A Magyar Népi Iparművészeti Múzeum új állandó kiállításának forgatókönyve 1. Népi iparművészetünk elmúlt 50 éve Alkotók - tárgyak - folyamatok

Hagyományok Háza Népi Iparművészeti Osztály

A Magyar Népi Iparművészeti Múzeum új állandó kiállításának forgatókönyve Készítette: Szabó Zoltán főmuzeológus, Hagyományok Háza Népi Iparművészeti Osztály vezetője

A kiállítás helye: Hagyományok Háza – Magyar Népi Iparművészeti Múzeum új kiállítóterme, 1011 Budapest, Fő u 6. Földszinti terem, galéria: 140 m² + 150 m² Megnyitás ideje: 2010. június 21. Rendező: Szabó Zoltán, főmuzeológus-osztályvezető Látványterv-grafika: Juhász István okl. építész, tervező művész, a Moholy Nagy Művészeti Egyetem (Magyar Iparművészeti Egyetem) óraadó tanára (bútortervezés), belsőépítész.

Népi iparművészetünk elmúlt 50 éve Alkotók - tárgyak - folyamatok A népművészet kutatásának fontossága – akár történetiségét, akár területi elterjedését vizsgáljuk – kiemelkedő Kárpát-medencében, hiszen Európa más területeivel ellentétben az utóbbi 150 évben itt zajló társadalmi, gazdasági, politikai folyamatok mintegy konzerválták, újraélesztették az itt élő népek, népcsoportok, kisebbségbe került vallási közösségek szellemi kultúráját, klasszikus angol kifejezéssel élve folklórját. Nem találunk itt olyan népet, népcsoportot, akik népművészetüket teljes egészében elveszítették volna sőt, a folyamatokat elemezve napjainkig ható alkotó tevékenységeket figyelhetünk meg a tárgyalkotás és az egyéb folklórfolyamatok (népzene - néptánc - népmese - játék stb.) vizsgálata esetén is. Ez természetesen változó intenzitással ugyan, de folyamatosan kimutatható A kiállítás célja: Elsődlegesen az, hogy a hazai és a nemzetközi nagyközönségnek megmutassuk azt a rendkívül gazdag és színes tárgyi anyagot, amit Múzeumunkban elődeink a 1960-as évektől napjainkig felhalmoztak. A másodlagos cél, hogy a kiállítás, és a hozzá kapcsolódó kiadványok, foglakozások, az általános-, a középiskolai, valamint az egyetemi oktatáshoz is alkalmazkodva, a tanulók tudásszintjéhez illeszkedő segédanyagként szolgáljon. Az egyes iskolában kötelező tananyag a népművészet ismerete, az alkotó folyamatok, népművészeti alkotások sajátosságainak elemzése. Eddig ezzel a tárgyi anyaggal keveset foglakoztak a nagy országos múzeumok, sőt a népművészet megmutatása is nehezen fellelhető az egyes állandó kiállításokon. A Magyar Népi Iparművészeti Múzeum új állandó kiállításának forgatókönyve

1


Vagy a kiállítás tematikája, vagy a speciális kutatási feladat homályosítja el a népművészet megfelelő prezentálását. Azt sem hallgathatjuk el, hogy az országos múzeumok – tisztelet a kivételnek – az állandó kiállításaik megújításával nem foglalkoznak. Ismerünk olyan kiállítást, ami már közel 20 éves így sem tematikájában sem állapotában nem méltó a gazdag népművészeti örökségünk prezentálására. Harmadsorban tisztelegni szeretnénk azok előtt az alkotók előtt, akik áldozatos munkájukkal életben tartották a 20. századi népművészeti folyamatokat és ezáltal is öregbítették az ország hírnevét a nagyvilágban. Múzeumunk széles társadalmi bázisra épül. Jelenleg is ezres nagyságrendekben állítanak elő tárgyakat alkotóink (Intézményünk állami feladatát ellátva évente 3-4 ezer tárgy zsűrizését bonyolítja. Közel 500 Népművészet Mestere címmel kitüntetett alkotóval rendelkezik szakterületünk, 1548 Népi Iparművész igazolványt bocsátottunk ki a mai napig). A kiállítás tisztelegni kíván a minősített és a minősítést megszerezni kívánó, valamint csupán az alkotás, az értelmes és esztétikus, hagyományokat tisztelő és életben tartó „kézimunkázók” előtt is, akik az „alkalmazott folklór” (divatos kifejezéssel élve alkalmazott antropológia) területén névvel és név nélkül is munkálkodnak. A 21. században különös jelentősége lesz ezeknek a folyamatoknak, mivel átalakuló, globalizálódó világunkban az egyén személyiségét, nemzet-, nemzetiség tudatát a nyelv mellett ezek és az ehhez hasonló tevékenységek éltetik.

