A mű eredeti címe: S.S. General Copyright 1972 by Sven Hassel Ali right reserved! A fordítás a Bántam Books évi kiadása alapján készült

A mű eredeti címe: S.S. G e n e r a l Copyright © 1972 by Sven Hassel Ali right reserved! A fordítás a B á n t a m Books 1972. évi kiadása alapján készült

Borító: © G R A P H AKT A borítón látható festmény dr. Bera Károly munkája Fordította: Nitkovszki Sztaniszlav Műszaki szerkesztő: J á m b o r M a r i a n n

Hungárián edition a n d translation © 1997 by LAP-ICS Kiadja: LAP-ICS Könyvkiadó ISBN: 963 434 293 0

Felelős kiadó: A LAP-ICS Könyvkiadó ügyvezető igazgatója A nyomás a debreceni Kinizsi Nyomdában készült, 1997. évben Felelős vezető: Bördős J á n o s ügyvezető igazgató

Prológus

A német népet az a szerencse érte, hogy olyan vezetőt talált magának, aki képes összefogni az ország erőit egyetlen cél, a nemzet felvirágoz­ tatása érdekében. (Daily Mail, London, 1933. október 10.) Az 1934. június 30-ai vasárnap Berlin történetének leg­ forróbb napja volt, a t ö r t é n e l e m b e mégis úgy vonult be, mint a legvéresebb n a p . Az éj leple alatt katonák vontak kordont a város köré. Minden ki- és bevezető utat lezár­ tak, a forgalom ellenőrzése a Göring tábornok és Himmíer SS Reichsführer alatt szolgáló emberek kezébe került. Hajnali öt órakor egy fekete, a szélvédőjén „SA Brig a d e n s t a n d a r t e " felirattal ellátott Mercedest állítottak meg a Lübeck és Berlin közötti ú t o n . Utasát, egy dan­ dártábornokot, fegyverrel kikényszeríttették az autóból, és egy rendőrségi furgonba tuszkolták. A sofőrnek, Horst Ackermann SA Truppenführernek azt tanácsolták, tűnjön el, amilyen gyorsan csak tud. A férfi visszahajtott Lübeck­ be, és jelentést tett a rendőrfőnöknek, aki nem volt haj­ landó hitelt adni ennek a képtelen történetnek. Mivel a Truppenführer ragaszkodott az állításához, a rendőrfőnök nem tudott jobbat tenni, mint felhívni régi barátját, a Bűn­ ügyi Rendőrség vezetőjét, és kikérni a tanácsát. Mindket­ ten az SA tagjai voltak, de előző évben, a Harmadik Biro­ dalom összes többi rendőrtisztjével együtt, áttették őket az SS-hez. - Nos, mit gondolsz? A vonal másik végén nyugtalanító csend honolt. A rendőrfőnök megpróbált taktikát változtatni. - Valószínűtlen, hogy rá m e r n é k tenni a kezüket az SA egyik legismertebb tisztjére, n e m igaz?

Ezúttal sem kapott választ. - N e m igaz? - ismételte meg növekvő nyugtalanság­ gal. Cinikus nevetés recsegett bele a telefonkagylóba. - Tényleg azt hiszed? E b b e n az e s e t b e n javaslom, hagyd egy pillanatra ott a telefont, és nézz ki az abla­ kon. Le vagy maradva, b a r á t o m ! Én m á r régóta sejtet­ tem, hogy ez fog jönni, m á r hónapokkal ezelőtt. Minden jel erre mutatott, legalábbis annak, aki nyitva tartotta a szemét és a fülét. Eicke túlságosan aktív volt az utóbbi i d ő b e n : ha ennyire készültek valamire, akkor a n n a k előbb-utóbb be kellett következnie. Ráadásul a borgemoori tábort kiürítették, és ne mondja nekem senki, hogy egy olyan helyet sokáig ü r e s e n fognak hagyni. Eicke SSlegényei vették át az őrzését, és m á r megtettek minden szükséges előkészületet a tömegmészárláshoz.

A dandártábornok, Paul Hetzke, hamarosan egy cel­ lában találta magát a hajdani Gross Lichterfeld-i kadét­ iskola épületében, amely most Adolf Hitler személyes hadseregének a szálláshelyéül szolgált. Leült néhány egy­ másra tett téglára, és h á t á t a falnak vetve, kinyújtóztatva lovaglócsizmás lábát, rágyújtott egy cigarettára. Felhábo­ rította ez a tiszteletlen b á n á s m ó d , de n e m látott okot a félelemre. Végtére is d a n d á r t á b o r n o k volt, ötvenezer ka­ tona parancsnoka, sőt őfelsége, a császár testőrségének az exkapitánya is. Túlságosan prominens személyiség volt ahhoz, hogy bárki is hozzá merjen nyúlni. A cellában honoló nyugalmon túl a világ mintha fel­ bolydult volna. Férfiak kiabáltak, ajtók csapódtak, léptek csattogtak végig a folyosókon, le és fel a lépcsőkön. Az SS-tisztek pedig, akik letartóztatták a dandártábornokot, valami forradalomról sutyorogtak. - Nonszensz! Nem lesz semmiféle forradalom - legyin­ tett Hatzke. - N e k e m t u d n o m kellene róla. Nevetséges félreértés az egész.

- Hogyne, hogyne - m o r m o g t á k a férfiak. - Nevetsé­ ges félreértés az egész. Hatzkc feltépte a negyedik cigarettacsomag tetejét, s közben tekintetét a magas, rácsos ablakra emelte. F o r r a d a l o m ! Micsoda badarság! Elmosolyodott magá­ ban. Az SA-nak nincs is elegendő fegyvere ahhoz, hogy kirobbanthasson egy forradalmat. Egyébként is, neki min­ denről tudnia kellene. Másrészről, visszagondolva az 1933-as ígéretekre, nem volt csoda, ha az SA kétmillió tagja elégedetlenkedett. A munkanélküliség beígért csökkentése elmaradt, azok pedig, akiket a rendőrségnél helyeztek el, nevetségesen alacsony rangot kaptak, és fizetésük kisebb volt, mint a weimari köztársaság idején rendszeresített munkanélkü­ li-segély. Az elégedetlenség és a forradalom közt azon­ ban van egy kis különbség. És ha valaha is fellázadna az SA, azt nem Hitler, h a n e m a birodalmi hadsereg, a mun­ kásság egyes számú ellensége ellen tenné. Hatzke gyorsan elnyomta a cigarettáját, és oldalra dön­ tötte a fejét, hogy jobban halljon. Puska dörrenését hal­ lotta az imént? Inkább egy teherautó kipufogója köhögött, vagy egy motorbicikli robogott tova. Hatzke n e m tudta pontosan megállapítani, de a gondolat nem nyugtalaní­ totta. Lövés Berlinben egy ilyen forró nyári n a p o n ? En­ nek semmi értelme. A katonák java ilyenkor eltávozási engedélyt kap - várják őket a lányok, a strand. Hatzke tenyerében verejtékcseppek gyűltek össze. Ez­ úttal nem volt kétség. Hazudott volna önmagának, ha egy j á r m ű kipufogójára fogja a zajt. És újra meg újra megis­ métlődött. Odakint közben valóban túráztatta valaki egy motorbicikli motorját, és egy t e h e r a u t ó motorjajárt üres­ b e n az udvaron. Hatzke fején átvillant a gondolat, hogy talán szándékosan rendelte őket oda valaki, azért, hogy leplezzék a fegyverek ropogását; a d a n d á r t á b o r n o k meg­ borzongott. Mi a fenére készülnek Himmler orgyilkosai? Nem lehet valakit csak úgy, gyanú alapján kivégezni. Nem Németországban. Dél-Amerika vadai talán megteszik, de 7

még a barbár oroszok se v e t e m e d n e k ilyenre, nemhogy a németek. Újabb sortűz. Hatzke talpra ugrott. Mi az ördög fo­ lyik odakint? Csak nem gyakorlatot tartanak ebben a rek­ k e n ő hőségben? Ingerülten fel-alá kezdett járkálni a cellában. Mégis­ csak igaz lenne valami ebből az SA-forradalomról szóló pletykából? De hát, az ég szerelmére, ez kész őrültség! Megpróbálta a téglákat elrendezni úgy, hogy a tetejük­ re állva kiláthasson az ablakon, de nem volt elég ahhoz, hogy dupla oszlopot állíthasson belőlük, így valahányszor felállt,- a téglák szétcsúsztak alatta. A lövöldözés folytatódott. Rendszeresen, mindig ugyan­ olyan erővel, és nem ütközve ellenállásba. Egyre nyilván­ valóbbá vált, hogy nem gyakorlatról van szó. Kísértetiesen hasonlított egy kivégzőosztag hangjára.' Hatzke nekidőlt a falnak, és n e m először, azon tűnő­ dött, vajon mi állhat az SS mozgósított erőinek szándéká­ ban. Az a beteg törpe, H i m m l e r például: elviselhetetlen, felfuvalkodott, veszélyes alak. Mindenki tudja róla, hogy homoszexuális - miért tűri meg mégis a F ü h r e r ? Milyen céljai vannak vele? Milyen sötét és titkos célokat szolgál ez az ember? Hatzke az ajtó felé fordult, mert lépteket hallott a fo­ lyosó felől. A dübörögve közeledő léptek elhallgattak a cella előtt. Kulcs fordult meg a zárban. H a t z k e egy SS U n t e r s t u r m f ü h r e r r e l és négy katonával találta magát szemben. A közlegények acélsisakjai t o m p á n fénylettek a foiyosó félhomályában. Mindannyian Eicke hadosztá­ lyához tartoztak, az egyetlen SS-hadosztályhoz, melynek tagjai barna egyenruhát viseltek a megszokott fekete he­ lyett, és gallérjaikról hiányzott az SS felirat. - É p p ideje volt! - m o n d t a morózusan Hatzke. - Va­ laki felelni fog a mai napért, ezért kezeskedem. Ha R ö h m tábornok ezt megtudja... Az Untersturmführer n e m szólt semmit, egyszerűen félbevágta a dandártábornok szavait azzal, hogy odalé-

. pett hozzá, és kirángatta a folyosóra. A négy katona kí­ séretében a*kijárat felé indultak. Az Untersturmführer, aki határozott léptekkel követte a dandártábornokot, jó­ formán még gyermek volt, tizennyolc-tizenkilenc éves. A haja dús volt és mézszínű, a szeme kék, hosszú szőke szempillákkal keretezett. Arca olyan volt, akár egy angya­ lé, lágy gyermeki kontúrokkal, kerekded állal. A gyűlölet azonban leplezetlenül sütött gyönyörű kék szeméből, és érzéki ajkai gránitkeménnyé voltak préselve. Ez volt az SS: a n é m e t ifjúság virágát szisztematikusan könyörte­ len gyilkológépekké nevelték át. A szürke laktanyaépületek fehéren izzottak a ragyogó napsütésben. Hatzke és kísérete átmasírozott az udvar forró kövezetén, ahol n e m is oly régen még nyolcéves gyerekekkel ízleltették a katonaélet sanyarúságát. Ugyan­ ezekben a laktanyákban készítették fel évtizedekkel koráb­ ban azokat a gyerekeket, akiket később a német császári hadsereg golyófogóként használt. A birodalom minden „valamirevaló" családja őrizgetett halványuló fotográfiá­ kat tizenhét éves fiúkról, akik hősi egyenruháikba öltözve arra készültek, hogy az I. világháború árkaiban életüket adják egy hamisan csillogó ügyért. Úgy haltak meg, ahogy éltek, a szolgálati szabályzatnak megfelelően. A Halál a megmondhatója, hogy nem egy keserű mosollyal az aj­ kán üdvözölte a véget a Gross Lichterfeldben végigszen­ vedett nyolc év kiképzés és t o r t ú r a után. Elhaladtak az istállók mellett, melyekben most nem lovakat, hanem fegyvereket tároltak. A motorzaj itt egé­ szen közelről hallatszott. Hatzke megtorpant, és a kísérete felé fordult. - HoVa visznek? - Eicke SS Standartenführer elé - felelte kurtán az if­ jonc. - A helyében nem próbálkoznék semmivel. Csak árthat magának. A dandártábornok morgott valamit, aztán továbbin­ dult. Még n e m érkezett el az ideje, hogy a személyét ért sérelmek orvoslását követelje. A legfontosabb pillanat9

nyilag az, hogy - bármiért tartóztatták is le - bírósági tárgyalást kérjen. Per és ítélet nélkül senkit n e m ölhet­ nek meg Németországban. Ezt m o n d t á k ki a rendeletek, márpedig Németországot a rendeletek irányították. Maga a Führer jelentette ki, hogy ideje véget vetni a demokra­ tikus rendszertelenségnek, és bevezetni a szigorú szabá­ lyozási rendszert. Minden embernek ismernie kell a joga­ it, és az, aki szabotálni próbálja ezeket a jogokat, drágán megfizet. Maguk mögött hagyták az istállókat, és nemsokára egy kisebb udvarba értek, amit magas falak zártak körül. Ré­ gebben ide engedték ki levegőzni a büntetés alatt álló kadétokat. Az udvarban parkolt a zaj egy részéért fele­ lős teherautó, illetve a motorbicikli. A t e h e r a u t ó egy ha­ talmas K r u p p dízel volt, k o r m á n y a mögött egy b a r n a egyenruhás SS-katona cigarettázott. Érdektelenül figyelte a közeledő Hatzkét és kíséretét. Az udvar közepén tisztek csoportja állt, a távolabbi vé­ gében pedig egy szakasz katonát lehetett látni. Két sort alkottak, mindegyik sorban hat személlyel. Az első sor­ ban lévők fél térdre voltak ereszkedve, lövésre készen tartva puskáikat; a mögöttük lévők pihenőállásban áll­ tak, lábuk mellé eresztett puskával. N e m messze tőlük néhány másik szakasz várakozott türelmesen a sorára. Húsz kivégzés, és u t á n a felváltanak - ez volt a szabály­ zat. Húsz kivégzés... Hatzke el akarta fordítani a tekin­ tetét, de a lárvány nem engedte. O d a kellett néznie. Egy SA egyenruhát viselő tiszt feküdt arccal a nedves, véres porban. Vállán az Obergruppenführerek arany válllapja árválkodott. Teste kellőképpen ki volt csavarodva ahhoz, hogy Hatzke megpillanthassa a zubbonya hajtóká­ ját. Vörös volt, tábornoki vörös. Hatzke azon vette észre magát, hogy remeg a térde. Elfordította a fejét, és kéz­ fejével megtörölte verejtékező homlokát. Egy SS Hauptsturmführer, papírokkal a kezében, jött oda hozzájuk. Nem fárasztotta magát a bemutatkozás­ sal, egyetlen szót ugatott csupán:

LO

- A neve? - Paul Egon Hatzke, SA Brigadenführer. Látta, hogy kipipálják egy listáról. Az udvar másik vé­ gében eközben két SS-katona felemelte a halott tábornok holttestét, és egy talicskára hajította. A Hauptsturmführer a h ó n a alá csapta a papírjait. - Helyes. Menjen át az udvar másik végébe, és álljon oda a fal elé. Csak semmi tétovázás, sok dolgunk van még. Eddig a pillanatig Hatzke nem hitte, hogy igaz lehet; most azonban hirtelen a másik felé fordult, arcán rémült kifejezéssel. - Beszélni akarok Eicke Standartenführerrel! N e m me­ gyek sehová, amíg nem beszéltem vele. Ha azt hiszi, hogy... A veséjébe nyomódott egy pisztoly csöve. - Elég ebből. Nem azért vagyok itt, hogy beszélges­ sek, h a n e m hogy véghezvigyem a feletteseim parancsát. Emellett kiabálással semmire nem megy. Hatzke pánikba esetten körülnézett, a segítőkészség vagy legalább a szánalom jelét keresve a körülötte állók arcán. Az acélsisakok alól azonban közömbös tekintetek néztek vissza rá. - Figyelmeztetem - nézte u n o t t a n a faltól az udvar kö­ zepén lévő lefolyó felé csörgedező vérpatakot a Haupt­ sturmführer -, hogy tartanom kell magam az ütemtervhez. Valaki arcul ütötte Hatzkét, és egy pecsétgyűrű felha­ sította az arcát. Ahogy megpillantotta az egyenruhájára végigpergő vércseppeket, H a t z k e egyetlen pillanat alatt megértette, hogy itt a vég. Az ő vége és álma vége, mely egy szocialista államról szólt, ahol az igazság szónak je­ lentése van. Heydrich és Göring kerültek felül, Német­ ország elveszett. Higgadtan és méltóságteljesen, Paul Egon Hatzke dan­ dártábornok átvágott az udvaron, és odaállt a vérrel te­ lefröcskölt fal elé. Keresztbe tett karral, felemelt fővel várta a halált. 1!

A kivégzőosztag puskái célzásra emelkedtek. Hatzke végignézett rajtuk, de n e m érzett se félelmet, se gyűlöle­ tet, csak beletörődést. Egy nagy ügy mártírjának érezte magát. Ahogy a puskák egyként eldördültek, elkiáltotta utolsó szavait e világon. „Éljen Németország és Adolf H i t l e r ! " Azzal lerogyott a meleg, békességet ígérő ho­ mokra. A következő SA-tisztet m á r behozták az udvarra. A mészárlás egész n a p folyt, és jól belenyúlt az éjsza­ kába. Eickének üzentek, hogy a tisztek, akik korábban bajtársai voltak, kivétel nélkül beszélni a k a r t a k vele. Eicke türelmetlenül legyintett. Neki küldetése volt, nem fecsérelhette szentimentális istenhozzádokkal az idejét. - Szabaduljanak meg tőlük! Egyeztessék a nevüket, és a kivégzőosztag elé velük! Ki kell végezni őket, és minél h a m a r a b b megtörténik, annál jobb.

A június 30-i mészárlásokat egyetlen n é m e t sem felej­ tette el: ez volt az, ami meggyorsította h á r o m ember ha­ talomra törését. Himmler nem is olyan sokkal azelőtt még ismeretlen bürokrata volt, Heydrich kegyvesztett hadi­ tengerészeti tiszt, Theodore Eicke pedig egyszerű elzászi kocsmáros. Tizenöt nappal később a kivégzésekben részt vevő ka­ tonákat és a tiszteket - négy kivételével - eltávolították az SS-ből. Mintegy hatezer emberről volt szó. Még az év vége előtt ezek közül háromezer-ötszázat kivégeztek kü­ lönféle koholt vádak alapján. Ez is Eicke ötlete volt, egy utolsó tisztogatás, amit Göring tapsolva üdvözölt. Azo­ kat, akik még életben voltak, beterelték az üresen váró borgemoori táborba, ahol hagyták elrothadni őket. Göbbels propagandaminiszter nyilatkozata szerint az SA lá­ zadásának a leverése közben vesztették életüket, Rudolph Hess pedig odáig elment, hogy bátor férfiaknak és már­ tíroknak nevezte őket. A Führer, természetesen, végig tudott mindenről. Hogy távol tartsa magát a kivégzések színhelyétől, ezen a for12

ró nyári n a p o n elutazott, és miközben a gyilkos sortüzek dörögtek, Gauleiter Terboven esseni házában, egy eskü­ vői partin mulatott.

1. A híd Valahol előttünk, az út végén ott volt Sztálingrád. Meg­ állítottuk a tankot, és felmásztunk, a tetejére, hogy szét­ nézzünk. A fölötte lebegő vastag füstfelhőkről ismertük fel a várost; azt mondták, Sztálingrád augusztus óta égett, azóta, hogy az első n é m e t b o m b á k rázuhantak. N e m volt nagy öröm előrenézni: nem várt ránk más, csak a halál és a pusztítás. H á t r a n é z n i még kevésbé; ami elmúlt, még egy rémálomnál is rémesebb volt. így hát a távoli Volga ezüstszalagját bámultuk inkább, a vizet, mely­ re az őszi n a p sugarai fényes karikákat rajzoltak. A lát­ vány igézete alatt egy pillanatig úgy éreztük, béke van, az élet csodálatos és ígérettel teli. A tank azonban, mely idáig elhozott bennünket, tö­ mör valóság volt, és alig várta, hogy az elkerülhetetlen jövőbe vigyen minket, ahol talán m á r nincs is menekvés. Négy hónapig ebben a tankban éltünk. Benne aludtunk, ettünk és harcoltunk - mind egymással, mind az ellen­ séggel -, mígnem annyira függővé váltunk egymástól, mint teknősbéka és páncélja. Csak akkor álltunk meg, amikor üzemanyagot és lőszert vételeztünk, de még így is a hadtáposok elénk hoztak mindent, nekünk nem kel­ lett mást tenni, mint kuporogni az acélgubónkban, és hagyni, hogy kiszolgáljanak minket. N e m csoda, hogy mi, akik össze voltunk zárva, jobban gyűlöltük egymást, mint az oroszokat. A tank fémfalai közt állandóak voltak a viszályok, a veszekedések és a vérfürdők, melyek sokszor azzal értek véget, hogy valakit félholtra vertek vagy egy 13

életre megcsonkítottak. A legutóbbi áldozat H e i d e volt. Ő és Pici ökölre mentek egy darab dohos fekete kenyé­ rért, és amikor mi, többiek meguntuk, hogy a szűk térben nemcsak egymást ütik és rugdossák, hanem minket is, köz­ beléptünk, ítéletünk Heidét marasztalta el, aminek az lett a következménye, hogy a következő nyolcvan kilométert a hátsó ajtóhoz szíjazva kellett végigutaznia. Csak akkor jutott eszünkbe és húztuk vissza a biztonságba, amikor m á r a szén-monoxidtól aléltan csüngött. Egész nap a Volga felé dübörögtünk. N e m sokkal nap­ nyugta előtt egy másik tankot pillantottunk meg. Egy e r d ő szélén állt, a lövegtorony tetején egy férfival, aki csendesen üldögélve cigarettázott, és a szürkületi égbolt felé szálló füstoszlopokat szemlélte. Mind ő, mind a tank csodálatosan békésnek látszott. - Végre utolértük a többieket - szólalt meg Barcelo­ na. - Hála istennek. - Papa tűnődve megcsóválta a fejét. - M á r kezdtem azon tűnődni, hová tűntek el az átkozot­ tak. Ezek az orosz t é r k é p e k lehetetlenek. Mintha ötszáz évvel ezelőtt készültek volna. Lassan felkaptattunk az e r d ő széléhez, ahol néhány méternyire a másik tanktól Porta lefékezett. Vidáman ki­ nyitottuk a kémlelőnyílásokat, és hagytuk, hogy a friss esti levegő beáramoljon verejtékszagú börtönünkbe. Papa kilökte magát a szabadba, és átszólt a gyanútlan dohányosnak: - Hello, haver! M á r azt hittem, soha nem sikerül. Min­ denhol bekerestünk titeket. H o l a fenében voltatok? A másik férfi válasz helyett ellökte a cigerattáját, és a lövegtorony nyílása felé vetette magát, akár egy üregé­ b e n eltűnni készülő róka. - Az oroszok - esett be közénk Papa. Szerencsénk volt; az ellenség, akit kétségkívül a bé­ késnek t ű n ő környezet tett ennyire óvatlanná, elszundí­ tott a tank belsejében. Még mielőtt felénk fordíthatták volna az ágyújukat, mi átküldtünk egy S - szuperexplozív 14

- gránátot, bele egyenesen a lövegtornyukba. Ebből a tá­ volságból aligha t é v e s z t h e t t ü k volna el. A t a n k azon nyomban aktív vulkánná vált, melynek a kráteréből em­ bercsonkok és alkatrészek repültek az ég felé, fekete füst és sárga lángok kíséretében. Most már sokkal óvatosabban, a kémlelőnyílásokat be­ zárva, szemünket és fülünket pedig nyitva tartva, jókora kerülővel folytattuk utunkat. - Ellenséges tankok előttünk! Porta ismét lefékezett. N é h á n y méterrel előttünk ki­ lenc T-34-es parkolt az út szélén. Akárcsak a másik tank, ezek is békésnek látszottak, a b e n n ü k ülők nyilván n e m számítottak veszélyre, az ágyúik azonban kivétel nélkül felénk voltak fordítva. Papa habozott. Az oroszok a je­ lek szerint még nem vettek észre minket, de minden bi­ zonnyal megtették volna, ha hirtelen visszafordulunk, és megpróbáljuk elhúzni a csíkot. - Jól van. - Papa a fejével intett Portának. - Indítsd el, és teljes gázzal előre. P r ó b a szerencse. Átsétálunk kö­ zöttük. Kinyitotta a lövegtorony tetejét, és kidugta a fejét. Az esti homályban a sisakja s e m m i b e n n e m különbözött orosz ellenlábasainkétól. Csak remélhettük, hogy az oro­ szok tényleg azért vannak olyan csendben, mert n e m szá­ mítanak német tankokra a közelükben. Ahogy elcsikorogtunk előttük, az jutott eszembe, hogy csak egy kretén nem tudja megkülönböztetni a mi tan­ kunk hangját egy T-34-esétől, de az oroszok töksüketek lehettek. Elég az hozzá, hogy n e m viselkedtek ellensége­ sen, sőt integettek nekünk, Papa pedig méltóságteljesen visszaintett nekik, miközben mi odalent verejtékeztünk is­ tenesen. Egy órával később úgy tűnt, civilizáció közelébe ér­ tünk. Előbb elszórtan álló házak tünedeztek fel, aztán kisebb épületcsoportok, míg végül álmos utcák sorai je­ lezték, hogy egy városhoz közeledünk. Áthajtottunk egy vasútállomás mellett, ahol egy tehervonat elé befogott 15

mozdony pöfögött és csattogott türelmetlenül, aztán ke­ resztülvágtunk a városközponton. A város nyüzsgött az ellenséges katonáktól és tankoktól, de a sötétségnek és az általános zűrzavarnak köszönhetően sikerült észrevét­ lenül átjutnunk. A város széléhez közeledve leintett min­ ket egy rendőr, és ránk ordított, hogy álljunk félre, míg egy valamilyen tábornokot szállító páncéljármű áthalad. Engedelmesen félrehúzódtunk. N e m sokkal a városhatáron túl egy orosz tankoszlop végén találtuk magunkat. A védelmük alatt áthaladtunk egy tankelhárító üteg előtt, és csak akkor váltunk le róluk - meglehetősen vonakodva -, amikor egy útkereszteződés­ hez értünk, ahol le kellett fordulnunk Sztálingrád felé. Az utakon mindenfelé nagy volt a forgalom. Nemsoká­ ra újabb vesszőfutás következett, ismét egy álló T-34-es tankoszlop mellett kellett elhaladnunk. Szó nélkül áten­ gedtek minket, amiből mi arra következtettünk, hogy a tankok személyzetei kaptak az alkalmon, és szundítanak egyet, mielőtt újabb csatába küldenék őket. Ezután egy gyalogsági zászlóaljba botlottunk bele. Az úton botorkáló katonák kelletlenül adtak utat nekünk, és olyan indulatos, közönséges megjegyzéseket kiabáltak utánunk, hogy már-már azt hittük, rájöttek, kik vagyunk. Ujabb kerülő után, mellyel egy erdőn való átkeléstől kíméltük meg magunkat, végre elértük a saját vonalain­ kat. H á r o m nappal később a Volga partjánál voltunk, negy­ ven kilométerre északra Sztálingrádtól. Eszeveszett ver­ senyfutás vette kezdetét, mintha mindegyikünk azt tűzte volna ki életcéljául, hogy ő kóstolja meg elsőként a Vol­ ga vizét. A folyam ezen a pontján durván huszonöt kilométer széles volt. A táj békés, szemet gyönyörködtető volt, sehol egy katonát vagy egy tankot nem lehetett látni, minket le­ számítva. A vízen egy apró vontatóhajó úszott, uszályok fü­ zérét húzva maga után. Egy pillanatra a háború mintha megszűnt volna létezni. De csak egy pillanatra. A követke16

ző másodpercben ugyanis egy 75-ös üteg lépett akcióba, hatalmas vízoszlopokat tépve ki a folyam testéből. A sze­ rencsétlen vontatóhajó őrült cikcakkba kezdett, hogy elke­ rülje a lövedékeket, de semmi esélye nem volt. Gránátok csapódtak be az orra előtt, a fara mögött, tőle jobbra és balra, és végül, elkerülhetetlenül, a fedélzeten. A hajó kettétört, akár egy gyufaszál. Az uszályok, gazdátlan juhokként, tovább folytatták útjukat, de a 75-ösök játszva leszedték őket. Tíz perc se telt el, és a folyó ismét békés volt. Ha n e m lebegtek volna a víz felszínén a roncsok, akár azt is hihettük volna, hogy csak álmodtuk az egé­ szet. Sztálingrád még mindig égett. Még ebből a távolságból is a megperzselődött hús és a nyomor bűze elviselhetetlen volt; öklendezni kezdtünk. Ez a szag belekapaszkodott a hajunkba, a ruhánkba, beleitta magát a bőrünkbe, és áll­ hatatosan körüllengett minket az elkövetkező hónapok­ ban. Nem egy égő várost láttunk már, de egyikük se égett úgy, mint Sztálingrád. A látvány és a szag, az,-ahogyan a lángok mohón és megállíthatatlanul harapdálták a haldok­ ló várost testét, mélyen belerágta magát emlékezetünkbe;. Aki ott volt, soha nem feledheti el ezt a borzalmas él­ ményt. A tankunkkal Mamajev hegyeivel szemközt foglaltuk el állásunkat. A hegyekben húzódó barlangrendszerbe egy egész orosz vezérkar fészkelte be magát. Éjszaka folyama­ tosan bombáztuk a hegyoldalt, és néha ők is válaszoltak. Ilyenkor gránátjaik szinte kitéptek minket a fedezékünk­ ből. Aztán tankok ostromolták meg a hegyet, minden siker nélkül. A bombázás ezt követően még ádázabbul folytató­ dott, majd végül a 14. páncélos hadosztály lett beküldve, melynek sikerült átnyomulni a barlangrendszeren és láng­ szórókkal megtisztítani azt. N e m ejtettek foglyokat. Akit elfogtak, azt azonnal megölték. Ha valaki meg akarta adni magát, azt azelőtt megölték, hogy megszólalhatott volna. Az a fajta vérfürdő volt ez, amiben az SS ö r ö m é t 17

lelte volna. Ha rajtunk múlt volna, n e m történt volna ez, de a Berlinből jövő parancsokat, azokat a könyörtelen parancsokat, melyek vadállatokká változtatták az embe­ reket, és csak még j o b b a n feltüzelték az oroszokat, nem lehetett megkérdőjelezni. Az ősz lassan télre fordult. Eleinte csak az esőre pa­ naszkodhattunk, mely szakadatlanul, hatalmas hideg csep­ pekben zúdult alá a szürke égből, mocsárrá oldva fel a földet. H á r o m héten át megállás nélkül esett. Az embe­ rek és az egyenruhák kezdtek zöldes árnyalatot ölteni. Bűzlöttünk a penésztől, mely éjszaka elképesztő gyorsasággal szaporodott el az emberen. Kaptunk egy különleges pú­ dert, amivel rituális szertartás közepette beszórtuk magun­ kat és a felszereléseinket, de n e m volt látható hatása. Az esőt a hideg követte, majd az első éjszakai fagyok. Még mindig nem engedélyezték a nagykabát viselését n e m mintha sokunknak meglett volna még a nagykabátja. Vagy elvesztek csata közben, vagy szándékosan el lettek hagyva a sztyeppék nyári forróságában. N a p o n t a ígéretet . kaptunk rá, hogy hamarosan megérkezik a téli egyenru­ ha-szállítmány. Ruhák helyett azonban újabb csapatokat küldtek, tartalékosokat, aki öregebbek voltak még a jó­ istennél is, és ártatlan tekintetű újoncokat, akiknek még pelyhet se lehetett látni az állán. Frissen kerültek ki a .kadétiskolák poklából, és azért jöttek nagy lelkesen, hogy egy még nagyobb pokolban, Sztálingrád bugyraiban har­ coljanak a hazájukért. Fogalmuk se volt róla, mi az a há­ ború, de teletömték a fejüket propagandával és azzal az eltökélt elhatározással, hogy ha kell, az életüket is oda fogják adni egy esztelen ügyért. Felbőszült oroszlánkölyk ö k k é n t vetették m a g u k a t harcba, vakon r o h a n t a k az orosz ágyúk tüzébe. Tehetetlenek voltunk ezzel a fanatikus heroizmussal szemben. Csak álltunk, és bámultuk, ahogy a halálba rohannak, és hallgattuk visításukat, amikor láb vagy kar nélkül fetrengtek a földön, vagy pókhálóba ragadt legyekként vergődtek a szögesdrót kerítéseken, élő cél­ táblául szolgálva az ellenségnek.

18

Az első öngyilkos r o h a m bőven elegendő volt az élet­ ben maradt keveseknek ahhoz, hogy minden hév elpáro­ logjon belőlük. A propaganda el lett vetve, oda, ahová való volt - a szemétdombra -, és a realitás vette át a helyét. Fénytelen tekintettel, előreesett vállal imbolyog­ tak közöttünk ezek a gyerekek, és ettől kezdve tudták, hogy az ellenség több tiszteletet érdemel, mint azok, akik ideküldték őket, hogy látványosan meghaljanak Adolf Hitlerért és a hazáért. Mindazonáltal n e m zúgolódtak, sem a gyerekek, sem az önkéntességre kényszerített öre­ gek. N e m szűntek meg németnek lenni, márpedig a né­ met túl büszke ahhoz, hogy vinnyogjon. Panaszszó nélkül viselték a nehézségeket, és sztoikus nyugalommal men­ tek meghalni. Fentről azt az ígéretet kaptuk, hogy minden húsz, a vérmezőről kimentett újoncért egy nap eltávozást kapunk, de ez veszélyes játék volt, ezért a legtöbben ellenálltunk a kísértésnek. M é g t ö b b e n haltak meg a túlélők keresé­ se közben, mint ahány embert sikerült megmenteni; ad­ dig botladoztak a penészes holttestek közt, caplattak a vértől és rothadástól síkos nyers emberi húscafatokon, míg végül maguk is ott végezték. Az oroszok figyeltek az efféle mentőakciókra, és a legkisebb neszre is tüzet nyi­ tottak. H é t társunkat veszítettük el így, és ezek után egyi­ künknek se volt kedve az eltávozásra gondolni. A gyűrű, ha lassan is, de egyre szorosabbá vált Sztá­ lingrád körül, ahová állítólag h á r o m orosz hadsereg volt beszorítva. - Minden idők legfényesebb győzelme! - üvöltötte a pro­ pagandagépezet, de a fenét se érdekelte a győzelem. Nem volt más vágyunk, mint menteni a saját bőrünket, és meg­ élni a háború végét. Egyedül Heide lelkesedett. - Csak várjatok! - m o n d t a n e k ü n k izgatottan. - Előbb Sztálingrád, aztán Moszkva! Majd meglátjátok! Egy szép nap bemasírozunk oda. - Dugd fel magadnak Moszkvát - morogta Porta. - Es felőlem Moszkva is megcseszheti magát. 19

Azt hiszem, P o r t a m i n d a n n y i u n k n e v é b e n beszélt. H e i d e ritka kivétel volt, nézetei alapján aligha lehetett volna az épeszűek közé sorolni. A 8. olasz hadsereg megkérte a n é m e t hadvezetést, te­ gye lehetővé számára, hogy ő legyen az első, aki behatol Sztálingrádba. Ez állítólag nagy megtiszteltetést jelentett az olaszok számára. Hogy a katonák is így gondolták-e, az természetesen m á s kérdés volt, de ami minket illet, szívesen adtuk át a helyet a macskazabálóknak. H a d d le­ gyen övék a győzelem és a dicsőség. Különös m ó d o n a r o m á n o k is büszkén előreléptek, így n e k ü n k n e m kellett egyebet tenni, mint karba tett kézzel várni, hogy helyet­ tünk elvégezzék az ostrom nehezét. - Ki a fenét érdekli? - vont vállat Porta. - Ki a fenét érdekli, ki hagyja o t t a fogát, ha n e m mi vagyunk azok? - Azért különös - t ű n ő d ö t t Barcelona. - A macskazabálók általában tojnak a győzelem jelentette dicsőségre meg az efféle marhaságokra.

A vidék egyszeriben megtelt olasz és r o m á n csapatok­ kal, akik hosszú menetoszlopokban, énekelve masíroz­ tak a húsdarálóba. Egy nap, miközben még mindig azt vártuk, hogy elfoglalják számunkra Sztálingrádot, nya­ k u n k b a varrtak egy küldetést, mely az orosz vonalak mögé szólított minket. Mindössze egy hidat kellett volna felrobbantani; egy hidat, meiy életbevágóan fontos volt az oroszok számára, mint szállítási útvonal, és amelyet olyan jól sikerült álcázniuk, hogy repülőink a levegőből sehogyan sem találták. Csak úgy, mellékesen közölték velünk, hogy n o h a magukat a robbanószereket elhelyez­ ni sem lesz gyerekjáték az éjjel-nappal őrzött, még a Kremlnél is nagyobb becsben tartott hídon, még nagyobb falat lesz egyáltalán eljutni a helyszínre. - Csak át kell j u t n u n k azon a r o h a d t m o c s á r o n m o n d t a keserűen P a p a . - Kilométereken át négykézláb tapicskolva, mint holmi vadmalacok. 20

Azt hittem, túloz. Azt hittem, a mocsár legfeljebb ak­ kora lesz, mint egy túlméretezett kacsaúsztató. Mekkorát tévedtem! Napokig tartott, mire átértünk, és eközben rá kellett jönnöm, hogy az orosz mocsaraknál veszélyesebb nincs a világon. Először is, mindőnk egy-egy húszkilós dinamit konté­ nert cipelt a mellkasára rögzítve, ami m á r önmagában is elég volt ahhoz, hogy az életet elviselhetetlenné tegye. Hogy még izgalmasabb legyen, éjszaka mozogtunk, a nap­ palt pedig dideregve a bozótban töltöttük, tetőtől talpig sárosan és vizesen. Körös-körül mindenhol hívogató zöld fűpamacsok kellették magukat, de ezek többségére halá­ losan veszélyes volt rálépni, úgyhogy maradtunk az ösvé­ nyen - egy fatörzsekből kirakott, fél méterrel a víz felszí­ ne alá süllyedt úton, mely épp elég széles Volt ahhoz, hogy egy ember elférjen rajta. Vakon tapogatózva haladtunk elő­ re, és jaj volt annak, aki megcsúszott. Kétoldalt a barna, gonosz mocsár m o h ó n várta áldozatait. De n e m a mocsár jelentette az egyetlen veszélyt. Ott voltak a csapdák, ami­ ket a mindenre odafigyelő, ötletdús ellenség állított fel. Félretoltál egy utadba lógó ágat, és a föld hirtelen meg­ nyílt alattad. Belekapaszkodtál egy másikba, s egy suhogó bajonett kettőbe hasította a fejedet. Megragadtál egy ártal­ matlannak tűnő kúszónövényt, hogy megőrizd egyensúlyo­ dat, és jó esélyed volt rá, hogy egy egész nyílvesszőerdő nő­ jön a mellkasodra. Egy különösen undok trükk volt az, amikor a bajonettek hegyét oszlófélben lévő húsba már­ tották; elég volt egy karcolás és hullamérgezést kaptál. N e m csoda, hogy az idegeink kikészültek. N e m csoda, hogy Gregor bevadult, és kézigránátot hajított egy béká­ ra, amely óvatlanul elénk ugrott a mocsárból, frászba téve mindannyiunkat. A robbanás hangja végigsepert a víz felett. R é m ü l t e n lekuporodtunk, és vártuk, mi fog történni. Másodpercek­ kel később kiabálást hallottunk, aztán egy motor mor­ dult fel, és lánctalpak csikorgása hallatszott. Porta, aki eddig az élen haladt, felénk fordult. 2Í

- Ivánék észrevettek minket - suttogta. - Tűnjünk el innen - sürgetett minket Gregor. Szánakozva néztünk rá. Ugyan hova m e h e t t ü n k vol­ na? Ki a feneketlen mocsárba, amely körülvett minket? Vagy előre, bele a ránk váró oroszok puskái elé? Egy T-34-es olívzöld orra bukkant elő a fák közül, bal­ jós tétovázással keresve minket. Az ágyúcső végül felénk fordult, de szerencsére a fejünk fölé céloztak vele. Há­ rom lövedék csapódott a vízbe, aztán a tank lassan, rá­ érősen a mocsár széle felé kezdett ereszkedni. Iszonyat­ tal, de hálásan figyeltük, ahogy egyre közelebb került az alattomosan várakozó b a r n a vízhez. Egy pillanatig úgy tűnt, fenn fog maradni, de aztán a motorja vadul felpör­ gött, és a tank egy szempillantás alatt a víz alá merült. Ott, ahol az imént még egy hatalmas, félelmetes harci j á r m ű állt, most csak a szörcsögő, elégedetten cuppogó mocsár volt. Néhány alak jelent meg a fák között. Óvatosan lekúsz­ tak a parton, elveszett bajtársaikat keresve, de a kiabálá­ son és az izgatott mutogatáson kívül semmit nem tehet­ tek. Barcelona rájuk irányította a géppisztolya csövét, de egyelőre nem lőtt. Várta a fejleményeket. Hirtelen csend lett: egy alacsony, zömök őrmester nézett ki a fák közül. - Davaj, davaj! - kiáltotta ellentmondást nem t ű r ő han­ gon, mire katonák vetették elő magukat a fák mögül. Bar­ celona tüzet nyitott. Az első, akit eltalált, é p p e n az őr­ mester volt. A többiek közül néhányan visszarohantak a fák mögé, mások elterültek. Miután az egésznek vége volt, mi magunk is olyan mozdulatlanokká dermedtünk, mint a halottak, még a fejünket se m e r t ü k felemelni. Eltelt egy óra. Újabb óra vette kezdetét. Az unalom és a nyakig érő víz kezdett elviselhetetlenné válni, de szeren­ csénkre az ellenség hamarabb belefáradt a várakozásba, mint mi. Egy második tank jelent meg. L o m h á n beállt a fák közé, és lángszóróját beállította durván a mi irányunk­ ba. Perzselő lángnyelv csapott ki a csőből, és nyúlt át hosszan a víz felett. Hajszálon múlt, hogy n e m talált el 22

minket, de a hőség még így is borzalmas volt. Még két­ szer próbálkoztak. A növényzet lángolt körülöttünk, mi pedig kushadtunk lélegzet-visszafojtva, és még köhögni sem mertünk. A negyedik kísérletre n e m tévesztettek vol­ na el bennünket. Szünet következett. Porta kikukkantott a nád között. Egy barna sisakos alak nyomta ki magát a tank lövegtor­ nyának a tetejére, nyilván azzal a szándékkal, hogy meg­ állapítsa, sikerült-e megpörkölni minket. Porta ráirányította a lángszóróját. Ketten, akik láttuk, mire készül, behunytuk a szemünket: ha most eltéveszti a célpontot és feladja pozíciónkat, akkor mindannyiunk­ nak vége. Csak akkor nyitottam ki a szemem, amikor a detoná­ ciót hallottam. A tank volt az. Porta telibe talált, az egész jármű lángokban állt. Feltápászkodtunk, és elgémberedett tagokkal folytat­ tuk utunkat. Még mindig Porta m e n t elöl, fáradhatatla­ nul ellenőrizve minden talpalatnyi helyet. Mögötte egy lépéssel Pici, csőre töltött revolverrel a kezében, orvlö­ vészeket keresve a tekintetével. Tapasztalatból tudtuk, hogy az oroszok mesterei az álcázásnak, és néhányan közülük végtelen türelemmel és állóképességgel bírnak. Egy szibériai például, akivel egyszer dolgunk akadt, ké­ pes volt megszakítás nélkül huszonnégy órát egy fa tete­ jén tölteni, és a végére olyannyira a fa részévé vált, hogy még a madarak is elfogadták őt, és a vállára szálltak. Hirtelen, m i n d e n figyelmeztetés nélkül, Porta a víz alá bukott. Mi is ugyanezt tettük, habozás nélkül, szájunkra szorítva légzőkészülékeink maszkját. Csak álcázott sisak­ jaink teteje m a r a d t kinn a vízből. Tíz hosszú perc telt el l Sy - amit mi abban a sáros, büdös vízben tíz órának érez­ tünk - de semmi n e m történt. Vagy hamis riadó volt, va g y a veszély már elmúlt. Bármelyik is történt, az effajta mcidensek felőrölték az e m b e r idegeit. n

Ujabb másfél-két kilométer u t á n egy kivételesen gyöYörű madár ragadta meg a figyelmünket. Zöld volt és z3

sárga, egy korhadt farönkön állva táncolt, hívogatóan megcsóválva faroktollát, majd a r ö n k r e fektetve fejét, ahogyan a turbékoló galamb is teszi. Aztán füttyentett egyet, és ránk emelte fényes gombszemét. Mi azonban túlságosan öreg rókák voltunk ahhoz, hogy annak lássunk egy táncot járó m a d a r a t , ami. Egyetlen pillanatra sem kételkedtünk benne, hogy az oroszok tették oda, és va­ lahol a közelében rejtőzve arra várnak, hogy megtegyük a végzetes lépést. Porta lebukott a víz alá, és lassan előreindult. Néhány lágy fodor jelezte csupán jelenlétét. A kis Légionárius követte, fogai közé szorítva kését. Mi, többiek, leültünk a vízbe, és vártunk. Amint odaért a m a d á r közelébe, Porta lassan kidugta a fejét a vízből. Körülpillantott, majd kinyújtotta a ke­ zét. E b b e n a pillanatban két zöld egyenruhás alak emel­ kedett fel előtte, de mielőtt még végrehajthatták volna feladatukat, Porta belelőtt az egyikbe, a Légionárius pe­ dig beleállította a kését a másikba. A madár, most, hogy elengedték, rikácsolva a levegőbe emelkedett, és elszállt a közeli fák felé. - Szentséges m i n d e n h a t ó ! - egyenesedett fel Papa. Micsoda egy élet! Tett egy lépést előre, megcsúszott, és már dőlt is a mo­ csár felé. Közben ösztönösen a keze ügyébe eső nádcso­ mó felé kapott, hogy visszarántsa magát. - Vigyázz! - üvöltötte Barcelona. Elkapta Papát, az utolsó pillanatban, és visszarángatta az ösvényre, aztán remegő kézzel a nádasba mutatott. Egy drótpárat láttunk zizzenve eltűnni a víz alatt: ha a társunk jobban megrántja a nádat, mindannyian a leve­ gőbe röpültünk volna. - Jézusom, micsoda egy élet! - ismételte meg Papa, és letörölte a hideg verítéket a homlokáról. - Micsoda egy kibaszott élet! Néhány órával később egy kunyhóhoz értünk, amit a mocsár egy szilárdabb földdarabjára épített fel valaki fa24

ágakból. M á r távolról észrevettük, és mielőtt megközelí­ tettük volna, hosszú ideig figyeltük, de nem észleltünk körülötte mozgást. A belsejében öt partizánt találtunk, három férfit és két nőt, akik ide fészkelték be magukat a mocsárba, és valahányszor akcióba léptek, zöld maszkok­ kal álcázták magukat. N e m tanúsíthattak ellenállást: ad­ dig-addig adogatták körbe egymásnak -a vodkát, míg mire mi odaértünk, már egymás hegyén-hátán feküdtek, és tá­ tott szájjal hortyogtak. Gyorsan és szemrebbenés nélkül megszabadultunk tőlük, hulláikat a mocsárba vetettük. Az éjszakát a kunyhóban töltöttük, elfogyasztva a mara­ dék vodkát és a kosárnyi szárított halat, amit ott találtunk. Másnap elértük a küldetésünk célpontját: a hidat, amit fel kellett robbantani. Hatalmas, masszív, lenyűgöző épít­ mény volt - nem ilyenre számítottunk. Úgy éreztük, kép­ telenség lesz felrobbantani egy ekkora hidat, és már kezd­ tem azon tűnődni, vajon nem feleslegesen tettük-e meg ezt a nagy és nehéz utat. A híd közepén, bódéjába befészkelve, állt az egyetlen szem őr. H á t á t a falnak vetve, ellazultan cigarettázott, a puska hanyagul a lába mellé volt állítva. E b b e n is téved­ tek, amikor eligazítottak minket, de ez legalább kelle­ mes meglepetés volt. B á r m e r r e néztünk, sehol n e m lát­ tunk újabb őröket. Igaz, a híd elég erős volt ahhoz, hogy még a legelszántabb szabotázskísérletnek is ellenálljon, és olyan jól álcázták, hogy n e m csoda, ha a levegőből pilótáink nem találták. Miközben a hidat figyeltük, egy tankokból és könnyű járművekből álló oszlop haladt át rajta. Az őr eltaposta a cigarettáját, felkapta a puskáját, és vigyázzban állt mind­ addig, míg el n e m mentek előtte, aztán folytatta az ál­ modozást. Rágyújtott egy újabb cigarettára, megtöltve a levegőt a mahorkának nevezett orosz dohány átható illa­ tával. Az volt a benyomásom, őt se érdekli a háború ki­ menetele, mindaddig, míg hagyják őt élni. N e m volt m á r fiatal. V é l h e t ő e n a farmjáról vagy a falujából rángatták e J> és ideállították, hogy pózoljon és a nevetséges hídju25

kat őrizze, nap n a p után. Szánalmas figura volt, kókadt kínai bajszával, bundasapkájával, elnyűtt csizmájával és vékony nyári zubbonyával. - N é z z é t e k ezt - suttogta Pici vidáman. - Klassz kis öltözet ebben az időben! Vagy őrült a pasas, vagy ők is ugyanolyan rosszul vannak eleresztve, mint mi. Lehet csizmád vagy nagykabátod, de egyszerre kettő sose. A hiú alá kúsztunk a sötétség leple alatt, és elhelyez­ tük a robbanóanyagot. Unalmas, fárasztó m u n k a volt, a javát a Légionárius végezte. Valami rejtélyes oknál fog­ va szinte tökéletesen látott a sötétben, és úgy lendült át egyik tartógerendáról a másikra, mint egy majom. Végül visszahúzódtunk biztonságos távolságba, és Picit meg Portát hallgattuk, akik arról vitatkoztak, ki illet meg a megtiszteltetés, hogy lenyomja a gyújtókart. Ujabb járműoszlop hajtott rá a hídra. Az élen egy vö­ rös zászlóval fellobogózott terepjáró haladt, amit meg­ pillantva Porta majd' elsírta magát a vágyakozástól. - Muníciót szállítanak! Robbantsuk fel őket a híddal együtt! - Könyörgő tekintettel Papára nézett. - Gondolj csak a látványra, amit nyújtanának! Gyerünk, ne légy ilyen ü n n e p r o n t ó . Én b e n n e vagyok, ha te igen. ~ Fogd be a szád, és maradj veszteg - torkolta le Papa. - N e m akarok levegőbe repülni holmi tűzijáték kedvé­ ért. N e m , köszönöm. Vártunk, míg a híd kiürült, aztán néhány szikla fedezé­ kébe húzódtunk. A hajnal m á r kitárta rózsaszín szárnyait; eszembe jutott a szerencsétlen őr, akinek fogalma sincs, mi vár rá. Pici és Porta még mindig vitatkoztak az elsőbb­ ségi jogokról. Nem tudom, végül melyikük nyomta le a kart, de a zaj fülsiketítő volt. Hosszú másodpercekkel a robbanás után meg mindig csengett a fülem, a b u m m ideo d a pattogott a fejemben, mint holmi teniszlabda. Ki­ merészkedtem a szikla mögül, és a híd felé n é z t e m - az­ tán újra odanéztem. Az az átkozott monstrum még min­ dig ott volt! Az oszlopok kidőltek és a fém felépítmény felíekeredett, mint a halkonzerv teteje, de maga a híd, 26

az íve ott volt, belezuhant a vízbe, és alig félméternyi víz borította. Romos alkotmány volt, kétségtelenül, de még mindig híd, legalábbis funkcióját tekintve. Gregor hisztérikusan vihogni kezdett, és átrohant a hídon. Mi követtük, énekelve és ordítozva csapkodtuk lábunkkal a vizet, akár egy csapat disznórészeg kamasz. - Elsüllyesztettük a hidat! Elsüllyesztettük a hidat! énekelte Gregor. A víz sehol sem ért a t é r d ü n k fölé! - Mi az istent csináljunk most? - tette fel a nagy kér­ dést Porta. - Elhúzzuk a belünket, amilyen gyorsan csak tudjuk felelte komoran Papa. - Van egy olyan érzésem, hogy per­ ceken belül nyüzsögni fognak itt az oroszok. El se hallgatott, izgatott hangokat hallottunk; bevetet­ tük magunkat a fák fedezékébe. Legalább erdőn át, nem a mocsárban mentünk visszafelé, ami kényelmesebb volt, de nem sokkal: hamarosan úgy eltévedtünk, hogy m á r azt se tudtuk, m e r r e van a vissza vagy az előre. M e n t ü n k erre, próbálkoztunk arra, ki a fák közül, be a fák közé, végig keskeny, kanyargós ösvényeken, melyek mind zsák­ utcának bizonyultak. Egyszer se találkoztunk senkivel, de amikor végre kijutottunk egy tisztásra, egy öregembert pillantottunk meg, aki fát vágott egy kunyhó előtt. N e m voltunk olyan hangulatban, hogy kitérjünk, úgyhogy elő­ retaszigáltuk Portát, akinek a legfényesebb volt az orosz nyelvtudása mindőnk közül. Porta odaállt a bátyó elé, el­ vigyorodott egy szál fogával, és oroszul megszólította: - J ó napot, elvtárs! Az apró, öreg elvtárs felemelte a fejét. Olyan öreg volt, h°gy szinte fájt ránézni. A bőre pergamensárga volt, ráncai mélyebbek, mint egy lövészárok, a szeme azonban csillogott es áthatóan kék volt, ahogy tűnődve végigmérte Portát. - A h , te vagy az, ugye? - kérdezte, leejtve fejszéjét. ttol voltál ilyen sokáig? Szerencsénkre Porta nem szorult segítségre, ha hazudni kellett.

- H á b o r ú b a n voltam, emlékszel? - felelte peckesen és magabiztosan. - És te hol rejtőztél, nagyapa? A fritzek visszajöttek, ugye, tudsz róla? - Ő , igen? - A kék szempár m e r e n g ő n végigpásztá­ zott minket, aztán ismét Portára szegeződött. - Hogy van az anyád? - Jól van az öreglány. - Nagyszerű, nagyszerű... olyan jó hírt kapni a régi ba­ rátokról. Sok németet megöltél? - N e m egyet - felelte szerényen Porta, és az öreg felé nyújtott egy csomag mahorkát. • Az öregember megrázta a fejét. - Kincstári dohány - legyintett megvetően. Fogta a fejszéjét, és anélkül, hogy bármit is mondott volna, folytatta a favágást. Porta orrát lógatva tovább a fenyők felé indult, és mi követtük. Néhány órával később visszaértünk a hídhoz, amely most zajos volt, akár egy felbolydult méhkas. - Ebből elég volt - morogta Papa. - A fenébe az er­ dővel. Próbáljunk meg a folyó m e n t é n visszajutni. Jó esélyünk volt arra, hogy orosz katonákba botoljunk, de ekkorra már mindannyian túlságosan t ö r ő d ö t t e k vol­ tunk ahhoz, hogy ez érdekeljen minket. A fél tüdőnket lerohasztottuk abban a dögletes mocsárban, az életünket kockáztattuk a híd alatt kúszva-maszva, aztán lejártuk a lábunkat a fenyők közt - m á r nem akartunk egyebet, csak visszatérni a saját vonalaink mögé, a viszonylagos bizton­ ságba és kényelembe. Két nappal később, valamiféle áldott szentnek a védő­ szárnya alatt, végre bebotorkálhattunk a mieink közé. Papa jelentést tett, szemrebbenés nélkül közölve, hogy „a kül­ detést teljesítettük". Mint mondta, nem akarta felkavarni a feletteseinket, és kedve se volt magyarázkodni. Egyéb­ ként is, a hidat felrobbantottuk, ahogy m o n d t á k nekünk, arról pedig nem mi tehettünk, hogy úgy szakadt le, ahogy - egy darabban.

28

A tél komolyra fordult, végigszenvedtük az első hóvi­ harokat, még mindig nagykabát nélkül. Papírral és kar­ tonnal kellett kibélelnünk az egyenruhánkat, hogy kint rekesszük a szél javát, de nemcsak ez volt az egyetlen gond. Az ellátmányt ejtőernyővel dobták le, ami azt je­ lentette, hogy kevesebb élelem jutott, és azt is n a p o n t a egyszer osztották ki. Az e m b e r e k éheztek és fáztak, és egyre gyakoribbak lettek a fagyásból e r e d ő sérülések. Sokan szándékosan fagyasztották le valamelyik végtag­ jukat, végső kétségbeesésükben ezzel próbálván elérni azt, hogy hazaküldjék őket az orosz front poklából. A mi csapatunkból két személyt is rajtakaptak, hogy vizes zokniban aludt. Mindkettőt rögtönítélő bíróság elé állí­ tották, és a Tatár erdőben kivégezték. Már H e i d e se beszélt a sztálingrádi nagy győzelemről, és a néhány héten át még a propagandagépezet is.baljó­ san hallgatott.

Az SS Standartenführer, nem leplezve elégedettségét, Lipper SS Sturmbannführer elé lökte a szigorúan titkos minősítésű táviratot. - Vess rá egy pillantást, Michel. Mi a véleményed? Lippert felemelte a táviratot. Arcán lassan ugyanaz az ördögi vigyor terült szét, mint a másik férfién. - Úgy tűnik, végre akcióba léphetünk! - De még mennyire! - Eicke visszavette tőle a táviratot, és újra elolvasta. - Azoknak a seggfejeknek a hadseregben már meg volt számlálva az idejük, csak idő kérdése volt, mikor üt végre az órájuk. A F ü h r e r m e g é r t ő ember, de senki nem várhatja el tőle, hogy árulókat tűrjön meg maga mellett... Az Eicke személyes lobogóját viselő Porsche elhagyta p a c h a u t , és ráfordult a M ü n c h e n b e vezető útra, hátsó ülésén az elnyúlva heverő Eickéval és Lipperttel. Útköz­ ben egyszer megálltak, hogy felvegyék Schmausser Hauptsturmführert, és pontban délután háromkor begördültek

• c-heni Stadelheim börtön udvarára. Itt azonnal az | ! , m u n , L ó t f c r r K o c h e l é vezették őket, akitől, mellőzve mi^I'n fáradó bevezetést, a letartóztatott Röhm tábora d á s á t követelték. Koch undorodva nézte a h á r o m férfit. Az első pillan­ tásra látta rajtuk, hogy ittak, é p p e n ezért fogalma se volt róla mit tcg>'en- Azzal kezdte, hogy hajlíthatatlanul nemet'mond^tt a R ö h m ö t illető kérésüknek, olyan kemé­ nyen rácsapva az íróasztala lapjára, hogy a tintatartója felborult. A z t án közölte a tisztekkel, hogy jobban járnak, ha e l h a g y j a az irodáját és a b ö r t ö n épületét, különben ők maguk , s egy cellában találják magukat. Az elkövetkező öt perc azzal telt el, hogy a labdát ideoda adogatták a háló fölött - Eicke R ö h m ö t követelte, Koch elutasította R ö h m kiadását -, anélkül hogy bárki is előnyre tett volna szert. Végül, hogy véget vessen ennek az értelmetlen mérkőzésnek, Koch felemelte a telefonkagy­ lót, és magát az igazságügyi minisztert kérte. A miniszter olyan felháborodással és indulattal hallgatta a történe­ tét, hogy Koch m á r maga előtt látta, amint a feje lilára dagad, aztán egy nagy durranással szétpukkan. Mielőtt még maga elé képzelhette volna ezt a végső látványt, Eicke váratlanul kitépte a kezéből a kagylót. - Ezennel tudatom magával, miniszter - üvöltötte a te­ lefonba - hogy a F ü h r e r személyes utasítására vagyok itt. Nincs időm alávaló kis hivatalnokocskákkal vitázni, es ha újabb próbálkozást tesznek a F ü h r e r utasításainak a szabotálására, ígérem, hogy hamarosan eggyel kevesebb üres cella lesz D a c h a u b a n ! Visszanyomta a telefonkagylót a dermedt Koch kezé­ be. Hosszú, indulatoktól remegő szünet következett, mi­ előtt a miniszter megszólalt volna. Koch bólintott, sápadt, hirtelen megöregedett arccal. Tárcsázott egy újabb számot, és anélkül, h^gy bármit is mondott volna Eickénak, utasí­ totta a b ö r t # ö személyzetét, hogy engedjék be a három SS-tisztet R ö h m tábornokhoz.

30

Ernst R ö h m SS Stabschef egy fapadon üldögélt a 474es cellában, és a semmibe révedt. Deréktól felfelé mez­ telen volt, de még így is ömlött róla a veríték a szűk, levegőtlen helyiségben. Eicke rámosolygott, és nagylelkűen kezet nyújtott neki. - Hogy s mint, Ernst? R ö h m leszegte a fejét. •> - N e m túl jól. N e m túl jól. Eicke leült melléje a padra. - Meleg van itt bent, ugye? - Hüvelykujjával az ablak felé bökött. A koszos ablaküvegen túl annak a bizonyos '34-es forró júniusnak a felhőtlen égboltját lehetett lát­ ni. - Odakint még rosszabb - vigyorodott el. - A nők fele alsónemű nélkül jár. Felmész mögöttük a lépcsőn, és nemcsak a melegtől izzadsz! R ö h m megpróbált mosolyogni. Megpaskolgatta az ar­ cát egy szakadt, piszkos zsebkendővel. - E r t e m jöttetek, T h e o ? Tudomására jutott a Führernek, hogy letartóztattak? - Reménykedve régi barátjára nézett. - Még mindig nem tudom, mivel vádolnak. Az őrök közül néhányan valami forradalomról beszélnek, de én a felét se értem az egésznek. Miféle forradalomról van szó? Volt egyáltalán forradalom? Tényleg valami őrültséget csinált a hadsereg? Eicke sóhajtott egy mélyet. - N e m kellene hitelt a d n o d holmi börtönpletykáknak - tanácsolta. - Most ennél sokkal fontosabb dologra kell koncentrálnod. - Csak azt akarom tudni, mit keresek itt! - csattant fel R ö h m . - Akarom tudni, hogy a F ü h r e r hallott-e róla. - O, hát hogyne hallott volna - csitította Eicke. - Ép­ pen a F ü h r e r volt az, aki ideküldött engem. A r r a kért, adjam át ezt neked. - Elővette a revolverét, és kettőjük közé a padra tette. - A F ü h r e r n e m feledkezik meg régi barátairól, még akkor se, ha azok bajban vannak. Külö­ nösen akkor nem, ha olyan komoly bajban vannak, mint te, Ernst. É r t e d , mire gondolok. - A pisztoly felé intett 3J

a szemével. - Megkönnyítheted a helyzetedet, ha aka­ rod. Légy jó, és fogadd el tőle. B ö h m értetlenül Eickére bambult, aztán anélkül hogy fókuszt változtatott volna, hagyta a pisztolyra siklani a tekintetét. Hatalmas, fekete, zsírtól fényes pisztoly he­ vert a padon. Lassan világossá vált számára; a k é p be­ úszott a fókuszba. - D e hát ez őrültség! - t ö r t ki belőle. A t e k i n t e t e Eickéra villant. - Ez őrültség, T h e o , és ezt te is tudod. Mindig is a F ü h r e r egyik leghűségesebb követője voltam. A párt mindennél fontosabb volt számomra, még a csa­ ládomat, a gyerekeimet is hanyagoltam érte. Mindenem, ami volt, feláldoztam a pártért. - Váratlanul megragad­ ta Eicke vállát, és rázni kezdte. - N e m én m e n t e t t e m meg kétszer is a Führert, amikor úgy látszott, a forrada­ lom összeroppant minket? N e m tettem meg? H á t nem m e g m e n t e t t e m Stuttgartnál? Amikor te meg a többiek elmenekültetek és magára hagytátok, nem én voltam az, aki mellette maradt és m e g m e n t e t t e ? - Igen, igen - bólogatott Eicke. Lefejtette válláról a rab kezét, és felállt. - Sajnálatos módon, szegény Ernstem, te hajlamos vagy a múltban élni. A Führert egyedül a jelen érdekli. Én csak azt tudom, hogy eltávolítottak a pártból, és többé már nem tartozol azok közé, akiket hűségesnek lehet nevezni, ha szabad így kifejeznem magam. - Moso­ lyogva kisimította a zubbonyát. - Mivel régi barátunk vagy, Ernst, annyi kijár neked, hogy magadra hagyjalak, és rád bízzam a végső teendők elvégzését. Kérlek, ne nehezítsd meg a dolgom. Hidd el nekem, hogy ez a legjobb, amit tehetsz. Nézd... ha érdekel, magad is megnézheted, mi­ lyen szelek fújnak mostanság. A zsebéből elővette a Volkischer Beobachter egy kiadá­ sát, és átadta R ö h m n e k . A címlapon, a nyomdában fel­ lelhető legnagyobb betűkkel szedve, ez állt: „Stabschef R ö h m ö t letartóztatták. Teljes körű tisztogatás a SA ber­ keiben, a Führer utasítására. Minden árulónak meg kell halnia! 32

R ö h m falfehér arccal, elkerekedett szemmel a barát­ jára nézett. - Ha ez igaz... - legyintett, egy pillanatig úgy tűnt, kép­ telen lesz tovább folytatni. - Ha ez igaz, azt jelenti, hogy az az ember nem több egy közönséges gyilkosnál... azt jelenti, hogy mindannyian őrültek vagytok... és az egész felesleges volt. - O, én nem m o n d a n á m ezt - tiltakozott jókedvűen Eicke. - Ne légy naiv, Ernst. Mindketten tudjuk, hogy ha valaki politizálásra adja a fejét, akkor azt könnyen el is vesztheti. Ma te, h o l n a p én. Ki tudhatja? M i n d k e t t e n a szerencsénkkel játszunk, és úgy esett meg, hogy te előbb fogytál ki belőle, mint én. Istenhozzádot intett, majd kilépett a folyosóra, ahol Lippert és Schmausser vártak rá. - Nos? - kérdezte Lippert. Eicke vállat vont. - Adjunk neki egy kis időt. Még alig fogta fel, mi történt. Tizenöt perc telt el, de n e m hallatszott lövés" a cellá­ ból. Unalmas volt a folyosón álldogálni, és a levegő is rekedt volt, ezért a h á r o m SS-tiszt kezdte elveszíteni a türelmét. Eicke visszament a cellába, és bosszúsan össze­ ráncolta a homlokát: R ö h m még mindig a p a d o n ült, a revolver érintetlenül hevert mellette. - R e n d b e n - m o n d t a Eicke. - N e m akarsz együttmű­ ködni, így kénytelenek leszünk a nehezebbik megoldást választani. Nekem voltaképpen mindegy; csak azt hittem, szeretnél méltósággal meghalni. - Felvette a pisztolyt, és intett vele a rabnak. - Gyerünk, állj fel. Essünk túl rajta. R ö h m bizonytalanul felállt, és megállt a fal előtt, éppen az ablak alatt, melynek maszatos üvegén át a határtalan kék • égbolt gúnyosan nézett be a cellába. Eicke felemelte a kar­ ját, és rezzenetlen arccal célba vette R ö h m ö t . Az utolsó pillanatban a tábornok elkiáltotta magát: - Führerem! Führerem! Eicke érzéketlenül figyelte, ahogy régi barátja és kol­ légája lassan a padlóra csúszott, hátával vörös csíkot húz.

33

va a falon. O d a m e n t , és lenézett a férfira. R ö h m még n e m halt meg. Az az ember, aki három hónappal koráb­ ban még Németország egyik leghatalmasabb férfiúja és Hitler közeli barátja volt, most egy müncheni börtöncella poros padlóján vonaglott és nyögdécselt. Eicke a hátára fordította a csizmája orrával. Kétségbeesett szemek néz­ tek fel rá. Eicke unottan a barátja halántékához nyomta a pisztoly csövét, és ellőtte a férfi fél fejét.

2, Utazás szánon. Néhány napja az élet a fronton kezdett rutinszerűvé vál­ ni, ami - legalábbis az öreg rókák számára - ha luxust n e m is, de legalább elviselhető körülményeket jelentett. Az újonnan érkezettek számára, persze, ez a világ maga volt a pokol, de vagy h a m a r beletanultak, vagy otthagy­ t á k a fogukat. Amikor az ellenség géppuskái kattogni kezdtek, hasra vetetted magad, és lent maradtál - egy­ szerű volt, és annyira belénk rögzült, hogy egy idő után m á r reflexből csináltuk, anélkül hogy tudatosult volna bennünk, lőnek ránk. Megtanultuk hallani az aknák hang­ ját, amikor kilőtték őket, és majdnem mindig meg tudtuk állapítani ennek irányából, hova fog esni a lövedék. Az újoncok azt hitték, hülyék vagyunk, mi pedig szánakozva figyeltük őket, ahogy vagy halálra rémültek, vagy fej nél­ kül maradtak. Éjszakára blackjack volt betervezve, abban a pajtában, amely Porta és Pici úgymond börtönéül szolgált. Hivata­ losan, persze, n e m voltunk beengedve, de az épület olyan rozoga állapotban volt, hogy pillanatok alatt kivájtunk egy lyukat a korhadt deszkafalon, és egyenként bebúj­ tunk rajta, amikor az őr n e m figyelt. A két rab a vályú elé volt kötve, nehogy megszökjön - ezen akkorát rö34

högtünk, hogy kis híján r á n k szakadt a mennyezet. Az ötlet, hogy valaki az ő helyzetükben szökni próbálhat, pokolian jó vicc volt. Egész n a p csak aludni, éjjel pedig kártyázni - kívánhatott volna ennél többet egy katona? J u t eszembe erről, ez új volt, hogy ennyire civilizáltan bántak a rabokkal. N e m is olyan sokkal korábban még abból állt a büntetés, hogy egy fához kötöztek, és egyhu­ zamban ott tartottak tizenkét óráig. Aztán h á r o m órát pihenhettél, és újabb tizenkét óra következett a fát ölel­ getve. Mindez időjárástól, körülményektől függetlenül, kétszáz órán át. Mindenki vigyázott, nehogy megégesse a körmét. Picit és Portát azért b ü n t e t t é k meg, mert összevere­ kedtek az egyik postással, most pedig azért lógatták az orrukat, mert ez volt az utolsó éjszaka, amit a pajtában töltöttek. - Még jobban meg kellett volna hogy rakjuk - m o n d t a immár tizedszer Pici ezen az éjszakán. - Akkor ránk sóz­ tak volna legalább h á r o m h ó n a p o t . - Ne aggódj - vigasztalta Porta. - Legközelebb ügye­ sebbek leszünk. - Igen, eszküszöm rá - ígérte meg Pici. - Ez r e n d b e n is volna - bólogatott Porta. - Csak azt nem értem, miért n e m próbálja meg más is. - Talán beosztást kellene készítenünk - javasoltam. Sorra mindannyian kipihennénk magunkat. Pici és Porta megdermedtek. - Pihenni akarsz? - néztek r á m gyanakvóan. - Akkor keress magadnak valakit. Ez a mi balekunk. Tartsd magad távol tőle. - Rá fognak jönni - féltékenykedett Pici. - Nyugi, nyugi - csitítgattam őket. - N e m az én hibám lesz, ha összekapok valakivel, és ezért idecsuknak. Vagy ti úgy gondoljátok, hogy igen? Majd' felnyársaltak a tekintetükkel. - Te csak vigyázz, fiú - morogta Porta. - Vigyázz, hogy ne csinálj bajt. 35

Lépteket hallottunk kintről. Papa kilesett a poros ab­ lakon. - Őrségváltás - állapította meg.. - Ideje lelépnünk. Az oldalamba bökött a könyökével. - Mit szólnál egy kis kávéhoz, he? Mindig én. Mivel én voltam a legfiatalabb, mindig ne­ kem kellett elhoznom a bűzölgő kávéjukat a tábori kony­ háról. Amellett, hogy fiatal voltam, én voltam közöttünk az egyetlen kadétiskolát végzett tiszt, de ez semmit nem változtatott a dolgon, ugyanúgy el kellett h o z n o m a ká­ vét, és ugyanúgy t ű r n ö m kellett a mindig dühös szakács szitkozódását. Visszaúton megbotlottam egy bombában, és kilöttyin­ t e t t e m a kávé javát. Mind H e i d e , mind a szakács távoli felmenőkig szidták a rokonságomat. - Mi éz? - ordította H e i d e . - Fel csésze? Hol a többi? Legurult a torkodom, fogadom! - Menj a fenébe! - m o r d u l t a m vissza. - Ha n e m tet­ szik, hozd el te magadnak a kávét. Mindenfelé bombákat meg egyéb francokat hagynak az e m b e r útjában. Mi az istent csináljak? N e m hatotta meg őket, egy e m b e r k é n t rázták felém az öklüket, mutogatták félig tele kávéscsészéiket. Visszasompolyogtam a konyhára, ahol a szakács n e k e m hají­ tott egy kanalat, és közölte velem, hogy feldughatom m a g a m n a k a csészéket. Végül meg kellett vesztegetnem az egyik kuktát, de még így se jutott elég kávé, úgyhogy megint én húztam a rövidebbet. Természetesén. M e r t én voltam a legfiatalabb. Legalább egy előnye lett volna eb­ b e n az átkozott hadseregben annak, hogy az e m b e r fia­ tal. A következő n a p nemcsak arról volt nevezetes, hogy Portát és Picit kiengedték, h a n e m arról is, hogy paran­ csot kaptunk, készítsünk elő egy motoros szánt, m e r t egy új kontingenst kell az arcvonalra szállítani. Emellett postai küldemények is érkeztek, de a mi társaságunkból egyedül Papa k a p o t t levelet. A feleségétől jött, aki egy 12-es szá36

mú trolibuszt vezetett Berlinben. Miután Papa elolvasta, mi is k ö r b e a d t u k a levelet. . „Drága Willi! Miért nem írsz nekünk gyakrabban? Már nyolc hete nem kaptunk hírt felőled. Annyira aggódtunk! Nem telik el nap anélkül, hogy azt ne hallanánk, valaki meghalt az ismerő­ seink közül. Az újságban most már öt teljes oldalt megtöl­ tenék az elesettek névsorai. Az emberek idegei pattanásig feszültek, nekem is volt egy balesetem a múlt héten. Ha lehet, áttetetem magam kalauznak: amióta napi tizenkét órát kell vezetni, folyton fáradt vagyok. Nincs munkaerő, ez a probléma. A féifiak mind elmentek, csak az, öregek, a gyerekek és a rokkantak maradtak. Hans Hilmertet megöl­ ték Harkovnál. Két férfi jött a párttól, ők közölték Annával. Szegényke elájult, amikor meghallotta, be kellett szállítani a kórházba. A gyerekeket is ők vették gondjaikba. A házban mindenki felajánlotta, hogy vigyáz rájuk, de manapság a párt szava a döntő. Emlékszel Sockéékra, akik a szomszéd lakásba költöztek? A férfi súlyosan megsebesült Görögor­ szágban. Trudénak azt ígérték, hogy amint jobban lesz a férje, hazaszállítják Berlinbe. Nem tudjuk, elhiggyük-e. Jochemnek jól megy az iskola. A régi iskolaépületet szét­ bombázták, a gyerekek fele meghalt. Egész éjszaka ástak; félőrült voltam az aggodalomtól, de hála istennek, Jochem­ nek nem esett baja. Most egy grünewaldi iskolába kell jár­ niuk, ami azt jelenti, hogy egy órával korábban kell hogy felkeljek, de^ Gerda, Ilse és én felváltja hozzuk-visszük a gyerekeket. írtam neked a lányról, aki még szeptemberben eltűnt? Megtalálták a holttestét az állatkertben elásva, de a gyilkosa még nincs meg. Még jobban megnagyíttattam a fényképedet, és ki is színeztettem, úgyhogy most itt vagy ve­ lünk egész nap. Mikor kapsz végre néhány nap szabadságot? Már több mint egy éve nem láttalak. Hol vagy egyáltalán? Borzasztó, hogy még ezt se tudom, talán ez a legborzasz­ tóbb. Mindenki Sztálingrádról beszél, remélem, nem vagy

37

ott, mert az állítólag maga a pokol. Hohne, az a fiú a ne­ gyedikről, hazajött szabadságra, de alig volt itthon két napot, máris jött a távirat, hogy vissza kell mennie. Alig ment el, jött érte a rendőrség. A felesége kétségbe van esve, nem tudja, mi történhetett. Egy egész napot töltött a Kommandanturon, de senki nem volt hajlandó elárulni neki. Ez a háború olyan kegyetlen, olyan nehéz mindenkinek, a férfiak harcolnak, az asszonyok nem tudják, mi van velük, és még a gyerekeket is megölik. A múlt héten hallottam, hogy pult alatt lóhúst lehet kapni a Tauenzienstrassén, de túl későn értem oda, mind elfogyott. Holnap megpróbálom a Moritz Plazton, talán sikerül kuponok nélkül szereznem valamit. A gyerekeknek húsra van szükségünk, nem rólam van szó, nekem mindegy, mit eszem. Willi, kérlek, vigyázz magadra. Istenem, mi lesz velünk, ha te nem jössz haza? Már megint megszólaltak a szirénák, biztosan az angolok lesznek, mindig este öt és nyolc között jönnek. Három na-. pig távol maradtak, de tudtam, hogy megint jönni fognak. Képtelenek nélkülünk élni, úgy tűnik. Kérlek, írj minél ha­ marabb. Mindannyian csókolunk. Liselotte ÜL; Ne aggódj miattunk, mi jól vagyunk, csak bár tud­ hatnánk, merre vagy, Álmodozva és ugyanakkor csüggedten olvastuk a le­ velet. A leveleket fehér holló hozta a világnak ezen a részén, ezért ugyanúgy megosztottuk őket egymás közt, mint a cigarettát. Ha valamelyikünk levelet kapott, ak­ kor azt mindannyian kaptuk. Emellett az otthonról ka­ p o t t levél okozta lelki t e h e r túl sok volt ahhoz, hogy egy e m b e r elbírja. M o h ó n vágytunk a hírekre, pedig azok mindahányszor mélyen felkavartak b e n n ü n k e t . Előkészítettük a szánokat, és amint beállt a sötétség, ú t n a k indultunk. Jeges szél vagdosta az arcunkat, gyűj­ tötte magas halmokba a fagyott havat. A h ó d o m b o k o n

túl hallani lehetett a jerszovkai ágyúkat, melyek Sztálin­ grádot bombázták. Az a szóbeszéd járta, hogy egy egész orosz hadosztályt sikerült megállítani Rmoknál, és hogy a Barrikadi-szigeten egy gyárat romboltak szét. Azt is re­ besgették, hogy A 100. gyalogsági hadosztály és az 1. ro­ m á n páncélos hadosztály megsemmisült. Általában nem adtunk hiteit a szóbeszédnek, ez szinte szabály volt ná­ lunk, az viszont tény volt, hogy néhány nappal korábban a 2. r o m á n gyalogsági hadosztály belerohant az oroszok­ ba, és ahogy a r o m á n o k pánikba esve visszavonultak a Volga m e n t é n , sokukat lemészárolta az előrenyomuló német gyalogság. A holttesteket otthagyták, hogy elretten­ tő példaként szolgáljanak mindenki számára, aki mene­ külésen töri a fejét. A r o m á n hadosztály parancsnokát a lábánál fogva felakasztották a Szpartakosz gyár kerítése mellé, és még mindig ott r o t h a d t , közszemlére kitéve. Fáradtak voltunk és morcosak, mert annyira átfagytunk, hogy úgy éreztük, mintha a vérünk hókásává fagyott volna. Tizenegyre kellett az arcvonal mögött lennünk az ellát­ mánnyal, mielőtt még az orosz tüzérség támadásba lendült volna. A rohadékok olyan pontosak voltak, hogy órát le­ hetett volna igazítani hozzájuk. Tudtuk, hogy tizenegy óra a holt időszak, de ettől még k o r á n t s e m volt veszélytelen átsuhanni a hófehér tájon: az ember könnyen eltévedhe­ tett, és ha óránként kilencven kilométeres sebességünkkel belerohantunk volna az oroszok vonalaiba, a hátorszá­ gukban lettünk volna, mire lefékezünk. Minden szánon harmincöteri ültünk. Az a szán, ame­ lyikre a lőszert pakoltuk, a harmadik volt az oszlopban, ez lévén a legveszélytelenebb pozíció a legjobban veszélyezte­ tett jármű számára. A lőszert Wenck hadnagy őrizte. Da­ cára annak, hogy tiszt volt, n e m kezeltük megvetéssel, m i n t . a többieket. Mi több, szinte úgy tekintettünk rá, mintha közülünk való lett volna. A pasas olyan régóta szolgáit a fronton, hogy csák. tisztelni lehetett érte. Mint mindig, Porta vezetett minket, aki olyan érzék­ kel szúrta ki a partizánok által szétszotyogtatott akná39

kat, mint egér a sajtot. Mellette Pici ült az első ülésen, keze ügyében a gépfegyverrel és egy halom kézigránát­ tal. Gregor és én Porta mögött kuporogtunk, az égre irá­ nyított aknavetővel, készen rá, hogy visszaverjünk egy esetleges gyalogsági támadást. N e m volt egy kéjutazás, főként n e m attól, hogy Porta vezette a szánt. A jármű n e m kevesebb, mint h á r o m ton­ nát nyomott, de Porta ügy szlalomozott vele jobbra-bal­ ra, mintha egy ilyen b ö h ö m nagy masinánál ez lett volna a világ legtermészetesebb dolga. A z t á n ott voltak a hóbuckák is. Felrobogtunk a tetejükre, aztán ahelyett hogy lesiklottunk volna, kilőttünk a levegőbe, és jó néhány mé­ terrel odébb pottyantunk le a hóba, ülepet rázó zökkenéssel. Porta csak jóízűen röhögött az egészen, és nemegyszer úgy felpörgette a motort, hogy ó r á n k é n t százhúsz-száz­ h a r m i n c kilométeres sebességgel vágtattunk neki a hópelyheknek, miközben a hányingertől elzöldült arccal, imádkozva markolásztuk a szán szélét. - J u h h h é ! - üvöltötte Porta, ahogy a szán kilőtt'egyegy m e r e d e k e b b d o m b tetejéről. Visszafojtottuk a lélegzetünket, behunytuk a szemün­ ket, és vártuk a csattanást. Pici és Porta felvonítottak az élvezettől, a szán pedig sokadszorra l e h u p p a n t a csonttá fagyott hóra. - Ez az utolsó alkalom, hogy veled utazom, te agyatlan segg! - jegyezte meg H e i d e , zokogva a dühtől és a féle­ lemtől. Porta hátravetette a fejét, és nevetett, aztán mindkét kezével elengedte a kormányt, és egy vodkásüveget kez­ dett babusgatni. Kétségbeesetten Gregor felé fordultam. - Részeg - állapítottam meg. - Mindannyiunkat meg fog ölni. Gregor úgy ölelgette az aknavető csövét, mintha az a kedves nyaka lett volna. - I n k á b b meghalnék, m i n t s e m hogy tovább kelljen szenvednem e miatt a részeg disznó miatt - m o r o g t a összeszorított fogai közt. 40

Porta újra felnevetett, elég vadul, majd megint meg­ húzta az üveget. A szokásosnál nagyobb vodkaadagokat kaptunk erre az útra, fejenként egy-egy litert, Porta azon­ b a n szokásához hűen, a mi adagunk háromszorosát sze­ rezte be magának. - Pontosan hová is megyünk? - kérdezte egy fiatal és meglehetősen fölényes kölök, aki még nemrégen került hozzánk, egyenesen a kadétiskola padjából. -A háborúba, barátocskám, a háborúba! - Portát és Picit leszámítva a Légionárius volt az egyetlen, akire nem tett mély hatást a szán fickándozása. A cimbora leereszkedően megveregette a kadét hátát, -r Végre akciót is lát­ hatsz - ígérte neki. - Látni fogod, hogyan kockáztatják az emberek az életüket és az egészségüket egy darab bádo­ gért, amit a mellkasukra tűznek. No persze, legtöbbjük a végén nem bádogot kap, hanem egy darab lécet a sírja fölé. - Igen, igen, ezt t u d o m - türelmetlenkedett a fiú. De hova megyünk? - H a m a r o s a n meglátod. Ne légy olyan m o h ó . Várd meg, míg odaérünk. Úgyis azt fogod kívánni, bárcsak soha ne értünk volna oda. - Mit ért ezalatt? - A fiú a Légionárius felé fordult, kék szeme összeszűkült. A tipikus nemzetiszocialista ka­ tona volt, aki alig várta, hogy megmutathassa azoknak a gaz kommunistáknak, és aki képtelen volt elképzelni, mi­ lyen undorító egy mészárszék is valójában a háború. N e m ijedek meg egy rakás nagyszájú kommunistától! A Légionárius sajnálkozva végigmérte, aztán megráz­ ta a fejét. - Lehet, hogy most még n e m félsz, fiam, de jobban fogod tenni, ha a későbbiekben ezen változtatsz, mert ez lesz az egyetlen módja annak, hogy életben maradj. Ne becsüld le az ellenséget, n e m egészen azok a paprika­ jancsik, akiknek odahaza leírják őket. A kölyök megvetően h á t a t fordított Légionáriusnak. Ahogy őket figyeltem, azon t ű n ő d t e m , vajon meddig lesz ilyen hős ez a taknyos. 41

Négy órába telt Porta szédítő tempójával elérni az arc­ vonalat. A hőmérséklet jóval fagypont alatt volt, és noha rendesen kibéleltük magunkat újságpapírral, dideregtünk vékony zubbonyainkban. Errefelé már nem volt frissen lehullt hó, az utat vastag jégpáncél borította. Lélegzetelállító sebességgel csúsztunk a sima útszakaszokon, és szívbénító iramban robogtunk le a lejtőkön, vettük be a kanyarokat. Lezúdultunk egy meredek domboldalon, hajszálnyival tévészíve el egy jó­ kora sziklát, amely palacsintát csinált volna belőlünk, és m á r száguldottunk is óránként százhatvannal egy hajtűkanyar felé. Egy szétlőtt falu, Dobrinka elején voltunk, az út kétoldalán kiégett, szétrombolt házak. Elég lett volna egy apró figyelmetlenség Porta részéről, és röppentyűként szálltunk volna el az útról a szuvas fogakként meredező ro­ mos téglafalak felé. - Kapaszkodjatok! - rikoltotta Porta. - Kanyar követ­ kezik! Egy pillanatra sem lehetett kétséges számunkra, hogy az idióta élvezi a helyzetet. A szán csikorgó talpakkal bevette ugyan a kanyart, de féloldalra dőlt a tehetetlen­ ségtől, felborítva a hátán ülő embereket, mint holmi te­ kebábukat. Az egyik újonc, szerencsétlenségére, valami szilárd helyett a levegőben próbált megkapaszkodni; kire­ pült az útra, ahol a mögöttünk robogó szán átgázolt rajta. Mire visszazökkentünk vízszintes helyzetbe, és fellélegez­ tünk, az incidenst mindenki elfelejtette. Ostoba vég volt egy szánból kiesve meghalni, de talán n e m sokkal értel­ metlenebb, mint rálépni egy aknára, vagy bekebelezni egy ellenséges gépfegyver golyóit. Porta énekelt, látszólag fittyet hányva minden veszély­ nek. A hajtűkanyart, egy ember kivételével, szerencsésen túléltük, de közben a falu közepére értünk, és az út tele volt dupla kanyarokkal. A legmegfelelőbb hely néhány jól elhelyezett akna számára; n e m egy kiégett teherautót lát­ tunk az úton.

