A vállalkozási szerződéssel kapcsolatos jogi kérdések

Miskolci Egyetem Állam-és Jogtudományi Kar Polgári Jogi Tanszék

Szakdolgozat

A vállalkozási szerződéssel kapcsolatos jogi kérdések

Konzulens:

Készítette:

Dr. Leszkoven László

Farkas Gabriella Állam-és jogtudományi Kar levelező tagozat 2013

University of Miskolc, Faculty of Law Department of Civil Law

Thesis

The business contract law issues

consultant:

by:

Dr. Leszkoven László

Farkas Gabriella State and Faculty Correspodence 2013

TARTALOMJEGYZÉK 1. Bevezetés 2 2. A vállalkozási szerződés fogalma 2 Jogszabály személyi hatálya 5 3. A vállalkozási szerződés alanyai 6 Több jogosult vagy több kötelezett a szerződésben 11 4. Engedély nélküli iparűzés 13 5. A vállalkozási szerződés tárgya 14 6. A vállalkozási szerződés megkötése 15 7. A szerződéskötés tartalmi kérdései 18 Többletszolgáltatások 21 Együttműködés 23 Szerződéskötési kötelezettség 23 8. A szerződéskötés módja 26 Az ajánlat 26 Az ajánlathoz kötöttség időtartama 27 9. A szerződés létrejötte 29 Szerződéskötési kötelezettség 32 A szerződés létrejötte pályázat útján, nyilvános 1versenytárgyalás 36 10. Előszerződés 38 11. A szerződés értelmezése 41 12. A szerződéskötés alakja 41 13. A felek jogai és kötelezettségei 50 A munkavégzés megszervezése 54 A megrendelő utasítási joga 55 A vállalkozó figyelmeztetési kötelezettsége 57 A munkahely átadása a vállalkozó részére 60 A megrendelő ellenőrzési joga 63 14. A vállalkozó szellemi alkotásának védelme 65 15. A szerződés teljesítése 66 A felek együttműködési kötelezettsége 66 A teljesítés helye 67 A teljesítés ideje 71 A tejesítés módja 73 16. A vállalkozási szerződést biztosító mellékkötelezettségek 76 A kötbér 78 Jótállás 82 17. Biztosíték a megrendelő kötelezettségének teljesítésért 83 Bankgarancia 84 Okmányos meghitelezés 84 Zálogjog 85 Óvadék 86 Kezesség 86 18. Összegzés 87 Irodalomjegyzék 89 Hivatkozások jegyzéke 90 1

1. Bevezetés Témaválasztásom azért esett a vállalkozási szerződésekre és azzal kapcsolatos jogi kérdésekre, mert véleményem szerint a jogviták nagyobb hányadát ezek a szerződések teszik ki. Nagy szerepe van a bírói gyakorlatnak is a vállalkozási szerződésekre vonatkozó szabályok kialakulásában is, így érdekesnek találtam ennek bemutatást. Fontosnak tartom a vállalkozási szerződésekkel kapcsolatos kérdések ismertetését, mert a mindennapi élet jelenségei közé tartozik, hiszen az élete folyamán legalább egyszer minden ember köt ilyen típusú szerződést. Remélem kellő képen tudom majd szemléltetni specifikumait, azokat a részeit a szerződésnek, amelyek kiemelt figyelmet érdemelnek.

2. A vállalkozási szerződés fogalma 1

Ptk. 389. § Vállalkozási szerződés alapján a vállalkozó valamely

dolog tervezése, elkészítésére, feldolgozására, átalakítására, üzembe helyezésére, megjavítására vagy munkával elérhető más eredmény létrehozására, a megrendelő pedig a szolgáltatás átvételére és díj fizetésére köteles. 2

A Ptk. III. Címe tartalmazza az egyes szerződéstípusokra vonatkozó

szabályokat, ezen belül minden egyes szerződéstípusnak egy-egy fejezetet szentel. A vállalkozási szerződés szabályai a XXXV. fejezetben találhatók. A vállalkozási szerződéssel kapcsolatos jogviták megoldásában nagy jelentősége van a bírósági gyakorlatoknak. Ennek kialakítása különösen a Kúria egykori Gazdasági Kollégiuma által meghozott

1 2

Polgári Törvénykönyv 389. § Kovács László: A vállalkozási szerződés

2

GK.

és

GKT.

állásfoglalásokkal,

valamint

a

Bírósági

Határozatokban (BH) közzétett eseti döntésekkel történt. A Ptk. a fogalmom meghatározásakor nem terjeszkedik ki. Azonban minden egyes szerződéstípus szabályozását az adott szerződés lényeges tartalmának meghatározásával kezdi, ebből levezethető az adott szerződéstípus fogalmának meghatározása is. A hosszadalmas - de szükségképpen csak példálózó - felsorolás lényege a felek által meghatározott eredmény létrehozásában és szolgáltatásában van. Ezért nevezzük a vállalkozási szerződést eredménykötelemnek. Maga az eredmény, aminek szolgáltatására a vállalkozó köteles, kétféle lehet: Valamilyen új dolog keletkezik (más dolgok el és vagy felhasználásával) vagy az eredmény nem testesül meg dolgokban, azonban

a

jogosult

(esetünkben

megrendelő)

valamilyen

szükségletének kielégítésére alkalmas, részére hasznos kihatása van. Itt azonban meg kell jegyeznünk, hogy a "szolgáltatás" fogalma mást jelent a polgári jogban, mint a gazdaságban. Itt valamely kötelezettség teljesítését jelenti, valamit adni, csinálni, tűrni vagy valamitől tartózkodni. A vállalkozási szerződés körében létrehozott, előállított új dolgot - megkülönböztetésül - "mű" - nek is szokás nevezni. Ez mind a mennyiségben, mind a minőségben való megállapodás jelenti. A 390. § (3) bekezdése azt az ezekben a szerződésekben gyakori helyzetet szabályozza, amelyekben a vállalkozó a tevékenységét műszaki tervek és költségvetés alapján végzi, és megengedi, hogy a felek a szolgáltatást ezekre utalással konkretizálják.3 A műszaki tervek meghatározzák a minőséget, gyakran a mennyiséget is, a költségvetés pedig a mennyiséget és az ellenszolgáltatást. A műszaki terveket, mint a szolgáltatás meghatározása

3

eszközét

egyes

vállalkozók

a

megrendelők

Kovács László: A vállalkozási szerződés

3

szolgáltatásának tekintik, és azok hibája vagy kijavításuk, kiegészítésük

késedelme

esetén

vagyoni

szankciók

iránt

támasztanak igényeket. Az ilyen álláspont téves, mert a jogszabály szerint a megrendelő a műszaki tervek átadásával nem valamely adat vagy közbenső szoláltatás teljesítése iránti kötelezettségének tesz eleget, hanem a vállalkozói szolgáltatást kívánja részletesen meghatározni. Ha tehát a műszaki tervek hibások, a szolgáltatás megjelölése történt hibásan és a feleknek ezt kell korrigálniuk. Ezért volt szükséges a bírósági gyakorlat olyan irányú kialakítására, hogy a tervező a tervezési hibáért a megrendelővel szemben felelős, de a megrendelő a tervek hibái miatt a kivitelezővel szemben felelősséggel nem tartozik (GK 54. sz.: HJGY 21. kötet 255. o.). A vállalkozónak azonban természetesen kötelessége a műszaki tervek felülvizsgálása, megvalósítási lehetőségének ellenőrzése, hibáinak észrevételezése, azok kijavításának igénylése. Ennek megfelelően mondja ki a GK. 54. sz. állásfoglalás II. pontja, hogy a műszaki tervnek megfelelően elkészített létesítmény hibájáért a kivitelező kártérítéssel tartozik, ha a megrendelőtől kapott tervek hibáját felismerhette, a megrendelőt azonban erre nem figyelmeztette, vagy a munkát a jogszabály tilalma ellenére elvégzi. A közös károkozásra vonatkozó szabályok szerint az így keletkezett kár a tervező és a kivitelező között megosztható, de a megrendelővel szemben a felelősségük általában egyetemleges. Az állásfoglalásból azonban a contratio az is következik, hogy ha az épület hibáját tervezési hiba okozta, és a kivitelezőt a tervdokumentáció észrevételezésének kötelezettsége terén sem terheli mulasztás, a kivitelező által elvállat kijavítás teljes költségének megtérítésére a tervezőt kell kötelezni (LB Gf. IV. 30183/1982- BH 1984/6 sz. 234.) A vállalkozás egyik eleme tehát az eredmény létrehozása. Másik jellegzetessége a vállalkozás fogalmának a munkafolyamat azzal, hogy

ez

is

része

a

szerződés

megkötésével

létrehozott

jogviszonynak, azaz a feleknek ebben a fázisban is vannak egymással szemben jogai és kötelezettségei. 4

Végül fogalmi elem a vállalkozásnak a visszterhesség is: a vállalkozó a munkafolyamat elvégzésére és az eredmény szolgáltatására ellenérték (díj) fejében vállal kötelezettséget. A vállalkozási szerződés tehát a következők szerint foglalható össze: Visszterhes kötelezettségvállalás meghatározott munkafolyamat elvégzésére és eredménynek szolgáltatására. A

vállalkozási

szerződés

eredménykötelemként

szerepel

jogrendszerünkben, tehát vállalkozásról csak akkor lehet beszélni, ha a kötelezett valamely eredmény létrehozását vállalja. A 389. § szövegezésében is az eredmény létrehozását a vállalkozási szerződés egyik kritériumának tekinti, de az egyes részletszabályok ettől eltérést engednek anélkül, hogy az eredmény vállalását tartalmazó szerződést kiterjesztenék a vállalkozások köréből. Így a 412. § szerint a kutatási szerződésben - a mely a vállalkozási s szerződés egyik altípusa - a felek megállapodhatnak abban, hogy a díj a munka eredménytelen befejezése esetén is jár. Ez a lehetőség az ilyen szerződésben vállalt tevékenység jellegéből, sajátosságaiból ered és a gyakorlati élet követelménye. A kivételt engedő szerződések kis arányára tekintettel most is azt kell megállapítani, hogy a vállalkozási szerződés eredménykötelem, de csak általában ilyen, mert létezik vállalkozási szerződés eredményfelelősség nélkül, amint a bírói gyakorlat szerint eredményfelelősség kiköthető a megbízási szerződésedben is, amelynek viszont ez nem fogalmi eleme.4 A jogszabály személyi hatálya A Ptk. a vállalkozásra vonatkozó rendelkezései, mind a magánszemélyek, mind a gazdálkodó szervezetek ilyen jellegű jogviszonyiban érvényesülnek. Mind a magánszemélyek, mind a gazdálkodó szervetek köthetnek például egy üdülőépítési munkára

4


5

akár vállalkozási akár építési szerződést vagy tervezési munkára akár vállalkozási, akár tervezési szerződést.5

3. A vállalkozási szerződés alanyai A vállalkozási szerződés a megrendelő és a vállalkozó között jön létre. A megrendelő a vállalkozással létrehozott eredmény jogosultja, ugyanakkor a kötelezett is a díjfizetés és a létrehozott dolog

áttétele,

tekintetében.

illetőleg

Megrendelő

az

egyéb

bárki

szolgáltatás

lehet,

aki

elfogadása

jogképességgel

rendelkezik, tehát minden természetes és jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság.6 De mielőtt előbbre haladnánk a vállalkozási szerződés további magyarázatával, szükségszerűnek tartom, hogy tisztázzuk, hogy "jogi nyelven" mit is jelent a jogképesség, illetve mit takar a megrendelőre utaló "bárki" kifejezés alatt használt fogalmak. Kezdjük az első fogalmommal, a jogképességgel. A Ptk. 8. § (1) bekezdésének 12. pontja szerint Minden ember jogképes: jogai és kötelességei lehetnek. 7

(2) A jogképesség az életkorra, nemre, fajra, nemzetiséghez vagy

felekezethez tartozásra tekintet nélkül egyenlő. (3) A jogképességet korlátozó szerződés vagy egyoldalú nyilatkozat semmis. 9. § A jogképesség az embert, ha élve születik, fogamzásának időpontjától kezdve illeti meg. A fogamzás időpontjának a születéstől visszafelé számított háromszázadik napot kell tekinteni;

5

Polgári Törvénykönyv Magyarázata Kovács László: A vállalkozási szerződés 7 Polgári Törvénykönyv 6

6

bizonyítani lehet azonban, hogy a fogamzás korábban vagy későbben történt. A születés napja a határidőbe beleszámít. 10. § A gyermek részére már megszületése előtt gondnokot kell kirendelni, ha ez jogainak megóvása érdekében szükséges, különösen ha a gyermek és törvényes képviselője között érdekellentét van.8 Tehát a jogképesség nem tűr diszkriminatív megkülönböztetéseket és egyetlen feltétele van az élve születés. De ki is az a "bárki"? Mit is takar a jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság? Véleményem szerint ezeket a fogalmakat kell megragadnunk a vállalkozási szerződés ismertetésénél, hiszen az, hogy milyen jelentést takar a természetes személy, magyarázatra nem igazán szorul. Jogi személy: III. cím A JOGI SZEMÉLYEK V. fejezet A jogképesség; a jogi személy létrejötte és megszűnése 28. § (1)66 Az állam - mint a vagyoni jogviszonyok alanya - jogi személy. Az államot a polgári jogviszonyokban - ha jogszabály ettől eltérően nem rendelkezik - az állami vagyon felügyeletéért felelős miniszter képviseli. (2)67 A kártérítési, megtérítési és kártalanítási kötelezettség, valamint a jóhiszemű személyek irányában vállalt szerződéses kötelezettség az államot költségvetési fedezet hiányában vagy az e célra biztosított költségvetési fedezetet meghaladó mértékben is terheli.

8

Polgári Törvénykönyv

7

(3)68 Erre irányadó jogszabályok szerint jogi személyek az állami, önkormányzati, gazdasági, társadalmi és más egyéb szervezetek. (4)69 A jogi személy jogképes. Ha jogszabály eltérően nem rendelkezik, jogképessége kiterjed mindazokra a jogokra és kötelezettségekre, amelyek jellegüknél fogva nem csupán az emberhez fűződhetnek. 29. § (1) A jogi személy létrejöttének és megszüntetésének feltételeit a jogszabály a jogi személy egyes fajtáihoz képest állapítja meg. Jogi személyt jogszabály is létesíthet. (2) A jogi személy létesítéséről szóló jogszabályban, határozatban vagy okiratban meg kell állapítani a jogi személy nevét, tevékenységét, székhelyét és - ha erről külön jogszabály nem rendelkezik - képviselőjét. (3)70 A jogi személy nevében aláírásra a jogi személy képviselője jogosult. Ha nem ő az aláíró, és jogszabály a nyilatkozat érvényességéhez írásbeli alakot kíván, két képviseleti joggal felruházott személy aláírása szükséges. Jogszabály ezektől a rendelkezésektől eltérhet. (4) Ha jogszabály a jogi személy létrejöttét nyilvántartásba vételhez köti,

a

bejegyzett

körülmények

megváltoztatása

harmadik

személyek irányában csak akkor hatályos, ha a változást a nyilvántartásba bevezették. 30. § (1) Ha a jogszabály vagy - annak felhatalmazása alapján - az alapító határozat vagy okirat másként nem rendelkezik, a jogi személy szervezeti egysége (gyáregysége, fiókja, telepe, üzeme, irodája, helyi kirendeltsége vagy csoportja, alapszerve, szakosztálya stb.) nem jogi személy.

8

(2) A szervezeti egység vezetője az egység rendeltetésszerű működése által meghatározott körben a jogi személy képviselőjeként jár el. Jogszabály, alapító határozat vagy okirat ettől eltérően rendelkezhet. Tehát a jogszabályi hivatkozásból, azaz a Ptk.-ból világos lesz számunkra, hogy a jogi személy fogalma alatt érti az állami, önkormányzati, gazdasági, társadalmi és más egyéb szervezeteket és jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságokat is. Ezen fogalmom magyarázatát nem jogszabályi hivatkozással kívánom ismertetni, szimplán utalok rá azzal, hogy olyan szervezetek melyek jogképesek, ám nincs gazdasági irányultságuk. A vállalkozási szerződések másik alanya a vállalkozó. Elvileg bárki lehet a szolgáltatás teljesítését illetően a vállalkozási szerződés kötelezettje is. Ezúttal azonban különbséget kell tennünk bizonyos mértékig a természetes és jogi személyek, illetőleg a jogi személyek és gazdálkodó szervezetek között. Gazdálkodó szervezeteket a Ptk. 685.§-ának c.) pontja sorolja fel, amelyek a következők: Az állami vállalat, az egyéb állami gazdálkodó szerv, a szövetkezet, a lakásszövetkezet, az európai szövetkezet, a gazdasági társaság, az európai részvénytársaság, az egyesülés, az európai gazdasági egyesülés, az európai területi együttműködési csoportosulás, az egyes jogi személyek vállalata, a leányvállalat, a vízgazdálkodási társulat, az erdőbirtokossági társulat, a végrehajtói iroda, az egyéni cég, továbbá az egyéni vállalkozó. Az állam, a helyi önkormányzat, a költségvetési szerv, az egyesület, a köztestület, valamint az alapítvány, gazdálkodó tevékenységével összefüggő polgári jogi kapcsolataira

is

a

gazdálkodó

szervezetre

vonatkozó

rendelkezéseket kell alkalmazni, kivéve, ha a törvény e jogi személyekre eltérő rendelkezést tartalmaz;9

9


9

A vállalkozási szerződés speciális szabályai nem tesznek különbséget e tekintetben, azonban a szerződések általános szabályai között vannak olyanok, amelyek csak a jogi személyekre, illetve csak a gazdálkodó szervezetekre vonatkoznak, így ezek alkalmazhatók a vállalkozási szerződés alanyaira is. Így például a már egészen kivételes szerződéskötési kötelezettség, amelyet a Ptk. 205.§ (4) bekezdése és 206. §-a tartalmaz, gyakorlatilag csak gazdálkodó szervezetet terhelhet. A fogyasztóval szerződés értelmezésében felmerülő bizonytalanság a gazdálkodó szervezet terhére esik. Vagyont terhelő zálogjog kötelezettje csak jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság lehet A szerződésből eredő pénzkövetelés után kikötés nélkül csak a jogi személyt illteti meg a törvényes kamat. A szavatossági jogok érvényesítésére megszabott határidőket gazdálkodó szervezet a fogyasztóval szemben nem rövidítheti meg. A gazdálkodó szervezetekre a Ptk. számos esetben külön szabályokat tartalmazott, ezeknek túlnyomó részét az 1993. évi XCII. tv. hatályon kívül helyezte. Amennyiben a vállalkozó alvállalkozót vesz igénybe, ezek ugyanúgy lesznek az alvállalkozási szerződés alanyai, mint az általában vett vállalkozási szerződésben a megrendelő és a vállalkozó. A vállalkozási szerződésnek mind a két oldalon több alanya is lehet. Akár több megrendelőről, akár több vállalkozóról van szó, ezek egymás közti viszonyában megállapodásuk az irányadó. Az ellentétes pozícióban álló alanyok jogira és kötelezettségeire - más megállapodás hiányában- a Ptk. XXVIII. fejezetének a szabályai alkalmazandóak:10

10


10

Több jogosult vagy több kötelezett a szerződésben 334. § (1) Ha többen tartoznak egy szolgáltatással, illetőleg egy szolgáltatást többen követelhetnek, és e szolgáltatás osztható, jogszabály eltérő rendelkezése hiányában minden kötelezettől csak a ráeső részt lehet követelni, és minden jogosult csak az őt megillető részt követelheti. A kötelezettek, illetőleg a jogosultak részaránya kétség esetében egyenlő. (2) Ha a szolgáltatás nem osztható, a teljesítés bármelyik kötelezettől vagy

valamennyiüktől

követelhető

(a

kötelezettek

egyetemlegessége). (3) Ha többen jogosultak nem osztható szolgáltatást követelni, valamennyiük kezéhez kell teljesíteni (a jogosultak együttessége). A jogosultak bármelyike követelheti a szolgáltatásnak bírósági letétbe helyezését valamennyiük javára. 335. § (1) Ha a követelés több jogosultat úgy illet meg, hogy mindegyik az egész szolgáltatást követelheti, de a kötelezettet egyszeri szolgáltatás terheli (a jogosultak egyetemlegessége), a kötelezettség minden jogosulttal szemben megszűnik, amennyiben bármelyik jogosult kielégítést kap. (2) A jogosult késedelme, a szolgáltatás lehetetlenné válása, továbbá bármelyik félnek olyan jognyilatkozata, amely a követelés érvényesítésének vagy a kötelezettség teljesítésének feltétele - így különösen a felmondás, a megintés és a választási jog gyakorlása mindegyik jogosultra kihat. (3) A követelés egyik jogosulttal szemben sem évül el addig, amíg az elévülés feltételei valamennyiükkel szemben be nem következtek.

11

(4) Ha valamelyik jogosult a teljesítés iránt pert indít, a per jogerős befejezéséig 11

a

kötelezett

-

anélkül,

hogy

a

késedelem

jogkövetkezményei alól ezáltal mentesülne - a többi jogosult

irányában megtagadhatja a teljesítést. 336. § A jogosultakat - ha jogviszonyukból más nem következik - a követelés egymás között egyenlő arányban illeti meg. 337. § (1) Egyetemleges kötelezettség esetében minden kötelezett az egész szolgáltatással tartozik, de amennyiben bármelyikük teljesít, vagy a kötelezettséget beszámítással megszünteti, a jogosulttal szemben a többiek kötelezettsége is megszűnik. (2) Az egyetemlegesen kötelezettek egymás szerződésszegéséért is felelnek. (3) Minden kötelezett a többieket megillető kifogásokra csak annyiban hivatkozhat, amennyiben a kifogások a jogosult kielégítésével

kapcsolatosak.

Beszámításra

azonban

a

társkötelezettek követeléseit nem lehet felhasználni. (4) A jogosultnak az egyik kötelezettel szemben beálló késedelme valamennyiük javára beáll. 338. § (1) Az egyetemleges kötelezetteket - ha jogviszonyukból más nem következik - a kötelezettség egymás között egyenlő arányban terheli. Ha valamely társkötelezett a jogosultnak kötelezettségét meghaladó szolgáltatást teljesített, a többi társkötelezettel szemben - a követelésnek őket terhelő része erejéig - megtérítési követelése támad.

11


12

(2) Egyik kötelezett sem hivatkozhat a többivel szemben olyan kedvezményre, amelyben a jogosulttól részesült. (3) A jogosultnak teljesítő kötelezettre a jogosultat megillető és a többiek teljesítésének biztosítására is szolgáló jogok átszállnak, amennyiben a többi kötelezettől megtérítést követelhet. Még nem osztható szolgáltatás esetében a vállalkozó felelőssége a Ptk. 334.§- ának (2) bekezdése érelmében rendszerint egyetemleges, a díjkövetelés, viszont ha a vállalkozó nem kötötte ki a megrendelők egyetemleges felelősségét, a Ptk. 334.§-ának (1) bekezdése szerint megosztva lehet érvényesíteni. Kétség esetén mind a kötelezettek, mind a jogosultak részarányát egyenlőnek kell tekinteni.

