AZ 1% -OS ADOMÁNYGYŐJTÉS HAZAI TRENDJEINEK

Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar Szociológiai Intézet

AZ „1%”-OS ADOMÁNYGYŐJTÉS HAZAI TRENDJEINEK VIZSGÁLATA

Szakdolgozat

Témavezetı tanár: Bartal Anna Mária PhD. Egyetemi docens

A szakdolgozat készítıje: Horváth Ákos Szociológia szak

Piliscsaba, 2007.

A szakdolgozat készítését a

Magyary Zoltán Felsıoktatási Közalapítvány a

„Humán erıforrás fejlesztése a civil szektorban” címmel kiírt ösztöndíjpályázat keretében támogatta

3

I. Bevezetés, avagy mi végre is van a nonprofit szervezetek 1%-os támogatása? .. 5 II. Problémafelvetés és elméleti háttér - Az 1%-os támogatás szabályozása és hatásai a magyar nonprofit szektorban 1996-2004.................................................. 12 II. 1. Az 1%-os támogatás jogi szabályozásának sajátosságai - ...........................................12 II. 2. Az 1%-os támogatás a statisztikák tükrében ................................................................16 II. 2.1. Az APEH 1%-os támogatással kapcsolatos kimutatásai ...................................... 16 II. 2.2. A Központi Statisztikai Hivatal 1%-os támogatásra vonatkozó mutatóinak elemzése, néhány kiemelt dimenzió mentén ...................................................................... 19 II. 3. Az 1%-os támogatások társadalmi háttere az elemzések alapján ................................27

III. A dolgozat céljai és hipotézisei ............................................................................ 31 IV. A szakdolgozat módszerei.................................................................................... 34 IV. 1. Cél és módszer összehangolása, megfelelı módszer alkalmazásának kérdései .........34 IV. 2. Csoportok kialakítása, és az ehhez segítséget nyújtó klaszteranalízis........................35 IV. 3. A mintát alkotó szervezetek jellemzıi........................................................................38

V. Eredmények............................................................................................................ 41 V.1. A minta szervezeteinek ismertetése ..............................................................................41 V.1.1. A minta jellemzése a kiemelt dimenziók mentén..................................................... 41 V.1.2. Az 1%-os támogatás szerepe a szervezetek bevételszerkezetében.......................... 46 V.2. A szervezetek klaszteranalízis során nyert csoportosítása a 2000-es évre....................49 V.2.1. Az elit csoportok ..................................................................................................... 51 V.2.2. Az egyesületi kör csoportjai ................................................................................... 54 V.2.3. A többség szervezetei.............................................................................................. 57 V.3. A szervezetek klaszteranalíssel nyert csoportjai 2004-ben...........................................62 V.3.1. Az elit csoport......................................................................................................... 64 V.3.2. Nagy bevételő, városi, egyesületek csoportja......................................................... 65 V.3.3. Vidéki, lakossági támogatott, közepes szervezetek ................................................. 67 V.3.5. Lakossági támogatást győjtı, közepes, városi szervezetek csoportja .................... 69 V.3.4. 1%-os támogatástól függı szervezetek csoportja................................................... 70 V.3.6. 1%-os vidéki, közepes bevételő szervezetek ........................................................... 72

V.4. Összegzés.............................................................................................................. 74 VI. Függelék ................................................................................................................ 80 Irodalom....................................................................................................................... 84

4

I. Bevezetés, avagy mi végre is van a nonprofit szervezetek 1%-os támogatása? Az 1%-os adományozás olyan adományozási forma, amelyet civil és nonprofit szervezetek kaphatnak az állampolgárok személyi jövedelemadójának meghatározott részébıl. A társadalmi szervezetek, egyházak finanszírozásának ez a formája számos nyugati országban elterjedt. Eredetileg az egyház-finanszírozás megoldását célozta, ami aztán a nyugati világ szekularizálódásával egyes államokban, a civil szervezetek támogatási eszköze lett. Így például Németországban a személyi jövedelemadó 8,5%-át teszi ki, amit az állam kötelezıen beszed egy adott egyház regisztrált tagjaitól, és ezt az összeget visszaosztja az egyházaknak (Ausztriában hasonló a rendszer, ott az arány 1,5%). Olaszországban 1990-tıl az összes jövedelemadó 0,8%-a adható bármely not-for-profit szervezetnek (így minden egyháznak és intézményeinek,

állami

intézményeknek,

önkormányzatoknak,

vagy

„közcélú”

szervezeteknek), azonban itt tevékenység szerinti alapba kerül a pénz, tehát nem egy bizonyos szervezethez. (Bullain, 2004: 1). Magyarországon 1997-ben lépett hatályba az 1996. évi CXXVI. törvény, vagy közismertebb nevén az 1%-os törvény. Elsısorban az olasz minta alapján, tehát eredetileg nem a kizárólag civil szervezetek támogatási formája lett volna, hanem az egyházak állami finanszírozásának egy módja, amely az adófizetı hívık döntésétıl függ. Ezt a tervezetet a történelmi egyházak jogaik, és támogatásuk csorbításának fogták fel, és tiltakoztak ellene. A civil szervezetek azonban kiváló pénzügyi forrást láttak benne, mely szerint a közcélú tevékenységet az adófizetı közvetlenül is támogathatja, külön ráfordítás nélkül, mivel azt adójának összegébıl vonják le. A törvény gondolata eredetileg az egyházi ingatlanok visszaadása körüli parlamenti vita során merült fel elıször, melyben szerepet játszott az adó-önrendelkezés gondolata is. Ennek hátterében az a nézet állt, miszerint a nagy egyházak (mint például a Magyar Katolikus Egyház) vélelmezetten nagyobb állami támogatásban részesülnek, mint azt társadalmi fontosságuk, szerepük indokolná – ebbıl következıen a kisebb egyházak nem, vagy csak alig élveznek állami támogatásokat. Ezért a támogatás igazságosabbá tételében fontos szerep hárulna az egyházak -elsısorban adófizetı – tagjaira, amennyiben az ı támogatásaik arányában részesedhetnének az egyházak további állami forrásokból, értve ez alatt normatív, kétoldalú-szerzıdéses formákat is (Kuti-Vajda, 2000: 20). Ebbe a vitába szóltak bele más civil, szakmai, és társadalmi szervezetek is azon az alapon, miszerint ık maguk is 5

társadalmilag fontos feladatokat látnak el, tehát egy ilyen típusú – azaz, adó-önrendelkezésen alapuló - támogatás nekik is járna. A vita tehát alapvetıen három különbözı érdekcsoport között zajlott a kilencvenes évek közepétıl: •

az egyházak e támogatástól való alapvetıen „merev” elzárkózásukkal, kiemelt státuszukat védték az állammal szemben.

•

A civilek támogatásszerzı harcossága, szintén a kormányzattal szemben, de az egyházaktól is elkülönült érvek mentén nyilvánult meg, hiszen a civilek érdeke a támogatás bevezetése volt. Civil oldalon a vitában való részvétel párosult az egymás közötti pozícióharccal, mellyel nagyobb támogatás megszerzését próbálták elérni, ebben nem minden szervezet tudta magát megfelelıen képviselni (Vajda-Kuti, 2000:19). A kisebb civil/nonprofit szervezetek (mint a sport és szabadidıs, kulturális szervezetek) nem kaptak szót a parlamenti vitában, ezáltal érdekeik sem juthattak igazán érvényre.

•

A

civilekkel

és

egyházakkal

ellentétes

oldalon

a

kormányzati

szervek

(Pénzügyminisztérium, Adóhivatal) érdeke az volt, hogy a kedvezményezettek köre minél szőkebb legyen. E törekvés mögött egyfelıl az adminisztratív terhek növelésének megakadályozása, másfelıl az adóbevétel csökkenésének elkerülése is szerepet játszott, hiszen a fel nem ajánlott egyszázalék a költségvetésben marad.

Ebben a vitában azonban „negyedik érdekcsoport” egyáltalán nem jutott szerephez. Ez a csoport a társadalom, az adózó állampolgárok köre, akik a támogatási döntést meghozhatják, illetve a szervezetek tevékenységének haszonélvezıi. Átvitt értelemben mondhatnánk, hogy a vitában részvevı társadalmi szervezetek képviselték ezt a csoportot, azonban a vita jellegébıl adódóan (parlamenti vitáról lévén szó) inkább arra következtethetünk, hogy sem a társadalom szélesebb rétegei, sem a fent már említett kis bevételő, alacsony érdekérvényesítı képességő (és sok esetben vidéki) szervezetek nem játszottak nagy szerepet a törvény megalkotását befolyásoló szakmai vitákban. Ez a tény érdekes szociológiai színezetet ad az 1%-os problémakörnek. Rávilágít arra, hogy a vita alapjául szolgáló támogatási forma a támogatói döntés megszületésétıl függetlenül állami pénzeket von el, azaz az adófizetınek „csak” döntési joga van, de a pénzösszeg felett már nem rendelkezik. Az adófizetı lakosság kimaradása a törvény megszületésébıl, illetve a pénzösszeg számára már indifferens volta is eredményezhette azt, hogy mind a mai napig egy kettıs problémával állunk szemben az 1%-os támogatásokkal

6

kapcsolatosan: egyfelıl a felajánlások aránya 1998 óta minden évben a teljes felajánlható támogatás 50%-a körül mozog (Vajda-Kuti, 2000: 45). Másfelıl az 1%-os támogatásról rendelkezık (azaz a rendelkezı nyilatkozatot kitöltı adózó állampolgárok) aránya évek óta 30-33% körül alakul.(Bíró, 2002: 111). A civil szervezeteknek elsısorban a társadalmi-lakossági térben kell mozogniuk e támogatás megszerzéséért, nem elégséges a gazdasági vagy az állami szereplıkkel kialakított jó viszony. A szervezeteknek tehát tevékenységükrıl, a támogatási lehetıségekrıl kevés információval rendelkezı, és alacsonyan támogatás-motivált lakosságot kell megcélozniuk Az elsı esetben reklámkampányt folytathatnak, fórumokon ismertethetik szervezetük misszióját, illetve a támogatással elérni kívánt céljaikat. Ebben a kis helyi szervezeteknek relatíve jobb lehetıségei adód(hat)nak, mivel tagságukat, célcsoportjukat könnyebben érik el, mint más települések szervezetei. Továbbá számukra az 1% megszerzése könnyebb, mint az egyéb központi támogatásokra pályázás, így e támogatási formából származó bevételeik szektoron belüli aránya számukra vélhetıen kedvezıbben alakul. (Kuti-Vajda, 2000:20) A második probléma feloldását szervezetek tevékenységük haszonélvezıi körének szélesítésével, illetve már meglévı szolgáltatásaik minıségének javításával érhetik el.

Az 1%-os támogatásokkal kapcsolatban gyakran felmerül az a kérdés, hogy adománynak tekinthetı–e ez az adó-átengedési forma? A törvény megszületésében direkt módon nem játszott szerepet sem az adományozás elısegítése, sem a kiesett támogatások (a korábbi adókedvezmények) pótlásának gondolata. Adományozói motívumokat (támogatás, jótett, kis ráfordítás, nagy segítség, „legyen jó, tegyen jót”) csak a késıbbi években kapott, ha kapott egyáltalán, és ezek is inkább a kampányt szervezı civilek oldaláról ragadtak rá, amennyiben kommunikációs eszközként alkalmasak voltak a támogatási összeg növelésére, a lakosság jobb elérése által. Kuti és Vajda már többször idézett tanulmányukban megemlítik az 1%-os támogatás lehetséges társadalmi hatásait, melyek - a fent említett szempontokat is figyelembe véve - a következı területeken hatnak (Kuti-Vajda, 2000: 21.):

a) Szektoron belüli hatás Az 1%-os felajánlásokból származó bevételek szektoron belüli megoszlása különbözik a többi központi állami támogatásétól, és nagyobb kört érint(het), ami azt eredményez(het)i, hogy az állam által észre nem vett helyi (szociális, helységmegırzı, kulturális, oktatási, és gazdaságfejlesztéssel kapcsolatos) problémákat megoldó lokális szervezetek nagyobb részt kapnak e támogatásból, mint egyéb állami és pályázati forrásokból. Ez jelzés értékő lehet az 7

állami, önkormányzati döntéshozók számára is a támogatások odaítélésekor, hiszen a direkt módon jelzi egy adott szervezet társadalmi hasznosságát. A bevételeket illetıen - és ez inkább a nonprofit szektor egészét figyelembe véve érdekes - az 1%-nak, a szervezetek költségvetésén belüli aránya vélhetıen a kis szervezeteknél nagyobb, és számukra jelenthet igazi forrásbıvülést. Ezeket a várakozásokat azonban az élet és a statisztikai adatok részben megcáfolták mivel az 1%-os támogatás nyertesei valójában a fıvárosi, nagy szervezetek, melyek évrıl évre az összes támogatás egyre nagyobb részét szerzik meg (Bíró, 2002: 27). Ez az összeg azonban összes bevételüknek csak elenyészıen kis részét képviseli - évek óta a szektor összes bevételének egy százaléka körüli összeget -, míg a kis bevételő, és vidéki, községi szervezeteknél az 1% összes bevételeiken belül jóval nagyobb arányt képvisel, így jelentısége is nagyobb. (Nonprofit Szervezetek Magyarországon 1997, 1998, 1999, 2003, 2004.)

b) A szervezetek gazdálkodására, közszolgáltatói szerepvállalására gyakorolt hatás Több elemzı azt feltételezte, hogy az 1%-os bevétel egyes szervezeteknél megfigyelt növekedésével párhuzamosan várható a magánadományok növekedése is - ez fıként olyan szerveztek esetében lehet igaz, amelyek társadalmilag fontos, kiemelt közfeladatot látnak el. E szervezetek, melyek kiadásainak jórészét a lakosság felé nyújtott szolgáltatások teszik ki, az 1% megszerzése érdekében - vagy az összeg növeléséért - tovább bıvítik szolgáltatásaik körét, felvállalnak olyan feladatokat is, melyek ebben segíthetik ıket. E gondolatmenet folytatása annak a feltételezésnek, hogy az adófizetıi döntések a magánadományozói döntésekhez hasonlóan alakulnak, akkor az 1%-os bevételek növekedése az adományok összegében is növekedést eredményezhet. Ebben pedig tükrözıdik a társadalom azon elvárása is, mely a hiányos közszolgáltatások ellátását részben a nonprofit szervezetektıl várja.

c) A szektor egészére gyakorolt hatás A fentieket is figyelembe véve, a nonprofit szektor egészére nézve a támogatás megszerzése érdekében tett erıfeszítések erısítik a szervezetek és a lakosság közötti kommunikációt, a kapcsolatokat, és segítik a kölcsönös igények felmérését. A nonprofit szervezetek az elmúlt években ezirányú lépései szolgáltatásaik, saját szükségleteik ismertetése, a lakossági igények feltárását szolgálták. Azonban e lépések hatékonysága a statisztikai adatok ismeretében megkérdıjelezhetı, amennyiben mind a kiutalt összeg, mind a rendelkezık aránya a várakozások alatt maradt

8

(Bíró, 2002: 111). Ugyanakkor az elmúlt években az APEH kimutatásai szerint1 a civil szervezeteknek felajánlott összeg megközelítette már a 7 milliárd forintot, noha az ebbıl részesedı szervezetek köre 38 - 41 % körül látszik stabilizálódni. (Nonprofit szervezetek Magyarországon 2003, 2004.)

Megállapítható, hogy az 1%-ot érintı kutatói elvárások – mint ahogy késıbb a dolgozat bemutatja – csak igen részlegesen teljesültek, inkább optimum feltételeket jelöltek meg, melyek a valódi életben csak korlátozott mértékben érvényesültek.

Az 1997. évi CXXIX. törvény alapján az egyházaknak további 1%-ot lehet felajánlani. Ezzel az egyházak azon követelése is érvényre jutott, mely szerint nem kezelhetık azonosan „általában véve” más társadalmi szervezetekkel. Ez a további, elkülönítetten kezelt 1% felajánlható még állami kiemelt alapoknak is, amennyiben az adófizetı nem valamelyik egyházat támogatná. A törvény részletesebb ismertetésére és a közhasznúsággal való kapcsolatára a dolgozat késıbbi részében még kitérünk. Itt kell azonban megjegyezni, hogy az egyszázalékos törvényben volt még egy jelentıs, a szektor jogi szabályozását érintı kitétel. Ez a közcélúság kritériuma, ami a fentebb már említett társadalmilag fontos feladatok, közszolgáltatások, elvégzését jelenti. Ezzel ez a támogatási forma fontos szerephez jutott a társadalom, a lakosság igényeit kielégítı szervezetek tevékenységének segítésében. Emellett az a lépés is segítette a törvény hatásosságát, mellyel a kedvezményezettként megjelölhetı szervezetek ma már az alapítástól számított nem három (ez volt az egyik feltétel kezdetben), hanem, egy vagy két év elteltével juthatnak az 1%-os támogatáshoz. Az 1%-os törvény mintegy bevezetése volt annak a paradigmaváltásnak (Kuti, 1998, 45. old), melyet a „nonprofit vagy közhasznúsági” (az 1997. évi CLVI.) törvény hozott, és mely során az egész nonprofit szektor finanszírozási szabályozásában új szempont jelent meg. A változtatás lényege, hogy a támogatások megszerzése nem a szervezet jogi formájához kötött, hanem annak tevékenységéhez. Így lett a támogatások alapja a szervezetek közhasznúsági foka, és ez jelenik meg az 1%-os törvényben is, mely a közcélú – tehát támogatható – tevékenységek körét a közhasznúsági törvény alapján határozza meg.

A magyar 1%-os törvény sikerét, illetve az erre vonatkozó igényt mutatja, hogy ennek nyomán a továbbiakban Szlovákia 1% (1999-2001) majd 2%, Litvánia 2%(2002), Lengyelország (2003), és Románia (2003) hoztak meg hasonló törvényeket, immár a magyar 1

www.apeh.hu

9

mintát alapul véve. A közép-kelet európai államok mindegyike civil kezdeményezésre fogadta el a törvényt. Általános kísérı jelensége volt azonban e törvényeknek az állami források, leginkább az adókedvezmények megnyirbálása2. (Bullain, 2004. 3.). Vajda és Kuti ezzel kapcsolatban a szektor érintı adópolitikai szabályozás szigorodását említik tanulmányukban, mely során csökkentették az adományok után visszaigényelhetı adókedvezmény mértékét, növekedtek az ezzel járó adminisztratív költségek, és az idıráfordítás. Ide sorolható még a kedvezmények tevékenységi körhöz illetve közhasznúsági státuszhoz kötése is (Vajda-Kuti, 2000:18). Tehát az egyes államok, így a magyar állam is, amellett, hogy lehetıvé tettek a civil, és nonprofit szervezeteknek egy új finanszírozási formát, ez egyéb, a lakosság felöl érkezı támogatási formákra (adományok, tevékenységi bevétel) kedvezıtlenül hatott.

Az eddigi kutatások eredményei azt mutatják, hogy a legtöbb 1%-os támogatást a budapesti székhelyő, és elsısorban nagy bevételő szervezetek szerzik meg. A részesedés aránya egyre nagyobb e szervezetek körében, amit mutat az, hogy az 5 millió forint feletti bevétellel rendelkezı szervezetek részesedése az 1%-ból 1997 és 1999 között 34%-ról 45%-ra emelkedett, emellett pedig a fıvárosi szervezetek részesedése 41%-ról 51%-ra nıtt. A leginkább támogatott tevékenységtípusok évek óta az oktatás (34%), a szociális ellátás (27%) és az egészségügy (17%) voltak. (Bíró, 2002: 27). A lakossági hatásokat vizsgáló kutatások azt emelik ki, hogy amellett, hogy a felnıtt lakosság 98%-a hallott már e lehetıségrıl, az elsı három évben az adózóknak csak mintegy harmada tett nyilatkozatot (Bíró, 2002: 27, és Vajda Kuti 2000.)

A fentiek alapján dolgozat elsıdleges célja, hogy az egyszázalékos szervezeteket egy olyan modellbe rendezze, amelyben azok az egyes szervezeti, és finanszírozási sajátosságok szerint egymástól jól elkülöníthetı csoportokat alkotnak. A modellezés és az ezt követı elemzés a nonprofit szervezeteken keresztül mutatja be az 1% hatásait - ennyiben eltér az eddigi kutatásoktól, melyeknek fı fókusza a lakossági támogatás, és motivációk feltárása volt, és a szervezeti feltételek leírása mintegy a keretek meghatározása miatt volt csak fontos. A kutatás céjaiból kiindulva a szervezetek jellemzıit idısorosan vizsgálom a Központi Statisztikai Hivatal 1998-2000, illetve 2003-2004-re vonatkozó nonprofit adatfelvételeinek másodelemzése alapján. Ilyen jellegő vizsgálat a 2000-ben megjelent tanulmányok óta nem 2

Nilda Bullain: Explaining Percentage Philanthropy:Legal Nature, Rationales, Impacts Summer-Autumn 2004 issue of SEAL Journal, published by the European Foundation Centre. (www.icnl.org/bullain.htm)

10

született. A korábbi tanulmányok az 1%-os támogatás bevezetésének elsı tapasztalatait dolgozták fel, ezért is indokolt újabb elemzést készíteni, amely feltárja a bevezetéstıl, napjainkig tartó idıszak tapasztalatait. Az

1%-os

támogatások longitudinális összehasonlítása segítségével továbbá

kimutathatóvá válik, hogy az egyes tulajdonság-kombinációk hogyan hatottak az 1%-os bevételre, a csoportok szervezeti körében például csökkenı, növekvı vagy éppen stagnáló bevétellel lehet-e számolni az elmúlt évek alapján e támogatási formában. A vizsgálat során alkalom nyílik arra, hogy az adományozás és az 1%-os támogatás egymásra gyakorolt hatását is vizsgáljuk, a teljes nonprofit szervezeti körben, illetve az egyes csoportokban (pl. település, bevételtípus) külön-külön. Továbbá választ kaphatunk arra a kérdésre, hogy vajon e két támogatási forma – a magánadományok és az 1%os támogatás - között fennáll- e valamilyen kapcsolat, és igazolható-e az a feltételezés, miszerint az egyszázalékos támogatások összegének növekedése maga után vonzza az adományok emelkedését is.

A dolgozat szerkezetileg három fı részbıl áll. •

Elıször az 1%-os támogatás jogi szabályozásának sajátosságait mutatom be, majd a szakirodalomban fellelhetı eredményeket, és a fıbb megállapításokat vetem össze a Központi Statisztikai Hivatal és az APEH adataival. Erre azért van szükség, mert a 2000-ben megjelent 1%-os tanulmánykötet óta ilyen átfogó elemzés nem készült, ezért fontos, hogy az azóta eltelt idıszak eseményeit feltárjuk. Emellett a KSH adatsorai lehetıvé teszik, hogy az 1%-os támogatásokat különbözı szervezeti dimenziók mentén vizsgáljuk.

•

Ezt követıen a dolgozat módszertanát, és az elemzés fókuszába került a szervezetek kiválasztásának menetét ismertetem, ami azért fontos mert a dolgozatban sajátos módszertani megközelítést, és statisztikai módszereket alkalmazok.

•

A dolgozat harmadik fejezete a konkrét elemzéssel foglalkozik, amely során a egyes csoportok tipologizálására kerül sor. Elsı lépésben a vizsgált célcsoport (minden évben

1%-ot

szerzett

szervezetek)

legfontosabb

jellemzıit

(jogi

forma,

bevételnagyság, településtípus) hasonlítom össze a szektor többi szervezetének jellemzıivel. Itt feltételezhetıen már kirajzolódik majd néhány markáns eltérés. Ami elıre látható az, hogy az alapítványok, és egyesületek aránya a vizsgált csoportban magasabb, míg a bevételnagyságot tekintve vélhetıen a közepes bevételő szervezetek aránya magasabb a „folyamatosan 1%-os támogatásban részesülı” szervezetek körében. Ezt követıen alakítható ki a fent említett klaszterstruktúra, melyet a kapott modell interpretálálasa követ. A klaszterek kialakítása után vizsgálom azt, hogy a 11

teljes „százalékos szervezeti kör”, illetve annak egyes csoportjai milyen arányban részesülnek az 1% összes összegébıl, illetve mekkora részt szereztek meg az 1% évenkénti növekedésébıl, azzal a feltételezéssel élve, hogy mivel ezek a szervezetek minden évben kaptak támogatást, ezért a fenti 1%-ra vonatkozó arányok évenként egyre nagyobbak.

II. Problémafelvetés és elméleti háttér - Az 1%-os támogatás szabályozása és hatásai a magyar nonprofit szektorban 1996-2004 Mielıtt az 1%-os témakörrel foglalkozó tanulmányokat, és a fontosabb statisztikai adatokat áttekintenénk, szükséges a jogi hátterét is szemügyre venni, mert enélkül nem igazán érthetı meg az, hogy miért nem adománynak, hanem közvetett állami támogatásnak tartják az adófizetık által felajánlott 1%-os támogatást, a statisztikai nyilvántartásokban.

