A hordókról és bortartályokról. II. A hordók és cement-tartályok conserválása. Ismeretes dolog, hogy a hordók, s ahol már alkalmazásban vannak a cement-tartályok, mily fontos szereppel bíró edények a borászatban, s azok tisztasági foka mily nagy fontossággal bír a bor minıségére nézve, Továbbá ezen elsırendő edények nagy tıkét is képviselnek, miért is kívánatos a borászra nézve, hogy azokat minél tovább való használhatás végott gondosan ápolja, mert ellenkezı esetben sok veszteséget szenvedhet általok – részben, hogy a bor minıségére lesz befolyással vannak, részben pedig azáltal, hogy rövidebb idı alatt válnak hasznavehetetlenekké. E tekintetben különösen a kisebb szılıbirtokosok vétenek, pedig nekik legtöbb szükségük van itt is a gazdálkodásra. A hordókat külsıleg és belsıleg, valamint üresen, úgy töltött állapotban is gondozni és ápolni kell, Ami a hordóknak külsı gondozását illeti, midın azok borral vannak megtöltve, az a körülményekhez képest többféle lehet. Azon hordóknak, melyek iskolázás alatt lévı fiatal bort tartalmaznak, nem szabad külsıleg penészszel bevonódni, mert e penész kellemetlen ízt és szagot adhat a bornak, amennyiben az a kezelés alkalmával a hordóba juthat, így például a bort dohossá teheti; továbbá a penész elzárja a hordó fájának pórusait, miáltal a levegı nem juthatván a borhoz, annak fejlıdését, érését fogja hátráltatni, E kellemetlenségek megakadályozása, esetleg eltávolítása czéljából a hordók bizonyos idıközökben egy rongydarabbal jól ledörzsölendık; továbbá a pinczehelyiséget is desinficiálni kell, még pedig a kénnek levegın való elégetése által fejlesztett gázalaku kénessavval, hogy a pincze levegıjóben uszkáló penészgombák sporái elölessenek, valamint a pincze nedvessége csökkentessék, Az olyan hordók, melyekben nnár a kész, érett borok lesznek tartva, külsıleg szintén ápolandók. Hogy e hordók megpenészedése megakadályoztassék, ami különösen nedves pincében igen hamar megeshetik, idıközönkint tiszta táblaolajjal kell azokat bedörzsölni, vagy pedig parafinnal, vízüveggel vagy viaszszal bevonni. E bevonások által nemcsak a penészedésnek lesz eleje véve, de a hordó fájának pórusai is elzáratván, a bornak elpárolgása meg lesz akadályozva s a borveszteség a minimumra redukálódik; továbbá a levegınek a borhoz való jutását is megakadályozza, miért az így kezelt hordókban a bor kevésbé öregszik, soká megtartja érettségi fokát, fiatal üdeségét, A bevonások által a hordók tartóssága is tetemesen fokoztatik. Éppen úgy a hordók vasabroncsait, hogy a megrozsdásodástól s ennek folytán az elpattanástól megóvassanak, parafinnal kell bevonni. Szokták ugyan a firniszt is vasabroncsok bevonására alkalmazni, de ezt erıs szagánál fogva nem tartom czélszerünek, mert a bor igen érzékeny a szagok iránt, s az esetleges rosszul alkalmazásnál a bor e szagot fölvehetné és annak értékét csökkentené. Igen nagy gond fordítandó a hordók belsejének ápolására, mert itt a legcsekélyebb hanyagság is igen megboszulhatja magát s oly állapotokat idézhet, elı a bor minıségében, amelyeket elháritani vagy csak igen nehezen, vagy éppen nem lehet. Ilyen például a hordónak penészes vagy eczetes volta; ha az ilyen hordók alaposan ki nem lesznek tisztítva, a beléjük került bor penész-, illetıleg eczetszagot és ízt vesz fel s ily állapotban használhatlanná válik. Ha a hordó kiürül és használaton kivül helyeztetik és csak hosszabb idı mulva lesz ismét alkalmazásba véve: ez esetben a hordókat conserválni kell, hogy esetleges bajok fel ne lépjenek,
