A magyar klasszikus modernség irodalmának történelmi, szellemi, művészeti környezete A dualizmuskori Magyarország történetének 1890-ig tartó, viszonylag nyugodt szakaszával szemben az 1890-es évektől erőteljes problémák jelentkeztek. A gyakori kormányválságok hátterében nagyrészt az agrárius-merkantil ellentét, illetve egyes – főként a hadseregre vonatkozó – „nemzeti” követelések felerősödése húzódott meg. Az ellenzék újra meg újra felvetette az önálló vámterületet és a magyar nemzeti bank megvalósításának tervét is. Összeütközéshez vezettek az Osztrák-Magyar Monarchia két része közt. A két rész továbbra is egymásra volt utalva a birodalom fenntartásának kérdésében. Például a nagyhatalmi ellentétek, osztozkodások, valamint a nemzetiségek egyre határozottabb és szervezettebb követelései tekintetében. Új ellentétek: - kiterjednek a két állam közjogi viszonyaira, a hatalmi eliten belülre, a nemzeti, nemzetiségi, valamint a munkás- és parasztkérdésekre egyaránt. Miközben a válság egyre erősödött, a gazdaság több ágában továbbra is fejlődött. A századforduló civilizációs és kulturális fejleményeket tudott felmutatni. -
-
Kialakult Budapest belvárosának mai képe, felépült az Országház, és több híres középület, Budapest világvárossá vált. Lakossága 1890-re elérte a félmilliót, ami az első világháború végére megkétszereződött. 1893-ban megindult a villamos-áram szolgáltatás, 1896-ban a földalatti vasút (a kontinensen elsőként, Nagy-Britanniában először) Műszaki értelmiségiek: Eötvös Loránd (inga), Puskás Tivadar (telefonközpont), Kandó Kálmán (a vasút villamosítása) A korszakban épült ki a közoktatási rendszerünk.
Új irodalmi törekvések Az európai irodalomban a 19. sz. közepétől, utolsó harmadától jelentkező klasszikus modernség a magyar irodalomban a századforduló táján már jelentős mértékben éreztette a hatását. A líra területén Reviczky Gyula és Komjáthy Jenő A próza területén: Gozsdu Elek, Petelei István, Cholnoky Viktor, Lovik Károly, Bródy Sándor, Tömörkény István, stb. előzményét jelentették a klasszikus modernségnek A századelőt a modern szellemi irányzatok irányába való tájékozódás jellemezte. Korszerű szemléletformákat vettek át, eleven szellemi és színházi élet és kiterjedt könyvkiadás bontakozott ki.
1906-ban megjelent Ady Új versek kötete, amit ma is a hazai modernség első verseskönyveként tartunk számon. A néhány évvel később jelentkező költőnemzedék pedig már nem jogi tanulmányokat folytatott, hanem a pesti bölcsészkaron tanult. Négyesy László (1861-1933) stílusgyakorlati szemináriumán találkozott először Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Juhász Gyula, Csáth Géza és Tóth Árpád. Ők voltak a korszak nyelveket beszélő, eredetiben olvasó, művelt, az irodalmi pályára tudatosan készülő író-költő- és fordítónemzedék tagjai. A hivatalos irodalom fórumai kísérletet tettek a népnemzeti irány, illetve az ekkorra már korszerűtlenné váló művészi formák átmentésére. Elzárkóztak a kor új kérdései, poétikai törekvései elől. A legfontosabb kulturális intézmények (az MTA, a Kisfaludy és a Petőfi Társaság) is a népnemzeti irodalom fellegvárának számítottak Irodalmi élet A modernség térhódításához hozzájárult az irodalmi intézményrendszer feltételeinek változása is. Magyarországon a szervezett irodalmi élet kialakulásától, a 18. sz. végétől működtek a folyóiratok. A 19. sz. első felétől a lapokban már viszonylag rendszeresen jelentek meg kritikák is. Az új irodalom kibontakozását és áttörését a 19. sz. végén és a 20. sz. elején „folyóirat-alapítási láz” jelezte, és több fontos folyóirat megjelenése is segítette. Közülük több tekinthető a legrangosabb folyóirat, a Nyugat előzményének. -