II. 1. Az 1%-os támogatás jogi szabályozásának sajátosságai -

A fıként az olasz és a spanyol szabályozási gyakorlatot alapul véve Magyarországon az Országgyőlés jóváhagyta az 1996. évi CXXVI. törvényt, vagy közismertebb nevén az 1%-os törvényt. Ezt a következı évben módosította (1997. évi CXXIX. törvény), így összesen a személyi jövedelemadó 2%-áról nyilatkozhatnak az adófizetı állampolgárok a civil /nonprofit szervezetek, és egyházak javára. A dolgozatban csak a civil/nonprofit szervezeteknek járó 1%-kal foglalkozom, a második 1% bemutatása csak teljesség, illetve a jogi környezet felvázolását szolgálja. A kedvezményezettek köre igen széles, mind szervezeti, mind tevékenységi besorolás szerint. Formailag ez a két százalék kétszer 1%-ra oszlik szét, azaz két nyilatkozat tehetı, melyek közül az „elsıt” civil szervezetek, a „másodikat” egyházak kaphatják meg. Az egyes nyilatkozatoknak csak egy-egy szervezet lehet a kedvezményezettje, és nem lehet részekre osztani. A kedvezményezettek köre a közhasznú szervezetekrıl szóló (1997. évi CLVI.) törvényben felsorolt közhasznú tevékenységek valamelyikét végzı szervezetekre terjed ki, ezek civil, társadalmi szervezetek, alapítványok, köztestületek és -győjtemények, kulturális és tudományos mőhelyek, vagy egyes programok. A második 1% kedvezményezetti köre valamelyik egyház, vallási közösség vagy felekezet, amelyet a nyilatkozat éve elıtt nyilvántartásba vettek. Ezen egyházak intézményei,

12

egységei nem támogathatók ezen a módon - hanem ezek az elsı csoportba tartoznak, ha nonprofit jogi forma szerint mőködnek.

a) Alapvetı kritériumok A szervezeteknek, ahhoz, hogy részesüljenek az 1%-os támogatásból, az alábbi alapvetı kritériumoknak kell megfelelniük (CIA, 2003. 36):

•

Magyarországon van a székhelye,

•

a hazai lakosság, illetıleg a határon túli magyarság érdekében mőködik,

•

köztartozása nincsen,

•

a közhasznú szervezetekrıl szóló 1997. évi CLVI. törvényben meghatározott tevékenységet legalább egy éve megszakítás nélkül folytatja,-

•

politikától mentes,

•

a nyilatkozati év elsı napjától számított két éve be van jegyezve (kiemelkedıen közhasznú szervezetnél ez 1 év - eredetileg 3 éves mőködéshez kötötték)

Ez utóbbi feltétel változása jelentıs eredmény a szervezetek esélyegyenlısége tekintetében.. Eredetileg ugyanis a közalapítványok, és a kiemelkedıen közhasznú szervezetek (melyek az állammal, helyi önkormányzattal írásbeli szerzıdést kötöttek valamely feladat átvállalásáról) az alapításuktól számított 1 év múltán váltak jogosultá az 1% fogadására, (a kiemelkedıen közhasznú státuszú szervezetek a törvény 2002-es módosítása után már a bejegyzést követıen). Emellett a civil szervezetek csak 3 éves mőködés után részesülhettek felajánlásban. (Bíró, 2002:112.)Ennek a várakozási idınek a lerövidülésével (2 év) nıtt a fiatal szervezetek forrásteremtı képessége, és így a „túlélési esélyeik” is.

b) Közcélú vagy közhasznú?

Az 1996-os törvényben félreérthetıen megfogalmazott „közcélú tevékenység”, az egy évvel késıbbi módosítás nyomán már egyértelmően definiált, azaz olyan tevékenység mely a közhasznúsági törvényben kiemelkedı tevékenységként jelenik meg. Emellett azonban az igénylı szervezetnek nem kell közhasznúsági státuszt szerezni, elég legalább egy ott definiált tevékenységet végeznie, de nem kell egyéb a közhasznú szervezetekre nézve kötelezı szervezeti, bevallási kötelezettségeknek eleget tennie.

13

c) A támogatás forrása

Az 1% támogtás forrása az az összeg, amely a magánszemély saját adóbevallásában, vagy a munkahelyén elkészített munkáltatói elszámolásában -ebben az esetben külön kezelt borítékban lehet nyilatkozni- az összevont adóalap adójának összegébıl a kedvezmények levonása után fennmarad (CIA, 2003: 38). Az állampolgárok önadózás vagy a munkáltatói elszámolás útján érvényesíthetik rendelkezı nyilatkozatukat. Döntésüket személyesen kell igazolniuk, az adóbevallással együtt mellékelt lezárt boríték aláírásával. A rendelkezı nyilatkozatot, melynek tartalmaznia kell a támogatott szervezet adó-, vagy technikai számát, és a nevét, az adóbevallással együtt kell postázni, külön borítékban, melyen az adózó neve, címe és adószáma szerepel. Az Adóhatóság a beküldött adatokat elkülönítetten, és titkosan kezeli.

Mint láthattuk, a nonprofit szervezetek 1%-os támogatása törvényben rögzített módon, a költségvetés adóbevételébıl származik, tehát adófelajánlásról van szó, így jogilag állami támogatásként jelenik meg a nonprofit finanszírozásban. Ez a közcélokra felajánlott összeg erıs szálakkal kötıdik az adórendszerhez, de sok tévhittel ellentétben nem tekinthetı a szó klasszikus értelmében vett adókedvezménynek, és bár mi dönthetjük el, hogy ki legyen a támogatás jogosultja, a „címkézés ellenére” ez egyfajta közvetett állami támogatás. Forrása ugyanis annak ellenére a központi költségvetés adóbevétele, hogy elosztása nem központilag, hanem az általunk leadott rendelkezı nyilatkozatok alapján történik.”(CIA, 2003: 35) Azonban a szervezetek szempontjából ez a támogatás a többi állami támogatástól eltérıen nem pályázati, vagy normatív jellegő, azaz nem csupán a végzett tevékenység, támogatott tevékenységi kör és/vagy közhasznúság alapján jár egy szervezetnek. Megszerzéséért további, más jellegő erıfeszítéseket is kell tenniük, melyeket nem (csak) az állam felé kell elszámolni. Az 1% esetében a szervezetek közvetlen tevékenységének, illetve jelenlétének eredménye a lakosság felé kell, hogy megnyilvánuljon, hiszen az 1%-ról ık hozhatnak a szervezet számára kedvezı döntést, a szervezetnek ezért kell lobbiznia (Sebestény, 2000.) Így az 1%-os támogatás formailag nem sorolható egyértelmően az állami források közé.

14

d) Az adózó, mint támogató

Másrészt, ahogy Sebestény fogalmaz, „az adózó mind a saját, mind a kedvezményezett szervezet szemében tévesen "adományozóként" is megjelenik”. (Sebestény, 2000:7). A támogatás adomány jellegét valóban cáfolja, hogy nem követel közvetlen anyagi ráfordítást, és az adózónak nincs anyagi érdekeltsége a rendszerben, mivel az adójáról mindenképpen le kell mondania, így ez nem önszándékú odaadás. Az adomány jelleg mellett az szól, hogy az adózó dönthet úgy is (mint ahogy az esetek közel kétharmadában dönt is), hogy nem támogat szervezetet, így a felajánlható összeg a költségvetésben marad, valamely szervezet mellett döntés, tehát tekinthetı egyéni adakozásnak. Az adomány jelleget érdemes hangsúlyozni, ahhoz hogy az adakozói kör bıvüljön, hiszen az adományadás önmagában motiváló erıt jelent a támogatás odaítélésekor. A szervezeteknek az 1%-os kampány során „alkalma nyílik, illetve késztetést érezhetnek arra, hogy személyes kapcsolatot építsenek ki a lakossággal” (Sebestény, 2000. 7), és ez alkalmas lehet a továbbiakban tényleges, a lakosság felöl érkezı adományok megszerzésére.

e) Nyilvánosság

A támogatás nyilvánosságot kap egyrészt az Adóhatóság honlapján, itt közli a szervezetek nevét, címét, és a kiutalt összeget. Másrészt a szervezeteknek is nyilvánosságra kell hozniuk ezeket az adatokat, illetve a felhasználás módját is. A lakosság ezekbıl a forrásokból szerezhet tudomást az 1% sorsáról. A szervezetek egy részénél zavart okoz a megjelentetés, ennek oka vélhetıen a médiához főzıdı ambivalens viszonyukban rejlik, amit az is mutat, hogy a szervezeteknek csak kisebb hányada (körülbelül 5%-uk) alkalmaz valamilyen hirdetést az 1%-os kampány során, míg többségük a tagokon (35-40% körül), vagy munkáltatókon (15%) keresztül szervez győjtést. (CIA, 2003: 41). Ez utóbbi esetben a szervezetek aktivistája informálisan tevékenykedik a szervezetben, egyenlıre nem jellemzı, hogy a szervezetek formális felkérésben keresnék meg a munkáltatókat.

Összegezve az eddig elmondottakat, az 1%-ra olyan szervezetek jogosultak, •

melyek alapító okiratukban is rögzítve végeznek közhasznú tevékenységet, legalább egy éven keresztül, mindezt Magyarország területén teszik.

15

•

A támogatás forrása a központi költségvetés adóbevétele, melynek egy százaléknyi részével az adózó szabadon támogathat civil egy szervezetet.

•

A választási szabadság miatt nagy a támogatható szervezetek köre, ez a civilek körében versenyhelyzetet teremt. A támogatás nem pályázati és nem normatív módon jár a szervezeteknek, az eltérı döntési mechanizmus eltérı elosztási struktúrát teremt. Emellett bár nem sorolható az adományok közé, mégis bír bizonyos adomány jellegő jegyekkel.

•

Az 1%-ot szerzı szervezeteknek meg kell jelenniük a médiában is, ez fontos kapcsolatteremtési lehetıség, amit azonban sok esetben inkább nyőgként, mint elınyként értékelnek a szervezetek.

II. 2. Az 1%-os támogatás a statisztikák tükrében

II. 2.1. Az APEH 1%-os támogatással kapcsolatos kimutatásai A közvetett állami támogatásnak számító 1%-os felajánlások közel tíz éves története azt mutatja, hogy az APEH által átutalt összeg évrıl évre magasabb: a kezdeti 1,8 milliárd forintos összegrıl 1999-re megközelítette a 3 milliárd forintot, míg 2004-ben már közel 7 milliárd forint volt. Az APEH adatai alapján megállapítható, hogy 2004 és 2005 között stagnált a felajánlott összeg.

1. tábla Az 1%-ra vonatkozó fontosabb APEH adatok Év Civil szervezeteknek kiutalt összeg (milliárd Forint)

1997

1998

1999

2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

1.85

2.28

2.87

3.7

4.32

5.16

6.2

6.9

6.9

7.7

52.87

53.58

57.35

62.61

61.17

64

A potenciális összeg %-ában A potenciális 1% összege (milliárd Ft)

-

-

-

-

8.17

9.63

10.81

11.02

11.28

12.03

Érvényes nyilatkozatok száma civil szervezetekre (ezer Fı)

1058

1190

1152

1283

1299

1330

1397

1364

1335

1340

1%-ról nyilatkozók aránya (%)

29.4*

32*

31.7*

33.3*

29.5

29.6

31

30.3

30.3

30.5

*Forrás: Bíró, 2002., illetve: www.apeh.hu, NIOK Alapítvány honlapja 16

Mindazonáltal az 1%-os felajánlásokkal mégis az a fı probléma, hogy a nyilatkozóknak, a nyilatkozatra jogosult adófizetık számához viszonyított aránya alig éri el a 40% százalékot (Vajda - Kuti, 2000: 28). Ennél a várakozásnál az APEH által publikált adatok tükrében még kedvezıtlenebb kép rajzolódik ki. Ezek szerint ugyanis a felajánlók aránya nem, vagy alig haladja meg az összes adózó 30%-át (az adat alapját 4,4-4,5 millió adózó adja). A nyilatkozatot leadók száma 2003-ig emelkedett (ebben az évben közelítette az 1,4 millió fıt), azóta azonban folyamatosan csökken, ami megmagyarázza a támogatási összeg stagnálását, illetve a kisebb mértékő emelkedést. Ez egyben azt is jelenti, hogy az egy felajánlásra jutó összeg emelkedik, amibıl azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az 1%-ról nyilatkozók egyre inkább olyan társadalmi rétegekbıl kerülnek ki, melyeknek viszonylag magas a jövedelmük. Ebbıl az következik, hogy az 1%-ot azok adják bármely civil szervezetek, akik a fizetési rangsorban feljebb állnak, vélhetıen magasabb az iskolai végzettségük is, és valószínőleg fogékonyabbak a társadalmat, vagy közösségüket érintı kérdésekre. Ami a fent említett, a jövedelmet érintı feltételezésbıl még adódhat az, hogy az alacsonyabb jövedelmő réteg, amelynek tagjai közül sokan nem töltenek ki nyilatkozatot, valószínőleg megegyezik azzal a réteggel, melynek a munkáltatója készíti el bevallását, és ahol sem az adózó, sem a munkáltató nem fektet hangsúlyt az 1%-ra potenciálisan jelentkezı szervezetek kiválasztására. Ezt a fent ábrázolt képet támasztja alá az az adatsor, mely az 1%-os támogatás felajánlott összegét az elvi kerethez viszonyítja. Eszerint a potenciálisan szóba jöhetı összegnek egyre nagyobb részét szerzik meg a szervezetek; ez az arány 2001-ben 53%-ot, míg 2006-ra már a teljes felajánlható összeg 64%-át tette ki. Ebbıl is következtethetünk arra, hogy a nyilatkozók jövedelmi helyzetére tett becslés helytálló, hiszen évek óta stagnál az 1%ot felajánlók száma.

A kutatási eredmények szerint az 1%-os támogatás nem szorított ki más támogatási formákat. A szektor összes bevételein belül az 1%-os támogatás alig közelítette meg az egy százalékot. (Vajda-Kuti, 2000: 28) Szektor szinten az összes 1%-os bevétel tehát nem annyira számottevı, mint az egyes, leginkább kisebb szervezetek bevételszerkezetében okozott változás (Vajda-Kuti, 2000: 33). Ez azért is lehet jelentıs, mert ha igaz az, hogy az 1%-os felajánlás és a magánadományok támogatási döntései hasonló megfontolások alapján

17

születnek, akkor e kis szervezeteknek bıvülı, magánadományokból származó bevételre számíthatnak. 2003-tól az 1%-os bevétel növekedési ütemének csökkenése volt megfigyelhetı, aminek elsıdleges oka – vélhetıen - a bevallási szabályok kedvezıtlen változásaiban keresendı. Az 1%-os támogatásra pályázó szervezeteknek az elkövetkezendı évben több kihívással is szembe kell nézniük. Egyrészt az elhúzódó bevallási idıszak – mint az elmúlt évek is mutatják – nehezítik az intenzív támogatási kampány kialakítását, másrészt 2007-ben a munkavállalók önadózóvá válása nehezíti az 1%-os támogatásokat felajánló célközönség elérését. A munkáltatói bevallások azért érdekesek, mert potenciálisan több támogató érhetı el (hirdetés, vagy a személyzeti osztályon keresztül) Az itt meglevı támogatási preferenciákról (vállalat befolyása, otthonról hozott döntés, külsı hirdetés) nem állnak rendelkezésre kutatási adatok, míg a lakossági preferenciákkal Vajda és Kuti tanulmánya részletesen foglalkozik (Vajda-Kuti, 2000.). Ahhoz, hogy ezekre a kihívásokra az 1%-os támogatásokra pályázó szervezetek megfelelıen felkészülhessenek, nagyon fontosnak tőnik, hogy elemezzük és modelláljuk a hazai 1%-os támogatások fıbb jellemzıit 1998. és 2004 között. A rendelkezésre álló adatok eltérı képet adnak az 1% alakulásáról. A Központi Statisztikai Hivatal adatai az utolsó két évre vonatkozóan túlbecsülik az 1% nagyságát, az Adóhatóság által közölt adatoknál rendre magasabb összeget mutatnak ki. Ennek okaival a dolgozat módszertani fejezete foglalkozik majd bıvebben.

1. ábra Civil szervezeteknek felajánlott 1% összege (milliárd Ft) 1997-2004

9

8.25

apeh

8

ksh

6.66 6.2

7 6 4.32

4

2

6.9

5.16

5

3

6.9

1.85 2.28 1.77

3.7 3.64 2.87 3.07 2.36

1

n.a.

n.a.

n.a.

0 1997

1998

1999

2000

2001

2002

2003

2004

2005

Forrás: KSH, APEH

18

Az elemzések fı validitási problémája éppen az eltérı adatforrásokból adódik. Az APEH által közölt adatsorokat pontosság szempontjából hitelesebbnek kell tekintenünk, mivel ebben az esetben a szervezetek pénzügyi beszámoltatásából képzik adatsoraikat. Azonban az APEH által – törvényben is rögzített módon – az 1% megoszlásáról és szervezeti jellemzıirıl közölt adatsorok a szervezeti kör jellemzıinek csak igen kis hányadát (jogi forma, település típus) érintik, ami a mélyrehatóbb elemzéseket, így az esetleges szervezeti, bevételi okok feltárását, és a szervezetek csoportosítását nem teszi lehetıvé. A KSH kiküldött és visszaérkezett kérdıívek alapján állítja össze adatbázisát, amelyet ezután statisztikai módszerek segítségével teljeskörősít. Ebbıl kifolyólag lehetséges bizonyos pontatlanság az adatokban – mint az a fenti 1%-os támogatási összeg esetén is látható -, azonban még így is ez a legmegbízhatóbb adatforrás a szektort érintı elemzésekhez, mivel számos olyan jellemzırıl is közöl adatokat, melyek más forrásokból nem beszerezhetık.

II. 2.2. A Központi Statisztikai Hivatal 1%-os támogatásra vonatkozó mutatóinak elemzése, néhány kiemelt dimenzió mentén

A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint az 1%-os támogatás összege folyamatosan nıtt az elmúlt években, míg az APEH adatai szerint a 2004-es közel 7 milliárd forintról 2005-ben nem emelkedett számottevıen, sıt kis mértékben csökkent is az összeg.

2. tábla A KSH 1%-os bevételre vonatkozó fontosabb mutatói 1998

1999

2000

2001

1% összege 2,3 3,08 3,6 n.a. (milliárd Ft) Egy szervezetre jutó 257 284 285 n.a átlag (e Ft) Kedvezményezett szervezetek n.a 9177 10833 12770 száma Kedvezményezettek aránya % az összes 19,4 22,5 27,1 n.a… szervezethez Forrás: KSH, saját elemzés 2001 -2002-ben reprezentatív KSH adatfelvétel nem számolhatunk.

2002

2003

2004

n.a

6,6

8,3

n.a

340

416

n.a

19562

19854

n.a

36,8

37,9

volt ezért teljeskörősített adatokkal

Az 1%-ot szerzı szervezetek köre- a KSH adatai alapján a 1998 és 2004 között folyamatosan, növekedett. Ez a növekedés az utóbbi évekre lassult le, míg az elsı években – érthetıen – számottevı volt: az elsı évben a kedvezményezett szervezetek száma 9 ezer felett volt, a szervezetszám hét év alatt több mint, a duplájára emelkedett, az utolsó évben már

19

közelítette a 20 ezret. Ez 1998-ban az összes nonprofit szervezet körülbelül 20%-át, míg 2004-ben már 38%-át jelentette. Mint a táblázat adati is mutatják, az egy szervezetre jutó támogatás összege is folyamatosan emelkedett, közel másfélszeresére. A magas átlagérték, a bıvülı szervezetszám és az emelkedı támogatási összeg mellett –mint azt a késıbbiekben látni fogjuk-, utal e támogatási forma koncentráltságára, vagyis hogy kevés szervezet győjti be az 1%-os támogatások jelentıs részét. Ezt bizonyítja, hogy a statisztikai adatok szerint az 1%-os támogatások igazi kedvezményezettjei a fıvárosi székhelyő, országos hatókörrel rendelkezı, nagyobb bevételő szervezetek, amelyek sokszor igen széles körő kampányt folytatnak.

2. ábra Az 1%-os támogatás szervezeti megoszlása 1998-2004

2004

0.8 3.9

18.5

2003

0.7 3.7

19

2000

0.4 2.7

14.9

1999

0.8 2.2

1998

0.7 2.1 0

76.8 76.6

egyéb egyesület

81.8 közalapítvány alapítvány

19.1 77.7 14.1 83.1 20

40

60

80

100

%

Forrás: KSH: 1998, 1999, 2000, 2003, 2004

A szervezettípus szerinti megoszlást vizsgálva: - a KSH adatai alapján– a 2000-ig tartó idıszakban az összes 1%-os támogatás legnagyobb hányadát, mintegy négyötödét, minden évben a magánalapítványok szerezték meg. Ez a második vizsgált idıszakban néhány százalékkal csökkent, azonban így is az alapítványok szerzik meg – stabilnak mondhatóan - a támogatás körülbelül háromnegyedét. Az egyesületi kör jóval kisebb arányban jutott e támogatáshoz, azonban az idıszak egészét nézve ez az arány növekszik, a kezdeti 14%-ról az utolsó vizsgált évben (2004.) már a teljes összeg 19%-át voltak képesek megszerezni, de ez a bevétel számszerint több szervezet között oszlott meg. Ez valószínőleg leginkább annak tudható be, hogy 2004-re az egyesületek is képesek lettek saját tagságuk, valamint célcsoportjuk hatékonyabb megszólítására. A közalapítványok minden évben szilárdan 2-3%

20

körüli arányban részesedtek a támogatásból, és esetükben megfigyelhetı egy enyhe, tizedszázalékokban mérhetı bıvülés. Ezek szerint tehát az 1%-os bevétel az alapítványoknál koncentrálódik, míg számszerően több egyesület részesül alacsony, de tartós, és kis mértékben növekvı 1%-os támogatásban.

3. ábra Az 1%-os támogatás tevékenységek szerinti megoszlása 5.3 5.4

2004

3.8 2003 2.9 2000

Környezetvédelem 18.1

1999 2.5 1998

0

Kultúra

26.4

Egészségügy 6

Szociális ellátás

18.7 19.8

6.1 18.5

2.3

24

6.4

32.9

26.8

19.4 20.6 10

20 %

Oktatás

21.3

16.6

6.6

29.9

34.1

37 30

40

Forrás: KSH, 1998, 1999, 2000, 2003,2004

Ha az 1%-os támogatást tevékenységek szerint vizsgáljuk szintén erıs koncentráltság figyelhetı meg, mely néhány kiemelt terület elınyét jelzi. Az egész idıszakban az oktatási, szociális ellátást végzı, és egészségüggyel foglalkozó szervezetek szerezték meg a támogatási összeg túlnyomó részét, az elsı három évben ez meghaladta a teljes összeg 70%-át, míg 20032004-re valamivel ez alá került. Ez az adat rámutat arra, hogy az állampolgárok mely nonprofit területeket tartják a leginkább fontosnak, ami nem meglepı, hisz a legjelentısebb, a lakosság felé irányuló tevékenységet ezek a szervezetek végzik. Az e területeken mőködı szervezetek túlsúlyát mutatja az is, hogy az ezek után sorban következı tevékenységi területek hozzájuk képest elenyészı támogatási hányadot szereztek csak meg (3-6%-ot, részletesebben lásd 1. sz. függelék). Az elsı három terület részesedése az utóbbi évekre sem csökkent jelentısen, noha kis mértékő átrendezıdés volt tapasztalható. Az elsı helyet a támogatási sorrendben minden évben az oktatási célú szervezetek szerezték meg. Ezek aránya az 1998-2000 között a támogatás összegének több mint harmadát 21

fedte le. Súlyuk az egész idıszakot szemlélve csökkent, a kezdeti 37%-os részesedés 2004-re 26%-ra esett vissza. Ennek lehetséges oka az lehet, hogy az iskolákhoz és egyéb oktatási intézményekhez kötıdı, azokat támogató alapítványok „1%-ot felvevı piaca” telítıdött. Arra, hogy ezek az egy intézményt támogató szervezetek szerezhették meg az oktatási területre szánt 1%-os támogatást, abból következtethetünk, hogy az oktatási terület szervezetei nagyobbrészt (2004-ben 49%-ban) ilyen – egy intézményre kiterjedı - hatókörrel rendelkeztek. Az oktatási szervezetek tehát az elsı években képesek voltak elvinni az 1%-os támogatási összeg nagyobb hányadát, a késıbbiekben azonban a növekvı 1%-os összegbıl már nem szereztek több támogatást, azaz támogatottságuk egy meghatározott szintre (abszolút összegre) állt be. Ezek szerint az oktatási célú szervezetek kisebb növekedési üteme mellett a többi 1%-os támogatást más területek szervezetei szerezték meg. A szociális területen mőködı szervezetek az egész (1998-2004) idıszakot szemlélve 20-25% körüli eredményt értek el, ezzel a támogatási sorrend a második helyén állnak. Az egyes években váltakozó arányban részesültek az 1%-ból a 2000. évi mélypont (18,5%) után az elmúlt években ismét erısödni látszanak (2004-re ismét 24%-ot szereztek). Erre az ingadozásra vélhetıen a szervezetek reklámstratégiájában kereshetı a válasz. Egy-egy jól sikerült reklámkampány segítségével ugyanis néhány szervezet (ide tartozik a rákellenes, a hospice és a gyermekeket célzó szervezetek egy része, illetve nagy, nemzetközi háttérrel is rendelkezı, segítségnyújtó szervezetek) kiemelkedıen magas 1%-os bevételt tudhatott magáénak, ami a tevékenységi terület 1%-os részesedését is növelte. A kampányhatás az egészségügyi területen mőködı szervezeteknél is fellelhetı, ezek 1%-os bevételére is hatással volt. A két tevékenységi kör részben kiegészíti egymást. Gondoljunk a rákellenes szervezetek kutatást elısegítı, ápoló-gyógyító munkája mellett a betegek szociális helyzetét enyhítı szervezetekre, vagy a gyermekegészségügyben tevékenykedı, illetve a hátrányos helyzető gyerekeken segítı alapítványok munkájára. E két területen számos olyan szervezet mőködik, melyek célcsoportja azonos, és ennek a célcsoportnak más-más igényét elégítik ki. A rákbetegek kezelése, és a gyermekek helyzetének javítása évek óta az 1%-os támogatások leginkább favorizált területe. Hogy ez társadalmilag milyen fontos szerephez juttatja e szervezeteket, jól mutatja az is, hogy a legtöbb 1%-ot megszerzı szervezetek rangsorában ezek érik el a legtöbb 1%-os felajánlást (lásd 2. függelék).Ez az összes felajánlás 18-20%-át teszi ki a vizsgált idıszakban. A fent leírt domináns tevékenységi területeken túl a kultúra, és a környezetvédelem területén mőködı szervezetek esetében figyelhetünk meg számottevı – ám az elıbbiekhez képest szinte elhanyagolható arányú – 1%-os támogatást. A kultúra területén mőködı szervezetek ilyen kis mértékő támogatása meglepı, noha stabilan képesek voltak 5-6% körüli 22

arányukat tartani. Itt meg kell jegyezni, hogy az 1%-os törvény alapján a civil szervezetek mellett támogatható még néhány, nem civil szervezetként besorolt intézmény is, többek között a Magyar Tudományos Akadémia, és egyes intézményei, valamint számos könyvtár, mővelıdési központ, melyek jelentıs 1%-os összegeket vontak el a kulturális célú nonprofit szervezetek területérıl. Ennek ellenére érdekes, hogy az eddigi kutatói elvárások (Kuti-Vajda, 2000:20, és Sebestény, 2000. 9) alapján azt várhattuk volna, hogy a helyi kis kulturális szervezetek által összegyőjtött összeg ennél nagyobb arányt képviselhet. A gyenge 1%-os részesedés megerısíti viszont azt a feltételezést, miszerint ezek a szervezetek nem szereznek nagy 1%-os támogatást, ugyanakkor a befolyt összeg bevételeiken belül mégis nagyobb jelentıséggel bír. Még egy terület érdemel kitüntetett figyelmet, ez a környezetvédelmi civil szervezetek köre. E szervezetek az elsı idıszakban 2-3%-ot szereztek meg a teljes összegbıl, 2000 óta ez az arány egyre magasabb, 2003-2004-ben már 3,8-5,3%-ra emelkedett támogatásuk. Az arány tehát az eltelt idıszakban megduplázódott, ami alapján elmondható, hogy noha kis szeletet hasítanak ki az egész 1%-os támogatási körbıl, ez a terület önmagában jelentıs bıvülést könyvelhetett el. Az e szervezeteknél tapasztaltak rávilágítanak arra - ami részben az egyes tevékenységi területek tárgyalásánál is felbukkan -, hogy azok a szervezetek számíthatnak 1%-os támogatásra, melyek direkt módon, társadalmilag hasznos tevékenységet végeznek (oktatás segítése, gyermekvédelem, beteggondozás), illetve képesek társadalmilag releváns üzenetben a társadalom széles rétegeinek szolidaritását kiváltani (mint a rákellenes küzdelem, rászorultak segítése, illetve a környezeti problémák kezelése). Az elérés szempontjából az elsı csoportba tartozó szervezetek vélhetıen a személyes érintettség alapján; a második csoport pedig a média segítségével találják meg támogatóikat. Ehhez hasonló feltételezéssel élt Vajda és Kuti is már idézett tanulmányukban (Vajda-Kuti, 2000: 30.).

