HULLADÉKOK ÉS KEZELÉSÜK
4.4
Az elektronikai hulladékok hazai feldolgozásának SWOT-analízise1 Lukács Bence, Földényi Rita Veszprémi Egyetem – Környezetmérnöki és Kémiai Technológia Tanszék
Tihanyi Ervin Inter-Metál Recycling Kft.
Tárgyszavak: hulladékhasznosítás; elektronikai hulladék; villamos berendezés.
Bevezetés Az életút végére ért (megunt, tönkrement, elavult) elektromos és elektronikai berendezések egyre növekvő mennyisége nagy feladat elé állítja a hulladékkezeléssel foglalkozó vállalkozásokat. Elkülönített begyűjtésük és kezelésük mindenképp indokolt, hiszen ezek részint értékes, részint veszélyes komponenseket tartalmazhatnak. Az elektronikai hulladékok nagy része – tömegüket tekintve – terjedelmes (háztartási berendezések, számítógépek, monitorok), zömük a szokásos napi, heti rutinnak megfelelő hulladékszállítási köz-, illetve szerződéses szolgáltatás keretében nem szállítható el. Magyarországon 2003-ban a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium becslései szerint 130 ezer tonnát meghaladó mennyiségű hulladék elektromos és elektronikus berendezés keletkezett – ami 12,85 kg/fő/év fajlagos mennyiséget jelent –, és körülbelül 300 ezer tonnára tehető az elfekvő, használatból kikerült, de egyelőre ki nem dobott berendezések mennyisége [1,2]. A felmérések szerint a keletkező hulladék kétharmada lakossági eredetű, a hulladék tömegének növekedési üteme különböző szakmai becslések alapján évi 4–8%-ra tehető – amely a kommunális hulladék mennyiségének előrejelzett rátáját többszörösen meghaladja. [2] 1
Elhangzott a XVIII. Másodnyersanyag-hasznosító Konferencián (Sopron, 2004. november 3–5.)
1. táblázat Egyes elektronikai berendezések várható értékesítése 2005 és 2008 között (a KvVM becslése alapján) Forgalmi adatok
Megnevezés
2005. évi belföldi összértékesítés
2006. évi belföldi összértékesítés
1000 db
tonna
millió Ft
1000 db
tonna
millió Ft
3 263 11 770
55 605 8 556
65 998 20 108
3 328 12 005
56 718 8 727
67 318 20 510
11 031
32 098
337 680
11 252
32 740
344 434
1. Nagy elektronikai eszközök 2. Kis elektronikai eszközök 3. Információs–telekommunikációs berendezések 4. Szórakoztató elektronikai eszközök elemmel 5. Szórakoztató elektronikai eszközök vezetékes 6. Világítási eszköz 7. Elektromos barkácsgép 8. Figyelő, ellenőrző, vezérlő eszközök 9. Adagolóberendezések 10. Gázkisüléses lámpa 11. Mobiltelefon 12. Mobiltelefon akku 13. Játékautomata
3 102
6 345
25 052
3 164
6 472
25 553
3 116 168 422 1 216
38 201 22 177 4 166
98 412 37 389 11 295
3 178 171 791 1 240
38 965 22 621 4 249
100 381 38 137 11 521
105 7 79 461 1 286 129 5
523 1 327 3 178 129 1 1 042
16 205 1 673 11 713 22 780 724 5 211
107 7 81 051 1 312 131 5
533 1 354 3 242 131 1 1 063
16 530 1 706 11 947 23 235 739 5 315
Összesen
282 913
173 349
654 241
288 571
176 816
667 326
Forgalmi adatok
Megnevezés
2007. évi belföldi összértékesítés
2008. évi belföldi összértékesítés
1000 db
tonna
millió Ft
1000 db
tonna
millió Ft
3 395 12 245
57 852 8 901
68 664 20 920
3 463 12 490
59 009 9 079
70 038 21 339
11 477
33 395
351 322
11 707
34 062
358 349
1. Nagy elektronikai eszközök 2. Kis elektronikai eszközök 3. Információs–telekommunikációs berendezések 4. Szórakoztató elektronikai eszközök elemmel 5. Szórakoztató elektronikai eszközök vezetékes 6. Világítási eszköz 7. Elektromos barkácsgép 8. Figyelő, ellenőrző, vezérlő eszközök 9. Adagolóberendezések 10. Gázkisüléses lámpa 11. Mobiltelefon 12. Mobiltelefon akku 13. Játékautomata
