A parasztság helyzete Délkeleteurópában (Második
közlemény)
Vájjon lehet-e Délkeleteurópa agrártermelését gépesíteni? M e l y i k hitelintézet nyújtana kölcsönöket a beruházásokra az e l adósodott k i s b i r t o k o k n a k és a szintén adósságok a l a t t nyögő köizépparasztságnak? P e d i g Délkeleteurópa termőföldjének n a g y ré szét ezek a rétegek tartják kezükben. És t e k i n t e t t e l a r r a , h o g y m a g u k az agrárállamok is eladósodtak, i l y e n n a g y t e r v keresztül viteléhez a N y u g a t tőkései sem adnak könnyűszerrel pénzt. De h a történetesen adnának is (a m a i háborús viszonyoktól e l t e k i n t v e ) , m i lehet egy nagyobb kölcsön feltétele? A kölcsönadott pénzből elsősorban a kölcsönzőktől kellene m e g v e n n i a gépeket. A köl csön biztosítására állami jövedékeket k e l l a pénzcsoportnak át a d n i (só, dohány, vasutak, stb.) és a kölcsön feltételeként jelent keznek a különböző gazdasági engedmények követelései (bányák, iparvállalatok, építések). Mindezek tetejébe jönnek az óriási k a matok . I l y e n feltételekkel járó beruházásokat Délkeleteurópa agrárállamai n e m bírnak k i , m e r t már az e d d i g i kölcsönzések i s félgyarmati sorba süllyesztették ő k e t A z a n y a g i eszközök meg teremtésétől eltekintve szervezetileg lehetetlen ingvalósítani a kisüzemű mezőgazdaság gépesítését E g y t r a k t o r csakis 200 holdas b i r t o k o n fizetődik k i , a combain 400 holdon felül. A z apró magán tulajdonok mesgyéinek kerülgetésére a t r a k t o r több hajtóerőt fo gyasztana, m i n t a t a l a j megmunkálására. (Ezért kevés a t r a k t o r szövetkezeteinknél is. ( A föld közös jjnegművelésének gondolata fölvetődött u g y a n némely p o n t j a i n Délkeleteurópának, de hama rosan el i s vetették, m e r t a paraszt-kollektív lelkiség kialakulá sától féltek. A k i s b i r t o k saját erejére támaszkodva n e m bírja elő teremteni a termelés fokozásához szükséges eszközöket. U g y a n e z mondható a középbirtokok n a g y részére is.) A kisparasztság az általa t e r m e l t gabonaneműek jórészét m a g a fogyasztja. A z elfogyasztott mennyiség a család szaporodása kö vetkeztében m i n d nagyobbá válik. A n n a k t a g j a i t a válságokkal küzdő i p a r i termelés nem szívhatja f e l , a m i n t az a m a i terme lési rendszer virágzása idején történt. A k i s - és középbirtokok nagyrésze az elmúlt két évtized a l a t t a parasztcsaládok szaporo dásával még apróbb részekre b o m l o t t . A k i s b i r t o k o k előnyei a n a g y b i r t o k k a l szemben a k e r t i kultúra és az állattenyésztésben r e j l i k . Ezek nem lendíthetnek sokat a parasztságon. A kerté szetre való áttérésnek létfeltétele az állam i p a r i fejlettségéből adódó városok sokasága, melyek a k e r t i veteményeket fogyaszt ják. Délkeleteurópában ilyenfokú városi fejlettség nincs. A z állat1
tenyésztéshez szükséges feltételek szintén hiányoznak. Legelőkhöz, mezősógekhez n e m j u t o t t a földben részesített parasztság. A nagy b i r t o k o k legelőit, amennyiben azok léteztek, felosztották és í g y az agrárreformok végrehajtása után Európa állatállománya csök k e n t A z állatállomány v o l t 100 darabokban ló szarvasmarha juh sertés
1913 23.232 100,089 127.668 70.157
1925 22.672 99.672 125.697 61.883
