A MAGYAR ÉS EURÓPAI SZERZŐI ÉS IPARJOGVÉDELEM TEMATIKUS ADATBÁZISA

A MAGYAR ÉS EURÓPAI SZERZŐI ÉS IPARJOGVÉDELEM TEMATIKUS ADATBÁZISA

Készítette: A Pécsi 13 sz. Ügyvédi Iroda 7621 Pécs, Király u. 37. (dr. Kaszás Zsuzsanna) A Zsolnay Örökségkezelő Non-profit Kft. megbízásából A Dél-dunántúli Porcelán és Kerámia Klaszter részére 2011. március

1

Tartalom A tanulmány tárgya és célja........................................................................................................ 3 Bevezetés .................................................................................................................................... 3 I. Magyarországi adatbázis ......................................................................................................... 4 I. 1. A szellemi tulajdon joga .............................................................................................. 4 I. 2. A szerzői jogi szabályozás .......................................................................................... 6 I. 3. Iparjogvédelem ......................................................................................................... 17 II. Az Európai Uniós adatbázis ................................................................................................. 32 II. 1. Releváns Európai Uniós normák ............................................................................. 32 II. 2. A szerzői és iparjogvédelem uniós intézményei ...................................................... 61 II. 3. Az uniós joggyakorlat: az Európai Bíróság kapcsolódó határozatai ....................... 65 Záró gondolatok ....................................................................................................................... 76 FÜGGELÉKEK ....................................................................................................................... 77 IRODALOMJEGYZÉK ....................................................................................................... 77 JOGSZABÁLYOK ............................................................................................................... 79 Hivatkozott jogszabályok jegyzéke és rövidítése ................................................................. 79 MAGYAR ADATBÁZIS.................................................................................................. 79 EURÓPAI UNIÓS ADATBÁZIS ..................................................................................... 80 A HAZAI KÖZÖS JOGKEZELŐ SZERVEZETEK ........................................................... 83

2

A tanulmány tárgya és célja Jelen tanulmány a Zsolnay Örökség Kezelő Nonprofit Kft. megbízásából készült, azzal a céllal, hogy a 2008. október 30-án, a Kft. közreműködésével életre hívott Dél-Dunántúli Porcelán és Kerámia Klaszter tagjai – a kerámiaiparban érintett termelők, tárgyalkotók, illetve az iparág sorsában áttételes módon osztozó szervezetek – számára áttekinthető információt nyújtson a kerámia és porcelán ipar területén különösen fontos versenyképességi komponens, a termékek esztétikai tartalmának jogi védelme témakörében. A tanulmány tárgya a magyar és az európai szerzői jog és iparjogvédelem tematikus adatbázisának elkészítése, mely tartalmazza a területtel kapcsolatos, releváns jogi normákat, az e területen működő intézményeket, valamint a bírói gyakorlatot néhány, a tematikához kapcsolódó jogeset bemutatásával. A tanulmány két fő tematikus egységre tagolódik: a szellemi tulajdonjogok magyarországi és Európai Uniós jogi környezetét vázolja fel az alábbi bontásban: Magyarországi adatbázis A téma szempontjából releváns magyar jogszabályok A szerzői és iparjogvédelem magyarországi intézményei A magyarországi joggyakorlat – jellemző bírósági határozatok Európai adatbázis A téma szempontjából releváns EU-s jogszabályok A szerzői és iparjogvédelem uniós intézményei Az uniós joggyakorlat – az Európai Bíróság kapcsolódó határozatai A rendelkezésre álló adatok kiválasztása és elemzése mindvégig a Klaszter tagok működési területére, feltételezett érdekeire és érdeklődési körére figyelemmel történt. Abból kiindulva, hogy a Dél-dunántúli Porcelán és Kerámia Klaszter tagjainak működési területe döntően Magyarország, a magyarországi jogi környezet bemutatására a kevésbé feszes elemző módszer tűnt alkalmasnak, így a magyarországi tematikus egység integráltan tartalmazza a normákat és az azokkal kapcsolatos, a klasztertagok érdeklődésére leginkább számító, releváns jogeseteket. Az Európa Uniós jogi környezet bemutatására inkább tűnt alkalmasnak az adatbázis jelleg szorosabb figyelembevétele, mivel kategóriáinak és intézményeinek meghatározása, értelmezése és helyes elhatárolása vélhetően nagyobb kihívás elé állítja majd a Klaszter tagjait. Ebben kíván segítséget nyújtani nekik jelen tanulmány, kiegészítve ezt azzal, hogy a bemutatott intézmények, hatóságok rendelkezésre álló, praktikus elérhetőségi adatait is (jellemzően honlapok címeit) is megadja számukra.

Bevezetés A szellemi alkotásokra vonatkozó szabályozás kialakulása elválaszthatatlan az ember alkotó tevékenységétől, lényegében az emberiség történetével egyidős, és a történelem során kivívta magának a jogi elismertséget valamint az alkotó tevékenység állam által biztosított védelmét is. Ez a korai és az ókori társadalmak jogának még nem volt része, a mai jogrendünk alapjaként tisztelt római jog is csupán a művének átadása ellenében biztosította a szerző számára a 3

honoráriumot, amely lényegében adásvételi jogviszonyt takart.1 Mindebből azonban nem az következik, hogy a kiugró szellemi teljesítményt e társadalmakban nem értékelték. Elismerték, de a maihoz hasonló jogi védelemre az akkori műszaki-, technikai adottságok mellett nem volt szükség. A változások hozták magukkal a jogi szabályozásra vonatkozó igényt. A technikai újdonságok megjelenésével (pl. könyvnyomtatás), választ kellett találni azokra a jogi kérdésekre, amelyek azzal összefüggésben merültek fel, hogy a szellemi alkotások a korábbinál szélesebb rétegek számára váltak hozzáférhetővé. Lényegében véve ma is a műszaki technikai fejlődés vívmányai által generált jogrendszeri reflexió adja a gerincét a korunk szellemi tulajdonjogi fejlődésének. Egy társadalom fokmérője lehet, hogy miként viszonyul a jogrend a kiemelkedő szellemi teljesítményt nyújtó, alkotó tagjainak a tevékenységéhez. Okulva a történelmi példákból, nem lehet eléggé hangsúlyozni, mennyire fontos - különösképpen egy „tudásalapú társadalomban” - az alkotó ember szellemi tevékenységének elismerése és védelme.2 A technikai fejlődés (pl. könyvnyomtatás), majd az ipari forradalom következtében az árutermelés intenzívebbé válása, a tőkés termelési viszonyok megjelenése maga után vonta a szellemi alkotásokra vonatkozó kiszélesedő jogi kodifikációt, „amely a tőkés gazdasági rendnek megfelelő következetes megoldásokhoz ott jutott el, ahol a társadalmi-politikai átalakulás is radikális volt”.3 Az USA alkotmánya alkotmányos alapjogként deklarálja az alkotáshoz jogot, s a XVIII. század végén Franciaországban és az USA-ban is önálló szerzői jogi törvényről beszélhetünk.4 Magyarországon a jogalkotás a XIX. század végére jutott el a szellemi alkotásokra vonatkozó jogi oltalmak törvényi formában történő elfogadásáig.5 Az első magyar szerzői jogi törvény az 1884. évi XVI. törvény volt, az első védjegytörvényt 1890-ben (1890. évi II. tc.) az első szabadalmi törvényt 1895-ben fogadták el.

I. Magyarországi adatbázis I. 1. A szellemi tulajdon joga Magyarországon az alkotás szabadsága Alkotmányban deklarált alapjog. Az Alkotmány 70/G. §-a kimondja; „A Magyar Köztársaság tiszteletben tartja és támogatja a tudományos és művészeti élet szabadságát,(…).” 1 Vö.: Szinger András – Tóth Péter Benjamin: Gyakorlati útmutató a szerzői joghoz. Novissima Kiadó Budapest, 2004. 2 Lásd Franciaország, Anglia, USA példáját. 3 Vö.: Lontai Endre – Faludi Gábor – Gyertyánfy Péter – Vékás Gusztáv: Magyar polgári jog – Szellemi alkotások joga. Eötvös József Könyvkiadó Budapest 2008. 14. old 4 Vö.: Faludi Gábor: A szerzői jog és az iparjogvédelem belső korlátjai (tanulmány). Jogtudományi Közlöny 2006. július 5 Vö.: Lontai Endre – Faludi Gábor – Gyertyánfy Péter – Vékás Gusztáv: Magyar polgári jog – Szellemi alkotások joga. Eötvös József Könyvkiadó Budapest 2008.

4

A Polgári Törvénykönyv [továbbiakban Ptk.] 86.§ - a e szellemben rögzíti: „(1) A szellemi alkotás a törvény védelme alatt áll. (2) A védelmet – e törvény rendelkezésein kívül – az alkotások meghatározott fajtáira, valamint egyes rokon tevékenységekre a szerzői, az iparjogvédelmi, (a szabadalmi, a védjegy-, eredet-megjelölés-, származásjelzés- és mintaoltalom), valamint a hangfelvételek előállítóit védő jogszabályok határozzák meg.” A szellemi alkotások területére eső jogviszonyok a jogszabályi meghatározásból is adódóan a szerzői jog és az iparjogvédelem jogviszonyait takarják, a területet legátfogóbb módon az utóbbi időben elterjedt „szellemi tulajdonjog” jogi terminus jelöli. Az elnevezés utal a szellemi tulajdonjog jogági kötődésére, a szellemi jogalkotásokra vonatkozó szabályozás polgári jogi alapú, bár nem vitathatóak el az egyéb jogági kapcsolatok (lásd, közigazgatási jog, adójog, vámjog, társadalombiztosításra vonatkozó szabályozás stb.), a szellemi tulajdonjog szabályösszességében a polgári jogi kötődés meghatározó szerepet játszik.

1.2. A szellemi tulajdonjog rendszere A szellemi tulajdonjog belső rendszerében két nagy alrendszer határolható el. A szerzői jogvédelem, mely a klasszikus irodalmi, képző- és egyéb alkotóművészeti, tudományos alkotó tevékenységre irányul, az ennek során létrejött alkotások vonatkozásában nyújt jogi oltalmat. A heterogén felépítésű iparjog védelem pedig a piaci szereplők meghatározott vonásait, tevékenységét és produktumait értékelve; individuális tevékenységükre koncentráltan szabályozza életviszonyaikat és biztosít oltalmat. Az iparjog védelemnek három pillére van: első az ipari tulajdonjog (más néven a műszaki szellemi alkotások joga), amely a feltalálói tevékenységet értékelve az alkotás eredményére tekintettel nyújt jogi oltalmat. Központi intézménye a találmányok szabadalmi oltalma, szűkebb kategóriáját adják az ún. mintaoltalmak; mint pl. a termék szerkezetére vonatkozó használati mintaoltalom, mai elnevezése szerint az ún. formatervezési minta vagy designoltalom, amely igazából a szerzői jog határát is súrolja;6 továbbá a mikroelektronikai termékek oltalma. Szólni kell továbbá az ugyancsak a műszaki alkotásokhoz sorolt felfedezések jogi oltalmáról, amely eltér a találmányokhoz kötődő jogi oltalomtól,7 és az ugyancsak az ipari tulajdonjoghoz tartozó sajátságos know-how-ról, amely egy a közgazdasággal közös interdiszciplináris intézményként lényegében egy vagyoni értékű, speciális információ összességet jelöl. Az iparjog védelem második pillérét adja a kereskedelmi tulajdonjog (más néven a vállalat és árujelzők joga) rendszere, amelynek tárgya a megjelölések, jelzések védelme. Ide tartozik a védjegyek, márkajogok és a megjelölések joga, mint ahogyan ide sorolhatók a manapság egyre több vitát kiváltó, az áru eredetére utaló ún. földrajzi árujelzők; amelyeknek két típusa ismert; a származási jelek (földrajzi jelzés), amelyek földrajzilag azonosítják a terméket („made in” jelzések) és az eredet megjelölések, amelyek a szűkebb földrajzi származás jelölésére, ezáltal elsősorban minőség jelzésre hivatottak (mint pl. a „Villányi bor”). Az iparjog védelmi szabályokhoz tartozónak tekinthetjük a versenyjog egy szűk – közjogtól elhatárolható – szeletét is harmadik pillérként; ám ezen szabályok elemzése túlmutat a jelen tanulmány tematikus keretein.

6 2001. évi XLVIII. törvény a formatervezési minták oltalmáról 7 Vö.: Lontai Endre – Faludi Gábor – Gyertyánfy Péter – Vékás Gusztáv: Magyar polgári jog – Szellemi alkotások joga. Eötvös József Könyvkiadó Budapest 2008.

5

1.3. Közös jellemzők, főbb különbözőségek Összevetve a szerzői jog és az iparjogvédelem normarendszerét, szembetűnő az előbbi homogenitása, az utóbbi heterogén voltával szemben. A szerzői jog speciális anyagi jogi szabályait a 1999. évi LXXVI. törvény adja. Az iparjogvédelem területén a szabályozást szinte intézményenként külön jogforrás biztosítja (lásd 1991. évi XXXVIII. törvény a használati minták oltalmáról; 1995. évi XXXIII. törvény a találmányok szabadalmi oltalmáról; 1997. évi XI. törvény a védjegyek és földrajzi árujelzők oltalmáról; 2001. évi XLVIII. törvény a formatervezési minták oltalmáról; stb.) Lényegi különbség, hogy a szerzői jog a mű megalkotásának pillanatától keletkeztet jogvédelmet – minden külön eljárás nélkül. A szerző a jog védelmét alanyi jogként kapja a jogalkotótól az alkotás tényére tekintettel. (Képletesen szólva az irodalmi alkotás védelmet élvez attól az időponttól kezdve, amikor a papíron megszáradt a tinta.) Ugyanez nem mondható el az iparjogvédelemre, hiszen a védelem többségében regisztrációhoz – vagyis egy külön eljáráshoz kötött – s így az alanyi jogot egy közigazgatási határozat keletkezteti, nem pedig az alkotás ténye (pl. szabadalmi oltalom, védjegy oltalom … stb.). A szellemi alkotásokhoz kapcsolódó jogi oltalmak meghatározott területen érvényesülnek. A territoriális jelleg így a szellemi tulajdonjoghoz kötődően közös jellemző, akár Magyarország, akár (bizonyos esetekben) az Európai Unió területén való érvényesülésről legyen szó. Az utóbbi évtizedek technikai vívmányai – különös tekintettel az internet elterjedésére – számos olyan kérdést vetettek fel – éppen e jellemző alkalmazása kapcsán –, amelyek megválaszolása során a jogalkotás a technikai fejlődéssel csak próbál lépést tartani. Közös vonás az is, hogy mind a szerzői jogvédelem mind az iparjogvédelem területére eső jogviszonyok esetében egy ún. abszolút szerkezetű jogviszonnyal állunk szemben, amelyben a jogviszony alanyai közül ismert a jogosulti pozícióban lévő (a szerző, szabadalmas, védjegyjogosult, stb.) aki bizonyos jogosítványokkal bír és akivel szemben mindenki más arra köteles, hogy tiszteletben tartsa ezen jogosítványokat – más szóval tűrje ezen jogok gyakorlását. I. 2. A szerzői jogi szabályozás

2.1. Szerzői jog és a kapcsolódó jogok A jelenleg hatályos szerzői jogi törvényünk a 1999. évi LXXVI. törvény a szerzői jogról, mely az 1969. évben elfogadott hasonló című törvény helyébe lépett, megalkotása és időközbeni módosításai során a törvényhozó figyelemmel volt joggyakorlat a hazai és nemzetközi tapasztalataira, továbbá az uniós jogi előírásokra is. Korábban a területre jellemző volt a törvényi szabályozás mellett a rendeleti jogalkotás, ma a szerzői jogi kódex egy egységes jogi formában adja a szerzői jog és a kapcsolódó jogokra vonatkozó alapvető anyagi jogi normákat. Hatályba lépése óta több ízben, legutóbb a 2010.évi CXLVIII. törvény rendelkezései folytán módosult. A kapcsolódó jogok alatt az ún. szomszédos jogokat – az előadóművészek, a hangfelvétel előállítók, a rádió és televízió-szervezetek továbbá a filmek előállítóinak védelmét, valamint a sajátos – ún. sui generis – szabályozást hordozó adatbázis előállítóinak jogi védelmét értjük.

2.2. Az oltalom tárgya A törvény hatálya alá tartozik az irodalom, a tudomány és a művészet minden alkotása. A legtipikusabb és a leggyakrabban előforduló műalkotásokat a törvény példálózó

6

felsorolásban rögzíti.8 Ekként műalkotásnak minősül pl. az irodalmi mű, zenemű, filmalkotás, fotóművészeti alkotás, térkép-mű, építészeti alkotás és annak terve mellett a klaszter tagjainak tevékenységéhez kötődő iparművészeti alkotás és annak terve, továbbá a számítógépi programalkotás, a gyűjteményes adatbázis stb. A jogszabályban felsorolt védendő művek közé az elmúlt évek tapasztalata alapján több új is bekerült, a tárgykör – igazodva a technikai változásokhoz – folyamatosan bővül. A törvény a pozitív felsorolás mellett negatív megközelítést is ad, meghatározza a szerzői jogi oltalomból kizárt tárgyköröket. (pl. a jogszabályok, továbbá a napi hírek, a folklór kifejeződései). Nagyon lényeges, hogy valamely elv, ötlet, elgondolás, eljárás vagy matematikai módszer nem lehet szerzői jogvédelem tárgya.9 Más kérdés, hogy ezekkel kapcsolatosan is elérhető a valamiféle védettség, ám ez nem a szerzői jogi oltalmat takar. Az oltalom tárgya az alkotás. Az oltalomban részesülő alkotástól a jogalkotó megkívánja, hogy a mű a szerző magasrendű szellemi tevékenységének eredményeként született, szubjektíve új gondolatot hordozó egyéni, eredeti jelleget tükröző (más alkotástól megkülönböztethető), kellően megformált tartalom legyen, amely mások számára felfogható, azonosítható. A definícióban minden jelzőnek fogalmi kritériumot alkotó súlya van. A fogalmi elemek meglétét vizsgálta a Legfelsőbb Bíróság is amikor kimondta, hogy; „az egyéni eredeti jellegű, önálló kreatív gondolatiságot tükröző építészeti terv az az alkotás, amelynek tervezőjét szerzői jog illeti meg. A terv elkészítésében közreműködő műszaki rajzoló díja nem szerzői jogdíj, mert teljesítménye nem minősül az Szjt. által védett műnek.10 „A fotóművészeti alkotást rögzítő negatív kép laborálási munkáinak eredményképpen létrehozott pozitív kép önmagában nem egyéni és eredeti alkotói folyamat, ezért szerzői jogot nem keletkeztet.”11 Jól érzékelteti az LB térképpel kapcsolatos döntése azt a tényt, hogy a törvényi felsorolás csupán példálózó jellegű segítségnyújtás a jogalkalmazók számára, amely azonban nem helyettesítheti a művel kapcsolatban az általános jellemzők meglétének vizsgálatát.12 Következetesen érvényesül évtizedek óta mind a tételes jogi szabályozásban, mind a bírói gyakorlatban az a hatályos jog által is rögzített elv, miszerint a védelem nem függ mennyiségi, minőségi, esztétikai jellemzőktől, vagy az alkotás színvonalára vonatkozó értékítélettől.13 Annak vizsgálatára, hogy valójában az adott konkrét esetben szerzői jogi oltalmat élvező műről van-e szó, nem csupán bírósági eljárásban kerülhet sor, hanem a Szerzői Jogi Szakértői Testület (SzJSzt) szakvélemény alkotása során is.14 (A testület működésével a tanulmány későbbi fejezete foglalkozik.)

2.3. A jogosult A szerzői jogi oltalom jogosultja a szerző. A szerző az, aki a művet megalkotta.15 A szomszédos jogok által biztosított oltalmat az előadóművész, a hangfelvételek előállítói, 8 Szjt. 1. § (2) 9 Szjt. 1. § (6) 10 EBH 2000/382. 11 BH 1992/578. 12 BH 2001/219. Az LB e döntésében kimondta, hogy a konkrét esetben szereplő térkép nem részesül szerzői jogi védelemben, nem rendelkezik egyéni eredeti jelleggel. 13 BH 1980/332.” Szerzői védelemben részesül minden olyan mű, amelynek formáján az alkotó szellemi tevékenységéből fakadóan az eredetiség jelei felismerhetők függetlenül attól, hogy az alkotás milyen esztétikai értékelést vált ki. Vö.: Szjt. 1. § (3) bekezdés 14 Szjt. 101. § 15 Szjt. 4. §

7

filmek előállítói, illetőleg a rádió és televízió szervezetek, valamint az adatbázisok előállítói élvezik. A mű lehet több szerző alkotása (közös mű), amelyen a szerzők közösen gyakorolják a jogaikat, vagy több mű (adat) egyedi felépítésű szerkesztett gyűjteménye (gyűjteményes mű), amelyen a szerzői vagyoni jogokat a szerkesztő gyakorolja.16 A közös művel kapcsolatosan szükséges megemlíteni, hogy a jelenleg hatályos törvény a korábbival ellentétben már nem használja a szerzőtárs, társszerző megkülönböztetést, közös művek címszó alatt új fogalmat vezet be; az „együttesen létrehozott mű” fogalmát. 17 Ebben az esetben több szerző műve egyesül egy egységes műben, és az egységesülés olyan fokú, hogy az összeolvasztott művek szerzői jogaikat egyénileg nem tudják alkotó hozzájárulásaik tekintetében gyakorolni. Nyilvánvalóan a technikai fejlődés szülte jogi válaszról van szó, hiszen egyre inkább jellemzővé válik az esetenként komoly technikai berendezéseket igénylően több ember kollektív munkája révén létrejövő alkotás. Elegendő, ha a szerzői jogban amúgy is sajátos helyet kapó, rendszerint több fejlesztő egymástól elválaszthatatlan munkájának eredményeképpen létrejövő szoftverekre gondolunk, de említhetnénk a kutatási intézetekben alkotó-teamek munkájának eredményét is. Szerzői jog védi a mű átdolgozását, így a műfordítót, a művet színpadra állító, megzenésítő szerzőt is. A feldolgozás, illetőleg a mű átdolgozása során az eredeti oltalmat tiszteletben kell tartani.

2.4. Az oltalmi idő A szerzői jogi oltalom a szerzőt illeti életében és halálát követő év első napjától számítva hetven éven keresztül. Ez utóbbi a több szerzős művek esetében az utoljára elhunyt szerző halálát követő évétől számít.18 A szomszédos jogok esetében az oltalmi idő ötven év, amelynek kezdő időpontját differenciáltan a jog tartalmához igazodóan számítják (pl. a hangfelvételek és az azokban rögzített előadások esetében a hangfelvétel első forgalomba hozatalát követő év első napjától; a nem rögzített előadás megtartását követő év első napjától stb.).19 Az adatbázisok esetében a védelmi idő 15 év.20 A szerzői alkotás tehát – szemben a műszaki alkotások által elérhető oltalommal – viszonylag hosszú időn keresztül részesül védelemben. Ennek okát az alkotással szemben támasztott egyéni, eredeti kritériumban kereshetjük, és abban a tényben, hogy a védelem nem a mű gondolati tartalmára, hanem csak a konkrét kifejezésformára vonatkozik. Így valójában a hosszú védelmi idő sem gátol senkit abban, hogy a már megformált gondolatot egy más, ám ugyancsak egyéni, eredeti jelleggel bíró formába öntse; saját művet alkosson.21

2.5. A jogosultságok 2.5.1. A személyhez fűződő jogok A szerzői jogok tartalmát illetően szokás csoportosítani a jogosultságokat a szerző személyéhez fűződő és a szerző vagyoni jogaira. A szemléletes elnevezésből is sejthetően az 16 Szjt. 5-7. § 17 Szjt. 6. § 18 Szjt. 31. § (1-2) bekezdés 19 Szjt. 84. § (1) bekezdés a-d) pont 20 Szjt. 84/D. §; Az oltalmi időre vonatkozó szabályozás alapját a Berni Uniós Egyezmény adja. 21 Szinger András – Tóth Péter Benjamin: Gyakorlati útmutató a szerzői joghoz. Novissima Kiadó Budapest, 2004.

8

előbbi esetben a szerző személyétől elidegeníthetetlen, szorosan ahhoz kapcsolódó jogosítványokról van szó, melyekről lemondani sem lehet, az utóbbi jogok gyakorlására más személy is jogosult lehet. A szerző személyéhez kötött jogosítványokat az Szjt. külön cím alatt, a jogosítványokat egyenként is nevesítve tárgyalja. A szerző elidegeníthetetlen személyi jogosítványai: 22 - a mű nyilvánosságra hozatalához, illetve titokban tartásához való jog; amelyhez tartozónak tekinthetjük a mű visszavonásához való jogot is. Ez utóbbival kapcsolatosan azonban szükséges utalni arra, hogy a gyakorlása során a jogos felhasználót érő kárért a szerzőt kártalanítási kötelezettség terheli; - ide tartozik a névjog, amelynek alapján a szerző igényelheti, hogy nevét a nyilvánosságra hozott művön tüntessék fel, illetőleg azt, hogy a neve ne szerepeljen rajta. E jog gyakorlása során a vizuális művek alkotói speciális helyzetben vannak ugyanis a tervező meghatározhatja, hogy az épületen a nevét és a tervezés idejét hol és hogyan tüntessék fel; amennyiben a műről látképet készítenek, azon fel kell tüntetni a szerző nevét, ha azon az érintett mű bemutatása is szerepel; építészeti és műszaki alkotások tervének változatlan újabb felhasználása esetén csak az eredeti terv szerzőjét kell feltüntetni.23 - személyhez fűződő jogosítvány a mű integritásához, a mű egységének védelméhez való jog, amely nem csupán az alkotás fizikai egészének, hanem szellemi egységének, mondanivalójának a sérthetetlenségére is vonatkozik24. Ez utóbbi jogosítvánnyal kapcsolatosan kiemelendő az Szjt. 67. § (1) bekezdésében rögzített rendelkezés, amely szerint a mű jogosulatlan megváltoztatásának minősül az építészeti alkotás, vagy műszaki létesítmény tervének a szerző hozzájárulása nélküli olyan megváltoztatása, amely a külső megjelenést vagy a rendeltetésszerű használatot befolyásolja. Nem igényel különösebb magyarázatot, hogy a szabály hétköznapokban való alkalmazása milyen konfliktushelyzeteket teremthet, például egy épület átépítése, tatarozása, vagy funkciójának megváltoztatása során. Az építészszerző személyhez fűződő jogainak gyakorlásával kapcsolatosan ún. Cet-ügyben alakult ki 2010-ben Kas Oosterhius dán tervező és a megbízója között jogvita, amelynek egyes elemei sajtónyilvánosságra is kerültek.25 Speciálisan a vizuális művekhez kötődő a mű használóját terhelő szabályozás, melynek alapján a használó köteles tűrni, hogy a művet az arra jogosultak bemutassák, és arról felvételeket készítsenek, ha ez méltányos érdekeiket nem sérti. 26 E szabály érvényesülésével kapcsolatos értelmezésként is felfogható az a döntés, amelyben a bíróság kimondta, hogy a „tulajdonosnak a hasznosítással, hasznok szedésével kapcsolatos jogát sérti az a magatartás, ha a házát lefényképezik, és e fényképet gazdasági reklámtevékenység során felhasználják. Ezért a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint tarthat igényt megtérítésre.27 A munkaköri kötelezettségként alkotott (szolgálati) szerzői művek esetében,28 a személyhez fűződő jogok közül tulajdonképpen csupán a névjog az, amely korlátozás mentesen illeti az alkotót, az egyéb jogosítványok esetén a munkáltató élvez prioritást. (Szolgálati szerzői művek lehetnek; építészeti tervek, műszaki létesítmények tervei, iparművészeti alkotások tervei, szoftverek, adatbázisok stb.) 22 Szjt. II. fejezet 23 Szjt. 67. § 24 Vö. törvényi indoklás a 13. §-hoz 25 www.octogon.hu; www.epiteszforum.hu/node/15257 26 Szjt. 67. § (6) bekezdés 27 BH 2005/143. 28 Szjt. 30. §

9

2.5.2. A vagyoni jog A szerző személyéhez kötődő fent tárgyalt jogosítványokkal szemben a vagyoni jogosítványok a gyakorlásának jogosultsága a szerző személyétől elválhat. A szerző kizárólagos joga, hogy a művét ő maga felhasználja, vagy felhasználására másnak engedélyt adjon. Az általános szabályok alapján a szerző vagyoni jogának gyakorlása során lényegében az őt kizárólagosan megillető vagyoni hasznosítási jogból enged át „licence” formájában felhasználási jogot más személynek megfelelő díjazás ellenében. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy nem átruházásról van szó. A vagyoni jogok átruházhatósága kivételes szabály. A vagyoni jogok csak a törvény által meghatározott egyes esetekben ruházhatók át, a szerző halála után azonban örökölhetőek.29 A szerzői jogi szabályozásnak a célja a szerző alkotó munkájának erkölcsi elismerésén túlmenően az alkotó tevékenység anyagi támogatása és annak a biztosítása, hogy az alkotások a közönséghez eljuthassanak. A szerző számára jogszabályban biztosított, a mű felhasználására vonatkozó kizárólagos engedélyezési jog ezt a célt szolgálja. E kizárólagos engedélyezési jogot értjük a vagyoni jogosítvány alatt, melynek rendeltetése, hogy a jogosultak részére vagyoni előnyt biztosítson a felhasználási engedély ellenében. Alapvetés a szerzői jogi törvény értelmében, hogy a felhasználás anyagi ellenszolgáltatás ellenében történik. Ez a főszabály, amely azonban a szerző jogának korlátozását is jelentő kivételek rendszerével együttesen érvényesül. A jogosult az engedélyért az anyagi juttatást az egyedi felhasználási engedélyek (szerződések) tartalmától függően jogdíj, licence díj, vagy royalty formájában kapja. A törvény szellemisége alapján a díj az egyedi engedélyhez kötött esetekben a felhasználás terjedelméhez igazodik, amelyet a felhasználási szerződés rögzít, az engedélyezett felhasználási móddal együtt. Fontos, a szerzőt védő garanciális eleme a szabályozásnak, hogy a díj igényről csak kifejezett – esetenként csak meghatározott alaki feltételeket is kielégítő – nyilatkozattal mondhat le.30 A díj igények rendszere szintén a szerző vagyoni jogainak érvényesülését szolgálja. A törvény alapján egyes tömeges felhasználásokhoz kapcsolódóan a jogalkotó azokban az esetekben is biztosítja a szerző díjazás iránti igényét, amelyekben a felhasználás engedélyezésére a szerző nem bír kizárólagos joggal. Tipikusan azok a felhasználások tartoznak ebbe a körbe, amelyek esetében az engedélyezési jog a felhasználás jellege illetve körülményei miatt egyedileg nem gyakorolható. Ilyen felhasználás példának okáért a már nyilvánosságra hozott mű nyilvános előadása, előadóművészi teljesítmény nyilvánossághoz történő átvitel céljára készült rögzítése, nyilvánosságra hozott vizuális műalkotás (képző-, ipar-, vagy fotóművészeti alkotások) analóg, vagy digitális többszörözése, sugárzása, a nyilvánosságra hozott művek egyidejű vezetékes továbbközvetítése stb. E tevékenységekkel kapcsolatosan az engedélyezési jog a közös jogkezelő szervezeteket illeti, és a felhasználás után fizetendő díjak beszedéséről is a közös jogkezelő szervezetek gondoskodnak, a befolyt díjak felosztása után a szerzőkhöz a díj az ő közvetítésükkel jut el. Egyes esetekben engedélyezési jogról sem beszélhetünk, azonban a felhasználás díjigényt keletkeztet. Ide tartozik az ún. üreskazetta-jogdíj fizetésére vonatkozó kötelezettség, a reprográfiai díj fizetési kötelezettség, melyekről a későbbiek során még szó esik. Nem keletkeztet azonban díjigényt – fő szabály szerint - a mű szabad felhasználása, amelyet 29 Lásd pl. a szoftverre és az adatbázisokra vonatkozóan az Szjt. 58. § (3) bekezdését, illetve a 61. § (2) bekezdését 30 Szjt. 16. § (4) bekezdés

10

az Szjt. tételesen szabályoz.31

2.6. A felhasználás A felhasználás maga a mű mások számára történő érzékelhetővé tételét jelenti. A hatályos szabályozás – szemben a korábbi megoldással – taxatív felsorolást ad a legtipikusabb felhasználásokról, amely szerint a mű felhasználásának minősül különösen: - a többszörözés; a gyakorlatban ez a mű rögzítését és lemásolását jelenti, amely megvalósulhat például nyomtatás, kép- és hangfelvétel előállítása, digitális tárolás, és az építészeti alkotás esetében annak kivitelezése révén; - a nyilvános előadás és a kiállítás, amelynek során a mű a jelen lévő közösség számára válik érzékelhetővé; - a terjesztés, ami gyakorlatilag a dologi műpéldányok forgalomba hozatalát takarja és amely megvalósulhat tulajdonjog átruházása, bérbeadása és – például film, hangfelvétel, szoftver esetén – haszonkölcsönbe adás révén; - nyilvános közvetítés, amelynek köszönhetően a mű távol lévő közönség számára válik érzékelhetővé. Megvalósulhat földfelszíni és műholdas sugárzással, de internet segítségével a lehívásra hozzáférhetővé tétel révén is; - átdolgozás, amely jelentheti a mű fordítását, színpadi, zenei, vagy filmes adaptációját. A kiállítás joga a vizuális művek szerzőit abban az esetben is megilleti, ha az érintett mű harmadik személy tulajdonában áll. A mű tulajdonosa köteles e jog gyakorlását tűrni, és kiállítás céljából a művet a szerző rendelkezésére bocsátani. Képzőművészeti, fotóművészeti, iparművészeti alkotás kiállításához – kivéve a közgyűjteményben őrzött mű kiállítását – a szerző engedélyét kell kérni.32 Az ipari termelés célját szolgáló ipari tervező művészeti és a belsőépítészeti alkotás tekintetében a felhasználót megilleti – a szerződésben meghatározott körben –a kizárólagos felhasználás és a változtatás joga, a változtatás előtt azonban a tervezőművészt meg kell hallgatni. A felhasználási módokkal kapcsolatban hangsúlyozni kell, hogy ugyanazon műnek minden egyes felhasználása külön engedélyhez kötött és díjfizetési kötelezettséget von maga után. Szabad felhasználás A szerzői jogi szabályozás egyértelműen és valóban a szerzőket védi. Léteznek azonban az ő érdekviszonyaik mellett olyan más közösségi és egyéni érdekek is, amelyeket a jogalkotó a szerzőével azonos súlyúnak ítél és amelyekre tekintettel a szerző jogait korlátozza, s a törvényben rögzített esetek szerinti műfelhasználáshoz díjfizetési kötelezettséget nem rendel. A szabad felhasználás esetkörébe tartozik az idézés és átvétel; a magáncélú másolat készítés, feltéve, hogy jövedelemszerzés célját közvetve sem szolgálja; az ideiglenes többszörözés, az iskolai, könyvtári, múzeumi szabad felhasználás; tájékoztatási célú szabad felhasználás, bizonyítás céljára történő szabad felhasználás (pl. bírósági eljárásban), fogyatékos személyek igényeinek kielégítése.33 A magáncélú másolással kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a technikai fejlődés eredményezhet olyan élethelyzetet, amely sérti a szerzők, előadóművészek, kiadók érdekeit. A tömeges magáncélú másolatok előállításának lehetősége (műsoros hang- és videokazetták, 31 Szjt. 36-41. § 32 Szjt. 69. § (1-2) bekezdés 33 Vö.: csoportosítás: Szinger András – Tóth Péter Benjamin: Gyakorlati útmutató a szerzői joghoz. Novissima Kiadó Budapest, 2004.