A használaton kivül helyezett hordó vízzel jól kimosandó annyiszor, míg a kieresztett víz egészen tisztának nem látszik s azután kénezve lesz. A mosás utáni vizet, amennyire csak lehet, ki kell csepegtetni, hogy a hordó lehetıleg száraz legyen; mert ha víz marad a hordóban, az annak alján fog összegyőlni s fel fogja venni azt a kénsavat, mely a kénezés után bizonyos idı mulva a kénessavnak oxydátiója folytán keletkezett s a hordó faanyagát megtámadja. Éppen úgy, ha a hordó soká nedvesen tartatik, hamarább tönkre megy. A hordónak kellı kimosása után következik a kénezés, mi a kénnek hordóban való elégetésében áll. A kénnek a levegın való elégetése által keletkezik a kénessav, mely színtelen, szívós, fojtószaga, sivanyuizü, gázalaku test, mely a szerves testeket szétroncsolni képes, mert azoktól oxygent von el, mit saját maga oxydátiójára használ fel. Ezen alapszik a kénessavnak conserváló hatása, vagyis a penészedést, eczetesedést és más betegségeket elıidézı gombák sporáit fejlıdésükben megakadályozza, sıt azokat megöli. Ezért a kénezés, illetıleg a kénessav igen fontos szerepet játszik a borászatban s egyik fı alkalmazását éppen a hordók corserválásában találja. A hordók kénezésénél következıleg kell eljárni: a meggyujtott kén – egy késıbb említendı készülékben – a hordó akonanyilásán annak belsejébe lesz függesztve s addig benne tartva, míg a kén égése önmagától megszőnt, amikor a hordó egy dugó segélyével jól elzáratik. Ha a kén égése megszőnik, ez azt jelenti, hogy a hordó már teljesen megtelt kénessav-gázzal, s már több ezen körülmény mellett nem is férne bele; mert a hordóban volt levegınek összes oxygenjét a kén égése folytán már elvonta és kénessav képzésére használta fel. Az ekkép, kikénezett hordók több idıre teljesen conserválva vannak. A conserváló hatás azonban bizonyos idı mulva megszőnik, mert a hordóban lévı kénessav a hordó dongáival: pórusain keresztül behatoló levegınek oxygenjével érintkezve, kénsavvá alakul át és conserváló hatását elveszti. Ezen oknál fogva a hordók kénezését idıközönkint meg kell ujitani. A kénezést czélszerő legalább minden hónapban ismételni, mely alkalommal a hordót elıbb jól ki kell szellıztetni és mosni, hogy a képzıdött kénsav teljesen el legyen távolítva, mi akkor van elérve, ha a kijövı mosóvíz már nem savanyu, A savanyuság megvizsgálására legczélszerőbb, ha a borász kék lakmus-papirost – úgynevezett kémpapírost – tart kéznél, amelyet bármely gyógyszertárban vagy vegyszer-kereskedésben egypár krajczáron beszerezve, több ideig használhat. A víz savanyuságát megtudandó, a kék papirost belemártjuk vagy pár cseppet rácseppentünk; ha a papiros megvörösödött, a folyadék még savanyu hatásu. Kérdés, hogy milyen ként használjunk a kénezésre? A kereskedésekben elıforduló kénlemezek négyfélék, ú. m. gyapot-, papiros-, vászon- és asbestlemez kénbe mártva, Ezek közül legalkalmasabb az asbest-kénlemezt alkalmazni, mert míg az elsı három elégésénél könnyen széndarabok esnek a hordóba és kellemetlen égettrongy-szagot is fejlesztenek, addig az asbest-kénlemez égetve mellékszagot nem ad, mert maga az asbest el nem ég, visszamarad s azt ömlesztett kénbe mártva, kénezésre ismét alkalmassá tehetjük. A kénezés gyakorlati alkalmazásánál még sokan azt a nagy hibát követik el, hogy egy dugaszba erısített sodrony kampójára függesztik a kénlemezt s azt meggyujtva a hordóba bocsátják, Ezen eljárás mellett, minthogy a kénlemezen lévı kén ritkán ég el egészen, az el nem égett kén a hordóba fog csepegni. Ha az ilyen hordóba must vagy fiatal éretlen bor lesz téve, a kén a mustban és borban végbemenı vegyfolyamatokba lesz bevonva, s igen könynyen egy kellemetlen, a záptojásra emlékeztetı szaggal biró gázalaku testté, az úgynevezett kénhydrogenné alakul át, mely test a bornak kellemetlen szagot fog adni. Hogy a kénezés alkalmával a fent jelzett kellemetlenségektöl megmenekedjünk, a kénezésre egy edénykével ellátott kénezıt használunk, mely a kénnek a hordóba való csepegését megakadályozza. E kénezı igen egyszerő s minden bádogos által olcsó áron elkészíttethetı és következı szerkezettel bir: áll egy fadugóba erısített vashuzalból, melynek alsó részéhez van csatolva a
