HASZNOS TANÁCSOK NÔKNEK
A HORMONEGYENSÚLYT ÉRINTÔ PROBLÉMÁKRÓL Dr. Csiszár Miklós - Nora Igloi Syversen
Ha megismerjük szervezetünk működését és életmódunkkal támogatjuk azt, a betegségnek nem kell az életünk részévé válnia. Magunknak érdemes kézbe vennünk az egészségünk megőrzését. Ennek képezi szerves részét a hormonegyensúly kialakítása is, amely a nők számára különösen fontos terület. E rövid tájékoztató igyekszik közérthetően szólni a női problémák mögött húzódó hormonális és egyéb okokról, valamint a megoldás természetes lehetőségeiről. A leírtak Dr. John R. Lee norvég származású amerikai orvos tapasztalatain és kutatásain alapulnak. A Magyarországon ma még kevésbé (el)ismert témakör a világban immár közel 40 éve jelen van. E fontos tapasztalatok nem a konvencionális orvoslás helyett, hanem azzal együtt, azt kiegészítve alkalmazandók, ahogy az a világ több országában ma már történik. A kiadvány egyben előzetese a témát bővebben kifejtő, a Naturwell Életmód Kötetek soron következő, nők számára készülő könyvének is.
HASZNOS TANÁCSOK NÔKNEK
A HORMONEGYENSÚLYT ÉRINTÔ PROBLÉMÁKRÓL Dr. Csiszár Miklós - Nora Igloi Syversen
Naturwell Kiadó
TARTALOM
A PROBLÉMÁKRÓL DIÓHÉJBAN. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5 A NŐI SZERVEZET ÉS A HORMONOK. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7 A SZABÁLYOS NŐI CIKLUS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11 A HORMONEGYENSÚLY FELBORULÁSA – AZ ÖSZTROGÉNDOMINANCIA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13 A HORMONÁLIS EGYENSÚLYZAVARRAL KAPCSOLATOS PROBLÉMÁK. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18 A STRESSZ HATÁSA A NŐI SZERVEZETRE. . . . . . . . . . . . . . . . . . 33 A MENOPAUZA IDŐSZAKA. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 38 AMI A FÉRFIAKAT ILLETI . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 40 DIAGNOSZTIKA EGYSZERŰBBEN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 41 A MEGOLDÁSI LEHETŐSÉGEKRŐL RÖVIDEN. . . . . . . . . . . . . . . 42 FELHASZNÁLT FORRÁSOK. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 47 A SZERZŐK. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 48 KÖNYVAJÁNLÓ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 50
© Dr. Csiszár Miklós © Nora Igloi Syversen Minden jog fenntartva. Bármilyen másolás, sokszorosítás, adatfeldolgozó rendszerben való tárolás, adaptáció, valamint interneten történő megjelenítés kizárólag a Kiadó előzetes írásbeli hozzájárulásával történhet. ISBN 978-963-89307-4-3 Naturwell Kiadó, Budapest 2012
5
A PROBLÉMÁKRÓL DIÓHÉJBAN Ma a nők többsége – életük számos pozitívuma ellenére – olyan panaszoktól szenved, amelyek nemcsak egészségüket, de nőiségük megélését is csorbítják. A legtöbb problémára azonban létezik megoldás, még akkor is, ha sokszor már nem látszik a kiút. A problémák első helyen történő említését az indokolja, hogy a tartós gyógyulás – a tünetek elnyomása helyett – mindig a probléma felismerésével és a valódi ok megoldásával lehetséges. Menstruációs zavarok, szabálytalan ciklus, túlsúly, meddőség... A nőket érintő problémák – testi szinten – legtöbbször hormonális zavar formájában nyilvánulnak meg. Ennek oka egyrészt az, hogy az életműködések döntő többségét hormonok irányítják, másrészt az, hogy a hormonális rendszert nap mint nap számos előnytelen hatás éri. A legtöbb probléma mélyén azonban érzelmi okok állnak, amelyeket az életmódbeli hiányosságok, a stressz és a szervezet működését károsító környezeti hatások súlyosbítanak. „Ösztrogéntengerben élünk” – vallják a témával fog lal kozó szakemberek. A káros vegyületek jelen vannak a levegőben, a vizekben, a talajban, az élelmiszerekben és a kozmetikumokban. Stresszhatások – és azok belső megélése Életmódbeli hiányosságok
Környezeti hatások Következményes problémák: ▪ kimerültség, állóképesség-csökkenés ▪ keringési és légzőszervi problémák ▪ vércukorszint-ingadozás, cukorbetegség ▪ anyagcserezavarok, elhízás ▪ emésztési zavarok, bőrtünetek ▪ immunrendszeri gyengeség ▪ hormonális zavarok, nőgyógyászati problémák, meddőség
A menstruációs zavarok, az emlőcsomók, a petefészekciszták, a meddőség vagy a rosszindulatú folyamatok a belső egyensúly felborulásának és a külső körülmények káros hatásainak együttes következményei. A kialakuló panaszok mélyen befolyásolják a mindennapokat, a közérzetet, a munkabírást, ezáltal az
egész életminőséget. Bár a káros hatások elől teljes egészében kitérni szinte lehetetlen, ismeretük birtokában a negatív következmények nagymértékben csökkenthetők. Férfiak, gyermekek, idősek A környezeti hatások a férfiakat sem kímélik. Hormonális problémáikért nemcsak a rohanó életmód, a teljesítménykényszer okozta stressz vagy a táplálkozási hibák, hanem a fogamzásgátlók és egyéb hormontartalmú készítmények ivóvizekbe kerülő bomlástermékei, az élelmiszeripari adalékok és az állati eredetű élelmiszerek hormonhatású vegyületei is felelősek. A női hormonok a férfi szervezetbe kerülve gyengítik a férfihormon, a tesztoszteron védő hatását, amelynek következtében a nemzőképesség és a potencia csökken, a testsúly gyarapszik, a prosztata megnagyobbodik vagy rákosan elfajul. Ugyanezek a vegyületek kerülnek kölcsönhatásba a gyermekek és fiatalok érzékeny, fejlődésben lévő hormonális rendszerével is. Amikor fiatal lányok számára fogamzásgátlót írnak fel a pattanások, a menstruációs zavarok vagy a védekezés egyszerűbb lehetősége miatt, a szintetikus készítmények e rendkívül sérülékeny rendszerbe avatkoznak be és okozhatnak problémákat a jövőre nézve. De érintettek az idősebb korúak is, akik a hormonegyensúly-zavar vagy a csontritkulás miatt szintetikus hormonkészítményt kapnak, a hormonális egyensúly természetes helyreállítása azonban elmarad. Sokfelől éri tehát káros hatás az embert, és az önmagukban jelentéktelennek tűnő hatások összeadódva már komoly kockázatot teremtenek. Nem mindegy ezért, hogy milyen ismeretekkel rendelkezünk a bennünket érintő problémákkal kapcsolatban. A hormonegyensúly kérdése a nők szempontjából olyan alapvető, minden korosztályt érintő probléma, hogy megléte nélkül – főleg a mai környezetben – aligha lehet tartósan egészséges életet élni.
6
A NŐI SZERVEZET ÉS A HORMONOK A női szervezet felépítése A női és a férfi szervezet felépítése legalapvetőbben a nemi szervek területén tér el, amelyek nőkben rejtetten, a medencecsont védelmében helyezkednek el. A szeméremdomb alatti nagy- és kisajkak a külső nemi szerveket rejtik. A belső nemi szerveket – a petefészkeket, a petevezetékeket és a méhet – a hüvely köti össze a külvilággal, amely a szaporodást, a menstruációs vér levezetését, valamint a szülés folyamatát szolgálja. A körte alakú méh izmos, üreges szerv, amelyet belülről a ciklustól függő vastagságú méhnyálkahártya borít. Szerepe szintén többrétű: nyálkahártyája havonta újjáépülve előkészül a megtermékenyített petesejt befogadására, izomzata védi a magzatot, a szülés során pedig segíti a magzat világrajövetelét. A méhnyak a hüvely felső részébe nyúlik, a rajta lévő nyílás a méhszáj. A méh két oldalán, a kismedence falához rögzítetten elhelyezkedő petefészkek petesejtet érlelnek és nemi hormonokat termelnek. A tüszőrepedéskor kiszabaduló petesejtet a méhkürt és a petevezeték tereli a méh ürege felé.
méhtest petefészek méhkürt petevezeték méhnyak méhszáj hüvely A külső és belső nemi szervek
Tágabb értelemben a nemi szervekhez tartoznak az emlők is, amelyek tejmirigyekből, az emlőbimbón nyíló tejkivezető járatokból, kötőszövetből és jelentős mennyiségű zsírszövetből állnak. A havi ciklus során azonban nemcsak a nemi szervek, hanem a szervezet minden területén változások zajlanak, amelyeket speciális molekulák, hormonok irányítanak.
7
A hormonok harmonikus világa A hormonok olyan szabályozó anyagok, amelyek a vér útján továbbítják az „üzeneteket” a szabályozni kívánt sejtek felé. Egyes folyamatokat beindítanak vagy serkentenek, másokat gátolnak vagy lassítanak, attól függően, hogy a megfelelő működéshez éppen mire van szükség. Jelenlétük nélkül elképzelhetetlen a szervezet összehangolt működése. A hormonok azonban csak azokra a sejtekre képesek hatni, amelyek az általuk közvetített üzenetek vételére alkalmas „antennával”, úgynevezett receptorral (kötőhellyel) rendelkeznek. A hormon kötődése a receptorhoz a jel a sejt számára, hogy valamilyen feladatot, biokémiai folyamatot végre kell hajtania. A hormonokat termelő sejtek speciális szervekbe, belső elválasztású mirigyekbe tömörülnek. Ilyenek az agyalapi mirigy, a pajzsmirigy, a mellékvesék vagy az ivarmirigyek – a petefészkek – is. E mirigyek váladékukat nem a tápcsatornába vagy a bőrre, hanem közvetlenül a vérbe juttatják, ezért „belső elválasztásúak”.
agyalapi mirigy pajzsmirigy mellékvesék inzulintermelő szigetek a hasnyálmirigyben petefészkek A hormontermelő mirigyek a női szervezetben
A hormonális rendszer felsőbb utasításai az idegrendszerből származnak. Az agy speciális területei a külső és belső tényezőktől függően adják ki az aktuális utasításokat, amelyeket az érzelmek is nagymértékben befolyásolnak. Az utasítások központi végrehajtója az agyalapi mirigy, amely a többi hormontermelő mirigy működését különböző serkentő hormonok révén irányítja. Mivel az érzelmi állapotok a női ciklusban erőteljesen megnyilvánulnak, nagyon fontos szerepe van annak, hogy egy nő hogyan éli meg az őt érő hatásokat, milyen érzelmi jelentőséget tulajdonít nekik, és milyen előjellel ruházza azokat fel. Jól ismert tény, hogy erős érzelmi hatások, például a várandósság utáni erős vágy vagy az attól való félelem, a létbizonytalanság, vagy a kapcsolati problémák a tüszőrepedést és a menstruációt egyaránt felfüggeszthetik.
8
A nemi hormonok szerepe és hatásai A nemi hormonok döntően a petefészekben termelődnek. Ide tartozik a tüszőhormon (ösztrogén), amely a ciklus első, valamint a sárgatesthormon (progeszteron), amely a ciklus második felében termelődik.* Az ösztrogént az érésben lévő tüsző, míg a progeszteront a megrepedt tüsző helyén keletkező sárgatest termeli (lásd később). Kis mennyiségben férfi nemi hormonok is termelődnek a női szervezetben, amelyek teljessé teszik a női hormonok hatásait, és nélkülözhetetlenek például a nemi vágy fenntartásában, valamint a hormonális rendszer egyensúlyának szabályozásában. ▪ Ösztrogén – Az ösztrogén az „elsőszámú” női hormon, amely felelős a női nemi tulajdonságok kialakításáért. A nőies alkat, a szélesebb csípő, a keskenyebb váll, a mell mérete és formája, a petesejt érése vagy a megtermékenyülés képessége – más hormonokkal együttműködve – döntően az ösztrogénnek tulajdonítható. Az érő tüszőkben termelődő ösztrogén legfőbb hatása a sejtburjánzás, vagyis a mennyiség létrehozása, amely az emlő növekedésében, a méhnyálkahártya felépülésében vagy a hüvelyváladék bővebb termelődésében nyilvánul meg. Az ösztrogén a női nemi szerveken kívül a pajzsmirigyre és más hormontermelő szervekre, valamint a csontokra, az erekre és az idegrendszerre is hatással van. Az ösztrogének fokozzák a zsírok raktározását is, amely miatt a női szervezet zsírtartalma nagyobb a férfiénál. ▪ Progeszteron – A másik „női” hormon, a progeszteron elsősorban a várandósságban játszott szerepe kapcsán ismert. Jelentősége azonban jóval túlmutat ennél: a progeszteron az egyetlen hormon, amely képes egyensúlyt tartani az ösztrogénnel. Ez az egyik legfőbb biztosítéka a ciklus szabályos voltának és a női hormonegyensúly fenntartásának. A progeszteron a „női szervekre” gyakorolt hatásán túl szintén számos területen – csont-, ér-, immun- és idegrendszer – kifejti hatását. A progeszteron kulcsszerepét igazolja az a tény is, hogy az ösztrogének, a férfi nemi hormonok, valamint a stresszhormon mind a progeszteron előanyagából képződnek. Ezért is nevezik a progeszteront „anyahormonnak”. Míg az ösztrogén a méhnyálkahártya mennyiségi felépítését, a progeszteron annak minőségi átalakítását, a megtermékenyült pete befogadására alkalmassá tételét végzi. A két hormon csak együtt és megfelelő arányban képes biztosítani a női szervezet megfelelő működését.