Az 1%-os támogatás településtípus szerinti vizsgálatakor szintén megfigyelhetı koncentráció - mint már fentebb említettük - a budapesti szervezetek elınyét jelzi. A budapesti szervezetek szerezték meg minden vizsgált évben a teljes 1%-os bevétel hozzávetılegesen felét.

23

4. ábra Az 1%-os támogatások megoszlása településtípus szerint 1998-2004 9.5 2004

16.4

9.9

52.9

21.2 24.1

2003 8.5

20.6

2000

44.8

község város

25.2

45.7

m egyszékhely fıváros

8

17.8

1999 8.3 1998 0

21.2

10

23.2

19.8

20

51 27.1 30

44.8 40

50

60

%

Forrás: KSH, 1998, 1999, 2000, 2003, 2004

A megyeszékhelyek szervezetei ingadozó módon veszíteni látszanak támogatási összegeikbıl (27-rıl 21%-ra esett vissza részesedésük, 1998 és 2004 között). Ennek oka az lehet, hogy a támogatás bevezetésekekor ezek a szervezetek jóval nagyobb összeget voltak képesek lekötni, mivel megyeszékhelyi elhelyezkedésükbıl kifolyólag jobban ismertek voltak (például egy kórház, vagy oktatási intézmény alapítványa), így több támogatót tudtak szerezni a környezı településekrıl, városokból is, ezt igazolják a 2000-ig tartó idıszakra vonatkozó arányok (2000-ben 25%). Azonban ahogy a támogatási forma, és a kedvezményezettként szóba jöhetı szervezetek köre az évek során szélesebb körben is ismertebbé váltak, a kisebb, helyi szervezetek is utat találtak saját településük lakosságához. A másik oka lehet a pozícióvesztésnek, hogy e szervezetek támogatói a fokozottabb médiajelenlét hatására inkább támogattak nagy, országos hírő, budapesti szervezeteket. Tehát a megyeszékhelyek szervezetei 2000-ig egyre magasabb 1%-os bevételt értek el, míg az ezt követı idıszakban pozíciójuk gyengült, és a növekvı 1%os támogatás egyre kisebb részét tudták csak saját maguknak „lekötni”, a növekményt más települések szervezetei vitték el. A városi szervezetek az 1%-os támogatás bevezetését követıen erısödni látszottak (2000-ben az 1%-os támogatások 20,6%-át tudhatták magukénak, míg 2003-ban, enyhe növekedést követıen 21,2%-át), valószínőleg a megyeszékhelyek rovására. Azonban az utolsó év adatai szerint nagy arányban veszítettek a támogatásból (részesedésük 16%-ra esett vissza), amit feltételezhetıen a Budapestre koncentrálódásnak tudhatunk be.

24

A községi szervezetek támogatási helyzete nem sokat változott, ez a leginkább stabil, változatlan csoport, részesedésük a támogatásból a vizsgált idıszakban 8,3%-ról valamelyest emelkedett, 9,5%-ra. Összegezve tehát elmondható, hogy az 1%-os támogatások területileg koncentrálódnak, egyre inkább nyilvánvaló a fıváros szervezeteinek túlsúlya. Emellett a községi szervezetek, ha kis mértékben is, növelni tudták részesedésüket. Ez a trend valószínőleg abból adódik, hogy ez a két szervezeti kör képes leginkább tartani a kapcsolatot saját támogatói bázisával. Ez a budapesti szervezeteknél a pénzügyi dominanciából eredeztethetı fokozottabb médiajelenlétnek tudható be, míg a falusi szervezetek esetében a lakossággal fenntartott személyes kapcsolat az alapja. A fent leírt területi koncentrálódásból, következik az a feltételezés, hogy ez együtt jár a bevételek koncentrációjával is, azaz a tıkeerıs szervezetek több 1%-os támogatást képesek szerezni.

5. ábra Bevételnagyság szerinti megoszlás 1998-2004

2004 0.2 2003

55.8

34.1

9.7

41.7

12.2

0.2

40.5 2000

13.3

0.3

5000e felett 45.9

500-5000e 50-500e

1999

45.1 41.8

12.8

0.3

36.9 1998

14.1

0.3 0

45.9

10

20

30 %

40

50e Ft alatt

48.7

50

60

Forrás: KSH, 1998, 1999, 2000, 2003, 2004

Ezt a feltételezést igazolják a fenti, 4. számú grafikon adatai is. A tıkeerıs, 5 millió forint feletti bevétellel rendelkezı, szervezek az egész idıszakot szemlélve, kiemelkedıen magas arányú bevételt tudtak realizálni, és súlyuk egyre inkább növekszik (37-rıl 56%-ra). A közepes (500 ezer és 5 millió forint bevételő) szervezetek az elsı idıszakban tartani tudták részesedésüket (40-50% között), a 2000-ig tartó idıszakban, két évben (1998., 2000.) is ezek szerezték meg az 1%-os támogatások többségét (49, illetve 46%-át). Az ezt követı években

25

folyamatosan veszítettek súlyukból, így 2004-re mindössze a támogatás 34%-át voltak képesek megtartani. A kis szervezetek (50 és 500ezer közötti bevételőek) részesedése folyamatosan csökkent a vizsgált idıszakban, 2004-re 10% alá esett vissza. Ez a trend vélhetıen annak tudható be, hogy e szervezetek a növekvı 1%-os összegbıl kisebb részt tudtak megszerezni, mint a tıkeerısebb versenytársaik. Azonban ez inkább azt jelenti, hogy kisebb összeget stabilan képesek „hozni”, míg a növekményt valóban a nagy szervezetek szerzik meg. Ezt igazolja az 1998 és 2004 közötti „1%-os” növekedés mutató száma is, mely szerint a legkisebb szervezetek 1%-os bevételei 3,5-szörösére növekedtek, ez a megszerzett összeg azonban a teljes összegre vetítve elenyészı, 2004-ben is alig haladta meg a 21 millió forintot. A kis és közepes bevételő szervezetek támogatottsága egyaránt 2,4-szeresére nıtt, míg a legnagyobb szervezetek 5,6-szoros növekedést értek el, 1%-os bevételük 2004-ben meghaladta a 4,6 milliárd forintot. (A szektor növekedési átlaga 4,6-szoros) Igazolódni látszanak azok a kutatói elvárások is amelyek szerint az 1%-os támogatás elosztása különbözik a más, fıleg állami források elosztási arányaitól (Kuti-Vajda, 2000: 21.). Mivel a kis szervezetek 1%-os támogatottsága jelentısen magasabb arányú, mind az állami forrásokból való, mind az összes bevételbıl való részesedésüknél. Ez 2004-ben azt jelentette, hogy a legnagyobb (5 millió forint bevétel feletti) szervezetek az állami források (és az hozzávetılegesen az összes bevétel) 95%-át kötötték le, addig részesedésük az 1%-ból „mindössze” 56%-os, amellett, hogy a kis és közepes szervezetek az 1%-ból 10, illetve 34%ot szereztek meg

A szektor bevételeibıl az 1%-os támogatás aránya az egész idıszakban alatta maradt az összes bevétel egy százalékának( ez 1998 és 2003 között 0,6-0,8%-át tette ki), és csak 2004-re érte el az 1%-ot. Emellett az összes központi költségvetésbıl származó támogatásnak az elsı idıszakban (1997-2000 között) 3,5 százalékát jelentette, ami az állami források bıvülésével, valószínőleg csökkent a második idıszakban. A nonprofit szervezetek 1%-os támogatásból származó bevételei elsı években nem számítottak jelentıs bevételnövelı tényezınek, az összes növekedés mindössze 4%-át adták. (Vajda-Kuti, 2000: 20, 29). Vélhetıen ez a kép napjainkig nem változott, az 1%-ot nem szektor szinten kell jelentısnek tekinteni, hanem az egyes (fıként a kis) szervezetek életében játszott hatása alapján. Vajda és Kuti eredményei, és a KSH azóta közölt adatai cáfolni látszanak a trendet, hogy az 1% megjelenésével csökken az állami támogatások mértéke (Bullain, 2004: 3). Ezt erısítik meg a KSH adatai is, mivel 2004-ben a szektor bevételeinek

26

36,4%-a származott állami forrásokból. Amellett, hogy kimutatták az adókedvezmények csökkenésének negatív hatását, a szektorba áramló állami források összege tehát növekedett.

A nonprofit szervezetekhez eljuttatott támogatási forma összegének és bevételi arányainak változása jól mutatja a lakosság elégedettségét egy adott szervezettel kapcsolatosan, feltéve, hogy az adott szervezet jól definiált lakossági igényt elégít ki, és ezt megfelelıen kommunikálja is. Ebbıl adódik az a feltételezés, hogy a százalékos támogatás magasabb, adott esetben nem csak a tagságra terjed ki azoknál a szervezeteknél, ahol a kommunikációra nagyobb hangsúlyt fektetnek, így a százalékos támogatás nem elsısorban a tevékenység, hanem a lakosság felé megnyilvánuló nyitottság jutalmazása. Az 1%-os támogatást elnyerni igyekvı szervezetek egy bizonyos körének komoly kihívásokkal kell szembenézniük. Ezek az „1%-os versenybıl” adódnak. Elıször a szervezeteknek megfelelıen kell mutatniuk magukat a lakosság felé, itt sokszor elégtelen, ha a csupán „a tevékenység beszél helyettük”, sok esetben az adózó nem a szervezetek megismerése után választja ki a támogatottját, döntését az befolyásolja, ha már ismeri a szervezetet, akár a médiából, vagy személyesen. Az adózó inkább érzelmi, semmint racionális alapon dönt. Sebestény szerint:

„A jól szervezett, tıkeerıs, jó piaci pozícióban lévı

mamutszervezetek és - remélhetıleg - a helyi kis közösségekben vagy kistelepüléseken mőködı, környezetüket személyesen is ismerı kis egyesületek, alapítványok súlyukhoz mérten is nagyobb szeletet tudnak lehasítani a tortából” (Sebestény, 2000. 9). Ez a kép az eltelt idı alatt sem változott számottevıen, hiszen a szervezetek fenti két csoportja kivételes helyzetben van elérhetıség és ismertség szerint mind a mai napig.

II. 3. Az 1%-os támogatások társadalmi háttere az elemzések alapján

Korábban már esett arról szó, hogy az 1%-os felajánlások nemcsak a nonprofit szektor finanszírozásában játszanak szerepet, hanem egyúttal lehetıvé teszi az állampolgárok némi beleszólását az állami források elosztásába. Valószínőnek látszik Vajda és Kuti azon feltételezése miszerint: „az adófizetık 1%-os felajánlásai és a magánadományozók támogatási döntései hasonló megfontolások alapján születnek”, mindenesetre fontos újdonsága e támogatásnak, hogy a döntés az egyén szintjén történik, így decentralizált, és demokratikusabb, mint az állami elosztás (Vajda-Kuti, 2000: 29).

27

Az adózó állampolgár szempontjából fontos különbség az adományokhoz képest, hogy nem a „saját pénzét” szánja valamelyik nonprofit szervezetnek, azaz pénzösszeg számára már indifferens, így felajánlására jövedelmi helyzete a döntés meghozatalakor nincs hatással, csak az a fontos, hogy „hasznos” szervezetet kell kiválasztania. Ennek a döntésnek az eredménye az, hogy olyan szervezetek, és területek esnek a támogatók látókörébe, amelyek társadalmilag értékes feladatokat látnak el. Mint láthattuk az 1%-os támogatás nem annyira nagysága miatt fontos a szervezeteknek (bár egyes kis szervezetek esetében számottevı lehet a segítség), sokkal inkább jelentıs az a hatás, mely során a szervezetek kapcsolatot teremtenek a lakossággal, így az 1%-os támogatás jelentısége a lakosság felıl megnyilvánuló erkölcsi, társadalmi támogatottság elmélyítésére is szolgál (Vajda-Kuti, 2000: 37). A már többször hivatkozott Vajda és Kuti által készített felmérés szerint az 1%-os törvény széles körben ismert (a megkérdezettek 94%-a nyilatkozott így), emellett, mint az APEH adatsorainál láthattuk, az ismertség nem járt együtt a támogatás odaítélésével, mivel az egyes években a felajánlók aránya mindössze 30% körül alakult. A 2000-es állapot szerint a támogató döntések rendszertelenek, „nem váltak az adóbevallási procedúra rutinszerő részévé”, a felnıtt lakosság hozzávetılegesen 20%-a nyilatkozott mindhárom évben (VajdaKuti, 2000: 54)

A szerzık, tanulmányban közölt, a lakosság motivációiról szóló adatai megerısíteni látszanak azt a képet, amely a nonprofit szektorban az 1%-os támogatás esetében ténylegesen lezajlott. Látható, hogy a lakossági motivációk szempontjai hozzávetılegesen tükrözik a nonprofit szervezetek egyes tevékenységeit, azaz egy-egy szempont megfelel egy bizonyos tevékenységi területen mőködı szervezet munkájának. Amint azt a KSH adatsorainak elemzése alapján láthattuk, az 1%-os támogatásban tevékenységi kör szerint lényeges változás nem következett be, feltételezhetjük, hogy a támogatási döntések motívumai sem változtak jelentıs mértékben a 2000. év óta. A támogatási szándék leggyakoribb motivációs elemei elsısorban a szolidaritás meglétét igazolják, amennyiben olyan szempontok kerültek itt elı, mint: a segítség a rászorultakon, a szegényeken, a betegeken, a fogyatékkal élıkön és a természeti csapások áldozatain, illetve a gyerekek érdekeinek védelme (22,8%). További lényeges lakossági szempontként mutatkozott meg - a fent már jelzett - konkrét tevékenységek támogatása: fıleg az egészségügy, a szociális ellátás és az oktatás terén mőködı szervezeteket kell támogatni az adófizetık 1%-os felajánlásaival (22, 6 %).

28

Az 1%-os támogatás további megcélzott szereplıi például egyes intézmények (iskolák, kórházak, színházak, könyvtárak), vagy intézménycsoportok, melyek tevékenységét segíti a felajánlás, vagy hozzájárul mőködıképességük javításához. A felmérés adatai szerint a támogatás indítékaként kevesen (7,2 %) nyilatkoztak úgy, hogy az közvetlenül, személyes érdekeikbıl, vagy személyes kapcsolatuk alapján születne meg. A tanulmányból értékes adatokat kapunk a nyilatkozók társadalmi összetételérıl. Fontos, az 1%-os támogatás társadalmi elfogadottságát jelzı eredménynek látszik az, hogy az adózók és az adóköteles jövedelemmel nem rendelkezık hozzávetılegesen azonos támogatási preferenciával rendelkeznek. Mindazonáltal a támogatás felajánlásában leginkább aktív szerepet vállaló réteg viszonylag magasabb jövedelmő csoporthoz tartozik - így a jövedelmi helyzet más fontos gazdasági- társadalmi jellemzıkkel együtt érvényesül (Vajda-Kuti, 2000: 53-63.). A kutatási eredmények szerint az iskolai végzettség szintje is meghatározó jellemzıje a döntéseknek: a felsıfokú végzettséggel rendelkezık négyötöde rendelkezett legalább egy évben (és több mint felük mindhárom évben), ezzel szemben ez az arány a az alapfokú végzettségőek körében 50%, mindhárom évben pedig mindössze egyötödöt tesz ki a nyilatkozók aránya.. A magasabb képzettségi szint szélesebb körő ismereteket biztosít, amelyek végsı soron segítik az egyént eligazodni társadalmi környezetében, így megkönnyíti az információk megszerzését is. Ez a réteg tehát inkább lép fel támogatóként, mivel jobban átlátja mind a civil szervezetek társadalmi szerepét, és hasznosságát, mind az 1%-os döntés egyes lépéseinek rendszerét. Az alacsonyabb iskolai végzettségőek körében vélhetıen nagyobb számban vannak olyanok, akik azért nem rendelkeznek, mert nem saját maguk készítik el bevallásukat, így nem szánnak idıt arra, hogy a lehetséges kedvezményezettek körét felmérjék. Nem rendelkeznek

elegendı

információval,

a

lehetıségekkel

kapcsolatban

és

ez

az

alulinformáltság passzívvá teszi ıket az 1%-os felajánlásokkal kapcsolatosan. Az 1%-os támogatásról rendelkezık lakhely szerint vizsgálata azt mutatta, hogy a községekben élı adófizetık rendelkeztek a legkisebb arányban. Ennek fontos oka az, hogy a községek egy részében nem mőködik olyan szervezet, melyet lehetne támogatni, illetve a falvakban lakók egy része nem bevallható - a szürkegazdaságból származó - jövedelemmel rendelkezik,

amely

után

nem

fizet

adót.

A

legmagasabb

támogatói

arány

a

megyeszékhelyeken volt megfigyelhetı, ez a KSH fent elemzett adataival összhangban van, hiszen mint láthattuk, a megyeszékhelyek szervezetei az elsı években (ami megegyezik a Vajda-Kuti tanulmányának vizsgált idıszakával) valóban nagy arányú 1%-os támogatást szereztek meg. Az ekkor tapasztalt település szerinti 1%-os bevételi arányok csak a 2000-es

29

évet követıen rendezıdtek át, amely során a megyeszékhelyek szervezetei veszítettek súlyukból, a községiek pedig erısödtek valamelyest. Összegezve, általánosan igaz, hogy az 1%-os támogatás akkor növekedhet, ha a lakosság, és a szervezetek közötti kapcsolatok még intenzívebbé válnak. Ennek a folyamatnak viszont kétirányúnak kell lennie, azaz nem csak a szervezeteknek kell kampányokat folytatniuk, hanem a lakosság részérıl is szükséges a nyitottság, a „szükséges” információk győjtésére való hajlandóság. Olyan információk megszerzése a fontos, amelyek az adózó szőkebb-tágabb környezetében mőködı, és ıt – valamilyen formában -személyesen is érintı területen tevékenykedı szervezetekrıl adnak tájékoztatást. Ebben a folyamatban a lakossággal jó, megfelelı kapcsolatokat ápoló szervezetek százalékos támogatottsága beláthatóan magasabb, mint a kommunikációt elhagyó, de emellett fontos tevékenységet végzıkéi. Árnyalja a fent megrajzolt képet, ha az 1%-os támogatásban figyelembe veszzük az érdekeltséget, azaz ha az 1%-ot olyan szervezetnek adja a felajánló, amellyel kapcsolatban áll, vagy szolgáltatásait ténylegesen igénybe veszi. Ezekben az esetekben az „eszmei támogatást” (mint az állat-, és környezetvédelem, a rák elleni küzdelem, lokálpatrióta mozgalmak, egyházak, stb.) felváltja a tudatos haszonmaximalizáló magatartás (vállalati, vagy iskolai alapítványok, egészségmegırzı szervezetek, kamarák támogatása, stb.). Lakosság közeliek lehetnek azok a szervezetek melyeknek nagy a taglétszáma, és így a tagdíjbevétele is, magas a magántámogatások, speciális esetben egyes vállalati támogatások aránya3 (itt elsısorban a vidéki kis-közép vállalatokra érdemes említeni, melyeknek közvetlen érdeke a lakossággal, civil szervezetekkel kiépített jó kapcsolat). Lakosságközeli még az a szervezet, amely vagy olyan tevékenységet végez, amelyet a lakosság közvetlenül támogat, vagy valamilyen módon a lakosságra irányul a tevékenység (iskolai alapítványok, szociális-, városvédı szervezetek, szeretetszolgálatok, ifjúsági szervezetek. Az általánosan forráshiányos4 szervezetek a bevallási idıszakban felélénkítik kapcsolataikat a lakossággal. PR tevékenységük jelzi az egyes szervezetek (és a szektor) jelenlétét a lakosság felé, mely bár idıszaki (bevallási idıszakra koncentrált), az egész évre kiterjedı hatása lehet. Ez az egy idıszakra koncentrálódás, biztosan növeli a jelenlétet, a hatékonysága, vagyis hogy a „legérdemesebb szervezet” kapja a támogatást, azonban kérdéses. A kérdés legfıképpen az, vajon ez a jelenlét csupán pr aktivitásban kimerül, vagy

3 4

Vállalati adományozók, nonprofit szervezeteknek nyújtott vállalati támogatások, Kuti, 2004. pénzügyi, kapcsolati és pr, valamint humán erıforrás- szempontokból egyaránt

30

tényleges kapcsolatot takar civilek és a lakosság között. Mindez egyben megmutatja egy adott szervezet társadalmi beágyazottságát.5

III. A dolgozat céljai és hipotézisei A fenti alapvetésekbıl kiindulva a dolgozat elsıdleges célja egy olyan matematikai, statisztikai (klaszter) elemzés elvégzése, amely longitudinálisan - 1998 és 2004 között - az 1%-os támogatásban részesült szervezetek vizsgálata alapján megkísérli a támogatások fıbb trendjeinek meghatározását. A modellezés és az ebbıl kiinduló elemzés a szervezeteknél játszott szerepén keresztül mutatja be az 1% hatásait, ennyiben eltér az eddig alkalmazott megközelítésektıl, melyek célja fıként a lakosság 1%-os támogatáshoz való viszonya, és az e mögött meghúzódó motivációk feltárása volt. Ezekben a tanulmányokban, szervezeti feltételek leírása, mintegy a keretek meghatározása miatt volt érdekes. A kutatás hiánypótló a tekintetben, hogy az elmúlt években nem jelent meg jelentıs, az 1%-ot érintı országos kutatás, illetve ilyen – matematikai, statisztikai elemzés – még nem készült ebben a témában, így ez a megközelítés újszerő, és hozzájárul a magyar civil-, és nonprofit szervezetek csoportosításához, és ez által a szektor jobb megértéséhez.

E célokból eredıen a szervezetek jellemzıit évrıl évre vizsgálom a KSH egyes évekre vonatkozó adataira támaszkodva. Így az elemzés során a bevezetés éveinek tapasztalatait kiegészíthetjük a bevezetéstıl napjainkig tartó idıszak (fent már részben kifejtett) tapasztalataival.

Mindebbıl kifolyólag szakdolgozatomban a hangsúly elsısorban az „1%-os” kérdéskört érintı hipotézisek leírására, és ezek teszteléséhez szükséges helyes módszerek keresésére helyezıdik. A rendelkezésre álló adatbázisok lehetıvé teszik az 1% kapcsolatos trendek felrajzolását, és az évenkénti összehasonlítást. Segítenek láthatóvá tenni a jelenség hátterében meghúzódó pénzügyi (mint az 1% támogatások, teljes bevételhez, lakossági, vállalati adományokhoz viszonyított aránya), és szervezeti okokat (mint a jogi forma, tevékenység, szervezetnagyság szerinti megoszlás) ami által eldönthetı, hogy az 1% vajon ténylegesen követ-e az adományozással összefüggı tendenciát.

5

melyik településtípusról támogatják, mely társadalmi rétegek, illetve mennyire kontinuus ez a támogatás

31

Emellett „gondolatébresztı” lehet mindenkinek, aki a szektort nemzetközi térben képzeli el, gondolva arra, hogy a magyar civilek nyugatról „importálták” ezt a támogatási formát, és innen terjedt el a térség többi országában. Mind az elméleti alapvetések, mind a kutatás céljaiból következıen az alábbi hipotéziseket kívánom igazolni/vagy elvetni.

1. A vizsgált célcsoport (minden évben 1%-ot szerzett szervezetek) legfontosabb jellemzıi (jogi forma, bevételnagyság, településtípus) lényegesen eltérnek a szektor többi szervezetének jellemzıitıl. Itt feltételezhetıen a következı eltérések rajzolódnak ki: •

az alapítványok, és egyesületek aránya a vizsgált csoportban magasabb,

•

míg a bevételnagyságot tekintve vélhetıen a közepes bevételő szervezetek aránya magasabb a „folyamatosan 1%-os” szervezetek körében.

