A MAGYAR CSALÁDSEGÍTŐ ÉS GYERMEKJÓLÉTI SZOLGÁLATOK ORSZÁGOS EGYESÜLETÉNEK BESZÁMOLÓJA (2013.április 29-i Közgyűlés) Az egyesület fontosabb adatai Alapításának ideje: 1990. Közhasznúsági besorolása: közhasznú szervezet Szervezeti besorolása: szakmai érdekképviseleti társadalmi szervezet Székhelye: 1094 Budapest, Liliom u. 8. Postacíme: 2143 Kistarcsa, Pf. 15. Telefon: 06-30/9428-987 Mail:
[email protected] [email protected] Honlap: www.macsgyoe.hu Az egyesület alapvető célkitűzései (az alapszabály szerint) 1.
2. 3. 4. 5.
a szociálpolitikát, család és gyermekvédelmet, mentálhigiénét érintő kérdésekben, és a szociálpolitika, család és gyermekvédelem, mentálhigiéné tárgykörében a tervezett jogszabályokkal kapcsolatban vélemény és állásfoglalás kialakítása a családsegítő/gyermekjóléti intézményekre, különösen azok irányítására és gazdálkodására vonatkozó jogszabályok tervezeteivel kapcsolatban vélemény és állásfoglalás kialakítása a családsegítő/gyermekjóléti szakma társadalmi jelentőségének elismertetése hozzájárulás a családsegítés/gyermekjólét szakmai arculatának kialakításához a családsegítők, gyermekjólét területén dolgozók szakmai, etikai, gazdasági, szociális, jogi érdekei érvényesítésének elősegítése
Alapvető feladatai és szolgáltatásai (az alapszabály szerint) 1. a családsegítés, gyermekjólét területén dolgozók szakmai, etikai, gazdasági, jogi, szociális érdekeinek megfogalmazása, érvényesítése, képviselete a működési területen 2. Az egyesület tagjai szolidaritásának fejlesztése, ennek érdekében a szükséges állásfoglalások kiadása, szervező tevékenysége 3. részvétel a családsegítő/gyermekjóléti tevékenység elvi feltételeinek, a családsegítés, gyermekjólét területén dolgozók képzési, továbbképzési követelményeinek kidolgozásában 4. részvétel a családsegítő/gyermekjóléti hivatás etikai normáinak kidolgozásában 5. a szociálpolitikai, gyermekvédelmi és mentálhigiénés célok, a szociálpolitikát, gyermekvédelmet és mentálhigiénét érintő koncepciók, tervek, normatívák, jogszabályok meghatározásában való részvétel 6. kapcsolatteremtés, szükséghez képest együttműködési megállapodás kötése állami, társadalmi, egyházi, gazdálkodó és egyéb szervezetekkel, intézményekkel és magánszemélyekkel 7. kapcsolat létrehozása hasonló jellegű külföldi intézményekkel, szervezetekkel, magánszemélyekkel 8. állásfoglalás, vélemény nyilvánítása saját elhatározásból vagy felkérésre 9. a szakmai és érdekvédelmi célkitűzések megvalósítása érdekében kellő nyilvánosság biztosítása
1
10. kiadványok megjelentetése 11. felmérések végzése saját elhatározásból vagy felkérésre 12. az egyesület tagjainak rendszeres tájékoztatása a hivatásuk gyakorlását érintő körülményekről A szakmai érdekvédelem megvalósításának területei 1./ A 257/2000. (XII. 26.) Kormányrendelet alapján lehetőségünk van az intézményvezetői pályázatokat értékelő bizottságok munkájában való részvételre. Ennek nagy jelentőséget tulajdonítunk, hiszen az önkormányzatok kevésbé felkészültek a pályázatok adekvát értékelésére, ezért igénylik, és többnyire elfogadják az ilyen irányú segítségünket. A szakmának is érdeke, hogy megfelelően felkészült vezetők álljanak az intézmények élén. Sikeres erőfeszítéseket tettünk a fenti kormányrendelet módosításakor a szakmai és munkavállalói érdekek érvényesülésére. (Pl. vezetői és munkahelyi pótlék, munkaruha juttatás) 2./ A középfokú szociális képzések vizsgabizottsági tagságára kijelölt szervezet vagyunk. Ennek alapján felkérésre lehetőségünk van az OKJ-s vizsgákra vizsgabizottsági tagot delegálni. 3./ Lobbylista. Egyesületünk szerepel az Emberi Erőforrások Minisztériuma Szociális és Családügyért felelős államtitkárság azon listáján, amely szervezeteket felkérnek az elkészült, de még el nem fogadott jogszabályok véleményezésére. Rendszeresen véleményeztük a megkapott jogszabály-tervezeteket, bár nagyon szűkre szabottak a határidők. Ezért általában nincs lehetőség arra, hogy alapos szakmai vitát folytassunk az egyes anyagokról. Ennek ellenére tolmácsoltuk a szakma elvárásait, véleményét a jogszabályi környezettel és a szakmapolitikai törekvésekkel kapcsolatban. Véleményünkről visszajelzést nem kapunk, eredménye akkor látszik, amikor megjelenik a jogszabály. Az elmúlt évben egy olyan alkalom volt, amikor álláspontunk megjelent a jogszabályban, - a szakvizsga rendelet kapcsán- vagyis megmaradtak a jelenlegi szakvizsga központok, nem került sor a centralizációra. Ezzel kapcsolatban az alábbiakat írtuk: Vélemény: A személyes gondoskodást végző személyek továbbképzéséről és a szociális szakvizsgáról szóló 9/2000. (VIII. 4.) SZCSM rendelet és egyes kapcsolódó miniszteri rendeletek módosításáról szóló miniszteri rendelet tervezetéről 1. Támogatjuk, hogy folyamatosan lehessen akkreditáltatni továbbképzéseket 2. Szociális alapvizsgára nincs szükség, mivel van megfelelő számú (szakvizsgával is rendelkező) szociális szakember, akik vezetővé válhatnak, vagy szakvizsgát tehetnek 3. Az ellátotti csoportok egyikéhez közvetlen kötődő képzésben való kötelező részvételt akkor támogatható, ha az a résztvevők számára ingyenes. 