A gyönki Tolnai Lajos Gimnázium és Kollégium
2006 1806
A GYÖNKI „TOLNAI LAJOS” GIMNÁZIUM BICENTENÁRIUMI ÉVKÖNYVE
A GYÖNKI „TOLNAI LAJOS” GIMNÁZIUM BICENTENÁRIUMI ÉVKÖNYVE 1806 – 2006
Összeállította és szerkesztette: Petz Péter Humné Szentesi Katalin Műszaki szerkesztő: Szverle Árpád
Kiadja: a gyönki Tolnai Lajos Gimnázium
Felelős kiadó: Humné Szentesi Katalin igazgató
Tartalom BEKÖSZÖNTŐ ............................................................................................................................. 8 TOLNAI LAJOS ............................................................................................................................ 9 ISKOLÁNK MÚLTJÁBÓL......................................................................................................... 18 I. Az iskola alapítása 1806 – 1812 ................................................................................... 18 II. Az iskola fejlődése Gyönkön 1812 - 1867 ................................................................... 20 III. Az iskola története 1867-1956-ig ................................................................................. 25 IV. Az iskola története, emlékképek 1956-1969 ................................................................ 30 V. Az iskola története, emlékképek 1971-1977 ................................................................ 34 VI. Az iskola története 1977-1996...................................................................................... 38 VII. Az iskola története 1996-tól napjainkig........................................................................ 68 VII.1. Bevezető ....................................................................................................... 68 VII.2. Az intézmény szervezeti egységei ................................................................ 69 VII.3. Az intézmény székhelye ............................................................................... 69 VII.4. Visszatekintés ............................................................................................... 70 VII.5. Jelen.............................................................................................................. 72 VII.6. Út a múltból a jövőbe ................................................................................... 73 VII.7. Küldetésnyilatkozat ...................................................................................... 74 VII.8. Statisztikai mutatók ...................................................................................... 75 VII.9. Az iskola sporttörténete 1990-től napjainkig ................................................ 90 VII.10. A gimnázium épület-együttesének épülési ideje ........................................... 99 EMLÉKEZÉSEK, KÖSZÖNTŐK ............................................................................................. 100 Diákéveink a gyönki ref. Gimnázium és kollégiumban ........................................................ 100 Gyönk 1945-1948, ahogy Földessy Ödön emlékeiben él ...................................................... 107 Palcsó Sándor: Gyönki diák voltam ...................................................................................... 112 Dr. Győri József: Gyönki diák voltam ................................................................................... 114 Mátyás Ernő: Egy öreg diák visszaemlékezései.................................................................... 143 Dr. Zsigmond Endre: Gyönkről indultam - Egy élet két hazában ......................................... 146 Dr. Mészáros László: Egy öreg diák életútja ........................................................................ 148 Szabó József: Kirándulások - Emlékezés néhány felejthetetlen tanulmányi kirándulásra .... 150 Dr. Hegyháti József: Emlékezés régi iskolámra..................................................................... 154 Tóth Sándor: Mit jelent/ett/ a „gyönkiség” egy öregdiáknak? .............................................. 156 Kovácsné dr. Szigeti Klára: Diákkori emlékek ..................................................................... 158 Bödők Zoltán, 12.a: Nosztalgia avagy mit éltem át Gyönkön hat év alatt? .......................... 160 Mátyás Ernő: 200 éve működik a gimnázium Gyönkön ....................................................... 161 Mesterházy Balázs: Összetört cserepek................................................................................. 162 VISSZAEMLÉKEZÉSEK A KÉTTANNYELVŰSÉGRŐL ..................................................... 164 Die Bedeutung der bilingualen Schulen in Ungarn ................................................................ 164 A kéttannyelvű iskolák jelentősége Magyarországon ........................................................... 165 Deutschlehrerin sein - an einer bilingualen Schule ................................................................ 167 Gondolatok a kéttannyelvű oktatásról ................................................................................... 167 Zur Geschichte der Zusammenarbeit zwischen dem Lajos Tolnai Gimnazium in Gyönk (Jink) und dem Georgius- Agricola- Gymnasium Chemnitz (vormals EOS „Karl Marx“) ............. 169 A gyönki Tolnai Lajos Gimnázium és a chemnitzi Georgius Agricola Gimnázium (korábban EOS „Karl Marx”) közti együttműködés történetéhez .......................................................... 171 Schüleraustausch Darmstadt-Gyönk ...................................................................................... 173 Diákcsereprogram Darmstadt-Gyönk .................................................................................... 178 „Zwölf Jahre = lebenslänglich” ............................................................................................ 181 Tizenkét év = életfogytiglan .................................................................................................. 182 „Im ungarischen Weltdorf“ Anmerkungen zum „Gyönker Modell“, 1996 - 2003 ................. 184
5
Das Deutsche Sprachdiplom am Tolnai-Lajos-Gymnasium .................................................. 191 A „DSD–Deutsches Sprachdiplom” német nyelvvizsga a Tolnai Lajos Gimnáziumban ....... 191 Das Österreichische Sprachdiplom am Tolnai Lajos Gymnasium ....................................... 193 Az ÖSD-vizsga a Tolnai Lajos Gimnáziumban .................................................................... 193 NEVEK 200 ÉV TÁVLATÁBAN ............................................................................................ 194 Az iskola igazgatói ............................................................................................................... 194 Igazgató-helyettesek ............................................................................................................. 194 Kollégiumvezetők ................................................................................................................ 194 Az iskola főállású tanárai .................................................................................................... 194 Német és osztrák vendégtanárok........................................................................................... 197 Unsere programmlehrer ........................................................................................................ 197 Érettségizett növendékeink................................................................................................... 198 A „Tolnai Lajos Gimnázium és Kollégium Kiváló Tanulója” emlékérem tulajdonosai ........ 228 A 200. TANÉVÜNK ................................................................................................................. 229 A 2005/2006. tanév eseménynaptára..................................................................................... 229 A 2005/2006. tanév iskolai és kollégiumi dolgozóinak névsora........................................... 232 A 2005/2006. tanév osztályainak névsora ............................................................................. 234 KÉPEK ISKOLÁNK ÉS KOLLÉGIUMUNK MÚLTJÁBÓL ÉS JELENÉBŐL ..................... 239
6
” Légy hív mind halálig és néked adom az életnek koronáját” János: Jelenések könyve II.10.
„Itt kezdtem tanulni a valót, talán itt kezdtem tanulni az embert.” Tolnai Lajos
7
BEKÖSZÖNTŐ Köszöntöm iskolánk fennállásának bicentenáriuma alkalmából az intézmény egykori és mai pedagógusait, dolgozóit, diákjait, minden emlékezőt és érdeklődőt. A tolnai dombok közt szerényen megbújó egykori „centrális oskola”, majd református gimnázium, mai nevén Tolnai Lajos Német Nemzetiségi és Kéttannyelvű Gimnázium, 2006-ban ünnepli fennállásának 200. évfordulóját. E rangos évforduló kapcsán minden iskolai rendezvényen valamilyen módon szó esik az alma mater múltjáról, hagyományairól, sikereiről. Sok egykori diák felkeresi az iskolát, jól esik együtt emlékezni. Megalakult az Öregdiákok Egyesülete, hogy segítse az iskola mai nevelő-oktató munkáját, ápolja a hagyományokat és erősítse az „öreg” diákok együvé tartozásának jó érzését. Az összefogás és a gazdag hagyaték gyarapítása jeléül fogadják ezt az iskolatörténeti könyvet, mely első próbálkozás a gyönki gimnázium történetének bemutatására könyv formában: töredékek, visszaemlékezések, néhány életpálya és felvillanások a mából. 200 év már történelmi időben is jelentős – feldolgozásakor nem lehetett teljességre törekedni. A hangsúly az érettségit adó 1946-2006-os időszakra tevődött. Fogadják szeretettel e bicentenáriumi kiadványt, olvasásakor elevenedjenek fel a gazdag múlt értékes pillanatai. G y ö n k, 2006. Dr. Humné Szentesi Katalin igazgató
8
TOLNAI LAJOS (az iskola és kollégium névadója 1965-től)
Ki volt Tolnai Lajos? Tolnai Lajos ősi tolna megyei köznemes családból származott. Családi neve Hagymássy volt, de mindvégig írói nevét, a Tolnai-t használta, így örökítődött meg a köztudatban. 1837. január 31-én született Györköny községben. Apja, Hagymássy Sándor, a helység akkori jegyzője. Kolozsváry Julianna, anyja, dunaszentgyörgyi földbirtokos lánya. A család – néhány évi váraljai megszakítással – 1848 tavaszáig marad a szülőfaluban. 1848 elején Gyönkre költöznek; itt végzi el Tolnai Lajos az algimnáziumot 1852ben. 1852 – 1856: a híres Nagykőrösi gimnáziumba jár. Az irodalmat Arany Jánostól tanulja, az önképzőkör lapjában jelennek meg első versei. 1856 őszétől a pesti református teológia hallgatója, legátusként Szekszárdra is eljut. Tanulmányai végeztével a Kálvin téri templom segédlelkésze lesz egykori tanára mellet. Jeles szónok hírében áll s tanít az egyház elemi iskolájában is. 1861 – 1868.: a pesti református főgimnázium helyettes tanára. 1865-ben megnősül, felesége Sugár Fanni. Béla fiuk orvos lesz, Iduna lányuk fiatalon hal meg. 1868 – 1884.: református lelkész Marosvásárhelyen. Életének legnehezebb időszaka ez, mert nem szolgálja ki az erkölcstelen város urait. Alaptalanul perbe fogják. Végül lemond állásáról. 1884 – 1902. március 19.: haláláig Pesten tanít. Az utolsó tíz évben – felesége elhunytával – végképp a magány lesz osztályrésze. Tizenegy esztendős volt, midőn a szabadságharc kitört 30 esztendős, mikor 1867-ben a Habsburgokkal való kiegyezés megtörtént. Látta a szabadságharc eseményeit s végigélte a Bach-korszakot, az elnyomatás 9
reménytelen esztendőit. Tolnai Lajos lelkivilága a Bach-korszakban, a szabadságharcot követő elnyomatás esztendőiben nyerte sorsdöntő élményeit. Letiport országot, vérét vesztett s romlásnak indult társadalmat látott maga körül, lelke keserű élményekkel, kínos társadalmi megismerésekkel telt meg, s hű maradt élményeihez mindhalálig. Hiába jött a kiegyezés a maga görögtüzes lelkesedésével. Hiába hangoskodtak új emberek, hogy a kiegyezés jótékony fejlődést hoz a magyaroknak. Hiába bódult bele az egész ország a kibékülés mámorába, Tolnai Lajos a társadalom meggyógyuló sebeibe mélyesztette ujjait és mást mondott. Érezte, hogy távolról sem gyógyultak be azok a sebek, melyeket a negyvennyolcas forradalom és szabadságharc leverésekor s az önkényuralom alatt szenvedett a nemzet, hanem inkább üszkösödnek, fekélyesednek. Tolnai ezeket a sebeket kiáltotta ki, messzirenyúló hatásukra figyelmeztette a társadalmat, tiltakozott a könnyelmű derűlátás, a megokolatlan hiszékenység ellen.. A negyvennyolcas forradalom és szabadságharc félben maradt, nem végezhette el tisztulásnak és az újjászületésnek esedékes történelmi művét. Bitó alá, puskagolyók elé, börtönbe és száműzetésbe került a negyvennyolcas hősi nemzedék. Tolnai Lajos a kétségbe ejtő társadalmi balsorsot írta meg nyíltan, egyenesen, kíméletlenül. 1848 előtt hősi hang uralkodott a magyar irodalomban, az írók teljes odaadással vállalták a nemzetalkotás hivatását. A kiegyezés csillogó köntöse alatt Tolnai vészes kórok nyomait látta és merészen föllebbentette, társadalmunk minden kórját megörökítette. A múlt század második felében egyetlen magyar író sem nyújtott ennyire átfogó és hősi társadalomrajzot. Tolnai minden irányban igazat mondott, inkább a magányosságot vállalta, de nem alkudott meg semmiféle osztályréteg, vagy más efféle kisebb ügy kedvéért. Regényei ezért, szépirodalmi értékükön túl, rendkívüli társadalomtörténeti jelentőséggel is rendelkeznek. Legismertebb művei: Tolnai Lajos költeményei, 1865. Az úrak, 1872. A báróné téndasszony, 1882. A nemes vér, 1882. Az oszlopbáró, 1884 A polgármester úr, 1885 Eladó birtokok, 1886. A jubilánsok, 1886. Az új főispán, 1886. A sötét világ, 1894. A nagy-gyárosék és egyébb elbeszélések, 1898. 10
Ady Endre: Egy ravatalnál …Nem volt semmi bűne, csak különb volt, mint a többi. Éles volt a szeme, tehát keserű volt nagyságos szíve s rombolóan lázas az agyveleje. Mellékesen pedig, legelső íróembere volt az országnak és még ezt is megbocsájtották neki. …De hogy látni és beszélni mert, azt nem bocsájtották meg soha.
11
12
13
14
ALAPÍTÓ LEVÉL Mi Gyönki Földes Uraságok meg-győzettetvén arról, hogy kiváltképpen a jó-nevelés által tétettetik az Ember alkalmatossá és tökéletessé a maga életének okos fojtatására, az Emberi Társaságra, és ajó Hazafiuságra, sőt az Isteni félelemre is; a jó nevelés pedig leg inkább a rendes Oskolák által miveltetik; -tapasztalván pedig azt, hogy a körül lévő Vidéken tsak edgyjó, rendes Nevelő Oskola is a melybe az igyekező Szülék az 6 Gyermekeiket ajó neveléssel a tökéletességre készithetnék, nem találtatik: ugyan azért, egyedül az Emberiséghez és Hazánkhoz vonszó azon szeretetünkből, hogy mi ezen szükséges jó-nevelést tőlünk ki telhetőképpen előmozditsuk, oly szándékra jöttünk, hogy Gyönkönn a magunk Helységünkben edgy Német Magyar és Deák Rethoricáig inclusive tanittandó Oskolát áilitsunk fel, mellyet a jövendő időkre is állandóvá tégyünk, a mint is ezen végre: Alább irt Napon és Esztendőben azon Épületet, melly a Német Oskola Ház mellett mostanában épült, Fundussal edgyütt Somogyi, Tolnai és Baranyai Tractusok Centrális Oskolájának ez uttal minden terek és adózás nélkül mint szabad Fundust által irjuk, és adjuk következendő Feltételek alatt. Ugymint: lször Ezen Oskolának Fő vigyázása minden időben Gyönki Famíliánkat illesse, meny végre a három Tractusbéli Tisztelendő E1őii Járó Urak a Familia meg edgyezésével közülünk edgy arra érdemes személyt fognak választani. 2szor Alkalmatos Oskolabéli Tanittókat a három Tractusbéli Tisztelendő Elő járó Urak a Familiabéli Inspector Urral lejendő edgyetértéssel fognak választani és el is botsatani. 3szor Ezen Oskolába a Német Nyelvnek tanittása leg nagyobb tzél légyen, azért is ez főképpen előmozdittassék és szorgalmatossan tanittasson. 4szer Az Oskolabéli nagyobb dolgoknak elintézésére a Tractusbéli Tisztelendő Elö járó urak, Inspector Urral edgyütt minden esztendőbe legalább egyszer egybe fognak gyűlni, akik a szükségesekre vigyázni fognak. 5ször A kissebb Oskolabéli Professzorok és Tanítványok erám pedig a fellyebb irt Fő Vigyázó Urak egy Hely beli kis Consistoriumot fognak fel állítani, a melly az apróbb dolgokat elintézhesse. 15
6szor Az Oskolához tartozandók számára bizonyos regulák Törvényül fognak írásba kiadattatni, hogy magokat azokhoz minden esetre alkalmaztathassák. 7szer Hogyha pedig valamelly véletlen változások miatt ezen Oskolának meg szünni kellene, mivelhogy ennek Épittésére mindenféle Matériálékat Mi Földes Uraságok szolgáltattunk: tehát azon esetre a Matériálékon kívül minden hozzá tartozandók árrának, és Mester Emberek béreknek betsü szerént a V. Tractusoknak lejendő ki fizetése mellett a Gyönki Famíliára vissza szóljon, addig pedig sem edgy magá nossan közülünk, sem közönségessen átoljába még Maradékiak is semmi esetbe és okra nézve ne háborgathassa. Mely ebéli szíves Hajlandóságokat a Tekintetes Gyönki Földes Uraságoknak mi is alább írottak a V. Tractusok részéről tellyes hálaadó szívvel vévén: a fenni irt Pimetumoknak szentül lejendő megtartásának ígérete mellett, a fellyebb által irt és adott Oskola Házat által vesszük. Menynek is nagyobb hitelére ezen In Seriptionális Levelet mind két részről saját kezünk aláírásával és szokott Petsétünkkel megerősítvén ki adtuk Gyönkön 29 8h 812.
Néhány latin szó, ami kevésbé ismert: Rethorica: ékesszólástan Tractus: táj-vidék (itt megye) Inclusive: beleszámítva matériálék: anyagi kellékek Inspector: felügyelő Superintendáns: fó-felügyelő Consistorium: egyház-tanács Prosenior: az egyházmegye vezető Seriptionális: (itt) polgárjogi esperese.
16
Az alpítólevelet bal oldalt a gyönki földes uraságok, jobb oldalt a három megye reformátusegyházainak képvielőiírták alá. Hajós Sámuel mint Gyönki Földes Ur et. Tettes. Nemes Tolna Megye Tábla Birája és Feő Fiskálisa Magyari Kossa Péter mint Gyönki Földes Ur és Fejér és Tolna V.gyék Tábla Birája és Tettes. Ns. Fejér V.gyének Generális … Komádi Nagy Mihály mint a Tolnai V. Tractusnak Esperese Csekei János mint a a Tolnai V. Tractus Vice Seniora és Superintendentiális As. Seffor. Gángol István mint a Külső Somogyi V.Tractus Proseniora Magyari Kossa Sámuel mint Gyönki Földes Ur Tettes. Tolna és több T. N. V.gyék Tábla Birája Németh Károly mint a Külső Somogyi V. Tractus rendes Horariusa Jelen létemben Elek Ferenc Tettes. Ns. Tolna Vármegye Al Szolga Birája
17
ISKOLÁNK MÚLTJÁBÓL I. Az iskola alapítása 1806 – 1812 /Összeállította: Szabó József gimnáziumi tanár/ Iskolánk első gyermeki lépéseit Gángol István „históriájából” ismerjük, melynek a szerző a következő címet adta: „A külső somogyi egyházi megye Nagyszékelyben helyheztetett helvétai vallástételű Centrális Oskolájának első kezdetétől való históriája”. Már a cím is jelzi, hogy iskolánk tanítói Nagyszékelyben kezdték meg az ifjúság nevelését. 1805-ben ugyanis Csicsvai Vasas András és Keck Dániel lelkészek fiaikat a latin nyelvvel akarták megismertetni. Még ez év márciusában elhatározták – Horváth Ádám bíztatására - , hogy olyan mestert hozatnak a székely iskolába 170 Frt. fizetéssel, aki a kis centrális iskolát is vezeti. E tervből azonban egyenlőre nem lett semmi, mert némelyek – mondja Gángol – nagyon hidegen fogadták a dolgot. Csicsvai úgy segített a bajon, hogy Laky Istvánt megfogadta fia mellé instruktornak. Úgy látszik a házi tanító jól végezte munkáját, mert Csicsvai Keck Dánielt is megnyerte az ügynek és 1806 januárjában szállást vettek a tanítónak, aki ott tanította a három növendéket, név szerint Csicsvai Andrást, Keck Dánielt és Dénest. A diákiskola tehát megindult és valószínüleg alapítói sem hitték, hogy 150 év lepergése után az általuk kezdeményezett iskola mint gimnázium, még mindíg folytatja áldásos működését annyi rosszakarat, annyi gáncsoskodás ellenére is. Térjünk vissza a múltba, a jelen küzdelmeihez erőt gyűjthetünk a múlt felelevenítésével. A Centrális Oskola első mestere fizetését részben a „Magyar Székelyi Oskolától” kapta, részben pedig a tanulók szülei jutalmazták a latin és a német nyelv tanításáért. A gyönki Consistorium 1806 februárjában mindezt jóváhagyta és megbízta Nagy Gergely prédikátort, hogy mint inspektor időnként referáljon az iskola állapotáról. 1807-ben már nagy sikerrel tették le az „exámént” a tanulók, kiknek száma már annyira megnövekedett, hogy 1808-ban a Consistoriumnak preceptorról kellett gondoskodnia. Ez az újabb állás újabb anyagi áldozatot követelt, mely áldozat csak úgy lett valósággá, hogy Vécsey József 400 Frt-os adományával példamutatásra serkentette a környék tehetősebb családjait. Az adakozás megszervezésében nagy érdeme van a már említett Horváth Ádámnak is, aki ez ügyben a Consistoriumnál eljárt 1809 március 7-én és a Consistorium Hőke József asszesztort küldte ki önkéntes adományok összeszedésére. Ennek ellenére a kisegítőből nem lett semmi, mert közben a mester Nagyberénybe távozott prédikátornak. A Consistoriumnak tehát új tanítót kellett keresnie. A Kilitiben 1809 július 11-én tartott gyűlés a siker érdekében elhatározta, hogy évente „az eklézsiák három félékre felosztódván annyi búzát adjanak össze, hogy mindenik esztendőben rámenjen a tizenkilenc pozsonyi mérőre”. Ez persze még a kor viszonyai között sem biztosított valami fényes jövőt a megválasztott tanítónak. Kerestek tehát olyan embert, aki a fizetés csekélységét és a mostoha viszonyokat képes elviselni. Ilyen tanítót találtak Mányoki József személyében, akinek ifjúi lelkesedésére, tántoríthatatlanságára és tudására az iskolának bizony nagy szüksége volt. Fokozta a nehézségeket Keck Dánielnek – az iskola egyik alapítójának – halála, amely szinte jeladás volt az iskola ellenségeinek a támadásra. Így pl. a nagyszékelyi református egyház mindent megtett, hogy az iskola alól kihúzza a talajt, illetve, hogy megfossza a munkát biztosító négy faltól. Joggal mondhatjuk, hogy iskolánk ekkor közel állt a pusztuláshoz, közel állt ahhoz, hogy dicstelenül végződjék még fiatal élete. A pusztulás és a lét kérdése volt tehát letéve 18
Mányoki József kezébe. Mányoki az életet akarta. Az iskoláért, az iskola jövőjéért harcolt mint ember és mint nevelő is. Ilyen mostoha viszonyok között ért el 1810 májusában olyan szép eredményt tanítványaival, hogy a vizsgán Csicsvai elragadtatásában professzornak szólította az ifjú mestert. A jó munka eredménye lett az is, hogy két segítőtársat kapott. Kovács József a latin, Konrád János a német nyelv oktatásában segít a professzornak. Az iskola helyzete az eredmények ellenére tarthatatlan Nagyszékelyben, egyrészt a református egyház ellenségeskedése, másrészt a helybeli gazdatisztek háborgatása miatt. Ezzel kapcsolatban Mennyei János feljegyzéseiben azzal vádolja az uradalmak intézőit, hogy még robotszolgáltatásra is kényszerítették az iskolát és oktatóit. Érthető tehát, hogy az iskola pártfogói igyekeztek olyan helyre telepíteni a veszélyben lévő intézetet, ahol a földesurak is támogatják. Ezért utazott Csicsvai András, Vécsei József és Egressy Sámuel Gyönkre és itt 1200 Frt-ért megvették azt a házat, amelyben addig a német református prédikátor lakott. A Consistorium természetesen ezen munkálatokat igen nagy örömmel vette tudomásul, ez a tény még gyorsabb cselekvésre ösztönözte Csicsvaiékat, akik 1812 február 7-én elhatározták az iskola Gyönkre való költöztetését. Közben az iskola tovább terebélyesedett, tanítottak már retorikát, logikát és grammatikát is. Újabb személyek alkalmazása vált szükségessé. (Halei János majd Vécsei László). Az iskola történetének nagyszékelyi szakasza lezárult. További sorsa Gyönk község kezébe tevődött, és látni fogjuk, a község sohasem volt szűkmarkú, ha az iskolája nehézségeit kellett áthidalnia. Mindig kész volt az iskoláért a legmeszebbmenő támogatásra és ezzel elérte, hogy annyi viszontagság után, ha megtépázottan, néhol düledezve is, de áll ma is az iskola, hirdetve, hogy Gyönk lakosai nem hiába hoztak annyi áldozatot.
19
II. Az iskola fejlődése Gyönkön 1812 - 1867 /Összeállította: Szabó József gimnáziumi tanár/ 1812-vel véget ér Gángol István feljegyzése. Szerencsére mindig volt olyan egyén, aki az iskola szeretetétől ösztönözve tollat fogott a kezébe, hogy felelevenítse a jövő számára a múltat, megörökítve a jelent. Ilyen volt Kálmán Dezső akinek munkáját e helyen értelméhez híven foglalom össze. Az előző fejezetben láttuk, hogy a Centrális iskola Gyönkre való áthelyezését február 7-én határozták el. Ettől az időponttól kezdve szinte gyorsvonati sebességgel pörögnek az események. Még a február hó végén megtartott gyűlésen – a külső somogyi egyház is képviselteti magát – új épület emelése mellett döntöttek. A gyönki földbirtokosok helyeselték a tervet, sőt segítették is. Az iskola helyét Klein Fülöp és Weil Ádám háza telkére tervezték, kiket Hajós Sámuel javaslatára úgy kártalanítottak, hogy Klein Fülöp megkapta a német iskola épületét és a német egyház 80 Frt-ot fizetett neki. Weil Ádám részben az iskola telkén épített házat kapta, amelyet Christ Ádám „fundusával” egészítettek ki. Christ Ádámnak pedig a „szőlőhegy alatt” Magyari Péter új házat építtetett. Az építkezés 1812 augusztus 4-én indult meg ünnepélyes alapkőletétellel. Az építkezés gyorsan haladt, mert a feljegyzések szerint még abban az évben megkezdődött benne a tanítás (1812 november). Az iskola ez esztendeig a „külső somogyi traktus” irányítása alatt állott, de megerősödést, a fejlődést szolgálta, hogy mellé még október 28-án a tolnai és baranyai egyház is csatlakozott 60 Frt támogatással. E támogatás mellett nem szabad megfeledkeznünk a magánosok adakozásáról sem, amelynek pontos felsorolása Kálmán Dezső idézett munkájának 19. lapján megtalálható. Én csak a legfontosabbat, Hajós Sámuel 40.000 Frt-os alapítványát említem meg, amelynek kamatai részben a nevelők fizetését emelték, részben pedig az évek során igen sok tehetséges szegény tanuló kapott ösztöndíjat. Szintén ez az alapítvány tette lehetővé a tanulók létszámának emelését és a harmadik nevelői hely megszervezését, melyre Sebestyén Jánost választották meg, aki a zenét és a rajzot tanította. Így az iskola három osztályossá növekszik, sőt évi 50 Frt fizetéssel orvosra is szert tesz. Az épület amelyben a tanítás folyt, nem volt nagy. Ezt tükrözi Nádudvari Bónis Károly, az iskola egykori növendékének (később ref. főgimnáziumi tanár) leírása: „1846-47-ben professzor volt Losonczy László a költő, ki 1849-50dik évben Kecskemétre ment tanárnak, - lakott az iskola épületének a déli végében, volt két szobája, konyhája, éléskamrája, s ebből feljáró a padlásra. Lakása mellett volt a tanterme, hová akkor az ötödik és hatodik osztályú növendékek jártak… Emellett volt a korrector tanterme… ennek a lakása a tanterme mellett volt, s állott egy szobából és konyhából. Az épület legvégében volt a református német iskola. Ettől pár lépésnyire volt egy épület, hol most a takarékpénztár háza van, ebben lakott a református német tanító, az öreg Király József. A mostani gimnázium helyén volt a református magyar iskola… A közzel szemben a másik sor házban, hol később Bévárdy kasznár lakott volt Sebestyén János lakása, ki a declinistákat és conjugistákat tanította, s ide járt rajzot tanulni az egész gimnázium növendéksége.” Az elmondottak után érthető, hogy néhány esztendő alatt a tanulók száma annyit növekedett, hogy az épület nagyobbítása szükségessé vált. Ezt úgy oldották meg, hogy Magyari Kossa Sámuel (Hajós után inspector) földbirtokostól évi 75 Frt-ért kibérelték az iskola melletti házát. Persze ez csak ideiglenes megoldás volt. A végleges késett, mert hiába akarta a nagyobb támogatások reményében a tolnai és somogyi esperesség egyesíteni a gyönki „gymnasiumot” a lőrinci latin iskolával, ez a „szőkkeblűség, bizalmatlanság” miatt nem sikerült. 20
Az iskola és a tanulók életét ugyancsak Bónis feljegyzéseiből ismerjük. Az iskola akkori – mai szóval élve – napirendje a következő volt: „Leckéjük volt 8-11 és 24 óráig naponként, egy időben a harmadik és negyedik osztállyal. Hétfőn, kedden, csütörtökön, pénteken új leckét kellett tanulni, szerdán, szombaton délelőtt ismétlés volt (repetitio), délután szabadidő. A kis létszámú testület már ekkor is felhasználta a jobb tanulók segítségét. A jobb tanulókat correpetitorokká tette Békásy, s ezeknek kötelessége volt a hozzájuk beíratott correpetensekről a leckét naponként kikérdezni, s őket a fordításra el is készíteni”. Hasonló de más tartalmú kép napjainkban a diákotthoni kikérdezések ideje. Mivel töltötte vajon a 30-as évek (1830-ról van szó) ifjúsága a szabadidejét. Bónis szerint „télen szánkázni a szakadáti erdőre jártak szerdán, szombaton, - csak délelőtt volt tanítás – máskor otthon csinálták. Csúszkálni a kertekre vagy a rétre jártak a bika akolon alul. Labdáztak az iskola udvarán a kertekben. Játékaik: golyózás, gombozás, méta. Kijártak a Gerenyásra és Öregerdőre madarat, tojást, epret szedni”. Ez idő óta bizony sok kalendáriumot olvastak el, sok új generáció röppent ki a gimnázium falai közül. Megállapíthatjuk, hogy a mostani ifjúságnak más játékai akadnak. Időtöltés céljából nem kell neki fára mászni a tojás után. Sportkörökön hasznosabban használhatja fel testi fejlődése érdekében azt a fiatalos „zabolátlanságot”, a testi mozgás utáni vágyat, amely az embert igazán ifjúvá teszi. Ez az ifjúi lelkesedés a 30-as évek után a szabadság, függetlenség eszméiért indított küzdelmet és bontotta ki a háromszínű nemzeti lobogót. A hazaszeretet ragyogó példáit láthatjuk a 30-as évek során az u.n. reformkorban, majd az azt követő forradalmi fellendülésben. Ez a lelkesedés vezette a 40-es évek nagyjait: Petőfit, Kossuthot, Táncsicsot. Ez hatotta át az egész magyar ifjúságot, ez vezette a pesti népet a döntés kierőszakolása felé. Ez az új forradalmi hazaszeretet nem csak a nemzeti viselet hordását, a kokárda kitűzését jelentette, hanem olyan harcot is, amely sokak életét követelte. E küzdelemből nem csak a pesti magyar ifjak vették ki a részüket, hanem az egész nemzet fiai és ezek között nem utolsó helyen a gyönki diákok. Igaz, itt még 4849-ben sem folytak véres harcok, a kivívott szabadság megtartásáért, de ifjúságunk vezetői számtalanszor bebizonyították, hogy e szellem nem idegen előttük. A feljegyzések és a megmaradt adatok a diákság és a tanárok forradalmiságát fényesen bizonyítják. Vegyük ezen adatokat sorjában vizsgálat alá. Mennyei János volt gyönki tanár feljegyezte, hogy 1848-ban az iskola tanárainak sikerült „nemes buzgalommal” elérni, hogy a haladó és a korszellem igényeihez még egy – negydik – tanári széket felállíthatott. Mennyei gondolatmenete ezzel még nem ér véget, hanem kiegészíti, hogy 1852-ben „amikor az idegen kormány” ezen fejlődést meg akarta akadályozni, a testületnek csak nagy nehézségek árán sikerült a munkát folytatni. E rövid feljegyzés sok mindenre ad feleletet. Bizonyítja azt, hogy a testület tagjai a haladásért küzdöttek és forradalmiságukat szépen igazolja Mennyei, aki a korszellem és a haladás és a forradalom között nem tesz különbséget. E szellem, a forradalmiság nem szalmaláng náluk, mert még 1852-ben is a haladás mellett szállnak síkra, és a Bach rendszer terrorja ellenére idegennek tekintik a kormányt, nem érzik magukénak. Ha a feljegyzéseket továbblapozzuk, látni fogjuk, hogy ’48-as hazaszeretetük még fiatalon él 1860-ban is. Ez év decemberében ugyanis a gimnázium épületére kitűzik a ’48-a zászlót. „Magyari K. Sámuel – földbirtokos – a nemzeti zászló miatt keményen összetűzött a tanári karral, mely összetűzés azonban néki babérokat nem szerzett”. Gondoljuk el, mennyire elevenen élhettek a ’48-as forradalom emlékei a testületben, mely szembeszállt az emlékek megvédéséért földesurával, aki egyben hivatalos elöljárója és az iskola fenntartója. Magyari Kossa álláspontja nem új, hiszen földbirtokos, aki még középkori jogait is veszélyeztetve látja a földnélküli „perek” harcias kiállásától. Azt hiszem, büszkék lehetünk a kartársakra, mert bizonyára nem sok 21
gimnázium ormán lobogtatta meg a szél a ’48-as zászlót a tanári testület jóvoltából a 60as években. A testület e nagyszerű tette természetesen csak úgy volt lehetséges, hogy olyan tagjai voltak mint Kiss Gábor, akinek önéletrajzi leveléből megtudják, hogy mint ’48-as honvéd nevet és elismerést szerzett magának. 1847-ben Kiss Gábor részt vett a pozsonyi diéta nevezetes vitáin, majd ’48 nyarán Jellasics betörésének hírére elhagyta Pázmándy Dénes családját. Itt volt ebben az időben nevelő. A további eseményekről a már említett önéletrajzi levélben így számol be: „részt vettem a pákozdi ütközetben, a Jellasics kergetésében, az ozorai lefegyverzésnél jelen voltam, innen Pázmándy kívánságára Perczel visszaküldött Pestre, és egyike voltam azon három honvédnek, kik az Ozoránál horvátoktól elvett schwarzgelb zászlókat bevittük egyenesen a parlamentbe, amikor a kísárő levelet Pázmándy a házban felolvasta, olyan jelenetet, örömet, lelkesedést életemben nem láttam, a képviselők majd széttéptek bennünket kérdéseikkel… 1849-ben a Pázmándi házat el kellett hagynom, mert veszedelem fenyegetett. 1849 őszén gyönki tanár lettem… Édes kedvesen emlékszem ezen időkre, azon nagy szeretetre, mely felkarolt.” Azt hiszem e levéltöredékhez nem kell kommentárt fűznöm, és ha ilyen emberek tanítottak Gyönkön, nem folyhatott rossz munka. Kiss Gábor nem egyedül harcolt a gyönki tanárok közül a ’48-as honvédő küzdelmekben. Ott találjuk a harc mezején Wimmer Teofil Ágostont is, aki 1813-17ig volt tagja az iskola testületének. E nagy tudású, haladó gondolkodású papról a következő feljegyzést olvashatjuk: „1848ban nem csak hazát lelkesítő szavakkal, de karddal is védte a megtámadott hazát… 1849-ben mint Kossuth berlini követe szerepelt, ezért a rémuralom hóhérai elől külföldre kellett menekülnie”. Tóth József 1849-ben a 65. zászlóaljnál szolgál, és világostól mint hadnagy tér haza. Dömény József a szabadságszeretetet a gyönki gimnáziumban szívja magába, és a 15 éves ifjú az iskola padjaiból több társával együtt honvédhuszárnak áll be. Tagja annak a maroknyi vitézi csoportnak, amely Komárom várában dacol az ellenforradalom csapataival. Később Gyönkön lesz tanár (1856) és így mint diák és mint tanár is emléket állított nevének. Ő az egyetlen diák, akiről biztosan tudjuk, hogy karddal a kezében harcolt a hazáért, a szabadságért. Heiszler József német neve ellenére az elsők között fog kardot megtámadott hazája megvédésére. Pesten a piaristáknál tanít, amikor Kossuth fegyverbe hívó szavára önként jelentkezik honvédnek, több diákot víve magával. A Jellasics elleni hadjáratban súlyosan megsebesül és ettől kezdve csak szóval tudja védeni szeretett hazáját. Sajnos diákjaink ’48-as tevékenységéről nem sokat tudunk, de a birtokunkban levő néhány adat is tanúsítja, hogy a nevelők vetése nem hozott rossz termést. A statisztikai kimutatás szerint 1848-49-ben az iskolának csak 27 új növendéke van, a 4748-as évben meg 43 új tanuló jelentkezett Gyönkre. A tanulók nem zárkóztak el a haza megvédésének szent ügyétől. Ezt nem csupán az alacsony létszám bizonyítja, mely valószínűleg azért adódott, mert sokan puskával a kezükben védték a szabadságot. Bizonyítja az előbbi megállapítást az is, hogy 1848-ban a diákok nemzetőrséget szerveztek és tanultak „excercírozni”, elsajátították a puskák kezelését. Ez persze eltörpül az olyan iskolák mellett, amelyek különösen a pesti iskolákban történtek meg, a diákok tanáraikkal együtt elmentek katonának. Nem szabad azonban azt sem elfelejteni, hogy Pest a forradalom fészke, Gyönk pedig el van zárva a tolnai dombok között. A gimnázium tanulói – algimnázium révén – 10-14 éves gyerekek. Az ifjúság és tanáraik viszonyát ’48-hoz sokkal szebben és hívebben tükrözi ennél az évkönyvek mindenikében megtalálható ’48-as ünnepély, amelyet később már tulajdonképpen évente háromszor tartottak meg: a forradalom kivívása (március 15.), a 22
’48-as törvények ünneplése (április) és végül az aradi hősökről való megemlékezés (október 6.) évfordulóján. Ez ünnepségeket kiegészítették időnként a Petőfi és Kossuth ünnepek. A gimnázium szabadságharcos emlékeit bizonyítja az a Kossuth és Petőfi kultusz, amely miatt a reakciós kormányzat minden alkalommal meghiusította, hogy az algimnázium főgimnáziummá lépjen elő. Ez csak a felszabadulás utáni években sikerült. Elmúltak a ’48-as idők, elbukott a forradalom, amelynek harcosai fölött eldübörgött az osztrák cipő és a cári csizma. A szabadságharc hős honvédei börtönök mélyén raboskodtak, vagy idegen országokban katonáskodtak hosszú ideig. A nép azért a zivatarok elmúltával nem lelt békét, mert a bitófák országszerte a rémület árnyait vetették a harcokban elfáradt, verejtékező magyar népre. Ilyen volt az ország helyzete az ’50-es, ’60-as években és bizony ezt gimnáziumunk is megérezte. Hiába rendezte még az 1846-os gyűjtés a iskola anyagi viszonyait, ha ennél komolyabb bajok jelentkeztek. A bajok szálai minden esetben Magyari Kossához vezettek, kinek nemzeti zászló miatt történt összeütközését a tanári karral már leírtam. Le kell szögeznem, hogy a tanári testület összetétele, most is olyan, hogy önkényeskedést simán lenyelni nem hajlandó. Olyan tanárok és igazgatók személyesítik meg a szellemet, mint az igazgató, aki a feljegyzések szerint nem engedte, hogy „Entwurf”-ot bevezessék (Heiszler József). Érthető, hogy egy ilyen testület lépten-nyomon összeütközött a maradi földesúrral, aki a reakciós elnyomó kormányzat erejében bízva a tanárt csak jobbágynak, hatalmaskodása eszközének nézte. A „krónika” szerint a háborúskodás azzal kezdődött Magyari és a testület között, hogy 1855-ben kettő tanár távozott, név szerint Pajzán és Rakottyai. A megüresedett helyek betöltéséről a szintén eltávozott somogyi főesperes helyett, Magyari Kossa Sámuel felügyelőnek kellett gondoskodni. Ezt Magyari a saját előnyére úgy oldotta meg, hogy kettő rendes tanár helyett Poór Károly helybéli lelkészt nevezte ki segédoktatói minőségben. Levélben utasította Sebestyén Jánost, a soron lévő igazgatót, hogy a gimnázium kasszáját adja át Poórnak. Sebestyén ezt az intézkedést – a tanárok támogatásával – jogtalannak ítélte és megtagadta a teljesítését. Ezért őt Magyari október 7-én menesztett. Sebestyén nem távozott, azon indoklással, hogy őt a testület választotta és a testület mozdíthatja el, s nem egyes személy. A főesperes közben Kállai Lajos lett, aki az iskolaszék egyhangú véleménye alapján kénytelen Magyari eljárását jogtalannak minősíteni. Ugyancsak Kállai rendezi a négy tanári állást választások útján. Magyari az iskolaszék határozatát a cs.k. megyei hatóság rendőri osztályának 810/pol. sz. rendeletével hatályon kívül helyezte. Ez azt jelentette, hogy az ügyet politikai síkra terelte. Az igazgató és a tanárok még most sem hajtottak fejet, és követelésükre létrejön 1856 január 12-én egy bizottság, amelyik királyi biztos jelenlétében Sebestyént visszahelyezi hivatalába. Ez a bizottság rendezi a gimnázium ügyeit és lefekteti alkotmányát, amely szerint az igazgatótanácsot a Külső Somogyi Egyház és a Tolnai Egyház kettő tagja és helyi közbirtokosság kettő tagja képviseli. Magyari földbirtokosnak ez esetben vissza kellett vonulnia, de a feljegyzésekből az is kitűnik, hogy az alkalmat várja hatalma megmutatására. Az alkalom nem késett sokáig. 1856 őszén az igazgató Bartoss Ignác – aki katolikusból lett református – adja az okot az ellentétek kiújulására. Bartosst ugyanis a testület részéről több ízben éri vád, mert „ágyast” tart, amit a testület a tanári hivatással nem tud egyeztetni. Emiatt: „érezve, hogy patrónusra szorul, de különben is a szerzetes nevelés által beleplántált kiirthatatlan hajlandósággal bírván a derékhajtás és kézcsókolásra, a felügyelő Tekintetes Magyari úr oltalmába ajánlotta magát”. A testület a nyári vizsgák időpontja körül történt nézeteltérést alkalmasnak használja fel új igazgató megválasztására. Bartoss I. pártfogójához menekül, és Magyari az összegyűlt tanárokkal határozottan közölte álláspontját: „a következő évre és mindenkorra az igazgató tanár marad Bartoss I. mint ilyen, kap 500 Frt-ot, a többiek csak 400-at, akinek nem tetszik, 23
elmehet. – azután az exámen azért sem akkor lesz mikor a tanárok határozták, hanem mikorra ő fogja határozni… - Mert ő úgy akarja”. E sértő nyilatkozat úgy hangzik, mintha despota szájából hallanánk. A kívánt hatást azonban így sem érte el. A tanároknak nem tetszett a nyilatkozat, de menekülésre és meghódolásra nem voltak kaphatók, mert oldalukon érezték az igazságot. Ez igazságnak pedig még Magyari úrral szemben is érvényt akartak szerezni. Ellenállásuk annyira fokozódott, hogy Magyari csendőrszuronyokkal hatolt be az épületbe, de a testület a fegyveres erőszak hatására sem engedett. A „lázongók” nem adták fel a harcot, s végül egy bizottságot kellett alakítani. Ez úgy rendezte az ügyet, hogy Bartosst menesztette és helyébe Csukást nevezte ki ideiglenes igazgatónak. A bizottság ezen határozatát Magyari nem ismerte el, amit fokozott az a körülmény, hogy az új igazgató a tanároknak is 500 Frt-ot fizetett Magyari szigorú rendelete ellenére. Erre hivatkozva, Magyari Mennyei Jánost bízta meg az igazgatói teendők végzésével, aki Magyarinak hűséges híve volt. E háborúskodások nagyon megnehezítették a nevelői munkát, és olyan állapotokat teremtettek Gyönkön, amelyen méltán csodálkozott az idegen. A bajok, veszekedések okát elsősorban a „középkori”, rendezetlen viszonyok, a földesúrtól való függés, az oktatás kérdésének mellékes voltában látom, amelyet támogat Kálmán Dezső is: „a tanár alig volt egyéb, mint a helybeli patrónus földesúrnak bókolással robotoló jobbágya”. E háborúskodásnak annak ellenére, hogy akadályozta a munkát, mégis lett jelentős eredménye is. Az iskola fejlődése szempontjából fontos lépés történt, mert a gimnázium kerületi középiskola lett, a kerületi tanbizottság közvetlen felügyelete alatt. Ezzel elejét vették a helybéli földesurak beavatkozásának megismétlődését, legalábbis formailag. Az iskola fejlődése a tanulók számát is megsokszorozta és felmerül az új épület kérdése. 1860-61-ben épül meg az épület, amelyben ma is tanítunk. Magyari talán azért, hogy a dicsfényt feje körül nagyobbítsa, hogy beavatkozási lehetőséget teremtsen, szintén hozzájárul az építkezések anyagi bázisának megteremtéséhez. A munkaerőt Gyönk lakossága szolgáltatja, de jelentős anyagi áldozatot is hoz. 1863-64-es tanév megemlíthető azért, mert ekkorra kapja a testület az első hivatalos jegyzőkönyvi dicséretet a jó munkájáért a tolnai egyházmegye közgyűlésétől. Ugyancsak ’64-ben hal meg Vizsolyi János, aki adakozásain kívül a Hajós féle alapítvány 16.000 Frt-os összegét 20.000-re növelte a sok kiadás ellenére. 1864től kezdve a gimnáziumban a haladó osztályrendszer szellemében folyik a munka. Megszűnt a helybéli lelkészeknek legtöbbször káros befolyása is, az által, hogy rendezték az „iskolaszéket” olyképpen, hogy tagjai, a tanárok és az iskolafenntartó testülete, jegyzője a gimnázium igazgatója lett. 1866-ban a pénzügyek kezelését a testület vette át, ami azt eredményezte, hogy már 1867-től megjelenhetett az iskolai értesítő, és 1871-ben a tanári fizetést 800Frt-ra lehetett emelni. 1868-tól a kerületi közgyűlés megszüntette a haladó osztályrendszert és helyébe a szaktanítás lépett. Az első tantárgyfelosztást Kálmán Dezső a rendelkezésre álló adatok alapján közli már többször is említett történetében: latin nyelv; 1-4 osztály, tanította Ozsvát. Vallástan; 14 osztály, tanította Bocsor. Történelem; 3-4 osztály, tanította Bocsor. Földrajz; 2-4 osztály, tanította Bocsor. Magyar és német nyelv; 1-4 osztály, tanította Garzó. Mennyiségtan és természetrajz; 1-4 osztály, tanította Vargha.
24
III.
Az iskola története 1867-1956-ig /Összeállította: Szabó József gimnáziumi tanár/
Az első évkönyv 1867-ben jelent meg, amely esemény fontos állomás a gimnázium fejlődésében. Kiderül a füzetből, hogy a testület törekvésének fő iránya most a gimnázium felszerelése, a könyvtárak, szertárak kibővítése. Érdemes megemlíteni, hogy az iskolánkban feltűnően jó a fegyelem, melynek okát az 1870/71-es évkönyv a következőkben találja meg: „a testület lelkiismeretes munkája, hiszen még időnként a szülőket is meglátogatják, a jó iskolai szellem, amely a kezdőket azonnal meghódítja”. Igen érdekes, hogy testnevelés eddig nem volt az iskolában, és ennek megindulását gróf Szécsényi Sándor, simontornyai járás főbírájának adománya teszi lehetővé az 1871/72-es tanévben. Az 1871/72-es tanévben alakul meg az önképzőkör és a következő évben indul meg a rajz és a szépírás tanítása. Ugyancsak ekkor kezdik meg az angol és a francia nyelv tanítását is. A tanárok lelkiismeretes munkáját bizonyítja, hogy havonta tartottak tanulmányi konferenciát és negyedévenként szakmai értekezletet. Az egyházi és királyi látogatók ezt a munkát mind kiemelik, és az elért eredményeket különösen nagyra értékelik, mivel mostoha körülmények között születtek. E „mostoha körülményeket” államsegély kérésével akarja a testület kiküszöbölni, de ez nem sikerül. Az anyagi csőd szélén álló intézet megsegítésére Gyönk község lakossága jelentős áldozatot hoz. A helybéli takarékpénztár évi 50 Frt-ot ad az iskolának, a kórházi alap 208.74 Frt-al növeli az alapítványt, amelyet a lakosság közti gyűjtéssel még 3000 Frt-al emelnek. Igen nagy segítséget nyújtott még az iskolának Tolna Megye vezetősége is. Az ezeréves ünnepség alkalmából ugyanis 100.000 Koronával növeli a gimnázium alapítványát. Az évekkel előbb kért államsegély is megérkezik, először 1897-ben és ettől kezdve minden évben 1000 majd 6000-7000 Frt-os adománnyal segíti az állam az iskolát. 1906-ban megkötik az államsegély-szerződést, amely szerint az államsegély összegét 12.000 Koronában állapították meg. Az iskolában nemrég megindult testnevelés tanításának első eredményei az 1897-98-as tornavizsgán mutatkoznak meg, és e vizsgák ez évtől kezdve rendszeresen minden évben sikeresen zajlanak le. Az első eredményeket az 190-/02-es évkönyv nyomán közlöm: Magasugrás: I-II osztály III-IV osztály
127 cm 135 cm
Távolugrás: I-II osztály III-IV osztály
342 cm 427 cm
1905 június elsején tartják találkozójukat az 1889-90. év végzett növendékei, akik 200 korona ösztöndíj alapítványt tettek. Ez évben kapta az ifjúság az első nemzeti zászlót, Nagy Sándor Keszőhidegkút-Gyönk állomás főnökétől, a következő szavak kíséretében: „Lobogjon az ifjúság előtt, mint a hazaszeretet szent jelvénye, s alatta erő, erély és egyetértés hármas jelszava egyesítse és lelkesítse a gimnázium ifjúságát!”. 1909. november hetedikén a gimnázium testülete emlékiratot terjesztett a fenntartó testület elé, amelyben kérik az iskola áthelyezését Dombóvárra. E város vezetői felkarolták a tervet, és 120.000 Koronát szavaztak meg az intézetnek. Amikor ez a terv kitudódott, Tamási is jelentkezett 100.000 Korona, és ingyen telek javaslatával. 25
Végül Dunaföldvár 200.00 Koronát, és 100.000 Korona értékű épületet ajánlott fel. Dombóvár hamarosan kiesett a versenyből, mert az államtól főgimnázium alapítására kapott ígéretet. A győztes Dunaföldvár lett, mely az előbbi ajánlatát felemelte 300.000 Koronára. Gyönk község nem akarván elveszíteni gimnáziumát, szintén megajánlott 70.00 Koronát új épület költségeire. A tanári kar számításba vette azokat az alapítványokat, amelyek Gyönk községhez kötik a gimnáziumot, és végül maradás mellett döntött. Ezt később a fenntartó testület is jóváhagyta. A gyönki községi tanács, hogy a tanulók létszámát emelje 1915-ben a következő értesítést küldte ki a szülőknek az igazgatóság útján: „a gyönki államilag segélyezett református gimnázium igazgatósága értesíti az iskoláztató szülőket, hogy a gimnázium bármely osztályába beiratkozó szegény sorsú, jó magaviseletű, szorgalmas és jó bizonyítvánnyal bíró 10 tanulónak teljes és 10 tanulónak fél tandíját ki fogja fizetni (t.i. a községi elöljáróság) 45 tanulót tankönyvekkel felszerel, ezen kívül 20 tanulót kisebb-nagyobb konviktusi segélyben részesít, továbbá bármely osztályú szegény sorsú 5 keresztény tanulónak a keresztény családok, és 5 izraelita tanulónak az izraelita családok egész tanidő alatt teljes és ingyenes élelmezést adnak.” Igen szép támogatás ez, és még hozzá kell tenni, hogy a háború első évében látott napvilágot, akkor, amikor ugyanez község 100.000 Koronás alapítványt tesz az iskola javára. Az iskolában a tanítás a háborús évek alatt is folyt. Lassan ugyan, de növekszik a tanulók létszáma. E létszámnövekedés miatt az 1860-ban épített iskola szűknek bizonyul, és 1940-ben a régi épülethez új szárnyat építenek. Ez a ragasztás a mai tornaterem és az emeleti kettő osztály. 1941. augusztus 28-án a fenntartótestület elhatározza az V. osztály megnyitását. Úgy döntött, hogy 1942-ben nyitja meg az V. osztályt és fokozatosan fejleszti az iskolát teljes gimnáziummá. Éppen 90 évig tartott, még a Bach kormány intézkedése folytán 1852-ben megszüntetett felső tagozat újrafejlesztésére gondolni lehetett. Vajon miért nem valósulhatott meg 1852-ben? Az akkori feljegyzések szerint a reakciós osztrák kormány azért fejleszti vissza az iskolát, sőt néhány évre azért vonja meg tőle a nyilvánossági jogot, mert elevenen él a ’48-as Kossuth-i szellem, mert az eltiport szabadság szeretete fűti az iskola tanárait, tanulóit. A teljes gimnáziummá fejlődés lehetősége terjeszkedést is kívánt volna. A tornaterem felőli részhez meg is kezdték a falak felhúzását, de az anyagi fedezet hiánya és a II. világháború nem engedte meg annak befejezését. A gimnázium épülete a háború alatt katonai kórház volt. A tanítás azonban a termek és osztályok más-más épületben való elhelyezésével tovább folyt. A felszabadulás után az iskola épülete – meglehetős, és a tanítás céljainak nem megfelelő átalakításokkal – újból eredeti céljának szolgálhat. Ismételt és újabb toldozgatások következnek. Szertárak, irodák, osztályok költöztetése, hiszen a gimnázium közvetlenül az államosítás előtt kollégiummá alakult. (Általános iskola és gimnáziumunk működött). A gimnázium mellett 1938-tól internátus működött, amely az első évben 27 tanuló részére biztosított teljes ellátást. Dr. Tüske Béla agilis munkája nyomén ez a létszám már a következő tanévben 40-re emelkedett, ugyanakkor az elhelyezést biztosítandó újabb házvásárlás történt. Az internátus a gimnázium igazgatójának vezetésével, felügyelőtanárok segítségével munkálkodott. Az internátus napirendjében a német társalgási órák is szerepeltek. Az ellátás díja a német társalgás díjával együtt 420 pengő volt, ezen kívül kellett 10 pengő felszerelési díjat fizetni. Teljes havidíjat fizetett az internátus megnyitásának évében 24 tanuló, kedvezményben 3 tanuló részesült. Az internátus megnyitásával – amint azt az 1938-39es értesítő mondja – iskolánk nagy lépést tett előre. Ebben az évben (1938. november 19-én) újra alakult a Gyönki Öregdiákok Szövetsége, de „a felajánlott összeg és a törlesztés azt bizonyítja, 26
hogy az öregdiákok érdeklődése nagyon megcsappant, pedig talán soha nem tudott a támogatás az iskola sorsán akkorát lendíteni, mint amekkorát tudna most az újabb fejlődés idejében.”. Az internátus egyre több tanuló ellátásáról tud gondoskodni, és a létszám a felszabadulás évében eléri a 100 főt. (Nem szabad elfelejtenünk, hogy ebben a számban a mostani általános iskolának megfelelő I-IV osztály tanulóinak a száma is szerepel.) 1946-ban Népi Kollégium létesült Gyönkön, amely Dózsa György néven a község volt kocsmájában (jelenlegi Művelődési Ház) nyer elhelyezést Ijjász Henrik igazgató vezetésével. A Népi Kollégiumi tanulók nagyban elősegítették az új tartalmú felszabadult nevelés érvényesülését az iskolában. Az ifjúság vezetői a MADISZ, a MINSZ és a Diákszövetség vezetőségi tagjait a Dózsa György Népi Kollégium adta. 1948 jelentős fordulat az iskola életében. Állami intézménnyé lett a gimnázium, és a vele kapcsolatos internátus Ternai Jenő igazgatásával. 1949-ben a Diákotthon igazgatását Horvay Árpád veszi át, akinek Szekszárdra történt áthelyezése után az egyesített két intézmény (Népi Kollégium és Állami Fiúdiákotthon) vezetését Molnár Sándorné illetve Molnár Sándor, majd a Molnár házaspár Vácra való áthelyezése után Káspári János veszi át. A diákotthon igen jelentős segítséget jelentett a szülőknek gyermekük nevelése terén, amit államunk nyújtott és nyújt számukra anyagiakban. Segítséget jelentett és jelent az iskola számára, mert a diákotthoni tagok, az igazgatók és nevelőtanárok jó munkája révén a fegyelemre nevelésben az iskola magjaivá válnak, és az eredményeik is jobbak a bejáró vagy otthonlakó tanulókénál. A tanulóknak a diákotthonban más gondjuk nincs, mint a tanulás, és valóban otthonukká vált ez a demokratikus intézmény, ahol már érvényesülni kezd az az elv, hogy kinek-kinek munkája szerint, mert a fizetendő díjak illetve a befizetett összegek a tanulmányi eredményektől is függenek a szülők anyagi helyzetének figyelembe vétele mellett. Röviden, vázlatosan elmondottam az 1867-től illetve a felszabadulás utáni fejlődés vonalát. Itt még meg kell említenem, hogy a felszabadulás után az állami támogatás jóval nagyobb mint annak előtte volt, és az államosítás után teljesen az állam gondoskodik iskolánk anyagi szükségleteinek fedezéséről, amely évenként a diákotthonnal együtt meghaladja a félmillió forintot. A könyvtárak, szertárak fejlesztésére már eddig is több ezer forintot fordított államunk. A fizikai szertár és előadó is a ’41 óta rohamosan illetve megkezdett állapotában álló falak helyén felépült. Sajnos helyiségeink még mindig szűk volta és két tantermünk tanításra előnytelen állapota nehezítik a korszerűvé válás lehetőségeit. A helyzet gyökeres megváltoztatása új épületet igényel, amit a fölöttes tanügyi szerveink is tudomásul vettek azzal, hogy az új gimnázium épületének tervei első 5 éves tervünk során elkészültek, de kivitelezésükre még nem kerülhetett sor. A belső felszerelés azonban a felszabadulás után megújhodott, mert 1950-ben a budapesti Lónyai utcai református gimnáziumtól kapott régi padokat teljesen kicserélhettük modern, kettő üléses tanulópadokkal. Így a régi épületben modern berendezéssel és egyre jobban korszerűsödő könyvtár és szertár szolgálja az öreg iskola népünk fiainak és lányainak nevelését. A testület tagjai a felszabadulás előtt is igyekezettel voltak azon, hogy a tanulókat, akik a gyönki algimnázium padjaiból az életbe vagy más gimnáziumba kerültek, felvértezzék a tudás elemeivel. Már az előzőekben is láttuk, hogy a sikeres munkához a jobb tanulók segítségét is igénybe vették. Tudományos és irodalmi előadások tartásával a közösség kultúrájának emeléséhez is hozzájárultak. A fasizmus tombolása idején amikor a fajüldözés tetőpontra hágott, a testület külön időpontban az akkori rendeletek megtagadásával, vizsgáztatta az izraelita 27
tanulókat, ezzel is kifejezésre juttatva, hogy nem ért egyet a kormány üldözési politikájával. A felszabadulás után a gimnázium testületének tagjai valamennyien beléptek a Pedagógus Szakszervezetbe, és járási viszonylatban is vezető szerepet vállaltak. Ahhoz, hogy az ifjúságot demokratikusan és új szemléletben nevelhessék, állandóan és folyamatosan kellett és kell ideológiai tájékozottságukat fejleszteniük, ezért részt vettek a szakszervezet által rendezett szemináriumokon, vitákon, bekapcsolódtak egyetemlegesen a továbbképzési tanfolyamokon való tanulásba. A testület két tagja orosz nyelvből szaktanári képesítést szerzett, egy tagja pedig levelező oktatásba bekapcsolódva a budapesti egyetemen matematika-szaktanári képesítést illetve oklevelet szerzett. A tanulószoba létesítésével azok a tanulók, akiknél az alapismeretekben hiányosságok mutatkoznak, nagy segítséget kapnak a testület tagjaitól az időnkénti korrepetálások alkalmával. A testület tagjai az iskolán kívül kisegítik a DISZ, MÖHOSZ, MSZT, stb. kulturális munkáját, politikai, természettudományos, irodalmi előadások tartásával. Az iskola fejlődésének ismertetése során már vázoltam a tanulók elfoglaltságát, tanulási rendjét, sőt szórakozásukról is szóltam. Tekintettel arra, hogy az iskolánk csak a felszabadulás után lett érettségi bizonyítványt adó gimnáziummá, az alábbiakban a felszabadulás utáni idők tanulmányi, kulturális és sporteredményeinkről kívánok röviden szólni. A tanulók tanulmányi eredménye általában közepes-jó között mozgott, ami azt mutatja, hogy az ingadozás ellenére tanulóink kezdik megérteni a tanulás jelentőségét, fontosságát. Ebben a testület és a tanulók segítségére van a Szülői Munkaközösség és a DISZ. A bejáró tanulók autóbusz késéseitől eltekintve tanulók szorgalmasan látogatják az órákat, és egyre gyakoriabbakká válnak a hiányzásmentes napok és hetek iskolánkban. Az egyetemi felvételek is a fentieket látszanak igazolni. Egyetemi továbbtanulásra jelentkezett tanulóink közül az eddigi években 1946-55 között a felvétel arányszáma 65-95% körül mozog. A versenyszellem is fejlődőben van. Tanulók közül többen vettek részt a Rákosi versenyeken és 1954-ben Mátyás Ernő országos 2. lett földrajzból. Több tanulónk ösztöndíjjal (Rákosi ösztöndíj) végzi egyetemi tanulmányait (Kiss Lajos, Mátyás Ernő). Hárman a Szovjetunióban végzik tanulmányaikat (Varga Lajos I., Varga Lajos II., és Mészáros Béla). A tanulók kulturális munkája 1946-ban a Tolnai Lajos Önképzőkörben kezdett kibontakozni. Az önképzőkör nevét az iskola nagy tanítványáról, Tolnai Lajos író tiszteletére nyerte, illetve vette fel (Tolnai Lajos 1847-1852 években volt az iskola tanulója). A Tolnai Önképzőkör a szokványos irodalmi és más dolgozatokon, szavalatokon túlmenően mesedélutánokat is rendezett. Ezeken a mesedélutánokon a magyar népmesék mellett orosz, ukrán, szerb, stb. népmesék is szerepeltek, hogy az előadók és hallgatók megismerjék más népek értékes tulajdonságait és megszeressék, vagy legalább közelebb kerüljenek ezekhez a népekhez. A hazafias ünnepélyek öntevékeny megrendezésén kívül, meghonosították iskolánkban Domokos Géza tanár vezetésével, illetve kezdeményezésével az osztálydélutánokat. Ezeknek az osztálydélutánoknak sikerük volt a tanulók és szülők előtt úgy, hogy azoknak megtartása hagyománnyá lett iskolánkban. Tanulóink minden évben részt vettek az ifjúság kulturális seregszemléin. Dr. Lengyel Jenő és Dr. Lengyel Jenőné adtak igen nagy segítséget ezen a téren is. 1949ben Szimonov: „Emberek” című darabjának magyar és orosz nyelvű előadásával értek el sikereket. 28
Jelentős a gimnázium búcsúzó osztályának évenként sorra kerülő u.n. „tabló darabjának” előadása. Ezeket a darabokat nem csak helyben, hanem vidéken is előadják, s ezzel értékeinknek a tömegekhez való juttatásában játszanak szerepet, hiszen az egyes darabokat több ezren nézik meg. Tanulóink eddig a következő műveket vitték a közönség elé: A Kacsoh-Pongrácz: János Vitéz szabadtéri előadásban is színre került. Domokos Géza betanításával és vezetésével (1948-ban). Darvas József: Szakadék című drámáját 1950-ben adták elő. Szigligeti Ede: Liliomfi-ját Kenderessy Tibor irányításával 1951-ben vitték színre. Kisfaludy Károly: Kérők című vígjátékát Kenderessy Tibor vezetésével 1952-ben adták elő. Gárdonyi Géza: Bor című művét Dr. Tóth Kálmán vezetésével 1953-ban rendezték. Csiky Gergely: Buborékok című művét Kenderessy Tiborné irányításával 1954-ben adták elő. Móricz Zsigmond: Nem élhetek muzsikaszó nélkül című színművét Szabó József vezetésével 1955-ben adták elő. Az előadásokat amint már említettem, Gyönkön kívül előadták Varsádon, Szakadáton, Kölesden, Simontornyán, Tolnanémediben, Nagydorogon, Pálfán, Tamásiban, stb. Ezek az előadások a járás területén több ezer embert mozgattak meg, s ezzel iskolánk ifjúsága hozzájárult, mint már mondottuk is, ahhoz, hogy értékeinket minél többen ismerjék meg. Iskolán igen nagy súlyt helyezett és helyez a tanulók testi nevelésére is. Elsősorban a tömegeket mozgató sportágakban érnek el szép eredményeket. 1947 óta komoly szerepet játszanak a gimnázium atlétái a megye atlétikai életében. 1952 óta az élvonalban található iskolánk. Különösen a csapatversenyben vannak kiemelkedő eredményei. 1954-55-56-ban több csapattal vett részt az országos atlétikai bajnokságokon, és minden egyes alkalommal az első hat között végeztek a csapatok. 1955-ben a súlycsapat a II. helyen végzett. 1955-ben megnyerték tanulóink a megyei diákotthonok közötti versenyt (spartakiad), valamint a DISZ K.V. vándorserlegét a pákozdi Ifjúsági Emlékversenyen, mint első helyezettek. Iskolánk sportját és testnevelését a sokoldalúság jellemzi. Jelenleg is torna, atlétika, asztalitenisz, sakk, röp- és kézilabda valamint labdarúgó szakosztálya működik. Az egyéni számokban is ért el iskolánk eredményeket. Földessy Ödön pályafutása is itt kezdődött. Intézeti és megyei csúcs, középiskolai bajnokság megnyerésével. Lukács János és Kiss László szintén itt érték el első szép eredményeiket. Nem lenne teljes a kép ha az ifjúság tanulmányi, kulturális és sportmunkája mellett nem említenők azt a társadalmi munkát, amelyet országunk építése során, ha morzsányi is, amit végeztek. Több napot dolgoztak tanulóink Dunapentelén, Várpalotán, illetve Inotán. Állandóan segítséget nyújtanak a helyi Vörös Csillag Termelőszövetkezetnek. Munkájukat elismeréssel honorálták. Ezzel tájékoztatóm végéhez értünk. A 150 éves gyönki gimnázium nevelői és tanulói továbbra is azon munkálkodnak, hogy öreg iskolánk minél több, sokoldalúan képzett, a szocialista erkölcs alapján álló dolgozót adjon a munkásosztály vezette államunknak. (Megjegyzés: az iskolatörténet előző három fejezetét Szabó József 1956-ban, a 150 éves évfordulóra írta.) 29
IV. Az iskola története, emlékképek 1956-1969 /Szabó József gimnáziumi tanár, igazgató visszaemlékezése/ 1956. nyarán a gimnázium akkori és volt tanárai, diákjai; a község Lakossága és a meghívottak emlékeztek az iskola 150 éves jubileumára. Ünnepi beszédet dr. Tóth Kálmán tanár, az iskola hajdani növendéke mondott. Szeptemberben a szokásos rend szerint kezdődött a tanítás. Az október 23-át követő budapesti forradalmi eseményeket nagy várakozással figyelte a tanulók és nevelők többsége. A fokozódó feszültség miatt az igazgató tanítási szünetet adott, a diákotthonos tanulókat hazaküldte. A község lakossága Kenderessy Tibor igazgatóhelyettest a megalakuló Nemzetőrség parancsnokává választotta meg. 1957. január végén, vagy február elején gyűlést hívtak össze az akkori kultúrház nagytermébe. Valószínűleg a létszám növelése érdekében az iskolánk tanulóit is "meginvitálták". Az előadó - már nem tudom ki volt - "-sek -sük" beszéde ingerelte a hallgatóságot, főleg a diákokat, akik köhögéssel nyilvánítottak véleményt. E véleménynyilvánításhoz a felnőttek közül is sokan csatlakoztak. A "hatóság" a tanulók fegyelmi felelősségre vonását, a "szervezők" iskolából való kizárását követelte. Február 22-én néhány tanulót (emlékeim szerint 3) a nevelőtestület többségi határozattal kizárt, egy tanulót az ország összes középiskolájából. Tudom, és tudtam akkor is, hogy a kizártak sem voltak "bűnösebbek", mint legalább 100 jelenlevő, de akadt, aki meg tudta nevezni a kezdeményezőket. Példa lett statuálva! A teljes igazsághoz tartozik, hogy két éven belül minden kizárt tanuló folytathatta tanulmányait, még főiskolában is továbbtanulhattak. Tavasszal még egy eset borzolta fel a kedélyeket. A megyei rendőrség házkutatást tartott a diákotthonban, mint később kiderült, pisztolyt kerestek, feljelentés alapján. Híre volt ugyanis a faluban, Rompf Nándor tanuló fából faragott pisztolyának. Április elején Kenderessy Tibor igazgató-helyettest "ellenforradalmi tevékenysége miatt" leváltotta a megyei művelődési osztály és Tamásiba helyezte. Hasonló ok miatt Kaszás Dezső tanárt viszont Tamásiból Gyönkre helyezték. Ezzel az intézkedéssel lehetett a két tanárt, ha rövid időre is a helyi szervek figyelme elől kivonni. A gimnáziumban az igazgató-helyettesi teendőket, hosszas rábeszélésre "rövid időre" Szabó József vállalta el. 1957. szeptemberi tanévkezdésre három fiatal kolléganő érkezett az iskolába: Bauer Magdolna, Barna Katalin, Reining Erzsébet. A tanév során Kenderessy Tibornét a Tolnai Gimnáziumba helyezték, mivel férjét most Tamásiból szintén Tolnára nevezték ki tanárnak, és a népes család ott kapott megfelelő lakást is. Az 50-es évek elejétől többször felmerült az elavult, korszerűtlen épület helyett új gimnázium építésének terve. Az elgondolás szerint a mai sportpálya felett lett volna az iskola épülete, és közel hozzá a Magyari-Kossa féle kastélyban kapott volna helyet a diákotthon. Az iskola akkori vezetése és a megyei vezetés között a vita azon folyt, hogy 4, vagy 8 osztályos legyen az új épület. Az igazgatóság ragaszkodott a 8 osztályhoz, mert szerintük csak ez jelentett volna fejlődést. Megoldás nem született, így a tervezet nem valósult meg, semmilyen formában. 1957-ben azután olyan döntés született, mivel új épületre már nem volt pénz, hogy a régit kell, akkori szokás szerint - évente kisebb ráfordításokkal felújítani. Ez a munka 1957. áprilisában elkezdődött, és tartott a beszámolóm végéig, sőt a legutóbbi időkig. 30
Első ütemben 1957-58-ban a tornaterem melletti földszintes toldalék lett színpadnyílással a tornateremhez kapcsolva, emeletén pedig egy tanterem épült. 1959ben a tornaterem és az öltözők lettek felújítva. 1961-ben fa és széntároló épült. Ugyanebben az időben a megyei művelődési osztály támogatásával kezdeményezte az iskola a községi víz- és szennyvízhálózat megépítését, hogy korszerű egészségügyi körülményeket lehessen teremteni. A végleges megoldás 1964-re valósult meg. 1962tő1 a régi Épület utcai és udvari homlokzatát, majd tetőzetét sikerült felújítani. Ezzel párhuzamosan, megyei és járási keretből megkezdődött az elhasználódott bútorzat és a belső burkolatok cseréje. 1961-ben Tamási székhellyel összevonták a tamási és a gyönki járást. A gimnázium megkapta a szomszédos MNB épületét, melynek tantermekké való átalakítása még abban az évben elkezdődött. A diákotthon némi késéssel a volt járási tanács épületébe költözhetett, annak alapos átalakítása után. A növekvő tanulói létszám miatt erre igazán nagy szükség volt, hiszen a lányok néhány éven át a megyei vezetők tudtával "fekete" kollégiumban voltak elhelyezve. 1966-ban kezdeményeztük a szűk- és balesetveszélyes csigalépcső megszüntetését, földszinti és emeleti zsibongó kialakítását. Az építési tervek 1967-ben elkészültek, az építkezés 1968/69-ben elkezdődött. Már ekkor beszéltünk arról, hogy a közeljövőben a fűtést és a világítást korszerűsíteni kell. 1958 őszén Dombóvárra távozott Kaszás Dezső, iskolánkhoz viszont kinevezést kapott Heidt János és Steitz Ádám. E tanév elején kezdeményezte a megyei művelődési osztály iskolánkban kísérleti jelleggel a mezőgazdasági gyakorlati foglalkozások 5+1-es rendszerben való bevezetését. Megszervezésében és profilja kialakításában nagy szerepe volt Piukovich József mezőgazdasági szakembernek, aki kezdetben óraadóként, később főállásban végezte munkáját. 1959-ben az ő kezdeményezésére szervezte meg az iskola a meteorológiai megfigyelő állomást, melyhez technikai, műszeres és szakmai segítséget az Országos Meteorológiai intézet biztosított. Viszonzásul az iskola rendszeres tájékoztatást küldött. Gyakran kértek tájékoztatást a környező mezőgazdasági üzemek is. 1960-tól Piukovich munkáját Körző János folytatta. 1961-ben a matematika írásbeli érettségi vizsgán az egyik teremben több tanuló (10-11) követett el szabálytalanságot, aminek fegyelmi felelősségrevonás lett a következménye. A tanév végén Pellion Ervin igazgatót felmentették és Bonyhádvarasdra, Tóth Kálmán tanárt, pedig Pálfára helyezték tanítani. Az iskola élére Gyulajról Kovács Győrössi tanárt nevezték ki, amit egy hónap múlva hatálytalanítottak. Október 2-án eredetileg egy évre, Szabó József igazgatói, Reining Erzsébet igazgató-helyettesi megbízást kapott. Az utóbbi azzal az ígérettel vállalta e1, hogy 1 év múlva Budapestre kap áthelyezést. Az ígéretet a felügyeleti szerv teljesítette. 1962-ben Szabó Józsefet véglegesítették. Lakásgondok miatt távozott az iskolából a Makói gimnáziumba Kormányos Antal. Távozása jelentős veszteség volt az iskolának. 1962-ben igazgató-helyettesi munkakörbe kinevezést kapott Gutermuth Henrik, aki visszatért az "alma máterbe" Kinevezése nagy nyereség volt, mert precizitása, kiváló szaktárgyi és pedagógiai felkészültsége igen jól érvényesült a nevelőtestület munkájában. Az 1962-es tanévkezdés azért is fontos esemény az iskola történetében, mert először indíthatott párhuzamos osztályokat humán és reálbontásban. Az épületbővítések, felújítások, valamint ígéret a diákotthon problémájának végleges megoldására, megteremtette e fejlesztés alapvető feltételeit. A 60-as évek közepére az iskola tanulmányi eredményei javultak, a tanulás szervezettebbé, színvonalasabbá lett. Megyei szinten jó- közepes teljesítményként értékelték az iskola oktató-neve1ő munkáját.