2. A klaszterelemzés megfelelı statisztikai elemzési módszer arra nézve, hogy az 1998 és 2004 között 1%-os bevétellel rendelkezı szervezetek fıbb csoportjait lehatároljuk. Az egyszázalékos szervezeteket egy olyan modellbe lehet sorolni, melyben azok •

szervezeti (jogi forma, településtípus, méret)

•

és finanszírozási sajátosságok (állami-önkormányzati, normatív-pályázati támogatás, vállalati-lakossági támogatás, tagdíj, saját-, és vállalkozási bevétel)

alapján egymástól jól elkülöníthetı csoportokat alkotnak. Ehhez kapcsolódóan alcélként fogalmazható meg az egyes típusokba tartozó szervezetek legfontosabb finanszírozási forrásainak kimutatása. Ez segít annak megértésében, hogy milyen típusú szervezetek, mekkora egyszázalékos összegre számíthatnak. Közvetetten tehát mutatják, hogy a szervezetnek mely forrásokból (állami, lakossági, vállalati) származnak leginkább bevételei.

3. Az elemzés során vélhetıen egy különálló csoportot fognak alkotni az alacsony bevétellel rendelkezı községi szervezetek, amelyek évrıl - évre nem túl magas, de stabil 1%-os támogatottsággal rendelkeznek. Jellemzıjük e szervezeteknek, hogy fıként oktatási, illetve a település közösségi céljaiért tevékenykednek.

4. Egy további csoportot alkotnak azok, a fıként városi szervezetek, amelyek változó százalékos támogatottsággal rendelkeztek a vizsgált idıszakban, és fıként szociális tevékenységeket látnak el 32

5. A magas bevételő országos hatókörő, fıként egészségügyi, szociális vagy esetleg oktatási feladatokat ellátó szervezetek között egy külön csoportot fognak alkotni azok a szervezetek, amelyeket váltakozó 1%-os támogatottság jellemzett 1998 és 2004 között.

6. Végezetül magas bevételő országos hatókörő, fıként egészségügyi, szociális vagy esetleg oktatási feladatokat ellátó szervezetek között egy további csoportot fognak alkotni azok a szervezetek, amelyeket stabil és folyamatosan növekvı 1%-os támogatottság jellemzett 1998 és 2004 között.

E csoportok elemzése során fény derül azokra a szervezeti sajátosságokra, melyek lehetıvé teszik egyes szervezeteknek a folyamatos (fıként a növekvı) 1%-os bevételt. Voltak-e olyan szervezettípusok melyekre jobban hatott a trend, vagy éppen függetlenedtek a hatástól. Választ kapunk továbbá arra is, milyen szervezeti tulajdonságok kombinációja adja a legoptimálisabb 1%-os bıvülést (bevétel szerkezet hogyan alakul, tagok száma, stb.), illetve mi az optimum.

7. Az évenkénti összehasonlítás során mutatható ki, hogy az egyes csoportokban hogyan jelenik meg az 1%-os bevétel, milyen arányt képvisel az összes bevételbıl, a csoportok szervezeti köreiben csökkenı, növekvı vagy éppen stagnáló tendenciát mutat az elmúlt évek alapján, e támogatási forma. Hipotézisem szerint az egyes csoportokra más növekedési ütem jellemzı. Vizsgálom azt, hogy a teljes „százalékos szervezeti kör”, illetve annak egyes csoportjai milyen arányban részesülnek az 1% teljes kiutalt összegébıl, illetve mekkora részt szereztek meg az 1% évenkénti növekedésébıl, azzal a feltételezéssel élve, hogy mivel ezek a szervezetek minden évben megszerezték a támogatást, ezért bevételük ebbıl egyre magasabb, és a szektor szintjén is nagyobb arányt képvisel. Ebben tükrözıdik az a rutin, melyet e szervezetek szereztek az évek alatt

8. A csoportok kialakítása után alkalom nyílik arra, hogy az adományozás és az 1%-os támogatás egymásra gyakorolt hatását is vizsgáljuk, hogy az egyes csoportok szerinti arányok mellet az abszolút összegekrıl is képet alkothassunk. Így válaszolhatunk arra a kérdésre, hogy vajon e két támogatási forma között fennáll- e valamilyen oksági kapcsolat. Igazolható-e az a hipotézis, miszerint az egyszázalékos

33

támogatások összegének növekedése maga után vonzza a lakossági (és vállalati) adományok emelkedését is, illetve, hogy mely szervezeti típusoknál jelentkezik ez a bıvülés.

IV. A szakdolgozat módszerei IV. 1. Cél és módszer összehangolása, megfelelı módszer alkalmazásának kérdései A dolgozatban az 1%-os támogatások vizsgálatakor olyan klaszterstruktúra megalkotása a cél, amely jobban érthetıvé teszi az „1%-os jelenség” eddig rejtve maradt oldalait. Valamint és további, olyan, kérdések következhetnek belıle, amelyek jobban láthatóvá teszik támogatási forma két fontos oldalát, a civil szervezetek motivációit, és tevékenységeit, valamint a lakosság, a társadalom erre adott reakcióit. A dolgozat ezen kérdések megválaszolásához egy olyan modellel járul hozzá, amely a civil szervezetek KSH által összegyőjtött adatai alapján, statisztikai elemzésen alapul. A korábban már említett bizonytalanság abból adódik, hogy a KSH a 2003-as évet megelızı két évben nem teljes körő, hanem reprezentatív mintavétel alapján állította össze statisztikáit, így ezekre az évekre a mintavétel számos metszetben korlátozza az összehasonlíthatóságot, mivel jelentısen sérülhetett annak a szervezeti körnek az adatfelvétele, mely a dolgozat célcsoportját alkotja. Továbbá 2004-es, immár ismét teljes körő adatfelvétel módszertanában számos ponton eltér mind a 2003-astól (mely a reprezentatív felvételeket megelızı felvételek módszertanát követte), mind a reprezentatív felvételektıl. Az utolsó két felvétel során eltér a szervezetek regisztrációs rendszere is, mind a reprezentatív, mind az azt megelızı idıszak felvételeinél alkalmazottól, így a szervezetek nehezebben követhetık longitudinális vizsgálatokban. A dolgozathoz a reprezentatív felvétel adatsorai nem állnak rendelkezésre, ezért az összehasonlíthatóság megırzéséért a vizsgált idıszakot két részre kellett bontani, mivel csak ezen a módon lehet a dolgozat céljaként megjelölt, minden évben 1%-ot szerzı szervezeti körre érvényes megállapításokat tenni. A két vizsgált idıszak így az 1998-2000, és a 2003-2004 évek. Az adatbázisok feldolgozása SPSS program segítségével történik, elsı lépésben leválogatásra kerültek azok a szervezetek, melyek minden évben szerepelnek az adatbázisokban, ebbıl a körbıl lettek szelektálva a minden évben 1%-ot szerzı szervezetek.

34

IV. 2. Csoportok kialakítása, és az ehhez segítséget nyújtó klaszteranalízis A rendelkezésre álló adatbázisok lehetıvé teszik trendek felrajzolását, és az évenkénti összehasonlítást. Segítenek láthatóvá tenni a jelenség hátterében meghúzódó pénzügyi, és szervezeti okokat (mint a jogi forma, tevékenység, szervezetnagyság szerinti megoszlás). Ezt

a

szervezeti

dimenziók

(jogi

forma,

tevékenységi

kör,

településtípus

bevételnagyság) kategóriáinak, és az 1%-os támogatás, és az ebbıl képezhetı mutatók (összege, aránya az összes 1%-os-, és a teljes bevételen belül, ezek megoszlásai) közötti kereszttáblás elemzéssel vizsgálom. A minden évre elvégzett elemzés lehetıvé teszi az összehasonlítást a kategóriák szerinti arányok figyelembevételével. Az 1%s támogatást kapott szervezetek osztályozásának a dolgozatban használt módszere, a statisztikai elemzés során nyert klaszterekbe sorolás. A klaszteranalízis lényege, hogy a szervezetek, adott változók értékei szerint egy-egy csoportba tömörülnek. Az összes változóra felvett értékeknél kisebb a távolság a csoporttagok között, mint a más klaszterközéppontokhoz (azaz csoportokhoz) viszonyítva. (Székely, Barna, 2002.). Az így kialakított klaszterstruktúra elemei klaszerenként homogénnek tekinthetık, azaz azonos jellemzıkkel bírnak, egy elıre definiált szinten. Ez a módszer alkalmas arra, hogy a szervezeteket tipologizáljuk vele. A klaszteranalízisbe bevont változókat lehet saját értékeikkel szerepeltetni, ez esetben azonban az egyes változók eltérı mértékegysége a kialakított csoportok interpretálhatóságát megnehezíti, mint látni fogjuk az elemzésbe arányt kifejezı, és forintban kifejezett változók kerültek be. Ezért érdemes a kiválasztott változókat standardizált formában bevonni az elemzésbe, mely során a tényleges értékek átalakulnak ugyan, ám a csoportok változónkénti felvett standardizált értékei megkönnyítik a csoportok összehasonlítását. (ugyanis ebben az esetben a minta teljes átlagához viszonyított csoport érték szerepel, azaz kisebb vagy nagyobb, melynek nagyságrendjébıl lehet következtetéseket levonni). A megfelelı struktúra kialakítása után, az interpretáció végeztével ezek az értékek visszatranszformálhatók az eredeti értékekre.

A klaszterstruktúra kialakításához felhasznált változók az adatbázis 2000 és 2004-es bevételi adataiból lettek kiválasztva. Elsı lépésben a bekerülés kritériuma az volt, hogy az adott bevételtípusból a minta szervezeteinek legalább 10%-ának legyen bevétele (lásd 3. számú Függelék). Ezt a döntést az indokolta, hogy a határérték feletti bevételek a jelentısebbnek tekinthetık mind a szektor, mind a minta szervezeteinek körében, és így megfelelı csoportképzı hatásuk is lehet. Azonban az elsı klaszterstruktúra kialakításakor e változók (és 35

ezek kombinációi) mentén a szervezetek egy nagy csoportba tömörültek, és a további csoportokba csak elenyészı elemszámmal (sok esetben 1-2 szervezet) kerültek elemek. Ezt a problémát a klaszterek számának növelése megoldhatta volna, azonban az újabb bontás csak további kis elemszámú csoportokat eredményezett. Tehát a kiválasztott változók nem voltak alkalmasak arra, hogy a mintát szegmentálják. Ez az eredmény azt jelenti, hogy a szervezetek bevételi koncentrációja mindegyik bevételtípusnál nagyon nagy mértékő, azaz kevés szervezet szerzi meg a bevételek túlnyomó többségét, míg számszerően a többség nem, vagy alig jut bevételhez. Azért, hogy ennél mélyebbre láthassunk a szervezetek bevételszerkezetében, szükségesnek látszott a kiugróan magas értékekkel rendelkezı szervezetek eltávolítása (a szélsı értéket az adott változó átlaga plusz a szórásának hatszorosán túl esı étékként definiáltuk), azonban a koncentráltság így is megmaradt, a mintából mindössze néhány szervezet „távozott”. Ezután a további szőkítést úgy végeztük el, a kiválasztott határérték még kellıen magas legyen ahhoz, hogy a mintában maradjon elég kiemelkedı bevételő szervezet, és a klaszterstruktúra is kialakulhasson. Ez a határt a 2000. évi felvétel vizsgálatakor bevételi típusonként 50 millió Ft-nál húztuk meg, így a végleges szervezetszám 5764 lett, ez az eredeti minta 98%-a. Ezzel a módszerrel valóban maradtak a mintában olyan szervezetek, melyek az átlagtól, és a többi szervezettıl eltérıen kiemelkedı bevételeket könyvelhettek el az egyes bevételtípusokban. Hasonló szakértıi becslésen alapuló lehatárolást alkalmazunk a második idıszak (a 2003-as, és 2004-es felvétel) szervezeteinek körében is. Itt már azonban azt is figyelembe kellett venni, hogy a határértékeket lehetıleg úgy határozzuk meg, hogy közel hasonló arányban maradjanak a mintában a szervezetek, mint az elsı idıszakban, így 2004-re a kialakított modellben 14084 szervezet szerepelt. Már a szőkítés során is nyilvánvalóvá vált néhány a szektort érintı trend. Ugyanis a második lehatárolásnál az állami támogatások határát jelentıs mértékben, 80 millió Ft határig kellett emelni, ellenkezı esetben túl sok szervezet esett volna ki a vizsgálati körbıl. Ez az eredmény azt mutatja, hogy a két vizsgálat között eltelt idı alatt az állami támogatások jelentıs mértékben megnövekedtek, jelentısé váltak a szektorban. Az állami támogatások jelentıségének növekedésérıl a KSH adatai is tanúskodnak, négy év alatt ezen a területen volt legdinamikusabb a bıvülés, mely az összeg megduplázódását eredményezte (KSH, 2004.: 39.) Emellett az 1%-os támogatás határát 20 millió Ft-ig kellett csökkenteni. Erre azért volt szükség, mert ezt meghaladó összeget csak igen kevés szervezet ért el. Az ebbıl fakadó fontos következtetés az, hogy, amint errıl már volt szó (lásd 21. és 25. o, és 2. számú Függelék ), az 1%-os bevételek jelentıs mértékben koncentrálódtak a 2000 és 2004 között eltelt idıszakban. 36

A klaszterelemzésbe bevont változók az elsı modellben az 1% valamint a tagdíj aránya az összes bevételen belül, a lakossági támogatás, az állami támogatás, az 1%-os bevétel 2000. évi adatai voltak. Ezzel a megközelítéssel sikerült olyan csoportokat kialakítani, melyekre ugyan rányomja bélyegét az erıteljes bevétel-koncentráció, emellett azonban kialakulhatott néhány egymástól markánsan eltérı jellegzetes csoport is. A második 2004-es modellbe a tagdíj aránya nem épült be szignifikáns hatással, azonban a lakossági támogatás aránya – mely az elsı modellbıl „esett ki” – pedig igen.

3. tábla A minta jellemzıi a klaszterképzı változók szerint (ezer Ft) 2000.

Lakossági támogatás 1%-os bevétel Állami támogatás Tagdíj aránya Az 1% aránya

2000. Maximum 43452 44701 49570 98,6 100

Átlag 401 327 1348 2 34

2004. Maximum 46513 19220 79234 100

Lakossági támogatás 100 aránya Forrás: saját elemzés, KSH adatbázis alapján

Átlag 345 333 1862 35 11

Az így bevont változók mindegyike szignifikáns hatást gyakorol a csoportképzıdésre, a legnagyobb magyarázóerıt az arányt kifejezı változók produkálták. Ennek szervezeti okairól az eredmények tárgyalásánál lesz bıvebben szó, statisztikailag e változók egyenletesebb eloszlása okozta jobb differenciáló szerepüket. Az állami támogatás kisebb magyarázó ereje abból adódik, hogy a fent ismertetett változók elsısorban a lakosság felıl érkezı bevételi forrásokra nyújtanak fókuszt. Annak, hogy ezek a változók kerültek a modellbe az az oka, hogy az elemzés során az állami támogatások közül jelentısnek mondható normatív, illetve nem normatív önkormányzati, és költségvetési támogatások nem épültek be szignifikáns hatással a modellbe. Ezért, hogy e támogatások hatásáról mégis képet alkothassunk, az állami támogatások összes összegét vettük a modellbe. Így lehetıség nyílt szegmentáló hatásának vizsgálatára az alapvetıen lakosság felé dimenzionáltság mellett.

37

4. tábla Az elemzésbe bevont változók „fontossági” sorrendje 2000. Tagdíj aránya 1% aránya Lakossági támogatás 1% bevétel Állami támogatás

"F" érték 8718.08 3569.89 1965.61 1302.31 68.09

2004. "F" érték Lakossági tám aránya 25490 Az 1% aránya 21453 Szja1% bevétel 4436 Lakossági támogatás 457 Állami támogatás 229 Forrás: saját elemzés, KSH adatbázis alapján

IV. 3. A mintát alkotó szervezetek jellemzıi

A hipotézisekben felvázolt klaszterstruktúra logikailag, a szektor ismeretébıl adódóan is kikövetkeztethetı, a klaszteranalízis segítségével azonban igazolhatóvá válik e csoportok megléte, illetve az is megmutathatóvá válik, hogy esetleg más szerkezetbe tömörülnek, vagy több csoportot alkotnak-e. A mintát azok a szervezetek alkotják, amelyek a Központi Statisztikai Hivatal nonprofit adatfelvételeiben 1998 és 2004 között minden évben megjelölték, hogy részesültek 1%-os támogatásban. Ennek az oka, hogy ez az a szervezeti kör, amelyik a leginkább érintett az 1%-os támogatás változásaiban, illetve a legjobban volt képes reagálni e környezet változásaira. Az alapgyakoriságok feltárása mellett, kereszttáblás, elemzésekkel lehet a rejtettebb okokat leírni, továbbá a modellben szereplı csoportokat klaszteranalízis segítségével lehet kialakítani.

38

7. ábra Az 1%-ot szerzett szervezetek aránya évek szerint, 1998-2000. Melyik évben kapott 1%-ot 1998-2000 50 45 40 35 30 25 20 15 10 5 0

45,21

27,47

10,6 5,98 1,77 soha

minden csak évben 1998ban

1,26 1999ben nem

csak 2000ben

1,58

2,1

3,94

2000ben nem

csak 1999ben

1998ban nem

n.a.

Forrás: saját elemzés, KSH adatbázis alapján

Az elsı három évben tehát a szervezetek 10,6%-a, azaz 5826 szervezet kapott minden évben 1%-os támogatást: ez a kör alkotja az elsı vizsgált idıszak mintáját. Ennek az idıszaknak további jellemzıje, hogy 45%-uk egyik évben sem, 23%-uk vizsgált évek valamelyikében kapott csak támogatást, míg a szervezetek 27%-áról nem állt rendelkezésre ez az adat.

8. ábra Az 1%-ot szerzett szervezetek aránya évek szerint, 2003-2004.

Melyik évben kapott 1%-ot 2003-04. 45

40,46

40 35 30 23,5

25

21,86

20 15 10

8

6,14

5 0 soha

2003-ban

mindkét évben

2004-ben

n.a.

Forrás: saját elemzés, KSH adatbázis alapján

39

A második idıszakban (2003 és 2004-ben) mindkét évben kapott támogatást a szervezetek 23%-a, összesen 14327 szervezet. Ez a magasabb arány nem meglepı, tekintetbe véve, hogy az vizsgálati idıszak rövidebb, így a szervezetek fluktuációja nem is lehetett olyan mértékő, mint az elsı idıszakban. Emellett ez az adat utal arra is, hogy egyre inkább bıvül az a szervezeti kör, mely egymást követı több évben képes 1%-os támogatást szerezni. Nem részesült támogatásban, egyetlen évben sem a szervezetek 40%-a, míg 22%-ról nem tudható hogy győjtött-e ilyen jellegő támogatást. A szakdolgozatban nem foglalkozom azokkal a szervezetekkel, amelyek nem kapnak 1%-os támogatást, illetve a vizsgált idıszak valamelyik évében nem kaptak 1%-ot, továbbá a hiányzó adatokkal rendelkezı szervezetek is kiesnek a vizsgálati körbıl. A szervezeti kör bıvülésének feltárása nem tartozik a szakdolgozat céljai közé.

5. tábla A mintában szereplı szervezetek 1%-os adatai 1998 1% összege 1,7 M Ft 300 Átlag 5826 N Részesedés az 74 összes 1%-ból (%)

1%-os támogatási bevétel (minta) 1999 2000 2001-2002 2003

2004

2

2,1

n.a.

5,4

6,3

351 5826

364 5826

n.a n.a

377 14327

446 14327

66,4

58,3

n.a

81,2

77,4

Forrás: saját elemzés, KSH adatbázis alapján

Az megállapítható, hogy a mintába került szervezetek részesedése az összes 1%-os támogatásból a vizsgált idıszakokban folyamatosan csökkent (74%-ról 58%-ra, illetve 81%ról 77%-ra), emellett az általuk ténylegesen megszerzett összeg azonban növekedett. Ha az abszolút számokat nézzük, az elsı (1998-2000 közötti) idıszak 1%-os bevétele nem emelkedett számottevıen (1,7 M Forintról mindössze 2,1 M Forintra), ami azt jelzi, hogy ebben az idıszakban a szervezetek, támogatóinak száma sem emelkedett, ezek a szervezetek tehát stabilan „hozták” az éves támogatási összeget, valószínőleg a folyamatos, és megbízható tevékenységvégzés mellett. Fontos látni azt is, hogy az összes 1%-os támogatáson belüli arány a második (2003-2004 közötti) idıszakban kiemelkedıen magasról indult (és ha elfogadjuk az Apeh kimutatását 2004-re: 6,9 M Ft, akkor nemhogy csökken, hanem emelkedik). Ennek egyik magyarázata, hogy az elsı idıszakban az 1%-os támogatás győjtésébe egyre több szervezet kapcsolódott be, az új szervezetek nagy szeletet szereztek meg a támogatásból, ami magyarázza a minta-képzı szervezetek arányvesztését. A második idıszakban több szervezetet maradt a mintában, ennek 40

oka egyrészt a rövidebb vizsgálati idıszak, másrészt az elsı évek tanuló idıszaka után feltehetıen már rutinosabbakká váltak a mintát alkotó szervezetek az 1%-os támogatás megszerzésében és a második évben ezért nem csökkent nagyobb mértékben a támogatásból ismét részesülı szervezetek aránya. A vizsgált szervezetek minden évben magasabb összegő 1%-os támogatást győjtöttek be (azaz átlagos, egy szervezetre jutó részesedésük magasabb volt), mint azok a szervezetek, amelyek nem kaptak minden évben 1%-os támogatást. Ebbıl az következik, hogy ha egy szervezet több éven keresztül képes 1%-ot győjteni, akkor egyre magasabb összegre számíthat, mind az elmúlt évek saját 1%-os bevételéhez, mind a többi szervezetéhez viszonyítva Ezt alátámasztja az is, hogy az elsı idıszakban a szervezetek mindössze 38%-a kapott az utolsó évben kevesebb támogatást, mint az elsıben, a szervezetek többségénél pedig emelkedett az összeg. A fent leírt szervezeti kört fıbb szervezeti jellemzıik (jogi forma, bevételnagyság, tevékenységi kör, településtípus, 1% bevétel csökken/nı, lakosságközeliség) szerinti csoportosítás (klaszterelemzés) után, a csoportok reprezentáns szervezeteinek tapasztalatait interjúkkal lehet mélyebben feltárni.

V. Eredmények V.1. A minta szervezeteinek ismertetése A mintát tehát az, a módszertani rész végén, részben már részben értékelt, szervezeti kör alkotja melyek minden évben részesültek 1%-os támogatásban. Várható, hogy ez a szervezeti kör fıbb jellemzıiben jelentısen eltér a szektor többi részétıl, csakúgy, mint az általában 1%-ot kapott szervezetektıl. A következendıkben e jellemzıket tekintjük át. A két idıszakra nézve alapvetıen a záró, 2000. és 2004. év adataira támaszkodunk, ahol ettıl jelentıs eltérés mutatkozik, ott azt külön jelezzük.

V.1.1. A minta jellemzése a kiemelt dimenziók mentén Az elsı idıszak (1998-2000) szervezettípus szerinti megoszlását szemlélve jelentıs az alapítványok túlsúlya, a szervezetek több mint háromnegyede (78%, 4515 szervezet) tartozik ide, míg egyesületi formában egyötödük (19%; 1093 szervezet) mőködött, a közalapítványok aránya 3% (174 szervezet) volt. 2004-re jelentısebb változás következett be, amennyiben is csökkent az alapítványok száma és nıtt az 1%-ból rendszeresen részesedı egyesületeké. (a szervezetek 65%-a 9281 szervezet 41

mőködött alapítványi formában, és az egyesületek aránya 29%-ra (4129)6 emelkedett). Ez a két idıszak közötti elmozdulás, megerısíti azt a feltételezést, hogy míg a bevezetést követıen inkább a tıkeerısebbnek számító alapítványi kör volt képes folyamatosan hozzájutni e támogatáshoz, késıbb az egyesületi kör is megtalálta az utat e támogatáshoz. Ennek egyik oka lehet az, is, hogy e szervezetek általában professzionálisabban szervezettek, azaz mőködtetıik jobban kiigazodnak a jogszabályi, és finanszírozási lehetıségek között. 2004-re azonban egyre több egyesület volt képes – vélhetıen tagságát, vagy ahhoz kötıdı szélesebb kört megszólítani és ezeket képesek voltak mint tartós felajánlókat megtartani. Összességében ez azt is mutatja, hogy az 1%-os támogatáshoz tartósan hozzájutó szervezetek köre szélesedett a szektorban. Ugyanakkor - amennyiben a vizsgált szervezeti körre esı összes 1%-os összeget vizsgáljuk - a két szervezeti csoport közötti „egyenlıtlen részesedés” tartósnak mutatkozik. Az alapítványok az összes 1%-os támogatási összeg 85%-át (1999-ben 77%-át), 2004-ben pedig 79%-át szerezték meg (lásd még 20. oldal). Noha az egyesületek 1%-os bevételbıl való részesedése ezalatt 13%-ról 17%-ra emelkedett (1999-ben 19%), ez azonban nem volt igazán számottevı. Míg tehát az egyesületi kör számarányában jelentısen bıvült, a támogatási összegbıl való részesedése alatta maradt ennek a bıvülésnek.

Településtípus szerint vizsgálva a szervezetek számbeli megoszlása (hasonlóan az összes 1%os támogatást kapott szervezethez) kiegyenlített képet mutat: a mintába került szervezeteknek az elsı idıszakban – 1998 és 2000 között - 23,5%-a a volt fıvárosi, 27%-a megyeszékhelyekrıl, a városokból 30%, míg a községi szervezetek köre 19,5% volt. A második idıszakban – 2003 és 2004 között - a fıvárosi szervezetek aránya kissé bıvült (25%), míg a megyeszékhelyen mőködıké csökkent (21%), a városi szervezetek aránya gyakorlatilag változatlan maradt, és a községiek részaránya jelentısebb mértékben, 23%-ra nıtt. Az 1%-os támogatásból megszerezhetı összeg függvényében vizsgálva a megoszlásokat - ez esetben is - jelentıs különbségeket lehetett kimutatni. Egyértelmőnek látszik a fıvárosi szervezetek túlsúlya, hiszen 1998-ban a teljes összeg 41, illetve 2000-re 49%-át szerezték meg, és ez 2004-ben már meghaladta az 50%-ot. Ez csak kis mértékben marad alatta az összes 1%-os szervezetnél tapasztalható aránynak (lásd 24. o). A mintába került, megyeszékhelyeken mőködı szervezetek esetén az 1%-os bevételekbıl való részesedésben visszaesést láthatunk 6

A szervezetszám ilyen mértékő növekedéséért a „kényszerő” két idıszakra bontás, és a második idıszak rövidebb volta a felelıs.

