A ROMÁK HELYZETE A MÉDIÁBAN

BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR GAZDASÁGDIPLOMÁCIA ÉS NEMZETKÖZI MENEDZSMENT SZAK Nappali tagozat Public Relations szakirány

A ROMÁK HELYZETE A MÉDIÁBAN

Budapest, 2007.

Készítette: Ludányi-Cene Anett

Tartalomjegyzék

Táblázatok jegyzéke............................................................................................................ 5 Bevezetés ............................................................................................................................. 7 I. A romák helyzete Magyarországon I/1. Farkhonamno kultur- Különleges kultúra....................................................................... 8 I/2. A kisebbségek és az előítéletek ...................................................................................... 9 I/3. A roma kisebbség és az előítéletek ................................................................................. 10 I/4. A romák szociális helyzete ............................................................................................. 11 I/5. Munkaerő-piaci helyzet és foglalkoztatás....................................................................... 16 I/6. A roma kisebbséggel kapcsolatos jogszabályok és törvényi lehetőségeik ..................... 19 II. A média gépezete II/1. A médiáról általában...................................................................................................... 24 II/2. A média története röviden ............................................................................................. 25 II/3. A média társadalmi funkciói, média-modellek ............................................................. 26 II/4. A média befolyásoló szerepe, a manipuláció ................................................................ 29 II/5. A mai média vizuális gyorsbüfé? .................................................................................. 31 II/6. A médiumok befolyása az egyes szerepekre ................................................................. 33 II/7. Az egyes médiumok tulajdonságai................................................................................ 34 II/7.1. A sajtó......................................................................................................................... 35 II/7.2. A televíziózás és rádiózás ........................................................................................... 36 II/7.3. Az Internet .................................................................................................................. 39 III.A romák helyzete a médiában III/1. A romák médiaábrázolása ............................................................................................ 40 III/2. A romák helyzete a sajtóban ........................................................................................ 45 III/2.1. A „jó példák” ............................................................................................................ 48 III/3. A romák helyzete a televízióban és rádióban............................................................... 50 III/4. A romák helyzete az Interneten.................................................................................... 56 III/5. A romák médiafogyasztása .......................................................................................... 57

3

IV. Mélyinterjú a romák helyzetéről ................................................................................. 59 Összefoglalás ....................................................................................................................... 67 Irodalomjegyzék .................................................................................................................. 68 Táblázatok............................................................................................................................ 70

4

Táblázatok jegyzéke

1.1. számú táblázat: Cigányok anyanyelvi megoszlása 1893, 1971, 1993, 2003

10

1.2. számú táblázat: A cigányok létszáma megyénként és százalékarányokban

11

1.3/a. számú táblázat: A cigányoknak a teljes cigány népességhez viszonyított aránya

11

1.3/b. számú táblázat: A cigányok létszáma az egyes régiókban (fő)

11

1.4. számú táblázat: A cigány háztartásokban élő népesség életkor szerinti megoszlása

11

1.5. számú táblázat: A cigány lakosság vízzel való ellátottságának megoszlása

11

1.6/a. számú táblázat: A cigány háztartások által lakott házak alapozásának és falazatának megoszlása

11

1.6/b. számú táblázat: A romák által lakott épületek jellege

12

1.6/c. számú táblázat: A háza falazata (százalékos megoszlás) 2003

12

1.7. számú táblázat:A cigány háztartások környezeti szegregáltság szerinti megoszlása

12

1.8. számú táblázat: A cigányok és nem cigányok iskolázottsága és foglalkoztatottsága

14

1.9. számú táblázat: A romák foglalkoztatottsága 2003-ban régiónként

15

1.10. számú táblázat: Nem dolgozó férfiak utolsó munkahelyre járásának módja az állásvesztés évében

15

1.11. számú táblázat: Férfiak és nők foglalkoztatottsága

16

2.1. számú táblázat: Az egyes médiafajták jellemzői

32

2.2. számú táblázat: A magyar lappiac fontosabb tulajdonosai és lapjaik

34

2.3/a. számú táblázat: Televíziózással eltöltött napi idő átlaga országonként

35

2.3/b. számú táblázat: Egy főre jutó tévé nézési idő

35

2.4. számú táblázat: Csatornatípusok közönségarány adatai

35

3.1. számú táblázat: A médiaképpel kapcsolatos vélemények/ a romák többségének tételezett véleménye

42

3.2. számú táblázat: A nemzeti és roma kisebbséggel foglalkozó cikkek száma

44

3.3. számú táblázat: Konfliktust bemutató cikkek száma kisebbségi csoportok szerint a kisebbségről szóló cikkek arányában

45

3.4. számú táblázat: A konfliktusok tartalma a romákról szóló cikkekben

46

5

3.5. számú táblázat: Az MNEKK által támogatásban részülő roma lapok tulajdonságai és a támogatás összege (2007)

46

3.6. számú táblázat: Szerepeljenek-e romák? Demográfiai jellemzők szerint

53

3.7. számú táblázat: Legyen-e szó cigányokról? Demográfiai jellemzők szerint

54

3.8. számú táblázat: Az egyes televízió csatornák nézettsége a roma közönség körében

55

3.9. számú táblázat: Kedvelt tévéműsor- típusok a romák körében

55

3.10.számú táblázat: Rádióhallgatási szokások demográfiai jellemzők szerint

56

3.11. számú táblázat: Újságfogyasztás

56

6

Bevezetés

Témaválasztásom alapjául az a házi feladat szolgált, melyet még másodévesként készítettem az Esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód című tantárgyból a romák helyzetéről. Akkor döbbentem rá arra, hogy valójában mennyire érdekes és izgalmas kultúrával rendelkezik a cigányság, és sajnos mennyire elutasítóan vélekednek az emberek erről a kisebbségről. Megpróbáltam megtalálni azt a nagyon befolyásos tényezőt, amely az előítéletek kialakulásában nagy szerepet játszik viszont ha megfelelően használjuk, segíthet azok csökkentésében. Így jutottam el oda, hogy választott témám a romák helyzete a médiában lett, hiszen a mai világban rengeteg időt töltünk a különféle médiumok fogyasztásával, így ténylegesen befolyásolja véleményünket. Munkámat egy széles körű kutatással kezdtem, melyben a kiválasztott speciális szakirodalom segítségével próbáltan megismerni e kisebbség kultúráját, szociális és jogi viszonyait, amit a dolgozatom első fejezete tartalmaz. Úgy gondolom, hogy ez elengedhetetlen ahhoz, hogy megértsük, mik is azok a súrlódási pontok és kulturális különbségek, melyek az előítéletek és az elutasítás kifejlődéséhez vezethetnek. A második fejezetben a média felépítését, rendszerét és hatásait vizsgáltam, hiszen ez is alapvető fontosságú ahhoz, hogy végül tiszta képet kapjunk arról, hogy miért alakulnak ki diszkriminatív szituációk a médiában, és miért nem kap elég teret a roma kisebbség ezen iparágban. Az harmadik fejezetben megpróbálok objektív képet festeni a romák helyzetéről a különböző médiumokban, s megfogalmazom azt a problémát, mely során számos kérdés felvetődik és vegetál hosszú ideje megválaszolatlanul. Például, hogy valós, vagy nem valós képet kapunk-e a média közvetítésével arról, hogy milyen is ez a kisebbség, ténylegesen meg vannak-e a romáknak az esélyeik arra, hogy egyéniségekként jelenjenek meg a médiában, vagy csupán egy általános lepel alá bújtatva jeleníti meg őket a többség,- vagyis mi. A negyedik fejezet, pedig egy szociális munkással készített mélyinterjút tartalmaz, amelyből kiderül, hogy az elméleten túl milyen is a romakép, milyen a romák helyzete a gyakorlatban egy olyan szakember szemével, aki minden nap e kisebbség tagjainak segít, hogy minél sikeresebben és könnyebben oldják meg a problémáikat.

7

I. A romák helyzete Magyarországon

I/1.Farkhonamno kultur- Különleges kultúra Úgy gondolom, hogy dolgozatom elején szükséges közölni ezt a kulturális bevezetőt is, hogy mélyebben bele tudjunk érezni abba az igazán érdekes világba, mellyel a roma kisebbség rendelkezik. Ez az a kultúra, amelyből kiindul minden. Mivel mindannyian ugyanolyan emberek vagyunk, mindenkinek ugyanazok szükségesek az életben maradáshoz- étel, víz, levegő, stb.- nem látom más indokát, hogy megkülönböztessük magunkat a többségtől, vagy kisebbségtől. Azért pedig, mert valaki másban és máshogyan hisz , nem gondolnám, hogy okot ad arra, hogy elítéljük, csak meg kell ismernünk és máris könnyebb lesz együtt élni: A romáknál a lányok már 12 éves korukban felnőttnek számítanak, és nagyon sokszor már több gyermeket szültek is. Aztán pedig együtt lakik anyu, apu, nagyszülők, dédszülők, a fiatal pár, s persze pár év után 3-4 vagy még több kisgyermek. Ne hatalmas családi házakat képzeljünk, ahol mindenkinek van külön szobája, hanem legtöbbször egy helyiségből álló apró bódékat, lakásokat, házikókat. És az otthon mégis mindannyiuk számára kedves. Hagyományaikat hűen őrzik, az ünnepeket hangos vigadalommal ünneplik meg. S, hogy miből van rá pénzük? „Mindig összegyűlik valahogyan.” Pedig az iskolába járás, a rendszeres munka sokuknál nem jelent többet, minthogy elvégzik a nyolc osztályt, s elszegődnek segédmunkásnak. Mégis csodálatos dolgok születnek. Szokták mondani: „benne van a vérükben”. Gondoljunk csak a cigányzenére, amely mindannyiunk számára egyet jelent a felhőtlen mulatozással, vagy ha kicsit utánanézünk találhatunk verseket, meséket, melyek szintén roma alkotók tollaiból származnak. Tény, hogy az életfelfogásuk a kultúrából eredendően egészen más, hiszen inkább a mának élnek, mint a holnapnak, és hamarabb belevágnak olyan dolgokba, amiken mi még napokig gondolkoznánk. Hihetetlen érzékkel tudnak üzletelni, és nagyon jó rábeszélő készségük van. Ezeket a dolgokat pedig csak akkor tudjuk megismerni, ha nem elkülönülve, hanem velük együtt éljük meg a mindennapokat. Hiszen nem kell félni attól, hogy valaki mást érez és gondol, csak meg kell tanulnunk odafigyelni arra is, hogy miért teszi ezt. S lehet, hogy valami olyan különleges dologra bukkanunk, amit eddig, csukott szemmel nem is sejtettünk volna.

8

I/2. A kisebbségek és az előítéletek Ha valamely dolgot- csoportot, folyamatot, egyént- nem ismerünk, hajlamosak vagyunk olyan jellemzőket tulajdonítani neki, amely nem biztos, hogy a valóságban is úgy van. Az előítélet nagyon sok gondot okoz az ember életében, hiszen megtagadja tőle az esélyt arra, hogy valami újat, valami izgalmasat tapasztaljon meg. Eredendően úgy lettünk megalkotva, hogy előnyben részesítsük mindazt, amit a sajátunknak érzünk: a családot, az értékeinket, a fajtánkat. A társadalmi identitásunk kialakításának egyik alapvető eleme az, hogy megkülönböztessük a saját csoportot a külső csoportoktól, és ez a jelenség felelős az előítéletes gondolkodásért is. De az érem másik oldala az, hogy ez a rangsorolás oda vezethet, hogy az egyén eleve elutasítja mindazt a számos különleges dolgot, amelyet még nem ismer, nem birtokolhat. És itt a birtokláson van a hangsúly, hiszen már az őskorban kifejlődött bennünk az ösztön, mely szerint egy dolog csak akkor jó, ha azt a magunkévá tudjuk tenni, csak akkor izgalmas, ha nem értük még el, de egyszer a sajátunk lesz. Ha viszont valamiről világosan látszik, hogy olyannyira eltér a céljainktól, mint például a két kultúra- romák és nem romák kultúrája- hogy azt csak nagy befektetések árán tudjuk megismerni, már az esélyét is elvetjük annak, hogy ezt megtegyük. Az előítélet lehet pozitív, vagy negatív. De sajnos elmondhatjuk azt, hogy a kisebbségekkel szemben a negatív előítéletek az általánosak. A negatív előítélet pedig nem más, mint " egy ellenséges vagy negatív attitűd valamilyen csoporttal szemben- olyan attitűd, amely téves vagy nem teljes információkból származó állításokon alapul". (Aronson, 2001: p.303) Az előítéletekkel szorosan összefüggő fogalom a sztereotipizálás, amely azt a folyamatot jelenti, amikor az egyén bizonyos jellemvonásokat általánosságban kivetít egy egész csoportra, figyelmen kívül hagyva az egyedi tulajdonságok szerepét. Tehát a sztereotipizálás annyit jelent, "hogy a csoportba tartozó bármely egyénnek hasonló jellemvonásokat tulajdonítunk attól függetlenül, hogy a valóságban a csoport tagjai mennyire különböznek egymástól." (Aronson, 2001: p.304.) A sztereotipizálás nem jelent szükségszerűen egy rosszindulatú magatartást a sztereotipizáló részéről, csupán a tudatunk leegyszerűsíti a körülöttünk lévő világot, így könnyítve meg feladatát. Például ha a diplomásokkal kapcsolatos sztereotípiákra gondolunk, akkor általában felvetődik, hogy akinek diplomája van az okosabb, szerencsésebb, stb. Ezt pedig egyáltalán nem nevezhetjük rosszindulatú sztereotipizálásnak. Bár ha a romákkal kapcsolatos sztereotípiákra gondolunk, akkor sajnos be kell látnunk, hogy a pozitív gondolkodás nem általános. 9

I/3. A roma kisebbség és az előítéletek A romákkal szemben történő negatív attitűdök nem pusztán az etnikai hovatartozásukat tekintve alakultak ki, hanem egy sokkal bonyolultabb összefüggő rendszert alkotnak. Az alapvető különbség természetesen etnikai eredetű, de a tény az, hogy a mai magyarországi romák a társadalmi rétegződést figyelembe véve a legalsó rétegbe tartoznak. Így a velük szemben történő gondolkodásmódba beletartozik az is, hogy aki ebbe a csoportba tartozik az már egyértelműen szegény, munkanélküli és bűnöző. Így amikor a romákkal kapcsolatos elutasításra gondolunk, bele kell értenünk azt a fajta előítéletet is, amelyet az előbb felvázolt csoportokkal szemben tanúsít a közvélemény. A világ országaiban együtt élő cigányok és nem-cigányok között számos különbség felfedezhető mind kulturálisan, mind pedig a szociális viselkedésüket tekintve. A romák között fennálló társadalmi kohézió egészen más természetű, mint az egyéb társadalmi egységek között fennálló összetartó erő. A magyar roma kisebbséghez tartozók és a roma kisebbséghez nem tartozók csoportját két külön, egymástól élesen elhatárolható halmazként definiálhatjuk, de a közös a kettőben az, hogy egyazon országban, Magyarországon élnek, és mindkettő életképes-függetlenül attól, hogy létszámát tekintve az egyik hatalmas, a másik pedig egészen parányi méretű. A nem-cigány embereknek van saját területük, gazdaságuk, hivatalaik, történelmük, törvényeik, intézményrendszerük. A romáknak mindez nem teljes mértékben adott, így két fajta érték-és normarendszer, két fajta életszemlélet és életvitel él egymás mellett. (Géczi, 2002) E két dolog között tehát egy óriási szakadék van, amit áthidalhatunk azzal, hogy megismerjük a másik csoport szokásait, kultúráját és életszemléletét. Kezelni kell a társadalom békéjét veszélyeztető nyílt konfliktusokat és egy olyan rendszert kell felépíteni, melyben a kisebbségek is úgy érezhetik, hogy az nekik is szól, tehát magukénak tudhatják mindazokat az értékeket, mindazokat az eredményeket, melyeket a nem cigány csoport tagjaival, vagyis a többséggel elérnek. Ez persze nem könnyű feladat, hiszen a kisebbségeknek - legyen szó a romákról, zsidókról, vagy bármely más kisebbségről- szembe kell nézniük azzal a hatalmas akadállyal, amelyet az előítéletek és a téves feltevések alapoznak meg, amely nem más, mint a velük szemben történő elutasítás.

10

I/4. A romák szociális helyzete Mielőtt a Magyarországon élő roma kisebbség szociális helyzetét bővebben kifejteném először szeretném tisztázni magát a fogalmat. Mit is jelentenek ezek a szavak, „roma”, „cigány”, a mai társadalmunkban? A cigány népesség helyzetéről készült felmérésekben azokat az embereket szokták a roma kisebbséghez sorolni, akiket a környezetük annak tart. Ennek fő oka az, hogy a romák sok esetben nincsenek bejelentve az önkormányzatnál, vagy éppen nem az állandó lakcímükön élnek. Itt szeretném idézni a 2003-as cigányvizsgálat készítőinek egy írásrészletét, melyben arról írnak, hogy kit is tart a társadalom cigánynak: „A környezet a barna bőrűeket és ezen túlmenően a cigány származásúakat tartja cigánynak. Azokat tartja cigánynak, akiknek a szülei cigányok. Általában a félcigányokat is cigánynak tartja, a lényeg azonban az, hogy származás szerint határozza meg a cigányokat. Ebben az értelemben cigány marad az az értelmiségi, akiről környezete tudja, hogy cigány szülők gyermeke, akkor is, ha nem vallja magát cigánynak, sőt, tagadja, hogy cigány.”(Kemény, 2004: p.12) Ha valakit a környezete valóban cigánynak tart, akkor az általában együtt jár azzal is, hogy attól kezdve rá is ugyanúgy általánosítják a cigányokról gondolt tulajdonságokat, tehát azonnal szóba kerül az előítélet. Ez persze felveti azt a kérdést, hogy érdemes-e bevallania annak a bizonyos értelmiséginek egyáltalán, hogy ő cigány származású, egyáltalán van-e elég bátorsága szembe szállni a „modern kori megbélyegzés” e fajtájának ártalmas hatásaival. És az sem biztos, hogy akit az emberek cigánynak tartanak, valóban az is. Ez jelenthet hibaszázalékot a roma kisebbségről szóló felmérések legtöbbjében. (Emellett tovább emelheti a hibaszázalékot az is, hogy aki cigánynak vallja magát a hétköznapokban, az nem biztos, hogy annak fogja magát vallani egy ilyen felmérés kapcsán. Vagy ő úgy gondolja, hogy magyar és cigány is.) A Magyarországon élő cigányok nem alkotnak egységes réteget számos szempontból. Ha anyanyelv szerint kívánjuk besorolni őket, akkor három egymástól elkülönülő csoportot kapunk. (Lásd 1.1 számú táblázat) Az első csoportba tartoznak az úgynevezett magyar cigányok (romungrók), akik magyarul beszélnek és önmagukat magyar cigánynak, zenész cigánynak vagy muzsikus cigánynak nevezik. A magyar roma kisebbség tagjai közül ebbe a csoportba tartoznak a legtöbben, közel 87 százalék. A második csoportba tartoznak azok, akik 11

két nyelven- magyarul és cigányul beszélnek. Ők az oláh cigányok, akik önmagukat romának, romnak nevezik. A harmadik csoportot a román cigányok alkotják, akik magyarul és románul beszélnek és akik önmagukat beásnak nevezik. Nyelvi szempontból megfigyelhető az a jelenség, amely szerint a magyar-cigány anyanyelvűeknél nem nyelvcsere, (nyelvcsere fogalmán értendő, hogy a cigány anyanyelvüket teljesen átcserélik a magyar nyelvre, hogy ezzel is minél inkább be tudjanak illeszkedni a magyar társadalomba) hanem nyelv visszaváltás következett be (ez azt jelenti, hogy egy részük visszaállt a kizárólag cigány nyelv használatára). 1.1. számú táblázat Cigányok anyanyelvi megoszlása 1893-ban, 1971-ben, 1993-ban és 2003-ban (százalék) Magyar

Beás

Cigány

Egyéb

Összesen

1893

79,5

10,0

4,5

6,0

100,0

1971

71,0

7,6

21,2

0,2

100,0

1993

89,5

5,5

4,4

0,6

100,0

2003

86,9

4,6

7,7

0,8

100,0

Forrás: Kemény, 2004, p.39 Ma a roma kisebbség létszáma több, mint 600 ezer főre tehető és ez a létszám az eddig trendeket és a bevándorlási hullámokat figyelembe véve 20 év múlva el fogja érni, és valószínűsíthetően meg is fogja haladni a 800 ezret. Egyértelmű az is, hogy a romák létszáma az ország népességéhez viszonyítva jelenleg 6 százalék, de ez az arány 2020 körül már majdnem 9 százalék lesz. (Kállai, 2006) Ezekből az adatokból is világosan látszik, hogy igen is foglalkoznunk kell ennek a kisebbségnek a helyzetével, hiszen egymás mellett élünk, és semmiképp nem feledkezhetünk meg róluk. A következőkben a magyarországi cigányság helyzetével foglalkozó felméréseket alapul véve kívánom áttekinteni ennek a kisebbségnek a szociális helyzetét: Ha a roma kisebbség földrajzi elhelyezkedését kívánjuk elemezni, akkor elmondhatjuk, hogy három olyan megye van- Borsod-Abaúj-Zemplén megye, Heves megye, Nógrád megye-, ahol a lakossághoz viszonyított arányuk a legnagyobb. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy csak itt élnek, hiszen az ország egész területén letelepedtek, de a teljes roma kisebbség létszámát tekintve ez a három megye az, ahol a legtöbb cigány család él. (Lásd 1.2. számú táblázat) 12