31
Igazolásul néhány példát említek: a felvételizők fizikából országosan, a 10 legjobb eredményt elért iskolák köze kerültek. (2-3 év átlaga), 1966-ban az iskola tanulmányi átlaga 3,6; a felvételizők közel 60%-át vették fel, 1968-ban ez az arány 55% volt, ekkor az érettségizettek 26%-a nyert továbbtanulásra felvételt. Az iskola a hagyományoknak megfelelően fontos szerepet játszott a község és tágabb környezete kulturális életében. Folyamatosan működött énekkar, - vezetője Dusa Gáspár általános iskolai tanár - különböző elnevezésekke1 irodalmi szakkör, több éven át rádiós szakkör, a hagyományos szakkörök mellett rendszeresek voltak a tornateremben a zenei kultúrát fejlesztő rendezvények, műsoros délutánok, esték. Káspári János és Steitz Ádém irányításával az iskola sportélete is sokrétű volt, de kiemelkedett az atlétika és a kézilabda. Megyei vetélkedőkön is szép eredményeket értek e1. Később Tuba Gyula folytatta a megkezdett munkát. Az osztályok számának növekedésével párhuzamosan növekedett a tanulószobások és menzások száma. 1960-as évek közepére három tanulószobai csoport működött az iskolában. A diákotthon az 1964-65-ös tanévre foglalhatta el felújított otthonát, melyhez korszerű konyha és szolgálati lakás is épült. Erre az időre az évenkénti vásárlásokkal jelentősen gyarapodott az iskola igen értékes könyvállománya, a szertárak és tornatermek felszereltsége. Javult a könyvtár elhelyezése. Némi jóindulattal elmondhatjuk, hogy a 60-as évek végére intézményünk a kollégiummal együtt, korszerű 8 osztályos gimnáziummá fejlődött. A nevelői létszám is természetszerűen követte a fejlesztést. Az iskola vezetése törekedett arra, hogy a hagyományoknak megfelelően minél több iskolához kötődő volt növendék legyen kinevezve tanárnak. Emlékeim szerint az iskola diákjai voltak: Dr. Tóth Kálmán, Káspári János, Káspári Jánosné, Steitz Ádám, Várkonyi Erzsébet, Körző János, Heidt János, Gutermuth Henrik, Steitz Henrik, Zentai András, Tuba Gyula. Az 1963-as miniszteri rendelet lehetőséget biztosított az iskola nevének megváltozgatására, olyan személyiség nevének felvételére, aki kapcsolódik az iskolához. A nevelőtestület az iskola volt növendékének, Tolnai Lajos írónak a nevét választotta. Megelőzőleg Alpári Gyula nevét viselte az iskola. A megyei és járási szervek a névváltoztatást engedélyezték. 1964. júniusában ünnepélyes keretek között vette fel az iskola Tolnai Lajos nevét 1964-ben gondnoki állást szervezhettünk, ezzel a döntéssel az igazgató és az igazgatóhelyettes jelentős ideje és energiája szabadult fel az oktató-nevelő munkára. 1965-ben száj- és körömfájás miatt a községben egészségügyi zárlatot rendeltek e1, január 27-től a tanítást is szüneteltették február 28-ig. Mi csak annyit tudtunk elérni, hogy diákotthoni elhelyezéssel a negyedik osztályokban már február 9én folytathattuk a tanítást. Állandó gondot okozott az iskolavezetésnek a nevelők elhelyezése, lakások biztosítása. Ebben az időben a községben még nem épültek állami lakások, a község tehát ritkán tudott segíteni. A legsúlyosabb gondokat megyei keretből szolgálati lakások vásárlásával és építésével lehetett megoldani. Lakásvásárlás történt 1966-ban, amelyet az iskola igazgatóhelyettese kapott meg. A későbbiek során kedvezményes pedagógus kölcsönnel több nevelőt sikerült lakáshoz juttatni, főleg a 70-es években. A párhuzamos osztályok indításakor a humán osztályban már első alkalommal szerettük volna a latin nyelv oktatását bevezetni, de ekkor nem kaptunk szaktanárt. 1966-ban lett ugyan az iskolának latin szakos tanára Cziglédi Tihamér személyében, de a szaktanár távozása miatt egy év múlva az oktatást meg kellett szüntetni. A latin nyelv oktatásával később már nem is kísérleteztünk, inkább az intenzívebb, emeltszintű német nyelv oktatását vezettük be. Ennek érdekében nyelvi 32
laboratóriumot vásároltunk, amit az egyik földszinti tanteremben szereltünk fel. A berendezés igen hasznosnak bizonyult. A német nyelv emelt óraszámban való tanítását több tényező is indokolta. Több tanuló jött iskolánkba alapvető német nyelvismerettel, igen jó szaktanárok álltak rendelkezésre, de több nem nyelvszakos tanár is jól beszélt németül. Az emelt szintű oktatás jelentős vonzási kört jelentett az iskolának. 1812-től az iskola Nagyszékelyből Gyönkre költözésétől, többször került nehéz, sokszor válságos helyzetbe. Többször felmerült az iskola megszüntetésének terve is, de miden válságos helyzetből szinte az utolsó órában megerősödve, megújulva került ki. Így volt ez az 1940-es években, amikor 90 év után az algimnázium 8 osztályos iskolává vált. Az V. osztály 1942-ben indult. Az 1950-es években az építkezési vita újra felidézte a megszüntetés veszedelmét. Mint láttuk 1957-ben a fokozatos felújítás mellett történt döntés. A községet a járási székhely áthelyezése igen súlyosan érinti 1961-ben, és többen megkérdőjelezik a székhely jelleget vesztett községben a középiskola létét. Az élet fényesen rácáfolt a vészmadarakra, hiszen az iskola párhuzamos osztályokkal működő középkategóriájú gimnáziummá vált. Mindezekben közrejátszott az a tény, hogy mindig vo1tak olyan makacs emberek, akik megkeresték, és meg is találták azt a területet, és azt a módot, amely segítségével nem csupán az iskola létét, hanem fejlődését is biztosítani lehetett. Nem lenne teljes ez a rövid visszaemlékezés, ha nem szólnék az iskola testvérintézményéről, a Diákotthonról, amely a tárgyalt időszakban kollégiummá vált. Élén 1952-től Káspári János testnevelő tanár állt. Biztosítani tudta a kollégium önállósága mellett, a mindenkori szoros együttműködést az iskolával. A diákotthon szerepe meghatározó volt az iskola létében és eredményeiben is. Nagy szerepe volt azért is, mert a diákotthonos tanulók nagy többsége mostoha iskolai és pedagógiai szempontból mostoha családi környezetből került ki. A diákotthon körülményeinek javulása, korszerűsítése munkájuk hatékonyságát fokozta. Az iskola és a diákotthon vezetői, nevelői között az időnkénti pedagógiai viták mellett, igen jó emberi és munkatársi kapcsolat volt. A viták soha nem fajultak személyes ellentétté, haraggá. A nevelők jól érezték magukat mind a két intézményben, de a többség a községben is. Az iskolába helyezett nevelők közül többen hosszú éveket, évtizedeket dolgoztak az iskolában. Ez történt velem is. 1969-ben nehéz szívvel, és csak hosszas rábeszélésre hagytam el az iskolát, de mindig hálásan gondolok az ott töltött 18 esztendőre, a kollegákra, a község lakóira, akik befogadtak, s azóta is nagyon szívélyesen üdvözölnek. Mindig is emlékeztem, és emlékszem ma is sok-sok egyszerű és szolid tanítványunkra, akik közreműködésünkkel váltak komoly tudású becsületes emberekké.
33
V. Az iskola története, emlékképek 1971-1977 /Zentai András öregdiák, gimnáziumi tanár, igazgató/ 1971 szeptemberében - számomra is kissé váratlanul és gyorsan - kerültem a gimnázium élére. Az előzményekről röviden. Egyetemi éveim után tanári pályámat itt az Alma Materban kezdtem meg 1963-ban. Visszakerülésemben több tényező játszott szerepet. Gyönki diákéveim nosztalgiája mellett jelentős húzóerőt jelentettek Káspári János bácsi hívó szavai, azután - friss házasként - lakásígéret (amiből albérlet, majd egy év után lett egy komfort nélküli szoba-konyhás bérlakás), végül a gimnázium ígéretes helyzete, ami a 8 tanulócsoportos fejlesztést és a kollégiumbővülést jelentette. Az világos volt előttem is, hogy gimnáziumunk létéért ezután is küzdenünk kell, hiszen a hatvanas évek elején újból az érettségi általánossá tételét célozta meg a központi akarat; (1961. III. törvény); ami új gimnáziumok alapítását jelentette megyénkben is. Ekkor létesült történelmileg kialakult beiskolázási körzetünkben a hőgyészi, a nagydorogi, valamint a simontornyai gimnázium. Abban is biztos voltam, hogy hagyományaink, azután egyre bővülő diákotthonunk és fiatal testületünk révén sikerrel fogunk helytállni a nemes versengésben. Ez így is történt, hiszen a hőgyészi gimnázium mindössze két évig, a nagydorogi pedig 1971-ig tudott működni, de a simontornyai sem tudta megakadályozni nyolc tanulócsoportra történő fejlesztésünket. Ezután már elsősorban saját helyzetünk hátrányainak ellensúlyozására törekedhettünk. Gondot jelentett számunkra az a körülmény, hogy beiskolázási területünkön zömmel kistelepülések voltak, melyek iskoláinak szaktanári ellátottsága távol állt a kívánatostól, mindez mellett tanulóink több mint 70%-a - ezekben az években - fizikai dolgozó szülők gyermeke volt, ami azt jelentette, hogy tanulásukhoz-művelődésükhöz sok segítséget otthonról sem kaphattak. Gyönk községi miliője sem biztosíthatott városi színtű közművelődési keretet tanulóink számára. Ugyanakkor diákjaink többségének akarása, valamint pozitív emberi tulajdonságai olyan alaptőke volt, mely biztosítéka lehetett eredményes együttműködésünknek. Jó nevelési lehetőséget jelentett intézményünk mérete, településünk jellegéből következő zártsága és az egyre nagyabb befogadóképességű kollégiumunk. Az előző tényezőknek köszönhetően nemcsak névről ismertük gimnáziumunk diákjait, de többnyire tisztában voltunk családi körülményeikkel és személyiségük alapvető vonásaival is. Általános gyakorlat volt az is, hogy a nevelőtanárok óraadók voltak, és a gimnáziumi tanárok mellékfoglalkozású nevelőmunkát, korrepetálást, vagy szakkörvezetést vállaltak a kollégiumban. Ennek az együttműködésnek köszönhetően diákjaink egész napi munkáját nyomon követhettük és segíthettük többször a reggel hat órai ébresztőtől az esti tíz órás villanyoltásig. Ez a kialakult rendszer a korábbi évszázadok kollégiumi munkáját példázta és a pedagógus hivatás gyakorlásához biztosított kiváló lehetőséget. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy stabil és hivatását, valamint iskoláját és diákjait szerető tantestület alakult ki a hatvanas évek végére. Az előzőkben vázolt tények tudatában, a testület bizalmának és segítőkészségének birtokában mertem elvállalni a gimnázium igazgatását - két évi
34
igazgatóhelyettesi munka után - 31 évesen. Helyettesem Tuba Gyula lett. 1971-től sürgető feladatunknak tartottam tárgyi feltételeink jelentős javítását. Hangsúlyozni kívánom, hogy a jelzett időben is kevés pénz jutott az iskolák felújítására, fejlesztésére. Ezért fontos szerep jutott a házilagos kivitelezésnek és a díjazás nélkül végzett munkának; az azóta már politikailag is lejáratott társadalmi munkának. Saját erőből és kivitelezésben fejeztük be 1971 szeptemberére a tantermek nosztalgiát keltő, de egészségtelen - olajos padlóinak műanyag és parketta burkolatra cserélését. Egy évvel később került sor iskolaépületünk már tűzveszélyes elektromos hálózatának cseréjére, valamint a tornaterem balesetveszélyes padozatának műanyag burkolatra történő átépítésére. Ez utóbbi felújítás is csak úgy valósulhatott meg, hogy tanulóink kubikusokként dolgoztak. Még ennél is nagyobb szabású földmunka végzésére került sor ugyancsak 1972-ben, amikor Tuba Gyula kollégánk, valamint Glöckner András pedellus és karbantartó irányításával diákjaink elkészítették számos talán több mint száz - köbméter föld megmozgatása és ledöngölése árán udvarunk vízszintes kemény felületté alakítását. Ez az udvar teljes területének bitumenburkolattal való ellátásához kellett. Az előbb részletezett társadalmi munkának köszönhetően nagyon olcsón - ma már nevetségesen hangzó alacsony áron - 220.000 Ft-ért lett "esőálló", sármentes udvarunk és kézilabdapályánk. Ez év őszén készült el a kollégium nagy ebédlője. Ugyancsak 1972 októberében kötöttünk a kölcsönös előnyök alapján "véd- és dacszövetséget" a TOTÉV vezetésével, mely után csakhamar megkezdődött, - egyelőre költségvetési fedezet nélkül - a korábban már elkészített tervek alapján - az új épületszárnyunk építése. Ennek az épületrésznek a megvalósulása elsősorban a német nyelvi tagozatos osztályaink miatt volt igen fontos, mert ebben a fizika és kémia előadó mellett két nyelvi terem kapott helyet. Szerencsére az 1972/73-as tél enyhe volt, így az építkezés gyors és látványos lett. Tél végére már tető alá került az épület, melynek építési költsége is - igaz nem könnyen - megteremtődött. Ezután lassan ugyan, de megtörtént az előadók berendezése, így egy nagy nyelvi laboratórium beszerelése is, mely akkor egyedüli volt a megyében. Ez év nyarán ugyancsak házilagos kivitelezésben felújítottuk kerítésünket is. 1974-ben sikerült az új épületrészünkhöz igazítani a régieket azok külső tatarozásával. Ezenkívül beburkoltattuk tornatermünket, így ez esztétikailag is alkalmassá vált iskolai rendezvényeink tartására. Ebben az évben került sor kollégiumunk újabb jelentős bővítésére, mert a volt gyönki járás másik jelentős épülete, a GYIVI kiköltözése és a szükséges átalakítások után most már lánykollégiumként működött tovább. Az előbb említett bővítések, felújítások nyomán lényegesen javultak munkafeltételeink. Tevékenységünk személyi összetevői is kedvezően alakultak. Természetesen nálunk is volt munkaerő-mozgás, de ez a fluktuáció kisebb volt, mint az oktatási intézmények többségénél és a testület törzstagságát érintette a legkevésbé. 1971 szeptemberében elkerült tőlünk Lizák Anna, majd két hónap múlva - a politechnikai oktatás megszűnése miatt - Körző János. Ugyanakkor jött Jagudits György és Szalai Ildikó, akik két tanéven át maradtak, valamint Kürti Katalin, aki mindössze egy évig tanított itt. 1972-ben Szűcs Sarolta, egy évvel később pedig - mindössze három évre Rohn Tiborné került testületünkbe. 1974-ben három törzstag nevelőnk - Sinka Lajos, Dimák Andor és Dimák Andorné távozott családi okok miatt. 35
1975-ben Szebeni Kálmán, a következő évben Garai László és Muth Konrád érkezett hozzánk. Ezekben az években "belső" áthelyezések is történtek gimnáziumunk és a kollégium között. Így például 1972-ben Maller Aranka nevelőtanár lett, egy év múlva viszont Petz Péter jött át a kollégiumból. Káspári János bácsi, aki kollégiumunkat 25 évig igazgatta, nyugdíjba vonult; ezért 1977. január 1-től a kollégium és a gimnázium közös igazgatás alá került. A kollégium vezetésére Petz Pétert kértem fel. 1971-77 között a nyolc tanulócsoportunkban a tanulólétszám 240 és 260 között mozgott évente. A lemorzsolódás az átlagnál lényegesen kevesebb, így az 1971/72-es tanévben mindössze hatan hagyták abba nálunk tanulmányaikat a 245-ből, egy évvel később pedig hárman (253-250). A jelzett időszakban a pályaválasztási tevékenységünk eredményes volt. A beiskolázási körzetünk általános iskoláival jó kapcsolatot építettünk ki; gyakran jártunk náluk szülői értekezleteken, ők pedig nyílt napokon viszonozták ezeket. Ilyenkor az érdeklődők - 1973-ban például 8 általános iskola - a tanórák és tájékoztatók mellett iskolatörténeti kiállításunkkal is megismerkedhettek. Ezek eredményeként beiskolázási gondjaink nem voltak, sőt válogathattunk is a jelentkezők között. A közoktatási rendszer központi irányítási szisztémája miatt az 1972-ben hozott oktatáspolitikai párthatározatok szabták meg nevelő-oktató munkánkat. Ezek tulajdonképpen kedvezőek voltak számunkra azért, mert legfontosabb politikai célként a fizikai dolgozó szülők gyermekeinek segítését, az esélyegyenlőség biztosítását tűzték ki. Mivel diákjaink több mint 70%-a volt ilyen hátrányos helyzetűnek minősített, ezért lehetőséget kaptunk felzárkóztató korrepetálások, azután egyetemi-főiskolai felkészítő tanfolyamok indítására is. (Például az 1976/77-es tanévben 10 szakkört és 4 felkészítőt szerveztünk, ugyanakkor minden tárgyból volt hézagpótló korrepetálás is) A tehetséggondozás eredményei a tanulmányi versenyeken és a továbbtanulásban realizálódtak. így pl. 1973-ban németből Gutermuth Éva és Streicher Mária, oroszból Józsa Klára, biológiából pedig Csapó József ért el szép versenyeredményt, 1974-ben honismereti versenyen lett első Szigeti Klára és Károly István, 1975-ben 57-en indultak tanulmányi versenyeken, közülük Demeter Ágoston az Irinyi János kémiaversenyen országos VI., majd egy év múlva ugyancsak ő III. lett (felkészítő tanára dr. Kozári Ferencné). Továbbtanulási eredményeink a megyében minden évben a legjobbak között voltak. A jelentkezők és a felvettek aránya nálunk volt a legjobb. Az 1973/74-es tanévben gimnáziumunk munkájáról kétszer számoltunk be a Művelődési Minisztériumnak; ősszel Gyönkön az intézményben, márciusban pedig Kaposváron a regionális igazgatói értekezleten. Mindkét alkalommal jó minősítést kaptunk, melyek megtisztelő kitüntetéseket is eredményeztek. Persze gondunk is volt bőven. Problémát jelentett a TACS (tananyagcsökkentés), ami ugyan 10-15%-os csökkentést jelentett, de ezt a régi tankönyvekkel kellett megoldani. A tanulmányi átlag megszüntetése a tantárgyi szelekciót eredményezte. Az új Rendtartás is újabb problémákat jelentett. 1973-tól az általános tantervi osztályainkban (évfolyamonként egy német tagozatos és egy általános tantervű osztályunk volt) német nyelvet, vagy gyakorlati foglalkozást lehetett választani. Gyakorlati foglalkozásul kezdetben mezőgazdasági gyakorlatokat, majd 1975-től gépjárművezetést kínáltunk. Mindvégig nagy gondot fordítottunk arra, hogy a szabadidő eltöltésének kultúrált és hasznos formáival ismertessük meg diákjainkat. Ezt szolgálta egy évtizeden keresztül a kollégium fotó és amatőr filmszakköre. A szakkör tagjainak többsége a nyári vakáció jó részét is alkotótáborokban töltötte. 36
Néprajzi és kisjáték filmjeikkel többször arattak sikert nemcsak a dombóvári, győri és békéscsabai fesztiválokon, de Jugoszláviában, Eszéken is. Közülük többen innen elkerülve is aktívan fotóznak-filmeznek. Ugyancsak népszerű volt a gimnázium honismereti szakköre, melynek óráin néprajzi gyűjtéssel-feldolgozással, azután iskola és településtörténettel, régészeti feltárással is foglalkoztak, bekapcsolódva az országos honismereti mozgalomba. A honismereti versenyek megyei döntőin általában dobogós helyeken végeztek a szakkör tagjai (pl. 1973.: I. es II. hely, 1974-ben I. hely, 1975-ben Károly István dolgozata ezüst fokozatú lett). Jó volt a kapcsolatunk a Művelődési Házzal is (ami persze evidens, hiszen 1968-tól 1972-ig az intézmény mellékfoglalkozású igazgatója voltam.) Ennek programja összeállításénál fontos szempont volt a gimnazisták érdeke, igényei. Így több mint 200 diákunk vett részt a Művelődési Házban a filmklub vetítésein, 1974-75-ben pl. 70 tanulónknak volt színházbérlete Gyönkön (ugyanakkor Szekszárdra ötven diáknak), de részt vettek tanulóink a nemzetiségi német kör foglakozásán is. 1972-ben az itt felkészült kamarakórus bejutott a német nemzetiségi népdalénekes vetélkedő országos döntőjébe. Tanulóink számára minden évben ifjúsági hangverseny sorozatot szerveztünk. Az előadások kapcsán sok híres együttes és előadóművész is eljutott hozzánk. Így a Rádió Kórusa, a Tátrai vonósnégyes, de iskolánk volt diákja Palcsó Sándor is. Ugyancsak szívesen vettek részt diákjaink az évente sorozatban szervezett ismeretterjesztő előadásokon, melyeket Rockenbauer Pál, Dr. Anghy Csaba, Ill Márton, Ponori Thewrek Aurél, Kasza László és még számos - nemzetközileg is ismert szakember tartott. Tudatosan törekedtünk arra is, hogy fiataljaink a négy év során tanulmányi kirándulásokon megismerjék hazánk legszebb tájait. Tervet készítettünk, mely alapján az első osztályosok Budapestet és a Dunakanyart, a másodikosok a Nyugat Dunántúlt, a harmadikosok az Alföldet és az Északi Hegyvidéket, a negyedikesek pedig DélMagyarországot keresték fel. Ezeket az országjárásokat igyekeztünk minden osztály számára egyszerre szervezni, így nem egyszer teljesen kiürült a gimnázium épülete, hiszen minden osztály buszraszállt. Hangulatos programok voltak az őszi mezőgazdasági munkák is. A tengelici és a szedresi termelőszövetkezetekkel kötött szerződés alapján minden évben szőlőszüreten vettünk részt legalább 10 napon át (1974/75-ben viszont 14 napig). Munkaversenyt hirdettünk, mely alapján legalább két osztályunk kapott ingyen autóbuszt az országjárásokhoz. Tanulóink fizikai munkamorálja a legtöbbször dicséretes volt, nemcsak az őszi alkalmakon, de a nyári építőtáborokban is. Nem volt olyan év, amikor ne hoztak volna vándorzászlót, kiváló helyezéseket. Így 1971-ben, de a következő évben is elsők lettek a lányok Izsákon, illetve Balatonbogláron. 1973-ban a fiúk jeleskedtek Csillebércen, közülük Nagy István és brigádja 5 napos romániai jutalomutat kapott. 1975-ben a fiúk tértek haza Gyulai Tibor vezetésével vándorzászlóval. Sokan vállaltak fizikai munkát a nyári vakáció alatt. 1975-ben például 145 munkavállalási engedélyt adtunk ki. Nagy élményt jelentettek valamennyiünk számára a sportrendezvények, de különösen a kézilabda mérkőzések. A hatvanas években a gyönki gimnázium lett Tolna megyében a kézilabda egyik fellegvára. A sikerek folytatódtak a következő évtizedben is. Elsősorban Tuba Gyula hozzáértésének és megszállottságának voltak ezek köszönhetők, majd Rohn Tibornénak és Szebeni Kálmánnak.
37
VI. Az iskola története 1977-1996. /Petz Péter nevelőtanár, gimnáziumi tanár, igazgató/ 1957-ben tanítói oklevél birtokában kezdtem tanítani a belecskai Általános Iskolában. Gyönyörű kezdő évek, melyeket buzgó tanítványoknak és a további sorsomat meghatározó igazgatónak (Füredi János) köszönhetek! Gyönkre 1965. augusztus 16-ával kerültem főhivatású nevelőtanárként a Tolnai Lajos Kollégiumba. További gyönyörű évek következtek, elfogadó és fogékony tanítványokkal, jó igazgatóval (Káspári János)! Megtaláltam azt a munkaterületet, melyre felkészültségem, minden belső indíttatásom alapján magamat a legalkalmasabbnak tartottam! Felsorolok néhány volt kollégistát, akikkel a kapcsolatom kölcsönösen gyümölcsöző volt: Boczor István, Steiner Mátyás, Benkő János, Erdős József, Farkas Kálmán, Gosztola István, Csupor János, Folk János, Németh Zoltán, Deutsch János, Tóth Sándor, Ulrich Károly, Hervay Mária, Szalontai Tibor, Kiss Ottó, Hegedűs István, Raby László, Komáromi Imre, Bús Éva, Dési Zsuzsa, Szűcs Éva, Bácsalmási László, Nagy István, Bániczky Klára, Agócs László, Csapó József, Szulimán Zsuzsanna, Vaczula Márta, Németh Zoltán, Szőke Etelka, Fülöp Anna, Renkecz József, Kovács Béla. Ápoltam, erősítettem lelkület, csodálatos volt velük együtt lenni! Közben tanítottam magyar nyelv és irodalmat, történelmet. Három évig voltam megyei nevelési szakfelügyelő. A hőn óhajtott pedagógiai-nevelőtanári pályámat törte ketté 1977. augusztus 1-je, amikor a Tolnai Lajos Gimnázium és Kollégium igazgatója lettem. Ráadásul olyan kolléga nyomába kellett lépnem, akivel bátor terveket szőttünk az iskola és a kollégium jövőjét illetően. Zentai András jó tanár, kiváló igazgató, nagyszerű ember és barát volt. Az iskola és a kollégium utolsó 50 évének nevével jelzett szakaszában megfogalmazta, lerakta azokat az alapokat, melyekre egy korszerű intézmény felépülhetett: elérhetővé, láthatóvá tette a megye legrégibb gimnáziumának gyökereit, körvonalazta a fejlődés szempontjából legfontosabb értékeket, a szülők-tanárok-tanítványok szoros kapcsolatát, az öregdiákok hűségét, a kollégium embernevelő feladatát. Ezek az értékek jelentették számomra a kihívást, ezeket az értékeket vállaltam föl, ezekre az értékekre igyekeztem 19 évi szolgálatommal építeni, hogy ez a sok vihart megért iskola fiatalosan léphessen át a XXI. századba… Visszaemlékezésem tényekre, megállapításokra korlátozódik, így nem igazán tekinthető „iskolatörténetnek”, de adaléknak mindenképpen azokhoz a „hálaszövegekhez”, melyeket öregdiákok, volt tanárok fogalmaznak meg a 200 éves iskola tiszteletére. 1977-78. tanév 1977. január 1-jén megtörtént az iskola és a kollégium összevonása. Az intézmény élén Zentai András igazgató állt, munkáját egy iskolai igazgatóhelyettes (Tuba Gyula) és egy kollégiumi igazgatóhelyettes ( Petz Péter) segítette. Kollégista tanulóink jól érezték magukat otthonukban. 133-ból 42 főnek volt megbízatása …. A diáktanács jól tevékenykedett.
38
1977. augusztus 1-jével az iskola jeles igazgatója, Zentai András, a szekszárdi Garay János Gimnázium élére került. Helyére a Megyei Művelődésügyi Osztály Petz Pétert nevezte ki. Igazgatóhelyettes Tuba Gyula és Gutermuth Henrik lett. Az 1977-ben végzett 4. A osztályos tanulóink pályaválasztásának realitása országosan a második legjobb volt a sorrendben. A fizikai dolgozók gyermekeinek aránya: I. évfolyam II. „ III. „ IV. „
41 tanulóból 52 tanulóból 59 tanulóból 69 tanulóból
33 fő fizikai dolgozók gyermeke 38 fő fizikai dolgozók gyermeke 45 fő fizikai dolgozók gyermeke 49 fő fizikai dolgozók gyermeke
Összesen:
221 tanulóból
165 fő fizikai dolgozók gyermeke
A tanulók 75 %-a fizikai dolgozó gyermeke volt! „Mindenképpen megkülönböztetett figyelemmel vagyunk e tanulókhoz, bár eredményesség szempontjából nemigen térnek el az átlagtól. Személyiségjegyeikben igen. Ezért a velük való foglalkozás feladatrendszerében tetemes helyet kell adnunk a nevelési tényezőknek (rendszeresség, olvasási- és beszédkultúra, stb.) … Erre mind az iskolában, mind a kollégiumban módot kell találnunk.” (részlet az igazgatói beszámolóból) Az ifjúsági hangverseny-sorozat sok szép élményt nyújtott a diákoknak. A kollégiumban rendszeresen működött keskeményfilm-színház, mely a heti rendes előadásai mellett külön filmsorozatot indított a nem szinkronizált szovjet filmekből… A szekszárdi Babits Művelődési Központ színházi bérletét 110 fő váltotta meg. Színvonalas író-olvasó találkozókra került sor: vendég volt Czine Mihály, Kalász Márton, Bihari Sándor, Juhász Jácint, Bella István, Farkas László. Fakultációs terveink: német nyelv, gépjárművezető képzés és ügyintézés. Az 1978. áprilisi nevelési értekezlet témája: útunk a nevelőiskola felé, a nevelőmunka koordinációja az egyes tantárgyak között. Itt fogalmazta meg Soóki Árpád tanár: oktatás nélkül nincs nevelés. Mit integrálunk, ha nem tudnak írni, számolni, olvasni? Káspári Jánosné nevelőtanár: az ismeretnyújtás is nevelés. Fontos az iskolai és kollégiumi munka összehangolása, a kollégiumnak „megerősítő” szerepét hangsúlyozza. Gutermuth Henrik kollégiumvezető: az osztályfőnöknek legyen integráló szerepe. Mindig a személyiséget lássuk! Határozat: 1.) Erősíteni az iskola és a kollégium együttműködését, hogy a hatásrendszer eredményes legyen, 2.) A fakultációs rendszert úgy kell megszervezni, hogy szolgálja a személyiség fejlődést, 3.) Erősíteni kell a koncentrációt a tantárgyak között (előtérben a világnézeti nevelés). E tanévben kezdett tanítani és nevelni: Soóky Árpád magyar-történelem, Schultz Piroska magyar-történelem, Erdős Lászlóné Streicher Mária német-történelem és Erdős László földrajz-történelem szakos tanár. Az engedélyezett 22 álláshelyből 21 betöltött volt: 13 tanár az iskolában tanított 5 a kollégiumban nevelő tanár 3 fő gyes-en volt. 39
Kedvezően érintette a tanárokat az új bérrendezés! E tanévben a következő szakkörök működtek tanárvezetőikkel: - irodalmi színpad .................... Soóky Árpád - pedagógiai kör ....................... Schultz Piroska - német szakkör ........................ Fritz Mónika és Gutermuth Henrik - biológia szakkör .................... Hilbert Jenőné - kémia szakkör ....................... Dr. Kozári Ferencné - fizika szakkör ........................ Garai László - matematika szakkör ............... Szűcs Sarolta és Steitz Henrik - orosz szakkör......................... Lukácsi István - honismereti szakkör .............. Petz Péter - fotó-kör ................................. Lönhárd Ferenc – Műv-Ház ig. - bélyeggyűjtő kör ................... Pellion Ervin nyugalmazott igazgató - Országjáró Diákok Köre ....... Garai László A gyönki, a bejáró és az externista tanulóknak szervezetten, tanári segítséggel és tanári, valamint KISZ felügyelettel biztosított volt a másnapi felkészülés a tanulószobán 15-18 óráig. Demeter Ágoston 4. A osztályos tanuló az OKTV Országos Döntőjén kémiából 19. helyezett lett. Lackner Pál 1. A osztályos tanuló az Irinyi János kémia versenyen országos 11. helyezést ért el. Várkonyi Ágnes német nyelvből országos 13. helyezett lett. Kézilabdás lányaink a középiskolai bajnokságban megyei I. helyezettek, a területin IV. helyezettek, a fiúk megyein I., a területin VI. helyezettek lettek. Futó csapatbajnokságon a fiúk az „A” döntőn I. helyet értek el. A tengelici és a szedresi termelőszövetkezettel szocialista szerződést kötött az iskola, melynek keretében 8-10 napot szüreti munkával töltöttek a diákok, s ezért a tsz-ek 1-1 autóbuszt biztosítottak kirándulás céljára. Osztálykirándulások e tanévben: l. osztályosok Budapest és környéke 2.osztályosok Nyugat-Magyarország 3. osztályosok Észak-Magyarország 4. osztályosok Dél-Magyarország A KISZ-szervezet idei programja a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójára és a Világifjúsági Találkozóra épült. Egy felnőtt levező második osztály 18 hallgatóját osztályoztuk év végén. Eredményük, szorgalmuk megnyugtató volt. Járási és megyei művelődési osztályvezetőknek értekezlet volt a pályairányításról. Az igazgató itt számolt be a gyönki felmérésről, melynek tükrében a motivációs tényezők a következőképpen oszlottak meg az iskolában: 70-75 % jutott a saját élményre, egyéni mérlegelésre, 8-10 % a családra és a közvetlen környezetre és csak 6-8 % a pedagógusra! 1978. január 28-án került sor a „Tolnai Emlékfal” avatására az iskola régi épületének lépcsőfordulójánál (még ma is látható). 1978-1979. tanév 1978. szeptember 4-én elkészült a gimnázium és kollégium új házirendje, mely tartalmazta a tanulók jogait, a tanulók felelősségét, az iskola munkarendjére vonatkozó követelményeket, az iskolán kívüli viselkedés normáit és további intézkedéseket … 40
E tanévben kezdték meg pedagógusi hivatásukat Simon Erika, Hum János és Humné Szentesi Katalin tanárok. Több évig kiemelkedő pedagógiai tevékenységéért Dr. Kozári Ferencné „Kiváló Munkáért” kitüntetést kapott a Pedagógus Napon. „Miniszteri Dicséretben” részesült Balogh Ferenc technikai dolgozó. Felépült a kollégium „C” épületének egyik szárnya, ahol a lányok kedvező körülmények között tanulhattak. Nevelési értekezleteink: ősszel a fakultációs rendszerre való áttérés feladatait, tavasszal a tanórai és a tanórán kívüli nevelés összhangja című témákat beszélte meg a tantestület. Megalakult a Szovjet-Magyar Baráti Társaság iskolai tagcsoportja. OKTV-n Antal Mária országos VII. lett magyar nyelv- és irodalomból, ugyancsak ő megyei I. helyezést ért el német műfordítási versenyen. Fakultációs tervezésünk 1979-re: II. osztályra kínálat:
német matematika biológia
III-IV. osztályra 2+3 magyar matematika
2+3 történelem fizika
kémia
német
biológia idegenvezetés
3+3 technika fényképészeti alapismeretek nevelési alapismeretek gépjárművezetés német
2 matematika orosz földrajz ábrázoló geometria művészettörténet
Az év folyamán öt foglalkozással megtörtént a felkészülés az új gimnáziumi nevelési és oktatási terv bevezetésére. Részlet az igazgatói értékelésből: „A tanári testület közérzete, a tanári szoba légköre nem megnyugtató. Apróbb bántások, sértések és sértődések, bosszantások és bosszúállások terelték el a figyelmet a komoly és következetes munkáról, akadályozták a pontosságot, az őszinte vélemények kibontakozását”. 1979. nyarán a lányok a budakeszi építőtáborban szőlőmunkálatokat végeztek, a fiúk a siófoki építőtáborban barackot szedtek. Mindkét táborban gyönki brigád lett az első. 1979-80. tanév Számos rendelkezés, dokumentum határozta meg az oktatás további korszerűsítésére irányuló feladatokat: - A gimnáziumi nevelés és oktatás terve - Az iskolai Rendtartás módosítása - Az érettségi vizsgák módosítása (az érettségi és egyetemi-főiskolai felvételi egységesítése) - A költségvetési gazdálkodás kapcsán a takarékosságról - A 11 napos ciklusról - A jutalmazásról szóló irányelvek - A fakultációs rendszerről Munkaköri csoportonként a bérszínvonal a következőképpen alakult: 41
1977. dec. 31. átlagbér Ft/fő
1979. jún. 30. átlagbér Ft/fő
Az 1979. évi bér az 1977. évi bér %ában
Gimnáziumi tanárok
4.000
5.500
114,3
Kollégiumi nevelők
3.430
3.830
111,6
Ügyviteli ellátók
3.230
3.610
111,7
Technikai dolgozók
2.290
2.460
107,4
A bérszínvonal növekedésének az évi 5 %-ot kell elérni! Az iskolában 8 osztályterem, 2 előadóterem és 2 nyelvi terem állt a tanítás rendelkezésére. A „régi” épület alsó szintjén két új termet alakítottunk ki, az emeleten új irodák, új tanári szoba került kialakításra. Szertárak fejlesztésére az elmúlt évben 30.000 Ft-ot fordítottunk. Ez nagyon kevés! A nyelvi labor kihasználásában nem történt előrelépés - programok hiánya miatt. Könyvtárállományunk 11.000 kötetes, fejlesztése tervszerű. A szakköri munkákról: - Az idegenvezetés kör példamutatón szervezett meg egy kiállítást az NDK megalakulásának évfordulójára - A kémia szakkör keretében készült föl Müller Margit (II. a osztály) az országos versenyre és 17. lett. - A honismereti kör megyei vetélkedőn III. helyezést ért el. Őszi mezőgazdasági munkát végeztünk a belecskai, a tengelici tsz-ben és az alsótengelici állami gazdaságban. Ennek fejében a gazdaságok járművet adtak tanulmányi kirándulásainkhoz. Nyári építőtáborba 3 leány és 2 fiú brigádot szerveztünk. Tanulóink a fizikai munkát örömmel, jól és kitartóan végezték. Az iskola és a szülők kapcsolata hagyományosan jó volt. Eredményes kísérletnek ígérkezett a tanulókról időközönként adott szöveges értékelés magatartásukról, tanulmányi munkájukról. A dohányzás és alkoholfogyasztás elleni küzdelmünk felemás volt… Nagyon nehéz volt ezeket az ártalmas tevékenységeket kiküszöbölni, mikor bizonyos körülmények közt megalkuszunk: építőtáborok, kollégium, kirándulások, otthoni tartózkodás stb. A tanévben egy második és egy negyedik felnőtt osztály működött. 13-an sikeresen érettségiztek. Három kihelyezett osztályunk működött Simontornyán. 1980-ban jelent meg az új gimnáziumi Rendtartás, mely az iskola működési rendjét volt hivatva szabályozni. 1980-81. tanév Egyetemi, kiegészítő képzésen vettek részt: Muthné Simon Erika, Lukácsi Istvánné, Baumgartnerné Hauth Katalin, Szebeni Kálmán, Garai László, Muth Konrád. Szükségessé vált a középiskolai tanári diploma megszerzése!
42
Pedagógus Napon kitüntetésben részesült: Káspári Jánosné
Kiváló Pedagógus
Gutermuth Henrik
Kiváló Munkáért
Dr Kozári Ferencné
Kiváló Munkáért
Steitz Henrik
Oktatásügy Kiváló Dolgozója
Fritz Mónika
Miniszteri Dicséret
Petz Péter
Kiváló Munkáért
Német műfordítási versenyen Brettner Éva megyei első lett. A Zrínyi kémia versenyen Schmidt Károly az országos döntőbe jutott. Népdaléneklési versenyen Meszlényi Judit a mohácsi országos döntőn első lett. A megyei futóbajnokságot a fiúk megnyerték, a lányok negyedikek lettek. A két testnevelő tanár értékelése: A tanulók mozgáskultúrája és játékkultúrája kielégítő! Az Országos KRESZ vetélkedőn Balaskó Béla 27. lett. Az iskolai KISZ Bizottság – jó munkájáért – megkapta a KISZ KB Dicsérő Oklevelét, Brettner Éva ugyanezt személyesen kiérdemelte, Müller Margit Kiváló Ifivezető kitüntetést kapott. Megalakult az iskola önálló Magyar Honvédelmi Szövetség klubja! A kollégiumban befejeződött a mosdók és fürdők korszerűsítése. A leány-épület zsúfolttá vált! Példamutató a kollégiumi nevelő-testület feladatvállalása, felelősségérzete, kapcsolata a kollégistákkal. Az iskolai tanulók 52,1 %-a kollégista volt: Igen jól működtek a kulturális rendezvények, politikai vitafórumok, házi versenyek, vetítettképes úti-beszámolók, egészségügyi előadások, udvarrendezési vállalkozások, színházlátogatások, házi mozi előadások, a havonta megrendezett névnapok, önkiszolgáló munkák… Jól működött a felzárkóztatás, az orientációs és a pályaválasztási munka és a „kötetlenséget” eredményező csoportértékelő munka. Az ösztönzés új alapokra helyezését az egyéni teljesítmények értékelésében látták. A kollégium önkormányzata a nevelők első számú támogatója. Tagjai jóindulatúak, következetesek és ennek révén tekintélyt vívtak ki maguknak mind diáktársaik, mind nevelőik körében. Parázs vita alakult ki az iskolai tantestületben a tanévzáró értekezleten a munkalégkörről, melyet személyeskedések mérgeztek. Az igazgató önmérsékletre és önvizsgálatra kérte az „érdekelteket”! Elkészült az iskola esztétikus bejárati folyosója, az épület villanyhálózatának korszerűsítése. Az oktatás szaktantermi rendszerben folytatódott: 6 szaktanterem 2 előadó 1-1 szertárral ill. előkészítővel 1 (Tesla 18 fős) nyelvi labor 1 tornaterem, 2-2 öltöző – mosdóval, 1 szertárral 5 kisterem (kisegítő helyiségek) 1 klubterem
43
Az induló első osztályok köszöntésére hangzottak el a Tolnai Lajostól idézett szavak: … első-utolsó leghűbb barátait a galambok jelentették. „Hogy ők megértettek-e engem? Lehet, de én tökéletesen beláttam tiszta, hű, nemes szívükbe. Szárnyaik kedves csattogása nekem beszéd volt, apró, ragyogó szemeik soha le nem néztek; zengzetes csengő turbékolásuk az én füleimnek mindig a legédesebb zene volt. Elnéztem őket órákig. Természetük, modoruk, történeteik nyílt könyv volt az én szemeim előtt. Itt kezdtem tanulni a valót, talán itt kezdtem tanulni az embert”. Igen fontos feladatnak sorolta a Munkaterv a munkás- és parasztgyerekek módszeres segítését, az anyanyelvi kultúra, a szóbeli és írásbeli készség fejlesztését. Eltávozott az iskolából Baumgartnerné Hauth Katalin magyar-német szakos és Szebeni Kálmán testnevelés-fizika szakos tanár. Hat tanévet töltöttek az öreg iskola falai között. A könyvtár új helyiséget kapott. A könyvek összevonása (ifjúsági, iskolai, kollégiumi), leltározása, selejtezése, raktározása nagy gondot okozott, végre 1981. novemberében megnyithattuk… 1981. szeptember 19- én bensőséges ünnepségen emlékeztünk meg a gimnázium 175 éves múltjáról, folyamatos és hasznos működéséről. A „jubileumi” évben az intézmény tantestülete, dolgozói: 1.
Petz Péter igazgató
magyar-történelem
2.
Tuba Gyula igazgatóhelyettes
testnevelés
3.
Gutermuth Henrik igazgatóhelyettes
magyar-német
4.
Fritz Mónika középiskolai tanár
magyar-német
5.
Garai László középiskolai tanár
matematika-fizikaábrázoló geometria
6.
Dr Kozári Ferencné középiskolai tanár
kémia-matematika
7.
Lukácsi István középiskolai tanár
orosz-történelem
8.
Szűcs Istvánné középiskolai tanár
magyar-orosz
9.
Steitz Henrik középiskolai tanár
matematika-fizika
10.
Lukácsi Istvánné középiskolai tanár
biológia-földrajz
11.
Hilbertné Szemenkei Katalin középiskolai tanár
biológia-kémia
12.
Hum János középiskolai tanár
történelem-földrajz
13.
Humné Szentesi Katalin középiskolai tanár
német-orosz
14.
Bárdos András középiskolai tanár
matematika-fizika
15.
Káspári Jánosné középiskolai tanár nevelőtanár
44
magyar-német
16.
Muth Konrád ált. isk. tanár
matematika-műszaki gyakorlat
nevelőtanár 17.
Muthné Simon Erika ált. isk. tanár matematika-fizika
nevelőtanár 18.
Tápai Béla ált. isk. tanár matematika-fizika
nevelőtanár 19.
Tápainé Pék Aranka ált. isk. tanár nevelőtanár
matematika-fizika
Óraadók: Káspári János nyug. középiskolai tanár
testnevelés
Feketéné Biró Katalin középiskolai tanár
magyar
Strigens Alajos ált. isk. tanár
ének
Gazdasági és adminisztrációs személyzet: Scháf Ádámné
gazdasági vezető
Dr. Szabó Józsefné
előadó
Muth Jánosné
élelmezésvezető
Toderó Jánosné
adminisztrátor
Technikai kisegítő személyzet: 2 szakmunkás 2 hivatalsegéd 8 konyhai dolgozó 5 takarító 2 mosónő Az intézmény összdolgozóinak létszáma 42. Az utóbbi öt évben a tanárok közül kilenc távozott, hét érkezett… Különösen értékes volt a nevelőmunkában a hagyományok ápolása: - Tolnai Lajos kultusz, a „Tolnai-nap”, minden év január 31-én - Az őszinte, igazságos, segítő tanár-tanítvány kapcsolat - Az iskola múltjának őrzése (175. évforduló) - Az iskolai és kollégiumi élet demokratizmusa - A tiszta, természetes környezet - Az iskola kézilabda sportja - A testületnek a régit, a „meglevőt” őrző készsége, mely ugyan néha lassította az „új” térhódítását - A kollégium „emberközpontú” nevelőmunkája 45
A felsőfokú oktatási intézményekbe felvett tanulók aránya: Érettségizők
Jelentkezettek
Megfeleltek
%
1977.
52
28
16
57
1978.
70
39
24
61
1979.
58
28
14
50
1980.
50
31
17
55
A pedagógus napon az igazgató – többek közt – a következőt mondta a pedagógusoknak: Az utókor emlékezetében a pedagógus szavaival együtt marad meg. Jó és rossz szavaival együtt. Sőt, hosszabb távon a nevelő személyiségéből elsősorban arra emlékeznek a tanulók, hogy mit mondott, mi jellemezte nyelvi kapcsolataiban, volt-e mondanivalója … Aki ennek az iskolának a talapzatára lép, jól gondolja meg tudás- és élettörvényét, úgy tanítson, hogy sűrűsödjék gyökérzete, és lombja a „fának” … A szalagtűző ünnepélyen az igazgató – utalva a zöld színű szalagra – arra hívta fel a negyedikesek figyelmét, hogy ezzel elkötelezték magukat a hűséggel, a munkával és a felelőséggel. 1981-82. tanév OKTV-n német nyelvből Müller Margit az országos döntőn vett részt, miniszteri dicséretet kapott, Várkonyi Ágnes megyei dicséretben részesült. Irinyi kémia versenyen Schmidt Károly országos döntőn 17. lett. Országos közlekedésbiztonsági versenyen iskolánk 2. helyezést ért el. Kollégiumok közötti versenyen asztaliteniszből egy tanuló első lett, a kézilabda csapat megnyerte mérkőzéseit. A fenntartó 1981. december 14-én összegező értékelést végzett az intézményben, főbb megállapításai: 1. A tárgyi feltételek jók ill. közepesek 2. A személyi feltételekről: gyakori a mozgás, nehézségeket okoz a beilleszkedés (lásd a légkörről írtakat); sok a túlóra, helyettesítés, több pedagógus szakmai felkészültsége az átlagosnál jobb: Gutermuth Henrik, Tuba Gyula, Káspári Jánosné, Dr Kozári Ferencné, Steitz Henrik, nagy reményekre jogosít a Hum-házaspár. 1981. október 31-én a bérszínvonal a következő:
46
Gimnáziumi tanár
4.330 Ft
Kollégiumi nevelők
3.820 Ft
Ügyviteli ellátók
4.090 Ft
Technikai dolgozók
2.690 Ft
3. 4.