11

más digitális kép- és hanghordozók, papír alapú termékek másolása stb.) indokolta az uniós szabályozással összhangban az ugyancsak a díjigények rendszerébe tartozó ún. üreskazettajogdíj és a reprográfiai jogdíj bevezetését. Az előbbit az üres, másolásra szánt hordozók gyártója, importőre illetve forgalmazója fizeti, míg az utóbbinak a fizetésére a reprográfiára szolgáló készülék gyártója, importőre, forgalomba hozója, illetőleg a készüléket ellenérték fejében üzemeltetője köteles.34 Funkciójuk a szabad magáncélú másolással érintett művek jogosultjainak a kompenzálása. A legutóbbi évek jogalkotásával bevezetett fenti díjtípusok megjelenésére tekintettel alakult ki a jogirodalomban az a vélemény, hogy a magáncélú másolás nem tekinthető teljesen „hagyományos” szabad felhasználásnak.35 A Fővárosi Bíróság előtt 2010.október 26-án jogerősen lezárult – a Samsung Elektronics Kft.vel szemben indított – perben megítélte a jogosult keresete alapján az alperes által forgalmazott zenelejátszásra alkalmas mobiltelefonok és azokkal együtt értékesített memóriakártyák utáni üres hordozó jogdíjat.36 A kötelezett Samsung által befizetett összeget az öt érintett jogkezelő osztja fel az érintett jogosultak között.(EJI, HUNGART, ARTISJUS, MAHASZ, FILMJUS).37 A szabad felhasználáshoz kapcsolódva szükséges kiemelni, hogy az általánostól eltérő szabályok vonatkoznak a szoftverekre és a klasztertagok érdeklődésére leginkább számot tartó vizuális művekre.38 A szoftver esetében a felhasználót (általában a szoftver megvásárlóját) azok a jogok illetik meg, amit a szerző nem tilthat meg, így pl. a biztonsági másolat készítésének joga. A vizuális művekre vonatkozóan speciális szabály, hogy építészeti alkotásokról és műszaki létesítmények terveiről engedély nélkül még magáncélra sem lehet másolatot készíteni és a vizuális művekből a mű integritására tekintettel nem lehet idézni. Ez a tilalom nem vonatkozik arra az esetre, ha az arra jogosult ügyfél jogainak gyakorlása keretében az építési hatósági eljárásban kér a dokumentációról másolatot. A kivétel kivételének hangsúlyozását az a gyakorlati példa indokolja, hogy számos esetben az építésügyi hatóság éppen a szerzői jogokra való hivatkozással tagadta meg a betekintési jogát gyakoroló ügyfél számára a tervlapról másolat kiadását. A vizuális alkotás képe ismeretterjesztő és oktatási célokra szabadon felhasználható.39

2.7. Szerzőt védő „további” rendelkezések A hatályos jogunk szerzőt védő szabályai alapján, amelyet a bírói gyakorlat teljességgel alátámaszt, a felhasználónak annyi joga van, amennyi a felhasználási szerződésből kiderül. Ha a szerződés tartalma nem állapítható meg egyértelműen, mindig a szerző számára kedvezőbb értelmezést kell követni. Semmis a szerződéskötéskor még nem ismert felhasználási módra kiterjesztve megkötött szerződés, mint ahogyan az ún. életmű szerződés is, amely nem tartalmaz közelebbi meghatározást a megalkotandó művek számára, műfajára vonatkozóan. A szerzőt preferálja a kizárólagos szerződés egyoldalú felmondásának joga, amellyel a szerző akkor élhet, ha a felhasználó a felhasználást nem kezdi meg, vagy egyéb módon visszaél monopolhelyzetével. 34 Szjt. 20. § (1-2) bekezdés; 21. § (1) bekezdés 35 Vö.: Szinger András – Tóth Péter Benjamin: Gyakorlati útmutató a szerzői joghoz. Novissima Kiadó Budapest, 2004. 36 FIT-H-PJ-2010-836. 37 www.artisjus.hu/hireink/index.html 38 Szjt. 59-60. §; 68. § 39 Szjt.68.§ (2)

12

A klasztertagok figyelmére is érdemes ún. követő jog - a tanulmány álláspontja szerint - a szerzőt védő rendelkezések közé sorolható. A követő jog alapján, ha az eredeti képzőművészeti, iparművészeti és fotóművészeti alkotás átruházására – a szerző részéről történő első átruházását követően bármikor – műkereskedő közreműködésével kerül sor, szerzői díjat kell fizetni. A szerzői díjat a közös jogkezelő szedi be és osztja föl.40 A szerzőt védő álláspontra helyezkedett a bíróság, amikor kimondta: „A szerzői jogdíj iránti igény érvényesítésének nem feltétele a felhasználási szerződés előzetes megkötése. A jogosulatlan felhasználás önmagában megalapozza a közös jogkezelő díjkövetelését, a felhasználás tényét pedig bármilyen bizonyítékkal alá lehet támasztani.” [BDT 2008. 1793.] „ A nem ingyenes - a nem szabad felhasználás körébe tartozó - számítógépes programnak az interneten elérhető ún. kalózszerverekről – emelt díjas SMS-ek fejében – történő letöltése nem tekinthető jogszerű felhasználásnak, hanem olyan többszörözés, ami a jogtulajdonosnak vagyoni hátrányt okozva a szerzői jogok megsértése bűncselekményét valósítja meg” [BH2009. 232.]

2.8. Szervezeti keretek E címszó alatt a tanulmány azokat az állami illetőleg társadalmi szervezeteket ismerteti, amelyekkel a szerzők így a klaszter tagjai is találkozhatnak a szerzői jogviszonyok alanyaiként. 2.8.1. Állami szervek A Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala (egykori Magyar Szabadalmi Hivatal) a szellemi tulajdon védelméért felelős kormányhivatal. Jogállására, feladat és hatáskörére vonatkozó részletes szabályokat az 1995. évi XXXIII. törvény XIV/C. fejezetének 115/D-115/L §-ai tartalmazzák. A dokumentációs; információs, jogszabály előkészítési, valamint stratégiai feladatai mellett a törvény 115/G.§ b) pontja alapján lát el szerzői joghoz kapcsolódó egyes feladatokat. Az Szjt.-ben foglaltak szerint jár el a szerzői jogi kérdésekkel kapcsolatosan.41 Állami csúcsszervként az igazságügyért felelős miniszterrel együtt gyakorolja a felügyeleti jogot a közös jogkezelő szervezetek működése felett, vezeti a szervezetekre vonatkozó nyilvántartást. Eljárására a Közigazgatási Eljárásról szóló törvény (Ket.) szabályait az Szjt.ben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. A Hivatal mellett működik a Szerzői Jogi Szakértői Testület, amely szakvéleményt ad felhasználási kérdésekben, bírósági és hatósági eljárásban illetőleg peren kívül is.42 Tagjai közül kell kijelölni az Egyeztető testület tagjait, akik választott bírósághoz hasonlóan működnek. Az eljárásuk célja, hogy elősegítsék a megállapodás létrejöttét a felhasználó és a jogosult között kialakult vitában. Az eljárás eredménye nem egy végrehajtható döntés, hanem lényegében egy ajánlás a megállapodás tartalmára vonatkozóan, amelynek elfogadásáról a felek döntenek.43 Az állami szervek között a bíróságokat kell még megemlíteni, akik szerzői jogi jogsértésekkel kapcsolatban járnak el, róluk a tanulmány a jogkövetkezményekre vonatkozó fejezetben tesz említést. 40 Szjt. 70. § 41 Szjt. 57/A. § A felhasználás engedélyezése ún. árva művekkel kapcsolatosan 42 Szjt. 101. § 43 Szjt. 102. §

13

2.8.2. Társadalmi szervezetek Közös jogkezelő szervezetek A szerzői jogi védelem szervezeti kereteihez tartoznak a közös jogkezelő szervezetek, amelyek működését a tanulmány a díjfizetési szabályok kapcsán érintette. Ezek egy-egy jogosulti (szerzői) kör által létrehozott társadalmi szervezetek, amelyek a jogokat kollektív módon gyakorolják mindazokban az esetekben, amikor a törvény a közös jogkezelést kötelezően előírja, illetőleg maguk a jogosultak önkéntesen így döntenek. Ez utóbbira példaként a tanulmány - elsősorban a klasztertagok tevékenységére fókuszálva - a HUNGART Vizuális Művészek Közös Jogkezelő Társasága Egyesületet 44 említi, amely a képző,- ipar- és fotóművészeti alkotások szerzőinek kiadói (többszörözési és forgalomba hozatali) jogát gyakorolja önkéntes jogkezelés útján. Történeti érdekesség a kialakulása. Az első közös jogkezelő szervezet létrehozásával a franciák jártak elöl. A XIX. Század közepén Párizsban a kor két ismert zeneszerzője vacsorázott egy közkedvelt étteremben, ahol tapasztalhatták, hogy a közönséget az ő számaikkal szórakoztatják, ám ők ez után jogdíjban nem részesülnek. A vacsoraszámlát nem fizették ki és a kávéházzal szemben jogdíj megfizetése iránt indított pert megnyerték. A bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a zenei művek nyilvános előadása után díjazás illeti meg a felpereseket. A francia szerzők az eset után szövetséget hoztak létre, amely a szerzők első közös jogkezelő szervezetévé vált, és rövidesen számos szervezet követte világszerte. Magyarországon az első ilyen szervezet Huszka Jenő kezdeményezése alapján jött létre 1907ben. Az akkor alapított Mars szövetkezetet, a mai legnagyobb közös jogkezelő, a Szerzői Jogvédő Hivatalból kinőtt ARTISJUS Egyesület is a jogelődei között tudja.45 A közös jogkezelő szervezetek alaptevékenysége a tömeges méretekben jelentkező műfelhasználások engedélyezése. Formailag ez is szerződéskötés útján történik, de ezeknek a szerződéseknek a tartalma - szemben az egyedi un,” nagyjogos”46 szerződésekkel nem egy szabad alkufolyamat eredményeként jön létre, hiszen erre a gyakorlatben nincs mód.A közös jogkezelőkkel kötött felhasználási szerződések a szervezetek által kidolgozott általános szerződési feltételeken alapszanak. Ilyen feltétel a felhasználási módonként fizetendő jogdíj összege, melyeket a jogdíj kezelők évente tesznek közzé. A közös jogkezelő által érvényesített jogokat a szerző nem gyakorolhatja, engedélyt csak a közös jogkezelő adhat, (ún. kisjogos engedély47 a szerző a szervezet által beszedett és meghatározott arányok szerint felosztott jogdíjra jogosult.Sajátossága viszont a szerző és s jogkezelő közötti szerződésnek, hogy az az átdoldozási jogra nem terjed ki, és a szerző személyhez fűződő jogait nem érinti. Ha pl. a képzőművész műalkotását egy televiziós műsor keretében olyan módon használják díszletként, hogy az sértheti a szerző jó hírét vagy becsületét, a jogsértővel szemben maga szerző jogosult fellépni. Fontos eleme a felhasználási szerződéseknek a felhasználó adatszolgáltatási kötelezettsége, hiszen a jogkezelő a beszedett díjakat a szerzők között a forgalmi adatok alapján osztja fel.A nagy felhasználó szervezetek (TV, Rádió stb.) a közös jogkezelőkkel átalánydíjas szerződéseket kötnek, s ezek révén csökkentik adminisztrációs terheiket. A közös jogkezelőkről a kultúráért felelős miniszter vezette a nyilvántartást 2011.március 01.ig. Ma a hatáskör a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivataláé.Törvényi kötöttség a szervezeti 44 www.hungart.org.hu 45 www.artisjus.hu 46 Nagyjogos engedélyről beszélünk, ha a felhasználási engedélyt közvetlenül a szerző adja. 47 Kisjogos engedély a közös jogkezelőtől származó engedély.

14

forma. Kizárólag egyesület vehető fel a nyilvántartásba. Rögzíti a törvény azt is, hogy ugyanazon jogosulti csoport ugyanazon jogosultságának kezelésére48 csak egy egyesület vehető fel. Feltétel, hogy a szervezet képviselt jogonként rendelkezzen a jogosultak többségének megbízásával.A bejegyzés folytán az egyesület nem csupán a tagjait, hanem az adott jogosulti csoport tekintetében a világ összes jogosultját képviseli. A Magyarországon működő közös jogkezelők jegyzékét a tanulmányhoz csatolt Függelék tartalmazza. A legnagyobbak az ARTISJUS, az EJI, és a MAHASZ a jogdíjak érvényesítését – jelentősen megkönnyítve különösen a kisfelhasználók helyzetét – az egymással kötött megállapodásaik révén is igyekeznek elősegíteni. Így az egyes felhasználók jogszerűvé tudják tenni a pl. zenefelhasználásaikat akkor is, ha csak egy szervezetnek - történetesen az ARTISJUS egyesületnek fizetnek. Nemzetközi vonatkozásban a közös jogkezelők ún. repertoár szerződések létrehozásában érdekeltek.

2.9. A jogsértések következménye A szerzői jogi szabályok rendszere meglehetősen összetett, kivételekkel és speciális szabályokkal tarkított szabályösszesség, amelynek megtartása még az elkötelezett jogkövető számára sem mindig egyszerű. Ezért is bír különös jelentőséggel a szankciórendszer, amely a jogsértésekhez jogkövetkezményeket rendel. A jogkövetkezmények egységesen alkalmazhatóak mind a szerzői jogi, mind a kapcsolódó jogi oltalomban részesülő művek esetében. A tanulmány első fejezeteiben volt szó arról, hogy a szellemi tulajdon joga, így a szerzői jog is polgári jogi alapú és szellemiségű szabályozás. Ehhez igazodóan a szankciórendszer is polgári jogi megközelítésű, ám a terület fontosságát reprezentálja, hogy a jogalkotó a szabályok érvényesülését büntetőjogi intézményekkel is biztosítja. A polgári jogi jogkövetkezmények tematikájukban a személyiségi jogok megsértésére vonatkozó Ptk.-ban is rögzített szabályokat követik, így az Szjt. 94. § rendelkezései alapján; (1) Jogainak megsértése esetén a szerző a jogsértővel szemben - az eset körülményeihez képest - a következő polgári jogi igényeket támaszthatja: a) követelheti a jogsértés megtörténtének bírósági megállapítását; b) követelheti a jogsértés vagy az azzal közvetlenül fenyegető cselekmények abbahagyását és a jogsértő eltiltását a további jogsértéstől; c) követelheti, hogy a jogsértő - nyilatkozattal vagy más megfelelő módon - adjon elégtételt, és hogy szükség esetén a jogsértő részéről és költségén az elégtételnek megfelelő nyilvánosságot biztosítsanak; d) követelheti, hogy a jogsértő szolgáltasson adatot a jogsértéssel érintett dolgok vagy szolgáltatások előállításában, forgalmazásában, illetve teljesítésében résztvevőkről, a jogsértő felhasználásra kialakított üzleti kapcsolatokról; e) követelheti a jogsértéssel elért gazdagodás visszatérítését; f) követelheti a sérelmes helyzet megszüntetését, a jogsértést megelőző állapot helyreállítását, továbbá a kizárólag vagy elsősorban a jogsértéshez használt eszközök és anyagok, valamint a jogsértéssel előállott dolgok lefoglalását, meghatározott személynek történő átadását, kereskedelmi forgalomból való visszahívását, onnan való végleges kivonását, illetve megsemmisítését. (2) A szerzői jog megsértése esetén a szerző a polgári jogi felelősség szabályai szerint kártérítést is követelhet.49 48 49

Szjt. 86. § (3) bekezdés A jelenleg hatályos szöveget a 2005. évi CLXV tv. 23. §-a állapította meg.

15

A felsoroltak közül kiemelést érdemel a gazdagodás visszatérésére vonatkozó követelés, valamint a kártérítés. Az előbbi eredményes igényérvényesítés esetén legalább olyan összeghez kell juttassa a jogosultat, mint amennyit jogszerű felhasználás esetén jogdíjként kaphatott volna. A kártérítés megítélésének alapja, amely a személyi jogok sérelme esetén is megállhat a Ptk. általános károkozási tilalmába való ütközés. „Aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható” [Ptk. 339. § (1)] A kimentés - így a kártérítés alóli mentesülés is - ehhez igazodik, vagyis a felhasználó, aki az eljárás során bizonyítani tudja, hogy a felhasználást megelőzően kellőképpen tájékozódott, s a jogszerűtlen felhasználásra egy olyan téves információ alapján került sor, amelynek beszerzése során a kellő gondosságot tanúsította, mentesülhet a kártérítés megfizetés alól. A jogdíjat azonban ilyen esetekben is ki kell fizetnie. A szerzői jog megsértéséhez köthető igény érvényesítése első fokon megyei bírósági hatáskörbe tartozik.50 Az eljárás során több olyan szabály érvényesül, amely az általános jogérvényesítéshez képest könnyítést jelent a jogosult számára. Ilyen az ideiglenes intézkedések könnyebb alkalmazhatósága az egyéb ügyekhez képest, és az előzetes bizonyítás szabályai.51 Egyes esetekben a jogsértés súlyához igazodva a büntetőjog is szankciót rendel az adott tényálláshoz. Fontos szem előtt tartani, hogy a büntetőjogi értékelés, amely különböztet szándékos és gondatlan bűncselekmény között, nem nevezhető enyhének, a jogkövetkezmény a legsúlyosabb esetben 8 évig tartó szabadságvesztés is lehet. Büntetőjogi tényállások: bitorlás; [Btk.329.§] szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jog megsértése; [Btk.329/A.§] szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok védelmét biztosító intézkedés kijátszása [Btk.329/B.§] jogkezelési adat meghamisítása [Btk.329/C.§] Feltehetően a klasztertagok is találkozhattak az alábbi döntésben ismertetett élethelyzettel, amelynek kapcsán a bíróság megállapította egyrészt a bűncselekmény elkövetését, tisztázta az elkövetési magatartást, továbbá leszögezte azt is, hogy a büntető jogi felelősség a polgári jogi felelősség hiányában is megállhat. „A szerzői vagy a szomszédos jogok megsértésének vétsége megvalósul. ha a vendéglátó-ipari egységet működtető kft. rádiókészülék működtetésével zeneszolgáltatást nyújt, de a kft. ügyvezető igazgatója a zeneszolgáltatás után járó jogdíjat a jogosultnak felszólítás ellenére sem fizeti meg. A szerzői vagy szomszédos jogok megsértése vétségének elkövetési magatartása a jogdíj megfizetésének elmulasztása, amelyet az a természetes személy valósít meg, akinek kötelessége lett volna a fizetési aktus teljesítése, és az közömbös, hogy a jogdíj megfizetése kinek a vagyonát terhelte volna. A büntetőjogi és polgári jogi felelősség nem azonos fogalmak, és az egyik nem szükségszerűen előfeltétele a másiknak; a polgári jogi felelősség hiányából önmagában nem lehet a büntetőjogi felelősség hiányára következtetni.”[BH 2002. 301. l.] 50 Pp. 23. § (1) bekezdés g) pont 51 Szjt. 94/A. §

16

„Megvalósítja a szerzői és szomszédos jogok megsértésének a vétségét, aki a számítógépi programot nem forgalomba hozatal vagy jövedelemszerzés céljából, hanem kizárólag saját felhasználásra akár egy példányban is másolja”[BH2003. 101] A bírói gyakorlat következetesen szankcionálja a büntetőjogi tényállások megvalósulását, s ezzel érvényt szerez a szerzői jogi alkotások fokozott védelmére vonatkozó jogalkotói szándéknak. Magyarországon a szerzői jog szabályozása egy haladó, a kor kihívásaihoz igazodó szellemiségű szabályozás, amely felel a műszaki-, technikai fejlődés által generált újabb és újabb kihívásokra.

I. 3. Iparjogvédelem

3.1. A jogi oltalmak rendszere A tanulmány az 1.2. pontban utalt az iparjogvédelemhez tartozó jogi oltalmak rendszerére. Az alábbi ábra szemlélteti is a csoportosítást. Iparjogvédelem

Műszaki alkotások oltalma (kereskedelmi jogosultságok) Szabadalmak Használati minták oltalma Formatervezési mintaoltalom Topográfiai oltalom Növényfajták oltalma

Vállalat- és árujelzők joga Védjegy Kereskedelmi nevek Földrajzi árujelzők

Iparjogvédelemhez tartozó egyéb oltalmak Felfedezések Know-how A műszaki alkotások jelentősége mind a társadalom egésze, mind az egyes ember életében számottevő, elegendő arra gondolnunk, hogy egy-egy korszakalkotó találmány milyen mélységekben képes átalakítani a termelési-, használati viszonyokat (pl. telefon, kerékpár, autó, számítógép, stb. felfedezések). A műszaki alkotások – jellegükből adódóan – gazdaság centrikusak, az alkotó egyéniségét kevéssé jelenítik meg, esetükben a domináns elemnek a műszaki alkotás objektív ismérvei, műszaki hatásai számítanak, nem annyira a szerzői alkotástól elvárt egyéni-eredeti jelleg. A csoportosítás és a fenti megállapítás közötti fogalmi ellentét csupán látszólagos, az iparjogvédelem területéhez sorolt egyes oltalmi formák szerzői jogi jogvédelmet is magukénak tudhatnak. Ilyen a formatervezési mintaoltalom. Sajátos a felfedezések elhelyezkedése is, hiszen maga a felfedezés (tudományos elmélet vagy matematikai módszer), tartalmát tekintve a műszaki szellemi alkotás csoportjába tartozó lehet, ám a felfedezést 17

ismertető tudományos munka az, ami oltalomban részesül; szerzői jogi oltalomban. A ma már nem hatályos újítások kategóriája a műszaki alkotások sorába tartozott.52 A műszaki alkotások fogalmi kritériumával kapcsolatosan kiemelendő, hogy a műszaki jelző a természettudományos alkotásokat is fedi. Az iparjogvédelem terén az áruviszonyra jellemző vonások fokozottan érvényesülnek, az alkotási folyamatban az anyagi ösztönző erő is erőteljesen jelen van. A magyar jogfejlődésben az európaihoz hasonló módon a nyomdaipar fejlesztését biztosították először privilégiumokkal. A 19. század elejétől királyi rendeletek jelentik e témában a szabályozást. A magyar jogi kodifikáció a 19. század végére ért meg az önálló szabadalmi törvény és a védjegytörvény elfogadására. (1890. évi II. tc. a védjegyekről; és az 1895. évi XXXVII. tc. a szabadalomról.)53 Átgondolt, az alkotások színvonalához méltó szabályozás volt, amely lényegében 1969-ig hatályban maradt. Ma az iparjogvédelmi oltalmat – igazodva a védelemben részesülő területek heterogenitásához – szinte oltalmi fajtánként szabályozza külön jogszabály. A törvényi szintre emelt szabályozás – az egyes törvények esetében is – mára integrálta nem csupán a műszaki gazdasági fejlődés okán elkerülhetetlen módosításokat, hanem a nemzetközi szerződéses kötelezettségvállalásokból, illetőleg az Európai Uniós tagságunkból fakadó harmonizációs változásokat is. A hatályos jogrendben az iparjogvédelmi tárgyú főbb törvényeink: 1995. évi XXXIII. törvény a találmányok szabadalmi oltalmáról (Szt.) 1991. évi XXXVIII. törvény. a használati minták oltalmáról (Hmtv.) 1991. évi XXXIX. törvény a mikro-elektronikai félvezető termékek topográfiájának oltalmáról 2001. évi XLVIII. törvény. a formatervezési minták oltalmáról (Fmtv.) 1997. évi XI. törvény a védjegyek és földrajzi árujelzők oltalmáról.(Védjegytörvény) E tanulmány keretei között az egyes jogi oltalmak részletes ismertetésére terjedelmi okokból nincs mód, a tanulmány a közös jellemzők csokorba gyűjtése illetőleg a főbb különbségek bemutatása révén nyújt áttekintést.

3.2. Az iparjogvédelmi oltalmak főbb közös jellemzői A tanulmány első felében utalt arra az iparjogvédelmi oltalmakat jellemző tényre, hogy a jogi oltalmakat egy külön eljárás eredményeként a döntés, a regisztráció biztosítja, nem a szellemi alkotás létrejötte önmagában. A regisztráció tartalmilag egy nyilvántartásba - lajstromba - való bejegyzést takar, amelyből kiderül, hogy kit, mire vonatkozóan, milyen jellegű oltalom illet meg, milyen időponttól kezdődően. A lajstromot oltalmi fajtánként külön-külön (szabadalmi lajstrom, védjegy-lajstrom, használati minták lajstroma) a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala vezeti, az oltalmat a közigazgatási döntés keletkezteti, és a bejelentés napjával jön létre. Az iparjogvédelmi oltalmak esetében is beszélhetünk a jogosult személyéhez fűződő illetőleg 52 Az újításokra vonatkozó szabályozást hatályon kívül helyezte a a 2002.évi XXXIX. Törvény 38.§ (1) d)pontja 53 Vö.: Lontai Endre - Faludi Gábor -Gyertyánfy Péter -Vékás Gusztáv: Magyar polgári jog – Szellemi alkotások

18

vagyoni jogairól azzal, hogy ezek az oltalom jellemzőiből fakadóan a szerzői joghoz képest eltérő tartalommal érvényesülnek. Az oltalmi idő oltalmanként különböző, ezek között a legfeljebb 20 évre szóló szabadalmi oltalom tekinthető a leghosszabbnak. Ezen az a tény sem változtat, hogy az egyes oltalmak ideje az oltalom megújítása révén meghosszabbítható.54 A meghosszabbítási eljárások azonban újabb eljárásnak minősülnek, amelynek eredményeképpen születő döntés keletkezteti az oltalmat.55 A Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala előtt folyó eljárásban a jogosultat ügyvéd illetőleg szabadalmi ügyvivő is képviselheti. A szabadalmakkal kapcsolatos eljárásokban a képviselet kötelező. A hivatal érdemi határozatai bíróság előtt megtámadhatók. Jól reprezentálja a jogterület összetettségét és a képviselet esetleges nehézségeit az a szabály, amely az iparjogvédelmi ügyeket a Fővárosi Bíróság kizárólagos illetékességi körébe utalja, és az eljárások többségében előírja a három hivatásos bíróból álló tanácsban történő eljárást, továbbá legalább két bíró számára a műszaki (természettudományos) végzettséget. (pl. szabadalmi, védjegy, mintaoltalmi ügyek)56 A vagyoni jogok átruházhatósága szemben a szerzői jogi területtel nem kivételes, hanem általános szabály. A jogosultakról és a bejelentett adatokban bekövetkezett esetleges változásokról a lajstrom – közhiteles nyilvántartásként – információt szolgáltat. A bejegyzett adat, tény vagy jog fenn álltát az ellenkező bizonyításáig valósnak kell elfogadni. A bejegyzett oltalom megsértéséből származó igény bíróság előtt érvényesíthető.

3.3. A főbb eltérések Amiben a fent hivatkozott törvényi oltalmak egymástól a leginkább különböznek, az az oltalom tárgya. Így a szabadalom a szabadalmaztatható találmányt, a használati mintaoltalom valamely tárgy kialakítására, szerkezetére vagy részeinek elrendezésére vonatkozó „szabadalmaztatható” mintát oltalmaz, a formatervezési mintaoltalom tárgya valamely új és egyéni jellegű formatervezési minta. A védjegyoltalom valamely grafikailag ábrázolható jelölést óv, amelynek a funkciója az, hogy megkülönböztessen.57 Földrajzi árujelzőként pedig valamely táj, helység esetleg ország neve jöhet számításba, amellyel a kereskedelmi forgalomban a különleges minőségű hírnévvel vagy egyedi jellemzővel bíró terméket a földrajzi jelzés illetőleg eredet megjelölés alapján azonosítani lehet. A műszaki alkotások csoportjába tartozó oltalmi formák esetében az újdonság valamennyi esetben a védelem definitív feltételét jelenti. Különböznek az egyes oltalmi formák az oltalmi idő tekintetében. A szabadalmi védettség 20 évre biztosítható, ám a kiegészítő szabadalmak rendszerével ez ténylegesen hosszabb időtartamot is takarhat. A védjegyoltalom alapesetben 10 évre szól, újabb 10-10 évre azonban megújítható, a „kis szabadalomként” is tisztelt használati oltalom szintén 10 évig tarthat, mint ahogyan a topográfiai oltalmat is 10 évre adják. A formatervezési mintaoltalom viszonylag 54 2001. évi XLVIII. törvény. a formatervezési minták oltalmáról (továbbiakban Fmtv.)19. § (1-3) bekezdés 55 1997. évi XI. tv. a védjegyek és földrajzi árujelzők oltalmáról 11. § (1) bekezdés (továbbiakban Védjegytörvény) 56 1995.évi XXXIII. törvény a találmányok szabadalmi oltalmáról (a továbbiakban Szt.) 87.§,Védjegytörvény 78.§ (1); 1991.évi XXXVIII. törvény a használati minták oltalmáról (a továbbiakban Hmtv.) 37.§(13); 38.§ (2),(3) bekezdései 57 Ezek a gyakorlatban lehetnek; valamilyen ábra, szó, betű, szín, ezek keverékei, logo stb…

19

rövid időtartamra, 5 évre szól, ám a fent jelzettek alapján legfeljebb négy alkalommal további 5-5 évre hosszabbítható.

3.4. Az egyes oltalmak 3.4.1. A szabadalmi oltalom A műszaki alkotásokra vonatkozóan a leginkább kidolgozott joganyag „A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló törvény” (Szt.), ezt tekinthetjük az iparjogvédelmi szabályok gerincének. A különböző mintaoltalmakkal kapcsolatos törvények számos rendelkezésükkel visszautalnak e törvény rendelkezéseire, az Szt. a mintaoltalmi eljárások során „mögöttes jogként” áll a speciális normák mögött, így a tanulmány a továbbiakban az oltalom tárgyát illetően és a különböző jogosultságok vizsgálatával összefüggésben e törvény rendelkezéseit veszi alapul. Szabadalmaztatható találmány minden új, feltalálói tevékenységen alapuló, iparilag alkalmazható találmány a technika bármely területén.58 A felsorolás jelzői által adott fogalmi kritériumok a használati mintával kapcsolatosan is megfogalmazhatóak. A klasztertagok számára leginkább izgalmas formatervezési oltalomban részesülő mintával szemben ugyancsak követelmény az újdonság ám - értelemszerűen - a minta nem feltalálói, hanem formatervezési tevékenységen kell alapuljon. A törvény (Szt.) a definíció minden egyes jelzőjéhez kötődően rögzíti a tartalmi feltételeket. Így; új a találmány, ha nem tartozik a technika állásához.59 Feltalálói tevékenységen alapul a találmány, ha a technika állásához képest szakember számára nem nyilvánvaló, végül iparilag alkalmazható, ha az ipar vagy a mezőgazdaság valamely ágában előállítható, illetve használható. Az oltalomképesség vizsgálata során a különböző jogrendszerek más-más megközelítést alkalmaznak. A német felfogás az eredmény oldaláról közelít, a franciák a fejlesztő tevékenységet hangsúlyozzák. Ma köszönhetően a jogintézmény egységesítésére irányuló nemzetközi törekvéseknek a különbségek lassan megszűnnek.60 A szabadalom megilleti a bejelentőt, ha a találmány a fogalmi kritériumoknak megfelel, és nincs kizárva az oltalmi körből. A kizárt alkotásokat az Szt. 1. § (2) bekezdése tételesen sorolja fel.61 A szabadalom – tartalmát tekintve – időleges és kizárólagos rendelkezési jogot biztosít a szabadalmas részére.

58 Szt. 1. § (1) bekezdés 59 Szt. 2.§ (1) bekezdés 60 Vö.: Lontai Endre – Faludi Gábor – Gyertyánfy Péter – Vékás Gusztáv: Magyar polgári jog – Szellemi alkotások joga. Eötvös József Kiadó, Budapest 2008. 61 Felfedezés, tudományos elmélet, matematikai módszer, esztétikai alkotás, szellemi tevékenységre vonatkozó terv, szabály, eljárás, a számítógép program stb.

20

3.4.1.1. A jogosultságok Személyi jogok A szabadalom jogosultja a szabadalmas. Elvileg a feltalálóból lehet szabadalmas, de a szabadalom feletti rendelkezési jogot megkaphatja más is. A feltaláló és a szabadalmas személye így nem szükségszerűen azonos. A személyi jogosultságok tartalmi érvényesülését pedig befolyásolja, hogy azokat ténylegesen a feltaláló vagy a szabadalmas gyakorolhatja. A feltalálót megilleti az a jog, hogy művét titokban tartsa, vagy nyilvánosságra hozza, és igény tarthat arra is, hogy feltalálóként a nevét a nyilvántartás feltüntesse. Természetesen ennek ellenkezőjét is kérheti. A névjog csak a feltalálót illeti meg. A bejelentés során a feltaláló személyére vonatkozóan a hivatal részére adatot kell szolgáltatni, és a bejelentett adat alapján a feltaláló ebbéli minőségét mindaddig vélelmezni kell, amíg ennek ellenkezőjét a bíróság meg nem állapítja.62 A mű integritásához való jog a szerzői jogtól eltérő tartalommal érvényesül. Erre hivatkozással a feltaláló nem gátolhatja meg a találmány továbbfejlesztését, lényegében arra tarthat igényt, hogy a találmányt torzítás mentesen ismertessék. A mű integritásához való jog valamint a nyilvánosságra hozatal joga kötődhet a feltalálón kívül a jogutódhoz is. Ilyen jogutód lehet az, akire a találmányt, illetőleg a szabadalmi igényt átruházták, továbbá a szolgálati találmány63 jogosultja; a munkáltató. A munkáltató a szolgálati találmány esetében a törvény rendelkezései szerint automatikusan a feltaláló jogutódja. Az alkalmazotti találmányt64 feltaláló munkáltatójának a joga csak arra vonatkozik, hogy a találmányt ő maga hasznosíthassa, hasznosítási engedélyt másnak nem adhat. A hasznosítás csak a feltaláló nyilvánosságra hozatalhoz való jogával összhangban történhet.65 A nyilvánosságra hozatali jog a szabadalom megadásával és közzétételével elenyészik. A személyhez fűződő jogok forgalomképtelenek, az érvényesítésük személyhez kötött. A vagyoni jogok A feltaláló a találmányt értékesítheti és hasznosíthatja függetlenül attól, hogy az szabadalmi oltalomban részesül-e. Ezt az álláspontot képviselte a Legfelsőbb Bíróság is szabadalmi oltalmat nem élvező szellemi alkotás hasznosításával kapcsolatos jogvitában, amelyben kimondta;

„A szabadalmi oltalom hiánya önmagában a műszaki megoldást a szellemi alkotás voltától nem fosztja meg és azt sem zárja ki, hogy felhasználásáról az alkotó szerződést kössön. A törvény védi azokat a szellemi alkotásokat, amelyekről külön jogszabályok nem rendelkeznek, és amelyek társadalmilag széles körben felhasználhatók és még közkinccsé nem váltak. Az ilyen szellemi alkotások felhasználásából származó gazdasági eredményből részesedés követelhető” [BH1986. 322.] A munkaviszonyon kívül alkotott találmányokért fizetendő díj szabad megállapodás tárgya, a piaci viszonyok döntik el a mértékét. A szolgálati találmány értékesítése esetén a feltalálót

62 Szt. 7. § (4) bekezdés 63 Szt.9.§ (1) 64 Szt.9.§ (2) 65 Szt. 9-11. §

21

megillető díj nagyságrendjére és idejére vonatkozóan az Szt. rendelkezik részletesen.66 A szabadalmi oltalommal védett találmány felett rendelkezni jogosult szabadalmasnak kizárólagos a hasznosítási és rendelkezési joga. Ő a jogosult arra, hogy a szabadalom nyújtotta gazdasági előnyöket kiaknázza.67 Abszolút szerkezetű a jogviszony, a szabadalmas jogosultként bárkivel szemben felléphet, aki a találmány tárgyát képező terméket az engedélye nélkül előállítja, forgalomba hozza vagy használja a találmány tárgyát képező eljárást. Ő maga a hasznosítást másnak engedélyezheti (licencia), illetőleg a szabadalmat át is ruházhatja. A szerzői jogban megismert szabad felhasználási esetekhez hasonlóan a szabadalmasnak is számolni kell olyan esetkörrel, amikor a használatot, mivel nem sérti a szabadalmas vagyoni jogát, tűrni köteles. Ilyennek minősül a magáncélú használat továbbá az oktatási és kísérleti célú használat tekintve, hogy ezek nélkülözik az üzleti jelleget. A vagyoni jogok a fentiekből adódóan forgalomképesek, élők közötti ügylettel átruházhatók (apportálhatók), megterhelhetők és örökölhetők. A szellemi alkotás (szabadalom) apportálásánál irányadó szempontok meghatározása során mondta ki a bíróság, hogy „ nincs törvényi, jogszabályi akadálya annak, hogy a jogosult a szellemi alkotás használati, hasznosítási jogát apportálja” [BH2002. 193] A szabadalmas kötelezettségei A szerzői jogban nem beszélhettünk a szerző művel kapcsolatos kötelezettségeiről. Az iparjogvédelem területén a jogosultnak nem csupán jogosítványai vannak, így a szabadalmas alapvető kötelezettsége a találmány feltárása és hasznosítása. Ez utóbbit a törvényhozó a kötelezettség megsértése esetén kényszerengedély megadásával ki is kényszerítheti. Kötelezettség még a szabadalmas részéről a szabadalom fenntartása. A díjfizetési kötelezettség a szabadalmi eljárás minden fázisát végig kíséri. A szabadalom megadását követő időszakra évente fizetendő fenntartási díj kiegyenlítése esetenként nem kis teher a szabadalmas részére. Feltehetően a magas szabadalmi költségekben és díjakban kereshetjük az egyik okát annak, hogy a feltaláló és a szabadalmas személye elválik egymástól. A díj kifizetése nem kényszeríthető ki, ám ha a szabadalmas a hat hónapos türelmi idő alatt sem pótolja a díjat, az oltalom megszűnik.68 3.4.2. Formatervezési mintaoltalom A formatervezési mintaoltalom, mint a szerzői jog és iparjogvédelem határait feloldó vegyes típusú szabályozás a jogi jellege és a klasztertagok tevékenységéhez talán legközelebb álló oltalmi formaként tarthat igényt a tagok érdeklődésére. Sajátos az oltalmi forma, mivel létrejöttét, tartamát, tartalmát, és korlátait tekintve az ipari jogokhoz áll közelebb, míg az oltalom tárgyával szemben megkívánt egyéni jelleg, továbbá az alkotó személyére használt törvényi terminus („a szerző „) a szerzői jog irányába mutat. 69 Az életünk során megannyi használati tárgy vesz körül minket, ezek megjelenése nem csupán funkcionális, hanem esztétikai igények kielégítésére is hivatott. A korábbi nevén ipari 66 Szt. 13. § 67 Szt. 19. § 68 Szt.23.§(1) bek.38.§ b),39.§ b) pont 69 Fmtv. II.fejezet

