A hajdúböszörményi Bocskai István Gimnázium folyóirata
I. évfolyam 1. szám 2012 ősze
TARTALOM Magyarország, a nagy kaland Interjú Felicia Liandóval
2. oldal
Szalagtűzőn jártunk Helyszíni riportok
3. oldal
A legkisebb királyfi Volt diákjaink tapasztalatai
4 oldal
Gólya, balek, fióka Tudósítás az elsősavatóról
5 oldal
Ajánlók Könyv és tea
5-6.. oldal
Rajz: Győr Kinga 11 c., Vers: Rácz Mária 9 b.
Beköszönő helyett Lehetnénk ünnepélyesek, fennköltek, hivatalosak, optimizmustól sugárzóak, vagy éppen átlagosan semmilyenek. A lehetőségek ellenére mi nem tudtunk dönteni. Egyszerre akarunk mindent, s ha nem sikerül, az sem baj, a lényeg, hogy engedtünk a kísértésnek.…. Megpróbáltuk megkeresni az elveszett vagy annak hitt szavakat, hogy jobban érezhessük magunkat ebben a világban. Reméljük, nem csak nekünk, de a kedves olvasóknak is tudunk ezzel egy kis örömöt szerezni.
2
Magyarország, a nagy kaland Gimnáziumi Paletta Kiadja A hajdúböszörményi Bocskai István Gimnázium
Munkatársak
Mindenkinek az életében vannak olyan időszakok, amikor nem tudja, hogy mi vár rá. Ezt élhette át Felicia Liando is, aki hazájától távol, egy másik földrészre érkezett világot látni. Az elején még sokan furcsállták az „ázsiai lányt”, de néhány hét elteltével a diákok kedvence lett a melegszívű és barátságos Felicia.
Ábrók Kamilla (11 a) Balogh Bence (9 b) Fekete Dávid (9 c) Kalapos Nikolett (11 a) Kiss Beatrix (11 a) Magi Csaba Máró Ágnes (9 c) Móricz Virág (9 b) Pálfi Gyula Rácz Mária (9 b) Sóvágó Szilvia Török Regina (9 b)
Elektronikus levélcím: gimnaziumipaletta@ gmail.com Internetes változat: www.paletta.blog.hu (decembertől elérhető) A külön nem jelzett képek: facebook.com/BocskaiIs tvanGimanzium
A kalandot csak fokozta, hogy elutazása előtt tett pontot pénzügyi tanulmányainak végére. 2012. augusztus 18-án diplomázott le, majd kiderült, hogy eredeti terveivel ellentétben nem Lengyelországba fog utazni, hanem a számára ismeretlen Magyarország lett a célpont. Ez Feliciának nem jelentett nagy problémát, mivel az utazás, az új környezet felfedezése neki már nem volt ismeretlen. Indonézia fővárosában, Jakartában született és itt nőtt fel, bár tanulmányait az önálló városállamként működő Szingapúrban végezte. Egyik őse hajóval érkezett Kínából, ezért ő inkább a kínaiakra hasonlít, és nem az indonézekre. Huszonegy éves, de járt Kínában, valamint Ázsia több országában és Ausztráliában is. Európát ebben az évben kezdte bejárni, tervei között pedig az amerikai kontinens megismerése is szerepel. Magyarországról a Wikipedián tájékozódott. Különlegesnek tartja, hogy régi, több évszázados történelmünk van. Tanulnak európai történelmet, igaz, hogy elég keveset. Ennek ellenére tisztában volt például Trianonnal, és következményeivel is.
Azt olvasta a Wikipedián, hogy itt nagyon barátságosak az emberek. Mint később mondta, nem hazudott az internetes oldal. Szinte mindenki megkérdezte tőle, hogy miben más a két kultúra. Sokféle dolgot említett, amiből most csak néhányat emelek ki. Szingapúrban, ahol a főiskolás éveit töltötte, hatalmas szigor van. Csak orvos írhatja ki receptre a rágót. Büntetés jár a szemetelésért, és akár 170. 000 forintnak megfelelő szingapúri dollárra büntetik azt, aki egy rágót eldob az utcán. Szingapúrban a szigor és a tisztaság miatt nem igazán lehet háziállatot tartani, így neki sem lehetett. Otthon, Jakartában pedig a szülei nem engedték, így Magyarországon nagyon tetszett neki, hogy sokan tartanak háziállatot, szinte minden házban előfordul. Indonéziában sokféle vallás él egymás mellett. Főként mohamedánok, de élnek itt katolikusok, muszlimok és még sok más vallás előfordul. Felicia katolikus, nagyapja buddhista, Indonézia lakóinak pedig 85%-a mohamedán vallású.