A z állatállomány csökkenése egyben aj tőke csökkenését is j e l e n t i . A trágya hiányát súlyosan megérzi a szemtermelés. A n n a k minősége és mennyisége jóval, a l u l m a r a d a trágyázott földek ter mésétől. Visszahatásában, e,z befolyással v a n az állatállomány mennyiségére és minőségére is. I t t , Délkeleteurópában az állat állomány silányabb minőségű, m i n t Európa többi államaiban és í g y , m i n t k o m o l y tényező a nemzetközi piacokon nem jöhet szá mításba. (Kivételt képeznek a háborús évek.) Ennél a kérdésnél figyelembe k e l l v e n n i a n y u g a t i államok fogyasztásának csökke nését, a h o l különböző j e l s z a v a k k a l és módszerekkel szűkebbre von j á k a nadrágszíjakat, h o g y a tömegek élelmezésén megtakarított milliókat más célokra használják felw Parasztságunknál az állat tenyésztés n e m érheti el azt a jelentőséget, m i n t a m i l y e n t elért Dániában. A k i s b i r t o k a saját erejéből n e m állhat t a l p r a külön-külön. V á j j o n lehetséges-e közös erővel? E z t a kérdést lennének h i v a t o t t a k eldönteni a parasztság különböző gazdasági szervezetei, a szö vetkezetek, A szövetkezeti m o z g a l m a k hirdetését megtaláljuk váltoízó for mákban m i n d e n h o l . A közgazdászok, a p o l i t i k u s o k és a társadalmi a l a k u l a t o k vezetői sohasem* mulasztják e l kihangsúlyozni a szö vetkezetek fontosságát és azoknak áldásos voltát, valahányszor érintkezésbe kerülnek a parasztsággal. M i az oka mégis, h o g y Dél kelé teurópa agrárállamaiban a szövetkezeti mozgalom i l y e n lassan h a l a d előre? M i az oka annak, h o g y a már meglévő szövetkezetek sem m u t a t h a t n a k f e l csábító gazdasági eredményeket? Ezek u g y a n i s j o b b a n hatnának m i n d e n szóbeli agitációnál. A szövetkezeteknek ugyanúgy szükségük v a n befektetések szempontjából hitelekre, m i n t a magánbirtokoknak. A nyújtható kölcsön visszafizetésének biztosítékául a szövetkezeti t a g o k va g y o n a szolgál. De a nagyméretű eladósodás folytán a kialakuló szövetkezetek hitelképessége gyenge. Már a megindulásnál nehéz ségekkel küszködnek. A termények elhelyezése a piacokon, a ne mesített vetőmagvak és a tenyészállatok beszerzése tőkehiány kö vetkeztében akadályokba ütköznek. Ezek az akadályok legyürhetők lennének, h a a mezőgazdasági és állati termékek egészséges p i a c r a találnak* E g y jólmenő üzletnek m i n d e n pénzintézet szíve sen kölcsönöz. Csakhogy a piac, azaz a fogyasztás kérdését n e m
szabályozhatják a szövetkezetek. A piackérdés szerves egéspe a m a i termelési rendszernek. A rendszerválság magával húzza mindazokat, a k i k a piaccal összeköttetésben állanak és ez elé a szövetkezés n e m emelhet gátat. A legszebb példát erre Dánia, az úgynevezett paraszteldorádó nyújtja. Dániát m i n d i g mintaszerű földmíves államként emlegették^ ahol a paraszt úszik a jólétben és ahol a mezőgazdasági kisüzem bebizonyította életképességét. A dán mezőgazdaság hosszú időn ieresztül tényleg kitűnően működött. E z t kedvező földrajzi hely zetének és az a k k o r még különleges termelési módszerének* a szö vetkezeteknek köszönhette. Dánia még a múlt században m e g i n duló tengerentúli gabonaverseny ellen n e m a magas vámfalakkal védekezett, m i n t más agrárállam, hanem a szemtermelésről áttért az állattenyésztésre ós takarmánytermelésre. A n g l i a és Német ország szomszédsága, ahol a mezőgazdaság teljesen háttérbe szob rait, kedvezett ennek az áttérésnek. A termelés átkapcsolása — e l k e l l i s m e r n i — g y o r s a n végbement. Dánia 1876-ban még 1.6 millió métermázsa gabonát exportált, de már 1895-ben 668 ezer métermázsa behozatalra szorult. A gabonaneműek termelésének csökkenésével párhuzamosan h a l a d t az állatállomány növekedése. 