22

mintaoltalomként ismert mai formatervezési mintaoltalom olyan alkotást véd, amely valamely termék külső kialakításában testesül meg. Formatervezési mintán valamely termék egészének vagy részének új és egyéni megjelenését értjük. Mintának minősül a törvényi definíció alapján valamely termék egészének vagy részének a megjelenése, amelyet magának a terméknek illetve díszítésének a külső jellegzetességei - különösen a rajzolat, a körvonalak, a színek az alak, a felület illetve a felhasznált anyagok jellegzetességei eredményezhetnek. A törvény alapján terméknek minősül bármely ipari, vagy kézműipari árucikk. Ide tartoznak a csomagolás, a kikészítés, a grafikai jelzések, és a nyomdai betűformák, valamint azok a részek is, amelyeket valamely összetett termékben való összeállításra szántak. Az oltalomban minősülő minta egyéni jelleget kell hordozzon, amely megállapítható, ha a nyilvánosságra jutott bármely mintához képest a tájékozott használóra eltérő összbenyomást tesz.70 Nem követelmény tehát az eredeti, művészi jelleg, de természetesen a gyakorlatban előfordulhat ennek a megállapíthatósága. Amennyiben az ipari oltalomban részesülő forma az egyéni-eredetiség kritériumát is kielégíti, a regisztrált mintaoltalom mellett érvényesül a szerzői jogi jogvédelem is. Ugyanilyen párhuzamos jogvédelem alakulhat ki fordított esetben, ha a szerzői jogi oltalmat élvező iparművész által létrehozott műalkotás egyben gyakorlati célokat szolgál, így lehetővé válik a mintaként történő oltalmazása is (pl. a porcelángyár iparművész által tervezett új étkészlete). A formatervezési mintaoltalommal kapcsolatosan az egyéni jelleg megítélésekor figyelembe kell venni, hogy a szerző - különösen a termék természetére és az ipari illetve a kézműipari ágazat sajátosságaira tekintettel – milyen alkotói szabadsággal alakíthatta ki a mintát. A gyakorlatban rendre felvetődik, hogy a döntéshozó a konkrét eset körülményeit elemezve rögzítse a formatervezési mintaoltalmat illetőleg a használati mintaoltalmat elhatároló fogalmi elemeket. A bíróság az ipari oltalom (a korábban hatályos jogszabály szerinti megnevezés) megadására az alábbi jogvita során nem látott lehetőséget, mivel a kérelmezett ipari termék nélkülözte a formatervezési tevékenység révén előállt jellegzetes új formát. „Az ipari termék külső formája akkor részesülhet ipari mintaoltalomban, ha új és az oltalmat kizáró ok nem áll fenn. A kizáró okok hiánya azonban nem teszi szükségtelenné annak vizsgálatát, hogy az oltalmazni kért megoldás az ipari termék új külső formájának tekinthetőe. Ha a megoldás nem ad az ipari terméknek jellegzetes külső formát, önmagában az a körülmény, hogy a megoldás egyes elemei függetlenek a műszaki célkitűzéstől, a mintaoltalom megadására nem ad alapot [BH 1985. 383] Más esetben is az újdonság kritériumát vizsgálta. „Az ipari minta újdonsága, vagy újdonságának hiánya önmagában nem állapítható meg azon az alapon, hogy a minta milyen mértékben gyakorol hatást a fogyasztóra „[BH2003. 158] A formatervezési minta oltalom bejegyzése, megadása, megújítása, megosztása, megszűnésének megállapítása iránti ügyekben a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala jár el, a bejegyzést megelőzően újdonságkutatást végez. A Hivatal vezeti a lajstromot, és a hatáskörébe tartoznak a formatervezett minták közösségi oltalmának rendszerére továbbá az ipari minták nemzetközi lajstromozására vonatkozó rendelkezések is. 70 Fmtv. 1-3. §

23

Az oltalomból fakadó jogosultságokra a szabadalommal kapcsolatosan kifejtettek megfelelően irányadók, tehát az oltalom jogosultjának kizárólagos joga van arra, hogy a terméket hasznosítsa, vagy a hasznosítására másnak engedélyt adjon. A párhuzamos oltalom kialakulása esetén az alkotót az ipari oltalom mellett a szerzői jogok is védik. Az Európai Unió megteremtette a mindenki számára elérhető közösségi formatervezési mintaoltalmat, amellyel a termékek külső formája védhető egy bejelentéssel 27 országban.71 3.4.3. A vállalat és árujelzők A cég „goodwill”-jének számos forrása lehet. Megalapozható a tevékenység magas műszaki színvonalával, az áru minőségével, a szolgáltatás megbízhatóságával, stb. A cég jó hírneve versenyelőnyt jelent, így komoly gazdasági értéket képvisel. Kialakulásában a fenti körülmények mellett szerepet játszhatnak azok a jogi eszközök is, amelyek a jó hírnév megalapozásához, fenntartásához segítséget nyújtanak, így pl. a cég megkülönböztetésére hivatott vállalat- és árujelzők, amelyek sorába tartozik a kereskedelmi név, márkajelzés és a védjegyoltalom. A kereskedelmi név alatt azt a nevet, megjelölést értjük, amely alatt a gazdasági szervezet vagy személy a gazdasági tevékenységét folytatja. Gyakran azonos a polgári névvel (Richter Gedeon, Zsolnay), de lehet fantázianév is (VIDEOTON). A személynév a gazdasági tevékenység során történő használata révén új funkciót nyer, arra szolgál, hogy magát a tevékenységet azonosítsa, és egyidejűleg megkülönböztesse más tevékenységektől. A jól bevezetett név az állandóság érzését közvetíti a fogyasztók felé. A kereskedelmi neveket (cégneveket) a bíróság által vezetett cégnyilvántartás rögzíti. A megkülönböztetést szolgálja a védjegyoltalom, amely igen sokféle jelölésre alkalmazható. A védjegy individualizál, meghatározott áruknak meghatározott kapcsolódását juttatja kifejezésre. Védjegyként bejegyeztethető a kereskedelmi név meghatározott formában való megjelenítése, az árut azonosító emblematikus figura, logó, betű vagy szó, grafikai jelzés, szín, és mindezek kombinációja. Lényegi eleme az oltalomnak a megkülönböztetésre való alkalmasság, az összetéveszthetetlenség. Az oltalom elnyerését célzó eljárást megelőzően az ún. védjegy kutatást mindenképpen javasolt elvégeztetni erre szakosodott ügyvédi vagy szabadalmi ügyvivői irodával. Előzetes tájékozódás keretében információ nyerhető a magyar kutatáshoz az MSZTH Pipacs adatbázisából. 72 A védjegyeljárásokban a megkülönböztetésre való alkalmasság megfelelő igazolása az eljárás , és a jogvita sarokpontja, ahogyan az kitűnik az alábbi döntésekből is. „Az áru fajtájára utaló az a megjelölés, amely nem a védjegy bejelentő általi használat révén vált ismertté, megkülönböztető képesség hiányában a védjegyoltalomból ki van zárva (1997. évi XI. törvény 2. §).”[BH2004. 366] „A szóvédjeggyel azonos megjelölés használata miatt indult védjegybitorlási per eldöntésének nem előkérdése az, hogy a bitorló utóbb a szóvédjegyhez hasonló (annak egy elemét tartalmazó) megjelölésre közösségi védjegyoltalmat szerzett és e közösségi védjegyoltalom érvénytelenítése iránt eljárás indult (1997. évi XI. törvény 12. §; 1952. évi III. törvény 152. §)” BH2007.413 71 Bővebben: III. fejezet 72 www.pipacsweb.hpo.hu

24

„A védjegyoltalom kiterjedhet az áruknak más, azonos vagy hasonló jellegű árukkal szemben sajátos, eltérő jelleget adó térbeli alakzatú csomagolóanyagra vagy tartályra is.” „A védjegybitorlás elbírálásánál több elemből álló (kombinált) védjegy esetében nem az egyes elemek (szó, szóösszetétel, ábra, kép, színösszetétel, sík vagy térbeli alakzat), hanem a védjegy valamennyi elemének a vásárlókra gyakorolt összbenyomása alapján dönthető el, hogy a védjegyoltalom alatt álló megjelöléssel azonos vagy ahhoz az összetéveszthetőségig hasonló megjelölést alkalmaztak-e”[ BH1995. 340.] A védjegy ma már magyarországi bejelentéssel a teljes Európai Unióra kiterjedő hatállyal elérhető. 3.4.4. Know-how Sajátos és sok elméleti vitát gerjesztő képződménye az iparjogvédelemnek a know-how. Hatályos jogunkban a know-how védelmét a Ptk. fogalmazza meg, a fent érintett egyéb nevesített oltalmakhoz hasonló speciális anyagi jogszabály nem létezik. Az egyes jogrendszerek az intézmény definitív körülírásától is tartózkodnak. A hatályos Ptk. egyetlen bekezdésben deklarálja;”a személyeket védelem illeti meg a vagyoni értékű, gazdasági, műszaki, és szervezési ismereteik és tapasztalataik tekintetében is. A védelmi idő kezdetét és tartamát jogszabály határozza meg.73 „A különböző elméleti álláspontok abban egyetértenek, hogy a know-how olyan műszaki megoldás, olyan információ összesség, amely forgalomképes és vagyoni értékkel bír. Ami a nevesített iparjogvédelmi oltalmaktól lényegileg különbözteti meg az a titkosság.74 A know-how gyakorlati, gazdasági jelentősége igazán ott érhető tetten, ahol a jogosult érdekét leginkább az szolgálja, ha az információ titokban marad. Esetenként a szabadalmi leírás, amelyből az előállítás módja (képlete) világosan kiderül, a jogosult megkerülését is eredményezheti. Egymásra épülő fejlesztések rendszerében az egyes jogosultak vagyoni jogait az biztosítja, ha az információösszesség nem vagy nem minden elemében válik széles körben hozzáférhetővé (pl. vegyipari kutatások, gyógyszerfejlesztések). Az oltalom a közismertséggel vagy a széles körben hozzáférhetővé válással megszűnik. Az oltalom tartamával kapcsolatosan foglalt állást a bíróság abban a döntésében, amelyben kimondta; ” Az a tény, hogy a tudomány állásához kapcsolódó, feltételezett ismeret az adott megoldás előállításának lehetőségét az érintett szakmai kör részére nem zárja ki, önmagában nem eredményezi a megoldás közkinccsé válását.” [BH1992. 391.] Igazodva a know-how elterjedtségéhez és gazdasági jelentőségének megnövekedéséhez, jogi szabályozását a napjainkban zajló polgári jogi kodifikáció célul tűzte ki.

3.5. Jellemző szerződések Az iparjogvédelem területén számos szerződés fajtával találkozhatunk, ezek részben az alkotás létrehozására (kutatás-fejlesztési szerződések) részben az oltalom biztosítására (pl. jogátruházási szerződések) szolgálnak, részben pedig az elterjesztésre hasznosításra vonatkoznak (licencia). Esetenként a különböző elemek ún. „vegyes” szerződésekben keverednek egymással (pl. kutatási szerződéssel vegyes licencia szerződés). 73 Ptk.86.§ (4) bekezdés; időtartamra vonatkozóan; PtkéII.4.§(1) 74 A regisztrált oltalom megadásával az oltalom tárgya nyilvánosságra kerül.

25

A közös jellemzőkből kiemelendő, hogy a felek egymásra utaltsága, az együttműködés időben a szokottnál hosszabb tartama egy fokozott bizalmat kell eredményezzen a partnerek részéről egymás irányában, hiszen a felek a szellemi alkotás létrehozásával és a piaci bevezetéssel egy kockázatközösséget is vállalnak. A kutatási szerződésekre vonatkozó rendelkezéseket a Ptk. tartalmazza.75 A kódexbe kerülésük az újabb jogfejlesztés eredményének számít. Az írásban kötendő szerződés lényege, hogy a kutató kutatómunka végzésére vállal kötelezettséget. A kutatómunka valami újra irányuló, magas fokú szellemi tevékenységet kell takarjon. A kutatási szerződés a visszterhes szerződések kategóriájába tartozik, a kutató díjfizetésre tarthat igényt. Az eredmény elérése nem feltétlenül része a szerződésnek, hiszen az új létrehozására irányuló próbálkozásban a bizonytalansági elem fokozottan jelen van. A felek így kiköthetik, hogy a díjazás az eredmény eléréstől függetlenül is megilleti a kutatót. A kutató gondos és szakszerű tevékenység végzésére kötelezett, és arra, hogy a kutatással elért eredményt bocsássa a jogosult rendelkezésére. Jellemzője e szerződéstípusnak, hogy tartalma a kutatómunka egyes szakaszainak „állásához” igazodóan módosulhat, akár folyamatos változás is elképzelhető. Mindenképpen egy hosszú távú együttműködésről van szó, amelyhez igazodik a szerződés egyoldalú megszüntetését 6 hónapos felmondási idővel lehetővé tévő rendelkezés. A szerződés teljesítése a felek közötti együttműködés mélységén és minőségén is múlik. Ez az egyik oka annak, hogy a szankciórendszer kidolgozása ebben a szerződéstípusban nem domináns elem. A kutatási szerződések szokásos tartalmát adják a szellemi alkotásokkal kapcsolatos rendelkezések. A feleket titoktartási kötelezettség terheli az olyan információk tekintetében, amelyek oltalomban részesíthetők. A titoktartási klauzula a szerződések jellemző rendelkezése, mivel a titoktartási kötelezettség megsértése révén az évek hosszú munkájával előállt eredmények vagyoni hasznosításának lehetősége veszhet el azáltal, hogy a releváns információ idő előtt válik a kutatókörön kívül eső személy számára hozzáférhetővé. A szerződéssel kapcsolatosan rendelkezésre bocsátott, jogi oltalomban részesíthető szellemi alkotások tekintetében ha a megrendelő a rendelkezés jogát kiköti, a vállalkozó (a kutató) a szellemi alkotást csak saját belső tevékenységéhez használhatja fel, nyilvánosságra nem hozhatja, a szellemi alkotással ilyen esetben a megrendelő szabadon rendelkezik. Ha a megrendelő a rendelkezés jogát nem köti ki, a szellemi alkotást csak saját üzemi tevékenysége körében használhatja fel, ilyen esetben a szellemi alkotással a vállalkozó rendelkezik. A kutatási szerződésekről elmondható – a típus rendszertani besorolásától függetlenül – (vállalkozási szerződések között tárgyalja a Ptk.), hogy vegyes képet mutatnak. A szerződésekben jelen vannak mind a megbízási mind a vállalkozási kötelmekre utaló elemek, amelyeket a tartalmuknak megfelelően kell értékelni úgy, ahogyan azt a Legfelsőbb Bíróság is leírja. „A kutatási szerződésnek a vállalkozási elemeket tartalmazó részében a vállalkozási szerződésre vonatkozó szabályokat, a megbízási elemeket tartalmazó részében pedig a megbízási szerződésre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.”[BH2002. 307] A kutatási szerződések alkalmazási területe széleskörű, az ún. K+F szerződések az innováció fontos eszközeiként jelennek meg a gazdaságban, és átfogják az ipari termelés szektorait éppúgy, mint az egészségügyi ellátás szintjeit. 75 Ptk. 412-414. §

26

A licencia-szerződés elnevezésből következik a szerződés lényegi tartalma. A jogosult – a licencia-adó – engedélyt ad (licence) a licencia-vevőnek az oltalmazott találmány hasznosítására, a vevő pedig díjat fizet. Ma a gyakorlatban ilyen tisztán előforduló esetekkel kevéssé lehet találkozni. A szerződések tárgya leginkább egy összetett műszaki megoldás, amelynek egyes elemei oltalmat élveznek. A körülírására vállalkozó definíció szerint; „A licencia szerződés alapján a licencia-adó köteles a licencia-vevőt – olyan tényleges és jogi – helyzetbe hozni, hogy meghatározott műszaki megoldást meghatározott színvonalon a gyakorlatban megvalósíthasson és felhasználhasson, illetőleg meghatározott megjelöléseket alkalmazhasson, köteles továbbá ennek biztosítása érdekében a szükséges információkat rendelkezésre bocsátani, illetőleg a szükséges jogi felhatalmazást megadni, a licencia vevő pedig – rendszerint – köteles meghatározott ellenértéket fizetni vagy más ellenszolgáltatást teljesíteni.”76 A know-how, mint információ akár önállóan, akár valamilyen oltalomhoz kötődően tárgya lehet licencia szerződésnek. Beszélhetünk egyszerű és ún. kizárólagos licenciáról. 77 A licencia szerződések különböző változatai ismertek, így szabadalmi licencia, védjegy licencia, mintaoltalmi licencia, stb., amelyekre vonatkozó szabályok az egyes iparjogvédelmi kontraktusokban vegyesen fordulnak elő egyéb rendelkezésekkel. Az iparjogvédelem területén a licencia a legnagyobb jelentőséggel bíró szerződésfajta. A hatályos joganyag mégsem tartalmaz részletes szabályozást e területre. Az iparjogvédelem e tényből is fakadó sajátossága, hogy egyedi szerződések születnek, két fél alkujának az eredményeként.. Mintaszerződéssel sem találkozhatunk, a szituációk egyedisége amúgy is felülírná az alkalmazhatóságát. Az elengedhetetlen tartalom a felek személyén, a hasznosítás tartalmán és terjedelmén túlmenően a hasznosítás időtartamára vonatkozó rendelkezés, a hasznosítási díj formája és mértéke (egyszeri díj, royalty, vagy a kettő kombinációja ), továbbá az esetleges kizárólagosságra vonatkozó megállapodás. A felek által a konkrét jogi szituációra kidolgozott szerződési rendelkezések átgondoltságának a fentiekből is fakadóan fokozott jelentősége van. Az új polgári jogi kódex – hatályba lépése esetén – várhatóan orvosolja a szabályozás hiányát és a jövő jogalkalmazója számára segítséget nyújthat.

76 Lontai Endre – Faludi Gábor – Gyertyánfy Péter – Vékás Gusztáv: Magyar polgári jog – Szellemi alkotások Eötvös József Kiadó, Budapest 2008. 298. o 77 Kizárólagos licencia: a licencia adó a kizárólagos hasznosítási jogot adja át, ez esetben további hasznosítási engedélyt nem adhat és maga sem hasznosíthatja a találmányt. Egyszerű licencia: a licencia adó fenntartja magának is a hasznosítás jogát és a további hasznosítás engedélyezését.

27

3.6. Szervezeti keretek 3.6.1. Állami szervek A Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala (egykori Magyar Szabadalmi Hivatal) a szellemi tulajdon védelméért felelős kormányhivatal. Jogállására, feladat és hatáskörére vonatkozó részletes szabályokat az 1995. évi XXXIII. törvény XIV/C. fejezetének 115/D-115/L §-ai tartalmazzák. A tanulmány a szerzői jogi fejezetben érintette a feladatkörét. Iparjogvédelmi kérdésekben a legmagasabb szinten eljáró kormányhivatal. A dokumentációs; információs, jogszabály előkészítési, valamint stratégiai feladatai mellett az egyes ipari oltalmakról szóló törvényekben foglalt hatáskörében az oltalmakhoz kötődően (bejegyzés, megosztás, megújítás, megszűnés megállapítása stb..) közigazgatási döntést hoz. A Hivatal ellátja az európai és nemzetközi szabadalmakkal valamint az egyéb közösségi oltalmakkal kapcsolatosan meghatározott, törvényben rögzített kötelezettségeit A Hivatalra vonatkozó információk, az egyes oltalmakhoz kapcsolódó gyakorlati tudnivalók elérhetők a hivatal honlapján.78 A Hivatal elnökét segíti szakmai tanácsadó véleményező szervként a Magyar Szellemitulajdon-védelmi Tanács, amely egy 15 tagból álló testület. A Hivatal mellett működik az Iparjogvédelmi Szakértői Testület, amely szakvéleményt ad iparjogvédelmi jogvitás ügyben bíróságok vagy más hatóságok részére illetőleg peren kívül is. Szervezetéről és működéséről a 270/2002.(XII.20.) Kormányrendelet rendelkezik. A bíróságoknak az iparjogvédelmi ügyekben betöltött szerepére a tanulmány az egyes fejezetekben utalt. Az iparjogvédelmi ügykategória a nagy szakmai felkészültséget igénylő ügyek csoportját jelenti, amelyből fakadóan mind a hatásköri mind az illetékességi szabályok mind pedig az eljáró tanács összetételére vonatkozó szabályok az általánostól eltérően alakulnak. A Hivatal érdemi közigazgatási döntéseivel szemben indított perekben a Fővárosi Bíróság jár el, és ugyanez mondható el a különböző oltalmak bitorlását megvalósító tényállások kapcsán is. A hasznosítási szerződésekből származó jogviták megyei bírósági hatáskörbe tartoznak. 3.6.2. Egyéb szervezetek A Magyar Szabadalmi Ügyvivői Kamara79 a szabadalmi ügyvivők országos működési területű budapesti székhelyű köztestülete. Tagjai - a szabadalmi ügyvivők - felsőfokú mérnöki vagy azzal egyenértékű természettudományos képesítésű, iparjogvédelmi és ahhoz kapcsolódó területeken képzett szakemberek. Az ügyvédi tevékenységhez hasonlítható képviseleti teendőket látnak el peres és peren kívüli iparjogvédelmi ügyekben. A szabadalmi ügyvivők speciálisan az iparjogvédelem területéhez tartozó, kizárólagosan iparjogvédelmi kérdésekben szolgáltató szakemberek, akikre vonatkozó szakmai adatokat a kamarai nyilvántartás tartalmazza. Az Európai Szabadalmi Egyezményhez történt csatlakozás a magyar szabadalmi ügyvivők számára is megteremtette az európai szabadalmi ügyvivők névjegyzékébe történő felvétel lehetőségét.

78 www.sztnh.gov.hu 79 www.szabadalmikamara.hu

28

3.7. A jogsértés és következményei A Ptk. 87. § (1) bekezdésében deklarálja; akinek szellemi alkotáshoz fűződő jogát megsértik, érvényesítheti egyrészt a külön jogszabályokban meghatározott védelmet, másrészt a személyhez fűződő jogok megsértése esetén irányadó polgári jogi igényeket. Ez utóbbiakat a Ptk. 84. §-ában rögzített rendelkezések tartalmazzák. A szerzői jogi résznél kitért a tanulmány arra, hogy a szerzői jogi törvényben a jogsértések kapcsán érvényesíthető igényrendszer e szakasz rendelkezésein alapszik kiegészítve a szerzői joghoz kapcsolható elemekkel. Ugyanez mondható el az iparjogvédelmi törvények szankciórendszerét illetően is. Az egyes iparjogvédelmi jogszabályok maguk is meghatároznak az egyes jogi oltalmat sértő tényállást, így az Szt. rendelkezik külön a találmánybitorlás, külön a szabadalombitorlás tényállásáról,80 a használati mintaoltalomról szóló törvény külön a minta, illetőleg a mintaoltalom bitorlásáról 81és a bitorlás tényállását a fentiekhez hasonlóan a formatervezési minták oltalmáról szóló törvény is körülírja,82 továbbá a védjegytörvényben is fellelhető a védjegy illetőleg a földrajzi árujelzők bitorlására vonatkozó tényállás.83 A bitorlás megvalósul, ha magát találmányt illetőleg a mintaoltalom tárgyát mástól jogosulatlanul veszik át (tulajdonképpen eltulajdonítják) valamint megalapozza a bitorlás megállapítását az oltalmazott találmány, használati minta, formatervezési minta, védjegy, árujelző stb. jogosulatlan használata is. A jogi szankciórendszer a szerzői jogban megismert szankciórendszerhez hasonló. A jogsértésnek lehetnek objektív alapú és szubjektív alapú következményei. Az objektív alapú szankció attól függetlenül alkalmazható, hogy a jogsértő vétkessége, vagy felróhatósága bebizonyosodik-e. A jogsértő magatartásának felróhatóságát (nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható) is értékelő kártérítés jogkövetkezményként valamennyi bitorláshoz kapcsolódhat. A bitorlóval szemben támasztható igényeket az Szt. és a Védjegytörvény szabályozza részletesen, a mintaoltalmakról szóló jogszabályok szerint a bitorlási ügyekben a szabadalmi törvényben meghatározottak szerint kell eljárni. Tekintve, hogy a tanulmány a klasztertagok jövendő lehetséges igényeire fókuszál, a hivatkozott törvényi tényállásokból a formatervezési mintaoltalom megsértésének tényállását emeli ki, amelyhez kapcsolódóan mutatja be a polgári jogi igényeknek az Szt. 35. § (2)-(3) bekezdései által szabályozott és a mintaoltalom megsértése esetén is alkalmazandó rendszerét. A minta bitorlása valósul meg, ha a mintaoltalmi bejelentésnek vagy a mintaoltalomnak a tárgyát jogosulatlanul másnak a mintájából vették át. Ez esetben a sértett vagy jogutódja követelheti annak megállapítását, hogy a mintaoltalom egészben vagy részben őt illeti meg, valamint kártérítést követelhet a polgári jogi felelősség szabályai szerint. A mintaoltalom bitorlását követi el, aki az oltalom alatt álló mintát jogosulatlanul hasznosítja. A mintaoltalom jogosultja a bitorlóval szemben - az eset körülményeihez képest - a következő polgári jogi igényeket támaszthatja: a) követelheti a mintaoltalom bitorlás megtörténtének bírósági megállapítását; 80 Szt.34 -35.§ 81 Hmtv. 18.§ 82 Fmtv.22-23.§ 83 Védjegytörvény 27.§

29

b) követelheti a mintaoltalom bitorlás vagy az azzal közvetlenül fenyegető cselekmények abbahagyását és a bitorló eltiltását a további jogsértéstől; c) követelheti, hogy a bitorló szolgáltasson adatot a mintaoltalom bitorlással érintett termékek, illetve szolgáltatások előállításában, forgalmazásában, illetve teljesítésében résztvevőkről, valamint az ilyen termékek terjesztésére kialakított üzleti kapcsolatokról; d) követelheti, hogy a bitorló nyilatkozattal vagy más megfelelő módon adjon elégtételt, és hogy szükség esetén a bitorló részéről vagy költségén az elégtételnek megfelelő nyilvánosságot biztosítsanak; e) követelheti a mintaoltalom bitorlással elért gazdagodás visszatérítését; f) követelheti a kizárólag vagy elsősorban a mintaoltalom bitorlásra használt eszközök és anyagok, valamint a mintaoltalom bitorlással érintett termékek lefoglalását, meghatározott személynek történő átadását, kereskedelmi forgalomból való visszahívását, onnan való végleges kivonását, illetve megsemmisítését. Az a)-f) pontban írt szankciók az eset körülményeihez igazodóan attól függetlenül alkalmazhatók, hogy elkövető vétkes volt-e vagy sem. Ezek objektív következmények. Mintaoltalom bitorlás esetén a jogosult a polgári jogi felelősség szabályai szerint kártérítést is követelhet. Nem lebecsülendő annak a lehetősége sem, hogy a jogosult követelheti a vámhatóság intézkedését bitorlással érintett vámáruk forgalomba kerülésének megakadályozására. A bitorlási perek általában tartalmukban összetett igényeket kezelő, időben elhúzódó jogvitákat jelentenek, amelyekben a bizonyítási eljárás lefolytatása az átlagost meghaladó körültekintést igényel a döntéshozó részéről. Az alábbi jogeset az objektív szankciók alkalmazásával kapcsolatban tesz elvi jellegű megállapítást azon túlmenően, hogy leszögezi, a jogosult személyének a tisztázása a peres eljárásban is a legelső kérdés. „I. Ha a védjegybitorlás miatt indult perben megállapítható, hogy a vitatott megjelölésre az alperes a megjelölés használatát megelőzően védjegy lajstromozása iránt eljárást kezdeményezett és az még jogerősen nem fejeződött be, a per tárgyalását fel kell függeszteni. II. Az adatszolgáltatás iránt előterjesztett keresetben határozottan meg kell jelölni, hogy milyen adatok szolgáltatására kéri kötelezni a jogosult a kötelezettet. III. Ha a bíróság a jellegbitorlást megállapítja, az elégtétel adása körében annak helyét, mértékét, módját és a nyilvánosságra hozatal maximális költségét az ítéletben meg kell határoznia.” [EBH2005. 1315] A tanulmány az iparjogvédelem pilléreinek meghatározásakor utalt a versenyjog iparjogvédelemben betöltött szerepére. Ezt a kapcsolatot az alábbi tényállás is szemlélteti. A konkrét esetben a bíróság nem állapíthatta meg az ipari oltalom megsértését annak utólagos megsemmisítése ezt kizárta, de alaposnak találta viszont a versenyjogi szabályba való ütközést. „Az ipari mintaoltalom fennállása alatt az árunak - a versenytárs által használt jellegzetes csomagolással történő - forgalmazása tisztességtelen piaci magatartásnak minősül, ha a mintaoltalom utóbb, azok megsemmisítésével - a bejelentés napjára visszamenőleges hatállyal – megszűnik” [BH2006. 328] Hasonlóan a szerzői jogi esetekhez az iparjogvédelemre is igaz, hogy a jogsértések súlyához igazodva a jogsértő magatartást a büntetőjog is szankcionálhatja.

30

Büntetőjogi tényállás: - az iparjogvédelmi jogok megsértése [Btk.329.§ /D]. Az valósítja meg a tényállást, aki a fent ismertetett jogsértést vagyoni hátrányt okozva követi el. A törvény a vagyoni hátrány nagyságához illetőleg az üzletszerű elkövetés módjához igazodóan növeli a büntetési tételt, és a bűntetti alakzatot a legsúlyosabb esetben akár nyolc év szabadságvesztéssel is sújthatja. Nem nevesítetten iparjogvédelmi tényállás a vagyoni bűncselekmények között értékelt áru hamis megjelölése [Btk.296.§] amely egy rendkívül életszerű magatartást szankcionál. Az követi el, aki árut - a versenytárs hozzájárulása nélkül - olyan jellegzetes külsővel, csomagolással, megjelöléssel vagy elnevezéssel állít elő, amelyről a versenytárs, illetőleg annak jellegzetes tulajdonsággal rendelkező áruja ismerhető fel, vagy ilyen árut forgalomba hozatal céljából megszerez, tart, illetőleg forgalomba hoz. Bűntettnek minősül, vétségi alakzata nincs. „Az áru hamis megjelölése bűncselekmény elkövetési tárgya az utánzat, a hamisítvány, vagyis az az áru, amelyet a versenytárs ugyanilyen rendeltetésű árujának jellegzetes tulajdonságaival ruháztak fel. A bűncselekményi értékhatár megállapításánál az elkövetési tárgy értéke az irányadó” [BH2008. 326] Az alábbi jogesetben egy kiskereskedőt vontak eljárás alá, mivel az üzletében olyan Hugo Boss és Gucci termékeket forgalmazott, amiknek a márkajelzése hamis volt. Feltehetően a klaszter tagjai közül is találkoztak már néhányan hasonló jelenséggel, ami sajnos nem korlátozódik a ruhaipari divatáru kereskedelemre. „Nem iparjogvédelmi jogok megsértésének vétsége, hanem áru hamis megjelölésének bűntette valósul meg, ha a terhelt kereskedelmi forgalom keretében, tovább eladás céljából, más eladótól beszerzett hamis márkajelzéssel ellátott termékeket tart és forgalmaz az üzletében”[ BH2003. 158] A jogszabályi ismertetésből és a bírói döntésekből is kitűnik, a jogszabályi háttér adott a visszaélések, jogsértések megállapíthatóságához és a jogi következmények levonásához. A kérdés az, hogy az egyes jogvitában miként sikerül a szabálynak érvényt szerezni A magyar iparjogvédelmi jogalkotás elé az utóbbi évtizedben a legnagyobb feladatot az Európai Unió jogával történő harmonizációs kötelezettség állította, amelynek folytán a jogalkotás, a meglévő szabályrendszer módosítása az 1995-ben aláírt Társulási Megállapodást követően megkezdődött. A harmonizációs folyamat szakaszairól, továbbá arról, hogy a magyar szabályozás mely uniós normák tartalmát építette be saját normarendszerébe a jogszabályok záró rendelkezései közt található harmonizációs fejezetben „az Európai Unió jogának való megfelelés” cím alatt nyerhetünk információt, amely az európai norma számára történő hivatkozással segíti a jogalkalmazást. Az Európai Unió „aktivitása” a szellemi joghoz tartózó normaalkotásban figyelemreméltó, várhatóan az elkövetkezendő években is meghatározza a hazai jogfejlesztés irányát, a műszaki-technikai fejlődés által felvetett kérdésekre történő reagáláson túlmenően a közösségi jogi szabályoknak való megfelelés igénye.

