HASZNOS TANÁCSOK NŐKNEK
A HORMONEGYENSÚLYT ÉRINTŐ PROBLÉMÁKRÓL
Dr. Csiszár Miklós ‐ Nora Igloi Syversen
Ha megismerjük szervezetünk működését és életmódunkkal támogatjuk azt, akkor a betegségnek nem kell az életünk részévé válnia. Magunknak kell kézbe vennünk az egészségünk megőrzését. Ennek képezi szerves részét a hormonegyensúly kialakítása is, amely – beleértve a gyakori okot képező stressz és lelki problémák kezelését – a nők számára különösen fontos terület. A leírtak Dr. John R. Lee norvég származású amerikai orvos tapasztalatain és kutatásain alapulnak. A Magyarországon ma még kevésbé (el)ismert témakör a világban immár közel 40 éve jelen van. E fontos tapasztalatok nem a konvencionális orvoslás helyett, hanem azzal együtt, azt kiegészítve alkalmazandók, ahogy az a világ több országában ma már történik.
TARTALOM 1. A PROBLÉMÁKRÓL DIÓHÉJBAN 2. A NŐI SZERVEZET ÉS A HORMONOK 3. A SZABÁLYOS NŐI CIKLUS 4. A HORMONEGYENSÚLY FELBORULÁSA – AZ ÖSZTROGÉN‐DOMINANCIA 5. A HORMONÁLIS EGYENSÚLYZAVARRAL KAPCSOLATOS PROBLÉMÁK 6. A STRESSZ HATÁSAI A NŐI SZERVEZETRE 7. A MENOPAUZA IDŐSZAKA 8. AMI A FÉRFIAKAT ILLETI 9. DIAGNOSZTIKA EGYSZERŰEN 10. A MEGOLDÁSI LEHETŐSÉGEKRŐL RÖVIDEN Felhasznált irodalom A szerzőkről Könyvajánló Naturwell Kiadó, Budapest, 2012
4. A HORMONEGYENSÚLY FELBORULÁSA – AZ ÖSZTROGÉN‐DOMINANCIA
RÖVIDEN AZ ÖSZTROGÉN‐DOMINANCIÁRÓL
A nők hormonális egészségének alapját a tüszőhormon és a sárgatesthormon – az ösztrogén és a progeszteron – megfelelő egyensúlya képezi. Ahogy a ciklus első felében az ösztrogénnek, úgy a második felében a progeszteronnak kell dominálnia. Ekkor lehet csak beszélni „egyensúlyról”. Az ösztrogén‐dominancia az az állapot, amikor az ösztrogén túlsúlyba kerül a progeszteronhoz képest. Ez fennállhat az ösztrogén emelkedett, normál vagy alacsony szintje mellett is. Az ösztrogén‐ dominancia tehát nem azt jelenti, hogy önmagában sok az ösztrogén, hanem azt, hogy a progeszteronhoz képest sok. Az ösztrogén‐dominancia lényege éppen a kóros arányeltolódás az ösztrogén javára. ▐ Tartósan alacsony progeszteronszint vagy progeszteronhiány esetén törvényszerű az ösztrogén‐dominancia kialakulása, mivel ilyenkor még a normál ösztrogénszint is relatív túlsúlyt jelent. Az ösztrogén ilyenkor elsőhegedűsből karmesterré válva lassan, de biztosan átveszi az irányítást a hormonális rendszerben. A hormonok összjátéka zavart szenved, és az egyensúly felborulása egyre súlyosabb állapotot teremt. AZ ÖSZTROGÉN‐DOMINANCIA OKOZTA PANASZOK
Ha megszűnik az egyensúly, és az ösztrogén mellől hiányzik a megfelelő mennyiségű progeszteron, a kialakuló ösztrogéntúlsúly idővel felborítja a ciklust, gátolja az ovulációt, emlőcsomót, petefészekcisztát, miómát, meddőséget és vetélést okoz, akadályozza más hormonok hatását, pajzsmirigy‐ és mellékvesekéreg‐működési zavart, férfias jellegű tüneteket idéz elő, vagy fokozott burjánzásra készteti a női szövetek sejtjeit, amelynek túlépült méhnyálkahártya, bőséges menstruáció vagy daganat a következménye. A hormonegyensúly‐zavar hatásai nemcsak a "női szervek” – az emlő, a méh, a petefészek és a hüvely – területén, hanem a szervezet minden részében jelentkeznek. A hormonegyensúly felborulása egy nő életminőségét alapjaiban képes megváltoztatni. Egy 23 éves hölgy erről így számol be: ▪ „Erőtlennek és gyengének érzem magam, a vállamon és az államon pattanások jelentek meg, ízületi panaszaim vannak, és az utóbbi években felszedett néhány plusz kilót sem sikerül leadnom. A menstruációm néha hónapokig elmarad, vagy ha megjön, kifejezetten görcsös, amely miatt fájdalomcsillapítót kell bevennem. A menstruációt megelőzően erős indulatkitöréseim vannak, amelyeket képtelen vagyok megfékezni. A melleim fájnak és feszülnek, és a hasam is puffad.” – A panaszok mögötti lelki okokra rákérdezve kiderült, hogy a háttérben komoly érzelmi probléma is fennáll. A nyálmintából végzett hormonvizsgálat a progeszteronszint olyan alacsony voltát mutatta, hogy e fiatal nő szervezetében gyakorlatilag nem volt progeszteron. Az ösztrogén‐progeszteron arány – az ösztrogénszint alacsony volta ellenére – több mint 30‐szoros mértékben tért el az elvárhatótól. A stresszhormon szintje szintén a legalsó határ közelében volt, amely a kimerültségre vonatkozó panaszokat teljes mértékben igazolta.