1860-tól 1903-ig a marhák száma 54, a sertéseké 282, a b a r o m f i a k száma pedig 152%-al növekedett. A n g l i a p i a c a i t a dán agrárcik k e k meghódították. A hús és szalonna e x p o r t 1875-től 1895-ig 54 métermáz&áról 980 ezer métermázsára emelkedett. A v a j k i v i t e l 120 ezer métermázsáról 440 ezerre. Dánia földbirtokainak 97.4%-át a 100 holdon a l u l i b i r t o k o k képezték és i l y e n nagyméretű e x p o r t lebonyolítása e l sem képzelhető szervezkedés nélkül. A kiszállí tásra kerülő c i k k e k előállítása és azok minőségének ellenőrzése központi irányítást kívánt meg. Ebből a szükségszerűségből szü l e t t e k meg a szövetkezetek. A z első termelő szövetkezetet 1882-ben alakították m e g H j e d i n g b e n (Jüttland)., 1887-ben m e g a l a k u l az első sertéstenyésztő és húsfeldolgozó szövetkezet, 1889-ben az első b a r o m f i és tojástermelő szövetkezet. Ezek a szövetkezetek sűrűn behálózták az egész ors,zágot, ú g y h o g y 1913-ban csupán a tejter melő szövetkezetek száma elérte az 1050-et. A dán szövetkezetek fejlődése a maitól eltérő viszonyok köze pette m e n t végbe. A szövetkezetek kialakulásakor a tőkés terme lési r e n d a l i g h o g y leváltotta a feudalizmust és még n e m rágta bele magát a társadalom húsába a n n y i r a , m i n t m a . A pénztőke kiváltságos helyzetét még n e m vívta k i magának és a társada l o m gazdasági hálózatát még n e m fonta m a g a köré teljesen. A z agrártermelés n e m v o l t a n n y i adóssággal lebéklyózva, m i n t m a . E z lehetővé tette Dánia parasztságának, h o g y az a k k o r még fej lődésben lévő n y u g a t i pénztőkétől és általában véve a banktőké től függetlenül szervezze m e g gazdasági életét, biztosítva í g y a# abból származó jövedelemtöbbletet. M a több, m i n t fél évszázad elmúltával, a kérdés ilymódon való rendezése teljesen lehetetlen. A z i l y e n vállalkozások pénzintézetek bevonása nélkül e l sem képpttlhetők. E z azt j e l e n t i , h o g y a m a i viszonyok következtében k i s
haszonra dolgozó szövetkezetek jövedelmük legnagyobb hányadát a pénzintézményeknek kénytelenek átadni. De a paraszt-eldorádó különleges helyzetéből és adottságaiból származó fénykora is l e t ű n t A piac kérdése rombadöntötte m i n d a z o k a t a reményeket, amelyeket a dán mezőgazdasági kisüzem életképességéhez fűztek.i Dánia még 1930-ban is 1.6 millió métermázsa v a j a t , 2.4 millió mé termázsa sertéshúst és 680 ezer métermázsa tojást szállított kül földre. A kiszállított árúk 85%-át A n g l i a emésztette f e l . A z o t t a v a i konferencia megfosztotta Dániát a n a g y k i v i t e l lehetőségétől, m e r t A n g l i a kénytelen v o l t mezőgazdasági szükség l e t e i t a dominiumokról fedeizni, i p a r i termékeinek o t t a n i elhelye zése érdekében. De nemcsak a d o m i n i u m o k által kényszerített A n g l i a , hanem Németország és Franciaország is és azonkívül az összes államok a lehető legalacsonyabbra redukálták v a j szükség letüket és önellátásra törekedtek. ( A németországi vajhiány i m már példabeszéd tárgya lett. Hiába köpülik a tőszomszédságban a legzsírdúsabb tejszínvajat.) Eljött tehát a,z az idő, a m i k o r ai m a i termelés belső ellentmondásai veszélybe sodorták Dániát is. 193$ folyamán több, m i n t 140 ezer tehenet öltek le, 1934-ben pedig csak hetenként 5 ezret. A leölt állatok húsának 6%-ából szappant főz tek, 94%-át elégették. 