Ha a gazdasági fejlettség szempontjából kívánjuk Magyarország megyéit áttekinteni, akkor szintén ez a három megye az, amelyik a legfejletlenebb és legszegényebb az országban. (Lásd 1.3/a és 1.3/b. számú táblázat) Így tény, hogy a roma kisebbség nagy része a gazdaságilag a fejletlenebb régiókban telepedett le, ez pedig még inkább alátámasztja azt a problémát, amely szerint a cigányság rossz társadalmi körülmények között él. Ebből a helyzetből valahogyan kiutat kell találni, de számos olyan tényező van, amely ezt akadályozza: Az első ilyen tényező a cigány családok rossz életkörülménye miatti halálozás. A cigány családoknál a gyermekek száma sokkal nagyobb, mint a nem cigány családok esetében. Ezt okozhatja az a fajta kulturális különbség is, amely a két csoport között van. Hiszen a nem cigány családoknál nem elfogadott az, hogy egy lányt már 12 éves korában megszöktetnek, vagy férjhez adnak és tinédzser korban sem szülnek olyan gyakran kisgyermeket a lányok a nem cigány családoknál, mint a roma kisebbség esetében. Ez persze magában hordozza magát a problémát is, hiszen sokkal nehezebb eltartani 4-5 gyermeket, mint kettőt. És ha a szülők munkanélküliek vagy alkalmi munkákból tartják fenn önmagukat és családjukat, akkor ez az életkörülmények romlásához vezet. A nagyobb gyerekszámmal és a nagyobb halálozási arányszámmal együttesen indokolható az a megállapítás, amely szerint a cigány népesség 37 százaléka 15 éven aluli. (Lásd 1.4. számú táblázat) A második ilyen tényező az, hogy a roma kisebbségeknél sok háztartásban nincsen megfelelő ivóvízellátás, amely jelentheti azt is, hogy az ivóvizet sok száz méter távolságból kell haza hordaniuk, ha nincs megoldva a megfelelő csatornázottság- ez leginkább a kisközségek peremén élő cigány családok esetében van így. Ha be is van vezetve az ivóvíz a lakásokba vagy azok közelébe, akkor sem biztos, hogy a havi számlát megfelelően be tudják fizetni, hiszen sokan még az ételre elegendő pénzt sem keresik meg, és akik csupán a szociális juttatásokból élnek, azok csak remélhetik, hogy sikerül kigazdálkodniuk a megfelelő mennyiségű pénzt. ( A cigány háztartások vízzel való ellátottságának százalékos megoszlását lásd a 1.5. számú táblázatban) A háztartások helyzetéhez az is hozzátartozik, hogy- főként a vidéki kisebb településeken élőknél- maga a házszerkezet is sok esetben életveszélyes, vagy nem tesz eleget az alapvető követelményeknek. (Lásd 1.6/a. számú táblázat) Az 1971-es cigányvizsgálatból az derült ki, hogy „… a cigányok kétharmada vályog-, vertföld-, vagy sárfalú kunyhóban lakott, és nagyobb fele olyanban, amelynek alapozása sem volt. Ezeknek az aránya a községekben volta 13

a legnagyobb, de vályogból épült a házak nagyobb része a vidéki városokban és több, mint negyedrésze Budapesten is.” (Kemény, 2004, p.53) Természetesen a mai helyzet már másabb, hiszen a cigány családok legnagyobb része családi házakban él, melynek falazata leginkább tégla, kő vagy beton, de szót kell ejtenünk egy olyasfajta életmódról is, amely még mindig fellelhető a roma kultúrában, amelyet telepi életnek neveznek. (Lásd 1.6/b. és 1.6/c. táblázat) Ez azt jelenti, hogy a cigány családok saját maguk által elkészített bódékban, vagy egyéb építményekben élnek, és általában ezek a telepek egy város, vagy falu szélén vannak, ahol számos cigány család lakik és él együtt. Nem ritka, hogy egy aprócska telepi bódéban számos családtag él együtt és osztozik a csupán néhány négyzetméteren. A telepeken élők helyzetét az is súlyosbítja, hogy oda – a telep elhelyezkedése vagy fekvése miatt- nem vagy igen nehezen kötik be a közműveket, így nincsen megfelelő ivóvíz-, áram- vagy gázellátás sem. A másik probléma az, hogy ezekről a helyekről nehéz eljárni az iskolába vagy dolgozni, így legtöbben egész nap otthon vannak és nem képzik magukat semmilyen mértékben. Ez pedig hozzájárul ahhoz, hogy a munkanélküliség még inkább elterjedjen ezeknek az embereknek a körében. A probléma, amit ez a fajta életmód okoz nem kis mértékű, hiszen a cigány családok körülbelül hat százaléka él ilyen telepeken. (Főleg Békés, Borsod, Jász-Nagykun-Szolnok, Csongrád, Heves és Nógrád megyében találhatók ezek a telepek.) Természetesen a magyar társadalom már felismerte, hogy ilyen körülmények között senkinek sem szabad élnie, és már régen elkezdődtek a lakáskiutalások és egyéb intézkedések, de ez sajnos nem jellemző minden régióra ugyanolyan mértékben. És az is biztos, hogy az út elején járunk ebben a kérdésben. Ennek az országnak valahogy még mindig nagyon fájó pontja a kisebbségi kérdés. És bár minden kormány próbálja beépíteni programjába ezt az ügyet is, de nagyon nehezen és nagyon halkan beszélünk az ilyen és ehhez hasonló dolgokról. Úgy gondolom, hogy bármely kisebbség többségbe való integrálódásának alapvető eleme az, hogy a többség tagjai mennyire engedik közel önmagukhoz és a „saját” csoportjukhoz magát a kisebbséget és annak tagjait. (Lásd 1.7. számú táblázat) Ha például a szomszédunkba roma család költözik, vajon mennyire leszünk képesek tolerálni az esetleges nézeteltéréseket a kulturális (például az ünnepi szokások megatartása sok fős családi összejövetelekkel) különbségekből adódóan. Vagy ha ez a család például nem tart ilyen összejöveteleket, nem tartja a szokásait, mert már kellőképpen asszimilálódott a többséghez és csak a vezetéknevükből, vagy bőrszínükből következtetünk a származásukra, vajon mennyire leszünk képesek objektíven gondolkodni velük kapcsolatban? 14

Ha egykorú gyermekeink vannak, át fogjuk engedni játszani a miénket, vagy beengedjük-e lakásunkba a „vélhetően” roma család gyermekét? Ezek és ehhez hasonló egyszerű kérdések megválaszolása is kényelmetlenséget okoz a legtöbb ember számára. Ha megvizsgáljuk az alábbi táblázatot, akkor világosan kiderül, hogy mely településtípusokon milyen mértékben él egy roma családdal közvetlen szomszédságban nem roma családokkal: 1.7. számú táblázat A cigány háztartások környezeti szegregáltság szerinti megoszlása településtípus szerint 2003-ban (százalék) A család közvetlen

Falu

Város

Budapest

Összesen

kizárólag cigányok

24,0

25,5

6,7

23,4

túlnyomórészt cigányok

31,9

33,6

23,3

31,8

vegyesen

24,5

19,0

29,2

22,3

a többség nem cigány

13,2

15,8

39,3

17,2

nincsenek cigányok

5,4

5,2

1,7

4,9

-

0,5

-

0,3

100,0

100,0

100,0

100,0

környezetében lakók…

nem lehet megállapítani Összesen

Forrás: Kemény,2004, p.57 Ha a falun élő roma családokat vizsgáljuk, akkor elmondható, hogy leginkább elkülönülve élnek a nem cigány családoktól, de persze léteznek kivételek ebben az esetben is. Nagyon kevés százaléka él a roma családok közül olyan környéken, ahol nincsenek cigányok. Összességében is igaz ez a feltevés, hiszen a falun kívül a másik két településtípus esetében is ennek a mutatónak az arányszáma a legkisebb. Így tehát elmondhatjuk, hogy ahová a cigány családok költöznek, az általában olyan környék, ahol már más cigány családok is élnek. Ennek oka kettős, hiszen egyrészt a kisebbségen belüli összetartás az okozó, másrészt viszont az a tény, hogy az előítéletekkel megbirkózni, amit a többség tanúsít a kisebbség iránt, nem könnyű feladat, és csak kevés százalék vállalja fel, hogy olyan környéken éljen, ahol egyedül az ő családja a „kivétel”. A városok nagytöbbségével ellentétben, ahol a cigány családok környezetében lakók túlnyomórészt cigányok, Budapesten a legnagyobb százalékban a többség nem cigány nemzetiségű. Ennek oka természetesen az, hogy az ott élő romák a város belsejében telepedtek le és a nagy népsűrűség miatt számos ember él egy-egy kerületben, s ezt a többségiek teszik ki általában.

15

I/5. Munkaerő-piaci helyzet és foglalkoztatás A munkanélküliség minden társadalomban nagy problémát jelent mind gazdasági mind szociális szempontból. Ahhoz, hogy ezt a problémát meg lehessen oldani összetett intézkedésekre van szükség, melynek első lépésében fel kell térképezni magát az okot, vagy okokat, amelyből ered. Egy kisebbség esetében szembesülnünk kell olyan tényezőkkel is, mint a velük szemben tanúsított előítélet és az emiatt fellépő diszkrimináció. A következőkben a roma kisebbség munkaerő-piaci esélyeit kívánom elemezni és külön kitérek az iskoláztatási helyzetükre is, hiszen az egyik fő oka a romák nagy számú munkanélküliségének az, hogy ha van is munkalehetőség az adott régióban, de a romáknak nincsen megfelelő képesítésük a munka elvégzésére. A rendszerváltás után a 90-es években kitört gazdasági válság hatására rengeteg ember veszítette el a munkáját mind a többség mind a kisebbség tekintetében, bár elmondható, hogy a roma kisebbséghez tartozók hamarabb veszítették el a munkahelyüket. Ennek a munkahelyelveszítési hullámnak a keretein belül elsősorban az iskolázatlanok veszítették el az állásukat: azok között, akik csak középiskolát végeztek körülbelül két és félszer többen maradtak állás nélkül a főiskolát végzettekhez képest. Akik csupán a nyolc osztályt végezték el ötszörös eséllyel nézhettek szembe ezzel. (Kemény, 2004) A cigányok esetében sokkal hamarabb következett be az esetleges munkanélküliség, s arányában is többen tartoztak az állásnélküliek körébe. Ennek több fontos oka volt: Az első ilyen indok az előbb említett iskolázottság-iskolázatlanság problémája. (Lásd 1.8. számú táblázat) Továbbtanulás szempontjából három lehetőség áll a fiatalok előtt: vagy szakközépiskolába mennek, vagy gimnáziumba, vagy pedig szakmunkásképzőbe. A roma fiatalok számára a legreálisabban elérhető célt a szakmunkásképzők jelentették nagyon hosszú időn át és ott olyan szakmákat tanulhattak meg, amelyekben egyébként is rosszak voltak az elhelyezkedési lehetőségek és rosszul fizettek. Az, hogy egy roma általános iskolás gimnáziumba vagy szakiskolába menjen, csupán a 90-es évek közepétől vált komolyabb mértékben elérhetővé. Ennek az volt az oka, hogy az 1985- 1996 időszakban számos fővel bővült ezen iskolák férőhelyeinek száma. Sajnos maga a kijelentés, hogy tovább tanulnak ezek a fiatalok, nem jelenti azt, hogy be is fejezik a tanulmányaikat, hiszen közülük nagyon hamar feladják, és ott hagyják az iskolát, 16

hiszen sokuknak szembesülni kell azzal, hogy nem fogadja be őket az osztályuk, vagy a családjukban és rokoni körükben egyáltalán nem általános az, hogy valaki a nyolc osztály esetleges elvégzése után még elkezd egy további iskolát. Így mivel nincs motivációs erő, könnyelműbben fogják fel a dolgot és elkezdenek iskola helyett a barátokkal ide-oda eljárni (hiszen nem divatos, ha valaki inkább az iskolába jár be), vagy elkezdenek segédmunkásként dolgozni egy rokonuk ajánlására, vagy egyáltalán nem mennek el otthonról és gyereket szülnek- nevelnek és vezetik a háztartást. A második indok a lakóhely típusával és elhelyezkedésével áll kapcsolatban. Sok cigány család, amint azt már a fentiekben említettem is, olyan település széli város- vagy községrészeken él, amely a közlekedést tekintve el van zárva a település központjától. Vagy egyáltalán vagy csak nagyon nehezen tudnak eljutni az olyan gyárakba, vagy egyéb munkahelyet kínáló régiókba, ahol dolgozhatnának. Ehhez még az is hozzáadódik, hogy a roma kisebbség nagy része nem Fejér, Veszprém, Vas vagy Komárom- Esztergom megyében él, ahol valamivel jobbak az elhelyezkedési lehetőségek, hanem az ország három olyan megyéjében telepedtek le a legtöbben, ahol egyébként is rosszak a foglalkoztatási viszonyok, ezek Nógrád, Heves és Borsod-Abaúj-Zemplén megye. (Lásd 1.9. számú táblázat) Így pedig még kevesebben vállalják fel azt, hogy hajnalban keljenek és órákat utazzanak azért, hogy egy másik helyen, esetleg egy építkezésen napi nyolc- tíz órában segédmunkásként dolgozzanak, és aztán fáradtan még ugyanúgy több órát utazzanak, hogy haza érjenek. Persze léteznek ilyenek, nem is kevesen, de a nagy átlaghoz képest ez a szám nem jelentős. (Lásd 1.10. számú táblázat) A harmadik nagyon fontos indok a romákkal szemben tanúsított diszkrimináció. Ennek két része van. Az első az, hogy a rendszerváltás előtt ezek az emberek olyan munkahelyeken helyezkedtek el leginkább, amelyeknek egyébként is alacsony volt a társadalmi presztízse, így az emberek tudatába beágyazódott egy elképzelés, mely szerint a legrosszabb munkákat a cigányoknak kell elvégezniük. Ezek a munkahelyek, mint például az építőipar, a rendszerváltás során hamar tönkrementek. Bár ma egy hatalmas építkezési hullám idejét éljük, ahol sorra épülnek a lakóparkok, irodaházak, de ezek legtöbbje a fővárosban, vagy a nagyobb vidéki városokban valósul meg. Így azok, akik egy kisebb vidéki településen élnek, nagyon nehezen tudnak élni ezzel a lehetőséggel. (Csak ha a már előbb érintett több órás utazást vállalják.) A diszkrimináció másik része egy olyan előítéletes elképzelés, mely szerint, ha 17

valaki valamilyen munkát cigányokkal végeztet el, akkor ott számítania kell a lopásra, csalásra és arra, hogy nem olyan lesz az eredményt, mint azt elvárta volna a foglalkoztató. Kialakult egy kifejezés is „cigány munka”, amit akkor használnak a magyar nyelvben, ha valaki úgy végzi el a dolgát, hogy az hibás lesz. Ez a kifejezés teljes mértékben tükrözi azt a fajta gondolkodásmódot, amely ma él a társadalmunkban. Ha a segédmunkásoktól elvonatkoztatunk, és az olyan roma dolgozni kívánó egyéneket vizsgáljuk, akik rendelkeznek valamiféle szakmával vagy netalán diplomával, látnunk kell, hogy itt sem jobb a helyzetük. Ha egy állásinterjún valakin látszik, hogy roma származású, bár a törvények ezt tiltják, de titkon a legtöbb esetben hátránnyal indul. Ezért nem merik bevallani a származásukat nagyon sokan. Manapság számos intézkedés született a romák hátrányos megkülönböztetése ellen, de sajnos ezek az esetek még így is nagyon gyakoriak. A romák munkanélküliségének még további indokai is vannak. Az anyanyelvi különbségek szerepet játszhatnak, ha valaki csak a cigány anyanyelvét beszéli. A másik ilyen indok a nemek közti nagy különbség. A roma kultúrában a nemek között sohasem volt, és még ma sincsen egyenlőség. Természetes dolog, hogy a lányokat a fiúk már egészen fiatal korban megszöktetik és feleségül veszik. Sok esetben már 10 éves kor előtt kiválasztja a család azt a fiút, akinek majd később a felesége kell, hogy legyen. Ezután pedig egy olyan szerepet kell a hagyományok szerint felvenniük, amiben nem igazán van helye a minden napi munkába járásnak. Náluk a nő dolga az, hogy asszony legyen, vagyis nevelje a gyerekeket, vezesse a háztartást, kiszolgálja az urát. A férfi dolga pedig a család fenntartása, és ebből a szerepből nagyon nehezen tudnak a roma nők kiszakadni. (Lásd 1.11 számú táblázat) A 2003-as cigányvizsgálati adatokból kiderül, hogy kevesen vannak azok, akiknek rendszeres jövedelmük származna egy stabil munkahelyről. Azok, akik mégis dolgoznak, általában olyan munkahelyeken tudtak elhelyezkedni, amely a rétegződés szempontjából az alsó réteghez tartozik (például segédmunka). Ennek megfelelően a jövedelmi viszonyok sem alakulnak a romák körében kedvezően. És ez vezet ahhoz a következményhez, amely szerint a szegénység egyre nagyobb méreteket ölt e kisebbség tagjai között. Sajnos az előbb felvázolt okok miatt, a munkanélküliség egy egyelőre egyáltalán, vagy csak nagyon hosszú időn át megoldható problémát jelent.

18

I/6. A roma kisebbséggel kapcsolatos jogszabályok és törvényi lehetőségeik Mielőtt bővebben kezdeném elemezni a roma kisebbség helyzetét a médiában, úgy gondolom, hogy fontos megismerkedni néhány, a romákkal kapcsolatos jogszabállyal és törvényi szabályozással. Hiszen csak úgy tudunk hatékonyan fellépni az érdekükben, ha ismerjük a lehetőségeinket és a törvény alkotta kereteken belül ezzel élni is tudunk. Először is szeretném leszögezni, hogy ha a roma kisebbségről beszélünk, nem nemzeti, hanem etnikai kisebbségről van szó, mivel ők az egyedüli olyan kisebbség Magyarországon, amelyik nem rendelkezik anyaországgal. A mai magyar társadalomban szerencsére elindult egy olyan folyamat, amelyben felismertük, hogy e kisebbség problémája nem valami elszigetelt dolog, hanem mindannyiunk számára igenis fontos. Olyan intézmények alakultak meg, melyek specifikusan foglalkoznak a romákat érintő kérdésekkel és az azokra adandó válaszokat is segítenek megalkotni. Bár érezhető, hogy még mindig csak az út elején járunk, de az első lépések már megvannak, ez is nagy eredmény. A törvények közül elsőként az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvényt ( a továbbiakban Ebktv.) szeretném kiemelni, mivel a 2004. január 27-i hatályba lépése után számos fontos változást hozott létre a magyar jogrendben. Az első és egyik legfontosabb, hogy egy igazi, világos és átlátható rendszert foglal magába a diszkrimináció ellenes politika ügyében. Ez azt jelenti, hogy míg e törvény megalkotása előtt a különféle jogszabályokban csupán elszórtan jelentek meg a diszkriminációval kapcsolatos rendelkezések, ha egyáltalán helyt kaptak (kivétel a Munka Törvénykönyve, amely már korábban is tartalmazott hasonló rendelkezéseket) addig mára egy helyen megtalálhatóak. Ez nagyban megkönnyíti a jogászok munkáját és a jogsértettek esélyeit arra, hogy a megfelelő módon kérhessék az esetleges jogsértést követően a jogorvoslatukat. Míg régebben, ha egy ilyen esetet kellett tisztázni, addig sokkal bonyolultabb mód kínálkozott csak rá, vagy egyáltalán el sem vállalták a jogászok az ilyen ügyeket. Az Ebktv. másik pozitív tulajdonsága az, hogy míg a korábbi diszkriminációval kapcsolatos jogszabályok csupán deklaratív jellegűek voltak, és nem tartalmaztak semmi féle szankciót arra, hogy mi történik, ha valaki ezt megsérti, addig itt konkrét intézkedések is megfogalmazódtak. A deklaratív jelleg egyik oka az volt, hogy nem volt pontosan meghatározva az alapja sem az ilyen ügyekkel kapcsolatos törvénynek, vagyis nem írták le pontosan mi is az a diszkrimináció. Itt viszont világosan megfogalmazódik, s bővebben is kifejtésre kerül többek között az is, hogy mit is jelent a közvetlen és a közvetett hátrányos megkülönbözetés: 19

„… közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül az olyan rendelkezés, amelynek eredményeként egy személy vagy csoport… nemzetisége, nemzeti vagy etnikai kisebbséghez való tartozása… miatt részesül más, összehasonlítható helyzetben lévő személyhez vagy csoporthoz képest kedvezőtlenebb bánásmódban” (Ebktv. 8.§) „…

közvetett

hátrányos

megkülönböztetésnek

minősül

az

a

közvetlen

hátrányos

megkülönböztetésnek nem minősülő, látszólag az egyenlő bánásmód követelményének megfelelő rendelkezés, amely a 8. §-ban meghatározott tulajdonságokkal rendelkező egyes személyeket vagy csoportokat más, összehasonlítható helyzetben lévő személyhez vagy csoporthoz képest lényegesen nagyobb arányban hátrányos helyzetbe hoz.” (Ebktv. 9.§) Fontos tulajdonsága a törvények a fordított, vagy pontosabban fogalmazva a megosztott bizonyítási teher. Ez azt jelenti, hogy míg korábban a sérelmet szenvedettre hárult a bizonyítási teher, ma ez már másként történik, mivel a törvény kimondja, hogy az egyenlő bánásmód követelményének megsértése után, nem azt kell bizonyítania a jogsértett személynek, hogy valóban megtörtént a hátrányos megkülönböztetés, hanem azt, hogy a jogsértéskor rendelkezett a törvényben meghatározott valamely tulajdonsággal- amit később bővebben ki fogok fejteni- és ha ezt bizonyította akkor a jogsértő személynek kell azt bizonyítania, hogy a törvényt megtartotta, vagy éppen nem volt köteles azt megtartani- a következőkben részletesebben kifejtett okok miatt. Az, hogy a jogsértett rendelkezik valamely tulajdonsággal, tulajdonképpen azt jelenti, hogy, ahogyan a törvény fogalmaz „olyan tulajdonsággal van felruházva, amely az emberi személyiség lényegi vonásának tekinthető”. Ilyen vonásnak számít esetünkben az etnikai kisebbséghez való tartozás is. Az pedig, hogy a jogsértő bizonyíthatja, hogy nem volt köteles a törvényt megtartani a gyakorlatban úgy történik, hogy a törvény által előírt kimentési okokat sorolhat fel. Ezeknek három fajtája van: általános és speciális kimentési ok, illetve az előnyben részesítés. Az elsőbe tartozik az a magatartás, amelynek az objektív helyzetfelismerés és elemzés után valóban ésszerű és a jogviszonnyal közvetlenül összefüggő indoka van. Az általános kimentési ok mellett, a speciális azért fogalmazódott meg, mivel az élet számos szituációt hozhat, és nem biztos, hogy az általánosba belevehető egy bizonyos eset. Az előnyben részesítés pedig akkor áll fenn, ha például egy kiadott törvényes

