Pécsi Tudományegyetem Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Kar Informatikus könyvtáros KL szak Magyarország kultúrája a XXI. század elején Agárdi Péter egyetemi tanár
Magyar kulturális intézmények és szellemi élet Szlovákiában
Sziráki Zsuzsanna levelezős hallgató I. évf. 1
A szlovákiai magyar kisebbség Dél-Szlovákiában, a szlovák-magyar határ mentén helyezkedik el, azt a 16 szlovákiai járást foglalja magában, amelyekben a magyar lakosság aránya meghaladja a 10 százalékot. Az egyes járásokban azonban a magyar lakosság részesedése jelentős különbségeket mutat. E térség közel másfél millió fős népességének egyharmada magyar nemzetiségű. Két, a Dunaszerdahelyi és a Komáromi járásban a magyar lakosság aránya 60 százalék felett van, öt járásban (Galántai, Vágsellyei, Érsekújvári, Rimaszombati és Rozsnyói) 30–50 százalék között alakul.1 A dél-szlovákiai régióban él az 521 ezer fős szlovákiai magyarság 94 százaléka. A közel 700 kilométer hosszú, helyenként elkeskenyedő sávban élő magyarság három nagyobb tömbre tagolódik: számbelileg a legnagyobb – 337 ezer fő – a Duna mentén, a volt Pozsony, Komárom, Esztergom, Nyitra és Bars megyék területén található, ez lényegében tömbmagyarságnak tekinthető. Pozsony és Kassa magyar lakossága 25 ezer főt számlál, s mindössze 15 ezer magyar nemzetiségű állampolgár él e térségen kívül.2 A magyar nemzeti közösségnek, mint egységnek nincs természetes, illetve történetileg kialakult központja. Pozsony, mint főváros mellett újabban leginkább Komárom tölti be ezt a funkciót. A kifejezetten magyar kultúra művelésére hivatott, összességében is csekély számú állami intézmény regionális eloszlása egyenetlen. A Besztercebányai kerület határain belül például egyetlen intézmény sem található, a Kassai kerületben is mindössze egy magyar kulturális intézmény működik.3 A kilencvenes évek második felében végzett értékrend-kutatások a szlovákiai magyar felnőtt lakosság nemzeti értékrendjének három domináns értékrend-típusát fedték fel, amelyeket szilárd, megtagadó és visszakozó értékrendeknek nevezték el. A szilárd nemzeti értékrend hordozói a vizsgált népesség 35 százalékát alkották, ők büszkék arra, hogy magyarok. Fontosnak tartják, hogy a magyarság Szlovákiában szervezett közösségként éljen. Szerintük természetes dolog magyarnak lenni, hiszen magyar az anyanyelvük 1
Horváth Gy. (szerk.) 2004. 22. p. Ádám J. I. 2005. 23 p. 3 Horváth Gy. (szerk.) 2004. 24. p. 2
2
és magyar kultúrán nőttek fel, amely azonban felelősséget is jelent: meg kell őrizni ezt a kultúrát, mert nélküle nem maradnak fenn. A megtagadó nemzeti értékrend a vizsgált népesség 15 százalékára volt jellemző. A nemzetiség, mint érték esetükben jellemzően nem identitásképző tényező. A visszakozó nemzeti értékrendűek alapvető „életérzése” abban nyilvánult meg, hogy hátrányos és veszélyes magyarnak lenni. Ez a vizsgált népesség 13 százalékára volt jellemző.4 A magyarsághoz tartozás kritériumai közül a magyar anyanyelvűséget, a magyar kultúra ismeretét és szeretetét, valamint azt emelték ki, hogy legalább az egyik szülő magyar legyen. A magyarság legkevésbé fontos kritériuma a magyar állampolgárság. Annak ellenére, hogy a magyar lakosság nagy hányadát érték már diszkriminatív élmények nemzeti hovatartozásuk miatt, a szlovákiai magyarság erősen kötődik a hazájának érzett Szlovákiához.5 A szlovákiai magyar lakosság képzési szintje jóval alacsonyabb az országos átlagnál. A munkaképes magyar népesség körében feleannyi a diplomás, mint az országos átlag, és a felsőoktatási intézményekben ma is jóval kevesebb magyar diák tanul, mint ami a magyar lakosság számarányának megfelelne. Szlovákiában a nyitrai pedagógusképzésen kívül állami intézményekben csak elvétve van magyar nyelvű képzés. 