4. Nem értünk egyet azzal, hogy szociális alap és szakvizsgát csak az Intézet szervezhet. E területen sok tapasztalatunk van: írásbeli kérdéssorokat írtunk, elnöki feladatköröket láttunk el, írásbeli feladatlapokat javítottunk. A jelenlegi szakvizsga nem több, mint egy kollokvium, nem többlettudást, készséget, értékrendet, módszert, stb. ad, csak egy „papírt” , amivel vezetővé lehet válni. (Mellesleg a vezetői ismeretek teljes mértékben hiányoznak a szakvizsga programjából) Az írásbeli feladatlap –ami döntő a szakvizsgán- egységes, összehasonlítható, ezért fel sem merülhet az eltérő színvonal kérdése. A szóbeli vizsga elnökeinek munkáját eddig is ellenőrizték, a 3 tagú bizottságok megfelelően működtek. Ezen okok miatt a centralizáció indokolatlan. Inkább a szakvizsga-rendszer átalakítására volna szükség. Pl. többször javasoltuk, hogy a szakvizsgázó egy féléves tanulási folyamatban vegyen részt, amikor nem a
2
munkahelyén dolgozik, hanem egy mentor segítségével kutatómunkát végez, amely egy dolgozattal zárul, amit meg kell védeni, vagy lehetőséget kapna egy új szakmai módszer megtanulására, vagyis nem csupán egy vizsgáról szólna a szakvizsga. A szakvizsgaközpontok megfelelő színvonalú munkát végeznek. 5. A továbbképzések komolyságát az adná meg, ha többlettudást, technikák elsajátítását, képességek fejlesztését, módszerek megtanulását tenné lehetővé. Erre ma az anyagi források hiánya miatt nincs lehetőség, ezért ez hiányt eredményez, mivel a felsőfokú képzések során sem tanítják meg azokat a technikákat, amelyek segítségével a különböző klienscsoportok élethelyzetén hatékonyan lehetne segíteni. 6. Szakvizsga elnöki feladatkör ellátására olyan szociális szakembereket tartunk alkalmasnak, akik legalább 5 év tereptapasztalattal, szociális szakvizsgával rendelkeznek, és a szakvizsga elnöki névjegyzékben szerepelnek. Nem javasoljuk, hogy a miniszter ettől eltérhessen. 4./ A Szociális Kamara létrehozása érdekében jelentős erőfeszítéseket tettünk, ennek ellenére nem került sor a törvényjavaslat előterjesztésére. A továbbiakban is fontosnak tartjuk a létrehozását, de jelenleg a 3sz nem tartja aktuálisnak a kérdést. 5./ Szakmai egyeztető fórumok. Sajnos 2010 évben megszűntek azok a fórumok, (Pl. Szociálpolitikai Tanács, Családvédelmi Tanács, Szociális Tanács) amelyeknek tagjai voltunk, és ahol közvetlen módon tudtuk kifejezésre juttatni a szakma érdekeit. Ezeken a fórumokon volt lehetőség „kiérlelni” a készülő jogszabályokat, befolyást gyakorolni azokra, személyes kapcsolatokat ápolni a szaktárca vezetőivel. Mást jelent, amikor tapasztalatainkat eseteken, példákon keresztül világítjuk ment, mint néhány „száraz” jogszabály módosító mondat. Jobban „élet közelbe” tudtuk hozni a szabályozást. Ha ezek a fórumok működtek volna, talán eredményesebb lett volna a lobbynk pl. a kontroll funkciók előtérbe kerülése kapcsán, és nem az ellenőrzés, hanem a szociális munka erősödött volna. 6./ Média megjelenések. Részben ehhez a területhez kapcsolódnak azok a tömegkommunikációs megjelenések, amelyek az elmúlt években történtek. Ezek egyik formája a közvetett megjelenés, amikor az újságíró kérdéseket tesz fel, véleményt kér, és az jelenik meg a cikkben. Ilyen több alkalommal fordult elő, elsősorban Ónódi Molnár Dóra cikkeiben. A közvetlen megjelenésen azt értem, amikor újságcikket írunk, vagy televízióban szerepelünk. A újságcikkre példa a Takács Imre által a Népszabadságban megjelentetett cikkek (Pl. az iskoláztatási támogatás kapcsán), vagy a különböző televíziós csatornákon való szereplés. (Pl. Szabó János, vagy legutóbb Takács Imre –Mokka-) Ezeknek fontos üzenetközvetítő hatása van a társadalom számára. 7./ Honlap. Sajnos a HÁLÓ c. folyóirat megszűnése nagy veszteség, de a honlapunk „élővé tétele” pótolja a hiányt. A hatékonyabb tájékoztatás érdekében Egyesületünk 2012 júniusában megújította honlapját ( www.macsgyoe.hu, www.szocioweb.hu ), melyet napi rendszerességgel frissítünk, ezzel lehetővé tesszük, illetve megkönnyítjük az információk (aktualitások, pályázati információk, képzések, konferenciák, kiadványok) továbbítását tagságunk, a szolgálatok és egyéb érdeklődők felé. A honlapunk szerkesztését Erdős Zsuzsa önkéntes munkával végzi, és fantasztikusan jól! Rövid idő alatt nagyon népszerűvé vált nemcsak a szakemberek, hanem a klienseink körében is. Nagyon köszönjük Zsuzsa!
