A környezetvédelmi, a természetvédelmi és a vízügyi kutatás-fejlesztés helyzete és irányvonalai

Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium

Oktatási Minisztérium

A környezetvédelmi, a természetvédelmi és a vízügyi kutatás-fejlesztés helyzete és irányvonalai

BUDAPEST, 2003. március

2

Az összeállítást készítették a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Kutatási és Mőszaki Fejlesztési Önálló Osztályának munkatársai: Dr. Gerencsér Árpád, Ligetiné Nechay Erzsébet, Dr. Kelecsényi Sugárka, Dr. Kölcsei Tamás, Sindelyes Gábor az Oktatási Minisztérium Kutatás-Fejlesztési Helyettes Államtitkársága munkatársainak közremőködésében Szerkesztı: Dr. Kölcsei Tamás, Sindelyes Gábor Lektor: Megyeri Levente Felelıs kiadó: Dr. Schmuck Erzsébet Nyomdai munkálatok: Line and More Kft

3

Elıszó Az olvasó a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium és az Oktatási Minisztérium közös kiadványát tartja kezében. Bár a környezetvédelem és a tudomány sorsa, feladatai eddig is elválaszthatatlanok voltak, napjainkig ez az összefonódás sokszor inkább a közös gondokat jelentette. Hiszen a két terület általában érdemtelenül kevés figyelmet, támogatást kapott. Szerencsére az elmúlt évtizedek társadalmi változásainak köszönhetıen egyre többen ismerik fel jelentıségüket, így pozitív irányba változik megítélésük. A környezet védelme valóban csak megalapozott tudományos kutatásokra, megbízható adatokra, elemzésekre épülve lehet hatékony és mőködıképes. Egyszóval: tudományos kutatás nélkül nincs környezetvédelem. Ezért a két minisztérium között 2002 márciusában létrejött együttmőködési megállapodás célja éppen az, hogy koordinálja a tárcák környezetvédelmi kutatási és fejlesztési feladatait. Közösen vállaltuk, hogy biztosítjuk a Nemzeti Környezetvédelmi Program végrehajtásának tudományos-mőszaki megalapozását, elısegítjük hazai kutató-fejlesztı bázisok fejlesztését, illetve „kiválósági központok” létrehozását, és támogatjuk a szakemberek ismereteinek gyarapítását nemzetközi tudományos és technológiai együttmőködések szervezésével. E célok elérését szolgálja a tanulmányban bemutatott átfogó szakmai koncepció kidolgozása is, mely kijelöli a következı évek fejlesztéseinek irányát. Emellett az olvasók megismerkedhetnek az elmúlt 5 évben elért néhány jelentıs eredménnyel, a környezetvédelem jelenlegi helyzetével. Már a két tárca együttmőködése is jelzi, hogy több szakma és tudomány határterületén felmerülı problémákról van szó. A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium feladatai a vízügy átvételével azonban az elmúlt évben még tovább bıvültek, így a tanulmány is csak ennek a kérdéskörnek integrálásával válhatott teljessé. A XXI. században új korszak kezdıdik az emberiség történetében, a környezet ügye az évszázad megkerülhetetlen területe lesz. Bízunk abban is az Európai Unióhoz való csatlakozás jótékony hatására végre Magyarországon is elfoglalhatja méltó helyét a tudomány és a környezetvédelem. Ezért ajánljuk a két minisztérium eddigi közös munkájának eredményeit bemutató tanulmányt környezetünk sorsáért felelısséget érzı szakemberek figyelmébe. Budapest, 2003. április

Dr. Kóródi Mária

Dr. Magyar Bálint

környezetvédelmi és vízügyi miniszter

oktatási miniszter

4

TARTALOMJEGYZÉK

1. BEVEZETÉS…………………………………………………………………. …………..5

2. A HAZAI KÖRNYEZETVÉDELMI, TERMÉSZETVÉDELMI ÉS VÍZÜGYI KUTATÁS-FEJLESZTÉS FİBB FELADATAI, SZERKEZETE, ESZKÖZEI ÉS KAPCSOLATRENDSZERE 2.1. Emberi erıforrások, intézményrendszer, infrastuktúra............................................................................. 6 2.2. Finanszírozás .................................................................................................................................................. 8

3. A KÖRNYEZETVÉDELEM, A TERMÉSZETVÉDELMEM ÉS A VÍZÜGY KÖZÉPTÁVÚ TUDOMÁNYPOLITIKAI CÉLKITŐZÉSEI 4. A KÖRNYEZETVÉDELMI, A TERMÉSZETVÉDELMI ÉS A VÍZÜGYI KUTATÁS-FEJLESZTÉS TARTALMI KÉRDÉSEI, KIEMELT KUTATÁSOK 11 4.1. A környezet és fenntartható fejlıdés kiemelt komplex tematikus területei............................................. 12 4.1.1. A környezet állapota, állapotváltozása és terhelhetısége ....................................................................... 12 4.1.2. Biológiai és táji sokféleség, a természet élı és élettelen értékeinek védelme......................................... 15 4.1.3. Globális klímaváltozás kutatása ............................................................................................................. 22 4.1.4. Regionális és lokális légköri folyamatok, légszennyezés-terjedési modellek kutatása, levegıtisztaságvédelem ........................................................................................................................... 27 4.1.5. Felszíni és felszín alatt vizek védelme, vízgazdálkodás……………………………………………… 32 4.1.6. Földtani közeg védelme, talajvédelem .................................................................................................. 51 4.1.7. Hulladékok káros hatása elleni védelem ................................................................................................ 58 4.1.8. Környezet és egészség............................................................................................................................ 64 4.1.9. Környezetbiztonság, katasztrófavédelem, kármentesítés........................................................................ 72 4.1.10. Környezetgazdaságtani, környezetjogi és vízjogi kutatások………………………………………… 75 4.1.11. Szemléletformálás, környezeti nevelés, társadalmi részvétel ............................................................... 81 4.2. A környezet és fenntartható fejlıdés kiemelt ágazati területei ................................................................ 86 4.2.1. A fenntartható fejlıdés magyarországi stratégiájának és mutatószámainak kidolgozása ....................... 86 4.2.2. Fenntartható energiagazdálkodás……………………………………………………………………… 88 4.2.3 Települési környezetminıség és fenntartható építés………………………………………………..... 94 4.2.4. Környezetkímélı fenntartható közlekedés…………………………………………………………….. 97 4.2.5.Fenntartható mezıgazdaság… ………………………………………………………………… 100

5. Forrásmunkák………………………………………………………………………….105

5

1. Bevezetés A modern, tudásalapú gazdaságban a versenyképesség környezetkímélı megırzésének feltétele az innovatív magatartás, valamint a magas tudásszint és fejlett technológiai bázis. A kutatás és fejlesztés, valamint a technológiatranszfer nemzetgazdasági fontosságát jelzi, hogy az évi GDP növekedés mintegy 50 %-a származik e tevékenységek eredményeibıl. Hasonló az arány egy ország környezeti teljesítményénél is. Ráadásul a környezetvédelmi K+F tevékenység társadalmi szintő megtérülése jóval meghaladja a vállalkozók részérıl elérhetı vállalati szintő megtérülést, s egyáltalán az összes kimutatható hasznot. A környezetvédelem, valamint a természetvédelem kutatási és mőszaki fejlesztési tevékenységeinek jogszabályi hátterét a Környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. számú törvény rendelkezései határozzák meg: "53.§ /1/ A környezetvédelmi feladatok megoldását a tudomány és technika fejlesztésével, a tudományos kutatómunka és a mőszaki fejlesztés szervezésével, továbbá a hazai és nemzetközi kutatások eredményeinek elterjesztésével, valamint gyakorlati alkalmazásával is elı kell segíteni. 53.§ /2/ A környezet állapotának megismerésére és a környezetvédelem fejlesztésére irányuló kutatás kiemelten támogatott kutatási feladat. E kutatások összehangolása, támogatása, értékelése és az állami környezetvédelmi kutatási célok teljesítésének biztosítása - a tudományos kutatásokért felelıs miniszterrel együttmőködésben - a környezetvédelmi miniszter feladata." A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium statútumában kiemelt feladatként szerepel az irányított szakterületek kutatási és mőszaki fejlesztési irányelveinek, a fejlesztés fı irányainak kialakítása, a kutatás-fejlesztés irányításának általános rendszeréhez igazodóan az országos állami kutatási és mőszaki fejlesztési feladatok végrehajtásának koordinálása.

Jelen kiadvány fıbb célkitőzései: •

Hozzájárulás a környezetvédelmi, a természetvédelmi és a vízügyi kutatások-fejlesztések országos koordinációjának szakmai megalapozásához.

•

A környezet-, a természetvédelem és a vízügy szempontrendszerének érvényesítése a hazai országos K+F pályázati rendszerekben.

•

A Nemzeti Környezetvédelmi Program II. “Tudásalapú környezetgazdaság: kutatásfejlesztés és innováció” c. fejezet összeállításának megalapozása.

•

A nemzetközi mőszaki-tudományos együttmőködések elısegítése a környezetvédelem, a természetvédelem és a vízügy területén.

A tanulmány összeállításánál figyelembe vettük az Európai Unió 6. Környezetvédelmi Akcióprogramját, a fejlett országok K+F koncepcióit, a társminisztériumok, a környezetvédelmi társadalmi szervezetek, továbbá a környezettudomány kiemelkedı képviselıinek javaslatait is.

6

2. A hazai környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi kutatásfejlesztés eszközrendszere 2.1. Emberi erıforrások, intézményrendszer, infrastruktúra A környezetvédelmi, természetvédelmi és a vízügyi kutatás-fejlesztési feladatokra hazánkban a 10000 lakosra jutó kutató-fejlesztık száma messze alatta marad a fejlett országokban lévınek. Egyes kutatóintézetek létszámleépítése, megszőnése, a jövedelmi viszonyok változása miatt a pályaelhagyás gyakorisága és az „agyelszívás” jelensége mind hozzájárultak a jelen kedvezıtlen helyzet kialakulásához. A meglévı kutatói állomány teljesítıképessége mindezek ellenére erıs, és képes arra, hogy lépést tartson a világban felgyorsult kutatás-fejlesztéssel. A hazai mőhelyek számos területen a nemzetközi élvonalba tartoznak. Ezek bıvítése alapvetı érdekünk. Megoldandó feladatok között szerepel az emberi erıforrások fejlesztése, új kutatói álláshelyek létesítése (növekvı és stabil kutatásfinanszírozással, a K+F pályázati lehetıségek bıvítésével), s mérsékelni kell a kutató-fejlesztıi gárda regionális eloszlásában meglévı aránytalanságokat, ugyanakkor a kis- és középvállalkozások kutatás-fejlesztési tevékenységét a fejlesztıi létszám bıvítését biztosító pályázati lehetıségekkel kell elısegíteni. Intézményrendszerünk sajátossága, hogy a hazai K+F szféra országos intézményrendszere és irányítása a következı fıbb elemeken alapul: •

Államigazgatási szféra: minisztériumok (kiemelten a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, Oktatási Minisztérium, Földmővelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, Belügyminisztérium, Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium), országos hatáskörő szervek.

•

Civil szféra: MTA, OMFB. alapítványok, társadalmi szervezetek, szakmai szövetségek, kamarák.

•

Kutatási, fejlesztési és innovációs szféra: az államigazgatás és a civil szféra felügyelete alá tartozó, valamint a gazdaságban mőködı kutató-fejlesztı szervezetek, mint az egyetemek, fıiskolák, ágazati kutatóintézetek, múzeumok, MTA kutatóintézetek, alapítványi kutatóintézetek, valamint a vállalkozási formában mőködı kutatóintézetek.

A magyarországi környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi kutatások-fejlesztések szervezeti, ill. intézményrendszerét a következı folyamatábrán foglaltuk össze, amely jól tükrözi a környezetvédelem, természetvédelem és vízügy interdiszciplinaritását és ágazatköziségét.

7

8 Megoldandó feladatok: •

A kutatásszervezési munka támogatására a KvVM Tudományos Tanácsának létrehozása és mőködtetése.

•

Az Európai Unió tagországaiban kifejlıdı gyakorlatnak megfelelıen egy-egy szakterületre kiválósági központok (hálózatok) kialakítása, ahol is mód nyílhat az erık koncentrálására, a korszerő infrastruktúra megteremtésére, s a hatékonyabb koordinációra. A kiválósági hálózat több tudományos iskola, kutatóközpont közös, tartósan integrált kutatási programját valósítja meg. A konzorcium jellegő kiválósági hálózatok nyilvános felhívások keretében támogatandó kutatási programjainak téma- és tevékenységorientáltnak kell lenniük. Fontos elemeik a kutatói mobilitás, az informatikai hálózatok révén alkalmazott virtuális és interaktív munkamódszerek.

•

A hazai viszonylatban elsısorban tematikus virtuális kutatóhálózati központok létrehozása a reális célkitőzés. Ezekben a modern hírközlési és informatikai technológiák adta lehetıségek hatékony felhasználásával megszervezik és megvalósítják az adott témakörben dolgozó egyes kutatóhelyek és kutatók tevékenységének országos összehangolását.

•

A Környezetvédelmi Felügyelıségek, Nemzeti Park Igazgatóságok, Vízügyi Igazgatóságok intézményrendszerét úgy kell fejleszteni, hogy a területi-helyi jelentıségő kutatások-fejlesztések szervezésében jelentısebb szerepet tölthessenek be. Α Nemzeti Park Igazgatóságok szakhatósági tevékenységeiken túlmenıen jelentıs K+F szervezıi munkát látnak el, s néhány szakterületen pedig a hazai kutatásoknak egyetlen bázisát jelentik. A Környezetvédelmi Felügyelıségek jelentıs technikai és személyi adottságokkal rendelkeznek ahhoz, hogy részt vegyenek a szakterület K+F feladatainak megoldásában hatósági alaptevékenységük elsıdlegességének szem elıtt tartásával.

Az infrastruktúrára általánosságban az jellemzı, hogy számos területen a mőszerpark állapota leromlott, noha a kutatóhelyek felszereltsége az utóbbi 5-6 évben - elsısorban az informatikai felszereltség tekintetében – javult, de egyéb vonatkozásban még messze nem megfelelı, s ez sok tekintetben alapvetı akadálya a nemzetközi együttmőködések növelésének. Ezért a megoldandó feladatok között szerepel a kutatási infrastruktúra javítását szolgáló mőszerbeszerzési programok fenntartása, ill. újak indítása. Nagyobb súlyt kell fektetni az ágazati mérı és megfigyelı rendszerek K+F célú hasznosítására. A szakterületi “kiválósági központok” kijelölése és létrehozása után az infrastrukturális fejlesztési lehetıségeket elsısorban ide kell koncentrálni.

2.2. Finanszírozás Magyarországon a piacgazdaság átmeneti idıszakában döntıen a külföldi tıkebefektetéseken és az importon keresztül valósult meg a gazdaság átalakítása. Ez az importált innováció kora, melynek kihívásait az adott történelmi helyzetben a magyar gazdaság jól oldotta meg, viszont elhanyagolta a belsı innovációs források megırzését. A GDP-n belül a K+F-re fordított arányok 1991-ben hirtelen, majd fokozatosan csökkentek. Ez a tendencia 1997-ben megállt, de érdemi elırelépés csak a legutóbbi idıben történt.

9

Az egy fıre jutó hazai környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi K+F ráfordítás 2001-ben mintegy 1200 Ft/fı, ami hozzávetılegesen a GDP 0,08 %-a. A kedvezı elırelépés jeleit 2001-ben már egyértelmően tapasztaltuk. A nagy, 100 millió Ft feletti projekteket magába foglaló OM Nemzeti Kutatási Fejlesztési Programok elsı kiírásának eredményhirdetése 2001. májusában megtörtént. A környezetvédelem, természetvédelem és a vízügy szakterületeit közvetlenül érintı nyertes pályázatok összege - a 2001-2004 évek idıszakára – jóval túllépte a 4,3 milliárd forintos szintet. A pályázat 2002. évi fordulójában ez az összeg mintegy 3,6 milliárd forint a 2002-2005 évek idıszakára. A legfeljebb 75 millió Ft támogatást élvezı projekteket támogató OM-KöM Környezetvédelmi Mőszaki Fejlesztési Pályázat 1999 ıszén indult. A 2002. végéig nyújtott támogatás jóval több mint két milliárd Ft-ot tett ki. A kisebb - maximum 5 millió Ft támogatású - kutatási feladatok megvalósítását szolgálják a környezetvédelmi tárca által az 1998-tól meghirdetésre kerülı Környezettudományi és Természetvédelmi Kutatási Pályázatok. Külön ki kell emelnünk az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok (OTKA) nyújtotta pályázatok fontosságát, mely az alapkutatásokat támogatja. A Tárcaközi K+F Programok indítása tervben van, s egyre jelentısebbek a Tárcakutatási Programok, melyek a tárcák önálló finanszírozásában valósulnak meg. Az elmúlt idıszakban a hazai forrásokat kiegészítették az EU K+F Keretprogramjainak, a NATO K+F programjának és a PHARE program K+F pénzeszközei. Részesedésünk fokozásának egyik feltétele a hazai ráfordítások növelése. A magyarországi környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi K+F ráfordítások becsült évi értékeinek alakulását folyó áron - beleértve mind a közpénzekbıl, mind a vállalati és a civil forrásokból megvalósuló kutatásokat-fejlesztéseket - a következı ábra szemlélteti. Magyarországi környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi K+F ráfordítások folyó áron 14

12

12 10

milliárd Ft

9,68 8

8 6

6

6,4

6,92

4 2

0,4

0,4

0,74

0,8

0,84

1

0 1996

1997

1998 Országos K+F

1999 KvVM K+F

2000

2001

10

3. A környezetvédelem, a természetvédelem és a vízügy középtávú tudománypolitikai célkitőzései • •

• • •

Α környezetvédelem, a természetvédelem és a vízügy hatékony képviselete és érdekérvényesítése a hazai tudománypolitikában. A környezetvédelmi, a természetvédelmi, valamint a vízügyi kutatás-fejlesztések országos szintő nyilvántartása, koordinálása. (Az országos koordináció egyik alapfeltétele, a Nemzeti Kutatás-nyilvántartási Rendszer az OM felügyelete alatt 2002. január 1-tıl mőködik.) Az országos kutatás-fejlesztési pályázatok környezetvédelmi és vízügyi szempontrendszerének összehangolása, az átfedések kiküszöbölése. Pályázati preferenciák biztosítása az EU-integráció által megkívánt és az emberi egészség védelme érdekében végzendı kutatás-fejlesztéseknek. Az EU 6. Kutatási, Technológiafejlesztési és Demonstrációs Keretprogramhoz (20022006) való csatlakozás, melynek új eszközei: - a Keretprogram az EU Társulási Szerzıdésének 169. Cikkelye alapján támogatja valamely kutatási szakterületen folytatott nemzeti programok tevékenységének összehangolását, - a Keretprogram a kiválósági hálózatok eszközével egy bizonyos kutatási témában a szükséges erıforrások és szakértelem kritikus tömegének létrehozását célzó kutatói hálózatok szervezését és mőködését támogatja, - a Keretprogram a nagymérető integrált projektek eszközével a kiemelt tematikus szakterületen ambiciózus, világosan megfogalmazott tudományos és technológiai célok elérését kívánja elısegíteni.

•

A nemzetközi mőszaki-tudományos együttmőködés elısegítése. A kutatás-fejlesztés egyre inkább nemzetközi méreteket ölt, amelyben szerepet játszanak a globális problémák megjelenése és a racionálisabb forrásfelhasználás iránti igény erısödése. A hazai kutatásfejlesztés nemzetközi együttmőködésének elısegítése érdekében a hazai pályázatok elbírálási szempontjaként a nemzetközi együttmőködés értékelését célszerő alkalmazni.

•

Környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi nemzetközi egyezmények megkötésének, végrehajtásának mőszaki-tudományos megalapozása.

•

Az EU Víz Keretirányelve végrehajtásához szükséges két- és többoldalú nemzetközi közös módszertani kutatások végrehajtása.

•

A K+F eredmények gyakorlati hasznosulásának fokozása érdekében a tudásáramlás és az együttmőködés ösztönzése a kutatóintézeti hálózat, a felsıoktatás és a tudásintenzív technológiákat alkalmazó vállalati szféra között. A pályázati rendszerek és a részvételi feltételek orientálásával ösztönözni kell a vállalkozási és a tudományos szféra közös pályázati tevékenységét, fıleg a mőszaki fejlesztés terén alulról építkezı pályázati kiírásokkal. Az alap- és az alkalmazott kutatás, illetve a technológiafejlesztés közötti kapcsolatot szorosabbá kell tenni.

•

A minıség-ellenırzés és az utóértékelés módszereinek bıvítéset, építve a szervezendı kiválósági központok tevékenységére. A hasznosulás érdekében a teljesítményorientált bírálati eljárás követelményrendszereit következetesen kell érvényesíteni.

11 •

A rendszerszemlélető kutatások, így az Integrált Szennyezésmegelızés projekt céljainak az ösztönzése, amelyekben a korábban külön résztudományi területeken dolgozó kutatók együttesen vizsgálják az ökológiai elemek és rendszerek, valamint az emberi közösségek közti kölcsönhatásokat.

•

A tiszta technológiák arányának évi mintegy 5 %-os növelése: az "end of pipe" típusú és a tiszta technológiák 50-50 %-os megoszlásának elérése a jelenlegi 75 - 25 %-os aránnyal szemben a mőszaki fejlesztési pályázatok szempontrendszerének meghatározásával.

•

A környezetvédelmi és vízügyi berendezések és technológiák beszerzésében a hazai termékek és eljárások részesedésének jelentıs növelése a jelenleg 60-80 %-os import rovására.

•

A környezetvédelmi és vízügyi innováció gyakorlati hasznosulásának jogi eszközökkel történı elısegítése. Egyik legjobb innovációs ösztönzés a következetesebb hatósági munka, amelyet a mérési (bizonyítási) eszközök fejlesztésével is meg kell alapozni.

4. A környezetvédelmi, a természetvédelmi és a vízügyi kutatásfejlesztés tartalmi kérdései, kiemelt kutatások A gyakorlati környezetvédelem és a vízügy egyik fı kihívása kettıs jellegében gyökeredzik. Egyrészt a komplex környezeti problémák több ágazaton átívelnek, így kezelésük is szükségszerően együttmőködı (horizontális) megközelítést igényel. Másrészt a környezetvédelem céljainak a társadalmi és gazdasági tevékenységeket teljes mélységében (vertikumában) át kell hatniuk oly módon, hogy ez magának az ágazatnak is hasznát szolgálja. A horizontális programszerő beavatkozások eszközei a tematikus akcióprogramok, míg a környezetvédelem vertikális integrálását a kiemelt ágazatokban kívánjuk megvalósítani. Az összeállításban az egyes szakmai fejezetek hármas-tagozódásúak: a szakterület általános helyzetének felvázolása, a közelmúlt (1997-2002) jelentısebb kutatási eredményeinek ismertetése, az elkövetkezı évek várható kutatásfejlesztési irányai.

12

4.1. A környezet és a fenntartható fejlıdés kiemelt komplex tematikus területei 4.1.1 A környezet állapota, állapotváltozása és terhelhetısége Általános helyzetkép Környezetünk állapotának megismeréséhez, értékeléséhez, javításához szükséges tennivalók meghatározásához ismernünk kell az állapotot jellemzı paramétereket és azok változásának tendenciáit. Az egyedi méréseket, megfigyeléseket egységes szakmai és területi rendszerekbe kell integrálni, valamint korszerően feldolgozni. Ez az objektív alapja a környezet- és természetvédelmi tevékenységnek. Az NKP kiindulási alapja a megoldandó környezeti problémák azonosítása. Egyben meg kell határoznunk a problémák okait is annak érdekében, hogy meg lehessen keresni a leghatékonyabb megoldásokat, illetve, hogy a megelızés elve érvényesíthetı legyen. Teljekörően fel kell tehát tárnunk a hatótényezık-környezet állapota-probléma-célmegoldások-feladat folyamatot. Ez lényegét tekintve megfelel az OECD-ben általánosan használt „terhelés-állapot-válaszintézkedés” modellnek. Az egyes természeti elemek (pl. talaj, felszíni víz) a környezet bizonyos “terhelését” még el tudják viselni, hiszen van öntisztulási képességük. Rendkívül nagy gazdasági jelentısége van annak, hogy ezt a képességet kihasználjuk. A környezetvédelem alapvetı feladata viszont, hogy megakadályozza a túlterhelést. E rendkívül sok tényezıs rendszerek belsı összefüggéseinek feltárása kiemelt jelentıségő kutatási feladat. 1990-tıl kezdıdıen évente értékelik a környezet és a vízkészletek állapotát, s kiadványban teszik közzé.

Kutatás-fejlesztési eredmények A regionális és lokális nagy felbontású térinformatikai alapú információs rendszer gyakorlati alkalmazhatóságának tudományos megalapozására, a környezeti állapotváltozás figyelésére nyilvántartási és monitoring rendszert fejlesztettek ki. Az állapotértékelési feladatok ellátásához a vízrajzi mérı-, megfigyelı-hálózat folyamatos korszerősítésére került sor, ennek során a külön hangsúlyt kapott a távmérı hálózat fejlesztése. Az állapotváltozások értékelését szolgálja a 2001-ben üzembe helyezett MAHAB (Magyar Hidrológiai Adatbázis) informatikai rendszer. A vízgazdálkodási térségi sajátosságok kezelésére számos kistérségi vízháztartási vizsgálat készült: - Szigetköz, - Duna-Tisza közi hátság, - Maros hordalékkúp, - Dunántúli Középhegység. 1997-ben útmutató készült a vízgyőjtı-feltárási vizsgálatok ajánlott módszerérıl. Az ivóvízbázisok védelmi munkáit támogatja a térinformatikai fejlesztéső Vízbázis Atlasz, amelynek aktualizálása rendszeresen megtörténik.

13 Több fontos információs rendszer kiépítése, továbbfejlesztése megtörtént, így: - az EIONET kompatíbilis környezeti információs hálózat kiépítése, - az integrált környezeti információs rendszer továbbfejlesztése. Komoly erıfeszítések történtek a felszíni vizeink szennyezésének felmérésére. Így a hazai vízfolyások tipológiai besorolásához egy új típusú monitorozó eljárás bevezetését, a bentonikus élılény-együttes monitorozását megkezdték. 1998-ban a felszíni vizeink radioaktív-szennyezıdésének vizsgálatát elvégezték a havi gyakoriságú számítógépes értékeléshez (monitoring), és ez a munka folytatódik. Az összehangolt vízminıségi adatgyőjtés keretében a Duna-medencére irányuló munka során a monitoring laborvizsgálati és információs rendszer kiépítését megalapozó hazai vizsgálatokra került sor. Megtörtént a Maros folyóra kidolgozott vízminıségi mintaterületi projekt elıkészítése, elvégezve a felszíni vizek vízszennyezési monitoringját. Hasonlóképpen az Ipoly folyóra kiterjedıen a vízminıségi állapotok értékeléséhez monitoring rendszert dolgoztak ki. A levegıszennyezettség felmérése keretében lépések történtek a Levegıminıségi Adatközpont és a környezetvédelmi felügyelıségi immissziómérı állomások adattovábbítási rendszerének fejlesztésére. A Veszélyes Hulladékok Információs Rendszere (HAWIS) kialakításához szükséges kiegészítı fejlesztés keretében elıkészítették a HAWIS országos bevezetését. Összefoglaló értékelés készült a hazai zaj-adatbázisokról, s javaslat készült a közlekedési zajadatbázis mőködtetésére vonatkozóan, s megtörtént a közúti jármőpark zajvédelemmel kapcsolatos információs alrendszerének kiépítése. Fontos lépést jelentett az automatikus adatgyőjtés és adattovábbítás rendszerének megalapozása a meteorológiai (levegıkörnyezet) megfigyelı hálózat minıségbiztosítási rendszerének kiépítéséhez. A megkezdett út folytatásaként a feladat a meglévı információs, monitoring rendszerek, adatbázisok továbbfejlesztése, bıvítése, frissítése, újak kiépítésének megalapozása.

14

A jövı K+F fejlesztési irányai A kutatás súlyponti területei

Feladatcsoportok

a) A környezet (természetes és mővi) • állapotát, állapotváltozásait, terhelését, terheltségét nyilvántartó, komplex mérı-, megfigyelı- és információs rendszer továbbfejlesztésének tudományos • megalapozása

• b) A környezeti rendszerek és befogadók terhelésének, terhelhetıségének feltárása, a célállapotok • meghatározásának, a terhelhetıséggel kapcsolatos helyi, regionális és országos szintő gazdálkodás módszertanának tudományos megalapozása, figyelembe véve a káros • anyagok együttes hatását

•

c) Az EU Víz Keretirányelvébıl adódó • feladatok ellátása, különösen a vizek jó állapotának elérhetıségére •

Tovább kell fejleszteni a környezetállapot-értékelés módszertanát, a környezet terhelését mérı mőszeres analitikai eszközöket, az észlelés rendszerét, módját. Kiemelten fejlesztendık a távérzékelési eljárások, a zajtérkép készítés módszertani kidolgozása, a bioindikációs módszerek és a latens folyamatok felderítését szolgáló eljárások A különbözı ágazati-szakmai területeken és különféle módszerekkel folytatott mérések egységes rendszerbeli integrálása, hogy az döntéstámogató, szakértıi típusú problémák és tájékoztatási feladatok, környezeti katasztrófák elırejelzésének megoldását is szolgálja, továbbá biztosítsa az információs rendszerek interaktív és nemzetközi kapcsolatát. Kiemelt feladat a területi regionális, integrált informatikai központok hálózataként fölépülı ágazatközi információs rendszer létrehozásának megalapozása A környezeti, természeti erıforrások, ökológiai adottságok mennyiségi és minıségi számbavételét szolgáló kutatások A természeti folyamatok, illetve a beavatkozások hatására bekövetkezı környezeti változások, a szennyezıdésterjedés és a hatásmechanizmusok vizsgálata, az élıvilág környezetre gyakorolt hatása, környezeti elemek szennyezés-asszimilációs képessége A védekezési, szabályozási, beavatkozási, gazdálkodási, készlethasználati stratégiák megalapozásához a környezeti rendszerek és befogadók terhelésének, terhelhetıségének feltárása, a terhelhetıséggel kapcsolatos helyi, regionális és országos szintő gazdálkodás módszertanának kidolgozása Tisza-völgy, a Dráva, a Balaton-Kisbalaton térség új ökológiai feltételrendszerének kidolgozása Az EU által elıírt vízgyőjtı-gazdálkodási tervek készítése A vízkészletek mennyiségi és minıségi jellemzıit mérı,megfigyelı rendszerek (hálózatok) egységesítésével ki kell alakítani az EU Víz Keretirányelv elıírásainak megfelelı monitoring hálózatokat

15

4.1.2. Biológiai és táji sokféleség, a természet élı és élettelen értékeinek védelme Általános helyzetkép A természetvédelem célja hazánk biológiai sokféleségének, genetikai erıforrásainak, élı és élettelen értékeinek megırzése és fenntartható hasznosítása, a természet és a társadalom harmonikus kapcsolatának elısegítése a jelen és a jövı nemzedék életfeltételeinek javítása érdekében. A biológiai és táji sokféleség (biodiverzitás) az élıvilág változatosságára vonatkozik. Megırzése a természetvédelem egyik legfontosabb feladata. E sokféleség bıséges - de nem korlátlan - erıforrása az emberi társadalom, kultúra és gazdaság kialakulásának, fejlıdésének, s jólétének. Magában rejti az egyediség szépségét és a változatosság gazdagságát, a változás, alkalmazkodás és szervezettség képességét. Egy táj biológiai változatosságát sokszor célszerő az életközösségek számával és arányukkal megadni. Mára elismert tény, hogy a biológiai sokféleség a fejlett és fejlıdı világ megmaradásának, továbbfejlıdésének stratégiai értékő forrása. A növényi és állati fajok közvetlen anyagi hasznot hajtó szerepe (lásd: élelem, építıanyag, gyógyszer) a legismertebb. Azonban az élıvilág - potenciálisan minden faj - kimeríthetetlen, de egyúttal pótolhatatlan genetikai erıforrás is, amelynek kiaknázását éppen a biotechnológiának az utóbbi évtizedben kiteljesedı rohamos fejlıdése teszi lehetıvé. A biológiai sokféleség ugyanakkor az életközösségek-ökoszisztémák normális mőködésének a motorja is. Az élı természet anyagés energiaforgalmi rendszereiben minden fajnak megvan a maga szerepe a forrásfelosztásban, a termelésben, a szervesanyag-lebontásban. A sokfajú ökoszisztémák olyan funkciókra alkalmasak, mint a klímareguláció, oxigéntermelés, a vízfolyások szabályozása (árvizek!), az erózió megelızése, illetve a talajvédelem. A Földön létezı fajok száma feltehetıleg 5 - 30 millió között mozog, amelybıl eddig 1,7 millió fajt írt le a tudomány. A biológiai evolúció során mintegy 500 millió faj élt a Földön, ezek 98 %-a kihalt, vagy más fajjá alakult. Napjainkra azonban a fajpusztulás üteme legalább ezerszeresre fokozódott. Magyarország élıvilágának sokfélesége elfogadható, helyenként jó. Az ember által befolyásolt tájakon azonban az értékes biodiverzitás alacsony szintre csökkent. Magyarország területén jelenleg ismert és nyilvántartott 470 növényasszociáció sorában 350et tekinthetünk természetes, féltermészetes társulásnak. A többi antropogén hatást által befolyásolt, s 114 társulás gyom jellegő. A természetes növényzetet képviselı élıhely típusok 62 %-a, összesen 218 asszociáció védelmet, túlnyomó hányada fokozott védelmet igényel. Különösen veszélyeztetettek erdei társulásaink és a mocsári-lápi növényzet. A természeti rendszerek, az egyes élıhelytípusok évezredeken keresztül egymással szoros kapcsolatban álltak. Napjainkra egyre inkább felszabdalódtak, megszőntek, vagy jelentısen csökkentek a köztük fennálló anyagforgalmi és energiaáramlási kapcsolatok. A biodiverzitás fenntartása a populációk közvetlen védelmével és a társulások, életközösségek védelmével érhetı el a lokális és regionális szempontok érvényesítése mellett. A természeti és társadalmi (gazdasági) folyamatok hatására bekövetkezı biodiverzitás állapotváltozások nyomon követése érdekében biomonitorozó hálózatot kell kiépíteni. A Rioi Egyezménybıl (1994) fakadó kötelezettségként magyar kutatók kidolgozták a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó

16 Rendszer (NBmR) programját. A program megvalósítása 1998-ban kezdıdött el, a megvalósult rendszer nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedı jelentıségő. A természetvédelem területén elért eredmények Magyarország nemzetközi elismertségéhez jelentıs mértékben hozzájárultak. A természetvédelmi oltalom alatt álló területek aránya 0,3 %-kal emelkedett és jelenleg az ország területének 9,2 %-a védett. 11 fokozottan védett, nemzetközi jelentıséggel bíró növényfaj és 11 veszélyeztetett állatfaj védelmi programjának végrehajtása kezdıdött el 2000-ben. A jogharmonizációs tevékenység során a hazai védett fajok mellett további 498 növényfaj, és 567 állatfaj (22 puhatestő, 25 ízeltlábú, 1 tüskésbırő, 7 hal, 38 kétéltő, 70 hüllı, 329 madár, 75 emlıs faj) kereskedelmét, illetve szándékos pusztítását kell jogszabályban megtiltani. A védett és fokozottan védett fajok száma így 2001re 690 növény- és 971 állatfajra változott. 2001-ben az erdırezervátumok száma 63, 13 100 ha összterülettel, amely a hazai erdıterület 0,76 %-a. Ebbıl a gazdálkodás alól kivont magterület 3665 ha, a legkisebb magterület 8 ha, a legkisebb erdırezervátum 29 ha, a legnagyobb magterület 381 ha és a legnagyobb erdırezervátum 610 ha. A barlangok száma 3400. Kiemelkedı jelentısége alapján eddig hazánk 125 barlangját nyilvánították fokozottan védetté. Az Aggteleki-karszt barlangvilága a Világörökség listán szerepel. A nemzetközi jelentıséggel bíró barlangjaink és a földtani-felszínalaktani értékeink is fokozottan veszélyeztetettek, mivel ezek meg nem újuló, végleges, sérülésnek, pusztulásnak kitett természeti képzıdmények. A természetközeli és történelmileg kialakult, hagyományos tájhasználatú kultúrtájaink összefüggı rendszert alkotnak, amelyben a tájjelleg és a tájhasználat harmóniáját és kiegyensúlyozottságát csak az átfogó, nagyléptékő tájvédelmi szemlélet biztosíthatja. A tájvédelem szempontjából alapvetı célkitőzés a fenntartható fejlıdést elısegítı, többcélú tájhasznosítás új formáinak bevezetése, a komplex tájpotenciál védelme.

