A magazinokban megjelenô írott és képi tartalmak evészavarokkal való lehetséges kapcsolata

LAM- T U D O M Á N Y | O RV O S L Á S

1

É S T Á R S A DA L O M

A magazinokban megjelenô írott és képi tartalmak evészavarokkal való lehetséges kapcsolata SZABÓ Kornélia, TÚRY Ferenc

WRITTEN AND PICTORIAL CONTENT IN MAGAZINES AND THEIR POSSIBLE RELATIONSHIP TO EATING DISORDERS BEVEZETÉS – Szakirodalmi áttekintésünk középpontjában a magazinolvasás gyakorisága, a magazinokban megjelenô írott és képi tartalmak és az evészavarok összefüggései állnak. A különbözô divat- és fitneszmagazinok olvasása számos közvetett és közvetlen tényezô, valós és valótlan információ révén hat az olvasókra, testtel való elégedettségére, önértékelésére, evési szokásaira, és összességében egészség-magatartására. Különbözô elméletek születtek az összefüggések magyarázatára, miközben számos tanulmány empirikus módszerekkel is vizsgálta a magazinolvasás gyakorisága és az evészavarokhoz vezetô tünetek közötti kapcsolatot. MÓDSZEREK – Internetes adatbázisokban elérhetô folyóiratok 1975 és 2009 közötti cikkeit elemeztük. Munkánk során a következô forrásokat használtuk: Science Direct (http://www.sciencedirect.com/), Springer-Verlag GmbH (http://www. springerlink.com/) és SAGE Publications Ltd. (http://online.sagepub.com/). EREDMÉNYEK – A magazinokban megjelenô képi és szöveges tartalmak összefüggésben vannak az evészavarok vagy az evészavarokhoz vezetô tünetek kialakulásával és azok fennmaradásával. E kiadványok a korábbi évekhez képest emelkedett számban tartalmazzák az egészségtelen ételek hirdetéseit, az egészségtelen és radikális fogyókúrás terveket és edzésprogramokat. Továbbá egymásnak ellentmondó üzeneteket közvetítenek a táplálkozással, a test mûködésével és az evészavarokkal kapcsolatban. KÖVETKEZTETÉS – A magazinokban megjelenô képi és írott tartalmak, üzenetek növelhetik az evészavarok kialakulásának kockázatát, különösen az arra érzékeny személyek esetében.

In the current study we reviewed the literature on studies exploring the magazine reading frequency, written and pictorial contents appearing in magazines and their connection to eating disorders. Reading different fashion and fitness magazines has effect on readers through several indirect and direct factors and through trustable and false information. They affect readers' body satisfaction, self-esteem, eating habits and more generally their health behavior. Different theories have been explained to account for these associations and several other studies examined empirically the connection between the frequency of magazine reading and eating disorders, as well as the symptoms leading to eating disorders. METHODS – We analyzed and summarized articles between 1975 and 2009 from online databases. We used the following sources: Science Direct (http://www.sciencedirect.com/), Springer-Verlag GmbH (http://www.springerlink.com/) and SAGE Publications Ltd (http://online.sagepub. com/). RESULTS – The pictorial and written magazine contents were associated with the development and maintenance of eating disorders or with symptoms that might lead to eating disorders. The publications comparing to previous years found elevated number of unhealthy food advertisements, unhealthy and radical diet plans and exercise programs. Furthermore the magazines contained conflicting messages about nutrition, body functions and eating disorders. CONCLUSION – Written and pictorial magazine contents, messages might increase the risk for development of eating disorders, especially in vulnerable individuals.

magazinolvasás, evészavar, internalizálás, testtel való elégedetlenség, egészség-magatartás, prevenció

magazine reading, eating disorders, body dissatisfaction, health behavior, prevention

SZABÓ Kornélia (levelezô szerzô/correspondent): Eötvös Loránd Tudományegyetem, Egészségpszichológia Tanszék/angol, Budapest. E-mail: [email protected] TÚRY Ferenc: Semmelweis Egyetem, Magatartástudományi Intézet/angol, Budapest Érkezett: 2009. szeptember 8.

Elfogadva: 2010. február 12.

LAM 2012;22(2):000–000.

2



A

Feltételezéseik szerint a magazinok olvasása közben az olvasók jobban bevonódnak, mint tévénézés közben, így hajlamosabbak magukat inkább a nyomtatott sajtóban megjelenô nôkkel összemérni.

z 1960-as évektôl az evészavarok elôfor dulása megduplázódott (1). Eközben a médiában rohamosan nôtt a vékonyodó nôi testek, alakok száma (2). A jellegzetesen pszichoszomatikus eredetû evészavarok kialakulásában és fenntartásában biológiai, pszichológiai (egyéni és családi), valamint társadalmi-kulturális tényezôk egyaránt szerepet játszanak. A két alapvetô típus az anorexia nervosa és bulimia nervosa. A magas morbiditási mutatók és a magas anorexiás mortalitás indokolttá teszi elôtérbe kerülésüket. Gyakoriságuk 1–4% a fiatal nôk között, a bulimia ma már gyakoribb zavarnak számít (3), hazai adatok is megerôsítik ezt (4–6). Az evészavarok jellegzetesen a serdülôk és 15–19 éves fiatal felnôtt nôk körében gyakoriak (7), és az elôfordulási arány növekszik a következô években (8). Az anorexia általában 13–20 éves kor között kezdôdik, újabban ennél korábbi életkorokban is megfigyelhetô, míg a bulimia 2–3 évvel késôbb indul (5). Felmérések alapján a fiatal nôk 83%-a hetente átlagosan 4,3 órát tölt magazinok olvasásával (9). A szépség és divatmagazinok jelentôs hatással bírnak a fiatal nôk identitásfejlôdésére, különös tekintettel a nemi szerep tanulására, a személyiség alakulására, a hitek és értékek kialakulására (10, 11). Mivel a serdülô lányok és a fiatal felnôtt nôk (akik az evészavarok szempontjából rizikócsoportnak számítanak) elsô számú célközönsége e magazinoknak, ezért érdemes több figyelmet fordítani a magazinokban megjelenô írott és képi tartalomra. Elképzelhetô, hogy e médiatermékek olyan direkt és indirekt értékeket és üzeneteket közvetítenek, melyek negatív pszichés és egészségügyi következményekkel járnak.

