Budapesti Corvinus Egyetem
Gazdálkodástudományi Kar
Információrendszerek Tanszék
A hulladékgazdálkodás intézményi keretei és a hazai gyakorlat az elektronikai hulladékok vonatkozásában
Készítette: Vas Levente
Gazdálkodási szak
Információgazdálkodás fıszakirány
Környezeti menedzsment mellékszakirány
2007
Szakszeminárium-vezetı: Dr. Kerekes Sándor
Tartalomjegyzék 1. 2.
Bevezetés ............................................................................................................ 3 Az elektronikai termékek és hulladékaik.............................................................. 6 2.1. Az elektronikai berendezések fogalma és csoportosítása ................................ 6 2.2. Az elektronikai berendezések és hulladékaik mennyisége .............................. 8 2.3. Az elektronikai hulladékok anyagi összetétele ............................................. 13 2.4. Az elektronikai hulladékokban található veszélyes anyagok jellemzése........ 16 2.4.1 Nehézfémek........................................................................................... 16 2.4.2 Egyéb veszélyes kémiai elemek és anyagok ........................................... 22 3. Nemzetközi és magyarországi jogi szabályozás ................................................. 26 3.1. A környezetpolitika nemzetközi alapjai........................................................ 26 3.1.1 Az OECD környezetpolitikája és a Bázeli Egyezmény ........................... 26 3.1.2 Az ENSZ környezetpolitikájának alapjai................................................ 29 3.2. Az EU környezetvédelmi szabályozásának alapelemei................................. 31 3.3. Az EU hulladékgazdálkodási szabályozása .................................................. 35 3.4. A hulladékgazdálkodás jogi keretei Magyarországon................................... 42 3.5. Az elektromos és elektronikai termékekre vonatkozó jogi szabályozás......... 44 3.5.1 A RoHS irányelv és a harmonizált hazai rendelet ................................... 46 3.5.2 Az EEB-k hulladékaira vonatkozó uniós (2002/96/EK) és hazai (264/2004) jogszabályok ........................................................................ 49 3.5.3 Az elemekre és akkumulátorokra vonatkozó szabályozás ....................... 62 3.5.4 A 15/2004. (X. 8.) KvVM rendelet a HEEB-k kezelésének részletes szabályairól............................................................................................ 63 3.5.5 Az elektronikai hulladékok kezelésével kapcsolatos bírság .................... 64 3.5.6 Az elektronikai berendezések termékdíja ............................................... 66 4. Az elektronikai termékek és hulladékainak érintettjei ........................................ 71 4.1. A gyártók és a forgalmazók ......................................................................... 71 4.1.1 A gyártók szerepe a termékek kialakításában ......................................... 71 4.1.2 A gyártók megfelelése az HEEB-k kezelésére vonatkozó jogszabálynak ........................................................................................ 74 4.2. A koordináló szervezetek............................................................................. 79 4.2.1 Ökomat Kht. .......................................................................................... 81 4.2.2 Elektro-Waste Kht. ................................................................................ 83 4.2.3 Re-elektro Kht. ...................................................................................... 83 4.2.4 E-Hulladék Kht...................................................................................... 84 4.2.5 Comp-Cord Kht. .................................................................................... 85 4.2.6 Az Electro-Coord Kht. ........................................................................... 86 4.3. A kiskereskedık .......................................................................................... 93 4.4. Az állam különbözı intézményei ................................................................. 96 4.4.1 A KvVM szerepe ................................................................................... 97 4.4.2 A helyi önkormányzatok ........................................................................ 97 4.4.3 Hulladékudvarok.................................................................................... 99 4.5. Az elektronikai termékek felhasználói ....................................................... 101 4.5.1 A fogyasztók kötelezettségei................................................................ 101 4.5.2 A fogyasztók szerepe a megelızésben.................................................. 102 4.5.3 A fogyasztók szerepe a termékek újrahasználatában............................. 104 4.5.4 A lomtalanítás intézménye, avagy mit tehet a fogyasztó a hasznosítás és a megfelelı ártalmatlanítás elısegítése érdekében?........ 105 4.5.5 Környezettudatos termékhasználat ....................................................... 109 4.5.6 Gyerekek körében végzett kérdıíves felmérés...................................... 110
4.6. 4.7. 4.8.
A civil szervezetek..................................................................................... 112 Egyéb szervezetek ..................................................................................... 113 Nemzetközi kitekintés................................................................................ 115 5. Összegzés........................................................................................................ 117 6. Mellékletek ..................................................................................................... 120 6.1. Rövidítések jegyzéke ................................................................................. 120 6.2. Az EEB-kben található néhány további veszélyes anyag ............................ 121 6.3. A 2002/96/EK irányelv köré csoportosuló uniós és hazai jogszabályok...... 124 6.4. A halogénezett szénhidrogének csoportosítása ........................................... 125 6.5. Az EU fontosabb hulladékgazdálkodási jogszabályai................................. 126 6.6. A gyártók megfelelése a tájékoztatási kötelezettségüknek – szemelvények a termékekhez adott információs lapokból........................... 127 6.7. Kivonat a hulladékok 2000/532/EK Bizottsági Határozattal elfogadott harmonizált jegyzékébıl ............................................................................ 128 7. Irodalomjegyzék.............................................................................................. 129
Táblázatok jegyzéke 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18.
táblázat – Az elektromos és elektronikai berendezéskategóriák, példákkal...................................................................................................7 táblázat – Az OECD néhány országában a személyi számítógéppel, illetve internet-eléréssel rendelkezı háztartások aránya (%).....................10 táblázat – Egy CRT monitorral ellátott 27 kg tömegő személyi számítógép átlagos összetétele.................................................................15 táblázat – Hőtıgép anyagmérleg ..............................................................15 táblázat – Az EEB-k veszélyesanyag-tartalmára vonatkozó uniós és hazai jogszabályok ..................................................................................46 táblázat – A begyőjtési arány mértéke......................................................53 táblázat – A hasznosítási és újrafeldolgozási arány mértéke .....................54 táblázat – A biztosíték tonnára vetített összege ........................................59 táblázat – A HEEB-k kezelésével kapcsolatos bírságok összege ..............65 táblázat – Az elektronikai berendezések termékdíjtételei .........................67 táblázat – Minimális hasznosítási arányok a termékdíjmentességhez........68 táblázat – A regisztrált gyártók által forgalmazott EEB-kategóriák száma és megoszlása 2006 decemberében................................................75 táblázat – A regisztrált gyártók által 2005-ben forgalmazott elektronikai berendezések mennyisége ....................................................76 táblázat – A hazai HEEB-koordináló cégek .............................................80 táblázat – Az E-Hulladék Kht. kezelési díjai (a tárgyévben forgalomba hozott berendezések után fizetendı nettó kezelési díjak) .......85 táblázat – Az Electro-Coord Kht. alapítói, ismertebb partnerei (A) és a Kht. által lefedett jelentısebb márkák (B) .........................................86 táblázat – Az Electro-Coord által 2005-ben és 2006-ban kezelt elektronikai hulladékok kategóriák szerinti megoszlása ...........................89 táblázat – Az Electro-Coord által 2005-ben hasznosított és ártalmatlanított HEEB-k mennyisége.......................................................90
2
Mottó helyett: Elhagyott mosógép és tőzhely a káposztásmegyeri Szilas-patak mentén1
1. Bevezetés A XX. század gyökeres változást hozott a termelési és fogyasztási struktúrákban. Ennek a változásnak egyik legmarkánsabb megnyilvánulása elıbb a tartós fogyasztási berendezések, majd a digitális eszközök térhódítása volt: a fejlett országokban már nem csak a televízió, a hőtıszekrény, a mikrohullámú sütı vagy a mosógép számít a háztartás szerves részének, hanem a mobiltelefon és a személyi számítógép is. A folyamat már a fejlıdı országokban is megindult, melyekben az elektronikus eszközök növekedési üteme még magasabb, mint a világ fejlett részén. A jelenség tehát globális méretővé vált. De vajon mik azok a problémák, melyek az elektronikus berendezések növekedésével járnak? Az egyik gond a hulladékaik által okozott környezeti hatás. A fejlett országokban – a néhány anyagféleségre (pl. vas, acél) már jellemzı újrafeldolgozás mellett – többnyire lerakókban illetve égetımővekben történik 1
A szerzı saját felvétele (2005. szeptember). A dolgozat késıbbi részeiben szereplı
képek többségét szintén a szerzı készítette. Ezeknél nem tüntetem fel a kép forrását.
3
ezeknek a berendezéseknek az ártalmatlanítása, ami a bennük található veszélyes anyagok környezetbe és az emberi szervezetbe kerülését és felhalmozódását eredményezi. Még súlyosabb a helyzet a fejlıdı országokban, ahol az elektronikai hulladékok ártalmatlanítása gyakran a környezeti szempontok teljes figyelmen kívül hagyásával valósul meg, azaz ártalmatlanításról nem is beszélhetünk. A probléma globális jelentıségő, hiszen a veszélyes anyagok (pl. nehézfémek, halogénezett égésgátlók, dioxinok) a víz, a levegı, és az állatok közvetítésével a világ minden tájára eljutnak. Így például az Északi-sarkvidékre is, ahol az ott élı állatok és emberek szervezetében ugrásszerően megemelkedett a veszélyes – többek között rákkeltı – anyagok koncentrációja. A példa arra is rámutat, mennyire kiszámíthatatlanok az elektronikai ipar környezeti hatásai. Az elektronikai berendezések gyors elterjedése által okozott másik probléma a gyártásuk által okozott környezetterhelés. Amennyiben nem feldolgozható hulladékokat áramoltatunk vissza a termelésbe, fokozottan számolnunk kell az erıforrások kimerülésével, valamint a kitermelés (bányászat) olyan externális környezeti hatásaival, mint a biodiverzitás kockáztatása, a környezeti elemek szennyezése, kulturális értékek veszélyeztetése.2 További probléma a világ népességének (már 6,5 milliárd) és az 1 fıre jutó energiafelhasználásnak a folyamatos emelkedése. Az utóbbihoz az elektronikai eszközök is hozzájárulnak, mivel használatuk során jelentıs mennyiségő energiát fogyasztanak. Felhasználásuk tehát közvetetten a globális éghajlatváltozásra is hatással van. Az elmondottak alapján megállapítható, hogy az egyre nagyobb mennyiségő elektronikai berendezések gyártási folyamata és hulladékaik hagyományos kezelése a fenntartható fejlıdés alapelveivel ellentmondásban vannak. Dolgozatomban a következı kérdésekkel foglalkozom: •
Milyen tényezık indokolják a témával való foglalkozás szükségességét?
Ennek keretében bemutatom az elektronikai eszközök és hulladékaik mennyiségét, összetételét, valamint a bennük felhasznált anyagok emberi egészségre káros hatásait. A kockázatok ismertetésével az is célom, hogy a 2
Gondolhatunk itt például a tervezett verespataki aranybányára, melynek megnyitása több
település megsemmisülésével járna. Aranyat elektronikai eszközökben is felhasználnak, ezért releváns a példa.
4
szakmai háttérrel esetleg kevésbé rendelkezı olvasók figyelmét is felhívjam a veszélyek súlyosságára. •
Milyen – a fenntartható fejlıdést szolgáló – intézkedések születtek az
elektronikai berendezésekre illetve hulladékaikra vonatkozóan? A kérdéskört véleményem szerint nem lehet leszőkíteni egy adott irányelvre, törvényre vagy rendeletre. Látni kell azt az alapot, amelyen az EU által 2002-ben elfogadott két irányelv nyugszik. Ezt az alapot pedig a környezetpolitika olyan nemzetközi intézményei teremtik meg, mint az OECD, az ENSZ és az EU környezetjogi háttere. Ennek keretében az EU hulladékpolitikájának fejlıdését is bemutatom. A környezetvédelem és hulladékgazdálkodás hazai elemeinek felvázolása után részletesen ismertetem az elektronikai hulladékokra vonatkozó uniós és hazai jogszabályokat. •
Milyen szerepet töltenek be az egyes érintettek az elektronikai
hulladékgazdálkodás hazai gyakorlatában, és hogyan felelnek meg az intézkedések által elıírt kötelezettségeiknek? A dolgozatom második része erre a kérdésre ad választ, miközben naprakész módon bemutatja a gyártók, a koordináló szervezetek, az állami intézmények, a fogyasztók, a kereskedık, a civil és egyéb szervezetek szerepét. Ezeknek a jogi intézményeknek és az elektronikai hulladékgazdálkodás érintettjeinek a bemutatása után remélhetıleg megalapozottabban válaszolni tudunk arra, hogy jó irányba tartunk-e az elektronikai hulladékokkal kapcsolatban felmerülı környezeti kockázatok kezelésének kérdésében. Dolgozatomban – bár a témához szorosan kötıdik – nem fogok kitérni a hulladékhasznosítás technikai részére, arról különbözı szakirodalmakban olvashatunk.3 Nem fogom részletesen bemutatni az elemek és akkumulátorok kérdéskörét sem, csak érintılegesen térek ki rájuk, ahol szükségesnek látszik. Információforrásként többek között az európai joganyagot (Eurlex), a hazai jogszabályokat4 és a koordináló szervezetek honlapját használtam fel. A tárgyalt jogszabályok nyomtatott médiában megjelent forrását az internetes elérhetıség okán általában nem tüntetem fel.
3
Pl. Boros (2002), Gádár – Himer – Lukács – Somlai (2003)
4
http://www.magyarorszag.hu/kereses/jogszabalykereso
5
2. Az elektronikai termékek és hulladékaik 2.1. Az elektronikai berendezések fogalma és csoportosítása A dolgozat késıbbi részében részletesen ismertetésre kerülı uniós és hazai jogszabályok (2002/96/EK5 és a 264/2004 Kormányrendelet a HEEB-k visszavételérıl)
a
következıképpen
határozzák
meg
az
elektronikai
berendezéseket: Elektromos és elektronikus berendezésnek az a készülék tekinthetı, mely legfeljebb 1000 Volt váltakozó feszültségő, illetve 1500 Volt egyenfeszültségő árammal mőködik, s rendeltetésszerő mőködése elektromágneses mezıtıl vagy villamos áramtól függ. Az Európai Bizottság e témakörrel kapcsolatos FAQ honlapja6 ezt a meghatározást úgy pontosítja, hogy az elektromos energiának elsıdlegesnek kell lennie, illetve elektromos energia kell ahhoz, hogy a berendezés be tudja tölteni fı funkcióit. Ez alapján egy elektromos órát tartalmazó gáztőzhely, egy benzines főnyíró vagy egy elemes plüssmackó nem tartozik a szabályozás hatálya alá (ez vonatkozik a RoHS7 irányelvre is). Az említett jogszabályok a definíción kívül közelebbrıl is meghatározzák az elektronikai készülékeket, 10 csoportba sorolva azokat. Ezeket a berendezéskategóriákat az 1. táblázatban láthatjuk. A felsorolt példák az irányelv I.B. illetve a hazai rendelet I. számú mellékletébıl származnak. Az egész Unióban érvényes felosztásnak nagy szerepe van, hiszen az elektronikai berendezéseknek a tagországokban 2002-ig nem volt egységes csoportosítása, ami megnehezítette a statisztikák összehasonlítását. Szakmai berkeken belül még él egy régebbi osztályozás is, mely az elektronikai termékek egy szőkebb részét fedi le. Hagyományosan barna árunak nevezik az irodai, távközlési és szórakoztató elektronikai berendezéseket (televízió, rádió, 5
Az Európai Parlament és a Tanács 2002/96/EK irányelve (2003. január 27.) az
elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól. HL L 37., 2003.2.13., 24—39. o. 6
Day (2006) http://ec.europa.eu/environment/waste/pdf/faq_weee.pdf (FAQ – Frequently Asked
Questions: Leggyakrabban feltett kérdések) 7
Directive 2002/95/EC of the European Parliament and of the Council of 27 January 2003 on the
Restriction of the use of certain Hazardous Substances in electrical and electronic equipment. HL L 37., 2003.2.13., 19—23. o.
6
számítógép, stb.), a fehér áru elnevezés pedig fıként a nagymérető háztartási eszközöket (hőtıszekrény, mosógép, elektromos tőzhely, stb.) takarja.8 Egy kissé eltérı csoportosítás a barna áruk körét leszőkíti, és az információ-technológiai termékeket harmadik kategóriaként határozza meg.
1. táblázat – Az elektromos és elektronikai berendezéskategóriák, példákkal 1.
Kategória megnevezése Háztartási nagygépek
2.
Háztartási kisgépek
3.
IT és távközlési berendezések
4.
Szórakoztató elektronikai cikkek
5.
Világítótestek, gázkisülı lámpák (kivéve normálizzók, halogénizzók, háztartásban használt lámpatestek)9 Elektromos és elektronikus szerszámok, gépek (kivéve helyhez kötött, nagymérető ipari berend.) Játékok, szabadidıs és sportfelszerelések
6.
7.
8. 9. 10.
Orvosi berendezések (a beültetett és fertızött termékek kivételével) Ellenırzı, vezérlı és megfigyelı eszközök Adagolóautomaták
Példák hőtıszekrény, mosógép, tőzhely, mikrohullámú sütı, ventilátor, légkondicionáló berendezés, radiátor porszívó, vasaló, olajsütı, mérleg, varrógép, hajszárító, borotva, órák, kávéfızı számítógép és egységei, nyomtató, laptop, mobiltelefon, írógép, számológép rádió- és televíziókészülék, erısítı, hangszóró, magnó, videokészülék, (digitális) kamera, digitális fényképezıgép háztartási: elemlámpa, gázkisülı lámpa (egyenes fénycsövek, kompakt, energiatakarékos fénycsövek) nem háztartási: bármilyen világítótest, nagynyomású gázkisülılámpa (pl. higanylámpa, nátriumlámpa) főnyíró, forrasztópáka, fúrógép, főrészgép
rádió-távirányítós játék, autóverseny-készlet, villanyvasút, tévéhez kapcsolható videojáték (pl. Nintendo, Playstation) lélegeztetı gép, sugárterápiás készülékek füstjelzı berendezések, főtésszabályozók italautomaták, pénzkiadó szilárdtermék automaták
automaták
(ATM),
Forrás: 1. számú melléklet a 264/2004. (IX. 23.) Kormányrendelethez
Az így meghatározott berendezéseket és a belılük származó hulladékokat többféle jelzıvel is illeti a szaknyelv: elektromos, elektronikus, elektronikai. Mivel ezek között nincs éles határvonal (a jogszabályok sem különböztetik meg ıket), én is felváltva fogom ıket használni: -
Az „elektromos és elektronikus berendezést” (vagy „terméket”) általában szintén rövidebb alakban, az egyik jelzı elhagyásával használom, vagy egyszerően csak EEB-nek nevezem.
8
Boros (2000)
9
A világítótestek ismertetését, ábrákat lásd pl: http://www.electro-coord.hu/vilagitotestek.php
7
-
Az elektromos és elektronikai berendezésekbıl származó hulladék helyett gyakran csak „elektronikai hulladék”, „HEEB”10, illetve „e-hulladék” fog szerepelni. A barna illetve fehér áru megnevezést, illetve a Boros (2000) által
használt „villamosipari és elektronikai hulladékok” (VEH) kifejezéseket viszont nem fogom használni a dolgozatban.
2.2. Az elektronikai berendezések és hulladékaik mennyisége Világviszonylatban és hazánkban is az elektronikai termékek piaca az egyik legdinamikusabban növekvı kereskedelmi ágazat. Több olyan változás is tapasztalható, ami ezt a folyamatot segíti elı, illetve kíséri. Lássunk néhányat ezek közül! Egyre több, új igény kielégítését szolgáló eszközt hoznak forgalomba: ezek közül például a navigációs készülékeket (GPS11), a hordozható tévékészülékeket, plazmatévéket vagy a szárítógépeket említhetjük meg. Folyamatosan olyan termékek jelennek meg a boltokban, melyek a hagyományosan (néhány éve, vagy évtizede) még analóg készülékeket próbálják meg kiszorítani a piacról. Ilyen például az elektromos fogkefe, az elemmel mőködı cipıtisztító készlet illetve konzervnyitó, vagy a digitális konyhai és személymérlegek. A megszületett fogyasztói igények is egyre bıvülnek. Bizonyos termékcsoportok vonatkozásában szociológiai és öngerjesztı hatás is érvényesül: a mobiltelefonok vagy az Internet elterjedésével az, aki nem rendelkezik hordozható telefonnal, vagy személyi számítógéppel, azt kockáztatja, hogy kiszorul
a
megszokottá
váló
társadalmi
kommunikációs
rendszerekbıl
(gondolhatunk például az internet világában a fiatalok között egyre népszerőbb chat-programokra, vagy az iwiw közösségi oldalra). Az elektronikai berendezések ára folyamatosan csökken, amit legnagyobb mértékben az IT és távközlési berendezéseknél, valamint a szórakoztató 10
HEEB: Hulladék elektromos és elektronikus berendezések; ugyanez angolul: Waste Electrical
and Electronic Equipment (WEEE). 11
GPS: Global Positioning System – Mőholdas helymeghatározó rendszer.
8
elektronikai termékeknél tapasztalhatunk. Hazai példát hozva: egy 55 cm képátlójú televízió pár éve még 40-50 ezer Ft-ba került, ma viszont már 25 ezer forintért hozzá lehet jutni. Az IT termékek esetén a gyors árcsökkenés eredményeként egy 6-7 éves eszköz piaci értéke a nullához közelít, ami pozitív módon hat az elektronikai hulladékok növekedésére. Ebben a termékcsoportban az árcsökkenéssel párhuzamosan a technológiák gyors elavulásának is tanúi lehetünk. Sajnálatos például, hogy az új szoftverek (felhasználói szoftverek is) csak a legfeljebb két-hároméves számítógépeken futnak megfelelıen, ami szintén a hulladékképzıdést segíti elı. Az EEB-k piacán a gyors technológiaváltásoknak köszönhetıen egyre hamarabb jelennek meg újfajta termékek, s ezzel párhuzamosan a termékek élettartama is csökken. Míg a 90-es évek végén például a walkman slágertermék volt, addig mára kikopott a piacról. A hordozható CD-lejátszó is hasonló jövı elé néz a ma divatos MP3-lejátszók térhódításának köszönhetıen. Egyre több kiskereskedés bıvíti hagyományos kínálatát elektronikai eszközökkel. A háztartási vagy élelmiszeripari termékeket forgalmazó hazai üzletek közül a Rossmann-t, illetve a Plus üzletláncokat említhetjük. A bıvülı választék, a termékek könnyebb elérhetısége – megtoldva a fogyasztóra zúduló reklámokkal (pl. reklámújságok) – erısen ösztönzi az elektronikai cikkek keresletét.
Az elektronikai berendezéseken belül az egész világon az egyik leggyorsabban növekedı termékcsoport a 3. kategóriába tartozó információs (IT) és távközlési eszközök köre. Amint a 2. táblázatban látszik, az OECD fejlett országaiban 60-80% körüli azoknak a háztartásoknak az aránya, ahol van személyi számítógép. A volt szocialista országokban ez az arány 30-35%-os, de még Mexikóban is eléri a 18%-ot. A legtöbb tagországban nem sokkal marad le e mögött az internet-elérés aránya sem. Megfigyelhetı, hogy mindkét mutató rohamosan emelkedik (valószínőleg azokban az országokban is, melyeknél az OECD nem közöl adatokat). Az elıbb-utóbb hulladékká váló berendezések mennyiségét inkább a PC-ellátottság növeli, de az internet terjedése is igényel olyan kiegészítıket (modem, hálózati kártya, router, kábelek, stb.), melyek szintén hozzájárulnak a HEEB-k növekedéséhez. A Cisco 2007-es adatai alapján a hazai háztartások internet-hozzáférése 9
2004 óta tovább emelkedett, s mára eléri a 20%-ot, ami 1 millió 86 ezer internetkapcsolatot jelent. Más felmérések szerint viszont még mindig csak 15%-os ez az arány.12 Természetesen az intézményi felhasználást sem lehet figyelmen kívül hagyni: szélessávú internet-eléréssel a közép- és nagyvállalatok szinte mindegyike rendelkezik, az összes hazai vállalkozást tekintetében pedig 47%-os ez az arány. 13
2. táblázat – Az OECD néhány országában a személyi számítógéppel, illetve internet-eléréssel rendelkezı háztartások aránya (%) Ország Ausztria Csehország Dánia Magyarország Izland Japán Mexikó Lengyelország Egyesült Királyság USA
PC Internet PC Internet PC Internet PC Internet PC Internet PC Internet PC Internet PC Internet PC Internet PC Internet
2000 34,0 19,0 .. .. 65,0 46,0 .. .. .. .. 50,5 .. .. .. .. .. 38,0 19,0 51,0 41,5
2001 .. .. .. .. 69,6 59,0 .. .. .. .. 58,0 .. 11,6 6,1 .. .. 49,0 40,0 56,2 50,3
2002 49,2 33,5 .. .. 72,2 55,6 .. .. .. .. 71,7 48,8 15,2 7,4 .. .. 57,9 49,7 .. ..
2003 50,8 37,4 23,8 14,8 78,5 64,2 .. .. .. .. 78,2 53,6 .. .. .. .. 63,2 55,1 61,8 54,6
2004 58,6 44,6 29,5 19,4 79,3 69,4 31,9 14,2 85,7 80,6 77,5 55,8 18,0 8,7 36,1 26,0 65,3 55,9 .. ..
forrás: OECD Factbook, 2006, http://dx.doi.org/10.1787/714767423678
Az
OECD
2006-os
kiadványában
találunk
telefon-ellátottsággal
kapcsolatos adatokat is. 2004-ben az OECD-ben 1 fıre átlagosan 1,32 darab telefon-elérés jutott, ami felöleli a vezetékes és a mobil készülékeket is. Ezen a területen is látványos a növekedés: Magyarországon például az 1991-es 0,11 db/fı érték 2003-ra 1,14 db/fı-re emelkedett. Ez az ugrás fıként a mobiltelefonok elterjedésének köszönhetı: hazánkban ma már 6 millió darab körüli ezeknek a készülékeknek a száma. Az OECD a mobiltelefon-elıfizetıkre is közöl adatokat, mégpedig a
12
http://www.xpedient.hu/hirek/A-magyar-haztartasok-es-az-Internet/
13
Kovács (2007)
10
tagországain túlmutatva. A nem OECD tagországok közül ötöt (Brazília, Kína, India, Oroszország, Dél-Afrika) kiemel az elemzéseiben, melyek összes népessége 2007-ben eléri a 2,8 milliárd fıt az OECD 1,2 milliárdos lakosságával szemben. A két régiót (5 említett ország + OECD tagországok) együtt vizsgálva az elemzés megállapítja, hogy míg 1996-ban az összes mobiltelefon-elıfizetı 82%-a az OECD-tagországokból került ki, addig 2003-ban már csak 53%-a. Azaz az 5 nem OECD-tagországban drasztikusan emelkedett az ellátottság. Figyelembe véve ezen országok lakosságát, könnyen belátható, hogy az elektronikai hulladékok problémája milyen markánsan jelenhet meg náluk is (és egyre több más fejlıdı országban is) a közeljövıben. Ez még akkor is igaz, ha most csak két kiemelt berendezéskategóriát vizsgáltunk meg. A fejlıdı országok helyzetét még az is súlyosbítja, hogy sok fejlett ország az ı területükre szállítja – a jogszabályokat megkerülve – az elektronikai hulladékát.
Az
elektronikai
termékekbıl
származó
hulladékok
mennyiségére
vonatkozóan – véleményem szerint – egyik fejlett országban sem állnak rendelkezésre pontos adatok, a statisztikák különbözı pontosságú becsléseken alapulnak. A forgalomba hozott elektronikai berendezések mennyiségének növekedéséhez hasonlóan a belılük származó hulladékok volumene is folyamatosan emelkedik. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség adatai szerint az elektronikai hulladékok mennyisége háromszor olyan gyorsan nı, mint a többi települési hulladéké. A különbözı források szerint az Európai Unióban lakosonként 15-20 kg e-hulladék képzıdik, amit a kb. 490 milliós népességgel beszorozva 8-10 millió tonna körüli mennyiséget kapunk. A világon évente képzıdı elektronikai hulladékok mennyiségét az ENSZ közel 40-50 millió tonnára becsli.14 Magyarországra áttérve, kezdjük elıször a forgalomba hozott EEB-k mennyisére vonatkozó becslésekkel. Tóth Zoltán, az Electro-Coord Kht. ügyvezetıje szerint 2005-ben bı 170 ezer tonna, 2006-ban közel 180 ezer tonna elektronikai berendezést hoztak hazánkban forgalomba.15 Kelemen József, a KvVM hulladékgazdálkodási fıosztályvezetıjének adatai alapján viszont 200414
http://news.bbc.co.uk/2/hi/science/nature/6420397.stm és
http://www.greenpeace.org/raw/content/international/press/reports/toxic-tech-puling-the-plug-o.pdf 15
Tóth (2006)
11
ben 140 ezer tonna háztartási, valamint 180 ezer tonna nem háztartási berendezést forgalmaztak Magyarországon.16 Az elektronikai hulladékok hazai mennyiségének egy fıre esı értéke az uniós adathoz közelít. A HEEB-k volumenét Tóth 2005-ben 115 ezer, 2006-ban 123 ezer tonnára teszi. A Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetségének (KSZGYSZ) adatai viszont magasabb értékekrıl szólnak: szerintük 2003-ban 132 ezer tonna e-hulladék keletkezett, s 2004-ben a növekedés alapján 2007-re 170 ezer tonnát jósoltak.17 A többi forrás általában a két szélsıérték közötti hulladékmennyiségrıl számol be. (Összehasonlításként: hazánkban a települési szilárd hulladékok mennyisége 4 millió tonna körül van éves szinten.) Ezek az adatok a 10 milliós lakosságot figyelembe véve 12-17 kg/fı/év elektronikai hulladékot jelentenek. Vizsgáljuk meg most azt, hogy milyen információk birtokában lehet megbecsülni az elektronikai hulladékok mennyiségét. Ehhez egy adott termék tekintetében a következı információk szükségesek: a készülék átlagos élettartama, a háztartások ellátottsága a készülékkel (hány háztartásban van legalább egy készülék, illetve egy háztartásban hány db készülék van átlagosan), a háztartások száma, valamint a termék átlagos tömege. A háztartások készülékkel való ellátottságára vonatkozóan például a Központi Statisztikai Hivatal, valamint piackutató intézetek biztosítanak kimutatásokat. A KSH adatai alapján 2005-ben 100 háztartásban 75 mikrohullámú sütı, 74 automata mosógép, 140 színes tévé, 37 számítógép és 163 hőtıberendezés volt. Becsüljük meg például a televíziókészülékekbıl származó elektronikai hulladékok éves mennyiségét! A Gfk. Hungária Piackutató Intézet adatai alapján18 2003-ban a háztartások 99%-a rendelkezett televízió készülékkel (ebbıl 97% volt színes TV). Ugyanebben az évben egy háztartásban átlagosan 1,35 darab színes televízió volt.19 Tegyük fel továbbá, hogy egy készülék tömege 25 kg. A HVG 2002-es felmérése szerint a háztartásokban lévı színes tévék átlagos életkora 6 év volt.20 Mivel a készülékkel való ellátottság ebben a felmérést
16
Kelemen (2006)
17
http://www.mfor.hu/cikk.php?article=12933&pat=&ter
18
http://www.gfk.hu/sajtokoz/szeptember2003/szelszept.htm
19
http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xstadat/tabl1_02_01_06.html
20
Venczel (2002)
12
megelızı idıszakban még nıtt, úgy gondolom, hogy a termék átlagos élettartama 6 évnél hosszabb. Legyen mondjuk 8 év. A magyarországi háztartások száma 2007-ben 4 millió körül van. Rakjuk össze az adatokat (feltételezve 2007-re a 2003-as ellátottsági értékeket): a 4 millió háztartás 99%ában, azaz 3,96 millió háztartásban van legalább egy tévékészülék. Az egy háztartásra jutó átlagos darabszámmal szorozva (3,96*1,35) megkapjuk, hogy 5,35 millió készüléket használunk összesen. Ha ezek átlagos élettartama 8 év, akkor egy év alatt a készülékek nyolcad része (668 ezer db) helyett vesznek újat, és tegyük fel, hogy a régi (és már nem mőködı) készüléket kidobják. Esetünkben ez 668 ezer darab hulladék tévékészüléket jelent, ami a tömeggel beszorozva 16.700 tonnát eredményez. Talán nem is járunk messze az igazságtól. A pontosabb becsléshez tudni kellene azt is, hogy a háztartások tényleg megszabadulnak-e a régi berendezéstıl, vagy esetleg félrerakják, hátha jó lesz még valamire vagy valakinek. Ez a fajta magatartás hazánkban elég gyakori. Az aktuális statisztikák ismeretében a többi berendezésre is hasonlóan végig lehet vezetni a számítást, ami alapján az elektronikai hulladékok összesített mennyisége is becsülhetı. Az
elektronikai
berendezések
és
hulladékaik
kategóriánkénti
mennyiségével a koordináló szervezetekrıl, illetve a gyártókról szóló fejezetekben foglalkozom.
2.3. Az elektronikai hulladékok anyagi összetétele Az elektronikai berendezésekre és hulladékaikra növekvı mennyiségükön kívül veszélyesanyag-tartalmuk miatt is különös figyelmet kell szentelni. Az elektronikai hulladékok anyagi összetétele a termékek sokfélesége és az alkatrészek összetettsége miatt rendkívül változatos. Ha mégis fel akarjuk vázolni az „átlagos” HEEB anyagmérlegét, akkor azt mondhatjuk, hogy a hulladék legnagyobb részét fémek alkotják: a vas és ötvözetei (pl. acél), alumínium, réz és más színesfémek. A mőanyagok részesedése 20% körüli. Ezenkívül üveg, változatos összetételő elektronika és egyéb anyagok találhatók a készülékek hulladékaiban (lásd 1. ábra). Radics (2003) szerint még a fa is képvisel 2%-os arányt, de mivel ez az anyag (a régi televíziók egyik alkotórésze) 13
egyre kevésbé fordul elı az e-hulladékok között, ezért nem szerepel külön a diagramon.
1. ábra – Az elektronikai hulladékok átlagos összetétele Egyéb - 10% Üveg - 5%
Vegyes összetételő elektronika - 2%
Alumínium - 5% Réz és egyéb színesfém - 9%
Vas és ötvözetei (pl. acél) - 48%
Mőanyag - 21%
forrás: Boros (2000), Radics (2003)
Az elektronikai hulladékok igazi veszélyessége azonban az ábrán nem látható összetevıkbıl ered. A környezetre legnagyobb kockázatot jelentı anyagok a nehézfémek (pl. ólom, higany, kadmium, króm, stb.), az égésgátlókat (PBB, PBDE) és PVC-t tartalmazó mőanyagok és még néhány egyéb kémiai elem illetve vegyület. A 3. táblázatban egy katódsugárcsöves monitorral rendelkezı személyi számítógép anyagösszetételét láthatjuk, a 4. táblázatban pedig egy hőtıszekrényét az összehasonlítás kedvéért. Noha a PC-re vonatkozó értékek egy 1996-os felmérésre támaszkodnak, úgy gondolom, hogy a ma használatban lévı számítógépek többsége is hasonló arányban tartalmazza a felsorolt anyagokat, elemeket, hiszen a késıbb ismertetésre kerülı RoHS jogszabály csak 2006. július 1. óta korlátozza bizonyos nehézfémek és adalékanyagok használatát. Az elektronikai termékekben (és hulladékaikban) található anyagok környezeti ártalmasságát jellemezhetjük a potenciális toxicitás mutatójával21. A TPI-mutató egyetlen számban fejezi ki a késztermékben lévı anyagok környezeti kockázatát, mégpedig úgy, hogy a legrosszabb lehetséges ökológiai hatást veszi alapul. A 0-tól 100-ig terjedı skálán a magasabb értékek magasabb kockázatot
21
TPI: Toxicity Potential Indicator
14
jelentenek. A 3. táblázatban láthatunk magas TPI-számmal rendelkezı elemeket is, ezek a berillium, a nikkel, a higany, az ezüst és az ólom. A termék egészének értékelésekor ezt a számot be kell szorozni az adott anyag készülékben lévı tömegével. Esetünkben az ólomra kapjuk messze a legmagasabb értéket.
3. táblázat – Egy CRT monitorral ellátott 27
4. táblázat – Hőtıgép
kg tömegő személyi számítógép átlagos
anyagmérleg
összetétele Anyag
Tömegszázalék (%) 24,880 23,000 20,470 14,170 6,930 6,299 2,205 1,008 0,850
Tömeg (kg)
Szilícium 6,7176 Mőanyag 6,2100 Vas 5,5269 Alumínium 3,8259 Réz 1,8711 Ólom 1,7007 Cink 0,5954 Ón 0,2722 Nikkel 0,2295 Egyéb (fıleg nemesfémek) 0,073 0,0197 Bárium 0,032 0,0086 Ezüst 0,019 0,0051 Berillium 0,016 0,0043 Kobalt 0,016 0,0043 Kadmium 0,010 0,0027 Antimon 0,009 0,0024 Króm 0,006 0,0016 Arany 0,002 0,0005 Szelén 0,002 0,0005 Higany 0,002 0,0005 Arzén 0,001 0,0003 ÖSSZESEN 100 % 27 kg forrás: Gádár et al. (2003) p. 129.
TPI 1/mg n.a. n.a. n.a. 0,7 1,6 20,8 0,6 1,2 42,5 n.a. n.a. 37,8 69,1 n.a. n.a. n.a. n.a. n.a. n.a. 39,5 n.a.
Anyag, Tömegalkatrész százalék (%) Acél 47 Kompresszor 19 Mőanyag 14 Szigetelés 12 Üveg 4 Alumínium 2 Réz 1 Elektronika 1 Habosítógáz 0,2 Hőtıközeg <0,1 Cink <0,1 ÖSSZESEN 100% forrás: Tóth (2006)
De vajon miért veszélyesek ezek az anyagok? A következı alfejezet erre ad választ, valamint arra, hogy az egyes anyagokat milyen területeken alkalmazzák az elektronikai iparban.
15
2.4. Az elektronikai hulladékokban található veszélyes anyagok jellemzése Az elıbbi fejezetben láttuk, hogy nagyon sok kémiai összetevırıl van szó (a fél periódusos rendszer megtalálható egy PC-ben), a legtöbbjük a környezetre is veszélyt jelent. Az EU által 2002-ben elfogadott RoHS irányelv ugyan korlátozza néhány veszélyes anyag elektromos eszközökben való használatát, de a
szabályozás csak 2006 júliusától van
érvényben. A ma
használt
berendezéseinkben tehát még megtalálhatók a szabályozott anyagok, nem beszélve azokról, melyekre nem terjed ki az irányelv hatálya. Dolgozatomban mindkét anyagcsoportra kitérek. Az irányelv által szabályozottakkal bıvebben foglalkozom, de a 6.2. mellékletben néhány olyan veszélyes
anyagot
is
ismertetek,
melyek
felhasználásának
korlátozását
véleményem szerint szintén meg kellene fontolni. Az anyagok káros hatásainak részletes bemutatásával nem titkolt szándékom az, hogy az olvasóban tudatosítsam az elektronikai hulladékok nem megfelelı kezelésének esetleges következményeit.
2.4.1 Nehézfémek
A nehézfémek között vannak olyanok, melyek létfontosságúak az élı szervezetek, köztük az ember számára, ezek a következık: bizmut, cink, kobalt, króm, mangán, molibdén, nikkel, réz, vanádium és a vas.22 Ugyanakkor károsak és mérgezıek is lehetnek ezek az elemek, ha a szükségesnél nagyobb mennyiségben kerülnek a környezetbe. A nehézfémek azért nagyon veszélyesek, mert felhalmozódnak a talajban, a vízben és az élılényekben (az emberi szervezetben is), és ezért koncentrációjuk folyamatosan nı. A vizekre például – kiterjedt technológiai alkalmazásuk révén – a következı nehézfémek jelentenek nagy kockázatot: higany, kadmium, króm, réz, mangán, nikkel, ólom és cink. Közülük
22
több
már
jelentısen
felhalmozódott
a
vizek
hordalékában,
Mednyánszky – Szabó – Tolnay (1998)
16
növényzetében és állatvilágában23. Az ólom (Pb), a kadmium (Cd) és a higany (Hg) különösen veszélyesek az emberre nézve. A természetben, így a növényekben és állatokban is mindhárom fém elıfordul, és kis mennyiséget az emberi szervezet is képes tolerálni. Koncentrált formában azonban olyan nagy a toxicitásuk, és az ipari és gazdasági folyamatok révén akkora mennyiségben kerülnek a környezetbe és tovább az emberi szervezetbe (táplálkozás, légzés útján), hogy ıket tekinthetjük a legmérgezıbb nehézfémeknek. A veszélyes anyagok (mind a nehézfémek, mind a többi komponens) többféle módon juthatnak a környezetbe: -
a kitermelés illetve a gyártási folyamatok során;
-
legális vagy illegális lerakók területén szivároghatnak a talajvízbe (savas közegben ennek nagyobb a kockázata); a lerakókban egyes anyagok párolgása (pl. higany) és a nem kontrollált lerakótüzek további súlyos gondokat okozhatnak;
-
hulladékégetıkben való elégetésük alkalmával kerülhetnek a levegıbe, vagy a salakanyagokba; a salakanyagot csak akkor lehet hasznosítani (pl. útépítésre), ha nehézfémtartalma a határértékek alatt van, egyébként veszélyes hulladékként lerakásra kerül; Vizsgáljuk meg kicsit közelebbrıl is a legveszélyesebb, elektronikai
termékekben is megtalálható nehézfémeket!