Kutatás-fejlesztési eredmények A természetvédelmi kutatási-fejlesztési tevékenység céljait és feladatait a “Nemzeti Természetmegırzési Koncepció”, a “Nemzeti Természetvédelmi Alapterv” irányelveiben rögzített nemzetközi és hazai követelmények, elvárások, az 1996. évi LIII. A természet védelmérıl szóló törvényi kötelezettségek, valamint az Európai Unióhoz történı csatlakozás elısegítése határozták meg. A természetvédelmi célokat szolgáló kutatások hasznosulását általában több év távlatában lehet megadni, hiszen a természeti értékekkel és erıforrásokkal való ésszerő gazdálkodás, a természeti értékek megırzésének és fenntartásának gazdasági haszna is csak hosszú távon mérhetı. A természeti értékeket közvetlenül veszélyeztetı tényezık elhárításában, tompításában gyakran és közvetlenül rövid távon, de leginkább folyamatában és hosszú távon mutatkozik meg a kutatások szükségessége és haszna. A vizsgált öt éves idıintervallumban elért K + F eredményeket a “Természet védelmérıl” szóló 1996. évi LIII. törvény által elıírt, a Nemzeti Természetvédelmi Alaptervben (NTA) megfogalmazott K + F fıirányokhoz csoportosítva mutatjuk be. •

A védett és védelemre tervezett területek élı és élettelen természeti értékeinek számbavétele, feltárása, osztályozása, a természeti értékek állapotára kiterjedı kutatások (Komplex Természeti Állapotfelmerési Program)

17

A természetvédelemmel szemben támasztott hazai és nemzetközi, szakmai és társadalmi elvárások szükségessé tették a védett és védelmet igénylı területek természeti értékeinek feltárását, számbavételét és a védelmi intézkedések hatékonyságának növelésére irányuló kutatások kiszélesítését és felgyorsítását. Ennek alátámasztására indítottuk el 1992-ben a védett és védelemre tervezett, nemzetközi konvenciók hatálya alá esı területek komplex természeti állapot-felmérési programját, legelıször a legértékesebb, meglévı és tervezett nemzeti parkok területein. A komplex program szakmai elıkészítését és végrehajtását a természetvédelem hivatásos állománya, az akadémiai, egyetemi és egyéb kutatóhálózatok, esetenként társadalmi szervezetek végezték, illetve végzik napjainkban is. A program keretében eddig elkészült a jelenleg 10 nemzeti park, a tájvédelmi körzetek és természetvédelmi területek nagy részének felmérése. Kiemelhetık azon kutatások, amelyek a természetvédelmi oltalom alatt álló parkok, arborétumok, botanikus kertek felújítására irányultak. Nagy jelentıséggel bír, hogy az élıhelytérképezést ma már a távérzékelési adatok és földrajzi információs rendszerek felhasználásával végzik. Igen értékes kutatási eredmények születtek a hazai erdırezervátumok kijelölése és természetvédelmi oltalom alá való helyezése, fenntartása és megırzése érdekében. Ezen kutatási eredmények igen jól hasznosultak mind a természetvédelmi kezelésben, mind a természetközeli erdıgazdálkodásban. Megkezdıdtek a hazai természetes erdırezervációk hálózatának kijelölésére irányuló kutatások, amelyeknek célja, hogy a hazai természetes és természetszerő erdei életközösségeket hosszú távon megırizzük, és teljes háborítatlanságukat fenntartsuk. E K + F fıirányban eddig elért eredmények jól felhasználhatók a nemzeti biodiverzitás monitorozó rendszer és a környezeti hatásvizsgálatok természetvédelmi követelményrendszerének a megalapozására, illetve a veszélyeztetett ökoszisztémák vörös könyvének elkészítéséhez, a mezıgazdálkodás, a természetvédelem és a vidékfejlesztés integrációját magában foglaló programok és feladatok megvalósításához. •

A védett és veszélyeztetett növény-, és állatfajok, illetve jellegzetes társulásaik és élıhelyeik fenntartására irányuló kutatások; védett természeti területeket és értékeket veszélyeztetı jelenségek vizsgálata, az okok feltárására, mérséklésére és megszüntetésére irányuló kutatások; veszélyeztetett természeti értékek és élıhelyek megóvását célzó rekonstrukciós munkák szakmai megalapozása

A kutatási tevékenység e témakörben a károsodások csökkentésére, megszüntetésére, illetve helyreállítására irányult és elsısorban programokban és akciótervekben realizálódott. E programok felgyorsítását hazánk nemzetközi kötelezettségei (Berni és Bonni Egyezmények), elvárások (IUCN, ECNC, Wetlands International, EUROPARC) és az EUjogharmonizációs törekvései is megkövetelték. A védelmi programok rövid, közép és hosszú távlatban (3-5-10 év) határozták meg a tennivalókat. Figyelemre méltó kutatási eredmény született a “Veszélyeztetett hazai növényfajaink konzervációbiológiai vizsgálata csírázásserkentık alkalmazásával” címmel. A vizsgált idıszakban a tájvédelem jelentısége felértékelıdött és ennek egyenes következménye, hogy elsısorban olyan kutatások végzésére nıtt meg az igény, amelyek a fenntartható fejlıdést biztosító, többcélú tájhasznosítás új formáinak bevezetését, a komplex tájpotenciál védelmét, a tájvédelmi szempontoknak az általános és szakmapolitikákban való integrálását helyezték elıtérbe. Ennek érdekében az elmúlt években több, a táj védelmével

18 foglalkozó szabvány készült, pl. a védett természeti területeken létesülı épületek, építmények tájba illesztésérıl. Kidolgozás alatt áll a táj általános védelmének szakmai útmutatója is. Segítségével a tájvédelmi hatósági munka szakmailag megalapozottabbá, kiszámíthatóbbá, tervezhetıbbé válik. •

Egyes nemzetközi egyezményekben rögzített kötelezettségek teljesítéséhez szükséges kutatások

A vizsgált idıszakban elsısorban a Ramsari Egyezmény kötelezettségeibıl fakadó megalapozó kutatások folytak, amelyeknek legfontosabb céljai a vizes területek megırzése, fenntartható vagy megfontolt hasznosításuk elısegítése és az erre vonatkozó megfelelı jogi, intézményi és együttmőködési keretek megteremtése. Hazánk különleges adottságai következtében a magyarországi Ramsari területek között a Kárpát-medence szinte valamennyi jellemzı vizes élıhely típusai megtalálhatók: tavak, mocsarak, szikes tavak, lápok, holtágak, folyószakaszok, nedves rétek, valamint ember alkotta halastavak, víztárolók. Hazánknak jelenleg 19 területe tartozik e nemzetközi jelentıségő területek közé. Készül az ország valamennyi nemzetközi jelentıségő vizes élıhelyének leltára. Az elkülönült élıhelyek ökológiai hálózatának védelme ma már hazai és nemzetközi kívánalom. A határon átnyúló élıhely-védelem hazai érvényesítését a Nemzeti Ökológiai Hálózat kialakításának és védelmének programja testesíti meg, csatlakozva a Pán-Európai Ökológiai Hálózat és az Európai Unió ökológiai hálózatának rendszeréhez. Az Európai Közösség “a természet nem ismer határokat” szellemében tőzte ki célként a Natura 2000 hálózat kialakítását, amely az európai jelentıségő természeti területek hálózatát jelenti. A Natura 2000 hálózat hazai kijelölendı területeinek felmérése folyamatban van, ezzel megnyílik a lehetıség fenntartásuk, kezelésük költségeinek közösségi forrásból történı társfinanszírozására, különbözı EU-alapokból (LIFE, SAPARD, ISPA stb.).

•

Nemzeti Biodiverzitási Stratégia és Cselekvési Program kidolgozása

Jelentıs PHARE támogatással a kutatók és a természetvédelmi szakemberek kidolgozták a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer (NBmR) programját. A program megvalósítása 1998-ban kezdıdött el. A program mőködése során már eddig is jelentıs adatsorokat és számos térképet hozott létre. Megbízható adatokat szolgáltat az ország élıvilága különbözı szervezıdési szinteken létezı sokféleségének állapotáról és változásairól. Ezzel segíti a környezet- és természetpolitikát, a döntéshozatalt és a biológiai erıforrásokkal történı gazdálkodást. A teljes program kiépítése még a jövı feladata. Mindehhez alapot adnak a hazai szárazföldi és vízi életközösségek biodiverzitásának rendszeresen végzett feltárásai és tulajdonságaik (organizáltság, dinamika) vizsgálata során elért, nemzetközileg is elismert hazai eredmények. A következı években a program bıvítése mellett az adatok információs rendszerbe történı szervezése a legfontosabb feladat. A Magyar Tudományos Akadémia Természetvédelmi és Konzervációbiológiai Bizottsága segítségével 2001-ben elkészült a Nemzeti Biodiverzitás Program és Cselekvési Terve is. A kutatások feltárták a genetikailag módosított szervezetek (GMO) kibocsátásával járó környezeti kockázatok lehetıségeit. Az erre vonatkozó felmérések kitértek a GMO-kal kapcsolatos hiányos ismereteink feltárására, a patogének veszélyességi kategorizálására és a

19 környezeti kockázatokkal együttjáró genetikai, ökológiai, orvostudományi, etikai, jogi és politikai dilemmákra. Jelentıs kutatási eredmények születtek még két kutatási témában: a “Tájidegen fafajú monokultúrák és más mesterséges erdık átalakítása, biológiai sokféleségének növelése a fokozottan védett erdıkben” és az “Ún. nem egyensúlyi életközösségek felismerése, a káoszelmélet ökológiai alkalmazása, a liberálisan szabályozott közösségek leírása” címmel. •

Barlangok, földtani és felszínalaktani értékek védelmét megalapozó komplex kutatások

A 13/1998. KTM rendelet szerint kezdıdött meg 1999-ben a barlangok tulajdonosi kezeléséhez szükséges közhiteles természetvédelmi adatbázis felállítása. A munka teljes befejezése 2002-re volt várható. Ennek szellemében került sor a barlangok állapotfelvételére és dokumentációjának elkészítésére, amelynek keretében elvégezték a helyszíni adatfelvételeket, meghatározták a felszín alatti kiterjedést és feldolgozták az adatokat. Több éves feltáró munka eredményeként elkészült a szikes tavak és lápok valamint a kunhalmok országos katasztere, és befejezés elıtt áll a földvárakról készülı országos leltár. •

Védett természeti területek és értékek természetkímélı mezıgazdasági hasznosítását elısegítı gazdálkodási formák kidolgozására és alkalmazására irányuló kutatások

Több éves megelızı kutatások és számítások után 2002-ben elindult az integrált Nemzeti Agár-környezetvédelmi Program (NAkP) megvalósítása. Lényege: új földhasználat kialakítása, amely a táj természeti (ökológiai) adottságainak megfelelıen határozza meg a használat és a védelem intenzitását, egymáshoz viszonyított arányát. Errıl bıvebben a “Fenntartható mezıgazdaság” (4.2.5.) fejezetben lesz szó. Elkészültek a NAkP zonális természetvédelmi célprogramjai, amelyek Érzékeny Természeti Területek (ÉTT) gazdálkodási programjaként pályázhatók meg az erre kijelölt területeken. Ez a program elsısorban a nem védett, de természeti értékekben még viszonylag gazdag mezıgazdasági területeket öleli át, míg a védett természeti területeinken elsısorban az ökológiai gazdálkodást helyezi elıtérbe. A program bevezetése révén a környezet- és természetkímélı gazdálkodást folytatók jelentıs mértékő támogatást élvezhetnek. A természetkímélı szempontokat figyelembe vevı biológiai védekezés tekintetében említésre méltó eredmény született a “Rovarok ivari hormonjai (feromonok) alkalmazásának kiterjesztése a mezıgazdasági kártevık elleni biológiai védekezésben” c. kutatási témában. Prioritását tekintve további két kutatási téma emelhetı még ki: a “Tulajdonszerkezet változásának hatása az erdıvagyon kezelésére; erdei élıhelyek rekonstrukciója veszélyeztetett erdıtársulásokban; természetközeli erdıgazdálkodás módszereinek erdıtársulások szerinti kidolgozása”, és a “Természeti környezet és a gazdálkodási rendszerek változásai az Alföldön” címmel. •

Természetvédelmi kezeléssel, hasznosítással, szankcionálással, rendszerekkel, kártalanítással összefüggı kutatások

támogatási

20 A természetvédelem egyik legfontosabb eszköze, hogy a kitőzött céljai eléréséhez természetvédelmi kezelési terveket készítsen. Ez a kezelési terv egy hosszú távú, kiszámítható stratégiát jelent a védett természeti területek kezelésére, fenntartására és megırzésére. A globalizáció folyamatában egyre nagyobb feladatot jelent a még nem vagy csak kis mértékben átalakított tájak védelme. A Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program természetvédelmi célprogramjának közgazdasági témaköreiben pontos elemzések készültek az érintett gazdálkodók jövedelmi helyzetének változásairól és a szükséges állami támogatás (kompenzáció) mértékérıl.

A jövı kutatás-fejlesztési irányai A kutatás súlyponti területei

Feladatcsoportok

a) Védett és védelemre tervezett • A természetvédelmi szempontból unikális élıhelyek és fajok feltárására irányuló leltárak, nagy és értékes területek élı- és élettelen természeti fajdiverzitású élıhelyek, nagyszámú endemikus és értékeinek számbavétele, a terméveszélyeztetett fajt hordozó, gazdálkodástörténetileg szeti értékek állapotának feltárása, értékes élıhelyek, a természeti és kulturális örökség országos nyilvántartások (invenértékek együttes elıfordulási helyei, vizes élıhelyek katasztere. Védett, fokozottan védett növény- és tárok) készítése (Komplex Terméállatfajok adatbázisának megalapozása szeti Állapotfelvételi Program) •

Földtani és felszínalaktani értékek védelmét megalapozó komplex kutatások: - források, vízesések, szikes tavak, víznyelık, kunhalmok, földvárak jegyzékének összeállítása,

- barlangok egyedi értékeinek felmérése, Magyarországi védett ásványok és ısmaradványok kutatása, - védendı egyedi tájértékek, természetes hidrológiájú vizek (pl. ártéri holtágak, lecsapolatlan mocsarak), rétegtani alapszelvények kataszterének elkészítése

b) Ökológiai (zöld) folyosók, a • Nemzeti Ökológiai Hálózat, valamint a Környezetileg Érzékeny Természeti Területek létrehozásának tudományos megalapozása

Pán-európai Ökológiai Hálózat, illetve a Natura 2000 ökológiai hálózat és az SPA (Special Protection Areas) területek hálózata nemzetközi kritériumok alapján történı kijelölésének megalapozása, az ökológiai folyosók hatása az élıközösségekre. • Az ökológiai hálózat, ökológiai folyosók és az infrastrukturális létesítmények (elsısorban autópályák, autóutak, vasútvonalak, nyílt csatornák stb.) keresztezıdési helyeinek mőszaki-biológiai megoldásai. • Erdırezervátumok, bioszféra rezervátumok, biogenetikai rezervátumok, új védett és nemzetközi természetvédelmi egyezmények hatálya alá javasolt területeinek kijelölése.

•

Érzékeny természeti területek bevezetésének és mőködtetésének megalapozása.

21 c) A biológiai sokféleség megırzését • célzó kutatások, a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer (NBmR) továbbfejlesztését célzó ökológiai és élıvilágvédelem- • informatikai kutatások

Magyarország potenciális és aktuális biodiverzitástérképének, fajok és élıhelyek veszélyeztetettségi térképének kidolgozása. A környezetállapot hatása a biodiverzitásra A genetikailag módosított szervezetek felhasználásával kapcsolatos ökológiai kockázatbecslést hazai körülmények között megalapozó kutatások

•

Az invázív növény- és állatfajok megelızését megalapozó kutatások

•

Veszélyeztetett állatfajokra vonatkoztatható (taxonómiai rokonsági körben folytatott) viselkedésökológiai, magatartásgenetikai, genetikai és más specifikus kutatások, melyek a veszélyeztetett fajok túlélését befolyásoló tényezıket tárják fel

•

Veszélyeztetett fajok fajvédelmi akcióprogramjainak elkészítése

•

Természetvédelmi-ökológiai kutatások a populáció és a társulás határán: az izoláció és a fragmentáció hatása Konzerváció és a regeneráció tekintetében szükséges optimális állományméretek meghatározása a különféle vegetációtípusoknál és vegetációmozaikoknál Restaurációs ökológiai alapkutatások: meghatározandók a sérült társulások területi eloszlása, a helyreállítást limitáló tényezık, az ıshonos fajokat szolgáltató maradványfoltok területi eloszlása, az ország egyes területeire a restauráció reális céljaként megjelölhetı vegetációtípusok Természetes, természetközeli módosított és mesterségesen kialakított (szabályozott) életközösségek és tájtípusok stabilitási sajátosságainak (állandóság, sérülékenység, tompítóképesség, stb.) és az élıvilágot veszélyeztetı tényezık hatásmechanizmusának vizsgálata

• •

•

d) A védett természeti értékeket • veszélyeztetı jelenségek vizsgálata, az okok feltárására, hatásuk • mérséklésére, az okok megszüntetésére irányuló alkalmazott kutatások •

A természetvédelmi megalapozása.

kezelési

tervek

térhódításának

terveinek,

tudományos

Tájterhelhetıséggel kapcsolatos kutatások, különös tekintettel a védett területekre irányuló turizmus fogadására, fejlesztésére Ismeretlen barlangrendszerek és karszthidrológiai összefüggések feltárása, különös tekintettel a felszíni eredető szennyezıdésekre és azok hatásaira; komplex vizsgálatok és monitorozás karsztbarlangokban

•

Veszélyeztetettségük okán fokozottan védett növény- és állatfajok, élıhelytársulások védelmi programjainak kidolgozására irányuló kutatások, a fokozottan védett és védett fajok okozta károk kárbecslési módszereinek fejlesztése

•

Az unikális vagy nemzetközi viszonylatban ritka víztípusok feltárása, kezelési irányelvek kidolgozása

•

Sérült természetes élıhelyek és életközösségek revitalizációját, illetve az elpusztult habitatok rekonstrukcióját megalapozó kutatások

22 e) A védett természeti területek • természetkímélı mezıgazdasági hasznosítását elısegítı gazdálkodási formák kidolgozására és • alkalmazására irányuló kutatások

•

Agro-ökológiai kutatások: biológiai növényvédelem, gyomok elleni védekezés biológiája, ökotoxikológiai monitorozás Az élıvilágra potenciálisan veszélyes peszticidek, termésnövelı anyagok és technológiák környezet- és természetvédelmi minısítése A hagyományos, extenzív földhasználati módok felélesztését és elterjesztését megalapozó kutatások védett és védelmet igénylı területeken

4.1.3. A globális klímaváltozás kutatása Általános helyzetkép Az éghajlat esetleges tartós megváltozása napjaink egyik legidıszerőbb gazdasági-társadalmi kérdése. Ma már mind a gazdasági és politikai döntéshozók körében, mind a környezetért aggódó közvélemény számára nyilvánvaló, hogy - a Föld egyes részein természeti katasztrófákkal, hurrikánokkal, aszállyal és a tengerszint emelkedésével járó éghajlatváltozás a világ valamennyi gazdasági ágazatát fenyegetı súlyos kockázat. A tudomány mai állása szerint, az éghajlati modellek által elıre jelzett, várható változások bizonytalansága nagy és az elıre jelzett módosulások - földtörténeti idıléptékben - rendkívül gyorsan következnek majd be. Valós kockázatot jelent, hogy a nagy érzékenységő, ám lassú reagálású biológiai ökoszisztémák nem képesek majd követni a megváltozott környezeti feltételeket. A jelenség veszélyességét nem önmagában a néhány fokos felmelegedés jelenti, hanem sokkal inkább annak kibontakozási üteme. Az emberi tevékenység a történelem során egyre inkább a környezet alakítójává vált. Az utóbbi két évszázadban a levegı összetétele is jelentısen megváltozott, ugyanis egyes légköri nyomgázok és aeroszol részecskék légköri mennyisége világszerte rohamosan emelkedik. Az emberiség létfeltételeit is veszélyeztetı következmények elkerülése csak nemzetközi összefogással lehetséges, melyben Magyarországnak az arányos felelısség elve alapján kell szerepet vállalnia. Az akcióprogram intézkedései – a klímavédelmi célok teljesítésén túlmenıen - egyúttal a magaslégköri ózoncsökkenés és savasodás megelızését is szolgálják. Az Európai Unióban az üvegházhatású gázok kibocsátása az 1990-es szinthez képest 4%-kal csökkent 1999-re. Ez a helyzet azt is jelzi, hogy az EU egésze összhangban volt a 2000-re, illetve 2008-2012-re kitőzött célokkal. Mivel a gazdasági növekedés elırejelzését és a tervezett intézkedések hatását illetıen jelentıs a bizonytalanság, ezért az üvegházhatású gázok kibocsátásának 8%-os csökkentése inkább a minimumot, mintsem a maximumot kell, hogy jelentse. Az Európai Éghajlatváltozási Programban (European Climate Change Programme, ECCP) megfogalmazott intézkedéseket az európai bıvítés összefüggésében kell szemlélni, hiszen számos esetben ezeknek különös jelentıségük van a tagjelölt országok számára. Az Éghajlatváltozási Program kialakítása során számos tagjelölt országbeli szakértıt is meghívtak a konferenciákra. Az együttmőködés fontos területei: a bio-üzemanyagok, kapcsolt hı- és villamosenergia-termelés, épületek energiahatékonysága, megújuló energiaforrások, az

23 integrált szennyezés-megelızési és -csökkentési direktíva (IPPC) megvalósítása. A tagjelölt országok szintén részt vehettek az emisszió-kereskedelemrıl szóló direktíva kidolgozásának a vitájában.

Kutatás-fejlesztési eredmények A klímaváltozás tekintetében sok olyan dokumentum született a közelmúltban, amely még nem került beépítésre a hazai szakmapolitikai anyagokba, illetve sok olyan direktíva-javaslat vagy módosítás van elıkészítés alatt, amelyeket már most érdemes számításba venni egy hosszabb távra történı tervezés esetén. •

A környezet savasodásának komplex kutatása, a kén- és nitrogén-oxidok, valamint szerves vegyületek forrása

A kén- és nitrogén-oxidok, valamint a szerves vegyületek forrásainak, légköri terjedésének, átalakulásának, valamint kiülepedésének “in situ” vizsgálata a kibocsátók, ill. azonosíthatóság meghatározását célozta. A kutatás eredménye az elméleti ismeretanyag bıvülésen túl abban áll, hogy megalapozottabb intézkedések meghozatala vált lehetıvé a légszennyezést okozó ezen komoly szennyezı-források felderítésére, azonosítására és hatásuk csökkentésére. Vizsgálták a szén-dioxid-kibocsátás jellemzıit, a hazai szabályozás hiányosságait, egyáltalán a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésének kérdéseit az európai uniós csatlakozás elvárásainak függvényében. Vizsgálatok történtek az ammónia-kibocsátás magyarországi alakulásának figyelésére az emissziós tényezıkre (ember, állat, ipari folyamatok, mőtrágya-felhasználás, városi szemét, háztartási hulladék, gépjármővek, tüzelés stb.) tekintettel. •

Savas esık, szmog

A globális változásokat okozó légköri gázokon kívül számos szennyezıanyag kisebb léptékben (városok, régiók, szárazföldek) fejti ki káros hatását. Ebbe a csoportba tartoznak a kén- és nitrogén-oxidok, valamint szerves vegyületek, amelyek légköri oxidációja jelentıs szerepet játszik a savas esık, illetve szmog néven ismert jelenségek kialakulásában. A magyar kutatók ezért nagy figyelmet szentelnek az említett anyagok forrásai, légköri terjedése és átalakulása, valamint kiülepedése tanulmányozásának. •

A fosszilis tüzelıanyagok elégetése

A fosszilis tüzelıanyagok elégetése, egyes ipari és mezıgazdasági tevékenységek, illetve a freonok alkalmazása globális légszennyezést okoznak. Az égéstermékek egy része (elsısorban a szén-dioxid, a metán és a dinitrogén-oxid) növeli az éghajlatváltozás kockázatát, a freonok károsítják az ózonréteget. Ezek a gázok több évig stabil állapotban vannak jelen a légkörben, egyenletesen eloszlanak, mozgásuk iránya és sebessége állandóan változik, így a kibocsátás helyétıl akár több ezer kilométerre is kifejthetik káros hatásukat. Az égéstermékek másik része (kén-dioxid, nitrogén-monoxid, illékony szénhidrogének) regionális léptékben - a kibocsátás néhány száz kilométeres körzetében - a csapadék elsavasodásához vezet. •

Üvegházhatású gázok

24

A hazai vizsgálatok és kutatások egyik célja az éghajlatváltozások szempontjából fontos üvegházhatású gázok, így a szén-dioxid légköri koncentrációjának nyomon követése, az emberi tevékenységbıl eredı források feltárása, a bioszféra és a légkör anyagcseréjének pontos leírása és modellezése. A kutatások másik célja a növekvı szén-dioxid koncentráció növényzetre gyakorolt hatásainak felmérése. A hazai vizsgálatok arra figyelmeztetnek, hogy a szén-dioxid szint megkettızıdése esetén alapvetıen megváltozik a természetes növényzet összetétele, megnövekszik a kultúrnövények lombozatának felszíne és párologtatása, ami a már ma is aszályos területeken súlyos problémákat okozhat. Az elmúlt évek egyik nagy jelentıségő felismerése, hogy a korábban elszigeteltnek tekintett környezeti problémák valójában komplex környezeti kérdéskört alkotva összefüggnek. Ma már világos, hogy a kén- és nitrogén-oxidok alkotta lebegı részecskék - legalábbis helyileg mérsékelhetik az üvegházhatás okozta felmelegedést. A freonok nemcsak az ózonréteget pusztítják, hanem hozzájárulnak az üvegházhatás fokozódásához. Egyes, korábban viszonylag ártalmatlannak tekintett anyagok (például az ammónia vagy egyes nitrogén-oxidok), légköri átalakulások során úgynevezett indirekt üvegházhatásra vezetnek. Az üvegházhatású gázok emisszió-kataszterével kapcsolatos fejlesztések kielégítık, ugyanakkor az emissziós ényezık és a kibocsátási jövıképek terén szélesíteni kell a kutatásokat. •

Légköri aeroszol kutatások

A hazai kutatások kiterjednek az aeroszolok valamennyi tulajdonságának vizsgálatára, melynek során a közvetlen megfigyelés és a laboratóriumi analízisek mellett szerephez jut a hatások numerikus modellezése is. Az analízisek eredményeként nemcsak a mennyiségi viszonyok, de az aeroszolok kémiai összetételének megállapítása is nemzetközi figyelmet vált ki. Az aeroszolok vizsgálata a regionális éghajlati hatások szemszögébıl is jelentıséggel bír. A légkörben lebegı cseppfolyós és szilárd, ún. aeroszol részecskék nem csak az éghajlat alakításában (pl. felhıképzıdés) játszanak fontos szerepet, hanem a növényekbe, illetve emberi szervezetbe jutva befolyásolják a bioszféra mőködését, az ember életét. •

A szén-dioxid légköri körforgalma

A kutatások a szén-dioxid légköri körforgalmával, elsısorban a szárazföldi biomassza szerepének mennyiségi tisztázásával kapcsolatosak. A légköri szén-dioxid mennyiségének növekedését kimutató világhálózat megfigyelési pontjait hagyományosan a közvetlen forrásoktól, de a helyi eltéréseket okozó, szárazföldi növénytakarótól is távoli pontokra telepítették. Így nem tudjuk megmagyarázni, miért lépnek fel jelentıs évközi ingadozások a koncentráció növekményében, ehhez ugyanis éppen a szárazföldi növénytakaró hatását kell reprezentatív mérésekkel folyamatosan monitorizálni. •

A hosszú meteorológiai adatsorok homogenizálása

A kutatás hosszú meteorológiai adatsorok nem kívánatos inhomogenitásoktól való megtisztítására, majd a javított adatsorokban kimutatható helyi éghajlatváltozás elemzéseire irányul.

25 A hazai éghajlati megfigyelések – a világhálózattól semmiképpen sem elmaradva - kb. 1881. óta tekinthetık országos fedésőnek. Sok állomáson eközben változott a mőszerezettség, az árnyékolás, a napi átlagok alapját adó, elıírt megfigyelési idıpontok, sıt gyakran az állomások helye, beépítettsége, stb. Emiatt, az általános gondosság ellenére, a megfigyelési sorokban olyan törések, ún. inhomogenitások fordulhatnak elı, melyeknek semmi közük a monitorizált nagytérségő, vagy regionális éghajlati állapot-sorozatokhoz. E hibákat, melyek többsége matematikailag a statisztikai paraméterek ugrásszerő megváltozásában jelentkezik, a töréspont-analízis eszköztárával esélyünk van kiszőrni. (Olyan lassúbb hatásokat, mint pl. a városi beépítettség évtizedekig tartó erısödése, már nehezebb elválasztani a globális klímaváltozástól.) •

A felszínhasználat regionális, idıbeli változásainak hatása az éghajlatra

A meteorológiai vizsgálati adatok alapján megállapítható, hogy hazánk föld- ill. termıterületérıl származó emisszió csak kis mértékben hat a globális levegıszennyezésre, s inkább a légkör általános minıségromlása hat károsan a termıföldre, mint természeti erıforrásra. Ugyanakkor nem zárható ki, hogy a felszínhasználatban beállt regionális változások kis mértékben azért befolyásolják (rontják) a légkör általános állapotát.. Ez még akkor is lehetséges, ha e hatások nem ugyanazok az ország egyes vidékein, s a kellı erısségő hatáshoz az is szükséges lenne, hogy az országhatártól távoli vidékeken is megmutatkozzanak. Hazánkban eddig az Alföld mezıgazdaságilag mővelt területeire vonatkozó kezdeti eredmények állnak rendelkezésre, amelyek szerint a mezıgazdasági földhasználat dokumentált változásainak hatására az elmúlt évtizedekben trendszerően csökkent a felszín fényvisszaverı képessége, vagyis nıtt az energia-bevétele. Ezzel párhuzamosan nıtt a növénnyel borított felszín párologtató képessége.

26

A jövı kutatás-fejlesztési irányai A kutatás súlyponti területei

Feladatcsoportok

a)

• •

A globális éghajlatváltozás szempontjából alapvetı üvegházhatású gázok koncentrációinak, forrásainak, valamint nyelıinek tanulmányozása, a légköri aeroszol részecskék szerepe a légköri folyamatok szabályozásában, e kibocsátások jövıképeit megalapozó módszertani kutatások. A globális tendenciák alapján várható hazai regionális éghajlatváltozás modellezése

•

•

• •

b)

A klímaváltozás természeti • Az éghajlat változásának hatása az élıvilágra. A növényés állatfajok, valamint az élıközösségek hosszú távú, környezetre, a természeti erıforrárendszeres megfigyelése. Vizsgálandó a légköri emelt sokra, a mezıgazdasági termelésre szén-dioxid szint hosszú távú hatása az erdıkre, gyepekre valamint az energia-felhasználásra és lágyszárú növényeikre, az erdei biomassza gyakorolt hatásainak meghatáromennyiségére és az, hogy miként alakul a kártevı rovarok gradációja, milyen lesz az egyes növényfajok zása

•

•

c)

EU konform hazai klímavédelmi stratégia megalapozása. A legfontosabb üvegházhatású gázok (szén-dioxid, metán, dinitrogén-oxid) légköri forgalmának, a források és a nyelık arányának - azaz a hazai kibocsátások hozzájárulását a globális változásokhoz - meghatározása Az aeroszol részecskékben lévı vízoldható szerves vegyületek szerepe a felhıképzıdésben, valamint a napsugárzás gyengítésében, az alkotók (pl. szulfát, toxikus fémek, radioaktív szennyezık) légköri körforgalmának kutatása A magyarországi és a hazai regionális klímaváltozás modellezése és analízise, a durva felbontású éghajlatmodellekbe beágyazott regionális léptékő, finomabb felbontású modellek, a regressziós kapcsolatok tér- és idıbeli finomítása, amelyek a korábbinál nagyobb megbízhatósággal és térben differenciáltabban adnak becslést az éghajlati jellemzıkre Az erdık jövıbeli szénmegkötı szerepének feltárására irányuló kutatások Új típusú üvegházhatású gázok kutatása

Sztratoszférikus ózonpajzs védel- • mét megalapozó kutatások, a légköri folyamatok és a • sztratoszférikus ózonkoncentráció • közötti kapcsolatok feltárása •

válasza a hı- és vízstresszre, és ezzel kapcsolatban hogyan alakul egyes fontos kultúrnövények és gyomnövényzet viszonya A valószínősíthetı potenciális és a hasznosított vízkészletek újraértékelése, az éghajlatváltozás hatása a felszíni vizek természetes öntisztuló képességére, a vízgazdálkodási technológiákra, a felszíni vizek párolgására. Fejleszteni kell azokat a módszereket, amelyek az éghajlatváltozásból eredı vízminıségi hatások és a közvetlen szennyezı hatások megbízható elválasztását lehetıvé teszik A földhasználat változásainak éghajlati következményei, modellkísérletekkel A sztratoszférikus ózonkoncentráció hosszú távú változásainak elemzése A légköri folyamatok és a sztratoszférikus ózonkoncentráció közötti kapcsolatok feltárása Μodellek kidolgozása a sztratoszférikus ózonkoncentráció és az UV-B sugárzás közötti kapcsolatok vizsgálatára A légköri össz-ózontartalom mérésének fejlesztése

27 d)

A környezet savasodásának komplex kutatása

•

A kén- és nitrogén-oxidok forrásai, légköri terjedése és átalakulása, a savas esık ülepedésének hatása a talajok szennyezettségére, az élıvilágra

4.1.4. Regionális és lokális légköri folyamatok, légszennyezés-terjedési modellek kutatása, levegıtisztaság-védelem

Általános helyzetkép A levegı természeti környezetünk fontos alkotóeleme. Szükséges mennyiségben és minıségben való jelenlétérıl feltétlenül gondoskodni kell, mert életünk nélkülözhetetlen feltétele, biológiai szempontból az emberi, állati és növényi anyagcsere egyik legfontosabb összetevıje. A levegıminıség az egyik legfontosabb környezeti paraméter, mivel a légkör állapota jelentısen befolyásolja, meghatározza a hidroszféra, bioszféra, litoszféra és az antroposzféra környezeti állapotát is. A légszennyezıdés a környezetre komplex hatást gyakorol. Az ember tevékenysége során a levegıbe kerülı légszennyezı anyagoknak számos nem kívánt hatása van. Ezek az anyagok, sokszor fizikai és kémiai átalakulások után, megváltoztatják a légkör kémiai összetételét. A levegıbıl kiülepedve más földi szférákba kerülnek, így befolyásolják a talaj, a felszíni vizek, a haszonnövények és erdık állapotát. Városi környezetben károsan hatnak az épületekre és mőemlékekre, s csökkentik a látástávolságot. A finom aeroszol részecskéket az ember belélegzi és ez károsan érinti az egészségét. A levegı állapotának jellemzéséhez ismerni kell a légtérbe került szennyezıanyag mennyiségét, minıségét illetve koncentrációját, a kibocsátott anyag vándorlási folyamatait, transzmisszióját. Magyarország levegıminıségi állapota az elmúlt tíz évben a nagy mennyiségben kibocsátott hagyományos légszennyezı anyagok csökkenése ellenére sok területen még mindig nem kielégítı. Az országban kialakult levegı szennyezettségi helyzetet az ipari, a kommunális és háztartási főtési, s közlekedési szennyezıanyag kibocsátások jellemzik. Az ország területének mintegy 3,9 %-a (3.590 km2) szennyezett, 9,3 %-a (8.674 km2) mérsékelten szennyezett területnek minısül. A levegıszennyezést elıidézı egyes fıbb szennyezı-anyagok emissziójára a következık a jellemzık: - A kén-dioxid (SO2) kibocsájtás országosan egyenletesen csökkent. Ez elsısorban a nem ipari eredető és a mozgó források emissziójának jelentıs visszaesésének a következménye, ami a főtéskorszerősítés és a jármőipar korszerősítésének hatásából ered. - A nitrogén-oxidok (NOx) kibocsájtása az OECD országok átlagánál alacsonyabb (egy fıre vetítve), de egy korábbi lényeges csökkenés után 1992-tıl fokozatos emelkedésének vagyunk tanúi. Ez elsısorban a közlekedési eszközök számának növekedésébıl ered. - A szén-monoxid (CO) és a szén-dioxid (CO2) kibocsájtása egy korábbi csökkenést követıen közel állandó érték körül stabilizálódott. - A levegıbe jutó szilárd anyagok mennyisége a korábbi magas – közel 600 ezer tonna/év magas értéket követıen az utóbbi 10 évben egy kedvezıbb alacsony értékszinten – 130140 ezer tonna/év - állandósult.

28

-

A nehézfém kibocsájtások kedvezıen csökkentek. Különösen megnyugtató, hogy a közlekedésbıl származó ólom-emisszió gyakorlatilag megszőnt, tükrözvén az ólmozott benzin forgalomból történı kivonását.

A háttérszennyezettséget vizsgálva megállapítható, hogy a savasodást befolyásoló emittált szennyezı-anyagok csökkenésével a csapadékvíz pH-értéke is kedvezıen alakult. A korábbi savas jellegrıl (pH 4.5) semleges kémhatásúvá ( pH 7.0) vált a mért csapadék. A savasság azt a veszélyt rejti magában, hogy az oldhatatlan fémvegyületek – az egészségre veszélyesek is – oldható anyagokká alakulnak. Ezeket az élılények felveszik, és azok a táplálékláncban feldúsulnak. Kedvezıtlen esetben ezáltal az emberi szervezetbe is bekerülnek. Természetesen az ország különbözı területeinek levegıminısége eltérı. A korábbiakban jelzett mintegy 13%-os szennyezett térség mellett az ország nagyobb részén a levegı minısége jó, sıt több helyen kifogástalan. A gondot viszont az jelenti, hogy e kis (13%-nyi) területen él a lakosság mintegy 45%-a. A 100 ezernél nagyobb lélekszámú 9 városunkban a lakosság mintegy 30%-a lakik, s itt 1991-1999 között a levegı minıségére a következık voltak a jellemzık: a kéndioxid általában alacsony szinten stagnált, és érdemi csökkenése nemigen várható. A szálló por gyakran a határérték feletti, de az utóbbi években többnyire csökkenı mértékő. A nitrogén-dioxid – a legproblémásabb szennyezı anyag – imissziója Budapesten az utóbbi években csökkenı, Debrecenben, Miskolcon, Pécsen és Szegeden javuló, Kecskeméten és Székesfehérváron alig változó, Gyırött és Nyíregyházán növekvı koncentrációt mutatott.

Kutatás-fejlesztési eredmények •

Települési levegıminıség vizsgálata

A települések levegıminıségének értékelésére a vizsgált idıszakban olyan módszert dolgoztak ki, amely a kibocsátások ismeretére, a szennyezı anyagok terjedésének elırejelzésére támaszkodva, megfelelı pontosságú becslésre ad lehetıséget. A mérési rendszer megfelel az Európai Unióban elvárt méréseknek és számításoknak. A nagyobb városok belterületein és a forgalmas fıútvonalak mentén a légzési zónában az idıjárási és a forgalmi helyzet függvényében nagy szennyezıanyag-koncentrációk mérhetık, helyenként növekvı gyakorisággal. A nyári idıszakban a felszín közeli ózonkoncentráció pedig néhány városban túllépi a megengedett értéket. A kutatási eredmények szerint a légkörben lebegı cseppfolyós és szilárd, ún. aeroszol részecskék nem csak az éghajlat módosításában játszanak fontos szerepet, hanem a növényekbe, illetve az emberi szervezetbe jutva károsan befolyásolják a bioszféra mőködését, az ember életét. Részletes vizsgálatok történtek az ammónia-kibocsátás magyarországi alakulásának figyelésére az emissziós tényezıkre tekintettel. Mindezek alapján került sor a levegıminıségi állapotértékelés módszertanának kialakítására, melynek keretében elemzés készült a városi levegıszennyezettség minısítésének elveirıl és gyakorlatáról, s javaslat született a levegıminıségi állapotértékelés módszereinek korszerősítésére a monitorállomások adatainak felhasználásával. •

A légszennyezés terjedési modellek fejlesztése

29

A kutatóhelyeken a légszennyezés terjedés matematikai és fizikai modellezésének módszereit dolgozták ki és alkalmazták számos esetben. A légszennyezés terjedési modellek összehasonlító vizsgálatára a modellezés továbbfejlesztésének igénye miatt került sor. Két európai modellel való összehasonlítás eredményei alapján megállapították, hogy a külföldi módszerek egyike sem jobb a hazai eljárásnál. Ez azonban nem zárja ki a hazai módszerek reális mértékő szigorításának szükségességét a fejlesztéseknél. A vizsgálatokkal lehetıség teremtıdött arra, hogy egységes elvek alapján lehessen értékelni a levegıtisztaság-védelmi környezeti hatástanulmányokat. A városi légszennyezıdés modellezése - többoldalú nemzetközi együttmőködés keretében – évek óta folyó kutatási program. Célja a különbözı légszennyezı források levegıminıséget befolyásoló szerepének tisztázása a városi környezetben a meteorológiai paraméterek, a kibocsátott szennyezı anyagok mennyiségének, helyének és fajtájának ismeretében. A vizsgálatok alapján pontosabban kijelölhetı a beavatkozást, intézkedést igénylı terület, illetve a fejlesztések hatása biztonságosabban elıre jelezhetı. A légköri nehézfémek forrás/receptor-vizsgálata mérésekkel és modellszámításokkal történt. Megállapították, hogy a Budapest melletti hulladékégetıkbıl jelentıs mennyiségő Zn, Pb és Cu került a légtérbe, a közlekedési profilban pedig a Pb meghatározó. •

A közlekedésbıl eredı légszennyezések

A gépjármővekbıl származó kibocsátások jelentıs szerepet játszanak a települések levegıjének szennyezettségében. Az utóbbi évtizedben mind a kén-dioxid, mind a nitrogénoxidok kibocsátása csökkent, de ezen belül a gépjármûvek nitrogén-oxid kibocsátási aránya nıtt. Csökkent viszont az ólomszennyezettség, ez az utóbbi évek egyik legnagyobb környezetvédelemmel kapcsolatos eredménye. A közlekedési emissziók modellezéséhez a gépjármővek terheletlen és terheléses állapotára vonatkozó vizsgálatok folytak és vannak jelenleg is folyamatban. Az eredmények alapján a fajlagos kibocsátások mértéke pontosítható, így az emissziók meghatározása, becslése biztonságosabbá válik. Vizsgálták a katalizátortechnika alkalmazását a hazai jármőállomány környezetvédelmi korszerősítése, az emisszió-csökkentés érdekében. Folytatódott a jármővek jövıbeli emissziós tényezıket tartalmazó adatbázisának és az emisszió számítására alkalmas modelleknek a kidolgozása. A kutatás-fejlesztés a kétkerekő, a személy-, a kisteher- és a nehéz tehergépjármővekre egyaránt vonatkozik. A nitrogén-dioxid és benzol-szennyezettséget Budapest egész területén méréssel és modellszámítással értékelték. •

A légkör terhelhetıségének vizsgálata

A légszennyezés-terhelések mértékének és kritikus határértékeinek térképezése során az ökológiai bázisterületeken végzett levegıminıség-mérések szolgáltatnak alapadatokat. Ezek alapján javaslatokat dolgoztak ki a kritikus terheléstípusok meghatározására, a légköri kiülepedések és hatásaik országos felmérésére.