A Magyar Népi Iparművészeti Múzeum új állandó kiállításának forgatókönyve

2


Fogadótér A látogatókat a bejárattól balra elhelyezkedő, speciálisan (üvegfalak között) installált változó méretű kerámiaanyag fogadja, ahol a hagyományos népművészeti tárgyak (pl.: Miska-kancsó) mellett új utakat kereső, de a hagyományos készítési technikát, illetve formát megtartó tárgyak is helyet kapnak. A látogatók így egy mini-vitrin tárgyanyagának segítségével képet kaphatnak arról, hogy mire számíthatnak a kiállítás egészében. A kiállítóterem portálján keresztül ez a speciális vitrin már az utcán közlekedők is megcsodálhatják, mivel a megvilágítása is igen speciális lesz, hiszen a földszintről világítjuk Kiállított tárgyak: § K 2001-2754-1294/1 § K2003-0454-2261/1 § K2003-1308-2363/1 § K2000-2130-911/1 § K2001-0086-1396/1 § K2003-1610-2147/2 § K2001-1441-1526/1 Az első olyan állomás, ahol a vakoknak, gyengén látóknak külön vezetőszöveget is biztosítunk. A bejárattól balra, egy padkaszerű részen olyan tárgyakat állítunk ki, amelyek kézzel – esetleg részekre szedve is – tapinthatók, szét és összerakhatók. Kiállított tárgyak: § K2001-1452-1338/1 § K2002-2042-1660/1 § K2001-1763-1436/1 § F99-0004-379/1 § F99-0107-363/1 § F99-0167-765/1 § F99-01076-742/1 § F99-0793-435/8 § F99-1018-482/1 § F99-1048-725/1 § F99-1053-689/1 § F99-0987-511/1


3


A bejárattól balra a főszöveget helyezzük el. Főszöveg: A népművészet kutatása – a népi iparművészet kialakulása A közvélemény és a néprajzi kutatás a tárgyak művészi megformálását sorolja a népművészet körébe, ahol az esztétikai funkció, valamint a használhatóság találkozik. Ez hagyományosan a mezővárosi, falusi hagyományanyagból táplálkozik. Ez a felhalmozott népi tudás (angol kifejezéssel élve: „folkloore”) napjainkig kutatható a Kárpát-medencében, ami különlegessé teszi az itt élő népeket, népcsoportokat. Ezt kulturális tőkének is tekinthetjük, amivel ha egy ország jól sáfárkodik, akkor ez tőkeerővé is válhat. A népi kultúra igazi megbecsülése a népművészet hanyatlásával, fokozatos eltűnésével párhuzamosan alakult ki. Ez azonban nem pusztán magyar jelenség, hiszen a népművészet élményszerű felfedezése nagyjából azonos időben, a 19. század végén zajlott le nálunk és egész Európában. Angliából indult ki az a mozgalom, amely az „ipar művészi voltára” és közvetve a népművészetre is felhívta a figyelmet. A népművészetet a népköltészethez vagy a népszokásokhoz képest Európa-szerte nagy késéssel „fedezték fel”. A népművészeti tárgyak először nagy ipari kiállításokon kerültek közszemlére, így az 1867-es párizsi, az 1873-as bécsi világkiállításon „háziipar” címszó alatt. Magyarországon 1876-ban alakult meg a „Központi Háziipari Egyesület”, amely 1883-ban beleolvad az Országos Iparegyesület Háziipari szakosztályába. A népművészet felfedezése tekintetében kiemelkedően fontos az 1896-ban Budapesten a Városligetben megrendezett Millenniumi Kiállítás melynek keretében egy „néprajzi falut” állítottak fel 12 magyar és 12 nemzetiségi lakóházzal, illetve portával. Az 1890-es évek végén Baross Gábor, ekkor már kereskedelmi miniszter vonta állami felügyelet alá a háziipari termelést. Izabella főhercegnő támogatásával 1894-ben a felső-magyarországi megyék népművészeti jellegű és háziipari termékeinek értékesítésére jött létre az Izabella Háziipari Egylet. Ezzel egyidejűleg szervezte meg a Bánffyhunyadon Gyarmati Zsigáné a kalotaszegi asszonyok kézműves tevékenységét és Buzsákon a Balatoni Szövetség megbízásából a Széchenyi grófkisasszonyok szervezésében már megrendelésre készítettek, öltözeti- és lakást díszítő hímzéseket. Az 1896 utáni korszakra az a jellemző, hogy a népművészet iránti élénk érdeklődés kettéválik, vagyis más úton haladnak az iparművészek és az akkori hivatásos néprajz kutatói. A 19. század fordulóját követő évtizedekben Magyarországon együtt jelentkezett a modern európai művészet és a magyar népművészet nagyszerű találkozása. Erre több szép példát említhetnénk, de különösen kiemelkedik a Zsolnay család tevékenysége Pécsett, a Gödöllői Művésztelep tevékenysége, valamint Hódmezővásárhely művészeti élete. A Magyar Népi Iparművészeti Múzeum új állandó kiállításának forgatókönyve