A magyar konyha is tetszett neki, sok étel receptjét elkérte, bár a magyar ételek nagyon egyszerűek az indonéz ételekhez képest. A magyar oktatás sokban különbözik az ottanitól. Náluk 2 év az óvoda, 6 év az általános iskola, 3-3 év pedig a közép és főiskola. Míg nálunk egy átlagos felsőoktatásban tanuló körülbelül 24 éves korában végez, addig Felicia huszonegy évesen már diplomázott. Tanult kínai írást, amit náluk egy gyerek 9 éves korától 17éves koráig tanulja, körülbelül 3000 jelet kell elsajátítania. Felicia ezret ismer, azaz csak az alapokat tudja. Azt mondta, nagyon fog neki hiányozni Magyarország, és azok az emberek, akiket itt megismert. Reményei szerint még vissza fog térni. Október 31-én Felicia elment Hajdúböszörményből, Magyarországon még 2 hetet tölt, utána véget ér az AISEC-es önkéntes programban való részvétele, és hazautazik. Főiskolát pénzügyből és számvitelből végzett, álma egy olyan munkahely, ahol sokat utazhat, és beutazhatja a világot. Rácz Mária 9. b
Címlapterv: Pálfi Gyula Magi Csaba „Az AIESEC a világ legnagyobb diákszervezete, működését non-profit alapon végzi tagjai és vezetői pedig mind diákok. Tevékenysége, hogy külföldön szakmai és önkéntes programokat biztosítson fiataloknak.” További információ: www.aiesec.hu
3
Szalagtűzőn jártunk Ünnepélyes hangulat. Most minden szem a 12. évfolyamra és tanáraikra szegeződik. A reflektorok őket, a fotósok villanásai a termet világítják be. De e csend mögött izgalom lapul. A diákokon talán egy-két együtt töltött pillanat emléke futhat végig. Az is lehet, hogy fel sem tudják fogni, mi történik, mi vár még rájuk, csak azt szeretnék, hogy elhangozzon a nevük, épségben, botlás nélkül kisétáljanak az osztályfőnökhöz és megkapják a nagykorúság küszöbét, a felnőtt élet kezdetét jelölő szalagot. A nézőtérről minden szépnek és jónak látszik, mindenki boldog. Ám a színfalak mögött már semmi sem ilyen fényes. Nehezen találják a csokrokat, mivel a szülők egy hátsó terembe rakták őket. A lányok már állni sem bírnak cipőjükben. Mikor kimondják a végszót, amint a függönyök mögé érnek megszabadulnak a kényelmetlen magas sarkútól.
Mindenki igyekezett gyorsan átöltözni, hogy az évfolyamtársaik videóit megnézhessék. Külön mozit üzemeltethettünk volna, hiszen a vászon hátoldalán, mindent lehetett látni. Sorra szállingóztak be a táncra felkészült fiatalok és ültek le libasorban a nézők számára láthatatlan helyre.
A gimnáziumi évek meghatározóak a diákok személyiségének kialakulásában. A tantermekben és a kirándulásokon kötött barátságok-örökké emlékezetesek maradnak. Minden évben nagy esemény a negyedikesek szalagtűző ünnepélye, és az azt követő élőzenés esti bál. A szalagtűző az egyik legnehezebben leírható, szinte megfoghatatlan érzésekkel járó pillanat, ami egy diák életében nagyon sokat jelent.
A tanulók nagyon érdekes és jól kidolgozott lépésekkel ejtették ámulatba a közönséget. A színfalak mögött izgalmakkal teli pillanatoknak lehettem szemtanúja.
Már nagyon vártam a végzősök táncát, mert kíváncsi voltam, hogy hogyan oldották meg a produkciójukat. Gondolom nem volt könnyű, hiszen az osztályokban a lányok és a fiúk létszáma nem mindenhol egyezik meg. Gondot jelenthetett az is, hogy ki kinek legyen a párja, ki álljon elől, de a színpadon mindenki nagyon vidám volt. Négy különböző, de mégis összhangban álló produkció lépett a színpadra.