1933-ban 150 ezer métermázsa tojást dobtak a t e n g e r b e ( 1 métermázsa tojás 1600 darab.) A z eladósodottság és az uzsora o t t is megnövekedett. A z agrárolló (az i p a r i és az agrár termékek árai közötti különbség mérője) szárai kinyíltak a gyö nyörűen berendezett kisparaszti gazdaságok az elszegényedés ké pét mutatják. Hiába v a n tehát Dánia földje k i s - és középbirto kokra, felosztva, hiába legkultúráltabb paraszt a dán, a termelési rendszer tervsperűtlenségéből eredő piachiány k o l d u s b o t r a j u t t a t t a . A m i n t látjuk, a legtökéletesebben megszervezett és gépesí t e t t dán szövetkezetek sem állhattak ellent a m a i termelés törvé nyeinek. M e n n y i b e n tudnának a k k o r azokkal megbirkózni a most alakuló szövetkezetek? Délkeleteurópa agrárszövetkezetei kevés kivétellel a közép- és a nagyparasztság érdekeit szolgálják, de még ezeknek is csak 20— 30%-át gyűjtötték m a g u k köré. Ezek a szövetkezetek lehetővé tet ték, h o g y a városi piacok szükségleteit fedező c i k k e k árait szabá lyozzák bizonyos mértékben, az előbbemlített réteg „érdekében. A k i v i t e l i prémiumok szintén ezeknek az érdekeit szolgálták. Ezeket az előnyöket élvező réteg csekélyszámú a többséghez arányítva. A többség m e g sem j e l e n i k a fontosabb városi piacokon, a kül földdel pedig egyáltalán nincs összeköttetésben. A megalapított mintagazdaságok előnyeit a szétszaggatott k i s b i r t o k nem élvez h e t i , ahogy n e m k a p h a t a gépvásárlásokra nyújtott hitelekből sem. A k i s b i r t o k szétesését n e m lehet megakadályozni és az ag rárreform végrehajtása óta a k i s b i r t o k rovására állandóan nő a nagybirtok. M a még m i n d i g a k i s b i r t o k v a n túlsúlyban Délkeleteurópában. Románia összbirtokainak számából 1930-ban 74.9% esik az 5 hektáron a l u l i b i r t o k o k r a , . Jugoszláviában (1938) az 5 hektáron
a l u l i b i r t o k o k száma 37%, Bulgáriában (1937) 63.1%. Ebből lát ható, h o g y a parasztságnak fele, sőt m a j d n e m háromnegyed része 5 hektárnál kisebb földbirtokkal rendelkezik. A közgazdászok sze r i n t egy családtag fenntartására 1 hektár föld szükséges. A pa rasztcsaládok száma rendesen 5* de a 7—8 tagból álló család is megszokott jelenség. E z azt j e l e n t i , h o g y a parasztcsaládok 50— 80%-ánál 1—2 munkaerő, sok esetben 3 is fölöslegessé válik. A mezőgazdaság túlterhelt a munkaerőktől és hatalmas munkaener giák mennek tönkre a f a l u n , m i v e l az i p a r i fejlődés nem képes felszívni őket. A föld produktivitása csökkent, ezzel szemben a nép szaporodása az ellenkezőjét követeli. A szaporodás nem bővíti a piacot, m i v e l ez nem jár a kereseti lehetőségek kibővülésével i s és í g y Délkeleteurópa népi zömének életnívója fokozatosan csök ken. A parasztság gazdasági helyzetéből fakad ideológiája és kü lönböző p o l i t i k a i módszere. M i v e l Délkeleteurópa középosztályá nak legnagyobb részét a parasztság képezi, a középosztály p e d i g nem rendelkezhetik k i f o r r t világnézettel, ezen a téren n a g y tar kasággal találkozhatunk. M i n d e n p o l i t i k a i v a g y eszmei áramlat ebből a hatalmas kigyúratlan tömegből a k a r magának követőket, hívőket toborozni. Ez a csörtetés nem hiábavaló, m e r t ákí rábe széléssel, v a g y meggyőzéssel tömeget nyer, annak fáradozásait siker koronázza. A siker t a r t a m a attól függ, hogy a szavakat m e n n y i b e n követik tettek, s h o g y ez utóbbiak m e n n y i b e n nyúlnak bele a parasztság szociális helyzetébe. 1