42

(27%-ról 23%-ra), ami megfelel a már ismertetett trendnek. A városi szervezetek részesedése az egész idıszakban 20-23% körül alakult, amit 2004-re jelentısebb arányvesztés követett (18% alá esett vissza). A községi szervezetek részesedése kissé nıtt, az átlagos 7-8%-ról 2004-ben 9% fölé emelkedett. Összegezve tehát, a mintát alkotó szervezeti körben is megfigyelhetı az a tendencia, amelyet az összes 1%-ot szerzı szervezet esetében már láthattunk: a fıvárosi és a községi szervezetek bevétel-növekedése mellett, a többi településtípus esetében visszaesés tapasztalható. Az adatokból kitőnik az a területi átrendezıdés, amit az 1%-os támogatás évenkénti megoszlásának vizsgálatakor már láthattuk. Ugyanakkor az is látszik, hogy ez a koncentráció kissé kiegyenlítettebben következett be, azaz az egyes típusokba tartozó szervezetek bevételnövekedése, vagy –csökkenése (bár csak néhány százalékos az eltéréssel), arányaiban nem volt olyan mértékő, mint azt az összes 1%-os szervezet esetében tapasztalható volt. Ebbıl arra következtethetünk, hogy azok a szervezetek, melyek minden évben képesek voltak 1%-ot szerezni kevésbé voltak/vannak kitéve azoknak a –területi koncentráció irányába mutató – hatásoknak, mint a többi 1%-ot győjtı szervezetet.

A tevékenységi kör szerinti bontásban szintén érvényesülnek a teljes 1%-os szervezeti körre jellemzı trendek, a három legjelentısebb terület (oktatás, szociális ellátás, és egészségügy) dominanciája és sorendje figyelhetı meg. Az összes 1%-ot győjtı szervezettel összehasonlítva az látszik, hogy rendre nagyobb arányban (3-5%-kal nagyobb arányban) részesednek az 1%-os támogatásból. Ez a megállapítás igaz a még a jelentısnek mondható, ám

összességében

csekély

hányadot

szerzı

területekre

is,

mint

a

kultúra,

és

környezetvédelem.

43

9. ábra Az 1%-os támogatás tevékenységek szerinti megoszlása a minta szervezetei körében 5.4 5

2004

2 2000 1.9 1999 2.1 1998

0

Kultúra

29.4

Egészségügy

3.6 4.8

2003

Környezetvédelem

19.6 21.8

19.5 20.7

5.4

Szociális ellátás 32.5

Oktatás

22.3 19.9

5.1

19.1

5.5

39

26.3

37

19.3 20.3 10

20

41.2 %

30

40

50

Forrás: saját elemzés, KSH adatbázis alapján

Ezek a magasabb arányok megerısítik azt a feltételezést, hogy ezek a szervezetek társadalmilag fontos, és ami talán még lényegesebb, látható tevékenységet folytatnak, és ezért biztosabban számíthatnak a lakosság 1%-os, illetve más jellegő támogatásaira is. Az adatok azt is mutatják, hogyha egy szervezet képes folyamatosan részt venni az 1%-os győjtésben, akkor valóban egyre magasabb támogatásra számíthat. Ennek oka pedig az, hogy az évente ismétlıdı jelenlét miatt a potenciális támogatók könnyebben és tartósan azonosítják, mint fogadószervezet.

A bevételek vizsgálata azt mutatta, hogy a minta szervezeteinek jellemzıi nem különböznek lényegesen a teljes 1%-os körétıl. Ennek megfelelıen a legtöbb (5 millió Ft feletti) bevétellel rendelkezı szervezetek szerezték meg az 1%-os támogatás legnagyobb hányadát (45-54%), és a teljes vizsgálati idıszakot tekintve részesedésük növekedett. A közepes (500-5000 e Ft közötti) bevétellel rendelkezı szervezetek csak két évben voltak képesek ennél nagyobb arányú támogatási összeget lekötni (1998-ban 48%, 2000-ben 45%), azonban ez a megszerzett hányad folyamatosan csökkent a további években. Míg a az alacsony (50-500 e Ft) és nagyon alacsony (50 e Ft alatti éves) bevételő szervezetek, a csak csekély részt (9-13% körül) tudtak csak megszerezni az 1%-os támogatásokból.

44

10.ábra Az 1%-os támogatás megoszlása bevételnagyság szerint a minta szervezeti körében

2004 0.2 2003

53.9

36

9.9

41.1

11.9

0.2 2000

5000e felett 43.2 45.4

11.2

0.2

500-5000e 50-500e 50e alatt

1999

45.9 42.3

11.6

0.2

37.9 1998

13.7

0.2 0

46.9

10

20

30 %

40

48.3

50

60

Forrás: saját elemzés, KSH adatbázis alapján

Nem meglepı az sem, ha a szerveztek, egyes bevételi kategóriánkénti arányát nézzük, hogy a mintában, minden évben, többségben vannak a közepes mérető szervezetek (ezek aránya minden évben 47% körüli), emellett az ennél kisebb (50-500 ezer forint) bevételő szervezetek szintén jelentıs (35% körüli) arányban vannak jelen. Ez alapján elmondható, hogy bár a teljes 1%-os összegbıl származó bevételük jelentısen különbözik, ebbe a két csoportba tartoznak azok a szervezetek, amelyek az 1%-os támogatást rendszeresen képesek megszerezni, azaz valóban olyan tevékenységet végeznek, mely a lakossággal való aktív kapcsolatokat igényli. A nagy bevételő szervezetek, noha az 1%-os támogatás jelentıs hányadából részesülnek, ez igen kevés szervezet (az összes 17%-a) között oszlik meg. Ez azzal magyarázható, hogy e szervezetek bevételeiben általában az 1%-os támogatás (és egyéb lakossági bevételek, mint adományok, tagdíj) csak kisebb arányt képviselnek, tehát bevételeik jelentısebb része általában nem a lakossági forrásokból származik. Itt fontos visszautalni arra, hogyha a szektor egészét nézzük az 1%-os támogatás csak az utolsó évben (2004) érte el az összes bevétel 1%-át, ami azt mutatja, hogy a szektor összes bevételi arányában a legkisebb bevételnek számít. Azok a kutatói (Vajda-Kuti, 2000.) elvárások, miszerint ez a támogatási forma az összeg nagyságán túl, fontos szerephez jut elsısorban a kis bevételő, és vidéki - a központi támogatási csatornáktól távol esı, azoktól támogatást nem szerzı - szervezetek bevételstruktúrájában adataink szerint is igazolódni látszanak. 45

A mintába bekerült szervezetek legfontosabb tulajdonságait összegezve, láthattuk, hogy fıbb jellemzıikben nem térnek el jelentısen a szektor többi 1%-os szervezetétıl. Alapvetıen ugyanazok a folyamatok zajlottak le ebben a körben is, mint a többi 1 %-os támogatásban részesülı szervezetnél volt tapasztalható: a több dimenzióban is megfigyelhetı koncentráltság ami az 1%-os támogatások jelentıs hányadát a fıvárosi, és a nagyobb bevételő szervezetekhez juttatja.

V.1.2. Az 1%-os támogatás szerepe a szervezetek bevételszerkezetében Mint ahogy fentebb láthattuk, az 1%-os támogatás a szektor összes bevételi arányában a legkisebb arányú bevételnek számít. Így magától értetıdı kérdésként merült fel, hogy megvizsgáljuk, hogy a minta szervezeteinek összes bevételén belül az 1%-os támogatás milyen arányt képvisel. Mint várható volt, a minta szervezetei körében az 1%-os támogatás az összes bevételhez viszonyítva jóval magasabb arányt képviselt, mint a szektor egészének bevételi arányaiban. A vizsgálat meglepı eredményének tartjuk, hogy ez az arány az adatok szerint a szervezetek összes bevételének átlagosan 31-35%-át tette ki, és folyamatos növekedést mutatott a elemzett idıszakra nézve. Ez alapján várható, hogy ez a szervezeti kör jelentıs mértékben rá van utalva az 1%-os támogatásra, akár olyan mértékben is, hogy ez az egyetlen jelentısebb, illetve tényleges bevételi forrása. Ilyen, az 1%-os támogatástól függı helyzetben lévı volt 2000-ben a szervezetek 2%-a, míg 2004-ben már 4%-a. Mindez azt mutatja, hogy az 1%-os támogatás, mint „kizárólagos bevétel” nem annyira jellemzı. Domináns bevételi forrásnak -ha a bevételeken belül az arány meghaladja az 50%-ot- 2000-ben csak a szervezetek 28%-ánál, 2004-ben 30%-ánnál számított Ugyanis a szervezetek többségénél ennél kedvezıbb bevételi struktúra alakult ki, amelyben az 1%-os támogatás jelentıs szerepet játszik ugyan, de emellett ezek a szervezetek más bevételekkel is rendelkeznek. Az összes bevételen belüli, átlagosan egyharmadánál többet kitevı 1%-os bevétel, azt jelenti, hogy, ez a szervezeti kör jelentıs mértékben rá van utalva az 1%-os támogatásra, azonban mint láttuk, ez a bevételi forrás jellemzıen nem válik dominánssá, vagy kizárólagossá.

46

6. tábla Az 1%-os támogatás összes bevételen belüli aránya településtípus szerint (%) 1998-2004. Fıváros Megyeszékhely Többi város Község Összesen

1998 1999 2000 2003 26.6 28.1 29.9 31.1 30.0 30.6 31.3 34.3 33.5 34.2 34.9 36.3 36.6 36.6 38.6 38.2 31.5 32.3 33.4 35.2 Forrás: saját elemzés, KSH adatbázis alapján

2004 30.8 33.5 36.6 37.7 34.8

Részletesebb adatok azonban azt mutatják, hogy az 1%-os támogatás legjelentısebb bevételnek 2004-ben, a községekben mőködı szervezetek (37,7%) körében számított, bár ettıl csak kismértékben maradtak el a városi és megyeszékhelyeken található szervezetek (3336%). Figyelmet érdemel, hogy e téren a növekedés üteme a fıvárosi szervezetek körében volt a legmagasabb, esetükben az 1998-as 26,6%-ról 30,8%-ra nıtt az arány. Ez arra utalhat, hogy a fıvárosi, és nagy bevételő szervezetek mellett a kisebb fıvárosi szervezetek is megjelentek az 1%-os támogatások „piacán”.

Jelentıs differenciálódást figyelhetünk meg, ha az 1%-os bevétel szerepét a szervezetek bevételnagyság szerinti vetületében elemezzük.

7. tábla Az 1%-os támogatás összes bevételen belüli aránya bevételnagyság szerint (%) 1998-2004. 50e alatt 50-500e 500-5000e 5000e felett

1998 1999 2000 70.8 71.8 78.7 47.6 50.0 52.0 24.9 25.2 27.1 5.4 5.3 5.9 Forrás: saját elemzés, KSH adatbázis alapján

2003 81.2 56.6 26.4 5.9

2004 82.7 57.4 26.1 5.9

Mint várható volt, a nagy szervezetek bevételszerkezetében az 1%-os támogatás nem játszik jelentıs szerepet. Az egész vizsgált idıszakban az 1%-os támogatás bevételi aránya ezeknél a szervezeteknél 5-6% között alakult - igaz ez még mindig magasabb, mint a szektor, hasonlóan nagy szervezeteinek bevételén belüli arány. Ahogy azonban a szervezetek bevételnagysága csökken, úgy egyre inkább fontosabb szerepet kap az 1%-os támogatás a bevételek között. A közepes (500-5000 ezer Ft között) bevételő szervezetek esetében 1998-ban még ez az összes bevétel egynegyedét, míg az idıszak végére már közel egyharmadát adja. Mind ez azt

47

mutatja, hogy ezeknek a szervezetek bevételeinek az 1%-os támogatás kifejezetten fontos elemét képezi. Az alacsony vagy nagyon alacsony bevételő szervezetek esetében pedig azt láthatjuk, hogy már domináns bevételnek számít az 1%-os támogatás. Ezt jól mutatja, hogy a kis (50-500 ezer Ft) bevételő szervezetek bevételeiknek 1998-ban már közel felét tette ki, míg az idıszak végére ez az arány már megközelítette a 60%-ot. A nagyon alacsony bevételő szervezeteknél olyan magas arányban – 70-80% - van jelen e támogatási forma, amely szinte már kizárja más finanszírozási formák meglétét. Ebbe a csoportba tartoznak vélhetıen kis egyesületek, alapítványok melyek kifejezetten a tagság által befizetett tagdíjból, vagy esetleg önkormányzati támogatásokból gazdálkodhatnak. E kis szervezetek különlegességét az adja, hogy hátrányos bevételi helyzetük ellenére az egész idıszakban képesek voltak benne maradni abban a körben, mely folyamatosan szerzett 1%-os támogatást. E két kis bevételő szervezeti kör tehát egyfelıl az évek során erıteljesen függıvé vált az 1%-os támogatásból szerezhetı bevételektıl. Másfelıl pedig ezeknél a szervezeteknél feltételezhetjük, hogy a célcsoportjukkal, környezetükkel kiemelkedıen jó kapcsolatokat tartanak fenn, és az 1%-os támogatás nagy aránya esetükben a tevékenységük elismerését jelenti.

Összefoglalva az eddigieket, az állapítható meg, hogy a települési elhelyezkedés nem differenciálja jelentısen az 1%-os támogatás a szervezeti bevételben játszott szerepét. Minél kisebb a település annál fontosabb ugyan ez a támogatási forma, azonban az eltérés az egyes típusok szerint nem igazán jelentıs. Ez cáfolja azt a hipotézist, miszerint ez a támogatási forma kiemelten fontos szerephez jut a vidéki, községi szervezetek között. Másrészrıl a hipotézis azon eleme, miszerint a kis bevételő szervezetek életében fontos szerephez jut az 1%-os támogatás beigazolódott, hiszen mint fentebb bemutattuk, a kisebb bevételnagyságú szervezetek esetén egyre inkább dominánssá válik ez a bevételi forma. Láthattuk, hogy az 1%-os támogatáshoz tartósan hozzájutó szervezetek köre szélesedett a szektorban. Noha az egyesületek (számuk növekedése mellett) megszerzett hányada valóban növekedett, a támogatás nagy részéhez azonban még 2004-ben is a tıkeerısebbnek számító alapítványi kör volt képes hozzájutni. Emellett a minta szervezeteinél is érvényesül az a tendencia, hogy a fıvárosi és a községi szervezetek 1%-os bevételei növekednek, a többi településtípusnál azonban visszaesés tapasztalható. Ez az eltolódás a vizsgált szervezeti körben kissé enyhébben következett be, tehát e szervezetek kevésbé vannak kitéve azoknak a –területi koncentráció irányába mutató – hatásoknak, mint a többi 1%-ot győjtı szervezetet. 48

A tevékenységi kör szerinti bontásban szintén érvényesülnek a teljes 1%-os szervezeti körre jellemzı trendek, azaz a három legjelentısebb terület, az oktatás, a szociális ellátás, és az egészségügy dominanciája és ezek hasonló sorrendje figyelhetı meg. A szervezetek összes bevételének átlagosan több mint harmadát tette ki az 1%-ból származó bevétel, és ez az arány folyamatosan növekedett a vizsgált idıszakban. Így megállapítható, hogy ez a szervezeti kör jelentıs mértékben rá van utalva az 1%-os támogatásra, emellett azonban, mint „egyedüli bevétel” nem annyira jellemzı, míg domináns bevételi forrásnak a szervezetek harmadánál számít.

A fentiekben áttekintettük a minta szervezeteinek legfontosabb jellemzık szerinti jellemzıit, az egyes kategóriák szerint már következtethetünk bizonyos csoportok meglétére. A következı részben e kategorizáció meglétére teszünk kísérlet a klaszterelemzés statisztikai módszerének segítségével.

V.2. A szervezetek klaszteranalízis során nyert csoportosítása a 2000-es évre A szervezetek csoportosítását szintén a két idıszakra bontva végeztük el, így két csoportosítás született, amely a 2000. évi, és a 2004-es állapotokat tükrözik. A két elemzési periódusban a csoportok összetétele eltér egymástól, mind számukban, mind más jellemzıikben (mint bevételnagyság, -és szerkezet, tevékenység). Ez a szektorban idıközben bekövetkezett strukturális változásokkal magyarázható, emellett a KSH adatfelvételi módszereinek változásai is hatással voltak a csoportképzıdésre. A 2000. évre az elemzés során hat olyan csoport alakult ki, melyek egymástól jelentısen eltérnek. Ezek közül kettı-kettı igen markánsan elválik egymástól, egy-egy tulajdonság dominanciája miatt. Ez az egyesületi kör, és az úgynevezett elit csoportok szervezetei.

A csoportosítás eredményeként három nagy csoportra lehet osztani a szervezeteket. Az elit szervezetei között található az a két csoport, amely tulajdonságai szerint a minta elitjét képviseli, és jellemzıikben inkább azokra a szervezetekre hasonlítanak, amelyek a szőkítés hatására kimaradtak az elemzésbıl.

49

8. tábla A klaszterek jellemzıi, 2000.

Klaszter

Jogi forma

Tevékenységi Bevételnagys Domináns Településtípus csoport ág bevétel

Szerve zetszám

Budapest Eü. (42%), (55%) Elit1 „Ellátó magas, 5 M szervezetek” alapítvány szociális ellátás megyeszékhely felett (25%), város (1) (23%) 18%)

nincs (68%), 1%-os támogatás (18%)

60

Budapest Elit2 „Győjtı magas, 5M alapítvány oktatás (33%), (67%), és város szervezetek” felett 95% vallás (28%) (19%) (4)

lakossági (62%), és nincs (33%)

21

alacsony (47%), és közepes (34%)

nincs (91%) tagdíj (49%)

89

közepes (46%), és alacsony (41%)

nincs (88%)

240

nincs (63%)

3425

1%-os támogatás (54%), és nincs (46%)

1929

„Tagságra utalt” (3)

„Sima tagsági” (2)

megyeszékhely szociális ellátás (35%), város (33%), egyesület (29%), kultúra és sport (18%) Budapest (18%) megyeszékhely szociális ellátás (35%), város egyesület (31%), kultúra (34%), (23%) Budapest (20%)

kevert; város (30%), 76% közepes „Átlagos megyeszékhely alapítvány, oktatás (30%), (56%), és (28%), szervezetek” 20% kultúra (17%) Budapest (5) alacsony és egyesület (24%) magas 20% kevert; dominál az város (33%), oktatás (39%), alacsony „1%-os 93% megyeszékhely (58%) szervezetek” szociális ellátás, alapítvány (25%), község (6) kultúra (18%) közepes (21%) (35%), és a kicsik Forrás: saját elemzés, KSH adatbázis alapján

Az alapítványok és az egyesületek között a tagdíj, mint bevételi forrás vált az egyik csoportképzı szemponttá, - mivel az alapítványok nem győjtenek tagdíjat - ez elsısorban az egyesületi kör egy speciális szegmensének jobb kirajzolódását eredményezte további két csoportban. A harmadik csoport lefedi a minta szervezeteinek túlnyomó részét. Fontos azonban látni azt, hogy a szektorra olyannyira jellemzı bevételi koncentráltság ellenére mégis sikerült két olyan alcsoportot kimutatni, amelyek megbontják a kis szervezetek bevételek nagysága szerint egynemő halmazát. A legfontosabb választóvonal e két csoportnál a bevételnagyság, mely a közepes szervezeteknél kettévágja e szervezeti kört. E választóvonal mentén a két csoport elkülönül egymástól az 1% bevételszerkezetükben játszott szerepe alapján is. 50

A csoportosítás eredménye alátámasztja azt az eddigiekben már megismert helyzetet, hogy területi alapon, településtípus szerint nem lehet jelentıs különbséget tenni a szervezetek besorolásában, azaz az egyes települések szervezetei nem különböznek egymástól olyan mértékben, hogy e dimenzió mentén önálló csoportokat alkothatnának. Ez abban mutatkozik meg, hogy az elit csoportjait kivéve, ahol egyértelmő a fıvárosi túlsúly, minden más csoport kevert képet mutat településtípus alapján, és nem határozható meg egyetlen domináns településtípus e csoportokban. Mindez azt mutatja, hogy a választóvonal a fıvárosi, és a vidéki városok szervezetei között húzható meg. Ha így szemléljük a csoportokat, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy az elit csoportokban, a legnagyobb bevételő, privilegizált helyzető szervezetek között a fıvárosiak felülreprezentáltak, míg a többi csoportban a vidék dominanciája figyelhetı meg (és ahol a budapesti szervezetek aránya jóval kisebb). Egyetlen olyan alcsoport van, melyben a községi szervezetek jelentısebb súllyal vannak jelen, ez az utolsó „1%-os szervezetek csoportja”. Az egyes csoportok bevételeik szerint jelentısen különböznek egymástól. A csoportosítás eredményeként kialakult elit csoportok a legmagasabb bevételeket szerezték meg, és elınyös helyzetükbıl adódóan több bevételük több forrásból származik, ezek közül az egyik alcsoportban a lakossági támogatások mértéke kiemelkedı, ami meglepı, egy ilyen, nagy bevételő szervezeti kör esetén. Az egyesületi kör alcsoportjai jellemzıen közepes és alacsony bevételeket tudhatnak magukénak, ezek a két csoportban eltérı arányban fordulnak elı, így kedvezıbb, és egy kedvezıtlenebb helyzető csoportra bontják ezt a kört. Bár jellemzıen egyik alcsoportjában sincs domináns bevételi forma, azaz vegyes bevételszerkezet jellemzı, de a „tagságra utalt” egyesületi körnél a tagdíj aránya átlagosan megközelítette, és sok esetben meg is haladta a domináns szintet. V.2.1. Az elit csoportok Az elithez tartozó szervezetek körében csak olyan szervezetek találhatók, melyek bevételei meghaladják az 5 millió Ft-ot, és szinte kizárólag alapítványi formában mőködnek továbbá nagyrészt budapesti székhellyel rendelkeznek. Az elit csoportok szervezetei két alcsoportra voltak oszthatók. Ami megkülönbözteti a két csoportot az a tevékenységi területük, és bevételi forrásuk. Az egyik alcsoportot az alapítványi formában mőködı, fıvárosi, leginkább egészségügyi területen tevékenykedı szervezetek alkották, amelyek a magas bevétellel rendelkeznek, ezeket „ellátó” szervezeteknek neveztünk el. Az elit másik csoportját azok a szervezetek alkotják, melyek elsısorban az oktatás, vagy a valláshoz kapcsolódó tevékenységet 51

folytatnak, jellemzıen budapesti szervezetek, egy intézményre kiterjedı, vagy országos hatókörrel, és magas, 5 millió Ft-ot meghaladó bevétellel. Ezeket „lakossági támogatás győjtı” szervezeteknek neveztük el.

„Ellátó” szervezetek

E szervezetek elsı csoportja, az „ellátó szervezetek” ugyanis elsısorban az egészségügy és a szociális ellátás területén mőködtek, tehát elsısorban a lakosság felé nyújtanak szolgáltatást. Méretükbıl eredıen országos hatókörrel rendelkeznek, ebben az esetben ezek a szervezetek koordináló feladatokat is ellátnak, vagy egy intézmény támogatására jöttek létre, így az egészségügy területén gyógyító, vagy az ezt segítı kutatói munkát támogatják. Ez igaz a szociális szervezetekre is esetükben kiemelkedik az országos, koordináló szerepkör. A csoport szervezeteinek nagy részénél nincs domináns bevételi forma, emellett az 1%-os bevétel dominanciája a szervezetek közel egyötödénél figyelhetı meg. A teljes mintára esı 1%-os összegbıl ezek a szervezetek összesen 266 millió Ft-ot szereztek, ami az összes bevétel 14%-át teszi ki. Jól mutatja ez egyfelıl a támogatás koncentráltságát, hiszen ez a számában kis csoport jelentıs szeletet hasít ki e támogatási fajtából, vélhetıen annak köszönhetıen, hogy képes figyelemfelkeltı kampányokkal elérni a lakosságot. Az 1%-os támogatás e csoportnál a legmagasabb: átlagosan 4 millió Ft-ot szereztek ezek szervezetek, ami átlagosan bevételeik 40%-át (bár ez igen széles skálán, 0 és 80% között mozog) teszi ki, tehát kifejezetten fontos finanszírozási forma volt. Másfelıl e szervezetek bár társadalmilag fontos feladatot látnak el, az állami támogatások mértékében ez nem tükrözıdik vissza. Ez a lakossági támogatások esetén is érvényesül, mert bár mindkét esetben az átlagnál magasabb összeget

szereztek

meg,

mégsem

éri

el

a

szervezetek

hasznosságának,

illetve

feladatátvállalásának mértékét. Érdekes még e szervezeteknél az, hogy a külföldi támogatások aránya eléri az 5%-ot, ami semelyik más csoportban nem volt megfigyelhetı. Mindezek erısítik azt a képet, hogy e szervezetek koordináló feladatokat látnak el, és nemzetközi háttérrel, kapcsolatokkal is rendelkeznek. Tevékenységüket az állami jóléti rendszerektıl elkülönülten végzik, valamint a lakosság által elvárt, de nem egyértelmően támogatott feladatokat látnak el. E csoport ideáltípusa olyan szervezet: amelynél az összes bevétel meghaladja a 11 millió Ftot, ebbıl az 1%-os támogatás 4 milliónál többet tesz ki, lakossági támogatása 1 millió Ft alatt marad, állami forrásaira a nem normatív támogatás a jellemzı. Ettıl a tipikus szervezettıl

52

jelentıs eltérések mutatkoznak, elsısorban pozitív irányba, a szervezetek egy részének bevétele meghaladja az 50 millió Ft-ot, és akár a 300 milliót is elérheti.