42

A szán folytatta útját, farolva és bukdácsolva a jég te­ tején. Elég lett volna ráhajtani egyetlen alig észrevehető kupacra, és máris megszűntünk volna fázni. Mindenki kivéve Picit, aki még most is harciasan a géppuskát ba­ busgatta - sündisznóvá gömbölyödött, várva a detonációt. Pici hirtelen mozgásra lett figyelmes. Egy fehérbe öltö­ zött alak rohant elő egy ház romjai mögül, és felemelte a karját, mint aki el akar hajítani valamit - ebben a pilla­ natban Pici géppuskája felköhögött. A figura hátrarepült, s szétvetett karral és lábbal egy falnak kenődött. A kézi­ gránát, amit nekünk szánt, célt tévesztve az út ellenkező oldalán landolt, és ártalmatlanul felrobbant. Porta levette a lábát a fékről, s a száguldás folytatódott. Gregor és én megkönnyebbült pillantásokat v e t e t t ü n k egymásra, és közben mindketten letöröltük homlokunkról a hideg el­ lenére kiült verítéket. - Jézusom, de hideg van - p a n a s z k o d o t t Gregor. Mindjárt lefagy a tököm. M é g soha n e m fáztam ennyire életemben. N e m értem, hogy várhatják el az embertől, hogy... - Elég a jajgatásból! - csattant fel Pici. - A r r a azért kíváncsi lennék, ki az a degenerált, aki kitalálta ezeket a sítalpakon mozgó koporsókat. - Egy n é m e t ezredes - felelte H e i d e , aki mindig jól informált volt ilyen kérdésekben. - Egen, az meglehet. - Pici megvető képet vágott, már amennyire ez telt fagyott ábrázatától. - így bízzon meg az ember egy együgyű ezredesben. - Fogadni mernék, még soha nem utazott ilyenen - je­ gyezte meg gyilkos indulattal Gregor. - N e m ilyen em­ bertelen hidegben, egyetlen szál... - Akna! - üvöltötte Porta. Egyszeriben csend lett, mindannyian előrekaptuk a fe­ jünket, és kimeredt szemmel az utat bámultuk. Tényleg ott volt, elég messze tőlünk, egy ártatlannak tetsző fehér halom az út közepén, egy húsos pogácsa m é r e t é b e n és alakjával. Elég messze volt, de vészesen közeledett, amin 43

aligha lehetett csodálkozni annál a sebességnél, amivel Porta hajtott. Porta rátaposott a fékre, mire a szán orra makrancosán a levegőbe emelkedett, aztán amikor már azt hittük, hogy felborulunk, visszaesett a talpaira, és foly­ tatta az öngyilkos száguldást az akna irányába. Meg kel­ lett volna állnia, de ehelyett ellenőrizhetetlenül robogott tovább: a hidraulika csütörtököt mondott, és mi észvesztő sebességgel közeledtünk a halál felé. - Szentséges ég! - motyogta Papa, tehetetlenül a baljós fehér halomra meredve. Gregor és én úgy kapaszkodtunk az aknavetőbe, mintha az megvédhetett volna minket a robbanástól. Mögöttünk az újoncok falfehér arccal, értet­ lenül figyelték az eseményeket. Mi, öregebbek, tudtuk, hogy mire képesek ezek az aknák, láttunk egyet, amint feltépte egy hatvantonnás Tigris alját, de mit jelentettek a partizánok és átkozott pokolgépeik a zöldfülűek szá­ m á r a ? Még n e m láttak kicsavarodott végtagú, szétszakí­ tott embereket. - Ugorjatok! - ordította hátra a válla fölött Porta. Megfeszítettük az izmainkat, felkészülve a pillanatra, amikor már mindenképpen ugranunk kell. Inkább törje­ nek ripityára a csontjaink, de akkor se fogjuk megvárni, hogy kilőjenek minket az égbe. Révetegen bámultam a húsos pogácsát, amely egyre csak közeledett. A partizánok kedvenc húzása volt, hogy éjszaka kilopakodtak az utakra, lyukat ástak a jégben, elhelyeztek egy aknát, aztán vizet öntöttek rá, ami ha­ marosan ráfagyott, úgy elrejtve a szerkezetet, hogy a kö­ zönséges földi halandó azt hihette, egy békés kődarab van a jég alatt. Csak az olyan öreg rókák, mint Porta vol­ tak képesek idejében észrevenni és azonosítani a halálos csapdát. - Ugorjatok! - üvöltötte ismét, és anélkül hogy levette volna szemét az útról, fél kézzel megtaszította a hozzá leg­ közelebb eső újoncot, aki visítva szállt át a szán széle fe­ lett. Heide fejest ugrott egy hóbuckába; Pici hátraperdült, elkapta két újonc gallérját, és szépen kihajította őket, az44

tán utánuk vetette magát. A többi zöldfülű csak ült és bambult, még mindig n e m értve, hogy a rájuk leselkedő veszély sokkal nagyobb annál, mint amit az óránként kilencvennel száguldó szánból való távozás jelenthet. - E l l e n s é g e s repülő!. - bömbölte el magát Papa, mi­ előtt elhagyta volna a fedélzetet. Valami csoda folytán ez hatott. Úgy tűnt, azt, hogy „el­ lenséges repülő", még ezek a zöldfülűek is értik. Talán része volt a kiképzésüknek. Mindenesetre mindenki ki­ ugrott. Gregor és én is sorsára hagytuk imádott aknavetőn­ ket, és eltűntünk a hóban. Én alig néhány centivel egy villanyoszlop mellett süvítettem el; azonnal felültem, bár elég érdekesen éreztem m a g a m a heves becsapódástól. Elég lett volna egy arasznyival arrébb elszállni, és a fe­ jem szétreccsent volna, akár egy földhöz csapott tojás. Egy sisak megmentett volna, de effélét m á r régóta nem viseltünk. Rájöttünk ugyanis, hogy a védelem, amit a fe­ jünkön ülő acélburok nyújthat, elenyésző a kockázat mel­ lett, amit a fülünk és a szemünk leárnyékolása jelent. Porta tett egy utolsó kísérletet a szán megállítására, de a motorfék se használt. M á r csak m é t e r e k r e volt az aknától. Az utolsó p i l l a n a t b a n P o r t a k é t s é g b e e s e t t e n megtekerte a kormányt, és a szán elfaroít az ellenkező irányba. Szívesen tapsikoltunk volna, de még fellélegez­ ni se volt időnk, m e r t közeledett a második szán, még­ pedig vészes gyorsasággal. Kirohantunk az útra, m á r akik képesek voltunk rá, és integettünk, ordítottunk Barcelo­ nának, aki a járművet vezette. - A k n a ! Akna előtted! Túl késő volt. Túl közel voltak ahhoz, hogy idejében niegáílhassanak. Barcelona fékezett, de csak annyi tör­ tént, hogy a szán o r r a megemelkedett, aztán az egész lángba borult, ahogy az akna felrobbant alatta. A harmadik, a lőszert szállító szán vezetője, reményte­ lenül megkísérelte elkerülni az ütközést, de erre semmi esélye n e m volt, a roncsok az egész u t a t beterítették. A 45

szán átrobogott a lángok közt, át a vonagló, üvöltő em­ bereken, lomhán bukfencezett kettőt, aztán a levegőbe röpült. Wenck hadnagy égő emberi fáklyaként vágódott ki belőle. Odarohantunk, de a test, amely a hóba zuhant, m á r csak egy kicsavarodott, vicsorgó paródiája volt ko­ rábbi önmagának, és élettelenné dermedt, mielőtt még o d a é r h e t t ü n k volna. A robbanások zaja lassan elhalt, a pörgő roncsdara­ bok csikorogva megálltak. A l k a t r é s z d a r a b o k és égett emberi húscafatok sisteregtek a hóban. Megtaláltuk Bar­ celonát, n e m messze a hadnagytól. É l e t b e n volt, de az ö n t u d a t á t elvesztette, s cafatokra szakadt egyenruháján át látni lehetett, hogy bordái közt egy jókora lyuk tátong. Óvatosan felemeltük, és visszaszállítottuk az útra, ahol egy műtőssegéd már javában ügyködött. Miközben Bar­ celonát végtelen gyengédséggel a hóba eresztettük, tekin­ tetünket olyan látvány ragadta meg, amely túl borzalmas volt ahhoz, hogy nézni tudja az ember, és mégis, kényszerített minket, hogy arra forduljunk. Csak néztük hány­ ingertől és borzadálytól szédülten az egyik felborult szán alá szorult, széttépett, de még mindig lélegző emberi ron­ csot, csak néztük, s képtelenek voltunk elfordítani a fe­ jünket. - Istenem - motyogta Papa, s kezével eltakarta a sze­ mét. - Hagyd,, hogy meghaljon. D ö b b e n t e n , mint még soha, ott álltam m e r e d t e n a töb­ biekkel együtt, és a végtelenül szánalmas, végtelenül visszataszító masszát néztem, amely percekkel korábban még egy emberi lény volt. Csípőjétől lefelé a szán alá volt szorítva, arca pedig nem volt több egy koponyacsont­ nál, amin itt-ott egy kis véres bőrt, néhány húscafatot le­ h e t e t t látni. Két szemürege sötéten m e r e d t felénk, orra helyén lyuk tátongott. Száját és állkapcsát leszakította a robbanás, nyelvét kitépte, egyik szemgolyója egy ínnál fogva az arca mellett himbálózott... Elfordítani a fejem és hányni árulás lett volna a bajtár­ sunkkal szemben. Ha odébb tántorgok, és megpróbálom 46

elfelejteni, az egyenlő a cserbenhagyással. M a r a d t a m te­ hát ahol voltam, és miközben a nyomorult fiút bámultam, azt kívántam, bárcsak abbahagyná a szíve az értelmetlen dobogást, hogy ne kelljen tovább n é z n e m a szenvedését. Mellettem Gregor tétován előhúzta a pisztolyát. Bár­ csak n e k e m jutott volna eszembe elsőként! Egy lövés, és mindenkinek jobb lesz. - Ne tedd - m o n d t a neki Papa. - Ne tedd. - Megrázta a fejét, és kifejtette a pisztolyt Gregor kezéből. - De n e m hagyhatjuk ebben az állapotban... úgyis meg fog halni. És ha mégis é l e t b e n m a r a d n a - m o t y o g t a Gregor, Papa karjába kapaszkodva -, akkor se lesz belő­ le újra emberi lény. - Ezt soha ne mondd - szólalt meg a szanitéc. Lehajolt a sebesült mellé, és türelmesen nekilátott összegyűjteni a szétszóródott emberi alkatrészeket. - Mindenkinek joga van az élethez. Életben fog maradni, ha van elég akarat­ ereje hozzá. - De az arca... - suttogta Gregor. A szanitéc az ég felé emelt egy fecskendőt. - Össze fogják foltozni. Van egy különleges kórház Baden-Baden mellett... mindjárt a város mellett. Plasztikai sebészet, meg egyebek. Ott újból embert csinálnak belőle. Gregor hitetlenül bámult az emberi arc maradványai­ ra. A szanitéc, alsó ajkába harapva, beadta az injekciót. - Nos, n e m egészen olyan lesz, mint ezelőtt - ismerte el -, de legalább élni fog. És ott összegyűjtve tartják őket, tudjátok? N e m engedik ki őket a kórház területéről. A morál megőrzése miatt. Csend következett. - Kinek a moráljáról beszélsz? - kérdeztem. Fejem­ mel a megcsonkított test felé intettem. - Az övéről? Vagy az otthoniakéról? - Ne engem kérdezz - vont vállat a szanitéc. - Ez egy szigorúan titkos létesítmény. Ez minden, amit tudok. Papa néhány újonc irányába nézett, akik rémült nyájba terelődve bámulták szerencsétlenül járt társunkat. 47

- Gyertek közelebb, nézzétek meg jól! - kiáltotta ne­ kik keserűen. - Ez a massza, ami itt fekszik előttetek, valaha egy ember volt. M o n d t á k nektek, hogy ez az, ami rátok is vár? Mondták nektek, hogy ez a fajta áldozat az, amit tőletek is elvárnak? N e m , n e m fogtok gyors, hő­ sies halált halni. A legtöbben kínlódni fogtok, szenvedni életetek végéig a testi és a lelki sérülésektől. Ez a hábo­ rú, látjátok? Az igazi háború: az emberek n e m egyebek véres hússzeleteknél a hentes vágódeszkáján. Nézzétek csak. Nézzétek, és jól véssetek az eszetekbe mindent. Aztán, ha netán túléltétek ezt a poklot, mondjátok el a fiaitoknak, meséljétek él nekik, milyen a háború. H á t h a legalább ők n e m lesznek olyan ostobák, mint ti vagytok. Feltettük a sebesülteket az é p e n m a r a d t szánokra, és folytattuk az utat a frontvonal felé. Barcelona visszanyer­ te az öntudatát, de lázas volt és félrebeszélt. M e g t e t t ü n k mindent, ami tőlünk telt, a vér azonban átütött a köté­ sen. •• ,* ' ' „ > É p p kihúztunk a faluból, amikor rázendítettek az orosz ágyúk. A Légionárius az órájára pillantott. - Pontban tizenegy. Mint mindig. Mit is kezdenénk nél­ külük? ; A m i n t megérkeztünk, a tábori kórházba szállítottuk Barcelonát, ahol megvesztegettük az egyik orvost, aki megígérte, külön gondját fogja viselni. M á s n a p megláto­ gattuk. Agyban feküdt, szürkébb arccal, mint a szürke kórházi takarók, és mellkasából draincső m e r e d e z e t t ki. Az élelmiszeradagjához - mely némi kolbászból, tojás­ ból és egy narancsból állt - n e m nyúlt, annyi ereje sem volt, hogy enni tudjon. Pici addig-addig szemezett a tá­ nyérral, míg a végén már nem t u d t a megállni, hogy meg ne kérdezze: - É h e s vagy? Barcelona erőtlenül megrázta a fejét. - N o s , e b b e n az esetben... - Pici kinyújtotta m o h ó mancsát, és felkapta a tányérról az ételt. - Kár lenne itt hagyni, hogy valaki más zabálja meg. 48

- Jól van - suttogta Barcelona -, miközben a kolbász eltűnt Pici szájában. - Megeheted. A narancsot is - tette hozzá, ahogy Pici a fogával nekilátott letépni a gyümölcs héját. - Mi legyen a posztókabátoddal? - kíváncsiskodott Pici két falat narancs között. Vágyódva nézett a kabátra. Neki magának csak egy terepszínű orkánkabátja volt a nyári zubbonyán kívül, és mindannyian tudtuk, hogy ha Barcelona meghal, akkor valamelyik szanitéc fogja megkaparintani a kabátját. Egy ilyen jó vastag kabát megfizethetetlen kincs volt errefelé. - Mi legyen vele? - kérdezte Pici. - N e m lesz rá szük­ séged, míg itt vagy. Miért ne v e h e t n e m addig kölcsön? -Nem! Barcelona túl gyenge volt ahhoz, hogy kiáltani tudjon, de hogy hevesen ellenezte a dolgot, az még így is nyil­ vánvaló volt. Olyan könyörgő tekintettel n é z e t t ránk, hogy Papa mérgesen Pici lábába rúgott, aztán rászólt élel­ mes cimboránkra, hogy fogja b é . Mielőtt elmentünk volna, odaajándékoztuk Barceloná­ nak az összes grifánkat - ópiumos cigarettánkat -, vala­ mint két liter vodkát. Ha meg fog maradni, gondoltuk, akkor szüksége lesz valamire, ami tartja b e n n e a lelket. A párnája alá tettük a holmikat, amikor senki se figyelt, és elmentünk. Amikor m á s n a p visszamentünk, azt m o n d t á k , hogy Barcelona át lett szállítva egy sztálingrádi kórházba. - A rohadék! - üvöltötte Pici. - Most mindketten el­ mentek. Ő is, a kabát is! Micsoda két szemét! „Minden, amiről álmondtunk, minden, amiért dol­ goztunk, most valósággá vált. Nemcsak egy szilárd alapokon álló államunk van, hanem Adolf Hitler személyében egy céltudatos vezetőnk is, akit a leg­ végsőkig hajlandóak vagyunk követni." Steinemann atya,

1933. augusztus 5. 49

Himmler SS Reichsführer az íróasztala mögül Theodor Eicke Standartenführert figyelte, aki elterülve ült egy ka­ rosszékben, észre sem véve fürkésző tekintetét. Egy idő után H i m m l e r hátralökte a székét, és felállt. Csikorgóan új cipőjével átsétált az ablakhoz, mely a Prinz Albrecht Strasséra nézett, vetett egy pillantást a frissen lehullt, még szűz hóra, aztán a háta mögött összekulcsolta a kezét, és Eicke felé fordult. - Remélem, a maga érdekében, barátom... - szünetet tartott, és egy zord, figyelmeztető mosolyt küldött a má­ sik felé - ...hogy az igazat m o n d t a . - Reichsführer! - Eicke tiltakozó kiáltása a gúnyoló­ dás határát súrolta. A pasas nagyon biztos volt magában. - A vén satrafa ereiben zsidó vér csorgott, és nem egy-két csepp. Legalább negyedrészben zsidó volt, ebben biztos vagyok. Már régóta gyanítottam, de n e m volt bizonyíték a kezemben, egészen mostanáig. Különben elég ránézni a családfájára, már egy kilométerről bűzlik! Hátravetette a fejét, és hahotázni kezdett. Himmler befogta az orrát, behunyta a szemét, vett egy mély léleg­ zetet, aztán elszámolt tízig. Ez az Eicke nevű pasas hány­ ingert keltett benne, valahányszor kinyitotta a száját. Olyan mocskos szája volt, akár egy kocsisnak, a h u m o r a pedig beteges elmére vallott. - Rendben. A szaván fogom fogni. Nincs más jelente­ nivalója? Ellenkező esetben további jó napot kívánok ma­ gának. Heil Hitler! Amint Eicke elhagyta a szobáját, Himmler visszaült az asztalához, és felemelte a telefonkagylót. Ujjaival türelmet­ lenül dobolt a papírokon, melyeket Eicke hagyott ott neki. - Küldjék be hozzám Heydrich Obergruppenführert. Azonnal! ^ Heydrich néhány másodperccel később nesztelenül be­ lépett a szobába. Inkább volt ragadozó, mint ember, kecses mozgása, ravaszsága és kegyetlensége a hiúzéval veteke­ dett. Himmler figyelte, ahogy átvág a szobán, az örökké éber Heydrich pedig viszonozta pillantását. 50

- Foglaljon helyet, Obergruppenführer. Heydrich biccentett, majd leült a székbe, mely még me­ leg volt Eicke jelenlététől. A férfi szeme, amelyből soha nem lehetett kiolvasni a gondolatait, mélykék és hideg volt; világosszürke, borotvaélesre vasalt egyenruhájából enyhe lószag áradt: Heydrich m i n d e n reggel öt és hét óra között kiment lovagolni halálos ellenségével, Canaris ten­ gernaggyal. Himmler levette a csíptetőjét, megtörölgette a lencséket, aztán megdörzsölgette az orra tövét. A két férfi ismét far­ kasszemet nézett egymással az asztal fölött, és végül Himmler volt az, aki elfordította a tekintetét, ürügyként a csíptető feltételét használva fel. Amint a szemüveg vissza­ került a helyére, Himmler szórakozottan lapozgatni kezd­ te Eicke papírjait. - Árulja el nekem, Obergruppenführer - m o n d t a anél­ kül, hogy felnézett volna -, p o n t o s a n mit írtak az ön nagyanyjának a sírkövére? Heydrich, alig észrevehetően, megmerevedett. Aztán felnevetett, a tekintete azonban ugyanolyan hideg ma­ radt. - A nevét, természetesen - felelte. - Sára volt a neve... - Azt hallottam - szakította félbe Himmler -, hogy ön eltávolíttatta a sírkövet. - Eltávolíttattam? - visszhangozta Heydrich megütköz-. ve. - Miért tettem volna ilyent, Reichsführer? Rengeteg pénzbe került. - Pedig még ki is cseréltette. Az új sírkőről, érdekes módon, hiányzik a Sára név. Heydrich tanácstalanul széttárta a karját. - Mondja, Reichsführer, egyáltalán rá volt írva valaha az a név a sírkőre? Himmler fürkésző tekintettel végigmérte a vele szem­ ben ülő férfit. Heydrich egykedvűen ült székében, arcán legfeljebb valamiféle éber kíváncsiság jelét lehetett fel­ fedezni. Ahogy Heydrichet nézte, H i m m l e r n e k rá kellett döbbennie, hogy ez az ember nemcsak a legjobb, h a n e m 51

egyben a legveszélyesebb tábornoka is. Úgy döntött, egy­ előre ejti az ügyet. - Rendben, Heidrich. Elmehet. Egyelőre hagyjuk az egészet. Heydrich győzedelmesen elmosolyodott, aztán az ajtó felé indult. Neki is megvoltak a maga fegyverei, de még n e m álltak készen arra, hogy előlépjen velük. Az idő még n e m ért meg.

3. Porta reggelije Lutz őrmester olyan erővel rúgta be az ajtót, hogy hirte­ len azt hittem, földrengés támadt. M i n d e n reggel Lutz b á n t ó n reszelős hangja vert" fel minket. - Ébresztő, naplopó b a n d a ! Ki az ágyból, és gyorsan mossák ki a csipát a szemükből! Gyerünk, mintha élné­ nek! Ezen a reggelen azonban még a szokásosnál is rosszabb volt. Először is, még n e m volt reggel, jóformán még az éjszaka közepe volt, aztán pedig, az ő r m e s t e r n e k külön­ leges parancsa volt Porta, Pici és j ó m a g a m számára, amit kárörömtől kéjes h a n g o n egy pillanatig sem késlekedett közölni velünk. - Maga, maga és maga! A z o n n a l jelentkezzenek a pa­ rancsnoknál. Amikor azt m o n d t a m , azonnal, azt úgy is értettem. Valami speciális feladat vár magukra... hát n e m szerencsések? - Anyáddal szórakozz! - jött a válasz P o r t a pokrócai­ nak a mélyéről. - Figyelmeztetem - ugatta Lutz -, hogy még egy ilyen, és hadbíróság elé állíttatom! Pici ülő helyzetbe pattant az ágyán, karikás, kimerült­ ségtől zavaros tekintetét Lutznak szegezte. ;

- Mi a fene ütött magába, őrmester? Megcsípte egy szúnyog a vaiagát, vagy mi? N e m látja, hogy aludni pró­ bálunk? Porta eleresztette híres, öblösen rezgő fingjai egyikét, és vigyorogva kitolta a képét a t a k a r ó alól. - Csomagolja be és vigye a parancsnoknak jókívánsá­ gaim kíséretében. Lutz alig kapott levegőt. - N e m m o n d o m még egyszer - fenyegetőzött. - Jobban járnak, ha szedelőzködni kezdenek, különben jelentést teszek, hogy megtagadták az engedelmességet a felette­ seiknek. Elviharzott, bevágva maga mögött az ajtót, A levegő­ b e n obszcén.megjegyzések röpködtek, de közben kellet­ lenül kikászálódtunk meleg takaróink alól, és dideregve a jéghideg reggeli levegőtől, öltözködni kezdtünk. Lutz elég nagy szarházi volt ahhoz, hogy ne csak ígérgesse a feljelentést, és parancsmegtagadás miatt büntetve lenni m i n d e n k é p p e n rosszabb lett volna, mint teljesíteni a pa­ rancsot. Porta átkozódva felült, aztán brutálisan meggyilkolt egy ostoba bolhát, amely é p p e n az ő vánnyadt mellkasán pró­ bált vért keresni. A körmei közt szétmorzsolta a vadálla­ tot, majd egy ügyes mozdulattal a szoba másik végébe fricskázta. - A kolera vinné el őket! - kívánta tiszta szívből. - A reggelim nélkül semmire n e m vagyok jó. - N e k e d aztán vannak igényeid - morogtam. - Reggeli az éjszaka közepén? - N e k e d csak ne főjön a fejed emiatt. - Porta kiugrott az ágyából, és még ugyanazzal a lendülettel magára csúsz­ tatta az egyenruháját. Még be se volt gombolkozva, de m á r az ajtó felé tartott. - Ne aggódj, szerzek reggelit ezektől a szarj ancsiktóí, még ha ez is lesz az utolsó tet­ tem. Pici és én u t á n a siettünk, m e n e t közben kötve meg a bakancsunkat és gombolva össze a zubbonyt, csak nehogy 53

lemaradjunk a kajaosztásról. A mi konyhánkon n e m si­ került semmit összeszedni, hiába t é p t e a száját Porta. - R o h a d t disznók vagytok, egytől egyig! Ezt hívjátok együttműködésnek? Hagyjátok a cimboráitokat, hogy üres gyomorral menjenek neki az éjszakának? Még egy csésze kávét se adtok ebben az istentelen hidegben? E r r e csak annyit mondhatok, hogy az Úr rohasztaná le.a go­ lyóitokat! Valójában ennél sokkal többet is m o n d o t t , a színdús szitkozódás mellett a köpködésről sem feledkezve meg, de aztán eszébe jutott, hogy a 3. század szakácsa tarto­ zik neki némi pénzmaggal, úgyhogy odébbálltunk, azzal a n e m e s szándékkal, hogy felverjük a szerencsétlen fic­ kót, éjszaka ide vagy o d a . Ú t k ö z b e n Welz hadnaggyal futottunk össze, aki azt hitte, hogy eligazításra jelentkezünk. - H á t itt vagytok! - állapította meg bölcsen. - É p p ide­ je volt. - Az ég szerelmére, hagyj békén minket, Ulrich. - Por­ ta határozottan félretolta a hadnagyot az útjából. - Csak azért, mert felvitte az isten a dolgodat, még nem kellene sakkbábunak használnod a régi haverjaidat. Tudjuk, hogy n e m gondoltad komolyan, csak a színház kedvéért csi­ nálod, úgyhogy ne fárassz minket, légy szíves. - Porta Obergefreiter, n e m ez az első alkalom, hogy figyelmeztetnem kell téged a 165. bekezdésre, mely sze­ rint... - Jól van, jól van, csak semmi idegesség - csillapította Porta. - Ha így folytatod tovább, belerokkansz a munkába, mielőtt még elérnéd a pubertáskort. - A hadnagy szájára tapasztotta a tenyerét. - Ilyen hamar elfelejtetted azt a na­ pot, amikor kihúztalak az aknatölcsérből? Elfelejtetted, hogy kockáztattam érted az életem? A csontjaid még min­ dig ott szikkadnának, ha én n e m vagyok. Igaz? A hadnagy elrántotta a fejét. - M á r törlesztettem a tartozásomat. - Mi? N é h a a kezembe nyomtál egypár koszos márkát - ezt nevezed te fizetségnek?'Szerintem inkább megvesz54

cegetés és korrupció a neve. N e m győzhetsz, Ulrich. Jobb vagyok nálad, és ezt te is t u d o d . Folytattuk az utunkat a 3. század konyhája felé, nyo­ m u n k b a n a lefőzötten kullogó Welz hadnaggyal. Porta kirángatott egy álomittas, erőtlenül tiltakozó szakácsot az ágyából, aki unszolásunkra nekiállt kávét főzni egy szeszfőzőn. Még Welz is, félretéve rangját és haragját, elfogadott egy csészével, s még arra is talált időt, hogy gyorsán bekebelezzen egy vastag sonkás szendvicset. A szakácsnak közben sikerült kikunyerálnia Portától egy ujabb kölcsönt, felháborítóan magas uzsorakamattal. Fél órával később jelentkeztünk Hinka ezredesnél. - Úgy! Tehát mégis úgy döntöttek, hogy benéznek hoz­ zám! Nagyon kedves, m o n d h a t o m . M á r azt hittem, nekem kell magukért mennem. Jól van, jól van, Obergefreiier, ne vesztegesse az időnket a mentegetőzésével. Van egy m u n k á m a maguk számára. Jöjjön, vessen ide egy pillan­ tást. Kiterített egy térképet az asztalára, és mi odatódul­ tunk, heves érdeklődéssel igyekezvén jóvátenni késésün­ ket. - Nos, arról van szó, hogy p o n t o s a n t u d n u n k kellene, mire készül az ellenség. M á r vannak információink egy tankegységről itt, az X pontnál. Ami érdekelne, az az, hogy mit rejtettek el X és Jerszovka között. Más szóval, azt akarom, hogy maguk h á r m a n menjenek ki oda, és derítsék fel az ellenség vonalait a két pont között. Ért­ h e t ő voltam? Felénk fordult, és elbűvölően elmosolyodott. Vissza­ mosolyogtam rá, s közben azon töprengtem, vajon miért é p p ránk esett a választása. Porta megvakargatta a mellkasát. - Még jó, hogy erős volt a kávé - motyogta. H i n k a eleresztette a füle. mellett a megjegyzést, s is­ m é t a t é r k é p r e mutatott. - M á r figyelmeztettem a gyalogságunkat, ennél a pont­ nál át fogják engedni magukat. - A legkevésbé sem meg55

nyugodva, de tudomásul vettük. - Javaslom, egyeztessék az óráikat. Az idő pontosan 01.45. H a t óra múlva legye­ nek itt. Legkésőbb 08.00-kor jelentést kell tenniük nekem. - Megint az a mosoly. - Értették? Ha fél óránál többet késnek - tette hozzá kedélyesen -, mindannyiukat hadbí­ róság elé állítom. Van kérdés? - Igen, uram. - Porta abbahagyta a vakarózást, és vigyázzba vágta magát. - Meg szeretném kérdezni, milyen messzire nyúlnak az ellenség vonalai. A F ü h r e r szerint a Fekete-tengertől egészen az északi partokig húzódnak. Attól tartok, hat óra alatt lehetetlen vissza is érni az Észa­ ki-sarkkörről. Hinka felemelte a kezét. - Ne játssza el a szerencséjét, Obergefreiter! N e m fi­ gyelt arra, amit m o n d t a m . 4 De igen, uram, csak... - X pont és Jerszovka között. Az egész n e m több öt kilométernél. Senki se kérte, hogy lemenjen a Fekete­ tengerhez. Ne akarjon ostobább lenni annál, mint amilyen. Az éjszaka fekete volt, a holdnak még egy darabkáját se lehetett látni, és kezdett eleredni a'hóesés. Mindhár­ man egyetértettünk abban, hogy egy ilyen kiruccanás előtt mindenképpen pihenni kell egyet, úgyhogy behúzódtunk néhány sűrű bokor fedezékébe, és körbeadogattuk a fran­ cia konyakot, amit én szereztem nemrégiben. - H o n n a n van? - kérdezte az irigységtől sárgán Porta. Vállat vontam. - A főhadiszállásról. Elszédülnél, ha meglátnád, mek­ kora készletet gyűjtött össze m a g á n a k Paulus. - N e m hinném •- rázta meg a fejét Porta, aki soha sem­ min n e m csodálkozott. - Ez mindenhol így van. Minél magasabb széken ülsz, annál több mindent elérsz. Szerin­ tem ez sosem volt másként. Hallottatok arról a háború­ ról, Kíriában? - Milyen háborúról? - kérdezte gyanakvóan Pici. - Mit számít? - Porta összeráncolta a homlokát. - Va­ lami zajos háború volt. Valakik fellázadtak. A fél kibaszott 56

világnak bele kellett ütnie az orrát, mindenki katonákat küldött. - A bokszerlázadás - találgattam. - Az hát - értett egyet Porta. - Ezt akartam m o n d a n i én is. Nos, elég az hozzá, hogy egy átkozott sivatagban harcoltak. Azok a kínai sivatagok pedig nincsenek vala­ mi jól eresztve, tudjátok? Úgy értem, nem terem ben­ n ü k se pia, se kaja, se nő, semmi az égvilágon. Egy n a p belebotlottak abba a dagadt ezredesbe, aki a vízben a semmi közepén hatalmas pecsenyeszeletekkel t ö m t e a pofáját. Tudjátok, mi volt az? A m i k o r elvették tőle, és megnézték, tudjátok, mi volt az? - N e m - vallotta be Pici. - Mi volt? - Teve - találgattam. - Teve! - Porta felröhögött. - M a d á r volt, nem más. Sült madárka. Egy kínai madárka. Az ezredes magával vitte az útra a kislányt, aztán amikor elvesztette egyik étvágyát, megjött neki a másik. Feldarabolta hát, és meg­ pirította a serpenyőben. Mi sem könnyebb! - Te is élveznéd, mi? - jegyeztem meg rosszmájúan. T ö m n i is, enni is egyszerre. Porta gonoszul elvigyorodott. Pici kikapta a kezemből az üveget. - A locsogásotok nélkül is é p p elég fáradt vagyok morgolódott. - Ha n e m alszom át a nyolc órát, félember vagyok. - Leküldött a t o r k á n néhány korty konyakot, majd a kabátja ujjával megtörölte a száját. - Mi a fran­ cért nem kért fel az öreg szar önkénteseket a m u n k á r a ? Van belőlük annyi, mint a szemét, mindegyik azért a ro­ hadt Vaskeresztért epedezik. Miért é p p mi? Mit tettünk, amitől ennyire pikkel ránk? - Ó, fogd már b e ! - torkolta le Porta. - Megtisztelte­ tés, hát n e m érted? Büszkének kellene lenned. - Ja, szép d u m a - m o n d t a gúnyosan Pici. - Csakhogy n e k e m lúdbőrözik a hátam, és n e m a hidegtől. Tudjátok, hogy tetves szibériaiakat hoztak le valahova a közelbe? Nektek talán kedvetek van egy fához szegezve céltáblát 57

játszani, mint ahogy az a második tankezred járőreivel történt? - Fogd be a szád és igyál - javasolta neki Porta. Mennyi az idő? A k a r ó r á m r a pillantottam. - Negyed kettő. - Akkor gyerünk, ideje rákapcsolni. Pici felnyögött, és védekezően megmarkolta az üres üveget. - Miért ne tölthetnénk itt az éjszakát, és tálalhatnánk fel neki valami mesét? - M e r t ha az öreg szarláda rájön, hogy átvertük - szi­ szegte a fülébe Porta - a k k o r nekünk annyi, azért. Most pedig emeld fel a hájas segged, és kövess. Ásítozva és zsörtölődve, Pici feltápászkodott. Elhagy­ tuk a vonalainkat, és kilopakodtunk a senki földjére. Mar­ hára örültünk neki, hogy az éjszaka ilyen Sötét. Még Pici vaskos alakja is belefolyt a háttérbe, a néhány lépéssel előttem haladó Porta pedig m i n t h a n e m is lett volna. E n n e k ellenére ragaszkodtunk a bokrok fedezékéhez, és hangtalanabbak voltunk, mint egy vadászó indián. Ahogy az orosz vonalakhoz közeledtünk, tőlem jobbra halk kattanást véltem hallani. Megtorpantam, és feszül­ ten fülelni kezdtem. Újra hallottam a hangot. Olyan volt, mintha egy gázmaszk koccant volna neki egy puskának. Porta megfordult, odahátrált hozzám, és intett, hogy fe­ küdjek le. Az utasítást továbbadtam Picinek. Lefeküdtünk a hóba, és vártunk. Láttam, hogy Porta lekuporodik egy bokor mögé, és felemeli a géppisztolya orrát. Pici megragadta a karomat. - M: a fenére készül az a seggfej? - Fogalmam sincs - suttogtam. - Ha lő, akkor nekünk végünk. Néhány m é t e r r e tőlünk öt sötét figura bukkant elő a bozótból; egyes sorban haladtak, át keresztben a mi útvo­ nalunkon, olyan közel, hogy hallottam a lépteik dobogá­ sát. Oroszok voltak, de túl robusztus testalkatúak ahhoz, 58

hogy rettegett szibériaiak legyenek. Visszafojtottam a lé­ legzetemet, és magamban azért imádkoztam, hogy ne ve­ gyék észre a lábnyomainkat, de szerencsére koromsötét volt. Folytatták az útjukat, anélkül hogy megálltak vol­ na; Pici megkönnyebbülten elengedte a karomat. Alighogy lábra álltunk, Porta fingott egy hatalmasat; Pici és én reflexből a hóba vetettük magunkat. - Atyaúristen! - fakadtam ki. - Még egy ilyen, és az egész Vörös Hadsereg a nyakunkon lesz. - N e m tehetek róla - m o n d t a méltósággal Porta. - így vagyok felépítve. Mindig ilyen voltam. A legkisebb izga­ lom is a végbelemre megy. - Azért csak próbáld meg féken tartani, j ó ? Ezzel az erővel akár tüzet is nyithattál volna rájuk. - Rakjál dugót a seggedbe - javasolta Pici. - N é m e t titkos fegyver - jegyeztem meg keserves vi­ gyorral. - Az emberi pezsgőspalack. H á t a t fordít az el­ lenségnek, és egyetlen fingással egész ezredeket seper el a föld színéről. - Leszállnátok rólam? - u n t a el a t é m á t Porta. Továbbosontunk a folyó felé. M á r majdnem az orosz lövészárkok tetején voltunk, i n n e n m á r csak négykézláb h a l a d h a t t u n k tovább. Az ellenséges gépfegyverek olyan közel voltak hozzánk, hogy a sötétség ellenére láttuk a körvonalaikat. Porta é p p ezt a pillanatot választotta arra, hogy beleakadjon egy szögesdrótba, és míg mi azon vol­ tunk, hogy kiszabadítsuk, izgalmában olyan szorgalma­ san csiszolta fület és orrot sértő zenei tudását, hogy Pici végleg elvesztette a türelmét, és megígérte neki, elvágja a torkát, ha nem hagyja abba. Nagy nehezen sikerült kirángatni Portát, hogy szinte azonnal egy ellenséges ütegbe botoljunk, ahol az őr jel­ szót követelt tőlünk. R é m ü l t csendbe d e r m e d t ü n k . Vé­ gül jobb híján Porta visszakiáltott az orosznak valami obszcén kifejezést. Az őr hasonló stílusban válaszolt. All­ tunk tanácstalanul, vártuk, hogy lőjenek, de semmi nem történt. Az oroszok vagy mocskos szájra való jelszavakat 59

használtak, vagy sikerült annyira megsérteni az őrt, hogy többé nem volt hajlandó szóba állni velünk, de elég az hozzá, hogy amikor rövid habozás u t á n folytattuk utun­ kat, senki sem állított meg minket. Tíz perccel később m á r egy mély, sötét bombatölcsér­ b e n kuporogtunk. Pici tartotta az elemlámpát, fél kezé­ vel leárnyékolva a fényét, én a térképet fogtam, Porta pedig, időnként megnyálazva tintaceruzáját, bejelölte az X p o n t és Jerszovka közti orosz pozíciókat. A küldetést teljesítettük. Már csak az volt a kérdés, hogy jutunk vissza é p e n a saját vonalaink mögé. Elég sokáig gubbasztottunk a tölcsérben, h á r m a n osz­ tozva utolsó cigarettánkon, és miközben füstöltünk meg a kabátot dörzsölgettük magunkon, a csendet hallgattuk. N é h a megszakította egy-egy távoli ágyúdörej, de az éjsza­ ka nagyobbrészt békésen telt. A hóesés elállt, az égboltot reflektorok fénye világította meg. Kelletlenül hagytuk el fészkünket, de az ezredes hat órát adott nekünk, és min­ d e n k é p p e n vissza kellett j u t n u n k pirkadat előtt. Újra belegázoltunk a biztonságot és veszélyt egyaránt jelentő éjszakába. Körös-körül a bársonyfekete égbolttal, lábunk alatt a vastag, minden neszt elnyelő hóval bárme­ lyik pillanatban belerohanhattunk volna egy őrjáratba, és soha nem tudták volna meg, mi történt velünk. Egy idő után az ösvény kettéágazott. Rövid tanakodást követően jobbra fordultunk; már legalább egy-másfél kilométert mentünk, amikor megtorpantam, és gyanakvóan körül­ néztem. - Mi az? - kérdezte türelmetlenül Porta. - N e m vagyok benne biztos, sőt, lehet, hogy tévedek, de van egy olyan érzésem, hogy rossz irányba megyünk. - Fenét! - legyintett Porta. - Megnéztük a térképet, vagy n e m ? - Persze. Megnéztük. - Akkor meg mi van? - N e m tudom. Valahogy n e m stimmel. Pici idegesen toporogni kezdett. 60

- Minden kibaszott út egyforma, mindegyik a temető­ be vezet. Úgyhogy hagyjuk a filozofálást, és szedjük a sátorfánkat. Továbbmentünk az ösvényen. Talán száz métert tettünk, amikor Porta hirtelen megállt. Megdörzsölte a szemét, előrebambult. -r Hát... vagy én hallucinálok, vagy szart se ér ez a tér­ kép. De csak nyugalom, ne tapossatok a sarkamra, min­ dent szépen helyre fogunk pofozni. - Mi a fenéről karattyolsz? - morogta Pici. - Ne törődj velem - rázta meg a fejét Porta. - Kezdek elhülyülni. - Megmarkolta Pici karját. - Látod ott azt az erdőt? Pici bólintott. - Látom. Na és? Láttam már erdőt. - Ilyet még nem. E n n e k az erdőnek nem lenne szabad ott lennie. Nincs rajta a térképen. Nem létezik. Éjfélibáb. - Azért nézzük csak meg azt a térképet - javasoltam. Kiterítettük a térképet, és felkattintottuk az elemlám­ pát. - Ott van az erdő, látjátok? - m u t a t t a m a térképre. Rossz utat választottunk. Balra kellett volna fordulnunk az elágazásnál. Ha a másik ösvényen m e n t ü n k volna to­ vább, akkor ehhez a kis patakhoz értünk volna, amely egyenesen visszavezetett volna minket a mi vonalainkhoz. - Akkor hát mitévők legyünk? - kérdezett rá a lényegre Pici. - Fogalmam sincs. Még soha n e m j á r t a m itt. - Azt akarod mondani, hogy eltévedtünk? - Kábé. Pici elképedve Porta felé fordult. - Szépen idevezettél minket! - förmedt rá. - Eltéved­ tünk, te ökör. É r t e d ? Eltévedtünk! - En mondtam, hogy n e m jó helyen járunk - okoskod­ tam. - M o n d t a m , hogy valami n e m stimmel. - Eltévedtünk a nagy semmi közepén - zúgolódott Pici. - A fejedet is elveszítenéd, ha n e m lenne jól a nyakadra 61

ragasztva, mi? A golyóidat is elhagynád, ha n e m lenné­ nek zacskóba csomagolva? Csak azt n e m értem, miért nem a füledbe rakod az ételt a szá-... - Pofa be - sziszegte Porta. - Neked is alkalmad lett volna megnézni a térképet, ugyanúgy, mint nekünk. - Szerinted melyik lenne jobb? - kérdeztem tőle. Visszamenni az elágazásig, vagy átvágni erre? Mialatt Pici változatlan lendülettel folytatta monológ­ ját, Porta és én összedugtuk a fejünket, és végül úgy dön­ töttünk, hogy az e r d ő n át megyünk. Az időnk fogytán volt, a fák legalább védelmet ígértek arra az esetre, ha a hajnal még a senki földjén találna minket. - Jó magam mellett tudni titeket, fiúk - m o n d t a Porta a tőle megszokott önelégültséggel. - Sose tudhatjuk, mire b u k k a n u n k rá abban az e r d ő b e n . Képzeljétek csak el H i n k a arcát, ha sikerül... - Csend! - fojtottam belé a szót. - Van egy olyan ér­ zésem, hogy nemcsak mi vagyunk itt. A fák közül, alig néhány m é t e r r e tőlünk, fényt láttam kiszűrődni. - Oroszok - suttogta Pici. - Mit csináljunk? Menjünk, nézzük meg őket, vagy inkább tegyünk egy kerülőt? - Inkább nézzük meg őket - d ö n t ö t t e el Porta. - Tud­ ni akarom, hányan vannak. H i n k á t érdekelheti a dolog. - Dugd fel magadnak H i n k á t - közölte a véleményét Pici. Porta eleresztette a füle mellett a megjegyzést; oldal­ ba bökött. - Sven, te menj jobbról, Pici, te balról. Én előreme­ gyek. Negyed óra múlva ugyanitt találkozunk. Porta volt az, aki visszatért a hírekkel. - Rendben, el tudjuk intézni őket. Alszanak, mint a bunda. Valamivel odébb egy páncélozott, félhernyótalpas szállító járművet láttam. Szerintem radaralállomásnak használják. - Csak n e m azt akarod javasolni, hogy menjünk be, és nyírjuk ki őket? -* kérdeztem rémülten. - Ha az egy rá62

diós jármű, akkor mérget vehetsz rá, hogy valahol egy főhadiszállás is lesz a közelben. És ahol főhadiszállás van, ott őrök is vannak. Az őrök pedig bajt jelentenek. - Na és akkor? - vont vállat Porta. - Én csak azt a járművet akarom megszerezni. - Miért? - Miért ne? Belevágjuk magunkat, és eltűzünk vele. - Merre? - A m e r r e jöttünk. Ha n e m gyalog kell mennünk, ak­ kor bőven ráérünk. - Mi lesz az üteggel, amely előtt el kell haladnunk? Egyszer már bolondot csináltunk belőlük, másodjára nem fog sikerülni. - Dehogynem. Ki fog rájönni, hogy nem oroszok va­ gyunk? Látod a sajátjaid félhernyótalpasát elhúzni, hon­ nan a francból tudhatnád, hogy az ellenség ül b e n n e ? Ez végtére is igaz volt. Ismét szétváltunk, és beleolvad­ tunk a sötétbe. Húsz perccel később újra összegyűltünk, hogy beszámoljunk egymásnak a látottakról. ' - Semmi - közölte Pici. - Átfésültem az egész keleti oldalt. Semmi nincs ott. Porta gyanakvóan m é r e g e t t e . - Biztos vagy benne? - Persze! Mégis, kinek nézel te engem? - A legnagyobb pöcsnek az egész rohadt században! világosította fel Porta. Felém fordult. - Nálad mi a hely­ zet? - Nos, eltekintve attól, hogy majdnem elnyaltam négy Ivánban, akik a jármű mellett hortyogtak, semmi érdem­ leges. - Ez nem is olyan rossz - állapította meg elégedetten ^°.rt.a" ~ Találtam két horkoló seggfejt egy sátorban, négy másik pedig a fejét t ö m t e egy géppuskafészek közepén. - Ez összesen tíz - számoltam. - És fogadjunk, hogy a zászlóalj többi része is valahol itt van a közelben. - Ugyan, nem kell berezelni - bátorított minket Por­ ta. - Megoldottunk mi már ennél nehezebb feladatokat 63

is. N e m akarom hagyni, hogy az a lánctalpas kicsússzon a kezem közül. Gyalog menjünk haza, amikor elegánsan, autóval is megtehetjük? N e m , barátocskáim. - Gyerünk, akkor essünk neki - próbálta feléleszteni magában a harci kedvet Pici. - Én majd leütöm azt a kettőt a sátorban. Újból szétváltunk, és visszalopakodtunk a fák közé. Mi­ közben a jármű felé lopakodtam, a géppuskafészekből kidugta a fejét egy orosz, és átordított a négy másiknak, akik a földön aludtak. Egyszeriben elszabadult a pokol. Azok négyeri felpattantak, és r o h a n t a k volna a járműbe, de Porta áthajított egy kézigránátfüzért a tisztáson, a leve­ gőbe repítve őket. Néhány másodperccel később géppisz­ toly kattogott fel a hátunk mögött; odhajítottunk néhány kézigránátot, mire egyből csend lett. Láttam, hogy Pici a sátorhoz közeledik. A géppuskafészekből lőni kezdett va­ laki, mire kitéptem a biztosítószeget egy kézigránátból, és odahajítottam. Úgyis ideje volt. A kézigránát felrobbant, a géppuskafészekben tartózkodók közül kettő azonnal meghalt, kettő sértetlenül, feltartott kézzel előbaktatott. A sátor közben lángra lobbant, Pici pedig már ott is volt mellettem, és segített megkötözni a két foglyot. Porta di­ adalittasan felénk ordított a járműből. - Mit m o n d t a m nektek? Gyerekjáték volt! Egy j á r m ű és két fogoly. Kell ennél több? Egy pillanattal később eszébe jutott, mi lehet az, ami még kell. Belevetette magát a géppuskafészekbe, majd kiáltott nekünk, hogy menjünk utána. M a g u n k előtt tol­ va a foglyokat, o d a m e n t ü n k a zsákokból épített erődít­ ményhez, ahol Porta már javában lakmározott egy kiadós vacsora maradékaiból. Pici és én segítettünk neki tisztá­ ra nyalni a tányérokat, és befejezni egy üveg vodkát; az oroszok eközben gyilkos tekintettel figyeltek minket. - H é , mi ez a szemét? - emelt fel Pici egy aktatáskát. Kinyitotta, kivett belőle egy köteg papírt, és fejjel lefelé, egy analfabéta közönyösségével, ráhunyorított. - Szerin­ tetek mi ez? 64

Porta elvette tőle a papírokat, és átfutotta őket. - Levelek - jelentette ki fontoskodóan. - Titkos külde­ mények. Ezt például egy tábornok küldte egy másiknak. Összevonta a szemöldökét. - Az, amelyik küldte, valami nagykutya lehet. A másik, gondolom, valami kisebb fő­ nök csupán. - H o n n a n tudod? - kérdeztem. - Egyszerű. Olvasd csak el. „Drága

Steickerem!

Tekintettel a kialakult helyzetre, javaslom, válaszd ki a legrátermettebb vezérkari tiszted, és küldd sürgősen Berlin­ be, hogy a Führer első kézből értesülhessen a lehetetlen hely­ zetről, amelyben a kalcsi orosz áttörés után találtuk ma­ gunkat. Üdvözlettel: Schmidt" Porta győzedelmesen r á m nézett. - E r t e d már? - Igen, igen, értem, mire gondolsz. - En viszont nem - közölte Pici. Megpróbáltuk elmagyarázni neki. Egy igazi nagykutya, például egy tábornagy, bármikor „drága Steickeremnek" szólíthatja egy alárendeltjét, és a végén elég azt odaír­ nia, hogy „üdvözlettel". Ha az alárendelt t e n n é ugyanezt a tábornaggyal, az bizony n e m sok jóra vezetne! Pici meg­ vakargatta a fejét, és közölte, hogy most már érti, de nyil­ vánvalóan látszott, hogy valami még mindig n e m hagyja nyugodni. - Ez tiszta pszichológia - magyarázta tudós képpel Por­ ta. - Igen, de... - Inkább hallgassátok ezt - szakítottam félbe őket. Ezek ketten aztán nem szerelmesek egymásba! 65

Felolvastam nekik: SZIGORÚAN

TITKOS

Golumbiszkaja, 1942. Seydlitz tábornoknak

november 16.

Haladéktalanul szemezzék újra a következő egységeket: 16. és 24. páncélos hadosztály, 3. gyalogsági hadosztály, 100. tüzérségi ezred, 76., 113. és 348. gyalogsági hadosztály. Gyors, diszkrét eljárást kérünk. Heii

Hitler!

- Mi ez? - vágott b a m b a képet Pici. - Mi a fenét akar­ nak a tizenhatodikkal? Ezek mi vagyunk, fiúk! - Jézusom, ennek igaza van! - Porta összeszedte a pa­ pírokat. - Mit'keresnek a mi leveleink Ivánéknál? - Fe­ nyegetően megrázta az öklét a foglyaink felé. - N e m taní'tották meg nektek, hogy n e m illik más levelét felbontani? - N e m csoda, hogy soha nem jön posta - morogta Pici. - A rohadékok már biztos összegyűjtöttek legalább egy zsákkal. ' Porta csillogó szemmel a foglyok irányába nézett. - Szerintem nem lenne nehéz szóra bírni őket. Elég lesz öt perc, és úgy fognak... - A pokolba velük. - A kijárat felé indultam. - Inkább szedelőzködjünk. Magunkkal visszük a leveleket, és oda­ adjuk őket Hinkának. Főjön az ő feje emiatt. Feltuszkoltuk a foglyokat a járműre, lezártuk az összes kémlelőnyílást, majd visszaindultunk az elágazáshoz. Az úton most m á r sokkal nagyobb volt a forgalom. Elhalad­ tunk néhány orosz konvoj mellett, de egyszer se állított meg minket senki. A n é m e t e k viszont annál forróbb fo­ gadtatásban részesítettek bennünket. 66

- Ostoba állatok! - üvöltötte Pici, aki már arra készült, hogy visszalőjön neki a gépágyúval. - Ha így folytatják, megüthetik a bokájukat. - Mi fogjuk megütni a miénket - kiáltottam neki, két farolás közti lélegzetvételnyi szünetben. - Örülhetünk, ha egy darabban átjutunk. Portának szerencsére sikerült sértetlenül átvinni min­ ket a védővonalon. Megdicsőült képpel a parancsnokság elé vezette a félhernyótalpast, és szó szerint Hinka lába előtt fékezett le. Leugrott az ezredes elé, és vigyázzba vágta magát. - Porta Obergefreiter jelentkezik, u r a m ! A küldetést sikeresen teljesítettük. Hinka tátott szájjal bámult el mellette. - H o n n a n az ördögből szerezték ezt a járművet? - Ke­ zével a toronyra festett vörös csillag felé intett. - Mi fo­ lyik itt? - Semmi, uram. - Porta az ezredesről a félhernyótal­ pasra irányította elbizonytalanodott tekintetét. - A r r a gondol, u r a m ? - Vállat vont. - Kezdtünk kifutni az idő­ ből. Szükségünk volt rá, hogy nyolc előtt ideérjünk. - De h o n n a n szerezték, az isten szerelmére? - Nos, úgy történt, u r a m , hogy... - Porta, sikertelenül, megpróbált egyszerre vigyázzállásban maradni és vissza­ tartani a beleit marcangoló gázokat. . - Hogy? - kérdezte türelmetlenül Hinka. - V á r o m a válaszát. - Hát... voltaképpen véletlen volt, uram. Abban az er­ dőben voltunk, tudja. Ismeri az orosz erdőket, kilométe­ reken át elhúzódnrk, mi pedig fogytán voltunk az időnek. - A félhernyótalpas felé sandított. - Egyszerűen belefu­ tottunk. Jó ötletnek tűnt megfújni. O, és mellesleg, hoz­ tunk magunkkal két foglyot. M e g egy halom postát. - Postát? - ugatta Hinka. - Miféle postát? - N é m e t postát, uram. Úgy tűnt, tőlünk emelték el. M á r m i n t a foglyok. H i n k a kétkedően összevonta a szemöldökét. 67

- Komolyan beszél Obergefreiter? - Ó, igen, uram. - Porta intett a fejével Picinek. - Ve­ zesd ide őket, hadd vegye szemügyre a képüket az ezre­ des úr. Pici előrángatta és az ezredes elé lökdöste a foglyo­ kat. Egy tátott szájú hadnagy rohant elő, hogy eloldozza a köteleiket. - Te jóságos ég! - m o n d t a k i m e r e d t szemmel Hinka. Porta büszkén mérte végig tetőtől talpig mindkét fog­ lyot. Elismerően bólintott. - Eredetiek, uram. H i n k a egy pillanatra eltakarta az arcát. G o n d o l t a m , megfájdult a szeme a réveteg bambuiástól. N e m lettem volna meglepve, ha kiderül, hogy meg sohasem látott orosz katonát. - Igazi bennszülött oroszok, u r a m - folytatta „porté­ kája" reklámozását Porta. - N e m csalás, nem ámítás... - Igen, igen - motyogta halkan Hinka. Vetett még egy utolsó pillantást az oroszokra, aztán kelletlenül Portára irányította a tekintetét. - Mondja, Obergefreiter, van ma­ gának fogalma róla, mi a rangjuk ezeknek az emberek­ nek? - H á t , oroszok, az biztos - mekegte védekezően Por­ ta. Haragosan a foglyokra villantotta tekintetét. - Ott volt náluk ez a táska, tele levéllel, u r a m . A mi leveleinkkel, német levelekkel. Torgauban ez súlyos b ű n n e k számított, u r a m . Elcsenni a leveleket. Ez.ért ott... - Obergefreiter! - mennydörögte Hinka. Porta meglepetten felkapta a fejét. - Igen, u r a m ! - Ezek az... úriemberek, akiket elfogtak... Maguknak tényleg fogalmuk sincs róla, hogy az egyik altábornagy, a másik pedig ezredes?! Egy pillanatra nyugtalan csend támadt. Láttam, hogy Porta sovány nyakán liftezik egyet az ádámcsutka; a cim­ boránk, lassan engedelmeskedő végtagokkal, mintha egy álomban lett volna, a foglyok felé fordult, és tisztelgett. 68

Pici tátott szájjal b á m u l t a őket. Á m u l t á n az altábornagyra nézett, akit sípcsonton rúgott, majd az ezredesre, akinek a gyomrába öklözött, aztán ő is tétován szalutált. Ami engem illet... nos, én egyiküket sem bántottam, mi több, még egy rossz szavam se volt hozzájuk. Csak megkötöztem a kezüket, és kilátásba helyeztem, hogy lö­ vök, ha valami butaságot csinálnak, meg egy kicsit meg­ lökdöstem őket... Csendesen a vállaim közé h ú z t a m a nyakamat, és ész­ revétlenül elosontam. Esküszünk, Adolf Hitler, hogy mindhalálig hűek maradunk hozzád. August Wilhelm, Poroszország hercege, 1933. SS Obergruppenführer Reinhard Heydrich, az R S H A - az állambiztonsági iroda - vezetője feldúltan végigviharzott a Prinz Albrecht Strasse-i épület folyosóin, dur­ ván félrelökve mindazokat, akik keresztezni merték az útját. Az irodájához érve berúgta az ajtót, elrobogott döb­ bent szárnysegédje mellett, és felkapta a telefonkagylót. - Schellenberg! Azonnal látni akarom magát! Anélkül hogy megvárta volna a másik válaszát, lecsapta a kagylót. - Uram... - szólalt meg a szárnysegédje. Heydrich, mit sem törődve vele, megnyomott egy gom­ b o t az íróasztalán. Mivel n e m kapott azonnali választ, ismét lenyomta a gombot, de ezúttal n e m engedte fel. Megreccsent a hangszóró, és egy nyers, rekedt hang hallatszott: - Müller Gruppenführer, G e s t a p o . - Müller! Mi a fene van magával? Ébresztő! Azonnal legyen az irodámban. Á szárnysegéd beharapta az ajkát, és csendesen kisom­ fordált a szobából. Heydrich egy bőrfotelbe vetette magát, keresztbe tette a lábát, és türelmetlenül dobolni kezdett 69

ujjaival a combján. Kopogás jött az ajtó felől. Az ügye­ letes tiszt jelentette, hogy Müller SS Gruppenführer a Gestapótól és'Schellenberg SS Brigadenführer a bizton­ sági szolgálattól megérkeztek. Schellenberg lépett be elsőnek. Mint mindig, most is civil ruhát viselt, ezúttal elegáns, szürke öltönyt. A mö­ götte izgő-mozgó Müller, vörös képével, kínosan begom­ bolt ingbe szorított, vastag nyakával sehogyan sem illett egyenruhájába. A müncheni expostás még mindig n e m tanulta meg, egy német tisztnek hogyan kell méltósággal viselnie az egyenruhát. Schellenberg vidám mosoly k í s é r e t é b e n tisztelgett; Müller lomhán és esetlenül követte példáját. - Jó látni magukat - m o n d t a Heydrich a fotel mélyé­ ről. R e m é l e m , mindketten jól aludtak az éjszaka. Ezt a luxust n e m sokan engedhetjük m e g magunknak, de lá­ tom, m a g u k jól be tudják osztani az idejüket, uraim. Összeszűkült szemmel végigmérte mindkét férfit. - Maga! - nyújtotta ki hirtelen a kezét Müller felé. - Mialatt, maga jóízűen horkolt puha paplana alatt ma reggel, nekem egy r o p p a n t kínos telefonbeszélgetést kellett végigizzadnom. - Vett egy mély lélegzetet. - A F ü h r e r r o p p a n t mérges volt, Müller, és rajtam vezette le a mérgét. Rajtam, érti? N e m volt valami kellemes, mint képzelheti. T ö b b mint fél órával késleltette a reggeli lovaglásomat. Úgy tűnik, n e k e m kell t a r t a n o m a h á t a m a t azért, mert maga reggel szeret sokáig aludni. Maga alszik, a F ü h r e r pedig engem marasztal el emiatt. Árulja el nekem, Müller, hánykor méltóztatott befáradni ma reggel? Müller hangosan nyelt egyet. - Fél kilenckor, Obergruppenführer. - Fél kilenckor! Maga a G e s t a p ó b a n szolgál, Müller, m á r n e m leveleket hord szét M ü n c h e n utcáin. Mit kép­ zel mégis, mi ez a háború? Egy kéjutazás? Se időnk; se energiánk utasok számára, Müller. Azok, akik alszanak, mialatt mások keményen dolgoznak, felesleges terhet je­ lentenek számunkra. Rengeteg postás van, mind Mün70

chenben, mind a birodalom más részein, aki szívesen jár­ na a maga cipőjében. Müller vörös arca szétrepedni látszott, akár egy túl­ érett paradicsom. A gestapós agyán átvillant, mennyivel könnyebb és boldogabb volt az élet M ü n c h e n b e n . Heydrich még n e m fejezte be. - A hadsereg titkosszolgálata elfogott egy táviratot, melyet a római belga nagykövet küldött a külügyminisz­ terének. E b b e n a táviratban, Müller, b e n n e volt a belga és a holland invázió részletes terve. Mit tud m o n d a n i erre? E n n é l a pontnál Schellenberg nyájasan közbeszólt: - Megbocsásson, Obergruppenführer, de mi m á r jó ideje t u d t u n k annak a táviratnak a létezéséről. Mi több, ha jól emlékszem, épp azon a n a p o n szereztünk tudo­ mást róla, amikor a csapataink átlépték a holland ha­ tárt. Heydrich Schellenberg felé fordította a fejét. - Köszönöm, Brigadenführer, de én is tudatában vagyok ennek. Csakhogy, ha megengedi, hogy ezt mondjam, egy dolog az, hogy a maga osztálya tud a táviratról, és más az, hogy a F ü h r e r is értesül róla. Érti, ugye? Schellenberg elmosolyodott. - Tökéletesen, Obergruppenführer. Kérem, bocsássa meg, hogy félbeszakítottam. M e g k é r d e z h e t e m - t e t t e hozzá pillanatnyi habozás u t á n -, mit szándékozik tenni a F ü h r e r ez ügyben? - Ki tudhatja? - Heydrich legyintett. - Odafent min­ denki folyton titkolózik, mint tapasztalhatta. - Heydrich folytatta a Müller ellen intézett kirohanást. - Nos? Mi a helyzet magával, H e r r Sherlock Holmes? Sikerült valamit kiderítenie az árulók csürhéjéről? Canaris tengernagy, Ulrich von Hassel nagykövet, G ö d l e r főpolgármester, Oster vezérőrnagy, Beck tábornok... hogy csak néhányat említsek közülük. Mit tud mondani róluk? - Obergruppenführer... - Müller izgett-mozgott, a ke­ zét tördelte és izzadt, akár egy túlhajszolt ló. 71

- Az isten szerelmére, maradjon végre veszteg! - ri­ valg rá Heydrich. A Gestapo főnöke engedelmesen gyökeret vert a pad­ lóban. - Biztosíthatom, Obergruppenführer, hogy mindezeket az árulókat éjjel-nappal követik az embereim. - Mindőjüket? - Igen, Obergruppenführer. - Hm-hm. -- Heydrich szemügyre vette a körmeit. És Axter Sturmbahnführer a 111/2-es ügyosztályról? O is egyike ezeknek a kopóknak? - Ó, igen - felelte szolgálatkészen Müller. - Igen, va­ lóban. M i n d e n emberem magasan képzett... mindegyik­ nek meg volt mondva... személyesen győződtem meg róla... - Hogyne - bólogatott Heydrich. - De térjünk csak vissza erre az Axterre. Természetesen, n a p o n t a kap tőle jelentést. így van? - I-igen - felelte jóval óvatosabban Müller. - így van. M i n d e n e m b e r e m utasítást kapott rá... - Tehát hallott felőle az elmúlt huszonnégy órában? - Izé... n e m . - Müller elszontyolodott, és újból tördel­ ni kezdte a kezét. - A helyzet az, Obergruppenführer, hogy nem kaptam tőle jelentést. A büntetés, ígérem, nem fog elmaradni. Személyesen fogok g o n d o s k o d n i róla, hogy megkapja a leckét. Ez a viselkedés teljességgel szo­ katlan, az embereim mindig pontosak, hatékonyak, és... - E b b e n biztos vagyok - értett vele egyet Heydrich. De attól tartok, a vétkes Axtert már senki nem fogja meg­ büntetni. Ma éjszaka likvidálva lett. -De... - Az az e m b e r kém volt - közölte vele Heydrich. N e m ellenőrizték a hátterét? N e m jutott eszébe, hogy az, aki*kétévi SA-szolgálat u t á n hirtelen a Gestapo olda­ lára állt, a szokásosnál több figyelmet érdemel? - Mindig ellenőrzöm az embereimet, Obergruppen­ führer. 72

- A jelek szerint nem elég alaposan. Javasolom, hogy a jövőben maga készítse el a házi feladatát. N e m vagyok a. dajkája. De ha m á r a feladatokról esett szó, magára bízom Axter halálának a tisztázását. Remélem, tudja, mit kell válaszolnia a kíváncsi kérdésekre. - Igen, Obergruppenführer. Nyugodtam r á m bízhatja, n e m fogok csalódást okozni. - Remélem is. Most pedig ejtsünk szót erről a római ügyről. Mondjon el mindent, amit tud róla. Mint a Ges­ tapo feje, feltehetően naprakész információkkal rendel­ kezik. - Igen. Nos... - Müller a szája elé emelte a kezét, és idegesen harapdálni kezdte a mutatóujja hátát, a megfe­ lelő szavakat keresve. - Természetesen, tudtunk a távirat­ ról. Az ügynököt is ismerjük, aki az információt eladta a belgáknak. - Valóban? - kérdezte kedélyesen Heydrich, - Gratu­ lálok, Müller. Mit tett ez ügyben? - Nos... sajnálatos módon... túl későn derült fény a sze­ mélyére. Az ügynök miatt azonban már nem kell aggódnia, Obergruppenführer. M á r n e m árthat nekünk. - Az emberei kezelésbe vették? Behozták kihallgatás­ ra? - . N - n e m egészen. A helyzet az - közölte hirtelen fel­ támadt önbizalommal Müller -, hogy a pasas meghalt egy közlekedési balesetben a Via Venetón. - Hogy? - Megtettünk mindent, ami tőlünk telt. N e m a mi hi­ bánk, hogy nem nézett szét, mielőtt lelépett volna az út­ testre... - Egy p i l l a n a t ! - e m e l t e fel f o r m á s , á p o l t k e z é t Heydrich. - Meghalt? És a kapcsolata? Eljutottak hoz­ zá? Müller kinyitotta a száját, hogy feleljen, de Heydrich belefojtotta a szót. - Nyilvánvalóan n e m - csattant fel. - H á t n e k e m kell itt g o n d o s k o d n o m m i n d e n r ő l ? - Szúrós t e k i n t e t t e l a 73

boldogtalan Müllerre nézett, aztán a magabiztosan mo­ solygó Schellenbergre siklott a tekintete. - Azt hiszem, innentől fogva n e m ártana még nagyobb figyelmet szen­ telnünk Canaris tengernagynak. Ma reggel értesültem róla, hogy a F ü h r e r őt bízta meg a n n a k kiderítésével, ki adta át sorainkból az információt az ügynöknek. - Nevetséges - m o r m o g t a Schellenberg. - Valóban az - értett egyet Heydrich. - Kecskére bíz­ ták a káposztát. De sebaj, uraim, mi se fogunk ölbe tett kézzel ülni. - Vértelen ajkakkal elmosolyodott. - Canaris! - Schellenberg megrázta a fejét, mint aki nem akar hinni a fülének. - Canaris - bólogatott Heydrich. - É p p ő! Azon tűnő­ döm, Brigadenführer, nem lenne-e lehetséges, hogy maga, mivel jóban van a tengernaggyal, elejtsen neki néhány in­ formációmorzsát. Talán még azt is megtehetnénk, hogy melléje adunk egy-két embert a maga ügyosztályáról. Van például egy titkárnője a IV/2/B részlegen, akinek a só­ gora Angliában él. A hölgy például tökéletesen megfe­ lelne. Ugye, érti? Schellenberg k o m o r a n igent intett a fejével. - Ugyanakkor - folytatta Heydrich -, mindent meg kell t e n n ü n k annak érdekében is, hogy a tengernagy megta­ lálja az árulót. Ez a maga reszortja, Müller. Még egy bak­ lövés, és újból München utcáit róhatja a leveleivel. Eléggé érthető voltam?

4. Csata a gyárudvaron Néhány nappal később elfoglaltuk új pozíciónkat Sztálin­ grádtól északkeletre, egy hatalmas, „Krasznij Oktjabr-nak" (Vörös Októbernek) elkeresztelt acélgyár előtt. A koráb­ bi hónapokban ez a terület több gyalogsági ütközet hely74

színe voít. K é t ellenséges ezred fészkelte be magát a komplexum területére, és mindeddig n e m sikerült kifüs­ tölni őket. Maga a gyár összekunkorodott acélrudak és leomlott téglafaiak r o m h a l m a z a volt. A n é m e t tüzérségi támadások e r e d m é n y e k é p p e n óriási lyukak tátongtak a falakon, és a pusztulás meg a halál bűze lengte be a kör­ nyéket; téglapor és szénné égett emberi hús szaga, A ro­ mok közt nyüzsögtek a patkányok. Akkorák voltak, mint egy jól megtermett kandúr, és eszükbe se jutott félni az emberektől. Annál inkább rettegtünk tőlük mi. Heide sze­ rint csupán idő kérdése volt, mikor tör ki egy pestisjárvány, ezért valahányszor megpillantottunk egyet hevenyészett ál­ lásunk közelében, gondolkodás nélkül meghajítottuk egy kézigránáttal. A fene törődött azzal, hogy a lőszerrel való takarékoskodásra szólítottak fel minket: a pestist terjesztő patkányokat még az oroszoknál is veszélyesebbeknek tar­ tottuk. M á r közel egy hete tartózkodtunk itt, amikor egy reggel Papát a századparancsnok, Schwan százados elé hívatták. Elég sokáig volt távol, mi pedig egyre türelmetlenebbek és kíváncsibbak lettünk. - Csak tegyenek egy sétát az ellenséges vonalak men­ tén, mindössze ennyit kérünk. - Porta megvetően köpött egyet. - Mindig mi! - Biztos nem küldenek el minket - reménykedett Gre­ gor, akiben még mindig élénken éltek a mocsári kaland emlékei. - Ideje, hogy másokat válasszanak. - Ne áltasd magad - m o n d t a m könyörtelenül. - Kiket küldtek a múltkor is, hogy felderítsenek, a büdös ruszki vonalak mögé? - És kik tértek vissza h ó n u k alatt egy-egy betojt tá­ bornokkal? - vidult fel G r e g o r . Ekkor tért vissza Papa. K o m o r a n intett Heidénak, aki­ vel félrevonultak. Mi, többiek, rögtön elcsendesedtünk, hogy ha lehetséges, legalább néhány szófoszlányt elkap­ junk a beszélgetésükből. Olyan akaraterővel hegyeztük a fülünket, hogy végül nagyjából megértettük a lényeget. 75

- Ki vele, ne kímélj - m o n d t a H e i d e . - Előre akarnak nyomni minket, hogy fél kézzel bevegyük Moszkvát? - Majdnem ilyen rossz a helyzet - felelte lelombozottan Papa. - Arról a m a r h a nagy bunkerről van szó a gyár előtt. Amelyik annyi borsot tört m á r az orrunk alá. - Mi van vele. - El kell tűnnie. Heidénak ezt jól meg kellett rágnia, mielőtt rákérdezett volna: - Úgy érted, meg kell szabadulnunk tőle? - Ez a nagy helyzet - felelte szinte mentegetőzve Papa. - Mit mondtam? - nézett ránk jelentőségteljesen Porta. - Hogy? —morogta H e i d e . - Mégis, hogy kellene meg­ szabadulnunk egy akkora bunkertől? - Odamész az embereiddel, mialatt mi géppuskatűz­ zel fedezünk titeket. Amint elértétek a b u n k e r tövét, be­ hajigáltok a lőréseken annyi kézigránátot, amennyit csak tudtok. Aztán visszavonultok, és kivárjátok a tűzijáték végét. Kaptok öt mágneses töltetet is az ajtóknak. Rendicsek? H e i d e n e m úgy nézett ki, mint aki szerint rendicsek a dolog. Hajlottunk egyetérteni vele. - Az ajtóknak? - ismételte meg bambán. - Igen, az ajtóknak. Tudod, azokról az izékről beszé­ lek, amiket nyitni meg csukni lehet. Világos? - N e m - vágta rá H e i d e ; - N e m világos. - Jeges tekin­ tettel végigmérte Papát. - Eletemben nem hallottam ilyen eszelős tervet. Hogy az istenbe dobjunk be kézigránáto­ kat a lőréseken, amikor azok h á r o m méterrel a fejünk fölött lesznek? Adjatok n e k ü n k létrákat, és akkor szó le­ het róla, de nem vagyunk akrobaták! - Nos, ez m á r a ti gondotok - vont vállat Papa. - Úgy csináljátok, ahogy akarjátok, a lényeg, hogy el legyen vé­ gezve a munka. Egyébként, n e m én találtam ki, én csak továbbítottam a parancsot. A két férfi egy pillanatig farkasszemet nézett egymás­ sal, aztán H e i d e sarkon fordult, és visszajött hozzánk. 76

Számunkra világos volt, hogy tehetetlen, ahogyan azt is sejtettük, hogy Papa tiltakozott a nevünkben a képtelen ötlet ellen, de n e m volt mit tenni. - Rendben, 2. szakasz. Sorakozó! H e i d e vállára vetette a géppisztolyát, önérzetesen fel­ szegte az állát, és anélkül hogy hátranézett volna, az ajtó felé indult. Felkapkodtuk a fegyvereinket, és utána siettünk az ösvényen, amely valaha út volt, most pedig gazdátlan házak, kiégett teherautók és tankok, bombatölcsérek, tör­ melék és emberi maradványok hátborzongató összevissza­ sága volt. Az eltemetetlenül heverő holttestek nem kato­ nák, hanem civilek tetemei voltak. Mindegyik borzalmasan meg volt csonkítva. Egy vödör vízben egy gyermek le­ szakadt feje lebegett; szemei még mindig elképedve a mennyország felé meredtek. Azon találtam magam, hogy a r o m o k közt botladozva a fejet látom m a g a m előtt pat­ togni. Aztán beleléptem egy r o t h a d ó emberi torzóba, és már voít, ami lekösse a gondolataimat. A néhány lépés­ sel előttem haladó Porta hirtelen megállt, és odakiáltott Heidénak. - H é ! Megtaláltam az ideális helyet! H e i d e körülpillantott. - Mi a fenéről beszélsz? Felfejlődtem Portához; a cimbora egy bombatölcsért fe­ dezett fel, amit részben gerendák és betontörmelék fedtek. - Itt felállíthatom a géppuskát - jelentette ki Porta, és m á r neki is látott. - A legmegfelelőbb hely arra, hogy százszázalékosan fedezni tudjalak titeket. - Nem, nem! - üvöltötte Heide, és odarohant hozzánk. - Szedd fel a géppuskát, és gyerünk tovább! Itt én va­ gyok a parancsnok, én m o n d o m meg, mikor álljatok meg. E b b e n a pillanatban a b u n k e r b e n gubbasztó rohadé­ kok észrevettek minket, és tüzet nyitottak ránk. H e i d é t nekünk vetette a légnyomás, és mindannyian Porta bom­ batölcsérébe estünk. - Most m á r érted? - kérdezte győzedelmesen Porta. Ez az ideális hely. 77

H e i d e kihúzta magát, méltóságteljesen lesimította a harci öltözékét. - Ha két másodperc múlva n e m vagy kint - m o n d t a kurtán Portának -, jelentést teszek rólad. - Tégy, amit akarsz - mondta-vidáman Porta. - Én itt maradok. - Őrmester! - hallottuk Schwan százados hangját. Kidug­ tuk a fejünket, és láttuk, hogy felénk rohan a porfelhőn át. Heide és én kimásztunk a gödörből, Porta visszacsúszott a géppuskájához. - Mire várnak? - zihálta Schwan. H e i d e nyitotta a száját, hogy panaszt emeljen Portára, de az gyorsabb volt nála. Kipattant a bombatölcsérből, tisztelgett, majd a géppuska felé mutatott. - A géppuska felállítva, u r a m . Készen állok rá, hogy fedezzem a bajtársakat. - Nagyszerű. - Schwan elismerően bólintott Portának, aztán Heide felé fordult. - Akkor hát, nyomás, őrmes­ ter! H e i d é n a k nem volt választása/Gyűlölettől izzó tekin­ tettel visszabotorkált a r o m o k közé, öngyilkos mérgében ügyet sem vetve a feje körül fütyülő golyókra, a sivító gránátokra. Mivel H e i d e előreindult, mi se tehettünk mást. Gregorral és Ponzcal az oldalamon u t á n a loholtam. Ponz ágyús volt a haditengerészetnél; n e m r é g e n került hoz­ zánk, azt követően, hogy hajója a D o n vizébe merült. O volt az egyetlen túlélő. Új volt még neki ez a szárazföldi pokol, kétségbeesetten tekingetett felém, miközben a záporozó gránátok közt szlalomoztunk. A kérdés m á r csak az volt, mi érünk-e előbb a bunker tövéhez, vagy ők mérik be h a m a r a b b a távolságot. Meg­ botlottam egy halom téglában, gyorsan felegyenesedtem, folytattam a rohanást, aztán ismét elestem. Úgy éreztem, mintha kipréselték volna a mellkasomból a levegőt. Négy­ kézláb kotortam tovább, de harmadszor is hasra estem. Zúgott a fejem, görcsölt a hasam, a szívem a torkomban 78

kalapált - elterültem a hóban, és zokogni kezdtem. Már majdnem a bunkernél voltunk. M á r csak egy utolsó ug­ rás... Egy bakancs orra fúródott a bordáim közé. Könyörte­ lenül, újra és újra. - Talpra, te szűkölő patkány! - ordította egy mániákus hang. - Állj fel, vagy lelőlek! - Hagyj békén! N e m tudok! - Ez a saját, hisztérikusan visító hangom volt. Alig ismertem rá. Porta géppuskája akcióba lépett, lövedékekkel etetve meg a b u n k e r vastag falait. Porta olyan virtuóz módon kezelte a géppuskát, mintha az anyja lövészárokban szülte volna. Az ember nyugodtan rábízhatta magát. Felguggoltam, készen arra, hogy ugorjak. N e m akar­ tam ugorni, jobban féltem, mint valaha: tudtam, hogy nem fog sikerülni, a levegőben több volt a golyó, mint nyári éjszakában a szúnyog. Az egyetlen gondot az jelen­ tette, hogy Heidétól még jobban féltem. Heide fanatikus volt, szadista barom, annak is a rosszabb fajtája, és ha ő egyszer azt mondta, hogy lőni fog, akkor azt komolyan is gondolta. Másrészről... -Lódulj! A vesémbe döfött a géppisztolyával. Bőgve a félelem­ től, megfeszítettem az izmaimat, és kivetettem magam a golyózáporba. Én voltam az első, aki lejutott a védőárok­ ba, de egy másodperccel később már a többiek is ott vol­ tak. POnz mellettem állt, kezében a kézigránátokkal teli tarisznyával. Ugyanolyan állapotban volt, mint én, minek láttán rögtön nem éreztem magam annyira nyomorultnak. - Csinálj, amit akarsz, a francba! - nyüszítette Heide felé. - Az én háborúm itt és most véget ért, ebben az árokban. Baszd meg a F ü h r e r t , és baszd meg a Hazát, meg a Birodalmat! - Te pedig baszd meg a haditengerészeted! - üvöltötte Heide. Álltak egymással szemben a géppuskaropogás és ak­ nafütyülés közepette, s közel álltak ahhoz, hogy ölre men79

jenek. Ahogy felnéztem az acélgyár romos falaira, hirte­ len megértettem, miért olyan fontos elfoglalni ezt a he­ lyet. A gyár Sztálin büszkesége volt. Ha a Vörös Október már n e m lesz, akkor mi marad neki? A r r a lettem figyelmes, hogy H e i d e otthagyja Ponzot, és az árok oldalának lapulva felkapaszkodik a bunker­ hez. Talán ez volt eddig a legveszélyesebb szakasz: az emelkedő m e r e d e k volt, csúszós és az ellenség kereszt­ tűz alatt tartotta. Heide fürgén a betonfal viszonylagos biztonságot nyújtó tövéhez szökkent, és fölényes arccal lekuporodott. Legalább egyikünknek sikerült. A remegő tengerész felé fordultam. - Te következel, n e m ? - Ne röhögtess! N e m volt hajlandó többet m o n d a n i . Vállat vontam, és én magam is nekiveselkedtem az emelkedőnek. Golyók fütyültek el előttem, fúródtak be körülöttem a hóba. Zi­ hálva a hatalmas bunker árnyékába gurultam. A masszív betonfalak fenyegetően meredtek fölénk. Azok odabent biztonságban érezhették magukat, míg mi, a csetepatét kiváltó figurák olyan védtelenek és gyengék voltunk. Nekipréseltem a hátamat a falnak, remélve, így nagyobb esélyem lesz az életben maradásra. - Mi van? - kérdezte gúnyosan Heide. - Betojtál? - N e m én vagyok az egyetlen - védekeztem. - A kole­ ra vinné el, bárki is volt, aki kitalálta ezt az egészet. Heide elém tartotta a tenyerét. - Ne ezzel foglalkozz. N e m a te dolgod. H o l vannak a kézigránátok? - N e m tudom - feleltem. - N e m rám lettek bízva. Kü­ lönben se vagyok a málhás szamarad. - Akkor ki a fenénél vannak? Eszembe jutott. - Nála. - Az árok mélyére m u t a t t a m , a h o n n a n Ponz még mindig nem mert előbújni. - Nála a tarisznya. - A z t akarod mondani, hogy kézigránátok nélkül jöt­ tél ide? - nézett rám megbotránkozva H e i d e . 80

- Akárcsak te - vágtam vissza. - N e m az én dolgom a gránátokat cipelni! - Az enyém se. Neki lettek odaadva, neki kell felhoz­ ni őket. - A fenébe! - ordította magából kikelve H e i d e . Meg­ ragadta a galléromat, és megrázott. - Visszamész oda, és felhozod őket! Kitéptem magam a kezéből. - Menjen csak le valaki más. - Azt mondtam, te! - üvöltötte Heide. - Megparancso­ lom neked, hogy menj le és hozd fel a kézigránátokat! - Én pedig azt. m o n d o m neked, hogy szívd le magad kiáltottam vissza. A rémült tengerész felé intettem. - Miért ne tehetné meg ő? Nem fogom vásárra vinni a bőrömet miatta. Megőrültél? Hogy képzeled, hogy még egyszer le­ megyek oda meg vissza? H e i d e gyűlölettel teli tekintettel r á m nézett, aztán el­ fordult, és lekiáltott Ponznak: - H é , te ott! Ponz, vagy hogy hívnak! Bújj elő abból a lyukból. Ahogy a tengerész még mélyebbre húzódott az árok­ ban, H e i d e tüzet nyitott rá. A hatás azonnali volt. Ponz egyetlen ugrással fenn termett, s már ott is állt mellettünk. A kézigránátok nélkül, persze. Ijedtségében ott felejtette őket az árokban... H e i d e egy gyilkos üvöltés kíséretében belerúgott Ponzba, visszaküldve a szerencsétlent az árok aljára. - Felhozod azokat a kézigránátokat, de máris! Ponz a félelemtől nyüszítve feküdt az árokban. - R á m lőttél! - panaszolta. - Akár meg is ölhettél vol­ na. - Az is volt a szándékom! Kár, hogy eltévesztettem. Nem baj, újból megpróbálom. Gregor és a Légionárius kúsztak oda hozzánk. Ponz felvisított, amikor H e i d e tüzet nyitott rá, és burleszkbe illő mozdulatokkal, könnyes arccal felkaptatott az emel­ kedőn. Elszedtük tőle a kézigránátokat, és lázasan neki8!

láttunk összeállítani saját, házi gyártású bombáinkat: négy kézigránátot egy benzinnel teli palackhoz kötöztünk. - Rendben, Sven. - H e i d e a legközelebbi lőrésre mu­ tatott. N e k e m onnan lentről, abban a lelkiállapotban úgy tűnt, legalább egy kilométer magasságban van. - Én fe­ dezlek, te pedig behajítod. * - Mi? É n ? - kérdeztem tátogva. - Azt m o n d t a m , nem? - Igen, de hogy a fenébe csináljam? - Ne engem kérdezz - felelte közömbösen H e i d e . N e m én találtam ki, rám csak a végrehajtást bízták. Felnéztem a lőrésre, amely jó h á r o m és fél, talán négy m é t e r r e volt a talajtól. - Te vagy a szakértő - állította Gregor. - Mindig is értettél a kézigránátokhoz. Vetettem rá egy gyilkos pillantást. H e i d e intett n e k e m a fejével, én pedig akaratlanul is kiléptem a fal fedezé­ kéből. Egy géppuskából, amit valamelyik távolabbi fal m ö g é rejtettek el, rögtön tüzet nyitottak rám. A golyók kifüstölt méhrajként zümmögtek körülöttem, de n e m volt mit tenni, kitártam feléjük a mellkasom, hátrahajlítottam a karom, és felhajítottam a bombát a lőrés felé. Eltévesz­ tettem a célt. A kézigránátok nekicsapódtak a falnak, fél­ méternyivel a lőrés alatt, aztán visszapattantak, egyene­ sen a lábam elé. Szinte észre sem vettem, hogy H e i d e r á m veti magát, és beránt az árokba. Úgy éreztem, mint­ ha a robbanás ereje levitte volna a fél karomat. Egy pil­ lanatig hálás voltam érte, de amikor megtapogattam, még mindig a helyén volt. - Idióta! - rivallt rám Heide. - Most észrevettek minket! Bosszúsan lerogytam a földre, és megmasszírozgattam a vállamat. H e i d e belém rúgott. - Vissza! Most pedig - e m e l t e fel a mutatóujját -, azt fogjuk csinálni, hogy feláílsz a vállamra. Belököd a ré­ sen az átkozott bombát. Rémülten bámultam rá. H e i d e elmebeteg, állapítottam meg magamban. Mindig is sejtettem. 82

- Gyerünk! - Csettintett az ujjával, mintha csupán egy jól idomított kutya lettem volna. - Essünk túl rajta mi­ előbb! A b u n k e r falain túl még mindig tartott az őrjöngés. Hiába szórta őket megállás nélkül Porta, az orosz fegy­ verek n e m akartak elhallgatni. - Nézd - próbáltam érvelni a démoni H e i d é n a k -, va­ laki másnak kell felmennie helyettem. A fél k a r o m a t kis híján leszakította a robbanás, úgyhogy... - Gyáva! - H e i d e megragadott a fájós karomnál fog­ va, és visszarángatott a fal alá. Elsötétült előttem a világ a jobb oldalamat elöntő fájdalomtól; H e i d e lekevert nekem egyet, aztán még egyet, visszakézből, majd összekulcsolta a két kezét. - Úgy! Most pedig rakd fel ide a lábad. N e m volt kiút. Soha n e m volt kiút ebben az átkozott h á b o r ú b a n . H e i d e sokkal erősebb volt, mint én, habozás nélkül megölt volna, ha megint megtagadom a parancsát. Senki se hibáztatta volna érte. P o n z a falnak lapulva vinnyogott, Gregor agresszívan meresztette r á m a sze­ mét, egyedül a Légionárius kacsintott és vigyorgott rám, bátorításképpen, de azért ő se ajánlotta, hogy felmászik helyettem. Lenyeltem a torkomat szorongató gombócot, és fel­ kapaszkodtam a H e i d e alkotta tolvajlétrán. G r e g o r fel­ adta a bombát. H e i d e lépett egyet hátra, az ellenséges tűz irányába, én pedig nekitámaszkodtam a falnak, és benyom­ tam a bombát a lőrésen. Abban a pillanatban megjelent egy puskatus, és visszatolta. Megint megpróbáltam, de ez­ úttal is kinyomták, még fürgébben, mint első alkalommal. Elvesztettem az egyensúlyomat. K í n o m b a n H e i d e feje u t á n kaptam, hogy megkapaszkodjam benne, aminek az lett az eredménye, hogy a létrám is elbizonytalanodott, s mindketten az árokba gurultunk. - Szándékosan tetted! - üvöltötte H e i d e . - Te piszkos gyáva fér^g! Ezért lelövetlek. Kialvatlan, karikás szeme izzott az ölni vágyástól, aj­ kai hátrahúzódtak, akár a vicsorgó vadállaté, szája sar83

k á b a n fehér hab jelent meg. Aztán láttam, hogy valami megvillan a kezében; mint akit puskából lőttek ki, felka­ paszkodtam a fal alá, n y o m o m b a n a farkasként loholó Heidéval, s Gregor és a Légionárius mögé vetettem ma­ gam. É p p idejében, H e i d e u t á n a m hajított kése a fejem fölött néhány centivel p a t t a n t le a falról. H e i d e megtor­ pant az emelkedő közepén: egy golyó leborotválta álláróí a borostát. A b u n k e r felé e m e l t e összeszorított öklét, és fenyegetően megrázta. - Várjatok csak, ti r o h a d é k o k ! Még elkaplak titeket! Lendületből nekirohant a falnak, és vak d ü h é b e n si­ került félig felkapaszkodnia. Visszaesett a hóba, de nem adta fel, mérgesen fújtatott egyet, s újból nekirohant. Valami csoda folytán é p p egy kiszögellésre t e t t e a lábát, egy téglára, mely elmozdulva a helyéről, két-három cen­ tivel kinyúlt a többiek közül. Ez elég is volt a bevadult H e i d é n a k . Elkapta a lőrésből kinyúló puska csövét, és felhúzta magát. A nyakéban, zsineggel odaerősítve, egy akna lógott. Ha megcsúszott volna, és véletlenül kiránt­ ja a biztosítószeget, akkor n e k ü n k annyi. - Őrült ez a fickó - suttogta r e k e d t e n Gregor. - Csak egy hülye náci - közöltem én. A Légionárius felnézett H e i d é r a , majd kelletlen cso­ dálattal megrázta a fejét. . - Őrült is, náci is - értett egyet -, de mindenekelőtt átkozottul jó katona! H e i d e feljebb húzta a lábát, aztán hátradőlt, és hátra­ feszítette magát - most m á r csak az orosz puska tartot­ ta. Fél kézzel elengedte a fegyver csövét, lekanyarította a nyakáról az aknát, és halálos nyugalommal átlökte a nyíláson. A következő pillanatban a hóra h u p p a n t , és az épület sarka felé rohant, intve nekünk, hogy mehetünk. Az ellenkező irányba indultunk. Alig fordultunk be a b u n k e r sarkánál, kicsapódott az ajtó, és egy véres alak támolygott ki. A Légionárius egyetlen fürge mozdulattal az orosz arcába vágta a géppisztolya csövét, hasba rúgta a térdével, félrelökte, és b e r o h a n t a bunkerbe, a nyomá84

ban Gregorral és velem. Leguggoltunk egy sarokban, egy halom lőszeres láda fedezékében. Valahol fentről, egy másik emeletről, géppuska kattogása hallatszott. - H é , te! - intett Gregor a bejáratnál álló, tétovázó Ponznak. - Menj, keresd m e g H e i d é t , és tudasd vele, hogy bent vagyunk. De gyorsan csináld, mert m é g beha­ jít ide néhány aknát. Amilyen őrült, képes rá. - Jó, rendben, ha muszáj. Ponz lógó orral elindult, hogy egyenesen belerohan­ jon Heidéba. Ijedten felkiáltott, és megpróbált félreug­ rani. H e i d e belökte az ajtón. - Mi a fenét csináltok ott? Miért n e m vagytok az eme­ leten, és irtjátok az o r o s z o k a t ? - K ö r ü l n é z e t t , aztán megint engem szúrt ki valami feladatra. - Csak ültök itt, a seggetekbe dugott ujjal, és bambultok kifelé a fejetek­ ből, így n e m j u t u n k semmire. - A mellkasomba döfött a mutatóujjával. - Te tiszt akarsz lenni! Lássuk, olyan fá­ ból faragtak-e. Kapaszkodj fel azon a létrán, és nézz kö­ rül! Ezúttal nem tiltakoztam. E n g e d e l m e s e n felmásztam a létrán, ujjnyira felnyitottam a csapóajtót, és belestem. M i n d e n oldalról alvó oroszok vettek körül, a sisakjukon a rettegett N K V D betűi. Ez m á r túl sok volt nekem. Óva­ tosan visszaengedtem a csapóajtót,' és lemásztam. H e i d e csípőre tett kézzel várt. - Na, mi van? N e m hallottam lövéseket. Mi történt? Köszöntél nekik, és lejöttél? Ijedten a létra teteje felé m u t a t t a m . - N K V D - suttogtam. - Vannak vagy százan. H e i d e összevonta a szemöldökét. Felkapott annyi ké­ zigránátot, amennyi a fél kezében elfért, felrobogott a lajtorján, kivágta a csapóajtót, bevágta a kézigránátokat, aztán háromszor olyan gyorsan, mint ahogy felment, le­ jött. Néhány másodperccel később robbanások sorozata rázta meg az épületet. H e i d e várt, míg a zaj elült, aztán ismét a létra felé indult. - Gyerünk, nézzük meg, mi újság odafent. 85

Ezúttal a Légionárius ment elöl. Elővigyázatosságképpen teleszórta a helyiséget golyókkal, mielőtt kidugta volna a fejét, de úgy tűnt, odafent nincs élet. Heide kézigránátjai tették a dolgukat. Az emelet olyan volt, mint egy vágó­ híd, mindenhol vér és tetemek. Ahogy ott álltunk a csapóajtó mellett, a bal szemem sarkából mozgást észleltem. O d a p e r d ü l t e m , hogy egy orosz hadnaggyal találjam m a g a m szembe, aki az egyik sarokban kuporogva r á m célzott ágyúnyi, revolverével. Ösztönösen félreugrottam, így a golyó csak súrolta a si­ sakomat; ugyanebben a pillanatban Gregor tüzet nyitott, és a férfi p é p p é roncsolt arccal hátrabukott. O d é b b egy kar lendült mozgásba, hogy felénk hajítson egy kézigrá­ nátot, de a Légionárius bajonettje m e g t ö r t e a lendület ívét. Hiába voltak sebesültek ezek az emberek, az utolsó csepp vérükig harcoltak - a szibériaiak mind ilyenek vol­ tak. Egyszer végig kellett néznünk, ahogy egyik társunk feje szétrobban, csak azért, m e r t lehajolt, hogy vizet ad­ jon egy sebesült szibériainak. Attól a naptól fogva n e m kockáztattunk: megkerestük a még élőket a holtak közt, és végeztünk velük. Ahogy a következő emeletre vezető létrán kapaszkod­ t a m felfelé, fejem fölött nesztelenül kinyílt a csapóajtó, és egy széles mongol arc jelent meg a nyílásban. Mozdu­ latlanná d e r m e d t e m a rémülettől. A mongol, látva, hogy mi közeledik lentről, ugyanezt tette. Néhány pillanatig így álltunk, b é n u l t a n egymásra meredve, aztán a jobb karom, anélkül, hogy én ezt tudatosan a k a r t a m volna, kilőtt, és ujjaim beleakaszkodtak a férfi arcába. Lerán­ t o t t a m a mélybe, ahol H e i d e m á r várt rá. N e m volt idő a lassú, óvatos cselekvésre: a fejem fö­ lött izgatott mozgolódás kezdődött. Behajítottam néhány kézigránátot a nyíláson, és amilyen gyorsan csak tudtam, leereszkedtem a létrán. A robbanássorozat azelőtt bekö­ vetkezett, hogy leértem volna, és a légnyomás rongyba­ baként a helyiség másik felébe vágott.