30 •

A vegyipari és energetikai rendszerekben keletkezı szennyezı-anyagok környezeti hatásának vizsgálata

Az energiagazdálkodásban a szennyezıanyag-keletkezési folyamatok vizsgálata elsısorban a kisebb teljesítményő gázkazánok, a szénhidrogén-tüzeléső kazánokban és kemencékben keletkezı nitrogén-oxidok képzıdése és a fluid-tüzelés területén folyik. Feldolgozásra kerültek a tüzelıanyag-felhasználásból származó környezeti emissziókra vonatkozó alapadatok, meghatározva a hazai összes, a megyei, a 150x150 km-es raszter szerinti és egyes nagyvárosokra vonatkozó jellemzı paramétereket. A füstgáztisztítási eljárások jelentıségét az utóbbi idıben megjelent, technológiai kibocsátási határértékeket elıíró jogszabályok is alátámasztják. Fontos az utólagos beépítések gazdasági és környezeti értékelési módszereinek kidolgozása is. Hazai viszonylatban jelentıs volt az a kutatás, amely a porszőrık leválasztási folyamatainak megismerésére irányult. Mélyreható vizsgálatok folytak a kıolaj- és földgázbányászat és -feldolgozás levegıtisztaság-védelmi kérdéseinek tisztázására, a hazánkkal szemben támasztott – EUcsatlakozással kapcsolatos – elvárások szellemében. Lényegében három forgatókönyv szerinti fejlesztésekkel kell számolni (termékfejlesztés elsıdlegessége, saját kibocsátások csökkentése, a környezetvédelmi és az energetikai fejlesztések összekapcsolása). A kutatások kiterjedtek a MOL Rt. levegıtisztaság-védelmi programjára és a levegıszennyezı-anyagok várható kibocsátási értékeinek kiszámítására irányuló programokra. Részletes elemzés készült a hazai kohászat okozta légszennyezésrıl, ezzel kapcsolatosan az EU csatlakozás feltételeirıl. Megállapították, hogy a hazai, elsısorban országhatár közeli légtérben és vizeinkben fellelhetı kohászati eredető szennyezıdések egyre nagyobb hányada származik a szomszédos országokból. A környezetvédelmi analízisekhez új típusú gázérzékelık kerültek kifejlesztésre, az illóanyagok semlegesítésére pedig biológiai tisztító berendezéseket állítottak üzembe. A kutatók vizsgálták a levegı szennyezettségének hatását a vasbeton szerkezetek tartósságára. •

A biomassza energiahordozóként történı alkalmazásának levegıtisztaság-védelmi kérdései, az EU konform szabályozás követelményeinek kidolgozása

A biomassza energiahordozóként történı alkalmazása - a megújuló energiaforrások nagyobb arányú felhasználása érdekében - több kutatásnak is tárgya. Az egyik vizsgálat tárgya a szilárd biomassza égetésekor keletkezı légszennyezı anyagok csökkentési lehetıségeinek meghatározása a kísérleti égetı berendezés égési folyamatokat befolyásoló paramétereinek változtatásával. Megállapították, hogy az érvényes és már EU konform levegıtisztaság védelmi jogszabályok megfelelıek a kibocsátásokhoz kapcsolódó követelmények megállapításához. A kutatások másik iránya a biomasszából elıállítható biogáz égetésével nyerhetı energia hasznosíthatósága, a mőszaki követelmények levegıtisztaság-védelmi szempontú meghatározása. A biogáz gyártás az üvegházhatású gázok (metán, szén-dioxid stb.) keletkezésének zárt rendszerben tartását biztosítja, a gázmotorban történı égetés az energia (hı és /vagy villamos energia) hasznosítását, a maradékanyag a mezıgazdaságban a tápanyag utánpótlását jelentheti. A kutatások elméleti alapjai jól kidolgozottak, az EU-konform

31 levegıtisztaság-védelmi szabályozás az integrált szennyezés-megelızés figyelembevételével a közeljövıben megoldható.

A jövı kutatás-fejlesztési irányai A kutatás súlyponti területei

Feladatcsoportok

a) Légköri folyamatok, a légkörben végbemenı anyagmozgások és anyagátalakulások kutatása, légszennyezıanyag-terjedési modellek kidolgozása. A légszennyezıdés káros hatásainak komplex felmérése

• • • • •

•

b) Levegıtisztaság-védelmi analitikai • mérési módszerek fejlesztése

•

• •

Légszennyezı anyagok keletkezésének és légköri bomlásának modellezése Α nyári magas felszínközeli ózonkoncentrációk kialakulásának elemzése A légszennyezés hatása a felszíni vizekre és az üledékek kémiai összetételére A légszennyezı anyagok ülepedésének hatása a talaj állapotára, a légszennyezıdés mezıgazdasági hatásainak felmérése A légszennyezıdés hatása a bioszféra állapotára, a légköri ülepedés (különös tekintettel a toxikus elemekre) természetes növényzetre gyakorolt hatásainak felmérése, a légszennyezıdés erdészeti hatásainak megállapítása A légszennyezıdés hatása az épített környezetre Új analitikai mérési módszerek kidolgozása, validálása, nyomnyi mennyiségő toxikus szerves vegyületek (pl. benzol, poliaromás szénhidrogének), szervetlen elemek (pl. Pb, Cd, As, Hg, Ni), aeroszolok (PM10 és PM 2,5) meghatározására Levegıtisztaság-védelmi méréstechnika területén a különösen veszélyes szerves komponensek, magas forrpontú szerves mikroszennyezık (dioxinok, furánok, PAH-ok) mérési, mintavételi módszereinek fejlesztése Új elemzési módszerek kidolgozása, légköri szilárd és gáz/gızállapotú szennyezık nagyérzékenységő detektálása Kémiai érzékelık kidolgozása környezeti szennyezıdések on-line mérésére

32 c) A levegıkörnyezet terhelésének • csökkentését megalapozó kutatások-fejlesztések. • •

•

•

• •

Cikluszáró technológiák kidolgozása, amelyekkel újra zárhatjuk az emberi beavatkozással megszakított természetes ciklusokat (például a légköri szén-dioxid kémiai úton történı hasznosítása). Ipari eredető légszennyezés (pl. erımővi por, SO2, NOx, CO) és a szénhidrogén-származékok csökkentését eredményezı zárt technológiák fejlesztése. Vegyipari és kohászati szervetlen savak, kohászati toxikus fémek füstgáztisztítók, leválasztók, technológiamódosítások és tüzeléstechnikai fejlesztés révén történı - csökkentése. Szerves anyagok környezetkímélı katalitikus, illetve termikus átalakításával kapcsolatos kutatások és fejlesztések. Fokozottan veszélyes szerves anyagok kezelése nagy hımérséklető termikus plazmában. Új típusú heterogén katalizátorok fejlesztése szénhidrogének és szén-monoxid kis hımérséklető oxidációjára, valamint klórtartalmú szerves vegyületek dehidroklórozására. Biológiai gáztisztítók és szőrık a szerves emissziók csökkentésére, kombinált részecskeleválasztók, elektrosztatikus savas gázszabályozók, gázmosók. Illékony szerves szénhidrogén (VOC) kibocsátások csökkentése.

4.1.5. A felszíni és felszín alatti vizek védelme, vízgazdálkodás Általános helyzetkép •

Vízkészletgazdálkodás, vízrajzi monitoring

A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény értelmében a vízgazdálkodás a vizek hasznosítása, a hasznosítási lehetıségeinek megırzése, a vizek kártételei elleni védelme és a védekezés (vízkárelhárítás) témaköreit foglalja magába. Napjainkra a vízkészletekkel történı mennyiségi és minıségi gazdálkodást, valamint a vízkárelhárítást kiszolgáló vízrajzi monitoring a természet és a társadalom mőködéséhez, ill. fenntartható fejlıdéshez alapvetıen szükséges, vízzel kapcsolatos információkat nyújtja. Ez az Európai Parlament és a Tanács 2000/60 sz. EK Víz Keretirányelvében foglaltaknak megfelelıen fokozatosan ellenırzı funkciókat is ellát. A vízrajzi monitoring végzi az országos és a nemzetközi, valamint a Duna-medence szintő hidrológiai adatszolgáltatást és -cserét. A vízrajzi tevékenységen belül közel 150 éve végeznek rendszeres vízállás-észleléseket. A vízrajzi hálózat több mint 10000 észlelési objektumból áll, melyeknek fejlesztése a távérzékelés irányában kezdıdött el. Vízkészlet-gazdálkodásunkra jellemzı, hogy országunk a Föld egyik legzártabb medencéjében, annak legmélyebb pontján helyezkedik el. A felszíni vízkészletek átlagos

33 lefolyása 120 milliárd m3/év, melynek 95 %-a külföldrıl származik. A teljes évi lefolyásnak – vízkészletgazdálkodási szempontból – csak a kisvizes idıszaki hányada és a lefolyásszabályozási eszközökkel szabályozott része (mintegy 10-15 %-a) vehetı figyelembe. A lefolyási viszonyok, valamint a vizek minıségi jellemzıi alapvetıen a szomszédos országok hidrológiai, vízgazdálkodási és területhasználati körülményeitıl, tehát meghatározóan nemzetközi körülményektıl, tényezıktıl függıen alakulnak. Mindemellett a fenntartható vízgazdálkodásunk számára a hazai eredető folyók és patakok is, valamint a mesterséges vízgazdálkodási rendszerek nagy jelentıséggel bírnak. Magyarország felszíni vízviszonyai ma már többnyire nem természetesek, hanem valamilyen szinten szabályozottaknak tekinthetık. A hazai felszíni vízkészletek általában kielégítıek, de a területi és idıbeni eloszlásuk egyenetlen. A készletek döntı többsége a Duna, a Tisza és a Dráva medrében összpontosul. A vízhasznosítás szempontjából a kisvizek július-augusztusban okozhatnak problémát. A területi egyenetlenséget vízelosztó rendszerekkel, az idıbeni problémákat tározók mőködtetésével igyekszünk kezelni. A jelentıs hatásterülető nagytérségi vízelosztási rendszerek (Tisza-Körös-völgyi, Szigetközi, Kis-Rába, Ráckevei-Soroksári-Duna, Duna-völgyi Fıcsatorna Rendszer, stb.) alkalmasak a vízkészletek területi szétosztására (rendszeresen igénybe vett összes vízkivezetési kapacitásuk mintegy 160 m3/s-ra tehetı) A tározók mintegy 90-100 m3/s többletvíz átcsoportosítását teszik lehetıvé. E vízpótló, vízelosztó létesítmények nélkül az aszályos idıszakban jelentkezı gondok nehezen, vagy egyáltalán nem kezelhetık. A jelenlegi vízigények a felszíni vizekbıl mennyiségileg kielégíthetık. Nem ilyen kedvezı a helyzet a vizek minıségével kapcsolatban. Annak ellenére, hogy a jelentısebb folyóinknak nagy a hígítási-terhelhetıségi kapacitása, a bakteriális szennyezés már ma is jelentıs problémát okoz. A mellékfolyók általában szennyezettek, gyakran magas bennük a különbözı szennyezıanyag- koncentráció. A felszíni “víztestek” (folyók, kisvízfolyások) nemcsak a vízigények mennyiségi kielégítésének bázisai, hanem a vízhasználattal együtt járó szenny- és használtvizek befogadói, szállítói is. Az ország kedvezı hidrogeológiai adottságai következtében a felszín alatti vízkészletek mennyisége „jó ellátottságot” biztosít, amit elsısorban az ivóvízigények kielégítése során használunk ki. A Duna vízkészlete hosszú távon is elegendı az ország vízigényeinek kielégítésére. Az aszályos Alföld biztonságos vízellátásához azonban szükséges a Tisza vízrendszerének vízpótlása. A folyókból történı vízkivételek bizonytalanságát és költségét a vízminıség romlása és a mederváltozásból eredı vízszintcsökkenés egyre inkább növeli. A folyók és a kisvízfolyások társadalmi-gazdasági szerepeinek körébıl külön ki kell emelni a szennyvíz-befogadó és ezeket részben feldolgozó funkcióját. Folyóink halászati, valamint turisztikai és üdülési hasznosítását viszont a víz szennyezettsége már ma is sok helyen korlátozza.

34

A folyók hasznosítása, szabályozása, jó minıségének megırzése és a természeti értékeinek védelme az eddiginél szorosabb egységben folytatandó feladat. Állóvizeink többsége sem természetes állapotú. Korábbi szabályozásuk és intenzív igénybevételük következtében eutrofizációra hajlamosak. Üdülési hasznosításuk egyre nagyobb mértékő és jelentıségő. Az ivóvízigényünk kielégítése 48 %-ban rétegvíz, 32 %-ban partiszőréső, 15 %-ban karsztvíz, 5 %-ban talajvíz vízkészletekbıl történik. A vízkivételek 65 %-a sérülékeny földtani környezetben történik. A rendelkezésünkre álló felszín alatti vízkészlet alkalmas és elegendı az ország jelenlegi és távlati ivóvízigényének kielégítésére. Ezen vízkészletek védelme mégis elsırendő feladat, mivel a felszín alatti vízbázisaink nagyrészt sérülékeny földtani környezetben vannak. Ezért a felszín alatti vízkészletek védelmét célzó vízbázisvédelmi program a vízigények kielégítésének fenntarthatóságát és biztonságát szolgálja. Fontos meteorológiai adottság Magyarországon, hogy 4-5 évenként kisebb, 13-14 évenként pedig jelentısebb hatású (esetenként évi 50 milliárd Ft kárt okozó) aszályos körülmények alakulhatnak ki. A nyolcvanas évek elején kezdıdött aszályos idıjárás nyomán a talajvízháztartás egyensúlya felborult, ami a síkvidék csaknem egész területén a talajvízszint süllyedését okozta. Legjelentısebb mértékő süllyedés a Duna-Tisza közi hátságon alakult ki, melynek értéke a ’60-as évekhez képest helyenként 3,5-5,0 m volt. Fokozott gondoskodást igényel a termálvizek fenntartható hasznosítása, mivel hazánkban ez egyedülálló lehetıséget kínál a gyógyturizmus dinamikus fejlesztésére. •

Vízellátás, csatornázás, szennyvíztisztítás

A vízellátás, csatornázás, szennyvíztisztítás terén jellemzı, hogy hazánkban a lakosság mintegy 98 %-a vezetékes vízzel ellátott településeken él. Ez egyben jelentıs szennyezıforrást jelent, mivel a csatornázott területen élı lakosok számaránya csak 57%. Az ivóvízellátás terén fontos mérföldkınek számít a 98/83 EK irányelv nyomán hatályba lépett 201/2001.(X.25.) Kormányrendelet, amely meghatározta a 2006, ill. 2009 végéig teljesítendı ivóvíz-minıség javításának feladatait. Legfontosabb feladat a csatornázás-szennyvíztisztítás fejlesztése. Az országban jelenleg 400 szennyvíztisztító telep üzemel, 2010-ben várhatóan már 1300-1400 telep fog üzemelni. A telepek nagyobb része, mintegy 1000 ekkor már jellemzıen a 700 m3/nap-nál kisebb telepnagysághoz fog tartozni. Ezen belül viszonylag magas lesz a 100 m3/nap-nál kisebb telepek száma (300). Mindez arra hívja fel a figyelmet, hogy a kisebb kapacitású telepek és az ezekhez kapcsolódó technológiák fejlesztése irányába fognak az igények eltolódni. A kisvárosok és a községek – számuk mintegy 3000 – csatornázásánál, szennyvíztisztításánál különleges helyzet alakult ki. Ezek fıbb jellemzıi: ritkán beépítettségő településszerkezet, közüzemi vízellátással együtt megépültek a házi szennyvízkezelık, szikkasztók, a település közelében nincs vagy csak nagyon kis vízhozamú befogadó van.

35 •

Vízkárelhárítás

A vízkárelhárítás hét átfogó operatív és megelızı tevékenységet ellátó szakterület elnevezését tartalmazza, úgymint árvízvédelem, síkvidéki vízrendezés (belvízvédelem), dombvidéki vízrendezés (vízfolyásrendezés), belterületi vízrendezés, folyógazdálkodás, tógazdálkodás és térségi vízszétosztás. Mindezeknek Magyarország topográfiai és meteorológiai adottságai miatt rendkívül nagy jelentıségük van. Az árvízi veszélyeztetettség szempontjából Magyarország területének több mint 20 %-át kitevı folyóvölgyi és a 10 %-át megközelítı kisvízfolyások menti árterületével a jelentıs árvízi veszélyeztetettségő országok közé tartozik. Az utóbbi évek nagy árvizei és belvizei elıtérbe helyezték a szakterület ökológiai kutatásokkal kapcsolatos feladatait is. Az árvíz ill. a védekezési módok természetre, ill. az élıvilágra gyakorolt hatásainak ismerete azonban ma még hiányosak. Kevés információnk van a védett állatok és az invázív növények vízgazdálkodási (árvízvédelmi) mővekre gyakorolt hatásáról is. Magyarországon az árvizek elıfordulása nem rendkívüli esemény – ez a folyók vízjárásának természetes sajátossága. A hazai folyószabályozás és árvízvédelem tudatos, tervszerő fejlesztı és szervezı munka eredményességét bizonyítja, hogy a töltésezett folyókon levonuló árvizek Magyarországon évtizedek óta nem követeltek emberáldozatot. Mindemellett az árvizek elıfordulása a magyarországi folyókon nem rendkívüli esemény - ez a folyók vízjárásának természetes sajátossága. Egy-egy jelentısebb árvízi esemény mindig fontos alapot jelentett, indítékot szolgáltatott az árvízvédelem fejlesztéséhez. Új védekezési-fejlesztési ismeretgyarapodást jelentettek az 1998. novemberi, az 1999. március-áprilisi, a 2000. áprilisi, valamint a 2001. márciusi Tisza-völgyi, ill. a 2002. augusztusi Duna-völgyi árvizek is. Vízrendezési szempontból jellemzı, hogy Magyarország területének körülbelül egynegyede olyan mélyfekvéső sík terület, amelyrıl természetes úton nem folyik le a víz. A síkvidéki vízrendezés célja az ezeknek a területeknek a belvizektıl való mentesítése. A belvízvédelmi rendszerek száma 85, összes kiterjedésük 44.510 km2, egy részük határon túli vízgyőjtıkhöz kapcsolódik. A belvízrendszerek terv szerinti kiépítettsége átlagosan a tízévente elıforduló belvizek 15 nap alatt történı elvezetését teszi lehetıvé. A következetes fejlesztések eredményeként a belvízzel borított terület számottevıen csökkent , de az 1999. évi nagy belvíz során az elöntött terület ismételten közel 500.000 ha volt. Bebizonyosodott, hogy a jelentıs fejlesztések ellenére az Alföld sajátos földtani és hidrológiai adottságai, továbbá az alacsony szintő karbantartás mellett napjainkban is kialakulhatnak közel olyan súlyos belvízi elöntések, mint amilyenek öt–hat évtizeddel ezelıtt voltak. A megváltozott tulajdonszerkezet miatt az elöntésekbıl származó károk és az aszályok drasztikusabban jelennek meg: családi gazdaságok tönkremenetelét okozhatják, megnıtt tehát a mezıgazdaság vízkár-érzékenysége.

36 A hegy- és dombvidéki vízrendezés célja a kisvízfolyásokon levonuló árhullámok levezetése, s ezzel a településekben és a mezıgazdasági területeken az elöntésbıl keletkezı helyi vízkárok elhárítása, ill. csökkentése, továbbá a vízgyőjtın a talajerózió megakadályozása (a vízmosások megkötésével és egyéb mőszaki, valamint agrotechnikai eljárásokkal). Magyarországon 103 hegy- és dombvidéki vízgyőjtıt tartanak számon. A kisvízfolyások összes hossza 56.900 km, amelynek csak mintegy 30%-a tekinthetı rendezettnek. 1.500 települést több mint 1.800 kisebb patak szel át, amelyek belterületi szakaszának hossza mintegy 6.000 km. Az állami kezelésben lévı 5.429 km kisvízfolyás 80 %-a épült ki. Árhullámaik csökkentésére 164 millió m3 összes térfogatú tározó-kapacitás szolgál. Folyógazdálkodásunk szempontjából fontos tény, hogy hazánk földrajzi adottságából és a gazdasági fejlıdés szükségszerő igényébıl eredıen valamennyi folyónk elsısorban kárelhárítási célból valamilyen mértékben szabályozott. Az árvíz-, illetve jég-levezetési képességük fenntartása, valamint a vízkivételek és a partok biztonsága továbbra is rendszeres beavatkozást kíván. Vízrendszerünk nemzetközi voltának kedvezıtlen következménye az árvizek és a külföldi eredető hatások halmozódásából következı kockázat. Ez szükségessé teszi a Duna vízgyőjtın lévı országokkal az együttmőködés erısítését. A hullámterek és a folyók környezetében lévı mellékágak, illetve holtágak részben olyan természetes élıhelyek, amelyek miatt folyóink ökológiai állapotát európai összehasonlításban kimagasló értékőnek minısítik. Folyóink vízkészletei és a különbözı vízigények sok esetben nem azonos helyen és térségben és nem azonos idıben jelentkeznek. E konfliktust a nagytérségi vízátvezetésekkel és vízszétosztással lehet orvosolni. A térségi vízátvezetéseket korábban elsısorban a növénytermesztési vízigények kielégítése, az öntözési igény tette szükségessé, különös tekintettel a Tisza völgyében. Korunkban a térségi vízátvezetés, vízszétosztás igénye többcélúvá vált: egy-egy térség további fejlesztését, életét a vízhiány nehezíti, vagy a tisztított szennyvíz részére nincs kellı vízhozamú patak.

Kutatás-fejlesztési eredmények A Magyar Tudományos Akadémia gondozásában készült el a magyar vízgazdálkodás stratégiai kérdéseit elemzı tanulmány, melyben korszakos jelentıségő szemléletváltozást kezdeményeztek a vízgazdálkodásban és a környezetvédelemmel való együttmőködésben. Ebben többek közt foglalkoznak az éghajlatváltozás vízgazdálkodási hatásaival, a vízminıség és szabályozása, valamint külön az ökológia és természetvédelem kérdéseivel.

37 •

Vízrajzi kutatások

A rendszeres vagy az egyszeri speciális országos állapotfelmérı kutatások keretében kapott adatokat - az információs rendszer által megkívánt alakba formatizálva – egységes vízrajzikörnyezeti adatbázisban tárolták és dolgozták fel. Értékelték az évente bekövetkezett változásokat, tendenciákat, a talajvizek alakulását, a rétegvizek nyomásállapotának változását, a felszíni és felszín alatti vizek mennyiségének és minıségének tendenciózus változásait, melyek alapján következtetéseket vontak le és jelzéseket adtak. A vízrajzi észlelıhálózat folyamatos korszerősítése során megkezdıdött az elektronikus digitális regisztráló mőszerek alkalmazásának kiterjesztése a teljes (felszíni, felszín közeli és felszín alatti) hálózatban. E mőszerek digitális formában képzett adatai közvetlenül juthatnak be az informatikai rendszerekbe. Az ésszerő megbízhatóság és minıség megteremtése érdekében elkezdıdött - a vízrajzi tevékenység nemzetközi szabványokon alapuló - minıség biztosításának bevezetése két vízügyi igazgatóságon. Az adatok megfelelı minıségének biztosítása mellett, az igény szerinti könnyő hozzáférhetıség érdekében megkezdıdött a vízrajzi mérések számítógépes adattároló és adatkezelı rendszereinek korszerősítése.

• Vízkészletgazdálkodási kutatások Három éves program keretében többirányú fejlesztési munka folyt a felszíni vízkészletgazdálkodás módszertani és szabályozási kérdései vonatkozásában. Ugyancsak többéves alapozó munka folyt a felszíni és a felszín alatti vízkészletek új szempontú meghatározása érdekében a hasznosítás több kritériumi megítélése céljából. Szabályozási javaslat készült a felszíni vizek minıségi állapotának értékelésére a hasznosíthatóság szempontjából. Módszertani útmutató készült a vízgyőjtıgazdálkodási tervek megalapozását biztosító vízgyőjtı feltárási tevékenység végrehajtásához. Az EU VKI elıírásai figyelembevételével elkészült a vízrajzi tevékenység, a vízkészletgazdálkodás és a kapcsolódó informatikai tevékenységek fejlesztési koncepciója.

A hazai vízminıség-értékelési gyakorlat - EU tagországoknak megfelelı - továbbfejlesztését szolgálja a vízfolyások tipológiai besorolása, melynek keretében a vízfolyások országos törzshálózatára vonatkozó biológiai vízminısítési módszerek kidolgozását kezdték meg. A határvizek védelme során megvalósítandó vízminıségi célállapot és ökológiai vízigény meghatározására irányuló kutatások az ország geológiai adottsága miatt rendkívül fontosak.

38 Másrészt érdekeltek vagyunk az integrált vízgyőjtımodellek fejlesztésében, amelyet többoldalú nemzetközi együttmőködés keretében végeztek. A Felsı-Duna-i vízépítési beavatkozások hatásainak felmérésére a Magyar-Szlovák Határvízi Bizottság megállapodása szerint vízminıség-méréseket végeztek a szlovák partnerintézettel együttmőködve. A Pozsony-Budapest Duna-szakaszon, az érintett mellékvízfolyásokon és a szigetközi ágrendszerben végzett vízkémiai és hidrobiológiai vizsgálatok eredményei a szlovák féllel történı adategyeztetés után kölcsönösen elfogadott vízminıségi adatbázist képeznek. A Szigetközzel kapcsolatos munkálatok keretében folyt az évi hidrológiai-, medermorfológiai-, üledék- és hordalékviszonyok kutatása a Felsı-Dunán. A felszíni vizek területi vízminıség-szabályozásának fejlesztési eredményei elısegítik a befogadók terhelhetıségéhez igazódó, a korábbinál hatékonyabb vízminıség-védelmi stratégiák alkalmazását. Nemzetközi együttmőködésben kutatóink folyamatosan végezték a Duna-medencei Környezeti Program keretében mőködı Vízminıségi Monitoring aktuális feladatait (Duna Konvenció). Folytatódott a dunai országok Nemzetközi Monitoring Hálózatának (TNMN) mőködtetése is. A folyamatos ügyeleti rendszer lehetıvé tette (a LINUS szerver, az INMARSAT mőholdvevı) a személyi riasztás kiadására szolgáló szoftverek mőködtetését és ellenırzését. A Tisza-völgyi országok közremőködésével sor került a Duna-völgyi Regionális Riasztórendszer elsı vízgyőjtı szintő tesztelésére is, abból a célból, hogy a rendszer reagáló képességét és mőködését ellenırizzék. A hazai üledékvizsgálatokra építve és az EU gyakorlatát figyelembe véve javaslat készült a felszíni vizek üledékminıségét vizsgáló és minısítı eljárás bevezetésére. Ehhez kapcsolódóan ökotoxikológiai módszerekkel vizsgálták a mederben maradó üledéket, és határértékeket határoztak meg. Az EU 5. K+F Keretprogramja keretében nemzetközi együttmőködésben vizsgálják a Duna szennyezettségének hatását a Fekete tenger ökoszisztémájára. Kutatták a dunai vízlépcsık eutrofizációt kiváltó hatását. A változások felmérésére ökológiai monitoring hálózat létrehozását alapozták meg. Vizsgálták az Alsó-Duna és mellékvízfolyásainak bioindikációs vizsgálatokra alkalmas szervezeteit, a szerves és szervetlen mikro-szennyezıket, az üledékekben lévı vízi élılényeket, elsısorban a balkáni háborús cselekmények esetleges következményének felderítésére. Értékelték a Szigetköz, a Gemenc és a Tisza menti holtágak, valamint a “Ramsari Területek” jellemzı vízmennyiségi és -minıségi mutatóit. A Tisza folyó romániai vízgyőjtıjén mőködı ércdúsító vállalat ülepítı tározójának 2000. január 3-án bekövetkezett gátszakadása során ólom, réz és cianid szennyezı hullám vonult le a Tiszán. Ezzel kapcsolatosan vizsgálták a szennyezı hullámnak a folyó üledékösszetételére gyakorolt hatását. A cianid szennyezés levonulása a gerinces élılények pusztulását is okozta,

39 ugyanakkor a makroszkópos gerinctelen élılényekre is súlyosan hatott. Az állatállományok újrarendezıdése a mellékfolyókból és a Tisza felsı folyásaiból folyamatosan indult meg. A Maros folyóra kidolgozott vízminıségi mintaterületi projekt elıkészítése és megvalósítása a vízszennyezı források és diffúz szennyezıanyag-terhelések paramétereinek meghatározását szolgálja. A Balatonra vonatkozóan sokirányú kutatómunka folyt, úgymint a tó környezeti állapotának felmérése, a tápanyagterhelés és az eutrofizáció folyamatának kutatása, a vízminıség okokozati modellezése, a Balaton és a Kis-Balaton anyagforgalmával kapcsolatos új ismeretek szerzése (a foszfor- és nitrogénforgalom mellett a szerves szénforgalom; algásodás ill. toxikus kékalgák hatásai, a halfajok táplálékhálózata stb.). A Balaton egyik alapvetı vízminıségi problémáját a kékalgák jelentik. Ennek figyelembe vételével vizsgálták a Balaton vízhasználatának és a tó élıvilágának tükrében a kékalgák anyagcseréjét, szaporodásukat befolyásoló tényezıket és toxicitásukat. Elkészült a légkörbıl származó terhelés és a tápanyagformák bemosódásának modellel történı becslése. A mérési eredmények megerısítik a korábbi eredményeket, nevezetesen azt, hogy a Balatont érı, lefolyási eseményekbıl származó tápanyagterhelés (foszfor) igen jelentıs és sokkal nagyobb, mint ahogy azt korábban feltételezték. Többirányú kutatómunka folyt a felszíni vízkészletgazdálkodás módszertani és szabályozási kérdései vonatkozásában. Ezek között szerepelt az ökológiai vízigény elvi-módszertani meghatározása is. Elkészült a beszámolási idıszakra vonatkozó felszín alatti vizek minıségi és mennyiségi állapotát és állapotváltozását leíró tanulmány. Megalapozó munka folyt a „Felszín Alatti Víz és a Földtani Közeg” komplex nyilvántartási rendszer koncepciójához. Részletesen feldolgozták az egyes vízkészlet-féleségek jellemzı hidrológiai paramétereit, meghatározták a kitermelhetı vízkészletek mennyiségét, a víztermelés, a vízhasználat ill. a mesterséges beavatkozások következményét és a felszín alatti vizek célállapotát az EU direktívák figyelembevételével. Országos adatfeldolgozás alapján készült el a területek (települések) pontosított szennyezıdés érzékenységi térképe (M = 1: 100 000), a kiemelten szennyezıdés-érzékeny felszín alatti vízvédelmi területek lehatárolására. Tovább tökéletesítették a szennyezıdés terjedésének modellezését a felszín alatti vizekben. Állapotértékelések alapján meghatározták, és térképen ábrázolták Magyarország magas talajvízállású területeit, a mértékadó terep alatti talajvízszinteket, amelyek hangsúlyozottan jelzik a különösen sérülékeny területeket. 2001-ben fejezıdött be a felszíni vízfolyások menti, felszín alatti vízvédelmi havária monitoring kialakítása, melynek keretében 70 mintavevı helyet jelöltek ki. A felszín alatti vizeket állandó vagy ideiglenes jelleggel tápláló folyószakaszok mentén lévı mintavételi kutakat minısítették az ıket potenciálisan érintı haváriák alapján.

40 A Duna-Tisza köze közismert talajvízszint süllyedéséhez kapcsolódó vízháztartási problémákkal kapcsolatban a homokhátság monitoring fejlesztése keretében elsısorban a lokális és regionális színtő beszivárgási és feláramlási területeket határolták le. A Dunántúli-középhegység fı karsztvíztárolójára vonatkozóan részletes vízmennyiségi és vízminıségi állapotértékelés készült. Hidraulikai modellel elırejelezték az egykor elapadt források megindulásának várható idejét. Az elırejelzés alapján a tároló regenerálódása még mintegy két évtizedig elhúzódik. Széleskörő szakmai egyeztetés alapján kidolgozták a tároló vízmennyiségi és vízminıségi célállapotát. Projekt javaslatok készültek a monitoring rendszer fejlesztésére, üzemeltetésére, a szennyezık hatásának felmérésére, a kármegelızéssel, a tájrehabilitációval, a vízhasznosítással kapcsolatos vizsgálatokra. Az üzemelı, sérülékeny környezető vízbázisok biztonságba helyezésére 1997 óta folynak diagnosztikai vizsgálatok. Ennek keretében lezárultak a karsztvíz-bázisok védelmére vonatkozó vizsgálatok. A Hévízi-tóval kapcsolatos kutatás az optimális vízmennyiséget és vízminıséget biztosító védıidom tervének elkészítésére irányult. A több éve folyó, 2000-ben lezárult munka keretében a regionális hidraulikai modell felhasználásával öt mennyiségi védıövezet kijelölésére tettek javaslatot. A hévizek iránti társadalmi-gazdasági érdekeltség növekedésével egyre fontosabbá vált a hazai készletek és használatok egyre pontosabb felmérése. Az ezirányú kiemelt kutatói munkák a következık voltak: - Dunántúlon és Pest megye Duna-balparti részén a hévízmővek és hévízkutak felmérésével a hévízkút-kataszter elkészítése. - Az Észak-budai termálkarsztrendszer szerkezeti-földtani és vízföldtani jellemzıinek összefoglalása, különös tekintettel a terület forrásainak és kútjainak veszélyeztetésére. - A termálvíz-kivételek környezetvédelmi korlátainak folyamatban lévı vizsgálata elsısorban az Alföldön észlelt túlzott igénybevétel tapasztalataira támaszkodva - országos igénnyel. - A termálvizek védelmét megalapozó kutatások keretében a hévíz-visszatáplálás és a gazdaságosság érdekében ajánlások születtek a visszasajtoló kutak és a kútrendszer tervezéséhez, építéséhez, és vizsgálat folyik a mélységi vizekbe történı közvetlen vízbesajtolások hatásainak ellenırzésére. •

Vízellátás, csatornázás, szennyvíztisztítás

Az 1997. és 1998. években felmérés készült az országos ivóvíz-minıségi helyzetrıl. A vizsgálat eredménye szerint 410 olyan település volt, ahol a szolgáltatott ivóvíz minısége nem volt megfelelı. Az összeállítás költségbecslést is tartalmazott a teendık anyagi vonzatára. Hatásvizsgálat és program készült a 98/83 EC ivóvíz-minıségi irányelv bevezetésére. 2000-ben elkészült az ivóvízminıség-javító program jogi megalapozását szolgáló tanulmány, mely az EU jogi szabályozást és a magyar jogi szabályozás struktúráját vizsgálta. Javaslatot adott a Kormány jogalkotási kompetenciáját érintı jogharmonizációs feladatokra.

41 A hazai felszín alatti vizekben mért szerves és szervetlen mikroszennyezı valamint peszticid adatokból készült adatbázis (237 kút teljes vízanalízise) kiegészítése céljából további kutak kijelölése és vízvizsgálata vált szükségessé. Eredményes kutatások folytak az ivóvizek nitrát-tartalmának csökkentése témában. A vízellátással kapcsolatos kutatások megállapították, hogy a vízellátó hálózat biológiai reaktornak is tekinthetı. Feltárták a vízminıség-romlás okait a hálózatban, javaslatokat adtak a vízminıség-romlás elkerülésére. Ivóvíz-elıkészítés terén különösen fontosak a többoldalú nemzetközi együttmőködés keretében folytatott, az arzéntartalom és kapcsolódó elemek koncentrációjának csökkentésére irányuló kutatások, mert a hazai ivóvízellátást szolgáló felszín alatti vizeink jelentıs hányada az EU elıírásoknál nagyobb, vagy ahhoz közeli arzén mennyiséget tartalmaz. A keletkezı arzenát tartalmú iszapok ártalmatlanítására eredményes kutatás folyt. 1997-ben kutatást végeztek a klór-dioxiddal fertıtlenített ivóvíz genotoxikus hatásának vizsgálatára. A vizsgálatok szerint bakteriomutagenitás, ill. gyenge bakteriomutagenitás volt kimutatható. Az alföldi felszín alatti vizeink jelentıs része természetes ammóniát és szénhidrogént tartalmaz, amely az ivóvíz-fertıtlenítés során klórozott szénhidrogén képzıdésének bázisául szolgálhat. Erre vonatkozó tisztítási technológiák fejlesztése folyik. Érzékeny területeinken, pl. a Balaton térségében és a ritkán beépült településeken, valamint dombos vidékeken a nyomás alatti szennyvízelvezetés elsırendő környezetvédelmi fontosságú. A nyomás alatti szennyvízelvezetés fejlesztése ezért aktuális és eredményes feladat volt. 2001-ben végeztek kutatást “Nyomott- és vákuumos rendszerő hazai szennyvízgyőjtı hálózatok tapasztalatainak összegyőjtése és mőszaki- közgazdasági értékelése” címmel. A szennyvízkibocsátásokra vonatkozó, az EU szabályozással konform hazai technológiai határérték-rendszert dolgoztak ki a vonatkozó jogszabály elıkészítéséhez. A biológiai szennyvíztisztítók tervezésének és üzemelésének optimalizálása az EU kívánalmaknak megfelelıen többoldalú nemzetközi együttmőködés keretében folyik. Szintén nemzetközi együttmőködés keretében kutatták a vizek szennyezıdéseinek eltávolítási lehetıségét immobilizált mikroorganizmusokkal, az aktivált zeolitok alkalmazását szennyvíztisztítási technológiákban, valamint a lúgos iszapok kezelését membránszőréssel. 2001-ben készült el “A Magyarországon alkalmazott szennyvíztisztítási technológiák katasztere” c. összeállítás. Országos felmérés készült a természetes szennyvíztisztítási eljárások (tavas, biomechanikai kombinált oxidációs, gyökérzónás és nyárfás elhelyezés) alkalmazási tapasztalatairól a mőködı telepek adatbázisának összeállításával, valamint egy útmutató jelent meg a 2000 lakos alatti települések részére.

42 •

Vízkárelhárítás

Az elmúlt öt évben – különösen az idıközben kialakult rendkívüli árvizekkel összefüggésben – széles körő árvízvédelmi kutatómunka folyt, amelyet a következı fı témacsoportba lehet sorolni: Árhullám-levonulási és elöntési folyamatok matematikai modellezése Ártéri öblözetek töltésszakadást követı elöntési folyamatait modellezték. A 319-338 fkm közötti Tisza-szakasz áramlási viszonyainak kétdimenziós szimulációs vizsgálatát elvégezték. Ellenırzı hidraulikai modellezést folytattak a Tisza Csongrád-déli országhatár közötti szakasza nagyvízi lefolyási viszonyaiban a felsı szakaszokon elıirányzott beavatkozások hatására beálló változások értékelésére. Az árvizek elıfordulásának értékelése és minısítése Az árvizek rendkívüliségének jellemzése és az árvízi káresemények gazdasági értékelése megtörtént. Töltések árvízi terhelésének kétparaméteres jellemzését és valószínőség-számítását elvégezték. Szivárgásból származó töltésszakadás valószínőségelméleti értékelése megtörtént. Az árvízi kockázatok meghatározásához szükséges mőszaki és tudományos alapokat megteremtették, új árvízi gyakorisági- és kockázat-becslési módszereket dolgoztak ki. Magyarország árvízi öblözeteinek kockázati rangsorolása megtörtént.