Magazinolvasás és testtel való elégedettség Az utóbbi években az evészavarok kutatása során a média szerepe egyre többször került elôtérbe. Korábbi vizsgálatok is alátámasztották már a média és az evészavarok kapcsolatát (12–14). A magazinolvasás és a vékony modellek képeinek megtekintése hozzájárul a testtel való elégedetlenséghez, csökkent önértékeléshez, magabiztossághoz, szégyenérzethez, bûntudathoz, depresszióhoz, idegességhez, a bizonytalanság érzéséhez és az evészavarok tüneteihez a serdülô lányok és fiatal felnôtt nôk körében (15–18). Kilbourne (19) tanulmányában a megkérdezett 11–17 éves lányok, ha lehetett egy kívánságuk, akkor fogyni és az elért súlyt megtartani szerették volna. Hasonlóképp egy másik felmérésben részt vevô középkorú nôk több mint fele leginkább testsúlyán változtatott volna. Nôk esetében a soványság a vonzóság LAM 2012;22( 2) :000–000.

alapvetô elemének számít (20). A testtel való elégedetlenség és a testsúllyal való intenzív foglalkozás Észak-Amerikában a nôi lét részévé vált. Olyannyira, hogy a pszichológusok ezt a jelenséget mára már a normatív elégedetlenség fogalmával illetik, azaz nôként teljesen elfogadható a testsúlylyal való elégedetlenség (21). Az egyik legelsô átfogó tanulmány, mely a média és evészavarok kapcsolatát vizsgálta korábbi szakirodalmi eredmények alapján, Stice és munkatársai (17) nevéhez fûzôdik. Elképzelésük szerint a médiának való kitettség és a médiafogyasztás kapcsolatban van a nemi szerepek melletti elkötelezôdéssel, a vékony szépségideál belsôvé tételével és közvetlenül az evészavarok tüneteivel is. A nemi szerep melletti elkötelezôdés pedig kapcsolatban van az ideális test sztereotípiájának belsôvé tételével, mely bejósolhatja a testtel való elégedetlenséget. Eredményeik felvetik annak lehetôségét, hogy a nôk közvetlenül utánozzák a médiában látott evési magatartást (például purgálás, koplalás). Kutatások alátámasztották, hogy számos bulimiás egyenesen a médiából tanulja meg, hogyan kell purgálni súlyuk kontrollálása érdekében (22). Groesz és munkatársai (23) a sovány testideál azonnali hatását vizsgálták fiatal nôk esetében. Eredményeik szerint a nôk testtel való elégedettsége szignifikánsan alacsonyabb a vékony nôket ábrázoló képek megtekintése utána, mint a kontrollképek után. Ez az áttekintés felveti, hogy azon személyek, akik már eleve internalizálták ezt a vékony testideált és/vagy a testtel való elégedetlenség magasabb fokáról számolnak be, sokkal sérülékenyebbek. Harrison és Cantor (24) szerint a televízióban sugárzott vékony testideál gyakori megtekintése testtel való elégedetlenséghez, a fitneszmagazinok olvasása pedig inkább soványságra való törekvéshez és evészavartünetekhez vezet. Néhány személyiségjellemzô erôsítheti vagy csökkentheti a médiának való kitettség, a testtel való elégedetlenség, valamint a zavart evés és soványságra való törekvés közötti kapcsolatot. Azok, akik a testtel való elégedetlenség magasabb kezdeti fokáról számolnak be, vagy a korlátozó evôk csoportjába tartoznak, sokkal erôteljesebben élik meg a média hatását. Feltételezéseik szerint a magazinok olvasása közben az olvasók jobban bevonódnak, mint tévénézés közben, így hajlamosabbak magukat inkább a nyomtatott sajtóban megjelenô nôkkel összemérni.