Az izgalom akkor érte el a tetőfokát, amikor elkezdődtek a táncok. Mindenki felkészült erre az előadásra, az egész osztály igyekezett belőle kivenni a részét. A charlestonosok ruhája úgy gondolom nagyon jó választás volt. Igyekeztek megtanulni ezt az elég nehéz mozgást, ami úgy gondolom, merész vállalkozás volt, de megvalósították, és a nézőknek is tetszett. Amikor a színpadon egy pöttyös ruhás lány illegeti-billegeti magát, hirtelen nem is mersz belegondolni, mi lesz ebből.
A Bocskai István Általános Iskola sportcsarnokában folytatódott a buli, ami régóta sokak által várt esemény. Mindenki igyekezett a legszebb, legjobb formájában megjelenni az új ruhában, a szép frizurával és a gyönyörű (temérdek) sminkkel. Mindenki nagyon csinosan felöltözött az esti bálra. Nagyon sokan kíváncsiak voltak a táncokra, amit a végzős tanulók kilenckor újra előadtak, ráadásul kétszer is, így azok is láthatták, akik a szalagtűzőre nem tudtak eljönni A karzaton nagy volt a tömeg, az összehajtott lelátókra, bordásfalakra felmásztak az érdeklődők, ami kezdett veszélyesen mozogni, de kibírta. Ide már mindenki feloldódva és vidáman jött egy jót bulizni.
Helyszíni riportjaink Zene nélkül lépeget, majd bejön Csabi, odaadja a CD-t, és kezdődhet az igazi tánc. Bizonytalannak látszó kezdésből szépen kialakították a produkciót, ügyesek voltak. A következő osztály a Dirty Dancing-gel, az egyszerű, de elegáns ruhával és egy szerelmes párral az élükön szintén nagy sikert aratott. Szinte érződött az a tűz, ami közöttük volt. A legutolsó műsorszám egy kicsit kiemelkedett a többi közül, a szokatlan ruhájuk felhívta rájuk a figyelmet. Orosz zenére egyszerre léptek, sőt az akrobatikus mutatványok is erősítették a bemutatót. A tizenkettedikesek izgatottan nézték társaik táncait, bár már kezdtek feloldódni. Voltak, akik saját előadásukat próbálták, esetleg a zenére táncoltak a függöny mögött. A nagyon feszült hangulatból a végére igazi házibuli alakult ki. Török Regina 9. c
. Az osztályok, diákok saját maguknak hoztak ételt, italt, illetve süteményt, amit elfogyasztottak. Itt már nem volt érezhető a feszültség és az izgalom, hiszen mindenki a barátaival, családtagjaival, rokonaival iszogatott, táncolt, bulizott. Az élőzenés est meghozta a remek hangulatot, ami hajnalig tartott. Vannak, akik azt mondják, hogy nekik nem kell ital a jó hangulathoz, hiszen anélkül is el tudják engedni magukat. Vannak olyanok is, akik azt mondják, hogy számukra elengedhetetlen az ital a jó hangulat érdekében. Én pedig azt gondolom, hogy mind a két félnek igaza van, hiszen nem egyformák az emberek illetve a szokásaik. Máró Ágnes 9. c
4
A legkisebb királyfi Valamennyien találkoztunk gyermekkorunkban a három királyfi meséjével, próbatételeivel. Emlékszünk a legkisebb királyfi alakjára, aki nem félt a megszokottól eltérő módon viszonyulni az előtte álló feladatokhoz, és a sikert pontosan ez hozta meg számára. Amikor az elmúlt hetekben egykori diákjainkat kerestem meg a Facebook segítségével, és külföldi tanulmányaikkal, munkavállalásukkal kapcsolatban kíváncsi voltam tapasztalataikra, a mesék találékony hercegei jutottak eszembe. Olvasztó Dánielt, Szabó Annát, Zsupos Ágnest, Várdai Viktóriát és Veréb Istvánt, gimnáziumunk egykori tanulóit arról kérdeztem, hogy milyen tapasztalataik vannak a külföldi tanulmányokat és munkavállalást illetőleg. Anna és Pisti egyetemen tanulnak, és mindketten dolgozni voltak az USA-ban egy nemzetközi szervezet (CCUSA: www.ccusa.hu) segítségével. A kijutásnak volt önköltsége,(elsősorban az utazás) de a gyermektáborban végzett munkáért fizetést kaptak.