Árvíz-levezetési és továbbfejlesztése

–tározási

vizsgálatok,a

lokalizáció

alkalmazási

lehetıségeinek

A határainkon túli folyógazdálkodás, tározás, töltésezés feltárását és ezek hatásának elemzését a hazai folyószakaszokon kialakuló árhullámokra elvégezték. Az erdıborítottság-változás nagyvizekre gyakorolt hatásának vizsgálata megtörtént a Tisza vízgyőjtıjén. Az árvízi szükség- és vésztározás lehetıségeit megvizsgálták a Tisza hazai vízgyőjtıjén, és ezek mőszaki-gazdasági elemzését elvégezték. Árvíz-levezetési és –tározási vizsgálatokat folytattak a Tisza zöld folyosó programjának figyelembevételével. A Felsı-Tisza nagyvízi vízszállító képességét megvizsgálták az országhatár-Vásárosnamény közötti szakaszon, és elvégezték a Közép-Tisza árvízi levonulási viszonyainak felülvizsgálatát. A Bodrog árvízi levezetı képességét vizsgálták a jobb parti nyílt árterület részleges bevédésének eseteire; a szükséges védelmi intézkedések különbözı változatait meghatározták, és tisztázták a Ronyvazugi árvízi szükségtározó helyét és szerepét a Bodrog árvízvédelmi rendszerében. A Fehér-Körös árvizei keletkezésének és lefolyási viszonyait vizsgálták, és elkészült az Inérháti árvízcsúcs-tározó megvalósíthatósági tanulmánya. Az új árvízvédelmi lokalizációs tervek módszertani alapjait kidolgozták. Az ártéri gazdálkodás és fokszabályozás visszaállítási lehetıségeinek vizsgálata megtörtént.

43

Árvízi elırejelzési módszerek fejlesztése Az árvízi vízállás-vízhozam összefüggések folyamatos értékelési módszerét kidolgozták az elırejelzések fejlesztéséhez és a szükségtározó-üzemeltetések céljaira. Árvízi elırejelzési módszerek fejlesztésén dolgoztak (általános regressziós modell kialakítása, folyamatos elırejelzési modell a Dunára, valamint a Tiszára és mellékfolyóira).

A vízkárelhárítás szervezeti és pénzügyi rendszere történeti alakulásának kutatása. A vízrendezési mővek teljesítıképessége és a fenntartási és felújítási munkáinak sorolására több kritériumú döntésmegalapozó munka folyt. Lezárult a területi vízkormányzó rendszerek optimális mőködtetésére alkalmas módszer kidolgozása. Módszertant dolgoztak ki a belvízvédekezés gazdaságossági elemzésére. A kisvízfolyások hasznosítási lehetıségeit feltárták és közzétették. Az elmúlt években végzett kutatások megalapozták a folyógazdálkodás szemléletének elterjesztését és alkalmazását. Az elıkészítı vizsgálatok eredményeire építve fogadta el a Kormány a 2014/2000. (II.2.) Korm. sz. határozatot a folyóinkkal való gazdálkodás fejlesztésérıl. Módszertani elıkészítı vizsgálat folyt a Rába folyógazdálkodási tervének, mint országos mintatervnek az elkészítésére. Az eddigi tapasztalatok szerint a kialakított nyílt tervezési módszer eredményesnek bizonyult. Megkezdıdött a Tisza folyógazdálkodási tervének megalapozása, elıkészítése. Megkezdıdött az integrált folyógazdálkodás teljes körő értékmodelljének kidolgozása, illeszkedve az EU vízgazdálkodási koncepciójához.

A jövı kutatás-fejlesztési irányai • Vízkészletek - vízhasználatok A kutatás súlyponti területei Feladatcsoportok a) Vízrajzi adatgyőjtés-feldolgozás további • Magyarország felszíni és felszín alatti vizeinek megfigyelésére irányuló, az EU Víz Keretirányelv korszerősítésének tudományos szerinti monitoring és információs rendszer megalapozása koncepciótervének kidolgozása •

A vízrajzi hálózat és a mérések felülvizsgálata a felszíni vizek mennyiségét és minıségét észlelı hálózatok egyesítése, egységesítése és valamennyi vízkészletfajta monitoringjának a fejlesztése a Víz Keretirányelvben elıírt háromszintő monitoring rendszernek megfelelıen

44 b) A fenntartható vízgazdálkodás alapjai, az • Országos Felszíni-víz Modell Rendszer, az Országos Vízföldtani Modell • kidolgozásának és az EU Víz • Keretirányelv bevezetésének tudományos megalapozása • •

• • •

•

• •

c) A felszíni vizek vízminıség- • szabályozásában a vízgyőjtı-területi • szemlélet és gyakorlat megalapozása

•

•

Az EU által elıírt hazai vízgyőjtıgazdálkodási tervek tudományos megalapozása Az integrált vízkészletgazdálkodás technikájának és módszereinek fejlesztése A Kárpát-medence komplex ökológiai vízgazdálkodási koncepciójának kialakítása, figyelembe véve az élıvilág vízgazdálkodásra (pl. árvízvédelem) gyakorolt hatását A felszíni és felszín alatti vizek kapcsolatára épülı vízháztartási modell országos szintő kidolgozása Országos Vízföldtani Modell kidolgozása, a felszín alatti vizek mennyiségi célállapotának meghatározása, a kitermelhetı felszín alatti vizek meghatározása. A határokkal osztott felszíni és felszín alatti víztestek, részvízgyőjtık meghatározása Országos Felszíni-víz Modell Rendszer kidolgozása a terhelés és a befogadó vízminıségi állapota közötti kapcsolat modellezésére. A vizek felhasználása és terhelése szempontjából elérhetı legjobb technológia (BAT) és a legjobb környezetvédelmi gyakorlat (BEP) technológiák kidolgozása Az EU Víz Keretirányelv bevezetésének megalapozásához az alapfogalmak (“jó ökológiai és vízkémiai állapot”, “mesterséges és erısen módosított víztestek”, “normálisan zavartalan víztestek” stb.) meghatározása, a gyakorlat számára használható paraméterrendszer kidolgozása Az EU Víz Keretirányelv szerinti kiterjedt biológiai monitorozás megalapozása és az országos központi adatbázis létrehozása A vízbázisok védelmének módszerei és eszközeinek fejlesztése A hazai felszíni vízkészletek ökológiai alapú, komplex vízminısítési rendszerének kidolgozása A Tisza és mellékfolyóinak regionális vizsgálata A felszíni vizek vízminıség-szabályozásában a vízgyőjtı-területi szemlélet komplex megközelítése érdekében a jelentısebb részvízgyőjtıkre a vízminıségi célállapotok, valamint a célállapot eléréséhez szükséges szabályozási, terhelési, terhelhetıségi értékek meghatározása Határvizek védelme során megvalósítandó vízminıségi célállapot és ökológiai vízigény meghatározása

45 d) Ökológiai vízigények meghatározása és • biztosítása különbözı víztestekre •

e) Nagy tavaink komplex tápanyag-terhelési meghatározása, a tendenciáinak elırejelzése

vizsgálata, • mérlegek vízminıség •

•

• • • •

A természetvédelem igényeinek kielégítése, az ökológiai vízigények biztosítása, nedves területek kialakítása és a holtág rehabilitáció tudományos megalapozása Duna-Tisza közén a talajvízszint-süllyedés, vízpótlási feladatok, élıvilág életfeltételeinek kutatása, talajdegradáció-sivatagosodás megállítása A Balaton, a Velencei-tó, a Tisza-tó és a Fertı-tó külsı és belsı tápanyagterhelési mérlegének meghatározása, a vízminıség tendenciáinak elırejelzése, a terhelési és trofitási mérıszámok felülvizsgálata A nitrogén- és a foszfor-eltávolítás tényleges hatásfokának felmérése Magyarország érzékeny víztesteinek (Fertı-tó, Balaton, Velencei-tó) vízgyőjtıin. Javaslat az eltávolítási hatásfokok növelésére Nagy tavak vízgyőjtıjén a mezıgazdaságból és városi lefolyásból származó diffúz terhelések elleni védelem koncepciójának hosszú távú megalapozása A klorofill-a koncentráció várható értékének és a toxikus algák okozta káros hatás elırejelzése A Kis-Balaton hatékonyságának kutatása, a vízminıségvédelem és a természetvédelem szempontjainak összeegyeztetése Nádas rehabilitációs program kidolgozása. Nagy tavaink vízháztartási egyensúlyának vizsgálata, a vízpótlás lehetıségeinek elemzése

• Vízellátás, csatornázás, szennyvíztisztítás • a) Az emberi fogyasztásra szánt ivóvíz minıségérıl szóló 98/83/EK(EC) irányelv elıírásainak végrehajtásához kapcsolódó fejlesztési feladatok • •

Megfelelı vízkezelési technológiák fejlesztése és alkalmazási lehetıségei a nem megfelelı koncentrációjú alkotók (pl. arzén, ammónia, bór, fluorid) határérték alá történı csökkentése érdekében Vízi közmővek által szolgáltatott ivóvizek részletes, mikroszennyezıkre is kiterjedı vizsgálata és minısítése. Az ivóvizek és vízhálózatok biofilm szennyezıinek vizsgálata az ivóvízkezelés és fertıtlenítés folyamatában

46 b) A vízellátás-csatornázás közgazdasági és • szociális kérdéseinek kutatása •

•

c) Víztakarékos technológiák fejlesztése

• •

d) Szennyvíztisztítási technológiák • fejlesztése, kiemelten a kis kapacitású telepek természetes szennyvíztisztítási és • elhelyezési megoldásai mind a primer, mind a szekunder (utótisztítási) szerepkörben

• • • •

A lakossági vízhasználatok mennyiségi elemzése, a szociális alapú támogatás lehetıségeinek feltárása A regionális vízmő Rt-k árképzési rendszerének felülvizsgálata Az európai irányelveknek való megfelelés gazdasági hatásai valamint a hosszú távú területfejlesztéssel történı összhang megteremtése. A megoldási változatok szociológiai hatásvizsgálata Víztakarékos lakossági berendezések, szerelvények fejlesztése Víztakarékos ipari, mezıgazdasági és kommunális technológiák fejlesztése Szennyvizekre vonatkozó technológiai határértékek tudományos meghatározása Szennyvíztisztítási technológiák fejlesztése (pl. a befogadók terhelhetıségéhez jobban illeszthetı, adaptív, kevés és jól kezelhetı iszapot eredményezı technológiák; oldott szervetlen anyagok, oldószer jellegő szerves anyagok eltávolítása, meglévı szennyvíztisztító telepek, házi szennyvíztisztító/elhelyezı rendszerek hatásfok javító beavatkozásainak fejlesztése) Természetes szennyvíztisztítási és elhelyezési módok kutatása. Környezetkímélı csatornaközmőpótlók fejlesztése Veszélyes anyagokat tartalmazó (ipari) szennyvizek közcsatornából való kizárása (külön kezelése-elhelyezése) feltételeinek kutatása. Szennyvíztelepek és csatornák szagkibocsátásának csökkentése Szennyvíziszap, csapadékvíz elvezetõ közcsatornákból származó iszap kezelése (elsõsorban komposztálással), ártalommentes (mezõgazdasági) elhelyezése, hasznosítása

47

• Vízkárelhárítás a) Az árvizek keletkezésének, kialakulásának, • összegyülekezésének és levonulásának • kutatása b) A társadalmi környezet és az ártér • biztonsága közötti összefüggések feltárása

• •

• • •

•

c) Az árvízvédelem mőszaki módszereivel és • az árvíz-védekezés technológiáival • összefüggı kutatások • • • • •

A közelmúlt jelentısebb árvízi tapasztalatainak tudományos elemzése A töltésezett folyók és a nem töltésezett kisvízfolyások árvizei kialakulásának, összegyülekezésének és levonulásának elemzése Az árvízvédelemmel szemben támasztott társadalmi igények változásának elemzése és értékelése Az árvízvédelmi rendszer kiépítettségének és funkcióképességének értékelése, folyóink árvízvédelmi minısítése Az árvízkárok megelızésére és csökkentésére szolgáló módszerek alkalmazásának múltbeli tapasztalatai és jelenlegi feltételei A mértékadó árvízi elıírások újraértékelése. Az árterek ökológiai sajátosságai és természetvédelmi igényei Az ártérfejlesztés és a vállalható kockázat összefüggései. Az árvízi kockázatszámítás és térképezés módszereinek fejlesztése és alkalmazása Az árvizekkel összefüggı vízminıségi, környezetvédelmi és természetvédelmi problémák feltárása és kezelési lehetıségeinek kidolgozása Az árvíz levonulásának szabályozása és a korszerő mederrendezés lehetıségeinek kutatása Az árvízi tározás, árapasztás és szükségtározás módszerének alkalmazása és fejlesztése a töltésezett folyókon és a nem töltésezett kisvízfolyásokon Az árvízi lokalizálás fejlesztése A hidrológiai észlelés, figyelmeztetés, riasztás, elırejelzés fejlesztése Az árvízvédelmi földmővek geotechnikája és méretezése Az árvízvédekezés módszereinek, eszközeinek, anyagainak korszerősítése Az árvízvédelem jogi, szervezeti, gazdasági intézményrendszerének, mőszaki szabályozásának továbbfejlesztése

48 d) Árés belvízvédelmi fejlesztések • környezetés természetvédelmi szempontjainak feltárása

•

•

• • •

• •

e) A belvizek és helyi kialakulásának kutatása

vízkárok • • •

Vésztározók, szükségtározók hidrológiai, környezeti, ökológiai és hasznosítási összhangjának kutatása A hullámtéri vízszállító-képesség javítása során a hullámtér-gazdálkodás, a zöldfolyosó és az árvízvédelmi követelmények összhangjának megteremtése Az árvízvédelmi rekonstrukció-fejlesztés során tervezendı különbözı árvízvédelmi beavatkozások környezeti és természetvédelmi összehangolása hatékony módszereinek kutatása A vésztározók és szükségtározók üzemrendjének környezetvédelmi, ökológiai, mezıgazdasági követelmények szerinti integrált kialakítása. Erdısítési stratégia klimatikus és vízgazdálkodási szempontokból A belvíztározás komplex követelményeinek meghatározása (vízmélység, vízháztartás, szabályozó mővek, növényzet, élıvilág, vízbıség, talajvízszint-befolyásolás) Mesterségesen kialakított vizes élıhelyek kialakításának komplex követelményei, különös tekintettel a vízbıségő és vízhiányos idıszakokra Árvíz, belvíz, talajvíz kölcsönhatások komplex feltárása. Környezeti és hidrológiai követelmények értékelése A közelmúlt jelentısebb belvízvédekezéseinek és helyi vízkárelhárításainak átfogó elemzése A rendkívüli csapadékok és a kisvízfolyásokon kialakult árhullámok teljes körő meteorológiai és hidrológiai elemzése és értékelése A belvizek keletkezésének-kialakulásának, az összegyülekezési és levonulási folyamat elemzése

49 f) A vízrendezési feladatok és a társadalmi- • gazdasági környezet

• • • •

•

• •

g) A módszereinek fejlesztése

vízrendezés-belvízvédelem • és technológiáinak a • •

• • • • •

• h) Nemzetközi együttmőködés elmélyítését • szolgáló kutatások a folyógazdálkodásban

•

i) A folyógazdálkodás távlati lehetıségeinek • kutatása • •

A belvíz által különbözı valószínőséggel veszélyeztetett területek lehatárolása, a területhasználatok feltérképezése, jövedelmezıségének becslése. Az egyes területeken felhalmozott gazdasági értékek nagyságának becslése A belvíz-veszélyeztetettség befolyása a terület fejlesztési potenciáljára A belvízkár elhárításának, mérséklésének költsége, illetve a védett érték nagysága A területhasznosítás változtatásának lehetıségei, hatása a belvízi kockázatra A természetvédelmi, valamint a társadalmi és gazdasági igények összehangolásának lehetıségei, a lehetséges változások hatása a belvízi viszonyokra A vízgyőjtıfejlesztés és a vállalható kockázat összefüggései. A belvízi kockázatszámítás és térképezés módszereinek fejlesztése és alkalmazása A mederhasznosítások megváltozásának, bıvülésének hatása az eredeti kiépítési kapacitásra A belvízvédelemmel szemben támasztott társadalmi igények változásának elemzése és értékelése A belvízvédelmi mővek tényleges vízszállító képességének folyamatos regisztrálását biztosító módszerek kutatása Vízháztartási (hidrológiai-hidraulikai) modellek fejlesztése A belvíz-elırejelzés módszereinek és alkalmazási lehetıségeinek kutatása; a módszerek információ igényét kielégítı monitoring kialakítási lehetıségeinek vizsgálata A számítógépes üzemirányítás fejlesztése Hidrológiai-hidrometeorológiai észlelések, megfigyelések, elırejelzések Belterületi vízrendezési országos program tudományos megalapozása (külterület-belterület kapcsolata, záportározás, lefolyás modellezés stb.) A vízrendezési tevékenység jogi, szervezeti, gazdasági intézményrendszerének, mőszaki szabályozásának továbbfejlesztése A kockázat-elemzés módszerének alkalmazása a belvízkár-elhárításában A belvízvédekezésekkel összefüggı vízminıségi és közegészségügyi problémák feltárása A szomszédos országok folyógazdálkodási tevékenységeinek értékelése Az egységes komplex vízgyőjtı-fejlesztési lehetıségek és módszerek feltárása Fel kell mérni az egyes folyók (folyószakaszok) sajátos adottságait és hosszú távú hasznosíthatóságukat Az általános szabályozási tervek felülvizsgálata és aktualizálása A folyók állapotrögzítésének új módszereit alkalmazva mederfelmérések és digitális térképek

50

•

j) A folyógazdálkodás rendszerének fejlesztése

információs •

• •

k) Meglévı térségi vízátvezetések • • rekonstrukciójának vizsgálata • •

l) A térségi vízátvezetésekkel kapcsolatos új • igények felmérése, ill. a fejlesztések tudományos megalapozása • • • • • •

m) Hazai felszín alatti vízkészletek • felhasználása aszálykár-elhárítás esetén

•

n) Vizes élıhelyek aszály elleni védelme

• •

készítése a jelentısebb folyóinkról. Az egész országra kiterjedı folyókataszterek összeállítása a víziút- kataszterrel együtt Elıkészületek folyóink állapotának és fejlıdési folyamatainak értékelésére A folyógazdálkodás valamennyi érdekeltjének igényeit kielégítı, valamint a külföldi kapcsolatokkal is számoló, publikus - esetleg Internetes - információs rendszerének kiépítése Korszerő kapcsolat kiépítése a vízrajzi, a környezetvédelmi és a természetvédelmi információs rendszerek között A folyógazdálkodás illesztése a területfejlesztés szakmai és finanszírozási alrendszereihez, egyúttal az integrált vízgyőjtı gazdálkodási tervek készítéséhez a kapcsolódás megoldása is, figyelemmel a határ menti régiók egységes területfejlesztésére is A Keleti-fıcsatorna rekonstrukciójának vizsgálata Kis-Rába többcélú vízgazdálkodási rendszer kialakításával kapcsolatos vizsgálatok Szigetköz mentett oldal vízpótlás II. ütem vizsgálata A meglévı rendszerek üzemirányításának értékelése és a korszerő számítógépes üzemirányítás tudományos megalapozása A Balaton és egyéb tavaink vízpótlási igényének, ill. a társadalmi igényekhez igazodó vízkészletgazdálkodás (p. vízszinttartás, vízjáték) lehetıségeinek vizsgálata Jászsági térség többcélú vízgazdálkodási terve Duna-Tisza közi hátság vízvisszatartása, vízpótlása Nyírségi terület vízgazdálkodási koncepciója Körös-völgyi vízpótlás Határmenti vízhiányok enyhítésének megoldásai Hajdú-Hátsági Többcélú Vg.rendszer II. ütem vizsgálata Felszín alatti vízkészlet (havária jellegő) igénybevétele aszálykár-elhárítás esetén Talajminıség romlás kockázatának vizsgálata a felszín alatti vízkészletek aszálykár-elhárításra való igénybevétele esetén Regisztrált vizes élıhelyek aszály elleni védelmében alkalmazható módszerek kidolgozása Vizesélıhely- rekonstrukció esetén az üzemi és a minimális vízkészlet-biztosítás mőszaki-gazdasági lehetıségeinek vizsgálata

51

4.1.6. Földtani közeg védelme, talajvédelem Általános helyzetkép A földvédelem kiterjed a földfelszín - különös tekintettel a talaj - ,a felszín alatti rétegek, a kızetek és az ásványok, valamint ezek természetes és átmeneti formáinak és folyamatainak védelmére. Hazánk termıterülete több mint 9 millió hektár, amelynek 1/3-a vízeróziónak, míg kb. 1/6-a széleróziónak van kitéve. Jelentıs, mintegy 1 millió hektár a szikes és a szikesedésre hajlamos területek nagysága is. A savanyú talajok 2,3 millió hektárt foglalnak el, de ezek megfelelı mővelési technológiákkal kezelhetık. Az ellenırzött ökológiai gazdálkodást folytató területek nagysága (1997-es érték) több mint duplájára - 35 979 hektárra - nıtt 1999-re. A mőtrágyafelhasználás 1999-ben 56 kg/ha volt, amely 1995 óta tartó enyhe emelkedı tendenciát jelez, azonban még mindig csak fele az 1990-ben felhasznált mennyiségnek. A szervestrágyafelhasználás trendje az 1990-es évek eleje óta stagnáló jellegő. A mezıgazdasági peszticid kibocsátások - az értékesítési adatok szerint - sem nıttek az elmúlt években. A mővelési ágak közül csak az erdıterületek nıttek, azok is csupán 10 ezer hektárral. A földtani közeg védelmével kapcsolatos környezet- és természetvédelmi kutatási-fejlesztési tevékenységet három kiinduló alapelv határozza meg: (1) Az emberi élet minısége, amelynek kritériumai az alábbiak: megfelelı mennyiségő és minıségő egészséges élelmiszer, tiszta víz és kellemes környezet. (2) Magyarország legfontosabb feltételesen megújuló természeti erıforrása a talaj, amelynek ésszerő hasznosítása, védelme, állagának megırzése és sokoldalú funkcióképességének fenntartása nemcsak a környezetvédelem és a biomassza-termelés alapvetı feladata, hanem össztársadalmi érdek is. (3) A talaj szerepe, amely ma már messze nem korlátozódik arra, hogy a talaj a prímér biomassza-termelés alapvetı közege, hanem ez számos további - környezeti - funkcióval egészül ki: • a talaj a többi természeti erıforrás (sugárzó napenergia, légkör, felszíni és felszín alatti vízkészletek, biológiai erıforrások) hatásának integrátora, transzformátora; • hı, víz és növényi tápanyagok természetes raktározója, különbözı eredető hulladékok potenciális befogadója; • természeti okok miatt, vagy különbözı emberi tevékenységek hatására bekövetkezı stresszhatások puffer közege; • a természet hatalmas szőrı- és detoxikáló rendszere; • a bioszféra jelentıs gén-rezervoárja, így a biodiverzitás fontos eleme. Ezeket a funkciókat a társadalom különbözıképpen veszi igénybe, de a talaj multifunkcionalitása miatt a fenntartható fejlıdés egyik alapeleme. Ezért elengedhetetlen feladat a természeti erıforrást képezı talajkészletek ésszerő hasznosítása, védelme, megóvása, sokoldalú funkcióképességének fenntartása. Magyarország Európában, sıt a világon is páratlan gazdagságú és értékes talajtani adatbázissal rendelkezik. Érvényes ez az információk sőrő méréshálózatának hosszú idısorú adataira; a különbözı tartalmú, méretarányú és részletességő talajtérképekre; a korszerő talajtani információs és monitoring rendszerekre egyaránt. Ezek naprakész karbantartása,

52 korszerősítése, interaktív tematikus szakértıi rendszerekkel történı kiegészítése fontos feladat, ezért a jövıben a kutatások egyik alapvetı kulcskérdése. Nemzetközileg is az érdeklıdés homlokterébe kerültek, s kiemelt prioritást fognak élvezni a talaj környezeti érzékenységével kapcsolatos kutatások. Az elkövetkezı évek egyik legfontosabb feladata lesz a terhelési határértékeknek a megállapítása, illetve a stressz modellezésnek a továbbfejlesztése. Magyarország területének közel felén érvényesülnek különbözı talaj-degradációs folyamatok (víz- és/vagy szél okozta talajerózió; talajsavanyodás; szikesedés; szerkezetleromlás és tömörödés; szervesanyag-készlet csökkenés; a biológiai tevékenység csökkenése és szegényedése; talaj puffer-kapacitásának csökkenése), amelyek hazánk egyik legjelentısebb környezeti károsodását jelentik. Erre tekintettel nagy figyelmet kell fordítani ezen folyamatok megelızésére, kiküszöbölésére, vagy mérséklésére. Magyarország legnagyobb természetes víztárolója a talaj, amelynek hasznosítása jelentıs, gyakran meghatározó mértékő hatást gyakorol vízkészleteinkre. Nagy biztonsággal elıre jelezhetı, hogy a fenntartható fejlıdésnek a víz lesz egyik meghatározó tényezıje, a vízfelhasználás hatékonyságának növelése (benne a talajnedvesség-forgalom szabályozása) pedig kulcs-feladat lesz. Ezért a jelenleginél még nagyobb figyelmet kell fordítani a talaj és a felszín közeli atmoszféra, valamint a talaj és az élıvilág közti kölcsönhatás kapcsolatrendszerének sokkal pontosabb megismerésére. A talajok környezeti állapotának jellemzésére a különbözı bioindikációs módszerek továbbfejlesztése várható. A hulladékok okozta talajszennyezések felszámolását illetıen az eddig is ígéretes hazai “insitu” és “ex-situ” biológiai talajtisztítási módszereket, valamint a fitoremediációs technikákat célszerő fejleszteni. Kétségtelen, a mőtrágya- és növényvédıszer-használatban, valamint a nagyüzemi állattartásban bekövetkezett jelentıs csökkenés kedvezı hatással van talajaink természetes állapotának regenerálására. Talajaink szennyvíziszapban lévı káros anyagok (fıleg a nehéz fémek) okozta szennyezettsége komoly gondok forrása, hasonlóan a hígtrágyakezelés hiányossága is. A mezıgazdasági hasznosítás alatt nem álló területeken a talajszennyezettség mértéke megnıtt, s komoly gondokat okoz a települések csatornázatlansága is.

Kutatás-fejlesztési eredmények A talaj multifunkcionalitásának hatékony érvényesítésére a környezet- és természetvédelem területén folyó talajvédelmi kutatás-fejlesztési tevékenység egyre nagyobb figyelmet fordított, állásfoglalásokat fogalmazott meg koncepciókban, célkitőzésekben illetve feladatokban. Az elért K + F eredményeket a következı fıirányokba rendezve mutatjuk be: •

Koncepcionális megalapozó tanulmányok

E fıirányban számos tanulmány készült el, mint például a “Talajok környezeti érzékenységét figyelembe vevı talajvédelmi stratégia”; a “Talajok szennyezıdés-megelızési és kárelhárítási irányelvei”; a “Biodiverzitás és táji sokféleség megırzésének, a szélsıséges vízháztartási helyzetek (árvíz, belvíz, túl bı nedvességviszonyok-aszály) megelızésének talajtani irányelvei”; és a “Vizes élıhelyek visszaállításának és fenntartásának talajtani alapjai”.címmel.

53 •

Állapotfelmérés: adatbázisok, információs és monitoring rendszerek

A környezet- és természetvédelem csak akkor lehet kellıképpen céltudatos, tudományosan sokoldalúan megalapozott, eredményes és hatékony, ha a jelenlegi helyzet pontos megismerésére, számbavételére épül. E kutatási fıirány keretében olyan kiemelkedı eredmények születtek, amelyek nagy része csak nemzetközi együttmőködés keretében magyar koordinációval, illetve részvétellel valósulhatott meg. Elkészült a HUNSOTER (Hungarian Soil and Terrain Digitel Database) talajtani és földfelszín-borítási adatbázis (1:500 000) és erre alapozott szakértıi rendszerek kerültek kialakításra. A PHARE-MERA Program keretében - a GIS-technika és a távérzékelés nyújtotta új lehetıségek kihasználásával – módszertan került kidolgozásra a talajdegradációs folyamatok felmérésére és ok-feltáró értékelésére. A talajok “környezeti érzékenységének” területi bemutatására a tematikus talajtérképek és ezt kiegészítı digitális adatbázisok sora készült el különbözı tartalommal és méretarányban. Közepes méretarányú (1:100 000-1:25 000) tematikus talajtérképek sorozata készült el a regionális környezet- és természetvédelmi feladatok talajtani megalapozására. Nagy méretarányú (1:25 000-1:5000) tematikus talajtérképek (talajtani adatbázisok és szakértıi rendszerek) készültek el a környezetkímélı termıhely-specifikus növénytermesztés és fenntartható talajhasználat talajtani megalapozására. Kialakították és 1992-tıl folyamatosan mőködik a Talajvédelmi Információs és Monitoring Rendszer (TIM), amely az ország 1200 reprezentatív pontján 1–3–6-évenként regisztrálja a fıbb talajtulajdonságokban bekövetkezett változásokat. Nemzetközi együttmőködés keretében térinformatikai alapokon nyugvó módszer került kidolgozásra a környezeti konfliktusok modellezésére és térképezésére regionális és lokális szinten. •

Magyarország talajainak környezeti érzékenysége

A talaj specifikus környezeti stressz-érzékenysége határozza meg az ökoszisztémák “tőrési limitjeit”, “terhelhetıségi határértékeit”, illetve a nemkívánatos/kedvezıtlen/káros környezeti/ ökológiai hatásokat megelızı, kiküszöbölı, vagy legalábbis bizonyos tőrési határig mérséklı “cél-állapotokat”, amelyek jellemzıit egy tudatos környezet-szabályozás (környezet- és természetvédelem) nem nélkülözheti. Számos jelentıs új kutatási eredmény született e fıirányban is. A talajfolyamatok pontos megismerését célzó alapkutatási eredmények (mérések, összefüggés-vizsgálatok, modellezés) alapján specifikus érzékenységi kategória-rendszerek kerültek kidolgozásra és különféle tematikus talajérzékenység-térképek kerültek megszerkesztésre különbözı méretarányban. Sor került az elsı hazai modellvizsgálatokra is a “Környezetileg Érzékeny Területek” (ESA) rendszerének magyarországi bevezetéséhez, s vizsgálták az elıírások megtartásának hatását a gazdasági jövedelmezıségre. A talaj környezeti érzékenységével kapcsolatos vizsgálatok legfontosabb feladatai az érzékenység kvantifikálása, a terhelési határértékek megállapítása, a stressz-modellezés továbbfejlesztése a környezeti hatásvizsgálatok és megbízható elırejelzések irányában; az

54 érzékenység térbeli változatosságának és idıbeni változékonyságának regisztrálása, s ennek alapján a végrehajtott intézkedések hatékonyságának értékelése. •

Talajdegradációs folyamatok és azok szabályozási lehetıségei

A talajdegradációs folyamatok túlnyomó része nem a talajhasználat, illetve az általános társadalmi fejlıdés óhatatlan, szükségszerő és kivédhetetlen következménye, hanem azok ésszerőtlen és nem megfelelı végrehajtásának az “eredménye”. Ezért azok nagy része eredményesen megelızhetı, kiküszöbölhetı, vagy legalább bizonyos tőrési határig mérsékelhetı. Ez azonban céltudatos, jól összehangolt intézkedéseket tesz szükségessé, amelyek tudományos megalapozása egy korszerő környezetvédelmi és talajhasznosítási programnak egyaránt nélkülözhetetlen kiinduló pontja, megkülönböztetett fontosságú prioritása. Az eltelt idıszakban a talajdegradációs folyamatok kutatása – indokolatlanul – háttérbe szorult, s többnyire csak “ad hoc” jellegő lokális esettanulmányokra korlátozódott. Kidolgozásra került egy “Módszertan a talajpusztulás felmérésére és a területhasznosításra a Balaton-felvidék egyik vízgyőjtıterületén, elemezve a vízgyőjtın mért hordalék- és talajveszteségi adatokat”. Utóbbiak ismeretében kiválasztották a tenyészidı során megfelelı borítottságot nyújtó növénycsoportokat is. Elkészült az “Aridifikáció-sivatagodás” c. tanulmány, amely a klímaváltozás környezetre gyakorolt hatásait elemezte. •

A talajban elıforduló elemek és vegyületek biogeokémiai ciklusának változása, talajszennyezés

A probléma súlya, az egész bioszférát veszélyeztetı jelentısége miatt e terület megkülönböztetett figyelmet kapott. A fıirányban igen szerteágazó kutatásokat folytattak, s számos új, a gyakorlatban is hasznosítható tudományos eredmény született. Megtörtént a hazai talajok alapterheltségi szintjének leírása, a talajok környezeti határértékeinek megadása. A kapott adatokból helyi adatbázisok készültek és felhasználásukkal egyedi és összetett vízgyőjtı területekre elvégezték a határértékeknek tekinthetı elemtartalom (arzén, ólom, higany, kadmium stb.) meghatározását. Módszertan kidolgozására került sor a “Nitrát-szennyezıdésre érzékeny területek lehatárolása, illetve térképi megjelentetése céljából”. Vizsgálták a Dunántúl és az Északi-középhegység talajaiban a szerves és szervetlen szennyezı anyagokat is. A kutatási eredmények alapján került kidolgozásra az a részletes, korszerő és EU-konform talaj-szennyezettségi határérték-rendszer, amely nélkülözhetetlen tudományos alapdokumentuma az erre épülı különbözı szintő jogszabályoknak, kárelhárítási és kármentesítési irányelveknek. Sok – jelenleg is folyó – kutatás tőzte ki célul a talajszennyezés forrás- és ok-nyomozó elemzését, amely az eredményes megelızés, illetve védelem elengedhetetlen elıfeltétele. Ez ad ugyanis lehetıséget a talajszennyezıdés megfelelı kezelésére, szabályozására. E témakörhöz kapcsolódó értékes kutatások közül néhány kiemelése indokolt: a “Talajféleségek fıbb elemekkel (K, N, P) való terhelhetıségének, illetve élettani hatású nyomelemek (Se) normál és abnormális eloszlásának, valamint egyes erısen szennyezı elemek (Cd, Co, Pb) feldúsulásának meghatározása az ország különbözı térségeire”; a “Szerves és szervetlen

55 mikroszennyezık hazai talajokban való viselkedésével, az egyes kockázatos anyagok környezeti kockázatainak meghatározásával összefüggésben a talajok szennyezettségével kapcsolatos környezetminıségi kritériumrendszer kidolgozása”; a “Szénhidrogénekkel szennyezett katonai bázisok kármentesítése” címmel. Számos kutatás célozta meg a szennyezıdött talaj, talajnedvesség vagy ökoszisztéma káros biológiai/ökológiai hatásainak kivédését, vagy bizonyos – kísérletileg megállapított – tőrési határig történı mérséklését. •

Agrár-környezetvédelmi kutatások

Az Agrár-környezetvédelmi Programban a talajjal és talajhasználattal kapcsolatos K + F eredmények nagyon fontos tématerületeket öleltek át. Igen értékes kutatások születtek a termıhelyi adottságok és a termeszteni kívánt növények termıhelyi igényeinek eddiginél sokkal jobb összehangolására (a jobb területi koordináció érdekében: az adott termıhelyi viszonyoknak legjobban megfelelı talajhasználat alkalmazása, s az ehhez szükséges helyes mővelési ág és vetésszerkezet kiválasztása). Kialakították a természeti viszonyoknak és a tájnak megfelelı mérető és alakú mezıgazdasági táblák rendszerét. Ígéretes kutatási eredmények születtek a termesztési folyamat során keletkezı szerves anyagok minél teljesebb visszacsatolására a természetes anyagforgalom körfolyamatába (recycling) témakörben. Elıremutató kutatásokat végeztek a talaj felszínére jutó víz talajba szivárgásának és talajban történı hasznos tározásának elısegítésére, ezáltal a talaj (éghajlati okok miatt feltételezhetıen egyre gyakoribbá váló) vízgazdálkodási szélsıségeinek (aszály–belvíz) mérséklésére. A kutatások alátámasztották, hogy a növény igényeihez, tápanyag-felvételi dinamikájához és a termıhelyi viszonyokhoz jobban igazodó ésszerő tápanyag-ellátási rendszert minél általánosabbá kellene tenni. Ez egyaránt feltétele a gazdaságosságnak, valamint a lehetséges káros környezeti mellékhatások (talaj-savanyodás, vízkészletek tápanyag-terhelése stb.) eredményes megelızésének, s minimálisra mérséklésének is. Értékes kutatások folytak a talajszennyez(ıd)és megelızésére, bizonyos tőrési korlátok között tartására. Itt tartjuk szükségesnek megemlíteni a hosszú ideje folyó szabadföldi tartamkísérletek kiemelkedı jelentıségét.

•

A talaj és talajhasználat hatása a többi természeti erıforrásra

Jelentıs kutatási eredmények születtek a talaj és talajhasználat felszíni és felszín alatti vízkészletekre gyakorolt hatásának elemzése területén, érvényesítve azt az alapelvet, hogy hazánk legnagyobb természetes víztárolója a talaj, amelynek hasznosítása jelentıs, gyakran meghatározó mértékő hatást gyakorol vízkészleteink mennyiségére, tér- és idıbeni eloszlására, minıségére egyaránt. Országos program foglalkozott az aszály, a belvízveszély, a vegyszerhasználat okainak és következményeinek, valamint azoknak a felszíni és felszín alatti vízkészleteink minıségére gyakorolt hatásának részletes elemzésével és okainak feltárásával. Részletes kutatások folytak a vegyszerhasználat (elsısorban a mőtrágyák és növényvédıszerek) felszíni és felszín alatti vízkészleteinek minıségére gyakorolt hatásának elemzésére.

56 Így vizsgálták a szervetlen (Cd, P, Zn) és szerves eredető anyagcsoportok (növényvédıszerek, egyéb szerves szénhidrogének) környezeti hatásait, akkumulációját és transzformációját. Korszerő talajfelvételezési–talajvizsgálati–adatértékelési–térképezési–elırejelzési– interpretációs rendszer került kidolgozásra a talaj fizikai és vízgazdálkodási tulajdonságainak (víznyelı-, vízbefogadó-, vízraktározó-, víztartó- és vízáteresztı-képesség, holtvíztartalom, hasznosítható vízkészlet), valamint a talaj vízgazdálkodásának, nedvességforgalmának kvantitatív jellemzésére, kategorizálására és különbözı méretarányú térképezésére. •

Talajtani kutatások különbözı szinten kiemelt természetvédelmi területeken

Az 1970-es években ezek a komplex felmérések és kutatások számos nemzeti park és különbözı szinten védett körzet területén igen sokoldalúak voltak és számos új tudományos eredményhez vezettek. Az utóbbi években ezek a termıhely–talaj kutatások néhány nemzeti park területén végzett eseti vizsgálatokra szőkültek. Eredményeik számos területen gazdagították jelenlegi ismereteinket. A japán közremőködéssel készülı “Balatoni környezetvédelmi tanulmány” elkészítése keretében egyrészt az erózió révén a tóba jutó talaj- és P-terhelés pontosítására, valamint ezen üledék mezıgazdasági hasznosíthatóságára vonatkozón születtek térinformatikai alapú ajánlások.