Magazinolvasás és súlykontrollmódszerek Számos kísérleti, korrelációs és longitudinális tanulmány alapján a tinimagazinok olvasása, és a

SZABÓ: A MAGAZINOKBAN MEGJELENÔ ÍROTT ÉS KÉPI TARTALMAK EVÉSZAVAROKKAL VALÓ LEHETSÉGES KAPCSOLATA

médiában ábrázolt vékony testideál gyakori megtekintése összefüggésben áll a súlyvesztés céljából folytatott diétázással, egészségtelen fogyókúrás módszerekkel és a soványság hajszolásával (12, 25). Kapcsolatban van továbbá az evészavartünetek kialakulásával/fennmaradásával, elsôsorban az arra érzékeny fiatal nôk és serdülô lányok esetében (17, 24, 26, 27). Utter és munkatársai kutatása (28) szerint a diétával kapcsolatos magazintartalom gyakori olvasása kapcsolatban van a pszichés distresszel és az egészségtelen diétázási szokásokkal. Erôs kapcsolatot találtak a súlykontrollmódszerek, falásrohamok és a magazinolvasás növekvô mértéke között. Vizsgálatukban a diétával foglalkozó cikkek számának növekedésével arányosan a serdülôk egyre szegényesebb pszichés jóllétrôl tanúskodtak. Nagyon sok lány, függetlenül a testsúlytól, etnikai hovatartozástól, iskolázottságtól és szocioökonómiai statustól, gyakori olvasója volt a magazinok diétákról/fogyásról szóló cikkeinek. A szerzôk szerint azok a lányok, akik cikkeket olvastak a diétáról és fogyásról, hajlamosabbak voltak súlykontrollmódszerek mellett elkötelezôdni. Ezen eredmények alátámasztják a korábbi kutatásokat is (25, 27). A vizsgálat alapján a testtel való elégedetlenség, az alacsony önértékelés és a negatív hangulat nem befolyásolta a magazinolvasás hatását az egészségtelen súlykontrollmódszerekre. Eszerint valószínû, hogy a magazinolvasás elkülönülve, az elôbbi tényezôktôl függetlenül van kapcsolatban az egészségtelen súlykontrollmódszerekkel. Vaughan és Fouts (29) kutatásukban a médiának való kitettség és az evészavartünetek kapcsolatát vizsgálták 9–14 éves lányok esetében. Az általuk alkalmazott tesztet két alkalommal, 16 hónapnyi különbséggel vették fel. A vizsgálati személyek három csoportot alkottak. Az elsô csoportba tartozóknál az evészavartünetekben növekedés volt tapasztalható a második tesztfelvétel során, a második csoportba azok tartoztak, akiknél csökkentek az evészavartünetek, végül a harmadik csoport tagjai esetében nem volt változás az evészavartünetekben az elsô tesztfelvételhez képest. Eredményeik szerint azok a lányok, akik szignifikánsan egyre több divatmagazint olvastak, evészavartüneteikben is emelkedés volt megfigyelhetô, és azon személyek, akik evészavartüneteik erôsödésérôl számoltak be, több magazint is olvastak. Elképzelhetô, hogy az evészavarok tüneteiben megfigyelhetô növekedések és csökkenések kölcsönös kapcsolatban vannak a magazinolvasás mértékének növekedésével és csökkenésével. Az is valószínû, hogy a fiatalabb lányok fogékonyabbak lehetnek a magazintartalmak hosszú távú hatásaira. Több tanulmány beszámolt arról, hogy a fiatal lányok egy kis része

(2–14%) a serdülôkor kezdetén szubklinikai evési gondokkal küzd (30, 31). Ezen lányok esetében elképzelhetô, hogy bizonyos médiatartalmakat keresnek ahhoz, hogy megtanulják, hogyan lehetnek még soványabbak és/vagy csinosabbak (16), hogyan tudnak még jobban hasonlítani a magazinok modelljeihez és a tévé szereplôihez (32), és alapot is kaphatnak a társas összehasonlításhoz (33). Mindezek motivációként szolgálhatnak a súlyvesztéshez. Ezért a fiatal lányok növelik médiafogyasztásukat és evészavaruk tünettana is erôsödik. Míg a lányok végigjutnak serdülô és adolescens éveiken, addig a divatot és tiniket célzó magazinolvasásuk is nô (34). E magazinok a vonzóságot a testsúllyal és alakkal kapcsolják össze egyrészt azáltal, hogy az átlagos testsúly alatti lányokat helyezik középpontba (35), másrészt a soványsághoz útmutatót szolgáltatnak különbözô cikkek és a diétás termékek hirdetései által (36). Thomsen és munkatársai (11) megfigyelték, hogy azok a fiatal nôk, akik a testsúlyukkal és alakjukkal sokat foglalkoznak, azok elégedetlenek testükkel, internalizálják a vékony szépségideált és hajlamosak a társas öszszehasonlításra. A média rájuk fejti ki a legerôsebb hatást, és a média termékeit is nagyobb mértékben fogyasztják. Anorexiás nôk gyakran számolnak be divatmagazinolvasás-függôségrôl. Sokan állítják, hogy a legnagyobb médiadependencia azután kezdôdik, miután az evészavar átveszi az irányítást életük felett. A szépségmagazinok egyfajta „hogyan csináljuk” útmutatók. Ezek révén a nôk az irreális ideális külsô eléréséhez olyan diétázási és fogyókúrás tanácsokat, ötleteket és példákat kapnak, melyek legtöbbször az evészavarosok magatartásmintáira jellemzôek. E divatmagazinok támogatják, bátorítják a koplalást és diétázást (ezáltal az anorexiás magatartásformákat), és ellensúlyozzák a családtagok és barátok rosszalló megjegyzéseit (akik túl soványnak tartják ôket).