20

kormányrendeletet hajtanak végre, annak érdekében, hogy például a roma kisebbség esetében fennálló esélyegyenlőtlenséget felszámolják. Fontos megemlíteni azt a rendelkezést is, hogyha egy jogsértés történik, akkor hogyan és ki nyújthat be panaszt, tehát hova fordulhat az adott egyén. Erre az esetre hozták létre az úgynevezett közérdekű érdekérvényesítést, amely azt jelenti, hogy nem egyénileg, hanem a közérdek javát is szolgáló módon kerül a per lefolytatásra. Tehát ha például engem azért nem vesznek fel egy munkahelyre, azért nem engednek be egy szórakozóhelyre, mert roma vagyok, és ha ez nyíltan nem is kerül kifejezésre, de burkoltan látszik, akkor fordulhatok az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz, vagy a társadalmi és érdekképviseleti szervekhez is, mivel az ügyészen kívül ezek jogosultak pert indítani munkaügyi vagy személyi jogi ügyekben. Ezeknek a jogosult szervezeteknek persze bizonyítaniuk kell azt, hogy céljaik közt szerepel az egyenlő bánásmód elősegítése vagy az állampolgári jogvédelem. Ezen kívül pedig azt is ki kell vizsgálniuk a panasz beérkezése után ,és a perindítás előtt, hogy az ügy valóban a köz érdekét is szolgálja. A másik törvény, melyet szeretnék megemlíteni az 1993. évi LXXVII. törvény a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól, mely jelentősége abban áll, hogy itt fogalmazódik meg a kisebbségekre vonatkozóan minden olyan jog, mellyel egy esetleges jogsértést követően tisztában kell lennünk. Természetesen megfogalmazódnak benne az olyan alapvető definíciók is, melyek szükségesek ahhoz, hogy az ember pontosan megértse, hogy kikre és hogyan terjed ki ez a rendelkezés. A törvény szerint az alábbiakat tekintjük kisebbségnek: „nemzeti és etnikai kisebbség (a továbbiakban: kisebbség) minden olyan, a Magyar Köztársaság területén legalább egy évszázada honos népcsoport, amely az állam lakossága körében számszerű kisebbségben van, tagjai magyar állampolgárok és a lakosság többi részétől saját nyelve és kultúrája, hagyományai különböztetik meg, egyben olyan összetartozás-tudatról tesz bizonyságot, amely mindezek megőrzésére, történelmileg kialakult közösségeik érdekeinek kifejezésére és védelmére irányul” (1993. évi LXXVII. törvény, 1.§) Itt soroltak fel olyan alapvető tilalmakat is, melyek a kisebbségek védelmét hivatottak szolgálni. Ez azt jelenti, hogy e törvény adja meg az alapját annak a magatartás biztosításának, amely ahhoz szükséges, hogy a velünk élő kisebbségeknek ugyanolyan alapvető emberi jogokat biztosítsunk és, hogy megvalósulhasson velük szemben minden 21

tekintetben az egyenlő bánásmód. Tehát a törvény tilt minden olyan magatartást, amely a kisebbségekkel szembeni diszkriminációt segítené elő és amiatt, mert ők nem tartoznak ugyanabba az etnikumba. „…A kisebbségek tekintetében tilos az egyenlő bánásmód követelményének bárminemű megsértése….A Magyar Köztársaság tilalmaz minden olyan politikát, magatartást, amely a kisebbségnek a többségi nemzetbe való beolvasztását, a többségi nemzetből történő kirekesztését, illetőleg elkülönítését célozza vagy ezt eredményezi, a kisebbségek által lakott területek nemzeti vagy etnikai viszonyainak megváltoztatására irányul, a kisebbséget vagy kisebbséghez tartozó személyt hovatartozása miatt üldözi, életkörülményeit nehezíti, jogai gyakorlásában akadályozza” (1993. évi LXXVII. törvény, 3§ és 4.§) Mivel a roma lakosság száma a legnagyobb a kisebbségek közül Magyarországon, így számukra van a legnagyobb jelentősége e törvény megalkotásának. Azon felül, hogy a velükés egyéb kisebbségekkel- kapcsolatos diszkriminatív magatartást megtiltja, kifejtésre kerülnek azok az alapvető jogok is, amelyekkel ezek a kisebbségek rendelkeznek. Így fel tudjuk ismerni azokat a helyzeteket, amelyekben megsértik jogaikat. Az alábbiakban olyan intézményeket vázolok fel, melyek ezt megkönnyíthetik: Az első ilyen intézmény az Egyenlő Bánásmód Hatóság, melyet az Ebktv. rendelkezése alapján állítottak fel 2005 februárjában. Jelentősége abban áll, hogy a hatáskörébe tartozó eljárások ügymenete nagy mértékben meggyorsítható, mivel nem bírósági eljárásként, hanem közigazgatási eljárásként kezeli azokat. Ami azt jelenti, hogy az érdemi határozat 75 napon belül meg kell, hogy szülessen. Hatásköre kiterjed a segítségnyújtásra azok számára, akiket hátrányos megkülönbözetés ért számos területen, például a lakhatásra, egészségügyre, oktatásra. A hatóság jogosult a témával kapcsolatos független vizsgálat lefolytatására, javaslattételre, továbbá részvételi, promóciós feladatokat is ellát, eljárása során pedig bírságot szabhat ki, amely ötvenezer forinttól hatmillió forintig terjedhet. A továbbiakban az Igazságügyi Minisztérium két szervezetéről kívánok néhány szót szólni. Az első a Nép Ügyvédje Szolgálat, amelynek feladata az, hogy segítséget nyújtson a peren kívüli ügyekben. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy szükség esetén segítenek a beadványok és egyéb iratok szerkesztésében, illetve tanácsot adnak a különböző esetekben. A másik ilyen szervezet az Antidiszkriminációs Roma Ügyfélszolgálati Hálózat, melynek feladata, hogy 22

támogassa a romákat az esetleges diszkriminációs perekben. Mivel a roma kisebbségnél sajnos a szegénység nagy mértékű, így a perindítás már csak azért is nehézkes lenne, mivel nincsen rá elég pénzük, és sok esetben ezért nem tesznek semmit, ha jogsértés történik. Ez a hálózat ekkor is segítséget nyújt, hiszen a perindítás és a pervitel költségeit a minisztérium fedezi. A hálózatnak minden megyében van ügyvéd tagja, akihez fordulhatunk, s az ő juttatásaikat is a minisztérium állja, így nem fogadhatnak el semmilyen egyéb juttatást az oda forduló romáktól. Úgy gondolom, hogy az ilyen és ehhez hasonló intézmények nagy segítségére lehetnek a társadalomnak, hogy elérje azt az állapotot, amelyben mindenki megkapja az őt megillető tiszteletet és a jogot arra, hogy békében élhessen akár kisebbségi, akár a többséghez tartozik. Ezt a törekvést igyekszik megjeleníteni a Szolgálat jelmondata is: „ hisszük azt…, hogy az előítélet legyőzhető, a tolerancia megtanulható” A fejezet elején említett utat tehát már megkezdtük, már csak az a kérdés, hogy valóban elége ha szinte csak vegetálunk rajta, vagy nagyobb lépéseket is képesek leszünk tenni azért, hogy az esélyegyenlőség megvalósuljon.

23

II. A média gépezete

II/1. A médiáról általában A média szó mai korunkban használatos jelentését a XX: században nyerte el, melyet a tömegkommunikáció eszközeként szoktak nevezni. A tömegkommunikáció, pedig nem más, mint „az a folyamat, melynek során az üzenet, az információ a forrástól az erre szakosodott intézményekben tevékenykedő szakemberek által feldolgozva technikai közvetítők, úgynevezett médiumok révén jut el az emberek kisebb-nagyobb csoportjaihoz, összefoglalóan a nagyközönséghez.” (Gálik, 2005: p.18.) A média feladata az, hogy információkat közvetítsen a megfelelő tájékozódáshoz, és a világ dolgaiban való eligazodáshoz. Abban a társadalmi környezetben, amelyben most élünk magától értetődik, hogy ha elindulunk a munkába már korán reggel átfutjuk a napi sajtót, ha olyan munkahelyen dolgozunk, ahol ezt megengedik bekapcsoljuk a rádiót, és munka közben még ha nem is csak arra figyelünk, de háttér-médiumként egész nap jelen van, ha haza érünk első dolgunk bekapcsolni a televíziót. Így elmondhatjuk, hogy szabadidőnk legnagyobb részében részt vesz valamilyen módon a média, hiszen kínálatának fogyasztásával töltjük időnket. Mára ez a fajta tömegkommunikációs eszköz teljesen áthatja életünket, és szinte elképzelhetetlennek tartjuk, hogy e nélkül kellő mennyiségű információhoz jussunk. De a kérdés az, hogy releváns módon teszi-e mindezt, vagy egy olyan homorú tükröt tart elénk, mely nem biztos, hogy pontosan azt a valóságot mutatja meg a nagyközönségnek, amely ténylegesen létezik. A tömegkommunikációban használatos egy fogalom, ez a mediatizált kommunikáció. A mediatizált kommunikáció azt jelenti, hogy az újságírók és riporterek által összegyűjtött hírek csak azután jutnak el hozzánk, miután azt a hírszerkesztők rendszerezik és „eladhatóvá” teszik. Ez természetesen két problémát is felvet. Az egyik az, hogy ki és mi alapján dönti el, hogy számunkra mely információnak van hírértéke, azaz melyik érdemes arra, hogy eljusson hozzánk. A másik, pedig az, hogy milyen rendszer szerint teszik ezeket a kiválasztott magas hírértékűnek mondott információkat eladhatóvá, esetenként szenzációvá. Az tény, hogy a legkényelmesebb dolog a kész információkat befogadni, de ebben az esetben mindig fennáll a veszélye annak, hogy nem kapunk kellően széleskörű tájékoztatást a világ dolgairól, és úgy

24

ítéljük meg azokat, hogy az alap feltevés, amely szerint cselekszünk nem is biztos, hogy teljesen valóságos. Olyan érzése támad az embernek, hogy egy magasabb hatalom áll felette, amelynek tagjai döntenek arról, hogy milyen nézőpontból lássuk a dolgokat, és egyáltalán milyen dolgokat láthatunk. II/2. A média története röviden A nyomtatás feltalálása forradalmasította az információcserét, és az emberek rájöttek arra, hogy akkoriban a sajtónak milyen hatalmas mozgósító ereje is van. Az első rendszeresen megjelenő újság a Rákóczi szabadságharc idejére datálható, mely Mercurius Hungarius néven a szabadságharc eszméinek és hitvallásának közvetítőjeként funkcionált. Majd a polgári társadalom kialakulásakor vált a sajtó igazán az akkori eszmék fórumává, s a hatalom ezt felismerve a saját befolyása alatt igyekezett tartani különböző korlátozó intézkedésekkel. Kialakultak a cenzúra, a cenzúrázás fogalmak, melyek nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy sokáig ne lehessen szabadon véleményt nyilvánítani az egyes témákban. Ezek a korlátozások mindenkor és minden civilizált társadalomban a demokrácia szintjétől, az ország intézményrendszerétől és az ott működő civil mozgalmak erősségétől függnek. A XX. században lezajlott technikai változások hozták magukkal a média szerepének és eszközeinek gyökeres fejlődését. A nyomtatott sajtó mellett elsőként a rádió kezdte meg térhódító szerepét a Hertz által felfedezett rádióhullám megjelenését követően. 1921-ben Pittsburgben

helyezték

üzembe

az

első

rádió

műsorsugárzó

adót,

és

1925-ben

Magyarországon is megszólalt a rádió. A két világháború között ez a médium vált a tömegtájékoztatás- és egyben a tömegbefolyásolás- meghatározó eszközévé. A rádiózás mellett a második hatalmas lépést a televíziózás megjelenése jelentette a média számára. Elsőként Németországban, 1936-ban, majd Angliában és az Amerikai Egyesült Államokban is sugározni kezdtek a televízióállomások. Bár Magyarországon csak több mint 20 évvel később kezdődtek az első kísérleti televízióadások, de 1958-tól itt is rendszeressé váltak a közvetítések, és ma már nálunk is a legtöbb ember számára a televíziózás jelenti a legfontosabb és egyben legkönnyebb információszerzést. (Bíró: 2003) Hogy miért is a televízió az a médium, amely ezt a szerepet betölti, arra egyszerű a válasz: mert az emberek a kényelmes dolgokat szeretik leginkább beépíteni a mindennapjaikba. A televízió nézés nem okoz különösebb megterhelést, hiszen nincs szükség arra, hogy külön

25

értelmezzük

azokat

az

információkat,

melyeket

egy

szöveg

olvasásakor,

vagy

meghallgatásakor teszünk. a televízió tálcán kínálja számunkra mind a képet, mind a hangot, és az ezek által kiváltott érzelmek is sokkal hamarabb kifejezésre kerülhetnek, hiszen kevesebb időbe telik a tudatunknak, hogy megértse és elemezze az adott információt.. Ez a hármas hatás, pedig kiválóan alkalmas arra, hogy a média ezen eszközével emberek sokaságának ízlésvilágát és gondolkodását formáljuk. II/3. A média társadalmi funkciói, médiamodellek Az 1980-as McBride-jelentés alapján a tömegkommunikációnak négy alapvető társadalmi funkciója van: tájékoztatás, kormányzás-közigazgatás, érték és normahordozó funkció, valamint a szórakoztatás. A tájékoztatás a fentebb említett okok miatt történhet szubjektív módon is, de ideális esetben a média objektív információközvetítő eszköznek tekinthető. A kormányzás-közigazgatás funkció szintén jelentős, mivel a mai politikai életben a nagyszámú, sokszínű közönség elérésének leghatékonyabb módja valamely médium segítségével történik, és ezt érthetjük úgy is, hogy valamely médiumot egy bizonyos politikai meggyőződésű csoport tart fenn és üzemeltet. Ez természetesen szintén nagyon szubjektív nézőpontú információközlést eredményezhet, de mivel ez nem tartozik szorosan szakdolgozatom témájához, így nem kívánom részletesebben kifejteni. A szórakoztatás funkció leglényegesebb eleme, hogy a tömegkommunikáció információkkal látja el a közönséget, és olyan szórakozási lehetőségeket teremt, melyeket az emberek közösen élhetnek át, majd ezek az emberek a közösen átélt élmények hatására egységes csoporttá tudnak szerveződni, így a média elő tudja állítani saját közönségét. Számunkra ebben az esetben mégis a legfontosabb az érték- és normahordozó funkció hatásainak vizsgálata, hiszen ezek szerint a média képes például egy kisebbséghez tartozó csoportról olyan véleményt formálni, mely az emberek szemében egy idő után relevánssá válik. A tömegkommunikáció a rendszerébe kerülő információrengeteg átadása során nem csupán értesüléseket ad át, hanem olyan viselkedésmintákat közvetít, melyet az emberek követhetnek, olyan értékeket emel ki, melyek sokak szerint fontosak. E feladatokat pedig a különféle társadalmi folyamatokhoz kapcsolódva látja el. Az egyik ilyen alapvető társadalmi folyamat a szocializáció. Ennek során sajátítjuk el az alapvető és követendő viselkedésmintákat azért, 26

hogy be tudjunk illeszkedni az adott társadalom normarendszerébe és a civilizált lakosság teljes értékű részeseivé válhassunk. A tömegkommunikáció ezt olyan mértékben segíti, hogy lehetővé tesz egy közös tudásalapot, melynek eredménye az aktív bekapcsolódás a közéletbe. Más nézőpontból viszont a tömegkommunikáció segít integrálni a különböző kultúrájú és normarendszerű csoportokat is, hiszen lehetővé teszi számukra a másik megismerését, segít fejleszteni egymás empatikus készségét. Ez nagyon fontos a roma kisebbség esetében, hiszen ezek szerint ily módon tudják a leginkább megismertetni az emberekkel a sajátos, különleges kultúrájukat és a tömegkommunikáció, azon belül pedig a média eszközei lehetnek segítségünkre abban, hogy megértsük azt a fajta szemléletmódot, mely sokszor elkülönül a miénktől. Ez azt jelenti, hogy egy adott médiumon keresztül sugárzott műsor, vagy egy adott újságban olvasott cikk választ adhat azokra a miértekre, melyekre egyébként az átlag ember, aki nem olvas szociológiai vagy egyéb tanulmányokat a romákról nehezen, vagy egyáltalán nem kaphatna választ. Ez pedig azt eredményezi, hogy egy népszerű, sokak számára napi szinten „használt” médium, mint például a televízió, megkönnyítheti az átlag ember együttélését egy másfajta kultúrájú, de lényegében ugyanazokkal az életcélokkal rendelkező és ugyanazokkal a problémákkal szembe kerülő kisebbséggel. Egy ide kapcsolódó másik fontos média- funkció az érték és normahordozáson túl, a média fátikus funkciója, mely azt jelenti, hogy a közösségen belül a média segítségével erősödik az összetartás, hiszen az embereknek egy-egy megnézett műsor, vagy elolvasott cikk kapcsán közös élményeik lesznek, melyekről nap, mint nap beszélve megteremtődik a gyakoribb kommunikáció, a szorosabb kötődés. Ennek eredményeképp tehát a romák médiában való megjelenése valóban teljes csoportok mindennapjaiban válik beszédtémává. Ez jót is jelenthet, de sajnos fennállhat a veszélye annak is, hogy együtt kezdik el elutasítani a különböző kultúrát és viselkedésmintákat, ha a tájékoztatás nem megfelelő módon történik, hanem egy radikális irányba tolódik. Hiszen az ideális egyensúly egyáltalán nem biztos, hogy magától megteremtődik, és lehetséges, hogy a média eszközeivel kiemelt értékek mellett olyan értékek temetődnek a mélybe, melyek szintén fontosak, csak nem illenek a nagy átlag ideológiájába. Ezek az értékek lehetnek egy kisebbség mindennapjainak részei, melyek torz közvetítésével, vagy éppen egyáltalán nem közvetítésével nem alkothatunk objektív képet egyetlen kisebbségről sem.

27

A média és társadalom viszonya alapján négy médiamodellt különböztethetünk meg. Az első a tekintélyelvű (autoriter) modell, melynek lényeg abban a cenzúrában áll, melyet az éppen uralkodó hatalom irányított. Így természetesen nem létezett az a fajta demokratikus szabadság, amely manapság. De sajnos még mai korunkban is fellelhetők olyan hatások, melyek szerint létezik valamilyen mértékű hatalmi befolyásolás a médiában, legyen szó akár gazdasági vagy politikai okokról. A második modell a liberális, vagy szabadelvű médiamodell, amely szerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy információt adjon, illetve kapjon, és szabadon kinyilváníthatja véleményét. Alapköve a sajtószabadság, melynek legfőbb korlátozója az állam. E modell szerint az információk harcában hosszútávon mindig a jó diadalmaskodik a rossz felett. A következő a totalitárius elmélet, mely a szovjet korszakhoz kötődik, és amely kimondja, hogy a totalitárius állam teljesen elnyomja a médiát azzal, hogy a saját részévé teszi, és a befolyása alatt tartja. E modell szerint a média az állam propagandaeszközévé válik. Az utolsó modell már a XX. század második felében fogalmazódott meg. Ez áll a legközelebb ahhoz

az

eszméhez,

amelyben

minden

ember

kiegyenlítetten

vehet

részt

a

tömegkommunikáció „adok-kapok”-jában. Itt jelenik meg az a kikötés, amely szerint a médiának ügyelnie kell a valósághű ábrázolásra. Tehát minden esetben arra kell törekedni, hogy a közölt információk releváns módon legyenek bemutatva, és ahhoz mindenki kellően hozzáférhessen. A következő alfejezetben fogom bővebben kifejteni a média manipuláló hatásait, melynek egyik eszköze a montázs. E médiamodell értelmében nem használható ez a fajta manipulációs eszköz sem, mivel a médiának fokozottan kell figyelnie arra, hogy az ábrázolt dolgot a megfelelő környezetben tárja elénk, tehát a kontextus, amelyben maga a dolog megvalósul szintén valósághű legyen. Továbbá azt is megfogalmazza, hogy a felelős médiában léteznie kell az önkorlátozásnak, ami azt jelenti, hogy olyan intézkedéseket kell bevezetni, amely az alapvető törvényileg előírt szabályozáson túl a megfelelő medrében tartja az eseményeket. E modell keretein belül valósulhat meg leginkább az egyes társadalmi csoportok - például a roma kisebbség –térnyerése a médiában, hiszen itt alapelv az, hogy ezek a csoportok súlyuknak megfelelően szóhoz kell, hogy jussanak, s törekedni kell arra, hogy a különféle társadalmi célok és képviselt értékek közötti különbségből adódó vitákat megjelenítsék a médiában, amely így egy fórumot fog teremteni az ilyen jellegű problémák tisztázásához. (Gálik, 1997) 28

II/4. A média befolyásoló szerepe, a manipuláció A világról alkotott képünket egyre inkább a médiában kapott információk alapján alakítjuk ki. Manapság a technika rohamos fejlődése, illetve a médiumok sokszínűsége miatt sokkal könnyebben de sokkal felszínesebben fogadjuk be ezeket az információkat és ez a tendencia teret ad a befolyásolás és manipuláció eszközeinek, hiszen a közönség kevésbé képes ellenőrizni a kapott hír valóságtartalmát. A két fogalom alapvetően elkülönül egymástól, hiszen lényegében nincsen olyan interakció, mely ne rendelkezne valamilyen szintű befolyásolási

törekvéssel,

de

manipulációról

olyan

kommunikációs

helyzetekben

beszélhetünk, amikor a közlőnek tudatos célja az, hogy a befogadók valamely dologra rávegye, és nem csupán azt mondja el, vagy nem is azt mondja, ami a közlése valódi célja lenne, hanem rejtett módon sugallja a dolgokat. Ezt teszi azért, mivel azt feltételezi, hogy a befogadó a nyílt közlést nem hinné el, vagy egyenesen elutasítaná. Itt a fő cél az, hogy magát az egyéni ítélőképességet befolyásolják és így formálják a közvéleményt az adott témában. Az eredményes manipuláció a fent vázolt okok miatt a legtöbb esetben nehezen vagy egyáltalán nem felismerhető, nem átlátható, hiszen őszinteségnek és tárgyilagos információközlésnek látszik. Irányát tekintve kettő fajtája van. Az első esetben valamely dolog mellett érvelni kíván, azt el szeretné fogadtatni közönségével, míg a második esetben valamivel szemben éles ellentéteket kíván kialakítani, ezért is nevezik „uszító” manipulációnak. E célokat több eszköz segítségével érheti el. Az egyik legfontosabb ilyen eszköz a montázs, amely egy olyan egymás mellé helyezést jelent, amelyben az adott dolog megítélését nagyban befolyásolja az a környezet, amelyben azt megjelenítik. Ilyen lehet egy olyan sajtófotó, amely a romákat egy nyomornegyedben örökíti meg, vagy például az is, hogy ha a híradóban egy romákkal kapcsolatos hír bemutatásra kerül, a megkérdezettek általában-természetesen a roma interjúalanyok

esetében

leginkább-

szintén

lepusztult

környezetben

kerülnek

meginterjúvolásra. A montázsok erős és tartós hatást képesek elérni az emberek tudatában, pontosan azért mivel nem fogalmazódik meg nyíltan az összefüggés, hanem egyéni asszociációkon, érzelmeink hozzáadásával kerül feldolgozásra. Az előbb említett példa esetében ez azt is jelentheti, hogy az átlagember, a nagyközönség, ha romákról van szó, mindig ilyen környezetben képzeli majd el őket, hiszen ezt látják minden velük kapcsolatos hír bemutatásakor.

29

A másik manipulációs eszköz, melyet ebben a témában érdemes megemlíteni a bűnbakképzés. Ebben az esetben mindig az alapvető, hogy létezik egy megoldhatatlannak tűnő probléma, mely úgy kerül bemutatásra, hogy akkor lesz a legegyszerűbben megoldható, ha hozzákötjük egy emberhez, vagy éppen embercsoporthoz, esetünkben a roma kisebbséghez. Ez a fajta manipuláció a közösség összetartó erejét kívánja segítségül hívni, hiszen a bűnbakot a közösséget zavaró, ártó személyként mutatja be, melytől minden esetben meg kell szabadulni. Tehát a manipuláció egyik legfontosabb tulajdonsága az, hogy a folyamat során mindvégig fenn tartja azt a látszatot, hogy szabadon választhatunk, szabadon alkothatunk véleményt az adott témáról, miközben a legfőbb célja, hogy befolyásolja a döntéshozatalunkat. Káros hatásai közé tartozik, hogy eltorzítja, vagy éppen teljesen megváltoztatja azt a reális képet, amelyet egy csoportról alkothatnánk, s a befolyásolással az önmagunkról alkotott kép szintén torzulhat. (Kapitány, 2004,p:169-181.) A roma kisebbség média-megjelenésének esetében természetesen nem lehet szó nyílt manipulációról, hiszen egyetlen médiumnak sem célja az, hogy bármely kisebbséget hátrányba hozzon, hiszen ezt törvény is tiltja: A műsorszolgáltatás nem irányulhat semmilyen kisebbség, sem bármely többség nyílt vagy burkolt megsértésére, kirekesztésére, annak faji szempontokon alapuló bemutatására, elítélésére. (1996. évi I. törvény a rádiózásról és televíziózásról, 3.§) Itt inkább arról van szó, hogy a bemutatott kép igen felszínes és hiányos. Tudva levő, hogy a kereskedelmi csatornák megjelenésével például emberek tömegei tekintik az ott sugárzott híradókat az alapvető hírforrásnak, és ha romákról van szó, nagyon kevés példát mondhatunk olyan esetre, amikor a romák által elért eredményeket mutatták volna be. Legtöbbször valamilyen probléma, vagy rosszabb esetben valamilyen tragédia bekövetkezésekor kerülnek csak szóba, és ebből az átlag ember akaratlanul is arra következtet, hogy ha romákkal kerülne kapcsolatba, akkor biztosan problémás lenne a viszony, így még inkább erősödhet benne az előítélet. Ha pedig ténylegesen valamely eredmény kerül bemutatásra, az sem arról szól, hogy a romák saját maguk értek volna el valamit, hanem arról, hogy valaki - valamely civil szervezet vagy alapítvány-tett érte, hogy az eredmény létrejöjjön.

