdekeltté kell tenni a nyelvórákra járásban, s ha a nyelvvizsga-lehetőség közvetlenül az intézményben, a nyelvvizsgáig jutás pedig a külső nyelviskolákénál jóval előnyösebb anyagi feltételek között szintén magában az intézményben adott, akkor ez hamar belső igénnyé formálható. A hallgatói életminőség növelése vagy szinten tartása céljából meg kell teremteni az intézményi diákmunka lehetőségeit a szociálisan rászorulóknak, például a Campus Rádió, az intézményi honlap, a Színházi Műhely környezetében. Felmerült egy fiatalosabb, lendületesebb főiskolai újság ötlete is, amely szintén teret adhatna hallgatói munkáknak. Mindezekkel – az itt csupán vázolt – tudásismeretekkel és emberi tartalmakkal gazdagodva a

38

Nyíregyházi Főiskolán végzett hallgató dinamikus és versenyképes európai emberként léphet ki az intézmény kapuján.

Az elméleti források jegyzéke

1. A hatékony egyetemi tudás-és technológiatranszfer. Készítette: LASER CONSULT. 2009. 2. Ajánlások a Nyíregyházi Főiskola hallgatói életének fejlesztésére. Összeállította: Nagy Ferenc, a Nyíregyházi Főiskola Hallgatói Önkormányzatának elnöke. Kézirat. 2011. 3. A magyar felsőoktatás az európai felsőoktatási térségben. Készült a 2010-es BudapestBécs ünnepélyes bolognai miniszteri konferencia alkalmából. Felelős szerkesztő: Csekei László. Kiadja: Oktatási és Kulturális Minisztérium. 2010. 4. Az információs társadalom fejlődése és a munkaerőpiac. Szerkesztő: Dr. Várhelyi Tamás. Kiadja a Debreceni Egyetem TEK Informatikai Kara. 2007. 5. Előterjesztés a Kormány részére az új felsőoktatási törvény koncepciójáról. Készítette: Nemzeti Erőforrás Minisztérium Oktatásért Felelős Államtitkárság Felsőoktatási Munkacsoportja Dr. Dux László vezetésével. 2010. október 6. Intézményi menedzsment a felsőoktatásban. Szerkesztette: Hrubos Ildikó és Török Imre. Műegyetemi Kiadó, 2009. 7. OECD innovációpolitikai országtanulmányok. Magyarország. (Az eredeti művet az OECD adta ki a következő cím alatt: OECD Reviews of Information Policy: Hungary. 2008.) Szerkesztő: Dömötör Erzsébet. A kiadvány a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal kiadásában jelent meg, az OECD-vel (OECD, Párizs) kötött megegyezés alapján. 2009. 8. Stratégiai gondolkodás a felsőoktatásban. Szerkesztők: Borsa Melinda, Horváth Tamás, Simon István. Kiadja az Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft. Évszám nélkül. (Feltehetően 2009.) 9. Tér és tudás. Egyetemek, mint tudás-, innovációs- és regionális központok. Szerkesztették: Krémer András és Matiscsák Attila. Belvedere Meridionale, Szeged, 2008. Nyíregyháza, 2011. február 25.

Jánosi Zoltán

39