Magazinok üzenetei és hirdetései A médiát gyakran úgy határozzák meg, mint a táplálkozással kapcsolatos, mindenki számára elérhetô tartalom elsôdleges forrását, beleértve a serdülôket és fôiskolás hallgatókat is. Kiemelik, hogy sokszor a magazinok szolgálnak elsôdleges forrásként a táplálkozással kapcsolatos információk tekintetében (37, 38). Barr (39) beszámolt arról, hogy az alacsony tápanyagtartalommal bíró üdítôitalok, a cukorban és zsírban gazdag édességek és ételek hirdetéseinek száma növekedett a kanadai nôi magazinokban 1928 és 1986 között. Ezzel a trenddel együtt járt a diétás, alaLAM 2012;22(2):000–000.

3

A nôk az irreális ideális külsô eléréséhez olyan diétázási és fogyókúrás tanácsokat, ötleteket és példákat kapnak, melyek legtöbbször az evészavarosok magatartásmintáira jellemzôek

4

A nôi magazinokban több fogyókúrával kapcsolatos cikk és hirdetés volt mint alakformálással kapcsolatos, ugyanakkor ennek ellenkezôjérôl számoltak be a férfimagazinok esetében.



csony zsír- és cukortartalmú termékek hirdetése is. Úgy tûnik, a magazinok már régóta egymásnak ellentmondó üzenetekkel bombázzák olvasótáborukat, egyszerre írnak diétákról és magas kalóriatartalmú ételek fogyasztásáról. Wiseman és munkatársai (36) szerint szignifikáns növekedés figyelhetô meg a diétás ételek és fogyókúrás termékek hirdetéseiben az 1973 és 1991 közötti idôszakot vizsgálva. Ehhez szorosan kapcsolódik Andersen és DiDomenico (35) felmérése, mely szerint a népszerû nôi magazinokban megjelenô diétáról szóló cikkek és hirdetések aránya a férfimagazinokban megjelenôkhöz viszonyítva majdnem megegyezik az evészavaroknál tapasztalt férfi-nôi aránnyal. A nôi magazinokban több fogyókúrával kapcsolatos cikk és hirdetés volt mint alakformálással kapcsolatos, ugyanakkor ennek ellenkezôjérôl számoltak be a férfimagazinok esetében. Bár egyértelmû kapcsolatot nem lehet ezek között felmutatni, mégis számos kutató érvel amellett, hogy a nôkre helyezkedô kulturális elvárások révén a soványság majdnem kötelezô számukra. A soványsággal kapcsolatos médiaüzenetek pedig szerepet játszhatnak a nôk körében megjelenô evészavaros esetek számának növekedésében (40, 41). Edwards-Hewitt és Gray (43) a magazinolvasás gyakoriságát és az evészavarok közötti kapcsolatot vizsgálta 379, felsôoktatásban tanuló nô részvételével. Eredményeik szerint az evészavarokról olvasott cikkek pozitív szignifikáns kapcsolatban álltak a tanulók önjellemzéseivel saját evészavartüneteikrôl és evészavaros viselkedéseikrôl. Evészavaros betegekkel felvett interjúk alapján ismert, hogy gyakran egyenesen a magazinokból értesültek a zavart evési szokásokról, mint például a túlevésrôl és purgálásról (44, 45). Schulze és Gray (46) rávilágított arra, hogy a bulimiáról szóló ismertetô szöveget a magazinok keretei között olvasva az evészavarban szenvedôk vonzóbbnak, sikeresebbnek tûntek. Evési szokásaikat látszólag kontroll alatt tartották. Ugyanezen leírás tankönyvben olvasva más hatást váltott ki. Az eredmények szerint e magazinok látszólag híressé teszik az evészavarokat, mintegy alternatív súlymegtartási vagy fogyókúrás lehetôséget kínálva. Hardin (44) szerint a magazinokban megjelenô, evészavarokról szóló tájékoztatók gyakorlatilag úgy vannak felépítve és bemutatva, hogy az ôket olvasók ezen leírásokat kitûzött célként értelmezik. Guillen és munkatársai (47) kutatásukban a serdülô és adolescens lányoknak szóló magazinokban megjelenô, a táplálkozással és fitnesszel kapcsolatos tartalmakat vizsgálták 1970 és 1990 közötti újságokban. Egy általuk kialakított kódrendszer segítségével elemezték a táplálékkal és fitnesszel kapcsolatos cikkeket, hirdetéseket és LAM 2012;22( 2) :000–000.