30

II/5. A mai média vizuális gyorsbüfé? A következő néhány oldalon egy olyan általam 2006-ban készített házidolgozat szövegét kívánom közzétenni, melyben a mai média befolyásoló szerepéről van szó. Hiszen a romákról kialakított képet nagymértékben befolyásolhatja mindaz, amely manapság a médiában tisztán nyomon követhető, mely szerint az oda bekerülő híreknek mindenképp magas hírértékűnek kell lennie, és mint például a kereskedelmi csatornák esetében, a legfontosabb szempont a megszerezhető profit. Közben pedig nehéz arra koncentrálni, hogy milyen mértékben marad objektív és kiegyenlített a tájékoztatás egy bizonyos témában. „Létezett egy világ, amelyben volt egy média mentes életünk. Akadtak emberek, akiket jobban szerettek a többiek, akadtak akiket kevésbé. Aztán megjelent a média, s hirtelen minden megváltozott. Elbűvölő volt, hihetetlenül újszerű, s mindent magával ragadó. Először féltünk tőle, majd csodáltuk, tiszteltük, élveztük, de végül menekültünk előle, hiszen függtünk tőle. Amilyen különlegesnek tűnt először, olyan sablonossá és homogénné vált manapság. A mai média vizuális gyorsbüfé. Mindegy hol eszem hamburgert. A lényeg a profit. Ez kérem szépen harc a túlélésért, verseny a pénzért és a hírnévért. S ebben a versenyben két féle szereplő van. Létezik a hamburgeres, aki minél több hamburgert akar eladni, minél drágábban, és persze minél gyorsabban. Ő az, aki minden eszközt be akar vetni azért, hogy csakis nála vásároljunk. Rengeteg pénzt fektet abba, hogy a vásárló elégedett legyen, különlegesnek érezze magát, s az étkezés befejeztével úgy gondolja, hogy mindent megkapott. De itt a probléma, hiszen hogyan tudja mindezt megadni neki? A megoldás egyszerű: nem az a lényeg, hogy többet adjak, mint a másik, hanem inkább az, hogy ne adjak kevesebbet, mint ő. Ez az oka annak, hogy a mai, azonos

típusú

információkkal

foglalkozó,

médiumok

legtöbbjében

homogén

az

információközlés. Ami az egyikben szenzáció, az a másikban is az. Amit az egyikben megemlítenek, a másikból sem hiányozhat. Ha az egyik hamburgeres cégnél megjelenik a csirkés változat, egy idő után a másiknál is bevezetik. De miért van ez így? Kik azok, akik miatt mindezt így kell csinálni? Kik akarhatják így? Természetesen a fogyasztók, s ebben az esetben mindegy, hogy az információt habzsoló társadalomról, vagy éppen az éhes szájakról van-e szó. Tehát a probléma gyökere a fogyasztói társadalom alapvető adottságaiból fakad. Szeretjük biztonságban érezni magunkat, sőt a biztonságért rengeteg dolgot megteszünk. S a biztonságérzetet legkönnyebben úgy érhetjük el, ha szokásokat alakítunk ki magunk körül, s 31

ezekhez mereven ragaszkodunk is. Mert könnyebb ragaszkodni valamihez, mintsem újításokat bevezetni. Tehát nem a mai média fejlődött ilyenné, hanem mi formáltuk meg, mi mindannyian, akik generáljuk, összegyűjtjük, előtárjuk, s befogadjuk az információt. És nem tudhatjuk, tudunk-e még bánni vele, mármint a rendszerrel, mely világunkat teremti és értelmezi velünk vagy helyettünk. Egyáltalán mi irányítjuk-e még a rendszert, vagy a rendszer részeiként, kiszolgáltból kiszolgálóvá váltunk? A másik szereplő az előbb említett versenyben maga a hamburgert vásárló, akit naponta százával rohamoznak meg a különféle hamburgeres cégek, és egyre közelebb akarnak férkőzni hozzá, egészen befúródnak az agyába, többé nem lehet eltűntetni őket onnan és mindeközben szüntelenül, azt kántálják, hogy „engem válassz, nálam vásárolj!”. Ő maga, pedig két utat választhat, vagy elbujdosik, vagy szembeszáll a rengeteggel és felveszi a harcot. Ezen vásárlók között is különbséget lehet tenni. Az egyik féle az, aki miatt éppen csirkés hamburgert találnak ki, azaz ő az, aki szerepel a cég életében, vagyis a médiában nem más, mint akiről a hírek szólnak. Egyetlen szó határozza meg az életét, „hír”, ami egyszerre mindent jelent a számára, pénzt, életet, szegénységet, halált. Ma nem a teljesítmény dönti el a médiában, hogy ki az, aki megérdemli a nyilvánosságot, és ki az aki elbukik, hanem a hasznosíthatósága. Lehet-e belőle szenzációt csinálni? Tudnak-e nézőket vonzani vele a képernyő elé, olvasókat szerezni az újságoknak? Hogyan fog mutatni a baltás gyilkos mellett a címoldalon, leköti-e a nézőt a show műsorban, tehát elérhetjük-e vele a sztárság és szenzáció valamelyik fokozatát? Ha igen, akkor a média nagyon bőkezű, ápolgatja, szépítgeti, kicsikar belőle minden adandó lehetőséget, s ha végleg kiszívta minden maradék erejét, eldobja. Ha nem, akkor nem kap egy halvány esélyt sem, eltaszítja magától örökre. A másik féle hamburger vásárló csupán a pénze miatt érdekes. Ő fizet, és semmi más nem számít. A médiában ő az, aki olvas, hallgat, néz, egyszóval a pénzéért cserébe befogad. Őt manipulálják, mert manipulálható, dróton rángatják, mert hagyja magát. S élete folyamán egyszer sem veszi észre valós helyzetét, nem ismeri fel, hogy lépései előre meg vannak tervezve. Azért vesz x mosóport, mert „neki több esze van, mint pénze”, azért tisztítja lakását y tisztítóval, mert valóban csak egy kell, a többi öt helyett, csak éppen arra nem jön rá, hogy tripla áron kapja meg azt az egyet, mint a többi ötöt együttéve. Azért utálja K. B.-t, mert állítólag szívtelen, s azért szereti G. M.-t mert azt olvasta, hogy jó ember. S ebben az a 32

legszomorúbb, hogy a mai társadalom legtöbbje valóban ilyen. Nem zavarja, hogy ténylegesen mindegy, hogy melyik hamburgerest választja, hiszen mindenhol ugyanazt kapja, csak éppen más-más jól csengő név mögé bújtatva. S nem kell attól tartanunk, hogy egyszerre jön majd a felismerés, hogy mi is történik valójában, és akkor lesz itt szemrehányás meg háború, áldozatok hullnak majd az égből és saját csontjaiból rakott máglyán, fogják égetni a médiát, hogy aztán örömtáncot járva a hamvak körül énekeljék „legyőztük, szabadok vagyunk”. A média lényegéből adódóan nem lehet más, mint hírközlési eszközök együttese, s a híreket mi generáljuk, mindezt magunknak csináljuk, mi vagyunk érte a felelősek, hogy milyen minőségű életet élünk.” II/6. A médiumok befolyása az egyes szerepekre A tömegkommunikáció egyik legfontosabb alapja az, hogy az ott rendszeresen megjelenő és bemutatott személyekre egy idő után régi ismerősként gondolnak az emberek. Az ismerősség pedig olyan hatást válthat ki bennünk, hogy amit ettől a bizonyos személytől hallunk, amit arról a bizonyos csoportról sokat olvasunk, az biztosan igaz is. Olyan dolgokat lehet a média segítségével emberközelivé hozni, amelyek a valóságban nem is válhatnának azzá. De ami még fontosabb, olyan dolgok válhatnak idegenné és elutasítottá, amelyek valójában különlegesek és megismerésre érdemesek –gondolok itt például egy kisebbség kultúrájára. Ma már minden a médiában sokszor látott, hallott személyiségnek kell, hogy legyen egy egységes image-e. Kellőképp kell ügyelni arra, hogy a cselekedetei összhangban álljanak a tetteivel, és minden mozdulatában az a bizonyos sugározni kívánt benyomás fogalmazódjon meg. Természetesen, ha minden nap ugyanazok a személyek, ugyanazokról a dolgokról beszélnének, nem hinnénk el, hogy a média valóban igazságos. Ekkor lép be egy második hatás, ami az új arcok vonzerejében áll. Hiszen egy idő után unalmassá válnának a megszokott dolgok, és így elhisszük, hogy a média nyitott a legkülönfélébb értékekre, s képes bemutatni azokat. Ezen kívül léteznek olyan tabutémák, olyan botrányhősök is, akiket nem szívesen látunk, nem szívesen beszélünk róluk. Sajnos ilyen tabutémának számít a romák helyzete is, hiszen a legtöbb ember szemében egy megoldatlan kérdést jelentek, amelyre nincs válasz, így könnyebb nem is felhozni azt. (Ehhez hozzájárul az is, amelyet már említettem, vagyis, hogy ha romákról van szó a híradóban, vagy egyéb médiumban, akkor általában az valamely szerencsétlen eseménnyel kapcsolható össze.)

33

A tömegtájékoztatás eszközeivel egy olyan szűrő-erősítő rendszert hoztunk létre, amely képes megválogatni azt, hogy ki az, akit beenged, és ha már egyszer beengedte, akkor milyen egyéb dolgokat épít bele, mielőtt a publikum elé bocsátaná. Tehát képes egy nagyon egyszerű dolgot olyanná átformálni, hogy átláthatatlanná váljék, de képes arra is, hogy egy bonyolult problémát leegyszerűsítsen. Például a roma kérdést egy olyan dologgá redukálja, melyre a válasz egy egyszerű nem. És olyan normákat ültethet a köztudatba, ami nem, hogy építi, de rombolja a kisebbség és többség társadalmi együttélésének esélyét. II/7. Az egyes médiumok tulajdonságai A médiapiac, mint az a nevéből is látszik, egy olyan színtér, ahol a média iránti kereslet találkozik, a média kínálatával. Mint minden piacon, így itt is léteznek termékek, piaci szereplők úgy, mint fogyasztók és termelők, és ami minden piac alapvető mozgatórugója, itt is létezik a verseny. A médiatermékek a nagyközönség piacán azt a fajta szellemi tartalmat jelentik, amely az embereket fogyasztásra ösztönzi. Ennek a tartalomnak a csomagolása lehet egy újság, egy magazin, de a csomagolást jelentheti akár egy televíziós műsorszám is. Természetesen létezik a termékek egy másik csoportja is, amely a hirdetések piacán a reklámot vagy hirdetést jelenti, de erre nem kívánok bővebben kitérni. A médiapiacon előforduló termékeknek sajátos tulajdonságai vannak, mint például, hogy a médiatermékek lényege a kreatív tartalom, amely leköti, magával ragadja a fogyasztót- s olykor a rabjává is teheti, mint például egy szappanopera-, minden egyes termék akkor a legértékesebb, ha friss, vagyis miután a fogyasztóhoz eljutott, elveszíti értékét. (Gálik, 1997) Ha valamely csoport, például egy civil kisebbségi szervezet információt, akar eljuttatni a nagyközönséghez, célszerű a leghatékonyabb médiumot kiválasztania, melynek segítségével a számukra legfontosabb célközönséget érik el. Így a médium kiválasztásakor figyelembe kell venniük bizonyos szempontokat. Ilyenek például a csatorna hatékonysága, az élettartam, vagy a felmerülő költségek. A média-megjelenés során a különféle médiumok erősségeit és gyengeségeit kell mérlegelni, s aztán kiválasztani, hogy mely médiumban kíván az a bizonyos civil szervezet megjelenni. (Lásd 2.1. számú táblázat) Úgy gondolom, hogy a téma teljes megértéséhez szükség van a médiumok tulajdonságainak megismerésére is, hogy eldönthessük, miért éppen abban a bizonyos médiumban jelent meg romákkal kapcsolatos hír vagy cikk, így a következőkben az egyes médiumok jellemzőit fogom felvázolni, és külön kitérek azok társadalmi-szociális aspektusaira is. 34

2/7.1. A sajtó A sajtó szó gyűjtőfogalomként funkcionál, amely magába foglalja a különböző kiadványok összességét. A sajtótermékek közé sorolható az újság, a magazin, a folyóirat. Ma a sajtónak már két nagy fajtáját tudjuk megkülönböztetni, ezek a nyomtatott illetve az elektronikus sajtó. A technika rohamos fejlődésével az elektronikus sajtó hatalmas térnyerése következett be és az interneten megfigyelhető e médium sokszínűsége. Létezik úgynevezett hírsajtó, amelyben a nap, mint nap felmerülő aktuális hírekről kaphatunk tájékoztatást, illetve létezik az úgynevezett szellemi sajtó is, ami azt jelenti, hogy a hírsajtó egyre inkább telítődött igazi szellemi tartalommal. Ilyen lehet például egy kisebbségekkel foglalkozó szakfolyóirat, vagy éppen egy olyan kiadványsorozat, mely a hátrányos helyzetűek fejlődési, integrációs lehetőségeiről nyújt széleskörű és mély tájékoztatást. A sajtó és a televíziózás manapság nagy harcban áll egymással, hiszen a televíziózás során sokkal könnyebben és gyorsabban fogadjuk be az információt, de a sajtó mindig is létezni fog a médiumok piacán. A híreket az újságírók és riporterek gyűjtik össze, majd a szerkesztőségbe eljuttatva az ott dolgozó szerkesztők és egyéb szakemberek munkája nyomán születik meg egy-egy kiadvány, legyen szó nyomtatott vagy online fajtáról. A nyomtatott sajtó piacán különbséget kell tennünk az újságok és magazinok között. Az újságok általában általános érdeklődést kielégítő, nagyszámú és sokszínű közönség elérését célozzák meg. Megjelenésük gyakoriságát tekintve lehetnek napi vagy heti kiadványok, melyben az aktuális hírek mellett számos ábra, kép és hirdetés is található. A mai kor embere választhat hogy a híreket a bulvár sajtó, vagy a nem bulvár sajtó hasábjain kívánja olvasni, vagy mindkét típusból tájékozódik. Ha valaki csak a bulvár sajtóból szerzi az információit, fennáll a veszélye annak, hogy azok közül a szenzációk közül, amelyeket ezek leközölnek soknak egyáltalán nincsen, vagy csak részben van valóságalapjuk. A magazinok abban különböznek az újságoktól, hogy általában igényesebb nyomdatechnikával állítják elő őket, és a bennük lévő tartalom is sokkal mélyebben taglalt. A célközönséget tekintve itt már jobban érezhető a nagyközönség szegmentálása. Ez azt jelenti, hogy léteznek bizonyos magazinok, amelyek csupán egy konkrét célcsoport igényeit kívánják kielégíteni, nekik szólnak. Ez a fajta nyomtatott sajtó általában hetente, kéthetente, havonta vagy még ritkábban (negyedévente, félévente) jelenik meg.

35

Szó kell ejtenünk egy harmadik típusról is, amely a folyóirat. Ebben általában szakmai, irodalmi vagy tudományos közlemények találhatók és havonta vagy még ritkábban jelennek meg. (Gálik, 1997) Az elektronikus sajtó olvasói különböző weboldalakon találhatják meg az adott információkat, friss híreket. Ehhez viszont szükség van olyan felszerelésekre, amely a nyomtatott sajtó esetében természetesen fölösleges, hiszen ahhoz, hogy elérhessük ezeket a weboldalakat szükségünk van számítógépre, internet-kapcsolatra és az ezekhez kellő tudásra. A hazai sajtópiacra jellemző az, hogy a legtöbb lap multinacionális és tőkeerős tulajdonosok ellenőrzése alatt áll, melyek közül számos külföldi érdekeltségű. (A magyar lappiac nagyobb tulajdonosait és az általuk kiadott lapokat lásd a 2.2.számú táblázatban) Társadalmi szempontból nagyon fontos az, hogy mára a sajtó igazi tömegmédiummá vált, és így olyan hatalommal és befolyással bír az emberek véleménynyilvánítására és képalkotására, amely számos veszély forrása is lehet. Ha teljes objektivitás uralkodna a sajtóban, akkor az csupán egy olyan eszközként funkcionálna, amely tükrözi a világban történő eseményeket, és amely a különböző csoportok puszta bemutatására szolgálna. Természetesen a teljes objektivitás nem valósul meg, abból adódóan, hogy emberek vagyunk, és emberek készítik a különböző sajtótermékeket is. De különböző törvényi szabályozással elérhető, hogy senki ne kerüljön hátrányos helyzetbe mások szemében. Viszont nehéz feladat az, hogy a romák ugyanúgy helyt kapjanak a sajtó munkatársai között is. Bár számos roma újságíró tevékenykedik ma Magyarországon, de kérdéses, hogy többségük ténylegesen meri-e vállalni hovatartozását, vagy beintegrálódik a nagy átlag közösségébe. És mivel a sajtó többségében egyirányú kommunikációt valósít meg, nehéz reagálni erre a problémára magának az olvasói tábornak is. II/7.2 A televíziózás és rádiózás „ …A televízió szó a magyarban egyszerre jelenti a műsorszolgáltatót és a készüléket, a televíziózás pedig a tévénézés szinonimája….” „ A televízió műsorszám hangok és képek egységbe szerkesztett, önálló értelemmel bíró, címmel ellátott együttese, a televízió műsor pedig televízió műsorszámok megszerkesztett és nyilvánosan közzétett sorozata.” (Gálik, 1997: p.197.) Mindennapjainkat talán a televíziózás befolyásolja leginkább. A tömegmédiumok közül, ha választani kellene, biztosan ez a fajta médium kapná a főszerepet, hiszen olyan fontos szerepet tudhat magáénak, mint az időmeghatározás. Ez alatt azt értem, hogy az emberek a 36

televízióban

futó

műsorokhoz-,

szappanoperákhoz,

híradóhoz,

reggeli

szabadidős

műsorokhoz, filmekhez- igazítják szabadidejüket. Magyarországon a tévézéssel eltöltött idő napi átlaga négy és fél óra, amivel a világ élmezőnyébe tartozunk. (Lásd 2.3/a és 2.3/b. számú táblázat) A tévénézésnek számos oka lehet, például, hogy érdekes, szórakoztató, leköti a figyelmet, megszoktuk, hogy nézzük, elfeledteti velünk a való élet problémáit, van közös beszédtéma egy-egy műsor kapcsán, stb. A televíziózás tehát szellemi szükségleteket elégít ki, melynek manapság ez a legkönnyebb módja, hiszen ha egy filmet megnézünk nincs szükség a képzeletünkre, mint egy könyv olvasása esetében, hiszen mind a képi- mind pedig a hanghatások adottak. A tévézés különböző funkciókat tölt be- unaloműző, információs bázis-, de eközben számos káros hatással is járhat. Egy információ tévé által való befogadásakor olyan érzése van az embernek, hogy teljes mértékben átlátja a szituációt, melynek oka az, hogy az események vizuálisan is meg vannak jelenítve. És mivel az emberekben igény van a biztonságra- az egyik fiziológiai alap szükségletünk Maslow szerint-, így szeretjük, ha a körülöttünk lévő világ tiszta és átlátható. Ezt kihasználva teremt bennünk a televíziózás egy olyan illúziót, amely szerint az ellenőrzésünk alatt tartjuk a dolgokat, minden fontosabb hírrel és történéssel tisztában vagyunk. De az érem másik oldala az, hogy nem minden valóságos, amit a tévében látunk. Sokszor - például gazdasági vagy politikai okokból- téves információkat kapunk és gondolunk relevánsnak. Ez akkor jelent a legnagyobb veszélyt a társadalomban való eligazodásunkra, ha azonosulunk azzal az ideologikus feltevéssel, amely szerint az adott dolgot megítélik. Általában akkor történik meg az, hogy a „tévé képernyője előtt ragadunk”, ha olyan műsort látunk, amely a saját énképünknek, megítélésünknek valamilyen mértékben megfelel. De nem gondolunk arra, hogy bizonyos befolyással is bír a folyamatos tévéfüggés mind az eseményekről alkotott véleményünkre, mind pedig a cselekedeteinkre. A televíziónak meg van az a tulajdonsága, hogy apró jelentéktelenségeket képes szenzáció mértékűvé nagyítani azzal, hogy nagy tömegekkel ismerteti meg az eseményt és ez számos káros hatással járhat. A tévé képes megszólítani a nézőt és képes olyan érzelmi kapcsolatot kialakítani az egyénben, amely a tömegmédiumok tömegmédiumává tette. A magyarországi televíziós piacon léteznek közszolgálati csatornák, és léteznek kereskedelmi csatornák. Ma a kereskedelmi csatornák közönségaránya sokkal nagyobb, mint a közszolgálatiaké. (Lásd 2.4. számú táblázat) A közszolgálati műsorszolgáltatás abban 37

különbözik a kereskedelmi csatornáktól, hogy az állam fenntartásával működik és számos fontos szociális feladatot is el kell látnia, melyet törvény ír elő: „ …A közszolgálati műsorszolgáltató kötelessége elősegíteni a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek kultúrájának és anyanyelvének ápolását, az anyanyelvükön való rendszeres tájékoztatást. E feladatot országosan, illetve - a kisebbség földrajzi elhelyezkedésének figyelembevételével- körzeti vagy helyi műsorszolgáltatásban, a kisebbség igényeinek megfelelő műsorszámokkal, a televízióban szükség szerint feliratozással vagy többnyelvű sugárzással teljesíti. A nemzetiségi műsorok időtartama sem országos, sem körzeti összesítésben nemzetiségenként nem lehet kevesebb, mint a törvény hatálybalépésekor... „ „ A közszolgálati műsorszolgáltató a tevékenysége során birtokába került kulturális értékek és történelmi jelentőségű dokumentumok tartós megőrzéséről archívumában gondoskodik, azokat szakszerűen összegyűjti, tárolja, gondozza…” (1996. évi I. törvény a rádiózásról és televíziózásról, 28.§) A hazai televíziós piacnak két főszereplője van: az SBS Broadcasting S.A., amely a TV2-t irányítja, valamint az RTL Klub csatorna tulajdonosa a Bertelsmann AG. A két tévéóriás a magyarországi médiapiacon stabil és megingathatatlan pozícióval és a legjelentősebb közönségrészesedéssel rendelkezik. A rádió szó jelentése hasonlóképpen, mint a televízió esetében egyszerre jelenti magát a készüléket és a műsorszolgáltatót. Rádiózás során csupán a hangot halljuk, s ehhez kapcsolhatjuk hozzá képzeletünkben a képeket. A rádiózás sokkal hamarabb elterjedt, de ma már elmondhatjuk, hogy a televíziózás kiszorította vezető pozíciójából. Itt is léteznek kereskedelmi s közszolgálati adók, s a kereskedelmi csatornák szintén nagyobb hallgatósággal rendelkeznek. A különféle rádióadók különböző célcsoportokhoz szólnak, s e szerint válogatják össze műsorkínálatukat is. Természetesen a műsorok palettáján helyet foglalnak a kisebbségeknek, vagy kisebbségekről szóló összeállítások is. Budapesten 2001 óta létezik egy olyan rádióadó, amely a kisebbségeknek szól, viszont nem csupán egy szűk témáról, hanem minden embert érdeklő dolgokról kaphatunk benne információkat, de ezt a későbbi fejezetekben fogom bővebben kifejteni.