1992 óta létesültek magyarországi egyetemeknek kihelyezett tagozatai Révkomáromban, Kassán, Királyhelmecen, Dunaszerdahelyen, ezek többségében levelező tagozatos, alacsony hallgatói létszámú képzések. 2003-ban azonban a szlovák parlament jóváhagyta az önálló magyar nyelvű egyetem alapítását. A révkomáromi Selye János Egyetem 2004. január 1-jén kezdte meg működését. Az egyetem elsőrendű célja a magyar nyelvű felsőoktatás beindításával megteremteni a szülőföldön való társadalmi, gazdasági felemelkedés alapjait. Az intézmény gazdaságtudományi, pedagógiai és teológiai karán 2004 szeptemberében mintegy 300 hallgató kezdte meg három- és ötéves tanulmányait.6
4
Lampl. Zs. 2007. 83. p. Papp Z. A.–Veres V. (szerk.) 2007. 301. p. 6 http://www.selyeuni.sk/ 5
3
A szlovákiai magyar művelődés sok évszázados hagyományokkal rendelkezik. A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége volt 1990 előtt az egyetlen engedélyezett szervezet, amely azonban nemcsak kulturális feladatokat látott el, hanem szinte az egész magyar társadalmi és oktatási érdekvédelmet magára vállalta. A „bársonyos forradalmat” követően viszonylag hamar megszervezte magát a szlovákiai magyarság társadalma, amelyben aktivitását és jelentőségét tekintve továbbra is fontos szervezet a Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség. 2000-ben Nyitrán alakult meg a Zoboralji Kulturális és Információs Központ, amely a zoboralji magyar társadalmi, kulturális és politikai szervezeteknek is lehetőséget nyújt a találkozásra, gyűlések megtartására. Ülésterme több kiváló művész kiállításának adott otthont, támogatja és segíti különböző fesztiválok, ünnepségek megvalósítását.7 A színművészetet két állami színház – a komáromi Jókai Színház és a kassai Thália –, illetve több magán- vagy alapítványi színház, a dunaszerdahelyi SZEVASZ, Kassán a Márai Stúdió és a Független Színházi Társulat képviseli. A színházművészet belső közlönye „Kulisszák” címen jelenik meg. Az Ifjú Szívek Magyar Művészegyüttes és a Szőttes Népművészeti Együttes a zenei előadó-művészet két fő reprezentánsa. A szlovákiai magyar kórusmozgalmat az országos szervezettségű Szlovákiai Magyar Tanítók Vass Lajos Énekkara képviseli. A szlovákiai magyarok számára nagybetűs ünnep a 3 évente megrendezésre kerülő Galántai Kodály Napok. E fesztivál gyökerei 1982-ig nyúlnak vissza, akkor kezdődött a Csemadok helyi szervezete és a Kodály Zoltán Daloskör tagjai által szervezett felnőtt szlovákiai magyar kórusok fesztiválja. A legközelebbi rendezvényre idén, május 23–25-én kerül sor.8 2003-ban a Szlovák Nemzeti Múzeum tagozataként megalakult a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma, amelyben 1918-tól napjainkig tartó időszak kisebbségi létbe kényszerült magyarságának történeti, népművészeti és képző-
7 8
http://www.zkik.sk/page.php?2 Daróczi K. 2005.