A jövı kutatás-fejlesztési irányai A kutatás súlyponti területei a) Részletes környezetföldtani felmérés és átfogó földvédelmi stratégia kidolgozása. Érzékenységi és terhelhetıségi vizsgálatok a környezeti károk megelızése érdekében. Komplex termıhelytalaj kutatások folytatása a kiemelt védettségő természetvédelmi területeken (nemzeti parkok)

Feladatcsoportok • • • •

A földtani közeg minıségi védelméhez szükséges határértékrendszer fejlesztése Érzékenységi, terhelhetıségi vizsgálatok építıanyagalapanyagipari ásványi nyersanyagok védelmében Átfogó földvédelmi stratégia kidolgozása, beleértve az egységes jogi és szakmai szabályozást A különbözı környezeti stressz-hatásokkal szembeni talaj-érzékenységet meghatározó talajtulajdonságok körének felmérése, mechanizmusának tisztázása, a stressz modellezés továbbfejlesztése a környezeti hatásvizsgálatok és megbízható elırejelzések irányában; az érzékenység térbeli és idıbeni változékonyságának regisztrálása, s ennek alapján a végrehajtott intézkedések hatékonyságának értékelése

57 b) Talajok szennyezettségének állapot- • Talajszennyezettségi határértékek további pontosítása, elsısorban a szóban forgó elemek és vegyületek értékelése, a potenciális és tényleösszmennyiségén túl azok oldható, mozgékony és ges szennyezıforrások országos különbözı élıszervezet által felvehetı hányadának számbavétele. A talajok szennyefigyelembevételével zıdésével kapcsolatos talaj- • A talajtani adatbázisok aktualizálása, a rendszer bıvítése; a többi természeti erıforrásra és környezeti tényezıre biológiai, szennyezıdés-terjedési, vonatkozó információs és monitoring rendszerekkel terhelhetıségi és szennyezıanyagtörténı harmonizációja, illetve interaktív kapcsolatának eltávolítási (pl. a talaj öntisztuló megteremtése képessége, fitoremediáció) kutatá- • Az ökológiai küszöbértékek meghatározása a talaj/föld sok szennyezettségét okozó anyagokra vonatkozóan • • • • • • • •

c) Talajdegradációs folyamatok (vízés/vagy szél okozta talajerózió, talajsavanyodás, szikesedés, szerkezet-leromlás és tömörödés stb.) megelızésére, kiküszöbölésére, vagy mérséklésére irányuló kutatások, fejlesztések d) A talaj és talajhasználat természeti erıforrásainkra, elsısorban a felszíni és felszín alatti vízkészletekre gyakorolt hatásának vizsgálata (vízháztartási és talaj nedvességforgalmi kutatások). A talaj és a felszín közeli atmoszféra, valamint a talaj és az élıvilág közti kölcsönhatás kapcsolatrendszerének eddiginél sokkal pontosabb, egzaktabb és sokoldalúbb megismerése, azok megfelelı szabályozása érdekében

• • • • •

• • •

•

Szerves és szervetlen mikroszennyezık környezeti hatásainak vizsgálata talajokban Az egyes talajtani paraméterek és a kémiai szennyezıanyagok közötti fizikai-kémiai kapcsolatok feltárása Kockázatos anyagok talajban való terjedésének nyomon követésére alkalmas modellek kidolgozása A talaj szennyezıdésével kapcsolatos talajbiológiai folyamatok értékelése Talaj-ökotoxikológiai vizsgálati módszerek fejlesztése Alkalmas növényi kultúrákkal történı fitoremediációs technológiák kutatása Talajok helyszíni (“in-situ”) és helyszíntıl távoli (“exsitu”) tisztítási technológiáinak fejlesztése A talajok szennyezıanyag-eltávolító (tisztító) képességének vizsgálata Talajerózió vizsgálata (talajveszteség becslése és környezeti hatásai, erózió-érzékenység értékelése) A klímaváltozás környezeti hatásainak elemzése Talajszerkezet-leromlás és talajtömörödés vizsgálata Talajsavanyodás, szikesedés vizsgálata Biológiai tevékenység csökkenése és szegényedése

Az aszály okainak és következményeinek részletes elemzése A belvízveszély kockázatának (mértékének, tartamának, gyakoriságának, valószínőségének) talajtani tényezıi A vegyszer-használatnak (elsısorban a mőtrágyák és növényvédı-szerek), továbbá a koncentrált állattartó telepek hígtrágyájának, a nem elıírásszerően végrehajtott szennyvíz- és hulladék-elhelyezésnek, a nyíló “közmő ollónak”, az üdülı turizmusnak stb. felszíni és felszín alatti vízkészleteink minıségére gyakorolt hatásainak vizsgálata A talajfelvételezési-talajvizsgálati-adatértékelési-térképezési-elırejelzési rendszer továbbfejlesztése a talaj fizikai és vízgazdálkodási tulajdonságainak, valamint a talaj vízgazdálkodásának, nedvességforgalmának kvantitatív jellemzésére, kategorizálására és különbözı méretarányú térképezésére

58

4.1.7. A hulladékok káros hatása elleni védelem Általános helyzetkép A hulladékok mind mennyiségi, mind minıségi szempontból tartós veszélyt jelentenek a környezetre. A hulladékgazdálkodás társadalmi beágyazottságára jellemzı, hogy a lakosságtól az önkormányzatokon át az ágazatokig bezárólag lényegében mindenki, tehát minden gazdasági szereplı érintett a kérdésben. Az Országos Hulladékgazdálkodási Terv szerint 75 millió tonnára tehetı a ma Magyarországon évente keletkezı hulladék mennyisége, ennek mintegy 4-5%-a számít veszélyes hulladéknak. A települési szilárdhulladék-lerakóknál és a települési folyékony hulladék-ártalmatlanító létesítményeknél tipikus a nitrát-szennyezés kockázata. Az égetık esetében a légszennyezés veszélye nyilvánvaló, míg az égetési maradékról általában már mint veszélyes hulladékról kell gondoskodni. A veszélyes hulladékok kezelésének minden lépése valamennyi környezeti elemre nézve súlyos környezeti kockázatokat von maga után. A környezetkímélı hulladékgazdálkodás az alábbi egymásra épülı stratégiai elemekbıl áll: - A hulladékkeletkezés megelızése, ill. a hulladékok mennyiségének csökkentése. - A hulladékok másodnyersanyagként vagy energiahordozóként történı hasznosítása. - A nem hasznosítható hulladékok környezetvédelmi követelményeket kielégítı ártalmatlanítása. A fenti alapelvek figyelembevételével megfogalmazott EU-elvárások az alábbiak szerint jelölték ki a K+F feladatokat: - A termelésbe integrált környezetvédelem elvének alkalmazásával a gyártmány- és gyártástervezés, valamint a termelésszervezés során, az anyag- és energiaracionalizálással, a hatékonyabb termelési rendszerek alkalmazásával a hulladékcsökkentést is eredményezı, megelızési célú fejlesztı munka lehetıségeinek kidolgozása. - A másodnyersanyagkénti hasznosítás gazdasági hátrányai (pl. mőanyag hulladékoknál), illetve az igényelt komplikált mőszaki megoldások kivitelezési nehézségei (pl. kommunális hulladékoknál) miatt, egyre nagyobb jelentıséggel bírnak a különbözı termikus és biokémiai hasznosítási eljárások, mely utóbbiak kifejezetten környezetbarát kezelési módszert eredményeznek. Két meghatározó területen kerültek kidolgozásra konkrét elıírások, úgymint a csomagolási hulladékokra és a szerves anyagú, biológiailag bontható hulladékokra. - Az ártalmatlanítás kérdéskörében alapkritérium, hogy az alkalmazott kezelési módszer másodlagos környezetszennyezı hatása minimális legyen, és az eljárás az egyre szigorodó környezetvédelmi elıírásoknak megfeleljen. - A termikus eljárások alkalmazástechnikai feltételrendszere korszerősítés alatt áll. Hasonló a helyzet a legelterjedtebb biotechnológiai módszer, a komposztálás esetében is, amelynél elsısorban a termékminıségre vonatkozó kritériumok egységesítése területén folyik kutatás. A Nemzeti Környezetvédelmi Program (1997-2002) a következı mennyiségi célokat tőzte ki: -

-

A települési szilárd hulladék mennyisége ne növekedjen. A szervezett győjtés terjedjen ki az összes keletkezı hulladék 90%-ára. A szelektív győjtés aránya 10%-ra, az újrahasznosításé 25-30%-ra nıjön. A veszélyes hulladékok esetében az égetı és a lerakási kapacitást évente 25.000 t-val kell növelni.

59

Az elszállított települési szilárd hulladék éves mennyisége meghaladta a 4 millió tonnát , és a rendszeres hulladékgyőjtésbe bevont lakások aránya elérte a 90 %-ot. Az elszállított hulladék mintegy 80 %-a rendezett lerakókba került, míg 14 %-ot égetımőben hasznosítottak. Sajnos a szervesanyag-tartalom csökkentése és a szelektív győjtés aránya nem nıtt a tervezett mértékben. Európába kitekintve az állapítható meg, hogy ott is egyre több hulladékot termelnek, évente elérve a 1300 millió tonnát. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség adatai szerint az EUban 1995-98 között a hulladék " termelés" 15 %-kal nıtt, miközben a GDP mintegy 10 %-kal emelkedett. A hulladék mennyiségének növekedését nem tudták elválasztani a gazdaság növekedésétıl. A hulladékhegyek továbbra is növekszenek, de ugyanakkor értek el jelentıs eredményeket is. Ezek közül néhány: - A modern, EU elıírásait kielégítı égetık és lerakók káros kibocsátása már csak töredéke a 10-15 évvel korábbiakénak. A lerakók metánkibocsájtása 1990-95 között 6,5 millió tonnáról 5,1 millió tonnára csökkent. - Az elmúlt tíz évben 50 %-kal mérsékelték a hulladékégetık dioxin-kibocsátását. - A hulladékgazdálkodás a legnagyobb környezetvédelmi piaccá vált a több mint 44 Mrd eurós évi forgalmával.

Kutatás-fejlesztési eredmények A szakterületet érintı alkalmazott kutatás-fejlesztési munka döntıen kormányzati források igénybevételére alapozott. Kevés vállalkozás folytat valóban koncepciózus, európai kitekintéssel bíró fejlesztést. Viszonylag csekély a nemzetközi együttmőködés lehetıségeinek a kihasználása. Az elmúlt öt évben végzett alkalmazott kutatási-fejlesztési munka döntıen adaptív jellegő volt, kevés a nemzetközi szinten is újdonságot jelentı eredmény. A jellemzı kutatás-fejlesztési munkákat a következıkben említjük meg: A települési szilárd hulladék egy részét korábban még olyan lerakókban helyezték el, ahol nem került sor megfelelı környezetvédelmi szigetelés kiépítésére, de sajnos még ma is több település határában "gödörfeltöltéses", illegális hulladéklerakók üzemelnek. Kutatások folytak ezek felmérésére, rekultivációjuk mőszaki megoldásaira és a tájbaillesztési lehetıségeik feltárására. A kommunális hulladékok monitorozására szagérzékelı mőszert fejlesztettek ki. A hazai radioaktívhulladék-elhelyezés helyzetének felmérését és értékelését végezték el kutatóink. Ennek során megállapítást nyert, hogy a legnagyobb gondot jelentı, nagy aktivitású hulladékok hazai elhelyezésére irányuló, széleskörő feltáró-kutató munka helyes irányban és magas színvonalon folyt, de a megoldás legsebezhetıbb pontja a lakossági és önkormányzati egyetértés megszerzése. Az uránérc bányászatának felhagyásával kutatások folytak a zagytározók rekultivációjának megoldására. Széleskörő és sokirányú kutatás-fejlesztési munka folyt a különbözı hulladékok hasznosításának elısegítésére, megalapozására. Ezek közül megemlítjük a következıket:

60 Kutatások irányultak az olajiszapok erımői, hulladékrost (kartongyártásra), a kombinált csomagolóanyagok, az állati eredető veszélyes hulladékok, poliszaharid-tartalmú mezıgazdasági hulladékok, építési törmelék-hulladékok hasznosítására. Sikeres kutatások folytak olyan membrán bioreaktorok kifejlesztésére, amellyel bizonyos hulladékokat értékes termékké, glükózzá lehet alakítani, ami viszont már sokféle módon hasznosítható. A szerves trágyák okozta nitrát-szennyezés csökkentésére új trágyakezelési és hasznosítási megoldásokat dolgoztak ki, amelyeknél az EU nitrát-diretívákat is figyelembe vették. Nemzetközi tudományos együttmőködés keretében vizsgálták a mezıgazdasági hulladékok anaerob kezelési ill. –biogáz-nyerési lehetıségeit, valamint a korszerő komposztálás megoldását. A mőanyagok által okozott problémák és a kezelésükre javasolható megoldások feltárására átfogó-értékelı tanulmány készült. A PET hulladék feldolgozására vonatkozó kutatások során megállapítást nyert, hogy a tiszta PET hulladék megfelelı kezelés után újra felhasználható fröccsöntési célokra. Sikeres volt az a fejlesztés is, amely mőanyag-hulladékokból többrétegő mőanyagszerkezeteket alakított ki. A háztartási szemét jelentıs részét a mőanyag csomagolási hulladékok alkotják. Ez a vizsgált idıszakban a Budapesten begyőjtött hulladékban mintegy 30 %-ot tett ki. Elemezték a mőanyag csomagolóanyagokból eredı környezetszennyezést és az egyes anyagok biológiai lebonthatóságát. A használt hőtıszekrények környezetbarát szétszerelésére, hasznosítására nemzetközi együttmőködésben folytak sikeres kutatások. A hulladék elektronikus és elektronikai / EE / berendezések hányada az összes veszélyes hulladékban kb. 2%-ot tesz ki. A hazai kezelés vonatkozásában különösen a holland, német tapasztalatok figyelembevétele indokolt. A hagyományos festékipari hulladékok kellemetlen, veszélyes hulladékot képeznek. Ezért is jelentıs az a kutatás-fejlesztési munka, amely új, környezetbarát festékbevonati rendszerek kidolgozására irányult.

A jövı kutatás-fejlesztési irányai Néhány kiemelt hulladékfajtára a következı hulladékhasznosítási arányok körvonalazhatók: -

-

a jelenlegi szintrıl kiindulva a lerakásra kerülı kommunális hulladék biológiai úton bontható szervesanyag tartalmát 2005-ig 75 %-ra, 2008-ig 50 %-ra és 2014-ig 35 %-ra kell csökkenteni, 2006-ig el kell érni, hogy a hulladékká vált csomagolóanyagok legalább 50 %-a hasznosításra kerüljön, a fáradt olajoknál legalább 50-60 % (jelenlegi hasznosítási arány kb. 10-15 %), az oldószer hulladékoknál legalább 80-90 % (jelenlegi hasznosítási arány kb. 25-30 %), az építési hulladékoknál legalább 40-50 % (jelenlegi hasznosítási arány kb. 2-3 %), a felületkezelési hulladékoknál legalább 70-80 % (jelenlegi hasznosítási arány kb. 8-10 %).

61

Mindenekelıtt kiemelten preferálandók a vegyipar, a gépipar és az élelmiszeripar hulladékcsökkentést eredményezı fejlesztései (hulladékszegény technológiák, környezetbarát termékek). A hulladékok másodnyersanyagkénti és energetikai hasznosításával kapcsolatos fejlesztéseket néhány, az ország számára kiemelt jelentıségő hulladékcsoportra célszerő összpontosítani (biológiailag és termikus eljárásokkal bontható szerves hulladékok, kommunális szennyvíziszapok stb.). A korszerő ártalmatlanítási módszereknél nemzetközi vonatkozásban is jelentıs eredmények érhetık el a plazmatechnika alkalmazásában, a veszélyes hulladékok új beágyazási és fizikai-kémiai elıkezelési módszereinek fejlesztése terén.

A kutatás súlyponti területei

Feladatcsoportok

a) Termelési technológiák hulladék- • minimalizálásának fejlesztése, a környezetre (elıállítása, használata alatt és/vagy elhasználódása után) kisebb hulladékterhelést jelentı termékek fejlesztése. • Életút(life-cycle)-elemzés módszereinek fejlesztése b) Az egyes hulladék-összetevık szelektív győjtéséhez, hasznosításához szükséges eszközök, berendezések kifejlesztése, kiemelten a csomagolóeszközök, a számítástechnikai, elektronikai hulladékok és berendezések, a közlekedési eszközök, gépkocsironcsok, gumiabroncsok, háztartási készülékek, hőtıberendezések másodnyersanyagként történı hasznosítása

• • •

• • •

•

A termelési technológiák hulladékkibocsátásának csökkentésére, minimalizálására irányuló fejlesztések (hulladékszegény technológiák és gyártási rendszerek, belsı recirkuláció). Kiemelten támogatandó a vegyipar (ezen belül a gyógyszeripar), a gépipar és az élelmiszeripar ilyen irányú mőszaki fejlesztési tevékenysége Környezetbarát termékek (pl. környezetbarát építıanyagok, háztartási berendezések), a természetben lebomlani képes termékek) elıállítása, továbbá e termékek élettartalmának növelését szolgáló fejlesztések A hulladékok szelektív győjtését ösztönzı szabályozás nemzetközi tapasztalatainak és a hazai jogi szabályozás összehasonlító elemzése A települési szilárd hulladék fıbb komponensekre való szétválasztásának technológiái és berendezései a regionális hulladékudvarok és -lerakók keretében Csomagolóeszköz (papír, fa, textil, mőanyag, fém, üveg csomagolóeszközök) hulladékok győjtı, válogató, elıkészítı, hasznosító létesítményeinek fejlesztése (pl. mőanyag hulladékoknál vegyi lebontási módszerek vagy kohászati felhasználás, üveghulladékoknál üveghab és egyéb szigetelıanyag vagy épületkerámiai termékek elıállítása) A PET palackok és fóliák hasznosítása (regenerátumkészítés vagy kémiai reciklálási – hidrolizáló, glikolizáló, észterezı, komposztáló - eljárásokkal) Kisvastagságú alumíniumlemez-hulladékok (csomagolási hulladékok: tubusok, italdobozok, kupakok, valamint stancolási-, és lemezhulladékok) hasznosítása Egyes amortizálódó számítástechnikai, irodatechnikai, elektrotechnikai és elektronikai berendezések és hulladékainak hasznosítását szolgáló technológiák fejlesztése Egyes amortizációs hulladékok és ezekbıl nyert alkotók (közlekedési eszközözök, gépkocsironcsok, gumiabroncsok, háztartási készülékek, hőtıberendezések) másodnyersanyagként történı hasznosítása

62 c) Hulladékok energetikai célú hasz- • nosítását elısegítı technológiák • fejlesztése

•

• •

A hulladék-olajok termék formájában történı, illetve energetikai hasznosítása Biológiailag lebomló szerves hulladékok hasznosítására szolgáló biológiai, biotechnológiai módszerek fejlesztése (pl. zárt rendszerő komposztálás, enzimes fermentáció, szerves hulladékok gázosítási módszereinek fejlesztése szintézis gáz elıállítására) Oldószerhulladékok regenerálása. Az így nem kezelhetı hulladékok energetikai hasznosítása, illetve égetéssel való ártalmatlanítása, az ehhez szükséges technológiák fejlesztése Cementgyártásban a hulladék-gumiabroncs és savgyanta vagy más hulladékok tüzelıanyagként történı energetikai hasznosítása Papírgyártásra alkalmatlan, begyőjtött papírhulladék tüzelıanyaggá alakítása (pl. brikettálása)

63 d) Egyes veszélyes és nem veszélyes hulladékok kezelésére, elhelyezésére, ártalmatlanítására és hasznosítására alkalmazható korszerő technológiák (pl. plazmatechnika, gázosítási módszerek, korszerő termikus eljárások) kidolgozása

•

• • • • • • • •

• • • • • •

• •

A legális és illegális hulladéklerakók országos nyilvántartása, a hulladék-elhelyezés korszerő lehetıségeinek kutatása A veszélyes hulladékok új, hatékony beágyazási technológiáinak kidolgozása, a hasznosítási lehetıségek feltárásával A plazmatechnika speciális alkalmazási területének meghatározása A veszélyes hulladékok kezelési technológiáihoz kapcsolódó mobil fizikai és kémiai eljárások és berendezések fejlesztése Kommunális szennyvíziszapok biztonságos mezıgazdasági felhasználásának fejlesztése Egészségügyi hulladékok ártalmatlanításának fejlesztése (elıkezelı berendezések, égetés stb.) Állati eredető fertızı veszélyes hulladékok ártalmatlanításának fejlesztése A kis- és nagykapacitású akkumulátorok, elemek begyőjtése és hasznosítása, korszerő hazai feldolgozó technológiák fejlesztése A fénycsıgyártás hulladékainak (ritkaföldfémek és nemesfémek), valamint a szerves és szervetlen vegyipar nagymennyiségő katalizátorainak (Pd, Ru, Pt stb.) hasznosítására technológiai fejlesztés Magas vanádium- és fluortartalmú alumíniumkohászati hulladékok (alumínium-elektrolízis során keletkezett katódhulladék és szénsalak) hasznosításának fejlesztése Gépgyártásban keletkezı veszélyes hulladékok (galvániszapok, olajos-emulziós köszörőiszapok, olajos forgács) kohászati hasznosításának fejlesztése A poliklórozott etilének, trifenilek rendezett módon való ártalmatlanításának megoldása A halogénezett és klórozott szénhidrogéneket tartalmazó hulladékok mennyiségének csökkentésével, a hulladékok ártalmatlanításával, hasznosításával kapcsolatos K+F. Egyes ipari iszapok (pl. mésziszap, papírgyári iszap) cementipari másodnyersanyagkénti hasznosításának kidolgozása Erımői füstgáztisztításból származó hulladékok, vaskohászati salakok, erımői pernyék és bányászati meddık, erımői berendezések bontási hulladékainak hasznosítása. Kohászati salakok hasznosításának fejlesztése (pl: útalap, építıipari elemek) Nagy aktivitású és hosszú élettartamú radioaktív hulladékok, kiégett nukleáris üzemanyagok kezelésének és elhelyezésének módszerei Alacsony radioaktivitású, radioaktív hulladéknak bizonyos esetekben nem minısülı, de nagy mennyisége miatt kibocsátási korlátok alá esı hulladékok (szcintillációs oldatok, orvosi, biológiai, klinikai és kutatási izotóplaborok hulladékai) kezelésének és elhelyezésének kérdései

64

4.1.8. Környezet és egészség Általános helyzetkép Magyarország lakosságának egészségi állapota a környezı országokhoz viszonyítva is rendkívül kedvezıtlen, a környezeti okokra visszavezethetı krónikus megbetegedések és halálozási mutatók töretlenül emelkednek (például a légúti allergiákban szenvedık száma a 90-es években az ötszörösére emelkedett). A rosszindulatú daganatos megbetegedések tendenciája évtizedek óta növekvı. A környezetszennyezık táplálékláncba jutása miatt számolni kell az ivóvíz és az élelmiszerek egészségkárosító kockázatával. Egyéb környezeti ártalmak (pl. zaj, természeti, táji értékek pusztulása) kedvezıtlenül érintik a polgárok életminıségét. A levegıhigiénés vizsgálatok szerint a lakosság közel fele szennyezettnek minısített területen él. A mérsékelten szennyezett kategóriába 40 település és 2 régió került. A szennyezı anyagok közül domináló jellegő volt a nitrogén-dioxid és a por jelenléte. A kén-dioxid szennyezés veszített korábbi jelentıségébıl. A problémás ivóvízminták arányát tekintve is némi javulás tapasztalható. Ivóvíz esetében 1999-re a hatósági vizsgálatok szerint a vizsgált minták 38,5 %-a volt kifogásolható, vagy elfogadhatatlan. A vízvisszaforgatásos technológiát alkalmazó fürdık vizsgálati eredményei azt mutatják, hogy a bakterológiai minták 16 %-a volt kifogásolható, a töltı-ürítı technológiát alkalmazó fürdık esetén pedig 44 %. A környezeti zaj egészségre gyakorolt káros hatásai a városi közlekedés növekedésének következtében továbbra is tartósan befolyásolják az emberi életminıséget és az egészséget. A közlekedési zajjal terhelt területek nagy részénél mind a nappali, mind az éjszakai zajszint meghaladja az egészségügyi határértékeket. Legjelentısebb zajforrások a közlekedési és üzemi tevékenységek, de a szórakoztató tevékenységek, az épületgépészeti berendezések, a háztartási gépek zajkeltése is számottevı. A közúti forgalom okozta zajterhelési adatok szerint az ország lakosságának mintegy 50 %-a zavaró mértékő zajjal terhelt. A vasúti közlekedés zaja sokkal szőkebb területet érint. Az utóbbi esztendıkben a privatizáció és a kisvállalkozások elszaporodása következtében a helyzet áttekinthetetlenné vált. A zajhatások rendszeres elıfordulása elısegíti egyes idegrendszeri, keringési és emésztési betegségek kialakulását. A környezeti eredető szennyezı anyagok a környezetbıl az élelmiszertermelés, feldolgozás, csomagolás és raktározás során jutnak be az élelmiszerbe és lehetnek ártalmasak az emberi egészségre. A növényvédelem, továbbá a rovar- és rágcsálóirtás során felhasznált szerek, illetve azok bomlási és átalakulási termékei peszticid-maradékként jelen lehetnek az élelmiszerek felületén vagy belsejében. Az éghajlatváltozás valószínőleg többféleképpen (és túlnyomórészt kedvezıtlenül) befolyásolja majd az emberi egészséget. A közvetlen egészségügyi hatások körében az intenzívebb és tartósabb hıhullámokra visszavezethetı (fıként keringési eredető) halálozások és megbetegedések növekvı száma említhetı. A szélsıséges idıjárási események halmozódása a halálos balesetek és sérülések, illetve mentális rendellenességek számának növekedését hozhatja magával, valamint a vezetékes víz szennyezıdésének fokozódásához vezethet, ezért növelni kell az ezekkel kapcsolatos kutatásokat. További közvetett hatások - a légszennyezı anyagok, pollenek és spórák növekvı mennyisége következtében fellépı - légzıszervi, keringési és allergiás rendellenességek kapcsán mutathatók ki. A szennyezés fı oka a lakókörnyezet elhanyagolása, ápolatlansága,

65 illetve a mezıgazdasági mővelésre szánt földek parlagon hagyása, a nem megfelelı mértékő gyommentesítés. Ma Magyarországon a parlagfő mintegy 4 millió hektár területen fordul elı, ezen belül e gyommal erısen fertızött területek nagysága meghaladja a 700 ezer hektárt. A gyomnövény komoly egészségi, mezıgazdasági és gazdasági károkat okoz. Az allergiások és asztmások száma sajnos világszerte növekszik. Az egy év alatt újonnan regisztrált asztmás betegek 100 ezer lakosra vonatkoztatott száma 1990-1999 között 65-rıl 165-re emelkedett hazánkban. A nyilvántartott asztmások száma meghaladja a 120 ezret, az allergiában szenvedık száma 2 millió körülire becsülhetı. 1994-ben a Helsinkiben megtartott, a környezettel és egészséggel kapcsolatos Miniszteriális Konferencián az Egészségügyi Világszervezet (WHO) európai tagországai vállalták, hogy nemzeti programokat dolgoznak ki a környezet-egészségügy helyzetének javítása érdekében. Magyarország az elsık között kezdte el a program elkészítését, amelyet a Nemzeti Környezetvédelmi Program keretében, de önálló programként 1996-ban fogadott el a kormány, Nemzeti Környezetegészségügyi Akcióprogram (NEKAP) néven. A hat évre tervezett program megvalósítása 1997-ben kezdıdött el.

Kutatás-fejlesztési eredmények A környezet-egészségügyi kutatás-fejlesztési eredményeket a következı három átfogó fıirány szerint mutatjuk be. •

A környezet szennyezettsége és az emberi egészség közti összefüggések vizsgálata -

Levegıminıség - a kültéri levegıminıség mérésének új megközelítése

A települések levegıminıségének értékelésére a vizsgált idıszakban olyan módszert dolgoztak ki, amely a kibocsátások ismeretére, a szennyezı anyagok terjedésének elırejelzésre támaszkodva megfelelı pontosságú becslésre ad lehetıséget. A mérési rendszer megfelel az Európai Unióban elvárt méréseknek és számításoknak. 2000-2001-ben folytatódott a közlekedés légszennyezı hatásának vizsgálata. A nitrogéndioxid és benzol szennyezettséget Budapest egész területén méréssel és modellszámítással értékelték. Célul tőzték ki a lakosságot ért közlekedési eredető nitrogén-dioxid- és benzolexpozíció mértékének számítással történı becslését is. Az egészségkockázat meghatározásának elsı lépése a humán expozíciós modell készítése volt. -

Lakóterek környezeti hatásai szennyezettségének vizsgálata

a

levegıminıség

tekintetében

-

belsı

terek

Kétéves vizsgálatsorozatban méréseket végeztek a beltéri levegı minıségének megállapítására, valamint részletes fizikális, laboratóriumi és légzésfunkciós vizsgálatokat folytattak a gyermekek körében azzal a céllal, hogy kiderítsék a bentlakók egészségi állapotára potenciális veszélyt jelentı lakókörnyezeti tényezıket. Azonosították a legfontosabb belsı téri levegısszennyezési forrásokat: a lakások nitrogén-oxid szennyezettsége fıként a konyhai, a szobai gázkészülékek használatával áll összefüggésben; a formaldehid-koncentráció a faforgácslemez bútorok és a gázszilikát építıanyag jelenlétével mutatott összefüggést; a benzol-koncentráció a dohányzó családok gyermekszobáiban volt a legmagasabb. Megtörtént

66 a magas Ra-226 koncentrációjú szénsalakok felhasználásával létesült épületekben a szénsalak környezetszennyezı hatásának felmérése, a sugárzási dózisok meghatározása, a sugárterhelést csökkentı eljárások kidolgozása. A gyermekkori asztma egyre növekvı gyakorisága világszerte, s így hazánkban is napjaink egyik legfontosabb népegészségügyi problémája lett. Az okokat keresı elemzések számos lehetséges tényezı szerepét felvetik, azonban ok-okozati összefüggés csak nagyon kevés tényezı esetében tekinthetı bizonyítottnak. Egyes belsıtéri biológiai faktorok (házipor-atka, penész) etológiai szerepét azonban a legtöbb szakértı egyértelmőnek tartja. Az utóbbi évek kutatásai azt is bizonyították, hogy a házipor endotoxin tartalma védı hatású lehet az asztma kifejlıdése szempontjából, ha a gyermeket csecsemı-, illetve kisgyermekkorban éri az expozíció. -

Biológiai légszennyezettség csökkentése - parlagfő elleni küzdelem

A parlagfő-mentesítési tevékenység keretében az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) feladata az aerobiológiai hálózatok mőködtetése, valamint az ismeretterjesztés, felvilágosítás, közös fórumok szervezése és a partnerek által végzett munkáról való tájékozódás volt. A program elsıdleges célja volt, hogy a lakosság minél nagyobb része ismerje meg a növényi eredető allergének visszaszorításának jelentıségét. Igen jelentıs elırelépésnek lehet tekinteni, hogy megkezdıdött kormányzati szinten a parlagfő elleni küzdelemben való közös fellépés, amelynek érdekében tárcaközi bizottság megalakulása várható. -

A vízminıséggel kapcsolatos felmérések

Az ivóvíz minıségével kapcsolatosan országos felméréseket végeztek az arzén-, jód- és fluorid-tartalom vonatkozásában. A felmérést GIS rendszerben térképes ábrázolással egészítették ki. Javaslatokat dolgoztak ki az arzén csökkentésének módozataira. Elkészült Magyarország teljes jódterhelés-térképe, melyen feltüntették a gyermek-popuáció golyva-érintettségének ill. a lakosságot érı fluorid-hatás mértékét ill. területi eloszlását is. E térkép tartalmazza az ivóvízellátó rendszerek mikrobiális biomassza-szennyezettségének az adatait is – segítve a vízellátó szervezetek vízminıség-ellenırzési ill. egészségkárosodásmegelızési munkáját. Kutatásokat folytattak a természetes fürdık mikrobiológiai szennyezettségének vizsgálatára és értékelésére. Megállapították, hogy folyóink vize fürdésre általában alkalmatlan. Megnyugtató azonban a Balaton és a Velencei-tó vizének mikrobiológiai minısége. Két vagy több országot érintı vízfolyások és nemzetközi tavak határokon túlterjedı szennyezésének megakadályozására végeztek kutatásokat. Szlovák-magyar együttmőködés keretében a környezet-egészségügyi munkacsoport célul tőzte ki az Ipoly és vízgyőjtıjének felszíni vízminıségi értékelését, különös tekintettel a rekreáció közegészségügyi szempontjaira. A vízminıséggel kapcsolatos kutatás-fejlesztési törekvések tekintetében megállapítható, hogy az egészséges és megfelelı mennyiségő víz biztosítása az Európai Unió országaiban is kiemelt feladat. Ezt tükrözi az az Irányelv, amely minden szempontból a vízbázisok védelmét, a vízzel való takarékosságot, a víz tisztítását és célszerő felhasználását célozza meg. -

Talajszennyezettséggel összefüggı vizsgálatok

67 Az Országos Környezeti Kármentesítési Programhoz (OKKP) kapcsolódva, részben önálló munka keretében az ország megyéinek többségében felmérték a különbözı talajszennyezı forrásokat (hulladéklerakók, szennyvíziszap lerakók, veszélyeshulladék-lerakók, dögkutak stb.). A térinformatikai feldolgozás és az adatbázis struktúrája az OKKP adatbázisával harmonizál. -

Környezeti zaj

A környezetbıl, mindenekelıtt a közlekedésbıl származó zaj a környezet-egészségügynek egy kiemelt fontosságú kulcsterülete. (A közlekedési zaj okozta néhány egészségkárosítási kérdéssel a 4.2.4. fejezetben is foglalkozunk). A Budapestre és 7 megyére kiterjedı környezeti zajmérési program keretében született eredmények megerısítették az addigi feltételezéseket és ismereteket, hogy mind a nappali, mind az éjszakai zajszint meghaladja az egészségügyi határértékeket. Kiemelt célkitőzésként szerepelt, hogy a közlekedési zaj monitorozási vizsgálatok kapcsán kapott eredményekbıl egy olyan adatbázist hozzanak létre, amelybıl táblázatos és térinformatikai megjelenítések készíthetık. Elkészült egy tanulmány a “Közlekedési zajterhelés magyarországi helyzetérıl” is. -

Epidemiológiai kutatások

A epidemiológiai kutatások célja az egészségkárosodás rizikótényezıinek a feltárása, a foglalkozásuk vagy életmódjuk miatt leginkább veszélyeztetett népességcsoportok azonosítása. A NEKAP program keretében 1999 óta megteremtették az egyedi genetikai fogékonysági tényezık vizsgálatához szükséges laboratóriumi feltételeket. Vizsgálták a dohányzás és farmakogenetikai egyedi fogékonysági tényezık szerepét a tüdırák kockázatában, valamint a farmakogenetikai fogékonysági tényezık szerepét az allergiás megbetegedésekben. -

A környezetszennyezı perzisztens és felhalmozódó vegyi anyagok egészségre gyakorolt hatása

A “Környezetszennyezı, poliklórozott vegyületek környezeti és egészségi hatásai” c. kutatási téma részét képezi az élelmiszerbiztonsági kutatásoknak. A kutatások elsı fázisában szennyezett talajú területeken élı lakosok környezet-egészségügyi vizsgálatára, kockázatbecslésére került sor, amelynek szerves része volt a táplálék szennyezıinek széleskörő vizsgálata. A mintaterületeken végzett komplex vizsgálatok alapján megállapították, hogy a táplálékból származó szennyezık kisebb szerepet játszanak az egészségi állapot alakulásában, mint az életmódbeli faktorok. A környezet, benne az élelmiszerek zsíroldható perzisztens vegyületekkel történt szennyezettségének legjobb indikátoraként számon tartott anyatej minták poliklórozott bifenil (PCB) tartalma az ország különbözı területein eltérı volt. Levonható az a következtetés, hogy az ipari településen magasabb az anyák PCB-exponáltsága. Átfogó tanulmány készült a “géntechnológiai termékek kibocsátásának humán-egészségügyi kockázatai”-ról. A tanulmány taglalja a mezıgazdaságban és élelmiszeriparban elıállított genetikailag módosított termékek esetleges környezeti kockázatait és az emberi gyógyászatban felhasznált készítmények egészségkárosító kockázatait. Továbbá ismertetést közöl a géntechnológiával elıállított gyógyszerekrıl, vakcinákról, illetve a transzgénikus növények alkalmazásáról a gyógyászatban, s értékeli a lehetséges kockázatokat. Megállapítja, hogy

68 bármilyen egészségkárosító kockázat értékelése összetett folyamat, amely még inkább vonatkozik a genetikai módosítások során elıállított termékekre. -

Sugárbiztonság

A NEKAP Sugárbiztonsági fejezetének célkitőzéseit figyelembe véve az elmúlt idıszakban a lakosság kombinált genotoxikus terhelésének kimutatására szolgáló új módszerek bevezetésére, illetve fejlesztésére került sor. A korszerő sugár-egészségügyi felmérések közül kiemelhetı az antioxidánsok sugárvédı hatásának vizsgálata. Kimutatták, hogy az antioxidáns szint növekedésével csökken a citogenetikai károsodás mértéke. -

Munkahelyi környezet

Az egészség, környezet és biztonság egységes munkahelyi kezelésének lehetısége Magyarországon a Londoni Miniszteriális Konferencia (1999) ajánlásainak figyelembevételével történik, amely célul tőzte ki az egészség- , a környezetvédelem és a biztonság egységes vállalati kezelésének megvalósítását, illetve fejlesztését. E kutatási téma keretében foglalkoztak az azbeszt-exponált munkások és a feltételezetten környezeti azbeszt-exponált egyének daganatos megbetegedéseinek elıfordulásával. Megállapítást nyert, hogy - szemben a munkahelyi expozícióval - a környezeti azbeszt expozíció nem jelent lényeges kockázatot a tüdıdaganatok szempontjából. •

A környezet-egészségügyi döntést támogató eszközök fejlesztése (környezetegészségügyi információs rendszer; oktatás és nevelés)

A környezet-egészségügyi helyzet elemzése, a változások nyomon követése és a preventív intézkedések megalapozása korszerő környezet-egészségügyi információs rendszer nélkül nem valósítható meg. Ennek érdekében fejlesztették az infrastruktúrát (adatbázis kezelı és térinformatikai programokkal), kialakították az egészségügyi adatbázist (halálozási, kórházi betegforgalmi adatokkal) és környezeti adatbázisokat hoztak létre (levegı- és ivóvízminıségi adatokkal). Leszögezhetı, hogy az Aarhusi Egyezmény és a 2001. évi LXXXI törvény szellemének megfelelıen az információs rendszert fel kell használni a szakemberek, döntéshozók és a lakosság folyamatos tájékoztatására írott és elektronikus formában. A környezet-egészségügyi oktatás és nevelés témakörben Gyır-Moson-Sopron megyében mintaprogramot dolgoztak ki a már meglévı és kifejlesztés alatt álló oktatási-nevelési formák összeállítására, a kiemelkedı programok terjesztésére és a minıség biztosítására. Átfogó szociológiai vizsgálatot végeztek három különbözı társadalmi-gazdasági jellemzıkkel leírható városban (Pécs, Dunaújváros, Nagykanizsa) a “Társadalmi intézmények szerepe a környezetre irányuló egyéni viselkedésmintákat befolyásoló értékek elsajátításának folyamatában” címmel. A kutatás azzal foglalkozott, hogy a környezeti értékek hogyan épülnek be az egyének személyiségébe és hogyan motiválják a magatartásukat. A kutatás feltárta a szocializációs folyamat eszközeit, hatékonyságát és az egyes társadalmi intézmények szerepét a folyamatban.