*Bár az ösztrogén emberben több különböző hormont is jelöl, a szó a szövegkörnyezettől függően – a jobb érthetőség kedvéért – egyes vagy többes számban egyaránt szerepelhet.
9
Noha az ösztrogén és a progeszteron hatásai sokszor ellentétes előjelűek, a két hormon közel sem egymás ellensége. Feladataikat egymás hatásait kiegészítve, egy nagyobb és egységesebb rendszer részeiként végzik. Az ösztrogén és a progeszteron főbb hatásai Ösztrogén:
Progeszteron:
▪ a női nemi jelleg kialakítása ▪ a tüsző érése a ciklus első felében ▪ a méhnyálkahártya felépítése ▪ a méhizomzat összehúzódása ▪ a nemi vágy fenntartása ▪ só- és folyadékvisszatartás ▪ a csontállomány megtartása
▪ a méhnyálkahártya átalakítása ▪ az embrió életben tartása ▪ a méhösszehúzó hatások gátlása ▪ az ösztrogénhatások ellensúlyozása ▪ a nemi vágy fenntartása ▪ általános „védő” hatás ▪ a csontépülés serkentése
Az agyalapi mirigy hormonjai A nemi hormonok csak akkor termelődnek, ha az agyalapi mirigy hormonjai erre utasítást adnak. Az egyik ilyen hormon a tüsző érését, ezáltal az ösztrogén termelését serkenti (folliculus stimuláló hormon, FSH). Az érett tüsző megrepedése és a progeszteront termelő sárgatest kialakulása azonban már a sárgatest érését serkentő hormon (luteinizáló hormon, LH) jelenlétét igényli. Az agyalapi mirigyben termelődő hormonok ▪ növekedési hormon (GH) ▪ a tüsző érését serkentő hormon (FSH) ▪ a sárgatest érését serkentő hormon (LH) ▪ a pajzsmirigy működését serkentő hormon (TSH) ▪ a mellékvesekéreg működését serkentő hormon (ACTH) ▪ vízvisszaszívást serkentő hormon (ADH) ▪ prolaktin (PRL) ▪ oxitocin
Az agyalapi mirigy e két, a petefészek működését szabályozó hormonon kívül más hormonokat is termel. Ezek közül a prolaktin nemcsak a tejelválasztásért felelős hormon, hanem szerepe van az anyai ösztönök kialakításában, valamint a stresszhatásokkal kapcsolatban is. Az oxitocin a méhizomzat összehúzódását váltja ki a szülés során, de felelős a fájdalmas menstruációs görcsökért is a hormonegyensúly felborulásakor.
10
A SZABÁLYOS NŐI CIKLUS A nemi működések alapvető célja a faj fenntartása. A női nemi működésnek – a folyamatos jellegű férfiéval szemben – sajátos ritmusa van, amely a havi ciklusban nyilvánul meg. Bár a ciklus történései átfolynak egymásba, praktikus okokból a ciklus első napjának a szabályos menstruáció első napja számít. A havi ciklus két félre, tüszőrepedés előtti és utáni időszakra osztható.
3
5
7 1
8
12
4 15 16 13 1 17
1
tüszőrepedés
s
1
og
9 1 0
eszt
8
pr
ztrogén hatá
6
eron ha tá
2
ös
5
8 1 27 2
4
s 21 22 23 20 24 19 2
menstruáció 26
A szabályos ciklus napjai ▪ A ciklus első felében a petefészekben a tüsző érése, a méhben a nyálkahártya felépülése zajlik. ▪ A ciklus közepén az érett petesejt kiszabadul a tüszőből (tüszőrepedés vagy ovuláció). ▪ A megrepedt tüsző helyén kialakul a sárgatest, amely a ciklus második felében a progeszteron termelése révén tovább érleli a már felépült méhnyálkahártyát. ▪ Ha nem jön létre megtermékenyülés, a méhnyálkahártya a menstruáció során lelökődik.
Az esetleges pecsételés – „barnázás” – nem szabályos vérzés, ezért az nem számítandó a menstruáció napjaihoz. A ciklus általában 28 napig tart, de a 21-35 nap közé eső ciklus is szabályos, ha a hossza tartósan nem ingadozik. Ha tehát valakinek nem éppen 28 napos, de egyenletes a ciklusa, az is normálisnak tekintendő.
A petefészek a tüsző érési fázisaival Az érett tüsző megreped, és a kiszabaduló petesejt a petevezetékbe jut. A megrepedt tüsző helyén kialakuló sárgatest progeszteront termel.
Minden ciklusban egyszerre több tüsző kezd el érni, de a teljes érésig többnyire csak egyetlen tüsző jut el. Amikor a tüsző érése teljessé válik, és a méhnyálkahártya is felépült, a ciklus közepén, annak 14. napja körül a tüsző megreped, és az érett petesejt kilökődik (ovuláció). A tüsző megrepedése szabályos esetben nem jár fájdalommal, legfeljebb enyhe vagy mérsékelt alhasi „érzéssel”. A tüsző ürege bevérzik, amely miatt a ciklus közepén kisebb vérzés előfordulhat. Az érett pete a petevezetékbe jutva megkezdi vándorlását a méh felé.
11
A petesejt kilökődése után a megrepedt tüsző sárgatestté alakul, amely megkezdi a progeszteron termelését. A közel két héten át termelődő hormon maximumát a tüszőrepedést követően egy héttel éri el. Amennyiben a progeszteron termelődése idő előtt csökken, sárgatest-elégtelenségről van szó. A sárgatest sorsa attól függ, hogy létrejön-e megtermékenyülés vagy sem. Megtermékenyülés esetén a sárgatest több héten át fennmarad, és a progeszteron szintje tovább emelkedik. Amennyiben nem következik be megtermékenyülés, vagy a beágyazódás nem jön létre néhány napon belül, a sárgatest elsorvad, és a feleslegessé váló méhnyálkahártya vérzés kíséretében lelökődik. A menstruáció befejeztével a méhnyálkahártya újra elkezd felépülni, miközben a soron következő tüsző érése is megindul, hogy egy újabb ciklus vehesse kezdetét. A szabályos menstruáció jellemzői: ▪ általában 4-6 napig tart ▪ az első napok erősebb vérzéssel járnak ▪ mennyisége átlagosan fél deciliternyi (40-60 ml) ▪ fájdalommentes, legfeljebb kellemetlen „érzéssel” és kísérő tünetekkel járhat Ha a menstruáció nem a fentiek szerint zajlik – például a méhnyálkahártya lelökődéséhez szükséges méhösszehúzódások olyan mértékűek, hogy fájdalomcsillapítóra van szükség –, a vérzés nem tekinthető szabályosnak. Váratlan esemény, érzelmi sokkhatás, fizikai megerőltetés vagy betegség esetén a menstruáció előbb vagy később is megjöhet, akár el is maradhat. A progeszteron kielégítő termelődésének feltétele az egészséges, ép tüszők megléte, valamint a tüszőrepedés megtörténte, mert csak ekkor alakulhat ki a tüsző helyén a progeszteront termelő sárgatest. A női ciklus épségéhez elegendő progeszteronmennyiséget tehát csak a tüszőrepedést követően kialakuló sárgatest képes termelni. Ha a tüszőrepedés nem következik be, vagy ha a sárgatest nem termel elegendő progeszteront, az ösztrogén és a progeszteron egyensúlya felborul, és ösztrogéndominancia – ösztrogéntúlsúly – alakul ki, amellyel a következő rész foglalkozik.
12
A HORMONEGYENSÚLY FELBORULÁSA – AZ ÖSZTROGÉNDOMINANCIA Röviden az ösztrogéndominanciáról A nők hormonális egészségének alapját a tüszőhormon és a sárgatesthormon – az ösztrogén és a progeszteron – megfelelő egyensúlya képezi. Ahogy a ciklus első felében az ösztrogénnek, a második felében a progeszteronnak kell dominálnia. Ekkor lehet csak beszélni egyensúlyról. Az ösztrogéndominancia az az állapot, amikor az ösztrogén túlsúlyba kerül a progeszteronhoz képest. Ez fennállhat az ösztrogén emelkedett, normál vagy alacsony szintje mellett is. Az ösztrogéndominancia tehát nem azt jelenti, hogy önmagában sok az ösztrogén, hanem azt, hogy a progeszteronhoz képest sok. Az ösztrogéndominancia lényege éppen a kóros arányeltolódás az ösztrogén javára. Tartósan alacsony progeszteronszint vagy progeszteronhiány esetén törvényszerű az ösztrogéndominancia kialakulása, mivel ilyenkor még a normál ösztrogénszint is relatív túlsúlyt jelent.
Az ösztrogéndominancia okozta panaszok Ha megszűnik az egyensúly, és az ösztrogén mellől hiányzik a megfelelő mennyiségű progeszteron, a kialakuló ösztrogéntúlsúly idővel felborítja a ciklust, gátolja az ovulációt, emlőcsomót, petefészekcisztát, miómát, meddőséget és vetélést okoz, akadályozza más hormonok hatását, pajzsmirigyés mellékvesekéreg-működési zavart, férfias jellegű tüneteket idéz elő, vagy fokozott burjánzásra készteti a női szövetek sejtjeit, amelynek túlépült méhnyálkahártya, bőséges menstruáció vagy daganat lehet a következménye. A hormonegyensúly-zavar hatásai nemcsak a „női szervek” – az emlő, a méh, a petefészek és a hüvely – területén, hanem a szervezet minden részében jelentkeznek. A hormonegyensúly felborulása egy nő életminőségét alapjaiban képes megváltoztatni. Egy 23 éves hölgy erről így számol be: „Erőtlennek és gyengének érzem magam, a vállamon és az államon pattanások jelentek meg, ízületi panaszaim vannak, és az utóbbi években felszedett plusz kilókat sem sikerül leadnom. A menstruációm néha hónapokig elmarad, vagy ha megjön, kifejezetten görcsös, amely miatt fájdalomcsillapítót kell szednem. A menstruációt megelőzően erős indulatkitöréseim is vannak, amelyeket képtelen vagyok megfékezni. A melleim fájnak és feszülnek, és a hasam puffad.” – A panaszok mögötti lelki okokra rákérdezve kiderült,
13
hogy a háttérben komoly érzelmi probléma áll fenn. A nyálmintából végzett hormonvizsgálat a progeszteronszint olyan alacsony voltát mutatta, hogy e fiatal nő szervezetében gyakorlatilag nem volt progeszteron. Az ösztrogén és progeszteron aránya – az ösztrogénszint alacsony volta ellenére – több mint 30-szoros mértékben tért el a normálistól. A stresszhormon értéke szintén a legalsó határ közelében volt, amely a kimerültségre vonatkozó panaszokat teljes mértékben indokolta. Ilyen értékek esetén nem csoda, ha a menstruációval vagy a fogamzással problémák adódnak. Az ösztrogéndominancia okaként vagy következményeként, valamint az azzal párhuzamosan megjelenő leggyakoribb tüneteket az alábbi ábra szemlélteti:
▪ emlőfeszülés, emlőcsomók
▪ alvászavar, kimerültség, fejfájás
▪ szabálytalan ciklus
▪ hangulat- és memóriazavarok
▪ menstruációs görcsök
▪ pajzsmirigyműködési zavarok
▪ petefészekciszták
▪ pattanások, szőrösödés, hajhullás
▪ endometriózis
▪ édességvágy, emésztési zavarok
▪ jó- és rosszindulatú elváltozások
▪ csökkent nemi vágy
▪ meddőség, vetélés
▪ folyadékvisszatartás, súlygyarapodás
Fontos annak felismerése, hogy a tünetek kialakulása nem az ösztrogén „hibája”. Az ösztrogén alapvető hormon, amelynek hatásai nélkülözhetetlenek az egészséges női léthez. Az ösztrogéndominancia jóval inkább az emberi környezet káros hatásainak a következménye. Magyarországon szinte majdnem minden nőnél észlelhetők az ösztrogéntúlsúly, illetve a progeszteronhiány egyértelmű vagy kevésbé nyilvánvaló jelei. De vajon mi lehet ennek az egyre gyakoribbá váló problémának az oka?
Az ösztrogéntúlsúly okai Az ösztrogén és a progeszteron természetes egyensúlyát ma már egyre nehezebb fenntartani, mivel az ösztrogénhatású vegyületek jelenléte miatt a mérleg minduntalan az ösztrogén javára billen. Különösen nehéz fenntartani akkor, ha a tüszőrepedés is elmarad, mivel elegendő progeszteron csak ovuláció esetén termelődhet. A leggyakoribb okok, amelyek az ösztrogén mennyiségét növelik vagy a progeszteronét csökkentik, az alábbiak.
14
Elégtelen progeszterontermelés – a tüszőrepedés elmaradása, hormonális problémák, fogamzásgátlók tartós szedése, elhízás, máj- és a veseműködési zavarok, sérült tüszők jelenléte. Környezeti vegyszerek – a szervezetbe jutó mesterséges ösztrogénvegyületek az ösztrogénhatásokat fokozva borítják fel a hormonegyensúlyt. Tartós stressz – fizikai vagy érzelmi stresszhatás esetén kevesebb progeszteron jut a női ciklus fenntartására és az ösztrogénhatások ellensúlyozására. Az említetteken kívül kevésbé nyilvánvaló okot képeznek a helytelen táplálkozási szokások (finomított szénhidrátok és állati termékek – főleg zsírok – rendszeres fogyasztása, koplalás, ösztrogéntartalmú táplálékok túlsúlya), valamint a vitamin- és tápanyaghiányok is. A cikluszavarok említése előtt külön is szólni kell arról a megkerülhetetlen, a problémák nagy részéért felelős tényezőről, amely hatásait észrevétlenül, mégis szüntelenül kifejti: a szervezetet napi szinten érő vegyszerterhelésről. Az ilyesfajta összefüggésekről keveset hallani, amelynek oka sejthető. A világ iparának nagy része hamar ingataggá válna pusztán attól, ha a nők a fennálló problémáiknak a jelenleginél nagyobb jelentőséget tulajdonítanának.