Dani a 2011-12es tanévet töltötte kint, Hollandiában, és jelenleg is itt próbál érvényesülni. Fotó: That’s how Olvi do Fotó: wallpaperstate.org
„Összesen 85 napot töltöttem az USA-ban ebből 73 napot dolgoztam majd 12 napot utazgattam abból a pénzből amit kint kerestem” Pisti járt Miamitól kezdve New Yorkon át Washingtonig a keleti part számos híres helyén. Anna a nyelvgyakorlás lehetőségét, és a munkához való pozitív hozzáállás tapasztalatát emelte ki. „Mindenkit csak biztatni tudok, hogy vágjon bele, mert én életem legjobb nyarát tölthettem el Amerikában idén nyáron”. írta Anna.
Fotó: Wikipedia
Ágiban és Vikiben közös, hogy kihasználták a felsőoktatásban tanulók számára elérhető nemzetközi programot, az Erasmus ösztöndíjrendszert, illetve a nonprofit diákszervezet az Aiesec által nyújtott lehetőségeket. Ági elsősorban Németországban, Viki Németországban, Belgiumban és Hollandiában mérte fel a terepet. Vikinek a belga tapasztalat volt a legjobb élmény: „A telefonos interjú alatt elsősorban az angol tudás és a tanulmányi háttér alapján választottak. A gyakorlat alatt fokozatosan bővült a rám bízott feladatok listája. Az Aiesec segítségével viszonylag egyszerűen lehet bekerülni neves cégekhez, ha jól teljesít az illető állandó állás is lehet belőle. Egy év alatt egy teljesen új világot ismertem meg. Heti rendszerességgel vettem részt konferenciahívásokon a világ minden pontjáról. Projektekben kaptam
Fotó: myaiesec.net
meghatározó szerepet - nagy kihívás volt, de élveztem a felelősséget és azt, hogy számítanak rám, megbíznak bennem. A csapatépítő események is rendhagyóak voltak; többnapos kirándulás Amszterdamban, golfozás, üzleti vacsorák, sportesemények a kollégákkal.” Ági a brémai egyetemen töltött egy félévet. „Mentorokat kaptunk, és minden héten több csapatépítő és szórakoztató programmal is segítették a beilleszkedésünket. Kiemelt figyelmet szenteltek ránk a tanárok, és igyekeztek maximálisan a segítségünkre lenni, hogy a német diákokkal azonos szinten tudjunk aktívan részt venni az órákon. Az év végi vizsgákat természetesen nekünk, magyaroknak is ugyanolyan feltételekkel kellett teljesítenünk, de mindig biztosítottak bennünket, hogy a fellépő nehézségeket az oktatókkal közösen meg tudjuk oldani.”
„Az iskolám és a szakom neve: Avans University of Applied Sciences. Otthon a Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Karán kezdtem, nemzetközi gazdálkodás angol nyelvű szakon, ahol a dupla diploma program keretében az utolsó tanévünket és diplomázásunkat Hollandiában tölthetjük. Az itteni diákélet merőben más, mint nálunk. Ha dolgozik az ember iskola mellett (jelenleg legalább 32 órát, ezt emelni akarják 56-ra), akkor elég szép támogatásokat kap az államtól. Gondolok itt pénzre es ingyen utazásra az országon belül. Az oktatási rendszer talán gyakorlatiasabb itt. Munkát találni nem könnyű, de aki keresett közülünk az mind talált. A fizetés (minimálbér), egészen jó az itteni árakhoz képest, valamint életkortól függ. Minél idősebb az ember, annál többet keres (23 éves korig emelkedik az órabér, ott éri el a maximumot). Én személy szerint suli mellett 10 hónapig dolgoztam. A második félévben olyan kurzusunk volt ahol a jól összekovácsolódott társaságnak köszönhetően nagyszerű külföldi barátokra tettem szert, akikkel a mai napig tartjuk a kapcsolatot. „ Dani sokunk örömére blogot is működtet.