38

II/7.3 Az Internet Mai korunkban már elképzelhetetlennek tűnik, hogy Internet nélkül létezzünk. Számos dolgot megkönnyít és gyorsabbá tesz. Olyan információkhoz tudunk hozzájutni gyorsan és ingyen, amelyet csak hosszas kutatással érhettünk el ez idáig. Az emberek között kommunikáció is könnyebbé vált, hiszen ma már bárkivel chatezhetünk vagy e-mailezhetünk akár a telefonunk segítségével is. De az Internetnek megvannak a maga hátrányai is. Az első az, hogy annyi információt tartalmaz, amelyet már nem tudunk sem befogadni, sem pedig kordában tartani. Ez pedig azt eredményezi, hogy olyan nem valós és esetleg ellenséges információkat is találhatunk rajta, amelyek nagyon sok káros hatással járhatnak. (például a gyermekek esetében) Az is egy hátránya, hogy speciális eszközök (számítógép, internetes kapcsolat) és speciális számítógépes ismeretek szükségesek ahhoz, hogy ezt a fajta médiumot élvezni és használni tudjuk. De mindezek ellenére az Internet jelenti a jövőt a médiapiacon. Ha összefoglalóan akarnánk áttekinteni a médiumok szerepét és hatásait, akkor egyértelműen a televízió az, amely a legbefolyásosabb szereppel bír a mai magyarországi átlagemberek életében. Bár a sajtó is igen kiemelkedő helyet foglal el-főként a legolvasottabb napilap a Blikk, amely egy bulvárlap-, de az igazság az, hogy a televíziózás során kapjuk a legtöbb információt, és ez hat a leginkább a véleményalkotásunkra, a világnézetünkre. Ha a televízióban több teret kapnának a kisebbségek, úgy gondolom, hogy nagy tömegekkel tudnánk megismertetni azok sajátos kultúráját, és talán lazíthatni tudnánk azon az erős beidegződésen, hogy a kisebbségeket figyelmen kívül kell hagyni, vagy el kell utasítani. A következő fejezetben a romák médiában való helyzetét kívánom bemutatni, ahol fény derül számos hiányosságra és lelepleződnek az átlagműsorok diszkriminatív megnyilvánulásai is.

39

III. A romák helyzete a médiában

III/1. A romák médiaábrázolása Ez a fejezet képezi szakdolgozatom fő részét, hiszen az eddigiekben arról próbáltam részletesebb képet alkotni, hogy kik is azok a romák, és mi is az a média. Úgy gondolom, hogy fontos volt e két alapvető kérdésre választ kapni, mielőtt mélyebben elemezni kezdtem volna a romák helyzetét a médiában. Tehát most, hogy tisztában vagyunk azzal, hogy melyek is lehetnek azok a problémák és súrlódási pontok, amik a többség és a roma kisebbség között felvetődhetnek, illetve hogyan is néz ki a média gépezete, nézzük meg, hogy hogyan is kapcsolható össze ez a két dolog. Kutatások bizonyítják, hogy a mai átlag emberek nagy többsége nem sokszor találkozik romákkal, hiszen az iskolában ritka, hogy roma osztálytársai vannak, a munkahelyén sem megszokott egy roma származású kolléga, illetve közvetlen környezetében, a lakóhelyén sem biztos, hogy élnek roma családok. Ha ezt az esetet vesszük alapul, akkor elmondhatjuk, hogy egy felnőtt ember romákkal kapcsolatos előítéletei leginkább nem személyes tapasztalatok útján fognak kialakulni, csökkenni, vagy rosszabb esetben megerősödni, a médiának viszont nagy szerep juthat ebben. (Természetesen léteznek kivételek is szép számmal, hiszen például jó magam is olyan általános iskolába jártam, ahol több roma származású osztálytársam volt és a közelünkben is éltek roma családok.) Mint azt már az előző fejezetben leírtam, különféle médiumok fogyasztásával töltjük szabadidőnk nagy részét, így azok valamilyen mértékben befolyással vannak gondolkodásunkra és véleményalkotásunkra. Tényként foghatjuk fel, hogy mára a média valóban többet foglalkozik a roma kisebbséggel, de az még máig tabutémának számít. A társadalmunkra jellemző, hogy probléma-érzékenyek vagyunk. Ez azt jelenti, hogy szociális érzékenységünk egy bizonyos üggyel kapcsolatban- például a környezetszennyezés, társadalmi felelősségvállalás a szegénység visszaszorítására, stb.- létezik és egyre erőteljesebbé válik. De ha tenni is kell valamit az adott ügy érdekében, akkor már megoszlik a hajlandóságunk. Így van ez a romákkal kapcsolatos kérdésekben is. Ha róluk van szó egy újságcikkben, nem valószínű, hogy elolvassuk, hiszen nem érezzük magunkénak. Úgy gondoljuk, hogy ez a cikk nem is nekünk, hanem maguknak a romáknak, vagy a velük foglalkozó szakembereknek íródott. Ha egy romákkal kapcsolatos hírt látunk a televízióban, 40

megnézzük, de nem igazán tartjuk fontosnak és másnap már nem is emlékszünk rá. Pontosan ezért feltételezik a médiavállalatok (persze nem nyilvánítják ki nyíltan), hogy ami a tabutémákkal kapcsolatos, ami a romákról szól, az elidegeníti a nagyközönséget. Ez nem csak azt jelenti, hogy nem várnak magas nézettséget egy romákról szóló tájékoztató műsortól, hanem azt is jelentheti, hogy a nézettség csökkenésére is számíthatnak akkor, ha egy népszerű sorozatban roma szereplők tűnnének fel (ennek ellenpéldája a Barátok közt című sorozat, amelyről a későbbiek folyamán esik szó), vagy roma bemondó olvasná fel a híreket. És mivel ezek gazdasági tevékenységet is végző vállalatok, elsődleges céljaik között szerepel a profitszerzés (főként a kereskedelmi csatornákra gondolok), így ez az egyik oka annak, hogy még mindig nem súlyukhoz mérten kapnak helyet a kisebbségi- roma- témák az egyes médiumok palettáján. A fejezetben az is kiderül, hogy a közszolgálati csatornák hogyan is járulnak hozzá, vagy éppen nem járulnak hozzá azon tendencia felerősítéséhez, hogy az előbb említett folyamat ne így történjen. Természetesen azt hozzá kell tenni, hogy itt Magyarországon még mindig jobb a kisebbségek helyzete a médiával kapcsolatban, mint Kelet-Európa egyes országaiban, hiszen nem jellemzőek a gyűlöletbeszédek vagy nyílt rasszista megnyilvánulások a médiumokban. De attól még messze állunk, hogy egy erős az esélyegyenlőséget előmozdító és tettekkel is hozzájáruló médiarendszer alakuljon ki, amely tényleges tud hatni az emberekben élő előítéletek csökkentésére. Mivel ma egyelőre ott tartunk, hogy a kiadott jogszabályi és törvényi kereteken belül „éppen csak teljesíti” a média a kisebbségek integrációjával és esélyegyenlőségével kapcsolatos követelményeket. És az ezen felüli törekvések vagy rengeteg akadállyal találják szembe magukat,vagy pedig pénz- esetleg többségi támogatás hiányában eleve kudarcra vannak ítélve. A média egy egységes, mindannyiunkra vonatkozó képet sugároz rólunk. (Ezt úgy értem, hogy minden egyes magyar emberről a „külföld” felé.) Teszi ezt úgy, hogy bekapcsoljuk a tévét, elolvassuk az újságot. Mivel az ezekben szereplő tartalom mind- mind aszerint lett összeválogatva és kialakítva, hogy az nekünk, magyaroknak, a legjobban tetsszen, így ha egy nem

Magyarországon

élő

ember

megtekinti

ezeket,

kirajzolódik

előtte

rengeteg

tulajdonságunk, szokásunk, stb. Ha pedig ebben a tartalomban nem foglalkozunk megfelelően a velünk élő legnagyobb számú kisebbséggel, hiába is bizonygatjuk az Unióban, hogy mi szolidáris és tenni akaró nép vagyunk.

41

A roma kisebbséget sokszor egy arctalan csoportként ábrázolják. Ez az arctalan tömeg elmélet esetünkben nem más, mint, hogy e csoport minden egyes tagját homogénnek állítják be, és csak úgy általánosságban van szó romákról. Ez azt jelenti, hogy ha például egy roma család szegény sorsát bemutató kisfilmet látunk, akkor a közönség szemében már magától értetődik az, hogy minden roma biztosan olyan bódéban él, annyi sok gyermeke van, ugyanolyan piszkos ruhákban jár, stb., mint ahogyan azt a kisfilmben bemutatták. És ezzel elérkezünk egy másik fontos problémához, ez pedig maga a szegénység. Pontosabban az abból való kiútkeresés eddigi kudarca, amiért a többségiek ma már a romákat okolják. Mivel ha romákra gondolunk, általában szegénynek és esetlennek képzeljük őket, akiken segítenie kell a magyaroknak, vagyis nekünk (amivel nem is lenne semmi probléma, hiszen egyre többen ismerjük fel, hogy valóban jó dolog segíteni a másikon) de létezik Magyarországon olyan szegény réteg is, amely nem tagja a roma kisebbségnek. És ők úgy érezhetik, hogy nincs kellőképpen egyensúlyban az a támogatás, amit ők kapnak azzal, amit a romákért megtesz a kormány és a társadalom. És ez a fajta vélemény pontosan azért alakulhatott ki, mivel ha romákról van szó a médiában (szerencsére egyre többször-bár kérdéses, hogy milyen összefüggésben) általában mindig kapcsolódik a hírhez, hogy segítséget kaptak valahonnan, vagy segítséget várnak. És az sem minden esetben jogos, hogy ezzel a tulajdonsággal ruházza fel például egy újságíró azt a roma csoportot, amelyről cikket ír. Hiszen maguk a romák sem sorolják minden esetben magukat a szegények közé. Tehát fennáll a különböző cikkekben, hírekben közölt információk csúsztatásának veszélye. Mivel sajnos kevés olyan hír kap nyilvánosságot, amely önmagában érdekességet jelentene és (pedig számtalan dolog történik), kitűntetett figyelmet kapna ebben a témában, az újságírók és média-emberek hajlamosak kissé kiszínezni, átvariálni magát a történést, hogy eladhatóbb legyen. Akkor lenne teljes esélyegyenlőség a médiában, ha egy hátrányos helyzetű csoportot úgy jelenítenének meg, hogy azt a konkrét esetet mindenki úgy tudná értelmezni, hogy saját magával is megtörténhetett volna. Arra gondolok például, amikor bemutatnak egy szívbeteg kisfiút, akinek nincsen pénze a műtétre. Ez természetesen nagyon szomorú, hiszen a szülei ki tudja mit érezhetnek akkor, ha látják, hogy a gyermekük rosszul van és ők nem tudnak segíteni neki. De itt a történetnek vége is kell legyen, hiszen ekkor mindenki átérzi azt, hogy akár az ő gyermekével is megtörténhetett volna. De miért kell kiemelni ilyenkor, hogy valaki milyen származású? Szerintem ez és az ehhez hasonló történetek nem a származásról szólnak és fölöslegesen nem kell kiemelni azt, hogy „ez a család kisebbségi”, mivel az megint csak a többség-kisebbség közötti távolságot növeli. 42

Ha egy roma szakértőt kérdeznek meg valamilyen témában, akkor az a téma általában romákkal áll kapcsolatban valamilyen módon. Ez sugallhatja azt is a nagyközönségnek, hogy a roma szakértők nem értenek máshoz, csak ahhoz, ami a saját etnikumukhoz kapcsolódik. Viszont a romák saját ügyeikkel kapcsolatos tájékoztatása sem kielégítő. Ez azért lehet így, mivel a többség nem érdekelt abban, hogy olyan hírekről kapjon információt, ami a kisebbségek számára fontos. Így a romák egyedüli reménye arra, hogy ez ügyben naprakészek legyenek, a kisebbségi műsorokban van. Amelyek viszont nem kellő gyakorisággal és terjedelemben vannak jelen a mai médiapiacon. Gondoljunk csak a Rádió C-re amelyet most még csak Budapesten lehet fogni, pedig a vidékieknek is ugyanolyan fontos lenne, hogy a számukra kialakított hírforráson keresztül értesüljenek a dolgokról. A kisebbségi műsorok és lapok életének másik nagy hátráltatója az a fajta öncenzúra, melyet saját maguk állítanak fel. Ez azt jelenti, hogy mivel ezek a médiumok általában közszolgálati alapon működnek, így mindig is alá voltak és most is alá vannak rendelve egy magasabb hatalomnak, ez pedig nem más, mint a pénz, amelyet a kormánytól vagy alapítványoktól kapnak. Tehát nem nevezhetjük ezeket addig függetlennek, amíg létre nem jön egy olyan független és önálló kisebbségi média, amely önerőből képes fenntartani magát és nem kell alkalmazkodnia számos tényezőhöz. Ekkor kerülhet igazán előtérbe mindaz, amellyel valójában kisebbségi műsorokat, lapokat lehet alkotni. Persze itt nem azt értem, hogy akár a kormány, akár a támogató alapítványok valamiféle kényszerítő erőként tűnnének fel a kisebbségi médiapiacon, csupán arról van szó ,hogy ma még elég szép számmal léteznek korlátok e média körül. Pedig fontos lenne egy olyan kisebbségi média kialakulása, amelynek fő feladata a romák tájékoztatása lenne és igazi kapcsolatban és munkamegosztásban állna a többségi médiával. Ennek kihatása lenne a kisebbségi politikára, az önértékelésükre, az önmegvalósíthatóságra és számos más pozitív változást hozna. Persze ennek csak akkor van értelme, ha a romák között valóban van igény egy ehhez hasonló intézmény létrehozására. Ha a romák saját véleményére vagyunk kíváncsiak azzal kapcsolatban, hogy mit gondolnak a médiában való ábrázolásukról, akkor sajnos rá kell jönnünk arra, hogy legtöbben negatívumként élik meg ezeket a dolgokat, amint azt a 3.1. számú táblázat is mutatja.

43

3.1. számú táblázat A médiaképpel kapcsolatos vélemények/ a romák többségének tételezett véleménye (%)

Forrás: Zöld könyv, 2007 Ez a táblázat kétféle adatot tartalmaz minden egyes kérdéskörben. Az első válasz azt takarja, hogy maguk a megkérdezett romák hogyan vélekednek a kérdésről, a második oszlopban feltűntetett adatok pedig azt mutatják be, hogy a megkérdezettek szerint hogyan vélekednek a romák általánosságban. Egy konkrét példán keresztül tehát ez úgy értelmezhető, hogy a megkérdezettek 62 százaléka gondolja úgy, hogy a különböző médiumok keveset foglalkoznak a romákkal, míg 83 százalékuk azt mondta, hogy szerintük a romák általánosan is így éreznek. A táblázatból továbbá az is kiderül, hogy legtöbbjük szerint (91%) a tévében azt is be kellene mutatni, hogy mik a pozitív dolgok a romák életében, kultúrájukban. De sajnos véleményük szerint ez jelenleg nincs így, mivel több, mint 80 százalékuk úgy gondolja, hogy csak akkor kerülnek a televízió-csatornák látókörébe, hogyha valami baj van velük,például tragédia történik, a szegénységüket mutatják be, stb. Végül majdnem a megkérdezettek fele gondolta úgy, hogy igenis sértő az, ahogyan a tévében a romákat bemutatják, hiszen sokszor olyan kontextusban kerülnek elő, ami nem vet rájuk jó fényt. (Például ha egy ügy kapcsán romát interjúvolnak meg a riporterek, akkor általában szegényes és rossz környezetben teszik azt, hogy azzal is azt sugallják, hogy mennyire elesett csoport.) A következőkben sorra veszem az egyes médiumok fajtáit és megpróbálom bemutatni az ott most uralkodó kisebbségi viszonyokat rámutatva a pozitívumokra és a negatívumokra egyaránt, hogy egy tiszta, kerek képet kaphassunk a témáról.

44

III/2. A romák helyzete a sajtóban „Garancia itt most már csak arra van, hogy nincsen garancia semmire. Rajtunk kívül álló okok miatt- és ez alatt érthetjük magunkat, lapcsinálókat- naponta kell megküzdenünk, megharcolnunk azért az egyébként nyilvánvalóan kijáró jogért? lehetőségért?, hogy megteremtett sajtókultúránkat megvédjük, megóvjuk elsősorban mindazok ellenében, akiknek természetszerűleg nem ügyük, nem érdekük, hogy ez az információhordozó, szolgálatot teljesítő fórumhalmaz szép küllemmel, jó és igaz tartalommal gyorsan és időben eljusson mindazokhoz, akiknek mindmáig ez az egyetlen támpont ahhoz, hogy élhessenek, dolgozhassanak, hogy járhassanak nyitott szemmel, egyszóval védelmezhessék önmagukat, másokat-, a védelemre szorulókat, a- most már úgy tűnik- hosszú időre az egérlyukba szorított lelkeket.”(Osztojkán, 2000/5: p.3) A fenti idézet egy szomorú vélemény arról, hogy mi is a mai helyzet a kisebbségi sajtó terén. Sajnos egyelőre Magyarországon nincsen egységes roma újságírói réteg. Ez persze nem jelenti azt, hogy nincsenek kitűnő roma újságírók. És az is nagyon pozitív változás, hogy már kimondottan roma fiataloknak is kínálkoznak lehetőségek, hogy a médiában való elhelyezkedésükre felkészüljenek, megszerezzék a megfelelő képesítést. De még nem alakult ki az a fajta egységes fórum, amely összefogná az összes Magyarországon tevékenykedő roma újságírót. Az is kérdéses, hogy ezek az újságírók mennyire asszimilálódtak a többségbe. Ezt úgy értem, hogy nem mindegy, hogy olyan újságíróról beszélünk, aki személy szerint nem is áll kapcsolatban romákkal, vagy olyanról, akinek az otthona köztük van és ténylegesen ismeri a helyzetet, nem csak messziről osztogatja a tanácsokat. Tehát a lényeg az, hogy olyan roma szakemberek legyenek a sajtóban, akiket valóban azért becsülnek nem roma kollégáik, mert egy más, érdekes szemlélettel bírnak és valóban kifejezhetik cikkeikben egyéniségüket. A sajtó másik oldaláról megközelítve a dolgot azt mondhatjuk el, amit az előző részben már kifejtettem. A romákkal többet foglalkozik a sajtó, de sokszor olyan kontextusban, amely hátrányt jelenthet számukra. A többség a sajtóban rendszerint találkozik romákkal kapcsolatos hírekkel, de számos esetben el sem olvassák azokat, így maradnak az előítéleteik is. Természetesen léteznek olyan lapok, amelyek specifikusabban foglalkoznak a témával, de ez általában egy szűk rétegnek szól. És mivel tudjuk hogy a bulvár lapok vezetik az olvasottság listáját, így az ott történő megjelenítés is nagyon fontos befolyással bír. De sajnos a bulvár sajtó elsődleges célja nem az esélyegyenlőség biztosítása (persze nem lehetnek 45

diszkriminatívak sem, hiszen a törvény ezt bünteti), hanem a profit szerzés és a szenzáció hajhászás, így azok hasábjain sokszor nem objektívan mutatják be a romákat. A következőkben a többségi sajtó cigány-képével kapcsolatban készített tartalomelemzést (Bernáth, 1998: p.8-13.) alapul véve említek néhány fontos sarokpontot a romák sajtóban való ábrázolásáról1. Mint ahogyan az alábbi (Lásd 3.2. számú táblázat) adatsorból is kiderül, a roma kisebbségről jóval több cikk jelent meg a vizsgált időszakban, mint más nemzeti kisebbségekről. 3.2. számú táblázat A nemzeti és roma kisebbséggel foglalkozó cikkek száma (darab) Cikkek száma Romák

Nemzeti kisebbségek

Cigány politikai szervezetek, kisebbségi

58

37

Kormányzati politika, támogatások,

89

38

Jogi kérdések, kisebbségi jogok

83

11

Általános háttéranyag

53

21

Szociális kérdések

101

0

Munkaerőpiac

19

0

Gazdaság

8

0

Kultúra

110

109

Kisebbségi oktatás

72

52

Kisebbségi média

13

0

Egészségügy

7

0

Bűnözés, rendőrségi tudósítások

129

0

Interetnikus helyi konfliktusok

126

1

Külügyi vonatkozású témák

11

28

Egyéb témák

48

15

Cikkek száma összesen

508

196

önkormányzatok működése

Forrás: Bernáth, 1998: p.9

1

A szerzőpáros 1996 november és 1997 októbere között két országos napilapot (Népszabadság, Mai Nap) és négy megyei napilapot (Hajdú-Bihari Napló, Dél- Magyarország, Észak-Magyarország, Kisalföld) vizsgált.