86

N é h á n y másodpercig ö n t u d a t l a n u l feküdtem valaki másnak a vérében. Mire m a g a m h o z tértem, és elég erőt gyűjtöttem ahhoz, hogy fel tudjak ülni és körülnézzek, a p o r leülepedett, mélységes csend szakadt a b u n k e r r e . Gregor vodkát ivott egy üvegből, amit egy halott orosztól szedett el. A Légionárius a földön ült, cigarettázott. Ponz a falnak dőlve állt, a semmit bámulta. És H e i d e - Heide ünnepélyesen mosakodott egy vödör jéghideg vízben. Le­ mosta arcáról és kezéről a piszkot, egy nedves ronggyal letörölgette az egyenruháját, megtisztította a körmét, meg­ fésülte a haját, megpucolta a felszerelését. Ötpercnyi ke­ mény munka után a megszokott önmaga volt, a tökéletes porosz katona, akinek a legutolsó hajszála is a helyén van, a segge pedig virágillatú. A harmadik század vette használatba a bunkert. Bé­ keidőben a helyet rabok dolgoztatására használták. Lent, a pincében, egy csomó holttestet találtunk. Néhánynak zöld kör volt varrva a zubbonyára, jelezve, hogy politikai elítélt; a többiek fekete kört viseltek, ezek közönséges bűnözők voltak. Mindegyiket tarkón lőtték. Mielőtt a harmadik század megérkezett volna, a bun­ ker minden egyes négyzetcentiméterét átvizsgáltuk, csap­ dákat keresve. A szibériai NKVD-sek olyan megrögzött fanatikusok voltak, hogy hozzájuk képest még Heide is barátságos, békés léleknek tűnhetett. Találtunk is jó né­ hány halálos csomagot ajtókeretek fölé, padlódeszkák alá rejtve. Rettegtünk a szibériaiaktól. N e m ismerték a ke­ gyelmet, még ha a sajátjaikról volt is sző, és ritkán végez­ tek úgy a foglyaikkal, mint ezekkel a rabokkal. Sajnálták a golyót, inkább .halálra kínozták áldozataikat. Ha eléggé szerencsétlen voltál ahhoz, hogy élve a karmaik közé ke­ rülj, a legenyhébb bánásmód, amire számíthattál, az az volt, hogy meztelenül, a bokádnál fogva - jó vékony drót­ tal odakötözve, hogy minél kellemesebb legyen - kiló­ gattak az ablakon. Ezzel a módszerrel hat órába telt, mire eljött a megváltó halál, s még hálát is adhattál érte, hogy nem valami még szörnyűbb módszert alkalmaztak. 87

Most, hogy a bunkert elfoglaltuk, következhetett magá­ nak az acélgyárnak a meghódítása. Egy tüzérségi század vonult be és állította fel ágyúit. Amikor ezekből egyszerre huszonnégy eldördült, azt hihetted, itt a világ vége. r Az első támadásainkat dühösen visszaverték. A szibéri­ aiak kijöttek, és harcoltak mindennel, ami csak rendelke­ zésükre állt; rúgtuk és haraptuk egymást rémálomba illő közelharcokban, megforgattuk bajonettjeinket a másik ha­ sában, cafatokra szedtük egymást kézigránátokkal és ágyúgolyókkal. A hó karmazsinvörössé vált a vértől, bo­ káig érő emberi húspépbén vívtuk értelmetlen harcun­ kat. A szibériaiak pedig kitartottak. A kilencedik n a p o n elfogtuk egy rádióüzenetüket: KRASZNIJ OKTJABR, KRASZNIJ OKTJABR... HÍVJA BÁZIST. M É G M I N D I G O S T R O M ALATT VA­ G Y UNK, A Z É L E L M I S Z E R K É S Z L E T E I N K KIME­ RÜLTEK. MÁR N E M BÍRJUK SOKÁIG. ENGE­ DÉLYT K É R Ü N K A M E G A D Á S R A . Ez nekünk jó hír volt. Hogy a rettegett szibériaiak haj­ landóak szóba állni velünk, az csak azt jelenthette, hogy még nálunk is rosszabb formában vannak. Szükségtelen megjegyeznem, hogy kategorikus nem érkezett válaszként: semmilyen körülmények között nem szabad megadniuk magukat, se most, se a későbbiekben; folytatniuk kell a harcot jó szovjet katonák módjára, és felül kell emelked­ niük az olyan állati ösztönökön, mint az éhség; Ujabb öt nap értelmetlen harc következett, újabb néhány száz élet lett elpazarolva, és az éhező szibériaiak még min­ dig, távol tartottak minket maguktól. A rádióüzeneteik azon­ ban egyre elkeseredettebbek voltak; immár a vízből is kifogy­ tak, és sokan közülük öngyilkosok lettek. A válasz ezúttal is ugyanolyan elutasító volt: O R O S Z KATONÁK, E L J Ö T T A Z I D E J E , H O G Y BIZONYÍTSATOK! MUTASSÁTOK MEG, HOGY 88

M É L T Ó A K VAGYTOK A N A G Y V Ö R Ö S H A D S E ­ R E G H E Z ! B Í Z Z A T O K ÉS FOLYTASSÁTOK A H A R ­ COT, M E R T S Z T Á L I N N E M F E L E J T E T T E L T I T E ­ KET SEMMILYEN K Ö R Ü L M É N Y E K K Ö Z T N E HAGY­ J Á T O K EL A P O Z Í C I Ó I T O K A T •

Még három napig húzták. Dacára annak, hogy tudtuk, milyen állapotban vannak, képtelenek voltunk megtörni őket. Aztán jött az utolsó rádióüzenet: nincs több lőszer, engedélyt kérnek az azonnali megadásra. És a válasz, ugyanolyan képmutató, mint eddig is: ELVTÁRSAK, A S Z O V J E T E K T I S Z T E L E G N E K E L Ő T T E T E K ! A M U N K Á S O K HÁLÁVAL G O N D O L ­ N A K RÁTOK. FOLYTASSÁTOK A H A R C O T ! N E M ADHATJÁTOK M E G MAGATOKAT EGY O R O S Z KATONA S O H A N E M A D J A M E G M A G Á T Röviddel éjfél előtt jöttek, egy utolsó, kétségbeesett kirohanással, használhatatlan puskáikra szerelt bajonettekkel indulva a géppuskáink ellen, melyek kíméletlenül lemészárolták őket. Azok, akiknek mégis sikerült áttör­ niük, fenevadakként harcoltak, olyan erővel, ami ellen a mi katonáinknak fegyver nélkül nem sok esélyük lett vol­ na. A szibériaiak éheztek, félőrültek voltak a szomjúság­ tól, mindenképpen halálra voltak ítélve. Nem volt veszte­ nivalójuk, amit elveszthettek, azt már elvesztették. Engem egy orosz tiszt támadott meg oldalról. Oldalra perdültem, és rémülten feléje rúgtam, amitől ő a földre esett. Ekkor nekiugrottam, a hasába m á r t o t t a m a bajonettemet. Még mindig volt elég ereje ahhoz, hogy felém üssön. Kísérte­ tiesen sovány arcáról, beesett szeméből olyan mélységes gyűlölet áradt, hogy pánikba estem. Egy félelemmel teli kiáltással kirántottam belőle a bajonettemet, és vagdalni kezdtem az arcát, egészen addig, míg vonásai felismerhetetlenekké nem váltak, s csillogó szeméből ki nem aludt 89

a fény. Amikor ráébredtem, mit tettem, rettenetesen szé­ gyelltem magam, de ez csak addig tartott, míg végre be nem törtünk a gyárcsarnokba, ahol kötözött sonkák so­ raiként lógtak lábuknál fogva felakasztott, meztelen tár­ saink. Ekkor már gonosz elégedettséget éreztem azért, hogy bosszút álltam értük. A hatalmas, csendes acélformáló gépezetek alatt halott aJdokló orosz katonák hevertek mindenfelé. Lelőttük mindazokat, akik még lélegeztek. Figyelték, ahogy köze­ ledünk, de egyikük se könyörgött az életéért. Tudták, hogy feleslegesen tennék. Néhányan, akikben még volt annyi erő, hogy odébb tudták vonszolni magukat, öngyilkosok lettek, mielőtt még odaérhettünk volna hozzájuk. Kive­ tették magukat az ablakon, vagy egy liftaknába ugrottak. Estére a csata véget ért, a nagy Krasznij Oktjabr a mi kezünkre került. A győzelem azonban keserű volt. Bár­ mennyire és rettegtük és gyűlöltük őket, a szibériaiak minden tiszteletet megérdemeltek; mint a végső elem­ zésből is kitűnt, végeredményben nem a mi erőfölényünk, hanem a körülmények alakulása győzte le őket. Ettől a naptól fogva hősies ellenállásukat gyakran hozták fel kö­ vetendő példaként forró helyzetekben a többiek számá­ ra: „Emlékezzetek csak a Krasznij Oktjabrra! Ha ők meg tudták csinálni, akkor nektek is menni fog." Az estét követő, hirtelen ránk szakadt nyugalomban a gyárcsarnokban ejtőztünk, ki fapadon heverészve, ki a kövezeten ülve, a falnak vagy a gépeknek vetett háttal. Porta kedvetlenül egy újságot lapozgatott. - Mi a helyzet a világ többi részében? - kérdezte Papa, ráharapva üres pipája szárára. Nem volt könnyű néhány heti intenzív harc után vissza­ térni az általános helyzet realitásaihoz, és felfogni, hogy a csatatered a mozaiknak csak egy apró darabkája volt, hogy más harcvonalak is léteztek, hogy más országokban is ölték egymást az emberek, és hogy a te győzelmed nem jelentette a viszály végét. - Nos, mi a helyzet? - kérdezte még egyszer Papa. 90

- Lószar. - Porta gombóccá gyűrte az újságot, és Papa ölébe hajította. - Mindig ugyanaz. A haditengerészet hét tenger összes hajóját elsüllyesztette, Anglia pedig romok­ ban hever. - N e m értem - ráncolta össze a homlokát Gregor. H ó n a p r ó l hónapra ugyanezt mondják: Anglia romokban, Anglia eltörölve a föld színéről, Anglia térdre kényszerít­ ve. Akkor miért n e m dobják be a hülye b a r m o k a törül­ közőt, és vetnek véget az egésznek? - É p p ezt mondom én is - szólalt meg halálosan komo­ lyan Pici. - Mi értelme tovább folytatni? N e m maradtak hajóik, he? A kikötőiket szarrá bombáztuk, a repülőik el­ avultak, nincs elég emberük. Mi értelme tehát folytatni? - Az angolok seggfejek - állapította meg bölcs képpel Gregor. - Makacsok - értett egyet Pici. - Azon tűnődöm - húzódott gúnyos vigyorra a Légioná­ rius szája -, hogyan képes a R A F elavult gépei és személy­ zethiánya ellenére nap mint nap teleszórni bombákkal a n é m e t városokat. - Ne akarj zavarba hozni - mondta neki Papa. - Inkább ezt hallgasd. - Egy munkapadra tette az újságot, kisimí­ totta, majd fennhangon olvasni kezdett: - „Sztálingrádnál a katonáink hősiesen küzdenek. A 6. hadsereg férfiai iga­ zi hősökként fognak bevonulni a történelembe. Isten ve­ lünk van! Sztálingrádi katonáink hittel a szívükben, Bibliá­ val a kezükben harcolnak..." Gregor olyan hangot adott, mint amikor hány az em­ ber, Pici pedig valami ocsmányságot kiabált. P a p a vállat vont. - Azt hittem, szórakoztatni fog titeket. N e m sokáig élvezhettük a nyugalmat. Schwan százados hamarosan összehívta a szakaszvezetőket, kiadta nekik az új parancsokat, és percekkel később már megint kint vol­ tunk a hidegben. Mi azt a feladatot kaptuk, hogy állítsunk őrséget a tá­ bornagyi főhadiszállás szörnyen ronda és baljós épületéhez, 91

ahol Paulus tábornagy és személyzete háborúsdit játszott a pincék biztonságot és kényelmet nyújtó fedezékében. Mialatt mi harcoltunk, véreztünk és meghaltunk, ők csak ültek, cigarettázva és italt szürcsölgetve, s n é h a egy-egy színes rajzszeget tűztek Oroszország térképére. Ezek a rajzszegek minket jelképeztek; azokat az embereket jel­ képezték, akik fáradtak voltak és sebesültek, éheztek, fáz­ tak, félőrültek voltak az állandó öldökléstől, és állandó rettegésben éltek. Paulus és vezérkara számára azonban csak rajzszegek voltunk, és miközben ők önelégülten id­ dogáltak és zsonglőrködtek az életeinkkel, mi átvonul­ t u n k a hideg orosz éjszakán, hogy őrséget álljunk nekik. Libasorban haladtunk végig a Forradalom útján, ahol a házak nagyobbik része még állt. Itt-ott látni lehetett egy kilőtt falat, néha egy b e t ö r t ablakot, de az utcát mint egészt megkímélte a háború. A környéket n e m bombáz­ tuk - a kárt néhány elkóborolt lövedék okozta -, így az emberek továbbra is az otthonaikban lakhattak, bár újab­ b a n menekültek hosszú sorai kígyóztak tova, szekereken és k o r d é k o n mentve ingóságaikat és betegeiket. N é h a megjelent egy-egy gyermek, és mellénk somfordálva ételt koldult. Mondanom se kell, hogy mi is éheztünk, de majd­ nem mindig találtunk egy darab kenyérhéjat, amit a ke­ zükbe nyomhattunk. Ezúttal egy romos házból rohant ki egy kisfiú, egyene­ sen Picihez, akinek megfogta a kezét, és könyörgő tekin­ tettel felnézett rá: - K a t o n a úr! Akar az a p á m lenni? Pici döbbenten bámult le a gyermekre, akinek szalad­ nia kellett, hogy lépést tudjon tartani vele. Arca alig lát­ szott ki egy német gyalogsági sisak alól, kezében pedig egy orosz szablyát szorongatott. Pici lehajolt, és a vállára lendítette a kisfiút. - Jól van, kiskölyök, ha ezt akarod. - Pici és a gyermek barátságosan egymásra mosolyogtak. - Hány éves vagy? Tudnom kell, nem igaz? Ha már az apád leszek. A kisfiú megrázta a fejét. 92

- Elég nagy vagyok m á r - felelte. - Senki n e m mond­ ta még nekem, p o n t o s a n mennyi vagyok, de... - Átölelte Pici nyakát, és nagy, kerek szemével ránézett. - Katona úr! N e m lenne kedved a nővéremet is örökbe fogadni? - Te jó ég! - Pici letette a kisfiút a földre. - Hol a nő­ véred? - Megyek, és idehívom! - kiáltotta a kisfiú. - Te csak maradj itt, és én majd idehozom. Elszaladt, visszafelé az ú t o n . E b b e n a pillanatban va­ laki, vélhetően egy orosz katona, aki valamelyik elhagyott házban húzta meg magát, odahajított egy kézigránátot. A földre vetettük magunkat, és a robbanás keltette lég­ hullám átdübörgőit a fejünk felett, végig a szűk utcán. Amikor felegyenesedtünk, Pici újdonsült fia m á r sehol sem volt. Csak egy n é m e t sisak és egy orosz szablya ma­ radt u t á n a a robbanás középpontjában.

Kétnapi őrködés után átvezényeltek minket egy gya­ logsági laktanyába, ahol Portát őrvezetőből tizedessé lép­ tették elő. - Átkozott legyek! - m o n d t a Franz Krupka őrmester, látva az újabb csíkot Porta zubbonyának az ujjam - Fel­ felé kapaszkodunk a szamárlétrán, mi? Még a végén tá­ bornagyok leszünk, mielőtt észbe kapnánk. - Csettintett az ujjával. - Mit szólnál egy kis piához, he? - Micsoda remek ötlet - felelte fagyosan Porta. - Mégis, mit igyunk? Olvasztott havat? M á r hetek óta n e m láttam csak üres üveget. Krupka hátrapillantott a válla fölött, aztán közelebb hajolt Portához. - Tudni akarod, hol lehet szerezni? - Viccelsz? - Nem, hanem kérdezlek. Akarod tudni, hol szerezhetsz piát? Mert ha igen, megmondom. Csak tartsd a szád, ha nem akarod egykettőre elveszteni azt az új csíkot. - Én se ma születtem - tiltakozott Porta. 93

- Csak figyelmeztettelek. Ne add tovább. A n n a k a kö­ vér seggfejnek, Wilkének, sikerült valahonnan elemelnie négy rekesz vodkát. - Négy rekeszt? - Porta gombszeme még jobban elkere­ kedett. - Te jó ég! Elég lenne egy is belőle, és megnyerném ezt a háborút! Hogy jutott hozzá az a szarláda? Krupka széttárta a karját. - Átkozott legyek, ha t u d o m . N e m m o n d t a nekem, én pedig n e m kérdeztem. - Nem számít. - Porta keresett egy ceruzát, és serényen nekilátott összeállítani egy listát. - Lássuk esak, egy rekesz vodka... Nem hiszem, hogy egynél többet meg tudnék sze­ rezni, úgyhogy nem szeretném sokfelé elosztani. Csak te meg én, és Papa, Gregor... Pici és Sven, a Légionárius... Habozott. - És Heide, gondolom. Legszívesebben kihagy­ nám, de nem tehetem. Csak tépné a száját, ha murit csap­ nánk, és őt n e m hívnánk meg. Ismered, milyen. - Ez összesen nyolc ember - állapította meg Krupka. Ha szert tudunk tenni némi sörre is, és összevegyítjük vele, akkor épp elég lesz ahhoz, hogy begőzöljük az agyunkat. - Néhányan közülünk - m o n d t a Porta -, h a m a r a b b ki­ dőlnek, mint a többiek. Picire gondolok. Elég neki egy pohárral, és máris a p o r b a n fetreng, akár egy disznó. Jut erről eszembe - t e t t e hozzá látszólag logikátlanul -, a Légionárius lóg n e k e m egy csomag cigarettával. - H á t akkor jegyezd fel magadnak, és kérd vissza tőle, mielőtt megint akcióba küldenének minket - tanácsolta Krupka. - Az a r o h a d é k Pinsky... emlékszel Pinskyre? Nos, most már halott. Néhány héttel ezelőtt széttépte egy ágyúgolyó. Lógott n e k e m h á r o m csomag grifávú az a disznó. V á r h a t o m őket! - Krupka megcsóválta a fejét. M o n d t a m a szakaszának, hogy illene rendezniük helyet­ te a tartozást, de n e m volt cigarettájuk. Porta szisszent egyet. - Ez undorító - értett egyet. - N e m lenne szabad így • csatába engedniük az embert. Előbb mindenki rendezze a tartozását. Könyvelőkre lenne szükségünk. 94

- Mondok neked valamit - komorodott el Krupka. Megtanultam a leckét. Mostantól kezdve nincs több köl­ csön. Túlontúl jószívű voltam a fiúkkal, ők pedig visszaél­ tek vele. De nincs tovább! M é g akkor se, ha száz százalék kamatot ígérnek. N e m ér annyit az egész. Porta szeme felcsillant. - Azt mondtad, száz százalék kamat? Tényleg vannak olyan balekok, akik annyit a d n á n a k neked? - Vagy a d n a k annyit, vagy k o l d u l h a t n a k m á s t ó l ! mennydörögte Krupka. - Ha belegondolsz, mennyi rizi­ kóval jár az ilyesmi! N e m tudhatod, látni fogod-e egyálta­ lán azt a pénzt. Ide süss! - m o n d t a olyan képpel, mintha még ő maga is képtelen lett volna elhinni, amit közölni akar. - Néhány h ó n a p p a l ezelőtt kisegítettem egy tisz­ tet, aki pillanatnyi pénzzavarban volt. Na m á r most, azt hihetné az ember, hogy egy tisztben meg lehet bízni, nem igaz? - Oldalra fordította a fejét, köpött egyet. - F e n é t ! Egyszerűen fogta magát, és egy T-34-es elé ugrott, ér­ ted? Szándékosan tette, hogy eloszlassak m i n d e n félre­ értést. Ez az, ami igazán feldühít: szarik a pénzemre, csak az a büdös Vaskeresztje legyen meg. - Még egy ilyent! - d ö r m ö g t e együttérzően Porta. - Nehéz időket élünk - bólogatott Krupka. - Nagyon nehéz időket. Porta elrobogott megkeresni Wilkét, a kövér szakácsot, aki a négy rekesz vodka boldog tulajdonosa volt. Wilke egy jókora fazék zsíros víz - az úgynevezett levesünk kavargatásával volt elfoglalva. - Szia, Wilke! - csapott a vállára Porta. - Hallottad a °gújabb híreket? - Nem érdekelnek a legújabbak. Mind hazugság. - Kérsz egy cigarettát? - Elővette arany cigarettatárcá­ ját, amit egy halott tábornok zsebéből csent el. - Szüksé­ ged lesz rá, ha mégis elmondom. - A pokolba a hírekkel! Én inkább álldogálnék itt, ka­ vargatnám a levest, és a szállodámról álmodoznék. A hírek francot se érdekelnek. 95

- Miféle szállodáról beszélsz? - Arról, amit a h á b o r ú u t á n építeni fogok. M á r régóta tervezgetem. Lesz benne... - Akkor hát jól nyisd ki a füled, és kösd fel a gatyád vágott a szavába Porta. - Akkor m á r régen alulról fogod szagolni az ibolyát, velünk együtt. Tegnap új szigorúan titkos parancsok érkeztek. Sikerült m e g t u d n i belőlük egyet s mást, ne érdekeljen, hogy, ez az én dolgom. Tu­ dod, miről van szó? A német hadseregnek az utolsó go­ lyóig, az utolsó emberig harcolnia kell. Olyan igaz ez, mint az, hogy most itt állok. Maga a F ü h r e r utasította e r r e a parancsnokságot. Wilke beleköpött a fazékba, és olyan kegyetlenül kezd­ te kavarni a levest, m i n t h a az tehetett volna az egészről. - Hazugság - motyogta. - Tényleg azt hiszed? - Porta tűnődve végigmérte, az­ tán közelebb lépett hozzá, s a fülébe súgta: - Mit szólnál hozzá, ha azt m o n d a n á m , hogy esetleg megúszhatod a háborút? H e ? Ha azt m o n d a n á m , hogy kijuthatsz Orosz­ országból? El a háborúból? Hogy hazaszállhatsz egy re­ pülővel, és hozzájuthatsz egy könnyű, veszélytelen mun­ kához? Wilke szembefordult Portával. - Te mit m o n d a n á l ? - A z t , hogy b e n n e vagyok! Amit az imént m o n d t a m neked, az csak egy része volt annak, amit a parancsnok­ ságon hallottam. De az isten szerelmére, tovább ne add! - Személyesen a százados m o n d t a neked? - kérdezte gúnyosan Wilke. - Beavatott a bizalmába? Porta fölényesen mosolyogva megrázta a fejét. - Meglepődnél, ha tudnád, milyen sok fejessel kerül kapcsolatba az ember, ha káplárrá ütik. Hogy bevalljam az igazat, eleinte n e m tulajdonítottam nagy jelentőséget a dolognak. Úgy értem, a fene foglalkozik azzal, ami őt n e m érinti. Aztán elkezdtem gondolkodni. R á t o k gon­ doltam, a cimborákra, akik a kaját főzik nekünk. A sztá­ lingrádi szakácsainkra. M e r t titeket érint a dolog. 96

- Mi a fenéről beszélsz? - kérdezte idegesen Wilke. - N e m kell elhinned, ha n e m akarod - m o n d t a nagy­ lelkűen Porta -, de azt hallottam, hogy egy jó szakácsot keresnek, harctéri tapasztalattal, pont olyat, mint te, hogy átvegye a szczecini kadétiskola élelmezési osztályának a vezetését. Wilke tokás álla a padlót seperte. A szakács vetett egy bárgyú pillantást Porta felé, aztán folytatta a leves kavargatását. - Te voltál az első, aki eszembe jutott - folytatta Porta. - Mi ketten annyi mindenen keresztülmentünk már. Em­ lékszel Paderbornra? - kérdezte hízelegve. - Amikor rá­ jöttem, hogy becsapsz minket a fejadagjaink kiosztásánál? Emlékszel, hogyan lepleztelek? Ez volt a legkevesebb, amit m e g t e h e t t e m egy régi cimboráért. Mégse hagyhattam, hogy elrángassanak Torgauba, n e m igaz? Wilke lecsapta a fakanalát. - Az isten szerelmére, ne hozd fel már megint! Mintha n e m viszonoztam volna már épp elégszer! H a h ! Méghogy régi cimbora! Én inkább zsaroló gazembernek neveznélek. - Neveztek már ennél rosszabbnak is - vont vállat egy­ kedvűen Porta. - De attól még kedved lehet Szczecinbe menni tanítónak, nem? Jobb lenne ott, mint ebben a po­ kolban, nem? - Nézd - fordította komolyra a szót Wilke -, én nős e m b e r vagyok, mint te is tudod, és két gyerekem van. Rájuk való tekintettel nem kockáztathatok. Igaz-e vagy sem, hogy szükségük van egy sztálingrádi szakácsra? - M o n d t a m , olyan igaz, mint az, hogy itt állok - felel­ te ártatlan arccal Porta-. - Bárcsak én is szakács lennék... de mivel nem vagyok az, beszéltem egy cimborámmal a parancsnokságon, s vettem m a g a m n a k a bátorságot,. és megadtam neki a neved. Ha valaki el tudja intézni, hogy te kapd meg az állást, akkor az ő. Wilkének tátva maradt a szája. • - Megadtad neki a nevemet? Csak úgy? Semmit nem kért érte? 97

- Ezek semmit n e m csinálnak ingyen - m o n d t a meg­ vetően Porta. - Ezt te is jól tudod. Ugyanakkor, n e m kért sokat, megelégszik egy láda vodkával. Ami engem illet, én baráti alapon csinálom. N e m kérek érte semmit. Csak azért, mert szóltam néhány szót egy régi cimborámért, nem lenne ildomos, n e m igaz? Wilke izgatottan rágcsálni kezdte a körmét. Lelki fü­ lei m á r hallották is a rá váró JU-52-es dübörgését. - A legfontosabb - folytatta Porta, miközben felemelte egy serpenyő fedőjét, és alája kukkantott -, hogy senki­ nek ne említsd, különben lőttek az egésznek. Szigorúan titkos, érted? A morál a béka segge alatt van odahaza, és az öreg Adolf rájött, hogy egyetlen módja a háború meg­ nyerésének az, ha teletömik az emberek hasát. Ezért vált olyan fontos taktikai feladattá minél több új szakács ki­ képzése. - De miért kell nekik valaki é p p e n Sztálingrádból? hozta fel az utolsó ellenérvet a józan ész. - Szczecinben is van belőlük legalább ezer. - Persze hogy van - értett egyet Porta -, de hányan rendelkeznek közülük a te tapasztalatoddal? N e m sok szakács akad, aki még Sztálingrádban is életben tud ma­ radni. Mindegy, én csak gondoltam, megemlítem neked. H a n e m é r d e k e l , a k k o r f e l a j á n l o m valaki m á s n a k . Richternek, például. Ő hajlandó lenne egy kisebb vagyont fizetni egy ilyen r e m e k állásért. - Fizetni? - kérdezte megütközve Wilke. - M i n t h a ar­ ról lett volna szó, hogy ingyen csinálod. - Úgy is van - bólogatott Porta. - A barátom a parancs­ nokságról azonban nem,' és ezért aligha hibáztatható. Ő azon kevesek egyik, akik igazán tudják, hogy állnak mife­ lénk a dolgok, és higgyél nekem, elég rosszul áll a szé­ nánk. Kíváncsi vagy, mit m o n d o t t még nekem? Azt, hogy többé nem fognak senkit hazaengedni, ha beteg vagy se­ besült. N e m fog számítani, hogy mindkét lábadat elve­ szítetted, vissza fognak küldeni a frontra. Az ő nézőpontja szerint az, akinek nincs lába, csak egy felesleges etetni 98

való száj, úgyhogy jobb, ha kimegy harcolni, és szétlöve­ ti a fejét az ellenséggel. Van b e n n e valami logika, nem? - Grimaszt vágott. - Mindaz, amin eddig keresztülmen­ tünk, semmi a h h o z képest, ami ezután fog következni. Wilke remegő kézzel megtörölte verejtéző, kopasz fe­ jét. A században azt a viccet találták ki róla, hogy a haja az állandó idegeskedés miatt hullt ki - m e r t mindig azon töri a fejét, hogyan verhetné át az embereket a fejadagjaik­ kal. Wilkét az egész német hadsereg legfukarabb, legkövé­ rebb és legbecstelenebb szakácsának ismerte mindenki. - M o n d o k neked még valamit - karolta át vigasztalólag a vállát Porta. - Mostantól kezdve még a szakácsok­ nak is harcolniuk kell. Esküszöm az élő istenre, hogy ezt hallottam! N e m pepecselhetsz a fazekaiddal, h a n e m ve­ lünk együtt kell k ú s z n o d a sárban, csak n e k e d m é g rosszabb lesz, mert ő r m e s t e r vagy. Valószínűnek tartom, hogy egy géppuskás szakasz élére fognak kinevezni. Na, de ebből ennyi elég. N e m tölthetem az egész napot fecse­ gessél, egyéb dolgom is van. Minden marhaságot rábíz­ nak az emberre, ha káplár. - Megveregette Wilke vállát, és kifelé indult, de az ajtóba érve megállt, a szakács felé fordult. - Akkor tehát mondjam azt a b a r á t o m n a k a pa­ rancsnokságon, hogy n e m érdekel a dolog? - N e ! - Wilke odasietett hozzá; hájas párnái liftként jártak fel-alá a mozgástól. - Persze hogy érdekel, m á r hogyne érdekelne! - Reméltem is, a te érdekedben - helyeselt Porta. - Nem is lettél volna normális, ha a szczecini főzőcske helyett a lövészárkot választod. - Tényleg el tudod intézni nekem? - kérdezte aggódva Wilke. - Beszélek megint a barátommal, és ő megszerzi neked a munkát. Ó, és jobb lenne, ha mindjárt el is vinném neki azt a rekesz vodkát. Ha üres kézzel állítok be hozzá, le se fog szarni téged. - Vodka? - Wilke hátrált egy lépést. - H o n n a n sze­ rezzek vodkát? 99

- Ez már a te dolgod - vont vállat Porta. - Bevallom, a helyedben én is tanácstalan lennék, de hát n e m gon­ doskodhatok mindenről én. Szerezd meg a vodkát, a ba­ r á t o m pedig megszerzi neked az állást. - Megőrültél! - hörögte felháborodva Wilke. - N e m t e h e t e m csak úgy rá a kezem egy láda vodkára! - Te tudod. - Porta felvonta a fél szemöldökét, egy má­ sodpercig hűvösen nézte a szakácsot, aztán sarkon for­ dult, és elhagyta a konyhát. Énekelve ugrándozott le alépcsőn: - Süvítve közéig egy géppuskagolyó, neked vagy n e k e m jön, mindenképp marhajó... A háta mögül izgatott léptek zaját hallotta. - Ne siess annyira! - szólt u t á n a Wilke. - Gyere vissza egy percre, beszéljük meg a feltételeket. - Nincs mit megbeszélni - közölte Porta. - Már mond­ tam neked, mit akar. Mondj igent, vagy ne rabold tovább az időmet. - Igen! - üvöltötte Wilke. Hurkás ujjai ráfonódtak Por­ ta karjára. - Máris a d o m a vodkát. Egy kopott vízhatlan ponyva alá rejtette a rekeszt. Porta gyanakvóan átvizsgálta a tartalmát; minden egyes üveget kivett, a fény felé tartotta, csak ezután biccentett elége­ detten. - Vigyed - engedte vissza a ponyvát Wilke. - És nehogy más nevét add meg a barátodnak. - Gondolhatod, hogy nem fogok ilyent tenni - ígérte Porta. Vállára kanyarította a ládát, és bevonult vele a szállásunkra. - Ezt nézd - m o n d t a diadalittasan a leme­ redt Krupkának. - Sikerült? - tátogta Krupka. - Tényleg sikerült? Én már két hónapja szeretnék szert tenni egy ilyenre, de mindhiá­ ba. - Tűnődve bámulta Portát. - Hogy a fenébe csináltad? - Üzleti titok - felelte Porta. - Annyit azért elárulhatok, hogy pszichológiai hadviselést alkalmaztam. Ez mindig be­ válik. Azon az estén betegre ittuk magunkat. Elsőnek Krupka dőlt ki, aztán Gregor. Pici alsóneműben az asztal tetején 100

állt, és csapkodott a karjával meg berregett, vélhetően repülőnek képzelte magát. - Kiáltsatok segítségért! - ordította le nekünk. - Ki­ áltsatok segítségért, és én megmentelek titeket! Torkunk szakadtából segítségért k e z d t ü n k üvölteni, n e m egészen értve a játék lényegét, ugyanakkor kíván­ csian arra, mi sülhet ki ebből. Pici egy vad üvöltéssel leugrott az asztalról. - Vigyázat, leszállok! - Nekiesett a Légionáriusnak, az­ tán elnyúlt a földön. - Miért n e m figyelmeztettetek, hogy a leszállópályát jég borítja? - panaszkodott a repülőgép orrát tapogatva. - Akár fel is r o b b a n h a t t a m volna.Röviddel ezután elvesztette az öntudatát. Eközben mi, akik még tartani bírtuk a fejünket, állha­ tatosan folytattuk a vedelést. Porta, aki keresztbe tett láb­ bal ült a padlón, szájához emelte a puskája csövét, amely vodka, olaj, lőpor és sör u n d o r í t ó keverékével volt meg­ töltve. A löttyöt úgy kellett meginni, hogy minél hosszabb ideig lent maradjon. Ha öt percig a gyomrodban bírtad tartani, az már teljesítménynek számított. Soha n e m tud­ tam meg, sikerült-e neki vagy nem, mert az ablakhoz kel­ lett r o h a n n o m , hogy rókázzam. Mire visszatértem, m á r Papa produkálta magát: egy bárddal hasogatta a levegőt, és közben körberohangált a szobában. H e i d e a padlón térdelt, egy asztal lábát szorongatva. - A b a r á t o m vagy - motyogta neki. - Az egyetlen ba­ rátom. Porta levetette a zubbonyát, és az új csíkját csókolgat­ ta. A Légionárius saját magával beszélgetett, franciául. Én magam sokkal jobban voltam most, hogy hánytam. R é g ó t a nem éreztem magam ilyen boldognak. Az utol­ só, amire emlékszem, az, hogy orra b u k t a m a nevetéstől. Az egyetlen élőlény a szobában, aki nem vedelt, Porta macskája volt. Hatalmas, fekete jószág volt, gyanúsan fé­ nyes bundájú, jól táplált, és m á r az első nap, amikor meg­ érkeztünk a laktanyába, kiszúrta magának Portát. Most 101

a szoba közepén ült széles hátsóján, és farkával a padlót sepergetve, megvetően nézett ránk zöld szemével. Porta feléje hajított egy üveget, de a macska ügyesen félreha­ jolt, és anélkül, hogy odébb m e n t volna, ráérősen tiszto­ gatni kezdte a bundáját. - Gyűlölöm azt a macskát - mondta összeszorított fo­ gakkal Porta. - Istenem, mennyire gyűlölöm azt a macskát!

Heydrich Obergruppenführer, engedelmeskedve a pa­ rancsnak, kopogott Himmler ajtaján, és belépett az irodá­ ba, mielőtt még a Reichsführer vékony hangja engedélyt adott volna rá. - Obergruppenführer - kezdte minden bevezetés nélkül Himmler -, azt hallottam, hogy van egy aktagyűjteménye, amelyben a párt, az SS és a hadsereg m i n d e n fontos tag­ jának magánéletéről részletes információk állnak rendel­ kezésére. Igaz ez? - Természetesen, Reichsführer. Tekintettel arra, hogy hazánk belső és külső biztonságáért egyaránt én vagyok a felelős, kötelességemnek éreztem összegyűjteni ezeket az adatokat. - Hogyne. - Himmler hűvösen elmosolyodott. Heyd­ rich ezt egy apró biccentéssel viszonozta. - Azon tűnő­ döm, előfordulhat-e, hogy rólam is van egy ilyen aktája. - Több mint valószínű, Reichsführer, de természete­ sen nem tudok biztosat m o n d a n i mindaddig, míg ennek u t á n a nem néztem. Nincs időm minden egyes aktát sze­ mélyesen végigolvasni, ugye érti? Csak akkor kerül elém valamelyik, ha a személy, akit érint, valamilyen m ó d o n felhívta magára a figyelmünket. - Természetesen. - Be kell vallanom - dőlt hátra kényelmesen a széké­ b e n Heydrich -, hogy é p p e n moszkvai ellenlábasom volt az, aki egy átfogó nyilvántartási rendszer ötletét adta. Re­ mekül működik. - Biztos vagyok b e n n e - m o r m o g t a Himmler. 102

A két férfi egymásra mosolygott. Rövid szünet követ­ kezett. - Mondja - szólalt meg Himmler -, mi hír a Vatikánból? - Meglep a kérdése, Reichsführer - felelte Heydrich. - Azt hittem, a Vatikán ügyében ön sokkal jobban infor­ mált, mint én. - O? És miért, ha k é r d e z h e t e m ? Heydrich hagyta, hogy néhány apró ránc végigszaladjon a homlokán. - Bocchini tábornok, az olasz rendőrség feje... bocsás­ son meg, Reichsführer, de úgy értesültem, hogy közeli barátja volt. H i m m l e r bosszúsan toppantott a lábával. Bocchinivel való kapcsolata éppen n e m tartozott azon dolgai közé, melyeket hangoztatni szeretett. - Úgy! Tehát a Moszkvából importált nyilvántartási rendszere tényleg működik. Gratulálok! - Köszönöm, Reichsführer. Egyvalami azonban, meg kell vallanom, zavarba hozott. Kíváncsi lennék rá, miért küldte a tábornoknak azt a korhadt fát h á r o m héttel ez­ előtt. - K o r h a d t fát? - H i m m l e r s z e m ö l d ö k e a h o m l o k a közepéig emelkedett. - Az nem korhadt fa volt, Obergrup­ penführer, h a n e m egy rönk Wotan tölgyfájából. Szakér­ tőkkel kerestettem, több mint egy évükbe telt, hogy ráta­ láljanak. Barátságunk zálogaként küldtem a tábornoknak. - É r t e m . - Heydrich töprengőn bólintott. - E b b e n az esetben... attól tartok, elégedett lesz, ha elmondom ön­ nek, hogy a tábornokot felháborította a gesztusa. Számá­ ra az a rönk nem volt egyéb egy darab tűzifánál. Hajlott azt hinni, hogy ön sértegetni akarta. - A z az ember bolond! - csattant fel Himmler. - A Krisztusát, remélem, n e m hajította ki? - Annál rosszabb - felelte közömbösen Heydrich. - El­ égette. H i m m l e r legszívesebb felordított volna d ü h é b e n . Fúj­ tatva Heydrich felé hajolt az asztalon át. 103

- Mondja, Obergruppenführer, van m a g á n a k aktája Bocchiniről is? - Mindenkiről van - felelte egyszerűen Heydrich. - Nagyszerű. E b b e n az e s e t b e n azt a k a r o m , hogy Bocchini dossziéja kerüljön a D u c e kezébe. Diszkréten, m o n d a n o m sem kell. N e m szabad gyanítania, h o n n a n ke­ rült elő. Feltételezem, rengeteg inkrimináló adattal ren­ delkeznek olasz b a r á t u n k a t illetően. - Ó, rengeteggel - mosolygott Heydrich. - T ö b b mint elegendőek lesznek az ön céljaira, Reichsführer.

5. A zöldfülű hadnagy Porta és én a géppuskát pucoltuk. M á r két napja viszony­ lagos nyugalomban éltünk, de éreztük, hogy ennek nem­ sokára vége fog szakadni. - Csak azt t u d n á m , mire készülnek azok odalent. Papa a fejével az orosz vonalak felé intett. - Valamiben mesterkednek, arra mérget vehettek. - Felérik fordult. Mennyi lőszeretek m a r a d t ? - Ötezer golyó, ez m i n d e n . - Nos, az egy darabig elég lesz - m o n d t a mély beletö­ rődéssel Papa. - Feltéve hogy az oroszok n e m vadulnak be - tettem hozzá. - H o l az erősítés, a m i t ígértek n e k ü n k ? - m o r o g t a Gregor. - M á r napok ó t a itt kellene lennie. - Erősítés! - Porta cinikusan horkantott. - Az csak a mesében létezik! - Úgy érted, nem érkezik erősítés? - P e r s z e hogy nem. Csak azért mondták, hogy befog­ ják a szánkat. - Akkor mit fogunk csinálni? - kérdezte Gregor. 104

- Vagy saját erőnkből kiverekedjük magunkat ebből a kutyaszorítóból, vagy tömeges öngyilkosságot követünk el. Ilyen egyszerű. A n n a k azonban semmi értelme, hogy várjuk azt, ami soha n e m fog megérkezni. Gregor bambán ránézett. - Te megőrültél - motyogta. - Semmi esélyünk rá, hogy segítség nélkül élve megússzuk. Emellett, n e m hiszem, hogy csak így feláldoznának egy egész hadsereget. - K i mondja, hogy n e m tehetik meg? - gúnyolódott Porta. - Ellentmond a józan észnek - tiltakozott Gregor. Egymillió ember! N e m engedhetik meg maguknak. Hit­ ler őrjöngene, ha... Porta nem szólt, csak felvonta fél szemöldökét. Gregor zavartan elhallgatott. - Mindenesetre - szólaltam meg -, m á r n e m egymillióan vagyunk. Távolról sem. Néhány százezren csupán. - E g e n , és mit jelent százezerrel több vagy kevesebb? - sóhajtotta Porta. - A 6. hadsereg kipurcant, és ezt Hit­ ler is tudja. Akár o d a is ajándékozhatna minket az ellen­ ségnek, és valami jövedelmezőbbe fektethetné a pénzét. Paulus meg se m e r n e mukkanni; mindig is egy szarjancsi volt. - N e m hiszek neked - jelentette ki konokul Gregor. - Ahogy akarod. - Porta visszafordult a géppuska felé. - D e m o n d o m neked, átkozott wagneri hősöket csináltak belőlünk, akár tetszik nekünk, akár nem. Elfuserálták az egész hadjáratot, 1 és most nekünk kell fizetni az ő alkal­ matlanságukért. Jól fogunk mutatni a történelemkönyvek­ ben, mi? Ötven év múlva, amikor majd eszükbe jut a 6. h a d s e r e g egymillió k a t o n á j a , akik é l e t ü k e t a d t á k a F ü h r e r é r t . Igen, már látom is - m o n d t a keserűen Porta. - Hatalmas, aranyfóliás levelekkel díszített könyvek, tele fényképekkel Hitler hőseiről, amint a h ó b a n fekszenek, kiontott béllel... • - Szűnj már meg - szólt rá Papa. - Szerintem valami történik odalent. 105

Mindannyian az ellenséges vonalak felé pislogtunk. - Szerintem ugyanolyanok, mint máskor - vont vállat Porta. Papa megrázta a fejét. - \alamire készülnek. Nem tudom, mire, de érzem, hogy gáz lesz. Egyikünk se tagadhatta, hogy Papa ösztöne csalhatat­ lan, efféle kérdésekben. Én is visszatértem a géppuskához, és lázasan folytattam az összeszerelését. Papa Gregor felé intett a fejével. - Menj, és mondd meg Schwan századosnak, hogy sze­ rintem az oroszok támadásra készülnek. - Rendben. , Gregor elügetett. Porta nagy lelki nyugalommal leült, és rágyújtott egy cigarettára. - Mi ez a sietség? M é g semmi nem történt. - De fog - jelentette ki h a t á r o z o t t a n Papa. Porta a karórájára pillantott. - Tíz harminckor? Ugyan! Pontban 13.00-kor az orosz ütegek zengeni kezdtek. A föld megremegett a lábunk alatt; G r e g o r rémülten a közeli b u n k e r felé rohant. - Igazad volt! - ordította Papának. - Elkezdték! Porta és én az árokban m a r a d t u n k a géppuska mel­ lett. Tisztában voltam vele, hogy ugyanolyan biztonság­ b a n vagyunk itt, mintha odalent lennénk, a bunkerben, de mégis sokkal kellemesebben éreztem volna magam egy vastag betonréteggel a fejem felett. Porta bátorítóan rám vigyorgott, majd a macskája is előbukkant valahonnan, lógó nyelvvel mellénk somfordált. Az első súlyos Haubitz-lövedék közvetlenül az árok előtt csapódott be, teleszórva minket földdel. - Ott jön a másik! - kiáltotta Porta. Schwan százados felkapta a tábori telefon kagylóját; gyorsan elmagyarázta H i n k a ezredesnek a fennálló hely­ zetet, aztán közölte, hogy attól tart, az oroszok mindent elsöprő támadásra készülnek. Tüzérségi támogatást kért, 106

de mint mindig, Hinkát ezúttal sem hatotta meg a sür­ gető hang. - Jól van, százados, jól van, kérem, ne veszítsék el a fejüket néhány elkóborolt lövedék miatt. Várjunk még egy kicsit, lássuk a fejleményeket. Szerintem néhány per­ cen belül lecsillapodnak. - De ha mégse, uram, akkor... - Ha mégse - válaszolta higgadtan Hinka, akkor majd meglátjuk. Amennyiben a dolgok rosszra fordulnának, rendelkezésére bocsátok egy tüzérségi üteget. -De... A vonal elnémult. Schwan lecsapta a kagylót, és elkár o m k o d t a magát. Egy másodperccel később felkapta a pisztolyát, csizmája szárába dugta a kését, és a bunker felé rohant. O d a b e n t e m b e r e k üldögéltek, várták, hogy az ellenség megkezdje a támadást. Ez volt a legrosszabb az egészben: a várakozás. N e m tudtad, mire számíts, nem tudtad, mikor számíts rá - öt perc vagy öt óra múlva. Pici a szájharmonikáján játszott, ahogyan mindig tenni szokta ilyen feszült helyzetekben. Széles, csizmás lábá­ val m é r t e a taktust, de senki n e m figyelt rá. Papa háttal a falnak dőlve álldogált, üres pipáját szívogatta. A Légi­ onárius egy gyufaszálat rágcsált. Gregor egy beszakadt k ö r ö m d a r a b o t cibált a fogaival. A támadás váratlan és dermesztően gyors volt, mint mindig. Mindég}' volt, mennyire számítottál rá, mennyi­ re hegyezted a füledet, mindig meglepett. Dobhártyare­ pesztő robbanás rázta meg a b u n k e r masszív falait, majd egy újabb robbanás hallatszott, valamivel távolabbról. A z t á n robbanások egész sorozata következett, néhány lövedék telibe talált. A b u n k e r belsejében néhányan pá­ nikba estek, és ki akartak rohanni a szabadba; erőszakkal kellett visszatartani.őket. Ugyanolyan hirtelen, mint ahogy kezdődött, a bombá­ zás abbamaradt. Baljós, természetellenes csend szakadt ránk. Lélegzet-visszafojtva vártuk, milyen újabb szörnyű­ ségeket készülnek ránk zúdítani az oroszok. Papa zsebre 107

vágta a pipáját, felkapott néhány kézigránátot, fogta a géppisztolyát, és intett az embereinek, hogy kövessék. Mintha a Hold felszínére léptünk volna ki. A hely ko­ p á r volt és elhagyatott, egymást érték a kráterek, a hó bánatosan szürkéllett, az égbolt ridegen borult ránk. Be­ ástuk magunkat, amilyen mélyre csak lehetett, és megint vártunk. Hirtelen jöttek, egymást érő, végtelen hullámokban, akárha a tenger ö n t ö t t e volna el a csatateret. Nekünk, szétrombolt lövészárkainkban, olyan volt, mint egy lidérc­ nyomás. Katonák legyőzhetetlen tengere, melynek min­ den egyes cseppje üvöltve, villogó bajonettekkel rohant felénk. Hallottam Schwan százados sípjelét, amit rögtön a gép­ puskáink egybeolvadó ropogása követett. A szibériaiak első hullámát kíméletlenül lekaszálta a sortűz, de a má­ sodik és harmadik hullám nem torpant meg, az emberek kíméletlenül beletaposták szétszaggatott, vérző társaikat a hóba. A holttesteket halomba dobálták a drótkerítése­ ken, hidakat képezve belőlük. Szemet és tüdőt égető kénszag lopta be magát az árkok­ ba. Feltettük a gázmaszkjainkat, és folytattuk a fenyegető­ en közeledő ellenség ritkítását. Porta úgy kezelte a géppus­ kát, mint egy automata. Balról jobbra, jobbról balra, fel és le, le és fel. Megnyugtató, majdhogynem andalító volt rendszerességében. Az volt az érzésem, hogy Porta hal­ hatatlan, hogy se golyó, se aknavető lövedék n e m állít­ hatja meg. Egy kézigránát szállt felénk, egyenesen az árok irányá­ ba. Ösztönösen elkaptam m é g röptében, és visszahajítot­ tam. De nem volt időm gratulálni magamnak, mert a gép­ puskával gondok voltak. Porta, az automata hibátlanul működött, a fegyver azonban n e m . Egy golyó beszorult a heveder betöltőnyílásába, és mivel a speciális szerszám, amivel az ilyen helyzeteket viszonylag könnyedén meg le­ hetett oldani, elveszett, ellopták vagy eladta valaki, puszta kézzel kellett kipiszkálni a töltényt. Csak amikor m á r újra 108

működőképes voít a géppuska, tudatosult b e n n e m , hogy egy izzóvörös cső belsejét piszkáltam. Az egyik kezem csúnyán meg is égett. - Úgy lőj - figyelmeztettem Portát, miközben az égési sebet k ö p k ö d t e m -, hogy m á r csak ezerötszáz golyó ma­ radt. - Azért vannak, hogy használjuk őket! - kiabált vissza Porta. Felmarkoltam néhány kézigránátot, felkészülve a pil­ lanatra, amikor kifogyunk a lőszerből, de időközben a szibériaiak közelebb nyomultak a vonalainkhoz, úgyhogy fel kellett kapnunk a géppuskát, és h á t r é b b kellett vo­ nulnunk vele. Vállamon az állvánnyal, fejem fölött az izzó torkolattal botorkáltam odébb. Néhány m é t e r u t á n újra felállítottuk a fegyvert, de alig használtuk néhány má­ sodpercig, egy töltény ismét beszorult. M á r n e m volt idő megbütykölni, ezért hagytuk a fenébe, és folytattuk a har­ cot azzal, ami é p p e n a kezünkbe esett. Felerősítettem a szuronyomat egy frissen beszerzett orosz puskára, amely sokkal jobb volt, mint a mi idejétmúlt 98-as modellünk, és ellentámadásba lendültem. Porta felkapott egy gazdát­ lan ásót, és beleállította egy feléje r o h a n ó orosz arcába. Valamivel arrébb fegyver hiányában Pici puszta kézzel és lábbal vívta harcát. Ahogy e l r o h a n t a m mögötte, láttam, hogy összecsapja két orosz fejét, de hogy mi lett a küz­ delem kimenetele, azt m á r n e m láthattam, mert n e m ér­ t e m rá bámészkodni. A lövészárkokban patakokban folyt a vér. Megcsonkí­ tott tetemek, oroszok és németek, hevertek az árkok al­ ján, lógtak a széleken. A levegő ordítástól, jajgatástól és halálsikolyoktól volt hangos. A szűk árkokban az egymás mellé szorult emberek ütötték, ölték egymást. A támadás néhány órán át tartott, aztán egyszeriben véget ért. Soha n e m tudtuk meg, mi rejlett a parancs mö­ gött, de a lényeg az, hogy végre visszavonulhattunk a se­ beinket nyalogatni és a halottainkat számlálni. A másik oldalon is ezt tették, középen, a senki földjén azonban 109

ott hagyták vonagló, nyögdécselő sebesültjeiket. A füst, mintha az elesettek lelkét szállította volna a túlvilágra, még mindig sűrű oszlopokban szállt az ég felé. A csendet néha-néha megszakította egy haldokló fájdalmas kiáltása. Levettük a gázmaszkjainkat, és m o h ó n teletömtük a szánkat hóval. A hó piszkos volt, férfiak véreztek el ben­ ne, köpködték tele, taposták le, de a t o r k u n k száraz volt, akár a csiszolópapír, és valahányszor nyeltünk egyet, olyan volt, mintha az ellenség borotvapengét dugott vol­ na a nyelőcsövünkbe. , Az árok alját összetaposott emberi testek borították; voltak köztük halottak, és akadtak olyanok, akik még él­ tek. Leugrottunk közéjük, de túlságosan kimerültek vol­ tunk ahhoz, hogy ügyeljünk. Az ellenség bármelyik pilla­ natban megindíthatott egy újabb támadást, senki se ért rá a gyengékkel és a sebesültekkel törődni. Megjelent Papa, szájában az elmaradhatatlan pipával. Porta előszedett né­ hány ópiumos cigarettát, és szétosztotta őket. Gregor és Pici is megjelentek, és n e m sokkal később a Légionárius is előkerült. Tetőtől talpig vér borította, de sértetlennek látszott. - Mi az, beálltai böllérnek, míg mi itt harcoltunk? ugratta Gregor. A Légionárius egy vérgőzös pillantással G r e g o r szájá­ ra fagyasztotta a vigyort. - Valami seggfej tisztnek beleállítottak egy bajonettet a nyakába. Jézusom, mi volt o t t ! M i n t valami gejzír, spriccolt a nyakából a vér. A java rajtam kötött ki. Az egész szakasz életben m a r a d t , Schwan százados azonban eltűnt. Néhány órával később találtunk rá. A há­ tán feküdt, szétnyílt hassal, kifolyt belekkel. Mellette, fé­ lig elvitt fejjel Franz Krupka, P o r t a barátja. Mindenkit el kellett t e m e t n ü n k , n é m e t e k e t és oroszokat egyaránt, ugyanabba a sírgödörbe. Ástunk egy sekély sírt, egymásra hánytuk a hullákat, havat lapátoltunk rájuk, és körbetűz­ deltük a helyet az elesettek puskáival. Se időnk, se energi­ ánk nem volt ennél komolyabb végtisztességet adni nekik. 110

Az ezredet visszavonták, újraszervezés céljából. Egye­ dül a mi századunkból hatvannyolcan meghaltak, és azt hittük, kövér szakácsunk, Wilke is köztük van, mert a tá­ bori konyhát most valaki m á s vezette. - H a h ó , fiúk! - köszönt be a konyhára Porta. - Hova tűnt Wilke őrmester? Csak azt ne mondjátok, hogy egy ágyúgolyó vitte magával. - N e m , H ű b e tábornokkai repült el ma reggel. - Hogy mi? - pislogott Porta. - Repülőre szállt, és h a z a m e n t a szerencsés gazember. - Te viccelsz! - Porta megpróbált fapofát vágni, de le­ rítt róla, hogy mélységesen megrázták a hallottak. - Hova m e n t valójában? - M o n d t a m már, n e m ? - felelte ingerülten a másik. Süket vagy talán? M o n d t a m , hogy hazament. - Porta eltátott szájából a földre pottyant a cigaretta. - Ja, ha már itt vagy - folytatta az új szakács -, n e m ismersz véletle­ nül egy Jozef P o r t a nevű pacákot? Wilke hagyott neki egy csomagot. Azt m o n d t a , ő volt a legjobb barátja. N e m értettem, miről beszél, de félretettem a csomagot. Ha ta­ lálkoznál ezzel a Portával, küldd ide.a csomagért. A cimboránk m i n d e n újabb szó nélkül eltántorgott a helyszínről. Ez volt az első alkalom, hogy tanácstalan­ nak láttuk. Miközben mi, többiek nyugovóra tértünk, Porta lázas monológot folytatva önmagával fel-alá sétált, és csak akkor tért magához, amikor a Légionárius meg­ fenyegette, hogy golyót ereszt a fejébe, ha nem. marad nyugton. Porta ekkor kiviharzott, hogy beszéljen az új szakáccsal, mi pedig végre átadhattuk magunkat az álom­ nak. Öt percet se aludtunk, Porta már megint ott volt. Lehajított valamit hatalmas döngessél a szoba közepére, felriasztva a társaságot. - Mi a franc van m á r m e g i n t ? -• pattant ülő helyzetbe a Légionárius. Amint megpillantotta Portát, heges arca pulykavörössé vált. - Ismét te? - kérdezte hitetlenül. Egyszer m á r m o n d t a m neked, hogy csak a bajt keresed magadnak! 111

Felkapta a revolverét, de mielőtt még lőhetett volna, Porta a csomag felé m u t a t o t t a lábával. - Inkább vess erre egy pillantást - javasolta. A Légionárius gyanakvóan áthajolt az ágy széle fölött. - M i az? - Vbdka. - Porta arcán boldog mosoly suhant át. - Egy egész rekesz vodka. . D ö b b e n t csend követte szavait. A Légionárius lassan eltette a pisztolyát, és kikecmergett az ágyból. - H o n n a n ? - kérdezte Pici két szemdörzsölés közt. - Wilke barátomtól - felelte hanyagul Porta. - W i l k e barátodtól? . . - Igen... Tettem neki egy szívességet. Hazajuttattam Németországba. Csak bámultunk rá, hat kétkedő szempár. - Hogyan? - m o r m o g t a t o m p á n Papa. - Nos, é p p e n ez az. Fogalmam sincs - vallotta be Por­ ta, - N e m tudom, hogy tettem. Bárcsak t u d n á m ! Maga­ mat is hazaküldeném! Valamivel később, ahogyan részegen, üveggel a kezé­ b e n összevissza kóválygott, Porta összefutott egy vado­ natúj hadnaggyal. A hadnagy fiatal volt és fanatikus, nem­ régen került a frontra. Ü l e p é n még ott volt a tojáshéj, füle mögött a sárgája java része. Ő és Porta eddig még n e m keresztezték egymás útjait. A hadnagy hátrébb lé­ pett, és szótlanul, merev arcot vágva várta, hogy Porta tisztelettel adózzon rangjának. Porta apró gombszemé­ ből azonban őszinte, jóindulatú leereszkedés sugárzott. - Maga, tizedes! N e m tudja, mit parancsolt a F ü h r e r ? Porta szeme tágra nyílt. - Sajnálom, uram, de n e m volt ideje kiadni nekünk a parancsot, mert t e g n a p este az ellenség kibelezte. Az egyik árokba t e m e t t ü k el. A hadnagy megdermedt. - A z t hiszi, vicces, tizedes? Szándékosan inzultálja a Führert?

112

Porta összecsapta a sarkát, és jobb kezében az üveg­ gel, tisztelgett. - Dehogy, u r a m ! A l m o m b a n se m e r n é m . - Akkor mi a fenét ért azon, hogy eltemették az egyik árokba? Porta ártatlanul a hisztérikus d ü h r o h a m h a t á r á n álló tiszt szemébe nézett. Kék szemében megcsillant a meg­ értés fénye. - O, hát arra a F ü h r e r r e gondolt, u r a m ! - Miért, mit hitt, kire? • - Azt hittem, a mi vezérünkre, uram. Schwan százados­ ra, aki tegnap elesett. Amikor a Vezérünk parancsait em­ legette, azt hittem, a századosról beszél. - P o r t a su­ gárzóan elvigyorodott. - Ő volt az egyetlen, aki nekünk p a r a n c s o k a t osztogatott, u r a m . Mástól el se fogadtuk volna. A hadnagy még jobban kihúzta magát. - Mik a kötelességei a században, tizedes? - Nos, egy kicsi ebből is, egy kicsi abból is. Pillanat­ nyilag én vagyok a harmadik szakasz vezetője. - A k k o r az isten óvjon minket, csak ezt m o n d h a t o m ! Ki volt az a kretén, aki előléptette magát? - U r a m - válaszolta komoly hangon Porta -, n e m tölt el örömmel, hogy emberek tartoznak a parancsnokságom alá. Inkább nevezném kötelességnek, mint örömnek. A parancs azonban parancs, és mindenki tudja, hogy mi, tizedesek alkotjuk a n é m e t hadsereg gerincét. A tisztek, ha megbocsátja nekem ezt a szabadosságot, uram, mert csak az igazat m o n d o m , a tisztek csupán a cukormázat jelentik a sereg tortáján. Bocsásson meg a kifejezésért, uram - tette hozzá hízelgőén -, n e m akartam megsérte­ ni, de mi lenne nélkülünk, cimborák nélkül? - Figyelmeztetem, tizedes! Vigyázzon, mit m o n d ! - D e , uram... - A Führer maga, Adolf Hitler Führer... - A hadnagy elhallgatott, és villámló tekintettel Portára meredt. - Áll­ jon vigyázzba, amikor a F ü h r e r r ő l beszélek! 113

- Rendben, uram. L e t e h e t e m az üveget? Könnyebb vigyázzban állni, ha az e m b e r n e k n e m kell közben üveget tartania a kezében. - Nincs joga rá, hogy szeszes italt tartalmazó üveg le­ gyen a kezében! Nincs joga vedelni! A hamis bátorság tiltva van! - Mi a m a n ó ! Porta a tisztpukkasztás szakembere volt. Biztonságos távolságban ülve ittunk, és figyeltük a mókát. A fiatal hadnagy seprűnyélegyenesre húzta magát; arca lángolt a gutaütéssel fenyegető dühtől. - T i z e d e s ! Magasztos kötelessége minden német pol­ gárnak, férfinak, nőnek és gyermeknek, katonának és ci­ vilnek, hogy az ereiben csörgedező tiszta vérhez méltóan viselkedjen! Porta pislogva hallgatta. A hadnagy nyelt egy korty le­ vegőt, és immár jóval hétköznapibb nyelven folytatta: - Mostantól fogva - mondta ingerülten - én vagyok az, aki a parancsokat adja. Megértette? Én vagyok a parancs­ noka, és ajánlom, hogy erről ne feledkezzen meg. Allergiás vagyok a fegyelmezetlenségre! Az alám rendelt katonák­ nak olyan rendíthetetleneknek kell lenniük, mint a Harma­ dik Birodalom! Nincs dorbézolás, nincs visszapofázás. - Tökéletesen egyetértek, uram - bólogatott Porta. Most már elmehetek? Rossz napja volt a hadnagyocskánknak. Néhány órá­ val később szembefutott Picivel, és elég ostoba volt ah­ hoz, hogy belekössön. A két férfi.a másik irányába tar­ tott. Pici egy-egy vödör vizet cipelt mindkét kezében, a konyha felé sietett. Lehajtott fejjel ment, arra ügyelve, nehogy kiloccsanjon a víz. A hadnagy papírlapok közé fúrt orral közlekedett. Óhatatlanul összeütköztek. A vöd­ rök szélén kiloccsant némi víz; Pici elkáromkodta magát, de folytatta az útját. A hadnagy megtorpant és hátrafordult, hogy szemügyre vegye a faragatlan tuskót, aki káromkodni merészelt egy tiszt jelenlétében. 114

- H é , maga, katona! A világnak ezen a táján nem szo­ kás tisztelegni a felettesek előtt? Pici rendületlenül haladt a konyha felé a vödrökkel. N e m a hadnagy volt az első tiszt, aki az iskolapadból fris­ sen kikerülve jött a frontra, és abban a hitben látott mun­ kához, hogy a háború megnyeréséhez a tisztelgésnél és néhány rézpitykés zubbonynál nem kell egyéb. - Maga! - ordította magából kikelve a hadnagy. - Ma­ gával beszélek! Maga, a vödrökkel! Mi a neve? Pici megállt, gondolkodott egy kicsit, aztán lassan, en­ gedelmesen a tiszt felé fordult. Mint Porta gyakran meg­ jegyezte, ha túl akartad élni a háborút, akkor bele kellett m e n n e d a játékba, jó humorérzékkel kellett viseltetned hóbortjaik és képzelgéseik iránt. - A nevem Creutzfeld - felelte Pici -, és ha tudtam volna, hogy én vagyok az, akinek kiabál, uram, akkor rög­ vest megálltam volna. - Nos, most, hogy tudja, talán válaszolhatna a kérdé­ semre. - Mi volt a kérdése, u r a m ? - Azt kérdeztem, hogy talán n e m szokás tisztelegni a feletteseknek a világnak ezen a részén? Pici homloka mély redőkbe gyűrődött. - Tisztelegni a feletteseinknek, uram? - A hadnagy felé tartotta a vizesvödröket. - Csupán arról van szó, uram, hogy egyszerre nem tudok két dolgot csinálni. N e m ro­ hangálhatok előre és hátra, vizet hordva a szakácsnak, és üdvözölhetek minden egyes embert, aki az u t a m b a kerül. Úgy értem, szívesen m e g t e n n é m , uram, de nem megy. Különösen akkor, ha a víz a tisztek leveséhez kell. - Creutzfeld közlegény, én ezt nagy arcátlanságnak tar­ tom! Mint a parancsnoka, n e m tartozom a „minden egyes ember" közé! Kikérem magamnak ezt a tiszteletlenséget! Holnap 13.00-kor jelentkezzen nálam, hogy megtanítsam a jó modor néhány alapvető elemére. ~ Sajnálom, uram - rázta meg bánatosan a fejét Pici -, ; nem lehet. Fél egykor Hinka ezredesnél kell lennem. 115

- Közelebb lépett a hadnagyhoz, és bizalmas hangon foly­ tatta: - N e m tudom, mennyire ismeri az ezredest, uram, de ő nem az a fajta ember, akinek ajánlatos csalódást okozni. Érti, mire gondolok... És végtére is, egy ezredes csak magasabb rangú, mint egy hadnagy, u r a m . A sza­ bályzat ezt mondja. - E b b e n az esetben jelentkezzen nálam holnap reggel p o n t b a n fél kilenckor! - Rendben - egyezett bele Pici. - Remélem, tudok sza­ kítani ö n r e egy kis időt. Ahogy a hadnagy kinyitotta a száját, hogy megrója Pi­ cit ezért az újabb szemtelenségért, egy mély, nyugodt hang hallatszott a h á t a mögül. - Jó estét, Pirch hadnagy. Örülök, hogy már így össze­ ismerkedett az 5. század embereivel. A hadnagy fülig elvörösödve hátraperdült. H i n k a ez­ redes nyájasan rámosolygott. - Minden rendben? - Ó, igen, uram, köszönöm, u r a m ! Heil Hitler, u r a m ! - Heil Hitler - válaszolta barátságosan Hinka. Intett a fejével Picinek. - Nyomás azzal a vízzel, mielőtt még a szakács ordítozni kezdene. - Igen, uram. Köszönöm, u r a m . A tisztek leveséhez kell, uram. Pici letette az egyik vödröt, tisztelgett, aztán felkapta a vödröt, és elvágtatott. Pirch hadnagy összeszűkült szem­ mel figyelte. - Nos tehát, hadnagy - fordult kedélyesen mosolyog­ va a hadnagy felé Hinka -, azért jött, hogy átvegye az 5. század irányítását, n e m d e ? - Igen, u r a m ! Pirch merev vigyázzba vágta magát, és H i n k a mosolya is ugyanígy megmerevedett. - Ha elfogad tőlem egy tanácsot, hadnagy, mielőtt még nekilátna az érdemi munkának... Most Oroszországban vagyunk, tudja, és n e m otthon. Lövészárkokban szolgá­ lunk, nem kaszárnyákban. Lehet, hogy egy tisztelgés cso116

dákat tesz a maga egójával, de egyetlen e m b e r életet se fogja megmenteni. - K o m o r a n bólintott. - Az 5. század egy jó csapat. Gondoskodjon róluk ennek megfelelően! Többet érnek száz hadnagynál vagy ezredesnél. - É r t e t t e m , uram. Hinka lezserül elsétált, kettesben hagyva Pirch hadna­ gyot azzal a nyugtalanító érzéssel, hogy a háború talán mégsem az, aminek az iskolában beállították. Bentheim Tecklenberg herceg, a Német Nemesség T á r s a s á g elnöke ma bejelentette, hogy teljes szív­ vel támogatja a nemzetiszocializmus ügyét és a p á r t faji politikáját. Külön hangsúlyozta a tényt, hogy a Társaság minden egyes tagja igazolni tudja árja eredetét legalább 1750-ig visszamenőleg, sőt néhány esetben ennél jóval nagyobb időre visszanyúlva. 1935. január

19.

Egy fekete M e r c e d e s k u p é hajtott el lassan a berlini D a h l e m negyed villái előtt. Az egyik ház elé érve az a u t ó a járdaszél mellé húzott, és az SS-sofőr fürgén kipattant, m a j d k i n y i t o t t a a h á t s ó ajtót R e i n h a r d H e y d r i c h Obergruppenführer számára. Heydrich elegánsan kilépett az autóból, és a gondosan nyírt bokrok szegélyezte ösvé­ nyen a ház felé indult. • Fehér, háromszintes ház volt, az úttól távol, a telek mé­ lyén építve. Virágok és gyümölcsfák illatoztak a bejárathoz vezető ösvény mentén. A kertkapu csukva volt, belülről re­ tesz zárta; Heydrichnek át kellett nyúlnia a kapu fölött, koc­ káztatva, hogy bepiszkítja makulátlan egyenruháját. A ház ura, Canaris tengernagy - a hírszerzés feje - egy vesszőből font nyugágyon fekve süttette magát a nappal. Mellette ült a felesége, egy csinos, sötét hajú, csillogó sze­ mű, intelligens arcú nő. Amint Canaris észrevette a várat­ lan látogatót, ülő helyzetbe emelkedett, és kezéből ellen­ zőt formálva a n a p ellen, a gyep széle felé nézett. 117

- Heydrich - mormogta. - Mi az ördögöt kereshet itt? - Udvariassági látogatás l e n n e ? - találgatta a felesége a közeledő figurát figyelve. - Heydrich nem ismeri ezt a fogalmat. - Hivatali ügyben? Canaris vállat vont és eífintorodott. - Úgy gondolod, hogy bajt jelenthet? - Ha valahol ő megjelenik, az csakis bajt jelenthet. - Ha ez így van, akkor vágjunk jó képet, és reméljük a legjobbakat. Szót fogadva önmagának, F r a u Canaris felállt a szé­ kéből, és előresietett, hogy üdvözölje az Obergruppenführert. A férje, sikertelenül leplezve aggodalmát, felkelt a napozóágyról, de n e m m e n t a vendég elé. - H e r r O b e r g r u p p e n f ü h r e r , micsoda m e g l e p e t é s ! F r a u Canaris előrenyújtotta a kezét, és igyekezett az ö r ö m m i n d e n jelét magára erőltetni. - Kérem, foglaljon helyet. Megkínálhatom egy itallal? Nagyon finom bran­ dy nk van. - Köszönöm, az igazán jólesne. Heydrich biccentett, majd elmosolyodott. Kezet ráz­ t a k Canarisszal. A két férfi leült a napfényben, Frau Canaris pedig b e m e n t a házba az italért. A forróság bent rekedt a kertben, a levegő mozdulatlan és fojtogató volt, Canarisról dőlt a veríték. M é g a virágok és a fák is el­ aléltak, egyedül Heydrich látszott frissnek és hűvösnek gyöngyszürke egyenruhájában. - Fárasztó ez az időjárás, n e m igaz? - kérdezte a ház­ ból előbukkanó F r a u Canaris. - Hogy őszinte legyek - felelte Heydrich -, észre sem szoktam venni, milyen az időjárás. E s ő vagy napsütés, egyre megy, ha az e m b e r nyakig b e n n e van a munkában és a gondokban. - Canaris felé fordította a tekintetét. A tengernagy állta a pillantását. - Engem, sajnos, a hirtelen időváltozás mindig megvi­ sel. - F r a u Canaris hátradőlt a székében, és elbűvölően elmosolyodott. 118

- N e m vagyunk egyformák - m o n d t a j ó l n e v e l t e n Heydrich. --- Ami engem illet, túlságosan lekötnek az olyan unalmas ügyek, mint például ez a düsseldorfi eset. Egysze­ rűen nem érek rá az időjárással foglalkozni. - Ismét Canarisra pillantott, s a tengernagy szeme ezúttal se rebbent. - Feltételezem, ismeri a legújabb fejleményeket - foly­ tatta szenvtelenül Heydrich. - Az embereimnek le kellett volna tartóztatniuk egy bizonyos Osterburg grófot... N e m tudom, ismerte-e az illetőt. F r a u Canaris önkéntelenül vett egy mély lélegzetet. Heydrich kérdőn felvonta a szemöldökét, a nő azonban gyorsan összeszedte magát, és már ismét kedves, kiegyen­ súlyozott önmaga volt. - És n e m sikerült nekik? - kérdezte rokonszenvező ér­ deklődéssel. Heydrich szemöldöke ismét a magasba emelkedett. - Az embereim mindig elvégzik a nekik kiosztott fel­ adatot, drága hölgyem. - Ó> persze... csak a szavaiból úgy értettem... abból, ahogy mondta: „le kellett volna tartóztatniuk". Azt hittem, talán... - N e m . M e g kell t e n n i ü k , é s m e g fogják t e n n i . Heydrich elmosolyodott, majd ismét Canaris felé fordult.. - A különös a történetben az, hogy az illető most Rómá­ ban tűnt fel. Járt m á r ott néhány alkalommal, bizonyos Angelo Ritano társaságában. Javítson ki, ha tévedek, ten­ gernagy úr, de R i t a n o n e m az ön beosztottja? - L e h e t , hogy az - felelte közömbösen Canaris. - Ter­ mészetesen, n e m ismerhetem m i n d e n egyes beosztottam nevét. Há azonban úgy kívánja, utánanézek a dolognak. - Ne fáradjon - legyintett Heydrich. - Jómagam sokkal gyorsabban el tudom intézni, - Szívesen megteszem, de ha ennyire sürgős... - N e k e m mindig, minden sürgős - jelentette ki Heyd­ rich. - A F ü h r e r gyors eredményeket akar, ugyanakkor azt is elvárja tőlünk, hogy precízek legyünk. - L e t e t t e a poharát, és felállt. - Most pedig, ha megbocsátanak... Megbeszélésem van a G e s t a p o főnökével. 119

Csendesen végigballagott a kerti ösvényen, kiment a kertkapun, és beszállt a rá váró Mercedesbe. Canaris és a felesége szótlanul nézték egymást.

6, Búcsú az ezredestől Egy hideg reggelen, egy hóvihar kellős közepén Porta és én azt a feladatot kaptuk, hogy a gumraki reptérre szállít­ suk Hinka ezredest. Az ezredes volt az egyetlen személy, akinek sikerült kimenekülnie egy lángoló tankból - né­ hány másodperccel azelőtt vetette ki magát belőle, hogy az felrobbant volna -, és súlyos sérüléseket szenvedett. A reptérre érve száz és száz sebesült közt találtuk ma­ gunkat; mindannyian arra vártak, hogy elszállítsák őket Sztálingrád poklából. Három repülegép várakozott dübör­ gő motorokkal, mellettük a felszállást idegesen váró le­ génység, de sokkal több utas volt, mint ahányan felférhet­ tek a gépek fedélzetébe, Egy orvos rohangált esztelenül előre és hátra a hóval belepett hordágyak közt, ellátva a haldoklókat, kijelölve azokat, akiknek elsőbbséget kell adni, félreküldve azokat, akik maradhatnak, és gyakran ellentmondva önmagának. Hinka ezre les kétszer került egyik csoportba, aztán kétszer a másikba, míg végül Porta elvesztette a türelmét. - E n n e k semmi értelme. - Oldalba bökött a könyöké­ vel, fejével a hordágy felé intett. - Tartsd rajta ^ s z e m e d , mindjárt itt vagyok. - Hova mész? Porta kacsintott. - Meglátogatom egy barátomat. H á t h a tud segíteni. Ha csak itt várok, akkor a háború végéig se jutunk előbbre. Vállat vontam, és leguggoltam az öntudatlan Hinka ez­ redes mellé. Porta barátainak se szeri, se száma nem volt, 120

és mindegyik egy h ú r o n pendült vele. G a r a n t á l o m , ha el­ tévedtünk volna a Szahara közepén, Porta ott is talált volna egy ismerőst, aki kézenfekvően feketepiaci vízzel és lopott tevékkel üzletel. Negyedórával később visszatért egy repülős szerelést viselő Oberfeldwebel kíséretében. Az Oberfeldwebel a kezét tördelte, és rendkívül boldogtalannak látszott. - Jói van, most m á r hagyj békén - m o n d t a a fickó. Minden rendben lesz, m á r m o n d t a m neked. Azokkal a papírokkal még egy porcelánbabát is átengednének, nem­ hogy egy ezredest! Használd őket, és tartsd a szád. Ha túlságosan kinyitod azt a nagy pofád, m i n d k e t t ő n k n e k annyi. És ne felejtsd el, mit tettem é r t e d ! - N e m fogom - ígérte Porta. - Megtennél m é g egy szí­ vességet? Hagyd abba a nyafogást, mert az agyamra mész. A férfi közelebb lépett hozzá. - És mikor k a p o m meg a pénzt? - kérdezte bizalmas­ k o d ó hangon. - Amint megbizonyosodtam róla, hogy a papírok va­ lódiak. Porta lehajolt, és belegyömöszölte őket az ezredes belső zsebébe, aztán lehajolt, levette a hadosztályt jelző cédulát Hinka csuklójáról, és másikat tett a helyére. - Ez mire lesz jó? - kérdeztem. - Várj, és majd meglátod •- felelte Porta. A válla fö­ lött ideges barátjára nézett. - Ajánlom, hogy működjön! - m o n d t a fenyegetően. Tíz perc múlva az idegbajos katonaorvos visszatért. • Mérgesen Hinkára pillantott, aztán r á n k emelte a tekin­ tetét. - M á r m e g m o n d t a m maguknak, hogy vigyék be ezt az embert a kötözőbe. Semmi értelme, hogy itt legyen kint, a hidegben. Úgyse repül ma el. - Megbocsásson, uram - tiltakozott Porta - de paran­ csom van. - Az ezredest még ma el kell szállítani. - Ide figyeljen, tizedes, maga csak ne vitatkozzon ve­ lem! Teszek a maga különleges parancsaira. Itt én vagyok, 121

aki a döntéseket hozza, m é g a F ü h r e r n e k sincs beleszó­ lása. Most pedig vigyék ezt az embert, mielőtt elveszíte­ n é m a türelmemet. - Rendben, uram - bólintott Porta. Lehajolt, és kivet­ te a papírokat az ezredes zsebéből. - Meg t u d n á monda­ ni nekem, mennyi az idő, u r a m ? ~ Fél tizenegy, és ne kérdezzen ostobaságokat! Tegye, amit m o n d t a m , mégpedig gyorsan. - igenis, uram. - Porta komótosan lejegyezte az idő­ pontot egy tintaceruzával. ~ Megkérdezhetem, uram, a nevét, mielőtt e l m e n n é n k ? N e m akarok arcátlan lenni, uram, de utasítottak, hogy ha valaki szabotálni m e r n é a különleges parancs teljesítését, akkor annak a személy­ nek jegyezzem le a nevét. Meg írjam fel az időpontot is. N e m tehetek róla, u r a m , n e m én találtam ki. - Mutassa azt a nyomoralt parancsát! - Az orvos kikapta Porta kezéből a papírokat, és végigfutotta őket. Döbbenten tapasztaltam a m a g a t a r t á s á b a n beállt hirtelen változást. Morgolódott még ugyan, de tisztelettudóan viselkedett. - R e n d b e n . - Visszaadta Portának a papírokat. - Vigyék a repülőre. De figyelmeztetem, tizedes, ha becsapott, azt nagyon meg fogja járni! N e m fogom elfelejteni az arcát! Felkaptuk a hordágyat, és odaügettünk a legközelebbi repülőgéphez. - Nem tudom, mi áll azokon a papírokon - ziháltam -, de ha rájön, hogy átverted, nagyon megüthetjük a bokánkat. - N e m fog rájönni ~ válaszolta gúnyosan Porta. - Hol­ n a p ilyenkor már nem is fog emiékezni az egészre. - Te csak ne légy olyan biztos b e n n e ! Volt valami kü­ lönös a tekintetében. - Baromság! Még egy gyilkosságot is megúszhatsz, ha helyén van az eszed. Egyszer azt m o n d t a m valakinek, hogy Heydrich az anyám nagybátyja. Annyi ingyenbenzint kaptam, hogy benzinkutat nyithattam volna vele. - Ezt most hallom először - morogtam. É p p elhelyeztük az ezredest a repülő belsejében, ami­ kor egy alezredes rohant fel, kezében egy papírt lobogtat122

va. Még egy ragtapasz se volt rajta, láthatóan tökéletes egészségnek örvendett. Berobogott a pilótafülkébe. - Várjanak! - kiabálta. - Helyem van a repülőn! Maga a F ü h r e r adott rá utasítást! A pilóta orra elé nyomott egy papírt, de a férfi elta­ szította maga elől. - Sajnálom, uram, de m á r nincs helyünk. - De a Führer... a F ü h r e r t ő l van! A pilóta szánakozóan tekintett fel rá. - M á r nem érvényesek, u r a m . H á r o m nappal ezelőtt megsemmisítették ezeket a parancsokat. Túl sokan de­ zertálnak a harctérről. - D e z e r t á l n a k ? | D e z e r t ő r n e k m e r nevezni engem? - N e m látszik sebesültnek, u r a m . Az ezredes elhajította a papírt, és megfenyegette ujjával a pilótát. Porta fürgén felkapta az irományt, és elolvasta. - Igaza van - jelentette ki. - Ez egyenesen a Führertől jött. - Szigorú tekintettel a pilótára nézett. - H á t szabad így kezelni egy német tisztet? Szégyellhetne.magát. Nyil­ ván olyan testrésze sérült meg, amit eltakar a ruha. - Meg­ tapogatta tizedesi rangjelzését, majd kacsintott. - N e m nézhetem ezt tétlenül. Mint tizedesnek, kötelességem ki­ állni a felettesek mellett, n e m igaz? - D e , igen - felelte d ö b b e n t e n az alezredes. - Köte­ lessége. - Ugy vélem, a kötelességem ebben a pillanatban hívni a katonai rendészetet - folytatta Porta. - Ők egykettőre tisztázzák a helyzetet. - Tegye csak - értett egyet széles vigyorral a pilóta. Kíváncsi vagyok, hogyan fognak reagálni. Feltűnt, mennyivel izgatottabb lett szavaira az alezre­ des. Hirtelen elkapta Porta vállát, közelebb húzta magá­ hoz és a pilótához, s odasúgta nekik: - Semmi szükség a rendészetre. N e m szeretném, ha bárki is bajba keveredne, tudják. H á b o r ú van, ilyenkor mindenki ingerült... - De hát a parancs a Führertől j ö t t ! - tiltakozott Porta. 123

- Ne törődjenek a F ü h r e r r e l , mit szólnának inkább húszezer márkához? Egy helyért a repülőgépen. Mit szól­ nak hozzá? - Kifelé! - A pilóta meglökte az alezredest, aki nekihuzant Portának. A cimbora elkapta, kirángatta a repü­ lőből, majd szépen beleejtette egy hóbuckába. - Menj, lövesd szét a fejed! - kiáltotta u t á n a a pilóta. - U t á n a visszajöhetsz. Biztosan több esélyed lesz rá, hogy felkerülj a gépre! E b b e n a pillanatban a helyszínre ért két katonai ren­ dész. Rögtön elkapták P o r t a frakkját. - Nocsak, nocsak! - csóválta meg a fejét egyikük. Megtámadtunk egy tisztet? Ezt jól megcsinálta magának, tizedes! Porta méltóságteljesen kihúzta magát. - Egy dezertőrt t á m a d t a m meg! A rohadék ezelőtt egy perccel ajánlott fel nekünk húszezer márkát egy helyért a repülőn. Pedig egyetlen karcolás sincs rajta! Az alezredes kimászott a hóból, és arrogánsan Porta felé mutatott. - Tartóztassák le azt az embert! M e g t á m a d t a a Har­ madik Birodalom egy tisztjét! Porta meglobogtatta a papírt.' - Ezt nézzék! Megpróbálta bemesélni nekünk, hogy a Führertől van. Csak a kötelességünket teljesítettük. A rendeszek vetettek egy pillantást a papírra, aztán mindketten ellilultak a dühtől. - Parancs a F ü h r e r t ő l ? - üvöltötte az egyik. - M á r há­ rom napja érvénytelen, és mégis használni akarja? Ami­ kor n e m is sebesült? - A társa felé fordult. - Tartóztasd le ezt a tisztet dezertálás kísérletének a vádjával! £ Elvezették a hamuszürke arcú, megtört alezredest. Tű­ nődve néztem utána. - N e m is tudom, haragudjak-e rá - motyogtam. - Ki nem próbálná meg, ha adott a lehetőség? Akár sikerül­ hetett is volna neki. - De n e m sikerült. 124

- De legalább volt egy esélye - vitatkoztam. - N e k ü n k még az sincs. Itt fogunk megrohadni. - Ünnepélyesen Portára néztem. - Soha nem kerülünk ki innen élve. Tisz­ tában vagy ezzel, ugye? Porta vállat vont. - Élj a mának, fiacskám. Magasról tegyél a holnapra. De azért, szerintem, sikerülhet, ha n e m veszítjük el a fe­ jünket. - Francot! - fejteztem ki t ö m ö r e n a véleményem. Az első repülőgép felszállásra készült. Sebesültek egész nyája sündörgött körülötte, könyörögtek, sírtak, ordítoz­ tak, egyesek mankókra támaszkodva, mások barátaik ál­ tal támogatva, megint mások négykézláb mászva vagy ha­ son kúszva a magas hóban. Olyan volt az egész, mint va­ lami pokoli zarándokhely, ahol a betegek és a nyomoré­ kok hiába rimánkodtak, repülőgépistennek nem esett meg a szíve rajtuk. Körülfogták a pilótafülkét, dörömböltek az ajtókon, a géptörzset verték. Egy hely a repülőn a túlélés esélyét jelentette volna számukra; sebesültnek lenni az orosz fronton szinte egyet jelentett a biztos halállal. A rendeszek kíméletlenül szétverték őket pisztolyaik agyá­ val - egyebet ők se tehettek. Mindhárom repülőgép csor­ dultig tele volt megcsonkított, vérző emberekkel, a legsú­ lyosabb esetekkel. Láttam férfiakat múmiaként gézbe csa­ varva, férfiakat vérző csonkokkal lábaik, kezeik helyén, érfiákat, akiknek n e m volt arcuk, n e m volt fülük. N e m volt hely senki számára, akiben még m a r a d t annyi erő, ogy sírva végigvonszolja m a g á t a k i f u t ó p á l y á n , ádiófelszerelést, muníciót, minden egyéb nélkülözhető "elszerelést eltávolítottak, hogy néhánnyal több testet felszkolhassanak a fedélzetre. Ennél több súlyt m á r nem írtak volna el a gépek. Az első repülő lomhán végiggurult a kifutópályán. Pora és én tátott szájjal bámultuk, és közben azért imádoztunk, hogy képes legyen elrugaszkodni a földtől. Mire lérte az aszfaltcsík végét, elég sebességet gyűjtött össze hhoz, hogy sűrű hófergeteg kíséretében a levegőbe tud125

j o n emelkedni. Elszállt n e m sokkal a hangár felett, tett egy széles félkört, aztán eltűnt a szürke égbolton. - Nincs rádiójuk - mondtam- - Mit fognak tenni, ha bajba kerülnek? - Jézusom - méltatlankodott Porta -, h á t a te álmaid­ b a n semmi se végződik jól? A második repülő dübörgött végig a felszállópályán. Figyeltük, ahogy a levegőbe emelkedik. Amikor már úgy tűnt, hogy sikerült baj nélkül felszállnia, hirtelen elhall­ gatott a motorja; a gép egv pillanatra mintha megállt vol­ na a levegőben, aztán tehetetlenül a hasára zuhant, és felrobbant. Másodpercek alatt zajlott le az egész. Portára néztem. - N e m vagyok pesszimista - közöltem. - Realista vagyok. Megfordult, és szó nélkül elment. Én még megvártam, hogy a harmadik gép felszálljon - kis híján felakadt a drótkerítésen -, aztán követtem. A terepjáró mellett várt rám, amellyel a reptérre szállí­ tottuk Hinka ezredest. Ahogy közeledni látott, Porta né­ mán egy szürke, a hóban mozdulatlanul heverő tömegre mutatott. Megálltam, hogy szemügyre vegyem. Az alezre­ des volt, aki helyet próbált vásárolni magának a repülőn. - Istenem - m o r m o g t a m döbbenten. - H a m a r megsza­ badultak tőle. - Az igazságszolgáltatás meglehetősen gyors a világ­ nak ezen a részén - jegyezte meg bölcsen Porta. - Akárcsak az igazságtalanság! - vágtam vissza.. Bakan­ csom orrával félrelöktem az útból a halottat. - Azon tűnő­ döm, hányat végeztek m á r ki ebben a zónában. - O, ezreket - m o n d t a közömbösen Porta. - Egy fic­ kó, akivel a minap beszélgettem, azt állította, hogy egyedül az ő századukból nyolcszázötven embert végeztek ki. - Ez azért túlzás - véltem én. Porta vállat vont. - Ezt hallottam. Beszálltunk a terepjáróba, és a Litvinov utcán lecso­ rogtunk a Vörös térre, ahol néhány pincében ideiglenes 126

kórházat rendeztek be. A parancs úgy szólt, hogy miután feltettük az ezredest a repülőre, gyűjtsünk be néhány láda kötszert az ezred számára. A kezdetlegesen berendezett kórház levegőjében vér, széklet, hányadék és rothadó em­ beri hús bűzének undorító keveréke terjengett. Férfiak fe­ küdtek ágyak hiányában a padlón, haldoklók és halottak szorosan egymás mellett. A fényt gyertyacsonkok szolgál­ tatták. Alig léptem kettőt, máris megbotlottam egy tetem­ ben, és ráestem egy sebesültre, aki felordított fájdalmában. - Tűnj innen a francba! - kiabált r á m egy Feldwebel, aki a lábamnál feküdt, fél szemén kötéssel. - Telt ház van, nincs több hely. - Mi a baj? Hol sérült m e g ? Felegyenesedtem, és egy orvossal találtam magam szem­ ben; ellenségesen méregetett minket sebészmaszkja mögül. - Sehol - feleltem, és bűnösnek éreztem madara, ami­ ért még egy darabban vagyok. - Kötszerekért jöttünk. - Negyedik ajtó balra. Vigyázzanak, hoVa lépnek. - Igen, uram. - Es álljanak vigyázzba, ha egy tiszttel beszélnek. Még mindig háború van, tudják. - Igen, uram. Tisztelegtünk, aztán odabotorkáltunk balról a negye­ dik ajtóhoz. Még a folyosók nyirkos kövén is emberi tes­ tek feküdtek, lehetetlen volt úgy végigmenni, hogy ne lép­ jünk rá egyre-kettőre. A műtőszolga, akinek átadtuk a listát, faarccal olvasta végig a papírt. - Géz? - szólalt meg végül. - Kötszer? - Vállat vont. - A d h a t o k egy köteg újságpapírt, ha akarják. M á r n e m használunk kötszert. Bamba képpel hallgattuk. - Morfium? - Mutatóujjával a listára bökött. - N e m akarnak mindjárt egy egész műtőszobát elvinni? - N e m , hacsak nincs az is o d a írva - felelte Porta. A férfi felordított, és Porta ölébe nyomta a papírt. - Fogják és menjenek i n n e n a fenébe. Mi az istent akarnak tőlem folyton? Kötszer! Morfium! Mit képzel127

nek, mi vagyok én, varázsló? Mikulás? Az isten szerel­ mére, hányingerem van maguktól.* Menjenek vissza az ezredükhöz, és emlékeztessék őket rá, hogy Sztálingrád mellett vagyunk. M á r senki n e m küld nekünk kötszere­ ket és gyógyszereket. M á r senki n e m küld nekünk sem­ mit. Magunkra hagytak minket. - De hát... - tiltakozott "volna Porta. - A z istenit! H á t n e m fér bele abba az üres fejébe, hogy mint hadsereg, többé már n e m létezünk? Semmi értelme nyüszíteniük nekem, hogy ez kell, meg az kell; ami nincs, azt nem a d h a t o m o d a ! Elég logikus, n e m ? Tudtuk, hogy igazat mond. Láttuk azokat az emberre alig emlékeztető roncsokat a földön, éreztük az elfertő­ ződött sebek szagát. Tisztában voltunk vele, hogy sem­ mit n e m tehet értünk. Elhagytuk a kórházat, és üres kézzel visszaindultunk az ezredhez. Alig hagytuk el a város határát, egy fehér b u n d á b a öltözött, puskát lóbáló idióta állított meg min­ ket. Félrehúztunk, mire odajött hozzánk egy hadnagy, és közölte, hogy látni szeretné a papírjainkat. - Az ezredünkhöz tartunk - közölte Porta. - Ki kel­ lett vinnünk az ezredesünket Gumrakba. - Rendben. - A hadnagy visszaadta a papírokat. - Saj­ nálom, de szükségünk lesz magukra néhány pillanatra. Rejtsék el az autót oda, a fák mögé, aztán kapjanak fel néhány kézigránátot. N e m voltunk olyan helyzetben, hogy vitába szállhas­ sunk vele. Tettük, amit m o n d o t t , és csatlakoztunk egy Feldwebel vezette szakaszhoz. A mellettem álló tizedes felé fordultam. - Mi folyik itt? - kérdeztem. < - Hadbírósági k o m m a n d ó - felelte fintorogva. - Vess csak egy pillantást abba a gödörbe, a hátad mögött. Megtettem; tele volt hullákkal. Eszembe jutott, mit mondott Porta a századról, amelynek nyolcszázötven tag­ ját kivégezték. Már nem voltam annyira szkeptikus a tör­ ténet valóságtartalmát illetően. 128

- Ez egy rémálom - m o n d t a elkeseredetten a tizedes. - És amit ott látsz, az egyetlen reggel t e r m é k e . N e m so­ kat teketóriáznak. - H á t , azt látom - bólogattam. Néhány perccel később egy gyalogsági zászlóalj tűnt fel az úton. Erőltetett m e n e t b e n haladtak, pazarul fel voltak szerelve, és piszok magabiztosak voltak. A fehér bundás pasas kilépett az út közepére, leállította őket, a hadnagy pedig odabaktatott, és feltette jól begyakorolt kérdését. - Hova mennek? - Parancsot kaptunk, hogy vonuljunk le a D o n h o z . Egy őrnagy dugta ki a fejét az élen haladó autók egyi­ kéből, és türelmetlenül mondott valamit. A hadnagy meg­ rázta a fejét. - Sajnálom. A parancsokat visszavonták. Senki nem hagyhatja el a térséget. Egyelőre mellettünk kell marad­ niuk. - Semmi ilyent nem fogunk tenni! - ugatta az őrnagy. - H o n n a n tudhatom, hogy tényleg visszavonták a paran­ csot? Senki n e m közölte velem. - Akkor megteszem most én. - A hadnagy kivette a pisztolyát, és az őrnagyra tartotta. - Vagy azt teszi, amit mondok, vagy lelövöm dezertálás kísérletéért. Választhat. Az őrnagy az ajkába harapott. Kelletlenül kiszállt az autóból, a hadnagy pedig odaintette egyik emberét. - Helmer, mutasd meg az őrnagynak, hova menjenek. - Igen, uram. - Nézze, én még mindig nem értem, mi folyik itt - til­ takozott az őrnagy -, de bizonyítani... - A dezertőrök miatt van. - A hadnagy szúrósan az őrnagyra nézett. - Már m o n d t a m , a döntés az öné. Ha itt akar maradni, és folytatni akarja a vitát, csak tessék. De ha nem, akkor javaslom, jöjjenek le az útról, mielőtt még az oroszok á t m e n n e k az emberein a T-34-eseikkél. H a t teljes órán át álltunk őrséget Portával a kijelölt helyen. Ez idő alatt folyamatosan érkeztek a dezertőr129

jelöltek, akiket a fehér b u n d á s úriember feltartóztatott, a hadnagy kérdőre vont, aztán vagy meggyőzték őket, hogy maradjanak, vagy a kivégzőosztag előtt végezték. Sem a rang, sem a p a p í r o k n e m jelentettek védelmet. Sztálingrád borzalmaiból csak a halál közreműködésével kerülhetett ki az e m b e r . A hat óra leteltévei felváltottak minket, és engedélyt kaptunk rá, hogy folytassuk az utunkat - nem mintha ve­ lünk szemben elnézőbbek lettek volna, egyszerűen csak azért, mert rájöttek, hogy a parancsot a hadvezetés pe­ csétjével látták el, és még a fanatikus hadnagy.is kényte­ len volt elismerni, hogy valódi. Porta vígan fütyörészett, mialatt a Kuperossznoje felé vezető úton zörögtünk a terepjáróval. Én megpróbáltam aludni, de annyira fáztam, hogy a fogam vacogása foly­ ton felébresztett. Ö m l ö t t az égből a hó, és kétszer úgy elakadt az autó, hogy lapáttal kellett utat vágnunk ma­ gunknak. Az utat szegélyező hóbuckák magasabbak vol­ tak, mint a telefonpóznák. Még elég messze voltunk Kuperossznojétól, amikor szembetalálkoztunk egy lovassági oszloppal. Portával döb­ benten néztük a jégen csúszkáló és táncoló lovakat. - Ezek meg h o n n a n a fenéből jöhettek? - mormogta Porta. - Sétáló rostélyosok! Mit n e m adnék egy kiadós kis adag lóseggért! Felfoghatatlan volt számunkra, hogy míg egyesek éhez­ nek, mások élelmiszer-ellátmányokon lovagolnak. A lo­ vak korcsolyáztak és nyerítettek, leheletük fehér lángként csapódott ki a hideg levegőbe. Hallottuk a nyergek nyi­ korgását és a zabiák csilingelését, és érezftik a széna és a nedves lószőr szagát. Elhúztunk a lovasság mellett, hogy a tüzérséggel kerül­ jünk egy vonalba. Az ég felé, a kövér pelyheknek irányított lövegek jöttek velünk szemben az úton. A tüzérség után a műszakiak következtek buldózereikkel és markológépeik­ kel. Portával értetlenül egymásra pislogtunk. 130

- Erősítés? - találgattam. - Ezzel a rengeteg vadonat­ új felszereléssel? - Lehetetlen - rázta meg a fejét Porta. . Egy darabig csendben m e n t ü n k tovább. - R o m á n o k ? - m o n d t a m kétkedve. - Lehet. - Nos, ki mások lennének? Porta vállat vont. Két órán át hajtottunk a velünk ellenkező irányban ha­ ladó oszlopokkal szemben. Egy egész hadosztály mozog­ hatott, ha nem több. Barátságosan integettünk nekik, és ők n é h a visszaintegettek. Aztán egyszer csak Porta úgy rátaposott a félére, hogy majdnem kiszálltam a szélvédőn. - Mi az istent csinálsz? - rivalltam rá d ü h ö d t e n . Az út közepén, néhány méterrel előttünk egy tiszt állt, kezében stoptáblával. Porta eszeveszetten oldalra tekerte a kormányt, rátaposott a gázra, és az út m e n t é n húzódó erdőbe irányította az autót. - Mi a fene... - k e z d t e m volna a letolást, de Porta egyetlen szava belém fojtotta a mondanivalómat. - Oroszok! - kiáltotta. Az út felől hallatszó ordítozás minden kétséget kizá­ róan igazolta sejtését. - Sztoj! Sztoj! ^ Lövések dördültek el, mire Porta őrült szlalomba kez­ dett a fenyők között. Néhány kilométer után megállította a terepjárót, és a hátsó ülés felé nyúlt. - Nesze! - lökött felém egy orosz bundasapkát, mely­ nek homlokrészén vörös csillag virított. - Tedd a fejedre, és reméld a legjobbakat. Mi lett volna, ha később jövök rá, hogy oroszok? Rossz rágondolni, mi? Fejemre tettem a sapkát, és intettem Portának. - Tűnjünk innen, az ég szerelmére! Felhajtottuk a gallérunkat, nyakunkba vetettük orosz MPI-nket, szemünkre húztuk a bundasapkáinkat, és a két ülés közé elhelyeztünk jó néhány kézigránátot, gondolva m i n d e n eshetőségre. 131

Negyedórával később visszamentünk a főútra. Még mindig tele volt masírozó ellenséges katonákkal. - Románok! - köpte be Porta, és cinikusan felvihogott. Visszatértünk az erdőbe, és addig bolyongtunk, míg egy mellékútra nem bukkantunk. M e n t ü n k rajta pár kilomé­ tert, aztán a motor váratlanul köhintett vagy kettőt, majd csökönyös hallgatásba burkolózott. - Lószar és tökmag! - ordítottam, és kirúgtam magam mellett az ajtót. - Hagyjuk ezt a görényládát, és men­ j ü n k tovább gyalog! - Ne légy seggfej - csillapított le Porta. - Sehová se jutnánk nélküle. Felnyitotta a motorháztetőt, és megvizsgálta a gépe­ zetet. Én ezalatt az MPI-met szorongatva álldogálltam, és a pofazacskóm belső borítását kóstolgattam. Egy kozák hadosztály jelent meg és viharzott tova az úton, gőzölgő lovakkal, csattogó patkókkal, csengő-bongó zabiákkal és kengyelekkel. A katonák énekeltek. Az egész nagyon ro­ mantikus volt, de ebben a pillanatban nagyszerűen meg­ lettem volna nélküle. Türelmetlenül néztem, hogy Porta gondosan megtörögeti a gyertyákat, szemügyre veszi a karburátort, beállítgatja a gyújtást. Hirtelen indíttatástól vezérelve letéptem a zubbonyom hajtókáiról a halálfejes jelvényeket, és beletapostam őket a hóba. Porta egy pilla­ natra értetlenül rám bambult, aztán leesett neki, és ő is ugyanazt tette, mint én. Azok a jelvények m á r sok harc­ kocsizó k a t o n a halálát okozták; gyakran tévesztettek össze minket miattuk Eicke gyűlölt halálosztagának sza­ dista tagjaival. - Átkozott legyek, ha tudom, mit érek el vele - tűnő­ dött hangosan Porta. - így is, úgy is lelőnek minket, ha a kezükre kerülünk. - Akkor is boldogabb vagyok nélkülük - m o n d t a m én. Porta vállat vont. - E n g e m aztán nem zavartak. Egy tüzérségi tizedes indult felénk az út ellenkező ol­ dalán lévő bokros rész mögül. Én idegesen szorongatni 132

kezdtem az MPI-t, Porta azonban vidáman folytatta a ma­ tatást a motorháztető a l a t t - Zdrasztvujtye! - rikkantotta vidáman a tizedes. - Zdrasztvujtye! - viszonoztuk fülig érő szájjal, liftező gyomorral a köszöntését. Megkerülte az autót, érdeklődve szemügyre véve min­ den a p r ó részletet. - Hitler masina - vigyorodott el, majd jól belerúgott az elülső kerékbe, és hahotázni kezdett. - Da - erősítettem meg cérnavékony hangon. -Haraso? - Da, haraso - dadogtam ki, hogy igen, jó. A tizedes ismét elnevette magát, és barátian hátba ver­ te Portát. A m o t o r h á z t e t ő alá hajolt, hogy ő is megnézze a motort. M i u t á n kielégítette kíváncsiságát, felegyenesedett, és olajos ujjait a kabátjába törölte. -Jalovo. Most m á r száraz - jelentette ki vidáman. Én csak néztem kifelé a fejemből, bólogattam, és re­ méltem, hogy hülyének fog nézni, s akkor legalább békén hagy. A tizedes Porta felé fordult, és élénken gesztikulál­ va, arcokat vágva, hadarni kezdett neki valamit. Miköz­ ben én azt figyeltem, nem forgat-e valamit a fejében az orosz, Porta még j o b b a n belebújt a motorházba, időn­ ként elmordulva egy dát vagy egy nyet&t. Csak remélhet­ tem, hogy a megfelelő válaszokat adja. Egy idő után Porta előbújt, kivett a zsebéből egy csomag grifát, és megkí­ nálta a tizedest. Az orosz holdvilágképe felragyogott az örömtől. - Hol szerezted ezeket? - kérdezte olyan tájszólással, hogy alig értettem meg. - Jenyiszejszkben - vágta rá Porta. Azon tűnődtem, vajon Porta tudja-e egyáltalán, hol van Jenyiszejszk, merthogy n e k e m fogalmam se volt róla, de a válasz láthatóan kielégítette a tizedest. - Jenyiszejszkben, he? O n n a n valók vagytok? ~Da - zártam le ezt a kérdést. 133

,-Azér' nem ismertem meg az akcentusotokat. Én Csitából származom. N e m érdekel, h o n n a n jött valaki, feltéve hogy n e m moszkvai. Ha vannak emberek, akiket ki nem állhatok, azok a moszkvaiak. Úgy beszélnek, mint az udvaron rikácsoló baromfik. Egyetlen szót se értek abból, amit m o n d a n a k . De a jenyiszejszkiek... még soha n e m találkoztam odavalóval. Olyan a hanglejtésetek, mintha külföldiek lennétek! - R á n k vigyorgott. - De bár­ mit megbocsátok bárkinek, ha nem moszkvai. Meg kellett volna ölnünk az összes nagyképű seggfejt még a forrada­ lom idején. Porta és én egyetértő dával hízelegtünk neki. Ez volt az a pillanat, amikor úgy tűnt, az ég megkönyörült raj­ tunk: felberregett a motor. Pá-pát intettünk a tizedes­ nek, gyorsan bevágtuk magunkat a terepjáróba, és m á r ott se voltunk. - Hála az égnek, nem... A mondat közepén az autó ismét elakadt. Porta ki­ vágta az ajtót, és leugrott. - Egy átkozott hótórlaszba ragadtunk bele! A tizedes m á r loholt is utánunk, jóízűen hahotázva a történteken. - Tíz gépjármű n e m ér annyit ebben az időben, mint egy ló! - jelentette ki mély meggyőződéssel. Úgy tűnt, ezt poénnak szánta, ezért Portával röhincsélni kezdtünk, és az oldalát böködtük a könyökünkkel. A tizedes volt az első, aki megunta a vihogást. - Gyerünk - komolyodott el. - Nektek dolgotok van. N é m e t e k e t kell ölnötök! H a d d segítsek. Mindhárman tolni kezdtük az autót, de a kerekek üres­ ben forogtak, eszük ágában se volt megkapaszkodni a hó­ ban. A tizedes hirtelen a vállamra csapott. - Várjatok! Egy perc, és itt leszek! Az út felé rohant. . a

~ P°^

m e n t ?