5.
Az iskola és a kollégiumi nevelők kapcsolata jó. Megszűntek a generációs ellentétek. Jobbak a döntés-előkészítések. Több tantárgyból jó a szakmai együttműködés. Kiemelkedő az őszinteség és nyíltság is, az is, ahogyan a testületi légköri zavarokat az iskolavezetés feltárja … (Mindezek a „légkört” szennyező negatívumok mellett!) Az intézményvezetés tervező munkája megfelelő színvonalú. A nevelőmunkáról: feltételei és eredményei megfelelőek, a testületi tevékenység megfelelő, de helyenként visszahúzó erők is jelentkeznek. Tanulmányi munka: - Beiskolázási nehézségek (sok a fizikai dolgozók gyermeke, a hátránnyal indulók száma). - A tanulmányi munkafegyelem javult, de a tanulók ezirányú belső igénye még nem alakult ki. - A tanórák hatékonysági foka emelkedett. - A felzárkóztatás, orientációs és fakultációs program végrehajtásának tapasztalatai még hiányoznak.. - Az érettségik fegyelme, rendje példás, a jelöltek felkészültsége, műveltsége közepes A kollégiumi munkáról: eredményes, megbízhatóan kiegyensúlyozott!
A tanévben 18 %- os volt a bukás. Külön intézkedési terv készült a tanulók megsegítésére. Testvérkapcsolatot kezdeményeztünk, majd kiépítettünk az NDK-beli Karl Marx Stadt-i Karl Marx Gimnáziummal. Ez évenkénti tanári és tanulói cserét jelentett. Hasznot reméltünk az internacionalizmusra nevelésben és a német nyelvi oktatásban. 1981. IX. 19-i keltezéssel EMLÉKLAP-ot jelentettünk meg az iskola 175. évfordulóján. Jelmondata: „Itt kezdtem tanulni a valót, talán itt kezdtem tanulni az embert” (Tolnai Lajos) A Tolnai-Nap keretében megemlékeztek Tolnai Lajos kimagasló kortársairól és munkásságukról: Vásárhelyi Pál, Jedlik Ányos, Arany János, Balassa János, Eötvös Lóránd, Herman Ottó. Méltán mondta Kőnig Gyula matematikus: „Nincs magyar glóbus és nem is kell: de van magyar kultúra” 1982-83. tanév 1983. áprilisában az igazgató beszámolt az új nevelési és oktatási terv 4 éves- és a fakultációs rendszer 2 éves tapasztalatairól, melynek summázata: a tananyag nehézségi foka nőtt, a tanároktól több önállóságot vár, jelentős az ideológiai tartalom… Az iskola megkapta az első számítógépet … A nyári építőtáborban két turnusban dolgoztak tanítványaink Kalocsán és Törökbálinton. A tantestületet munkacentrikusság jellemezte, mert a „zsúfolt” események nem engedtek más irányt: - 3 üres tanári állás - új tantervek, fakultációs tervek 47
-
ötnapos munkarend gyakori jelentés-kérések szakszervezetnek, KISZ-nek) kevés pénz új érettségi pedagógiai továbbképzések beiskolázási nehézségek
(igazgatónak,
megyének,
pártnak,
Tanulmányi versenyen: OKTV országos fordulón Várkonyi Ágnes IV. o. vett részt. Kitaibel Pál biológia versenyen országos fordulón Jankó Anikó II. o. 9. lett. Népdaléneklési versenyen Dél-Dunántúl-i fordulón Meszlényi Judit 12. lett. Országos Diáknapokon néprajzból Lackner Mónika arany minősítést kapott. (Egy egykori sváb falunak, Belecskának feledésbe menő ajándékozási szokásai). Imrő Judit ezüst minősítést kapott (Tojáshímzés, tojásvásár Váralján). Nyáron a IV. b. osztályosok Szegeden jelen voltak az ünnepi játékok megnyitóján. Három tanítványunk a veszprémi állatkertben végzett dicséretre méltó munkát. Gál Erika Bulgáriában üdült. Több tanítványunk edzőtáborozáson volt – példás magatartást tanúsítva. Az idén először vett részt 10 diák az NDK-s testvériskolánk által szervezett üdülésen a Rügen-szigeteken. Jeles hallgatója volt az országos néprajzi tábornak Lackner Mónika és a diákírók országos táborának Imrő Judit. A Tolnai-Napon vehette át a Pedagógus Szolgálati Emlékérmet Káspári Jánosné, Márta néni: Mindazokat, akik életük java részét – önmagukat fáklyaként égetve – a felnövekvő nemzedék nevelésével töltik, megilleti a tisztelet. Ebben az iskolában tanult, majd az ELTE magyar-német szakát elvégezve a hőgyészi óvónőképzőben illetve Veszprémben tanított. 1960-ban visszatért alma materébe, végezni dolgát … Sugárzó egyéniség – mondták tanítványai és kollégái. A Kiváló Pedagógus kitűntetés birtokában így nyilatkozott: … neki szerencséje volt, hiszen olyan munkahelyen dolgozhatott, ahol munkatársai és tanítványai közt szárnyakat kapott … A „Tolnai-napon” először került sor a „Tolnai Lajos Gimnáziumért és Kollégiumért Emlékplakett” kiosztására (Farkas Pál készítette). Megfogalmazódott a következő program: Ne csak adatokat, szövegeket, készségeket tanuljanak az iskolában, hanem megismerést, gondolkodásmódot, ítélőképességet is … Kötelező érettségi tantárgyak: magyar nyelv és irodalom (írásbeli, szóbeli), történelem (szóbeli), matematika (írásbeli), egy idegen nyelv, egy fakultációs tantárgy. E tanévben rátért az iskola az 5 napos munkahétre, illetve a két hetet felölelő 10 napos tanítási ciklusra. Ez azt is jelentette, hogy a kollégisták minden szombatjukat családjukban tölthették! A KISZ mozgalomban elindult az osztályokra épülő alapszervezeti munka.
48
1983-84. tanév Német nemzetiségi tájház került átadásra a községben, mely nagy érték lett az iskolai oktatás számára is … Káspári Jánosné középiskolai tanár, kollégiumi nevelő hosszú pedagógiai szolgálat után 1984. január 6-án nyugdíjba ment, de szerződéses munkaerőként tovább dolgozott… Az osztályozott tanulók száma az 1983-84-es tanévben: 184 fő volt. A magatartási átlaguk 4,54. A tanulók közül 105 példás volt, ami azt jelentette, hogy igen jó a közösséghez, közösségekhez való viszonyuk, tehát jó a ráhatás- és követelményrendszer… Ugyanakkor gyenge a szorgalmuk (3,91)! Kézilabdásaink egy Kassa-i kupán vettek részt és a legjobb magyar csapat címet elnyerték. Beiskolázási nehézségek voltak: sok a fizikai dolgozók gyermeke, a kis településekből nagy az elvándorlás, gyenge a tanulmányi átlaguk, jelentős neveltségi hátránnyal érkeztek. Hasznosnak bizonyult a fakultációs rendszer, mert jól segítette a pályaválasztást … Így alakult az 1983-84-es tanévben végzősök jelentkezése felsőoktatási intézményekbe:
Tudományegyetem
5 tanuló
Orvostudományi egyetem
3 tanuló
Műszaki egyetem
1 tanuló
Műszaki főiskolára
1 tanuló
Mezőgazdasági főiskolára
2 tanuló
Tanárképző főiskolára
2 tanuló
Tanítóképző főiskolára
5 tanuló
Óvónőképző főiskolára
3 tanuló
Egyéb
3 tanuló
Összesen:
25 tanuló
A kollégium „ezüst” fokozatot nyert igényes tervező és eredményes nevelőmunkájával. Ezt az önértékelés alapján döntötte el a megyei „testület”. Tovább működött Simontornyán az iskola kihelyezett tagozata négy évfolyammal, levelező oktatással. Érettségi vizsgát tett 16 jelölt. A „Csak egy földünk van” vetélkedő területi döntőjén, Pécsett 3. lett az iskola csapata: Jankó Anikó, Lengyel Judit, Bontovics Péter. A negyedikesek számára a „Világnézetünk alapjai” tantárgy helyett a „Bevezetés a filozófiába” került órarendjükbe. A Karl-Marx-Stadt-i testvériskolánk 10 diákja és két tanára üdült BalatonszabadiSóstón, viszonozva a mieink tavalyi északi-tengeri üdülését. 50 éves algimnáziumi találkozóra került sor! Az alma mater volt tanítványai megható hűséggel idéztek emlékeket, megerősítvén bennünket abban a hitünkben, hogy iskolánk a szigorú tudományos tantárgyi követeléssel, erkölcsi és magatartásbeli követeléssel hasznos munícióval eresztette útjukra tanítványait. Ezen a találkozón jelen volt Benke 49
Valéria egykori oktatási miniszter, aki megelégedve tapasztalta, hogy az iskola szelleme, célkitűzései őrzik a folytonosság követelményét, ugyanakkor nyitott is tud lenni. Az intézmény állományába került Feketéné Biró Katalin magyar-pedagógia szakos tanár. Kívánták, hogy munkája legyen eredményes, szolgálja odaadóan a szép magyar beszéd ápolását, gazdag irodalmunk művelését. A Tolnai-Napon vehette át Káspári Jánosné, Márta néni (magyar-német szak) a Szolgálati Emlékérmet több mint három évtizedes munkája elismeréseként. Sugárzó egyéniségéről szép szavak hangzottak el. 1984-85. tanév Arbanász Tímea országos találkozón vett részt ballada-mondásból, Mátics Péter és Kaszás Lajos kémiából bekerült az országos döntőbe. A tanév folyamán 6 igazgatói dicséret, 76 osztályfőnöki dicséret, 2 igazgatói intés, 4 osztályfőnöki intés és 10 osztályfőnöki figyelmeztetés született. A moszkvai VIT-en részt vett Lackner Pál és Radványi Ferenc, akik közelről érezhették a világ fiataljainak boldogságát és békevágyát. Karl-Marx Stadt-i testvériskolánk révén Baabe-i üdülésen vett részt 10 tanítványunk Fritz Mónika és Garai László tanár vezetésével. Befejeződött az iskolai sportudvar (egyben kézilabdapálya) hideg aszfalttal való borítása. A költségvetés 217.707 Ft volt. Jelentős pénzbeli hozzájárulást vállaltak az intézmény tanárai és dolgozói, valamint a község vállalatai (Sütőüzem, Elegancia, KIPSZER) 1985-86. tanév Országos és megyei bíztatásra a nyelvoktatás társadalmi szükségességéről megindultak az előkészületek a kétnyelven folyó képzés feltételeinek megteremtésére /magyarnémet/. Iskolánk a következő előzményekre hivatkozott: 1806-ban egy német nyelvű és egy magyar nyelvű prédikátor alapította a gimnáziumot A kezdetektől folyamatos volt a német nyelv tanítása 1962-től német tagozatos osztály működött 1978-től fakultációs csoportokban tanulhatták tanítványaink a német nyelvet. 126 fős kollégiumunk /lány-fiú/ jól felszerelt, saját konyhával, központi fűtéssel rendelkezik Jelentős német nemzetiségű kisebbség él a területen /tájház/ Tanárok – tanítványok – szülők jó kapcsolata, a volt diákok hűsége, ragaszkodása az Alma Materhez és a kollégium „embernevelő” munkája Befejeződött a központi fűtés szerelése a kollégiumban. Aranykoszorús KISZ jelvényt kapott Kiss Mariann harmadik osztályos tanuló. Idegenvezetői versenyen országos fordulón szerepelt az iskola csapata. Diákpolitikusok országos versenyén az iskola csapata 16. lett. Német nyelvi versenyen Gerth Mónika a területi döntőn 5. lett. A Kitaibel biológia versenyen Scháf Endre megyei első helyen, országos 28. helyen végzett. Felkészítő tanára Lukácsi Istvánné volt. Tuba Zoltán I. osztályos tanuló az Országos Közlekedésbiztonsági versenyen 50. helyezést ért el 50
„Az atomfegyver ellen” elnevezésű versenyen, Garai László tanár vezetésével, 15. lett Fritz Anikó, Orsós Tibor és Lázár Lívia összetételű csapata. Arbanász Tímea a KISZ KB Közép- és Szakmunkás Tanulók tanácsának tagja lett. Kaszás Lajos részt vett a XI. KISZ Kongresszus munkájában, küldöttként. E tanév végén a gimnáziumban átfogó szaktanácsadói látogatások voltak. Főbb megállapítások: - A tanulólétszám alakulása: 82/83 83/84 84/85 85/86 86/87 198 192 183 161 142 Beiskolázási nehézségek vannak. -
A tárgyi feltételek ideálisak, az összkép harmonikus. Német nyelvvizsgát tett alapfokon 10, középfokon 4 tanuló Hagyományteremtő és hagyományőrző tevékenységükben jól kihasználják a kis iskola előnyeit A tanulmányi helyzet a közepesnél gyengébb Az iskola és kollégium családias közösségeiben eredményes munka folyik Az iskola külső kapcsolatrendszere jó úton halad /Kapcsolat a Karl-Marx-Stadt-i iskolával stb./ Az iskola tervező tevékenysége jól átgondolt, alapos, céltudatos, igényes Mindannyian tudjuk, hogy a gyönki gimnáziumban minden apró eredményért hatalmas erőfeszítést kell tenni A már jóváhagyott kéttannyelvű képzés többletterheit vállalta az iskola. Remélhetően ez a beiskolázási nehézségeket csökkenti, majd megszünteti
Dr. Szabó Józsefné Margitka 27 évi szolgálat után nyugdíjba készült. 1964 óta végezte lelkesen, lelkiismeretesen, pontosan előadói, könyvelői, ügyintézői munkáját. Komoly értője volt a gazdasági és pénzügyeknek, jó ismerője az iskola belső életének, a diákok mindennapi gondjainak. . 1986-87. tanév Jóváhagyásra került a következő tanévben induló kétnyelvű /magyar-német/ első osztály tanterve német nyelvből, melynek alapját a Themen I., II.. és III. kötetei jelentették. Egy országos értekezleten Boldizsár Gábor – a kétnyelvűség atyja – a következőkre hívta fel a figyelmet: - A kétnyelvűség kísérlet, melynek szervezeti keretei kialakultak. A kísérletben résztvevő iskolákban 5 éves képzés indul 0 nyelvtudással rendelkezők számára. A gyönki gimnázium kontroll iskola lesz: 4 éves képzéssel, nyelvismerettel rendelkezőknek. - Az MM többször végez tudás szintmérést - Külföldi, vendégtanárok várhatók - Szakadjunk el a jelenleg érvényes előírásoktól /tanterv, tananyagok, módszerek/ - A tanárok ne csak tanítsanak, menedzserek is legyenek - A tanulók és a szülők is új feladat elé kerülnek - Csoportfoglalkozások domináljanak - A kollégium új eljárási és fegyelmezési módszereket alkalmazzon 51
-
Legyenek kétnyelvű feliratok „középfokú” v. „felsőfokú” nyelvvizsgát adunk az érettségi bizonyítvány mellé
Megköszönik Tuba Gyulának igazgatóhelyettesként végzett munkáját. Jelentős szerepe volt az intézmény belső szervezeti életének kialakításában, a fakultációs rendszer bevezetésében, a szaktantervi rendszer továbbfejlesztésében, az iskolai hagyományok ápolásában és a sportmozgalom fejlesztésében. Helyére Garai László lépett. A bevezetésre kerülő új oktatási törvény lényege az iskolai önállóság, a demokratikus iskola, minden annak érdekében, hogy eredményes legyen a nevelés-oktatás. Tolnai Napon iskolánk névadójára emlékeztünk, születésének 150. évfordulóján. Miért emlékezünk rá? Azért, mert magatartásunkat, cselekedeteinket kipróbált, igazolt értékekhez akarjuk igazítani. Azért, mert szembesülni akarunk egy dicsőséges életúttal. Azért, mert gyökereket, éltető forrásokat keresünk mindennapjainkhoz. Mert erkölcsi igazolást keresünk tetteinkre. És azért, mert nem szeretnénk a holnap és a holnap után kiművelésén fáradozva elfeledni, milyen úton jöttünk. És azért, mert általa erősíthetjük szűkebb pátriánkhoz való ragaszkodásunkat. Ő írta: „ Nekem sehol a széles világon nem süt a nap oly forrón, s mégis oly édesen, mint a dombos völgyes árnyékos mezőkön, réteken, akác és jegenye szegélyezte hűvös utakon, az én égő arcomat, forró homlokomat sehol sem fújja enyhébben a langyos szél, mint itt, e Tolna megyei kedves szőlőhegyek, erdők, bemohosult tetejű kastélyok mentében hol első boldog, bár fénytelen, szegény gyermekkoromat töltöttem, az én ajkaimat több vidám tréfa, több áldás el nem hagyta sehol, mint az ösmerős, hosszan-hosszan elnyúló falvak nemesi kis kőházaiban, alacsony nádas, nagy L – forma papi, jegyzői, tanítói, barátságos, igaz magyar hajlékaiban.” 1987-88. tanév 1987. november 2-án a német nyelv oktatásában érdekelt „testület” megtartotta első értékelő megbeszélését: Tömörkényi Ferencné lektor-tanár Tömörkényi Ferenc tanár, /fizika németül/ Gutermuth Henrik igh.kollégium vezető Garai László ig.h. Káspári Jánosné tanár Fritz Mónika tanár Humné Szentesi Katalin tanár Reimerné Csábi Zsuzsa tanár /történelem németül/ Reimer Echkhard nevelő-tanár Tömörkényiné hangsúlyozta: a német nyelvű dialógust akkor sem szabad félbeszakítani, ha az nyelvtanilag hibás, vagy kifogásolhatók a mondatok. Értékelést azonban minden esetben mondani kell az elhangzott szöveget illetően. A tanár minden esetben legyen kritikus, de a dícséret se maradjon el, ha a tanuló erre rászolgált. A kéttannyelvű osztályban kezdte meg működését Tömörkényi Ferencné Müller Siglinde német anyanyelvű lektor-tanár és Tömörkényi Ferenc mérnök-tanár /az NDKban szerzett diplomát/. Az osztály tanévi munkájában részt vett: Fritz Mónika az A csoport és Humné Szentesi Katalin a B csoport német nyelvi oktatásában, Reimerné Csábi Zsuzsa a történelem, Tömörkényi Ferenc a fizika német nyelven történő
52
oktatásában és Gutermuth Henrik, Káspári Jánosné, Reimer Eckhard a kollégiumi nevelőmunkában. Az I.b. kéttannyelvű osztály heti óraterve: Magyar nyelv 2 irodalom 2 Történelem /németül/ 1/3 Orosz 2 Német nyelv 18/8 Matematika 4 Fizika /németül/ 1/3 Kémia 2 Földrajz /németül/ Műv.ismeretek 1 Testnevelés 2 Osztályfőnöki 1 Ezen heti óraterv szerint kezdte meg tanulmányait 18 tanuló. Három hetes előkészítő táborban vettek részt és a tanévnyitón először tisztelegtek a Kossuth-induló hangjai kíséretében a behozott iskola-zászlónak. Osztályfőnök: Feketéné Biró Katalin magyar-pedagógia szakos tanár. Az osztály névsora a tanulók lakóhelye szerint: 1. Agárdi Beáta Debrecen 2. Bayer Krisztián Németkér 3. Brecht Mariann Sárkeresztúr 4 . Cseh Mónika Dunaújváros 5. Dächert Henrietta Paks 6. Fóber Szilvia Paks 7. Ledneczki Erika Paks 8. Forster Gábor Paks – Dunakömlőd 9. Vass Virág Paks 10. Folkmann Mónika Hőgyész 11. Guba László Veszprém 12. Kőfalvi Boglárka Decs 13. Krausz Dianna Székesfehérvár 14. Pravetz Krisztina Székesfehérvár 15. Lerch Mónika Gyönk 16. Márkus Ágnes Sárbogárd 17. Tóth Julianna Szekszárd 18. Zsiga Mónika Szakadát Az iskolának rendelkezésre áll: Számítógép HT1080 Z 2 db PTA 4000 2 db VT TVC 3 db Primo 3 db C 64 1 db A Diákparlament hangulatában, az érdeklődések megnyilvánulásában nem érte el az elmúlt rendezvén y színvonalát. Ennek oka: a diákok beszűkült és bizonytalan közéleti érdeklődése és az a tény, hogy a kis iskolában a demokratikus fórumok mindennaposak. Lutz Zsolt az Írinyi János kémiaversenyen az országos döntőn 19. helyezést ért el. 53
Közlekedési verseny országos fordulóján részt vett Kuczmann Gábor. 1988 nyarán a következő táborokban vettek részt diákjaink: KISZ vezető Fadd-Domboriban Színjátszó-rendezői Dunaföldváron Építőtáborokban Orosz nyelvi táborban Német nyelvi táborban az NSZK-ban Felvételi előkészítő táborban Nagykanizsán Katonai pályára irányító táborban Nemzetiségi tánctáborban Pilisvörösváron Német nemzetiségi táborban Gyönkön /itt 14 darmstadti tanuló is részt vett. Örökségünk őrei táborban Miskolcon. Tápai Béla és felesége e tanévben a Zala megyei Pacsa községben folytatta munkáját. Tápai Béla az iskola tanítványa volt és 1979-től kollégiumi nevelő. Gyönyörő érkezésüket feleségével akkor nagy reményekkel vártuk. Hogy a pedagógus házaspár tervei mégsem bontakozhattak ki, annak a feleséget elért kegyetlen betegség volt az oka. Tápai Béla „kettős” helytállása példa volt mindannyiunk számára. Vállalta a reá mért „szeretetsorsot” és vállalta a kollégiumi diákok apa- pótlását – a nem könnyű éjjel-nappali szolgálat. Simontornyán II. és IV. osztállyal kihelyezett tagozat működött. 1988-89. tanév 1988. december 13-án a gimnáziumnál és a kollégiumnál megtartott költségvetési ellenőrzés záró tárgyalására került sor főbb megállapítások: Kiemelten kapjon helyet a kéttannyelvű oktatás Törekedni kell a tanulók kultúrált körülmények közötti elhelyezésére : berendezési és felszerelési tárgyak cseréje, tanuló hálók kialakítása a kollégiumban A fenntartási és működési kiadásoknál keresni kell a költségtakarékos megoldásokat Törekedni kell a saját bevételek fokozására Dr. Friedrich Bubner lektor elkészítette jelentését a kétnyelvű osztályokban szerzett tapasztalatairól. Az évi óraszám az első osztályban kevés a kívánt nyelvi szint eléréséhez, tekintettel a történelem és a fizika német nyelven való tanítására. Bírálja a feltételrendszer hiányosságait: Kevés kiváló tanár, nem kellő számú tankönyv, gyenge tanulói előképzettség, alacsony intelligenciaszint… Megyei német műfordítási versenyen Zsiga Mónika ezüst minősítést szerzett. A tanári testületből eltávozott Garai László tanár, igazgatóhelyettes. Több mint tíz évi pedagógiai munkát cserélt föl közigazgatási munkával. Tanóráin következetes és szigorú volt. Nevéhez fűződik a számítástechnika meghonosítása az iskolában. Számos döntése nyomán lettünk jobbak, gazdagabbak. Mindig teljes emberként volt jelen! Eltávozott még a Tömörkényi házaspár. Tömörkényiné az első lektor-tanárként működött, új utat, új munkakört épített ki… helyét Dr. Friedrich Bubner angol-német 54
szakos tanár foglalta el az NSZK-ból, aki a kétnyelvű oktatás segítésében, szervezésében, a német nyelv és kultúra átadásában maradandó értékeket „hagyott” az iskolára. Fontos feladat volt a tanévben a testileg-lelkileg egészséges, harmonikus ember, aki elfogadja és vállalja önmagát, nyitott mások irányában, megbízik saját tapasztalataiban, érzéseiben, aki, ha úgy érzi, hogy valamit érdemes megcsinálni, akkor megteszi, ismeretei értelmesen rendeződnek… A KISZ mozgalom szervezeti élete nem tudott kellő hajtóerő lenni, mert maga az országos mozgalom is csődöt mondott. Tanév végén osztályoztunk 147 tanulót, a bukási százalék 4,76 /7 fő/ OKTV-n orosz nyelvből Jakab Olga országos 2. lett Az NDK- Zentrum által kiírt napló-pályázaton országos első lett Kiszler Gabriella, Kiszler Lucia és Tóth Krisztina. Német nemzetiségi vers- és prózamondó versenyen országos 3. lett Rang Henrietta. Közlekedési versenyen országos 4. lett Arbanász Tamás. Tanévzárón hangzott el: Kedves Fiatalok! Féltelek benneteket…az események logikátlanságától…és bátorítalak benneteket az odafigyelésre, az események tanulmányozására, az okos döntésekre, a jó, az értelmes pártolására – mert minden nap”történelmi pillanat” érlelődik, érlelődhet. A ti pillanatotok lesz az, most „hazát kell nektek teremteni” e zűrzavarból. Demokráciát! És a demokráciához egyetlen út vezet: a párbeszéd, az együttműködés, a békesség…Ezt hirdetik felelősségteljes emberek, akikhez érdemes csatlakozni..” 1989-90. tanév 1990. március 23 – március 30-ig diák küldöttség érkezett iskolánkba a németországi Phillippsburgból/Bubner úr szervezése/ A következő programokat szerveztük: Budapest városnézés Pécsi kirándulás Úszás, városnézés Pakson Tanítási órák látogatása A gyönki tájház megtekintése Szekszárdi látogatás „Határjárás” Gyönkön Tanítványaink szülei fogadták őket 1989. júniusában darmstadti tanulók érkeztek testvériskolánkból /Georg Büchner Schule/ Programjuk: Kirándulás a Balatonhoz Fogadás a Tanácsnál Tájház látogatás Kirándulás Székesfehérvárra Kirándulás Decsre Tanítási órák látogatása Kirándulás Pécsre Családokhoz látogatás Idézet a tanév tanévzáró beszédéből: 55
Egy – önmagában csendes, de minden ízében vibráló tanévet hagyunk hátra. Gondoljuk csak végig: szeptembertől mi minden történt a nagyvilágban, Európában, hazánkban, ami hatással volt ránk, amire oda kellett figyelni, amire reagálni kellett. Annak ellenére, hogy az iskolának öntörvényűnek kell lenni. De hát nem lehettünk tétlenek – még akkor sem, ha csak tanuk voltunk. Látnunk és láttatnunk, tudnunk és tudatnunk kellett a népünk – nemzetünk történetében bekövetkezett változásokat, amikor a diktatórikus rendszert a demokrácia születése váltotta fel, megtörtént a Magyar Köztársaság kikiáltása, szabad választások voltak, létrejött a demokratikus parlamenti rendszer. Bízom abban, hogy egyszer majd visszaemlékezéseitekben, ezek jeles, sorsforduló eseményekként fognak megjelenni, olyanokként, melyekre büszkén gondolhattok. Hogy így legyen, egyként kell megértenünk most, késedelem nélkül, e nagy idők szavát, kihívását, ha országunkat ki akarjuk ragadni az általános válságból. És erre Széchenyi István mindig aktuális gondolata adja a receptet: „Az ész erő, s így az ész boldogság…” Lukácsi Judit I. A osztályos az országos Kitaibel biológiai versenyen 39. lett. Lutz Zsolt II. osztályos az Írinyi kémia verseny országos döntőjén 12. lett. A negyedikesek közül tizenhárman sikeres záróvizsgát tettek gépjárművezetés és ügyintézői ismeretek gyakorlati tárgyból. A kollégium C épületszárnyában - saját erőből tanulóhálókat és fürdő - mosdó helyiséget alakítottunk ki, ez a lányok körletét erősítette. Felújítottunk egy autóbuszt, ami majd az intézmény és a diákok rendelkezésére áll. 1990-91. tanév A tanévben a német nyelvi munkaközösség tagjai: Német nyelvet tanítanak: Ercserné Kazimir Edit Kovácsné Papp Ida Humné Szentesi Katalin Éva Pöhler Fritz Mónika Gutermuth Henrik Történelmet német nyelven tanítanak: Kovácsné Papp Ida Gerald Lang Günter Scheyhing Hum János Fizikát német nyelven tanítanak: Helmuth Benda Muthné Simon Erika Földrajzot német nyelven tanítanak: Hum János Éva Pöhler Günter Scheyhing A munkaközösség vezetője: Humné Szentesi Katalin, akinek döntő érdeme volt a helyi tantervek készítésében, a versenyző tanulók felkészítésében és a kétnyelvű oktatás koordinálásában. Günter Scheyhing lektor a következő összegzést adta a kétnyelvű oktatásról: A kísérlet több támogatást igényelne
56
Felül kell vizsgálni a magyar és a vendégtanárok közti munkamegosztást egy-egy tantárgy tanításánál Kívánatos lenne a tanmenetek újbóli áttekintése, kiegészítése A tankönyveken kívüli vagy kiegészítő tananyag célzott kipróbálása lenne ajánlatos A magyar gyerekek – szemben a németekkel – bátortalanok a tananyag önálló feldolgozásánál, kevésbé fantáziadúsak, alig van saját véleményük A községben kiépült a kábel TV /három német nyelvű adás fogható/ Megtörtént az új számítástechnikai terem kialakítása A kollégiumban egy korszerű diákklub átadására került sor. A fizikai előadót új laboratóriumi asztalokkal szereltük fel. Egy vendégtanári lakást kaptunk és rendeztünk be. Szabó József – több mint 40 évi pedagógiai munka után – nyugdíjba vonult. 1952-ben kezdett a gyönki gimnáziumban tanítani, később igazgatója lett. 1969-1985-ig a tamási gimnázium igazgatójává nevezték ki. 1985-től újra gyönki tanár lett. Munkáját, hűségét megköszöntük. E tanévben nyolc „új” pedagógus kezdte meg működését, így a testület létszáma 27 fő A Művelődési és Közoktatási Minisztérium főosztályvezetője mérsékletre, politikamentességre intett, és azzal ambicionálta a pedagógusokat, hogy mendennapi teendőiket saját meggyőződésük hassa át. Lehetőség nyílt a vallásoktatásra. Megállapodásra jutottunk a három felekezettel /református, evangélikus, katolikus/ Jelentősen megnőtt az idegennyelv iránti társadalmi szükséglet. Minden tekintetben nyitottnak kell lennünk! Ez volt a jelszó! Mindezek a „rendszerváltás” következményei. Külföldi kapcsolataink: Chemnitz /a volt Karl-Marx-Stadt/, Darmstadt, Phullippsburg… Fontos nevelési célként fogalmazódott meg: „Az egyéni képességek felismerése, fejlesztése, a „szabad ember”, „szabad személyiség” kialakulásának segítése. Ehhez szemléleti változás kell…és tág lehetőség a „szabad mozgásra”. Szabad, autonóm. személyiség csak demokratikus légkörben születhet… A tanárok közül 1992. márciusában még 7-en igényeltek „illetményföldet”a Polgármesteri Hivatalból. Ez bérkiegészítést szolgált. A Tolna megyei Népújság adott hírt arról, hogy németországi segítséggel és a megyei önkormányzat 20 millió forintos ráfordítással az iskola kollégiumának bővítését tervezik, mintegy 30 millió forintos összköltséggel. A német belügyminisztériumtól érkezett vendégeket Hans Atzlert és Ulrich Wendlert elkísérte a pécsi német konzul helyettese, Theodor Zenz és Hambuch Géza a Magyarországi Németek Szövetségének ügyvezető elnöke. Az igényekről, tervekről Say István a megyei önkormányzat részéről és Petz Péter igazgató adott tájékoztatást. A német vendégek a tőlük megszokott precizitással és alapossággal tudakozódtak minden apró részlet felől, tudni kívánták az új hatosztályos oktatás lényegét, az újonnan induló osztály létszámát és nemzetiségi összetételét, a kollégium jelenlegi helyzetét, a tulajdonviszonyokat..egyszóval mindent. Mert mint elmondták, ahhoz, hogy a német adófizető állampolgárok pénzét jó helyen tudják, alapos tájékozódásra van szükség.
57
A tervezett „bővítés”, a kollégium „A” épülete fölépült, korszerű és ma is megfelel az ígényeknek. Megjelent az iskolai diákújság első száma…cím nélkül…benne pályázati felhívás annak kitalálására /A nyertes: „Ein-Stein” lett/. Az első szám tartalma: Kenesei Sandra: Der ungewöhnliche Weg zu den Schülerinnen Illés Orsolya: Schule anno… Lukácsi Judit: Umweltschuzt I. Szabó Tímea: Umweltschutz II. Illés Gábor: Nincs rá magyarázat ??! Ősz Adrienn: Öszpöröntő szótár Ősz Adrienn: MIÉRT nem tudom befogni a számat? Szemfüles Mesterházy Balázs: Összetört cserepek IV. a – IV.b Szilágyi György: Interjú egy kéttannyelvűssel Varga Zsuzsanna: Az a bizonyos IV.A. Alles über die Pöhlerin und Herr Benda Főszerkesztője: Kenesei Sandra Főszerkesztőhelyettes: Illés Orsolya Szerkesztők: Egyed Ági, Gyenes András, Jeszek Janka, Kapitány Alíz, Lukácsi Judit, Ősz Adrienn, Rang Henriett, Schüszler Markus, Szabó Tímea, Szilágyi György, Varga Zsuzsanna, Mesterházy Balázs Segítették az első szám megjelenését: Európaház Bad Marienbergben Frau Pöhler /vendégtanár/ Scheyhing /vendégtanár/ Robert J.Wolf Hubert Eiden Stiftung Vadász apuka Garai tanár Gyenes apuka A vallásoktatással kapcsolatban a következők az irányadók: A vallásoktatás szervezése kérdésében az egyházi jogi személyek, az iskola és az iskolafenntartó állapodik meg. Ennek értelmében kerülhetett nálunk is sor a református, evangélikus és katolikus vallás oktatására. E tanévben lehetőség nyílt az orosz, a spanyol, a francia vagy angol és természetesen a német nyelv tanulására. Új vendégtanárunk Gerald Lang német-történelem szakos Ausztriából, Éva Pöhler német-francia szakos Németországból. A testületben köszönthettük Daubner Zoltánt /magyar-spanyol/ és Daubner Zoltánnét, akik Erdélyből érkeztek. Ecserné Kazimir Edit magyar-német szakos, Ecser János kollégiumi nevelő Budapestről jött. Takács Líviát Balatonfüredről szerződtettük. Farkas Attila matematika-testnevelés szakos pályakezdőként indult nálunk. 1991. szeptember elsején nyugdíjba vonult Gutermuth Henrik igazgatóhelyettes és Dr. Kozári Ferencné matematika-kémia szakos tanár.
58
Gutermuth Henrik általános iskolai és középiskolai tanulmányait is Gyönkön végezte. 1962-ben – már családot alapítva, saját kérésére - visszajött szülőfalujába, egykori alma materébe igazgatóhelyettesi beosztásban. Kötődése oly erős volt, hogy innen már nem tudott elszakadni. Pedagógiai rátermettségét /magyar-német/ szakon és.vezetőként jól kamatoztatta. Helyes és jó kapcsolatot épített ki beosztottjaival és a kollégiumi önkormányzattal, diákjaival. Irányításával valósult meg az ötnapos munkahétre való áttérés, a kollégiumi versenymozgalom, az iskolában bevezetett fakultációs rendszer, a kéttannyelvű oktatás előkészítése és elkezdése, majd művelése. Módszeres tanítói gyakorlatának, az oktatástechnikai eszközök gyakori alkalmazásának köszönhetően számos tanítványa tett középfokú nyelvvizsgát vagy jutott el országos versenyekre. Dr. Kozári Ferencné az iskolai hagyományok jeles ápolója volt, és mindig készséges a Tolnai Napok szervezésében, a tanár-tanítvány kapcsolatok elmélyítésében, az iskola presztízsének építésében. Személyiségét a következetesség, munkájának, kötelességének mind eredményesebb elvégzése jellemezte. 1979-ben kiváló munkáért kitüntetést kapott. 33 évet töltött munkaviszonyban. Megkapta a Művelődési és Közoktatási Miniszter dícséretét tartalmazó oklevelet és a Pedagógus Szolgálat Emlékérmet 1991-92. tanév 1991. szeptember 10-én elkezdődött a hatosztályos gimnáziumi képzés előkészítése, melyben a következők szerepeltek: 1./ Adottak a külső feltételek: Pedagógiai és pszichológiai előnyök A közoktatási törvény is érinti ezt az iskolaszerkezetet A Magyar Reformátusok II. Világtalálkozója kecskeméten a 6+6 mellett érvelt /Németh László-i örökség/ A társadalmi igények az európai műveltség koncepciójával összhangban – a korszerűsítés irányába hatnak Sok kisiskola működik Gyönk környékén A község 1/3-a német nemzetiségű, ez jellemző Tolna megyére és a Dél-Dunántúlra is Jelentős az iskola kapcsolata német nyelvterülettel /Darmstad, Griesheim/ 2./ Adottak a belső feltételek: Az iskolánkban már a „kezdetektől” lehetett német szót hallani 1961-től német tagozatos osztály működött 1978-től fakultációs rendszerben biztosítottuk a német nyelv tanulását 1987-től négy éves magyar-német tanítási nyelvű képzés indult, 1991ben voltak az első érettségi vizsgák, melyen 12 jelölt felsőfokú, 5 jelölt középfokú bizonyítványt szerzett Német anyanyelvű vendégtanárok vannak jelen az iskolában Kiemelkedő értékek: tanárok-tanítványok – szülők jó kapcsolata, az Öregdiákok hűsége az Alma materhez, a kollégium „ember-nevelő” munkája Az iskola tanulóinak 2/3-a kollégista Kedvező tantestületi tapasztalatok vannak a német nyelv és nemzetiségi kapcsolatok ápolásában
59
Tervünk, hogy 7. és 8. évfolyamban előkészítjük tanítványainkat a kétnyelvű képzésre, a német nemzetiségi nyelvű képzésre, általános tantervű képzésre Habjanecz József gyönki vállalkozó, elkészítette a tornaterem /majd később kultúrterem/ faburkolatának felújítását 70.000.- Ft értékben. A tanévzáró beszédben – a rendszerváltás kapcsán elhangzott: Nem mondhatom azt, hogy csendes tanévet hagytunk a hátunk mögött. A gazdasági - társadalmi, politikai feszültségek nem kerülték el az oktatásügyet. Annak ellenére, hogy az iskolának törekvése tanítványainak szellemiségét, lelkületét óvni minden olyan hatástól, mely az elmélyült tanulást, a tartós értékek elsajátításának folyamatát megzavarja..nem sikerült elkerülni a „külső besugárzást”. Az elbizonytalanodás mégsem lett úrrá rajtunk, legfeljebb megerősödött egy olyan elgondolás, mely szerint: „Sok utat meg kell próbálni az embernek, mígnem rábukkanhat arra a királyi útra, mely a tudás gazdag tárházához vezet.” Azaz igeneljük, elfogadjuk, óhajtjuk a változást! E tanévben 202 osztályozott tanulója volt az iskolának A „Spirál” Szövetkezet 1988-ban tett 100.000- Ft-os alapítványának ez évi 29.500 forintos kamathozadékát a kuratórium odaítélte az évfolyamok legjobb tanulóinak. Az összegeket Szigeti László, a Spirál Szövetkezet elnöke adta át. Megkezdte tanítói működését Hugo Gies német-földrajz szakos tanár Németországból. 1991. július elsejétől Hum János tanár igazgatóhelyettesi, kollégiumvezetői kinevezést kapott, miután elnyerte a tantestület bizalmát. 1992-93. tanév Érdekes statisztika a kétnyelvű osztályokba felvett tanulókról /Tudni kell, hogy „központi” felvételik voltak az ország kijelölt helyein…/ 1987/88. tanévben 1988/89. tanévben 1989/90. tanévben 1990/91. tanévben
Tolna megyei 12 7 5 6
Máshonnan 6 18 22 24
= = = =
18 25 27 30
A Paksi Atomerőmű RT 250.000 Ft támogatást nyújtott a Német Nemzetiségi Táncegyüttes részére, hogy a nemzetiségi hagyományőrzés nemes célját továbbra is magas szinten képviseljék /Kováts Balázs irodavezető/ Befejeződött a kollégiumban a bővítési munka, melynek során az „A” épületrészben 48 tanuló korszerű elhelyezését lehetett biztosítani /2-3 férőhelyes szobákban/. A most induló pályakezdő nevelőket /Fritz Anikó, Manhalt Andrea, Sikur Tamásné Bujdosó Jolán, Sikur Tamás, Demeter Ágoston, Jákob Márta / köszöntötte az igazgató: „Hiteles pedagógusokra van szükség, akik képesek tanítványaiknak példát mutatni, mintát nyújtani. Akkor beszéljen a pedagógus, ha kérdezik; de éljen úgy, hogy kérdezzék”
60
A tanévben az iskola tanulmányi átlaga 3,68 volt, a legjobb eredményt a IV. B érte el 4,22. Az iskola legjobbjai: Illés Orsolya IV.b., Tóth Bernadett 3 B, Böröcz Edit 2 B, Horváth Brigitta 1..C. 1993-94. tanév A tanévben osztályoztunk 283 tanulót /119 általános tantervűt, 112 kéttannyelvűt, és 52 német nemzetiségi osztályba járót. A tanulmányi átlag 3,7 volt. A tanári kar munkálkodása révén iskolánk elnyerte mai profilját: 1. A német nyelv és kultúra meghonosodott 2. Humánus légkör – reális „önarckép” 3. Hat évfolyamos kétnyelvű gimnázium Új vendégtanárként mutatkozott be Németországból Günter Wackwitz. Ballagási beszéd Kedves ünneplők! A század elején élt még a szép szokás, hogy fiatal munkások, céhlegény elődeik hagyományát követve, világot látni, munkát, tapasztalatot, tudást, kalandot keresni vándorútra keltek. Sokan közülük nemcsak az országot, hanem Európa más vidékeit is bejárták, gyalogosan, néha pénztelenül- ellátásukat a jóakaratú emberekre bízva. „Vándorútra” indul ma is 53 diák a gyönki Tolnai Lajos Gimnázium és Kollégiumból. Hagyományt követve, vállukon a tarisznya, fejükben – szívükben a megszerzett – ám csiszolatlan – kinccsel, ki határozottan, ki bizonytalanul, de mindenképpen indulásra készen. Vajon hova vezet az útjuk? A „régi harcok” vajon mire lesznek elegendők? Szemükből majd örömmadár röpül föl, vagy homlokukba apró szögeket ver a félelem?(Karsai Franciska) Szeretném, ha ebből az iskolából emelt fővel távoznának, szeretném azt is tudni, hogy emelt fővel élhessenek, hogy „A légen átsíró harangszó” mindenkor kellő nyugalmat, bátorságot, új ötleteket, békét, kitartást tápláljon. Tisztelt Ünneplők! Az iménti óhajaimat az iskola múltja, dicső hagyománya ihlette: „Az iskola 1806-ban alapíttatott Nagyszékelyben. Keck Dániel nagyszékelyi német és Csicsvai Vasas András ságvári magyar lelkészek nemes buzgalmából, mint a külsősomogyi egyházmegye „centrális deák oskolója” – Laky István első tanítóval. 1912-ben a gyönki református úri famíliák meghívására áthelyeztetett Gyönkre. Ekkor épült a gyönki nemes urak által adományozott telken, Dorjái Hajós Sámuel buzgólkodása folytán, első épülete – melyben a tanári kar mindig hazafias szellemben tanított. Az iskola „magától szökkent ki a földből, nem mint egy kőből rakott nagy épület, hanem mint egy magról kelt fa, amely észrevétlenül terjesztgeti gyökerét és ágacskáit.” 100 évvel ezelőtt, 1894-ben, szeptember 5-én volt az ünnepélyes tanévnyitás. A templomi ünnepségen Módra Imre lelkész úr mondta a buzgó alkalmi imát, az iskolai helyiségben az igazgató üdvözölte az ifjúságot, s felolvasván a fegyelmi szabályokat, szorgalomra és jó magaviseletre buzdított. Bocsor Lajos esperes úr az igazgató tanács részéről „bemutatá a tanulóknak Marton Sándor új tanártársunkat, s komolyan figyelmeztették a 61
tanulókat kötelességeik hű teljesítésére.”Ebben az évben a gimnázium alaptőkéjének növelésére tett alapítványt elsősorban azok támogatták, akik itt kezdték tanulni pályájukat. Pl. Dr. Bakonyi Kálmán úr így ír alapító levelében: „Mély hálát érzek a gimnázium iránt, ahol első kiképeztetésemet nyertem, s ezért annak sorsa szívemen fekszik.” 50 évvel ezelőtt, 1944-ben „Pro pátria” címmel: az első oldalon olvasható:”…hősi halottaink sorához csatlakozott Ajkai (Aikelin) Vilmos. Megkönnyebbüléssel vettük a hírt, hogy múlt évben eltűntnek tartott Gergely Béla százados, orosz hadifogságból életjelt adott magáról”. Az iskolai évet november 1-jén kezdték és április 1-jén zárták. A beiratkozott tanulók száma 315 volt. Januárban 5 napi szünetet tartottak azt internátusi építkezés miatt és februárban 12 napi szünetet szénhiány miatt… Az idők szavát a tanítványok megértették: Egy hadiárva társuk számára összeadtak 134 P-t, nyomorék gyermekek, vakoknak a gyermeknapra 107 P-x. 25 évvel ezelőtt, 1969-ben, Forster Tibor, Gosztola István, Görcs Mária, Brill Margit, Kócsi Ágnes, Kovács Zsuzsanna, Volk János, Lakatos Ágnes és társaik készültek nagy izgalommal érettségi vizsgájukra, szép teljesítményekre. És az idő egymásután morzsolja el az éveket. És most itt állok a tanári kar és a felnőtt társadalom nevében, hogy gondolatokat formáljak, útravalóul. A szemekből fölröppenő örömmadárról vagy a homlokokba szöget verő félelemről szóljak? Kedves búcsúzó fiatalok! Ahhoz a harchoz, melyet ezután vívtok – önmagatokért, leendő családotokért, hazátokért, Európáért – úgy vélem, adtunk municiót. Elégséges bizonyítékot szolgáltatott ehhez Illés Gábor IV. b. osztályos tanuló, aki tisztességes és példamutató munkát végzett, és elnyerte a Tolnai Lajos Gimnázium és Kollégium Kiváló Tanulója emlékérmet. És természetesen jónéhány társa: Szabó Andrea, Horváth Szilvia, Sudár Viktória, Zei Éva, Harsányi Szilvia, Krausz Helga, Tóth Bernadertt és a többiek, akik időben felismerték, hogy „A tudományos emberfő mennyisége a nemzet igazi hatalma. Nem termékeny lapály, hegyek, ásványok, éghajlat stb. teszik a közerőt, hanem az ész, mely azokat józanon használni tudja.” Úgy gondolom – kedves búcsúzók -, hogy a magatokba akkumulált ismeretek, magatartásformák, műveltségértékek elégségesek lesznek önmagatok emeléséhez. De nem biztos, hogy elégségesek leendő családotok alapításához, hazátok, Európa épüléséhez. Pedig, hát családban, nemzetben – hazában, Európában kell élni, élnetek! „Az a társadalmi élet, amely nem az emberek természetes vágyaiból, érdekeiből és törekvéseiből építi fel az egész közösség céljait és életének szervezését, nem támaszkodhat sem polgáraira, sem a családok összetartó, nevelő szerepére. Az így talajt veszített emberek lelket és testet romboló menekülési utakat választanak maguknak.”….Erről nem sokat szóltunk. Ma, amikor szakítani akarunk a fejlődni képtelen gazdasági, társadalmi, politikai modellel, de még nincs készen az új, áttekinthetetlen helyzetben, és emiatt bizonytalanságban érzik sokan magukat. Ősi reflexként tör elő a vágy a nyugalomra, a biztonságra, a társadalmi békére…Erről sem sokat szóltunk! A családok és a haza ügye azonos. Minden közösségben csak akkor érezhetjük otthon magunkat, ha az nem igáz le bennünket, hanem kibontakozásunkat támogatja, ha megbocsátással és türelemmel segíti hibáinkat kijavítani, emberi méltóságunkat megőrizni, ha benne a több terhet bíró önzetlenül képes segíteni a gyengébbet, megbecsüli az időset is figyelemmel foglalkozik az ifjabbal. A családoknak is ezeket az értékeket kellene megvalósítaniuk és átadniuk a következő nemzedéknek. A család és a 62
családban élő ember korlátait és lehetőségeit a környező világ erőteljesen befolyásolja, és mivel a környező világ ma még nem eléggé kedvező, a mi családjaink többnyire csak védekezően fordulnak a külvilág felé, óvatosságra és passzivitásra ösztönző tapasztalatokat adnak át tagjaiknak. Ezzel valójában magukat szolgáltatják ki a külvilág hullámzásainak. Pedig bátrabban kellene vállalni önmagát mindenkinek! Határozottabban és makacsabbul kellene ragaszkodni a családi közösségben létrehozott – elfogadott értékekhez! Ez az iskola számára is jó lenne. Fogadjuk el a családokat a magánélet bensőséges terepének, ahol inkább a boldogság formálódjon, mint a nagypolitika. Nem mondhatunk le azonban a család meghatározó szerepéről a társadalom erkölcsi építkezésében. A becsületesség, az igazság, a szabadság szeretete és a másik ember személyének, nézeteinek és hitének tisztelete minden civilizált társadalom alapja. Ezek az értékek a családi közösségben formálódnak személyes tulajdonságokká. De a sort folytatnom kell: a történelmi múlt megismerése, nemzeti értékeink becsülete és a világ dolgai iránti fogékony érdeklődés szintén a családi élet világában épül be tudatunkba. Ehhez nemcsak idő kell, de állandó anyai-apai bíztatás, példa, s ezek csodát tehetnek. A haza számára fontos erőforrás a család… Erről is keveset szóltunk. És remélem igaz lesz… szép hazánk majd újra magához emeli a szent emberi köteléket, a családot. És talán nem adtunk elégséges municiót Európához! Itt, Európa közepén vagyis az emberi civilizáció bölcsőjének közepén, a XX. század végén még mindig idegenül hangzik a demokrácia, a jog, a szabadság, és ismerősen hangzik az aggodalom, a fenyegetés, az áldozat. Kilenc évszázad távolából is István király dícs-fény koszorúzta alakja int felénk: Ő volt az, aki megvalósította azt a csodát, hogy lobogó vérű, Európa homlokán tomboló népét vaskézzel beletörte Nyugat békés polgárosultságának keretébe. Ő volt az, aki rákényszerítette minden idők legnagyszerűbb lovas katonáját arra, hogy ekébe fogja a büszke harci paripát. Az a folyamat, mely István népét harcosból polgárrá tette, változott viszonyok közt, ma is meg kell, hogy ismétlődjön – megismétlődik veletek is, amint megismétlődik minden népek és korok gyermekeivel…..És Európáról is keveset szóltunk! Ezek gyengéink voltak. Érjétek be azzal, hogy az egyéni ambíciótok elismerése mellett – legalább most felhívhattam figyelmeteket a család, a haza, Európa fontosságára. Be kell épülnötök abba a folyamatba, melyet az imént jeleztem, mely egyszerre emberi, hazafiúi és európai. Ehhez Tolnai Lajos gondolatát felhasználva adom útravalóul: Most kezdtem tanulni a valót, talán most kezdem tanulni az embert. Kedves Szülők! Forduljanak büszke tekintettel lányukhoz, fiúkhoz. Íme itt a haszna a törődésnek, az anyagi áldozatoknak, a fegyelmezésnek, a bíztatásnak, a szeretetnek, a megbocsátásoknak. Felnőttek a gyerekek! Régiesen azt mondanám: rájuk lehet bízni a kaszát és a sarlót. Mert elég erősek rá! Azért kísérjék figyelemmel őket további útjukon is, nehogy elsodorja őket a förgeteg. Vigyázzanak még rájuk, nehogy elnyelje őket az általunk előidézett zűrzavar….Köszönöm, hogy ezt az iskolát választották, bíztak bennünk. Ha így tesz a család és így tesz az iskola, akkor gyermekeink, tanítványaink is itt maradnak, övéknek érzik ezt a földet, csakúgy, mint ahogy a kis mesetöredékben a vakond mama és vakond gyermek párbeszédéből hallhatjuk. A vakond mama és a vakond gyermek túrtak, túrtak a föld alatt, egyszer csak a felszínre értek: kék ég, szikrázó napsütés, selymes pázsit és gyönyörű, illatozó virágok…. Mire a vakond gyermek lelkesülve megszólal: Anyuka ha itt ilyen szép, miért élünk mi a föld alatt?
63
A mama egy pillanatra elkomorul, aztán kimérten, bölcsen azt mondja: mert az a mi hazánk, ott a mi otthonunk! . Köszönöm Farkas Attila és Muthné Simon Erika osztályfőnöknek a felelősségteljes törekvést a közösségformálásban, a követelmények támasztásában, az egyéni képességek fejlesztésében, a távlatok megrajzolásában. Ich möchte auch unseren Gastlehrern für ihre Arbeit danken! Helmuth Benda, Hugo Gies, Gerald Lang, frau Papp Györffy Andrea, Eva Maia Pöhler, Günter Seheyhing, Uta Sedemund, Dr. Günter Wackvitz haben viel dazu beigetragen, das unsere Schüler wirklich zweisprachig geworden sind und die deutsche und englische Sprache und Kultur ein Teil ihres Lebens geworden ist. Durch ihr verhalten haben sie uns ein Beispiel für Unabhángigkeit, Freiheit und Toleranz gegében und sie haben sehr gute Konrakte zu den Schülern und Kollégen aufgebant Legyen valóság: „Akik igazságra tanítottak sokakat, ragyognak örökké, mint a csillagok.” Köszönöm a tanári kar munkáját, a kollégium munkáját, az intézmény valamennyi dolgozójának munkáját. Köszönöm a község lakosainak irántunk tanúsított érdeklődését, figyelmét. Kedves búcsúzó fiatalok! 53-motokat mindig visszahív a légen át síró harangszó. Mindig tiértetek is szól. Elbocsát és visszahív.Szárnyat ad, röpít, s mindhalálig őriz- őrizzétek ti is az Alma Matert, őrizzétek a most II. c.-seink(nyolcadikosainknak) és a többi diáktársatok tartoztató-elbocsátó tekintetét!. Vajon hova vezet az utatok? A „régi harcok” vajon mire lesznek elegendők? Szemetekből majd örömmadár röpül föl, vagy homlokotokba apró szögeket ver a félelem? Most sem tudom a választ. Egyet azonban jól tudok: Hogy a sors kitüntetett benneteket azzal, hogy a magyar nép közösségének tagja lehettek, annak a magyar nemzetnek, melynek múltja küzdelmes volt, jelene nehéz, jövője pedig rajtatok múlik. A tanári kar, az iskola is a kollégium dolgozói, a község lakossága, a szülők és vendégek nevében egészséget, helytállást, töretlen lendületet a további ismeretek szerzésében….jó munkakedvet….és előtte munkát – boldog életet és egykori viszontlátást kívánok! Szentgyörgyi Albert imádságával bocsátom szárnyra a 53 diákot: Uram! Óvd meg gyermekeimet! Óvd meg elméjüket, hogy az én romlottságom Őket meg ne rontsa! Óvd meg életüket, hogy a fegyverek melyeket kovácsolok , őket el ne pusztítsák! Hogy különbek legyenek szüleiknél, s felépítsenek egy új és jobb világot, Egy világot tele szépséggel, tisztességgel és jóakarattal, Hogy szeretet és béke uralkodjon, Mindörökké. 1994-95. tanév Eltávozott az iskolából Kovácsné Papp Ida német-történelem szakos tanár a budapesti Karinthy gimnáziumba. Az igazgató így köszönte meg munkáját:
64
„Jól felkészült, állandóan tevékenykedő, tanítványait jól ismerő, szép és nemes ügyekért mindig kiálló nevelő volt. Magas színvonalra emelte az iskola-újság /Ein-Stein/ szerkesztését… A Dél-Dunántúli Tantestületi Oktatásügyi Központ felhívta az igazgatók figyelmét, hogy a közoktatásról szóló 1993. évi törvény szerint a tankerületi oktatásügyi központ igazgatóságából és a régió pedagógusaiból választott „szakmai testületet” hozzanak létre. Megépült a tornacsarnok: Méretei : Tervezője : Tervező- és Építtető: Kivitelező: Bekerülés: Építés
kezdete:: befejezése:
23x36 m küzdőtér + kiszolgáló Balázs Csaba vezető tervező Szekszárd terv Vállalkozó KFt. Tolna Megyei Önkormányzat „Sugár” Kft. Szekszárd 43 millió forint /60 % önkormányzati és 40 % kormányzati pénz/ 1993. április 1994. január 25.
A felavatásról /1994. március 12. szombat/ Gemenci József az MTI tudósítója, egykori gyönki dák a következőképpen számol be: „…..felavatták a negyvenhárom millió forintos beruházással épült tornacsarnokot a gyönki Tolnai Lajos Gimnáziumban, ahol az ország sok településéről való diák tanul a magyar-német nyelvű, valamint a német nemzetiségi osztályokban. A Tolna megyei nagyközség középiskolája az elmúlt évben új kollégiummal is gyarapodott, így most már megteremtették a korszerű oktatás és nevelés feltételeit.. Az impozáns tornacsarnokot Nagy Ferenc József, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal felügyeletét ellátó tárca nélküli miniszter adta át. Az ünnepségen részt vett Hambuch Géza, a Magyarországi Német Szövetségének ügyvezető elnöke. A tornacsarnokban a Magyar Testnevelési Egyetem hallgatói bemutatót tartottak tornából és ritmikus sportgimmnasztikából, majd a gyönki gimnazisták vették birtokukba a termet.” . Az Ein-Stein 8. számának szerkesztéséért külön dicséretet kapott a tanévzáró ünnepségen: Tóth Hajnalka 1.b. László Brigitta 2.b Klippel Erika 2.b Fonyódi Péter 2.b Palásti György 3.c. Technika tantárgyból írt pályázaton Vili Tamás országos 12. lett. /az űrhajózásról írt A fiú kézilabda csapat országos elődöntőn 2. A megyei kézilabda sport „képviseletében” Fonyódi Péter, Kovacsik Gábor, Csókás Norbert, Varga Péter és Gáspár Gergely Dániában járt. Nyugdíjba vonult Scháf Ádámné, Marika néni. Harmincöt éves munkaviszonya jól példázza hűségét, kötődését a gimnáziumhoz, hiszen középiskolai éveit is itt töltötte. Munkája, hozzáértése nélkülözhetetlen volt a további feltételek megteremtésében. 65
Helyébe Németh Kázmérné lépett. Tanári delegáció és 30 fős diák-küldöttség kapott meghívást a darmstadti GeorgBüchner-Schule Gimnázium-tól /Darmstadti testvériskola/ 1995. áprilisára. 1995-96. tanév Az intézmény /gimnázium és kollégium/ 1995. évi költségvetése 44.107 ezer forint. Ebből bérjellegű kiadás 28.727 ezer forint, dologi kiadás 15.380 ezer forint. Eltávozott John Patrick Mason, aki a Teach Hungary szervezet által egy évig tartó vendégtanári szolgálatot teljesített angol nyelv oktatásában. Helyébe érkezett Caitriona Eavan Mc.Gilvray a Teach Hungary által. A tantestület létszáma 29. A Tolnai napokon /1996. március 13-án és 14-én/ a következő évfordulók fonódtak össze és jelentettek nevelési feladatot: 1100 éve volt a honfoglalás 1000 éves a magyar iskola 190 éves a gyönki gimnázium 50 éve volt az első érettségi vizsga a gimnáziumban. Megjelent és tanúja volt az eseményeknek Dr. Nagyszékelyi Keck Antal, Ternai Jenő ny. igazgató /1945-49-ig volt igazgató/, Pintér Károly az 1946-ban érettségizett osztályból, Ányosné Szabó Ágota, aki 1979-ben először kapta meg a „Tolnai Lajos Gimnázium és Kollégium Kiváló Tanulója” kitüntetés és még számos öregdiák. A műveltséget gyarapító előadók voltak: Dr. Debreceni József egyetemi adjunktus Dr. Benkő András országgyűlési képviselő Dr. Rosner Gyula régész múzeumigazgató Dr. Dobai András tanár Dr. Hegedűs Lóránt püspök 1996. március 14-én emléktáblát helyeztünk el az iskola „régi” bejárati folyosóján, a táblán a következő szöveg áll: „A Centrális Oskolát Csitsvay András és Keck Dániel prédikátor alapította 1806-ban Nagyszékelyben. Az Oskola 1812-ben költözködött Gyönkre. Az emléktáblát Dr. Nagyszékelyi Keck Antal valamint a gimnázium tanári kara és ifjúsága állította 1996ban.” Az emléktáblát Dr. Hegedűs Lóránt Püspök úr /Dunamelléki Református Egyházkerület/ avatta, aki utána a református templomban hálaadó istentiszteletet tartott az intézmény diákjainak. Részt vett az ünnepségen Dr. Nagyszékelyi Keck Antal, aki az alapító egyenes leszármazottja, volt budapesti ügyvéd, az 1939-es parlamenti ciklusban a mohácsi választókerület országgyűlési képviselője, nyugdíjas, aki 89 életévében volt.