4
művészeti múltja kerül bemutatásra. Legfőbb feladata a szlovákiai magyarság tárgyi és szellemi kultúrájának kutatása, amellyel párhuzamosan gyűjtőmunkát, tudományos kutatómunkát, dokumentációs és módszertani tevékenységet folytat. Az intézmény központja a pozsonyi Brämer-kúriában található, a múzeum munkahelyei és kiállításai is itt kaptak helyet. 2003 januárjától a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumához tartozik az alsósztregovai Madáchkastély, valamint a szklabonyai Mikszáth-emlékház.9 Folyamatos az egykori felvidéki bányavárosok, magyar templomok, egyházi emlékek rekonstrukciója is. A dél-szlovákiai járásokban működő járási könyvtárakon kívül szinte minden magyarlakta városban és községben működik önkormányzati finanszírozású közkönyvtár. 1999 júniusában alakult meg Losoncon a Szlovákiai Magyar Könyvtárosok Egyesülete, amely folyamatosan felméri a szlovákiai magyar könyvtárügy és könyvtári ellátottság helyzetét.10 A szlovákiai magyarok médiafogyasztásában az elektronikus média vezet, domináns szerepe pedig a televíziónak van. Az első három legnézettebb tévécsatorna az RTL Klub, TV2 és az M1. A leggyakrabban hallgatott rádióadók a Sláger Rádió, Kossuth, Danubius és a szlovák rádió magyar adása. A nyolcvanas évek végén az irodalomban a szabadság és a pluralitás új egyesületek, kiadók és folyóiratok megjelenésében nyilvánult meg. 1990-től működik a Pannónia, 1992-ben alakult meg a Madách Posonium, amely a korábban államilag működtetett, 1969-ben alapított Madách Lap- és Könyvkiadó szerepét vette át. Működnek a Lilium Aurum és a Méry Ratio kiadók. 1991-től pozsonyi székhellyel indul a Kalligram Kiadó és hasonló nevű kiadói folyóirata. A Kalligram Kiadó a szlovákiai magyar kulturális közösség azon törekvéséből született, hogy a magyar kultúra kontextusában megőrizze saját arculatát. Széles érdeklődési körével túllépte a kisebbségi látásmód korlátait, figyelme kiterjedt a Csallóköz regionális kérdéseire és Közép-Európa történelmi, politikai és bölcseleti kérdéseire is. A kiadó nemcsak magyar, hanem szlovák
9
Jarábik G. 2005. 168. p. Horváth Gy. (szerk.) 2004. 416. p.
10
5
nyelvű kiadványokat is megjelentet, 1997-ben elindította az OS (Obcianska spolocnos – Polgári társadalom kezdőbetűiből) című szlovák nyelvű folyóiratát, létrejött a Domino nevű könyvsorozata, amelynek talaján megszületett a kilencvenes évek szlovák esszéje. A Kalligram így kétszeres szolgálatot is tesz, egyszerre a magyar és a szlovák kultúrának is. A magyar írókról szóló monográfiák – Nádas Péterről, Mészöly Miklósról, Földényi F. Lászlóról – segítik a szlovák írókat bemutató művek világra jöttét is.11 A szlovákiai magyar sajtót többek között a legolvasottabb Új Szó napilap, a Vasárnap című családi hetilap, az Irodalmi Szemle és a Kalligram irodalmi lapok reprezentálják. A társadalomtudományi és kulturális intézmények hiánya, csonkasága miatt a szlovákiai szellemi élet mindig erősen irodalomközpontú volt, ezért kellett az 1960-ban indult Irodalmi Szemlének sok mindent magára vállalnia. 1990/4-es számtól 1992-ig a folyóirat főszerkesztője az a Grendel Lajos lett, akinek egész addigi prózaírói és esszéírói munkássága az illúziótlan helyzet- és azonosságtudat hiányát felmutató önkritikus múltszemlélet jegyében fogant, (Rosszkedvem naplója, 1990., Elszigeteltség vagy egyetemesség, 1991., Hazám, Abszurdisztán, 1998), és aki a magyar irodalom hagyományvilágának megújítását, átalakítását szorgalmazta (Prikk és Pantheosz. Valóság, fantasztikum, mágia, 1999., A tények mágiája: Mészöly Miklós időskori prózája, 2002.) műveiben. Az irodalmi lapban rendszeresen megjelentek Esterházy Péter, Kukorelli Endre, a nyugati magyar irodalom képviseletében Határ Győző, Gömöri György írásai. 1992–1996-ig a lap főszerkesztését Tőzsér Árpád vette át, aki továbbvitte a Grendel által megkezdett munkát, és a legtöbbet tett a szlovákiai magyar irodalom szemléletének korszerűsítéséért, az újabb és újabb generációk elindításáért, majd integrálásáért, aki lépést tudott tartani a legmodernebb irodalomelméleti iskolákkal is.12 A Kalligram folyóirat többkultúrájú szellemi közegből meríti szövegeit és több kultúrájú közegben jelenik meg. Ennek köszönhető sajátos egyedi jellege
11 12
Zajac, P. 2002. Elek T. 1999. 180. p.