4. Engedély nélküli iparűzés A vállalkozót illetően fontos körülmény, hogy jogszabály számos tevékenységet feltételez vagy engedélyhez köt. Ezek közül különösen sok vitára ad alkalmat az az eset, amikor természetes személy köt vállalkozási szerződést olyan tevékenység értelmében, amelyet az 1990. évi V. tv 4.§-ának (1) bekezdése szerint csak egyéni vállalkozói igazolvány birtokában lehet gyakorolni. Előfordulhat azonban olyan esetek is, amikor a jogszabály az adott tevékenységhez más hatósági engedélyt ír elő. A Kúria az utóbbi években kialakult gyakorlata szerint a vállalkozási szerződés érvényességét illetően az ipargyakorlásra vonatkozó jogszabályok alapján kell megállapítani, hogy a jogszabály a jogosítvány hiánya miatt a szerződést meg akarja-e fosztani ügyleti hatályától (BH 1994/4.186) Egy másik állásfoglalás szerint pedig az iparjogosítvány hiánya nem vezethet a vállalkozási szerződés érvénytelenségének megállapítására. Erre akkor kerülhet sor, ha a szerződés tárgyát jelentő szolgáltatást jogszabály tiltja (BH 1997/8.391.) 13

A Kúria ezt az álláspontját az 53. sz. jogegységi döntéséből vezette le. Ez a döntvény azt fejezi ki, hogy különbséget kell tenni a hatósági engedélyek között aszerint, hogy azok csupán közigazgatási célt 12

szolgálnak-e, vagy pedig olyan hatást céloznak, hogy hiányuk az

ügylet semmiségét idézi elő. A vállalkozói igazolványt a bíróság gyakorlata újabban úgy tekinti, hogy annak célja a szakértelem és megbízhatóság biztosítása, hiánya ezért csak közigazgatási szankciókat von maga után, nem teszi azonban a vállalkozási szerződést semmissé, azaz érvénytelenné. Ha jogszabály által megkívánt egyéb engedély hiányzik, esetenként kell eldönteni, hogy ez semmissé teszi-e a vállalkozási szerződést. A gazdasági társaságok a társasági szerződésben (alapszabályban, alapító okiratban) határozzák meg tevékenységi körüket. Az ezen való túllépés a vállalkozási szerződést nem teszi érvénytelenné, egyebekben a hatósági engedély hiányát ezúttal is a fenti szempontok szerint kell figyelembe venni. 5. A vállalkozási szerződés tárgya A szerződés tárgya bármilyen munkával létrehozható eredmény lehet. Amennyiben a szerződés tárgy valamilyen előállított dolog, annak meghatározása történhet egyedileg, de fajta és mennyiség szerint is. A dolog fogalmát a Ptk. nem határozza meg, csupán utal rá, hogy dolog az, ami birtokba vehető, emberi uralom alá hajtható. A meghatározás módja lehet többféle is, ezt a tárgy jellegéhez igazodva kell megválasztani. Ha bonyolultabb szolgáltatásról van szó, annak jellemzőit a szerződésben vagy a szerződéshez csatolt tervrajz, költségvetés, műszaki leírás tartalmára való utalással célszerű megjelölni. Adott esetben célra vezető lehet a szabványra, különféle paraméterekre való utalás is.

12


14

Főleg a fajta és mennyiség szerint meghatározható dolgok esetében fordulhat elő a kereskedelmi és műszaki szokásokra való utalás. Általában ezeket kell alapul venni - ha lehetséges-akkor is, ha a szolgáltatás jellemzőit a felek közelebbről nem írják körül. Az anyagi formát nem öltő szolgáltatások esetén a szerződés tárgyát a cél, az alkalmazandó módszerek és az elvárható követelmények megjelölésével célszerű meghatározni. Ezúttal is jó szolgálatot tehet a szabványokra, műszaki előírásokra vagy a szakmai szokásokra való utalás, illetve utalás nélkül is azok figyelembevétele.

6. A vállalkozási szerződés megkötése A vállalkozási szerződés megkötése döntő mértékben a Ptk. VIII. fejezetében

található

általános

szabályok

az

irányadók,

a

szerződéstípusra vonatkozó speciális szabályozás igen szűk körű. Az általános szabályok vonatkoznak a szerződéskötés tartalmi kérdéseinek és módjának megismerésénél.13 205. § (1) A szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre. (2) A szerződés létrejöttéhez a feleknek a lényeges, valamint a bármelyikük által lényegesnek minősített kérdésekben való megállapodása szükséges. Nem kell a feleknek megállapodniuk olyan kérdésekben, amelyeket jogszabály rendez. (3) A felek a szerződés megkötésénél együttműködni kötelesek, és figyelemmel kell lenniük egymás jogos érdekeire. A szerződéskötést megelőzően is tájékoztatniuk kell egymást a megkötendő szerződést érintő minden lényeges körülményről.

13


15

(4) Ha a szerződéskötési kötelezettség esetében a szerződési nyilatkozatok eltérnek egymástól, a felek kötelesek álláspontjaik egyeztetését megkísérelni. 205/A. §(1) Általános szerződési feltételnek minősül az a szerződési feltétel, amelyet az egyik fél több szerződés megkötése14 15céljából egyoldalúan, a másik fél közreműködése nélkül előre meghatároz, és amelyet a felek egyedileg nem tárgyaltak meg. (2) Az általános szerződési feltételt használó felet terheli annak bizonyítása, hogy a szerződési feltételt a felek egyedileg megtárgyalták. Ezt a szabályt kell megfelelően alkalmazni abban az esetben is, ha a felek között vitás, hogy a fogyasztói szerződésben a fogyasztóval szerződő fél által egyoldalúan, előre meghatározott szerződési feltételt a felek egyedileg megtárgyalták-e. (3) Az általános szerződési feltételnek minősítés szempontjából közömbös a szerződési feltételek terjedelme, formája, rögzítésének módja, és az a körülmény, hogy a feltételek a szerződési okiratba szerkesztve vagy attól elválasztva jelennek meg. 205/B. §(1) Az általános szerződési feltétel csak akkor válik a szerződés részévé, ha alkalmazója lehetővé tette, hogy a másik fél annak tartalmát megismerje, és ha azt a másik fél kifejezetten vagy ráutaló magatartással elfogadta. (2) Külön tájékoztatni kell a másik felet arról az általános szerződési feltételről, amely a szokásos szerződési gyakorlattól, a szerződésre vonatkozó rendelkezésektől lényegesen vagy valamely korábban a felek között alkalmazott kikötéstől eltér. Ilyen feltétel csak akkor

16

válik a szerződés részévé, ha azt a másik fél - a külön, figyelemfelhívó tájékoztatást követően - kifejezetten elfogadta. 205/C. § Ha az általános szerződési feltétel és a szerződés más feltétele egymástól eltér, az utóbbi válik a szerződés részévé.16 206. § (1) A szerződéskötési kötelezettség körében, ha a felek nem állapodnak meg, a bíróság - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - a szerződést létrehozhatja és tartalmát megállapíthatja. Nem hozza létre a bíróság a szerződést, ha a szerződéskötésre kötelezett fél bizonyítja, hogy a szerződés teljesítésére nem képes, vagy a szerződés teljesítése nemzetgazdasági érdeket sértene. (2) A szerződéskötési kötelezettség körében a bíróság a szerződést nemzetgazdasági

érdekből

is

módosíthatja,

megszüntetheti,

felbonthatja vagy hatályában fenntarthatja. (4) Ha a felek megállapodása valamely nem lényeges kérdésre nem terjed ki, és a kérdést jogszabály vagy más kötelező rendelkezés sem rendezi, a bíróság a szerződést - a szerződés céljának és tartalmának figyelembevételével - a forgalmi szokások alapján kiegészítheti. 207. § (1) A szerződési nyilatkozatot vita esetén úgy kell értelmezni, ahogyan azt a másik félnek a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett. (2)228 Ha az általános szerződési feltétel, illetve a fogyasztói szerződés

tartalma

az

(1)

bekezdésben

foglalt

szabály

alkalmazásával nem állapítható meg egyértelműen, a feltétel meghatározójával szerződő fél, illetve a fogyasztó számára kedvezőbb értelmezést kell elfogadni.

16


17

(3) Nem alkalmazható a (2) bekezdésben foglalt értelmezési szabály a 209/B. §, valamint a 301/A. § (5) és (6) bekezdése alapján17 indított eljárásokban vitatott kikötés, illetve általános szerződési feltétel tekintetében. (4)Ha valaki jogáról lemond, vagy abból enged, nyilatkozatát nem lehet kiterjesztően értelmezni. (5)A felek titkos fenntartása vagy rejtett indoka a szerződés érvényessége szempontjából közömbös. (6) A színlelt szerződés semmis; ha pedig az más szerződést leplez, a szerződést a leplezett szerződés alapján kell megítélni. 7. A szerződéskötés tartalmi kérdései A Ptk. 205.§-ának (1) bekezdése szerint a szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre. A kölcsönös és egybehangzó nyilatkozatukkal a feleknek a Ptk. 205. §ának (2) bekezdése értelmében a szerződés jogszabály rendelkezése szerint lényeges és a felek bármelyike által lényegesnek minősített kérdéseiben a kell megállapodniuk. A jogszabály mindössze két kérdést nyilvánít lényegesnek: a vállalkozó szolgáltatásának (azaz az általa létrehozandó illetve teljesítendő eredményeknek és a vállalkozót megillető díjnak a meghatározását. Ez számos esetben elegendő is. Viszont igen gyakran előfordulhat az is, hogy a felek bármelyikének más kérdések rendezéséhez is érdeke fűződik. Ilyenek lehetnek: a szolgáltatás minőségi jellemzői, előlegfizetés,

anyagok

beszerzése, munkahely rendelkezésre

bocsátása, kötbér fizetése. Ilyenkor az a célszerű, ha a fél az általa

17


18

fontosnak tartott kérdéseket a szerződés lényeges feltételének18 nyilvánítja, miáltal e kérdésekben való megállapodás nélkül a szerződés

megkötését

nem

lehet

megtörténtnek

tekintetni.

Amennyiben a felek nem állapodnak meg valamennyi lényeges vagy lényegesnek minősített kérdésben, elhangzott jognyilatkozataik a „nem létező” szerződés fogalma alá esnek. Annak vizsgálatánál, hogy a vállalkozó szolgáltatásának – közelebbi meghatározás hiányában – milyennek kell lennie, csak a Ptk. 288.§ a szerződés teljesítésére vonatkozó rendelkezése ad szempontot: „Ha a felek a szerződés fajta és mennyiség szerint megjelölt tárgyának minőségét nem határozták meg, a forgalomban szokásos jó minőségű dolgokkal kell teljesíteni. 289. § Ha valaki fajta szerint meghatározott maga termelte dolog szolgáltatására kötelezi magát, de azt egészben vagy részben nem képes szolgáltatni, nem köteles a hiányzó dolgot a teljesítés céljára mástól beszerezni. Ez a szabály a szerződésszegésért való felelősséget nem érinti.” A szolgáltatásnak alkalmasnak kell lennie arra, hogy azt rendeltetésének, illetőleg a szerződéskötéskor a kötelezett által ismert

célnak

megfelelően

lehessen

felhasználni.

Ez

a

szerződésszerű teljesítéshez szükséges minimum a szolgáltatás további meghatározására a szerződés feltételei között kerülhet sor. Ebben a körben a Ptk. 390. §-a külön is rendelkezik arról, hogy a felek a szolgáltatás tárgyát műszaki tervekre és költségvetésre utalással is megállapíthatják. 390. § (1) A felek megállapodhatnak abban, hogy a vállalkozó részletes műszaki és gazdasági adatokat tartalmazó ajánlatot készít, a megrendelő pedig díjat fizet, és az ajánlatot átveszi.19 (2) A megrendelő a részletes ajánlatot - a törvény eltérő rendelkezésének, illetőleg a felek eltérő megállapodásának

18 19

Kovács László: A vállalkozási szerződés Polgári Törvénykönyv

19

hiányában - szabadon felhasználhatja abban az esetben is, ha annak alapján a vállalkozóval nem köt szerződést. (3) A felek a szolgáltatást műszaki tervekre és költségvetésre utalással is meghatározhatják. 391. § (1) A vállalkozó a munkát saját költségén végzi el. Köteles a munkavégzést úgy megszervezni, hogy biztosítsa a munka gazdaságos és gyors befejezését.20 A Ptk. 277. § (1) bekezdésével cseng össze a XXXII. Számú Polgári Elvei Döntés is: A vállalkozó mindazokat a szolgáltatásokat köteles nyújtani, amelyek

a

megrendelt

mű

rendeltetésszerű

használatához

szükségesek. A vállalkozói díj megállapítása a szerződés létrejöttének másik elengedhetetlen feltétele. Ez azonban több jogértelmezési kérdést vet fel. Főleg a természetes személyek és az egyéni vállalkozók szerződéseinél gyakori, hogy a felek a szerződéskötéskor nem jelölik meg a vállalkozói díjat, vagy annak kiszámításának módját, hanem azt későbbi megállapodásra vagy utólagos elszámolásra hagyják. Emiatt a bírósági gyakorlat nem minősíti a szerződést nem létezőnek, hanem úgy tekinti, hogy a felek az adott szakmában szokásos díj megfizetésében állapodtak meg. Amennyiben pedig ez szélesebb határok között mozog, azok középarányát veszi alapul. Szigorúbb ennél a bírósági gyakorlat a gazdálkodó szervezetek egymás közötti szerződései esetén. A GK. 68. sz. állásfoglalás szerint ezekben a szerződésekben a díj akkor tekinthető meghatározottnak, ha a szerződés megjelöli a díj összegét, vagy ha ezt az összeget a szerződés alapján a teljesítéskor ki lehet számítani. Elfogadható azonban az is, ha a felek csak piaci ár vagy szokásos díj fizetésében állapodnak meg (ekkor átlagár lesz az irányadó).21

20 21

Polgári Törvénykönyv Kovács László: A vállalkozási szerződés

20

Ilyen esetben az ár érvényesítéséhez nincs szükség a felek újabb megegyezésére. Viszont a szerződés létrejöttét akkor meg kell állapítani, ha a megrendelő a megrendelés aláírása mellett az egységár utólagos elemzését igényelte (BH 1988/4-104.) A szerződés tehát létrejöhet a lényeges, tehát minimális feltételekben való megállapodással is. Ilyen esetekben a felek által nem rendezett kérdésekben a Ptk. diszpozitív szabályait kell alkalmazni, hiszen ezek célja kifejezetten a hiányzó megállapodás pótlása. A jogviták rendezéséhez azonban a diszpozitív szabályok sem mindig elegendők. Ilyenkor a Ptk. 206. §-ának (4) bekezdése ad megoldást: ha felek megállapodása valamely nem lényeges kérdésre nem terjed ki és a kérdést jogszabály vagy más kötelező rendelkezés sem rendeli, a bíróság a szerződést - céljának és tartalmának figyelembevételével - a forgalmi szokások alapján kiegészítheti. Vállalkozás esetén a fogalmi szokásokat értelemszerűen a szakmai szokások, az ésszerűség szempontjai és a műszaki követelmények szerint kell értelmezni.

Többletszolgáltatások A díj meghatározásával kapcsolatban célszerű kitérni arra a kérdésre is, hogy milyen kihatása van a díjra annak, ha vállalkozó olyan szolgáltatásokat is teljesít, amelyekre a szerződés nem terjed ki. Az ilyenféle többlet szolgáltatásnak sokféle oka lehet. Például a megrendelő által adott tervek kivitelezése során derül ki, hogy a berendezés üzemképességéhez vagy a balesetveszély elhárítása végett nem tervezett részegységre is szükség van, vagy az épület felújítása során végzett feltárás alakalmával derül fény arra, hogy statikai szempontból szükség van további munkálatokra is, stb.

21

A XXXII. számú PED erre az esetre először is a vállalkozási szerződés tartalmának körültekintő vizsgálatára hívja fel a figyelmet:22 Először is azt kell vizsgálni, hogy szerződés nem terjed-e ki az állított többletszolgáltatásra is (ennek során figyelembe kell venni a szerződéskötést megelőző tárgyalások tartalmát, a feleknek a szerződés megkötésekor utóbb tett nyilatkozatait, a vállalkozás tárgyát, a mű jellegét és ezeken felül is az ügy összes körülményeit. Majd pedig azt kell vizsgálni, hogy a felek akár kifejezett nyilatkozattal akár ráutaló magatartással az eredeti szerződésüket nem terjesztették - e ki utólag a többletmunkára is, vagy esetleg arra nézve esetleg nem keletkezett-e köztük egy külön megállapodás. Ha ez a vizsgálódás azzal zárul, hogy a vállalkozási szerződés kiterjed az állított többletszolgáltatásra, a vállalkozó azért csak akkor követelhet külön díjazást, ha aggálytalanul megállapítható, hogy a felek a vállalkozási díj megállapításánál erre a szolgáltatásra nem voltak

figyelemmel.

Ebben

az

esetben

a

vállalkozó

a

többletszolgáltatás mennyiségének és minőségének megfelelő díjat követelhet a megrendelőtől. Viszont, ha a vállalkozó a szerződés - esetleg a módosított szerződés - kereteit meghaladó szolgáltatást is nyújtott a megrendelő részére, ebben a tekintetben a jogvitától a megbízás nélküli ügyvitel szabályainak megfelelő alkalmazásával kell rendezni. Tehát azt kell vizsgálni, hogy a többletszolgáltatás az eset összes körülményinek figyelembevételével megfelel-e a megrendelő érdekeinek és - az ésszerűséggel összhangban feltehető akaratának. Ha igen, a vállalkozó követelheti a többletszolgáltatás megfelelő díját is. Amennyiben nem a megrendelőtől gazdagodásának megtérítését követelheti. A gyakorlatban a többletszolgáltatások e kétféle esetét a többletmunkának, illetve pótmunkának szokás nevezni.

22


22

A többletmunka az az eset, amikor a felek szerződése egy meghatározott munkára kiterjedt ugyan, de a vállalkozói díj megállapításánál erre nem voltak figyelemmel.23 A pótmunka azt az esetet jeleni, amikor a szerződésen túl további munkák elvégzésére is szükséges ahhoz, hogy a vállalkozó szolgáltatása rendeltetésszerű használatára alkalmas legyen. Együttműködés A Ptk. 205. §-ának (3) bekezdése előírja,

hogy a felek a

szerződéskötésnél együttműködésre kötelesek, és figyelemmel kell lenniük egymás jogos érdekeire. A szerződéskötést megelőzően is tájékoztatniuk kell egymást a megkötendő szerződés minden lényeges körülményéről. A

tájékoztatás

elmulasztása

a

vállalkozás

esetén

is

szerződésszegésnek minősül és kártérítési felelősséget vonhat maga után. Következésképpen a vállalkozási szerződésre is irányadó lehet a hiányos vagy hibás használati utasítás tekintetében a BH 1984/11. számban 456. sorszám alatt közzétett jogeset. Úgyszintén a BH 1996/8. számában 434. sorszám alatt közzétett jogeset is, amely szerint a karbantartás esetében is tájékoztatási kötelezettség terheli a vállalkozó, ha észleli, hogy a megrendelt munka a kívánt cél elérése nem alkalmas, vagy további munkákra is szükség van.24 A Szerződéskötési kötelezettség Jogszabály

a

felek

akaratának

hiányában

szerződéskötési

kötelezettséget is előírhat. A Ptk. 198. §-ának (2) bekezdése szerint a jogszabály a szerződés megkötését kötelezővé teheti.