„Lakossági támogatást győjtı” szervezetek

Az elit másik csoportját azok a szervezetek alkotják, melyek elsısorban az oktatás, és ami meglepı a valláshoz kapcsolódó tevékenységet folytatnak, ezek szintén jellemzıen budapesti szervezetek, egy intézményre kiterjedı, vagy országos hatókörrel, és magas, 5 millió Ft-ot meghaladó bevétellel. A csoport elnevezése arra utal, hogy a lakossági támogatások kiemelten fontos szerepet kapnak e körben; közel kétharmaduknál domináns, és átlagosan 72%-ot tesz ki bevételeik között, ez a finanszírozási forma. Ez azt jelenti, hogy az összes lakossági támogatás egyötödénél többet szerzett meg ez a kör a mintán belül. A csoport összes bevételének átlaga megközelíti a 40 millió Ft-ot, és emellett jóval homogénebb az elızı csoportnál, mivel a maximális összes bevétel nem haladja meg a 120 millió Ft-ot. A lakossági támogatás nagysága (átlagosan 24 millió Forint) mellett érdekes, hogy az 1%-os támogatásból egyszázalékot alig meghaladó arányban részesül ez a csoport (ami összesen 23 millió Ft-ot jelentett) és ez a támogatási forma mindössze a szervezetek 3%-ánál vált domináns

bevétellé

(ami

a

magas

lakossági

támogatottság

mellett

némiképp

ellentmondásosnak tőnik). Valószínősíthetıen a végzett tevékenység speciális voltával magyarázható ez a jelenség, továbbá azzal, hogy e tevékenységekkel kapcsolatosan, kampánykommunikációra nincs, vagy eltérı módon van szükség. Az alcsoportba vallási tevékenységet végzı szervezetek lakossági támogatása érthetıen magas, és így felmerül az a lehetıség, hogy ezek a szervezetek döntıen az egyházak támogatására létrejött alapítványok. Ez azonban csak akkor magyarázza az 1%-os támogatás kiesését, ha a támogatott egyház már megkapja a „második 1%-ot”, így a támogatási döntésben a „világi rész” más szervezethez kerül. Az alcsoportba tartozó szervezetek másik jellemzı tevékenysége az oktatás, és ezen belül is belül a gyermekoktatás területe. Ez a terület nem kapott jelentıs figyelmet az 1%-os kampányok során, noha a lakossági támogatások magas aránya azt jelzi, hogy e szervezeteket fontos, személyes kapcsolatok kötik a célcsoportjukhoz (megkockáztatható az a feltételezés, hogy ezek a szervezetek a magánalapítványi óvodák és iskolák háttérintézményei). Ezt némiképp alátámasztja, hogy e szervezetek bevételük jelentıs részét támogatások formájában osztják szét. Az állami támogatás e csoportnál alacsonyabb az átlagnál, hozzávetılegesen milliós nagyságrendő, ami megerısíti e szervezetek „magán” jellegét, azaz hogy szolgáltatásaikat egy kifejezetten szők 53

csoportnak nyújtják, emellett egyes szervezeteknél jelen van vállalati támogatás, mely csak néhány szervezetet érint, esetükben E csoport reprezentáns szervezete olyan alapítvány, melynek állami-, és 1%-os támogatása, alig lépi túl az egymillió Forintot, emellett összes bevétele meghaladja a 27 millió Forintot amelynek nagy részét (24 millió Ft) lakossági támogatások teszik ki, és támogatási kiadásként egy éven belül el is költi.

E két alcsoport tehát az 1%-os szervezetek elitjét alkotja, bevételeik kiemelkedık, és alapvetıen a lakosság igényeit elégítik ki szolgáltatásaikkal, amelyeket, mint láthattuk vagy egy területen, vagy kifejezett célcsoport érdekében fejtenek ki. Noha kis számuk miatt e csoportok nem alkalmasak arra, hogy a kimaradó, még nagyobb bevételő szervezeteket egyértelmően helyettesítsük velük, speciális tevékenységük és bevételszerkezetük révén a szervezetek elitjének két fontos szegmensét sikerült beazonosítani. Az eredmények alapján arra a fontos következtetésre juthatunk, hogy a lakossági adományok győjtése, és az 1%-os támogatás között nem áll fenn kapcsolat, mivel ezek a szervezetek csak az egyik bevételi formát képesek –igaz jelentıs nagyságrendben – lekötni, ami együtt jár a másik alacsony szintjével.

V.2.2. Az egyesületi kör csoportjai Az egyesület kör két alcsoportja, közel azonos jellemzıkkel rendelkezik, és ezt, bár jelentıs mértékben, a tagdíj bevételekben játszott szerepe szegmentálja. E különbözıség mentén további eltérések adódnak, melyek a bevételek nagyságában mutatkoznak meg elsısorban. Ezáltal a szervezetek egy kisebb, és egy nagyobb bevételnagyságú körre oszthatók még.

54

11. ábra Az „egyesületi kör” megoszlása bevételnagyság szerint "Sim a tagsági"

"Tagságra utalt"

47.2

50 45

46.3

41.3

40 33.7

35

%

30 25 20

16.9

15

11.7

10 5

0.8

2.2

0 50e alatt

51-500e

501-5000e

5001e felett

Forrás: saját elemzés, KSH adatbázis alapján

Látható, hogy az elsı „sima tagsági” csoport nagyobb arányban (87%) van jelen a két középsı (alacsony és közepes) bevételi kategóriában, és homogénebb csoport alkot. A második, „tagságra utalt” csoport bevételszerkezete jobban szórt, a közepes, és a magas bevételő szervezetek aránya elıbbihez képest magasabb, emellett a bevételei általában is magasabbak.

9. tábla Az „egyesületi kör” jellemzıi Tagok 1%-os Aránya Lakossági Aránya Tagdíj Aránya Összes száma bevétel (%) tám. (%) (e Ft) (%) bev. (e Ft) (Fı) (e Ft) „Sima tagsági” csoport „Tagságra utalt” csoport

N

569

158

19

112

6.6

446

18

2,5

240

1045

150

16

580

4.9

1611

49

3,5

89

Forrás: saját elemzés, KSH adatbázis alapján

A „tagságra utalt” szervezetetek köre magasabb taglétszámú, és ezzel összefüggésben a tagdíj bevételi összege is jóval magasabb, mint ”sima „tagsági” csoport szervezeteinek esetében. Ami azonban igazán megmutatja a csoport tagságra utaltságát az az, hogy e csoportban a tagdíj aránya átlagosan közel felét teszi ki a bevételeknek, szinte domináns bevételként van jelen e szervezetek életében. Emellett nem meglepı, hogy a lakossági 55

támogatottsága is magasabb, ennek átlagos összege ötszöröse a „ sima tagsági” csoporténál tapasztaltnak - a tagok magas száma ebben az esetben, együtt jár a lakosság felıl érkezı támogatások növekedésével. A „tagságra utalt” csoport lakossági támogatása magasabb a minta átlagánál (400 ezer Ft) is, ebbıl a szempontból tehát elınyösebb helyzetőnek mondható. Az állami támogatások összege mindkét csoportban 700-800 ezer Ft között mozogott, és mint láthattuk, ez bevételeiknek csak kisebb részét teszi ki. Mindez azt jelentheti, hogy e szervezetek többsége közepes mérető, továbbá helyi szinten mőködik, távol az állami támogatások döntési centrumaitól. A taglétszám magas átlaga arra figyelmeztet, hogy ebbe a csoportba bekerültek olyan szervezetek is, melyek taglétszáma kiemelkedıen magas, ezzel párhuzamosan az ilyen szervezetektıl „elvárható”, hogy bevételeik is hasonlóan magasabbak legyenek. Hogy mégis ebbe a csoportba kerültek, az az esetükben is megfigyelhetı magas tagdíj aránynak köszönhetı. Az egyesületi kör alcsoportjai esetében meglepı viszont az, hogy az 1%-os támogatás egyiknél sem jelentıs túlzott mértékben, átlagosan 150 ezer Forint nagyságú (és egyik alcsoportban sem haladja meg a kétmilliót), továbbá aránya a második csoportban alacsonyabb mint 16%, ami mintegy fele a minta hasonló mutatójának (lásd 45. o, 5. tábla). A fenti adatokból az látszik, hogy a „sima „tagsági” csoport bevételszerkezete kiegyensúlyozottabb, míg a „tagságra utalt” csoportban jelentıs eltolódás figyelhetı meg a tagdíjak felé,. E szervezetek a teljes mintára esı 1%-os összegnek mindössze 1-2%-át szerezték meg, ami összegszerően csak kevéssel haladja meg a 45 millió Ft-ot.

12. ábra, Az „egyesületi kör” 1%-os bevételének megoszlása tevékenység szerint 50 45 40

Szociális ellátás

44

Sport

38

Gazdasági érdekvédelem Kultúra

35

%

30 25

Szabadidıs tevékenységek

20 15

14

14

13

10

12

12 8

6

5

5 0 "Sim a tagsági"

"Tagságra utalt"

Forrás: saját elemzés, KSH adatbázis alapján

56

Tevékenység szerint vizsgálva az alcsoportokat a fenti ábrán látható, hogy ezek közel azonosak, de szembetőnı eltérések mutatkoztak minta egészétıl, a megszerzett 1%-os összeg tekintetében (lásd 42. o). E szervezetek között ugyanis a szociális ellátás területe dominál (38-44%), míg egyéb (sport, gazdasági érdekvédelem, szabadidı) a minta egészére nem jellemzı tevékenységek is jelentıs szerephez jutnak. A szociális terület jelentısége nem meglepı (számszerint is ez a legmagasabb arányú), hiszen ez már a mintában (és a szektorban) is fontosnak mondható. Abból, hogy az ezután sorban következı területek elsısorban

rekreációs

jellegőek,

illetve

ismerve

a

bevételi

helyzetüket,

arra

következtethetünk, hogy e szervezetek elsısorban lokális szinten látják el feladataikat, a helyi közösség igényeit elégítik ki. Összegezve az e csoportokba tartozó egyesületek jelentıs mértékben támaszkodnak tagságukra, ennek mértékében mutatkozik meg eltérés a csoportok között. Bevételeik alacsonyak, és legtöbb esetben több forrásból származnak, az 1%-os támogatás azonban nem számít jelentısnek esetükben. E szervezetek elsısorban a vidéki városokban, és megyeszékhelyeken tevékenykednek (70%), a budapesti szervezetek aránya 20% körüli.

V.2.3. A többség szervezetei Ezek a szervezetek teszik ki a minta nagy részét, a csoportosítás során az egyes klaszterképzı szempontok mindegyikében átlag alatti értékeket értek el, ami inkább a klaszterképzı faktorok szerinti elhelyezkedésükbıl adódik: nem rendelkeznek kimagasló bevételekkel, a tagdíjak nem játszanak esetükben jelentıs szerepet. Emellett az állami támogatások, csakúgy, mint a csoportok mindegyikében nem differenciálják ezt a szervezeti kört. Ami lényegében ezt a két alcsoportot megkülönbözteti egymástól, az az 1%-os támogatás bevételeikben játszott szerepe, ugyanis az „egyszázalékos szervezetek” esetében az egész mintában a legjelentısebbnek számít, míg a másik, „átlagos” csoportnál messze elmarad az átlagtól. E két szervezeti kör jogi forma szerinti megoszlása közelít a teljes minta és egyben a szektorbéli arányokhoz, az „átlagos szervezetek” 76%-a alapítványi, 20%-a egyesületi formában mőködik, míg az „egyszázalékos szervezetek” túlnyomó többsége 93%-a alapítvány. Településtípus szerint vizsgálva csak kis eltéréseket tapasztalhatunk a teljes mintától. Az elsı „átlagos” csoport jellemzıen „városias” itt a városok aránya a legmagasabb (30%), ezt követik megyeszékhelyek (28%), és Budapest (24%) szervezetei. Az 57

„egyszázalékos” kör hasonlóan oszlik meg, azonban itt a községi szervezetek aránya magasabb, 21% szemben a budapestiek 20%-os arányával. A település szerinti eloszlást figyelembe véve feltételezhetjük, hogy e csoport alacsony bevételő része nagyjából megegyezik a községi szervezetek körével.

Az „átlagos” szervezetek

Az átlagos szervezetek csoportja tehát a csoportosítás során minden, az elemzésbe bevont változó mentén az átlagtól alacsonyabb értéket vett fel, ami elsısorban a többi csoport magasabb értékeinek köszönhetı. A csoport domináns bevételnagysága közepes (500 ezer és 5000 ezer Ft között, ami a szervezetek 56%-ra volt jellemzı), míg további 21%-uk alacsony (50 és 500 ezer Ft közötti), és 23 %-uk tartozott a magas (5 millió Ft-ot meghaladó) bevétel-kategóriába. Ha ezt összehasonlítjuk a szektor 2000-ben regisztrált arányaival (a négy kategória mentén rendre 17%, 31%, 35%, és 16%;7.) megállapíthatjuk, hogy ez a csoport alapvetıen jobb finanszírozási helyzetben van. Ugyanis mint látható a két legmagasabb kategóriában messze felül reprezentált ez a szervezeti kör, míg az alacsonyabb kategóriában kevésbé van jelen, és a nagyon alacsony bevételő szervezetek aránya pedig az 1%-ot sem éri el. E szervezetek kétharmadának nincs domináns bevételi forrása, emellett kis hányaduknál (5%) meghatározóak olyan bevételek, mint a lakossági, központi állami, valamint vállalati támogatás, illetve az alaptevékenység bevételei. Az 1%-os támogatás azonban egyetlen szervezetnél sem jelent domináns bevételi formát, és amint a táblázatból látható ez a bevétel átlagosan még a legmagasabb kategóriában sem haladja meg az 500 ezer Ft-ot.

10. tábla Az átlagos szervezetek jellemzıi bevételnagyság szerint

50 ezer alatt 50-500 ezer között 500-5000 ezer között 5000 felett

7

Lakossági tám. (ezer Ft)

Szja. 1% bevétel (ezer Ft)

2.6

6.6

25.1

9.7

26.0

52.8

63.2

22.9

122.9

279.1

328.7

222.7

15.1

595.1

1763.0

1103.3 406.9 3.8 6481.2 Forrás: saját elemzés, KSH adatbázis alapján

23955.5

1% Összes Állami aránya támogatás bevétel (ezer Ft) (ezer Ft) (%)

KSH, 2000

58

Az 1%-os támogatás „mintegy mellékes” szerepét jelzi az is, hogy maximális összege még a legnagyobb bevételcsoport esetén sem éri el a 2,5 millió Ft-ot. Viszont az egész csoportot nézve követi azt az általános trendet, hogy a kisebb bevételő szervezeteknél fontosabbnak számít, bár a teljes mintával összehasonlítva annál mindegyik bevételnagyság esetén jelentısen kisebb (lásd 45. o. 6. tábla) fontossággal bír. Az hogy az 1%-os támogatás mégis a teljes mintára esı összeg 41%-át (786 millió Ft) teszi ki, az a szervezetek nagy számával magyarázható.

13.ábra Az 1%-os bevétel megoszlása tevékenységi területek, és bevételnagyság szerint Vallás

10.8 5000e

17.7

8.5

8.0 5.1 5.6

50-500e

12.5 14.7

Oktatás 47.4

12.0 13.4

41.9 30.5

17.1 18.1

50e alatt

28.6

0.0 0

Szociális ellátás Kultúra

5.3 501-5000e

Egészségügy

24.8 25.7

10

20

30

40

50

%

Forrás: saját elemzés, KSH adatbázis alapján

Az egyes bevételi kategóriákban jelentıs mértékben különbözik a csoportba tartozó kedvezményezett szervezetek tevékenységi köre, illetve az ezek által megszerzett arány. Minden kategóriában az oktatási terület szerezte meg a legnagyobb mértékő támogatást, aránya a közepes és az alacsony bevételő szervezeteknél a legmagasabb, az ide érkezı összes támogatás közel felét teszi ki, míg nagy bevételő szervezeteknél jóval kisebb arányt képvisel, mindössze 25%-ot. A csoport nagy bevételő szervezeteinél a második helyen a szociális ellátás szerepel, majdnem azonos aránnyal, mint az oktatás, ezt az egészségügy követi(a többi kategóriában megfigyeltnél magasabb hányaddal). Meglepı viszont a vallási terület viszonylag magas (10%) részesedése. A közepes bevételi kategóriában az oktatás dominál a megszerzett 1% tekintetében (47%), ezt jóval kisebb aránnyal (12-13%), a szociális ellátás, és az egészségügy követi. A csoport kis bevételő szervezeteinél is az oktatás a legjelentısebb terület, ezt azonban kultúra követi a maga 13%-os részesedésével. A szociális terület megszerzett 1%-os 59

támogatása ebben a kategóriában a legalacsonyabb, 12%-ot tesz ki, míg az egészségügy messze elmarad a várható aránytól, mindössze 5%-ot szerzett meg. A legkisebb szervezeteknél a többitıl egészen eltérı arányok figyelhetık meg, ezeknél a vallás (30%), és a kultúra (28%) szerezte meg az ide érkezı támogatások többségét. Az oktatás nem kapott 1%os támogatást, vélhetıen azért, mert ilyen kicsi keretbıl nem is lenne képes egy szervezet mőködni, míg a vallási, vagy kulturális egyesületek, alapítványok felhasználhatják ezt a még oly kicsiny összeget is egy-egy terv megvalósításához. Ami az adatokból még látható, hogy a kulturális szervezetek a bevételnagyság növekedésével egyre kisebb hányadot képesek az 1%os összegbıl szerezni, ez azzal is összefügg, hogy a magasabb bevételi kategóriákban számuk egyre kevesebb.

Összegezve az e csoportnál tapasztaltakat, láthattuk, hogy szervezeti jellemzıi alapján ez a hasonlít leginkább a szektor többi szervezetéhez (ami a jogi forma szerinti megoszlást illeti), emellett bevételnagyságában jelentısen eltér attól, mivel ebben a körben a nagyobb és közepes szervezetek felülreprezentáltak. Az 1%-os támogatás nem játszik jelentıs szerepet a bevételszerkezetben, ezzel párhuzamosan a lakossági támogatások mértéke is alacsony marad, még a nagyobb bevételő szervezeteknél is. E csoport tevékenységi körének megoszlása (az 1% tekintetében) jelentısen eltér a várttól. Ez, mint láthattuk a nagy bevételő szervezeteknél szembetőnı, az oktatási területet itt kevésbé támogatott, szemben a vallási szervezetek nagy arányú támogatottságával.

Az „egyszázalékos szervezetek” csoportja

Az egyes bevételi kategóriákban jelentıs mértékben különbözik a csoportba tartozó kedvezményezett szervezetek tevékenységi köre, illetve az ezek által megszerzett arány. Minden kategóriában az oktatási terület szerezte meg a legnagyobb mértékő támogatást, aránya a közepes és az alacsony bevételő szervezeteknél a legmagasabb, az ide érkezı összes támogatás közel felét teszi ki, míg nagy bevételő szervezeteknél jóval kisebb arányt képvisel, mindössze 25%-ot. A csoport nagy bevételő szervezeteinél a második helyen a szociális ellátás szerepel, majdnem azonos aránnyal, mint az oktatás, ezt az egészségügy követi(a többi kategóriában megfigyeltnél magasabb hányaddal). Meglepı viszont a vallási terület viszonylag magas (10%) részesedése. A közepes bevételi kategóriában az oktatás dominál a megszerzett 1% tekintetében (47%), ezt jóval kisebb aránnyal (12-13%), a szociális ellátás, és az egészségügy követi. 60

Az 1%-os támogatás e szervezetek bevételei között kiemelt szerepet kap, ezt jelzi, hogy több mint a szervezetek felénél domináns ez a bevételi forma. Amellett, hogy 6% csak ilyen bevételt könyvelt el, a csoport átlaga 71% volt. Ez a kör szerezte meg a teljes mintára esı 1%os összeg 36%-át, ami 683 millió Forintot tett ki, ami jelentısnek mondható, még akkor is, ha mint a 10. táblából láthatjuk az egy szervezetre esı összeg meglehetısen alacsony (350 ezer Ft), és maximális összege alig haladja meg a 2,5 milliót.

11. tábla Az „egyszázalékos” csoport jellemzıi Lakossági tám. (ezer Ft)

63

1% bevétel (ezer Ft)

354

1% aránya (%)

71

Állami tám. (ezer Ft)

374

Összes bevétel (ezer Ft)

554

Forrás: saját elemzés, KSH adatbázis alapján

Az alcsoportba tartozó szervezetek többi bevételtípusára is igaz ez a szők összeghatárok közé tartozás: a lakossági támogatás átlagos mértéke 63 ezer Ft (maximum 2,2 millió), míg az állami támogatás átlaga 370 ezer - maximálisan 2,7 millió Ft volt. Ezek az adatok is azt jelzik, hogy a csoport szervezetei valóban jellemzıen kis bevétellel rendelkeznek. Ha figyelembe vesszük 1%-os támogatás a fent ismertetett kiemelkedı arányát, akkor valószínősíthetı, hogy más bevételekkel e szervezetek csak nagyon kis mértékben rendelkezhetnek. Ezt mutatja az is, hogy e szervezetek egyetlen bevételformában sem szereztek 500 ezer Ft-nál nagyobb összeget, és túlnyomó részük pedig egyáltalán (90% körül) nem szerzett ilyen bevételeket.

Ha a csoportot tevékenységi területek szerint vizsgáljuk, szembetőnı az oktatási terület túlsúlya (63%), melyet a szociális ellátás, és az egészségügy követ (11-13%).

61

14. ábra Az „egyszázalékos” csoport 1%-os bevételeinek megoszlása tevékenységek szerint

Kultúra

3.0

Vallás

3.1

Egészségügy

11.0

Szociális ellátás

13.5

63.1

Oktatás 0

10

20

30

40

50

60

70

%

Forrás: saját elemzés, KSH adatbázis alapján

Az oktatási terület ilyen mértékő túlsúlya, a szervezetek kis bevételeit is figyelembe véve, arra enged következtetni, hogy e szervezetek túlnyomórészt egy-egy oktatási intézmény támogatására létrejött alapítványok. Ezt a vélemény megerısíti, hogy a szervezetek nagy többségének (63%, az oktatási területen 84%) hatóköre egyetlen intézményre terjed ki, és elsısorban a gyermekoktatás területén mőködik. E szervezetek lokális mőködését jelzi még az, hogy a települési hatókörön túl csak mintegy 12%-uk tevékenykedik.

V.3. A szervezetek klaszteranalíssel nyert csoportjai 2004-ben

Mint arról már volt szó, a 2004 évre vonatkozó csoportosítás fontos eltéréseket mutat a 2000re kapott eredményektıl. A legszembetőnıbb, hogy az egyes klaszterekbe került szervezetek aránya jóval kiegyenlítettebb, mint az elıbbi csoportosításnál. Ebben a csoportosításban is tetten érhetı az elit egy csoportja, mely jelentısen távol áll a többi szervezettıl.

62

12. tábla A klaszterek általános jellemzıi, 2004. Klaszter név Jogi forma

Tevékenységi csoport

Településtípus

Bevételnagy Domináns Szervezet Bevétel szám ság

Budapest alapítvány Eü. (43%), 1%-os magas, 5 M támogatás (85%), (55%), Egészségügyi, környezetvédelem felett kiemelkedı (19%), szociális megyeszékhely (53%) egyesület bevételő (1) ellátás (17%) (12-100%) (13%) (32%) kevert, a jelentıs megyeszékhely egyesület területek aránya (29%), város közepes Városi, nagy (51%), 10-14% (kultúra, nincs (28%), község (55%), és bevételő (2) alapítvány sport, szabadidı, és Budapest magas (30%) (42%) szoc. ellátás, (22%) oktatás) Lakossági támogatott közepes (3)

város (31%), alapítvány oktatás (49%), és (84%), megyeszékhely szociális ellátás (26%), község egyesület (13%) (23%) (11%)

Vidéki közepes, 1%os (6)

6111

Nincs, de lakossági támogatás jelentıs

1664

város (28%), megyeszékhely (26%), Budapest, és község (23%)

kevert; közepes Lakossági támogatás (62%), alacsony (69%) (46-70%) (23%) és magas (14%)

1014

város (31%), alapítvány oktatás (50%), és község és (86%) kevert (3-7%) megyeszékhely (26%)

kevert, 1%-os alacsony támogatás (68%), szinte közepes kizárólagos (90%) (20%), és kicsi (12%) (69-100%)

2848

1%-os támogatás jelentıs (47%) (27-70%)

2405

Lakossági támogatást alapítvány (88%) győjtı városi, közepes (5)

Kicsi, 1%-ra utalt (4)

közepes (60%), és alacsony (31%)

47

alapítvány (74%), egyesület (19%)

oktatás (45%), szociális ellátás (15%), vallás (14%),

oktatás (41%), szociális ellátás (14%)

város (32%), megyeszékhely (27%), község (23%)

alacsony (50%) és közepes (46%)

Forrás: saját elemzés, KSH adatbázis alapján

Látható - csakúgy, mint a 2000-es évre végzett klaszterelemzésnél - itt sem határolhatóak el egymástól markánsan az egyes települések szervezetei, mindössze súlypontokat találhatunk, melyek egy-egy tipikus településforma köré rendezik a szervezeteket. Egyetlen csoport van, amelyben a budapesti szervezetek felülreprezentáltak: a legkisebb, a szektor elitjéhez tartozó szervezetek köre. A többi csoportban a vidéki szervezetek dominálnak, ezeknél a csoportoknál csak olyan különbségtétel lehetséges, miszerint városias, vagy inkább vidéki jellegő az adott csoport. Egy csoportot kivéve a kialakult csoportok nem különböznek egymástól jelentısen jogi formájukat tekintve sem, az alapítványi forma aránya az egyes csoportokban 80% feletti. Az egyesületek jelentısebb arányban csak három csoportban vannak jelen (egyben kifejezetten meghatározó az arányuk).