69 •

Az éghajlatváltozás egészségügyi hatásai

A klímaváltozás egészségkárosító hatásainak vizsgálata az utóbbi években indult meg szélesebb körben. Ma már egyre nagyobb figyelmet fordítanak a klímaváltozás (felmelegedés, a sztratoszférikus ózonréteg csökkenése) egészségkárosító hatásainak elemzésére, a várható károsodások megelızésére. Vizsgálták Budapest tekintetében (1992-1998) az idıjárás és a napi halálozás összefüggését idısor-analízissel, továbbá az UV-B sugárzás és a szürkehályog, valamint a rosszindulatú bırdaganat, a melanoma morbiditás összefüggéseit ill. térinformatikai eszközrendszerrel ábrázolták, a kullancsok által terjesztett enkephalitis morbiditást 1958-2000 között és az allergén növényfajok pollenizációjának sajátosságait az idıjárás függvényében 1992-1998 között. Bizonyítást nyert, hogy a szürkehályog és a bır melanoma megbetegedések gyakrabban fordulnak elı az ország azon tájain, ahol a napsütéses órák száma magas. A kullancs enkephalitis morbiditás a 90-es évek közepétıl csökken, az okok kiderítésére további vizsgálatokra van szükség. Az allergén koratavaszi növényfajok pollenizációja nagymértékben függ az idıjárás változékonyságától, ezt az összefüggést nem lehetett kimutatni a nyári gyomok, illetve főfélék esetében. Megállapították, hogy a napi halálozás kockázata nı az idıjárás, elsısorban a hımérséklet változékonyságának függvényében. A klímaváltozás és a napi halálozás összefüggéseinek elemzését még folytatni kell. A “Magyarország környezeti állapota, humánökológiai és környezet-egészségügyi helyzete” c. tanulmány egy környezet-egészségügyi felmérést tesz közé a magyarországi népegészségügyi tervben kitőzött célok megvalósítása érdekében.

70

A jövı kutatás-fejlesztési irányai A kutatás súlyponti területei a) A környezetszennyezések és az emberi egészség közti összefüggések feltárása, különösen a gyermekeket ért egészségkárosító hatások, az ok-okozati kapcsolatok igazolása a szükséges intézkedések megtétele az egészséget nem károsító környezet biztosítása érdekében

Feladatcsoportok • • •

• • •

• •

• • • • • • • •

b) Építmények belsı terének • szennyezettsége (a mesterséges és természetes forrásokból eredı • sugárterhelés radiológiai vizsgálata, • szénmonoxid, nitrogénoxid stb.) és a csökkentési lehetıségek feltárása •

Környezeti hatásokat is tükrözı halálokok indikátor listájának összeállítása Környezeti expozíciók és a genetikai fogékonyság kutatása a daganatos megbetegedések megelızésében A légszennyezés emberre gyakorolt komplex hatásainak elemzése és értékelése, valamint csökkentése (vegyi és porszennyezık, szerves, biológiai eredető szennyezık, biológiai allergének stb.) Az ivóvíz, a felszíni vizek, a fürdıvizek, a szennyvizek és a hulladékkezelés emberre gyakorolt komplex hatásai. Szerves és szervetlen mikroszennyezık, különösen a dioxinok elıfordulása a különbözı környezeti elemekben, környezet-egészségügyi vonatkozások A talajszennyezettség és a hulladékkezelés egészségügyi kockázatainak csökkentése; komposztálás, szelektív hulladékgyőjtés közegészségügyi szempontú szabályozása (különös tekintettel a peszticides zsákokra) Az UV B sugárzás által okozott biológiai hatásokért felelıs alapvetı sejtmechanizmusok kvantitatív jellemzése és a várható hatások elırejelzése A környezeti zaj emberre gyakorolt hatásának (fiziológiai, pszichológiai, társadalmi stb.) vizsgálata az egyes jellemzık (expoziciós idı, intenzitás, frekvencia, forrásspecifikus adottságok) függvényében Rezgések vizsgálata rezgéstartományonként értékelve és a káros hatások elleni védekezés eszközei Zajcsökkentési intézkedések szabályozási rendszerének korszerősítése, az ellenırzés hatékonyságának javítása Közúti közlekedés terhelı hatásának feltérképezése a legkritikusabb területek behatárolásához Az elektromágneses terek biológiai hatásainak feltárása. A nem ionizáló sugárzás egészségkárosító hatásai Az elektronikai berendezések egészségkárosító hatásának csökkentését, illetve megszüntetését elısegítı technikák és technológiák kifejlesztése Kémiai biztonság: környezeti vegyi anyagok embriotoxikus-teratogén és endokrin zavart elıidézı hatásának kutatása Illékony szerves anyagok csökkentésére kutatási program kidolgozása Radioaktív elemek elıfordulásának, mennyiségének vizsgálata különbözı környezeti elemekben és ezek környezet-egészségügyi vonatkozásai A belsı terek levegıminıségi-kritériumrendszerének kialakítása A belsı levegı minıségének detektálására alkalmas mőszerek kifejlesztése Építmények belsı terének szennyezettsége (a mesterséges és természetes forrásokból eredı sugárterhelés radiológiai vizsgálata, szén-monoxid, nitrogén-oxid stb.) Az ipari melléktermékek, hulladékok, szennyezett területek radioaktivitásának vizsgálata

71 c) Élelmiszerbiztonság: a hazai • élelmiszerek komplex környezetegészségügyi vizsgálata •

d) A várható hazai éghajlatváltozás • közvetlen és közvetett egészségügyi hatásai •

•

e) Környezet-egészségügyi informatikai rendszer fejlesztése

• •

Az élelmiszertermelés láncolatában a talaj-növény-állatember közti kapcsolat vizsgálata (pl. nehézfémek kadmium ólom, cink -,növényvédı szerek és szermaradványaik, valamint mikotoxinok mozgása a táplálékláncban) A géntechnológiával készült élelmiszerek hatásvizsgálata. Közvetlen (intenzívebb és tartósabb hıhullámokra visszavezethetı), fıként keringési eredető halálozások és megbetegedések várható növekedése A közvetett hatások - a légszennyezı anyagok, pollenek és spórák növekvı mennyisége következtében fellépı – légzıszervi, keringési és allergiás rendellenességek kutatása Biológiai allergének csökkentésének környezetbarát megoldásainak fejlesztése Környezet-egészségügyi térinformatikai rendszer fejlesztése Legfontosabb megbetegedések elemzése, a zaj-, rezgésés sugárvédelmi adatok elemzése, az információkhoz való hozzáférés biztosítása

72

4.1.9. Környezetbiztonság, katasztrófavédelem, kármentesítés Általános helyzetkép Az emberiség fejlıdısének egyik legnagyobb kihívása a globális, a regionális és lokális biztonság megteremtése, ennek keretében a fenntartható fejlıdés környezetbiztonsági garanciáinak szavatolása. A természet, de fıleg az ember is elıidézhet súlyos, életveszélyes helyzeteket, katasztrófákat. Ezek elırejelzésére, a károk elhárítására tudományos alapossággal fel kell készülni. A környezetbiztonságot úgy kell tekinteni, mint az ország totális védekezıképességének szerves részét, ezért a biztonsági alapelvekre támaszkodva ki kell dolgozni a részletes veszélyelemzést ill. az arra való felkészülés és megelızés stratégiáját. Az erre vonatkozó politikai döntés után pedig ki kell alakítani a környezetbiztonsági intézményrendszert. A környezetbiztonsági alapelvek keretében: - Szavatolni kell a környezeti kockázatokkal szemben az élet- és vagyonbiztonság védelmének garanciáit, - A súlyos környezeti veszélyek és károkozások krízis-kezeléséhez meg kell teremteni a szükséges szervezeti feltételeket, - Erısíteni kell a környezet biztonságának nemzetközi és térbeli stabilitását. A környezetbiztonság helyzete jelenleg mind a jogi szabályozottság, mind a megelızés technikai és szervezeti feltételrendszere, mind az elhárítás szervezettsége tekintetében problémákkal teli. Jelenleg hazánk már rendelkezik a környezetbiztonsági alapelveken nyugvó – vegyi anyagokra, katasztrófák megelızésére, elhárítására irányuló – törvényi szabályozottsággal, ugyanakkor a környezetbiztonságra alapvetı befolyást gyakoroló ipari, kiemelten vegyipari létesítmények biztonságtechnikai ellenırzése, tevékenységük környezeti hatásvizsgálata, ill. kockázatelemzése csak az utóbbi néhány évben vett lendületet. A hatékony és gyors intézkedési láncnak, továbbá a teljes folyamat értékelésének rendkívüli jelentısége van. E folyamatban különleges fontosságú az információs rendszer. Jelenleg sajnos nem mőködik hazánkban egységes környezetbiztonsági informatikai rendszer. Ennek alapvetı oka az, hogy egyes környezeti elemek aktuális állapotával kapcsolatos információk több tárca bázisán és háttérintézményeiben képzıdnek. A környezeti monitoring rendszerek tehát széttagoltak, nincs olyan környezetbiztonsági információs központ, amely kapcsolatható lenne a már mőködı európai rendszerekhez. A közigazgatás korszerősítéséhez kapcsolódóan elırelépést jelentene a kárelhárító szervezetekkel szorosan együttmőködı – számítógépes támogatottságra alapuló környezetbiztonsági ügyeleti rendszer létrehozása. Különösen a nukleáris és kémiai biztonság területén elengedhetetlen az ellenırzı rendszerek egységesítése, adatbázisaik szükséges mértékő kölcsönös felhasználhatóságának megteremtése, fejlesztési irányaik kidolgozása. A környezeti hatásvizsgálatokat szorosan kapcsolni kellene az ipari létesítmények biztonságtechnikai felügyeletéhez. Annak érdekében, hogy a két szabályozás összhangban legyen, figyelembe kell venni a vonatkozó ajánlásokat és a nemzetközi gyakorlatban alkalmazott elveket. Nagy elırelépést jelent, hogy az EU jogharmonizációs tevékenység keretében honosításra került az e területen jelentıs 82/501/EEC irányelv (az ún. Seveso direktíva), amely a súlyos

73 ipari balesetek megelızésére, bekövetkezésük esetén a következmények hatékony felszámolására irányul. A veszélyes ipari tevékenységek szabályozása jelenleg még nem teljes körő, ugyanakkor egyes területek (pl. villamosipar, bányászat) biztonságtechnikai felügyelete szabályozottnak mondható. Általában az ipari tevékenységekkel – különösen a vegyipari üzemekkel – kapcsolatos veszélyek, kockázatok átfogó ellenırzésére, felügyeletére hivatott biztonságtechnikai rendszer nem mőködik. A Kárpát-medence sajátos földrajzi elhelyezkedésébıl adódóan hazánkra nézve (különösen a folyóvizek és a levegı tekintetében) a környezetbiztonság nemzetközi vetületei is fontosak. A magyarországi szennyezı források mellett potenciális veszélyt jelentenek a határainkon begyőrőzı környezeti katasztrófák következményei is. Magyarországon – hazánk sajátos vízrajzi helyzete folytán – különös veszélyt jelent a veszélyes anyagok külföldi területekrıl történı bejutása az élıvizekbe. A szomszédaink közül egyedül Ausztria van abban a helyzetben, hogy veszélyes üzemeirıl hiteles adatokat szolgáltasson. Ma még nem rendelkezünk mindenre kiterjedı és kellı mennyiségő kimutatással a környezı államok hazánkat is veszélyeztetı térségeiben mőködı veszélyes üzemek számáról, a veszélyeztetés jellegérıl. A jelenlegi adatok többnyire csak a tárolt veszélyes anyagok (nem teljes) listájára vonatkoznak. A katasztrófavédelem mőködési kereteinek jogi szabályozása megtörtént, azonban a megelızés és a helyreállítás idıszakának feladatai – a bekövetkezett események tapasztalatai alapján is – jogszabály-módosítást igényelnek. Az elmúlt tíz év alatt – a katasztrófavédelem területén több, eddig is a hivatásos megelızési és védekezési feladattal bíró szervezet mellett - új szervezetek alakultak, ill. a korábbi szervezetek új feladatrendszerrel jelentek meg. Létrejött a katasztrófavédelem – mint nemzeti szakmai koordináló szervezet – hivatásos szervezeti rendszere Ez a tervezési, szervezési módszereket és rendszereket illetıen – hatékonyságát tekintve – azonos a fejlettebb országokéval, de mőszaki-technikai fejlettsége nem éri el az euoro-atlanti országok színvonalát.

Kutatás-fejlesztési eredmények •

Elızetes kockázatfelmérés

A kutatás keretében a hazai és nemzetközi tapasztalatokon alapuló módszertani útmutató készült, mely a környezetszennyezési kockázat felmérés módszertani elemeit és egyes sajátos vonásait tartalmazza. Bemutatja és elemzi a környezeti kármentesítési eljárások, technológiák módszertani sajátosságait és az egyszerősített kockázatbecslés, elıminısítés lehetséges módozatait. A mátrix szerkezető, egyszerősített kockázatbecslési modell alkalmas az értékelési folyamat aprólékos követésére. •

A kármentesítési program szabályozási feladatainak a meghatározása

74 A kutatás célja a kármentesítési program jogi, gazdasági, mőszaki szabályozóinak, szabályozási feladatainak áttekintése, az eredmények tükrében a bıvítési feladatok meghatározása. A kutatás tipikusan kormányzati döntést elıkészítı munka. Konkrét javaslatokat ad a kármentesítési program hatékonyabbá tételére a finanszírozási konstrukciók bevezetésére, a megvásárolt területek kármentesítésére, a kármentesítési források összevont, hosszú távú kezelésére, a program hatékonyságának biztosítására valamint a területfejlesztési szempontok érvényesítésére a területhasználatnak megfelelı mértékő kármentesítés során. •

A kıolajszármazékok retenciója és transzportja a talajban

Az apoláros szerves folyadékkal történt talajszennyezések mértékének megállapítása, a feltárt szennyezıdések lehatárolása és a kárelhárítás szakszerő és gazdaságos megvalósításának igénye kívánta meg a kutatási tevékenységet. A kutatás során az ország területén 12 különbözı szerkezető talajszelvényt tártak fel. Vizsgálták a szénhidrogén-terjedési modellekhez használt, az olaj visszatartási illetve az olajvezetési képesség becslésére alkalmas modelleket. Az eredményeken túlmenıen megállapították, hogy szükséges a mérési módszer további fejlesztése A jövı kutatás-fejlesztési irányai

A kutatás súlyponti területei

Feladatcsoportok

a) Nemzeti Környezetbiztonsági Stra- • tégia tudományos megalapozása. A környezeti katasztrófák elırejelzése, a termelési rendszerek • környezet-biztonsága, havária és havária jellegő események környezeti hatásainak elhárítása

Véletlenszerő vízszennyezések lehetıségeinek csökkentése, potenciális vízszennyezı-források felderítése a Kárpát-medencében légi és/vagy őrfelvételek segítségével A környezeti katasztrófák elırejelzése, az elhárítás módszereinek kidolgozása, a termelési rendszerek környezet-biztonsága (pl. közlekedési-szállítási balesetek, technológiai balesetek, külföldi és hazai eredető esetleges nukleáris katasztrófák, vegyipari tőzesetek, természeti csapások, havária és havária jellegő események környezeti hatásainak elhárítása): - generikus földmegfigyelı, különösen mőholdas technológiák fejlesztése a környezet megfigyelésére, veszélyes anyagot szállító jármővek követı rendszerének kistérségi demonstrációs programja • A kémiai biztonságról szóló 2000. évi XXV. törvény végrehajtásának tudományos megalapozása: anyagok és készítmények veszélyességi jellemzıi, veszélyesség szerinti besorolás meghatározása, kockázatbecslés, veszélyes vegyi anyagok és készítmények teljes életciklusának elemzése

75 b) Környezeti kármentesítési technológiák minısítési rendszerének kidolgozása, kockázatbecslési módszerek fejlesztése. A veszélyes hulladéknak számító anyagokkal történt talaj- és felszín alatti vizek szennyezıdéseinek megszüntetésére alkalmas technológiák (kiemelten a biotechnológiák, valamint az “in situ”, “ex-situ” eljárások) fejlesztése

• Felszín alatti víz helyben történı kármentesítése, ártalmatlanítása (pl. biológiai, biotechnológiai módszerek alkalmazása) • A veszélyes hulladéknak számító anyagokkal történt talajés talajvíz szennyezıdések megszüntetésére alkalmas technológiák és az ezekhez tartozó berendezések (kiemelten a biotechnológiák, valamint az ”in situ”, “exsitu” eljárások) fejlesztése • Kockázatbecslési és mennyiségi kockázatfelmérési módszerek továbbfejlesztése • A kármentesítési technológiák minısítési rendszerének kialakítását szolgáló mőszaki fejlesztési feladatok ellátása

4.1.10. Környezetgazdaságtani, környezetjogi és vízjogi kutatások Általános helyzetkép A követelménytámasztás meghatározóan fontos eszköze a jogi szabályozás, amely a környezetvédelmi innováció fejlesztésének is a leghatékonyabb eszköze. Az elsı vízjogi törvényt 1885-ben hagyta jóvá az Országgyőlés, de a környezet- és természetvédelem alapvetı jogi szabályozása is hosszabb múltra tekint vissza. Az élet, a társadalmi és gazdasági követelmények és lehetıségek folyamatos változása és a joggyakorlati tapasztalatok azonban a jogi szabályozás folyamatos fejlesztését, korszerősítését teszik szükségessé. A környezetvédelmi jog az elmúlt néhány évben jelentıs átalakuláson, módosuláson ment keresztül, elsısorban az alapvetı szabályokat rögzítı törvényi szintő szabályozás korszerősítésével, az EU követelményekkel megegyezı, vagy azokhoz közelítı elıírások magyar jogrendbe illesztésével. A közelmúlt sokirányú jogalkotási munkáiból a következıkben csak néhányat emelünk ki, amelyek e szakterületre lényeges hatást gyakorolnak. A hulladékgazdálkodásról szóló kerettörvény a teljes és részletes szabályozást a végrehajtási rendeletekkel valósítja meg. A települési, ill. a nem veszélyes hulladékok kezelésének jogi szabályozása magába foglalja a hulladékáram kezelését a keletkezéstıl a hasznosítással vagy ártalmatlanítással történı lezárásáig. A veszélyes hulladékokra is új harmonizált jogi szabályozás él. A levegıtisztaság védelmét teljes körően újraszabályozták. A környezeti hatásvizsgálatokra vonatkozó szabályok módosításával a joganyag az irányadó EU-s norma követelményeit is kielégíti. Az integrált szennyezés-megelızésrıl és ellenırzésrıl szóló 96/61/EK Irányelvek beépültek a magyar jogrendbe, amely az egységes környezethasználati engedélyezést honosította meg. A természetvédelemrıl szóló törvény a védett és a fokozottan védett fajokról, valamint a természetvédelmi kezelési tervek készítésére vonatkozó rendeletekkel egészült ki.

76 Az érzékeny természeti területeket létrehozó miniszteri rendelet lehetıvé teszi, hogy a természet- és a környezetvédelmi követelményeket kielégítı és ösztönzı gazdálkodási formák hazánkban is bevezetésre kerüljenek. A korszerősítési folyamat nyilvánvalóan folytatódik. A jogalkotási munkában a fı hangsúly a magas szintő jogszabályok végrehajtási rendelkezéseinek megalkotására helyezıdik. A közgazdasági eszközök környezetvédelmi célú alkalmazásának alapvetı funkciója az, hogy a környezet igénybevételébıl, terhelésébıl eredı társadalmi költségeket az igénybevevıvel érzékeltesse, s “a szennyezı fizet elv” alapján arra ráterhelje. Ezáltal a környezetvédelmi célok jobb költséghatékonyság mellett teljesíthetık, mint a hagyományos közvetlen elıírásokat megállapító - jogi szabályozás esetén. A közgazdasági eszközök alkalmazásához azonban bizonyos feltételek fennállása (pl. termékdíjaknál jelentıs volumenő, jól elkülöníthetı termékkör, helyettesítı termék léte) szükséges. Így a hagyományos jogi eszközök teljes körő helyettesítésére nem alkalmasak, csak a különbözı eszközök együttes és kiegyensúlyozott használatától várható optimális eredmény. A gazdasági eszközök nagyobb része (pl. termékdíjak, környezetterhelési díjak, igénybevételi járulékok, adókedvezmények, támogatások) a gazdálkodók bizonyos körére normatív rendelkezések bevezetését igényli, amelyhez kötelezı jogi szabályozási háttér szükséges. A szélesebb körben régebb óta használt bírság újabban a termékdíjjal egészült ki. A mai gyakorlatban a következı termékdíjak érvényesülnek, amelyek egyben mutatják e terület helyzetét is: - Üzemanyag-termékdíj a legrégebben bevezetett környezetvédelmi díj, amely jelenleg a jövedéki adó 3%-a. - A gumiabroncsokra – amibıl évente 40 ezer tonna hulladék keletkezik – differenciált termékdíj érvényes. Az új terméknél az ár 5%-át, de az import használt gumiabroncsért ennek négyszeresét kell fizetni. - A hőtıberendezésekbıl évente mintegy 250 ezer elhasználódott darab kerül hulladékba. A bennük lévı hőtıközegek egyes típusai – CFC – az ózonréteget károsítják. Ez indokolja, hogy rájuk is termékdíjat érvényesítenek, ami a termék árának 4-8 %-a. - A csomagolóeszközök a szilárd hulladékok mintegy 20%-át teszik ki, az ennél érvényesített termékdíj a termék árához viszonyítva nagy szóródást mutat (1-6%). - Az elhasznált 700-750 ezer db akkumulátorból évente 17-18 ezer tonna veszélyes hulladék keletkezik. Az itt érvényesített termékdíj az árban mintegy 7-8%-ot tesz ki. A közgazdasági szabályzókon belül a fokozatosan kibıvülı termékdíj mellett a környezetvédelmet a környezetterhelési díj bevezetése még jobban szolgálná. Ez a szabályozó jelenleg kidolgozási fázisban van. A kutatások keretében az alkalmazható gazdasági és jogi szabályozó eszközök fajtáját, alkalmazási területét, az alkalmazás hatásainak elızetes és utólagos felmérését, a bevezetés javasolt ütemezését, valamint az elfogadást megkönnyítı feltételeket kell feltárni. A folyamatosnak tőnı természeti veszélyeztetettség szükségessé teszi a vizek kártétele elleni védelem és a védekezés vízgazdálkodási tárgyú jogi szabályozásának továbbfejlesztését is, amely nem nélkülözheti az idevágó, a szabályozást megalapozó kutatási-fejlesztési feladatokat.

A 2000/60 EK irányelvbıl következı szakmai kutatásokkal szorosan összefüggı jogfejlesztési, jogharmonizációs szabályozási feladatok széles köre jelentkezik.

77 A vízgazdálkodási joganyag mintegy 2/3-a – kiindulva a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény komplex módosításából – felülvizsgálatot igényel.

Kutatás-fejlesztési eredmények Az elmúlt öt évben a környezetvédelem gazdasági szabályozásának témakörében a legátfogóbb és legsokrétőbb kutatások a Magyar Tudományos Akadémia és a Környezetvédelmi Minisztérium közös finanszírozásával folyó “Magyarország az ezredfordulón – MTA Stratégiai Kutatások: EU-csatlakozásunk környezeti szempontú vizsgálata” címő kutatás volt. Unikális jellegét az adta, hogy több évre elıre meghatározott tematikus kutatási terv és hatékony kutatásszervezés segítette a munkában résztvevı kutatók munkáját. Ezen kutatás koncepciójában kiemelt szerepet kapott többek között: (1) a gazdasági, s azokkal összhangban a jogi eszközök környezetpolitikai szerepének meghatározása; (2) a környezetszabályozás hazai gyakorlatának konformitása az EU környezetszabályozási joganyagával és annak alkalmazási gyakorlatával; (3) az EU V. Környezetvédelmi Akcióprogram által nevesített “ún. interszektorális célágazatok” (ipar, energetika, közlekedés, mezıgazdaság és turizmus) környezetszabályozási lefedettsége; (4) a gazdasági szabályozók gazdasági-társadalmi és ágazati szintő hatásvizsgálata. Ezekkel összefüggésben került sor a termékek és technológiák környezetvédelmi szempontú minısítésére, a minısítés feltételrendszerének és a vizsgálandó paraméterek meghatározására. A jogi eszközök szerepének fontosságát hangsúlyozva vizsgálták a környezeti károkért való polgári jogi felelısség, a környezeti biztosítás és kártérítés kérdéseit. A környezetszabályozás nemzetközi és hazai gyakorlatának összehasonlító elemzései fıleg azt a tényt emelték ki, hogy az Európai Unió országai környezeti szabályozásában a kilencvenes évek közepe óta egyre következetesebben jut érvényre három tendencia. Egyrészt a környezeti célirányú szabályozórendszer egészén belül egyre nagyobb szerephez jutnak az érdekeltséget-ösztönzést motiváló gazdasági szabályozó eszközök - az utasítás-tiltás jellegő törvényi, jogi szabályozási eszközökkel szemben. Másrészt több uniós ország a gyakorlati érvényesítés szintjéig jutott az öko-adóztatás kompenzációjában, azaz az újabb és újabb környezeti adók nem növelik meg az érintett vállalati–intézményi–lakossági kör átlagos adófizetési szintjét, csak annak struktúráját módosítja (pl. Németország, Ausztria, Svédország). Harmadsorban programok fogalmazódnak meg az adórendszer egészének ökologizálására, csökkentve ezzel – a természeti erıforrásokra nehezedı nyomás enyhítése mellett – az Unió egészének szintjén viszonylag magas munkanélküliségi rátát produkáló munkaerı-piaci feszültségeket is. Az elızıekkel ellentétben Magyarországon a környezetvédelmi díjakat, adókat elkülönült, mint szektor- és tárcaérdekeltségő rendszert kezelik. A legutóbbi években történı EU-konform öko-adózási próbálkozások (ezen belül leginkább a környezetterhelési díj hazai bevezetésére tett kísérletekre gondolhatunk) mindeddig komoly ellenállásba ütköztek a tárcák ellenérdekeltsége miatt. Ebben a szellemben történtek kísérletek a hazai ökológiai adórendszer megalapozására, a környezeti adó lehetséges bevezetési területeinek (pl. energiahordozók) számbavételére.

78 A KöM-MTA kutatási együttmőködési program keretében kapott meglehetısen nagy teret a hazai vállalatok környezeti teljesítményének értékelése az általuk önkéntesen alkalmazott, vagy rájuk kötelezı érvénnyel bíró környezeti szabályozó eszközök és menedzsment technikák ill. módszerek függvényében. Ennek a kutatási blokknak az eredményeit értékelve kijelenthetjük, hogy a magyar vállalatok az elmúlt évek során tettek erıfeszítéseket környezeti teljesítményük javítása érdekében. A megtett erıfeszítések skálája meglehetısen széles: a nemzetközileg is korszerőnek nevezhetı környezeti menedzsment-technikák ill. módszerek alkalmazásától kezdve a tisztább termelésre irányuló módszerek felvállalásáig terjed. A kutatásokat kísérı felmérések bizonysága szerint a vállalatok túlnyomó része az elmúlt években beruházásai során környezetvédelmi szempontokat vett figyelembe (ezen a téren a vegyipari vállalatok járnak az élen, a másik végletet pedig a textilipar és a kohászat vállalatai jelentik). A vállalati környezeti aktivitást elemzı kutatások egyértelmősítették azt a tényt is, hogy a magyar vállalatokat környezeti teljesítményük javítására legerısebben a jogszabályi háttér, valamint a vállalati tulajdonosi kör és menedzsment motiválja. Közepes erısségő hatással vannak arra a helyi önkormányzatok és a környezetvédelmi civil szervezıdések. A vállalati gazdálkodás egyéb érintett csoportjai (bankok, tudományos intézetek, fogyasztók, sajtó, alkalmazottak stb.) csak minimális mértékben képesek befolyásolni a hazai vállalkozások pozitív környezetvédelmi irányú lépéseit. A termékdíjjal kapcsolatosan vizsgálták az ipari hulladékokra és veszélyes hulladékokra a termékdíj bevezetési lehetıségeit és a bevezetés elıkészítésével összefüggı kérdéseket. Bizonyos gazdasági eszközök (pl. betétdíj, felhasználói díj, környezeti felelısségbiztosítás) bevezetését a gazdálkodó szervezetek (vagy ezek csoportjai) normatív állami vagy önkormányzati szabályozás nélkül is elhatározhatják. Ezzel kapcsolatban vizsgálták a betétdíj-rendszer bevezethetıségének lehetıségeit, az erre vonatkozó jogszabályi helyzetet és az önkéntesen mőködı betétdíjas rendszerek tapasztalatait. A környezetvédelmi gazdasági szabályozó eszköznek nem tekinthetı, de a környezetigénybevétel jellemzésére alkalmas piackonform módszereket is vizsgálnunk kell. Ilyen elsısorban a gazdálkodókra háruló környezeti terheknek a számviteli rendszerhez jól illeszkedı megjelenítése, ennek részeként az önkéntesen megjelentetett környezeti jelentések készítésének ösztönözése (pl. önkéntes megállapodások keretében). A gazdasági szabályozó eszközök között szereplı igénybevételi járulék – mint a természeti erıforrások megırzésére, az azokkal való gazdálkodásra serkentı eszköz – bevezetésének, jogi szabályozásának kérdéseivel foglalkozó kutatás is folyt. ENSZ-UNEP nemzetközi kutatási program keretében folyt és zárult sikeresen az “Üvegházhatású gáz csökkentés gazdaságtana” témakör vizsgálata a hazai opciós lehetıségek feltárására. Sajátosan fontos területe volt az elmúlt évtized környezetpolitikájának a környezeti ipar, környezeti piac kérdésköre. Számos kutatás zajlott le az adott feladatkört illetıen. Értékes bázismunkának tekinthetjük a témakörön belül a Munkaügyi Kutató Intézet megbízásából készült “A környezetvédelem hatása a foglalkoztatottságra” címő kutatás összefoglaló tanulmányát, mely a nemzetközi mellett hazai vonatkozások feltárására is kísérletet tesz. A környezeti ipar témakörében az elmúlt öt évben készült tanulmányok a környezeti ipar kialakulásának nemzetközi tapasztalatait, önállósulásának – fejlıdésének tendenciáit vázolták fel, ezek: (1) a környezeti ipar “sajátos” vonásai (relatív konjunktúra-semlegessége, pozitív

79 impulzusok a foglalkoztatottságra és területfejlesztésre, valamint külgazdaságra, magas innovációhordozó-képesség) önálló szektorális mivoltát erısítik s egyúttal valóságos piaci jellegét igazolják (= környezeti piac); (2) a környezeti ipar/piac mőködése nemzetgazdasági és vállalkozói szinten is oldhatja a környezeti és gazdasági érdekek ellentmondásait, hozzájárulhat azok integrálásához; (3) a környezeti ipar kialakulása és a környezeti piac fejlesztése csak egy konzekvens, egységes keretbe foglalt, jogi követelményeket és gazdasági rásegítı eszközöket egyaránt tartalmazó állami program keretei között képzelhetı el. Magyarországon megvannak a peremfeltételei annak, hogy néhány hagyományos ipari ágazat (mőszeripar, gépjármőipar, vegyipar-gyógyszeripar stb.) és az agrárszektor bázisán kölcsönös elınyökkel járó módon integrálódjunk egyrészt az Európai Unió környezeti iparához/piacához, másrészt transzmissziós szerephez jussunk Kelet- és Dél-kelet Európa országai irányába. Ugyancsak a nemzetközi környezet-gazdaságtani kutatási fıirányokkal megegyezı a tisztább technológiák (tisztább termelés) környezetszempontú elemzésére, mechanizmusának kiépítésére és támogatási lehetıségeinek kimunkálására irányuló kutatássorozat. A környezetkárosított területek ingatlan-nyilvántartásba történı bejegyzése érdekében vizsgálták a tartósan károsodott területekre vonatkozó jogi/mőszaki szabályozás tervezetét és a nyilvántartási rendszert, ill. annak tökéletesítési lehetıségeit. Érdekes és hasznos kutatási téma volt az idegenforgalom és a környezetvédelem közötti kapcsolódási pontok feltárása, a térség-szemlélető, programszerő megközelítés lehetıségeinek vizsgálata. A fenntartható fejlıdés értelmezéséhez fontos lépés volt a fenntarthatóságot mérı indikátorok kidolgozása. A kezdeti lépések – kutatás szintjén – hazánkban is megtörténtek ilyen mérıszámok leírására, részleges számítására (pl. ISEW-mutató, GPI – Valódi Fejlıdési Mutató, “Ökológiai lábnyom”). A kutatás eredményei publikálásra is kerültek, melynek nyomán politikus megnyilvánulások is elhangoztak, bizonyítván, hogy a témakör fontossága túlmutat a kutatói szinten. Nagyon fontos szintje a környezetpolitikának a helyi (lokális) és a kisregionális szint. Azontúl, hogy az EU-ban priorizált környezetpolitikai alapelv – a szubszidiaritás elve – ezeken a szinteken hat legmarkánsabban, a magyar kistérségek fejlesztési elképzeléseinek is fontos eszköze lehet a fenntarthatóság helyi programja, a Local Agenda 21 kidolgozása. A BM és a KvVM együttes támogatásával folyó program keretében a kutatók jelenleg egy mintaprojekt (Pilot Projekt) kidolgozásán munkálkodnak. Kiemelt K+F kutatási program volt az elmúlt pár évben a Technológiai Elıretekintési Program (TEP), melynek keretében a “Természeti és Épített Környezet Védelme és Fejlesztése” munkacsoport – a háttérkutatások alapján – jelentést állított össze a következı 20-25 évre koncentráló jövıképpel. A jelentés publikálásra és politikai, szakmai körben terjesztésre is került.

80

A jövı kutatás-fejlesztési irányai A kutatás súlyponti területei

Feladatcsoportok

a) A környezetgazdaság alapjainak • kutatása, környezeti-természeti erıforrások komplex értékelése, az egyes tevékenységek által okozott környezeti károk meghatározásával kapcsolatos kutatások. A környezeti tényezık figyelembevétele a • gazdasági tervezésben • •

b) A környezet szabályozott védelmét, hasznosítását és fejlesztését egyaránt szolgáló jogi és gazdasági szabályozórendszer fejlesztésének megalapozása. A megelızı környezetvédelem gazdasági eszköztárának bıvítése. Az EU direktívák bevezetésével kapcsolatos gazdasági-társadalmi hatásvizsgálatok

•

• • • •

•

•

•

Α κörnyezeti-természeti erıforrások, ökológiai adottságok komplex értékelése, a környezeti tényezık figyelembevétele a gazdasági tervezésben, amelyek kiinduló alapot képeznek a beruházások környezeti hatásvizsgálatának kellı megalapozásához, a tervezett igénybevételi járulékok, erıforrás-használatot terhelı adók, díjak bevezetésének elıkészítéséhez, az adórendszer fokozatos "ökologizálása" érdekében A környezetgazdálkodás fıbb gazdasági mutatóinak értelmezése és értékelése ráfordítás-elemzés útján, költség-haszon elemzés segítségével, kockázat-haszon vizsgálattal, értékelemzéssel A vállalati környezetgazdálkodás elemzése, fejlesztésének lehetıségei, a kedvezıbb technológiaválasztásra történı ösztönzés vizsgálata Az egyes tevékenységek által – szennyezı-anyagonkénti, kárfajtánkénti és együttesen - okozott környezeti károk meghatározásával kapcsolatos kutatások Új környezeti jogpolitikai alapelvek és az ezeken felépülı igazgatási eszköztár kidolgozásának megalapozása – kapcsolódva az EU-tagállamok gyakorlatához Az EU direktívák bevezetésével kapcsolatos gazdaságitársadalmi hatásvizsgálatok Integrált Szennyezésmegelızı és Ellenırzı Irányelv (IPPC) végrehajtásának megalapozása, intézeti és egyéb feltételek kialakításának lehetıségei Aarhusi Egyezmény ratifikálásából adódó nyilvánossági kötelezettségek jogi-intézményi kereteinek elemzése A környezet szabályozott védelmét, hasznosítását és fejlesztését egyaránt szolgáló, a társadalmi, gazdasági folyamatokat átfogóan befolyásoló gazdasági szabályozórendszer (pl. az adó-, ár-, vámés hitelrendszerben alkalmazható eszközök), azok folyamatos értékelése, továbbfejlesztése, a megfelelı finanszírozási formák kialakítására, a költséghatékony megoldások keresésére, az ökoterhek kompenzációja, az érintett költségviselık számára is hasznot jelentı megoldások kialakítására A megelızı környezetvédelem gazdasági eszköztárának bıvítése. Meg kell vizsgálni, hogy milyen gazdasági és jogi szabályozók használhatók az anyagáram zárásának, a termékek teljes élettartamára vonatkozó termelési és forgalmazói felelısség ösztönzésére. A mőködı környezetterhelési díjak és termékdíjak környezeti-gazdasági értékelése, a termékdíjak mértékének a pontosítása. A termékdíjas termékek kibıvítése (pl. elektronikai termékek). A környezeti felelısségbiztosítás (biztosítottak körének behatárolása, a fedezni kívánt károk köre, a fedezeti összeg nagyságának meghatározása stb.), céltartalékképzés rendszerének fejlesztése, a szabályozás hatáselemzése.

81 c) A EU Víz Keretirányelv elıírásai • alapján a vízügyi joganyag • felülvizsgálata és megújítása • •

A vízügyi jog, államigazgatás és az IPPC összehasonlító elemzése az EU gyakorlatával A vízgazdálkodás, a vízjog helyének és szerepének vizsgálata a közigazgatásban Mőszaki szabályozási rendszer összehangolása az EU elıírásaival.Az alkalmazási engedélyrendszer korszerősítése Az aszálykár elhárítás szabályainak beillesztése a jogi rendszerbe

4.1.11. Szemléletformálás, környezeti nevelés, társadalmi részvétel Általános helyzetkép A környezetvédelmi feladatok (Nemzeti Környezetvédelmi Program, Nemzeti Környezetegészségügyi Akció Program) megvalósítása során a kormányzat nem nélkülözheti a polgárok aktivitását és részvételét. Egyre nagyobb a szerepe a civil környezet- és természetvédı szervezeteknek, amelyek száma jelenleg 2000 körüli, s közülük 800 “zöld” társadalmi szervezet tart kapcsolatot a környezetvédelmi tárcával. A gyakorlat igazolta, hogy szükség van a civil szervezetekkel közös fórumok és konferenciák megszervezésére, egyáltalán a párbeszéd kialakítására és elmélyítésére. A civil szféra egyre növekvı mértékben igényli a részvételt a környezetvédelmi problémák feltárásában és megoldásában. Az ilyen együttmőködés elınyös a döntéshozók számára, mert a társadalmi szervezetek szoros kapcsolatban állnak az állampolgárokkal. A KvVM és az OM a környezeti nevelési, szemléletformálási és képzési feladatait a társtárcákkal együttmőködve, a nemzeti parkok, vízügyi igazgatóságok és a környezetvédelmi felügyelıségek közremőködésével valósítja meg. A környezeti nevelés alapvetı célja, hogy erısítse a társadalmi tudatosságot a döntési helyzetekben, s alapot teremtsen egy megfelelı magatartási forma kialakítására a környezetvédelemben, vízgazdálkodásban és a természeti erıforrások ésszerő, elırelátható felhasználásában. A környezeti nevelés elsısorban az intézményes oktatás területe, de rendkívül fontos a kulturális intézmények és szervezetek, a családok és más társadalmi csoportok szerepe, s mindenekelıtt a tömegtájékoztatás által nyújtott ismeretterjesztés. A környezeti és vízügyi gondok megoldásában alapvetı jelentısége van a szemléletformálásnak, melynek a társadalom egészét át kell fognia. Sajnos a környezettudatos szemlélet még nem érvényesül kellıen a termelési és fogyasztói magatartásokban. A társadalmi jólétet a gazdasági növekedéssel azonosító megközelítés a népszerő, mert az emberek legtöbbje a világot anyagi javakban méri. Sokan a fenntartható fejlıdést a környezetvédelemmel azonosítják, a tudomány és az oktatás a mai napig adós maradt a világ problémáinak holisztikus megközelítésével és közérthetı megláttatásával. A szemléletformálás fıbb szintjei: az óvodai nevelés, a közoktatás valamennyi szintje, a felnıtt- és felsıoktatás, a továbbképzés.