23 24

Kovács László: A vállalkozási szerződés Kovács László: A vállalkozói szerződés

23

Ptk. 198. § (1) A szerződésből kötelezettség keletkezik a szolgáltatás tejesítésére és jogosultság a szolgáltatás követelésére. (2) Jogszabály szerződés kötését kötelezővé teheti.25 (3)

Szolgáltatásra

irányuló

kötelezettség

és

jogosultság

jogszabályból vagy hatósági rendelkezésből szerződéskötés nélkül is keletkezhet, ha a jogszabály vagy a törvényes jogkörében lejáró hatóság így rendelkezik, és a kötelezett, a jogosultat és a szolgáltatást kellő pontossággal meghatározza. Ebben az esetben - jogszabály vagy hatóság eltérő rendelkezése hiányában - a szerződésre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni. Ebben az esetben, ha felek szerződési nyilatkozatai eltérnek egymástól, kötelesek álláspontjai egyeztetését megkísérelni. Ha a megállapodás ennek ellenére nem jön létre, a szerződést a bíróság létrehozhatja és tartalmát megállapíthatja. Azonban meg kell itt jegyeznünk, hogy a törvény a szerződési szabadság elve alapján áll és csak kivételesen engedi meg a szerződéskötési kötelezettség előírását. Ez a jogintézmény a tervutasításos rendszer maradványa, amely annál szűkebb térre korlátozódik, minél jobban halad a gazdaság a privatizáció, a monopóliumok felszámolása, a piac gazdaság megteremtése felé. Várható

tehát,

hogy

a

szerződéskötési

kötelezettség

a

termékforgalom területén fokozatosan megszűnik. A szerződés létrehozása bíróságai határozattal történhet. Ha a szerződés megkötésére kötelezett felek nem tudnak megállapodni a szerződést a bíróság hozhatja létre. A bírósági eljárás valamelyik fél kereseti levele alapján, tehát az érdekelt kezdeményezésére indul. A bíróság a szerződést, ha a kereset alapos, ítélettel létrehozza, és megállapítja annak tartalmát. Az ítélet a felek megállapodását pótolja. Ha a jogszabály nem teszi kötelezővé a szerződéseknek kötbérrel való biztosítását, a szerződés létrehozása, illetőleg

25


24

tartalmának megállapítása során, vita esetén a bíróság kötbérkikötést nem alkalmazhat. (Föv. Bír. G 43425/1981. - BH 1983 sz. 332)26 A szerződéskötésre kötelezett fél megtagadhatja a szerzőüdés megkötését, ha teljesítésére nem képes, vagy a teljesítés nemzetgazdasági érdeket sértene. Ha szerződés létrehozása iránti perben a kötelezett az erre irányuló védekezését bizonyítja, a bíróság nem hozza létre a szerződést, vagyis elutasítja a keresetet. Ez történhet akkor, ha a vállalatot olyan szerződés kötésére kötelezték, amelynek teljesítése nem tartozik tevékenysége körébe. Ide sorolható az az eset is, amikor a másik fél által kért határidőt nem tudja betartani, mert az irreális, illetőleg a tejesítésre nincs megfelelő kapacitása,

vagy

ha

nem

tud

gondoskodni

a

szükséges

közreműködőkről. Nemzetgazdasági érdek sérelme miatt akkor tagadhatja meg a kötelezett a szerződés megkötését, ha a teljesítés gazdaságtalan lenne, és a szükséglet kielégítéséről más módon is gondoskodni lehet. Ez fordul elő akkor, ha a vállalat a megrendelt termék gyártását megszűntette, és annak más úton való beszerzése gazdaságosabb a gyártás újrakezdeményezésénél. A már megkötött vagy létrehozott szerződés módosítását, megszüntetését vagy felbontását bármelyik fél a bíróságtól kérheti, ha az nemzetgazdasági érdekből szükséges. Ha felek valamelyike elállási joga alapján szerződést felbontotta, a másik fél ugyanilyen jogcímen, vagyis nemzetgazdasági érdekből kérheti annak hatályban tartását. A bíróságnak a szerződés megkötése, módosítása, felbontása vagy megszüntetése iránt előterjesztett keresetnek helyt adó jogerős határozatával - a felek további jogcselekménye nélkül a szerződés létrejön, módosul, illetve megszűnik.27

26 27

Polgári Törvénykönyv magyarázata A Polgári Törvénykönyv magyarázata

25

8. A szerződéskötés módja Az ajánlat Ptk.

általános

rendelkezései

szabályozzák

a

szerződés

létrehozásának módját is. A szerződés létrejöttéhez a felek nyilatkozataira van szükség. Annak 28

a félnek a nyilatkozatát, aki a szerződéskötést kezdeményezi

ajánlatnak nevezzük. Az ajánlathoz fontos következmény fűződik: az ajánlattevő az ajánlathoz bizonyos mértékig kötve van. Ptk. § (1) Aki szerződés kötésére ajánlatot tesz , ajánlatához kötve marad, kivéve, ha kötöttségét az ajánlat megtételekor kizárta. (2) Az ajánlattevő kötöttségének idejét meghatározhatja. Ennek hiányában jelenlévők között vagy telefonon tett ajánlat esetében az ajánlati kötöttség annak az időnek elteltével szűnik meg, amelyen belül az ajánlattevő - tekintettel az ajánlatban megjelölt szolgáltatás jellegére és az ajánlat elküldésének módjára - a válasz megérkezését rendes körülmények között várhatta. Jogszabály az ajánlati kötöttség idejét eltérően is szabályozhatja.29 A szerződés kétoldalú jogügylet, amelyet a felek egybehangzó akaratának kölcsönös kinyilvánítása hoz létre. Megkötése az egyik fél által tett ajánlattal indul. Az ajánlattételt sokszor olyan tárgyalások előzik meg, amelyben a felek egyeztetik a megkötni kívánt szerződés feltételeire, tartalmára vonatkozó álláspontjukat. Az ajánlat bármelyik féltől származhat. Tartalmaznia kell a szerződésnek azokat z elemit, amelyet a törvény lényegesnek tart. Az

ajánlattevő

vállalja

a

szerződésbe

foglalni

kívánt

kötelezettségeit, amelyek őt attól függően terhelik, hogy a címzett az ajánlatot elfogadja. Nem ajánlat a szerződéskötésre vonatkozó

28 29


26

ajánlkozás, akár az ügyfelek széles köréhez (reklám, prospektus), akár meghatározott ügyfélhez szól. Ajánlatot - ha a törvény a szerződést alakszerűséghez nem köti bármilyen alakban, szóban, írásban, sőt ráutaló magatartással is lehet tenni. Érvényes az ajánlat, ha azt távirat, telex, telefax, üzenet, telefoni közlés, levél tartalmazza. Ráutaló magatartás pl. a felkínált termék elküldése. Az ajánlattevő ajánlatához kötve van. Ez azt jeleni, hogy ha a címzett 30

az ajánlatot a kötöttség ideje alatt elfogadja, a szerződés létrejön.

Az elfogadásig tehát függő jogi helyzet keletkezik, amely bizonyos ideig tart. Az ajánlattevő a kötöttséget kizárhatja azzal, hogy ajánlatát "kötelezettség nélkül" teszi. Az ajánlathoz kötöttség idejét elsősorban maga az ajánlattevő határozhatja meg. Ezt megteheti az ajánlatban, de annak kiegészítéseként külön nyilatkozatban is. Az ajánlathoz kötöttség időtartama Jelenlevők között tett ajánlat esetén az ajánlati kötöttség megszűnik, ha a címzett az ajánlatot nem fogadja el. Személyes tárgyaláson tett ajánlatokra nyomban válaszolni kell. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy ajánlattevő a gondolkodásra, a válsz megfontolására határidőt adjon. Ilyenkor a kötöttség a határidő elteltéig fennmarad. A jelenlévők közötti ajánlatra vonatkozó szabály irányadó telefonon tett ajánlatra is. Távollevőknek tett ajánlat esetén a törvény szerint annak az időnek az elteltével szűnik meg a kötöttség, amelyen belül az ajánlattevő a válasz megérkezését a rendes körülmények között várhatta. Ebből a szempontból figyelembe kell venni a szolgáltatás jellegét és ajánlat elküldésének módját. Az ajánlathoz kötöttség időtartama két körülménytől függ:

30

Polgári Törvénykönyv magyarázata

27

Az egyik az ajánlat eljuttatásához és az elfogadó nyilatkozat megküldéséhez szükséges idő, míg a másik körülmény az ajánlat elfogadásának megfontolásához szükséges időtől. 31 A kötöttség időtartamának meghatározásánál figyelembe kell venni a közlés módját.

Az

ajánlat

eljuttatásához

és

a

válasz

megérkezéséhez szükséges idő általában a postafordultához szükséged idő. Ha az ajánlat levélben érkezett, a kötöttség időtartam az az idő, amely a levél és a válasz megérkezéséhez az általános tapasztalat szerint szükséges. Megkívánható, hogy táviratban küldött ajánlatra a címzett is táviratban válaszoljon, expressz levélben tett ajánlat elfogadása pedig ugyanilyen levélben történjék. A kötöttség ideje ehhez a kívánalomhoz igazodik. A GTK 4/1973. sz. állásfoglalás a postai kézbesítéséhez szükséges időt két napban jelöli meg. Ez azonban nem zárja ki az ellenkező, vagyis annak bizonyítását, hogy a levél, távirat ennél hosszabb idő alatt érkezett meg a címzetthez. Ha az ajánlat telexen, telefaxon érkezett, a választ is ugyanilyen módon kell elküldeni, és ehhez igazodik a kötöttségi idő is. A mérlegeléshez szükséges idő a szolgáltatás jellegétől függ. Ezt az határozza meg, hogy milyen a kérdés gazdasági jelentősége, és a szolgáltatás mennyire bonyolult. Hosszabb idő kell pl. az ajánlat tanulmányozásához és a válasz megfontolásához gyárberendezés, bonyolult építkezés esetében, mint az egyszerű adásvételnél. Figyelembe kell venni azt is, hogy a címzett természetes személy-e vagy valamelyik gazdasági társaság, amelynek testületi szerve, ügyvezetősége jogosult csak a szerződés jelentősége miatti a döntésre. A törvény szerint az ajánlati kötöttség idejét jogszabály is meghatározhatja. Ilyen az 537. § (2) bekezdése, amely szerint a biztosítási szerződés akkor is létrejön, ha a biztosító az ajánlatra 15 napon belül nem nyilatkozik. Ebben az esetben a szerződés az

31


28

ajánlatnak a biztosító vagy képviselője részére történt átadásra, időpontjára visszamenő hatállyal keletkezik. Gazdálkodó szervezetek közötti szerződés megkötése során az egyik fél a másik fél ajánlási kötöttségének idejét nem hosszabbíthatja meg (GK 6. sz. áf. - GEH 16.). Ez vonatkozik arra az esetre is, ha a fél olyan tartalmú nyilatkozatot tesz, hogy kész szerződést kötni, de határidőt kér a részletes szerződési feltételeket tartalmazó nyilatkozat - rendelési igazolás, megrendelés - közlésére. Az ajánlatra vonatkozó eltérő véleményt - az ajánlati kötöttség idején belül- több részletben is lehet közölni (GK. 7. sz. áf.- GEH 17. o.)32 Az ajánlati kötöttség idejével kapcsolatban figyelemre méltó eseti döntést hozott a Kúria, volt Legfelsőbb Bíróság. Abban a kérdésben, hogy ha a gazdasági társaság nevében - a társaság alapító okirata szerint - csak két ügyvezető együttes aláírásával jöhet létre joghatályos szerződés, de az ajánlatról az egyik ügyvezető aláírása hiányzik - a Ptk. 211. §-a (2) bekezdésének alkalmazásával - úgy foglalt állást, hogy az utóbbi ügyvezető távollevőnek mindősül, ezért tehát az ajánlati kötöttség idő tartamát - adott esetben - eszerint kell megítélni (LB Gf. VI. 33 139/1993 - BH 1995/5.sz. 293.)

9. A szerződés létrejötte A szerződés akkor jön létre, ha az ajánlat címzettjei a már hatályossá volt nyilatkozatot az ajánlati kötöttség időtartamán belül fogadja, a már fentebb részletezettek szerint. Amennyiben az elfogadó nyilatkozat az ajánlati kötöttség idején túl, azaz elkésve érkezett, az ajánlattevő haladéktalanul köteles értesíteni a másik felet arról, hogy a szerződés nem jött létre. Az értesítés elmulasztása vagy késedelme esetén a szerződés létrejön.

32


29

Ha az ajánlatra a címzett olyan nyilatkozattatot tesz, amely tartalmában eltér az ajánlattól, ezt általa tett új ajánlatnak kell tekinteni, amelyre mindenben irányadóak az ajánlatra vonatkozó szabályok. Így mehet ez akárhány fordulón keresztül, amíg a szerződés létre nem jön, vagy megkötése meg nem hiúsul. Az ilyen nyilatkozatváltozásokból eredő jogalkalmazási kérdések megoldásához próbál segítséged adni a GK 5. számú állásfoglalás. Ennek tartalma azonban meglehetősen problematikus.33 Az állásfoglalás I. pontja szerint a gazdálkodó szervezetek közötti szerződések bármely feltételre vonatkozólag helye van a felek eltérő véleményét kifejező nyilatkozatnak. E nyilatkozat azonban az általa érintett feltételt - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában- csak akkor teszi lényegessé, ha azt valamelyik fél határozottan lényegesnek minősíti. Az állásfoglalás II. pontja úgy szül, hogy a megkötendő szerződés egyes feltételeire nézve az egyeztetés során létrejött megállapodások sem a feleket, sem a szerződési vitában eljáró bíróságot nem kötik. A gazdásági perekben eljáró bíróságok egyébként a diszpozitív jogszabályok rendelkezéseit sem kötelesek a szerződéskötési ügyek elbírálása során figyelembe venni. Végül az állásfoglalás III. pontja kimondja, hogy ha a felek akaratát kifejező szerződési nyilatkozatok között lényeges kérdésben eltérés van, a szerződés nem jön létre. Az állásfoglalás azt - a gyakorlatban sokszor előforduló - helyzetet veszi figyelembe, amikor a gazdasági partnerek szándékában áll a szerződés megkötése, azonban a feltételek vitásak és ezért ezek tekintetében hosszas tárgyalásokat folytatnak egymással. Ez történhet közvetlenül személyes megbeszélések formájában, de levelezés, faxon történő nyilatkozatvállalások formájában is. Amikor az állásfoglalást tanulmányozzuk, figyelembe kell vennünk, hogy az - bár többszöri módosításon ment keresztül - a tervgazdálkodás túlhaladott viszonyai között született és ennek

33


30

elavult gondolkodásmódja többször is tetten érhető benne. Ma már a szerződéskötési kötelezettségtől eltekintve - fel sem vethető, hogy egy ajánlatra, a tárgyalások során javasolt feltételre lehet-e "véleményeltérést" közölni.34 Abban viszont hasznos szempontot tartalmaz az állásfoglalás I. pontja, hogy az egyes feltételek tekintetében tett javaslat, kifejtett álláspont nem jeleni azt, hogy a tárgyaló fél ezt a feltételt egyúttal lényegesnek is nyilvánította. Erről ugyanis kifejezett nyilatkozatot kell tenni. A szerződés tehát - a lényeges feltételekben való megállapodással - létrejöhet akkor is, ha a vitatott nem lényeges feltételekben végül is megállapodás nem született. Ez a szempont nemcsak a gazdálkodó szervezetekre, hanem mindenkire irányadó. Az állásfoglalás II. pontja helyesen fejezi ki, hogy az egyeztetés során megkötni szándékolt szerződés egyes feltételeire vonatkozó megállapodás a feleket önmagában nem köti, attól a későbbiek során - amíg a szerződés létre nem jött eltérhetnek. A bővebb kifejtés során azonban indokolatlanul, sőt egyes szituációkban tévesen helyezkedik arra az álláspontra, hogy az egyes feltételekben létrejött megállapodás csak akkor köti a feleket, ha azt előszerződésbe foglalják. Az előszerződésben ugyanis a felek egy szerződés későbbi időpontban történő megkötésére kötelezik magukat, tehát nem arra szolgál, hogy egy esetlegesen megkötni szándékolt szerződés egyes feltételeit rögzítsék benne. Elegendő ehelyett az egységes feltételek létrejött megállapodásához oly nyilatkozatokat fűzni, hogy azok a megkötendő szerződésnek, ha létrejön, minden további vita lehetősége nélkül, kötelezően részét fogják képzelni. Az ilyen - a feleket kötő - megállapodást célszerűen pontozatoknak lehetne nevezni. Külön foglalkozik az állásfoglalás II. pontja azzal, hogy a megkötendő szerződés egyes feltételeire vonatkozó megállapodás nem köti a bíróságot sem. A bíróság a szerződés megkötése és

34


31

tartalmának megállapítás a kérdésében két esetben járhat el. Ezek a következők: Szerződéskötési kötelezettség Ezt már fentebb kifejtettem. Itt már csak annyit szeretnék megemlíteni, hogy ebben az esetben a szolgálatára jogosult fél a szükséges adatok és okmányiratok megküldésével felszólíthatja a kötelezettet, hogy a 30 napon belül ajánlatát tegye meg. Ha a felhívás az adatok vagy okiratok tekintetében hiányos a kötelezett 15 napos határidővel azok pótlását 35kérheti. Az ajánlati kötöttség az ajánlat, illetve a hiányok pótlásának megérkezésekor kezdődik. Ha a jogosult a kért ajánlatot az esetleges hiánypótlás után sem tudja elfogadni, kötelezhet a szerződés bírósági létrehozására. A másik a szerződés egészének vagy egyes feltételeinek létrehozása a felek megállapodása esetén. A bíróság a Ptk. 206. § (1) bekezdése alapján hozhatja létre a szerződést és tartalmát megállapíthatja. Csak az általános szabály alapján van bírósági officialitás a vállalkozási szerződések körében is. Ez utóbbi "bírósági hatalmasság" azonban a piacgazdaság viszonyai között nyilvánvalóan nem, vagy csak rendkívül szűk körben lesz fenntartható, ezért a bíróságok ez alapon már ma sem hoznak létre vállalkozási szerződéseket. Ma már alig lehet helye annak, hogy a felek a szerződéskötési kötelezettség

körén

kívül

a

szerződés

létrehozását

közös

megállapodással a bíróságra bízzák, a gyakorlatban sem található erre példa. Marad tehát a lényeges feltételekben való megállapodás esetén a nem lényeges feltételek bírósági pótlása a Ptk. 206. §-ának (4) bekezdése alapján. Még a szerződéskötési kötelezettség esetében is vitatható az állásfoglalás abban a tekintetben, hogy az egyeztetés során létrejött

35


32

megállapodások a bíróságot nem kötik. Ez csak akkor lehet igaz, ha legalább a felek egyike el kíván térni valamelyik megállapodástól. Azonban, ha a felek tartják magukat a megállapodásban elfogadott feltételekhez, m már a bíróság eltérhetne a diszpozitív szabályoktól, hiszen ezek rendeltetése azoknak a feltételeknek pótlása, amelyeket a szerződés eltérően nem rendez. Egészen nyilvánvaló az állásfoglalás tarthatatlansága a Ptk. 206. §-ának (4) bekezdésén alapuló döntés: ez csak a jogszabály rendelkezésének hiánya esetére 36

engedi meg a szerződés bírósági kiegészítését és a kiegészítés csak

azokban a kérdésekben lehetséges, amelyekre a felek megállapodása nem vonatkozik. Márpedig azok a kérdések, amelyekben a felek részleges megállapodása fennáll, rendezettek. Az állásfoglalás II. pontja tejesen egybevág a Ptk. 205 .§- ának (1) bekezdésével,

indoklásának

figyelembevétele

azonban

nem

javasolható. A vállalkozási szerződések megkötésére vonatkozó speciális szabályt tartalmaz a Ptk. 390. §- ának (1) és (2) bekezdése. 390. § (1) A felek megállapodhatnak abban, hogy a vállalkozó részletes műszaki és gazdasági adatokat tartalmazó ajánlatot készít, a megrendelő pedig díjat fizet, és az ajánlatot átveszi. (2) A megrendelő a részletes ajánlatot - a törvény eltérő rendelkezésének, illetőleg a felek eltérő megállapodásának hiányában - szabadon felhasználhatja abban az esetben is, ha annak alapján a vállalkozóval nem köt szerződést. (3) A felek a szolgáltatást műszaki tervekre és költségvetésre utalással is meghatározhatják.37 391. § (1) A vállalkozó a munkát saját költségén végzi el. Köteles a munkavégzést úgy megszervezni, hogy biztosítsa a munka gazdaságos és gyors befejezését. A vállalkozási szerződések bonyolultabb eseteiben ugyanis gyakori, hogy maga az ajánlat is komoly szellemi tevékenység eredménye, a

36 37


33

megrendelői pozícióban lévő fél által a szerződéskötés meghiúsulása esetén is használható és önmagában is jelentős értéke van. Ezerét rendelkezik a törvény úgy, hogy a felek megállapodhatnak abban, hogy a vállalkozó részletes műszaki és gazdasági adatokat tartalmazó ajánlatot készít, amelyet a megrendelő köteles átvenni és a díjat fizetni. A megrendelő az ilyen részletes ajánlatot a törvény eltérő rendelkezésének, illetőleg a felek eltérő megállapodásának hiányában szabadon felhasználhatja akkor is, ha annak alapján a vállalkozóval nem köt szerződést38 Az általános szabály az, hogy az ajánlat elkészítésével felmerülő költségeket az ajánlattevő viseli, akkor is, ha az ajánlat kidolgozásához számítások egész elvégzésére vagy költségvetés elkészítésére van szükség. Tehát a felek megállapodása még nem a szándékolt vállalkozási szerződés létrehozása, csak az azt befolyásoló ajánlat elkészítésére irányul. Tulajdonképpen ez is vállalkozási szerződés, hiszen a 389.§ tartalmi elemeit magában foglalja, van szolgáltatás , van ellenszolgáltatás és fennáll a megrendelő átvételi kötelezettsége is. Ez azonban egy sajátos szerződés, mert a teljesítésként átadott ajánlat a szándékolt vállalkozási szerződés indító nyilatkozatává válik, és a 211. § értelmében az ajánlattevő kötöttségét vonja maga után, kivéve, az ajánlattevő a kötöttségét az ajánlat megtételekor kizárta: 211. § (1) Aki szerződés kötésére ajánlatot tesz, ajánlatához kötve marad, kivéve, ha kötöttségét az ajánlat megtételekor kizárta. (2) Az ajánlattevő kötöttségének idejét meghatározhatja. Ennek hiányában jelenlevők között vagy telefonon tett ajánlat esetében az ajánlati kötöttség megszűnik, ha a másik az ajánlatot nyomban el nem fogadja. Távollevőnek tett ajánlat esetében az ajánlati kötöttség annak az időnek elteltével szűnik meg, amelyen belül az ajánlattevő - tekintettel az ajánlatban megjelölt szolgáltatás jellegére és az ajánlat elküldésének módjára - a válasz megérkezését rendes

38


34

körülmények között várhatta. Jogszabály az ajánlati kötöttség idejét eltérően is szabályozhatja.39 Hangsúlyozni kell azonban, hogy a felek előzetes megállapodása szükséges ahhoz, hogy a vállalkozó által készített ilyen részletes ajánlat után beálljon a megrendelő díjfizetési kötelezettsége. A vállalkozási szférában kialakuló versenyezet ugyanis érdekeltté teheti a vállalkozókat abban, hogy a megrendelő felhívása nélkül is elkészítsen egy részletes ajánlatot a munka elnyerése érdekében. Sok40 esetben ma versenytárgyalás vagy pályázat útján lehet egyes vállalkozási munkát elnyerni. Márpedig általában ilyen esetekben sincs díjfizetési kötelezettsége a versenytárgyalás kiírójának az el nem fogadott ajánlatok esetében. A volt Legfelsőbb Bíróság, vagy is a Kúria ezért konkrét ügyben úgy foglalt állást, hogy: eltérő megállapodás hiányában ajánlatának megtételéért a vállalkozó akkor sem követelhet díjazást, ha ahhoz részletes költségvetést készített (LB Gf. IV. 31 259/1998 - BH 1989/5 sz 199.) Hasonlóképpen a vállalkozót a gyártmánytervek készítéséért nem illeti meg külön díjazás. A bírósági gyakorlat természetesen abban a kérdésben is állást foglalt: a versenytárgyalási felhívás visszavonása esetén nincs alapja a versenytárgyaláson részt vevő vállalkozó részéről az ajánlat kelkészítésére időközben fordított költségek megtérítése iránt támasztott követelésnek (LB Gf. 30626/1984 - BH 1985/12. sz. 475 - GPD III. 211. sz.) Hasonlóan foglalt állást a volt Legfelsőbb Bíróság a GH 1995/10. számában megjelent 585. sorszámú eseti döntése arra az esetre, ha a beruházást kötelező versenytárgyalásra meghirdették. A kiíróval szemben a tervező által a versenytárgyalásra készített ervek költsége ebben az esetben sem érvényesíthető. Más a helyzet akkor, ha a tervező az építkezéshez szükséges hatósági engedélyek beszerzését is vállalja a vállalkozói szerződésben. A

39 40

Polgári Törvénykönyv Polgári Törvénykönyv magyarázata

35

hatósági engedélyek beszerzéséhez ugyanis nem részletes, hanem csak, ún. vázlattervek készítése szükséges. Miután az építési engedélyek beszerzése egyébkén a megrendelő feladata lenne, ezért a volt Legfelsőbb Bíróság adott ügyben úgy foglalt állást, hogy a tervezőt az ún. vázlattervek díja akkor is megilleti, ha az építési hatóság nem adja meg az építési engedélyt. (BH 1995/12. sz. 723.) A törvény eltérő rendelkezése vagy eltérő megállapodás kell ahhoz, hogy a megrendelő a részletes ajánlatot szabadon ne használhassa fel, még akkor is, ha annak alapján nem az ajánlattevővel köti meg a szerződést. Ennek alapja a Ptk. 390. § paragrafusának (2) bekezdése. Előfordulhat tehát, hogy a részletes műszaki és gazdasági adatokat 41

tartalmazó ajánlat tartalmát a megrendelő maga, a saját

apparátusával valósítja meg, vagy annak alapján más vállalkozóval köt szerződést. Ilyen esetben a részletes ajánlatnak a tervezési szerződéshez hasonló hatása, illetve eredménye van. A

szerződés

létrejötte

pályázat

útján,

nyilvános

versenytárgyalás A pályáztatás nem egyéb, mint ajánlatkérés, azzal azonban, hogy ezt a megrendelő nem egy meghatározott vállalkozóhoz, hanem a potenciális vállalkozók teljes köréhez intézi. Amennyiben az ajánlat kérésére vonatkozó felhívás kibocsátása több, személy szerint megnevezett vállalkozó részére történik a pályázat zártkörű. A pályázat kiírása történhet a megrendelő szabad elhatározásából annak érdekében, hogy több ajánlatot megismerve közülük a legkedvezőbbet választhassa, de számos esetben a jogszabály a pályáztatást

kötelezővé

is

teszi.