„A blogolás az egyik legjobb döntés volt, amit
hozhattam, mikor kijöttem ide. Számomra hasznos, mert ki tudom írni magamból a gondolataimat, a tapasztalataimat es az élményeket. Nyilván ezen kívül vannak személyes beszélgetéseim, többnyire skypeon.”
Ezúton is köszönöm volt diákjaink segítőkész hozzáállását. M.Cs.
5
Gólya, balek, fióka A felsőoktatásban gólya a neve a kezdő tanulóknak, utalva arra, hogy nemrég hagyták el fészküket. A selmecbányai főiskolán egykor baleknak szólították az elsősöket, hiszen könnyű volt őket rászedni. Gimnáziumunkban fióka az elnevezésük, amit egykor a hadseregben a huszárok használtak a kezdő gyalogosok elnevezésére. Az idei fiókaavatóról Balogh Bence 9. b osztályos fióka készített tudósítást.
Az elsősavatás és az első buli a gimiben 2012. szeptember 27-én délután a Bocskai István Gimnáziumban az elsősök (fiókák) felavatására került sor, amit egy fergeteges buli zárt este. Aznap reggel a fiókáknak a tizenegyedikesek által megadott ruhában kellett érkezni a gimnáziumba. Az órák megtartása után diákoknak volt még egy kis idejük felkészülni az avatásra. Majd fél ötkor kezdődött az avatás az eskütétellel, amit a 9-eseknek három nyelven: magyarul, angolul és németül kellett elmondaniuk úgy, hogy az egyik lábukat a másik vállára helyezték és lementek pókjárás pózba. Ezután jöttek az osztályok indulói és a tánc, amit egy tizenegyedikesek által megadott videó alapján kellett betanulni. Ezt a pár emberes feladatok követték, például fogkefével kellet biciklit mosni, bekötött szemmel a másikat joghurttal kell megetetni vagy a lehető legtöbb ruhát feladni valakire és még vagy tíz hasonló feladat. Zárásként egy dalt kellett előadni a megadott szöveg alapján. Zsűri értékelte az osztályokat. Megítélésük szerint a 9. b. osztály volt a legjobb. Az eredményhirdetés után mindenki kapott egy tányér babgulyást egy szelet friss kenyérrel és ennek elfogyasztása után megkezdődött a buli. A tánc minden embert megmozgatott .A buli 11 óráig tartott , de voltak olyanok, akik már hamarabb hazamentek. A buli szerintem jól sikerült és remélem, hogy ti is így gondoljátok.
KÖNYVAJÁNLÓ
Leiner Laura: Szent Johanna Gimi
Egyszerűségében rejlik népszerűsége
Túlzások nélkül állíthatjuk, hogy ha elkezded képtelen leszel letenni. A könyvsorozat 8 kötetben követi végig egy gimis osztály mindennapjait a főszereplő, Reni naplóján keresztül. Igazából,ha lehámozzuk a plusz elemeket egy hétköznapi lány történetét kapjuk: Rentai Reni, aki 9.-ben egy félénk, szorgalmas diákként érkezik a Szent Johanna Gimnáziumba, és már az első napokban beleszeret a suli egyik legmenőbb fiújába. Ennél a pontnál jogosan gondolhatjuk, hogy akkor miért ekkora siker a SZJG? Ahogy a borítókon olvasható fülszövegeket nézzük valóban igaz, hogy a SZJG egy olyan intézmény, ahova mindenki szívesen járna. Modern épület, szakkörök, ahol mindenki rátalál saját magára és a millió suli program: kezdve a tematikus báloktól az osztályversenyekig. Így valóban meseszerűnek hat, hiszen magában hordoz egy kicsi amerikai feelinget és eltér a megszokott magyar középiskoláktól, ám a szereplőknek ugyanazokkal a hétköznapi helyzetekkel, feladatokkal és problémákkal kell szembenézniük, akárcsak nekünk. Ezek azok az elemek, amik rendkívül közel hozzák az egész sztorit, mindenki azonosulni tud a szereplők egyikével. A tipikus karaktereken túl a tanárok személyisége is nagyon jól megrajzolt és a szokásostól eltérően a szülők párbeszédei és viselkedésük is nagy hangsúlyt kap.
Ami pedig tényleg kiemeli a sorozatot, az az írónő frenetikus humora és karaktereinek fergeteges párbeszédei.