recepteket, és a címlapon szereplô ezzel kapcsolatos tartalmakat. A testalak jellemzôit a képeken szereplô fürdôruhás, vagy fehérnemût viselô modellek csípô-derék és mell-derék arányaiból számolták ki. Eredményeik szerint mind a táplálkozással, mind pedig a fitnesztartalommal kapcsolatos írások hangsúlyozták a súlyvesztés és a külsô megjelenés fontosságát. A táplálkozással foglalkozó fôbb cikkek nagyjából fele tartalmazott fogyókúrás tervet, de a súlyvesztés más hasonló cikkekben is feltûnt. Az említett táplálkozási vagy fitnesztervek követésének elsôdleges céljai közé tartozott a fogyás és a vonzóbbá válás. A csípô-derék arány csökkent, és a magazinok modelljei egyre kevésbé jellemezhetôek gömbölyded formákkal. A diétával kapcsolatos cikkek több mint fele ugyan említette a jobb egészséget és jóllétet, mint a diéta hozadékát, de ugyanakkor mind tartalmazott állítást arról is, hogy a diéta segít a megjelenés javításában és a vonzóság fokozásában is. A cikkek több mint fele tartalmazott fogyással kapcsolatos gyakorlati állításokat. Cikkek sora szerint intenzív torna révén heti 0,5 kg-nál nagyobb fogyás érhetô el. Sok írás támogatta a kalóriák számolását, napi 1200 kalóriánál kevesebb energia bevitelét, illetve soroltak fel megengedettként vagy meg nem engedettként jellemzett ételeket. A hirdetésekben szereplô ételek között leggyakrabban édességek és rágcsálnivalók szerepeltek. A fogyasztható termékek 45%-a tartalmazott állítást az íz fontosságával kapcsolatban, míg mindössze 15%-a szólt e termékek tápanyagtartalmáról. A táplálkozással kapcsolatos termékek 47%-a állította valamilyen formában, hogy az adott termék vagy szolgáltatás segít a súlyvesztésben. Az állítások 5%-a volt félrevezetônek, vagy pontatlannak ítélhetô. A fitnesszel kapcsolatos tartalmak 46%a szorgalmazott egy átfogó fitnesztervet, 34%-a szolgált útmutatásokkal egyedi tornagyakorlatokhoz és fitneszaktivitáshoz. Ezen edzéstervek követésére felhozott leggyakoribb ok a vonzóbbá válás volt (74%), ezt szorosan követte a fogyás és a zsírégetés (51%). Kevesebb cikk szólt arról, hogy a torna révén az egészségünk vagy jóllétünk javul, vagy arról, hogy a test fizikai öszszetétele is megváltozhat. A táplálkozás és fitnesztartalom közötti egyensúly megváltozott, 1970-ben még a táplálkozás dominált, 1990 már a táplálkozás és a fitnesztartalom nagyjából egyenlô arányban szerepelt a magazinokban. Nemeroff és munkatársai (48) szintén magazinok cikkeit elemezték. Férfi- és nôi magazinokban vizsgálták az egészséggel, fitnesszel, szépséggel és súlyvesztéssel foglalkozó cikkeket 1980 és 1990 között. Eredményeik szerint a nôi magazinok szignifikánsan nagyobb arányban tartalmaz-


tak fogyókúrával, szépséggel, fitnesszel, egészséggel és testi megjelenéssel kapcsolatos témákat, mint a férfimagazinok. Továbbá a divatmagazinok több egészséggel és fitnesszel kapcsolatos cikket tartalmaztak, mint a hagyományos magazinok. Ezek voltak a leginkább testorientált lapok. Malkin és munkatársai (49) férfi- és nôi magazinok borítóit, a magazinok képeit és szöveges tartalmát vizsgálták. Az elemzés szerint a nôi magazinok borítóinak 78%-a tartalmazott a testi megjelenéssel kapcsolatos információt, míg a férfimagazinok egyike sem. A nôi magazinok címlapjának 26%-a tartalmazott zavartkeltô üzeneteket a súlyvesztést és diétázási szokásokat illetôen, míg a férfimagazinok borítóinak egyike sem tartalmazott efféle üzeneteket. Érdekesség, hogy ezen ellentmondó üzenetek 60%-a közvetlen egymás mellett helyezkedett el. Gyakran volt egymáshoz nagyon közeli helyen az evésre, fogyasztásra, és a fogyásra, valamint tornára felszólító üzenet. Hertler és Grun (50) is beszámolt korábban arról, hogy a magazinok hirdetései burkoltan arra céloznak, hogy a nôk nem lehetnek boldogok anélkül, hogy vékonyak lennének, vagy divat- és szépségápolási termékeket használnának. Korábbi kutatásokkal megegyezôen (35, 48) az elemzés rávilágít arra, hogy a nôi magazinok sokkal inkább tartalmaztak olyan üzeneteket diétával, tornagyakorlatokkal és plasztikai mûtétekkel kapcsolatosan, melyek a testméret megváltoztatását célozták, mint a férfimagazinok. A magazinok borítóján megjelenô testtípusok elemzése szerint a nôi magazinok borítóinak 94%-a tökéletes formában levô hírességeket vagy vékony modelleket ábrázolt, és csak 3%-a ábrázolt férfiakat a címlapon. A férfimagazinok címlapján az esetek 28%-ában szerepeltek csak férfi modellek vagy hírességek. A borítók az esetek felében inkább nôket ábrázoltak. A testsúllyal kapcsolatos üzenetek a magazinok címlapjain burkoltan gyakran arra céloztak, hogy a súlyvesztés révén egy jobb élet részesei lehetünk. A férfimagazinok ezzel szemben inkább a szórakoztatásra és a tudás bôvítésére koncentráltak (például szabadidôs tevékenységek és hobbik). A nôi magazinok a megjelenés megváltoztatásán keresztül összpontosítottak a személyek életének jobbá tételére. Az elemzés alapján a nôknek az irreális ideális alakot diéta és torna révén kellene elérniük, miközben magas zsírtartalmú ételeket fogyasztanak, vagy legalább másoknak ilyeneket készítenek. Inch és Merali (51) kutatásuk során különbözô magazinokat vizsgáltak az 1998 és 2003 közötti idôszakból. Eredményeik szerint a népszerû magazinok a különösen sovány evészavarosokra fokuszálnak. A normális testsúlyú vagy túlsúlyos evészavarosokról alig esett szó.