Naturwell Kiadó, Budapest, 2012
Az említett esetben az ösztrogén‐dominancia egy olyan életkorban állt fenn, amikor mindkét női hormonnak teljes mértékben a megfelelő szinten kellett volna lennie. Ilyen értékek esetén nem csoda, ha a menstruációval vagy a fogamzással problémák adódnak. Az ösztrogén‐dominancia okaként vagy következményeként, valamint azzal párhuzamosan megjelenő leggyakoribb tünetek az alábbiak: ▪ emlőfeszülés, emlőcsomók ▪ szabálytalan ciklus ▪ menstruációs görcsök és egyéb zavarok ▪ anovuláció, petefészekciszták ▪ méhnyálkahártya túlburjánzás ▪ endometriózis ▪ jóindulatú méhdaganat (mióma) ▪ kismedencei gyulladások ▪ rosszindulatú daganatok ▪ meddőség, vetélés
▪ alvászavarok, kimerültség ▪ hangulatváltozások, memóriazavarok ▪ ingerlékenység, szorongás, depresszió ▪ pajzsmirigy‐működési zavarok ▪ pattanások, szőrösödés, hajhullás ▪ vércukorszint‐ingadozás, édesség utáni vágy ▪ bélrendszeri problémák, puffadás ▪ indokolatlan súlygyarapodás ▪ csökkent nemi vágy ▪ folyadékvisszatartás, ödéma
Fontos annak felismerése, hogy a tünetek kialakulása nem az ösztrogén „hibája”. Az ösztrogén létfontosságú hormon, amelynek hatásai nélkülözhetetlenek az egészséges női léthez. Az ösztrogén‐dominancia jóval inkább az emberi környezet káros hatásainak a következménye. Magyarországon néhány kivételtől eltekintve szinte majdnem minden nőnél észlelhetők az ösztrogéntúlsúly, illetve a progeszteronhiány egyértelmű vagy kevésbé nyilvánvaló jelei. Joggal merül fel a kérdés, hogy mi lehet az utóbbi évtizedekben oly gyakorivá vált nőgyógyászati problémák valódi oka? AZ ÖSZTROGÉNTÚLSÚLY OKAI
Az ösztrogén és a progeszteron természetes egyensúlyát ma már egyre nehezebb fenntartani, mivel az ösztrogénhatású vegyületek folyamatos jelenléte miatt a mérleg minduntalan az ösztrogén javára billen. Különösen nehéz fenntartani akkor, ha a tüszőrepedés is elmarad, mivel elegendő progeszteron csak ovuláció esetén termelődhet. A leggyakoribb okok, amelyek az ösztrogén mennyiségét növelik vagy a progeszteronét csökkentik, az alábbiak:
▪ elégtelen progeszterontermelés ▪ környezeti vegyszerek ▪ tartós stressz ▪ helytelen táplálkozási szokások ▪ vitamin‐ és tápanyaghiány
A cikluszavarok említése előtt külön is szólni kell arról a megkerülhetetlen, a problémák nagy részéért felelős tényezőről, amely hatásait észrevétlenül, mégis szüntelenül kifejti: a szervezetet napi szinten érő vegyszerterhelésről. Az ilyesfajta
Naturwell Kiadó, Budapest, 2012
összefüggésekről keveset hallani, amelynek oka sejthető. A világ iparának nagy része hamar ingataggá válna pusztán attól, ha a nők a fennálló problémáiknak a jelenleginél nagyobb jelentőséget tulajdonítanának. Mindez ma még csak illúzió, mivel a természetes alternatívák előállítása a gyártóknak nem érdeke, a fogyasztók részéről pedig a szokásokról való lemondás nem könnyű. Az igényt azonban nekünk, fogyasztóknak kell megteremtenünk. VEGYSZEREK OTTHON ÉS A KÖRNYEZETBEN
A vegyi anyagok többsége olyan alkotóelem, amely a természetben nem fordul elő, ezért a szervezet nem rendelkezik velük szemben elhárító mechanizmussal sem. Nagy részük a méhlepényen át a magzatba, az anyatejjel pedig a csecsemőbe is átkerül. Számos vegyület, amely egy‐egy alkalommal csak „elhanyagolható” mennyiségben kerül a szervezetbe, az évek során felhalmozódva toxikussá vagy rákkeltővé válhat. Hatásuk olyan, mint az apró homokszemeké, amelyek a mérleg serpenyőjét minden alkalommal egyre lejjebb billentik. Bár a káros vegyszerektől mentesen élni ma szinte lehetetlen, ismeretük mégsem felesleges, mivel tudatos kerülésükkel sokat tehetünk önmagunk, gyermekeink és mások érdekében. ….. ▪ ▪ ▪
Naturwell Kiadó, Budapest, 2012