Ha

a

megrendelő

saját

elhatározásából pályáztatás (nyilvános vagy zártkörű ajánlatkérés) mellett dönt, ezt a gazdasági tisztesség követelményei szerint kell lebonyolítania.

41


36

Az első lépés a nyilvános ajánlatkérés közzététel vagy a zártkörű ajánlatkérés egyidejű közlése a potenciális vállalkozókkal. Ebben azt a létesítményt, vagy egyéb szolgáltatást, amelyre nézve az ajánlatot kérik, úgy kell megjelölni, hogy arra valamennyi pályázó az összes körülmény figyelembe vételével - és egyenlő eséllyeltehesse meg az ajánlatát. Súlyosan sérti a pályázat tisztaságát, ha egyes pályázóknak az ajánlatkérő az elbírálás szempontjairól a kiírásban közölteknél több információt ad. Ha az ajánlatkérő a létesítményről terveket, műszaki leírást vagy egyéb dokumentációt készített, ezt valamennyi pályázó részére egyformán hozzáférhetővé kell tennie (általában átadással, amely történhet ellenérték fejében vagy anélkül.). A pályázati kiírásban közölni kell a pályázatok benyújtásának határidejét. Közölni kell tovább az elbírálás határidejét és az eredmény kihirdetésének napját és helyét is. A pályázatokat zárt borítékban (csomagban) indokol átvenni és egyszerre felnyitni. A pályázatot a kiírásában meghatározott szempontok szerint kell elbírálni, abban azonban az ajánlatkérő saját mérlegelése szerint dönt, hogy az egyes szempontokat milyen súllyal veszi figyelembe. Az ajánlatok valamelyikének elfogadása a szerződést létrehozza. A részletkérdések miatt szükséges lehet a létrejött szerződést külön is írásban rögzíteni; ennek hiányában a Ptk. diszpozitív szabályainak alkalmazása vagy a hiányzó feltételek bírósági pótlása következhet. A versenytárgyalást hasonló módon kell előkészíteni, ennek során azonban az ajánlatok módosíthatók, kiegészíthetők és ennek megfelelően fogadja el az ajánlatkérő a neki legjobban megfelelőt. Az ajánlattevők esélyegyenlőségét ezúttal is biztosítani kell. A megrendelő

saját

elhatározásából

kiírt

pályázat

vagy

versenytárgyalás szabályinak megsértését a tisztességtelen piaci magatartás versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (Tpt.) 7. §-a szankcionálja:7. § Tilos a versenyeztetés - így különösen a versenytárgyalás, a pályáztatás -, az árverés, a tőzsdei ügylet tisztaságát bármilyen módon megsérteni. E tilalmat csak

37

azokra a magatartásokra kell alkalmazni, amelyeket e törvény más rendelkezése vagy külön törvény nem szabályoz. A hivatkozott és ismertetett törvény paragrafusa szerint tilos a versenyeztetés

tisztaságát

bármilyen

módon

megsérteni.

E

rendelkezés megsértése miatt is eljárás lefolytatása a Tpt. 86 §-a értelében a bírósság hatáskörébe tartozik. A sérelmet szenvedő fél keresetében kérheti a jogsértés megtörténtének megállapítását, a megrendelő eltiltását további jogsértéstől és a sérelmes helyzet megszüntetését, illetőleg a Ptk. általános szabályai szerint kárának megtérítését. A bírósága jogsértés miatt, bírságot is kiszabhat. A42 perindításnak a kifogásolt magatartásról való tudomásszerzéstől számított hat hónapon belül, legkésőbb azonban a jogsértés elkövetésétől számított három éven belül van helye. 10. Az előszerződés A vállalkozás körében is jelentősége lehet az előszerződésnek. Ennek megkötése akkor indokolt, ha a felek valamelyike a mű létrehozásához vagy más szolgáltatás teljesítéséhez a kapacitás biztosítani kívánja, azonban az adott időpontban még nincsenek meg azok a feltételek, amelyeknek bekövetkezését a vállalkozási szerződés megkötéséhez szükségesnek tartja. Az előszerződésben a felek arra vállalnak kötelezettséget, hogy egy későbbi időpontban szerződést kötnek egymással. Amennyiben valamelyik fél e kötelezettségének nem tesz eleget, a szerződést a bíróság hozhatja létre. Ez a lehetőség akkor a legtisztább, ha az előszerződés tartalmazza a megkötendő szerződési minimális tartalmát jelentő lényeges feltételeket. Ha nem, a bíróság jogosult a lényeges feltételek megállapítására is, feltéve, hogy ezeket a nemzetgazdaság érdekeinek figyelembe vételével a felek tárgyalásai, korábbi szerződései és az ügy összes körülményei alapján meg lehet állapítani. Tág tere van a korrekciónak is. A bíróságnak széles körű

42


38

lehetősége van a szerződés tartalommal való kitöltésére (BH 1985./6. 239.), így egyfelől a szerződés létrehozásánál módosíthatja az előszerződésben rögzített feltételeket, ha ezt a felek különös méltánylást érdemlő érdeke indokolja, másfelől elfogadhatja zat is, hogy a fél megtagadja

szerződés megkötését, mert utólagosan

bekövetkezett körülmények folytán a teljesítésre nem lenne képes, a szerződés nemzetgazdasági érdeket sértene vagy pedig a megkötött szerződést úgy is fel lehetnem mondani vagy el lehetne állni tőle (Ptk. 208. § (4) és (5) bekezdés)43 Ezen felül a vállalkozási szerződésre irányuló előszerződére is alkalmazható a Ptk. 395. § - ának (1) bekezdése szerint általános elállási jog: a megrendelőt illeti meg az elállás joga, köteles azonban a vállalkozó kárát megtéríteni (BH 1985/9. 354.) Ez azonban nem azt jelenti, hogy csak az egész szerződéstől állhat el. A bírósági gyakorlat ismeri a részleges elállást is, ami a gazdálkodó szervezetek egymás között kötött szerződéseivel kapcsolatban szokott leginkább előfordulni, és természetesen csak akkor lehetséges, ha a szolgáltatás osztható. Nem volna indokolható és a jogszabály céljával sem összeegyeztethető az olyan álláspont, amely az elállási jogot csak az egész szerződésre tartaná alkalmazhatónak. Nem lehet tehát akadálya annak, hogy a megrendelő, ha több vállalkozási szerződést kötött csak az egyiktől álljon el. A bírói gyakorlatban azonban olyan esetek is előfordultak, amikor nem fizikai, hanem a vállalkozás tárgyának jogi oszthatatlanságában állapodtak meg a felek. Adott esetben az alperesi vállalkozó olyan számítógépes programok kidolgozását és beüzemeltetését vállalta, amelyek a megrendelő cég folyószámlarendszerének kidolgozását és ehhez

kapcsolódóan

moduljainak

az

áruforgalmi

átprogramozását

folyószámlarendszer

a

rendszere

jelentette.

modulok

A

kapcsolódó kidolgozott

átprogramozása

nélkül

rendeltetésszerűen nem volt üzemeltethető.

43

Kovács László: A vállalkozói szerződés

39

A GK. 65. számú állásfoglalás I. pontjában a volt Legfelsőbb Bíróság, azaz a mai Kúria Gazdasági Kollégiuma úgy foglalt állást, hogy "a felek szerződésében a természetben osztható szolgáltatásra vonatkozóan úgy állapodnak meg, hogy annak valamennyi részét a kötelezett együttesen köteles szolgáltatni (jogi oszthatóság), ennek következménye… „hogy a jogosult részteljesítést nem köteles elfogadni.." 44Ebből tehát az következne, hogy jogi oszthatatlanság esetén a vállalkozás tárgyával kapcsolatban részleges elállásra nem kerülhetne sor. Nem elképzelhetetlen azonban, hogy bizonyos feltétektől függően a felek a szerződésükben kikötött jogi oszthatatlanságot már eleve feloldják. Ilyen esetekben a jogi oszthatatlanság merev alkalmazása sem a felek érdekének, sem az anyagi igazságnak nem felelne meg, hiszen a felek a jogi oszthatatlanságra vonatkozó megállapodásukat akár utóbb is megváltoztathatják. A gazdasági élet által megkövetelt aktualitásnak azonban aligha felelne meg a szerződés létrehozására irányuló hosszú per. Nyilván azért, mer t a jogvita lezárása peres úton hosszadalmas, a figyelem inkább az előszerződés megszegésének szankcionálására irányul. Erre a célra kétféle biztosíték jöhet számításba: Elsősorban a kötbér kikötése az előszerződés meghiúsulásának esetére. De szóba jöhet a foglaló kikötése is. A foglalót érvényes előszerződésben lehet kikötni, az a fél, akinek magatartása miatt a szerződéskötés meghiúsul, a foglalót elveszíti, illetve kétszeresen köteles azt visszafizetni. Olyan megoldás is választható, hogy valamelyik fél kiköti magának az előszerződéstől való elállás jogát, esetleges bánatpénz fizetése ellenében. Bár ez a megoldás a vállalkozási szerződésekre nem igazán jellemző, a későbbiekben kitérek majd erre a kérdésre, hogy mely

mellékkötelezettségek

szerződésre

44

azok,

alkalmazandóak.

amelyek

Egyebekben

a az

vállalkozási előszerződés

A Polgári Törvénykönyv magyarázata

40

megszegése

esetén

a

szerződésszegés

általános

szankciói

alkalmazandók. Ezekkel a kérdésekkel később részletesen is foglalkozom, most csak említést tettem róluk. 11. A szerződés értelmezése Végül a szerződés megkötésének szabályaival összefüggésben célszerű fogalakozni a szerződés értelmezésével. A Ptk. 207. §-ának (1) bekezdése alapján a szerződési nyilatkozatot vita esetén úgy kell értelmezni, a hogy azt a másik félnek a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavakat általánosan elfogadott 45

jelentése szerint értelmeznie kellett. Az értelmezés során nem a

használt kifejezésekből, hanem a felek valóságos akaratából kell kiindulni. 12. A szerződéskötés alakja A vállalkozási szerződés alakszerűségéről a Ptk. nem rendelkezik. Ehhez képest a szerződés a felek bármely formában tett akaratnyilvánításával megköthető. A magyar jogban a legszélesebben elterjedt szerződési alak a szóbeliség. Azonban még a szóban kifejtett nyilatkozat sem feltétlenül kötelező: a szerződés létrejöhet a felek egyező akaratának más módon való kifejezésével, tehát ráutaló magatartással is. A ráutaló magatartásnak azonban olyannak kell lennie, amelyekből kétségen kívül megállapítható mind a vállalkozó szolgáltatásának nyújtása, mind az ellenérték fizetésére irányuló szándék. A szóbeliség, illetve a ráutaló magatartás, az egyszerűbb szolgáltatások esetében rendszerint elegendő is. Bonyolultabb szolgáltatások esetén viszont célszerű, sőt gyakran elkerülhetetlen az írásbeli forma, mert annak hiánya később csak igen nagy nehezen

45


41

feloldható bizonytalanságra vezethet, súlyos jogviták oka lehet. Pályázat esetén pedig még a jogszabály is megkívánja az írásbeli formát, hiszen az ajánlati felhívást csak írásban lehet közzétenni és írásban lehet benyújtani az ajánlatot is. Ha a jogszabály nem is rendeli el, de a felek kiköthetik az írásbeli alakot. Ez azonban csak akkor feltétele a szerződés érvényességének, ha a felek ebben kifejezetten megállapodtak. Az a tényt tehát, hogy a felek szerződésüket írásba foglalták, nem jelenti azt, hogy az írásbeli alakot a szerződés érvényességének feltételévé tették. Helyes ezért,46 ha a felek az írásba foglalt szerződésben kijelentik, hogy írásbeli alak feltétele a szerződés érvényességének, sőt kitérnek a szerződés módosításának kérdésére is. Egy konkrét ügyben például a Legfelsőbb Bíróság rámutatott, hogy erre irányuló megállapodás hiányában az írásba foglalt vállalkozási szerződés esetében is az egymással

szemben

álló

követelések

elszámolás

nincs

írásbeliséghez kötve (BH 1997/6 283.). A felek által kikötött írásbeli alak hiányát azonban a felek magaratása orvosolhatja: ha az egyik fél nyújtja, a másik pedig elfogadja a szolgáltatást vagy annak egy részét, a szerződés akkor is érvényes lesz, ha annak írásba foglalását elmulasztották. (Ptk. 217. § (2) bekezdés). A felek által kikötött írásbeliség esetén is a Ptk. 218. §-ának (1) bekezdése értelmében a szerződés létrejön már a lényeges tartalom írásba foglalásával. Ilyen esetben a szerződés egyéb feltételeit a felek későbbi - akár szóbeli - megállapodása, a törvény diszpozitív szabálya, vagy a bíróság határozata pótolhatja. A feleknek azonban módjuk van a szerződésben kikötni, hogy a szerződésnek csak írásba foglalt

rendelkezései

érvényesek,

azokat

kiegészíteni

vagy

módosítani szintén csak írásbeli megállapodással lehet. Ha a felek a szerződés érvényességét írásbeli alakhoz kötötték a Ptk. 217. §-ának (3) bekezdése szerin csak írásban érvényes a szerződés felbontása vagy megszüntetése is. A felek magatartása az írásbeliség

42

hiányát ezúttal is orvosolja: írásbeli alak nélkül is bekövetkezik a szerződés felbontása vagy megszüntetése, ha ennek megfelelő tényleges állapot a felek akaratából létrejött. Abban az esetben, ha a felek mindezt nem kötötték írásbeli alakhoz, a szerződés módosítása, felbontása vagy megszüntetésére ráutaló magatartással is lehetséges. 47

Példa: 1123/2004. számú polgári elvi határozat48 A vállalkozási, illetve építési szerződésben a megrendelő vállal kötelezettséget a díj megfizetésére, ezért az általa ajánlott árat nem lehet figyelmen kívül hagyni a szerződés ráutaló magatartással történő létrejöttének megállapítása esetén. Ilyen esetben a piaci átlagár megállapítására csak a felek ilyen tartalmú nyilatkozatai alapján kerülhet sor (Ptk. 389. §, 402. §). Az alperes 2001. évben fővállalkozóként vett részt a beregi árvíz utáni újjáépítési munkákban. A felperes kereste meg az alperest azzal, hogy szeretne részt venni a kivitelezésben, mint alvállalkozó, és írásban árajánlatot tett a lábazati falak közé készítendő homokfeltöltési munkák elvégzésére összesen 2250 Ft/m3 + áfa áron. Az alperes a munka megkezdése előtt 1700 Ft/m3 árat ajánlott fel, majd 2001 nyarán közölte, hogy maximum 1900 Ft/m3 + áfa összeget tud fizetni. A felperes 2001. május 18-ától 2001. november 23-áig 147 lakóház, egy orvosi rendelő és egy tornaterem feltöltését, tömörítését végezte el. Júliustól kezdődően három részszámlát bocsátott ki az általa végzett feltöltési munkákról egységár meghatározása nélkül, e számlákra az alperes összesen 14 375 000 forintot kiegyenlített. A felperes az alperes építésvezetője által leigazolt laza homok és tömörített

homok

mennyiségére

vonatkozóan

kiszámította

járandóságát összesen 27 291 000 forint összegben, és felszólította

47 48

Kovács László: A vállalkozási szerződés www.kuria.hu

43

az

alperest

12 916

000 forint

vállalkozói

díjkülönbözet

megfizetésére. Az alperes vitatta mind a beépített föld mennyiségét, mind az egységárat, ezért a felszólításnak nem tett eleget.

A felperes felemelt kereseti kérelmében 13 182 413 forint és ennek 2002. január 25. napjától a mindenkori jegybanki alapkamatnak megfelelő késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest vállalkozói díj jogcímén. Azt hangsúlyozta, hogy a felek között a vállalkozói díj összegében megállapodás nem jött létre, ezért az alperes a szakértő által kimutatott országos átlagár alapján, a leigazolt mennyiség figyelembevételével köteles a díjat kiegyenlíteni. Miután a munkavégzés közben szükség volt a homok deponálására is a homokbánya korai bezárása és a teljesítési határidő betartása érdekében, ezért összesen 2 545 000 forint deponálási költségre is igényt tartott.

Az alperes 2 843 750 forintot meghaladóan kérte a felperes keresetének elutasítását. Álláspontja szerint a felperessel 1900 Ft/m3 + áfa árban megegyezett, ez az ár átalányár volt és tartalmazta mind az anyagköltséget, mind a munkadíjat. Az elszámolást a beépített tömör mennyiség figyelembevételével kell elvégezni, az általa mért mennyiség 7250 m3. Azt állította, hogy figyelmeztette a felperest arra, hogy 1900 forintos egységárnál többet nem tud fizetni; ha ezt a felperes nem fogadja el, akkor hagyja abba a munkát.

Az elsőfokú bíróság kijavított ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 11 638 069 forintot, ennek 2002. január 25. napjától a kifizetés napjáig járó, a mindenkori költségvetési törvényben meghatározott mértékű késedelmi kamatát, valamint 969 667 forint perköltséget. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. A lefolytatott tanú-, és okirati bizonyítás során 44

feltárt adatok mérlegelésével azt állapította meg, hogy a felek között a vállalkozói díjra vonatkozóan megállapodás nem jött létre, az alperes által felajánlott díjat a felperes nem fogadta el. A vállalkozási szerződés lényeges tartalmi eleme a díj, az ebben történő megállapodás hiánya azt eredményezi, hogy a felek között a Ptk. 205. § (1) bekezdése értelmében a szerződés érvényesen nem jött létre. A felperes ugyanakkor munkát végzett az alperes részére, ezért az alperes a Ptk. 361. § (1) bekezdése alapján köteles a vagyoni előnyt megtéríteni. A felperes a kialakult piaci viszonyok figyelembevételével

igényelheti

az

alperesi

gazdagodás

megtérítését, ennek összege a bedolgozott feltöltés összköltségét számítva bruttó 3 058,5 forint/m3. A szakértő által kimutatott földfeltöltés mennyiségét 10%-kal növelt értékben fogadta el 7559 m3-ben, így a földfeltöltés értékét 23 119 201 forintban határozta meg.

Az elsőfokú bíróság a kihallgatott tanúk vallomása alapján arra a következtetésre jutott, hogy a felperes teljesítése során depóniákat képzett. Erre szükség volt ahhoz, hogy az alperes igényeinek megfelelően a feltöltési munkákat folyamatosan végezhesse. A szakértői nyilatkozatban foglalt egységár alapján laza mennyiségű földre vetítve ennek költségét 2 893 868 forintban határozta meg. Mivel a felek között számla kibocsátásának alapját képező érvényes szerződés nem volt, így megállapítása szerint a felperest számla kiállítási kötelezettség nem terhelte; az alperest a gazdagodás bekövetkeztével kötelezte késedelmi kamat megfizetésére.

A másodfokú bíróság az alperes fellebbezése folytán meghozott jogerős ítéletében az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta, az alperes marasztalásának összegét 8 881 453 forintra leszállította, a kamatfizetés kezdő időpontját 2003. december 3. napján állapította meg, a kamat mértékét évi 11%-ra csökkentette, és rendelkezett a 45

perköltség leszállításáról is. Az ítélet indokolása szerint az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy a felek között nem jött létre a vállalkozási szerződés. Hivatkozott a Ptk. 216. § (1) bekezdésében és a BH 1996/584. számú eseti döntésben foglaltakra, miszerint a szerződést jogszabály ellenkező rendelkezése hiányában akár szóban, akár írásban lehet kötni; a szerződési akaratot ráutaló magatartással is kifejezésre lehet juttatni. A felek magatartását olyan ráutaló magatartásnak értékelte, amely szerint a felek a felperes munkájának

ellenértékét

a

munkavégzés

idején

hatályos

ármegállapító szabályok alkalmazásával, utólagosan egy reális középárban fogják megállapítani. Ilyen ármegállapító szabályok hiányában pedig nyilvánvalóan a munkavégzés idején - a helyben szokásos, hasonló munka - piaci ellenértékét figyelembe véve - kell a reális vállalkozói díjat meghatározni.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bírósággal egyezően a kiegészítő szakértői véleményben foglalt díjjal számolta el a felperes által elvégzett munkát. Elfogadta a felperes javára a deponálás költségét is. Álláspontja szerint a kavicsbányák nyitvatartási időpontjára is figyelemmel a folyamatos munkavégzés érdekében indokolt volt a betöltendő homok deponálása. Nem talált kellő alapot a szakértő által megállapított mennyiségtől való eltérésre, miután a takart munka tekintetében felperest terhelte volna a bizonyítás. Így 6 758 m3 tömörített föld bedolgozását fogadta el, és erre vetítve számolta ki deponálási díjjal együtt a vállalkozó díját 23 256 453 forintban. Miután ebből kiegyenlítésre került 14 375 000 forint, a marasztalás összegét 8 881 453 forintra leszállította. A késedelmi kamat kezdő időpontja tekintetében hivatkozott az általános forgalmi adóról szóló törvény egyes rendelkezéseire, miszerint a felperest számla-kiállítási kötelezettség terhelte. Miután a felperes ezt elmulasztotta, ezért csupán a jogerős ítélet meghozatalától számítottan kötelezte az alperest a késedelmi kamat megfizetésére.