82 A környezeti (és vízügyi) oktatást, a nevelést, már az óvodában - az óvodai környezeti nevelési programban - kell megkezdeni, erre jó példák az egyre szélesebb körben támogatott erdei óvodák, természetséták, kirándulások, s ezt az általános iskolások számára tovább kell szélesíteni és mélyíteni. Jelenleg még nem minden általános iskolás jut el az erdei iskolákba, vagy vesz részt különbözı programokban. Ezért itt a feladatok erıteljesen kiteljesednek a GLOBE programmal, az Erdei Iskola Programmal, a hulladékgazdálkodási, kiemelten a szelektívhulladék-győjtési programokkal, továbbá a vízzel, mint az élet egyik meghatározó erejével való gazdálkodással a kapcsolatos akciók támogatásával. A GLOBE nemzetközi környezeti nevelési programhoz Magyarország 1999-ben csatlakozott, jelenleg 25 iskola vesz részt benne. A diákok rendszeres méréseket végeznek, s az adatokat interneten továbbítják a GLOBE központba. Az Erdei Iskola Programban több mint 500 általános iskola vesz részt. A környezetvédelmi tárcához benyújtott különbözı pályázatok alapján kb. 800-1000 óvodában, 900-1000 általános iskolában és kb. 120 középiskolában tapasztalható megnövekedett igény a környezetvédelmi programok kiszélesítésére és elmélyítésére. A középiskolai akciók, programok szervezésével megteremtıdhetnek a feltételek és a motivációk, hogy az iskolások minél aktívabban vegyenek részt valamilyen környezetvédelmi akcióban. Az iskolások körében az utóbbi években megnıttek a követelmények az energia felhasználási, annak helyettesítési, s fıleg az energiatakarékossági programokkal kapcsolatos ismeretek és viselkedési formák megteremtésére. A környezetvédelmi, a természetvédelmi és a vízügyi szakképzés jelentıségét jól jelzik azok a számok, melyek a szakképzéssel kapcsolatos középiskolák és felsıfokú intézmények táguló körére utalnak. A környezetvédelmi és vízügyi tárca szakterületein jelenleg közel 45 középiskolában folyik környezet-, természetvédelmi és vízügyi szakképzés (környezetvédelmi méréstechnikus, környezetvédelmi technikus, környezet- és természetvédelmi szakmunkás stb. szakképesítést nyújtva). A szakképzést nyújtó fıiskolák és egyetemek száma 20. A környezetvédelmi és vízügyi tárca szakmai felelısségi körébe tartoznak az iskolarendszerő képzésben és az iskolarendszeren kívül (felnıttképzésben) megszerezhetı szakképesítések. Ez utóbbi keretében környezet- és hidrotechnológus, környezetvédelmi szakelıadó, települési hulladék-győjtı és -szállító szakképesítés megszerzésére van lehetıség. A fenntarthatóság irányába történı elmozdulás lényeges változásokat fog megkövetelni a termelési és fogyasztási szokásokban, a környezethez való viszonyunkban és fıleg a szemléletmódunkban. Várhatóan egyre gyorsuló ütemben tudatosodik a környezeti érték és a kockázatérzet a lakosságban. A környezettudatosság egy olyan alapvetı cél, melynek eszközei a nevelési szemléletformálás és a kommunikáció. Ezért hazánkban ki kell alakítani az ökoiskola hálózatot. Az OECD országokban több 100 ökoiskola mőködik, amelyek célja a fenntarthatóság pedagógiájának megvalósítása, fejlesztése. A hazai elıkészületekbe eddig 16 iskola kapcsolódott be. A fejlett országok tapasztalatai szerint az üzleti szféra környezet-orientált magatartása nem csupán a jogi kényszer hatására, hanem saját gazdasági és piaci érdekekbıl is erısödik, amelyet a fogyasztók, vásárlók keresletének környezettudatossága, s az ebbıl eredı “környezet-barátság” mint versenytényezı motivál. E gazdasági érdek felismerését olyan egyelıre még nagyrészt hiányzó - “rásegítı eszközökkel” lehet elımozdítani, amelyek egyaránt kiterjednek a fogyasztói szokások, a termelık piaci magatartásának, valamint a kereskedelem értékesítı és reklámtevékenységének befolyásolására. Ki kell dolgozni a környezettudatos fogyasztói magatartás modelljét, azt a logikai folyamatot, melynek eredményeként a vásárlói döntésekben, az egész életmódunkban felértékelıdik a környezet

83 védelmének szempontja. Vizsgálni kell, hogy a termelésben és a termékfejlesztésben (pl. energia-, nyersanyag-felhasználás, öko-termék tulajdonságok stb.), az árképzésben, az értékesítési, disztribúciós döntésekben (pl. szállítás, “recycling-rendszer”), kommunikációs magatartásban (öko-márkák, ivóvíz minısége, egészséges ivóvíz, reklám, PR tevékenység) a környezettudatosság milyen új megoldásokban jelenhet meg. A környezettudatosság, az új szemléletmód kialakításának eléréséhez az oktatás-nevelés terén a jelenleginél nagyobb teret kell szentelni a magyar vízgazdálkodási stratégiai kérdések fontosságának. Fel kell tárni a társadalom elıtt a víz szerepének, felhasználhatóságának sokrétőségét. Erısíteni kell azt a szemléletet, amely szerint az ivóvízkészletek megóvása az emberiség alapvetı érdeke. Hasonlóképpen fel kell hívni a figyelmet a vízgazdálkodás egyéb vonatkozásainak (határvizek védelme, felszín alatti vizek minısége, szennyvíztisztítás, gyógyhatású termálvizek szerepe, ár- és belvízvédelem, vízrendezés, nagytérségi vízszétosztás stb.) fontosságára. El kell érni a környezeti nevelés terén a hazai és nemzetközi információs hálózat fejlesztését, és azt mőködtetni kell annak érdekében, hogy a szükséges információk - pl. a pályázható hazai és külföldi mőködı környezeti nevelési modellek - hozzáférhetık legyenek, mert ezen a téren még komoly hiányosságok tapasztalhatók. Így lehetne szélesíteni és elmélyíteni a környezetés természetvédelmi oktatásban a pedagógusok és a diákok szakmai ismerteit.

Kutatás-fejlesztési eredmények Az elmúlt idıszak kutatásainak legfontosabb következtetése, hogy alapvetı szemlélet- és életmód-változtatás nélkül a fenntartható fejlıdés nem valósítható meg, önmagában a tudomány és a technika nem védi meg környezetünket, a természetet. Ebben a szellemben szerteágazó kutatások folytak, melyeket a következıkben lehet összefoglalni a teljesség igénye nélkül. Átfogó vizsgálat folyt a magyar pedagógusok környezeti nevelési felkészültségének változásáról, a környezeti nevelés hazai helyzetérıl, a felsıtagozatos és középiskolai oktató munka feltételeirıl. Ezzel kapcsolatos az a másik kutatási téma, melynek keretében a közoktatásban alkalmazandó környezeti nevelés tartalmának felmérésével, a környezeti neveléssel összefüggı tantervi, metodikai feladatokkal, a tankönyvválasztás kérdéseivel foglalkozott. A környezetvédelmi és a területfejlesztési ágazatba tartozó szakképzési struktúra fejlesztésével foglalkozva javaslat született a szakképzési szerkezet fejlesztésére, az integrált irányítás és rendszerszemlélető fejlesztés fontosságának elemzésére. Vizsgálták a Nemzeti Alaptantervhez (NAT) kapcsolódó terület- és településtudományi építészeti ismeretek meghatározását, s ezzel kapcsolatosan ajánlásokat tettek a NAT egészére kiterjedıen. Módszertani javaslat készült a terület- és településügyi felsıfokú képzés tananyagának összeállítására, az oktatási anyag elıállítását szolgáló pályázat kiírásának kidolgozására. Kutatások folytak az ökológia problematikus megjelenése a regionális és a város-politikában témában, valamint a vidéki környezetben, kistelepüléseken folyó komplex tervezésiszemléletformáló programokkal kapcsolatban. Vizsgálták, hogy ez utóbbiakban folyó tervezési-szemléletformáló programok mennyire hatékony eszközei lehetnek a

84 környezettudatosabb helyi társadalom kialakulásának. Rámutattak arra, hogy a felsıoktatásban célszerő összekapcsolni a környezeti és az állampolgári szemléletformálást, s rávilágítottak arra, hogy a szemléletformáló programok sikerének egyik legfontosabb akadályozó tényezıje a lakosság passzivitása. A környezeti tudat alakulásának tanulmányozását a rendszerváltás óta eltelt idıt felölelıen vizsgálták. Rámutattak arra, hogy a környezettudatosság az elmúlt években növekedett, ugyanakkor a problémák iránti érzékenység fıleg az iskolázottságtól és az életkortól függ, s a lakosság áldozatvállaló képessége a környezetvédelem ügye iránt igen korlátozott. Kutatták a városi közösségekben folyó komplex környezetjavító, szemléletformáló programok hatékonyságát – Sopronban és Sátoraljahelyen győjtött tapasztalatok példáján. Rámutattak arra, hogy a környezeti nevelési programok csak akkor nagy hatékonyságúak, ha az iskolák, a társadalmi szervezetek és a szülık között együttmőködés alakul ki. A lakosság környezeti tudatosságára a helyi programok hatottak legjobban. A környezeti tudat formálásában fontos szerepet játszó hazai zöldszervezetek jelentıségét, a környezetvédelemben az intézményrendszer és a társadalmi részvétel szerepét tanulmányozva a környezeti felelısség, a környezeti mozgalmak finanszírozásának kérdéseit vizsgálták. A hulladékgazdálkodásban a minimalizálás, a regionalitás és a szelektív győjtés kérdéseivel kapcsolatban vizsgálták a lakossági fogyasztói szokások és a hulladékok mennyiségi és minıségi paraméterei közötti összefüggéseket. A hazai kutatások sorában is megjelent a környezetbarát fogyasztói magatartás helyzetének felmérésére és befolyásolhatóságára alkalmasnak mutatkozó eszközök kimunkálására irányuló témakör. E terület jelentıségére azok a nyugat-európai kutatási megfigyelések irányították a figyelmet, melyek azt valószínősítik, hogy a mindennapi környezeti terhelések 30-40 %-a közvetlen kapcsolatba hozható a lakossági fogyasztás mennyiségével és szerkezetével. Ezért kerülhetett a környezeti szabályozó rendszerek célkeresztjébe a gazdálkodás mikroszintő szereplıje, a fogyasztó. Tény, hogy a tömeges fogyasztói döntéseknek jelentıs környezeti, s egyúttal gazdálkodói egzisztenciákat érintı következményei lehetnek, de ezek a fogyasztói döntések irányíthatóak, befolyásolhatóak. A vizsgálatok eredményei igazolták, hogy a lakosság (fogyasztók) környezeti tudatosságának fejlesztésében fıleg a szervezett környezeti nevelésben-képzésben résztvevık tölthetnek be jelentıs szerepet, tehát a környezeti oktatásnak kiemelkedı szerepe van – egyéni és társadalmi szinten egyaránt – a fogyasztói döntések befolyásolásában. A vízügy területén is nagy jelentısége van a tájékoztatásnak. A víz bısége vagy hiánya által okozott természeti károk napjainkban is súlyos gondokat okoznak. Ezért a “békeidıben” végzett tájékoztatási, tudatformáló tevékenységnek igen nagy szerepe van. A hazai vízügyi eredmények bemutatásában a Hannoveri Világkiállításon való szereplés, a Víz Világnap megünneplése fontos mérföldkı a közvélemény formálásában. Ugyancsak kiemelkedı szerepet tölt be vízügyi szakma megismertetésében az “Év Múzeuma”-díjas Duna Múzeum (Esztergom).

85

A jövı kutatás-fejlesztési irányai A kutatás súlyponti területei

Feladatcsoportok

a) A szemléletformálás hatékony mód- • szereinek kidolgozása, a környezettudatos életvitel az ökológiailag és • ökonómiailag valóban fenntartható társadalom kialakítása érdekében • •

b) A környezeti és vízügyi oktatás, • nevelés, ismeretterjesztés korszerő módszereinek feltárása, a környezeti oktatás-szakoktatás • tartalmi korszerősítése •

•

c) A társadalom közremőködésének, részvételének, érdekérvényesítési mechanizmusainak elméleti megalapozása. Az önkormányzatok szerepének elemzése, a helyi, térségi és országos szintek közötti érdekkülönbségek, érdekazonosságok lehetséges kezelési módjai

• • • • • •

Környezettudatosság indikátorainak fejlesztése, monitor tervezése a különbözı célcsoportok környezettudatosságának mérésére A lakosság környezetvédelemrıl, természetvédelemrıl, vízgazdálkodásról és a fenntarthatóságról alkotott véleményének vizsgálata, esettanulmányok, vásárlási magatartások környezetorientált befolyásolásának elemzése A középiskolások fogyasztással és vásárlással kapcsolatos attitődjeinek vizsgálata és befolyásolhatósága Környezetbarát-tudat formálásának leghatékonyabb módszerei különbözı társadalmi célcsoportokban: nagyvállalati, kistermelıi, kisfogyasztói, fogyasztóvédelmi, közigazgatási, civil szervezeti, újságírói, pedagógusi körökben A fenntarthatóság fogalmának pedagógiai jelentésváltozásai és tartalma az újabb környezeti oktatásinevelési dokumentumokban, a fenntarthatóságra szocializálás leghatékonyabb típusainak vizsgálata A vízügyi környezetet bemutató állandó és idıszaki kiállítások létesítését megalapozó vizsgálatok, ismeretterjesztı filmek és kiadványok készítése Az oktatásban, szakképzésben a környezet-, természetvédelmi és vízügyi ismeretek jelenlegi helyzetének felmérése, a tankönyvek környezet-, természetvédelmi és vízügyi szempontból való vizsgálata A pedagógusok, intézményfenntartók környezeti és vízügyi neveléssel kapcsolatos attitődje és készültsége A környezetügy szociális vonatkozásainak, ökoszociális problémák feltárása, kezelése A regionális gondolkodás érvényesítése (pl. hatékony egyeztetési módszerek térségi és helyi érdekek között) A lakossággal, a társadalmi szervezetekkel, a települési önkormányzatokkal folytatandó kommunikációt segítı és fejlesztı kutatások A környezeti és vízgazdálkodási döntéshozatal folyamata a településeken Az önkormányzatok és a környezet- és természetvédı szervezetek együttmőködése Társadalmi részvétel a környezeti döntéshozatalban, nemzetközi és hazai tapasztalatok áttekintése

86

4.2. A környezet és a fenntartható fejlıdés kiemelt ágazati területei 4.2.1. A fenntartható fejlıdés mutatószámainak kidolgozása

magyarországi

stratégiájának

és

Általános helyzetkép „A fenntartható fejlıdés olyan fejlıdés, amely kielégíti a jelen szükségleteit, anélkül, hogy veszélyeztetné a jövı nemzedékek esélyeit arra, hogy ık is kielégíthessék szükségleteiket” (Közös jövınk jelentés, 1987). A fenntartható fejlıdés feltételezi, hogy egyensúlyt lehet teremteni a szükségletek kielégítése és a környezeti-természeti értékek megırzése között. Az elv érvényesítése megkívánja egy sor nem piaci megoldás érvényesítését helyi, regionális és globális szinten. A jelenlegi fenntarthatatlan fejlıdés számos - nemzetközi és hazai - figyelmeztetı jeleit tapasztalhatjuk, mint például az éghajlatváltozás, a biológiai sokféleség csökkenése, a környezetben felhalmozódó mérgezı vegyi anyagok. A fenntartható fejlıdés fogalmát, elveit, célját és eszközrendszerét csak nagyon kevesen ismerik és értik, a szociális-gazdaságikörnyezeti folyamatok hosszú távú összefüggéseire nem irányul kellı figyelem. Mindezek következtében a fenntartható fejlıdés követelményei egyelıre nem vagy csak nagyon korlátozottan érvényesülnek a hazai tervezési, a fejlesztési és a végrehajtási folyamatokban, nem válik szét a gazdasági növekedés és az erıforrások felhasználása. A szemléletbeli akadályok, ismerethiányok mellett kiemeljük a közgazdasági megközelítésben rejlı akadályokat (negatív környezeti externális hatások és a természeti erıforrások értékének figyelembe vételének hiánya) és az intézményes akadályokat (a környezet és fejlıdés ügye nem kezelhetı szektorokra elkülönülı intézményrendszerekkel, ahol az átjárhatóság és kommunikáció nem biztosított kellıen). Magyarország aktív tagja az ENSZ Fenntartható Fejlıdés Bizottságának. A fenntartható fejlıdés jól ismert ún. globális elveit az 1992-ben elfogadott Riói Deklaráció tartalmazza. Hazánk részt vett az Európai Unió Fenntartható Fejlıdés Stratégiájának kidolgozásában is, amelyet az EU 2001-ben hagyott jóvá. Ezzel összhangban részben elkészültek az EU ágazati (közlekedés, mezıgazdaság, energiagazdálkodás) stratégiái, részben még kidolgozás alatt állnak. Az EU felkérte tagállamait, hogy alakítsák ki saját, nemzeti fenntartható fejlıdési stratégiájukat. Magyarország számára tehát kulcsfeladat olyan nemzeti stratégia kidolgozása és megvalósítása, amely fokozatosan - egy-két évtized alatt - bevezeti a fenntartható fejlıdést. A fenntarthatóság irányába történı elmozdulás lényeges változásokat fog megkövetelni a termelési és fogyasztási szokásokban, a környezethez való viszonyunkban. E tekintetben a következı évezred új kihívásokat jelent a globalizálódó világgazdaságban, az erısödı nemzetközi gazdasági versenyben, az információs és technológiai fejlıdés felgyorsult folyamatai közepette. A környezetpolitika megfelelı integrálása a termelésért és a kereskedelemért felelıs ágazatokba, a szolgáltatásba és közlekedésbe jelentıs mértékben hozzájárulhat az életminıség, a társadalmi jólét javulásához és a globális biztonsághoz. Ugyanakkor ezzel párhuzamosan a magas környezeti követelmények serkenthetik az innovatív

87 technológiák és logisztikai technikák fejlıdését és alkalmazását, s ösztönözhetik a munkahelyteremtést is.

Kutatás-fejlesztési eredmények “Az átmenet irányítása a fenntartható fejlıdés felé. Az OECD kritikus szerepe” c. kutatás a fenntartható fejlıdés irányába tett OECD-beli és hazai programokat elemezte, építve a magyar gazdaság fenntartható fejlıdésének komplex (környezeti, gazdasági, társadalmi) vizsgálatára. A fenntartható fejlıdéssel foglalkozó hazai testület tanulmányai elemezték a fenntartható fejlıdés fogalmának jelentıségét, megvalósításának akadályait, a fenntartható fejlıdés ENSZprogramját és ezek hazai vonatkozásait, az OECD szerepét a fenntartható fejlıdés megvalósításában, a fenntartható fejlıdés célkitőzéseinek, stratégiai alapjainak elfogadásához vezetı folyamatot az Európai Unióban. A fenntartható fejlıdés szempontjainak az érintett szektorok fejlesztési terveibe történı integrálási lehetıségeit a következı kutatások elemezték: - Energetikai jövıképek környezetpolitikai és közgazdasági vonatkozásainak elemzése, a környezeti szempontok integrálásának lehetısége, a fejlett államokban kifejlesztett numerikus modellek alapján 2030-ig. - A fenntartható fejlıdés hazai közlekedési stratégiájának kialakítása az ENSZ-EGB “Közlekedés és Környezet” Regionális Konferencia ajánlásai és intézkedési terve alapján. - A fenntartható mezıgazdaság módszereinek környezetvédelmi kérdései és bevezethetısége. A fenntartható mezıgazdasági területhasználat magyarországi helyzete. - Nemzeti Környezetvédelmi Program I. Intézkedési Programjainak megalapozása, a Nemzeti Környezetvédelmi Program II kidolgozásának tudományos megalapozása. - Magyarország környezeti mutatóinak, valamint Magyarország környezeti kulcsmutatóinak kidolgozása az OECD és az Európai Környezetvédelmi Ügynökség ajánlásai alapján.

A jövı kutatás-fejlesztési irányai A kutatás súlyponti területei

Feladatcsoportok

a) A fenntartható fejlıdés magyar- • országi stratégiájának tudományos megalapozása

A fenntartható fejlıdésre vonatkozó hazai és nemzetközi tendenciák értékelése. A fenntartható fejlıdés mindhárom metszetében (szociális-gazdasági-környezeti folyamatok) bekövetkezı haladást mérı mutatószámok kidolgozása, hazai gyakorlatba való bevezetése

•

Környezeti jövıképek társadalmi, gazdasági és szociális vonatkozásainak kutatása

•

A gazdasági növekedésnek a környezetterhelés mértékére kifejtett hatásainak vizsgálata A fenntartható fejlıdés szempontjainak integrálási lehetıségei az érintett szektorok fejlesztési terveibe

•

88 b) A környezetvédelem regionális • fejlesztési irányainak kidolgozása •

•

Α fenntartható fejlıdést szolgáló politikák és programok térségi, szociális és területfejlesztési vonatkozásainak vizsgálata Az országos és ágazati környezetpolitika, a környezetvédelmi fejlesztések megjelenése és érvényesítése regionális és helyi szinten A területfejlesztés környezeti szempontjainak minısítése és a hatások figyelembevétele a fejlesztési politikában (a regionális fejlesztési programok hatásvizsgálata)

4.2.2. Fenntartható energiagazdálkodás Általános helyzetkép Környezeti szempontból az energetika fokozott prioritású ágazat. Az egészséget és a légkört károsító szennyezı anyagok kibocsátásának kétharmada a fosszilis tüzelıanyagok elégetésébıl származik. A fenntartható energiagazdálkodás leegyszerősítve a meglevı készletekkel való szigorú és következetes takarékoskodást, valamint a megújuló energiaforrások minél szélesebb körő használatát jelenti. A fenntartható energiagazdálkodás környezetvédelmi vonatkozásai általában már rövidtávon is egybeesnek a gazdálkodás érdekeivel. Lényegében minden energia-megtakarításra, az energiahatékonyság növelésére irányuló kutatás-fejlesztés egyúttal környezetvédelmi célokat is szolgál. Ilyen irányú kutatások mind az ipari technológiák, mind az épületek energiafelhasználására vonatkozóan széleskörően folytak. Az energia-megtakarítás egyik leghatékonyabb eszköze a kapcsolt energiatermelés. Ez nem csak az energia-megtakarítás révén járul hozzá a környezetterhelés csökkentéséhez, hanem sok esetben a kibocsátó forrás és a lakóterület átlagos távolságának megnövekedésével a hígulási viszonyokon keresztül is levegıminıség javító hatást fejt ki. A kapcsolt energiatermelés célszerő hazai kialakítása, értékelési módszerek kidolgozása területén számos vizsgálat folyt és folyik. A megvalósítás terén azonban nem ilyen kedvezı a helyzet, a vizsgálatok szerint elsısorban a kedvezıtlen gazdasági szabályozók következtében. A hazai gazdaság 2,5-szer több energiát használ fel egységnyi GDP elıállításához, mint az EU országai, s ezen energia 70 %-át importból fedezzük. A napjainkban tapasztalt gazdasági növekedés az ezredfordulót követıen még jelentısen javuló energiahatékonyság mellett is az energia-felhasználás tetemes mértékő növekedésével járhat. Emiatt a környezetileg megfelelı, az energiatermelés és -felhasználás hatékonyságát növelı technológiák fejlesztésének és alkalmazásának, a megújuló energiahordozók elterjesztésének kiemelkedı nagy jelentısége van. Az energiahordozó struktúra jelentıs hatást gyakorol az üvegházhatású gázok – elsısorban a szén-dioxid – kibocsátására is. A CO2 kibocsátás csökkentése történhet adott berendezés tüzelıanyagának megváltoztatásával (pl. szénrıl olajra vagy földgázra), de a fosszilis tüzelıanyagok nukleáris vagy megújuló energiaforrásokkal való kiváltása útján is.

89 Miután a kibocsátás-csökkentési célok megvalósításához sok útvonal lehetséges, ezért ki kell dolgozni a csökkentési eljárások összehasonlító gazdaságossági elemzésére legalkalmasabb módszereket, és ki kell választani a legkisebb gazdasági teherrel megvalósítható útvonalakat. Alapvetı fontosságú, hogy a biztonságos és kedvezı energiahordozó-struktúra kialakítását célzó gazdasági vizsgálatokhoz megfelelı módszereket dolgozzunk ki az energiatermelési módok külsı költségeinek meghatározására és azok figyelembevételi módjára. Ez a folyamat komplex, nemzetgazdasági szintő értékelést igényel. Meg kell találni azokat a pénzügyi szabályozókat (adók, bírságok, kedvezmények), amelyek a nemzetgazdasági érdekeket megfelelıen közvetítik a gazdálkodó szervezeteknek. Fontos feladat az energiahatékonyság elemzése, az auditálás és az energiafelhasználás dokumentálására szolgáló módszerek kifejlesztése, melyek alapul szolgálnak a technikai beavatkozás legkedvezıbb módjának kidolgozásához A megújuló energiaforrások alkalmazása sajátos kutatás-fejlesztési feladat. Egyfelıl számos technikai kérdésben a nemzetközi eredmények egyszerően adaptálhatóak, másfelıl az ezzel kapcsolatos feladatok a megújuló energiaforrások lokális jellege miatt a helyi adottságoknak megfelelıen egyedi megítélést és technikai megoldást igényelnek. Magyarország adottságai a megújuló energiaforrások szempontjából kedvezınek mondhatók, ugyanakkor az eddigi eredmények messze elmaradnak a lehetıségektıl. Magyarországon a különbözı megújuló energiaforrásoknak eltérı jelentısége van. A felhasználható energia mennyisége szempontjából a legnagyobb lehetısége a biomasszának, a felhasználók száma szerint pedig a napenergia közvetlen termikus hasznosításának van. A többi megújuló energiaforrásnak: a víz-, a szél- és a geotermikus energiának ezeknél kisebb a jelentısége. Az EU elıírások szerint 2010-re az Unió országaiban az összes energiafelhasználáson belül a megújuló energiahordozóknak el kell érniük a teljes felhasználás 12 százalékát, hazánk esetében pedig a csatlakozás után a 6-6,5 százalékot. Vagyis legalább meg kell dupláznunk a jelenlegi arányt. A hagyományos biomassza energiaátalakítási technológiák energiaigénye általában még magas, energetikai hatásfoka, illetve energiaoutput-input mutatói szerények, ami esetenként meg is kérdıjelezheti egyes biomassza- energiaátalakítási technológiák gazdaságosságát. Magyarország évi biomassza termelésének összes szárazanyag tömege mintegy 55-58 millió t. Az energetikai célú biomassza termelés távlati potenciális energiatermelı-képessége összesen évi mintegy 3,0-4,0 millió tOE-re tehetı, ami az ország jelenlegi energiaigényének 12-15%-a. A geotermikus energia hasznosításában a hazai adottságok kedvezıek. A használt termálvíz visszasajtolása alapvetı környezetvédelmi probléma. A visszasajtolás technikai háttérének a fejlesztése lehetıvé tenné a kb. 500-800 jelenleg lezárt, 30oC-nál melegebb vizet szolgáltató mélyfúrású kút használatba vételét. Mindenképpen szükségesnek látszik a vízenergia hasznosításának elıítéletektıl mentes újbóli értékelése, figyelembe véve a természet- és környezetvédelem szempontjait. Leginkább a kisteljesítményő vízerımővek fejlesztése látszik rövidtávon is megvalósítható, környezeti szempontból elınyös megoldásnak. Kétségtelen, a nap- és szélenergia felhasználásnak lehetıségei – országunk természeti adottságai következtében – mérsékeltek. Ennek ellenére a szőkös lehetıségek kiaknázására irányuló törekvések kevésnek bizonyultak.

90

Kutatás-fejlesztési eredmények •

A fosszilis energiaforrások felhasználása

A szennyezıanyag keletkezési folyamatok vizsgálata – a külföldi eredmények figyelemmel kísérése mellett – elsısorban a kisebb teljesítményő gázkazánok, a szénhidrogén tüzeléső kazánokban és kemencékben keletkezı nitrogén-oxidok képzıdése és a fluidtüzelés területén folyt. Az eredmények közül kiemeljük az energiatakarékos, csökkentett NOx kibocsátású tüzelıberendezés, az enegiatakarékos környezetbarát gázkazán-család kifejlesztését. További jelentıs eredmény a fluidágyas tüzelés kifejlesztése, amely szén, hulladék és más szilárd energiahordozó eltüzelésére egyaránt alkalmazható, és igen kedvezı szennyezıanyagcsökkentési lehetıségeket nyújt. Fontos feladat volt a a rendelkezésre álló hazai tüzelıanyagok égésének vizsgálata fluidizációs körülmények között. •

A nukleáris energia hasznosítása

A Paksi Atomerımő kiemelkedı jelentıségő biztonságnövelési programot dolgozott ki és hajtott végre eredményesen. A fejlesztésrıl elismerıen nyilatkoztak a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség felülvizsgálatot végzı szakemberei is. Megvalósult az atomerımői jódkibocsátást csökkentı ciklodextrin-jódcsapdák kifejlesztése Jelentıs elıkészítı munka után elkészült a kiégett üzemanyagok átmeneti tárolójának elsı kiépítése. Hosszú ideje folynak a kutatások a kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékok környezetbiztonsági követelményeket kielégítı lehetséges telephelyeinek felkutatására és a végsı telephely kiválasztására. •

Megújuló energiaforrások

A jövı szempontjából kiemelkedı fontosságú a megújuló energiaforrások (nap, szél, víz, biomassza, újszerő hıhasznosítás stb.) alkalmazását elısegítı kutatás-fejlesztési tevékenység fenntartása. Ennek megfelelıen átfogó elemzések készültek Magyarország természeti erıforrásainak, elsısorban a megújuló energiák alkalmazási lehetıségeinek feltárására. A biomassza energetikai hasznosítására két eltérı megoldás van. Az egyik irány a keletkezı szerves hulladékok, melléktermékek hasznosítása, a másik az energetikai célú növénytermesztés. Az elmúlt idıszak kutatásai feltárták a mezı- és erdıgazdasági hulladékok egy- és kétfokozatú elégetésének menetét, különös tekintettel a levegıszennyezıdés (CO, NOx, nehezen bomló szénhidrogének) mértékének alakulására. Sikeres fejlesztések folytak a mezıgazdasági és erdészeti hulladékok tüzelésre történı elıkészítésére (bálázás, biobrikett gyártás technológia) és környezetbarát eltüzelésére, továbbá a szennyvíziszapból és hulladékdepóniákból termelt gáz energetikai hasznosítására. Az energetikai célú növénytermesztés energetikai és környezetvédelmi jelentısége mellett mezıgazdasági munkaerı-piaci ill. földhasználati szerepe miatt lehet jelentıs. Ennek megfelelıen a kutatás-fejlesztésnek erre is kell koncentrálnia. Az utóbbi években jelentıs erık mozdultak meg az olajos növények üzemanyagként (pl. biodízel, bioalkohol) való

91 alkalmazásának hazai elterjesztésére. Jelentıs az eredmény energetikai célú növények termesztésének komplex elemzése, a repceolaj-égık kifejlesztése. Kétoldalú nemzetközi együttmőködés keretében megvalósult a növényi olajokkal mőködı motorok élettartamának vizsgálata. A nyugat-európai tapasztalatok felhasználásával több hazai referenciaüzem és rendszer kialakítására születtek tanulmányok és fejlesztések a gyakorlati megvalósításra, de a továbbiakban feltétlenül szükséges az ökonómiai, ökológiai paraméterek teljes körő feltárása. A napenergia közvetlen hasznosítására a hazai kutatás-fejlesztés során egyrészt az adaptációs, másrészt új területeken való alkalmazás technikai lehetıségeit vizsgálták. Jelentıs eredmények a kommunális használati melegvíz termelés területén adódtak. A fejlesztésekben fıleg a passzív szoláris (35,0 millió tOE), a napkollektorok és fotoelektromos alkalmazásoknak volt szerepe. Eredményes kutatások folytak a szoláris terményszárítás, az építészeti passzív napenergia-hasznosítás és az új típusú, energia-visszajáratáson alapuló napenergiás desztillátor kísérletek területén. Villamosenergia-termelési célú napenergia-hasznosítás terén adottságaink nem tesznek indokolttá mást, mint a külföldi fejlesztések figyelemmel kísérését ill. kisteljesítményő, szigetüzemő rendszerek fejlesztését. A szélenergia hasznosításában a kutatások elsısorban a hazai energetikai széltérkép elkészítésére, a szélenergia potenciál felmérésére irányultak. E térképek teljes körően nem készültek el, a befejezés tehát fontos, aktuális feladat. Az utóbbi idıben a szélenergia hasznosításának új lendületet adott a szélenergia-ipar terjeszkedése. A hazai referenciaüzemekkel kapcsolatos kutatásoknak azt kellene igazolni, hogy az alkalmazásnak a hazai szélviszonyok között is van létjogosultságuk. Az elmúlt idıszakban megtörtént Magyarország geotermikus adottságainak feltárása, továbbá a hazai hévízfeltárás, hévíztermelés és -hasznosítás alakulásának, a hévíztároló képzıdmények, a használt hévizek elhelyezési módjainak, a hévíz-visszapótlás technológiai problémamegoldásának és gazdaságosságának vizsgálata. Nagyon részletes elemzések folytak a geotermikus energia, a hévizek hasznosítási lehetıségeivel kapcsolatosan Szabolcs-Szatmár-Bereg megyére kiterjedıen.

A jövı kutatás-fejlesztési irányai

A kutatás súlyponti területei

Feladatcsoportok

a) Az energetikai jövıképek • környezetpolitikai, közgazdasági és társadalmi-szociális vonatkozásainak elemzése

A környezetvédelmi szempontok integrálásának lehetısége a gazdasági döntésekbe, az energiaszektor társadalmi-gazdasági vonatkozásainak tanulmányozása, tekintettel a fenntartható fejlıdésre (a társadalomra, a gazdaságra és a foglalkoztatásra gyakorolt hatások)

92 b) Az energiatermelés és -felhasználás • hatékonyságát növelı technológiák fejlesztése és hazai adaptációja, a környezetkímélı energiatermelést • elısegítı kutatások-fejlesztések, beleértve a kapcsolt energiatermelést is

•

•

Az energiahatékonyság elemzésére az auditálás és az energiafelhasználás dokumentálására szolgáló módszerek kifejlesztése, melyek alapul szolgálnak a technikai beavatkozás legkedvezıbb módjának kidolgozásához Fejlesztések indítása külföldi referenciák alapján, az eredmények tudományos kiértékelésével: - közösségi és lakossági épületek főtési, főtésszabályozási, főtési energiafelhasználást regisztráló új technikai megoldásai - épületek hıveszteségét csökkentı újszerő építészeti és utólagos hıszigetelési megoldások A kommunális és lakossági célú energiatermelésbıl származó környezetterhelés mérséklése: a korszerőbb, energia-takarékosabb, csekély szennyezıanyag-kibocsátású főtıberendezések, tüzeléstechnikai berendezések és ehhez kapcsolódó főtıolajok fejlesztése (pl. gázolaj kéntartalmának csökkentése),- tüzelıberendezések átalakítása, módosítása (pl. kis NOx kibocsátású égık, jobb hatásfokú háztartási fızı-főtıkészülék), az energia ésszerő és hatékony végfelhasználását szolgáló technológiák; ipari, háztartási, irodai energiafogyasztó eszközök és gépek hatékonyság javítása Az ipari energiatermelésbıl származó környezetterhelés mérséklése (környezetkímélı, energiatakarékos technológiák, energiatermelı berendezések módosítása, fejlesztése, újszerő technikai rendszerek fejlesztése, stb.): A fosszilis energiahordozók alkalmazásán alapuló, környezetbarát energiatermelı technikák, termelési rendszerek, energetikai célokat szolgáló termékek kifejlesztése (légszennyezık keletkezési mechanizmusainak vizsgálata, tiszta széntechnológiák, fluidágyas tüzelés, kis NOx kibocsátású égık, környezetkímélı üzemanyagok stb.),A makro- és mikroszintő energiatárolási technológiák fejlesztése Környezeti hatást figyelembe vevı telephelykiválasztási módszerek kialakítása

93 c) A megújuló energiaforrások • alkalmazását elısegítı technológiák, beleértve a decentralizált energiatermelést is. Megújuló energiaforrások integrálása energiaszolgáltató rendsze- • rekbe, megújuló energiaforrások hatékonyságának javítása

• •

• •

Az egyes megújuló energiaforrások hazai bıvítésének stratégiai irányításához elengedhetetlenül szükséges externáliák (energiatermelés külsı költségeinek) elemzése, országos szintő felmérése (energiaforrásként, valamint a felhasznált energiahordozók jellegét és minıségét is figyelembe véve) A biomassza energetikai hasznosítása, energiaátalakítási technológiák energiaigényességének csökkentése, energetikai hatásfoka, illetve környezeti és energia output-input mutatóinak fejlesztése, figyelembe véve a földhasználat, a termıföld hasznosításának és védelmének szempontjait: Energetikai célú ültetvények hasznosítása kommunális célra (közösségi és lakossági területen) a termesztéstechnológiától az energiaátalakításig Az olajos növények főtési célú hasznosítása egyedi és kisteljesítményő lakossági hıigények kielégítésére, biodízelolaj, bioalkohol (termesztés, elıállítás, motorgyártás) hasznosítása, a biodízelgyártás melléktermékeként jelentkezı nyers glicerin tisztítási és továbbfeldolgozási technológiái Jól szabályozott fermentációs eljárásokra épülı biogáz-termelés kapcsolt hı- és villamosenergiatermelı rendszerben lakossági és közösségi hıellátás területén Biomassza-hasznosítás mezıgazdasági és élelmiszergazdasági területen kapcsolt hı- és villamos energia termelésre szolgáló továbbfejlesztése, hőtési célra való alkalmazás Napenergia (napkollektorok, napenergia tornyok, napelemek, napcsapdák stb.) hasznosításának, hatékonyságának fejlesztése és szemléltetı bemutatása A geotermikus energiaforrások gazdaságos és környezetkímélı hasznosítását elısegítı technikák és technológiák, ha azok nem járnak a felszín alatti víz végleges kitermelésével (helyi földtani viszonyoknak – porózus, törmelékes homokkıtárolókba, karbonátos tárolókba – megfelelı visszasajtolási módszerek fejlesztése, referencia projektek létesítése) Szélenergia hasznosítására a hazai energetikai széltérkép továbbfejlesztése, referenciaüzemek alapján a hazai szélviszonyok közötti létjogosultság elemzése A vízenergia hasznosításának újbóli értékelése, figyelembe véve a természet- és környezetvédelem szempontjait

94

4.2.3. Települési környezetminıség és fenntartható építés Általános helyzetkép Az ember életének nagy részét az épített környezetben, épületekben éli le. Az épített környezet és az abban foglalt épületállomány a nemzeti vagyon jelentıs része, összértéke mintegy 25 ezer milliárd forint, ezért minısége és annak védelme különösen fontos. A települések környezeti állapotának megoldandó kérdései a lakosság túlnyomó hányadát érintı, az ország környezeti állapotának egészét döntıen meghatározó problémái a városokban jelennek meg. Az épített környezet létrehozása, fenntartása, üzemeltetése és esetleges átalakítása, részbeni bontása igen jelentısen befolyásolja az emberi fejlıdés fenntarthatóságát, mindenekelıtt az épületek üzemeltetésére (főtésére-hőtésére, szellıztetésére, világítására) használt energia nyomasztóan nagy mennyisége miatt. Súlyos gondokat okoz az épületeken be1üli levegı helyenkénti szennyezettsége, a felszámolásra került állami nagyvállalatok hátrahagyott szennyezett területei, az építési és bontási hulladék elhelyezése. Fokozódó jelenség a nagyvárosok klímájának elınytelen módosulása, a troposzférikus ózon, sıt egyáltalán a légszennyezettség, a szmog elsısorban a városi környezetet, de egyre inkább a régiókat is érintı problémája. A TOPF-egyenértékben kifejezett szén-monoxid, nem metán illékony szerves vegyületek és nitrogén-oxidok kibocsátása 1992-1999 között végig meghaladta a GDP-indexet, míg 2000-tıl gyenge szétválás jelei mutatkoznak. Mind az összes, mind az egy fıre jutó városi közhasználatú zöldterület az elmúlt évtizedben növekedett, de a gondozottság foka romlott. A környezeti zajkibocsátásra, illetve zaj-immisszióra vonatkozó hazai szabályozás összhangban lesz az EU szabályozással. Jelenleg gondot okoz, hogy Magyarországon a zajvédelmi ellenırzés és tervezés szinte kizárólag mérésre támaszkodik. Csak egyedi, kezdetleges tapasztalatok győltek össze számítási szoftverek területén. Nem használnak még az elsı vonalban mőködı intézetek, szervezetek sem szoftvereket zajtérképek készítéséhez. Várható, hogy rövid idın belül kötelezı lesz elkészíteni a nagyvárosok, illetve a fıutak, vasúti fıvonalak mentén a védett területek zajtérképét. Középtávon a kisebb városok is hasonló kötelezettséget kapnak. Erre sem eszközben, sem szakmai erıforrásban nem vagyunk elég felkészültek. A városi környezetminıséggel és a fenntartható építészet, építkezés követelményeivel kapcsolatban szükségessé vált hazai kutatási és innovációs feladatok közül ki kell emelni: - az EU elvárásainak megfelelı indikátor-rendszer kidolgozását, - a városok közterületi és épületen belüli levegıminıségének javítását, - az épületek ökológiailag hatékony tervezési módszereinek fejlesztését, - az épületek üzemeltetésére használt energia mennyiségének radikális csökkentését, - a települések közterületein és épületein belül érvényesülı zajhatások csökkentését, a környezet zajállapotának, állapotváltozásának bemutatására a zajtérkép-készítés módszertani kidolgozását.