~ kérdeztem idegesen.

- Segítséget kérni - felelte Porta, kajánul vigyorogva szorult helyzetünkön. - Ide fogja csődíteni a fél Századot. 134

- Hagyjuk itt ezt a konzervdobozt! - javasoltam két­ ségbeesve. - Úgyse tudjuk elindítani, mielőtt visszatérne a társaival. - Ne ess pánikba - tanácsolta Porta, majd kényelme­ sen elhelyezkedett a kormány mögött. - Próbáljuk meg még egyszer, h á t h a sikerül. - Értettél mindent, amit m o n d o t t ? - kérdezte zihálva az erőfeszítéstől. - Viccelsz? - Porta elröhögte magát. - N e m értettem jobban, mint amennyire ő értett engem... és akkor? N e m várhatod el egy ekkora országban, hogy mindenki megért­ se a másikat. Sokan gyakorlatilag más nyelvet beszélnek. Jut eszembe, még jó, hogy n e m Csitát m o n d t a m . Majd­ n e m megtettem, de végül inkább a Jenyiszejszk mellett döntöttem. - H o l van Jenyiszejszk? - Fogalmam sincs. - Létező hely? - H o n n a n t u d h a t n á m ? A lényeg, hogy a barátunkat ki­ elégítette a válasz. Az út irányából havat taposó csizmák csikorgása és a tizedes rekedt hangja hallatszott. - Davaj! Davaj! * - M á r jönnek is! - nyöszörögtem rémülten. Hátrapil­ lantottam a vállam fölött. - Vannak vagy húszan! - tettem hozzá, ahogy h á r o m férfi előbukkant a fák közül. Ebben a pillanatban a terepjáró kilőtt, én pedig elha­ saltam a hóban. Hallottam, hogy hátam mögött a tizedes felvisít a jókedvtől. Porta kinyitotta az ajtót, és közölte, hogy ha nem csipkedem magam, itthagy. Miközben be­ vetettem magam a mozgó járműbe, a tizedes mellénk lo­ holt. - Daszvidanyija! - ordította. - Daszvidanyija! - Viszlát neked is - motyogtam félszegen, és becsap­ tam magam mögött az ajtót. Néhány kilométerrel o d é b b ismét belefutottunk egy gyalogsági m e n e t o s z l o p b a . Egy p o n t o n félreállítottak 135

minket az út szélére, és egy vezérkari tisztet szállító autó száguldott el mellettünk. En félholt voltam az aggodalom­ tól, Porta azonban egykedvűen hajtott tovább az autóval. Egy keresztúthoz közeledtünk, ahol egy altábornagy szem­ lélte a csapatok vonulását. - Az isten szerelmére - könyörögtem Portának -, hagy­ juk itt ezt a vacakot, és menjünk tovább gyalog. Eddig megúsztuk, de ha ez is meglátja, hogy egy n é m e t terep­ j á r ó b a n ücsörgünk... - M é g feltűnőbb lenne, ha ott hagynánk valahol - ér­ velt Porta. - Ne aggódj, álmukban se gondolnák, hogy néhány fritznek van mersze egy VW-vel száguldozni a csapataik kellős közepén. Azt fogja hinni, hogy oroszok vagyunk, akiknek sikerült elkötniük valahonnan egy mű­ ködőképes német járművet. Porta emelt fővel, diadalittas képpel hajtott el az altá­ bornagy előtt. A tiszt utánunk kapta a fejét, de Porta opti­ mizmusa megalapozottnak bizonyult, m i n d e n akadékos­ kodás nélkül továbbengedtek bennünket. Másfél kilométerrel később bekanyarodtunk a Boljovvölgybe, azzal a szándékkal, hogy egyszer s mindenkorra magunk mögött hagyjuk a forgalmas utat, de néhány mér­ ges katonai rendész visszazavart minket, és mi nem áll­ tunk le vitatkozni velük. Ahogy közelebb kerültünk a Volgához, két felborult t e h e r a u t ó zárta el az utat, ezért megengedték nekünk, hogy letérjünk egy mellékutcába. Az utca végéhez érve ahelyett, hogy visszafordultunk volna a főútra, az ellenke­ ző irányba kanyarodtunk. Néhány orosz katona utánunk ordított; rémülten fordultam Porta felé. - Mit mondanak? Üldözni fognak minket? - N e m tartom valószínűnek. - Porta felnevetett, aztán levette orosz sapkáját, és az a u t ó hátuljába repítette. Csak azt kiabálták, hogy vigyázzunk... m e r t a n é m e t vo­ nalak felé tartunk! A mi oldalunk nem é p p e n tárt karokkal várt ránk. Gya­ nakvóan méregettek minket, és hogy hangot adjanak két136

ségeiknek, leadtak egy figyelmeztető ágyúsortüzet. Még akkor se akartak hinni nekünk, amikor kellőképpen le­ higgadtak ahhoz, hogy végighallgassák a magyarázatun­ kat. - De h o n n a n jöttetek? - kérdezgették. - Hogy a franc­ ba sikerült átjutnotok? A végén már kezdtem azon tűnődni, egyáltalán érdemes volt-e visszatérni. Végül kelletlen morgolódással levették mutatóujjukat az elsütőbillentyűkről, és a századparancs­ nok elé rángattak minket. Itt két órán át nyaggattak min­ ket mindenféle kérdéssel, de ezután engedélyt kaptunk rá, hogy visszatérjünk a saját ezredünkhöz. - Szereznem kellett volna magunknak két helyet azon a repülőn - m o n d t a keserűen Porta. - M e g t e h e t t e m vol­ na, ugye,, tudod? - Biztos vagyok b e n n e - bólogattam orrlógatva. - Szarnom kellett volna mindenkire. Hagynom kellett volna őket a francba. N e m vagyok a dajkája senkinek. M e g t e h e t t e m volna, ha olyan e m b e r lennék. - Amilyen n e m vagy - t e t t e m hozzá. Porta mérgesen r á m villantotta a tekintetét, n e m tud­ va, komolyan m o n d t a m - e vagy csak gúnyolódom. - Megtehettem volna - ismételte meg önmagát. - Én mondom! - Jól van, de most m á r mindegy! - m o r d u l t a m fel. Egyszer már mondtam, hogy hiszek neked, úgyhogy most fogd be a szádat, és mozgasd a segged! Egymásnak örök haragot ígérve tértünk vissza a szá­ zadhoz, és az sem javított a hangulatunkon, hogy a tár­ saink n e m fogadtak minket a h a z a t é r ő hősöknek kijáró hallelujával. Az ezredben pánikhangulat uralkodott, sen­ kit nem érdekelt, hogy ott vagyunk-e vagy sem. Tábori telefonok csörögtek szüntelenül, futárok szaladgáltak jobbra-balra. - Mi folyik itt? - kérdezte Porta mérgesen. - Valahány­ szor hátat fordítok nektek, minden darabokra hull. Min­ dig ugyanaz. 137

- N e m tudom, mit tehettél volna, ha vagy - h ű t ö t t e le Papa. - Az oroszok több helyen is áttörtek. Elszabadult a pokol. - L á t o d ? Ezt m o n d t a m - fordult felém csalódottan Porta. - Helyet kellett volna szereznem magunknak azon a repülőn. Hagynom kellett volna őket, hogy megegyék, amit főztek. Ragadjuk meg a hatalmat most, és őrizzük meg, bármilyen eszközöket is kell bevetnünk ennek ér­ dekében. Joseph Göbbels propagandaminiszter Ernst Thalmann-nak, 1932. január 3-án Két ló ügetett végig a reggel hatkor még néptelen ál­ latkert ösvényein; nyergükben Heydrich Obergruppen­ führer, illetve Canaris tengernagy feszítettek. - Érdekes ötlet - m o n d t a Heydrich, lovastársa felé for­ dulva. - N e m gondolja? - Előrenézett, a ló két füle közé célozva be az ösvényt, és cinikusan elmosolyodott. - Len­ gyel egyenruhát adni egy csapat fegyencnek, és megrendezni velük egy színlelt támadást a gleiwitzi rádióadó ellen! Le­ het valami ennél mulatságosabb? - Ismét Canaris felé for­ dult. - És kívánhatnánk magunknak jobb ürügyet arra, hogy megtámadhassuk Lengyelországot? - Fenntartásaim vannak - k o m o r o d o t t el Canaris. - Milyen alapon? - Heydrich felnevetett. - Remélem, nem erkölcsi alapon! Canaris megrázta a fejét. - Erkölcsi fenntartásoknak nincs helye, n e m d e ? Úgy­ se tekintené őket senki érvényes alapnak a tiltakozásra. -Tehát? - Tehát... - Canaris idegesen vállat vont. - Egyszerűen csak kétlem, hogy sikerülni fog. N e m tartom valószínű­ nek, hogy sokáig titokban tudják tartani. Fegyenceket fel­ használni... beszélni fognak. 138

- Emiatt nem kell aggódnia, b a r á t o m . Egyikük se fog-' ja túlélni a műveletet. Canaris arca megmerevedett. - N e m arról volt szó, hogy önkénteseket alkalmaznak? Szabadságot ígérnek nekik cserébe, n e m ? - Valamivel csak rá kell venni őket az együttműködés­ re - mormogta szemrehányással a hangjában Heydrich. - Természetesen, senki n e m várhatja el tőlünk, hogy az ígéretünket teljesítsük. Őrültség lenne szabadon enged­ ni őket. Az egész műveletet szabotálnánk vele, mint erre ön is rámutatott. Egyébként pedig, tengernagy, ha nem tévedek, éppen az ön osztályáról származik az ötlet. - Az én osztályomról, ez igaz. De n e m az én beleegye­ zésemmel. - E t t ő l függetlenül, mindenki ö n n e k fogja tulajdoní­ tani az akciót. Áldását adja rá, tengernagy? - N e m . Ezúttal tévedett, Obergruppenführer. Az osz­ tályomnak semmi köze n e m lesz a művelethez. A tengernagy vágtára ösztökélte lovát, magára hagyva Heydrichet, aki tűnődve nézett utána. N é h á n y másod­ perccel később Canaris lefékezte a lovát, és a még min­ dig tempósan ügető Heydrich h a m a r o s a n utolérte. - Megtudhatnám, miért, tengernagy? Az volt a benyo­ másom, hogy m á r maga a F ü h r e r is jóváhagyta a tervet. - Úgy van - bólintott Canaris. - Ugyanakkor, mint már m o n d t a m , a tervet az én t u d t o m nélkül készítették és fo­ gadták el. Tehát semmi közöm hozzá. - Evvel nem értek egyet - mosolyodott el Heydrich. Mindannyian felelősek vagyunk a beosztottaink dönté­ seiért. É p p erről beszéltem a minap a Reichsführerrel és a Reichsmarschallal, és mindketten ugyanezen a vélemé­ nyen voltak. Az ötlet az ön. osztályáról származik, ennél fogva ö n n e k kell kiviteleznie és vállalnia a felelősséget. Canaris komótosan rágyújtott egy cigarettára, mielőtt válaszolt volna. - N e m tud megijeszteni, Obergruppenführer. Ugyan­ olyan jól informált vagyok, mint ön, és tudom, amit tudok. 139

Beszéltem a Führerrel erről a témáról, és* elmagyaráz­ tam neki az álláspontomat. - Heydrich felé fújt egy vé­ kony füstfelhőt. - Totálisan elfogadhatatlannak t a r t o m a tervet. Semmi köze nincs a kémelhárításhoz, és figyelmez­ tetem, a hadsereg sem fog egyetérteni a módszerükkel. - E n n e k a kockázatával tisztában vagyok. Vállalnunk kell. - Akkor vállalja, ha óhajtja, de én n e m teszem meg. Csendben lovagoltak egy ideig, aztán Heydrich oda­ hajolt a tengernagyhoz, és megpaskolta a lova nyakát. - Canaris tengernagy, gratulálok önnek! Ön egy eszes, vén róka, aki soha n e m tesz egyetlen lépést se úgy, hogy előtte ne szimatolna körbe. De h a d d figyelmeztessem: minden róka napjai meg vannak számlálva! Egyszer úgy­ is félre fog lépni. Ha n e m előbb, akkor utóbb. Megfordította a lovát, és elvágtatott a rá váró fekete Mercedes felé. Canaris tengernagy magányosan folytat­ ta a reggeli lovaglást.

7. Kivégzések Az éjszaka közepén egy H E - 1 1 1 szállt le egy Sztálingrád melletti reptéren. A 6. hadseregből senki n e m tudott az érkezéséről, senki n e m sejtette, ki lehet az utasa. A le­ szállásnál csak a M A T U K ejtőernyős ezred néhány tiszt­ helyettese volt jelen. A repülőgépre álcázólepel került ab­ ban a pillanatban, hogy megállt, az őrt álló ejtőernyősök pedig parancsot kaptak, hogy minden gyanús jelre lője­ nek. Elsőként T h e o d o r Eicke sétált le a gép lépcsőjén, az az ember, aki a koncentrációs táborokat felügyelte, és a hírhedt 3. páncélos hadosztályt, a „gyilkos" osztagot ve­ zette. Köztudott volt, hogy Eickénak és embereinek a 140

brutalitása még a F ü h r e r t is megrendítette, és az egész hadosztályt megfosztották az eltávozások jogától a há­ ború teljes időtartamára. Használd fel a vadállatok vissza­ taszító tehetségét, de tartsd őket rácsok mögött, ne hagyd, hogy a civilek közt randalírozzanak! Eickét néhány SS-tiszt követte, egytől egyig az ölés náci módjának a szakértői. Egy motoros szán várt rájuk, amit szintén az ejtőernyős ezred bocsátott rendelkezésükre, a jármű vezetőjének azonban át kellett adnia helyét Henzel Oberschauführernek, akit D a c h a u b a n „ h e n t e s " Henzelnek becéztek. A szán és hátborzongató utasai, hófelhőt kavarva ma­ guk mögött, Sztálingrád és a 6. hadsereg főhadiszállása felé indultak. A mindig figyelmes Eicke a légierő jelzését eltávolíttatta a szán oldaláról, és az „SS" betűket rakatta fel a helyére. Eicke szinte betegesen figyelt minden apró­ ságra, és semmit se bízott a véletlenre, ahogy azt dachaui foglyai közül sokan - Kurt von Schuschnigg osztrák kan­ cellártól a legegyszerűbb zsidóig - tanúsíthatták. A 6. hadsereg egy föld alatti b u n k e r b e n rendezte be főhadiszállását, egy olyan épületben, melyet korábban az N K V D használt. Eicke váratlan látogatása pillanatok alatt felbolydította a föld alatti emberboly életét. A pá­ nik a villám sebességével terjedt végig a folyosókon, és még magát Paulus t á b o r n o k o t is elérte. Felpattant, ami­ kor Eicke benyitott a szobájába, és előrenyújtott, eny­ h é n remegő kézzel a látogató elé sietett. Eicke ügyet sem vetett rá. Szétterpesztett lábbal megállt az ajtóban, és fa­ gyos megvetéssel végigmérte Paulust, aki ebben a pilla­ n a t b a n t á b o r n o k n a k meglehetősen nyomorult látványt nyújtott - két túlméretezett kabátjába burkolózva úgy nézett ki, mint egy m o r m o t a , akit idejekorán zavartak fel téli álmából. Eicke a kötelező - jól szabott és stílusos - bőrkabátot viselte. Elővett egy szivart, és ráérősen rá­ gyújtott. - K i maga? - kérdezte arrogánsan két füstfelhő kö­ zött. 141

- Paulus tábornok vagyok. - A t á b o r n o k idegesen el­ mosolyodott, és leeresztette a kezét. - Megkérdezhetem, kit tisztelhetek ö n b e n ? ' - Tisztelhet? - ízlelgette nevetve a szót Eicke. - Igen, ez j ó . Tetszik. - Besétált a szobába, becsmérlőén körül­ nézett. - T h e o d o r Eicke SS Obergruppenführert tisztel­ heti bennem. A F ü h r e r k é r é s é r e j ö t t e m . Tudni akarja, mi folyik itt. - Mi folyik... - Különösképpen az érdekli - szakította félbe Eicke -, hogy mit csinál itt maga: háborúzik-e vagy vakációzik. Paulus aggodalmasan masszírozgatni kezdte az ujjait. Hosszú, finom, érzéki ujjak voltak, n e m ölésre termettek. Egy zongorista vagy egy sebész ujjai voltak. A r r a lettek tervezve, hogy teremtsenek, n e m azért, hogy rombolja­ nak. - Amikor bejöttem ide - folytatta kegyetlenül Eicke , azt hittem, rossz helyen járok. Maga inkább bolsevik fogolynak néz ki, aki német nagykabátban melengeti ma­ gát, mint a 6. hadsereg fejének! N e m néz ki tábornok­ nak, vagy maga másképp gondolja? - Nagyon nehéz itt mindannyiunk számára - szólalt meg Paulus, de Eicke megint belefojtotta a szót. - E g y á l t a l á n n e m lep meg, hogy akkora a fegyelme­ zetlenség a katonái közt, t á b o r n o k ! A vereség hangulata kering a levegőben, és egyenesen fentről származik! Úgy tűnik, azt kell m o n d a n o m a F ü h r e r n e k , hogy egyik tá­ b o r n o k a feladta a harcot. - Ez nem igaz! A görög szoborhoz illő k e z e k remegni kezdtek. A tá­ bornok tiltakozása inkább volt a megbántott, mintsem a megsértett emberé, de a vezérkari főnöke még így is azonnal a védelmére kelt. Schmidt t á b o r n o k szöges el­ lentéte volt Paulusnak: mindenki kemény, határozott, ma­ gabiztos embernek ismerte. - SS Obergruppenführer, nincs joga így beszélni! Ezért panaszt fogok benyújtani! 142

- Joga van hozzá - ismerte el Eicke. - Tegye csak... de kinek fogja címezni? A F ü h r e r n e k ? Mert ha ez így van, akkor megkímélheti magát a fáradságtól: én vagyok a F ü h r e r hivatalos képviselője Sztálingrádban. Elővett egy okiratot a belső zsebéből, és az asztalra v e t e t t e . A z okirat teljhatalmat a d o t t T h e o d o r Eicke Obergruppenführernek, akinek így joga volt bárkit had­ bíróság elé állíttatni, és ítéleteket hozni saját belátása sze­ rint. A felhatalmazás alján Adolf Hitler kézírása állt. Paulus halántékára verejtékcseppek ültek ki. - Mit óhajt tudni a F ü h r e r ? N e m kapta meg a jelenté­ semet? Körvonalaztam számára a javaslatunkat. Schmidt tábornoknak van egy nagyszerű terve, amelyet azonnal életbe lehetne léptetni. A F ü h r e r n e k csak el kellene fo­ gadnia, és azt hiszem, képesek lennénk megmenteni a 6. hadsereg legalább egy részét. - M e g m e n t e n i ! - fröcskölte gúnyosan a szót Eicke. A F ü h r e r t n e m mentőakciók érdeklik, h a n e m a győze­ lem. Csakis a győzelem! É p p elég időt adott már így is, maga pedig n e m képes egyebet tenni, mint még több emberért, még több élelemért, még több lőszerért vinnyogni. Mit csinált azzal a sok emberrel, akit magára bíztunk? Hova lett az a rengeteg lőszer? Tűzijátékra hasz­ nálták? - Ez felháborító! - jelentette ki rákvörösen Schmidt. Eicke feléje perdült. T Az a felháborító, amit maguk itt művelnek! Tervek, javaslatok! Az egész csak arra való, hogy a kudarcukat leplezzék. A Führer utasított rá, hogy emlékeztessem ma­ gukat, a német hadsereg n e m fordíthatja hátát egy szov­ jet majmokból álló horda felé. A r r a is emlékeztetnem kell az itt jelenlevőket, hogy amit a F ü h r e r akar, az a győzelem! - É s h o g y a n vívjuk ki? - k é r d e z t e száraz h a n g o n Schmidt. - Hogyan? - visította Eicke. - Ez nem az én gondom, é s nem is a F ü h r e r é ! Hogy miként győznek, az a maguk 143

dolga. Ezért csináltak magukból tábornokokat! - Köze­ lebb lépett Schmidthez, rábökött a mutatóujjával. - De maga engem kérdez! Hogyan? Jól van, megmondom, ho­ gyan. Kergessék ki a bolsevikokat Európából, ez az, amit tenniük kell! Az isten szerelmére, huszonöt hadosztály van ebben a hadseregben. Hatszázezer ember és nyolc­ száz tank! Mi kell még? Öt háborút megnyerhetnének ekkora erővel, néhány primitív szovjet paraszt kisöpréséről nem is beszélve! H u b e r tábornok, aki mindeddig csendben figyelt, üres jobb kabátujját gyűrögetve, n e m t ű r h e t t e tovább szó nél­ kül Eicke dölyfös vagdalkozását. Felállt, és a haragtól sá­ padtan Eicke szemébe nézett. - Mégis, mit képzel, kivel beszél? N e m a koncentráci­ ós táborában van, ha n e m vette volna észre, h a n e m Sztá­ lingrádban! És mi nem a maga foglyai vagyunk, h a n e m tisztek. N é m e t katonák! - A h , igen - mosolyodott el b e c s m é r l ő é n Eicke. Maga H u b e r tábornok, ha nem tévedek. Van egy üzene­ tem a maga számára. Burghof tábornoktól. Á t a d t a H u b e r n e k a hadsereg személyzeti főnöke által küldött levelet. A parancsban az állt, hogy H u b e r n e k azonnal vissza kell térnie Németországba, és jelentkez­ nie kell a F ü h r e r főhadiszállásán. H u b e r összegyűrte a papírt, és a zsebébe süllyesztette. Ösztönösen tudta, hogy a parancs rosszat jelent. Jelenthetett volna előléptetést is, de Eicke kirohanása u t á n ezt n e m tartotta valószínű­ nek. Annál inkább a kivégzőosztagot, a saját és családja likvidálását. - Köszönöm - erőltette ki magából a szót, farkassze­ met nézve Eickéval, aki kárörvendően figyelte szivarja füstjén keresztül. Leült, és mély hallgatásba burkolózott. Úgy tűnt, bármi történjék is, maradjon Sztálingrádban, vagy térjen vissza Németországba a Führer hívására, min­ d e n k é p p e n halott ember. Paulus tábornok is csendben maradt. Gyűlölte a há­ borút. N e m kívánt egyebet, mint otthon lenni a könyvei 144

és műkincsei közt, jó viszonyban lenni a szomszédaival és mindenki mással, és békében, nyugalomban élni. Egyedül a még mindig ellenséges S c h m i d t figyelt Eickéra, aki ironikusan meghajolt a három tábornok felé, majd ezt mondta: - Halaszthatatlan ügyeim pillanatnyilag máshová szó­ lítanak, de hamarosan visszatérek. A következő útja a Cáricánál állomásozó 71. hadosz­ tályhoz vitt. Beviharzott a főhadiszállásra, és halálfejes aranypálcájával, ami a F ü h r e r személyes ajándéka volt, rácsapott az egyik asztalra. Mindenki riadtan nézett fel, a parancsnok pedig, Von H a r t m a n n tábornok, azonnal felállt, és odament hozzá. Eicke és Von Hartmann régóta ismerték egymást: volt idő, amikor Eicke jelentéktelen kis i r o d a k u k a c k é n t t é n y k e d e t t egy k a t o n a o r v o s mellett, H a r t m a n n pedig a felettese volt. É p p e n Von H a r t m a n n volt az, aki rájött, hogy Eicke csal a könyveléssel, ezért büntetésből egy tűzszerész osztaghoz helyeztette át a fér­ fit. Most egy SS-tiszt Eickéval kellett szembenéznie, de nem mutatta az aggodalom jeleit. - R é g láttuk egymást - jegyezte meg hűvösem - Igen, így van - értett egyet Eicke. Hónalja alá ka­ nyarította a pálcáját. - De ez nem jelenti azt, hogy elfe­ lejtettem, amit akkor tett velem! Bátorítóan Von H a r t m a n n r a mosolygott, s közben ki­ gombolta a kabátját, feltárva kitüntetései tömkelegét. - Nos, tábornok, a Führer azért küldött ide engem, hogy kiderítsem, mi folyik itt. Egyáltalán nincs megelégedve az­ zal, amit csinálnak. Nem érti, hogy okozhat annyi gondot egy rakás félcivilizált vadember a német hadseregnek. A tábornok lehajtotta a fejét, és hallgatott. Eicke levette a kesztyűjét, és a pálca gombja köré csa­ varta. - Szeretném szemügyre venni a hadosztályát. / '-. Állunk rendelkezésére - húzta ki magát H a r t m a n n , aki bármire hajlandó lett volna, csak minél h a m a r a b b megszabaduljon ettől az embertől. 145

A Winkopf százados parancsnoksága alatt álló 191. ezredhez küldte Eickét. Az SS-tiszt közölte óhaját, hogy motoros szánnal szeretne utazni, a hadnagy azonban, aki­ re rábízták, megrázta a fejét. - N e m ajánlom, uram. N e m a legbiztonságosabb módja az utazásnak.. Eicke felvonta a szemöldökét. - Csak n e m fél, hadnagy? M á r kezdem érteni, mi hát­ ráltatja a 6. hadsereget a győzelem kivívásában. A hadnagy nem vitatkozott vele. Ha Eickét n e m ag­ gasztotta a biztonsága, az az ő baja volt; ami a hadna­ gyot illette, ő m á r régen feladta a reményt, hogy élve és ép ésszel kikerülhet Sztálingrád borzalmaiból, és az, hogy előbb vagy utóbb hal meg, részletkérdés volt csupán. Az egész családját megölték egy bombázás alkalmával Köln­ ben - azóta nem érdekelte, mit hoz számára a jövő. Alig siklott néhány m é t e r t a szán, a hó több helyen is a magasba csapódott körülötte. Eicke, meghazudtolva ön­ magát, megriadt. - Orosz aknavetők - magyarázta közönyösen a hadnagy. - Ügyet se vessen rájuk, n e m érdemes. Nemsokára a ne­ hézágyúk következnek. Mintegy válaszként, az orosz tüzérség működésbe lé­ pett. A hadnagy Eickéra pillantott, és elmosolyodott. Eicke megborzongott. - Borzalmasan hideg van - motyogta, ezzel próbálva magyarázni önkéntelen remegését. - Úgy érzi? - kérdezte a hadnagy, aki kezdte egyre job­ ban érezni magát. - Én pedig épp azon tűnődtem, milyen kellemes időnk van. M é g néhány pirókot is láttunk ma délután, pedig ők aztán nagyon kényes látogatók, csak jó időben bújnak elő. Eicke gyanakvóan méregette a hadnagyot, de az el­ fordította a fejét, és a r o h a m o s a n közeledő dombok felé mutatott. - H a m a r o s a n át kell m e n n ü n k egy hasadékon. Gon­ doltam, jó lesz, ha figyelmeztetem: az oroszok mindig 146

bevadulnak, valahányszor előbukkanunk belőle. Pokoli zajt tudnak ám csapni. - É r t e m - bólogatott Eicke; az alacsony hőmérséklet ellenére dőlt róla a veríték. - De azért csak egyenesen előre! A szánt magukba nyelték a dombok. Alig dugta ki or­ rát a hasadék végén, mintha megnyílt volna alatta a föld. Hózuhatag lepte el a járművet és utasait. Eicke rémülten átvetette magát a szán oldalán, és a többi SS-katona is ugyanezt tette. A szán lefékezett, a hadnagy halálos nyugalommal le­ lépett róla, és odasétált Eickéhoz. - Ez az - nézett le az SS-tisztre. Eicke feltápászkodott, leseperte magáról a havat. - Mi? - kérdezte mérgesen. - Megérkeztünk. I n n e n gyalog megyünk tovább. Az oroszok ismétlődő bombázásaitól kísérve elindultak megkeresni Weinkopf századost. - Mi a fene esett beléjük? - nézett körül ingerülten Eicke. - Mindig ezt csinálják? - Ó, ez még semmi! - biztosította mosolyogva a hadnagy. - Néhány nappal ezelőtt egy egész zászlóaljat eltöröltek két perc leforgása alatt. E r r e , u r a m . Weinkopf százados már vár minket. - Meglep, hogy egy százados áll egy ezred élén - mond­ ta helytelenítően Eicke. A hadnagy vállat vont. - A szükség nagy úr, és ő a legtapasztaltabb tiszt, aki még életben van. A többieket az oroszok megölték. - Mindannyiukat? Úgy érti... - Úgy értem - vágta rá a hadnagy -, hogy a tisztek rövid életűek a világnak ezen a táján. Itt vagyunk, uram. Weinkopf százados n é h á n y közlegénnyel kártyázott. Asztalként két oldalára fektetett benzinkanna szolgált, székek helyett orosz puskákból összedobált halmok te­ tején ültek a játékosok, és az egész társaság h á r o m nagykabát alá volt összehúzódva. 147

- Ez Eicke Obergruppenführer - jelentette ki közö­ nyösen a hadnagy. A katonák felnéztek. Weinkopf százados kiválasztott egy kártyát, rátette az egyik benzinkanna oldalára, majd anélkül, hogy Eickéra nézett volna, biccentett. Eicke várta, hogy a katonák felállnak, és tisztelegnek előtte, de semmi ilyen n e m történt. - A F ü h r e r képviselője vagyok - közölte végül. Weinkopf százados felpillantott. - Ó, valóban? - Azért jöttem, hogy ellenőrizzem az ezredét. - Csak tegye - intett kezével a százados. - A legtöb­ b e n kint vannak az állásaikban. Bármikor kimehet, és szemügyre veheti őket, de figyelmeztetem, mostanában meglehetősen idegesek a fiúk. Lőnek m i n d e n r e , ami mo­ zog, úgyhogy jobban teszi, ha vigyáz magára. Eicke felháborodva pufogtatott egyet a szájával. - Azt mondta, vigyázzak m a g a m r a ? - Ha nem akarja, hogy egy golyó elvigye a fejét - fe­ lelte a százados, figyelmét újra a játszmának szentelve. - Aligha így kellene beszélnie egy felettesével! - csat­ tant fel Eicke. Weinkopf százados lassan az SS-tiszt felé fordult.. - SS - m o n d t a t ö m ö r e n . - M a g á n a k itt nincs szava. Mi katonák vagyunk. - Katonák! - üvöltötte Eicke. - K a t o n á k n a k meri ne­ vezni magukat? Itt ülnek és kártyáznak, ahelyett hogy megnyernék a háborút! A F ü h r e r hallani fog erről! - Ahogy akarja - vont vállat a százados. Eicke az egyik közlegényre irányította villámló tekin­ tetét. - Mi a helyzet magával? - kérdezte nyers hangon. Mi a feladata, amikor n e m szerencsejátékra fecsérli az idejét? - Tankelhárító vagyok - felelte a fiú. N e m részletezte tovább a dolgot. E l m o n d h a t t a volna Eickénak, hogy egyedül előző n a p tizenkét T-34-est sem148

misített meg kézigránátokkal és aknákkal, de eszébe se jutott, hogy megtegye ezt. Még csak tizenkilenc éves volt, és természetesnek vélte, hogy ez a munkája. Szakértő­ nek számított a tankok elpusztításában, de ha netán túl­ élte volná a háborút, rá kellett volna döbbennie, hogy senkinek nincs szüksége a tapasztalatára. Eicke morgolódva távozott, szótlan társai kíséretében. A hadnagy utána kiáltott: - Vigyázzon az orvlövészekkel, O b e r g r u p p e n f ü h r e r ! Tegnap egy őrnagy golyót k a p o t t a fejébe, m e r t nem volt elég óvatos. Eicke megvető arccal nézett vissza rá, de azért négy­ kézlábra ereszkedett, és megfontoltan közelített a leg­ közelebbi fedezék felé. Az éber oroszok azonnal tüzet nyitottak rájuk. Wilmer Oberscharführer volt az első ál­ dozat - golyót k a p o t t a k é t szeme közé. Scharführer Dwinge rátenyerelt egy aknára. Ahogy a csoport elérte a fedezéket, egy katona ámultán felkiáltott: egy felrobba­ nó aknavetőlövedék elvitte a fél lábát. Úgy tűnt, nem érez fájdalmat; csak ült, és a szilánkos csonkot bámulta, mi­ közben dőlt belőle a vér a fehér hóra. Egy második akna csapódott be a közelben. - Jézus Krisztus! - kiáltott fel Eicke, a földhöz lapul­ va. A dachaui tömeggyilkos, ezer és ezer zsidó hóhéra, gondolkodás nélkül segítségül hívott egy zsidót, és még csak nem is látott semmi rendellenességet a dologban. Félretaszította az útjából a sebesült katonát. Egy láb nél­ küli férfi m á r n e m volt érték, úgyhogy jobb volt, ha mi­ nél hamarabb meghal. H a d d legyen a hó a szemfedője! Eicke tovább kúszott, és végül sikerült lehuppannia egy géppuskás mellé, aki ferde tekintettel fogadta. - N e m időznék itt sokáig a maga helyében, uram. Az oroszok kilométerekről képesek kiszúrni a tiszteket. Teg­ nap is volt itt egy őrnagy, aki pórul járt. - Igen? - válaszolta idegesen Eicke. Otthagyta a gép­ puskást, és tovább mászott, míg egy fiatal, de százéves 149

ábrázatú hadnagy meg nem állította, hogy megkérdezze, mégis mit csinál. - Csak körülnézek - felelte hűvösen Eicke. - Jelen­ tést kell írnom a F ü h r e r n e k . - Nagyszerű. - A hadnagy elkapta Eicke grabancát, és berángatta a legközelebbi lyukba az SS-tisztet. - E b b e n az esetben talán e l m o n d h a t n á neki, az embereim üres gyomorral harcolnak. M á r egy hete n e m ettünk meleg ételt! Hogy várhatják el az embertől, hogy győzzön, ami­ kor még enni se kap? - Ez aligha a F ü h r e r dolga - hárította el Eicke. - Meg­ lep, hogy egy tiszt képtelen saját maga megoldani ezt a feladatot. Javaslom, hogy beszélje meg a gondjukat a tá­ bori konyha vezetőjével. Az illető nyilvánvalóan ellopja az élemiszeradagjaikat. . - Tábori konyha! - Az öreg arcú fiatal hadnagy reked­ ten felvihogott. - Az embereim olyan régen láttak olyant, hogy talán már azt se tudják, mi az! - Nehéz hinnem magának, hadnagy! Hogy látják el ma­ gukat, ha nincs tábori.konyhájuk? • A hadnagy előrehajolt, Eicke arca elé nyomta szürke, barázdált arcát. - Fosztogatunk. Ölünk. És ha nincs időnk rá, akkor éhezünk. - Felháborító! - Eicke hátrafordult, és csettintett az ujjával. - Gratwohl! Jegyezze fel ezt! Gondoskodjon róla, hogy a viszonyok kerüljenek elrendezésre itt. - Vissza­ fordult a hadnagyhoz. - Bárki is felelős ezekért az állapo­ tokért, ígérem, hogy halállal fog lakolni hanyagságáért. - Köszönöm - dörmögte a hadnagy. - Ez óriási segítség! E b b e n a pillanatban egy őrmester jelent meg. Beug­ rott a gödörbe, könyökével félretaszította Eickét. - Az ellenség t á m a d , u r a m ! A hadnagy azonnal felkapta a géppisztolyát meg egy halom kézigránátot, és nyomában az őrmesterrel elro­ hant. Eicke és emberei magukra maradtak, egy ütemre remegve az elhagyott gödör mélyén. N e m rendelkeztek 150

tapasztalattal a harctéri küzdelmet illetően. Lekuporod­ tak, kezükkel védve térdeik közé dugott fejüket, és el­ borzadva hallgatták a gödör fölött elsivító golyókat, a bombák robbanását, a hatalmas ágyúk zengését. Körös-kö­ rül minden csupa mozgás volt. Katonák rohantak, lőttek és estek el. Bakancsok csikorogtak a letaposott havon. Súlyos fegyvereket vontattak odébb. Sípok adtak le éles jeleket, tisztek és őrmesterek ordítoztak. Eickénak fogalma se volt, mi folyik odafent; igyekezett olyan kicsire zsugo­ rodni, amennyire lehetett, és várta a végkifejletet. Az ellenséget megállították. A fiatal hadnagy visszatért a gödörbe, és szétterítette a térképet, ügyet sem vetve Eickéra. Eicke megköszörülte a torkát, és fontoskodóan meg-, kérdezte: - l u d j á k tartani az állást, hadnagy? - M i ? - A h a d n a g y felnézett, és a m i k o r m e g l á t t a Eickét, összeráncolta a homlokát. Nyilvánvaló voít, hogy teljesen megfeledkezett a hívatlan vendégről. - N e m tu­ dom, Obergruppenführer. Lehet, hogy nem, de igyekszünk kitartani, amíg lehet. A háborút, persze, elveszítettük, de nem akarunk ölbe tett kézzel meghalni. Eicke megmerevedett. - Ezért akár le is lőhetnem, hadnagy! A háborút nem vesztettük el. - Ez - felelte k o m o r a n a hadnagy - éppúgy hangzik, mint a F ü h r e r kijelentése, hogy egy civilizálatlan vadem­ berekből összetevődő n é p ellen harcolunk. Ökörség! Az a seggfej! Miért nem jön ide, és néz szét személyesen? H á r o m lövés dördült el, egyik a másik után. A had­ nagy élettelen kőként zuhant a gödör aljára, maga alá gyűrve a térképet. Eicke elrakta a revolverét, és intett a társainak, hogy kövessék. Elhagyták a fedezéket anélkül, hogy egyetlen pillantást is vetettek volna maguk mögé. A vizsgálódás a 9. harckocsizó ezrednél folytatódott. E *cke látni akarta a szakácsot.

151

- Nos, őrmester, azt hallottam, hogy az embereik éhez­ nek. Mit tud mondani erről? - Adjon nekem élelmet, u r a m - felelte a szakács és én azonnal nekilátok főzni. De alapanyagok nélkül sem­ mit se tehetek, ugye, érti? - Mi a helyzet a tábori konyhával? - akarta tudni Eicke. - Hogyan vívhatnak háborút tábori konyha nélkül? - Gőzöm sincs, u r a m - válaszolt vidáman a szakács. De tényleg nincs. - Akkor hogyan etetik az e m b e r e k e t ? - Fosztogató csapatokat küldünk szét, u r a m . Lelövik a lovakat meg az efféléket. Tápláló és kiadós ebédet le­ het főzni egy lóból. Persze, ha kerül egy. N e m sok van belőlük manapság. - És ha nem sikerült elejteni egy lovat? - kérdezte gú­ nyosan Eicke. - Akkor mit esznek? Pirókot? - Nem, uram. Ha semmi más nem akad, akkor általá­ ban májat eszünk. - Májat? - kérdezte riadtan Eicke. - H o n n a n jutnak hozzá? Az őrmester szánakozva nézett a tudatlan tisztre. - Hullákból, uram. E m b e r i májat eszünk. Meg lenne lepve, ha megkóstolná, milyen ízletes. Egy kis párolt máj... Éicke a szája elé kapott egy zsebkendőt, és elbotor­ kált. T ö b b é nem került szóba a tábori konyha. A sztá­ lingrádi katonák emberevőkké alacsonyodtak! - Miért nem t á m a d n a k ? - kiáltott rá egy középkorú tisztre, és megrángatta a férfi karját, hogy felkeltse a fi­ gyelmét. Az őrnagy feléje fordította szomorú, véreres szemét. - T á m a d n i ? M e r r e ? - kérdezte csendesen. - Akármerre, m a g a b a r o m ! M á r elegem van abból, hogy mindenki csak áll, és várja, hogy az oroszok támad­ janak! - Mi mást tehetnénk? Körül vagyunk véve. Mellesleg, fogytán a lőszerünk, és olyan kevesen vagyunk, hogy még 152

egy birkanyájat se lennénk képesek őrizni. - Felnevetett. - Egy zászlóalj parancsnoka vagyok, ami egy fél század­ ra zsugorodott! És az a mániákus, ott Berlinben, még mindig győzelemért visítozik! Az őrnagyot egy fához kötözték és lelőtték. Eicke és csapata folytatta útját, újabb áldozatokat keresve. H a r m a d i k k é n t egy műszaki tisztnek kellett meghal­ nia. A százados felrobbantotta a felszerelését, semmint hogy az előrenyomuló oroszoknak hagyja, de nem kért rá engedélyt, ezért Eicke szemében szabotőr volt. Őt is agyonlőtték. A százados felemelt fővel halt meg. A hajsza folytatódott. Jenek ezredes, a 9. gyalogos ezred parancsnoka visszavonulást rendelt el, miután az emberei többségét az oroszok lemészárolták. Honfitársai tettei elis­ meréseként felakasztották egy szélmalom lapátjára. Megvizsgáltak egy kórházat, és leszaggatták a kötése­ ket kétszáz sebesültről, hogy lássák, milyen súlyosak a sebeik. Néhányan belehaltak ebbe. Mások azért haltak meg, mert n e m voltak sebesültek, vagy Eicke szerint nem voltak eléggé sebesültek. Százkilencvenhét k a t o n á t öltek meg, köztük orvosokat. Az SS-banda rendíthetetlenül haladt tovább. Az olasz Savoia ezrednél kedvükre kivérengezhették magukat: hat­ vannyolc tiszt felelt életével, mert engedélyt adtak éhe­ ző embereiknek, hogy n é m e t raktárakat fosszanak ki. Nem volt elég, hogy a katonáknak n a p mint n a p szem­ be kellett nézniük az oroszokkal, most még a dachaui mészáros is hátba t á m a d t a őket. Sokuk számára ez volt az utolsó csepp a p o h á r b a n : főbe lőtték magukat, mi­ előtt még Eicke t e h e t t e volna meg ugyanezt. A cáricai vasútállomáson egy csapat kísértetiesen sovány, beesett szemű román gyerekbe botlott, akik kenyeret kére­ gettek a katonáktól. -Szabaduljanak meg azoktól a kölyköktől! - paran­ csolta Eicke. A román katonák maguk végezték el a feladatot. Mű­ veletlenek voltak és romlottak, szégyenletesen gyávák a 153

csatában, ugyanakkor vadállatok, ha gyerekkel akadt dol­ guk. Eicke végignézte, ahogy lemészárolják saját gyéreke­ iket, aztán minden második r o m á n katonát felakasztatta, az ellenséggel szemben tanúsított gyáva magatartás kol­ lektív vádjával. Egy őrnagy tiszt visszavonta megtépázott zászlóalját, erős ellenséges töz közben, és ezzel megmentette csapa­ tai egy részét. Ő maga eközben elvesztette mindkét lábát, ezért Gumrakból hazarepííették Németországba. Amikor Eicke meghallotta az esetet, azonnal intézkedett, hogy Németországban tartóztassák le a tisztet, és szállítsák át 'lörgauba. Néhány nappal később a hordagyán végeztek vele. Egy római katolikus papot, aki a 44. hadosztályhoz csatlakozott, azért végeztek ki, mert a názáreti Jézusról tartott prédikációt. Mint valaki aljas m ó d o n felhívta rá a vérszomjas Eicke figyelmét, a názáreti Jézus zsidó volt. Egy antiszemita r o h a m á b a n Eicke lábánál fogva felakasz­ tatta a papot, és elvágatta a torkát. A holttest sokáig ott maradt, a bíbor szalagra festett keresztet bánatosan lenget­ te a szél. Senki se vesztegette az erejét arra, hogy levágja és eltemesse, mi több, egy idő után a fásult emberek jelzőtáb­ lának kezdték használni. Menj egyenesen előre, míg a ha­ lott paphoz nem érsz, aztán kanyarodj balra, és már ott is vagy az úton... M i u t á n kedvére kigyilkolta magát, Eicke visszarepült Németországba, és a F ü h r e r asztalára t e t t e jelentését, magára hagyva a haldokló 6. hadsereget az előrenyomu­ ló szovjet csapatok szorításában. Az ég küldte Adolf Hitlert, hogy Németország né­ pének segítsen visszaállítani a r e n d e t E u r ó p á b a n . August Wilhelm, Poroszország hercege a tiszti klub bankettjén, 1936. június 16-án

154

Néhány nappal karácsony előtt Wenck és Blatt közle­ gényeknek a hóviharon át G u m r a k b a kellett menniük, hogy elhozzák a zászlóaljuk élelmiszerellátmányát. Az orosz tél jeges poklában az emberek fejadagja napi tíz gramm kenyér, tíz gramm dzsem és negyed liter, lócsontból készített vizes kotyvalék volt. Paul Wenck testes, tizennyolc éves fiú volt, és még az orosz fronton eltöltött jó pár h ó n a p után is súlyos kilók­ kal és kielégíthetetlen étvággyal rendelkezett. Az állandó éhezés volt, ami a legnagyobb szenvedést okozta számára. Egy időben élelemre cserélte cigaretta-fejadagját, Sztálin­ grádnál azonban már nem volt lehetőség efféle üzletekre. A cigaretta eltűnt a színről, a kenyér pedig értékesebb volt, mint az arany. A két katonát egy óráig várakoztatták G u m r a k b a n , csak ezt követően adták át nekik a fejadagokat: kétszáz­ huszonöt szelet kenyeret, plusz a dzsemet és a levest. - Kétszázhuszonöt - m o n d t a Blatt. - Számold velem együtt, és ne felejtsd el. Felpakolták az értékes szállítmányt a szánjukra, és visszaindultak a zászlóaljhoz. A két csontsovány, erőtlen lóval nyolc órába telt az út, hajnal volt, mire visszaértek Cáricába. Á t a d t á k a szállítmányt a szállásmesternek, aki ragasz­ kodott hozzá, hogy maradjanak mellette, míg mindent leltárba vesz. - Hány szelet? - kérdezte. - Kettőszázhuszonöt - felelte Blatt. Megszámolták háromszor is, de csak kétszázhuszonnégy szelet kenyeret találtak. Blatt konokul ismételgette, hogy kétszázhuszonöt volt; Wenck már nem volt ennyire biztos benne. Mindkét katonát levetkőztették, és a ruháikat át­ kutatták. Nem bukkantak a hiányzó kenyérszelet nyomá­ ra. A szánban azonban, a szerszámosláda alján, belecsa­ varva egy álcázókabátba, rábukkantak az eltűnt kincsre. A kabát Wenckhez tartozott, és ugyancsak ő volt az, aki a láda kulcsát őrizte. 155

A haditörvényszéki tárgyalás egy szétbombázott épü­ let pincéjében lett megtartva. Sápadtan és elkeseredve, Paul Wenck kiállt bírái elé. Teste feszesen kitöltötte egyenruháját, arca azonban szürke, beesett volt, a bőr pergamenként feszült koponyacsontjain. Remegett, a fé­ lelemtől és a gyengeségtől egyaránt. - Miért lopta el a kenyeret? - kérdezte a bíróság el­ nöke. - Éhes voltam - felelte egyszerűen a fogoly. - M á r há­ rom napja nem ettem, és éhes voltam. - Sztálingrádban mindenki éhes - förmedt rá az elnök. - Gondolja, hogy mások nem éheztek három napig magá­ val együtt? Vagy annál is tovább? Az éhség nem mentség a lopásra. A bíróság visszavonult, hogy meghozza az ítéletet, és egyhangúlag úgy döntött, hogy Wenck bűnös a Paulus tá­ bornok által 1942. d e c e m b e r 9-én hozott határozat ér­ telmében, és e n n e k é r t e l m é b e n halállal kell lakolnia. Wenck ennek hallatán elájult, két őr kellett, hogy lábra állítsa. Különös, hogy az ő r ö k elég jól tápláltak voltak ahhoz, hogy könnyedén fel tudják emelni a súlyos testet. Addig pofozták, míg magához nem tért, aztán kirángat­ ták a visító, zokogó fiút a tárgyalóteremből. Egyetlen sze­ let kenyér eltulajdonítása miatt a tizennyolc éves Paul Wencket, aki állítólag a hazájáért harcolt Sztálingrádnál, golyó általi halálra ítélték. Az ítélet végrehajtására huszonnégy órával később ke­ rült sor. Blatt közlegény önként jelentkezett a kivégzőosztagba. Mivel a megfagyott föld túl kemény volt ahhoz, hogy gödröt lehessen ásni benne, hóval takarták le a tetemet. Karácsony első napján valaki rájött, hogy a kivégzőosztagok lőszerpazarlást jelentenek; ettől fogva a halál­ raítélteket golyó helyett kötéllel végezték ki.

156

8. Tábornokok, akiket ismertünk A pincében kártyáztunk, egy pakkal, ami Papa tulajdona volt. A lapok feketék és szamárfülesek voltak a haszná­ lattól, és néha vastag zsírréteg takarta az ábrákat, de leg­ alább „tiszták" voltak. Porta kártyáival kockázatos volt játszani, Papát azonban mindenki egyenes e m b e r n e k is­ merte. Ezúttal Porta és a Légionárius álltak vesztésre, míg Pici nyerésben volt. Az orosz tüzérség már jó ideje bombázott minket; a villany elment, így gyertyacsonkokkal világítot­ tunk, és egy jókora hasadék jelent meg a mennyezeten. - így ennek semmi értelme! - fakadt ki Gregor, ahogy egy rengéshullám megrázta a padlót. - Képtelen vagyok koncentrálni ebben a zűrzavarban! - Állhatatosak a rohadékok, nem igaz? - fogtam le az asztalt. Hátradőltünk a székeinkbén, és figyeltük, mint jelenik meg egy újabb repedés a plafonon. - Most m á r bármelyik percben - jegyeztem meg. - Meglengethetnénk a fehér zászlót - t ű n ő d ö t t Porta. - Kilógathatnánk Pici egyik gatyáját valamelyik első eme­ leti ablakból. - Hogy golyót kapjunk a fejünkbe, mi? - m o r o g t a Papa. - N e m az oroszoktól, h a n e m a mieinktől. Szemvillantás alatt kivégzőosztag elé állítanának mindannyiun­ kat. - Akárcsak a tegnapi eset - szólalt meg Heide. - Vala­ mi betoji tábornok el akarta húzni a belét az egész zászló­ aljával együtt. - Bosszúszomjasan felnevetett. - Megkap­ ták, amit érdemeltek! Az egyik leglátványosabb kivégzést nézhettem végig, amióta csak betettem a lábamat ebbe a kibaszott országba. Felvont zászlók, pergő dobok, meg­ adták a módját; még egy papot is kaptak, aki felolvasott a bibliából, és egy szablyával hadonászó hadnagy adta le a jelet a kivégzőosztagnak, hogy lehet lőni. 157

- Mire nem képesek, ha egy nagykutyáról van szó jegyeztem meg. - A nagykutyák! - horkantott Gregor. - Rászolgálnak a golyóra, és akkor még kíméletesek voltunk hozzájuk. Gazemberek, egytől egyig. Papa tiltakozóan felvonta a szemöldökét. - Általánosítás - mormogta. - Igen, az! - vágta rá Gregor még H e i d é t is megszé­ gyenítő gyűlölettel. - Na és? - És mit tudsz, ha szabad kérdeznem, a tábornokok­ ról? - kérdezte szelíden Papa. - Sokat, elhiheted! Egy időben Von Kluge tábornagy sofőrje voltam. Tudjátok, miből álltak azoknak a roha­ dék tábornokoknak a napjai? E t t e k és ittak, cigiztek és dugtak a nap huszonhárom órájában, a m a r a d é k egyben pedig terveket és összeesküvéseket szőttek. - Miféle összeesküvéseket? - kíváncsiskodott Pici. - Azon mesterkedtek, hogyan lehet egyik faszit leta­ szítani a hatalomról, és a másikat felemelni a helyére. Hogyan csinálják ki Hitlert, és ússzák meg ugyanakkor a dolgot. Merthogy tiszták akartak maradni, azt elhiheti­ tek. - És te soha n e m jelentetted fel őket? - húzta ki ma­ gát a székben H e i d e . - Még jó hogy n e m ! Hagytam őket, hadd keverjék ma­ guknak a szart. Miért, talán o d a kellett volna r o h a n n o m Adolfhoz? Gondolod, hogy jó lett volna beleütnöm az orrom? Annyira hülye azért nem voltam! - Igazad van - helyeselt Porta. - N e m érdemes beleköp­ ni más levesébe, hacsak nem nyerhetsz rajta. Ami engem illet - düllesztette ki tyúkmellét -, jelentős bevételeim voltak a múltban abból, hogy fülembe j u t o t t a k mások mesterkedései. Hazaárulás és efféle. Jól fizet, ha tartod a szád. - Megérdemelnétek, hogy falhoz állítsanak mindket­ tőtöket - m o n d t a H e i d e a haragtól elfehéredett ajkak­ kal. 158

- Ugyan, ne légy b o h ó c ! - intette le Porta. - Én két órát se töltöttem ebben a tetves seregben, máris tudtam, hogy seggtől homlokig r o h a d az egész, úgy, ahogy van. Ne várd el tőlem, hogy az életemet kockáztassam Adolf Hitler biztonságáért. - Amit én hallani szeretnék - próbálta elejét venni egy verekedésnek Papa—, az az, hogy mi lett végül Von Klugévaí. - Nos... - Gregor megvárta, míg egy közeli robbanás robaja elült, a p o r visszatelepedett a padlóra, és ellen­ őrizni tudtuk, hogy a plafon még ott van a fejünk felett. - Nos, ő és a cimborái folytatták a cselszövést. Úgy ra­ kosgatták ide-oda, t ü n t e t t é k el a színről az embereket, mintha azok pusztán sakkbábuk lettek volna. Igazából azonban az öregre, Adolfra pályáztak. Egyfolytában ar­ ról beszéltek, hogyan lehetne hidegre tenni Adolfot. Egyik nap azt tervezték, hogy eléje állnak, és agyonlövik, más­ nap meg m á r kézigránátot akartak dugni a seggébe. Az egyik fickó, valami alezredes, Von Boselager, ha jól em­ lékszem... az volt a mániája, hogy karddal végez vele. Le akarta nyisszantani a fejét, hogy aztán az emberek fociz­ hassanak vele Berlin utcáin. A lényeg, hogy a végére annyira belemélyedtek a dologba, hogy képtelenek vol­ tak kimászni belőle. - Kompromittálták magukat - fogalmazta meg bölcs képpel Porta. - Igen, nyakig ültek a szarban a rohadékok. Persze, elő­ ször Von Kluge próbált meg kimászni belőle, merthogy ő volt a tábornagy. Aztán mindegyik le akarta vakarni magáról a szart. M á r nem bíztak egymásban, értitek? Gregor megrázta a fejét. - J ö t t e k előbb a veszekedések, aztán mindenki elkezdte feljelentgetni a másikat, meg még a jóisten tudja, kit. Egy n a p aztán Von Klugét elhív­ ták valami titkos találkozóra. Elkezdett ordítozni nekem, hogy szedjem elő az autót, m e r t rögvest indulnunk kell. Egész.úton a.nyakamba lihegett, és a szélvédőt csapkod­ ta a botjával, hogy még gyorsabban, még gyorsabban. 159

G r e g o r elhallgatott, ránk nézett. - Jól van, fiúk, látom, nagyon jól mulattok rajtam, de próbáljátok csak meg el­ képzelni, milyen lehet egy száguldó autót vezetni úgy, hogy közben egy t á b o r n o k üvöltözik és hisztérikusan csapkod a hátad mögött. Nem valami mókás. - Fel kellett volna jelentened - hajtogatta H e i d e . Gregor rá se hederített. - K i j e v b e n volt ez a találkozó. Vezettetek.már autót azon a főúton, ami odavisz? - Fújtatott egyet, megcsó­ válta. - Sztálin bácsi egyik nagy fiaskója. Inkább illik rá a hullámvasút, mint a főút elnevezés. Van egy rész, valahol egy Dzsubengyev nevű falu előtt, ahol az út így emelke­ dik... - függőlegesen a levegőbe emelte a karját -, és így kanyarodik... - megforgatta a karját -, hatalmas szakadé­ kokkal mindkét oldalán. Úgy hívják a helyet, hogy az Ön­ gyilkos Kanyar. A helyiek minden vasárnap kivonulnak, és várják, hogy elkezdődjön a műsor. - Feltételezem - m o n d t a Papa -, hogy ez alkalommal te és a tábornagyod adtátok nekik az ingyenműsort. - Fején találtad a szöget - bólogatott Gregor. - Az utolsó, amire emlékszem, hogy felfelé téptünk, a kanyar előtt, amikor Von Kluge megint elkezdett csapkodni a botjával, és azt ordította, hogy tapossak rá a gázra. A következő emlékem az, hogy egy kórházi ágyon fekszem, egy gipszkoporsóba zárva. Két hónapig tartottak ott. A há­ tamon feküdtem mozdulatlanul és nyálcsorgatva, tehetet­ lenül figyeltem, ahogy a szexis nővérkék fel-alá sétáltak a kórteremben. - És mi lett Von Klugéval? - kérdeztem. - Meghalt a balesetben? - Fenét! - mondta undorral eltelve Gregor. - Eltörte a gerincét, vagy valami ilyesmi. - Amennyire tudom, még most is gipszágyban fekszik, valahol egy kórházban. - Atheverészi a háborút a rohadék - füstölgött Porta. - Kivégzőosztag elé kellett volna állítani! - morogta Heide.

160

Jóval később történt, hogy megtudtam, Von Kluge va­ lójában mérget vett be, miután felmerült a neve, jogosan vagy sem, egy Hitler ellen tervezett összeesküvés kap­ csán. Hogy Gregor meséjéből mennyi volt az igaz, azt soha nem sikerült kiderítenem. Valahol kint robbanások követték egymást sűrű soro­ zatban; p o r telepedett a vállunkra és a fejünk tetejére. Pici sóhajtott egy mélyet. - Egy tábornokkal dolgoztam egyszer - tájékoztatott minket. Önkéntelen kétkedéssel b á m u l t u n k rá. - Egen? - vigyorodott el fitymállóan Porta. - És mi voltál? A jobbkeze? - Akarod, hogy kisimítsam a k é p e d ? - rázta meg az öklét Pici. - Nocsak, rajta - hergelte Porta. - Ki vele, ki volt az a tábornok, akivel együtt dolgoztál? - Knochenbauer - m o n d t a Pici. - A lovasságnál volt. M á r halott. Szétlőtte a saját fejét. E z e n röhögtünk egy jót. - Ez egyenes következménye volt annak, hogy veled kellett dolgoznia? - kérdezte Papa. Pici dühösen nézett ránk, de aztán felderült az arca. - A tisztiszolgája voltam. Nagyon jól kijöttünk egymás­ sal. Egyszer még meg is m e n t e t t e az életemet. Fogadni mernék, hogy még egyikőtök életét sem m e n t e t t e meg tábornok! Az öreg Knochenbauer, n e m is volt olyan rossz ember, igazán. - Pici, láthatóan, elemében volt. - Az úgy történt - dőlt hátra kényelmesen -, hogy ki­ estem a tankból, és beszorult a lábam a lánctalp meg a páncél közé. Majdnem ledarálta az a rohadt gép a lábam. Másnap reggel alig tudtam talpra állni, ezért átmentem a tábori orvoshoz. Nagy szemétláda volt a pasas, mint a leg­ több kollégája, a földön kellett vonszolnod a beled, hogy elhiggye, valami bajod van. Ki n e m állhatta, ha valaki beteg volt. Elég különös egy orvos esetében, n e m ? Is­ mertem egy pacákot, aki egyszer elment hozzá azzal, hogy 161

vakbélgyulladása van. A doki szerint csak megjátszotta magát. Teletömte lázmérőkkel a nyomorultat, rakott a h ó n a alá, a fülébe, a seggébe, de még ezután se hitt neki. Pedig mindenki tudta, hogy tényleg beteg az ürge. Meglá­ togattam aznap este. Olyan forró volt, hogy tükörtojást lehetett volna készíteni a homlokán, de gyógyszer helyett csak egy ígéretet kapott, hogy hadbíróság elé állítják, ha huszonnégy órán belül nem gyógyul meg. Reggelre ha­ lott volt - sütötte el a poént kéjes k á r ö r ö m m e l Pici. Valami szétpukkant benne, és elfertőzte a szerveit. - Szóval kiestél a tankból - jegyeztem meg. - Ez ér­ dekes. - Tényleg kiestem - erősítette meg agresszívan Pici. A lábam csupa kék meg fekete volt. H á r o m s z o r ájultam el, mire o d a é r t e m ahhoz a kuruzslóhoz, negyedszer pe­ dig akkor vesztettem el az eszméletemet, amikor levet­ tem a bakancsomat, hogy megmutassam neki a lábam. - Fogadni mernék, hogy ő is elájult - k ö p t e be Porta. Pici ezt eleresztette a füle mellett. - A rohadék azt állította, hogy szándékosan csináltam. Szerinte kalapáccsal vertem rá a lábamra, hogy ne kell­ j e n harcolnom. N e m tudta bizonyítani, persze, de azt mondta, hogy nincs semmi baj a lábammal. Hogy, hogy n e m , mégis azon kaptam magam, hogy krumplit hámo­ zok a konyhán. N e m tiltakoztam ellene. A gond csak az volt, hogy egy idő u t á n kezdett gyógyulni a lábam. Mire hadbíróság elé kerültem, már semmi baja n e m volt, úgy­ hogy volt képük azzal vádolni engem, hogy... - összerán­ colta a homlokát - színlelek. - Szimulálsz - javította ki a Légionárius. - Igen, pontosan ezt mondták. Hogy színlelek. Ez ha­ lálbüntetést von maga után, tudtátok? Bilincsbe vertek, és elszállíttattak Torgauba. ahol a kék szárnyba kerültem. M á r csak idő kérdése volt, mikor nyírnak ki. A napjaim meg voltak számlálva - tette hozzá melodramatikus han­ gon. - Almomban se hittem volna, hogy a barátom, a tábor­ nok a segítségemre siet. - Ránk kacsintott. - Knochenbauer 162

m e g m e n t e t t e az életemet, de meg ám. Személyesen el­ jött Torgauba, hogy beszéljen velem. Jól megvoltunk egy­ mással, Knochenbauer meg én. „Szóval azt állítod, hogy megsérült a l á b a d ? " kérdezte tőlem. „Kész vagy elismer­ ni, hogy hazudtál, vagy ragaszkodsz az eredeti történet­ h e z ? " Én, persze, ragaszkodtam az igazsághoz, mire ő tudjátok, mit m o n d o t t ? - Pici dicsőségtől sugárzó képe lámpásként világította be a sötét pincehelyiséget. - Azt mondta, hogy „Katona, te vagy a legkeményebb dió, amit valaha is fel kellett t ö r n ö m . Elküldelek egy röntgenre, és ha megerősítik, hogy semmi bajod, akkor a falhoz ál­ lítunk." Nem is lehetett volna ennél igazságosabb, nem igaz? - Szép dolog, ha az e m b e r n e k egy tábornok a barátja - mormogta a Légionárius. - És mit m u t a t o t t ki a röntgen? - érdeklődött Porta. Benőtt k ö r m ö t ? - F é l r e f o r r t csontot - közölte győzedelmesen Pici. E l t ö r t e m a lábam, de még én se tudtam róla. Ez teljesen kiütötte őket. Az orvost, aki félrediagosztizált, elküld­ ték, egyenesen a frontra. K n o c h e n b a u e r t á b o r n o k pedig elnézést kért tőlem, amiért bizalmatlan volt. Úgy sürgöttforgott körülöttem, mint eladó lány anyja a k é r ő körül. A kezemből etettem... Pici mondájának ezen pontjánál sípszó hasított bele a levegőbe, majd rögtön ezután léptek dobogása hallatszott. Általános riadót fújtak. Az ajtó bevágódott, egy falfehér tizedes robbant be a helyiségbe. - Az oroszok áttörtek! - kiáltotta. Pillanatnyi szünet következett. A tizedes visszavágta­ tott a lépcsőn, Papa lassan elkezdte összeszedni a kár­ tyáit. Én meg a többiek felálltunk, és a felszerelésünkért nyúltunk. - Ideje volt, hogy tiszteletüket tegyék nálunk - mond­ ta a Légionárius. - M á r kezdtem hiányolni őket.

163

A szabadság szeretete nem kifejezetten jellemző a német népre. Madame de Stael, 1810. 1942. november 8-án Adolf Hitler hangja szállt végig E u r ó p a felett a müncheni Bugerbraukellerből. - Ha Sztálin arra számított, hogy Moszkvát fogom megtámadni, akkor csalódnia kell. Sohasem érdekelt a főváros! M i n d e n r e m é n y e m e t a Volgába vetettem, és most megvan a Volga, a kezünkön van. A végső csatát, a sors fintora folytán, é p p e n egy olyan helyen vívtuk meg, amely Sztálin nevét viseli... Fanatikus „Sieg Heil! Sieg Heil!" kiáltások fojtották el a következő két-három mondatot. - Egész idő alatt - üvöltötte Hitler - arról álmodtam, hogy meghódítom azt a várost a Volgán. És most meg­ van! Most már a miénk! Már csak egy-két ellenállási gócot kell megsemmisítenünk, és miénk lesz egész Oroszország! Éljenzés, kiabálás, vastaps következett, majd felhang­ zott a Deutschland, Deutschland über alles... Tíz nappal e m e beszéd után a 6. hadsereg parancsnok a következő táviratot kapta Berlinből: A H A T O D I K H A D S E R E G VISSZAVONVA SZTÁ­ LINGRÁDBÓL. LÉTESÍTSENEK ÚJ HADÁLLÁSO­ KAT PARANCSOLOM, H O G Y H A R C O L J A N A K A Z UTOLSÓ GOLYÓIG, AZ U T O L S Ó CSEPP VÉRÜ­ KIG. MEGADÁS SZÓBA SEM J Ö H E T AKI MÉGIS MEGPRÓBÁLJA, A Z T Á R U L Ó K É N T KEZELJÜK. SZÁMÍTOK A TÁBORNOKAIMRA. HARCOLJA­ NAK HÓDÍTÓKKÉNT. HARCOLJANAK WAGNERI HŐSÖKKÉNT. ADOLF HITLER

164

9. Árulók Hideg, csillogó januári n a p volt. Sztálingrád utcái meg­ teltek katonákkal - németekkel, magyarokkal, olaszok­ kal, románokkal, szlovákokkal -, akik a felhőtlen, kék égbolt alatt barátnőikkel sétáltak. P o n t olyan volt, mint egy helyőrségi város békeidőben. Távolabb, északon a háború még dúlt, de itt, Sztálingrádban átmeneti nyuga­ lom honolt. Egy, a Szarpinszki-szigetekre néző házban néhány tiszt tartott titkos konferenciát. Mindannyian osztrákok vol­ tak, a bécsi hadosztály tagjai. Lenz vezérőrnagy megemelte tizedik pezsgőspoharát, és tósztot m o n d o t t a letűnt osztrák-magyar monarchia emlékére. A tisztek ünnepélyesen ittak. - Fekete nap volt Ausztria számára az a nap, melyen Hitler katonái bemasíroztak az országba. - Lenz meg­ csóválta a fejét, majd megitta a maradék pezsgőjét. - So­ hasem szerettem az átkozott poroszokat. Általános helyeslés, egyetértés moraja futott végig a szobán. Néhány évvel korábban, 1938-ban ugyanezek a férfiak, esztelen lelkesedésükben, alig várták, hogy eldob­ hassák osztrák egyenruháikat, és magára ölthessék a szür­ készöld német uniformist. De erre most nem emlékeztek. Arra sem emlékeztek, milyen szolgálatkészen állították össze listáikat a barátokról és ismerősökről, akik nem vol­ tak színtiszta árják, vagy politikailag megbízhatatlannak tűntek. Nem emlékeztek arra sem, mennyire örültek, ami­ kor hazájuk végre Németország részévé vált. Vagy, ha nem is felejtették el mindezt teljesen, megfelelő kifogásokat találtak mindarra, amit tettek. - Kényszerítettek minket - m o n d t a egy sóhaj kísére­ tében Lenz. - Mi mást t e h e t t ü n k volna? - Mi mást tehettünk volna? - ismételték a többiek. Hosszú, mélázó csend következett.

165

- A múltról ennyit, u r a i m ! Térjünk rá a jelen kérdése­ ire. - Taurog tábornok o d é b b tolta a pezsgősüvegeket, és az asztalra terített egy térképet. - A helyzetünk itt, Sztálingrádban elkeserítő. G o n d o l o m , ezzel mindenki egyetért. - Körülnézett, de senki nem akadt, aki vitatta volna kijelentése igazát. - H o c h lemészároltatta magát Kotelnikovónál, tehát ebből az irányból nem várhatunk segítséget. Ami az o d a küldött SS-hadosztályról keringő pletykákat illeti, attól tartok, ezek csak pletykák marad­ nak, valóságalapjuk n e m sok van. Szembe kell néznünk a ténnyel, uraim: a szükség órájában Adolf Hitler ma­ gunkra hagyott minket. - Lassan végigjáratta tekintetét a társaságon. - Mindenki így látja? Az asztal körül ülők egy e m b e r k é n t bólintottak. - Segítséget - folytatta Taurog - m á r csak maguktól az oroszoktól várhatunk. - Rácsapott az aktatáskára, ami ott hevert előtte, az asztalon. - Ebben minden b e n n e van, amit a védelmi vonalainkról t u d n i u k kell. Ha egyszer orosz kezekbe kerültek, akkor az ellenségnek nem lesz nehéz áttörni a vonalainkon. Persze, a mi közreműködé­ sünkkel. - Persze... természetesen - m o r m o g t á k a társai. - Bízom benne, hogy orosz barátaink hálásak lesznek a gesztusunkért. Mi több, biztos vagyok abban, hogy más n é p e k segítsége, itt ezúttal m a g u n k r a gondolok, jól jö­ het nekik a nácik kiverésében. - Pontosan - értett egyet Lenz vezérőrnagy. Kérdéses volt, mennyire válhatott a nácik elkötelezett ellenségévé Lenz. Talán csak néhány órával korábban kö­ vetkezett be nála a változás. Vagy n é h á n y p e r c e . Az ugyanis kétségtelen, hogy előző n a p még halálra ítélt négy fiatal dezertőrt - a nácik parancsára. - Ezeket a d o k u m e n t u m o k a t - mutatott az aktatáská­ ra -, Rokosszovszkij t á b o r n o k n a k fogjuk átadni. M á r összeállítottam egy listát a kifejezetten oroszellenes tiszt­ jeinkről is. Ezzel biztosíthatjuk az oroszokat feltétlen együttműködési szándékunkról. 166

N e t á n kiesett az emlékezetéből a tény, hogy ő maga volt az, aki aktívan k ö z r e m ű k ö d ö t t nyolcezer szevasztopoli nő német koncentrációs táborokba való szállítá­ sában? Elfelejtette Taurog tábornok, hogy ausztriai bir­ t o k á n harmincöt lengyel rabszolgát t a r t o t t ? Ezeket az embereket „ d a r a b o n k é n t " ötven m á r k á é r t vette. Egy ép hím hivatalos piaci ára harmincöt m á r k a volt, de erre mindig rátevődött a borravaló, amit a szállítónak és az átmeneti táborokban szolgálatot teljesítő beosztottjainak kellett eljuttatni. Ami pedig a jámbor, veres képű Kurz ezredest illeti, ő egyszerűen törölte az emlékezetéből azt a négyszázhetvenhat orosz foglyot, akit a karpovkai tá­ borban agyonlövetett néhány kiló krumpli eltűnéséért. A nemes összeesküvők n e m saját kezűleg láttak neki az árulás - több ezer gyanútlan katona halálát jelentő gépezetének a beindításához. A rangjuk megvédte őket attól, hogy beszennyezzék a saját kezüket. A feladatot a katonai rendőrség egy Feldwebeljére bízták. Ez a sztálin­ grádi Júdás egy pazar Mercedesben indult el meglátogat­ ni az ellenséget, egy különleges útlevelet lobogtatva, amely minden sorompót felnyitott előtte. Kalinszkajától néhány kilométerre a nagy, fekete autót megállította egy orosz felderítő osztag, melynek tagjai, fü­ tyülve a fehér zászlóra, kirángatták Feldwebel Bramot, és mindent elszedtek, ami csak mozdítható volt. Hiába tilta­ kozott Bram, a küldetésére hivatkozva, az osztag egyetlen katonája se beszélt németül. B r a m o n és sofőrjén már csak a ruha volt, mire megjelent a helyszínen egy hadnagy. A két németet elvezették. Négy vezérkari tiszt látott neki a kihallgatásuknak. Dacára az aktatáska értékes tartalmá­ nak, gyanakvóan méregették Bramot. Csapdától tartottak. - Ez a trükk - mondta egyikük - sok honfitársa életébe kerülhet. Ezrek fognak meghalni. B r a m vállat vont. - Ezreknek kell meghalniuk, hogy néhányan életben maradhassanak - m o n d t a cinikusan. - Ez mindig is így volt. Aki előbb jön, előbb eszik. 167

Az oroszok undorral eltelve hallgatták, de kezdtek hin­ ni neki. Az ő s o r a i k közt is a k a d t a k szép s z á m m a l Feldwebel Bramok. Összevetették a d o k u m e n t u m o k a t a m á r rendelkezé­ sükre álló információkkal, és amint meggyőződtek róla, hogy az adatok valósak, Alekszandrovnába vitték a két férfit, Rokosszovszkij tábornokhoz és J e r e m e n k o mar­ sallhoz. Az osztrákok azt javasolták, hogy beleegyezésük jeléül az oroszok lőjenek ki zöld jelzőrakétákat egy repülőről á megadott helyen és időben; az összeesküvők vörös-sárga rakétákkal adják majd tudtukra, hogy szabad az út. Bram és sofőrje csak ezután térhetnek vissza a n é m e t vonalak mögé, hogy jelentést tegyenek Taurog tábornoknak. A következő nap, délután ötkor, egy Iljusin szállt fel, zöld jelzőrakétákkal a fedélzetén. K é t nappal később az oroszok csapatösszevonásokat hajtottak végre Dubovka térségében, ahol Vasziljevszkij t á b o r n o k n a k háromezer tank és hatvanezer kozák állt rendelkezésére - a reguláris gyalogságot túl lassúnak ítélték a tervezett támadáshoz. H a t gyalogsági hadosztályt és egy páncélos hadosztályt ve­ zényeltek még a környékre. Ez összesen százezer embert jelentett. Továbbá felszólították a harmadik hadsereg mo­ torizált egységeit, hogy tartóztassák fel á n é m e t gyalog­ ságot a Volga teljes vonala m e n t é n . Eközben az összeesküvők az utolsó simításokat végezték tervükön. Taurog beavatta a tábori rendőrségét, a börtön­ személyzetet, az egészségügyi személyzetet és a műszakiakat, és fegyverrel látta el őket arra a napra, amikor majd hátba kell lőniük honfitársaikat, hogy átallhassanak a másik ol­ dalra. Hinze alezredes, a 100. puskás ezredtől, volt az, aki a gyenge láncszemnek bizonyult. Miután ő is részt vett a szervezésben, azzal igyekezett könnyíteni lelkiismeretén, hogy kiöntötte lelkét a tábori p a p előtt, akinek elvileg eleget kellett volna tennie a gyóntató titoktartási kötele­ zettségének. A pap azonban elsősorban náci volt, és csak 168

r——!

—

v

másodsorban római katolikus pap, ezért egy pillanatig sem vesztegette idejét, hanyatt-homlok rohant L a t t m a n n tábornokhoz, a 14. páncélos hadosztály parancsnokához. Hinzét még abban az órában letartóztatták, és elég volt egyetlen kihallgatás, hogy az összes összeesküvő neve is­ m e r t t é váljon. Taurog tábornokot és Lenzet felakasztották az Alekszandra székesegyházban. A többieket az utcán lőtték agyon, és testüket a csatornába lökték, hatalmas plaká­ tokkal a nyakukon: „ Á R U L Ó VAGYOK, A K I E L A D T A A HAZÁJÁT AZ ELLENSÉGNEK." Másnap az oroszok támadtak. A gyalogosok és jármű­ vek áradata úgy zúdult ránk, mint egy folyó, mely átszakí­ totta a gátat. Tört, zúzott, ölt maga előtt, és a hullámok megállíthatatlanul követték egymást. A legtöbb esetben n e m is volt esély a védekezésre. Egy egész hadosztályt usztítottak el egyetlen óra leforgása alatt. A mészárlás ors volt és kegyetlen. Úgy jött rád, mint a semmiből előű n ő forgószél, és m á r át is vonult, mielőtt még megnyikanhattál volna. N y o m á b a n lángtengert, hullákat, vért, ifacsart végtagokat, kiégett j á r m ű r o n c s o k a t hagyott. \ z o n kevesek, akik túlélték a támadást, n e m egy eset- en üvöltve, bomlott elmével a lángok közé vetették má­ kat. Porta, Pici és én egy gödör aljára voltunk temetve, egy alom holttest alá. Hogy a század többi részével mi torént, arról fogalmunk se volt: nem mertük kidugni a feünket, hogy megnézzük. Néhány órával azután, hogy az oroszok átrobogtak rajmk, közeledő tankok zaját hallottuk, és a motorok hang­ ából megállapítottuk, hogy Tigerek. De ettől még nem iozdultunk. N e m akartunk kockáztatni, jól tudtuk, miyen könnyen elsülnek a fegyverek. A tankok átcsikorogak fölöttünk, széttrancsírozva néhány holttestet. Az egész -jszakát a gödörben töltöttük. A bűz szinte kibírhatatlan olt, a hideg, élettelen végtagok érintése pedig szünteleül arra figyelmeztetett minket, hogy elég egy rossz lé169

pés, és mi is egykettőre ugyanebbe az állapotba kerülhe­ tünk. Kora reggel mertük csak kidugni a fejünket, hogy kö­ rülnézzünk. Életnek nem láttuk jelét. N e m vesztegettük az időt ismerős arcok keresésével; magunk mögött hagy­ tuk a vágóhidat, és Sztálingrád felé indultunk, abban a reményben, hogy a 16. hadosztály távol tartotta az oro­ szokat a várostól, és talán sikerül megtalálni az ezredün­ ket - legalábbis azt, ami m e g m a r a d t belőle. Az úton egy magányos, búskomor orosz csatlakozott hozzánk. Néhány nappal korábban esett fogságba, és si­ került túlélnie az előző napot, de túl rémült volt ahhoz, hogy visszamerészkedjen a saját oldalára. A régi, orrvér­ zésig ismerős történet volt: ha hagytad elfogatni magad, azzal szégyent hoztál a NAGY V Ö R Ö S H A D S E R E G R E , ezért halállal kellett lakolnod. - H o n n a n tudhatnák, hogy fogoly voltál? - kérdeztem az orosztól. - Tudják - biztosított minket. - És Sztálin elvtárs meg­ tiltotta, hogy bárki is fogságba essen. - Sztálin egy takony - j e l e n t e t t e ki Porta. Az orosz értetlenül pislogott ránk. M e g m u t a t t u k neki, mit jelent a szó, mire csendesen, mély egyetértéssel bó­ lintott. Az út m e n t é n végig magas halmokba voltak hányva a hullák, groteszk pozíciókba fagyott végtagokkal. A hó karmazsinvörös volt a halottakból kifolyt vértől, és feke­ te a felborult járművekből kiszivárgott olajtól. Láttunk kiégett teherautókat és tankokat, gazdátlan fegyvereket, üres sisakokat, fej nélküli testeket, megcsonkított lábakat és karokat. Mivel adott volt az alkalom, hozzásegítettük magunkat néhány új holmihoz: egy pár bakancshoz itt, egy bundakabáthoz ott, míg végül egészen szalonképesekké nem váltunk. Az orosz csak állt, és nézett minket. Úgy tűnt, nem annyira az erkölcsei, mint a hangulata akadá­ lyozta meg benne, hogy ő is részt vegyen a fosztogatás­ ban: olyan mélységeket ért el, hogy a meleg r u h a és egy 170

kényelmesebb bakancs m á r n e m jelentett számára vonz­ erőt. Alkonyattájban egy n é m e t tábori kórházhoz értünk. Színültig tele volt betegekkel, sebesültekkel és tébolyodottakkal. Etel alig akadt, gyógyszer még kevésbé, és orvoso­ kat is alig lehetett látni. Ugyanakkor, egyfajta menedéket jelentett ez számunkra, könnyű volt elvegyülni a tömeg­ ben. H á r o m napig m a r a d t u n k itt, élveztük a tétlenséget. A hullákkal teli gödörben töltött éjszaka után a férgektől hemzsegő, büdös lyuk, ami a kórház volt, luxusszállodá­ nak tűnt számunkra. Az orosz csendben eltűnt. Hívtuk, hogy maradjon - jó esélye lett volna arra, hogy senki ne foglalkozzon vele -, de nyugtalanította a tömeg, ezért in­ kább a távozás mellett d ö n t ö t t . Pechünkre a harmadik n a p o n Porta elkövetett egy bak­ lövést. Rajtakapták, amikor egy haldokló férfi fejadagját majszolta; lerángatták egy pincébe, és ott tartották a had­ bírósági tárgyalás idejére. Mint lebukásakor méltatlankod­ va elmagyarázta nekünk, ő csak hazaszeretettől vezérelve cselekedett; a haldoklónak már úgyse volt szüksége az étel­ re, ami pedig őt illeti, nos, neki jó e r ő b e n kellett lennie, hogy a F ü h r e r é r t harcolhasson. Logikus, n e m - kérdez­ te -, hogy az ép katonának van szüksége az élelemre, és n e m az elesettnek? M á s o k azonban nem így gondolták Porta lakat mögé került. - Mi a fenét csináljunk? - kérdezte Pici. - Hagyjuk a seggfejet, hogy megegye, amit főzött? - Ki fogják végezni - m o n d t a m . Pici vállat vont. - Ha megpróbáljuk megszöktetni, és elszúrjuk, akkor minket is kinyírnak. És miért lépjünk meg innen? Sze­ rintem egész jó itt lenni. Szívesen m a r a d n é k még. - Ez a jólét se tarthat mindörökké - vélekedtem. - Az oroszok bármikor megjelenhetnek. Minél előbb ki kell j u t n u n k innen. A kórházban akkora káosz uralkodott, hogy egyálta­ lán n e m volt nehéz megszöktetnünk Portát a pincéből. 171

Pici kiiktatta az őrt - gyerekjáték volt, tekintve hogy a fickó mankókkal közlekedett -, aztán m i n d h á r m a n bele­ vetettük magunkat a közeli e r d ő jótékony sötétjébe. Hajnal felé megállt mellettünk egy kétéltű VW-t ve­ zető pap, és felajánlotta, hogy elvisz minket egy dara­ bon. M é g arra se volt időnk, hogy megkérdezzük tőle, m e r r e megy; h á r o m ellenséges repülőgép bukkant elő az alacsony felhőkből, és mindegyik jól megszórta maga előtt az utat. Az autó felrobbant, papostul-mindenestül. Ettől a perctől fogva a szerencse ellenünk fordult. Más­ fél kilométerrel később motorizált katonai rendeszek lep­ tek meg minket, és azonnal le lettünk tartóztatva, mint dezertőrök. - D e z e r t ő r a seggem! - m o n d t a sértődötten Porta. Az ezredünket keressük! Nyilvánvalóan mindenki ezt m o n d t a nekik. Elhurcol­ tak b e n n ü n k e t egy közeli farmra, ahol egy padlásra let­ tünk feltaszigálva, ötven másik szerencsétlen közé. Eze­ ket az embereket is az utakról szedték össze. Néhányan láthatóan lököttek voltak; mások céltalanul kószáltak a környéken, mások azért kerültek ide, m e r t hullákat fosz• togattak, jó páran pedig kétségtelenül az alakulataikat keresték. Úgy tűnt, mindannyian halálra vagyunk ítélve, különbség nélkül. - Az anyjuk, hogy ilyenkor milyen gyorsak tudnak len­ ni! ~ kesergett az egyik fogolytársunk. - M é g arra se vesztegetik az időt, hogy kérdéseket tegyenek fel az em­ bernek. Csak rád akasztják a címkét, és azzal kész, vége az utolsó felvonásnak. Jól átlátta a helyzetet. Néhány perccel később feljött egy Feídwebel, és ünnepélyesen kartondarabokat tűzött a mellkasunkra. - Mi a fene ez? - zsörtölődött Pici. Barátunk lemondóan legyintett. - A halál. Igen, a halál. Ne féljetek, nem ti lesztek az egyedüliek.