3
A leggyakrabban használt jogszabályok térítésmentesen elérhetők a weboldalunkon. Portálunkon közzétettük a különböző szervezetek által elfogadott módszertani ajánlásokat, a kormányzati szakirányítás az EMMI, az SZGYF, az NRSZH, az NCSSZI által kiadott dokumentációkat, tájékoztatásokat az egyes szolgáltatások esetében kötelezően vezetendő dokumentumok listáját. Kiemelt figyelmet fordítunk arra, hogy honlapunkon a legfrissebb szakmai iránymutatások legyenek közzétéve. A honlap többletfunkciókkal (RSS tartalom, feltöltési lehetőség, hírlevél feliratkozás, fórum, véleményezés) segíti a felhasználókat. Egyre növekszik azon felhasználók száma, akik webes felületen kérnek segítséget szakmai kérdésekben, illetve osztják meg tapasztalataikat. Gyakori jelenség, hogy a szociális szolgáltatást igénybe vevők, vagy a potenciális igénybe vevői körbe tartozók webes felületen kérnek segítséget ellátások igénylésével, illetve egyéni problémáikkal kapcsolatban. Hetente átlagosan 10-15 információt kérő e-mailes megkeresés érkezik Szervezetünkhöz a személyes gondoskodást nyújtó szervezetek (nem csak családsegítés és gyermekjóléti szolgáltatás!!!), fenntartók részéről. A honlap indulása óta 10 alkalommal igénybevevő, illetve hozzátartozó közvetlenül kereste Szervezetünket és kért problémájának megoldásához segítséget. Egy alkalommal sor került „távolsági” adományközvetítésre is. A levelezőlistákon keresztül (1906 tag) a listatagok szinte heti rendszerességgel kaptak szakmai információkat, tájékoztató anyagokat. 2012. június 1. és 2013. március 31. közt 150 darab információs e-mail került kiküldésre. A legfontosabb anyagokat, hirdetményeket honlapunkon is elérhetővé tettük. Legfontosabb információs, illetve tájékoztató anyagaink az alábbiak voltak: • Folyamatos tájékoztatás jogszabálytervezetekről és jogszabályváltozásokról • Folyamatos tájékoztatás a kapacitásbefogadásról • Naprakész tájékoztatás a KENYSZI rendszer működésével kapcsolatban • Hatóságok ellenőrzési ütemterveinek közzététele • A Magyar Államkincstár fele történő elszámolással és támogatás igényléssel kapcsolatos információk • Az NRSZH-n keresztül támogatott szolgáltatások működtetésével kapcsolatos információk • Az EMMI hivatalos tájékoztatóinak közreadása • Új szervezetek, így a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság és az Országos Betegjogi, Ellátottjogi, Gyermekjogi és Dokumentációs Központ működésével kapcsolatos tájékoztatás • Szociális képzésekkel, továbbképzésekkel és szakvizsgával kapcsolatos tájékoztatás • Szakmai ajánlások közzététele • Közigazgatási rendszer átalakításával kapcsolatos tájékoztatás • Rehabilitációs ellátásokkal kapcsolatos tájékoztatás
4
A levelezőlistákon más szervezetek által küldött szakmai anyagokat, híreket, meghívókat szintén közzéteszünk. Honlapunk látogatottsága folyamatosan nő, az egyedi látogatások száma az indulás óta meghaladta a 77.701 alkalmat. A látogatások száma 113.131-et. A letöltött adatmennyiség 68.82 GB volt. 2012 év
5
2013 év április 10.-ig
A Portálunk megújításával egyidejűleg indítottuk el Facebook (http://www.facebook.com/pages/Magyar-Csal%C3%A1dseg%C3%ADt%C5%91%C3%A9s-Gyermekj%C3%B3l%C3%A9ti-Szolg%C3%A1latok-Orsz%C3%A1gos-Egyes %C3%BClete/140595619407783) oldalunkat is. Örömmel számolhatunk be arról, hogy az oldalunk egyre népszerűbb, kedveltebb lett az egyesületünk tagjai és az egyéb érdeklődők körében. A Facebook az Egyesület számára nagyszerű eszköz a Egyesület körüli közösség megszervezésére és aktivizálására. Elnökségünk a Facebookon folyó munkával szeretne egy olyan közösséget kialakítani, akik fontosnak tartják a szakma nyomon követését, fejlesztését, és ezért tenni is szeretnének. Ha össze tudjuk "szedni" ezeket a kollégákat egy csoportba, majd közvetlen módon tudunk velük kommunikálni, akkor ha jól csináljuk, végül aktív tagjainkká tudjuk őket konvertálni. Mit érhetünk el az oldalunkkal? Az egyik legfontosabb: az érdeklődő kollégák csatlakozhatnak az oldalhoz, így a saját üzenőfalukon látni fogják azokat a bejegyzéseket, amiket kiteszünk oda. Ez egy állandó és viszonylag közvetlen kommunikációs csatornát nyit az Egyesület és az Egyesület tevékenysége iránt érdeklődők számára.