31

II. Az Európai Uniós adatbázis Bevezetés A magyar szerzői jogi kódex (a tanulmány előző részében elemzett, 1999. évi LXXVI. törvény) megalkotásának egyik legfontosabb befolyásoló tényezője az európai jogharmonizáció, illetve a magyar csatlakozás volt. A magyar szerzői jogi kódex előkészítésekor figyelembe vették, hogy a társulási megállapodás 65. cikke az általános jogharmonizációs kötelezettséget az iparjogvédelem és a szerzői jog területén külön is, a szellemi tulajdon védelmi szintjére vonatkozó speciális szabályként is meghatározta. Ezért a magyar jogalkotó az iparjogvédelmi jogalkotás, a szerzői jogi kódex megalkotása, és annak módosításai során is figyelembe vette az európai iparjogvédelmi és szerzői jogi szabályokat és azokkal harmonizáló szabályozást alakított ki84. A csatlakozás óta a jogalkotásunkat ebben a körben is a közösségi joghoz kell igazítanunk, így jelenleg a szellemi tulajdonjog területe három irányból szabályozott: a közösségi jog, a Magyarországra irányadó nemzetközi egyezmények – melyek elemzése nem tárgya jelen tanulmánynak – valamint a magyar nemzeti jog irányából. 85 Az így létrejött szabályozást pedig a nemzeti bíróságok, illetve Európai Unió Bírósága által hozott döntések értelmezik, bontják ki, végső soron igazítják a változó életviszonyokhoz. A tanulmány Európai Uniós jogi környezetet bemutató tematikus egysége erősebben tagolja a területtel kapcsolatos jogszabályokat, intézményeket, abból kiindulva, hogy ezek kevésbé ismertek a felhasználó klasztertagok számára. Ebből adódóan, terjedelme meghaladja a magyar részét, illetve az ott alkalmazott integratív megközelítéstől eltérően elhatároltan elemzi a bemutatott jelenségeket. Ennek megfelelően, a jogszabályokra előzőekben alkalmazott, lábjegyzetes formátumú hivatkozási technikát felváltja a szövegbe ágyazott hivatkozási technikával, mely az itt követett ismertetési módhoz jobban igazodik. II. 1. Releváns Európai Uniós normák Az Európai Unióban a szellemi tulajdonjog területe még mindig erősen függ a különböző nemzeti jogszabályoktól, a területet alakító normák teljes és abszolút, az egész Unióra kiterjedő egységesítése eddig nem sikerült a tagállamokban. Helyette azt a kompromisszumot alkalmazzák, hogy létrehoznak közösségi szintű jogokat is, a nemzeti jogok kiegészítéseként illetve alternatívájaként. A jogi normák elemzését megelőzően ki kell emelni, hogy a Közösség megalapításakor létrehozói szűk értelemben vett gazdasági célokat határoztak meg, a kezdeti időszakban a szellemi alkotásokra vonatkozó jogokra érdemben nem tértek ki. Az Európai Közösséget létrehozó Szerződésben rögzített négy gazdasági alapszabadság, az áruforgalom szabadsága [EK Sz. 23-31. cikk], a munkavállalás szabadsága [EK Sz. 39-42.cikk], a letelepedés szabadsága [EK Sz. 43-48. cikk], valamint a tőke-és fizetési műveletek szabadsága [EK Sz. 56-60. cikk]86, de különösen az első, az áruk és szolgáltatások szabad mozgását rögzítő gazdasági alapszabadság azonban viszonylag hamar felvetette a különféle árukban 84

Vö. Gyertyánfy Péter: A Szerzői Jogi Törvény magyarázata. XVI. Fejezet. CompLex – Wolters Kluwer csoport, Budapest, 2006. 85 Vö. Boytha György: Iparjogvédelem, szerzői jog. In: Király Miklós (szerk.) – Az Európai Közösség kereskedelmi joga. CompLex – Wolters Kluwer csoport, Budapest, 2006. 86 Vö.: Szalayné Sándor Erzsébet: Az Európai Közösség gazdasági alapszabadságai. Pécsi Tudományegyetem, Állam-és Jogtudományi Kar, Nemzetközi és Európajogi Tanszék, 2007. (kézirat)

32

megtestesülő szellemi tulajdonra vonatkozó szabályozás szükségességét87. Miközben az integráció kiemelt vezérelve volt és maradt a különféle termelési tényezők szabad áramlását akadályozó nemzeti szabályozás hatályon kívül helyezése, valamint az összehangolt, harmonizált jogalkotás a minél akadálymentesebb áramlás érdekében, a Szerződés áruforgalom szabadságáról szóló rendelkezései körében megengedte az ipari és kereskedelmi tulajdon védelme által indokolt „olyan tilalmakat vagy korlátozásokat, amelyeket az ipari és kereskedelmi tulajdon védelme indokol.” A tagállamok által felállítható tilalmak illetve korlátozások vonatkozásában azonban érvényességi feltételként rögzíti azt, hogy „Ezek a tilalmak és korlátozások azonban nem lehetnek önkényes megkülönböztetés vagy a tagállamok közötti kereskedelem rejtett korlátozásának eszközei.” 88 A Közösséget létrehozó Szerződés a luxemburgi székhelyű Európai Bíróság hatáskörébe utalta a benne foglalt fogalmak kibontását és értelmezését, így annak eldöntését is, hogy mi minősíthető önkényes megkülönböztetésnek, álcázott kereskedelmi korlátozásnak, vagy ellenkezőleg, ipari tulajdon védelme által indokolt korlátozásnak, mi több, a fenti szabályoknak a szerzői és szomszédos jogok területére történő kiterjesztését is. A normák kidolgozása a Bizottságra, a Tanácsra, illetve a Parlamentre hárul, azonban a Bíróság jogértelmező és jogfejlesztő tevékenységével alakítja a szellemi tulajdonjogra vonatkozó egységes közösségi jog alapjait. A közösségi jogalkotás a szellemi tulajdonjogok területén 2009. decemberéig is intenzív volt, az integráció bővülésével és mélyülésével fokozatosan megjelentek benne a szellemi tulajdonjog kereskedelmi vonatkozásokon túlmenő szempontjai is, majd a Lisszaboni Szerződés életbe lépésével új sebességbe kapcsolt, miután a hivatkozott Szerződés bevezette az Európai Unió működéséről szóló szerződés 118. cikkét, amely kimondja, hogy „A belső piac létrehozása, illetve működése keretében az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében intézkedéseket fogad el a szellemi tulajdonjogok Unión belüli egységes oltalmát biztosító európai oltalmi jogcímek létrehozására, valamint egy uniós szintű központi engedélyezési, koordinációs és ellenőrzési rendszer megteremtésére.” Az Európai Uniónak a Lisszaboni Szerződéssel létrehozott jelentős strukturális és funkcionális változásai89 tükrében nem kell nagy jóstehetség ahhoz, hogy a szellemi tulajdonjog területén a jogalkotás jelentős élénkülését prognosztizáljuk. Jelen tanulmány készítése idején az elemzett terület normatív háttere valamint a területen működő Európai Uniós intézményrendszer – az azt elemző fejezetnél vázolt módú – jelentős átalakulásokon megy át, melyek nem is mutatnak mindig lineáris fejlődést, ahogyan a következő fejezetben látható. Az Európai Uniós jogszabályokat bemutató fejezet a magyar jogszabályokat bemutató résztől eltérően a normák típusa szerinti tagolást követi, a másodlagos jogforrások közül először a – döntően – jogharmonizációs céllal megalkotott irányelveket mutatja be, majd a területet igen jelentősen meghatározó rendeleteket. Az egyes normák elemzése előtt mindkét típusnál az adott normatípus főbb jellemzői kerülnek bemutatásra, azzal a céllal, hogy a normák alábbiakban megismert tartalmát a klasztertagok könnyebben értelmezzék, illetve kontextusba tudják helyezni. Értelemszerűen, a tanulmány tematikájával és így a klasztertagok működésével szorosabb kapcsolatot mutató Európai Uniós normák elemzése részletesebb, mint a területhez lazábban kapcsolódó normák bemutatása, noha természetesen utóbbiak is megtalálhatók az adatbázisban. A szellemi tulajdonjog területei közül a 87

Vö.: Boytha György: Iparjogvédelem, szerzői jog. In: Király Miklós (szerk.) – Az Európai Közösség kereskedelmi joga. CompLex – Wolters Kluwer csoport, Budapest, 2006. 88 EK Sz. 30. cikk 89 Az egyik ilyen változás, mely a tanulmány értelmezése céljából releváns, hogy megszűnt az addigi „közösségi – uniós” dichotómia (melynek részletes bemutatása meghaladja jelen tanulmány tematikus célkitűzéseit), így most „Európai Unió” az egységes elnevezés és az azóta alkotott jogszabályok „EU” jelölésűek és uniós jogszabályoknak nevezendők, nem pedig közösséginek.

33

formatervezési mintaoltalommal kapcsolatos jogi normák, illetve jogesetek kerültek az elemzés fókuszába, ezt követően a szerzői jogokkal és a védjegyoltalommal kapcsolatosak, és kevésbé a szomszédos jogok, szabadalmi, topográfiai minta és növényfajta oltalmak. Az „Irányelvek” illetve a „Rendeletek” tematikus blokkokon belül a normák megalkotásuk időrendi sorrendje szerint kerülnek bemutatásra. 1. 1. IRÁNYELVEK: Az „Irányelv” olyan norma, mely az elérendő célokat illetően minden tagállamra kötelező, azonban a forma és eszközök megválasztását a nemzeti hatóságokra hagyja, melyek kötelesek az irányelvnek a nemzeti jogrendszerbe történő átültetését végrehajtó jogszabályokat kibocsátani és belső jogrendszerüket az irányelvben rögzítettekhez igazítani, azaz: az irányelvet meghatározott határidőn belül átültetni („implementálni”). A szellemi tulajdonjogok területén a közösségi jogalkotó irányelvekből levezethető fő céljai a szellemi tulajdonjogot megtestesítő áruk forgalmi akadályainak lebontása, a szellemi tulajdonjog védelme, mint a belső piac sikerének egyik alapfeltétele, az innováció és a befektetések ösztönzése, a szellemi tulajdonhoz való jog és a közérdek összehangolása közösségi szinten, a területet szabályozó normák új gazdasági és műszaki kihívásokhoz történő hozzáigazítása. Az irányelv, a következő pontnál bemutatott rendelettel szemben, nem maga szabályoz közvetlenül90, hanem az egyes nemzeti jogszabályok egymáshoz történő közelítését célozza meg, a nemzeti jogalkotók számára írja elő a szabályozási kereteket, míg a rendelet egységes, minden tagállamban kötelező, közösségi szintű szabályozást ad. 91 A releváns irányelvek közül a tanulmány tematikájához és a Klaszter tagjainak tevékenységéhez legszorosabban kapcsolódó irányelvek bemutatását tartalmazza jelen fejezet. Az itt tárgyalt irányelvek felsorolása megtalálható a tanulmány végén levő Függelék „Jogszabályok” fejezeténél, ahol az egyes irányelvek címe alatt az adott irányelvet a magyar jogrendbe átültető magyarországi jogszabályok jegyzéke is megtalálható. Az 89/104/EGK irányelv (1988. december 21.) a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről Megtette az első lépéseket a nemzeti jogszabályok egymáshoz történő közelítésére a védjegynek minősülő jelölésekre, a kizáró okokra, a törlési okokra és a védjegyoltalomra vonatkozó közös szabályok megállapításával. Az irányelvet az Európai Parlament és a Tanács a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2008/95/EK irányelve (2008. október 22.) hatályon kívül helyezte, így az általa szabályozott terület bemutatása a hatályon kívül helyező irányelv elemzésénél található.

90

A közvetlen hatály kivételes. Vö. Szalayné Sándor Erzsébet, Mohay Ágoston, Karoliny Eszter, Komanovics Adrienne, Pánovics Attila: Az Európai Unió joga. Jogi Szakvizsga Segédkönyvek, Dialóg Campus Kiadó, Pécs. 2008. 91 Szalayné Sándor Erzsébet: Az Európai Unió közjogi alapjai I. Dialóg Campus Kiadó, Pécs, 2007., valamint: Szalayné Sándor Erzsébet, Mohay Ágoston, Karoliny Eszter, Komanovics Adrienne, Pánovics Attila: Az Európai Unió joga. Jogi Szakvizsga Segédkönyvek. Dialóg Campus Kiadó, Pécs, 2008.

34

A Tanács 93/83/EGK irányelve (1993. szeptember 27.) a műholdas műsorsugárzásra és a vezeték útján történő továbbközvetítésre alkalmazandó szerzői jogra és a szerzői joghoz kapcsolódó jogokra vonatkozó egyes szabályok összehangolásáról Alapvetően a szomszédos jogok egyik jogharmonizációs eszköze, mely meghatározza a tagállamok által, a jogharmonizáció érdekében követendő irányt a sugárzási jog, a sugárzási engedély megszerzésére irányuló eljárás, a műsorsugárzók és a jogkezelő szervezetek közötti jogviszony szabályozása illetve az így megalkotott nemzeti jogszabályok végrehajtása során. A Dél-Dunántúli Porcelán és Kerámia Klaszter céljaival, illetve tagjainak tevékenységével kevésbé mutat szoros tematikus kapcsolatot, így jelen tanulmány szempontjából kevésbé releváns. Az Európai Parlament és a Tanács 96/9/EK irányelve (1996. március 11.) az adatbázisok jogi védelméről Az irányelv alkalmazásában az adatbázis „művek, adatok vagy egyéb tartalmi elemek valamely rendszer vagy módszer szerint elrendezett gyűjteménye, amelynek elemeihez elektronikus eszközökkel vagy bármely más módon egyedileg hozzá lehet férni.” [1. cikk (2) bekezdése]. Az irányelv értelmében az adatbázisok egyrészt szerzői jogi oltalom alatt állnak, amely a tartalmuk összeválogatásában vagy elrendezésében közreműködő szellemi alkotásra terjed ki, másrészt pedig sui generis jogok oltalma alatt is állnak. Az irányelvben rögzített védelem nem terjed ki az adatbázis alkotóelemeire és nem érinti a tartalmi elemeken fennálló egyéb jogokat. Az irányelv hatálya nem terjed ki az adatbázisok létrehozásához vagy kezeléséhez szükséges számítógépes programokra. Figyelembe véve, hogy az irányelv a Dél-Dunántúli Porcelán és Kerámia Klaszter céljaival, illetve tagjainak tevékenységével kevésbé mutat szoros tematikus kapcsolatot, és így jelen tanulmány szempontjából kevésbé releváns, további elemzése nem szükséges. Az Európai Parlament és a Tanács 98/71/EK irányelve (1998. október 13.) a formatervezési minták oltalmáról92 Az irányelv azt a területet szabályozza, amely a Klaszter tagjainak tevékenysége szempontjából a legnagyobb relevanciával bír, ezért e norma részletekbe menő bemutatást igényel. Az irányelv fő célja a formatervezési és használati minták oltalmára vonatkozó tagállami jogszabályok harmonizálása, egymáshoz történő közelítése a belső piac célkitűzéseinek megvalósítása és zavartalan működésének biztosítása érdekében. Preambuluma szerint ez a harmonizáció azért kiemelt fontosságú, mert a tagállamok jogszabályai által a formatervezési mintákra biztosított oltalom eltérései a formatervezési mintákat magukban foglaló termékeket illetően közvetlen hatással vannak a belső piac kialakítására és működésére, továbbá torzíthatják a versenyt. Ezért a norma megalkotásának preambulumban felsorolt fő céljai közé tartoznak – többek között – a következők: harmonizálni a tagállamokban a formatervezési minták lajstromozásának feltételeit, a formatervezési minta lajstromozásával keletkező oltalom által a jogosult számára biztosított 92

A továbbiakban: FmoI

35

védelmet, a lajstromozott formatervezési minták oltalmi idejét, a lajstromozás megtagadásának anyagi jogi okait, valamint a lajstromozott formatervezési mintaoltalomi jogok tagállambeli megsemmisítésének anyagi jogi okait. A fenti célok elérése érdekében alapvető fontosságú, hogy az irányelv meghatározza a tagállamok számára egységes jelleggel a területen használatos fogalmakat. Néhányat kiemelve: Formatervezési minta: valamely termék egészének vagy részének megjelenése, amelyet magának a terméknek, illetve a díszítésének a külső jellegzetességei – különösen a rajzolat, a körvonalak, a színek, az alak, a felület, illetve az anyagok jellegzetességei – eredményeznek. Termék: bármely ipari vagy kézműipari árucikk, ideértve – egyebek mellett – azokat a részeket is, amelyeket valamely összetett termékben való összeállításra szántak, továbbá a csomagolást, a kikészítést, a grafikai jelzéseket és a nyomdai betűformákat, a számítógépes programok kivételével. Összetett termék: az olyan alkotóelemekből álló termék, amelyek eltávolításával a termék szétszedhető és utána újból összeállítható.93 Az irányelv 15. cikke egy további fontos fogalmat határoz meg, amelynek bírói gyakorlatára jelen tanulmány a későbbiekben is kitér – a jogkimerülés fogalmát. A jogkimerülés ebben a körben azt jelenti, hogy a formatervezési mintaoltalomból eredő jogok „nem terjednek ki a mintaoltalom jogosultja által vagy az ő kifejezett hozzájárulásával a Közösségben forgalomba hozott olyan termékkel kapcsolatos további cselekményekre, amelyben a minta megtestesül, illetve amelyre a mintát alkalmazzák”, azaz, a már forgalomba hozott termék további sorsát ezen jogokra való hivatkozással a mintaoltalom jogosultja már nem befolyásolhatja. Ennek részletesebb értelmezését és különös relevanciáját a joggyakorlatot bemutató fejezet „A közösségi jogkimerülés elve” című szakasza tartalmazza. Az irányelv tárgyi hatálya kiterjed a tagállamok nemzeti hatóságainál lajstromozott formatervezési mintaoltalmi jogokra, valamint a tagállamokban nemzetközi megállapodások alapján lajstromozott formatervezési mintaoltalmi jogokra, valamint e jogok megszerzése irányt benyújtott bejelentésekre94, nem terjed ki azonban a bejegyzési eljárásra és a jogérvényesítés kérdéseire. Az irányelv 3. cikke határozza meg egységes jelleggel a tagállamok számára az oltalmazhatóság feltételeit és kimondja, hogy „(a) tagállamok az irányelv rendelkezéseivel összhangban kötelesek a formatervezési mintákat lajstromozás útján oltalomban részesíteni, és azok jogosultjai számára kizárólagos jogot biztosítani”. Egy formatervezési minta két konjunktív feltétel teljesülésével részesülhet formatervezési mintaoltalomban: „ha új és egyéni jellegű”. A minta akkor minősül újnak, „ha azzal azonos minta nem jutott nyilvánosságra a bejelentés napját – elsőbbség igénylése esetén az elsőbbség napját – megelőzően. A mintákat egymással azonosnak kell tekinteni, ha külső jellegzetességeik csupán lényegtelen részletekben különböznek”.95 Egyéni jellegűnek pedig akkor tekinthető a minta, ”ha a bejelentés napját – elsőbbség igénylése esetén az elsőbbség napját – megelőzően nyilvánosságra jutott bármely mintához képest a tájékozott használóra eltérő összbenyomást tesz.” Az egyéni jelleg megítélésekor az irányelv értelmében azt is figyelembe kell venni, „hogy a szerző milyen alkotói szabadságfokkal alakíthatta ki a mintát.”96 93

FmoI 1. cikke. FmoI 2. cikke. 95 FmoI 4. cikke 96 FmoI 5. cikke 94

36

Az irányelv 6. cikke határozza meg, hogy mi számít nyilvánosságra jutásnak és mi nem tekinthető annak. Így nyilvánosságra jutásnak kell tekinteni azt, ha a minta „a lajstromozást követő közzététellel, egyéb közlés útján, kiállítással, kereskedelmi forgalomba hozatallal vagy bármilyen más módon bárki számára hozzáférhetővé vált, kivéve, ha ezek az események a rendes üzletvitel során ésszerűen nem juthattak az érintett ágazaton belül a Közösségben működő szakmai körök tudomására a bejelentés napját – elsőbbség igénylése esetén – az elsőbbség napját megelőzően.” Nem tekinthető nyilvánosságra jutottnak a minta „ha azt harmadik személy számára kifejezett vagy hallgatólagos titoktartási kötelezettség terhe mellett mutatják be” illetve a nyilvánosságra jutás – noha megtörtént – nem vehető figyelembe, ha: „a szerző, a jogutódja vagy – valamelyiküktől származó tájékoztatás, illetve valamelyikük cselekménye eredményeképpen – harmadik személy a bejelentés napját – elsőbbség igénylése esetén az elsőbbség napját – tizenkét hónappal megelőzően nyilvánosságra hozta.” Ezt a rendelkezést az irányelv arra az esetre is alkalmazni rendeli, ha a minta „nyilvánosságra jutása a szerzővel vagy jogutódjával szemben elkövetett jogsértés következménye.” Az irányelv meghatározza a formatervezési oltalomban nem részesíthető mintákat, ennek megfelelően nem részesülhet mintaoltalomban a minta, „ha a közrendbe vagy a közerkölcsbe ütközik”97 továbbá az a minta, külső megjelenés, jellegzetesség sem, „amely kizárólag a termék műszaki rendeltetésének következménye, amelyet szükségképpen pontosan ugyanabban a formában és méretben kell megvalósítani ahhoz, hogy a termék, amelyben a minta megtestesül, illetve amelyre a mintát alkalmazzák, szerkezetileg összekapcsolható legyen egy másik termékkel, vagy elhelyezhető legyen benne, körülötte vagy rajta oly módon, hogy mindegyik termék betölthesse a rendeltetését.” Az irányelv kiveszi a fenti rendelkezés hatálya alól, és oltalmazhatóvá minősíti azt az esetkört, amikor „a minta azt a célt szolgálja, hogy előre gyártott elemekből álló rendszerekben lehetővé tegye a többféle összeállítást, illetve a kölcsönösen kicserélhető termékek kapcsolódását.” 98 Az irányelv 9. és 10. cikke az oltalom terjedelmét és tartamát érinti, ennek megfelelően a mintaoltalom minden olyan formatervezési mintára kiterjed, amely „a tájékozott használóra nem tesznek eltérő összbenyomást.” tartama pedig „a bejelentés napjától számított egy vagy több ötéves időtartamra” szól, úgy, hogy a jogosult „egy vagy több ötéves időtartamra, a bejelentés napjától számított legfeljebb huszonöt évre megújíthatja.” A lajstromozás megtagadásáról, illetve a mintaoltalom megsemmisítéséről szóló 11. cikk értelmében a lajstromozást meg kell tagadni, illetve a lajstromozott minta oltalmát meg kell semmisíteni, ha a minta nem minősül az irányelv fogalom-meghatározása szerint formatervezési mintának, ha nem felel meg az irányelvben foglalt feltételeknek, ha „a bejelentőt, illetve a mintaoltalom jogosultját az érintett tagállam joga szerint a mintaoltalom nem illeti meg, vagy ha „a minta ütközik a bejelentés napját – elsőbbség igénylése esetén az elsőbbség napját – követően nyilvánosságra jutott olyan mintával, amelyre az említett napot megelőzően adtak lajstromozott közösségi mintaoltalmat, vagy az ilyen minta bejelentésével, illetve az érintett tagállamban oltalom alatt álló korábbi mintával vagy annak bejelentésével.” Ha a problémát az okozta, hogy a minta nem felelt meg a feltételeknek, „a minta változtatással lajstromozható, illetve a mintaoltalom változtatással tartható fenn, ha a minta ebben a formában megfelel az oltalmazhatóság feltételeinek és azonossága megőrizhető.”99 97

FmoI 8. cikke FmoI 7. cikke 99 FmoI 11. cikke 98

37

A megszerzett oltalom tartalmát fejti ki az irányelv 13 cikke. Eszerint a mintaoltalom jogosultjának „kizárólagos joga van a minta hasznosítására és arra, hogy a mintát engedélye nélkül hasznosító harmadik személyekkel szemben fellépjen. Hasznosításnak minősül különösen annak a terméknek az előállítása, forgalomba hozatalra való felkínálása, forgalomba hozatala, behozatala, kivitele és e célokból való raktáron tartása, amelyben a minta megtestesül, illetve amelyre a mintát alkalmazzák.” A mintaoltalom korlátjait meghatározó 13. cikk pedig meghatározza, hogy a jogosult fenti, monopolisztikus jogosítványai milyen helyzetekben nem gyakorolhatók. Így nem gyakorolhatók: a magánhasználat céljából végzett, illetve a gazdasági tevékenység körén kívül eső cselekmények, a kísérleti célú cselekmények, az idézés és iskolai oktatás céljából végzett cselekményekre, azzal a feltétellel, hogy „e cselekmények összeegyeztethetők a tisztességes kereskedelmi gyakorlattal, indokolatlanul nem sérelmesek a minta rendes felhasználására, és e cselekményekkel összefüggésben a forrást megnevezik.” A következők is korlátai a mintaoltalomból eredő jogoknak, így azok ebben a körben sem gyakorolhatók: a külföldön lajstromozott és az érintett tagállam területén időlegesen tartózkodó hajók és légi járművek felszerelése, az alkatrészeknek és tartozékoknak ilyen járművek javítása céljából az érintett tagállam területére történő behozatala, illetve az ilyen járművek javítása vonatkozásában. Az irányelv megalkotását követően a tagállamok továbbra is szabadon állapítják meg a formatervezési mintákkal kapcsolatos jogok lajstromozására, megújítására és megsemmisítésére vonatkozó eljárási szabályokat, azonban ezt már csak az irányelvnek megfelelő módon tehetik. Ez az irányelv, a Preambulumában rögzítettek szerint nem zárja ki olyan nemzeti vagy közösségi rendelkezések formatervezési mintákra történő alkalmazását, amelyek más, pontosabban: további oltalmat írnak elő, mint amilyenben a formatervezési minták lajstromozásuk vagy közzétételük útján részesülnek – például a nem lajstromozott formatervezési mintaoltalmi jogokra, a védjegyekre vonatkozó rendelkezések alkalmazását. Azaz – noha az irányelv csak a lajstromozott formatervezési mintákra tér ki – továbbra is megengedi a tagállamoknak, hogy oltalmat biztosítsanak a nem lajstromozott mintákra is. Az irányelv kumulatív védelemre ad lehetőséget, azaz a lajstromozott mintaoltalom tárgyára szerzői jogi védelem biztosítását is lehetővé teszi, természetesen a tagállami feltételek teljesítése mellett. Az Európai Parlament és a Tanács 2001/29/EK irányelve (2001. május 22.) az információs társadalomban érvényesülő szerzői és kapcsolódó jogok egyes kérdésekben történő összehangolásáról100 Irányelvként ez a jogi norma is a jogharmonizáció eszköze, így céljai között kiemelt helyen szerepel a tagállamonként jelentős eltéréseket mutató szerzői jogi és szomszédos jogi nemzeti rendelkezések egymáshoz igazítása. Preambuluma rávilágít abbéli törekvésére, hogy a szerzői jog és a szomszédos jogok szabályozási kereteinek harmonizálásával, a szellemi tulajdon magas szintű védelme révén, jelentős erőforrásokat mozgósítson az alkotó és innovatív tevékenységek területén, ezzel elősegítve az európai ipar fejlődését és versenyképességét, mind a – Klaszter céljai szempontjából kevésbé releváns – tartalomszolgáltatás és információtechnológia, mind pedig az ipari és kulturális szektorban.

100

A továbbiakban SzköI

38

Preambulumában elvi éllel emeli ki, hogy a szerzői jog területén a magas szintű védelemből kell kiindulnia a jogharmonizációnak, mivel e jogok elengedhetetlenek a szellemi alkotáshoz. „Az általuk nyújtott védelem hozzájárul az alkotó tevékenység fenntartásához és fejlődéséhez a szerzők, az előadóművészek, az előállítók és a fogyasztók, valamint a kultúra, az ipar és a nagyközönség érdekében. A szellemi tulajdon ennek megfelelően a tulajdon részeként nyert elismerést”. Az alkotótevékenység gazdasági oldalát szem előtt tartva, szintén elvi éllel állapítja meg, hogy „Ahhoz, hogy a szerzők és előadóművészek a jövőben is alkotó és művészi tevékenységet folytathassanak, műveik felhasználásáért megfelelő díjazásban kell, hogy részesüljenek”. Ennek érdekében jogaik szigorú és hatékony védelme, a hamis, illetve hamisított műpéldányok jogellenes terjesztésének üldözése fontos eszköze annak, „hogy Európában a kulturális alkotótevékenység hozzájusson a szükséges forrásokhoz, illetve a szerzők és előadók megőrizhessék függetlenségüket és méltóságukat”. A preambulumban kiemelt célként meghatározott magas szintű védelem előmozdítása érdekében az irányelv meghatározza a tagállamok számára kötelező célokat. Mivel az irányelv tárgya „a szerzői jog és a szomszédos jogok védelme a belső piac keretében, különös tekintettel az információs társadalomra”, szabályai döntően az előadókra, hangfelvétel-előállítókra, filmesekre és műsorsugárzókra összpontosítanak, azonban néhány ponton a Klaszter tagjait közvetlenül érintő kérdésekre, az őket, tárgyalkotó művészként vagy termelőként megillető szerzői jogokra is reflektál – természetesen figyelemmel irányelvi jellegére, mely nem közvetlenül a tagállami polgárokat illetve jogi személyeket, hanem a tagállamokat kötelezi. A többszörözési jogról szóló 2. cikkében megállapítja, hogy „(a) tagállamok kötelesek biztosítani a szerzők számára, műveik tekintetében „a közvetett vagy közvetlen, ideiglenes vagy tartós, bármely eszközzel vagy formában, egészben vagy részben történő többszörözés engedélyezésének, illetve megtiltásának kizárólagos jogát”101, a nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tétel „engedélyezésének, illetve megtiltásának kizárólagos jogát” 102, „műveik eredeti vagy többszörözött példányai adásvétellel vagy más módon megvalósuló nyilvános terjesztésének” engedélyezése, illetve megtiltásának kizárólagos jogát. 103 Az irányelv a tagállamoknak számos esetkör vonatkozásában megengedi, hogy kivételt tegyenek, hogy a szerzőket megillető monopolisztikus jogok köréből kihasítsák a felhasználás egyes típusait valamely fontos, közérdekű okot szem előtt tartva. Így a tagállamok kivételeket határozhatnak meg a szerző kizárólagos rendelkezési joga alól például a következő esetekben: a nyilvánosan hozzáférhető könyvtárak, oktatási intézmények vagy múzeumok, valamint az archívumok által végzett egyes többszörözési cselekmények tekintetében, amelyek közvetlenül vagy közvetve sem irányulnak kereskedelmi vagy gazdasági célra, 104 a közterületen való tartós elhelyezés céljára készült művek (például építészeti vagy szobrászati művek) felhasználására, valamely mű, illetve más védelem alatt álló teljesítmény más anyagokba történő véletlenszerű belefoglalására, művészi alkotások nyilvános kiállításának vagy árusításának reklámozása céljából történő felhasználására, az esemény népszerűsítése által indokolt terjedelemben, az egyéb kereskedelmi célú felhasználás kizárásával 105– hogy csak a tanulmány tematikájához legszorosabban kapcsolódó kivételeket említsük.

101

SzköI 2. cikke SzköI 3. cikke 103 SzköI 4. cikke 104 SzköI 5. cikk (2) bekezdés c) pont 105 SzköI 5. cikk (3) bekezdés h)-j) pontok 102

39

A szerzői jogok tagállami kikényszerítésének egységesítése illetve hatékonnyá tétele érdekében az irányelv 8. cikke előírja a tagállamok részére, hogy a benne foglalt jogok és kötelezettségek megsértése esetére megfelelő szankciókról és jogorvoslatokról rendelkezzenek, továbbá minden szükséges intézkedést megtegyenek a szankciók és jogorvoslatok alkalmazásának biztosítása érdekében. „Az előírt szankciók hatékonyak, arányosak és visszatartó erejűek kell, hogy legyenek.” Kötelezi továbbá a tagállamokat arra, hogy „meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy azok a jogosultak, akiknek érdekeit a tagállam területén végzett jogsértő tevékenység érinti, kártérítési igénnyel élhessenek és/vagy ideiglenes intézkedést, illetve a jogsértő anyagok, eszközök, termékek vagy alkatrészek lefoglalását kérhessék.” Az Európai Parlament és a Tanács 2001/84/EK irányelve (2001. szeptember 27.) az eredeti műalkotás szerzőjét megillető követő jogról Az irányelv Preambuluma szerint a követő jog az eredeti képzőművészeti alkotás szerzőjét megillető, az érintett alkotás további eladásaival kapcsolatos bevételből való gazdasági részesedéshez fűződő, nem átengedhető, elidegeníthetetlen jog, egy olyan vagyoni értékű jog, amelynek révén a szerző, a művész „díjazásban részesülhet a mű további eladásaiból.” Célja. hogy „a képzőművészeti alkotások szerzőinek gazdasági részesedést biztosítson az alkotásuk sikeréből.” A közösségi jogalkotó az irányelv Preambulumában abbéli reményét fejezi ki, hogy e jog „(s)egítségével helyreáll az egyensúly a képzőművészeti alkotások szerzőinek és azon egyéb alkotóknak a gazdasági helyzete között, akik műveik további hasznosításából bevételhez jutnak.” A Preambulum megállapítja továbbá, hogy a követő jog része a szerzői jognak, „mint a szerzőket megillető alapvető előjog,” melynek érvényesüléséhez, illetve a szerzők részére biztosítható egységes és elégséges védelem biztosításához a tagállamok részére előírja e jog bevezetését. Fontos jogharmonizációs lépés volt annak idején a követő jogról szóló irányelv megalkotása, mivel addig csak viszonossági alapon és csak akkor lehetett érvényesíteni ezt a jogot, ha a szerző származási országa elismerte – az irányelv azonban minden tagállam részére céllá emelte, továbbá rögzítette a követő jog egyes elemeinek – így például a követő jog alá eső műkategóriák, a védelmi idő – egységesítésének fontosságát. Az irányelv 1. cikke szerint a követő jog az eredeti műalkotás szerzőjét illeti meg, elidegeníthetetlen, arról a szerző előzetesen sem mondhat le. E jog alapján az alkotásnak a szerző általi első eladását követő minden további eladásáért származó eladási árból a szerző részesedésre jogosult. Ezt a jogot minden olyan „újraeladásra alkalmazni kell, amelyben a művészeti piac képviselői – így például aukciós házak, művészeti galériák és általában műkereskedők – eladóként, vevőként, illetve közvetítőként közreműködnek.” Az irányelv eltérési lehetőséget enged meg a tagállamok számára és megállapítja, hogy a nemzeti jogalkotás rendelkezhet arról, hogy nem kell alkalmazni a követő jog szabályait „olyan újraeladások esetében, amelyeknél az eladó az alkotást közvetlenül a szerzőtől szerezte meg az újraeladást megelőző három éven belül, és az újraeladási ár nem haladja meg a 10000 eurót.” A követő jog alapján a szerzőnek járó díj főszabályként az eladót terheli. A követő jog tárgya a Preambulum szerint „a fizikai műpéldány, vagyis a hordozó, amelyben a védelem alatt álló mű testet ölt”, a követő jog hatálya alá az „eredeti képzőművészeti alkotások” tartoznak, így: a kép, kollázs, festmény, rajz, metszet, nyomat, litográfia, szobor, 40

falikárpit, kerámia, üvegtárgy és fotóművészeti alkotás, feltéve, hogy azt maga a művész készítette, vagy eredeti műalkotásnak minősül.” Eredeti műalkotásnak minősülnek továbbá, az irányelv 2. cikke értelmében a fenti műalkotások azon példányai, „amelyeket korlátozott számban maga a művész készített vagy az ő irányítása alatt készítettek. (…) Az ilyen példányokat a művész rendszerint számmal látja el, szignálja, vagy más módon, szabályszerűen jóváhagyja.” A fenti általános szabályok után az irányelv jelentős kihatású különös szabályokat is meghatároz: a tagállamokra bízza a követő jog hatálya alá tartozó eladások küszöbértékének megállapítását (azzal, hogy a megállapított küszöbérték nem haladhatja meg a 3 ezer eurót), valamint százalékos arányként meghatározza a díj mértékét és összegének legfelsőbb határát (12500 euróban), valamint a jogosultak körét (a szerzőt, illetve annak halálát követően a jogutódait). Az irányelv által meghatározott védelmi idő azonos a szerzői és szomszédos jogok védelmi idejével, tehát a szerző életében és a halálától számított 70 év. A jogosult követő jogból eredő díjigényének érvényesítése érdekében az irányelv 9. cikke kötelezően előírja a tagállamok számára, hogy biztosítsák a jogosultak részére az érvényesítéshez szükséges információkhoz való hozzáférést, tegyék lehetővé azok számára, hogy az újraeladást követő három éven belül követelhessék a művészeti piac irányelvben meghatározott képviselőitől – azaz: az aukciós házaktól, művészeti galériáktól és műkereskedőktől – „mindazon információk megadását, amelyek az újraeladással kapcsolatos követő jogi díj fizetésének biztosításához szükségesek lehetnek.” Az Európai Parlament és a Tanács 2004/48/EK irányelve (2004. április 29.) a szellemi tulajdonjogok érvényesítéséről106 A jogharmonizáció szükségességét a jogérvényesítés területén nem is kell hangsúlyozni – a közösségi jogalkotó is felismerte ezt. Az irányelv Preambulumban rögzített egyik célja „a jogszabályok egymáshoz való közelítése egy magas, egyenértékű és egységes védelmi szint belső piacon belüli biztosítása érdekében.” Igaz, hogy a jogalkotás és a cselekvés szükségességét az Internet térnyerésével és az ebből adódó új jogsértő magatartás típusok kialakulásával indokolja, azonban a szabályozás köre ugyanannyira érinti a Klaszter tagjainak tárgyalkotó szerzői tevékenységét is és iparjogvédelmi jogait. A preambulum elvi éllel kimondja, hogy valamennyi tagállamnak be kell vezetnie azokat a védelmi intézkedéseket, amelyek valamely tagállamban már rendelkezésre állnak A Preambulum kimondja, hogy „a szellemi tulajdon védelme lehetővé kell, hogy tegye a feltaláló vagy alkotó számára, hogy találmányából vagy alkotásából jogos haszonhoz jusson.” Ennek érdekében szükséges biztosítani a szellemi tulajdonra vonatkozó anyagi jog hatékony alkalmazását, így a jogérvényesítésben az egyes tagállamokban fellelhető különbségek felszámolása szükséges, mivel a különbségek e téren „a szellemi tulajdonra vonatkozó anyagi jog gyengüléséhez, valamint e téren a belső piac feldarabolásához vezethetnek.” Jogharmonizációs céljait szem előtt tartva, az irányelv megállapítja, hogy a tagállamok rendelkeznek azokról az intézkedésekről, eljárásokról és jogorvoslatokról, amelyek a szellemi tulajdonjogok érvényesítésének biztosításához szükségesek, azonban meghatározza a tagállamok számára kötelező kereteket. Az irányelv rendelkezéseinek bemutatása azért korlátozódik a szabályozás tematikus bemutatására és nem tér ki a részletszabályokra, mivel 106