Ólom (Pb) A könnyen hajlítható és a korróziónak ellenálló ólmot már az ókori Rómában is használták elınyös tulajdonságai miatt, de már akkor is tudták, hogy veszélyes fém, sıt lassan ható méreg. A XX. században az ólom legnagyobb arányban az ipari folyamatok során és – az 1990-es években történt betiltásáig – a benzin kopogásgátló adalékanyagaként került a környezetbe. Az ólmot viszont továbbra is alkalmazzák például fehér és vörös festékekben, gépkocsik akkumulátorában, a nyomdaiparban, és nagyfeszültségő villamos kábelek burkolatában. Az elektronikai berendezésekben a következı területeken alkalmaznak ólmot:
23
Kerekes (1998)
17
-
katódsugárcsöves (CRT) televíziók és monitorok képcsövében a mőködés közben fellépı röntgensugárzás elleni védelem miatt24 (egy 6-35 kg-os monitor összesen 1-4 kg ólmot tartalmaz);
-
nyomtatott áramkörökben, forraszokban, csatlakozási bevonatokban25;
-
fénycsövek üvegében;
-
acél, alumínium és réz ötvözı elemeként;
-
folyadékkristályos (LCD) és plazma (PDP) képmegjelenítıkben26;
-
vonalizzókban, kompakt energiatakarékos lámpákban, stb.
1. kép: Lomtalanításkor az utcán heverı
2. kép: Ólomforrasztásokat tartalmazó NYÁK-
televízió képcsöve
lap27 (szintén lomtalanításkor készült kép)
Az ólom emberi egészségre káros fontosabb hatásai az alábbiak28: -
a legkorábbi tünetek: alvászavar, fejfájás, ingerlékenység, étvágytalanság, észlelési rendellenesség, gyors elfáradás, remegés, izomgyengeség, gyomorés bélpanaszok;
-
károsítja a központi és a perifériás idegrendszert; hosszú távon a csontokba épül be a kalcium helyére, és csökkenti a csont szilárdságát; gátolja a vérképzıdést, növeli a vérnyomást; rákkeltı hatású és az utódokban fejlıdési rendellenességet okoz, stb.
Kádár (1995) szerint az átlagember szervezetében lévı ólomkoncentráció növekedése számottevı: a vér ólomtartalma a vidéki lakosság körében 2524
http://www.elektrohulladek.hu/kepcso.html
25
Wolfner (2001)
26
LCD: Liquid Crystal Display; PDP: Plasma Display Panel
27
NYÁK: Nyomtatott áramkör
28
Az alábbi források alapján: Kádár (1995), Sztanyik (2001), Tompa (2003)
18
szörösére, a városban élık esetén pedig 125-szörösére növekedett a korábbi korokban élı emberek véréhez képest. A probléma globális súlyát jelzi az, hogy a grönlandi jégtakaró ólomtartalma 1750 és 1967 között mintegy 20-szorosára emelkedett.
Kadmium (Cd) A kadmium a kızetekben nagyobb mértékben a cinkkel, kisebb mértékben az ólomérccel és rézérccel együtt fordul elı, így a tılük való leválasztás során kerülhet nagyobb mennyiségben a környezetbe. Alkalmazza a fémipar korrózióvédelemre, a mőanyagipar például a PVC-gyártás során, és a festékgyártás a vörös és sárga festékekben. Kadmiumot az alábbi elektromos termékekben találunk: -
nyomtatott áramkörökben (ellenállások, infravörös érzékelık, félvezetık, bevonatok);
-
Régi TV készülékek és monitorok képcsöveiben a frontüveg belsı felületén.
-
Lézernyomtatók, fénymásolók festékkazettáinak fényérzékeny hengerében29.
-
Régebbi típusú szárazelemekben: a régebben használt higany-oxidos elemekben a higany mellett a kadmium volt a fı alkotóelem. A jogi szabályozás következtében ezeket az anyagokat az 1990-es évektıl már nem lehet forgalomba hozni az Európai Unió területén. Helyettük a környezetre kevésbé ártalmas elemek (újabb típusú szárazelemek, alkáli elemek, lítiumelemek) terjedtek el.
-
Akkumulátorokban: közülük a nikkel-kadmium akkumulátor tartalmaz kadmiumot. A késıbb ismertetendı európai jogi szabályozás hatására a NiCd akkuk helyett az 1990-es évek végétıl újabbak jelentek meg: ma már a nikkel-metál-hidrid
(NiMH)30
és
a
lítium-ion
akkumulátorok
a
legelterjedtebbek. Az elıbbieket gyakran használt, nagy energiaigényő termékekben (pl. digitális fényképezıgépekben), az utóbbiakat többnyire mobiltelefonokban vagy laptopokban alkalmazzák.31
29
http://www.kvvm.hu/cimg/documents/0324_k_rnytudatosiroda_3f_ggel_k.doc
30
A NiMH akkukban a kadmiumot nála kevésbé veszélyes fémek (pl. vanádium, cirkónium,
króm, nikkel, kobalt, titán, vas) ötvözetével helyettesítik. 31
http://www.ddkkk.pte.hu/alkfiz/konyvtar/elektromossagtan/5/e5_ea.htm
19
3. kép: Régi nikkel-kadmium akkumulátor
4. kép: Kadmiumot már nem tartalmazó nikkel-metál-hidrid akkumulátor
A kadmiummérgezés klasszikus példája az itai-itai32 kór néven emlegetett betegség: az 1950-es, 60-as években egy Japán területén lévı cinkbánya kadmiumtartalmú szennyvizével öntözték a rizsföldeket. A rizs elfogyasztásával a kadmium bejutott az emberek szervezetébe, akiknél vese- és májbántalmak, kóros fehérjeürítés, vérnyomás-növekedés, csontritkulás, csontzsugorodás és csonttörések léptek fel.33 Varga (1993) szerint 1981-ig 66 ember halálát okozta a betegség. A kadmium már kisebb terhelésnél szédülést, hányingert, légiszonyt, vizelési rendellenességet okozott ázsiai ékszergyári munkásoknál. (Kádár, 1995). Hormonszerő hatású, férfiaknál sterilitást eredményezhet, nıknél lassítja a peteérés folyamatát, az utódokban veleszületett rendellenességeket okozhat. Tompa (2003) szerint a kadmium gátolja az immunrendszer mőködését, ezért különbözı fertızı betegségekre és daganatokra hajlamosít, súlyos esetben pedig akár rákot is okozhat.
Higany (Hg) Annak ellenére, hogy a higany mérgezı hatásával már az ókorban tisztában voltak, legtöbb alkalmazási területe mind a mai napig fennmaradt. A higanyt ma még mindig alkalmazzák a következı termékek elıállítása során: vörös festékekben (pl. tetoválás), amalgám tömésekben, ahol a tömés tömegének közel felét (1 g) a higany teszi ki34, rovarölı szerekben, orvosságokban (pl. vérnyomáscsökkentık), fertıtlenítı szerekben, szemcseppekben, oltásokban, fényképészeti
vegyi
anyagokban,
lázmérıkben35,
nyomásmérıkben
(pl.
32
jelentése magyarul: „jaj-jaj”
33
Varga (1993)
34
Az amalgám töméseket (melyek tartalmazhatnak még cinket, rezet, ezüstöt és ónt is) már több
ország betiltotta. 35
Mivel a higany már szobahımérsékleten is gızölög, így az eltört higanyos hımérıbıl
származó higanycseppek gızének belégzése mérgezést okozhat.
20
barométer), stb.36 A
higanyt
elektronikai
termékekben
is
használják:
elemekben
(higanyoxidos elem), gombelemekben; relékben és kapcsolókban; nyomtatott áramkörökben (pl. mobiltelefonokban); gázkisülı lámpákban37; fénymásolók, nyomtatók
festékkazettáinak
fényérzékeny
hengerében
(hasonlóan
a
kadmiumhoz); LCD monitor háttérvilágítását biztosító lámpákban, stb. Becslések szerint a világon felhasznált higany 22%-a elektronikus termékekben található. A kadmiumhoz hasonlóan az egyik legkomolyabb 20. századi higanyszennyezés szintén Japánban történt. A Minamata-öböl mentén mőködı Chisso cég vegyipari gyára az 1930-as évektıl 1968-ig higanytartalmú szennyvizet bocsátott az öböl vizébe. A kagylókban és halakban felhalmozódó higany a tápláléklánc útján bekerült a környékbeli emberek szervezetébe, ahol tovább koncentrálódott, és az 1950-es évektıl több mint 2000 ember megbetegedését, s közülük 1800 halálát okozta.38 Az észlelt megbetegedéseket „Minamata szindrómának” nevezték el, melynek tünetei mozgásszervi és idegrendszeri problémák, részleges vagy teljes izombénulások, vakság, süketség, az utódok születési rendellenességei és egyéb tünetek voltak. Noha a vegyipari gyár 1968-ban megszüntette a szennyezı tevékenységét, csak az 1990-es években nyilvánították tisztának az öblöt és ehetınek az ott kifogott halakat. Kádár (1995) összefoglalja az enyhébb higanymérgezés tüneteit: emlékezetzavar, észlelési rendellenesség, remegés, az írás megváltozása, szédülés,
alvászavarok,
fejfájás,
idegesség,
ingerlékenység,
depresszió,
fogszuvasodás, száj nyálkahártya gyulladása, hajhullás, bırgyulladás, hasmenés.
Króm (Cr) A krómot fémtárgyak felületén alkalmazzák korrózióvédelemre (pl. acélötvözetekben), emellett használják a festékiparban és a bıriparban is. Elektronikai készülékekben például a számítógépek házának külsı burkolatában,
36
http://www.biodent.hu/higanyellenes_liga.php
37
Mőködési elvüket tekintve léteznek kis- és nagynyomású gázkisülı lámpák. Kisnyomású a
fénycsı, a kompakt fénycsı; nagynyomású a fémhalogén-, a higany- és nátriumlámpa. Az utóbbiak fıleg a közvilágításban használatosak Z. Nagy (2006), http://www.electrocoord.hu/vilagitotestek.php 38
http://en.wikipedia.org/wiki/Minamata_disease
21
vagy a folyadékkristályos képmegjelenítıkben találhatunk krómot. Mint már említettem, a króm fontos szerepet játszik az emberi szervezetben. Vegyületei – különösen a króm-III és a króm-VI – viszont különösen veszélyesek. A háromértékő króm elsısorban szem- és bırirritációt, allergiát és ekcémát okozhat, de genetikai hatásai is lehetnek. A hatértékő króm viszont még károsabb: belélegezve, lenyelve karcinogén hatású (gyomor és légzıszervi daganatok), károsítja a tüdıt, a májat, a vesét és az idegrendszert. Felhalmozódik, ezért hosszan tartó károsodást okozhat az élıvizekben.39 A szálló porban könnyen oldódik, ezért nem lenne szabad a krómtartalmú hulladékokat égetéssel ártalmatlanítani.40
A felsorolt négy nehézfémen kívül még négy veszélyes nehézfémmel foglalkoztam (kobalt, nikkel, réz, antimon), melyek felhasználási területét és egészségügyi hatásait a 6.2. mellékletben foglaltam össze. Az elektronikai berendezésekben – ahogy a 3. táblázatban is látható – még sok más nehézfém található (közöttük nemesfémek is, pl. arany, ezüst, palládium), melyek hulladékként szintén veszélyesek lehetnek, ezeket azonban terjedelmi okok miatt nem részletezem.
2.4.2 Egyéb veszélyes kémiai elemek és anyagok
Az egyéb veszélyes anyagok közé soroltam a könnyőfémeket, a félfémes anyagokat, az azbesztet, a brómozott égésgátlókat (PBDE, PBB), a halogénezett szénhidrogéneket (PCB-k, PCT-k, halonok, freonok, stb.) és a mőanyagok közül a PVC-t. A könnyőfémek és a félfémes anyagok közül kiragadtam a számunkra legfontosabbakat (bárium, berillium, arzén, szelén). Ezeket az anyagokat, továbbá az azbesztet, a PCB-ket és a PCT-ket a 6.2. mellékletben mutatom be.
39
http://www.vein.hu/oktatok/egyetemi_szervezetek/ebk/ebkcs/REANAL/doksik/adatlap.htm
40
http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=CELEX:52000PC0347(01):EN:HTML
Proposal for a Directive of the European Parliament and of the Council on waste electrical and electronic equipment
22
Brómozott égésgátló anyagok (PBDE, PBB41) A PBDE-t és a PBB-t a gyulladás és az égés meggátlására és késleltetésre alkalmazzák elektronikai termékek mőanyag alkatrészeiben (kábelszigeteléseken, konnektorokban, külsı burkolaton, NYÁK-lapon) és sok más termékben is, többek között gépkocsikban, bútorokban, ruhaszövetekben, párnákban).42 A nehezen lebomló PBDE felhalmozódik az emberi szervezetben (a zsírszövethez kötıdik) és az anyatejben is (svéd tudósok kimutatása szerint 1972 óta 40-szeresére emelkedett koncentrációja az anyatejben). Megzavarhatja az idegi és a hormonális mőködést, hatással van a szaporodási képességekre, növeli különbözı rákfajták kialakulásának kockázatát.43 A PBB az immunrendszer mőködését gátolja, és valószínőleg rákkeltı is. Mindkét anyagra igaz, hogy égetımővekben alacsony hıfokon (600-800 °C) való égetése során rendkívül mérgezı
polibrómozott-dibenzo-furánok
(PBDF),
polibrómozott-dibenzo-
44
dioxinok (PBDD) keletkezhetnek.
A PVC és a dioxinok A PVC az elektronikai eszközökben található egyik leggyakoribb mőanyagfajta. Az elektronikai iparban tőzálló tulajdonsága miatt vezetékek szigetelıanyagaként, valamint a készülékek külsı burkolatában alkalmazzák. Veszélyessége – a brómozott égésgátlókhoz hasonlóan – abban rejlik, hogy elıállítása és hagyományos (700-800 °C-on történı) égetése során furánok és dioxinok keletkeznek.45 Ezt a folyamatot a hulladék réztartalma katalizálja. Általánosságban dioxinoknak nevezzük azt a klóratomokat tartalmazó vegyületcsaládot, melybe ez az anyag is tartozik. A rendkívül mérgezı dioxin (tetraklór-dibenzo-p-dioxin, TCDD) egyes források szerint az eddig ismert legveszélyesebb mesterséges vegyület. Kis mennyiségben belélegezve is ártalmas (bırkiütést, spontán vetélést, immun- és hormonproblémákat okoz), ha viszont felhalmozódik a szervezetben, akkor idegrendszeri és vérképzési zavarokat, mutációt, daganatos betegségeket, magzatkárosodást okozhat. A
41
PBDE: polibrómozott difenil éter, PBB: polibrómozott bifenil
42
http://www.ehulladek.hu/elektrohulladek.html
43
http://www.zoldmagazin.com/belso/pbde2.html
44
http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=CELEX:52000PC0347(01):EN:HTML
45
Gádár et al. (2003), Boros (2000)
23
dioxin természetidegen, a természetben gyakorlatilag lebonthatatlan anyag, az általa mérgezettek kezelésére semmiféle megelızı vagy gyógyító eljárásunk nincs. A legismertebb dioxin-katasztrófa 1976-ban történt az olaszországi Seveso-ban, ahol egy vegyszergyárból néhány kilogramm dioxin került a levegıbe. A lakosság gyors kitelepítése ellenére több ezer ember megfertızıdött és a késıbbiekben nıtt a vetélések és a születési rendellenességek száma.46
Halogénezett szénhidrogének A halogénezett szénhidrogének több csoportba sorolható kémiai vegyületek győjtıkategóriája. Csoportosításuk – melyet az 6.4. mellékletben foglaltam össze – megtalálható az Európai Unió 2037/2000/EK rendeletében és a vele harmonizáló 94/2003 számú kormányrendeletben. A röviden csak freonoknak, illetve halonoknak hívott anyagcsoportok káros hatásait az 1970-es években fedezték fel: egyrészt a Földet körülvevı, az élı szervezeteket a káros sugárzásoktól (pl. UV-B sugárzástól) megvédı ózonréteget pusztítják, másrészt üvegházgázok is, azaz a globális felmelegedést segítik elı. Noha légköri koncentrációjuk viszonylag alacsony a többi üvegházgázhoz (CO2, N2O, metán, troposzferikus ózon) képest, tartózkodási idejük meglehetısen magas (10-100 év körüli), az üvegházhatáshoz való molekulánkénti hozzájárulásuk (GWP47) pedig kifejezetten nagyfokú: a szén-dioxidhoz képest 1000-10000-szeres. A freonokat már az 1930-as évektıl alkalmazták, elıször hőtıszekrények, légkondicionáló berendezések hőtıközegeként, késıbb spray-k hajtógázaként, száraz vegytisztítási mőveletek során, valamint mőanyagok habosítására.48 A probléma leküzdésére nemzetközi összefogás indult meg, melynek elsı lépcsıjeként 1985-ben elfogadták az ózonréteg védelmérıl szóló Bécsi Egyezményt.
A keretegyezmény elveinek megvalósítására ezután több
jegyzıkönyv is született, melyek közül a legismertebb az 1987-ben aláírt, s azóta többször módosított és kiegészített Montreáli Jegyzıkönyv.49 A Jegyzıkönyv
46
György (1997)
47
GWP – Global Warming Potential: Globális Melegítı Hatás
48
Kerekes (1998)
49
Magyarország a 31/1990. (II. 16.) MT Rendelettel hirdette ki a Bécsi Egyezményt, s a 35/1990.
(II. 28.) MT Rendelettel a Montreáli Jegyzıkönyvet.
24
különbözı határidıket szabott meg az egyes halogénezett szénhidrogének korlátozására vonatkozóan, valamint megtiltotta az egyezményhez nem csatlakozott országokba történı exportot, illetve onnan az importot. A CFC-k termelését és gyártását például 1996-ig engedélyezte. Hazánk a 94/2003. számú, az ózonréteget károsító anyagokról szóló Kormányrendelettel vette át a Jegyzıkönyv legutóbbi (pekingi) módosításának rendelkezéseit. A szabályozásnak köszönhetıen az 1990-es évek végére a CFC-k új termékekben való felhasználása gyakorlatilag megszőnt. Eleinte a HCFC-k vették át a szerepüket, késıbb pedig a részlegesen fluorozott szénhidrogének, a HFC-k. Ez utóbbiakkal viszont az a probléma, hogy üvegházhatásuk jelentıs.50 A legújabb hőtıszekrényekben a hőtıközeg már propán- vagy butángáz, vagy a kettı keveréke (PB). Ezek az anyagok viszont tőz- és robbanásveszélyesek, így tovább folynak a leginkább környezetbarát hőtıközeg kifejlesztését célzó kutatások.
50
http://www.kvvm.hu/klima/dokumentum/kiadvany/2fejezet.htm
25
3. Nemzetközi és magyarországi jogi szabályozás 3.1. A környezetpolitika nemzetközi alapjai 3.1.1 Az OECD környezetpolitikája és a Bázeli Egyezmény
Az 1960-ban megalakult Gazdasági Együttmőködési és Fejlesztési Szervezet, az OECD51 fı feladatai a tagországok gazdasági fejlıdésének elısegítése, a legfontosabb gazdasági, társadalmi, környezeti folyamatok elemzése és ajánlások megfogalmazása a tagországok számára a hatékonyabb kormányzati tevékenység érdekében. Tagországai között megtalálható az európai államok többsége és a többi fejlett ország (USA, Kanada, Japán, Ausztrália, ÚjZéland, Mexikó, Japán, Izland) is. Hazánk 1996-ban csatlakozott a szervezethez. Az OECD 30 tagállama közel 1,2 milliárdnyi népességgel rendelkezik, s 34,8 millió km2-nyi területet testesít meg. (Összehasonlításként az EU 27 tagállamának területe 4 millió km2, népessége pedig 493 millió fı.) Az OECD kulcsszerepet tölt be abban, hogy a tagállamait és az egész nemzetközi közösséget segítse a környezeti kihívások megválaszolásában. A tagországok szakembereinek állandó fórumot biztosít, emellett interdiszciplináris elemzı központ, s végül ösztönzi a horizontális együttmőködést a több területet átfogó kérdésekben. Az OECD környezetpolitikája a kezdetekben ex post intézkedésekre korlátozódott, ennek körében a keletkezett szennyezések felszámolására és a nagy pontforrásokból származó kibocsátások csökkentésére helyezték a hangsúlyt. A 80-as évek végén, 90-es évek elején viszont már integrált és hosszú távú célokat fogalmaztak meg, amelyek – mint látni fogjuk – erıs párhuzamot mutattak az Európai Közösség szintén ebben az idıszakban megváltozott, kibıvült céljaival. Ezek közül a hulladékgazdálkodás – így az elektronikai hulladékokra vonatkozó szabályozás – szempontjából a következı célok a legfontosabbak: -
a fenntartható fejlıdés, mint átfogó cél;
-
a környezetszennyezés megelızése a tisztább termelés ösztönzésével;
51
OECD – Organisation for Economic Cooperation and Development
26
-
ezzel párhuzamosan a természeti erıforrásokkal való hatékony és fenntartható gazdálkodás, és a szennyezıanyag-kibocsátás csökkentése;
-
az ökoszisztémák integritásának fenntartása;
-
a környezet-, a társadalom-, és a gazdaságpolitika integrálása, ezek összefüggéseinek vizsgálata és egymást kölcsönösen támogató kidolgozása;
-
a piaci alapú és önkéntes eszközök elterjesztése (a termékek életciklus elemzése, letéti és a betétdíjak, környezeti menedzsment- és auditrendszerek, védjegyek, ökocímkék, stb.);
-
a globális és regionális környezeti problémák megoldására szervezıdı nemzetközi együttmőködések erısítése (fıleg az éghajlatváltozás területén);
-
a szennyezı fizet elvének és az elıvigyázatosság elvének következetes alkalmazása, továbbá a kiterjesztett termelıi felelısség alkalmazása;
-
a civil társadalmi részvétel és a környezeti információkhoz való hozzájutás elısegítése.52 Ezeknek a környezetpolitikai céloknak az elérését az OECD 2001-ben
elfogadott
„Környezetstratégia
a
XXI.
század
elsı
évtizedére”
címő
dokumentuma is megerısíti, amely egyébként szoros párhuzamot mutat az EU 6. Környezetvédelmi akcióprogramjával (lásd késıbb). Az OECD 1992-ben indította el környezeti teljesítményvizsgálati programját, melynek keretében bizonyos idıközönként minden tagországról készül egy olyan országbeszámoló, mely segítségével a kormányok értékelni tudják
az
ország
környezeti
állapotában
végbemenı
változásokat,
a
környezetpolitikai intézkedések hatékonyságát és az elıbbiekben ismertetett célok megvalósulását. Ezek a jelentések az OECD környezeti vonatkozású statisztikákat is tartalmazó évkönyveinek az összeállításában is segítenek. Az OECD a környezetvédelemben szorosan együttmőködik olyan nemzetközi szervezetekkel, mint például a Világkereskedelmi Szervezet (WTO), vagy az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP). 1998-ban hozták létre a „Fenntartható Fejlıdés Kerekasztalt”, melynek tevékenységében az elıbbi szervezeteken kívül részt vesznek a tagállamok gazdasági, pénzügy- és környezetvédelmi miniszterei, a Világbank, a WWF és több más nemzetközi illetve regionális szervezet is. A nem OECD államokkal folytatott nemzetközi
52
Bándi – Erdey – Horváth – Pomázi (2004)
27
együttmőködés elısegítése érdekében hozták létre a Fenntartható Fejlıdés Globális Fórumot 2002-ben. Az OECD környezetpolitikai szabályozórendszerének elemei a kötelezı érvényő határozatok, a nem kötelezı érvényő ajánlások, a különbözı miniszteri találkozókon elfogadott deklarációk, a jogilag leggyengébbnek tekinthetı nyilatkozatok, valamint a módszertani útmutatásokat tartalmazó irányelvek. Az OECD a vegyi anyagokkal és a veszélyes hulladékokkal kapcsolatban határozatokat hozott, a többi témakörben viszont a gyengébb szabályozásnak tekinthetı ajánlásokkal élt (energia, zaj, közgazdasági eszközök, környezeti információk, határokon átterjedı szennyezések, KHV, vízvédelem, stb.). A szervezet 1976-ban – egy évvel az EK hulladék keretdirektívájának a megjelenése után – ajánlást fogadott el az átfogó hulladékgazdálkodási politikáról, melyben hangsúlyozza a megelızés elvét, a szennyezı fizet elvet és a termékek életciklusának szabályozását. Az EU-hoz hasonlóan az OECD is az 1990-es évek elején fogalmazta meg az integrált szennyezés megelızésrıl és csökkentésrıl (IPPC) szóló ajánlást. 1996-ban pedig az ólomkockázatok csökkentésérıl adott ki nyilatkozatot.53 Az OECD olyan – az elektronikai berendezéseket illetve hulladékokat is érintı
–
nemzetközi
környezetvédelmi
megállapodások
elıkészítésében,
kidolgozásában vállalt fı szerepet, mint az 1989-es Londoni Irányelvek vagy a 116 ország által szintén 1989-ben elfogadott Bázeli Egyezmény. Az elıbbi a különösen veszélyes vegyi anyagok nemzetközi információcseréjérıl és ellenırzésérıl, az utóbbi pedig a veszélyes hulladékok országhatárokat átlépı szállításának és ártalmatlanításának ellenırzésérıl szól. Vizsgáljuk meg most közelebbrıl a Bázeli Egyezményt! Az Egyezmény azokat a hulladékokat tekinti veszélyesnek, melyek bizonyos
hulladékáramokhoz
tartoznak
(pl.
fémek
vagy
mőanyagok
felületkezelése során keletkezı hulladékok), illetve meghatározott anyagokat tartalmaznak. Ez utóbbi anyagoknak a többsége – pl. PBDF, dioxinok, furánok, azbeszt, ólom, higany, antimon, kadmium, arzén, cink, réz, berillium, hatértékő króm – mint láthattuk, az elektronikai berendezésekben is jelen lévı anyagok. Az Egyezmény célja az, hogy a veszélyes hulladékok határokon túli
53
Bándi et al. (2004)
28
mozgását korlátozza, illetve bizonyos feltételekhez kösse, valamint, hogy elısegítse a hulladékok lehetı legközelebbi ártalmatlanítását. Nem szállítható veszélyes hulladék olyan országba, amelyik -
az importot általában megtiltotta,
-
a szóban forgó hulladék importálásához nem járult hozzá,
-
nem részese az Egyezménynek,
-
valószínő, hogy nem fogja környezetvédelmi szempontból megfelelıen kezelni a hulladékot. Az Európai Közösség a (93/98/EGK) tanácsi határozattal, hazánk pedig a
101/1996. (VII.2) Kormányrendelet kihirdetésével csatlakozott a Bázeli Egyezményhez.
3.1.2 Az ENSZ környezetpolitikájának alapjai
Úgy gondolom, hogy fontos kitérni az Egyesült Nemzetek Szervezetére ebben a dolgozatban, mert az ENSZ-nek számottevı hatása volt a tagországok környezetpolitikájának kialakulására, s a gazdasági fejlıdés fenntartható irányba terelésére. Iránymutatásra alkalmas alapelveket alakított ki és olyan nemzetközi egyezmények elfogadásában is segédkezett, melyek közvetlenül érintik a hulladékgazdálkodást és az elektronikus termékek témakörét. A 60-as évektıl sőrősödı, nemzetközi problémákat okozó környezeti katasztrófák (pl. olajszállító hajók balesete) és a tudomány figyelmeztetéseinek hatására szervezte meg az ENSZ 1972-ben a stockholmi környezetvédelmi világkonferenciát „Ember és bioszféra” címmel54, 113 ország részvételével. A környezeti
szabályozásban
és
gondolkodásban
fordulópontot
jelentı
tanácskozáson elfogadott nyilatkozatokban az aláíró országok elismerték, hogy az embernek alapvetıen joga van a szabadsághoz, egyenlıséghez és a megfelelı életfeltételekhez olyan minıségő környezetben, amely emberhez méltó és egészséges életre ad lehetıséget. Hozzátették azt is, hogy minden állam (és minden ember) kötelezettsége a környezet védelme és javítása, valamint a Föld természeti erıforrásainak megırzése a jelen és jövı nemzedékek érdekében. A Stockholmi Konferencia javaslatára hozta létre az ENSZ a környezeti 54
A konferencia nyitónapját, június 5-ét a környezetvédelem világnapjává nyilvánították.
29
ügyekre szakosított központi intézményét, az ENSZ Környezetvédelmi Programját.55 A konferencia jelentıs hatása abban is megnyilvánult, hogy a 70-es évektıl kezdıdıen a legtöbb országban kialakultak a környezetvédelmi állami intézmények (minisztériumok, hivatalok).56 1983-ban az ENSZ Közgyőlésének határozata alapján megalakult a szervezet Környezet és Fejlıdés Világbizottsága (Brundtland Bizottság), amely bevezette a köztudatba a „fenntartható fejlıdés” fogalmát az 1987-ben kiadott Közös Jövınk címő jelentésükben. Az ENSZ a Bizottság elıkészítı munkáit és gondolatait alapul véve, 1992-ben rendezte meg a Környezet és Fejlıdés Világkonferenciát Rio de Janeiro-ban. A konferencián elfogadták a fenntartható fejlıdés átfogó programját és intézményrendszerét tartalmazó dokumentumot (Feladatok a XXI. századra – Agenda 21), a fenntarthatóság elveit tartalmazó Riói Nyilatkozatot, a fenntartható erdıgazdálkodásról szóló dokumentumot, a Biológiai Sokféleség Egyezményt és az Éghajlatváltozás Keretegyezményt57. Az ENSZ által 2002-ben Johannesburgban megrendezett Fenntartható Fejlıdés Világkonferencián (Rio+10) a résztvevı országok megállapították, hogy a megelızı 10 évben az egyezmények ellenére nem sok lépés történt a környezeti szempontoknak a gazdasági tervezésben és döntéshozatalban történı integrálása érdekében, Földünk környezeti állapota összességében romlott, a társadalmak közötti fejlettségi, életminıségi különbségek nagy mértékben nıttek, az ökoszisztémákat egyre nagyobb veszély fenyegeti, és a gazdaságban hiányzik a hosszú távú szemlélet. A konferencia során elfogadták a Johannesburgi Nyilatkozatot és a Végrehajtási Tervet, melyeknek az említett globális problémák enyhítése a célja. A konferenciákon elfogadott alapelvek részben az országhatárokon átterjedı szennyezésekre vonatkoznak. Az ilyen nemzetközi környezetvédelmi ügyekben alkalmazandó alapelvek közül a legfontosabb, hogy az államok ne okozzanak kárt a joghatóságukon kívüli területeken. Ezek közé az elvek közé tartozik még az együttmőködés elve, a tájékoztatás és a konzultáció
55
Az UNEP - United Nations Environment Programme
56
Bándi (2004)
57
Az Éghajlatváltozási Keretegyezményhez további jegyzıkönyvek csatlakoznak, melyek közül
a legismertebb a Kiotói Jegyzıkönyv (1997, Rio+5).
30
kötelezettsége58, a segítségnyújtás elve, a nem helyi lakosok egyenlı hozzáférésének biztosítása, valamint a határokon túli hatású tevékenységek enyhébb szabályozásának tilalma. Az alapelvek másik része általános környezetvédelmi elvárásokat fogalmaz meg: -
minden állam kötelezettsége, hogy megırizze a környezetet és annak természeti erıforrásait, ezzel kapcsolatban az elıvigyázatosság elvét is érvényesíteni kell;
-
a környezeti állapotot folyamatosan, nemzetközi együttmőködéssel kell figyelemmel kísérni;
-
az állampolgárok számára biztosítani kell az információkhoz való hozzáférést, a döntéshozatali folyamatokban való részvétel és a jogorvoslat lehetıségét; ezeket az elemeket tartalmazza az ENSZ EGB által 1998-ban elfogadott Aarhusi Egyezmény.
Az ENSZ számos környezetvédelmi egyezménye közül az ózonréteget károsító anyagok korlátozásáról szóló Bécsi Egyezményrıl és jegyzıkönyveirıl már ejtettem szót, s beszéltünk a Bázeli Egyezményrıl is, melynek kidolgozásában az OECD mellett az ENSZ-nek is kitüntetett szerepe volt.
3.2. Az EU környezetvédelmi szabályozásának alapelemei Az elızı fejezetben láthattuk, hogy mekkora környezeti kockázatot jelentenek az elektronikai berendezésekbıl származó hulladékok. Ezt a problémát szükséges volt a jog eszközeivel is kezelni. Közösségi és hazai szinten már a 90-as években is születtek olyan rendelkezések, melyek az elektronikai berendezések egyes veszélyes anyagainak a korlátozását tőzték ki célul (pl. a freonok, vagy a PCB-k fokozatos betiltása). A témával kapcsolatos átfogó uniós szabályozás azonban csak 2002-ben látott napvilágot, amire azért is szükség volt, hogy harmonizálják a néhány tagországban már meglévı e-hulladékos rendelkezéseket. 58
Ide sorolhatjuk az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága (EGB) által 1991-ben elfogadott, az
országhatáron átterjedı környezeti hatások vizsgálatáról szóló Espooi Egyezményt is.
31
A jogszabályok részletes ismertetése elıtt érdemes a közösségi környezetpolitika alapelemeirıl néhány szót ejteni. Annál is inkább, mert Magyarország 2004 óta EU-tagállam, s emiatt hazánk környezetvédelmi jogalkotását meghatározó módon befolyásolja az uniós környezetpolitika.
Az 1957-ben aláírt Római Szerzıdés az Európai Gazdasági Közösség létrehozásáról máig érvényes gazdasági célul tőzte ki a Közös Piac megteremtését,
a
gazdasági
verseny
feltételeinek
biztosítását,
ezeknek
eszközeként pedig többek között az egyes tagországok jogszabályainak harmonizálását. Fıként ezek a célok tették szükségessé az 1970-es évektıl a környezetvédelmi
szabályozás
környezetpolitikával
rendelkezı
megszületését,
hiszen
tagországok
vállalatai
a
különbözı között
nem
érvényesülhetett volna a versenysemlegesség. A közösségi környezetpolitika kezdetének az 1972-ben megindított 1. Környezetvédelmi Akcióprogramot tekinthetjük, melyet napjainkig további öt követett.
Ezek
az
akcióprogramok
tartalmazzák
az
Európai
Unió
környezetpolitikájának fı célkitőzéseit és feladatait, valamint az azok eléréséhez szükséges végrehajtási eszközöket egy adott idıszakra vonatkozóan. Már az elsı környezetvédelmi akcióprogramok megfogalmaztak máig érvényes alapelveket és célokat (megelızés elve, szennyezı fizet alapelve, stb.), de elsısorban még a keletkezett szennyezések elhárítására koncentráltak. Ezeket az alapelveket a késıbbi, jogilag egyre nagyobb kötıerıvel rendelkezı akcióprogramok megerısítették, elmélyítették, illetve továbbiakkal egészítették ki, valamint egyre inkább elıtérbe került a szennyezés megelızésének elve. Az akcióprogramok során alkalmazott környezetpolitikai eszközök többek között irányelvek és rendeletek formájában testesültek meg. Az Unió irányelvei (=direktíva, Directive) – az azonnal és közvetlenül hatályba lépı rendeletekkel (Regulation) szemben – olyan szabályok, melyek alapján csak az általuk megfogalmazott eredmény elérése kötelezı az egyes tagállamokban, de a célok
eléréséhez
szükséges
eszközökrıl
(nemzeti
jogalkotás,
konkrét
adminisztratív intézkedések) a tagországok önmaguk dönthetnek. 59 1987-ben hatályba lépett az egységes belsı piacot létrehozó Egységes
59
Bándi – Erdey – Horváth – Pomázi (2004)
32
Európai Okmány, ekkor került be a környezetvédelem a „közösségi politikák” közé, s immár valós jogi alapokkal rendelkezett. A Római Szerzıdés VII. címe a „Környezet” lett, mely a legfontosabb környezetvédelmi alapelveket is tartalmazta.60 Ezek közül témánk szempontjából a következık a fontosabbak: -
a megelızı védelem (vagy elıvigyázatosság) elve;
-
a szennyezı fizet elv (Polluter Pays Principle, PPP);
-
a nemzetközi együttmőködés elve;
-
az egyéni és kollektív részvétel elve és az együttmőködés elve;
-
a távlati gondolkodás elve.
Az Európai Unió létrehozásáról 1992-ben aláírt Maastrichti Szerzıdés megerısítette az 1987-ben már kimondott elvet, mely szerint a környezetvédelmi célokat integrálni kell a gazdaságpolitikába és az ágazati politikákba. Ez a cél kifejezıdik az ekkor induló, „a fenntarthatóság felé” címet viselı 5. Környezetvédelmi Akcióprogramban (1992-2000) is, mely alapján kidolgozták az integrációt elısegítı horizontális irányelveket és lépéseket tettek az ökológiai adóreform, a gazdasági (piacorientált) szabályozóeszközök, az ökocímkézés és az önkéntes megállapodások elterjesztése terén. A legfontosabb horizontális direktívák az alábbi témákra vonatkoztak: -
környezeti hatásvizsgálat és stratégiai környezeti vizsgálat;
-
a környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszer (EMAS,61);
-
környezeti információkhoz való hozzáférhetıség;
-
horizontális segítı rendszerek: ennek egyik fı intézményi megjelenése az 1994-ben létrehozott Európai Környezetvédelmi Ügynökség;
-
a vállalatok számára az IPPC rendszer bevezetése az elérhetı legjobb technológia (BAT)62 alkalmazásával (96/61/EK irányelv).
Az 5. Környezetvédelmi Akcióprogram ideje – tehát a 90-es évek – alatt szinte minden környezetvédelmi probléma megoldása felé történtek bizonyos lépések, de ezek csak a legritkább esetben vezettek kielégítı megoldáshoz. 60
Kerényi (2003, pp. 445-446) nyomán
61
EMAS: Eco-Management and Audit Scheme
62
IPPC – Integrated Pollution Prevention and Control (Integrált szennyezés-megelızés és
csökkentés/ ellenırzés); BAT – Best Available Technology
33
Gyakran vontatottan haladt a direktívák nemzeti jogszabályalkotással történı bevezetése, a bevezetett szabályok végrehajtásának ellenırzése pedig nem volt megfelelı. Nem vezettek eredményre a hulladékok csökkentésére irányuló erıfeszítések sem. Részben ezeken a problémákon kíván segíteni a 6. Környezetvédelmi Akcióprogram (2001-10)63, amely továbbra is fontosnak tartja az elızı akcióprogram céljait, de a helyi és regionális szint felıl a globális problémák irányába tolódott el. Egyebek mellett a természeti erıforrások fenntartható használata és a hulladékgazdálkodás kapott prioritást.64 A 6.
Környezetvédelmi Akcióprogram
operatív céljai közül a
fontosabbak: -
a meglévı környezetvédelmi szabályok betartatása és továbbfejlesztése (az ellenırzés szigorításával, a bírósági munka hatékonyabbá tételével);
-
a környezetpolitika hatásainak, eredményességének elızetes és utólagos értékelése;
-
a környezetvédelmi szempontok (további) integrációja az egyéb közösségi politikákba (ennek egyik példája a 2004/35/EK irányelv a környezeti felelısségrıl);
-
szoros együttmőködés kialakítása a gazdasággal és a fogyasztókkal, a piaci/gazdasági eszközök (ökoadók, pénzügyi támogatások, szennyezési jogok piaca) használatának felülvizsgálata és kibıvítése, az önszabályozás (pl. EMAS) és az ökotermékek gyártásának támogatása;
-
a polgárok jobb ellátása környezeti információkkal és adatokkal, a nyilvánosság erejének növelése (az Aarhusi Egyezményhez való csatlakozás szorgalmazása, környezetvédelmi oktatás elısegítése, internetes tájékoztatás bıvítése,
„zöld”
nevelési
programok
támogatása,
az
ökocímkék
használatának terjesztése, stb.); -
környezettudatos területhasználat felé történı elmozdulás.
A hulladékgazdálkodáson belül elsıdleges feladat a hulladékképzıdés megelızése és az újrahasznosítás szélesebb körő 63
alkalmazása.
A 6.
Az Európai Parlament és a Tanács 1600/2002/EK határozata (2002. július 22.) a 6. közösségi
környezetvédelmi cselekvési program megállapításáról; OJ L 242., 2002.9.10., 1—15. o. 64
Kerekes, Kiss (2003), Kerényi (2003)
34
Környezetvédelmi Akcióprogram konkrét célul tőzte ki, hogy a végsı ártalmatlanításra kerülı hulladék mennyiségét 2010-ig 20%-kal, 2050-ig pedig 50%-kal kell csökkenteni a 2000-es szinthez képest.65 Az akcióprogram hulladékgazdálkodással
kapcsolatos
további
célkitőzéseit66
a
következı
fejezetben ismertetem. 2001-ben a göteborgi csúcstalálkozón hagyták jóvá az EU Fenntartható Fejlıdés Stratégiáját, mely a gazdasági, a társadalmi és a környezetvédelmi követelmények és célok integrálásának feladatát fogalmazta meg.67 A Stratégia a 2002-ben az ENSZ által megrendezett Johannesburgi Világkonferencia egyik alapdokumentuma lett.