6
Egy Facebook oldal ezen kívül számos dologra képes, például: •
• • • • •
lehet aloldalakat készíteni, amin a honlapok aloldalához hasonló tartalmakat lehet elhelyezni az érdeklődők számára (akár közvetlen hírlevél feliratkozási űrlapot is, de szinte bármi egyebet is) a követőkkel meg lehet osztani képeket, videókat, cikkeket, linkeket a követők szinte mindenhez írhatnak kommenteket, kifejezhetik a tetszésüket, amit alapesetben az ő ismerőseik is láthatnak lehet olyan tartalmat kínálni, amit csak a követők látnak, ezzel csábítóbbá tenni a követővé válást a Google képes indexelni a legtöbb tartalmat az oldalon, így keresőoptimalizálási szempontból is jelentősége van viszonylag használható statisztikát ad, amin látható az oldal látogatottsága, a követők száma, stb. (lásd lenn)
össze lehet kötni a Twitterrel (automatikus kommunikációt létrehozva a két rendszer között). Elnökségünk további feladata, hogy ez irányban fejlessze tovább e tevékenységét. Statisztikai pillanatkép 2013. március 14. - április 10. között
8./ Kliensi érdekképviselet. A Szerencsejáték Rt.-vel kötött szerződésünk – amely szerint a hozzájuk érkező lakossági segélykérelmeket szakembereink értékelik, és a jóváhagyott összeget egyesületünk juttatta el az érintettekhez- 2010 évben megszűnt. Ennek okairól nem kaptunk tájékoztatást, csak nem kötöttek új szerződést. Ezt a tevékenységet a kezdetektől mi végeztük, mivel országos hálózatunk van. Mindenki elégedett volt, a lakosság azóta is folyamatosan bennünket keres meg ilyen ügyekben. 9./ Munkavállalói (tagság) érdekképviselet. Folyamatos igény az egyesületünk felé a tagok érdekképviseletének biztosítása. Erre közvetlen módon csak szűk körben vagyunk képesek, hiszen az szakszervezeti funkció. Szakszervezeteink sajnos nem elég erősek, a hangjukat sem lehet hallani. Érthető a kollégák elégedetlensége, hiszen az anyagi megbecsülés szintje katasztrofális, sokszor alig különbözik a klienseinkétől. Közülük is sokan eladósodtak, hátralékaik vannak, gondot okoz a napi megélhetés biztosítása.
7
Olyan képtelen helyzet alakult ki, hogy a szakmai minimálbér (Pl. egy általános iskolára épülő OKJ-s tanfolyam) csupán néhány ezer forinttal kevesebb, mint egy diplomás szociális munkás bére. De nem csak az anyagiaké, hanem a szakma presztízse, társadalmi elismertsége is rendkívül alacsony szintű. Ez egy összetett probléma, de ha figyelembe vesszük, hogy milyen a társadalmi megbecsülése a klienseinknek (Szegényeknek, hajléktalanoknak, romáknak) akkor érthető, hogy ilyen azoknak is akik őket segítik. Sajnos a szakmai szolidaritás sem működik megfelelően. Nagyon kevesen megyünk ki azokra a megmozdulásokra, amelyek valamelyik társadalmi csoport (Pl. hajléktalanok) érdekében zajlanak. Kicsit zsörtölődünk amikor leszállítják a tankötelezettség korhatárát, vagy kiveszik az Alaptörvényből a szociális jogokat, vagy rendőrök kísérik vissza az iskolába a csellengő gyermekeket, de nem kiáltunk iskolai szociális munkásokért, nem megyünk ki tüntetni. Talán ez azért is van, mert szakmánk egyik fontos alapja a megegyezésre való törekvés a mediáció, a konszenzuskeresés, és nem vesszük észre, hogy nincs partner a konszenzushoz, nincs kivel megegyezni. Mi még nem hívtuk utcára tagjainkat, a radikalizmus látszatát is kerültük, cikkeinkben is csak óvatosan, segítő szándékkal mondtuk el tapasztalatainkat. Ezt a félelem is igazgatta, mert aki ilyet tett azt elbocsátották, és nem szeretnénk ilyen helyzeteket előidézni. Pedig ez igazi civil funkció lenne. Ha ezt nem tesszük, akkor mit tegyünk? Merül fel a kérdés. Ebben kellene megállapodnunk egymással. Az egyesület szakmai tevékenysége 1./ Az egyesület alakulása óta évente megrendezi országos szakmai konferenciáját, amely a legjelentősebb szakmai fórummá vált úgy a programja, mint a résztvevők számát figyelembe véve. Az elmúlt évi konferencia 10 ponttal került akkreditálásra, így költsége a továbbképzési normatívából elszámolható, igaz, az csak a töredékét fedezi. Az ez évi konferenciánk akkreditálása elutasításra került, amelynek okáról még nem kaptunk tájékoztatást (Írásban kértük) A résztvevők száma folyamatosan csökken, aminek elsősorban anyagi okai vannak. E mellett szerepet játszik a továbbképzési lehetőségek jelentős bővülése is. 2./ A korábbiakban Némethné Bogáth Andrea volt régióvezető országos kérdőíves felmérést készített a munkatársak körében, amely elsősorban az egyesülettel kapcsolatos elvárásokra, a tagsági viszonyra terjedt ki. Kérdőíves felmérésük során az egyesület tevékenysége, munkája iránt támasztott elvárásokat, igényeket kívánták feltérképezni. Összesen 150 db kitöltött kérdőívet dolgoztak fel. A régiók többségét sikerült elérniük, s a kutatásban való részvételbe bevonniuk. Az Egyesülettel való kapcsolatot illetően elmondható, hogy a tagok száma, aránya jelenleg meglehetősen alacsony. Pozitívumként értékelhető azonban, hogy a jelenleg tagsággal nem rendelkezők négyötöde belépne az Egyesületbe, amennyiben annak munkája során hangsúlyt kapnának bizonyos, számukra fontosnak tartott tevékenységek. Az Egyesület munkáját illetően a legfontosabbnak pedig a jogszabályi változásokról történő tájékoztatás, az érdekek megfogalmazása, érvényesítése, védelme és az állásfoglalás bizonyul. A munkatársak elsősorban az Egyesület működéséről, tevékenységéről, eredményeiről való tájékoztatás, az érdekképviselet, véleménynyilvánítás, állásfoglalás, valamint a szférában dolgozók közötti tapasztalatcsere lehetőségének biztosítása és nyilvánosság biztosítása terén igényeltek változtatást. Ez a honlapunk élővé tételével részben megvalósult. A módszertan átalakulása nyomán lehetőség kínálkozik arra, hogy ingyenes szakmai fórumokat, tapasztalatcseréket szervezzünk. 3./ A közelmúltban javaslatot tettünk a családon belüli erőszak kezelésének elősegítésére.