A parasztság fogalmának meghatározásakor el k e l l térni a polgári közgazdászatban használt általános paraszt jelzőtol, m e l y l y e l a föld népét jelölni szokták. A n a g y b i r t o k o s n a k kevés köze v a n a parasztsághoz, m e r t különböző összeköttetések útján (bank és i p a r i tőke) szorosan felzárkózott a felsőbb rétegekhez és ezek nek világnézetét teszi magáévá. A zsírosparasztságban m e g v a n a felemelkedés v á g y a : kikerülni a paraszti környezetből. A m e n n y i ben teheti, megkezdődik nála az urasodás, s m i n d e n eszközt fel használ, h o g y polgárrá váljék. B e n t l a k i k a városban, lakását, ruházatát a polgársághoz i d o m i t j a . E z az átalakulás a f a l u l a kosságától társadalmilag elválasztja. A n a g y paraszt életében tért hódit a munkátlanság, gyökeret v e r nála a tőkés vagyonszerzés és a lappangó rémület a szegénységgel szemben. E z a réteg i s m i n d j o b b a n elveszti paraszti jellegét. Ezzel a két réteggel merő ellentétben áll a nincstelen föld munkásság. Fejlődése során teljesen eltávolodik a parasztságtól. Sem háza, sem földje, se szerszáma nincs. Ásón, kapán, kaszán kívül idegen számára a föld, m e l y e t mogművel, az állat és a szer szám, a m e l l y e l dolgozik. Futóhomokként sodorja az élet, nemcsak vidékek, hanem országok, sőt földrészek között is. A m í g proletár m i v o l t a nem válik benne öntudatossá, egészséges életakarása r o m boló kedvben tör magának u t a t . E z a réteg az i p a r i munkásság hoz közeledik és annak eszmevilágát veszi át. Csak ha mozgolódása
megtermékenyül ezekkel az eszmékkel, válik céltudatossá elkese redése. Közben j n á s átalakuláson i s keresztülmegy. Földéhsége* lassan megszűnik és a m o d e r n n a g y b i r t o k helyébe, a körülötte 61& kisparas,ztság nyomorát látva, n e m kíván k i s b i r t o k o k a t állítani. A m e n n y i b e n m e g m a r a d t nála a földéhség, a k i s b i r t o k o k a t közös megművelési alapon képzeli el. A parasztság zömét a k i s - és középparasztság képezi és t u l a j donképen rájuk lehet v o n a t k o z t a t n i a parasztság elnevezését. Ezeknek tömege legnagyobb Délkeleteurópában. K i f o r r t világné zetük nincs és a termelés virágzása, v a g y hanyatlása űzi h o l jobb ra, h o l b a l r a őket. A magántulajdon ideológiája a nagyparaszt ság mellé állítja a gyarapodási lehetőség idején, míg ennek el tűnésekor b a l r a tolódik. N a g y számánál fogva ez a réteg v a n k i téve leginkább a „parasztideológiák", rohamának. (Folytatása
következik)
Szakács Gábor ^•^»••••••••••••••••••••••••••^^••••••••••••••••••••••••••••••••••••••i'
Himnusz Cadlslav
Petković-Dis
Legyints és gázold a mocsár határát, Mely, mint az élet, lomha-puhán állong. Temesd értelmed. Szídd mellre a párát: A láp lehet, mely bárhol is rádvisong. Hadd, tűrd a hínárt. Hadd vonja be vakon Szerelmünk, lelkünk, az élet húrjait öltse nyelvét a láp. Te ne vedd zokon Kaján szellemének roppant árnyait. Legyints, hogy mindegy és hunyjad szemed A férges kor hadd lépje át, a kába, Emlékdicsőségiink: gázólja szennybe Lápvirágok és dancs korcsok hónába!
be.
A Te. szemednek itt tükör nem terem! Hát élj az emberkék bordély-zenéjén! Ha kortyolja is véred a láp-verem, Élj az őrület s szégyen televényén! (ford. Lőrinc Péter>