Vegyszerek otthon és a környezetben A vegyi anyagok többsége olyan alkotóelem, amely a természetben nem fordul elő, ezért a szervezet nem rendelkezik velük szemben hatékony elhárító mechanizmussal sem. E káros anyagok nagy része várandósság esetén a méhlepényen át a magzatba, az anyatejjel pedig a csecsemőbe is bekerül. Számos vegyület, amely egy-egy alkalommal csak „elhanyagolható” mennyiségben kerül a szervezetbe, az évek során felhalmozódva toxikussá vagy rákkeltővé válhat. Bár a káros vegyszerektől mentesen élni ma szinte lehetetlen, ismeretük mégsem felesleges, mivel tudatos kerülésükkel sokat tehetünk önmagunk, gyermekeink és mások érdekében. Külső ösztrogénforrások A xenohormonok (xeno = kívülről származó, idegen) olyan testidegen vegyszerek, amelyek a szervezetbe jutva megzavarják a hormonális rendszer működését. Az ösztrogénhatásokat utánzó, azt agresszíven növelő vegyületek a xenoösztrogének. E vegyületek napi szinten jelen vannak az életünkben: megtalálhatók a körömlakkoktól a kozmetikumokig, a háztartási vegyszerektől
15
az ipari kemikáliákig, a csapvíztől az állati termékekig, a növényvédő szerektől a fogamzásgátlókig. Ezek az anyagok a hormonális problémák és a cikluszavarok mellett immunrendszeri és pszichés zavarokat, daganatos elváltozásokat, magzati tüszőkárosodást, fejlődési és tanulási zavarokat okozhatnak. A xenoösztrogénekkel kapcsolatban az egyik legsúlyosabb problémát az jelenti, amikor a káros hatás a várandós anya szervezetét, és a méhében fejlődő leány magzatot éri. Az anya sokszor nem is tud arról, hogy leánygyermeke menstruációs problémáinak vagy későbbi meddőségének a saját várandóssága alatt elszenvedett káros hatás az oka. A következmények ugyanis mindaddig rejtve maradnak, amíg a megszületett leány nemi érése meg nem indul, vagy a gyermekvállalás kérdése fel nem merül. Ezért is fontos a várandósság alatti táplálkozás és életmód, amely képes biztosítani azokat a tápanyagokat és feltételeket, amelyek az anya és a magzat egészségéhez szükségesek. Mindez azonban nemcsak a várandósság alatt, hanem már korábban is fontos. Álljon itt egy rövid, nem teljes körű lista azokról a termékekről, amelyek nagy része káros vegyületeket tartalmazhat. ▪ szintetikus mosószerek és öblítők, háztartási tisztítószerek ▪ tusfürdők, samponok, testápolók, izzadásgátlók, fogkrémek ▪ kozmetikumok, körömlakkok, hajlakkok, hajfestékek, napozószerek ▪ illatosított, fehérített termékek (parfümök, légfrissítők, intimbetétek) ▪ lágyított műanyagok (ételhordók, palackok, cumisüvegek, játékok) ▪ PVC-k, padlószőnyegek, festékek, lakkok, hígítók, oldószerek ▪ növényvédőszerrel kezelt élelmiszerek
A sort hosszasan lehetne folytatni. A táplálkozás terén a legrosszabbul a tápláléklánc tetején álló „csúcsragadozó”, az ember jár. Mivel a tápláléklánc alján álló növényekben kevesebb méreganyag halmozódik fel, a vegetáriusok szervezetébe kevesebb káros anyag kerül. Bár a növényekben is jelentős lehet a vegyszertartalom, a növényi rostok a mérgező anyagok nagy részét megkötik, amelyek a széklettel távoznak.
16
Szintetikus hormonok A szintetikus vegyületek – amelyek leggyakrabban fogamzásgátlókban és hormonpótló készítményekben fordulnak elő – nem azonosak a természetes eredetű hormonokkal, amelyeket a szervezet állít elő, és amelyeket ősidők óta értelmezni tud. A mellékhatásokról ember és ipar egyaránt hajlamos megfeledkezni. Először 2002-ben jelent meg olyan tanulmány, amelyben a hormonpótló vegyületekkel végzett kezelés tényei nyilvánosságra kerültek.* A menopauza után lévő nők bevonásával végzett vizsgálat eredményei olyan riasztóak voltak, hogy azt idő előtt félbe kellett szakítani, mivel a szintetikus hormonkészítmények számos betegség – nőgyógyászati daganat, agyvérzés, szívinfarktus – kockázatát jelentősen növelték. Fogamzásgátlók A hatékonyabb védekezéssel, valamint a ciklus „rendezésével” úgy tűnik, ideális lehetőség van a nők kezében. A fogamzásgátlók alkalmazása azonban kétélű fegyver, mivel praktikus voltuk mellett éppen a női ciklus lényegét, az ovulációt függesztik fel. Az ovuláció elmaradása okozta progeszteronhiány következtében az ösztrogén sejtburjánzást okozó hatása mind erőteljesebben érvényesülhet. _____________________
Ahogy említésre került, az ösztrogénhatás alapvetően fontos a női szervezet számára. A probléma az ösztrogén és a progeszteron egyensúlyának felborulásából adódik, amikor az ösztrogénhatások kóros mértékűvé válnak. Ezért nevezik az ösztrogént az „élet és halál angyalának” is, mert bár e hormonnak köszönhető a női lét és annak minden szépsége, tartósan fennálló túlsúlya számos női probléma és nőgyógyászati betegség alapját teremti meg.
*Risks and benefits of estrogen plus progestin in healthy postmenopausal women: principal results from the Women’s Health Initiative randomized controlled trial; Jacques E. Rossouw et al., Journal of the American Medical Association, 288 (2002): 321-333.
17
A HORMONÁLIS EGYENSÚLYZAVARRAL KAPCSOLATOS PROBLÉMÁK Mivel a szervezetben minden mindennel összefügg, a hormonális egyensúly felborulása számos tünetet produkál. A női kórképek nagy része közvetlenül hormonális zavar, közvetetten azonban életviteli hiba, túlterheltség, energiahiány, környezeti ártalom, valamint lelki és érzelmi probléma. A kívülről származó káros hatások és a belülről fakadó problémák egymás hatását erősítve súlyosbítják az állapotot. A következőkben olyan női problémák kerülnek említésre, amelyek szorosan összefüggenek az ösztrogén hormon túlsúlyával.
A tüszőrepedés elmaradása – anovuláció A női ciklus legszilárdabb alapja a rendszeres tüszőrepedés. Ha elmarad a tüszőrepedés, nem képződik sárgatest, amely a progeszteront termelné, és nem képződik petesejt sem, amely megtermékenyülhetne. A tüszőrepedés elmaradása és a progeszteronhiány a meddőség és az ösztrogéndominancia leggyakoribb közvetlen oka. A nők többsége abban a tudatban él, hogy ha van menstruációja, akkor tüszőrepedése is volt. Ezzel szemben a harmincas éveikben járó, menstruáló nők közel felének nincs rendszeres ovulációja. Ennek leggyakoribb okai az alábbiak. Hormonális okok – magas tesztoszteron- vagy prolaktinszint, ösztrogéntúlsúly, pajzsmirigy-alulműködés, petefészek-kimerülés. Fogamzásgátlók – a tüszőrepedés mesterséges felfüggesztése. Stresszhatások – fizikai vagy érzelmi megterhelések, amelyek mind felelősek lehetnek az ovuláció elmaradásáért. Táplálkozási tényezők – helytelen étkezési szokások, tápanyaghiányok, finomított szénhidrátok (cukrozott ételek és italok, fehérlisztből készült pékáruk, fehérrizs, tésztafélék, desszertek, sütemények), ösztrogénhatású vegyszert vagy alkotóelemet tartalmazó élelmiszerek. lhízás – a nagyobb mennyiségű zsírszövet nagyobb mennyiségű ösztrogént E képes tárolni és előállítani. Magzati korban sérült tüszők – ha a leány magzat az anyja méhében tartósan ösztrogénhatású vegyületeknek volt kitéve, a magzat érzékeny tüszői maradandó sérülést szenvedhettek (lásd a 16. oldalon).
18
A meg nem repedt tüsző folyadékkal telt hártyás falú tömlővé, cisztává alakul, amely nagymennyiségű ösztrogént termel. A tüsző feszülése következtében a ciklus közepén fájdalom jelentkezhet. A probléma felismerésében a tünetek jellege, különböző vizsgálatok, valamint a hormondiagnosztika segíthetnek. A hormonszintek kimutatására – a vérből történő vizsgálat mellett – ma már lehetőség van a nyálmintából történő hormonmeghatározásra is (lásd később). Az ösztrogén és a progeszteron arányának kóros megváltozása az egyik legfontosabb adat arra vonatkozóan, hogy a hormonális rendszerben zavar van. Anovuláció esetén a legalapvetőbb feladat az ok felderítése és a tüszőrepedés – lehetőleg természetes módon történő – elősegítése. A menstruáció napjainak nyilvántartása mellett az ovuláció rendszeres követése minden nő számára fontos lenne, nemcsak a természetes születésszabályozás, hanem az egészség megőrzése érdekében is. Amennyiben felmerül a gyanú, hogy rendszeresen elmarad a tüszőrepedés, érdemes mielőbb olyan szakemberhez fordulni, aki a rendelkezésre álló legtermészetesebb módon képes segíteni annak létrejöttét, mielőtt kivizsgálások hosszú sora kezdődne.
Menstruációs zavarok A menstruáció a méhnyálkahártya ciklikus, 21-35 – átlagosan 28 – naponta történő leválása, amely a nemi éréstől kezdve a menopauza időszakáig tart. A havivérzés nemcsak a feleslegessé váló méhnyálkahártya lelökődését, hanem tisztulási folyamatot is jelent. A menstruáció zavarai közé a rendszertelen, a görcsös, a darabos, a bő és a kismennyiségű vérzés, a menstruáció elmaradása, a premenstruációs szindróma, valamint az endometriózis tartozik. A menstruációs zavarok hátterében nemcsak hormonegyensúly problémák vagy szervi okok, de a nőiség megélésének zavarai, különböző félelmek és egyéb lelki problémák is állnak. Fájdalmas menstruáció Az alhasi fájdalmakkal, gyengeséggel, ingerlékenységgel és egyéb tünetekkel járó menstruáció számtalan nő életét keseríti meg havi rendszerességgel. Az intenzív, szinte elviselhetetlen görcs endometriózis tünete is lehet (lásd később). A görcsös menstruáció gyakori részjelensége az ösztrogéndominanciának, mivel ilyenkor a nyálkahártya leválásához szükséges méhösszehúzódások intenzívebbé válnak. A fájdalmas menstruáció oka lehet továbbá mióma, kismedencei gyulladás, hasüregi összenövés, pajzsmirigy-alulműködés
19
vagy magas prolaktinszint is. Az alábbi eset jellemző példája az ösztrogéndominancia okozta menstruációs zavarnak: „38 éves nő vagyok, és a menstruációm rendszeres ugyan, de az első két napon annyira fájdalmas, hogy többször is görcsoldót kell bevennem, mert anélkül nem tudnám elviselni. Előfordul, hogy a görcsök miatt nem bírok állva maradni és a padlóra kényszerülök. Az utóbbi időben a vérzésem ráadásul erősebbé is vált, és a ciklus közepén fáj és szúr a petefészkem. A köztivérzés megjelenésekor már biztos voltam benne, hogy valami nagyon nincs rendben”. Premenstruációs szindróma (PMS) A menstruáció előtt néhány nappal – akár egy-két héttel – jelentkező tünetek a nők közel felének okoznak komoly gondokat. A panaszok miatt sok nő ilyenkor önmagára neheztel, holott a tünetek a hormonális egyensúlyzavar, és nem a negatív személyiség számlájára írandók. Ennek megértése és tudomásul vétele nemcsak a környezet vagy a család, de a munkáltatók részéről is fontos lenne, mivel súlyosabb esetben a munkaképesség átmeneti elvesztése is előfordulhat. A PMS legjellemzőbb panaszai hasonlóak az ösztrogéndominancia tüneteihez. Jellemző továbbá az ingerlékenység, az agresszió – és az emiatt érzett bűntudat –, a makacs fejfájás, a hasi puffadás, az édesség utáni vágy, valamint a sírógörcsök, a „mintha nem is én lennék” érzése. „33 éves nő vagyok. A fő panaszom, hogy négy éve a menstruáció előtt egy héttel kifejezetten feszültté és nyugtalanná válok. Olyan türelmetlenül viselkedem ilyenkor a párommal, hogy magamra sem ismerek. Tudom, hogy ezt nem akarom, de mégis megteszem, és utána a bűntudat miatt nem győzök elnézést kérni. Ő meg is bocsát, de nem tudom, meddig bírja türelemmel. A másik gondom az, hogy ezeken a napokon az önkontrollom is teljesen cserben hagy, nem tudok dönteni, nem tudom, mit hogyan csináljak. Nem tudom felmérni a piroson való áthajtás veszélyét sem, és csak megszokásból állok meg ilyenkor. A levertség, puffadás, fejfájás és emlőfeszülés szinte fel sem tűnik, mert az említett problémák sokkal jobban zavarnak.„ A nehéz napoktól való rendszeres félelem tovább rontja az állapotot. A hagyományos hozzáállás ilyenkor legtöbbször nyugtatót vagy antidepresszánst javasol, amely a problémát nem oldja meg, és a valódi ok feltárása is elmarad. A panaszok oka legtöbbször a sárgatest elégtelen progeszterontermelése, amely a méhnyálkahártya idő előtti leválását és barnás, pecsételő jellegű
20
váladékozást okoz. A PMS oka lehet minden olyan tényező, amely progeszteronhiányhoz vezet. A fájdalomcsillapítók és egyéb készítmények helyett ezért a hiányzó hatóanyag természetes pótlása segíthet a legtöbbet. Az ok tisztázásában az első lépést a hormondiagnosztika jelenti, amely képalkotó és egyéb vizsgálatokkal egészülhet ki. „Elönt a vér!” A menstruáció során távozó vér mennyisége kóros esetben akár több deciliternyi is lehet. A bőséges menstruáció leggyakoribb oka a méhnyálkahártya túlburjánzása, mivel az az ösztrogéntúlsúly következtében túlépülve csak erős vagy elhúzódó vérzés kíséretében tud lelökődni. A méhnyálkahártya túlépülése és vastagodása addig folytatódik, amíg az ösztrogéndominancia fennáll. Tartósan, éveken keresztül fennálló esetben a burjánzás el is fajulhat. Hasonló jelenség fordul elő akkor is, amikor a hosszabb időre kimaradó menstruáció újra visszatér. A hónapok vagy évek során túlépült, sokszor több centiméter vastagságú nyálkahártya ilyenkor bő vérzés kíséretében válik le, amely több cikluson át ismétlődhet. A hagyományos megoldás általában a küret, vagyis a túlburjánzott méhnyálkahártya eltávolítása, „kikaparása”. A küret azonban nem az okot, hanem a következményt kezeli, így a folyamat mindaddig ismétlődik, amíg az ok fennáll. A beavatkozás diagnosztikai értéke azonban vitathatatlan. A természetes progeszteron előnye, hogy a túlépült méhnyálkahártya leválásra kényszerítésével „természetes küretet” végez, amely a méh tisztulását segíti. Mindez – időben alkalmazva – csökkenti a méhnyálkahártya burjánzását, ezáltal a daganatos folyamat kockázatát. Erős vérzés esetén a természetes hatóanyagok alkalmazása mellett kímélet, szükség esetén ágynyugalom indokolt. Súlyosabb állapotban azonban vérzéscsillapító készítmény adása és intézeti ellátás szükséges. A menstruáció elmaradása A havivérzés elmaradása legtöbbször hormonális zavar (pajzsmirigy-alulműködés, progeszteronhiány, prolaktintöbblet), tartós stresszhatás, túlsúly, korai menopauza, ritka esetben szervi vagy genetikai ok következménye. Jellemző és súlyos formái végletekbe hajló táplálkozási szokások esetén alakulnak ki, mint amilyen az extrém koplalás vagy az élsportolók drasztikus diétája nyomán kialakuló vérzéselmaradás és csontritkulás együttese. A menstruáció elmaradása – amely alól kivételt a várandós állapot jelent – mindig komoly vagy tartósan fennálló problémát jelez, amelynek megoldása nem tűr halasztást.
