1
A határokon átnyúló szolgáltatások teljesítésével kapcsolatos EU-jogi és német hazai jogi alapok I.
Fogalmi meghatározások
Az EU-jog az EK-Szerződés 49. cikke alapján a szolgáltatásoknak csak egy fogalmát ismeri, a „Werkvertrag”-fogalom a közösségi jogban ismeretlen. A kettő közötti megkülönböztetéshez az alapokat a német polgári jogban kell keresni. A német polgári jog különbségtétel történik: -
a szolgáltatási szerződések (ahol a teljesítésnél, mint olyannál – nincs eredménykötelezettség előírva (pl. orvosi szerződés) és Werkvertrag-ok között, amely utóbbiaknál viszont van bizonyos eredménykötelezettség (pl. x tonna hús darabolása, csomagolása, meghatározott épület felhúzása).
A közösségi jog szerint mindezen esetekben határokon átnyúló szolgáltatásokról van szó, még akkor is, ha éppen a jelenleg folyó vitákban a „Werkvertrag” kifejezés honosodott meg. Ezen Werkvertrag-okon belül is különbség van az új EU-tagállamok számára a munkavállalók szabad mozgásának bekövetkeztéig a liberalizált ágazatok és azon ágazatok között, amelyekben Németország a Csatlakozási Szerződésben foglalt átmeneti rendelkezésekkel él. II.
Liberalizált ágazatok 1. Az alkalmazandó európai jog
Az EK-Szerződés Európai Bíróság joggyakorlata általi értelmezés szerinti rendelkezések érvényesek az u.n. liberalizált ágazatokra. Ezek azok az ágazatok, amelyek vonatkozásában Németország nem él a szolgáltatások Közösségen belüli szabad áramlására hivatkozva a Csatlakozási Szerződés átmeneti szabályozásaival. Németország az olyan szolgáltatási területeken él az átmeneti szabályozásokkal, mint az építőipar, beleértve a rokon gazdasági ágakat, az épületek, raktárak és közlekedési eszközök takarítását, valamint a belső dekoratőri tevékenységeket. Az első helyen megnevezett szektorban, ami az építőipar és az azzal rokon gazdasági ágazatok, kétoldalú Werkvertrag-munkavállalói megállapodások vannak. Attól függetlenül, hogy munkavállalókat a határon túlra liberalizált vagy nem liberalizált ágazatokba küldik ki, kell betartani a munkavállalók kiküldésére vonatkozó törvényt, az „Arbeitnehmer-Entsendegesetz”-et (Aeg), amely az EK 96/71 „kiküldetési irányelvét” ülteti át a német jogba. (részletesebben: V.) A határokon átnyúló szolgáltatásforgalom lényegi elemei már szerepelnek az EKSzerződés 50. cikkében, ez főként a szolgáltatások átmeneti jellegére vonatkozik. Az Európai Bíróság joggyakorlata viszont sajnos eddig nem szorította időbeli korlátok közé az „átmeneti” (vorübergehend) szót, bár egyes kritériumok főként a C-215/01 Bruno Schnitzer ügyben szerepelnek, (28-32.)
Az Európai Bíróság más fontos ítéletei (pl. a 33-74. ügyben az 1974. dec.3-i ítélet, van Binsbergen, Amtl.Sammlung 1974, 1299. 13.; a 205/84 ügyben hozott 1986. dec.4-i ítélet, Bizottság contra Németország, Amtl.Sammlung 1986, 3755, 22.) világossá teszik, hogy a szolgáltatásokat nyújtó cég nem lehet „postafiók cég”. A szolgáltatásokat nyújtó félnek viszont származási országa gazdaságával kell kapcsolata legyen, azaz a szolgáltatások egy másik tagállamban történő kizárólagos teljesítése nem szabad vállalkozói cél legyen. Az EK-Szerződés 50. cikkében foglalt elsődleges jogi alap és a már említett joggyakorlat mellett munkavállalóknak a határon átnyúló szolgáltatás-nyújtások keretében történő kiküldésére az alábbiak mérvadóak: az EK 1408/71 sz.rendelete, valamint az igazgatási bizottság ehhez tartozó 181. sz.határozata és a 2004. november 25-én összeállított „Gyakorlati útmutató a keresőképes személyek EUtagállamokba, az Európai Gazdasági Térségbe és Svájcba történő kiküldéséhez.” 2. Németországi államigazgatási eljárások Nincs szükségük munkavállalási engedélyre azoknak a munkavállalóknak, akiket EU-tagállamokból küldenek a liberalizált ágazatokban Németországba. Csak a kiküldetés tényét igazoló, E-101 igazolásra van szükségük. III.