8
MAGYAR CSALÁDSEGÍTŐ ÉS GYERMEKJÓLÉTI SZOLGÁLATOK ORSZÁGOS EGYESÜLETE 1094 Budapest, Liliom u.8. Tel.30-9428-987 Mail:
[email protected] Soltész Miklós úr részére Államtitkár Emberi Erőforrások Minisztériuma Szociális és családügyért felelős államtitkárság
[email protected]. 1054 Budapest, Akadémia u.3. Tisztelt Államtitkár Úr! A családon belüli erőszak problematikája a törvényhozás szintjén a megoldás felé közelít, szakmai területen viszont jelentős hiányosság tapasztalható. A probléma kezelésére hivatott családsegítő és gyermekjóléti szolgálatok munkatársai nem rendelkeznek olyan speciális tudásanyaggal, amely megnyugtató segítséget jelentene az érintetteknek. Ugyanakkor a lakosság részéről fokozódó igény mutatkozik. A szociális munkás és szociálpedagógus képzés generális ismereteket nyújt, nem tanít meg technikákat, módszereket, eljárásokat a különböző életproblémák kezelésére. A jelenlegi továbbképzési rendszer sem alkalmas arra, hogy a munkatársak kiképződjenek egy-egy speciális módszer alkalmazására. Mindezek miatt az alábbiakat javasoljuk: Első lépésként a megyei jogú városok szintjén 1-1 munkatárs kiképzése az alábbiak szerint: 1. A legalább 5 éves szakmai tapasztalattal rendelkező munkatárs 6 hónapra történő kivonása az aktív munkavégzés alól. (A munkaviszonya megmarad) 2. A módszer, technika megtanulása egy felsőoktatási intézményben akkreditált program alapján.(Fontos a gyakorlat-orientáltság, a vizsga is egy konkrét eset feldolgozása.) 3. A kiképzett munkatárs vállalja, hogy legalább 2 évig ellátja a feladatkört, és tereptanárként segíti a képzést. 4. A konstrukció előnye, hogy a tudás megszerzése mellett a segíti a „burn out” prevenciót is. Második lépcsőben minden 30.000 főt meghaladó településre célszerű kiterjeszteni a programot, és ezek a „körzeti, térségi” intézmények szolgáltatnának a vonzáskörzetébe tartozó települések lakosai számára. Egyesületünk felajánlja szakmai tapasztalatát a program megvalósításához. Kérem Államtitkár urat, a családi szerepek megerősítése, a családok megszilárdítása és a fiatal generációk helyes szocializációja érdekében, járjon közben a felkészült szakemberek kiképzése és alkalmazása ügyében. Fáradozását előre is köszönjük. Budapest, 2013-02-20 Tisztelettel: Takács Imre Elnök
9
4./ Munkavállalói alkalmasság, képzések. Több mint tíz éve Nyíregyházán a Sopron II. konferencián mondtuk el először elvárásainkat a képzésektől. a./ Egyik fő kérdés az volt, hogy a képzési tartalmakat a terep szükségletei határozzák-e meg, vagy milyen módon tudnak azok megjelenni a képzésben. b./ Milyenek a ma szociális munkásai? Felkészültségük alapján csak részben alkalmasak az azonnali munkavégzésre. A „terep” szerint egy részük személyiségében alkalmatlan a pályára (Pl. szenvedélybetegség, személyiségzavar, erkölcsi integritás hiánya, motiválatlanság, szociális intelligencia hiánya) Mind gyakrabban jelentkező probléma az előítéletesség, időnként rasszizmus. c./ A szociális képzéseknek sokkal közelebb kellene állni a terephez. Ebből annak kellene következnie, hogy: Azonnal használható tudást, készséget szereznek a képzés során a hallgatók Gyorsan rugalmasan kell reagálni a szociális rendszer, valamint a szükségletek változásaihoz Prioritások, hangsúlyok változására való képesség a képzők részéről. d./ Még mindig van olyan oktató van, aki kellő gyakorlati tapasztalat nélkül, vagy nem szociális diplomával tanítja a szociális munka valamelyik tárgyát. Az is furcsa, hogy vannak olyan államvizsgák, ahol nem szociális munkás az elnök. Ez a szakma presztízsét is mutatja, sőt túlmutat azon, de erről később még írok.(Érdekes lenne, ha az orvosegyetemen jogász, vagy a jogászoknál orvos lenne az elnök.) e./ Milyen változásokra lenne szükség? • •
•
• •
•