46

Az alperes felülvizsgálati kérelmében tartalmilag 2 843 750 forintot meghaladóan kérte a felperes keresetének elutasítását, és felperes költségekben való marasztalását. A Pp. 270. § (2) bekezdésére hivatkozással állította, hogy jogszabálysértő a másodfokú bíróság ítéletének azon megállapítása, miszerint a felek között nem jött létre árban való megegyezés, és a munkavégzés idején hatályos ármegállapító szabályok, illetve a helyben szokásos piaci ár alkalmazásával kell elszámolni. Véleménye szerint a vállalkozói díjban történő megegyezés szabad megállapodás tárgya, így az ár megállapítása nem szakértői kérdés. Változatlanul állította, hogy a perbeli szerződés, mint átalányáras szerződés 1 900 forint/m3-es egységáron jött létre, hiszen ilyen tartalmú alperesi közlést követően a felperes a munkavégzést megkezdte és be is fejezte. Az alperes tévesnek tartotta a deponálási költség felszámíthatóságát. A Ptk. 403. § (4) bekezdésére, illetve a Legfelsőbb Bíróság XXXII. számú Polgári Elvi Döntésére hivatkozással hangsúlyozta, hogy ez a munka többletmunkának minősül, így ennek költségeit a vállalkozó utóbb nem érvényesítheti. A deponálást a felperes saját kockázatára végezte, a megrendelő erre nézve utasítást nem adott. Az alperes felülvizsgálati kérelmében is hangsúlyozta, hogy az általa elismert összeg kifizetése számla hiánya miatt nem történt meg.

A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.

A felülvizsgálati kérelem alapos.

Elöljáróban meg kellett állapítani, hogy a Pp. 228. § (4) bekezdése szerint az elsőfokú bíróság ítélete 2 843 750 forint tőkeösszeg tekintetében jogerőre emelkedett, mivel az alperes fellebbezésében 47

az általa elismert 2 843 750 forintot meghaladóan kérte a felperes keresetének elutasítását. A Pp. 271. § a) pontja értelmében nincs helye felülvizsgálatnak az első fokon jogerőre emelkedett határozat - illetve határozat-rész - ellen, ezért a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálatot csak a jogerős ítélet vitatott része tekintetében folytatta le.

A Legfelsőbb Bíróságnak a felülvizsgálati eljárásban azt a jogkérdést kellett eldöntenie, hogy létrejön-e ráutaló magatartással a vállalkozási szerződés a megrendelő által megjelölt áron, ha a vállalkozó azt szóban ugyan nem fogadja el, de a felkínált munkát elvégzi; más szóval, lehet-e a szerződő felek között a helyben szokásos piaci ár alapján elszámolni, ha a felek eltérő szerződési árat jelöltek meg.

A Legfelsőbb Bíróság a fenti jogkérdés eldöntésénél abból indult ki, hogy a Ptk. 389. §-a szerinti vállalkozási szerződés létrejöttekor a vállalkozó a munka elvégzésére, a megrendelő pedig a díj kifizetésére vállal kötelezettséget. A megrendelő díjkikötése esetén a vállalkozó mérlegelheti, hogy a felajánlott díjért elvégzi-e a munkát. Erre tekintettel a szerződés megkötésekor a megrendelő van abban a pozícióban, hogy döntsön, elfogadja-e a vállalkozó árajánlatát vagy sem. A perbeli esetben azzal a szóbeli kijelentéssel, hogy a felperes nem fogadja el az alperes által megjelölt árat, nem nyert jogosultságot az ár egyoldalú meghatározására. Miután a felperes elkezdte a munkát, majd kb. 40 alap feltöltése után, amikor kérdésére az alperes maximum 1 900 forint/m3-es árat ajánlott, azt tovább

folytatta.

A

vállalkozó

ezen

magatartását

az

ár

elfogadásaként kell értékelni, mert legalább is belenyugodott abba, hogy amennyiben a megrendelő álláspontja nem változik, az általa ajánlott áron számolhatja el a munkát. A szerződést tehát a megrendelő ajánlatában szereplő áron létrejöttnek kell tekinteni. 48

A perbeli szerződés megkötésekor már nem voltak érvényben kötelező hatósági építőipari árak, ezért helyesen hivatkozott az alperes arra, hogy az ár a felek szabad megállapodásának tárgya, és a jelen esetben az ár kérdésében nem volt szükség a szakértői bizonyítás lefolytatására. Szükséges megjegyezni, hogy a BH 1996/584. számú jogeset eltérő tényállású ügy volt, mert abban a vállalkozó árat nem közölt, csak annyit mondott, hogy "nem fogunk összeveszni". Általános érvénnyel kimondható, hogy a vállalkozási szerződés ráutaló magatartással történő létrejöttének megállapítása esetén a bíróság a vállalkozói díjat csak olyan összegben állapíthatja meg, amely a felek szerződési nyilatkozataiban is szerepelt. A piaci átlagár megállapítására csak a felek ilyen tartalmú nyilatkozatai alapján kerülhet sor. Miután az adott esetben az alperes kifejezésre juttatta felperes felé mind ügyvezetője, mind R. Z. főmérnöke útján, hogy maximum 1900 forint + áfa m3-kénti árat tud fizetni, ezért a Ptk. 389. §-a, valamint 402. §-a alapján a felperes ettől eltérő díjat a perben nem érvényesíthet. A felperes az eljárás során azt nem tudta bizonyítani, hogy az alperes a helyben szokásos vagy az országos piaci középár kifizetését vállalta volna, ezért a jogerős ítélet a díj kérdésében jogszabálysértő.

A Ptk. 403. § (4) bekezdésére és a kialakult bírósági gyakorlatra (Legfelsőbb Bíróság Határozatainak Hivatalos Gyűjteménye 2000/1/201. számú határozatra) figyelemmel tévesen állapították meg a bíróságok felperes javára a deponálás költségeit is. A kirendelt igazságügyi szakértő a tárgyaláson kérdésre kifejtette, hogy a depóniák képzése a munkaszervezéstől függött, utólag nem lehet megállapítani a műszaki szükségességét. A felek mindvégig csak köbméterenkénti egységárról tárgyaltak, ezért megállapítható, hogy szerződéses akaratuk - a ténylegesen elvégzett mennyiségtől függő átalányáras szerződés létrehozására irányult. Erre tekintettel a 49

felperesnek kellett volna bizonyítania, hogy a szerződött munkán kívül a depónia-képzéssel pótmunkát végzett. A 2002. november 14én megtartott tárgyaláson - a szakértő nyilatkozatát követően - a felperes képviselője maga is elismerte, hogy a felek a deponálásról kivitelezés

közben

nem

tárgyaltak,

vagyis

a

felperes

a

munkavégzéssel kapcsolatos ezen lényeges adatról az alperesnek említést sem tett. Ilyen irányú díjigényt nem tartalmazott sem a felperes árajánlata, sem a pert megelőző írásbeli felszólítása, sem a keresetlevele. Az nem vitatható, hogy az alperes depónia-képzésre vonatkozó utasítást nem adott, a műszaki szükségesség bizonyításra nem került, ezért a felperes az átalányáron felül deponálási költséget, mint pótmunkadíjat jogszerűen nem igényelhet.

A fentiek értelmében 6758 m3 tömörített föld bedolgozásáért 1900 forint + áfa egységáron a felperest 16 050 250 forint vállalkozói díj illetné meg, melyből az alperes eddig 14 375 000 forintot kiegyenlített. Miután a Pp. 228. § (4) bekezdése értelmében az elsőfokú ítéletnek a fellebbezéssel nem érintett része jogerőre emelkedett, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelemmel támadott részében megváltoztatta, és az alperesi marasztalás összegét 2 843 750 forintra és ennek a jogerős ítéletben meghatározott mértékű késedelmi kamatára leszállította. (Legf. Bír. Pfv. VII. 20.744/2004. sz.) 13. A felek jogai és kötelezettségei 49

A megrendelő, illetve a vállalkozó jogi és kötelezettségei részben

a munkafolyamatra, részben a teljesítésre vonatkoznak. A fentebb

49


50

már ismertetett részekre nem kívánok kitérni, csupán azokra melyekről még nem esett szó. Fontos szempontnak tartom, ezért részletesebben fejtem ki a vállalkozó költségvetésével kapcsolatos kérdéseket, amelyek a következők: A vállalkozói díj a vállalkozó által létrehozott szolgáltatás ellenértéke, magában foglalja nemcsak a vállalkozó szorosabb értelemben vett tevékenységének, munkavégzésének díját, hanem az annak során felhasznált anyagok, alakrészek értékét, az eredmény elérése

érdekében

tett

szükséges

ráfordításait

stb.

is.

A

jogszabálynak az a rendeltetése, hogy a vállalkozó a munkát saját költségén végzi el, azt jelenti, hogy a tevékenysége során felmerült kiadásokat neki kell előlegeznie. A vállalkozó költségviselése egyben tehát azt is jelenti, hogy a vállalkozó díját már a szerződés megkötésekor úgy kell meghatároznia, hogy az fedezetet nyújtson minden költségre és tisztességes hasznát abban érvényesítse. 50

Természetesen gyakorlatilag a szerződés megkötése után

előfordulhatnak olyan események, amelyek miatt az eredeti költségvetésben meghatározott összeg már nem fedezné a vállalkozó költségeit. Az ezzel kapcsolatos fontosabb megoldási módozatokat XXXIX. számú PED. - del módosított XXXII. számú PED tartalmazza, de a költségemelkedéseknek számtalan oka lehet. A XXXII. számú PED az alábbiakat állapította meg: " a.) A vállalkozó a szerződésben meghatározott díjért mindazokat a szolgáltatásokat köteles nyújtani, amelyek a szerződésszerű teljesítéséhez, megrendelt mű rendeltetésszerű használatának biztosításához szükségesek. A vállalkozó olyan szolgáltatása esetén, amelyre a felek kifejezetten nem állapodta meg, a bíróságnak körültekintően vizsgálni kell, hogy a szerződés nem terjedt-e ki erre a szolgáltatásra is. A szerződés valóságos tartalmának a megállapításánál fegyelembe kell venni a szerződés megkötését

50


51

megelőző

tárgyalásokat,

a

megkö9sékor

vagy

utóbb

tett

nyilatkozatokat, a felek ráutaló magaratását, a vállalkozás tárgyát, a mű jellegét és általában za eset összes körülményeit. Vizsgálni kell azt is, hogy a felek a szerződésüknek akár kifejezett nyilatkozattal történt,

akár

pedig

ráutaló

magártásukból

megállapítható

módosításával nem terjesztették-e azt ki az említett szolgáltatásra is. Ha a szerződés valamely szolgáltatásra kiterjed a vállalkozó, azért csak

akkor

követelhet

külön

díjazást,

ha

aggálytalanul

megállapítható, hogy a vállalkozási díj meghatározásánál erre a szolgáltatásra nem voltak tekintettel. Ebben az esetben a megrendelő a vonatkozó jogszabályokban meghatározott díjat, ilyennek hiányában pedig a szolgáltatás mennyiségének és minőségének megfelelő díjat köteles a vállalkozónak megfizetni. b.) Ha a vállalkozói a szerződés - módosított szerződés - kereteit meghaladó szolgáltatás is nyújtott a megrendelő részére, e szolgáltatás tekintetében a felek közötti jogviszony a megbízás nélküli ügyvitel szabályainak megfelelő alkalmazásával rendezhető. Erre tekintettel több olyan GKT megalkotására került sor, amelyek utalásszerű megjelenítése ezen a helyen indokoltnak látszik. Ilyenek például

a

különleges

körülmények

között

keletkezett

többletköltségek viselésére vonatkozó GKT 78/1973. számú állásfoglalás, vagy ha a vállalkozó a költségvetésben előírtnál drágább anyagot használ fel. A megoldás általában a szerződés módosításának szükségességét veti fel. Ez következik a XXXII. PED a) pontjában foglaltakból . A szerződésben meghatározott vállalkozói díj emelésére egyébként akkor van lehetőség, ha "..erről a szerződésben külön megállapodtak, vagy akkor, ha aggálytalanul megállapítható, hogy a vállalkozói díj meghatározásának a szerződésben egyébként megjelölt szolgáltatásra nem voltak tekintettel" (LB P. törv. V. 20924/198) Ez az eseti döntés felveti az ún. többletmunka, illetőleg pótmunka fogalma tisztázásának szükségességét, mint a vállalkozó költségét jelentősen befolyásoló és a gyakorlatban sok voltát kiváltó kérdéskörben. 52

A törvény 200. §-ának (1) bekezdése értelmében a felek a szerződésre

vonatkozó

rendelkezésektől

egyező

akarattal

eltérhetnek, ha a jogszabály eltérést nem tiltja. A magánszemélyek vállalkozási szerződéseivel kapcsolatban az eltérés általában nem tiltott, s így a mindennapi életben a vállalkozói munkánál a szerződés megkötésénél kialakult az előleg rendszer, amikor is magánszemély

megrendelő

a

vállalkozó

költségére

közös

megegyezéssel megállapított pénzösszeget előzetesen folyósít. Ez szükségessé teszi egyes esetekben részben a vállalkozó anyagi eszközeinek korlátozottsága, részben a biztonságnak követelménye, hiszen a megrendelő anyagi helyzetét nem mindig ismeri, a jövőbeli alakulását pedig nem is ismerheti. A gazdálkodó szervezetek forgóeszköz- és hitelellátása a költségek vállalkozói fedezetével kapcsolatban a magánszemélyekhez hasonló gondokat általában nem vet fel, de az ellenszolgáltatásról való előzetes gondoskodás kivételesen ezen a területen id indokolttá válhat. A Ptk. 200. §-a (1) bekezdésében foglaltakra tekintettel nem kizárt annak a lehetősége, hogy a felek szerződésükben köthessék ki az előzetes fedezetbiztosítást, illetőleg annak elmaradása esetére azokat a szankciókat, amelyek korábban jogszabályból következtek. A megrendelő gazdasági tevékenységének eredménye döntően a költségtényezőkről, ezek helyes kezelésétől függ. A Ptk. ebben a kérdésben védi a vállalkozó érdekeit. A megrendelőnek széles körű utasítási joga van, ezzel azonban a Ptk. 392. §-ának (1) bekezdése szerint nem teheti a teljesítést terhesebbé, tehát nem növelheti meg a munkavégzés reális költségit sem. Az összes költség viselése azonban csak a fő szabály, a felek ettől szerződésükben eltérhetnek. Lehetséges, hogy a vállalkozás teljesítéséhez szükséges anyagokat a megrendelő adja, a megrendelő által rendelkezésére bocsájtott munkahelyen a megrendelő bocsájtja rendelkezésre az energiát is, a megrendelő átvállalja az anyagok szállítását vagy egyes gépeinek, berendezési tárgyinak átengedésével segíti elő a vállalkozás tejesítését. Az ilyen megállapodás a felektől a szerződéskötéskor nagy körültekintést kíván. A költségek viselése terhét általában 53

kétféle módon rendezetik. Vagy a vállalkozási díj meghatározásánál veszik figyelembe, hogy a költségek egy részét a megrendelő viseli, vagy pedig a vállalkozási díjat globálisan, az összes költség figyelembevételével állapítják meg, megrendelő által nyújtott szoláltatásokat pedig megfelelő módon mérik, illetve értékelik és azok értékét a vállalkozó a megrendelőnek megtéríti, vagy levonja a vállalkozási díjból. A megrendelőnek az a kötelezettsége, hogy a vállalkozás teljesítéséhez szükséges anyagokat a vállalkozó rendelkezésére bocsássa, feltétele annak, hogy a vállalkozó a szerződést teljesíteni tudja. E kötelezettség nem teljesítése, vagy olyan jelentős késedelme, amely miatt a vállalkozó a teljesítéshez szükséges munkálatokat nem tudja elvégezi, alapot ad arra, hogy a vállalkozó elálljon a szerződéstől. A bírósági gyakorlat az ilyen esetekben a Ptk. 393. §-ának (2) bekezdését alkalmazza. A munkavégzés megszervezése 51

A Ptk. 391. §-ának (1) bekezdés második mondata szerint a

vállalkozó köteles munkavégzést úgy megszervezni, hogy biztosítsa a munka gazdaságos és gyors befejezését. A munka gazdaságos és gyros befejezésének mind a közérdek, mind a magánérdek szempontjából

nagy

jelentősége

van.

A

munkavégzés

megszervezése kizárólag a vállalkozó joga és kötelezettsége, ezt saját felelősségére és kockázatára végzi. Ebből a szempontból van jelentősége a Ptk. 392. § (1) bekezdésének, amely ugyan a megrendelő utasítási jogáról szól, de azzal a korlátozással, hogy az utasítás nem terjedhet ki a munka megszervezésére. A Ptk. tehát egy igen fontos általános jellegű szabályt fogalmazott meg. A megrendelő utasítási joga, nem jogosítja fel arra, hogy beleszóljon a munkaszervezésbe annak meggyorsítása végett, vagy olyan intézkedéseket

követeljen,

amelyek

a

munkavégzést

gazdaságosabbá teszik. A megrendelőnek arra van joga, hogy a

51


54

vállalkozótól a teljesítési határidő megtartását és a szolgáltatás megfelelő

teljesítését

követelje,

illetve

a

szerződésszegés

jogkövetkezményeit érvényesítse. A munka megszervezésére vonatkozó rendelkezés azonban csak főszabály, ettől a felek közös megállapodással eltérhetnek. Ennek leginkább kézenfekvő esete az, hogy a munkavégzés egyes feltételeit a megrendelő biztosítja. Ezen felül is megállapodhatnak azonban a felek

abban,

hogy

megszervezésében

a

a

megrendelő

munkafolyamat

a

egyes

munkafolyamat elemeit

alkotó

technológiai műveletekben, bizonyos tevékenységekben rész vesz. Az ilyen együttműködésről a felek szintén nagy körültekintéssel, kölcsönös kötelezettségek egyértelmű és célszerű meghatározásával kell megállapodniuk. A megrendelő utasítási joga 52

A vállalkozó tevékenységét a megrendelő érdekében végzi, annak

célját, elképzeléseit valósítja meg, esetleg valamely feladatának teljesítését segíti elő. A megrendelői érdek egyes esetekben nemcsak a vállalkozási szerződés eredményének bevárásában, annak hasznosításában áll, hanem abban is, hogy a munkavégzés figyelemmel kísérése során vagy attól függetlenül felmerült kívánságát

vagy

elképzeléseinek

időközi

módosulását

a

vállalkozóval kötelezően közölje. Értelmetlen és céltalan lenne olyan eredmény létrehozása, amely a megrendelő szükségleteinek kielégítésére valamilyen okból nem lenne alkalmas. Ezét rendelkezik úgy a Ptk., hogy a vállalkozó a megrendelő utasítása szerint

köteles

eljárni.

Az

utasítási

jog

azonban

nem

kezdeményezheti azt, hogy a vállalkozó munkáját dezorganizája, vagy nagyobb terhet rójon rá, mint amelyet a szerződés megkötésekor díjának kalkulálásakor számításba vett. Ha a körülmények vagy a megrendelő akaratának változása folytán a

52


55

vállalkozóra az eredetileg szándékoltnál vagy elképzeltnél terhesebb tevékenység hárulna, a megrendelő egyoldalú utasítás helyett a felek szerződésmódosítással

igazíthatják

megállapodásukat

az

új

követelményekhez. Az operatív önállóságból következik az a jogosultság, amely szerint az egyes munkák elvégzésének sorrendjét a vállalkozó maga állapítja meg, nem jogosítja fel őt arra, hogy a költségvetéssel szemben többletköltséget okozzon, az építési munkákat drágábbá tegye. Ezzel kapcsolatban mondja ki a bírói gyakorlatot tükröző a GKT 9/1976. és GKT 1/1985. számú állásfoglalásokkal módosított GKT 78/1973. számú állásfoglalás, hogy "a különleges körülmények között keletkezett többletköltségek csak megállapodás alapján, illetve megfelelő szerződés kikötés módosítása esetén számíthatók fel. Egyébként ilyen esetben a szerződés a Ptk. 201. §-ában meghatározott feltételek mellett megtámadható" illetőleg a GKT 79/1973. számú állásfoglalás, hogy " ha a kivitelező a költségvetésben leírtnál drágább anyagot használ fel, ez a kikötött ellenérték emelkedését csak akkor vonhatja maga után, ha a felek a szerződésüket e részben - kifejezett nyilatkozatukkal vagy ráutaló magatartásukkal módosíthatják. Ennek hiányában, ha a drágább anyag felhasználását rendkívüli körülmény indokolja, a Ptk. 241. §-a lapján szerződésmódosításnak lehet helye. "53 A törvény rendelkezései általában dizspozitív jellegűek, ezrét a 392. § (1) bekezdésétől való eltérés is kifejezetten megengedett, ezt a bírói gyakorlat is figyelembe veszi, ami lehetővé teszi a szerződés érintett tartalmának a szolgáltatás számtalan és sokszor különleges változatára tekintettel a technikai és más kívánalmakhoz való rugalmas alkalmazkodást.