A továbbiakban: SztéI

41

az irányelv – ahogyan fent már említettük – csak a tagállamok részére állapít meg kötelezettségeket a magasabb cél, a közösségi szintű jogszabály-közelítés, a harmonizáció érdekében. Voltaképpen egy közös nevezőt, a közös elvárt minimumot határozza meg a tagállamok részére, azt, hogy a nemzeti szabályok megalkotásánál mi az, amit kötelező szabályozniuk és milyen célok betartásával. Így általános jelleggel és elvi éllel kimondja, hogy a tagállami „intézkedéseknek, eljárásoknak és jogorvoslatoknak méltányosnak és igazságosnak kell lenniük, és nem lehetnek indokolatlanul bonyolultak és költségesek és nem eredményezhetnek ésszerűtlen határidőket és indokolatlan késedelmeket (…) ezen túlmenően hatásosnak, arányosnak és elrettentőnek kell lenniük, és úgy kell őket alkalmazni, hogy a jogszerű kereskedelemnek ne állítsanak korlátokat, és hogy az azokkal való visszaélés esetére biztosítékok rendelkezésre álljanak. 107 Kötelező jelleggel határozza meg, hogy a tagállamok kit tekinthetnek ezen intézkedések, eljárások és jogorvoslatok kérelmezésére jogosultnak: fontos az a szabálya, hogy a tagállamok ne csak a szellemi tulajdonjogok jogosultjait (szerzőket, feltalálókat), hanem másokat, az ilyen jogok használatára jogosult személyeknek (például a licencvevőket) is keresetindításra jogosultnak tekintsenek. Az irányelv meghatározza, hogy a tagállamok az igényérvényesítésre irányuló eljárásokban hogyan szabályozzák a bizonyítást, milyen bizonyítékok bemutatásának kérését engedjék meg a kérelmező félnek, aki a szellemi tulajdonjoga megsértése miatt kíván igényt érvényesíteni, továbbá milyen intézkedési és szankció-alkalmazási lehetőségeket kell az ilyen ügyekben eljáró bíróságok részére rendelkezésre bocsátaniuk. A bíróságok, illetve az ügyben eljáró hatóságok számára biztosítandó intézkedési lehetőségek két fő csoportra oszthatók: az érdemi döntés előtt elrendelhető ideiglenes intézkedések 108 illetve az érdemi döntés meghozatala, a jogsértés megállapítása után elrendelhető intézkedések 109. Előbbiek között rögzíti például a szellemi tulajdonjogot feltehetően sértő áruk lefoglalását, kiadását, a feltételezett jogsértés folytatásának megtiltását vagy a jogsértés folytatásának a károsult későbbi kártérítését szolgáló biztosíték nyújtásától való függővé tételét – mind olyan ideiglenes intézkedések, melyek nyilvánvaló fontosságát, a jogsértő magatartás elleni gyors és hatékony védelem biztosítására irányuló funkcióját nem szükséges hangsúlyozni. Az intézkedés típusok második csoportja körében meghatározza, hogy az eljárásra jogosult nemzeti hatóság eljárása és ügyben hozott érdemi határozata után, a szellemi tulajdonjog megsértésének megállapítása után milyen intézkedésekre adjanak lehetőséget a tagállamok. Így az irányelv 10. cikke előírja a tagállamoknak olyan intézkedések lehetőségének biztosítását, melyekkel a szellemi tulajdonjogot sértő áruk kereskedelmi csatornákból való visszavonása vagy végleges kivonása, adott esetben megsemmisítése igényelhető, illetve rendelhető el. A 11. cikk előírja a tagállamok számára, hogy biztosítják, hogy amennyiben bírósági határozat szellemi tulajdonjog megsértését állapítja meg, a bíróságok a jogsértőt eltiltó határozattal további jogsértéstől eltilthassák. Az irányelv külön szabályozza a szellemi tulajdonjogában megsértett jogosultnak megítélhető kártérítés és a költségviselés kérdését. A 13. cikk szerint a tagállamoknak biztosítaniuk kell, „hogy az illetékes bíróságok a sértett fél kérelmére elrendeljék, hogy a jogsértő, aki tudta, vagy kellő gondosság mellett tudnia kellett volna, hogy jogsértést valósít meg, a jogosult számára a jogsértés folytán elszenvedett tényleges kárnak megfelelő kártérítést fizessen.” A tematika szempontjából fontosak az irányelv tájékoztatáshoz való jogra vonatkozó 107

SztéI 3. cikke SztéI 9. cikke 109 SztéI 9-14. cikkei 108

42

rendelkezései is: eszerint a tagállamok kötelesek biztosítani, hogy „a szellemi tulajdonjog megsértése miatt indított eljárásokkal összefüggésben és a felperes indokolt és arányos kérelmére az illetékes bíróságok elrendelhessék, hogy a szellemi tulajdonjogot sértő áruk vagy szolgáltatások eredetéről és terjesztési hálózatairól” tájékoztatást adjon a jogsértő és/vagy a vele együttműködők 110. A Preambulumban foglaltakkal összhangban, a nyilvánosság visszatartó erejében bízva, a 15. cikkben kimondja, hogy a tagállamok kötelesek biztosítani a szellemi tulajdonjog megsértése miatt a jogsértővel szemben hozott határozatok, intézkedések nyilvánosságra hozatalát. Céljaihoz híven, az irányelv kimondja, hogy a tagállamok egyéb, azaz: további jogkövetkezményeket is megállapíthatnak a szellemi tulajdonjogot sértőkkel szemben, a benne foglaltak csupán csak a minimális védelmi keretet adják. 111 Az Európai Parlament és a Tanács 2006/115/EK irányelve (2006. december 12.) A bérleti jogról és a haszonkölcsönzési jogról, valamint a szellemi tulajdon területén a szerzői joghoz kapcsolódó egyes jogokról Az irányelv célja a szerzői jogi védelem hatékonyságának elősegítése, a tagállami szabályozások harmonizálása és a művek új felhasználási módokhoz történő igazítása, különösen a kalózkodás elleni hatékony fellépés lehetővé tételével. Figyelembe véve, hogy az irányelv a szerzői és szomszédos jogok azon területét érinti, mely kevésbé kapcsolódik a Klaszter tagjainak tevékenységéhez (a számítógépes programok, az előadóművészek előadásairól készült felvételek bérbe-, illetve haszonkölcsönbe adása), miközben kiveszi a hatálya alól klasztertagok tevékenységéhez legszorosabban kapcsolódó területeket, megállapítva 3. cikkében, hogy „az építészeti és az iparművészeti alkotásokon fennálló bérleti és haszonkölcsönzési jog nem tartozik ezen irányelv hatálya alá,” az irányelv részletesebb elemzése nem szükséges a tanulmány céljainak eléréséhez. Az Európai Parlament és a Tanács 2006/116/EK irányelve (2006. december 12.) a szerzői jog és egyes kapcsolódó jogok védelmi idejének összehangolásáról Az irányelv preambuluma szerint a belső piac zavartalan működése érdekében harmonizálni kell a tagállamok jogszabályait, hogy a Közösségen belül egységes védelmi idő érvényesüljön és ez a harmonizáció nem szorítkozhat csak magára a védelmi időre, hanem vonatkoznia kell annak egyes részletszabályaira, így például számításának kezdő időpontjára is. Annak érdekében, hogy a közösségi célként meghatározott magas szintű védelem megvalósuljon, e céljának megfelelően, az irányelv előírja a tagállamok számára, hogy kötelesek biztosítani a szerzői jogok védelmét a szerző életében és a szerző halálát követő 70 évig, függetlenül a mű nyilvánosságra hozatalának idejétől (kivéve a név nélkül, vagy felvett néven szerzett művek esetét, ahol a nyilvánosságra hozatal ideje a védelem irányadó kezdete). A védelem szomszédos jogok esetén 50 év. Az irányelv rendelkezései nem érintik a személyhez fűződő jogokról szóló tagállami rendelkezéseket.

110 111

SztéI 8. cikke SztéI 16. cikke

43

Az Európai Parlament és a Tanács 2008/95/EK irányelve (2008. október 22.) a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről112 Az irányelv hatályon kívül helyezte a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 89/104/EGK tanácsi irányelvet. Célja a védjegyekre vonatkozó nemzeti jogszabályok harmonizálása, egymáshoz történő közelítése a belső piac célkitűzéseinek megvalósítása és zavartalan működésének biztosítása érdekében. Preambuluma szerint nem célja azonban a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok teljes körű közelítése – ezt nem tartja szükségesnek a közösségi jogalkotó, mivel elegendőnek látja a jogharmonizáció azon nemzeti rendelkezésekre történő korlátozását, amelyek a legközvetlenebb hatást gyakorolják a belső piac működésére. A tagállamok továbbra is – az irányelv szabályainak betartásával – oltalomban részesíthetik a náluk lajstromozott védjegyeket, fontos azonban hogy csak a lajstromozott védjegyeknek biztosíthatnak oltalmat. Az 1. cikk értelmében az irányelv a tagállamokban lajstromozott minden áruvédjegyre és szolgáltatási védjegyre alkalmazni kell. Az irányelv értelmében, a tagállamok által védjegyoltalomban részesíthető minden grafikailag ábrázolható megjelölés, „így különösen szó – beleértve a személyneveket –, ábra, kép, alakzat, betű, szám, továbbá az áru vagy a csomagolás formája, ha e megjelölés alkalmas arra, hogy valamely vállalkozás áruit vagy szolgáltatásait megkülönböztessen más vállalkozások áruitól vagy szolgáltatásaitól.” 113 A 3. cikk két szintű szabályozással határozza meg a védjegyoltalomban nem részesíthető megjelöléseket. Egyrészt megállapítva a tagállamok számára kötelezően követendő szabályokat: így egyik tagállam sem részesítheti védjegyoltalomban például azt a megjelölést - amely nem alkalmas a megkülönböztetésre, - amely kizárólag olyan jelekből vagy adatokból áll, amelyeket a forgalomban az áru vagy a szolgáltatás fajtája, minősége, mennyisége, rendeltetése, értéke, földrajzi származása, előállítási vagy teljesítési ideje, illetve egyéb jellemzője feltüntetésére használhatnak, - vagy amely a közrendbe vagy a közerkölcsbe ütközik.114 Másrészt megengedve, hogy a tagállamok további esetekben is megtagadják egy megjelölés védjegyként történő lajstromozását, például ha a megjelölés erőteljesen szimbolikus értékű elemet – különösen vallási jelképet – tartalmaz. 115 Fontos az a kivételszabálya, hogy a tagállamok mégsem zárhatják ki a védjegyoltalomból a fenti (1) bekezdés b) és c) pontja szerinti eseteket akkor, ha a megjelölés, használata révén a bejelentési napot megelőzően már megszerezte a megkülönböztető képességet. 116 A 4. cikk kimondja, hogy nem részesülhet védjegyoltalomban, illetve törölni kell a védjegyet, ha az korábbi védjeggyel azonos – és részletesen meghatározza ennek feltételeit. Az oltalom tartalma vonatkozásában az irányelv ismét kétszintű szabályozást alkalmaz: egyrészt megállapítja minden tagállam számára kötelező jelleggel, hogy a védjegyoltalom a jogosult számára kizárólagos jogokat biztosít és ennek alapján „a jogosult bárkivel szemben felléphet, aki engedélye nélkül gazdasági tevékenység körében használ a védjeggyel azonos 112

A továbbiakban: VkI VkI 2. cikke 114 VkI 3. cikk (1) bekezdés b) – c) és f) pontok 115 VkI 3. cikk (2) bekezdés b) pontja 116 VkI 3. cikk (3) bekezdés 113

44

megjelölést olyan árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban, amelyek azonosak a védjegy árujegyzékében szereplő árukkal, illetve szolgáltatásokkal; olyan megjelölést, amelyet a fogyasztók a védjeggyel összetéveszthetnek a megjelölés és a védjegy azonossága vagy hasonlósága, valamint az érintett áruk, illetve szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága miatt; az összetéveszthetőség magában foglalja azt az esetet is, ha a fogyasztók a megjelölést gondolati képzettársítás (asszociáció) útján kapcsolhatják a védjegyhez,” másrészt e helyen is megállapítja, hogy a tagállamok további helyzetekben is biztosíthatnak fellépési, igényérvényesítési lehetőséget a védjegyjogosult számára. 117 Nemcsak a védjegyoltalom tartalmát, hanem annak korlátait is harmonizálja az irányelv, így a tagállamoknak úgy kell szabályozniuk a védjegyoltalmat, hogy az alapján a jogosultnak nem engedhetik meg, hogy mást eltiltson attól, hogy gazdasági tevékenység körében – az üzleti tisztesség követelményeivel összhangban –saját nevét vagy címét használja, az áru vagy a szolgáltatás fajtájára, minőségére, mennyiségére, rendeltetésére, értékére, földrajzi eredetére, előállítási, illetve teljesítési idejére vagy egyéb jellemzőjére vonatkozó jelzést használjon, illetve hogy a védjegyet magát használja ha az szükséges az áru vagy a szolgáltatás rendeltetésének jelzésére, valamint attól, hogy gazdasági tevékenység körében helyi jelentőségű korábbi jogát gyakorolja, ha e jogot az érintett tagállam jogszabályai elismerik, az adott terület határain belül. 118 Az irányelv a védjegyoltalom kimerülésének harmonizációs szabályait is meghatározza119, így a tagállamokban bejegyzett védjegyek jogosultja nem tilthatja meg a védjegy használatát olyan árukkal kapcsolatban, amelyeket ezzel a védjeggyel ő hozott forgalomba, vagy amelyeket kifejezett hozzájárulásával hoztak forgalomba a Közösségben, kivéve, ha jogos érdeke fűződik ahhoz, hogy az áruk további forgalmazását ellenezze, különösen, ha az áru állagát, állapotát – a forgalomba hozatalt követően – megváltoztatták, illetve károsították.120 Itt figyelni kell arra, hogy noha az irányelv a tagállami bejegyzésű védjegyekről, az azokra vonatkozó tagállami jogszabályok harmonizációjáról szól, a jogkimerülést közösségi szinten határozza meg. Az irányelv megállapítja a használati engedélyek megadásának harmonizált szabályait, így a jogosult a tagállamban bejegyzett védjegyére „a tagállam egésze vagy egy része, illetve az árujegyzékben szereplő áruk, illetve szolgáltatások egésze vagy egy része tekintetében adhat, kizárólagos vagy nem kizárólagos használati engedélyt, illetve meghatározza, hogy a tagállamok nemzeti szabályozásának biztosítania kell a fellépés lehetőségét a használati engedélyben foglaltakat megsértővel szemben.121 A belenyugvás intézményét is harmonizálja az irányelv, így a tagállamoknak egységesen kell biztosítaniuk, hogy „ha a korábbi védjegy jogosultja a tagállamban öt egymást követő éven át eltűrte az abban a tagállamban lajstromozott későbbi védjegy használatát, noha tudomása volt e használatról, a továbbiakban korábbi védjegyére hivatkozva nem kérheti e későbbi védjegy törlését, továbbá nem léphet fel a későbbi védjegy használata ellen olyan áruk, illetve szolgáltatások tekintetében, amelyekkel kapcsolatban a későbbi védjegyet használták, kivéve, ha a későbbi védjegyet rosszhiszeműen jelentették be lajstromozásra.”122 117

VkI 5. cikke VkI 6. cikk (1)-(2) bekezdés 119 a jogkimerülés fogalmát és gyakorlatát a bírói gyakorlatot elemző fejezet mutatja be. 120 VkI 7. cikke 121 VkI 8. cikke 122 VkI 9. cikke 118

45

Az irányelv további harmonizációs szabályokat is tartalmaz annak érdekében, hogy a tagállamok, noha nem egységesen, de egymáshoz harmonizált módon szabályozzák nemzeti jogszabályaikon keresztül a védjegyhasználatot, a védjegyoltalom megszűnését, illetve törlését. Az Európai Parlament és a Tanács 2009/24/EK irányelve (2009. április 23.) a számítógépi programok jogi védelméről Az irányelv tematikája kevésbé mutat szoros kapcsolatot a Klaszter tagjainak tevékenységével, így részletes elemzése – az adatbázisba történő felvételén túl – nem indokolt. 1. 2. RENDELETEK A „Rendelet” jellemzői és joghatásai jelentős mértékben eltérnek az irányelvétől. A rendelet olyan norma, mely általános hatállyal bír – azaz: mindenki a címzettje, a természetes és jogi személyek is, nem csak a tagállamok (mint az irányelv esetében)– és mely teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó minden tagállamban. Az irányelvtől eltérően nem azt határozza meg, hogy a tagállamok egy-egy területet hogyan, milyen szempontok vagy szabályok figyelembevételével kötelesek szabályozni, hanem közvetlenül szabályozza az adott jelenséget. A tagállamnak nem kell, sőt, egyenesen tilos a rendeletet átültető jogszabályt alkotnia. A fentiek azt jelentik, hogy a rendelet közvetlenül kötelezi, illetve jogosítja tagállamok polgárait, akik nemzeti bíróságaik előtt közvetlenül hivatkozhatnak az Európai Uniós rendeletekben foglalt valamely rendelkezésre, joguk vagy jogos igényük érvényesítése során.123 A Lisszaboni Szerződés életbelépése óta intenzívebbé válhat a rendeleti szintű jogalkotás a szellemi tulajdonjog területén, így a (most már) uniós joganyag korábbi hézagjai, fehér foltjai is egyre szűkülni fognak (mindenekelőtt a találmányok szabadalmi oltalma terén vártak a fejlemények) és egyre kevésbé fog jelenteni akadályt, hogy a szellemi tulajdonjog a jelentős eltéréseket mutató nemzeti kulturális hagyományokban gyökerezik. A releváns rendeletek közül a tanulmány tematikájához és a Klaszter tagjainak tevékenységéhez legszorosabban kapcsolódó rendeletek bemutatását tartalmazza jelen fejezet. Az itt tárgyalt rendeletek jegyzéke megtalálható a tanulmány végén levő Függelék „Jogszabályok” fejezeténél. A Tanács 40/94/EK rendelete (1993. december 20.) a közösségi védjegyről (Hatályon kívül helyezte a Tanács 207/2009/EK rendelete (2009. február 26.) a közösségi védjegyről) Hatályon kívül helyezett rendeletről lévén szó, részletes elemzése nyilvánvalóan nem, azonban megemlítése – a tanulmány adatbázis jellegére való tekintettel is – indokolt, különösen figyelembe véve azt a körülményt, hogy a következőkben elemzett rendeletek értelmezését nagyban segíti az az információ, hogy a közösségi védjegyről szóló, jelenleg 123

Vö.: Szalayné Sándor Erzsébet: Az Európai Unió közjogi alapjai I. Dialóg Campus Kiadó, Pécs, 2007., valamint: Szalayné Sándor Erzsébet, Mohay Ágoston, Karoliny Eszter, Komanovics Adrienne, Pánovics Attila: Az Európai Unió joga. Jogi Szakvizsga Segédkönyvek. Dialóg Campus Kiadó, Pécs, 2008.

46

hatályos, 2009. évi rendeletnek volt előzménye. Az értelmezés szempontjából ez azért jelentős, mert több, időben ezt követően, azonban a most hatályos 2009. évi rendelet előtt keletkezett, később elemzett norma utal e rendelet által létrehozott intézményekre, így megemlítésének mellőzése azt a látszatot keltené, hogy egyes lenti normák még nem létező jelenségeket szabályoznak: például a 216/96/EK rendelet a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal egyes eljárási kérdéseit szabályozza, azonban a kizárólag a hatályos joganyag felsorolásával úgy tűnhetne, mintha a Hivatal csak 2009-ben jött volna létre. Ezt elkerülendő tűnt kézenfekvőnek megemlítése és az adatbázisba történő befoglalása, természetesen annak hangsúlyozása mellett, hogy a norma nem hatályos. E rendelet jelentősége abban állt, hogy a nemzeti védjegyek mellett létrehozta a közösségi védjegyet, valamint a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalt (védjegyek és formatervezési minták). Az általa létrehozott közösségi védjegyrendszer átfogó módosításokon esett át, működésének részletesebb bemutatása ezért a jelenleg hatályos, a közösségi védjegyről szóló 207/2009/EK rendeletnél található. A Bizottság 216/96/EK rendelete (1996. február 5.) a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) fellebbezési tanácsainak eljárási szabályzatáról A közösségi védjegyről szóló 40/94/EK tanácsi rendelet, illetve most hatályos változata, a 207/2009/EK rendelet alapján, a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) fellebbezési tanácsainak hatáskörébe tartozik az elbírálók, a felszólalási osztályok, a védjegy-igazgatási és jogi osztály, valamint a törlési osztályok határozatai ellen benyújtott fellebbezések elbírálása. A jogalkotó szükségesnek látta a fellebbezési tanácsok összetételére, eljárására és működésére vonatkozó részletszabályokat külön normában meghatározni. Ezek bemutatása, jelen tanulmány céljaira figyelemmel nem indokolt. A Tanács 6/2002/EK rendelete (2001. december 12.) a közösségi formatervezési mintáról 124 Jelen tanulmány céljait és a klasztertagok tevékenységét figyelembe véve ez az egyik legjelentősebb uniós jogszabály, mivel létrehozta a formatervezési minták és használati minták oltalmának egységes, közösségi rendszerét. A formatervezési mintákról szóló, fent elemzett irányelvnek csak a formatervezési és használati minták oltalmára vonatkozó egyes nemzeti jogszabályok belső piac célkitűzéseinek megvalósítása és zavartalan működésének biztosítása érdekében szükséges harmonizálása volt a célja, de nem számolta fel az azok közötti lényeges eltéréseket. E rendelet sem számolja fel a formatervezési minták (fenti irányelv óta már harmonizált) nemzeti oltalmát, azonban megadja az Unió teljes területére érvényes közösségi formatervezési mintaoltalom megszerzésének lehetőségét. Preambuluma részletesen taglalja megalkotásának okait, melyek között a leglényegesebb az, hogy a formatervezési minták oltalmának tagállamonként eltérő szabályozásából adódóan kialakult, felaprózódott helyzeten felül kell emelkedni, melyben egy adott formatervezési minta az egyes tagállamokban eltérő oltalmat élvez és az egységes oltalom rendszerét bevezetni. Ennek megfelelően a rendelettel létrehozott közösségi formatervezési mintaoltalom, a 124

A továbbiakban: RcdR

47

Registered Community Design (RCD) egységes és a Közösség egész területén azonos hatályú. „A formatervezési minta csak a Közösség egésze tekintetében lajstromozható, ruházható át vagy lehet arról lemondani, illetve képezheti megsemmisítését kimondó vagy hasznosítását tiltó határozat tárgyát.” 125 A formatervezési minta fogalmát az irányelvvel azonosan határozza meg, az oltalmazhatóság feltételei a közösségi formatervezési mintánál is az újdonság és az egyéni jelleg.126 Már az 1. cikknél kiderül, hogy a rendelet jelentősen túlmutat az irányelv szabályozási körén, mivel a benne foglalt feltételeknek megfelelő „közösségi formatervezési minta” kétféle módon részesíthető oltalomban: nem csak a lajstromozott formatervezési mintát, hanem a bejegyzetlen, nem lajstromozott mintát is oltalomban részesíti – igaz, utóbbit rövidebb időtartamú oltalomban. Jelen tanulmány célcsoportja, a klasztertagok szempontjából a nem lajstromozott minta közösségi szinten történő oltalmazhatóvá tétele döntő jelentőséggel bír. Boytha György szerint a kétféle védelem alapvetően azt veszi figyelembe, hogy a formatervezési mintákat kétféle vállalkozástípus hozza létre, így a rövidebb életű, sokféle formatervezési mintát létrehozó és forgalmazó, kisebb vállalkozások számára előnyös, hogy a lajstromozással járó díjterhek és eljárás elkerülésével is oltalomhoz jutnak, számukra egyébként a hosszabb tartamú védelem vélhetően kevésbé lenne lényeges – ezért az ő szempontjukból döntő jelentőségű, hogy az addig csak az angolszász jog által biztosított bejegyzés nélküli oltalmat a jogalkotó közösségi szinten kiterjesztette ezzel a jogszabállyal. A nagyobb vállalkozások pedig vélhetően a minták lajstromozásával járó terheket vállalva, a hosszabb távú védelmet választják. 127 Az oltalom feltételeit, az „újdonság” és az „egyéni jelleg” követelményeit is a fentieknek megfelelően, differenciáltan, a nem lajstromozott és a lajstromozott formatervezési minták szerinti bontásban határozza meg a rendelet. A bejegyzetlen közösségi mintának az első nyilvánosságra hozatalkor kell az újdonság és az egyéni jelleg feltételeinek megfelelnie, ahhoz, hogy beálljon az oltalom – a lajstromozott mintának a bejelentéskor vagy az elsőbbség igénylésének napján. Az egyéni jelleg megítélésekor azt is figyelembe kell venni, hogy a szerző milyen alkotói szabadságfokkal alakíthatta ki a mintát. 128 A nyilvánosságra jutásnak minősülő eseteket az irányelvvel azonosan határozza meg és azonos az oltalomban nem részesíthető mintáknak meghatározása is: így közösségi formatervezési mintaoltalomban sem részesülhet az a minta, amely a közrendbe vagy a közerkölcsbe ütközik, illetve az, amely kizárólag a termék műszaki rendeltetésének következménye. A közösségi formatervezési mintaoltalom kiterjed mindazokra a formatervezési mintákra, amelyek „a tájékozott használóra nem tesznek eltérő összbenyomást.” 129 Az oltalom ideje a nem lajstromozott formatervezési mintánál attól a naptól, amelyen a Közösségben először jutott nyilvánosságra, három évig tart, a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal által lajstromozott minta oltalma pedig a bejelentés napjától számított öt évig tart és ez utóbbi egy vagy több ötéves időtartamra, de legfeljebb a bejelentés napjától számított 125

RcdR 1. cikk (3) bekezdés RcdR 4. cikke 127 Vö.: Boytha György: Iparjogvédelem, szerzői jog. In: Király Miklós (szerk.) – Az Európai Közösség kereskedelmi joga. CompLex – Wolters Kluwer csoport, Budapest, 2006. 128 RcdR 5. és 6. cikke 129 RcdR 10. cikke 126

48

huszonöt évig megújítható.130 Az oltalom jogosultja a szerző vagy jogutódja, ha azonban a szerző munkaviszony keretében alkotta meg a formatervezési mintát, főszabályként, eltérő megállapodás hiányában, a munkáltató a jogosult. 131 A bejegyzett és nem bejegyzett formatervezési minták oltalmának tartalma is eltérő: a lajstromozott közösségi formatervezési minta jogosultjának kizárólagos joga, hogy a mintát hasznosítsa (előállítsa a terméket, forgalomba hozza, az országból kivigye, stb.) és hogy a mintát engedélye nélkül hasznosító harmadik személyekkel szemben fellépjen. A nem bejegyzett mintaoltalom jogosultjának lényegesen kisebb védelmet ad, voltaképpen csak másolással szembeni védelmet nyújt a jogalkotó: ő csak akkor léphet fel, ha az engedély nélküli hasznosítás az oltalom alatt álló minta utánzásának következménye – azonban nem tekinthető utánzásnak „az olyan szerző önálló alkotómunkájának eredménye, akiről ésszerűen feltételezhető, hogy nem ismerhette a jogosult által nyilvánosságra hozott formatervezési mintát”. Ezzel szemben a bejegyzett minta jogosultja a hasonló, de önállóan megalkotott, későbbi mintával szemben is igényt érvényesíthet. 132 A rendelet 20. cikke az irányelvvel hasonlóan határozza meg az oltalom korlátait, azoknak a magatartásoknak a körét, melyekre nem gyakorolhatók az oltalomból eredő jogok. A klasztertagok által létrehozott formatervezési mintákra figyelemmel ilyen magatartások – többek között – a magánhasználat, a felhasználó gazdasági tevékenysége körén kívül eső, a kísérlet vagy iskolai oktatás céljából végzett cselekmények. Feltétel azonban, hogy e cselekmények összeegyeztethetők legyenek a tisztességes kereskedelmi gyakorlattal, indokolatlanul ne sértsék a minta rendes felhasználását és megnevezzék a forrást. A rendelet a jogkimerülést az irányelvvel azonos módon határozza meg,133 valamint meghatározza az előhasználati jogot. Az előhasználatot az kérheti, illetve azt illeti meg, aki bizonyítja, hogy „a bejelentés napja – elsőbbség igénylése esetén az elsőbbség napja – előtt a Közösségben jóhiszeműen kezdte meg a lajstromozott közösségi formatervezési mintaoltalom körébe tartozó minta hasznosítását, vagy arra komoly és tényleges előkészületeket tett, feltéve hogy az ilyen hasznosítás nem az oltalom alatt álló minta utánzásából ered.” E jog felhatalmazza a harmadik személyt arra, hogy a bejelentés napja előtt is hasznosítsa a mintát.134 A közösségi formatervezési mintát, mint a tulajdon tárgyát, teljes egészben megilleti a védelem a Közösség egész területére nézve a jogosult székhelye, lakóhelye vagy – előzőek hiányában – telephelye szerinti tagállam szabályai szerint. A közösségi formatervezési minta ennél fogva átruházható, biztosítékul adható és dologi jogok tárgya lehet, végrehajtás vagy fizetésképtelenségi eljárás alá vonható.135 Mi több, a fentieket a közösségi formatervezési minta lajstromozására irányuló bejelentésre is kiterjeszti a jogalkotó, így, a 34. cikk értelmében, az is vagyoni forgalom tárgya. 130

RcdR 12 cikke RcdR 14. cikke – erről ld. az uniós joggyakorlatról szóló II. 3. fejezetnél tárgyalt: C-32/08. sz. ügyet [Fundación Española para la Innovación de la Artesanía (FEIA) kontra Cul de Sac Espacio Creativo SL (Cul de Sac) és Acierta Product & Position SA. (Acierta)] 132 RcdR 19. cikke 133 RcdR 21. cikke 134 RcdR 22. cikke 135 RcdR 27-31 cikkei 131

49

A közösségi formatervezési minta hasznosítási engedély tárgya lehet a Közösség egésze vagy egy része tekintetében. A hasznosítási engedély kizárólagos vagy nem kizárólagos lehet.136 A rendelet IV. címe részletesen szabályozza a közösségi formatervezési minta lajstromozására irányuló eljárást. Mivel a Klaszter tagjainak működése során szükségessé válhat az általuk alkotott formatervezési minták lajstromozása, az eljárás fő szabályainak ismertetése az alábbiakban található. A bejelentést vagy közvetlenül az intézményekről szóló fejezetben részletesebben bemutatott, spanyolországi, alicantei székhelyű Belső Piaci Harmonizációs Hivatalnál (védjegyek és formatervezési minták)137, vagy a tagállam központi iparjogvédelmi hivatalánál (Magyarországon: a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalánál), Benelux-államokban a Benelux Mintaoltalmi Hivatalnál nyújtható be, ha utóbbiaknál, ezek kötelesek két héten belül továbbítani az ügyben eljáró Belső Piaci Harmonizációs Hivatalhoz a bejelentést. A bejelentésnek tartalmaznia kell: a lajstromozás iránti kérelmet, a bejelentő azonosítására alkalmas adatokat, a formatervezési minta többszörözésre alkalmas ábrázolását (kivételesen mintapéldányát), ennek leírását, továbbá azoknak a termékeknek a megjelölését, amelyekben a formatervezési minta megtestesülne, illetve amelyekre a formatervezési mintát alkalmaznák, e termékek (a lent hivatkozott végrehajtási rendelet szabályai szerinti) osztályozását, amennyiben van, a bejelentő képviselőjének azonosítására alkalmas adatait, valamint a szerző, vagy a szerzői csoport feltüntetését. A lajstromozás iránti kérelem benyújtásával egyidejűleg le kell róni a bejelentési és közzétételi díjat (melynek legalacsonyabb összege jelenleg, egy mintára, halasztási kérelem nélkül: 230 euró bejelentési és 120 euro közzétételi díj, azaz: összesen 350 euro). A bejelentés a hivatalos nyelvek bármelyikén benyújtható, így magyar nyelven is. Fontos tudni, hogy a Hivatal előtti eljárásban a képviselet nem kötelező (kivéve annak, akinek nincs lakóhelye, székhelye vagy telephelye az Unió területén)138, azonban aki nem akar személyesen eljárni, a rendelet 78. cikke értelmében képviseltetheti magát ügyvéddel (aki a tagállamok valamelyikében képesítéssel és a Közösségben székhellyel rendelkezik és jogosult az adott tagállamban iparjogvédelmi ügyekben képviselőként eljárni) vagy olyan hivatásos képviselővel, aki szerepel a Hivatal által vezetett, hivatásos képviselők jegyzékében. 139 Az V. cím részletesen szabályozza a Hivatal által lefolytatott lajstromozási eljárást. A bejelentés beérkezését követően a Hivatal megvizsgálja, hogy a bejelentés megfelel-e a feltételeknek. Ha a bejelentésnek hiányosságai vannak, hiánypótlásra hív fel, illetve elutasítja azt, ha a minta közrendbe, vagy közerkölcsbe ütközik, vagy ha nem felel meg a „formatervezési minta” rendeletben meghatározott alábbi fogalmi elemeinek – egyébként oltalomban részesülő közösségi formatervezési mintaként bejegyzi a bejelentési napjától kezdődően.