46

Ezekben a cikkekben leginkább a bűnözéssel illetve a helyi konfliktusokkal kerülnek kapcsolatba a romák. És ez is azt az állítást támasztja alá, amelyet az előzőekben már kifejtettem, vagyis, hogy ha romákról van szó, akkor majdnem mindig valami probléma és baj is felvetődik. A második legtöbbet említett témacsoport az egészségügy és szociális kérdések csoportja. Viszont nagyon szomorú az, hogy az igazi gazdasági kérdésekkel szinte alig hozhatók kapcsolatba a romák, vagy legalábbis a sajtó nem igazán foglalkozik ezzel. Nem ide értendő természetesen a szegénység problémája, hanem a gazdasági kérdések alatt olyan dolgokra gondolok, mint például egy ipari park létesítésével és fenntartásával kapcsolatos cikkek, stb. Az viszont pozitív dolog, hogy a kisebbségi jogok mind máig a sajtó kínálatának szerves részét képezik, ugyanúgy, mint a kormányzati támogatások. Ez azért jó, mert ebből is látszik, hogy igenis létezik támogatás és ténylegesen foglalkoznak a kisebbségek jogaival. Bár a vizsgálat nem tért ki arra, hogy a támogatásokkal kapcsolatban milyen hangvételű cikkek íródtak. Tehát összefoglalóan elmondhatjuk, hogy a roma kisebbséggel kapcsolatban megjelent cikkek száma több, mint kétszerese annak, amit a nemzeti kisebbségekkel kapcsolatban jelentettek meg, így kijelenthetjük, hogy már 1996-97 tájékán szó volt a médiában a romákról, persze az kérdés, hogy milyen összefüggésben. Ha összehasonlítjuk az egyes kisebbségi csoportokat, láthatjuk, hogy a romákkal kapcsolatban sokkal több olyan cikk jelenik meg, melyben valamilyen konfliktus a téma. Ilyen az összes vizsgált romákról szóló cikk 62 százaléka. Míg ez például a nemzeti kisebbségek esetében csupán 30 vagy a mozgáskorlátozottak esetében csupán 20 százalék. (Lásd 3.3. számú táblázat) .Ez pedig valóban a nagyközönség előítéleteit növelheti vagy alakíthatja ki. De az biztos, hogy semmiképp nem csökkennek az előítéletek addig, amíg e cikkek túlsúlya meg nem szűnik. 3.3. számú táblázat Konfliktust bemutató cikkek száma kisebbségi csoportok szerint a kisebbségről szóló cikkek arányában (darab, százalék) Konfliktusról beszámol Nem számol be konfliktusról Összesen Romák

317 (62%)

191 (38%)

508

Nemzeti kisebbségek

59 (30%)

137 (70%)

196

Mozgáskorlátozottak

38 (20%)

149 (80%)

187

Melegek

32 (37%)

55 (63%)

88

Kisebbségek általában

21 (34%)

40 (66%)

61

Összesen

467 (45%)

571 (55%)

1040 Forrás: Bernáth, 1998: p.12

47

Az is érdekes kérdés, hogy ha tényleg ilyen a sajtóban való megjelenés, akkor miről is szólhatnak leginkább ezek a konfliktusok? Mik azok a kényes súrlódási pontok, amelyeket a többségi sajtó fontosnak tart megemlíteni és kiemelni. A vizsgálat erre a kérdésre is választ adott, hiszen kiderült, hogy a bűnözés és a szociális gondok az a két téma, amely a legszámottevőbb mértékben jelen van az újságok hasábjain. De a politikai, jogi etikai és etnikai problémák szintén majdnem ugyanannyi figyelmet kapnak, mint az előbb felvázolt két konfliktusforrás. (Lásd 3.4. számú táblázat) Tehát mindaz, amit az eddigiekben felvázoltam egyáltalán nem nyújt vigaszt számunkra. De természetesen léteznek pozitív példák is arra, hogy maguk a romák hogyan jelenítik meg önmagukat, hogyan vesznek részt a médiapiacon annak érdekében, hogy valóban tájékoztatni tudják társaikat az aktuális eseményekről és olyan szórakozási lehetőséget teremtsenek meg, amelyet az újságolvasás jelenthet számukra. Ezeket az úgynevezett „jó példákat” a következőkben tárgyalom. III/2.1 A „jó példák” Ebben a fejezetben négy olyan újságot emelnék ki, amelyekre méltán lehetünk büszkék, hiszen évek óta megküzdenek az eléjük álló akadályokkal és képviselik a roma kisebbséget a médiapiacon. Természetesen ez nem menne segítség nélkül, így először is néhány mondatban megemlíteném a Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Alapítványt, mely finanszírozza azokat a kisebbségi lapokat, melyek önfenntartása a jelenlegi helyzetben sajnos még nem megoldható, viszont nagyon fontosak a kisebbségek életében, hiszen alapvető joguk az, hogy anyanyelven elérhető sajtójuk legyen. (Természetesen más alapítványok és a kisebbségi önkormányzatok is támogatják az egyes lapokat.) A támogatásokra pályázni kell, és a megítélt pénzösszeg minden kisebbség egy lapjának szól, illetve jelenleg a roma kisebbség négy lapja nyerte el a támogatást. (a támogatásban részesülő roma lapokat lásd a 3.5. számú táblázatban) Akkor tehát következzenek a lapok: Az első a Lungo Drom- hosszú út című lap, melyet az „Oktatási és Továbbképzési Központ” Alapítvány ad ki. Műfaját tekintve kulturális folyóirat, mely a 90-es évek elejétől létezik, így a roma kulturális folyóiratok közül az elsők közé tartozik. Megtalálhatunk benne a közönség által beküldött történeteket, verseket és természetesen aktuális híreket is. A legújabb pályázatok információin túl, külön rovatot 48

szentelnek a gyerekeknek is, ahol meséket, történeteket olvashatnak. Havonta jelenik meg 800 példányban, és a legutóbb elnyert MNEKK támogatása 3 millió forintot tesz ki. A második lap az Amaro Drom- ,amely 1991 óta jelenik meg, így ezt is az első roma újságok közé sorolhatjuk. Ez is sokszínű újság, mivel az aktuális politikai és gazdasági események elemzésén túl ugyanúgy olvashatunk kulturális és művészeti témákról is. Az újság célja figyelemre méltó, hiszen a roma közösség tájékoztatását tekinti missziójának, hiszen felismerték, hogy csak akkor tudják megfelelően érvényesíteni érdekeiket, akkor tudnak megfelelőképp integrálódni, ha felkészültek és tájékozottak. Az újságot a Roma Parlament alapította és az Ember az Emberért Roma alapítvány adja ki. Havonta jelenik meg 2500 példányban. Legutóbb elnyert MNEKK támogatása több, mint 8 millió forintot tesz ki. A harmadik lap a Glinda Roma Gyermek és Ifjúsági Magazin, melyet 2002-ben alapítottak. Mint az a nevében is benne van első sorban gyermekeknek szól, ezt bizonyítja az is, hogy az információátadást elsősorban képregény formában valósítják meg. Mindkét csoportnak- a többségnek és a roma kisebbségnek- is szól, mivel egyrészt a roma gyerekek olyan dolgokról olvashatnak, ami hagyományőrző módon tájékoztatja őket, másrészt például a nem roma osztálytársaik és a pedagógusok szintén sokat megtudhatnak ebből az újságból a roma gyermekekről. A Glindát az Amaro trajo- Éltünk a Roma Kultúráért Alapítvány adja ki és negyedévente jelenik még 2000 példányban. Az utolsó általam megemlítendő újság a Kethano Drom, avagy közös út. Ez az újság is nagyon sokszínű, hiszen az irodalmi témáktól kezdve a közéleti aktualitásokon keresztül, a néprajzi ismeretterjesztés és az aktuális közéleti események is megtalálhatóak benne. Ennek fő célja az, hogy megismertesse és népszerűsítse a roma kultúrát mind a romák és nem romák körében. 1991 óta jelenik meg a Magyarországi Cigányok Érdekszövetségének gondozásában. Negyedévente jelenik meg 3000 példányban és a legutóbb elnyert MNEKK támogatása 1 millió forint volt. Végül szeretnék néhány szót ejteni a Roma Sajtóközpontról is, mely Magyarországon az első roma hírügynökség. 1995 óta működik non-profit alapon, s célja az, hogy a többségi médiába való integrálódást segítse a romák számára. Ez a gyakorlatban roma újságírók képzésével, folyamatos hírszolgáltatással valósul meg. Feladatai közé tartozik a hírügynökségi szolgáltatás mellett: 49

•

egy rádiós program, mely azt jelenti, hogy a rádiókkal is kapcsolatban áll és ott segíti a romák részvételét, megjelenítését,

•

a folyamatos média-monitoring, amellyel tiszta képet kaphatnak az aktuális romákkal kapcsolatos helyzetről,

•

a rasszizmus és xenofóbia monitoring, mely olyan vizsgálatokat jelent, amelyből kiderül többek között a fennálló rasszizmus mértéke, az előítéletek milyensége,

•

dokumentációs központként szolgál,

•

könyvkiadással is foglalkozik, illetve részt vesz az azokról való híradásban.

•

illetve angol nyelven is elérhetővé teszi dokumentumait, elemzéseit, stb.

Az előbb említett roma újságíró képzéssel kapcsolatban érdemes megemlíteni a Fekete Doboz Alapítvány munkásságát, hiszen „…a Fekete Doboz archívumában 150 dokumentumfilm és négyezer óra archív anyag található. 1990 óta tanítanak fiatalokat dokumentumfilmezésre, újságírásra, televíziózásra. A tíz éve alapított Roma Média Iskolákban eddig 150 diák végzett, többségük már valamilyen elektronikus médiánál dolgozik, vagy az írott sajtó munkatársa. Filmjeik hazai és nemzetközi sikereket értek el, hallgatóik két alkalommal is elnyerték Magyarország egyik legrangosabb civil szervezetének díját, a Tolerancia díjat valamint sikeresek szerepelnek egyéb fesztiválokon is...”(www.romaweb.hu) III/3. A romák helyzete a televízióban és a rádióban Szerencsére felismertük, hogy több teret kell kapnia a roma kisebbségnek a televíziózás, és az egész média területén. Elsőként Magyarországon fogalmazódott meg a roma és nem-roma média-szakemberek fejében és a kulturális tárca koordinálásával egy önálló európai roma televízió létrehozása. Ez azt jelenti, hogy egy valóságos televízió-csatorna működne roma szerkesztőkkel, műsorvezetőkkel, romáknak szóló műsorokkal, melyben a hagyományőrzés nagy jelentőséggel bírna, s mindamellett könnyebben meg lehetne ismertetni ezt a kultúrát a nem roma közönséggel is, így hozzájárulva ahhoz, hogy az előítéletek csökkenjenek. A sikeres megvalósulás esetén a televízió budapesti székhellyel működhetne, de az elképzeléshez csatlakoztak az Európai Unió, továbbá a tagjelölt országokban már működő regionális és helyi televíziók képviselői is. A Kisebbségi és Emberi Jogi Alapítvány Esélyegyenlőség a médiában címmel zajló Equal nemzetközi projektjének partnereivel auschwitzi székhellyel idén szeptemberben be is jegyeztette az Európai Roma Televízió és

50

Média Alapítványt, amely a már több éve elképzelt televízió megvalósítást tervezi. E projekt segítségével Magyarország valóban az Európai unióban élő 10 milliós kisebbség ügyének kezelését segíthetné elő. Sajnos jelenleg az elképzelések és célok nemesek, de a konkrét indulást számos (főleg pénzügyi) tényező akadályozza. A televízió, s mellette a rádió, mint azt már említettem nagyon meghatározó szereppel bír mind a többség, mind a kisebbség életében. Két fő részre oszthatjuk a mai magyarországi televíziós és rádiós piacot. Az első részt a közszolgálati csatornák, a másodikat pedig a kereskedelmi csatornák alkotják. Elsőként a közszolgálati csatornákon sugárzott kisebbségi műsorokról kívánok tájékoztatást nyújtani. A közszolgálati csatornák feladata, hogy elősegítse a magyarországi roma- és egyébkisebbségek kultúrájának ápolását az anyanyelvükön való tájékoztatást. Éppen ezért a Magyar Televízió mindig is céljának tekintette, hogy a roma kérdéssel kiemelten foglalkozzon. Ez a közszolgálati televízió az első a magyarországi médiumok között, amely a tematikus műsorai mellett a romakérdést is integrálta teljes műsorfolyamába. Az MTV bár már majdnem három évtizede sugároz kisebbségekkel foglalkozó műsorokat de az igazi áttörést az jelentette, amikor elindult 1992-ben a Roma magazin, amit már maguk a romák szerkesztettek. A műsor hetente jelentkezik fél órában. Célja az, hogy a szórakoztatás mellett bemutassa a népcsoport igaz értékeit is. Emellett a jogvédelem és az oktatás is fontos feladatául szolgál. E magazin több, mint 1000 kisebbségi önkormányzat és közel 100 civil szervezet kulturális és társadalmi helyzetét mutatja be. A Duna Televízióban jelentkezik a Mundi Romani című műsor, amely egy olyan világjáró utazást mutat be, amelyben a föld több táján élő romák életét ismerhetjük meg. Mivel valóságos tendencia az, hogy a közszolgálatiság

ténylegesen

meg

kíván felelni ezen elvárásoknak, sőt még többet is szeretne tenni a kötelező iránymutatásokon és követelményeken túl, ezért példa értékű lehet az is, amikor 2006-ban öt tehetséges roma fiatal kapott lehetőséget arra, hogy egy éven keresztül az MTV különböző szerkesztőségeiben tanuljon. Négyen közülük az intézmény munkatársai, a Kultúrház, az Ablak, a Kékfény segédszerkesztői lettek. 51

Viszont még mindig nem elfogadott, hogy roma műsorvezetőket alkalmazzanak az egyes tévécsatornák. Az is kérdéses, hogyha a közszolgálati televízióban roma műsorvezetőket alkalmaznak, valóban elfogadják-e őket átlag emberként, vagy mindig is az lesz az első szó, ha rájuk gondolnak, „az a roma műsorvezető, aki…”. Valóban sikeres lehet valaki ha roma anélkül, hogy „csak egy romának” is titulálnák? Ez elég nehéz kérdés, és sajnos még biztos, hogy nem kapunk rá választ egy jó ideig. A közszolgálati rádiók ugyanúgy kötelesek minden kisebbség számára biztosítani a médiamegjelenést. A Magyar Rádió műsorán ma egyetlen cigány nemzetiségi műsor található, ez pedig a Cigányország útjain című magazin, mely minden hétköznap napi fél órában szolgál a roma kisebbség tájékoztatására. Jelentősége abban áll, hogy ebben a fél órában anyanyelvükön hallgathatják a bejátszásokat. A romák rádióban való megjelenésének másik nagyon fontos pontja egy teljesen egyedülálló és dicséretes elképzelés megvalósulása: a Rádió ©. Számos akadályt leküzdve 2001. október 8. óta létezik. Sajnos még csak Budapest és vonzáskörzetében fogható, de így is, több mint kétszázezer roma embernek nyújt tartalmas és szórakoztató időtöltést. Mint ahogyan azt célkitűzésükben is írják: „A Rádió © elsősorban a romák rádiója. A cigányoknak és nem a cigányokról szól, közszolgálati elvek szerint, mégis könnyedén. Célunk, hogy a cigányok a saját rádiójukat hallgassák benne, nem egy szócsövet, amelyet a többségi társadalom fordít feléjük. A Rádió © mint közösségi rádió a romák életében nagy szerepet játszó interaktivitást, személyességet állítja megszólalásainak középpontjába. A Pesten élő romák jelentős része tudja, hogy ki kinek rokona, falubelije. Egy kereskedelmi rádiónak nem adatik meg az a lehetőség, hogy úgy hallgassák az emberek, mintha bármikor egy ismerőssel találkoznának. Mi a műsorfolyam keretén belül olyan rádiót kínálunk, amelyet garantáltan sajátjának érez valamennyi budapesti roma.”(www.radioc.hu) De természetesen nem csak a roma közönséghez szól, hiszen a benne felmerülő témák olyan általános kérdések, melyek mindenkit ugyanolyan mértékben érdekelnek. Ez az a rádió adó, amely az első lépést és a jó példát jelenti azok számára, akik a kisebbségi média fejlesztését tűzték kis célul. Ilyen formában lehet megismertetni a nagyközönséggel a roma kultúrát, őrizni lehet a roma hagyományokat, és mindemellett remek szórakozást is nyújt. 52

Ma a kereskedelmi csatornák uralják a televíziózás és rádiózás piacát. Ez azt is jelenti, hogy az itt felbukkanó roma hírek sokkal több emberhez jutnak el, mint a közszolgálati csatornákon. Így ezek a csatornák még inkább felelősek azért, hogy milyen gondolkodás és vélemény alakul ki e tárgykörben. Bár nem konkrét feladatuk, hogy a kisebbségek megjelenését biztosítsák, de nem is sérthetik meg ezeknek az embereknek a jogait. Mivel úgy gondolom, hogy a roma kérdés még mindig tabutémának számít, így természetes reakció ezen gazdasági vállalkozások részéről, hogy nem adnak olyan nagy súlyt a roma kisebbséggel foglalkozó műsoroknak, mivel nem jelent számukra magasabb profitot. Érthető, de nem jól van ez így. A többség gondolkodása a romákkal kapcsolatban még mindig ugyanaz, vagyis inkább elfordulunk, mintsem megvitassuk a kérdést. De természetesen vannak olyan kezdeményezések is, amelyek cáfolják ezt a kijelentést. A roma szereplők egyre inkább feltűnnek egy-egy műsorban, és vélhetően ez a helyzet csak jobb lesz, de kérdéses, hogy milyen minőségben tűntetik fel az egyének magát az egész kisebbséget. Lehet- e egy roma származású szereplő igazi résztvevője egy műsornak anélkül, hogy karaktere is származására utalna. Hiszen nem igazán látunk olyan résztvevőket például egy tehetségkutatón, vagy egy talk-showban, ahol ne lenne kihangsúlyozva, hogy az illető roma. És ezekről a szereplőkről maguk a romák is másként vélekednek. Tehát a kérdés az, hogy úgy kell-e bemutatni egy roma származású embert a televízióban, hogy a homlokára írjuk, hogy ő roma. Mert most még ez az erőteljesebb helyzet, hiszen bár egyre többen tűnnek fel a különböző tévécsatornákban, de a legtöbb esetben ki van hangsúlyozva, hogy roma származásúak. Akadnak azért kivételek, például a Megasztár című műsor, ahol valóban nem azon volt a hangsúly, hogy ki milyen származású. Itt tűnt fel például Gáspár Laci vagy Molnár Ferenc Caramell. És azért lettek sikeresek, mert valóban tehetségesek. Őket nem azért szerettük mert, meg akármilyen származásúak, hanem önmagukért (legalábbis azért az arcukért amit a műsor során kreáltak nekik).

53

Erre egy ellenpélda lehet az RTL Klubon most futó sorozat, a Győzike Show. Amely szerintem megosztja mind a romák, mind pedig a nem romák véleményét. Úgy gondolom, hogy ez a sorozat testesíti meg manapság azt a rettentően káros befolyásoló eszközt, amelyet a média ténylegesen gyakorolhat számos ember gondolkodására. Úgy állítja be a cigány családot, mint ahol mindennaposak a veszekedések, bonyodalmak és problémák. Magukat a szereplőket pedig finoman fogalmazva igen csak butácskának viszont piszkosul gazdagnak festi le. Ez pedig okozhatja azt, hogy azok, akik látták már a sorozatot, úgy fogják gondolni, hogy minden roma család ugyanolyan, mint ez. És ez kimondottan sértő a romák számára, hiszen nem kívánnak azonosulni azzal a világgal, amit ezáltal a műsor által kreál róluk a közvélemény. Egy másik show-műsor a Fábry show, amely attól különbözik az előzőektől, nem konkrét roma szereplő jelenik meg, hanem csupán egy roma karakter-Vendel-, aki rengeteg pénzzel rendelkezik és nagy hatalma van. Itt a romák egyfajta „keresztapa- alattvalók” viszony szerint kerülnek ábrázolásra. A műsorvezető az, aki ezt a karaktert eljátssza. Itt is felvetődik a kérdés, hogy a szórakoztatás érdekében lehet e torzított képet festeni egy kisebbségről? Mi az a határ, amikor tréfáról van szó, és honnan kezdődik az irónia? A

következő

példám

egy

szappanopera

egyik

főszereplőjéről, szerepe szerint Balogh Nóra ügyvédnőről szól. A Barátok közt című sorozat töretlen népszerűségnek örvend hosszú évek óta, és ezt semmilyen mértékben nem változtatta meg az, hogy a sorozatban egy roma származású karakter játssza az egyik főszerepet. Bár a sorozat elején nem derült fény a származására, de miután kiderült igazán érdekes témák is a felszínre kerültek, melyek érintették a romákkal szembeni elutasítást, a diszkriminációt a munkahelyen, stb. Úgy gondolom, hogy abban az időben, 1998-ban, amikor az RTL Klub a műsorára tűzte ezt, még nem volt ennyire erőteljes téma a roma kisebbség helyzete a kereskedelmi médiában. A nagyközönség viszont a sorozat által egy kis bepillantást nyerhetett azokba a problémákba és kényes helyzetekbe, amikkel a roma embereknek nap, mint nap szembesülniük kell. És ez nagyon fontos volt, hiszen a kereskedelmi csatornák közül elsőként itt vetődött fel a romák médiaprezentációjának kérdése.

54

Az RTL Klubon futó másik népszerű sorozat a Mónika Show, ahol szintén a legtöbb esetben romák is részt vesznek a műsorban. Ennek fontos momentuma az, hogy az itt szereplő emberek nem szerepet játszanak, hanem a tényleges életükben adódó problémákat szeretnék

megoldani.

(bár

számomra

nem

tűnik

teljesen

valóságosnak minden esetben) Ennek a műsornak viszont kétféle hatása lehet, ami a két különböző megítélésből adódik. Az első szerint nem túl humánus dolog a nyilvánosságot is bevonni a családi életbe, de mivel a műsor erről szól, aki ezt nem szereti, nem fog oda kapcsolni. A másik megítélés szerint ilyen módon mindenkinek lehetősége van arra, hogy a problémáira oly módon találjon megoldást, hogy azzal tanulságot is nyújt a többi embernek. De mivel a show alapvetően a problémákra összpontosít, a romák megítélése szempontjából semmiképp sem lehet pozitív hatása, mivel ha itt romák szerepelnek, akkor mindig felvetődik valamilyen probléma is az életükben amelyet meg akarnak oldani, vagy beszélni. Ez pedig csak még tovább erősítheti azt a tévhitet és előítéletet a nem roma származású emberek körében, hogy a romákkal csak baj van. Ebben látom enyhén szólva káros hatását ennek a műsornak. Mint az már az előzőekben elhangzott, a kereskedelmi televíziók gyakran azért is nem alkalmaznak roma szereplőket a műsoraikban, mivel úgy gondolják, hogy a nem roma közönség körében ellenérzést váltana ki. Pedig egy ebben a tárgykörben készített felmérés alapján2 egyáltalán nem biztos, hogy tényleg ilyen hatása lenne egy-egy roma karakter feltűnésének a magyar nagyközönség részéről. A kutatásból kiderült, hogy a fiatalok, az alacsony iskolai végzettségűek, illetve a budapestiek a legelutasítóbbak ebben a kérdésben. Viszont ha összességében nézzük, akkor az általános vélemény az, hogy igenis szerepeljenek a romák a televízióban, viszont „csak a rendesek”, vagyis a közönség nem kíváncsi a szélsőségekre. (Lásd 3.6. számú táblázat) Tehát ez egyáltalán nem jelenti azt, ami a kereskedelmi televíziók körében sokszor általános véleményként feltűnik, vagyis, hogyha romákat szerepeltetnek, akkor csökken egy-egy műsor nézettsége.

2

A Barátok közt című sorozatban való roma karakter felbukkanása után Bernáth Gábor és Messing Vera

szociológusok egy telefonos kutatás alapján próbálták a magyar közönség véleményét feltérképezni a roma karakterek esetleges további felbukkanásáról a televízióban.