53


56

A vállalkozó figyelmeztetési kötelezettsége 54

A törvény a vállalkozó haladéktalan figyelmezetési kötelezettségét

megállapító rendelkezést tartalmazza, amely minden olyan körülményre vonatkozik, amely a szerződésből eredő és a vállalkozót terhelő kötelezettség teljesítését veszélyezteti, vagy gátolja. A vállalkozó figyelmeztetési kötelezettsége a vállalkozás két fontos tényéhez, a megrendelő által adott utasításhoz, illetve anyaghoz kapcsolódik. Az értesítés a teljesítés akadályára vonatkozik,

a

figyelmeztetés

viszont

a

munkafolyamathoz

kapcsolódik. A Ptk. 392. §-ának (3) bekezdése értelmében: Ha a megrendelő alkalmatlan anyagot vagy pedig célszerűtlen vagy szakszerűtlen utasítást ad, erre a vállalkozó köteles őt figyelmeztetni. A figyelmeztetés elmulasztásából eredő kárért a vállalkozó felelős. Ha azonban a megrendelő a figyelmeztetés ellenére utasítását fenntartja, vagy nem szolgáltat megfelelő anyagot, a vállalkozó a szerződéstől elállhat. Ha nem áll el, a kapott anyaggal, illetőleg a megrendelő utasítása szerint a megrendelő kockázatára köteles a munkát elvégezni. Súlyosabb esetekben a törvény a figyelmeztetésen felül további kötelezettséget is előír: a munka elvégzésének megtagadását. A vállalkozó a megrendelő által adott anyaggal, illetve utasítás szerint nem végezheti el a munkát, ha az jogszabály vagy hatósági rendelkezés

megsértésére vagy az

élet-és

vagyonbiztonság

veszélyeztetésére vezetne. Ha az anyag nem megfelelő, azt szakmai ismeretinél, szaktudásánál fogva a vállalkozónak kell észlelni, és ezért törvényes kötelessége a megrendelő figyelmeztetése. Ezt jól példázza az az eseti döntés, amelyben a Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy nincs helye kármegosztásnak, ha a vállalkozó nem figyelmeztette a megrendelőt arra, hogy az - szerződésellenesenalkalmatlan munkagépet bocsátott a rendelkezésére, és nem tagadta

54


57

meg a munkavégzést. Az ezzel összefüggésben keletkezett kárt egyedül a vállalkozónak kell viselnie (LB GF. I. 31 133/1986). A 392. § (1) bekezdése a vállalkozót a megrendelő utasítása szerint eljárásra kötelezi. Lehetséges az, hogy a megrendelő utasítása végrehajthatatlan, illetve nem teszi lehetővé a kívánt eredmény elérését, esetleg gazdaságtalan többletköltség felmerülését vonja maga után. Ilyen kor ismét előtérbe kerül a vállalkozó szakismeretéből eredő kötelezettség, a megrendelő felvilágosítása utasításának helytelenségéről. Ha a megrendelő a figyelmeztetést nem fogadja el, az utasításról nem tér el, vagy az alkalmatlan anyag helyett nem szolgáltat megfelelőt, a vállalkozót választási jog illeti meg a szerződéstől való elállás vagy a megrendelő kockázatára való munkavégzés között. Az előző két variáns közül valamelyiket választania kell, arra azonban nincs joga, hogy "műszaki okokra" hivatkozással egyoldalúan eltérjen a megrendelő fenntartott utasításától. Előfordul időközi vállalkozó figyelmeztetési kötelezettségét. Ilyen esetre adott iránymutatást az a bírósági határozat, amely szerint, ha a tervezési szerződés megkötése és a tervdokumentáció elkészítése közötti időszakban a tervezés módja tekintetében jogszabály eltérő, szigorúbb követelményt ír elő, a tervező a megrendelőt köteles erre figyelmeztetni, és ha a megrendelő ennek folytán célszerűtlenné, szakszerűtlenné vált utasításához továbbra is ragaszkodik a szerződéstől elállhat. Még tovább ment a Legfelsőbb Bíróság azzal az eseti döntésével, mellyel kimondta, hogy "Javítási, felújítási munkáknál is terheli a vállalkozót a jogszabályban (Ptk. 392. §(2) bek.) előírt tájékoztatási kötelezettség. Ez teljesen természetes abban az esetben, ha a megrendelő a más kivitelező által készített "mű" hibáinak kijavítását rendeli meg harmadik (jogi) személynél, hiszen itt az eredmény a megfelelő javítási munka elvégzése, vagy nem "javításról", hanem önálló, eredménykötelmet előíró munka elvégzéséről volt szó. A bíróság a döntés indokolásában külön szükségesnek tartota hangsúlyozni, hogy „...felperes arról sem tájékoztatta az alperest, 58

hogy a kért tetőújítás időpontjában lejtésmentes felületű tetők kivitelezése már nem volt engedélyezett... „az adott tető lejtésmentes kialakítás is már tilos volt. Ez tehát a kivitelező felperest az adott módon való felújítás megtagadására kellett volna késztesse. Még erőteljesebben adott hangot a Legfelsőbb Bíróság a javításra kötelezett javítási "munka-megtagadási" kötelezettségének egy másik ügyben, amelynek tárgya: egy tv-torony alapozási munkájánál a kivitelező által alkalmazott, nem megfelelő minőségű cement miatt az alap megsüllyedt, veszélyessé vált. A szakértők által kidolgozott javítási költségek közül a megrendelő az ún. "C" variánst fogadta el, és bár a szavatossági felelőssége alapján javításra kötelezett kivitelező "tiltakozott" a javítási munka ilyen módon történő végzése 55

ellen, a bírói döntés szerint: "A fokozott élet- és vagyonbiztonsági

veszélyezettség esetén a kivitelezőnek (a javításra kötelezettnek) a tervező által javasolt kijavítási mód ellen nem leég "kifejezetten tiltakoznia" hanem ha azt aggályosnak tartja, a kijavítás meg kell tagadnia". Az előbbiekkel kapcsolatban felmerül az a kérdés, hogy a vállalkozó elállási joga és adott esetben fennálló szerződéskötési kötelezettsége összhangban vannak-e egymással, hiszen az utóbbi kötelezettség indoka éppen az, hogy nemzetgazdasági vagy más fontos szempontból kiemelt vállalkozás megvalósulását jogi eszközök is biztosítják. A helyes álláspontnak az látszik, hogy nincs kollúzió a két rendelkezés között, mert a nemzetgazdasági érdek nem akármilyen, hanem a célját betöltő, a konkrét szükségletet kielégítő vállalkozási szerződés telejésítését kívánja meg, és ha a megrendelő magatartása a szakvállalkozó figyelmeztetésének elutasítása ezt nem teszi lehetővé, a vállalkozó elállási jogának gyakorlás nem jelenti a társadalmi érdek sérelmét. A vállalkozó választási jogával kapcsolatban a közérdeknek a kívánalmát a Ptk. 392. § (4) bekezdése határozottan kifejezi, mert ez megtiltja a megrendelő által adott anyaggal vagy utasítás szerint a munkavégzést, ha ez a jogszabályt vagy

55

hatósági

rendelkezést

sértene,

vagy

az

élet-és


59

vagyonbiztonságot veszélyeztetné. Ezekben az esetekben a választási lehetőség megszűnik, a vállalkozó nem tehát mást, minthogy eláll a szerződéstől. Ez a rendelkezés is alátámasztja az elállási jog és a szerződéskötési kötelezettség kapcsolatára vonatkozólag

előbb

kifejtetteket.

Az

ismertetett

tilalmi

rendelkezések első csoportjába tartoznak többek között a különböző létesítmények és berendezések létrehozásra és üzembe helyezésére vonatkozó hatósági előírások, ide értenők a szabványok és újabb a környezetvédelmi előírások is. Az utóbbi szempontból jelentő a GK 25. sz. állásfoglalás, amely kimondja, hogy a vállalkozót figyelmeztetési kötelezettség terheli a megrendelő olyan utasításával szemben, amelye szerint valamely beruházást a környezetvédelem következményeinek,

illetőleg

előírásainak

mellőzésével

kell

megtervezni vagy kivitelezni. Ha a megrendelő az utasítását a figyelmeztetés ellenére fenntartja, a vállalkozó a munkát nem végezheti el. Esetenként már a tervezőnek figyelmezetnie kell a megrendelőjét a környezeti károk esetleges keletkezésére a terv megvalósítása esetére, mert e nélkül a nem vállalhat, a megrendelő nem jut döntési helyzetbe a beruházás megvalósítását illetően. Ezért mondta ki a Legfelsőbb Bíróság, hogy a tervezőnek figyelmeztetni a megrendelő arra, hogy a szerződésük alapján szolgáltatott tervek elegendőek a környezetvédelmi követelményeknek megfelelő zajszinten működő berendezés megvalósítására. A munkahely átadása a vállalkozó részére 56

A vállalkozási szerződések jelentős részében a vállalkozó

munkáját nem a saját műhelyében, telepén üzemében végzi, hanem a megrendelő által kijelölt helyen. Ilyen esetekben a szolgáltatás tejesítésének feltétele, hogy a vállalkozó a munkahelyet megkapja. Azt, hogy a munkát hol kell elvégezni, a vállalkozás természetétül függ. Az esetek nagyobb részében azonban a munkahely

56


60

megválasztása a vállalkozó döntésére tartozik: saját magának kell gondoskodni a munkavégzés helyéről. Igen gyakori azonban az az eset is, amikor a munkafolyamat csak meghatározott helyen végezhető el, mégpedig olyan ingatlanon, amely felett a rendelkezés joga a megrendelőt terhelik. Ebből ered a megrendelőnek az a kötelezettsége, hogy a munkahelyet a vállalkozó rendelkezésére bocsássa. Ez a kötelezettség kétirányú: térbeli és időbeli. A 393. § (1) bekezdése azt írja elő, hogy a munkahely alkalmas állapotban legyen, vagy is hogy ott munkát lehessen végezni Az szobafestőnek tehát megfelelően kiürített helyiséget, a kőművesnek akadálytól megtisztított teret, üzemi rekonstrukciónál az üzem működése által nem gátolt területet, beruházások esetén műszakilag is elkészített, építésre, felvonulásra, anyagtárolásra alkalmas földterületet kell átadni. Általános a bírósági gyakorlat abban, hogy a munkaterület szolgáltatására vállalt kötelezettség a munka megkezdésének feltételeihez szükséges intézkedések megtételét is magában foglalja. A Legfelsőbb Bíróság kimondta azt, hogy ha a megrendelő vállalja, hogy a tereptrendezést végző vállalkozó részére valamennyi földalatti vezetéket feltüntető közműfeltárási tervet szolgáltat, a vállalkozónak nem feladata z átadott tervből hiányzó vezeték nyomvonalának felkutatása (LB Gf. U, 30305/1986-BH 1987/3. sz. 90.) Igen sok vita, sőt kár származik abból, hogy a felek között a munka megkezdésekor vagy az után keletkezik nézeteltérés a tekintetben, hogy a munkahely alkalmas-e a munkavégzésre. A jogszabályban előírt "alkalmas állapot" gyakran a megállapodás, illetve szerződési kikötés tartalmától függ. Előfordul az is, hogy a szerződésen vállalt kötelezettségét nem tejesítő megrendelő helyett a munkaterületet a vállalkozó önként teszi a munkavégzésre alkalmassá. Ebben az esetben

jogosult

telhet

az

ezzel

kapcsolatos

költséginek

érvényesítésére (LB Gf. VI. 30882/1977.-BH 1987/2. sz. 82.) A törvény kifejezetten nem rendelkezik arról, hogy a megrendelő kellő időben köteles a munkahelyet a vállalkozónak átadni. Ennek azonban jelentősége van a szolgáltatás kikötött időben való tejesítése 61

szempontjából, hiszen a függő kivitelezési késedelem esetében mindkét szerződő fél azonos időtartamra vonatkozóan kötbérben nem marasztalható, mert a jogosult késedelme a kötelezett késedelmét kizárja. (LB Gf. IV. 31183/1981-BH 1984/5. sz. 198.) Ezért a feleknek a szerződésben a munkaterület átadásának időpontját általában meg kell határozniuk. Ilyen kikötés hiányában a megrendelő a munkahelyet olyan időben köteles átadni, hogy a vállalkozónak a technológiai és egyéb körülményekre tekintettel a munka végzéséhez szükséges idő a teljesítési határidő lejártáig rendelkezésére álljon. A 393. § (2) bekezdése a munkahely (1) bekezdésében előírt átadását azzal is ösztönzi, hogy a vállalkozót feljogosítja a munka megkezdésének megtagadására, mindaddig, amíg a megrendelő az említett kötelezettségének eleget nem tsz. Felvetődhet az a kérdés, hogy ha a felek a munkahely fokozatos több részben való átadásában állapodtak meg és így az első rész átadása után a vállalkozó a munkát már

megkezdte,

bocsátásának

további

elmaradása

részmunkahely

esetén

a

munka

rendelkezésére folytatását

is

megtagadhatja-e. A rendelkezés céljából kiindulva igenlő választ kell

adni.

A

megrendelőt

terhelő

munkahely-szolgáltatási

kötelezettség elmulasztásának további következménye, hogy ha a megrendelő a vállalkozó által megszabott megfelelő határidőn belül nem tejesít, a vállalkozó elállhat a szerződéstől, és kártérítési követelést érvényesíthet. Ebből a rendelkezésből kifolyólag az a kérdés igényel megvilágítást, hogy mikor megfelelő a vállalkozó által megszabott határidő. A megfelelő határidő fogalmával jelenleg még a bírósági gyakorlatban alkalmazott GK 3/1978. sz. állásfoglalással módosított GKT 61/ 1973. sz. állásfoglalás foglalkozott, amely szerint a megfelelő határidő azt jelenti, hogy az reális. Azt a vállalkozó nem önkényesen, tetszése szerint állapítja meg, hanem figyelemmel kell lennie az eset összes körülményeire, a konkrét teljesítési érdekre és a másik fél lehetőségeire is. A konkrét teljesítési érdek a vállalkozó oldaláról azt jelenti, hogy a megjelölt határidőig feltétlenül meg kell kapnia a munkahelyet, mert csak 62

ebben az esetben tud a szerződésben kikötött időben teljesíteni, a megrendelő lehetősége pedig azt foglalja magában, hogy a munkahely

rendelkezésre

bocsátására

valóban,

megfelelő

intézkedések megtételével képes legyen. Az első helyen említett összes körülmények az előbbieket módosíthatják. A bírósági gyakorlat egyébként szigorúan értelmezi a megfelelő határidő fogalmát, és minden esetben vizsgálni rendeli ezt a kérdést, még akár a másodfokú eljárás során is. Meg kell jegyezni, hogy ha a felek a szerződésükben

a

munkahely-szolgáltatási

kötelezettség

elmulasztása miatt kötbérszankcióban megállapodnak, akkor természetesen nincs akadálya, hogy a vállalkozó a szerződés nem teljesítése miatt kötbért érvényesítsen. A megrendelő ellenőrzési joga A munkafolyamat tekintetében a megrendelőnek további fontos joga az ellenőrzése. 57

A Ptk. 394. §-ának (1) bekezdése szerint a megrendelő a vállalkozó

munkavégzését a felhasználásra kerülő anyagot ellenőrizheti; a szerződésben, illetve a jogszabályban meghatározott esetben pedig ellenőrizni köteles. Nem mentesül a vállalkozó a felelősség alól, ha a megrendelő az ellenőrsét elmulasztotta vagy helytelenül végezte el. Fontos leszögeznünk, hogy a megrendelőnek érdeke fűződik ahhoz, hogy már a munka végzése közben is ellenőrizze azok betartását, és ha azt tapasztalja, hogy valamilyen anyag vagy munkafolyamat, illetve részmunka nem megfelelő, erre a vállalkozót figyelmeztesse s a hiba kijavítására vagy a kívánatos munkavégzésre felhívja. Az ellenőrzés fő célja, hogy a vállalkozó a szolgáltatást megfelelő minőségben teljesítse. Természetesen az ellenőrzés irányulhat más célra is, például arra, hogy nem fenyeget - e tejesítés késedelmének a veszélye. Ezáltal elkerülhető az, hogy a hiba észlelése olyan időben történjék, amikor már nem lehet azon

57


63

változatni, vagy a javítási nehézséggel s nem is teljesen eredménytelenül járna. A kellő megrendelői ellenőrzés esetleges jelentős károk bekövetkezését is elkerülhetővé teszi. Olyan bonyolult esetben, amikor a szolgáltatást sokféle műszaki és minőségi követelménynek megfelelően kell teljesíteni, indokolt az ellenőrzési kötelezettség kikötése. Jogszabály viszont csak egy esetben teszi kötelezővé az ellenőrzést maga a Ptk. az építési szerződések körében. Az ellenőrzést végezheti a megrendelő saját maga, de ezzel mást is megbízhat a megfelelő szakértelem érdekében. Megbízható ezzel a tervező, de más is. Ilyen esetekben a megbízott az ellenőrzést a megrendelő nevében és az ő javára végzi, ezért a tevékenységét úgy kell tekinteni, mintha maga a megrendelő járt volna el. A kivitelező tehát nem hivatkozhat a megrendelő ellenőrzésének elmulasztására. Az ellenőrzés mindkét fél érdekeit szolgálja. Azonban a törvény nagyobb hangsúlyt fektet a vállalkozó felelősségére. A hibás teljesítésért a megrendelő ellenőrzési kötelezettségének

elmulasztása

vagy

helytelenül

végzésétől

függetlenül a vállalkozó felel. Ez a szabály abban az esetben az irányadó, ha a megrendelő az ellenőrzéssel szakembert bízott meg. A Legfelsőbb Bíróság a hibás teljesítés következményit a vállalkozóra hárította, amikor a megrendelő műszaki ellenőrzésének észlelnie kellett volna, hogy a vállalkozó egyes munkaműveleteket nem végezte el, másokat pedig rosszul végzett. Még akkor sem tulajdonított jelentőséget az ellenőrzési kötelezettség helytelen teljesítésének, amikor a megrendelő az ellenőrzéssel magát a tervezőt bízta meg és nem észlelte. A megbízott mulasztását ugyanis a megrendelő és a vállalkozó viszonyában úgy kell elbírálni, mint a megrendelő saját mulasztását. Más a helyzet a megrendelő és a megbízott viszonyában: itt a megbízott megbízására vonatkozó szabályok szerint felelősség tehető .A megrendelőnek az ellenőrzést úgy kell végezni, hogy ezzel a vállalkozót a munkában fel ne tartsa vagy kárt ne okozzon. Ha egyes munkarészeket a vállalkozó beépít vagy más módon eltakar és ezt követően az ellenőrzés a munka egy részének újbóli elvégzését tenné szükségessé a vállalkozó a 64

megrendelőt a beépítésről, azaz az eltakarásról értesíti. Ha a megrendelő teljesítés ellenére az ellenőrzést elmulasztja, később a beépített munkát csak akkor ellenőrizheti, ha az újból végzett munkával kapcsolatos költséget a vállalkozónak megfizeti. Az olyan esetekben, amikor az ellenőrzés rendszeressége indokol, helye, ha a felek ennek módját előre meghatározzák. A Ptk. csak az ellenőrzés elmulasztásának vagy helytelen elvégzést szabályozza, de nem terjeszkedik ki azokra a vitákra, amelyek az ellenőrzés során a munkavégzés vagy az anyagfelhasználás megfelelősség tekintetében 58

keletkeznek. Ezeket a vállalkozási szerződésre vonatkozóan a

rendelkezések alapján kell elbírálni.

14. A vállalkozó szellemi alkotásának védelme 59

A vállalkozónak rendelkeznie kell a tevékenységhez szükséges

szakismeretekkel. Előfordulhat azonban, hogy olyan szellemi alkotásnak is birtokában van, amely ugyan nem esik sem iparjogvédelmi szabályok, sem szerzői jogi törvény hatálya alá, de melyet a Ptk. 86. §-ának (3) és (4) bekezdése mégis védelemben részesít. A vállalkozó hozzájárulásához köti a megrendelő által a szerződés teljesítése során az általa megismert megoldásoknak vagy műszaki ismeretnek mással való közlését. Ezek az ismeret és tapasztalatok a szellemi alkotás használatára jogosult természetes vagy jogi személyeknek addig jelentenek előnyt, amíg közismertté nem válnak. Ezért a vállalkozónak a titoktartáshoz fontos érdeke fűződhet. Ezért rendelkezik a Ptk., hogy ha megrendelő a vállalkozó teljesítése révén új elgondolásról, megoldásáról vagy műszaki ismeretről szerez tudomást, ez a vállalkozó hozzájárulása nélkül mással nem közölheti. Ebből ered a vállalkozási szerződés egyik igen fontos sajátossága, a bizalmi jelleg. Helye az, hogy a felek a

58 59

Kovács László: A vállalkozási szerződés A Polgári Törvénykönyv magyarázata

65

szerződésben rögzítik és konkretizálják a titoktartási kötelezettséget, annak pontos tárgyát is körülírják. Ebből egyfelől a megrendelő biztos tudomást szerezhet arról, hogy milyen elgondolást, megoldást, ismeret vagy tapasztalatot nem szabad mással közölni, másfelől

hangsúlyosabbá

válik

a

titoktartási

kötelezettség

megsértésének következménye is. 15. A szerződés teljesítése A kérdés két oldalról, egyfelől a felek együttműködése másfelől külön – külön a vállalkozót és a megrendelőt terhelő kötelezettségek szempontjából vizsgáljuk

A felek együttműködési kötelezettsége 60

A Ptk. 277. § -ának (2) bekezdése szerint a felek a szerződés

teljesítésekor együttműködésre kötelesek. A kötelezettnek a tejesítés érdekében úgy kell eljárnia, hogy az adott helyzetben általában elvárható a jogosultnak pedig ugyanilyen módon elő kell segítenie az együttműködést. A felek együttműködése természetszerűen elsősorban

a

szerződésből

eredő

kötelezettségeik

pontos

teljesítésével valósítható meg. Mindig előfordulhatnak azonban a teljesítést akadályozó, megnehezítő körülmények. Ezúttal már a felek többletkötelezettsége, hogy oda hassanak, hogy a teljesítés szerződésszerűen történhessék. Az eredmény a munkafolyamatból következik, mégis egy meghatározott mű szolgáltatására irányuló vállalkozás esetén a munkafolyamat és a teljesítés bizonyos mértékben elkülönül, sőt ha a megrendelő nem él a munkafolyamat során őt megillető jogokkal a teljesítés mozzanata lesz a meghatározó. Tehát a felek együttműködése a teljesítésre

60


66

koncentrálódik. A vállalkozó kötelezettsége lesz az átadás lebonyolításának

előkészítése,

a

megrendelőé

pedig

a

zökkenőmentes átvétel feltételinek megteremtése. A szolgáltatás természetétől függ, amely különféle munkaszervezési, kellő szakértelemmel végzendő megvizsgálási feladatok ellátását kívánja meg. Természetesen más a helyzet, amikor a vállalkozási szerződés tárgya

rövidebb ideig tartó,

esetleg folyamatosan végzett

tevékenység. Ilyen esetben a munkafolyamat és a teljesítés elválaszthatatlan, így a felek együttműködése is egyaránt felöleli a vállalkozás mindkét elemét, az együttműködési kötelezettséget és az átadás-átvételt is. A felek együttműködéséhez elengedhetetlen a kölcsönös tájékoztatás. A szerződés teljesítését érintő minden lényeges körülményekről kötelesek egymást tájékoztatni. Az általánosság itt nem áll meg az általánosság körében, hanem konkrétnak és részletesnek kell lennie, ugyanis ennek elmaradása miatt a fél az ezzel okozott kár megtérítésére köteles. A teljesítés lebonyolításában az általános követelményeken felül a feleket konkrét kötelezettségek is terhelik. A teljesítés helye 61

A teljesítés helyének szabályai különbséget tesznek a felek

személye szerint. 278. § (1) A teljesítés helye a kötelezett lakóhelye, illetőleg székhelye, kivéve ha a) jogszabály eltérően rendelkezik, b) a szolgáltatás tárgyából vagy rendeltetéséből más következik, c) a szolgáltatás tárgya a felek által ismert más helyen van.