Az alacsony súlyú evészavarosokon levô fókusz tévesen arra a következtetésre vezethet, hogy az a személy, aki túlsúlyos, nem szenvedhet evészavarban. Ezáltal az ebbe a csoportba tartozó személyek esetleg fel sem ismerik saját betegségüket, mivel a magazinok szerint nem felelnek meg a leírt kritériumoknak. A cikkek javarészt az evészavarok tüneteire fokuszáltak, figyelmen kívül hagyva a mögöttük húzódó érzelmi okokat és a felépülés nehézségeit. Számos részlettel szolgáltak az anorexiás és bulimiás evészavaros magatartásokat illetôen is, sôt néhány esetben nem szokványos fogyókúrás példákat, evészavaros szokásokat is említettek (például túlzott menynyiségû víz fogyasztása a testsúly manipulációja és az egészségügyi személyek megtévesztése érdekében, emészthetetlen dolgok lenyelése az éhséggel járó fájdalom csillapítása érdekében, anorexiásokat támogató oldalak böngészése motivációkért és tippekért a drasztikus fogyás érdekében). A magazinok akaratlanul is azt sugallták, hogy az evészavarok a fogyás hatékony eszközei lehetnek. A várakozásoknak megfelelôen a cikkek minimalizálták az evészavarok egészségügyi kockázatait. A leírások 90%-a tett említést az egyének súlyáról, és több mint 97%-a legalább egy evészavaros szokásról. Ijesztô, hogy a cikkek alig fele foglalkozott azzal, hogy az evészavarok halálos kimenetelûek lehetnek (52). A három leggyakrabban említett fizikai következmény (mellkasi fájdalom, fáradtság és a menstruáció elmaradása) viszonylag kisebb tényezôknek számítanak, és nem felelnek meg közvetlenül az evészavarok leggyakoribb hosszú távú egészségügyi következményeinek (52, 53). Érdekesség azonban, hogy a magazinokban megjelent evészavaros jellemzések jelezték, hogy az evészavarok lefolyása hosszú (54). Az egymásnak gyakran ellentmondó információk a betegség lefolyásáról és az ezzel összekapcsolódó egészségügyi következményekrôl összezavarhatják az olvasókat.

Prevenciós lehetôségek Stormer és Thompson (55) pszichoedukációs prevenciós programja a marketingstratégiák ismertetése révén segít a személyeknek megérteni testtel való elégedetlenségük forrását. A program pozitív hatással van a nôk saját külsejének megítélésére. A médiaoktatás a kritikus gondolkodást tanítja meg a média különbözô formáit illetôen, tudatosabb médiahasználatot, és a média céljainak megértését teszi lehetôvé. Ezáltal a serdülô lányok értelmezik és megvitatják a képeket és a média üzeneteit. Megtanulják, hogy minLAM 2012;22(2):000–000.

5

A bulimiáról szóló ismertetô szöveget a magazinok keretei között olvasva az evészavarban szenvedôk vonzóbbnak, sikeresebbnek tûntek.

6 A táplálkozással foglalkozó fôbb cikkek nagyjából fele tartalmazott fogyókúrás tervet, de a súlyvesztés más hasonló cikkekben is feltûnt.



den médiában szereplô kép módosított, és amit látnak, az nem szükségszerûen tükrözi a valóságot (56). Javaslatok alapján az evészavarok kezelési programjában hatásos technika lehetne a médiaoktatás és a páciensek önértékelését és szociális készségeit fejlesztô stratégiák ötvözése (11, 23). Posavac és munkatársai (57) szerint azok a fôiskolás diáklányok, akik részesültek ilyen oktatásban, sokkal kevésbé vonódtak be társas összehasonlításba, és ennek eredményeképp kevésbé voltak a média képei által befolyásolhatóak. A kutatók amellett érveltek, hogy a média oktatását célzó intervenciók megóvják a nôket attól, hogy társas összehasonlítási folyamatokba bocsátkozzanak. Inch és Merali (51) szerint a népszerû magazinoknak sürgôs lépéseket kell tenniük az evészavarok vonzerejének csökkentése és evészavaros magatartásformák utánzásának visszafogása érdekében. Szükséges egyrészt az evészavarokról szóló cikkek terjedelmének bôvítése (több szó a bulimiáról, változatosabb súlyú és testmagasságú evészavaros személyek), másrészt a jellemzett személyek súlyáról szóló információkat biztosítani kell, vagy a betegség kialakulását megelôzô idôszakot illetôen, vagy a felépülést követô fázisra vonatkozóan. Az evészavarok tényszerû jellemzése szükséges, a tüneteknél nagyobb hangsúlyt kell helyezni a kapcsolódó egészségügyi problémákra és a halálozási rátára. Olyan információk megosztása fontos az egészséges étrendekrôl és edzéstervekrôl, melyek in-

kább a testi-lelki jóllétet és nem a betegséget támogatják.

Konklúzió Összességében láthatjuk, hogy a minket körülvevô média eláraszt bennünket a vékony nôi testideállal, mely az 1950-es évektôl számítva egyre soványabb lett és ezzel együtt egyre kevésbé reális. A magazinokban, hirdetésekben megjelenô, gyakran egymásnak ellentmondó képi és írott tartalmak, melyek a megjelenés fontosságát helyezik elôtérbe, negatív hatással vannak a nôk önértékelésére, testtel való elégedettségére, testsúllyal kapcsolatos aggodalmaikra, evési szokásaikra és érzelmi jóllétükre is. Áttekintô tanulmányunk bemutatja, hogy a média szerepet játszik az evészavarok kialakulásában és fennmaradásában. Az evészavarok megelôzésében alkalmazott prevenciós programoknak a média oktatására, annak aktív elemzésére, valamint a résztvevôk önértékelését fejlesztô stratégiák ötvözésére lenne érdemes fokuszálnia. Társadalmunkban a testtel való elégedetlenség és az evészavaros esetek elôfordulása számottevô. A média és evészavarok között talált összefüggések miatt szükséges a késôbbiekben olyan programokat, médiatartalmakat létrehozni és támogatni, melyek célja a nôk önértékelésének és egészség-magatartásának fejlesztése.