két párhuzamosan álló vassodrony által tartott, fordított kúpalaku vaspléh-edényke. A két párhuzamos huzal felül szögbe hajlik a felfüggeszthetés végett és kívülrıl körül vannak véve ritka csavarmenetekben szintén vassodronynyal, miáltal egy üres hengeralak képzıdik. Ezen edénykébe és hemgerbe lesz a kénlemez beállítva, meggyujtva és a hordóba bocsátva. Itt a megolvadt és el nem égett kén a kis edényke által felfogatik. A kénezésre ujabban az úgynevezett kénezı-lámpákat is alkalmazzák, melyek igen czélszerüeknek bizonyultak (beszerezhetı a „Weinlaube” szerkesztıségénél Klosterneuburgban, Bécs mellett, ámbár bármely bádogos is elkészítheti). Szerkezetök következı: a lámpa vaspléh-lemezbıl készült kúpban végzıdı hengert képez alappal és felletolható oldalajtóval, belıl egy vaskapocs van a kénlemez felfüggesztésére. Az edény felsı kupos része derékszög-alakban hajlitott csıben végzıdik, mely egy másik derékszög-alaku vaspléh-csıvel áll összeköttetésben, melynek alsó részén egy vaspléh-korong van alkalmazva. Az utóbbi csı a hordó csapnyílására lesz alkalmazva. Ezzel a kénezés akkép hajtatik végre, hogy a kénlemez a vaskapocsra függesztve meggyujtatik s a fejlıdı kénessavgáz az emlitett csövön a hordóba lesz vezetve. Ez alkalommal a hordó akonanyilása lazán van elzárva, hogy a kénessav maga elıtt kiszoríthassa a levegıt. A kénezés akkor van befejezve, illetıleg a hordó kénessavval megtöltve, ha az akonanyilás elé tartott láng elalszik, mely esetben a hordó mind a két nyilása, amennyire lehet; jól elzáratik. Ez a legtisztább kénezési eljárás, mert a kénlemez belébıl széndarabok; valamint kén egyáltalában nem juthatnak a hordóba. Újabban ajánlatba hozták a hordók kénezésére a szénkéneg-lámpákat. E lámpák elınye, hogy legtisztább kénessavat szolgáltatnak, mert csak szénsavgázzal van keverve, tisztán és gyorsan lehet velık kénezni s a legolcsóbb eljárás. E lámpáknak igen nagy hátrányuk azonban, hogy igen óvatos kezelést igényelnek, mert a legcsekélyebb mulasztásnál könnyen felrobbannak és nagy szerencsétlenségek okozói lehetnek. A szénkéneg t. i. igen könnyen illó és gyulékony folyadék, miért is már ennek a kezelése nagy figyelmet követel; így például égı lámpa vagy gyertya mellett nem szabad abból ki- vagy betölteni. Az elmondottakból kifolyólag e lámpáknak alkalmazását nem ajánlom, mert a gyakorlat emberei sokszor elmulasztanák a kellı óvatosságot, aminek szomorú következményei lehetnének. A hordók kénezése czéljából szokták a folyékony, savanyu kénessavas meszet is elınynyel alkalmazni, melynek az a tulajdonsága van; hogy lassan, de folytonosan fejleszt kénessavat. 1 H/l ürtartalornra 100–150 c/m3-t kell haszhálni. Az eljárás abban áll, hogy a hordó a folyadék betöltése után jól elzárva; hengergetve lesz, az egyenletes elosztás czéljából. Ezen operatiót is minden hónapban ismételni kell. Némely vidéken szokásban van a hordókat – különösen ha vörös bor eltartására lesz használva – borszeszszel kiöbliteni s meggyujtva azt kiégetni. Ezen eljárás nem ajánlatos, mert könnyen veszedelmes robbanások fordulhatnak elı. Ha a hordók elıreláthatólag vagy két évig nem lesznek használatba véve, legjobban cselekszünk, ha szétszedjük és alkatrészeit jó száraz helyre elteszszük. Az említett hordóconserválási, illetıleg kénezési eljárások között legjobban meg felel a gyakorlat czéljainak az egyszerő kénezés a kis edényke vagy a kénezılámpa alkalmazása mellett. A cement-tartályok conserválására nem lehet a kénezést illetıleg a kénessavat alkalmazni, mert az utóbbiból keletkezett kénsav megtámadná a falakat és kénsav-sók keletkeznének, melyek alkalmas körülmények mellett kénhydrogen fejlıdésére adnának okot. A legczélszerőbben lehet a cement-tartályokat borszeszszel conserválni, még pedig akképen, hogy havonkint 1 l erıs borszeszt (alkohol) kell beléjök tölteni, mely ott elpárolog. Az alkohol-gızök erıs conserváló tulajdonsággal bírván, a penészképzıdést megakadályozzák.