61


67

(2)Ha a szolgáltatás tárgyát a kötelezett lakóhelyétől, illetőleg székhelyétől különböző helyre kell küldeni, s azt, vagy valamely közbeeső helyet nem kötöttek ki teljesítési helyként, a teljesítés azzal történik meg, hogy a szolgáltatás tárgyát a kötelezett elküldés, illetőleg elszállítás végett a jogosultnak, a szállítmányozónak vagy a fuvarozónak átadja. Fogyasztói szerződés esetében a teljesítés a fogyasztó részére való átadással történik meg. (3) Ha a kötelezett a dolgot saját szállítóeszközével vagy megbízottja útján küldi a jogosultnak, a teljesítés helye az utóbbi lakóhelye, illetőleg székhelye. (4)Gazdálkodó szervezetek egymás közötti szerződéseinél a teljesítés helye - ha a jogosult más helyet nem jelöl meg - a jogosult székhelye (telephelye), illetőleg, fuvarozó közbenjöttével történő teljesítés esetén, a rendeltetési állomás. Jogszabály ettől eltérően rendelkezhet. A jogszabály a.) b.) és c.) pontja arra az esetre vonatkozik, ha a szerződés gazdálkodó szervezetnek nem minősülő felek között jött létre, vagy pedig csak az egyik fél gazdálkodó szervezet. Mint látjuk, más a helyzet akkor, ha a vállalkozási szerződést gazdálkodó szervezetek kötöttek egymással. Ekkor a hivatkozott paragrafus (4) bekezdésére is figyelemmel kell lenni. A teljesítés helye itt - ha a jogosult más helyet nem jelöl meg- a jogosult székhelye vagy telephelye, illetőleg fuvarozó közbejöttével történő teljesítés esetén a rendeltetési állomása. A felek személyétől függ tehát a szabályozásnak csak azokban az esetekben van jelentősége, amikor a teljesítési hely kérdése a szolgáltatás természetétől függ. A vállalkozási szerződések nagyobb részében azonban a teljesítés helyét a szolgáltatás természete határozza meg. Ilyen például, ha a szerződésben rögzített szolgáltatást egy adott helyen lehet elvégezni, illetve a szolgáltatandó eredményt, műveletet csak egy adott helyhez kötötten lehet létrehozni. A vállalkozás másik részében a vállalkozó 68

a munka elvégzésnek helyét szabadon választhatja meg, ami akkor valósul meg, ha a szolgáltatás mozgatható. Ebben az esetben a teljesítési hely megállapításának két esete lehetséges. Az egyik eset az, amikor a felek a vállalkozási szerződésben megjelölik a teljesítés helyét. A felek kilétének ebben az esetben nincs jelentősége, hiszen a szerződés feltételeinek a megállapítására vonatkozó szabadág független attól, hogy a szerződést gazdálkodó szervezetek kötöttéke. A másik eset az, amikor a felek a teljesítés helyében nem állapodnak meg. Ebben az esetben a felek kilététől függ a tejesítés helye és a Ptk. eltérő diszpozitív szabályozást ad. Amennyiben a szerződést nem gazdálkodód szervezetek kötötték, vagy csak az egyik fél minődül annak, a Ptk. 278. §-ának (1) bekezdése érvényesül. A teljesítés helye tehát ezúttal a vállalkozó székhelye. A vállalkozó székhely és telephelye azonban nem mindig esik egybe, ilyenkor a c.) pontban foglaltak az irányadóak, tehát teljesítés helye a vállalkozó telephelye lesz, mert ez a a felek által ismert más hely, ahol a szolgáltatás tárgya van. A gazdálkodó szervezetek között létrejött vállalkozási szerződés a Ptk. 278. §-ának (4) bekezdése értelmében a teljesítés helye a megrendelő székhelye vagy telephelye lesz, de joga van a megrendelőnek ehelyett, bármely más helyet egyoldalúan is kijelölni a teljesítésre. A teljesítés helyének tehát a mozgatható dologban megtestesült szolgáltatások esetében van jelentősége, mégpedig abból a szempontból, hogy az átadásátvétel hol történjék és ehhez képest kinek a terhére esik az ezzel kapcsolatos szállítás elvégzése. A másik fontos említendő dolog ebből a szempontból a kárveszély viselésével van összefüggésben. A teljesítéssel ugyanis a kárveszély a másik szerződő félre száll át a Ptk. 297. §-ának (2) bekezdésének külön rendelkezésének értelmében. 62 A vállalkozási szerződés teljesítése azonban nem mindig áll pusztán abból, hogy a vállalkozó a dolgot saját székhelyén vagy telephelyén

62


69

átadja a megrendelőnek. Gyakran a szolgáltatás tárgyát a kötelezett lakóhelyétől, illetőleg székhelyétől különböző helyre kell küldeni s azt, vagy valamely közbenső helyet nem kötötték ki tejesítés helyeként, a teljesítés által történik meg, hogy a s szolgáltatás tárgyát a kötelezett elküldés, illetőleg elszállítás végzett a jogosulnak, a szállítmányozónak vagy fuvarozónak átadja. A teljesítés következő eseteit kell számításba venni. Az első eset, amikor a tejesítés helye a felek megállapodása vagy a Ptk. diszpozitív rendelkezése szerint a 63

vállalkozó székhelye vagy a telephelye. A következő változások

alakulhatnak ki ebben az esetben: - a megrendelő saját mega szállítja el a dolgot, saját járművével. Ekkor a tejesítés helye a vállalkozó székhelye vagy telephelye lesz. - a dolgot a fuvarozó vagy szállítmányozó közbejöttével kell eljuttatni a megrendelőhöz. A tejesítés helye ott lesz, ahol a vállalkozó a dolgot átadja a szállítmányozónak vagy a fuvarozónak. Független itt abból a szempontból, hogy melyik fél rendelte meg a szállítmányozót, illetve fuvarozót. - a vállalkozó székhelye, illetve telephelye lesz a teljesítés helye a vállalkozó székhelye vagy telephelye lesz. - Vasúti, vízi vagy légi szállításban állapodtak meg a felek a vállalkozónak a feladási állomáson, hajókikötőben vagy a repülőtéren kell a fuvarozó részére átadni a küldeményt. Amikor a felek megállapodásukban nem a vállalkozó székelyében, illetve telephelyében állapítják meg a tejesítés helyét, a következő esetek jöhetnek szóba: - közúti szállítás esetén a megrendelő telepe vagy a szerződésben megjelölt egyéb teljesítési hely, - vasúti, légi, vízi szállítás esetén a rendeltetési állomás, amikor is a fuvarozótól a megrendelő veszi át a szállítmányt, - a felek megállapodásától függően egy közbenső hely. Nemzetközi fuvarozás esetén a megrendelő költségére és veszélyére történik a fuvarozás.

63


70

Ha a kötelezett a dolgot saját szállító eszközével vagy megbízottja útján küldi a jogosultnak, teljesítés helye az utóbbi lakóhelye, illetve székhelye. Amennyiben tehát a vállalkozás teljesítéséhez hozzá tartozik a dolognak a megrendelőhöz való szállítása vagy fuvarozása is, ez a tény meghatározza a teljesítési helyet is. Más megállapodás hiányában a gazdálkodó szervezetek egymás közti vállalkozási szerződése esetében a teljesítés helye a Ptk. diszpozitív rendelkezése szerint a megrendelő székhelye, telephelye, illetve az általa megjelölt más hely. A felek együttműködési kötelezettségéből következik, hogy a dolog átadás-átvételének, megvizsgálásának feltételeit a teljesítés helyén meg kell teremteniük. A fuvarozással kapcsolatos ügyekben egymás érdekében is el kell járniuk. A kárveszély viselésére vonatkozó szabályokból következik, hogy ebben az esetben, amikor a teljesítés a vasútra való feladással megtörtént a feladó akkor is követelheti, ha a küldeményt a megrendelő nem kapta meg. Viszont a címzett kárának megtérítését a fuvarozótól követelheti. Amennyiben a címzett a fuvarozóval szemben nem léphet fel sikerrel, mert a feladó a fuvarozási szerződést megszegte a megrendelő a vállalkozótól követelhet kártérítést.

A teljesítés ideje A teljesítés idejére a Ptk.-nak az általános szabályai a vállalkozói szolgáltatásra csak kis mértékben alkalmazhatók. A vállalkozói szerződés természetéből fakad, hogy a feleknek a szerződésben saját maguknak kell a teljesítés idejét meghatározniuk. A teljesítési idő meghatározás a vállalkozási szerződésnek, fontos, de nem lényeges feltétele. A vállalkozási szerződés tehát érvényesen létrejöhet a teljesítési idő meghatározása nélkül is. Ilyenkor a teljesítési időt a szerződéskötés körülményeinek és a felek feltehető akaratának mérlegelésével, fegyelembe véve a szolgáltatás természetét és jellegét is, a bíróság állapítja meg. A vállalkozás esetében indokolt 71

lehet időszakonként vagy egyéb módon részletezett közbenső teljesítési határidők meghatározása is. Ilyenkor természetszerűen meg kell határozni a szolgáltatás egészére vonatkozó végső teljesítési határidőt is. Folyamatos tevékenység esetén a szerződés szólhat határozott vagy határozatlan időtartamra is. Az ilyen időtartam azonban nem vonható a teljesítési határidő fogalma alá, úgyszintén a tevékenység időbeli ütemezése sem. A szerződéses jogviszony időtartamáról van szó, ami a teljesítési határidő kikötését fogalmilag kizárja. A Ptk. 282. §-ának (2) bekezdése szerint a kötelezett a tejesítés határnapja, illetőleg a határidő kezdete előtt csak a jogosult belegyezésével teljesíthet. Ez a szabály a vállalkozóra természetszerűen inkább csak akkor alkalmazható, ha a határnap vagy a határidő a vállalkozó által előállítod dolog átadására vonatkozik. ha a kötelezett a jogosult belelegyezése nélkül adja át a szolgáltatást idő előtt, a jogosultnak a felelős őrzés szabályai szerint kell eljárnia addig, amíg a teljesítési idő el nem telik. A vállalkozói díj megfizetésnek a teljesítés ideje felől is célszerű a szerződésben megállapodni. A felek megállapodhatnak a tejes díj egyszeri fizetésében, ugyanígy előleg fizetésében, de arról is, hogy a díj fizetése a vállalkozás tejesítésének arányában időszakonként, vagy egy-egy részegység elkészítése után részletekben történjék. Megállapodás hiányában a Ptk. 397. § (1) bekezdése értemében a vállalkozás teljesítésekor esedékes. A megrendelő díjtartozásnak teljesítési helye a vállalkozó székhelye. A megrendelő tehát a pénzt oda

köteles

elvinni,

postán

küldeni

vagy

a

vállalkozó

bankszámlájára átutalni. Átutalás esetén a fizetés azon a napon tekinthető teljesítettnek, amikor az átutalt pénzösszeg a vállalkozó számlájára megérkezik. A jogosult a díj fizetését számla adásához kötheti. Itt figyelemmel kell lenni az adószabályokra is. Közvetlen fizetés esetén a nyugta átadása is követelhető. Mind a vállalkozó, mind a megrendelő

szolgáltatása tekintetében a teljesítés

meghatározó naptári határnapban vagy határidőben, de annak nincs akadálya, hogy ezek bekövetkezését valamely jövőbeli eseményhez 72

kössék, például valamilyen hatósági engedély kézhezvételekor. A határidő meghatározó napokban, hetekben, hónapokban. A Ptk. 282. §-ának (1) bekezdése szerint a tejesítés határidőbe a szerződéskötés napját nem kell beszámítani; ha a teljesítési határidő utolsó napja munkaszüneti nap, a határidő következő munkanapon jár le.

A teljesítés módja 64

A Ptk. 277. §-ának (1) bekezdéséből a vállalkozási szerződésre

vonatkoztatható rendelkezés a szerződés tartalmának megfelelően kell teljesíteni; továbbá a s szolgáltatásnak alkalmasnak kell lennie arra, hogy azt rendeltetésének, illetőleg a szerződésben kikötött vagy egyébként a szerződéskötéskor a kötelezett által ismert célnak megfelelően lehessen használni. Ugyanezt fejezi ki a XXXII. sz. PED a.) pontja is: a vállalkozó a szerződésben meghatározott díjért mindazokat a szolgáltatásokat köteles nyújtani, amelyek a szerződésszerű teljesítéshez, a megrendelt mű rendeltetésszerű használatának biztosításához szükségesek. A többletmunkával kapcsolatos díjakat már fentebb kifejtettem, ezért ezekre most már nem térnék ki. A vállalkozási szerződés teljesítésével kapcsolatban gyakran merül fel az oszthatóság kérdése is. A Ptk. 285. §-a szerint: ha a szolgáltatás osztható, a jogosult részteljesítését is köteles elfogadni, kivéve, ha a részteljesítést a szerződésben kizárta, vagy az lényeges érdekét sérti. A szolgáltatás oszthatóságával foglalkozik a GK. 65. számú állásfoglalás. Ez az állásfoglalás a jelenlegi viszonyok között a azért korszerűtlen, mert a meghozatala idején még kötelező a kötbért helyezi a középpontba. Ma már azonban a kötbérről a felek szabadon állapodhatnak meg, így a kötelezettnek a szerződésben meghatározott feltételek szerint kell kötbért fizetnie. Ezek előrebocsátása után az állásfoglalást a következő szempontok

64


73

szerin lehet figyelembe venni. Az állásfoglalás I. pontja szerint, ha a felek szerződésük tartalma szerint a természetben osztható szolgáltatásra vonatkozóan úgy állapodnak meg, hogy annak valamennyi részét a kötelezett együttesen köteles szolgáltatni, ennek következménye nem csak az, hogy a jogosult bér a szankció biztosítja, részleges késedelem esetén is a tejes szerződési érték alapulvételével igényelhet kötbért a jogosult. Az állásfoglalás II. pontja azt mondja ki, hogy a kötelezett a kötbért a teljes szolgáltatás után kell fizetni. Végül az állásfoglalás III. pontja arra az esetre, ha felek a szerződésben a fődolog mellett pótalkatrész egyidejű szolgáltatatás is kikötöttek ezzel együtt nyilvánított oszthatatlannak az egész szolgáltatást. Ma már azonban a kötbérre való iránymutatás csak akkor fogadható el, ha a felek szerzősükben késedelmi kötbért kötöttek ki és a kötbér alapjának a szolgáltatás értékét jelölték meg, arról pedig nem rendelkezte, hogy a részbeni szolgáltatás elfogadás esetén a kötbéralap megfelelően csökken. Az azonban elfogadható, hogy valamennyi felsorolt estben a megrendelő a részbeni vagy hiányos szolgáltatást elfogadni nem köteles. Az oszthatóságoszthatatlanság kérdése sajátos módon jelentkezik a vállalkozás trágyát

képező

különböző

létesítményeknél.

Ezek

gyakran

összetettek. Vagy több viszonylag elkülönül egységből tevődnek össze, vagy egyes alkotórészeik elkészítése jelent viszonylag önálló feladatot. A gyakorlat szerint azonban ilyen esetben is főszabály az oszthatatlanság. Kivétel lehet a szolgáltatás természete, vagy a felek megállapodása. A felek megállapodásosából ki kell tűnnie, hogy a felek az egyes részeket önállónak fogadják el, például úgy, hogy elkészítésükre külön-külön határidőt írnak elő és az átadás-átvétel is külön-külön történik. Részszámla kibocsátásának lehetősége önmagában jelenti azt, hogy a felek a létesítményt oszthatónak nyilvánították volna. A Ptk. 277. § (4) bekezdésének általános szabálya szerint, a kötelezett dolog szolgáltatására irányuló szerződés esetén köteles a dolgot azonosításra alkalmas jelzéssel ellátni

és

a

dologról

a

rendeltetésszerű

használathoz

a

74

felhasználáshoz szükséges tájékoztatást megadni. Ha a köztelezett gazdálkodó szervezet, a dolog minőségének tanúsítására is köteles. A mű, jelzéssel való ellátása, és a minőség tanúsítása a kereskedelmi forgalomba hozatalra szánt dolgok esetében szükséges. A tájékoztatási kötelezettség szorosan összefügg a díj fizetésével, ugyanis a megrendelő mindaddig nem köteles kifizetni a díjat, amíg a vállalkozó a tájékoztatási kötelezettségének nem tett eleget, feltéve, hogy annak hiányában a szolgáltatott dolog rendeltetésszerű használtba nem vehető. A szolgáltatás megvizsgálása. A teljesítés módjának szabályozása körében jelentősége van a szolgáltatás megvizsgálásának. A Ptk. 283. § (1) bekezdésének általános szabálya szerint a jogosult a körülmények által lehetővé tett legrövidebb időn belül köteles meggyőződni arról, hogy a teljesítés megfelelő-e. A vállalkozás esetében szóba jöhető kivételét a Ptk. 283. §-ának (2) berkezés nyomban meg is adja: a dolog átvétele során nem kell vizsgálni azokat a tulajdonságokat, amelyeknek a minőségét tanúsítják, illetőleg amelyre a jótállás vonatkozik. A vállalkozási szerződés alapján nyújtott szolgáltatások nagyobb részben a meggyőződés kérdése nem jelent problémát. Állhat megtekintésből vagy más egyszerű elvégezhető megvizsgálásából. A megvizsgálásnak a hibás teljesítés esetében a szavatossági jogok gyakorlás során lesz jelentősége. A bonyolultabb létesítmények esetében van szükség a Ptk.

396.

§-ának

(1)

bekezdésében

előírt

megvizsgálási

módozatokra: A felek a szolgáltatás átadásakor közösen elvégzik azokat a szakmailag szokásos és indokolt próbákat, amelyek a teljesítés megfelelő minőségének megállapításához szükségesek. A próba és a megvizsgálás módja ezőttal is a szolgátlatás természetétől függ, itt főleg a műszaki szempontok jutnak jelentőséghez. Céljuk ugyancsak a hibás teljesítés elkerülése, illetve a szavatossági jogok érvényesülésének

elősegítése.

A

vállalkozó

teljesítését

nagymértékben elősegíti, ha felek a szerződésben részletesen szabályozzák az átadás-átvétel elvégzésének módját, valamint az 75

ezzel járó költséged viselését is. Amennyiben ugyanis erről a teljesítés során keletkeznek nézeteltérések, ezek a teljesítését megnehezítik, sőt bizonytalan kimenetelű jogvitákra is vezethetnek. Ha a felek a költségek viselését nem szabályozzák, a Ptk. diszpozitív szabályai leseznek irányadók. A Ptk. 283. § (3) bekezdésének általános szabály aszerint, az átadással járó költségek a kötelezettet, az átvétellel járó költségek pedig a jogosultat terhelik. Ez szabály főleg akkor alkalmazható, ha a vállalkozó ingó dolog előállítására vállalkozik. A próba és megvizsgálás költségeiről a Ptk. úgy határoz, hogy eltérő szakmai szokások hiányában a próba lefolyatásához szükséges feltételeket a vállalkozó költéségre a megrendelőnek kell biztosítania, a próbát pedig a megrendelő végzi. A megrendelő a próba és megvizsgálás feltételeinek megteremtése akkor terheli, ha a vállalkozó az ő rendelkezése alatt álló helyen teljesített vagy szerelt fel olyan dolgot, melynek megfelelősségéről meg kell győződni. Ha valamilyen dolgot a vállalkozó saját telepén állított elő, akkor a megvizsgálása, próba elvégzése a szakmai szokások szerint az elszállítás előtt rendszerint ott történik. A próba elvégzése rendszerint együttesen történik, ezt azt indokolja, hogy egymás jelenléte és a kölcsönöcs ellenőrzés megakadályozzák az olyan későbbi

vitát,

hogy eltérő eredmények szubjektív

okokra

vezethetőek vissza. Közös próba esetén csak egyféle eredmény lehetséges. A műszaki okok mellett nem közömbös a gazdaságossági szempont sem, mert ezek a próbák rendszerint költségesek és megismétlésük többletköltségek keletkezésével járna.

16. A vállalkozási szerződést biztosító mellékkötelezettségek 65

A szerződő feleknek a szerződésszerű teljesítéséhez fűződő

érdekek hívta életre azt az igényt, hogy a szerződés megszegésével

65


76

szemben minél hatékonyabb biztosítékot kapjanak. A szerződés teljesítésének biztosítéka az állami kényszer: a szerződések teljesítése bírósági, vagy választott bírósági határozattal és végrehajtással kikényszeríthető, illetve, ha ez nem lehetséges a jog szankciókkal sújtja a szerződés megszegését. Ezen felül a polgári jog szabályai lehetőséget adnak arra is, hogy a felek külön megállapodással

maguk

is

gondoskodjanak

a

szerződés

teljesítésének biztosításáról. A felek ezt többféle módon oldhatják meg: lehetőség van arra, hogy a szerződésben rögzítik a biztosítékul szolgáló mellékkötelezettséget, külön szerződést is köthetnek, sőt a mellékkötelezettséget harmadik személy is vállalhatja. A polgári jog tehát széles körben biztosít lehetőségeket arra, hogy a felek között létrejött szerződést biztosítsa, vagy pedig szankcionálja annak nem teljesítését. A vállalkozási szerződéseknél igen széles körű biztosítékok közül választhatnak, amelyeket a következőkben fogok ismertetni. A

mellékkötelezettségek

körébe

tartozó

jogintézmények

rendeltetése kettős: mint már fentebb említettem a szerződésszegés esetére többletszankciókat ír elő, azzal a céllal, hogy megkönnyítse a szerződésszegés által okozott hátrány ellensúlyozását. Már részük pedig a szerződésből eredő követelések kielégítésének elősegítésére és meggyorsulására irányulnak. Az előbbi csoportba tartozik a foglaló, a kötbér, a jótállás és a jogvesztés kikötése, az utóbbiba a zálogjog, az óvadék és a kezesség. A Ptk.-nak a vállalkozási szerződésre vonatkozó speciális szabályai ma már csak egyetlen olyan rendelkezést tartalmaznak, amelyek a teljesítés biztosítását célozza. Ma már nincs olyan jogszabály, amely a szerződés biztosítását a felek részére kötelezővé tenné, a szerződést biztosító mellékkötelezettségek csak a felek megállapodás alapján jöhet létre. A vállalkozási szerződés körében azonban a kötbér, foglaló, jótállás és a jogvesztés közül nem mindegyik szolgálhat biztosítékul szolgáló mellékkötelezettségnek. A foglaló tipikusan az adásvételi szerződésnek a biztosítéka. A jogvesztés kikötése is elég nehezen képzelhető el, aligha keletkezhet a vállalkozónak a megrendelővel 77

szemben olyan joga, amelynek elvesztésével a magártását szankcionálni lehetne. Tehát a felsoroltak közül a vállalkozási szerződéssel

kapcsolatban

számunkra

lényeges

mellékkötelezettségnek marad a kötbér és a jótállás. A kötbér A kötbér a vállalkozó tejesítésének biztosítására szolgál és a gyakorlatban is a legelterjedtebb mellékkötelezettség. A felek a Ptk. 246. §-ának (1) bekezdése szerint a kötelezett meghatározott pénzösszeg fizetésére kötelezheti magát arra az esetre, ha olyan okból, amiért felelős, nem, vagy nem szerződésszerűen teljesít. Ez a pénzösszeg a kötbér. Kötbér kikötése csak írásban érvényes és a kötbér után kikötött kamat semmis. Légyeges itt megjegyeznünk, hogy a szerződő feleknek a szerződésben már a kötbér összegében is meg kell állapodniuk, ugyan is a bíróság már a kötbérminimumot sem állapíthatja meg. A kötbér a felróható szerződésszegés esetére szóló kötelezettségvállalás. A felek a vállalkozási szerződésen alapuló bármilyen kötelezettségvállalás tejesítését biztosíthatják kötbér kikötésével, akár a részteljesítésre is. Azonban leggyakrabban a szerződésszegés tipikus eseteinek szankcionálására használatos: A késedelmes tejesítés esetére késedelmi kötbér, a hibás teljesítésnek esetére minőségi kötbér és a szerződés nem teljesítésének esetére meghiúsulási kötbér kikötése elterjedt. A kötbér kikötésével a megrendelő nem csupán a szerződésszegés szankcionálását, hanem a többi, a szerződésben lényegesnek tartott körülmény

feltételeinek

megtartását

is

garantálhatja.