Kutatás-fejlesztési eredmények •

A fenntartható fejlıdés települési és térségi modelljeinek kidolgozása

95 Kidolgozásra került a fenntartható fejlıdés környezeti mutatórendszere a térségi fejlesztések megalapozásához, a változások modellezéséhez, továbbá az EU 4. K+F Keretprogram keretében az építmények és városok fenntartható fejlesztésének indikátorai, a hazai fenntartható településfejlesztés és kistérség-fejlesztés összefüggései az EU terület- és településfejlesztési politikájával. •

Települési környezetminıség

Az épített környezet védelme érdekében a budapesti agglomerációban meghatározták a lakásépítés környezetkímélı telepítési és építéstechnológiai lehetıségeit. Modellezték a városkörnyéki ózonképzıdést és a toxikus légköri nyomelemeket hazai nagyvárosokban, s meghatározták a városi levegıszennyezıdés meteorológiai paramétereit. Az EU 5. K+F Keretprogram során programokat dolgoztak ki a hanyatló városrészekben az élet minıségének javítására, a városi zöldterületek fejlesztésére a városi életminıség javítása érdekében. Az energiatakarékos főtési rendszerek kialakítását szolgálta a hıérzeti komfort megvalósítása dinamikusan változó paraméterő lég- és hıtechnikai beavatkozással. •

A települési zaj- és rezgés elleni védelem

A Nemzeti Környezetvédelmi Program keretében elkészült az EU elıírások szerint készített elsı hazai zajtérkép, nevezetesen Sopron városára. Ezt követte Budapest mérési adatokon (kb. 600 mérési pont) alapuló digitális zajtérképe is, amely különbözı lekérdezési rendszeren át, kutatási, fejlesztési, tájékoztatási célokhoz egyaránt jól alkalmazható. Az üdülıhelyek speciális zaj- és rezgés elleni védelmének kérdéskörét a balatoni üdülıkörzet példáján vizsgálták, meghatározva a probléma-megoldási lehetıségeket is. Megvalósult az EU-integrációs jogharmonizációjára és az ISO nemzetközi szabványokra tekintettel az egyes ipari termékek, építıipari gépek zajkibocsátásával kapcsolatos vizsgálatok elvégzése, a zajkibocsátás korlátozásáról szóló szabályozás (vizsgálati szabványok) kialakítása. Zajmérési és a zajterhelési vizsgálatokat végeztek a lıtereken is, vizsgálva a kézi lıfegyverek okozta zajterheléseket, szabványtervezetet készítve a zajvizsgálati módszerekre.

96

A jövı kutatás-fejlesztési irányai

A kutatás súlyponti területei

Feladatcsoportok

a) "A jövı háza": Az épületek • tervezési, létesítési és üzemeltetési módszereinek fejlesztése az öko- • hatékonyság és az életcikluselemzés segítségével

•

b) Lakások belsıtéri levegıszennye- • zettségének csökkentése c) “A holnap városa”: A fenntartható • fejlıdés települési és térségi modelljeinek kidolgozása

• •

•

A fenntartható építés EU konform magyarországi indikátorrendszerének kidolgozása Οlyan lakó- és irodaépületek megtervezése, amelyek technológiai kivitelezésük révén jelentısen csökkentik a létesítési és üzemeltetési energiaigényt, megújuló energiaforrásokkal mőködnek és költségeik összemérhetık a hagyományos épületek építési költségeivel. Az ökologikus (kis energiafogyasztású, egészséges, minimalizált hulladék-termeléső és zajkibocsátású) építés elımozdítása érdekében ökologikus építészeti mintatelepek fejlesztése Gazdaságos, tiszta, hatékony és fenntartható állagmegóvási, helyreállítási, felújítási és építési technológiák fejlesztése és bemutatása, különösen nagy épületegyüttesek vonatkozásában. A bontott törmelék újrahasznosítására alkalmas technológiák fejlesztése Az épületeken belüli mikroklíma minıségének javítása. Lakások háztartási forrásaiból eredı belsıtéri szennyezettség csökkentését szolgáló épületszerkezeti megoldások és épületgépészeti berendezések fejlesztése Új modellek kidolgozása a városok és azok régióinak fenntartható fejlıdésére, közép és hosszú távú társadalmigazdasági forgatókönyvek, továbbá kutatási, fejlesztési és demonstrációs programok kidolgozása, amelyek elsısorban a következı tevékenységek támogatására irányulnak: gazdasági versenyképesség, energiahatékonyság és energiatakarékosság (kiváltképpen az épületekben és a városi közlekedésben), a zöldfelületfejlesztés hatásai a települési környezetminıségre, az épített környezet esztétikus kialakítása aktív és inaktív elemek együttesével, valamint információs hálózatok (a “digitális városok” koncepciója) A környezet zajállapotának bemutatására a zajtérképkészítés módszertani kidolgozása A környezeti és az épületen belüli zaj- és rezgésterhelés jelentıs csökkenését eredményezı építészetiépületakusztikai, forgalomszervezési megoldások, technológiák, anyagok fejlesztése (hatékonyabb zajcsökkentı eszközök , zaj, ill. rezgés szempontjából kedvezıbb paraméterő berendezések, zajés rezgéscsökkentı anyagok, szerkezetek, létesítmények, technológiák kutatása és fejlesztése) Városklíma kutatások

97

4.2.4. Környezetkímélı fenntartható közlekedés Általános helyzetkép A közlekedési ágazat a hazai GDP kb. 5,5%-át adja. Hazánk tranzit országnak számít, magával hordva az ezzel járó terheket. Úthálózatunk meghaladja a 188.000 km-t, ebbıl a közúti hálózat kb. 135.000 km. Úthálózatunk sőrősége (200 km/100 km2) nagyobb, mint az európai OECD-átlag. Vasúthálózatunk sőrősége az európai OECD átlagnak majdnem kétszerese. 7.700 km a vasútvonalaink hossza. Vizi útjaink hossza 1370 km. A környezetminıség romlásában a levegıszennyezés és zajterhelés területén alapvetı a közlekedés részesedése (40-70 %). Ez a szektor adja az országos szén-monoxid-, nitrogénoxid-kibocsátás mintegy 50 %-át. Kisebb, de korántsem elhanyagolható a közlekedési tevékenység szerepe a talaj- és vízszennyezésben a hulladékok, fıleg a veszélyes hulladékok keletkezése miatt. A közlekedési infrastruktúra lényegesen befolyásolja a tájat, korlátozhatja annak hasznosítását. Vonalas létesítményei építésük, üzemelésük során károkat okoz(hat)nak a természeti környezetben, megsemmisítve, felszabdalva az élıhelyeket. A fejlett államok tendenciái, illetve a hazai közlekedési igények várható növekedése alapján valószínősíthetı, hogy a közlekedési eredető üvegházhatású gázkibocsátások akár megduplázódhatnak az elkövetkezendı évtizedekben, amennyiben a tendencián nem sikerül változtatni. A közlekedés fejlıdésében világméretekben megfigyelhetı és aránylag jól elkülöníthetı szakasz a multimodális közlekedési módok és a logisztikai rendszerek kiépítése, valamint a környezetkímélı és újrahasznosítható közlekedési eszközök bevezetése. A közlekedési pályák építésében és fenntartásában bevezetett korszerősítések közvetlen eredménye a minıségjavulásban és élettartam-növekedésben jelentkezik. Fokozott figyelmet kell fordítani a környezetkímélı közlekedési módok (pl. kombinált személy- és áruszállítás, a vasúti, vízi, kerékpáros közlekedés fejlesztése, a közlekedés környezetkárosításának csökkentése az alágazati infrastruktúra és a háttértevékenységek fejlesztése útján) fejlesztésére, valamint a közlekedési szokások és a gépjármő-vezetıi magatartás befolyásolásának eszközeire. Növekszik az a felismerés, hogy a túlzsúfolt régiókban, nagyvárosokban fellépı torlódás csak új utak építésére koncentráló fejlesztéssel nem csökkenthetı. Elıtérbe került a közlekedési igények befolyásolásának fontossága, kiemelt szerepet kapott a fenntartható fejlıdést és mobilitást szolgáló közlekedésfejlesztés. A környezeti zajterhelésben a fejlett közlekedési infrastruktúra következtében a közúti és a légi közlekedés hatása a legjelentısebb. Ez magyarázza, hogy az EU országaiban ezek a zajcsökkentési kutatások legnagyobb súllyal szereplı területei. Az elmúlt években a közlekedés környezetvédelmi szabályozása jelentıs mértékben fejlıdött. A levegıszennyezés és a zaj elleni védelem területén már kialakult az összhang az EU elıírásokkal. Látványosan javult a levegıszennyezés szempontjából fontos üzemanyagminıség. A közlekedésben nagy mennyiségben keletkeznek hulladéknak számító anyagok, (gumiköpeny, nemes anyagból bonyolult folyamattal készült alkatrészek stb.), amelyek újrahasznosítása makrogazdasági és környezetvédelmi szempontból egyaránt elınyös. Egyértelmő, hogy a hazai és nemzetközi társadalmi, gazdasági élethez számos ággal kötıdı közlekedés hatékony fejlesztése, fenntartása, üzemeltetése, valamint a velük kapcsolatos környezetvédelmi feladatok feltárása és megoldása csak korszerő tudományos ismeretek alkalmazásával lehetséges.

98

Kutatás-fejlesztési eredmények •

Környezetkímélı közlekedési rendszerek

Kidolgozásra került a környezetvédelem érdekeit (is) szolgáló helyi és helyközi integrált tömegközlekedési rendszerek (tarifaközösségek) létrehozásával kapcsolatos társadalmi hatáselemzés módszertana, a létrehozás lehetıségeinek a vizsgálata nagyvárosokban és azok vonzáskörzetében. Javaslatokat dolgoztak ki a környezetkímélı vasúti és vizi közlekedési módok preferálását szolgáló multimodális szállítási technológiák megvalósítására. Vizsgálták a közlekedési folyamatok környezetvédelmi optimalizálásának alapjául szolgáló fı folyamat-szimulációs összefüggéseket, koncentrálva a menetdinamikai és energetikai számítási eljárások algoritmikus szerkezető kialakítására. Módszereket dolgoztak ki a közúthálózat forgalmából - mint folyamatosan emittáló vonalforrásból - származó károsanyag-koncentráció méréssel történı meghatározására. •

A környezetkímélı közlekedési eszközök fejlesztése

Szimulációs modelleket fejlesztettek ki a dízel motorok környezetterhelı hatásainak vizsgálatára, különös tekintettel a motorok állapotára, a mőködés módjára és a felhasznált hajtóanyag tulajdonságaira. Az üzemelı gépjármőveken lévı katalizátorok felülvizsgálatára ellenırzési módszerek kerültek kifejlesztésre. Az emisszió csökkentése érdekében sikeres fejlesztésnek bizonyult az alternatív tüzelıanyagoknak minısülı földgázmotorok kialakítása. Elvégezték a PB-gáz, CNG, benzin és dízel üzemanyagokkal hajtott gépjármővek környezetvédelmi és energetikai szempontból való összehasonlítását, a gáz üzemanyagú motorok elterjedésének hatásvizsgálatát – az emisszió mértékére tekintettel. Elemezték a forgalomban lévı dízelüzemő gépjármővekbıl távozó kipufogógázok mennyiségének ill. károsanyag-tartalmának csökkentési lehetıségeit,s a szabályozó rendszer továbbfejlesztésére rendeletmódosítási javaslatot dolgoztak ki. •

Közlekedési infrastruktúra fejlesztése

Feltárták a gépkocsi-roncsok újrahasznosítási lehetıségeit, az újrahasznosítás elvi folyamatainak és összefüggéseinek vizsgálatával – a hazai szabályozás szükségességének és fı irányainak kijelölésével. Ezen témakörön belül sikeres fejlesztések történtek a gépjármővek környezetbarát szétszerelésére, a hulladékkatalizátorok újrahasznosítására. Továbbfejlesztették a környezetkímélı síkosság-mentesítı szórógépet, továbbá a veszélyes áruk szállítási technológiáit. Kétoldalú nemzetközi együttmőködés keretében biztonságosabb módszereket dolgoztak ki a veszélyes idıjárás elırejelzésére. •

Közlekedési zajcsökkentési eljárások

99 A kutatások legnagyobb része - hasonlóan az EU-beli fejlesztésekhez - prekompetitív, azaz nem konkrét termék létrehozását, hanem inkább módszerek kidolgozását és/vagy továbbfejlesztését célozza. Az érintett termékek nagyobb része közlekedési eszköz, ezen belül jól megfigyelhetı a vasúti (valamint 2000 után a légügyi) kutatások volumenének növekedése. Az új zajcsökkentési technológiák fejlesztése részben a korszerő eljárások (pl. aktív zajcsökkentés) elıbbre vitelét szolgálja, de fontos új aspektus a visszaforgatott anyagok zajcsökkentési alkalmazása, ill. a zajcsökkentı anyagok visszaforgatásának kérdése is. E mellett döntés-elıkészítés céljára információs alrendszer került kifejlesztésre a magyarországi közúti jármőpark típusvizsgálati zajméréseivel kapcsolatos adatok felhasználásával. Fontos további feladat a meglévı utak, vasutak korszerősítésekor, felújításakor alkalmazandó zajvédelmi stratégia kidolgozása, valamint a zajkeltés szempontjából kedvezı, korszerő közúti, vasúti pályaépítési lehetıségek hazai alkalmazási feltételeinek kidolgozása.

A jövı kutatás-fejlesztési irányai A kutatás súlyponti területei

Feladatcsoportok

a) Környezetkímélı közlekedési rendszerek (a közlekedési alágazatok közötti munkamegosztás racionalizálása; a városi, helyközi, és regionális rendszere kapcsolódásainak megoldása) fejlesztése, környezetbarát közlekedési módok (tömegközlekedés, vasút, kombinált szállítási módok, kerékpárközlekedés stb.) elterjesztését megalapozó kutatások

•

• •

• •

b) Környezetkímélı közlekedési • eszközök fejlesztése: a meglévı jármőpark emissziójának mérséklése; új energiatakarékos, csökkentett emissziójú (légszennyezés, zaj- és rezgés) • jármővek és üzemanyagok). • • •

A közlekedési alágazatok közötti munkamegosztás racionalizálása, az alágazati infrastruktúra és a háttértevékenységek fejlesztése, a városi, helyközi, regionális rendszerek jobb egymásra épülése, kapcsolódásai a környezetvédelem kitüntetett szerepével Környezetbarát közlekedési módok (tömegközlekedés, vasút, kombinált szállítási módok, kerékpár-közlekedés stb.) elterjesztését megalapozó kutatások Modális és intermodális közlekedésirányító rendszerek, stratégia kifejlesztése a második generációs mőholdas navigációs és pozicionáló rendszereknek minden közlekedési szektorban való térhódításának elısegítésére Gépjármővek által kibocsátott zaj- és légszennyezés csökkentési lehetıségek kutatása a korszerő zajcsökkentı útburkolatra vonatkozóan A közlekedés externális költségeinek felmérését megalapozó kutatások A gépjármővek légszennyezıanyag-kibocsátása vizsgálatának, zajellenırzı rendszerének fejlesztése, vizsgálati, értékelési rendszer kidolgozása a közlekedés okozta környezeti rezgésekre az EU elıírásokkal összhangban, az üzemelı gépjármővekben lévı katalizátorok felülvizsgálatára alkalmas ellenırzési módszer kidolgozása Gépjármő üzemanyagok minıségi fejlesztése (kénmentes, alacsony aromás tartalmú stb.) Gépjármővek üzemanyag-cellás meghajtásának kutatása. Életciklusában elemzett innovatív jármőkoncepciók, amelyeknél új anyagfajtákat, konstrukciós megoldásokat alkalmaznak a kibocsátások csökkentése érdekében Környezetkímélı tömegközlekedés versenyképességét szolgáló fejlesztések (korszerő, energiatakarékos jármővek, integrált közlekedési környezetben üzemelı, gazdaságos és intelligens közúti és vasúti jármővek, városi villamos vontatás stb.)

100

4. 2. 5. Fenntartható mezıgazdaság Általános helyzetkép Magyarország természeti erıforrásai a fejlett országokhoz viszonyítva lényegesen jobb feltételeket nyújtanak a mezıgazdasági termelés számára. Ennek köszönhetıen a mezıgazdaság a nemzetgazdaság jelentıs ágazata, bár fontossága - a nemzetközi tendenciáknak megfelelıen - egyre inkább csökken. Ennek ellenére a vidék gazdaságának kiemelkedı eleme, a mezıgazdasági és élelmiszeripari termékek kivitele pedig jelentıs mértékben hozzájárul a külkereskedelmi egyensúly javításához. Hazánk területének több mint 90%-a a gazdag biológiai élettel jellemezhetı talaj. Az ország területének kb. 66,4 %-a mezıgazdasági terület, ezen belül 77 % a szántó, 4,2 % a kert, gyümölcs és szılı, 18,8 % pedig a gyep. A nagyrészt mővelés alatt álló erdık részesedése a teljes földterületbıl 19 %, a nádasoké 0,4 %, a halastavaké 0,3 %, a mővelés alól kivont területeké pedig 13,9 %. Az elmúlt évtizedben gyökeresen átalakult az agrártermelésünk szerkezete. A korábbi nagyüzemek szétválása következtében megnıtt a gazdasági szervezetek száma. 2000-ben 960 ezer egyéni gazdaságot és 8500 mezıgazdasági tevékenységet folytató szervezetet tartottak számon. Ez utóbbiak átlagos üzemmérete 600 ha-ra, az egyéni gazdaságok átlagmérete 2,8 hara nıtt. A mezıgazdaság bruttó termelése az elmúlt 11 év alatt kb. 1/3-al csökkent. A termelés csökkenéséhez a romló belsı gazdasági feltételek, a fizetıképes kereslet visszaesése, a kedvezıtlen külsı gazdasági környezet erısen hozzájárultak. Állandósult a tıkehiány, csökkentek a beruházások, süllyedt az agrotechnikai és technológiai színvonal. A korábban tehát jellemzınek tekinthetı intenzív mezıgazdaság súlyos környezet- és természetvédelmi problémák forrása volt: 2,3 millió ha eróziónak, 1,3 millió ha deflációnak van kitéve, s 2,3 millió ha-on kell megküzdeni a talajsavanyodás problémájával (Ezt a kérdéskört a földtani, talajvédelmi fejezetben részletesen bemutatjuk). Ugyancsak fokozott terhelést jelentett a mezıgazdaság - fıleg a hígtrágyázás és a nagyadagú mőtrágyahasználat miatt - a felszíni és felszín alatti vizekre. Jelentıs veszteségeket okoztak az ár- és belvizek, valamint az aszálykárok, amely kérdésekrıl a vízgazdálkodási fejezetben olvasni bıvebben. E kérdéskörbıl az aszálykárokat kiemelve érdemes megemlíteni, hogy hazánk 19 megyéjébıl 9-ben 10-évenként kell a szárazság terméscsökkentı hatásával számolni. Az aszály különösen az országnak a Dunától keletre fekvı részét (Kiskunság, Dél-alföld) sújtja, hazánk délnyugati sarkában viszont ritkán lép fel. A termelés visszaesését tárgyalva érdemes a termelési alapokat romboló tüneteket is megvizsgálni. Ez utóbbiak közé sorolható a termıtalaj pusztulása, a növényi és állati genetikai alapok beszőkülése, pusztulása, a biodiverzitás csökkenése, fajspektrum-beszőkülés, a növényvédı szerekkel szembeni ellenállóképesség növekedése. A mezıgazdasági területeket (és termékeket) a mezıgazdasági, ipari, közlekedési és kommunális eredető szennyezések is terhelik, ugyanakkor az iparosítás és az urbanizáció is csökkenti a gazdálkodásra rendelkezésre álló területeket. A mezıgazdaság intenzifikálása (gépesítés, specializálódás, kemizálás) az agrártájak és az azokkal kapcsolatban lévı más élıhelyek és a biológiai sokféleség minden formájának csökkenéséhez járult. Az intenzív gazdálkodás velejárójaként a negatív jelenségek másik csoportjába tartozik a vadon élı növény- és állatfajok élıhelyének veszélyeztetése, az élıvizek (talajvíz, rétegvíz, ivóvízbázisok) elszennyezıdése, a szermaradványok feldúsulása és azok bomlástermékeinek káros hatása az élılényekre köztük magára az emberre.

101 Az intenzív gazdálkodás okozta terhelések ellenére hazánkban viszonylag nagy területeken találhatunk olyan mezıgazdasági élıhelyeket, amelyek természetvédelmi szempontból kiemelkedı jelentıségőek. Ezek közé sorolhatók az extenzív szántók, rizstelepek, gyepek, hagyományos szılı- és gyümölcsültetvények, vegyes gazdálkodású tanyarendszerek, halastavak, nádasok. A mezıgazdaság mind környezet- és természetvédelmi, mind pedig gazdasági és társadalmi értelemben kiemelt jelentıségővé lépett elı hazánkban. A fenntarthatóság elve egyre nagyobb hangsúlyt kap a politika szintjén is. Hazánk EU-s integrációs törekvései is erısítik ezt a folyamatot, amelyek korszerőbb környezetvédelmi, területfejlesztési és mezıgazdasági politika kialakítására ösztönöznek. Mindezek - az intezív termelés helyett - az extenzifikálás szükségességének irányába mutatnak, szorgalmazva a korábbi termelés-centrikus szemlélet felszámolását, a környezetgazdálkodási ismeretekre alapozott új „gazdaszemlélet” kialakítását. Az agrárgazdaság fenntartható fejlıdésének egyik legfontosabb feltétele, hogy a rendelkezésre álló talajkészleteinket ésszerően hasznosítsuk, védjük, illetve óvjuk meg, s nem utolsó sorban sokoldalú funkcióképességét ırizzük meg, illetve tartsuk fenn. A fenntartható mezıgazdasági kutatásokban és fejlesztésekben a jövıben irányváltásra van szükség. A mezıgazdaság mindhárom nagy területén (agrárökológia, biológiai alapok, agrártechnológiák) rendszerszemlélető, interdiszciplináris kutatási programok megvalósítására lesz szükség. Ez a program végsı soron egy hosszú távon is mőködıképes földkészlet-gazdálkodást, tágabban környezetgazdálkodást céloz majd meg, amely úgy állít elı értékes, szermaradvány-mentes, egészséges és piacképes élelmiszereket, valamint nyersanyagokat és megújuló energiahordozókat, hogy közben megırzi a vidéki táj arculatát, az élıvilágot, a környezetet és benne az embert és közösségeit. Várható a biogazdálkodás térhódítása. Közel 80 ezer ha-t hasznosítottak biotermesztéssel (2001). A növekedés üteme egyre gyorsul, noha jelenleg az összes mezıgazdasági területnek mindössze 0.6%-án folyik biogazdálkodás. A biotermesztéssel hasznosított terület 50 %-a szántó, 43%-át gyep fedi, 3%-a gyümölcsös, 4%-a pihentetett terület. Legfontosabb biotermékünk a gabona, ezen belül is a durum búza és a tönköly búza. A biotermékek 90-95 %-a Nyugat-Európában talál gazdára, de a hazai kereslet is egyre élénkebb. A közelmúlt problémáit nézve egyre jobban a multifunkcionális mezıgazdaság térhódításával lehet számolni. Ez a tevékenység tud ugyanis a termelési, fogyasztási, társadalmi, szociális, regionális és védelmi feladatoknak megfelelni, és így tudja a gazdálkodás és a vidékfejlesztés összekapcsolásával Európa és a világ fejlıdési tendenciáit követni. Az EU-s csatlakozás várhatóan változást fog okozni a mezıgazdaság környezetterhelésében. A szántóterület csökkenése több 100 ezer ha-on természethez közeli mővelési ágak (erdı, gyep stb.) megjelenését fogja eredményezni kisebb környezetterheléssel, ugyanakkor a tartósan intenzív hasznosítású területeken a kemikáliák fokozottabb alkalmazására lehet számítani. Hazai viszonyaink között kiemelkedıen fontos feladat az agrárium terület- és földhasználati harmonizálása a környezeti szempontokkal, ugyanakkor alapvetı feladat a vidéki népesség helyben tartása, a vidék megélhetését biztosító feltételeinek megteremtése, megerısítése, valamint a megfelelı környezetminıség kialakítása, illetve fenntartása. Ebben a szellemben 1999-ben - a Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Programról (NAKP) - hozott Kormányhatározat (2253/1999.X.7.) a környezetkímélı, a természet védelmét és a tájmegırzését szolgáló mezıgazdasági termelési módszereket támogatja, összhangban a “Környezet védelmének és a vidék megırzésének megfelelı mezıgazdasági termelési módszerek alkalmazásáról és támogatásáról szóló 2078/92. EGK tanácsi rendelet” elvárásaival. Ez a program horizontális (országos) és zonális (térségi) célprogramokra épül. E programokra

102 épülı agrártámogatásnak az a sajátossága, hogy csak a környezet és a természet védelmét, a vizek, a levegı tisztaságát, a táj megırzését, a termelt élelmiszerek biztonságos fogyasztását figyelembe vevı gazdálkodásra igényelhetı támogatás – a környezetvédelem kiemelt fontosságát hangsúlyozva.

Kutatás-fejlesztési eredmények Nem térünk ki ebben a fejezetben azokra a K + F eredményekre, amelyek a koncepció más fejezeteiben már kifejtésre kerültek (pl. 4.1.2., 4.1.6. stb.). A legfontosabb egyéb K + F eredményeket a következı fıirányokba rendezve mutatjuk be. •

A környezet- és természetkímélı mezıgazdasági technológiák, termékek, termelési módszerek, rendszerek kutatása, fejlesztése

E fıirány keretében a gazdaság struktúraváltásával összhangban olyan mezıgazdasági és mőszaki infrastrukturális technikák, technológiák fejlesztésére, illetve honosítására került sor, amelyek alapvetıen az emissziók megelızését, a környezeti-természeti erıforrások takarékos és környezetbarát felhasználását segítették elı. Kifejlesztésre kerültek az un. zártláncú mezıgazdasági (hulladék)gazdálkodási rendszerek és víztakarékos mezıgazdasági technológiák. Itt említhetı meg a “Cellulóz- és keményítıtartalmú mezıgazdasági és agráripari hulladékok hasznosítása membrán bioreaktorban” c. kutatás-fejlesztési téma, amely a keményítı és a cellulóz kinyerésére és felhasználására szolgált útmutatásul. Környezet- és természetkímélı termelési módszereket, rendszereket vezettek be. (pl. környezetkímélı mezıgazdasági termelési technológiák; biogazdálkodás; termıhelyhez igazodó, önkalibráló termesztéstechnológiák, védett területek és azok védızónájának ésszerő, természetkímélı, mezıgazdasági hasznosítást elısegítı gazdálkodási formák kidolgozása és alkalmazása). E problémakör keretében vizsgálták a “természetszerő állattartás ökológiai és ökonómiai kérdéseit”, a “szabadtartásos állattartás hatását a vízfolyás vízminıségére, a legelıterületek talajszerkezetére és növényvilágára”, a “fenntartható környezetbarát növénytermesztés és talajhasználat jelentıségét”. A biotermesztési témakörben tanulmányozták az “ökológiai mezıgazdálkodás termékeinek export- és hazai piaci helyzetét”; a “fogyasztói magatartás jellemzı trendjeit, a biotermékek hazai piaci helyzetét”, s kidolgozták az ökotermékek ágazati stratégiáját; valamint a bioélelmiszerek (biogabonák, biohal) termelésének menetét. A fenntartható mezıgazdaság bevezethetısége érdekében kialakították a Környezetileg Érzékeny Területek rendszerét, amely magában foglalja a természetvédelmi kezelésbe vételt, a természetkímélı földhasználat-támogatást, a jogi szabályozást, a védetté nyilvánítást, a közgazdasági szabályozást és a szaktanácsadást, illetve tájékoztatást. •

Az agro-ökológiai kutatások, fejlesztések

A mezıgazdaságban legfontosabb természeti erıforrásnak tartott talajkészletek hasznosítása és védelme témában nagy horderejő kutatásokról lehet számot adni, amelyek részletezésérıl eltekintünk, mivel ezeket a témaköröket a ”Földtani közeg védelme, talajvédelem” (4.1.6.) fejezet részletesen tárgyalja.

103 Kiemelkedı jelentıségő fejlesztéseknek bizonyultak az ökológiai hálózat, ökológiai folyosók és az infrastrukturális létesítmények (elsısorban autópályák, autóutak, vasútvonalak, nyílt csatornák stb.) keresztezıdési helyeinek mőszaki-biológiai megoldásai is. Sikerült kifejleszteni a környezetre (használata alatt és/vagy elhasználódása után) kisebb terhelést jelentı agrokemikáliákat. E témakörben vizsgálták az “élelmiszertermelés láncolatában lévı nehézfémek (kadmium, ólom, cink) és mikotoxinok vertikális mozgását a táplálékláncban (talaj, növény, állat, ember)”; elvégezték a “növényi produktivitást csökkentı környezeti tényezık által kiváltott endogén stresszválaszok összehasonlító vizsgálatát”; tanulmányozták a “növényi stressz-reakciók, peszticidek és környezetszennyezı nehézfémek együttes hatását”. A nehézfém-rezisztens növények nemesítésében komoly eredményeket értek el, s megtörtént a “digitális terepmodell felhasználása a növényi tápanyag-veszteségek és a környezetszennyezés kockázatainak elırejelzésére”; valamint vizsgálták a “felületaktív és szerves környezetkárosító anyagok kötıdését a talajokban”. Jelentıs számban szerepeltek erdıgazdasági témák is, közülük párat emelünk ki, ezek: a “környezeti ártalmakat tőrı fás növények nemesítése, környezetbarát fatermelés kidolgozása”, a “tölgyerdık pusztulásával kapcsolatos kutatások”, az “erdészet és erdei termékek életciklus elemzése”. A mezıgazdasági termelés éghajlati tényezıktıl befolyásolt jellege és a kockázat csökkentése témában kiemelt fontosságú volt az aszály magyarországi elıfordulásának vizsgálata és mérhetısége, az aszályindex és idıskála alkalmazása mellett az aszályindexek legjobb alkalmazhatósági körének meghatározása. E kérdéskört a 4.1.3. fejezetben is érintettük. •

Az EU-csatlakozásra való felkészüléssel összefüggı agrár kutatások, fejlesztések

Az EU-csatlakozásra való felkészülés jegyében az elmúlt években szerteágazó vizsgálatok folytak, tanulmányozva növénytermesztésünk és állattenyésztésünk elıtt álló feladatokat, egyáltalán agrárpolitikánk integrációs kérdéseit. Így megtörtént a “hazai agrárgazdaság környezeti helyzete és az EU-csatlakozással kapcsolatos feladatok kijelölése”; az “agrár- és környezetpolitika összefüggéseinek feltárása a gazdasági és a jogi szabályozás tükrében és az EU-harmonizációs törekvések szellemében”; az “állattenyésztés EU-csatlakozással kapcsolatos környezetgazdálkodási feladatainak kijelölése”; az “integráció várható hatásainak elemzése”; az “állattenyésztés környezeti hatását befolyásoló fıbb tényezık, a tartási és trágyázási technológiák értékelése, az EU-szempontok figyelembevételével”; az “állattartás fejlesztési irányainak meghatározása”, az “EU-kompatibilis környezetkímélı növénytermesztési és növényvédelmi technológiák meghatározása”. Sor került a mezıgazdaság és a természetvédelem összehangolásának EU-konform vizsgálatára is, amelynek keretében megkezdték az alapozó vizsgálatokat Magyarország földhasználati zónarendszerének kialakításához.

104

A jövı kutatás-fejlesztési irányai

A kutatás súlyponti területei

Feladatcsoportok

a) Fenntartható környezetés természetkímélı termelési módszerek, rendszerek tudományos megalapozása a mezıgazdaságban, erdıgazdaságban, halászatban, figyelembe véve a jövedelmezıség, az erıforrásokkal való fenntartható gazdálkodás, a termékminıség szempontjait, a környezetvédelmi szempontból elınyösebb mővelési, gazdálkodási formákra való átállást (pl. ökológiai gazdálkodás; termıhelyhez igazodó termesztéstechnológiák; védett területek ésszerő, természetkímélı, mezıgazdasági hasznosítását elısegítı gazdálkodási formák kidolgozása; extenzív, ill. a hagyományos mővelési módokra való áttérés; a természetes tartás okszerő megvalósítása)

•

•

•

• •

•

b) Az éghajlati tényezıkbıl fakadó • termelési kockázat csökkentése az éghajlati viszonyokhoz alkalmaz- • kodó termesztési és tenyésztési eljárások kidolgozásával. Aszályká- • rok megelızésére stratégia kidolgozásának megalapozása •

Új eszközök és modellek kidolgozása a vidéki és más releváns területek integrált és fenntartható fejlesztésére, amely minden egyes terület specifikus lehetıségeinek optimális hasznosítására, regionális szinten a tevékenységek és a földhasználat változatossá tételére, valamint az érintett népességnek a fenti tevékenységekbe való bevonására épül Fenntartható termelési rendszereknek a mezıgazdaságban, erdıgazdaságban, halászatban és a nádgazdálkodásban való bevezetése, figyelembe véve a környezetvédelmi szempontból elınyösebb mővelési, gazdálkodási formákra való átállást A növénytáplálásban, illetve a tápanyag-gazdálkodásban új eljárások kidolgozása: szervestrágyázás feltételeinek fejlesztése, hazai gyártású mőtrágyák választékának, minıségének javítása, fertızésekkel szemben ellenállóbb, illetve a tápanyagokat jobban hasznosító növényfajták nemesítése Növényvédı-szerek használatának racionalizálása, az integrált növényvédelem tökéletesítése Természetkímélı termelési módszerek, rendszerek: pl. ökológiai gazdálkodás; termıhelyhez igazodó termesztéstechnológiák, védett területek és azok védızónájának ésszerő, természetkímélı, mezıgazdasági hasznosítását elısegítı gazdálkodási formák kidolgozása és alkalmazása, extenzív, ill. a biodiverzitást megırzı, hagyományos mővelési módokra való áttérés, a természetes tartás okszerő megvalósítása, a kérıdzı fajok (vadonélı kérıdzıket is beleértve) olcsóbb takarmányozási és hasznosítási lehetıségeinek feltárása, a természetszerő erdık élıvilágának és talajának védelmével számoló környezetkímélı technológiák fejlesztése, a környezeti ártalmakat tőrı fás növények nemesítés A növénytermesztési és erdészeti, valamint az állattenyésztési és halászati nemzeti és nemzetközi génbankok gyarapítása, a genetikai alapok győjtése, megırzése, fenntartása, értékelése, rendszeres cseréje és folyamatos fejlesztése Az agrometeorológiai és agroklimatológiai információs rendszerben rejlı lehetıségek vizsgálata Az idıjárás sztochasztikus jellegének pontosabb megismerése alapján stressz-rezisztens és alkalmazkodó növényfajták nemesítése, köztermesztésbe vonása Éghajlati viszonyokhoz alkalmazkodó termesztési és tenyésztési eljárások kidolgozása, módszertani fejlesztés, tájtermelés kialakítása és ehhez megfelelı szaktanácsadási rendszer fejlesztése Az aszálykárok hatásainak megelızése érdekében az ezt megelızı alkalmazkodó aszálystratégia kidolgozása

105 c) Mezıgazdasági hulladékok technológiai hasznosítása

bio- •

•

A különbözı fermentációs technológiák hulladékainak (biomassza és a magas biológiai oxigénigénnyel rendelkezı használt fermentlé) ártalmatlanítása (pl. a természetbıl izolált vagy genetikailag módosított termofil mikroorganizmusok alkalmazásával magas hımérsékleten) Gyorskomposztálási technológiák kidolgozása, illetve hazai viszonyokra történı adaptálása. A nagyüzemi komposztálás minıségjavító fejlesztése, értékesebb, gazdaságosabb termékek elıállítása érdekében

5. Forrásmunkák •

Nemzeti Környezetvédelmi Program 1997-2002 (KTM 1997)

•

Nemzeti Fejlesztési Terv “Kutatás, Fejlesztés és Innováció” c. fejezete

•

Európai Unió 5. Kutatási, Technológiafejlesztési és Demonstrációs Keretprogramja (OMIKK Kézikönyv 2000)

•

Beszámoló az Országgyőlésnek a magyar tudomány helyzetérıl (MTA 1998)

•

Tudomány és technológiapolitika 2000: a Kormány tudomány- és technológiapolitikai elvei és cselekvési programja (OM 2001)

•

Technológiai Elıretekintési Program: A természeti és épített környezet védelme és fejlesztése, Budapest, 2000

•

Nemzeti Kutatási Fejlesztési Programok Környezet- és Természetvédelmi Programjának stratégiája (OM 2000)

•

Környezet- és Természetvédelmi Tárcaszintő Kutatások Annotált Bibliográfiája (19982001) (KöM 2002)

•

Strategic Plan 2000 (Office of Research and Development of EPA)

•

Corporate Plan 2001/2002 (Environment Agency, Bristol)

•

Umweltforschungsplan (UFOPLAN 2001, Umweltbundesamt, Berlin)

•

Az Európai Unió VI. Környezetvédelmi Akcióprogramja (Brüsszel, 2001)

•

Adatok hazánk környezeti állapotáról (KöM 2000)

•

Magyarország környezeti kulcsmutatói – 2000. Budapest, 2000, Környezetvédelmi Minisztérium

106 •

Magyarország környezeti kulcsmutatói – 2002. Budapest, 2002, Környezetvédelmi Minisztérium

•

Magyarország környezeti állapota, humánökológiai és környezet-egészségügyi helyzete (szerk: dr. Ádány Róza 2000) DOTE Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Népegészségügyi Iskola

•

Összefoglaló elemzés a környezet- és természetvédelem legfontosabb kutatás-fejlesztési eredményeirıl a talaj-talajhasználat területén 1997-2001 (dr. Várallyay György 2001)

•

Természetvédelmi kutatás-fejlesztési eredmények 1997-2001 (dr. Vajna Tamásné 2001)

•

Éghajlatváltozás, hatások, klímavédelem legfontosabb kutatás-fejlesztési eredményei 1997-2001 (dr. Mika János, dr. Pálvölgyi Tamás 2001)

•

A hazai vízgazdálkodás stratégiai kérdései (Szerk.:Somlyódy László, 2000)

•

Felszíni és felszín alatti vizeink fenntartható használatának kutatás-fejlesztési eredményei 1997-2001 (dr. Alföldi László 2001)

•

Környezeti szemlélető energiagazdálkodás kutatás-fejlesztési eredményei 1997-2001 (dr. Gács Iván 2001)