3.3. Az EU hulladékgazdálkodási szabályozása Mint a fentiekben már láthattuk, az EU környezetvédelmi szabályozása az 1970-es években indult útjára. Így volt ez a hulladékgazdálkodással is. A következıkben azért ismertetem alaposabban a Közösség által elfogadott fontosabb hulladékos irányelveket, határozatokat, mert egyrészt ezek általános kereteket
adnak
a
hulladékgazdálkodás
számára,
másrészt
fejlıdésük
folyamatosan vezetett az elektronikai termékekre vonatkozó szabályozás kialakulásához. A mi életünket is befolyásoló – hazánkban törvényi szinten megjelenı – jogszabályok alapelvei már 20-30 évvel ezelıtt megszülettek a közösségi jogban, s az egyre kifinomultabb szabályozás során nyerték el mai tartalmukat. Érdemes ugyanakkor észrevenni, hogy hiába voltak bizonyos alapelvek már a 70-es, 80-as, 90-es években lefektetve, addig nem volt ezeknek számottevı hatásuk a gyakorlatra, amíg nem öltöttek konkrét formát, például egy adott területre elfogadott olyan jogszabály alakjában, mely már felelısöket, határidıket és szankciókat is tartalmazott. A könnyebb áttekinthetıség érdekében az Európai Unió napjainkig elfogadott hulladékgazdálkodási jogszabályait a 6.5. mellékletben foglaltam 65
http://ec.europa.eu/environment/newprg/pdf/6eapbooklet_en.pdf
66
Az Európai Parlament és a Tanács 1600/2002/EK számú határozata, 8. cikk
67
Láng – Faragó – Schmuck – Zoltai (2003)
35
össze. Mivel az (idırendben) ismertetésre kerülı jogszabályokat idıközben újabbak módosították, illetve helyezték hatályon kívül, igyekeztem a máig érvényes elemekre felhívni a figyelmet.68 A hulladékokról és a hulladékgazdálkodásról szóló 75/442/EGK számú keretdirektívát az Európai Közösségek Tanácsa 1975-ben fogadta el69. A direktíva átfogó célja az volt, hogy hozzájáruljon a tagországokban a versenysemlegesség megteremtéséhez, az emberi egészség és a környezet védelméhez, a természeti erıforrások megırzéséhez és az életminıség javításához.
Ahogy
keretdirektívában
is
az
elsı
megjelent
akcióprogramokban, a
„szennyezı
úgy
fizet
a elv”,
hulladékos vagy
a
hulladékgazdálkodás prioritási sorrendjében elöl álló megelızés elve, továbbá a hulladékok hasznosításának illetve visszanyerésének ösztönzése. A direktíva definíciója szerint „hulladék: bármely anyag vagy tárgy, amelytıl birtokosa megválik vagy a hatályban lévı nemzeti jogi szabályozásnak megfelelıen megválni köteles”. Az 5. és 6. cikk értelmében a tagállamoknak ki kell jelölniük egy
(vagy
több) nemzeti hatóságot,
amely felelıs
a
hulladékártalmatlanítás megtervezéséért, megszervezéséért, engedélyezéséért és felügyeletéért, és amely tevékenységét hulladékgazdálkodási tervek alapján végzi. Témánk (és a késıbb ismertetésre kerülı 2002/96/EK direktíva) szempontjából fontos megemlíteni, hogy a keretdirektíva lehetıséget teremt arra, hogy a hulladékártalmatlanítás költségeit ne csak a hulladék birtokosa viselje (aki a hulladékot hulladékgyőjtınek átadja), hanem vele együtt vagy helyette a termék korábbi birtokosa vagy gyártója, akitıl a hulladék származik. A direktíva alapján a tagállamoknak háromévenként jelentést kell készíteniük országuk hulladékártalmatlanítási helyzetérıl (12.cikk). Noha a 75/442/EGK irányelv kevés konkrétumot tartalmazott és önmagában nem tudta elérni a hulladékok csökkentésének célját, jelentısége nem kérdıjelezhetı meg, mert kijelölte a hulladékgazdálkodás alapelveit, és keretet adott a késıbbiekben kidolgozott, speciális hulladékfajtákra (veszélyes hulladékok, olajos hulladékok, akkumulátorok és szárazelemek, használt gépjármővek, stb.) vonatkozó közösségi jogszabályoknak. Ezeknek a speciális 68
A nem hivatkozott közösségi jogszabályok forrása: http://eur-lex.europa.eu/hu/index.htm
69
1975. július 15-i 75/442/EGK Tanácsi irányelv a hulladékról (HL L 194. szám, 1975.VII.25.,
39.old.).
36
szabályoknak a sorába illeszkedik az elektronikai termékekben található veszélyes
anyagokra
vonatkozó
2002/95/EK,
valamint
az
elektronikai
hulladékokkal kapcsolatos 2002/96/EK irányelv is, melyekrıl késıbb lesz szó bıvebben. A 90-es évek közepéig megalkották a hulladék szállítására, valamint a hulladéklerakókra és hulladékégetıkre vonatkozó direktívákat is. A mérgezı és veszélyes hulladékokról szóló direktívát a Tanács 1978ban fogadta el (78/319/EGK)70, részben azzal a céllal, hogy közelítse a tagállamok erre a területre vonatkozó szabályozását. Az irányelv a hulladék keretdirektíva rendelkezéseinél szigorúbb követelményeket támaszt a veszélyes hulladékok kezelését illetıen. Ilyenek például, hogy a veszélyes hulladékokat a győjtés, szállítás és tárolás során más hulladékoktól és egymástól is elkülönítetten kell kezelni, megfelelıen kell csomagolni és címkézni ıket, és nyilvántartást kell vezetni fizikai és kémiai tulajdonságaikról, összetételükrıl, mennyiségükrıl. Bizonyítani kell tudni azt is, hogy ártalmatlanításuk megtörtént. Az irányelv 1. cikk (b) bekezdésének definíciója szerint az a hulladék tekinthetı mérgezı és veszélyes hulladéknak, mely a direktíva mellékletében található anyagokat olyan mennyiségben vagy koncentrációban tartalmazza, hogy azzal veszélyt jelenthet az ember vagy környezete számára. A mellékletben szereplı 27 tételnek nagyjából a fele olyan anyag, amely elektronikai termékekben is megtalálhatók. A listán található például az arzén, a higany, a kadmium, a hat vegyértékő króm, az ólom és az antimon is. A direktíva hatálya a 3. cikk értelmében azonban nem terjedt ki több hulladékcsoportra, többek között a háztartási hulladékokra sem. A 16. és 17. cikk – sok késıbbi környezetvédelmi jogszabályhoz hasonlóan – rendelkezik arról, hogy bizonyos idıszakonként, a tudományos és technikai haladáshoz való igazodás érdekében szükséges felülvizsgálni és módosítani az irányelvet. Az elfogadott jogszabályok ellenére a 80-as évek végéig az Európai Közösségben
nem
érvényesültek
kellıképpen
a
hulladékgazdálkodás
keretirányelvben lefektetett alapelvei, s ennek is köszönhetı, hogy nem csökkent a hulladékok mennyisége. Ezt felismerve adta ki a Tanács a Közösség Hulladékgazdálkodási Stratégiájáról szóló határozatát 1990-ben71, mely a 70
Council Directive of 20 March 1978 on toxic and dangerous waste (78/319/EEC), OJ No. L 84,
31.3.1978., p. 43-48. 71
http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=CELEX:31990Y0518(01):EN:HTML
37
keretirányelv 1991-es módosításának alapjául szolgált. Ebben konkrétan rögzítik a hulladékok kezelésének kívánatos sorrendjét: -
A hulladékképzıdés forrásnál történı megelızése (prevention) illetve csökkentése (reduce). Ennek eszközei a tiszta (anyag- és energiatakarékos) technológiák és a tiszta termékek. Az elıbbiek közül a legjobb, de túlzott költségekkel nem járó technológiákat (BATNEEC)72 kell elınyben részesíteni. A tiszta termékek szempontjából a Stratégia rögzíti a gyártó felelısségét
már
a
termék
megtervezésekor
(kevésbé
ártalmas,
újrahasznosítható illetve lebomló anyagokat kell felhasználni), valamint az életciklus-elemzés és az öko-rendszerek kidolgozásának fontosságát. -
A hulladékká vált termékek újrahasználata (reuse) és újrafeldolgozása (recycling). Ehhez megfelelı (szelektív) begyőjtı és kezelı létesítményeket kell kialakítani, valamint le kell fektetni a „jó gyakorlat” alapelveit.
-
A hulladékok égetése hasznos lehet a hulladék térfogatának a csökkentése és az energianyerés miatt, de a hulladékégetık mőködését szabályozni kell.
-
A végsı megoldás a hulladék lerakással történı ártalmatlanítása. Rövid és középtávon az egyik legfontosabb teendı a regionális hulladékártalmatlanítóhelyek hálózatának kialakítása. A lerakóhelyekre kerülı hulladékok mennyiségét és toxicitását csökkenteni kell, melyben az elıkezelés is segíthet. A lerakóhely bezárását követıen fontos a terület rehabilitációja.
A Stratégiának további fontos célkitőzései is voltak: -
a hulladék szállítását szabályozni, illetve minimalizálni kell;
-
a Stratégia kívánatosnak tekinti, hogy a Közösség és a tagállamok különkülön is legyenek önellátóak a hulladékgazdálkodás területén;
-
a folyamatok ellenırzése, monitoringja minden hulladékkezelési fázisban fontos;
-
közösségi szintő adatokra van szükség a keletkezı hulladékok mennyiségérıl és
összetételérıl,
valamint
a
hulladékkezelı
és
ártalmatlanító
létesítményekrıl, melyben nagy szerepe van az Európai Környezetvédelmi Ügynökségnek.
– Council Resolution of 7 May 1990 on waste policy (90/C 122/02) 72
BATNEEC – Best Available Technology Not Entailing Excessive Cost
38
Az 1990-ben elfogadott Stratégia céljai visszaköszönnek a 75/442 keretirányelv 1991-ben történt módosításában (91/156/EGK). A módosító irányelv jobban kiemeli a megelızés és a hasznosítás fontosságát, mint elıdje, és a definiált alapfogalmakat (termelı, birtokos, gazdálkodás, hasznosítás, győjtés) illetıen is bıvebb és pontosabb. Nagy változást hoz abban, hogy három mellékletet is tartalmaz: -
az I. melléklet hulladékkategóriákkal egészíti ki a hulladék definícióját (Q116);
-
a II.A. melléklet a hulladékártalmatlanítási (D1-15), a II.B. melléklet pedig a hulladékhasznosítást szolgáló mőveleteket sorolja fel (R1-13), melyek végzését engedélyhez köti. Az irányelv I. mellékletben megjelölt hulladékkategóriáit az Európai
Hulladékkatalógus73
töltötte
meg
konkrét
tartalommal.
A
több
száz
hulladékfajtát felsoroló hulladékjegyzék – melyet bizonyos idıközönként felül kellett vizsgálni – inkább csak tájékoztató és iránymutató jellegő volt, és fıleg a tagországok hulladékgazdálkodással kapcsolatos jelentéseinek összehangolását szolgálta. A lista két számjeggyel jelzi a 20 db fıcsoportot (pl. 16 (00 00)), néggyel ezek alcsoportjait (pl. 16 03 (00)), hat számjeggyel pedig a konkrét hulladéktípusokat. A katalógusban több fıcsoportban (14, 16, 20) is találkozhatunk elektronikai termékekbıl származó hulladékokkal. A mérgezı és veszélyes hulladékokról szóló 78/319/EGK direktívát 1991-ben váltotta fel és helyezte hatályon kívül a 91/689/EGK számú, a veszélyes hulladékokról szóló irányelv, amely elıdjéhez képest sokkal kifinomultabban határozta meg a szabályozott veszélyes hulladékok körét. Az irányelv I. melléklete a veszélyes hulladékok kategóriáit sorolja fel, a II. melléklet pedig az azokat veszélyessé tevı elemeket, vegyületeket és egyéb összetevıket veszi számba, köztük a már említett nehézfémeket is. A III. melléklet a hulladékok veszélyességét eredményezı tulajdonságokat (pl. robbanás- vagy tőzveszélyes, mutagén, karcinogén, stb.) azonosítja. A háztartásokból származó elektronikai termékek ugyanakkor még mindig nem estek a veszélyes hulladékok körébe, mert a háztartási hulladékokra nem 73
European Waste Catalogue (EWC): Commission Decision (94/3/EC) of 20 December 1993
establishing a list of wastes pursuant to Article 1a of Council Directive 75/442/EEC on waste; OJ L 5, 7.1.1994, p. 15–33.
39
vonatkozott az irányelv az 1. cikk 5. bekezdés értelmében. Az irányelv rendelkezése és a mellékletek alapján 1994 végén a 94/904/EC Tanácsi Döntéssel elfogadták azt a veszélyeshulladék-listát74, mely alapján eldönthetı, hogy egy hulladék veszélyesnek minısül-e vagy sem, azaz vonatkozik-e rá a 91/689 direktíva. A lista, amely figyelembe veszi az egyes hulladékokban lévı veszélyes anyagok koncentrációját, szerkezetében és számozásában igazodik az Európai Hulladékkatalógushoz, annak egy részének tekinthetı (kb. 7 oldalnyi terjedelmő). Az elektronikai termékekbıl származó hulladékok közül több is szerepel a veszélyeshulladék-listán. 1997-ben a Tanács a hulladékok továbbra is folyamatosan növekvı mennyiségének láttán szükségesnek látta, hogy felülvizsgálja az 1990-es Hulladékgazdálkodási Stratégiáját.75 Az új Stratégia részben megerısíti elıdjének célkitőzéseit, több vonatkozásban azonban túlmutat rajta: -
a szennyezı fizet elv és a megosztott felelısség elve alapján minden gazdasági szereplınek (gyártók, importırök, forgalmazók és fogyasztók) vállalnia kell a neki megfelelı felelısséget a megelızés, újrafeldolgozás és ártalmatlanítás területén; ennek megfelelıen például a fogyasztói szokásokon is változtatni kell tájékoztatással és neveléssel;
-
a technikai szabványok kidolgozásakor erısíteni kell a környezetvédelmi szempontokat;
-
mutatószámok és mennyiségi célok kitőzésével kell csökkenteni a hulladékok mennyiségét és növelni az újrahasználatot, újrafeldolgozást;
-
az életciklus-elemzést és az ökomérleg-vizsgálatot tovább kell fejleszteni;
-
elı kell segíteni az újrafeldolgozott termékek piacának kialakulását;
-
a Stratégia szerint meg kell tiltani azt, hogy a veszélyes hulladékokat akár ártalmatlanítás, akár újrafeldolgozás céljából fejlıdı országokba szállítsák;
-
a kis és közepes vállalkozásokat megfelelıen segíteni kell abban, hogy felelısségteljesen tudják a hulladékgazdálkodásukat végrehajtani.
Az új Hulladékgazdálkodási Stratégia célkitőzéseivel szoros összhangban 74 75
Veszélyes hulladékok listája (Hazardous Waste List) COUNCIL RESOLUTION of 24 February 1997 on a Community strategy for waste
management (97/C 76/01): http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=CELEX:31997Y0311(01):EN:HTML
40
van a Közösség 6. Környezetvédelmi Akcióprogramja (2001-2010), mely egymással összefüggésben tárgyalja a természeti erıforrások fenntartható felhasználását és a hulladékok kezelését. Kiemeli a kutatás-fejlesztés támogatását, a környezetbarát terméktervezést, a lakosság tájékoztatását a szelektív győjtésben betöltött szerepérıl, a gyártó felelısségének további növelését, megerısíti a hulladékgazdálkodás prioritási sorrendjét, valamint a jogszabályok körének kibıvítését, illetve a meglévık felülvizsgálatát célozza meg. Az 1990-es évek végétıl integráció figyelhetı meg a hulladékok és a veszélyes hulladékok szabályozásában. Ennek jegyében egyesítették az Európai Hulladékkatalógust és a veszélyes hulladékok listáját: a Bizottság a 2000/532/EC számú határozatával fogadta el a 2002. január 1-tıl hatályos új hulladéklistát, mellyel egyúttal hatályon kívül helyezték a 94/3/EC és a 94/904/EC határozatokat.76 A ma is hatályos (bár többször módosított) lista a régi katalógusnál sokkal részletesebb. Az egyesített lista csillaggal különbözteti meg a veszélyes hulladékokat (így egyes elektronikai hulladékokat is) a többitıl. A hulladéklista e-hulladékokat érintı kivonatát a 6.7. mellékletben szemléltettem. A
tagországok
hulladékgazdálkodással
kapcsolatos
statisztikáinak
összehangolására az Európai Parlament és a Tanács 2002 novemberében elfogadta 2150/2002/EK rendeletét, mely alapján a tagországoknak kétévente kell hulladékgazdálkodási adatokat szolgáltatni az Unió statisztikai hivatalának, az Eurostatnak. A rendelet által megalkotott, alapvetıen anyagorientált szemléletet tükrözı listán természetesen az elektronikai hulladékok is helyet kaptak a listán. 2006-ban az Európai Parlament és a Tanács elfogadta a 2006/12/EK irányelvet a hulladékokról77 (2006. április 5.), mely hatályon kívül helyezte a 75/442/EGK keretirányelvet és az azt módosító 91/156/EGK irányelvet, s egyúttal azokat egységes keretbe foglalta.
76
Az új hulladéklistát Magyarországon a 16/2001. (VII. 18) KöM rendelet hirdette ki.
77
HL L 114., 2006.4.27., 9—21. o.
41
3.4. A hulladékgazdálkodás jogi keretei Magyarországon Az elektronikai hulladékokkal kapcsolatos irányelvek magyarországi átültetésének bemutatása nem lenne teljes akkor, ha nem látnánk azt a jogi hátteret, amire a harmonizált jogszabályok épülnek. Ebben a fejezetben tehát a hazai környezet- és hulladékpolitika intézményi, jogi alapjait foglalom össze. Magyarország környezetvédelmi intézményrendszerének kialakulását nagymértékben elısegítette az 1972-es Stockholmi Konferencia. Ekkor került be az Alkotmányba a tiszta környezethez való jog. 1976-ban alkották meg a környezetvédelmi megelızésének
törvényt78, elve,
melyben
vagy
már
például
a
megjelent
a
társadalmi
szennyezés szervezetek
környezetvédelemben játszott szerepe is. Ugyanakkor az általa megfogalmazott általános célok (pl. „Tilos a vizek fertızése és káros szennyezése.”) megvalósulása valószínőtlen volt, mivel hiányoztak a konkrét rendelkezések.79 1977-ben alakult meg az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal. A 80-as években több rendelet és törvény született az egyes környezeti elemekkel kapcsolatban, így például a veszélyes hulladékok kezelésérıl szóló 56/1981. (XI.18.)
MT
rendelet.
1988-ban
létrehozták
a
Környezetvédelmi
és
80
Vízgazdálkodási Minisztériumot . A Minisztérium irányítása alatt mőködik az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Fıfelügyelıség (a továbbiakban Fıfelügyelıség), mely a 10 regionális felügyelıséget irányítja és ellenırzi. Az intézményrendszer további fontos szereplıi a helyi és regionális önkormányzatok. A rendszerváltást követıen hazánk a nemzetközi szervezetek (ENSZ, OECD, EU) ajánlásainak, alapelveinek és követelményeinek megfelelıen alakította ki környezetvédelmi szabályozását, valamint csatlakozott a legtöbb nemzetközi környezetvédelmi egyezményhez. Az említett szervezetek által elfogadott alapelveken nyugszik a 1995-ben elfogadott Nemzeti Környezet- és Természetpolitikai Koncepció, s az ugyanebben az évben hatályba lépett környezetvédelmi törvény is81. Ez a két dokumentum az alapja az elsı, hat évre 78
1976. évi II. törvény az emberi környezet védelmérıl.
79
Érdekes megfigyelni a párhuzamot az EK 1975-ös hulladékos keretdirektívájával.
80
Ma Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium.
81
A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény.
42
szóló
Nemzeti Környezetvédelmi Programnak
(NKP),
amely a
hazai
környezetvédelmi tervezést fogja át. Az EU akcióprogramjaihoz hasonló NKPnak tartalmaznia kell a környezet állapotának bemutatását, az elérni kívánt célokat, azok megvalósításának sorrendjét, határidejét és eszközeit. A Programmal összhangban regionális, megyei, illetve települési önkormányzati programokat kell készíteni, melyeknek ki kell térniük a hulladékgazdálkodásra is. A jelenleg érvényben lévı II. Nemzeti Környezetvédelmi Program (20032008) szorosan kapcsolódik az EU 6. Környezetvédelmi Akcióprogramjához és a fenntartható fejlıdés gondolatához, valamint illeszkedik a 2004-2006-os idıszakra szóló Nemzeti Fejlesztési Tervhez is. Az NKP II. 9 akcióprogramja közül a hulladékgazdálkodásra vonatkozó program célja a hulladékhasznosítás nagymértékő növelése. A környezetvédelmi törvény elıírása alapján 1996-ban hozták létre az Országos Környezetvédelmi Tanácsot, ami a Kormány javaslattevı, tanácsadó és véleményezı szerveként mőködik. Az uniós csatlakozás közeledésével a hazai környezetvédelmi jogalkotás felgyorsult, ami látványosan megmutatkozott a hulladékgazdálkodásra vonatkozó jogszabályok gyors elfogadásában is. A jogalkotás fejlıdését azonban a jogalkalmazás és a rendelkezések végrehajtásának ellenırzése lassabban követi, így hazánkban legalább annyira fontos feladat ezek erısítése, mint az EU-ban, ahol a 6. Környezetvédelmi Akcióprogram fogalmazza meg ezt a célt. A hulladékgazdálkodási feladatokat is felölelı termékdíjtörvényt (1995. évi LVI. törvény) 2000-ben a hulladékgazdálkodásról szóló XLIII. törvény (a továbbiakban Hgt.) követte. Az átfogó, keretjellegő törvény nagymértékben igazodik
az
OECD
hulladékgazdálkodási
és
az
EU
jogszabályokhoz,
által így
lefektetett, például
és az
már EU
tárgyalt
hulladékos
keretirányelvéhez, a Közösségi Hulladékstratégiához és a hulladékjegyzékrıl szóló irányelvhez. A Hgt. végrehajtását az alacsonyabb szintő jogszabályok (például az elektronikai hulladékokról szóló rendelet) alapozzák meg. A Hgt. által az egyes szereplıkre (gyártók, forgalmazók, fogyasztók, önkormányzatok) vonatkozó kötelezettségek természetesen az elektronikai hulladékok érintettjeire is vonatkoznak. Ezekre a rendelkezésekre az adott szereplıknél fogok kitérni. A Hgt. Országos Hulladékgazdálkodási Terv elfogadására kötelezi az 43
Országgyőlést, amely terv a Nemzeti Környezetvédelmi Program részét képezi. Az NKP-hoz hasonlóan hat évre szóló országos terv alapján a környezetvédelmi felügyelıségeknek
területi
hulladékgazdálkodási
tervet,
a
települési
önkormányzatoknak pedig helyi hulladékgazdálkodási tervet kell készíteniük. A jelenleg érvényben lévı Országos Hulladékgazdálkodási Tervet az Országgyőlés a 110/2002. (XII. 12.) számú határozatával fogadta el. Az OHT kiemeli az elektronikai hulladékok hasznosításának fontosságát, valamint megemlíti a rájuk vonatkozó jogszabályozás megalkotásának szükségességét. Az OHT az elektronikai hulladékokra vonatkozó program finanszírozási hátterét a veszélyes hulladékokkal kapcsolatos programok közé sorolja. A hulladékgazdálkodási törvény elıírja egy hulladékgazdálkodási információs rendszer kidolgozását, amelynek az Országos Környezetvédelmi Információs Rendszer önálló részeként kell mőködnie. További állami feladatként jelenik meg a hulladékgazdálkodás társadalmi nyilvánosságának a biztosítása, a tájékoztatási kötelezettség teljesítése, valamint a hulladékgazdálkodással kapcsolatos képzésben, nevelésben való részvétel. A hazai környezetvédelem anyagi hátterét az uniós források közül részben a Strukturális Alapok, részben a Kohéziós Alapok, részben pedig a belsı politikák (LIFE82, K+F támogatások) biztosítják. A környezetvédelem hazai intézményi kereteinek a felvázolása után lássuk, hogyan ültették át a jogalkotók a „gyakorlatba” a bemutatott alapelveket, milyen konkrét rendelkezések születtek az elektronikai berendezésekre és hulladékaikra vonatkozóan.
3.5. Az elektromos és elektronikai termékekre vonatkozó jogi szabályozás Mint ahogy arról a Közösség hulladékgazdálkodási keretirányelvének bemutatásánál már említést tettem, az elektronikai termékekkel illetve elektronikai hulladékokkal kapcsolatban az Európai Parlament és a Tanács két
82
LIFE – L'Instrument Financier pour l'Environment, azaz Pénzügyi Eszközök a
Környezetvédelemért; bıvebben lásd: http://ec.europa.eu/environment/life/life/index.htm
44
irányelvet fogadott el 2002-ben. Az egyik a 2002/95/EK számú, egyes veszélyes anyagok elektromos és elektronikus berendezésekben való alkalmazásának korlátozásáról szóló irányelv (az angol megnevezés után RoHS direktíva), a másik pedig a 2002/96/EK számú, az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló irányelv. Mindkettı a kihirdetésének napján, 2003. február 13-án lépett hatályba. Az irányelveket – melyek gondolata már a 90-es évek elején felvetıdött – hosszas elıkészítı munka után fogadták el. Elsı mozzanatként az Európai Parlament 1996. november 14-i (A4-0364/96 számú) határozatában83 kérte fel a Tanácsot és a Bizottságot, hogy tegyen javaslatokat a hulladékokban található veszélyes anyagok (mint például klór, higany, PVC, kadmium és más nehézfémek) csökkentése érdekében, másrészt dolgozzon ki olyan irányelvet az elektromos és elektronikai hulladékokkal kapcsolatban, mely a kiterjesztett gyártói felelısség elvén nyugszik. Ezeknek az irányelveknek az elsı tervezetét az Európai Bizottság 2000-ben készítette el.84 A javaslat az alábbiakat állapítja meg: -
az elektronikai hulladékok legnagyobb részét (90%) elıkezelés nélkül ártalmatlanítják többnyire lerakókban és égetımővekben;
-
elektronikai hulladékokból származik a települési hulladékok nehézfém- és halogénezett szénhidrogén-szennyezésének meghatározó része; Az irányelvek tervezete kitér azokra a veszélyes anyagokra, amiket a
dolgozatom elsı részében bemutattam. Megállapítja továbbá, hogy a probléma nem oldható meg a lerakókra illetve az égetıkre vonatkozó szabályozások szigorításával. A javaslatok alapján elkészített irányelveket végül 2002-ben fogadták el. Meg kell azért jegyezni, hogy a gyártói felelısség elve nem az EEB-kre és hulladékaikra vonatkozó jogszabályokban jelent meg elıször. Ez az elv (és a speciális
hulladékok
szelektív
győjtésének
feladata)
már
a
használt
gépjármővekre vonatkozó irányelvnek is meghatározó alapja volt. Az elemekrıl és akkumulátorokról szóló 2006-os irányelv (lásd késıbb) szintén ezen az elven nyugszik. Véleményem szerint tehát egyre több (hulladékos) jogszabályban lesz meghatározó az, hogy a gyártók felelısek az általuk elıállított és piacra helyezett 83
Official Journal C 362 , 02/12/1996 P. 0241
84
OJ 2000/C 365 E, 2000.12.19.: 2000/0158(COD) és 2000/0159(COD); a javaslatok szövege és
a teljes indoklás az alábbi oldalon érhetı el: www.eeb.org/activities/waste/weee-directive.prn.pdf
45
termékek hulladékainak megfelelı arányú begyőjtéséért és hasznosításáért.
3.5.1 A RoHS irányelv és a harmonizált hazai rendelet
A 2002/95/EK számú, egyes veszélyes anyagok elektromos és elektronikus
berendezésekben
való
alkalmazásának
korlátozásáról
szóló
irányelvet Magyarország a 16/2004. (X. 8.) KvVM rendelettel ültette át a hazai jogrendszerbe. Az irányelvet azóta a tudományos és technikai fejlıdés alapján hétszer módosították, ezeket a változásokat a hazai jogalkotás is folyamatosan követte és követi, ahogy az az alábbi táblázatban is megfigyelhetı:
5. táblázat – Az EEB-k veszélyesanyag-tartalmára vonatkozó uniós és hazai jogszabályok85
Módosítás sorszáma 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7.
Uniós jogszabály 2002/95/EK irányelv Módosító Bizottsági határozat 2005/618/EK 2005/717/EK 2005/747/EK 2006/310/EK 2006/690/EK 2006/691/EK 2006/692/EK
Dátum 2003.01.27.
2005.08.18. 2005.10.13. 2005.10.21. 2006.04.21. 2006.10.12. 2006.10.12. 2006.10.12.
Megfelelı hazai szabályozás 16/2004. (X. 8.) KvVM rendelet Módosító KvVM rendeletek 26/2006. (IV. 28.) KvVM rendelet86 31/2006 (VI.28.) KvVM rendelet .../2007. (...) KvVM rendelet – még csak tervezet87
A szabályozás lényegének ismertetése elıtt nézzük meg, hogy hogyan is illeszthetı be az Unió környezetvédelmi jogszabályozásába a 2002/95/EK direktíva. Mint minden uniós jogszabály, ez az irányelv is indoklással kezdıdik – ilyen indoklásokkal a hazai jogrendszerben csak a törvényekben találkozhatunk, azoknál is csak szők terjedelemben. Az irányelv elfogadásakor tehát – az elektronikai hulladékok megfelelı hasznosításához és kezeléséhez való hozzájárulás mellett – az alábbiakat vették alapul:
85
Források: http://eur-lex.europa.eu (Eurlex),
http://www.magyarorszag.hu/kereses/jogszabalykereso 86
A 26/2006. (IV. 28.) KvVM rendelet nem csak a 16/2004. rendeletet, hanem az elektromos és
elektronikai berendezések hulladékai kezelésének részletes szabályairól szóló 15/2004. (X. 8.) KvVM rendelet is módosította 87
forrás: http://www.kvvm.hu/einfoszab.php?einfoszab_kat=28&content_id=1386
46
-
elsı helyen a gazdasági szempont, a belsı piac versenysemlegességének célja áll, melynek eszköze a jogszabályok harmonizálása a tagországokban (az Európai Közösséget létrehozó szerzıdés88 95. cikke alapján);
-
az emberi egészség védelméhez való hozzájárulás a közösségi egészség- és környezetvédelem (a 6. környezetvédelmi akcióprogram egyik részterülete) keretében;
-
elıvigyázatosság elve;
-
a hulladékok veszélyesanyag-tartalmának csökkentése a megelızés elvével összhangban: ezeket a célokat a Közösség már a hulladékgazdálkodási keretirányelvében
és
a
Hulladékgazdálkodási
Stratégiájában
is
megfogalmazta. A szabályozás lényegét a hazai rendelet 2. paragrafusa, illetve az irányelv 4. cikke fogalmazza meg: 2006. július 1-tıl nem hozható forgalomba olyan elektromos berendezés, amelynek homogén anyagai -
0,1 tömegszázaléknál nagyobb koncentrációban tartalmaznak ólmot, higanyt, hat vegyértékő krómot, polibrómozott-bifenilt (PBB), polibrómozott-difenilétert (PBDE), valamint
-
0,01 tömegszázaléknál nagyobb koncentrációban tartalmaznak kadmiumot.89 A RoHS irányelv szorosan kötıdik a következı pontban ismertetésre
kerülı 2002/96/EK direktívához, értelmezı rendelkezései is hasonlóak. Hatálya is ugyanazokra a berendezésekre terjed ki, továbbá az elektromos izzókra és a háztartásokban használt világítótestekre, viszont nem terjed ki -
az orvosi berendezésekre, az ellenırzı és vezérlı eszközökre, a nemzetbiztonsági célú berendezésekre,
-
a rendelet hatálya alá nem tartozó dolgok elektronikai alkotórészeire,
-
azokra a berendezésekre, melyeket az Európai Unió területén 2006. július 1. elıtt hoztak forgalomba,
-
az ezeknek az eszközöknek a javítását, újrahasználatát szolgáló alkatrészekre,
-
az elemekre és akkumulátorokra, mert azokra egyéb jogszabály vonatkozik.
88
http://eur-lex.europa.eu/en/treaties/dat/12002E/pdf/12002E_EN.pdf
89
Érdekes, hogy a hosszú elıkészítı munka ellenére az említett határértékek még nem jelentek
meg az irányelv elsı változatában (tehát 0% volt a megengedett koncentráció az említett anyagokból), azokat csak az elsı módosítás léptette hatályba (2005/618/EK, illetve 26/2006 KvVM rendelet).
47
Homogénnek azok az anyagrészek tekinthetık, melyeket mechanikusan már nem lehet tovább bontani. Példaként említve egy rádiókészüléket: a benne lévı áramköri lap egyik kapcsolója állhat házból, nyomórúdból, rugóból, érintkezıkbıl, lábakból. Az érintkezık készülhetnek felületi bevonattal ellátott bronzötvözetbıl. Bármire, ami a felsorolásban önálló anyagként azonosítható (pl. bevonat a bronzérintkezın), vonatkozik a fentebb megállapított limit. 90 A fenti tilalom nem vonatkozik azokra az anyagokra és alkalmazásokra, melyek az irányelv (illetve rendelet) mellékletében találhatók. Érdemes ezek közül a tételek közül néhányat kiemelni, hiszen olyan, a hétköznapi életben gyakori alkalmazásokról is szó van, melyek így továbbra is veszélyt jelenthetnek környezetünkre. Ezután is találkozhatunk új elektronikai termékekben például a következıkkel: -
higannyal az általános célra használt fénycsövekben;
-
ólommal a hagyományos CRT televíziók és monitorok képcsövében, a plazma
tévékben,
vagy
egyéb
eszközökben
ötvözıelemként,
forraszanyagként; -
kadmiummal bizonyos villamos érintkezıkben;
-
6 vegyértékő krómmal IT és telekommunikációs berendezésekben, stb. Az irányelv módosításainak (lásd a fejezet elején lévı táblázatot)
eredményeképpen a szabályozás hatálya alá nem esı alkalmazások listája, azaz a mentességek köre folyamatosan nı. Ez fıleg az ólom esetében szembetőnı: az irányelv elsı hatályba lépésekor csak kilenc olyan tétel szerepelt a mentességek között, mely az ólom különbözı felhasználási területeire vonatkozott, ma már viszont 28. Ezenkívül egy-egy kadmium-, króm- és PBDE-tartalmú tétel is felkerült a listára. Megfigyelhetı, hogy az így bıvülı alkalmazásokra – egy kivétellel – egyáltalán nem határoztak meg határértéket. A mentességek bıvülésének egyik okát az irányelv és a bizottsági határozatok szövegében találhatjuk meg. A bizottsági megfogalmazás szerint ha kiderül, hogy egy adott alkalmazás esetén -
nincs (gazdaságos) alternatív technológia vagy helyettesítı anyag,
-
vagy ha van is, akkor annak nagyobbak a környezeti, egészségügyi, biztonsági hátrányai, mint elınyei,
90
http://www.varinex.hu/varinex/index.phtml?aid=508
48
akkor nem lehet megtiltani az adott alkalmazási területen a veszélyes anyagok további használatát.91 Véleményem szerint ugyanakkor elıfordulhat, hogy egyes esetekben az ipari lobbi nyomásának enged a jogalkotás, amikor újabb területeken engedélyezi az irányelv alóli mentességet. Mindenesetre az 5. cikk alapján a mentességeket 4 évente felül kell vizsgálni, s szükség esetén az irányelv hatályát további anyagokra is ki kell terjeszteni. Ez a felülvizsgálat éppúgy a Bizottság feladata, mint a tudományos és mőszaki fejlıdéshez történı hozzáigazítás. Úgy vélem, hogy ezek nagyon fontos feladatok, hiszen mint láttuk a 2.4. fejezetben, sok olyan anyag van az elektronikai berendezésekben, melyekre a vizsgált irányelv nem vonatkozik, ugyanakkor veszélyt jelenthetnek a környezetre. A 16/2004. (X. 8.) KvVM rendelet speciális hazai elemként rögzíti, hogy a környezetvédelmi felügyelıségeknek kell ellenıriznie a rendelet betartását, valamint hogy hulladékgazdálkodási bírságot kötelesek kiróni a rendeletet megsértı vállalkozások számára. A bírság meghatározásáról lásd a 9. táblázatot. A gyártók irányelvnek való megfelelését a 4.1.1. számú fejezetben találhatjuk.
3.5.2 Az EEB-k hulladékaira vonatkozó uniós és hazai jogszabályok (2002/96/EK és 264/2004 Kormányrendelet)
A 2002/96/EK számú, az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló irányelvben foglaltakat a tagállamoknak 2004. augusztus 13ig kellett átültetniük a nemzeti jogalkotásba. Ezzel hazánk nem sokat késett, sıt a tagállamok sorában az elsık között volt: a Kormány 2004. szeptemberében fogadta el az EEB-k hulladékainak visszavételérıl szóló rendeletét, a KvVM pedig októberben bocsátotta ki a 15/2004. számú rendeletét az elektronikai hulladékok kezelésének részletes szabályairól. Az irányelv módosításaival és a kiegészítı uniós rendeletekkel a hazai jogalkotás a RoHS direktívához hasonlóan
91
„A
mentesítés
engedélyezése
tanulmányokból,
az
érdekelt
felektıl
vagy
egyéb
mőszaki/tudományos forrásokból hozzáférhetı tények figyelembevételével a mőszaki szakértık által elvégzett felülvizsgálati folyamat eredményei alapján történik.” Kivonat a RoHS irányelv legutóbbi módosításából (2006/692/EK)
49
lépést tartott. A továbbiakban elıször magáról a 2002/96/EK irányelvrıl ejtek néhány szót, majd a fı tartalmi elemeket a hazai jogszabályok segítségével mutatom be. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy ez az ismertetés – bár igyekszik minden lényeges elemre kiterjedni – természetesen nem pótolja a rendelkezések pontos szövegét. Az uniós és hazai jogszabályok könnyebb nyomon követése érdekében készítettem el a 6.3. mellékletben látható ábrát és az azt követı táblázatot, melyben a 2002/96/EK irányelv köré csoportosuló jogszabályok találhatók, viszont nem szerepelnek benne többek között a veszélyes anyagok csökkentésére, a termékdíjra, valamint az elemekre és akkumulátorokra vonatkozó elıírások.
3.5.2.1 A 2002/96/EK direktíva alapelvei és céljai
A RoHS direktívához hasonlóan kezdjük most is azzal, hogy milyen alapelvekre és szempontokra épít a 2002/96/EK irányelv: -
az Európai Közösségeket létrehozó szerzıdés környezeti címének 174. és 175. paragrafusára (a környezet és az emberi egészség védelme, a természeti erıforrások körültekintı felhasználása),
-
az elıvigyázatosság elvén túl a szennyezı fizet elvre és a forrásnál történı megelızés elvére,
-
a
Közösség
Hulladékgazdálkodási
Stratégiájára,
mely
rögzíti
a
hulladékkezelés kívánatos prioritási sorrendjét, -
a 75/442/EGK hulladékgazdálkodási keretirányelvre, mely lehetıvé teszi kiegészítı hulladékos irányelvek elfogadását,
-
arra a tényre, hogy a Közösségen belül gyorsan nı az EEB-k hulladékainak mennyisége, és a bennük található anyagok közül több veszélyes a környezetre,
-
a gyártói felelısség elvére,
-
a szelektív győjtés fontosságára,
-
az információs rendszer és a tájékoztatás fontosságára mind mikro, mind pedig makroszinten (így segítve elı a megosztott felelısség elvének érvényesülését). Ezekre az alapelvekre építve a szabályozás fı célul tőzi ki
50
-
az EEB-kbıl származó hulladékok keletkezésének megelızését és az ártalmatlanításra
kerülı
hulladék
mennyiségének
csökkentését
az
újrafelhasználás, újrahasznosítás és egyéb hasznosítás elısegítésével, továbbá -
az EEB-k teljes életciklusában érintett piaci szereplık (pl. gyártók, forgalmazók, fogyasztók) környezeti teljesítményének javítását (1. cikk).