63

A települési elhelyezkedés és a jogi forma vizsgálata során tehát azt láthattuk, hogy a csoportok meglehetısen egynemőnek bizonyultak, bár az egyes csoportok vizsgálatakor megfigyelhetık eltérések. Ezek után nem meglepı, hogy ha tevékenységi kör szerint nézzük a csoportokat, akkor az oktatási terület fölényét tapasztalhatjuk a csoportok nagy részében. Bár az oktatási terület túlsúlya mellett az egyes csoportok további tevékenységek szerint már számottevıen különböznek egymástól, ezeket a különbségeket az egyes csoportok ismertetésénél mutatjuk be.

13. tábla A klaszterek jellemzıi bevételek szerint 2004 Klaszter

Lakossági Lakossági 1% 1% Állami Összes Szervezet támogatás t. aránya bevétel aránya támogatás bevétel szám (ezer Ft) (%) (ezer Ft) (%) (ezer Ft) (ezer Ft)

„Elit” Kiemelkedı bevételő 1%os (1) Nagy bevételő városi egyesületek (2) Vidéki, közepes bevételő lakossági támogatott (3) Vidéki, 1%-ra utalt kicsi (4) Lakossági támogatást győjtı városi, közepes (5) Vidéki közepes, 1%os (6) Teljes minta

4472

11

11761

53

15690

30887

47

162

2

201

8

3489

7726

6111

820

36

386

33

881

2380

1664

14

2

342

90

348

394

2848

2137

69

319

19

458

3055

1014

38

3

407

47

518

906

2405

345

11

333

35

1862

4189

14089

Forrás: saját elemzés, KSH adatbázis alapján

V.3.1. Az elit csoport A 2004-es csoportosításban is fellelhetı az elit szervezetek köre. Ez az egyetlen csoport, melynek szervezetei egyértelmően Budapesthez, illetve nagyvárosokhoz köthetık, és amelyek jellemzıen egészségügyi (43%) területen mőködnek, emellett még a környezetvédelem (19%)

64

és a szociális ellátás területein vannak jelen. E szervezetek kiemelkedıen nagy bevételekkel rendelkeznek, ez átlagosan megközelíti a 31 millió Ft-ot. A csoport kiemelkedı helyzetét mutatja, hogy az egyes vizsgált bevételtípusokban messze a többi csoport feletti bevételeket könyvelhettek el, így állami támogatásaik összege meghaladta a 15 millió Ft-ot, míg lakossági támogatottsága is közel 4,5 millió Ft-ot tett ki. Az 1%-os támogatásból e szervezetek átlagosan közel 12 millió Ft-ot szereztek, ami a legmagasabb volt az összes csoport között. A csoport dominánsnak nevezhetı bevétele az 1%-os támogatás volt, és ez átlagosan 53%-át jelentette bevételeiknek. Ez a teljes mintára esı 1%-os összeg 12%-a volt, ami megközelítette az 553 millió Ft-ot. A magas 1%-os arány a többi bevételi forma nagysága mellett meglepı, vélhetıen azzal magyarázható, hogy a magas állami támogatások e szervezetek egy szőkebb csoportjára jellemzıek, melyek még az e csoportban is magasnak számító összeget kapnak. Emellett a többi szervezet más támogatásokból jut hozzá magas bevételeihez. Ezt támasztja alá az, hogy bár az 1%-os támogatás a teljes körben dominánsnak mondható, aránya 12 és 100% között mozog. Vélhetıen azoknál a szervezeteknél kiemelkedıen magas az 1% teljes bevételeken belüli aránya, amelyek képesek tevékenységükkel felkelteni a lakosság figyelmét, azonban közfeladatokat nem látnak el és ezért rendszeres - állami, lakossági- támogatásokban nem részesülnek. Ilyen a csoportba került környezetvédelmi szervezetek többsége. A kiemelkedı állami támogatást szerzı szervezetek elsısorban az egészségügyi és szociális területeken tevékenykednek. Mint láthatjuk a lakossági támogatásnak, bár átlaga magas, bevételeken belüli aránya mégis meglehetısen alacsony (11%). Ez a szervezeti kör tehát végezzen bár figyelemfelkeltı, vagy társadalmilag fontos feladatokat, ez nem mutatkozik meg a lakosság felıl érkezı támogatások területén úgy, hogy bevételeikben is fontos szerepet kapjon. Megállapítható, hogy az 1%-os, és a lakosság felöl érkezı támogatások nincsenek egymással összefüggésben. Mint láthattuk e szervezeteknél vagy az egyik, vagy a másik finanszírozási forma magas ami ezek egymást pótló hatását jelentheti.

V.3.2. Nagy bevételő, városi, egyesületek csoportja Ez az egyetlen csoport, ahol az egyesületek aránya (51%) magasabb, mint az alapítványoké (49%). Közel kétharmaduk a vidéki városokban és megyeszékhelyeken tevékenykedik, emellett egyenlı arányban találhatók itt meg budapesti, és községi szervezetek (22%). E szervezetek többsége közepes (55%), vagy magas (30%) bevétel-kategóriába esik, a csoport átlagos összes bevétele 7,7 millió Ft (bár bevételeik a csoport nagysága miatt jelentısen 65

szóródik, maximális értéke közelíti a 100 millió Ft-ot), melybıl az alapítványok minden bevétel esetén magasabb összeget szereztek meg. A csoport bevételszerkezete kevert, az állami támogatások túlsúlya (melynek átlaga 3,5 millió Ft, maximális értéke közelíti a 80 millió Ft-ot) figyelhetı meg, ami mellett a lakossági és az 1%-os támogatás nagyon alacsony (átlagosan 100-200 ezer Ft nagyságrendő, és maximális értéke 12 illetve 6 millió Ft), noha ezek aránya is csak 2-8 % között mozog. Mindezek után nem meglepı, hogy - bár ez a legnépesebb csoport - az 1%-os támogatás teljes összegének mindössze 26%-át volt képes lekötni (ami meghaladta az 1,2 milliárd Ft-ot). Az egyesületek magas számával ellentétben a csoportnál nem számít fontosnak a tagdíjakból származó bevétel, (ez átlagosan 250 ezer Ft-ot tesz , ami a bevételeknek csak mintegy 7%-át adta). A csoport egyesületei a kultúra, sport, és szabadidıs területein mőködnek, míg az alapítványok aránya a szociális, oktatási, és egészségügyi területein meghaladja a 80%-ot. A csoportot tevékenységi területek szerint vizsgálva kevert képet kapunk, ahol nem állapítható meg egyetlen terület dominanciája sem. A legfontosabb tevékenységi területek a kultúra (15%), sport, szociális ellátás, szabadidı (14%-14%), és az oktatás (11%). Ezek a tevékenységi területek a csoportra esı 1%-os összegbıl eltérı módon részesültek

15. ábra A „nagybevételő városi egyesületek” 1%-os bevételeinek megoszlása tevékenységek szerint

Sport

9.2

Szabadidı

9.4

Kultúra

11.4

Oktatás

13.4

Egészségügy

14.3

Szociális ellátás

20.5 0

5

10

15

20

25

%

Forrás: saját elemzés, KSH adatbázis alapján

66

Azt láthatjuk, hogy a legjelentısebb támogatottsága a szociális szervezeteknek van, ezek az 1%-os támogatási összeg egyötödét szerezték meg. Ezután az egészségügyi szervezetek következnek, melyeknek száma ugyan nem jelentıs (7%), mégis a támogatás 14%-át kapták. Magasnak mondható még az oktatás, és a kultúra támogatottsága, míg az egyéb területeken tevékenykedı szervezetek már 10% alatti arányt szereztek csak meg. Az egészségügyi szervezeteknél megfigyelhetı trend, mely nem kizárólag e csoportnál mutatkozik, általában is jellemzı erre a területre, azaz viszonylag kevesebb szervezet nagyobb arányú 1%-os támogatásban részesül, ami jelzi, hogy e terület a lakosság számára is kiemelten fontos. A kisebb támogatással rendelkezı területek (sport, kultúra, szabadidı) leginkább egy-egy településen tevékenykednek, az oktatási, szociális, és egészségügyi szervezetek jellemzıen egy intézményhez köthetık, bár esetükben az országos hatókör is gyakori. Ebbıl levonható a következtetés, hogy azoknál a szervezeteknél melyek szélesebb kör (településen túl) számára elérhetık, illetve társadalmilag is fontos tevékenységet végeznek, általában nagyobb 1%-os összegre számíthatnak.

V.3.3. Vidéki, lakossági támogatott, közepes szervezetek Ez a csoport a többitıl elsısorban a lakossági támogatás mértéke, és bevételekben játszott szerepe alapján különül el a többi csoporttól Az alapítványok aránya 84%, míg az egyesületek 11%-ot tesznek ki. Településtípus szerint elsısorban vidéki települések kerültek ebbe a csoportba, a városok aránya a legmagasabb (31%) volt, ezt a megyeszékhelyek követték (26%), majd a községek (23%) A csoport kétharmada közepes bevételnagyságú, de az alacsony bevétel a szervezetek harmadára volt jellemzı. Ez a csoport tehát az elıbbinél alapvetıen kisebb bevételekkel rendelkezik, ami abból is látható, hogy összes bevételeinek átlaga a 2,4 millió Ft körül alakult. Fontos különbség még, hogy ebben a csoportban a lakossági támogatások jóval nagyobb szerepet kaptak, (átlagos összegük meghaladta a 800 ezer Ft-ot,), illetve szintén átlag feletti volt e szervezetek 1%-os bevétele (közel 400 ezer Ft) is. E támogatások jelentıségét jelzi az is, hogy mindkét bevételi forma átlagosan az összes bevétel 33-36%-át adta. Dominánssá az 1%-os bevétel a szervezetek egynegyedénél, a lakossági támogatás pedig 9%-nál vált. Tehát nem annyira e támogatásoktól függı helyzet alakult ki, hanem inkább a jelentıségük volt nagy, amit valószínőleg e szervezetek „lakosságközelisége” (a tevékenység, vagy a kommunikáció terén) magyaráz. Azt, hogy e szervezetek bevételszerkezete kiegyenlítettebb, 67

„több lábon álló”, az is mutatja, hogy az állami támogatások összege (880 ezer Ft) viszonylag magasnak volt mondható, igy fontos részét képezte mőködésüknek. E szervezetek a teljes 1%os összeg 14%-át szerezték meg, ami ez meghaladta a 640 millió Ft-ot. Ebben a csoportban az egyes tevékenységi területeken mőködı szervezetek száma, illetve az általuk megszerzett 1%-os összeg, közel azonos arányú volt. Ez azért érdekes, mert az eddigi csoportokban ez nem így alakult, azaz egy-egy jellemzı terület (ilyen az egészségügy, és a szociális ellátás) kisebb számú szervezete szerezte meg a támogatás nagy részét.

16. ábra A „vidéki, lakossági támogatásból élı közepes szervezetek” 1%-os bevételeinek megoszlása tevékenységek szerint

3.9

Kultúra

5.9

Egészségügy

Vallás

11.2

Szociális ellátás

13.5

Oktatás

55.3

0

10

20

30

40

50

60

%

Forrás: saját elemzés, KSH adatbázis alapján

A csoportban a legnagyobb 1%-os hányadot - több mint 50%-ot -, az oktatás területén mőködı szervezetek vitték el. Ezt a szociális ellátás követte, messze kisebb arányával (13%),illetve a vallási (11%). A vallási terület jelenléte megmagyarázza a lakossági támogatások magasabb arányát ebben a csoportban. Már 2000-ben is azt láthattuk, hogy az a csoport, melyben ez a terület jelentıs volt, szintén átlag feletti lakossági támogatást tudhatott magáénak. Az egészségügyi terület aránya kicsi ebben a csoportban, részesedése 6% körüli.

Összességében ez a csoport olyan szervezetekbıl állt össze, melyek számítanak a lakosság felöl

érkezı

támogatásokra,

emellett

az

állami

támogatások

is

fontosak

bevételszerkezetükben. Hatókörüket tekintve jellemzıen (57%) egy intézmény támogatására jöttek létre, ez valószínőleg az oktatási, és a szociális terület szervezeteit takarja, illetve a 68

többi területen az egy településen kifejtett tevékenység jellemzı. Ezeket a megállapításokat igazolja a szervezetek közepes bevétele is. Ami még érdekes ennél a csoportnál, hogy itt figyelhetı meg leginkább az 1%-os, és a lakossági támogatás között együttmozgása, azaz itt igazolható az a hipotézis miszerint a két támogatási forma együtt mozog, egymás hatását erısíti.

V.3.5. Lakossági támogatást győjtı, közepes, városi szervezetek csoportja Ennek a csoportnak az a legfontosabb jellemzıje, hogy a vizsgált csoportok közül itt a legmagasabb a lakossági támogatás bevételeken belüli aránya, és ezzel összhangban e forrás összege is magas. A csoport nem határolható le tipikus településtípus szerint (a szervezetek elsısorban városokban (28%), és megyeszékhelyeken (26%) mőködnek, míg a községi, és fıvárosi szervezetek aránya megegyezik) de inkább városinak nevezhetı. Ebben a csoportban a legmagasabb az alapítványok aránya (88%), az egyesületek mindössze 7%-ot tesznek ki. Az idetartozó szervezetek bevételei túlnyomórészt a közepes kategóriába esnek (68%) emellett az alacsony bevételek aránya (23%) nagyobb, mint a magas bevételőeké (14%). Ez látszik akkor is, ha az egyes bevételtípusokat nézzük: a csoport összes bevétele kevéssel meghaladja a 3 millió Ft-ot. A bevételek legfontosabb eleme a lakossági támogatás, mely átlagosan meghaladja a 2,1 millió Ft-ot, emellett a csoport nagy bevételő szervezeteinél meghaladja a tízmilliós nagyságrendet is. Ez a magas bevételi összeg a csoport összes szervezeténél domináns is, azonban kizárólagossá nem válik, bár sok szervezet esetén közelíti ezt a mértéket. Az állami támogatások mértéke nem túl magas (meghaladja a 450 ezer Ft-ot) és maximális összege (16 millió Ft) sem kiemelkedı, összehasonlítva az egyes csoportoknál tapasztalt értékkel. A legnagyobb bevételő szervezeteknél megfigyelhetı több finanszírozási forma együttes megléte, azonban a legtöbb esetben két, vagy három bevételi forrás (lakossági és/vagy 1%-os és/vagy állami) a meghatározó. Az 1%-os támogatás nem játszik fontos szerepet ezen csoport bevételei között: ezt mutatja az átlagnál alacsonyabb (319 ezer Ft) összeg, továbbá, hogy ez a forma átlagosan a bevételek mintegy ötödét adja, és maximális aránya sem éri el a bevételek felét (44%). Ezek után nem meglepı, hogy a teljes egyszázalékos összeg mindössze 7%-át szerezte meg ez a kör (323 millió Ft-ot). Ebben a csoportban is érvényes tehát a trend, miszerint a magas lakossági támogatás nem feltétlenül jár együtt az 1%-os támogatás magas összegével. Tevékenységi terület szerint ebben a csoportban is az oktatási szervezetek képviseltetik magukat a legnagyobb arányban, és az 1%-os támogatás nagy részét is ezek szerezték meg. 69

17. ábra A „győjtı” szervezetek 1%-os bevételeinek megoszlása tevékenységek szerint

2.9

Kultúra

5.7

Egészségügy

Szociális ellátás

11.3

Vallás

15.2

Oktatás

56.4

0

10

20

30

40

50

60

%

Forrás: saját elemzés, KSH adatbázis alapján

Mint azt már láthattuk a vallási szervezetek területén volt még az oktatást is jóval alulmúló arányú (15%) a támogatás. Ez a lakossági támogatás fontossága mellett már nem meglepı, vélhetıen hasonló területeken tevékenykednek e kör szervezetei, mint a másik lakossági támogatásokat győjtı csoport. A lakossági támogatás arányának mértékén túl, fontos különbség a bevételek nagysága is e két csoport között, hiszen mint láthattuk, ebben a csoportban magasabb bevételek a jellemzık. A települési elhelyezkedés szerint a két kör egymást nagyjából lefedi, de ebben a csoportban karakteresebb a városi elem. E csoport szervezetei szintén, meghatározó arányban (56%) egy intézményt szolgálnak ki, illetve jelentıs még az egy településre (16%) kiterjedı hatókör, mely hasonlóan igaz a csoport más területein (szociális ellátás, egészségügy) mőködı szervezetekre is.

V.3.4. 1%-os támogatástól függı szervezetek csoportja Ez a csoport nagymértékben az 1%-os támogatásra utaltként jellemezhetı és ez alapján képezhetett különálló csoportot. Sajátossága volt ennek a csoportnak, hogy minden más csoportképzı mentén az átlag alatti értékekkel rendelkezett. Az elıbbi (3-as) csoportnál már megfigyelhetı volt egy enyhe eltolódás a vidéki szervezetek felé, ez ebben a csoportban még inkább erısödött (ami elsısorban a budapesti szervezetek arányvesztésében nyilvánul meg, itt arányuk csak17%). A bevételnagysága szerint dominál az alacsony (50-500 ezer Ft közötti bevétel a szervezetek 68%-ánál), emellett egyötödük közepes bevételekkel rendelkezett és a 70

kis szervezetek túlnyomó többsége is ebbe a csoportba került. Bevételi helyzet szerint tehát ezek a szervezetek a legalacsonyabb kategóriába tartoznak: összes bevételük átlagosan nem érte el a 400 ezer Ft-ot, lakossági támogatások értéke elhanyagolható (a maximális érték sem éri el az egymillió Ft-ot).. Az 1%-os támogatás egy szervezetre jutó összege szintén alacsony, kissé haladja csak meg a 340 ezer Ft-ot. Ugyanakkor ez az alacsony 1%-os összeg a szervezetek bevételeinek 90%-át teszi ki. Ez pedig már szinte önmagában is kizárja más támogatási formák meglétét. Más támogatások hiányát jelzi az is, hogy az állami támogatások átlaga ebben a csoportban 347 ezer Ft, azaz szinte lefedi az 1%-os támogatások mértéket. Ezek a szervezetek tehát alapvetıen forráshiányosak, környezetükre vannak utalva, ami másrészrıl azt is jelentheti, hogy direkt az 1% győjtésére, illetve közösségi igények kielégítésére jöttek létre. Jól igazolja a fenti állítást, hogy az ebbe a csoportba tartozó szervezetek kétharmada egyetlen intézmény, míg 16%-uk egy településen támogatására jött létre. Meghatározó hányaduk (86%) alapítványi formában mőködik, ugyanakkor a közalapítványok aránya esetükben a legmagasabb (6%) a vizsgált csoportok közül. Az 1%-os támogatás domináns az egész csoport bevételszerkezetében, emellett egynegyedüknél ez az egyetlen bevételi forrás. Meglepı, hogy ez a kisbevételő kör a teljes mintára jutó 1%-os összeg mintegy ötödét, 974 millió Ft-ot kötött le. Tevékenységi terület szerint az oktatás dominanciája (50%) figyelhetı meg

18. ábra Az „egyszázalékos” csoport 1%-os bevételeinek megoszlása tevékenységek szerint

Vallás

4.2

Környezetvédelem

4.4

Szociális ellátás

11.3

Egészségügy

12.0

Oktatás

55.0 0

10

20

30

40

50

60

%

Forrás: saját elemzés, KSH adatbázis alapján

71

Látható- csakúgy, mint az elıbbi csoportnál – hogy ez esetben is az oktatási területen mőködı szervezetek szerezték meg a legtöbb 1%-os támogatást, amelyek vélhetıen kisebb iskolák háttérintézményei. Az egészségügyi, és szociális területek szervezetei közel azonos mértékben részesedtek a támogatásból. Ezek a szervezetek szinte csak az 1%-os támogatásból végzik tevékenységüket, és folyamatos mőködésük feltétele ez az évrıl évre megszerezhetı támgatás. Abból, hogy a szinte semmilyen más lakossági támogatást nem kapnak, arra lehet következtetni, hogy ilyen forrásokat nem is kutatnak, vagy a tevékenységük nem olyan, mely az 1%-on felül vonzana más támogatásokat.

V.3.6. 1%-os vidéki, közepes bevételő szervezetek Ez a csoport a klaszterképzık szerint az átlaghoz közeli értékekkel rendelkezik, az átlagnál magasabb az 1%-os támogatás bevételeken belüli aránya, ami külön csoporttá formálja. Így a már megismert „1%-os támogatástól függı” csoporthoz hasonlító tulajdonságokkal bír, lényeges különbség, hogy e csoport bevételei magasabbak, illetve az 1%-os támogatás nem tölt be olyan kizárólagos szerepet, mint a függı szervezetek esetén láthattuk. 6. 1%-os vidéki, közepes bevételő szervezetek csoportja

Ez a csoport a klaszterképzık szerint az átlaghoz közeli értékekkel rendelkezik, az átlagnál magasabb 1%-os támogatás bevételeken belüli aránya az ami külön csoporttá formálja. Így a már megismert „1%-os támogatástól függı” csoporthoz hasonlító tulajdonságokkal rendelkezik, de lényeges különbség, hogy e csoport bevételei magasabbak, illetve az 1%-os támogatás nem tölt be olyan kizárólagos szerepet, mint a „függı szervezetek” esetén láthattuk. Ennek a szervezeti körnek a háromnegyedét alapítványok teszik ki, emellett az egyesületek aránya is viszonylag magas, közel 20%. E csoport „vidéki jellegét” az adja, hogy bár a városi, és megyeszékhelyek aránya itt a legmagasabb (32,% illetve 27%), mellettük jelentıs súllyal (23%) községi szervezetek is találhatók ebben a csoportban. Tevékenységtípus szerinti megoszlásban nem különbözik jelentısen a már megismert csoportoktól: az oktatási terület túlsúlya jellemzi (41%), és magas még a szociális ellátást végzı szervezetek aránya (14%). Bevételnagysága szerint túlnyomórészt az alacsony (50%) és közepes bevételő (46%) szervezetek dominálnak. Ennek alapján meglehetısen homogén képet mutat bevételei tekintetében. A csoportba tartozó szervezetek bevételeinek átlaga 906 ezer Ft, de 5 millió Ft72

ot meghaladó bevétellel a szervezetek csak mintegy 2%-a rendelkezik. A lakossági támogatás, csakúgy, mint a másik 1%-os szervezeti körnél, itt sem fontos tényezı, bár összege magasabb (37 ezer Ft), aránya az összes bevételen belül elhanyagolhatónak mondható ( átlagosan 3%). A csoport bevételeinek nagyobb részét különbözı, az állam felıl érkezı támogatások adják, ezek együttes összege meghaladja a fél millió Ft-ot. Az 1%-os támogatás összege kicsit magasabb az átlagnál (407 ezer Ft), néhány esetben haladja csak meg az 5 millió Ft-ot. Ugyanakkor a bevételeken belül átlagos értéke 47%, illetve legalább az összes bevétel egynegyedét teszi ki, maximálisan pedig 70%-át adja. A csoport összes bevétel-kategóriájában hasonló arányok tapasztalhatók, tehát az 1%-os támogatás jelentısége nem változik a bevételek növekedésével sem, egyaránt fontos a csoport szervezetei számára. A teljes összegbıl ez a kör szerezte meg az 1%-os támogatás közel 21%át (978 millió Ft-ot). Ez az összeg az egyes tevékenységi területek között hasonlóan oszlik meg, mint a fenti csoportoknál már láthattuk, tehát az oktatás túlsúlya mellett, a további területek csak jóval kisebb hányadban részesülnek.

19. ábra Az „egyszázalékos vidéki közepes bevételő” csoport 1%-os bevételeinek megoszlása tevékenységek szerint

Sport

3.9

Kultúra

4.0

17.9

Szociális ellátás

18.6

Egészségügy

41.2

Oktatás

0

5

10

15

20

25

30

35

40

45

%

Forrás: saját elemzés, KSH adatbázis alapján

Mint látjuk, az oktatás mellett - a kiemelkedıen magas (41%) részesedés mellett - az összeg közel egyötödét a szociális, és egészségügyi szervezetek kapták. E szervezetek bevételnagyságukból adódóan helyi szinten mőködnek, és feltételezhetıen fontos szerepük van a lakosság igényeinek kielégítésében. Ez egyfelıl az 1%-os támogatás bevételeikben 73

játszott szerepébıl következhet, másfelıl az „elvárt szolgáltatásokat” jellegébıl, mivel a lakosság más formában nem kifejezetten támogatja ezeket a szervezeteket.

Összegezve, mint láthattuk a szervezetek 2004-es csoportosításában majdnem mindegyik csoportban az oktatás volt a legjelentısebb támogatott terület, ez alól csak a legnagyobb „elit” szervezetek jelentik a kivételt, melyek elsısorban egészségügyi, és szociális ellátó funkciókat láttak el, esetükben az 1%-os támogatás, bár kifejezetten magas, mégis inkább pótlólagos bevételként jelentkezik. A többi csoportnál, a lakossági támogatás vagy az 1%-os támogatás, vagy a lakossági adományok magas arányában mutatkozik meg, a két bevétel „együttállása” nem jellemzı a csoportokra. Ezekben a csoportokban, mint láthattuk, az oktatási terület dominál, különbség az ezt követı területek sorrendjében van. Mint láthattuk, az egyes területek más finanszírozási formákat „vonzanak”. Ennek alapján elmondható, hogy az 1%-os támogatást a figyelemfelkeltésre képes, valamint az „elvárt” szolgáltatásokat nyújtó, (egészségügyi, szociális, oktatási) míg lakossági támogatásokat a hiányokat pótló területek (vallás, szabadidı, sport) szerezhettek.