4


A század derekára az intézményi háttér is kialakult, hiszen 1951-ben Széll Jenő vezetésével megalakult a Népművészeti Intézet, ahol a Művészeti,Néprajzi és Tánc osztály foglalkozott az amatőr népművészeti mozgalmon belül megindult népi díszítőművészeti szakterület patronálásával. A Magyar Néprajzi Társaság és a Népművészeti Intézet Győrben 1952 novemberében megtartott tanácskozása új korszakot nyitott az „élő népművészet” alakulásában. A főreferátumot Kresz Mária tartotta és a tanácskozás határozati javaslatai között első helyen szerepelt, hogy előterjesztést intéznek a kormányhoz: létesítsenek olyan szervezeteket, hozzanak ehhez szükséges rendeleteket, amelyek képesek az alkotó népművészek támogatására. Ehhez a tanácskozáshoz köthető a „népi iparművészet” fogalom bevezetése is. Itt született meg a Népi Iparművészeti Tanács létrehozásának gondolata, majd megalakult a Háziipari és Népi Iparművészeti Szövetkezetek Országos Szövetsége, a HISZÖV. Az elmúlt mintegy ötven évet korszakolják a szakemberek, bár időben még nem akkora a távolság, hogy lezárt, vagy egyáltalában elmélyült kutatásokról lehetne szó. Ezt a kulturális folyamatot a magyar népművészet szerves folytatásának kell tekintenünk, ami az elmúlt 50-60 évben folyamatosan változott, átalakult. Ezt a változást, megújulást az alkotói indíttatás, a társadalmi környezet, a társadalmi igény és a műbírálás (kialakított bírálati rendszer) folyamatosan alakítja, az adott kor követelményeinek megfelelően változtatja. A 21. század elején jelentkező „népművészet” nem lehet ugyanolyan, mint egy évszázaddal, vagy akár csak 50 évvel ezelőtt, hiszen megváltoztak a társadalmigazdasági körülmények, s ezzel együtt az életmód, a szükségletek, az ízlésformáló tényezők. Mások a készítők és nem ugyanazok a felhasználók sem, nem is beszélve az alapanyagokról. Ez nem jelenti azt, hogy jelen állapotunkban nem beszélhetünk már népművészetről. A fogalom használatát kell megváltoztatni, átértelmezni, mivel olyan tárgyalkotókkal van dolgunk, akik tevékenységükhöz elsősorban a hagyományos tárgykészítési technikákat alkalmazzák, ezt fejlesztik tovább.


5


Fazekasság A bejárattól balra egy lépcsőzetesen kialakított részen a neves fazekasok alkotásai, munka közbeni fotói láthatók. A tárgyakat olyan formán állítjuk ki, hogy a tárgysorozat két szélén a Kárpát-medencében egyedülálló fekete kerámiát előállító központ (Nádudvar - Mohács) szegélyezi. A központi részen külön csoportba kerülnek a dunántúli, alföldi, felvidéki - gömöri kerámiák. A kerámia részt különállóan a speciális habán kerámiák zárnák. Olyan alkotókat, fazekasokat választunk ki, akik szakágukban meghatározóak voltak a 20. században. Alkotók § Gelencsér Sebestyén – Siklós § Badár Balázs – Mezőtúr § Kántor Sándor – Karcag § Horváth János – Mohács § Vékony Sándor – Hódmezővásárhely § Steig János – Szekszárd § Czugh János és Dezső – Zalaegerszeg § Tamás László – Kaposvár § § § § § § §

K99-0383-154/1 K99-0919-1/1 K99-0837-243/1 K99-1091-201/1 K99-1103-283/1 K99-1370-15/1 K99-1462-276/1

Tányérsor § K2000-2705-1064/1 § K2000-2708-994/1 § K2000-2711-1004/1 § K2000-2717-996/1 § K2000-2720-995/1 § K2000-2721-1071/1 Hódmezövásárhely § K2001-1634-1231/1 § K2001-1635-1228/1 § K2001-1636-1229/1 § K2001-1638-1227/1 A Magyar Népi Iparművészeti Múzeum új állandó kiállításának forgatókönyve