3.5.2.2 A 264/2004. Kormányrendelet
A továbbiakban a hazai gyakorlat szempontjából fontosabb 264/2004. Kormányrendelet alapján ismertetem a szabályozás lényeges elemeit. A rendeletben foglaltakat a paragrafusok sorrendjében mutatom be, valamint értékelem és szükség esetén értelmezem ıket. A rendelet hatálya kiterjed (1. §): -
azokra az EEB-kre, melyek a rendelet I.A mellékletében található kategóriákba tartoznak (lásd az 1. táblázatot),
-
a belılük származó hulladékokra,
-
ezeknek a hulladékoknak a kezelésével (visszavétel, begyőjtés, hasznosítás, ártalmatlanítás) kapcsolatos tevékenységekre. A rendelet hatálya a 16/2004. KvVM rendelethez hasonlóan nem terjed ki
a nemzetbiztonsági célú berendezésekre, a rendelet hatálya alá nem tartozó dolgok elektronikai alkotórészeire és az elemekre, akkumulátorokra. A rendelet az I.B. mellékletében sorolja fel az EEB-k egy részterületét alkotó háztartási elektromos berendezéseket a vámtarifaszámuk alapján. Véleményem szerint ez a felsorolás egyrészt hiányos, mert -
a melléklet csak az elsı 7 kategóriában említ háztartási készülékeket, noha például az orvosi berendezések (pl. elektromos vérnyomásmérı), vagy az ellenırzı eszközök (pl. termosztát) között is találunk a háztartásban használatos elektronikai termékeket,
-
az uniós irányelvnél szőkebb, például a 7. kategóriában elektronikus sport- és szabadidıs felszereléseket (pl. pulzusmérı, kerékpáros kilométeróra) nem is közöl. Másrészt a felsorolás segítségével némely esetben nehezen lehet
beazonosítani egy készüléket: például az „automatikus adatfeldolgozó gép”
51
kifejezés a személyi számítógépet takarja.
Az értelmezı rendelkezések (2. §) közül is érdemes néhányat kiemelni:92 Az elektromos és elektronikus berendezés fogalmáról a dolgozat elején már volt szó. A háztartási EEB-k körébe a mellékletben VTSZ számukkal felsorolt berendezések tartoznak (lásd az 1. táblázat elsı 7 kategóriáját), azok intézményi, kereskedelmi és ipari alkalmazása esetén is, tekintve, hogy ezekben az esetekben is hasonló a képzıdı hulladék természete és mennyisége. Történelmi hulladék a 2005. augusztus 13. elıtt gyártott elektromos berendezésekbıl származó hulladék. A gyártó fogalma felöleli a termék elıállítóját, nem a Magyar Köztársaság területén történı elıállítás esetén az importırt, valamint azt a továbbforgalmazót, aki a más gyártó által elıállított elektromos berendezést saját márkaneve alatt forgalmazza tovább (kivéve ha az eredeti gyártó neve is látható a terméken).
Az értelmezı rendelkezések után vizsgáljuk meg, hogy milyen hulladékkezelési
kötelezettségek
hárulnak
a
gyártókra
a
szabályozás
következtében (3-6. §). A gyártóknak egyrészt visszavételi kötelezettségük van: kötelesek térítésmentesen (vagy döntésüktıl függıen díjat fizetve) visszafogadni -
az általuk forgalomba hozott EEB hulladékát,
-
a háztartási berendezésbıl származó történelmi hulladékot, és
-
az új, azonos funkciójú termékkel helyettesített nem háztartási berendezésbıl származó történelmi hulladékot. A gyártóknak a passzívnak tekinthetı visszavételi folyamaton kívül aktív
szerepet is be kell tölteniük, azaz begyőjtési és hasznosítási kötelezettségük is van. Ennek megvizsgálásához érdemes visszanyúlni az uniós irányelvhez. A 2002/96/EK
irányelv
alapján
2006.
december
31-ig
a
tagállamoknak
biztosítaniuk kell, hogy 92
A felsorolás és a meghatározások nem teljesek, azok pontos változatát lásd a rendelet eredeti
szövegében.
52
-
évente és lakosonként legalább 4 kg magánháztartásból származó HEEB szelektív összegyőjtésére kerüljön sor (5. cikk 5. bekezdés), továbbá
-
a begyőjtött elektronikai hulladékok hasznosítási illetve újrafelhasználási, újrahasznosítási aránya kategóriánként érjen el egy meghatározott értéket (7.cikk 2.bekezdés). Hazánk – néhány újonnan csatlakozott országgal együtt – a 2004/312/EK
Tanácsi Határozat alapján két év haladékot kapott, azaz számunkra 2008. december 31. a határidı. A 264/2004. számú rendelet ezeknek a feltételeknek alapján olyan begyőjtési és hasznosítási arányokat ír elı a gyártók számára a 2005-tıl 2008-ig tartó idıszakra, hogy az irányelvben foglaltak teljesülhessenek. A gyártók számára elıírt, a háztartásokból származó elektronikai hulladékokra vonatkozó kategóriánkénti (minimális) begyőjtési arányokat a 6. táblázatban látható módon határozza meg a rendelet. A begyőjtendı mennyiséget a gyártó által az elızı évben a Magyar Köztársaságban forgalomba hozott, az adott kategóriába tartozó háztartási berendezés mennyisége (tonna) és a táblázatban szereplı arányszám szorzataként lehet számítani.
6. táblázat – A begyőjtési arány mértéke Elektromos és elektronikai 2005. berendezéskategória évben 1. Háztartási nagygépek 9% 2. Háztartási kisgépek 5% 3. Információs (IT) és távközlési 9% berendezések 4. Szórakoztató elektronikai cikkek 9% 5. Világítótestek 1% 5. a) Gázkisülı lámpák 0% 6. Elektromos és elektronikus 1% barkácsgépek, szerszámok 7. Játékok, szabadidıs és sportfelszerelések 0%
2006. évben 18% 10% 17%
2007. évben 28% 15% 26%
2008. évben 36% 19% 35%
17% 2% 0% 2%
25% 4% 1% 4%
33% 5% 1% 5%
0%
1%
1%
Forrás: 2. számú melléklet a 264/2004. (IX. 23.) Kormányrendelethez, A) táblázat
A táblázatból egyrészt az látszik, hogy a begyőjtésre vonatkozó arányszámok 2005-tıl indulóan évente nagyjából egyforma mértékben (számtani sorozat alapján) növekednek. Másrészt megfigyelhetjük, hogy az e-hulladékok legnagyobb tömegét kitevı háztartási nagygépek, IT és távközlési berendezések és a szórakoztató elektronikai cikkek esetében a legnagyobb (33-36%-os) a 2008. év végén esedékes begyőjtési kötelezettség. Ha ehhez hozzávesszük azt, hogy 53
Magyarországon éves szinten – különbözı becslések alapján – 150-160 ezer tonna háztartási elektronikai hulladék képzıdik (15-16 kg/lakos/év), akkor egyszerő számolással (15*33%=4,95) adódik, hogy a rendelet által kitőzött begyőjtési arányok teljesítése esetén az uniós irányelvben megfogalmazott 4 kg/lakos/év
háztartási
HEEB-begyőjtés
teljesíthetı.93
Érdemes
azonban
kihangsúlyozni, hogy a 8., 9. és 10. kategóriában található hulladékokra nem vonatkozik kötelezı begyőjtési arány. A 99/2006-os módosító Kormányrendelet szerint az elektronikai hulladékokat a begyőjtési helytıl a hulladékkezelési helyig nem kell veszélyes hulladékként szállítani. A gyártók (minimális) hasznosítási kötelezettségét az alábbi táblázatában található arányok határozzák meg.
7. táblázat – A hasznosítási és újrafeldolgozási arány mértéke 2005 Elektromos és elektronikai berendezéskategória 1. Háztartási nagygépek 2. Háztartási kisgépek 3. IT és távközlési berendezések 4. Szórakoztató elektronikai cikkek 5. Világítótestek 5. a) Gázkisülı lámpák 6. Elektromos és elektronikus barkácsgépek, szerszámok 7. Játékok, szabadidıs és sportfelsz. 8. Orvosi berendezések 9. Ellenırzı, vezérlı és megfigyelı eszközök 10. Adagoló automaták
2008
2005 2006 2007 2008 Újrafeldolgozási arány
20% 18% 19%
2006 2007 Hasznosítási arány 40% 60% 35% 53% 38% 56%
80% 70% 75%
19% 13% 16%
38% 25% 33%
56% 38% 49%
75% 50% 65%
19%
38%
56%
75%
16%
33%
49%
65%
18% 20% 18%
35% 40% 35%
53% 60% 53%
70% 80% 70%
13% 20% 13%
25% 40% 25%
38% 60% 38%
50% 80% 50%
18%
35%
53%
70%
13%
25%
38%
50%
18%
35%
53%
70%
13%
25%
38%
50%
20%
40%
60%
80%
19%
38%
56%
75%
forrás: 2. számú melléklet a 264/2004. (IX. 23.) Kormányrendelethez, B) táblázat
Az évenként itt is azonos mértékben növekedı arányszámok a begyőjtött (nem csak háztartási) elektronikai hulladékokra vonatkoznak. Ez a megállapítás
93
Még akkor is teljesíthetı a 4 kg-os cél, ha a begyőjtési célarány tömeggel súlyozott, összes
háztartási HEEB-re vonatkozó átlagos értékét csak 30%-osnak vesszük, és mondjuk csak 140 ezer tonna a képzıdı elektronikai hulladék (14*0,3=4,2).
54
igaz az utolsó három kategóriára is, melyeket ismét érdemes kiemelni: az elızı bekezdés alapján a gyártó megteheti, hogy ezekbıl a hulladékokból (orvosi berendezések, ellenırzı és vezérlı eszközök, adagoló automaták) 0 mennyiséget győjt be, és így 0 mennyiséget is hasznosít, viszont ha már begyőjtött bizonyos mennyiséget, akkor annak a megfelelı arányát hasznosítani köteles. A rendelet – bár megemlíti, hogy az újrafeldolgozásba az elektromos berendezés részben történı újrahasználatát és a visszanyerést is be kell számítani – sajnos nem tisztázza a hasznosítás és az újrafeldolgozás fogalmait. Ennek érdekében nyúljunk vissza a hulladékgazdálkodási törvényhez (Hgt.). A Hgt. szerint hasznosításnak számít a hulladéknak vagy valamely összetevıjének (oldószerek, fémek, szervetlen anyagok, stb.) visszanyerése és újrafeldolgozása, illetve a főtıanyagként történı felhasználás vagy más módon energia elıállítása94. Tehát az újrafeldolgozás a hasznosítás egyik részterülete. Visszatérve az arányszámokhoz: például a háztartási nagygépek esetén a 80%-os hasznosítási arányból 75% teljesíthetı az alkatrészek újrafelhasználásával, vagy az alapanyagok visszanyerésével és újrafeldolgozásával, a maradék 5%-ból pedig égetéssel lehet energiát visszanyerni. A rendelet lehetıvé teszi azt is, hogy az elektronikai hulladékokat hasznosítási célból az EU más tagállamába exportálja a hulladék kezelıje, de csak külön jogszabályban meghatározott feltételekkel, és annak igazolásával, hogy a hasznosítás feltételei a célországban egyenértékőek a hazaival. A gyártókra végezetül ártalmatlanítási kötelezettség is hárul, azaz a visszavett és begyőjtött, de nem hasznosított hulladékot a Hgt. elıírásai szerint ártalmatlanítaniuk kell.
A gyártó hulladékkezelési kötelezettségeinek átruházása (7-9. §) A gyártó (bizonyos feltételekkel és a Fıfelügyelıség95 jóváhagyásával) átruházhatja az elıbbiekben sorra vett kötelezettségeit -
egy hatósági engedéllyel rendelkezı átvevıre,
-
illetve egy kizárólag erre a célra, a gyártók illetve a forgalmazók által létrehozott, kezelést koordináló szervezetre.
94 95
pontosabban lásd a Hgt. 4.számú mellékletét Fıfelügyelıségnek a továbbiakban az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és
Vízügyi Fıfelügyelıséget fogom hívni.
55
Az átvevıre, valamint a koordináló szervezetre az átruházott kötelezettség tekintetében a gyártóra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
A Fıfelügyelıség a gyártót, valamint a koordináló szervezetet nyilvántartásba veszi, s a gyártó adatszolgáltatását ellenırizheti. (10-12. §) A gyártónak a rendelet 5. számú mellékletében megtalálható adatlap kitöltésével kell kérnie nyilvántartásba vételét, melyben meg kell jelölnie a forgalmazott elektronikai berendezések kategóriáit. A koordináló szervezetekre több fontos megkötést ad a rendelet: kérelmük benyújtásakor a gyártókhoz képest jóval több dokumentumot kell mellékelniük, közhasznú jogállásúnak kell lenniük, és alaptıkéjük el kell, hogy érje a 75 millió forintot. A hazai koordináló szervezetekrıl bıvebben a 4.2 fejezetben lesz szó.
A gyártó tájékoztatási kötelezettsége (13. §) A gyártóra meglehetısen széleskörő tájékoztatási kötelezettséget hárít a rendelet: -
tájékoztatnia kell a kereskedıt és a fogyasztót a gyártó szerepérıl, tehát arról, hogy köteles visszavenni és begyőjteni az elektronikai hulladékot;
-
a 2005. augusztus 13. után gyártott terméken vagy a csomagolásán jól látható helyen fel kell tüntetnie a gyártási idıpontot, a gyártó azonosító adatait és az 5. képet, mely az elektronikai hulladékok szelektív győjtésének kötelezı igénybevételére utal; a CENELEC96 szabvány szerint ha a termék 2005. augusztus 13. után készült, akkor a dátum megjelölését helyettesíteni lehet a kuka alatt lévı vastag fekete sávval97, mint ahogy a 6. képen látható;
96
CEN: Európai Szabványügyi Bizottság, CENELEC: Európai Elektrotechnikai Szabványosító
Bizottság 97
Kelemen (2006), http://www.weeeregistration.com/symbol-for-the-marking-of-eee-electrical-
and-electronic-equipment.html
56
5. kép
6. kép
EEB jelölés a 2002/96/EK és a 264/2004. rendelet alapján
-
EEB jelölés a 2005. augusztus 13-át követı gyártásra utaló csíkkal (CENELEC szabvány)
tájékoztatnia kell a fogyasztót (magyar nyelven) a nem megfelelıen ártalmatlanított elektronikai hulladék környezeti veszélyeirıl, a már elérhetı szelektív begyőjtés fontosságáról és kötelezı igénybevételérıl, a veszélyes hulladéknak minısülı alkatrészekrıl, és a fogyasztó szerepérıl az elektronikai hulladékok kezelésének folyamatában;
-
a hasznosítást végzı szervezet számára részletes mőszaki dokumentációt kell biztosítania a forgalomba hozataltól számított egy éven belül;
-
részletes adatokat kell nyújtania a Fıfelügyelıség számára is (ezt a 15/2004. KvVM rendelet pontosítja, lásd késıbb).
A kereskedı kötelezettségei (14. §) A kereskedı köteles átvenni a fogyasztótól új termék vásárlásakor a használt, azonos mennyiségő és azonos funkciót betöltı régi terméket.98 A gyártóhoz hasonlóan ezért díjat nem kérhet, de díjat fizethet. Az így átvett berendezést a kereskedı köteles a gyártónak továbbadni (a vele kötött értékesítési szerzıdés keretei között), aki köteles ezt tıle átvenni. Ha a gyártó koordináló
szervezethez
csatlakozott,
akkor
a
koordináló
szervezetre
vonatkoznak a fenti kötelezettségek.
A gyártó hulladékkezelési kötelezettségeinek ellátásával kapcsolatos költségek (15. §) 98
A 99/2006 módosító Kormányrendelet 2006. májusi hatályba lépése elıtt a kereskedı átvételi
kötelezettsége csak akkor állt fent, ha az eladótér alapterülete egy bizonyos értéknél (25 illetve 35 m2) nagyobb volt, bár a csak mobiltelefon értékesítésével foglalkozó kereskedıkre már akkor is vonatkozott az elıírás alapterülettıl függetlenül.
57
A rendelet 15. paragrafusa alapján a gyártó viseli az elektronikai hulladékok
begyőjtésének,
visszavételének,
hasznosításának
és
ártalmatlanításának a költségeit mind történelmi illetve nem történelmi ehulladék, mind pedig háztartásból illetve nem háztartásból származó e-hulladék esetén. Ez alól egy kivétel van: a költségek a nem magánháztartásból származó történelmi hulladék birtokosát terhelik, ha hulladékká vált elektronikai termékét nem helyettesíti új termékkel. (Ezt a kivételt az irányelv 2003/108/EK irányelvvel való módosítása iktatta be.) A történelmi hulladékkal kapcsolatban felmerülhet a kérdés, hogy hogyan történjen a kezelés finanszírozása, hisz adott esetben olyan elektronikai hulladékról is szó lehet, melynek a gyártója már megszüntette a tevékenységét. A rendeletben erre való utalást nem találunk, újra az irányelvet kell elıvenni: a 8. cikk 3. bekezdése egy lehetıségként azt javasolja, hogy a gyártó az adott berendezés jellegének megfelelı piaci részesedése arányában járuljon hozzá a kezelési költségekhez.
Biztosítékadási kötelezettség (16. §) Azért, hogy a rendelet céljai biztosan teljesüljenek, és a gyártók anyagilag eleget tudjanak tenni a kötelezettségeiknek, a rendelet biztosíték (más néven letét) képzését írja elı számukra (illetve az átvevı számára) abban az esetben, ha a gyártók nem csatlakoznak koordináló szervezethez. A biztosíték formája lehet zárolt bankbetét vagy biztosítási szerzıdés. (A biztosíték intézményét már a Hulladékgazdálkodási törvény is megemlíti a 47. paragrafusában.) A biztosíték mértékét a gyártó által elızı évben gyártott illetve importált berendezéskategória mennyiségének, valamint a biztosíték tonnára vetített összegének (lásd a 8. táblázatot) szorzataként lehet kiszámolni. Látható, hogy a táblázatban csak az a hét kategória szerepel, melyek a háztartási e-hulladékok körébe tartoznak, és amelyekre a gyártóknak begyőjtési kötelezettségük van. Megfigyelhetı az is, hogy a háztartási nagygépek biztosítéka a legkisebb, és a világítótesteké a legnagyobb. A rendelet megfogalmazói a biztosítékok meghatározásakor véleményem szerint a hulladékkezelés költségeibıl indultak ki, mely költség egyben párhuzamot mutat az adott hulladék veszélyességével is. A gyártó által képzendı összes biztosítékot az így meghatározott díj és a gyártott vagy importált elektronikai berendezések 58
mennyiségének a szorzata adja meg kategóriánként.
8. táblázat – A biztosíték tonnára vetített összege Elektromos és elektronikai berendezéskategória
A biztosíték tonnára vetített összege (Ft/t)
1. Háztartási nagygépek a) 8418-as KN-kód alá tartozó berendezések kivételével b) 8418 KN-kód alá tartozó berendezések esetében 2. Háztartási kisgépek 3. Információs (IT) és távközlési berendezések 4. Szórakoztató elektronikai cikkek 5. Világítótestek 6. Elektromos és elektronikus barkácsgépek, szerszámok 7. Játékok, szabadidıs és sportfelszerelések
26 000 100 000 70 000 100 000 95 000 190 000 85 000 100 000
forrás: 4. számú melléklet a 264/2004. (IX. 23.) Kormányrendelethez, A) táblázat megjegyzés: a 8418-as KN-kód a hőtı- és fagyasztóberendezéseket öleli fel99
Jogkövetkezmények (17. §) Az illetékes környezetvédelmi felügyelıség a gyártó illetve az átvevı által nyújtott biztosíték terhére, vagy a koordináló szervezet költségére biztosíthatja az elektronikai hulladékok megfelelı kezelését, ha a kötelezettek ezt elmulasztották. A felügyelıség hulladékgazdálkodási bírságot is megállapíthat.
Tájékoztatás és jelentés az Európai Bizottság felé (18. §) A 2002/96/EK irányelv 12. cikke alapján a tagországoknak bizonyos idıszakonként el kell látniuk a Bizottságot megadott információkkal. A rendelet 18. paragrafusa ezt a feladatot a környezetvédelemért felelıs miniszter hatáskörébe utalja. Az információadás két területre terjed ki. A tagországoknak a tájékoztatási kötelezettség alapján kétévente kell küldeniük egy adatcsomagot a Bizottság részére, melynek részleteit a Bizottság a 2005/369/EK határozatában tette közzé.100 A határozat mellékletének 1. táblázata alapján kategóriánként kell jelentést adni a piacon forgalomban lévı elektronikai berendezések mennyiségérıl, arról, hogy ebbıl mennyit és honnan győjtöttek be (háztartásokból illetve nem háztartásokból), és arról, hogy a begyőjtött HEEB-ket hol kezelték (tagország, másik tagország, EU-n kívül). A 2. táblázat a begyőjtött, 99
http://portal.ksh.hu/portal/page?_pageid=37,109886&_dad=portal&_schema=PORTAL&szo=vtsz
100
A 2005/369/EK Bizottsági Határozat adatait lásd a 6.3 mellékletben.
59
az
újrafelhasznált/újrahasznosított
és
egészében
hasznosított
készülékek
mennyiségeit valamint arányszámait kéri be. A begyőjtött mennyiségeket darabszám szerint is meg lehet adni, ha a tömegük nem ismert. Az elsı adatküldés 2005-2006-ra vonatkozik. Részben ennek a tájékoztatási kötelezettségnek a teljesítése érdekében született meg a 15/2004. KvVM rendelet101, mely az elıbbiekben ismertetett mennyiségi adatokat (sıt azoknál többet is) a gyártóktól kéri be megfelelı adatlapok segítségével. A gyártóktól a Fıfelügyelıséghez beérkezı adatlapok összegzése után már rendelkezésre állnak az országos adatok is. A tájékoztatáson kívül a tagországoknak háromévenként jelentést kell adniuk arról, hogy milyen eszközökkel oldották meg az irányelv egyes rendelkezéseinek átültetését a nemzeti jogba, s mik a tapasztalataik az irányelv végrehajtásával kapcsolatban. Az elsı jelentést a 2004-2006-os idıszakra kell megküldeni. A Bizottság 2004/249/EK határozatában102 mellékelte azt a kérdıívet, melynek alapján a tagországoknak ki kell dolgozniuk ezt a jelentést. Az irányelv végrehajtására vonatkoznak például az alábbi kérdések: -
Megtették-e a termék kialakítására vonatkozó intézkedéseket?
-
Meghozták-e azokat a szükséges intézkedéseket, amelyek biztosítják a HEEB-k
környezetvédelmi
szempontból
megfelelı
újrafelhasználását,
hasznosítását és újrafeldolgozását? -
Meghozták-e a szükséges intézkedéseket a felhasználók tájékoztatása, illetve annak érdekében, hogy ösztönözzék azok részvételét a HEEB-k kezelésében? A jelentési kötelezettség ezen kérdéseire a választ a Fıfelügyelıség
szintén a gyártóktól „szerzi be”, akiknek részben pontosan ugyanezekre a kérdésekre kell szöveges választ adniuk a 15/2004. KvVM rendeletben meghatározottak szerint.
Záró rendelkezések (19-21. §) A záró rendelkezések elsıként az egyes paragrafusok hatálybalépési idıpontját adják meg. Noha a rendelet legnagyobb része 2004 decemberében lépett hatályba, a gyártóra vonatkozó legfontosabb elıírások (visszavétel, begyőjtés, hasznosítás és biztosítékadás), valamint a kereskedı átvételi 101
15/2004. (X. 8.) KvVM rendeletrıl a késıbbiekben lesz még szó.
102
A 2004/249/EK Bizottsági Határozat adatait lásd a 6.3 mellékletben.
60
kötelezettsége csak 2005. augusztus 13-án lépett érvénybe. A 20. paragrafus a rendelet elsı változatában a HEEB-k kezelésével kapcsolatos hulladékgazdálkodási bírságról szóló rendelkezéseket tartalmazta, de azóta törölték a jogszabályból. A bírság mértékét jelenleg a 271/2001. számú Kormányrendelet határozza meg.103 A záró rendelkezések között találjuk még azt, hogy a gyártók feltüntethetik a termékek árában az elektronikai hulladékok kezelésének költségét, de ezt csak 2011. február 13-ig, illetve háztartási nagygépek (1. kategória) esetén 2013. február 13-ig tehetik meg. Az utolsó, 21.paragrafus az alapul vett uniós jogszabályokat sorolja fel.
A 264/2004 Kormányrendelet eddig nem ismertetett hiányosságai Ha szemügyre vesszük a 2002/96/EK irányelvet, akkor két olyan területet is megemlíthetünk, melyet a 264/2004. Kormányrendelet egyáltalán nem érintett. Elsıként vizsgáljuk meg az irányelv 4. cikkét. Ez alapján a tagállamoknak ösztönözniük kell, hogy a gyártók az elektronikus berendezéseket olyan módon tervezzék meg és állítsák elı, amely figyelembe veszi és megkönnyíti a szétszerelést és a hasznosítást, ezen belül is az újrafelhasználást és újrahasznosítást. Véleményem több oka lehet annak, hogy ez miért nem került bele a rendeletbe: -
vagy azért, mert a rendelkezésben foglaltakat a hulladékgazdálkodási törvény általánosságban kötelezıvé teszi: részben a gyártói felelısség elvének meghatározásakor (4. §, c pont), részben a gyártó kötelezettségeinek tárgyalásakor (6. §, (1) bekezdés); az elektronikai berendezéseket illetve hulladékait ugyanakkor nem nevesíti,
-
vagy azért, mert a 15/2004. KvVM rendelet a gyártót többek között a terméktervezéssel kapcsolatos adatok Fıfelügyelıségnek való megadására is kötelezi;
-
vagy, mert úgy gondolhatta a jogalkotó, hogy a hazai forgalomban lévı termékek döntı hányada importból származik, azaz nagyon kevés a hazai gyártók száma. A másik hiányosság a fogyasztókkal kapcsolatos. Az irányelv a 10.
103
271/2001. (XII. 21.) Korm. rendelet a hulladékgazdálkodási bírság mértékérıl, valamint
kiszabásának és megállapításának módjáról
61
cikkében kötelezi a tagállamokat arra, hogy tegyenek intézkedéseket annak érdekében, hogy a vásárlók vegyenek részt a HEEB-k összegyőjtésében és segítsék elı azok újrafelhasználását és hasznosítását. A kérdéskört ismét érinti a Hgt. a fogyasztó kötelezettségei (12. §) illetve a hulladék termelıjének, birtokosának kötelezettségei (13. §) között, de itt sincs szó közelebbrıl meghatározott hulladékfajtáról. A Hgt-nek természetesen ez nem is lehet célja. Annak ellenére, hogy a hulladékgazdálkodási törvény elvileg vonatkozik az irányelvben szabályozott mindkét területre, mégis úgy gondolom, hogy – nevesítve az elektronikai berendezéseket, illetve a belılük származó hulladékokat – a 264/2004. Kormányrendeletben szót kellett volna ejteni a gyártók illetve a fogyasztók fentiekben felvázolt felelısségérıl. A 264/2004. számú Kormányrendelettel való megismerkedés után nézzük meg,
hogy
milyen
egyéb
rendelkezések
vonatkoznak
az
elektronikai
hulladékokra és az érintettekre.
3.5.3 Az elemekre és akkumulátorokra vonatkozó szabályozás
Mint tudjuk, az elektronikus eszközök némelyike elemmel vagy akkumulátorral mőködik. Ahogy a dolgozat elején láthattuk, ezek olyan veszélyes anyagokat tartalmaznak, mint a higany, ólom vagy a kadmium. Az Európai Közösségek Tanácsa az elemek és akkumulátorok szabályozásának terén 1991-ben fogadta el elsı irányelvét (91/157/EGK), amely egyrészt bizonyos tömegszázalék fölött megtiltotta a higany használatát (0,025% volt a határérték), másrészt szelektív győjtésre szólította fel a tagállamokat. A Bizottság 93/86/EGK irányelve ezt a szabályozást úgy egészíti ki, hogy az „áthúzott kuka” ábrájának feltüntetését valamint a nehézfémtartalom megjelölését kötelezıvé teszi. A Bizottság 1998-ban a 98/101/EK módosító irányelvvel 0,0005 tömegszázalékra csökkentette a higany felhasználására vonatkozó határértéket. A 91/157/EGK direktívát 2006-ban az Európai Parlament és a Tanács 2006/66/EK irányelve váltotta fel. Ez a rendelkezés immár a kadmium felhasználását is szabályozza, amelynél 0,002% a felsı korlát, valamint éves begyőjtési arányokat is meghatároz: 2012-ig 25%-osat, 2016-ig pedig 45%-osat.
62
Magyarország
a
9/2001.
Köm.
Rendelettel104
és
a
109/2005.
Kormányrendelettel105 ültette át a hazai jogszabályok közé az uniós irányelveket. Ez utóbbi nagyon hasonlóan épül fel, mint a 264/2004 Kormányrendelet. A gyártó a forgalomba hozott termékei mennyiségének arányában 2005 és 2007 között rendre minimum 7, 10 és 13%-os begyőjtési arányt kell, hogy elérjen.
3.5.4 A 15/2004. (X. 8.) KvVM rendelet a HEEB-k kezelésének részletes szabályairól
Mint arról korábban már volt szó, a 2002/96/EK uniós irányelvnek és az ıt kiegészítı jogszabályoknak a 264/2004. Kormányrendeleten kívül a 15/2004. KvVM rendelet felel meg. Azt is megemlítettem, hogy ez utóbbi rendelet mellékletében szereplı adatlapok kitöltésével, illetve a kérdésekre adott szöveges válaszokkal
tud
megfelelni
a
gyártó
a
Fıfelügyelıséggel
szembeni
adatszolgáltatási és információadási kötelezettségének. Ezenkívül a további fıbb rendelkezéseket tartalmazza a 15/2004. rendelet: Adatszolgáltatás A gyártók nem csak az elızı évre vonatkozóan kötelesek kategóriánként részletezni
a
forgalmazott,
begyőjtött,
hasznosított
és
ártalmatlanított
mennyiségeket, hanem az aktuális évre is közölniük kell a várható mennyiségeket hasonló bontásban. A forgalmazott berendezések mennyiségét elıször a 2004-es évre, a kezelt hulladékok mennyiségeit pedig elıször a 2005-ös évre vonatkozóan kell bejelenteni. Az átvevıknek (értelmezését lásd a 264/2004-es rendeletben) az elıbbieken túl adatot kell szolgáltatniuk arról, hogy mely gyártóktól milyen kötelezettségeket vállaltak át, s ez milyen HEEB mennyiséget érintett. A részben a környezeti információk hozzáférhetıségérıl szóló 1998-as Aarhusi Egyezménynek való megfelelést tapasztalhatjuk a rendelet 6. paragrafusának olvasásakor: „A Fıfelügyelıség minden év szeptember 1-ig
104
9/2001. (IV. 9.) KöM rendelet az elemek és akkumulátorok, illetve hulladékaik kezelésének
részletes szabályairól 105
109/2005. (VI. 23.) Korm. rendelet az elemek és az akkumulátorok hulladékainak
visszavételérıl
63
köteles az e rendelet alapján teljesített adatszolgáltatások adatait feldolgozni. Az adatszolgáltatásból származó, feldolgozott adatok nyilvánosak és az Interneten keresztül térítésmentesen hozzáférhetıek.” A HEEB-k kezelésére vonatkozó szabályok A rendelet – a 2002/96/EK irányelvben elıírtak szerint – különleges szabályokat állapít meg a HEEB-k kezelésére: •
Bizonyos anyagokat el kell távolítani az elektronikai hulladékokból azok
kezelése során. Ezek a teljesség igénye nélkül a következık: PCB-ket tartalmazó kondenzátorok,
higany-
és
azbeszttartalmú
komponensek,
elemek,
akkumulátorok, nyomtatott áramkörök, tonerek, brómtartalmú gyulladásgátlót tartalmazó mőanyagok, halogénezett szénhidrogének (CFC, HCFC, HFC, HC), katódsugárcsövek, gázkisülı lámpával megvilágított kijelzık, stb. Láthatjuk, hogy ezek éppen a veszélyes anyagokat tartalmazó komponensek, melyek veszélyes hulladéknak minısülnek. Az így kiszerelt alkatrészeket, anyagokat a veszélyes hulladékokra vonatkozó jogszabályok szerint kell tárolni és kezelni. •
A HEEB-k kezelésére szolgáló helynek idıjárásállónak és vízállónak kell
lennie. •
A kezelés elıtt a HEEB-k tömegét, a kezelés után pedig a keletkezett
hulladékfajták (frakciók) tömegét meg kell mérni. •
A
HEEB-k
kezelésével
kapcsolatos
tevékenységek
csak
megfelelı
szakképzettséggel folytathatók.
3.5.5 Az elektronikai hulladékok kezelésével kapcsolatos bírság
Ahogy az elızı fejezetben említettem, jelenleg a 271/2001. számú Kormányrendelet
rendelkezik
a
HEEB-k
kezelésével
kapcsolatos
hulladékgazdálkodási bírságról. Ennek rövid összefoglalása azért fontos, hogy pontosabb képet kapjunk arról, mennyi esély van az uniós irányelvek és a hazai rendeletek célkitőzéseinek megvalósulására. A 264/2004 számú Kormányrendelet úgy módosította a 271/2001-es rendeletet, hogy az elektronikai hulladékokra vonatkozó bírság követte a legtöbb hulladéktípusra érvényes addigi gyakorlatot, azaz egy alapbírság és egy módosító tényezı szorzataként állt elı. A módosító tényezı a nem jogkövetı magatartással 64
érintett hulladék veszélyességétıl és mennyiségétıl függött. A bírságnak ily módon való meghatározása gyakorlatilag nem lépett hatályba, mert 2005. végén a 313/2005. (XII. 25.) Kormányrendelettel ismét módosították a 271/2001-es rendeletet. A 2006. január 1-én életbe lépett, ma is hatályos szabályozás szerint a bírság már nem egy alapbírság és egy módosító tényezı szorzataként számítható, hanem az adott szabályszegésnek megfelelı meghatározott összeggel egyenlı, ahogy az alábbi táblázatban látható. Itt az is megfigyelhetı, hogy a bírság mind a 264/2004-es Kormányrendeletben mind pedig a 16/2004-es KvVM (RoHS) rendeletben szabályozott tevékenységekre kiterjed. Az elemek és akkumulátorok tekintetében hasonló jogellenes magatartások esetén szabható ki bírság, ennek mértékével most nem foglalkozom, azt a 271/2001 Kormányrendeletben megtalálhatjuk.
9. táblázat – A HEEB-k kezelésével kapcsolatos bírságok összege Nem jogkövetı magatartás A bírság összege Ha a gyártó a tárgyévi begyőjtendı hulladékmennyiséget nem 350 000 Ft teljesíti Ha a gyártó a visszavételi, vagy a kereskedı az átvételi 25 000 Ft kötelezettségét nem teljesíti Ha a gyártó a hasznosítási, valamint az ártalmatlanítási 300 000 Ft kötelezettségét nem teljesíti, vagy az elektromos berendezésben a veszélyes anyagok alkalmazásának külön jogszabályban meghatározott határértékét túllépi forrás: 271/2001. (XII. 21.) Kormányrendelet 2.§ (6) bekezdés
Úgy vélem, hogy a jogkövetı magatartást igazából nem is a bírság, hanem a hulladékok mennyiségén és veszélyességén alapuló biztosítékadási kötelezettség, valamint a hasonló szerepet betöltı termékdíj (melyrıl késıbb még lesz szó) segíti elı leginkább, azaz a bírságok jelenlegi szabályozása megfelelı. A bírságok alárendelt szerepét értékelhetjük úgy, mint elmozdulást a hagyományos (közvetlen, utasít és ellenıriz) típusú szabályozás felıl a közvetett, gazdasági szabályozás felé.
65
3.5.6 Az elektronikai berendezések termékdíja
Magyarországon termékdíjat elıször 1992-ben vezettek be, ekkor még csak az üzemanyagokra.106 A termékdíj a termékek szélesebb körére (gumiabroncsok,
hőtıberendezések
és
hőtıközegek,
csomagolóeszközök,
akkumulátorok) a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény és az 1995. évi termékdíjtörvény elfogadása után terjedt ki.107 Ezen termékek között már az elektronikai termékek egy szők részét alkotó akkumulátorok, hőtıberendezések és hőtıközegek is megjelentek. Tekintve, hogy a termékdíjat a termékdíjtörvény szerint az után a termék után kell megfizetni, mely a környezetet elıállítása, forgalmazása, felhasználása során vagy
azt
követıen
veszélyezteti,
a
két
termékcsoport
termékdíjas
szabályozásának oka minden bizonnyal a magas nehézfémtartalom illetve a halogénezett szénhidrogének (CFC-k, HCFC-k, stb.) jelenléte volt. Az uniós csatlakozást követıen a hazai jogalkotás részben a termékdíjak körét kibıvítve akart megfelelni az új, már vizsgált irányelvek rendelkezéseinek. 2005. január 1-jén lépett hatályba a termékdíjtörvény 2004. évi CIII. számú108 törvénnyel módosított változata, mely immár az elektromos és elektronikus berendezésekre is kiterjedt. A törvényt két (szintén többször módosított, ún. végrehajtási) rendelet teszi teljessé, ezek: -
a 10/1995. (IX. 28.) KTM rendelet a termékdíjtörvény végrehajtásáról,
-
és
az
53/2003.
(IV.
11.)
Kormányrendelet
a
környezetvédelmi
termékdíjmentesség, a termékdíj visszaigénylésének és átvállalásának, valamint a használt gumiabroncs behozatalának feltételeirıl. A termékdíjat a termékdíjtörvény szerint „a termék és a belıle származó hulladékká vált termék által okozott környezeti veszélyeztetések vagy károk megelızésére, csökkentésére, rendezésére, valamint a természeti erıforrásokkal
106 107
1992. évi XVIII. Törvény az üzemanyagok környezetvédelmi termékdíjáról 1995. évi LVI. törvény a környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek
környezetvédelmi termékdíjáról. (Az érintett termékek köre azóta módosult, s nem csak az EEB-k tekintetében.) 108
A 2004. évi CIII. számú törvényt a 2005. évi CLXVII. számú, 2006.01.01-tıl hatályos törvény
helyezte hatályon kívül, de nem változtatott azon, hogy az EEB-k termékdíjköteles termékek.
66
való takarékos gazdálkodás ösztönzésére, a környezetszennyezés megelızésére vagy csökkentésére irányuló tevékenység támogatására a kincstár részére kell befizetni.” A díjköteles termék elsı belföldi forgalomba hozója (értékesítıje) vagy saját célú felhasználója a forgalomba hozott termékek mennyisége alapján köteles a termékdíj megfizetésére. A befizetett összeget az adóhatóság (APEH) illetve a vámhatóság (VPOP) továbbítja a kincstár felé. A termékdíjfizetési kötelezettséget – bizonyos feltételek esetén – az elsı belföldi vevı vagy koordináló szervezet átvállalhatja a kötelezettıl. A termékdíjköteles elektronikai berendezések csak részben egyeznek meg a
264/2004.
Kormányrendelet
mellékletében
VTSZ-számukkal
felsorolt
berendezésekkel. Már a kategóriák sem teljesen ugyanazok, mint ahogy az alábbi táblázatban látható, ahol egyben a termékdíjtételek is megfigyelhetık.
10. táblázat – Az elektronikai berendezések termékdíjtételei Termékdíjköteles termékkör Háztartási nagygépek, kivéve a hőtıberendezés Háztartási kisgépek Információs (IT) és távközlési berendezések, kivéve a rádiótelefon készülék Szórakoztató elektronikai cikkek Elektromos és elektronikus barkácsgépek, szerszámok, kivéve a helyhez kötött, nagymérető ipari szerszámok Játékok, szabadidıs és sportfelszerelések Ellenırzı, vezérlı és megfigyelı eszközök Adagoló automaták Rádiótelefon készülékek Hőtıberendezések hőtıközeggel (a névleges hőtıtérfogattól és a hőtıközeg tömegétıl függıen) Hőtıközegek Akkumulátorok • elektrolittal feltöltött akkumulátorok • elektrolittal fel nem töltött akkumulátorok • rádiótelefon akkumulátorok
Termékdíjtétel 2006.01.01-tıl (Ft/kg) 83 83 90 100 83 100 90 92 1000 3052 –14197 Ft/db 907 112 156 1000
forrás: 3., 6., 9. számú melléklet az 1995. évi LVI. törvényhez
A hőtıberendezések a korábban már létezı külön termékdíjas kategóriában maradtak, a mobiltelefonok akkumulátorai az akkumulátorok között kerültek külön szabályozásra, a
rádiótelefonok pedig önálló tételként
szerepelnek. Az ezekbe a kategóriákba tartozó konkrét tételeket a 10/1995. (IX.
67
28.) KTM rendelet 4. számú melléklete tartalmazza VTSZ- illetve KN109kódjaikkal megadva. A termékdíj törvény 5. paragrafusa alapján kedvezményes (75%-os) termékdíjat fizethet a kötelezett olyan termékdíjköteles termék esetében, amely a külön jogszabályban meghatározottak szerint környezetbarát, és környezetkímélı megkülönböztetı jelzés használatára jogosult (a címkékrıl még lesz szó késıbb). Mentességet is lehet igényelni a termékdíj fizetése alól, ha a kötelezett a hulladékká
vált
Kormányrendeletben
termékdíjköteles meghatározott
terméket
az
mennyiségben
53/2003. és
(IV.
megfelelı
11.) módon
hasznosítja, vagy hasznosításra átadja, vagy ha hasznosítást koordináló szervezethez csatlakozik. Ebben az esetben a koordináló szervezetet terheli a termékdíjfizetési és a hasznosítási kötelezettség is. A mentesség feltétele, hogy a kötelezett a tárgyévben az általa forgalomba hozott, illetve saját célra felhasznált mennyiségbıl keletkezı hulladékmennyiséget tárgyévben a 11. táblázatban található arányok szerint hasznosítsa. Az így kapott mentesség teljes mentesség, ha viszont kevesebb mennyiséget hasznosít a kötelezett, akkor a mentesség is arányosan kevesebb.