172

Újabb rendeszek jelentek meg. Körülnéztek a helyi­ ségben, majd egyikük intett egy férfinak, aki az egyik sa­ rokban kuporgott. - T e ! Gyere ide! Te leszel a következő. Kimerültnek látszol. A férfit kirángatták, aztán lövések hallatszottak, utá­ na lábak dobogása, és a rendeszek visszatértek. Ezúttal egy hangosan tiltakozó őrmestert vittek el. Rájöttünk, hegy ötvenháromig tudunk elszámolni, mielőtt eldördül­ nének a lövések, és százig, mielőtt a rendeszek visszajön­ nének az újabb áldozatért. A folyamatot néha megszakí­ totta egy-egy újabb fogoly érkezése. Egy Oberfeldwebelnek sikerült megölnie az egyik őrt, egy másikat pedig letaszí­ tott a lépcsőn, de ő maga is olyan súlyosan megsebesült, hogy egy deszkán kellett kivigyék a kivégzésre. - H a m a r o s a n mi következünk - m o n d t a m . - Fogadjunk, hogy én leszek az utolsó - feszítette meg büszkén vaskos izmait Pici. Mindketten Porta felé fordultunk, de ez egyszer a cim­ bora csendben maradt. - Gondolkodsz valamin? - kérdeztem reménykedve. - Mi a fenén gondolkodnék? - morogta. - Azt hittem. Valahogy, n e m így képzeltem el. Mindig is azt hittem, hogy az oroszok fognak végezni velem. Rá­ lépek egy aknára, vagy valami ilyesmi. Különös, hogy mi meg n e m történik az emberrel, n e m ? - Különös egy frászt - tiltakozott Pici. E b b e n a pillanatban a két rendész visszatért. Körül­ néztek a szobában, ahogyan eddig is tették; a tekintetük átsiklott felettem, aztán visszatért, de végül valaki má­ son állapodott meg. - Ez egy hajszálon múlt - állapítottam meg sztoikus nyu­ galommal, ahogy áttuszkolták újabb céltáblájukat az ajtón. - A következő te leszel - jósolta Pici. - Akarsz fogadni? - ajánlottam fel. Ekkor ütötte meg fülünket a közeledő lánctalpak isme­ rős csikorgása. Az ablakhoz csődültünk, de az túl magas 173

és apró volt ahhoz, hogy bármit is láthassunk. Az ágyútüzet és az ezt követő géppuskaropogást hallva azonban elképzeltünk egyet s mást. Pici felhúzta magát a szarufá­ ra, rúgott egy lyukat a zsúpfedelen, majd kidugta a fejét. • - Mi folyik odakint? - Mi történik? . - Mi az? Köréje özönlöttünk, várva a választ. - Az oroszok - erősítette meg sejtésünket Pici. - Tetves kozákok mindenütt... néhány tank... az egész falu lángok­ ban áll. . - Akkor törjünk ki! - ordította Porta, és az ajtó felé rohant. Pici és egy Feldwebel nekivetették vállukat az ajtónak, ami ekkora unszolásnak képtelen volt ellenállni. A lépcső aljánál egy rendész hevert, fejében golyóval; Pici felkapta a géppisztolyát. Ahányan csak voltunk, mind kiözönlött ü n k a házból, kivéve a Feldwebelt. - Mit gondoltok, meddig fogtok eljutni papírok nél­ kül? - kiáltott utánunk. - Papírok nélkül, piros címkével a melleteken! Nektek elment az eszetek! A többiek, ügyet sem vetve rá, rémülten szétszalad­ tak. Porta, Pici és én azonban megtorpantunk. - Van b e n n e valami - m o n d t a Porta. L e t é p t e melléről a kartont, és a tankok, lovak által széttaposot hóba hají­ totta. - Elvették az igazolványainkat, mielőtt behoztak volna ide minket. - Azok nélkül pedig halottak vagytok, az szent. - A tied megvan? - kérdezte ellenségesen Pici. - Nincs. - A Feldwebel összeráncolta a homlokát, így m a r a d t néhány másodpercig, aztán csettintett az ujjával. - Várjatok csak! Add ide azt! Kitépte Pici kezéből a géppisztolyt, és sarkában hár­ munkkal, visszarohant a házba, végigrobogott a folyosón, és megállt egy zárt ajtó előtt. - Ott bent - suttogta. - Szerintem o d a vitték a papír­ jainkat. 174

Egy géppisztolysorozat, és az ajtó kitárult. Egy újabb sorozat, és h á r o m tátott szájú rendész zuhant a földre. Egy egész halom igazolványt találtunk az egyik fiókban. A mieink, szerencsére, a halom tetején voltak. - F e l kellene gyújtanunk a házat - javasolta a Feldwebel. - M i n d e n eshetőségre. - Miféle eshetőségre? - kukacoskodott Pici. - Arra, ha idevetődne valami minden lében kanál tiszt, és megtalálná valamelyik tetves listájukat, rajta a mi ne­ vünkkel! Azt akarod, hogy egy fél év múlva, amikor m á r elfelejtetted az egészet, falhoz állítsanak csak azért, mert n e m végeztél alapos m u n k á t ? Lángokba borítottuk a tanyaházat, és az ismét elnép­ telenedett út felé irányítottuk bakancsaink orrát. - Te is arra jössz, a m e r r e mi? - kérdezte a kománktól Porta, - Mért, az m e r r e van? - A századunkat keressük, ha még megvan. - Nem-nem! Hova gondolsz? Én már nem kérek többet a háborúból, köszönöm szépen! É p p eleget szolgáltam már, túlságosan is sokat. Az SA-ban voltam még annak idején. - Megrázta a fejét. - Tele van a t ö k ö m az egésszel. Ez a mostani malőr, ez volt az utolsó csepp a p o h á r b a n . - De mégis, mit akarsz tenni? - kérdeztem tőle. - Átsétálok a másik oldalra, azt hiszem. Megkeresem az oroszokat, és feladom magam. Inkább v á r o m ki a há­ ború végét egy fogolytáborban, mintsem hogy tovább csi­ náljam ezt. - Ők n e m szoktak foglyokat ejteni - figyelmeztette Porta. - Le fognak lőni. - Vagy egy ló mögé kötnek - gonoszkodott Pici. - Egy­ szer láttam, hogy azt csinálták egy pacákkal. A Feldwebel vállat vont. - Mindenben van kockázat. - Nos, akkor minden jót - m o n d t a sajnálkozó hangon Porta. - Nekem is hányingerem van már ettől a háború­ tól, de nem szeretnék fogolytáborba kerülni. F ő k é p p az 175

oroszokhoz nem. De ha valaki azt m o n d a n á , hogy segít átkelni a D o n o n , annak nem m o n d a n é k nemet. - Átkelni a D o n o n ? - A Feldwebel felnevetett. - Soha nem fog sikerülni. Halálra fagynál a sztyeppén az első huszonnégy órában. M é g a farkasok se bírják azt a vidé­ ket. Az éhség behajtja őket a falvakba. És ha úgy érzed, hogy most hideg van, akkor várd csak meg, hogy a hő­ mérséklet mínusz ötven fok környékére zuhanjon! Ak­ kor majd meglátod! Akkor majd bánhatod, hogy n e m a fogolytábort választottad inkább. - Vagy a golyót - emlékeztette a másik lehetőségre Porta. . Kezet fogtunk vele, és elváltunk. Soha n e m tudtuk meg, mi történt a Feídwebellel, de gyakran volt okunk rá, hogy felidézzük szavait. Úgy egy kilométerre a faiutói egy csoport sebesülten vánszorgó katonát értünk utol. Ezek az e m b e r e k is az alakulataikat keresték. Velük maradtunk, és ahogy ván­ szorogtunk az úton, egyre t ö b b e n csatlakoztak hozzánk, míg végül már egész népes táborrá alakultunk. Néhány órával később, egy Rotokina nevű helynél is­ merős arcokat pillantottunk meg. A századunk maradéka ide húzódott vissza, de a társainknak nem volt idejük üd­ vözölni minket, mert alig érkeztünk meg, máris újabb tá­ madást intéztek ellenünk az oroszok. Parancsot kaptunk rá, hogy vonuljunk vissza délebbre, és ott létesítsünk új pozíciókat. Egy kormánynak kötelessége megóvni népét a má­ morító demagógiától. Adolf Hitler, Mein Kampf A 71. gyalogsági hadosztály parancsnoka, Von Hartm a n n tábornok elrendelte egy föld alatti falu megépítését Cárica mellett. A feladatot az 578. műszaki alakulatra bíz­ ták, mely kétezer, ebben a térségben fogva tartott orosz 176

polgár segítségét vette igénybe. Rabszolgamunkára fog­ ták őket, válogatás nélkül nőket és gyerekeket, öregeket és idiótákat, betegeket és haldoklókat. H e t v e n ö t száza­ lékúk nern érte meg a munkálatok befejezését. A falu a H a r t m a n n s d o r f nevet kapta, és mindenféle pletykák keringtek róla a 6. hadseregben. A t á b o r n o k bunkerjében, állították egyesek, négy szoba és egy für­ dőszoba volt,, és ezeket Sztálingrád múzeumaiból lopott műtárgyakkal rendezték be. Volt ott csillár, oszlopos ágy, perzsaszőnyeg, olajfestmény és kristályvázák, meg egy egész könyvtár, tele értékes könyvekkel. A tábornok had­ osztálya hatolt be elsőként Sztálingrádba, ezért termé­ szetesen mindenki meg volt győződve róla, hogy mindent, ami értékes és mozdítható Volt, ő szerzett meg. Továbbá, a falu arról volt híres, hogy - állítólag - saját malommal és gabonasilókkal rendelkezett. Volt baromfi­ udvara, hatezer csirkével, volt ezer marhából álló gulyája, százharmincnyolc lovat számláló.ménese, saját tejüzeme és péksége. Az kétségtelen, hogy reggelente a tábornok és kísérete mindig kilovagolt Cárica környékére. Zavarba ejtő látványt nyújtottak a távoli, csatamezőkről visszatérő katonák szá­ mára. Éhes, sebesült, a tífusztól félholt emberek bámul­ tak fel a jól táplált tábornokra, kövér és egészségtől duz­ zadó kísérőire, s azon tűnődtek, vajon n e m csak a múlt kísértetek látták-e. Hartmannsdorf virágzott, egészen '43. j a n u á r közepé­ ig, de a 71. gyalogsági hadosztály gyakorlatilag m á r az­ előtt megsemmisült. A z o n a bizonyos j a n u á r i n a p o n H a r t m a n n összegyűjtötte serege maradékát, és délcegen kivonult a falujából, hogy egy utolsó támadást intézzen az oroszok ellen. Nem a tábornok ötlete volt, hogy hősö­ ket kell csinálni a még megmaradt maroknyi emberből. A parancs Berlinből érkezett. •- Mi csak gyalogok vagyunk - m o n d t a f e n n k ö l t e n H a r t m a n n . - A F ü h r e r feláldozhat minket, ha a szükség úgy hozza. 177

10. Tábornokok parádéja Egy méltóságteljes orosz tábornok jött felénk, kezében fehér zászlóval. Két őrmester kísérte. A parancs úgy szólt, hogy lőni kell a követekre, de pillanatnyi habozás után Glaser százados mégis azt m o n d t a nekünk, hogy ne lő­ jünk. Az orosz tábornok közelebb merészkedett. Hatal­ mas férfi volt, legalább két méter magas, széles vállal, d o m b o r ú mellkassal és lógó pocakkal. Arca nyers volt és barázdált, apró szeméből az orosz tél hidege sütött. Ahogy még közelebb kerültek, az egyik őrmester fe­ lénk hajított egy fehér zsákot. Óvatosan felemeltük, és belenéztünk. Étel volt b e n n e ! - A szovjet nép ajándéka - közölte a tábornok kitűnő német kiejtéssel. - Utasítottak, hogy ajánljam fel önöknek a fegyverletétel lehetőségét, és közöljem a feltételeket. Az ajánlat 18.00-ig él, ezután tüzérség által támogatott tankok­ kal fogjuk lerohanni önöket. Feltételezem, tisztában van azzal, hogy ez mit jelent, kapitány? Nemcsak a kapitány, de mi is tisztában voltunk vele. Ha az oroszok tömegesen lerohannak minket, az a teljes megsemmisülést jelenti számunkra. - Éjféltől - folytatta várakozó mosollyal a tábornok n e m ejthetünk foglyokat, és többé m á r n e m lesz lehető­ ségük megadni magukat. Glaser százados csendesen lehajtotta a fejét. Bárhogyan is nézted a dolgokat, ez a nagy német győzelem végét je­ lentette. - Másrészről - m o n d t a a tábornok, mosolyát szigorú arckifejezésre cserélve -, ha az ajánlatot elfogadják, min­ d e n katonájuk ugyanazt a fejadagot fogja kapni, mint a mi gyalogosaink. A betegeiket és a sebesültjeiket megfe­ lelő ellátásban részesítjük. - Ismét elmosolyodott, elő­ villantva tűhegyes fogait. - Tisztában vagyunk vele, hogy szűkében vannak az élelemnek és a gyógyszernek.

178

A szemem sarkából láttam, hogy Porta is tárgyaláso­ kat folytatott az ellenséggel, persze a maga módján. Elő­ vett a zsebéből egy csomag ópiumos cigarettát, mire az egyik orosz őrmester átadott neki egy köteg fényképet. Elképzelni se tudtam, miféle izgalmakat ébreszthetnek Portában a pornografikus képek, amikor már csak szűk tizenkét óránk volt hátra az életből. - Fogadják el az ajánlatunkat, és tisztességes bánás­ m ó d b a n lesz részük. Utasítsák el, és... - A t á b o r n o k a kezével mutatta, mi fog történni velünk. Glaser százados előreesett vállal állt előtte. - Közölni fogom a feltételeiket Von H a r t m a n n tábor­ nokkal. - Reméljük, hogy okos e m b e r a tábornokuk. Egyik ol­ dalnak se hiányzik egy újabb vérfürdő.

Egy bunker mélyén, az orlovkai vasútvonal közelében, tisztek csoportja ült k o m o r méltósággal egy asztal körül. Von H a r t m a n n tábornok, a 71. hadosztály parancsnoka, Stempel tábornok, a 176. gyalogos hadosztály parancsno­ ka, Pfeffer tábornok, C r o m e ezredes és Wultz tábornok. - Véleményem szerint - beszélt Von H a r t m a n n -, nincs más választásunk, mint folytatni a harcot az utolsó* em­ berig. S ha már mindennek vége, akkor inkább önkezünkkel vessünk véget életünknek, de ne kerüljünk az ellenség kezébe. - Végignézett a társain. - Példát kell mutatnunk. - Egyetértek - bólintott Wultz. - Ez tisztességes vég lenne. - És az embereink? - kérdezte G r o m e ezredes. A kérdést súlyos csend fogadta. A tábornokok lopva az ezredesre pillantottak. Cromét akkor nevezték ki had­ naggyá, amikor az arraszi rohamcsapatokat vezette. A nyakában Érdemkereszt lógott, a zubbonyát lehúzta a számtalan egyéb kitüntetés súlya, de még így is túl fia­ talnak látszott ezredesi rangjához. C r o m e megköszörülte a torkát, és újra megkérdezte: 179

- És az embereink? - C r o m e ezredes - felelte Pfeffer -, az emberekkel ne törődjön. A feladatunk világos. Németország mindenek felett! Mindazonáltal - fordult Vön H a r t m a n n felé -, nem értek egyet azzal, hogy önkezűleg kellene véget vetnünk az életünknek. Meg kell halnunk, igen! De nem úgy! Amit én javasolok - mondta izgalomtól csillogó szemmel - az az, hogy mi magunk vezessük csatába az embereinket. Áll­ junk az élükre, szuronyos puskával a kezünkben! Micso­ da vég, uraim! Milyen emlékezetes vég! - N a g y s z e r ű ! Nagyszerű! - kiáltotta Stempel, akit tel­ jesen magával ragadott Pfeffer lelkesedése. - Dobpergés és trombitaszó! Micsoda látvány! H ő s ö k k é n t fogunk élni az utókor emlékezetében! - Gondoljanak csak az emlékművekre, melyeket majd a mi tiszteletünkre építenek - szőtte tovább az álmait Pfeffer. - Nemzetünk történetében még soha nem for­ dult elő ilyen támadás! A tábornokaik vezették őket, bajonettjeiken megcsillant a napfény... - Gyönyörű - sóhajtott Stempel. - M a g a m előtt látom a csatamezőt... Bárcsak ott lehetnék, amikor a Führernek elmesélik a legszebb jeleneteket. - Ne kívánja a lehetetlent - m o n d t a ingerülten Von H a r t m a n n . - Inkább térjünk rá a részletekre. - Ah, igen! - Pfeffer közelebb hajolt a társaihoz. - El­ készítettem a tervet. Az egészet gyönyörűen kidolgoztam. G o n d o l t a m , az alkalom tiszteletére díszegyenruhát kel­ lene öltenünk. - Azt, amit azért hoztunk magunkkal, hogy a győzelmet ünnepeljük meg benne! - fintorodon el Von Hartmann. - Éz is győzelem lesz a maga n e m é b e n ! - kiáltott fel Pfeffer. - Milyen dicsőséges, milyen fenséges, milyen... Bosszúsan elhallgatott, amikor megjelent egy Feld­ webel, nyomában Glaser századossal. A két katona tisz­ telgett. Á Feldwebel az asztalra tett egy fehér zsákot, majd tisztelettudóan hátrébb lépett. - Mi ez? - kérdezte türelmetlenül Von H a r t m a n n . 180

- Kenyér és kolbász, u r a m . - Kenyér és kolbász? - Von H a r t m a n n vadul körbete­ kintett, a többiek arcát fürkészve. - Kenyér és kolbász, százados? Maga megőrült? - Nem, uram. Gesztus az oroszok részéről. Jelentenem kell, hogy Voronov tábornok, a 3. páncélos hadosztály parancsnoka kedvező kapitulálási feltételeket ajánlott fel nekünk. 18.00-ig kell döntenünk. Ha nem fogadjuk el a feltételeiket, akkor minden rendelkezésükre álló eszközt és embert be fognak vetni egy végső r o h a m b a n . A tábornokok döbbent hallgatásba burkolóztak. Egye­ dül C r o m e ezredes őrizte meg a lélekjelenlétét. - És ha elfogadjuk a feltételeiket? - kérdezte. - Voronov ezredes biztosított engem, hogy tisztessége­ sen fognak bánni velünk. A tisztek megtarthatják fegyvere­ iket, és mindenld élelmiszer-fejadagot kap. A betegeket és a sebesülteket ellátják. C r o m e ezredes felvonta fél szemöldökét, és kérdőn a többiekre nézett. - Az oroszok - folytatta Glaser százados - éppúgy sze­ r e t n é n e k véget vetni az ellenségeskedésnek, mint mi. E r r e a megjegyzésre a tábornokok egy e m b e r k é n t fel­ kapták a fejüket. Pfeffer tábornok öklével az asztallapra csapott. - Hogy merészelt elénk állni ezzel a felháborító aján­ lattal? Hogy merészelt szóba állni az ellenséggel? A meg­ adásnak még a gondolata is szégyennel tölt el! H á t nem azt kérte tőlünk a Führer, hogy az utolsó emberig harcol­ junk, bármi is legyen a végkimenetel? - Büszkén felszeg­ te a fejét. - Ami engem illet, n e m szeretnék csalódást okozni neki. Persze, mindenki azt teszi, amit jónak lát. Én rendíthetetlen maradok. - Mindannyian egyetértettünk abban - csattant fel Von Hartmann -, hogy támadni fogunk! Ami pedig magát illeti - fordult a százados felé -, nem értem, hogy merészelt ideállni elénk ezzel az ajánlattal. Méghogy megadjuk magun­ kat ezeknek a barbároknak! 181

- Szó se lehet róla! - üvöltötte Stempel, aki lelki füle­ ivel m á r hallotta is a dobok és harsonák hangját. - Egy porosz tiszt inkább meghal, de n e m adja meg magát! Áthajolt az asztal felett, és Glaser szemébe fúrta a te­ kintetét. - Egyébként pedig, hogy jött maga ahhoz, hogy tárgyaljon az ellenséggel? Ismeri a parancsot! Miért n e m lőtték le a gazembereket? - Olyan gyorsan történt az egész, hogy n e m tudtam, mitévő legyek. Úgy gondoltam, talán... - Gondolta? - szakította félbe hitetlenül Stempel. - Ezer ördög és pokol! Magát senki se kérte, hogy gondolkod­ jon, százados! Magának az a feladata, hogy végrehajtsa a parancsokat. - A tekintély megsértésének világos esete - állapította meg Von H a r t m a n n . Pfeffer t á b o r n o k bólintott. Felemelte az asztalról dí­ szes porosz sisakját, és szertartásosan a fejére helyezte: a bíró halálos ítéletet készült kihirdetni. - T u d j a , mit jelent ez, százados? - Ünnepélyes han-: gon belekezdett a jól ismert szövegbe: - A F ü h r e r és a n é m e t n é p nevében ezennel golyó általi halálra ítélem, mert elmulasztotta teljesíteni felettesei parancsát. Pfeffer és H a r t m a n n egyetértően bólintottak. Mind­ ketten porosz tisztek voltak. Vasfegyelem és józan ész, a szív csak u t á n u k a sorban. A régi idők, Nagy Frigyes ko­ rának a szelleme m é g mindig kísértett. A Feldwebel lefegyverezte a századost, majd behívta az őröket. Glasert felvezették a hóba. N é h á n y perccel később a n é m e t hadsereg egy újabb tisztjét veszítette el. A kivégzőosztag otthagyta, ahol volt; az e m b e r e k túl gyengék voltak ahhoz, hogy sírt ássanak, és túl közömbö­ sek a halállal szemben ahhoz, hogy tiszteletet vagy szá­ nalmat érezzenek a megölt ember iránt. Odalent, a b u n k e r mélyében a tisztek még n e m álltak fel az asztal mellől. Pfeffer fején hagyta az aranyozott sisakot.

182

- Ugyanakkor - m o n d t a C r o m e ezredes n e m hagy­ atjuk válasz nélkül az ajánlatukat. Tennünk kell valait. - Természetesen - m o n d t a elfojtott dühvel Von Hartann. -Tehát... Stempel hisztérikus kiáltása félbeszakította az ezredest; tábornok felkapta a telefonkagylót. A többiek feléje forultak, és kíváncsian figyelték. Hallották, hogy Stempel Ihívja a hadosztályát, és pattogó hangon parancsot ad nekik, hogy azonnal támadják meg az oroszokat, minden­ ki, aki csak él és mozog. Azt m á r n e m hallhatták, hogy a vonal másik végéről ezt válaszolja valaki: „ H a meg akaod t á m a d n i az oroszokat, akkor gyere ide, és t á m a d d eg őket te magad, te hülye öreg faszfej!" Kattanás hallatszott, a vonal elhallgatott. Stempel sápadhátrahanyatíott a székében. Még mindig nem tudta felgni, hogy a hadosztálya m á r csupán egy hadnagyból és tvan katonából állt. Szétbomlott elméjével még min"g egy nagy hadtest vezérének képzelte magát. - Gondolja, hogy bölcs volt ezt tenni? - kérdezte tőle bn Hartmann. Stempel elcsukló h a n g o n motyogott valamit, aztán elagyta a helyiséget. A szobájába érve a •tisztiszolgájáért üvöltött. - Segítsen levenni ezt, és szedje elő a díszegyenruháat! - A... a díszegyenruháját, u r a m ? - Tegye, amit m o n d o k ! - toporzékolt Stempel. Öt perccel később gyöngyházszürke, vörös csíkos nad'gba és aranypaszományos zöld zubbonyba öltözve beVatta két hadsegédjét, hogy hallják utolsó szavait. - A katonáim elárultak engem - m o n d t a halk, remeő hangon. - Nincs más választásom, mint véget vetni az életemnek. Isten önökkel, uraim. Tudom, hogy halálunk nem lesz hiábavaló. A t ö r t é n e l e m emlékezni fog ránk. Heil Hitler! 183

Felemelte a pisztolyát, szájába dugta a csövét, és meg­ húzta a ravaszt. A két tiszt merev vigyázzban állva, meg­ hatódottságtól könnyes szemmel figyelte.

Két órával azután, hogy Glaser századost kivégezték és Stempel tábornok öngyilkos lett - bár ezt akkor még kevesen tudták -, h á r o m tábornok lépett ki a hóval borí­ tott sztyeppre. Ugy voltak félöltözve, mintha parádéra készültek volna. Aranyozott sisakforgójuk csillogott-villogott, nadrágjuk vörös tábornokcsíkja rikított a hó fehér hátterében. - Helló-helló! - m o n d t a Porta, amint megpillantotta őket. - Itt jönnek a tartalékosok. - Ezek meg mi a fenét billegetik itt magukat? - aggo­ dalmaskodott Pici. - Ezzel az erővel akár hangosbemon­ dóval is hirdethetnék az oroszoknak, hogy ú t o n vannak. Papa megcsóválta a fejét. - Szerintem itt valami nagy szarság készül. Ha ezek a seggfejek megjelennek a csatamezőn, az csak rosszat je­ lenthet. Á tábornokok egyenesen felénk közeledtek ünnepélyes léptekkel. Olyanok voltak, mintha egy operettből léptek volna elő - képtelenek voltunk levenni róluk a szemünket. Keit hadnagy, aki még mindig elég fiatal és tapaszta­ latlan volt ahhoz, hogy egy darab trombitaréztől hanyatt vágódjon, frissen és ü d é n előrelépett, s tisztelgett. - 71. gyalogsági hadosztály, u r a m ! H á r o m tiszt, tizen­ nyolc altiszt és kétszázkilenc közkatona. - Köszönöm, hadnagy. - Von H a r t m a n n felemelte mindkét kezét, mint egy pap, aki áldást akar osztani. - Eljött az ideje, hogy ön és emberei megmutassák, méltóak a F ü h r e r bizalmára. - U r a m ! - Keit összecsapta a két bokáját, és a levegő­ be lendítette karját. - Készek vagyunk a halálra, hadnagy. Igaz hazafiak­ ként, bátor katonákként fogunk meghalni. A történelem 184

hősöket akar faragni belőlünk. Ne futamodjunk meg a sorsunk elől. - Ahogy mondja, tábornok. A hadnagy büszkén elvigyorodott; odáig volt az öröm­ től, hogy ekkora megtiszteltetés érte. Von H a r t m a n n meg a többiek hátraarcot csináltak, és elindultak a senki földje felé. Ami minket illet, annyira döbbentek voltunk, hogy még Portának is másodpercekbe telt, mire meg tudott szólalni. - Rohadjak meg, ha már láttam ilyent - motyogta. - Szerintem ezek begolyóziak - állapította meg Pici, miután sikerült összekapnia az állát. - Ki vannak csípve, mint szaros Pista Jézus nevenapján. Semmi esélyük, ka­ pásból észre fogják venni őket. - Mi értelme van az egésznek? - t ű n ő d t e m . Miközben figyeltük őket, Von H a r t m a n n egy elegáns mozdulattal lekanyarította válláról a puskáját. Társai kö­ vették példáját. Olyan éber óvatossággal mozogtak, mint a vaddisznót becserkészni készülő vadászok, de ez volt minden. Talán mégiscsak igaz, hogy boldogok a lelki sze­ gények - ezeknek fogalmuk se volt róla, hogy a frontvo­ nal környéke nyüzsög az orosz orvlövészektől. Von H a r t m a n n puskája eldördült. Egy orosz katona hátravágódott. Hátul, a fedezékünkben, elrikkantottuk magunkat. Egy német tábornok az ellenséges vonalak felé nyomul, és puskával lődöz! - Biztosan véletlen volt! - sziszegte rosszindulatúan Porta. Néhány másodperccel később Von H a r t m a n n lelőtt egy újabb orosz katonát. Még öt perc, és további három orosz harapott a hóba. És a tábornok mindezt egy közönséges puskával tette, amit talán évek óta n e m használt! Porta annyira fellelkesült, hogy hangosan kiabálni kezdett. A tábornokok folytatták az előrenyomulást. Pfeffer, Von H a r t m a n n és Wultz. Úgy tűnt, remekül szórakoznak. Válogatás nélkül lőttek mindenre, ami mozgott - árnyak­ ra, hópelyhekre, fákra és oroszokra, s Wultz érdes han­ gon felnevetett, valahányszor meghúzhatta a ravaszt. 185

Ezt a fajta sportot azonban n e m lehetett sokáig űzni az orosz sztyeppén; a havat m á r kezdték felköpülni az ellenség géppuskáiból kilőtt lövedékek. A három tábor­ nok azonban n e m törődött ezzel, teljesen lekötötte őket a lövöldözés és a találataik számlálása. Valahányszor egyi­ kük lelőtt egy oroszt, büszkén közölte a másik kettővel a legújabb eredményt. Mi eközben fogadásokat kötöttünk árva, hogy melyikük lesz a győztes. Pillanatnyilag Pfeffei vezetett, de Von H a r t m a n n n e m sokkal m a r a d t el tőle. Wultz meglehetősen lemaradt az „élmezőnytől". A lel­ kesedése határtalan volt, de célozni n e m tudott. - Ki hitte volna ezt? - mormogta Porta. - Ki a fene hitte volna, hogy valaha ilyesmi t ö r t é n h e t ? A rádió m á r h ó n a p o k óta hangoztatta, hogy a tábor­ nokok a katonáikkal vállt vetve harcolnak. Mindeddig ezt egy nagyszerű viccnek tartottuk, amit azért talált ki vala­ ki, hogy a lehangolt k a t o n á k egy jót nevethessenek. Von H a r t m a n n volt az első, akit. elért az elkerülhetet­ len vég. Láttuk, hogy nyögve térdre rogy, és az oldalához tapasztja egyik tenyerét. Szabad kezével megemelte a pus­ káját, de mielőtt még elsüthette volna, egy felrobbanó grá­ nát darabokra szedte testét. Pfeffer követte. Egyszer csak eldőlt előre, mereven, akár egy deszka; díszes sisakja leesett a fejéről, és belegu­ rult egy hóbuckába. Egy orosz katona előkúszott a fede­ zékéből, a bajonettje kihalászta a hóból, majd elégedet­ ten, akár egy kobold, aki aranyat talált, eltűnt vele a föld alatt. Egy tábornoki sisak csakugyan nagy értéket képvi­ selt, újdonsült tulajdonosa méltán örült a trófeának. Wultz tábornokot hátba lőtték; üvölte, rángatózva he­ vert a földön. Kiküldtek két embert, hogy hozzák be. Egyi­ küket az oroszok azonnal megölték, a másik a csípőjébe kapott egy golyót a visszaúton. A tábornok másodper­ cekkel azután, hogy visszahozták, meghalt. Keit hadnagy naiv lelkesedésében önkénteseket keresett, hogy visszaszerezze velük Pfeffer és Von H a r t m a n n holt­ testét. Senki n e m jelentkezett. Kit érdekelt két halott 186

tábornok? Közönyösen hallgattuk, ahogy a hadnagy áru­ lóknak és gyáváknak nevezett minket, és ugyanilyen kö­ zönnyel figyeltük, hogy ő és egy eszement főtörzsőrmester kikúsznak a senkiföldjére. A főtörzs alig tett m e g néhány métert, máris fejbe lőtték. A hadnagy dúlva-fúlva vissza­ tért.

Az ígért támadás hajnalban jött. Az élen T-34-esek sűrű sorai haladtak; félelmetes történelem előtti figurák, mechanikus tirannoszauruszok hadai. Tehetetlenek voltunk velük szemben. Semmink nem maradt, amivel védekez­ hettünk volna, és ők átgázoltak rajtunk, széttaposva em­ bert és felszerelést. . A tankok után a gyalogság következett, puskákkal és géppisztolyokkal felszerelkezve. T ö m ö t t sorokban höm­ pölyögtek, és olyan erőtlen ellenállást találtak, hogy egy­ szer sem kellett megtorpanniuk. Azon kevesek, akik túléltük az első r o h a m o t , borza­ dállyal eltelve egyik gödörtől a másikba ugráltunk. Fél­ holtak voltunk a félelemtől és az éhségtől, és fogalmunk se volt, mit csinálunk vagy mit kellene csinálnunk. Meg­ botlottam, és elvágódtam. N e m volt annyi lelki erőm, hogy felkeljek; úgy m a r a d t a m , arccal a hóban, és keser­ vesen zokogni kezdtem, akár egy elveszett kisgyermek. A felszerelésem szíjai a húsomba vágtak, a sisakom el­ vesztettem, amikor félrevetődtem egy felém r o h a n ó tank elől. Vadásztak ránk, üvöltő farkasok a maroknyi halálra rémült bárányra, és nem volt hova menekülni. G r e g o r e l ő p a t t a n t egy közeli b o m b a t ö l c s é r b ő l , és .''.hogy elrohant mellettem, mérgesen belém rúgott a ba­ kancsa orrával. - Kelj fel, te tetves disznó! Kelj fel, és harcolj! Az izmaim önkéntelenül engedelmeskedtek a parancsnak. Felugrasztottak, olyan erővel, amit elképzelni se tudtam, és Gregor után vittek. Leguggoltam melléje, egy sekély gödör aljára. Egy hóbucka fölött lőni kezdtünk néhány felénk 187

r o h a n ó szibériaira. A fegyver visszarúgott, neki a lenyú­ zott vállamnak, de folytattam a lövöldözést, alig észlelve a fájdalmat. A kétségbeesés mániákus erőt kölcsönzött mindkettőnknek, és ezt a szibériaiak is megérezték: meg­ torpantak, majd visszavonultak. Gregor intett a fejével. - Kifelé innen! Kétrét görnyedve odébb osontunk, egyenesen egy köze­ ledő tank útjába. Belevetettük magunkat egy bombatölcsér­ be, lekuporodtunk, és abban reménykedtünk, hogy talán mégse vettek észre minket. Az öblös ágyú lövedékei fel­ tépték körülöttünk a fagyott földet - a tank egyenesen felénk robogott! -Le! Gregor magával rántott a gödör aljára. Biztosan lát­ tak minket, mert az újabb lövedékek is nekünk lettek szánva. Az első a fejünk felett szállt el, majd a második is, ezúttal olyan közel, hogy éreztük a szelét. A hatal­ mas, fehér szörnyeteg pedig egyre közelebb került; a föld remegett huszonhat t o n n á s acélteste alatt. - Ugorjunk! - kiáltottam, de nem ugortunk. Csak fog­ tuk egymás kezét, mint két ijedt kisgyerek, és bénultan vártuk a halált. A tank irányából velőtrázó sikoly hallatszott: a T-34-es eltiporta első áldozatát. A gödör széle fölött megjelent az ágyúcső, majd a tank hasa is felbukkant. A szörny orra megemelkedett, készen rá, hogy szétmorzsoljon minket. Ebben a pillanatban, teljesen önkéntelenül, felkaptam egy mágneses aknát, és a tank alá hajítottam. Gregor és én a gödör aljára vágtuk magunkat, tenyerünket a fülünkre tapasztva. Nem volt időnk azzal törődni, hogy megtapadt-e az akna vagy sem: ha n e m került volna a megfelelő hely­ re, azt úgyse tudtuk volna meg soha. Sikerült. Lángok csaptak át felettünk, roncsdarabok szálltak a levegőben és zúdultak le ránk. Amint mozdul­ ni lehetett, Gregor a gödör széléhez gurult, és kidugta a fejét. A következő pillanatban rémülten visszaugrott mel188

lém. Egy második tank dübörgött el mellettünk, alig kar­ nyújtásnyira tőlünk, a tank után pedig fürgén mozgó kha­ ki egyenruhás lábak következtek. Orosz gyalogság. Ma­ radtunk ott, ahol voltunk. N e m sok értelme lett volna mozdulni. Az egyik lábpár lefékezett, tulajdonosa nyilván észrevett minket. Visszafojtottuk a lélegzetünket, és mozdulatlanok maradtunk. Én egy erőteljes rúgást kaptam a vesémbe; Gregor fejét mélyen beletaposták a hóba. Beleharaptunk az alsó ajkunkba, olyan erővel, hogy kiserkent belőle a vér, de meg se nyekkentünk. A katona még mindig ott volt, hal­ lottam a líhegését, és attól féltem, belém fogja döfni a bajonettjét -- a biztonság kedvéért. D e , hála istennek, nem tette, mert már így is túlságosan lemaradt a bajtársaitól. Sarkon fordult, és egy bosszús csórt vazmi! (a fenébe!) kiáltással elrohant. Gregorral feltápászkodtunk a hóból. G r e g o r n a k vörös volt az arca a levegőhiánytól, én pedig úgy éreztem, mint­ ha a vesém szétszakadt volna. A gödörben maradtunk. M é g a fejünket se mertük ki­ dugni, de úgyse volt miért, mert mind lövöldözni, mind megadni magunkat felesleges lett volna. Az oroszok el­ söprő fölényben voltak, és ígéretükhöz híven n e m ejtet­ tek foglyokat: a tábornokok, akik m e g m e n t h e t t é k volna az életünket, jóllakottan, kikenve-kifenve véget vetettek az életüknek, magunkra hagyva minket. Ezek a táborno­ kok nem ismerték a szenvedést. Ők soha n e m érezték a zsigereket gyötrő fájdalmat, amit az állandó éhség oko­ zott, soha nem voltak egy bombatölcsér aljára szorítva, fejük fölött egy ellenséges tank lánctalpaival, soha n e m voltak kitéve az orosz szélnek és hónak vékony, újságpa­ pírral kibélelt nyári egyenruhában. Egészségtől és gőgtől duzzadva masíroztak az orosz puskagolyók felé, amelyek a legkegyesebb gyilkosoknak számítottak a háború bor­ zalmai közepette. Gregor oldalba bökött. - Szibériaiak - suttogta. 189

A r r a fordultam, és megpillantottam őket. Felénk kö­ zeledtek a legrettegettebb ellenségeink. Súlyos léptekkel, lomhán rohantak, zömök testükkel úgy néztek ki pufajkáikban, mint holmi életre kelt, vízzel átitatott cipók. Arcuk kék volt a hidegtől. Az e m b e r első ránézésre azt hihette volna, hogy vidám parasztokat lát, akik valami téli tájfutóverseny résztvevői lehetnek - kivéve hogy sta­ fétabotok helyett puskákat szorongattak, és „Öld m e g ! " kiáltásokkal biztatták egymást. Egyetlen n é m e t se ártatlan; se az, aki a túlvilág küszö­ b é n áll, se az, aki még meg sem született. A legfelsőbb fajt ki kell irtani. Fanatikusokként kell teljesítenünk a pa­ rancsot, mely a fanatikusok kiirtására buzdít minket. Öld meg őket... Gregorral tüzet nyitottunk rájuk. N e m mintha esélyt láttunk volna a túlélésre - az évek során belénk rögző­ dött mozdulatok önmagukat vezérelték. A szibériaiakat meglepte a váratlan ellenállás. Ez lett a vesztük. Hitler legádázabb ellenségei se vonhatják kétség­ be az újjáépített civilizáció vívmányait. The Times, London, 1933. július 24. Hátulról az alezredes részegnek tűnt. A válla előre­ esett, a fejét leszegte, léptei bizonytalanok voltak. Gsak azok, akik közeledtét figyelték, láthatták, hogy csuklói össze vannak kötözve, és láthatóan még mindig kábult az erős ütéstől, amely széthasította a fejbőrét. Gyér, de­ res haja teljesen össze volt csomósodva, a vér a szemébe csorgott. Az alezredest három másik tiszt követte: a szárnysegéd­ je, egy őrnagy és egy tábornok. Mindannyian hasonló álla­ potban voltak, és mindőjük kezét szögesdróttal kötözték össze. SS-katonák toszogatták őket puskáik csövével. A ra­ gyogó holdfényben a sapkákon díszelgő ezüstös halálfej hidegen megcsillant. 190

A tér közepén egy tölgyfa állt, alatta négy szék, kör­ b e n ágyukból kirángatott ásítozó, didergő katonák. Egy Sturmbannführer lépett peckesen a halálra ítélt tisztek elé. - Nos, áruló csürhe, ha van mondanivalójuk, akkor ki vele. Most mondják, mert többé m á r nem lesz alkalmuk rá. És röviden, senkit se érdekel magukon kívül. Az alezredes kihúzta r e m e g ő testét, és felemelte vé­ res fejét. - Ártatlan vagyok minden ellenem felhozott vádban. - Hangjából ítélve nem először közölte ezt. - Mindig tel­ jesítettem a kötelességemet, soha n e m t e t t e m semmit önös érdekből. N e m lett volna... - Elég! - ugatta a Smrmbannführer. - Nem azért vagyunk itt, hogy a hazugságait hallgassuk. - Fitymálló mosollyal a többiek felé fordult. - Nos, mi a helyzet magukkal? Foly­ tatni akarják a siránkozást, amit ő elkezdett? Az őrnagy bátran a szemébe nézett tiszta, búzavirág­ kék szemével, mely illetlenül p ő r é n e k tűnt a mélyén izzó leplezetlen gyűlölettől. - Perverzek és szadisták hada irányítja ezt az országot! Érzelmileg visszamaradott, csökkent értelmű, szennyes lel­ kű betegek gyülevész népsége! Ha n e m Hitler garázdál­ kodna Németországban, m á r régen tébolydába zárdák volna magukat, oda, ahová valók. - Ebből elég! - A Sturmbannführer, akit l á t h a t ó a n megdöbbentettek az őrnagy szavai, csettintett az ujjával egy Oberscharführernek. - Készítse elő őket! A négy tisztet felállították a székekre. Gyakorlott uj­ jak a nyakuk köré tekerték a köteleket, csomót kötöttek rájuk, a szabadon lógó végüket pedig átvetették a fa egyegy ágán. Miután elkészült, az Oberscharführer hátrébb lépett, és elégedett mosollyal szemügyre vette készülő­ ben lévő művét. Gustav Kleinkamp az SS-kivégzőtisztek legjobbikái közé tartozott. Azzal büszkélkedett, hogy vi­ lágelső az általa felakasztott emberek számát tekintve, es elsőbbségét senki n e m vitatta. A Sturmbannführer bó191

lintott, Kleinkamp pedig, cirkuszi artistához méltó precizi­ tással és időzítési érzékkel, egymás után kirúgta a széke­ ket, majd fejet hajtott a fejében tomboló, tapsoló közön­ ség előtt. Az SS-katonák rezzenetlen tekintettel figyelték a köte­ lek végén rángatózó testeket; a wehrmachtosok folytatták az ásítozást. Ilyent m á r láttak korábban is. Egy néhány méterrel odébb parkoló teherautó fülkéjé­ ből Theodor Eicke is végignézte a kivégzést. Azok szerint, akik látták a hold által megvilágított arcélét, mosolygott. Eicke Gruppenführer élvezetet talált a munkájában. Könnyedén lepipálhatta volna Kleinkampot, ha nem gon­ dolta volna úgy, hogy saját kezűleg felakasztani egy embert nem méltó egy német tiszthez. Ugyanakkor értékelni tudta Kleinkamp lelkesedését. Eicke volt az, aki a hadosztálya összes járművének az oldalára rápingáltatta: „ H U L L Á ­ KAT A K A R U N K , N E M FOGLYOKAT!". Amikor Model tábornok, a felettese, tudomást szerzett erről, felhábo­ rodva elrendelte a feliratok eltávolítását. M o d e l t á b o r n o k volt az egyetlen, akit Eicke tisztelt. A többieket megvetette, ami n e m volt csoda, tekintve hogy SS-tiszti karrierje elején többükkel is összezördült. Busch tábornagy is ezek közé tartozott. 1940. május 26-a volt, Eicke ekkor követte el számtalan háborús b ű n e kö­ zül az elsőt: egy belga farmházban egyenként kivégzett száz brit hadifoglyot. Busch, akit majdnem annyira meg­ rázott ez az eset, mint a briteket, haditörvényszékkel fe­ nyegetőzött. H i m m l e r sietett Eicke segítségére - nem mintha különösebben érdekelte volna Eicke sorsa, de köte­ lességének érezte, hogy megvédje az SS „becsületét". - N e m értem - m o n d t a gúnyosan -, miért kell akkora hűhót csapni néhány halott angolért? Ők akartak bele­ köpni a levesünkbe! Miért nem m a r a d t a k inkább otthon nyomorúságos kis szigetükön, és hagytak minket, hogy végezzük a dolgunkat? Attól a naptól fogva Eicke többnek t a r t o t t a magát a közönséges katonatiszteknél. M e g volt győződve róla. 192

hogy Himmler azért lépett közbe, mert egyetértett az­ zal, amit tett, és ezzel egyben lehetőséget is adott neki arra, hogy azt tegyen, amit akar. A Sátánról leoldották láncait.

11. Karácsony a sztyeppén Öt n a p o n át tombolt a hóvihar. Kazahsztánból indult, és mire hozzánk ért a sztyeppék fölött, őrjöngéssé fokozta magát. Az oroszok hozzá voltak szokva, és megfelelő fel­ szereléssel rendelkeztek, minket viszont megrémített ez az ítéletidő - minden egyes fuvallat u t á n újabb és újabb n é m e t holttesteket hagyott maga után. Az a néhány ember, aki túlélte az oroszok rohamát, egy Volga melletti bunkerben húzta meg magát. Itt ku­ corogtunk, nap n a p után, és hallgattuk a szél zúgását meg az üres gyomraink korgását. Arcunk beesett és szürke volt a sisakok alatt, egyenruhánk ernyedten lógott csonttá aszalódott testünkön. Rá kellett jönnünk, hogy az éhség sokkal nagyobb demoralizáló erő, mint a félelem vagy a vereség. Göring birodalmi marsall megígérte Hitlernek, hogy elküldi a repülőit, és élelmiszercsomagokat dob le a 6. hadseregnek. Hitlernek eszébe se jutott megkérdezni, h o n n a n fogja szedni a repülőket Göring, pedig még mi is, akik el voltunk zárva a világtól, tudtuk, hogy egy ilyen ígéretet lehetetlen megtartani, mert nincsenek repülők. Mire számított Hitler? Göringre és n e m létező repülő­ gépeire? Vagy istenre és az ő angyalaira? Akármelyik is volt a válasz, egyik se kecsegtetett reményekkel. Göring tehetetlen volt, isten pedig m á r régen elhagyott minket. Az előző hetekben végig az ellenség oldalán állt. Még a megrögzött antikommunista Winston Churchill is a szov193

Jeteket támogatta. Senki sem szerette az oroszokat, de mindenki gyűlölte a németeket. A harcvonal m e n t é n az ellenség hangosbeszélői ordí­ tozták: „Sztálingrád n é m e t temetővé vált! Minden perc­ ben meghal egy n é m e t k a t o n a ! " Ez egyszer a p r o p a g a n d a a színtiszta igazságot hirdet­ te. Ugyanakkor n e m az oroszok voltak, akik irtottak min­ ket, h a n e m az időjárás és az élelem hiánya. Az emberek holtan rogytak össze az éhségtői. Szó szerint összerogy­ tak. Az egyik percben még beszélgettél valakivel, a kö­ vetkező pillanatban pedig már holtan hevert a lábadnál. Sokan lyukat ástak maguknak a hóba, meleget keresve, és másnap reggel kopogós keményre fagyva kerültek elő. Találtunk üzemanyag híján megtorpant tankokat, belse­ jükben halott legénységgel. Halott tisztek álltak a lövész­ árkok falainak támaszkodva, ajkukon a parancs közepén odafagyott szóval. És még a b u n k e r belseje se védte meg az embereket a haláltól: n e m egy reggel é b r e d t ü n k arra, hogy a szomszédunk foszlott takarója alá beköltözött a halál. „Sztálingrád n é m e t t e m e t ő v é vált! M i n d e n percben meghal egy n é m e t katona..." A mi kis csapatunk talán szerencsésebb volt a többi elszigetelt túlélőcsoportnál abban, hogy két lekörözhetetlen fosztogató is akadt köztünk Porta és Pici személyében. Valahányszor úgy éreztük, a fejünk felett összecsapnak a hullámok, ez a remek páros fogta a puskáját és egy kopott jutazsákot, s elillant az éjszakába, hogy élelmet kerítsen. Soha nem tértek vissza üres kézzel. Volt, hogy csak egy ló bűzlő csontjait hozták haza, de a leves, amit ebből főztek, elegendő volt ahhoz, hogy újabb néhány napig életben tartson minket. Egy alkalommal harminchét, különféle készételeket tartalmazó konzervet és egy fél kacsát zsák­ mányoltak az ellenség orra elől. N e m azzal a feltett szán­ dékkal indultak el, hogy az oroszoktól lopnak, még Pici és Porta se v e t e m e d e t i volna ilyesmire, de eltévedtek a sötétben, és az orosz vonalak mögött kötöttek ki. Ha már 194

ott voltak, ostobaság lett volna n e m élni a lehetőséggel. Groteszk m ó d o n két társunk meghalt a túlzott jóllakott­ ság következtében. - R o h a d t zabálok! - morgolódott Pici, amikor kihají­ tottuk a holttestüket a bunkerből. Az egész német front lángokban állt. A bunkerünk ál­ landó remegésben volt a szüntelen ágyúzástól, ami a lö­ vészárkokban és különféle lyukakban meghúzódott néhány túlélőt úgy tépte elő a földből, mint ahogyan az őszi szél röppenti fel a száraz faleveleket. N é h a egy-egy ember be­ csavarodott, és kigaloppozott a golyózáporba, ugrálva meg a karját lengetve, akár egy boldog gyermek. M á r nem tartoztunk egyetlen ezredhez, de még szá­ zadhoz sem: a 6. hadsereg magára hagyott, csordákba ve­ rődött maradványai voltunk. Egy idő után csatlakozott hozzánk egy SS Unterscharführer. Kimerülten bebotorkált a bunkerbe, és azonnal birtokába vette Porta tábori ágyát. Ez az ágy volt Porta legnagyobb becsben tartott tulajdona. Egy elhagyatott tanyaházban találta egyik portyázása alkalmával, és ha éppen nem ő maga használta, akkor kiadta bérbe a töb­ bieknek egy-egy órára. Egy idegen, különösen egy SS-tiszt látványa díj megfizetése nélkül igénybe vett ágyán több volt, mint amit Porta e l t u d o t t viselni. - Szedd le onnan - kérte Picit. Pici ráérősen átcsoszogott a szobán, ruhájánál fogva megemelte a férfit, majd leejtette a padlóra, ahol az, min­ denki megdöbbenésére, tovább folytatta az alvást és a horkolást, mintha mi sem történt volna. A környéken nagy volt a forgalom ezen a n a p o n . Né­ hány perccel az Unterscharführer érkezése u t á n egy csiz­ más láb rúgta be az ajtót, s egy SS tábornok viharzott be, oldalán csőre töltött géppisztollyal. Úgy állt köztünk, szétvetett lábakkal,- mint a rodoszi kolosszus, bundasap­ kája alól jeges tekintettel m e r e d t le ránk. - Mi van? Elharapták a nyelvüket? Ki itt a parancsnok? Ki a rangidős? 195

- Én, uram - lépett előre Papa. A kolosszus végigmérte, aztán gúnyosan elmosolyodott. - És ki maga? - kérdezte. - Feldwebel Beier, uram. - Melyik ezred? - Huszonhetedik páncélos hadosztály. - Hány emberük van itt? - H é t altiszt, negyvenhárom közlegény. Van egy pán­ célöklünk, két géppisztolyunk, hat géppuskánk és egy lángszórónk. - Lőszer? - Az is van, u r a m . - Igen? Mennyi? Papa alig észlelhetően vállat vont. - Azt nem t u d o m pontosan, u r a m . Hozzátehette volna, hogy mi a fenét számít ez most? Ha az oroszok m e g t á m a d n a k minket, úgyse védhetjük magunkat néhány percnél tovább. A tábornok odébb rú­ gott egy rohamsisakot a padlón, felriasztva az alvó Unterscharführert. -A pokol zúgó harangjai, Feldwebel! - ugatta a tá­ bornok. - Még mindig háborúban állunk, ha n e m tudná! - Ha ön ezt annak nevezi, uram - m o n d t a tisztelettu­ dóan Papa. A tábornok taktikát változtatott. - Mégis, mit csinálnak itt? Miért nincsenek az ezre­ düknél? Azzal, hogy itt lapulnak, n e m szolgálják a hazá­ jukat. - A z az ezred már nem létezik, u r a m . Ennyien ma­ radtunk belőle. A tábornok türelmetlenül csettintett a nyelvével, majd szúrós tekintettel az Unterscharführerre nézett, aki köz­ ben feltápászkodott a földről, és a többiek mögé imboly­ gott. - Mit keres itt ez az ember? - mutatott rá az ujjával a tábornok. - Maga! Unterscharführer! Menjen vissza a zászlóaljához! Itt semmi keresnivalója! 196

Az Unterscharführer alattomosan elvigyorodott. - Nincs zászlóaljam, u r a m . Körülvettek minket Rinoknál. - Elhúzta a mutatóujját a torka előtt. - Fél óráig se tartottunk ki. Engem maga alá temetett egy halom hulla, ezért nem vettek észre. A tábornok felhúzta a szemöldökét. - Ez a maga verziója, Unterscharführer. Majd meg­ látjuk, a hadbíróság mit szól hozzá. N e k e m gyanúsan dezertálásnak hangzik. Kigombolta a felső zsebét, és elővett egy hatalmas, fe­ kete szivart. Július H e i d e azonnal odarohant, hogy tüzet adjon neki. Visszavonultában kapott is egy jókora rúgást a sípcsontjába. - Seggnyaló - sziszegte Pici. A tábornok átbaílagott Porta ágyához, kiterített rajta egy térképet, aztán magához intette Papát. - H o l volt a legutóbbi pozíciójuk, Feldwebel? - Kotlubán mellett, u r a m . - Kotlubán mellett? - A tábornok megkereste a térké­ pen. - H m ! Ötvenhárom kilométer. - Összeráncolta a homlokát, majd elővett egy ceruzát, és jeleket kezdett raj­ zolni a térképre. Miután ezzel megvolt, kéjesen Papára nézett. - Feldwebel, talán rávilágítana valamire. Itt van Kotlubán - mutatta -,. ez pedig egy szovjet őrezred. Mu­ tassa meg pontosan, hol volt a pozíciójuk, ha kérhetem. - Itt, uram. Az erdő mellett. H á t t a l a Volgának. A 16. páncélos hadosztályhoz tartoztunk. - Hiszek magának, Feldwebel, de ez még n e m magya­ rázza meg azt, hogyan tudtak átjutni az ellenséges vona­ lakon, hogy Kotlubántól jelenlegi helyükre érjenek. - Papa felé perdült. - Vagy talán különleges útleveleket kaptak az oroszoktól? Papa megvetően csücsörített a szájával. - Ha arra gondolt, uram, hogy bármelyik e m b e r e m is közreműködött az ellenséggel vagy dezertált, vagy bármi ilyesmi, akkor azt kell m o n d a n o m , remélem megbocsát érte, hogy önnek agyára ment a felelősség! Az effajta ma197

gatartást meghagyjuk a tiszteknek, uram. Az egyetlen sze­ mély, aki tőlünk á t m e n t az oroszokhoz, Reiniger had­ nagy volt, a 79. gyalogsági hadosztálytól. Az ezred élére tették, de még huszonnégy óráig se viselte tisztségét, de­ zertált az ellenséghez. Nemcsak a pozícióinkat adta fel, de... - Elég, Feldwebel! Fékezze a nyelvét! A tábornok bőrkesztyűjével arcul csapta Papát, aki vett egy mély lélegzetet, és a levegővel együtt lenyelte a sér­ tést. Az Unterscharführer azonban mindannyiunk döb­ b e n e t é r e hirtelen felkiáltott, és dühtől eltorzult arccal a tábornokra rontott. Aligha a Papán esett sértést akarta megbosszulni: nyilván begolyózott, ami n e m számított rit­ kaságnak errefelé. Mielőtt még elérhette volna a tábor­ nokot, az felkapta géppisztolya csövét, és telepumpálta a támadót golyókkal. - Kár érte - jegyezte még Porta. - Még alig ismertük. A tábornok villámló tekintettel végignézett rajtunk. - Nos? Van még valaki, aki m e g u n t a az életét? Mert ha igen, akkor lépjen előre. Szívesen segítek rajta. Gyűlölettel és megvetéssel a szemünkben, gyilkos in­ dulatokkal a fejünkben néztünk vissza rá, de kezünket hagytuk békésen magunk mellett lógni. Túlságosan is jól idomítottak voltunk. Túl hosszú ideig voltunk porosz rab­ szolgák ahhoz, hogy szét merjük szakítani a vak engedel­ messég láncait. Az ötlet, hogy kezet emeljünk egy tábor­ nokra, egyenlő volt számunkra a szentségtöréssel. - Nagyszerű! - A t á b o r n o k az ajtó felé indult. - Fog­ ják a fegyvereiket, és kövessenek. Mostantól fogva az én parancsnokságom alatt állnak. Elhagytuk a bunkert, és állásokat vettünk fel a Sztálingrád-Pitomnok út m e n t é n . Ú t k ö z b e n belebotlottunk egy gránátvető ütegbe. A csapat megmaradt h á r o m tag­ ját a tábornok szintén maga alá rendelte, a fegyverekkel együtt. Felállítottuk őket, beástuk magunkat, aztán vár­ tunk. Hogy mire, arról fogalmunk se volt, de a tábornok azt mondta, hogy várni fogunk, tehát vártunk. A tábor198

nok beleburkolózott nagykabátjába, és leeresztette bun­ dasapkája fülvédőit. Mi, a többiek, vacogó fogakkal és d e r m e d t végtagokkal kuporogtunk a hóba vájt üregeink­ ben. Hajnalban megérkezett az ellenség, egy T-34-es konvoj. .Láttuk, hogy megjelennek a domb tetején, egy pillanatra a levegőbe emelkednek, majd lezökkennek a lejtőre, és meg­ indulnak a vasúti sín felé. N e m ütköztek ellenállásba. Gya­ logosaink kiugráltak az üregeikbői, menekülni próbáltak, de a tankok utánuk vetették magukat, és könyörtelenül a hóba préselték recsegő tagjaikat. Mi eközben csak k u p o r o g t u n k álcázott gránátvetőink mögött és vártunk. Acélidegek kellenek, hogy az ember képes legyen a fenekén maradni, amikor b ö h ö m nagy fe­ hér acélszörnyetegek r o b o g n a k feléje. Az én idegeim eléggé középszerűek, minek következtében én is erős késztetést éreztem arra, hogy kiugorjak a rejtekhelyünk­ ről, de a társaim jelenléte megakadályozott ebben. Majd­ nem biztos, hogy el tudtam volna menekülni, a tankok még elég messze voltak. A T-34-esek pedig megállíthatatlanul közeledtek. Kilencszáz méter... nyolcszáz... hétszáz... Ha elsőre n e m találunk célba, akkor senki n e m fog egy má­ sodik esélyt adni; csatlakozni fogunk gyalogos bajtársa­ inkhoz véres húspogácsák formájában. A tankok begyorsultak - úgy tűnt, még mindig nem vettek észre minket. - T ű z ! - üvöltötte Papa. A négy gránátvető egyként eldördült. Sikerült! Az élen haladó T-34-esek lángoló roncsdarabokká szaggatva száll­ tak az ég felé, és velük együtt a félelmünk is odalett. Még bizonyos fokú izgatottságot is éreztünk. Még most is képe­ sek vagyunk elpusztítani az ellenséget! Már n e m éreztük a hideget, az idegvégződéseink n e m remegtek, az izmaink nem ugráltak a várakozás feszültségétől. A gépiesen is­ mételt mozdulatok - tölteni, lőni, tölteni, lőni - megnyug­ tattak minket, és lekötötték a figyelmünket. A gránátve­ tők szórták az áldást, h á t r é b b parancsolva a tankokat; 199

aztán lángnyelvek csaptak ki a fehér lövegtornyok csö­ vein, és nyomukban izzó fémgolyók süvöltöttek elő, ül­ tek rá a perzselően forró levegő hátára. Férfiak váltak pillanatok alatt elszenesedett holttestekké, szájuk förtel­ mes, fekete vigyorra h ú z ó d o t t fogaik fölött. Tizenkilenc tank vált gránátvetőink prédájává; sűrű, kormos füster­ nyő emelkedett a táj fölé. Pillanatnyi szünet következett. Kezdtünk kifogyni a lő­ szerből, a tábornoknak azonban eszében se volt vissza­ vonulást parancsolni. M a r a d t u n k t e h á t a helyünkön, és vártuk a második r o h a m o t . Ezúttal egyenesen nekünk jöttek. Nyilvánvalóan észre­ vettek minket, mert ráérősen, fenséges lassúsággal közeled­ tek a gránáteső közepette. Mindegy volt, hányat lőttünk ki, mindig akadtak mások, hogy átvegyék a helyüket. Azok a gyalogságiak, akik túlélték az első támadást, most hozzánk rohantak sekély fedezékeikből, mögöttünk helyezkedve el, mintha a gránátvetők valamiféle védel­ met jelentettek volna a tankok áradata ellen. A lőszer azonban csakhamar kifogyott, és mi éppolyan tehetetle­ nekké váltunk, mint ők - a nyomorultak cseberből veder­ be kerültek. Láttam egy suhancot törött háttal a földön fetrengeni; őrjítő fájdalmában még a csatazajt is túlüvöltötte, de sem­ mit nem tehettünk érte. M é g arra se volt időm, hogy elő­ vegyem a pisztolyomat, és véget vessek szenvedésének. Az orosz lövedékek egyre növekvő pontossággal csa­ pódtak be. A sebesültek ordítása és zokogása rémálom­ ba illő kakofóniává erősödött. L á t t a m a kölni nagy Pauit, hogy szétroncsolt mellkassal elbukik; láttam a sauerlandi Duval tizedest összerogyni szilánkosra tépett bal vállal, néhány szövetdarabon lifegő karral; a wupperthali szár­ mazású Scheibe őrmesternek pontosan t é r d e n alul mind­ két lábát levitte egy robbanás vagy egy tank lánctalpa; a boroszlói Weiss közlegény lába alatt felrobbant egy hóba fúródott lövedék, és egy szemvillanás alatt alaktalan csontés húskupacot csinált belőle. 200

A tankok megállíthatatlanul kaptattak fel a dombra, és zörögtek le ránk a lejtőn. Hogy hányan lehettek még a domb mögött, azt csak találgatni tudtam. Képzeletem­ ben egy véget nem é r ő konvojt láttam. Egy ágyúlövedék telibe találta Gregor gránátvetőjét. A szétrobbant cső hátraperdült, és levitte a mögötte álló fiú fejét, mielőtt még az felfoghatta volna, hogy mi tör­ tént. A test néhány pillanatig állva maradt, nyakából szökőkútként spriccelt a vér. Gregor sértetlen maradt, de tel­ jesen elvesztette az önkontrollját. Hátravetette a fejét, és hahotázott, hahotázott, miközben a társa vére zuhatagként zúdult le az egyenruhájára. N e m volt időm, hogy egy po­ fonnal helyrezökkentsem, é p p eléggé lefoglaltak a magam bajai. Amikor rápillantottam néhány másodperccel ké­ sőbb, a hóban térdelt, és testét zokogás rázta. A támadás váratlanul véget ért. A T-34-esek megfor­ dultak, és a letaposott havon át elindultak az ellenkező irányba. Tátott szájjal bámultunk utánuk, egyszerűen nem értettük, mi történt. A győzelmük biztos volt, újabb ne­ gyedóránál tovább s e m m i k é p p n e m tudtunk volna ellen­ állni nekik. E r r e ők fogták magukat, és elcsikorogtak, ott hagyva minket megtörten, de élve elhullt bajtársaink tetemei közt. A környéket sűrű lőporfüst lepte el, ami égette a tor­ kunkat és a tüdőnket, és könnycseppeket csalt elő a sze­ münkből. Láttam, hogy- Gregor tántorogva felegyenesedik, a Légionárius fájdalmas grimaszokat vág, Papa pedig a homloksérülését kezeli. E l e t é b e n először viselte a sisak­ ját, és ennek köszönhette, hogy a fejbőre még a helyén volt. A piszkos havon át a t á b o r n o k közeledett, nyomában egy csapat csendes, magába roskadt katona. Türelmetle­ nül a gránátvetők felé intett a kezével. - Robbantsák fel őket, m á r nem lesznek hasznunkra. Újraszerveződünk ott, a szurdokban. Elment, r á m és P o r t á r a hagyva a fegyverek megsem­ misítését. Elhelyeztük a tölteteket, Porta lángot adott a 201

gyújtózsinórnak, aztán mindketten elrohantunk a szur­ dok felé. Alighogy odaértünk, eget és fület megrázó rob­ banás hallatszott, s a tankelhárító ütegünk m á r nem volt többé. Néhány óra, és m i n d e n t belep a friss h ó . Mínusz harmincnyolc fok volt. A szél, mint mindig, most is vadul nyargalászott a sztyeppén, és apró kristálytűket szórt minden útjába kerülő ember arcába. Bármerre néztünk, m i n d e n h o n n a n egy megüvegesedett tekintet meredt vissza ránk, mindenhol m e g d e r m e d t végtagokat, piros vérfoltokat lehetett látni. Mintha az egész sztyepp egyetlen hatalmas temetővé vált volna. Vánszorgó menetoszlopunk élén az SS t á b o r n o k ma­ sírozott. Kabátját testére préselte a szél, de fejét meleg bundasapka védte, nyakától távol t a r t o t t a a szél javát a felhajtott gallér, és lábát vastag csizma választotta el a hótól. A pasas, mint azt első pillantásra megállapítottuk, menthetetlenül flúgos volt. Azok közé a fanatikusok közé tartozott, akik képesek lettek volna egymagukban egy orosz hadsereg ellen indulni, és mi szerencsétlenek kény­ telenek voltunk vele tartani mint első osztályú céltáblák. Ismét beástuk magunkat, ezúttal a Volga mellett, egy háromszöget alkotó dombegyüttes lábánál. I n n e n jói lát­ hattuk a befagyott folyón átkelő ellenséges csapatokat; másnap felállították a lövegeiket, és kezdetét vette a bom­ bázás. Sekély fedezékemből négy alkalommal is kirepített a légnyomás. A negyedik alkalommal P o r t á n a k kellett megmentenie engem: elhagyta a fedezéket, és gyorsan viszszavonszoít. Olyan sokkos állapotban voltam, hogy bele­ telt jó néhány percbe, mire támogatás nélkül is egyen­ súlyban tudtam maradni. • A szomszédos árkokban rejtőző szakaszra napalm sor­ tüzet zúdítottak. A lángok végigrohantak az árkon, és a férfiak üvöltve, égő hajjal és ruhával ugráltak ki az ár­ kokból. Még maga a hó is lángolni látszott. Az égő em­ beri hús szaga megtöltötte orrunkat, beleitta magát az egyenruháinkba és a bőrünkbe, s végül olyan elviselhe­ tetlenné vált, hogy öklendezni kezdtünk. 202

Sikerült bebújnom néhány betonlap alá. A géppiszto­ lyom csövét felfelé irányítottam, egy keskeny hasadékra. Porta és Pici a két oldalamon kuporogtak. Miközben ül­ tünk és ismét csak vártunk, néhány darab téglakemény száraz kenyeret rágcsáltunk. Puha kenyeret, még ha az penészes és dohos is, csak legmerészebb álmainkban et­ tünk. Ahogy az ellenség ránk zúdult, a Volga fölött lebegő köd is közelebb gördült, csípős, nedves homályba burkol­ va a tájat. Az első pillanatokban olyan pánik és fejetlen­ ség uralkodott, hogy vaktában lövöldöztünk, nem tudva, ellenséget vagy barátot találunk el. Aztán a ködből kibon­ takoztak a szibériaiak szögletes, dagadt formái. Vastagon bélelt, fehér egyenruháikban úgy festettek, mint holmi élet­ re kelt, vért szomjazó hóemberek. Rekedt kiabálásuk a németek halálát szorgalmazta, és Sztálin dicsőségét hir­ dette. Visszavertük az első hullámot, de mániákus táborno­ kunk nem hagyott számunkra pihenőt. Egy vad kiáltás­ sal k i p a t t a n t a fedezékéből, és l e r o h a n t a d o m b o n a visszavonuló ellenség után. N e m volt más választásunk, követnünk kellett őt. A szibériaiak nem számítottak rá, hogy képesek leszünk ekkora őrültségre vetemedni. Egye­ sek megtorpantak és védekeztek, mások visszarohantak a vonalaikhoz, ahol a tábornokunkhoz hasonlóan fanatikus tisztek hátraarcot parancsoltak nekik, és visszaküldték őket, hogy ismét felvegyék velünk a harcot. Akkora volt a kavarodás, hogy jóformán azt se tud­ tam, mit csinálok. E b b e n a kétségbeesett közelharcban, részegen a vértől, a teljes kimerültségtől és a félelemtől, vakon szúrtuk, ütöttük és fojtogattuk egymást, bakan­ csainkkal a hóba tiporva a talpaink alatt heverő sebesül­ teket. Végül sikerült megfutamítanunk őket, és elfoglaltuk a bunkerjukat, n o h a tisztában voltunk vele, hogy egy ilyen szerzeményt n e m leszünk képesek sokáig megtartani. Nem voltunk elegen ahhoz, hogy egy komolyabb offen203

zívát kivédjünk, és várható volt, hogy a szibériaiak erősí­ tést kérnek és visszatérnek. Addig is megrohantuk az éléskamrát. A szibériaiak je­ lentős mennyiségű élelmiszert hagytak maguk mögött, és mi nem kérettük magunkat. Pici kenyérként harapdált egy jókora tábla kövér szalonnát, Porta őrültként rohan­ gált körbe, és innen is, meg o n n a n is lekapva valamit, addig tömte a pofáját, míg az annyira meg n e m telt, hogy m á r lenyelni se tudta az ételt; ezután inkább a zsebeit tömködte. Vonakodva, és erős nyomás hatására hagytuk el a bun­ kert. Az ellenség máris visszatért, sűrű gránáteső köze­ pette kellett elmenekülnünk. A Volga t ú l p a r t j á n f e l b ö m b ö l t e k a n e h é z t ü z é r s é g ágyúi. Lábunk alatt remegett a föld, m i n t h a meg akart volna nyílni. A tábornok ránk ordított, hogy mozogjunk, de nekünk annál több eszünk volt. A rettegett napalmbom­ bák, melyek képesek voltak egy ember tüdejét kitépni a tes­ téből, ijesztő közelségben csapódtak be körülöttünk, úgy­ hogy inkább hasra vágtuk magunkat. Felesleges lett volna rohangálni egy ilyen tűzvihar közepette. A legjobb, amit te­ hetett az ember, az volt, hogy keresett magának egy lyu­ kat, és meghúzta magát benne, összegömbölyödve, fejet behúzva, akár egy magzat. A felszínen mindent elemész­ tettek a lángok, melyek egy-egy detonáció után végigseper­ ték a talajt. Belevetettem magam egy gödörbe, és egyenesen Porta fején landoltam. Porta elvesztette az egyensúlyát, s mind­ ketten a gödör aljára estünk, éppen azelőtt, hogy a pokol tüzeinek egy lángnyelve végigcsapott volna fölöttünk. A zárótűz egész éjszaka tartott, és mi egész éjszaka a gödör alján lapítottunk, fejünket mélyen a hóba fúrva. Még a természetes szükségletek se csalhattak ki minket a felszínre. Inkább egy elázott alsó, mint egy pofára való abból a gyilkosan forró levegőből. Különös, hogy bár mindvégig tudtuk, hogy a háborút elvesztettük, soha nem beszéltünk a vereségről. Tabuként 204

kezeltük a múltat, és ritkán beszéltünk a jelenről. Csak a jövő számított. Még most is, a nyomorúság feneketlen kútjának legmélyén, konokul ragaszkodtunk az élethez. Fáztunk és éheztünk, büdösek, koszosak és rémültek vol­ tunk, céltalanul bolyongtunk a véráztatta sztyeppén, em­ bernek már alig nevezhettük magunkat, mégis emberi lényeknek tartottuk magunkat, és harcoltunk a léthez való jogunkért. Reggel felé a tűz elcsendesett, és mi végre lazíthattunk egy kicsit. Egyszer-kétszer óvatosan megemeltük a fejün­ ket, beleszippantottunk a levegőbe. A szag szörnyű volt, de a szél máris nekilátott a reggeli nagytakarításnak. Napkelte közeledtével h á r o m JU-52-es tűnt fel a lát­ h a t á r o n . N e m a k a r t u n k hinni a szemünknek, amikor megpillantottuk őket. Lecsaptak a felhők közül, és kö­ rözni kezdtek, fittyet hányva az orosz légvédelmi ütegeknek'és a lehetőségnek, hogy ellenséges repülők lehetnek a közelben. Valószínűnek tűnt, hogy minket keresnek. Hogy végül észrevettek-e minket, vagy egyszerűen csak megunták a körözést, és lehajították a szállítmányukat, hogy mielőbb hazatérhessenek, az nem derült ki, de nem is érdekelt minket. A lényeg az volt, hogy a levegő meg­ telt ejtőernyőkkel, és mindegyik hatalmas, sárga gomba aljára egy-egy k o n t é n e r volt kötözve. Szinte hisztériku­ san türelmetlenül vártuk, hogy végre földet érjenek a kö­ zelünkben. Táncra perdültünk az árkokban, énekeltünk, rikoltoztunk és egymást ölelgettük. - É t e l ! - üvöltötte torka szakadtából Porta. Mielőtt még a tábornok megállíthatott volna minket, fent voltunk, és a kincset rejtő k o n t é n e r e k felé rohan­ tunk. Ebben a pillanatban nem számított a veszély. Csi­ náljon az ellenség, amit akar, lőjön, amivel akar, mi ak­ kor is meg fogjuk szerezni az élelmiszeradagunkat, és bezabálunk, ha az életünkkel is kell fizetnünk érte! Minde gyik konténerben elegendő élelem elfér ahhoz, hogy egy e gész század jóllakhasson. H e t e k óta először végre szép kilátásaink voltak a hasunk teletömését illetően. 205

A várakozás elviselhetetlen volt. A r r a is alig tudtuk rávenni magunkat, hogy ne a helyszínen tépjük fel a kon­ ténereket, h a n e m bevonszoljuk őket az árkokba. - Étel - motyogta pityeregve Porta, ahogy lezuttyantunk az árokba. A szája habzott a felfokozódott nyálter­ meléstől. - Soha többé - ígérte Gregor - n e m fogok egyetlen rossz szót ejteni a légierő ellen. A jóisten áldja meg őket! Kórusban hálát zengtünk a JU-52-esek pilótáinak is. Érjék el épségben a támaszpontjukat, rászolgáltak! És há­ romszoros hurrá Himmlernek is! Talán mégse olyan szar­ láda, mint amilyennek lefestették. Ahogy a gyerekek cibálják szét a karácsonyi ajándékot rejtő zoknikat, úgy téptük fel mi is a konténerek tetejét. A fejemben látomások kavarogtak. Fényes, nyálcsorgató látomások az olcsó képregények harsány színeivel. Ny -rs, frissen töltött, zsírtól gyöngyöző, robbanásig töltött bél­ ben fénylő kolbászok, ropogós aranybarnára sült, kövér, zamatos húsú csirkék, krumplipüré és tej, szalonna és ke­ nyér, sajt és sütemény, meg friss gyümölcs, lágyra főzött tojás, kávé, kaviár és... A konténer kinyílt, tartalmát a földre öntöttük. Aztán döbbent csend lett. Nem volt kolbász. Se csirke. Még kenyér sem, nemhogy tej vagy szalonna. Helyettük bolhapor, néhány üres papír­ lap, meg egy vastag p a k k színezett fénykép. Hitler és Himmler, Göring és Göbbels, meg a rohadt bagázs többi tagja. A lövészárkokat harag és kétségbeesés hangjai töltöt­ ték színültig. Sírtunk, átkozódtunk, és homlokunkkal a keményre fagyott földet csapkodtuk. D ü h ö n g t ü n k elha­ gyatottságunkban, és azt kértük az istentől, akiben m á r régen megszűntünk hinni, hogy rohassza meg Adolf Hit­ lert, amiért ekkora hülyét csinált belőlünk. A fényképeket a szélre bíztuk, az pedig az orosz vo­ nalak felé vitte őket.