136

RcdR 32. cikke Címe: Office for Harmonization in the Internal Market (Trade Marks and Designs) Avenida de Europa 4, E03008 Alicante, Spanyolország 138 RcdR 77. cikke 139 melynek elnevezése: „FindRep - Representative consultation service” és a Hivatal honlapjáról http://oami.europa.eu nyitható, a „Database” (adatbázis) menüpont alatt. 137

50

Formatervezési minta: a termék egészének vagy részének megjelenése, amelyet magának a terméknek, illetve a díszítésének külső jellegzetességei – különösen a rajzolat, a körvonalak, a színek, az alak, a felület, illetve az anyagok jellegzetességei – eredményeznek.140 Azaz: a vizsgálat csak formai, fogalmi szintű, a Hivatal nem folytat le újdonságvizsgálatot (szemben a magyar hatósággal, a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalával). Ennek a gyakorlatban megmutatkozó hátrányai is vannak, mivel ha a bejegyzés után kiderül, hogy csak egyetlen tagállamban is, de van egy ugyanolyan formatervezési minta lajstromozva, annak jogosultja kérheti akár a már megszerzett oltalom megsemmisítését is 141. Ilyen esetekben a jogosult annyit tehet, hogy egy vagy több nemzeti formatervezési mintaoltalommá alakítja át a megsemmisített közösségi formatervezési mintaoltalmat, olyan tagállamokban bejelentve azt, amelyekre a megsemmisítést kérő, korábbi bejegyzésű jogosultnak nincsen jogosultsága. A lajstromozást a Közösségi Formatervezésiminta-oltalmi Közlönyben (Community Designs Bulletin) közzé kell tenni. A VI. cím a lemondás és a megsemmisítés szabályait tartalmazza. A bejegyzett formatervezési mintaoltalomról a jogosult a Hivatalhoz intézett írásbeli nyilatkozattal lemondhat. A lemondás a lajstromba való bejegyzésétől hatályos.142 Közösségi formatervezési mintaoltalom jogosultja, illetve bármely természetes vagy jogi személy, arra való hivatkozással, hogy bírósági határozat értelmében a közösségi formatervezési mintaoltalmat nem annak adták meg, akit az e rendelet szerint megillet illetve más, a rendelet 25. cikkénél részletesen meghatározott okokból, írásban, az indokok megjelölésével, díj befizetése mellett, kérheti a Hivataltól a lajstromozott közösségi formatervezési mintaoltalom megsemmisítését.143 A Hivatal lajstromozási, megsemmisítési és egyéb kérelmek ügyében hozott határozata ellen a kézbesítéstől számított 2 hónapon belül fellebbezést nyújthat be az eljárásban részt vevő bármelyik fél, akit a határozat hátrányosan érint. A fellebbezésnek halasztó hatálya van. A fellebbezés ügyében a Hivatal fellebbezési tanácsa jár el. A fellebbezési tanácsok fellebbezés tárgyában hozott határozatai pedig az az Európai Unió Bírósága előtt, keresettel támadhatók meg.144 A rendelet további, a Hivatal eljárására vonatkozó szabályai a tanulmány intézményeket bemutató fejezetében, a Hivatal bemutatásánál kerülnek elemzésre e tanulmány céljaihoz szükséges mértékben. A Bizottság 2245/2002/EK rendelete (2002. október 21.) a közösségi formatervezési mintáról szóló 6/2002/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról145 Preambuluma értelmében e rendelet biztosítja a Hivatal előtti formatervezési mintaoltalmi eljárások zavartalan és hatékonyan lefolytatását. Ennek megfelelően a végrehajtási rendelet kibontja a fenti rendelet szabályait és kimerítő részletességgel meghatározza az egyes pontjaira irányadó szabályokat. A szabályok vázlatos, lenti bemutatása a tanulmány céljait veszi figyelembe. A rendelet I. fejezete a bejelentési kérelemre irányadó részletes szabályokat tartalmazza, 140

RcdR 3. cikk a.) pont Ld. az uniós joggyakorlatot bemutató II. 3. fejezetnél bemutatott T-513/09. sz. ügyet [Baena Grupo kontra OHIM, Neuman és Galdeano del Sel (Ülő alak)] 142 RcdR 51. cikke 143 RcdR 52. cikke 144 RcdR 55-61. cikkei 145 A továbbiakban: Rcd VHR 141

51

kezdve azzal, hogy a bejelentőnek hogyan, milyen formátumban kell megadnia a nevét vagy a címét, egészen addig, hogy a formatervezési minta bejelentéshez csatolt ábrázolását hordozó papírlapot nem szabad összehajtani, illetve összefűzni, meghatározva a bejelentés kijavításának és visszavonásának szabályait is. A II. fejezet a Hivatal által lefolytatott lajstromozási eljárást taglalja, szintén a fenti rendelet egyes szabályait kibontó, részleteket meghatározó módon. A minta lajstromozását követően, a lajstromozást elrendelő határozatot a Hivatal közzé teszi a Közösségi Formatervezési minta-oltalmi Közlönyben, e rendelet meghatározza a publikálandó adatok körét. Fontos, hogy a közzétételt követően a Hivatal a jogosult részére mintaoltalmi okiratot állít ki, mely tartalmazza a lajstromba tett fenti adatokat, és a Hivatal nyilatkozatát arról, hogy ezek a bejegyzések, adatok a lajstromban szerepelnek.146 A bejegyzési és lajstromozási eljárás részletes szabályain túl a végrehajtási rendelet a közösségi formatervezési mintára lefolytatható összes többi eljárás típus, illetve cselekmény részletszabályait is megadja: így a lejáró formatervezési minta lajstromozásának megújításának szabályait is, megállapítva ezzel kapcsolatban a Hivatal lejárat napját hat hónappal megelőző értesítési kötelezettségét. 147 Az előző rendelet meghatározta, hogy a lajstromozott közösségi formatervezési minta – mint a vagyoni forgalom tárgya – átruházható, megterhelhető, végrehajtás alá vonható. E cselekmények részletszabályait is megadja a végrehajtási rendelet, így 23. cikke az átruházás bejegyzése iránti kérelem és az átruházás tényének lajstromba történő bejegyzésének részletszabályait, 24-25. cikke a lajstromozás alapján oltalomban részesülő közösségi formatervezési mintával kapcsolatban, a jogosult által harmadik személynek (az oltalom teljes idejére vagy csak annak egy meghatározott részére) adott (kizárólagos vagy nem kizárólagos) hasznosítási engedély Hivatalnál történő bejegyzése iránti kérelem részletes, általános és különös szabályait adja meg. Ki kell emelni, hogy mivel az oltalom a mintát az Unió egész területén védi, a jogosult megteheti, hogy a Közösség egészére vagy csak annak egy részére engedjen hasznosítást – értelemszerűen ezt a körülményt a hasznosítási engedély lajstromba történő bejegyzése iránti kérelemben fel kell tüntetnie. A jogok megszűnésével kapcsolatos szabályok is itt kaptak helyt: így a lajstromban bejegyzett hasznosítási engedélyek vagy egyéb jogok törlésére irányuló kérelmek szabályai,148 az oltalomról történő lemondás szabályai149, valamint az oltalom megsemmisítésének szabályai – a megsemmisítésre irányuló kérelem, illetve a megsemmisítési eljárás részletes szabályai.150 Sajátos módon, a megsemmisítési eljárásra a bejelentési eljárástól eltérő nyelvi szabályokat állapít meg a jogalkotó: míg a bejelentés, a lajstromozás iránti kérelem az Unió bármelyik hivatalos nyelvén benyújtható (és a Hivatal, saját költségén köteles a kérelmező részére ugyanarra a nyelvre lefordítani határozatait, amennyiben a bejelentést az nem a Hivatal valamely munkanyelvén tette), a megsemmisítés iránti kérelmet csak a Hivatal valamely munkanyelvén (angolul, németül, olaszul, franciául vagy spanyolul) lehet benyújtani. A fellebbezés iránti kérelem szabályai és a fellebbezési eljárás részletei a 34-37 cikknél találhatók.

146

Rcd VHR 17. cikke Rcd VHR 21-22. cikkei 148 Rcd VHR 26. cikke 149 Rcd VHR 27. cikke 150 Rcd VRH 28-31 cikkei 147

52

A rendelet a továbbiakban a Hivatal által, a közösségi formatervezési mintával kapcsolatosan folytatott fenti eljárások egyéb szabályait rögzíti. Így a VII. fejezet a Hivatal határozatainak és közléseinek – e helyen kevésbé releváns – alaki kellékeit határozza meg. A VIII. fejezet a Hivatal által kérelemre vagy hivatalból lefolytatandó szóbeli eljárás, az idézés, a bizonyítás, és a szakértők igénybevételének szabályait rögzíti. A szóbeli eljárással kapcsolatos, releváns információt tartalmaz a rendelet végén elhelyezett 81. cikk is, melynek értelmében a szóbeli eljárásban a fél a Hivatal fenti hivatalos nyelveitől eltérő nyelv használata esetén maga köteles gondoskodni a tolmácsolásról – ez jelentős költségtöbbletet eredményezhet az eljárás során. A IX. fejezet: a kézbesítés szabályait, míg a X. fejezet a határidők számítására vonatkozó szabályokat tartalmazza. A XII. fejezet a képviselet szabályait ismerteti, melyek közül a legrelevánsabbakat a tanulmány az előzőekben már érintette. Hasznosítható, a Klaszter tagjainak érdeklődésére érdemes információt tartalmaz a rendelet XIII. fejezete, mely felsorolja a Hivatal által, a Közösség valamennyi hivatalos nyelvén díjtalanul rendelkezésre bocsátott, a fenti eljárásokhoz szükséges formanyomtatványokat. Ezek: - a közösségi formatervezési minta lajstromozására irányuló bejelentés benyújtása, - a bejelentés vagy bejegyzés kijavításának kérelmezése, - átruházás bejegyzésének kérelmezése, - az átruházási formanyomtatvány és az átruházási irat, - a hasznosítási engedély bejegyzésének kérelmezése, - a lajstromozott közösségi formatervezési minta lajstromozása megújításának kérelmezése, - a lajstromozott közösségi formatervezési mintaoltalom megsemmisítésének kérelmezése, - igazolás kérelmezése, - a fellebbezés, - a képviselő meghatalmazása egyedi és általános meghatalmazás formájában.151 A formanyomtatványokat úgy kell kitölteni, hogy a tartalmuk automatikusan, karakterfelismeréssel vagy optikai leolvasással számítógépre vihető legyen. 152 A rendelet utolsó fejezetei a lajstromban nyilvántartott adattípusokat és a Közösségi Formatervezési Mintaoltalmi Közlönyben közzétett adatokat határozza meg, valamint megállapítja a Hivatal által összeállított, a bejelentések adatait és a lajstromba tett bejegyzéseket elektronikus formátumban tartalmazó adatbázisokra153 vonatkozó szabályokat, az ezekhez való hozzáférés feltételeit, díjait, az iratokba való betekintés szabályait, a nyelvi követelményeket (melyek közül a leglényegesebbek az előző részek ismertetik) valamint egyéb, a tagállamok közötti együttműködésre vonatkozó normákat tartalmazzák. A Tanács 1383/2003/EK rendelete (2003. július 22.) az egyes szellemi tulajdonjogokat feltehetően sértő áruk elleni vámhatósági intézkedésekről és az ilyen jogokat ténylegesen sértő áruk ellen hozandó intézkedésekről154 Preambuluma szerint megalkotását az tette szükségessé, hogy a hamisított és a kalóz áruk, 151

a formanyomtatványok a http://oami.europa.eu honlap Forms/Filings menüpontja alatt letölthetők, illetve online kitölthetők. 152 Rcd VHR 68. cikk (7) bekezdése 153 a http://oami.europa.eu honlap „Databases” menüpontja alatt nyithatók meg 154 A továbbiakban: SztIntR

53

valamint a szellemi tulajdonjogot más módon sértő áruk forgalmazása jelentős károkat okoz a jogszerűen eljáró gyártóknak és kereskedőknek, valamint a jogosultaknak, amellett, hogy félrevezeti a fogyasztókat, és bizonyos esetekben veszélyezteti azok egészségét és biztonságát. Az ilyen áruk piacra jutását a jogalkotó Preambulumban kifejtett álláspontja szerint meg kell akadályozni „amennyire csak lehet, és intézkedéseket kell hozni e jogellenes tevékenység elleni eredményes fellépés érdekében anélkül, hogy ez a jogszerű kereskedelem szabadságát fenyegetné.” Miután a Klaszter tagjainak szellemi tulajdonjogát sértő áruk Közösségen belüli mozgása nem kizárt (különös tekintettel arra a körülményre, hogy a rendelet lent ismertetett szabályai szerint a nem lajstromozott formatervezési mintaoltalomra is alkalmazandók, mégha oly nehezen is bizonyítható az ilyen jog ily típusú sérelme) a rendelet szabályainak ismertetése releváns a tanulmány céljainak szempontjából. Céljainak megfelelően, a rendelet megállapítja azokat a feltételeket, amelyek alapján a vámhatóságok intézkednek, amennyiben árukkal kapcsolatban valamely szellemi tulajdonjog megsértésének gyanúja merül fel szabad forgalomba bocsátás, kivitel vagy újrakivitel iránti bejelentés, illetve vámellenőrzés során és meghatározza azokat az intézkedéseket, amelyeket az illetékes hatóságoknak meg kell tenniük, ha ilyen árukról megállapítják, hogy szellemi tulajdonjogokat sértenek.155 A rendelet szellemi tulajdonjogot sértő áruként meghatározza a hamisított áruk valamint a kalóz áruk fogalmát és megállapítja, hogy a jogsértés más szellemi tulajdonjog (szabadalmi oltalom, eredetmegjelölés, földrajzi jelzés, növényfajta oltalom) megsértésével is megvalósítható.156 A hamisított áruk: engedély nélkül olyan védjeggyel vagy megjelöléssel ellátott áruk, amely megegyezik az ugyanolyan típusú árukra érvényesen bejegyzett védjeggyel, vagy amely lényeges jellemzőit tekintve nem különböztethető meg az ilyen védjegytől, és amely ezáltal sérti a védjegy jogosultjának jogait, továbbá megjelölések (akár külön akár az árukon elhelyezve) vagy csomagolóanyagok (melyek a hamisított áruk védjegyével vannak ellátva). A kalóz áruk: olyan másolt vagy másolatokat magukban foglaló áruk, amelyeket a jogosult (így akár a bejegyzett, akár a nem bejegyzett formatervezési mintaoltalom jogosultjának) engedélye nélkül állítottak elő, „amennyiben az ilyen másolatok előállítása a kérdéses jog megsértésének minősülne a közösségi formatervezési mintáról szóló, fent elemzett 6/2002/EK tanácsi rendelet vagy azon tagállam a jogszabályai szerint, amelyben a vámhatóságok intézkedése iránti kérelmet benyújtották.157 A rendelet 4. cikke meghatározza a vámhatóság ideiglenes intézkedési lehetőségeit: ha azelőtt, hogy a jogosult kérelmet nyújtott volna be vagy annak helyt adtak volna, kellően alapos okkal azt feltételezik, hogy az áruk szellemi tulajdonjogot sértenek felfüggeszthetik az áruk kiadását vagy lefoglalhatják azokat, lehetővé téve, hogy a jogosult a lent bemutatott intézkedés iránti kérelmet benyújthassa. A jogosult által benyújtható kérelmet, illetve ennek elintézési szabályait az 5. cikk határozza meg. E szerint a jogosult valamennyi tagállamban, írásban kérelmezheti az illetékes vámszerv eljárását, meghatározva a kérelemben az áruk

155

SztIntR 1. cikke SztIntR 2. cikk (1) bekezdése 157 SztIntR 2. cikk (1) bekezdése 156

54

felismeréséhez szükséges adatokat.158 A kérelem intézése díjtalan, a vámhatóság 30 napon belül eljár és az eredményről írásban tájékoztatja a kérelmezőt.159 A jogosultnak ezen felül nyilatkozatot is tennie kell, melyben egyrészt vállalja az áruknak a vámfelügyelet alatt tartásával felmerülő minden költség viselését, másrészt vállalja a felelősséget az eljárás alá vont személlyel szemben arra nézve, ha az árukról kiderül, hogy nem sértenek szellemi tulajdonjogot.160 Ha a kérelemnek helyt ad, a vámszerv meghatározza azt a legfeljebb 1 év időtartamot, melyen belül az ügyben a vámhatóságoknak intézkedniük kell.161 Az eljárás lefolytatása után, a szellemi tulajdonjogot ténylegesen sértő árukra alkalmazandó intézkedéseket a rendelet IV. fejezete határozza meg. Így azok az áruk, amelyekről az „eljárás végén megállapítják, hogy szellemi tulajdonjogot sértenek: - nem léptethetők be a Közösség vámterületére, - nem bocsáthatók szabad forgalomba, - nem vihetők ki a Közösség vámterületéről, - nem vihetők ki, - nem vihetők ki újra kivitel keretében, - nem vonhatók felfüggesztő eljárás alá, illetve - nem léptethetők be vámszabad területre és - nem tárolhatók be vámszabad raktárba.162 A rendelet nem határozza meg az alkalmazandó szankciókat, azok bevezetését a tagállamokra bízza, csupán annyit ír elő, hogy az ilyen szankcióknak „eredményesnek, arányosnak és elrettentő hatásúnak” kell lenniük.163 A Tanács 510/2006/EK (2006. március 20.) rendeletre a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmáról A rendelet szabályozási területe nem tartozik a tanulmány rendeltetése által megrajzolt tematikus keretbe, így adatbázisba történő felvételén túlmenően, tartalmának bemutatása nem indokolt. A Tanács 207/2009/EK rendelete (2009. február 26.) a közösségi védjegyről164 Hatályon kívül helyezte a fent említett 40/94/EK tanácsi rendeletet. Céljai között Preambuluma megemlíti, hogy az egységes piac létrehozása érdekében a vállalkozások rendelkezésére olyan védjegyszabályokat kell bocsátani, amelyek lehetővé teszik termékeiknek és szolgáltatásaiknak a Közösség egész területén azonos eszközökkel történő, a határokra való tekintet nélküli megkülönböztethetőségét. Ennek érdekében a közösségi jogalkotó olyan jogszabályt hozott létre, melynek alkalmazásával – a közösségi formatervezési mintaoltalomról szóló rendelethez hasonlóan – a vállalkozások egyetlen eljárással a Közösség egész területére kiterjedő hatályú egységes oltalmat élvező, közösségi 158

SztIntR 5. cikk (5) bekezdése SztIntR 5. cikk (7) bekezdése 160 SztIntR 6. cikke 161 SztIntR 8. cikke 162 SztIntR 16. cikke 163 SztIntR 18. cikke 164 A továbbiakban: CtmR 159

55

védjegyet [Community Trade Mark (CTM)] szerezhetnek. Figyelembe véve, hogy a rendelet szabályozási területe a Klaszter tagjainak tevékenységéhez kevésbé kapcsolódik szorosan, mint a formatervezési mintaoltalom, a szabályok bemutatásának részletessége is eltérő lesz a továbbiakban. Ugyanakkor fontos annak ismerete, hogy a Klaszter tagjai, mint tárgyalkotó, áru-előállító alanyok milyen feltételek mellett szerezhetnek az Unió minden tagállamára kiterjedő, egyszeri bejegyzéssel elérhető védjegyoltalmat. A rendelet a közösségi védjegyet, valamint az arra biztosított oltalmat szabályozza, mely a közösség egész területére egységes és „csak a Közösség egésze tekintetében lajstromozható, ruházható át vagy lehet róla lemondani, illetve képezheti megszűnést megállapító vagy törlést kimondó, illetve használatát tiltó határozat tárgyát.”165 A védjegyoltalomban részesíthető megjelölés alatt érti a rendelet azt a megjelölést, „mely alkalmas arra, hogy valamely vállalkozás áruit vagy szolgáltatásait megkülönböztesse más vállalkozások áruitól vagy szolgáltatásaitól”166 a védjegyekre vonatkozó szabályok harmonizálásáról szóló irányelvvel összhangban. A közösségi formatervezési mintaoltalomtól eltérően a közösségi védjegyoltalom csak lajstromozással szerezhető meg.167 A rendelet 7 – 8. cikke a feltétlen és a relatív kizárási okokat határozza meg. Számos feltétlen kizárási okot sorol fel, ilyenek – többek között: - ha a lajstromozni kívánt megjelölés nem felel meg a fogalmi elemeknek, - ha nem alkalmas a megkülönböztetésre, - ha kizárólag olyan jelekből vagy adatokból áll, amelyeket a forgalomban az áru vagy a szolgáltatás valamely jellemzője feltüntetésére használhatnak, - ha kizárólag olyan jelekből vagy adatokból áll, amelyeket az általános nyelvhasználatban, illetve a tisztességes üzleti gyakorlatban állandóan és szokásosan alkalmaznak, vagy - kizárólag olyan formából áll, amely az áru jellegéből következik, - ha a közrendbe vagy a közerkölcsbe ütközik. Már az is kizáró oknak minősül, ha a fentiek a Közösség egy része vonatkozásában is felmerülnek. Relatív kizáró ok, ha a korábbi védjegy jogosultja felszólal, hogy a megjelölés egy korábbi védjeggyel azonos (és az árujegyzékében szereplő áruk, illetve szolgáltatások azonosak a korábbi védjegy árujegyzékében szereplő árukkal, illetve szolgáltatásokkal) vagy a lajstromozni kívánt megjelölést azon a területen, ahol a korábbi védjegy oltalom alatt áll, a fogyasztók összetéveszthetik a korábbi védjeggyel, akkor is, ha a fogyasztók a megjelölést gondolati képzettársítás (asszociáció) útján kapcsolhatják a korábbi védjegyhez. A rendelet 9. cikke szerint a közösségi védjegyoltalom a jogosult számára kizárólagos jogokat biztosít. A kizárólagos jogok alapján a jogosult bárkivel szemben felléphet, aki engedélye nélkül gazdasági tevékenység körében használ a közösségi védjeggyel azonos megjelölést azonos árukra vagy szolgáltatásokra, a közösségi védjeggyel összetéveszthető megjelölést használ mely megtévesztheti a fogyasztókat, akkor is, ha a fogyasztók csak gondolati képzettársítás (asszociáció) útján kapcsolhatják azt a korábbi védjegyhez, illetve az ellen is, 165

CtmR 1. cikke CtmR 4. cikke 167 CtmR 6. cikke 166

56

aki a közösségi védjeggyel azonos, vagy ahhoz hasonló megjelölést nem azonos vagy hasonló árukra vagy szolgáltatásokra használ, feltéve, hogy a közösségi védjegy a Közösségben jó hírnevet élvez, és a megjelölés alapos ok nélkül történő használata sértené vagy tisztességtelenül kihasználná annak megkülönböztető képességét vagy jó hírnevét. Ezek a védjegyjogot sértő magatartások, amelyek ellen a jogosult felléphet, különösen a következőkben nyilvánulhatnak meg: az oltalmazott megjelölés elhelyezése az árun vagy csomagolásán, a megjelölést hordozó áru forgalomba hozatala, e célból raktáron tartása, behozatala, kivitele, a megjelölés használata az üzleti iratokon vagy a reklámozásban illetve a megjelölés alatt szolgáltatás felkínálása vagy nyújtása.168 A közösségi védjegyoltalom korlátait szabályozza a rendelet 12. cikke. Ennek megfelelően a közösségi védjegyoltalom alapján a jogosult nem tilthat el mást attól, hogy saját nevét vagy címét, az áru vagy a szolgáltatás fajtájára, minőségére, mennyiségére, rendeltetésére, értékére, földrajzi eredetére, előállítási, illetve teljesítési idejére vagy egyéb jellemzőjére vonatkozó jelzést, illetve magát a védjegyet használja (ha az szükséges az áru vagy a szolgáltatás rendeltetésének jelzésére) gazdasági tevékenysége körében, az üzleti tisztesség követelményeinek megfelelően. A jogkimerülést is az irányelvvel hasonlóan szabályozta a jogalkotó. Így a jogosult nem tilthatja meg a védjegy használatát olyan árukkal kapcsolatban, amelyeket ő hozott forgalomba, vagy amelyeket az ő kifejezett hozzájárulásával hoztak forgalomba a Közösségben, kivéve, ha a jogosultnak jogos érdeke fűződik ahhoz, hogy az áruk további forgalmazását ellenezze, különösen akkor, ha az áru állagát, állapotát – a forgalomba hozatalt követően – megváltoztatták, illetve károsították.169 A közösségi védjegyoltalom sajátos közösségi jellegére világít rá a 16. cikk, mely kimondja, hogy a közösségi védjegyoltalmat, mint a tulajdon tárgyát, teljes egészében és a Közösség egész területére nézve úgy kell tekinteni, mint az abban a tagállamban lajstromozott nemzeti védjegyoltalmat, ahol az érintett időpontban a közösségi védjegylajstrom szerint a jogosult székhelye vagy lakóhelye, ennek hiányában a telephelye van. Akárcsak a formatervezési mintaoltalom, a közösségi védjegyoltalom – illetve már a közösségi védjegybejelentés is170 – tárgya a vagyoni forgalomnak, ennek megfelelően átruházható,171 biztosítékul adható172 végrehajtás alá vonható173, azzal a feltétellel, hogy ezek megtörténtét a felek bármelyikének kérelmére a lajstromba be kell jegyezni, és meg kell hirdetni. Értelemszerűen e cselekmények harmadik személyek irányában csak azt követően váltanak ki joghatást, hogy a lajstromba bejegyezték.174 A közösségi védjegy használatára is adható (kizárólagos vagy nem kizárólagos) használati engedély a Közösség egésze vagy egy része tekintetében, az árujegyzékben szereplő áruk, illetve szolgáltatások egésze vagy egy része tekintetében. A közösségi védjegyoltalom jogosultja az ebből eredő jogaira hivatkozással felléphet az engedélyessel szemben, ha az megsérti a használati szerződés rendelkezéseit.175 168

CtmR 9. cikk (2) bekezdése CtmR 13. cikke 170 CtmR 24. cikke 171 CtmR 17. cikke 172 CtmR 19. cikke 173 CtmR 20. cikke 174 CtmR 23. cikke 175 CtmR 22. cikke 169

57

A rendelet III. címe a közösségi védjegy bejelentésére irányuló eljárást szabályozza. Ezt a bejelentést is, akár a formatervezési minta lajstromozására irányuló bejelentést, a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalnál (védjegyek és formatervezési minták), vagy a tagállam központi iparjogvédelmi hivatalánál (Magyarországon: a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalánál), Benelux-államokban a Benelux Mintaoltalmi Hivatalnál kell benyújtani, ha utóbbiaknál, ezek kötelesek két héten belül továbbítani az ügyben eljáró Belső Piaci Harmonizációs Hivatalhoz a bejelentést. A bejelentésnek tartalmaznia kell: a lajstromozás iránti kérelmet, a bejelentő azonosítására alkalmas adatokat, az áruk és szolgáltatások jegyzékét, amelyekre a lajstromozást kérik, valamint magát a megjelölést.176 Azokat az árukat és szolgáltatásokat, amelyekre a közösségi védjegyoltalmat igénylik, a végrehajtási rendeletben meghatározott osztályozási rendszernek megfelelően kell osztályokba sorolni.177 A bejelentésnek díja van, az alapdíj jelenleg 900 EUR, online bejelentés esetén (e-filing) illetve 1050 EUR, papíralapú bejelentés esetén. Amennyiben a bejelentés több, mint három áru vagy szolgáltatás csoportra vonatkozik, további 150 EUR fizetendő minden egyes megjelölt csoportért178. A bejelentésről szóló cím szabályozza a fentieken kívül az elsőbbség kérdését – , melynek ismertetése a tanulmány körén túl mutató nemzetközi egyezmények bemutatását igényelné – valamint a nemzeti védjegy szenioritása igénylésének szabályait.179 A IV. cím rögzíti a lajstromozási eljárás szabályait, melyek közül csak azok kerülnek kiemelésre, amelyek eltérnek a formatervezési mintaoltalom lajstromozásától illetve, melyekről feltételezhető, hogy a tanulmány címzettjeinek érdeklődésére tarthatnak számot. A formatervezési minta lajstromozásától eltérően, ebben az esetben a Hivatal a bejelentés alaki vizsgálatát követően180 megvizsgálja a feltétlen kizáró okok fennforgását181, ezt követően pedig, a bejelentési nap elismerése mellett kutatást végez. A kutatásról jelentést készít, amelyben megjelöli az általa fellelt, olyan korábbi közösségi védjegyeket és közösségi védjegybejelentéseket, a lajstromozás akadályát képezhetik. Díj megfizetése mellett a kérelmező kérheti az egyes tagállamok nemzeti hivatalainál is kutatás elvégzését, saját védjegylajstromaik alapján. A kutatási jelentést a Hivatal megküldi a bejelentőnek és a közösségi védjegybejelentést a megküldésétől számított legalább egy hónap elteltével meghirdeti. A közösségi védjegybejelentés meghirdetéséről a hivatal értesíti a közösségi kutatási jelentésben megjelölt korábbi közösségi védjegyek és közösségi védjegybejelentések jogosultjait.182 A közösségi védjegybejelentés meghirdetését követően bármely természetes vagy jogi személy észrevételt nyújthat be, a korábbi védjegyek jogosultjai pedig felszólalást nyújthatnak be a bejelentett megjelölés védjegyként történő lajstromozása ellen.183 A felszólalást a Hivatal kivizsgálja és ha annak eredményeként azt állapítja meg, hogy a megjelölés nem részesülhet oltalomban elutasítja a bejelentést, ellenkező esetben a 176

CtmR 26. cikke CtmR 28. cikke 178 forrás: http://oami.europa.eu „Fees and payment (CTM)” menüpontja 179 CtmR 29-35. cikke 180 CtmR 36. cikke 181 CtmR 37. cikke 182 CtmR 38. cikke 183 CtmR 40-41. cikkei 177

58

felszólalást utasítja el.184 Ha a bejelentés megfelel a rendeletben megállapított feltételeknek, és azzal szemben nem nyújtottak be felszólalást vagy azt jogerős határozattal elutasították, a megjelölést közösségi védjegyként lajstromozni kell, feltéve, hogy a lajstromozás díját az előírt határidőn belül megfizették. Ha a díjat nem fizetik meg az előírt határidőn belül, a védjegybejelentést visszavontnak kell tekinteni.185 A közösségi védjegy oltalma a bejelentés napjától számított tíz évig tart. A védjegyoltalom további tíz-tíz éves időtartamra megújítható.186 azonban fontos feltétel, hogy az sem az oltalom időtartama alatt, sem annak megújításakor nem változtatható meg. 187 A VI. cím szabályozza a védjegyoltalom megszűnésének eseteit, a lemondást, a megszűnést és a törlést. A Hivatal a közösségi védjegyoltalom megszűnését állapítja meg akár kérelemre, akár védjegybitorlási perben előterjesztett viszontkereset alapján. A megszűnési okok között található az, ha a jogosult a védjegy tényleges használatát a Közösségben megszakítás nélkül öt éven át elmulasztja, ha a védjegyjogosult cselekménye vagy mulasztása következtében a megjelölés a forgalomban azoknak az áruknak vagy szolgáltatásoknak a szokásos nevévé vált, amelyekre lajstromozták, illetve ha a védjegy a védjegyhasználat következtében az árujegyzékben szereplő árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban megtévesztővé vált, különösen az áruk vagy a szolgáltatások jellegét, minőségét vagy földrajzi származását illetően.188 A rendelet 52. és az 53. cikke szabályozza a feltétlen és a relatív törlési okokat. Ennek megfelelően, a közösségi védjegyet a hivatalhoz benyújtott kérelem vagy a védjegybitorlási perben előterjesztett viszontkereset alapján törölni kell (a védjegyoltalom alá tartozó áruk vagy szolgáltatások egészére vagy részére), a rendeletben meghatározott kivételekkel, ha a védjegy lajstromozására a lajstromozásra irányadó feltétlen kizárási rendelkezések megsértésével került sor vagy ha a megjelölést rosszhiszeműen jelentették be lajstromozásra. A hivatalhoz benyújtott kérelem vagy a védjegybitorlási perben előterjesztett viszontkereset alapján törölni kell a védjegyet a korábbi védjegyjogosult fellépése alapján, ha teljesülnek a rendeletben meghatározott feltételek. Akkor is törölni kell a közösségi védjegyet, ha a megjelölés használata, különösen a névhez vagy a képmáshoz fűződő jog, a szerzői jog vagy valamely iparjogvédelmi jogok oltalmára irányadó nemzeti vagy közösségi jogszabályok alapján megtiltható. A jogalkotó a belenyugvást az 54. cikkben, a következő módon szabályozza: ha a közösségi védjegy jogosultja öt egymást követő éven át eltűrte egy későbbi közösségi védjegynek a Közösségben történő használatát, noha tudomása volt e használatról, a továbbiakban korábbi védjegyére hivatkozva nem kérheti e későbbi védjegy törlését, továbbá nem léphet fel a későbbi védjegy használata ellen olyan áruk, illetve szolgáltatások tekintetében, amelyekkel kapcsolatban a későbbi védjegyet használták, kivéve, ha a későbbi közösségi védjegyet rosszhiszeműen jelentették be lajstromozásra. A Hivatal határozatai ellen fellebbezés nyújtható be, a fellebbezési tanácsok fellebbezés tárgyában hozott határozatai pedig a Bíróság előtt, keresettel támadhatók meg,189 hasonlóan a formatervezési mintaoltalmakkal kapcsolatos, előzőekben ismertetett eljárásokhoz. A Hivatal 184

CtmR 42. cikke CtmR 45. cikke 186 CtmR 46. cikke 187 CtmR 48. cikke 188 CtmR 51. cikke 189 CtmR 58-65. cikkei 185

59

eljárását ismertető IX. cím szabályai közül, az e tanulmány céljai figyelembevételével relevánsnak minősíthető szabályokról a Hivatal működését bemutató fejezetnél lesz szó. 1. 3. További két releváns norma A jogi normákat bemutató rész lezárásaként két olyan jogi jelentőségű szöveg kerül bemutatásra, mely nem minősül ugyan jogszabálynak, azonban releváns lehet a klasztertagok, valamint a Megbízó számára. A Bizottság 2006/585/EK ajánlása (2006. augusztus 24.) a kulturális anyagok digitalizálásáról és online hozzáférhetővé tételéről, valamint a digitális megőrzésről A Bizottság „i2010: digitális könyvtárak” című, 2005. szeptember 30-i közleményében stratégiát hirdetett Európa kollektív emlékezetének digitalizálására, online hozzáférhetőségére és digitális megőrzésére, megállapítva, hogy ez a kollektív emlékezet (többek között) nyomtatott termékeket, fényképeket, illetve múzeumi tárgyakat foglal magában A 2006/585/EK ajánlásban a Bizottság ezt továbbfejleszti, és ajánlja, hogy a tagállamok: az átfedések kiküszöbölése, valamint az európai szintű együttműködés és szinergiák lehetőségeinek kihasználása érdekében gyűjtsenek információkat azokról a kulturális anyagokról (ide sorolva a múzeumi tárgyakat is), amelyeknek jelenleg folyik vagy tervbe van véve a digitalizálása, hozzanak létre olyan áttekintéseket, amelyek számba veszik ezeket az erőfeszítéseket, bátorítsák a kulturális intézmények és a magánszektor olyan partnerkapcsolatait, amelyek újfajta forrásokat biztosítanak a kulturális anyagok digitalizálásának finanszírozásához, a digitalizálásra szakosodott európai központok részeként vagy velük szoros együttműködésben hozzanak létre és tartsanak fenn nagy léptékű digitalizáló műhelyeket, továbbá egy egységes, többnyelvű, hozzáférési pont kialakításával segítsék egy európai digitális könyvtár ügyét. A Tanács határozata (2011. március 10.) az egységes szabadalmi oltalom létrehozásának területén megvalósítandó megerősített együttműködésre való felhatalmazásról Figyelembe véve, hogy az Európai Unióban a szabadalmi oltalmat jelenleg a tagállamok által megadott nemzeti szabadalmak vagy az Európai Szabadalmi Egyezmény alapján létrejött Európai Szabadalmi Hivatal (EPO) által megadott európai szabadalmak nyújtják és nincs rá vonatkozó közösségi vagy uniós norma, szükségesnek tűnt a területen történt legújabb fejlemény felvétele az adatbázisba, még akkor is, ha nem minősül jogszabálynak, csupán egy jövőben esetleg megalkotandó jogszabály előszele. Az adatbázis lezárásának napján, azaz 2011. március 11-én fogadta el a Tanács a fenti határozatot, melyben az egész Unióra érvényes egységes szabadalmi oltalom létrehozása, valamint az egész Unióra kiterjedő, központosított engedélyezési, együttműködési és felügyeleti szabályok megállapítása, továbbá az egységes szabadalmi oltalom létrehozásához szükséges jogi keret megteremtése érdekében, felhatalmazza az e célú együttműködésre szándékot nyilvánított huszonöt tagállamot (köztük Magyarországot) hogy az egységes szabadalmi oltalom létrehozásának területén megerősített együttműködést hozzanak létre. A találmányok szabadalmi oltalmának szabályozása terén tapasztalható bizonytalanságokat és 60

problémákat jól illusztrálják az intézményeket bemutató fejezet Európai Szabadalmi Bíróságra vonatkozó megállapításai. II. 2. A szerzői és iparjogvédelem uniós intézményei Az Európai Unió azon intézményei, melyek a szellemi tulajdonjog területén, illetve a szellemi tulajdonjog területét is érintve működnek két fő csoportra oszthatók: általános hatáskörűek azok az intézmények, melyek eljárása más tematikus területekre is kiterjed, különös hatáskörűek azok, amelyek szakosított szervekként, kifejezetten az ezen a területen való működés céljából jöttek létre. Hangsúlyozni szükséges, hogy az uniós intézmények nem csak a laikusok által uniósként ismert, uniósnak gondolt intézményeket jelentik – a tagállami intézményi struktúra egyes elemei is uniós intézményként funkcionálnak egyes uniós eljárások során, ahogyan a következőkben látható lesz.

2. 1. Általános hatáskörű intézmények: a Tanács, a Parlament, a Bizottság és a Bíróság(ok) Az általános hatáskörű intézményekhez legelső sorban az uniós jogalkotásban részt vevő intézmények tartoznak: a Tanács, a Parlament, a Bizottság és a Bíróság(ok). Ezek működését nyilvánvalóan nem szükséges részletekbe menően bemutatni jelen tanulmány céljainak elérésére, azonban megemlítésük feltétlenül szükséges, hiszen az uniós jogi normákat bemutató fejezet nem is tehetné nyilvánvalóbbá, hogy e szervek a szellemi tulajdon védelme területén is intenzíven – a Lisszaboni Szerződés hatályba lépése óta egyre intenzívebben – tevékenykednek. Az Európai Unió Tanácsa (Council of the European Union) a tagállamok szakminisztereiből áll; ez a szerv a politikai döntéshozatal legfőbb központja az Európai Unióban. A tárgyalási napirendjén szereplő tárgykörök függvényében az egyes tagállamokat az adott területért felelős miniszterek képviselik, így voltaképpen, noha egy Tanácsról beszélhetünk, ám annak számos leképeződése van, tehát tematikus területenként eltérő összetételben ülésezik. Ebből kifolyólag, egyszerre több helyen is képes lehet ülésezni. A Tanács elnökségét a tagállamok hat hónapos időszakokban, felváltva töltik be, jelenleg, 2011. június 30-ig magyar elnökség van. A Tanács jogalkotási jogkörrel rendelkezik, amelyet ma már többnyire ún. „együttdöntési eljárás” keretében, a Parlamenttel közösen gyakorol. Az így létrejött jogi normák között megtalálhatók az előzőekben elemzett rendeletek, az irányelvek, valamint a határozatok, az ajánlások és sok más. A jogalkotásra vonatkozó javaslatokat, a tervezeteket elsősorban az Európai Bizottság alkotja meg. Az egyes tagállamokat a Tanácsban megillető szavazatok számát és az egyes normák elfogadásához szükséges szavazati arányokat a Szerződés állapítja meg. 190 Az Európai Unió honlapjáról, a www.europa.eu – ról magyar nyelven is elérhető www.consilium.europa.eu , ahol részletesen megismerhető a Tanács felépítése és működése. Az Európai Parlament (European Parliament) a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése óta sokkal aktívabban vesz részt a jogalkotási folyamatban, ezzel növelve a demokratikus elemet 190

Vö.: Szalayné Sándor Erzsébet: Az Európai Unió közjogi alapjai I. Dialóg Campus Kiadó, Pécs, 2007., valamint: Szalayné Sándor Erzsébet, Mohay Ágoston, Karoliny Eszter, Komanovics Adrienne, Pánovics Attila: Az Európai Unió joga. Jogi Szakvizsga Segédkönyvek. Dialóg Campus Kiadó, Pécs, 2008.