11. táblázat – Minimális hasznosítási arányok a termékdíjmentességhez Minimális hasznosítási arányok 2006 2007 Hőtıberendezések 30% 30% Hőtıközegek 17% 20% Akkumulátorok 95% 95% Rádiótelefon készülékek 12,9% 29,1% Egyéb HEEB a 264/2004. Kormányrendelet szerint forrás: 1. számú melléklet az 53/2003. (IV. 11.) Kormányrendelethez Kategória
A termékdíjtörvény 7. paragrafusa alapján, a költségvetésben maradó termékdíj terhére a környezetvédelemért felelıs miniszter hulladékhasznosító szolgáltatásokat vásárolhat (szolgáltatásmegrendelés) – a közbeszerzési eljárásra vonatkozó jogszabályok szerint – a hasznosítást végzıktıl, illetve a hasznosítást koordináló szervezetektıl. A szolgáltatásmegrendelés természetesen kiterjed az
109
KN: Kombinált Nómenklatúra (Az Európai Unió közös vámtarifarendszere, lásd:
2658/87/EGK Tanácsi Rendelet)
68
EEB-k hasznosítására is.
A termékdíjas szabályozás értékelése A termékdíjas szabályozás bevezetése óta sok kritikával találta és találja szemben magát. A termékdíjból befolyó pénzek (évente 15-20 md Ft) eleinte elkülönített állami pénzalapokba folytak. Elıször a Központi Környezetvédelmi Alap (KKA), késıbb a Környezetvédelmi Alap Célelıirányzat, majd a Környezetvédelmi és Vízügyi Célelıirányzat forrásait növelték, ma viszont – ahogy láthattuk – az adó- illetve a vámhatóságon keresztül a kincstár (azaz a központi költségvetés) számára kerülnek befizetésre. Mindenképp elırelépés, hogy a pénzek nem elkülönített állami alapokba folynak, melyek felhasználása a 90-es években nem bizonyult versenysemlegesnek, átláthatónak és hatékonynak. A rendszer az EU-elıírásokkal sem volt összeegyeztethetı, mivel az ún. programgazda cégek (begyőjtık, újrafeldolgozók) jelentıs állami támogatással mőködtek. A 90-es években a fı cél a bevételképzés volt, a környezetszennyezés megelızésének célja háttérbe szorult. Hulladékhasznosításra is keveset (20%-nál kisebb részt) szántak a termékdíjbevételekbıl. Azzal, hogy most már a központi költségvetésbe kerül a termékdíjból befolyó összeg, hatékonyabban, és éppen a legfontosabb feladatokra koncentrálva lehet felhasználni a forrásokat. A Fıfelügyelıség szerint a termékdíjtételeket úgy állapítják meg, hogy azok lényegesen meghaladják a hulladék hasznosításának költségeit, arra ösztönözve ezzel a gyártókat, hogy – versenyképességük megırzése érdekében – a termékdíj-fizetés helyett a termékbıl keletkezı hulladék hasznosításáról gondoskodjanak.110
Ezzel
a
véleménnyel
összhangban
van
a
törvény
módosításának 2004-es indoklása is, mely szerint a termékdíj már elsısorban a hulladékok kezelését és csak kisebb mértékben a bevétel képzését szolgálja.111 A termékdíjtörvény
elıírásainak
az
elektronikai
berendezéseket
gyártó
vállalkozások könnyebben meg tudnak felelni akkor, ha koordináló szervezethez csatlakoznak, tekintve, hogy ez utóbbiak által kért hasznosítási díj általában alacsonyabb, mint a termékdíj. A termékdíjas szabályozás ugyanakkor az Unióban nem elterjedt eszköz, ami valószínőleg azzal magyarázható, hogy a díjjal terhelt termékek 110
http://www.orszagoszoldhatosag.gov.hu/index.php?akt_menu=166
111
Persányi (2004)
69
meghatározása politikai döntés eredménye. Míg a környezetet terhelı bizonyos termékcsoportok a szabályozás hatása alá esnek, másokra ez nem vonatkozik, így viszont nem biztos, hogy környezeti szempontból a legjobb makroszintő termékszerkezet jön létre. A másik kritika a termékdíjakkal szemben az, hogy önmagukban nem alkalmasak a szennyezés csökkentésére és megelızésére, hiszen a termékdíjat a termelés (a termék) és nem a szennyezés egységére vetik ki. Piacbarátabb megoldásnak tőnik a betétdíjas rendszer kibıvítése, amit a civil szervezetek (pl. a Hulladék Munkaszövetség) évek óta sürgetnek. Ezt a lehetıséget a KvVM épp a 2007-es évben vizsgálja meg. Az a kérdés is felvetıdik, hogy miért van egyáltalán szükség az elektronikai berendezések termékdíjas
szabályozására,
ha
ugyanakkor
a
gyártók
biztosítékadási
kötelezettsége is fennáll, ami szintén a hulladékok kezelését segíti elı.
70
4. Az elektronikai termékek és hulladékainak érintettjei Az eddigiekben részletes képet kaphatott az olvasó az elektronikai berendezésekkel és hulladékaikkal kapcsolatos jogszabályokról, valamint ezek környezetpolitikai hátterérıl. Lássuk most azt, hogy az egyes érintettek (a közgazdaságtan nyelvén szólva „stakeholder”-ek) hogyan teljesítenek a gyakorlatban, milyen esetleges további kötelezettségeik vannak, valamint milyen lehetıségeik vannak a környezettudatos magatartásra. Kiemelten foglalkozom a gyártókkal, a koordináló szervezetekkel, a kiskereskedıkkel, a különbözı állami intézményekkel, a fogyasztókkal és a civil szervezetekkel, továbbá kitérek egyéb szereplıkre is (iparszövetségek, hasznosító cégek, oktatási intézmények). A magyarországi gyakorlat bemutatását követıen egy rövid nemzetközi kitekintés zárja a fejezetet. Az érintettek közé sorolhatók a nemzetközi szervezetek is (OECD, ENSZ, EU), de ezekkel már találkoztunk a korábbi fejezetekben. Vizsgáljuk meg elsıként a gyártókat, hiszen a kiterjesztett gyártói felelısség elvére épülı jogszabályok ıket érintik legnagyobb mértékben. Nem lehet azonban lebecsülni a többi érintett szerepét sem, hiszen nekik is fontos a szerepük a jog által megcélzott, és azon túlmutató, esetenként önként vállalt feladatok tekintetében.
4.1. A gyártók és a forgalmazók 4.1.1 A gyártók szerepe a termékek kialakításában
A gyártóknak kiemelkedı szerepe van az elektronikai berendezések által okozott környezeti hatások csökkentése szempontjából. Magatartásukat egyrészt a jogszabályok rendelkezései szorítják keretek közé, de azokon túl is léphetnek: elébe menve a változó jogi környezetnek önként is módosíthatják a gyártási folyamatot és a felhasznált veszélyes anyagokat. A RoHS irányelv 2006. július 1-tıl korlátozza a nehézfémek (ólom, higany, kadmium, króm-VI) és a brómozott égésgátlók elektronikai eszközökben történı felhasználását. Némi ellentmondás ugyanakkor fennáll: amellett, hogy az irányelv a késıbbiekben (a technikai haladással párhuzamosan) szélesíteni akarja 71
a szabályozott anyagok körét, most még csak a mentességek köre nı. Ezek szerint a gyártók két utat választhatnak: vagy tényleg betartják a határértékeket (jobb esetben az alá mennek), vagy összefognak, és bebizonyítják, hogy újabb mentességre van szükség egy adott felhasználási terület esetében. Nem biztos, hogy az irányelv olyan könnyen eléri a veszélyes anyagok csökkentésének célját, mint például a CFC-k korlátozását megcélzó egyezmények. Egyes esetekben viszont a veszélyes anyagok további használata jogos lehet. A TFT-monitorokban kis mennyiségő higany található. Tehát be kellene tiltani? Életcikluselemzéssel lehet, hogy az mutatható ki, hogy a sokkal kedvezıbb fogyasztás a termék élettartamára vetítve kisebb környezeti hatással jár, mint egy hagyományos CRT monitor esetében.112 Ha megfelel egy termék a RoHS irányelv rendelkezéseinek, vajon hogyan kommunikálhatja ezt a gyártó a kereskedık és a fogyasztók felé? Az irányelv nem határoz meg tanúsítványt erre vonatkozóan, azaz a tagországoknak van joga ilyet megállapítani. Jelenleg is folynak a tárgyalások egy közösségi szintő „RoHS-megfelelıségi” tanúsítvány elfogadásáról.113 A gyártók mindazonáltal szabadon, saját bevallásuk alapján megjelölhetik azokat a termékeiket, melyek nem tartalmazzák az érintett veszélyes anyagokat. Élnek is ezzel a lehetıséggel: a
piacon
egyre
több
RoHS-tanúsítvánnyal
megjelölt
berendezéssel
találkozhatunk. A gyártók honlapján találtam a 2. ábrán található RoHSmegfelelıségi nyilatkozatokat. A tanúsítványok kiállítását ugyanakkor nem csak maguk a gyártók, hanem minısítésben jártas szervezetek is elvállalhatják. Ilyen például az SGS Csoport
(Société
Générale
de
Surveillance),
mely
a
világ
vezetı
minıségellenırzı, vizsgáló és tanúsító szervezete. Hazai leányvállalata az SGS Hungária Kft.114 Véleményem szerint a független tanúsító szervezetek elterjedése mindenképpen elınyösebb megoldás lenne, mint a gyártók „önbevallása”. Vannak olyan gyártók is, melyek megelızve a jogi szabályozást, már korábban
megszüntették
bizonyos
veszélyes
anyagok
felhasználását
a
termékeikben. Jó példa erre a HP, amely már a 90-es évek végén sem használt kadmiumot és higanyt a készülékekben. A vállalat folyamatosan törekszik a 112
Lukács (2003)
113
http://ec.europa.eu/environment/waste/pdf/faq_weee.pdf
114
http://www.hu.sgs.com/hu/rohs_link_hu.pdf
72
veszélyes anyagok kevésbé veszélyesekkel való helyettesítésére, ennek keretében például a berillium és az arzén felhasználásának leállítását tervezi.115 2. ábra – RoHS megfelelıségi nyilatkozatok116 A RoHS-irányelv által érintett minden IBM terméket, amelyet az IBM 2006. július 1-jén vagy utána hoz a piacra az Európai Gazdasági Térségben és Svájcban, a RoHS-irányelv követelményeinek megfelelıen terveztek. Továbbá, az IBM célja, hogy a világon eladott minden termékét átalakítsa a RoHSirányelv követelményeinek megfelelıen.
We, Panasonic (Matsushita Battery Industrial Co., Ltd.), hereby declare that our products indicated below are currently in compliance with EU Directive 2002/95/EC, with respect to the following 6 substances: 1) Lead (Pb), 2) Cadmium (Cd) 3) Mercury (Hg), 4) Hexavalent chromium (Cr(VI)) 5) Polybrominated biphenyls (PBB) 6) Polybrominated diphenyl ethers (PBDE)
A RoHS direktíva kötelezı elıírásain kívül a gyártóknak – a 2002/96/EK irányelvben megfogalmazottak alapján – a terméktervezést illetıen is nagy a szerepük. A termékeket úgy kell megtervezniük, hogy az megkönnyítse a javíthatóságot,
a
szétszerelést,
az
alkatrészek
újrafelhasználását
vagy
újrahasznosítását. A gyártókat ebben a feladatban az öko-tervezés, más szóval öko-design eszközeinek alkalmazása segítheti.
Az ökocímke A gyártók a RoHS irányelvnek való megfelelésen túl természetesen többet is tehetnek a termék környezetbarát jellegének kihangsúlyozása céljából. Versenyelınyt biztosíthat számukra az, ha olyan berendezéseket gyártanak, mely megfelel az ökocímkére vonatkozó kritériumoknak. Az önszabályozó eszközként funkcionáló ökocímke szerepe kettıs: -
piaci eszközként az ökocímke fı célja a csökkentett környezetterheléssel bíró, az erıforrások hatékony felhasználásán alapuló termékek és szolgáltatások keresletének és kínálatának bıvítése;
115 116
a kereslet tekintetében pedig a fogyasztóknak ad támpontot arról, hogy a http://www.hp.com/hpinfo/globalcitizenship/environment/productdesign/materialuse.html?jumpid=reg_R1002_USEN
Források: http://www-5.ibm.com/hu/kornyezet/rohs/, és
http://www.panasonic.com/industrial/battery/oem/enviro/rohs.html
73
termék valamilyen szempontból a többihez képest kedvezıbb környezeti tulajdonságokkal rendelkezik. A környezetterhelés csökkenése jelentkezhet a termék életciklusának bármelyik szakaszában, akár a gyártás, akár a használat során. Hazánkban jelenleg két ökocímke-rendszer van érvényben: az egyik a „Magyar Környezetbarát Termék”-címke, a másik az Európai Ökocímke (lásd az alábbi
képeket).
Ökocímkét
csak
bizonyos
termékkategóriákban
lehet
megszerezni. Az elektronikai eszközök vonatkozásában a hazai ökocímkerendszer a hőtı- és fagyasztókészülékeket, az elektronikus telefonközpontokat, az elemmérető akkumulátorokat, a tintapatronokat és festékkazettákat öleli fel. Európai Ökocímkét viszont több berendezés is kaphat, ezek a következık: mosógépek, mosogatógépek, hőtıgépek, fényforrások (ezek mindegyikének meg kell felelnie az EU vonatkozó energiacímkézési elıírásainak is), porszívók, televíziók, személyi számítógépek, hordozható számítógépek.117
7. kép „Magyar Környezetbarát Termék”-címke
8. kép Az Európai Ökocímke
A képek forrása: http://www.kornyezetbarat-termek.hu/magyarul.htm
4.1.2 A gyártók megfelelése az HEEB-k kezelésére vonatkozó jogszabálynak
Felidézve a 264/2004. Kormányrendeletet, gyártónak tekintendı a termék elıállítója, behozatal esetén elsı hazai forgalmazója, vagy a saját márkanév alatt továbbforgalmazója. A jogszabályhoz hasonlóan én is csak gyártóként fogom
117
http://www.kornyezetbarat-termek.hu/magyarul.htm
74
ıket említeni, de fontos kihangsúlyozni, hogy közöttük olyan importırök is vannak, mint az Auchan, a Tesco vagy a Praktiker áruházláncok118, melyek a szó köznapi értelemében nem a termék gyártói. Ebben a fejezetpontban a hazai gyakorlatot fogom bemutatni. A gyártók legelsı feladata a HEEB-k kezelésének rendszerében az, hogy regisztráltassák magukat a Fıfelügyelıségnél. Ez utóbbi szervezet adatai szerint119 2006 decemberéig 706 gyártó regisztráltatta magát, melyek összesen 1294
általuk
forgalmazott
EEB-kategóriát
jelöltek
meg
a
264/2004.
Kormányrendelet 5. számú mellékletében található adatlapon. A gyártók túlnyomó része (kb. 480 cég) 2004-ben illetve 2005-ben regisztráltatta magát, a maradék 2006-ban. Az általuk bejelölt kategóriák száma és megoszlása a 12. táblázat szerint alakult:
12. táblázat – A regisztrált gyártók által forgalmazott EEB-kategóriák száma és megoszlása 2006 decemberében Berendezéskategória 1. Háztartási nagygépek120 - ebbıl nem a 8418-as KN-kód alá tartozók - ebbıl a 8418-as KN-kód alá tartozók (hőtı- és fagyasztóberendezések) 2. Háztartási kisgépek 3. Információs (IT) és távközlési berendezések 4. Szórakoztató elektronikai cikkek 5. Világítótestek és gázkisülı lámpák 6. Elektromos barkácsgépek 7. Játékok, szabadidıs és sportfelszerelések 8. Orvosi berendezések 9. Ellenırzı, vezérlı és megfigyelı eszközök 10. Adagoló automaták Összesen
Gyakoriság (db)
191
20,2 % 14,8 %
A kategóriák gyártók szerinti megoszlása (%) 37 % 27,1 %
70
5,4 %
9,9 %
261
A kategóriák megoszlása (%)
173
13,4 %
24,5 %
253
19,6 %
35,8 %
205 106 83
15,8 % 8,2 % 6,4 %
29,0 % 15,0 % 11,8 %
59
4,6 %
8,4 %
42
3,2 %
5,9 %
71
5,5 %
10,1 %
41 1294
3,2 % 100%
5,8 % -
forrás: Varga (2006), módosítva és kiegészítve 118 119
http://www.oktvf.gov.hu/index.php?akt_menu=213&details=429 Varga (2006). Megjegyzés: Varga Béla személyes közlése alapján az általa készített
prezentáció 33-as diája hibás, az adatok helyesen 2006-ra vonatkoznak. 120
Az eredeti forrás a háztartási nagygépekre 191-es gyakorisági értéket adott, s az összesítésnél
szummázta ezt a számot a „nem 8418-as kód alá tartozó berendezések” 70-es értékével együtt. Mivel azonban az utóbbiak is a háztartási nagygépek részei, a táblázat például az általam közölt módon javítható.
75
A táblázatot úgy értelmezhetjük például az elektromos barkácsgépek vonatkozásában, hogy a 706 gyártó közül 83 forgalmaz ilyen berendezést, azaz a gyártók 11,8%-a. A bejelölt összes berendezéskategória közül a barkácsgépek 6,4%-os arányt képviselnek. Látható, hogy a gyártók több mint 1/3 része forgalmaz IT és távközlési berendezéseket, ezután csökkenı sorrendben a szórakoztató elektronikai cikkek és a háztartási nagygépek következnek. Háztartási
kisgépeket
a
gyártók
1/4
része
hoz
forgalomba,
más
berendezéskategóriát pedig a forgalmazók kevesebb mint 1/5 része forgalmaz. A 264/2004. Kormányrendelet a forgalmazott elektronikai berendezések illetve a belılük származó hulladékok mennyisége (tömege) alapján várja el a begyőjtési és hulladékkezelési arányok teljesítését. Nézzük tehát (lásd a 13. táblázatot), hogyan alakult 2005-ben a belföldön forgalomba hozott elektronikai berendezések tömege és száma az egyes kategóriákban.
13. táblázat – A regisztrált gyártók által 2005-ben forgalmazott elektronikai berendezések mennyisége Berendezéskategória
Háztartási
1. Háztartási nagygépek - ebbıl nem 8418 VTO-szám alattiak - ebbıl a 8418 VTO-szám alattiak 2. Háztartási kisgépek 3. Információs (IT) és távközl. ber. 4. Szórakoztató elektronikai cikkek 5. Világítótestek (kivéve gázkisülı lámpatestek) 5a. Gázkisülı lámpák
6. Elektromos barkácsgépek 7. Játékok, szabadidıs és sportfelsz. 8. Orvosi berendezések 9. Ellenırzı, vezérlı és megfigy. eszk. 10. Adagoló automaták Összesen
Nem háztartási
Összesen
ezer t 48,00
ezer db 1266,00
ezer t 3,00
ezer db 98,00
ezer t 51,00
ezer db 1364,00
Átlagos tömeg kg/db121 37,39
46,45
1225,20
1,65
95,83
48,11
1321,03
36,41
2,31 6,75
41,26 6447,30
0,78 0,15
2,16 81,81
3,09 6,90
43,42 6529,11
71,15 1,06
6,25
1432,58
3,65
891,37
9,89
2323,95
4,26
22,04
4135,95
0,37
156,70
22,41
4292,66
5,22
0,08
305,59
4,28
1037,67
4,36
1343,26
3,24
0,82
6596,89
0,09
721,65
0,91
7318,54
0,12
3,32
1177,14
0,26
26,83
3,58
1203,97
2,97
0,42
523,13
0,00
0,09
0,42
523,22
0,81
-
-
0,02
0,11
0,02
0,11
151,38
-
-
0,06
56,45
0,06
56,45
1,04
-
21 885,0
0,06 11,3
3,56 3074,2
0,06 99,8
3,56 24 959,3
16,08 4
88,5
forrás: Varga (2006), módosítva, kiegészítve
A táblázat elemzése elıtt értelmezni szükséges a háztartási illetve nem
121
Megjegyzés: a forrásban több helyi érték szerepelt a tizedesvesszık után, az átlagos tömeg
oszlopban ezért tapasztalhatunk eltéréseket
76
háztartási EEB-k megkülönböztetését. A 264/2004. Kormányrendelet szerint az elsı 7 kategóriában található EEB-k háztartásinak számítanak intézményi, kereskedelmi és ipari alkalmazás esetén is. A táblázatból viszont az látszik, hogy az elsı hét kategóriában is vannak nem háztartásinak minısülı berendezések. Véleményem szerint a 2002/96/EK irányelv nem pontos átültetésérıl van szó (azaz a hazai rendelet hibás), mert az irányelv szerint az elektronikai hulladék csak akkor tekinthetı háztartásinak intézményi felhasználás esetén, ha ahhoz hasonló jellegő és mennyiségő. Varga (2006) táblázata az irányelvnek és nem a hazai rendeletnek megfelelı értelmezést vesz alapul. Mint látható, a regisztrált gyártók 2005-ben 100 ezer tonna elektronikai berendezést hoztak forgalomba, melybıl 88,5 ezer tonna volt a háztartási, és 11,3 ezer tonna a nem háztartási jellegő berendezés. A berendezések tömegének több mint felét képviselik a nagymérető háztartási gépek, bı egyötödét pedig a szórakoztató elektronikai cikkek. A darabszámokat tekintve megállapítható, hogy a 25 millió darab forgalmazott termék kb. 30%-a (7,3 millió db) gázkisülı lámpa (pl. egyenes vagy kompakt fénycsı), ıket a háztartási kisgépek követik, melyek aránya 26% (6,5 millió db). Érdekes, hogy háztartási nagygépbıl is közel 1,4 millió darabot hoztak forgalomba 2005-ben. Az utolsó három kategóriába tartozó berendezések sem tömeg, sem darabszám tekintetében nem képviselnek jelentıs arányt az összes forgalmazott termék közül. A forgalmazott nem háztartási berendezések között a világítótestek és az IT és távközlési berendezések vannak az élen, mind tömeg, mind darabszám vonatkozásában. A táblázat utolsó oszlopa szemléleti azt, hogy az adott kategóriába tartozó berendezéseknek mekkora az egy darabra vetített átlagos tömege. A forgalmazott berendezések adatai ugyanakkor bizonyos fenntartásokkal kezelendık, több ok miatt is. -
Kelemen (2006) szerint 2004-ben 140 ezer tonna háztartási és 180 ezer (!) tonna nem háztartási berendezést hoztak forgalomba Magyarországon. Ebbıl vagy az következik, hogy a gyártók egy jelentıs része még nem regisztrált, vagy pedig az, hogy az eddigi becslések (beleértve a minisztériumi becsléseket is) túl magasak voltak.
-
Varga (2006) szerint 2004-ben a gyártók nagy része hibásan jelentette be az 77
adatokat; véleményem szerint ez egy évvel késıbb is elıfordulhatott. -
Maga a Fıfelügyelıség is két kimutatást közölt122, melyek nem pontosan egyformák.
-
A termékek behatárolása a 264/2004-es Kormányrendelet alapján nem teljesen pontos. Lássuk ezek után, hogy a gyártók hogyan felelhetnek meg a 264/2004.
rendeletben elıírt visszavételi, begyőjtési, hasznosítási és ártalmatlanítási kötelezettségüknek. Az egyik lehetıség, hogy ık maguk gondoskodnak ezekrıl a tevékenységekrıl, és képeznek rájuk biztosítékot. A valóságban a gyártók csak elenyészı része választja ezt az utat, azaz épít ki kapacitásokat a felsorolt hulladékkezelési mőveletekre. Többen vannak azok, akik egy olyan átvevıvel (hasznosítóval) szerzıdnek, aki hasznosítási díj ellenében átveszi tılük ezeket a kötelezettségeket,
s
még
többen,
akik
koordináló
szervezethez
való
csatlakozással oldják meg az elıírt feladatokat. Ez utóbbi szempont miatt a koordináló szervezetekrıl szóló fejezetben ismertetem, hogy a hazai gyártók, forgalmazók hogyan tesznek eleget elıírt feladataiknak, azaz évente milyen mennyiségő EEB összegyőjtésével, hasznosításával és ártalmatlanításával számolhatunk. A gyártók számára a 264/2004. rendelet többféle tájékoztatási kötelezettséget is elıír a 13. paragrafusában. Ezek közül az egyik legkönnyebben ellenırizhetı az 5. és 6. képeken látható ábrák („áthúzott kuka”) feltüntetése a termékeken (esetleg a csomagoláson), valamint az, hogy a gyártó megfelelıen tájékoztatja-e a fogyasztót az elektronikai hulladékok szelektív győjtésének fontosságáról. Pozitív és negatív példákat egyaránt találhatunk. A 9. képen egy televíziótávirányító részlete látható, melynek a hátoldalára nyomták be az áthúzott kuka ábráját, viszonylag nehezen észrevehetı módon. A 10. képen viszont egy ennél jóval rejtettebb helyen találjuk meg a jelzést: az általam 2006-ban vásárolt elemlámpát elıször szétszedtem, majd egy másik lámpával belevilágítottam – ekkor láttam meg a lámpa belsejében az ábrát. Ezt tényleg csak az fedezi fel, aki keresi. A sorban harmadik fénykép egy akkumulátortöltı részletét mutatja, melyen jól látszik az áthúzott kuka jelzése, és az alatta lévı, a 2005. augusztus
122
http://www.oktvf.gov.hu/index.php?akt_menu=213&details=494
78
13. utáni gyártásra utaló vastag vonal (ami egyébként a többi képen is felsejlik). Igaz, ez az ábra is lehetne valamivel nagyobb.
9. kép 10. kép Rossz példák az „áthúzott kuka” feltüntetésére
11. kép Jó példa az ábra elhelyezésére
A gyártók sokkal kisebb része az, aki az „áthúzott kuka” ábrájának feltüntetésén kívül azt magyarázza is, azaz szövegesen is felhívja a vásárló figyelmét arra, hogy az elektronikai berendezést használata végén nem szabad a háztartási hulladékkal együtt kidobni. Szerencsére azért ezen a téren is akadnak követendı példák, melyek közül néhányat a 6.6. mellékletben szemléltetek. A fényképek elektronikai termékekhez adott információs lapokról készültek.
4.2. A koordináló szervezetek Az
elektronikai
hulladékok
visszavételérıl
szóló
264/2004.
Kormányrendelet ismertetésénél láttuk, hogy a gyártóknak a hulladékokra visszavételi, begyőjtési, hasznosítási és ártalmatlanítási, valamint biztosítékadási és termékdíj-fizetési kötelezettségük van. Ezeket a kötelezettségeket azonban átruházhatják egy hulladékok hasznosítását koordináló szervezetre, melyeket részben maguk a gyártók illetve forgalmazók, részben a hasznosítók, illetve ezek szervezetei hozhatnak létre. Koordináló szervezet csak közhasznú státuszú lehet, mely a hazai gyakorlatban kivétel nélkül közhasznú társaság formájában jelenik
79
meg. A közhasznú társaságok nem profitorientált (azaz nonprofit) szervezetek123, melyek üzletszerő gazdasági tevékenységet csak a közhasznú tevékenység elısegítése érdekében végezhetnek. A társaság esetleges nyeresége nem osztható fel a tagok között, az tehát törzstıke feletti vagyont képez.124 A társaság mőködése feletti törvényes felügyeletet a szervezettıl független felügyelı bizottság, az operatív irányítást pedig az ügyvezetı látja el. A koordináló szervezetek nyitottak, azaz bizonyos feltételek esetén bárki számára adott a csatlakozás lehetısége. Nézzük, hogy milyen szerepet is töltenek be ezek a koordináló szervezetek a hazai HEEB-kezelési rendszerben! 2005 elején hat koordináló szervezet alakult meg (a jogszabályoknak megfelelıen közhasznú társaság formájában), melyeket a Fıfelügyelıség nyilvántartásba vett. Fontosabb adataik a 14. táblázatban láthatók.
14. táblázat – A hazai HEEB-koordináló cégek Társaság és ügyvezetı neve ELECTRO-COORD Magyarország Kht. Ökomat Elektronikai Hulladék Hasznosítást Koordináló Kht. Elektro-Waste Elektronikai Hulladékok Hasznosítását Koordináló Kht. Re-Elektro Elektromos és Elektronikai Hulladékok Hasznosítását Koordináló Kht. E-Hulladék Megváltozott Munkaképességőeket Foglalkoztató Elektronikai Hulladékhasznosítást Koordináló Kht. Comp-Cord Elektromos Hulladékkezelı Koordinációs Kht.
Átvállalás minden típusú EEB minden típusú EEB minden típusú EEB
Nyilvántartási szám, székhely, honlap 1/2005/EK, Budapest www.electro-coord.hu 2/2005/EK, Budapest www.okomat.hu 3/2005/EK, Budapest http://www.elektrowaste.hu
minden típusú EEB
4/2005/EK, Gyır http://www.re-elektro.hu
minden típusú EEB
5/2005/EK, Budapest http://www.e-hulladek.info
csak informatikai berend.
6/2005/EK, Budapest http://www.compcord.hu
forrás: http://www.termekdij.net/ és az egyes társaságok honlapjai
Noha a dolgozat csak érintılegesen foglalkozik az elemekkel és akkumulátorokkal, a belılük származó hulladékok kezelését átvállaló koordináló szervezeteket is érdemesnek tartom felsorolni. Ezek a következık: a Re’lem
123
A gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény értelmében a közhasznú társaság, mint
cégforma 2009. június 30-ával megszőnik, a kht-k ezután nonprofit kft-ként vagy más nonprofit gazdasági társaságként mőködhetnek tovább. 124
Sárközy (1996)
80
Kht., a Re-Bat Kht. és az Akku-Hulladék Kht. A koordináló szervezet alapvetı feladata, hogy teljesítse a gyártóktól, importıröktıl átvett, a 264/2004. Kormányrendeletben elıírt kötelezettségeket, azaz megfelelı arányban győjtse be, vegye vissza és hasznosítsa az elektronikai hulladékokat,
valamint
ártalmatlanításukról
a
jogszabályok
szerint
gondoskodjon. Ezt úgy oldja meg, hogy a gyártókon, forgalmazókon kívül szerzıdést köt a hulladékbegyőjtı és hasznosító (feldolgozó) vállalkozásokkal, logisztikai partnerekkel, valamint települési önkormányzatokkal. A koordináló szervezet ezenkívül a kötelezettek termékdíj fizetését is átvállalja, azok tehát mentességet kapnak. A szolgáltatásokat természetesen díjfizetés (hasznosítási vagy licencdíj) ellenében teljesíti, s elıfordul, hogy egyszeri csatlakozási díjat is kér. Az eddigi tevékenységeken túl elmondható, hogy mindegyik hazai koordináló szervezet hangsúlyt fektet a tájékoztatásra is: szakmai napokon és konferenciákon vesznek részt, ahol a vállalkozásokkal megismertetik a rendelkezéseket és azok teljesítésének lehetıségeit. A gyártóknak az esetenként a termékdíj összegénél magasabb licencdíj megfizetésével együtt is elınyösebb lehet a koordináló szervezethez való csatlakozás, hiszen amellett, hogy az utóbbiak átveszik tılük a hasznosítási és termékdíjfizetési kötelezettséget, mentesülnek a biztosítékképzés alól, továbbá adminisztrációs, adatszolgáltatási feladataik is egyszerősödnek. A licencdíj ugyanakkor egyes koordináló szervezetek esetében sokkal alacsonyabb a termékdíjnál, mint azt a késıbbiekben látni fogjuk. Vizsgáljuk meg ezek után közelebbrıl is az egyes koordináló szervezeteket!125
Közülük
kiemelkedik
az
Electro-Coord
Kft.,
mellyel
legutoljára, a többihez képest bıvebben foglalkozom.
4.2.1 Ökomat Kht. Az Ökomat Kht-t tizenkét, pénznyerı automatákat gyártó cég alapította. 2005-ben partnereik száma gyorsan nıtt, az év végére több mint 130 elektronikai termékeket gyártó és importáló – már nem a szerencsejáték-iparban érdekelt – vállalkozással kötöttek szerzıdést. Közülük néhány ismertebb: Albacomp, Ricoh, Zepter, Obi. Begyőjtési rendszere több lábon áll: 125
A koordináló szervezeteket a honlapjaikon található információk alapján mutatom be.
81
-
Hulladékbegyőjtı és -feldolgozó partnerük a Fe-Group Invest Rt., mely fıként a hulladékudvarokból (a fıvárosi 14 hulladékudvarból és 18 nagyobb város hulladékudvaraiból) győjti be az elektronikai hulladékokat. Az Rt. által begyőjtött e-hulladékok mennyisége 2005-ben 812 tonna volt.
-
Az Ökomat Kht. 2005 októberétıl vámügynökségekkel köt szerzıdéseket, melyek az uniós csatlakozás óta kihasználatlan raktáraikra támaszkodva gondoskodnak
az
elektronikai
hulladékok
fogadásáról
és
esetleges
elıkezelésérıl, majd továbbítják azokat hulladékhasznosító vállalatoknak. -
A Kht. 2006 tavasza óta több elektronikai begyőjtı akciót is szervezett a lakosság számára a helyi önkormányzatokkal együttmőködve. Áprilismájusban a fıváros III. kerületében, szeptemberben a XIX. kerületben, 2007 áprilisában pedig a XVIII. kerületben – alkalmanként 3-4 helyszínen – biztosították az elektronikai hulladékok elszállítását. Elıre bejelentett igény alapján házhoz is mentek a nehezebb háztartási berendezésekért (tévé, hőtıláda, mosógép, stb.). A lakosságot a helyi újságokban és plakátokon tájékoztatták az akciókról. A Kht. és a helyi önkormányzatok ilyen akciókat a jövıben is rendszeresen fognak szervezni, várhatóan a helyi lomtalanítások elıtt. Egy-egy alkalommal 10-12 tonna lakossági elektronikai hulladékot győjtenek össze, melyet fıképp televíziók, monitorok, hőtıszekrények és szórakoztató elektronikai cikkek alkotnak.
12. kép Számla részlete a termékdíjmentesség feltüntetésével
A termékdíjtörvény 23. paragrafusa, illetve a 10/1995. KTM rendelet 14. paragrafusa alapján a kiskereskedelmi értékesítés kivételével a termékdíj fizetésére kötelezettnek a továbbértékesítésrıl szóló számlában fel kell tüntetni a 82
termékdíj megfizetésérıl, illetve a mentességrıl szóló meghatározott szöveget. A fenti képen egy, az Ökomattal szerzıdött, és teljes mentességet kapott cég számlája látható 2006 áprilisából. Az eladó egy játékmodelleket forgalmazó cég, a vevı egy játékáruház volt.
4.2.2 Elektro-Waste Kht.
Az Elektro-Waste Kht. 2003 októberében alakult meg 11 alapító taggal, akik között gyártók, forgalmazók, begyőjtık és bontók is vannak. Közülük érdemes megemlíteni a következıket: Biopetrol Kft, Terszol Szövetkezet, Technotrade Rt., Ekofutur Kft., Enviroinvest-Waste Kft., Dél-magyarországi MÉH Rt, HAJDU Hajdúsági Ipari Rt. Az Elektro-Waste a hulladékudvarokból és a cégek, intézmények berendezéseibıl látja el bontóit és feldolgozóit. Az ország területének nagy részét lefedı bontó- és feldolgozóüzemeinek együttes feldolgozó-kapacitása évente kb. 20 ezer tonna. Ezzel némi ellentmondásban van, hogy 2005-re csak 1000 tonna elektronikai hulladékot kezelt valamilyen formában. Céljai között szerepel a begyőjtı, feldolgozó és hasznosító hálózat kiszélesítése, illetve a környezetvédelmi célok tudatosítása a társadalom minden szintjén (vállalkozások, önkormányzatok, lakosság). Az Elektro-Waste Kht. tulajdonosai között olyan hasznosító cégek is megtalálhatók (Enviroinvest-Waste Kft., Elektro-Rehab Kft., Ekofutur Kft.), melyek
megváltozott
munkaképességő,
fogyatékkal
élı,
valamint
szabadságvesztésüket töltı személyeket foglalkoztatnak.
4.2.3 Re-elektro Kht.
A Re-Elektro Kht-t két nagykereskedelmi tevékenységet folytató társaság hozta létre 2004. novemberében. A következı évben partnerhálózatuk folyamatosan nıtt, a nagyszámú bolt és szerviz mellett az év végére négy hasznosító vállalkozással is kötöttek szerzıdést. A kht-k közül az egyetlen, amelynek nem Budapesten van a székhelye. A gyıri központon kívül egy 1500 négyzetméteres raktárhelyiségük is van, ahol a begyőjtött hulladékokat 83
válogatják a továbbszállítás elıtt. A Kht. speciális szolgáltatása az „egyablakos rendszer”, ami azt jelenti, hogy az elektronikai berendezéseken kívül más termékcsoportra vonatkozó kötelezettséget is átvállalnak, amit más közhasznú társaságokkal (Öko-Ferr Kht. és Környezetvédelmi Koordinátor Kht.) való együttmőködéssel oldanak meg. 2005-ben a Re-Elektro Kht. az Elektro-Waste-hez hasonlóan 1000 tonna hulladékot dolgoztatott fel, melynek legnagyobb része hőtıberendezés volt.126
4.2.4 E-Hulladék Kht.
Az E-Hulladék Kht. 2005 januárjában jött létre. Szerzıdött partnerei között olyan vállalkozások találhatók, mint például az AL-KO Kft. (kerti gépek, klímaberendezések), a Bricostore Barkácsáruház Kft., az Omron Electronics Kft. (elektronikai részegységek, digitális egészségügyi eszközök), vagy a Vodafone Magyarország Rt. A Kht. szorosan együttmőködik az Akku-Hulladék Közhasznú Társasággal, amely akkumulátorokkal kapcsolatos feladatokra szakosodott. Az Elektro-Waste Kht-hez hasonlóan szintén foglalkoztat megváltozott munkaképességő alkalmazottakat, ahogy ez teljes nevében is szerepel (lásd a 14. táblázatot). Ezek az alkalmazottak a bontási, csoportosítási feladatokat végzik el, majd ezután a hulladékhasznosító vállalkozásokhoz kerül. Az E-Hulladék Kht. koordinálásával 2005-ben 600 tonna elektronikai hulladékot kezeltek. A Kht. a honlapján közli azokat a kezelési díjakat, melyek megfizetésével a vállalkozások átruházhatják a kötelezettségeiket. Ha összevetjük az alábbi táblázat adatait a 10. táblázatban szereplı termékdíjtételekkel, azt láthatjuk, hogy a licencdíjnak is felfogható kezelési díjak sokkal alacsonyabbak: általában a termékdíj 10-20%-a körül mozognak. Ez az arány az akkumulátorok bizonyos típusainál magasabb (44%), valamint a 120 literesnél kisebb hőtıberendezéseknél (75%). Az elektromos barkácsgépek esetében viszont (ha nem elírásról van szó) a kezelési díj a termékdíjnak mindössze 1,6%-a.
126
http://www.re-elektro.hu/dokumentumok/RE%20kozhasznusagi%20jelentes.pdf
84
15. táblázat – Az E-Hulladék Kht. kezelési díjai (a tárgyévben forgalomba hozott berendezések után fizetendı nettó kezelési díjak) Berendezéskategória Háztartási nagygépek, kivéve hőtıberendezések Hőtı/fagyasztó berendezések (térfogattól függetlenül) Háztartási kisgépek Információs (IT) és távközlési berend., kivéve rádiótelefon készülék Szórakoztató elektronikai cikkek Elektromos barkácsgépek, szerszámok Játékok, szabadidıs és sportfelszerelések Ellenırzı, vezérlı és megfigyelı eszközök Adagoló automaták Rádiótelefon készülék Akkumulátorok • Elektrolittal feltöltött akkumulátor • Elektrolittal nem feltöltött akkumulátor • Rádiótelefon akkumulátor
Kezelési díj (Ft/kg) 7,90 2300 Ft/db* 7,90 16,80 18,50 1,38 18,50 18,50 16,80 200,00 50,00 70,00 220,00
forrás: http://www.e-hulladek.info/csatlakozzon.php *: visszagyőjtött berendezések után fizetendı nettó díj
4.2.5 Comp-Cord Kht.
A Comp-Cord Kht. a tárgyalt koordinációs szervezetek közül az egyetlen, melynek tevékenysége az elektronikai hulladékok csak egy részterületére, nevezetesen az informatikai eszközökre terjed ki. Alapítói között megtalálható a magyar informatikai piac egyik legnagyobb magáncége, a Minorholding Rt. Az elızı két szervezethez hasonlóan ık is kapcsolatban állnak a Megváltozott Munkaképességőek Szakszervezetével. A kötelezett partnereik közül a Xerox Magyarország Kft. lehet ismerıs az olvasó számára, a hasznosítók közül pedig az Inter-Metal cégcsoport, amely elsıként kezdte hazánkban az elektronikai berendezések hulladékainak szakszerő feldolgozását.