3 227
6 602
26 064
3 292
6 734
26 586
3 242 175 226 1 265
39 744 23 073 4 334
102 388 38 900 11 752
3 307 178 731 1 291
40 539 23 534 4 421
104 436 39 678 11 987
109 7 82 672 1 338 134 5
544 1 381 3 307 134 1 1 084
16 860 1 740 12 186 23 700 754 5 421
111 7 84 325 1 365 136 6
555 1 408 3 373 136 1 1 106
17 197 1 775 12 430 24 174 769 5 530
Összesen
294 342
180 352
680 672
300 229
183 959
694 285
2. táblázat Egyes elektronikai berendezésekből keletkező hulladékmennyiség alakulása 2005 és 2008 között (a KvVM becslése alapján) Megnevezés 1. Nagy elektronikai eszközök 2. Kis elektronikai eszközök 3. Információs–telekommunikációs berendezések 4. Szórakoztató elektronikai eszközök elemmel 5. Szórakoztató elektronikai eszközök vezetékes 6. Világítási eszköz 7. Elektromos barkácsgép 8. Figyelő, ellenőrző, vezérlő eszközök 9. Adagolóberendezések 10. Gázkisüléses lámpa 11. Mobiltelefon 12. Mobiltelefon akku 13. Játékautomata Összesen
tonna 47 973 7 549 20 769
7 138
21 600
7 423
5 226
2 554
5 435
2 657
28 838 19 568 3 431
2 352 148 608 1 002
29 991 20 351 3 568
2 446 154 552 1 042
349 1 080 2 680 107 1 920 138 490
70 5 66 997 1 072 99 5 243 101
363 1 123 2 787 111 1 956 144 030
73 6 69 677 1 115 103 5 252 825
Megnevezés 1. Nagy elektronikai eszközök 2. Kis elektronikai eszközök 3. Információs–telekommunikációs berendezések 4. Szórakoztató elektronikai eszközök elemmel 5. Szórakoztató elektronikai eszközök vezetékes 6. Világítási eszköz 7. Elektromos barkácsgép 8. Figyelő, ellenőrző, vezérlő eszközök 9. Adagolóberendezések 10. Gázkisüléses lámpa 11. Mobiltelefon 12. Mobiltelefon akku 13. Játékautomata Összesen
Éves keletkező hulladékmennyiség 2005 2006 1000 db tonna 1000 db 2 815 49 892 2 928 10 385 7 851 10 800
tonna 51 888 8 165
Éves keletkező hulladékmennyiség 2007 2008 1000 db tonna 1000 db 3 045 53 964 3 167 11 232 8 492 11 682
22 464
7 720
23 363
8 029
5 652
2 763
5 878
2 873
31 191 21 165 3 711
2 544 160 734 1 083
32 439 22 011 3 859
2 646 167 164 1 127
377 1 168 2 899 116 1 995 149 791
75 6 72 464 1 159 107 5 262 938
392 1 215 3 014 121 1 1 034 155 782
78 6 75 362 1 206 111 5 273 456
Hazánkban a hulladékká vált elektromos és elektronikai berendezések (HEEB) hasznosító- és feldolgozóipara piaci alapokon már évekkel ezelőtt beindult, ez alapján évi 8–10 ezer tonna hulladék begyűjtése valósult meg, túlnyomórészt az ipari szektorból, ennek kb. 15%-át az InterMetál Recycling Kft. teljesítette. [3] Az elektromos és elektronikai berendezések hulladékainak visszavételéről szóló 264/2004. (IX. 23.) kormányrendelet irányt mutat a HEEB keletkezésében és feldolgozásában érintett vállalkozásoknak a 2005– 2008 közti időszak teendőire, azonban konkrét technológiát nem ajánl. A hulladékká vált berendezések mennyiségét illetően 2008-ban öszszesen 155 785 tonna keletkezése jósolható, amelyből kb. 40 000 tonna (25%) visszavétele lesz szükséges. Amennyiben helytállónak fogadjuk el a becsült terméktípusonkénti adatokat, úgy 2005-ben a visszavételi arányok minimális teljesítésével 51 000 t HEEB begyűjtése valósul meg. Mivel az egyes terméktípusok visszagyűjtési arányainak teljesítése egymásba át nem váltható, a kötelezettek jogkövető magatartását feltételezve valószínűsíthető az EU elvárásának teljesítése.