61

a jogalkotásban. A közösségi jogi aktusok jelentős részét a Parlament a Tanáccsal együttesen, együttdöntési eljárás keretében fogadja el. Az Európai Parlament az Európai Unió egyetlen demokratikus úton, közvetlenül megválasztott testülete, melynek feladata az uniós polgárok érdekeinek képviselete. A parlament plenáris üléseinek helyszíne Strasbourg, szakbizottságai többnyire Brüsszelben üléseznek. 191 Az Európai Unió honlapjáról, a www.europa.eu – ról magyar nyelven is elérhető www.europarl.europa.eu ahol részletesen megismerhető felépítése és működése. Az Európai Bizottság (European Commission) két ponton kapcsolódik az itt ismertetett folyamatokhoz és tárgykörökhöz: egyrészt részt vesz a jogalkotásban, fő javaslattevő szervként ő dolgozza ki az új uniós jogszabályok tervezetét, másrészt, az EU végrehajtó szerveként, érvényt szerez a hatályos jogszabályoknak, felügyeli azok uniós és tagállami végrehajtását és az uniós források elosztását, felhasználását. A Bizottság biztosok testületéként áll fel, tagállamonként egy biztos alkotja. Szakmai feladatait főigazgatóságok és szolgálatok működtetésével teljesíti. 192 Az Európai Unió honlapjáról, a www.europa.eu – ról magyar nyelven is elérhető a http://ec.europa.eu ahol részletesen megismerhető a Bizottság szervezete és működése. A téma szempontjából is rendkívüli jelentőséggel bíró – szintén általános hatáskörű – intézmény az Európai Unió Bírósága (Court of Justice of the European Union), melyet a közösségi jog értelmezésének, a közösségi jogi normákban foglalt fogalmak kibontásának „monopóliumával” ruházott fel a Közösséget létrehozó Szerződés. Alapítása óta feladata, hogy biztosítsa a jog tiszteletben tartását a Szerződés értelmezése és alkalmazása során. Több olyan eljárás lefolytatására is hatáskörrel rendelkezik, amely jelen tanulmány szempontjából releváns: a tagállami bíróságok hozzá fordulhatnak a következő, jogeseteket bemutató fejezet elején részletesebben bemutatott, ún. „előzetes döntéshozatali eljárás” céljából, amennyiben előttük fekvő ügyekben a Szerződés vagy az uniós jogszabályok értelmezésével kapcsolatban állásfoglalásra van szükségük. 193 Ezen kívül hozzá lehet keresetet benyújtani a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) fellebbezési tanácsai által, a közösségi védjegyek és formatervezési minták lajstromozásával kapcsolatos ügyekben hozott határozatok ellen. Szervezeti struktúrája folyamatos átalakulásban van, jelenleg is nagy horderejű változások állnak küszöbön. Az Európai Unió luxembourgi székhelyű Bírósága jelenleg három igazságszolgáltatási fórumból áll, melyek elnevezése a Lisszaboni Szerződés óta: az Európai Unió Bírósága (Court of Justice of the European Union), az Európai Általános Bíróság (European General Court), melynek korábbi elnevezése Elsőfokú Bíróság (Court of First Instance), valamint az Európai Unió Közszolgálati Törvényszéke (European Union Civil Service Tribunal). 191

Vö.: Szalayné Sándor Erzsébet: Az Európai Unió közjogi alapjai I. Dialóg Campus Kiadó, Pécs, 2007., valamint: Szalayné Sándor Erzsébet, Mohay Ágoston, Karoliny Eszter, Komanovics Adrienne, Pánovics Attila: Az Európai Unió joga. Jogi Szakvizsga Segédkönyvek. Dialóg Campus Kiadó, Pécs, 2008. 192

Vö.: Szalayné Sándor Erzsébet: Az Európai Unió közjogi alapjai I. Dialóg Campus Kiadó, Pécs, 2007., valamint: Szalayné Sándor Erzsébet, Mohay Ágoston, Karoliny Eszter, Komanovics Adrienne, Pánovics Attila: Az Európai Unió joga. Jogi Szakvizsga Segédkönyvek. Dialóg Campus Kiadó, Pécs, 2008. 193

Vö.: Szalayné Sándor Erzsébet: Az Európai Unió közjogi alapjai I. Dialóg Campus Kiadó, Pécs, 2007., valamint: Szalayné Sándor Erzsébet, Mohay Ágoston, Karoliny Eszter, Komanovics Adrienne, Pánovics Attila: Az Európai Unió joga. Jogi Szakvizsga Segédkönyvek. Dialóg Campus Kiadó, Pécs, 2008.

62

Az Európai Unió honlapjáról, a www.europa.eu – ról magyar nyelven is elérhető a http://curia.europa.eu , ahol részletesen megismerhető a bíróság szervezete és működése. Figyelemmel az Európai Bíróság előtt fekvő nagy számú ügyre, 1989. őszén megkezdte működését a jelenleg Európai Általános Bíróság elnevezéssel ismert szerv. Mivel az ügyek száma a XX. század végére folyamatosan nőtt– elég ha csak az Unió sok tízezer alkalmazottjának munkaügyi jogvitáira gondolunk – a Nizzai Szerződés lehetővé tette bírói különtanácsok létrehozását. 194 Így jött létre a Közszolgálati törvényszék és felvetődött egy, kifejezetten a szellemi tulajdonnal kapcsolatos jogvitákra specializálódó bíróság létrehozása.195 Az ezzel kapcsolatos kérelmet a Tanács nyújtotta be, mivel tíz éve bocsátotta vitára a közösségi szabadalmak kérdését, a Bizottság pedig előterjesztette a közösségi szabadalomról szóló tanácsi rendelet tervezetét (amelyből a mai napig nem lett rendelet). A Tanács nemzetközi megállapodás-tervezetet készített elő, melyben felvetette az európai és közösségi szabadalmakkal kapcsolatos jogvitákban illetékes bíróság létrehozásának szükségességét. Az európai szabadalomról (amely nem közösségi szabadalom!) jelenleg az 1973. évi Európai Szabadalmi Egyezmény rendelkezik (amely sem nem közösségi, sem nem uniós jogi norma, hanem nemzetközi szerződés, melynek Magyarország is részes állama). Az egyezmény alapján, az 1977-ben felállított, kormányközi szervezetként működő Európai Szabadalmi Hivatal196 (a European Patent Organization keretein belül működő European Patent Office) rendelkezik hatáskörrel a találmányok szabadalmi oltalmának megadására irányuló eljárásban. A közösségi, integrációs törekvést az váltotta ki, hogy a szabadalmasnak az Európai Szabadalmi Hivatal által megadott európai szabadalmát az egyes nemzeti szabadalmi hivatalokkal (Magyarországon a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalával) is lajstromoztatnia kell. Ez pedig azt jelenti, hogy a közösségi védjegyek és a közösségi formatervezési minták lajstromozására hatáskörrel rendelkező Belső Piaci Harmonizációs Hivatalhoz (védjegyek és formatervezési minták) hasonló, integrált, közösségi intézmény hiányában az európai szabadalom nem más, mint az egyes nemzeti szabadalmi oltalmak summája. Érthető tehát, hogy az Unió egész területére kiterjedő, valóban egységes szabadalmi oltalomnak számos támogatója akadt, és hogy ennek hatására elkészült a fent említett Európai és Európai Uniós Szabadalmi Bíróság (EEUSZB) létrehozásáról szóló tanácsi tervezet. A tanácsi tervezet egy olyan, európai és uniós szabadalmi bíróság létrehozására tett javaslatot, amely három szervből: egy központi szervezeti egységből, valamint helyi és regionális szintű egységekből álló elsőfokú bíróságból, fellebbviteli bíróságból és egy közös hivatalból állt volna. Legújabb fejlemény az ügyben, hogy a fenti szervezetrendszer feltételes módban marad, legalábbis egyelőre, mivel az Európai Bíróság, a 2011. március 8-án közzétett 1/09. számú véleményében foglaltak szerint, összeegyeztethetetlennek tartja ennek létrehozását az uniós joggal. A Bíróság – egyéb problémák között – megállapította, hogy a tervezett szervezet az uniós intézményi és bírósági rendszeren kívüli, sajátos nemzetközi jogi jogalany lenne, amely kizárólagos hatáskörökkel rendelkezne magánszemélyek által indított olyan szabadalombitorlási, kártalanítási vagy kártérítési, kényszerengedélyek magadásával 194

Vö.: Szalayné Sándor Erzsébet: Az Európai Unió közjogi alapjai I. Dialóg Campus Kiadó, Pécs, 2007., valamint: Szalayné Sándor Erzsébet, Mohay Ágoston, Karoliny Eszter, Komanovics Adrienne, Pánovics Attila: Az Európai Unió joga. Jogi Szakvizsga Segédkönyvek. Dialóg Campus Kiadó, Pécs, 2008. 195 Vö.: Bencze Krisztina: Összeegyeztethetetlen az uniós joggal az „integrált” európai szabadalmi bíróság létrehozásáról szóló nemzetközi megállapodás tervezet. (forrás: www.szabadalom.blog.hu/2011/03/09/europai_szabadalom_europai_birosag ) 196 Elérhető angol, német és francia nyelven a www.epo.org honlapon.

63

kapcsolatos és egyéb keresetek elbírálására, amelyek eddig a nemzeti bíróságok hatáskörébe tartoztak, melyek így kénytelenek lennének beérni egy reziduális hatáskörrel ezen a területen, mivel csak olyan ügyekben járhatnának el, amelyekben ez az integrált szabadalmi bíróság nem rendelkezik kizárólagos hatáskörrel. Ezen kívül a közösségi és az uniós jog értelmezésével és alkalmazásával kapcsolatos, az előzetes döntéshozatal kérdéskörét érintő – jelen tanulmány tematikáján túlmutató – súlyos aggályait is kifejtette. Összegezve a Bíróság véleményét úgy tűnik, hogy nem saját, hanem a nemzeti bíróságok hatáskörét félti, mindenesetre a tervezett intézmény létrehozása még várat magára – addig is az uniós jogszabályok elemzésének záróakkordjaként bemutatott, megerősített tagállami együttműködés fogja kiváltani hiányát. 197

2. 2. A Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) Különös hatáskörű uniós intézmény a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) [Office for Harmonisation in the Internal Market (Trade Marks and Designs) (OHIM) ], az Európai Unió szakosított, az Európai Bizottság felügyelete alatt, önállóan működő intézménye, mely 1996. óta folytatja a közösségi védjegyek lajstromozására, 2003. óta pedig a közösségi formatervezési minták lajstromozására irányuló, az e két területet szabályozó uniós rendelet bemutatásánál ismertetett eljárásokat, bejelentés alapján. Az általa bejegyzett szellemi tulajdonjogok az Európai Unió minden tagállamában érvényesek. A közösségi védjegy és a bejegyzett közösségi formatervezési minta az egységes piac előszobája, közösségi jellegük azt jelenti, hogy az alaki követelmények és az ügyintézés leegyszerűsödött: a lajstromozást egyetlen kérelemmel, egyetlen ügyintéző központban és egyetlen bejegyzésre irányuló kérelemmel lehet elintézni. A védjegyekre és formatervezési mintákra azonos szabályozás vonatkozik, ez erős, egységes védelmet nyújt az egész Európai Unióban. Összehasonlítva annak költségével, ha az Európai Unió összes országában külön kellene egy védjegyet vagy formatervezési mintát bejegyeztetni, az egységesítés nagyságrendekkel kisebb költségeket eredményez. A Hivatal a spanyolországi Alicante városban működik. Rendkívül informatív weboldalt üzemeltet a http://oami.europa.eu címen, mely sajnos magyarul nem, csak angol, német, francia, spanyol és olasz nyelven böngészhető. A honlapon egyrészt megtalálható minden, a közösségi védjegyek és formatervezési minták lajstromozásához szükséges információ (adatbázisok, hivatásos képviselők jegyzéke, letölthető és online kitölthető formanyomtatványok), illetve további, naprakész információ a védjegyek és formatervezési minták területét érintő jogalkotási és jogalkalmazási területről. A Hivatalhoz a bejelentés magyar nyelven is megtehető, a honlapról letölthető formanyomtatványokon, a Hivatal, elektronikus eljárásában még kártyás fizetési lehetőséget is biztosít az eljárási díjak vonatkozásában. Fő eljárási szabályait a közösségi formatervezési mintáról szóló 6/2002/EK rendelet VIII. és a közösségi védjegyről szóló 207/2009/EK rendelet IX. címe tartalmazza. E rendeletek bemutatásánál már szó volt arról, hogy az Európai Unió bármelyik hivatalos nyelvén benyújtható a Hivatalhoz a bejegyzés iránti kérelem, melynek formanyomtatványai letölthetők magyar nyelven is a fenti honlapról – annak ellenére, hogy a honlap csak a fenti nyelveken böngészhető, a formanyomtatványokat minden hivatalos nyelven le lehet tölteni. 197

Vö.: Bencze Krisztina: Összeegyeztethetetlen az uniós joggal az „integrált” európai szabadalmi bíróság létrehozásáról szóló nemzetközi megállapodás tervezet. (forrás: www.szabadalom.blog.hu/2011/03/09/europai_szabadalom_europai_birosag )

64

Senki sem köteles képviselőt igénybe venni a Hivatal előtti eljárásban (kivéve azt, akinek nincs lakóhelye, székhelye, vagy működő telephelye az Európai Unió területén). Azt, akinek az Unió területén van lakóhelye, székhelye, vagy működő telephelye, alkalmazottja is képviselheti, illetve a jogi személy alkalmazottja a jogi személlyel gazdasági kapcsolatban álló más személyeket is képviselhet. Ha mégis képviselőt kíván igénybe venni a formatervezési mintát vagy védjegyet bejelentő személy, képviseletével megbízhat ügyvédet vagy ügyvédi irodát (aki a tagállamok valamelyikében képesítéssel, és a Közösségben székhellyel rendelkezik, ha az adott tagállamban védjegyügyekben képviselőként eljárhat) illetve egyet azon hivatásos képviselők közül, akiknek neve szerepel a hivatal által e célból vezetett jegyzékben.198 A jegyzék a http://oami.europa.eu „Databases” menüpontjának „FindRep - Representative consultation service” pontja alatt érhető el és kutatható. A Hivatal Közösségi védjegylajstrom elnevezéssel nyilvántartást vezet, amely tartalmazza mindazokat az adatokat, amelyek bejegyzését vagy feltüntetését a rendelet, illetve a végrehajtási rendelet előírja. A lajstromot bárki megtekintheti.199 E lajstromban foglalt védjegyek, valamint a közösségi formatervezési minták is kutathatók a „Databases” menüpont alatt. Ezen kívül, a Hivatal rendszeres időközönként kiadja a Közösségi Védjegyértesítőt, amely tartalmazza a közösségi védjegylajstromba tett bejegyzéseket, továbbá minden olyan egyéb adatot, amelyeknek meghirdetését a rendelet előírja, illetve a Hivatalos Lapot, amely a hivatal elnöke által kiadott általános jellegű közleményeket és tájékoztatást tartalmazza.200

2. 3. A tagállami bíróságok (a budapesti Fővárosi Bíróság és a Fővárosi Ítélőtábla) A tagállami bíróságok is az uniós intézményrendszer részét képezik (a szellemi tulajdonjogok területén is). A közösségi védjegyről szóló rendelet (CtmR) 95. cikke expressis verbis „Közösségi védjegybíróságok” – ként, a közösségi formatervezési mintaoltalomról szóló rendelet (RcdR) 80. cikke pedig „Közösségi formatervezésiminta-oltalmi bíróságok” – ként utal rájuk, kimondva, hogy a tagállamok kötelesek kijelölni első- és másodfokon eljáró olyan nemzeti bíróságokat, amelyek az ezekkel a rendeletekkel rájuk ruházott hatáskörben járnak el. A tagállamok kijelölték ezeket a bíróságokat, Magyarországon a Fővárosi Bíróságnak (illetve a Fővárosi Ítélőtáblának) van kizárólagos illetékessége a közösségi védjegyekkel és közösségi formatervezési mintaoltalommal kapcsolatos perekben: bitorlási ügyekben, az oltalom megszűnésének megállapítására vagy törlésére irányuló viszontkeresetek ügyében. II. 3. Az uniós joggyakorlat: az Európai Bíróság kapcsolódó határozatai Az előzőekben már szó volt arról, hogy a normatív hatáskörök a Tanácsra, illetve a Parlamentre hárulnak, azonban az Európai Unió Bírósága jogértelmező tevékenységével tovább alakítja a szellemi tulajdonjogra vonatkozó egységes uniós jog alapjait. Az Unió fennállása alatt a Bíróság először a szellemi tulajdonjog áruforgalommal kapcsolatos aspektusait, majd – a közösség kezdeti, kizárólag gazdasági céljainak új célokkal történő bővítésével párhuzamosan – az árumozgás szabályai alá nem eső, egyéb aspektusait bontotta ki.

198

CtmR 92-93. cikkei CtmR 87. cikke 200 CtmR 89. cikke 199

65

Az Európai Bíróság ítéletei irányadó jelleggel bírnak. A Bíróság több eljárástípust folytat le, ezek közül a tanulmány céljai szempontjából az előzetes döntéshozatali eljárás keretében hozott döntések a relevánsak, továbbá azok, amelyek a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) döntése elleni jogorvoslati eljárás keretében kerülnek elé. Utóbbiak elbírálására az Európai Általános Bíróság rendelkezik hatáskörrel. Az előzetes döntéshozatali eljárás egy közvetett eljárás, voltaképpen egy „kommunikációs csatorna"201 a nemzeti bíróságok és az Európai Bíróság között, melynek célja az uniós jog egységes értelmezésének és alkalmazásának biztosítása. Az eljárás lényege, hogy ha egy tagállam bírósága előtt folyó eljárásban („alapeljárás”) a Szerződés, illetve az uniós intézmények jogi aktusaira vonatkozó kérdés merül fel, és az eljáró bíró úgy ítéli meg, hogy ítélete meghozatalához szükség van a kérdés eldöntésére, megválaszolására az Európai Unió Bíróságához fordulhat előzetes döntésért. Az előzetes döntéshozatali eljárás keretében az Európai Unió Bírósága – többek között – értelmezi a Szerződést, illetve az uniós intézmény jogi aktusát, valamint megvizsgálhatja utóbbi érvényességét és kötelező ítéletben ad választ a feltett kérdésre úgy, hogy a konkrét vita, a tagállami bíróság előtt folyó jogvita eldöntését, az általa értelmezett szabályok alkalmazását a nemzeti bíróságra hagyja. Hatásköre nem terjed ki a nemzeti jogszabályok értelmezésére. A nemzeti bíróság az Európai Bíróság válasza ismeretében dönti el az előtte folyó jogvitát, melynek válasza őt, ítélete meghozatala során köti. 202 A kiválasztott, lent bemutatott jogesetek elméleti vagy gyakorlati szempontból kapcsolódnak a tanulmány céljaihoz. Három fő csoportra bonthatók, először a téma szempontjából leglényegesebbnek számító, Európai Bíróság által kialakított jogelvek kerülnek bemutatásra – az állampolgárság szerinti diszkrimináció tilalmának a szellemi tulajdonjogok területére történő kiterjesztése, a párhuzamos import korlátozásának tilalma, a közösségi jogkimerülés elve – az ezek kialakításához vezető jogesetek vázlatosabb áttekintésével. Ezt követően az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárás keretében hozott két ítélete, majd végül a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) fellebbezési tanácsai által hozott határozatok ellen benyújtott keresetek ügyében hozott két ítélete kerül bemutatásra.

3. 1. Állampolgárság szerinti diszkrimináció tilalma a szellemi tulajdonjogok területén203 A szellemi tulajdonhoz minden tagállamban territoriális jellegű jogok kapcsolódtak, a nemzeti törvények a külföldiek vonatkozásában ezeket a jogokat általában csak meghatározott feltételekkel biztosították. Ez a gyakorlat azonban az integráció mélyülésével egyértelműen versenytorzító hatást eredményezett volna, hiszen azt jelentette volna, hogy valamely tagállam szellemi tulajdont magáénak tudó polgárát a felhasználó tagállamában adott esetben nem illette volna meg a belföldiekkel azonos szintű oltalom, vagy nem azonos feltételekkel férhetett volna hozzá. Az Európai Bíróság a lent ismertetett ügyben állapította meg, hogy az 201

Vö.: Szalayné Sándor Erzsébet: Az Európai Unió közjogi alapjai I. Dialóg Campus Kiadó, 2007., valamint: Szalayné Sándor Erzsébet, Mohay Ágoston, Karoliny Eszter, Komanovics Adrienne, Pánovics Attila: Az Európai Unió joga. Jogi Szakvizsga Segédkönyvek. Dialóg Campus Kiadó, Pécs, 2008. 202 Vö.: Szalayné Sándor Erzsébet: Az Európai Unió közjogi alapjai I. Dialóg Campus Kiadó, 2007., valamint: Szalayné Sándor Erzsébet, Mohay Ágoston, Karoliny Eszter, Komanovics Adrienne, Pánovics Attila: Az Európai Unió joga. Jogi Szakvizsga Segédkönyvek. Dialóg Campus Kiadó, Pécs, 2008. 203 Vö.: Boytha György: Iparjogvédelem, szerzői jog. In: Király Miklós (szerk.) – Az Európai Közösség kereskedelmi joga. CompLex – Wolters Kluwer csoport, Budapest, 2006.

66

EK Sz. 12. cikkében rögzített, állampolgárságon alapuló diszkrimináció általános tilalmát – mely uniós alapjogként magát az Uniót kötelezi – a szellemi tulajdon terén is maradéktalanul érvényre kell juttatni. C- 92 és 326/92. sz. Phil Collins kontra Imtrat GmbH és Patricia és Leif Emanuel Kraul kontra Electrola GmbH egyesített ügyek A brit állampolgárságú énekes és zeneszerző Phil Collins és a német honosságú hanglemez forgalmazó, az Imtrat Handelsgesellschaft mbH közötti jogvitában – melynek tárgya az énekes egy egyesült államokbeli koncertjének hangfelvételét tartalmazó, az énekes engedélye nélkül készült CD lemez németországi forgalomba hozatala volt, – az eljáró német bíróság azzal a kérdéssel fordult előzetes döntéshozatalért az Európai Bírósághoz, hogy az EKSZ. 12. cikkének állampolgárság alapú diszkrimináció tilalma a copyright jog területére is kiterjed-e? Ennek az előzetes kérdésnek az eldöntésére azért volt szüksége, mivel az akkor hatályos német copyright jogszabály egyik rendelkezése a német állampolgárságú előadóművészek részére biztosította a belföldi vagy külföldi előadásaikról engedélyük nélkül készült vagy forgalmazott felvételek forgalmazásának megakadályozásának jogát, míg ugyanazon jogszabály egy másik rendelkezése ezt a jogot a külföldi állampolgárok részére, abban az esetben, ha az előadás Németországon kívül történt nem biztosította. A nemzeti bíróság egy további kérdést is feltett, arra az esetre, ha első kérdésére az Európai Bíróság igenlő választ ad. A második kérdés az volt, nevezetesen, hogy a tagállamoknak az oltalmat a közösség minden polgárának azonos feltételekkel kell-e biztosítaniuk, vagy megengedhető és a Szerződésben összhangban álló lehet-e az a tagállami szabályozás is, mely – mint az előtte fekvő jogszabály is – más tagállamok polgárai részére további feltételeket állapít meg? Az EK Sz. 12. cikke a következőket mondja ki: „E szerződés alkalmazási körében és az abban foglalt különös rendelkezések sérelme nélkül, tilos az állampolgárság alapján történő bármely megkülönböztetés.” Az Európai Bíróság a feltett kérdésre a következő választ adta: Az EK Sz. 12. cikke közösségi alapjogként határozza meg az állampolgárság alapú diszkrimináció tilalmát, így a nemzeti bíróságok előtt közvetlenül lehet rá hivatkozni olyan diszkriminatív nemzeti jogszabály alkalmazásának mellőzése iránti kérelem esetén, mely megtagadja más tagállamok polgáraitól azt a védelmet, amelyet saját polgárai részére biztosít. Az Európai Bíróság megállapította: az EK Sz. 12. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az állampolgárság alapú diszkrimináció tilalma olyan jogelv, melyre valamely tagállamban honos szerző vagy előadóművész közvetlenül hivatkozhat egy másik tagállam bírósága előtt ahhoz, hogy a belföldi szerzőkkel illetve előadóművészekkel azonos oltalomban részesüljön. Így az Európai Bíróság azt a rendkívül jelentős hatású megállapítást tette, hogy a tagállamoknak a szellemi tulajdon terén is tilos az állampolgárság szerinti diszkrimináció.

3. 2. A párhuzamos import korlátozásának, illetve kizárásának tilalma204 A tilalom az Európai Uniót meghatározó alapvető gazdasági szabadság, a már említett árumozgás szabadságának és a szellemi tulajdonjogok metszéspontjára vonatkozik, és 204

Vö.: Boytha György: Iparjogvédelem, szerzői jog. In: Király Miklós (szerk.) – Az Európai Közösség kereskedelmi joga. CompLex – Wolters Kluwer csoport, Budapest, 2006.

67

meghatározó jelentőséggel bír a szellemi tulajdont megtestesítő áruk, termékek és szolgáltatások Unión belüli mozgása szempontjából, a szellemi tulajdonjog jogosultjának e mozgásra való ráhatásának meghatározásával. Az említett metszésponton jelen van egyfelől a szellemi tulajdonjog jogosultjának a – fentiekben több helyen is említett – monopolisztikus, abszolút szerkezetű, mindenkivel szemben fennálló, kizárólagos joga, hogy a felhasználásról rendelkezzen, másfelől pedig az Európai Uniót alapjaiban definiáló gazdasági alapszabadságok közül az áruk és szolgáltatások szabad mozgása. Az Európai Bíróságra várt az a feladat, hogy feloldja az ütközést ezen az elvi metszésponton. A gordiuszi csomót azzal vágta el, hogy különbséget tett az egyes szellemi tulajdonjogok fennállása és jogosult általi gyakorlása között és megállapította, hogy a szellemi termékek különböző fajtáin a tagállamokban elismert kizárólagos jogokat a közös piacon is tiszteletben kell tartani, azonban az ilyen jogok gyakorlását a közös piaci követelményekhez igazodóan korlátozni lehet. 205Így a Bíróság különválasztotta a jogosult jogának elismerését és gyakorlásának jogszerűségét, megállapítva: amellett, hogy az Unió elismeri a jogosultak monopolisztikus jogait, e jogok, az Unió alapjait adó gazdasági alapszabadságok érvényre juttatása érdekében korlátozhatók. A Bíróság a jogok tiszteletben tartása és gyakorlásuk fennállást nem sértő korlátozása közötti érzékeny határvonalat a különböző szellemi tulajdonjogok sajátos tartalmának (specific subject matter) meghatározásával húzta meg, az eléje kerülő ügyekben. Számos ítéletben, szellemi tulajdonjog típusonként rögzítette az egyes szellemi tulajdonjogok „sajátos tartalmát” 206 és ezzel összefüggésben az adott szellemi tulajdonjog típust megjelenítő termékeknek egy adott tagállamban való forgalmazásával párhuzamos importok kizárásának alapvető tilalmát. A Bíróság ítéleteiben megállapította, hogy egyedül az adott szellemi tulajdonjog – védjegyjog, formatervezési mintaoltalom – sajátos tartalmának érvényre juttatása jelentheti a kereskedelmi korlátozás, így a párhuzamos import korlátozásának, vagy kizárásának indokát. 207

3. 3. Az uniós jogkimerülés elve208 A párhuzamos import kérdéskörében követett joggyakorlatból alakult ki az Európai Bíróság jogkimerüléssel kapcsolatos álláspontja, jött létre az uniós jogkimerülés elve és alakultak ki ennek szabályai. A jogkimerülés uniós szinten azt jelenti, hogy a szellemi tulajdonjog jogosultja a szellemi terméke felhasználásával készült dologi termék példányainak valamelyik tagállam területén első forgalomba hozatalát követően az Európai Unió területén már nem korlátozhatja a forgalomba hozott példányok terjesztését. A jogkimerülés kérdését értelemszerűen nem a semmiből hozta létre a Bíróság, annak normatív szabályozását az egyes uniós normák tartalmazzák – így például a fent bemutatott, formatervezési minták oltalmáról szóló, 98/71/EK irányelv. Az uniós jogkimerülésnek több, az alábbiakban ismertetett konjunktív feltétele van, ezek kialakítása és pontosítása az Európai Bíróság – többek között a lent vázolt – ítéleteivel történt meg:

205

Vö.: Boytha György: Iparjogvédelem, szerzői jog. In: Király Miklós (szerk.) – Az Európai Közösség kereskedelmi joga. CompLex – Wolters Kluwer csoport, Budapest, 2006. 206 Így pl. az 56. és 58/64. sz. Établissement Consten SA és Grundig GmbH v. Bizottság ügyben a védjegyjog vonatkozásában , a 24/67. sz. Parke, Davis & Co. v. Probel és mások ügyben a szabadalmak vonatkozásában, a 78/70. sz. Deutsche Grammophon GmbH v. Metro-SB-Grossmärkte GmbH ügyben a szomszédos jogok vonatkozásában és az 55. és 57/80. sz. Musik Vertrieb Membran GmbH v. GEMA ügyben a szerzői jogok vonatkozásában. 207 Vö.: Boytha György: Iparjogvédelem, szerzői jog. In: Király Miklós (szerk.) – Az Európai Közösség kereskedelmi joga. CompLex – Wolters Kluwer csoport, Budapest, 2006. 208 Vö.: Boytha György: Iparjogvédelem, szerzői jog. In: Király Miklós (szerk.) – Az Európai Közösség kereskedelmi joga. CompLex – Wolters Kluwer csoport, Budapest, 2006.

68

az Unió területén uniós jogkimerülés érvényesül, melyet valamely tagállam területén történő első forgalomba hozatal, vagy első terjesztés hív életre, az Unión kívüli forgalomba hozatal nem. ii) a jogkimerülés csak a szellemi tulajdonjog tárgyának felhasználásával készült áruk, termék terjesztésére vonatkozik, a szellemi termék más elképzelhető felhasználására (internetes hozzáférhetővé tételre, sugárzására) nem. iii) a jogkimerülés csak a szellemi tulajdonjogot hordozó termék, áru – akár ingyenes, akár visszterhes – tulajdonjog-átruházással történő első terjesztésével jön létre, a bérbe, vagy haszonkölcsönbe adással nem. iv) a jogkimerülés csak akkor következik be, ha a szellemi tulajdonjogot megtestesítő terméket, árut maga a jogosult, vagy engedélyével más jogosított személy hozta először forgalomba. Így nem jön létre jogkimerülés a hamisított termékek forgalomba hozatalakor. 209 i)

A jogkimerülés elvét a lenti jogesetek – a Silhouette ügy, a Nancy Kean ügy és a HAG II. ügy – több oldalról megvilágítják. C-355/96 sz. ügy: Silhouette International Schmied GmbH & Co. KG kontra Hartlauer Handelsgesellschaft mbH. A magasabb árfekvésű szemüvegkereteket gyártó osztrák társaság védjegyével ellátott, raktáraiban levő, régebbi, divatból kiment kereteket szállított egy bolgár társaságnak azzal a feltétellel, hogy azokat kizárólag Bulgáriában vagy a volt szovjet utódállamokban forgalmazhatja. Az olcsó termékkínálatáról ismert Hartlauer osztrák társaság azonban egy közvetítőn keresztül megvásárolta ezeket és megkezdte ausztriai forgalmazásukat, mondván, hogy a keretek forgalomba hozatalát a jogosult megkezdte, azaz: megtörtént az első, visszterhes forgalomba hozatal, és az osztrák jog megengedi ezek importját. Az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárás keretében megállapította, hogy ellentétes a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, akkor hatályos irányelvvel az olyan tagállami szabályozás, mely megengedi, hogy a terméknek a tagállamok területén kívül forgalomba hozatalával létrejöjjön a védjegyjog kimerülése. A jogkimerülés kizárólag a tagállamok területén történt forgalomba hozatallal jön létre, a tagállamok területén kívülre történt értékesítéssel nem. Ezzel lehetővé tette, hogy a tagállamok területén kívül a jogosult által, visszterhesen fogalomba hozott termék tagállamokba történő importja megakadályozható legyen a tagállamban bejegyzett védjegyjogra alapítottan. Ebből következően: a jogkimerülés nem nemzetközi, hanem közösségi, jelenleg uniós hatályú. Az Európai Bíróság Silhouette ügyben hozott döntését még egyszer megerősítette a C-173/98. számú, Sebago et Ancienne Maison Dubois et Fils kontra GB-Unic SA ügyben, amelyben megállapította, a tagállamok nem rögzíthetik nemzeti jogukban a védjegyből származó jogok kimerülését olyan termékekre vonatkozóan, amelyeket nem a tagállamokban hoztak forgalomba. 144/81. sz. ügy: Keurkoop BV kontra Nancy Kean Gifts A hágai székhelyű Nancy Kean Gifts társaság egy női kézitáska külső megjelenésére vonatkozó formatervezési mintát jelentett be lajstromozásra a Benelux államok egyesített 209

Vö.: Boytha György: Iparjogvédelem, szerzői jog. In: Király Miklós (szerk.) – Az Európai Közösség kereskedelmi joga. CompLex – Wolters Kluwer csoport, Budapest, 2006.

69

design hatóságnál. Mivel a táska formatervezési mintája erős hasonlóságot mutatott egy amerikai designnal, a kérelmező az eljárásban előadta, hogy a táskákat közvetlenül Tajvanból szerzi be. A Nancy Kean Gifts társaság később azzal szembesült, hogy egy másik vállalkozás, a rotterdami székhelyű Keurkoop BV egy, az ő oltalom alatt álló formatervezési mintájával azonos mintával rendelkező női kézitáskát forgalmaz. A Keurkoop előadása szerint a kézitáskát egy tajvani székhelyű nagykereskedelemmel foglalkozó társaságtól szerezte be, aki szintén tajvani bejegyzésű beszállítóitól vásárolta. A Nancy Kean Gifts viszont állította, hogy a táskákat Németországban egy Otto Gmbh. elnevezésű társaság forgalmazza, és a Keurkoop tőlük szerzi be azokat. A rotterdami székhelyű bíróság helyt adott a Nancy Kean Gifts társaság ez irányú keresetének és megtiltotta a Keurkoopnak a Nancy Kean Gifts jogosult részére bejegyzett formatervezési mintával azonos vagy attól csak kis eltéréseket mutató női kézitáskák gyártását, importálását, forgalmazását, kiállítását, raktáron tartását. Az ítélet ellen a Keurkoop fellebbezést nyújtott be. A másodfokú bíróság előzetes döntéshozatalért fordult az Európai Bírósághoz azzal a kérdéssel, hogy az EK Szerződésre figyelemmel, egy tagállamban egy termékre kizárólagos formatervezési mintaoltalommal rendelkező jogosult hivatkozhat-e erre a jogára abból a célból, hogy megakadályozza egy, a termékkel azonos külső megjelenéssel rendelkező termék behozatalát egy másik tagállamból.(Az import helye szerinti tagállamban a jogosult nem rendelkezett kizárólagos oltalommal) Az Európai Bíróság előzetes döntéshozatal keretében adott válaszában kimondta, hogy egy tagállamban egy termékre kizárólagos formatervezési mintaoltalommal rendelkező jogosult megakadályozhatja a termékével azonos külső megjelenéssel rendelkező termék másik tagállamból történő importját, feltéve, hogy a másik tagállamban az azonos terméket nem a jogosult maga, vagy egy általa jogosított személy hozta először forgalomba, illetve hogy az formatervezési mintaoltalom jogosultjainak a formatervezési mintákra vonatkozó jogai egymástól függetlenül jöttek létre a két különböző érintett tagállamban. C-10/89. sz. ügy: SA CNL-SUCAL NV kontra HAG GF AG (a HAG II. ügy) 210 A HAG GF AG vállalat saját találmányával koffeinmentesített kávét fogalmazott, és számos védjegy jogosultja volt Németország területén. Mindegyik alapeleme a „HAG” szó. A társaság 1908-ban leányvállalatot alapított Belgiumban „Kaffee HAG SA” elnevezéssel, majd itt is bejegyeztetett több védjegyet, egyikük a „Café HAG” szóvédjegy volt. Később a német anyavállalat több, saját bejegyzésű védjegyjogát is átruházta a belga leányvállalatra, mely 1944-ben ellenséges felvásárlás áldozata lett és 1971. után „HAG” elnevezéssel elkezdett koffeinmentes kávét Németországba exportálni. A HAG GF AG az import megakadályozására terjesztett keresetet. Az ügyben másodfokon eljáró bíróság az Európai Bírósághoz fordult előzetes döntésért. Az előzetes döntéshozatali eljárás keretében az Európai Bíróság előzetesen megállapította, hogy egy tagállamban valamely szellemi tulajdonjoggal rendelkező jogosult nem hívhatja segítségül ezt a jogot ahhoz, hogy megakadályozza olyan termékek behozatalát, amelyet egy másik tagállamban hozott forgalomba jogszerűen éppen ő maga, a jog jogosultja, vagy az ő hozzájárulásával más jogosított személy. Ez ugyanis a jogkimerülés elve alóli kivételnek minősül. A neki feltett kérdésre adott válaszában viszont megállapította, hogy az alapügynek éppen az a lényegi eleme, hogy a Németországba importálni kívánt termék belgiumi – azaz: másik tagállami – forgalomba hozatala teljes mértékben mellőzte a szellemi tulajdonjog jogosultjának a hozzájárulását, őt még a Közösség létrejötte előtt megfosztották 210

Vö.: Boytha György: Iparjogvédelem, szerzői jog. In: Király Miklós (szerk.) – Az Európai Közösség kereskedelmi joga. CompLex – Wolters Kluwer csoport, Budapest, 2006.