206

- Töröljétek meg a seggeteket Adolf Hitlerrel! - kia­ bálta Porta. - Másra úgyse jó az a disznó. Hogy az SS tábornok mit gondolt az egészről, azt nem tudtuk és n e m is akartuk tudni. Z o r d arccal, összepré­ selt ajkakkal figyelte őrjöngésünket, de m e g se kísérelt véget vetni szitkozódásunknak. Talán tudatában volt an­ nak, hogy ezzel csak olajat ö n t ö t t volna a tűzre. N e m voltunk abban a hangulatban, hogy egy Hitlert istenként imádó tiszt hülyeségeit hallgassuk. Egy hóvihar leple alatt elhagytuk pozícióinkat. Ha sze­ rencsénk van, reménykedtünk, órákba fog telni, mire az ellenség rájön, hogy felszívódtunk. Az Orlovkába vezető ú t o n szökevények csoportjaiba botlottunk, akik a még mindig n é m e t kézben lévő trak­ torgyárból menekültek. A tábornok megállított minket, és barikádot emeltetett velünk. Az elkövetkező huszon­ négy órát dezertőrök kivégzésével töltöttük. Azokat, akik hajlandóak voltak szó nélkül együttműködni, bevettük a csapatba, a többieket m i n d e n ceremónia nélkül kivégezük. A tiszteket a helyszínen lelőttük, kérdezés nélkül. Másnap hajnalban vágtunk neki ismét az útnak, immár ekintélyes létszámúvá dagadt oszlop formájában. Néhány "lométerrel odébb egy egész ezrednyi holttestre bukkannk. A hó alá voltak temetve, de rengeteg csonttá fagyott égtag emelkedett a felszín fölé, tömegsír helyét jelezve, llenőriztük, hogy német holttestek-e, majd miután meg­ lapítottuk, hogy igen, a hegy oldalába vájt hatalmas kőunker felé indultunk, amely a lemészárolt ezred utolsó Tlomása lehetett. Egy asztalon még égett egy karbidlámpa, ennek fénye a m a r rávilágított a tényre, hogy egy katakombába téved­ tünk be. A tetemek magas halmokba voltak hányva a faak mentén, a padlón hevertek, asztalokra buktak, széké­ én ültek. Egy magas támlájú székben egy alezredes ült, átrahanyatlott fejjel. Közelebbről megvizsgálva kiderült, ogy tarkólövést kapott. Jelentőségteljesen egymásra pil­ lantottunk: ez a kivégzési mód az N K V D kezére vallott. 207

Egy műtőasztalon egy átvágott nyakú orvos feküdt, a m ű t ő egyik sarkába lökve pedig két ápolónő. Porta sajnálkozva méregette őket. - Kár értük - mormogta. Kimerülten a padlóra vetettük magunkat, ki-ki oda, ahol be tudta magát szorítani a hullák közé, és elaludtunk, mit sem törődve a kosszal és a bűzzel. Még a tábornok is engedélyezett magának egy kis emberi gyengeséget, és behunyta a szemét. . Hogy öt percet aludtunk-e vagy öt órát, az sose derült ki. Mozgásban lévő tankoszlop ismerős dübörgésére ri­ adtunk. Papa villámgyorsan eloltotta a lámpát, amit égve felejtettünk. Fél órán át kuporogtunk még a halottaknál is némábban, és r é m ü l t e n vártuk, hogy a tankok elha­ ladjanak. G u m r a k irányába tartottak. Amikor az utolsó is elment, és negyedórányi várakozás után is csend volt, a tábornok felállt, és intett a fejével. - Jól van! Eleget pihentek. Fogják a fegyvereiket, és kövessenek. Magunkkal vittünk minden élelmet, amire csak rá tud­ tuk tenni a kezünket: az összes penészes kenyérdarabot, r o t h a d ó zöldségfélét, bomlásnak indult húsmaradékot, beleértve egy nagyobb darabot is, ami furcsán fehér és vértelen volt. Papa szerint emberhús volt, és ahogy szem­ ügyre vettem a visszataszító, vérszegény holmit, hajlot­ tam hinni neki. A rettenthetetlen Porta azonban lehara­ pott belőle egy jókora cafatot, és nagy szakértelemmel megízlelgette. - Milyen? - kérdeztem kíváncsian. Porta megnyalta a szája szélét. - Egyáltalán, n e m rossz! - Papa bordái közé bökte a könyökét. - Ha ez emberi hús, r k k o r csak azt tudom mondani, hogy vigyázz a tokaszalonnádra, ha legköze­ lebb megéhezem. A tábornok türelmetlenül intett, hogy induljunk. Aka­ dálytalanul értünk el a Pesztyankától úgy másfél kilomé­ terre, északra lévő vasútvonalhoz. Itt minden különösebb 208

ok nélkül - kivéve talán a t á b o r n o k beteges harcvágyát megint beástuk magunkat. Az oroszok, elkerülhetetlenül, h a m a r o s a n kiszúrtak minket, és n e m k é r e t t é k magukat. T ö m ö t t sorokban, trappolva közeledtek felénk, mintha nem is harcba, ha­ n e m parádézni indultak volna. Ilyen körülmények közt nehéz lett volna célt téveszteni, de alighogy elhullt egy orosz, máris másik lépett előre a helyére. Rá se hederí­ tettek az elesettekre, egyszerűen átgázoltak rajtuk. Néha sáncot építettek belőlük, n é h a a szögesdrót elé hajítot­ ták őket, hidat emelve belőlük, de bármennyit öltünk is meg, n e m akart fogyni a számuk. Egy amerikai buldózer maradványai alatt lapultam, a hóba vájt gödrömben. Ahogy kilestem, egy szibériai ka­ tonát láttam felém rohanni. Elég messze volt, még nem is vett észre engem; célba vettem a sisakján virító vörös csillag alatti területet, és meghúztam a ravaszt. Fájda­ lommal teli meglepett arckifejezés ült ki a k a t o n a pufók képére. Szinte hallottam a szerencsétlen, ostoba, össze­ zavart fején átvillanó gondolatokat. Meglőttek? Tényleg meglőttek? H á t ilyen ez? Mit keresek én itt, miért har­ colok? Mit keres a fejemben ez a golyó, miért kell meg­ halnom egy idegen földön, amelyhez semmi közöm? Hol van a feleségem, hol vannak a gyerekeim, hol vannak a teheneim és a lovaim? Miért fekszem széttárt karral a hóban, olyan távol az o t t h o n o m t ó l ? Tavasszal, ha a hó elolvad, és kiengedi fagyos markai­ ból, belehányják egy hatalmas tömegsírba, sok ezer tár­ sával együtt. Pillanatnyilag azonban lábtörlőként szolgál a bajtársai számára. Visszavonultunk a vasút mentén. Egy bombatölcsérből erőtlen hang kiáltott felém. Megtorpantam. Egy arc né­ zett ki a gödör széléről, egy hajlott ujj integett nekem. Az arc olyan volt, mint egy rosszul fröccsentett gumimaszk. Csupa dudor, ránc és lógó lebernyeg. A színe szürke volt, akár az acél, kivéve a szemüreg környékét, amely szinte nem is létezett feketeségében. Egy fiatal tiszt. Odamen209

tem hozzá. A derekáig véres volt, és ahogy lenéztem a gödörbe, megállapítottam, hogy mindkét lábát sűrű vö­ rös kásává lapította egy tank. Semmit n e m tehettem érte. Felém nyújtott kezébe nyomtam egy pisztolyt, s elrohan­ tam. Bármennyire szedtem is a lábam, a kiáltása utolért: - Katona! Kérem... segítsem rajtam! Katona... kérem! Az isten szerelmére, ne hagyjon itt meghalni... Talán n e k e m kellett volna lelőnöm őt, de m á r túl késő volt. A bokrok közül egy orosz tank csikorgott elő, és egyenesen a láb nélkül hagyott e m b e r r e vetette magát. Megtörölte b e n n e a lánctalpát, aztán lassan, ízlelgetve a recsegő húst, megfordult, és folytatta félbeszakított út­ ját. Egy újabb koszos fasisztával kevesebb! Egy újabb orosz hős született! Bárcsak itt lehetett volna Sztálin, hogy lássa, milyen hősiesen küzdenek a csapatai! , Porta és én ugyanebben a pillanatban egy másik T-34esre vetettük magunkat. L e t é p t ü k az a n t e n n á n lobogó zászlót, és a tank megfigyelőnyílása elé lógattuk - hogy eltereljük vele a vezető figyelmét -, aztán a tank oldalá­ ra tapasztottunk egy-egy mágneses aknát, és levetettük magunkat a hóba. Sztálingrád, a tömegsír - Sztálingrád, a temető, ahol minden percben meghal egy katona, miközben odahaza, Németországban egy őrült parádézik, és r e k e d t r e ordítja magát, hogy „Harcoljatok az utolsó emberig, az utolsó go­ lyóig!" Szerencsétlenségünkre, még mindig akadtak fa­ natikusok, akik ö n k é n t és dalolva engedelmeskedtek az agybeteg parancsainak. D e c e m b e r 24. Ditrijevka külterületén talált minket. Szenteste volt, s nekünk, német katonáknak, nem kellett reggelig várnunk az ajándékra: reggel hétkor az orosz gyalogság lerohant minket, és egészen délután háromig szünet nélkül tartott a harc. Semmi esélyünk nem volt rá, hogy visszaverjük az üvöltő sereget - még tartani is alig tudtuk a pozíciónkat -, mégis egyszer csak fogták magukat, és visszavonultak. Kétségtelenül, tisztában vol210

tak vele, hogy a markukban tartanak minket. Megenged­ hettek maguknak egy kis macska-egér játékot: az övéik voltunk, gyakorlatilag b á r m i k o r e l t ö r ö l h e t t e k minket egyetlen rohammal. A hirtelen beállt csend félelmetes volt. Ösztönösen éreztük, hogy a hirtelen visszavonulás csupán a kínzás meghosszabbítását szolgálja, és újabb, még több borzal­ mat ígér a másnapra. Mániákus tábornokunk nem volt hajlandó visszavonulót parancsolni, így nem volt mit ten­ nünk, kuksoltunk fedezékeinkben, és vártuk az újabb tá­ madást. .Karácsony napján, délután h á r o m k o r - pontosan ab­ ban az órában, melyben előző n a p visszavonultak - az oroszok visszatértek. De nem tömegével. Mindössze öt T-34-est küldtek ellenünk... A formációt vezető tankra hangosbeszélőt szereltek, melyből egy induló idegesítő dallamai recsegtek. Az öt tank tökéletes formációban egyenesen a harmadik raj felé tartott, és mi képtelenek voltunk megállítani őket. Szinte semmink n e m maradt: nem volt tankelhárító fegyverünk, se lángvetőnk, se ne­ héztüzérségünk, de még kézigránátunk se. Egy adott pillanatban a T-34-esek irányt változtattak, és elfordulva a harmadik rajtól, a mindeddig gyanútlan második raj felé fordultak. A hangszóróból a Radetzky induló bömbölt. Lassan, megfontoltan, céltudatosan, mind­ egyik tarik beállt egy-egy fedezék elé. Rémült emberek meredtek rájuk a gödrökből; voltak, akiket megbénított a félelem, mások m á r kifelé kapaszkodtak. A tankok orra megemelkedett, majd lezúdult a hóba, zúzva és őrölve, fél­ fordulatot téve, hogy még alaposabb legyen a takarítás. Miután ezzel megvoltak, eltaposták még azt az egyet-ket­ tőt, akik megléptek előlük, majd megfordultak, és vissza­ mentek arra, amerről jöttek. N é m á n bámultuk a hófelhőt, amely elnyelte őket. A ha­ lál csendje telepedett a tájra. Egyetlen lövés nem dördült el, de a második raj m á r n e m létezett. Visszaültünk, és vártunk. 211

Másnap délután, ismét három órakor, megint megje­ lentek. Ugyanaz a formáció, ugyanaz a zene, ugyanaz a precizitás. Egy újabb rajt töröltek el. Befúrtuk a fejünket a hóba, hogy ne halljuk a bajtársaink földöntúli üvöltését, és eltakarjuk szemünk elől a széttiport testek látványát. Borzalmas éjszakánk volt. Olybá tűnt, mintha haldokló bajtársaink sikolyait hallottuk volna, de csak a sztyeppén végigszáguldó szél volt az. Hajnal felé néhány vaktában kilőtt gránát landolt a mö­ göttünk lévő lejtőn - az oroszok ébresztőt rendeltek ne­ künk, nehogy lemaradjunk a hangszóróikból ordító propa­ gandáról. - Német fasiszták! Kapitalista disznók! Ma megint ott leszünk, délután háromkor, é p p e n úgy, mint tegnap... - Kapitalisták! - ismételte gúnyosan Porta. - Gregor, álljon elő a Cadillacemmel. Kedvem szottyant kirándulni egyet a Cöte d'Azur-ön! A hangszóró megreccsent, egy másik hang szólalt meg. Ez jobban beszélte a németet, mint az előző, és sqkkal elnézőbb, s egyben meggyőzőbb is volt annál. - Bajtársak! - szólt esdekelve hozzánk. - Buchner őr­ mester beszél hozzátok a 23. páncélos hadosztályból... Tűnődve egymásra néztünk. - Miért nem jöttök át és csatlakoztok hozzánk? Mu­ tassátok meg magatokat, jelezzétek, ha a n é p barátai vagytok! Vessétek le a rabigát, tépjétek szét láncaitokat! Köpjétek szembe nagytőkés uraitokat! Buchner őrmester mindenféle földi jót ígért nekünk, beleértve egy egész háremnyi nőt is, arra az esetre, ha meg­ adjunk magunkat a Szovjetuniónak, a proletárok paradi­ csomának, ahol minden dolgozó férfi szabad és boldog. - Mindez rendben - kommentálta Porta -, de mi ér­ telme kommunista gazdára cserélni a kapitalistát? Két emberünk végső elkeseredésében megpróbált be­ bocsátást nyerni a proletárok paradicsomába, de nagytő­ kés uruk, egy bősz SS tábornok képében, leterítette őket, mielőtt két lépést tehettek volna. 212

Az oroszok, ahogy ígérték, délután h á r o m k o r megjeentek. Rettegve lapítottunk a fedezékeinkben. Ma kik esznek soron? A szokásos öt tank a szokásos induló kíséretében las_ an végigcsikorgott a friss hóval beterített mezőn. Porta dacosan előszedte a fuvoláját, és versenyt játszott velük. Én csak ültem és vártam. Az üregeink olyan mélyek vol­ tak, mint a hó. N e m állt rendelkezésünkre szerszám, így esélytelenek voltunk a gránitkeményre fagyott földdel "zemben. Néhányan kiugráltak, és a tankokkal ellenkező irány­ ba rohantak. A saját tisztjeik lőtték le őket. Dezertálás az ellenség jelenlétében! Egy a p r ó lyukon át, melyet a magasra hányt havon át fúrtam, a közelgő tankokat figyeltem. Nem volt mit tenni, a várakozást kivéve. Semmim nem volt, amivel megvéd­ jem magam: se egy kézigránátom, hogy valamelyik tank elé hajíthassam, se egy töltényem, hogy golyót repíthes­ sek a fejembe. Az egyik tank néhány m é t e r r e tőlem haladt el. Még jobban összehúztam magam a gödör mélyén. A tank nem llt meg. A szomszédainkat választotta célpontjául. Hal­ ottam az ordításukat. Jól ismertük őket, velünk voltak ár egy ideje. Megpróbáltam kizárni fejemből az üvöl­ tésüket, és megpróbáltam kirázni fejemből a képeket, elyek elárasztották, de egyik sem sikerült. Láttam Wilmer őrmestert, az apró, vidám düsseldorfi bolttulajdonost. Láttam az arcát, amikor meghalt. Emlék­ szem, mesélte nekünk, hogy '36-ban lépett be a seregbe négy évre, és '40-ben személyesen írt levelet Hitlernek, hogy szolgálata leteltével engedélyezze a hazatérését Düs­ seldorfba. Hitler soha n e m válaszolt neki, Wilmer pedig nem értette, miért nem. És most m á r soha n e m is fogja megérteni. Szegény W i l m e r ! Egy halom véres hús és csont. Micsoda vég, istenem... micsoda vég! Az üvöltések még nem haltak el. Ha az e m b e r épel­ méjű akart maradni, fontos volt, hogy ne kösse össze a 213

hangokat egyetlen arccal se. A látomások azonban be­ villantak, akár akarta az ember, akár n e m . B ö h m e r lett volna az, a nagy d a r a b , kövér B ö h m e r , a kölni géppuspkás? Vagy a cimborája volt, az a nyeszlett kis fickó Lübeckből? Vagy a másik... mi is a neve? Az az alacsony, sötét bőr, aki Hamburgból jött, és a vonatok megszál­ lottja volt? Bárhogy is hívták, több vonatot nem fog lát­ ni... Az arcuk nem akart eltűnni belső szemem elől. Siko­ lyuk késként hasított bele az agyamba. - Hagyjátok abba! - ordította hisztérikusan Heide. Hagyjátok abba, az isten szerelmére! Betömte a fülét a mutatóujjával, de a hangokat sem­ mivel nem zárhatta ki a fejéből. Csak az isten füléig nem jutottak el. Velünk az isten - hirdette az övünkön a fel­ irat, de mindannyian tudtuk, hogy ez hazugság. Isten nemcsak hogy n e m volt velünk, de még csak a közelben se tartózkodott ezen a n a p o n . Még az is lehet, hogy sose érdekeltük őt. Másnap újra eljöttek. Ugyanaz á zene, ugyanaz a rá­ érős csikorgás. Ahogy néztük őket, egy haditengerész őr­ mester kiugrott a fedezékéből, és a felső hóréteg alatt, alagutat fúrva magának, óriás molyként menekülni pró­ bált előlük. Olyan gyorsan kaparta maga előtt az utat, hogy olybá tűnt, mintha úszna, karja és lába előre-hátra csapkodtak, ahogy a havat túrta szétfele maga előtt. A társa már nem volt ennyire leleményes. Magára hagy­ va a fedezékben, pánikba esett, és az utolsó pillanatban kiugrott, hogy elszaladjon a rátörő tank elől. A vasszörny orra elkapta az egyik karjánál fogva, és felágaskodva a le­ vegőbe emelte. Miután a test visszazuhant, játszani kezd­ tek vele, ide-oda tologatták, leszakították előbb az egyik karját, aztán a másikat, végül belepasszírozták a megcson­ kított embert a hóba. Hallhatták a roncs üvöltését, ahogy maguk alá gyűrték, de ez n e m volt nekik elég, addig foly­ tatták tébolyult sportjukat, míg végül nem lett belőle több egy nagy vörös pacánál a fehér hóban. 214

IA mészárlás véget ért egy újabb n a p erejéig. Mindig olt rá esély, hogy történik valami a közbeeső huszon­ egy órában. A tábornok észhez térhet, és visszavonulót endel el; az oroszok eltűnnek reggelre; n e t á n a háború •éget ér. Sokként ért bennünket, amikor a T-34-esek ismerős ora másodszor is megjelent ezen a n a p o n . Alig akarnk hinni a szemünknek: ez durván ellentmondott a „já-k" szabályainak. N a p o n t a egyszer, délután háromkor, z volt a menete. Ők maguk vezették be, és é p p e n ezért em volt joguk megszegni. Ez a mérhetetlen becstelenég olyan keserűséggel és megvetéssel töltött el, hogy egy illanatra még saját közelgő, borzalmas halálomról is egfeledkeztem. , Az első tank már megtalálta áldozatát. Egy hadnagy, egy középkorú müncheni egyetemi tanár személyében, aki hiába emelte fel ösztönösen a kezét, n e m tudta meg­ állítani a neki r o n t ó harmínctonnányi fémet. A T-34-es megvetően szétcsapta az ágálni m e r ő törékeny embert, s folytatta útját, újabb célt keresve. És most eljött a mi időnk is. Egyenes vonalba rendeződ­ ve jöttek felénk, bömbölő zene kíséretében. Most. először, maga a tábornok is közvetlenül fenyegetve volt. Könyörte­ lenül ránk kiáltott, hogy maradiunk a helyünkön, de Porta, annyi időre torpanva meg csupán, hogy hüvelyk- és muta­ tóujjával feléje lendítse orra tartalmát, felpattant, és nagyo­ kat szökellve távolodni kezdett. A fekete macska, amely ennyi viszontagság közepette is hűséges maradt hozzá, für­ gén követte. Visszafojtottam a lélegzetemet, és jobbra­ balra kapkodva a fejemet, hol a közeledő tankokat, hol a távolodó Portát néztem. Vártuk, hogy a tábornok tü­ zet nyisson. A tisztek várták, hogy a t á b o r n o k nyisson tüzet. Most, hogy őneki is farkasszemet kell néznie a ha­ lállal, vajon ugyanolyan fanatikusan fog-e ragaszkodni az elveihez? Nem. Egy hirtelen, vad ugrással, a t á b o r n o k kint ter­ mett a gödörből, és r o h a n n i kezdett Porta után, olyan 215

gyorsan, ahogy csak vitte a lába a mély hóban. Ez volt a várva várt jel mindannyiunk számára. Fejet lesunyva, zi­ háló tüdővel elhagytuk pozícióinkat, és elmenekültünk az elienség elől. A F ü h r e r parancsának durva megsérté­ se volt ez. Az utolsó emberig, az utolsó golyóig... A tankok, mechanikus szörnyetegek az emberek nyomá­ ban, utánunk jöttek. Mindenki, aki elesei; vagy megbotlott, mindenki, aki lemaradt, ledarálva került ki a lánctalpak alól, mialatt mi, többiek, tovább rohantunk anélkül, hogy hátra­ néztünk volna, és hálásak voltunk a bajtársunknak, aki gyöt­ relmes halálával egy másodpercnyi előnyt adott nekünk. Nem érdekelt, kit morzsoltak szét, amíg n e m én voltam az. A rémületem túl nagy volt ahhoz, hogy megenged­ hessem magamnak azt a luxust, amit a másokkal való tö­ rődés jelentett. vSzétrobbanni készülő tüdővel, zokogva botladoztam a hóban. Lehetetlen volt sokáig fenntartani ezt az iramot. Az orromból megindult a vér, öklendezni, fulladni kezd­ tem. Aztán megbotlottam, és fejjel egy hóbuckába repül­ tem. Olyan volt, mintha egy forró vízzel telt fürdőkádba vetettem volna magam. Vág)7 egy dunyha belsejébe. Vagy egy izzó kemencébe. Felordítottam, ahogy az örvénylő katlan égetően hideg keblére ölelt. A fájdalom eksztati­ kus volt. És gyönyörű. Elemésztett és kábulatba ringatott, én pedig azt akartam, hogy örökké tartson. Egy lapátméretű tenyér ragadta meg a vállamat és rán­ gatott ki hipnotikus szemfedőm alól. Macskakölyökként lógtam a levegőben, ahogy Pici visszarázott a valóságba. - Mi a fene van veled? - förmedt rám. Letett a földre, és lekevert egy akkorát, hogy az or­ romból vércseppek fröccsentek a hóra. A h á t u n k mögött lángnyelvek csaptak ki egy tank lángszórójából. - Gyerünk! - bömbölte Pici. Megfogta a kezemet, és rohanni kezdett a hóban, maga után vonszolva engem. Valamivel előttünk Porta és a tá­ b o r n o k nyargaltak fej fej mellett, sarkukban a fekete macskával. 216

Szerencsénkre, két magas hegyoldal m e r e d t előttünk, íelyeket egy szűk hasadék választott el egymástól. A T54-esek lemaradtak - a jelek szerint feladták az üldözést -, ii pedig kimerülten levetettük magunkat a hóba. A hasadékot katonai szemétlerakatnak használhatták, íert tele volt járműroncsokkal, üres ládákkal és kannákkal íeg egyéb meghatározhatatlan eredetű fémhulladékkal, [ialatt mi a szemét közepette hevei észtünk, a Legionáriís törökülésben ülve a géppisztolyát tisztogatta. - Katonai szir-szar - intett fejével a szemét felé. - Egyicr láttam valami ehhez hasonlót Sidi-bel-Abbes mellett. Aligha létezett olyan francia gyarmat, ahol Légioná­ rius ne csatázott volna. Született k a t o n a volt. N e m volt annyira fanatikus, mint H e i d e , de sokkal szívósabb és edzettebb volt. N e m érdekelte, hol harcol és ki ellen. A harc volt a munkája, és egyformán kemény precizitással hajtotta végre, bárki is fizette. A szíve Franciaországhoz húzta, de semmi különöset nem látott abban, hogy ennek dacára Hitlerért harcol Sztálingrád mellett. Visszahúzódó volt és önálló, érzelgésmentes, de n e m érzéketlen, ugyan­ akkor könyörtelen és megbízható. Mialatt Heide az egyen­ ruháját simítgatta, a Légionárius a géppisztolyát ellenőriz­ te. Mi eközben tétlenül, kifejezéstelen tekintettel hevertünk a hóban. Hirtelen előbukkant a tábornok, mérgesen felénk in­ dult. - T a l p r a ! Mit lazsálnak? Ki engedte meg maguknak, hogy pihenőt tartsanak? - Hátraperdült, haragos tekinte­ tét Portára villantotta. - Nehogy azt higgye, hogy elfelej­ tem azt, amit téti. Dezertálás az ellenség jelenlétében! Majd később még rátérünk erre. - Hátrált egy lépést. - És ugyanez vonatkozik a többiekre is! - odította. - A kollektív gyáva­ ság egy újabb példája, amit végig kellett szemlélnem! Nem fogom büntetés nélkül hagyni! A T-34-esek eltűntek, a szél süvöltése elnyelte a távo­ lodó motorok zaját. A tábornok talpra rugdosott minket. Szétosztottuk a megmaradt fegyvereket, aztán a tábornok 217

parancsára sorba fejlődtünk, és m i n d e n rajparancsnok eiőrelépeít. - Méghogy a szakaszvezetők lépjenek előre - 'mondta valaki megvetően. - Mit képzel ez, hányan m a r a d t u n k ? Hülye mészáros! Pillanatnyi csend következett. Ellenállhatatlan készte­ tést éreztem a vihogásra, de uralkodtam magamon.. Pici azonban kínyitoííta a száját, és röhögni kezdett. A tábor­ n o k egyből odalépett hozzá, s galléron ragadta. - M a g a ! Maga m o n d t a ezt? - Előhúzta a pisztolyát, és csövét Pici bordái közé nyomta, - Ismerje el, vagy le­ lövöm. H á r o m m á s o d p e r c e van. Egy... kettő... - Engedje el! Én voltam! Egy férfi lépett előre és jött o d a a gutaütés határán álló; tábornokhoz. Egy őrmester volt, véres tépesse! be­ kötözött fejjel és nyakkal. Az egyik kezén megszenesedett, elgörbült csontok m e r e d e z t e k az elégett, hátrahú­ zódott hús alatt. Az őrmester volt az egyetlen túlélője annak a szakasznak, melyet orosz lángvetők pusztítottak el. Kihívóan állt oda a tábornok elé. - Hülye mészáros - ismételte meg flegmatikusán. - Vé­ rengző disznó, egytől egyig, m i n d e n tábornok. Egy szájára m é r t erőteljes ütés kibillentette az egyen­ súlyából. Az őrmester ép kezével a pisztolya u t á n kapott, de mielőtt még elérhette volna, a t á b o r n o k halántékon lőtte. - Legyen ez lecke mindannyiuk számára! - Visszafordult Picihez. - Ami pedig magát illeti, majd később rendezzük a számlát. Már magán tartom a szemem egy ideje. Maga egy bajkeverő, egy gyáva... nem méltó rá, hogy katona le­ gyen. - Provokálóan Picire meredt, de az.bambán ártatlan képpel nézett maga elé, mintha észre se vette volna. Jól van! - A t á b o r n o k eltette a revolverét. - Keressen egy önkéntest, és menjenek vissza, nézzék meg, nem ta­ lálnak-e túlélőket. G u m r a k n á í csatlakoznak hozzánk. És nekem alapos munkát végezzenek. Jól vigyázzon, mostan­ tól magán fogom tartani a szemem! - Azzal elviharzott. 218

Pici egyből felém fordította a fejét. - Te vagy az önkéntes - közölte. Önkéntelenül hátraugrottam. - E n ? Fenét! Ki se nyitottam a számat! - M i köze ehhez a szájadnak? Azt m o n d t a , keressek egy önkéntest. H a l l h a t t a d ! - Akkor se én vagyok a te e m b e r e d ! - tiltakoztam. Pici tekintete összeszűkült. - Megtagadod az engedelmességet? - N e m , csak n e m jelentkezem önkéntesnek., Pillanatnyi szünet következett, aztán Pici újra megpró­ bálta: - Parancsolom neked, hogy jelentkezz önkéntesnek. - R e n d b e n - bólintottam. - Akkor megtagadom az en­ gedelmességet. Pici vett egy mély lélegzetet. - Ezt jelentenem kell a tábornoknak. Jelentenem kell neki, találtam egy önkéntest, és az önkéntes megtagadta az engedelmességet. N e m érdekel, hogy te mit gondolsz róla, ez akkor is a parancs megtagadása. Láttad, mi történt az­ zal a fickóval, nem? Veled is ez fog történni, ha elmondom a tábornoknak, hogy nem voltál hajlandó önkéntesnek je­ lentkezni, pedig én megparancsoltam neked, hogy jelent'kezz, mert ő megparancsolta nekem, hogy keressek egy... - Az istenit! - fakadtam ki. - Jelentkezem önkéntesnek, az istenit! Örülsz neki? Pici habozott, aztán megkockáztatta: - Azt akarod mondani, hogy hajlandó vagy velem jön­ ni, és megnézni, maradtak-e túlélők? - Igen, de kizárólag nyomás hatására teszem. - Ez nem gond, mindaddig, amíg saját szabad akara­ todból engedelmeskedsz a nyomásnak. Gyere, induljunk. Porta, aki a közelünkben téblábolva várta a végkifej­ letet, most előrukkolt a mondanivalójával: - Hozzátok vissza az ágyamat is, megtennétek? Olyan sietve távoztunk, hogy ott felejtettem. Gondolom, még mindig ott van. 219

Porta mindannyiunk életét nyomorúságossá tette az­ zal, hogy mindenhová magával cipelte az ágyát. Még a tábornoknak se sikerült szétválasztania őket. - Ami engem illet - közöltem méltósággal -, n e m áll szándékomban Gumrakig cipelni az ágyadat. Te meg az ágyad elmehettek a jó büdös francba, világos? - Igen, és én is ugyanezt m o n d o m - csatlakozott hoz­ zám Pici. - Ti, berliniek - fintorodott el -, túl magasan hordjátok a seggeteket. Túlságosan is magasan. Tegyed csak le te is a földre, ahogy mi is tesszük. - Képtelen vagyok felhagyni egy élet szokásaival - til­ takozott Porta. - Ott, a h o n n a n én jöttem, ágyban szokás aludni. Nem tudom, hogy nálatok, vidékieknél mi a szo­ kás, de mi Berlinben hozzá vagyunk szokva a tisztes ké­ nyelemhez. - Vidékiek? - horkant fel Pici. - Én n e m vagyok vidé­ ki! Ha érdekel, még operaház is van a városunkban! - O p e r a h á z ! - legyintett fitymállóan Porta. - Én azt inkább egy sárból tapasztott kunyhónak nevezném. Gyilkos indulatokkal eltelve váltunk el Portától. Pici az elhagyott fedezékeink irányába indult, és kiáltott ne­ kem, hogy kövessem. Olyan gyorsan ment, hogy alig bír­ tam tartani vele a lépést, s valahányszor megálltam, hogy fújjak egyet, visszajött, és a hátsómba rúgott a bakancsá­ val. - Mozgás, lusta svédje! - D á n vagyok! - ordítottam. - N e m mindegy? Mindegy volt, legalábbis Picinek. Svéd vagy dán, egy­ re megy. Az adott körülmények közt m a g a m se láttam értelmét a kérdés megvitatásának. Természetesen, nem találtunk egyetlen túlélőt sem. Jó­ formán még hullák se voltak, a vörös húspacnikat aligha lehetett volna annak nevezni - a híres ágy pedig dara­ bokban hevert. - Gyerünk vissza - sürgettem Picit. - Mielőtt még az oroszok kiszúrnak minket. 220

- Jól van, jól van, de csak ne olyan türelmetlenül. N e m azért t e t t e m meg ezt az utat, hogy üres kézzel térjek vissza. - De hát itt semmi sincs! - Akkor se megyek vissza üres kézzel - makacsolta meg magát Pici. - Porta az ágyát akarta, hát megkapja. - Az isten szerelmére - fakadtam ki -, mit lehet kez­ deni egy ripityára tört ággyal? Pici térdre ereszkedve nekilátott összegyűjteni az ágy maradványait, ügyet sem vetve a könyörgéseimre, átka­ imra és fenyegetőzésemre. Valahol felugatott egy orosz géppuska; a legközelebbi fedezékbe vetettem magam, Pici azonban rendületlenül folytatta a gyűjtögetést. A géppus­ ka elhallgatott, és én m á r é p p ki készültem bújni a lyuk­ ból, amikor egy reflektor fénye vetült ránk, vakító fénybe vonva Picit és nevetségesen széttrancsírozott ágyát. Az orosz vonalak felől röhögés és gurgulázó nevetés soro­ zata r ö p p e n t felénk. Én visszazuttyantam a lyukba, Pici pedig felemelte az öklét, és mérgesen meglengette a feje fölött. - Kapcsoljátok le azt a reflektort, ti seggfejek! Meg­ vakulok! Legnagyobb d ö b b e n e t e m r e szó nélkül kioltották a ' fényt. - Én eltűzök innen! - j e l e n t e t t e m ki, s máris nyakam közé vettem a lábam -, mielőtt még az oroszok meggon­ dolnák magukat. A vonalaik felől móka és kacagás hangjai hallatszottak, de én úgy éreztem, hogy a humoruk bármelyik pillanat­ ban elillanhat, és átadja helyét a fegyverek ropogásának. Minden különösebb baj nélkül j u t o t t u n k el G u m r a k mellé, ahol Pici kéjes k á r ö r ö m m e l nyújtott át Portának egy jókora halom fémdarabot és néhány ponyvafoszlányt. Porta értetlenül szemlélte az ajándékot. - Ez meg mi? - A harci szekered - világosította fel Pici. - Az ágy, amit kértél. A nyakamat kockáztattam, hogy visszasze221

rezzem neked. A tetves oroszok le akartak lőni miatta, n e m igaz, Sven? - Én másképp fogalmaznék feleltem keserűen. - Sze­ rintem egytől egyig be voltak tintázva.

Paul Augsberg SS Brigadenführer beviharzott a 6. had­ sereg főhadiszállására, és követelte, hogy azonnal vezes­ sék Paulus tábornok elé. - U r a m ! - kezdte tiszteletteljes és ugyanakkor céltuda­ tos hangon. - Rendkívül fontosnak tartom, hogy azonnal adja ki a parancsot az orosz vonalak áttörésére. Tovább folytatni a harcot így, ez tiszta őrültség, és ezzel mindenki tisztában van. A tankjaink száma és a tüzérségünk ereje azonban még most is elegendő lenne ahhoz, hogy áttör­ jünk. Adjon nekem egy esélyt, és bebizonyítom önnek! Ha azonban továbbra sem teszünk semmit, hamarosan min­ den esélyünket elveszítjük. Nézze! - Fellelkesülten a fa­ litérképre bökött. - Itt kellene megkísérelnünk az áttö­ rést. Itt, Kaszlanovszka mellett. Az ellenséges vonalak ezen a helyen eléggé vékonyak. Nagyszerű esélyünk len­ ne az átszakításukra. - A u g s b e r g t á b o r n o k - h ú z ó d t a k halvány mosolyra Paulus ajkai -, ön tökéletesen tisztában van vele, hogy ezt lehetetlen véghezvinni. A F ü h r e r világosan közölte, mit vár el tőlünk: t a r t a n u n k kell a pozícióinkat. - Igen? És hogyan? Halott katonákkal és hógolyókkal? Paulus vállat vont. Augsberg tábornok közelebb hajolt hozzá az asztal felett. - Nos, r e n d b e n ! Ha Hitler azt mondja, hogy marad­ junk itt, akkor hát maradjunk. De ez esetben legalább közöljük az oroszokkal, hogy hajlandóak vagyunk meg­ egyezni velük! Paulus szomorúan ingatta a fejét. - Egyezségről szó se lehet, Augsberg t á b o r n o k . A F ü h r e r ezt kategorikusan megtiltotta. Itt maradunk, é s folytatjuk a harcot. 222

Augsberg felegyenesedett. Kitágult orrlyukakkal, fel­ vont szemöldökkel nézett le Paulusra. - És miért, ha szabad kérdeznem? Szándékosan akarjuk magunk ellen fordítani a katonáinkat? Szántszándékkal aka­ runk lázadást szítani? - Ettől nem kell tartania, tábornok. Egy n é m e t kato­ na soha nem lázadna fel a tisztjei ellen. De nemcsak a k a t o n á i n k vannak feltétlen e n g e d e l m e s s é g r e nevelve, hanem egész népünk, a legalacsonyabbaktól a íegmagasabbakig. - Vak engedelmességre! - csattant fel Augsberg. - Vak és ostoba engedelmességre! - Lehet, hogy igen, de akkor is ez az a tulajdonság, ami végül győzelemre fog vezetni minket. Pillanatnyilag valóban sötétnek látszik a helyzet, de ne hagyja, Augsberg tábornok, hogy egy jelentéktelen visszaesés megrendítse a birodalomba vetett hitét. Végül úgyis mi győzünk. A német n é p soha nem hagyja félbe azt, amibe egyszer be­ lekezdett. - A jelek szerint tényleg n e m - m o n d t a elkeseredve Augsberg. - Senki nem vádolhat majd minket azzal, hogy csak félig hagytuk m a g u n k a t legyőzni Sztálingrádnál. Nem, mi majd gondoskodunk róla, hogy az utolsó szálig lemészároljanak minket! Hirtelen sarkon fordult, és elhagyta a szobát, mérge­ sen csattogva végig a G P U épületének széles folyosóin. A Paulus tábornoknak és személyzetének szállást adó szo­ bák köré német katonák t e t e m e i voltak felhányva magas halmokban. Megfagyott holttestek, a falak mellé lökve, homokzsák gyanánt. Jó k a t o n á k még halálukban is. Augsberg tábornok tovább folytatta útját, át folyosókon, melyek hideg kövezetén sebesültek és haldoklók hever­ tek, át a m ű t ő melletti szobán, mely tele volt hanyagul a földre hajított holttestekkel és amputált végtagokkal. Volt egy-két test, amely lehetett akár élő is, a sebészek azon­ ban magukra hagyták őket, mint reménytelen eseteket. Egy sarokban, magába roskadva, réveteg tekintettel, köny223

nyes szemmel Von Daniels t á b o r n o k kuporgott. Ajkai hangtalanul mozogtak. Von Daniels t á b o r n o k egy egész hadosztályt elveszített. A 176. gyalogsági hadosztályt, mind a hetvenezer emberével, az oroszok eltörölték a föld színéről, és a parancsnokuk most halott embereit és szer­ tefoszlott reményeit siratta bomlott elmével. Augsberg tábornok egy pillanatra megállt mellette, megingatta a fejét, aztán továbbhaladt. Más tisztek mellett is elment, akik behúzott nyakkal, félelemtől és b ű n t u d a t t ó l szürke arccal suhantak tova: magas rangú tisztek, akik engedelmeskedtek az őrült pa­ rancsnak, és rendeszeikkel még a kórházakból is kitereltették a sebesülteket, hogy azok az utolsó emberig, az utolsó golyóig harcoljanak, a hazáért. Most, miután ezrek életét dobták el, ugyanezek az emberek kétségbeesetten a saját életüket próbálták m e n t e n i . Bármire képesek lettek vol­ na, hogy megszabaduljanak az oroszok golyóitól és a nö­ vekvő tetem hegyek közül. Augsberg tábornok átkelt egy udvaron, majd kormos, még füstölgő r o m o k közt folytatta útját. Alatta hosszú, vékony sorban kimerült katonák vánszorogtak. Egyenruháik rongydarabokká foszlottak, orruk a mellüket verdeste, lá­ baik alig vitték őket. Augsberg tábornok megállt, a katoná­ kat nézte. A német hadsereg, en route a jóisten tudja, hova, a jóisten tudja, miért. A h ó b a fogják vetni magukat, és vaktában lőnek, amíg m i n d e n lőszerük el n e m fogy. Az­ tán meghalnak - elkerülhetetlenül, értelmetlenül. Az utolsó e m b e r is kivánszorgott a látómezejéből. Augsberg t á b o r n o k m i n t h a meggondolta volna magát. Megrázkódott, majd határozott léptekkel tovább csörte­ tett a romok közt.

224

12. Visszavonulás Augsburg tábornok egy kora reggel csatlakozott hozzánk, -gyetlen szó nélkül elénk lökött egy étellel teli zsákot, ztán ráérősen nekilátott kiüríteni a zsebeiből minden zemélyes papírt. Tűnődve figyeltük, ahogy lángot tarott alájuk. Az arca merev volt, összepréselt ajkai elszánt­ ágról árulkodtak. Csak azután fordult felénk, hogy az összes igazolványát elégette. - Nagyszerű! - A tekintete végigugrált rajtunk, egyikünön-másikunkon megállapodva egy pillanatra, mintha azt róbálta volna megbecsülni, hogyan fogunk reagálni arra, mit mondani készül. - Van egy egyszerű ajánlatom a mak számára: itt maradhatnak, megvárhatják az oroszot, vagy csatlakozhatnak hozzám, és megpróbáljuk áttörni z arcvonalat. A döntés a maguké. Ha itt maradnak, nagy alószínűséggel meg fognak halni. Ugyanakkor, az se egy letbiztosítás, ha velem tartanak. Ha úgy döntenek, hogy övetnek, fegyveren és lőszeren kívül semmit ne hozzaak magukkal. N e h é z u t u n k lesz, meglehet, nem is fog ikerülni.. Aki úgy dönt, inkább marad, és az oroszok ke­ délyére bízza az életét, hát tegye. N e m fogom hibáztatni. Nem ígérek kéjutazást, de segítek egy esélyt teremteni magunknak arra, hogy értelmesen harcoljunk. Meglehet, gyesek inkább öngyilkosságnak nevezik ezt, és lehet, hogy ;azuk lesz. N e m tudom, mi vár ránk, míg kint n e m leünk. - Másodpercnyi szünetet tartott. - Ez minden. Én ndulok. H á t a t fordított nekünk, és beleballagott a felkelő nap anyvörös sugaraiba. Pillanatnyi csend következett, azPapa lassan feltápászkodott, kinyújtózott, fogta a gépisztolyát, és könnyed, karikalábú léptekkel a tábornok tán ment. Rövid habozás u t á n mi is követtük, aztán a többiek is, míg végül egy hosszúra nyúlt, mintegy nyolcszáz embert számláló menetoszlop csatlakozott a tábornok mögé. zedett-vedett társaság voltunk, a legkülönbözőbb ezredek 225

maradékából verbuválódtunk. Még néhány pilóta is akadt köztünk. A Condorjukat lelőtték az oroszok, de n é m e t vonalak mögött értek földet, és hozzánk csapódtak. É p p előttem masíroztak, és én hátulról irigyen néztem bundá­ val bélelt dzsekijüket és fókabőr bakancsukat. Jómagam rongyokat viseltem, mint mindenki más, és m á r teljesen elfelejtettem, milyen érzés is lehet meleg, kényelmes ruhá­ ban lenni. Ráadásul még egy géppuskát is cipelnem kellett, aminek az állványa mélyen inas húsomba, kiálló csontjaim közé nyomódott. Néhány kilométer u t á n türelmetlenül a hóba hajítottam a háromlábú állványt. - Hülyeséget csináltál - tolt le a Légionárius. - Hiá­ nyát fogod érezni, előbb, mint utóbb. N e m hallgattam a figyelmeztetésére. Az állvány ma­ radt ott, ahova dobtam: a hóban. Elértük a Sztálingrád-Kalács főútvonalat, melyen sűrű tankoszlopok haladtak a kiégett város irányába. Megfi­ gyelőnyílásaik nyitva voltak, a járművek személyzete éne­ kelt és ordítozott, mint holmi izgatott iskolás fiúk egy kétnapos osztálykiránduláson. A vasúton baleset történt, felborult vagonok torlaszol­ ták el síneket. Az egyik kocsi teljesen szétlapult, másik kettő egymásba szaladt, egy negyedik orra állt. Valami­ vel o d é b b a kiégett mozdony hevert. Megálltunk nézelődni; Augsberg odahívta magához Pa­ pát. - Menjen át elsőként a maga csapata. Tűzfedezetet adunk, amennyiben szükséges, de ha lehet, észrevétle­ nül csinálják. Amikor átértek, ne várjanak ránk, h a n e m menjenek egyenesen Jelarionovszkijba, ott találkozunk. Papa visszajött hozzánk, intett a kezével, majd előre­ mutatott. Sikeresen átjutottunk az úton, u t á n a pedig nyu­ lakként nyargaltunk át a mezőn. Kétszer rogytam össze a géppuska súlya alatt, és kétszer volt szükségem minden akaraterőmre, hogy fel tudjak tápászkodni. A harmadik alkalommal csak feküdtem a hóban és nyögtem, de a Lé­ gionárius felrugdosott, mozgásba lendített, s mögöttem 226

maradva a vesémbe döfött a géppisztolyával, valahány­ szor lassulni látott. Ő maga elnyűhetetlen volt, az ide­ genlégióban minden emberi gyengeséget kiöltek belőle. Elértünk egy másik utat. Mindkét oldalán felborult jár­ művek szegélyezték, n é m e t mentőautók, melyeket orosz géppuskások lőttek roncshalmazokká. Ahogy elhaladtunk mellettük, károgó varjak emelkedtek csapkodó szárnnyal a magasba. Az autók belsejében megfagyott tetemek he­ vertek egymásra zuhanva. Némelyiknek fel volt törve a koponyája, vagy éppen körbefűrészelték>akár egy kókusz­ dió héját. Egyikünk számára se volt titok, mit jelent ez: amikor az ember az éhhalál küszöbén áll, amikor a napi kenyérfejadag két gramm, és még az sincs mindig, akkor az üres gyomor megtöltésére „kiválóan" alkalmas az em­ beri agyvelő. Egy orvos m o n d t a egyszer régen, amikor még elképzelésünk se volt arról, mit jelenthet az éhezés szó, hogy az emberi agy* rendkívül tápláló. Pici volt kö­ zülünk az egyetlen, aki megkóstolta. Egy n a p belepisz­ kált egy halott ezredes koponyájába, de képtelen volt elég hosszan lent tartani az „ételt" ahhoz, hogy kivonhassa belőle a tápanyagokat. A patkányt e h e t ő n e k találtuk, de az emberi agy valahogy n e m tudta elnyerni az ízlésün­ ket. Lehet, hogy még mindig n e m szenvedtünk eleget. Alighogy elértük Jelarionovszkijt, Augsberg tábornok máris továbbindított minket. - Nincs idő bámészkodni - m o n d t a élénken. - Hosszú út áll még előttünk. - O d a i n t e t t e Papát, és a térképre mutatott. - Elmegyünk Peszkovkáig, aztán derékszögben elkanyarodunk a D o n irányába. Ha van egy kis szeren­ csénk, akkor eljutunk idáig; az igazi gondok csak itt kez­ dődnek: valahogyan át kell majd kelnünk a folyón. A síkság végtelennek tűnt. Kék égbolt alatt, csikorgó hóban botladoztunk kilométereken át. Semmi, kivéve a havat és az eget. Egyetlen fa, egyetlen bokor, még egy elszáradt kóró se. A hó vakító fehérsége nemcsak elkáp­ ráztatta a szemet, h a n e m fájdalmat is okozott. Akármerre néztem is, sehogy se találtam m e n e d é k e t a ragyogás elől. 227

Ha behunytam a szemem, a fájdalom olyan intenzívvé vált, hogy néhány m á s o d p e r c u t á n ki kellett nyitnom; így azonban, hogy nyitva tartottam, a lüktető fájdalom to­ vább fokozódott. H a m a r o s a n fényes ezüst villanásokat és kavargó bíbor foltokat kezdtem látni. T ű k mélyedtek a pupilláimba. M a r ó könnycseppek bukkantak elő, gördül­ tek végig az arcomon. N e m telt bele sok, alig láttam. Szé­ delegtem, botladoztam, a többieket m á r csak elmosódott foltokként érzékeltem. A rosszullét környékezett. Felmar­ koltam egy kis havat, és a szemhéjamnak nyomtam, re­ mélve, hogy ezzel enyhíthetem a fájdalmat, de olyan volt, mintha izzó parázzsal érintettem volna. A világ lassan szétfolyt körülöttem. Gépiesen loholtam az előttem caplató fekete bakancspár után, kétségbeesett ragaszkodással fixíroztam, mint az utolsó foszlányt, mely még összeköt a valósággal, de már ez se segített. Láttam magam a halálba masírozni. Láttam magam odaveszni va­ lahol a Volga és a D o n között, feküdni a hóból szőtt szem-, fedő alatt, a Volga és a D o n között. Milyen lenyűgöző név! A D o n . A D o n . A Volga és a D o n . A szavak patto­ gó ritmusban masírozni kezdtek a le-fel j á r ó bakancspár ü t e m é r e . A D o n , a D o n , a Volga és a D o n . A D o n , a D o n , a Volga és a D o n . A D o n , a Don... A r r a lettem figyelmes, hogy Papa és Pici maguk közé fognak. A testemet nehéznek és nevetségesen idegennek éreztem. A szemem még mindig fájt. ~ Mi a baj, Sven? - kérdezte Papa a tőle megszokott kedvességgel. Egyik kézfejemmel megdörgöltem a szememet. - Ez az átkozott h ó ! B á r m e r r e nézel, m i n d e n ü t t csak ezt látod. Mi az istenért kell egyfolytában ennyire fehér­ nek lennnie? - Mit akarsz, milyen színű legyen? - m o r o g t a Pici. Fekete? - A fekete gyönyörű lenne - bólogattam. Pici elröhögte magát. Papa kinyújtotta a kezét Porta felé, aki a tenyerébe nyomott egy üveget. 228

- Tessék - adta át n e k e m Papa. - Igyál. Ettől jobban fogod érezni magad. - Különben is, mindjárt ott vagyunk - biztatott Porta. Tudtam, hogy hazudik, de mire lenyeltem néhány pofányi vodkát, m á r n e m érdekelt. Egy düledező kunyhók alkotta falu közelébe értünk. A Légionárius és még néhány ember előrement, hogy fel­ derítsék a terepet; ezalatt mi, akik h á t r a m a r a d t u n k , há­ lásan lerogytunk a hóba, és vártuk, hogy visszatérjenek. Fél órával később a Légionárius visszatért, és intett nekünk, hogy mehetünk. A falu teljesen elhagyatott volt, az egyetlen élőlény, aki n e m hagyta el, egy sovány, fehér macska volt. A négylábú elkövette azt a hibát, hogy némi élelem reményében hozzádörgölőzött Porta lábához. Bal­ szerencséjére a fekete, macskaképű szörnyeteg, mely gaz­ dájává fogadta Portát, féltékeny típus volt, és napról napra egyre üresebbnek érezte m á r régen üres gyomrát. Nagyobb és erősebb volt, mint a másik macska, mélyre fúriaként ve­ tette rá magát. Pillanatok alatt széttépte, s mielőtt még Porta elemelhette volna tőle a zsákmányát, diadalittasan elvonszolta valamerre. Később visszatért, és elnyúlva egy sarokban, elégedetten nyalogatni kezdte a bundáját. Átvizsgáltuk a falut, házról házra. Az egyik kunyhó­ ban egy felborított asztalt, szétszóródott ételmaradékot és gyermekjátékokat találtunk. Megettük az ételt, aztán átmentünk az istállóba, ahol öt merevre fagyott holttest hevert egymásra hányva. Porta lehajolt, hogy megvizsgálja őket. - Tarkón lőtték őket - közvetített nekünk. Még figyel­ mesebben szemügyre vette a behatolás helyét. - Nagannal - tette hozzá. Ez csak egyet jelenthetett: az N K V D ténykedett a falu­ ban. Egy másik ház konyhájában egy egész család lógott a mennyezetbe csavart kampókról. N e m vágtuk le őket, már úgyse segíthettünk rajtuk. Egyszerűen félretoltuk őket, mint egy gyöngyökből fűzött függönyt, és folytattuk az élelem után való kutatást. N e m találtunk ennivalót, Por229

ta azonban felfedezett egy apró h o r d ó t az egyik sarok­ ban. Felemelte, beleszagolt, aztán ivott belőle néhány kortyot. - Na, mi az? - kérdezte kíváncsian H e i d e . - Inkább kóstold meg te is. Porta odaadta neki a hordót, aztán böfögött egy jó han­ gosat, és a zubbonya ujjába törölte a száját. Heide gyanak­ vóan nézett a hordóra, onnan Portára, majd ismét a hordó­ ra. A szájába vett egy kortynyit, lenyelte, aztán lángvörös arccal, mint aki tüzet készül okádni, köhögni kezdett. - Szent szar! Ez elég erős ahhoz, hogy lyukat égessen az ember hasába! - Mérgesen Porta felé fordult. - Biztos vagy benne, hogy n e m kénsav? Körbeadogattuk a hordót. Mindannyian ugyanúgy re­ agáltunk, mint H e i d e . - Mi az ördög ez? - kérdezte Papa, öklével a gyomrát gyömöszölve. - Úgy érzem, mintha cafatokra szakadt vol­ na a tüdőm. Porta elvigyorodott. - Azt hiszem, szamorcsonka. Sztálin bácsi speciális szív­ erősítője fáradt katonák számára. Két ilyen hordó elég egy egész századnak. - Hiszek neked. - Áttámolyogtam a holttestek közt, széket keresve, hogy leüljek. - Néhány korty belőle - magyarázta Porta -, és az em­ ber puszta kézzel is nekimegy egy hatvantonnás tanknak. - N e m is olyan rossz - ismerte el H e i d e , aki csak a fal támogatásával tudott lábon maradni. - Most, hogy az ízét m á r n e m érzem, egészen kellemes. - Miből készül? - kérdeztem. - Csípős paprikából? - Kukoricából, krumpliból, répából - vágta rá Porta, aki mindenfajta ital receptjét ismerte. - Miféle répából? - akarta tudni Papa, akinek máris fejébe szállt az ital. - Merthogy - e m e l t e fel a mutatóuj­ ját - répából többféle is van, akárcsak a krumpliból. M e ­ lyikről beszélsz?

230

- Mindegy, milyen r é p a - állította Porta. - Kukorica, krumpli, répa. Akármelyik fajta megteszi. B e l e t ö m ö d őket egy hordóba, és hagyod rothadni néhány hétig, egye­ sek szerint egy egész hónapig. A salakját kiöntheted a disznónak. Vigyorgó pofával fog a késnek rohanni. A szamorcsonka - folytatta Porta -, Sztálin titkos fegyvere. Mindaz, amit. a hitről, a reményről és a szeretetről mon­ danak, meg a többi hülyeség, beleértve azt is, hogy „Ve­ lünk az isten", nos, az oroszok tojnak minderre. Ok a sze­ métdobra vetették a hitet, a reményt meg a szeretetet, megszabadultak istentől, és kitalálták helyette a szamorcsonkát. Vagyis, Sztálin bácsi kitalálta. A zsidók értik a dürgést. - Sztálin nem zsidó - tiltakozott H e i d e . A hordóért nyúlt. - M á r miért ne lenne? A József zsidó név, n e m ? - E b b e n az esetben - kiáltotta Heide - szégyellned kel­ lene magad, Joseph P o r t a ! Jól tudod, hogy a F ü h r e r azt mondta, mindenkinek, akinek zsidó keresztneve van, név­ változtatást kell kérnie! - N e m a neve teszi az embert zsidóvá - jelentette ki G r e g o r egy bölcs bagoly képével. - Egyébként pedig, Sztálin se szereti j o b b a n őket, mint Göbbels. Akit szin­ tén Josephnek hívnak - t e t t e hozzá olyan hangon, mint­ ha ez lett volna az évszázad felfedezése. Ismét szájához emelte a hordót, de a Légionárius még idejében elvette tőle. - Sztálinról szólva - vefte át a szót -, e l m o n d o m nek­ tek, hogy neki is ugyanaz a rögeszméje, mint Adolf Hit­ lernek, csak sokkal körmönfontabban csinálja a dolgait. Például, nem holland kemencékbe dugja a zsidóit, ha­ nem az ellenség ágyúi elé állítja őket. - Senki sem szereti a zsidókat - állapította meg ko­ m o r a n Gregor. - Itt se vannak odáig értük - bólogatott a Légionári­ us. - Emlékeztek arra az őrült lengyelre? Arra, aki egy zsidót tartott láncon az udvarán, házőrző kutya gyanánt? 231

- Akkor meg mi a fenének háborúzunk egymással? ordította egy hirtelen d ü h r o h a m hatására H e i d e . - Sztá­ lin gyűlöli a zsidókat, Hitler gyűlöli a zsidókat, én gyűlö­ löm a zsidókat, mindenki gyűlöli a zsidókat! Miért n e m fogunk össze, és harcolunk inkább a zsidók ellen? - N e k e m úgy tűnik -- m o n d t a tűnődve P a p a hogy Hitler nagy marhaságot csinált. Gázkamrákba dugta őket meg minden. Tiszta hülyeség. - Mit akarsz m o n d a n i ezzel? - rivallt rá H e i d e . Papa böffentett egyet. - Azt, hogy tiszta hülyeség - ismételte meg, az ittas em­ ber gondosságával formálva meg minden egyes szót. - Ki fog szeretni minket, ha lemészároltuk az összes zsidót? Ki fog szeretni minket, ha elvesztettük a háborút? Ki fog... - Ez antináci beszéd! - visította Heide. - N e m fogjuk elveszíteni! - Ivott jó néhány kortyot Sztálin titkos fegyve­ réből, és még Papánál is részegebb volt. - Ezért letartóz­ t a t h a t n á l a k ! L e l ő h e t n é l e k ! E l m o n d h a t n á m Hitlernek! Akár... Hirtelen elvesztette az egyensúlyát, és ráesett a tűz­ helyre, a h o n n a n azonnal ellökte magát, és a földön fet­ rengve paskolni kezdte a ruháját. - Égek! Égek! - kiabálta. - N e m látjátok a lángokat? Mivel a tűz n e m égett, és ez már jó néhány hete így lehetett, ügyet se vetettünk rá - kivéve Picit, aki segítő­ készen levizelte, hogy eloltsa a képzelt lángokat. - Köszönöm, köszönöm - m o r m o g t a H e i d e . - így m á r sokkal jobb. Hűvös esőcseppek... aranyos esőcseppek... A hangja elhalt, helyét-zajos hortyogás vette át. H á t a t fordítottunk neki, és nekiláttunk kivégezni a szamorcsonkát M á r teljesen elfelejtettük, hol vagyunk és miért va­ gyunk ott. Még egy fél óra, és egyikünk se emlékezett rá, hogy Oroszországban vagyunk, ráadásul néhány kilo­ méterrel az ellenséges vonalak mögött. H a m a r o s a n követ­ tük H e i d e példáját, és kollektív szellemi dermedtségbe zuhantunk. N e m t a r t o m valószínűtlennek, hogy ekkor m á r azt se tudtuk, hogy kik vagyunk. 232

A r r a ébredtünk, hogy Augsberg t á b o r n o k berúgja az ajtót, és ránk ordít. Nagy nehezen kinyitottam még mindig égő szemem, és körülnéztem a másnaposság ködfüggönyén keresztül. Sarlók és kalapácsok dübögtek, suhogtak a fe­ jemben. A szájam taplószáraz volt, a torkom reszelt, a gyom­ romban pedig mintha tényleg kénsav lötyögött volna ideoda. Feltápászkodtam, és megpróbáltam állva maradni a hullámzó padló tetején. Mellettem Papa állt imbolyog­ va, egyik kezével bizonytalanul tisztelegve valamerre a plafon irányába. - Mi az ördög történt itt? - ordított r á n k a tábornok. - Úgy néz ki ez a konyha, mint egy rablótanya! • Azt kívántam magamban, bárcsak eléggé jól nevelt len­ ne a tábornok ahhoz, hogy egy ilyen kora reggeli órában halkabban beszéljen. Ez a hangerő ugyanis több volt, mint amit még el bírtam viselni. Kavargó gyomorral, levegő­ ért kapkodva visszacsúsztam a földre. - Állítsák talpra azt az embert! - parancsolta a tábor­

nok.

Porta és a Légionárius felráncigáltak, majd egymást támogatva eltámolyogtunk a legközelebbi falig, és háttal nekidőltünk. Ziháltunk, verejtékeztünk az erőfeszítéstől, amit a néhány lépés megtétele jelentett. - Mindenki jelen és menetkészen, u r a m - jelentette Papa akadozó nyelvvel, halálkomoly arccal. Alighogy el­ hallgatott, H e i d e hátraperdült, és lehányta a falat. Feltételezem, Augsberg csupán egyetlen ok miatt nem lőtt minket agyon a helyszínen: n e m volt abban a hely­ zetben, hogy nélkülözni tudjon h é t tapasztalt katonát. - Soha nem j u t n a haza Hitlerhez nélkülünk - jelen­ tette ki Pici, ahogy kint toporogtunk és dideregtünk a hóban. Miközben a fekete éjszakai égbolt lassan k o m o r szür­ kévé reggeledett, mi ismét indulásra készülődtünk. A je­ ges, csontig hatoló szél és a szétfoszlott bakancsainkat kopogósra fagyasztó hó h a m a r kijózanított minket. Für­ gén lépkedtünk a t á b o r n o k mögött. N e m sokan akadtak 233

köztünk, akik az évszaknak megfelelő lábbelivel rendel­ keztek; legtöbbünk lába köré tekert rongyokban és újság­ papírban masírozott. Porta, természetesen, azon féltucat­ nyi ember közé tartozott, akiknek sikerült felszerelniük magukat síléccel - és ő volt az, aki elsőként elérte a D o n t . Láttuk, hogy hosszasan elidőz egy dombtetőn, aztán meg­ fordul, és felénk siklik ezüstös hószemcsék felhőjétől kí­ sérve. - A D o n ! - fékezett le megdicsőült képpel a tábornok előtt. - A d o m b túloldalán! A tábornok nyugtalanul összevonta a szemöldökét. - A D o n ? Biztos b e n n e ? - Határozottan, u r a m . N é m a csend támadt. A menetoszlop lefékezett, min­ denki csupa fül volt. Semmit n e m lehetett hallani. Se ágyúszót, se bombák robbanását, se géppisztolyok ropogását, se tankcsikorgást. Csak a r o h a n ó kazahsztáni szél üvöltötte világgá embergyűlöletét a végtelen sztyeppék felett. A tábornok k o m o r a n P o r t á r a nézett. - N e m látott gyalogságot? Porta lassan megrázta a fejét. - Nem, uram. Semmi nincs odaát. A csend nem tört meg. Folytattuk a hallgatózást, kép­ telenek lévén elhinni, hogy egész idő alatt a semmi felé meneteltünk. Mi történt a doni hadseregünkkel? Hol le­ het? Egyáltalán, tényleg itt volt? Vagy csak ez is egy lett volna a hazugságok közül, amivel traktáltak minket? A tábornok a mögötte kígyózó oszlop felé fordult. Az emberek lehangoltak, csalódottak és kétségbeesettek vol­ tak. I n k á b b m a r a d t a k volna Sztálingrádban, s e m m i n t hogy megtegyék^ezt a fárasztó utat azért, hogy egy n e m létező hadsereghez csatlakozzanak. - Menjünk tovább! - Augsberg intett a karjával, aztán a domb felé mutatott. - Nézzük meg, mit találunk odaát. Mindössze egy sorsára hagyott, hóval betakart P-4-es várt ránk a d o m b másik oldalán. Valószínűleg Manstein 234

páncélos hadosztályához tartozott, melynek n e m sikerült átjutnia hozzánk a karácsonyi ellátmányunkkal. - N e m értem, miért hagyták itt - m o n d t a Porta, miköz­ ben lesepertük a havat a járműről. - Tökéletes állapotban van, mindössze a lánctalpak varínak tönkrevágva. Ha hely­ repofoznánk őket, szerintem egészen használható lenne. Egy utászszakasz lett a helyszínre rendelve. Vezetőjük, egy fiatal hadnagy, bizonytalanul méregette a tankot. - M e g lehet csinálni, u r a m , de időbe fog telni. - Mennyi időbe? - akarta tudni a tábornok. - N e h é z pontosan megjósolni... talán h a t órába. Le­ het, hogy tovább. N i n c s e n e k megfelelő szerszámaink, improvizálnunk kell. - Nos, akkor tegyék. Szükségünk van egy szállítóesz­ közre. Nyolc órájukba telt, nyolcórányi kemény munkájukba, de végül sikerült helyrepofozni a szétszakadt lánctalpa­ kat. Porta beült a k o r m á n y mögé, és egy egész seregnyi, hátulról segítő e m b e r nógatására a súlyos j á r m ű kisza­ badult hó- és jégbörtönéből. A tábornok magához rendelte egyetlen orvosunkat. - D r . Heim, maga fogja eldönteni, kinek van szüksége szállításra, és ki az, aki még képes járni. Csak a legsúlyo­ sabb fagyási és egyéb esetek kerülhetnek a tank belsejé­ be. Megértette? - Igen, uram, de attól tartok, sokkal több lesz a szállí­ tásra szoruló, mint amennyi hely van. - Ezt magára bízom. Az orvos nekilátott kiválogatni az embereit, a tábornok pedig odahívatta Papát. - Feldwebel Beier, maga lesz a j á r m ű parancsnoka. En­ gedélyt kap rá, hogy lelőjön bárkit, aki engedély nélkül próbál felkapaszkodni. P o r t a tizedes lesz a sofőr, Heide őrmester fogja kezelni az ágyút és a rádiót. Martin őr­ mester - intett Gregornak - a géppuskáért felel. - A te­ kintete körbejárt, és végül megállapodott egy őrmesteren,

235

akinek a lába n e m volt több két nyers, alaktalan húsda­ rabnál. - Ért a tankokhoz? - Igen, uram. Az őrmester boldogan odabicegett két puskára támasz­ kodva, melyeket m a n k ó k é n t használt. A t á b o r n o k össze­ szűkült szemmel végigmérte, aztán bólintott. - Rendben. Befelé. Leereszkedtünk a m e r e d e k lejtőn a befagyott folyó felé. A tank olyan rémesen csúszkált, hogy m á r attól tar­ tottunk, újra szétszakadnak a lánctalpak, Porta azonban tapasztalt sofőr volt, aki ugyanolyan gonddal és szere­ tettel kezelte a tankokat, mint egy zsoké a lovát. A csapattest átkelt a folyón. Amint szilárd talajt érez­ tünk a lábunk alatt, hátrafordultunk, és a lemaradt Pr­ ésnek szurkoltunk. Fennállt a veszély, hogy a jég besza­ kad a háromtonnányi acél alatt, a D o n ugyanis soha nem fagy be túl vastagon. Mindenki elhagyta a járművet, kivé­ ve Portát. Lassan, araszolva haladt, gyakorta megcsúszva a tükörsima felületen. A jég panaszos nyikorgása, fenye­ gető morgása egészen hozzánk elhallatszott. Végül a tank elérte a hatalmas, idomtalan jégdarabokat, melyek a part széléhez voltak odafagyva. Keserves csikorgás-nyikorgás közepette felkapaszkodott a jégsziklák tetejére,.aztán szi­ porkázó kristályszikrák zuhatagától kísérve lezökkent a partra. Éljenzésben törtünk ki, majd az arra feljogosí­ tottak ismét elfoglalták helyeiket a járművön. Átkeltünk a Donon! A szemem ismét fájt és lüktetett a n é h á n y értékes csepp ellenére, amit az orvostól kaptam. Ha akadtak vol­ na köztünk hegyivadászok, Porta egészen biztosan kért, kölcsönzött, lopott vagy kizsarolt volna tőlük számomra egy hószemüveget. A legfelsőbb parancsnokság ugyanis nem tartotta fontosnak, hogy efféle luxuscikkekkel is el­ lássa a közönséges gyalogságot. - Hülye barmok! - mérgelődött a Légionárius, miköz­ ben karon ragadott, hogy legalább egy d a r a b o n behunyt szemmel mehessek. - Oroszország hómezőire küldenek 236

egy hadsereget szar nyári felszerelésben, és még elvárják tőlük, hogy győzzenek! Agybetegek! Ritkán fordult elő a Légionáriussal, hogy ennyire ki­ borult. Egyébként tökéletesen igaza volt. A hadvezetés nem állíthatta, hogy tudatlanságból szereltek fel minket ilyen pocsékul, az időjárás körülményekhez egyáltalán nem illően. A helyzet ugyanis az volt, hogy tíz éven át tanítottak német tisztek az orosz katonai akadémiákon, és éppen ők voltak azok, akik segítettek az oroszoknak kifejleszteni a téli harchoz alkalmas felszerelést! A tábornok hat óra menetelés u t á n engedélyezett ne­ künk egy pihenőt. Kimerülten, fásultan zuhantunk a hóba. -Vigyázz, mit csinálsz vele - figyelmeztetett Pici, ahogy kiborultán elhajítottam magamtól a géppuskát. amarabb szükségünk lehet rá, mint gondolnád. - A fenébe vele - motyogtam. - Olyan, mintha egy ha­ talmas jégcsapot cipelnék. - Elhiszem - m o n d t a tűnődve Pici. - Dé mit szólnál egy kis fagyállóhoz? A Légionáriusnak van belőle egy egész kannával, láttam, amikor kiemelte a P-4-esből. - Úgyse adna n e k e m belőle - vontam vállat, mert túl "usta voltam ahhoz, hogy felkerekedjek, és beszéljek vele. \ - Kérdezted m á r ? - állhatatoskodott Pici. • - N e m . N e m érdekel a fagyálló. Az se érdekel, ha ez n z átkozott vacak szarrá fagy. Bárcsak m e g t e n n é már, és akkor nem kellene többé magammal cipelnem. - Majd én megkérdezem tőle - ajánlotta Pici. - Te csak maradj itt. H o z o k n e k e d fagyállót. N e m akarod, hogy hozzád fagyjon, nem igaz? Bűntudat mardosott, amikor néhány perccel később visszatért, vidáman lóbálva egy k a n n a fagyásgátló folya­ dékot. - Szó nélkül ideadta - dicsekedett. - Azt hittem, meg kell szorongatnom érte, de... Hirtelen elhallgatott, és az ég felé kapta a tekintetét. Én is ugyanezt tettem, kezemmel napernyőt formálva a szemem fölé. 237

- Egy repülő! - A miénk! Egy Focke-Wulf volt. Talpra ugrottunk, megfeledkez­ ve fájó lábainkról, és integetni, kiabálni kezdtünk. Gregor fellőtt egy jelzőrakétát, mire a Focke-Wulf enyhén meg­ döntötte a szárnyát, nagy ívben megfordult, és elhúzott felettünk százötven-kétszáz méternyi magasságban. Láttuk, hogy a legénysége jelez nekünk, Láttuk a fekete kereszte­ ket a szárnyain. Átöleltük egymást, és táncra perdültünk örömünkben. Egy sisakot löktek ki a gépből. A pilóta m u t a t o t t ne­ künk egy biztató felfelé irányított hüvelykujjat, tett egy újabb kört, aztán elrepült nyugat felé. A sisakra vetettük magunkat. A belsejében egy sietve lekörmölt üzenetet találtunk: Tartsatok ki, visszatérünk! Figyeljétek az eget. Sok sze­ rencsét! - Visszajönnek, hogy elvigyenek minket! - rikoltotta ugrándozva Gregor. A C o n d o r pilótáinak egyike megrázta a fejét. - E r r e ne számíts. Lehet, hogy üres fedélzettel é p p e n le tudnának szállni, de soha n e m lennének képesek fel­ szállni innen. Soha az életben. Még üresen sem, nemhogy csordultig tömve. - igaza van - bólogatott kelletlenül Papa. - N e m számít­ hatunk arra, hogy repülőn tesszük meg az út hátralevő ré­ szét. - Az égbolt felé bökött a mutatóujjával. - Onnan nem várhatunk segítséget. Se a repülőktől, se istentől. Egyetlen mód van rá, hogy kijussunk innen, mégpedig a gyaloglás. - Gyaloglás? - nyögött fel Porta. - Meddig kell még gyalogolnunk? Eljutottunk a Donig, de semmit n e m ta­ láltunk. Meddig megyünk még? A következő megálló a Rajna lesz? Ezt én n e m fogom sokáig bírni! - A mellka­ sa jobb oldalára helyezte a tenyerét. - Én n e m vagyok egészséges ember, szívzörejem van hatéves k o r o m óta. 238

- N e m meglepő - jegyezte meg a Légionárius -, te­ kintve hogy nem o d a nőtt, ahova kellett volna. ' Porta haragosan rávillantotta tekintetét, aztán gyorsan a bal oldalára csúsztatta a tenyerét. - R e u m á s lázam van hétéves k o r o m óta - állította. És háromszor volt tüdőgyulladásom. N e m lenne szabad ilyen hidegben kint lennem, ráadásul nedves ruhában. Kép­ telen vagyok egészen Németországig gyalogolni! - A hang­ ja fülsértően élessé vált. - Beteg a szívem, értitek?! Segít­ ségre van szükségem! Orvosra van szükségem! N e m bí­ rom ezt tovább! - Fájdalmasan felkiáltott, kétrét görnyedt, tántorgott néhány lépést, aztán jajgatva a h ó b a rogyott. - Mi az? Mi történt? - rohant hozzánk az orvos, riadtan Porta melodramatikus óbégatásától. - Mi a baja ennek az embernek? Szótlanul álltunk a vonagló Porta körül. - Mi van magával? - kérdezte tőle türelmetlenül az orvos. - Miért jajgat? - Ő egy beteg e m b e r - szólalt meg Pici. - Beteg a szí­ ve. M á r hatéves k o r a ó t a . - R e m é n y k e d v e felvonta a szemöldökét. - Alkohol, u r a m ? - Mit akar m o n d a n i azzal, hogy alkohol? - Azt szokott mindig bevenni, akarom m o n d a n i inni, ha rájön a r o h a m . Stimulálja a szívműködését, ha érti, mire gondolok. Az. orvos Piciről bizonytalanul P o r t á r a nézett. - Tényleg beteg a szíve? - kérdezte. - Vagy csak meg­ játssza magát? -Megjátssza? - ismételte Pici. - Hogy megjátssza? - visszhangozta Gregor. - Ez egy beteg e m b e r - állította a Légionárius is. H á r o m s z o r volt tüdőgyulladása. Az orvos frissen került ki az egyetemről, tele remé­ nyekkel - hiú reményekkel, mert egyenesen ide helyez­ ték gyakornoknak. Kemény gyakorlóterep volt számára. Tanácstalanul letérdelt, miközben Porta a profi szimu­ láns hitelességével a haldoklót adta. 239

A tömeg szétnyílt, utat adva a t á b o r n o k n a k és egy fia­ tal hadnagynak. - Jól van, jól van! - m o n d t a ingerülten a tábornok. Ebből elég. Nincs időnk komédiázásra. Porta kinyitotta a szemét, és a t á b o r n o k irányába te­ kerte. - Vodkát! - hörögte szánalomra m é l t ó a n . - Szedje össze magát, ember! - A tábornok otthagyott minket. A hadnagy elvigyorodott. - Vodkát - nyögte Porta, a fiatal tisztre irányítva át tekintetét. - Vodkát, az istenért. - Á t k o z o t t legyen az isten!' - A hadnagy Porta felé nyújtotta a flaskát. Porta m o h ó n elkapta, majd visszahanyatlott. Fenékkel felfelé fordítva az üveget, nagyra tátva száját úgy vedelte a vodkát, mintha tölcsér lett volna a nyeldeklője helyén. - Megmentette az életemet, u r a m . Hogyan köszönhet­ ném meg? Kérjem meg a Führert, hogy adjon magának egy medált? M e g é r d e m e l n é . Maga... - Kíméljen meg a bókjaitól! N e m kérek mást, csak azt, hogy adja vissza a m a r a d é k vodkámat. - A hadnagy ha­ hotázva a tábornok után indult. Az orvos még mindig kétkedően szemlélte Portát. - N e m lenne szabad szívbetegeket a frontra küldeni­ ük - csóválta a fejét. - Magát le kellene szereltetni... Beástuk magunkat, az éjszakára készültünk. N e m moz­ dultunk semerre, n e m akartuk, hogy a Focke-Wulf ne ta­ láljon minket, ha visszatér. A távolból m o t o r o k zúgása hallatszott. - Teherautók - állapította meg a Légionárius. - Ha rá tudnánk tenni a kezünk néhányra, hamar otthon lennénk. Az égbolt keleti alját vörös izzás vonta fénybe. Sztá­ lingrád, az égő város volt az. Észak felé fényes csíkok villantak át az éjszakán, zebramintásra csíkozva az eget. - Tüzérség - m o n d t a H e i d e . - Fenét! - fordult felé kihívóan Gregor. - H o l van már a tüzérségünk? 240

- A k k o r is - ragaszkodott az állításához Heide. - A tüzérség az. Lehet, hogy kísértetek, de ahhoz képest jó nagy ágyúik vannak. Gyerünk, hagyjuk a vitát, inkább osszátok ki a kártyákat! - J o b b lenne, ha kártyázás helyett aludnának - taná­ csolta a hadnagy, ahogy elment mellettünk. t - N e m tudok aludni, ha égve felejtik a villanyi - intett Porta a hüvelykujjával a vöröslő láthatár felé. • A hadnagy elmosolyodott. - Sajnálom. N e m olthatom ki Sztálingrád tüzeit a maga kedvéért. Egész éjszaka kártyáztunk, a játék izgalma elűzte sze­ münkből az álmot. Mivelhogy egyikünk zsebében se csör­ gött néhány apró érménél több, lelkiismeret-furdalás nélkül nyertünk és veszítettünk el hatalmas összegeket. Minden számjegy ünnepélyesen be lett jegyeztetve Porta fekete könyvecskéjébe, de mit ért, ha a reggelt úgy érted meg, hogy kisebb vagyon birtokosa lettél? A végső elszámolást talán senki nem fogja megérni. - Addigra úgyis mind halottak leszünk - vigasztalta magát a Légionárius, aki ötévi keresetét elvesztette. Reggelre égett a szemünk, zúgott a fejünk az átvirrasz­ tott éjszakától. Porta elfoglalta a helyét a P-4-esben, és az oszlop élére hajtott. Mi gyalog követtük őt. - Mit gondolsz, milyen messze van még Németország? - kérdezte tőlem Pici olyan komoly képpel, mintha el­ várta volna, hogy centiméterre pontosan tudjam a távol­ ságot. - Elég messze - feleltem keserűen. Egy órányit meneteltünk, amikor a beígért repülőgép megjelent. Ezúttal nem a Focke-Wulf volt, h a n e m egy Heinkel-111. Felküldtünk néhány jelzőrakétát, és türel­ mesen vártunk. Túl fáradtak voltunk ahhoz, hogy éne­ keljünk és táncoljunk, s még nem felejtettük el azt az alkalmat, amikor Hitlerről készített fotókat és bolhaport dobtak le nekünk. De n e m ez történt ezúttal! Ez alka­ lommal igazi ellátmányt kaptunk. A konténerekben, me241

lyek az ejtőernyőkhöz rögzítve lebegtek alá, volt kolbász, sonka, kenyér, szardínia... - Gyűjtsék össze m i n d e t ! - ordította túl a r o h a n ó em­ berek trappolását, a bajonettekkel felfeszített konténe­ rek recsegését a tábornok. - Gyűjtsék egybe az összesét! Mindent szét kell osztani! Ne egyék meg egyszerre! - Egy üzenet, uram. - Papa átadott neki egy papírla­ pot, amit az egyik k o n t é n e r b e n találtak. Lovasság koncentrálódott nagy erőkkel a NizscsirszkajaTernisz vasútvonaltól északnyugatra. Legyenek óvatosak. A Kamenszk-Sztálingrád vonal ellenséges kézben. A hidakat tankok őrzik. Nyugatról nagy létszámú alakulatok nyomul­ nak dél felé. Kalitvát ellenséges gyalogság foglalta el. A hi­ dakon lehetetlen átkelni tüzérségi támogatás nélkül. Súlyos harcok folynak Ajdar mellett. A legközelebbi ellenséges po­ zíció negyvennyolc kilométerre északra. - Hülyék! - morgolódott a tábornok. - A fenét érdek­ li, hol az ellenség, előbb-utóbb úgyis beléjük botlunk. In­ kább azt árulták volna el, hol vannak a mieink! Papa a messzeségbe révedt, ahol a távolodó Heinkel már n e m volt egyéb egy apró pontnál a felhők közt. Az arca aszott, beesett volt, és ahogy megrázta a fejét, abban minden benne volt: a repülővel együtt a túlélési esélyeink is elszálltak. - Szerintem m á r ki is húzták a mi nevünket - mor­ mogta. - Ez volt az utolsó alkalom, hogy foglalkoztak velünk. A tábornok haragosan végigmérte, aztán megigazítot­ ta a puskát a vállán, és ordított nekünk, hogy kövessük. Tovább masíroztunk, egyre mélyebbre és mélyebbre a fagyott pusztában. A rosszindulatú keleti szél áthatolt a ruháinkon, át a b ő r ü n k ö n , és belebújt a csontjainkba. Olyan erővel támadott, mintha el akart volna seperni min­ ket. Mi voltunk a gyűlölt ellenség, behatolók egy másik nép földjén, és ezt még a természet is éreztette velünk. 242

Váratlanul egy orosz u t á n p ó t l ó osztag bukkant elő egy kisebb domborulat mögül. Porta élesen balra kanyarította a tankot, behúzott vele egy masszív h ó t ö m b mögé, de az oroszok már észrevettek minket. Kiáltásaik élesen, kris­ tálytisztán szálltak át a h ó m e z ő felett. - Sztoj! Igyi szuda! - Állj! Gyertek elő! E r r e , összeszedve m i n d e n kurázsijukat, előreszegezett bajonettel nekünk indultak. Nyilván nem fordult elő túl sűrűn, hogy kóbor n é m e t k a t o n á k kerültek az útjukba, és a váratlan találkozás izgalommal töltötte el őket. Egy tiszt r o h a n t előre, revolvert lóbálva a kezében. Ruki verh! Ruki verh! - Fel a kezekkel! - Bátor egy fickó - morogta Pici. Felemelte a puskáját, és lőtt. A vakmerő tiszt összerogyott; az emberei megtorpantak, és egészen másként néztek ránk. - Szóródjatok szét! - utasította őket egyikük. Mi is ugyanezt tettük, és néhány másodperc elteltével a géppuskáink máris meghátrálásra késztették őket. Porta a P-4-es mögé kuporodva lőtt egy nagy hordtávolságú pus­ kával, ami robbanógolyókkal volt megtöltve. Elég volt be­ lőle egy, hogy az ember vállába fúródva levigye a fél karját. Az oroszok szorgalmasan visszavonultak, hátrahagyva néhány sebesültjüket, de szinte azonnal vissza is fordí­ tották őket a népbiztosaik, akiktől a katonák jobban ret­ tegtek, mint az ellenség fegyvereitől. - Fedezzen! - sziszegte a h á t a m mögül egy őrmester, s már előre is lépett egy lángszóróval. Hosszú, vörös nyelv kígyózott az oroszok felé és b o r ^ o t t a őket lángtengerbe. Az őrmester boldog nevetéssel figyelte, ahogy égnek. Fe­ lém fordult, pajkosan hunyorított egyet, aztán tova ro­ hant, hogy meggyújtson még néhány embert. Látszott rajta, hogy imádja a munkáját. N e m irigyeltem érte, de hát a háború m á r csak ilyen, sokféle piszkos dolgot kell elvégeznie az embernek. Megritkítottuk az ellenséget, az életben maradtakat pe­ dig másodjára is m e n e k ü l é s r e késztettük. Alkonyodott, a sztepp hamarosan sűrű, fekete t a k a r ó alá bújt. 243

Augsberg tábornok levetette magát mellénk; fagyott ajkai repedezettek voltak, vér szivárgott belőlük. - 23.00-kor tovább indulunk. Találkozunk a Scsirnél, mintegy hatvanöt kilométerre innen, nyugatra. A következő csoporthoz kúszott, mi pedig tátott szájjal bámultunk egymásra. - Hatvanöt kilométer! - motyogtam. - Csak hatvan ki­ lométer. Miért n e m megy mindjárt egyenesen New Yor­ kig? Ki fog kibírni még hatvanöt kilométert, az isten sze­ relmére? Az oroszok ismét lerohantak minket, kihasználva a sö­ tétséget. A géppuskám még mindig működött, hála a Lé­ gionárius fagyásgátlójának, de az állvány nélkül nehéz volt kezelni, ezért nem lődöztem vele túlzott lelkesedéssel. Végül Pici kitépte a kezemből, átvetette a szíjat a nyakán, s fittyet hányva az ellenség fegyvereire, kiállt a golyó- és repeszesőbe, és csípőből tüzelni kezdett. Csodálattal el­ telve bámultam, míg egy jól irányzott rúgással vissza nem térített a valóságba. - Mindjárt elfogy a lőszer! Ne tátsd a szád! Menj és hozz! A sorja közt lavírozva e l r o h a n t a m lőszerért, aztán vissza, és r é m ü l e t e m b e n megakasztottam a betöltő szer­ kezetet. Pici megint belém rúgott. Alázattal fogadtam a rúgását, és közben azt kívántam magamnak, bárcsak ne­ kem is olyan vastag b ő r ö m és masszív idegeim lennének, mint neki. Mindig is úgy képzeltem el, hogy Pici fejében karóvastagságú idegek tekergőznek. Az oroszok megint visszavonultak. Néhány gyalogos te­ lepedett át mellénk. Miközben felállították a géppuská­ jukat, megtudtuk tőlük, hogy Moszkva mellett harcoltak. Irigykedve méregettük őket. Távolabb, a sötétben többen hordágyért ordítoztak, eb­ ben a zűrzavarban azonban nem sokat lehetett tenni ér­ tük. Németek és oroszok feküdtek egymás mellett, vérük és vele az életük ugyanabba a tócsába folyt el. Hordagya­ ink n e m voltak, csak egy orvosunk volt, a tábornok pe244

dig már kiadta a parancsot, amit egyszer már közölt ve­ lünk: találkozunk a Scsirnél. - Hol a fenébe van az a Scsir? - morgolódott Pici. Senkitől nem kapott választ. - Jól van - m o n d t a rövid várakozás után. - N e m tud­ játok, hol van. De azt legalább tudjátok, hogy mi az? - Egy város! - vágta rá Porta. - Folyó - közölte P a p a bűnbánóan, mintha ő tehetett volna róla. - Egy újabb folyó? - k é p e d t el Pici. - Az istenit, az ember mást se tesz e b b e n az országban, csak egyik fo­ lyótól a másikig rohangál! Leheveredtünk a hóba, és hallgattuk a csendet, vártuk az újabb támadást. A közelben újságpapír zörgött. Egy katona tekerte le a karjáról a kiöregedett papírdarabot, öklömnyi lyukat fedve fel a vállán. A bőr körös-körül el volt üszkösödve, magában az üregben pedig sűrű, sárga genny csillogott. E l k a p t a m a Légionárius tekintetét, és mindketten gyorsan elfordítottuk a fejünket, mintha va­ lami obszcén tetten értük volna rajta a másikat. A férfi leszakított egy darabot az ingéből, és ünnepélyesen ne­ kilátott bekötözni a karját. - Lehetett volna rosszabb is - m o n d t a vidáman. - El is vihette volna a k a r o m a t . Nem szóltam semmit. Tudtam, és a Légionárius is tud­ ta, sőt talán még maga a férfi is, hogy h a m a r o s a n úgyis el fogja veszteni a karját. A távolból hosszúra nyújtott üvöltés hallatszott. Az egyik gyalogos felnézett. - Farkasok - közölte kurtán. m Az oroszok lovai ijedt horkantással igazolták a katonát. Ok is éppúgy gyűlölték a farkasokat, mint mi. Egy világítórakéta emelkedett a magasba, aztán a vo­ nalunk másik végén valaki elordította magát: - Az út felől jönnek! Egy tüzér őrmester r o h a n t o d a hozzánk.

245

- Eltűnünk innen! Hagyjanak hátra minden nehézfegy­ vert! Maguk ketten - mutatott találomra Picire és rám fedezzék a visszavonulást! Elnyargalt, és mindenki más követte, kivéve kettőn­ ket. Mi hátra maradtunk, hogy ha lehet, megállítsuk az újabb orosz támadást. A két gyalogos felpattant, és Porta, Gregor, Papa, a Légionárius meg H e i d e is az őrmester után eredtek. M é g a szétlőtt vállú katona is a sarkában loholt, fél kézzel és a fogaival próbálva megcsomózni a kötést rohanás közben. Pici és én egymásra grimaszol­ tunk, aztán kényelmesen elhelyezkedtünk a gazdátlanul m a r a d t géppuska mögött. Teltek a percek. Többször is r á n é z t e m a karórámra, de a mutatók n e m mozogtak. Beadta a kulcsot. Úgy dön­ töttem, inkább fejben számolom a másodperceket. Fél óra elteltével megkérdeztem Picitől: - M i ó t a várunk? Pici megnézte az óráját. - Majdnem tíz perce - felelte. - Tíz perce? Mindössze? - Mit értesz azalatt, hogy mindössze? N e m volt elég? - De - bólintottam. - Miért n e m tűzünk el innen mi is? Szerintem ők m á r régen megtették. - L e h e t , hogy igazad van - értett egyet Pici. - Ideje lelépnünk. Egymásra néztünk, de egyikünk se mozdult. - Inkább legyünk élő gyávák, mint halott hősök - ér­ velt Pici. - Igazad van, a fenébe! - Akkor hát... menjünk? - Miért ne? Mire várunk még? Visszaengedtem a géppisztolyom biztosítószegét, és in­ dulni akartam, de Pici elkapta a karomat. Szája elé emel­ te a mutatóujját, aztán kagylót formált a fényeréből a füle mögött. Pici a legapróbb neszt is képes volt kiszűrni, egy veréb lélegzését is meghallotta fél kilométer távolságból. Én egyelőre semmit n e m hallottam, ő azonban figyel246

meztetőleg felemelte a kezét, és oldalra d ö n t ö t t e a fejét. Egy másodperccel később m á r én is hallottam, de fogal­ mam se volt, mi lehet az. Pici viszont tudta. - A rohadékok! Alagutat ásnak felénk. Sebtében összekötözött h á r o m kézigránátot, majd át­ kúszott az emelkedőn. Pillanatokkai később heves rob­ banás hallatszott. Pici rohanvást érkezett vissza, és meg se állt, h a n e m intett nekem, hogy kövessem. - Gyerünk! T ű n é s i n n e n ! N e m kellett kétszer mondania, kilőttem utána, a k á r egy puskagolyó. Egy befagyott patak mellett értük utol a csapatot. Ahogy megközelítettük őket, az ellenség sor­ tüzet zúdított ránk, és egy gránát kis híján az arcunkba csapott. A robbanás ereje elkapta a sebesült karú férfit, és a magasba repítette. A szerencsétlen holtan zuhant vissza a hóba. Kövér, meleg vérpacnik csapódtak az ar­ cunkra és a zubbonyunkra. Szaladni kezdtünk. N e m volt könnyű a hóban, amely a lábunkhoz tapadt, és m i n d e n erejével azon volt, hogy visszafelé húzzon minket, de mi n e m adtuk fel, kilomé­ tereken át rohantunk megállás nélkül, míg az oszlop élén haladók össze nem rogytak a kimerültségtől. Messze mögöttünk lövések dördültek el az éjszakában. - Ivánék megtisztítják a t e r e p e t - lihegte Porta. - Bár­ milyen távolságból megismerem egy nagan hangját. Pihentünk tíz percet, aztán folytattuk a menetelést, egész éjjel. Néhányan kibuktak, és mi ott hagytuk őket, szürke halmokat a könyörtelenül fehér hóban. Reggelre halottak lesznek; néhányan, akik előttünk dőltek ki, már a túlvilág kapujában álltak, amikor elhaladtunk mellettük. - A dicsőséges h a t o d i k h a d s e r e g visszavonulóban mormogta a Légionárius. - Milyen szívdobogtató látvány! Előrenéztem a szétszóródott menetoszlopra; hátranéz­ tem a lemaradozott emberekre. Szürke arcú, görnyedt, beteg, sebesült, kiéhezett nyomorultak voltunk. Alig há­ romszázan maradtunk, és sejteni lehetett, hogy reggelre még feleennyien se leszünk. 247

- Azt hallottam - pillantott r á m Porta -, hogy egészen kellemes fagyhalált halni. - Aki m o n d t a , gondolom, az ki is próbálta? r- köte­ kedtem zséxnbesen. Porta vállat vont. - Inkább halnék meg úgy, mint golyóval a tarkómban. - Vagy egy ajtókerethez szegezve - 1 ette hozzá a Légi­ onárius. - Vagy kasztráltán - csatlakozott Gregor. - Harapófo­ góval csinálják, tudtátok-e? - Van még ennél is rosszabb - szólalt meg izgatottan Pici. - Egyszer beszéltem egy fickóval, akit... - Elég! - mordult rá Papa. - Csak azt akartam - fordult feléje sértődötten Pici -, hogy tudd, mire számíthatsz, ha a kezeik közé kerülsz. É n , aki m á r húszévesen is öreg b a k a voltam, túlságo­ san is jól tudtam, mire képesek. N e m kellett Picinek fel­ világosítania. Hallottam épp eleget a kasztráltakról és a keresztrefeszítettckről - éppen ezért ragaszkodtam annyi­ ra a géppisztolyomhoz és az övemre akasztott kézigrá­ nátokhoz. - Még ha ki is vágják a golyóidat, vagy koszos szegeket vernek át a kezeden és a lábadon - m o n d t a a Légionárius --, akkor se hiszem, hogy olyan kegyetlenül bánnak a hoz­ zánk hasonlókkal, mint a PM-es fiúkkal. - A PM ezre­ dekbe a „politikailag megbízhatatlanod' tartoz.ak. - Mindenki utálja a PM-eket - vette át a szót Porta. Mi is, az oroszok is. N e m számít, hugy horogkeresztet vagy vörös csillagot viselnek, n e m állhatják a politikaia­ kat. - Ez azért van - magyarázta Papa -, m e r t a nácik és a kommunisták mentalitása ugyanaz. Egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz. Ha a nácik valakit politikailag nem­ kívánatosnak nyilvánítanak, akkor a komcsik is ugyanazt teszik, és fordítva. - Szerintem is ez a helyzet - bólogatott komolyan Por­ ta. 248

Egy darabig nyomasztó csendben b a k t a t t u n k , aztán pici, aki valamit forgatott a fejében, Papa felé fordult. - Ide figyelj, én ezt nem é r t e m - vallotta be restelked­ ve. - Ha csakugyan olyanok, mint amilyennek ti leírtá­ tok őket, ha olyan egyformán gondolkoznak, és ugyan­ úgy gyűlölik a zsidókat, akkor mi a fenének kell harcol­ niuk egvmás ellen? - Kit erdekei? - vont vállat Papa maga elé meredve Mit számít az nekünk, hogy miért háborúznak egymás­ sal? Ez az Adolf Hitler egy különös jelenség. Kétségte­ len, hogy soha nem lesz belőle kancellár. Posta­ ügyi miniszter, talán - bár ezt is erősen kétlem de hogy kancellár! Soha! Hogy az emberek miért félnek tőle, azt se tudom megérteni. Végtére is, mindent egybevetve, nem több egy felkapaszkodott vidékinél. Egy faragatlan, bohém szobafestő, mér­ téktelenül túlfejlett éntudattal. Kezeskedem, ura­ im, hogy egy-két éven belül erre az emberre már emlékezni se fogunk, csakúgy, mint huligánokból verbuválódott pártjára. Hindenburg elnök, egy Schleicher tábornokkal és a münsteri püspökkel folytatott beszélgetés alkalmával, 1931. február 14-én 1933. október l-jén T h e o d o r e Eicke SS Standartenführer, a koncentrációs táborok főfelügyelője a következő beszédet intézte hírhedt balálezredéhez: „A tolerancia és az emberség a gyengeség jelei. Az az ember, aki nem érzi magát képesnek arra. hogy átvágja tulajdon anyja nyakát vagy kasztrálja apját, amennyiben a kötelessége erre szólítja fel, az csak kolonc a nyaka­ mon. És, ezenfelül, Németország számára is haszontalan terhet jelent csupán. Az esküvel, amit leteszünk, mind testben, mind lélekben megerősítjük magunkat. A sze249

[ m ű n k n e k se szabad rebbennie, bármi is legyen a feladat! H a b o z á s és lelkiismeret-furdalás nélkül alkalmaznunk j kell a rendelkezésünkre álló legbrutálisabb módszereket, ha ezzel elérhetjük a célunkat. Inkább öljünk meg tucat­ nyi ártatlan embert, mintsem hogy futni hagyjunk egy bűnöst! N e m várhatjuk el a közönséges polgártól, a szürke hét\x>z.u\pi embertől, hogy megértsen minket; ő képtelen fel fogni ezeket a nagy dolgokat. É p p e n ezért óvnunk keli mindentől, ami megzavarhatja, és esetleg veszélyes útra térítheti. A munkát, amit itt végzünk a táborainkban, az alsóbbrendűek és a politikailag nemkívánatosak közt, szi­ gorúan titokban kell tartani. Nektek, katonáim, halálosz­ tagom tagjai, nektek minden más e m b e r n é l keményebb­ nek kell lennetek! Keménynek, mint a gránit! Nektek a vér látványa olyan kell hogy legyen, mint másnak a víz! Számotokra az ellenségeink üvöltése n e m lehet több a vágóhídra vonszolt disznó visításánál! Tanuljátok meg él- I vezni a m u n k á t o k a t ! Pusztítsátok el az árulókat! Égessé­ tek el társadalomellenes könyveiket, csírájában fojtsátok el reakciós törekvéseiket, tapossátok el őket, és nevesse­ tek, miközben ezt teszitek! És soha ne feledjétek, hogy a | nemzetiszocializmusnak h á r o m esküdt ellensége van: a papok, a zsidók és az értelmiségiek. Mindig tartsátok raj­ tuk a szemeteket. Ha nem találtok ürügyet a letartóztatá­ sukra, akkor kreáljatok ti! Mindig legyen nálatok egy-két betiltott könyv, amit bizonyítékként m u t a t h a t t o k fel el­ lenük. Ne feledjétek, a cél fontos, n e m az eszköz! Sajnálom, hogy ezt kell m o n d a n o m , de még a Gestapo felső soraiban is akadnak olyanok, akik képtelenek fel­

fog ülni, és akkor, ígérem, mindnyájan szabad kezet kap­ tok. Halál katonái, el fog jönni a ti dicső ó r á t o k ! "

13. Vendégségben a kalmüköknél Öt n a p o n keresztül m e n e t e l t ü n k hóviharral szemben. A látótávolságunk néhány lépésnyire korlátozódott, lassan, keservesen haladtunk. Véletlenül fedeztük fel a falut: Porta kis híján nekiment egy halványszürke alakzatnak, amiről az utolsó pillanatban kiderült, hogy egy kunyhó. Jó hangosan elkáromkodta ma­ gát, mire mi csőre töltött fegyverekkel előrerohantunk, hogy támogassuk, ha szükség lenne rá. N e m bíztunk az elha­ gyatott helyekben, ugyanis elég gyakorta kiderült, hogy egyáltalán nem elhagyatottak, sőt a házakat padlótól a mennyezetig ellenséges katonák töltik meg. Porta lövőpozícióba hátrált a P-4-essel. A Légionári­ us előrement, és berúgta a kunyhó ajtaját. Tikkasztó me­ leg sietett a fogadásunkra. A keskeny bejáraton át egy halványan megvilágított, füstös szobát láttunk, meg egy csoport riadt civilt. Közé­ pen egy öregasszony ült fej őszéken, kezében napraforgó­ maggal - vagy valami hasonlóval - teli cserépedénnyel. A kemence mögül megszeppent gyerekarcok kandikáltak elő. A tapasztalat megtanította nekik, hogy bármelyik oldal katonái is vetődnek a falujukba, pusztítást és ha­ lált hoznak.

Lassan felállt a székéről, tarkója m ö g é kulcsolva a ke­ zét. Gregor o d a m e n t hozzá, és végigtapogatta a ruháját, de nem talált nála fegyvert. A Légionárius benézett a ke­ mence mögé; a könnyektől maszatos gyerekeken kívül senkit n e m talált. Egy öregember nyújtotta felénk a kezét, érthetetlen m ó d o n azt jelezve, hogy örül nekünk. - Áldott legyen az isten, végre a németek! M á r azt hit­ tem, soha nem jönnek vissza! Olyan sokáig kellett, várnunk. Babuska meghalt... - Ki a fene az a Babuska? - türelmetlenkedett Pici. Miről karattyol ez? J á r t u n k m á r itt? - A jó ég tudja - vont vállat Gregor. - Ezek a parasz­ tok olyan egyformák. - Lőjük le az öreg bakkecskét és kész - javasolta Pici. - N e m szeretem azokat, akik alig várják, hogy kezet ráz­ hassanak veled. A G e s t a p o is mindig ezt teszi, mielőtt bevinne a kínzókamrába, hogy kitépkedje a körmeidet. - Hagyd - h ű t ö t t e le Papa. - Akkor is hamarosan meg­ hal, ha nem te segíted át a túlvilágra. A falu n e m volt nagy,, h a m a r átkutattuk egyik végétől a másikig. N e m találtunk szovjet katonákat, csak egysze­ rű kalmüköket, többségükben' öregembereket, nőket és gyerekeket. Az első kunyhó lakói lámpákat gyújtottak az ikonjaik előtt, és teával kínáltak minket. A szamovár vi­ d á m a n duruzsolt a sarokban, minden nagyon szép és jó volt, s é p p e n ezért kissé zavaró. - N e m rossz - jegyezte meg Pici, m o h ó n a teáját kor­ tyolgatva. - M á r m i n t forró víznek. Egy kis rum nagyon fel tudná dobni, de azért ittam m á r rosszabbat is. Körülnézett, abban a reményben, hogy megpillant va­ lahol egy teánál keményebb italt tartalmazó üveget, de csupán annyit ért el vele, hogy a Légionárius acélos ujjai a csuklója köré fonódtak. - Igyad a teádat, és ne akarj visszaélni a vendégszere­ tetükkel - sziszegte.