6
is. A közép-európai nemzetek kultúrái közötti párhuzamok és az európaiság gondolatának mind szélesebb körben való terjesztését tartja feladatának, s azt, hogy bemutassa a világirodalom legfrissebb áramlatait is. A kiemelkedő magyar alkotók (pl. Parti Nagy Lajos, Tandori Dezső, Szilágyi Ákos) mellett az európai szellemi élet több jeles képviselője is szerzői közé tartoznak (Pasolini, Miloŝ Urban, Umberto Eco).13 A Fórum Társadalomtudományi Szemlét a Fórum Kisebbségkutató Intézet alapította 1999-ben azzal a céllal, hogy a szlovákiai magyar társadalomtudományi kutatás számára megfelelő publikációs lehetőséget biztosítson. 1989-es rendszerváltást követően aktivizálódik a szlovákiai magyar tudományos élet is, a lap a tudományos műhelyek (pl. Gömör-Kishonti Múzeumegyesület, Katedra Társaság, Márai Sándor Alapítvány, Mátyusföldi Muzeológiai Társaság, Mercurius Társadalomtudományi Kutatócsoport) fórumaként szolgált. Azzal a célkitűzéssel indult, hogy a szlovákiai magyarsággal, s általában a kisebbségi kérdéssel kapcsolatos történelmi, politológiai, szociológiai, néprajzi, gazdaságtörténeti, nyelvészeti stb. kutatások eredményeit tegye közzé. A már bemutatott folyóiratok és a Fórum Társadalomtudományi Szemle között egyfajta természetes „munkamegosztás” alakult ki. Az Irodalmi Szemle elsősorban a szlovákiai magyar irodalomra és irodalomkritikára, a Kalligram az irodalomtudományra és a művészeti életre, a Fórum Társadalomtudományi Szemle pedig a társadalomtudomány különböző ágazataira figyelt. A lap gerincét a Tanulmányok című rovat képezi, a Dokumentumok című rovat az eddig publikálatlan vagy kevésbé ismert dokumentumokat teszi közzé, a Műhely rovat pedig tudományos műhelyeket mutat be. Az Oral history rész a rendszerváltásról és az azt követő időszak eseményeiről közöl mélyinterjúkat.14 A magyar kulturális érdekvédelmi társaságok sorában a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége mellett elsősorban a Katedra Társaságot, a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságát, a Szlovákiai Magyar Írók Tár-
13 14
www.kalligram.com. Fazekas J.2006. 221. p.
7
saságát, a Szlovákiai Magyar Néprajzi Társaságot, a Kortárs Magyar Galéria Alapítványt érdemes megemlíteni.15 A tudományos intézmények közül a Fórum Társadalomtudományi Intézet és a Mercurius Társadalomtudományi Kutatócsoport tevékenysége jelentős. 1990 óta működik Somorján a Nemzetiségi Dokumentációs Központ, később Bibliotheca Hungarica, amely megőrzési és felhasználási céllal gyűjti, rendszerezi és tárolja a szlovákiai magyarságra vonatkozó korábbi dokumentumokat. A Fórum Intézet 1996 decemberében alakult nonprofit intézményként. Alapítója a Fórum és a Katedra Alapítvány volt. A Fórum Intézet alapvető tevékenységi köre a kutatás, illetve a kisebbségi kultúrák dokumentálása volt. Megszólította a Szlovákiában működő magyar tudományos műhelyeket, hogy vegyenek részt a munkájában. A Szlovákia Magyar Néprajzi Társaság, a Bibliotheca Hungaria, a Civitas Alapítvány programjaikkal és könyvgyűjteményeikkel csatlakoztak az Intézethez. A Fórum Intézet 2002-től konzorciumi formában foglalja magába a Kisebbségkutató Intézetet, amelynek feladata a Szlovákiában élő kisebbségek kutatása, kultúrájuk dokumentálása, az Információs Központot, amely a civil szervezetek képzésével, információszolgáltatással, tanácsadással foglalkozik, valamint a Régiófejlesztési Központot, amelynek fő tevékenységi területe a konkrét kistérségekkel való foglalkozás.16 A szlovákiai magyar értelmiségből az 1990-es években a már említett Kossuth-díjas Grendel Lajoson és a szintén Kossuth-díjas Tőzsér Árpádon kívül kultúraközvetítő szerepük miatt kiemelést érdelem a Kossuth-díjjal kitüntetett Dobos László, az Irodalmi Szemle alapító főszerkesztője, a Csemadok egykori elnöke. Duba Gyula József Attila díjas író, szintén e lap későbbi főszerkesztője, Koncsol László irodalomkritikus, esztéta és helytörténész. Kiemelkedő szerepe volt a szlovákiai magyar irodalom formálásában a 2007 szeptemberében elhunyt Turczel Lajos irodalomtörténésznek, a szlovákiai magyar irodalom neves kutatójának, és Zalabai Zsigmond (1948–2003) kritikus, irodalom- és művelődéstörténész egyetemi tanárnak.