A német-magyar Werkvertrag-Megállapodás 1. Jogi alapok és célok
1989-ben Németország Magyarországgal (ahogy a 80-as évek végén és a 90-es évek elején) további 11 közép-és kelet-európai országgal, valamint Törökországgal kötött „Megállapodást magyar munkavállalók Németországban Werkvertrag-ok alapján történő munkavégzés céljából való kiküldéséről..” Ez a Megállapodás német oldalon a munkavállalási engedélyekkel kapcsolatos jogban, valamint főként az Anwerbestoppausnahmeverordnung (ASAV) /a toborzási tilalom alóli kivételekre vonatkozó rendelet/ § 3-a szerint rendelkezik jogi alappal. A Megállapodást a továbbiakban az építőipar (és az azzal rokon gazdasági ágak) területén az EUCsatlakozási Szerződés 24. cikkének X. Függeléke 13.p. szerint alkalmazzák. A Megállapodás lényeges eleme, hogy a Németországban telephellyel rendelkező magyar cégekkel való együttműködés keretében magyar munkavállalókat (főként szakembereket) kontingens alapján lehet Németországba kiküldeni, anélkül, hogy az adott esetben megvizsgálnák a német munkaerőpiaci célok prioritásait. Ennek érdekében tevékenykednek magyar vállalkozások alvállalkozóként a Németországban megtelepedett fővállalkozókkal való együttműködés keretében.
2. Lényeges kritériumok és eljárási elemek A területi hatály meghatározása (építőipar és rokon gazdasági ágak). Az EU-Csatlakozási Szerződés fenti rendelkezésének alapján a területi hatályt a
96/71 EU-direktívában szereplő Függelékben felsorolt tevékenységeken keresztül határozzák meg. A közösségi jogi definiciót a német jogban az EU 96/71 „kiküldetési irányelvé”-re épülő Kiküldetési Törvény konkretizálja az építőipari vállalatokra vonatkozó rendelettel (Baubetrie-Verordnung) összefüggésben. Határesetekben a Bundesagentur f. Arbeit (Szövetségi Munkaügyi Ügynökség) illetékes irodái igazolást adnak ki arról, hogy az adott tevékenység e rendelkezések hatálya alá esik-e.
A cégek alkalmassága és kiválasztása
A Németországban Werkvertrag alapján tevékenykedni kívánó magyar cégek számára kritérium, hogy szervezetük és technikai felszereltségük, valamint személyi állományuk tekintetében, főleg szakembereik és vezetőik szakképzettsége alapján képesek legyenek arra, hogy önállóan kivitelezzék a Werkvertrag-ot. A cél: szakmai együttműködés a cégek között, amely megfelelő szakmai know-how-val és tapasztalatcserével függ össze. A Megállapodást így nem lehet pl. „postafiók-cégek” általi munkaerő-közvetítésre és munkaerő-átengedésre használni. A Werkvertrag-os folyamatban résztvevő cégek kiválasztása a magyar engedélyező hatóság feladata, ahol is az engedélykiadáshoz mind a szakmai alkalmasság, mind a tapasztalatok, valamint a kiküldetéssel kapcsolatos valamennyi feltétel betartása biztosított kell legyen. A cégek és munkavállalók kiküldhetősége legalább a 2004. május 1-e óta érvényes társadalombiztosítási jog, azaz az 1408/71 EK-Rendelet előírásainak, valamint az abból eredő rendelkezéseknek kell megfeleljen (ld.külön: „a kiküldetés további feltételei” részben). Érintetlen marad az a kérdés, hogy milyen további engedélyezési előfeltételek erednek magából a kétoldalú WerkvertragMegállapodásból. Ennek érdekében alakította ki a magyar fél a u.n. előminősítési irányelvek formájában a részletes és kiegyensúlyozott döntési kritériumokat.