85
4.2.6 Az Electro-Coord Kht.
A „piacvezetı” koordináló szervezet – melyet 2004 végén alapított a (szintén nonprofit) CECED Magyarország Egyesülés127 11 tagja – kiemelkedik a többi koordináló cég közül, részesedése a szervezetek által kezelt hulladékok mennyiségébıl 2006-ban közel 80%-os volt. Az arányt a háztartási nagygépek, valamint a világítótestek húzzák fel 90% fölötti részesedéssel. Az Electro-Coord Kht-t napjainkig több száz vállalat bízta meg a hulladékkezeléssel kapcsolatos kötelezettségeik ellátására. A 16. táblázatban láthatjuk az alapító tagokat (sötétebb mezık), néhány ismertebb vállalatot a csatlakozott gyártók, forgalmazók közül, valamint azokat a márkákat, melyek forgalmazóival szintén leszerzıdött a Kht.
16. táblázat – Az Electro-Coord Kht. alapítói, ismertebb partnerei (A) és a Kht. által lefedett jelentısebb márkák (B) A) Alapító tagok, illetve az ismertebb csatlakozott gyártók / forgalmazók* BSH Kft. (Bosch, Siemens, Ufesa) DOMETIC Rt. Electrolux Lehel Hőtıgépgyár Kft. Fagor Hungária Kft. Gorenje Budapest Kft. Groupe SEB Central Europe Kft. (Tefal, Moulinex, Rowenta, Krups) HTM Nemzetközi Kereskedelmi Kft. (Liebherr, Solac) Indesit Company Magyarország Háztartástechnikai Kft. Miele Kft. Philips Magyarország Kft. Whirlpool Magyarország Kft. Euronics Praktiker TESCO METRO Auchan Baumax IKEA Saturn
B) Jelentısebb lefedett márkák AEG Zanussi Tungsram Panasonic Canon Grundig Roland Sony Thomson ITT IBM Hitachi JVC Orion LG HP Microsoft SANYO
forrás: http://www.electro-coord.hu/partnereink.php *: zárójelben a forgalmazott márkák
127
CECED – Conseil Européen de la Construction d'appareils Domestiques: Háztartási Termék
Gyártók Európai Bizottsága. A 2004-ben alapított hazai CECED az európai szervezet tagja, szakmai érdekképviselet, másodlagos gazdasági tevékenységet nem végez.
86
Az Electro-Coordnak az alapítók révén a kis- és nagymérető háztartási berendezések
(fıleg
hőtıberendezések)
forgalmazásában
és
hulladékaik
kezelésében van nagy múltja, de az újonnan csatlakozott partnerek révén már az elektronikai eszközök teljes skáláját is felöleli. Az egész országra kiterjedı rendszer révén 38 nagykereskedelmi hálózattal, 7 multinacionális hipermarkettel (130 áruház), számos önkormányzattal és a lakossági begyőjtésrıl gondoskodó három helyi közszolgáltatóval van állandó kapcsolata. A Kht. a lakossági begyőjtést
e-hulladék
napok
szervezésével
is
elısegíti:
2006-ban
az
önkormányzatokkal és közszolgáltatókkal együtt közel 80 városban szervezett ilyen napot, amikor is a lakosok leadhatták a használaton kívüli elektromos és elektronikai berendezéseiket. Mint a Kht. menedzser asszisztensétıl, Verıcei Edinától megtudtam, az Electro-Coord lomtalanításokhoz is kivonul az elektronikai hulladékok begyőjtése céljából, abban az esetben, ha az adott önkormányzat értesíti ıket. 2006-ban a rendszerbe bevont kiskereskedelmi üzletek száma meghaladta a 4000-et. A partnerek számának növelését minden bizonnyal elısegíti, hogy az E-Hulladék Kht-hez hasonlóan az Electro-Coord Kht. is csak a termékdíj 20%-át elérı hasznosítási díjat kér az eredeti kötelezettektıl. Az Electro-Coord Kht. a – 9 kezelı szervbıl és 4 bázisból álló – saját begyőjtési rendszerén kívül kialakította az inverzlogisztika rendszerét, amelyben a résztvevı vállalatok saját disztribúciós rendszerük segítségével győjtik vissza az általuk forgalmazott termékek hulladékait. Ilyennek tekinthetık azok a nagyobb bolthálózattal rendelkezı nagykereskedelmi egységek is, amelyek a hozzájuk tartozó kiskereskedelmi egységektıl származó e-hulladékot kollektíven összegyőjtik és eljuttatják a feldolgozókhoz. A rendszer üzemeltetését egy olyan
szoftver segíti,
amelynek
használatával a szerzıdött partnerek az elektronikai berendezésekkel és hulladékaikkal
kapcsolatos
adatszolgáltatási,
nyilvántartási
és
jelentési
kötelezettségeiket tudják teljesíteni a hatóságok felé. Az Electro-Coord logisztikai rendszerének egyszerősített vázlatát tekinthetjük meg a 3. ábrán, melyen a hulladék-, pénz- és információáramokat, valamint a hatósági engedélyek szerepét figyelhetjük meg. Itt érdemes megemlíteni, hogy 2006-ban a Kht. 2,1 milliárd Ft-ot költött elektronikai 87
hulladék győjtésére és feldolgozására.
3. ábra: Az Electro-Coord logisztikai rendszere
Környezetvédelmi
Gyártók és
hatóság
forgalmazók
Regisztrációs és
Electro-Coord Kht.
adatszolgáltató szoftver Logisztikai hálózat Győjtıhálózat Jelmagyarázat Hulladékáram
Hulladékudvarok
Pénzáram Információáram
Kereskedelmi egységek
Feldolgozók, hasznosítók
Engedélyek
forrás: http://www.electro-coord.hu/documents/vegleges_ECM_eves_jelentes_2005
A koordináló szervezetek által 2005-ben összesen begyőjtött, illetve visszavett e-hulladékok 16.500 tonnás mennyiségébıl az Electro-Coord nevéhez 13.400 tonna (81%) főzıdik. 2006-ban csak az Electro-Coord 18.500 tonna elektronikai hulladékot győjtött be, illetve vett vissza, és ennek döntı hányadát hasznosította is. Részletes adatokat a társaság 2005-re szóló éves jelentésében találunk. Ebben az évben a 13.400 tonna összes elektronikai hulladékból a győjtık és kezelık által begyőjtött mennyiség 11.530 tonna (86%), a kereskedelembıl visszaérkezı, azaz visszavett berendezések tömege pedig 1870 tonna (14%) volt. A visszavett e-hulladékok döntı hányadát (1450 tonna, 77%) a háztartási nagygépek (azon belül is többségében hőtıszekrények) tették ki, ezenkívül még szórakoztató elektronikai cikkek (250 tonna), háztartási kisgépek (110 tonna) és IT/távközlési eszközök (60 tonna) érkeztek a kereskedıktıl. A társaság a két módon beérkezı 13.400 tonna elektronikai hulladékból 12.812 tonna kezelését 88
tudta dokumentálni. A kezelt hulladékok kategóriák szerinti megoszlását a 17. táblázat szemlélteti, ahol 2006-ra vonatkozóan is láthatunk néhány összesített adatot.
17. táblázat – Az Electro-Coord által 2005-ben és 2006-ban kezelt elektronikai hulladékok kategóriák szerinti megoszlása128 Berendezéskategória
Háztartási nagygépek* Háztartási kisgépek Információs (IT) és távközlési berend.** Szórakoztató elektronikai cikkek Elektronikus barkácsgépek, szerszámok Játékok, szabadidıs és sportfelsz. Ellenırzı, vezérlı és megfigyelı eszk. Világítótestek Gázkisülı lámpák ÖSSZESEN *: ebbıl 370 000 darab hőtıszekrény **: kivéve rádiótelefon készülék
2005
2006
Kezelt mennyiség (t) 9 169 431
Megoszlás
928
7,24%
2 181 41
17,02% 0,32%
10 0 50 2 12 812
0,08% 0,00% 0,39% 0,02% 100,00%
71,57% 3,36%
Kezelt mennyiség (t) Összesen több mint 12 000 tonna Összesen több mint 6 000 tonna n.a. n.a. n.a. n.a. n.a. ≈ 18 000
Szembeötlı, hogy a háztartási nagygépek felülreprezentáltak ahhoz képest, hogy az arányuk (az összes regisztrált gyártó által) forgalomba hozott berendezéseken belül csak 51% (lásd a 13. táblázatot is). Ennek minden bizonnyal az az oka, hogy az Electro-Coordhoz csatlakozott gyártók között nagyobb arányban vannak hőtıberendezéseket gyártók és forgalmazók, mint országos szinten. Véleményem szerint azonban törekedni kellene arra – az egyébként a jogszabályok által elıírt célra –, hogy az összes hazai forgalomba hozott termék és a kezelt elektronikai hulladékok kategóriák szerinti megoszlása közelítsen egymáshoz. Azaz a többi berendezéskategória begyőjtésére jobban oda kellene figyelni, ami elsısorban a gyártók, másodsorban a koordináló szervezetek (közöttük az Electro-Coord) feladata. A hasznosítást illetıen az Electro-Coord 2005-ben a 18. táblázat alapján meglehetısen túlteljesítette a 264/2004 Kormányrendeletben meghatározott 128
Forrás: http://www.electro-coord.hu/documents/vegleges_ECM_eves_jelentes_2005 és
http://www.electro-coord.hu/documents/Electro-Coord_int.pdf
89
hasznosítási arányokat (lásd 7. táblázat), elérve a 2008-as szintet. A rendelet a begyőjtött mennyiségekre vonatkozóan határozza meg a minimális hasznosítási és újrafeldolgozási, újrahasználati arányokat, ezért viszonyítottam a Kht. által begyőjtött, visszavett 13400 tonna mennyiséghez. Míg a 2005-ös évre elvárt hasznosítási arányok 18-20% körüliek, addig az Electro-Coord átlagosan 77%-os hasznosítási arányt ért el, melynek döntı része volt az újrafeldolgozás és újrahasználat. Lerakással a begyőjtött mennyiség 18,6%-át ártalmatlanították.
18. táblázat – Az Electro-Coord által 2005-ben hasznosított és ártalmatlanított HEEB-k mennyisége Kezelt Arány a begyőjtött (13,4 e t) Hulladékkezelés módszere mennyiség mennyiséghez képest Hasznosított 10 319 77% - Újrafeldolgozott, újrahasznált 10 256 76,5% - Energiatermeléssel égetett 63 0,5% Veszélyes hulladékot tartalmazó, 2 493 18,6% ártalmatlanított - Égetéssel ártalmatlanított 3 0,02% - Lerakással ártalmatlanított 2 490 18,6% Összesen 12 812 95,6% forrás: http://www.electro-coord.hu/documents/vegleges_ECM_eves_jelentes_2005, kiegészítve
Úgy gondolom, hogy ez a nagyon szép teljesítmény nem kis részben annak köszönhetı, hogy a begyőjtött és hasznosított berendezések döntı része a háztartási nagygépek, azon belül is a hőtıgépek közül került ki, melyek kezelésére több éve ki vannak építve a kapacitások. A társaság a 2005-ös éves jelentésében közöl kategóriánkénti hasznosítási arányokat is, de azok adatai valószínőleg pontatlanok, mert ellentmondanak a jelentés más összesítéseinek. Úgy vélem, hogy mivel a begyőjtött mennyiségeket a jogszabályoknak megfelelıen
folyamatosan
növelni
kell
az
elért
hasznosítási
arányok
megtartásával, a feldolgozó, hasznosító kapacitást is bıvíteni szükséges, mégpedig fıként a háztartási gépektıl eltérı kategóriák esetében. Tájékoztatás Az Electro-Coord nagy hangsúlyt fektet a tájékoztatásra, marketingre. A célközönség felöleli a fogyasztókat (felhasználókat), az önkormányzatokat és a potenciális partnereket. •
A fogyasztókat részben reklámokkal érik el, melyekkel találkozhatunk 90
például a tévében, a rádióban vagy közterületi multiposztereken. A KvVM 2005ös, hazai nagyvárosokat érintı „road show”-ján is részt vettek, ahol az e-hulladék szelektív győjtésének fontosságára hívták fel a lakosság figyelmét. A 2006-ban többször is megrendezett Szelektív Újrahasznosítási Héten is jelen voltak, s kiadványaikat elérhetıvé tették a fogyasztók számára. E kiadványok közül kettıt a 13. és 15. képeken láthatunk.
Szelektív Újrahasznosítási Hét és az Electro-Coord két tájékoztató kiadványa
14. kép Szelektív Újrahasznosítási Hét a budapesti Westend elıtt
13. kép Tájékoztató füzet az elhasznált világítótestek visszagyőjtésérıl és újrahasznosításáról
•
15. kép Tájékoztató prospektus az elektronikai hulladékokról
2006-ban a CECED Magyarország Egyesüléssel közösen indították el a
„Forgó-Morgó kampányt”, mely célul tőzte ki, hogy a fogyasztók mielıbb lecseréljék a háztartásukban található régi, nem környezetbarát háztartási gépeiket korszerő, környezetbarát és energiahatékony készülékekre. Az akció elsı köre (2006. október-december) a hőtıszekrényekre, második köre (2007. március-május) a mosógépekre terjedt ki, melynek során a fogyasztó a 91
meghatározott A, A+ és A++ típusú készülékek vásárlásakor 5000 Ft kedvezményt kapott, ha leadta régi készülékét. Az akciót 2007-ben másfajta elektronikai berendezésekre is ki akarják terjeszteni.129 Véleményem szerint az akciónak a vitathatatlan pozitív hatásai mellett negatív következményei is vannak, mivel a kampány az elektronikai hulladékok mennyiségét növeli. Felvetıdhet az a gondolat is, hogy a gyártók és kereskedık forgalomnövelési szándéka volt a kampány elsıdleges kiváltó oka. •
Az önkormányzatokat 2005-ben az Electro-Coord 3200 kiküldött közvetlen
(direct mail) levél segítségével tájékoztatta a HEEB-k szelektív győjtésének és kezelésének fontosságáról, és felajánlotta, hogy igény esetén ezt a tevékenységet díjmentesen elvállalja. Rövid idın belül 250 önkormányzat csatlakozott a programhoz, akik egy részének a Kht. anyagi és logisztikai segítséget is nyújtott. •
A
potenciális
tájékoztatásának
partnerek érdekében
(köztük az
a
kis-
Electro-Coord
és
középvállalkozások)
2005-ben
132
szakmai
konferencián és számos rendezvényen vett részt, ezenkívül információs anyagokat küldött a gyártóknak és kereskedıknek. Az
összes
érintett
tájékoztatását
szolgálja
az
Electro-Coord
ügyfélszolgálata, valamint fejlett (angol nyelven is olvasható) honlapja. A Kht. tagja a 2002-ben megalapított WEEE Forum-nak, az e-hulladék visszagyőjtı kollektív szervezetek európai szervezetének, melyen keresztül folyamatosan nyomon tudja követni az Unióban végbemenı fejlıdést és változásokat, amiket így lehetısége van hazánkban is alkalmazni.
Az Electro-Coord hulladékkezelési adatainak áttanulmányozása után érdemes lenne a hazai összesített statisztikákat is elemezni. Sajnos azonban a Fıfelügyelıség által a 2005-re vonatkozóan közzétett a „2005. évben forgalomba hozott e-berendezések, illetve kezelt e-hulladék mennyisége” címet viselı táblázat számomra több helyen is értelmezhetetlen.130 Míg a forgalmazott termékek mennyisége nagyságrendben passzol az eddig ismertetett adatokhoz, addig a „visszavett” mennyiség (6.100 tonna) jelentése már nem egyértelmő. Visszavett és/vagy begyőjtött? A kezelt mennyiség ehhez képest 78.000 tonna.
129
Forrás: http://www.cecedhu.hu/ és http://www.energiakalkulator.hu
130
http://www.oktvf.gov.hu/index.php?akt_menu=213&details=494
92
Az „összes átadott mennyiség” fogalma sem világos. Remélhetıleg az információs rendszer és a statisztikák a jövıben javulni fognak.
4.3. A kiskereskedık A kereskedık szerepének tisztázása elıtt érdemes megemlíteni, hogy a gyártók, forgalmazók és kereskedık nem mindig különülnek el egymástól élesen. Minden bizonnyal több kiskereskedı van (ezek lehetnek hipermarketek is), aki maga is importır, vagy saját márkaneve alatt forgalmaz más gyártótól vett készüléket (amin nincs rajta az eredeti gyártó neve). Elképzelhetı az is, hogy a kereskedı maga a gyártó. Másképp megfogalmazva a termelı közvetlenül is kapcsolatban állhat a fogyasztókkal az értékesítési lánc lerövidítésével. Ezekben az esetekben a kereskedıre természetesen érvényesek a gyártóra vonatkozó
jogi
rendelkezések.
Egyébként
pedig
a
264/2004
számú
Kormányrendelet alapján 2005. augusztus 13-tól átvételi kötelezettsége van: a fogyasztók által az új termék vásárlásakor leadott régi készüléket köteles ingyen átvenni az üzletben vagy házhozszállítás esetén a vevınél. Míg az említett idıponttól a kereskedı átvételi kötelezettsége az üzlet bizonyos alapterületéhez kötıdött, addig ez a kötelezettség a módosító 99/2006. Kormányrendelet értelmében 2006 májusától már minden kiskereskedésre kiterjed. Nézzük most meg, hogy a hazai kiskereskedık hogyan teljesítik az átvételi kötelezettségüket! Mint
a
koordináló
szervezeteknél
láthattuk,
áruházláncok
szinte
mindegyike
kapcsolatban
áll
valamilyen
koordináló mondható
céggel. el
berendezéseket
az
nagy
Ugyanez elektronikai
szintén
mennyiségben barkácsáruházakról
a
nagy árusító
is.
Mindkét
16. kép: Elektronikai hulladék győjtı pont a Cora törökbálinti áruházában131
üzlettípusra jellemzı, hogy általában
131
http://www.zsambekimedence.hu/cora_ehulladek.htm
93
nem csak új készülék vásárlása esetén biztosítják a régi átvételét, hanem egyébként is.132 A szerzıdött begyőjtı cégekkel akkor veszik fel a kapcsolatot, ha a tárolóhelyiségük megtelt. A hipermarketek közül elsıként a Cora biztosította 2005. augusztus 1-tıl az elektronikai hulladék rendezett körülmények közötti átvételét, akkor is, ha a fogyasztó nem vásárolt új készüléket. Az Electro-Coord visszagyőjtésrıl szóló adatai alapján úgy becsülhetjük, hogy a kereskedıkhöz visszaérkezı (és onnan a begyőjtıkhöz, feldolgozókhoz kerülı) elektronikai hulladékok mennyisége éves szinten csak 2-2500 tonna körül lehetett 2006-ban. Véleményem szerint ennek egyik okát a kereskedık és a fogyasztók nem megfelelı tájékozottságában kereshetjük. Bármilyen meglepı, sok elektronikai berendezést is forgalmazó kiskereskedı – akinek hagyományosan nem profilja az elektronikai termékek árusítása, de újabban mégis egyre többet hoz belılük forgalomba – még nem hallott a rá vonatkozó elıírásokról. Telefonos érdeklıdésem során az derült ki, hogy az eladók és az üzletvezetık között is nagymértékő az információhiány. A webkamerát, mobiltelefont és MP3 lejátszót is árusító Rossmann Magyarország Kft-nek nem csak az eladói nem hallottak még az átvételi kötelezettségrıl, hanem „illetékes” menedzsere sem, aki szerint „az IT-termékekbıl keletkezı hulladék inkább számít elektronikai hulladéknak, mint a háztartási berendezések hulladékai”... Természetes, hogy ha a vezetık nem megfelelıen informáltak, akkor ez a boltok munkatársaitól sem várható el. Az elektronikai termékeket – az elektromos grillsütıtıl a porszívóig – még szélesebb választékban kínáló Plus élelmiszerdiszkont ügyfélszolgálatán szintén senki nem tudott a kereskedıket érintı rendeletrıl. Az egyik – többek között kilométerórákat, biciklis lámpákat is árusító – kerékpárüzletben érdeklıdve, a fiatal kollégák elmondták, hogy ık már vettek részt szelektív fémhulladékgyőjtési programban, de az elektronikai termékek hulladékait érintı jogszabályokról még nem hallottak. Erre vevıi igény sem mutatkozott még náluk, mindenesetre nyitottak bármilyen új dologra, ami a környezetvédelemmel kapcsolatos. A
kereskedıkkel
kapcsolatban
utolsó
példaként
egy
személyes
tapasztalatomat idézném: 2004 végén egy hőtıszekrényt vásároltam a közeli
132
Forrás: Telefonos és személyes beszélgetés az Auchan és az OBI áruházak munkatársaival.
94
hipermarketben, és házhozszállítást kértem. A termék megérkezett, s miután elmentek a szállító cég munkatársai, felfedeztem a készülék használati utasításában – a „Szekrény és környezet” címszó alatt –, hogy kérhettem volna a régi hőtıszekrényem elszállítását. Erre sem az áruházban, sem a készülék kiszállításakor nem utalt senki... A régi hőtıt végül egy helyi fémhulladékátvevıhöz vittem el. A kereskedık megfelelı informáltságának biztosítása véleményem szerint az állam (Fıfelügyelıség), a gyártók és a koordináló szervezetek feladata lenne. Ezután pedig már csak a jogszabályok megfelelı ellenırzése maradna hátra, amiben akár az egyre környezettudatosabbá váló fogyasztók is közre tudnának mőködni. A fogyasztók informáltságára áttérve úgy vélem, hogy a tájékoztatás hiányának ecsetelése helyett inkább a pozitív példák felsorolása tőnik célszerőnek. Szerencsére ilyenek is akadnak. A kifejezetten elektronikai berendezéseket forgalmazó kiskereskedések közül az – egyébként a mőszaki cikkek között piacvezetı – Media Markt hirdetési újságjaiban és honlapján133 is találhatunk a HEEB-k átvételére és környezeti veszélyességére vonatkozó információkat. Az alábbi képek a Media Markt egy 2007. áprilisi katalógusából származnak.
17. kép 18. kép Tájékoztatás az elektronikai hulladékokról és a használt elemekrıl, akkumulátorokról a Media Markt hirdetési újságjában Úgy vélem, hogy ez a fajta kommunikáció a többi áruházlánc számára is
133
http://www.mediamarkt.hu/info.html
95
követendı példa lenne. Biztosan jutna hely mind a heti-kétheti rendszerességgel a fogyasztókhoz özönlı hirdetési lapokban, mind pedig a cégek honlapján az elektronikai hulladékokra vonatkozó információknak. Akár külön kismérető szórólapot is kaphatnának az elektronikai berendezést vásárlók, vagy az elektronikai osztályon lehetne tájékoztató táblákat elhelyezni. A kereskedık régóta szerveznek elektronikai berendezésekre kiterjedı csereakciókat. Ezeknek az akcióknak – amellett, hogy árkedvezményt biztosítanak a fogyasztóknak és hozzájárulnak a HEEB-k begyőjtésének növeléséhez – a lakosság jobb tájékoztatását is szolgálniuk kellene az elektronikai hulladékok környezeti veszélyeivel kapcsolatban. Az ismertebb akciók közül elsıként a Pannon GSM „közel a környezethez” kezdeményezését említhetjük meg. A cég, amely egyébként már 2004 óta visszaveszi a használt mobilokat az üzleteiben, tavaly és idén is meghirdette csereakcióját, melynek keretében a vásárlók 5000 Ft kedvezményt kaptak új telefon vásárlásakor. A program sikeres volt, 2007. februárjáig több mint 100 ezer darab régi mobiltelefont adtak le a fogyasztók. (Ez 0,1 kg/db átlagos tömeggel számolva 10 tonnát jelent.) A Pannon GSM a készülékeket az Electro-Coordnak, az akkumulátorokat pedig a Re’lem Közhasznú Társaságnak adta át hasznosításra.134 A telekommunikációs cégektıl még egy példát hozva: a T-Mobile több éve folytatja akkumulátor-győjtı akcióját: új akkumulátor vásárlásakor 480 Ft-ért beszámítják a leadott régi áramforrást.
4.4. Az állam különbözı intézményei Az állam több különbözı intézményesült formájában érintett az elektronikai hulladékokkal való gazdálkodás folyamatában. Ezek az intézmények az (elvont) „állam”, az Országgyőlés, a Kormány, a környezetvédelemért felelıs miniszter, az Országos Környezetvédelmi Tanács, a Fıfelügyelıség és a területi felügyelıségek, valamint a helyi önkormányzatok. A Fıfelügyelıség és a felügyelıségek (többek között ellenırzı, engedélyezı) szerepérıl érintılegesen már volt szó az egyes jogszabályok
134
http://www.pannon.hu/pannon/sajtoszoba/sajtokozlemenyek/500/
96
bemutatásánál. A többi intézmény közül ebben a fejezetben elıször pár szót ejtek a KvVM szerepérıl, majd a helyi önkormányzatokkal foglalkozom, végül bıvebben ismertetem a velük szerzıdött közszolgáltatók hulladékbegyőjtési rendszerét, nevezetesen a hulladékudvarokat.
4.4.1 A KvVM szerepe
A különbözı állami szervek egyik feladata a megfelelı tájékoztatás, ami pontos és naprakész információk nyújtását jelenti. Dolgozatom megírásakor a KvVM honlapján a 264/2004 Kormányrendeletnek nem a hatályos, hanem a legelsı változata volt csak elérhetı. Mivel a jogszabály azóta néhány ponton érdemben változott, véleményem szerint ez súlyos félreértésekhez vezethet az érintettek körében. Megfelelı információkat – mint láttuk – a Fıfelügyelıség sem tud maradéktalanul biztosítani. A minisztérium kommunikációját viszont pozitívan lehet értékelni a 2006-os reklámfilmje alapján, melyekben arra buzdította a lakosságot, hogy bizonyos veszélyes összetevıket tartalmazó hulladékokat (pl. az elektronikai hulladékokat) szelektíven győjtsön, és azokat vigye vissza a kereskedıhöz. A 2007-ben is folytatódó szemléletformáló kampány keretein belül az Interneten is megjelennek a minisztérium reklámjai.
4.4.2 A helyi önkormányzatok
A végrehajtó és hatósági feladatokat is ellátó helyi önkormányzatoknak a
környezet
védelmérıl
szóló
törvény
értelmében
önálló
települési
környezetvédelmi programot kell kidolgozniuk, melynek a település kommunális hulladékkezelésére is ki kell térnie. A Hgt. szerint az önkormányzatoknak az ingatlantulajdonosoknál
keletkezı
települési
hulladék
kezelésére
hulladékkezelési közszolgáltatást kell szervezniük. Ez a közszolgáltatás kiterjedhet begyőjtıhelyek (pl. hulladékgyőjtı udvarok), valamint elıkezelı és hasznosító telepek létesítésére és mőködtetésére is. Az önkormányzat elıírhatja a települési szilárd hulladék egyes összetevıinek szelektív győjtését, mely kiterjedhet a gyártó visszavételi felelıssége alá tartozó hulladékok szelektív 97
begyőjtésére is. Az elhagyott hulladékokkal kapcsolatban is nagy szerepe van az önkormányzatoknak, neki kell ugyanis a közterületen elhagyott hulladék (akár elektronikai hulladék) elszállításáról, hasznosításáról és ártalmatlanításáról gondoskodnia. A magánterületen elhagyott hulladék vonatkozásában viszont már a felügyelıségeknek kell lépniük, akik a hulladék birtokosát, annak hiányában az ingatlan tulajdonosát kötelezik az elhagyott hulladék elszállítására és ártalmatlanítására. Márpedig erdıszéli elektronikai hulladékokkal valószínőleg mindnyájan találkoztunk már. Egy elrettentı példát látunk a 19. képen. A hulladékok nagy mennyiségébıl ítélve nem magánszemély lehetett az elkövetı.
19. kép Elhagyott monitorok és televíziók Fót közelében az erdı szélén
Látható tehát, hogy a helyi önkormányzatok milyen sokat tudnának tenni az elektronikai hulladékok vonatkozásában. Az elızı fejezetekben említett példák (pl. koordináló szervezetekkel való együttmőködés) mindenképpen követendıek lennének. Az önkormányzatoknak jobban ki kellene venniük a részüket az érintettek (lakosság, kereskedık, vállalkozások) elektronikai hulladékokkal kapcsolatos tájékoztatásából. Ennek egyik eszközeként igénybe vehetnék a sok községben kiadott helyi vagy regionális újságokat. Az együttmőködés és a folyamatos párbeszéd a többi szereplıvel is (pl. a vállalatokkal vagy a civil szférával) fokozható lenne mind helyi, mind állami szinten. 98
Az önkormányzatok a törvényekbıl fakadó szerepükön túl további feladatokat is felvállalhatnak az elektronikai berendezésekkel kapcsolatban. Az elektronikai termékek beszerzésére gondolok, melyben segítség lehet számukra a KAC támogatásával a Környezettudományi Központ kiadásában 2003-ban megjelent Zöld beszerzési kézikönyv. A kézikönyv részletesen taglalja a különbözı tartós fogyasztási és irodaszerek beszerzésének környezettudatos szempontjait.135 Az önkormányzatok bizonyos feladatait véleményem szerint az elektronikus hulladékokra vonatkozó egyes jogszabályokban is meg lehetne határozni.
4.4.3 Hulladékudvarok
A hulladékudvarokat az önkormányzatok vagy (pl. Budapesten) a hozzájuk tartozó közterületfenntartó társaságok felügyelik. A hulladékudvar egy zárt, és nyitva tartási idıben felügyelet alatt álló létesítmény a lakosságnál keletkezı egyes hulladékfajták elkülönített begyőjtésére. A hulladékgyőjtı udvarokra történı beszállítással a lakosság ingyenesen helyezheti el a háztartásában keletkezett veszélyes és nem veszélyes hulladékokat. A fıvárosban az elsı hulladékudvarok 1996-ban nyíltak meg, s számuk fokozatosan gyarapodott. Ma már 14 budapesti hulladékudvaron adhat le a lakosság térítésmentesen bizonyos hulladékfajtákat.136 A hulladékudvarok kezdetben a következı hulladékokat vették át: papír, italcsomagoló kartondoboz (Tetrapack), üveg, mőanyag PET palack, fém italosdoboz, használt sütızsiradék, illetve az elektronikai hulladékok közül az elhasználódott háztartási gépek (mosógép, tőzhely, stb.). Az utóbbi néhány évben viszont már a veszélyesnek minısülı e-hulladékokat is le lehet náluk adni, köztük a szárazelemeket, akkumulátorokat, rádiót, televíziót, fénycsöveket, híradástechnikai berendezéseket, számítógépeket és a hozzá tartozó perifériákat. CD-, DVD- és floppy-lemezt viszont nem vesznek át. A fıvárosi hulladékudvarokon kívül szerte az országban egyre több ilyen 135
http://www.ktk-ces.hu/kezikonyv.doc
136
Ezek elérhetısége a Fıvárosi Közterületfenntartó Zrt. honlapján http://www.fkf.hu/ található.
99
létesítményt adnak át. Szegeden és a környezı településeken például az EU Kohéziós Alapjának (korábban ISPA) a pénzügyi segítségével 2008 végéig 29 hulladékudvart létesítenek elıreláthatólag 1,2 md Ft összköltséggel a „Szeged Regionális Hulladékgazdálkodási Programja” keretein belül.137 A vidéki hulladékudvarokban elıfordul, hogy a fıvárosi létesítményekhez képest szélesebb a begyőjtött hulladékok köre: a Szentendrén 2007. március 1-én megnyílt hulladékudvarra például festékmaradékot és kis mennyiségben építési törmeléket és lomot is be lehet vinni. Felvetıdhet a kérdés, hogy miért is éri meg a lakosságnak igénybe venni ezeket a telephelyeket. Egyrészt azért, mert a szokásos (évente egy-két alkalommal szervezett) lomtalanításon kívül bármikor ingyen szabadulhat meg hulladékká vált termékeitıl. Az ingyenesség ugyanakkor csak az átadásra vonatkozik: a lakosságnak a tranzakcióra idıt és pénzt (útiköltség) kell szánnia. A közelség tehát fontos szempont a döntésnél. Magától értetıdı, hogy ha már elmegyünk egy hulladékudvarba, akkor érdemes az elektronikai hulladékokon kívül a többi szelektíven győjtött hulladékot is magunkkal vinni. A másik tényezı, ami elısegíti a telephelyek igénybevételét, az a lakosság európai szinten is magas környezettudatossága. Jómagam is hulladékudvarokban szoktam leadni azokat a kidobásra ítélt elektronikai termékeket, melyektıl én vagy ismerıseim szeretnének környezetkímélı módon megszabadulni:
20. kép: Saját és ismerıseim háztartásából származó e-hulladék A 20. képen olyan elhasznált vagy elromlott elektronikai termékek láthatók, melyek ma már szinte minden háztartásban idırıl idıre elıfordulnak. Ezeket – és még pár liter használt sütıolajat – az egyik budapesti 137
http://www.szegedvaros.hu/index_uj.php?oldal=nagyberuhazasok&cikkszam=31&tipus=egyenicikk
100
hulladékudvarban adtam le legutóbbi látogatásom alkalmával. A CD- és floppylemezeken kívül (melyek sajnos a nem szelektív szeméttartályba kerültek) mindent átvett a telepen dolgozó munkatárs: az izzókat óvatosan egy külön fémládába rakta, hogy ne törjenek össze (a higanyt is tartalmazó, ép fénycsövek mellé), a kábeleket, egy régi lámpa alkatrészeit és a rossz számítógép-ventilátort pedig bevitte az elektronikai hulladékok számára fenntartott szoba mérető konténerbe. A konténerben kb. 500 kg e-hulladék volt, többnyire számítógépek, nyomtatók és televízió készülékek, de más hulladékudvarban találkoztam tőzhellyel és hőtıszekrénnyel is (igaz, ezek közül nem mindegyik volt az idıjárás elıl védett helyen). Végül az elemeket, akkumulátorokat én dobálhattam be a több közintézménybıl már jól ismert zöld fémtartályba. Budapesten a hulladékudvaroktól a Fe-Group Invest Zrt. győjti be az éves szinten néhány száz tonna mennyiségő elektronikai hulladékot. Ez nem nagy mennyiség az összes, hazánkban keletkezı e-hulladékhoz képest, de úgy vélem, hogy a hulladékudvarok hosszú távon jól kiegészíthetik a többi begyőjtési módszert. Minél több visszavételi lehetıséget biztosítunk a lakosság számára, annál valószínőbb a környezetvédelmi célok teljesülése.
4.5. Az elektronikai termékek felhasználói 4.5.1 A fogyasztók kötelezettségei
Valószínőleg sokan nem tudják, hogy a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény a fogyasztókra is vonatkozik. A 12. paragrafus alapján a fogyasztó köteles a szervezett (esetleg szelektív) hulladékbegyőjtést igénybe venni: mint a hulladék birtokosa, hulladékát egy engedéllyel rendelkezı kezelınek kell átadnia, a kezelés költségeinek megfizetése mellett. A veszélyes hulladékokat
nem
szabad
összekevernie
más
hulladékokkal,
azokat
elkülönítetten, a környezet szennyezését kizáró módon kell tárolnia, majd a meghatározott begyőjtıhelyre kell vinnie, vagy a begyőjtésre feljogosított hulladékkezelınek kell átadnia. A 264/2004 Kormányrendelet alapján a gyártók kötelesek gondoskodni arról, hogy a fogyasztók díjfizetés nélkül válhassanak meg elektronikai hulladékaiktól. A kereskedıknek pedig kötelességük új termék vásárlásakor az azonos funkciójú régi terméket átvenniük. 101
Csak ezt a két jogszabályt alapul véve megállapíthatjuk, hogy a fogyasztónak az elektronikai hulladékokat elkülönítetten kell győjteniük (mivel azok veszélyes anyagokat is tartalmaznak), át kell adniuk egy engedéllyel rendelkezı kezelınek (vagy a kereskedınek), s ezt külön díjfizetés nélkül tehetik meg (eltekintve attól, hogy esetleg már megfizették a vásárláskor a hulladékkezelés díját). A jogi háttér megismerése után vizsgáljuk meg, hogy milyen elméleti lehetıségei vannak a fogyasztónak a hulladékképzıdés megelızésében és a hulladékkezelés (újrahasználat, újrahasznosítás, ártalmatlanítás) rendszerében!
4.5.2 A fogyasztók szerepe a megelızésben138
A hulladékok képzıdését többféleképpen is meg tudjuk elızni. Az elsı módszer a fogyasztásról való lemondás. Míg a mai viszonyok között például egy hőtıszekrény vagy mosógép elengedhetetlennek tőnik egy háztartásban, addig érdemes elgondolkozni azon, hogy megéri-e plazmatévét, mosogatógépet, a mosógépnél kétszer nagyobb fogyasztású szárítógépet, lábpezsgıfürdıt vennünk, vagy épp fél év után újra feltuningolnunk számítógépünket. Egy talpmasszírozó gép megvásárlása helyett igénybe vehetjük családtagjaink „szolgáltatását” is. Sajnos a divat és a reklámok (többek között a ránk zúduló prospektusok) nem könnyítik meg helyzetünket, azaz a fogyasztás visszafogását: az akciós újságokban gyakran kiemelt helyen szerepelnek az újabb és újabb elektronikai termékek. Akár költség-haszon elemzést is végezhetünk: -
Megvegyük-e a mősoros DVD-t több ezer forintért (amit valószínőleg csak 12 alkalommal fogunk megnézni), vagy nézzük-e meg inkább moziban vagy a tévében ugyanazt a filmet?
-
Kell-e a legújabb mobiltelefon, sok (valószínőleg alig kihasznált) extra funkcióval, vagy használjuk-e tovább a régit?
-
Becsüljük meg a használat gyakoriságát, és számítsuk ki egy használat költségét. Ha csak néhány havonta fogunk használni valamit, akkor valószínőleg nem éri meg beruházni új termékbe (pl. fagylaltgép,
138
Az egyes illetve többes szám elsı személyő fogalmazás minden bizonnyal nem fog problémát
jelenteni az olvasónak, aki bizonyára maga is számtalan elektronikai eszköz felhasználója.
102
fondükészítı szett). A költség-haszon elemzés hasznos lehet akkor is, ha azonos funkciójú, helyettesítı termékek között kell választanunk. Hosszabb távon például érdemesebb és olcsóbb a nagyobb kezdeti kiadással járó energiatakarékos (kompakt) izzót vásárolnunk azokba a világítótestekbe, melyeket hosszú ideig égve tartunk. Hasonló mérlegelés után elem helyett akkumulátort célszerőbb helyezni a relatíve nagyobb fogyasztású elektronikai eszközökbe (pl. digitális fényképezıgép, kamera), s az akkukon belül is érdemes megfontolni, hogy nagyobb kapacitásút vegyünk-e (ezt ugyanis ritkábban kell tölteni, így hosszabb az élettartama). Ha lehetıség van rá, akkor viszont hálózatról, vagy napelemmel mőködı eszközt célszerő választani az elemmel, vagy akkumulátorral üzemelı helyett. Szintén a hulladékképzıdés megelızését szolgálja a termékek közös használata (esetleg közös tulajdonjoga), a bérlés vagy szolgáltatás igénybe vétele. Barátainkkal, rokonainkkal használhatjuk felváltva ugyanazt a készüléket, legyen szó például egy digitális fényképezıgéprıl, kameráról, diktafonról, vagy más kismérető, hordozható eszközrıl. Noha a megosztott használatnak vannak nyilvánvaló hátrányai (pl. meghibásodás anyagi rendezése), elınye, hogy így jobban ki lehet használni egy terméket, s nem terheljük még egy (vagy több) ugyanolyan, elıbb-utóbb hulladékká váló készülékkel a környezetet. A bérlés alkalmi,
idıszakos
jellegő
alkalmazásoknál
lehet
költség-
és
egyben
környezetkímélı megoldás (pl. elektromos kerti eszközök, szerszámok, szınyegtisztítógép, stb. bérlése). Végül termék vásárlása helyett szolgáltatást is igénybe vehetünk. A példákat itt is hosszasan lehetne sorolni: elmehetünk konditerembe futópad vásárlása helyett, kertészcéget bízhatunk meg az ágak levágásával, ahelyett, hogy motoros főrészbe ruházunk be, stb. A hulladékok mennyiségének csökkenését eredményezi a termékek élettartamának megırzése vagy megnövelése: noha nem a felhasználón múlik a gyárból kikerülı termék minısége, a használati utasításban található instrukciók betartásával, azaz a termék megfelelı használatával és karbantartásával végül is készülékünk és mi járunk jól. Példaként említhetıek az alábbiak: -
a hőtıszekrény, fagyasztó idıszakonkénti leolvasztása (amennyiben az nem automatikus), a kondenzátor letisztítása;
-
a mosógép szőrıjének idınkénti kitisztítása, a mosógép vízkıtlenítése (pl. 103
ecetes mosással); -
számítógép és perifériáinak (billentyőzet, egér) portalanítása (egy porral dúsan borított alaplap hamarabb túlmelegedhet, s kóboráram is elıfordulhat);
-
bármilyen hálózatra csatlakoztatott eszköz áramtalanítása erıs viharban (a villámlás zárlathoz, az egész készülék mőködésképtelenné válásához vezethet);
-
a használati útmutató megırzése, és eladás, átadás esetén átadása az új tulajdonosnak;
-
az elemek, akkumulátorok eltávolítása az elektronikai eszközbıl, ha azt sokáig nem használjuk (az elemekbıl kiszivároghatnak különféle kémiai anyagok); a kimerülıfélben lévı elemekkel egyébként még kis fogyasztású készülékek) pl. falióra) mőködtethetık egy darabig. A megelızést szolgálja az is, ha lemondunk új termék iránti igényünkrıl,
és használt eszközt vásárolunk. Ez a megoldás új termék beszerzéséhez képest jóval kisebb kezdeti kiadással jár, de magasabb a meghibásodás kockázata, és probléma a garancia kérdése is. Ha a használt terméket vállalkozástól (és nem magánszemélytıl szerezzük be) a gyári garancia lejárta után, elıfordulhat, hogy többletfizetés ellenében kapunk néhány hónap többlet garanciát. Tapasztalatom szerint használt számítástechnikai eszközökre egyébként maximum csak egy-két hét garanciát biztosít a kereskedı. Új festékkazetta vásárlása helyett vehetünk újratöltöttet is, amely a legtöbb típusú nyomtató esetében már elérhetı. Szintén kevesebb lesz a képzıdı elektronikai hulladék akkor, ha ellenállunk a csábításnak, és az adott célra nem elektronikus berendezést veszünk: pl. digitális mérleg helyett analógot, elektromos fogkefe vagy elemmel mőködı ceruzahegyezı helyett hagyományosat, stb.