A használatban volt hordók és tartályok tisztítása. Mielıtt egy hordó használatba vétetnék, meg kell azt körülményesen vizsgálni: vajjon olyan állapotban van-e, hogy az minden utógondolat nélkül borok felvételére alkalmazható vagy elızetes tisztogatásnak kell-e alávetni? Hordók belsejét – vajjon azok penészesek-e vagy sem – a következıleg kell megvizsgálni: a hordó mindkét nyilása szabaddá lesz téve, s egy 1–1½ m/ hosszu vashuzalnak a végére erısített kis vaspléh-tokba egy kis gyertya lesz téve, mely a tartójával együtt fölfelé áll. A meggyujtott gyertya az akonanyiláson beeresztve a hordóba, annak belséjét teljesen megvilágítja és minden rendellenes körülmény észrevehetıvé válik. Az olyan hordók, melyek kénessavval lettek conserválva s belsıleg semmi gyanusat sem mutatnak, hogy ezek borok felvételére alkalmasakká tétessenek: elıször jól ki kell szellıztetni a még netán jelenlévı kénessav eltávolitása végett, azután pedig vízzel jól ki kell öblíteni, hogy a képzıdött kénsav eltávolíttassék, mert ha a kénsav a hordóban maradna, a bort erısen savanyítaná. A gyakorlatban igen sokszor fordulnak elı penészes hordók – részint a rosszul keresztülvitt conserválás miatt, részint azáltal, hogy a kiürült hordó egyszerően csak vízzel lesz kiöblítve s félretéve; továbbá igen gyakori a penészedés a szállitó-hordóknál, melyek tisztátlanul és kénezés nélkül lettek visszaküldve. A penészes hordók kitisztitását következıleg kell keresztülvinni: elıször a penész eltávolitandó kefe és hideg víz segélyével, azután forró vízzel ki kell forrázni és hideg vízzel többször utánöblitemi, az öblögetı-vízhez jó egy kevés kénsavat (1 H/l vízhez 20–30 g/-ot) adni. A mosogatás addig tart, míg a kijövö öblögetı-víz tiszta, szagtalan és semmi különös ízt nem mutat, A penészes hordók helyreállitásánál is igen jó szolgálatot tesz a kigızölés. E czélból mindenekelıtt a penész lesz eltávolitva kefe és hideg víz segélyével, azután vagy 10–15 percznyi gızölésnek alávetve, a már elmondottak szerint. A penészes hordók tisztításánál sokan azt a nagy hibát követik el, hogy a penészt forró vízzel iparkodnak eltávolítani. Ennek igen nagy hátránya az, hogy ha a penész forró vizzel jön érintkezésbe, kellemetlen szagu és izü testek képzıdnek vagy olyanok oldatba hozatnak, ezek a hordó fájába huzódnak, s vagy éppen nem, vagy csak igen nehezen lesznek onnét eltávolíthatók. Ha az ilyen hordóba bor tétetik, az bizonyos idı mulva kellemetlen, penészes, dohos szagot és ízt fog fölvenni. Újabban igen jó sikerrel alkalmazzák a gyengén penészes hordók tisztítására a savanyu kénessavas mészoldatot, A hordó t. i. miután hideg vízzel jól ki lett öblítve s a víz tökéletesen kifolyott, a csaplyuk s az akonanyilás szabadon hagyása mellett árnyékban megszáríttatik. A kiszárítás után 1 H/l őrtartalomra ½ l savnyu kénessavas mészoldat lesz a hordóba öntve és bedugaszolva, két napon át – napjában többször – meg lesz hengergetve. Ezután a folyadék teljesen ki lesz eresztve s a hordó nyitott nyílásokkal 1–2 napig állni hagyatik, amikor hideg vízzel tökéletesen ki lesz mosva. Ha a hordó erısen penészes, legczélszerőbb azt szétszedni s a penészt a dongákról kefével és hideg vízzel teljesen letisztitani s azután árnyékban megszárítva, a hordó újra összeállítható. Ekkor