21
Méhvérzés A menstruációs zavaroktól el kell különíteni a méh ciklustól függetlenül jelentkező vérzéseit. Mivel a menstruációs vér nem alvad meg, az alvadék megjelenése mindig rendellenes vérzésre utal, amely mielőbbi kivizsgálást tesz szükségessé. Bár a vérzészavar leggyakoribb oka a túlburjánzott méhnyálkahártya leválása, oka lehet a méh egyéb jellegű kóros folyamata is: gyulladás, méhen belüli fogamzásgátló eszköz, jó vagy rosszindulatú elváltozás.
Endometriózis Noha e kórkép a menstruációs zavarok közé tartozik, mégis oly gyakori problémát képez, hogy külön történő tárgyalása indokolt. Az endometriózis a méhet bélelő nyálkahártya (endometrium) megjelenése és ciklussal összefüggő burjánzása a méhen kívül. Szinte csak a fogamzóképes korban lévő nőket, ezen belül is a 20-30 éves korosztályt érinti. A méhen kívül megtapadó nyálkahártyaszigetek épp úgy reagálnak a hormonális változásokra, mint maga a méhnyálkahártya: havonta megduzzadnak, véreznek és lelökődnek. Az „eltévedt” sejtszigetek a petefészkeken, a petevezetékeken, a húgyhólyagon, a hüvelyben, a bélkacsokon és számos más területen megtapadhatnak, de betörhetnek a szervek falába is. Az endometriózis változatos panaszok forrását képezi, amelyek a kismedencei gyulladástól az összenövéseken át sokféle elváltozással járhatnak: görcsös fájdalmakat, emésztési panaszokat, húgyúti problémákat vagy petevezeték-elzáródást okozhatnak.
A kóros méhnyálkahártya-szigetek leggyakoribb előfordulási helyei a kismedencében
A petefészken kialakuló ciszták a bennük felgyülemlő vértől sötétbarna színűek („csokoládéciszták”). Ha e tömlők megrepednek, tartalmuk a hasüregbe kerül, amely akut hasi tüneteket okozhat. Az endometriózis egyik legjellemzőbb tünete azonban a fájdalom, amely a női problémák közül a legkínzóbb kórképpé teszi. Joggal feltételezhető, hogy a kóros állapot kialakulásában és súlyosbodásában az ösztrogéndominanciának komoly oki szerepe van.
22
Az endometriózis felismerésében a legbiztosabb támpontot a panaszok ciklussal való összefüggése jelenti. A felismerést a nőgyógyászati vizsgálaton kívül a ciklus meghatározott napjain végzett labor-, valamint képalkotó vizsgálatok segítik. Az endometriózis diagnózisa hivatalosan azonban csak hasüregi tükrözés (laparoszkópia) során végzett szövettani mintavétel alapján mondható ki. Számos felesleges vizsgálatot válthat ki az aránylag új eljárás, a szomatoinfra vizsgálat, amely jelenleg az egyik leginformatívabb módszer az endometriózis felismerésében. Az eljárás ma már hazánkban is hozzáférhető (lásd később). Az endometriózis okozta panaszok súlyos voltát jól illusztrálja az alábbi történet: „…Idővel visszatérő fájdalom jelentkezett a bal petefészkem tájékán. A nőgyógyászom ultrahangot végzett, és mindent rendben talált. Később azonban begörcsöltem, olyannyira, hogy nem is tudtam mihez hasonlítani a fájdalmam. Később olyan rosszul lettem, hogy kórházba szállítottak. Ugyanaz a görcs volt, csak tízszer erősebben. A vakbélgyulladás gyanúja miatti kivizsgálás során a nőgyógyászatra kerültem, ahol ökölnyi daganatot fedeztek fel a bal petefészkemben. Bent tartottak, mivel rosszindulatú folyamatra gyanakodtak. Az akkori ügyeletes orvos volt az egyetlen, akiben felmerült az endometriózis lehetősége. A műtétnél a bal petefészkemet eltávolították, de egy kis rész épnek bizonyult, így azt megtartották. A szövettan szerencsére bizonyította az endometriózist, így elfelejthettem addigi életem legkegyetlenebb hónapjait. Idővel azonban a bal petefészkemen újra ciszta alakult ki, és a fájdalom is kiújult. Mivel a mérete egyre nőtt, újra műteni kellett, amelynek immár a teljes bal petefészkem áldozatul esett. A szövettan ismét endometriózist igazolt. Orvosom ezért progeszterontartalmú fogamzásgátlót írt fel, amit azonban nem akarok szedni. Természetes alternatívát szeretnék találni, bízva abban, hogy az endometriózis nem újul ki, és a gyógyulás után újra próbálkozhatunk a babával.” Az endometriózis hagyományos kezelési lehetőségei – a ciklus gyógyszeres elnyomása, az elvándorolt méhnyálkahártya-szigetek sebészi eltávolítása – igen nagy áldozatok árán hoznak csak átmeneti eredményt, mivel az elváltozás gyakran kiújul. Megoldásában – a természet példáját alapul véve – olyan állapot kialakítására kell törekedni, amely a várandósság alatt is fennáll, hiszen ekkor az endometriózis megszűnik. A nőgyógyászok nem véletlenül javasolják az endometriózisban szenvedő pácienseiknek, hogy mielőbb vállaljanak gyermeket. Ez azonban meddőség esetén nem lehetséges, s előbb annak okát kell megszüntetni. A természetes progeszteron alkalmazása az egyik alapvető és szelíd, de hatékony lehetősége a helyzet javításának, amelyet több országban
23
már számos nőgyógyász és endokrinológus alkalmaz. Adagolása azonban egyéni elbírálást és személyre szabott tanácsokat igényel. Mivel az állapot javulásához legalább fél-egy év szükséges, a gyermekvállalás kérdése csakis a gyógyulást követően jöhet szóba.
Petefészekciszták és policisztás petefészek szindróma A petefészekciszta nem azonos a policisztás petefészekkel. Előbbi akkor jön létre, ha a tüsző valamely ok – általában ösztrogéndominancia vagy egyéb hormonális zavar, stresszhatás, esetleg magzati korban károsodott tüsző – következtében nem képes megérni vagy megrepedni, és a petesejt kiszabadulni. Ilyenkor a bennragadó tüsző cisztává alakul (lásd „A tüszőrepedés elmaradása” c. fejezetet a 18. oldalon). A ciszták általában egyoldaliak, amelyek ultrahangvizsgálattal könnyen felismerhetők. A méhnyálkahártya túlépült, a menstruáció pedig többnyire rendszertelen, fájdalmas és bőséges. A policisztás ovárium szindróma (PCOS) ezzel szemben korábban, általában már a nemi érés idején kezdődik pecsételő vérzéssel, rendszertelen, ritka és kismennyiségű menstruációkkal, valamint szőrösödéssel, pattanásokkal és súlygyarapodással. Az életkorral súlyosbodó állapotra jellemző a nehezen csillapítható édességvágy (szénhidrátfüggőség) is, amely mögött a sejtek csökkent inzulinérzékenysége áll. A megnövekedett inzulinszint következtében kialakuló ciszták – amelynek hátterében genetikai tényezők is hatnak – mindkét oldali petefészekben kialakulnak. Ultrahangvizsgálattal az ilyen petefészek külső rétegében többszörös ciszták láthatók.
Policisztás petefészek és ultrahangos képe
A magasabb inzulinszint idővel a hormonális folyamatokba is beavatkozik, és jelentősen növeli a petefészek férfihormon-termelését. Mivel nincs elegendő progeszteron, a fokozódó ösztrogéndominancia és a férfihormonok hatása mind teljesebben gátolja az ovulációt. Sok esetben ezért meddőség alakul ki.
24
A petefészek működészavara mellett pajzsmirigyműködési zavarok is létrejöhetnek. A progeszteronszint mindkét kórforma esetén nagyon alacsony. Az ösztrogénszint policisztás ovárium esetén ugyan szintén alacsony, de az alig jelenlévő vagy hiányzó progeszteronhoz képest még így is viszonylag magas. A PCOS állapotát a táplálkozási hibák, a fizikai inaktivitás és a stresszhatások tovább súlyosbítják. A diagnózist az ultrahangvizsgálat biztosítja, de a kétféle cisztás elváltozás elkülönítését a hormondiagnosztika és az inzulinszint mérése teszi lehetővé. Mivel a probléma fenntartásában a finomított szénhidrátokban gazdag táplálkozásnak, a mozgáshiánynak, a stressznek és az elhízásnak komoly szerepe van, elsősorban ezeken kell változtatni. A hormonális zavart szintén orvosolni kell. A petefészek működészavara kapcsán ezért a progeszteron pótlása kézenfekvő és logikus, amely azonban csak életmódbeli változtatásokkal együtt hatékony.
Meddőség és vetélés Ma több nő szenved meddőségben, mint eddig bármikor. S ha valamilyen módon sikerül is várandóssá válni, a magzat megtartása újabb kihívást jelent. Meddőségről (infertilitásról) akkor van szó, ha a gyermeket tervező pár két évi (hivatalosan egy évi), védekezés nélküli házasélete eredményeként sem jön létre várandósság. Női részről a meddőség leggyakoribb oka a tüszőrepedés elmaradása vagy az egyéb okból fennálló progeszteronhiány. Ahogy említésre került, ha nincs tüszőrepedés, nincs progeszteron és megtermékenyíthető petesejt sem. Ha pedig van tüszőrepedés, akkor a sárgatestnek megfelelő mennyiségű progeszteront kell előállítania ahhoz, hogy a méhnyálkahártya alkalmassá váljon a petesejt befogadására és az embrió megtartására. Ez a magyarázata annak is, hogy a várandósság sorsa többnyire csak a 12-14. héttől válik „biztossá”. Ekkorra a méhlepény már kellő mennyiségben termeli a progeszteront, amely nemcsak a magzat fejlődésének, de az anya és a magzat nyugalmának is a kulcsa. A nyálmintából végzett hormondiagnosztika révén sajnos jól ismert tény, hogy számos esetben a progeszteron hatása idő előtt csökken, amely a magzat megtartásának képtelenségéhez, vetéléshez vezet. Vetélésről akkor beszélünk, ha a beágyazódott embrió a fogamzást követő hetekben, de még a várandósság 28. hete előtt „távozik” a méhből. Elkeserítő az a tény, hogy a fejlett országokban jelenleg minden harmadik várandósság vetéléssel végződik. Bár a meddőség és a vetélés okainak csak egy része oldható meg progeszteron segítségével, hatása egyik esetben sem nélkülözhető. Erre a segítségre azonban – vetélés esetén – még jóval azelőtt van szükség,
25
hogy a méhlepény progeszterontermelése a kellő szintre emelkedne. A megfelelő megoldás kialakítása összetett és több szakterületet érintő feladattá válhat. Amennyiben a fogamzás természetes úton nem lehetséges, a hímivarsejtek mesterséges úton történő méhüregbe juttatása (inszemináció) jön szóba. Ha ez a beavatkozás sem hoz eredményt, lehetőség van a petesejt és a hímivarsejt szervezeten kívüli mesterséges megtermékenyítésére, majd az embrió méhüregbe történő beültetésére (in vitro fertilizáció, IVF)*. Bár a lombikprogram egyfajta kényszermegoldást jelent, mégis a modern kor egyik csodájának számít, amely sokak számára az utolsó reményt jelentheti a gyermekáldásra. Az eljárás ugyanakkor fizikai, lelki és anyagi szempontból egyaránt megterhelő, főleg akkor, ha elhamarkodottan, a természetes lehetőségek figyelmen kívül hagyása nélkül kerül alkalmazásra. „26 éves vagyok, és a párommal már régebb óta nagyon szerettünk volna gyermeket. Az utóbbi két évben három alkalommal is várandós lettem, amely azonban mindig vetéléssel végződött. Ez lelkileg is mindkettőnket nagyon megviselt. Mielőtt komolyabb beavatkozásra szántuk el magunkat, hormonális kivizsgálást kértünk, és azt is meg akartuk tudni, hogy van-e valamilyen természetes mód a helyzet javítására. A nyálminta a progeszteron nagyfokú hiányára és az ösztrogén túlsúlyára utalt. Az ennek alapján kapott konkrét életviteli és táplálkozási tanácsok betartása, valamint a természetes hatóanyagok alkalmazása mellett egy év múlva újra várandós lettem. Már előre szorongtam, hogy ezúttal megmarad-e a magzat, holott tudtam, hogy az aggódás nem tesz jót egyikünknek sem. De már nagyon belefáradtam a lelki terhekbe. A 14. hét végére úgy tűnt, hogy a korábban ilyenkor már bekövetkezett vetélés elmaradt. Végül sikerült kihordanom a babát, és a normálisnál ugyan kissé korábban, de egészséges csecsemőnek adtam életet.”