Irodalom 1. Eating Disorders Coalition. http://www.eatingdisorderscoalition.org/documents/ TalkingpointsEatingDisorders FactSheetUpdated5-20-09.pdf. Elérés: 2011. március 13. 2. Cohen S. Media exposure and the subsequent effects on body dissatisfaction, distorted eating, and drive for thinness. A review of the current research. Wesleyan Journal of Psychology 2006;1:57-71. 3. American Psychiatric Association. Gyakorlati útmutató evési zavarok kezeléséhez. Budapest: VIKOTE füzetek; 1997. 4. Túry F, Rathner G, Szabó P, Forgács A. A táplálkozási magatartás zavarainak hazai epidemiológiai adatai: újabb eredmények. Orvosi Hetilap 1994;135:787-91. 5. Túry F, Szabó P. A táplálkozási magatartás zavarai: az anorexia nervosa és a bulimia nervosa. Budapest: Medicina Könyvkiadó; 2000. 6. Szumska I, Túry F, Hajnal Á, Csoboth Cs, Purebl Gy, Réthelyi J. Evészavarok prevalenciája fiatal nôk hazai reprezentatív mintájában. Psychiatria Hungarica 2001;16:374-83. 7. Van Hoeken D, Lucas AR, Hoek HW. Epidemiology. In: Hoek HW, Treasure JL, Katzman MA (eds.). Neurobiology in the treatment of eating disorders. New York: Wiley; 1998. p. 97-126. 8. American Psychiatric Association. Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders. DSM-IV-TR, 4th ed., text revision. Washington DC: American Psychiatric Association; 2000. 9. Levine MP, Smolak L. Media as a context for the deveLAM 2012;22( 2) :000–000.

10. 11.

12. 13.

14.

15.

16.

lopment of disordered eating. In: Smolak L, Levine M (eds.). The developmental psychopathology of eating disorders: implications for research, prevention, and treatment. Hillsdale, NJ: Lawrence Erlbaum Associates Inc; 1996. Arnett JJ. Adolescent’s use of media for self-socialization. Journal of Youth and Adolescence 1995;24:511-8. Thomsen SR, Mccoy K, Williams M. Internalizing the impossible: anorexic outpatients’ experiences with women’s beauty and fashion magazines. Eating Disorders 2001;9: 49-64. Field AE, Cheung L, Wolf AM. Exposure to the mass media and weight concerns among girls. Pediatrics 1999;103:3640. Stice E, Spangler D, Agras WS. Exposure to media-portrayed thin-ideal images adversely affects vulnerable girls: a longitudinal experiment. Journal of Social and Clinical Psychology 2001;20:271-89. Thomsen SR, Weber MM, Brown BL. The relationship between reading beauty and fashion magazines and the use of pathogenic dieting methods among adolescent females. Adolescence 2002;27:1-18. Irving LM. Mirror images: effects of the standard of beauty on the self- and body-esteem of women exhibiting varying levels of bulimic symptoms. Journal of Social and Clinical Psychology 1990;9:230-42. Levine MP, Smolak L, Hayden H. The relation of sociocultural factors to eating attitudes and behaviors among


17.

18. 19.

20. 21. 22. 23.

24. 25.

26.

27.

28.

29. 30. 31.

32. 33.

34. 35.

36.