a hordóban minden hektoliter őrtartalomra 10–15 c/m3 savanyu kénessavas mészoldat adandó és jól eldugaszolva három napon keresztül többször erısen megrázatik, hogy a falak teljesen átázzanak. Három nap elteltével kénsav lesz a hordóba öntve, még pedig minden hektoliter őrtartalomra 100 c/m3 5%-os kénsavat számítva, Így ismét három napig áll többször erıs hengergetés alkalmazásával. Most a folyadék kieresztetik s a hordó hideg vízzel addig mosatik, míg az tisztának s íz- és szagmentesnek mutatkozik, Végre a hordó megtöltendı tiszta hideg vízzel és 3–4 napi állás után letöltve azt, a hordó bátran használható borok felvételére. Ha azonban az utolsó víz még ízt és szagot mutatna, a mosást ismételni kell, mi csak a nagyon elhanyagolt hordóknál lesz szükséges.
Az erısen penészes – fıleg idısebb – hordókon a szétszedés után kefével lemosva a dongákat, azokon gyakran foltok fognak mutatkozni, melyek mosás által el nem távolíthatók, – az annak a jele, hogy a fának anyaga van megtámadva. Ez esetben. az illetı dongát le kell gyalulni, feltéve, hogy a bomlás nem hatott mélyre, mely esetben ujjal kell helyettesíteni. A megtámadott helyekkel biró hordó mindig bizonyos dohos, penészes mellékízt fog a bornak kölcsönözni. A gyakorlatban elıfordul, hogy a hordók néha eczetszagot mutatnak, mi hanyag kezelésnek a következménye. Az ilyen hordóknak eczetszagát könnyen eltávolíthatjuk azáltal, ha az ismert módon kigızöljük és vizzel kimossuk, Ha gızölıvel nem rendelkeznénk, az esetben a hordót, hektolitorenkint számítva 40 g/-ot, kristályos szódával és forró vízzel kell kiforrázni, azután hideg vízzel megtölteni, melynek minden hektoliterjéhez 4–5 g/ szóda adatott és nyolcz napig állni hagyni, mit ismét kiforrázásnak kell követni. Végre a hordó vízzel töltessék meg, melynek 1 H/l-jéhez 30–40 g/ kénsav adassék s 2–3 napig úgy áll, hogy esetleg a fába huzódott szóda, valamint az általa netán keletkezett barna humusanyagok eltávolíttassanak, A savanyu folyadék kieresztése után a hordó hideg vizzel jól kimosandó. Ha a használatba vett hordó valahol szivárogna, legczélszerőbb ennek megakadályozása czéljából az illetı helyet faggyuval bekenni. Ha a szivárgás erısebb s az elıbbi által czélt nem érnénk, az esetben a nyílásba elıször gyengén sodrott kenderfonál erısítendı egy éles tárgy (például kés) segélyével s aztán kenessék be faggyuval. Ezen egyszerő eljárás a legtöbb esetben segíteni szokott az említett bajon. E czélra különben a kereskedésekben különféle kenıcsök állanak rendelkezésre. Az olyan hordók, melyek más folyadékok tartására lettek használva: vagy éppen nem, vagy csak igen gondos tisztogatás után használhatók borok eltartására. Ha nem vagyunk rászorulva, kerüljük azokat, ellenkezı esetben a legnagyobb óvatosságot fejtsük ki és csak a legsilányabb bornak eltartására alkalmazzuk. Az olyan hordók, melyelz szagos folyadékok eltartására lettek használva (mint például a petroleum), egyáltalában nem alkalmazhatók borok eltartására, mert azokat úgy kitisztitani nem lehet, hogy a szag vissza ne maradjon s a bor által fel ne vétetnék. Leginkább alkalmazhatók még a spiritushordók borok eltartására, elıleges gyökeres tisztitás után, amely következıleg eszközölhetı: a hordók ki lesznek gızölve, vagy ennek