Korai menopauza A korai menopauza, vagyis a ciklus idő előtti – akár már a harmincas években kezdődő – megszűnése minden esetben kóros. Leggyakoribb okai a tartós stressz, a petefészkek károsodása, azok idő előtti kimerülése, műtéti eltávolítása, valamint a magzati korban történt tüszősérülés. Noha a helyreállítás esélyei az ok jellegétől függően eltérőek, mégsem reménytelenek.
*In vitro = üvegben, lombikban, vagyis laboratóriumi körülmények között, nem az élő szervezetben.
26
Androgén tünetek Férfi (androgén) hormonok kis mennyiségben a női szervezetben is termelődnek. Túlzott jelenlétük azonban férfias tünetek kialakulásához vezet, amelyek az alábbiak lehetnek: ▪ fokozott faggyútermelés, pattanások, bőrgyulladások ▪ zsírosabb haj, hajhullás, fejtetői hajritkulás ▪ fokozott szőrnövekedés ▪ hangulatingadozás, ingerlékenység, agresszivitás ▪ petefészekciszták, anovuláció, meddőség ▪ hasi elhízás, vastagabb derék és csípő A tünetek hátterében többnyire ösztrogéndominancia, progeszteronhiány, fogamzásgátló szedése, túlsúly, finomított szénhidrátok rendszeres fogyasztása, magas inzulinszint áll. Változókorban, valamint korai menopauza esetén a férfihormonok hatása a női hormonok csökkenése miatt válik relatíve erősebbé. Progeszteronhiány esetén ráadásul egy, a tesztoszteronnál jóval agresszívabb hormon is képződik nagyobb mennyiségben (dihidrotesztoszteron, DHT), amely a fejtetői hajritkulásért és a nehezen múló, makacs pattanásokért felelős.
tesztoszteron
DHT
Androgéntúlsúly okozta hajhullás progeszteronhiányban
Az okok ismeretében nem kétséges, hogy a hiányzó láncszem természetes pótlása többnyire csak életmódbeli és étrendi reformokkal együtt javíthat hatékonyan az állapoton.
Indokolatlan súlygyarapodás – a hormonális háttér szerepe A túlsúly hátterében mindig több tényező áll. Leggyakoribb okai a táplálkozási és életviteli szokásokban, a lelki háttérben, valamint a hormonális rendszerben keresendők. Ilyen például a pajzsmirigy-alulműködés, az inzulintöbblet, az ösztrogéndominancia vagy a mellékvese-túlműködés. Az egyre makacsabbá
27
váló túlsúly nemcsak következménye, de oka is lehet az ösztrogéndominanciának, mivel a nagyobb mennyiségű zsír több ösztrogént képes tárolni. A felhalmozódó ösztrogének hatására tovább gyorsul a zsírlerakódás, elsősorban a derék és a csípőtájékon. Az ördögi kör mindaddig nem ér véget, amíg a hormonális egyensúlyzavar fennáll. Az önértékelési zavarok tovább fokozzák a túlsúllyal kapcsolatos terheket. „43 éves „nő” vagyok, bár én már régóta nem tartom magam annak. Valójában undorodom magamtól, az egyre fokozódó és megállíthatatlan kövérségemtől, a szőrös karjaimtól és lábaimtól, a hajritkulástól, a magas vérnyomástól, az alvási és ízületi panaszoktól, az egyre több gyógyszer szedésétől, amelyek mind a nőiségemet rombolják. A nemi vágyam már rég kimerült. A külsőm az utóbbi időben egészen megváltozott. Magam sem hiszem el, hogy annak idején „nő” voltam, hosszú és fénylő hajjal, karcsú derékkal és lábakkal, aki után megfordultak a férfiak. A változásokat tehetetlenül nézem, amely miatt szinte élni sincs kedvem. Nagyon sok mindent kipróbáltam már, és ha valami látszata volt is, egészében semmi nem változott. Nem tudom van-e még megoldás vagy módszer, amely mindezt visszafordíthatná.” Bár számtalan fogyókúra módszer létezik, azoknak csak elenyésző hányada jelent hatékony és tartós megoldást, amelyek egyeseknél működnek, másoknál nem. A sikertelenségért döntően a hormonális és a lelki háttér figyelmen kívül hagyása, a fogyasztó-, zsírégető és egyéb pótszerekbe vetett vakhit, valamint az emberi kényelem a felelős. A fogyókúrák többsége túlzott kalóriamegvonással akar eredményt elérni, amely óhatatlanul jo-jo effektushoz vezet. A koplalás és a túlzásba vitt kalóriacsökkentés azonban – főleg erőltetett mozgással párosulva – a legkárosabb fogyókúrák egyike. Az eredményes és sikeres fogyókúra sohasem éhezést vagy betarthatatlan diétát, hanem motiváló folyamatot jelent, amelyet az életmód fokozatos áthangolása biztosít. Ennek része a hormonális és a lelki háttér rendezése is. Megelőzni a túlsúly kialakulását, illetve a már meglévő súlyfeleslegtől megszabadulni nem ugyanaz. Az előbbi egészséges életmódot, az utóbbi személyre szabott programot jelent, amely minden fontos szempontot figyelembe vesz. Az okok felkutatását segíti a hormondiagnosztika is, amelynek révén nemcsak a túlsúly hátterében megbúvó hormonális problémákra, de a női egészség szempontjából fontos tényekre is fény derülhet. A túlsúlyról, a fogyókúráról, a tartós fogyás „titkairól”, az energiabevitellel és a testmozgással kapcsolatos tévhitekről a Naturwell Életmód Kötetek első könyvében, valamint a Gyomorgyűrű és fogyókúra – Érvek és ellenérvek a jó döntéshez c. könyvben esik szó bővebben.
28
Jó- és rosszindulatú daganatok Amikor a sejtek – valamilyen ok folytán – felszabadulnak a gátló hatások alól és egyre gyorsabban, kontroll nélkül kezdenek osztódni, daganatos elváltozás jön létre. Bár ez ellen a szervezet számos biztonsági rendszerrel rendelkezik, a védelmet a belső és a külső környezet káros hatásai – táplálkozási hibák, túlsúly, mozgáshiány, káros szenvedélyek, vegyszerek, stresszhatások, elektroszmog – nagymértékben gyengítik. A súlyos vagy régóta fennálló ösztrogéndominancia azért kockázatos, mert növeli az esélyt a szövetburjánzásra, főleg az ösztrogénérzékeny női szövetekben. Ha emellett káros hatás, genetikai hajlam vagy erős belső félelem is jelen van, nagyobb valószínűséggel alakulhat ki a rákos folyamat. Jóindulatú mellcsomó és emlődaganat A mellcsomó az emlő bizonyos sejtjeinek jóindulatú – nem rákos – szövetszaporulata, amelynek egyik fő oka a tartós és túlzott ösztrogénhatás. Az emlő jelentős részét alkotó zsírszövetben az ösztrogénhatású vegyületek könnyen raktározódnak, s mivel a női mell kifejezetten ösztrogénérzékeny szövet, nagyobb valószínűséggel jön benne létre kóros sejtburjánzás. Mindez a mell feszülését, csomók vagy durvább kötegezettség megjelenését okozhatja, súlyosabb esetben pedig rosszindulatú elváltozást hozhat létre.
Jóindulatú csomók az emlőben A jól mozgatható csomók a menstruációhoz közeledve duzzadtabbá és keményebbé válnak.
A rosszindulatú daganatot az különbözteti meg a jóindulatútól, hogy az elváltozás kötöttebb, nehezen mozgatható, és idővel az emlő bőrét is behúzza, amely miatt a bőrfelszín egyenetlenné válik. Jellemző a fájdalom hiánya és a környéki – általában hónalji – nyirokcsomók duzzanata, valamint az áttétképződés. A daganat felismerésében az alábbi módszerek segíthetnek: ▪ Az emlők rendszeres önvizsgálata, amelyet röviddel a menstruációt követően kell végezni. A legjobb a vizes bőrön szappanos kézzel végzett vizsgálat, mert így a bőr tapadása kiküszöbölhető. Mindkét emlőt és hónaljat gyengéden
29
végig kell tapintani, továbbá az emlők bőrét és szimmetriáját tükör előtt is meg kell figyelni. Ha gyanús elváltozás kerül észlelésre, az esetleges rosszindulatúság kiszűrésére szakemberhez kell fordulni. Az idejében felfedezett emlődaganat a legtöbb esetben sikeresen gyógyítható. ▪ Az emlők megfelelő, erre a célra készült kézilámpával történő átvilágítása szintén egyszerű és hatékony lehetőség. A kisméretű és praktikus eszköznek minden nőnél ott lenne a helye. ▪ A hormondiagnosztika segítségével a hormonális egyensúly meglétére vagy hiányára vonatkozóan nyerhetők értékes adatok. ▪ A képalkotó eljárások értéke az emlődaganattal kapcsolatban korlátozott. Mire a szűrésben alkalmazott röntgenvizsgálat révén a daganat észlelhetővé válik, keletkezése óta már évek teltek el. A mammográfia inkább egy korábban kezdődött folyamat késői felismerése, amelynek alkalmazása során fizikai és sugárhatás is éri az emlőt. A mammográfia a daganatban lévő meszesedő gócok kimutatása révén azonban igazolhatja a daganat jelenlétét. Az ultrahang szelídebb ugyan a röntgensugárnál, de a kisebb elváltozások kevésbé láthatók. Kíméletes és informatív lehetőség a szomatoinfra vizsgálat, amely nagy biztonsággal képes kimutatni a gyulladással járó és a daganatos elváltozásokat. Mióma és rosszindulatú méhdaganat A méh az emlőhöz hasonlóan fokozottan hormonérzékeny szerv. Ösztrogéndominancia esetén nemcsak a méhnyálkahártya túlépülése, de izomszövetének jóindulatú burjánzása, miómája is létrejöhet. A mióma az emlőcsomó mellett a leggyakoribb jóindulatú nőgyógyászati daganat. A miómák elhelyezkedése a méhben
méhnyálkahártya méhnyak hüvely nyálkahártya alatti
méhfalon belüli
külső felszíni
A kialakuló panaszok a mióma elhelyezkedésétől függően változnak. Fő tünetei a gyakrabban ismétlődő vérzés és az alhasi érzékenység, de a mióma sokszor ezek nélkül is fennállhat. A mióma észlelésekor mielőbbi oki kezelésre, a hormonális zavar megszüntetésére kell törekedni, hogy a méh eltávolításnak lehetősége fel se merüljön. Előfordulhatnak azonban olyan helyzetek, amikor
30
már csak a műtét segít, mert a mióma túl nagyra nőtt, vagy olyan panaszt okoz, amely beavatkozást tesz szükségessé. Az ok azonban legtöbbször a méh eltávolításával sem szűnik meg, mivel a mióma oka többnyire nem a méhben van. A jóindulatú daganatok közé tartozik a méhpolip és a méhnyálkahártya túlburjánzása is. Ezek oka szintén nagyrészt az ösztrogéntúlsúly. Utóbbi elvátozás a menopauza körüli időszakban különösen gyakori. A méhnyak daganatos elváltozása a gyakoribb rosszindulatú elváltozások közé tartozik, talán azért is, mert a méhnek ez a része van legjobban kitéve a külső hatásoknak. A kóros elváltozás a méhnyak területéről vett kenetből már korai stádiumban kimutatható. Míg a méhnyakrák a többször szült nők betegsége, a méhtest rákja a még nem szült nők esetén fordul elő gyakrabban. A legjellemzőbb tünetek az indokolatlan, ciklustól független vérzések, a menopauza után pedig a szabálytalan vérezgetések. Megbízható diagnózist csak a méhnyálkahártyából vett szövettani minta vizsgálata biztosít. Kialakulásában az ösztrogéndominanciához vezető állapotok mind kockázati faktort jelentenek. Petefészek A kismedencei szervek rosszindulatú daganatai közül minden negyedik a petefészekből indul ki. A jóindulatúak közé tartoznak a már említett cisztás jellegű elváltozások is. A rosszindulatú daganatok fő kockázati faktorai az ösztrogéndominancia, a petefészek túlzott stimulációja, a kismedencei besugárzás és más káros tényezők. A petefészek daganatai sajnos későn adnak tüneteket, így viszonylag nehezen ismerhetők fel időben. A megelőzés szerepe ezért ez esetben különösen nagy jelentőséggel bír. A rosszindulatú folyamatok megoldási lehetőségei A rák hatékony gyógyításának még ma sincs egységes, „tudományosan biztos” megoldása. Csak kezelések és próbálkozások vannak a kemo-, a sugár- és a sebészi terápia kombinációi révén. Az egyes szervek eltávolítása azonban nemcsak anatómiai és hormonális, de mély lelki következményekkel is jár. E módszerek érveit és ellenérveit, előnyeit és kockázatait ezért minden döntés előtt alaposan mérlegelni kell. Bármennyire konkrét és hatékony segítségnek tűnnek is ezek, ha az életmód a régi módon halad tovább, önmagukban és hosszútávon aligha segíthetnek. A gyógyulás alapvető tényezője az okok felderítése. Ezeket fizikai szinten az életmód és a környezeti hatások, lelki szinten az élethelyzetek megélésének
31
módja és a konfliktusok kezelésének képessége jelentik. Ehhez teremt alapot a genetikai hajlam és járul hozzá a hormonegyensúly zavara. A megoldás terén a legtöbbet a páciens tehet önmagáért. Ide tartozik a negatív gondolatok halogatás nélküli átalakítása, valamint a testi és lelki problémák rendezése. A fizikai test gyógyításához a táplálkozás átalakításán túl a szükséges tápanyagok bevitele és a káros szokások elhagyása is hozzátartozik. A magas rosttartalmú növényi táplálék nemcsak a bélműködést tartja megfelelő kondícióban, de segíti a méreganyagok kiürülését, és erősíti az immunrendszert is. Az állati termékek mielőbbi kerülése szintén ezt szolgálja. Mivel ezek rostot nem tartalmaznak, a bennük lévő káros anyagok szabadon felszívódhatnak. A túlsúlyt szintén csökkenteni kell, amelyben a táplálkozás és a mozgás egyaránt kulcsszerepet játszik. A környezeti ösztrogénterhelés miatt alapvető feladat a kemikáliákat tartalmazó termékek szigorú szanálása is. A természetes progeszteron sejtburjánzást gátló hatása ma már nem szorul bizonyításra. A kérdés nem az, hogy szükséges-e a pótlása, hanem az, hogy milyen mennyiségben és formában van rá szükség. Mivel a rákszűrés és a diagnosztikai módszerek mind már kialakult elváltozást észlelnek, a daganatos betegségek elkerülésének legbiztosabb módja a megelőzés. Sokan azonban csak vészhelyzet esetén válnak nyitottá arra, ami megoldást jelenthetne már korábban is. A megelőzés (prevenció) mindössze azon lépések összességét jelenti, amelyek elkerülhetővé teszik – vagy legalábbis csökkentik – a kockázatnövelő tényezők hatását és javítják az életminőséget. Ezek közé nemcsak az életmód átalakítása tartozik, de a káros vegyszerek és az értéktelen élelmiszerek tudatos kerülése, a stressz hatékony kezelése, valamint a hormonegyensúly kialakítása is, amelyek mind a megelőzés egy-egy lényeges szempontját képezik.