Kontingens
Mivel a Magyarországgal kötött Werkvertrag-Megállapodást Magyarország EUcsatlakozása után már csak az építőiparban (és a rokon gazdasági ágazatokban) kell alkalmazni, a Magyarországnak 2004. május 1-e után járó kontingenst ezen gazdasági szektorokban már korábban fennállt részkontingensek alapján számoltuk ki. A jelenlegi elszámolási időszakra, amely 2004. október 1-től 2005. szeptember 30-ig tart, a kontingens 3.801 munkavállalót tesz ki. A jelenlegi /június végi/állapot szerint Németországban dolgozó, 1.045 munkavállalóval Magyarország a kontingens messze nem merítette ki. Az október 1-én kezdődő elszámolási időszakra a kontingens kiszámítása az utóbbi 12 hónap munkaerőpiaci helyzete figyelembevételével történik.
Engedélyezési eljárás és ellenőrzések
A magyar engedélyező hatóság által engedélyben részesített cégek a német partnerekkel kötött kooperációs szerződéseiket engedélyezés céljából bemutatják a Szövetségi Munkaügyi Ügynökségnek. Ezen hivatal ennek alapján, és amennyiben nincs kétség a cégek Werkvertrag-os tevékenységét illetően, Zusicherung-ot (elvi keretengedélyt) ad az EU-s munkavállalási engedély kiadására, és a munkavállalók beutazását követően adja ki a megfelelő EU-s munkavállalási engedélyeket. Ennek fontos előfeltétele főként az, hogy a munkavállalók bérezése megfeleljen a hasonló tevékenységet végző német munkavállalókénak.
A kiküldési és foglalkoztatási feltételek betartását a vámhivatal részlegei (a „Finanzkontrolle-Schwarzarbeit” ellenőrzi az építkezéseken.
A kiküldetés további feltételei
A munkavállalók kiküldése főként azt foglalja magában, hogy a munkavállalók továbbra is a magyar TB-kötelezettség alá tartoznak és a vállalkozások, mint munkavállalók kötelesek teljesíteni az 1408/71 EK rendelet szerinti kiküldetési feltételeket. Ide tartoznak azok a kritériumok, amelyeket a kiküldő vállalatnak a kiküldetés időtartama alatt származási országában is be kell tartania üzleti tevékenysége során. A hazai tevékenységnél – a rendelet végrehajtására az (EUszintű) igazgatási bizottság által hozott 181.sz. határozat értelmében „nennenswerte Tätigkeit” (számottevő tevékenység) szükséges. Ezt a központi jelentőségű fogalmat az Európai Bíróság joggyakorlatának tükrében, főként a 181.sz. határozathoz készült útmutató alapján kell értelmezni.