A SWOT-analízis A gazdasági szervezetek és az intézmények jövőképének, stratégiájának kidolgozásához egyre gyakrabban alkalmazott módszer a SWOTanalízis. Ezt a helyzetértékelő módszert általában egy adott vállalkozásra szokták szabni, ahol az első két terület a belső tulajdonságokat veszi számba, az utolsó kettő pedig a vállalatot körülvevő környezetre vonatkozik. Nemzetgazdasági szempontból, illetve abból a célból, hogy hazánk gond nélkül megfeleljen az Európai Unió vonatkozó előírásainak, a magyarországi helyzet áttekintése érdekében a vállalati szint fölötti dimenzió vizsgálata szükséges. Nyilvánvaló, hogy a hasznosítást és a begyűjtést nem közvetlenül a gyártók és importőrök fogják végezni. Abban az esetben, ha a kötelezettek mégis részt szeretnének vállalni a hulladékkezelésben, valószínűbb leányvállalat alapítása, mint a már meglévő cég profiljától eltérő új divízió létrehozása. Noha a Kormányrendelet kimondja, hogy az elektromos berendezések teljes újrahasználatának elsőbbséget kell biztosítani, ezzel azonban nem teljesül a hasznosítási kötelezettség (ugyanakkor a részbeni újrahasználattal e feladat már kiváltható). Ezzel az Európai Unió hulladékcsökkentési stratégiájának prioritása csorbul, hiszen az újrahasználat mindenképp kívánatosabb, mint a hasznosítás. Szakmai szempontból
pedig nincs különbség az alkatrész, illetve a teljes berendezés újrahasználata közt. A jelentős mértékű újrahasználat eléréséhez szükség lenne arra, hogy a gyártók elfogadják termékeik, illetve alkatrészeik újra piacra kerülését (ezt elősegíthetnék azzal, hogy nem változtatnák folyamatosan az összetevők design-ját). Szükséges feltétel továbbá, hogy kialakuljon egy keresleti–kínálati rendszer (adatbázis) is, amely segítségével megkönynyíthető lenne az alkatrészek adásvétele. Mivel az újrahasználat igényli a legkevesebb fajlagos energiabefektetést, ez a legkörnyezetkímélőbb hulladékfeldolgozási módszer. A koordináló szervezethez nem csatlakozó gyártók biztosíték képzésére kötelezettek. Ha feltesszük, hogy például a kis elektromos eszközök teljes mennyisége nem koordináló szervezeten keresztül kerül viszszagyűjtésre, úgy a becsült forgalom alapján majdnem 600 millió Ft biztosíték letételére lenne szükség 2006-ban (70 000 Ft/tonna, 2005-ben értékesítésre kerülő mennyiség: 8556 tonna, a kettő szorzata pontosan 598 200 000 Ft). Ez a 2005-ben értékesített elektronikai berendezés összértékének (652,242 Mrd Ft) mindössze 1‰-e. Ehhez képest a koordináló kht. – amely akár az összes, az országban keletkező HEEB fölött bábáskodhat – minimálisan szükséges 75 millió Ft-os tőkéje jóval kevesebb anyagi felelősséget feltételez. A helyzetfeltárásból következően tehát az alábbi állításokat tehetjük: Erősségek – Az idő előrehaladtával progresszív kötelező begyűjtési arány minden berendezéstípusnál. – A hasznosító/átvevő/koordináló fél tájékoztatása a termékben található veszélyes anyagokról, alkatrészekről és alapanyagokról, azaz elméletileg nincs „vaktában tapogatózás”. – Egyértelmű felelősség a 2005. augusztus 13-a után gyártott termékek hulladékainak kezelésére – a szabályozás ösztönzi a tisztán kötelezetti tulajdonosi körrel rendelkező koordináló szervezetek megalakulását. – Megalakult a tisztán kötelezetti tulajdonosi körrel rendelkező koordináló szervezet. Gyengeségek – A kötelezettek a begyűjtendő hulladékmennyiséget maguk állapítják meg, így az adatok valóságtartalmát nehezen lehet kontrollálni.