A kialakult csoportokra a jogi forma nem gyakorolt fontos szegmentáló hatást, egyetlen olyan csoport van, melyben az egyesületek aránya magasabb, míg a csoportok többségében arányuk messze a minden évben 1%-ot szerzett szervezeteknél elvárható szint (29%, lásd 42. o) alatt marad

V.4. Összegzés Jelen dolgozat legfıbb célja az volt, hogy az 1%-os támogatásban részesült szervezetek vizsgálata alapján meghatározza e támogatás fıbb trendjeit. A longitudinális vizsgálatot a szervezetek klaszterelemzés módszerével végzett osztályozása egészítette ki. Az ebbıl kiinduló elemzés a szervezeteknél játszott szerepén keresztül mutatta be az 1% hatásait. Az eddig megjelent tanulmányokban a szervezeti feltételek leírása mintegy a keretek meghatározása miatt volt érdekes, önálló vizsgálatnak nem képezte tárgyát. Belátható, hogy az 1%-os támogatás alakulására a szektorban lejátszódó folyamatok éppen úgy hatással vannak, mint a „társadalmi környezethez” tartozó tényezık (a lakosság az állami-, és a vállalati szféra viszonyulása). A téma megközelítése éppen ezért újszerő, hiszen az eddig lefolytatott 1%-os támogatást érintı kutatások célja fıként a lakosság 1%-os támogatáshoz való viszonya, és az e mögött 74

meghúzódó motivációk feltárása volt. A dolgozatban bemutatott, a szervezetek lehetı legteljesebb körő mintáján végzett vizsgálat eredményei a szektor szakértıit is fontos információkkal láthatják el, melyeket felhasználhatnak a témával összefüggı egyéb területek kutatása során. A dolgozat készítése során végzett kutatás pótolni szándékozott azt a hiányt, hogy a 2000-es évet követıen nem jelent meg jelentıs, az 1%-ot érintı országos kutatás. A megközelítés, a használt módszerek, és a kiválasztott célcsoport bemutatása hozzájárul a magyar civil-, és nonprofit szervezetek sajátosságainak jobb megismeréséhez, és ezáltal a szektorban lejátszódó folyamatok jobb megértéséhez is.

Az 1%-os támogatás a magyar nonprofit szektor egyik, szakmailag legérdekesebb támogatási formája. Komoly viták elızték meg megszületését, melyeknek a civilek harcosságán túl, a kormányzat „megengedı” szabályozási politikája is utat nyitott. A törvény születése óta több változtatáson esett át, míg mai alakját elnyerte. Napjainkban a szabályozás körüli vita feléledni látszik, alapvetıen a kedvezményezettek körének szőkítése van napirenden, melynek célja, hogy a támogatás csak civil kedvezményezettek számára legyen elérhetı. Ezen új javaslatok lényege, hogy az állami alapok, könyvtárak, és az alapvetıen nem civil szervezıdések ne kaphassanak e támogatásból, legyen ez kizárólag civil. A javaslatok másik része az állam, konkrétabban az APEH rugalmasabb adminisztrációját tartja szükségesnek, ami a támogatási összeg növekedését eredményezheti az által, hogy a kormányzatban „bennragadt” adóforintok is eljuthatnak a kedvezményezett szervezetekhez. A civilek másik fontos feladata, hogy a lakosságot is meggyızzék a támogatás szükségességérıl, és érdemességérıl. Erre azért is van szükség, mert mint láthattuk, a felajánlások száma az elmúlt években stagnált. Ugyanakkor a növekvı 1%-os összeg leginkább annak tudható be, hogy a felajánlásokat leginkább a magasabb fizetéssel, és így magasabb társadalmi státusszal rendelkezı adózók teszik. Ez az adózói kör vélhetıen fogékonyabb a szőkebb-tágabb közösségüket érintı társadalmi, szociális problémák iránt. A civileknek azt kell látniuk, hogy a támogatás odaítélıi éppen azok, akikkel a kapcsolatba kerülhetnek, és akiknek szolgáltatásaikat nyújtják. A növekvı támogatási összegbıl láthatjuk, hogy ezt a feladatot a szervezetek eddig „jól oldották meg”, a támogatás széles körben ismertté vált, és ami fontosabb, egyre többen gondolkoznak el azon, hogy támogassanak is ily módon civil szervezeteket. Ami kihívás elé állítja a civil/nonprofit szervezeteket - és ami az elmúlt években tapasztalt stagnáló támogatási összeg alapján várhatóan hamarosan bekövetkezik - az a támogatási plafon elérése által okozott versenyhelyzet. Ez a verseny kevésbé érezhetıen már eddig is 75

jelen volt, hiszen az adózónak eddig is döntenie kellett, hogy az általa ismert szervezetek közül melyiket támogatja. A másik „riasztó” adat, hogy a szervezetek körének elsı években tapasztalt dinamikus növekedése az utóbbi évekre lelassult, tehát a piac ebbıl a szempontból is beszőkülni látszik. Ebben a helyzetben a nagy szervezetek elınye fokozódik, hiszen célcsoportjukat jobban képesek elérni, akár a kampány nyújtotta eszközökkel, vagy pusztán azért, mert tevékenységük nagyobb érdeklıdést vált ki a lakosság részérıl.

Mint vizsgálat adataiból láthattuk, a támogatás bevezetése óta a nagy szervezetek mellett a kisebbek is egyre inkább részesülnek az 1%-os támogatásból, a támogatottak köre kiszélesedett. Történt ez mindannak ellenére, hogy a nagyobb, gazdagabb és magasabban professzionalizált szervezetek szerzik meg a támogatás túlnyomó részét, de a kisebb szervezetek 1%-os bevételei is nıttek vizsgálatunk idıszakában. Ami még ennél is fontosabb, hogy a szervezetek bevételnagyságának csökkenésével az 1%-os támogatás szerepe az egyes szervezeteknél egyre fontosabb tényezıvé válik. Ennek az a tanulsága a döntéshozók számára mint azt már kutatók korábban is megfogalmazták -, hogy azok a szervezetek, melyeket a lakosság ilyen módon támogat, fontos feladatokat látnak el ahhoz, hogy más csatornákon is támogassák azokat.

A vizsgálat nem igazolta a szervezeti formára tett hipotézisünket, az 1%-os támogatás megırizte az alapítványi formához kötöttségét, ez sem a szektorszinten, sem a kiválasztott mintánkban

nem

változott.

Az

alapítványok

tartósan

nagyobb

aránya

szakmai

professzionalizációjukkal magyarázható, noha egyre több egyesület is képes eredményesen megszólítani célcsoportját. Ugyanakkor a megszerzett összeg tekintetében a különbség továbbra is tartósnak mutatkozik. Területileg az 1%-os támogatás esetében is megfigyelhetı az a koncentráció, mely a szektor egészére jellemzı, és amely a budapesti szervezetek elınyét jelzi. Ez a koncentráció a felhasználható erıforrások (úgymint anyagi, szellemi, idı, információk, és ismeretek) mindegyikénél megmutatkozik, ez alól az 1%-os támogatás sem kivétel. Az 1%-os támogatásból részesülı szervezeteknél is megfigyelhetı tehát az a tendencia, mely szerint a fıvárosi és a községi szervezetek támogatási bevétele növekedett, míg a többi településtípus fokozatosan veszített a támogatásból. E trend mellett azonban látni kell azt is, hogy a visszaesés az összességében növekedı 1%-os forrás mellett ment végbe, tehát még a visszaesı szervezetek is magasabb összegeket szereztek. Az elmozdulás inkább arányaiban értelmezhetı a szervezetek többségére nézve negatív hatásúnak.

76

A területi átrendezıdés végbement mind az összes, mind az egyes vizsgált években 1%-ot győjtı szervezetek esetében, és alapvetıen ugyanazok a folyamatok játszódtak le mindkét elemzett szervezeti csoportban. Ugyanakkor ez a koncentráció kissé kiegyenlítettebben következett be a támogatást minden évben megszerzı szervezeteknél. Ebbıl arra következtethetünk, hogy azok a szervezetek, melyek minden évben képesek voltak 1%-ot szerezni kevésbé vannak kitéve azoknak a – területi koncentráció irányába mutató – hatásoknak, mint a többi, általában 1%-ot győjtı szervezet. A támogatott tevékenységi területek szintén néhány kiemelt terület fölényét jelzik a vizsgált idıszakban: az oktatási, szociális ellátást végzı, és egészségüggyel foglalkozó szervezetek szerezték meg a támogatási összeg túlnyomó részét, Ezek tehát azok a területek, melyeket az állampolgárok a leginkább fontosnak tartanak az 1%-os felajánlás útján támogatni, mivel e szervezetek fejtik ki a legjelentısebb, a lakosság felé irányuló tevékenységet, illetve sokszor a legszélesebb kampányt is. Jelentıségüket az is mutatja, hogy - az egész idıszakot tekintve csak kismértékő átrendezıdés volt tapasztalható, mely a fıbb tevékenységbeli támogatási sorrendet nem befolyásolta. Mindebbıl az a fontos következtetés adódik, hogy azok a szervezetek számíthatnak 1%-os támogatásra, amelyek társadalmilag hasznos tevékenységet végeznek, illetve képesek releváns üzenetben a társadalom széles rétegeinek szolidaritását kiváltani (pl. a betegek, rászorultak, idısek, gyerekek segítése, illetve a környezeti problémák kezelése). A bevételnagyság szerinti vizsgálat a nagy bevételő szervezetek elınyét mutatta ki az 1%-os támogatás megszerzésében. Ennek fontos mutatója, hogy a támogatási összeg ezeknél emelkedik a legjelentısebb mértékben, és ezzel együtt nı e szervezetek részesedése is. Ezzel párhuzamosan a kis szervezetek részesedésének csökkenése vélhetıen annak tudható be, hogy a növekvı 1%-os összegbıl kisebb részt tudtak csak megszerezni, mint a tıkeerısebb versenytársaik. Érdekes fejlemény azonban, hogy a nagyobb szervezetek 1%-os bevételének megsokszorozódása (több mint ötszörösére) mellett a legkisebb szervezetek is mesze jelentıs (három és félszeres) növekedést tudhattak magukénak. Mint láthattuk, igazolódni látszik az a hipotézisünk, amely szerint az 1%-os támogatás elosztása különbözik más források elosztási arányaitól. Míg a legnagyobb szervezetek az állami források és az összes bevétel hozzávetılegesen 95%-át kötötték le addig az 1%-nak „alig” felét, míg a kisebb szervezetek pedig az összeg egyharmadát. Emellett beigazolódott az a hipotézisünk, mely szerint az 1%-os szervezetek körében többségben vannak a szektor közepes bevételő szervezetei. A szektor bevételeibıl az 1%-os támogatás aránya csak 2004-re érte el az -az összes bevétel egy százalékát, a nonprofit szervezetek 1%-os támogatásból származó bevételei nem 77

számítanak jelentıs bevételnövelı tényezınek. E támogatást nem szektor szinten kell jelentısnek tekinteni, hanem az egyes (fıként a kis) szervezetek életében játszott hatása alapján. Az 1%-os támogatáshoz tartósan hozzájutó szervezetek köre szintén szélesedett a szektorban, ezek a szervezetek minden évben magasabb összegő 1%-os támogatást győjtöttek be, mint azok a szervezetek, amelyek nem kaptak minden évben 1%-os támogatást. Noha várható lett volna, fıbb jellemzıik alapján mégsem különböznek a folyamatosan támogatott szervezetek a szektor többi 1%-os szervezetétıl. Ahol jelentıs eltérés mutatkozik: az 1%-os támogatás e szervezetek bevételeiben játszott fontosabb szerepe.

Az elemzés során a 2000. évre hat olyan csoport alakult ki, melyek egymástól jelentısen eltérnek, ezeket három nagy csoportba lehetett összefoglalni. Az elit szervezetei között található meg az a két csoport, amelyek tulajdonságaik szerint inkább azokra a szervezetekre hasonlítanak, melyek a szőkítés hatására kimaradtak az elemzésbıl. A klaszterelemzés során a tagdíj úgy vált csoportképzı szemponttá, hogy az egyesületi kör egy speciális szegmense vált le e jellemzı mentén. A szektorra olyannyira jellemzı bevételi koncentráltság ellenére sikerült még két olyan alcsoportot kimutatni, amelyek szétválasztják a kis szervezetek egynemő halmazát. A legfontosabb különbség e két alcsoport között a bevételnagyság, mely a közepes szervezeteknél szétválasztja e szervezeti kört, a két csoport elkülönül egymástól az 1% bevételszerkezetükben játszott szerepe alapján is. A 2004-es csoportosításban szintén fellelhetı az elit egy csoportja, emellett itt jobban kirajzolódott két olyan páros, melyekben a lakossági, vagy az 1%-os támogatás játszik fontosabb szerepet. A 2000-ben kimutatott egyesületi kör nyomai ebben a csoportosításban egy egyesületi túlsúlyban lévı szervezeti körben fedezhetık fel. Mindkét csoportosítás eredménye azt igazolta, hogy területi alapon nem lehet szétválasztani egyértelmően a szervezeteket, jellemzıen csak a vidék – fıváros - város szintő lehatárolás lehetséges. Az elit szervezetek mindkét csoportosításban Budapesthez voltak köthetık, és mint láthattuk tevékenységi kör szerint is jelentısen eltértek a többi csoporttól. Míg a legnagyobb szervezetek, bár eltérı finanszírozási háttérrel, a szektor jóléti szolgáltató területein tevékenykedtek, addig a csoportok túlnyomó részére az oktatással kapcsolatos feladatok ellátása jellemzı.. A tevékenységi terület és a támogatások összefüggésében azt láthattuk, hogy a hiányok pótlására létrejött szervezetek inkább lakossági támogatásokat, míg az „elvárt”, jóléti szolgáltatások végzıi inkább az 1%-os támogatást „vonzották”. Az a már más kutatók által is megfogalmazott hipotézis, miszerint az 1%-os támogatás egyéb, a lakosság felöl érkezı támogatások növekedését eredményezheti, mint láthattuk a kialakult 78

csoportokban csak elvétve volt igazolható. Sokkal inkább jellemzı volt az, miszerint vagy az egyik vagy a másik támogatási forma játszik jelentıs szerepet, így inkább egymást pótló hatásról beszélhetünk, semmint egymást erısítı trendrıl. Úgy tőnik, hogy az „adományozóként” számon tartott támogató képe mintha erısebben élne a köztudatban. Fontos tanulság ebbıl a civilek számára, hogy az 1%-os támogatás, az ebbıl származó bevétel, sok szervezetnél megfigyelt jelentısége mellett, valóban kaput nyitott a lakosság felé, azonban elsısorban a kommunikáció elmélyítésére használhatók fel az így kialakított kapcsolatok, míg a közvetlen további támogatások e kommunikációs folyamat elırehaladtával realizálhatók.

79

VI. Függelék 1. sz. Függelék

Az 1%-os támogatás megoszlása tevékenységi területek szerint 1998-2004. (%) Tevékenységi fıcsoport Oktatás Szociális ellátás Egészségügy Kultúra Környezetvédelem Vallás Sport Szabadidıs tevékenységek Településfejlesztés Tudomány

1998

1999

2000

2003

2004

37 20.6 19.4 6.6 2.5 3.9 1

34.1 26.8 16.6 6.4 2.3 3.7 0.9

32.9 18.5 21.3 6.1 2.9 4.4 3.2

29.9 19.8 18.7 6 3.8 4.5 5.4

26.4 24 18.1 5.4 5.3 4.6 3.7

0.6 2.5 2

1.7 2.2 1.7

3.6 2 1.7

4.4 2 1.7

3.7 2.3 1.8

0.5

0.5

0.4

0.5

1.2

0.7

0.6

0.8

0.8

0.7

0.7

0.6

0.4

0.6

0.7

0.3

0.3

0.2

0.3

0.8

Természeti csapások követk. elhár.

0.3

0.3

0.6

0.7

0.6

Közbiztonság védelme

1.2

0.9

0.8

0.7

0.5

Gazdaságfejlesztés Politikai szervezetek Összesen

0.1 0 100

0.2 0 100

0.2 0 100

0.1 0 100

0.2 0 100

Többcélú adományosztás, NP szöv. Nemzetközi kapcsolatok Gazdasági érdekvédelem Állampolgári jogok védelme

Forrás: KSH adatbázis, 2004. 2. sz. Függelék A legtöbb egyszázalékos felajánlást szerzı szervezetek jellemzıi, 2004.

a.) Az elsı 10 szervezet

Az elsı 10 helyen rangsorolt szervezet mindegyike Budapesti székhelyő, alapítványi (80%), vagy közalapítványi (20%) formában mőködı szervezet. 80

A szervezetek 1%-os bevétele közelíti az 50 millió Forintot, továbbá ez a szervezeti kör szerzi meg az összes felajánlás 15,14%-át, ez több mint 1,2 milliárd Forintot tesz ki. A tevékenységi kör alapján a szervezetek a következıképpen oszlanak meg: Tevékenység típus Oktatás Egészségügy Szociális ellátás Környezetvédelem Többcélú adományosztás, szövetségek

Szám 2 4 2 1 nonprofit

1

1.tábla Szervezetek tevékenységi területe

A következı táblázat összesíti ezen szervezetek adatait.

Szervezet neve

1% felajánlás Székhely összege (ezer Ft)

Jogi forma

Tevékenység típus

1.

GYERMEKRÁK ALAPÍTVÁNY

365639 Budapest

Alapítvány szociális ellátás

2.

AZ ÉP SZÖVETÉRT RÁKOS 365639 Budapest BETEGEKET SEGÍTİ ALAPÍTVÁNY

Alapítvány szociális ellátás

3. 4. 5. 6. 7. 8.

HEIM PÁL KÓRHÁZ FEJLESZTÉSÉÉRT 116755 Budapest ALAPÍTVÁNY MEZEI VIRÁG ÓVODAI ALAPÍTVÁNY 73548 Budapest PETER CERNY ALAPÍTVÁNY A BETEG 63307 Budapest KORASZÜLÖTTEK GYÓGYÍTÁSÁÉRT REGIONÁLIS LÉGI MENTİİRSÉGAEROCARITAS ALAPÍTVÁNY TUMOR LEUKAEMIAS GYERMEKEKÉRT ALAPÍTVÁNY NEMZETKÖZI PETİ ANDRÁS KÖZALAPÍTVÁNY

Alapítvány egészségügy Alapítvány oktatás Alapítvány egészségügy

63307

Budapest

Alapítvány egészségügy

51645

Budapest

Alapítvány egészségügy

51026

Budapest

Köza.

oktatás többcélú adományosztás

9.

ILLYÉS KÖZALAPÍTVÁNY

51026

Budapest

Köza.

10.

REX KUTYAOTTHON ALAPÍTVÁNY

49371

Budapest

Alapítvány környezetvédelem

2. tábla A 10 legnagyobb 1%-os felajánlást kapott szervezet fontosabb adatai, 2004, KSH adatbázis b.) Az elsı 16 szervezet Ez az elkülönítés a szervezeti, és településtípus szerinti bıvülés miatt érdekes. Ebben a körben megjelennek egyesületek (2) , és vidéki szervezetek (2) is. A fıvárosi szervezetek, és alapítványok túlsúlya azonban megmarad.

81

A szervezetek 1%-os bevétele 40 millió Forint fölött van. Ez a szervezeti kör az összes felajánlás 18,35%-át, több mint 1,5 milliárd Forintot szerzett (tehát 6 szervezet 300 millió Forint körüli összeggel bıvíti a kört, az összes 1%-bevételbıl részesedésben belül ez a növekedés mintegy 3 %).

Szervezet neve

1% felajánlás Székhely összege (ezer Ft)

Jogi forma

Tevékenység típus

1.

GYERMEKRÁK ALAPÍTVÁNY

365639 Budapest

Alapítvány szociális ellátás

2.

AZ ÉP SZÖVETÉRT RÁKOS 365639 Budapest BETEGEKET SEGÍTİ ALAPÍTVÁNY

Alapítvány szociális ellátás

3. 4. 5. 6. 7. 8.

HEIM PÁL KÓRHÁZ FEJLESZTÉSÉÉRT 116755 Budapest ALAPÍTVÁNY MEZEI VIRÁG ÓVODAI ALAPÍTVÁNY 73548 Budapest PETER CERNY ALAPÍTVÁNY A BETEG 63307 Budapest KORASZÜLÖTTEK GYÓGYÍTÁSÁÉRT REGIONÁLIS LÉGI MENTİİRSÉGAEROCARITAS ALAPÍTVÁNY TUMOR LEUKAEMIAS GYERMEKEKÉRT ALAPÍTVÁNY NEMZETKÖZI PETİ ANDRÁS KÖZALAPÍTVÁNY

Alapítvány egészségügy Alapítvány oktatás Alapítvány egészségügy

63307

Budapest

Alapítvány egészségügy

51645

Budapest

Alapítvány egészségügy

51026

Budapest

Köza.

oktatás többcélú adományosztás

9.

ILLYÉS KÖZALAPÍTVÁNY

51026

Budapest

Köza.

10.

REX KUTYAOTTHON ALAPÍTVÁNY

49371

Budapest

Alapítvány környezetvédelem

49371

Budapest

Alapítvány környezetvédelem

45208

Budapest

Egyesület szociális ellátás

44984

Sopron

Alapítvány kultúra

44734

Kiskırös

Alapítvány egészségügy

40411

Budapest

Alapítvány egészségügy

40138

Budapest

Egyesület szociális ellátás

11. 12. 13. 14. 15. 16.

FEHÉRKERESZT ÁLLATVÉDİ LIGA ÁLLATOTTHON ALAPÍTVÁNY S.O.S. GYERMEKFALU MAGYARORSZÁGI EGYESÜLETE SZÉCHENYI ISTVÁN KÖNYVTÁRI ALAPÍTVÁNY EGYÜTT A DAGANATOS GYERMEKEKÉRT ALAPÍTVÁNY BETHESDA KÓRHÁZ ALAPÍTVÁNY MAGYAR MÁLTAI SZERETETSZOLGÁLAT EGYESÜLET

3. tábla A 16 legnagyobb 1%-os felajánlást kapott szervezet fontosabb adatai, 2004. KSH adatbázis

82

3. sz. Függelék A szervezetek legjelentısebb bevételi forrásai, 2000., 2004. 2000

2004

Szja 1%

100%

100%

Kamatbevétel

87%

68%

Áthozat

76%

70%

Lakossági támogatás.

55%

46%

Vállalati támogatás

43%

38%

29%

21%

26%

26%

Nonprofit támogatás

20%

16%

Magántagdíj

15%

22%

14%

11%

11%

8%

11%

12%

Alaptevékenység bevétele Nem normatív önkormányzati támogatás

Nem normatív költségvetési támogatás Pályázati nem normatív költségvetési támogatás Pályázati nem normatív önkorm. támogatás

4. sz. Függelék A klaszter középpontok standardizált értékei 2000. Szja. 1% Lakossági Állami Az 1% Tagdíj támogatás támogatás aránya aránya Klaszter bevétel 2.934039 1 0.194683 0.033764 0.330904 -0.24531 2 -0.14854 -0.09218 -0.03852 -0.45954 2.245636 3 -0.15433 0.004694 -0.03793 -0.56497 6.408546 4 0.515336 4.776872 -0.02479 -0.98363 -0.23811 5 -0.0973 -0.02345 -0.02686 -0.62684 -0.19149 6 -0.0077 -0.10219 -0.04233 1.225706 -0.22446

A klaszter középpontok standardizált értékei 2004. Az 1% Lakossági Lakossági Szja1% Állami támogatás aránya Klaszter támogatás tám aránya bevétel 1 0.426530966 -0.0036145 3.01759 0.086035 0.539914 2 -0.04328515 -0.4401111 -0.06548 -0.02074 -0.8041569 3 0.028393817 1.22517062 -0.01601 -0.04356 -0.0387299 4 -0.05945704 -0.4353675 -0.02785 -0.04823 1.6638793 5 0.17193555 2.85440104 -0.0339 -0.04727 -0.4861901 6 -0.05683364 -0.383111 -0.01055 -0.04674 0.3801571

83

Irodalom 5. Irodalom Bíró Endre: Nonprofit Szektor Analízis, 2002. Bullain, Nilda: Explaining Percentage Philanthropy:Legal Nature, Rationales, Impacts The article originally appeared in the Summer-Autumn 2004 issue of the Social Economy and Law (SEAL) Journal, published by the European Foundation Centre. (www.icnl.org/bullain.htm) Civil Iroda Alapítvány, 2003. Az egyesületekre, alapítványokra vonatkozó közhasznúsági és nyilvántartási jogszabályok érvényesülésének, hatályosulásásának elemzése, a kapcsolódó joganyag kritikai értékelése Harsányi László: A harmadik szektor, 1998. Harsányi László: Kutatási terv, a Np-szektor jogi környezetének elemzéséhez, 2001. Kuti Éva, Kinek a pénze? Kinek a döntése? Nonprofit Kutatócsoport, Budapest, 2003. Kuti – Czakó – Harsányi: Lakossági adományok és önkéntes munka 1995. KSH, Nonprofit Kutatócsoport Kuti Éva– Czike Klára: Lakossági adományok és önkéntes tevékenységek, 2004. Kuti Éva: Vállalati adományozók, nonprofit szervezeteknek nyújtott vállalati támogatások, 2004. Kuti Éva: Hívjuk talán nonprofitnak, 1998. Mit érdemes tudni az adományozóknak a nonprofit kutatásokról, Nonprofit kutatócsoport, 2003. Központi Statisztikai Hivatal Nonrpofit szervezetek Magyarországon, 1998., 1999., 2000., 2003.,2004. Salamon-Anheier: Szektor születik II. 1999., Civitalis Egyesület Salamon - Sokolowski – List: A civil társadalom "világnézetben". Civitalis Egyesület, Budapest, 2003. Sebestény István: A magyar nonprofit szektor nemzetközi, és funkcionális megközelítésben, Statisztikai Szemle 4-5. 2001. Mészáros Geyza, Sebestény István: Gondolatok 1 százalék körül In Harsányi László (szerk.): 1% Forintszavazatok civil szervezetekre, 2000., Nonprofit Kutatócsoport Székely Mária, Barna Ildikó: Túlélıkészlet az SPSS-hez, 2002. Typotex 84

Szja 1-1 %-áról tett rendelkezı nyilatkozatok feldolgozásának 2005. rendelkezı évi tapasztalatairól (APEH adatok), Magyar Országgyőlés Társadalmi Szervezetek Bizottsága honlapja Vajda Ágnes- Kuti Éva: Állampolgári szavazás... In: Harsányi László (szerk.): 1% „forintszavazatok” civil szervezetekre, 2000., Nonprofit Kutatócsoport Tóth Károly: A civil szektor fejlıdése Szlovákiában 1989 után (Civil Szemle II.évf./3. szám (2005/3) www.civilszemle.hu)

85

Záradék Büntetıjogi felelısségem tudatában kijelentem, hogy a jelen szakdolgozat saját szellemi termékem. Horváth Ákos

86