Az engedélyezés további alapelemei
A Werkvertrag-Megállapodás ugyan letesz a munkaerőpiaci helyzet egyedi vizsgálatáról az egyes Werkvertrag-os munkavállalók alkalmazásával kapcsolatban, viszont tartalmaz más, elengedhetetlen eszközöket a német munkaerőpiac védelmére. A munkanélküliség által különösen sújtott területek (főként az új szövetségi tartományok) védelmére a Werkvertrag-ok engedélyezése elvben nem lehetséges olyan munkaügyi hivatali körzetekben, ahol a munkanélküliség a szövetségi átlagnál 30%-kal magasabb. Kivételes esetekben azonban a Szövetségi Munkaügyi Ügynökség ettől eltérhet a mindenkori helyi vagy regionális munkaerőpiaci helyzet vizsgálatát követően. Az építőipari főágazatban a Werkvertrag-ok engedélyezése (az ASAV § 3.szerint) csak az ú.n. kvótarendszer keretében lehetséges, azaz azon feltétellel, hogy az alkalmazni kívánt Werkvertrag-os munkavállalók száma nem haladja meg a német fővállalkozónál foglalkoztatott munkavállalók meghatározott felső határát. Ennek alapján egy, Németországban megtelepedett cég esetén, Max. 50 munkavállaló megléte esetén max. 15 Werkvertrag-os munkavállalót foglalkoztathat, 50 munkavállaló felett max. 30%-ig alkalmazhat Werkvertrag-os munkavállalót, egyebekben max. 300 Werkvertrag-os munkavállalót foglalkoztathat.
3. Általános értékelés és perspektívák A Megállapodás eddigiekben ismertetett elemei mind a német, mind a magyar fél számára az érdekek közötti összhang megteremtését jelentik, ahogy azt a Megállapodás célozza is. Az a tény, hogy Németország ezzel a Megállapodással (mint ahogy a többi hasonlóval is) már idejekorán hozott létre ilyen fajta
kooperációkat, amelyek a német cégek versenyelőnye tekintetében kézzelfogható kockázatokat és a német munkaerőpiac megterhelését idézte elő, a továbbiakban politikailag és jogilag csak akkor elfogadható, ha a Megállapodás teljesítése precízen és a kölcsönös bizalomra épülve valósul meg. A Megállapodás ilyen mintaszerű teljesítése a német-magyar viszonylatban – egyedi esetektől eltekintve – mindig is adott volt és most is adott. Ezért az előírások megsértését a rendelkezésre álló eszközökkel és jogi konzekvenciákkal kell üldözni. Annak érdekében, hogy elkerülhetők legyenek a Megállapodás teljesítése kapcsán felmerülő, indokolatlan szemrehányások és félreértések, a Megállapodás szerinti eseteket a korábbiakhoz képest még nagyobb gondossággal kell a szolgáltatások szabad áramlása és a letelepedési szabadság területén érvényes EU-jog egyéb eseteitől és kérdésfeltevéseitől megkülönböztetni. A német munkaerőpiaci helyzet státuszától és alakulásától függően születik döntés az átmeneti szabályozások és a Werkvertrag-Megállapodás további alkalmazásáról a Csatlakozási Szerződésben meghatározott („2+3+2 év” eljárása) szerinti intervallumokban. Ennek során különös tekintettel kell vizsgálni az építőipar (és a rokon gazdasági ágak) rendkívül nehéz helyzetét. IV.
A kiküldött munkavállalók bejelentési kötelezettsége
A kiküldött munkavállalók bejelentési kötelezettsége kapcsán az alábbi érvényes, mind a liberalizált, mind pedig a nem liberalizált ágazatokban: Az összes szövetségi tartományban hatályos bejelentési törvény értelmében általános bejelentési kötelezettség sújtja mindazon személyeket, akik Németországban lakásba költöznek vagy onnan kiköltöznek és nem költöznek új lakásba az országban. A bejelentkezést és a kijelentkezés a helyi lakcímbejelentő hivatalban kell megtenni, amely a mindenkori települési vagy városi önkormányzaton belül működik. Az általános bejelentési kötelezettségen kívül létezik egy külön bejelentési kötelezettség a szálláshelyeken, kórházakban, otthonokban és hasonló létesítményekben való tartózkodás esetére. A bejelentési kötelezettség egyaránt érint német és külföldi, ill. EU-polgárokat is. V.