Fotó: libri.hu
by: Ábrók Kamilla és Kiss Beatrix 11.a
Ha mindezek pedig nem lennének még elég bizonyítékok a sikerre, akkor megemlíthetjük a számtalan rajongót a Facebookon, illetve az elég gyakran szervezett dedikálásokat is. Összességében pedig elmondható, hogy nem csak tizenéves lányoknak ajánljuk, hanem a fiúk és a szülők is bátran kezükbe vehetik. Talán segít nekik megérteni a néha szélsőséges viselkedésünket, illetve emellett betekintést nyerhetnek a mai virtuális világba is, ami tőlük messzebb állhat, ám a fiatalok életének szerves része. Már csak egy kérdés maradt hátra: mi lesz velünk 2013 februárja után, amikor megjelenik a sorozat utolsó, 8. kötete?!
6
A hely, ahol 55-ször elmegy a villamos A 9.b osztály egy részével már szeptember óta járok a debreceni Romkert nevű teázóba. Csoportosan megyünk és a havonta egyszeri foglalkozás keretében kreatív írásgyakorlatokat végzünk. Az itt szerzett élményekről egy későbbi írásomban olvashattok. Amiről én most írtam, az maga a hely és annak hangulata. Kezdetben én is csak a külsőségekre figyeltem, és csak azt tűnt fel, hogy három percenként megrázkódik a föld, és elcammognak előttünk a jellegzetes debreceni kéksárga villamosok. A teázó üvegfalán keresztül kezdetben jobban lekötöttek az utca történései, mint a benti hangulat. A helynek van egy sajátos, barátságos hangulata, amiért megéri betérni ide. Az egész teaház üvegből készült, így ha az ember estefelé tér be egy kicsit teázni, pillantást vethet a csillagokra is. A helyiség belseje úgy van elrendezve, hogy sok kis faasztalt sok kényelmes, bambuszból készült párnázott szék vesz körül.
A finom teakülönlegességekkel és a növények varázslatos elhelyezésével a teaház felejthetetlen élményt nyújt az emberek számára. Itt meg tudjuk kóstolni a menta teától kezdve az angol teáig mindenféle,-fajta teát. A hangulatvilágítás teszi még érdekesebbé a helyet. A bántó, zúgó neonfények helyett szolid, meghitt fényekkel veszik körbe a betérőket. A harmónia érzését erősíti, hogy nincs zene, amely elvonhatná a figyelmet. A mécsesek lángjai, amelyek melegen tartják a teát, a megszokottól eltérő, ámde érdekes ízek segítenek az ellazulásban és a magunkra figyelésben. A teaházba betérő emberek nyugalmat kapnak a templom tövében, és egy idő után már mindegy, hogy hányszor remeg a föld és suhan el a villamos. Már várom, hogy novemberben megint menjünk, mert engem energiával tölt fel ez a hely. Móricz Virág 9. b
KÖNYVAJÁNLÓ
Skandináv krimik Napjaink egyik legnépszerűbb stílusirányzatába tartozó könyvhöz írt kedvcsinálót Móricz Virág 9. b osztályos diákunk.
Az emberek többsége talán azért szeret ilyen könyveket olvasni, mert szórakozást, kikapcsolódást és, „nyugalmat” nyújt neki, tudják, hogy velük ez sohasem történhet meg. (?)
Ezelőtt egyáltalán nem olvastam krimiket. Mostanában meg szinte csak ilyen könyveket olvasok, ha az időm engedi. A krimik számomra abból a szempontból érdekesek, hogy milyen gondolatmenete van a nyomozónak és hogyan derít fényt az ügyre. Hogyan és milyen módszerekkel, eszközökkel szerzi meg a számára fontos információkat.
Az én kedvenc skandináv krimim Jussi AdlerOlsen Nyomtalanul című regénye. 2002-ben eltűnt egy politikusnő, Merete Lynggard és sohasem került elő. 2007-ben az ügyet újra kezdik vizsgálni, csakhamar megdöbbentő részletek kerülnek a felszínre. Annak kiderítése, hogy mi is történt valójában, szinte lehetetlen. A mű két cselekményszálon fut. Szerintem ez azért is jó, mert több szemszögből olvashatjuk és érthetjük meg a történetet.
A skandináv krimik tele vannak izgalmas ámde hátborzongató, néha horrorisztikus történetekkel is.
Fotó: A tetovált lány című film