middle school girls. Journal of Early Adolescence 1994; 14:471-90. Stice E, Schupak-Neuberg E, Shaw HE, Stein RI. Relation of media exposure to eating disorder symptomatology: an examination of mediating mechanisms. Journal of Abnormal Psychology 1994;103:836-40. Harrison K. The body electric: thin-ideal media and eating disorders in adolescents. Journal of Communication 2000;50:119-43. Kilbourne J. Still killing us softly: advertising and the obsession with thinness. In: Fallon P, Katzman MA, Wooley SC (eds.). Feminist perspectives on eating disorders. New York: The Guilford Press; 1994. p. 395419. Polivy J, Herman CP. Dieting and binging: a causal analysis. American Psychologist 1985;40:193-201. Oliver-Pyatt W. Fed up! New York: McGraw-Hill; 2003. Fairburn CG, Cooper PJ. Self-induced vomiting and bulimia nervosa: an undetected problem. British Medical Journal 1982;284:1153-5. Groesz LM, Levine MP, Murnen SK. The effect of experimental presentation of thin media images on body satisfaction: a meta-analytic review. International Journal of Eating Disorders 2002;31:1-16. Harrison K, Cantor J. The relationship between media consumption and eating disorders. Journal of Communication 1997;47:40-67. Thomsen S, Weber M, Brown L. The relationship between health and fitness magazine reading and eating-disordered weight-loss methods among high school girls. American Journal of Health Education 2001;32:133-8. Taylor CB, Sharpe T, Shisslak C, Bryson S, Estes LS, Gray N, et al. Factors associated with weight concerns in adolescent girls. International Journal of Eating Disorders 1998;24:31-42. Field AE, Camargo CA Jr, Taylor CB. Relation of peer and media influences to the development of purging behaviors among preadolescent and adolescent girls. Arch Pediatr Adolesc Med 1999;153:1184-9. Utter J, Neumark-Sztainer D, Wall M, Story M. Reading magazine articles about dieting and associated weight control behaviors among adolescents. Journal of Adolescent Health 2003;32:78-82. Vaughan KK, Fouts GT. Changes in television and magazine exposure and eating disorder symptomatology. Sex Roles 2003;49:313-20. Rathner G, Messner K. Detection of eating disorders in a small rural town: an epidemiological study. Psychological Medicine 1993;23:175-84. Buddeberg-Fischer B, Bernet R, Schmid J, Buddeberg C. Relationship between disturbed eating behavior and other psychosomatic symptoms in adolescents. Psychotherapy and Psychosomatics 1996;65:319-26. Feilitzen C, Linne O. Identifying with television characters. Journal of Communication 1975;25:51-5. Shaw J, Waller G. The media’s impact on body image: implications for prevention and treatment. Eating Disorders. The Journal of Treatment and Prevention 1995;3:11523. Harris RJ. A cognitive psychology of mass communications (3rd ed.). Mahwah, NJ: Erlbaum; 1999. Andersen AE, Didomenico L. Diet vs. shape content in popular male and female magazines: a dose-response relationship to the incidence of eating disorders? International Journal of Eating Disorders 1992;11:283-7. Wiseman CV, Gray JJ, Mosimann JE, Ahrens AH. Cultural expectations of thinness in women: an update. International Journal of Eating Disorders 1992;11:85-9.

37. Thomsen PA, Terry RD, Amos RJ. Nutrition information sources used by adolescents. Home EC Res J 1988;16:21521. 38. Goldberg JP. Nutrition and health communication: the message and the media over half a century. Nutr Rev 1992;50:71-7. 39. Barr ST. Nutrition in food advertising: content analysis of a Canadian women’s magazine. 1928-1986. I Nutr Ed 1989;21:64-72. 40. Silverstein B, Perdue I, Peterson B, Kelly E. The role of the mass media in promoting a thin standard of bodily attractiveness for women. Sex Roles 1986;14:519-32. 41. Morris A, Cooper T, Cooper PJ. The changing shape of female fashion models. Int J Eating Disord 1989;8:593-6. 42. 43. Edwards-Hewitt T, Gray JJ. The prevalence of disordered eating attitudes and behaviours in Black-American and White-American college women: ethnic, regional, class, and media differences. European Eating Disorder Review 1993;1:41-54. 44. Hardin P. Shape-shifting discourses of anorexia nervosa: reconstituting psychopathology. Nursing Inquiry 2003;10: 209-17. 45. Chiodo J, Latimer PR. Vomiting as a learned weightcontrol technique in bulimia. Journal of Behaviour Therapy and Experimental Psychiatry 1983;14:131-5. 46. Schulze EA, Gray JJ. The effects of popular and textbook presentations of bulimia nervosa on attitudes toward bulimia nervosa and individuals with bulimia nervosa. British Review of Bulimia Anorexia Nervosa 1990;4:83-91. 47. Guillen EO, Barr SI. Nutrition, dieting, and fitness messages in a magazine for adolescent women, 19701990. Journal of Adolescent Health 1994;15:464-72. 48. Nemeroff CJ, Stein RI, Diehl NS, Smilack KM. From the Cleavers to the Clintons: role choices and body orientation as reflected in magazine article content. International Joumal of Eating Disorders 1994;16:167-76. 49. Malkin AR, Wornian K, Chrisler JC. Women and weight: gendered messages on magazine covers. Sex Roles: A Journal of Research 1999;40:647-55. 50. Hertzler AA, Grun I. Potential nutrition messages in magazines read by college students. Adolescence 1990;25:71724. 51. Inch R, Merali N. A content analysis of popular magazine articles on eating disorders. Eating Disorders 2006;14:10920. 52. Neumaerker KJ. Mortality rates and causes of death. European Eating Disorders Review 2002;8:191-87. 53. Sullivan PF. Course and outcome of anorexia nervosa and bulimia. In Brownell KD, Fairburn CG, (eds.). Eating disorders and obesity: a comprehensive handbook. New York: The Guilford Press; 2002. p. 226-30. 54. Maxmen JS, Ward NG. Essential psychopathology and its treatment (2nd ed.). New York: W. W. Norton Company; 1995. 55. Stormer S, Thompson JK. A psychoeducational program for the improvement of body dissatisfaction. Paper presented at the Advancement of Behavior Therapy, San Diego, CA. 1995. 56. Steiner-Adair C, Vorenberg AP. Resisting weightism: media literacy for elementary-school children. In: Piran N, Levine MP, Steiner-Adair C (eds.), Preventing eating disorders: a handbook of interventions and special challenges. Philadelphia, PA: Brunner/Mazel; 1999. p. 105-21. 57. Posovac H, Posovac SS, Weigel RG. Reducing the impact of the media images on women at risk for body image disturbance: three targeted interventions. Journal of Social and Clinical Psychology 2001;20:324-40.

LAM 2012;22(2):000–000.

7

A magazinokban megjelenô írott és képi tartalmak evészavarokkal való lehetséges kapcsolata

Recommend Documents