– A Kormányrendelet a kereskedőnél legfeljebb 1:1 arányú funkcionális cserét enged új készülék vásárlása esetén, pedig nem ritka a lakosságnál felhalmozott, kiszuperált multiplikált berendezés. – Nem kell biztosítékot képezni az orvosi berendezések, ellenőrző, vezérlő, megfigyelő eszközök és adagoló automaták gyártóinak. – Ezekhez a berendezésekhez nincs megszabott hasznosítási arány sem. – A kereskedő, gyártó visszavételi kötelezettségének elmulasztása esetén a HEEB-vel kapcsolatos egyéb hulladékbírságokhoz képest egy nagyságrenddel kisebb összeg szabható ki, pedig e kötelezettség a hasznosítás egyik fő pillére. – Nincs hazánkban működő színesfémkohászat, így a pirometallurgiai hasznosítás csak külföldön kivitelezhető. – Magyarországon alig találunk HEEB effektív hasznosításával foglalkozó K+F tevékenységet, a már meglévő technológiákat honosítjuk. – A HEEB kezeléséhez előírt OKJ-s szakképzettség KvVM által kiadott hivatalos vizsgatételsorát egyelőre nem aktualizálták, abban nem található egyetlen kérdés sem, amely kifejezetten elektronikai hulladékra vonatkozna. Lehetőségek – A lakosságnál keletkező HEEB általában löketszerűen válik hulladékká: sokan az évi rendszeres lomtalanítás alkalmával szabadulnak meg leselejtezett berendezéseiktől, így a hasznosításban közreműködő közszolgáltatók számára egyszerre nagy mennyiség válik begyűjthetővé. – A magyar állam a termékdíjtörvény módosítása révén szolgáltatásvásárlással élhet, amennyiben piaci alapon mégsem sikerülne teljesíteni az előírt arányokat. – A részbeni újrahasználat beszámít az újrafeldolgozási arányba, az alkatrészek újraértékesítése garantált profitot jelent. – Amennyiben Magyarországra települ olyan specifikus hulladékfeldolgozó üzem, amely amúgy kis mennyiségben keletkező hulladék (pl. világítótestek, adagolóautomaták) feldolgozására épül, akkor akár külföldi eredetű hulladék is feldolgozható lenne hazánkban. – Egyszerűbb egy-két (kötelezetti) koordináló szervezetet ellenőrizni, ez a gyártókhoz, importőrökhöz képest kisebb tőkét jelent, és egyáltalán nem szükséges biztosítékot képezni.
– A Kormányrendelet által előírt elkülönített kezelésre utaló szimbólum, a vásárlók tájékoztatása a HEEB veszélyességéről növeli az elkülönítetten begyűjtésre és feldolgozásra kerülő HEEB mennyiségét. – Előrejelzések szerint a hulladékképződés üteme meghaladja az új elektronikai berendezések beszerzési ütemét, így a HEEB-olló fokozatosan zárul. – A finanszírozási rendszer véglegesedésével a meglévő kapacitás ugrásszerűen bővülhet tőkeerős feldolgozók megalakulásával. – A feldolgozók kht.-ba tömörülése is a hálózat gyorsabb kiépülését szolgálja a rendszerben keletkező haszon visszaforgatásával. Veszélyek – A teljes újrahasználat – azaz a termék változtatás nélküli visszakerülése az értékesítésbe – nem minősül hulladékkezelési tevékenységnek, így a tökéletesen működőképes, de hulladékká vált berendezések alacsonyabb rendű visszaforgatásban fognak részt venni. – Az Európai Tanács határozata értelmében a 4 kg/fő/év begyűjtési előírást 2006 helyett 2008 végéig kell teljesítenünk, ezzel meghosszabbodik a hazai feldolgozóipar kiépülésének határideje. – Amennyiben egy adott típusú hulladékra nem épül feldolgozó kapacitás, a hasznosítási kötelezettség EU-n belüli hulladékexporttal teljesíthető csak. Ez is élénkíti ugyan a hazai gazdaságot, de a belföldi feldolgozáshoz képest csekélyebb mértékben. – Műanyagok feldolgozhatósága kétséges, a rengeteg nem beazonosítható anyagtípus és az égéskésleltető adalékok miatt. – Az elektronikai hulladékok jogszabályban rögzített átvételi feltételei nem elég szigorúak, fennáll a nem megfelelő színvonalú hulladékkezelés veszélye. Irodalomjegyzék: [1] Hargitai M.: Elektromos és elektronikai hulladékok – súlyosbodó probléma. = Hulladéksors, 5. k. 5. sz. 2004. p. 8–12. [2] Lukács B.; Földényi R.: Elektronikai hulladékok hasznosításának igénye és lehetőségei hazánkban, XVIII. Országos Környezetvédelmi Konferencia (Siófok, 2004. szeptember 21–23.) p. 199-207. [3] Lukács B., Szabó G.: Termékdíj az elektronikai hulladékokra. Kivágják a rezet. = HVG, 26. k. 35. sz. 2004. aug. 28. p. 87–89.