66
Tisztelt Igazgató Úr! Mint a Gyönki Gimnázium öregdiákja /kinek házastársa és leánya/ szintén e jeles intézmény tanulója volt/örömmel, de némi szomorúsággal hallom, olvasom a 190 éves alma mater megemlékezésére tervezett elképzelésekről. Nagyon egyet lehet érteni, hogy jelen szükős időszakban az iskola vezetése e nem negyed- vagy félszárados évfordulót is igyekszik emlékezetessé tenni, ezzel is jelezve az utókornak az elődök megbecsülését, a hagyomány tiszteletet és a folytonosságot. Hiányolom azonban, hogy eleddig sehol nem hallottam, olvastam arról, hogy a 190-es évfordulón belül kerek 50- esztendeje /1946/ annak, hogy 1942-ben főgimnáziummá előlépett intézményben érettségi vizsgát is tettek az akkor 8. gimnáziumi osztályt befejező tanulók. Ez nem csak az akkor 20-30- végzős diáknak volt nevezetes esemény, hanem az azóta 50 éven keresztül érettségizett fiataloknak is, akiknek többsége büszke arra, hogy a szeretett alma materben szerezhetett „érettséget” és hogy az ottani indítással válhatott szorgalmas, hasznos és többnyire hűséges polgárává a magyar hazának. És különösen nagy szeretettel gondolnak vissza az iskolára azok a volt diákok, akik az akkori iskolarendszernek megfelelően 8 évig – szinte az egész gyermekkorban – járhattak együtt középiskolába. Ezt a kötődést bizonyítja az elmúlt években megtartott 45 éves, sőt az elmúlt évben tartott 48 éves érettségi találkozó. Meggyőződésem, hogy az ezen korosztályok egykori diákjai örömmel vennék a Róluk és a Velük történő ünneplést, ha erre lehetőséget kapnának Talán a 190-es évfordulót is, de az 50. jubileumi évet bizonyára emlékezetessé tenné egy az 1946 és 1949 évek között, a még akkor mint református főgimnáziumban érettségizett 4 évfolyam öregdiákjainak együttes találkozója, melynek megszervezésében az iskola is közreműködhetne és mely kapcsolódhatna a megtartott ünnepséghez. Ezek a még élő öregdiákok, akik egykor az iskolában, az internátusban jól ismerték egymást az első szóra eljönnének, hogy emlékezzenek és ünnepeljenek. Az esemény – szerintem – jól illeszkedne az alapítási évforduló esemény sorozatához. Ennél részletesebb elgondolásaimat szívesen elmondom személyesen is. Abban a reményben, hogy a tervezett megemlékezés teljesebbé tétele érdekében felvetett javaslatom meghallgatásra talál, kivánok az iskola vezetésének a jubileumi évre is eredményes munkát. Szekszárd, 1996. január 23. Tisztelettel:Bölcsföldi György Szekszárd, Mészáros L-u.3. VII.2. 7100. Az iskolában működött egy hatévfolyamos nemzetiségi német osztály, egy négyévfolyamos magyar-német tannyelvű osztály /felmenő rendszerben megszűnik az általános tantervű osztály…/ Ez tíz osztályt jelent…tovább már nem fejleszthető. A Nemzeti Filharmónia ifjúsági hangversenyein a következő programokra került sor a tanévben: „Advent és Karácsony” az orgonazenében, Ismerkedés a billentyűs hangszerekkel: a zongora, „Fényes Királyi udvarok muzsikája”. 46- éves érettségi találkozóra érkezett meghívó, melyen a gimnázium évkönyveiben fellelhető mottót írták a volt tanítványok: Légy hív mind halálig és néked adom az életnek koronáját /János : Jel k. II. 10./ 67
VII.
Az iskola története 1996-tól napjainkig /dr. Humné Szentesi Katalin gimnáziumi tanár, igazgató/
Mottó: “Az iskola dolga, Hogy megtaníttassa velünk, hogyan kell tanulni, Hogy felkeltse a tudás iránti étvágyunkat, Hogy megtanítson bennünket a jól végzett munka örömére És az alkotás izgalmára, Hogy megtanítson szeretni, amit csinálunk, És hogy segítsen megtalálni azt, amit szeretünk csinálni.” (Szent-Györgyi Albert)
VII.1. Bevezető A gyönki Tolnai Lajos Német Nemzetiségi és Kéttannyelvű Gimnázium Magyarország legkisebb ilyen jellegű intézménnyel bíró településén található.Ennek előnyeit /tiszta levegő; védett környezet, családias légkör, vidéki kollégiumi élet /, de hátrányait is /közlekedési nehézségek jelentkezése a környéken megszűnt munkahelyek hiányában, szolgálati gépkocsi ill.kisbusz hiánya/ érezzük. Fenntartónk :a Tolna Megyei Önkormányzat Közgyűlése. Beiskolázási körzetünk elsősorban közvetlen környékünk, Tolna Megye és más megyék is. Igen fontos számunkra a kollégiumi háttér – iskolánk német nemzetiségi és kéttannyelvű osztályába más megyékből is érkeznek hozzánk tanulók.A gimnázium és a kollégium egységes pedagógiai elvek szerint működik. A gimnázium vezetésére és testületére mindig ráillett az “innovatív” jelző.Az 1806-os alapítási évtől kezdődően mind a mai napig megtalálták a lehetőségét az iskola megújításának és továbbvitelének Az éves tervező munka egy része az innovációs lehetőségek felmérése és megvalósításuk megtervezése. Ez a terület az utóbbi években az anyagi fedezet hiánya miatt egyre nehezebb, de nagyon fontos. Iskolánkban kb. 5-6 évente indult a 80-as évektől egy – egy új tagozat, ill. új oktatási módszer: 1987: kéttannyelvű oktatás 1991: német nemzetiségi tagozat 1995: általános tantervű osztály 1999: diszlexiás tagozat 1995-től projektoktatást vezettünk be, 68
1996-tól akkreditált nyelvvizsgaközpont az iskola, 2002-ben nemzetközi Comenius programban vettünk részt, 2004-ben beindítottuk a művészeti oktatást, 2005-ben Sajtó és iskola (SÉTA) programban veszünk részt, 2005/06-ban TIOK programban kompetencia alapú oktatási anyagokat tesztelünk a 9. évfolyamon. A 276 tanulóval, 164 kollégistával és 37 pedagógussal működő iskolánknak mindez nagy feladat, de az egyes területeket gondozó kollégák lelkesen vállalják ezt a túlmunkát.
VII.2. Az intézmény szervezeti egységei a.) b.) c.) d.) e.)
négy évfolyamos gimnázium , általános tagozat négy évfolyamos magyar-német két tanítási nyelvű tagozat hat évfolyamos német nemzetiségi tagozat hat évfolyamos dyslexiás tagozat kollégium
VII.3. Az intézmény székhelye A gimnázium épülete: 7064 Gyönk , Rákóczi u.555. A kollégium épülete: 7064 Gyönk , Rákóczi u. 92..
69
VII.4. Visszatekintés 2000 A 2000-es év nagy változásokat hozott: elindult a diszlexiás képzés, elkészült a gimnázium új központi épületrésze, a kollégiumban 5 hálót újítottak fel és egy számítógépes tantermet szereltek fel - felkészülve a diszlexiás tanulók délutáni tanulásának segítésére. A személyi feltételek kevésbé jól alakultak, tanárhiány volt (3 fő GYES-en). 2001 A személyi feltételek javultak, ketten nyugdíjba vonultak, de 5 új kollégát alkalmaztunk. A gimnáziumban elkezdődött a régi rögzített padok cseréje .A kollégiumban felújítottak a „D” épületben egy addig használhatatlan vizesblokkot. 2002 Intézményvezetésről lemondott Garai László igazgató úr, helyette februártól megbízottként, júliustól kinevezett igazgatóként dr.Humné Szentesi Katalin vezeti az intézményt. Először vesz részt a gimnázium nemzetközi nyelvi programban (COMENIUS), egy osztrák és egy szlovén-magyar gimnáziummal. Szponzorok és a fenntartó támogatásával informatika szaktanterem épül a sportcsarnok padlásterében. A korábbiaknál lényegesen több: 10 nyertes pályázata van az iskolának. A személyi feltételek továbbra sem optimálisak: 4 betöltetlen állás, és 3 fő GyES-en. Előrelépést jelentett egy rendszergazda alkalmazása. Olasz nyelvet kezdtünk oktatni. Márciusban sikeres, nemzetközi vendégekkel megtartott „Európa-Nap”-ot szerveztünk a külföldi vendégtanárok irányításával. Új sportágak indultak iskolánkban: twirling , és zászló- és botforgatás. Májusban cserekapcsolat indult egy hamburgi ifjúsági zenekarral. 2003 Beindul a művészeti oktatás: színjátszás, kézművesség Tanulóink 3 testvériskolába utazhatnak:
Bad Radkersburgba (Ausztria) Isnybe, (Németország) Darmstadtba (Németország).
Emelt szintű érettségire felkészítő csoportok indulnak. 70
Elkezdődik a tanárok felkészítése a kétszintű érettségire. Először utaznak tanulóink Angliába, Londonba. Diákcsere a darmstadti Georg-Büchner iskolával és Isnyvel. Gimnáziumunk szervezte Gyönkön a Nemzetiségi gimnáziumok találkozóját és a Nemzetiségi énekkarok országos minősítő versenyét.
országos
Személyi feltételek javulnak: informatikus-tanár, gyógypedagógus-logopédus, rajz-tanár és ének-zene tanár alkalmazása. A kollégium kihasználtsága a maximumon van, halaszthatatlan a fiú-épület rekonstrukciója. A kollégiumi tanulók hálóként működnek, a délutáni tanórák átkerültek a gimnáziumba, ez jelentős gázenergia többletkiadást jelent. 9 benyújtott pályázatból 8 nyert! Előrelépés volt a konyhán főzőüstök cseréje és 2 terem nyílászáró cseréje. 2004 A diszlexiás tagozat bővülése miatt tanteremhiány lépett fel. A nyár folyamán a sportcsarnok tetőterében sikerült egy új termet kialakítani. Iskolánk a helyi és négy környékbeli általános iskolával Kistérségi Szakmai Társulást alakított a német nemzetiségi nyelv tanításának fejlesztése, valamint partnerkapcsolatok ápolásának céljával. Sikeres pályázatoknak köszönhetően jelentősen javult az intézmény eszközállománya, és a multimédiás eszközök használata örvendetesen gyakori. Hiány van még a természettudományos szertárak felszereltségében. A tantestület számára nagy kihívás volt a kétszintű érettségire felkészülés - sok volt a helyettesítés is a tanfolyamon levők miatt. Egyre nagyobb a harc a beiskolázási időszakban – bevezettük a 3 nyílt napot, színes brossúrát készíttettünk a gimnáziumról, német nyelvi levelező előkészítőt szervezünk, sok szülői értekezletre jár az igazgató, és „toboroz”. Egyre költségesebbek a hirdetések és TV-bemutatkozások, ez probléma. Nagy sikere volt munkánknak, hogy a 2004-es OKÉV –„Hozzáadott érték” vizsgálaton gimnáziumunk az országos 4. helyre került. Előtérbe került az egészséges nevelés: konferenciákon vettek részt kollégák, és drog prevenciós előadássorozatot nyertünk pályázaton a diákok számára. Nagyszerű csapatmunkával elkészítette a testület a gyönki gimnázium új Pedagógiai Programját és Házirendjét. A kollégiumban tovább folytatódott a bútorcsere. Továbbra is égetően szükséges a fiú épület rekonstrukciója és a kollégiumi járda (balesetveszélyes!) javítása. Éves realizált összbevétel: 211.550 eFt. Meglepő, hogy intézményünkben a tanulói létszám növekedése nem feltétlenül többletbevételt jelent, ugyanis egyre magasabb a térítési díjkedvezményre és az ingyenes tankönyvre jogosultak száma (kb.55- 60 %).
71
2005 Fontos momentum volt a kétszintű érettségi lebonyolítása. Legfőbb nehézséget a német nyelvű dokumentumok kiállítása jelentett a záradékok hibás, és későn érkezett hivatalos fordításai miatt .A vizsgáról a benyomások pozitívak voltak tanárok és diákok részéről is. A személyi feltételek javultak, egy álláshelyről lemondtunk (diszlexiás bővítésért megillette volna az iskolát). Egy informatika-angol szakos kollégára lenne még szükség, ezen a területen sok a túlmunka. Szeptembertől a művészeti oktatás a Táltos Művészeti Iskola keretein belül folyik A kézműves és színjátszó köri foglalkozásokat a Veszprémi művész házaspár vezeti. Jelentős eseménye a tanévnek a „Valahol Európában” c. musical színjátszó köri bemutatója, melyhez az eredeti zenét Dés László bocsátotta rendelkezésünkre. Az előadást a Tolna Megyei Oktatási Bizottság támogatásával a megye tíz településén, többek között Szekszárdon 400 néző előtt, nagy sikerrel mutatták be tanulóink. Nagy eredménye volt az évnek, hogy intézményünk egy TIOK (HEFOP) pályázat nyertes konzorciumi tagja. Így az elkövetkezendő 2 tanév során módunkban lesz új tananyagokat kipróbálni és véleményezni. Ez nagy terhet ró a testületre, ugyanakkor egy előremutató innováció részesei lehetünk. Másik érdekessége a tanévnek: a Sajtó és Iskola (SÉTA) program, melynek keretében diákjaink cikkeit leközölte a Tolnai Népújság. De nem csak a cikkírással, hanem az újságírás minden titkával és fortélyával megismerkedhettek tanulóink e program során. Először nyert PAD német pályázatot ( Németország által finanszírozott három hetes országismereti kurzus) gyönki tanuló. Nagy előrelépés a kollégiumi udvar egy részének térkövezése, a járda és az autófeljáró új burkolata, mely munkákat a fenntartó a nyár és az ősz folyamán elvégeztette.
VII.5. Jelen A gimnázium eszköz-, és bútorfelszereltsége megfelelő. Személyi feltételekben hiány van informatika és angol szakterületen, továbbra is 3 fő német szakos van GYES-en /GYED-en. Jelenleg túlmunkában megoldható ez a feladat. Nagyon hiányzik biztonsági szempontból egy portás a kollégiumban (164 kollégista mellett nincs portaszolgálat!). Anyagi háttér: A gimnázium és kollégium után járó állami normatívát a fenntartó az utóbbi években nem egészítette ki, (a többi megyei fenntartású intézménynél ezt megtette) . A gyönki gimnázium ennek ellenére takarékos gazdálkodással, időnként „gyenge” fűtéssel, tanárok által társadalmi munkában megtartott tehetséggondozással stb. tudott működni és eredményeket hozni. Az igaz, hogy a működés során felmerült „vészhelyzetekben” a fenntartó gyorsan segített (bojler-csere, főzőüst csere, elromlott és nélkülözhetetlen eszközök cseréje, vagy épület karbantartás).
72
A 2006-ra tervezett megszorítások problémát jelenthetnek az eddigi pedagógiai munka színvonalának megtartásában , a diákság itt-tartásában ill. a beiskolázásban. A DélDunántúl új, modern kollégiumaival kell versenyeznünk! -A 2005/06-os tanév egyik legfontosabb feladata iskolánk alapításának 200. évfordulóját megünnepelni. ”A múlt kötelez” szoktuk mondani, s nekünk kötelességünk ezt az évfordulót emlékezetessé tenni. Az előkészületek már folyamatban vannak, a kiadványok készülnek, hogy 2006.04.30-án „ünneplőbe öltözhessen” Tolna megye legöregebb gimnáziuma és kitárhassa kapuit egykori diákjai és az érdeklődők előtt. Ehhez feltétlenül számítunk a fenntartó és az egykori diákok önzetlen támogatására is.
VII.6. Út a múltból a jövőbe A 200 éves egységes, haladó szellemű oktató-nevelő munkában sok érték kristályosodott ki, és hat napjainkban is. E gazdag pedagógiai-kulturális hagyatékból kiemelkedik a tanárok - tanítványok - szülők jó kapcsolata, a volt diákok hűsége, ragaszkodása az Alma Materhez, valamint a kollégium (volt convictus, internátus) "embernevelő" munkája. A kollégium - szükségszerű feltétel! - sajátos programjával teszi teljessé az iskolai munkát, és hozzájárul a demokratikus, szabad - szuverén személyiség kibontakozásához, a "tanulásra" épülő pedagógiai rendszer kiépítéséhez. A tanári kar nyitott, vállalkozó szellemű. Külön színfolt a vendégtanár működése ( német anyanyelvű), aki igazán képviseli, és hatékonyan közvetíti a nyelvet és a kultúrát. Az iskolánkban az európai szellemiséget erősítik külföldi kapcsolataink Darmstadt, Griesheim, Chemnitz (Németország), Bad Radkersburg (Ausztria) és Lendva (Szlovénia) városok iskoláival. Környezetünkben törekszünk jó kapcsolatokat kiépíteni ill. ápolni a környék általános iskoláival (nyelvi levelező kurzusok, kistérségi társulásokba bekapcsolódás, pályázati konzorciumokba bekapcsolódás, rendezvények szervezése ill fogadása (elsősorban sport ill. nemzetiségi területen), hiszen ők biztosítják számunkra az utánpótlást. Sportcsarnokunk és sportudvarunk (kézilabda, foci, röplabda, twirling).
jó
sportolási
lehetőséget
biztosít
A gimnázium Gyönk nagyközség életére mindig jótékony hatást gyakorolt A német ajkú lakosság számára is rendkívül fontos volt és fontos ma is intézményünk jelenléte. Szorosan együttműködünk a helyi Német Kisebbségi Önkormányzattal, több közös rendezvényünk van. Úgy gondoljuk, hogy a "kis település" ellenére is tudunk vonzó diákéletet teremteni, kellő műveltséget nyújtani és értékes emberi tulajdonságokat kialakítani tanítványainkban.
73
Az iskola volt tanítványa, most névadója, a kritikai realista író Tolnai Lajos szellemiségét az intézmény három alappillérére: - a demokratikus szülő – tanár – tanítvány kapcsolatra, - a kollégium embernevelő munkájára, - és a tanítványok hűségére építve negyedik pillérré erősödött : -a német nyelvoktatásra épített nemzetiségi, illetve magyar- idegen nyelvű program: "Itt kezdtem tanulni a valót, talán itt kezdtem tanulni az embert." /Tolnai Lajos/
VII.7. Küldetésnyilatkozat Valljuk, hogy csak a sokoldalú emberek állják meg helyüket az életben. Ezért diákjaink tanítása mellett nagy hangsúlyt fektetünk személyiségük fejlesztésére is. Ezt a célt szolgálja a szabadidős foglalkozások gazdag kínálata: kézműves szakkörök, színjátszás, tánc, sport, újságírás és a nemzetközi projektek. Szeretnénk olyan tanulókat nevelni, akik megbízhatóak, gyakorlatiasak, kreatívak, kudarctűrők és toleránsak a másság iránt ( kisebbségek és fogyatékkal élők elfogadása ). Albert Einstein szavaival értünk egyet: „A képzelet fontosabb, mint a tudás, mert a tudás arra korlátozódik, amit most tudunk és értünk, de a képzelet átfogja az egész világot, és mindazt, amit majd egyszer megismerünk és megértünk.”
74
VII.8. Statisztikai mutatók 1. Létszámváltozások 2. Érettségi átlagok a nemzetiségi és kéttannyelvű tagozatokon 3. Tanulmányi eredmények 4. Nyelvvizsga eredmények 5. Versenyeredmények 6. Ein-Stein 7. Tanórán kívüli foglalkozások 8. Külföldi kapcsolatok 9. Pályázatok
75
Létszámváltozás - 2000-2006 300 250 200 Fő 150
100 50 0
76
6 évfolyamos nemzetiségi
4 évfolyamos kéttannyelvű
2000/2001
109
92
2001/2002
105
70
2002/2003
94
64
2003/2004
90
2004/2005 2005/2006
4 évfolyamos általános tantervű
diszlexiás
összesen
14
215
30
31
236
46
42
246
58
52
54
254
81
57
55
70
263
74
54
62
85
275
Érettségi átlagok alakulása a nemzetiségi és kéttannyelvű tagozatokon 4,19
4,5 3,66
4
3,66 3,41
3,5 3,33
3,45
3,41
3,37 3,195
3
2,88 2,5 Átlag 2 1,5 1 0,5 0
Nemzetiségi tagozat
Kéttannyelvű tagozat
2001
3,33
3,37
2002
3,66
3,66
2003
3,45
3,195
2004
3,41
2,88
2005
4,19
3,41
77
Tanulmányi eredmények Nemzetiségi 7. Diszlexiás 7. Nemzetiségi 8. Diszlexiás 8. Nemzetiségi 9. Általános 9. Kéttannyelvű 9. Diszlexiás 9. Nemzetiségi 10. Általános 10. Kéttannyelvű 10. Diszlexiás 10. Nemzetiségi 11. Általános 11. Kéttannyelvű 11. Diszlexiás 11. Nemzetiségi 12. Általános 12. Kéttannyelvű 12. Diszlexiás 12. Iskolaátlag
78
2000/2001 4,32 3,96 4,08 3,32 3,55 3,55 3,97 3,49 3,49 3,49 3,1 3,45 3,72 3,72 3,37 3,64
2001/2002 3,44 3,61 3,46 3,3 3,72 3,1 3,1 2,96 3,14 3,14 3,6 3,26 3,26 3,56 2,8 3,38 3,30
2002/2003 4,4 3,56 3,87 3,45 3,25 3,36 3,36 3,25 3,82 3,25 3,25 3 3,07 3,07 4 3,25 3,25 3,44
2003/2004 3,83 3,67 4,4 3,28 3,43 3,5 3,56 3,44 3,57 3,22 3,43 3,42 3,67 3,54 3,54 3,67 3,51 3,51 3,57
2004/2005 3,97 3,61 3,56 3,5 4 3,81 3,81 3,18 3,45 3,45 3,45 3,5 3,83 3,61 3,61 3,5 4,35 3,56 3,56 3,65
5 éves átlag 3,99 3,68 3,87 3,38 3,54 3,46 3,48 3,29 3,55 3,31 3,35 3,46 3,52 3,32 3,39 3,50 3,86 3,37 3,41 3,51
Tanulányi eredmények - Iskolaátlag 4,00
3,65
3,64 3,57 3,44
3,50
3,30
3,00 Iskolaátlag
2000/2001
2001/2002
2002/2003
2003/2004
2004/2005
3,64
3,30
3,44
3,57
3,65
79
Nyelvvizsgaeredmények 35 30 25 20 15 10 5 0
80
Érettségi középfok
Érettségi felsőfok
Ösd - középfok
Ösd - felsőfok
DSD jelentkezett
DSD levizsgázott
2000
8
16
19
11
18
18
2001
18
28
25
9
30
30
2002
18
12
31
10
18
18
2003
17
6
25
6
20
18
2004
13
13
15
11
17
15
2005
2
15
17
9
17
15
Versenyeredmények 2/1 TANÉV 2000/2001 2003/2005
ESEMÉNY Tolna Megye "Ifjú Tudor Díj" Pályázat
Tolna Megye "Ifjú Tudor Díj" Pályázat
TANULÓ Hum Zsuzsanna Vorák Mária Németh Fruzsina Pálinkás Anett Vörös Boglárka Bödők zoltán Papp Gábor
2004/2006
Tolna Megye "Ifjú Tudor Díj" Pályázat
Rózsa Andrea Bakos Norbert
1999/2000
KITAIBEL országos biológia verseny
2004/2005
Biológia OKTV
Lukács Hajnalka Szabó Mariann Vorák Mária
FELKÉSZÍTŐ TANÁR Iréne Sajer
EREDMÉNY Aranydiploma 2. helyezett
Balogh Renáta, Szverle Árpád
Döntős
Döntős Döntős 2. fordulóba jutott 3. fordulóba jutott Balogh Renáta, 4. fordulóba Szverle Árpád jutott 5. fordulóba jutott 6. fordulóba jutott Lukácsi Istvánné 16. helyezett Megyei Lukácsi Istvánné fordulóba jutott
81
Hajdú-Bihar Megyei Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Országos Levelezős Tanulmányi Biológia Verseny Hajdú-Bihar Megyei Tudományos Ismeretterjesztő 2002/2003 Társulat Országos Levelezős Tanulmányi Biológia Verseny 2004/2005 Ordass Lajos Országos Középiskolai Retorikai Verseny 2002/2003
2003/2004
"La Mia Italia" festészeti díj
2004/2005
DUE - Az Év diák-karikaturistája kategória
Hajdú-Bihar Megyei Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Országos Levelezős Tanulmányi Német Verseny Literaturwettbewerb: "Freunde" német irodalmi verseny 2003/2004 2003/2004
2004/2005
Valeria Koch német versmondó verseny
2002/2003 2003/2004 2004/2005
Valeria Koch német versmondó verseny Valeria Koch német versmondó verseny Valeria Koch német versmondó verseny
82
Vorák Mária
Lukácsi Istvánné
13. helyezett
Turcsik Ágnes
Lukácsi Istvánné
26. helyezett
Jagicza Anett Schellenberger Eszter Váczi Eszter Bőhm Nóra Hutflesz Ingrid Schaffhausen Tibor Peszt Nikoletta Pék Ilona csapatverseny csapatverseny csapatverseny
Bräutigham Éva Veszpréminé Sánta Mária Feketéné Biró Katalin
5. helyezett
Fork Rózsa
6. helyezett
Kiss Katalin
3. helyezett
Kiss Katalin
3. helyezett
Kiss Katalin Kiss Katalin Kiss Katalin Kiss Katalin Kiss Katalin
2. helyezett 1. helyezett 1. helyezett 3. helyezett 3. helyezett
2. helyezett
Versenyeredmények 2/2 TANÉV
ESEMÉNY
Tolna Megye Középfokú Intézményeinek 2003/2004 Sakkbajnoksága Kézilabda diákolimpia - Megyei Döntő V. korcsoport fiú 2003/2004 VIII. Tuba Gyula Kézilabda Emléktorna 2003/2004 Megyei balladamondó verseny 2004/2005 2004/2005
Magyar Országos Levelező Verseny
2000/2001 2000/2001
Megyei Kazinczy Szépkiejtési verseny Helyesírásunk Története országps pályázat
2003/2004
Megyei Retorikai Verseny
2001/2002
"A természet és én" országos pályázat
TANULÓ
FELKÉSZÍTŐ TANÁR
EREDMÉNY
csapatverseny
Aladzsics Gábor
1. helyezett
csapatverseny csapatverseny Pallós Veronika Jobbágy Ágnes Nyitrai Rózsa Vörös Boglárka Fekete Réka Fekete Réka Jagicza Anett Juhász Valéria Fekete Réka
Farkas Attila Farkas Attila
1. helyezett 3. helyezett 1. helyezett 2. helyezett 3. helyezett 3. helyezett 1. helyezett 1. helyezett 1. helyezett 2. helyezett 1. helyezett
Feketéné Biró Katalin
83
Ein-Stein 15. éve, 1991-től jelenik meg diákújságunk. Régebben félévenként, az utóbbi időben pedig évenként lát napvilágot egy-egy száma. A ritkább megjelenésnek anyagi okai vannak. A kb. 30 fős diákszerkesztőség ennek ellenére lelkesen írja cikkeit a különböző rovatokba. (pl. tudósítás iskolai és kollégiumi eseményekről, diákok irodalmi alkotásai, német és angol nyelvű szövegek ,,aranyköpések” ,stb.) Eddig 21 szám jelent meg nyomtatásban, és most készül a jubileumi év 22.kiadványa.Több pályázatra beküldtük diáklapunkat. Kétszer a Diákújságírók Országos Egyesületének (DUE) pályázatán ,,Az év legjobb diáklapja” lettünk.(1996-ban és 1997-ben)2004-ben a DUE karikatúrapályázatán első helyezést értünk el. A ,,Zsiráf” országos diákújságban és a DUETallózóban is jelennek meg válogatott cikkeink, és a ,,Zsiráf” pályázatán különdíjban részesültünk. 2005. szeptemberétől a megye 3 iskolájával együtt részt veszünk a Tolnai Népújság ,,Séta”-programjában. (Sajtó és tanulás) Ennek keretében média-ismereteket tanultunk, és minden csütörtöki Népújságban jelentek meg cikkeink a gimnázium életéről. A programban 33 diák vesz részt, és intenzív munkájukat dicséret illeti. Ennek a programnak a ,,kistestvére” a ,,Ladik” ami a felső tagozatosoknak ajánlott újságírói próbálkozásokat. Gimnáziumunkból a 8.A.osztály csapata teljesítette sikeresen a feladatokat.
84
10
15
Világörökség pályázat
Énekkar
Rajz szakkör
Kézműves foglalkozás
5
8 10
12 11
12
12 15 12
15
13 14
21
21
20
21
21
2022
18 18
15 16
15
16 8
10
22
19
Újságírás
0 16
5
JSW PROJEKT
6
8
10
zászlósok
lányfoci
15
15 16 15
32
32
26
32
32
28 31
26
25
23
25
kollégiumi sportestek foci
20 19
30 37
36
37
32 35 33
35
29
40
kézilabda
Fő
Tanórán kívüli foglalkozások 2002-2003 2003-2004 2004-2005 2005-2006
85
Külföldi kapcsolatok Sport Hamburg
2002. szept. 15 fős csapatunk barátságos mérkőzéseket játszott a Meiendorf Gimnázium csapatával
Székelyudvarhely- Székelyudvarhelyi Sportiskola évente részt vesz a Tuba-kupán 15-20 fővel diákjaink 2003. februárjában és 2004. augusztusában képviselték iskolánkat az erdélyi város Ifjúsági Kupáján Szlovénia
Gymnasia Ptui 2004 óta részvevője a Tuba-Kupának, a 2004. május 1-ei közös EU- csatlakozás napját közösen köszöntötte a két csapat Gyönkön A gimnázium diákjait 2005-ben síelni hívta a Ptui-i gimnázium
Szeged
6 éve folyamatos a cserekapcsolat a Gábor Dénes Szakközépiskolával, ahol az iskola Húsvéti kupáján vesz részt csapatunk
Tánc Griesheim Bar le Duc Hamburg
2000. okt. fellépés településeink testvérvárosi kapcsolatának 10. évfordulóján , 8 pár 2001 okt. fellépések testvérvárosunk jubileumi ünnepségsorozatán, 7 pár 2002. szept.„the band” hamburgi fesztiválzenekarral kulturális cserekapcsolat, észak-németországi fellépések, 6 pár
Projekt-utazások JSW-Projekt Comenius- Projekt
2002 és 2003-ban járt egy- egy projektcsoport Isny-ben a Deutsche Bank támogatásával a projekten dolgozó diákcsoport vendégeskedett Bad Radkersburgban …2002-ben
Schweiz
2001-02 16 fő országismereti kirándulás 1 hét
Anglia
2003okt. London tanulmányi kiránduláson vett részt iskolánk 20 tanulója 1 hét
Darmstadt
2003 Georg Büchner Schule/testvériskolánk/ vendége 22 tanulónk 10 napra
86
Ösztöndíjak Goethe- Stipendium
háromhetes németországi „nyelvgyakorló” tábor
2004-05
Michelbach-ban Jobbágy Ágnes, Pallós Veronika, Szabó Gábor Michelbach Kovács Hajnalka, Tarány Angelika München Nagy Edina Rabi T., Rabi N. Németh Krisztina 5 fő 4 fő
2003-04 2002-03 2001-02 2000-01
Baden- Württemberg- Landesstipendium családnál 2005-06 2004-05 2003-04 2002-03 2001-02 2000-01
egy tanéves németországi tartózkodás
Bodrogi Péter, Schrozberg, Gymnasium Gerabronn György Imre, Hemsbach, Gymnasium Hemsbach Schaffhauser Tibor, Schrozberg, Gymnasium Garebronn Mester Mariann Schmidt Klára
Rotary Club + OM
2004 Wolfradshausen 2005 Weilburg
PAD
2005 Zámbó Zsófi
Nyitrai R. Szabó G. Balogh T. Tancsár M.
87
Pályázatok 2000 Tolna Megyei Diáksport Tan. Tolna Megyei Közoktatás-fejlesztési Közalapítvány Tolna Megyei KFKA Igazságügyi Minisztérium 2001 Tolna Megyei KFKA
100e Ft
Kézilabda fejlesztése
619e Ft
Oktatási intézmény működési feltételrendszerének fejlesztése
226e Ft 1.000e Ft
Egészséges életmód Kollégiumi bútor
230e Ft
Számítógép beszerzés a gimnáziumi könyvtárba Nemzeti-etnikai kisebbségek oktatásátnevelését elősegítő eszköz és program csomag Kollégiumi sporteszköz beszerzése
Tolna Megyei KFKA
240e Ft
Nemzeti Kollégium Közalapítvány Nemzeti Kollégium Közalapítvány
120e Ft
2002 Tolna Megyei KFKA Magyar Kézilabda Szövetség GYSM Mozgókép-médiatanár pályázat Tolna Megyei KFKA Tolna Megyei KFKA Oktatási Minisztérium
7 db számítógép sulinet csomaggal 1.050e Ft 100e Ft
Eszközbeszerzés Kézilabda utánpótlás fejlesztés
355e Ft 1 fő tanár 120 órás képzése 252e Ft
Drogprevenció
Tolna Megyei KFKA
1.530e Ft 7 db pedagógus számítógép 50e Ft
Tolna Megyei KFKA
414e Ft
Tolna Megyei KFKA COMENIUS
300e Ft 667e Ft
88
Német nemzetiségi könyvállomány gyarapítása Eszközbeszerzés
Intézményt, települést bemutató kiadvány Idegennyelv-oktatásnak az EUs integráció szolgálatába állítása tehetséggondozás Nemzetközi nyelvi projekt
2003 Tolna Megyei KFKA
950e Ft
Közművelődés 2004 Tolna Megyei KFKA
100e Ft
Tolna Megyei KFKA
492e Ft
Tolna Megyei KFKA Tolna Megyei KFKA
550e Ft 300e Ft
Tolna Megyei KFKA Tolna Megyei KFKA
39e Ft 211 e Ft
Oktatási Minisztérium
2.778e Ft
Nemzeti Alapítvány Nemzeti Alapítvány Tolna Megyei KFKA
61e Ft 65e Ft 75e Ft
400e Ft
950e Ft
2005 Tolna Megyei KFKA
30e Ft
Tolna Megyei KFKA Tolna Megyei KFKA
513e Ft 51e Ft
Tolna Megyei KFKA
200e Ft
Tolna Megyei KFKA
143e Ft
Tolna Megyei KFKA
200e Ft
Mobilitas Tolna Megyei KFKA
180e Ft 200e Ft
Tolna Megyei KFKA
513e Ft
1 db projektor, 1 db laptop, 2 db hangfal vásárlása Nemzetiségi hagyományörző tábor Kollégiumi beszélgető,- olvasósarok kialakítása Szabadidős tevékenységek bővítése (EIN-STEIN9 diktafon fényképezőgép, nyomdaköltség Fogadókörnyezetbe való beilleszkedés Az oktatás feltételeinek javítása az irodában 30 óra személyiségfejlesztés Felkészítő foglalkozások, szakkörök személyi kiadásai Informatikai eszközök oktatásban való alkalmazásának elősegítése, 2 oktató bőrönd Színházlátogatás Színházlátogatás (kollégiumi) Gyönköt és a TLG-t bemutató kiadvány szerkesztése Informatikai eszközfejlesztés az iskolai adminisztráció, projektek, továbbképzések számára Pályaválasztási kiállítások, előadások megtekintése Tantestületi továbbképzés Pedagógusok továbbképzése, számítástechnikai eszközök használatára Jubileumi iskolatörténeti kiadvány megjelentetése Tehetséges tanulók fejlődését elősegítő felkészítő foglalkozás Gyerekek megismerkedése a közúti közlekedés szabályaival Színjátszó tábor Könyvtári állomány gyarapítása, német nyelvi tárgyak tanításának segítése Tantestületi továbbképzés – sajátos nevelési igényű gyermekekkel foglalkozó intézményekben és az ezekhez szükséges eszközök, fejlesztő anyagok beszerzése
89
VII.9. Az iskola sporttörténete 1990-től napjainkig /írta: Farkas Attila testnevelőtanár/ A gyönki Tolnai Lajos Német Nemzetiségi és Kéttannyelvű Gimnáziumban az utóbbi tizenöt év sporteredményei főként a fiú kézilabdások által elért eredményeket jelentik – ezzel folytatva Káspári János, és Tuba Gyula által kialakított hagyományokat. A hagyományok életben tartása az egyik oka a kézilabda előtérbe kerülésének, a második az, hogy Gyönk kis település volta miatt a gimiben tanuló gyerekeknek a versenysportban való szereplésre is lehetőséget akart biztosítani az iskola mindenkori vezetése, a harmadik az aktuális testnevelők orientációja. Időnként jelen voltunk más sportágak területén is, így a leány kézilabda, kosárlabda, röplabda, atlétika különböző szintű versenyein vettünk részt. A kézilabdán kívül főként az atlétika jelentette azt a sportágat, ahol jelentősebb mértékben képviseltük – lehetőségeinkhez mérten – a gyönki gimnáziumot. A későbbi áttekintésből jól látszik, hogy a teremsportok területén az eredményesség egyik feltétele a megfelelő méretű tornaterem/sportcsarnok, melyet ’94 márciusában adtak át óriási várakozást követően. A tornatermünk mérete – 36,3 X 22,5m ennek következményeként „csak” 34 X 20m-es kézilabda pálya festhető fel - és elhelyezése (ti. a gimnázium saját területén megoldhatatlan az épület meghosszabbítása) azóta is kritikus hangokat ébreszt a testnevelő kollégákban. Tuba Gyula kollégámmal nagy örömmel és lendülettel vágtunk neki az új körülmények által jobb lehetőségekkel kecsegtető munkának, sajnos azonban a 2006 – ban tizedik alkalommal megrendezésre kerülő saját rendezésű kézilabda kupánkat már az ő nevével jelzett emléktornaként jegyzi a kézilabdában dolgozó közvélemény. Halálát követően János Zoltán, Gyén Szilárd, és Kiss Milán – mindhárman a gimnázium öreg diákjai – vitték a leány kézilabdát a tanári munka mellett. Tanévenként, sportáganként igyekszem főként a diákolimpiai eredményeket közölni, helyenként esetleg megjegyzést fűzve hozzá. 1990-91.: Említésre méltó sporteredmény nem történt. 1991-92.: Megyei versenyek: Atlétika: Súlylökés (5.kcs.): Kézilabda fiú(5.kcs.): 1992-93.: Megyei versenyek: Atlétika: 100m síkfutás (4. kcs.): Távolugrás (4. kcs.): 4x100m váltó:
90
3.h Arbanász Tamás Nem jutottunk a megyei döntőbe 2.h. Gyén Szilárd (11:4) 1.h. Cziráki János 583cm 1.h. Bálint Attila, Cziráki János, Walter Tibor, Gyén Szilárd
Kézilabda fiú: (4., 5., kcs.):
Nem jutottunk a megyei döntőbe
Úszás: 100m gyors úszás:
3.h. Szebeni András (1:07)
Országos Döntő: Távolugrás:
8.h. Cziráki János (585 cm)
1993-94.: Megyei versenyek: Atlétika: 400m síkfutás (3.kcs.): Öt próba egyéni (3.kcs): 4x100m váltó Kézilabda fiú (5.kcs.) Kézilabda fiú (4.kcs.):
Kézilabda leány (4.kcs.) Területi kézilabda: Országos Döntő: 400m síkfutás:
1.h.: Palásti György (55,1s) 2.h . Palásti György (100m:12.00; kislabdah.:77,5, távolugrás:553; súlylökés:930; 800m: 2.10) 3.h. Vaskó Péter, Walter Tibor, Gyén Szilárd Nem kerültünk a megyei döntőbe 2.h. Varga Péter, Puskádi János, Erdők Róbert, Horváth Szabolcs, Vaskó Péter, Decsi Péter, Csókás Norbert, Weisz Gábor, Kovacsik Gábor, Fonyódi Péter, Gáspár Gergely 2.h. Varga Kata, Mészáros Ágnes, Klippel Erika, Schlichter Csilla, Heidt Zsuzsa, A leány és fiú csapat is a 3. helyen végzett, így nem jutottak tovább 3.h. Palásti György (54,43s)
Megjegyzés: Meglepetésre Gyuri osztálya – az első nemzetiségi, hatosztályos évfolyam- buszt bérelt, és a Népstadionban rendezett versenyen „élőben” látták, és szurkoltak neki. Nagyszerű versenyző típus volt, aki mindig kihozta magából a lehetséges maximumot. 1994-95.: Megyei versenyek: Atlétika: 400m síkfutás (4.kcs.) Távolugrás (4.kcs.) Kézilabda fiú (5.kcs.) Kézilabda fiú (4.kcs.)
Kézilabda leány (5.kcs.) Kézilabda leány (4.kcs.)
Kosárlabda leány (4.kcs.) Területi kézilabda:
3.h. Palásti György 3.h. Palásti György Nem jutottak a megyei döntőbe 1.h.Csókás Norbert, Weisz Gábor, Kovacsik Gábor, Fonyódi Péter, Gáspár Gergely, Palásti György, Tóth Balázs, Ulbert Péter, Kiss Milán, Puskás Péter, Pósa László Nem jutottak a megyei döntőbe 3.h Varga Kata, Mészáros Ágnes, Klippel Erika, Schlichter Csilla, Göndöcs Sarolta, Lovász, Gabriella, Szabó Szilvia, Doma Julianna, Szentesi Ágnes 3.h.Varga Kata, Mészáros Ágnes, Klippel Erika, Schlichter Csilla, Szentesi Ágnes, Szabó Szilvia, 2.h. A fent említett 4.kcs csapat Pécsett játszott a Széchenyi Gimnáziumban, 1.a helyi csapat, a 3. a barcsi Dráva Völgye Szakközépiskola lett.
91
1995-96.: Megyei versenyek: Atlétika: 400m síkfutás (4.kcs.) 4X100m fiú váltó: 4X400m fiú váltó:
2.h. Palásti György 2.h. Kovacsik Gábor, Vaskó Péter, Fonyódi Péter, Palásti György 2.h. Kovascik, Kiss M., Vaskó, Palásti
Kézilabda fiú (4-5kcs összevontan): 1.h.Varga Péter, Decsi Péter, Weisz Gábor, Bán Tamás, Csókás Norbert, Kovacsik Gábor, Fonyódi Péter, Gáspár Gergely, Kiss Milán, Tóth Roland, Ulbert Péter, Palásti György,Tóth Balázs Kézilabda fiú (3.kcs.) 3. h. Megjegyzés: Először próbálkoztunk az általános iskolai korcsoportban, ők később szép eredményeket értek el. (Ányos, Takács, Villányi, Appelshoffer, Farkas B, Hanol, Mayer) Területi kézilabda
1996-97.: Megyei versenyek: Atlétika: 400m síkfutás (5.kcs.) Kézilabda fiú (3.kcs.) Kézilabda fiú (4.kcs.) Kézilabda fiú (5.kcs.)
3.h.Székesfehérváron zajlottak a küzdelmek, 1. lett a Pécs, 2.a helyi csapat. Ezen a napon Ulbert, Palásti, Tóth Balázs nem játszottak, mert Darmstadtban voltak. 3.h Palásti György 2.h. (Ányos József, Takács Norbert, Farkas Bálint, Hanol Gergely, Villányi Tamás, Mayer Péter, Appelshoffer János) 3.h. (Friedmann Péter, Horváth Ferenc, Fritz János, Ányos J., Takács N., Appelshoffer J., Villányi T., Farkas B., Hanol G., Mayer ) 1.h. (Csókás N., Weisz G., Kovacsik G., Bán T,Kiss M., TóthR., Tóth B., Pósa L., Ányos J,Takács N, Palásti Gy, Ulbert P, Fonyódi P)
Országos Elődöntő (területi verseny): Kézilabda fiú (5.kcs.) 2.h.(Csókás N, Weisz G, Kovacsik G, Ulbert P,Fonyódi P, Palásti Gy, Tóth B, Takács N, Bán T, Ányos J, Tóth R, Kiss M, Pósa L ) Megjegyzés: Ez alkalommal már nem voltunk messze az országos döntőbe jutástól, öt góllal, a végjátékban kaptunk ki a továbbjutó pécsi Széchenyitől, a házigazda barcsi Vízügyi Szakközépiskola csapatát simán vertük. 1997-98.: Megyei versenyek: Atlétika: 400m síkfutás (5.kcs.) Leány magasugrás (6.kcs.) Kézilabda fiú (3.kcs.)
92
3.h. Palásti György 1.h. Doma Julianna (155cm) 2.h. (Ányos J, Török D, Weisz G, Bovier Gy,)
Kézilabda fiú (4.kcs.) Kézilabda fiú (5.kcs.) Kézilabda leány (5kcs.)
3.h. ( Ányos J, Takács N, Mayer P, Villányi T, Hanol G, Farkas B, Fritz J, Horváth F, Farkas B, Mayer P, Appelsehoffer J) 1.h. (Kiss M, Tóth R, Ulbert P, Tóth B, Palásti Gy, Ányos J, Takács N, Szoboszlai M,) 2.h. (Göndöcs S, Szabó Sz, Lovász G, Doma J,Szokodi A, Hingl Zs, Karszt Zs, Balassa G, Szántó Z, Agócs A, Kovács A, Bán E)
Országos versnyek: Országos Döntő: Atlétika: leány magasugrás (5.kcs) 4.h. Doma Julianna (160 cm) Megjegyzés: Nagyon szép teljesítmény egy ritmikus sportgimnasztikán edződött leánytól, az éremszerzés sem állt tőle messze. Országos Elődöntő: Kézilabda fiú (5.kcs.)
1.h. (Kiss M, Tóth R, Ulbert P, Palásti Gy, Tóth B, Villányi T, Ányos J, Takács N, Pósa L,)
Megjegyzés: Először sikerült az országos döntőbe kerülnünk, az elődöntőt a házigazda pécsi Széchenyi Gimnázium csapata előtt, ellenük óriási csatát megnyerve végeztünk az élen, mögöttük a Zalaegerszeg csapata végzett. A gyönki csapat edzője betartotta a továbbjutás esetére tett fogadalmát, a játékosok közül nem mindenki. Országos Döntő: Kézilabda fiú (5.kcs.)
8.h. (Kss M, Villányi T, Ulbert P, Palásti Gy, Tóth R, Tóth B, Ányos J, Takács N, Pósa L )
Megjegyzés: A csoportmérkőzéseken a Győr és a Veszprém csapatától, nyertünk a Szeged ellen. A keresztjátékban kikaptunk Nyíregyházától, majd a helyosztón egy góllal kaptunk ki a Kecskemét csapatától. Kiss Milán az öt mérkőzésen 45 gólt dobott, őt és Ulbert Pétert az all star csapatba is beválogatták. Villányi Tamást ebben az évben a Magyar Serdülő Válogatottba is behívták. 1998-99.: Megyei versenyek: Kézilabda fiú (3.kcs.) Kézilabda fiú (4.kcs.) Kézilabda fiú (5.kcs.)
3.h. 1.h.(Takács N, Ányos J, Kilvinger B, Farkas B, Appelshoffer J, Weisz G, Hanol G, Mayer) 3.h.(Ugyanaz a csapat játszott, mint 4.kcsban)
93
Országos versenyek: Országos Elődöntő: Kézilabda fiú (4.kcs.)
1.h.(Takács N, Ányos J, Kilvinger B, Farkas B, Appelshoffer J, Weisz G, Hanol G, Mayer)
Megjegyzés: Az elődöntő Barcson volt, ahol a Veszprém, és a Gyönk csapata az első mérkőzésen döntetlent játszott egymással. A továbbjutás azon múlt, hogy melyik csapat veri meg jobban a házigazda együttesét. A Veszprém húsz, mi ennél jóval több góllal nyertünk, így ismét –bár egy korcsoporttal „lejjebb”- az Országos Döntőbe keveredtünk. Országos Döntő: Kézilabda fiú (4.kcs.)
7.h.(Ányos J, Takács N, Farkas B, Kilvinger B, Appelshoffer J, Weisz G, Hanol G, Mayer)
Megjegyzés: A csoportmérkőzéseken nem sok örömben volt részünk, ezért a helyosztóra nagyon összekapta magát a társaság, és a Százhalombatta legyőzésével kiharcolta magának a hetedik helyet. 1999-00.: Megyei versenyek: Kézilabda fiú (3.kcs.) Kézilabda fiú (4.kcs) Kézilabda fiú (5.kcs.)
Országos versenyek: Országos Elődöntő: Kézilabda fiú (4.kcs)
3.h (Simigh J, Wilhelm Sz, Batári B, Győri R, Bovier Gy) 1.h(Weisz G, Ányos J, Kilvinger B, Simigh J, Klippel V, Simigh J, Wilhelm Sz, Papp I, Győri R) 3 h(Takács, Ányos, Farkas B, Weisz G, Papp I, Mayer P, Kilvinger B, Simigh J, Klippel V, Wilhelm Sz)
1.h.(Weisz G, Wilhelm Sz, Kilvinger B, Papp, Ányos J, Simigh J, Klippel V, Győri R, Ba ,Tári B)
Megjegyzés: A mérkőzéseket Palánkon rendezték, a székesfehérvári Tóvárosi Gimnázium, a pécsi Széchenyi Gimnázium, és a gyönki TLG között, a papírformát felborítva, az esélyes pécsieket is megverve, -a csapat a100%-nál is egy kicsit többet hozott ki magából ezen a mérkőzésen- megnyertük az elődöntőt, ezzel ismét jogot szerezve az Országos Döntőn való részvételre. Országos Döntő: Kézilabda fiú (4.kcs.) 7.h.(Weisz G, Wilhelm Sz, Kilvinger B, Papp, Ányos J, Simigh J, Klippel V, Győri R) Megjegyzés: A csoportmérkőzések során (Győr, Kecskemét, Nyíregyháza ellen) vereséget szenvedtünk ellenfeleinktől, de a helyosztó mérkőzésen megvertük a Gödöllő csapatát, így a hetedik helyet szereztük meg. Kilvinger Bálint holtversenyben a torna gólkirálya lett.
94
2000-01.: Megyei versenyek: Kézilabda fiú (4.kcs itt a 7., 8.-sok.)
3.h. (Tóth I, Asztalos M. Simigh J, Pósch G,Mayer G, Wilhelm Sz, Reichert A, Harta)
Megjegyzés: Ekkor kapcsolódnak be első alkalommal a dyslexiás képzésben résztvevő gyerekek. Kézilabda fiú (5.kcs.) Kézilabda fiú (6.kcs.)
Röplabda fiú (6.kcs.) Országos versenyek: Országos Elődöntő: Kézilabda fiú (5.kcs.)
1.h.(Reichert, Kilvinger B, Klippel V, Papp I, Bovier Gy, Wilhelm Sz, Simigh J, Pósch) 2.h.(Takács N, Ányos J, Mayer P, Kilvinger B, Farkas B, Dránovics Gy, Klippel V, Papp I,Appelshoffer J, Simigh J, Wilhelm Sz,) 3.h. (Ihrmer A, Tóth M, Ányos J, Appelshoffer J , Takács N, Mayer P, Kilvinger B, Papp I, Farkas B)
2.h.(Simigh J, Kilvinger B, Klippel V, Papp I, Bovier Gy, Pósch G, Simigh J, Reichert A, Wilhelm Sz)
Megjegyzés: A jó erőkből álló dunaújvárosi Rosti Gimnázium mögött, velük jó meccset játszva a második helyen végeztünk. Kézilabda fiú (6.kcs.)
1.h (Mayer P, Takács N, Ányos J, Kilvinger B, Farkas B, Weisz G, Klippel V, Wilhelm Sz , Simigh J, Dránovics Gy, Appelshoffer J)
Megjegyzés: Az érdekes módon elvesztett Megyei Döntő után a selejtezőre jelentkező csapatok visszaléptek, így mérkőzés nélkül kerültünk a Pécsen rendezett elődöntőre, ahol kiegyensúlyozott, megbízható formában teljesítve a házigazda Széchenyi Gimnázium csapata előtt az első helyen végeztünk. Országos Döntő: Kézilabda fiú, (6.kcs.)
6.h.(Mayer P, Takács N, Ányos J, Kilvinger B, Farkas B, Weisz G, Klippel V, Wilhelm Sz, Simigh J, Dránovics Gy, Appelshoffer J.) Megjegyzés: A csoportmérkőzések során a Győrtől és a Veszprémtől kikaptunk, a budapesti Kovács Pál Gimnáziumot megvertük, így az ötödik helyért játszhattunk, ahol két góllal kikaptunk a Szeged együttesétől. Kilvinger Bálint ebben az évben a Magyar Serdülő Válogatott tagja lett. 2001-02.: Megyei versenyek: Kézilabda fiú (4.kcs.) Kézilabda fiú (5.kcs.)
3.h.(Tóth I, Asztalos M, Weisz R, Reichert A, Bakos N, Kis I) 1.h.(Wilhelm Sz, Simigh J, Mayer P, Balogh, Nacsa M, Reichert A, Teimel Zs, Tóth I, Asztalos M)
95
Kézilabda fiú (6.kcs.)
Országos versenyek: Országos Elődöntő: Kézilabda fiú (5.kcs.) Kézilabda fiú (6.kcs)
1.h.(Kilvinger B, Klippel V, Weisz G, Papp I, Balogh V, Nacsa M, Teimel Zs, Mayer G, Bovier Gy, Simigh J, Wilhelm Sz)
2.h. 4.h.(A fent említett csapattal)
Megjegyzés: A Dunaújváros, a Veszprém, és a Pécs csapatai mögött végeztünk a hazai –simontornyai- rendezésű versenyen. 2002-03: Megyei versenyek: Kézilabda fiú (4.kcs.) Kézilabda fiú (5.kcs.) Kézilabda fiú (6.kcs.)
1.h. (Gadányi T, Ritter G, DudásT, Weisz R, Porteleki G, Teimel M, Farkas J, Patkós, Farkas L) 2.h.(Balogh V, Nacsa M, Wilhelm Sz, Mayer, Simigh J, Reichert A, Teimel Zs, Tóth I, Asztalos M, Gadányi T, Farkas L) 1.h.(Papp I, Asztalos M, Tóth I, Reichert A, Balogh V, Nacsa M, Mayer G, Farkas L, Dránovics Gy)
Országos versenyek: Országos Elődöntő: Kézilabda fiú (4.kcs.)
4.h.(Weisz R, Dudás T, Farkas J, Teimel M, Ritter G, Gadányi T, FarkasL) Kézilabda fiú (5.kcs.) 2.h. (Balogh V, Nacsa M, Wilhelm Sz, Tóth I, Teimel Zs, Mayer G, Reichert A, Simigh, Gadányi T, Farkas L) Megjegyzés: A selejtezőn a Nagyatád csapata ellen jutottunk túl simán, majd a Szentgotthárdon rendezett elődöntőben a helyi csapat, és a Tata előtt a második helyen végeztünk. A Győrrel kemény csatát vívtunk a továbbjutó helyért, de kétgólos félidő után a végjátékban öt góllal nyertek. Kézilabda fiú (6.kcs.) 3.h.(A megyei versenyek 6. kcs versenyein résztvevőkkel megegyezik) Megjegyzés: Pécsett, a Széchenyi Gimnáziumban bonyolították le a meccseket, több sérüléssel a Dunaújváros, és a Pécs mögött végeztünk. 2003-04.: Megyei versenyek: Kézilabda fiú (4.kcs.) Kézilabda fiú (5.kcs.) Kézilabda fiú (6.kcs.)
96
1.h(Benkő D, Gadányi T, Porteleki G, Füle T, Cseh I, Patkós M, Teimel M, Farkas L) 1.h(Gadányi T, Asztalos M, Ritter G, Dudás, Dránovics Gy, Kis I, Farkas L, Benkő D, Tóth I) 1.h(Balogh V, Nacsa M, Simigh J, Mayer G, Reichert A, Teimel Zs, Wilhelm Sz, Kis, TóthI, Asztalos M, Patkós M, Farkas L,)
Országos versenyek: Országos elődöntő: Fiú kézilabda (4.kcs.)
3.h.(Füle , Cseh, Porteleki, Patkós, Gadányi,Farkas L, Benkő D, Teimel M, Patkós M) Megjegyzés: Tatán játszottunk, a Tatabánya és egy budapesti csapat mögött végeztünk a 3. helyen. Fiú kézilabda (5.kcs.)
2.h(Tóth I, Asztalos M, Kis I, Dránovics Gy, Gadányi T, Ritter G, Dudás T, Farkas L,)
Megjegyzés: A Győr csapata simán vert mindenkit, így 50%-os mérleggel mögöttük, a második helyen végeztünk a Bükön rendezett versenyen. Országos Döntő: Kézilabda fiú (6.kcs.)
8.h(Balogh V, Nacsa M, Simigh J, Farkas L, Wilhelm Sz, Reichert A, MayerP, Tóth I, Asztalos M, Patkós M, Dránovics, Kis I)
Megjegyzés: A csoportmeccseken nem sok esélyt adtak ellenfeleink, de a helyosztón majdnem meglepetést okoztunk, végül két góllal kaptunk ki a Tatabányától a hetedik helyért vívott meccsen. 2004-05.: Megyei versenyek: Kézilabda fiú (4.kcs.) Kézilabda fiú (5.kcs.) Kézilabda fiú (6.kcs.)
Országos versenyek: Országos Elődöntő: Kézilabda fiú (4.kcs.)
1.h.(Porteleki G, Benkő D, Scháf Á, Kiss A,Mikoly D,Teimel Á, Tóth T, Farkas L, Pápai L, Makovics Cs, Kiss A)) 1.h.(RitterG, Dudás T, Teimel M, Cseh I , Füle T, Hinkel R, Farkas L, Patkós M, Gadányi T Porteleki G, Mikoly D) 1.h.(BaloghV, Nacsa M, Simigh J, Wilhelm, Reichert A, Teimel Zs, Ritter G, Tóth I, Asztalos M, Kis I, Gadányi T, Farkas L, Benkő D)
4.h.(Porteleki G, Benkő D, Scháf Á, Kiss A, Mikoly D, Teimel Á, Tóth T, Farkas L, Pápai L, Kiss A)
Megjegyzés: A tatabányai elődöntőn egy döntetlent (Budapest), egy három gólos vereséget (Győr), és a későbbi országos bajnoktól (Tatabánya) egy négy gólos vereséget szenvedtünk. Kézilabda fiú (5.kcs.)
3.h (Ritter G, Dudás T, Teimel M, Cseh I, Füle T, Hinkel R, Farkas L, Patkós M, Gadányi T, Porteleki G, Mikoly D)
97
Megjegyzés: A dunaújvárosi versenyt a Tatabánya nyerte, a Veszprém előtt, akitől mi két góllal kaptunk ki egy szoros meccsen. A házigazdát mindenki megverte, így a harmadik helyet szereztük meg. Kézilabda fiú (6.kcs.)
1.h(Balogh V, Nacsa M, Wilhelm Sz, Tóth I, Reichert A, Teimel M Asztalos M, Kis I, Farkas L, Gadányi T, Benkő D, Ritter G
Megjegyzés: Nagyon simán vertük a Pécset, és a házigazda Csurgót is, így biztosítottuk helyünket a hajdúszoboszlói országos döntőben. Országos Döntő:
7.h.(Az elődöntőt megnyerő csapat utazott)
Megjegyzés: A csoportmeccseken kikaptunk (Hajdúszoboszló, Győr, Kovács Pál Gimnázium Budapest), a helyosztón simán nyertünk (Eger), így hetedikek lettünk az országban.
98
VII.10.
A gimnázium épület-együttesének épülési ideje
1.
1860-61. Megépült a jelenlegi épület-együttes „magja” a régi bejárattal. Akkor még önálló épület volt.
2.
1940.
3.
1957-58. A régi tornaterem (ma kultúrterem) mellett épült egy „színpadnyílás” – emeletén egy tanteremmel.
4.
1961-
5.
1968-69. Megszüntették a „csigalépcsőt”, földszinti és emeleti zsibongó épült.
6.
1973.
Megépült a „déli” épületrész fizikai, kémiai, nyelvi előadóval és egy félmilliós értékű nyelvi laborral.
7.
1993.
Elkészült a kollégiumi épületegyüttes új szárnya (32 mFt) – „A” épület
8.
1994.
Elkészült a tornacsarnok.
9.
2000.