A Munkavállalókra vonatkozó Kiküldetési Törvény
A szolgáltatások szabad áramlásával és az erre vonatkozó átmeneti időszakokkal kapcsolatos kérdéstől függetlenül, és egyúttal a Werkvertrag-Megállapodástól is függetlenül köteles a német Kiküldetési Törvény előírásait betartani azon külföldi székhellyel rendelkező munkaadó, aki egy Werkvertrag teljesítése érdekében határokon átnyúló módon Németországba küld ki munkavállalót. A törvény arra kötelezi a külföldi székhellyel rendelkező munkaadókat, hogy a Németországba kiküldött munkavállalók számára meghatározott, Németországban kötelezően érvényes munkafeltételeket biztosítson: ez egyaránt vonatkozik a régi és új szövetségi tartományok, és az EU új tagállamai munkaadóira, valamint harmadik országok munkaadóira is. A külföldiek Közösségen belül meg nem engedett diszkriminációjának elkerülésére külföldi munkaadókra és munkavállalókra csak olyan munkafeltételek vonatkoztathatóak, amelyeket az adott munkavégzési helyen az összes megfelelő belföldi munkaadó is be kell tartson. Ezzel a törvénnyel tesz Németország azon kötelezettségének eleget, hogy átültesse hazai jogába a 96/71/EK kiküldetési irányvonalat.
Ahogy az alapul szolgáló kiküldetési irányvonal, úgy a német kiküldetési törvény is eltérő módon tartalmaz szabályokat egyrészt a törvény által szabályozott munkafeltételekre, másrészt pedig a tarifaszerződések által szabályozott munkafeltételekre: 1. A törvényekben szabályozott munkafeltételek, mint pl. a munkahelyi biztonságra és egészségre vonatkozó szabályok valamennyi ágazat kiküldött munkavállalójára érvényes. Ezért a hatályos jog alapján pl. a kiküldött húsipari munkavállalók t.k. igényt tarthatnak személyes speciális védőfelszerelésre, biztonságos gépekre illetve a maximális munkaidő és pihenőidő betartására. Valamennyi kiküldött munkavállalóra érvényes törvényi előírásokhoz tartoznak még pl. a béruzsorára vonatkozó előírások (StBG – Büntető Törvénykönyv - § 291, BGB(PTK) §§ 134, 138.). A béruzsora esete akkor fordul elő, ha a vonatkozó tarifaszerződés által meghatározott bérnek kevesebb, mint 2/3-át fizetik. 2. A tarifaszerződésekben szabályozott munkafeltételeket a hatályos jog alapján a kiküldött munkavállalókra csak akkor lehet alkalmazni, ha építőipari (vagy tengerhajózási kisegítő személyzet) tarifaszerződésekről van szó. A előreláthatólag lerövidülő törvényhozási periódus miatt már nem valószínű, hogy sor kerül a többi ágazatra vonatkozó törvényt kiterjesztő törvénytervezet jóváhagyására. Ez annyit jelent, hogy a törvény így lényegében csak az építőiparra vonatkozik továbbra is. A szolgáltatások szabad áramlásával kapcsolatban már említett kérdésektől függetlenül és az átmeneti időszak lejártát követően is – akár a továbbiakban kiküldendő magyar, akár pedig a portugál és brit építőmunkások is igényt formálhatnak a tarifaszerződés szerinti német minimálbérre és a német építőipar idevágó tarifaszerződései szerint járó és a szabadságokkal kapcsolatos juttatásokra. E tarifaszerződés által szabályozott munkafeltételek (minimálbér és szabadsággal kapcsolatos juttatások) teljesítését állami szervek, a vámhivatal fogja ellenőrizni. Ezért elengedhetetlenül fontos az, hogy azok a vállalatok, amelyek a fenti okfejtés alapján be kell tartsanak bizonyos tarifaszerződéseket kiküldött munkavállalóik javára, írásban kell jelentsék még a munkák elkezdése előtt az illetékes ellenőrző hatóság felé az építési munkálatok elindítását és meg kell adjanak egyes további adatokat is. A tarifaszerződésekben rögzített fizetési kötelezettsége vétkes megszegése, valamint az ellenőrzési eljárásokra vonatkozó előírások megszegése bírság kivetését vonhatja maga után.