Hallgatói alkalmasság vizsgálata Valamennyi tárgy oktatása a szociális munka szempontjaihoz igazodóan történjen! Sokszor látunk olyan képzéseket, ahol a segítés folyamatának oktatása inkább pl. a pszichológia szakmai szabályainak felel meg, mint a szociális munkáénak. Az oktatott tárgyak egymáshoz illesztése. Azt látjuk, hogy a tanárok nem ismerik a hallgatóikat. Sajnos előfordulnak előítéletes, rasszista oktatók is. Túlképzés, és az ezzel képzés felhígulása. A társadalom számára bizonyára hasznos, ha minél több szociális végzettségű szakember dolgozik az élet bármely területén, hiszen a szemléletük akár „ragadós” is lehetne. Azt látjuk, hogy a magas hallgatói számok rontják a képzések hatékonyságát. Nagyon magasak a csoportlétszámok, ezért nem lehet hatékony az egyéni fejlesztés. A terepintézmények sem alkalmasak ilyen mennyiségű hallgató fogadására. Különösen problémásnak látjuk a pályán kívül dolgozó levelező szakos hallgatók gyakorlatának helyzetét. Alig érintődnek meg a szociális szakma által, nagyon kevés a gyakorlati idejük. A hallgatók eltérő felkészültsége. (Nem csak a különböző profilú –szoc. ped, szoc. munkás, egyetem, főiskola- intézmények között, hanem az azonos képzések között is.) Mivel általános szociális munkás képzésekről van szó, szerencsés lenne valamilyen összhang megteremtése. (Nincs ekkora eltérés pl. a pedagógus, orvos, jogász képzések között) A képző intézmény alapprofilja még mindég szerepet játszik ebben a kérdésben is.
10
•
•
•
•
• •
Van bizonyos fejlődés a szociális munka elméletének oktatása területén: növekedett a terep-tapasztalatokkal rendelkező oktatók száma, de még mindég vannak olyan képzők, ahol nem szociális munkás végzettségűek tanítják a szociális munka elmelétének valamelyik területét. Ezt viszont nem fogadhatjuk el. Nagyon kívánatos – igaz nehezen megoldható-, hogy az oktatás mellett terepmunkát is végezzenek. Igazi élmény egy olyan órán részt venni a hallgatóknak, amikor a tanár egy személyesen kezelt eseten keresztül mutatja be a tananyagot, és a hallgatók maguk fedezik fel mögötte az elméleteket. Az lenne a kívánatos, ha valamennyi oktató (vagy legalább a tanárok többsége) a szociális terület környékéről rekrutálódna. (Ez talán nem túl nehezen megoldható, hiszen sok jogász, szociálpolitikus, pszichiáter dolgozik a szociális területen) A terep szerepe a képzések tartalmának meghatározásában. Formális csatornák nem működnek, esetleg a tereptanárokon keresztül érkeznek jelzések, de annak nyomai alig fellelhetők. Milyen fejlesztést lehetne megvalósítani: Pl. Családsegítő, gyermekjóléti módszertani központok keretei között működő szakmai műhelyek. Specializációk hiánya az alapképzésben. Intézményeinknek nagy szüksége volna arra, hogy egyes területekre vonatkoztatva többlettudást szerezzenek a hallgatók. A speciális továbbképzéseken való részvételre a terepen már nincs idő, pénz. Módszerek megtanítása. Legalább egy, azonnal használható módszer megtanítása, amely biztonságot adna a hallgatóknak a terepen. A problémákkal küzdő hallgatók segítése. Úgy látjuk, hogy egyre több hallgató küzd súlyos életvezetési, családi, párkapcsolati problémával, amelyek megoldására a meglevő ellátó rendszer csak részben képes, vagy nem hozzáférhető számukra. Megkockáztatom, hogy ezek arányai magasabbak a többi felsőoktatási intézményben tanulókhoz képest. (Ennek oka nyilvánvaló)Láttam bölcsész egyetemi kollégiumban olyan felhívást, amely lehetőséget kínált pszichológus, pszichiáter (névvel, fényképpel) ingyenes igénybe vételére. A szociális munkás hallgatók egy részének terápiára is szüksége lenne, de tapasztalataim szerint a legtöbb esetben a szociális munkás által nyújtott segítő kapcsolat lenne a legfontosabb. A kérdés az, hogy ezt az adott intézményen belül, vagy kívül kell-e biztosítani. (Ennek taglalásába most nem folyok bele) Azt viszont megkockáztatom kijelenteni, hogy amennyiben a problémával küzdő hallgatók egy szakmailag hitelesen végigdolgozott segítő kapcsolat során oldják meg problémáikat, az felér egy tanulási folyamattal.
f./ Néhány prioritás • Hogyan lehet becsatornázni a terepet a képzésbe (terepen való oktatás) • A terepgyakorlat jogi, anyagi hátterének megteremtése • Valamennyi oktatott tárgy szociális munkához „idomítása” • Középtávon szükségesnek látnám a terepen való tanulás feltételeinek megteremtését • Szemléletformálás, értékformálás előtérbe helyezése • A személyiség és készségfejlesztés átalakítása 5./ Szakmai szervezetekben való részvétel, szakmai kapcsolatok A különböző szakmai szervezetekben való jelenlét a szakmai érdekvédelem egyik legfontosabb eleme. Alapító tagja vagyunk a Szociális Szakmai Szövetségnek, melynek elnöke volt egyesületünk alelnöke, Szabó János. (Aki a korábbiakban az említett Szociálpolitikai Tanácsnak volt az elnöke)
11
A 3SZ főbb célkitűzése hasonló egyesületünkéhez, ezért a szakmai állásfoglalásaink jelentős része beépül a 3SZ-ébe, illetve egymást erősítve jelenik meg. Képviseltetjük magunkat a Budapesti Ifjúsági Tanácsban.