Megépült az épületegyüttes jelenlegi „főbejárata”. (gazdasági iroda, 5 tanterem, bűfé, aula, német könyvtár)
Megépült a régi tornaterem – ma kultúrterem – emeletén két osztályteremmel.
Az iskola melletti MNB épülete helyén két tanterem lett kialakítva.
10. 2002.
A sportcsanok tetőterében informatikaterem épült
11. 2004.
A sportcsanok tetőterében egy új tantermet alakítottak ki
99
EMLÉKEZÉSEK, KÖSZÖNTŐK Diákéveink a gyönki ref. Gimnázium és kollégiumban (1940 – 1948 adalékok az iskola történetéhez) /Összeállította: Gutermuth Henrik, volt gyönki diák/ 1940. szept. 1-én lettem a gyönki gimnázium tanulója. Volt elemi iskolai tanítóm, Nötling (Nánási) Géza, a német ref. egyház tanítója ebben meghatározó szerepet játszott. Igazi lámpása volt református közösségének, nemcsak a gyerekekkel való foglalkozást tekintette hivatásának, de a gyönki szülők felvilágosítását, ösztönzését is. Zenekedvelő, zeneértő, és zeneművelő egyéniség volt, elemi iskolai énekkarát megyeszerte ismerték. Később, 1946-ban, nyugdíjasként megalakította a község 120 tagú vegyes énekkarát a gimnázium és az egyház férfikórusából. Igazi élményt jelentett kórustagnak lenni, meghatódottsággal azért említem, mert édesapámmal együtt énekeltem Kodály Nyáresti dalát. Segítője volt ebben Domokos Géza matematika-fizika szakos tanárunk, aki középiskolai tanulmányaink utolsó éveiben színpadra vitte a János vitéz c. daljátékot, amelynek főszereplői osztálytársaim voltak (Keresztes Márta: Iluska, Palcsó Sándor: János vitéz, Szűcs János: Bagó, mindhárman élnek ma is.) 1940-ben már egy éve tombolt a II. világháború. Szüleink és a gimnázium testületének védőhálója azonban akkor még távol tartotta felettünk azokat a sötét felhőket, amelyeknek vihara később bizony egyaránt érintette az iskolát és annak tanárait és tanítványait. Külön kívánok szólni a gimnázium tanárairól, akik a múlt század nagy protestáns pedagógus egyéniségeinek voltak következetes képviselői. Vezetőjük, a gimnázium igazgatója, Dr. Tüske Béla, aki szigorú, de következetes volt vezetési munkájában. Első osztályfőnökünk, s később 1946-ban igazgatónk lett Ternai Jenő. Maga is alföldi ref. gimnáziumban végzett, tanári diplomáját pedig a debreceni egyetemen szerezte. Még 1948-ban is nyíltan vállalta és hirdette az iskola jelmondatát: „Légy hív mindhalálig, és néked adom az életnek koronáját”. Velünk együtt búcsúzott 1948-ban, utolsó református érettségi vizsgánk után tőlünk és az iskolától, mert a június végi tanévzárás után a gimnáziumot államosították, őt Dombóvárra helyezték. Haláláig hangoztatta a gyönki gimnázium meghatározó szerepét egyéni életében és igazgatói tevékenységében. Igazi református szellemiségben nevelt bennünket a nagyműveltségű Dr Hamvas (Holstein) Gyula, aki a trianoni tragédia után került Délvidékről az iskolához. A dunántúli harcok idején (1944-ben)Budapestre menekült, ott halt meg egy légi támadás következtében. Pintér Sándor, latin-német-görög szakos tanárunk eszményképe lett valamennyi osztálytársunknak, különösen azonban azoknak, akik később a pedagógiai életpályát választották ( 91 évesen vett részt egy érettségi találkozón).Volt osztálytársunk, Dr Gárdonyi Sándor, aki a debreceni egyetem német tanszékvezető tanára lett, sokszor említette volt német tanárának igényes, kitartó és igen eredményes pedagógiai tevékenységét. Domokos Géza matematika-fizika szakos tanárunk szaktárgyain kívül az ének és zene csodálatos világát óhajtotta feltárni tanítványai előtt. A matematika tanításában azért volt eredményes, mert logikus gondolkodást, egyéni matematikai elképzelést kért tanulóitól. Kálmánchelyi tanár úr a magyarországi kálvinizmus szákhelyéről, Debrecenből került a gyönki gimnáziumhoz. A református szellemiségre nemcsak hivatkozott, hanem példamutatásával is nevelt és jogosan követelt. Horvay Árpád a háború befejezése után került az iskolához. Gyönki protestáns pedagógus család gyermekeként szerzett diplomát, osztályfőnökként és matematika szakos tanárként érettségiztetett bennünket. Búcsúnk tőle és a református gimnáziumtól 1948100
ban igen megható és emlékezetes maradt. Dr. Lengyel Jenő nagyműveltségű tanárunk volt (magyar-latin). Igen jól illeszkedett be a protestáns testület életébe, bár ő maga nem volt református.1943-44-ben került az iskolához, oktató-nevelő munkát folytatott az iskolában és kollégiumi nevelőként is. Jólelkű, halk szavú pedagógus egyéniség, egyegy elejtett szavával következtetni engedett szembenállására az akkori idők Magyarországával. Minden tanítványát megdöbbentette, amikor 1944 tavaszán sárga csillagosan a gyönki gettóba vitték, de igen örültünk annak, amikor a háború befejezése után ismét szolgálattételre jelentkezett az iskola vezetőségénél. Eredeti humorát mindenki élvezte, célzatait megértette. Az 1946-ban az iskolához került fiatal történelem tanárunknak nem volt könnyű dolga, ugyanis az új történelem könyvek már átértékelve dolgoztak fel egyes történelmi eseményeket. Mindenképpen határozott volt egyéni véleményének kifejtésében, történelem szemlélete egyértelmű vélemény alkotást kért tőlünk. Molnár Sándor most is él, jelenleg Vácott lakik, nyugdíjas feleségével, Katinkával együtt. Testnevelő tanárunk addig nem tapasztalt új színt vitt az iskolai testnevelésbe és azokon kívüli sportfoglalkozásokra. Fiatal, jól képzett, sokoldalú budapesti fiatalember volt Juhász Armand, aki beindította a sportköri munkákat. Különösen az atlétikát szerette, ő hódította el többek között a labdarúgástól Földessy Ödön osztálytársunkat, aki már a következő évben volt igen eredményes a magas- és távolugrásban Tornában is jó volt az iskola, de jógáztak is többen, ökölvívásban is voltak biztató kezdeményezések. A labdarúgást nem szerette, pedig a középiskolák között bajnokságban és a helyi sportkör labdarúgó szakosztályának jó eredményeiben igen nagy részük volt a gimnazistáknak. Az iskola sikeresen élte túl hazánk történelmének tragikus időszakát, ebben példát mutattak tanáraink. Többen vonultak be katonai szolgálatra, az összeomlás után hadifogságba kerültek: Domokos Géza, Káspári János, ő iskolából való távozásunk után tért haza 1948-ban orosz hadifogságból, és 1949-ben vette át az iskolai testnevelést Juhász Armandtól. Folytatták tehát tanáraink elődeik példáit, az 1848-as szabadságharcban helytállt gyönki tanárok szerepét, akik vállalták az önkényuralom időszakában is 48 eszméit, ezért figyelmeztetést is kaptak 48 túlzott képviselete miatt. Ezt tették a mi tanáraink is a II. világháború időszakában, emberek maradtak az embertelenségben. Vallásos szellem hatotta át az iskola munkáját itt létünk alsó és felső tagozatában. Hittan órákon a keresztyén vallás tanait építették fel évről évre bővítve azokat az elveket, melyek elsajátítása után a VIII. osztályban apologetikát (hitvédelemtant) tanultunk. Huszár Sándor ref. lelkipásztor irányította az iskolai vallás oktatását. A szabad vallás gyakorlását biztosította az iskola a nem református tanulóknak is, ugyanúgy részesültek a hittan tanulásában az evangélikusok Krähling Dániel tiszteletes úr vezetésével, a római katolikus tanulók Eberhardt plébánus úr irányításával, izraelita társaink pedig Meissner rabbi úr óráin sajátították el vallási meggyőződésük kialakításához szükséges elveket. Heti három alkalommal vettünk részt ¾ 8-kor a templomban reggeli könyörgésen, a többi napokon az első órát tanító tanár olvasott fel bibliai idézetet és adott annak értelmezést a tanulók bevonásával. A vasárnapi istentiszteleteken a tanulók saját templomuk vallási rendezvényein vettek részt. 1944-ben szüleikkel együtt hurcolták el izraelita tanulótársainkat, de igen nagy örömünkre szolgált, amikor a háború után viszontláthattuk gyönki izraelita barátainkat: Engel Verát, Engel Pannit, Sommer Magdát, Popper Klárát, ők azonban hozzátartozóikat már sohasem láthatták. Az 1930-as évek végén kezdett érlelődni az a már rég óhajtott vágy, hogy a Gyönki Ref. Algimnáziumot fokozatosan 8 osztályos főgimnáziummá kell fejleszteni. Megindult a terv megvalósításához a szükséges előfeltételek megteremtése. A gimnáziumnak addig nem volt tornaterme, azt egy az északi oldalon féltető alá húzott bordásfal és némi 101
egyéb szerény eszköz próbálta helyettesíteni. A negyvenes évek elején kezdték a tornatermet és rá a rajztermet építeni. 1939-ben megnyílt az iskola internátusa a Petőfi utcában, a tanulók napi felkészülését és segítését felügyelő tanárok végezték. Mindezt a Külsősomogyi Református Egyházkerület kezdeményezte és finanszírozta a gyönki és Gyönk környéki földbirtokosok és tehetősebb református gazdáinak támogatásával. Érdekes volt, hogy az elhelyezés költségeit pénz helyett terménnyel is ki lehetett egyenlíteni, s ez zökkenőmentesen biztosította az internátusban lakó tanulók napi élelmezését. Tanév elején a Petőfi utcában hosszú sorokban álltak a lovas kocsik, ezek hozták a tanuló ruházatát és egyéb holmiját. Hazamenni ugyanis csak havonta lehetett, de igen sok tanuló ezt a lehetőséget sem használta ki. A két régi egymás melletti épületet két tágas udvar övezte, ez biztosította jó idő esetén a szabadidő eltöltésének és a játék lehetőségét. A háború befejezése után az új, most is még álló utcai keresztépület tágas tanulóiban folyt a másnapi felkészülés. 1942-ben megindult a fejlesztés egy osztállyal, s ez évenként bővült, így került sor az iskola történetének első érettségi vizsgájára l946. júniusában. Természetesen a tanárok létszámának bővítése is szükségessé vált, bár az ország hadbalépése után a katonai behívások miatt nem volt egyszerű. Voltak hosszabbrövidebb ideig tartó helyettesítések, ezek szükségállapotot jelentettek, de a bevezetőmben említett tanáraink képezték a testület törzsállományát, közülük Domokos Géza matematika-fizika szakos tanár behívását érezte meg az iskola és a tanulók a legjobban. Az iskola oktató-nevelő és képző munkájában nagy súlyt kapott az iskolai hazafias nevelés. Magyar katonák, köztük nem egy tanuló édesapja harcolt a keleti fronton, s ez meghatározta a testület ezirányú feladatait. A haza védelmét kellett különösképpen előtérbe helyezni, s ez szinte minden órán, különösen az irodalom és a történelem tanításában kapott nagy hangsúlyt, a magyar múlt harcainak irodalmi és történelmi tényeinek bemutatásával. Minden tanítási nap a „Hiszek egy…” elmondásával kezdődött: „Hiszek egy Istenben, Hiszek egy Hazában, Hiszek Magyarország feltámadásában! Ámen!” A levente mozgalom, amely minden magyar fiatal számára a 16. életév betöltésével kötelező volt, heti rendszeres foglalkozásait az oktatók vezetésével tartotta meg. A honvédelmi nevelés nem csak elméleti felkészülést jelentett, komoly testedzési és kiképzési feladatokat is. Megindult a fiatalok számára a vezető képzés táborokban, nyaranta az ország különböző részein. A felkészítés aztán szakosodott, a fegyverhasználat alapjai, a híradós munka, a katonai sportok, az ének tanítása területén készítették fel az ifjúvezetőket, akik a foglalkozásokon tovább adták megszerzett tudásukat. Megjegyezni kívánom, hogy az iskolai nevelés ekképpen való alakulását -érezhetően - nem minden tanár véleményezte azonos intenzitással. A harcok országunk felé való közeledtével még jobban kapott szerepet a honvédelemre való felkészítés. 1943-44-ben heti 3 alkalommal fél nyolctól 8 óráig tartottak a sport és harcászati gyakorlatok. Az ifjúvezető képző csapat tagjai katonai egyenruhában jelentek meg levente foglalkozásokon, és kispuskás lőgyakorlatokon irányították a tanulók lövészeti alap-tudnivalóit. A cserkész csapat megtartotta ugyan e mozgalom eredeti célkitűzéseit, de a 40-es években már érezhető volt az ország hadi helyzetéből fakadó hangsúly eltolódás. Az iskola belső életét nagyon befolyásolta az ország egyre sokasodott hősi halottainak száma, különösen a doni áttörés után érintett ez több tanulót. A diákok hangulatát nem tudta pozitívan befolyásolni az érintett tanulók iránti részvét nyilvános kifejezése a csapatzászló előtt sem. Tanáraink a hadi helyzetről egyre kevesebbszer nyilvánítottak véleményt. A végső győzelem szinte sohasem hangzott el tanáraink részéről, a tanulói 102
lélek érzékeny szeizmográfja ezt jól értelmezte, s ez egyben a bizonytalanságot is gerjesztett. Így lett 1944 a bizonytalanság éve tanulóknak, iskolának egyaránt. Amikor a harcok már az ország délkeleti részére is kiterjedtek, az 1944-45-ös tanévet szeptemberben már nem kezdtük. A gimnáziumot át kellett költöztetni az internátus helyiségeibe, az iskolában ugyanis hadikórházat kellett sürgősen létrehozni. Az udvaron 3 hatalmas derítőt hoztak építettek a szennyvíz elvezetésére (ezek ma is megvannak, a 60-as évek közepén betemették, amikor a bitumenes kézilabda pályát alakították ki). 1944 őszén már hozták a magyar és német sebesült katonákat, a kórteremmé átalakított osztálytermekben már alig tudták elhelyezni és ápolni a sebesülteket. Horthy Miklós proklamációja, majd Szálasiék hatalom átvétele után az igen nagy számú magyar és német katonai alakulatok megjelenése kétségtelenné tette a közeledő szovjet hadsereg előretörését. 1944. dec. 2-án megjelentek a szovjet előőrsök, majd az igen nagy létszámú szovjet haderő. Két nap múlva került sor a kórház szovjet igénybe vételére, a magyar és német sebesülteket magánházaknál helyezték el, s a kórházzá átalakított iskola szovjet hadikórházzá alakult át, amelynek 1945 tavaszán lett nagy jelentősége, amikor az előretörő német csapatok elérték Simontornyát. A meghalt szovjet katonákat a most is meglévő szovjet katonai temetőben helyezték örök nyugalomra. A háború magyarországi befejezése után a hadikórház megszűnt, megkezdődött az internátusban 1945 májusában a tanítás, s két hónapos iskolai munka után megkaptuk az egész éves tananyag elvégzését igazoló bizonyítványt. 1945 nyarán a község vezetőinek és a tanulóifjúság segítségével megtörtént az iskola visszaköltöztetése, s szeptember 1jével ünnepélyes körülmények között megkezdődött az 1945-46-os tanév. Ennek azért volt nagy jelentősége, mert befejeződött az iskola 8 osztállyá való fejlesztése, s tanév végén, megtörtént a Gyönki Református Gimnázium történetében az első ballagási ünnepség, majd ezt követően 1946. júniusában az első érettségi vizsgáztatás. A gimnázium ezzel „éretté” vált abban a felelősségteljes munkában, amelyet végzett a felsőfokú tanulmányokra való felkészítésben. Az iskola vezetését Dr Tüske Béla nyugdíjaztatása után Ternai Jenő, a testület igen felkészült tanára vette át, s ezt a munkáját az iskola államosításáig, 1948. június végéig végezte. Megalakult az internátus mellet a gimnázium Népi Kollégiuma (1946-47-es tanév), amelyben az arra rászoruló, paraszti sorból származó tanulókat vettek fel. Első vezetője Ijjász Henrik, rajz szakos tanárunk lett, aki egyébként festőként is közismertté vált. A Népi Kollégium a mostani Művelődési Házban kapott helyet. Belső életében megjelentek azok a foglalkozások, amelyek már a háború előtti népi írói mozgalom politikai törekvéseit is tükrözték. Bonyolult időszak volt ez az iskola életében, mert a gimnázium egyházi jellegével párhuzamosan megjelent a politikai élet is, amely többször jelzett összhangtalanságot a fiatalok között, ugyanis az „avantgard” jelleg sehogy nem fért össze az iskola protestáns szellemű demokratizmusával. Megalakult az iskolában és osztályszinten is a politikai pártok által támogatott MADISZ is, amely még jobban tette áttekinthetetlenné a hagyományok és az iskolába vonult politika megoldatlan kapcsolatát. A tantestületben is érezni lehetett a polarizálódást, mi annak azonban csak a jelenségeit láttuk, az ellentétes erők kialakulását és létrejöttét kevésbé. Tanáraink az ország történetének drámai alakulása után is tovább folytatták azokat az oktatási, képzési és nevelési feladatokat, amelyek összhangban álltak a református egyház szellemi örökségeivel. Sokszor nem volt könnyű az egyház alapelveit képviseltetni, mert ezek az évek fokozatosan kiszorították az egyház és az ország demokratikus erőinek következetes küzdelmét a polgári fejlődésért.
103
A diákok továbbra is részt vettek a tanórán kívüli iskolai és iskolán kívüli munkában. Az iskolai énekkar az egyházi rendezvényeken szerepelt (istentiszteletek, bibliai órák), de a tanulók egyénileg is vállaltak szereplést. A községi ünnepélyeken is jelen volt az iskola nemcsak énekkari műsorával, de szavalatokkal és egyéb irodalmi produktumokkal. Említést nyert már a János vitéz c. daljáték iskolai színre vitele, amely igazi csapatmunka volt, gondoljunk csak arra, hogy nem csak maga a színpadi szereplés megvalósítása várt gyakorlott hozzáértésre, hanem mindazon technikai eszközök biztosítása is, amely döntő mértékben járult hozzá a színpadi sikerhez, a látvány, az ének és a zene összhangjából fakadó hatás létrejöttéhez. Máig is csodálom matematika-fizika szakos tanárunk, Domokos Géza hallatlan hozzáértését és munkabírását. A János vitéz főszereplője, Palcsó Sándor, az Állami Operaház későbbi tagja külön visszaemlékezésében jól érezteti az iskolai élet hatását későbbi életére. 1848 centenáriumának megünneplése az egyházi iskola hattyúdala volt. 1948.márciusa már éreztette a „fordulat” közeledtét az iskolák életében, az államosítás küszöbön állt, nyílt titokká lett. Sikeresen működött 1945 után is az iskolai önképzőkör. Ezt kezdetben Pellion Ervin vezette, később Dr Lengyel Jenő irányította. A vezető tanár ízlésfejlesztő érzéke jól érvényesült, nem csak irodalmi alkotások bemutatására és megvitatására került sor, hanem „irodalmi színpad” formájában is bemutatkoztak az önképzősök iskolai alkalmakkor. A sportélet addig nem tapasztalt fejlődése indult meg Juhász Armand, testnevelő tanárunk kinevezésével, voltaképpen helyettesítette az orosz hadifogságban lévő Káspári Jánost, az iskola egykori tanítványát. Megjelentek a gyönki gimnázium atlétái, tornászai, labdarúgói és jógázói a megyei, sőt az országos versenyeken is. Juhász Armand szerette a zenét, maga is hegedült, sportútjaink alkalmával még kuplékat is énekelt nekünk („A purzicsán egy jó kis pipadohány…”), s ha a testnevelő órákon fegyelmezetten végrehajtottuk a tanórai anyagot, akkor kérésünkre, rövid bemelegítés után flikflak-ot is bemutatott nekünk, nemcsak előre, hanem hátra is úgy, hogy a gyakorlat végeztével hibátlanul „beleállt”, ahogyan mindig kértük. Hatalmas tapsot kapott érte. Az iskolai sportélet hozzáértő szaktanári munkája révén valósulhatott meg az, hogy egy volt gyönki diák, Földessy Ödön a Helsinki Olimpia dobogójára állhatott fel, erről osztálytársunk részletes beszámolót adott. A községi labdarúgó csapatban állandóan szerepelt 7-8 gyönki diák. Ők külön „kasztot” képviseltek, testnevelő tanárunk ugyanis nem szerette a futballt, az óra szabad részében mindig elküldte őket a „komoly” sportot űzők közeléből. Érdekes, a mérkőzések alkalmával a gimnazistákat egy kísérő tanár, nem egyszer maga Juhász Armand is felügyelte, s nagyon örültünk, ha a körzeti és középiskolai bajnokságokon, jó szereplésünkért megdicsért bennünket. De a labdarúgást, mint sportot sohasem ismerte el. Megjegyezni kívánom, hogy az iskolai női sport csak később, érettségink utáni időben hallatott magáról. Tanulmányi eredményeink nem voltak rosszak. A tanórákon elsősorban szorgalmat követeltek meg tőlünk a szaktanárok. De azt keményen, s a követelés formáit változatos módon érvényre is juttatták. Emlékszem, egy dombóvári sportrendezvény alkalmával (futball) délelőtt részt kellett vennünk a dombóvári tanórákon, s bennünket egy fizika órán keményen megfeleltetett az ottani szaktanár, mondván, hogy kíváncsi arra, hogy a gyönkiek fizika órán is tudnak-e úgy jeleskedni, mint a labdarúgó pályán. 104
Nem vallottunk ott sem szégyent, csak alaposan megizzadtunk, s mi is véleményeztük – egymás közt- ezeket az iskolai követelményeket, mert sehogy sem szerettük a pluszórákat. Az utolsó tanév középpontjában az érettségire való felkészítés és felkészülés állt. Az előttünk már érettségizett két osztály tagjaitól megkaptuk a szükséges tanulói tapasztalatok átadását, voltaképpen az érettek adtak az éretleneknek hasznos tanácsokat, ahogy ők látták, néha ámulatra méltó módon, magabiztosan, néha fölényesen. Az 1948as évet, az un.„fordulat évét az erőszakos hatalomátvétel számos velejárója kísérte végig : A nagy- és középüzemeket államosították, a kereskedelem, majd az államélet meghatározott pozícióinak megszerzésére került sor, és június végén megtörtént az iskolák államosítása. A mi érettségi vizsgánk volt a református intézet utolsó érettségi vizsgája. Két érettségi elnökünk is volt, az egyház képviselője, az államot pedig a. „társelnök” képviselte. Újdonságot jelentett pl a történelem tantárgy vizsgáztatása során, hogy a tanulók olyan kiegészítő feladatot is kaptak, amely azt volt hivatott megállapítani, hogy az érettségizők mennyire ismerik az országban lezajló változásokat. Az érettségi eredményeinek kihirdetése utáni napokban megtörtént a „Gyönki Ref.Gimnázium és Kollégium” államosítása, amely gyakorlatilag azt jelentette, hogy igazgatónkat, Ternai Jenőt azonnali hatállyal felfüggesztették és a dombóvári gimnáziumba helyezték át. A gyönki Állami Gimnázium élére pedig Pellion Ervint, a testület eddigi tanárát nevezték ki. Az osztályunk nyolcéves története ezzel befejeződött, lezárult életünk egyik legszebb korszaka, s következett annak bizonyítása, hogy a református gimnázium tanárai jól sáfárkodtak nagy elődeik gazdag örökségével. Ennek bizonyságául néhány adat osztályunkról: Érettségi vizsgát tett: 39 tanuló Egyetemi, főiskolai felvételt nyert: a létszám 41 %-a A még élő osztálytársak (17-en) minden év június utolsó szombatján tartják meg érettségi találkozójukat Gyönkön. Végül pedig azon volt gyönki tanárok nevét említem, akik a gyönki temetőben nyugszanak: Ádám József gimn. igazgató Dr Tüske Béla gimn. igazgató Huszár Sándor ref. lelkipásztor és vallástanár Nánási Géza óraadó, énekkar vezető Pellion Ervin gimn. igazgató Káspári János koll.igazgató, testnevelő tanár Steitz Henrik matematika-fizika szakos tanár Antal József óraadó, gyakorlati oktatást vezető tanár
Vallomások: Peter Kárpáti: Gedenke ich der Gyönker Zeit
Görbiczné Értényi (Erlemann) Éva: Tanáraimhoz
Ein 77-jähriger erinnert sich an seine Gymnasialzeit 1941-1947 Nicht an dem blauen Balaton nicht an der blauen Donau Strand,
Bevallom, rég pengettem lantot, Ily ihlet rég hatott. 105
dazwischen liegt versteckt ein Dorf, ungarisch Gyönk, deutsch Jink genannt,
Hier ging ich aufs Gymnasium, studierte Deutsch, Geometrie, Geschichte, Erdkunde, Latein, Mathematik, Physik, Chemie, Wirtschafts- und Gesellschaftskunde, Gesundheitslehre und Gesang, Zeichnen und Naturgeschichte und anderes sechs jahrelang. Die Lehrer waren gütig streng, ihr Engagement war stark und echt, ihr Unterricht nie langweilig, ihr Lob und Tadel stehts gerecht.
Der Bauernsohn aus Belecska, erzogen ward in Gyönk zum Mann, der draußin der rauen Welt erfolgreich sich behaupten kann. Gedenke ich der Gyönker Zeit, erfüllt mich tiefe Dankbarkeit. Wehmut beschleicht mich alten Mann, Der Gyönk niemals vergessen kann.
Rég voltam gyönki kisdiák és Mondták, iskolám poétája vagyok. Hogy ragyogott rám sok drága szem, sok gazdagsága: szem s szív, s tudás atmoszférájában… Mégis mit adott Téged, hogy elhagyott… Sok év telt el, igen nagyon sok, Emlék tornyosult sok, s rájöttem fájón, keserűn, én életiskolám Kisdiákja vagyok.
Megnőttek padok, betűk,könyvek… Befelé hullt könnyek tükrében óriássá nőttek a sebek, s azok Jaj, gigászi nagyok. Szomjúság, vágy hajtott, s én újra Az iskolapadban, igen, újra itt vagyok, várom, Hogy Ti mit adtok? Óh, gazdagítsatok!
Peter Kárpáti, Sindelfingen 2005 Adjatok hát mindent, mi nemes! S a félelem, ne vess, ha elfog s már hinni nem tudok… Újra harcolok. Most tietek vagyok. Joule a higany melegét mérte, már tudom, megérte, én szemetek melegét kérem! Hát ragyogjatok! Nagyon fáradt vagyok. Gyönk, 2005.jún.
106
Gyönk 1945-1948, ahogy Földessy Ödön emlékeiben él A háborút követően tanulmányaimat a Gyönki Református Gimnáziumban folytattam ötödik osztályban. Itt a beilleszkedés sokkal könnyebben ment, mivel a kollégiumi életet már megszoktam. A felügyelő tanárok is sokkal szimpatikusabbak voltak, mint Kunszentmiklóson csak a testnevelő tanárom hiányzott, de a későbbiek folyamán megszerettem új tanáromat, Juhász Armandot, aki ugyan a tornát kedvelte jobban, mivel ó maga is korábban tornaversenyző volt. Ennek ellenére az órák során észrevette, hogy atlétikai számokban, futásban, ugrásban a többiek közül kiemelkedem. Meglepetéssel figyelte, hogy magasugrásban milyen guruló technikával ugrok. Meg is kérdezte, hogy kitanított meg erre a j ó technikára, amire én büszkén válaszoltam, hogy a Kunszentmiklósi Gimnázium testnevelő tanára. Az első évben csak a tematikában előírt atlétikai gyakorlatokat végeztük, külön nem foglalkoztam atletizálással. Annál nagyobb kedvvel futballoztam minden délután hol az iskola udvarában, hol a vásártéren rúgtuk a labdát. Egyik alkalommal oda jött a falu labdarugó csapatának mindenese és kérdezte nem volna -e kedvem edzésekre járni. Mivel nagyon szerettem focizni, örömmel vállalkoztam rá. Egy hónap sem telt el és máris a falu csapatába kerültem, akik a járási bajnokságban játszottak, az osztályból meg ketten voltak a Varga József és Gutermuth Henrik a labdarugó csapat kiváló tagjai. Rövid időn belül én lettem a csapat egyik legjobb játékosa, mivel jól tudtam kamatoztatni gyorsaságomat és fejelésnél rugalmasságomat. Sorra rúgtam és fejeltem a gólokat. Szóval nagyon jól ment a foci. Hatodikos gimnazista voltam már, amikor beindultak a megyében az iskolák közötti versenyek. Labdarúgás mellett többek között atlétikában is. Így került arra sor, hogy harmadikos koromban az iskolák közötti területi versenyen, Szekszárdon 165 centiméterrel megnyertem a magasugrást. Erre már testnevelő tanáromon kívül, az igazgatóm Tarnai Jenő is felfigyelt, aki korábban maga is aktívan atlétikázott. Ezután a foci mellett egy héten kétszer az iskola udvarán kötelező atlétikai edzésen kellett részt vennem. Szorgalmasan gyakoroltam, de kedvenc sportom továbbra is a labdarúgás maradt. Hetedik osztályos voltam, amikor a középiskolák bajnoksága keretében a Dombóvári Gimnáziummal játszottunk idegenbe mérkőzést. Az eredmény 2:2 volt, és ha j ól emlékszem Varga Jóska és Én rúgtunk egy-egy gólt. A mérkőzés után oda jött hozzám egy jól öltözött férfi és azt kérdezte: nem lenne kedvem a Dombóvári Gimnáziumba átiratkozni és a város vasutas csapatában játszani. Abban az időben az olyan NB II. csapatnak felelt meg. Mivel nagyon megszerettem az iskolámat nemmel válaszoltam, mondván, hogy érettségi után lehet róla szó. Közben továbbra is szorgalmasan jártam a heti két atlétikai edzésre, készülve a területi bajnokságra, amelyet 168 cm-rel megnyertem és így jogosult voltam a Középiskolák Országos bajnokságában való indulásomra. Nagy odaadással készültünk tanárommal együtt. A kollégium konyháján kiváltságos voltam és mindig kaptam repetát. Így a kondimmal sem volt baj. Végre elkövetkezett a nagy nap az országos bajnokság életem eddigi legnagyobb versenye. Rettenetesen izgultam addig, míg be nem melegítettem. A bemelegítő ugrásokat végeztük, amikor láttam, hogy a többieknek milyen jó szöges cipőjük van. Én csupán tornacipővel rendelkeztem, de ez is csak addig volt rajtam, míg az ugrások el nem kezdődtek.. Az egész mezőnyből csak én ugrottam mezítláb. Mosolyogtak is többiek rajtam és mondták, így nem lehet ugrani, mert könnyen megcsúszhat a lábad és lesérülhetsz. Nem baj én megpróbálom így, mondottam. Az első magasság 155 centiméter volt, amit kihagytam. A 160 centimétert elsőre magasan átugrottam. A következő magasságot, 165 centimétert ugyancsak kihagytam. Ezután négy centiméterenkét emelték a magasságokat. A 173 centiméterre már csak hárman 107
maradtunk. Az akkori ifjúsági bajnok és válogatott versenyző Lehoczky Sándor későbbi jó barátom- minden magasságot, magabiztosan elsőre ugrott még a 173 centiméter is. Nekem a másodikra sikerült és így egyéni csúcsot ugrottam. A harmadik diáktársunk már nem tudott ezzel a magassággal megbirkózni. Közben az egyik fiú felajánlotta a szöges cipőjét, hogy ugorjak abban. Fel is próbáltam a cipőt jó is volt, de egy kicsit szokatlannak tűnt. Gondoltam megpróbálom ebben, hátha jobban megy. Ekkor már 177 centiméterre került a léc. Lehoczky elsőre leverte a magasságot. Na mondom itt a nagy lehetőség, ha ezt átugrom, talán megnyerhetem a versenyt, hisz már nekem is van szöges cipőm. Ugrás előtt fokozottabban koncentráltam, majd neki indultam. Körülbelül a nekifutás felénél lehettem, amikor futás közben a szöges cipőben kissé megbotlottam, de leállni már nem tudtam és így ugranom kellett. Csúnyán levertem a magasságot. Gyorsan ledobtam a cipőt és folytattam mezítláb. Lehoczky másodikra is leverte. Szinte nem akartam elhinni, hogy újabb lehetőségem van a verseny megnyeréséhez. Mielőtt neki indultam a második ugrásnak tarkóállásban megráztam a már akkor kissé lemerevedett lábaimat. -amit egyébként verseny közben tőle lestem el-, majd felálltam az indulási helyemre. Pillanatok alatt minden porcikámat felvillanyoztam, nem sokat teketóriázva neki futottam és, mint a gumilabda pattantam át tisztán a 177 centiméter magasságot. Újabb egyéni csúcs, nagy öröm, indián tánc. Ha nem is szép dolog de most azt kívántam, hogy harmadikra is verje lécet Lehoczky. Kívánságom nem teljesült, mert harmadikra, ha kicsit rezgett is a léc de átugrotta. Sőt 180 centiméteres magasságot is tisztán nagyon szép stílusban vette. Én már ellőttem a puskaporomat és ezzel a magassággal nem bírtam. Se baj gondoltam első nagy versenyem, egyéni csúccsal másodiknak lenni sem szégyen, főleg mezítláb. Gyönkön az autóbusz pályaudvaron - mivel az állomásról azzal kellet bemenni- a fél gimnázium várt bennünket. A gyerekek a vállukon vittek egész a kollégiumig. Majd amikor nagy kísérettel bementem a szobámba láttam, hogy az ágyam tele van sok finomsággal. Volt ott sütemény, libacomb, csirkemell, minden amit szem száj ingere kíván. Ekkor a meghatódottságtól majdnem elsírtam magam, de erre nem volt időm, mert nagyon éhes voltam és hozzá fogtam a falatozáshoz és az élmények elmeséléséhez. Másnap az igazgatóm hivatott az irodájába. Kis izgalommal és mosolygós arccal mentem le. Kopogtattam majd a tessék szót meghallva beléptem az irodába. Az igazgatóm felállva az íróasztaltól oda jött hozzám és melegen gratulált, majd leültetett. Miután röviden elmeséltem a verseny leforgását, oda ment a szekrényhez és elővett egy dobozt, majd kivett belőle egy pár szöges cipőt. Na fiam próbáld fel, mondta és a kezembe adta. Az első pillanatban, zavarban voltam -el is pirultam-, mert tudtam, hogy az egyik lábamon a zokni lyukas és a nagy lábujjam kikandikál, de hirtelen zavaromban nem tudtam melyiken. Na mondom szégyen ide, szégyen oda az egyik lábamról le kell venni a cipőt és a jobb lábamról levettem. Egészen megkönnyebbültem, amikor láttam a jó zoknis lábamról sikerült levenni a cipőmet (azóta lyukas zoknit nem veszek fel), ezek után felpróbáltam a szöges cipőt, ami ugyan egy kicsit nagy volt, de gondolván arra, hogy még úgyis növésben vagyok, azt mondtam, hogy pont jó. A másikat nem próbálod fel, kérdezte? Erre nem számítottam és ismét nagy zavarba kerültem. Mondom dadogva- nem ez az erősebb lábam, felesleges felpróbálnom. De hisz ballábbal ugrasz? Mondom igaz, de érdekes nekem mégis a jobb lábam erősebb. Végül is izzadtság cseppek megjelenése közepette sikerült meggyőzni, és így nem kellett a másik lábra a cipőt felpróbálnom. Na akkor ezt neked adom fiam és vedd úgy, hogy ebben még versenyeztem és emlékbe tettem el. Meghatódottan megköszöntem és gondosan betettem a dobozba, az első saját szöges cipőmet. Éppen felakartam állni és elköszönni, amikor mondta, hogy maradjak csak akar még velem beszélni és már is kezdte mondókáját. Mindez szép fiam amit a sportban eddig elértél de a tanulásban nem nagyon jeleskedsz (ez így volt igaz), ezért, hogy több időd legyen a tanulásra a 108
labdarúgástól eltiltalak nem játszhatsz a falu csapatában, sőt a mérkőzéseket sem látogathatod és ezután csak atlétikai edzésekre járhatsz a gimnázium udvarába. Azt hittem, hogy leszédülök a székről, amikor ezeket mondta, mert a labdarúgást imádtam és arról semmi pénzért nem mondtam volna le. De hát itt nem nagyon „ugrálhattam" mert valóban matekból meg fizikából nagyon gyengén álltam és más választás nem volt mint, hogy tudomásul venni az Igazgató úr szavait. Ellenkező esetben elvesztettem volna jó indulatát és az említett tárgyakból leverve a lécet osztályt ismételhetek. Így morfondírozva bele kellett nyugodnom döntésébe. Mosolygós arccal mentem, komor arccal érkeztem vissza az osztályba. Kérdezték is a diák társaim mi van veled, miért vagy olyan morcos? Amikor elmondtam a gyerekeknek a történteket mindent megértettek. A testnevelő tanáromnak is elmeséltem az Igazgató úrral történt beszélgetést, aki közben kissé zavartan viselkedett, amiből arra következtettem, hogy ebben az eltiltási játékban ő is benne van. Később ki is derült, hogy az érzésem nem csalt, mivel a tippet Ő adta az Igazgató Úrnak.
1952 - A helsinki olimpia érmesei, balra Földessy Ödön
Nagyon elvoltam keseredve és még bőgtem is egy sort, ahol senki sem látta. A hírt meghallva a falu labdarugó csapat vezetői nagyon bosszúsak voltak és nem nyugodtak bele a döntésbe. Küldöttség kereste fel az igazgatómat: a főjegyző, rendőrkapitány és az edző személyében, hogy engedményt kérjenek. Az igazgatóm hajthatatlan volt, csupán két rangadón engedett játszani. A legszomorúbb az volt, hogy még a meccsekre sem mehettem sporttársaimnak drukkolni. De azért egy-két mérkőzést mégiscsak végig néztem. Igaz körülményes volt és veszélyes, de vállaltam a rizikót. A vásártér szolgálta a falu szélén a labdarugó pályát és a pálya határfelőli oldalán egy kis domboldal volt, ahol két lakóház állt, az egyikben az osztálytársam lakott szüleivel. Megbeszéltem vele, hogy felmegyek hozzájuk és onnan, az ablakukból nézem végig a meccset. Természetesen segített és a szüleinek az engedélyét is megkérte. Igaz ahhoz, hogy a házat elérjem, a fél falut meg kellett kerülnöm, hogy véletlenül se vegyenek észre.
109
Lassan bele törődtem a sorsomba, mozgás igényemet az atlétikai edzéseken vezettem le. Szorgalmasan tréningeztem, tanárommal kielemeztük a ugrótechnikámat és azt gyakoroltuk sokat, ami gyengébben ment. A tanulás terén is mutatkozott némi javulás és az év végi bizonyítványom alapján egyik tantárgyból sem vertem le a lécet. Ősszel visszaérkezve az iskolába megkezdtem az utolsó évemet, a nyolcadik osztályt. Minden folytatódódott ott ahol nyárom abba hagytuk. Szorgalmasan jártam az atlétikai edzésekre, a focizásról továbbra sem lehetett szó. Csupán a középiskolai bajnokságok keretében játszottam a Gimnázium válogatottjában, eredményesen. Tavasszal elkezdődtek a középiskolai atlétikai kerületi versenyek. Ebben az évben is Szekszárdon került sor a megyei középiskolák vetélkedőjére. A magasugrást fölényesen nyertem 177 centiméterrel. Ezen a versenyen beszélt rá Besenyei Zénó a szekszárdi gimnázium testnevelő tanára, aki maga is korábban válogatott hármasugró volt, hogy távol ugrásban is induljak el. Hallgattam rá és életem első távolugró versenyén az Ő szakmai segítségével Dörnyei Ágoston -későbbi válogatott sprinter- mögött egy centiméterrel lemaradva megszereztem a második helyet. Így ebben az évben is jogosultságot szereztem a középiskolai országos bajnokságon való indulásra. Továbbra is szorgalmasan edzettem és készültem az országos bajnokságra. A tanulással is többet kellett foglakozni, mivel az érettségire kellett készülni. Így a legtöbb időmet az edzésekre és a tanulásra fordítottam. Május hónapban került sor az országos középiskolai bajnokságra, melyre testnevelő tanárommal felutaztunk Budapestre. Most is, verseny előtt rettenetesen izgultam, de ahogy bemelegítettem nyugodtabb lettem. Kezdődött a verseny nagy riválisom Lehoczky Sándor nélkül, mivel ó egy évvel idősebb volt. Papírforma szerint simán kellett a verseny nyerni, ami be is jött, mivel 180 centiméterrel középiskolai országos bajnok lettem. Alig húztam le a szöges cipőt, amikor odajött egy jól megtermett ember és mondta: szeretne velem beszélni. Mindjárt félre is vonultunk és közölte ó az MTK atlétikai szakosztály vezetője és nagyon szívesen vennék, ha érettségi után az ő színeikben versenyeznék. Állást tudnak biztosítani, de lakásról nekem kell gondoskodni. Mondtam, hogy most erre nem tudok válaszolni, először is előbb le kell érettségiznem és a szüleimmel is meg kell beszélnem a dolgot. Oda adta a névjegy kártyáját és ezzel elköszöntünk egymástól. Éppen az öltöző felé tartottam, amikor ugyancsak leszólított egy általam ismeretlen személy, hogy szeretne velem beszélni. Kiderült, hogy Ő az UTE atlétikai szakosztályának az intézője, aki ugyancsak azt a kívánságát adta elő, hogy örömmel vennék, ha érettségi után az Újpesti Sportegyesületet választanám. Egyben közölte, hogy állást és albérletet tudnak szerezni. Válaszom az előbbi volt, újabb névjegykártya és búcsú. Haza felé utaztam és mindezeket elmondtam testnevelő tanáromnak, aki felvilágosított a dolgok felől és azt javasolta ne kapkodjam el a dolgokat és várjam ki a nekem legkedvezőbb ajánlatot. A Gyönki autóbusz pályaudvaron majdnem az egész iskola kint volt, a pedellussal együtt. Diák társaim nagy ovációval fogadtak és ugyancsak minden jóval elláttak. Igazgatóm, tanáraim melegen gratuláltak. Az osztályommal külön meg is ünnepeltük a győzelmet, mivel egyik osztálytársam a borospincéjébe meghívott bennünket. Hogy társaságunk felügyelet alatt és fedezve legyen szeretett osztályfőnökünket is meghívtuk. Biztosak voltunk benne, hogy elfogadja az invitálást, mivel tudtuk, hogy a jó nedűt Ő sem veti meg. Nagyon jó hangulat kerekedett, ettünk, ittunk nem bánkódtunk. A legjobb hangulata az osztályfőnökünknek kerekedett, aki este 1/2 10-ig engedélyezte a kiruccanást, de még tíz órakor is alig tudtuk rá venni, hogy most már haza kell indulni. Nótázva ballagtunk le a hegyoldalról, mikor is eszébe jutott valakinek, hogy azoknak a lányoknak szerenádot kellene adni akiknek az osztályból udvarolnak a fiúk. A négy házból egyet ki kellett hagyni, mivel az igazgatónk a szomszédban lakott. Csak azért nem mentünk oda mert attól tartottunk, félre érti a dolgot, hogy neki adunk szerenádot. A leghatásosabb szerenádot -ahogy visszaemlékszemPalcsó Sándor (később kiváló 110
operaénekes) akkor imádott Paolájának adtuk. Sándor a nóta éneklésénél minden érzését beleadta, ami ránk is nagy hatást gyakorolt. Már akkor gondoltunk, hogy ez a Sándor gyerek még viszi valamire. Végig járva a házakat szép csendben szétoszlottunk, miután -nagy nehezen sikerült osztályfőnökünket lebeszélni arról, hogy a pincébe már ne menjünk vissza. Így is másfél órával túlléptük az általa engedélyezett időt. Rövidesen eljött az intervallum ideje és lázasan készültünk az érettségire. Egyik nap mikor együtt ebédeltünk Molnár Sándor felügyelő tanárunkkal, beszélgetés közben viccesen megjegyeztem -mivel Ő tanította a történelmet- Tanár Úr én tőlem az érettségin II. Józsefet tessék kérdezni, mivel csak ezt tudom jól. Nagy derültség volt az asztalnál miután tanárom azt mondta: majd arra felelsz fiam amilyen tételt húztál. Elkövetkezett a nagy nap, az érettségi ideje. A folyósón se nem látva, se nem hallva egyik jegyzetembe merülve le-föl sétáltam izgatottam, amikor valaki erőteljesen hátba ütött és azt mondta: mit izgulsz te bolond átugrottad az érettségit. Felocsúdva elmerültségemből láttam, hogy a magyar tanárom, Lengyel tanár úr volt, aki egyébként is nagyon szerette a sportot és nekem nagy drukkerem volt, úgy a foci, mint az atlétika vonalán. Lassan rám került a sor és bevonultam a terembe, ahol öten voltunk egyszerre. Végig mentünk egy tantárgyon majd a következő tantárgyból húztunk tételt, és míg sorra nem kerültünk dolgoztunk az anyagon. Simán mentek a dolgok, legnagyobb meglepetésemre különösen azokból a tantárgyakból amiből gyengébben álltam.
111
Palcsó Sándor: Gyönki diák voltam Érdekes, egyben nagyon kedves felkérést kaptam, a gyönki gimnázium Igazgatónőjétől, hogy írjak egy kis visszaemlékezést. „Mit kaptam az iskolától?” címmel. – Az igazság az, hogy elégséges mennyiségű papírt nem kaptam a feladathoz. Mert olyan bőséges emlékem van, hogy az nem fér bele az antológiába. Talán mégis csak az elején kezdem. 1940.szeptember elsején tudatosult bennem ez a név: Gyönki Református Gimnázium. Akkor lettem ugyan is elsős. Lovas kocsival mentünk anyámmal, és jelentkeztünk az internátusban. Az első pillanatban látszott, hogy itt rend van, ami engem azért nem zavart, mert már öt éves korom óta cserkész voltam, és természetes volt, hogy a növendékeknek maguknak kell megtömni a szalmazsákot, megvetni az ágyat, amit kijelöltek. Abban az időben az iskola még négy osztályos algimnázium volt, majd a háború után fejlődött fel főgimnáziummá. Amikor én hatodikos lettem, abban az évben érettségiztek először. Azt le kell írnom, hogy a háború miatt két részletben végeztük el a nyolc osztályt. Az első stáció 1944 április 2-ig tartott, ez virágvasárnap volt. Ekkor konfirmáltunk, utána kocsira ültünk, és mindenki hazautazott a háború miatt. Egy esztendőt töltöttünk otthon, ez alatt elvesztettük a háborút, megszállták az országot. Úgy érzem, hogy ezek a hónapok sokat érleltek rajtam, és az alapot az iskola szelleme adta. 1945 elején megjött a posta Gyönkről, hogy május elsején újra indul a tanítás. Csodálatos érzés kerített hatalmába, hogy újra találkozunk az osztálytársainkkal. A társaság kissé kicserélődött, voltak, akik negyedik után nem jöttek vissza, de remek társakat kaptunk helyettük. Akkor alakult ki igazán az osztály, amelynek a maradéka ma is megvan, és az osztálytársi státusz barátsággá nemesedett. Az utóbbi időben minden évben találkozunk, valamint telefon összeköttetésben vagyunk egymással. Most néhány szót arról, hogy számomra mi volt a csodálatos. Első osztályfőnököm Ternai Jenő, magyar szakos tanár, akitől mindennek az alapját kaptuk. A magyart én nagyon szerettem, önképző körünk volt, s miután nagyon tehetségtelen voltam a reáltárgyakból, kiélhettem magam a szereplésben. Ez rengeteg gyönyörűséget adott. Jó hangom volt, a templomi ünnepségeken produkálhattam magam. Itt kell megemlítenem, hogy testileg, lelkileg szépen fejlődtünk, amit csodálatos tanárainknak köszönhettünk. Remek emberek voltak, és ezt nem a megszépítő messzeség mondatja velem. Soha nem volt megterhelő egy perc sem, amit Gyönkön töltöttem. Ami igazán nagyszerű érzés, hogy egyik tanárom sem éreztette soha velem, ha a tárgyából nem voltam zseni. Szerettek azért, amit tudtam, és segítettek hogy tovább fejlődjek benne. Így lehettem például az atléta csapat tagja. Nem voltak országosan kiugró eredményeim, de a csapat átlaghoz megfeleltem. Ez csak úgy lehetett, hogy a tanárok szellemisége olyan magas színvonalú volt, hogy a legkisebb jót és használhatót is felfedezték, és kifejlesztették a gyerekekben. Most elérkeztem diákéletem egyik meghatározó élményéhez, ami egész életemben meghatározta utamat. Volt egy számtan-fizika szakos tanárunk, aki megszállottan szerette a zenét. Elhatározta, hogy az iskolai énekkarból kiválogatja a használható hangú gyerekeket, és bemutatja a János vitézt. Én igazán tudom, hogy egy bemutató mivel jár, de akkor csak azt tudtuk, hogy amire készülünk, az maga a csoda. Mindent magunk csináltunk, díszleteket, jelmezeket, a zenét tanuló diákok adták a zenekart, Domokos Géza tanár úr rendezte és vezényelte a produkciót. Soha nem éreztük semminek a terhét. A bemutató dátuma 1948. május 1. Ezután vendégszerepeltünk a hőgyészi zárdában, majd ballagtunk, és kezdődött az írásbeli. Ha utólag visszagondolok azokra a pörgős napokra, kiráz a hideg. Ma tudom csak igazán, hogy milyen csodát hajtottunk akkor végre, és ezt mind annak a fantasztikus
112
szellemiségnek a segítségével tehettük meg, amit a Gyönki Református Gimnáziumtól szívhattunk magunkba. És most néhány szót arról, hogy mi történt velem érettségi után. Miután az Édesapám lelkész volt, rossz káderré váltam, s lett három kemény esztendőm, amikor rengeteg megaláztatást kellett elviselnem. – Egyetemről kirúgást, semmilyen felvételt sehová. – Majd jött a katonaság, ahol kiderült, hogy tehetségem van a színészkedéshez, és az énekléshez. Így kerültem, a Honvéd Művészegyüttes világhírű férfikarába is, ahol zenei és technikai továbbképzést kaptam, végül az együttes szólistája lettem. Itt dolgoztam 1957-ig, amikor jelentkeztem és felvételt nyertem az Állami Operaházba. Majd 1980-ig gyönyörű, de nem könnyű évtizedeket töltöttem itt el. Elénekeltem 74 szerepet, klasszikusokat, moderneket, - daljátékokat, operetteket, rengeteg rádiófelvételt, és TV játékot készítettem. Kaptam két Liszt Ferenc díjat (1963, 1971) Érdemes művész lettem 1974-ben, Kiváló művész 1980-ban és végül megkaptam a Köztársasági érdemrend Tiszti keresztjét 1992-ben. Sajnos az egészségem meggyengülése miatt idő előtt nyugdíjba kényszerültem, de ez mit sem von le abból, hogy a középiskolai tanulmányaim, jól felkészítettek az életre, s ezért örökké hálás leszek.
Kacsó-Pongrácz: János vitéz Jancsi belépője
113
Dr. Győri József: Gyönki diák voltam Elemi iskolai tanulmányaimat a Tolnanémedi Evangélikus Elemi Iskolában kezdtem 1938. szeptemberében. Tanítónk, Eördögh Virgil 2 évvel korábban, Bauer János igazgató nyugdíjba vonulása után került Némedire. Szigorú, egyesek véleménye szerint túl szigorú tanító volt. (A 20-as, 30-as évek gyülekezeti jegyzőkönyveiből olvastam, hogy többször és többen kifogásolták a tanítók túlzott szigorát és követelményeit, a gyülekezet vezetése azonban nem volt hajlandó lazítani.) Én tiszteltem és becsültem tanítónkat, mert jól tanított és senkivel sem kivételezett. Két evangélikus iskola volt, a „gödörparti” kis-iskolában az 1., 2. és 3. osztályosok egy teremben, és a templom melletti nagy-iskola a 4. 5. és 6. osztályosoknak (a következő években fejlesztették 8 osztályossá). A tanítás reggel 8 órakor kezdődött, előtte minden reggel ¾ 8-kor „reggeli könyörgés” (rövid áhítat) a templomban, hideg időben valamelyik iskolában. A faluban volt még református (1 tantermes) és katolikus (3 tantermes) iskola is. Talán az evangélikus lehetett a legjobb hírű, mert az evangélikusokon kívül jártak oda nazarénus családok gyermekei és a zsidó orvos (Sás András) két fia, János és András is. Kiváló pedagógus volt a református tanító, Kósa Zoltán is, de a körülményei nagyon nehezek voltak, egy teremben, egyedül kellett tanítania mind a hat osztályt. Az ilyen „osztatlan iskolákban” bizony nem volt egyszerű a dolga a tanítónak. Az elemi iskola negyedik osztálya után választani lehetett: -
folytatni és elvégezni a felső 4 osztályt, polgári iskolában 4 osztályt végezni (volt egy élő idegen nyelv, de latint nem tanítottak, a gimnázium 4 vagy 8 osztályát elvégezni.
Tanítóink, Eördögh Virgil, Kiss Kálmán és Kósa Zoltán református tanító úr is biztattak a továbbtanulásra, ez is támogatta édesanyámat a döntésben, hogy a negyedik osztály után gimnáziumba menjek. Két gimnázium jöhetett szóba, a Gyönki Református és a Bonyhádi Evangélikus Gimnázium. Mindkettőnek azonos volt az alapítási éve: 1806, 1942-ben a bonyhádi volt a modernebb és nagyobb, a gyönki volt közelebb. A praktikussági szempont, a közelség Gyönk mellett szólt, a döntő azonban – érzésem szerint – édesanyám református elkötelezettsége volt. Édesanyámat mindig bántotta, hogy családunkban – leánygyermek nem lévén – megszakadt a református vonal. Szüleim közül csak édesanyámat említhetem, mert édesapám 6 évvel korábban, négyéves koromban meghalt, „egyszülős” családban nevelkedtem. Kisgyermek koromban vasárnaponként gyakran magával vitt a református templomba, amikor azonban iskolás lettem, az evangélikus istentiszteletekre kellett járnom. Némedin érezhető volt az evangélikusok és a reformátusok közti versengés, a katolikusokat mindegyik lenézte. Az evangélikus lelkész, Németh Zoltán és a tanítók (lehet, hogy csak kötelező) enyhe neheztelésüket fejezték ki a gimnázium-választás miatt. Már majdnem egy éve, 1941. június óta Magyarország is háborúban állt, a tanév rövidebb volt, a negyedikes évvégi bizonyítványom dátuma: 1942. május 3. A következő oldalon már a gimnázium latin nyelvű pecsétjével (felirata: SIGILLUM ILL GYMNASII REF GYÖNKENSIS 1806) hitelesített bejegyzés: „Felvettem a gimn. első osztályába. Gyönk, 1942. VI. 20. Dr.Tüske Béla” (igazgató).
114
.Nem lakott Gyönkön olyan rokonunk vagy közeli ismerősünk, akiknél lakhattam volna, ezért édesanyám internátusi bentlakónak íratott be. A felvételi tájékoztatóban előírásként szerepelt a szükséges felszerelés, hogy hány inget, alsónadrágot (úgy emlékszem, 6-6 darabot) zsebkendőt, zoknit, törülközőt, cipőt, felső ruhát, ágyneműt, stb. kellett vinni. Háborús hiánygazdálkodás körülményei között nem volt egyszerű a beszerzés, de végülis édesanyámnak sikerült összeállítani a készletet, az ingeket és alsónadrágokat ő varrta a varrógépén. Bőrárukat, cipőt vagy a javításhoz szükséges cipőtalp-bőrt csak a községházán kiállított utalványra (cipőjegyre) lehetett legálisan vásárolni. A kereskedelmi korlátozás alá vont árucikkeket vásárláskor beírták a családonként kiadott „Vásárlási könyvecskébe”, hogy a vásárlás ténye rögzítve legyen és az esetleges áruhalmozás, a magasabb áron, „feketén” történő viszonteladás ellenőrizhető, lehetőleg kiküszöbölhető legyen. Ilyen „könyves” árucikkek voltak pl. a textíliák, egyes élelmiszerek (húsáruk, rizs). A háború folyamán egyre több élelmiszerre terjedt ki szigorúbb adagolás, a jegyrendszer, ilyenek voltak pl. a cukor, zsír, kenyér. Az őstermelő falusi lakosságnak voltak olyan lehetőségei, amelyeket nehezen lehetett ellenőrizni, ezért a falvakban nem volt élelmiszerhiány, de bizonyos készletekkel jól kellett gazdálkodni. A termelőknek beszolgáltatási kötelezettségük volt, a birtok nagyságától függően meghatározott mennyiséget, „pont-értéket” kellett teljesíteni különféle termények, pl. gabona, burgonya, bab, élőállat, zsír, stb. hatósági (alacsony) áron történő átadásával. A cséplésnél ott volt a hatósági ellenőr, aki hivatalosan jegyezte a cséplés eredményét. A következő évi vetőmagon és a hivatalosan meghatározott fogyasztható fejadagon – úgy emlékszem, felnőtt családtagonként 220 kg kenyérgabona – felüli mennyiséget be kellett szolgáltatni. De miért volt szükség az élelmiszert bőven termelő Magyarországon ezekre a kényszer-intézkedésekre? Azért, mert 1944-ig Németország, utána meg a Szovjetunió élelmezéséhez kellett hozzájárulnunk. Az elején még sok kibúvót is tartalmazó rendszer követelményeit jó gazdálkodással teljesíteni lehetett, később egyre szigorúbb lett, a háború után sem szűnt meg, sőt az egyénileg gazdálkodó (nem termelőszövetkezeti) parasztok tönkretételének eszközévé vált. Csak az 1956-os forradalom hatására szüntették meg. Édesanyán tehát készítette a holmimat, én meg magamat a szeptemberi bevonulásra. Bizony, volt bennem egy kis szorongás, félelem az ismeretlentől. Most, ahogy visszagondolok azokra a szeptember eleji napokra, több dolog is különösnek, ha nem is nevetségesnek, de megmosolyogni valónak látszik. Az indulás előtti két napon végigjártam a rokonokat, barátokat és jó ismerősöket, és mint a frontra induló katonák szokták, én is érzékeny búcsút vettem. Ha nem is volt az én esetem annyira komoly, mint a katonáké, az életem lényeges változása előtt álltam. Arra már nem emlékszem, hogy Gyönkön melyik nap volt a tanévnyitó. Egy parasztszekérre („hosszú kocsira”) felpakoltuk terjedelmes csomagjainkat (dunyhát és párnát is kellett vinni), és kora hajnalban elindultunk, hogy az ünnepélyre időben odaérjünk. Velünk jött, elkísért Kósa Zoltán bácsi is, így négyen mentünk a kocsival. Abban az irányban Pincehelyen túl addig még nem jártam. Gyönkről az első benyomások vegyesek voltak, a község központja szépen kiépített, de a völgyekbe beszorult szűk utcák és paraszt-porták nem tetszettek. Kósa Zoltán bácsi útra indító tanácsára jól emlékszem: jól válasszam meg a barátomat. Az ünnepély a református templomban istentisztelettel kezdődött, előtte a gimnázium udvarán sorba állítottak bennünket, úgy vonultunk át a templomba. A sorban a párom egy nagyon izgő-mozgó gyerek lett, Székely Béla Szegedről. Édesanyám reménykedett, hogy nem őt választom barátomnak. (Székely Béla valóban problémás gyerek volt, rossz tanuló és rossz magaviseletű. Talán abban reménykedtek a szülei, hogy a háztól elválasztva jobban 115
nevelődik, azért küldték ilyen távoli iskolába, de a következő évre már nem jött vissza.) Az ünnepély a tornateremben folytatódott, de semmi részletre nem emlékszem. Ünnepély után az osztályteremben Hamvas Gyula igazgatóhelyettes tanár úr tartott rövid tájékoztatást arról, hogy mi vár ránk. Leendő osztályfőnökünk, Kálmánchey Endre tanár úr csak néhány nap vagy hét múlva érkezett meg (talán katonai szolgálatra hívták be?). Igazgatóhelyettes úr megjegyeztette velünk az első napi, hétfői órarendet: magyar, latin, számtan, földrajz, hittan; szolmizálva: ma-la-szá-fő-hi. Az internátusban az 5. sz. hálóban (szobában) jelölték ki a helyemet, elég nagy terem, 15-16 nem emeletes ágy volt benne. Édesanyám berendezte a „birodalmamat”, a szekrényemet és az ágyamat, megmutatta, hogy majd egyedül is hogyan tartsam rendben. Gyorsan szaladt az idő, indulni kellett, hiszen 4-5 órára volt szükség, hogy lovas kocsival megtegyék a 23 kilométernyi utat. Az internátus előtt én is felszálltam a kocsira, a postáig kísértem őket, ott aztán elbúcsúztunk, integettünk egymásnak. Rám zuhant az elhagyatottság érzése, majd megszakadt a szívem. Éreztem, hogy kiléptem (vagy kiestem?) a meleg otthoni fészekből, és valami egészen új, az eddigiektől gyökeresen különböző dolog kezdődik az életemben. A hálóparancsnok (szobafőnök) egy negyedikes, Szekér Lajos volt, a szoba többi lakója mind kicsi elsős. Nagyon nagy tekintélye volt előttünk, ezt igyekezett is tartani és kihasználni. Addig nem tudtam, hogy valójában mit is jelent a sokszor és sok helyen hangoztatott nevelési elv: katonai fegyelem. Az internátus házirendjében ez a meghatározás szerepelt. A katonai hivatás eszményítése és az ifjúság katonás nevelése általánosan hirdetett és elfogadott elv volt. Sokszor hallottuk és én is azt gondoltam, hogy a Trianonban megcsonkított országot a mi nemzedékünknek kell újra naggyá tenni, az elszakított területeket felszabadítani. Akkor már megindult Trianon revíziója, túl voltunk a két Bécsi Döntésen, Kárpátalja és Bácska visszafoglalásán. A gyönki valóság persze más volt. Nehezen viseltem el, hogy a katonai fegyelemre hivatkozva a nagyobb diákok, már a másodikosok is, uralkodni akarnak felettünk. A házirend tömör összefoglalása így hangzott: „szecska, kuss!” Gyönkön a mindenkori elsősöket hívták szecskáknak. Beilleszkedési konfliktusaim nem voltak, de a rideg légkört nehezen tudtam megszokni, elfogadni meg soha. Árendás Andorral ketten voltunk Tolnanémediről elsőosztályos diákok, ugyanabban a hálóban laktunk, ő a tolnanémedi református iskolából jött. Szigorú napirend szerint éltünk (ez nem volt rossz). Ébresztő 6 (vagy ½ 7 ?) órakor, reggeli torna, mosakodás hideg vízben, cipőtisztítás, ágyak rendbe tétele után háló-szemle. Az ügyeletes felügyelő tanár az ügyeletes diákkal együtt végigjárta a szobákat, a szekrények előtt felsorakozva álltunk, amikor a tanár belépett a szobaparancsnok vezényelt és jelentett: -
Háló, vigyázz! Tanár úr, tisztelettel jelentem, hálólétszám 16, beteg nincs.