15 16
Horváth Gy. (szerk.) 2004. 416. p. http://www.foruminst.sk/
8
Irodalomjegyzék
Ádám János Imre: A dél-szlovákiai régió fejlődése a helyi kezdeményezések és a határon átnyúló együttműködések tükrében. In: Közeledő régiók a Kárpát-medencében II. Dél-Szlovákia, Erdély és a Vajdaság gazdasági átalakulása. Szerk. Réti T. Budapest: Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány, 2005. 21–58. p. Böröndi Lajos: Jelek az éjszakában. A pozsonyi Kalligramról. – Limes, 7. 1994. 4. 124–126. p. Cholnoky Olga: Dobos László, Duba Gyula, etc : 40 éves az Irodalmi Szemle. – Kisebbségkutatás, 8. 1999. 1. 96–97. p. Daróczi Kata: Kodály és Galánta. – Cafe Momus. Komolyzenei Magazin, 2005. december 16. Elek Tibor: Az Irodalmi Szemle a kilencvenes években. – Magyar Szemle, 8. 1999. 1–2. 171–181. p. Fazekas József: Kisebbség – tudományosság. A Fórum Társadalomtudományi Szemle nyolc évfolyamáról. – Fórum Társadalomtudományi Szemle, 4. 2006. 4. 219–222. p. Gereben Ferenc: A határon túli magyarok kulturális identitása (különös tekintettel a tömb- és szórványmagyarságra). – Pro Minoritate, 2007. tavasz, 24–38. p. Gereben Ferenc: Identitás, kultúra, kisebbség. Felmérés a közép-európai magyar népesség körében. Budapest: Osiris–MTA Kisebbségkutató Műhely, 1999, Gyurgyík László – Sebők László: Népszámlálási körkép Közép-Európáról, 1989–2002. Budapest: Teleki László Alapítvány, 2002. Gyurgyík László: A szlovákiai magyarság szerkezeti összetételének változásai. – Pro Minoritate, 2006. nyár–ősz, 20–36. p. Gyurgyík László: Asszimilációs folyamatok a szlovákiai magyarság körében. – Pro Minoritate, 2007. tavasz, 92–105. p. Horváth Gyula (szerk.): Dél-Szlovákia. Budapest–Pécs: Dialóg Campus Kiadó, 2004. (A Kárpát-medence régiói, 2.) Jarábik Gabriella: A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma. – Fórum. Társadalomtudományi Szemle, 7. 2005. 2. 163–170. p. Kaiser Ottó: Határtalan irodalom. Magyar irodalom a határon túl. Pécs: Alexandra, 2006. Lampl Zsuzsanna: Nemzeti identitás tömbben és szórványban. – Pro Minoritate, 2007. tavasz, 82–91. p.
9
Lanstyák István: A magyar nyelv Szlovákiában. Budapest–Pozsony: Osiris–Kalligram Kiadó–MTA Kisebbségkutató Műhely, 2000. László Béla: A szlovákiai magyarság műveltségi szintjéről. – Fórum. Társadalomtudományi Szemle, 8. 2006. 2. 73–92. p. Noszek Ferenc: A szlovákiai magyarság harca anyanyelvéért. – Honismeret, 25. 1997. 2. 81–82. p. Papp Z. Attila – Veres Valér (szerk.) Kárpát Panel 2007. A Kárpátmedencei magyarok társadalmi helyzete és perspektívái. Budapest: MTA Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet, 2007. Pomogács Béla: Két és félmillió magyar Kisebbségkutatás, 2002. 2. 595–601. p.
szórványban.
–
Szigeti László: Dadogásféle a Kalligram első öt évéről. – Európai Utas, 6. 1996. 3. 78–79. p. Zajac, Petr: Fényűzés Kalligram módra. – Magyar Lettre Internationale, 44. 2002. tavasz. http://www.kalligram.com http://www.selyeuni.sk/ http://www.foruminst.sk/
10