32
A STRESSZ HATÁSA A NŐI SZERVEZETRE Az ember számára stresszt jelentő hatások – akár fizikai, akár érzelmi jellegűek – sohasem az egyes szerveket, hanem mindig az egész szervezetet érintik. A tartósan fennálló stresszhelyzet és az általa okozott megterhelés a testet, a lelket és a szellemet egyaránt megviseli. Hatásai a hormonális rendszerbe és a női ciklus egészébe oly mélyen beavatkoznak, hogy rövid ismertetésük elkerülhetetlen.
A mellékvesék nélkülözhetetlen szerepe A stressz formái és hatásai A szabályos női ciklust a különböző megterhelések – túlmunka, éjszakázás, létbizonytalanság, konfliktusok, elhízás, drasztikus fogyókúra, erőltetett sport, szorongás, műtét, tartós gyógyszerhatás – mind megzavarhatják. A stressz lehet egyszeri nagy megrázkódtatás vagy kisebb, de hosszasan fennálló hatás. Hirtelen stressz esetén a mellékvese adrenalint, tartós stresszhatás esetén pedig jelentős mennyiségű „stresszhormont”, kortizolt pumpál a vérbe, hogy a szervezet képes legyen megbirkózni a terheléssel. A nem létfontosságú működésekre kevesebb energia jut, amelynek nemcsak számos életfunkció látja kárát, de a női ciklus egésze is. A folyamatos terhelés idővel kimeríti a szervezetet, elsősorban a mellékvese kérgi részét, amely a kortizolt termeli.* A leginkább stresszhormonként ismert kortizolt helyesebb lenne „anti-stressz” hormonként említeni, mivel szerepe éppen a stressz elhárításában fontos. Megfelelő termelődése az ember számára a túlélés kulcsát jelenti. Szintje mindaddig emelkedett marad, amíg a stresszhatás fennáll. A hormontermelés kapacitása azonban véges, és egy időn túl a mellékvese már nem képes a hormontermelést megfelelő szinten tartani. A mellékvese-kimerülés felé vezető úton A kimerülés jóval gyorsabban következik be, ha az ártalmas hatás napi rendszerességgel ismétlődik és hónapokon vagy éveken keresztül fennáll, mint például a rossz munkahelyi vagy családi légkör. Stresszhelyzetben a szervezet nagymértékben csökkenti szükségleteit, hogy a létfontosságú funkciókra elegendő energia juthasson. A stressz női szempontból legfontosabb következ*A szövegben a jobb érthetőség kedvéért csupán a mellékvese szó szerepel, amely valójában a kortizol termelődésének helyére, a mellékvese kérgi részére utal.
33
ménye az, hogy az ösztrogéndominancia tüneteit majdnem mind létrehozhatja. A helyzet súlyosbodásával elmaradhat a tüszőrepedés és a menstruáció, mivel a stresszhelyzet túlélése a női ciklus fenntartásánál is fontosabb szempontot jelent. Tartós vagy nagyfokú megterhelés esetén nagyobb eséllyel alakul ki meddőség is, hiszen a várandósság „terhével” a kimerült szervezet nehezen tudna megbirkózni. A stressz és a kialakuló ösztrogéndominancia együttes fennállása makacs és nehezen megszakítható „ördögi kört” alkot. A tünetek, a figyelmeztető jelek széles skálán mozognak, ahogy azt az alábbi ábra is szemlélteti.
A mellékvesék elhelyezkedése és a kimerülés okozta tünetek ▪ gyengeség, motivációhiány, érzelmi labilitás, csökkent nemi vágy ▪ étvágytalanság – hirtelen étvágyrohamokkal ▪ emésztési problémák, székrekedés vagy hasmenés ▪ gyengülő immunrendszer, gyakori megfázások ▪ alacsony vérnyomás, felálláskor vérnyomásesés ▪ alacsonyabb testhőmérséklet, fázékonyság, hűvös végtagok ▪ menstruációs zavarok, anovuláció, meddőség
A felismerés és a felépülés lehetőségei A mellékvese alulműködése hosszú ideig visszafordítható állapot, de nem mindegy, hogy e visszafordulás mikor kezdődik. A probléma felismerésében különböző tesztek, állapotfelmérések és a hormondiagnosztika segíthetnek. A felépülés lehetőségeit a stressz hátterének feltárása, annak kiiktatása vagy hatékony kezelése, továbbá az életmód átalakítása, a pihenés és töltődés biztosítása, valamint – az ilyenkor fokozottan szükségessé váló hatóanyagok célzott pótlásával – a mellékvesekéreg regenerálása jelenti. Kellő mennyiségű pihenés és alvás nélkül képtelenség felépülni a kóros állapotból. Mivel a kortizol döntően progeszteronból képződik, a progeszteronhiány – illetve az ösztrogéndominancia – mielőbbi megszüntetése szintén indokolt. A természetes hatóanyag pótlásának mértéke az állapot súlyosságától is függ, amelyre a nyálmintából történő hormonmeghatározás segítségével lehet pontosabban következtetni. Fontos tudni, hogy nem önmagában a stressz, hanem a negatívan megélt stressz az, ami károsít. Az élet mindennapi helyzeteire adott reakciók szabják meg, hogy stresszként vagy lehetőségként tekintünk-e valamely helyzetre vagy történésre. A pozitív hozzáállás éppen ezért sorsfordító lehet.
34
Pajzsmirigyműködési zavarok A pajzsmirigyműködés zavara, alul- vagy túlműködése számos nőt érint. A működészavar azonban sokszor inkább következmény, mint önálló folyamat. Régi tapasztalat ugyanis, hogy az állapot kialakulását sok esetben súlyosabb esemény vagy stresszhatás előzi meg. Ha ezek tartósan fennállnak, és a szervezet kimerül, idővel a pajzsmirigy működészavara is bekövetkezhet. A folyamat általában túlműködéssel kezdődik, amely később alulműködésbe fordul.
Pajzsmirigy-túlműködés
Pajzsmirigy-alulműködés
▪ anyagcsere fokozódás ▪ gyorsabb szívműködés, magasabb pulzusszám ▪ idegesség, nyugtalanság, remegés, izzadás, hasmenés ▪ hőemelkedés, melegkerülés (hidegkedvelés) ▪ alvászavarok ▪ testsúlycsökkenés ▪ menstruációs és cikluszavarok
▪ étvágytalanság, lassú anyagcsere ▪ fáradékonyság, aluszékonyság, memóriazavarok ▪ alacsony pulzus, hűvös végtagok ▪ száraz, vékony, halvány bőr, töredező, hulló haj ▪ folyadékvisszatartás, szem körüli duzzanat ▪ makacs túlsúly ▪ menstruációs és cikluszavarok
A pajzsmirigy egyfajta energiaközpontként funkcionál: „felcsavarása” a szervezet nagyobb energiafelhasználását, „lecsavarása” takarékosabb üzemmódot eredményez. Hormonjainak hatására nő a szervezet alapanyagcseréje, energia- és oxigénfelhasználása. A pajzsmirigyműködési zavarok oka és diagnózisa A pajzsmirigyműködési zavarok oka lehet érzelmi megterhelés, hormonegyensúly-zavar, éhezés, tápanyaghiány, cukorbetegség vagy a mirigy működését károsító vegyületek szervezetbe jutása. Gyakori ok a pajzsmirigy autoimmun gyulladása is, amely alul- és túlműködést egyaránt okozhat. E folyamat hátterében a kimerült szervezet alacsony kortizolszintjének is szerepe lehet, amely nem nyújt kellő védelmet a gyulladás ellen. Egy 26 éves nő fokozatosan, de gyorsan romló memóriáról, a koncentrálóképesség gyengüléséről, fáradékonyságról, motivációhiányról, valamint néhány további, alulműködésre jellemző tünetről számolt be. Laboratóriumban kimutatott TSH-értéke magas volt. A nyálból végzett hormondiagnosztika a tesztoszteronszint magasabb voltát, az ösztrogén és progeszteron arányá-
35
nak súlyos eltérését, valamint a kortizolszint igen alacsony voltát mutatta. A legfontosabb teendő ilyenkor a mellékvese regenerációja és a szervezet töltődésének biztosítása, valamint a mögöttes ok kiderítése. Ezzel párhuzamosan a hormonegyensúly helyreállítása is az alapvető feladatok közé tartozik, mivel e nélkül az állapot rendeződése aligha várható belátható időn belül. A pajzsmirigyműködési zavar diagnózisa elsősorban a tünetek, valamint a laboreredmények megfelelő értékelése alapján lehetséges. A működészavar azonban kezdetben a szokásos laboratóriumi módszerekkel nehezen mutatható ki. Ezért nem elegendő csupán a pajzsmirigyhormonok meghatározása, hanem más hormonok értékei is fontosak. A pajzsmirigyműködési zavar megállapításában informatív a tapintási lelet, az ultrahang, szükség esetén az izotópvizsgálat. Az ok kiderítésében azt is fontos megtudni, hogy történt-e valamilyen érzelmi vagy fizikai trauma a közelmúltban, milyen mértékű a napi terhelés, milyen az életvitel és a táplálkozás, bejuthat-e valamilyen vegyszer a szervezetbe. Ezen információk nélkül az állapot kezelése csupán a tünetek és a laborértékek korrigálására szorítkozik, és a teljes ember gyógyítása elmarad. A helyreállítási folyamat ez esetben is türelmet és kitartást igényel, mivel az évek, sokszor évtizedek óta fennálló káros hatások következményeit nem lehet néhány hét vagy hónap alatt rendbe hozni.
Magas prolaktinszint A prolaktinszint kóros emelkedése a legtöbb esetben stresszhatás következtében alakul ki, de egyéb oka is lehet: pajzsmirigy-alulműködés és más hormonális zavar, gyógyszerhatás vagy jóindulatú daganat. agyalapi mirigy (a prolaktin termelődésének helye)
A magas prolaktinszint tünetei ▪ emlőfeszülés és fájdalom ▪ menstruációs zavarok, a menstruáció hiánya ▪ anovuláció és meddőség ▪ érzelmi labilitás, csökkent nemi vágy ▪ férfias (androgén) tünetek ▪ súlygyarapodás ▪ tejcsorgás
A prolaktin túlsúlya az emlőszövet stimulálása révén a mell feszülését és fájdalmát okozza. Zavart szenvedhet a menstruáció, elmaradhat az ovuláció, amely ösztrogéntúlsúlyhoz és meddőséghez vezet. Az emelkedett prolaktinszint csak várandósság és szoptatás esetén normális, minden más esetben kóros.