A felügyelő tanár végigtekintett rajtunk, rendesen fel vagyunk-e öltözve, tiszták-e a cipők. Reggeli, majd utána sorba állás és indulás az iskolába (az internátustól 400-500 m-re volt a gimnázium). Ebéd a tanítás után 14 órakor, utána szabadidő, lehetett sétálni a faluban, a szükséges eszközöket megvenni az Engel-féle papírkereskedésben. 4 órakor kezdődött a tanulási idő, a „silentium”, akkorra mindenkinek otthon, a közös tanulószobában kellett lenni. A tanulóban mindenkinek megvolt a helye, a zárható asztalrésze. Vacsora után volt még egy rövidebb csendes foglalkozás, tanulás vagy olvasás. A nap közös programjának zárásaként az ügyeletes felügyelő tanár a tanulóban 116
rövid áhítatot tartott, néhány verset felolvasott a Bibliából, esetleg néhány mondat magyarázatot is fűzött hozzá, majd rövid imádság és ének következett. Gyakran énekeltünk halleluja-énekeket, de akkor tanultam meg sok hagyományos református éneket, zsoltárokat és dicséreteket is. Az áhítat után készülődés a lefekvéshez, lefekvés, villanyoltás. Kötelező volt a diáksapka viselése, így a gimnáziumon kívül is mindenki láthatta, hogy a gimnázium diákjai vagyunk, ehhez méltóan kellett viselkednünk. A diáksapka a katona- és leventesapkákhoz hasonló szabású zöld bocskai-sapka volt, elől a gimnázium címerével. A címer fölött, a sapka felfelé nyúló homlokfelületén fordított V-alakban tulajdonosának osztály-jelzése (rangjelzése), az alsósoknak annyi ezüst csík, ahányadik osztályos (1-4), a felsősöknél, 5-8 osztályosoknak arany csíkok. Utcán a tanárokat és más felnőtteket a „Szebb jövőt!” levente –köszönéssel kellett üdvözölnünk. Gyönki diákságom kezdete volt az első eset, hogy édesanyámtól és az otthoni háztól tartósan el voltam választva, hogy nem mehettem haza. Igen nagy honvágyam volt, az első hetekben titokban sírdogáltam is. Közben felfedeztem a telefonálás lehetőségét. Tolnanémedin a házunktól Simontornya irányában a második szomszédunknak, Haypáléknak volt telefonjuk. Haypál bácsi ugyanis országgyűlési képviselő volt a Magyar Élet Pártja színeiben. Úgy hallottam, hogy a húszas-harmincas években a Kisgazdapárt képviselője volt. A gyönki postáról hívattam fel Haypálékat (kézi kapcsolású telefonközpontok voltak), majd kértem őket, hogy hívják át édesanyámat. A szabályos, 3 perces telefonbeszélgetés nem került sokba, igaz, hogy így a várakozásokkal együtt sokkal hosszabb ideig tartott, de nem kellett többet fizetnem. Mik lehettek a fontos beszélnivalók – már nem tudom, csak két témára emlékszem. Egyik alkalommal megkérdeztem édesanyámat, hogy mit csináljak, mert kilyukadt a zoknim. „Vegyél fel másikat” hm, hogy erre magamtól nem jöttem rá? Egy másik telefonálás alkalmával megkérdezte édesanyám, hogy vagyok, azt válaszoltam, borús vagyok, akár csak az idő. Édesanyám később többször is megemlegette, hogy a beszélgetésünk után ő is borús hangulatú lett. Valószínű, hogy a férfias, katonás nevelést kívánta erősíteni az igazgató úr, dr. Tüske Béla azzal, hogy hétvégeken sem engedett haza bennünket. Szombatonként a szünetekben és a tanítás után ott sündörögtünk az igazgatói iroda környékén, hátha olyan híreket kapunk, hogy jókedvű a „diri”, és reményünk lehet eltávozást kapni. A bátrabbak félelmüket legyűrve be is kopogtak, de az engedélyt általában nem kaptuk meg. Miért akartok haza menni, szopni? – volt a gyakori, elutasítást jelentő kérdés. Egyszer Árendás Andor és én is bemerészkedtünk, de az igazgató úr majdnem lenyelt bennünket, imígyen üzent általunk a további kísérletezőknek: -
- Mondjátok meg a többieknek, ha még valaki bejön, bottal verem ki. Na, ezúttal megúsztuk ép bőrrel, igaz, hogy haza se mehettünk. 1942-ben október 31-e szombati napra esett, a reformáció emléknapján a gimnáziumban természetesen tanítási szünet volt. Édesanyám és az Árendás néni azzal az indokkal akartak bennünket elkérni, hogy télikabátot kell számunkra venni. A nevelési elvekre nagyon jellemző módon az igazgató azt mondta, hogy az iskolai és a gyülekezeti reformáció-ünnepélyen részt kell vennünk, vasárnap reggel mehetünk el, a kabát117
vásárlásra megkapjuk a hétfőt. Nagyon örültem, hogy szeptembertől először november elsején másfél napra haza mehettem. Hétfőn Pincehelyen a Wolf ruhakereskedőnél megvettük a télikabátot és visszamentünk Gyönkre (arra már nem emlékszem, hogy pontosan mikor és milyen járművel). A november gyorsabban telt, mint az előző két hónap, ezután már legjobban azt vártuk, hogy mikor kezdődik a karácsonyi vakáció. A megfelelő napon az osztályban a táblára felrajzoltuk a pontot, a következő napon már felkiáltó jel lett belőle, majd minden nap egy újabb betűvel gyarapodott a felirat: ó, ió, ció, áció... Éljen a vakáció! Az utolsó héten már emelkedett vakációs hangulatban voltunk. „Éljen a vakáció”, „Éljen dec. 22.” és hasonló szövegű plakátokat, szórólapokat írtunk és betűkirakó kézinyomdával is készítettünk. Végre elérkezett a nehezen várt vakáció kezdete, december 22. Összecsomagoltam a holmimat, szinte mindent, amim mozdítható volt, ruháimat, könyveimet. Már nem tudom, mi volt a fő mozgató erő, hogy elsősorban tanulni akartam-e a szünet alatt is, vagy büszkélkedni otthon a könyveimmel meg a tanulni valóimmal. Talán mindkét szempontnak volt némi szerepe. Nem tudom, hány csomagom volt, de valahogy feljutottam Gyönkön az autóbuszra, az állomáson a vonatra is és Némedin le is szálltam az összes csomagjaimmal. A háborús körülmények gondjait, terheit mi, gyermekek igazából nem éreztük, a szénhiány miatti hosszabb téli szüneteknek, a „szénszüneteknek” természetesen nagyon örültünk, nagyon jól ki tudtuk használni szánkózásra, síelésre (na nem a Kárpátokban, csak a némedi „hegyeken”). Az első tanévem normális időben, 1943. június közepén fejeződött be, természetesen, nagyon örültem a vakációnak. A nyári hónapok alatt otthon – úgy, mint a többi velem egykorú falusi parasztgyerek – részt vettem a munkákban a ház körül, a szőlőben és a szántóföldeken. Ez természetes volt, hiszen minden segítségre, „munkás kézre” szükség volt. Édesanyámra nem csak a háztartás, hanem a gazdaság vezetésének gondja is nehezedett, János 1943. közepétől katona volt. A nyár vége felé már gondolatban készülődtünk szeptemberi tanévkezdésre, amikor a rádió híradásából értesültünk arról, hogy a tanév november 3-án fog kezdődni. A gimnáziumból is megjött az értesítés, egy kijelölt napon átvehettük a tankönyveinket (a tankönyveket nem kellett megvennünk, a gimnáziumban volt tankönyvkölcsönkönyvtár, a kemény borítóba kötött tankönyveket évi 10 Pengő kölcsönzési díjért kaptuk meg használatra), kaptunk egy feladat-listát is a megtanulandó anyagrészekről. A rádióban miden délelőtt az iskolarádió műsora ment. Én igyekeztem a kijelölt verseket, tananyagot megtanulni, de a megtanulás hatásfoka messze elmaradt a normális, iskolai foglalkozások eredményességétől. Mi, akkori diákok nagyon örültünk a meghosszabbított vakációnak, a tananyaggal meg majd csak lesz valami. Mi volt a késleltetett tanévkezdés oka? Minden bizonnyal a háborús helyzet alakulása. Már túl voltunk a fordulatot jelentő sztalingrádi vereségen, de a keleti front még messze, a Szovjetunió területén húzódott, közvetlenül nem fenyegetett bennünket. Az angolamerikai haderők azonban július 10-én partra szálltak Szicíliában, majd szeptember 3án az olasz félszigeten is. Ezzel Magyarország is a szövetséges légierő elérhetőségi körébe került. Gyakran át is repültek a Dunántúl felett ausztriai és németországi célpontokat támadó erős – néha többszáz repülőből álló – kötelékek. Ilyenkor légiriadó volt, de az átrepülő gépeket a magyar légvédelem nem támadta, azok meg nem bombáztak. A novemberi tanévkezdéstől a tanítás normálisan, kissé feszített ütemben folyt. A katonai szolgálatra rövidebb-hosszabb időre behívott tanárokat helyettesítették, így kezdett tanítani Ternai Jenőné matematika-fizika szakos tanárnő is, Kálmánchey Endre 118
helyett ő lett az osztályfőnökünk. A karácsonyi szünet ismét hosszabb volt, szénszünettel kiegészítve. A második félévben az igazgató úgy rendelkezett, hogy községházán levő rádiófigyelő és riasztó szobában a tanítási idő alatt, 8 és 14 óra között egy diák is tartózkodjék, és ha a rádió a műsorát megszakítva légiveszélyt jelez, azonnal szaladni kellett az igazgatói irodába jelenteni, a tanítást – nem várva meg a légiriadó riasztás sziréna-jelét – azonnal befejezték. Ha az ország határához ellenséges légi kötelékek közeledtek, a rádió megszakította adását és az ország riasztási körzeteire vonatkozóan közölte a légiveszély, zavarórepülés vagy légiriadó riasztási fokozatot. A zavarórepülés azt jelentette, hogy néhány, valószínűleg felderítő repülő repült át, ez gyakorlatilag nem jelentette a lakosság riasztását. Légiveszélyt akkor jeleztek, ha nagyobb légi kötelék közelítette meg az ország, vagy valamelyik riasztási körzet légterét. Légiriadót olyankor jeleztek, ha a kötelék rövidesen eléri a körzet légterét (Gyönk és Tolnanémedi is a Veszprém körzethez tartozott). Igazi változást az ország 1944. március 19-i német megszállása okozott. Gyönkön már korábban is tapasztalhattuk az agresszív magyarellenes náci propaganda hatását. A színmagyar faluban, Tolnanémedin nem is tudtam elképzelni, hogy nagy szövetségesünk, a Német Birodalom nemzetellenes megnyilvánulásokra ösztönzi a hazai svábokat, akiknek egy része (kisebb része) bedőlt az uszításoknak és az ígérgetéseknek. Németországból irányították a Volksbundot, amelynek propagandistái azzal szédítették a sváb lakosságot, hogy a győztes háború után ez a terület a Német Birodalom része lesz, a magyarokat kitelepítik, házaikat, földjeiket megkapják a Birodalomhoz hű, elsősorban a volksbundista svábok. A magyarországi német anyanyelvű, vagy nemzetiségű fiatalok között is szervezték a Deutsche Jugend – Hitlerjugend mozgalmat. Emlékszem egy igazgatói hirdetésre még elsőosztályos koromból, amelyben Tüske Béla igazgató megtiltotta, hogy a gimnázium diákjai ebbe a szervezetbe belépjenek. Érthető, hogy ilyen tapasztalatok után a diákság ellenérzésekkel fogadta a megszállás hírét, bár Gyönkön ennek semmi látható jele nem volt, ott nem tartózkodtak, nem is vonultak át német katonák. A magunk módján, spontánul úgy fejeztük ki érzéseinket, hogy sapkánkra, kabátunkra nemzeti színű szalagokat tűztünk (emlékszem, a Hesz-féle boltban az egyik segédnek csak az volt a dolga, hogy a szalagot vásárló diákokat kiszolgálja). Az igazgató figyelmeztetett bennünket, hogy ne tüntessünk, de a szalagokat – úgy emlékszem – nem kellett levennünk. A tanévet gyorsan befejeztük, a második osztályos évvégi bizonyítványom kelte: 1944. április 1. Hamar elkezdődött a nyári vakáció, de ez már nem olyan volt, mint az egy évvel korábbi. Természetesen örültem annak, hogy otthon lehetek a családdal, elmaradtak a diákélethez kapcsolódó kötöttségek, kényszerek, de a háború közelsége, sőt a gyakori bombatámadások miatt a tényleges jelenléte már nagyon érezhető volt. A tanév kezdetén és végén lakás ki- és bejelentőlap kitöltésével be kellett jelenteni a lakásváltozást (személyi igazolvány nem volt, a bejelentőlap lepecsételt szelvénye szolgált a személyazonosság és a lakcím igazolására). Április első napjaiban a bejelentést intézendő a községházán jártam és az egyik irodába belépve szembe találkoztam egy egyenruhás katonatiszttel, egy zászlóssal (zászlós volt a legalacsonyabb tiszti rendfokozat), aki éppen kifelé tartott. Én – mint máskor is mindig – rendesen köszöntem. Az irodában segédkezett a jegyző két fia (Kerényi Jenő és Kornél), akik szintén gimnazisták voltak. Kuncogva fogadtak, hogy mindjárt visszajön a zászlós, és majd meglátom, mit kapok tőle, amiért nem katonásan tisztelegve köszöntöttem őt. Jött is és kérdőre vont. -
Talán nem tudod, hogy a leventék kötelesek a katonatisztek előtt tisztelegni? 119
Még nem vagyok levente – mondtam. Hogy lehet az, hány éves vagy? Tizenkettő múltam, de a gimnáziumban csak a harmadik osztályban kezdődnek a leventefoglalkozások, én meg csak másodikos voltam. - Tanáraid nem tudták, hogy 12 éves kortól kötelező a leventefoglalkozás? A Dombóvári Gimnáziumban is ezt csinálták, fel fogom őket jelenteni, pedig a tanáraim voltak. Szerda délután lesz a leventefoglalkozás, ott jelentkezz, értetted? - Igen. Na, ezt a marhát jól kifogtam, gondoltam magamban. Mint megtudtam, Kovács Ferencnek hívták, ő volt a körzeti leventeparancsnok, Tolnanémedi volt a körzet székhelye, 5-6 közeli község tartozhatott a parancsnoksága alá. A helyi leventeparancsnok Eördögh Virgil evangélikus tanító, tartalékos hadnagy volt, tehát magasabb rangú, mint ez a pojáca, de a beosztás szerint a körzeti parancsnok volt az elöljáró. -
A következő szerdán a többi, falubeli gimnazistával együtt – lehettünk 15-20-an – megjelentem a foglalkozáson. A zászlós a diákokat külön szakaszba osztotta be, mert az volt rólunk a véleménye, hogy dörzsölt csibészek vagyunk, velünk külön kell foglalkozni. Különböző kitolás-jellegű gyakorlatokat (békaügetés, fekvőtámasz, futás, stb.) végeztetett velünk. Egyik szerdán megkérdezte, hol vannak a zsidók. Nagyon rendes zsidó ember volt a tolnanémedi orvos, Sás János, két fia volt, az idősebbik János talán 4 évvel, András 2 évvel volt öregebb nálam. Elküldött egy fiút értük, hogy ásóval és sárga karszalaggal jelentkezzenek munkára. Apjuk azt üzente vissza, hogy nem tudnak jönni, betegek. Nem fogadta el a választ, toporzékolt, üvöltött, fenyegetődzött, végülis jöttek a Sás gyerekek. Nyilvánosan és szándékosan megszégyenítette őket: - Hol van a sárga karszalag – ordított rájuk. A fiúk félénken mutattak a ruhájukra tűzött sárga csillagra. Akkor már, március 29. után a zsidóknak kötelező volt a „megkülönböztető jelzést”, egy nagy, mintegy 6 cm-es hatágú sárga csillagot hordani a ruhájukon. Nem a zsidó-jelzést kérdeztem, hanem a karszalagot, hogy munkaszolgálatosok vagytok. Arra nem emlékszem, hogy lett-e karszalag vagy nem, de a Sás fiúkkal a vásártér (ez volt a leventék gyakorló tere is) Kapos-part –közeli részén árkot ásatott, amelyre persze semmi szükség nem volt, utána biztosan be is temették. A faluban természetesen híre ment az esetnek, és a jobbérzésű emberek között általános felháborodást keltett a zászlós magatartása. -
Egy másik alkalommal maga elé rendelte a diák-szakaszt és a következő tartalmú szózatot intézte hozzánk: Jelentkezzen az, aki ekkor és ekkor (itt pontos időmegjelölés volt) engem az utcán utánozott. Szerencséje az illetőnek, hogy olyan társaságban voltam, ahonnan nem ugorhattam fel, hogy az ablakon kilépve nyakon csípjem a szemtelent. Jelentkezzen önként, ki volt az? Természetesen, senki sem jelentkezett, ezért aztán kiadós kínzó gyakorlatok következtek, közben-közben megkérdezte, hogy nem gondolta-e meg magát a vétkes. Végig szenvedtük a kitolást, de mindnyájan természetesnek tartottuk, hogy senki sem jelentkezik, és aki tudná, sem árulná el a tettest. A megoldás többesélyes lehetett, előfordulhatott, hogy az én hangomat hallotta, hiszen sok embernek elmondtam, hogy miket csinál ez az őrült zászlós, és a nagyobb hűség kedvéért utánoztam is az -
120
ordítozásait. Ő azonban nem rám gyanakodott, hanem a „Kovács leventékre”, a Hangya Szövetkezet üzletvezetőjének fiaira. Ahogy ismertem őket, róluk is elképzelhető. A zászlós egész nyáron Tolnanémedin tartózkodott, és ha csak tehette, érzékeltette a hatalmát. Légiriadók alkalmával az utcákon járkált, ellenőrizte, hogy a lakosság betartja-e a légoltalmi szabályokat. Tilos volt pl. az utcán járkálni, kocsival különösen, hiszen nagyobb mérete miatt az esetleg a repülőről is felismerhető. Amikor repülők szálltak el felettünk, igyekeztek az emberek ezeket a szabályokat betartani, a mezőről hazatérő fogatok is megállva egy fa alá húzódtak. Érthető azonban, hogy amikor nem jöttek a repülők, az úton levők igyekeztek haza térni. Ekkor jött el a mi zászlósunk ideje. Ha meglátott jövő-menő embereket, vagy kocsit, üvöltözött, fenyegetődzött, „keresztüllövöm”. A falusi emberek nem tartották egészen normálisnak, talán éppen ezért egy kicsit féltek is tőle. János bátyám a magyar légierők katonájaként a székesfehérvári repülőtéren teljesítette sorköteles katonai szolgálatát, a nyár folyamán 2 hét (vagy 10 nap?) szabadságon otthon lehetett. Gyakran volt légiriadó, amikor nagy magasságban, zárt kötelékben (alakzatban) sok – esetenként 80-100 – repülőgép szállt el felettünk legtöbbször Budapest irányába. A környéket nem bombázták. 1944. szeptember elején rendes időben elkezdődött a tanév a Gyönki Református Gimnáziumban is. A harmadik osztályt kezdtem. A gimnázium épületét lefoglalták hadikórház céljára. Az internátus (kollégium) működött, a tanórákat az evangélikus és a református elemi iskolák különféle tantermeiben tartották, részben a délutáni órákban. Sokszor volt légiriadó, olyankor természetesen megszakították a tanítást, bár közvetlen veszély nem fenyegetett bennünket, azt a környéket nem bombázták. A tanári karból is többen hiányoztak, katonák voltak. Nem mondhatom, hogy túl sokat tanultunk. A harcok már Magyarország területén folytak, a front állandóan, folyamatosan közeledett. Egy kép erősen rögzült bennem: egyik sírdogáló diáktársunkat (két osztállyal feljebb járt, mint én) vigasztalja Ternai néni, mert most értesült arról, hogy szülővárosát és lakóhelyét, Baját elfoglalták az oroszok (hol lehettek a szülei, maradtake, vagy elmenekültek, nem tudom). Október folyamán egyre több, főként alföldi, vagy dél-dunántúli iskolatársunkat vittek haza a szüleik. Értem október 15-én, vasárnap jöttek. Istentisztelet után, amikor vissza mentem az internátusba, ott volt Árendás néni (Árendás András osztálytársam édesanyja) és Steller Jancsi (Kovács nagyapámtól örökölt nevelt gyermek, 12 éves). Gyorsan összecsomagoltuk a holminkat, fel a kocsira, aztán indultunk. Nagyon kellemes, napsütéses, szép őszi idő volt. Keszőhidegkút és Belecska között, a vasúti őrház közelében összetört a kocsi egyik első kereke. Na most mit csináljunk? Tanácstalanok voltunk. Szerencsénkre biciklivel arra jött egy gyönki fiatalember (talán Koch Ádámnak hívták, nem biztos), aki az őrháznál kért egy fejszét, az útszéli akácosból kivágott egy jó karvastagságú 2 m-es husángot és azt ferdén a tengely alá erősítve csúszófának bekötöttük. Az volt a baj, hogy így nem lehetett jól fordulni, kanyarodni a kocsival, ezért a két hátsó nagy kereket előre tettük, az épen maradt elsőt és a csúszórudat meg hátra. Így már járóképes volt a kocsi, bár nagyon komikus látvány volt elől a két nagy kerékkel, hátul meg a kicsivel és a csúszórúddal, elég nagy szögben emelkedett az eleje a vízszinteshez képest. Aztán a szegény lónak is nehezebb volt húzni a csúszó alkalmatosságot. Ha lassan is, de haladtunk.
121
Pincehelyre érve beszóltunk Dozmatiékhoz, átadva fiúk üzenetét, hogy menjenek érte. Már vége lesz a háborúnak –mondták – a rádióba beolvasták Horthy Miklós kormányzó fegyverszüneti felhívását. Ott értesültünk a történelmi eseményről. Ez nem jelenti a háború végét – mondtam – és sajnos igazam lett. Mivel csak lassan tudtunk haladni, úgy döntöttünk, hogy Árendás Andor meg én igyekszünk gyorsan Némedire jutni, és egy másik kocsit küldünk segítségül. Sikerült is egy gyorsan hajtó lovas-kocsira felugranunk, aránylag hamar haza jutottunk. A kocsisunk igari ember volt, a Somogyiék kocsmája előtt állt meg, vettem neki egy pohár italt (talán nagyfröccsöt), megköszöntük a fuvart, ő meg az italt és haza mentünk. Árendásék egy felmentő kocsit küldtek a lemaradt elé, arra átrakodtak és nem későn ők is haza értek. Este már hallottuk a rádióban Vörös János vezérkari főnök parancsát, hogy a honvédség tovább harcol. Másnap a nyilasok átvették a hatalmat, Horthy lemondott. A következő néhány hónap, a „front” időszaka bizony nagyon nehéz volt, a diákélet megszakadt, egy időre „felfüggesztődött”, a mindennapi túlélésért küzdöttünk. Ezekről a hónapokról egy másik fejezetben mesélek. 1945. április végén vagy május elején kaptuk Gyönkről a szóbeli üzenetet, hogy a gimnáziumban folytatódik a tanév. Tolnanémediről öten voltunk gyönki diákok: Kerényi Jenő (a főjegyző idősebbik fia) 7. osztályos, Árendás Andor meg én 3., Tóth Misi és Gárdonyi Sanyi 2. osztályosok. Részben az általános helyzet bizonytalan volta, másrészt az elvégzendő tavaszi munkák miatt úgy határoztunk, hogy nem megyek vissza Gyönkre, legfeljebb évvesztes leszek. Hasonlóan gondolkodott az Árendás és a Gárdonyi család is, Kerényi Jenő és Tóth Misi visszamentek. Aztán néhány hét múlva kaptunk még egy üzenetet: ha a megadott határidőig (arra már nem emlékszem, hogy ez melyik nap volt) visszamegyünk a gimnáziumba, folytathatjuk a tanévet, nem kell évet veszítenünk. Mivel közben a biztonság is növekedett és a sürgősebb munkákat is elvégeztük, úgy döntöttünk, hogy újra diák leszek. Árendás Andorral és Gárdonyi Sanyival együtt vissza mentünk, illetve vittek bennünket. Az internátus nem működött, magánháznál kerestünk szállást, ellátást. Lickertné (három kis gyermekével élt, a férjét „málenkije robotra” elvitték Oroszországba, de „szerencséje” volt, talán egy év után haza jöhetett) vállalta mindhármunk ellátását. A bőrkereskedő Engel házában laktunk a „dupla soron”. Barátom és védencem, Bayer Tibi – édesapja Kalaznón volt jegyző – is Gyönkön volt már akkor, Ternaiéknál lakott, a barátság okán többször megfordultam náluk, néhányszor együtt uzsonnáztunk. Bayer Tibi nagyon rendes, kedves, de kissé muja gyermek volt, olyan, aki vonzotta a gonosz és agresszív hajlamú iskolatársakat. Sajnáltam és már elsős korunkban, az első hónapokban pártfogásomba vettem, jó barátok lettünk. Gyenge tanuló volt, a tanulásban is segítségre szorult. Később édesapját elbocsátották, „B-listázták”, ekkor, 1948-ban Kecskemétre költöztek (ott volt családi házuk), így az utolsó két évet már nem együtt jártuk, nem is tudtam róla, hogy hova került. Érdekes körülmények között találkoztam vele 1960-ban vagy 61-ben. Azokban az években az volt a szokás, hogy az érettségire készülőket az iskolájukban tájékoztattuk az egyetemről, a karokról, tantárgyakról, felvételi és tanulmányi követelményekről. Akkor én tanársegéd voltam a Műszaki Egyetemen, így kaptam feladatul, hogy menjek el Székesfehérvárra a Teleki Blanka Gimnáziumba és tartsam meg a tájékoztatót a Budapesti Műszaki Egyetemről. Miközben a tanári szobában ülve vártam az órakezdésre, belépett Bayer Tibi, hangosan, kedvesen üdvözölt, és amikor láthatta arcomon a csodálkozást, a jelen levő többi tanár előtt hangosan körülbelül a következőket mondta: 122
- Képzeld, tanár lettem, földrajz – kémia szakos, pedig emlékszel még, milyen tök hülye voltam én a matematikához. Bevallom, meglepődtem az őszinte vallomáson, de nem mondtam, már hogyne emlékeznék. A gimnázium épületét – mint már említettem – hadikórháznak használták, és még nem volt visszaalakítva iskolává, ezért az internátus szobáit rendezték be osztálytermekké, oda jártunk. Bizony, elég zilált viszonyok voltak. Nem sokat gyarapodott a tudományunk. A magyarral, latinnal, földrajzzal sosem volt gondom, a tanáraink – Ternai Jenő, Kálmánchey Endre, dr. Lengyel Jenő – is megvoltak, a matematikát azonban egy éppen ott tartózkodó menekült tanár próbálta belénk tölteni, az én esetemben nem sok sikerrel. A következő évben sokat szenvedtem, amíg az alapokat megértettem, megtanultam, ezek ismeretében aztán később már jól ment. Tanáraink közül amerikai hadifogságban volt Domokos Géza, orosz fogságban Kaspari János és (talán) Ijjász Henrik. Az ostrom alatt Budapesten meghalt igazgatóhelyettesünk, dr. Hamvas (Holstein) Gyula. Gyönkön orosz parancsnokság működött, nem volt dolgunk velük. Az élet több területén új helyzet volt, igyekeztünk alkalmazkodni hozzá. Testnevelő tanárunk nem volt, ezért egyik alkalommal Gombos Zolit (Pincehelyi gyerek volt. egy osztállyal felettem járt) bízták meg, hogy a két osztálynak együtt (így sem voltunk sokan) tartson órát. Az utcán futottunk, gimnasztikáztunk. Köztünk volt a negyedikes Bács Laci is, akinek az apja járásbírósági elnök volt Gyönkön, elegáns, jól ápolt úri fiú volt. Valami lényegtelen dologért Gombos maga elé szólította és egy nagy pofont adott neki „most egyenlőség van, tudod?” megjegyzés kíséretében. A háború alatt sok ember elvadult, sok szörnyűséget megszoktunk, amelyekhez képest ez az eset semmiségnek számít, nekem azonban akkor sok volt, „sokkolt”, azért emlékszem rá ma is. Pünkösd kétnapos ünnep volt, elhatároztuk, hogy haza megyünk Némedire. Közlekedési lehetőség persze nem volt, „nem baj, gyalog megyünk” – határoztuk el. Tanítás és ebéd után összegyűltünk, némediek öten, de jöttek velünk pincehelyiek és talán belecskaiak is, és Kerényi Jenő vezérletével elindultunk. Minden kellemetlenség vagy baj nélkül haladtunk, már alkonyat után értünk haza és nagyon elfáradtunk, 23 km-t gyalogoltunk. Otthon az volt a nagy meglepetés, hogy János már otthon volt, néhány hónapos, Magyarországon elszenvedett hadifogság, majd az új hadseregben való rövid szolgálat után leszerelt. Az ünnep különös esemény nélkül telt el, eléggé lehangolódottan mentem vissza Gyönkre. Július közepéig tartott a tanév, a harmadikos bizonyítványom keltezése: 1945. július 14. Politikai és gazdasági tekintetben egyaránt nehéz évek következtek. Gyorsuló infláció, hiánygazdálkodás (1946. második negyedében pénzért már szinte semmit sem lehetett venni, gyakorlatilag cserekereskedelem folyt, pl az internátusba az élelmezési ellátmányt természetben kellett bevinni). 1945-46 telén a szénhiány miatt hosszú szünetünk volt, február elejéig tartott a karácsonyi vakáció, nagyon örültünk neki. A tanév folyamán volt még egy hét „rühes szabadság” is. Addig teljesen ismeretlen volt számomra a rühesség, akkor talán az egész ország megismerte. Kórokozói, a rüh-atkák a kéz- és lábujjak közti bőr alá fészkelték be magukat, és kis viszketős hólyagokat okoztak. Alapos tisztálkodás és kéntartalmú kenőcs volt a hatásos ellenszerük. Mivel gyógyszerhiány volt, Ternai igazgató úr a kémia szertár kén-készletéből adott a gyógyszerésznek kenőcs-készítéshez.
123
Gyönktől mintegy 5-6 km-re Miszla irányában volt Bikád-puszta (talán 800 –1000 holdas gazdaság lehetett), a földreform alkalmával néhány-száz holdat, közte erdőt is meghagytak az eredeti tulajdonosának, Dr. Martin-nak, mert üldözött zsidó volt. A tulajdonos azonban tudta, hogy nem sokáig marad az övé, ezért felajánlotta a gimnáziumnak, hogy egy meghatározott területről termeltesse ki a fát, azt ő ingyen odaadja. Így mi, a „hadra fogható” diákság 1945 őszén, októberben néhány napot, a következő tavasszal pedig egy hetet dolgoztunk fakitermelési munkán. Ősszel ugyanazon a héten az evangélikus templomban tartott evangélizációt Káldy Zoltán pécsi lelkész a tékozló fiú története alapján. Többen is voltunk, akik a munkából haza érve siettünk a templomba. Az evangélizáció „sláger-éneke” az „Ott a messze földön árván, hontalan...” volt. 1946-ban volt a konfirmációm a gyönki templomban, a lelkész, Krähling Dániel az 1.Tim 4,12 igeverssel adta a konfirmációs áldást: „Senki meg ne vessen ifjú korod miatt, hanem légy példája a hívőknek beszédben, magaviseletben, szeretetben, hitben, tisztaságban.” (A konfirmációs csoportképért Szameth fényképész egy pohár zsírt kért, a pénznek már nem volt értéke.) Új ruhát nem kaphattam (ennek több oka is volt), de élelmiszerért sikerült cserélni egy zakót és egy hosszú nadrágot (pantallót), amelyeket aztán Bacsányi Pali a méretemre igazított. 50 év múlva, 1996-ban a templom felszentelése 100. évfordulójának ünnepén emlékeztünk a konfirmációnkra. Az egykori konfirmandusok nevében én köszöntöttem a gyülekezetet: Ünneplő gyülekezet, kedves testvérek! A délelőtti beszélgetések során mi, 50 évvel ezelőtt konfirmáltak beszámoltunk életünk fontosabb eseményeiről. Micsoda 50 év! Konfirmációnk 1946-ban egy évvel volt a háború vége után. Lerombolt, kirabolt ország, halottak, elhurcoltak, kitelepítettek, gyászoló családok, idegen megszállás, elnyomás. De akkor is, abban az elesett, nyomorúságos állapotunkban is hangzott az evangélium, szólt az Úr! Többen emlékszünk még Káldy Zoltánnak (nem a püspöknek, hanem a még fiatal pécsi lelkésznek) 1945 őszén ebben a templomban a tékozló fiú történetéről tartott evangélizációs sorozatára. Aztán néhány évvel később Túróczy Zoltán püspök úr evangélizációjára. A mi konfirmációnk sokunk számára – mint annyi más ünnepi alkalom is – főként hagyományos vallásos cselekedet, kedves ünnep volt, szüleink, szeretteink itt voltak a templomban; meghatott bennünket az alkalom nagyszerűsége, de a konfirmandus fogadalom igazi jelentőségét és súlyát – azt gondolom – igazából nem éreztük. Aztán sokan elkerültünk Gyönkről az ország különböző részeibe, vagy az ország határain túlra, attól függően, hogy kit hogyan kapott el és milyen messzire lódított a történelem forgószele. A mi generációnk tagjai között sokan vagyunk olyanok, akik, ha visszatekintünk azokra az évekre, általában megállunk egy-egy evangélizációnál vagy konferenciánál, amelyen nagyon valóságossá vált addigi életünk sok-sok hiábavalósága, és nagyon naggyá az Isten szeretete és üdvözítő kegyelme. Én magam is, konfirmációnk után négy évvel, áldott emlékű lelkészünk, Krähling Dániel biztatására jutottam el egy gyenesdiási konferenciára, ott hallottam meg az Úr hívását, és kaptam -–hitem szerint egész életre szóló – küldetést.
124
50 év után most visszatértünk ide, az akkori fogadalom helyére. Örömök és bánatok, remények és csalódások után ismét együtt van az akkori csapat egy része. Az emlékezés és a találkozás öröme mellett ez az alkalom számadásra is kötelez bennünket. Én csak a magam nevében beszélhetek, de remélem, hogy sokunk gondolatát fejezhetem ki. Nem Istennek van szüksége arra, hogy mi most itt újra fogadalmat tegyünk, hanem nekem és nektek testvéreim, hogy a bűnbánat és bűnbocsánat szentségére, amelyet ennél az oltárnál kaptunk először, most visszaemlékezzünk. Nekünk van szükségünk arra, hogy a konfirmandusi fogadalomra, amelyet akkor talán csak illendőségből mondtunk, most a megtapasztalt isteni kegyelem bizonyosságával mondjunk áment. Én most előttetek csak arról tudok bizonyságot tenni, hogy az életem során milyen csodálatosan hordozott az Úr. Mi már abban az életkorban vagyunk, amikor az ember azt érzi, hogy ereje napról-napra fogy, az egészségünk is kopik. Mégsem kell attól félnünk, hogy életünk a folyamatos leépülésen át a megsemmisülésbe tart. Részesei lehetünk annak a bizonyosságnak, hogy Jézus Krisztus érdeméért hazafelé, az örök hazába megyünk. Ezért a bizonyosságért, amelyre 50 évvel ezelőtt ezen a helyen kaptunk indíttatást, legyen áldott ez a templom és legyenek áldottak, akik itt szolgáltak és szolgálnak. Abban a tanévben (1945-46) már negyedikes voltam, már kinőttem a „szecska-korból”, már nem mi voltunk a kitolások céltáblái, mégis nehezen viseltem a felsőbbévesek hatalmaskodásait a kisebbek felett, ezért azt kértem édesanyámtól, hogy a következő tanévtől ne az internátusban, hanem magánháznál lakhassam, „kintlakó” legyek. Így tehát 1946. szeptemberétől két tanéven át (5. és 6. osztály) a „Zsuzsa néninél”, Szegletes Györgynénél laktam és kosztoltam. Zsuzsa néni 60 év körüli elvált asszony volt (talán a férje már nem is élt akkor), a két háború között néhány évet Amerikában dolgoztak. Egy régi, öreg háza volt az internátus utcájában mintegy 300 méterrel messzebb, de jól ellátott bennünket. Hárman laktunk ott diákok, én ötödikes voltam és két negyedikes, Tóth Misi és Bozsó Laci. Tóth Misi Némediről, közeli rokon, apja unokatestvérem volt. Egy évig voltunk közös koszton, a következő tanévet már nem Gyönkön, hanem a Szekszárd melletti Palánki Mezőgazdasági Szakközépiskolában végezte, ott is érettségizett, utána az Állatorvosi Főiskolán szerzett diplomát, majd az Alföldre, Békés megyébe került, most Szeghalmon él nyugdíjasként, egy fia és egy lánya (és nem tudom, hány unokája) van. Bozsó Laciék Tiszabőről származtak, ott szegény-parasztok lehettek, és a háború után „telepesként” jöttek a Dunántúlra elmenekült, vagy kitelepített svábok helyére. Kistormáson kaptak egy szép házat, meg földet is, viszonylag rendesen, nem rabló módon gazdálkodtak. Vele is csak egy évig laktam együtt, a következő tanévben már a Bajai Tanítóképző diákja lett, ott érettségizett de nem lett tanító. Nagyon meglepődtem, amikor 1951 őszén a Műszaki Egyetemen találkoztam vele, gépészmérnökhallgató lett, becsülettel el is végezte. A forradalom utáni hetekben találkoztam vele, akkor mondta, hogy egy rokona vagy barátja nyugatra ment és talán sikerül a lakását megszereznie. Nem tudom, hogy ez az igyekezete sikerrel járt-e, azt azonban tudom, hogy a 60-as és 70-es években politikai pályán tevékenykedett. Több helyen volt függetlenített (hivatásszerű) párttitkár (egypárt-rendszer lévén, természetesen a Kádár-féle Magyar Szocialista Munkáspárté), így a Műszaki Egyetemé és a Magyar Rádióé is. Olyan hír is járta, hogy gépipari miniszterként is szóba került, ebből azonban nem lett semmi. A rendszerváltás után nem találkoztam vele sem és a nevével se, nem tudom, mi lett vele.
125
Zsuzsa néninél jól éreztem magamat, sokkal nyugodtabb életet éltem, mint az internátusban, jobban is tudtam tanulni. Nyugati, amerikai hadifogságból hazatért Domokos Géza tanár úr és 5 - 6 osztályban ő volt az osztályfőnökünk. Matematikafizika szakos tanár volt, nagyon jól tanított, sikerült ledolgoznunk a háborús évek hiányait, és nagyon jó eredményeket ért el az osztály összekovácsolása, közösségé alakítása területén is. A szegényebb falusi gyerekek továbbtanulásának segítésére szervezték a népi kollégiumokat, így Gyönkön a volt Nagyvendéglő épületében a Dózsa György Népi Kollégiumot. Általában rendes, szorgalmas gyerekeket gyűjtöttek össze, akik közül azonban legtöbben egy-két évvel idősebbek voltak, mint az az osztály, amelyikbe be tudtak csatlakozni. Az elemi iskolában egyikük sem tanult pl. latint, de a többi tantárgyból is kevesebbet tanultak, mint mi a gimnáziumban. Így aztán volt mit pótolniuk, ha egyenesbe akartak kerülni, ha az életkoruknak megfelelő osztályba akartak járni. Domokos Géza osztályfőnökünk szervezte a népi kollégisták felzárkóztatását. Délutánonként órarendi beosztás szerint pótló órákat és korrepetálásokat tartottak a kollégiumban a gimnázium jobb tanulói, természetesen fizetés nélkül, segítő szándékkal. Én latin órákat tartottam, a nyelvtan alapjait, declinatiokat, conjugatiokat és egyszerűbb szövegfordításokat gyakoroltattam a gyerekekkel. Reál-tagozatos lévén, akkor már nem tanultam latint, de nem is felejtettem el, tanítani tudtam. Azokban a háborús években, a sok szenvedés és nyomorúság látása és átélése közben tompult az emberek beleérző, átérző képessége (empátiája). Gondolom, értelmünk védekezési reflexe hatott így bennünk, hiszen az átlagember képtelen lett volna a sok szörnyűség súlyát vállára venni és hordani. Annyi szenvedéssel, halállal, kegyetlenkedéssel találkoztunk, hogy bizonyos tekintetben mi magunk is immunizálódtunk, közömbössé váltunk. Olyan sokan kényszerültek elhagyni otthonukat – menekültek, kitelepítettek, áttelepültek, zsidók, svábok, magyarok, bukovinai csángók – hogy valójában csak akkor éreztük ezeknek a kényszerített helyváltoztatásoknak a rettenetes voltát, ha közeli családot, barátot érintett. Talán ezen a tavaszon történt, hogy az egyik belecskai osztálytársunkat Füredi (Faith) Ádámot a családjával együtt vonatra rakták és Németország amerikai megszállási övezetébe szállították. Hetekig (talán hónapokig?) semmit nem tudtunk róla, míg egyszer nagyon elkeseredett levelet írt az osztályunknak, nem értette, miért tették ezt velük, hiszen ők magyarok és ott, Németországban is magyarok maradnak. Szívszorító volt olvasni. Én is írtam neki vigasztaló, bátorító levelet (amennyi tőlem tellett), nem tudom, megkapta-e, további levélváltás nem volt. Hasonló körülmények között került ki Németországba (talán ugyanekkor) egy másik belecskai fiú, Kárpáti (Kehl) Péter, aki egy osztállyal felettem járt, evangélikus és kitűnő rendű tanuló volt. Volt osztálytársaitól hallottam, hogy most is a magyarosított Kárpáti nevet használja1. 1947. szeptemberében Bayer Tibi lett a lakótársam Zsuzsa néninél. Szülei azzal a céllal is adták mellém, hogy a tanulásban segítsek neki, ezért némi zsebpénzt is kaptam tőlük. Tibi elég tűrhetően haladt, nem bukott meg, mégsem tudom egyértelműen jó emlékként visszaidézni a közös munkánkat, mert sokszor ideges és türelmetlen voltam, nyakon is
2005-ös érettségi találkozónkat az egy évvel előttünk végzett osztállyal együtt tartottuk. Kárpáti Péter is eljött Németországból, tőle tudtam meg Füredi Ádám címét és telefonszámát. Floridában él, most is Füredi Ádám néven, orvos. Telefonon felhívtam, beszéltem vele. 1
126
vertem Tibit. Nagyon szégyellem akkori viselkedésemet, később, felnőtt korunkban bocsánatot is kértem Tibitől, ő nem neheztelt rám a diákkori viselkedésemért. Domokos Géza bácsi színjátszó csoportjában is részt vettem. A téli szünet előtt készültünk egy egész estét betöltő műsorral. Utólag visszagondolva úgy látom, hogy a műsor összeállítása jobb is lehetett volna. Voltak benne szavalatok (Reményik: Kegyelem, Reviczky: Imakönyvem), Karinthy: A bűvös szék (a miniszter szerepét játszottam), villámtréfák, bohózatok, és végül Móricz Zs.: Légy jó mindhalálig (utolsó 20 perc), én játszottam az igazgató szerepét. Domokos Géza bácsinak az volt az elve, hogy így mindenki találhat magának kedvére való részt a műsorban. Lehet, hogy igaza volt. Kb. 10 napos turnén vettünk részt: Nagydorog, Tengelic, Kölesd, Medina, Iregszemcse, Felsőnyék, Dég, Mezőszilas, Igar. Az volt a cél, hogy terjesszük a gimnázium (jó)hírét és az előadások bevételeivel járuljunk hozzá a jobb diákok évvégi jutalmazásának anyagi alapjához. Mindez felajánlás volt a centennáriumi év (1848 – 1948) méltó megünnepléséhez. Akkor, januárban még nem sejtettük, hogy fél éven belül nagy fordulat következik iskolánk és az egész magyar közoktatás életében. A karácsonyi szünet előtt Pellion, aki osztályunkban a magyar irodalmat tanította és az önképző körnek is vezető tanára volt, elrendelte, hogy a szünetben mindenki köteles megírni és januárban beadni egy önképzőköri dolgozatot. Nyelvőrködő, a nyelvrontás ellen szót emelő dolgozatot írtam. A rádióból hallott, a párturalom és a szovjet elnyomás fokozódását bizonyító hírek azonban nem csak nyelvvédelemre, hanem nemzetvédelemre is ösztönöztek, néhány mondat erejéig ezt a területet is érintettem. Emlékezetből idézem az egyik gondolatot (tartalmilag és a kritikus kifejezések tekintetében pontos az idézet). „Láttuk, milyen tragédiához vezetett a közelmúltban, hogy Németországgal szoros szövetségben végig harcoltuk és elveszítettük a második világháborút. De ne gondolja senki, hogy az a törekvés, amelyik a szlávság szekeréhez akarja láncolni a magyar nép sorsát, talán édesebb gyümölcsöket fog teremni.” A dolgozatot beadtam, nem sokára, talán februárban műsorra is tűzték. Az önképzőköri foglalkozások hetenként (vagy kéthetenként?) egy délután voltak. Az üléseket a kör diákelnöke vezette, jelen volt a felelős tanár, abban az évben Pellion is. Egy-egy alkalommal 2 – 3 dolgozat felolvasása és értékelése, szavalat(ok), zeneszám alkották a műsort. Azon a nevezetes délutánon az én dolgozatom volt az első műsorszám. Felolvastam. Az első bíráló egy nyolcadikos (ha jól emlékszem, Ugray Ákos) volt, aki jegyzőkönyvi dicséretre ajánlotta. A második bíráló a hetedikes pincehelyi Gombos Zoltán volt, ő kifogásolta a politikai tartalmú megjegyzést és másodfokúra minősítette a dolgozatot. Nagy vita kerekedett, azok voltak többségben, akik velem értettek egyet. Akkor még – bár a félelem még és már munkált bennünk – sokan ki merték mondani a véleményüket, a „szájzár” a következő hónapokban alakult ki. A vita annyira elhúzódott, hogy a többi műsorszámra aznap már nem jutott idő. Pellion is felszólalt, azzal zárta le a vitát, hogy a jó dolgozatot kár volt a politikai résszel megterhelni, minősítésként a jegyzőkönyvi dicséretet túlzásnak tartja, de az első fokot megérdemlem. Akkor – függetlenül az értékeléstől – nem bántam meg, hogy ilyen dolgozatot írtam, még örültem is, hogy nyíltan megvallhattam nézeteimet és erre másnak is alkalma nyílt. Persze, voltak más véleményűek is, akik munícióként raktározták el az általam mondottakat és várták az alkalmas helyzetet, amikor visszalőhetnek velük. Nem lett belőle sok hátrányom. Egyszer Pellion fasisztának nevezett, de amikor felháborodva visszautasítottam és megkérdeztem, hogy milyen alapon mondta ezt, nem válaszolt, csak sejtelmesen mosolygott. 127
1948 tavaszán országos mozgalom indult az 1848-as forradalom centennáriumának méltó megünneplésére. Az osztályban azt a feladatot kaptuk, hogy kutassuk és az osztály előtt ismertessük a forradalom vezetőinek munkásságát. Én a Kossuth-csapatnak voltam a vezetője, próbáltunk foglalkozni a Kossuth – Széchenyi ellentéttel is, azonosulva a mi hősünkkel, szinte ellenfelünknek éreztük a Széchenyi-csapatot. Lelkesen készültünk az ünneplésre, lehetőséget éreztünk benne nemzeti öntudatunk erősítésére, de már nagyon érezhető volt a kommunisták nyomulása, 48 eszméit is kisajátítani akaró törekvése. Én akkor még nagyon reménykedtem, hogy a demokratikus erők győznek, és a nyugati hatalmak sem engedik meg, hogy a Szovjetunió bekebelezze Közép-Európát. Tévedtem, akkor még nem tudtuk, miben állapodtak meg, hogyan jelölték ki a hatalmi érdekszférákat Jaltában. 1948. március 15-ét, a százéves évfordulót Gyönkön emelkedett szellemű, lelkesítő ünnepként éltem meg. Istentisztelet a református templomban, ünnepi gyűlés a községháza előtti téren, délután a diákok sportbemutatója a vásártéren, este ünnepi műsort adott a gimnázium ifjúsága az iparos kör „színháztermében”, a műsor rendezője Domokos Géza tanár úr, osztályfőnökünk volt. Jelenetek, énekkari számok, szavalatok a magyar történelem nevezetes eseményeiről, majd részletesebben március 15. és a szabadságharc idejéből. A márciusi ifjakról szóló jelenetekben (Pilvax – Nemzeti Múzeum – Táncsics kiszabadítása) én Klauzál Gábort személyesítettem meg. Nánási Géza bácsi, nyugdíjas református kántortanító, aki zeneszerzéssel is foglalkozott, nyolcszólamú énekkari művet írt (vagy nyolcszólamúvá alakított?), a „Jövel, Szentlélek Úristen...” ének dallamával indult. Én is énekeltem valamelyik tenor szólamban, ezért hézagosan még emlékszem a szövegre: Jövel Szentlélek – mondják a hívők, Mi ezt kiáltjuk: Március, jövel! A csüggedőt tedd elszánttá megint, Az alvó lelket ébreszd újra fel! Tűzoszlopunk, vezess bennünket újra, ......................... Erős fényednél ismerjük meg egymást, Érezzük át, hogy testvérek vagyunk. Akkor talán nem is fogalmazódott meg bennem pontosan, de most visszagondolva a jeles napra, azt gondolom, úgy érezhettem, hogy nagyon fontos események részese voltam. Tavasszal, Húsvét előtt mumpsz-járvány tört ki az iskolában, amelynek egy enyhe lefolyású, csak néhány napos hiányzást okozó formáját kaptam meg, azzal sikerült megúsznom a betegség első felvonását. Egy jó héttel a gyógyulás után azonban újra megbetegedtem. A gyönki orvos, Kelemen doktor kezelt, majd néhány nap után azt mondta, hogy kórházba kell mennem. A helyi autófuvarozó, Marosi kocsijával (Opel Olympia) a szekszárdi kórházba vittek. A korábbi mumpsz szövődményeként jöttek a különböző gyulladások, torok-, izületi, agyvelőgyulladás. Egy kétágyas szobában édesanyám végig mellettem volt, segített a gondozásban, ápolásban. Nem voltunk biztosítottak, mindent fizetnünk kellett. Kb. 10 napot töltöttem a szekszárdi kórházban, majd kéthetes lábadozás otthon. Összes iskolai hiányzásom meghaladta az egy hónapot (igazoltan mulasztott órák száma 161 volt), de a tanulmányi elmaradást sikerült pótolnom. Betegségem ideje alatt tanulták be és adta elő a gimnázium ifjúsága Kacsóh Pongrác: János vitéz című dalművét nagy sikerrel. Énekes szerepet ugyan nem játszhattam volna 128
benne, de technikai feladatokban számított rám a rendező, Domokos Géza tanár úr. János vitéz szerepét Palcsó Sándor, a későbbi operaénekes, Iluskáét Keresztes Márta énekelte, mindketten nyolcadikosok voltak. Iskolánk abban a tanévben kapta meg a Kollégium rangot, és lett hivatalosan a Gyönki Református Kollégium Gimnáziuma. A Kollégium intézménye lett még a református általános iskola felső tagozata és az internátus. Nem sokáig tartott ez a rangos állapot mert a tanév vége felé szavazta meg a parlament az iskolák államosítására vonatkozó törvényt. Nagyon sajnáltam, hogy a következő tanévet már nem a patinás Alma Materben, hanem állami gimnáziumban kell folytatnunk. Az iskolai évzáró ünnepély néhány mozzanatában már előrevetítődött a jövő. A kitűnő tanulmányi eredményemért hagyományosan „járó” jutalomkönyvet megkaptam, de méltánytalannak éreztem, hogy a sok egyéb munkánkért nem kaptunk elismerést. Egy évvel korábban még kiadták pl. a „legjobb magyar stiliszta”, „legjobb matematikus”, „legjobb sportoló” és más hasonló díjakat. Úgy gondoltam, hogy valamelyik kategóriában szóba kerülhettem volna, de ilyeneket már nem adtak, helyette a politikai jellegű munkában nyüzsgőket jutalmazták. A változást – nemcsak az egyéni mellőzöttség miatt – elkeserítőnek éreztem. A nyár folyamán megtörtént az iskolák államosítása, így a 7. osztályt 1948. szeptemberében a Gyönki Állami Általános Gimnáziumban kezdtem. Ismét Kálmáchey Endre tanár úr lett az osztályfőnökünk, mert Domokos Géza Vácra ment, az államosított Piarista Gimnázium tanára lett. Az igazgató ebben a tanévben még Ternai Jenő tanár úr maradt. Úgy látszott, az volt a politikai döntés, hogy az átmenet minél kevesebb részletet érintsen, nem változott a tanterv, kötelező tárgy maradt (még egy évig) a hittan. Otthoni gazdaságunkra nehezedő terhek egyre növekedtek, a kommunistáknak a tehetősebb parasztokat megfojtani akaró politikája egyre határozottabban érvényesült. Ezért úgy döntöttünk, hogy Zsuzsa nénitől szeretettel búcsút veszünk, nem nála fogok lakni, hanem a kollégiumban (akkor már így nevezték az internátust), mert az sokkal kevesebbe került. Nagydiákként abban a szobában lettem szobafőnök (szobaparancsnok), ahol 6 évvel korábban, elsős kisdiákként is laktam. Bayer Tibi édesapja az utóbbi két évben Miszlán volt főjegyző, de a nyár folyamán elbocsátották, „B-listázták”. Elköltöztek Kecskemétre, ott volt családi házuk, és Tibi az utolsó két évet a volt kecskeméti református kollégiumban járta, ott is érettségizett. A baloldali politikai nyomás főként a kollégiumban, de a gimnáziumban is érezhetően erősödött. A társadalmi formák fejlődéséről, amelynek legfelsőbb foka természetesen a kommunizmus, alapfokú előadásokat, szemináriumokat tartottak. A régi református kollégiumi hagyományoknak megfelelően az iskola diákságának képviselőjét, a seniort minden évben a tanév utolsó heteiben a diákok a következő tanévre titkos szavazással a hetedikesek közül választották. Előző évben Gárdonyi Sándor volt a senior (nagyon jó nyelvérzéke volt, bár a matematika érettségijétől nagyon félt, egyetemi tanár lett Debrecenben). Ebben a tanévben már nem működött ez a diákönkormányzati vagy képviseleti forma. A nyolcadikos Gombos Zoltán lett a megalakított új politikai szervezeti forma, a Diákszövetség titkára. Nyáron részt vett valamilyen vezetőképző táboron, így aztán ő lett a diákság vezetője. Az ősz folyamán a kommunisták egyre fokozódó politikai harcot folytattak a „klerikális reakció”, személy szerint Mindszenty József hercegprímás ellen, Karácsonykor le is 129
tartóztatták. Októberben vagy novemberben a Diákszövetség Mindszenty politikája elleni tiltakozó gyűlést rendezett. Nem láttam, de biztos vagyok benne, hogy azokban a hónapokban meghonosított rendszer szerint Gombos előre megkapta a gyűlés forgatókönyvét, a felolvasandó „spontán beszédet” és a tiltakozó határozatot. A gyűlés nyílt szavazással elfogadta a gimnázium ifjúságának Mindszenty reakciós politizálása elleni tiltakozását kifejező nyilatkozatot. Befejezésül Gombos felolvasta annak a 4-5 fős küldöttségnek a névsorát, akik a tiltakozást elviszik és átadják a helyi katolikus lelkésznek. A felolvasottak közül egy diák nem volt jelen, helyette engem jelölt ki küldöttségi taggá. Villámcsapásként ért, de nem mertem megtagadni a részvételt. A küldöttség vezetője Kondor János nyolcadikos diák volt (Sáregresről szegényparaszt családból származott, érettségi után katonatiszt, a forradalom után leszerelték, más felsőfokú végzettsége nem volt). A pap fogadott bennünket, meghallgatta Kondort, majd a saját álláspontját a következők szerint foglalta össze. A Mindszenty-ügy teljesen politikai ügy, ő pedig politikával nem foglalkozik, így ezzel sem kíván foglalkozni, a tiltakozást sem veszi át. Mondhatom, nagyon tetszett nekem, amint röviden, határozottan elküldött bennünket, csak azt sajnáltam, hogy mit gondolhat rólam, a küldöttség egyik (bár szótlan) tagjáról. Ebben a tanévben változott az osztályozás rendszere. Eddigi jegyek: jeles (1), jó (2), elégséges (3), elégtelen (4); az új rendszer szerint: kitűnő (7), jeles (6), jó (5), közepes (4), elégséges (3), gyenge (2), elégtelen (1). Félévkor minden tárgyból „kitűnőm” volt, az évvégi bizonyítványban a kitűnők mellett testnevelésből jelest kaptam. Az iparban elterjesztett és erőltetett munkaversenyt az iskolákba is igyekeztek bevezetni, az eredményeket százalékos teljesítményként kimutatni. A tiszta kitűnő eredményem 200 %-os teljesítménynek számított, ennél többet nem lehetett elérni. Az erőltetett és az ipari munkaversenyt irreálisan utánozó versenykiírás azt jutalmazta, aki „egyre jobb” eredményt ért el, vagyis az év végére a félévihez képest javított. Mivel én ezt nem tudtam megtenni, lemaradtam a versenyben, a nálam rosszabb tanulók megelőztek. Őszintén mondom, nem izgatott, marhaságnak tartottam az egészet, a tanulmányi versenynek ezt a torz formáját, most is csak az akkori helyzet groteszk voltának jellemzésére írtam le. Hagyományosan a hetedik osztály szervezte és készítette elő a nyolcadikosok ballagását, ebben a tanévben rajtunk volt a sor. A ballagás-napi műsor még nagyjából követte a hagyományokat, de templomi része már nem volt, nem a mi munkánkon múlott, hogy szürkébb lett. Az udvaron volt az ünnepség, a még „maradó” kisebb diákok nevében én búcsúztattam a ballagókat. Senior-választás nem volt. 1949. szeptemberben ismét negyedikes lettem, a mi évfolyamunkat nem hagyták meg a kifutás elvét alkalmazva nyolcadikosnak, már harmadszor lettem negyedikes. Tovább erősödött a politikai nyomás, Ternai Jenőt leváltották, Pellion Ervin lett az igazgató. Számomra a korábbi tanévnyitó vagy tanévzáró ünnepélyek fennkölt, ünnepi hangulatukkal mindig különleges alkalmaknak számítottak. Talán úgy érezhettem, hogy azok az ünnepélyek a mi diákéletünknek egy-egy szakaszát megnyitó vagy lezáró jelentős mérföldkövei. Ez azonban egészen más, szinte bohózatba hajló produkció volt. Az ünnepély előtt tudtuk meg, hogy osztályfőnökünk az előző évek politikai bosszúakcióiban kissé megsérült idegállapotú festőművész rajztanár, Ijjász Henrik lesz. Ő nagyon büszke volt a megbízatásra, mi furcsának éreztük, éppen egy rajztanár, az érettségi évében? Az ünnepély az iskola udvarán volt, a tornaterem előtt egy hosszú asztalnál a közönséggel szemben ült az „elnökség” (akkor kezdték divatba hozni ezt az ünnepség-rendezési formát), 8 – 10 fő, az igazgató és mindenki, akinek a faluban 130