252

ici pislogott egyet, de n e m szólt: a Légionárius kér­ lelhetetlen volt az etikett kérdéseiben. H i r t e l e n elszé­ gyelltem magam a h ó n o m alatt lógó géppisztoly miatt. Hogyan ihatom a teájukat úgy, hogy közben géppisztolyt szegezek rájuk? Félszegen a falnak támasztottam a fegy­ vert. Néhány pillanattal később egy öregasszony odacso­ szogott, felém küldött egy fogatlan vigyort, aztán fogta a géppisztolyt, és a szoba másik végébe vitte, ahol végte­ len gondossággal a tűzhely mellé fektette. Aztán leült, és bólogatva engem nézett a szobán keresztül, miközben én kézzcl-lábbal azon voltam, hogy felhívjam magamraPapa figyelmét, és azon t ű n ő d t e m , vajon lecsap-e a Lé­ gionárius a vendégszeretet súlyos megsértése miatt, ha átkelek a szobán, és visszaszerzem a géppisztolyomat. Meztelennek éreztem m a g a m nélküle. Szívesebben áll­ tam volna ott nadrág nélkül, mint géppisztolytalan. - Uram - hajolt meg hódolatteljesen az öregember előtt Porta -, tekintsen minket a szolgáinak. - Hogy mi? - mordult fel Pici. T á t o t t szájjal figyelte, hogy a legöregebb kalmük sürgölődni kezd Porta körül, apró ajándékokat nyom a kezébe, csecsebecséket, ételt és italt, a társunk pedig pocsék orosz kiejtéssel nyájasan köszönetet mond értük. Aztán mindketten sóbálvánnyá dermedtünk, amikor Porta viszonzásképpen felajánlotta az öregnek a géppisztolyát. - Hé te, mi a fenét csinálsz? - förmedt rá Pici, amint magához tért a kábulatból. - Fogd be a szád, és bízd csak r á m ! - sziszegte Porta. ~ Ismerem ezeknek az e m b e r e k n e k a szokásait. Ha ba­ rátságos vagy velük, m i n d e n r e képesek érted. Porta kétségtelenül m i n d e n r e képes volt. Papa élve­ zettel figyelte ügyködését, aztán tűnődve megcsóválta a fejét. - Micsoda ország! Milyen egy bolondos n é p ! Az egyik percben még golyót repítenek a tarkódba, a másikban me g úgy bánnak veled, akár egy királlyal. Ez az a félbar­ bár nép - fordult a Légionáriushoz -, akit Adolf szerint 253

fél kézzel le kellett volna győznünk. A n n a k a tahó oszt­ ráknak fogalma sincs róla, mit beszél. A Légionárius egyetértően bólintott. - Őszintén szólva - vallotta be -, én se t u d o m kiis­ merni őket. Pillanatnyilag minden r e n d b e n velük, keze­ sek, mint a bárány, de elég egy rossz mozdulat, és máris a torkodnak ugranak. A teaivó szertartás u t á n a nők letakarították az asz­ talt, és egy hímzett, csipkés szegélyű abroszt terítettek rá. Abból az áhítatból, amivel kezelték, arra kellett kö­ vetkeztetnem, hogy valamiféle szertartásos térítőről van szó, amit talán m á r évszázadok óta őriznek a faluban, és nemzedékről n e m z e d é k r e örökítik. Megkínáltak minket formás cserépserlegekbe öntött helyi borral, aztán egy egész nyárson sült birkát hozott be a kunyhóba két lány. Letették a sztaroszta, a falu vénje elé, aki leakasztott a falról egy hatalmas, éles és csillogó kozák szablyát, és ma­ gasan a feje fölé emelte. Pici, aki ettől még idegesebb lett, a pisztolyát kezdte babrálni, és haragos pillantásokat lö­ vellt Porta felé. Bevallom, én se voltam túl boldog. Háttal ültem a kemencének, ezért tíz m á s o d p e r c e n k é n t hátra kellett t e k e r n e m a nyakam, hogy lássam, ott van-e még a géppisztolyom. A sztaroszta szablyája megvillant, és a birka feje elgurult a testétől. Az öreg felemelte, és ünnepélyesen Portához lép­ delt, eléje rakta a fejet. Mi a puszta földön kaptunk helyet, Porta azonban, aki szokása szerint kiváltságos helyzetbe ügyeskedte magát, keresztbe tett lábbal egy vastag selyem­ p á r n á n ült. Önelégülten szemezve a birkával, összefüg­ géstelen, de kellően kenetteljes hangsúlyozású beszédet intézett a sztarosztához, kifejezve meghatottságát. Mielőtt nekifogtunk volna az evésnek, tánccal szóra­ koztattak minket. Négy fiatal lány jelent meg az ajtóban. L e n g ő fehér r u h a volt rajtuk, ami - tájékoztatott minket valaki - a telet jelképezte. Mögöttük négy másik lány jött, a tavaszt jelképező kékbe öltözve. A szoba balalajkák énekétől lett hangos, és Picit m á r n e m érdekelte a pisz.254

tolva. L e e n g e d t e a kezét, és felajzottan előrehajolt, kocsányon lógó szemmel, gorillavigyorral habzsolva a tán­ coló lányok látványát. - Az isten szerelmére! - szólt rá a Légionárius. - Ez • nem egy bordély! Pici kelletlenül elvonta' egy pillanatra a tekintetét a lá­ nyoktól. I - Akkor miért csinálják? - Szórakoztatnak minket - világosította fel a Légio­ nárius. - Nézd őket, és tartsd távol tőlük a koszos lapát­ tenyered. Pici horkantott egyet, és visszatért a lenyűgöző előadás­ hoz. Óriás barátunk számára a tánc nem volt egyéb az ágy előtti bemelegítő tornánál; látni is lehetett rajta, hogy meg van győződve róla, a Légionárius csak ugratja. Ezalatt Porta, aki mindig is többre értékelte a gyakor­ lati dolgokat az álmodozásnál, kibányászta a birka agy­ velejét, és elosztotta a sztaroszta meg az idősebb fia közt. Elismerő moraj szaladt végig a szobán. Ez a n é m e t n e m lehet akárki, ha ennyire kifinomult a m o d o r a ! A boroskorsó fürgén járt előre-hátra. Szerencsére, az udvariasság netovábbjának számított a kalmük társadalom­ ban, ha az ember jóízűen böfögött. Porta remekelt a gá­ zoknak mind felső, mind alsó szelepeken való kieregetésében, és közben arról se feledkezett meg, hogy levágja a pórul j á r t birka j o b b fülét, és g á l á n s á n átnyújtsa a sztaroszta legidősebb lányának. Úgy tűnt, ezzel sikerült végleg megmásznia a kalmük etikett csúcsát. Porta vég­ re megtalálta méltó helyét a társadalomban. . Az öregasszony, akinél a napraforgómagokat láttam, le­ telepedett mellém, s mesélni kezdett arról, ami az érkezé­ sünk előtt történt a faluban. Egy orosz lovassági szakasz haladt át a falun, és az első dolog, amin megakadt a sze­ mük, egy száradni kiterített barna ing volt az egyik ház előtt. - Babuska kunyhója előtt - mondta szomorúan az öreg­ asszony. - A szerelme inge volt. A szerelme német volt. A Légionárius elfintorodott. 255

- SS lehetett. A csoportot vezető népbiztos szétszabdalta az inget a kardjával, aztán addig táncolt rajta a lovával, míg a ru­ hadarab cafatokra nem foszlott. Aztán e m e előjáték után beküldte két NKVD-s emberét a kunyhóba, hogy megke­ ressék Bábuskát, aki a kemencében keresett menedéket. Tizenhét évvel korábban trockista katonák rejtőztek cl ugyanitt. Bábuskát megtalálták és felakasztották, akárcsak a néhai trockistákat. Néhány más falubelit is felakasztot­ tak, köztük az öregasszony egyetlen fiát. A tetemeket ki­ hajították a hóba, és a családoknak megtiltották, hogy méltón eltemessék a kivégzetteket. A Légionáriussal vál­ takozó érdeklődéssel hallgattuk a történetet. Túl sok eh­ hez hasonló esetről hallottunk ahhoz, hogy módfelett megindítson minket. Mialatt a színültig jóllakott Porta és Pici hátradőltek, és arcukon elégedett mosollyal, térdeiken egy-egy tán­ coló lánnyal az életet élvezték, én nekihajtottam a fejem a Légionárius vallanak, és behunytam a szemem. Ébren­ lét és álom h a t á r á n még éreztem, hogy az öregasszony közelebb húzódik hozzám. Érdes tenyerével végigsimí­ tott a szemöldökömön, félreseperte homlokomból a ha­ jam. Vékony, rekedt hangján dúdolni kezdett, aztán a fülembe súgta, hogy é p p olyan vagyok, mint a fia, az egyetlen fia, akit az N K V D megölt. Ugyanannyi idős vol­ tam, mint ő, ugyanúgy néztem ki, mint ő. Úgy aludtam el, öreg, kérges kezével a homlokomon, és hónapok óta először azt álmodtam, hogy vége a háborúnak. M á s n a p reggel, mielőtt elbúcsúztunk volna tőlük, az öregasszony egy birkacombot nyomott a kezembe. - Neked - suttogta. - Senki másnak, ne feledd, csak neked. A jóisten vigyázza lépteidet, fiam. Az egész falu összegyűlt, hogy istenhozzádot intsen ne­ künk. Néhányan egészen a folyóig elkísértek minket, de átkelni már egyikük se mert. A túloldalon NKVD-s em­ berek kóboroltak töltött naganokkal. A kalmükök jobban féltek tőlük, mint bármitől ezen a világon. 256

- Ugyanaz, mint Indokínában - mélázott el a Légioná­ rius. - Otthon lehettél az ellenségeid közt, és a halálod lelhetted a barátod kezétől. Az ég irgalmazzon szegény ördögöknek, ha a népbiztosoknak a fülébe jut, hogy ott jártunk. A visszavonulás folytatódott. A hóvihar úgyszintén. El­ veszve egy rengeteg közepén néhány elbitangolt kozákkal találkoztunk. Amikor megpillantottak minket, legalább annyira meglepődtek, mint mi. Őrültség volt megállni és harcolni egy ilyen cudar hóviharban, szerintem a kozákok is szívesen megspóroltak volna egy vereséget ígérő ütkö­ zetet, de sajnos mindig akadt egy olyan fanatikus, mint Heide, aki ölni akart. Amikor az erdőből kiértünk a nyílt terepre, olyan erős szembeszél fogadott minket, hogy lépni is alig bírtunk. Órákon át meneteltünk a frontot keresve, kétrét görnyed­ ve, lehajtott fejjel csoszogtunk a hóbuckák közt. A na­ pok éjszakákba olvadtak, az éjszakák hetekké duzzadtak, a hetek hónapokká, ezek meg évekké, évtizedekké, míg végül m á r olybá tűnt, mintha egész életemben az orosz hómezőkön botorkáltam volna. - Kitartás! Majd meglátjátok, ha a Scsirhez érünk... - A Scsirnél lesznek a csapataink, egészen biztosan... És végre-valahára elértük a Scsirt - de a hó ugyanúgy szakadt, mint azelőtt, a táj még mindig k o p á r volt, s ott, ahol a n é m e t vonalaknak kellett volna lenniük, semmit nem találtunk. - Nincsenek itt! - Nincsenek itt! Százegynéhány kicserzett ajak motyogta ezeket a sza­ vakat, döbbenten, hinni n e m akarva: egyikünk se akarta elfogadni, hogy ezek után, ennyi szenvedés után még min­ dig magunkra vagyunk hagyatva. Ennél többet már egyikünk se bírt elviselni. Még a leg­ optimistábbak is kifogytak a reményből. Még a lenyűgöző Augsberg tábornok is térdre rogyott a hóban, és a tenye­ rébe t e m e t t e arcát. 257

- Ó, istenem! Istenem! Légy könyörületes hozzánk... Úgy tűnt, pillanatnyilag elfelejtette, hogy az SS kato­ náinak szigorúan tilos volt hinniük istenben. Csend honolt a tájon, csak a szél üvöltött, de ezt már annyira megszoktuk, hogy szinte n e m is hallottuk. N e m volt ágyúszó, n e m robbantak bombák, még géppuskaropogás se hallatszott. F r o n t n a k nyoma se volt, bármerre is néztünk. - Brigadenführer! - A fiatal hadnagy, aki szemmel lát­ h a t ó a n megöregedett, m i ó t a először megpillantottam, odasietett a tábornokhoz, és letérdelt melléje. - N e m adhatja fel! N e m hagyhat minket m a g u n k r a épp most! - H a g y j o n m a g a m r a ! Menjen innen, hagyjon békén. N e m megyek tovább... - D e , uram... ezek az emberek, mi mindannyian... min­ den bizalmunkat önbe vetettük. Elhozott minket idáig! Az isten szerelmére kérem, ne adja fel p o n t most! A tábornok felemelte a fejét. Szürke szeméből mintha kiköltözött volna a lélek. - Mi értelme folytatni? - tette fel a nagy kérdést. Mögötte, egyetlen tömör csoportba verődve, arra vár­ tunk, hogy megmondják, mitévők legyünk. A hadnagy fel­ egyenesedett. A nyaka köré kék gyapjúsál volt csavarva. Azon tűnődtem, vajon ki köthette neki. Az anyja? A fele­ sége? A szerelme? Elérzékenyülten magam elé képzeltem a szerető kezeket, amint búcsúzkodás előtt gyengéden a kabátja alá gyömöszölik a sálat a vasútállomáson, és hir­ telen sajnálni kezdtem a fiatal hadnagyot, akinek meg kell halnia. N e m idősebb nálam, és m e g kell halnia. Mindannyian meg fogunk halni... A h á t a m mögött valaki h a n g o s a n zokogni kezdett. Augsberg tábornok feltette a monokliját, arcát a meg­ szokott szigorú ráncokba rendezte, és felállt. - J ó l van, emberek! Mi a fenére várunk? Lépés, elő­ re! \ Átkeltünk a Scsiren, ahogyan k o r á b b a n átkeltünk a D o n o n is. Egy újabb folyót hagytunk magunk mögött. 258

-A következő a Kalitvá - magyarázta Papa. - Vala­ hogy úgy érzem, ott se fogunk találni semmit. - Ne aggódj - vigasztalta a Légionárius zordul moso­ lyogva. - Lesz u t á n a másik. Az Oszkol, ha jól emlékszem. Az Oszkoltól a Donyec pedig legfeljebb száztíz-százhúsz kilométer, - És mi lesz azután? - kérdeztem nekikeseredve. - Mi lesz, ha még ott se találjuk meg őket? Papa vállat vont. - Gondolom, tovább vánszorgunk a Dnyeperhez. - A Dnyeperhez! - h ö r d ü l t e m fel. - Szerinted ki fogja kibírni addig? - Szerintem senki, de legalább lesz egy célunk - pró­ bálta a jó oldaluk felől megközelíteni a dolgokat a Légi­ onárius. N e m sokkal előttünk egy főtörzsőrmester vonszolta magát, szemmel láthatóan iszonyatos fájdalmak közepet­ te. O volt az utolsó túlélője az egyik „kiváló" alakulat­ nak. Röviddel a Krasznij Oktjabr-i csata előtt a tábori lelkészük prédikációt tartott nekik, amelyben nagyon ha­ tározottan kijelentette, hogy bármi is történjék, isten aka­ ratából fog történni. A lelkész n e m maradt életben, hogy megmagyarázza a főtörzsőrmesternek, miért akarta isten, hogy az egész egységet eltöröljék a föld színéről az orosz lángvetők. A főtörzsőrmester azóta búskomor, magába forduló fickó volt. Mögöttünk egy apró, de elszánt pasas taposta a havat lehajtott fővel: a „Nagy N é m e t o r s z á g " hadosztály fizető­ tisztje. Odahaza, Bécsben a fizetőtisztnek saját szállodá­ ja volt, és volt idő, amikor még túlságosan büszke volt ahhoz, hogy szóba elegyedjen az alárendeltjeivel - ha­ csak nem parancsot kellett kiadnia. Sztálingrád óta azon­ ban örült, ha kiönthette valakinek a lelkét, sőt gyakorta folytatott hosszú beszélgetéseket Portával, aki sehogyan se tudta felfogni, miért n e m alakította át közönséges szál­ lodáját első osztályú bordélyházzá. A fizetőtiszt napról napra egyre nagyobb fantáziát látott az ötletben. Képes 259

volt kilométereken át csendben elálmodozni a lányokról és a szolgáltatásokról, amiket cége nyújtani fog. Éjszaka néhány órát pihentünk egy kihalt faluban, ahol a házak nem voltak egyebek kiégett romoknál. Az egyik istálló maradványai közt egy döglött lovat találtunk. A húst konzerválta az alacsony hőmérséklet. Porta kiolvasz­ totta és felszeletelte, aztán ki-ki megsütögette a maga adagját a tűz felett, és gyorsan magába gyűrte. Valaki ki­ jelentette, hogy még soha nem evett ilyen ízletes húst. - Azt mondják - jegyezte meg Gregor, tűnődve le­ szopogatva ujjairól a vért -, hogy az emberhús a legfino­ mabb az összes közül. - Néhányan esküsznek rá - értett egyet vidáman Porta. - A Paderborn melletti orosz hadifogolytábor feketepia­ cán gyakran lehetett kapni emberi májat. - Kóstoltad valaha? - kérdeztem. - Nem, de gondolom, hogy megtettem volna, ha kel­ lőképpen éhes vagyok. .I Hajnalban ismét útra keltünk, neki a nagy semminek, de a P-4-es nélkül. A m o t o r befagyott, n e m volt mit ten­ ni, ott kellett hagyni a tankot a faluban. Titokban még örültem is, hogy így legalább Portának is gyalog kell foly­ tatnia az utat, de ez egyben az út végét is jelentette a súlyos sebesültek számára, akiket eddig a j á r m ű szállí­ tott. Masírozás közben végig nyitva t a r t o t t u k a fülünket, hátha meghalljuk végre az áhított csatazajt, de csak a szél vonítását és a hó recsegését hallottuk. Porta kijelentette, hogy véleménye szerint a háború elköltözött Oroszország­ ból, és talán é p p most vívják az utolsó csatát, valahol a Rajnánál. Senki n e m tiltakozott, már az se érdekelt vol­ na minket, ha Németország vereséget szenved, csak vége legyen ennek a nyomorúságnak. A gyötrelmekkel teli visszavonulás t e h á t folytatódott, róttuk a kilométereket rendületlenül a süvöltő szélben. Most már háromszáznál is kevesebben voltunk. Ötszáz­ nál több merevre fagyott holttest jelezte eddigi utunkat 260

- ennyien hulltak el a hideg, a tífusz, a dizentéria, a ki­ merültség vagy éppen a kétségbeesés miatt. Megálltunk egy újabb pihenőre. Napról napra egyre kevesebb utat tettünk meg. Az ellenálló képességünk kataszt­ rofális volt, és a csikorgó orosz tél nem akart megkönyörülni rajtunk. Tábortüzet gyújtottunk, nem törődve azzal, hogy az NKVD, amely mindig, mindenhol ott volt, megláthatja, és köréje gyűltünk, közel húzódtunk egymáshoz, élveztük, hogy a meleg átjárja erőtlen testünket. Porta rágyújtott egy ópiumcigarettára, de mielőtt még körbeadogathattuk volna, vége lett a pihenőnek. Az egyik öreg őrmester, aki már az első világháborút is megjárta, az oldalára feküdt a hóban, és lábát felhúzva, öklével a gyomrát gyömöszöl­ te. - Jöjjön! - nyúltam a könyöke alá. - Ideje indulni. Nem maradhat itt. • - Hagyjál engem, fiam - motyogta az öreg. - Hagyjál itt engem. - Állj fel és mars, papa! - Gregor az oldalába döfött a puskája csövével. - N e m veszíthetünk el több embert. - Csak nem azért jött el idáig, hogy pont itt lefeküd­ jön a hóba és meghaljon? - m o n d t a m az öregnek. - Nem halhat meg most, amikor már majdnem ott vagyunk. - Hol? - fordította felém szürke, áttetszően sovány ar­ cát. - H o l vagyunk? - Majdnem ott vagyunk - ismételtem tehetetlenül. Nem hallja az ágyúkat? - N e m . N e m hallom az ágyúkat. - Álláig felhúzta a lábát, homlokára verejtékcseppek ültek ki. - M,enj, fiam, hagyj engem békén. Én m á r épp eleget éltem. Te elég fiatal vagy még ahhoz, hogy megcsináld, de nem így én. En m á r öreg vagyok és fáradt, és meg fogok halni. - Mit keresnek itt még mindig? - rohant oda hozzánk a hadnagy. Hátrafelé intett a hüvelykujjával. - Csatla­ kozzanak a menetoszlophoz! Gregor eltűzött. Én szótlanul a h ó b a n fekvő öregem­ berre mutattam. 261

- Vérhas - állapította meg azonnal a hadnagy. - Hagyja őt, akkor se érné meg a holnapot, ha a hátunkon vinnénk. Egyébként se lett volna szabad velünk jönnie. Sztálingrád­ ban kellett volna maradnia. - Kivette a revolverét, ráemel­ te az öregre, habozott egy pillanatig, aztán visszalökte a pisztolytáskába. - Nyomás - kiáltotta, és a többiek u t á n szaladt. Egy búcsúpillantást v e t e t t e m az öregre. O r á m nézett, és remegő, csontvékonnyá soványodott kezével felém nyújtott egy szamárfüles borítékot. - Ha átjutsz... ha valaha hazajutsz... add át ezt a fele­ ségemnek, és m o n d d m e g neki, hogy nem tehetek róla. N e m akartam meghalni... nem tehetek róla. Elvettem tőle a borítékot, és a zsebembe tettem. - E l m o n d o m neki - ígértem. - Mindenkinek elmon­ dom, ne aggódjon. Az egész átkozott világnak el fogom mondani, mit tettek velünk azok a rohadékok... - Sven! - hallottam H e i d e hangját. Felém szaladt a me­ netoszlop irányából. - Mi a fenét csinálsz? Visszaküldték érted. Az öreg felé intettem a fejemmel. - Az utolsókat rúgja. - És akkor? Semmit n e m tehetsz érte. - H e i d e rá se nézett. - N e m ő az első, és n e m ő lesz az utolsó. Jézu­ som, te katona vagy, n e m p a p ! Fogd ezt, és gyere velem. Felkapta a géppisztolyomat, és a. kezembe nyomta. Iga­ za volt, természetesen: n e m m e n t h e t t e m meg az öreget, és nem is ülhettem le mellé, hogy mellette legyek az utol­ só óráiban. A h á t a m o n se cipelhettem a következő ezer kilométeren. Lehajoltam hozzá, és a fülébe súgtam: - N e m aggódjon, papa, át fogok jutni! Elviszem a fe­ leségének azt a levelet. Egész éjszaka meneteltünk, néhány rövid pihenőre áll­ tunk meg csupán. M á s n a p is ugyanezt tettük, és a rákö­ vetkező nap is. Tovább fogyatkozott a létszámunk. Már csak a legszívósabbak és legelszántabbak m a r a d t a k meg. Tapostuk a havat, dacoltunk a széllel, átkeltünk megszám262

lálhatatlan folyón és elvesztünk m é r h e t e t l e n rengetegek­ ben. Egyszer az előttem haladó férfi egyik pillanatról a má­ sikra összerogyott. Magas férfi volt, úgy dőlt előre, akár a kivágott fenyő, mereven és egyenes derékkal, de ahogy földet ért, összezsugorodott, úgy feküdt ott, mint egy le­ hajított rongybaba. Ó r á k o n át m e n e t e l t e m mögötte, és nem észleltem a mozgásában semmi szokatlant, éppen ezért olyan váratlanul ért a dolog, hogy még arra se ma­ radt időm, hogy kikerüljem. Megbotlottam benne, és mel­ léje zuhantam. Az oldalára fordítottam; az arca vörös volt, láztól égett, a szája tátva, torkában vörös foltok. Bűzös lehelet csapott meg. Megráztam a férfit, de csak nyög­ décselt és időnként vonaglott egyet. És akkor? - visszhangzott a fejemben H e i d e hangja. Semmit nem tehetsz érte. Tényleg n e m tehettem. Ott kinn, a hómezőkön, gyógy­ szer és kezelési, pihenési lehetőség nélkül a tífusz egyenlő volt a halálos ítélettel. Kivettem a férfi pisztolyát a tok­ jából, a kezébe adtam, és ráhelyeztem a mutatóujját a ravaszra. Alig foglaltam el a helyem a menetoszlopban, amikor lövés hangja rázta meg a levegőt. Azon az éjszakán egy e r d ő b e n vertünk tanyát. A töb­ biek mélyen b e á s t á k m a g u k a t a hóba, és k i m e r ü l t e n álomba zuhantak, mi viszont tüzet gyújtottunk, és köré­ je telepedve megsütöttük a húst, ami a fagyott lóból még megmaradt. Papa a zsákja mélyéről előkotorászott né­ hány szem fonnyadt krumplit, Gregor pedig a sót szol­ gáltatta. Véres sült krumplikörettel, melléje néhány slukk ópiumcigaretta, meg a tábortűz sugárzó melege - majd­ nem elég volt ahhoz, hogy az e m b e r úgy érezze, minden a legnagyobb r e n d b e n ezen a sártekén. A tűz körül hevertünk, talpunkat az izzó parázzsal süt­ tetve. Porta bakancstalpa kis híján meggyulladt, ezért de­ rék barátunk felült, és levette a lábbelijét, majd - hetek óta először - a zokniját is lehúzta. A jobb nagylábujja kezdett megkékülni. Figyelmeztetés volt ez mindannyi263

unk számára. Letéptük lábainkról a bakancsot és a zok­ nit, s ahol szükségesnek láttuk, alaposan megdörgöltük a hóval. A fájdalom bénító volt, de újraindította a vér­ keringést, és visszaállította az életet a különben halálra ítélt szövetekben. Semmi sem olyan alattomos, mint a fágyás. Porta napokig j á r k á l h a t o t t volna m é g anélkül, hogy bármit is észrevegyen, míg a lábujja el n e m üszkö­ södik, és akkor már késő. * A következő reggel, n e m sokkal napkelte előtt, közöl­ tük az orvossal a felfedezésünket, mire ő rögtön elren­ delte, hogy mindenki alaposan vizsgálja meg magát. Egy e m b e r n e k egészen térdig kék volt a lába.. N e m érzett fáj­ dalmat, még csak nem is gyanította, milyen állapotban van a lába m á r hetek óta. Az orvos félrehívta Augsberg tábornokot, és közölte vele a hírt. - Az egyetlen módja annak, hogy megmentsük, az am­ putálás. De hogy az ördögbe szállítsuk azután? - Sehogy - felelte kurtán Augsberg. Mielőtt az orvos tiltakozásra nyithatta volna a száját, Pici rohant oda hozzánk a fák közül. - Valami mozog ott! Mindenki elnémult. D e r m e d t e n füleltünk, megfeled­ kezve a fagyott végtagokról és a gangrénáról. - N e m hallok semmit - jelentette ki egy idő után Por­ ta. - Szerintem képzelődtél. Azért a biztonság kedvéért eloltotta a tüzet. Pici fi­ gyelmeztetéseit nem volt ajánlatos elereszteni fül mellett. Lehet, hogy az esze n e m volt valami éles, a hallása viszont annál inkább. Most már mi is hallottuk. Halvány recsegés 'és reccse­ nés, mint amikor valakinek a lába alatt gallyak roppan­ nak ketté. Pici már a földön hasalt, lövésre kész MPI-vel. Mi szétszóródtunk, és behúzódtunk a hóba ásott üregek­ be, a fák, bokrok mögé, o n n a n meresztettük szemünket az e r d ő sötétjébe. Ismét hallottuk a gallyak roppanását, az avar zizzenését. Kétségtelen volt, hogy csakis ember

264

vagy emberek keltik a zajt: az állatok nesztelenül mo­ zognak még a sötét e r d ő b e n is. - Iván az! A suttogva kiejtett szavak a távirat gyorsaságával ter­ jedtek gödörről gödörre, fától fáig.- Az emberek mozdu­ latlanná merevedtek, az ujjak nekifeszültek az elsütőbillentyűknek. Azokat, akiket percekkel k o r á b b a n még a vérhas okozta fájdalom görnyesztett kérdőjellé, azokat, akik végsőkig kimerülten feküdtek a hóban, azokat, akik azt hitték, hogy m á r n e m érdekli őket az élet, most is­ mét eggyé kovácsolta a konok elhatározás, hogy bármi is történjen, nem fogják élve az N K V D kezére adni ma­ gukat. Túl sok megcsonkított német holttestet láttunk ah­ hoz, hogy kegyes b á n á s m ó d b a n reménykedjünk. A zaj erősebbé vált, aztán durva, rekedt hangokat hal­ l o t t u n k . Az egyetlen szó, amit sikerült e l k a p n o m , a germánszki volt. A r r a tippeltem, hogy szibériaiak. Valahol megtalálhat­ ták a nyomainkat, jó messze innen, ha csak most értek ide, és azóta követtek minket. Híresek voltak a makacs­ ságukról, képesek voltak hegyen-völgyön át követni a nyomot, anélkül hogy megunták volna. - N K V D - sziszegte Pici. - Húzzunk el innen! - M á r késő. - A Légionárius megfogta az indulni ké­ szülő Pici karját, és visszahúzta. - Szagot fogtak. Nem fognak nyugodni addig, míg el nem k a p t a k minket. N e m volt más választásunk, mint m a r a d n i és harcolni. A fák közül kísértetek sora siklott elő. Hallottuk a síléceik halvány sercegését a havon, tudtuk, hogy fehér maszk­ jaik mögött sötét, csillogó szemek kutatják értünk a fél­ homályt. Mozdulatlanul feküdtünk, miközben ők felénk közeledtek. A torkom összeszorult a félelemtől, és csak az évek során belém vert szokás, a poroszos fegyelem tar­ tott vissza attól, hogy kiugorjak a hóba vájt gödörből. A csoport élén egy népbiztos haladt. L á t t a m sisakján a sar­ lót és a kalapácsot, meg a vörös csillagot. E l ő r e m u t a t o t t . Egyenesen ránk, éppen énrám - legalábbis nekem úgy tűnt. 265

-Ott! Az MPI mögött Pici felém fordította a fejét, és kétség­ beesetten megforgatta a szemgolyóit. Rémülete átragadt rám is; apró, önkéntelen mozdulatot tettem. Gyorsan, akár a villám, a Légionárius a kézfejemre tette a kezét. R á m kacsintott - figyelmeztetően, rosszallóan, bátorítóan. Le­ nyeltem egy korty hideg levegőt, és az ijedtségem mint­ ha alábbhagyott volna. Egy lövés mégis eldördült. A népbiztos mindkét kezé­ vel a szívéhez kapott, és lassan a h ó b a rogyott. Valaki más is elvesztette a fejét, és n e m volt mellette egy Légi­ onárius, hogy lelket öntsön belé. H á l a istennek, legalább n e m tévesztette el a célt. A tábornok belefújt a sípjába. Mennydörgésszerű ro­ baj hallatszott, és vakító lángtenger ölelte magába a hat kísértetet. A hadnagy odakúszott Papához. - Feldwebel, fogja az embereit, és menjenek, intézzék el a többieket is! - M á r megint mi - morgolódott Porta. - Én m o n d o m , ha mi meg a hozzánk hasonló pofák n e m lennénk, m á r évekkel ezelőtt elveszítettük volna a háborút. - A k k o r , k é r d e m én, miért hosszabbítjuk meg a saját szenvedéseinket? - m o r m o g t a a Légionárius. A fogai közé szorított egy kést, és Papa u t á n indult. Félkörben mozogtunk a fák közt, hogy lehetőleg az el­ lenkező oldalon kössünk ki, mint amerről az oroszok vár­ nak minket. Egyszer csak Pici megtorpant, felemelte a ke­ zét, majd előremutatott. Akkor el se tudtam képzelni, hon­ nan tudja, hogy ott vannak. Később azt állította, hogy egy fingást hallott, és Pici képességeit ismerve, ez akár a szín­ tiszta igazság is lehetett. Bármi is legyen az igazság, a lé­ nyeg az, hogy egy tisztás közepén találtuk őket, alig né­ hány m é t e r r e tőlünk. A figyelmüket még mindig az el­ lenkező irányba, a csapattestünkre összpontosították. Lassan, végtelenül óvatosan, a puskámra illesztettem a bajonettet. A Légionárius mozdult elsőként. Kilőtt a 266

bokrok közül, egyik karjával magához szorította az őr nyakát, a másik kezével a férfi bordái közé mélyesztette a kését. Az őr egy hörgéssel előrezuhant. Társai a meg­ lepetéstől kábultan perdültek felénk, ahogy berontottunk a tisztásra. Kegyetlenül lemészároltuk őket, ahogy ők is tették volna velünk, ha Pici ki nem szúrja őket az utolsó pillanatban. Ketten meg akarták adni magukat, maga­ san a fejük fölé emelve izmos karjaikat, mandulaszeme­ ikkel esedezőn tekintve ki fehér maszkjaik mögül. - Sajnálom, fiúk - m o n d t a Porta. - Senki n e m közölte veletek, hogy háború van? Lelőtte mindkettőt, minden érzelem és indulat nélkül. Pici eközben arany fogkoronákat és -töméseket gyűjtö­ getett a tisztáson. Volt egy kis bőrerszénye, amit mindig magánál tartott. Degeszre volt tömve zsákmányolt fogak­ kal, amiket Pici néha-néha kiöntött a tenyerébe, hogy elé­ gedetten szemügyre vegye őket a rajtuk táncoló napfény­ ben. Visszamentünk a többiekhez, és folytattuk vándorlásun­ kat a sztyeppén. A szél elcsendesedett, a kora délelőtti égbolt vakítóan kéklett a még vakítóbb h ó m e z ő fölött. A hideg ugyan nem akart mérséklődni, de a fény legalább egy kis optimizmust szórt szét közöttük. Porta elővette a fuvoláját, és a zene dallamára szinte jókedvűen masíroz­ tunk. Két kilométert se t e t t ü n k meg, megint fájni kezdett a szemem. Eddig is szúrt, de amikor az égbolt szürke volt, a fájdalom elviselhetővé szelídült, úgyhogy egészen meg­ szoktam. Ezen a n a p o n azonban a napsütésben szikrázó kristályok hosszú, hegyes tűkké nyúltak, melyek átdöfték a retinámat, és kegyetlenül belemélyedtek az agyamba. A makulátlanul fehér hótakaró szürke gyapottömeggé ho­ mályosodott, a szemem előtt fekete karikák táncoltak. A fejemben villámok cikáztak, szikrák sercegtek, a lépteim bizonytalanná váltak. - Ne tedd - hallottam a Légionáriust. - Még jobban fog fájni. 267

És éreztem, hogy egyujjas kesztyűbe bújtatott kezemet egy határozott mozdulattal elhúzza a szememtől, amit kínomban ki készültem kaparni a helyéről. A hang irá­ nyába fordítottam a fejem. A Légionárius n e m volt több egy sötét foltnál. Imbolyogni, botladozni kezdtem, Papa tette a vállam k ö r é a fél karját, hogy el ne essem. A fáj­ dalomtól önkívületben, összefüggéstelenül motyogva és nyögdécselve botorkáltam tovább, s amikor megálltunk egy rövid pihenőre, azt követeltem a többiektől, hogy lő­ jenek agyon, ahogyan azt annyi sok más menthetetlen szenvedővel megtettük. A h á t a m o n feküdtem a hóban, a k a r o m m a l takarva el a szememet. Hallottam, hogy Pici ezt mondja: - Öljük meg! Vessünk véget a kínjainak! M á r úgyis a végét járja! - Azt hittem, rólam beszél; ha lett volna annyi erőm, felemeltem volna a fejemet, s odakiáltom neki, hogy „Igen, igen, a végemet járom, gyerünk, csináljátok!" D e , mint kiderült, nem rólam volt szó, h a n e m az 1. lo­ vassági hadosztály egyetlen túlélőjéről, akit már n a p o k óta a vérhas gyötört, s aki most lassú kínok közt haldok­ lott, tőlem alig néhány méterre. Fekete szemüveget vi­ selt. Különleges szemüveget, amit arra terveztek, hogy kiszűrje a hó által visszavert ibolyántúli sugarakat. - Pont jó lenne Svennek - m o n d t a Gregor. Az oldalamra fordultam, félig kinyitott szemmel kiles­ tem a karom alól. - Mi lenne jó? - kérdeztem erőtlen hangon. - Miről beszéltek? Nyúlfarknyi csend következett. - Ha nem dobja fel a talpát, mielőtt továbbmennénk ~ jelentette ki Pici -, akkor lelövöm a rohadékot. Újabb szünet. Gondolom, elveszítettem az öntudatomat, mert a következő, amire emlékszem, az, hogy talpra rán­ gattak, és az orromra nyomtak egy sötét szemüveget. A hatás azonnali volt. A köd felszállt, a szúró fájdalom eny­ hülni kezdett, már egyedül is meg tudtam állni a lábamon. A tekintetemmel megkerestem a halott lovas katonát. 268

- Mi történt vele? - Meghalt - felelte k o m o r a n Papa. - É p p időben - tette hozzá Pici. Megkerestük az orvost, akinek a szabályzat értelmé­ ben engedélyeznie kellett a szemüveg birtokba vételét, és fel kellett jegyeznie ezt a katonakönyvembe. Puszta formalitás volt, de lévén a szabály szabály, a német had­ sereg pedig lévén a n é m e t hadsereg, még ha csak romjai­ ban is, nem ártott jó fiúnak lenni. Olyan nagyszerű érzés volt újra szembenézni a világ­ gal, hogy eltökéltem, vidáman fogom megtenni az elkö­ vetkező ezer kilométert. E z é r t . é r t sokként, amikor az orvos közölte, hogy n e m hajlandó kiutalni nekem a szem­ üveget. - Szemüveget - közölte halálosan komoly arccal - csak alapos szemvizsgálat u t á n lehet kiutalni. - Akkor vizsgálja meg az istenverte szemét! - kiáltott rá ingerülten a hadnagy. - N e m t e h e t e m - tárta szét a karját az orvos. - N e m vagyok szemész, és különben se rendelkezem megfelelő műszerekkel. Attól tartok, nem engedélyezhetem a hószemüveg viselését. - Te magasságos ég! - fakadt ki a hadnagy. - Ez-az ember szemüveg nélkül olyan vak, mint egy denevér! Ezt még egy hülye is láthatja, nem kell hozzá specialistának lenni! - Hogy mit láthat egy hülye s mit n e m - kapta fel a vizet az orvos is -, az e n g e m nem érdekel. Én csak meg­ próbálom betartani a szabályzatot. - Szabályzat! Szabályzat! - A hadnagy füstölögve felalá járkált a hóban. Én hálásan figyeltem vadonatúj sze­ memmel. - Az ég óvja a német nemzetet, ha a szabályza­ tok még élni se hagyják! Itt van egy ember, aki szenved, és itt van egy szemüveg, amire senki másnak nincs szük­ sége, meg itt van egy átkozott kuruzsló, aki nem akarja kiutalni neki a szabályzat miatt. Szabályzat a seggem! Mit javasol, mit tegyünk a továbbiakban azzal a kibaszott 269

szemüveggel? Vízhatlan tokban szállítsuk vissza Németor­ szágba? - Hirtelen előkapta a pisztolyát, és az idegesség­ től remegő orvosra emelte. - Vagy aláírja a könyvét, vagy nem jöhet velünk tovább! Az orvos aláírta, én pedig viseltem boldogan a szemüve­ get. Az oszlop továbbindult, hátrahagyva halott jótevőmet. Soha n e m t u d t a m meg a nevét, és már az arcára sem emlékszem. Ha egy kő ráesik a korsóra, akkor a korsó pórul jár. Ha a korsó esik rá a kőre, akkor is a korsó jár pórul. Mindig a korsó jár pórul. A Talmud A 6. n é m e t h a d s e r e g f ő p a r a n c s n o k á n a k , F r i e d r c h Paulus Generaloberstnek az összes hadosztályhoz szét­ küldött napi parancsa: Mint katona, szeretném emlékeztetni minden katonatár­ samat, hogy az ellenség kezére kerülni szégyen. Ennélfog­ va minden tisztnek kötelessége inkább véget vetni életének, semmint hogy ilyen sorsra jusson. Amennyiben mégis hagyja magát foglyul ejteni, többé már nem méltó az egyenruhá­ jára. Dezertőrnek és hazaárulónak lesz nyilvánítva, és ha a háború véget ért, ennek megfelelő bánásmódban fog ré­ szesülni. Fentiek egyformán vonatkoznak a tiszthelyettesekre és más rangúakra is. Aki megadja magát, az gyáva! A mi Adolf Hitlerünk elvárja tőlünk, hogy az utolsó emberig, az utolsó golyóig harcoljunk. Legyünk méltók a bizalmára! Ugyanezen a napon négy magas rangú tiszt hagyta el Sztálingrádot. Jaenecke tábornoknak beszakította a fejét egy leomló tetőgerenda. Pitkert és H u b e r t tábornokokat vezérkar hívta vissza Németországba. Berger vezérőrnagy saját elhatározásából távozott. Warnapoí repterén letar270

tóztatták, és két órával később a hangárok mögött kivé­ gezték. Sztálingrád mellett egy vezérlő hadbiztos felrobban­ totta magát és egész személyzetét röviddel azelőtt, hogy az oroszok lerohanták volna a pozícióikat. A baburkini kórházban egy sebész és négy assziszten­ se műtéthez készülődtek, amikor egy T-34-esekből álló oszlop jelent meg az utcán. A sebésznek még volt annyi ideje, hogy felkapjon néhány kézigránátot. A kórház ki­ égett, egyetlen személy se m a r a d t életben. Katlovszka mellett négyszáz orosz tank morzsolta szét egy német hadosztály csökevényét. Egy hadnagynak és öt emberének sikerült elmenekülnie a mészárlás elől, de alig egy órával később egy őrjárat elfogta és kivégezte őket, mert szabotálni m e r t é k a F ü h r e r parancsát. Az utolsó emberig, az utolsó golyóig. Legyünk méltók a bizalmára!

14. Az NKVD fogságában Egy újabb, minden előzőnél hevesebb vihar csapott le ránk Szibéria mélyéből. Megállás nélkül csépelt minket, nappal és éjjel. Az erős szélben lehetetlen volt kiegyene­ sedve járni, ezért k é t r é t görnyedve botladoztunk, sőt, néha négykézláb, mint az állatok. Nemegyszer előfordult, hogy egy-egy szélroham felkapta némelyikünket, és né­ hány métert repítette, csak azután dobta vissza a hóba, mint holmi megunt koloncot. A hőmérséklet is tovább csökkent, olyannyira, hogy a s z e m ü n k b ő l kicsorduló könnycsepp azon nyomban kristálydarabbá fagyott. Egy idő után lehetetlenné vált a mozgás, ezért beás­ tuk magunkat a hóba, és négy napig ott m a r a d t u n k . A vihar közben tombolt felettünk, és magas, ragyogó he271

gyekbe fújta a havat, bokrokat, fákat tépett ki gyökeres­ tül. Két alkalommal is láttunk lihegő farkasokat mene­ külni a szél elől. E l r o h a n t a k a fedezékeink mellett, be­ húzott ösztövér nyakkal, csillogó sárga szemekkel. N e m törődtek velünk, ahogy mi se ővelük: most a vihar volt mindannyiunk legfőbb ellensége. Annyira megszoktuk a szél süvítését, hogy ahányszor elült egy rövid időre, megrémített minket a nagy csend, és még lélegezni se mertünk, nehogy felhívjuk ezzel ma­ gunkra az ellenség figyelmét. Az oroszok akár a közelünkben is lehettek, talán ép­ p e n a következő hóbucka mögé húzódtak be a vihar elől. A hópelyhek olyan kövérek voltak, és olyan vadul meg­ kavarta őket a szél, hogy néhány méternél tovább n e m lehetett ellátni. Az ötödik nap reggelén a szél ereje a megszokott, vihar előtti szintre csökkent, amit napokig tartó tombolása után lágy tavaszi szellőnek éreztünk. Kiástuk magunkat jégbör­ tönünkből, és Augsberg tábornokkal az élen nekivágtunk a fölénk tornyosuló hóhegyeknek. Azóta, hogy a Scsirnél néhány pillanatra ő is kiborult, a tábornok újra az elszánt vezető volt, aki zordul dacolva téllel és ellenséggel, a né­ met fantomhadsereget hajszolta csonttá soványodott em­ bereivel a végtelen orosz pusztaságon át. - Iván - szólalt meg egyszer csak Papa, és kinyújtotta a karját. A távolban tankok hosszú sora vánszorgott át a tájon. - Nyugat felé tartanak - állapította meg H e i d e . - Arra van a front. - A r r a van Németország - tettem hozzá. - Németország! - kiáltott fel gúnyosan Gregor. - Mi­ ért n e m Franciaország? Miért n e m Amerika? Kerek a Föld, n e m ? Japánig is eljuthatsz, ha bírod szusszal. Mi­ ért nem a kibaszott H o l d ? - Ha így állsz hozzá - vontam vállat. - Ne áltasd magad azzal, hogy valaha is eléred Német­ országot! Szerencsés leszel, ha a következő folyóig eljutsz! 272

- Csak az árulók beszélnek így! - üvöltötte H e i d e . Ki­ rántotta a revolverét. - Ezért főbe lőhetnélek! Másodperceken belül a hóban hemperegtek, ki-ki a másik torkát markolászva. Gregor azzal fenyegette Heidét, hogy leharapja a fejét, Heidénak pedig az volt egyet­ len vágya, hogy kiloccsanthassa Gregor agyát. Annyira fásultak voltunk, hogy még Papát és Légionáriust se érde­ kelte, ha azok ketten kinyiffantják egymást. Vetettek egy közömbös pillantást a két verekedőre, és tovább masíroz­ tak. Pici és Porta megálltak, és lagymatagon szurkoltak, én pedig azon találtam magam, hogy fejszámolást végzek. Ha ezek ketten megölik egymást, akkor nagyobb fejadag fog jutni számomra. Végül a hadnagy rugdosta szét és terelte vissza a me­ netoszlopba a két lihegő, karikalábú férfit. Ötvenhatodik napja voltunk úton, m á r alig emlékeztettünk emberi lé­ nyekre. Sokkal több volt b e n n ü n k a közös a farkasokkal, akiket a vihar alatt láttunk. A visszavonulás folytatódott. Egy reggel elértük a kö­ vetkező folyót, az Oszkolt. Nyomát se lehetett látni né­ met csapatoknak, de mivel a remény utolsó szikrája is ki­ hunyt belőlünk, ez nem jelentett nagy csalódást. A folyó túlpartján a kis piacváros, Kubjanszk terült el. Ott majd megpihenhetünk, felmelegedhetünk, és beszerezhetjük a következő útszakaszhoz szükséges élelmiszerkészletünket; de ugyanitt az ellenséggel is szembetalálhatjuk magun­ kat. - Oberfeldwebel! A tábornok lépett oda Papához. Porta sokatmondóan Pici szemébe villantotta a tekintetét. Tessék, m á r megint mi! Fogja az embereit, és nézzenek szét... Ez egyszer Porta tévedett. Augsberg t á b o r n o k volt az, aki előreindult az oszloppal, át a folyón Kubjanszkba, míg Papának és nekünk hátra, kellett m a r a d n u n k , kivárni a fejleményeket. - Akkor induljanak, ha megkapták a jelet, hogy kita­ karítottuk a várost. M á r ha ki kell takarítani. Amennyi273

ben lőni kezdenének ránk, mielőtt még odaértünk, ma­ guk csak maradjanak veszteg, és figyeljék, mi történik. - Köszönöm - mormogta Pici. A tábornok, nyomában a hadnaggyal és a többiekkel leereszkedett a töltésen, és átkeltek a folyón. Alighogy a túlpartra értek, sortűz dördült el a város felől. - Iván! Porta a géppuska mögé vetette magát. A folyó túlsó partja egyik percről a másikra csatatérré vált. N e m telt bele sok idő, a faluból előrohanó oroszok a tábornokot és egész csapatát lefegyverezték, és fogolyként elvezet­ ték őket. - Várható volt. - Papa hátradőlt, és kedélyesen rágyúj­ tott a pipájára. - Egy ilyen hely... az lett volna furcsa, ha nincs tömve katonákkal. - N e m volt mit tennünk - vigasztalta magát Gregor. A tábornok azt mondta, hogy maradjunk veszteg, és vár­ junk. - Pontosan. - Papa sűrű füstfelhőbe burkolta magát. A jó ég tudhatja, mit tömött a pipájába dohány helyett. - „Maradjanak veszteg, és figyeljék, mi történik." Nos, most, hogy láttuk, mi történt, már nincs más dolgunk hát­ ra, mint átmenni, és kiszabadítani őket. - Kiszabadítani őket? - hördült fel Heide. - Te viccelsz? Inkább a saját bőrünket kellene mentenünk. Bármelyik pillanatban felállíthatják a kivégzőosztagokat. Mire oda­ érnénk, úgyis halottak lennének. - Ha szükségem lesz a tanácsodra, majd szólok - biz­ tosította egykedvűen Papa. - Addig, amíg biztosan nem tudjuk, hogy halottak, feltételeznünk kell. hogy életben vannak. - Mi a terved? - kérdezte a Légionárius. Papa a folyó felé fújta a pipafüstöt. - Átkelünk és kiszabadítjuk őket. Akkor fogunk támad• ni, amikor az ellenség nem számít rá. Ez a legkevesebb, amit Augsbergért tehetünk. Ha ő n e m lenne, akkor idáig se jutottunk volna el. 274

- Egyetértek - bólintott a Légionárius. - Tartozunk neki. - Senkinek nem tartozunk semmivel! - morogta Heide. - O se jutott volna el idáig nélkülünk! A Légionárius fagyos, megvető tekintettel végigmér­ te, aztán elfordította a fejét. Papa felegyenesedett; ro­ busztus, megingathatatlan, hűséges volt, mint mindig. - Szükség lenne két önkéntesre, hogy felderítsék oda­ át a terepet. Porta és Pici mindenkinél előbb talpon voltak. - Valamit mindig is szerettem volna kideríteni - mond­ ta Pici, ahogy elindultak a folyó felé -, mégpedig azt, hogy mit csinálnak Ivánék, amikor biztonságban érzik magukat. Két óráig voltak távol. Amikor visszatértek, Pici vala­ mit cipelt, túlméretezett r ó k a p r é m k é n t a nyaka köré te­ kerve. Kiderült, hogy egy félig megsült disznó. - Útközben találtuk - ejtette le egy hanyag mozdulat­ tal Papa elé. - Még nincs jól átsülve, ugyanis n e m volt időnk kivárni, amíg elkészül. - Mi a helyzet a tábornokkal és a többiekkel? Kiderí­ tettétek, mi történt velük? - Egy nagy d i s z n ó ó l b a n v a n n a k - felelte P o r t a . -. Összeterelték őket, és két őr vigyáz rájuk. - És az oroszok? H á n y a n vannak? Egy század? Egy zászlóalj? - Egy zászlóalj, gondolom. - Egy zászlóaljnyi nő - t e t t e hozzá fanyar képpel Pici. - Több a nő, mint. a férfi, de olyan csúnyák, hogy még egy gorilla se mászna rájuk. - Hadtáposok lehetnek - mondta Porta -, mert láttunk egy gránátokkal teli t e h e r a u t ó t a fák alatt. - A m a t ő r ö k ! - jelentette ki Pici, aki még mindig nem tudott napirendre térni a szexepil általános hiánya mi­ att. - Mé°: rendes őrséget se állítottak. - Valószínűleg nem számítanak rá, hogy lehetnek még német csapatok a közelben. - Papa elrakta a pipáját, majd 275

tűnődve bólintott. - Még kevésbé arra, hogy támadás fog­ ja érni őket. Csoportokra osztott minket. Gregor és én Porta veze­ tésével behúzódtunk egy sűrű, sötét erdőbe. Gregor, aki gyűlölte az erdőket, végig a sarkamban maradt, ideges lihegését végig a t a r k ó m o n éreztem. - Ha lehet, ne tegyél be a gatyába, mielőtt még a mű­ sor elkezdődött volna - morgolódott Porta. - Ezek a rohadt fák - motyogta Gregor. - Semmit nem lát tőlük az ember. - Nincs jobb egy jó kis fánál - m o n d t a vidáman Porta. - F e l m á s z h a t s z rá, lepisilheted, elrejtőzhetsz mögötte... - Akkor mász fel egyre, és maradj is ott - sziszegtem, majdnem olyan idegesen, mint Gregor. - Ez a csörtetés... Kilométerekről hallani fogják, hogy közeledünk. - Jesszusom - sóhajtott fel Porta. - M i n t h a két szűz vénlánnyai jöttem volna ki az éjszakai rengetegbe. Óvatosan lépdeltünk előre az ijesztően csendes erdő­ ben. Tövisujjak nyúltak utánunk, és kapaszkodtak bele az egyenruhánkba. Minden bokor mögött egy óriás, bundakabátos mongol rejtőzött, és arra várt, hogy ránk vet­ hesse magát. Pisszenni se mertünk. Porta megbotlott az összegubancolódott aljnövényzetben, és széttárt karral hasra esett. A géppisztolya berepült a b o k r o k közé, ami­ től Porta annyira begurult, hogy felpattant, és rugdosni kezdte a fát. Gregor és én n é m á n figyeltük: túlságosan féltünk ahhoz, hogy nevetni merjünk. Megkerestük a fegyvert, aztán folytattuk az előrenyo­ mulást. Egy adott pillanatban a fejünk felett iszonyatos szárny csattogás támadt, és egy csapat varjú röppent fel a környező fákról. - E z e k jól elszarták n e k ü n k - mérgelődött Porta. Most már az egész Vörös Hadsereg tudni fogja, hogy itt vagyunk. Elértük az e r d ő szélét, és a fák fedezékében maradva vártuk, hogy Papa megadja a jelet. Kubjanszk ott volt előttünk. Az égbolt időközben elsötétült, megint hullni 276

•

kezdett a hó. A körülmények nekünk kedveztek. A terv értelmében a mi csapatunknak egy füstfüggöny védelme alatt kellett kirohannunk, majd Gregornak és nekem utat kellett törni a disznóólhoz, hogy elintézzük az őröket, és kiengedjük a többieket. Papa megfújta a sípot - kezdetét vette a mentőakció. Kézigránátok és aknavető lövedékek rengették meg az épületek falait, robbantották lángra az utcákat. Géppisz­ tolyok kelepeltek, nők rohantak ki sikoltozva a házak­ ból, kutyák és g y e r e k e k t é b l á b o l t a k a l á b u n k alatt. Gregorral végigrohantunk a főutcán, és mielőtt még a szomszédos ház leomlott volna, bevetettük magunkat egy amerikai cséplőgép - az Egyesült Államok jóindulatának záloga - mögé. Az egyik közeli utcában egy gránát teli­ be találta a kézigránátokkal megrakott teherautót. Mire elértük a disznóólat, akkora lett a zűrzavar, hogy a foglyok maguk elbántak az őreikkel, és m á r kifelé áram­ lottak az utcára. A hadnagy észrevett minket, és elkapta a vállamat. - Mi az ördög folyik itt? Megérkeztek az amerikaiak? - Semmi gond! - kiáltottam túl a zajt. - Csak mi vagyunk! Átvágtunk a városon, nagyobb ellenállásba ütközve a füst, a lángok és az elénk omló épületek, mint az ellen­ ség részéről. Tizennégy e m b e r ü n k e t vesztettük el, és ki­ lenc sebesültünk volt, akik közül hetet a sorsára kellett hagynunk. Előbb-utóbb úgyis meghaltak volna a vándor­ lásunk során, arra pedig nem volt lehetőség, hogy magunk­ kal cipeljük őket. Augsberg tábornok, megfeketedett; té­ pett egyenruhájában, égési sebekkel borított arcával, nem vesztegette az időt arra, hogy távol vezessen minket a vá­ rostól, és újra nyugati irányba állítsa a menetoszlopot. Az ellenség hamarosan erősítést kap, márpedig nem leszünk abban a helyzetben, hogy velük is megküzdjünk. Meg kellett lógni az oroszok elől, ez volt most az elsődleges feladat. Valahol száz és száz kilométerrel odébb, a havas sztyep­ pén túl, a Donyec vágta ketté a tájat. Ezt a folyót tűztük ki végső úticélunknak. 277

- A Donyecig, és n e m tovább - mondogattuk. - Ha azt elértük, nem megyünk tovább. De hát ugyanezt mondtuk a Donról is, és mégse álltunk meg ott. A lelki erőnk napról napra csökkent, a lelkesedés szót már nem is ismertük. Mindenért morgolódtunk, a pa­ rancsokat szándékos lassúsággal teljesítettük. Még a min­ dig egykedvű hadnagy is türelmetlenné vált, és egyre töb­ bet fenyegetőzött. Míg Augsberg tábornok, megválasztva a legalkalmasabb pillanatot, bele nem fújt sípjába, még csak n e m is emlékeztettünk egy katonai menetoszlopra. A tábornok jól ismerte a sípszó varázserejét. A német ember született rabszolga. Alázattal válaszol az ostorpattogtatásra és a rugdosásra, a síp metsző sivítására és a felettesei fenyegető ordítozására. A síp az egyik legfélelmetesebb erejű eszköz Németor­ szágban. Ellenőrzés alatt tartja a nemzetet, az óvodától a katonaságig. Az iskolában a gyerekek engedelmesen sorba fejlődnek, ha meghallják a sípszót; az utcán a forgalom le­ áll, ha a rendőr a szájához emeli a sípot; a laktanyákban sípszóra masíroztatják és edzik a katonákat. Ha az el­ lenség tudná, hogy elég lenne elvennie a németektől a sípjaikat... Az ordítozásnak nincs akkora hatása a civileknél, mint a hadseregben, egy katona számára azonban ugyanolyan félelmetes erőt képvisel, mint a m i n d e n ü t t jelen lévő síp. Wroclawnál, emlékszem, puszta ököllel és bajonettel tá­ m a d t u k meg a lengyel tankokat, csak mert egy számvevő tiszthelyettes ránk üvöltött. Egy másik alkalommal egy bajtársam és én magunkhoz szorítottuk egy ló lábát, mert a félelmetesen robusztus állat nem akarta hagyni, hogy megpatkolják - egy főtörzsőrmester ránk ordított. Ezután két hónapig nyomtuk a kórházi ágyat ínszakadással, és ha­ bár az orvosok kételkedtek benne, hogy alkalmasak le­ szünk a további katonai szolgálatra, gyorsan meggondolták magukat, amikor a parancsnok rájuk kiáltott. Nehezen kiismerhető nép. Vadak, akiket korbáccsal kell megszelídíteni. N e m szép szavakkal, érvekkel kell 278

meggyőzni őket, h a n e m nyers erővel. Be lehet törni őket, de megtörni sose. És én n e k e m é p p közéjük kellett csöp­ penni! A tábornok megállított minket egy e r d ő szélén, amit a térképen nem jelöltek. A legtöbb német kiadású Orosz­ ország térképet mintha holdkórosok készítették volna, lá­ tomásaikkal töltve meg a papírt. A t á b o r n o k mérgesen összehajtogatta, a zsebébe nyomta, aztán magához intette Gregort meg engem, mint két önkéntelen önkéntest, és elküldött minket felderíteni az erdőt. Másfél kilométernyit mehettünk, amikor a fák és az aljnövényzet egyik pillanatról a másikra megelevenedett körülöttünk. Egyenruhák sokféleségét Viselő férfiak áll­ ták utunkat. N e m volt értelme harcba bocsátkozni ve­ lük. A kezükben voltunk, mielőtt még felocsúdhattunk volna. - Kik maguk? H o n n a n jöttek? A férfi, aki megszólított minket, fakó r o m á n egyenru­ hát viselt. Mivel G r e g o r meg én felemelt kézzel és tátott szájjal bámultuk őket, felképelt minket, és megismételte a kérdést. A Vlaszov hadsereg fogságába kerültünk. Ez egy pariizáncsapat volt, mely az orosz vonalak mögött működött, és különös kegyetlenségéről volt híres. Mivel egyikünk, se pályázott mártíri címre, mindketten beszéltünk, töviről he­ gyire elmagyaráztuk nekik, hogy jöttünk el Sztálingrádból, és hogyan apadtak soraink a hosszú út alatt. Megpróbál­ tuk elhitetni velük, hogy Kubjanszk után csak ketten ma­ radtunk életben. E b b e n némileg kételkedtek ugyan, de úgy döntöttek, egyelőre n e m ölnek meg minket, h a n e m majd a szálláshelyükön folytatják a kihallgatásunkat. Szögesdróttal összekötözték a kezünket, és közrefog­ tak minket. H á r o m n a p és h á r o m éjszaka meneteltünk, többnyire erdőn át. Egy adott p o n t o n kimentünk a pusz­ tába, hogy szétnézzünk, n e m dobtak-e le némi ellátmányt a németek. Fogvatartóinknak nem kellett üres kézzel foly­ tatniuk az utat. Azon kezdtem tűnődni, vajon mennyi ne279

künk szánt élelem és fegyver került az ellenség kezébe csak azért, mert a pilóták képtelenek voltak megtalálni, vagy lusták voltak megkeresni a címzettet. A harmadik nap estéjén egy faluhoz értünk, ahol pi­ henőt tartottunk. A falu bejáratánál egy orosz hadnagy és egy német őrmester lógtak egymás mellett, ugyanazon a fenyőfán. A partizánok mindenkinek h a d a t üzentek. Tizenkét órát m a r a d t u n k a faluban, aztán odébbálltunk, de nem mielőtt a partizánok telepakoltak volna egy szánt eleiemmel, és robbanótölteteket helyeztek volna el minden egyes nyomorúságos viskóban. A falu lángokban állt, amikor magunk mögött hagytuk. Ismét az erdőbe vetettük magunkat. Gregor és én húz­ tuk a szánt - hogy m e r r e , azt n e m közölték velünk, és n e m is tudtuk meg soha, mert alig néhány órával azután, hogy elhagytuk a falut, orosz katonák t á m a d t á k meg a csapatot. Rövid harc u t á n a partizánok h ó b a haraptak, Gregorrai magunkra m a r a d t u n k az ellenséggel szemben. Egy pattanásos arcú őrmester lépett oda hozzánk,-sapká­ j á n a kiszolgáló hadtest kék keresztjével; lehetett volna rosszabb is, például az N K V D . Az őrmester mindkettőn­ ket m e g m o t o z o t t , és kéjes k á r ö r ö m m e l elszedte Gregortóí apró zsebkését, aminek az éle még h á r o m cen­ timéter hosszú se volt. - Hitler titkos fegyvere? - Megsuhogtatta az orrunk alatt, aztán hátravetette a fejét, és nevetett. Az emberei is röhögtek rajtunk. - Hitler kaput! - tájékoztatott min­ ket vidáman. - M i n d e n germanszki egy féreg! Éljen Sztá­ lin! r Alapjában véve n e m volt rossz fickó. Eltekintve attól, hogy lökdösött és bökdösött minket egész út alatt, elég tűrhetően viselkedett. Rengeteget nevetett, s megpróbált csevegni velünk, de se az ő német-, se a mi orosztudá­ sunk nem tette ezt lehetővé. Ahogy elértük a falut, ahol a hadosztálya állomásozott, vérengző maszkot öltött ma­ gára, és a puskájával püfölni kezdte a hátunkat, meg teli torokból üvöltözött. 280

-Davaj! Davaj! - ordítozta szorgalmasan, abban re­ ménykedve, hogy a felettesei figyelik. - Hitler kaput! Él­ j e n Sztálin! Büszkén végigvezetett minket a főutcán, majd megállt egy kétemeletes téglaház előtt. Az ajtó kitárult, mi pe­ dig be lettünk rugdosva az épületbe. Végiglökdöstek min­ ket a folyosón, és végül egy szobába löktek minket, ahol egy idősebb segédtiszttel és néhány tiszttel találtuk szem­ be magunkat. Mindannyian a kiszolgáló hadtest.'kék válllapját viselték. A segédtiszt felállt, és közelebb jött, hogy szemügyre vegyen minket. Visszakézből arcul csapott mindkettőnket, aztán megvetően elordította magát: - Csórt! Mind egyformák voltak. N é m e t vagy orosz, az egyet­ len különbséget az egyenruha jelentette - bár az oroszok talán kevésbé rafinált módszereket alkalmaztak. A segéd­ tiszt viselkedése még egy SS-tiszthez is méltó lett volna. Addig üvöltözött, amíg az arca el n e m lilult a levegőhi­ ánytól, aztán vett egy mély lélegzetet, és leköpött minket. Ahogy a nyála egykedvűen lefelé csordogált az arcomon, önkéntelenül felemeltem a kezem, hogy letöröljem. Me­ részségemért akkora ütést mért rám, hogy kis híján el­ vesztettem az ö n t u d a t o m a t . - Vojni plenni - hadifoglyok - kaput - ordította, és le­ tépte a sasokat az egyenruhánkról. - Nesze! Egyétek meg! A kezünkbe nyomta, mi pedig engedelmesen megrágcsál­ tuk őket. Végül is, nem volt annyira rémes dolog megenni egy vászondarabot. Ennél sokkal borzalmasabb dolgok is léteztek. Egyelőre megelégedtek azzal, hogy belevetettek minket egy apró, nedves, levegőtlen pincébe, amit burgo­ nya tárolására használtak. A hely elképzelhetetlenül büdös volt, és az összes krumpli pépesre volt rothadva. Magunk­ ba erőltettünk néhányat - G r e g o r esküdözött, hogy roth a d t a n még táplálóbbak, mint frissen -, de alig bírtuk a gyomrunkban tartani őket. Egy idő után kinyílt az ajtó, és egy katona jött be egy tál sűrű, bűzös folyadékkal. 281

- Piscsa! - közölte vidáman. - É t e l ! Szája elé emelte a tálat, beleköpött, aztán felnevetett. Úgy tűnt, azt várja tőlünk, hogy mi is nevessünk. Az oro­ szoknak meglehetősen rendhagyó h u m o r é r z é k ü k van. -- Halleves - m o n d t a a katona, és megint nevetett. A földre csapta a tálat, kilöttyintve a leves javát. - Nagyon finom. Egyétek. - R á n k kacsintott. - H o l n a p le lesztek lőve - ígérte nagylelkűen. Kiment, bezárta maga u t á n az ajtót. G r e g o r meg én undorral eltelve b á m u l t u k a leves tetején úszó habot. - Valahogy - szólaltam meg - n e m kívánom a levest. - Én is inkább krumplit ennék - nyújtotta Gregor a kezét egy lédús g u m ó felé. A hátamra feküdtem, és Paulus tábornokra gondoltam. Vajon ő is hallevest eszik? És ha igen, az ő tányérjába is beleköpött egy seggfej katona? N e m t a r t o t t a m valószí­ nűnek. Paulus még az utolsó vacsoráját is bőségesen meg­ terített asztalnál fogja elkölteni. Az órák teltek. Hogy nappal volt-e vagy este, azt nem állt módunkban megállapítani, de úgy véltük, nappal lehet, amikor behoztak nekünk egy újabb tál hallevest. Ezúttal újabb mókát eszeltek ki: nemcsak a padlóra löttyintették a folyadékot, hanem térdre is kényszerítettek minket, és fel­ nyalatták velünk az egészet. Magunkra maradva az ehetet­ len kotyvalék maradékával, éhségünk olyan elviselhetet­ lenné vált, hogy az utolsó cseppig kiürítettük a tálat. Az alján egy döglött egeret találtunk. A pince legtávolabbi sarkába hajítottam, és megpróbáltam elfelejteni, hogy va­ laha is létezett. - Rohadékok! - Gregor egész testében remegett. - A rohadt szemetek! Ételmérgezést is k a p h a t u n k attól a puf­ fadt dögtől! - Mind egyformák - vontam vállat. - Emlékszel arra az alkalomra, amikor Kijevben az SS felsorakoztatta a gödrök m e n t é n a nőket, és mielőtt lelőtték volna min­ det, arra kényszerítették őket, hogy letépjék ruhájukról a sárga csillagot? 282

- Na és? - kérdezte zsémbesen Gregor. - Ez aligha fogható ahhoz, amikor döglött egeret raknak az ember ételébe, nem? - Miért? - tiltakoztam. - Rafináltság kérdése az egész. Az embereknek örömet okoz, ha másokat kínozhatnak. - Azt az SS csinálta, nekünk semmi közünk hozzá. - Gondolod te. Amit az SS tesz, azt Németország nevé­ ben teszi. És ha elveszítjük a háborút... - hevesen bólogat­ ni kezdtem neki a félhomályban - ...ha elveszítjük, akkor te meg én leszünk azok, akik fizetni fognak a tetteikért. Az ajtó kivágódott, két N K V D - s fickó, r o n t o t t be. Szó nélkül felrángattak minket a lépcsőn. Ha nem viseltek volna zöld keresztet, akár azt is hihettük volna, hogy az SS emberei készülnek kezelésbe venni minket. • - Davaj, davaj! Egy lőszerrel megrakott t e h e r a u t ó hátuljára löktek fel minket. L e t e l e p e d t ü n k néhány kézigránáttal teli láda te­ tejére, és hevesen ölelgetni kezdtük magunkat. A cella nyirkos levegője után már csak a kinti hideg levegő hiány­ zott a teljes boldogsághoz. Mielőtt a teherautó elindult volna velünk, egy újabb NKVD-s jelent meg, és követe­ lőén felénk nyújtotta a tenyerét. - Adják ide az értékeiket. Karórát, töltőtollat, öngyúj­ tót, gyűrűt, cigarettát... - csettintett az ujjával - ...min­ dent. Kólimában nem lesz szükségük luxuscikkekre. Semmilyen érték n e m volt nálunk, m á r régen elveszí­ tettük minden személyes holminkat, vagy ha nem, akkor ellopták őket tőlünk. A pasas szakított még ránk annyi időt, hogy félholtra verjen mindkettőnket, aztán ránk zár­ ta az ajtót. Mind egyformák voltak. Zöld kereszt vagy halálfej, ez volt minden különbség. Emlékszem, hogy az SS martalócai meggyújtották egy öreg zsidó szakállát, mert nem találtak nála semmilyen értékes holmit. Kom­ munista vagy náci, sarló és kalapács vagy horogkereszt csak a külsőségekben volt különbség. A t e h e r a u t ó lassan haladt a jeges utakon. Gregorral egy idő után összeszedtük magunkat annyira, hogy vissza 283

tudtunk mászni a ládáinkhoz, melyek tetején dideregve és panaszkodva ültük át a következő jó néhány kilomé­ tert. Végül eljutottunk egy városba - amennyire első rá­ nézésre meg tudtuk állapítani, tekintélyes méretű lehetett -, ahol átadtak minket új őreinknek. E s t e f e l é k i h a l l g a t á s r a vittek m i n k e t egy félrészeg N K V D alezredes elé, akit századosi rangot viselő, for­ mátlan női tolmácsa támogatott. - H o n n a n jöttek? - Sztálingrádból - feleltem. - Sztálingrádból? Hülyének néz minket? A Pravda sze­ rint Sztálingrádnál minden n é m e t e t megöltek/Próbálja újra, k é r e m ! H o n n a n jöttek? - Sztálingrádból - állította Gregor is. A százados kidüllesztette a kebleit, és pillantásokat vál­ tott az alezredessel. - Ez lehetetlen! - csattant fel. - Sztálingrád több mint hatszáz kilométerre van innen, és őrjárataink cirkálnak mindenütt. Ezúttal G r e g o r o n és rajtam volt a sor, hogy pillantá­ sokat váltsunk egymással. - A k k o r is - állítottam. - Sztálingrádból jöttünk. Le­ het, hogy a Pravda téved. A nő felém lendítette az ostort, amit a kezében tartott. A suhogó bőrszíj az arcomon talált el. - Akkor beszéljen, ha kérdezzük! Elég a hazugságból! Mérgesen csettintett egyet az ostorával, aztán rágyújtott egy cigarettára, és vastag, vörös ajkai közé biggyesztette. Azt mondani, hogy nem volt szexepilje, gyenge kifejezés lett volna. Egyetlen emberi, még kevésbé női vonást nem t u d t a m felfedezni rajta. Hátrált egy lépést, hogy jobban szemügyre vehessen minket. Az alezredes m o n d o t t vala­ mit. - Úgy! - tolmácsolta a százados. - Tehát ragaszkodnak az állításukhoz, miszerint Sztálingrádból jöttek! Melyik hadosztályhoz tartoztak? - A 16. páncéloshoz. 284

7T Ki volt a parancsnokuk? - Angern altábornagy. - Badarság! Badarságokat beszél! A százados az alezredes felé fordult, és motyogott neki valamit, mire a pasas felállt, megkerülte az asztalát, és jól gyomorszájon vágott a pisztolya agyával. Amint a fáj­ dalmaim engedték, azon kezdtem tűnődni, vajon miért utálnak engem jobban, mint Gregort. - Hazug! - ordított az arcomba. - Tudjuk, hogy kémek - állította a százados. - Miért n e m ismerik el, hogy soha n e m jártak Sztálingrádnál? Miért n e m ismerik el, hogy fasiszta ügynökök? - M e r t Sztálingrádból j ö t t ü n k - vágta rá Gregor. - Úgy! Tehát ragaszkodnak a hazugságaikhoz! Előbbutóbb úgyis lehull a lepel. H o l harcolt a hadosztályuk Sztálingrádnál? - Melyik hadsereghez tartozik a l ó . páncélos hadosz­ tály? - Mely orosz csapatok ellen harcoltak? - Ki volt az ő parancsnokuk? - Adja meg ismét a parancsnoka nevét! A kérdések fogyni n e m akaróan r ö p k ö d t e k felénk, mi pedig visszalőttük a válaszokat a századoson át az alez­ redesnek, aki szemmel l á t h a t ó a n egyre nyugtalanabbá vált pontosságuk miatt. - Ez lehetetlen! - sikította végül a százados. Legna­ gyobb megelégedésemre ezúttal G r e g o r r a csapott az os­ torával. - Hogy j u t h a t t a k el idáig Sztálingrádból? Az N K V D letartóztatott minden fasiszta disznót, akinek si­ került átjutni a vonalainkon! Senki n e m szökött meg! Maguknak hogy sikerült idáig eljutni? - Egy SS tábornok vezette harci alakulat tagjai voltunk I magyarázta Gregor m é r h e t e t l e n türelemmel, i m m á r tizedjére. Az alezredes dühösen felmordult, aztán a vodkás üve­ gért nyúlt. Mélységesen m e g t u d t a m érteni. H a G r e gornak és nekem tényleg sikerült egészen idáig eljutni 285

Sztálingrádból, az.egyes tisztek és hivatalos személyek számára, valószínűleg őt magát is beleértve, nem sok jót jelentett. Ha Moszkva tudomást szerez róla, hogy egy egész csapatnyi n é m e t k a t o n á n a k sikerült átcsúsznia a hálón, az kétségkívül azonnali vizsgálatot eredményez, ami óhatatlanul lefokozásokkal jár, és jó néhányan a fron­ ton találhatják magukat. - Mi történt a többiekkel? - kérdezte mogorván a szá­ zados. - Csak mi ketten m a r a d t u n k meg - felelte Gregor. Té­ tován az ablak felé mutatott. - A többiek odakinn van­ nak, a sztyeppén. Ha olvadni kezd, mindet meg fogják találni. , - Úgy érti, hogy meghaltak? - Sajnos, ez a helyzet. - Hol? Hogyan? - A Donnál, a Scsirnél... - G r e g o r vállat vont. - Elfo­ gyott az ételünk, nem volt téli öltözékünk, gyógyszerünk. Az embereket elvitte a tífusz, a dizentéria. T ö b b e n meg­ fagytak. A százados lefordította a választ. Elégedettnek látszott. - Persze! Hogy is remélhették, hogy túlélhetnek egy orosz telet - m o n d t a gúnyosan. - Sztálingrádnál kellett volna maradniuk a csapataikkal. Jó nagy utat tettek meg a semmiért. - Ez igaz - válaszoltam, megkockáztatva egy újabb ütést. - Élveztük. A százados felém lőtt egy visszataszító mosolyt. - Minden j ó n a k vége szakad egyszer. Bűnözőkként lesznek letartóztatva, és ennek megfelelő bánásmódban részesülnek. Gyilkolási szándékkal lépték át a határainkat, ezért lelőhetjük magukat. Még ha a legenyhébb büntetést is kapják, akkor is legalább huszonöt évnyi kényszermun­ ka vár magukra. Aláírattak velünk egy nyilatkozatot, amelyben kijelen­ tettük, hogy m e g t á m a d t u k a Szovjetuniót. Lévén német egyenruhában, aligha tagadhattuk volna ezt. Holnap, ígér286

te a százados, le fognak fényképezni minket, ujjlenyoma­ tokat vesznek tőlünk. Aztán hivatalosan is bűnözőknek nyilvánítanak minket. - Legalább lesz valami s t á t u s u n k - jegyeztem meg Gregornak. Gregor nem felelt. Pillanatnyilag még élni se volt ked­ ve, nemhogy poénkodni. Kivittek minket, és egy amerikai dzsip hátuljára let­ tünk fellökdösve. A sofőr mellett egy antil^ őrmester ült, mellkasán I. világháborús kitüntetésekkel. R á n k egy ti­ zedes vigyázott, aki MPI-jét a térdén pihentetve, jóízűen cigarettázott. N e m a szokásos, csupa füst és bűz mahorkát szívta, hanem egy Vörös Csillagot, az N K V D tagjai­ nak és más fontos szovjet állampolgároknak gyártott ci­ garettát. N e m voltak kétségeink afelől, hogy a sorsunk el fog dőlni, mielőtt még az éj véget ér, ahogyan abban se ké­ telkedtünk, hogy ki fognak végezni minket. A b ű n ü n k nem is annyira az volt, hogy b e t ö r t ü n k Oroszország te­ rületére, h a n e m inkább az, hogy kitörtünk Sztálingrád­ ból, amikor pedig a Pravda szerint ez lehetetlen volt. Ha hírünk kel, Sztálin el fogja veszíteni a n é p bizalmát, ezt pedig, ugyebár, n e m lehet megengedni. A jeges szél átfújt a ruhánkon, és a b ő r ü n k ö n is átha­ tolt. Rosszabb volt mozdulatlanul ülni a nyitott jármű­ vön, mint masírozni a sztyeppén. A h á r o m oroszt bun­ d a s a p k a , vastag n a g y k a b á t é s bélelt b a k a n c s v é d t e , Gregor és én a z o n b a n védtelenek voltunk a hideggel szemben. Végtére is, ha a n é m e t hadsereg n e m látta el a katonáit megfelelő felszereléssel, miért kellett volna ép­ pen az oroszoknak megtenniük ezt? Úgyis meg fogunk halni... Négy ó r á n át a u t ó z t u n k a M o s z k v a - O r j o l - H a r k o v úton. Senki nem beszélt. Az öreg őrmester belesüppedt a kabátjába, és behunyta a szemét; a tizedes rendületle­ nül cigarettázott; Gregor fekete karikákkal keretezett sze­ meivel a semmibe révedt. Északnyugati karmazsinvörös 287

csíkok szőtték át az eget, a távolból ágyúzengés hallat­ szott. - A front - suttogtam Gregornak. - És akkor? - m o r m o g t a összeszorított fogakkal Gre­ gor. Hajnalfelé elhagytuk a főutat, és egy keskeny, kanyar­ gós úton haladtunk tovább, egy e r d ő szélével párhuza­ mosan. Az őrmester hortyogott, a tizedes tátott szájjal, lógó fejjel aludt. Még én is félálomban voltam. Gregor hirtelen oldalba döfött a könyökével. Felkaptam a fejem, mire ő az ajkai elé t e t t e a mutatóujját, és szemével az alvó tizedes felé mutatott. Követtem a tekintetét. Az MPI kicsúszott az orosz markából, a szíj azonban még a kar­ ján volt. Ahogy ültem és bámultam, a dzsip zökkent egy nagyot egy kátyú felett. A tizedes karja lecsúszott az ölé­ ből, az M P I lebillent. G r e g o r előrehajolt, és estében még elkapta. A káplár jóízűen csettintett egyet a nyelvével, és kényelmesebb helyzetbe fészkelte magát. Gregor ki­ biztosította a fegyvert. Egymásra néztünk; Gregor bólin­ tott. Leugrottam, Gregor pedig ugyanebben a pillanatban tüzet nyitott. Egy mély hóbuckában landoltam, s ahogy kimásztam belőle, láttam, hogy a dzsip b e l e r o h a n egy fába. Gregor rohant ki az útra, felém integetve az MPI-vel. - Gyere, tűnjünk el innen! - Várj csak - állítottam meg. - Miért ne szereznénk két jó meleg bundasapkát, mielőtt elmegyünk? Odamentünk az autóhoz. Mindhárom orosz halott volt. L e k a p t a m kettőjük sapkáját; feltettük őket, fülünkre eresztettük a mackófüleket. - Megölnek, ha így kapnak el minket - mondta Gregor. - Eddig is m e g akartak ölni minket - emlékeztettem. Lecibáltam a kabátot két holttestről. - Nesze! - löktem oda egyiket Gregornak. - N e m fogunk fázni, és emellett azt fogják hinni rólunk, hogy oroszok vagyunk. Amíg ki n e m nyitjuk a szánkat... 288

- Ebből baj lesz - aggodalmaskodott Gregor. - Le fog­ nak lőni minket mint kémeket. Benyomultunk az erdőbe, át a sűrű bozóton. Tüskék kaptak a lábunk után, szakították át ruháinkat, mélyed­ tek bele húsunkba. Kiálló ágak karmolták véresre arcun­ kat. Kiértünk egy tisztásra, ahol rohanni kezdtünk, mint a riadt szarvasok, vissza a fák rejtekébe, vissza a tüske­ bokrok közé, és addig menekültünk saját rémületünk elől, ziháló tüdővel, r e m e g ő lábakkal, míg ki n e m értünk az oly ismerős, végtelen fehérségbe. Lerogytunk a hóba, se­ beinket nyalogatva, akár az állatok. N e m messze tőlünk a Harkov-Moszkva főút terült el, a távolban pedig fekete füstoszlopok és lángok festették át az ég alját. Az úton hosszú teherautó-oszlopok mo­ zogtak nyugat felé,.táncoló fénypontok a félhomályban. Gregor felém nyújtott egy cigarettát. Egy Vörös Csillag volt, abból a csomagból, amit a halott tizedestől vett el. Az első néhány slukktól rosszullét vett erőt rajtam, de n e m hagytam abba, és a beleimet m a r d o s ó éhség hamaosan enyhülni kezdett. - Ez az út vezethet a frontra - m o n d t a m Gregornak. - És akkor? Azt javasolod, hogy menjünk az úton? - Miért ne? Kinek fog feltűnni két NKVD-s? - Megtögettem a zöld keresztet a sapkámon. - Ha a mezőn megyünk, biztosan kiszúrnak minket, az ú t o n viszont ki fog törődni velünk? Gregor rám nézett. - Tényleg azt akarod, hogy vágjunk fapofát, és álljunk be közéjük? - Van jobb ötleted? L e m e n t ü n k az útra, és elfoglaltuk helyünket a lassan mozgó járműáradatban. Az amerikaiak bőkezűek voltak az oroszokkal, nem egy Willyst és Studebakert láttunk, melyeken a fehér csillagot természetesen vörös sarlóra és kalapácsra festették át. Néhány kilométeren át elég bátran meneteltünk. Tekintetek fordultak felénk és sik­ lottak gyorsan tova, ahogy megpillantották a zöld keresz289

tet. Már-már az a veszély fenyegetett minket, hogy túl­ ságosan elbízzuk magunkat, ezért annál nagyobb volt az ijedségünk, amikor észrevettük, hogy egy igazi NKVD-s ellenőrzési p o n t h o z közeledünk. - Mit csináljunk? - sziszegte Gregor. - Nincsenek pa­ pírjaink! Pillanatokon belül az árokban voltunk, néhány bokor rejtekében. Remegve feküdtünk a jeges szélben, figyel­ tük, hogy a járműveket rövid ellenőrzés u t á n átengedik, a gyalogos k a t o n á k a t pedig megállítják. - L e h e t , hogy m i n k e t k e r e s n e k - m o n d t a k o m o r a n Gregor. - Mi a fenét csináljunk? Tanácstalanul b á m u l t a m rá. Az én ötletem volt, hogy csatlakozzunk az oroszokhoz, n e m az övé, de most fo­ galmam se volt, hogyan tovább. Hiába erőltettem az agya­ mat, a kerekek befagytak. Bárcsak velünk lett volna Por­ ta vagy a Légionárius. Ok mindig tudták, mit kell tenni. Őket még soha n e m láttam tanácstalannak. Szükségem volt valakire, aki gyengéden, de h a t á r o z o t t a n megfogja a kezemet, és megmondja, m e r r e menjek. Gregorra sandítottam. Az alsó ajkát harapdálta, az arca fehér volt, és általában, egy r e m e g ő nyúlra emlékezte­ tett. Talán ő is azt kívánta magában, bárcsak itt lenne velünk Porta vagy a Légionárius. Vagy Pici, esetleg Papa, bárki, csak én n e . - Nos - szólaltam meg -, nem várhatjuk ki itt a háború végét. - Igyekeztem határozott ember benyomását kelte­ ni, meggyőzni magam, hogy épp valami épkézláb ötlettel akarok előrukkolni. Gregor felém fordult. Úgy tűnt, új erőt merített a gyen­ geségemből. - H a n e m m e h e t ü n k tovább gyalog, akkor... fel kell kapaszkodnunk egy t e h e r a u t ó hátuljára. - Hogyan? - kérdeztem. - Egyik a másikat éri. A so­ főr észre fogja venni, hogy fel akarunk kapaszkodni az előtte haladó j á r m ű r e . 290

- Valószínűleg - m o n d t a fagyos hangon Gregor. - D e , hacsak nincs jobb ötleted... É r e z t e m a szavaiban a könyörgést: ha m á r belesodor­ tál minket a szarba, legalább ne vinnyogj, amikor ki aka­ rom rántani m a g u n k a t belőle. Egyébként is, n e m volt jobb ötletem. Az árokban m a r a d t u n k , szinte belefagyva testhelyze­ tünkbe, és a következő egy órán át a konvojt figyeltük, várva az alkalmat. Hirtelen, zötykölődve és csúszkálva a jeges úton, egy Molotov száguldott bele a konvojba. A járművek és az emberek engedelmesen félrehúzódtak, he­ lyet adva a Molotovnak - éppen a mi oldalunkon. Oldal­ ba böktük egymást, b e m é r t ü k a közeledő j á r m ű sebessé­ gét és a távolságot, a z t á n k i r o h a n t u n k az ú t r a , és a Molotov u t á n vetettük magunkat. N é h á n y m é t e r e n át maga után vonszolt minket a teherautó, aztán Gregornak sikerült felhúznia magát a platóra. Felém nyújtotta a ke­ zét. Úgy éreztem, mintha az izmaim szét készülnének sza­ kadni. Végül sikerült megvetnem az egyik lábam; Gregor rántott rajtam egy nagyot, s én b e r e p ü l t e m a t e h e r a u t ó belsejébe. Az ellenőrzési pont vészesen közeledett, de szerencsére sikerült bebújnunk egy halom zsák alá, mielőtt még a Molotov lefékezett volna. Kiabálást hallottunk, bakan­ csok csikorogtak a hóban, ajtók csapódtak. Gregor ma­ gához szorította az MPI-t, én azonban elhúztam tőle. Még csak az hiányzott volna, hogy pánikba esve lövöl­ dözni kezdjen. A platóra lapultunk, és még lélegezni is alig mertünk, nehogy a mellkasunk mozgását észrevegyék a zsákokon. Valaki benézett a t e h e r a u t ó hátuljába. Félretaszított egy gránátokkal teli ládát, megbökdöste a zsákokat a pus­ kájával. Gregorral megszűntünk lélegezni. Lehet, hogy néhány percig tartott csupán a vizsgálat, de bizonyos hely­ zetekben a perceket órákként érzékeli az ember. Amint a Molotov elindult, óvatosan kidugtuk a fejün­ ket. Egy Studebaker jött mögöttünk, a kormánynál egy 291

sunyi tekintetű mongollal. A konvoj olyan hosszú volt, hogy a végét n e m is lehetett látni. A front ismerős hang­ jai pedig egyre közelebbről hallatszottak. Sok száz kilo­ métert tettünk meg hiába, a frontot keresve, és most ép­ p e n egy orosz katonai j á r m ű repített minket egyenesen feléje! Úgy egy órával az ellenőrzés u t á n megálltunk tankol­ ni. Gregorral ismét bebújtunk a zsákok alá; hamarosan üres m a r m o n k a n n á k záporoztak le ránk. A egyiknek a sarka eltalálta a fejemet. Az ütés erejétől elvesztettem az eszméletemet. Heves robbanások zaja térített magam­ hoz. Felültem, és a tekintetemmel megkerestem Gregort. - N é m e t tüzérség - világosított fel. - M o s t értünk be a hatósugarukba. - Ez szép! - keseregtem. - A saját ágyúink fognak szét­ szedni minket! A Molotov vészesen csúszkálni kezdett az ú t o n , ahogy a sofőr, megrémülve a lövésektől, tovább növelte a se­ bességet. Tökéletesen meg t u d t a m érteni: ha az ember húsz tonna lőszer h á t á n csücsül, és közben ágyúval lö­ vik, nemigen van o k a az ö r ö m r e . Gregor és j ó m a g a m se repestünk a boldogságtól. Remegve ültünk a zsákok alatt, kezünkkel eltakarva a fejünket, mintha ez megvédhetett volna minket egy telitalálat esetén. A t e h e r a u t ó hirtelen megállt. R o h a n ó léptek csatto­ gása, kiabálás hallatszott. Kilestünk az éjszakába: néhány j á r m ű lángokban állt. - Lelépjünk? - szólalt meg Gregor. - Mielőtt még a levegőbe repülnek. - A gránátok felé intett a fejével. - É s ő? ~ b ö k t e m a hüvelykujjammal a Studebaker mongol vezetője felé. - Lehet, hogy észre se fog venni minket. És ha igen, számára két NKVD-s vagyunk, akiknek a dolgába jobb, ha n e m üti bele az orrát. Kikászálódtunk a zsákok alól, és leugrottunk a teher­ autóról. A Molotov elindult, lassan eltávolodott tőlünk. Körülöttünk tisztek ordítoztak, katonák rohangáltak fej292

vesztve - ideálisabb körülményeket n e m is kívánhattunk volna a szökéshez. Elindultunk abba az irányba, a m e r r e az ágyúszóból a n é m e t csapatokat sejtettük. E l h a l a d t u n k egy orosz tiszt mellett, aki annyira el volt foglalva, hogy m é g csak ránk se pillantott. Néhány másodperccel később egy robbanás ereje felemelte a földről, minket pedig a hóba taszított. Ujabb robbanások következtek, ember- és járműdarabok röpködtek körülöttünk. Gregorral feltápászkodtunk, és a legközelebbi hótorlaszba vetettük magunkat a hő elől. A m i n t lehetett, magunk mögött hagytuk az utat. Eddig se volt könnyű eljutni, de a n e h e z e csak most következett: a két vonal közötti zóna, ahol a tábori rend­ őrség járőrözött, ezek a sakálok, akik mindig készen áll­ tak rávetni magukat a friss zsákmányra. Ugy döntöttünk, beássuk magunkat a hóba, és megvár­ juk az éjszakát. Gregor az MPI-vel ásott, én egy újonnan beszerzett puskával. Az orosz nappal igen rövid télen, ne­ künk mégis egy örökkévalóságnak tűnt, ahogy a hóban rejtőzve a sötétséget vártuk. ' Amint leszállt az est, elszívtuk utolsó szál cigarettáin­ kat, előkúsztunk a rejtekhelyünkről, megmasszíroztuk a végtagjainkat, hogy visszaálljon bennük a vérkeringés, az­ t á n nekivágtunk hosszú utazásunk utolsó szakaszának. Négykézláb másztunk át a mészárlás és a pusztítás hely­ színein. Friss tetemek, haldoklók, merevre fagyott tes­ tek, kiégett tankok, felborult teherautók, és minden, ami borzalom csak elképzelhető. A front élt és izzott. A nehézágyúk hallgatták, de időn­ ként halvány, távoli géppuskaropogást lehetett hallani, és magnéziumlövedékek világították meg a tájat. Világí­ tólövedékek szabdalták szét az éjszakát, s néha-néha egy magányos ágyú bömbölte el magát keserű dacában. Az­ t á n egy időre megint nyugtalanító csend lett. A két fél hajnalban készült összecsapni egymással, ez a szórványos lövöldözés csak a szokásos fogvicsorgatás volt.