36
A háttérben álló ok felkutatására a hormondiagnosztika mellett ultrahang, szomatoinfra, valamint koponya CT vizsgálat jön szóba. A laboreredmények értékelésekor fontos szempont, hogy nemcsak a kórosan magas, de már az emelkedett prolaktinszint is problémát okozhat. Fennállásakor általában gyógyszeres kezelés történik, amely csökkenti ugyan a panaszokat, az okot azonban nem szünteti meg. A legfontosabb teendő ezért az ok felderítése, a stresszforrás kiiktatása, és a hormonális egyensúly helyreállítása. _____________________
A hormonális rendszer elhangolódása általában több ponton kezdődik, és a párhuzamosan fennálló káros hatások egymást erősítve vezetnek az állapot súlyosbodásához. Az egyensúly helyreállítását ezért mielőbb és a megfelelő támadáspontokon, lehetőleg természetes módon kell kezdeni. A lehetőségek ismertetése előtt két fontos terület azonban még említést érdemel.
37
A MENOPAUZA IDŐSZAKA A menopauza – vagyis a menstruáció megszűnése, a klimax – általában a negyvenes évek vége körül kezdődik, amelynek során a petefészek működése csökken, a peteérés elmarad, majd megszűnik a menstruáció. Bár a menopauza természetes folyamat, amely értékes szakasza a női létnek, sokan mégis tartanak tőle, mivel a panaszok kialakulását törvényszerűnek vélik. „47 éves nő vagyok. A menstruációm két éve elmaradt, de már előtte is rendszertelen volt. Hőhullámaim néha jelentkeznek, de a fő problémám a levertség, a fáradtság, az energiahiány és a makacs, mindennel dacoló túlsúly. Számos módszert kipróbáltam, de a súlyomból egy dekát sem tudtam leadni. A lábaim sokszor duzzadnak és feszülnek, a hajam megritkult, ugyanakkor számos szőrszál jelent meg rajtam. Nagyon el vagyok keseredve, hogy nem vagyok képes olyan energikusan végezni a dolgaimat, mint korábban. A nőgyógyász azzal nyugtatott, hogy nálam korábban kezdődött a menopauza, ami előfordul másoknál is. Ez azonban engem nem vigasztal. A legborzasztóbb, hogy kénytelen vagyok tétlenül nézni és megélni az állapotom romlását. Most hormontablettát kell szednem, de a helyzet nem javul. Pedig még csak ötven éves sem vagyok.” Az állapot javítását e hölgynél a hormonális háttér minél pontosabb feltérképezésével kellene kezdeni, és csak azokat a hormonokat pótolni, amelyekből hiány van. E nélkül előfordulhat, hogy olyan hormon kerül bevitelre, amelyből eleve relatív többlet van a szervezetben, így az egyensúly nehezen vagy egyáltalán nem állhat helyre. A változókor paradoxonja Talán kevesen tudják, hogy a menopauza során nemcsak az ösztrogén szintje csökken, hanem a progeszteroné is. S mivel ez utóbbié jóval nagyobb mértékű, ebben az időszakban is relatív ösztrogéntúlsúly áll fenn. Míg a petefészek ösztrogéntermelését a zsírszövet részben átveszi, a progeszteroné szinte teljesen megszűnik. A progeszteron majdnem teljes hiánya és a környezet ösztrogénterhelése miatt ezért még az alacsonyabb ösztrogénszint is relatív túlsúlyt jelent. Éppen ez az a tény, amelynek figyelmen kívül hagyása gyakran az ösztrogénpótlás irányába tereli a szakembert. A szervezetnek azonban a hiányzó láncszemre is szüksége van, hogy kóros ösztrogéntúlsúly ne jöhessen létre. A menopauza időszakának fő paradoxonja azonban az, hogy az ösztrogéndominancia hatásai és az ösztrogénhiány tünetei egyidejűleg is fennállhatnak.
38
Tünetek és panaszok Ha az ösztrogéndominancia már a menopauza előtt is fennállt, a panaszok tovább erősödnek. A memória- és alvászavarok, a hangulatingadozás, az erőtlenség, a hőhullámok, a fokozott izzadás, a súlygyarapodás és egyéb tünetek bizonytalan és hullámzó voltáért az ösztrogénszint ingadozó jellegű csökkenése a felelős.
Hormonszintek a vérben
A menopauza során csökkenő ösztrogénszint ingadozása
ösztrogén
progeszteron menopauza elött
menopauza
menopauza után
Élet a menopauza után Egy nő életében általában a menopauza az egyetlen élethelyzet, amikor ösztrogénhiány léphet fel. A női szervezet azonban sohasem marad ösztrogén nélkül, mivel a menopauzát követően a zsírszövet gyenge ösztrogén hormont, ösztront állít elő. Az ösztrogénhiányos tünetek életmódváltással, megfelelő táplálkozással, különböző hatóanyagokkal, testmozgással és speciális női torna segítségével nagymértékben javíthatók. Az ösztrogén szerencsére természetes módon is pótolható, amely mellett a progeszteron pótlásáról sem szabad megfeledkezni. Bármelyikük alkalmazása előtt azonban a hormonális háttér vérből vagy nyálmintából történő feltérképezése javasolt.
39
AMI A FÉRFIAKAT ILLETI A férfiakat is sújtó ösztrogéndominancia elsősorban a férfihormon, a tesztoszteron hatásait gyengíti. A férfiak egyre gyakoribbá váló, megtermékenyítő képességgel, potenciával, valamint prosztatával kapcsolatos problémáiért nagyrészt a hormontartalmú készítmények bomlástermékei, az állati eredetű élelmiszerek, valamint a napi használatú termékek ösztrogénhatású vegyületei a felelősek. Ezek hatásaival – amelyeket a felgyorsult élettempó és az életmódbeli hibák súlyosbítanak – a férfiak jóval kevesebb progeszteronja nem tud lépést tartani. A helyzetet tovább rontja, ha a tesztoszteron – a relatív progeszteronhiány következtében – nagyobb mértékben alakul át agresszívebb hatású hormonná, a már említett dihidrotesztoszteronná, amely fejtetői kopaszodást és prosztataproblémákat okoz. A hormonegyensúly felborulása férfiakban az alábbi módokon nyilvánulhat meg:
▪ motivációhiány, lehangoltság, ingerlékenység, alvászavarok ▪ testszőrzet-csökkenés, hajhullás, fejtetői kopaszodás (kivéve a genetikai okot) ▪ súlygyarapodás ▪ erekciós és potenciazavarok, prosztataproblémák ▪ vizeletürítési zavarok ▪ terméketlenség (hímivarsejtszám csökkenés)
A hormonális háttér feltérképezésének lehetősége férfiak esetén is rendelkezésre áll. A megoldást ez esetben is a tényleges ok kezelése jelenti az életmód áthangolása mellett. A herék vérellátásának különböző módszerekkel történő javításán túl az ösztrogénterhelés ellensúlyozása, illetve a progeszteronszint növelése szintén fontos. A megfelelő progeszteronszint nemcsak gátolja a tesztoszteron agresszívebb hatású hormonná történő alakulását, de az ösztrogéntúlsúly visszaszorításával a csökkent libidót, a prosztatanagyobbodást vagy a csontritkulást is képes javítani. A progeszteron e hatásaira a feleségeiket progeszterontartalmú krémmel bekenő férfiak esetei kapcsán derült fény, amikor a bőrükön át óhatatlanul felszívódó hatóanyag révén a prosztatanagyobbodás vagy a potenciacsökkenés nem várt módon javult vagy megszűnt.
40
DIAGNOSZTIKA EGYSZERŰBBEN A diagnosztikai lehetőségek felsorolása helyett – amelyek meghaladnák e kiadvány kereteit – itt csak két, aránylag új és hatékony eljárás kerül említésre. Hormondiagnosztika nyálmintából A hagyományos vérből történő vizsgálat mellett ma már lehetőség van bizonyos hormonok szintjének nyálmintából történő meghatározására is, amely pontosabb képet ad a hormonális viszonyokról. Korrekt véleményt azonban – nők esetén – csak a ciklus meghatározott napján vett mintából lehet felállítani. A vérvétel kellemetlenségeit kiküszöbölő hormondiagnosztikai módszer számos nőgyógyászati probléma, menstruációs zavar, meddőség, vetélés, túlsúly és olyan jellegű problémák esetén válhat fontossá, amelyek hátterében valószínű a hormonális zavar fennállása. A nyálminta orvosi javaslatra, akár otthon is levehető és postai úton továbbítható. A hormonális állapot feltérképezése után célirányosabb kezelés kezdődhet, és pontosabban jelölhető ki a továbblépés iránya is. A hormondiagnosztika révén meghatározhatók: ▪ a nemi hormonok aktuális szintjei ▪ az ösztrogéndominancia és a progeszteronhiány ténye ▪ a stresszhormon szintje és a mellékvese-kimerülés kockázata ▪ menopauza idején a hormonális egyensúlyzavar megléte ▪ sportolók hormonális jellegű problémái ▪ férfiak tesztoszteronhiánya ▪ az elhízás hormonális okai Szomatoinfra vizsgálat A hagyományos képalkotó módszereket részben kiválthatja a hőérzékeny kamera segítségével végzett eljárás, amely olyan elváltozások kimutatására is alkalmas, amelyek nem okoznak nyilvánvaló panaszt. A módszer pontos képet ad a női mell, a kismedencei és hasüregi szervek, az erek vagy a pajzsmirigy Kóros méhnyálkahártyaszigetek a hasüregben állapotáról. Fiatalabb lányok emlővizsgálatában – szomatoinfra vizsgálattal akiknél a mellek mammográfiás vizsgálata nem jön szóba – szintén nagy előnyt jelent. Segíthet továbbá a terméketlenség, főleg az ismeretlen eredetű meddőség okának tisztázásában is. További fontos előnye, hogy nem jár sugárterheléssel.
41
A MEGOLDÁSI LEHETŐSÉGEKRŐL RÖVIDEN A hormonális és egyéb jellegű problémákkal küzdő szervezetnek segítségre, működő megoldásokra van szüksége. Ennek lehetősége majdnem minden esetben megteremthető, ha sikerül megismernünk az okokat, és hajlandóak vagyunk tenni érte. A megoldások kialakításában leginkább természetes módszerek és hatóanyagok alkalmazására érdemes törekedni. Ezek olyan értékes alternatívák, amelyek a hagyományos orvoslás eszköztárát hatékonyan egészítik ki, és a szervezet számára is tolerálhatóbbak.
A táplálkozás átalakítása A konyhában sok minden eldől. Ezért minden nőnek tudnia kell, hogy a család egészsége annak a kezében van, aki az ételt készíti. Hasznos cél ezért, ha a nők nem kiszolgálni, hanem védeni akarnák szeretteiket, és egészséges ételeket készítenének a számukra egyszerű és kíméletes módon. Bár a kedvenc étel és az egészséges táplálék jó esetben átfedi egymást, általában nem ez a jellemző. Néhány egyszerű tanács a táplálkozással kapcsolatban: ▪ Törekedjünk az idénynek megfelelő zöldség- és gyümölcsfélék fogyasztására. ▪ Mindig a saját földrajzi környezetből származó élelmet részesítsük előnyben. ▪ Rostban gazdag, friss növényi táplálék rendszeres bevitelére törekedjünk. ▪ A gabonák közül csak a finomítatlan, teljes kiőrlésűeket fogyasszuk. ▪ A csíraféléket és az olajos magvakat is tegyük az étrend részévé. ▪ Folyadékpótlásra csak tiszta, forrás- vagy szűrt vizet, valamint azzal készített gyógynövényteákat alkalmazzunk. ▪ Szükség esetén természetes eredetű vitaminok és antioxidánsok bevitelével növeljük a szervezet tápanyagellátását. Néhány kerülendő élelmiszerfajta: ▪ a finomított szénhidrátok minden formája ▪ cukrot, aszpartámot és más mesterséges édesítőszert tartalmazó italok ▪ zsíros és káros anyagokkal terhelt állati termékek ▪ hőkezelt olajok, transz-zsírok (például margarinok) ▪ primőr, bizonytalan származású, valamint génmanipulált élelmiszerek puffadást, bőrtünetet, allergiát, álmosságot okozó ételek ▪ Várandósság, kimerültség, lábadozás, műtét utáni állapot, valamint idősebb kor esetén az említett tanácsok még szigorúbban betartandók. Ilyenkor szinte kötelező a jobb minőségű élelmiszerek és a tiszta víz fogyasztása, valamint
42
mindenféle bőrön használt kemikália kerülése. A finomított szénhidrátok a cukrozott ételeket és italokat, a fehérlisztet, a fehérrizst, valamint az ezekből készült termékeket: fehér pékárukat, süteményeket, édességeket, tésztákat és a nassolnivalók nagy részét jelentik. Külön érdemes figyelni a „rejtett” cukortartalomra: 3 deciliter gyümölcsjoghurtban például 5 dekagramm, vagyis 2-3 evőkanálnyi cukor van. A finomított szénhidrátok alternatívái a természetes édesítők, valamint a teljes kiőrlésű gabonafélék. A glutént tartalmazó gabonák (búza, rozs) helyett túlérzékenység esetén a gluténmentes fajták fogyasztandók: köles, barnarizs, hajdina, kukorica, amaránt. A zab szintén értékes tápanyagforrás a nők számára. A diétában fontos szerepet kell kapjanak az ösztrogén lebontását előnyösebb útra terelő tápanyagok is, amelyeket a káposztafélék (fejes-, vörös-, kelkáposzta, kelbimbó, karalábé, karfiol, brokkoli), valamint a torma és a retek tartalmaznak nagyobb mennyiségben.