keresztül nem vihetése esetében forró vizzel kiforrázva, azután oly hideg vizzel töltetnek meg, amelynek minden hektoliterjéhez 100 g/l conc. kénsav lesz adva s 1–2 napig állva marad; ekkor a hordó hideg vízzel addig lesz mosva, míg az tiszta, szag- és izmentesnek mutatkozik, A cement-tartályok, ha esetleg penészesek lennének, szintén kitisztitandók, még pedig a falak szivacs segélyével salicylsav-oldattal lemosatnak és erıs hidegvíz-sugárral ki lesznek öblítve. Ezután czélszerü a falakat vízüveggel bevonni és megszáradás után hideg vízzel jól kiöblíteni. A fadugókról. Amily egyszerő szerkezetek a dugók, oly nagy fontossággal bírnak a borász elıtt, s mint a hordóknak egyik kellékét, illetıleg kiegészítı részét itt szó nélkül nem hagyhatom azokat. A dugó fából készül, 5–10 c/m hosszu, hengeralakkal bír, egyik végén szükebb. Dugó készítésére azon fanemek a legalkalmasabbak, melyeknek rostjai nem futnak párhozamosan, tömöttek, azaz kevésbé lyukacsosak és elég ruganyossággal bírnak. Dugó készítésére legalkalmasabb: a fiatal akácz és a fiatal tölgyfa; kevésbé jók: a gyümölcs-, főz- és nyárfa; a fenyı nem alkalmas. A dugónak egyik feladata: a hordónak minél tökéletesebb zárása, miért is azok készítésére a kellı figyelemmel kell lenni. A dugónak esztorgályozva, teljesen sima
felületünek és egészen kereknek kell lenni, hogy a hordónak szintén teljesen kerek nyílását tökéletesen elzárhassa. A hordónak vászonrongynak közvetitése mellett való elzárása, bedugaszolása sok helyen lesz alkalmazva, hogy azáltal a hibás hordónyíláson vagy a rosszul készített dugón segítve, jó elzárást érjenek el. Ez igen helytelen eljárás, mert a bor a rongyba szívódik s a levegın penészesedésnek és eczetesedésnek lesz alávetve, mely betegségek a borral is közölve lesznek s azt elrontják. Tele hordókat rendesen oly hosszu dugaszszal kell elzárni, hogy annak vége a borba érjen, mert ezáltal a dugó folyton nedvesen és megdagadva marad és teljesen jól fog zárni. Ugyanezért a borok eltartásánál czélszerü a hordót úgy elhelyezni, hogy akonanyilása ne egészen függélyesen, de egy kissé oldalra essék, hogy a dugó a bor fogyása mellett is folyton beleérve a borba, nedves maradjon. Ha a hordó akonanyilása függélyes helyzetben van, akkor a bornak fogyása folytán a dugó igen hamar légürbo fog jutni, kiszárad és nem fog teljesen zárni, minek következményei borbetegségek lehetnek. Ugyanez az eset áll be a rövid és borba nem érı dugók alkalmazásánál is. Rövid, lapos dugókat, melyek a hordó dongájával egyszintbe állanak, csakis a szállitó-hordóknál lehet alkalmazni. Hogy a dugók tartósságát elımozdítsák, valamint azokat a megrepedéstıl megóvják, preparálni szokták akképen, hogy a dugók mesterségesen szárítva 3 rész tiszta parafin és 1 rész stearin megolvasztott keverékébe alámeríttetnek s ott addig lesznek tartva, míg a buborékfelszállás megszőnt, ami annak a jele, hogy e keverék a fa lyukacsaiba tódult már s onnét a levegıt kiőzte. Némi kihőlés után a dugók kivétetnek a keverékbıl s egy rongydarabbal tökéletesen megtörültetnek. Az így elıkészitett dugók igen tartósak s a repedésektıl megóvatnak, mely utóbbi körülmény azért- fontos, mert a repedésekkel bíró dugók nem zárnak jól, s így a borban különféle betegségek léphetnek fel. Girtler Aurél