55

A másik kérdésre adott válasz szerint( hogy legyen-e szó romákról a televízióban) szintén pozitív volt a reakció. Hiszen itt a megkérdezettek 43 százaléka gondolta úgy, hogy legyen szó róluk, míg 37 százalékuk válasza szerint legyen szó róluk, de itt is kikötés volt, hogy csak a „rendesekről”. (Lásd 3.7. számú táblázat) Az kérdéses hogy ki mit tartana „rendesnek”, de a lényeg az, hogy a közönség egyáltalán nem lenne olyan elutasító, mint azt alapvetően gondolnánk. III/4. A romák helyzete az Interneten Az Internet és az Interneten való szörfölés mára egyre nagyobb teret hódít. Olyan színvonalas és tartalmas weboldalak születnek, amelyekből számos információt szerezhetünk. Természetesen az Internetnek hátrányai is vannak. Az első az, hogy speciális berendezések és tudás szükséges ahhoz, hogy valaki használni tudja. A másik pedig az, hogy számos téves és enyhén szólva káros információt tartalmaz sok témában, így a roma kisebbségekről is. De ha arra összpontosítunk, hogy melyek azok a weboldalak, amelyek segíthetnek hozzájárulni ahhoz, hogy az emberek könnyedén megismerjék a kultúrát, és segítenek maguknak a romáknak abban, hogy tisztában legyenek a rájuk vonatkozó információkkal és mindig naprakészek legyenek, akkor szerencsére sok jó példát említhetünk. Az első ilyen jó példa a cigany.lap.hu weboldal, amely a Startlap csapat tagjaként olyan tematikus és logikus információ-rendszert kínál a felhasználóknak, amit bárki könnyedén használhat. Külön bekezdéseket kapnak a friss hírek, a kisebbségi önkormányzatok, a különböző intézmények, illetve az online roma újságok. A kiadott újságok általában megtalálhatóak online formában is, hiszen így bárki, bármikor hozzáférhet. Az online forma ezen kívül megadja azt a fajta interaktivitást és kényelmet is, amit a papír alapú lapok nem képesek. Például ilyen előny az, hogy az archívumokban általában visszakereshetünk egy-egy lap korábbi számára is és olvashatjuk azt. Az általam említett újságoknak- Amaro Drom, Kethano Drom, Glinda, Lungo Drom- szintén van online formája. Ezen kívül léteznek olyan weblapok is, melyek nem kerülnek nyomtatott formában a piacra, mégis rendkívül színvonalas és sokszínű információt nyújtanak az érdeklődőknek. Ilyen weblapok például www.romnet.hu

www.romasansz.hu

www.romanokher.hu

www.romaweb.hu

www.romapont.hu

www.roma.hu

56

III/5. A romák médiafogyasztása Ebben a fejezetben arra kívánok választ adni, hogy maga a roma kisebbség hogyan és milyen médiumokat fogyaszt a leginkább. Ez azért is fontos, mivel a nagy médiumok általában úgy gondolják, hogy azért sem érdemes kisebbségeknek szóló vagy kisebbségekkel foglalkozó műsorokat, lapokat készíteniük, mivel egyébként sem számottevő ezen kisebbségek médiafogyasztása. Így egy könnyű indokot találnak arra, hogy ezt elkerüljék, pedig nem biztos, hogy igazuk van. És másik oldalról megközelítve a dolgot azt is figyelmen kívül hagyják, hogy a roma kisebbséget is ugyanúgy szegmentálni kell, mivel eltérő az egyének ízlésvilága, gondolkodása, stb. Tehát nem elég csupán azt „ráhúzni” az összes nekik készített műsorra, hogy ez romáknak szól, úgyhogy minden romának tetszenie kell. A televíziózás esetében sokan úgy gondolkodnak, hogy a roma kisebbség tagjainak nincsen elég pénze arra, hogy tévét vegyen magának, vagy fizesse a kábelt díjat. Az tény, hogy a roma háztartásokban arányában kevesebb televízió van a nem romákhoz képest, de azt sokkal intenzívebben nézik, tehát gyakrabban kapcsolják be. Ennek egyik oka az lehet, hogy sokan nem találnak megfelelő munkalehetőséget, és mivel sokat vannak otthon, a televízió jelenti a legkézenfekvőbb megoldást az unalom elűzésére. Illetve a televíziózás egy nagy családi tevékenység is, hiszen ahol sokan laknak egy szobában, ott a televízióban látott műsorok is szerves részét képezik a mindennapi, egymás közti kommunikációnak. És a romáknál is igaz az a tendencia, mely szerint a kereskedelmi televízió csatornák sokkal nagyobb népszerűségnek örvendenek a közszolgálatiaknál. Ezen belül is a két legnagyobb adó – RTL Klub és TV2- az, amelyet naponta több órán keresztül is néznek, viszont az HBO az, amelyet szinte alig – ennek oka lehet, hogy az HBO előfizetési árai igen magasak, míg az előbb említett két csatorna akár ingyen is fogható. A közszolgálati csatornák közül a MTV1 a legnépszerűbb, míg a DunaTv a legnépszerűtlenebb. (Lásd 3.8. számú táblázat) A romák körében legkedveltebb műfajok közé a hírműsorok és a show műsorok tartoznak. De a szappanoperák és játékfilmek is hozzátartoznak a mindennapi tévézéshez. Viszont legkevésbé kedvelik az olyan műsorokat, melyek vallási témával foglalkoznak, illetve a magazinműsorok sem tartoznak a lenézettebb és legkedveltebb műfajok közé. (Lásd 3.9. számú táblázat)

57

A rádiózási szokásaikat tekintve itt is igaz, hogy a rádió kevésbé népszerű a tévézésnél. Ez azt jelenti, hogy kevesebb háztartásban található meg. Illetve itt is érvényes, hogy a kereskedelmi csatornák fogyasztása sokkal gyakoribb a közszolgálatiaknál a fiatalok körében, míg az idősek leginkább a közszolgálati csatornákat hallgatják. (Lásd 3.10. számú táblázat) Az újságfogyasztás esetében szintén elterjedt az a káros vélemény, mely szerint nem kell a romáknak is szóló cikkeket közölni az egyes lapokban, mivel nem olvassák az újságokat. Bár 44 százalékuk valóban nem igazán szokta ezt a fajta tájékozódási formát használni, de még így is rengetegen vannak, akik valóban az újságok olvasói táborához tartoznak és róluk nem szabad megfeledkezni. Itt is visszaköszön a tévézés erős befolyása, hiszen a legtöbben a műsorújságokat veszik a kezükbe leggyakrabban, viszont az országos politikai napilapok már nem örvendenek ekkora sikernek, mint például a helyi politikai napilapok vagy a női magazinok. (Lásd 3.11. számú táblázat) Összefoglalva tehát elmondható, hogy a romák médiafogyasztása sem tér el a nem romák médiafogyasztásától. Bár náluk kevesebben olvasnak újságot, de a televíziózás nagyon nagy szerepet kap a mindennapi életükben. Ezt az állítást támasztja alá az a történet is, melyet a következő fejezetben található mélyinterjúban fogok leírni, ahol az interjúalany elmondása szerint olyannyira jelentős befolyással bír a tévézés a roma családok életében, hogy még a gyerekeiket is az egyes sorozatok szereplői után nevezik el, és olyan intenzíven élik meg ezeket a sorozatokat, mintha a saját életükben játszódna a történet.

58

IV. Mélyinterjú- a romák szociális helyzetéről

A következő oldalakon a salgótarjáni Egészségügyi Szociális Központ szociális munkásával készített mélyinterjút közlöm, mivel úgy gondolom, hogy ahhoz, hogy teljes képek kapjunk a témáról az eddigi szekunder kutatásomon alapuló elemzésen túl, egy ilyen primer kutatási módszert is érdemes alkalmazni. Azért választottam interjú alanyomul egy salgótarjáni szociális intézmény dolgozóját, mivel úgy gondolom, hogy a Nógrád megyei régió az egyik legérintettebb mind a szegénység, mind a munkanélküliség, mind pedig a romák szociális helyzetének ügyében. Interjúalanyom egy nyugdíj előtt álló középkorú nő, aki saját elmondása szerint a kiégés szélén áll, viszont rengeteg személyes tapasztalattal rendelkezik, mivel több, mint 15 éve nap, mint nap találkozik a romákkal és a problémáikkal és rendkívül határozott véleménnyel rendelkezik ezekben az ügyekben: Melyik intézményben dolgozik, mi az intézmény feladata? Salgótarján megyei jogú város egészségügyi Szociális Központban dolgozom. Az intézmény feladatai közé tartozik többek között a szociális étkeztetés, házi gondozás, stb. Miután tavaly az önkormányzat úgy döntött, hogy kiadja a kistérség bizonyos feladatait, ketté váltunk. Most jelenleg az Egészségügyi Szociális Központ az alábbi feladatokat látja el: a rászorulók adósságkezelése és tanácsadás, környezettanulmány készítés, a tartós munkanélküliekkel való foglalkozás, az értelmi fogyatékkal élők napközi otthonának működtetése, valamint két hajléktalanszálló( a férfi és a női) működtetése. Mióta foglalkozik ezzel a munkával? Több, mint 15 éve. Családsegítősként kezdtem, adósságkezelő 2005-től vagyok, mivel kötelezővé tették az önkormányzatnak, hogy a lakhatási gondokkal küzdő családoknak jelentős támogatást nyújtson. Ez azt jelenti, hogy a családok egy adósságnál 25 százalékot vállalnak részletre, 75 százalékot állami segítséggel kifizetnek nekik, ez kimondottan rezsiköltségekre vonatkozik. (lakhatási költség, villany, gáz, fűtés, vízdíj, szemétdíj, stb.) Klientúránk 80 százaléka roma, vagyis magyarul cigány.

59

Ön szerint van különbség a két megnevezés között? Nincs, mert a cigány az ugyanolyan kisebbség, mint a szerb, horvát, stb. Akár úgy mondjuk, hogy roma, akár úgy mondjuk, hogy cigány, ez nem pejoratív. A roma szó a romungró szóból ered, és tulajdonképpen azt jelenti, hogy ember. Ha azt mondjuk valakire, hogy roma, akkor azt mondjuk rá, hogy ember. Cigány nyelven a roma azt jelenti, hogy ember. Maga a szó tényleg szép, de ha belegondolunk, nincs értelme annak, hogy ha valakit megkérdezünk, hogy milyen a nemzetisége, akkor azt válaszolja, hogy ember. Hiszen nem mindannyian emberek vagyunk? Ha van Magyarországon szerb, horvát, tót, palóc, akkor cigány is van. És az egész világon mindenütt létezik a cigány szónak megfelelője, például az angoloknál a gipsy, vagy a németeknél a Zigeuner és ez nem pejoratív, az nem sértő. Ez ma egy lehetetlen állapot, hogy nem lehet a dolgokat a nevén nevezni, én úgy gondolom, hogy az elején fontos volt helyére tenni a fogalmakat, hogy így tudjak pontos válaszokat adni. Tehát összefoglalva a klientúrán 80 százaléka cigány. Közöttük léteznek magyar cigányok és oláh cigányok akik közt borzasztóan nagy szakadék húzódik. A magyar cigányok, a romungrók próbáltak integrálódni, asszimilálódni a magyar társadalomba. Ők feljebb valónak érzik magukat, mint az oláh cigányok, mivel ők muzsikusok. Az oláh cigányok képviselik a szabadságot, hiszen annak idején is vándoroltak a szekereikkel. Tehát elég jól ismerem a cigányokat és elég jól tudunk velük együtt dolgozni, mindamellett, hogy munkám során adódnak problémák. Ön szerint mi az oka a romák és nem romák közötti szakadék kialakulásának, miben látja a többség- kisebbség közötti súrlódási pontokat, amelyek miatt az előítéletesség kialakulhat velük szemben? Azt nem mondhatjuk, hogy előítélet mentesek vagyunk. Mindenkiben van valamilyen mértékű előítélet, csak valaki kimondja, valaki nem. Ennek történelmi, társadalmi gyökerei vannak. A romák Indiából jöttek. Szabad népnek tartják magukat, mindig jöttek a vándorló törzsek az ide telepedett magyarok után. Ez elfogadott volt abban az időben. A cigányságnak nincsen írott kultúrája, a hagyományokat persze viszik tovább, de számunkra nincs honnan megismerni őket. Az, hogy a cigányok ilyen helyzetbe kerültek, nem csak az ő hibájuk, mert miután nincs egy egységes nemzet, közös vallás, közös nyelv, nem létezik anyaország így nincsen gyökerük és az asszimilációs képességük elég gyönge, vagyis nem szívesen

60

szívódnak fel abban a társadalomban, ahol vannak. Őrzik hagyományaikat, kultúrájukat, de a mostani európai nép, köztük a magyar nemzet is, teljesen más értékrend mentén él. Az egyik legalapvetőbb probléma szerintem az, hogy az egyik nép rá akarja a másikra erőltetni a saját értékrendjét. A Kádár rendszer hibája borzasztóan benne van ebben, hiszen abban az időben mindenkinek kötelező volt dolgozni és tény és való, hogy a cigány és nem cigány embereknek is megvolt a megélhetésük. A cigányok nagyon őrzik a kultúrájukat, hagyományaikat, értékrendjüket, de nem látják be, hogy nekik is mozdulni kell. Nem lehet abban a hagyományban, értékrendben élni a 21. században. Szakemberek szerint Nógrád megye az ország egyik legszegényebb régiója és a romák többsége is itt él. Önnek mi a véleménye erről? Most már igen, már kimondták. Eddig Borsod-Abaúj-Zemplén megye, illetve SzabolcsSzatmár-Bereg megye volt a legszegényebb. De Nyíregyháza felhozta Szabolcsot, Miskolc és térsége felhozta BAZ megyét, így sajnos most már Nógrád megye vezet az összes rákbetegségben, a munkanélküliségben és a szegénységben is. Viszont még mindig BAZ megye az a hely, ahol a legtöbb roma család él. Mit tudna elmondani a nógrádi és salgótarjáni romák szociális helyzetéről általánosságban? Nagyon jól ismerem a tarjáni és a tarján környéki romák szociális helyzetét. Nagyon magas a munkanélküliség, nagy probléma az iskolázatlanság. Gyakori a befejezetlen 8 osztály, és ami a legszomorúbb, hogy ezek az iskolázatlan emberek fiatalok. 20 éveseknek csupán öt osztályt sikerült elvégezniük. Generációkon keresztül folytatják ezt a tendenciát, hiszen ha az apja elvégzett a gyermeknek öt osztályt, akkor a példa számára az, hogy ő is elvégez ötöt és kimarad. Véleményem szerint a mai magyar társadalom, kormány és az oktatás ezért nagy mértékben felelős, mert például családi pótlékot korábban az kaphatott, akinek a gyereke járt iskolába és akkor 16- 17 éves cigány gyerekek is iskolába jártak. Ez a probléma nemhogy csökkenne, még fokozódik, hiszen a cigányokat ezért nem fogadja be a munkaügyi rendszer sem.

61

Lakhatási körülményeik is igen rosszak. A cigány telepek problémája az, ami talán most már megszűnik a kormány segítségével, mert azt mondták, hogy felszámolják az összes cigánytelepet. Én ezt pártolom is, hiszen embertelen körülmények között senki sem élhet, de a kérdésem az lenne, hogy vajon hová fogják őket költöztetni? A Zagyvarakodó cigánytelepet tehát megszűntetik, az idegéri telep helyzetét a Salgó Vagyon már egy kicsit javította, hiszen azoknak, akik hajlandóak voltak együtt működni és törleszteni a részleteket, azoknak nagy összegű támogatással ajtót és ablakokat cseréltek. A Zöldfa úti telep helyzete szintén javult, bár egyelőre kis mértékben. De a külterületeken- Zagyvaróna, Rónabánya, Rónafalu- még mindig rengetegen élnek telepen. Úgynevezett kolónialakásokba szorultak ki, bár nagyon sok az önkényes lakásfoglaló is közöttük és a város egyelőre nem tud megbirkózni ezzel a problémával. Nincs pénz, így nem építenek új lakásokat a kolónialakásokért cserébe. (A szociális bérlakás program is le van állva egyelőre az anyagiak miatt.) Létezik egy jelentős eláramlás a városból. A környező települések polgármesterei az előző önkormányzati ciklus alatt fejpénzt kaptak azért, hogy fogadjanak be romákat. Ez volt itt a cigánykérdés megoldása. És az eláramlás azért is nagy probléma, mert a vidéki kis falvakban még annyi munka sincs, mint a városban, így a romák még inkább lecsúszhatnak. Egyébként tapasztalatom szerint a romák leginkább az alkalmi munkákat keresik- egy-két napra vagy hétre, s miután megkapják a pénzt, vége. A szociális háló kifeszítése helyett oda dobták a szociális segítőket, hogy oldják meg a problémát. A szociális háló az arra szolgálna, hogy kifeszítsük, hogy ne zuhanjunk olyan nagyot. Ez azt jelenti, hogy mindenféle anyagi és egyéb támogatást meg kell kapniuk a hátrányos helyzetűeknek. De mivel most ez a háló nem létezik, a segítőket oda dobták, hogy próbálják ezt a helyzetet megoldani. A társadalmi felelősséget nyomják a segítőkre, én ezt így érzékelem. Régebben sokkal jobb körülmények között tudtunk dolgozni, nagyobb támogatást tudtunk szerezni civilektől is a klienseknek. Működtek az egyházi szervezetek, de most ők se tudnak semmit adni, mert nincsen annyijuk. A romák tájékozottak abban, hogy milyen szociális lehetőségeik vannak? A pénzbeli ellátásokról tapasztalatom szerint nagyon jól tájékozottak. Nagyon gyakran nézik a tévében a híreket és nagyon sokszor félreértelmezhető hírek hangzanak el és nem is tudnak mindent értelmezni. Ekkor persze hozzánk jönnek és megkérdezik, hogy „hallottuk, hogy 62

holnap xp ellátást lehet igényelni, mi is szeretnénk”. Amikor mi utánanézünk egészen más jön ki a dologból. Valami felröppen a kereskedelmi médiában, de sokszor megalapozatlan, rossz számokkal és ilyenkor nehéz a klienseket szembesíteni a tényekkel, hogy nem is úgy van, ahogyan ők gondolják. És akkor sajnos nagyon haragszanak és azt hiszik, hogy én akarom őket becsapni, de aztán rájönnek, s következőre már mondják, hogy nekem volt igazam. Tehát ami juttatás jár nekik alanyi jogon azt mind meg tudják szerezni. Sőt, a tapasztalatom az, hogy ha bizonyítaniuk kell, hogy nincs jövedelmük, akkor azt bizonyítják, hogy nincs, ha viszont azt kell bizonyítaniuk, hogy megvan bizonyos jövedelmük (például az adósságkezelés esetében), akkor azt bizonyítják, hogy van. Tehát nincs akadály számukra, ezt nevezik túlélésnek. Mi a véleménye arról, ahogyan a romákat a médiában megjelenítik? A Duna televízióban elég sok ilyen témájú riport van, de mindig nagyon későn adják ezeket, mert szerintem nem jó a műsorszerkezet. A média egyébként is nagyon megosztott a roma kérdésben. Az MTV1 az kellőképpen a mostani kormánynak megfelelően végzi az érdekképviseletüket, a romáknak nagy teret ad. Viszont objektív tájékoztatás nem igen van ma a médiában szerintem. Médiabohócokká teszik a kereskedelmi tévék a romákat- lásd Mónika Show, Balázs Show- és a cigányok sajnos felvállalják ezt a szerepet. Mert egyrészt anyagilag érdekeltek és pénzt kapnak a szereplésért- nem mindenki nagyot, hiszen egy kis pénzért is sokan elmennek szerepelni- és ugyanakkor a magyar társadalom ezek alapján gondolkodik róluk. Például a Győzike Show kapcsán azt hiszik, hogy a romák nem tudnak rendesen magyarul, írástudatlanok. És mégis van az ilyen jellegű műsorokra igény, amely persze szubkulturális rétegigény. És ezt az igényt fenn tartják mesterségesen, ugyanúgy, mint, hogy az ellentéteket is mesterségesen szítják. Például a bicskei menekült- ügy kapcsán: ugye a bicskeiek befogadták a kubai menekülteket, amit az amerikai állam megfinanszírozott. A helyi lakosság úgy nyilatkozott, hogy ezekkel a menekültekkel nincsen semmi gond, ezek rendes, kedves emberek. De van egy kisebb csoport, akiket nem neveznek meg,- egyetlen egy nyilatkozó mondja ki, hogy cigányok-, folyamatosan belekötöttek ezekbe a menekültekbe és végül is ők kezdeményezték az egészet. A helyi orvos lánya, aki egy jól szituált csoportból származik, ünnepelte a helyi presszóban a születésnapját és ő hívta meg a kubaiakat. Mentek volna a 63

cigányok, de zártkörű rendezvény volt, így nem engedték be őket, és ők kezdték a dolgot. A médiában ez viszont már úgy volt prezentálva, hogy a kubaiak megkéselték a cigányokat. A média tehát nagyon manipulatív és kihasználja a romákat és nagyon kevés televízió az, amely objektíven tájékoztat. Szerintem a Duna televízió az, mely jó műsorokat csinál- Sára Sándornak nagyon kiemelkedő riportfilmjei vannak-, de az MTV1 és MTV2 túl koncepciózus, a kereskedelmi televíziók pedig nagyon manipulatívak. Szerintem a tévé az egyik legnagyobb agymosó eszköz. Hallott-e arról a tervről, hogy egy Európai Roma Televíziót szeretnének létrehozni Budapest központtal? Önnek mi erről a véleménye? Hallottam róla és teljes mértékben támogatom. Saját népzenét hallgassanak, saját filmjeiket nézzék, és van is igény rá, hisz Európában szép számú roma közösség él. Pontosan most nem tudom, hogy hányan élnek Európában, de mindenütt problémaként kezelik ezt az ügyet és igyekeznek az uniós irányelveknek megfelelő törvényekkel segíteni a megoldást. Például Angliában volt egy olyan szabály, hogy a városokba nem mehetnek be cigány karavánnal, és mindegy, hogy lakókocsival voltak, de nem engedték be őket. Kint a városon kívül megállhattak, de nem mehettek be, ki voltak tiltva. Ez a szabály élt évszázadokig. Mária Terézia idejében- aki elkezdte betelepíteni a cigányokat- meg volt például tiltva, hogy vándoroljanak, akkor abban az időben az fővesztéssel járt. Tehát legyen Európai Roma televízió. Nézni fogja, akinek igénye lesz rá és a műsorszerkesztés is ahhoz fog igazodni, amit ők szeretnének majd látni. Egyébként Amerikában és Kanadában az összes bevándorlónak megvan a saját csatornája-spanyol, mexikói, francia- ami nem állami televízió, hanem kereskedelmi. Meg van rá az igényük és működik. A televíziózásnak milyen hatása van Ön szerint a roma közösség életében? Nagyon sok a félreinformáló és agymosó eszköz. Ők is azt gondolják, hogy ha részt vesznek a most futó népszerű tehetségkutató műsorokban, akkor azonnal sikeresek lehetnek és mindenki nagyon szeretne meggazdagodni. Én úgy gondolom, hogy természetesen nagyon tehetségesek- hiszen jól tudnak énekelni, táncolni-, de nem mindenki közülük sem, mint 64

ahogyan a nem romák közül sem mindenki tehetséges. És nagyon sokan megjárják, mert elmennek jelentkezni, és csalódás lesz a vége. Nálunk is megjelentek olyan igények, hogy jöttek a kliensek, hogy szeretnének felutazni Budapestre mert ők nagyon szépen tudnak énekelni, táncolni, stb. és szeretnék megpróbálni. És az volt a kérésük, hogy szerezzünk nekik útiköltségre segélyt. Sajnos erre a célra az önkormányzat nem ad. Ez nem elég indok, hiszen kórházba menni, gyermeket felvinni azt lehet, arra a célra még tudunk szerezni támogatást, de arra, hogy elmenjen például a Csillag Születik vagy a Megasztár című műsorba útiköltség támogatással, az nem lehetséges, ilyen jellegű kéréseket nem tudunk teljesíteni. De ettől függetlenül egyre többen próbálkoznak nálunk is. Szeretik a tévézést és a mindennapi témák a sorozatokban való történésekből is adódnak, hiszen ők úgy élik meg például a szappanoperákat, mintha az ő családjukban történnének a dolgok. A televízió másik hatása, hogy a gyerekeiket a sorozatok szereplőinek neve után keresztelik. Rengeteg Eszmeralda, Rómeó vagy Jennifer van, ezt tapasztaljuk. Mindig lehet tudni, hogy épp milyen sorozat fut a tévében, mert az újszülöttek a szereplők neveit kapják. Én mindig mondom a klienseknek, hogy nem szabad annyit nézni ezeket a sorozatokat, hiszen ez időpocsékolás, elveszi az időt és nem vezet sehova. Ez nem a való élet. Az Önök tapasztalata akkor ezek szerint az, hogy a legtöbb roma család rendelkezik televízióval? Igen, természetesen. És ezek a családok előfizetői is valamely televízió szolgáltatónak, vagy egyéb módon fogják ezeket a csatornákat? Én úgy gondolom, és azt is tapasztalom, hogy a romák körében két dolog van, aminek biztosan be kell lenni fizetve. Az egyik ilyen dolog a mobiltelefon, a másik pedig a kábel. Ha egy család előfizetett valamely csatorna szolgáltatónál, akkor általában a kábel meg van osztva a szomszédok között, bár ez régebben gyakoribb volt. Manapság már annyira könnyen nem lehet megoldani ezt a megosztást, így sok gond van a kábel előfizetési díj befizetésével is. Tapasztaltam olyat is, hogy az áramot nem fizették rendesen, és kikapcsolta a szolgáltató az áramot, de a családlátogatás során mégis ment a tévé. Tehát nagyon leleményesen meg tudják oldani az ilyen jelegű dolgokat.