6./ Melyik oldalon állunk? Kinek az érdekeit szolgálják a családsegítő és gyermekjóléti szolgálatok? Akkor járunk el helyesen, ha a kérdéskört a szociális munka meghatározásából vizsgáljuk meg. A bonyolult fogalmi meghatározás helyett a lényeget emelem ki: a szociális munka nem más, mint a kliensek képességeinek, eszközrendszerének fejlesztése, hatalommal történő felruházása. A folyamat minden esetben a kliens értékeinek figyelembe vételével, a személyiség feltétel nélküli elfogadásával (Rogers) történik. Krémer Balázs szerint van egy eltávolodás a kliensektől. Ezt a véleményt elfogadva rá kell világítani a folyamat okaira. Nem arról van szó, hogy a „gonosz” szociális munkások saját problémáikat úgy kompenzálják, hogy hatalmat gyakorolnak, uralkodnak klienseik felett, és közben jól érzik magukat 2. A jogszabályok a kontroll irányába terelik a szakmát (Eseti gondnok, stb.) 3. Felelősség-védekező attitűd (Pl. gyermekjóléti sz.) 4. Adminisztráció felerősödése 5. Eszközhiány –egyszerűbb kontrollálni 6. Szakmai felkészületlenség, képzési problémák 7. Személyiségbeli alkalmatlanság (Az egyszerű alkalmatlanságtól a rasszizmusig terjed a skála) 8. Társadalmi hatások (Előítéletesség felerősödése, érdemtelenség, stb) 9. Politikai hatások (Pl. Hajléktalanok kirekesztése, szociális alapjogok hiánya az Alkotmányban, stb.) 10. Kiszolgáltatottság a „kenyéradónak”, ami leginkább a helyi önkormányzat, illetve a polgármester, és annak értékrendje 11. Ez egy folyamat, amelynek ez lett az „eredménye”. 1.
(Ki-Hol? áll) Kliensek – hatalom 1. Megfigyelhető egy feltétel nélküli lojalitás, hatalomhoz való „dörgölőzés” akár az értékek, vagy érdekek mentén 2. A szakma megosztott a tekintetben, hogy mi a „helyes irány” egyre többen a kontrollban látják a megoldást, szeretik azt csinálni, mivel másra képtelenek, vagy képtelenek a szegénykultúra megértésére, vagy képtelenek elfogadni a tőlük eltérő értékrendet. 3. Ennek következtében a kliensek jelentős része eltávolodott az alapvetően segítésre létrehozott intézményektől: különösen a gyermekjóléti szolgálatoktól. –gyakran ő a fő ellenség, aki a legtöbb problémát okozza nekik, aki fenyeget, kötelez, de nem segít- A kliensek túlnyomó többsége azért keresi fel, mert kötelezték rá, vagy nyomatékosan ajánlották neki. Már nem remélnek valós, szükségleteikhez igazodó segítséget. 4. Ebből egyenesen következik a bizalmatlanság a segítő intézmények iránt. Már nem remélnek tartós megoldásokat.
12
Hol kell állnunk? Számomra ez soha nem jelentett kérdést. A kliensek melletti elköteleződést akkor is vállaltuk, amikor ez érdekeink ellen szólt. Ugyanakkor azt is el tudom fogadni –bizonyos határok között- , ha valaki erre nem képes, hiszen a primer szükséglet nagy úr. A kérdés az, hogy hol a határ. Mit tegyünk, ha a helyi hatalom arra utasítja a GYEJO-t, hogy tüntesse el a gyermekeket a szakellátásba, vagy őket tünteti el? Az viszont elfogadhatatlan, hogy előítéletes, rasszista attitűddel rendelkezzen egy szociális munkás. (Egy mesterképzésben résztvevő hallgató dolgozatát opponáltam, aki ilyeneket írt: a munkanélküliek a „társadalom nyakán élősködnek, a gyerekeket a megélhetés, a segélyek miatt szülik”, és lehetne sorolni tovább. Ez a kolléga a szakma mestere, most is terjeszti szilárd nézeteit.) Úgy látom eljött az ideje annak –lehet, hogy már késő is?-, hogy nagyon határozottan próbáljuk meg felvállalni, és megoldásokat keresni. 1985-1990-ig a kliensek hittek a családsegítőkben, nagyfokú volt a bizalom, a nem szociális munkás végzettségű munkatársak számára nem volt kérdés a kérdés, hogy kit képviselnek. Valami nagyon elromlott. Az alábbi kérdések merülnek fel 1. Milyen értékeket gondolunk magunkénak? Kell-e tolerálni a társadalomnak a másságot, az eltérő kultúrát, normákat, életstílusokat, vagy mindenkit a „mi” képünkre kell formálni? 2. Van-e dolgunk a társadalmi értékrend formálásában? 3. Milyen társadalmat szeretnénk építeni? (Közösségi, szolidáris, -kirekesztő, egyenlőtlen 4. Van-e ma szociális munka, és ha van az hol lelhető fel? Intézményben, civil szektorban, egyházakban, önkormányzatoknál? Kell-e ehhez újrafogalmazni a szociális munka fogalmát? 5. Milyen tényezői vannak a szociális munka leértékelődésének? 6. Miért csökken a képzések színvonala, miért nem tud alkalmas, skillekkel felszerelt szakembereket küldeni a terepre? 7. A szegénygondozáshoz nem ártana - legalább a szakembereknek- ismerni a szegénykultúrát. Kell-e azt megismertetni a társadalommal a jobb megértés, elfogadást elősegíteni? Legfontosabb dolgaink 1.