4.5.3 A fogyasztók szerepe a termékek újrahasználatában
A termékek újrahasználatát is elı tudják segíteni a fogyasztók. Ha már nincs szükségünk egy elektronikus eszközünkre – vagy azok egy-egy értékes részegységére
(pl.
videokártya,
merevlemez,
stb.)
–,
de
azok
még
mőködıképesek, akkor a következı megoldások tőnnek a legjobbnak: •
Nem az újra-, inkább a továbbhasználatot jelenti az, ha megjavíttatjuk
104
elromlott készülékünket. Dönthetünk persze új készülék vásárlása mellett is, de döntésünkben figyelembe kell venni a régi és az új termék fogyasztását, azaz használati szakaszának környezetterhelését is. •
Megpróbálhatjuk eladni (ismerısünknek vagy másnak) hagyományos vagy
internetes hirdetés segítségével. Az Interneten egyre sokasodnak és finomodnak az apróhirdetési oldalak, melyeken egyre könnyebben egymásra talál az eladó és a vevı. •
Bizományos (second-hand) kereskedınek adhatjuk át.
•
Bizonyos termékeinket (PC, monitor, mobiltelefon) „bontóba” vagy
szakboltba vihetjük el. •
A feleslegessé vált elektronikai terméket végül elajándékozhatjuk másnak
(rokonok, barátok), vagy civil szervezeteknek, iskoláknak, önkormányzatoknak;
4.5.4 A lomtalanítás intézménye, avagy mit tehet a fogyasztó a hasznosítás
és
a
megfelelı
ártalmatlanítás
elısegítése
érdekében?
Vajon mit tehetnek a felhasználók, ha hozzá akarnak járulni a készülékek megfelelı hasznosításához illetve ártalmatlanításához? Mindannyian tudjuk, hogy semmiképp sem szabad az elektronikai hulladékokat a háztartási szemétbe, vagy még rosszabb esetben a város vagy az erdı szélére kidobni. Vajon mennyire jó megoldás az, ha lomtalanítások alkalmával tesszük ki ıket az utcára? A Fıvárosi Közterületfenntartó Vállalat ugyan felhívja a lakosok figyelmét, hogy veszélyes hulladékot ne rakjanak ki az utcára, s hogy elektronikai hulladékot a hulladékudvarok is átvesznek, ez véleményem szerint nem elegendı információ. Egyrészt azért, mert a lakosság nem kellıképpen tájékozott az elektronikai termékek veszélyes összetevıivel kapcsolatban, másrészt pedig a fıvárosi hulladékudvarok száma (14) viszonylag alacsony. Az FKF szórólapjain fel kellene tüntetni a kereskedık átvételi kötelezettségét is. Mint azt az FKF kollégáitól megtudtam, a budapesti lomtalanítások alkalmával a cég nem kezeli szelektíven az elektronikai termékeket, hanem azokat a többi vegyes hulladékkal együtt bezúzás után a pusztazámori lerakóba vagy a rákospalotai égetıbe szállítja. Sok más városban is ez lehet a helyzet. 105
Dunakeszin például a helyi közüzemi vállalat konténeres lomtalanítást szervez. A lakosságnak szóló tájékoztató kiadványa szerint az elektronikai hulladék „lomnak” minısül (nem pedig veszélyes hulladéknak), azaz a konténerekbe helyezhetı. A közterületfenntartók ezen szomorú gyakorlatát eddig azonban ellensúlyozták azok a vállalkozó kedvő „elılomtalanítók”, akik a számukra értékes elektronikai hulladékokra szakosodtak. Mindannyian láthattuk ıket eddig az utcákon – a régóta ezzel foglalkozók kisteherautóval járják a lomtalanítások alkalmával az utcákat, és felpakolnak mindent, ami értékes. Az értéket elsısorban a magas fémtartalmú hulladékok jelentik, fıként az elektromos háztartási nagygépek: hőtıszekrények, mosógépek, tőzhelyek, elektromos radiátorok. A vas- és MÉH-telepek az ilyen hulladék kilójáért 15-25 forintot fizetnek, de a tiszta alumíniumért akár 200, a rézért pedig 500 forintot is megadnak. Egy hőtıszekrényért legalább 3-400 forintot lehet kapni, egy jól felpakolt kisteherautóval pedig akár 15-20000 Ft-ot is lehet ilyen módon keresni139. A 21. képen egy család két tagja vigyáz aznapi szerzeményükre (míg a kisteherautóval a családfı megérkezik), a 22. képen pedig egy nagymérető fénymásológép még értékes alkatrészeit vizsgálja meg egy férfi.
21. kép: Elılomtalanítók 1.
22. kép: Elılomtalanítók 2.
Hogyan is értékelhetjük ezeknek az embereknek a tevékenységét?
139
Ezeket az információkat lomtalanítások alkalmával tudtam meg az érintettektıl. Ezeket az
átvételi árakat a hulladéktelepek megerısítették, amikor telefonon érdeklıdtem náluk.
106
Kétségtelen, hogy az adott területen a lomtalanítás pár napja alatt meglehetıs káoszt és rendetlenséget okoznak. A közterületfenntartó vállalat munkatársainak is megnehezítik a dolgát, mert azoknak nagyobb területrıl kell összeszedniük a lomokat. Tevékenységük elınyös voltát azonban nehéz lenne tagadni, hiszen amellett, hogy anyagilag jól járnak, hozzájárulnak (ha nem is kifejezetten a nemes cél érdekében) a szelektív hulladékgyőjtéshez. Úgy gondolom, hogy amikor a koordináló szervezetek teljesíteni tudják az átvállalt kötelezettségeket például a begyőjtésre vonatkozóan, akkor azt nagy részben az elılomtalanító „brigádoknak” is köszönhetik, hiszen azok olyan telepekre viszik az elektronikai hulladékokat, melyekkel a koordináló szervezeteknek szerzıdésük van. 2007-ben az FKF Zrt. megváltoztatta a lomtalanítással kapcsolatos kommunikációját: már nem tárják a széles nyilvánosság elé az idıpontokat, csupán az érintett lakosságot értesítik a begyőjtés elıtt maximum egy-két héttel. Az intézkedéstıl azt várják, hogy eltőnnek az elılomtalanítók, azaz az FKF munkatársai hamarabb rendet tudnak teremteni a kerületekben. Véleményem szerint nem pontosan ez a helyes irány. Egyetértek azzal, hogy célszerő lenne csökkenteni az elılomtalanítók mozgásterét, hiszen tevékenységüket nem ellenırzi senki, s például a hulladékok veszélyes összetevıit sem valószínő, hogy szakszerően kezelik. Viszont az sem megoldás, hogy nem szelektálunk, hanem égetéssel, vagy lerakással próbáljuk megoldani az ártalmatlanítást. Amíg még a lomtalanítás intézménye ilyen nagy volumenben mőködik (a fıvárosban 400 ezer m3-rıl volt szó 2006-ban az összes típusú hulladékot beleértve), addig célszerő lenne például külön jármővel begyőjteni az elektronikai hulladékokat, akár az FKF keretein belül, akár más partner segítségével. Az Electro-Coordtól például azt tudtam meg, hogy ha a lomtalanításról elızetesen tájékoztatják ıket, akkor kiszállnak a helyszínre, és összegyőjtik a kidobott elektronikai berendezéseket. A Fe-Group Zrt. pedig – ha az idıpontról hasonló tájékoztatást kap – a lomtalanítás elıtt egy héttel szelektív győjtést rendez az elektronikai hulladékok számára. Lomtalanítások alkalmával egyébként vállalkozások is meg szoktak szabadulni
elektronikai
hulladékaiktól,
ami
a
cégek
nem
megfelelı
tájékozottságra, vagy környezettudatosságára utal. Mi a helyes magatartás tehát, ha a megfelelı hasznosításhoz illetve ártalmatlanításhoz akarunk hozzájárulni? Több lehetıségünk is van: 107
-
Elıször is olvassuk el a termék használati utasítását, amibıl értesülhetünk lehetıségeinkrıl, vagy kérdezzük meg ez ügyben a kereskedıt.
-
A 264/2004 rendeletben elıírtakat kihasználva elvihetjük régi készülékünket egy kereskedıhöz. Szerencsés esetben a kereskedı azt vissza is veszi, talán még akkor is, ha nem veszünk újat a régi helyett. Ez a lehetıség akár anyagi elınyökkel is jár, ha kifogunk egy kedvezı csereakciót. A kereskedık akciói általában a nem mőködı készülékekre is kiterjednek, de bizonyos követelményeket azért támaszthatnak (pl. legyenek meg a fı alkotórészei a berendezésnek).
-
A terméket megbízhatónak tőnı begyőjtı és/vagy hasznosító céghez is elvihetjük. Ilyenkor azonban vigyáznunk kell, mert elıfordulhat (pl. monitoroknál),
hogy
még
nekünk
kell
fizetnünk.
Ugyanakkor
a
lomtalanítások leírásánál láthattuk, hogy nagymérető háztartási eszközökért pénzt kapunk. Intézménybıl kikerülı elektronikai hulladékok esetében talán a legjobb döntés begyőjtı, hasznosító cégekkel kapcsolatba lépni, hiszen más út (kereskedıhöz vagy hulladékudvarba elvinni) kevésbé járható. -
Ha elemekrıl, akkumulátorokról van szó, akkor keressük meg a megfelelı győjtıtartályt.
-
Maguktól a termékektıl elvonatkoztatva: 2007-tıl lehetıvé vált, hogy a magyar állampolgárok adójuk 1%-át akár az illegális hulladéklerakók felszámolására is felajánlhassák. Mint korábban láthattuk, ilyen lerakókon gyakran elıfordulnak elektronikai eszközök is,
tipikusan háztartási
nagygépek és televíziók. -
Végül megemlítem azt az újabban elterjedı szokást, miszerint elektronikai eszközök összezúzásának lehetıségét hirdetik meg bizonyos csoportok, akár még vállalati csapatépítı tréningekre is kiterjesztve azokat. Talán nem kell ecsetelni, hogy mennyire káros és egyben az emberre is veszélyes „mőveletrıl” van szó (pl. a képcsı szétverése). Talán nem így kellene levezetni és levezettetni a feszültséget...
108
4.5.5 Környezettudatos termékhasználat
A használat közbeni környezettudatosság ugyan nincs szoros összefüggésben az elektronikai hulladékokkal, mégis érdemes pár szóban kitérni rá. A legfontosabb szempont ezen a területen az energiatakarékosság: kis odafigyeléssel saját költségeink csökkentése mellett hozzájárulhatunk a globális éghajlatváltozás enyhítéséhez is. Már vásárláskor figyelhetünk arra, hogy kisebb energiafogyasztású terméket válasszunk. Kihasználhatjuk az ún. „alacsonyan csüngı gyümölcsök”140 adta elınyöket: -
A szórakoztató elektronikai berendezéseket (tévé, videó- és DVD-lejátszó, Hi-Fi berendezés) ne hagyjuk készenléti (standby) üzemmódban, hanem kapcsoljuk ki ıket.
-
Kapcsoljuk le a világítást, ha nem tartózkodunk a helyiségben. Ez nem csak magánlakásoknál jelenthet megtakarítást, hanem pl. lakótelepeken is, ahol igazán érdemes lenne átgondolni a lépcsıházi világítási rendszert...
-
A mosógépet, esetleg mosogatógépet akkor érdemes használni, ha tele vannak.
-
A hőtıszekrényt ne tegyük közel a tőzhelyhez.
-
Nyomtatásnál legtöbbször elég, ha közepes, vagy gyengébb minıséget (draft) állítunk be, ezzel egyúttal meghosszabbítjuk festékpatronunk élettartamát is.
-
Válasszunk ökocímkével rendelkezı terméket.
-
Intézményi felhasználás esetében is igazak az elmondottak, azzal a különbséggel, hogy a szervezet vezetıjének a felelıssége ezeket az elveket és szempontokat továbbadni az alkalmazottak felé. Akik egyébiránt – mivel nem az ı pénzük, nem az ı tulajdonuk – hajlamosak kevésbé gondosan bánni az elektronikai eszközökkel, mintha az a sajátjuk lenne.
140
A környezetgazdaságtanban „alacsonyan csüngı gyümölcs”-nek (low-hanging fruit) azokat az
intézkedéseket tekinthetjük, melyek révén beruházás nélkül, minimális erıfeszítéssel érhetı el környezeti és gazdasági haszon.
109
4.5.6 Gyerekek körében végzett kérdıíves felmérés
Az elızıek alapján láthatjuk, hogy az elektronikai berendezések felhasználóinak sokféle lehetıségük nyílik a környezettudatos magatartásra. Vajon hogyan viselkednek a fogyasztók a gyakorlatban? Vannak-e esetleg problémák a fogyasztók hulladékkezelésben betöltött szerepével kapcsolatban? Az elektronikai hulladékok birtokosai régebben a háztartási szemétbe dobhatták használhatatlanná vált eszközeiket, jobb esetben lomtalanításkor tették ki az utcára, vagy esetleg elvihették maguk egy MÉH-telepre. A helyzet szerencsére javulni kezdett a 90-es évek közepétıl: megjelentek az elemekakkumulátorok szelektív győjtésére szolgáló kis konténerek, késıbb már hulladékudvarok is fogadták az elektronikai hulladékokat, ma pedig – az ismertetett jogszabályok elfogadása után – még több lehetıség adódik a környezettudatos magatartásra. A megfogalmazás talán így a leghelyesebb: „lehetıség adódik”. Merthogy a fogyasztók többsége – véleményem szerint – még mindig a hagyományos úton, tehát a lomtalanítások során szabadul meg a felesleges e-hulladékaitól. Erre utal az is, hogy a koordináló szervezetek csak 1-2 ezer tonnányi, a kereskedık által visszavett HEEB-rıl adnak hírt. Noha a nonprofit szféra (koordináló illetve civil szervezetek) és a különbözı állami szervek több módon is tájékoztatják a lakosságot, s megindult az elektronikai termékek szelektív győjtése, még mindig kevesen vannak tisztában azzal, hogy milyen lehetıségeik vannak a lomtalanításon kívül. Legalábbis a gyakorlat ezt mutatja. Úgy gondolom, hogy nagyon fontos lenne a fogyasztók felvilágosítását és tájékoztatását komolyabban végezni, ami az elıbb említett szereplıkön kívül a forgalmazók, kiskereskedık feladata is lenne. A témáról 2007 áprilisában kérdeztem meg a XV. kerületben zeneiskolába járó gyerekeket, akiknek a válaszai és véleménye csak részben támasztja alá elıbbi megállapításaimat, azoknál pozitívabb képet fest. Úgy vélem, hogy érdemes lenne hasonló jellegő reprezentatív felmérést végezni a felnıtt lakosság körében, amit egy civil egyesület, vagy egy koordináló szervezet tudna lebonyolítani. A rövid kérdıív – melyet tizennégy 12 és 17 év közötti gyerek töltött ki –
110
az alábbi 5 kérdésbıl állt:
1.
2. 3. 4. 5.
Szerinted mit csinálnak a szüleid a feleslegessé vált elektromos berendezésekkel (régi hőtıszekrény, számítógép, videó, tévé, mosógép, stb.)? És te mit csinálnál velük? ................................................................................................ Szerinted hány elemet (vagy elemmérető akkumulátort) lehet egyszerre kidobni a kukába? 0, 1, 2, 5, 10 (be kellett jelölni a helyesnek vélt számot) Szerinted ha valahol vesztek új elektromos készüléket, akkor ott le lehet adni a régit? .............................................................................................. Hallottál-e már a hulladékudvarokról? .............................................. Szerinted a hulladékudvarok átvesznek kidobásra ítélt elektronikai termékeket? ........
1. Az elsı kérdés két alkérdését a gyerekek többsége nem különböztette meg. A válaszok egyébként megoszlottak: hárman írták, hogy családjuk lomtalanításkor teszi ki az utcára a régi készülékeket (és ık is ezt tennék), két gyerek szülei el szokták ajándékozni a még mőködı eszközöket, 4-en írták, hogy (ık maguk) visszavinnék a készüléket oda, ahol vették, vagy csereakcióban adnák le a boltban. Többen utánanéznének, hogy mit csinálhatnának a régi berendezéssel. Senki nem volt, aki a háztartási szeméttel együtt dobná ki az elektromos eszközt, viszont akadt, aki nem tudott választ adni. Egy érdekes választ idézni is érdemes, melyben a gyermek saját, a szüleiétıl eltérı véleménye jelenik meg: „Kidobják a szemétbe; én odaadnám azoknak, akiknek nincsen, ha még jó.” Összefoglalva a válaszokat, megállapíthatjuk, hogy a gyerekek tisztában vannak az elektronikai hulladékok szelektív kezelésének fontosságával. Sokan már tudják (vagy sejtik), hogy valahová (pl. a kereskedıhöz) vissza lehet vinni az e-hulladékot, de még mindig vannak olyanok, akik még mindig a lomtalanítást választanák szüleikhez hasonlóan. 2. A kettes kérdésre két kivétellel „0 db”-ot írtak a gyerekek. Ez még akkor is nagyon jó arány, ha egy-két „puskázás” is elıfordult. Ezt az akkumulátorok szelektív győjtésének több éves múltjával, és az iskolák e programban való részvételével magyarázhatjuk. 3. A következı kérdésre a többség igennel válaszolt, határozott „nem”-et csak egy gyerek írt. Ketten bizonytalanok voltak („talán igen”), és volt, aki szerint boltonként eltérı, hogy átveszik-e a régi elektronikai készüléket. Ha a 111
gyerekek tudatosan (és nem a kérdés sugallatára) válaszoltak így, akkor az mindenképpen nagyon biztató a jövıre nézve. 4. A hulladékudvarok kérdésében nagyon különbözı volt a kérdıívet kitöltık
tájékozottsága.
A
14
válaszadó
közül
8-an
hallottak
már
hulladékudvarokról, hatan pedig nem. Úgy gondolom, hogy mivel épp a XV. kerületben és környékén van viszonylag sok hulladékudvar, fıvárosi szinten kevesebb gyerek válaszolt volna igennel erre a kérdésre. Véleményem szerint ezeket a győjtıhelyeket jobban meg kellene ismertetni a lakossággal, hiszen szerepük nem csak az elektronikai hulladékok győjtésére korlátozódik. 5. Talán a kérdıív hibája is volt, hogy azok is válaszoltak a kérdésre, akik még nem hallottak a hulladékudvarokról. A hat ilyen válaszadó közül hárman ennek ellenére igennel válaszoltak. Egyikıjük válasza: „Szerintem igen, de nem sokat.” Akik már hallottak a hulladékudvarokról, azok egy kivétellel úgy gondolták, hogy elektronikai berendezéseket is át lehet adni nekik.
4.6. A civil szervezetek A civil szervezetek (egyesületek, szövetségek, fórumok) egyre nagyobb szerepet vállalnak a környezetvédelemben, az intézményrendszer fontos alkotórészei. Propagandájukkal és rendezvényeikkel hozzájárulnak a többi érintett tájékoztatásához és neveléséhez, az érintettek közötti párbeszéd megteremtéséhez, jogszabályok megszületéséhez és módosításához, stb. A civil szervezetek mőködése és térhódítása egybeesik a nemzetközi szervezetek céljaival is: a dolgozat elején láttuk, hogy az OECD és az EU egyaránt fontosnak tartja a környezeti információkhoz való hozzájutást és a társadalmi szféra szerepének növelését. A hazai civil szervezetek közül a Hulladék Munkaszövetséget és a Környezetvédelmi Újságírók elsısorban
Társaságát érdemes kiemelni. A Humusz
hulladékgazdálkodással
kapcsolatos
tevékenységeket
lát
el,
szemléletformálásában érvényesíti a fenntartható fejlıdés és a fenntartható hulladékgazdálkodás alapelveit (pl. megelızés elve, szelektív hulladékgyőjtés fontossága). 2006 végén elkészített egy olyan rendszert, melynek a segítségével magyar állampolgárok e-mailt küldhettek európai parlamenti képviselıknek a 112
hulladékos
keretirányelv
környezetbarát
irányba
történı
módosításával
kapcsolatban. A Környezetvédelmi Újságírók Társasága Magyarország leggyakrabban frissített, naprakész környezetvédelmi témájú honlapját, a greenfo.hu-t üzemelteti. A honlapon idırıl idıre helyet kapnak például az elektronikai hulladékokkal kapcsolatos hírek, fejlemények is. Vannak olyan civil szervezetek is, amelyek egyebek mellett részt vállalnak az elektronikai hulladékok begyőjtésében is. Az E-Misszió Természetés Környezetvédelmi Egyesület141 idırıl idıre lakossági veszélyeshulladékgyőjtést szervez. Egy-egy ilyen akció egyaránt szolgálja a hulladékok megfelelı kezelését és a lakosság tájékoztatását. A nemzetközi szervezetek közül a Greenpeace-t említhetjük meg. A nonprofit szervezet minden hónapban közzéteszi Green Electronics Guide (Zöld Elektronikai Kalauz) címő kiadványát, melyben a különbözı érintett vállalatokat a veszélyes anyagok kibocsátásának mértéke vagy éppen az újrahasznosítási és termékvisszavételi gyakorlat alapján osztályozza. Az értékelés alapjául szolgáló adatokat a cégek saját beszámolóiból származtatják. Ez a fajta kommunikáció a vállalatok fogyasztók általi megítélését befolyásolhatja, azaz hatással lehet arra, hogy a vállalat a külsı kényszer miatt komolyabban vegye a környezeti kihívásokat.142
4.7. Egyéb szervezetek Az egyéb szervezetek között a kamarákat, iparszövetségeket, a hulladékbegyőjtı, hulladékhasznosító vállalkozásokat, valamint az oktatási intézményeket vázolom fel. A kamarák és iparszövetségek elsıdleges feladata az iparági szereplık érdekeinek képviselete és védelme. Ezenkívül természetesen tájékoztatási funkciójuk is van, ennek keretében például konferenciákat szerveznek. Az egyik legbefolyásosabb hazai szövetség az Informatikai Vállalkozások Szövetsége
141
http://www.e-misszio.hu
142
Tököli (2006)
113
(IVSZ)143. Krédójában nem kevesebbet tőz ki célul, mint a kormányzati és gazdasági döntéshozók véleményének befolyásolását és az infokommunikációs szektor pályára állítását. Az IVSZ az elektronikai hulladékok témakörével is foglalkozik. Egy másik fontos hazai szövetség a Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetsége, a KSZGYSZ. A szövetség mőködteti a Környezetvédelmi Szakmai
Információs
Rendszert
(XIR),
ahol
többek
között
a
hazai
hulladékbegyőjtı és -hasznosító cégek is megtalálhatók. A szervezet az elektronikai hulladékok kérdéskörét is rendszeresen elemzi cikkeiben. A hulladékbegyőjtésrıl a dolgozatban már több helyen volt szó. A hulladékhasznosítással kapcsolatban elmondható, hogy Magyarországon az elektronikai berendezések egyre nagyobb hányadát tudják hasznosítani, ezen belül újrafelhasználni és újrafeldolgozni. A téma szociális vetületét érdemes kiemelni: a koordináló szervezeteknél láttuk, hogy a hasznosítást végzı cégek némelyike
megváltozott
munkaképességő
embereket
foglalkoztat.
A
hulladékhasznosításnak óriási a jelentısége abban, hogy segítségével a természeti erıforrások megırzéséhez járulunk hozzá. A legtöbb anyagnál az újrafeldolgozás energiaigénye töredéke az anyag ércekbıl való elıállításának energiaigényéhez képest. Egyes anyagok vonatkozásában (pl. ólom) a hulladék újrahasznosítása és a technikai haladás együttesen olyan megoldásokat kínálnak, hogy szinte nincs szükség újabb primer nyersanyagra a gazdaság mőködéséhez. Ilyen helyzethez állunk közel a platina vagy az ólom esetében.144 Az
elektronikai
hulladékokat
is
begyőjtı
illetve
kezelı
hazai
vállalkozások körében fontos szerepet töltenek be például az Inter-Metál cégcsoport, a Fe-Group Zrt. vagy a régi MÉH vállalatok utódjai. A Fe-Group a hulladékkezeléstıl eltérı feladatokat is ellát, nagy szerepe volt a termékdíjas rendszer
kialakításában,
az
Országos
Hulladékgazdálkodási
Terv
kidolgozásában, valamint a koordináló szervezetek létrehozásában is. A hulladékhasznosítás témájában az olvasó mély ismeretekre tehet szert például Lukács (2003), vagy Gádár – Himer – Lukács – Somlai (2003) dolgozataiból. Az oktatási intézmények közül talán az általános iskoláknak a 143
www.ivsz.hu
144
Kerekes (1998)
114
legnagyobb a felelıssége. Minél kisebb korban sajátítják el ugyanis a gyerekek a környezettudatos szemléletet, annál valószínőbb, hogy felnıttként is hasonlóan fognak gondolkozni. Az oktatás fontosságára a hulladékgazdálkodási törvény is felhívja
a
figyelmet.
A
felsıfokú
szakemberképzés
szempontjából
a
fıiskoláknak, egyetemeknek és a felnıttképzés különbözı formáinak van elsıdleges szerepe. A tudatformálás és a tájékozatás ugyanakkor a társadalom minden rétegére és korosztályára ki kellene, hogy terjedjen.
4.8. Nemzetközi kitekintés Az elektronikai hulladékok hazai vonatkozásait elemezve felmerülhet a kérdés, hogy a világ többi részében hogyan bánnak ezzel az egyre növekvı mennyiségő, környezeti kockázatokat hordozó hulladékfajtával. Nos,
a
kép
eléggé
lehangoló.
Mégpedig
a
fejlıdı
országok
vonatkozásában. Noha a Bázeli Egyezmény korlátozza a veszélyes hulladékok határokon túli szállítását, a szabályozást sok ország mind a mai napig kijátssza, vagy figyelmen kívül hagyja. Igaz, az USA például nem is csatlakozott az Egyezményhez. Az elektronikai hulladék afrikai és ázsiai országokba kerül (pl. Nigéria, Pakisztán, Kína, India). Az exporthulladékot a logisztikai bázisokból az elektronikai hulladék „feldolgozására” szakosodott városokba továbbítják, ahol viszont kaotikus viszonyok uralkodnak. A következı szemelvény jól jellemzi a helyzetet:
115
A helyszínen vizsgálódó környezetvédı szervezetek munkatársai azzal szembesültek, hogy a számítógépeket az utcán szerelik szét „középkori módszerekkel”. „A vizesárkokban égetik le a kábelekrıl a mőanyag borítást, hogy hozzájussanak a fémhuzalokhoz, utcai «grillsütı» felett melegítik a számítógépek alaplapját, hogy a forrasztások «megpuhításával» leszedhessék a kondenzátorokat, integrált áramköröket, ellenállásokat, transzformátorokat. Külön negyedek szakosodtak a monitorok szétzúzására: kalapáccsal verik le a rezet tartalmazó nyakat a képernyırıl, az értéktelen maradványt meg egyszerően a közeli rizsföldeken rakják le teherautószámra. A chip-ek leheletnyi aranytartalmát a folyóparton, erıs savas vegyszerrel mossák ki, a gépek mőanyag házát felaprítják, majd apró szemcsékké ırlik, amelyekbıl gyerekek válogatják ki az elütı színő darabkákat.” A munkások gyakran puszta kézzel vagy a legegyszerőbb szerszámokkal, csavarhúzóval, fogóval, védıöltözet nélkül bontják szét és osztályozzák a hulladékot, napi 1,5 dollárért. A hat éve virágzó szemétfeldolgozó-ipar mind az emberi egészségre, mind pedig a környezetre igen káros hatással van. „A belélegzett festék- és mőanyagpor légúti megbetegedéseket okoz, az égı mőanyagkábelek füstje erısen mérgezı, rákkeltı hatású.” A földeken lerakott hulladék a talajba beszivárog, s elszennyezi a talajvizet és a felszíni vizeket is. „A közeli folyó 2400-szor több ólmot tartalmaz, mint amennyi az Egészségügyi Világszervezet normája szerint ivóvízben lehet, s a mérgezı fémek - például bárium, króm, ón, higany, kadmium - valóságos tárháza is megtalálható” benne. A szennyezés miatt az ivóvizet 30 kilométer távolságból kell a településre szállítani.
forrás: http://www.index.hu/tech/hardver/ewaste , Anonim (2002)
Noha a szemelvény alapját képezı cikk 2002-bıl származik, a helyzet nem sokat változott az azóta eltelt 5 évben. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az ENSZ 2007 februárjában globális kezdeményezést indított az elektronikai
hulladékokkal
kapcsolatban.
A
program
céljai:
globális
újrafeldolgozási módszertan elfogadása, a termékek élettartamának megnövelése, a használtcikk-piacok fejlesztése, valamint az Európai Unió e-hulladékos szabályozási elemeinek (pl. a kiterjesztett gyártói felelısség elvének) az átvétele. A program különös figyelmet szentel azoknak a lakosoknak az oktatására és tájékoztatására, akik a fejlıdı országokban gyakran a csupasz kezükkel végzik az elektronikai berendezések szétszerelését.145
145
http://news.bbc.co.uk/2/hi/science/nature/6420397.stm
116
5. Összegzés A bevezetésben azt állítottam, hogy dolgozatom elolvasása után többet fogunk tudni mondani arról, hogy jó irányba tartunk-e az elektronikai hulladékokkal kapcsolatban felmerülı környezeti kockázatok kezelésében. Véleményemet több fejezetben megfogalmaztam az adott jogszabály vagy piaci szereplı vonatkozásában, mégis érdemes összefoglalni, kiegészíteni ezeket az értékeléseket. A
nemzetközi
és
hazai
környezetvédelmi
intézményrendszer
alapelemeinek, alapelveinek és céljainak a bemutatása után részletesen foglalkoztam az elektronikai berendezésekben felhasznált veszélyes anyagokra és a HEEB-k kezelésére vonatkozó jogi szabályozással. Az említett alapelvekre épülı jogi szabályozás szükségességét az egyre növekvı mennyiségben forgalmazott elektronikai berendezések által okozott környezeti problémák indokolták. Vajon kielégítıek ezek a jogszabályok? Véleményem szerint a következı javaslatok tehetık: -
A veszélyes anyagok csökkentését szabályozó 2002/95/EK irányelvet minél elıbb felül kellene vizsgálni; ez a vizsgálat az irányelv hatályának további anyagokra való kiterjesztését és a mentességek körének szőkülését jelenthetné.
-
A
HEEB-k
visszavételérıl
szóló
264/2004
Kormányrendeletben
a
szabályozott termékek tételes felsorolása homályos és pontatlan, ezt mielıbb orvosolni kellene. A háztartási-nem háztartási felosztás véleményem szerint szintén pontosításra szorul, ebben a formában viszont bizonytalanságot szül, mint ahogy a statisztikákból is látszik. Ennek a begyőjtési kötelezettség szempontjából van nagy jelentısége. -
A hazai termékdíjtörvényt megszüntetését (vagy legalább az EEB-kre vonatkozó hatályának eltörlését) fontolóra kellene venni. Egyrészt azért, mert a meglévı biztosítékadási kötelezettség is az elektronikai hulladékok hasznosításának növelését célozza meg. Másrészt a szennyezés megelızését a termékdíj helyett például a veszélyes anyagok termékbeli koncentrációja
117
alapján meghatározott környezetterhelési díjak jobban szolgálnák.146 -
Mindegyik jogszabály szempontjából a kötelezettek ellenırzése nagyon fontos lenne. Úgy gondolom, hogy ez hazánkban még gyerekcipıben jár.
Dolgozatom második részében foglalkoztam az elektronikai hulladékok érintettjeivel,
köztük
elsısorban
a
gyártókkal,
kereskedıkkel,
állami
intézményekkel, fogyasztókkal és civil szervezetekkel. Mint láttuk, a kiterjesztett gyártói felelısséggel magukat szembetaláló gyártók (közéjük értve az importıröket is) változó mértékben tartják be az elıírásokat. A hulladékkezelési kötelezettségek teljesítése érdekében nagy részük (többek között általuk létrehozott) koordináló szervezetekhez csatlakozik, és teljesíti a visszavételi, begyőjtési, hasznosítási, ártalmatlanítási kötelezettségeit. A fogyasztóknak nyújtott tájékoztatást illetıen viszont sokkal rosszabb a kép, alig van olyan gyártó, aki hően betartja az elıírásokat. Ezen mindenképpen javítani kellene. A veszélyes anyagok helyettesítését a gyártók a jogszabályok elıírásainál szigorúbban is vehetnék, s ezt akár környezeti jelentéseikben is feltüntethetnék. Így a róluk alkotott kép és a környezet minısége egyaránt javulhatna. A hulladékok újrafeldolgozásának kihasználása pedig nem csak a külsı környezeti hatások csökkentését, hanem a tisztább termelésbıl adódó költségcsökkentést és hatékonyságnövelést is eredményezhetné. A gyártók természetszerőleg nem érdekeltek a termékek élettartamának növelésében. Ezen – véleményem szerint – akár az elektronikus termékre kötelezıen
adott
garanciának
jogszabályok
segítségével
való
meghosszabbításával lehetne javítani. Továbbá fontos lenne annak ellenırzése, hogy milyen mértékben teljesítik a gyártók az újrahasznosítást megkönnyítı terméktervezést, mennyire veszik alapul a termékek életciklus-elemzését. A kereskedık esetében elsısorban a tájékozottság növelése és a jogszabályok betartatása lenne a fontos. Az informáltság és a környezeti tudatosság hiánya a fogyasztókra még jellemzıbb. Ennek javításában nagy szerepük
lehet
akár
a
kereskedıknek
(hirdetési
újságok),
akár
az
önkormányzatoknak (helyi lapok), akár a koordináló szervezeteknek, s 146
A különféle veszélyes anyagok egyes termékekben való koncentrációjának
megmérése megoldható, hiszen épp ezt a munkát végzik a például a RoHS-irányelvnek való megfelelést igazoló tanúsító vállalkozások.
118
természetesen a civil szervezeteknek is. A fogyasztók egyik lehetısége a fogyasztás visszafogása és szokásaik megváltoztatása. Amellett, hogy ez a nézet kicsit utópisztikusan hangzik, és nem túl népszerő, már csak azért is érdemes lenne elgondolkoznia rajta a felhasználónak, mert egyre növekvı mennyiségő a tartós fogyasztási eszközökre felvett hitelek mennyisége, ami hosszabb távon sok családot eladósít. Ezenkívül – mint láttuk – a fogyasztók természetesen sokat tehetnek az elektronikai hulladékok csökkentésével és megfelelı ártalmatlanításával kapcsolatban. Sajnos azonban még mindig sokan válnak meg e-hulladékaiktól lomtalanítások alkalmával. Ennek a magatartásnak a visszaszorítása mellett fontos lenne sürgısen felülvizsgálni a lomtalanítások jelenlegi gyakorlatát, mindenképpen megoldva az elektronikai hulladékok szelektív összegyőjtését. Ez már a helyi önkormányzatok feladatköre, akiknek a koordináló szervezetekkel és a hasznosítást végzı vállalkozásokkal erısíteniük kellene az együttmőködést és információcserét. Az önkormányzatoknak és a felügyelıségeknek az elhagyott hulladékokkal kapcsolatban is több eredményt kellene felmutatniuk. A civil szervezetek szerepe megkérdıjelezhetetlen. Támogatásuk és esetleg a hozzájuk való csatlakozás révén a „kisember” is részt vehet a szemléletformálásban és akár a döntéshozatalban is. Az elektronikai hulladékok megfelelı kezelése azért is fontos minden érintett számára, mert a gyártók jogszabályok által elıírt begyőjtési és hasznosítási kötelezettsége 2008 végéig csak a hulladékok körülbelül 1/3-át érinti. A maradék rész a hagyományos utakon lerakókba illetve égetımővekbe kerülhet, s amint azt láttuk, ezek a megoldások nagy környezeti veszélyekkel járnak. Meg kellene tehát elızni a jogszabályok által elıírt arányokat (ezen a téren a koordináló szervezetek jól állnak), annál is inkább, mert az Unió minden bizonnyal emelni fogja azokat. Kitértem az elektronikai hulladékok globális vetületére is. Ezzel kapcsolatban leginkább a Bázeli Egyezmény szigorításával kellene segíteni, s ezzel párhuzamosan segítséget kellene nyújtani a fejlıdı országok számára a saját e-hulladékaik szakszerő kezelésével kapcsolatban. Véleményem szerint a megfogalmazott javaslatokkal közelebb tudunk kerülni a fenntartható fejlıdés céljainak a megvalósulásához.