65

A romák inkább tévét néznek, nem rádióznak vagy újságot olvasnak? Igen, határozottan a tévé kapja a legnagyobb szerepet. Az újság pedig még inkább háttérbe szorul, mint a rádiózás. Az újságolvasás a romákra nem jellemző, hiszen még a határozatokat sem szeretik elolvasni, a lényeg azon van, hogy mennyi támogatást kapnak és pont. Televíziót pedig már csak azért is néznek, mert mint mondottam nagyon sokuknak nincsen munkája, így a tévézéssel tölti a szabadidejét. És egyébként a mai magyar társadalomban az emberek többségének a legfőbb szórakozásik lehetőséget ez jelenti, hiszen ez a legkézenfekvőbb, illetve ezt engedhetik meg maguknak. Kimondottan roma újságot olvasnak-e? Nagyon réteg dolog ez, nem szoktak róla beszélni velem. Ön szerint ki lehet törni a romákkal kapcsolatos előítéletekből? Én úgy gondolom, hogy természetesen sikerülhet. A szomorú tény viszont az, hogy ha valakinek sikerült, akkor nem nagyon segít a roma társainak. Tapasztalatom szerint a gazdagabb romákat nem érdekli, hogy szegényebb társaik hogyan boldogulnak. Nagyon szépen köszönöm, hogy időt szakított rám és köszönöm, hogy ilyen őszintén beszélt ezekről a dolgokról. (Azt egyébként hozzá kell tennem, hogy az interjúra a Központban került sor és magam is láthattam, hogy mennyire elfoglaltak a szociális munkások, hiszen az interjút is többször meg kellett szakítanunk. Tanúja lehettem annak is, amikor az egyik kliens bejött és a problémájáról mesélt, amit hihetetlen határozottsággal és pontosan oldottak meg, így nyugodt szívvel hagyta el az irodát)

66

Összefoglalás

Láthattuk tehát, hogy a magyar társadalomban élő roma kisebbség igazán sokszínű és érdekes kultúrával rendelkezik. Arra is fény derült, hogy egy társadalom kisebbségekhez való viszonya egyáltalán nem mentes az előítéletektől és a sztereotípiáktól. És ezek azt okozzák, hogy teljesen elfordulunk attól az igen nagy számú kisebbségtől, amely Magyarország népességének több, mint 6 százalékát teszi ki. A média gépezetének rövid elemzésével átfogó képet kaphattunk arról, hogy hogyan és miként működnek az egyes médiumok, és az azokon való megjelenéshez mire is van szükségünk. Azt is beláthatjuk, hogy a média szintén egy ipar, és igenis nagy hatása van az emberek életére, gondolkodására, véleményére. Ma a kereskedelmi média olyan hatalommal bír, amelyet jó célokra használva ténylegesen leküzdhetők, vagy legalábbis csökkenthetőek lennének azok az előítéletek, amelyek a romaés a többi- kisebbséggel kapcsolatosan kialakult a közönség fejében. Sajnos tény, hogy ezek az előítéletek a romákkal kapcsolatban a legerősebbek. Szerencsére ma már általánossá vált az a tendencia, mely szerint egyre több szó esik a kisebbség kérdésről mind a rádiókban, televíziókban és lapokban egyaránt. Viszont még mindig nagyon kényes területnek számít, amiről az emberek nem szívesen beszélnek a mindennapjaik során. Ez azért lehetséges, mert sokan nem érzik magukénak a témát, pedig ez mindannyiunkról- romákról és nem romákrólegyaránt szól és közös ügyünk az, hogy az esetleges problémákat megoldjuk. Sajnos a mai roma társadalom még nem rendelkezik akkora politikai, gazdasági és lelki erővel, hogy olyan részt tudjon vállalni a médiában, amely valóban kijárna számukra. Ténylegesen meg kell alkotni egy olyan roma televíziót, amely nem csak heti fél órában szól a romákhoz. Valóban létesíteni kell olyan országos rádióadókat, mint a Rádió C, ami még egyelőre csak Budapesten és környékén fogható, pedig az ország roma lakosságának legnagyobb része az ország keleti felében él, és nekik is szükségük van egy ilyen rádióra. És igenis támogatni kell a roma lapokat azért, hogy megteremtődjön az egységes és független információforrás a romák számára is. Az első lépéseket már megtettük, hiszen felismertük a hiányosságokat, most már csak az a dolgunk, hogy a munka során soha ne felejtsük el azt, hogy ha eltérő is a kultúránk, de mindannyian magyarok vagyunk.

67

Irodalomjegyzék

1. (Allport, 1999)= Allport, Gordon W.: Az előítélet, Osiris Kiadó, 1999, Budapest 2. (Antal, 2005)=Antal Zsolt – Gazsó Tibor: Magyar médiahelyzet, Századvég Kiadó, 2005, Budapest 3. (Aronson, 2001)=Aronson, Elliot: A társas lény, KJK-KERSZÖV, 2001, Budapest 4. (Bernáth, 2001)=Bernáth Gábor – Messing Vera: A magára hagyott közönség, Beszélő, 2001. március, p: 16-23 5. (Bernáth, 1998)=Bernáth Gábor –Messing Vera: Vágóképként, csak némában-Romák a magyarországi médiában, Nemzeti és Etnikai Kisebbségi hivatal, 1998, Budapest 6. (Bíró, 2003)=Bíró Mária – Nyárády Gáborné: Közéleti kommunikáció, Perfekt Kiadó, 2003, Budapest 7. (Fábián, 1999)=Fábián Zoltán: Tekintélyelvűség és előítéletek, Új Mandátum Könyvkiadó,1999, Budapest 8. (Gálik, 1997)=Gálik Mihály: Médiagazdaságtan 1-2., Aula Kiadó, 1997, Budapest 9. (Gálik, 2005)=Gálik Mihály – Polyák Gábor: Médiaszabályozás, KJK-KERSZÖV, 2005, Budapest 10. (Géczi, 2002)=Géczi János: A cigányság társadalomismerete, Iskolakultúra, 2002, Pécs, p.144-146 11. (Csákvári, 1998)=Ifj. Csákvári József – Malinák Judit: Média- Galaxis, szimbiózis Kiadó, 1998, Budapest 12. (Kalla, 1997)=Kalla Éva – Soproni Ágnes: „Írják le a sóhajtásomat”, Magvető Kiadó, 1997, Budapest 13. (Kállai, 2006)=Kállai Ernő – Törzsök Erika: Átszervezések kora, EÖKiK, 2006, Budapest 68

14. (Kapitány, 2004)=Kapitány Ágnes – Kapitány Gábor: A tömegkommunikáció szimbolikus üzenetei, Sajtóház Kiadó, 2004, Budapest 15. (Kemény, 2004)=Kemény István – Janky Béla – Lengyel Gabriella: A magyarországi cigányság 1971 – 2003, Gondolat – MTA Etnikai – Nemzeti Kisebbségkutató Intézet, 2004, Budapest 16. (Osztojkán, 2000)=Osztojkán Béla: Roma lapsorsok, Világunk, 2000/5. szám, p.3 17. (Zöld könyv, 2007)=Zöld könyv: A romák médiaábrázolása, Szociális és Munkaügyi Minisztérium, 2007, Budapest

Törvények: 1993. évi LXXVII. törvény a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól 1996. évi I. törvény a rádiózásról és televíziózásról (médiatörvény) 2003. évi CXXV. törvény (esélyegyenlőségi törvény)

Online anyagok: http://www.radioc.hu Letöltés ideje: 2007. október 29. http://www.mnekk.hu Letöltés ideje: 2007. november 15. http://www.agbnielsen.net/whereweare/dynPage.asp?father=106&lang=local&id=108&countr y=Hungary Letöltés ideje: 2007. november 3. http://www.agbnielsen.net/whereweare/dynPage.asp?father=106&lang=local&id=108&countr y=Hungary Letöltés ideje: 2007. november 3.

69

Táblázatok

70

1.2. számú táblázat A cigányok létszáma megyénként és százalékarányokban (2003) Százalékarány Megye

Létszám

az ország cigány

a megye összes

népességében Bács-Kiskun

11500

2

2,0

Baranya

28900

5,1

7,1

Békés

43300

7,6

10,9

Borsod-Abaúj-

99300

17,5

13,3

Csongrád

15800

2,8

3,7

Fejér

17800

3,1

3,7

Győr-Moson-Sopron

11900

2,1

2,7

Hajdú-Bihar

31300

5,5

5,7

Heves

52000

9,2

16,0

Jász-Nagykun-Szolnok

25700

4,5

6,1

Komárom-Esztergom

3500

0,6

1,1

Nógrád

31300

5,5

14,2

Pest

20400

3,6

1,9

Somogy

29600

5,2

8,8

Szabolcs-Szatmár

38500

6,6

6,6

Zemplén

Forrás: Kemény, 2004, p.14 1.3/a. számú táblázat A cigányoknak a teljes cigány népességhez viszonyított aránya (százalék) Észak Kelet Alföld Bp. iparvidék Dél-Dunántúl Nyugat-Dunántúl Összesen

1971 20,4 23,0 16,0 19,0 20,0 1,4 99,8

1993 24,3 19,8 12,0 18,2 22,8 2,9 100,0

71

2003 32,1 19,7 9,4 17,8 17,5 3,5 100,0 Forrás: Kemény, 2004, p.14

1.3/b. számú táblázat A cigányok létszáma az egyes régiókban (fő) 1971

1993

2003

Észak

65 ezer

114 ezer

183 ezer

Kelet

74 ezer

93 ezer

112 ezer

Alföld

51 ezer

56 ezer

54 ezer

Bp. iparvidék

61 ezer

85 ezer

101 ezer

Dél-Dunántúl

64 ezer

107 ezer

100 ezer

Nyugat-Dunántúl

5 ezer

13 ezer

20 ezer

Összesen

320 ezer

468 ezer

570 ezer Forrás: Kemény, 2004, p.14 1.4. számú táblázat

A cigány háztartásokban élő népesség életkor szerinti megoszlása 2003-ban (százalék) Életkor

0-14 15-

százalék 36,8

20-

25-

30-

35-

40-

45-

50-

55-

60-

65-

19

24

29

34

39

44

49

54

59

64

69

10,3

9,1

8,7

7,7

6,5

6,4

5,0

3,1

2,5

1,6

1,3

701,0

Forrás : 2003-as cigányvizsgálat (MTA) 1.5. számú táblázat A cigány lakosság vízzel való ellátottságának megoszlása anyanyelv szerint (1971) (%) Magyar

Oláh

Román

Együtt

Vízvezeték

9,7

4,5

3,9

8,1

Kút az épület telkén

13,7

18,4

32,4

16,4

Száz méternél közelebb

35,6

39,5

31,8

36,7

Száz méteren túl

41,0

37,6

25,3

38,8

Összesen

100,0

100,0

100,0

100,0

Forrás: Kemény, 2004, p.52

72

1.6/a. számú táblázat A cigány háztartások által lakott házak alapozásának és falazatának megoszlása anyanyelv szerint a különböző településtípusokon 1971 (százalék) Budapest Magyar

Oláh

Román

Együtt

Tégla, beton, kő, panel

78,3

54,5

-

73,4

Vályog alapozással

13,3

4,6

-

11,4

Vályog alapozás nélkül

8,4

40,9

-

15,2

100,0

100,0

-

100,0

Összesen

Vidéki városok Magyar

Oláh

Román

Együtt

Tégla, beton, kő, panel

42,7

64,3

-

45,3

Vályog alapozással

15,3

14,3

-

15,9

Vályog alapozás nélkül

42,0

21,4

-

38,8

Összesen

100,0

100,0

-

100,0

Községek Magyar

Oláh

Román

Együtt

Tégla, beton, kő, panel

24,0

24,3

46,3

26,1

Vályog alapozással

17,6

14,4

5,3

15,6

Vályog alapozás nélkül

58,4

61,3

48,4

58,3

Összesen

100,0

100,0

100,0

100,0

Összesen Magyar

Oláh

Román

Együtt

Tégla, beton, kő, panel

32,1

32,2

44,7

33,0

Vályog alapozással

16,9

13,4

6,8

15,3

Vályog alapozás nélkül

51,0

54,3

48,5

51,7

Összesen

100,0

100,0

100,0

100,0

Forrás: Kemény, 2004, p.53

73

1.6/b. számú táblázat A romák által lakott épületek jellege (százalékos megoszlás és gyakoriság) 2003 Gyakoriság

Százalék

Érvényes válaszok (%)

Putri, kunyhó

55

4,7

4,8

Üzlet, műhely, pince, lakókocsi, stb.

41

3,5

3,6

Cs-ház

45

3,9

3,9

Parasztház

186

16,0

16,2

Családi ház

517

44,4

45,0

Nyomortelep, barakkszerű sorház

63

5,4

5,5

Cselédház

5

0,4

0,4

Kolóniatelep

79

6,8

6,9

Régi bérház

102

8,8

8,9

Panel

46

3,9

4,0

Jobb bérház

5

0,4

0,4

Egyéb

5

0,4

0,4

1149

98,6

100,0

16

1,4

1165

100,0

Érvényes válaszok összesen Érvénytelen, nem vonatkozik rá Összes megkérdezett

Forrás: Kemény, 2004, p.68. 1.6/c. számú táblázat A háza falazata (százalékos megoszlás) 2003 Gyakoriság

Százalék

Érvényes válaszok százaléka

Tégla, beton, kő

891

76,5

76,7

Vályog

218

18,7

18,8

Egyéb

52

4,5

4,5

1161

99,7

100,0

4

0,3

1165

100,0

Érvényes válasz összesen Érvénytelen/ nem vonatkozik rá Összes megkérdezett

Forrás: Kemény, 2004, p.68.

74

1.8. számú táblázat A cigányok és nem cigányok iskolázottsága és foglalkoztatottsága (százalék) Nem cigányok Foglakoz-

Cigányok

Munka- Inaktív

Foglakoz-

Munka-

tatott

nélküli

Inaktív

tatott

nélküli

0 osztály

3,5

3,4

93,1

4,5

13,0

82,4

1-7 osztály

7,0

2,1

90,9

13,9

18,1

68,0

8 osztály

33,0

7,0

60,0

25,9

24,6

49,5

Szakmunkásképző

70,2

12,9

16,9

41,7

28,0

30,3

Középiskola

62,8

6,9

30,3

53,7

20,7

25,6

Felsőfok

76,1

2,3

21,6

átlag

48,4

7,1

44,5

21,8

21,6

56,5

Forrás: Géczi, 2002, p.145. 1.9. számú táblázat A romák foglalkoztatottsága 2003-ban régiónként (a munkaképes korúak (N) százalékában) %

N

Bp. iparvidék

57,7

274

Kelet

14,2

323

Alföld

23,8

172

Észak

19,7

498

Dunántúl

31,5

349

együtt

28,0

1616 Forrás: 2003-as cigányvizsgálat (MTA)

75

1.10. számú táblázat Nem dolgozó férfiak utolsó munkahelyre járásának módja az állásvesztés évében ( az állásvesztő férfiak százalékában) 1987 1988 1989

1990

1991

1992

1993

együtt

Lakóhely

46,0

43,5

40,7

46,9

46,9

61,8

58,5

51,2

Napi ingázó

48,0

45,2

41,6

38,8

38,8

31,1

33,8

38,4

Heti, havi ingázó

4,0

9,7

16,8

12,8

11,4

5,9

5,4

9,2

Nem derül ki

2,0

1,6

0,9

1,5

0,0

1,1

2,2

1,2

esetszám

50

62

113

196

236

270

275

1202

Forrás: Kemény, 2004, p.113 1.11. számú táblázat Férfiak és nők foglalkoztatottsága- a munkaképes korúak százalékában 1971 %

1978 N

%

1987 N

%

1993 N

%

2003 N

%

N

Férfiak 85,2

na.

77,3

1421

74,4

1966

28,8

2456

28,0

1616

Nők

30,3

na.

47,0

1454

49,3

1922

16,3

2386

15,1

1718

Együtt

na.

na.

62,0

2875

62,0

3888

22,6

4842

21,4

3334

Forrás: Kemény, 2004, p.101

76

2.1. számú táblázat Az egyes médiafajták jellemzői: Médiumok

Erősségek

Gyengeségek

Újságok

alapos tárgyalásmód,

rövid élettartam, felületes olvasás,

rugalmasság, tekintély,

gyenge papírminőség, nem minőségi

visszaidézhetőség

fotók

Magazinok

szegmentált közönség, hosszú kötött terjedelem és megjelenés, élettartam, tekintély, szép

rugalmatlan a változtatási igényekre,

kivitel, extraszolgál-tatások

alacsonyabb lefedettség, dekoncentrált megjelenés

Televízió

tömegekhez való eljuttatás,

meddőszórás, bumeráng-hatás, magas

de van szakosodott csatorna,

költségek, a réteg-műsorok kis

koncentrált hatás (vizuális

nézettsége

mozgásélmény) ismétlések, rugalmasság, tekintély Rádió

Online médiumok

szelektáló hallgatóság,

fragmentálódás, változó összetételű

azonnaliság, rugalmasság,

hallgatóság, korlátozott érzékszervi

változékonyság

hatás

azonnaliság, egyéni

eszközigény, az eszközhasználathoz

igényekre szabott

extraismeretek szükségesek, a

információ, interaktivitás,

hozzáférhetőség korlátozott, a

multimédiás megoldások,

szolgáltatások hiányossága,

mobillehetőségek

szabályozatlanság Forrás: Bíró, 2003, p.184

77

2.2. számú táblázat A magyar lappiac fontosabb tulajdonosai és fontosabb lapjaik márkanevei Ringier

Népszabadság, Blikk család, Nemzeti Sport, Mai nap, Képes Sport, Teleszuper, Bravo, BravoGirl, Tina, Tina Extra, IM, Buci Maci

Axel Springer

Világgazdaság, Somogyi Hírlap, Nógrád Megyei Hírlap, 24 óra, Csók és könny, Kiskegyed, Hölgyvilág, Gyöngy, Glamour, Lakáskultúra, TVR-Hét, Autó-Motor

Funk Verlag

Észak- Magyarország, Kelet-Magyarország, Futár, Délutáni Futár, Cívis Futár, Nyíregyházi Expressz, Borsodi Napló

Sanoma WSOY

Story, Best, Nők Lapja, Cosmopolitan, Marketing&Média, Füles, Otthon, National Geographic, Maxima, Exit, Színes RTV

Modern Times Group

Metro

Westdeutsche Allgemeine

Napló, Zalai Hírlap, HVG, 7 Nap Plusz,

Zeitungsverlag GmbH

Ajkai Szó, Dunaújvárosi Maraton, Veszprémi 7 Nap, Fehérvári Polgár

Daily Mail & General Trust Plc

Déli Apró, Presztízs Magazin, Győrpress, Képes Járműbazár, LajtaPress, Megyei Hirdető Makó, Szegedi Tükör Forrás: Antal, 2005, p.164-169

78

2.3/a. számú táblázat Televíziózással eltöltött napi idő átlaga országonként (perc) 1 Szerbia-Montenegró

278

2. Magyarország

274

3. Macedónia

259

4. Horvátország

254

5. Lengyelország

250

6. Olaszország

245

7. Észtország

239

8. Egyesült Királyság

239

9. Szlovákia

235

10. Románia

235

11. Törökország

224

12. Németország

217

13. Csehország

214

14. Franciaország

213

15. Litvánia

210

16. Lettország

207

17. Bulgária

185

18. Slzlovénia

178 Forrás: IP International Marketing Committe (2003) 2.3/b. számú táblázat

Forrás: http://www.agbnielsen.net

79

2.4. számú táblázat

Forrás: http://www.agbnielsen.net

3.4. számú táblázat A konfliktusok tartalma a romákról szóló cikkekben (százalék) Jogi

19

Politikai vagy össztársadalmi

23

Gazdasági

9

Szociális

26

Oktatási

17

Kulturális

26

Etnikai

18

Etikai, morális

13

Történelmi

17

Egyéb

2

Konfliktusról szóló cikkek száma

317 darab Forrás: Bernáth, 1998: p.12

80

3.5. számú táblázat Az MNEKK által támogatásban részülő roma lapok tulajdonságai és a támogatás összege (2007)

Lap címe

Megjelenési gyakoriság

Amaro Drom Kethano Drom Lungo Drom Világunk Glinda

havilap negyedévi havilap havilap negyedévi

Oldalszám 36 32+4 36 28+4 28

Példányszám (egy lapszámon belül) 2 500 3 000 800 2 000 2000

Összesen:

2007. május 1 - 2008. február 29. közötti Megítélt megjelenési támogatás gyakoriság (Ft) 10 8 120 866 4 1 000 000 10 3 000 000 10 10 000 000 4 2 500 000 24 620 866 Ft Forrás:www.mnekk.hu 3.6. számú táblázat

Szerepeljenek-e romák? Demográfiai jellemzők szerint (százalék) Nem

Kor

Iskolai végzettség

Település típusa

Össszesen

Férfi

Nő

1634

3549

5064

65+

Alap

Közép

Felső

Budapest

Város

Község

Igen

36%

30%

33%

37%

35%

23%

27%

41%

51%

41%

30%

31%

33%

Igen, de csak a rendesekről

41%

45%

37%

37%

46%

61%

49%

33%

30%

38%

44%

45%

43%

Ne

23%

25%

29%

26%

22%

16%

24%

26%

19%

21%

26%

24%

24%

Forrás: Bernáth, 2001b: p.14. 3.7. számú táblázat Legyen-e szó cigányokról? Demográfiai jellemzők szerint (százalék) Nem

Kor

Iskolai végzettség

Település típusa

Össszesen

Férfi

Nő

1634

3549

5064

65+

Alap

Közép

Felső

Budapest

Város

Község

Igen

46%

41%

41%

49%

46%

33%

37%

52%

63%

44%

42%

43%

43%

Igen, de csak a rendesekről

31%

43%

34%

28%

41%

56%

46%

22%

19%

29%

37%

42%

37%

Ne

23%

16%

25%

24%

14%

11%

18%

26%

18%

27%

21%

14%

20%

Forrás: Bernáth, 2001b: p.14. 81

3.8. számú táblázat Az egyes televízió csatornák nézettsége a roma közönség körében (százalék) Naponta több

Hetente néhány

órát

órát

Ritkábban/soha

Nincs tévéje/nem válaszolt

MTV1

25

27

40

8

MTV2

7

8

45

9

DunaTv

3

5

82

10

TV2

61

14

18

7

RTL Klub

65

11

16

8

HBO

2

1

87

10

Spektrum

4

6

81

9

Forrás: Bernáth, 2001: p.2. 3.9. számú táblázat Kedvelt tévéműsor- típusok a romák körében (százalék) Műsortípus

Kedveltség aránya

Hírműsor

81

Gyermekműsor, rajzfilm

38

Show- műsor

77

Ismeretterjesztő műsor

45

Szappanopera

68

Egyéb sorozat(pl. krimi)

69

Játékfilm

69

Kisebbségi műsorok

40

Magazin műsor

28

Bűnügyi műsor

70

Sport műsor

41

Vallási műsor

20 Forrás: Bernáth, 2001: p.4.

82

3.10.számú táblázat Rádióhallgatási szokások demográfiai jellemzők szerint (százalék) 18-29

30-39

40-49

50-59

60-

éves

éves

éves

éves

éves

Nem hallgat

32

41

42

38

29

Csak közszolgálatit hallgat

1

5

13

17

49

Csak kereskedelmit hallgat

62

45

33

35

14

Mindkettőt hallgat

5

9

13

10

8

Forrás: Bernáth, 2001: p.5

3.11. számú táblázat Újságfogyasztás (százalék) Nem olvas újságot

44

Országos politikai napilapot

4

Helyi politikai napilapot

17

Bulvárlapot

7

Politikai havi/hetilapot

4

Női hetilapot és magazint

16

Egyéb heti/havilapot

6

Műsorújságot

22

Egyéb

14 Forrás: Bernáth, 2001: p.7

83