-
-
-
-
-
A Hét (1890-1924): társadalmi, irodalmi és politikai közlöny. A Nyugat megindulásáig a modern irodalom legfontosabb fóruma volt és a liberális városi polgárság igényeit célozta meg. Helyet adott új irodalmi törekvéseknek, fiatal tehetségeknek. (Bródy Sándor, Ignotus, Ady Endre, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Juhász Gyula) Új idők (1894-1949): szépirodalmi hetilap, szerkesztette Herczeg Ferenc. Népszerű, szórakoztató jellegű orgánum, az első évtizedekben a kor számos jelentős íróját sikerült megnyernie. Huszadik század (1900-1919): Társadalomtudományi folyóirat Magyar Géniusz (1892-1903): Az előkelő szalonok társasági és szépirodalmi közlönyeként megjelenő hetilap. Jelentős érdeme volt a korabeli külföldi (orosz, skandináv) irodalom bemutatása, az újabb irányzatok ismertetése. Figyelő (1905): a Nyugat egyik elődjének tekinthető havi szemle. Osvát Ernő szerkesztette, munkatársa volt többek között Ady, Kosztolányi, Fenyő Miksa, Kaffka Margit. Szerda (1906): a Nyugat egyik előzményének tekinthető szecessziós tudományos és művészeti folyóirat. Gundel Antal szerkesztette, címét a köréhez tartozó társaság szerdai összejöveteleiről kapta. Szépirodalom-párti és politikamentes volt. Jövendő (1903-1906): a Nyugat egyik előzményének tekinthető irodalmi és politikai hetilapot Bródy Sándor szerkesztette. A lap a francia és az orosz irodalom irányába tájékozódott.
A Nyugat A modernség áttörését a magyar irodalomban szimbolikusan a Nyugat (1908-1941) folyóirat megjelenéséhez köti a hagyomány. Címoldalán az 1908. január elsejei dátum szerepel, de már 1907 karácsonyán napvilágot látott. Főszerkesztője 1929-ig Ignotus (Veisgelberg Hugó). Bár ő 1918-ban elhagyta Magyarországot, a századelő egyik legjelentősebb kritikusa, a folyóirat bejelentkező cikkének szerzője volt. Szerkesztői: -
Fenyő Miksa Osvát Ernő Hatvany Lajos Schöpflin Aladár Gellért Oszkár
A folyóirat címe tájékozódási irányt jelzett: Az orgánum szerkesztői tudatosan a nyugati (francia, angol, német) esztétizáló modernséget tekintették mintának. Továbbá e művészi törekvések hazai megismerését tűzték ki célul. A lap szellemi tájékozódását elsősorban Nietzsche, Bergson és Freud neve fémjelezte. A folyóirat eszméje három alapvető gondolat körül kristályosodott ki. Az irodalom függetlenségének védelme (Ambrus Zoltán), az európai tájékozódású nemzetszemlélet (Ady) és a tehetség feltétel nélküli felkarolása (Osvát). Legfontosabb feladatának a kortárs magyar irodalom művészileg legigényesebb alkotóinak összefogását tekintette. Az orgánum sem eszmeileg, sem esztétikailag nem volt egységes. Megindulásától teret adott a sokféleségének. Belső irányait a konzervatív népnemzeti hang kizárásával és a bontakozó avantgárd ízlésvilágától távol maradva határozta meg. A Nyugat a 20. sz. első felének meghatározó jelentőségű folyóirata lett. Verseket, novellákat, cikkeket közölt. Szemlerovatában, a Figyelőben napra kész kritikák jelentek meg. Első munkatársai: Ady Endre, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Juhász Gyula, Tóth Árpád, Móricz Zsigmond, Krúdy Gyula, Karinthy Frigyes, Füst Milán, stb. Három évtizedes működése alatt egymást követő nemzedékeknek adott publikálási lehetőséget. A benne való megjelenés mindenkor rangot jelentett. Osváth halála után Babits határozta meg a folyóirat arculatát. 1929-1933-ig Móriczcal, 1933-tól Gellért Oszkárral szerkesztette a folyóiratot. A Nyugat 1941-ben, Babits halálakor szűnt meg, mert a lapengedély ekkor már Babits nevére szólt.