2. 3. 4. 5.
Egyesületünk intenzíven legyen jelen a társadalmi közéletben, az „emberek” ismerjék meg, hogy mit gondolunk a számukra is fontos kérdésekről. -Az aktualitásokra való reagálás-, a társadalmi kommunikáció fejlesztése Szakmai, etikai értékek, normák előtérbe hozása, egyértelmű kommunikálása a szakma számára A szociális munka –amelyre óriási szükséglet mutatkozik- megvalósításának elősegítése (Intézményi és szakmai szint) A szociális képzések fejlesztése A szakmán belüli szolidaritás, érdekérvényesítés erősítése
13
Az egyesület stratégiájának lehetséges irányai Abban konszenzus mutatkozik, hogy a tagság létszámának bővítése szerepeljen a stratégiai célok között. Ez elsősorban a „külvilág”, a legitimitás miatt fontos, hiszen az a tendencia rajzolódik ki a civil világban, hogy a tagok elvárják az érdekeik érvényesítését, de annak a folyamatában tevőlegesen nem, vagy csak kis mértékben kívánnak részt vállalni. A tagság növelése érdekében szükségessé vált olyan „könnyítések” létrehozása, amely növeli a tagság létszámát, de nem jár nagy elköteleződéssel. Másik lehetőség az érdekeltség növelése, amelyre lehetőséget kínál a módszertani intézmények megszüntetése. Igaz ugyan, hogy a szolgáltató funkció nem tartozik a kompetenciánkba, de a „szabadon maradt” helyekre be tudunk lépni a korábbiakhoz hasonlóan. Első alternatíva. A jelenlegi helyzet megerősítése. A megyei és regionális rendszer fejlesztése. Ez mára a gyengeségeink közé sodródott: nem működik a megyei rendszer, a regionális szervezeteink is gyengélkednek. A korábbi vezetők kiválása után nem tudtuk megújítani a régiókat, a megyei szervezetek igazából soha nem működtek a tervezett módon. El kell gondolkodni azon, hogy érdemes-e fenntartani a megyei szerveződést, vagy inkább a régiókra kell koncentrálnunk. Úgy látom, hogy jelen helyzetben nincs realitása a megyei szerveződéseknek. 2. Második alternatíva: A szövetségi rendszer prioritásának erősítése. Ezen elsősorban azt értem, hogy a 3SZ szerepének növelésével az általunk képviselt szolgáltatások érdekeinek kiemelt képviseletét valósítsuk meg. 3. Harmadik alternatíva: Az elnökség munkájának fejlesztése, „munkás” elnökség létrehozása. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a tagság megfogalmaz bizonyos problémákat, amelyek megoldását, vagy a megoldás elősegítését, vagy kommunikálását elvárja az egyesülettől. Odáig nehezen jutunk el, hogy ebből egy komoly szakmai elemzés, értékelés, majd javaslat szülessen. A „munkás” elnökség azt jelentené, hogy az elnökségi tagok személyes vállalása lenne egy-egy kérdés alapos szakmai elemzése, amelyet akár véleményeztetni is lehetne a tagsággal, majd kommunikálni. Az a fajta „módszer” nem vált be, hogy az adott kérdéshez mindenki elmondja véleményét, és azt valaki majd összegzi. Akkor volt eredményes a munka, ha egy fő alaposan kidolgozta, a többiek legfeljebb egy-egy módosítást, kiegészítést javasoltak hozzá. Ezen alternatíva esetén nagyon fontos a feladatok pontos körülhatárolása a kompetencia-problémák elkerülése érdekében. Ha valaki elnökségi tagságot vállal tudnia kell, hogy mi az elvárás vele szemben. Az lenne az ideális, ha a családsegítés és gyermekjólét területéről nem kizárólag a vezetők, hanem arányosan mindkét területről családgondozók is megjelennének az elnökségben. 1.
Az elnökségi munka hatékonyságának növelése Az elnökségi tagoktól nem várható el, hogy évente 5-6 alkalommal, a saját költségükön, szabadságuk terhére felutazzanak Budapestre. Ez megterhelő, és kevésbé hatékony. E helyett lehet használni a technikát, például olyan elnökségi üléseket tartani, ahol mindenki be van kapcsolva, és skypon keresztül kommunikálunk. Ez gyakrabban is megtehető, gyors reagálást, döntéseket lehet elérni vele. A személyes megbeszélés természetesen nem mellőzhető, de ezek számát ésszerűen lehet csökkenteni. 2. Tervem szerint az új elnökséggel egy több napos szervezetfejlesztő tréninget tartunk, ahol megtervezésre kerül az elkövetkező időszak stratégiája. 1.
14
Az egyes szakmai kérdések megvitatásába célszerű bevonni azon családsegítős, gyermekjólétis szakembereket, akiknek egy-egy kérdésről van véleményük, de nem kívánnak szélesebb körű munkát végezni. (Lásd: levelező lista) 4. Az elnökség tagok kompetenciáinak, felelősségeinek pontos körülhatárolása 3.
A szakmai és érdekérvényesítő munka fejlesztése 1. A szakmai „háttérszerep” erősítése. 2. A munkavállalói érdekérvényesítés elősegítése 3. Szakmai napok, tapasztalatcserék szükség szerint Függetlenség megőrzése Függetlenség, párbeszéd megajánlása kizárólag szakmai alapon.
15