293

Egy orosz őrjárat ment el mellettünk, olyan közel, hogy ha kinyújtottam volna a kezem, m e g é r i n t h e t t e m volna őket. A félelem fojtogató gombóccá gyűrte magát a tor­ komban, éreztem, hogy még egy perc, és lerohanom őket. Legszívesebben kinyitottam volna a számat, és ordítot­ tam, ordítottam volna, bele az éjszakába, míg minden fáj­ dalmat és félelmet ki n e m a d t a m magamból... Az őrjárat továbbhaladt. G r e g o r beugrott mellém a bombatölcsérbe, ellökve egy hullát. Ahogy a nyirkos test a lábamra zuhant, önkéntelenül felkiáltottam. - Sss... - Gregor a számra tapasztotta a tenyerét. Nézz arra! Előremutatott. Semmit n e m láttam a sötétben, ezért először azt hittem, csak csitítani akar. Aztán egy világí­ tóbomba fényénél megláttam - az első sor szögesdrótot! Odalopakodtunk, gödörből gödörbe, holttesttől holt­ testig ugrálva. A drótot több helyen is átvágták, a föld le volt taposva. Ha telepítettek is ide aknákat, azok már régen felrobbantak. Itt egy csonka t e t e m lógott a drótra vetve, ott egy csupasz csont m e r e d t elő a talajból. Miután épségben átkúsztunk a drótsövény alatt, még óvatosabban folytattuk az utunkat. Nagy volt a kísértés, hogy rohanni kezdjünk a vonalaink felé, de őrültség lett volna ezt tenni. Egészen biztos, hogy oroszoknak hittek volna minket, akkor pedig tüzet nyitnak; az is jó lett volna, ha legalább németül kiabálhatunk, ezt viszont trükknek vél­ hették volna, és egyik esetben se vesztegették volna az időt keresztkérdésekkel. Ha kételkedsz, lőj: ez a szabály a fronton. . Elértük az első lövészárkot. Belegurultunk, jókedvűen viháncolva. Én csókolgatni kezdtem a havat a szabadulás ígéretétől részegen, G r e g o r pedig őrülten paskolgatta. Aztán közeledő léptek neszét hallottuk, majd egy biztosí­ tószeg kattant. Gregor kitátotta a száját, hogy kiáltson, és ezúttal én voltam az, aki hallgatásra kényszerítettem. Sose lehet tudni... És valóban: a következő pillanatban orosz beszédet hallottunk. 294

Az árok alján feküdtünk, és sokáig, nagyon sokáig vár­ tunk, mielőtt mozdulni m e r t ü n k volna. Ugy tűnt, a meg­ próbáltatásoknak még mindig n e m akar vége szakadni. A hajnal első fényei még mindig a senki földjén találtak minket. Felfedeztük, hogy egy egyben maradt ágyúlöve­ dékkel osztottuk meg a gödröt. Az a fajta volt, amelyik képes lefejteni a húst a csontjaidról. Ferde szemmel néz­ tünk a lövedékre. - Köpj rá - m o n d t a m . - Porta mindig azt teszi. Azt állítja, szerencsét hoz. - A jó ég tudja, szerencsére aztán tényleg szükségünk van - mormogta Gregor. Illedelmesen behódoltunk a lövedéknek, aztán kimász­ tunk a kráterből, és rohanni kezdtünk a fekete gödrökkel tarkított pusztán át a vonalaink felé. M á r n e m lehettek messze, és mindennél fontosabb volt, hogy még a regge­ li csetepaté kezdete előtt elérjük őket. Váratlanul, akár egy semmiből alakot öltő kísértet, egy tank bújt elő egy horpadásból. Ahogy közelebb került, egyre kevésbé hatott túlviláginak, de annál fenyegetőb­ bé vált. Hatalmas volt, fekete kereszttel sáros fehér lö­ vegtornyán, a hosszú ágyúcső a halál csontos ujjaként m e r e d t ránk. Egy Tiger! A mieink voltak. - Nicht schiessen! Nicht schiessen! Wir sind Deutsch! Megálltunk, integettünk nekik, újra és újra megismé­ teltük: - Ne lőjetek! Ne lőjetek! N é m e t e k vagyunk! - N e m sok értelme volt, persze, n e m hallhattak minket. Más­ részről, ha megfordultunk volna és szaladni kezdünk, azonnal tüzet nyitnak. N e m volt más választásunk, mint ott állni és várni felemelt kézzel, miközben a tank köze­ ledik. Az ágyúcső hosszú ujja végig r á n k m u t a t o t t . A Tiger gőgösen átgurult egy szétlőtt lövegen, a fagyott földbe préselve maga alatt a fémet. Ijesztően közel volt, és egyre csak jött, de n e m m e r t ü n k mozdulni. Még néhány méter, és... A tank lefékezett, a torony teteje t o m p a kongassál felcsapódott. Egy erősen verejté295

kező arc nézett r á n k egy szürke sisak alól. A férfi válllapján megpillantottam Eicke SS Halálosztagának a jel­ vényét. Még nagyobb csoda, hogy n e m lőttek le'minket azonnal! - Heil, Iván! - Kibiztosította, majd r á n k irányította a pisztolyát. - Merre-hova, m a j o m e m b e r e k ? - Anélkül hogy megvárta volna a választ, magához intett minket. Gyerünk fel ide, ti szovjet disznók! És semmi fondorla­ tosság, vagy nagyon megjárjátok! Bemásztunk a tankba, még mindig a tarkónk mögé kul­ csolva a kezünket. A csapóajtó lezárult, a tank előrelen­ dült. H á r o m másik Tiger jelent meg, és mi mögéjük sze­ gődtünk. Gregor meg én csendben, mogorván üldögéltünk az SS-tiszt vigyázó tekintete alatt. Látszott rajta, hogy visz­ ket az ujja, legszívesebben azonnal agyonlőne minket, de a katonás fegyelem arra kötelezte, hogy élve vigye be a n é m e t vonalak mellett kószáló oroszokat. Gregorral te­ hát hallgattunk, és felemelve tartottuk a kezünket. A négy Tiger elérte a támaszpontot, ahol kiparancsol­ tak minket a tankból. Az SS körülvett minket, vicsorog­ tak ránk, gúnyolódtak velünk, lökdöstek és bökdöstek min­ ket. Az élő oroszok ritkaságszámba mehettek errefelé. - Elég! - csattant fel a tiszt. - Beszéljenek gyorsan, ha életben akarnak m a r a d n i . H o n n a n jöttek? Mit csináltak a vonalaink közelében? - Jézusom! - fakadt ki Gregor, akinek ez m á r sok volt. - Azóta keressük ezt a b ü d ö s frontot, hogy elhagytuk Sztálingrádot, és e n n e k még van képe azt kérdezni, hogy mit csinálunk! . A tiszt annyira megdöbbent Gregor tiszta n é m e t kiej­ tésén és a Sztálingrád szó hallatán, hogy eszébe se jutott felkapni a vizet a tiszteletlen beszéd miatt. Hitetlenül bá­ mult egyikünkről a másikra. - Sztálingrádot? - ismételte meg. - M a g u k Sztálin­ grádból jöttek? - A 6. hadseregtől - feleltem. - Augsberg tábornokkal indultunk el. 296

Szünet következett. Úgy bámultak ránk, mintha két ős­ korszaki lettünk volna, akik kőbe ágyazódott poraikból t á m a d t a k fel. - Mi a fenének viselik ezt az öltözéket? - kérdezte az egyikük, orosz sapkánkra és kabátunkra utalva. - Ha R ó m á b a n vagy, viselj... - G r e g o r vállat vont. - Az NKVD-vel jöttünk idáig - magyaráztam. - H i h e t ő történet! Érzékelhető volt, hogy még mindig vért szomjaznak, de már semmiképp n e m bánthattak minket, mert lehet, hogy tényleg Sztálingrádból jöttünk. Végül megeléged­ tek azzal, hogy letépték rólunk a sapkát és a kabátot, a földre vetették őket, és beléjük ürítettek néhány tárat. Hűs-vér oroszok híján ez is jobb volt a semminél. Nem érdekel, hány orosz és lengyel nőnek kell meg­ h a l n i a . Azokat a t a n k e l h á r í t ó á r k o k a t meg kell á s n i ! Ha kell, haljanak meg ezrével! Mit érdekel engem? Fütyülök rá, amíg a halálozásaik száma nem akadályozza az árkok befejezését. Heinrich Himmler Poznanban, az SS-tisztjeivel folytatott titkos beszélgetés során

Roske tábornok, a XÍV. páncélos hadtest parancsno­ ka a főparancsnok irodájában találkozott Paulus tábor­ nokkal. Paulus sápadt volt és ideges. Egyik cigarettát a másik után szívta, homloka verejtékben úszott. Arca bal felén egy izom rángatózott ü t e m e s e n . - Roske, drága b a r á t o m ! - próbált nyájas lenni. - El se m o n d h a t o m , mennyire örülök, hogy látom! Azt mond­ ták magáról, hogy meghalt... --Még nem - válaszolta k o m o r a n Roske. Paulus keserűen elmosolyodott. - A halálozási arány aggasztóan magas a tábornoka­ ink közt. Tudta, hogy m á r hetet vesztettünk el? Egyetlen 297

hadsereg se járt még így. M i r e a harcok véget érnek, azon tűnődöm, marad-e legalább egy tábornokunk. - Megrázta a fejét; az arcrángása ü t e m e felgyorsult. - Követtünk el hibákat, ezt el kell ismerni, de a fontos az, hogy az em­ b e r tanuljon a hibákból! Ugyanazokat a hibákat többé m á r n e m fogjuk elkövetni. - T á b o r n o k úr, hallott róla, milyen állapotok uralkod­ nak a katonáink közt? - vágott a közepébe türelmetlenül Roske. - Úgy élnek, mint a vadállatok. Emberi tetemekből kell táplálkozniuk, hogy életben maradjanak; jelentéktelen­ nek látszó sérülésekbe halnak bele, mert az orvosainknak nincs gyógyszerük, hogy kezeljék őket. Még aszpirin sincs! És nincs rend, nincs fegyelem, élelem, lőszer! Mit csi­ náljunk? Mi a fenét csinálunk egyáltalán? M i r e kell még várnunk? Meddig? - Talán egy csodára. — Paulus remegő kezével elnyomott egy cigarettát, majd felmarkolt egy még felbontatlan cso­ magot. - Ne engem kérdezzen, barátom. N e m én adtam ki a parancsot, h a n e m a Führer. Maga és én katonák Va­ gyunk, akiknek engedelmeskedniük kell. Harcolni az utol­ só emberig, az utolsó golyóig. - Ismét megrázta a fejét, aztán a kabátjába süllyesztette a nyakát, akár egy tek­ nős. - Szó se lehet róla, hogy megadjuk magunkat. - Akkor meg fogunk halni! - recsegte Roske. Paulus lassan r á e m e l t e fáradt tekintetét. Szinte észre­ vehetetlenül megvonta a vállát. - Nincs választásunk. Tolmácsolja az embereinek leg­ melegebb üdvözletem. Mondja meg nekik, hogy össze kell t a r t a n u n k ezekben a n e h é z órákban. És ha t e h e t e k vala­ mit magáért, barátom, bármit, csak szóljon. Két órával később Paulus tábornok a következő táv­ iratot küldte Berlinbe: HATALOMRA JUTÁSÁNAK AZ É V F O R D U L Ó ­ J Á N A 6. H A D S E R E G Ü D V Ö Z L E T É T K Ü L D I A FÜHRERNEK. A H O R O G K E R E S Z T MÉG MINDIG MAGASAN L O B O G SZTÁLINGRÁD F E L E I T . A D 298

JON A KÜZDELMÜNK E R Ő T AZ ELJÖVENDŐ NEMZEDÉKEKNEK. Z E N G J É K Ö R Ö K K É HŐSIES­ S É G Ü N K , M E R T M É G E Z E K B E N A N E H É Z ÓRÁK­ BAN SE A D J U K FEL. H I S Z Ü N K A GYŐZELEMBEN ÉS H I S Z Ü N K A MI F Ü H R E R Ü N K B E N ! S Z T Á L I N G R Á D , 1943. J A N U Á R 29.

15. Újra német vonalak mögött Harkovba vittek minket egy kétéítűvel, és át lettünk adva egy zászlóaljnak, mely Nova Bavaria lejtőin, a Dzsinszkij laktanyában állomásozott. Egy számvevő tiszthelyettes r ö g t ö n elküldött m i n k e t a raktárba, hogy vételezzünk magunknak új felszerelést és fegyvereket. Az ügyeletes tizedestől itt m e g t u d t u k , hogy mindenkit, aki Sztálin­ grádból érkezik, automatikusan ide küldenek. - Mindenkit? - csodálkozott Gregor. - Úgy érted, va­ gyunk jó néhányan, akiknek sikerült? - Nem sokan, de azért kerül néhány ember minden héten. Kérdeztük a csapatunkról, de vagy tényleg n e m kerül­ tek ide, vagy meg lett m o n d v a a tizedesnek, hogy tartsa a száját, mert azt állította, hogy m é g csak n e m is hallott róluk. É r t h e t ő volt a viselkedése, ugyanis alighogy elhagy­ tuk a raktárát, kihallgatásra kellett jelentkeznünk a tit­ kosrendőrségen. Mintha megint az N K V D előtt álltunk volna. Senki nem akart hinni nekünk. - Úgy! Tehát azt mondják, Sztálingrádból jöttek? - kér­ dezte egy fiatal, szemtelenül magabiztos százados, gunyo­ ros mosollyal az ajkain. - Sztálingrádból j ö t t ü n k - felelte Gregor. -Hogyan? - Egy SS t á b o r n o k v e z e t e t t m i n k e t . Egy nagyobb, nyolcszáz főt számláló csoport tagjai voltunk. 299

- A tábornok neve? - Augsberg. Augsberg tábornok. A százados fontoskodóan lapozgatni kezdett a papír­ jai közt. - Mikor volt ez? A d á t u m o t ! Gregorral egymásra bambultunk. - Január 26-27. körül - saccoltam. - Értem. - Felnézett ránk. - A harcok tehát még foly­ tak, amikor Augsberg tábornok kivezette magukat? - Igen, egy-két helyen - válaszoltam bárgyú k é p p e l . Az oroszok megtámadni készültek a pozícióinkat az Új Színház és a Halottak t e r e környékén. A százados ezen elmosolyodott. Feljegyzett valamit egy üres papírlapra, aztán megkínált minket cigarettával. - Amikor a tábornok elindította magukat, senki nem tiltakozott? Legalább a tisztek? Gregor megrázta a fejét. - N e m . Értelmetlen lett volna Sztálingrádban marad­ ni, az oroszok szétmorzsolták az erőinket. N e m lehetett tartani az állásainkat. A játszma véget ért, a legokosabb volt továbbállni. - És másutt folytatni a harcot - tettem hozzá, veszélyt szimatolva. - Valahol, ahol hasznunkat láthatják. - Sztálingrádot m á r hónapokkal k o r á b b a n elveszítet­ tük - m o n d t a Gregor megvetően. - Természetesen, természetesen - m o r m o g t a a száza­ dos. Hátradőlt a székében, az öngyújtójával játszadozott. - Augsberg t á b o r n o k tehát harci csapatot alakított, és kivezette magukat. Egyik tisztjük se hangoztatta rosszal­ lását? - N e m , amennyire én t u d o m - felelte bizonytalanul Gregor. - De Augsberg tábornok idegen volt a maguk számára! N e m volt a tisztjük, ugyebár? - Nos, erre nem könnyű válaszolni - így Gregor. - Nagy volt a fejetlenség. Csak maradványok voltunk, tudja. Né­ hány ember ebből a hadosztályból, néhány amabból... Vol300

t a k é p p e n n e m is volt p a r a n c s n o k u n k mindaddig, míg Augsberg tábornok meg nem jelent, és kézbe n e m vette az irányítást. - Az a fajta ember volt - magyaráztam -, akire hallgat a katona. Ha azt mondta, hogy tegyed ezt, akkor mi meg­ tettük. N e m álltunk le vitatkozni vele. - És egyiküknek se tűnt fel, hogy a t á b o r n o k dezertálásra buzdítja magukat? - kérdezte szelíden a százados. - Lehetetlen! Volt fegyverük, volt lőszerük, nyolcszáz főt számlált a csapatuk, ami n e m kis erőt jelent! Miért nem maradtak Sztálingrádban, és harcoltak az ellenséggel? - Miért nem harcoltunk az ellenséggel? - visszhangozta Gregor. - Értelmetlen lett volna akkora túlerővel szem­ ben. Egyébként is, mi csak azt tettük, amit parancsoltak nekünk. - Mint mindig - tettem hozzá. A százados felállt. Az asztal elé sétált csikorgó csiz­ májában, aztán felénk fordult, és szigorúan ránk nézett. - Maguknak kötelességük lett volna ellenszegülni an­ nak az embernek! Tiltakozniuk kellett volna! - U r a m - tiltakoztam, ahogyan kívánta -, hallott m á r valaha olyant, hogy egy közlegény szabotálni m e r t e a tá­ bornoka parancsát? Nyilvánvaló volt, hogy nem hallott. Visszament az asz­ tala mögé, kezébe vette a lovaglópálcáját, és csapkodni kezdte vele a csizmája szárát. - G u m r a k n á l is harcoltak az oroszok ellen, n e m d e ? Ez n e m kérdés volt, h a n e m állítás. - Mi történt, miután a harc véget ért? Mit tettek? Gregor kurtán felnevetett. - Elszeleltünk! - A D o n felé indultunk - m o n d t a m csendesen. - Én úgy látom - jegyezte meg a százados, hogy mi­ után dezertáltak Sztálingrádból, az egész menetelésük nem volt egyéb egyetlen fejvesztett menekülésnél nyugat felé. - A német vonalak felé - helyesbítettem. A százados ezt elengedte a füle mellett. 301

- Egyszer se parancsolta meg magunknak a tábornok, hogy orosz állásokat támadjanak meg? Egyszer se szer­ vezett szabotázsakciót az oroszok ellen? N e m robban­ tottak fel katonai raktárakat, nem vágtak el utánpótlási vonalakat? - Minek? - kérdezte Gregor. - Sietnünk kellett, nem volt rá időnk. - A n é m e t arcvonalat kerestük - ismételtem meg. A százados ezúttal se figyelt rám; G r e g o r r a koncent­ rált. - Volt magukkal egy orvos. Milyen szerepet játszott ő? Megszervezte a betegeik és a sebesültjeik szállítását? Haj­ tott végre műtéteket? Gregor ismét felnevetett. - Olyan időjárási körülmények között? - N e m állt rendelkezésünkre szállítóeszköz - próbáltam menteni a helyzetet. - És lehetetlen lett volna műteni olyan körülmények közt. Gyógyszereink se voltak. - Tehát magukra hagyták a betegeiket a sztyeppén? A százados vádló tekintettel nézett ránk. - Hagyták őket meghalni? És senki n e m emelt szót ez ellen? Még a tá­ bornok se? - N e m volt mit tenni! Az emberek úgy hulltak, akár a legyek. N e m volt élelmünk, nem volt téli ruhánk, kötsze­ rünk. Majdnem mindenki elkapta a tífuszt vagy a dizentériát, sokan megfagytak, vagy fagy ás következtében elve­ szítették valamelyik végtagjukat. Már az is eredménynek számított, ha valaki saját magát bírta vonszolni, nemhogy még mást is cipeltünk volna. - Egyszóval hagyták őket meghalni? - N e m tehettünk mást! A százados és én villámló tekintettel méregettük egy­ mást. - N e m tehettek mást, mi? - ízlelgette a kifejezést. N e m tehettek mást... Nos, e n n e k az eldöntését bízzuk inkább másra. Most inkább folytassuk az események fel­ vázolását. Sztálingrádból való szökésük alatt szólt bárki 302

is a párt ellen? A F ü h r e r ellen? Zúgolódott bárki a há­ ború miatt? Gregorral határozottan megráztuk a fejünket. - N e m ? - kérdezte a kapitány ironikus mosollyal. - N e m - feleltem. - Ennyire biztos b e n n e ? - Biztos vagyok b e n n e . Nagyon biztos. - Hm... - Visszaült az asztala mögé, majd fogta a pa­ pírjait, és gondosan egy m a p p á b a helyezte őket. - Ha van maguknál levél, amit fel kell adni, vagy személyes tárgyak, amit a halottak bíztak magukra, akkor most át­ adhatják őket nekem. - Nincs semmink - m o n d t a Gregor. - Az oroszok min­ dent elvettek tőlünk. - Mennyit árultak el az oroszoknak? - Semennyit. Csak a saját és az egységünk nevét. -i O, igen? És az N K V D megelégedett ennyivel? - Fe­ lénk küldött egy újabb ironikus mosolyt, aztán az ajtó felé intett a fejével. - Senkinek n e m beszélhetnek sem erről a kihallgatásról, sem Sztálingrádról. Ha valaki kér­ déseket tenne fel maguknak, azonnal tegyenek jelentést a GEFEPO-nak. Egy órával később egyesítettek minket a századunk­ kal, ahol megjelenésünk kisebb feltűnést keltett. - Nézzétek csak, kit látnak a szemeim! - csoszogott oda hozzánk Pici. - Azt hittük, meghaltatok! - jelentette ki Papa, miköz­ ben egyszerre próbált átölelni mindkettőnket. - Hova a pokolba tűntetek? - morgolódott Porta. - Két kibaszott órát vártunk rátok az erdő szélén. M o n d t a m is a tábornoknak, hogy a gazfickók biztosan belebotlottak egy csapat oroszba, és nem akarják megosztani velünk a kavi­ árt. Mind ott voltak, Papa, Porta, Pici, a Légionárius és H e i d e . Még Barcelona is előkerült. Miután kihajították a kórházból, és újra alkalmasnak nyilvánították arra, hogy

303

meghaljon a hazájáért, volt akkora szerencséje, hogy visszahelyezték a századához. - Újraszervezik a 6. hadsereget - újságolta nekünk -, de csak a jó ég tudja, h o n n a n fognak elegendő embert szerezni hozzá. Lehet, hogy h a m a r o s a n csupa trottyos vénember fog körülöttünk totyorászni? - Mi történt Augsberggel? - akarta tudni Gregor. - És a hadnaggyal meg az orvossal? - tettem hozzá aggodalmasan. Papa vállat vont. - Muszáj kérdeznetek? N e m is sejtitek? - Úgy érted, letartóztatták őket? - Mi mást tehettek volna? Egy hadsereg n e m hadsereg rend és fegyelem nélkül. Augsberg elhagyta Sztálingrádot, megszegve ezzel Hitler parancsát. Ez gyakorlatilag azt je­ lenti, hogy dezertőr. És ő tudta, mit csinál. - De hát ez őrültség! - kiáltott fel Gregor. - Egyéb­ ként is ez nem dezertálás volt. Mi n e m menekültünk a front elől, h a n e m éppen ellenkezőleg, a csapatainkat ke­ restük! Az elkövetkező napokban az élet egészen elviselhető volt, legalábbis a korábbiakhoz viszonyítva. Meg volt tilt­ va, hogy a hőstetteinkről regéljünk, de mégis mindenki tudta, h o n n a n jöttünk, és csodálattal néztek fel ránk ezek túlélték a hírhedt Sztálingrád poklát! Átkeltek a D o n o n ! Túljártak az oroszok eszén! Ü n n e p e l t e k minket, irigyeltek minket, és látszólagos elpusztíthatatlanságunkb a n már-már istenként tiszteltek minket. Egy nap, miközben Portával békésen sétáltunk, a rit­ ka napsütést élvezve, egy kövér számvevő tiszthelyettes rohant elő az egyik kunyhóból, és egyenesen felénk tar­ tott. Elkapta Portát a vállánál, és rázni kezdte. - H a u b e r ! Hol az ördögben voltál az elmúlt öt órá­ ban? Mindenhol kerestelek! Porta, érthetetlen módon magába fojtva az obszcenitásokat, amiket ilyen alkalmakkor a delikvens képébe szo­ kott ordítani, hátrált egy lépést, és tűnődve végigmérte a 304

pasast. Az őrmester szemüveget viselt, szódásüveg vas­ tagságú lencsékkel, s nyilvánvaló volt, hogy nem lát to­ vább egy méternél. - Mit akarsz tőlem? - kérdezte Porta-Hauber, húzva az időt, hogy eldönthesse, érdemes-e vállalnia a szerepet vagy sem. - Hogy mit akarok tőled? Te jóságos ég, háború van, ember! Rengeteg a dolog! Ellátmányt kell hozni, meg kell tölteni az emberek hasát... Magával rángatta Portát, aki nem tiltakozott. Egy ideig egy fatörzsnek támaszkodva ittam magamba a napfényt, és m á r kezdtem azt fontolgatni, hogy nem várok tovább Portára, amikor előbújt a kunyhóból, s vigyorogva feléin lobogtatott egy papírt. - Gyere! - Hova? - Vételezünk ezt-azt annak a hülye kövér pápaszemes­ nek. - Miért tegyünk szívességet neki? - kászálódtam fel morogva Porta mellé egy t e h e r a u t ó vezetőfülkéjébe. - Miért ne? - kacsintott r á m zsiványul Porta. - Ma­ gunknak is szívességet teszünk vele. O d a é r t ü n k a raktárhoz, ahol Porta átadta a kódszá­ mokkal telerótt papírt. - Ki maga? - kérdezte a szolgálatban lévő őrmester. Hol van H a u b e r ? - Beteg. Az éjszaka pokolian rosszul érezte magát. - Szegény, jó öreg H a u b e r ! N e m tudják, mi a baja? - A májával van valami - hazudta Porta szemrebbe­ nés nélkül. ' Az őrmester aláírta és lepecsételte a papírt, mi pedig körbejártunk a teherautóval, hogy felszedjük a holmikat. Először ránk sóztak egy halom egyenruhát. Ezt ötszáz puska követte. A lelkesedésem kezdett lelohadni, Porta feje pedig lila volt a haragtól. - A'szemétláda! - sziszegte. - Ha t u d t a m volna, hogy ilyen baromságokról van szó... 305

A puskák u t á n azonban néhány ládányi konzerv kö­ vetkezett. R ö g t ö n jobban éreztük magunkat, és amikor felpakoltunk a teherautóra tíz rekesz vodkát is, Porta ma­ gabiztossága és önteltsége n e m ismert határokat. - Bízd csak r á m - ült be a kormány mögé. - Én majd elintézem a dolgokat. Beálltunk egy keskeny mellékutcába, ahol egy orosz dezertőr segítségével, aki Porta legfrissebb cimborája volt, elrejtettük az ételt és a vodkát egy lebombázott ház pin­ céjében. Ami a t e h e r a u t ó t illeti, azt egyszerűen kivittük a falun kívülre, és kézigránátokkal felrobbantottuk. - H a d d higgyék azt, hogy a partizánok emelték el a holmikat - magyarázta Porta. - Vagy az oroszok, ha így jobban tetszik nekik. G o n d t a l a n u l élveztük fondorlattal szerzett zsákmá­ nyunkat, és soha nem hallottunk az incidensről. E b b e n az időben mindenféle vad pletykák keringtek a városban, és valószínű, hogy az illetékeseket túlságosan lefoglalta az igazság és a fikció szétválasztása, n e m értek rá egy eltűnt teherautóval foglalkozni. A szóbeszéd szerint az oroszok áttörtek északon^ és a harcok most n é m e t terü­ leten folytak. Arról is hallani lehetett, hogy volt egy „stra­ tégiai visszavonulás", ami a gyakorlatban futást jelent. Valami tényleg lehetett a pletykák mögött, mert nappal és éjszaka m e g á l l á s n é l k ü l v o n u l t a k a j á r m ű v e k a Belgorodba és az Orjolba vezető ú t o n . Mielőtt még felélhettük volna titkos vodkakészletün­ ket, oktatásra küldtek minket: hogyan kell tankokat fel­ robbantani. Nekünk, szakértőknek akarták megtanítani ezt! - A z istenfáját! - mérgelődött Porta. - Több tankot repítettem levegőbe, mint ahányszor ezek meleg vacso­ rát ettek! A kaszárnyába visszatérve nagy fejetlenség fogadott minket. Mindenfelé nagy rendezkedés folyt, festettek, sú­ roltak, vittek ezt, hoztak azt, loptak el amazt. Azt rebes­ gették, hogy vissza fognak küldeni minket Berlinbe. 306

- Lehet benne valami - jegyezte meg kétkedve Gregor. - Akkor meg mi értelme e n n e k a tavaszi nagytakarí­ tásnak? - kérdeztem. - M e g a gyakorlatozásnak és a tanulásnak - tette hoz­ zá Pici. - M o n d o k én nektek valamit - szólalt meg Porta. Egy dollárt egy m a r é k disznószar ellenében, hogy meg fogjuk adni magunkat. Azért akarják kipofozni a lakta­ nyát, hogy úgy nézzünk ki, mint egy igazi porosz hadse­ reg, amikor Sztálin katonái bemasíroznak! - Valaki azt m o n d t a n e k e m tegnap - vetette közbe mo­ hón Barcelona -, hogy m á r n e m állunk háborúban a nyu­ gattal, és Roosevelt elnök meg az angol király meg fog­ nak látogatni minket... Néhány hónappal korábban még n e m m e r t volna meg­ kockáztatni egy e k k o r a hülyeséget, de a légkör most annyira Vibrált, annyira tele volt reményekkel és félel­ mekkel, hogy senki n e m röhögte ki. Sőt n é h á n y a n még neki is álltunk titokban angolul tanulni. Egyetlen pletyka lett csupán rögtön elutasítva, mégpe­ dig az, amelyik Hitler látogatásáról szólt. Roosevelt elnök, igen; az angol király, igen; de Hitler? Egy pillanatra elké­ p e d t ü n k rajta, hogy bárki is annyira hülye lehet - még H e i d e is, aki a hírt hozta -, hogy elhiggyen egy ekkora szamárságot, hatalmas röhögésben törtünk ki. - Szart jön ide! - bömbölte Pici. - Talán Sztálingrád kísérteteit akarja látni? - cukkolta Papa. - Jól van - m o n d t a H e i d e dacosan. - Röhögjetek csak. Csináljatok csak magatokból bolondot. Majd meglátjátok... És úgy is lett! Két n a p p a l később a hírt megerősítették. Hitler sze­ mélyesen fog körülsétálni a laktanyában! Itt van! Meg­ érkezett! Köztünk van! A mi F ü h r e r ü n k Nova Bavariába érkezett! Kitört a pánik, és ahogy az lenni szokott, futótűzként terjedt. Tisztek rohangáltak körbe, teljesíthetetlen paran307

csokat osztogatva; tiszthelyettesek r o h a n t a k utánuk, az övéikkel ellentmondó parancsokat továbbítva. Az embe­ rek egyre ingerültebbek lettek, ahogy a bizonytalanság nőtt. Még nincs a laktanyában - ú t o n van a laktanyába a laktanya felé közeledik - éjfélkor lesz itt - h o l n a p lá­ togat meg minket - a jövő h é t e n érkezik - itt volt, de m á r elment - n e m is fog jönni... . Éjfél előtt felsorakoztattak minket, és mindannyian vártuk, hogy végre történjen valami. Tiszták voltunk, fe­ gyelmezettek, kikentek-kifentek. Az utca végére két őr­ mestert állítottak, nekik kellett jelt adniuk, ha tközeledik. Három órával később, enyhén inogva, még mindig vigyázzban álltunk. A tisztek kezdték elveszteni a türelmüket, mi kezdtük unni a cécót, néhányan pedig úgy döntöttek, inkább elájulnak. Aztán egyszer csak az őrmesterek benyargaltak a hír­ rel, hogy közeledik, néhány másodperccel később pedig h á r o m Hoesch teherautó robogott be az udvarra, és szórt szét egy egész hordányi SS-tisztet. A fickók leugráltak a teherautókról, körberohangáltak egy kicsit, aztán kordont formáltak, s kivonták a pisztolyaikat. Érdeklődve figyel­ tük a bohóckodásukat. Legalább véget vetettek az egyhan­ gúságnak. Ezután négy újabb teherautó jött, tele LSSAH-s kato­ nákkal, Hitler személyes testőrségével. Ezek is leugráltak a járművekről, és szépen kettős sorba fejlődtek, készen­ létbe helyezve MPI-jeiket. Olyan édesen hajtották végre a manővert, hogy elszégyelltem magam, amiért n e m tap­ solhatok vagy hajigálhatok pattogatott kukoricát a leve­ gőbe. Annyit azért megengedtem magamnak, hogy jobbra sandítottam, és kajánul P o r t á r a hunyorítottam. A teherautók u t á n autók hosszú sora következett, még több SS-emberrel. Ezek szétszóródtak az udvaron, inte­ gettek, ordítoztak, és általában nagyon piszokul viselked­ tek. Fel-alá mászkáltak a soraink közt, és amikor eszükbe jutott, fenyegetőzni kezdtek a Gestapóval, Torgauval, az akasztófával, a kivégzőosztaggai, meg mindennel, mi szív308

nek és léleknek ingere. Szobormereven bámultunk elő­ re, még pislogni se m e r t ü n k . Miután lehiggadtak, és véget vetettek az általuk keltett zűrzavarnak, néhány pillanatnyi nyomasztó csend követ­ kezett. Álltunk, vártunk. Mindenki. Valahol a közelben felharsant egy trombita. Az egyik őr ijedtében elejtette az MPI-jét, mire elfojtott röhögés hullámzott végig az udvaron. Az SS-tisztek elfehéredett kézzel szorongatták a pisztolyaikat. Az egyik háztetőn egy macska belenyá­ vogott az éjszakába. Két spéci Mercedes lőtt át a k a p u n és fékezett le hó­ vihart kavarva a parancsnokunk előtt. Az első autóból Von Manstein tábornagy szállt ki, nyomában egy egész vezérkarnyi tiszttel. A rengeteg kitüntetés csillogása el­ kápráztatta a szemet. Arany váll-lap volt annyi, mint a szemét, monokliból m i n d e n arcon akadt legalább egy, a kardok és sarkantyúk csörgése pedig akkora zajt keltett, m i n t h a egy egész lovassági ezred vágtatott volna be a kaszárnyába. A második autóból G u d e r i a n tábornok lé­ pett ki, akit csúnya n á t h a gyötört, ezért állandóan az orra előtt kellett tartania a zsebkendőjét. A parancsnok bemutatta neki az ezredet. Guderian las­ san, aprólékos gonddal megnézett minket, szomorú, tás­ kás szemét végigjáratva sorainkon. G u d e r i a n t á b o r n o k b e m u t a t t a az ezredet Von Man­ stein tábornagynak. A tábornagy végigsétált előttünk. Azon tűnődtem, vajon ki fogják-e rángatni azokat, akik túl ellenségesen néznek, és ha igen, akkor mit fognak csinálni Portával. Ezalatt mi továbbra is vigyázzban álltunk és vártunk. Most már senki nem mert elájulni. Odakint az utcán egy orosz nő az áruját kínálta fenn­ hangon. Halat árult. Mindenki, Mansteintól lefelé, megme­ revedett: a Führer gyűlölte a halat. Négy SS-tiszí kirohant, elkergették a vénasszonyt. Még több SS-jármű gördült be az udvarra, és ott, kö­ zöttük, ott volt a nagy fekete Mercedes, amelyben Adolf 309

Hitler ült. Lassan, ünnepélyesen szállt ki az autóból, be­ hajlítva a lábát, magasra emelve a térdét, ahogy lépke­ dett. Mindig így tett, amikor csapatszemlét tartott. Olyan volt, mint valami furcsa rituális tánc. Az arcából csak az orrát és a bajuszát lehetett látni, a többit elrejtette a sap­ kája által vetett árnyék és a nagy kabátjának a gallérja. - Második harckocsizó ezred katonái - kezdte a beszé­ dét. Távolról se voltunk a 2. harckocsizó ezred katonái, de senki nem m e r t e felvetni ezt neki. - Második harcko­ csizó ezred katonái, szívem mélyéből köszönetet mondok nektek bátorságotokért és hősiességetekért! Ti vagytok Németország büszkesége! Ha a háború véget ér, meg fog­ játok kapni méltó jutalmatokat! Addig legyetek türelme­ sek és hűségesek! Heil! - Heil Hitler! - ordítottuk. Megkönnyebbülés volt kinyitni a szánkat. Teljes tü­ dőnkből üvöltöttük a szavakat. Hitler körbejárt, szemügyre vett minket, egész idő alatt különös gólyaléptekkeí masírozva. A t á b o r n o k o k követ­ ték. A F ü h r e r hébe-hóba megállt, hogy egy megjegyzést tegyen, vagy néhány szót váltson egy „kiválasztottal". A mi századunkból senkivel n e m beszélt, de megállt Porta előtt, és néhány másodpercig n é m á n fixírozta. Úgy tűnt, groteszkül lenyűgözőnek tartja Portát. Azt kívántam, bár­ csak érteném, miért. Szinte ellenállhatatlan késztetést éreztem arra, hogy vele együtt bámuljam Porta képét, és közben rettegve vártam, mikor nyitja ki mocskos száját a barátunk. Pontosan hét perc alatt véget ért a szemle, és anélkül, hogy bárkivel is kezet fogott volna, Hitler beszállt a Mercedesébe, és m á r ott se volt. H á r o m perccel később az udvar kongott az ürességtől. Az egész látogatás n e m tar­ tott tovább tíz p e r c n é l N e m sokkal azután, hogy a F ü h r e r elment, összeül­ tünk kártyázni a latrináknál. Mindannyian kedvetlenek voltunk, mert becsapva éreztük magunkat. Olyan sokáig vártunk, mégis olyan keveset láttunk! És az, akit láttunk, 310

egy bohóc, egy törpe volt, paródiája annak, akire számí­ tottunk! - Tényleg ő volt? - t ű n ő d ö t t Pici. - Tényleg ő volt, vagy valaki mást küldtek el az ő ruhájában? - Ő volt - állította Papa. - Jézusom! - Pici a hüvelykujja fölé helyezte a muta­ tóujját. - N e m hittem volna, hogy egy ilyen kis pöcs rob­ b a n t o t t a ki ezt az egész francos háborút... Azoknak a frontkatonáknak, akik életben m a r a d ­ tak, nincs okuk rá, hogy gratuláljanak maguknak. Az igazi hősök az elesettek. Adolf Hitler, 1945. március 19-én 1943. február l-jén az alábbi távirat érkezett Berlinbe Paulus tábornoktól: F Ü H R E R E M ! A HATODIK H A D S E R E G HŰSÉ­ GES MARADT ÖNHÖZ. AZ UTOLSÓ EMBERIG, AZ UTOLSÓ GOLYÓIG HARCOLTUNK, AHOGYAN PARANCSOLTA. N I N C S T Ö B B F E G Y V E R Ü N K , NINCS TÖBB LÖSZERÜNK, NINCS TÖBB ÉLEL­ MÜNK. A KÖVETKEZŐ HADOSZTÁLYOK TELJE­ S E N M E G S E M M I S Ü L T E K : 1 4 , 16. ÉS 24. P Á N C É L O S H A D O S Z T Á L Y ; 9. L É G E L H Á R Í T Ó H A D O S Z T Á L Y ; 30. G É P E S Í T E T T H A D O S Z T Á L Y ; 44., 7 1 . É S 176. GYALOGSÁGI H A D O S Z T Á L Y ; 100. PUSKÁS H A D ­ OSZTÁLY. H E I L H I T L E R ! É L J E N N É M E T O R S Z Á G ! . * Ugyanezen a n a p o n fél hatkor a 6. hadsereg elküldte utolsó rádióüzenetét: A Z O R O S Z O K BEHATOLTAK A B U N K E R B E . Wultz hadnagy, a rádiós tiszt ezután az éterbe sugároz­ ta az ,,EE' nemzetközi kódot: a rádióállomás megszűnt^ 311

Egy karddal széttörte a berendezését, majd a pisztolyá­ val kiloccsantotta az agyát. Paulus tábornok, a kényszerkatona, aki folyton azt han­ goztatta, hogy „ P a r a n c s o t k a p t a m , amit teljesítenem kell!", most megpróbálta kivonni magát a felelősség alól. - Nem érdekel, hogy mi történik - mondta a vezérkari főnökének, aki azzal a hírrel jött hozzá, hogy az oroszok kedvező kapitulálási feltételeket ajánlottak fel nekik. Mosom kezeimet. A kapituláció ötletét undorítónak tar* tom, nem vállalhatok felelősséget egy effajta akcióért. En csupán azt kívánom, hogy magánszemélyként kezeljenek. Ha óhajtja, átveheti a hadsereg irányítását, és kedvére dönthet. És mondja meg az oroszoknak, hogy n e m áll szándékomban gyalog átkelni a városon! Ha együttmű-. ködést várnak el tőlünk, akkor viselkedjenek úriembe­ rekhez méltóan. Küldjenek értünk egy járművet. De ma­ gára bízom, Schmidt. N e k e m immár semmi közöm az egészhez.

16. Vonatok Az állomás semmiben n e m különbözött ezer másiktól Oroszországban. A bejáratnál néhány heivadt virág szo­ morkodott a sápadt napfényben. Az állomásfőnök irodá­ ja előtt egy jókora rakás lószar díszelgett. Mindenki szit­ kozódott miatta, és mindenki kerülgette, de senki nem vett magának annyi fáradságot, hogy egy lapát és egy vödör segítségével eltávolítsa az útból. Nem tartottam elképzel­ hetetlennek, hogy ott fog maradni, míg el n e m rothad. A peronok tele voltak parasztokkal és tyúkokkal. Né­ hányan m á r két napja vártak a vonaljukra, és hogy a tyú­ kok ne csavarogjanak el, eltörték a lábaikat. Egy férfi disznót legeltetett kutyapórázon. Szép példány volt a disz312

nó, kövér és rózsaszín, fekete fejjel. Tanyának hívták, és n é h a még hallgatott is a nevére. Vágyakozó pillantáso­ kat lövelltünk az állat felé, de még Porta se mert kezet emelni egy ilyen állatra. Vonatokban nem volt hiány, szünet nélkül jöttek-men­ tek, de n e m sok akadt köztük, amelyik utasokat szállí­ tott volna. Túlnyomórészt kelet felé tartottak, és lőszert szállítottak. Két mozdony tartotta őket mozgásban, az egyik elöl, a másik hátul; hatalmas gőzmozdonyok, kormos és verejtékező vezetőkkel, fűtőkkel. Ezek a vasutasok majd­ nem ugyanolyan közeli ismerősei voltak a halálnak, mint mi magunk. A baleseti és a szabotázsarány rendkívül ma­ gas volt, a halál ott leselkedhetett bármelyik kanyar mö­ gött. N é h a egy teherkocsit holttestek szállítására tartottak fenn, de a legmagasabb prioritást a sérült ágyúk és más felszerelések kapták, amiket Németországba vittek vissza, hogy ott hadifoglyok megjavítsák őket. Egy vágányt a vö­ röskeresztes vonatoknak tartottak fenn. Megállás nélkül robogtak át az állomáson, m i n d e n húsz percben, tele se­ besültekkel. Mj egy fekete-tengeri szanatóriumfélébe tartottunk, ahol a lábadozókat kezelték. Porta azt állította, hogy a hely a Paradicsom előszobája, és nyálcsorgató leírások­ kal traktált minket az ételekről, amiket enni fogunk és a lányokról, akikkel megosztjuk majd az ágyainkat. Porta szerint az utcák csordultig tele vannak kurvákkal, akikhez elég odasétálnod, és máris a nyakadba csimpaszkodnak. N e m voltunk biztosak benne, hogy Porta csakugyan járt m á r efféle helyen, vagy legalább hallott róla valakitől, de az általa elénk vetített látomások olyan csábítóak voltak, hogy pillanatnyilag megelégedtünk az álmodozással. Természetesen, a fronton szolgáló katonák n e m me­ hettek haza szabadságra. Be kellett érnünk néhány nap­ pal egy pihenőcentrumban, és még ennek is örülhettünk. Ha valaki haza akart jutni, annak mindkét karját vagy lábát el kellett lövetnie. 313

Egy kór házvonat robogott át az állomáson. A tömeg a vonat felé fordult, és egészen addig követték a tekinte­ tükkel, míg el nem tűnt a távolban. A közelünkben egy paraszt sóhajtott egy nagyot, és századjára megnézte a m e n e t r e n d e t . A d á t u m szerint 1940-ben készült, és alig­ ha volt még érvényben. - H á r o m órája késik - morogta nekünk. - U n d o r í t ó , hogy mennyire lezüllött ez az ország. Rossz vágányokra küldik őket, tudják. Elküldik őket valamerre, amerre ked­ vük tartja, nem törődve azzal, hogy valahol emberek vár­ nak rájuk. Már ideje, hogy valaki tegyen végre valamit. Bíráló tekintettel végigmérte az egyenruhánkat. - Gondo­ lom, Németországban más a helyzet. Miért n e m tudnak tenni valamit, ha már itt vannak? Maguk, németek, a pre­ cizitásukról híresek. E r r e , mintegy végszóra, egy egész csapat paraszt ne­ künk esett: - Ezt Németországban aligha engednék meg! - Nincs kötelességtudat, ez itt a baj. - M á r huszonnégy órája várok itt. - Én csak Nikopolba akarok eljutni. A m e n e t r e n d sze­ rint tegnap reggel kellett volna itt lennie. De hol van? Egy köpcös férfi, mindkét h ó n a alatt egy-egy tyúkkal, ol­ dalba bökte Portát. - Hol van, h e ? - Késleltetve van - felelte Porta. - Ez a helyzet, kés­ leltetve van. Ilyen a háború, tovaris. A háború mindent késleltet. - De mikor fog jönni? Én csak ezt szeretném tudni. - Adjon neki egy kis időt - m o n d t a bölcs képpel Por­ ta. - Legyen türelmes, elvtárs! Az efféle dolgokat nem lehet siettetni. Fél órával később egy teher- és személyszállító vago­ nokat egyaránt vonszoló mozdony pöfögött be az állo­ másra. A tömeg éljenzésben tört ki. Csirkék, malacok, gyerekek lettek ölbe kapva, kutyák ugattak és vizelték le izgatottságukban az e m b e r e k cipőit. Az állomás túl kicsi volt ahhoz, hogy egy ekkora vonatot befogadjon, ezért 314

az utolsó két kocsi jóval túlnyúlt a p e r o n végén. Min­ denki lerohant a sínek közé, és hanyatt-homlok a kocsik felé csörtetett. A fekete-fehér disznós férfi beszorult egy ajtóba. Az emberek hátulról tolták, elölről húzták, mire mind a disznó, mind a gazdája r é m ü l t e n felvisított. A vonatkísérő belefújt a sípjába, és ordítozni kezdett. Felalá rohangált a peronon, akár egy őrült, végül előrántotta a pisztolyát, és belelőtt néhányszor a levegőbe. - Szabotázs! - üvöltötte. A tömeg rá se hederített. Senki nem tudta, hova megy a vonat, n e m volt rá utalás se a kocsikon, se a peronon, mégis mindenki tülekedett, hogy feljuthasson a „fedélzet­ r e " . Porta behúzta, magát egy ablakon, és fejjel bezuhant az egyik kocsiba. Pici tyúkokon taposott át. Egy román őrmester kihúzta a szablyáját, hogy lefejezze vele Barce­ lonát, de egy kövér nő közéjük fúrta magát, és kiverte a férfi kezéből a szablyát. Megjelentek a katonai rendeszek, és válogatás nélkül püfölni kezdték a népet. Egy őrmes­ ter a pisztolyával belelőtt a tömegbe. A golyó elsüvített a fekete-fehér disznó füle mellett, amitől az állat annyira megrémült, hogy kiugrott a gazdája karjából, és berobbant a vonat belsejébe, akár egy kézigránát. Az emberek azon­ nal üldözőbe vették. Végül a peron kiürült, a vonat pedig megtelt. E m b e ­ rek ültek a csomagtartókon, tolongtak a folyosókon. A fekete-fehér disznót elfogták, és az egyik vécébe zárták egy borjúval és hat fontoskodó libával együtt. Tyúkok ül­ tek mindenfelé, az ülések alatt, az üléseken, az e m b e r e k fején, az ölükben. A rendeszek eltűntek, a mozdonyve­ zető elindította a vonatot, meg sem várva, hogy a kalauz belefújjon a sípjába. A p e r o n o n szaladt mellettünk, vö­ rös arccal, ordítozva, miközben mi az ablakból obszcén kifejezéseket kiabáltunk feléje. Végül egy jól nevelt pa­ raszt kinyitotta neki a legutolsó kocsi ajtaját, és felsegí­ tette. - Kár - csukta be Barcelona az ablakot. - Szerintem jó m ó k a volt. 315

- Hallott valaki egy Manfréd Katzenmeyer nevű pali­ ról? - kérdezte Porta, félreseperve az öléből egy kotyo­ gó tyúkot. - N e m - felelte Barcelona. - Kellett volna? - Nem szükségszerűen. Csak eszembe jutott róla... a vonatkísérőről. - Miért? Mi történt Manfréd Katzenmeyérrel? - Nos, ez egyfajta legenda - mondta Porta. - Tüzérsé­ gi kapitányként kezdte az előző háborúban, csakhogy egy­ szer elkövette azt a hibát, hogy felcserélt egymással két láda lőszert, amiből aztán szép kis kalamajka támadt, amikor lőni próbáltak a békaevőkre. Úgyhogy Manfréd barátunkat áthelyezték a hadtáposokhoz, azzal, hogy ott n e m sok kárt tehet. A m i k o r aztán jött Adolf, és ember­ a n y a g é r t visított, m i n d e n seggfejnek ö r ü l t e k , m é g Katzenmeyernek is. Nos, nagy ostobaságot követtek el: rábíztak egy vonatot. N e m sokat t u d o t t a vonatokról, de úgy gondolták, mivel úgyse ő fogja vezetni, ez nem lénye­ ges szempont. Minden állomáson, ahol megálltak, utálták, mint a szart. Mindig ordított mindenkivel, mindenben hi­ bát talált. Amikor először találkoztam vele, úgy nézett ki, mint egy búzatábla. Felvette a díszegyenruháját, ami tele volt olyan sárga paszományokkal. Úgy nevezték akkoriban, hogy a Szar-házi Király. Tudniillik, abba is beleszólt, hogy ki mikor nyithatja ki a végbélnyílását. Kétszer naponta, egyszer reggeli után, egyszer lefekvés előtt. Tisztek és közlegények, nem volt nála különbség, mindenkit egy­ formán, óraműpontossággal küldött el, és ott állt, mérte az időt. H á r o m perc és harminc másodperc, és a jóisten legyen irgalmas ahhoz, akinek hasmenése van... - Mi köze ennek a vonathoz? - szakította félbe Bar­ celona, elnyomva egy ásítást. - Milyen vonathoz? - Ahhoz, amelyikről mesélni akartál nekünk. - Mindjárt rátérek arra is, csak várd ki a végét - mond­ ta Porta ingerülten, mint mindig, ha valaki siettetni pró­ bálta. - Egy n a p a seggfej lemaradt. Az ő hibája volt. 316

Megálltak valami nyomorúságos kis állomáson, a Donyec másik oldalán, egy elhagyatott, vacak helyen, ahol soha semmi n e m történik. Volt ott egy vén trotli, legalább ki­ lencvenkilenc éves, aki egész n a p mást se csinált, csak állt egy seprűre támaszkodva, és az állomáson áthaladó vonatokat nézte. Valaki a kezébe nyomta a seprűt, még '22-ben, és megparancsolta neki, hogy vigyázzon rá. Hogy valami hasznosat csináljon, tudjátok. Egy olyan ország­ ban, mint Oroszország, az e m b e r n e m álldogálhat csak úgy, dologtalanul. Az öreg szivar tehát '22 óta a seprű­ nyélen könyökölt, n e m t ö r ő d v e senkivel. L á t t a mindőjüket, Wrangel lovasságát, Trockij tengerészeit, a maguk kis forradalmát csiholó kozákokat, a n é m e t e k e t tizenégyben. Tudta, hogy mind egyformák, csak külön­ böző egyenruhát h o r d a n a k . Hallotta őket ordítozni és k á r o m k o d n i az évtizedek során. Éljen a cár! Éljen Le­ nin! Éljen a császár! Éljen Oroszország! Éljen a forrada­ lom! Vesszen a forradalom! Éljen a... - Szóval a vonat elment nélküle. - Barcelona kezdett egyre türelmetlenebbé válni. Porta sértődötten végigmérte. - N e m nélküle! Katzenmeyer nélkül! - Világos! - bólintott u n o t t a n Barcelona. - Na és? - Katzenmeyer leszállt a vonatról, hogy szokása szerint belekössön a népbe, és észrevette a seprűjére támaszko­ dó öreget. Persze hogy kajabálni kezdett neki, és tudni akarta, mi a jó büdös-francot álldogál ott tétlenül. Az öreg szivar erre elmagyarázta neki, hogy '22-ben a népbiztos a kezébe nyomta a seprűt, és azt mondta neki, hogy vigyáz­ zon rá. Katzenmeyer erre bepipult, és tépni kezdte a szá­ ját, meg az öreg vastagbele felől érdeklődött, és miközben ezt tette, a vonata egyszer csak elindult, persze nélküle. Rohant veszettül, integetett, ordított, aztán megbotlott a váltóban, és elájult. Eközben - mesélte élvezettel Porta - a szerencsétlen vonat kísérő nélkül robogott tova, senki nem tudta, hova megy, hova tartozik, úgyhogy akárhány állomásra ért be, mindenhol továbbintették az éppen sza317

bad vágányra, és hagyták tovaszáguldani. Bejárta egész E u r ó p á t ! - m o n d t a Porta csillogó szemmel. - Kijeven nem kevesebb, mint tizenöt alkalommal haladt át. Ber­ linben háromszor látták. Még Párizsba is eljutott, és mi­ vel a békaevők nem tudták, mit tegyenek vele, továbbküld­ ték Brüsszelbe. Ezután eltűnt, és legalább két hónapig sen­ ki se látta. Végül M ü n c h e n b e n bukkant fel, teljes gőzzel robogott be R ó m a felől. Az ostobák még akkor se ismer­ ték fel. Begazoltak, és átállították a váltókat, elküldték Frankfurtba. A vasút vezetői a hajukat tépték. N e m le­ hetett tudni, hol bukkan fel a következő alkalommal. A kis vidéki állomásokon álldogáló utasok halálra rémültek, amikor váratlanul előbukkant a semmiből a hatalmas, ro­ bogó mozdony. A vezető n e m állíthatta meg a mozdonyt, tudjátok. Egyesek szerint egészen Pekingig elment vol­ na, ha végig zöld lámpát kap. Még szerencse, hogy vala­ kinek eszébe jutott pirosra állítani a lámpát, különben még most is úton lennének, a háború közepén. Porta, maximálisan elégedetten önmagával, hátradőlt az ülésen. Rövid csend következett. Gregor, a Légioná­ rius és Papa elaludtak, H e i d e képes magazint olvasott. Papa horkantott egyet álmában. - És mi történt ezzel a Katzenmeyer nevű fickóval? kérdezte Barcelona. - Lelőtték. - Nahát, nahát. - Barcelona az ablak felé fordult, a tájat bámulta. Pici hirtelen előrehajolt. - És az utasok? - kérdezte agresszíven. - N e m értem, hogy m a r a d h a t t a k életben olyan sokáig. Mit ettek? És a vonat? Mivel m ű k ö d t e t t é k ? H o n n a n szerezték a... Szerencsére a m o n d a t közepén hátborzongató visítás szakította a félbe. A fekete-fehér disznó r o h a n t be a fül­ kébe, nyomában a hat fenyegetően sziszegő lúddal. Picit annyira rabul ejtette a látvány, hogy teljesen megfeled­ kezett a kísértetvonatról.

318

Vinyicán át kellett szállnunk egy másik vonatra. Egész éjszaka vártunk a p e r o n o n , a csatlakozás csak másnap délután érkezett meg. Expressznek volt titulálva, de még a legapróbb állomáson is megállt, és nyitott kocsikban kellett utaznunk. Még enni se tudtunk várakozás közben, mert a hatóságok elfelejtették ellátni a megfelelő pecsé­ tekkel a papírjainkat. Novojoszkban megváltunk az expressztől, és keskeny nyomtávú vasúton utaztunk tovább. A sínek egyszer csak véget értek egy Szlin nevű helyen. A vonalat állítólag a háború elején kezdték el építeni, de a munkálatok fél­ bemaradtak, és senki n e m tudta, mi lett volna a végcél. Atgyalogoltunk egy mocsáron, majd a fő vasútvonalhoz érve vártunk jó néhány órát, mire fel tudtunk kapaszkod­ ni egy lőszert szállító vonatra. A lőszeres ládák tetején nem esett kényelmes utazás, ráadásul a vonat háromszor is megállt, és nekünk a vagonok alá kellett bújnunk az ellenséges repülők elől. Krivoj R o g b a n k é t u t á s z szállt fel m e l l é n k , egy tűzoltókészülékkel. Leültek mellénk a lőszeres ládákra, és. elmesélték nekünk, hogy egyiküket már egy éve halott­ nak hiszik, a másik pedig fél éve szökött meg egy csapat­ szállító vonatról. A zsebeik tele voltak hamis útlevelek­ kel és egyéb papírokkal, s állításuk szerint bejárták egész Európát, orránál fogva vezetve a titkos rendőrséget. - Minek a tűzoltókészülék? - érdeklődtem udvariasan. - N e m árt, ha kéznél van - k a p t a m a választ -, amikor az ember lőszeres ládák tetején utazik, Négy nappal később megérkeztünk a Paradicsom elő­ szobájába. Merev, sajgó tagokkal, cinikus arckifejezéssel, felkészülve a nagy csalódásra, istenhozzádot intettünk két barátunknak. - H é , hol vannak a kurvák? - kérdezte Pici, amikor az állomáson átvágva csábító idomok helyett csak egy szun­ dikáló rendőrt láttunk. - Hagyd a kurvákat! - Papa levetette a hátáról a fel­ szerelését, nyújtózott egyet, majd vett egy mély levegőt. 319

- A tavasz illatát érzem! Biztosan m á r virágzik az orgo­ na. Ez igaz volt. Hatalmas, lila fürtökben lógott minde­ nütt, bódító illata szinte elviselhetetlenül édesnek tűnt a lövészárkok bűze után. A r e n d ő r felébredt, megtörve a varázst. R á n k irányí­ totta az MPI-jét, és a papírjainkat követelte. Rendben voltak, de még végig kellett néznie egy vastag fénykép­ köteget is, gondosan összehasonlítva minket a delikven­ sek arcképeivel, abban a r e m é n y b e n , hogy zsákmány akadhat a horgára. Csalódottan engedett minket tovább. Besétáltunk a városba. Takaros kis házak, apró kertek szegélyezték az utat. A n a p forrón sütött alá az égből. Egymás mellett lépdeltünk, vállt vállnak vetve, bakancsa­ ink illetlenül hangosan csattogtak a csendes kis utca kö­ vezetén. - Miért ilyen? - suttogta Pici. - Milyen? - kérdezte Papa. - Ilyen csendes. Semmi mozgás. N e m tetszik ez nekem. Valami nincs rendben. - Hülyeség! Papa elmosolyodott, mi azonban egyetértettünk Pici­ vel. Ez a szokatlan csend nyugtalanító volt. - Nézzétek! - Papa a lejtő tetején állt, előremutatott. Odarohantunk. - Mi az? Mi a baj? Porta a revolverét babrálta, a Légionárius a késére csúsztatta a kezét. Pici idegesen'hátralesett a válla fölött. - Nézzétek! - kiáltotta Papa. Néztük. Ott, alattunk szétterülve, szikrázva a napfény­ ben, ott volt a tenger. Egy hatalmas, kék tó, pálmákkal szegélyezve. Lejjebb, a part mentén, ciprusfák és illatos bokrok, meg tányérméretű, karmazsinvörös virágok virí­ tottak. Hipnotizáltan közelítettünk feléjük. - N e m álmodom? - motyogta Pici halálkomolyan. Tényleg n e m álmodom? 320

Mindig balra tartva, ahogyan a k a t o n á k tenni szokták ismeretlen területen, leereszkedtünk a partra. A lépcsők aljánál egy őrbe botlottunk, aki megmutatta nekünk, merre van a szanatórium. A lágy szellő só illatától volt terhes, és a hullámok szelíd sziszegéssel szaladtak fel a partra, majd bújtak vissza a tengerbe. Porta oldalba bökte Picit. - Jól nyisd ki a szemed - intett a fejével két lány felé, akik a h o m o k o n át a tenger felé lépdeltek. Fiatalok volt és formásak, kellemesen m é r e t e s melle­ ik kibuggyanni készültek a szűkre szabott fürdőruhák­ ból. B a r c e l o n a ujjongva felkiáltott, Pici e l i s m e r ő e n füttyentett. - Szent ég! - nyöszörögte Gregor. - M á r majdnem el­ felejtettem, hogy néznek ki. Porta a lányok felé vetette magát, és mi követtük, csak Papa meg a Légionárius m a r a d t a k a helyükön, távolról szemlélve a fejleményeket. A lányok sikítva félreugrot­ tak, ahogy Pici hatalmas mancsa a fenekük u t á n kapott. Porta vodkával próbálta elcsábítani őket. A lányok visít­ va elrohantak tőlünk, és a zsivajra egy jól megtermett őrmester r o h a n t elő. / , - Mi a fenét képzelnek? - ordított ránk. - Ez, n e m ló­ vásár! Tartsák távol a kezüket a lányaimtól, vagy Torgauba küldöm magukat! - A lányaitól? - perelt d ü h ö s e n Porta. - Úgy érti, ki­ bérelte őket? - Úgy értem,, hogy ők az ápolónőim! - morogta az őr­ mester. - Tartsák távol tőlük a koszos kezüket! Ez egy ^tisztességes helyőrség, nincs szükségünk olyanokra, akik ^disznóként viselkednek abban a pillanatban, hogy kien­ gedték őket a lövészárokból. Papa előrelépett, hűvösen végigmérte az őrmestert. A férfi úgy nézett ki, mint aki most húztak elő a skatulyá­ ból. - Volt maga valaha is a fronton? - kérdezte csendesen Papa. 321

- Persze hogy nem voltam! A kórházban teljesítek szol­ gálatot. Minek néz engem? Porta n e m váratta a válasszal: - Egy nyálas kis seggnyalónak - vágta rá határozott hangon. Az őrmester feléje perdült. - Jól van! Maguk akarták! Azért jöttek ide, hogy a bajt keressék, hát a krisztusát, megkapják! - Elővett egy no­ teszt. - A nevüket és a számukat! - parancsolta. - Ne legyen ostoba - állította le Papa. Széttárta a ka­ bátját, felfedve törzsőrmesteri rangját, a kitüntetésekkel egyetemben, amiket a frontot töltött évek alatt szerzett. Az őrmester bosszúsan nyelt egyet. - Ajánlom, hogy jobban vigyázzon a nyelvére a jövő­ ben - tanácsolta neki Porta. - Legközelebb egy ezredesbe fog belekötni. - Hallgass - szólt rá Papa. - Miért t e n n é m ? - húzta fel az orrát Porta. - Csak. Fogd be a szád. Az őrmester közben összeszedte magát. - Tartsák be a szabályokat - m o n d t a -, és érezzék jól magukat Zatokában. Megköveteljük a fegyelmet, de demok­ ratikusak vagyunk. Ha mindenki jól viseli magát, remekül ki fogunk jönni egymással, Azért jöttek ide, hogy pihenje­ nek, de meg kell érteniük, hogy rendet kell tartanunk. Mint a laktanyában. Rend és fegyelem. A házirendet megtalál­ ják kifüggesztve a hálószobákban és a pihenőszobákban. És meg ne próbálják letépni őket! " . Kidüllesztett mellkassal elmasírozott. Pici és Porta be­ mentek a városba, lányok után nézni. Gregor félrehúzott engem. - Nem tudom, te hogy vagy vele - mormogta a fülembe -, de szívesen találkoznék négyszemközt az egyik ápolónővel. Egyetlen aprócska probléma volt csupán: hogyan ta­ lálkozzunk velük. A szabályzat megtiltotta, hogy bejöjje­ nek a szobánkba, ahogyan, természetesen, azt is tiltotta, hogy mi keressük fel őket a hálószobájukban. 322

A lányok szállásai a szomszédos épület negyedik eme­ letén voltak. A főbejáraton át n e m mehettünk, az túlsá­ gosan feltűnő lett volna. Kilopóztunk a sötétség leple alatt azon az éjszakán, és Gregor vállára állva felhúztam, m a g a m az első emeleti balkonra, aztán a b a r á t o m a t is felhúztam. Aggodalmasan méregettük az ereszcsatornát. - G o n d o l o d , hogy m e g fog bírni m i n k e t ? - néztem Gregorra. - Próbáld ki. Ha téged megbír, akkor engem is. Te vagy a súlyosabb. - Ez - tiltakoztam felháborodva - szemenszedett ha­ zugság. - Ne morgolódj, h a n e m csináld! - taszigált a bádogcső felé. - Ha kell a nő, ez az egyetlen módja annak,_ hogy hozzájuss! A t e t ő r e felérve kifújtuk magunkat, aztán á t m e n t ü n k oda, ahol a lányok ablaka volt. Ahogy lenéztem a mély­ be, hideg verítékcseppek ültek ki a halántékomra. - Tudom, hogy hülyén hangzik - rebegtem -, de ki nem állhatom a magasságot. Ez az egyik gyenge p o n t o m . - Az én gyengém meg a p u h a nővérhús! - közölte vi­ gyorogva Gregor. Áthajoltunk az eresz fölött, és kavicsokat dobtunk rá­ juk a nyitott ablakon át. Az ablakhoz jöttek, és úgy tettek, mint akik meg vannak döbbenve. - Lemegyünk! - súgta o d a nekik Gregor. N e m tiltakoztak, mi több, a szobájuk olyan tiszta, ren­ dezett volt, a megvilágítás olyan lágy, hogy hajlottam azt hinni, számítottak a látogatásunkra. - Izé... - vált hirtelen esetlenné a jelenlétükben Gregor hoztunk nektek valamit. - Azzal a kezükbe nyomott egy nagy üveg vodkát meg egy kaviárkonzervet. Én, hasonlóan ügyetlenül, ugyancsak átnyújtottam a hozzájárulásomat: egy karórát és egy karperecet, amit Picitől loptam, aki viszont valaki mástól lopta őket. M é g n e m vette észre, hogy el­ tűntek.

323

A lányok vidám cincogással vették át az ajándékokat. Mindannyian leültünk, és a sejtelmes fényben tanulmányoz­ ni kezdtük egymást. Körbejárt a vodkásüveg; megettük a kaviárt, és melléje némi fasírtot meg vöröskáposztát. A lá­ nyok rengeteget vihogtak, és érdeklődve méregettek min­ ket, a várható teljesítményünket próbálták megbecsülni. Egyikük magas volt és szőke, a másik alacsony, barna. Hogy az igazat megmondjam, mindkettőtől meg voltam rémülve! N e k e m a kis barna jutott. R á t e l e p e d e t t a t é r d e m r e , és fél karjával átölelt, ahogy a vodkát kortyolgattuk. Erez­ tem, hogy elönt a meleg. Jobb lett volna, ha n e m jövök. Rosszabb volt ez, mint az árokban kuporogva várni, hogy az ellenség megindítsa a támadást - olyan régen voltam m á r nővel. Mi lesz, ha csütörtököt m o n d o k ? O meg len­ ne sértve, én pedig megalázó helyzetbe kerülnék. A híre egykettőre elterjedne az egész században, és akkor elás­ h a t n á m magam. N e m kellett volna idejönnöm. Hagynom kellett volna, hogy Gregor kapja meg mindkettőt. N e m sajnáltam volna tőle. A lány az arcomhoz simította az arcát. Félig nyitott ajkai súrolták az ajkaimat. Egy másodperc, és m á r fal­ tuk egymást. M á r n e m féltem, és kezdtem óvatosan iz­ gatott lenni. Hagytam az egyik kezem, hogy kutakodva felszaladjon a combján, és ő megyonaglott az élvezettől. Egyre bátrabbá váltam. Gregor m á r le is fektette az ágyra a szőkét. Egy bugyi szállt át ijedt galambként a szobán, aztán egy combfix követte. A vihorászó szőke meg se próbált ellenállást ta­ núsítani. Az én b a r n á m hirtelen a székről az ágyra lökött en­ gem, majd r á m vetette magát, és csókolgatni kezdte a nyakamat. - Mi a neved? - suttogta, - Az enyém G e r t r u d e . - Az enyém Sven. - N é m e t vagy? - Dán. 324

- A h ! D á n ! - Az ujjai nekifogtak lerángatni rólam a ruhadarabokat. - Kétszer voltam férjnél - fecsegett köz­ ben. - Az első férjemet Lengyelországban ölték meg, a másodikkal pedig angol bombák végeztek. Tíz perc, és az egész utca lángokban állt. Gyújtóbombák voltak, tudod tette hozzá magyarázatképpen. -Igen? N e m érdekeltek sem az angolok, sem a gyújtóbombáik. A szívverésem úgy felgyorsult, hogy éreztem, mindjárt szét­ robbanok. Közelebb húztam magamhoz a lányt, ő pedig k ö r é m fonta a combjait. - Olyan régen csináltam m á r ezt - búgta a fülembe. - É n is. Csendben voltunk egy darabig. - Sok nőd volt? - kérdezte. - N e m tudom. Hogyan emlékezhetnék r á ? - Hogyan felejthetnéd el? - incselkedett. - O l y a n régen volt minden... Sztálingrádból jöttünk. Semmire nem emlékszem, ami azelőtt történt. - Sztálingrád! - A szótól kéjesen megborzongott, és még jobban magához préselt. - Az borzalmas lehetett. - E l é g g é - értettem egyet. Dőlt rólam a veríték. - Csoda, hogy túléltétek. - Ne aggódj - m o r m o g t a m . - Ez m i n d e n é r t kárpótol. És ez pillanatnyilag így is volt. Az egész éjszakát sze­ retkezéssel töltöttük. Végigvettük a K á m a Szútrát, a bo­ rító elejétől a végéig, és hajnaltájban készen álltunk rá, hogy újra belekezdjünk. Az idő azonban elfogyott, még ki is kellett j u t n u n k a szobából. - Vigyázzatok! - figyeltek minket az ablakból kuncog­ va a lányok. - Visszafelé n e m lesz olyan könnyű! Ahogy a bádogcsőről lehuppantunk a balkonra, két ala­ kot láttunk átsuhanni a sötétben, üvegekkel a hónuk alatt. Ki más lehetett volna, mint Pici és Porta? - Vajon m e r r e jártak? - t ű n ő d t e m hangosan. - N e m t'om - felelte Gregor -, de az biztos, hogy meg­ szegték a házirendet: tilos alkoholt tartani a szobákban... 325

- És tilos szexet folytatni a szobákban - tettem hozzá ártatlan képpel. Vidáman röhincsélve másztunk le a balkonról. Négy napon át folytak az érzéki játékok a Paradicsom előszobájában. Gregorral m i n d e n éjszaka felmásztunk a tetőn át a lányokhoz, és minden reggel lecsúsztunk, a vég­ kimerülésig kifacsartam Részegek voltunk a szex frissen felfedezett gyönyöreitől, és talán jobb is volt, hogy vissza­ rendeltek minket a frontra, mielőtt még az élvezet meg­ szokássá kophatott volna. A Légionárius végignézett rajtunk, és halkan elnevet­ te magát. - Rosszabbul néztek ki, mint amikor idejöttünk - je­ gyezte meg. - A változás éppolyan szükség es a szervezetnek, mint a pihenés - állította mély meggyőződéssel Gregor. - Még szerencse! - vigyorodott el a Légionárius. - Ti ketten egy percig se pihentetek, amióta itt vagyunk! Ke­ ményen dolgoztatok, éjt nappallá téve. Egy lovakkal teli vonaton utaztunk visszafelé. Kinyúj­ tóztunk a falakhoz rögzített vályúkban, s G r e g o r meg én szinte azonnal elaludtunk. Csakhogy ezúttal nem érzéki ajkak és gyengéd cirógatás ébresztett minket, h a n e m a lovak nedves, bökdöső orrai, és a belőlük kicsapódó for­ ró, szénaszagú lehelet. Mi és ezek a szerencsétlen álla­ tok vissza készültünk térni a h á b o r ú poklába. Könyörtelennek kell lennünk a Német Népek Kon­ föderációja ellen harcoló ellenséggel szemben. Mindazoknak, akik képtelenek beilleszkedni tár­ sadalmunkba, veszniük kell, fajbeli és vallási ho­ vatartozásuktól függetlenül. Göring tábornok, a rendőrségnek tartott beszédé alkalmával, 1934. december 12-én

326

Egy szakasznyi vérfoltos T-34-es gurult lassan végig az utca közepén, a járdákra zsúfolt tetemek közt. Az élen haladó tankból Jevtyenko hadnagy közönyösen m e r e d t a bombatöícsérekből, r o m o k alól, kanálisokból, pincékből előbújó szürke, kísérteties árnyakra. E m b e r e k voltak ezek az á t t e t s z ő árnyak; é h e z ő , aszott, m e g t ö r t e m b e r e k . Jevtyenko hadnagy számára azonban csupán a megvert hadsereg salakja voltak. Egy n é m e t ezredes rohant ki az utcára, karját széttár­ va a tankok előtt. „Heil Hitler!", kiáltotta, ahogy Jevtyen­ ko tankja feléje közeledett; és „Heil Hitler!", kiáltotta, mielőtt a tank lánctalpai szétmorzsolták volna testét. Az e z r e d e s elméje m e g b o m l o t t . Sokan m e g ő r ü l t e k Sztálingrádban. Köztük volt Lange ezredes is, aki az utol­ só pillanatban, amikor a győztes orosz Csapatok bevo­ nultak, hogy átvegyék, ami őket illeti, egy géppuska mögé ugrott, és tüzet nyitott a saját embereire. Megölt néhány százat, mire kifogyott a lőszerből. A T-34-esek mögött egy alacsony, fekete autó jött. Vezetője türelmetlenül tülkölt, ahogy egyre több, a há­ zakból előszivárgó n é m e t k a t o n a állta útját. Lassan meg­ előzte a tankoszlopot, és beállt Jevtyenko hadnagy tank­ ja elé. A belsejében, a hátsó ülésen elterpeszkedve, két t á b o r n o k ült. Egyikük khaki egyenruhát viselt. Ő Polkovnik tábornok volt, egy orosz vezérkari tiszt. A másik tábornok szürke egyenruhát viselt, bíborvörös hajtóká­ val, kezében marsallbotot szorongatott. Ez az e m b e r a frissen előléptetett Paulus tábornagy volt. N é h a kinézett az ablakon, észre sem véve a szakadt rongyokban álldo­ gáló, sorsukra váró n é m e t katonákat. Hadifogolytábor várt rájuk, vagy talán még rosszabb. Paulus tábornagy el­ mosolyodott Polkovnik egy megjegyzésén, és a két férfi együtt nevetett. Paulus egyszer se utalt é h e z ő katonáira; nem említette a sztyeppén heverő 285 ezer holttestet sem, ahogyan arról se beszélt, hogy az utolsó negyvennyolc napban tízezer halálos ítéletet írt alá saját kezűleg. Mind­ ez elmúlt. Ki tudott nézni az ablakon úgy, hogy n e m in327

dította meg az emberei szenvedése. A csata véget ért, a többi n e m az ő dolga volt. E k ö z b e n egyik tábornokát rajtakapták, hogy megpró­ bált ellopni egy darab lóhúst egy sebesült hadnagytól, és tettéért félholtra verték.. Az üvöltő, vergődő férfit h á r o m orosz katona rángatta el. Egy hadifogolytáborba került. Mégse lehetett tábornaggyá előléptetni minden n é m e t tábornokot, ahogyan fekete autó se dukált mindenkinek. Egy pince mélyén, az egyik szétlőtt gyár romjai alatt tábori kórházat rendeztek be. A pince egyik sarkában a 44. gépesített hadosztály néhány katonája kuporgott. Egy vödör tartalmát rágcsálták. A vödör a műtőből szárma­ zott, és a húsdarabok, amiket rágcsáltak, amputált vég­ tagok voltak. H ó n a p o k óta ez volt az első tisztességes étkezésük.

17. A hála ideje A teherautó behajtott a börtönudvarra, felkavarva a föld­ re leülepedett port. Amint a porfelhő szétoszlott, kíván­ csian szétnéztünk: lássuk, miféle helyre hoztak minket. A harkovi központi b ö r t ö n valami eszméletlen volt. Nagy b ö r t ö n s z a k é r t ő k voltunk, a z o n n a l felismertük a minőséget, ha a szemünk elé került. Harkovban az összes épületet kérkedően puritán fehérre festették. Tisztára voltak súrolva, ragyogtak az erkölcstől, még egy falfirkát se lehetett látni. Az épületegyüttest csillag alakúra épí­ tették, s mindent megtettek azért, hogy á b ö r t ö n egy sza­ badidőközpontra hasonlítson. A 4-es blokk udvarán t o r n a ó r a volt, az elítéltek kör­ be-körbe szaladgáltak, fél kezükkel a nadrágjuk korcát markolászva. Katonai b ö r t ö n ö k b e n n e m engedélyezik sem az öv, sem a nadrágtartó használatát; a börtönpa328

rancsnokok a n a p huszonnégy órájában attól rettegnek, hogy egy agyafúrt fogoly fellógathatja magát a cellájá­ ban, mielőtt kivégzőosztag elé állítanák. Kelletlenül leugráltunk a teherautóról. N e m közölték velünk, miért vagyunk itt, de e nélkül is tudtuk. Tizenkét férfi harci felszerelésben; tizenkét puska és huszonöt töl­ tény fejenként - tudtuk, mit jelent ez. Mindannyian csinál­ tunk már ilyent. Mi voltunk a kivégzőosztag, azért jöttünk, hogy megöljünk valami szerencsétlen fickót. - Miért n e m tudja az SS elvégezni a saját piszkos mun­ káját? - méltatlankodott Porta. - N e m bírják a vér látványát - magyarázta komoly arc­ cal a Légionárius. Senki n e m nevetett. N e m voltunk abban a hangulat­ ban. M é g H e i d e se élvezte igazán, hogy egy kivégzőosz­ tag tagja lehet. - Vajon ezúttal ki lesz az a balszerencsés? - mélázott Pici. - Bárki is lesz, remélem, n e m fog sírni és jajveszékelni - motyogtam. - Azt ki nem állhatom. - Igazad van - m o n d t a a Legionárus. - B á t r a n kellene a halálba menniük, és hagyniuk kellene, hogy nyugodt lelkiismerettel lőjük le őket. Gyanakvóan néztem rá. - Az önsajnáló barmok! - folytatta kegyetlen iróniával. - H a egyszer engem fognak kivégezni, sajnálattal fogok a kivégzőosztagra gondolni. - Jól van —fakadtam ki. - N e m én jelentkeztem a fel­ ; adatra. - H é , emlékeztek még arra az öreglányra? - vetette közbe Pici. - A telefonistára? Hogy sikoltozott és rúgka­ pált! - Az isten szerelmére, fogd be a szád! - ráncolta össze a homlokát Papa. - Végezzük el a munkát, és hagyjuk a nyavalygást. Átmasíroztunk az udvaron, és megálltunk a börtönpa­ rancsnok szállása mögötti kertben. Az ajtó fölött még 329

mindig őrt állt egy jókora vörös csillag, és az N K V D be­ tűk eltávolításával se fárasztotta magát senki; a fejünk felett, a szélben azonban a náci zászló lobogott. Horog­ kereszt és vörös csillag együtt. Mindkettőtől kivert a je­ ges veríték. Egy száraz földdarab közepén egy újonnan felállított és karbolsavazott faoszlop állt. Bőrszíjak lógtak róla; egy a boka, egy a csípő, egy pedig a kar és a váll rögzítésére. Egyelőre üresek voltak, első áldozatukat várták. A ko­ rábbi oszlopot és szíjkészletet vélhetően szétszedték a golyók. Állítólag négyszáz kivégzést kellett kibírniuk, ez­ u t á n kötelező volt kicserélni őket. A ránk váró őrnagy kötelességének érezte, hogy rövid lelkesítő beszédet intézzen hozzánk: - Önöket, emberek, külön kiválogattuk e r r e a feladat­ ra. Tudom, hogy nem mindenki örül neki, ha besorolják egy kivégzőosztagba, de mindannyiunkra várnak időnként kellemetlen feladatok, és nekünk, katonáknak, az a kö­ telességünk, hogy legjobb t u d á s u n k szerint teljesítsük őket. - N e m ez az első kivégzésünk - d ö r m ö g t e Papa. - Pontosan! - fordult feléje az őrnagy. - É p p e n ezért választottuk önöket. Vegyék ezt megtiszteltetésnek. - É r t e m - h ü m m ö g t e Papa. Az őrnagy lazított a testtartásán. - Csak hogy ne feledjék, ezek a disznók dezertőrök. Elárulták a hazájukat, ezért megérdemlik, hogy lelőjék őket. Ne sajnálják őket. Elszöktek, hagyták az emberei­ ket meghalni. Azt se feledjék, hogy amennyiben bárkit is rajtakapunk, hogy szándékosan mellélő, ő lesz a követ­ kező, akit az oszlophoz kötözünk. N e m viccelek! Céloz­ zanak a szívre, és csak semmi trükk! Világosan beszéltem? - É r t e t t ü k a lényegét, u r a m - biztosította Papa. - Nos, emlékezzenek arra, amit m o n d t a m ! Csak sem­ mi trükk! Megfordult és elment, a poros b a r n a parcellán át egy virágzó orgonabokor felé, ahol két p a p csatlakozott hoz330

zá, egy katolikus és egy protestáns. Vártunk, míg halló­ távolságon kívül kerül. - Nagy ügy - m o n d t a keserűen Barcelona. - Mit kép­ zel ez, kik vagyunk mi? Zöldfülűek? - Külön kiválogattak minket - emlékeztette Porta, Vegyük ezt megtiszteltetésnek. - Egy megtiszteltetés, ami nélkül sokkal tisztessége­ sebbnek érezném magam - m o r o g t a Barcelona. - N e m tetszik n e k e m ez az egész - rázta meg a fejét Papa. - Valami itt bűzlik. Valami nagy disznóság készül. Egy hadnagy jött oda, ellenőrizte a fegyvereinket és a lőszert. Miután végzett, m a g u n k r a hagyott minket, es mi vártunk. Majdnem egy órán át vártunk. Valahol a közelben, az egyik nyárfán egy fakopáncs kopogtatta szorgalmasan a fatörzset. Az udvar lassan megtelt tisztekkel, akik kisebb l. csoportokba verődtek, beszélgettek és cigarettáztak, fel-alá járkáltak és türelmetlenül topogtak. Nyugtalan várakozás­ tól vibrált a b ö r t ö n p a r a n c s n o k takaros kis kertjének a levegője. A fakopáncs befejezte a munkáját, és odébbállt. Két kövér varjú ereszkedett le a megüresedett fára. Kényel­ m e s e n elhelyezkedtek a legfelső ágon, és várták, hogy a műsor elkezdődjön. Az elítéltek blokkjából öt személy jött elő, négy rend­ őr, középen egy fogollyal. A férfi keze össze volt kötözve, válláról foszlott, szürke nagykabát lógott. Egy pillanatra eltűntek az orgonabokor mögött, aztán ismét visszakerül­ tek a látómezőnkbe. A fogoly magas, impozáns férfi volt, aki annak ellenére, hogy a két keze össze volt kötve, da­ cosan, méltóságteljesen lépdelt. Ahogy közelebb ért, fel­ ismertük a vonásait. R é m ü l t e n , egy e m b e r k é n t nyögtünk fel mind a tizenketten. •- Augsberg... - Augsberg tábornok! - A rohadékok! - m o r o g t a mellettem Porta. - A ko­ szos, tetves, szemét állatok! 331

A csoport megállt az őrnagy előtt, aki a beszédet tar­ t o t t a nekünk. Tisztelegtek egymásnak. f Paul Augsberg SS Brigadenführer, kötelességem közölni önnel, hogy a negyedik hadsereg főparancsnoka elutasította a fellebbezési kérelmét. Ön tehát halálra van ítélve azért, mert elhagyta a hadszínteret Sztálingrádnál, és magával vitt egy csapat katonát, akik mindannyian elég erősek és egészségesek voltak ahhoz, hogy megküzdjenek az ellenséggel, tehát ezáltal a Sztálingrád megvédé­ séhez szükséges csapatokból vont el erőt. Van valami kö­ zölnivalója, mielőtt kivégeznék? A tábornok végignézett az őrnagyon. - Maga naiv bolond! - közölte megvetően. Az őrnagy nyelt egyet. Intett a papoknak, de Augsberg elhessegette őket. - N e m kérek a hókuszpókuszból! Az oszlophoz vezették. Gyakorlott kezek meghúzták rajta a szíjakát. - Megkúrhatják a ló seggét - suttogta Pici. - Mellé fo­ gok lőni. - Én is - csatlakoztam hozzá. - Én is - jelentette ki Porta. Az őrnagy a kivégzőosztag felé fordult. - Célozz... tűz! Tizenkét lövés dördült el egyszerre. Augsberg tábor­ nok feje a mellkasára hanyatlott, de nem láttuk a sérülés helyét. Az orvos, nyakában ide-oda himbálózó sztetoszkóppal, eltaposta a cigarettáját, és o d a m e n t hozzá. Lát­ tuk, hogy felemeli a tábornok fejét. Láttuk, hogy az arc­ kifejezése megváltozik. N e m volt szüksége a sztetoszkópjára. - A halálraítélt még él! A golyók n e m találták el! Az őrnagy álla leesett. - Megismételné? - Természetesen. - Az orvos felegyenesedett. - A fo­ goly még életben van. A golyók n e m érintették. Javas­ lom, próbálják újra. 332

Az őrnagy megnyalta kicserepesedett ajkait, aztán dü­ hösen felénk perdült. - Ide figyeljenek, mocskos disznók! Még egy ilyen, és maguk állnak az oszlop elé! Komolyan m o n d o m ! - Vett egy mély lélegzetet, legyűrve magában a vágyat, hogy ott és azonnal nekünk rontson. - Most pedig végezzék el ren­ desen a dolgukat, és ne vesztegessék tovább az időnket! Másodszorra is kiadta a tűzparancsot. Rekedt, hiszté­ rikus hangon. Ezúttal mind a tizenketten a vörös posztódarabra cé­ loztunk. Megtettük, kifejeztük tiltakozásunkat, de nem lett volna értelme meghosszabbítani a tábornok agóniá­ ját. Ha n e m lőjük le mi, mások fogják megtenni, aztán velünk is végeznek. Két katona szaladt az oszlophoz egy fenyőfa koporsó­ val. Kioldozták a holttestet, belelökték a koporsóba, fű­ részport szórtak a véres földre, felkapták a koporsót, és m á r el is t ű n t e k az orgonabokor mögött. Készen álltunk a második kivégzésre. Az elítélt, négy r e n d ő r közt, már ott állt a fák árnyékában. Egy hadnagy. A mi hadnagyunk. A mi fiatal hadnagyunk, a gyapjúsál­ lal a nyakában. Az őrnagy ezúttal eltekintett a monológjától, egyene­ sen rátért a lényegre. - Tudja, miért van itt. Akar valamit m o n d a n i ? A hadnagy megrázta a fejét. - Akar egy papot? - Semmit nem akarok. Csinálják, legyünk túl rajta mi­ nél előbb. Ez minden, amit kérek. Az őrnagy az oszlophoz intette, majd rosszindulatúan ránk sandított, mintha arra lett volna kíváncsi, hallottuk-e a hadnagy kérését, és eleget fogunk-e tenni neki. A had­ nagy mosolyogva nézett végig rajtunk. A tekintete végig­ vándorolt a csapaton, mindegyikünkön elidőzött egy pil­ lanatra. Borzalmasan szégyelltem magam. Semmit nem t e h e t t e m érte, mégis annyira szégyelltem magam! - Készüljenek fel a tüzelésre. 333

Annyira remegtem, hogy alig t u d t a m célra tartani a fegyvert. Behunytam a szemem. Nem akartam látni, hova lövök. Halványan abban reménykedtem, hogy az őrna­ gyot fogom eltalálni. - Tűz! Tizenkét csattanás, aztán csend. Majd, mint egy hosszú alagút végéről, az orvos hangja: a hadnagy halott. Kinyi­ tottam a szemem, és láttam, hogy a két hullaszállító el­ nyargal a második koporsóval. Az orgonabokrokon túl, a fal tövében egy frissen ásott sír tátongott. A sírban Augsberg tábornok nyugodott, immár földdel letakarva. A hadnagyot u t á n a eresztették, hogy együtt feküdjenek a legújabb névtelen sírban a többi mellett. Még egy kivégzés várt ránk. Tudtuk, ki lesz az, már jóval azelőtt, hogy meghallottuk volna kétségbeesett til­ takozását. Nem akart meghalni - a sztyeppén azonban ötszáz holtteste feküdt, mert gyógyszer híján n e m tudta meggyógyítani az embereket. Ez volt az ő bűne, ezért kellett az életével fizetnie. Az oszlophoz rángatták a rúgkapáló orvost. Az őrnagy­ nak ma rossz napja volt. A kivégzések kényes munka, és ennek tetejébe, az orvoshoz hasonló elítéltek n e m haj­ landóak közreműködni. Miért n e m tudott a nyomorult fickó csendesen, cirkusz nélkül meghalni? Az orvos fejére rákerült a fekete kámzsa, eltompítva kiáltozását. A kivégzőosztagból valaki elájult, tizenegyre csökkentve az orvosra váró golyók számát. A római ka­ tolikus p a p az arctalan lényhez lépett, megpróbálta lecsitítani egy imával. Az orvos sírni kezdett. -Tűz! Tizenegy lövés. Ezúttal mindannyian nagyon vigyáz- . tunk rá, nehogy eltévesszük a posztót. N e m akartuk, hogy a doki szenvedjen. A nap hátralevő részére kimenőt kaptunk. Mindenki­ nek adtak egy liter vodkát, és elküldtek minket, hogy igyuk le magunkat a sárga földig, és lehetőleg felejtsük el, amit tettünk. Vannak azonban tettek, amiket nem le334

het elfelejteni, emlékek, amiket n e m lehet kitörölni, és ez a n a p azóta is b e n n ü n k él, élénken és brutálisan min­ d e n részletével. Vannak dolgok, amiket a lelkiismeret, mert túl súlyosak, n e m bír kivetni magából. Akkor még nem tudhattuk, de később kiderült, hogy Frau Elizabeth Augsberg abban a percben nyitotta ki ezt a táviratot, amikor mi megöltük a férjét. BERLIN-CHARLOTTENBURG H A LÁTNI Ó H A J T J A PAUL A U G S B E R G KATO­ N Á T K I V É G Z É S E E L Ő T i ; MELYNEK I D Ő P O N T J A 1943. M Á J U S 6-ÁN 08.00 Ó R A , A K K O R M Á J U S 5ÉN 19.00 Ó R A K O R J E L E N T K E Z Z E N A H A R K O V I KATONAI B Ö R T Ö N B E N , U K R A J N Á B A N . E N G E D É ­ LYEZEK EGY T Í Z P E R C E S L Á T O G A T Á S T H O Z Z A MAGÁVAL E Z T A T Á V I R A T O T MANSTEIN G E N E R A L F E L D M A R S C H A L L , 4. PÁNCÉLOS HADOSZTÁLY Augsberg tábornokot m á r el is temették, mire a fele­ sége végigolvasta a táviratot.

Vége

SvenHassellBZQ'Han a munkanélküliség elöl emigrált Német­ országba. 1937-ben jelentkezett a német hadseregbe. Harcolt Lengyelországban lovassági katonaként, majd átkerült a 2. harc­ kocsizó ezredbe. 1941-ben egy büntetöezreddel Oroszországba került, ahol rendkívül mostoha körülmények között harcolt. Az észak-afrikai front kivételével a II. világháború minden hadszín­ terén megfordult. „ E g y búcsúpillantást vetettem az öregre, ö rám nézett, és re­ megő, csontvékonnyá soványodott kezével felém nyújtott egy szamárfüles borítékot. . - Ha átjutsz... ha valaha hazajutsz... add át ezt a feleségem­ nek, és mondd meg neki, hogy nem tehetek róla. N e m akartam meghalni... nem tehetek róla. Elvettem töle a borítékot, és a zsebembe tettem. - Elmondom neki - ígértem. - Mindenkinek elmodom, ne ag­ gódjon. Az egész átkozott világnak el fogom mondani, mit tettek velünk azok a rohadékok..."

v \

Sven Hassel megtartotta a szavát. A levelet ugyan nem tudta eljuttatni az öreg katona feleségének, mert az oroszok elvették töle, de a világ megtudhatta fajdalomba mártott tollal írt sorai­ ból, hogy milyen következményekkel jár az, ha egy örült kezébe adjuk a hatalmat, hogy milyen érzés tűzzel-vassal a másik em­ ber életére törni, megcsonkított holttestek közt aludni, hónapo­ kig éhezni, nyári ruhában vándorolni a hófedte orosz sztyeppén - és mindezt a biztos vereség, az értelmetlenség tudatában. A világ megtudhatta mit jelent a háború, ahogyan az évszáza­ dok folyamán már sokszor megtanulta és gyorsan el is felejtette... Hogy a fájdalom ezúttal is a feledés homályába fog-e veszni, vagy örök figyelmeztető jelként lebeg majd szemünk előtt, ez csak rajtunk múlik. Igaz, azt mondják, egy fecske nem csinál nyarat. De egy fecske felnevel három fiókát, a három kilencet... és a sok-sok szorgalmasan csapkodó szárny talán örökre elhesseget­ heti a vihar felhőit az egyetlen kék bolygó égboltjáról.

ISBN

963-434-293-0

9 "789634"342939''