valamilyen „komoly funkciója” volt, mint pl. a járási és a falusi párttitkár, a nőszövetségnek és más társadalmi-politikai szervezetnek a képviselői. Nagyon fontosnak érezhették magukat, hogy olyan körben, amihez semmi közük nem volt, díszpintyként feszíthettek. Néhányan közülük „alkoholos befolyásoltság” állapotában voltak, mert (amint hallottuk) éppen az újjáépített kölesdi Sió-híd avatásáról érkeztek, ahol kissé felöntöttek a garatra. Az emelvénnyel szemben néhány sor szék a tanárok és az idősebb résztvevők számára, a diákok ezek mögött álltak. Én voltam a gimnázium zászlótartója, az emelvény mellett, a közönséggel szemben álltam, mellettem állt Orosz Pista, mert ő szavalt az ünnepélyen. A tanévnyitó ünnepi beszédet az igazgató mondta, sok politikai frázissal, kötelességszerűen többször dicsőítve „népünk nagy vezérét, Rákosi elvtársat” és „a világ dolgozóinak nagy vezérét, népünk nagy barátját, Sztálin elvtársat”. E nevek említésekor a hallgatóságnak tapsolni kellett, az asztalnál ülők felálltak, úgy tapsoltak. Nekem a zászlót kellett fognom, nem volt szabad a kezem, igazoltan nem tapsoltam. Egyik ilyen „lelkes” tapsolás közben a falu párttitkára borízű hangon elüvöltötte magát: – A tanárok miért nem állnak fel? A tanárok is – kelletlenül – kénytelenek voltak állva tapsolni. Orosz Pista rángatni kezdte a zakómat: – Nézd, a Pintér tanár úr hogyan tapsol. Odapillantottam, alig tudtam magamba fojtani a nevetést. Pintér tanár úr széles mozdulatokkal, jobb kezét egészen vállmagasságig emelve tapsolt. Szerintem szándékosan tette nevetséges bohóckodássá azt a groteszk jelenetet. Nagyon nagy erőfeszítésembe került, hogy nevetés nélkül meg tudjam állni. Ezzel még nem ért véget a kabaré. A tanári kar részéről Ijjász tanár úr emelkedett szólásra. Magvas mondandójára már nem emlékszem, csak arra, hogy a sluszpoénként kötelező Rákosiéltetést az úttörő pajtások kifejezését használva imígyen fejezte be: – Éljen a mi szeretett vezérünk, Rákosi pajtás! Ő, szegény szellemességnek szánta, de a hatás megdöbbentő volt, néhány másodperces dermedt csend után kitört a kötelező taps, és ez oldotta a feszültséget. Ijjász tanár úr még azt is szerette volna, ha az ő osztálya, csak a negyedik osztály elénekli kedvenc nótáját, az „Amott legel, amott legel hat pejcsikó magában...” kezdetű népdalt. Erre azonban már nem került sor. Ezek után az igazgató is beláthatta, hogy Ijjászból nem lenne jó osztályfőnök, ezért Pintér Sándor tanár úr, aki osztályunkban már hatodik éve tanította a német nyelvet, lett az osztályfőnökünk. Nem mondhatom, hogy csendes, nyugodt tanévünk volt. Az október 6-i megemlékezésen én mondtam az ünnepi beszédet, de bele kellett szőni az aktuálpolitikát is, néhány mondattal el kellett ítélnem az „összeesküvő Rajk-bandát”, pedig jól tudtuk, hogy nem volt semmilyen összeesküvés, hatalmi harc és cirkusz az egész. Ezen az őszön hirdették meg az első kényszerkölcsönt, a „tervkölcsönt”. Nagy propagandával népszerűsítették és állami nyomással (esetenként tettlegességgel is) kényszerítették a lakosságot a kölcsönjegyzésre. Az volt az előirányzat, hogy mindenki jegyezzen legalább egyhavi fizetésének megfelelő értékű kötvényt, azaz mondjon le az állam javára egyhavi fizetéséről, amelyet aztán majd – úgy ígérték – 15-20 év múlva visszafizetnek. A parasztokkal azért is nehezebben ment a kölcsönjegyeztetés, mert elég szegényen éltek, nem volt fix havi fizetésük, ezért nem volt egyszerűen megállapítható az egyhavi jövedelmük. Az volt a szempont, hogy minél többet ki kell verni belőlük. Gyönkön a nagyobb diákokat is bevonták a kölcsönjegyzési agitációba. Egyik októberi 131
délutánon a szomszéd faluba, Varsádra kellett mennünk és előzetes beosztás szerint házról-házra járva kölcsönjegyzésre buzdítani az embereket. Én egy helybeli ember és egy „véresszájú” harmadikos diáktársam (Varga Lajos) társaságában jártam a kijelölt házakat (Varsádon átutazva még ma is felismerek néhány házat, ahol jártunk). A helybeli ember jámbor lélek volt, amikor beléptünk, így szólt a háziakhoz: – A diák elvtársak a kölcsönjegyzésről akarnak valamit mondani. Én ugyan nem akartam, nem is mondtam semmit, arra gondoltam, hogy talán éppen most hasonló módon puhítják édesanyámat és Jánost is. Varga Lajos nagyon igyekezett, keménykedett a varsádi parasztokkal, fenyegetőzött, megnyugtató volt azonban számomra, hogy nem sok eredményt értünk el. Kollégiumi (internátusi) bentlakóként kezdtem a tanévet, október végén azonban összevonták az állami kollégiumot (internátust) és a népi kollégiumot (ezt gyakorlatilag megszüntették, a fiúkat átköltöztették az internátusba), ezért csökkent a kollégiumi helyek száma. Mivel a Bonyhádi Gimnázium kollégiumában volt szabad hely, a „felesleges” kollégistákat átküldték Bonyhádra, engem meg – úgy mondták – mivel vagyoni helyzetünk miatt nem szorulok rá az állam ilyen mértékű támogatására, kitettek a kollégiumból. Osztályunkból talán 6-8 fiút küldtek el Bonyhádra, ezt egyértelműen Pellion bosszújának tartottuk, aki független szellemű magatartásunk miatt nem szerette a mi osztályunkat, kapóra jött neki ez az alkalom arra, hogy robbantsa a társaságot. Én meg autóbusszal bejáró lettem, megvettük a Gyönk és Tolnanémedi közötti útra szóló havi diákjegyet (nem emlékszem, mennyibe került), és utazgattam, eleinte még érdekesnek is találtam. Talán egy hét telt el, amikor az igazgató hívatott és közölte, hogy kollégiumi tagságomat visszaállították, ezért nekem is Bonyhádra kell mennem. Vegyes érzésekkel fogadtam a határozatot, egyrészt könnyebbséget jelentett anyagilag és fizikailag is, másrészt azonban tartottam attól, hogy fél évvel az érettségi előtt hogyan tudok beleilleszkedni és helytállni az új helyzetben. Féltem visszautasítani az ajánlatot, esetleges megtorlástól is tartottam, ezért édesanyámmal megbeszélve úgy döntöttünk, hogy elmegyek Bonyhádra. Vonattal mentem (vittem a szükséges holmiimat), barátságosan fogadtak. A korábban érkezett osztálytársaim bizony elég elkeseredettek voltak, más szokások, más stílus, más tanterv és követelményrendszer, nagyon szerettek volna Gyönkre visszamenni. A bonyhádi igazgató sem volt maradéktalanul boldog, hiszen egy csomó gondot jelentettünk mi, áttelepítettek (pl. a bonyhádiak angol nyelvet tanultak, mi németet, Bonyhádon nem volt reál-tagozat). Néhány nap múlva hívatott az irodájába, és elpanaszolta nehézségeit, nem is tud minket hivatalosan átvenni, mert Pellion nem záradékolta a bizonyítványainkat. Közben telefonon felhívta a megyei főigazgatóságot Szekszárdon, ecsetelte a nehézségeket. Felhívta Pelliont is, mondta, hogy minket, negyedikeseket vissza kellene vennie Gyönkre. Pellion utánam is érdeklődött, és amikor az igazgató úr mondta, hogy éppen ott vagyok az irodában, kérte, hogy adja át nekem a telefont. Nagyon barátságosan közölte velem a hírt: – Jóska, gyere vissza Gyönkre, az illetékes bizottság megszüntette kollégiumi tag ságodat, Bonyhádon sem maradhatnál kollégista. Az igazat megvallva, örültem a hírnek, szívesen mentem vissza újra bejáró diáknak. Az ottmaradók meg irigykedtek, és nagyon kértek, próbáljak közbenjárni a visszatérésük érdekében. Nem tudom, ki mit intézett, de egy újabb hét múlva a negyedikes osztálytársaim visszajöttek, újra kiegészült az osztály. A bejáró diák-létnek voltak előnyei is: minden nap otthon aludtam, találkozhattam édesanyámmal, és ez abban a minden tekintetben bizonytalan helyzetben mégis csak megnyugtató volt. Az utazás mozgalmasságát is élveztem (legalábbis az elején). A napi 132
tanulnivalók nagyobb részével az autóbusz indulásáig (du. 4 óra körül volt) elkészültem, ha még maradt valami, azt este otthon végeztem el. Az autóbusz reggel is, este is Pincehelyről elment Ozorára és vissza (kb. 15 km.), így a menetidő mintegy 30-35 perccel meghosszabbodott. Ebédre édesanyám csomagolt ennivalót, pl. egy db rántott csirkehúst vagy más hideg ételt (friss disznóhúst nem lehetett kapni), este meleg vacsorával várt. Kétségtelen, hogy sok időt vitt el és fáradságot okozott ez a naponkénti utazás, de mindezért bizonyos mértékig kárpótolt az a körülmény, hogy a családban élhettem. A téli hideg idő beálltával fokozódtak a nehézségek. Előfordult, hogy hideg reggelen nem tudták elindítani az autóbusz motorját, kimaradt a járat, mi meg otthon maradtunk. Egyik havas januári napon is így jártunk. A következő reggel is hiába vártuk a községháza előtti megállóban, nem jött a busz, haza mentünk. Ilyen esetekre azt kértem a buszvezetőtől, ha késve jön, a falu végén hosszan dudáljon és a házunk előtt megállva vegyen fel. Úgy 9 óra körül lehetett, amikor hallottam az autóbusz dudálását, felugrottam és kirohantam az utcára, de már csak a busz hátulját láttam, nem állt meg. Akkor gyorsan úgy határoztam, – mint néhány nap múlva kiderült, nagyon rossz döntés volt – hogy megpróbálom a délelőtti vonatot elérni, és azzal megyek. A temető melletti dűlőúton a frissen esett 15-20 centis hóban ahogy csak bírtam, törtettem az állomás felé. A vonattal egyszerre érkeztem, éppen hogy fel tudtam lépni az egyik kocsira, és a zárt előtérben levő ülésre ültem le. Nagyon fáradt, izzadt voltam. Szerencse, hogy nem jött a kalauz, mert jegyet váltani már nem volt időm. Keszőhidegkút – Gyönk állomásról a helyi autóbuszjárattal mentem Gyönkre. Talán két órán tudtam részt venni, mégis úgy éreztem, jó hogy elmentem, megtudtam, mennyire haladtak és demonstráltam, hogy nem akarok lógni. Néhány nap múlva délután elkezdett fájni a fejem, az autóbuszon hazafelé nagyon rosszul éreztem magam, a szemöldököm mögött nagyon erős szúró fájdalmat éreztem. Másnapra sem lettem jobban, nem is tudtam felkelni. Elhívtuk a helyi orvost, dr. Matyasovszky Andort, (a felesége némedi leány volt, az ország keletibb részéről a háború keverte őket Némedire és ott maradtak) megvizsgált és megállapította, hogy homloküreg-gyulladásom van. Néhány napig penicillin injekciókat kaptam (Penicillin Palik Retard), ez akkor még új gyógyszernek számított. Betegség és lábadozás, ez is mintegy kéthetes hiányzást okozott. Kósa Zoltán igazgató úrék felajánlották, hogy a tanév végéig fizetik a magánháznál lakásom költségeit, így amikor visszamentem Gyönkre, a már korábban szóba került lehetőséget választva Simon Gyuszinak és Fábián Gábornak lettem a lakótársa. A „központban” egy tetőtéri szobában laktunk, és Bölcsföldi Istvánné Kati-néninél kosztoltunk. Bölcsföldiék a gimnáziummal szomszédos épületben levő Takarékpénztárnak voltak „mindenesei” (altiszt, takarító, gondnok), de ha jól emlékszem, akkor már a járási pártbizottság költözött oda. Bölcsföldiék az épületben laktak, de a diákjaik számára ott már nem volt szoba. A gimnázium bővítése során a 80-as években ezt az épületet lebontották vagy átépítették és a gimnáziumhoz csatolták. Kati-néni jól főzött, a lakásunk is jó volt, jól éreztem magam, lakótársaimra sem volt panaszom, a tanulás feltételei jók voltak. Mindezt Kósáék rendszeres anyagi támogatása tette lehetővé, nagy hálát éreztem irántuk, de a támogatás konkrét visszafizetésére nem került sor, ilyen irányú célzásaimat mindig kedvesen visszautasították, majd ha rá lesznek szorulva, elfogadják – mondták. Az osztály félévi tanulmányi eredményei – különösen matematikából – nem voltak nagyon jók, néhányan bukásra álltak. A hivatalos politika akkor már minden lehető módon igyekezett hangsúlyozni és a társadalom tudatába bele sulykolni, hogy a munkásosztály a forradalmi átalakulás és a társadalom vezető ereje. A gimnáziumnak pl. jelentenie kellett a munkáscsaládokból jött diákok tanulmányi eredményeit. A mi 133
osztályunkban mindössze két „munkásdiák” volt és az egyik, tehát 50 %-uk megbukott matematikából. A Szekszárdról jött instruktor kifogásolta a rossz statisztikai eredményt, kérdezte, hogy a jobb tanulók miért nem segítik jobban a gyengébbeket. Egyik legjobb matematikusunkat ki kellett tennünk a kollégiumból – mondták – ezért ő nem tud itt segíteni. Ha szükség van rá, vegyék vissza – javasolta a felülről jött ember. Kaptam egy jelentkezési lapot, hogy töltsem ki és a tolnanémedi párttitkár támogató javaslatával együtt adjam be. Akkor már a földjeink nagyobb részét édesanyám felajánlotta és ingyen átadta az államnak, már csak 8 holdas „középparaszt” volt, de a „kulák”-múltat nem felejtették el, nem támogatták a visszavételemet. Maradtam tehát a Kati-néni kosztos diákja. Tavasz végén, talán májusban halt meg a gimnázium nyugdíjas igazgatója, dr. Tüske Béla, aki 1945. szeptemberétől nyugállományú volt, de óraadó tanárként még néhány órát (pl. kémiát) tanított. Nagyszabású temetése volt, a református templomban ravatalozták fel és ott volt a gyászistentisztelet. Noha nekem semmilyen diákszövetségi funkcióm nem volt, a temetés szervezői engem kértek fel, hogy a diákság nevében búcsúzzak az igazgató úrtól. A ballagásunk eléggé sablonos volt, nem sok emlék maradt meg róla bennem. Egyik osztálytársunk azt javasolta, hogy ballagjunk el a termelőszövetkezet (TSZCS) irodájához is. Ennek sok értelmét nem láttuk, de ellentmondani nem mertünk, így aztán a gyönki utcán elsétáltunk a Kővágó-udvar elé – ott volt a TSZ-köpont – és az úton állva elkezdtük kiabálni, hogy „éljen a TSZCS”. Belülről senki nem reagált rá, mi meg visszamentünk a gimnáziumba. A ballagás utáni szünetben készültünk az érettségire. A szóbeli tételeket az ország összes gimnáziuma számára egységesen az Oktatási Minisztérium állította össze és hozta nyilvánosságra. Az egyéni tanulás mellett lakótársaimmal, Simon Gyuszival és Fábián Gáborral folyamatosan megbeszéltük a felvetődő kérdéseket, emellett gyakran nagyobb csoportban, öten - hatan is összejöttünk, a homályos kérdéseket igyekeztünk tisztázni. Sorban haladtunk a tételeken, az érettségi idejére egy kivételével mindet át is vettük. Pellion ugyanis bejelentette, hogy a központi tételekhez „József Attila a pártos költő” címmel még egyet hozzátesz. Néhány héttel előbb ugyanis a párt (fedőneve: Magyar Dolgozók Pártja, valóságban kommunista párt) egyik ideológusa a költők számára előadást tartott a pártos költészetről, mint egyedül üdvözítő útról. Pellion azt akarta, hogy mi is tanulmányozzuk azt az előadást és József Attilára alkalmazzuk a mondanivalóját. Mi azt mondtuk, ez az egész komolytalan, Pellion nyalizása és hülyesége, (József Attilához ugyanis – talán származása okán is – nagyon vonzódott) bízva abban, hogy ezt a nem hivatalos tételt úgysem kapjuk, nem is foglalkoztunk vele. A német írásbeli érettségi dolgozat szövegét előre megszereztük. Tanárunk és osztályfőnökünk, a szuper pontos és lelkiismeretes Pintér Sándor tanár úr íróasztala bezárt fiókjában találta meg a nálunk négy évvel előbb érettségizett Károly fia úgy, hogy leszerelte az asztal lapját, a szövegét leírta és visszatette. A tanár úr életében soha nem tudta meg, hogy fia kijátszotta az éberségét, iránta való kíméletből nem árultuk el, mert nagy megrázkódtatást okozott volna neki, ha megtudja. Sztalin egy beszédének részletét kellett magyarról németre fordítani, „Sztalin egy beszédéből” volt a dolgozat címe. Arról elmélkedett a vén szemét, hogy az orosz parasztok milyen jól döntöttek, amikor beléptek a kolhozokba. Én is megkaptam a szöveget, át is gondoltam, hogy hogyan kellene lefordítani, de magamnak nem készítettem írásbeli puskát. Különböző
134
hibatartalmú fordítások készültek, hiszen nem lett volna reális, hogy mindenkié hibátlan, kitűnő legyen. Magyar irodalomból két író közül lehetett választani, az egyik megadott cím: A szegényparasztság ábrázolása Móricz Zsigmond regényeiben (lehet, hogy nem pontosan emlékszem, de a tartalmat fedi), én ezt dolgoztam ki, a másik címre nem emlékszem. Egyáltalán nem emlékszem, hogy matematikából milyen írásbeli volt, talán nem is írtunk matematika írásbelit? Szóbeli érettségi vizsgánk előtt nem nagyon izgultam, volt bennem egy kis feszültség, de inkább – most visszatekintve sajnálattal mondom – kissé elbizakodott voltam. Matematikából a határozott integrál volt a tételem. Az elméleti levezetés mellett egy példa is volt, amelynek elvi megoldását leírtam, de a képletekbe behelyettesítő numerikus számítást már nem végeztem el. Feleléskor azután mondtam, hogy a számítás mechanikus, szolgai részét nem írtam le. Vizsgáztató tanárunk, Molnár Sándorné meg is jegyezte: „Azért azt is leírhatta volna.” Igaza volt. Fizikából a fény hullámtermészetének igazolását kaptam, úgy emlékszem, nem volt gondom a felelettel. A történelem tételre már nem emlékszem, csak arra, hogy egészen jól összefoglaltam a témát. Amire talán legkevésbé számítottam, magyar irodalomból nagyon gyászosan szerepeltem. Azt hittem, elsüllyedek, amikor Pellion bejelentette tételem címét: József Attila, a pártos költő”. Én akkor Ady-rajongó voltam, József Attila nem ragadott meg különösebben, de megtanultam, ami róla a tananyagban volt, talán valamivel többet is. Pellion által betoldott tételt azonban nem vettük komolyan, nem is foglalkoztunk vele. Máig sem értem, miért éppen én kaptam ezt, talán azt gondolta Pellion, hogy én amilyen szorgalmas vagyok, biztosan megtanulom ezt is, és szépen felelek belőle, a másik (remélem, csak elméleti) lehetőség, hogy ki akart tolni velem. Összehordtam én mindent, amit emlékezetem mélyebb rétegeiből elő tudtam ásni, pl. találkozását Thomas Mannal, de amit tanárom hallani szeretett volna, hogy politikai fejlődésében a döntő momentum „Rákosi elvtárssal” való találkozása volt (valószínű, hogy ezt csak utólag találták ki és állították róla), nem hallhatták tőlem, kénytelen volt ő megmondani. Nagyon szégyelltem magam a formán aluli szereplésem miatt. A vizsgáztató bizottság azonban nagyon kíméletes volt velem, valószínű, hogy előéletem miatt magyar nyelvből és irodalomból kitűnőt kaptam, történelemből pedig – amelyből az érettségin jobban szerepeltem – jelest. A többi tárgy érettségi eredménye is kitűnő volt, így egyetlen jeles osztályzattal az érettségi bizonyítványom kitűnő rendű lett. Az érettségi bankettünkre nem nagyon emlékszem, nem sokáig mulattam, hamar haza mentem, csak másnap értesültem róla, hogy távollétemben megválasztottak az érettségi találkozók szervezését előkészítő felelőssé. Mind a mai napig hűségesen teljesítettem ezt a megbízatást. Másnap elbúcsúztam Gyönktől, és édesanyámmal együtt autóbusszal utaztunk haza Némedire. Útközben történt egy kellemetlen esemény. Akkor modernnek számító Chausson (MÁVAUT) autóbusszal mentünk, amelynek az ablakai fémkeret nélküli erős, vastag üveglapok voltak. Bejáró koromban láttam, hogy a vezető kívülről rácsimpaszkodva húzta le. Hidegkút és Belecska között valaki szólt, hogy huzat van, húzzam föl az ülésünk melletti ablakot. Felálltam, megfogva az üveglap két fogantyúját, meg akartam emelni, még szinte semmi erőhatást nem fejtettem ki, amikor az ablak borsónyi darabokra törve összerepedezett. Természetesen jegyzőkönyvezték az esetet (bejáró koromból ismerős volt a buszszemélyzet), és néhány hét múlva jött a levél a budapesti MÁVAUT központból, hogy térítsem meg az okozott kárt, fizessek be 135
ötszázegynehány forintot. Megírtam, úgy érzem, nem követtem el szabálytalanságot, a törés oka rezonancia lehetett (micsoda fizikusi öntudat!), kértem, hogy ne kelljen fizetnem. Nem tudom, meghatotta-e őket a tudományos indoklásom, de választ nem kaptam rá, nem kellett fizetnem. Gyönki diákságom teljes nyolc éve alatt határozottan arra készültem, hogy az érettségi után – hacsak a körülmények lehetetlenné nem teszik – tovább tanulok. Korábban sem hatott rám nagy erővel a falusi-paraszti élet romantikája, inkább a nehézségeit és terheit éreztem. Az akkori politikai-gazdasági helyzetben pedig szinte bármi áron is menekülni akartam onnan. Nagy kérdés volt azonban, hogy milyen irányban tanuljak tovább. A humán és a reál tárgyak egyaránt érdekeltek. Irodalomtanár legyek, vagy inkább matematika-fizika szakos, vagy talán mégis mérnök? A társadalmi és politikai helyzetnek az 1948-49-es politikai fordulat utáni rohamos és látványos romlása döntötte el bennem a kérdést. Az irodalom és a történelem „pártos tudomány” lett, a napi politika hazugságait, aljas lépéseit megmagyarázó és kiszolgáló segédtudománnyá züllesztették. Azt gondoltam, mérnökként függetlenebb tudok maradni, kevésbé leszek kiszolgáltatott helyzetben, mintha tanár lennék. Csak halvány fogalmaim voltak arról, hogy mit kell majd tanulnom a műegyetemen, és ha majd végeztem, mi lesz a dolgom. Egy kicsit féltem is, hogy a műszaki egyetemen számító, rideg, kockafejű szakbarbárok közé kerülök. Én is úgy gondolkodtam, mint ma is sokan, hogy vannak humánus, emberséges hivatásúak, mint pl. orvos, tanár, pap, művészek; másik csoportba soroltam a reál területek szakembereit, pl. a mérnököket is. Már régóta tudom, hogy a szakterületeket nem lehet ilyen kategóriákba sorolni, mindegyik területen vannak humánus és antihumánus emberek. A jelentkezési lapon három egyetemet vagy egyetemi kart lehetett megjelölni, én három műegyetemi karra, sorrendben a gépészmérnöki, építőmérnöki és a villamosmérnöki karra adtam be jelentkezésemet. 1950. augusztus 17-én éppen a postán voltam, amikor mondták, hogy ajánlott levelem van. Átvettem és örömmel láttam, hogy az egyetemi felvételemről szóló értesítés érkezett meg. A felsőoktatási intézmények számára előnyomtatott, az aktuális adatokkal kitöltött Értesítés volt. A népi demokráciára és a Pártra való hivatkozás után következtek a tények: Örömmel értesítünk, hogy a megtartott felvételi eredményeként a Műszaki egyetemre, gépészmérnöki karra felvételt nyertél. Azután közölték, hogy havi 325,- Ft ösztöndíjat kapok (akkor ez volt a legmagasabb „rendes” ösztöndíj), és felvettek a XI. Bérc u. 13-15. sz. alatt levő diákszállóba (akkor a munkásszállók mintájára így nevezték az egyetemi kollégiumokat). Nem kell bizonygatnom, hogy nagyon örültem, édesanyám is boldog volt, hogy a kulák besorolásunk ellenére is tovább tanulhatok. Csakis „égi szervezés” lehetett, hogy az egyetemen egyszerűen elfogadták a vagyoni helyzetünk hivatalos igazolását, mely szerint akkor édesanyámnak 8 hold földje volt, tehát középparasztnak minősült, a korábbi helyzet után nem érdeklődtek. A tolnanémedi pártszervezet keze nem ért el az egyetemig, talán nem is tudták felfogni a tényt, hogy én állami támogatással akadálytalanul tovább tanulhatok. Az érettségim után leghamarabb 1956. nyarán jártam Gyönkön a Gimnázium alapításának 150. évfordulója alkalmával rendezett ünnepségen. Megdöbbentő volt az élményem: minden nagyon kicsinek látszott, mintha a gimnázium és az egész falu összement volna. Az ünnepély szép volt, a találkozások is kellemesek (Ternaiék is ott voltak). A gimnázium udvarán volt az ünnepség, a tornaterem bejáratánál a nyitott ajtók 136
elé tettek egy dobogót, arra egy asztalt, mögéje néhány széket, a középsőn ült Pellion Ervin igazgató. Amint haladt az idő, a Nap is előbbre haladt és az épület árnyéka hátrább húzódott, az elnöki asztal „napfényre” került. Az asztalnál ülők – hogy az árnyékban maradhassanak – székeiket hátrább tolták. Egyik ilyen mozdulat után Pellion székének két hátsó lába lecsúszott a dobogóról, ő meg a székkel együtt hátra esve begurult a tornaterembe. Nem történt nagyobb baja, felállt és visszaült a helyére. Nem nevettünk hangosan, de sokunkban bujkált némi káröröm. Az ünnepély utáni ebédnél – Ternaiékkal egy asztalnál ülve – mondta Simon Gyuszi: - Az esetet látva az jutott eszembe, hogy Isten letaszítja azokat, akik az őket meg nem illető helyre kapaszkodtak fel. Tanáraim Gyönkön Most, több mint 60 év távolából is szeretettel és hálával gondolok vissza néhány kiváló tanáromra, akik a Gyönki Református Gimnáziumban értelmünket nyitogatták, lelkünket jó érzékkel és szeretettel művelték. Abban a korai tizenéves életkorban, kisgimnazistaként kezdtem rácsodálkozni a bennünket körülvevő világra, és abban a fogékony lelki állapotban nagyon sokat számított a tanárok hatása, hiszen a diák egyegy tantárgyat, esetleg egy egész szakterületet a tanárán keresztül megszerethet, de meg is utálhat. A régi, 60 évvel ezelőtti földrajzórák szellemét máig érzem. Kálmánchey tanár úrnál a földrajz nemcsak geográfia volt, mert a tájak, városok megelevenedtek, történelem kapcsolódott hozzájuk, életre keltek az elmúlt századok, a hazát és hitet védelmező hősök. Ma is úgy járom a Csonka Haza és a történelmi Magyarország tájait, hogy a régi nagyok: királyok , fejedelmek, írók, költők, hitvallók, prédikátorok nyomait figyelem. A természetrajz (bológia) órák a teremtett világ nagyszerűségére való rácsodálkozás alkalmai voltak. Kisdiákként bizonyára nem értettük, legfeljebb éreztük, hogy semmi nem öncélú, nem véletlen, és a csodálatos rend mögött az Alkotót kell látnunk. Már nagyobb diákként a fizika tanulása hozta a világ további csodálatos felfedezését. A tapasztalt jelenségek egyértelmű törvényekbe foglalhatók, számíthatók. Nincs véletlen, legfeljebb számunkra ismeretlenek az összefüggések. Csodálatos rend! És ez sem lehet véletlen. Matematika: a tiszta tudomány, a hibátlan rendszer, semmi mellébeszélés. Mindig szerettem és fontosnak éreztem a magyar irodalom megismerését. A nemzet szellemét, lelkének rezdüléseit írói és költői fejezik ki a leghitelesebben. Szellemi értékeinket megismerni és megbecsülni minden értelmiségi pályára készülő magyar fiatalnak kötelessége. Egyik érettségi találkozónkon, amikor az osztályteremben ki-ki elmondta élete fontosabb eseményeit, gondolatait, azt mondta Simon Gyuszi barátunk: – Nekünk óriási szerencsénk, hogy volt néhány kiváló tanárunk. Én is ugyanezt gondolom. Tudom, hogy nem én és nem ezzel az írással állítok örök emléket ezeknek a tanárainknak, most mégis összefoglalom néhány gondolatomat, emlékemet, amelyeket így visszatekintve is fontosnak érzek. Első osztályfőnököm 1942. őszén Kálmánchey Endre földrajz – természetrajz (biológia) szakos tanár úr volt (osztályfőnökünk volt még a 3. és 7. osztályos tanévünkben). Az előző tanévben kezdte tanári pályáját, egy évet tanított az 1941-ben visszacsatolt Délvidéken az Óbecsei Gimnáziumban (ezért kapta a diákoktól nagyon 137
méltatlanul a „csetnik” gúnynevet). Egyetemi tanulmányait Debrecenben végezte, nagyon becsületes, egyenes jellemű, hívő református és öntudatos magyar ember volt. Az első osztály földrajz tananyaga a történelmi Magyarország geográfiai, politikai, gazdasági, kulturális földrajza volt. Szigorúan megkövetelte a tananyag ismeretét. Első évben internátusi felügyelő tanárként fiatal feleségével együtt (aki a megbetegedett diákokat ápolta) az internátusban laktak, később a Kővágó-házban béreltek lakást. Gyönkön született öt gyermekük, egy kislányuk meg is halt, ott van eltemetve. Hosszabb-rövidebb időre többször behívták katonai szolgálatra, ezért már a második osztályban nem ő volt az osztályfőnök. Az iskola államosítása után néhány tanévet még Gyönkön töltött, de a materialista – evolucionista biológia tanítása lelkiismereti konfliktust okozott neki. Már az érettségim (1950) utáni években hallottam róla, hogy a számára vállalhatatlan anyagrészeknél megjegyezte: „a tananyagban ez szerepel, de én nem ezt vallom”. Talán 1952-ben Debrecenbe költöztek, ahol a Kollégium Nagykönyvtárában kapott állást. Janikánk 1981. augusztustól néhány hónapig Debrecenben katonáskodott, így Debrecenben járva néhányszor meglátogattam őket Nyár utcai lakásukban is. Egyik alkalommal politizálásunk közben azt mondta: „Nem szeretem ezt a ripacs Reagant (az akkori amerikai elnök korábban színész volt), de nagyon igaza volt, amikor azt mondta, hogy a kommunizmus az emberiség természetellenes állapota”. Érettségi találkozóinkra – néha feleségével, Laura-nénivel együtt – el szokott jönni Gyönkre. 1990-ben, a negyvenéves találkozónkon is ott volt, Bandi bácsi nagyon örült, hogy az országgyűlési választásokon a nemzeti oldal (MDF) fölényes győzelmet aratott („jól gondolkodik a mi népünk”), akkor még nem sejthettük, hogy négy év múlva vissza-szavazzák a régi elvtársakat. Ezt azonban már nem érte meg, 1993. március 2-án 78 éves korában elhunyt, március 16-án volt a temetése Debrecenben. Idézek a temetésen elmondott beszédemből. „... Néhány hét múlva nyolc éve lesz, hogy egyik látogatásom alkalmával – akkor még kedves felesége, Laura néni is élt – azt mondta Bandi bátyám: Jóskám, ha meghalok, a tanítványaim nevében te búcsúztassál. Azóta végrendeletként hordom magamban ezt a fájdalmas megbízatást, azóta készülök rá és azóta félek ezektől a percektől. ...Bandi bácsi földrajz óráinak szellemét máig érzem. Nemcsak földrajz, geográfia volt, mert a tájak, városok megelevenedtek. Történelem kapcsolódott hozzájuk, életre keltek az elmúlt századok, a hazát és hitet védelmező hősök és a harcok egyszerű közkatonái. Óh de nagy szükségünk volt erre a megtartó erőre a következő, gyökereket pusztító, emberséget, hitet próbáló évtizedekben. Ezeknek a földrajz óráknak nagy szerepe van abban, hogy én ma is úgy járom a Csonka Haza és a történelmi Magyarország tájait, hogy a régi nagyok, királyok, fejedelmek, írók, költők, hitvallók, prédikátorok nyomait figyelem. A természetrajz volt a másik tantárgya. Ezek az órák a teremtett világ nagyszerűségére való rácsodálkozás alkalmai voltak. Kisdiákként bizonyára nem értettük, legfeljebb éreztük, hogy semmi nem öncélú, nem véletlen, és a csodálatos rend mögött az Alkotót kell látnunk. Későbbi évfolyamok tanulóitól hallottam, hogy az ötvenes évek elején, amikor a biológia ideológiai tartalmat is kapott, az ilyen részeknél Bandi bácsi megjegyezte: „a könyvben ez így van, de én nem ezt vallom”. A temetői búcsúbeszédeket, vagy a leírt nekrológokat azzal szokták befejezni, hogy emlékét megőrizzük. Ezek az ígéretek a legtöbb esetben 138
őszinték, mert hát emberileg a legjobb szándékkal is mi mást tehetnénk. De mennyit ér ez az ígéret? Még az ilyen kiváló tanárok, nagyszerű emberek esetében is, mint Kálmánchey Endre volt, meddig tart az ismerősök, a barátok, a tanítványok, a családtagok emlékezete, hiszen rövidebb – hosszabb idő után mi, emlékezők mindnyájan elmegyünk ugyanezen az úton. És milyen jó, hogy a mi reménységünk tovább mutat. Karácsony körül Budapestről telefonon felhívtam Bandi bácsit. Tudtam, hogy előzőleg kórházban volt, hogyléte felől érdeklődtem. Beszélgettünk, közben volt egy feledhetetlen mondata: „Már nagyon vágyakozom abba az örök hazámba.” Ez a mondat adja nekem azt a bizonyosságot, hogy tekintetünknek, gyászunknak, fájdalmunknak nem szabad ehhez az urnához tapadni. Bandi bácsi élete számomra élő prédikáció volt, és ez a mondat az ámen. Aki így tud előre tekinteni, az meg is érkezik az örök hazába. Hitem szerint Bandi bácsi megérkezett. Nem azért, mert jó ember volt, mert életét, kincseit másoknak osztogatta, hanem azért, mert meg tudta ragadni Istennek a Krisztus áldozatáért felkínált kegyelmét. Ezzel a bizonyossággal búcsúzunk kedves tanárunktól. Nekünk pedig, akik még járhatjuk földi életünk útját, szóljon a zsoltáríró a 90. zsoltár 12. versével: Uram, „Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!” Ternai Jenő tanár úr tartotta a legtöbb órát osztályunknak az első három évben, ő volt a magyar és a latin nyelv tanára. Inkább kistermetű, szikár ember, nagyon jó tanár, pontos, egyenes jellemű, sokat dolgozó és sokat követelő volt. Felesége, Ilma néni matematika – fizika szakos. Négy gyermekük, három lányuk és egy fiuk volt Dr. Tüske Béla igazgató nyugdíjba menetele után, 1945. őszétől ő lett a gimnázium igazgatója. Azokról a küzdelmekről, csatákról, amelyeket neki a különböző rendű és rangú helyi és felsőbb hatalmasságokkal a nagyon nehéz gazdasági körülmények között vívnia kellett, csak kevés és pontatlan részlet jutott a fülünkbe, ezek a diákok „feje fölött” zajlottak. Csak bizonyos időbeli távolságból vissza gondolva, az akkori viszonyokat higgadtabban és alaposabban értékelve érezhetjük annak a tehernek a nagyságát, amelyet ő, a becsületes, egyenes jellemű ember hordani kényszerült. 1948. tavaszán a centennáriumi előkészületek és ünnepségek még normális, hazafias szellemben folytak, de már érezhető volt az erősödő politikai nyomás, amely aztán felerősödött és nyáron az iskolák államosításához vezetett. Az államosítás utáni első tanévben még nem váltották le az igazgatókat, így Ternai igazgató úr is a helyén maradhatott. Az eddigieknél is nehezebb év következett. Egy emlékem az államosítás első évéből, az 1948-49-es tanévből, akkor 7. osztályosok voltunk, még a régi, nyolcosztályos gimnáziumi besorolás szerint. Kezdték ellepni az országot a különböző baloldali politikai plakátok. A gimnáziumban kihirdették, hogy az iskola területén plakátot kitenni csak igazgatói engedéllyel szabad. Egyik reggel az iskolába érve láttam, hogy az osztálytermünk ajtaja előtt a folyosón csoportosulnak az osztálytársak. – Mi baj van? – Amíg az a vörös szemét ott van, nem megyünk be – mondták. Kiderült, hogy Pellion utasítására Orosz Pista tette ki az ajtóval szemben, a két ablak közé a Szakszervezeti Szövetség kongresszusát népszerűsítő, nagy vörös virágcsokrot tartalmazó A1-es méretű plakátot. Becsengettek, be kellett mennünk, de megállapodtunk, hogy a szünetben lemegyünk az igazgató úrhoz. Benedek Jóskával 139
ketten mentünk le az igazgatói irodába, jelentettük Ternai igazgató úrnak, hogy Pellion tanár úr egy vörös plakátot tetetett ki az osztályunkba, kérdeztük, hogy az igazgató úr engedélyével történt-e. Mi ugyan nem tiltakozunk eleve a plakát ellen, de azt gondoljuk, jobb lenne, ha nem a mi osztályunkban, hanem a folyosón lenne. – Jól van fiaim, értem, intézkedem, elmehettek – majd a titkárnőhöz fordulva – kéretem Pellion tanár urat. A következő szünetben Pellion utasítására Orosz Pista levette a plakátot. Ekkor mi győztünk, de Pellion nem felejtette el, haragudott ránk és amikor csak tehette, igyekezett törleszteni. Adódott is rá alkalma, minket, diákokat csak itt-ott szurkált, kellemetlenkedett, Ternaiékat azonban kitúrta. 1949. szeptemberétől Pellion lett az igazgató. Ternaiék Dombóvárra költöztek, Jenő bácsi a tanítóképzőben, Ilma néni a gimnáziumban tanított. Halálukig Dombóváron éltek (Jókai u. 13.), a dombóvári temetőben vannak eltemetve. Előbb Ilma-néni halt meg, 1994. október 22-én, ott voltam a temetésén, evangélikus lelkész temette, akkor tudtam meg, hogy evangélikus volt. Jenő bácsitól 1998. május 26-i keltezéssel kaptam a következő levelet: Kedves Jóskám! A meghívó levelet megkaptam, Patkó J. telefonált, segítségét is felajánlotta. De kaptam még meghívást Gutermuthéktól is június 27-re. Külön köszönöm előző, nagyon szívvel írt soraidat, amelyre válaszolni őszinte szándékom ellenére már nem futotta erőmből. Tudod jól, az ember csak tervezhet. Dombóváron, a kórházban írok. Április óta romlik az egészségem, május közepén be is feküdtem, mert elestem és szédültem. Szekszárdon is vizsgáltak, végül is megállapították, hogy bal combnyak-törés van és holnap (szerda 27-e) visznek Szekszárdra és ott vagy Pécsett operálnak. Így csak gondolatban lehetek ott a találkozón és igaz szeretettel kívánok mindenkinek egészséget, minél több jót és szépet, békés, nyugodt életet. Kézcsókom küldve szeretettel ölellek A 48-éves érettségi találkozónk napján, 1998. június 6-án volt a temetése, néhányan – lerövidítve a találkozó programját – elmentünk Dombóvárra. Bölcsföldi László velencei református lelkész, volt osztálytársunk temette. Ezzel kapcsolatosan is van egy történetem. Jenő bácsi halála utáni napon felhívott egyik lánya, közölte a halál hírét és mondta, szeretnék, ha valamelyik volt diákja – aki lelkész lett – temetné. Megígértem, hogy keresek valakit. Bölcsföldi Lacira gondoltam, akiről tudtam, hogy valamelyik, Velencei tó melletti község lelkésze. Találomra felhívtam a Gárdonyi Református Gyülekezet lelkészét és Bölcsföldi Laci után érdeklődtem, tőle tudtam meg, hogy Laci Velencén lelkész. Megköszöntem a tájékoztatást és elnézését kértem a zavarásért. Így válaszolt: – Nagyon szívesen tettem, nem zavart, egyébként az a fontos, hogy megbuktak a kommunisták! Néhány héttel voltunk a jobboldali (FIDESZ) győzelmet hozó parlamenti választások után. 140
A szigorú, kemény, sokszor rideg igazgatónkkal, dr. Tüske Bélával ellentétben aranyszívű ember volt dr. Hamvas Gyula igazgatóhelyettes. Tüske csak kivételesen indokolt esetben engedte meg, hogy egy hétvégén Gyönkről eltávozva haza mehessünk, amikor azonban Hamvas gyakorolta az igazgatói jogokat, megrohantuk az igazgatói irodát és a legkülönbözőbb ürügyekkel kértünk hazautazási engedélyt. Ha valamelyik diák felbosszantotta, azt szokta mondani: „Az ördögök szánkáztassanak meg az én hepe-hupás utcámon”. Ordass Lajos evangélikus püspöknek is tanára volt 1912-től a dél-bácskai, újverbászi gimnáziumban. Szeretettel emlékezett rá, az „Önéletrajzi írások” című könyvében így ír róla: „...kölönös szeretettel emlékszem vissza volt osztályfőnökömre: dr. Holstein Gyulára. Valamiképpen ő adott szárnyat gimnáziumi kezdésemnek. Magyart és latint tanított. Az első magyar dolgozatot ezen a címen kellett megírni: „Iskolánk”. ...Aztán megkaptam ezt a nagyratartott dolgozatot. Tele piros aláhúzással. Mindmegannyi hiba! De ... a dolgozat végén nagy piros betűkkel ki volt írva: „Kitűnő!”... Színmagyar vidéken ezt a dolgozatot sok nyelv- és íráshibájával nagyon szigorúan kellett volna osztályozni. Itt a nemzetiségi tanulókkal teli iskolában más mértéket kellett alkalmazni. És dr. Holstein Gyula értett ennek a mértéknek az alkalmazásához.” Helytörténeti kutatásokat is végzett, elsőosztályos korunkban a karácsonyi szünetre feladatul adta, hogy a falujáról, annak múltjáról, szokásairól mindenki írja le, amit tud. Én a – szerintem nem sokat érő – szájhagyomány-béli történeteket egy Tolna megyéről szóló könyvből egészítettem ki. Később rájöttem, hogy nem ilyen forrásból származó adatokra lehetett ő kíváncsi, de Hamvas tanár úr ezt nem mondta. Az oroszok közeledtével feleségével együtt Budapestre mentek (gondolom, ott élhettek családtagjai), az ostrom alatt, 1944-45 telén meghalt, hogy milyen körülmények között, nem tudtuk meg, nem térhetett vissza Gyönkre. 1944. szeptemberben érkezett, Erdélyből menekült egy magyar-szakos tanár, Pellion Ervin. Petrozsényből származott, már a román-érában járt iskolába. Katolikus pap volt, de kilépett az egyházból és megnősült. Így érkezett Gyönkre a feleségével meg (legfeljebb) egy bőrönddel. Az internátusban egyik felügyelő tanári szobában laktak. Amikor az oroszok közeledtek, és az internátus bezárt, a négy gyermekes Ternaiék befogadták őket, hozzájuk költöztek és ott maradtak júniusig, vagy júliusig, akkor igényeltek egy sváb házat és abba költöztek. Gondolom, Ternaiék kenyerén éltek, hiszen vagyonuk vagy jövedelmük nem volt. Pellion rendetlen és gyenge jellemű ember volt. Tanárnak is gyenge, lusta. Két évben ő tartotta osztályunkban a „Magyar nyelv és irodalom” órákat. Magyarázni, előadni nem szeretett, ezért nagyon sok házi dolgozatot íratott és sok verset kellett megtanulnunk, amelyeket aztán rapszódikusan kért számon. A tanár lustaságából az a hasznunk származott, hogy sok verset megtanultunk. Pellionék nyilván érezték, hogy a Ternaiéktól kapott támogatásért hálával tartoznának. Mi úgy láttuk, hogy ehhez nem volt elég szilárd erkölcsi tartásuk. Mintha nem tudták volna megbocsátani Ternaiéknak, hogy a szükségükben a hónuk alá nyúltak, gyámolították őket. A tanári karban egyedül Pellion volt párttag (Szoc. Dem. Majd MDP), áskálódott az 1945. szeptembertől igazgató Ternai Jenő ellen. Az államosítás után egy évvel, 1949. szeptemberétől Pellion lett az igazgató. Most hallottam a hírt, hogy egyik volt tanárom, Kéri Henrik tegnapelőtt, 2004. február 15-én meghalt. Szentpéteriék útján jutott el hozzánk a halálhír, András fiúk feleségének volt az édesapja. Szentpéteriék közel 30 éve tagjai a mi házi bibliaköri csoportunknak. 141
Kéri (Krähling) Henrik fiatal tanárként az 1946-47-es tanévben került a Gyönki Református Gimnáziumba, a mi osztályunkban magyar nyelv és irodalmat tanított. Igyekvő, rendes tanár volt, én becsültem és szerettem. Különösen emlékezetes számomra az az órája, amelyen Apácai Csere Jánosról beszélt és illusztrációként felolvasta Áprily Lajos: Tavasz a házsongárdi temetőben című versét. A tavasz jött a parttalan időben S megállt a házsongárdi temetőben. Én tört kövön és porladó kereszten Aletta van der Maet nevét kerestem. Én akkor hallottam először, de nagyon megtetszett a vers, azóta is bennem zenél. Úgy emlékszem, valamilyen politikai ok miatt hirtelen távoznia kellett Gyönkről, talán a tanév végéig sem maradhatott. Nagyon sajnáltuk.
142
Mátyás Ernő: Egy öreg diák visszaemlékezései Ősz volt 1950 szeptemberében, mint mindig. A villanydrótokon gyülekeztek a fecskék a gimnázium diákotthonánál és a gimnáziumban pedig gyülekeztünk mi, a XX., század második felének első évének leendő gimnazista fecskéi. A környékről gyülekeztünk, ki hogyan tudott, úgy jött Gyönkre az Alpári Gyula Gimnáziumba. A környék falvaiból paraszt, munkás, kisiparos gyerekek, Eger Jóska Miszlárról biciklivel, jómagam Nagyszékelyből biciklivel. A Pidalkó Gézát, ma dr. Pártos Géza valahonnan Belecskáról hozta a lovaskocsival az édesapja. A szárazdiakat autóbuszjárat hozta vagy a simontornyaiakat, keszőhidegkútiakat, pincehelyieket is kezdetleges Fakarusz vagy a már modernebb Ikarus busz gyűjtötte össze és hozta el. És hozták, hoztuk a csomagjainkat, mert kellett hozni a takarót, lepedőt, kispárnát a leendő diákotthonosoknak. Simontornyáról a Beck Tibi már a bátyjával jött, aki másodikos volt akkor, mikor mi elsősök. Gyülekezett az új had, amelynek nem tudtuk mit szán az élet és ehhez milyen muníciót ad majd a gimnázium. Parasztgyerekek, munkásgyerekek, falun élő kis értelmiségiek voltak a gyökereink. Összegyűltünk a kollégiumban, ha jól emlékszem Molnár tanár úr volt az igazgatónk, annak vezetése alatt kb. hetvenen vagy százan. Azzal kellett kezdeni, hogy itt egy szalmazsák, azt ott, annál a néninél a valahányadik szomszédban van a szalma, a szalmazsákot ki lehet tömni szalmával, azon fogtok aludni. A vaságyak pedig bent vannak a hálószobában. A hálószobában pedig voltunk 810-en, attól függött, hogy mennyi ágy fért el, úgy hogy lehetett még közötte gyalog, élével közlekedni. Utána ki-ki rárakta a maga szalmazsákját, takaróját és kijelölték a napost és megkaptuk az első vacsorát. De Ilonka néni, a gondnok felszólításával együtt, hogyha tudnak a szüleitek, akkor segítsenek be valamiféle élelmiszerrel ide a konyhára. Néztünk, milyen élelmiszerrel? Lehet hozni babot, borsót, de tyúkot és libát vagy disznóhúst is ide a konyhára, mert itt főzzük meg. Mondjátok meg otthon, vagy írjatok egy levelezőlapot. Ebéd után volt egy kis szabadidő (ez már későbbi program a kollégiumban) amikor viszont illett elmenni Káspári tanár úr vezetése mellett a futballpályára és gyakorolni, mert Csermák Józsi, a nagy kalapácsvető volt a példa. Parasztgyerek volt valahol a Dunántúlon és akkorát dobott az olimpián, hogy belecsodálkozott a világ. Mi még kalapácsot sem láttunk. Szóval Dunapentelétől (Strumperger Pityu a barátom) Simontámyáig, Pincehelyen, Keszőhidegkúton, Szárazdon és nem utolsósorban a belső falukon, mint Nagyszékelyen, Miszlán, Belecskén át, összesöprődött itt egy csapat. Ennek a csapatnak a gyökerei kint voltak vidéken, aztán mikor az első estéken Káspéri és Molnár tanár úr megszervezte a személyes bemutatkozást egy-egy kiselőadás formájában. Akkor kiderült, hogy összegyűlt bennünk, az elsős gimnazistákban is a Kárpát medence, a háború zavarta, sújtotta vidéke. Voltak közöttünk a Felvidékről a környékre telepítettek- mint jómagam is. Délvidékről a szerbek elől menekültek, környékbeli akkoriban a háború után üldözöttnek minősülő helyi sváb gyerekek, és az Alföldről vagy Erdélyből itt megkapaszkodó családok sarjai. A tanáraink éppen ilyen vegyes csapatként verődtek össze. Hogy csak néhányat említsek: Pellion Ervin pl. kivetkőzött szervezetes volt. Ő volt a gimnázium akkori igazgatója. Káspári János valahonnan Erdélyből származott. Kenderesi Tibor, ha jól emlékszem, tüzér őrnagy volt. Tóth Kálmánt, a nagy irodalmi nyelvi tudású és érdeklődésű tanárunkat Debrecenből hozta ide a sors. De volt a tanárok között még ha jól emlékszem apáca is, annak ellenére, hogy a gyönki gimnázium akkor már mintegy majdnem 150 éves református gimnázium volt. Azokban az években Alpári Gyuláról nevezték el, keresztelték tovább. 143
Napjainkban Tolnai Lajos Gimnázium lett. Mert sodort a forgószél. A Kárpátmedencében mindig is ide középre sodorta be a környező népeket. Mindig szoktam mondani, most 70 éves koromban, hogy mi nem magyarok vagyunk, hanem magyarba oltott hibridek. Bennünk van az északi szláv vér, lengyel, szlovák eredettel, bennünk csörgedez a török elől menekülő, majd a törökök által ide fogamzott balkáni vér és bennünk van Zrínyi, Hunyadi hadaiból az itt megragadt környező, észak-balkáni éltető erő is. De itt vannak az erdélyiek, és itt vannak az Ausztriából származó osztrákok és a Mária Terézia korában valamikor idetelepített svábok is. Az állatvilágnak van egy törvénye, amely szerint a hibrid mindig ellenállóbb, mint a tiszta vér. Parasztgyerek lévén csak azt említem, hogy a Yorksire, Berksire malacok mindig először pusztultak el sertésvészben, de a vegyes genezisű mangalicafélék azok megmaradtak. Valahogy így volt ez abban az időben is. Összeverődött itt ez a gyönki gimnáziumi csapat, legkülönbözőbb gyökerekből származva és tanulni akart. Hogy miért? Részben a szüleink mondták, részben a szomszédok mondták, részben a rádió is azt mondta, de a tiszteletes úr és a tanítónő is biztatott bennünket a falusi iskolában: menjetek el tanulni, mert most lehet. Rajtuk kívül a Lenin elvtárs mondása is mindenütt ki volt írva az osztályokban: „Tanulni, tanulni, tanulni!" Hogy volt-e akkor politika az iskolában? Volt, de Gyönkön mindig gyönki megfogalmazásban. Itt a tanárok is és mi is komolyan vettük és még életünk végén is komolyan vesszük, hogy össze kell fogni és nem az a döntő, amit „föntről mondanak." Akaratlanul is mi voltunk a „fényes szellők nemzedéke", amely a tanulási alapelvet illetően egyértelműen a népet, azaz minket, „a nép fiait" szolgálta. Amikor a diákotthonban beszámoltunk addigi fiatal életünkről, gyökereinkről, kiderült ez a hibridizáció, már az arcokra nézve is. És kiütköztek az első hónapokban a „tehetségek, a népi, vidéki, paraszti, kis falusi gyerekek vérében csörgedező természetes erők is." És volt valamilyen megvalósított rend. Mi fölnéztünk a tanárainkra. (Mert az időseknek a falu akkori társadalmában különösebb „felső rend" nélkül is rend volt.) A tanáraink pedig talán innen-onnan kergetve a történelemtől élvezték a csillogó, falusi szemeket és valami rend volt. Ezt ma már elfelejtette a világ. A kollégiumtól reggel hármas sorokba, nem nagyon kerülgetve még a sarat sem, énekelve jöttünk a diákotthonból a gimnáziumba. - Hogy mit énekeltünk? Amit ki-ki a falujából hozott. Ez volt a fényes szelek igazi gyökere. Eger Jóskának jó hangja volt, ő szokta bekonferálni, hogy „Szép a rózsám, nincs hibája". Aztán Kiss Laci valahonnan még északabbról került ide, ő beledörmögte „Hideg szél fúj édesanyám", Simontomyáról a Beck testvérektől, a Kiss Miklóstól jött a simontornyai fuvallat, mely szerint „rajta kuruc, rajta." És a falu népe reggelente nézte a felvonuló diákokat és egy kicsit a kultúrába is bele tudtunk szólni magunk szervezte előadásokkal mint a,, Gárdonyi-Bor" színdarabját adták elő Beck Zoliék, Marosi Gyusziék és a felsőbb éveseket már nem is említem- bár ők is diákok voltak- illett tisztelni. A kollégium fiúkollégium volt, de volt néhány simontornyai, nagyszékelyi lány, aki bent ebédelt velünk. Az egyik a Hólik Panni simontornyáról lett a feleségem, és a feleségem még ma is. Mert mi valami olyanféle szellemet tanultunk ebben a gimnáziumban, amely nem tűrte a ma napjainkra már általánossá váló futó „szabad szerelmet". Igaz Farkas Pisti osztálytársunk el-elszokott menni az egyik gyönki fiatalasszony ablaka alá és mint hegedűhöz értő, érző valaki, hegedülni szokott számára, mert szerette. Első szerelme volt. És szövődtek itt az egyéb, munkához kötött „szerelmek" is. Beck Zoli író lett. Kiss Lajos nagyon jó fogorvos, de amellett nagyon jó katonaorvos is lett. És szinte
144
valamennyien az 1950-es évfolyamból elvégeztünk még valami iskolát még a gyönki gimnázium után. Sok mindent nem tudott megadni a nagyvilágból ez az gimnázium, de egyet megadott. Egy alapot, hogy arra lehessen építeni és építettünk is rá valamennyien. Tanulni, fegyelemmel sorba állni, dolgozatra készülni és az idősebbeket, többet tudókat valamilyen formában tisztelni. Ezt tanultuk és megmaradt bennünk, akik még élünk napjainkig. Ezt adta számunkra az 50-es években a nagymultú gyönki gimnázium, ahonnan generációnk szétrajzott a világban, lett belőlünk orvos, állatorvos, mezőgazdász, agrármérnök, építészmérnök és így tovább. Elvittük a hírét életünkkel, tevékenységünkkel ennek a kis földdarabnak, Gyönk környékéről és Magyarországról. Utódaink fiatalabb, újabb generációk, mai fiatalok ugyanezt kellene tennetek. Dolgozni, tanulni, nem szégyellni a munkát, nem szégyellni, hogy ehhez a kis hibrid néphez tartoztok, mert a mi itt tanult hitünk szerint az ember többek között azért születik erre a világra, hogy tegyen valamit és jót.
145
Dr. Zsigmond Endre: Gyönkről indultam - Egy élet két hazában 1957-től élek Angliában, Liverpoolban. A közel 50 év, melyet itt töltöttem, mégsem volt annyira hosszú, hogy feledtette volna a Gyönkön töltött diákéveket. Az idő múlásával egyre szebb lesz az a néhány év, amely életemből Gyönkhöz kapcsolódik. Ez a kis falu a családi emlékeket, a diákbarátságokat és szerelmeket, az izgalmas, nem is akármilyen tudást nyújtó iskolai órákat, a falu környéki kirándulásokat és egyéb programok sokaságát jelenti, melynek emlékét kristálytisztán őrzi szívem, lelkem. 1935. november 17-én Erdélyben, Nyárádszentlászlón születtem a székely nemes lemhényi Zsigmond családban. Szüleimmel 1944 őszén menekültként kerültünk Gyönkre. Iskolában Gyönkön, később édesanyám betegsége, majd halála miatt Hőgyészen jártam és ott fejeztem be az általános iskolát. Gimnáziumi tanulmányaimat Gyönkön folytattam és 1954-ben kitűnő eredménnyel érettségiztem, majd felvettek a Pécsi Orvostudományi Egyetemre. Itt a III. évfolyamot kezdtem 1956-ban, ami gyökeres fordulatot jelentett életemben. Az októberi forradalom pécsi eseményeiben örömmel és tevékenyen vettem részt, melynek következményeként néhány diáktársammal, barátommal 1957. január elején Ausztriába menekültem. Pár héttel később már Angliában, Barnsleyban (Yorkshire) szénbányász inas voltam októberig, amikor folytathattam orvosi tanulmányaimat a Liverpooli Egyetemen. 1962-ben doktoráltam. Kezdetben általános orvosként praktizáltam, majd 1985-ben specializáltam a munkahelyi betegségek területére. Orvos-szakmai csúcspontnak életemben azt tekintem, amikor Liverpool 1500 orvosa megválasztott az Orvosi Kamara elnökének 1995-ben. Politikai érdeklődésem megnyilvánult abban, hogy mint képviselőjelölt indultam az 1992-es választásokon a Konzervatív Párt színeiben. 1966 után (amikor a Liverpool FC futballcsapatát kísértem Magyarországra) néhány évig, mint orvos dolgoztam a Futball Clubban. A pécsi és a liverpooli orvosi egyetem ifjúságával élő a kapcsolatom, többnyire a foci területén. 1993-tól, mint tiszteletbeli konzul ellátom az Észak-Angliai területet és 2003-05-ig a Liverpooli Konzuli Testület (25 konzul) elnöke is voltam. A Magyar Köztársaság Elnöke 1991-ben 1956-os emlékérmet adományozott, majd 1996-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztjével tüntetett ki az angolmagyar kapcsolatok fejlesztéséért. Életutam, jótékonysági és nemzetvédelmi munkám elérhető honlapomon: www.zsigmond.co.uk. A kezdeti feszült, bizonytalan politikai helyzet után 1966-tól gyakran – évente többször is – utazom haza látogatóba, ahová családi, baráti, szakmai, politikai kapcsolatok kötnek. Rendszeresen járok Gyönkre is: érettségi találkozókra és a temetőbe, szüleim sírjához. A gyönki évek számtalan emléket idéznek fel bennem. Nagy tisztelettel gondolok tanáraimra, egyebek közt Dr. Tóth Kálmánra, Káspári Jánosra, Blészer 146
Jenőre, Szabó Józsefre, s kiváltképp Kormányos Antal tanár úrra, aki hivatásom elindításához minden bizonnyal a legtöbbet adta, persze nem csak nekem; osztályunkból 7-en kerültünk az orvosi egyetemre és végeztük el azt! A gyönki gimnáziumban végzett két húgom is, Katalin 1959-ben, Anikó 1963-ban. Kitörölhetetlen emlék pl. a gyönki gimnázium két „színházi” produkciója, az egyik a János vitéz zenei előadása, ahol a címszerepet az akkori gyönki diák, Palcsó Sándor (neves operaénekes lett!) énekelte, játszotta -, s melyben én a francia király egyik apródjaként szerepeltem. IV. gimnazistaként pedig Gárdonyi Géza: A bor című színdarabjában az egyik főszereplőt, Baracs Imrét alakítottam. Ezt a művet úgynevezett tablódarabként (a tablónk költségeinek fedezéséhez) tanultuk be osztálytársaimmal, s a Gyönk környéki falvakban is előadtuk. Azt hiszem, én is azok közé a gyönki diákok közé tartozom, akinek sok romantikus emléke is fűződik a gyönki dombokhoz, a Letkához, a Diós-völgyhöz… Boldog ember vagyok: két fiam, egy lányom és 4 unokám van. Boldog vagyok, mert két hazám is van: Anglia és Magyarország. Mindig őszinte szeretettel és hálával gondolok Gyönkre, a Gimnáziumra, ahová szívesen mentem eddig is, s megyek ezután is. Várom 2006. tavaszát, a gimnázium alapításának 200. évfordulóját, melynek ünnepségeire fiatalos lelkesedéssel készülök. Nagyon várom találkozásainkat az Alma Máterben.