70

védjegyjogától. Ezért, figyelembe véve azt is, hogy a védjegy egy olyan intézmény, melynek – fent említett – sajátos tartalma éppen az, hogy garantálja a fogyasztónak a védjeggyel ellátott termék származásának azonosíthatóságát, a Bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy egy védjegyjogosult indokoltan akadályozza meg egy termék harmadik fél általi forgalmazását a területén, ha az importőr magatartása miatt a fogyasztó nem képes teljes bizonyossággal azonosítani a védjeggyel jelzett termék származását.

3. 4. Előzetes döntéshozatali eljárás során hozott, további releváns ítéletek C-32/08. sz. ügy: Fundación Española para la Innovación de la Artesanía (FEIA) kontra Cul de Sac Espacio Creativo SL (Cul de Sac) és Acierta Product & Position SA. (Acierta) A spanyol bíróság előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel fordult az Európai Bírósághoz a közösségi formatervezési mintáról szóló 6/2002/EK tanácsi rendelet 14. és 88. cikkének értelmezését kérve, mivel szükségesnek ítélte azt az előtte folyó alapügyben, a felek közötti, kakukkos faliórák közösségi formatervezési minta feletti rendelkezési jogra vonatkozó jogvita eldöntéséhez. Az alapvita tényállása: a FEIA kidolgozta a „D’ARTES” elnevezésű projektet, amelynek keretében ötven, különböző ágazatokba tartozó kézműves műhely, az adott ágazat szakembere által megalkotott formaterv segítségével, értékesítés céljából, tárgyakból álló sorozatokat készíthetett. Az AC & G társaság volt a projekt felügyelője, őt bízták meg a formatervezők kiválasztásával és a velük való megállapodással. Ő a spanyol munka törvénykönyve hatálya alá nem tartozó, szóbeli szerződést kötött a Cul de Sac társasággal, megbízva őt, hogy készítsen el egy formatervet, és nyújtson technikai segítséget egy kézművesnek egy új terméksorozat megvalósításához. A Cul de Sac meg is tervezett egy kakukkos falióra sorozatot, amelyet a D’ARTES projekt keretében egy kézműves legyártott, és melyet „Santamaría” sorozatnéven elkezdtek értékesíteni. A Cul de Sac és az Acierta ezt követően „TIMELESS” sorozatnéven gyártott és hozott forgalomba kakukkos órákat. A FEIA úgy ítélte meg, hogy ezek a kakukkos órák a „Santamaría” sorozat, lajstromozás nélküli közösségi formatervezési mintái utánzatának minősülnek, amelyek jogosultjának tartja magát, tekintettel arra, hogy ő a D’ARTES projekt vezetője és az AC & G átengedte neki a D’ARTES projekt első részében kivitelezett termékek felhasználásának kizárólagos jogait. Ezért bitorlásáért és tisztességtelen versenymagatartás miatt beperelte a Cul de Sac-ot és az Aciertát, arra hivatkozva, hogy a spanyol jog szerint őt illeti meg a „Santamaría” sorozatba tartozó órákra vonatkozó, lajstromozás nélküli közösségi formatervezési minta joga, mivel a formatervezési mintákat a Cul de Sac a FEIA megbízottjaként eljáró AC & G megrendelése alapján, ellenszolgáltatás fejében alkotta meg. A Cul de Sac és az Acierta vitatta, hogy az AC & G és/vagy a FEIA lenne a minta jogosultja. A spanyol tagállami bíróság úgy ítélte meg, hogy a FEIA csak akkor hivatkozhat a formatervezési minták feletti jogra, ha a jogot neki átengedő AC & G maga is jogosult volt. Mivel azonban ebben nem volt biztos, a spanyol bíróság előzetes döntéshozatalért fordult az Európai Bírósághoz a fenti rendelet 14. cikke értelmezésére, többek között azzal a kérdéssel: értelmezhető-e a 14. cikk (3) bekezdése úgy, hogy az csak az olyan munkaviszony keretében megalkotott formatervezési mintákra vonatkozik, amelyben a szerzőt a munkajog hatálya alá tartozó, a függőség és a más személy javára történő munkavégzés elemeit magában foglaló szerződés köti, vagy a munkaviszonytól eltérő tényállásokra is, amelyekben a szerző meghatározott ár fejében egy másik személy számára formatervezési mintát készít függő munkajogviszony nélkül, és hogy ez utóbbi esetekben az így létrejött formatervezési mintára 71

való jogosultság a megbízót illeti-e, ha a felek nem állapodnak meg eltérően? „14. cikk A közösségi formatervezésiminta-oltalomhoz való jog (1) A közösségi formatervezésiminta-oltalom a szerzőt vagy jogutódját illeti meg. (2) Ha a mintát két vagy több személy közösen alkotta meg, a közösségi formatervezésiminta-oltalom őket közösen illeti meg. (3) Ha a mintát munkaviszonyból eredő kötelességének teljesítéseként vagy munkáltatója utasításait követve alkalmazott alkotta meg, a közösségi formatervezésiminta-oltalmi igény a munkáltatót illeti meg,feltéve hogy a felek eltérően nem állapodtak meg, vagy az adott ország jogszabályai másként nem rendelkeznek.” Az Európai Bíróság megállapította, hogy az uniós jogalkotó a formatervezési minták oltalmáról szóló 6/2002/EK tanácsi rendelet fenti, 14. cikkének (3) bekezdésében foglalt különös szabályozásban a szerződéses jogviszonyok sajátos típusát, a munkaviszonyt kívánta meghatározni. Megállapította azt is, hogy a spanyol jog sem minősíti azonosnak a megbízás alapján megalkotott, lajstromozás nélküli közösségi formatervezési mintákat a munkaviszony keretében megalkotott formatervezési mintákkal, így a 14. cikk rendelkezései nem alkalmazhatók más szerződéses jogviszonyra. Ennek értelmében a (3) bekezdés rendelkezései nem vonatkoznak a megbízás alapján megalkotott közösségi formatervezési mintákra. Álláspontja szerint el kell utasítani az olyan érvelést, hogy a „munkáltató” és az „alkalmazott” fenti bekezdésben található fogalmait szélesen, a megbízás alapján megalkotott formatervezési mintákra is kiterjedően kell értelmezni. Ebből kifolyólag a bíróság megállapította, hogy a megbízás alapján létrehozott, nem lajstromozott formatervezési minta oltalomhoz való jog a szerzőt illeti meg, amennyiben szerződéssel nem ruházták át azt a jogutódjára. Kimondta továbbá, hogy a konkrét ügyben azonban a nemzeti bíróságnak kell a szerződés tartalmát megvizsgálnia, és megállapítania, hogy az adott esetben a lajstromozás nélküli formatervezési minta oltalma átszállt-e a szerzőről vagy sem. C-168/09. sz. ügy: Flos SpA. kontra Semeraro Casa e Famiglia SpA. A „Flos” ítélet a téma szempontjából relevanciával bíró, egyik legfrissebb ítélet, amelyet az Európai Bíróság 2011. január 27-én hozott. Az alapeljárás tényállása szerint a Flos elnevezésű társaság keresetet nyújtott be a milánói bírósághoz a Semeraro ellen, amiért az a felperes ARCO lámpájának minden stílusbeli és esztétikai jellegzetességét másoló FLUIDA elnevezésű lámpákat importált Kínából és forgalmazott Olaszországban. Az olaszországi eljárás során megállapítást nyert, hogy az 1960-as években megalkotott ARCO lámpa formatervezési mintája a közkincs részévé vált, azonban a nemzeti jog alapján tovább élvezi a szerzői jog által biztosított, az ipari formatervezési alkotásokat megillető oltalmat, valamint hogy a Semeraro által importált lámpa „szolgaian másolja az ARCO valamennyi stílusbeli és esztétikai jellegzetességét.” 211 Ennek megfelelően, az eljáró bíróság, ideiglenes intézkedés keretében, elrendelte a FLUIDA lámpák lefoglalását, és megtiltotta a Semerarónak azok további forgalmazását. A milánói bíróság eljáró bírájának azonban kételyei támadtak a tekintetben, hogy az olasz nemzeti szabályozásban végbement jogszabályi változások összeegyeztethetők-e a formatervezési minták oltalmáról szóló 98/71/EK irányelv 17. cikke által bevezetett védelemhalmozódás elvével, ezért felfüggesztette az eljárást és előzetes döntéshozatal céljából az Európai 211

HL C 167., 2009.7.18., 5—5. o.

72

Bírósághoz fordult. A hivatkozott irányelv 17. cikke a védelemhalmozódás elvét a következők szerint határozza meg: „A valamely tagállamban vagy tagállam vonatkozásában az irányelvvel összhangban való lajstromozás útján oltalomban részesülő formatervezési mintát bármilyen formában történő megalkotásától vagy rögzítésétől az adott állam szerzői jogi jogszabályai szerinti védelem is megilleti. E védelem terjedelmét és feltételeit, ideértve az előírt eredeti jelleg mértékét, az egyes tagállamok határozzák meg.” 1.) Az olasz bíróság Európai Bírósághoz intézett első kérdése az volt, hogy az irányelv 17. cikkét úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amely kizárja a szerzői jogi védelemből az olyan formatervezési mintákat, amelyek azt megelőzően a közkincs részét képezték vagy közkinccsé váltak, hogy az irányelv által előírt védelmet a tagállam átültette volna a belső jogrendjébe (akár azért, mert azokat formatervezési mintaként sohasem lajstromozták, akár azért, mert a lajstromozással létrejött oltalom addigra lejárt), noha egyébként megfelelnek az ezen védelem nyújtásához szükséges valamennyi feltételnek? A Bíróság elöljáróban megállapította, hogy a soha sem lajstromozott, közkinccsé vált minták és a lajstromozott, ám lejárt oltalmi idejű minták között lényeges különbség van ebben a tekintetben. Az olyan formatervezési minták, amelyek az irányelvet átültető nemzeti jogszabály hatálybalépését megelőzően, a lajtromozás hiánya folytán a közkincs részét képezték, nem tartoznak e cikk hatálya alá. Mindazonáltal nem lehet kizárni, hogy a nem lajstromozott formatervezési mintáknak, mint műalkotásoknak, a szerzői jogi védelme más szerzői jogi tárgyú irányelvekből, köztük az információs társadalomban érvényesülő szerzői és kapcsolódó jogok egyes kérdésekben történő összehangolásáról szóló, 2001/29/EK irányelvből is következhet, azonban ezek alkalmazása feltételeinek fennállását a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia. Ha azonban a formatervezési minta amiatt vált a közkincs részévé, mert a lajstromozásból eredő oltalmi idő lejárt, a fenti 17. cikk irányadó, azaz a mintát az adott államban a szerzői jogi védelem is megilleti – és a védelem terjedelmének, feltételeinek meghatározása a tagállam feladata. A Bíróság kiemelte, a cikk második mondata semmiképpen sem értelmezhető úgy, hogy a tagállamoknak lehetőségük van arra, hogy szerzői jogi védelemben részesítsenek, vagy ne részesítsenek egy olyan formatervezési mintát, amely valamely tagállamban vagy tagállam vonatkozásában lajstromozásra került, ha a minta teljesíti a védelem nyújtásának említett feltételeit. A Bíróság szerint a helyes értelmezés alapján a tagállamok kötelesek szerzői jogi védelemben részesíteni minden olyan formatervezési mintát, amely az érintett tagállamban vagy annak vonatkozásában lajstromozásra került, de e védelem részletszabályait szabadon alakítják ki.212 A fenti, előzetes megállapításokat követően, a neki feltett első kérdésre az Európai Bíróság azt a választ adta, hogy az irányelv 17. cikkét úgy kell értelmezni, hogy ellentétes a cikk tartalmával az a tagállami szabályozás, amely kizárja az e tagállam szerzői jogi jogszabályai által biztosított védelem alól az olyan formatervezési mintákat, amelyek valamely tagállamban vagy tagállam tekintetében lajstromozásra kerültek, és amelyek e szabályozás hatálybalépését megelőzően a közkincs részévé váltak, noha megfelelnek az e védelem nyújtásához előírt valamennyi feltételnek. 2.) Az olasz bíróság második (és harmadik kérdése) arra irányult, hogy az irányelv fenti, 17. 212

Hozzátesszük: nyilvánvalóan az egyéb normatív rendelkezések betartásával.

73

cikke értelmezhető-e úgy, hogy a cikkel ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amely a jogszabály hatálybalépésének napját megelőzően már a közkincs részévé vált formatervezési minták szerzői jogi védelmét kizárja (akár hosszabb időre, akár teljesen) olyan harmadik személyek tekintetében, akik az adott államban már gyártottak és forgalmaztak az e formatervezési mintáknak megfelelően előállított termékeket? Ebben a körben a kérdést előterjesztő bíróság rávilágított arra, hogy az alapeljárás során kételyek hangzottak el arra vonatkozóan, hogy az ilyen védelem ütközéshez vezethet a szerzői jog jogosultjainak (jogutódainak) jogos érdekei és az olyan, jóhiszeműen eljáró harmadik személyek érdekei között, akik szabadon felhasználhatták e formatervezési mintákat áruk gyártása vagy forgalmazása céljából abban a tudatban, hogy a formatervezési minta oltalmi ideje lejárt. Az Európai Bíróság, a második kérdésre adott válaszában kimondta, hogy az irányelv 17. cikkének helytálló értelmezése szerint ellentétes a cikk tartalmával az a tagállami szabályozás, amely az olyan formatervezési minták szerzői jogi védelmét, amelyek – noha megfelelnek az e védelem nyújtásához előírt valamennyi feltételnek – e szabályozás hatálybalépését megelőzően a közkincs részévé váltak, akár egy jelentős időtartamra, nevezetesen tíz évre, akár teljesen kizárja olyan harmadik személyek tekintetében, akik az adott államban már gyártottak és forgalmaztak az e formatervezési mintáknak megfelelően előállított termékeket.

3.5. A Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) másodfokú határozatai ellen benyújtott keresetek ügyében hozott ítéletek A tanulmány előző fejezeteiben már volt szó arról, hogy a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (a továbbiakban: OHIM) védjegyek vagy formatervezési minták lajstromozására irányuló vagy ezekkel kapcsolatos egyéb eljárásaiban hozott határozatai ellen fellebbezést lehet benyújtani e szerv fellebbezési tanácsaihoz. A fellebbezési tanácsok által hozott határozatok pedig keresettel támadhatók meg az Európai Általános Bíróság előtt. C-214/09 P sz. ügy Anheuser-Busch kontra Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) 1996-ban az Anheuser-Busch amerikai sörfőzde az OHIM-nál kérte a „BUDWEISER” szómegjelölés közösségi védjegyként történő lajstromozását különféle alkoholos és alkoholmentes italtermékek tekintetében. A Budějovický Budvar cseh sörfőzde felszólalást nyújtott be a közösségi védjegy lajstromozása ellen, melynek alátámasztására a sör tekintetében lajstromozott és a „budweiser” kifejezést tartalmazó, korábbi nemzetközi védjegyekre, illetve eredetmegjelölésekre hivatkozott. Az OHIM elutasította az AnheuserBusch közösségi védjegybejelentését azzal az indokolással, hogy a bejelentett védjegy azonos a többek között Németországban és Ausztriában oltalom alatt álló BUDWEISER korábbi nemzetközi szóvédjeggyel. Az OHIM megállapította, hogy az amerikai sörfőzde kérelmében szereplő áruk alapvetően azonosak a korábbi védjeggyel megjelölt „minden sörtípus” termékeivel. Figyelembe véve a védjegyek és a megjelölt termékcsoport azonosságát, az OHIM szintén helyt adott a cseh sörfőzde felszólalásának és elutasította a védjegy bejegyzését az alkoholmentes malátatartalmú italok vonatkozásában is. Az Anheuser-Busch az OHIM másodfokú határozata ellen keresetet nyújtott be az Európai Általános Bírósághoz, amely az ügyben hozott ítéletében elutasította azt. Az amerikai cég 74

ezen ítélet ellen fellebbezést nyújtott be az Európai Bírósághoz. A Bíróság a fellebbezés ügyében 2010. július 29-én hozott ítéletet, melyben a fellebbezést elutasította, és kötelezte az Anheuser-Busch- t a költségek viselésére. T-513/09. sz. ügy: Baena Grupo kontra OHIM, Neuman és Galdeano del Sel (Ülő alak) A jogesetek bemutatását egy érdekes, gondolatébresztő és – ahogyan a továbbiakban látható lesz – akár humoros megközelítési módokra is lehetőséget kínáló ügy zárja. Az egyszerűnek látszó, ám végül bonyolulttá váló ügy az EU hivatalos www.eur-lex.eu alatt elérhető adatbázisában levő bírósági és OHIM anyagokban „ülő alak”-nak nevezett, két lenti „morcos gnóm” 213 körüli vita mentén bontakozott ki.

214

A jobb oldali alak egy lajstromozott és szabályszerűen kihirdetett közösségi ábrás védjegy (CTM 1312651), a bal oldali pedig egy később lajstromozott közösségi formatervezési minta (RCD 426895-0002), mely pólók, sapkák, reklámmatricák, nyomott anyagok, reklámanyagok díszítése tekintetében került bejegyzésre. A közösségi formatervezési minta jogosultja a spanyol honosságú felperes, a José Manuel Baena Grupo, SA. A jobb oldali védjegy jogosultjai, Herbert Neumann és Andoni Galdeoni Del Sel, korábban fennálló jogukra, jogellenes felhasználásra, illetve védjegybitorlásra hivatkozással kérelmet nyújtottak be az OHIM-hoz a közösségi formatervezési minta törlése iránt. Az OHIM formatervezési minták megsemmisítési osztálya helyt adott kérelmüknek és elrendelte a bal oldali minta törlését a közösségi formatervezési minták nyilvántartásából. A felperes, a lajstromozott közösségi formatervezési minta jogosultja, fellebbezést nyújtott be a törlés ügyében hozott elsőfokú határozat ellen. Az OHIM eljáró fellebbezési tanácsa hatályon kívül helyezte a megtámadott elsőfokú határozatot és a közösségi formatervezési mintáról szóló 6/2002/EK rendelet 60. cikke (1) bekezdése által rá ruházott hatáskör alapján az ügyet érdemben bírálta el. Ennek keretében ő is kimondta a közösségi minta törlését, csak más jogalappal, arra való hivatkozással, hogy a korábbi alakzathoz képest a minta nem rendelkezik a hivatkozott rendelet 6. cikke (1) bekezdése által megkövetelt egyéni jelleggel. „Egyéni jelleg (1) A formatervezési mintának egyéni jellege van, ha bármely nyilvánosságra jutott mintához képest a tájékozott használóra eltérő összbenyomást tesz.” 215 A formatervezési minta jogosultja ezek után keresettel fordult az Európai Általános Bírósághoz az OHIM fellebbezési tanácsa által hozott másodfokú határozat ellen. A bíróság 213

David Musker nevezi így őket a „Take that expression off your face - if you want to keep your design” c. cikkében. 214 A kép forrása: http://class-99.blogspot.com/2011/01/take-that-expression-off-your-face-if.html 215 RcdR 6. cikk. (1) bekezdése.

75

szintén a fenti 6. cikkben megkövetelt „egyéni jelleg”-ből indult ki, és mégis – ahogyan látható lesz – teljesen más következtetésre és döntésre jutott. A bíróság egyrészt megállapította, hogy az ábrával ellátott áruk, a pólók és sapkák „tájékozott használói” a tinédzserek, illetve a fiatalabb gyermekek, másrészt arra az álláspontra helyezkedett, hogy a korábban bejegyzett védjegyben található mérges arckifejezés igenis rendkívül jelentős eleme a hivatkozott védjegynek, így annak hiánya a formatervezési mintán szintén rendkívüli jelentőséggel bír – a bíróság álláspontja szerint eltérő összbenyomást eredményezve. Megállapítását azzal indokolta, hogy az általa meghatározott használói kör emlékezetében ez az az elem, amely (illetve amelynek hiánya) meg fog ragadni. Így – kissé sarkítva – arra alapítottan, hogy a formatervezési mintának nincsen szája, megállapította, hogy az eltérő összbenyomást kelt és hatályon kívül helyezte az OHIM fellebbezési tanácsának határozatát. Idézett cikkében216 David Musker erős kritikai éllel kommentálja az Európai Általános Bíróság ítéletét. Véleménye szerint a bíróság ezzel az ítéletével azt sugallja, hogy valaki egy egész védjegyet lemásolhat, majd egy valamit elvehet, vagy hozzá tehet, és ezzel elkerüli a védjegybitorlás vádját. Ez pedig a védjegybitorlás ellen védekezőknek nem különösebben jó hír. David Musker cikkének címe humorosan foglalja össze a szerző által megfogalmazott kritikát, nyelvi játékba ágyazva azt: „Take that expression off your face - if you want to keep your design” (Töröld le azt a kifejezést az arcodról – ha meg akarod tartani a formatervezési mintádat).

Záró gondolatok A Dél-dunántúli Porcelán és Kerámia Klaszter tagjainak tevékenységéhez legszorosabban kapcsolódó jogszabályok, intézmények és joggyakorlat bemutatásának lehetséges folytatási irányait mindenképpen a nemzetközi jog felé szükséges kijelölni, hiszen Magyarországon a terület három irányból szabályozott: a nemzeti jog, az uniós jog és a nemzetközi szerződések által. Ennek megfelelően szükségessé válhat a továbbiakban a nemzetközi egyezmények – mint például: az irodalmi és művészeti művek védelméről szóló Berni Uniós Egyezmény, az előadóművészek, hangfelvétel előállítók és műsorsugárzó szervezetek védelméről szóló Római Egyezmény, vagy a Világkereskedelmi Szervezetet égisze alatt létrejött ún. TRIPS Egyezmény a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól –, valamint a szellemi tulajdon oltalmazásában közreműködő nemzetközi intézmények bemutatása.

216

Vö.: David Musker: Take that expression off your face - if you want to keep your design (forrás: http://class99.blogspot.com/2011/01/take-that-expression-off-your-face-if )

76

FÜGGELÉKEK

IRODALOMJEGYZÉK Bencze Krisztina: Összeegyeztethetetlen az uniós joggal az „integrált” európai szabadalmi bíróság létrehozásáról szóló nemzetközi megállapodás tervezet. (forrás: www.szabadalom.blog.hu/2011/03/09/europai_szabadalom_europai_birosag ) Bérczesi Zoltán: A szerzői jogi jogharmonizáció az Európai Közösségben – A computersoftware termékek védelméről szóló irányelv hatásai a magyar szerzői jogra (Magyar Jog, 1995/7. sz.) Boytha György: Iparjogvédelem, szerzői jog. In: Király Miklós (szerk.) – Az Európai Közösség kereskedelmi joga. CompLex – Wolters Kluwer csoport, Budapest, 2006. Faludi Gábor: A szerzői jog és az iparjogvédelem belső korlátjai (tanulmány). Jogtudományi Közlöny 2006. július. Gyertyánfy Péter – A szerzői jogi jogharmonizáció eredménye az EU-ban. Jogtudományi Közlöny 2002/6. szám (forrás: www.artisjus.hu ) Gyertyánfy Péter: A Szerzői Jogi Törvény magyarázata. XVI. Fejezet. CompLex – Wolters Kluwer csoport, Budapest, 2006. pp. 623 – 650. Lontai Endre: Magyar polgári jog - Szellemi alkotások joga. Eötvös József Könyvkiadó, Budapest, 1998. Lontai Endre – Faludi Gábor – Gyertyánfy Péter – Vékás Gusztáv: Magyar polgári jog – Szellemi alkotások joga. Eötvös József Könyvkiadó, Budapest 2008. Makó Klaudia: A feltaláló jogai a szabadalmi jogban (forrás: www.jogiforum.hu/publikaciok 2007. február 27.) Dr. Marton Kálmán: A számítógépi programalkotások www.jogiforum.hu/publikaciok 2001. július 31.)

jogi

védelme

(forrás:

David Musker: Take that expression off your face - if you want to keep your design (forrás: http://class-99.blogspot.com/2011/01/take-that-expression-off-your-face-if ) Roberta Panizza: Szellemi, ipari és kereskedelmi tulajdon (forrás: az Európai Parlament honlapja: www.circa.europa.eu/irc/opoce/fact_sheets/info/data/market/legislation)

77

Pecze Dóra – Bércesi Zoltán: Szellemi tulajdonjog és fogyasztóvédelem az Európai Közösségben. Kiadja a Pécsi Tudományegyetem Állam – és Jogtudományi Kara, 2003. Szalayné Sándor Erzsébet: Az Európai Közösség gazdasági alapszabadságai. Pécsi Tudományegyetem, Állam-és Jogtudományi Kar, Nemzetközi és Európajogi Tanszék, 2007. (kézirat) Szalayné Sándor Erzsébet: Az Európai Unió közjogi alapjai I. Dialóg Campus Kiadó, Pécs, 2007. Szalayné Sándor Erzsébet, Mohay Ágoston, Karoliny Eszter, Komanovics Adrienne, Pánovics Attila: Az Európai Unió joga. Jogi Szakvizsga Segédkönyvek. Dialóg Campus Kiadó, Pécs, 2008. Dr. Szalma József: A szolgálati és alkalmazotti találmány a magyar jogban (Magyar Jog, 2006/2. sz.) Szinger András – Tóth Péter Benjamin: Gyakorlati útmutató a szerzői joghoz. Novissima Kiadó Budapest, 2004. Várnay Ernő- Papp Mónika: Az Európai Unió Joga. KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft., Budapest, 2001, 2002 Wellmann György: Számítógépi programalkotások www.jogiforum.hu/publikaciok 2007. szeptember 11.)

jogi

oltalma

(forrás:

www.octogon.hu/a+budapest+epitesz+kamara+allasfoglalasa+cet+ugyeben+5.html www.epiteszforum.hu/node/15257 www.eur-lex.eu és kapcsolódó aloldalai - az EUs jogszabályok és az EUs bírói gyakorlat forrása. www.europa.eu az Európai Uniós intézményekre vonatkozó adatok forrása. www.oami.europa.eu - az OHIM szervezetére és eljárására vonatkozó adatok forrása.

78

JOGSZABÁLYOK Hivatkozott jogszabályok jegyzéke és rövidítése MAGYAR ADATBÁZIS 1952. évi III. törvény a polgári perrendtartásról (Pp.) 1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről (Ptk.) 1978. évi IV. törvény a Büntető Törvénykönyvről (Btk.) 1991. évi XXXVIII. törvény a használati minták oltalmáról (Hmtv.) 1995. évi XXXII. törvény a szabadalmi ügyvivőkről 1995. évi XXXIII. törvény a találmányok szabadalmi oltalmáról (Szt.) 1997. évi XI. törvény a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról (Védjegytörvény) 1999. évi LXXVI. törvény a szerzői jogról (Szjt.) 2001. évi XLVIII. törvény a formatervezési minták oltalmáról (Fmtv.) 2004. évi CXL. törvény a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól (Ket.) 270/2002. (XII. 20.) Korm. rendelet az Iparjogvédelmi Szakértői Testület szervezetéről és működéséről Kommentár a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvényhez A Legfelsőbb Bíróság eseti döntése (BH) A Legfelsőbb Bíróság elvi jellegű határozata (EBH)

79

EURÓPAI UNIÓS ADATBÁZIS217 IRÁNYELVEK

és a magyarországi átültetésüket végrehajtó jogszabályok

Az 89/104/EGK irányelv (1988. december 21.) a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről A Tanács 93/83/EGK irányelve (1993. szeptember 27.) a műholdas műsorsugárzásra és a vezeték útján történő továbbközvetítésre alkalmazandó szerzői jogra és a szerzői joghoz kapcsolódó jogokra vonatkozó egyes szabályok összehangolásáról Átültetését Magyarországon végrehajtó normák: 1999. évi LXXVI. törvény a szerzői jogról 2003. évi CII. törvényegyes iparjogvédelmi és szerzői jogi törvények módosításáról

Az Európai Parlament és a Tanács 96/9/EK irányelve (1996. március 11.) az adatbázisok jogi védelméről Átültetését Magyarországon végrehajtó normák: 2003. évi CII. törvényegyes iparjogvédelmi és szerzői jogi törvények módosításáról 2001. évi LXXVII. törvény a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény módosításáról

Az Európai Parlament és a Tanács 98/71/EK irányelve (1998. október 13.) a formatervezési minták oltalmáról (FmoI) Átültetését Magyarországon végrehajtó normák: 2001. évi XLVIII. törvény a formatervezési minták oltalmáról 2003. évi CII. törvény egyes iparjogvédelmi és szerzői jogi törvények módosításáról

Az Európai Parlament és a Tanács 2001/29/EK irányelve (2001. május 22.) az információs társadalomban érvényesülő szerzői és kapcsolódó jogok egyes kérdésekben történő összehangolásáról (SzköI) Átültetését Magyarországon végrehajtó normák: 1978. évi IV. törvény a büntető törvénykönyvről 1999. évi LXXVI. törvény a szerzői jogról 158/2000. (IX. 13.) Kormányrendelet a reprográfiára szolgáló készülékek körének meghatározásáról 2001. évi CVIII. törvény az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről 2003. évi CII. törvényegyes iparjogvédelmi és szerzői jogi törvények módosításáról §-ának (5) bekezdésében szabályozott szabad felhasználás esetében a nyilvánosság egyes tagjaihoz való közvetítés és a számukra történő hozzáférhetővé tétel módjának és feltételeinek meghatározásáról 117/2004. (IV. 28.) Kormányrendelet a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény38. Jogi aktus: Törvény, Szám: 2001/CVIII; Közzétéve: Magyar Közlöny, Szám: 2001/153., Oldal: 11450-11455; Hivatkozás: (MNE(2005)60275) 2008. évi CXII. törvény a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény módosításáról

Az Európai Parlament és a Tanács 2001/84/EK irányelve (2001. szeptember 27.) az eredeti műalkotás szerzőjét megillető követő jogról Átültetését Magyarországon végrehajtó normák: 217

Forrás: www.eur-lex.eu

80

1999. évi LXXVI. törvény a szerzői jogról 2005. évi CVIII. törvény a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. tör vénymódosításáról Az Európai Parlament és a Tanács 2004/48/EK irányelve (2004. április 29.) a szellemi tulajdonjogok érvényesítéséről (SztéI) Átültetését Magyarországon végrehajtó normák: 1994. évi LIII. törvény a bírósági végrehajtásról 1995. évi XXXIII. törvény a találmányok szabadalmi oltalmáról 1997. évi XI. törvény a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról 1999. évi LXXVI. törvény a szerzői jogról 2005. évi CLXV. törvény egyes törvényeknek az iparjogvédelmi és a szerzői jogok érvényesítésével összefüggő módosításáról

Az Európai Parlament és a Tanács 2006/115/EK irányelve (2006. december 12.) a bérleti jogról és a haszonkölcsönzési jogról, valamint a szellemi tulajdon területén a szerzői joghoz kapcsolódó egyes jogokról Átültetését Magyarországon végrehajtó normák: 1959. évi IV. törvény a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről 1999. évi LXXVI. törvény a szerzői jogról 2003. évi CII. törvényegyes iparjogvédelmi és szerzői jogi törvények módosításáról 2008. évi CXII. törvény a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvénymódosításáról

Az Európai Parlament és a Tanács 2006/116/EK irányelve (2006. december 12.) a szerzői jog és egyes kapcsolódó jogok védelmi idejének összehangolásáról Átültetése Magyarországon: Közigazgatási intézkedések.

Az Európai Parlament és a Tanács 2008/95/EK irányelve (2008. október 22.) a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről (VkI) Átültetése Magyarországon: NINCS HIVATKOZÁS218

Az Európai Parlament és a Tanács 2009/24/EK irányelve (2009. április 23.) a számítógépi programok jogi védelméről Átültetése Magyarországon: NINCS HIVATKOZÁS219

RENDELETEK: A Tanács 40/94/EK rendelete (1993. december 20.) a közösségi védjegyről A Bizottság 216/96/EK rendelete (1996. február 5.) a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) fellebbezési tanácsainak eljárási szabályzatáról A Tanács 6/2002/EK rendelete (2001. december 12.) a közösségi formatervezési mintáról (RcdR)

218

Forrás: www.eur-lex.eu, a hivatkozott irányelv webes felületének megnyitása után „A nemzeti végrehajtási intézkedések megjelenítése” menüpont alatt. 219 Forrás: www.eur-lex.eu, a hivatkozott irányelv webes felületének megnyitása után „A nemzeti végrehajtási intézkedések megjelenítése” menüpont alatt.

81

A Bizottság 2245/2002/EK rendelete (2002. október 21.) a közösségi formatervezési mintáról szóló 6/2002/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról (Rcd VHR) A Tanács 1383/2003/EK rendelete (2003. július 22.) az egyes szellemi tulajdonjogokat feltehetően sértő áruk elleni vámhatósági intézkedésekről és az ilyen jogokat ténylegesen sértő áruk ellen hozandó intézkedésekről (SztIntR) A Tanács 510/2006/EK (2006. március 20.) rendeletre a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmáról A Tanács 207/2009/EK rendelete (2009. február 26.) a közösségi védjegyről (CtmR) EGYÉB UNIÓS NORMÁK A Bizottság 2006/585/EK ajánlása (2006. augusztus 24.) a kulturális anyagok digitalizálásáról és online hozzáférhetővé tételéről, valamint a digitális megőrzésről A Tanács határozata (2011. március 10.) az egységes szabadalmi oltalom létrehozásának területén megvalósítandó megerősített együttműködésre való felhatalmazásról

82

A HAZAI KÖZÖS JOGKEZELŐ SZERVEZETEK Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület 1016 Budapest, Mészáros u. 15-17. Tel.: 488 2600 Fax.: 212 1544 E-mail: [email protected] www.artisjus.hu EJI Előadóművészi Jogvédő Iroda 1068 Budapest, Városligeti fasor 38. Tel.: 479 5160 E-mail: [email protected] www.eji.hu MAHASZ Magyar Hanglemezkiadók Szövetsége 1113 Budapest, Harcos tér 5. Tel.: 391 4200 Fax.: 200 2679 E-mail: [email protected]; [email protected]; [email protected] www.mahasz.hu Filmjus Filmszerzők és Előállítók Szerzői Jogvédő Egyesülete Központ: 1088 Budapest, Bródy Sándor u. 14 Tel.: 266 6588 Fax.: 266 4693; 266 4543 Jogi Iroda: 299 3020 E-mail: [email protected] www.filmjus.hu RSZ Magyar Reprográfiai Szövetség 1012 Budapest, Pálya u. 4-6. Tel/Fax.: 214 7363 E-mail: [email protected]; [email protected] www.reprografia.hu HUNGART Vizuális Művészek Közös Jogkezelő Társasága Egyesület 1055 Budapest, Falk Miksa u. 30. Tel.: 302 4368 Tel/Fax.: 302 3810 E-mail: [email protected] www.hungart.org 83