A

vállalkozónak fontos érdeke fűződhet ahhoz, hogy az általa előállított műt kizárólag ő hozhassa forgalomba. Bár ez nem tipikusan a vállalkozási szerződésekre jellemző mégis előfordul ennél a szerződéstípusnál is. Például, ha a vállalkozás olyan áruk előállítására

irányul,

mely

az

általánostól

eltérő,

sajátos

tulajdonságokkal, jellegzetes küldő kialakítással rendelkezne. A vállalkozó feladata olyan csomagolás, amelyről a megrendelő áruját 78

szokták felismerni. Ilyen esetekben a vállalkozási szerződésekben kiköthető, hogy a vállalkozó csak a megrendelő javára végezheti ezt a szolgáltatást és ezt kötbér kikötésével meg is erősíthetik. A kötbér kikötése akkor érvényes, ha érvényes az a szerződés is, amelynek biztosítékául szolgál. Ebből következik, hogy ha a szerződés nem érvényes, nem lehet érvényesen kötbért érvényesíteni a megkötött, ám nem érvényes szerződésre. Ilyen esetben a kötbért nem lehet bírói úton érvényesíteni. Amennyiben a felek a kötbér kikötését egy meghatározott részteljesítéshez kötik, a szerződésben foglalt tényleges teljesítés meghiúsulása esetén nem követelhető a kötbér. A kötbért, tehát nem lehet kiterjesztően értelmezni. Csak és kizárólag arra az esetre lehet követelni, amelyben a felek a szerződésükben azt kikötötték. Meg kell itt említeni, hogy a kötbér a nem szerződésszerű teljesítése estén jár, kifizetése nem a szerződéskötéskor esetékes. Nincs akadálya annak sem, hogy a felek az említett kötbérfajtákon kívül egyéb típusban állapodjanak meg, de a szerződéses kapcsolatokban leginkább a felsoroltaknak van jelentősége. A kötbér, mivel nem szerződésszerű teljesítésnél jár, tehát a felróhatósághoz kötött, a kötelezett kimentheti megát, ha bizonyítja, hogy a szerződés teljesítése érdekében úgy járt el, ahogy az adott helytelen általában elvárható. A kötbér teljesítése, nem menti fel a felet a teljesítés alól. A Ptk. felsorol minimális tartalmi elemeket a kötbér kikötésénél, amelyeknek a szerződésben szerepelniük kell, ennek hiányában a kötbérkikötés nem jön létre. Ezek a következők: a kötbér fizetésére vonatkozó kötelezettségvállalás, a szerződésszegés megjelölése és a kötbér mértéke. Véleményem szerint, ami a felsoroltak közül magyarázatra szolgál, az a kötbér alapja és mértéke. A kötbér alapja a kikötött ellenszolgáltatás.

66

Az ellenszolgáltatásnál különbséget

teszünk a szolgáltatás oszthatósága és oszthatatlansága között, ez a kötbér alapjánál más-más megítélés alá esik jogi szempontból. Amennyiben a szolgáltatás oszthatatlan a kötbér alapja a teljes

66

Bíró György: Kötelmi jog

79

szerződési

érték,

osztható

szolgáltatás

esetében

pedig

a

szerződésszegéssel érintett értékrész. A szerződési szabadságból következik, hogy a felek a kötbér mérték a szerződésükben maguk határozhatják meg. A kötbér alapjának meghatározásakor többféle szempontot is indokolt figyelembe venni. A kötbér mértéke megállapítható határozott összegben, de e kötbérlap hányadában is. A kötbér mértékét jelentő hányadot a szerződésszegés mibenlététől függően indokolt megállapítani: Késedelem esetén a feleknek a kötbéralap hányadában kell megállapodniuk, a késedelem kezdetétől a teljesítés napjáig. A kötbér azonban nem lehet eltúlzott. A bíróság a túlzott, a szerződési érdekkel összhangban álló mértékű kötbér összegét mérsékelheti. Ezért célszerű a kötbér összegének felső határát megállapítani, amely fölé a késedelmi kötbér összeg nem emelkedhet. A mérték összeg ne legyen nagyobb, mint a meghiúsulási kötbér összege. A kötbér járulékos természetű mellékkötelem, osztja a főkötelezettség sorsát. A kötbérkövetelés elévülése eltérő jogszabályi kikötés hiányában az általános elévülési idő alá esik, mely hatályos jogunkban 5 év. 67

A kötbér rendhagyó (minimál) kártalány természetű, mely a

jogosult szempontjából előnyös, hiszen ha a kötbérrel megelégszik, a kötbér mértékéig nem kell bizonyítania bekövetkezett kárát, sőt a kötbér akkor is jár, ha kára fel sem merült vagy a kötbérnél kevesebb. Természetesen lehetőség van a kötbér mértékét meghaladó kár és a szerződésből eredő jogok érvényesítésére is, a kártérítés szabályai szerint a kötbér szabályai szerint. E szabály alól a Ptk. 246. §-ának (3) bekezdése egy kivéltet tesz: nem tejesítés esetére kikötött kötbér érvényesítése a teljesítés követelését kizárja. Ugyanitt a törvény szükségesnek tartja külön is kimondani, hogy a késedelem vagy hibás teljesítés esetére s kikötött kötbér megfizetése nem mentesít a teljesítés alól. A kötbér pönalizáló funkciója abban mutatkozik meg,

67


80

hogy azt a vállalkozó akkor is köteles fizetni, ha magrendelőnek nem keletkezett kára. Ez azonban igen ritka eset. A vállalkozói szerződés körében gyakori est az alvállalkozó igénybevétele.

A

vállalkozó

mentesülhet

a

kötbérfizetési

kötelezettség alól, ha bizonyítja, hogy a szerződés megszegése nem neki, sem pedig az alvállalkozónak nem róható fel. Ha a szerződésszegés kizárólag az alvállalkozónak róható fel, a kötbérfizetésre a megrendelővel szemben ekkor is a vállalkozó köteles. Viszont az alvállalkozó a vállalkozó részére köteles kötbért fizetni. A kötbér megfizetésénél ebben az esetben ugyanannyi összegnek kell lennie, mint amelyet a vállalkozó fizetett a megrendelőnek. Abban az esetben, ha az alvállalkozó több kötbért fizetett meg a vállalkozónak, követelheti a különbözet megtérítését. Problematikus viszont az a kárösszeg, amit a vállalkozónak, annak ellenére meg kell fizetnie, hogy a megrendelőnek az alvállalkozó szerződésszegése miatt kára nem keletkezett. Javasolható ezrét, hogy ha a vállalkozó kötbért vállal, azt maga is kösse ki az alvállalkozóval szemben. A kötbér kárátalány jellegéből következik az is, hogy a megrendelőnek a kötbér mértékén belül sem kárának bekövetkezését sem a kár összegé nem kell bizonyítania. Viszont ha bizonyítja, hogy a kára nagyobb a kötbér összegénél, akkor a többletösszeg megtérítését követelheti. Ebben a vonatkozásban már az összegszerűség tekintetében is terheli őt a bizonyítási kötelezettség.

A

szerződésben

szükséges

lehet

a

kötbér

esedékességének meghatározása. Az kötbér esedékessége változó abból a szempontból, hogy késedelem, hibás teljesítés, a szerződés meghiúsulása vagy szerződésszegés esetére kötötték ki a felek. Lehetőség van a kötbér mérséklésére a Ptk. 247. §-ának (1) bekezdése szerint. A hivatkozott paragrafus abban az esetben alkalmazható, hogy ha a kötbér túlzott mértékű és összegét a bíróság mérsékelheti. A mérséklés szempontjait a bírósági gyakorlat alakította ki. A GK. 17. számú állásfoglalás azt fejezi ki, hogy általában akkor lehet helye a mérséklésnek „ha a szerződésszegés folytán számottevő kár nem keletkezett, és olyan körülmények 81

forognak fenn, amelyek a szerződésszegő fél egyébként felróható magatartását enyhébben lehetővé teszik.” Döntő jelentősége van a szerződésszegéssel okozott hátrány és a jogkövetkezmény súlyának arányára is. A Legfelsőbb Bíróság, jelenleg Kúria, külkereskedelmi célt

szolgáló

belföldi

vállalkozási

szerződés

késedelmes

teljesítésének esetére a vállalkozói díj napi 1%-ában kikötött kötbért nem találta túlzottnak. (BH 1992/4. 206.) Jótállás A szerződő felek a jótállást kizárólag a hibás teljesítés esetére veszik figyelembe. Ugyanúgy, mint a kötbér esetében itt sincs akadálya annak, hogy a felek erről külön szerződésben rendelkezzenek. Az alapvető különbség azonban az, hogy a jótállást a törvény nem köti írásbeli alakhoz. A gyakorlatban sem a jótállás kifejezést szokás használni, hanem inkább a garancia szóval utalnak a felek ennek a jogintézménynek az igénybevételére. A jótállást a szerződés megsértésének bármely esetére kiköthetik a felek, ellentétben a kötbérrel. Más a kötelezettség tartalma, a Ptk. 248. §-ának (2) bekezdése szerint jótállás alapján a kötelezett a szerződésszerű teljesítéséért a törvényben foglaltaknál szigorúbb felelőséggel tartozik. Az, hogy a felelősség miből áll, a feleknek a szerződésben kell meghatározniuk. Látható tehát a különbség a kötbér és a jótállás között. Míg a törvény a kötbérnek szigorúbb alakszerűséget követel meg, addig a jótálláshoz nem rendel olyan jogkövetkezményt, hogy azt később nem lehet bírói úton érvényesíteni. A felek szabadon megállapodhatnak abban a kérdésben, hogy a jótálláshoz milyen szigorúbb jogkövetkezmény kívánnak kapcsolni. Ebben is rejlik a felek szerződési szabadsága, valamint az, hogy a Ptk. diszpozitív szabályok alkalmazásával teszi lehetővé a felek szerződéskötését és kizárólag azokra a területekre fekteti a hangsúlyt, ahol a kialakult bírói gyakorlat szerint a feleknek a legtöbb, leggyakrabban előforduló jogvitájuk fakad.

82

17. Biztosíték a megrendelő kötelezettségének teljesítéséért 68

A felek jogi és kötelezettségei részben már kifejtettem, hogy a

megrendelőnek milyen jogai és kötelezettségi vannak a vállalkozási szerződéssel kapcsolatban. Itt csak a biztosítékokra kívánok hangsúlyt fektetni. A megrendelő oldaláról nézve a szerződés biztosítása végett elsősorban szintén a kötbér kikötése jöhet szóba, de jelentősége lehet a zálogjognak, bankgaranciának, a kezességnek és az óvadéknak is. Mivel a kötbér funkcióját, mértékét már fentebb kifejtettem itt kifejezetten azokra az esetekre térek ki, amelyek kimondottan a megrendelőt terhelik. A megrendelő részéről a felelős őrzés költségének kérdését vesszük figyelembe. Ebben az esetben a megrendelő jogosult késedelembe esik, mert a vállalkozó szerződésszerűen felajánlott szolgáltatását nem fogadja el, tehát nem veszi át, a szolgáltatás tárgya a vállalkozó felelős őrzésében marad. A felelős őrzésből eredő költségek nem a kárösszegbe tartoznak, hanem azokat a megrendelő köteles megtéríteni a Ptk. 303. § - ának (2) bekezdésének a.) pontja alapján. A megrendelőnek másik kötelezettsége a díj kifizetésére vonatkozik. Ezzel kapcsolatban kell megemlítenünk a pénztartozás után kikötött kötbér megtérítését, amelyre a Ptk. 247. § (2) bekezdésének rendelkezései az irányadók. A hivatkozott jogszabályhely magában foglalja a pénztartozás késedelmes kifizetése esetére kikötött kötbérre a késedelmi kamat szabályait kell alkalmazni. Mint fentebb említettem a kötbér után kamat nem követelhető, azonban ebben az estben a törvény nyújt biztosítékot a kamat követelésére. a késedelmi kamat mértékének felső határát 1996. január 1.-je után a Ptk. 301. §-ának (1) bekezdése a késedelmi kamatot évi 20 %-ban határozza meg, a felek ennél magasabb mértékben nem állapodhatnak meg.

68


83

Bankgarancia 69

A vállalkozási díj egyik legkorszerűbb módja a bankgarancia. A

bankgarancia lényeg, hogy a bank kötelezettséget vállal arra, hogy meghatározott

feltételek

kezdeményezettnek

estében

megállapított

és

határidőn

összeghatárig

belül

fizetést

a fog

teljesíteni. A bankgarancia abban különbözik a jótállástól és a kötbértől, hogy itt a megrendelő egy külön szerződést köt a bankkal, amelynek viszont előfeltétele a vállalkozási szerződés. A megrendelő fog megbízást adni a hitelintézetnek, hogy a vállalkozási szerződésen alapuló ellenértéket fizesse meg a vállalkozónak. A bankgaranciát létrehozó szerződés fontos tartalmi elemei a vállalkozási

szerződéssel

kapcsolatban

a

következőek:

az

alapszerződés megjelölése, a hitelintézet kötelezettségvállalásának összeghatára, a felelősségvállalás határideje, a kezdeményezett megjelölése, azoknak az okmányoknak a felsorolása, amelyeket a vállalkozónak fel kell mutatnia ahhoz, hogy a garanciát érvényesíteni tudja. A garanciavállalás lehet feltételes és feltétlen. Amennyiben a pénzintézet feltétlen garanciát vállal, a bemutatott okmányok alapján a követelést attól függetlenül kell kiegyenlítenie, hogy azt a megrendelő valamilyen okból vitatja-e. Okmányos meghitelezés A bankgaranciához hasonló biztosítékot nyújt az okmányos meghitelezés. Ez a meghitelezés a bankkölcsön vagy a fedezet célját szolgáló letéti

szerződésen

alapul. A

hitelintézet

igaz

a

megrendelőnek adja a kölcsönt, még is a vállalkozónak fogja a kifizetést eszközölni, a szerződésben meghatározott okmányoknak a felmutatása ellenében. Ezzel a kérdéskörrel tovább nem is szeretnék

69


84

foglalkozni, mivel a bankgaranciához hasonló funkciót tölt be. A jelentős különbség az, hogy itt a vállalkozó részéről akkreditív fizetésre kötelezettséget vállaló nyilatkozatnak is jelentősége van. Zálogjog 70

A zálogjog funkciója, hogy biztosítja a vállalkozási szerződést,

mégpedig oly módon, hogy a megrendelő előre kielégítési alapot ajánl fel, amiből a vállalkozói díjat be lehet hajtani. A zálogjog fajtái közül a következők kerülhetnek szóba: ingatlant terhelő, ingó dolgot terhelő, vagyont terhelő és követelést terhelő zálogjog. Zálogjoggal lehet megterheli a jövőben keletkező követeléseket is. A zálogjog biztosítékul szolgál a vállalkozónak arra az esetre, ha a megrendelő fizetési kötelezettségének nem tud eleget tenni. A vállalkozó, mint zálogjog jogosult más követeléseket megelőzően követelheti kielégítését a vállalkozói díjra vonatkozóan. A zálogjog, írásba foglalt szerződéssel alapítható, ugyanúgy, mint a kötbér. A kötbérnél foglaltak itt is alkalmazandóak (harmadik személy, külön szerződés.). Külön-külön nem térnék ki az egyes zálogjog fajtákra vonatkozó szabályokra, csak azokat a fontos elemeket emelem ki, amelyek a vállalkozási szerződéssel kapcsolatban jelentősek. Az ingatlant terhelő jelzálog esetén a felek szerződése alapján, de csak a jelzálogjognak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzésével jön létre. Az illetékes földhivatalhoz, a jelzálognak a bejegyzésére irányuló kérelemmel és az ehhez csatolt eredeti és fénymásolt szerződés alapján jogosult a vállalkozó. A bejegyzésnél mindig meg kell fizetni a földhivatali illetéket, a bejegyzéssel érintett ingatlanonként. Az ingó dolgot terhelő zálogjog csak közjegyzői okiratba foglal szerződéssel alapítható és be kell jegyezni a Magyar Országos Közjegyzői Kamaránál vezetett nyilvántartásba. Vagyont terhelő zálogjog létrehozható a megrendelő teljes vagyonán vagy annak meghatározott részén. A vállalkozó kielégítési joga

70


85

megnyílik, akkor a megrendelőhöz intézett nyilatkozattal kijelölheti azokat a vagyontárgyakat, amelyeket a követelésének kielégítésére kíván fordítani. A zálogjognak ez a fajtája a természetes személyek vagyonát nem terhelheti, csak jogi személy, jogi személynek nem minősülő gazdasági társaságok vagyonát terhelheti. A vagyont terhelő zálogjogra is érvényesek az ingó dolognál ismertetettek. A vállalkozó bírósági határozat alapján, végrehajtás útján kereshet kielégítést. Törvényes zálogjog a zálogjog egy különös fajtája. A Ptk. 397. §-ának (2) bekezdése a következő képen rendelkezik: A vállalkozót a díj biztosítására zálogjog illeti meg a megrendelőnek azokon a vagyontárgyain, amelyek a vállalkozási szerződés következtében birtokába kerültek. E jog gyakorlására leginkább akkor van lehetőség, ha a vállalkozó műhelyében, telephelyén vannak a megrendelő által odaszállított anyagok vagy megjavítás végett átadott dolgok.

Óvadék A vállalkozási szerződések körében ez a biztosíték fajta nem terjedt el, csupán említést teszek róla, hogy ilyen biztosíték nyújtására is lehetőség van.

A kezesség 71

A kezesség a vállalkozási díj egy harmadik személy által vállalt

biztosítását jelenti.

72

Ptk. 272. § (1) bekezdés Kezességi

szerződéssel a kezes arra vállal kötelezettséget, hogy amennyiben a kötelezett nem teljesít, maga fog helyette a jogosultnak teljesíteni.

71 72

Kovács László: A vállalkozási szerződés Polgári Törvénykönyv.

86

(2) Kezességet csak írásban lehet érvényesen vállalni. A vállalkozási szerződés esetében a szerződést a vállalkozó és a kezes köti meg egymással. A minimális tartalma a kezességi szerződésnek az, hogy kinek és milyen jogviszonyból keletkezett tartozásáért történt. A kezességnek két fajtája van: az egyik a készfizető kezesség a másik pedig a sortartó. Az utóbbi a főszabály. A vállalkozó csak abban az esetben követelheti a készfizető kezes teljesítését, ha a vállalkozói díjat érvényesen behajtani nem tudta a megrendelőtől. A készfizető kezességnél a megrendelő és a készfizető kezes felelőssége egyetemleges lesz. Együtt és különkülön is perelheti őket a vállalkozó, vagy indíthat ellenük végrehajtást. 18. Összegzés A vállalkozási szerződések bemutatása során részletekbe menően mutattam be, hogy ez a szerződéstípus milyen jellegzetességekkel bír. Hangsúlyt fejtettem a legapróbb részletekbe is, mert úgy akartam szemléltetni az olvasó számára, mint aki először találkozik az73 általam kifejtett kérdéskörrel. Először is vállalkozási szerződés fogalmát fejtettem ki és részletesen vázoltam a szerződés alanyait, mint például, mint jelent a jogi személy és a jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság. Miután ezeket a fogalmakat tisztáztam, a vállalkozási szerződés tárgyát fejtettem ki, amely a szerződések specifikumait adja. Kitértem a szolgáltatás és a díj meghatározására és ezzel kapcsolatos leggyakrabban előforduló jogvitára. A szerződéskötés módjainál különös hangsúlyt fektettem az ajánlattal kapcsolatos jogi szempontokra is, köztük arra, hogy az ajánlat mikor minősül annak, milyen feltételek megléte esetén lesz az ajánlat elfogadott különös tekintettel a pályázatra és a versenytárgyalásokra vonatkozó szabályokra.

87

Kitértem a többletszolgáltatásokra is, a vállalkozó tekintetében és hogy a megrendelő a többletszolgáltatás teljesítésének milyen eseteiben köteles ezért külön díjat fizetni, mikor lehet ezt érvényesíteni. A felek jogait és kötelezettségeit több pontra osztottam. Meghatároztam külön-külön a megrendelőt és a vállalkozót terhelő jogokat, illetve kötelezettségeket. Egyes részeknél kifejtettem, hogy milyen jogkövetkezmények fűződnek a szerződésben vállalt kötelezettségek nem teljesítése esetén. A szolgáltatás tárgyára tekintettel kifejtettem a megrendelőt terhelő titoktartási kötelezettségét arra az esetre, amikor a vállalkozónak érdeke fűződik ahhoz, hogy az által nyújtott szolgáltatás kivitelezése és annak módja titokban maradjon. A szerződés megkötésénél említést tettem az előszerződésről és hogy abban milyen lényeges tartalmi elemeket kell rögzíteni és milyen kihatással van a később megkötött tényleges vállalkozási szerződés tartalmára.

A

szerződés

megkötését

biztosító

mellékkötelezettségeknél a kötbére és a jótállásra hívtam fel a figyelmet. Ismertettem a kötbér kikötésének érvényességére vonatkozó szabályokat, majd összehasonlítottam a jótállással, felhívtam a figyelmet a különbözőségekre. A bankgaranciát, az okmányos

meghitelezést

és

a zálogjogot csak annyiban

ismertettem amennyire a vállalkozási szerződésre vonatkozóan azok ismertetése szükséges volt.

88

IRODALOMJEGYZÉK 1. Polgári Törvénykönyv 2. A Polgári Törvénykönyv magyarázata 1. kötet 3. A Polgári Törvénykönyv magyarázata 2. kötet 4. Bíró György: Kötelmi jog 5. Kovács László: A vállalkozási szerződés

89

HIVATKOZÁSOK JEGYZÉKE

1. www.kuria.hu

90

A vállalkozási szerződéssel kapcsolatos jogi kérdések

Recommend Documents