119
6. Mellékletek 6.1. Rövidítések jegyzéke BAT Best Available Technology (Legjobb elérhetı technológia) BATNEEC Best Available Technology not Entailing Excessive Costs (Legjobb, de túlzott költségekkel nem járó technológia) CFC klór-fluor-szénhidrogének (v.ö. 6.4. melléklet) CRT Cathode Ray Tube (Katódsugárcsı) EEA European Environmental Agency (Európai Környezetvédelmi Ügynökség) EEB Elektromos és elektronikus berendezések EGK Európai Gazdasági Közösség EK Európai Közösség EMAS Eco-Management and Audit Scheme (Környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszer) EU Európai Unió EWC European Waste Catalogue (Európai Hulladékkatalógus) HEEB Hulladék elektromos és elektronikus berendezések (angolul WEEE) HC Hidrokarbonátok HCFC Klórozott-fluorozott-szénhidrogének (telítetlen freonok, v.ö. 6.4. melléklet) HFC (Részlegesen) halogénezett-fluorozott széhidrogének (v.ö. 6.4. melléklet) HL Hivatalos Lap (Az Európai Unió Hivatalos Lapja) IT Információ Technológia KvVM Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium LCD Liquid Crystal Display (folyadékkristályos kijelzı) LIFE L'Instrument Financier pour l'Environment (Pénzügyi Eszközök a Környezetvédelemért) NYÁK Nyomtatott áramkör OECD Organisation for Economic Co-operation and Development (Gazdasági Együttmőködési és Fejlesztési Szervezet) OJ Official Journal (Az Európai Unió Hivatalos Lapja) PBB polibrómozott bifenil PBDD polibrómozott-dibenzo-dioxin PBDE polibrómozott difenil-éter PBDF polibrómozott-dibenzo-furán PCB poliklórozott bifenil PCT poliklórozott terfenil PDP Plasma Display Panel (plazma képmegjelenítı) RoHS RoHS Directive: Directive 2002/95/EC of the European Parliament and of the Council of 27 January 2003 on the Restriction of the use of certain Hazardous Substances in electrical and electronic equipment. (Magyarul: Az Európai Parlament és a Tanács 2002/95/EK irányelve (2003. január 27.) egyes veszélyes anyagok elektromos és elektronikus berendezésekben való alkalmazásának korlátozásáról) VTSZ Vámtarifaszám WEEE Waste Electrical and Electronic Equipment (magyarul HEEB)
120
6.2. Az EEB-kben található néhány további veszélyes anyag Kobalt (Co, nehézfém) – A kobalt felhasználása: kék üvegekben színezıanyagként, fúrókban, mágnesekben adalékanyagként. Az elektronikai iparban kemény ötvözetekben (pl. acélötvözetekben) alkalmazzák. A szintén nehézfém kobaltra bizonyítottan szüksége van a szervezetnek, a B12-vitamin szintéziséhez elengedhetetlen. A szervezetbe jutó többlet mennyiség azonban mérgezéshez vezethet, melynek tünetei hasmenés, étvágycsökkenés, testhımérséklet-csökkenés, vérnyomáscsökkenés. Krónikus esetben károsodik a vese, a szív és a hasnyálmirigy és karcinogén és mutagén hatása sem kizárt.147 Nikkel (Ni, nehézfém) – A nikkelt korrózióálló ötvözetek, rozsdamentes bevonatok, katalizátorok, festékek, ékszerek, fogtömések elıállításakor használják adalékanyagként, valamint jármővekben nikkel-vas akkumulátorokban. Az elektronikában az elemek és akkumulátorok egyik alapanyaga: régebben a kadmiummal együtt fordult elı (Ni-Cd elemek és akkuk), 5-6 éve viszont – a kadmium visszaszorulásával – nikkel-metál-hidrid elemekben és akkukban alkalmazzák. A nikkelt még nyomtatott áramkörökben is megtalálhatjuk. Noha a szervezetnek kis mennyiségben szüksége van rá, szerves molekulákkal alkotott vegyületeinek nagy része és a nikkel-por mérgezı és rákkeltı hatású anyagok. A fém nikkel a bırrel érintkezve allergiát, ekcémát okozhat. Réz (Cu, nehézfém) – Elektronikai felhasználása: ólommentes forrasztásokban (ónnal és ezüsttel ötvözve), nyomtatott áramkörökben, vezetékekben, tekercsekben és transzformátorokban, akkumulátorokban. Akut mérgezés esetén erıs hányást, hasmenést, izomgyengeséget okozhat. Hosszabb távon sárgaság, a vörösvértestek tömeges pusztulása miatt vérszegénység, valamint májzsugor alakulhat ki, és elszínezıdhetnek a nyálkahártyák, a bır és a haj.148 Antimon (Sb, nehézfém) – Az antimont és vegyületeit többek között a gépkocsiiparban (fékbetétek, akkumulátorok), a nyomdászatban, az üveg- és kerámiaiparban, lánggátló anyagokban, valamint különféle ólom-ötvözetekben alkalmazzák. Az elektronikai termékek körében félvezetıkben (diódák), infravörös fénydetektorokban és ólommentes forraszokban használják. Antimonból a szervezet kis mennyiséget tud tolerálni, nagyobb koncentrációban azonban mérgezı. A különbözı források az antimon káros hatásai között említik a fejfájást, fokozott ingerlékenységet, szédülést, a vér koleszterinszintjének növelését, a vércukorszint csökkentését, bénító hatást, tüdıgyulladást.149 Berillium (Be, könnyőfém) – A berilliumot többek között a repülıgépgyártásban, a kerámia- és fémiparban használják. Az elektronikai berendezésekben például csatlakozókban
147
http://www.reanal.hu/downloads/uploads/msds/hu/1711101.PDF
148
Kiss (2002)
149
http://hu.wikipedia.org/wiki/Antimon
121
és régebbi fluoreszkáló lámpákban találkozhatunk ezzel a fémmel. A berillium vízben oldható formáival - szulfátokkal, kloridokkal - való érintkezés nagy koncentrációban heveny orrnyálkahártya-, garat-, légcsı- és hörgıgyulladást okozhat. A tartós berilliummérgezés tüdırákot, izomsorvadást valamint szív- és májkárosodást okozhat.150 Bárium (Ba, könnyőfém) – Báriumot használnak tőzijátékokban és a gyógyászatban, az elektronikai ipar pedig katódsugárcsöves képcsövekben alkalmazza. A bárvegyületei nagyon mérgezı anyagok. Legtöbbjük vízben, savanyú vízben vagy savban (így gyomorsavban is) oldódik, a szervezetbe jutva hamar felszívódik s jellegzetes izomsejtméregként hat. Tünetei a rossz közérzet, hányás és hasfájás mellett a fokozódó izomgyengeség és izombénulás.151 Arzén (As, félfém) – A légkörbe kerülı arzén az ércek kohósításával, az energiatermeléssel és a cementipar tevékenységével függ össze.152 Arzént még a zöld festékekben is találunk, melyekben az ókor óta alkalmazzák. Az elektronikai iparban az arzént félvezetıkben (pl. LED-ek153) és ólomötvözetekben használják. Találhatunk arzént a nyomtatókban154, a fénymásológépek dobjában155 és a régebbi katódsugárcsöves (CRT) monitorokban is156. A félfémes jellegő arzén vegyületei rákkeltı anyagok, melyek a levegı és a víz közvetítésével fejtik ki káros hatásukat. A mérgezés súlyos hasmenéssel, hajhullással, esetleg helyi bénulással járhat. Szelén (Se, félfém) – Miközben a szelén élettanilag fontos, félfémes tulajdonságú elem, addig a szervezetbe való túlzott bevitele mérgezı, és az alábbi tüneteket okozhatja: hányinger, gyomorfájdalmak, erıs nyálkahártya-irritáció, bırkiütések, a köröm elfeketedése. Krónikus esetben hajhulláshoz, bénulási tünetekhez, anyagcsere- és központi idegrendszeri zavarokhoz (idegesség, álmosság, kimerültség, görcsök) vezethet. A szelénre is igaz, ami a veszélyes nehézfémekre, hogy felhalmozódik az élı szervezetben, ezért hosszan tartó az okozott károsodás.157 Az iparban például rozsdamentes acél és korpásodás elleni samponok készítéséhez használják. Mivel a szelén az egyik legjobb fotovezetı (fényre érzékeny félvezetı) anyag, ezért az elektronikai iparban fénymásológépekben, nyomtatókban, fotocellákban alkalmazzák. Megtalálható még nyomtatott áramköri lapokban (NYÁK-lap) is,
150
http://www.allergiakozpont.hu/htmls/fajtak_fem.htm,
http://www.ehulladek.hu/elektrohulladek.html 151
http://www.ehulladek.hu/elektrohulladek.html
152
Seres (dátum nélkül)
153
LED: Light Emitting Diodes – Világítódióda
154
www.kvvm.hu/cimg/documents/0324_k_rnytudatosiroda_3f_ggel_k.doc
155
www.epce.ro/docs/Tisztabbk/8a.pdf
156
Hargitai – Ötvös (2007)
157
http://www.reanal.hu/downloads/uploads/msds/hu/2958101.PDF
122
ahol újabban a forraszanyag ólomtartalmát helyettesítik vele.158 Azbeszt – Az azbeszt kifejezés különféle szálas szilikátok (szilícium-oxidok) győjtı elnevezése. Az azbeszt kitőnı hı- és elektromos szigetelı, nem éghetı, nagy mechanikai szilárdságú anyag, kémiai reakcióban nem vesz részt. Az egészségre akkor veszélyes, ha a pora a levegıbe kerül, onnan pedig belégzéssel az emberi szervezetbe. Idıvel rákos megbetegedéseket okozhat a tüdıben, a mellhártyában és a hashártyában. Felhasználási területei: tőzálló anyagok, játékok, festékek és lakkok, víz- és csatornacsövek, tömítések, fékbetétek, kuplungok, azbesztcement termékek (pl. palatetı), valamint azbeszttartalmú szórt vakolat. Elektronikai termékekben hıálló mőanyagokban és szigetelıanyagként (pl. tőzhelyekben) használják.159 Új termékekben viszont már nem lehet azbesztet alkalmazni: az Európai Unió szabályozásához (1999/77/EK direktíva) igazodva a 41/2000 (II.20) EüMKöM rendelet 2005. jan. 1-tıl betiltotta minden azbesztet tartalmazó termék forgalmazását és felhasználását. Poliklórozott bifenilek és poliklórozott terfenilek (PCB-k, PCT-k) Ezek a szénhidrogének az emberi szervezetbe kerülve és ott felhalmozódva bırelváltozásokat,
mirigyproblémákat
idézhetnek
elı,
súlyosabb
esetben
viszont
idegrendszeri zavarokat, daganatos megbetegedéseket, magzatkárosodást okozhatnak. A PCB-k fizikai és kémiai tulajdonságaik miatt dioxin-szerő anyagoknak tekinthetık, égetésükkor dioxin is keletkezik. Veszélyességüket felismerve az 1980-as évektıl a fejlett országokban megszüntették ún. nyitott rendszerekben (pl. tőzálló mőanyagok, szénmentes másolópapírok) való alkalmazásukat, de zárt rendszerekben (hőtı- és szigetelıfolyadékként transzformátorokban, ipari kondenzátorokban) még ma is találkozhatunk velük.160 Szerencsére ezek használata is megszőnik pár éven belül: az Európai Unió 96/59/EK irányelvével harmonizáló 5/2001. (II. 23.) KöM rendelet rendelkezik arról, hogy PCB-t tartalmazó berendezések csak 2010-ig üzemeltethetık.
158
Tamás (2000), Lukács (2003)
159
Kovács – Mátyás – Simon (2005)
160
Kisfalvi (2003)
123
6.3. A 2002/96/EK irányelv köré csoportosuló uniós és hazai jogszabályok 99/2006. (IV.25.) Korm.rendelet (M)
264/2004. (IX.23.) Korm.rendelet
15/2004. (X.8.) KvVM rendelet
2003/108/EK EP&T Irányelv (2003.12.08.) (M)
2002/96/EK EP&T Irányelv (2003.01.27.)
2004/249/EK Bizottsági Határozat (2004.03.11.) 2004/312/EK Tanácsi Határozat (2004.03.30.)
26/2006. (IV.28.) KvVM rendelet (M)
Jelmagyarázat M: vastag nyíl: szaggatott nyíl: vékony nyíl: EP&T:
Szám 2002/96/EK 2003/108/EK 2004/249/EK
2004/312/EK
2005/369/EK
264/2004. 15/2004. 26/2006.*
99/2006.
2005/369/EK Bizottsági Határozat (2005.05.03.)
módosító rendelet illetve határozat arra az uniós jogszabályra mutat, melynek a hazai rendelet a kihirdetése óta felel meg a módosított jogszabályra mutat arra az uniós jogszabályra mutat, melynek a hazai rendelet a módosítások után az addigiakon túl megfelel Az Európa Parlament és a Tanács
Jogszabály megnevezése Az Európai Parlament és a Tanács Irányelve (2003. január 27.) az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól Az Európai Parlament és a Tanács Irányelve (2003. december 8.) az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló 2002/96/EK irányelv módosításáról A Bizottság határozata (2004. március 11.) az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló 2002/96/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv végrehajtásáról szóló tagállami jelentések alapjául szolgáló kérdıívrıl A Tanács határozata (2004. március 30.) a Cseh Köztársaság, Észtország, Magyarország, Lettország, Litvánia, Szlovákia és Szlovénia részére az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló 2002/96/EK irányelvtıl való ideiglenes eltérések engedélyezésérıl Bizottság határozata (2005. május 3.) az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló 2002/96/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv betartásának tagállami ellenırzését és adatformáinak megállapítását célzó végrehajtási szabályainak megállapításáról (IX. 23.) Kormányrendelet az elektromos és elektronikai berendezések hulladékainak visszavételérıl (X. 8.) KvVM rendelet az elektromos és elektronikai berendezések hulladékai kezelésének részletes szabályairól (IV. 28.) KvVM rendelet az elektromos és elektronikai berendezések hulladékai kezelésének részletes szabályairól szóló 15/2004. (X. 8.) KvVM rendelet, valamint az egyes veszélyes anyagok elektromos és elektronikai berendezésekben való alkalmazásának korlátozásáról szóló 16/2004. (X. 8.) KvVM rendelet módosításáról (IV. 25.) Kormányrendelet az elektromos és elektronikai berendezések hulladékainak visszavételérıl szóló 264/2004. (IX. 23.) Kormányrendelet módosításáról
*megjegyzés: A 26/2006. KvVM rendelet egyrészt és elsısorban a 16/2004. KvVM rendeletet módosította (lásd a RoHS jogszabályokról szóló fejezetet), másrészt a 15/2004. KvVM rendeletet is, de ezt csak annyiban, hogy a mögöttes uniós jogszabályok körét szélesítette.
124
6.4. A halogénezett szénhidrogének csoportosítása161 Csoport
Kémiai
Megnevezés
képlet
Alternatív
Ózonlebon-
név
tó potenciál
GWP*
Légköri tartózkodási idı (év)
I. Klór-fluor-szénhidrogének
CFCl3
Triklór-fluor-metán
CFC-11
1
4600
45
(Telített freonok, más néven CFC-k) CF2Cl2
Diklór-difluor-metán
CFC-12
1
10600
102
C2F3Cl3
Triklór-trifluor-metán
CFC-113
0,8
6000
85
Klór-trifluor-metán
CFC-13
1
n.a.
n.a.
CF2ClBr
Bróm-klór-difluor-
halon-1211
3
1300
11
CF3Br
Bróm-trifluor-metán
halon-1301
10
6900
65
n.a.
... II. Egyéb telített CFC-k
CF3Cl ...
III. Halonok
metán
... IV. Szén-tetraklorid
CCl4
-
-
1,1
n.a.
V. 1,1,1-triklór-etán
C2H3Cl3
-
-
0,1
n.a.
n.a.
VI. Metil-bromid
CH3Br
-
-
0,6
n.a.
n.a.
VII.
CHFBr2
Hidrobróm-fluor-
-
1
n.a.
n.a.
-
0,1-7,5
n.a.
n.a.
HCFC-21
0,04
n.a.
n.a.
Brómozott-fluorozott
széhidrogének
metán ...
Hidrobróm-fluor-
CHFCl2
Hidroklór-fluor-
etánok, -propánok VIII.
Klórozott-fluorozott
szénhidrogének
(HCFC-k)
metán
(telítetlen freonok) CHF2Cl
n.a.
HCFC-22
0,055
1700
12
CH3CF2Cl
n.a.
HCFC-142b
0,065
2400
19
12000
260
... IX. Bróm-klór-metán
CH2ClBr
-
-
0,12
Részlegesen
CHF3
tri-fluor-metán
HFC-23
0
fluorozott
széhidrogének (HFC-k)** CH2FCF3
n.a.
HFC-134a
0
1300
14
C2H3F3
n.a.
HFC-143a
0
3800
48
...
* GWP: Global Warming Potential – Globális melegítı potenciál (a szén-dioxid hatását 1-nek véve) ** A HFC-k (a 94/2003 Kormányrend. szerint) az adatszolgáltatásba bevont, de nem szabályozott anyagok, melyek a szabályozott anyagok helyettesítésére alkalmasak. Mivel klórt és brómot nem tartalmaznak, ózonbontó képességük 0, de mint a táblázatból is látszik, üvegházhatásuk jelentıs.
161
A táblázat csak kivonat, a csoportok mindegyikét tartalmazza, de a csoportokon belül csak néhány vegyületet. Forrás:
-
94/2003 (VII.2) Korm. rendelet az ózonréteget károsító anyagokról
-
Az Európai Parlament és a Tanács 2037/2000/EK rendelete (2000. június 29.) az ózonréteget lebontó anyagokról
-
http://www.kvvm.hu/klima/dokumentum/kiadvany/2fejezet.htm
125
6.5. Az EU fontosabb hulladékgazdálkodási jogszabályai162 Hulladék keretdirektíva (75/442/EGK – módosítás: 91/156/EGK –, majd az ezt hatályon kívül helyezı 2006/12/EK) Veszélyes hulladék direktíva (78/319/EGK majd az ezt hatályon kívül helyezı 91/689/EGK)
Speciális hulladék
Hulladékszállítás, import, export
Hulladékkezelı létesítmények és eljárások, megelızés
• Hulladékolajok (75/439/EGK)
• Hulladékok szállítása
• Települési hulladék égetése
• PCB-k és PCT-k ártalmatlanítása (76/403/EEC majd az ezt hatályon kívül helyezı 96/59/EK)
(259/93/EGK, majd az ezt
(89/369/EGK és 89/429/EGK, majd az
2007.07.12-tıl hatályon kívül
ezeket hatályon kívül helyezı
helyezı 1013/2006/EK)
2000/76/EK)
• Bázeli Egyezményhez
• Veszélyes hulladék égetése
csatlakozás (93/98/EGK)
(94/67/EK, majd az ezt hatályon kívül
• Titán-dioxid tartalmú hulladék (78/176/EGK) • Radioaktív hulladék (80/836/Euratom, majd az ezt hatályon kívül helyezı 96/29/Euroatom) • Szennyvíziszap (86/278/EGK) • Akkumulátorok és elemek (91/157/EGK, majd az ez hatályon kívül helyezı 2006/66/EK)
helyezı 2000/76/EK)
• Hajókon keletkezı hulladék (2000/59/EK)
• Hulladéklerakók (1999/31/EK)
• Csomagolóanyagok (94/62/EK)
• A környezetszennyezés integrált
• Gépjármővekbıl származó hulladék (2000/53/EK)
megelızése és csökkentése (IPPC
• RoHS és WEEE direktívák (2002/95/EK és 2002/96/EK)
direktíva: 96/61/EK)
Megjegyzés.: A legtöbb adott irányelvet, döntést, határozatot elfogadása óta módosították. Az egységes szerkezetbe foglalt változatokat lásd az Eurlex honlapján.
162
Kerényi (2003, pp. 456.), Prém – Szekér – Illés (2003, pp 61.), a KVVM honlapja (http://www.kvvm.hu/szakmai/hulladekgazd/eu/eu_iranyelvek.html) és az Eur-Lex portál
(http://eur-lex.europa.eu/hu/index.htm) felhasználásával
6.6. A gyártók megfelelése a tájékoztatási kötelezettségüknek – szemelvények a termékekhez adott információs lapokból
Panasonic márkájú vezeték nélküli telefonkészülékhez adott tájékoztató szöveg
Philips villanyborotva tájékoztató lapjának részlete Kivonat Simba márkájú, elemmel mőködı bébijáték információs lapjából
127
6.7. Kivonat a hulladékok 2000/532/EK Bizottsági Határozattal elfogadott harmonizált jegyzékébıl 14
SZERVES OLDÓSZER-, HŐTİANYAG- ÉS HAJTÓGÁZHULLADÉKOK (KIVÉVE 07 ÉS 08)
14 06
szerves oldószer-, hőtıanyag- és hab/aeroszol hulladékok
14 06 01*
klór-fluor-szénhidrogének, HCFC, HFC
14 06 02*
egyéb halogénezett oldószerek és oldószerkeverékek
14 06 03*
egyéb oldószerek és oldószerkeverékek
14 06 04*
halogénezett oldószereket tartalmazó iszapok és szilárd hulladékok
14 06 05*
egyéb oldószereket tartalmazó iszapok és szilárd hulladékok
16
A JEGYZÉKBEN KÖZELEBBRİL NEM MEGHATÁROZOTT HULLADÉKOK
16 02
elektromos és elektronikus berendezések hulladékai
16 02 09*
PCB-ket tartalmazó transzformátorok és kondenzátorok
16 02 10*
PCB-ket tartalmazó vagy azzal szennyezett, használatból kivont berendezések, amelyek különböznek a 16 02 09-tıl
16 02 11*
klór-fluor-szénhidrogéneket (HCFC, HFC) tartalmazó, használatból kivont berendezések
16 02 12*
szabad azbesztet tartalmazó, használatból kivont berendezések
16 02 13*
veszélyes anyagokat** tartalmazó, használatból kivont berendezések, amelyek különböznek a 16 02 09-tıl a 16 02 12-ig felsorolt tételektıl
16 02 14
használatból kivont berendezések, amelyek különböznek a 16 02 09-tıl 16 02 13-ig felsoroltaktól
16 02 15*
használatból kivont berendezésekbıl eltávolított veszélyes anyagok
16 02 16
használatból kivont berendezésekbıl eltávolított anyagok, amelyek különböznek a 16 02 15-tıl
16 06
elemek és akkumulátorok
16 06 01*
ólomakkumulátorok
16 06 02*
nikkel-kadmium elemek
16 06 03*
higanyt tartalmazó elemek
16 06 04
lúgos akkumulátorok (kivéve 16 06 03)
16 06 05
egyéb elemek és akkumulátorok
16 06 06*
elemekbıl és akkumulátorokból származó, elkülönítve győjtött elektrolit
20
Települési hulladékok (háztartási és az ezekhez hasonló kereskedelmi, ipari és intézményi hulladékok), beleértve az elkülönítetten győjtött hulladékokat (frakciókat) is
20 01
elkülönítetten győjtött hulladékfrakciók (kivéve 15 01)
20 01 21*
fénycsövek és más higanytartalmú hulladékok
20 01 23*
klór-fluor-szénhidrogéneket tartalmazó kiselejtezett berendezések
20 01 33*
elemek és akkumulátorok, amelyek között 16 06 01, 16 06 02 vagy a 16 06 03 kódszám alatt felsorolt elemek és
20 01 34
elemek és akkumulátorok, amelyek különböznek a 20 01 33-tól
20 01 35*
veszélyes anyagokat** tartalmazó, kiselejtezett elektromos és elektronikus berendezések, amelyek különböznek a
20 01 36
kiselejtezett elektromos és elektronikus berendezések, amelyek különböznek a 20 01 21-tıl és a 20 01 23-tól és a 20
akkumulátorok is megtalálhatók
20 01 21-tıl és a 20 01 23-tól
01 35-tıl
*: Minden csillaggal jelölt hulladék veszélyes hulladéknak minısül a veszélyes hulladékokról szóló 91/689/EGK irányelv értelmében, és az irányelv rendelkezései vonatkoznak rá, kivéve ha az irányelv 1. cikke (5) bekezdésének rendelkezéseit kell alkalmazni (ennek a bekezdésnek az alapján a háztartási hulladékokra nem vonatkozik a 91/689 direktíva) **: Az elektromos és elektronikus berendezésekbıl származó (veszélyes) alkatrészek olyan elemeket és akkumulátorokat tartalmazhatnak, amelyek a 16 06 alcsoportban veszélyes hulladékként vannak megjelölve, továbbá higanykapcsolókat, katódsugárcsöveket és egyéb aktivált üvegeket stb.
7. Irodalomjegyzék Ismert szerzıjő források Bándi Gyula (2004): Környezetjog. Osiris kiadó. Budapest Bándi Gyula – Erdey György – Horváth Zsuzsanna – Pomázi István (2004): Az Európai Unió környezetvédelmi szabályozása. KJK–KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft. Budapest Boros Tiborné (2000): A hulladékok újrahasznosítása az elektronikai iparban. Környezetvédelmi füzetek, 2000. augusztus, OMIKK, Budapest. Day, C. (2006): Frequently Asked Questions on RoHS and WEEE Directive. European Commission, Directorate General Environment. http://ec.europa.eu/environment/waste/pdf/faq_weee.pdf – Letöltés 2007.április 23-án. Gádár László – Himer Ádám – Lukács Bence – Somlai Péter (2003): Elektromos és elektronikus készülékek hulladékainak vizsgálata. Tervezési feladat. Veszprémi Egyetem Mérnöki Kar, Környezetmérnöki és Kémiai Technológia Tanszék. György Lajos (1997): Dioxin - A méreg, amelyet a természet nem ismer. Élet és Tudomány 1997. 11.sz. http://www.sulinet.hu/eletestudomany/archiv/1997/9711/mereg/mereg.html – Letöltés: 2007.04 17-én. Hargitai Miklós – Ötvös Zoltán (2007): Nekünk szemét, nekik üzlet. A határokon átívelı hulladéküzletek kulisszatitkai. Népszabadság online, 2007.02.17. http://nol.hu/cikk/435761, Letöltés: 2007. ápr. 11-én. Kádár
Imre
(1995):
A
talaj-növény-állat-ember
tápláléklánc
szennyezıdése
kémiai
elemekkel
Magyarországon. KTM, MTA TAKI, Budapest. http://www.taki.iif.hu/hungarian/agrok/kadar/kinehez.doc Letöltés: 2006. október 31-én. Kapitány Ákos (1999): A környezetvédelem finanszírozása az Európai Unióban. In: Kerekes Sándor – Kiss Károly (szerk., 2003): A megkérdıjelezett sikerágazat. MTA Társadalomkutató Központ. Budapest Kelemen József (2006): E&e hulladékok, Magyar szabályozás, 06; KvVM. Az ITD Hungary szervezésében, 2006. december 6-án tartott konferencián elhangzott elıadás. www.itd.hu/resource.aspx?ResourceID=12061 – Letöltés: 2007. január 17-én. Kerekes Sándor (1998): A környezetgazdaságtan alapjai. Aula Kiadó. Budapest Kerényi Attila (2003): Európa Természet- és környezetvédelme. Nemzeti Tankönyvkiadó. Budapest Kerekes Sándor – Kiss Károly (2001): Környezetpolitikánk az EU-elvárások hálójában. Agroinform Kiadóház. Budapest Kerekes Sándor – Kiss Károly (szerk., 2003): A megkérdıjelezett sikerágazat. Az EU környezetvédelmi követelményeinek teljesítése. MTA Társadalomkutató Központ. Budapest Dr. Kisfalvi Árpád (2003): Toxikus szerves mikroszennyezı komponensek (dioxinok, furánok és PCB-k) elıfordulási lehetıségei a környezetben I. Budapesti Népegészségügy, 34. évf. 3. sz. http://www.aquadocinter.hu/themes/Dioxin/Dioxin20030703.htm – Letöltés: 2007.04.17. Kiss Zs. (2002): Mérgezések bırtünetei. Gyógy-Ír, 2000. Kisalföld. http://www.informed.hu/index.nfo?tPath=/betegsegek/betegsegek_reszletesen/poison/&article_id=6238 1 – Letöltés: 2007. április 25-én. Kovács Attila (2007): Cisco Broadband Barométer: Internet felhasználás terén még nagyok az
129
elmaradásaink (2007. április 24.) http://hirek.prim.hu/cikk/60705/ – Letöltés: 2007. május 6. Kovács Bence, Mátyás László, Simon Gergely (2005): Azbeszt a házban – A felméréstıl a mentesítésig. A Levegı Munkacsoport tanulmánya az azbesztrıl a KVVM megbízásából. http://www.kvvm.hu/cimg/documents/AZBESZTLAKOSSAGI.pdf – Letöltés: 2007. április 13-án. Láng István – Faragó Tibor – Schmuck Erzsébet – Zoltai Nándor (2003): Környezetvédelem Magyarországon és az Európai Unióban. (Európai füzetek 15.) A Miniszterelnöki Hivatal Kormányzati Stratégiai Elemzı Központ és a Külügyminisztérium közös kiadványa. http://www.bmeip.hu/download/europafuzetek/EUF15_Kornyezetv.pdf – Letöltés: 2006.12.19-én Lukács
Bence
(2003):
Hulladék
nyomtatott
áramköri
lemezek
másodnyersanyagként
történı
újrahasznosítása. (Diplomamunka) Veszprémi Egyetem, Mérnöki Kar, Vegyipari Mőveleti Tanszék http://www.greenfo.hu/download/LB_Dipl_publ.pdf – Letöltés: 2006. április 3. Mednyánszky Zsuzsa – Szabó S. András – Tolnay Pál (1998): A zöldségek és gyümölcsök hasznos anyag tartalma V. rész. Élelmezésvezetık lapja, II. évf. 4. sz. április. http://www.elelmezesvezetok.hu/szamok/02/04/06.htm – Letöltés: 2006. október 22-én. Persányi Miklós (2004): Elıterjesztés a Kormány részére az 1995. évi LVI. törvény, az 53/2003. Kormányrendelet és a 10/1995. KTM rendelet módosításáról. Vezetıi összefoglaló, 2004. augusztus. http://www.kvvm.hu/cimg/documents/tervezet_08.18..doc – Letöltés: 2007. április 30-án. Prém Krisztina – Szekér Klára – Illés Zoltán (2003): Hulladékkezeléssel, hulladékgazdálkodással kapcsolatos
jog
és
gyakorlat
az
Európai
Unióban.
In:
Zimler
Tamás
(szerk.;
2003):
Hulladékgazdálkodás. Tertia Kiadó. Budapest. Radics Katalin (2003): Elektrosokk? Az elektromos és elektronikus hulladékgazdálkodás kihívásai. Szakdolgozat. BKÁE Társadalomtudományi Kar, Nemzetközi Kapcsolatok Tanszék. Sárközy Tamás (1996): Gazdasági státusjog. Aula, 1996. Seres Zoltán (dátum nélkül): A fémek - Légszennyezı anyagok. A CSEMETE Természet- és Környezetvédelmi Egyesület honlapja. Letöltés: 2006. október 22-én. http://209.85.129.104/search?q=cache:ilmYPSTW2v4J:biomonitoring.csemete.com/read.php%3Fcid%3 D4+csemete+biomonitoring+a+f%C3%A9mek&hl=hu&ct=clnk&cd=1&gl=hu Sztanyik B. László (2001): Az
energetikai környezetszennyezés élettani hatásai. Magyar Tudomány,
2001/11. http://www.matud.iif.hu/01nov/sztanyik.html – Letöltés: 2006. november 8-án. Dr. Tamás László (2000): A szelén betegség-megelızı szerepe. Komplementer Medicina, 2000. április. http://www.vitalitas.hu/olvasosarok/online/komplementerm/2000/4/szerepe.htm – Let.: 2007.04.12-én. Tompa Anna (2003): A környezeti ártalmak és a daganatos betegségek megelızése. Magyar Tudomány, 2003/11. http://www.matud.iif.hu/03nov/009.html – Letöltés: 2006. november 8-án. Tóth Zoltán (2006): Koordináló szervezetek az elektronikai hulladékok újrahasznosítási rendszerében. Az ITD Hungary szervezésében, 2006. december 6-án tartott konferencián elhangzott elıadás. www.itd.hu/resource.aspx?ResourceID=toth_z_ecm_06dec06 – Letöltés: 2007. január 17-én. Tököli (2006): A Nokia a legzöldebb, mégis az Apple tőnik éretlennek. 2006. augusztus 30. http://computerworld.hu/hir/42203 – Letöltés: 2007. április 17-én. Varga Béla (2006): Az elektromos és elektronikai berendezésekkel kapcsolatos kérdések. Az ITD Hungary szervezésében, 2006. december 6-án tartott konferencián elhangzott elıadás. – Letöltés: 2007.01.17-én. http://www.itd.hu/engine.aspx?page=Itdh_Euinfokornyezet
130
Dr. Varga Károly (2003): Környezetvédelem az élelmiszeriparban. (Jegyzet). Szegedi Tudományegyetem, Élelmiszeripari Mőveletek és Környezettechnika Tanszék. http://www.sztistvan.hu/kepgyujtemenyek/jegyzetek/kved.doc – Letöltés: 2006. november 5-én Venczel Tímea (2002): Ünnepi százalékok. (Milyen készülékek vannak a magyar otthonokban?) HVG. 2002. december 14. Wolfner András (2001): Számőzik az ólmot. Természet Világa. 2001. január. http://www.sulinet.hu/termeszetvilaga/archiv/2001/0101/21.html – Letöltés: 2006. november 20-án Z. Nagy János (2006): A fény forrása IV. Gázkisülı lámpák. Villanyszerelık lapja. 2006. 7.sz. http://www.vgf.hu/villany/villtech.php?action=viewfull&ID=562 – Letöltés: 2007.április 17-én.
Anonim források Anonim (2002): Hulladékexport Ázsiába. Újguberálók. HVG, 2002. április 5. http://www-5.ibm.com/hu/kornyezet/rohs/ – Az IBM megfelelısége az Európai Unió veszélyes anyagokat korlátozó (RoHS) 2002/95/EK irányelvével. Letöltés: 2007. május 10-én. http://www.allergiakozpont.hu/htmls/fajtak_fem.htm – Fémallergia. A Budai Allergiaközpont összeállítása. Letöltés: 2007. április 30-án. http://www.biodent.hu/higanyellenes_liga.php – A Higanyellenes Online Liga tájékoztató oldala. 2007. április 16-án. http://www.cecedhu.hu/ – A CECED Magyarország Egyesülés honlapja. Letöltés: 2007. május 5-én. http://www.compcord.hu – A Comp-Cord Kht. honlapja. Letöltés: 2007. április 30-án. http://www.ddkkk.pte.hu/alkfiz/konyvtar/elektromossagtan/5/e5_ea.htm – Elektromos áram elektrolitokban. Letöltés: 2007. április 16-án. http://dx.doi.org/10.1787/714767423678 – OECD Factbook, 2006. Science and technology - information and communications technology (ICT) - computer and Internet access by households. Letöltés: 2007. május 6-án. http://ec.europa.eu/environment/newprg/pdf/6eapbooklet_en.pdf – 6th EU Environment Action Programme. 2007. április 11-én. www.eeb.org/activities/waste/weee-directive.prn.pdf – COM(2000) 347 final, 2000/0158 (COD), 2000/0159 (COD) - Proposal for WEEE and RoHS Directives. Brussels, 13.6.2000. Letöltés: 2007. március 21-én. http://www.ehulladek.hu/elektrohulladek.html – Veszélyes e-hulladék - Mérgek a számítógépben. Az InterMetal Recycling cég honlapja. Letöltés: 2007.április 17-én. http://www.e-hulladek.info/download/e-khtkez_mega_3mell.xls – Az E-Hulladék Kht. Hulladékkezelési megállapodásának 3. sz. melléklete. Letöltés: 2007. május 3-án. http://www.electro-coord.hu/documents/Electro-Coord_int.pdf – A Sell In Sell Out magazin bemutatja a hazai legnagyobb e-hulladék koordináló szervet cégvezetıjét., Interjú Tóth Zoltánnal. Letöltés: 2007. május 4-én. http://www.electro-coord.hu/partnereink.php – Az Electro-Coord Kht. partnereinek listája. Letöltés: 2007. május 3-án. http://www.electro-coord.hu/vilagitotestek.php
–
Az
Electro-Coord
Kht.
tájékoztató
oldala
a
világítótestekrıl. Letöltés: 2007. május 4-én.
131
http://www.electro-coord.hu/documents/vegleges_ECM_eves_jelentes_2005 – Az Electro-Coord Kht. éves jelentése 2005-rıl. Letöltés: 2007. április 30-án. http://www.elektrohulladek.hu/kepcso.html – Képcsı újrahasznosítás. Az Inter-Metal Recycling cég honlapja. Letöltés: 2006. november 21. http://www.elektrowaste.hu – Az Elektro-Waste Kht. honlapja. Letöltés: 2007. április 30-án. http://en.wikipedia.org/wiki/Minamata_disease – Letöltés: 2006. október 31-én. http://www.energiakalkulator.hu – A Forgó Morgó kampány oldala. Letöltés: 2007. május 5-én. http://www.epce.ro/docs/Tisztabbk/8a.pdf – Környezetbarát iroda. A KÖVET- INEM Hungária elıadása, Csíkszereda, 2003.04.13-14. Letöltés: 2007. április 11-én. http://eur-lex.europa.eu/en/treaties/dat/12002E/pdf/12002E_EN.pdf – Consolidated version of the Treaty establishing the European Community. Letöltés: 2007. április 22-én. http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=CELEX:31990Y0518(01):EN:HTML
–
Council
Resolution of 7 May 1990 on waste policy. Letöltés: 2007. március 21-én. http://europa.eu/abc/europein2005/budget_hu.htm – Az Európai Unió 2005-ös költségvetése. Letöltés: 2007. január 10-én. http://fi.kvvm.hu/bm/phare_es_atmeneti_tamogatas/phare – A KvVM Fejlesztési Igazgatóságának oldala a Phare alapról. Letöltés: 2007. január 10-én. http://www.greenpeace.org/raw/content/international/press/reports/toxic-tech-puling-the-plug-o.pdf – Toxic Tech – Pulling the Plug on Dirty Electronics. Greenpeace International, May 2005. Letöltés: 2007. május 2-án. http://www.hp.com/hpinfo/globalcitizenship/environment/productdesign/materialuse.html?jumpid=reg_R10 02_USEN – HP Environment. Material Use. Letöltés: 2007. május 10-én. http://www.hu.sgs.com/hu/rohs_link_hu.pdf – RoHS tanúsítás az SGS-tıl. Letöltés: 2007. május 10-én. http://hu.wikipedia.org/wiki/Antimon 2007.április 17-én. http://www.index.hu/tech/hardver/ewaste – Ázsiában landol az USA elektronikai hulladéka. Arany és ezüst reményében eltüzelik a régi PC-ket. 2002. február 27. Letöltés: 2006. november 10-én. http://www.kornyezetbarat-termek.hu/magyarul.htm
–
Környezetvédelmi
és
Vízügyi
Minisztérium
Környezetbarát Termék Kht. Letöltés: 2007. május 10-én. http://www.ktk-ces.hu/kezikonyv.doc
–
Zöld
beszerzési
kézikönyv
önkormányzatok
számára.
Környezettudományi Központ, Budapest 2003. március. – Letöltés: 2007. március 21-én. http://www.kvvm.hu/cimg/documents/0324_k_rnytudatosiroda_3f_ggel_k.doc Kritériumok környezettudatos iroda kialakításához, mőködéséhez. 2007. április 11-én. http://www.kvvm.hu/einfoszab.php?einfoszab_kat=28&content_id=1386 – KvVM honlapja. Tervezet a 16/2004. (X. 8.) KvVM rend. módosításáról. Közzététel: 2006.12.20. Letöltés: 2007.április 18-án. http://www.kvvm.hu/klima/dokumentum/kiadvany/2fejezet.htm
–
Az
üvegházhatású
gázok
légköri
mennyiségének változása. KvVM, 2004. Letöltés: 2007. március 21-én. http://www.kvvm.hu/szakmai/hulladekgazd/eu/eu_iranyelvek.html EU irányelvek a hulladékgazdálkodásban. A KVVM honlapján. 2007. január 18-án. http://www.mediamarkt.hu/info.html – Környezetünk védelméért. A Media Markt tájékoztató oldala az elektronikai hulladékokról. Letöltés 2007. május 7-én. http://www.mfor.hu/cikk.php?article=12933&pat=&ter – Egyre nagyobb mennyiségő az elektronikai
132
hulladék. (2004. március 21.) Az MTI cikke. Letöltés: 2007. május 6-án. http://news.bbc.co.uk/2/hi/science/nature/6420397.stm – UN outlines global e-waste goals. A BBC News cikke. 2007. március 6. Letöltés: 2007. május 6-án. http://www.okomat.hu – Az Ökomat Kht. honlapja. Letöltés: 2007. április 30-án. http://www.oktvf.gov.hu/index.php?akt_menu=213&details=429 – Az OKTV Fıfelügyelıségen regisztrált EEB gyártók, importırök, közösségen belüli behozók. Letöltés 2007. április 30-án. http://www.oktvf.gov.hu/index.php?akt_menu=213&details=494 – A 2005. évben forgalomba hozott eberendezések, illetve kezelt e-hulladék mennyisége (Fıfelügyelıség). Letöltés 2007. április 30-án. http://www.orszagoszoldhatosag.gov.hu/index.php?akt_menu=166
–
Országos
Környezetvédelmi,
Természetvédelmi és Vízügyi Fıfelügyelıség, Hulladék-nyilvántartási és Termékdíj Osztály. Az osztály által ellátott feladatok. Letöltés: 2007. április 30-án. http://www.panasonic.com/industrial/battery/oem/enviro/rohs.html – RoHS Certificate of Compliance. Letöltés: 2007. május 10-én. http://www.pannon.hu/pannon/sajtoszoba/sajtokozlemenyek/500/ – Újrahasznosítják a Pannonnál összegyőlt régi mobilokat. 2007. február 9. Letöltés: 2007. április 13-án. http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xstadat/tabl1_02_01_06.html – A tartós fogyasztási cikkek száz háztartásra jutó száma. KSH táblázat, 2006. Letöltés: 2007. május 2-án. http://portal.ksh.hu/portal/page?_pageid=37,109886&_dad=portal&_schema=PORTAL&szo=vtsz – 2006os és 2007-es VTSZ (vagy KN) számok a KSH honlapján. Letöltés: 2007. április 25-én. http://www.reanal.hu/downloads/uploads/msds/hu/1711101.PDF – Reanal Finomvegyszergyár Biztonsági adatlapja a Kobalt[II]-acetát 4-hidrátról. 2007. április 13-án. http://www.reanal.hu/downloads/uploads/msds/hu/2958101.PDF – REANAL Finomvegyszergyár Rt., Biztonsági adatlap, szelén. 2007. április 12-én. http://www.re-elektro.hu/dokumentumok/RE%20kozhasznusagi%20jelentes.pdf
–
A
Re-Elektro
Kht.
közhasznúsági jelentése. Letöltés: 2007. május 3-án. http://www.szegedvaros.hu/index_uj.php?oldal=nagyberuhazasok&cikkszam=31&tipus=egyenicikk
–
Szeged város honlapja. Nagy beruházások. Letöltés: 2007. április 4-én. http://www.varinex.hu/varinex/index.phtml?aid=508 – Mi is ez a RoHS Direktíva? (2005 nov. 07.) A Varinex Informatikai Zrt. honlapja. Letöltés: 2007. április 20-án. http://www.vein.hu/oktatok/egyetemi_szervezetek/ebk/ebkcs/REANAL/doksik/adatlap.htm
–
Reanal
Finomvegyszergyár Biztonsági adatlapjai a Pannon Egyetem honlapján. 2007. április 13-án. http://www.weeeregistration.com/symbol-for-the-marking-of-eee-electrical-and-electronic-equipment.html – WEEE Symbol (logo, label) for the marking of EEE. Letöltés: 2007. április 30-án. http://www.xpedient.hu/hirek/A-magyar-haztartasok-es-az-Internet/ – A magyar háztartások és az Internet (2006.07.31.). Letöltés: 2007. május 6-án. http://www.zoldmagazin.com/belso/pbde2.html – Tőzgyulladás-gátló vegyszerek a madártojásokban. Zöld Magazin, 2004. szeptember 12. Letöltés: 2007. április 17-én. http://www.zsambekimedence.hu/cora_ehulladek.htm – Elektronikai hulladékok átvétele a Cora-ban. Zsámbéki-medence Regionális Hírmagazin, 2006. március. Letöltés: 2007. április 30-án.
133
Jogszabályok elérhetısége http://eur-lex.europa.eu/hu/index.htm – Az Európai Unió jogszabályai magyarul az Eurlex honlapján http://www.magyarorszag.hu/kereses/jogszabalykereso/pf/SearchLaw/searchLaw
–
Jogszabálykeresı
a
magyarorszag.hu portálon http://www.fn.hu/index.php?id=55 – Jogszabálykeresı a Figyelınet honlapján
134