6


§ K2001-1640-1212/1 § K2001-1642-1241/1 § K20023157-1722/1 Habán anyag § K2003-1025-2129/1 § K2003-1040-2130/1 § K2003-1015-2100/1 § K2003-1025-2129/1 § K2003-1303-2108/1 § K2003-1042-2144/1 § K2003-1023-2131/1 § K2003-1304-2109/1 Az instellációban felszerelt képernyőn Csupor István fazekasságot ismertető három részes filmjei peregnek. Fazekasság 1, 2, 3, Pásztorművészet Továbbhaladva a speciálisan Kárpát-medencei hagyomány továbbélését jelenítenénk meg 4 db egymás mellé helyezett tárlóban. A faragásokat tájegységi bontásban állítanánk ki. Két fő csoport a dunántúli karcolt, spanyolozott, ólomöntéssel díszített, valamint az alföldi rézberakással, csonttal, kialakított tárgyak. Alkotók § Id. Kapoli Antal – Somogyháságy § Ifj. Kapoli Antal – Dióspuszta § Tóth Mihály – Felsősegesd § Kálmán István – Balatonfenyves § Nagy Ferenc – Tab § Nagy István – Berhida § Kis Ernő – Bogyoszló § Jancsikity János – Öreglak § Fehér Lajos – Somodor § Bognár Károly – Balatonzamárdi § Graglovics Kálmán – Pölöske Kiállított tárgyak: § F99-0576-591/2 § F99-0600-630/1 § F99-0721-647/2 A Magyar Népi Iparművészeti Múzeum új állandó kiállításának forgatókönyve

7


§ § § § § § § § § §

F99-1142-512/1 F99-0967-358/1 F99-0950-727/1 F99-0967-486/1 F99-0925-633/2 F99-0564-575/1 F99-0695-404/1 F99-0723-383/1 F99-0802-519/1 F99-1183-652/3


8


„Terített asztal” A terem hátsó részében egy olyan étkezősarkot állítunk fel, amely a mai kor igényeit is kielégíti, de a hagyományos berendezési tárgyakat tartalmaz. Sarokpad, speciális textilanyaggal díszítve, szépen faragott asztal, zengővárkonyi vászonszőttes, 6 főre terített, barna alapszíneket tartalmazó kerámia étkészlet gyertyatartóval. Háttérben gyapjúszőttes, hevesi függönygarnitúra (egy drapéria, két függönyszárny). Tálasfogason tányérsor, pohárszék (Hódmezővásárhely). Az enteriört tálalószekrény választaná el a kiállítás többi részétől, mintegy szegélyezve az étkezőt. Étkészlet Mezőtúr (Kósa Klára) K2002-2881-1942/15 1db levesestál fedővel, 6db mélytányér 6db lapostányér, fűszertartó F99-1142-512/1 kutyagerinc-levesestál alátét Boroskészlet K2002-2098-1883/4 K2002-2881-1934/13 Kétajtós falitéka Pintér Jenő Lelt szám: 965 (régi) Bálint Ferenc ülőgarnitúra 1 asztal 6 székkel Lelt szám: 963 (régi) Varga László falipolc Lelt szám: 977 (régi) Evőeszközkészlet Lelt szám: F99-1172-522/11 (új)


9


Emelet A teret nagyméretű (ember nagyságú) alkotók fotói tagolnák. Multimédiás adatbázisban kereshetnének a látogatók, ahol a Népművészet mesterei szerepelnének. Az adatbázis 99%-os készültségben van! Interneten látható: http://www.szellemiorokseg.hu Mellékeljük évenkénti bontásban a Népművészet Mestereit. Vászonszőttesek-hímzések Hímzők § Király Ilus – Kalocsa § Kis Jankó Bori – Mezőkövesd § Molnár Gáborné, Kővágó Maris – Kalocsa § Lévai Józsefné – Tard § Tóth G. Mihályné – Tura § Vén Lajosné – Kalocsa § Sára Józsefné – Tura § Kovács Józsefné Kun Sára – Decs § Tautner Ilona – Karád Vászonszövők § Maticsányec Márkné – Siklós § Bali Istvánné – Decs § Werner Andrásné – Őcsény § Dér Józsefné – Báta § Perity Mihályné – Decs § Szalavári Imre – Pécs § Fehér Lászlóné – Decs § Nyakas Miklósné – Debrecen § Tompa Béláné – Heves § Czomba Pál – Paszab A szőttesek a falra szerelhető paravánokra kerülnek, a hímzések az üveges vitrinsorba. Ezek határozzák meg a kiállítás öltözetét. Tárgyak Hímzés § 3/1721 § 3/1875 § 3/912 § 3/1835 § 3/893 A Magyar Népi Iparművészeti Múzeum új állandó kiállításának forgatókönyve

10


§ § § § §

3/1609 3/1328 3/1863 3/1840 3/1430

Szőttesek § 4/1340 § 4/1296 § 4/1314 § 4/1392 § 4/1467 § 4/471 § 4/1444 § 4/1483 § 4/1283 § 4/902


11

A Magyar Népi Iparművészeti Múzeum új állandó kiállításának forgatókönyve 1. Népi iparművészetünk elmúlt 50 éve Alkotók - tárgyak - folyamatok

Recommend Documents