Szempontok a táplálkozáson túl A táplálkozás helyreállítása a legfontosabb, de nem az egyetlen szempont a megoldások sorában. Az alábbi területeken szintén érdemes előrelépni. Folyadékfogyasztás – A folyadék megfelelő mennyisége és minősége egyaránt fontos szempont. A csapvíz mielőbbi szűrése nemcsak a klór, hanem az egyéb káros anyagok miatt is megfontolandó. A palackos vizek egyre kevésbé biztosítanak megfelelő alternatívát, és a palackok a környezetet is terhelik. Testmozgás – A mozgás szerepéről a hormonális rendszer vonatkozásában sem szabad megfeledkezni. A rendszeres, de kisebb intenzitású mozgás jóval hasznosabb, mint a ritkább, de megterhelő edzések. Mozgás nélkül sem a táplálkozás, sem a hormonegyensúly, sem a fogyókúra nem lehet sikeres, és az egészség is kevésbé lehet tartós. Egyes speciális női mozgásformák szintén sokat segíthetnek a problémák megoldásában. A xenoösztrogének kerülése – A mesterséges ösztrogénvegyületek és az általuk okozott ösztrogénterhelés kivédése nem könnyű feladat. Sajnos a kedvencnek hitt kozmetikumokban is ott lehetnek a káros anyagok (paraben, laurilszulfát, stb.), ezért csak természetes alapanyagú termékeket és környezetbarát tisztítószereket érdemes használni. Lelki háttér – Bár ma már senki sem tagadja azt a tényt, hogy a pszichés megterhelés hatással van a fizikai testre, a hagyományos gyakorlat e tényt még mindig nem veszi kellően komolyan. A mélyben húzódó lelki okokat azonban sem a műtét, sem a gyógyszer nem szünteti meg. Ezért is fontos a megelőzés, testi, lelki és szellemi szinten egyaránt.
43
Természetes hatóanyagok Természetes progeszteron – A 70-es években Dr. John R. Lee az elsők között ismerte fel, hogy a nők hormonális rendszerével komoly gondok vannak, és a problémákért részben a nyugati orvoslás módszerei felelősek. Feltűnt számára, hogy a csontritkulásban szenvedő nőknek adott ösztrogénkészítmények a csontritkulás sebességét lassítják ugyan, de nem javítják azt, és a mellékhatásokat is növelik. Azoknál a nőknél azonban, akik az ösztrogén mellett kozmetikai célzattal természetes progeszteron készítményt használtak, a csontritkulás folyamata nemcsak megállt, de jelentős mértékben javult is. Alkalmazása meglepően hatékonynak bizonyult egyéb nőgyógyászati problémák esetén is. Az első, természetes progeszteronról szóló könyvében említett fogalom, az ösztrogéndominancia magyarázatot szolgáltatott számos nőgyógyászati problémára.
Dr. John R. Lee (1929-2003)
Az ösztrogéntúlsúly és a progeszteronhiány emberi szervezetre gyakorolt káros hatásai ma már egyre nyilvánvalóbbak. A számos ösztrogénforrással szemben progeszteronforrást mindössze a szervezet saját progeszteronja, valamint a növényi progeszteron jelent. Az e hatóanyaggal kapcsolatos tapasztalatok Dr. Lee több évtizedes munkájának köszönhetők. A természetes hatóanyag alkalmazása akkor jön szóba, ha a saját hormon termelése csökken vagy ösztrogéndominancia áll fenn. Alkalmazása azonban az alapproblémától függően különböző adagolást és időtartamot igényel. A természetes progeszteron hatásai a férfiak számára is fontosak, mivel számos probléma mögött hormonális ok, többnyire az őket is sújtó ösztrogéntúlsúly áll. A növényi progeszteron legnagyobb mennyiségben a mexikói vad yam (Dioscorea villosa) gyökeréből állítható elő. A természetes progeszteron nem csodaszer, csupán olyan hatóanyag, amely hatékonyan képes ellensúlyozni az ösztrogéndominancia hatásait, és ezáltal számos panaszt enyhíteni vagy megszüntetni. Sok szakember azonban még mindig csak szintetikus készítményekben gondolkodik, amelyek azonban nagymértékben idegenek a szervezettől. További hatóanyagok – Mivel számos hatóanyag hiánya erősítheti, bevitele pedig csökkentheti a hormonegyensúly zavarát, ezek pótlásáról sem szabad megfeledkezni. A barátcserje, az édesgyökér, a palástfű és sok más gyógynövény hatóanyagai – megfelelően alkalmazva – hasznosan egészíthetik ki a kezelést. A különböző vitaminok, ásványi anyagok, nyomelemek és antioxidánsok
44
a szervezet regenerációjával és az immunrendszer támogatásával járulnak hozzá az egészség megőrzéséhez. Bár ezekre külön nem térünk ki, egy különleges, hormonszerű vitaminról külön is érdemes szólni. A D-vitamin nemcsak a kalcium- és a csontanyagcsere szabályozásában, de számos gyulladásos és autoimmun folyamat – például pajzsmirigy-gyulladás – csökkentésében is részt vesz, továbbá a depresszió és a daganatos betegségek megelőzésében is hasznos lehet. Ha a szervezet nem jut elegendő D-vitaminhoz, akkor más módon kell pótolni a hiányzó mennyiséget. Fontos azonban, hogy a D-vitamin tiszta forrásból származzon és természetes formában kerüljön alkalmazásra.
Barátcserje (Vitex agnus castus)
A hormonegyensúly fokozatos helyreállításával csökken a cikluszavarok és más nőgyógyászati rendellenességek súlyossága, nő a fogamzás esélye, erősödik az immunrendszer, kontrollálhatóbbá válik a testsúly, nő az önbizalom, valamint a fizikai, lelki és szellemi állóképesség. Mivel minden döntésnek a jövőre nagymértékben kiható következményei vannak, a fontos döntéseket még ma, és nem holnap kell meghozni.
A megelőzés előnyei A megelőzés semmi mást nem igényel, mint nagyobb odafigyelést azokra a dolgokra, amelyek velünk történnek, és amelyek a szervezetünkbe kerülnek. A helyes táplálkozás már önmagában megelőzést és terápiát jelent. Ennek legfontosabb alapja az az elv, hogy az élő szervezetet csak természetes és tiszta táplálék szolgálhatja. Az életmód helyes irányba terelése a jótékony hatásokat tovább erősíti, annak ellenére, hogy a mai környezet csak részben támogatja az egészséges életmódot. Pedig ez mindössze annyit jelent, hogy úgy formáljuk életvitelünket, hogy az életminőségünk jobb lehessen. Mindez nem nagyobb költséget, csupán ésszerű átcsoportosítást igényel. Aki azt vallja, hogy az egészséges életmód drága, az nem gondolkodik hosszú távon. Az egészségtelen élelmiszerekre fordított pénz soha meg nem térülő, előnytelen befektetés. A helytelen életmód vagy a hormonegyensúly-zavar következményei jóval többe kerülnek. Az életmódváltás kapcsán érdemes azt is
45
végiggondolni, hogy gyermekeink és unokáink számára nemcsak a genetikai örökítő anyag adódik át, hanem mindazok az életviteli minták is, amelyek jövőjüket és életesélyeiket megalapozzák. Bár a mai létformára jellemző időhiány mellett nehéznek tűnhet az életmódváltás szempontjainak napi teendők közé illesztése, ha az igény belülről fakad, mindez nem plusz teendőt, hanem olyan örömforrást jelent, amely a napirend önként vállalt szerves részévé válik. Ehhez azonban csak szemléletváltással és pozitívabb hozzáállással lehet eljutni. _____________________
Az ösztrogéndominanciával kapcsolatban fontos tudatosítani, hogy kialakulásáért nem a szervezet ösztrogénje a felelős. Jóval inkább az ember, aki életterét vegyszerekkel terheli, miközben saját egészségét ássa alá. S mivel a mai környezet és életmód minduntalan az ösztrogéndominancia felé sodorja a szervezetet, a rendelkezésre álló hormonok sokszor már nem elegendők annak ellensúlyozására. A problémák elhárításában ezért alapvető azon hatékony lépések megtétele, amelyek a hormonegyensúly helyreállítását szolgálják, s amelynek része az életmód áthangolása is. Bár az optimális út mindenki számára mást jelent, az egészség szempontjait semmi és senki nem írhatja felül. Változtatni pedig sohasem késő. Nincs reménytelen eset!
46
FELHASZNÁLT FORRÁSOK ▪ A szülészet-nőgyógyászat tankönyve (Dr. Papp Zoltán, Semmelweis Kiadó, Budapest, 2009) ▪ Az orvosi élettan tankönyve (Fonyó Attila, Medicina, Budapest, 2011) ▪ Natural progesterone – The multiple roles of a remarkable hormone (John R. Lee MD., BLL Publishing 1993)
▪ Adrenal fatigue – The 21st century stress syndrome (James L. Wilson ND., DC., PhD., Smart Publications, 2001) ▪ On fertile ground (Peter Ellison M.D., Harvard University Press, 2001) ▪ Östrogen Dominanz (Eva Marbach, Eva Marbach Verlag, Breisach, 2009)
▪ What your doctor may not tell you about pre-
▪ Risks and benefits of estrogen plus progestin
menopause – Balance your hormones and your
in healthy postmenopausal women: principal
life from thirty to fifty (John R. Lee M.D., Jesse
results from the Women’s Health Initiative ran-
Hanley M.D., Virginia Hopkins, Warner Books,
domized controlled trial; Jacques E. Rossouw
New York, 1999)
et al., Journal of American Medical Association,
▪ What your doctor may not tell you about breast cancer – How hormone balance can help save your life (John R. Lee MD., David Zava Ph.D., Virginia Hopkins, Warner Books, 2002) ▪ Hormone balance – Made simple / The essential
288 (2002): 321-333. ▪ Női egész-ség (Margit & Rüdiger Dahlke, Volker Zahn, Bioenergetic Kiadó, Budapest, 2011) ▪ Egészség – Igazság! (Dr. Csiszár Miklós - Juhász Zsolt, Naturwell Kiadó, Budapest, 2009)
how-to guide to symptoms, dosage, timing and more (John R. Lee MD., Virginia Hopkins, Well-
▪ http://www.johnleemd.com
ness Central Hachette Book Group, USA, 2006)
▪ www.progeszteron.hu
▪ Medical Letters (John R. Lee MD., 1998–2003)
▪ www.fertilefocus.hu
47
A SZERZŐK
Dr. Csiszár Miklós ▪ Sebészként és magánemberként egyaránt alapvetően fontosnak tartom a nyitott szemléletmód szerepét, és minden olyan lehetőség ismeretét, amely természetes módon közelít az emberhez. A női hormonegyensúly ily módon történő helyreállítása értékes és reményteli alternatívát nyújthat a női problémák hatékonyabb kezelésében.
Nora Igloi Syversen ▪ T erapeutaként nap mint nap megtapasztalom, hogy a hormonális egyensúly a női létet legérzékenyebben befolyásoló tényezők egyike, amelynek helyreállítása alapvetően fontos feladat. Ma a nőknek számos egészségügyi problémával kell megküzdeniük, a megoldás azonban sokszor egyszerűbb és hatékonyabb lehet, mint gondolnák.
JEGYZETEK
KÖNYVAJÁNLÓ – VÁLTOZTASS MINDEN AKADÁLYT LEHETŐSÉGGÉ! Naturwell Életmód Kötetek 1. Csiszár Miklós - Juhász Zsolt:
EGÉSZSÉG – IGAZSÁG! EGÉSZSÉGMEGŐRZÉS SZIKE NÉLKÜL
Gyakorlati megoldások, természetes alternatívák, egyszerű és hatékony tanácsok a jobb életminőségért. Ötletek helyett átfogó program, fogyókúra helyett életmódváltás, kezelés helyett megelőzés – orvosi tapasztalattal és háttérrel. Naturwell Életmód Kötetek 2. Csiszár Miklós - Nora Igloi Syversen
NŐI IGAZSÁGOK ▪ Hormonegyensúly és ösztrogéndominancia ▪ Cikluszavarok, meddőség, vetélés ▪ A stressz és az érzelmi problémák hatásai ▪ Természetes fogamzásgátlás ▪ Felkészülés a várandósságra ▪ Menopauza – a nőiség megőrzése ▪ Életmód, táplálkozás, fogyókúra ▪ A hormondiagnosztika lehetőségei ▪ Természetes megoldások, antiösztrogén diéta Naturwell Receptfüzetek Csiszár Miklós - Juhász Zsolt:
RECEPTEK ÉS MENÜK GYOMORGYŰRŰT VISELŐK ÉS FOGYNI VÁGYÓK SZÁMÁRA
Természetes, könnyen elkészíthető, ízletes, cukorés húsmentes receptek – nemcsak fogyni vágyóknak. (A receptfüzet a Gyomorgyűrű és fogyókúra – Érvek és ellenérvek a jó döntéshez c. könyv melléklete, amely a Kiadóban külön is beszerezhető.) A sorozat megjelent kötetei kaphatók a könyvesboltokban és a Naturwell Központban, a letölthető eBook kiadások megrendelhetők a honlapon: www.naturwell.hu
Naturwell® Kiadó A jobb életminőségért
Naturwell® Életmód Központ Orvosok természetes módszerekkel a változtatni akarókért
A TARTALOMBÓL ▪ A NŐI PROBLÉMÁKRÓL RÖVIDEN ▪ A SZABÁLYOS NŐI CIKLUS ▪ A HORMONEGYENSÚLY FELBORULÁSA
▪ MENSTRUÁCIÓS ZAVAROK ÉS MEDDŐSÉG
▪ A STRESSZ HATÁSA A NŐI SZERVEZETRE
▪ A MENOPAUZA IDŐSZAKA ▪ A MI A FÉRFIAKAT ILLETI ▪ H ORMONDIAGNOSZTIKA ▪ A MEGOLDÁS LEHETŐSÉGEI