(Újságot 1938-tól csak lapengedéllyel lehetett kiadni, s ha az, akinek a nevére szól, elhunyt, vele a lap is megszűnt.) Megszűnését követően is voltak olyan fiatal író-költő csoportok, amelyek örökösének vallották magukat. pl. Magyar Csillag (szerk. Illyés Gyula), Újhold (szerk. Lengyel Balázs) a második világháború után köré csoportosult Nemes Nagy Ágnes, Pilinszky János, Mészöly Miklós.
A Holnap A magyarországi klasszikus modernség térhódításának fontos eseménye volt A Holnap nevű irodalmi társaság megalapítása 1908-ban Nagyváradon. megjelentették A Holnap című antológiát. 2 kötet, az első kötetben többek közt Ady, Babits, Balázs Béla, Juhász Gyula versei kaptak helyet. A költemények a Nyugat képviselte ízlést és szemléletformát szólaltattak meg. Kávéházi kultúra -
-
-
A piacgazdálkodás és a kereskedő iparos rétegek fejlődése a városi-nagyvárosi polgári kultúra kialakulását és megerősödését eredményezte. Ez az értelmiség újfajta szellemi tájékozódást (a liberalizmus irányzatai, polgári radikalizmus, szocializmus) hozta magával. Már a 19. sz.-tól a polgári kultúra jellegzetes helyei lettek a kávéházak. Itt találkozhattak a kor művészei, tudósai és más értelmiségiek, és eszmét cserélhettek művészetről, irodalomról, politikáról, filozófiáról, tudományról, üzletről. A 20. sz. elején sok folyóirat állandó asztalt tartott fenn Bp. különböző kávéházaiban. Az igényesebb kávéházak tulajdonosai közönségük kedvéért a legjelentősebb európai lapokat is járatták. Tartottak lexikonokat, működtettek telefont. A szerzők papírt és tintát is kaphattak. Híres kávéházak: Japán, Bristol, New York, EMKE, Centrál
Építészet -
-
a 19. sz. gazdasági fellendülése leginkább az építészet alakulását határozta meg Felépült: Nyugat és Keleti pályaudvar, Nagykörút, Országház (Steindl Imre), Halászbástya (Schulek Frigyes), újjáépült a budai várpalota, Operaház (Ybl Miklós) => a historizáló eklektika szellemében épültek a századfordulón kibontakozó szecesszió stílusában épült: Zeneakadémia, Gresham-palota, Iparművészeti Múzeum és Postatakarék-pénztár (Lechner Ödön), kecskeméti Cifrapalota (Márkus Géza), Kultúrpalota (Komor Marcell– Jakab Dezső)
Modern festészet -
-
impresszionista festészet: Szinyei Merse Pál: Majális Hollósy Simon: Nagybányán 1895-ben nyári művésztelepet létesített. Az itt alkotó festők voltak az impresszionizmus és a szecesszió hazai meghonosítói. Pl.: Ferenczy Károly, Iványi-Grünwald Béla, Réti István, Thorma János, RipplRónai József Szecesszió: Róth Miksa Szecesszió+szimbolizmus: Gulácsy Lajos Szürrealizmust előlegezi meg: Csontváry Kosztka Tivadar Nyolcak: 1909-ben alakult művészcsoport (pl.: Kernstok István, Czigány Dezső, Czóbel Béla) programszerűen fordultak szembe az impresszionizmussal. Cézanne nyomán alakították ki a kubizmus és az expresszionizmus irányába mutató formanyelvüket.
Színház -
1904. Thália Társaság létrejött a színházi élet megújulásának szándéka. Célul tűzte ki a modern, naturalista külföldi drámairodalom megismertetését és népszerűsítését. (Ibsen, Gerhart Hauptmann, Gorkij)
Zene -
Bartók Béla: népzene és expresszionista törekvések ötvözése. Művei: A kékszakállú herceg vára, A fából faragott királyfi, A csodálatos mandarin Kodály Zoltán: elsősorban a vokális zene érdekelte, de alkotásmódja szintén beépítette a folklórhagyományt. Mindketten a népzenére támaszkodva helyezték új alapokra és tették világszerte ismertté a magyar zenét