147
Dr. Mészáros László: Egy öreg diák életútja Nem vállaltam volna fel, ennek a vázlatos autóbiográfiának a leírását, ha nem gondoltam volna azt, hogy olvasója tanúságtételként nyilváníthatja. Különös tekintettel gondolok itt azokra a fiatal diákokra, akik érettségijük megszerzése után, indulóban vannak a jövőjük felé vezető úton. 1955-ben érettségiztem. Felejthetetlenek számomra a Gyönkön töltött diákéveim. Büszke vagyok arra, hogy ebben a gimnáziumban tanulhattam és végezhettem. Itt kaptam azokat az alapokat, amelyek lehetőséget adtak a mindennapi életben felmerülő problémák megoldására. Hálásan gondolok vissza tanárainkra, akik a legjobb szakmai tudás mellett kitűnő emberi ismeretekkel is rendelkeztek. Én, mint bentlakó töltöttem Gyönkön diákéveimet. Nagy szeretettel gondolok vissza elhunyt testnevelő tanáromra, Káspári Jánosra, aki igazgatója volt a kollégiumnak is. Ő volt az, aki sportolót nevelt belőlem, a sporton keresztül közvetítette mindazon értékeket, amelyek elengedhetetlenül szükségesek voltak életem alakulásához. Példás emberi magatartása mély nyomokat hagyott bennem. Nem lenne tárgyilagos beszámolóm, ha elhallgatnám, hogy 1953-ban egy országos atlétikai verseny döntőjén való részvételem következtében, amely Budapesten került megrendezésre, egy évre (egy osztálytársammal együtt) kizártak a gimnáziumból. Ezt a mai napig is igazságtalannak tartom. Ez azért történt, mert az Asztória szállóban, szálláshelyünkön, villanyoltás után beszélgettünk egy leányszobában. A megye példát akart mutatni a kizárással, a tanári kar többségének állásfoglalásával szemben és a gimnázium diákjainak felháborodása ellenére. Ezért érettségiztem 1954 helyett 1955ben. Kizárásom évében több alkalommal találkoztam szeretett testnevelőmmel, János bácsival. Ő midig azt mondta: „Laci lesz még alkalmad az életben bebizonyítani azt, hogy ez a büntetés igazságtalan volt, ehhez csak akarat és kitartás kell, amit te megkaptál a sporton keresztül”. Mennyire igaza volt akkor, hiszen egész pályafutásom alatt bizonyítanom kellett, amelyhez akaratra és kitartásra volt szükségem. Az 1956-os forradalomban való részvételem miatt, 1957 januárjában Jugoszlávia felé kénytelen voltam elhagyni az országot. 1957 júniusában érkeztem Franciaországba, ahol egyetemistaként, fogadtak be. A bizonyítás lehetősége már is elkezdődött, mivel a caeni egyetem testnevelési szakán csak azzal a föltétellel újították meg következő évre az ösztöndíjamat, ha a beindult évnek a végén franciául levizsgáztam. Ez volt egyébként egyetemi éveim legnehezebb feladata, franciául vizsgázni akkor, amikor érkezésem időpontjában egy szót sem beszéltem franciául. A testnevelési diplomám, megszerzése után, Caen városában tanítottam és a francia nyelvben való fejlődés érdekében, beiratkoztam az egyetem jogi karára, ahol megszereztem a nemzetközi gazdasági és kereskedelmi szakdiplomát. Itt kezdődött szakmai karrieremmel párhuzamosan, politikai pályafutásom is. Az egyetem gazdasági igazgatója által, aki akkor a francia belügyminiszter tanácsadója és a Keresztény Demokrata párt elnökségének tagja volt. A párt elnöke pedig Robert Schuman, külügyminiszter, a mai Európai Unió egyik alapítója. Ennek azért van jelentősége, mert amikor a későbbiek folyamán az európai ügyeket intéző miniszter pártunkból került ki, én a közép európai ügyekben tanácsadója lettem. 1962-ben kapcsolódtam be a francia politikai életbe és magam is beléptem a Keresztény Demokrata pártba Abba a jobboldali pártba, amely a jelenlegi U.D.F. (Union pour la Démocratie Francaise) pártszövetség tagjává vált, és amelynek jelenleg is tagja vagyok.
148
Pályázat alapján 1968-ban Párizs-ba a nemzeti Testnevelés és Sport Központjába kerültem, ahol megszereztem a Testnevelés Mestere és Atlétika Mesteredzői diplomákat. Szintén az ott töltött évek alatt készültem fel az Ifjúsági és Sport Minisztérium által kiírt 7 független minisztériumi szaktanácsadói állás egyikének elnyerésére. Több mint száz pályázó közül a harmadik helyet értem el és a Róna-Alpok régiót kaptam meg munkahelyként. Itt dolgoztam 1999-ig, nyugdíjazásomig. Munkakörömet képezte a különböző fejlesztési programok kidolgozása, levezetése, a különböző nemzetközi sport versenyek szervezésében és lebonyolításában való részvétel, a szakemberek kiképzése és a nemzetközi kapcsolatok létrehozása, kifejlesztése. 1970-ben a tours-i egyetem pszichológiai szakára iratkoztam be, és kutatási munkákat végeztem, majd 1975-ben megvédtem pszichológiai doktori tézisemet. Ebben az időben három szakmai könyvet és több szakmai cikket írtam. Amikor Magyarországon a Testnevelési Főiskola egyetemé alakult én voltam az első külföldi, aki 1980-ban doktori címet szerzett. Közel tíz évig voltam a francia képviselőház szakbizottságának konzultációs tagja. Pályafutásom alatt több miniszternek voltam szaktanácsadója különböző témában. Szakmai jellegű könyveken és cikkeken kívül, több gazdaságpolitikai, valamint törvényjavaslat alátámasztására szolgáló tanulmányokat is írtam. Az Ifjúsági és Sport Minisztérium érdemrendjének mind három fokozatát (bronz, ezüst, arany) megkaptam. Majd 1987-ben az UNESCO-hoz benyújtott pedagógiai metodikai tanulmányom után, kutatási munkásságomért az Akadémiai Pálma kitüntetésben is részesültem, amit csak kevés külföldi származású kap meg. Befejezésül szeretném elmondani, akkor, amikor életem utolsó szakaszába érkezve visszatekintek a megtett útra, világossá válik előttem az a tény, hogy minden „értéktalentum”, amit magamnak mondhatok, beleértve azt a kegyelmet, hogy a Gyönki Gimnáziumban tanulhattam és érettségizhettem, az Úrnak köszönhetem. Neked szeretett testnevelőm, aki az „örök mezőkről” figyeled ennek a bonyolult világnak működését, azt üzenem, hogy az öreg diák visszatért gyökereihez, miután „bizonyított”.
149
Szabó József: Kirándulások - Emlékezés néhány felejthetetlen tanulmányi kirándulásra 1952-ben lettem a gimnázium földrajz – történelem szakos tanára és a Diákotthon mellékhívatású nevelője. Ezt azért tartom fontosnak előre bocsátani, hogy a később leírtak természetesebbnek tűnjenek. Kezdettől arra törekedtem, hogy a környezetről és más tájakról közvetlen információhoz jussanak a fiatalok. Mivel ebben az időben csak havonta egyszer mehettek haza a diákotthonos fiúk szombat délutánra vagy vasárnapra gyakran csaltam a tanulókat Gyönk környékének megismerésére. (jégkorok, löszformák, stb). Biológus kollégám, Kormányos Antal pedig a környék flórájával ismertette meg az érdeklődőket. Egész napos kerékpáros túrákat is szerveztünk Dunaföldvár (vár, löszfal), Kölesd, Borjád (Sass család, méhes), Szekszárdra (múzeum). 1954 tavaszán a földrajz szakkörben olyan elgondolás született, hogy az írásbeli érettségi szünetében (akkor még három napos volt) el kellene kerekeznünk a Balatonhoz, mivel a tanulók többsége még nem járt ott. Az ötletből Balaton körüli biciklizés terve alakult ki. Az igazgatók – Pellion Ervin és Káspári János – engedélyezték a kirándulást. Engem pedig a direktor felmentett az írásbeli felügyeleti kötelesség alól, azzal a kikötéssel, hogy az érettségi jegyzői feladatokat elvállalom. Többszöri levelezéssel Veszprémben és Fonyódon sikerült iskolai tornateremben „szállást” biztosítani. A csoport létszáma emlékezetem szerint 20-25 harmadikos és másodikos fiú volt. Indulás előtt Fonyódról azt táviratozták, hogy tévedésből a tornatermet már elfoglalta egy másik csoport több napra. Pellion igazgató úr kérésünkre azt táviratozta vissza, hogy a csoport már úton van, értesíteni nem tud bennünket, gondoskodjanak az elhelyezésünkről. Utunk Ozorán (vár megtekintése), Enyingen és Akarattyán (Rákóczi – fa) át vezetett Veszprémbe. Veszprém előtt két „baleset” is történt. A defektet megjavították (emlékeim szerint Gyimesi János biciklije volt a károsult) a másik már sokkal súlyosabb volt. Az egyik tanuló olyan szerencsétlenül tekert át az úton átvezető vasúti síneken, hogy az egyik kereke beszorult, és el is görbült. Két ügyes és élelmes tanuló, a közelben lévő szovjet laktanyából szerzett szerszámokat és használhatóvá varázsolták a bringát. Veszprémben a Püspöki Palota közelében lévő gimnázium tornatermében az ugrószőnyegeken aludtunk. Természetesen előtte megnéztük a város nevezetességeit. Másnap kora reggel indultunk tovább a Balaton északi partján Badacsonyon és Keszthelyen át Fonyódra. Útközben természetesen minden lényeges nézni valót megtekintettünk. Fonyódon azzal fogadtak bennünket, hogy csak egy tantermet tudnak számunkra biztosítani. A fiúk ügyesen úgy tolták össze a padokat, hogy fekvőhely látszatát keltsék. Közben kiderült, hogy az egyik diáknak – Csillag Béla – van egy kis hőemelkedése, ezért ő „különleges fekvőhelyet” kapott. A diákok leakasztották a táblát, rátették a tanári asztalra és a „beteg” arra fekhetett. A saját takarója mellett még néhány kabátkát is ráraktunk. Reggelre láztalan lett. Így minden baj nélkül indulhattunk Siófokon át haza. Közben Siófokon a kiadós nyári zápor elől egy általános iskolába menekültünk. A gyerekek egyre türelmetlenebbül szemlélték az esőt, mert a Diákotthonban Ilonka néni (gondnoknő) ünnepi vacsorát ígért a kirándulóknak. A problémát Kaszás Sanyi (sajnos már meghalt) és néhány bátor társa oldotta meg. Előszedték a csomagjukból a pokrócot, magukra terítették, a nyakuknál összedrótozták és kimentek az udvarra kerekezni. „Egy bolond százat csinál” most is beigazolódott. Egyértelmű volt a szándékuk mielőbb útra kelni Gyönkre. Amikor már mindenki az udvaron biciklizett én is követtem őket és rákanyarodtunk a haza vezető útra. Hamarosan a nap is előbújt, így időben érkeztünk az ünnepi vacsorára, ami a sok éhes gyomornak nagyon jól esett. Étkezés útközben
150
tarisznyából hazai, reggelente tejívóban, ebédkor kifőzdékben egy tál meleg ételt fogyasztottunk. A költségek igazán minimálisak voltak. 1954 őszén vagy 1955 tavaszán a katonai kiegészítő parancsnokság és az MHSZ segítségével az iskola kapott egy jó állapotban lévő katonai rajsátrat. Erre alapozva szervezte meg szakkörünk 1955 júliusára a nagy kerékpáros kirándulást. A létszámot a sátor befogadó képessége szabta meg. Emlékezetem szerint 25-en lehettünk. A sátorverést még Gyönkön alaposan megtanultuk. Eldöntöttük pontosan, hogy mit kell magunkkal vinnünk (élelem, takaró, ruházat, a kerékpárok javításához szükséges minimális eszközök). A térképek mellett én még egy mentőládát is beszereztem. Úgy döntöttünk, hogy a sátrat minden nap más kerékpárjára erősítjük, és az ő csomagját a többiek maguk között elosztva viszik. Az útvonalat is előre elhatároztuk. A látnivalókat összeírtuk. Az útvonalunk: Gyönk – Dunaföldvár - Budapest – Hatvan – Gyöngyös – Eger – Ózd – Putnok – Aggtelek – Jósvafő – Miskolc - -Debrecen - Szolnok Kecskemét - Dunaföldvár – Gyönk. Megbízható segítőm az egész úton a már érettségizett Jámbor Endre volt. Egyikünk mindig az élen haladt, a másikunk sereghajtó volt. Nem akarom leírni minden táborhelyünket, mindegyikre már nem is emlékszem, csak azokat említem, ahol történt valami emlékezetes. Úgy szintén arról sem írok mi mindent néztünk meg útközben, mert túlságosan terjedelmes lenne. Az első sátorverés Dunaföldváron volt 6-os és a 61-es útkereszteződésében, ott ahol ma a benzinkút áll. Itt alakult ki a későbbiek során már állandónak mondható elhelyezkedés a csomagokkal együtt, nekem a bejáratnál volt a helyem. A kerékpárokat szorosan a sátor mellett egymáshoz állítva helyeztük el. Reggel elbúcsúztunk a megyétől, elindultunk a főváros felé a 6-os úton. Budapesten a Szabadság hídon át a Kálvin tér érintésével mentünk a Rákóczi útra, majd a 30-as úton Aszód felé. Budapesten nem szándékoztunk időzni, mivel oda vonaton kényelmesen el lehet jutni. Cinkotán a Szilas patak közelében a „mezőn” vertünk tanyát. Este a fiatalok elmentek sétálni, de a közeli kertek kutyái gyorsan futásra kényszerítették őket. Még ennyi év után is fontosnak tartom megemlíteni, hogy a fővárosban áthaladtunkban a villamosok vidám csilingeléssel, az utasok pedig biztatással integettek, üdvözöltek bennünket. Az autósok is vigyázva, lassan haladtak el mellettünk. Hová lett mára ez az udvariasság? Következő megállónk Gyöngyös közelében volt. Megnéztük a gyönyörű barokk templomot és a Mátra Múzeumot. Letekintettünk szűkebb hazámra, a Jászságra. Egerben egész napot eltöltöttünk. Itt engedélyeztem a fiúknak, hogy az egyik borkóstolóban egy-egy deci egri bikavért megigyanak. Mivel ezen a vidéken az út mellett akkor még cseresznyefák sorakoztak, gyümölcsöt is bőségesen fogyasztottunk. Eger és Aggtelek közötti út volt egész kirándulásunk legnehezebb szakasza. Bizony gyakran kellett az emelkedőkön tolni a bringákat, mert ekkor még ismeretlen volt a sebességváltó a kerékpárokon. Csak az vigasztalt bennünket, hogy visszafelé lejteni fog az út és tekerni sem kell sokat. A diákok kiválóan viselték a meleg mellett a megerőltető utat. Fizikailag és lelkileg is dicséretes volt a magatartásuk és a teljesítményük. A kerékpárok közül az emelkedők egyet viseltek meg nagyon „szalajtott”. Rövid tanakodás után a hátsó agy görgői közé homokot szórtunk. Folytatni lehetett az utat, hazáig bírta a „gyógykezelést”. Aggteleken a barlanghoz közel táboroztunk le. A barlangtúrák minden fáradozásunkért kárpótoltak, igaz nagyon jó geológus vezetőt kaptunk, amikor megtudták kik vagyunk és honnan jöttünk. Én azóta is többször voltam Aggteleken és Jósvafőn is, de olyan gondos, szakszerű vezetésben a későbbiek során nem volt részem. Aggtelek faluban némi friss élelmiszerhez is hozzájutottunk. Jósvafőről Kazincbarcikán át Miskolcra ereszkedtünk le. Miskolc és Lillafüred megtekintése után Miskolctapolca térségében a 3-as főút mellett vertünk sátrat. Korán volt ébresztő és nagyon szép napkeltében gyönyörködhettünk. Polgár és Hajdúböszörmény érintésével érkeztünk Debrecenbe. A 151
Nagyerdőben ütöttük fel a sátrat , és még a délután folyamán bekerekeztünk a városba. A Nagytemplom és a kollégium valami miatt zárva volt, Egy kedves ember azt az ötletet adta, hogy keressem meg a püspök urat hátha segít rajtunk. A szerencse nem hagyott el bennünket, mert amikor kérésemre tájékoztatták a püspök urat, hogy kik vagyunk és honnan jöttünk adott mellénk egy paptanárt, akinek a gyönki református gimnáziummal is volt kapcsolata. A nevére már nem emlékszem. Így aztán igen alapos ismertetést adott mindenről, érdekfeszítő történeteket mesélt a civis-világról, a régi idők kollégistáiról, és természetesen a templomban és a kollégiumban is mindent megmutatott. Mire hazaértünk már esteledett, gyors vacsora után nyugovóra tértünk. A sietség azt eredményezte, hogy elmaradt a sátor körülárkolása. Következménye pedig az lett, hogy a sátorba befolyt az esővíz, néhányunk lába már vízbe ért. Még sötét volt, a csomagokat gyorsan százaz helyre raktuk és a laza homokban kézzel utat kapartunk a víznek. Reggelre az eső elállt a nap kisütött. Megszárítkoztunk és folytattuk utunkat Hajdúszoboszlóra. A fürdő bejáratánál azt latolgattuk, hogy reggelizzünk vagy fürödjünk. Többen a kevés pénzüket számolgatták, van-e még annyi, hogy belépőt váltsanak. A nagy tanakodást néhány beutalt nyaraló oldotta meg. Amikor megtudták eddigi utunkat, saját gyerekeikre gondolva kérték, várakozzunk kicsit, majd megkísérelnek valamit elintézni. Kis idő múlva mindannyiunk számára hoztak belépőjegyet, sőt még egy kanna tejet is (kb. 25 litert), néhány vekni kenyeret. A gyerekek jóízűen megreggeliztek, és kiadós fürdés után Szolnokon át kerekeztünk haza, kétszeri táborozással. Szükségesnek tartom elmondani, hogy egész úton élveztük a lakosság támogatását. A tanulókkal a hosszú úton - kb. 2 hét - semmi probléma nem volt, igen fegyelmezettek és minden iránt érdeklődőek voltak. Sem a kerékpárokat, sem a csomagokat útközben nem őriztük, mégsem veszett el semmi. A kirándulás költségeiről annyit tudok mondani, hogy a már említett Jámbor Bandi az egész utat 30 forintból tette meg, nekem 120 forintomba került, mivel én nem tudtam hazait vinni. 1958-ban újabb Balatoni kirándulást határoztunk el. Az útvonalunk: Pincehely – Ozora – Enying - Litér. Litérnél rövid pihenőre kényszerültünk, mert az egyik kerékpárt szerelni kellett. Veszprémben volt az első állomáshelyünk. Másnap Herenden át Ajkáig tekertünk. Az erőművel szemben a műút túloldalán egy kis emelkedőn vertük fel a sátrat. Éjjeli fényképet is készítettem az erőműről. Az eddigi túrákhoz hasonlóan az út során minden jelentős földrajzi és történelmi nevezetességet megtekintettünk. Számomra különösen emlékezetes volt ez az útszakasz, mert Városlőd és Kislőd közötti Üsti-hegyen voltam katonaként sátortáborban. Veszprém – Ajka – Úrkút közötti utakat gyalog sikerült a többiekkel együtt bejárnom. Ajkáról Nagyvázsonyon át értünk ki újra a Balatonhoz. Aszófőn eléggé sziklás terepen táboroztunk. Tihany és a visszhang megtekintése után Badacsonyig kerékpároztunk. A badacsonyi „hegymászás” során az egyik tanuló (Küzdi Laci) legurult a „szikláról”. Szerencsére semmi baja nem lett, csak a nála levő teleobjektívem műanyagtokja törött össze. A Kisfaludy – ház környékén az eddigi kirándulási hagyományoknak megfelelően most is elért bennünket egy kiadós nyári zápor, minden holmink elázott. Lehetetlenné vált a táborverés. A szerencse azonban most is mellénk szegődött. A Badacsonyi Állami Gazdaság egyik vezetője észre vette az elázott csoportunkat, és gyorsan teherszállító járművet szerzett. Bevitetett bennünket kerékpárjainkkal együtt a vállalat központi majorjába. Elfoglalhattuk a munkásszállás egyik üres szárnyát, kaptunk jó vacsorát is, és a megázott diákok még egy-egy deci badacsonyi szürkebarátot is kaptak. Másnap reggel kiadós reggeli után nagy hálálkodással köszöntünk el vendéglátóinktól. Úgy határoztunk, hogy nem folytatjuk a megtervezett utat 152
Keszthelyen át a déli parton, hanem hajóra ültünk és csodálatos hajóút után ragyogó időben érkeztünk a déli partra, Siófokra, majd haza kerekeztünk. Ennek a túrának két új vonása is volt. A kirándulás vezetőjeként kaptam napidíjat és volt fényképezőgépem, így több foton is megörökíthettük az utat. Íme még néhány felvétel:
153
Dr. Hegyháti József: Emlékezés régi iskolámra Az embernek elemi szükséglete a visszaemlékezés. Amikor a szívemnek mindig kedves gimnáziumom mai vezetői felkértek arra, hogy írjak magamról és emlékeimről néhány gondolatot, felsejlett bennem Kossuth Lajos 1854-ben elhangzott mondása: „Mert vannak dolgok, amelynek emlékezete nélkül nincs jövendő.” Ez a gondolat, amely valóban végigkíséri az emberek életét, amely nehéz időkben feltöltést, újabb energiák felszabadítását indukálhatja, szép időkben pedig boldog megnyugvást szolgál az emlékezőnek. Gyermekéveimet Kölesden töltöttem. Éltem a parasztgyerekek mindennapos életét, amely – különösen az 50-es években – nem szűkölködött a kemény fizikai munkával, az állatok gondozásával és kevés idő maradt játékra, tanulásra. Szerencsés embernek érzem magam, mert jó tanáraim voltak Kölesden és különösen az általam kedvelt természettudományi tantárgyakban jó alapot adtak a továbbtanuláshoz. Ezekkel az alapokkal kerültem a szekszárdi Garay János Gimnáziumba. Egy olyan fiatalember, aki alig volt távol falujától, alig ismerte a városi életet, nagy változásként élte meg a szülői háztól való távollétet. Jó tanuló – de nem kitűnő – voltam elsős gimnazistaként. Mivel szüleim anyagi helyzete – mint abban az időben a parasztság helyzete – nem volt rózsás és Szekszárdon sokba került az albérlet, szüleim úgy döntöttek, hogy tanulmányaimat Gyönkön folytassam, ahol Káspári János tanár úr révén kollégista lettem. Az iskola légköre, a kollégiumi évek számomra meghatározók voltak a későbbi életem alakulásában. A családias légkör, az új barátok igazán kedvemre valók voltak, de meghatározó változást a rendszeresség (felkelés, reggeli torna a szabadban télen-nyáron, a lecke reggeli ismétlése, indulás az iskolába, délután tanulószoba, stb.) jelentette. Az a kényszer, hogy délutánonként a tananyaggal 3,5 órát foglalkoztunk, számomra teljesen új volt és – nem szeretném, ha szerénytelenséggel vádolnának – de nekem néha sok is volt. Kiváló tanáraim voltak, akik között több ambiciózus fiatal és több bölcs, idősebb pedagógus volt. A tanárok szinte köztünk éltek. Ismerték és megértették problémáinkat és együtt örültek velünk sikereinknek. Ez az, amit az életem során kevés helyen élhettem meg. A tanulmányaink mellett olyan pezsgő, értelmes életet alakítottak ki, amelyet nem lehet elfelejteni. Ki ne emlékezne arra, amikor Káspári Márta néni irányításával színjátszó csoportot alakítottunk, és iskolai rendezvényeinken, sőt azon kívül is szerepeltünk. Soha nem felejtem el, amikor Faludi Ágival játszottam a „Piros bugyelláris” című bohózatban, vagy amikor szegény, megboldogult Weil Eli barátommal bolondoztunk – állítólag a nézők örömére – a színpadon. Soha nem múlnak el azok a sportbeli emlékek, amelyeket Káspár János tanár úrral éltünk át, mert itt kezdtem kézilabdázni, amelyre épült, hogy élsportolóvá válhattam és ma is fontos szerepet játszik az életemben a sport (30 éve vagyok a Műegyetem sportklubjának az elnöke, és ma is teniszezem). Szabadidőnkben társaink (Módos Pista, Bártfai Géza) foci meccseire jártunk, de a gyönki lányoknál házi bulik is előfordultak, vagy Semsei Laci és Weil Eli hívott meg egy kis italozással (elvileg tilos volt) egybekötött beszélgetésre. És a kollégiumi élet! Írtam már a rendszerességről, de nem írtam Kizakisz Janisz nevelőtanár szigorú, renddel kapcsolatos szemléiről, mert követelmény volt a szépen bevetett ágy és a szekrényrend. Ha nem felelt meg a tanár úr igényeinek, újra 154
kellett gyakorolni, mert eléggé feldúlta. Tanár úrra mégis – és gondolom mindenki – jó szívvel emlékszünk, mert a mindennapi életünkben szinte a barátunk volt és emberséggel segített bárkinek, ha gondja volt. Nagy élmény volt, amikor Gál Laci barátommal telente többször – tanítási idő alatt – részt vehettünk a „kollégiumi disznóvágásban”, mert Bakonyi bácsi gondnok azt is nevelt. Szóval éltük boldog diákéletünket, de jött az érettségi és már építette mindenki a további álmait. Ki továbbtanulni, ki elhelyezkedni akart. Én eredetileg matematika tanár szerettem volna lenni, de akkoriban származásom miatt nem volt javasolható és a miskolci egyetemre jelentkeztem. Természetesen nem vettek fel, ezért Budapestre költöztem albérletbe. Három műszakban egy gyógyszergyárban dolgoztam és készültem a jövő évi felvételi vizsgámra. Történetemet – mivel ez már közvetlenül nem tartozik a középiskolás életemhez – rövidebbre fogom. A Budapesti Műszaki Egyetemet okleveles gépészmérnökként 1968-ban fejeztem be és Vörös Imre nevű professzorom hívására az egyetemen maradtam tanítani, mellyel régi vágyam a tanári pálya iránt teljesült. Gyakornok, tanársegéd, adjunktus, docens „szamárlétrát” végigjártam, írtam két doktori disszertációt (egyet a Műegyetemen, egyet a Drezdai Műszaki Egyetemen), műszaki tudomány kandidátusa lettem, PhD címet kaptam. 1993-ban Latorcai János ipari miniszter meghívására az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumba tettem át főállásomat, ahol 1999-ig az iparért és az energetikáért felelős helyettes államtitkárként dolgoztam, részmunkaidőben megtartva egyetemi docensi munkámat, előadásaimat. 1999 után egy hazai gépgyártó nagyvállalat vezérigazgató-helyettese lettem. 2003-tól pedig az egyik nukleáris iparhoz tartozó társaság első számú vezetője vagyok. Most, hogy írásom vége felé járok, óhatatlanul felmerül bennem a kérdés, milyennek tartom az eddigi karrieremet, elégedett vagyok-e a sorsommal? A válaszom: igen. A számos kihívással, sokszor nagy terheléssel járó munkámat nem tudtam volna elvégezni, ha mögöttem nem állt volna családom (feleségem és fiam), de akkor sem, ha a kedves gimnáziumomtól, tanáraimtól nem kaptam volna meg azokat az alapokat, amelyre mindig építeni tudtam. Kedves Iskolám! Kétszáz éves születésnapodon ezekkel a sorokkal is azt üzenem, hogy ilyen szellemiségű intézményekre ma is nagy szüksége van a világnak és kívánom, hogy még több száz éves jubileumok alkalmából is a fenti gondolatokhoz hasonló szellemben emlékezzenek vissza öreg diákjaid.
155
Tóth Sándor: Mit jelent/ett/ a „gyönkiség” egy öregdiáknak? Tóth Sándor vagyok. 1968-ban kerültem a gyönki alma materbe. Egy érdekes gyakorlat volt abban az időszakban, mégpedig az, hogy Káspár János bácsi a kollégium igazgatója és Petz Péter nevelőtanár a megyében felkereste az iskolákat, főként azokra a településekre koncentrálva, ahol voltak a gimnáziumnak kapcsolatai a diákok révén. Útjuk során tájékozódtak a helyi ált-iskolákban a jó tanuló diákok pályaválasztásáról. Egy délután megjelentek nálunk és egy hosszas beszélgetés után apám föltette a kérdést : „Ha már úgyis eljöttek érted és komolyan akarják hogy Gyönkön gimnazista legyél szerinted ezt a kérdést vissza lehet-e utasítani?” Apámnak ez nagyon fontos dolog volt. Büszke volt hogy megkerestek bennünket és valaki a fiát érdemesnek tartotta arra hogy egy közösség tagja legyen, és ahol ilyen tanárok vannak, oda menni kell. Minden helyen fontos ugyanis az első impresszió, amely meghatározza az egész jövőbeli pályát. Egyik faluból a másikba kerültem. Változást azonban a kollégium légköre, otthonossága hozott. Visszaadta - újra megadta az otthon biztonságát. Az iskola akkoriban – és ez elsősorban a tanári karnak köszönhetően – egy jó szellemiségű, valóban a személyes tudásra és a közösség által megbecsült jó tulajdonságokra alapozott. Ez azt jelentette, hogy a diákok a személyes ambíciójuknak megfelelően fejlődhettek. Természetesen akkoriban is megvoltak a világmegváltó terveink, amelyek időközben alaposan megváltoztak, helyenként el is párologtak. Nagyon sok személyes emlék kötődik az ott töltött négy évhez, ami még most is, több mint 30 évvel később, szoros barátságokat tart életben. Például havi rendszerességgel beszélek az osztályfőnökömmel, Lizák Anna tanárnővel. És minden évben 8-an, 10-en az osztályból legalább 1 alkalommal találkozunk a Tolna megyei Vajtán. Hogy mit jelentett vagy mit jelent a gimnázium szelleme ma, az nyilván az adott diák személyiségétől is függ, de leglényegesebb elem a gyökerekhez való ragaszkodás, tartozás, az akkoriban formálódó személyiséghez kötődő barátságok, a tiszta értékek megbecsülése, az egymásért való kiállás, ill. kölcsönös segítségnyújtás. Egy példával illusztrálva: Zentai András – akkori történelem-földrajz szakos tanárunk, később a megyeszékhely vezető gimnáziumának igazgatója, egy filmklub-vezetői tanfolyamon együtt tanult és vizsgázott velünk. Deutsch János barátommal 15-16 évesek voltunk, és példa értékűnek tartom a mai tanárok számára is azt a fajta magatartást, mellyel kialakulóban lévő személyiségünket a másik ember elfogadása valamint a másokért való kiállás irányába terelte. Hiszen minden ember alapvető vágya az, hogy megbecsüljék. Egy kicsit felnőtté váltunk abban a környezetben. Zentai tanár úr a felnőttek között felvállalta, hogy velünk együtt akar fejlődni, többé, nemesebbé válni.
156
Ez azt jelentette régebben is és ma is számomra, hogy amikor közösségeket vezetek – hiszen a hozzám kapcsolódó társaságoknál sok száz ember dolgozik – akkor a vezetési gyakorlatomban ezen elvek alapján és ezen értékek mentén hozom meg döntéseimet. Fontosnak tartom hogy rendszeresen kapcsolatban legyek az „alma materemmel” és hogy a lehetőségeimhez mérten nem csak szóban, hanem a tetteimmel is támogassam azt a kis közösséget, családot, amely elindított ezen az úton. Bármerre is jártam a világon - hiszen az Antarktisz kivételével már minden földrészen jártam – az itt szerzett tudás, tapasztalat jó iránytűnek bizonyult.
157
Kovácsné dr. Szigeti Klára: Diákkori emlékek A közelmúltban „öreg iskolánk megszépült, megújult falai közt jártam. Örömmel néztem a falakon a tablóképeket. Iskolatársaim! – az idén ünnepeljük alma materünk megalapításának 200. évfordulóját. Szeretném diákkoromat feleleveníteni. Az 1970-1974. közötti évek hangulatát, érzéseit. 1970-ben az új nyelvi laborban – első német tagozatos osztályként – „kezdtük tanulni a valót, itt kezdtük tanulni az életet”. Visszatekintve több, mint 25 éves tanári pályámra, úgy érzem, itt igazi felkészítést kaptam, nagyszerű emberi és életmintákat figyelhettem meg. Tanáraink komoly felkészültséggel, szigorú elvárásokkal, követelményekkel és emberi-erkölcsi példamutatással oktattak, tanítottak bennünket. Mindegy, hogy bejáró, helybeli vagy kollégista volt valaki, az egész életünk itt zajlott az iskolában. Tuba Gyula tanár úr irányításával rohantunk a kézilabda edzéseken és nyitott teherautóval utaztunk a megye legkisebb településére is a meccsekre. Irodalmi műsorokat adtunk elő osztálykeretben a szociális otthon idős lakóinak. A tornaterem néha hangversenyteremmé alakult át, Czigány György vezette az „ifjúsági filharmónia” műsorait. „Ki nyer ma?”-szerű műsoraiban nyert könyveket még ma is őrzöm. A honismereti szakkör volt számomra a legérdekesebb, legfontosabb Zentai András tanár úr idejében. Most már tudom, igazi kis „egyetem” volt ez számunkra. A stabil, precíz, alapos elméleti tudást a szakkörben gyakorlati tapasztalatokkal komplex szemléletté lényegítettük át. Milyenek is voltak ezek a szakköri, „dolgos” hétköznapok? Szakkörünk a megyei honismereti mozgalom része volt. Minden középiskolában működött akkoriban, és az iskolák között rendszeres megyei műveltségi vetélkedőket szerveztek a Megyei Múzeum munkatársai (Gaál Attila, Rósner Gyula, Gémes Balázs, G. Vámos Mária) és a Megyei Művelődési Központból Kaiser István, Dobos Gyula irányításával. Évente, hol április 4-én, vagy november 7-én voltak ezek a versenyek, melyek az egész megye néprajzi, történeti, régészeti ismeretanyagát felölelték. Volt, hogy kiállítási tablókat készítettünk iskolánk vagy településünk múltjából, volt, hogy pályaműveket, dolgozatokat kellett írni. Máskor néprajzi gyűjtőmunkát végeztünk. Ruhadarabokat, használati tárgyakat, paraszti élettörténeteket, vagy régi dűlőneveket gyűjtöttünk. A nyári honismereti táborokat sem lehet elfelejteni: először a gyönki táborban találkoztunk ásatási munkálatokkal. Az avar temető világa, később a római ásatások hangulata segített megérteni a „múlt – jelen – jövő” összefüggésrendszerét. Ozorán és Szakályban néprajzi gyűjtésekkel foglalkoztunk, népviseletbe öltöztünk, pályaműveket készítettünk. Még beszélnem kell a „szentélyről”! Vajon a mai diákok tudják-e, hol volt található? S milyen kincsek rejtőztek benne? Hogy hol volt, nem árulom el, csak azt, hogy kitüntetésszámba ment és az „igazi” szakköri taggá válást jelentette, ha valaki bebocsátást nyert a „szentélybe”! Igazi történelmi kincsek voltak itt: itt őriztük a „prima matrikula”-t, az első anyakönyvet a tanárok és diákok névsorával. Lapozgathattuk az egykori tanárok által megőrzött Kossuth-féle Pesti Hírlap példányait, régi történelemkönyvek sorakoztak a polcokon, köztük Werbőczi István Tripartitum-ának eredeti példánya! A legszorgalmasabb versenyző szakkörösök közül csak Streicher Mária, Csábi Zsuzsa és Károlyí István „régész” nevét említem meg, elnézést kérve a többiektől. De legizgalmasabbak mégis a versenyek voltak! A szekszárdi Garais, a SzekszárdPalánki, dunaföldvári, dombóvári, bonyhádi és simontornyai gimnazisták voltak az állandó résztvevőik a gyönkieken kívül. Komoly szellemi küzdelem zajlott, érdemes volt, mert értékes díjakat nyerhettünk. A verseny első-harmadik helyezettjei külföldi jutalom utakat kaptak. Így lehettem én is gimnazista „utazó nagykövet”. 158
1970-ben Drezdában, Königsteinben és Szász-Svájcban tölthettem el egy hetet. 1971. nyarán Kárpátalján, Munkácson, Ungváron és a Vereckei-hágónál jártam. 1972-ben Moszkva, Tretyakov képtár, Leningrád (Szentpétervár) és az Ermitázs, valamint a csodálatos ősi orosz városok, Vlagyimir, Szuzdal, Novgorod, Pszkov kincseit tekinthettem meg. 1973-ban következett a VIT-vetélkedő, televíziós szerepléssel, és végül a berlini Világifjúsági Találkozón való 10 napos részvétel. Középiskolásként találkoztam a berlini fal, a „Mauer” valóságával, a Branderburgi kapu alatt őrködő géppuskás katonákkal. Tavaly, több, mint 30 év múlva már átsétálhattam a kapu alatt, sőt, a Reichstagban is megfordulhattam. 1974-ben pedig a jutalomút Krakkóba és Varsóba vezetett. A Wawelben sétáltam, a Posztó-csarnokban vásároltam borostyán emléket. Láthattam Hedvig királynő – Nagy Lajos királyunk lányának – sírját. Varsóban igazi hangversenyt hallgattam a Chopinszobor parkjában. Sétáltam az akkor épülő királyi vár mellett. De mindig visszatértünk az iskolába, újabb feladatokat vállaltunk, kértünk és kaptunk. A mai tanulóifjúság figyelmébe ajánlom az alábbi sorokat, ahogy az Ady vers mondja: „Nem az iskolának, az életnek tanulunk.” Kedves Tanáraink, Iskolatársaink, Barátaink! Messzire kalandoztam gondolatban és időben, de iskolatársaim nevében is mondhatom, hogy Gyönkre mindig visszatérünk, akármilyen messzire is jutunk. Újabb és újabb feladatokat vállalunk, kérünk, és remélem kapunk is. Most nem csak az életnek, az iskolánknak tisztelgünk!
159
Bödők Zoltán, 12.a: Nosztalgia avagy mit éltem át Gyönkön hat év alatt? Az unokabátyám, volt gyönki diák, mindig lelkendezett róla, de én, mint siófoki, városi gyerek nem tudtam elképzelni, mi előnye lehet egy kis gimnáziumnak. Ezért vegyes érzésekkel indultam otthonról szüleimmel 2000. augusztus 31-én. Az uticélunk Tolna megye egy kis községe, Gyönk volt. Akkor még nem tudtam, mi vár rám itt a gimiben, talán nem is lesz barátom, talán nem is fognak kedvelni. Vajon milyen lehet tantárgyakat német nyelven tanulni, helyt tudok-e állni? Ilyen és hasonló gondolatok foglalkoztattak, miközben elképzelhetetlenül kanyargott velem az út új otthonom felé. Őszintén bevallom, féltem. Amikor az iskola bejárata előtt megálltunk, valami különös jó érzés fogott el. Vártak engem sok újonnan érkező társammal együtt: egy barátságos alacsony tanár a kollégium felé irányított minket. Ott már rengeteg diák, szülő és nevelő tartózkodott, akik ismerték egymást. A legjobb érzés az volt, hogy engem sem idegenként kezeltek. Úgy beszéltek velem, mintha régóta ismertek volna. Mindig volt, aki átsegített a kezdeti nehézségeken, aki elmondta, mikor mit kell tenni, megmutatta, mit hol találok -az idősebbek közösségükbe fogadtak. Gyorsan elmúlt az első két hónap, szinte mindenkit megismertem. S hogy engem is megismerjenek, októberben megkaptam a világoskék nyakkendőt, ez volt a szecskajelvény, rajta a nevem és a gimi kezdőbetűi: TLG. Most már a faluban is tudhatta mindenki, hogy én ide tartozom. Az iskola hagyományai és ünnepei még közelebb hoztak bennünket egymáshoz. December 6-án minket is meglátogatott a kollégiumban a Mikulás, ekkor tréfás tennivalókkal láttak el minket a negyedikesek: a furfangos, néha kicsit csipkelődő feladatok teljesítéséért csomagot kaptunk. Elsősként nem érintett olyan mélyen a szalagtűző ünnepélyes hangulata, már vártam a téli szünetet. Mai eszemmel- miután magam is viselem- átérzem már, hogy ez a szalag diákéletünk egyik fontos jelképe. Aztán márciusban a Tolnai -napokon versenyeztünk a többi osztállyal. Változatos feladatokat most is a negyedikesek eszeltek ki, s még tanáraink is összefogtak és versengtek velünk. Összeszoktunk. A májusi ballagáson bizony fájt néhány megkedvelt arctól búcsút venni. De a diákbarátságok soha sem bomlanak fel. Az ünnepségekre visszatérő „régiek” – től mindig azt hallom, hogy jó ide visszajönni. Eltelt az első év, megkaptam az első évvégi bizonyítványom, immár magyar és német nyelven. Aztán, ahogy egyik év sorakozott a másik mögé, egyre felnőttebbek lettünk. Az első bulit követte a többi, együtt töltött órák érleltek minket, nem beszélve a ferde estékről. A hajnalokba nyúló beszélgetések, a kisérettségi előtti izgalmak, az újságírós hétvégék, a szalonnasütések, a nevelőnkkel eltöltött csoportfoglalkozások emléke most már csak inkább nosztalgiát jelent. Ezek az események végigkísérték ifjúságom hat évét. Most már más tölti ki az gondolataimat: hat hét még az érettségiig, készülnöm kell eddigi életem legnagyobb próbatételére. Immár majdnem felnőtt fejjel ugyanazt mondhatom, mint iskolám névadója, Tolnai Lajos: „Itt kezdtem tanulni a valót, talán itt kezdtem tanulni az embert.”
160
200 éve működik a gimnázium Gyönkön /írta: Dr. Mátyás Ernő/ Most van 200 éve, hogy állnak itt az ősi falak, Akkor kezdték el művelni itt az emberi agyat, A földet művelni azt már régen megtanulták, Szántottak, boronáltak, arattak, akkor is ha unták. Messze nyugatról indultak és erre fújtak az eszmei szelek, A határban a vetőmagok, itt pedig eszmék eresztenek gyökeret Gyökeret, ez sokszor elhajlott, de máig is kitart. Az ember állati elején a szellem itt mindig győzni akart. És győzött is. Mindmáig művelt sok fiatal koponyát, Oly sokszor mondták: hagyja abba, de nem adta meg magát. Meg nem adta, akkor sem, ha ország-világ mondta. Az új idők szellemét nemcsak elhitte, mindig tovább is gondolta. Ősszel minden évben összegyűltek itt ifjak és tanárok. A hulló levelek mellett, a serkenő eszmék lettek a virágok. Szinte háború volt mindig kint, harc és marcangolás, E falak között béke honolt, és ment a szellemi alkotás. Generáció aratta, simogatta, formálta itt az utána következőt, Szebb legyen a holnap, mint volt a tegnap és a tegnapelőtt. Ez a szellem volt itt és győzött napjainkig, máig. Embert formáltak a tanárok, tették azt végig, gyakran mindhalálig. Embert formált, embert faragott mindig ez a gyönki völgy itt. Kint barbár eszmék tomboltak, Gyönkön a biblia volt, a könyv itt. A biblia mellett jött a többi könyv, a tudomány, Vágyat oltott az ősi épület, legyen végre béke már. Generációk jöttek, egymást tanítva vitték ezt az igét, Mindig magukkal vitték az ősi fák megbízó levelét. A kis harang ősszel mindig toborzót kongatott Betódult az ifjúság és könyvet, leckét, írkát lapozgatott. A lapozás és a fegyelem mindig rendet adott a fiatal fejeknek, Új eszméket, élettudományt, vért vitt a szomjas ereknek. A környező falvakból jöttek ide fiatalok, kik tanulni akartak, Okos szót, fegyelmet, rendet, életzsákjukba beleraktak. És kibontották azt. Vették, használták szerte a világon, Emlékezve jártak, járnak vissza, kik túl vannak kint a határon. Most is itt áll egy csapat, válla roggyant, haja megőszült már. Itt majd a világban tanulta meg mi és ki az igazi tatár. Számára most is otthont jelentenek az ősi falak És az emlékek a gyönki határban mindig virágzanak 161
Virágozni fognak mindig, míg csak egyetlen öreg diák is él Az emlékvirágnak mindegy, hogy keletről vagy nyugatról fúj is a szél. E falak között, s határban mindig szerelmek szövődtek, Igaz barátságok, élet-harc kapcsolatok mindig ötvöződtek, Szellemet, diákszerelmet, tudást kaptunk és sok-sok más annyi kincset Generációk nyomták le már és nyomják ezután is az ősi rézkilincset. Mád, 2006. március 2.
Összetört cserepek /írta: Mesterházy Balázs III.B, 1991. – az Ein-Stein első számából/ Beszéltem az emlékkel elhullott virágok ócska szirmain görnyedten, részegen tipegett. Beszéltem az emlékkel sebbé kovácsolt szívek felvérzett urával mindvégig mögöttem lihegett. Beszéltem a távolsággal Féltékenyen dülöngélt felém, de én szakadtan a szemébe nevetek. Nem féltem a távolságtól, Mert előbújtak … megcsókoltak újra a szétguruló összetört cserepek. És beszéltem az idővel. halk óraketyegés ágairól életem nyomai csöpögtek rám. Beszéltem az idővel megsúgta nekem csöndesen, hogy nem jön soha vissza már.
162
Lejegyezte dr. Szavó József (öregdiák – 1948-ban) és Dusa Gáspár énektanár 1978-ban
163
VISSZAEMLÉKEZÉSEK A KÉTTANNYELVŰSÉGRŐL Die Bedeutung der bilingualen Schulen in Ungarn /geschrieben von: Bernadette Tóth - Schülerin, III. Kl., 1993 Ich besuche seit drei Jahren das bilinguale Gymnasium in Gyönk, so habe ich schon einige Erfahrungen über die Vor- und Nachteile dieses Schultyps gesammelt. Die Berufswahl ist immer eine schwierige Frage. Viele Kinder müssen sich bereits nach der Grundschule entscheiden, was sie in der Zukunft machen wollen. Da ich überhaupt keine Vorstellungen davon hatte, was ich werden wollte, entschloss ich mich ein Gymnasium zu besuchen. Ich lernte schon seit 8 Jahren Deutsch und wollte damit nicht aufhören. Das bilinguale Gymnasium in Gyönk schien nun eine gute Möglichkeit zu sein meine Deutschkenntnisse zu vervollkommnen. Am Anfang war es schwierig den deutschprachigen Unterricht zu verstehen. Ich hatte einen geringen Wortschatz und meine Ausdrucksfähigkeit bedeutete auch ein Problem. Relativ schnell wurden diese Mängel mit Hilfe der Lehrer gelöst. Wir haben an unserer Schule auch einige Gastlehrer, die aus Deutschland bzw. Österreich kommen. Sie richten sich in der Stoffvermittlung nach deutschen und österreichischen Lehrinhalten, wobei der Unterrichtsstoff manchmal interessanter und bunter ist, als der ungarische. Aber es gibt Einzelheiten, die im ungarischen Lehrplan vorkommen und ím Unterricht wegfallen. Dieser Stoff könnte bei der Aufnahmeprüfung an einer ungarischen Hochschule gefragt werden. Das ist also ein Nachteil des zweisprachigen Unterrichts,welcher aber nach Absprachen schnell beseitigt werden kann. Von den Gastlehrern wird erwartet, dass sie auf demselben Niveau unterrichten wie zu Hause, damit die ungarischen Schüler, die im Ausland studieren wollen, nicht hinter den anderen Jugendlichen zurückbleiben. Die Lehrer sollen viele schriftliche Aufgaben erteilen, damit die Schüler die schwere Grammatik erlernen. In den Stunden sollen die Kinder die Möglichkeit bekommen über interessante Themen zu diskutieren, um ihren Wortschatz zu erweitern. Es ist auch eine wichtige Erwartung, dass diese Schulen nicht zum vorübergehenden Arbeitsplatz für die Gastlehrer werden, sondern sie es als eine besondere Aufgabe betrachten sich mit ausländischen Schülern zu beschäftigen. Sie dürfen nicht nur solange in Ungarn bleiben, bis sie in ihrer Heimat einen Arbeitsplatz finden. Wenn Lehrer innerhalb eines Schuljahres ausgetauscht werden, ist es für die Kinder schwer sich an die neuen Methoden zu gewöhnen. Ich denke auch, dass sich die Gastlehrer in ihren Methoden grundlegend von den ungarischen Lehrern unterscheiden. Die Gastlehrer erwarten, dass die Schüler immer ihre eigene Meinung sagen und Kritik ausüben. Sie dürfen manchmal auch über die Methoden der Lehrer ihre Meinung äußern. Meiner Meinung nach unterrichten die Gastlehrer mit demokratischen Methoden. Sie haben dadurch Auswirkungen auf das ungarische System. Die ungarischen Pädagogen akzeptieren einige der neuen Unterrichtsmethoden, daher werden die meisten Stunden nicht mehr in einem so strengen Rahmen gehalten. Im deutschen Lehrstoff spielen die Gesellschaft, die Kultur und die Geographie der deutschsprachigen Länder eine wichtige Rolle. Ich halte es für wichtig, dass wir durch den Landeskundeunterricht Deutschland und Österreich näher kennenlernen. Aber ich 164
bin der Meinung, dass es überflüssig ist, den gesellschaftlichn Aufbau, die politischen Verhältnisse sowie die Tätigkeit der Gewerkschaften ausführlich kennenzulernen. Um die Wahrheit zu sagen, sind diese Themen langweilig für mich. Ich würde gerne noch mehr über die Themenbereiche Sport, Kunst, Theater, schöne Landschaften und Traditionen erfahren. Durch den Landeskundeunterricht habe ich sehr viel über die deutschsprachigen Länder Österreich und Deutschland erfahren. Die Lehrer haben aus eigenen Erfahrungen über ihre Heimat erzählt, so haben wir sehr viele interessante Dinge erfahren, wie z.B. über die Jugend und die Jugendsprache. Da die ungarischen Medien sich intensiv mit den deutschsprachigen Ländern beschäftigen, und die Informationen meiner Meinung nach objektiv sind, hat sich durch den Landeskundeunterricht mein Bild von den deutschsprachigen Ländern nícht grundlegend verändert. Abschliessend möchte ich betonen, dass die bilingualen Schulen in Ungarn und auch in anderen Ländern ein Modell für die Zukunft sein können. Die Fremdsprachen stehen in meiner Heimat immer mehr im Mittelpunkt. Da Ungarn ein sehr kleines Land ist, wird meine Muttersprache nur von wenigen Menschen gesprochen. Mit der deutschen Sprache habe ich viel mehr Möglichkeiten, mich über die Welt zu informieren. Nach dem Abitur habe ich bei der Berufswahl größere Chancen einen guten Arbeitsplatz zu finden. Außerdem wird es in Ungarn immer mehr zur Erfordernis, wenn man an einer Universität weiterstudieren möchte, eine Fremdsprache fast perfekt zu beherrschen. Es ist auch wichtig, andere Menschen und andere Kulturen kennenzulernen, und gute Kontakte mit anderen Ländern auszubauen. In Ungarn gibt es nur wenige zweisprachige Schulen. Man muss noch sehr viel tun, um die Zahl dieser Schulen zu erhöhen. Man braucht auch andere Typen von bilingualen Mittelschulen, wie z. B. Fachschulen oder Wirtschaftsschulen. Aber wenn ich nochmal wählen könnte, würde ich wieder ein zweisprachiges Gymnasium wählen.
A kéttannyelvű iskolák jelentősége Magyarországon /irta: Tóth Bernadett – III. osztályos tanuló, 1993/ Három éve járok a gyönki kéttannyelvű gimnáziumba, így van már néhány tapasztalatom az iskolatípus előnyeiről és hátrányairól. A pályaválasztás mindig nehéz kérdés. Sok gyereknek már az általános iskola után el kell döntenie, hogy a jövőben mit szeretne csinálni. Mivel nekem semmiféle elképzelésem nem volt arról, hogy mi akarok lenni, úgy döntöttem, hogy gimnáziumba fogok járni. Már 8 éve tanultam németül, és ezt nem akartam abbahagyni. A gyönki kéttannyelvű gimnázium jó lehetőségnek tűnt, hogy tökéletesítsem némettudásomat. Kezdetben nehéz volt megérteni a német nyelvű tanórákat. Kicsi volt a szókincsem és az is gondot jelentett, hogy kifejezzem magam. Ez a probléma a tanárok segítségével viszonylag gyorsan megoldódott. Iskolánkban van néhány vendégtanár is, akik Németországból illetve Ausztriából érkeztek. Ők a tanítás során a német és osztrák tartalomra törekszenek, és az így átvett tananyag néha érdekesebb és színesebb mint a magyar. De vannak olyan részletek, amelyek a magyar tanmenetben előkerülnek, az oktatásból viszont kimaradnak. Egy magyar felsőoktatási intézmény felvételi vizsgáján ezt az anyagot is kérdezhetik, ez tehát egy hátránya a kéttannyelvű oktatásnak.
165
A vendégtanároktól azt várják el, hogy ugyanolyan színvonalon tanítsanak, mint otthon, hogy a magyar diákok, akik külföldön akarnak továbbtanulni, ne maradjanak le a többi fiatal mögött. A tanároknak több írásbeli feladatokat kell kiosztaniuk, hogy a diákok a nehéz nyelvtani anyagot el tudják sajátítani. A tanóra alatt a gyerekeknek szókincsük fejlesztése érdekénben lehetőséget kell kapniuk arra, hogy érdekes témákról vitatkozhassanak. Az is egy fontos elvárás, hogy az iskolák ne átmeneti munkahelyeik legyenek a vendégtanároknak, hanem a diákokkal való foglalkozást különleges feladatnak tekintsék. Előnyös, ha nem csak addig maradnak Magyarországon amíg hazájukban munkahelyet nem találnak. Ha ugyanis a tanárok egy éven belül cserélődnek, a diákoknak nagyon nehéz az új módszerekhez alkalmazkodni. Szerintem a vendégtanárok módszereikben alapvetően különböznek a magyar tanároktól. A vendégtanárok elvárják a tanulóktól, hogy mindig elmondják a véleményüket, és kritikát gyakoroljanak. Időnként közölhetik véleményüket a tanárok módszereiről is. Véleményem szerint a vendégtanárok demokratikus eszközökkel tanítanak, melyekkel a magyar oktatási rendszerre is hatással vannak. Bizonyos új tanítási módszereket elfogadnak a magyar pedagógusok is, így legtöbb órájuk már nem olyan szigorú keretek közöt szerveződik, mint korábban. A német tananyagban a német anyanyelvű országok társadalma, kultúrája és földrajza fontos szerepet játszanak. Fontosnak tartom, hogy az országismeret tantárgy tanulása közben jobban megismerhetjük Németországot és Ausztriát. Ennek ellenére azon a véleményen vagyok, hogy fölösleges ilyen részletesen megtanulni ezen országok társadalmi felépítését, politikai viszonyait és szakszervezeteik tevékenységét. Őszintén szólva ezek a témák unalmasak számomra. Szeretnék még többet megtudni a sportról, művészetekről, színházról, szép tájakról és a hagyományokról. Az országismeret tantárgy keretében nagyon sok információt szereztem a német nyelvű országokról, főként Ausztriáról és Németországról. A tanárok sokat meséltek saját tapasztalataik alapján hazájukról, így nagyon sok érdekességről szerezhettünk tudomást, mint pl. a fiatalokról és nyelvhasználatúkról. Miután a magyar média intenzíven foglalkozik a német nyelvű országokkal és ez az információ objektív, ezért az országismeret tanulása közben nem változott alapvetően ezen országokról kialakult képem. Végül szeretném hangsúlyozni, hogy a kéttannyelvű iskolák Magyarországon és a többi országban is a jövő modelljei lehetnek. Hazámban az idegen nyelvek egyre fontosabbak lesznek. Mivel Magyarország kis ország, anyanyelvemet csak kevés ember beszéli. A német nyelv sokkal több lehetőséget biztosít számomra abban, hogy a világról információkat szerezhessek. Az érettségi után a pályaválasztásnál több esélyem van, hogy jó munkahelyet találjak. Ezenkívül Magyarországon egyre inkább megkövetelik az egyetemek, hogy egy idegen nyelvet szinte perfekt módon beszéljenek a hallgatók. Fontos az is, hogy megismerjünk más embereket és más kultúrákat és jó kapcsolatokat építsünk ki más országokkal. Magyarországon kevés a kéttannyelvű iskolák száma. Még sokat kell tenni annak érdekében, hogy az ilyen iskolák száma gyarapodjon és természetesen szükség van más típusú középiskolákra is, pl. szakiskolákra és szakközépiskolákra. Ha még egyszer választhatnék, újra egy kéttannyelvű gimnáziumba jelentkeznék.
166
Deutschlehrerin sein - an einer bilingualen Schule /geschrieben von: Katalin Hum, Deutsch-AG Leiterin, 1993/ 1987 begann mein Gymnasium mit dem bilingualen Unterricht. – Da es in der Umgebung von Gyönk immer weniger Kinder gab, wollte unser Direktor, Herr Petz, etwas anbieten, was auch für Stadtkinder attraktiv sei. So kam er auf die Idee den Deutschunterricht zu erweitern. Heute weiß man, dass er Recht hatte, aber damals hatte ich große Bedenken. Es gab wenige Deutschlehrer und keinen Gastlehrer . Das erste Jahr brachte viel Arbeit, aber auch viel Freude. Da die Schüler nach einer Aufnahmeprüfung in die zweisprachige Klasse kamen, hatten sie im Vergleich zu den früheren Schülern viel bessere Vorkenntnisse. Sie waren in den Sprachstunden richtige Partner, mit denen man richtige Konversation führen konnte. Auch Veränderungen in der Selbstwahrnehmung bringt die bilinguale Arbeit mit sich, sofern man bestimmte Anforderungen an sich stellt und sich entsprechend weiterbildet. Eine positive Wirkung können auch die neuen Methoden haben, die ich persönlich erst den bilingualen Gruppen zuliebe gelernt und auch angewendet habe. Eine große Hilfe bedeuteten die Weiterbildungskurse, die uns vom Österreichischen Bundesministerium für Unterricht und Kunst sowie vom Goethe Institut angeboten wurden. … An dieser Stelle möchte ich die Anwesenheit österreichischer und deutscher Lehrer an einem bilingualen Gymnasium erwähnen. Ich glaube, dass ohne ihre Mitwirkung der bilinguale Unterricht nicht zu verwirklichen ist. Die ungarischen Kollegen hatten durch sie eine sehr gute und intensive Sprachübung, und die Schüler lernten neue, interessante Lernmethoden kennen. Der bilinguale Unterricht fordert vom gesamten Kollegium der Schule eine gute Zusammenarbeit. Die Direktion und die Kollegen sollen im Interesse der Schüler ihren Unterricht, ihre Erwartungen und ihre Benotung möglichst in Einklang bringen, und die geplante Arbeit im Laufe des Schuljahres konsequent durchführen.. Es ist günstig, wenn die Deutschlehrer und die Gastlehrer eine Arbeitsgemeinschaft bilden und regelmäßig über ihre Arbeit und Probleme sprechen. In Gyönk bekommen wir dazu von der Schulleitung viel Unterstützung. Mittwochs haben alle Deutschlehrer ab der vierten Stunde frei. Wir kommen in der deutschen Lehrerbibliothek zusammen und können die Probleme besprechen und die weitere Arbeit planen. Ab und zu haben unsere Gastlehrer für uns Vorträge gehalten, oder es wurden neue Unterrichtsmaterialien vorgestellt. Alle haben wir diese Treffen als sehr angenehm und nützlich empfunden. Für die Gastlehrer war es hoffentlich auch angenehm, dass wir über die aktuellen Ereignisse in Ungarn berichten konnten. Insgesamt kann ich die Bilanz ziehen, dass ich seit sechs Jahren eine interessante Arbeit habe, die ich für nützlich und sinnvoll halte. Trotz der Belastung finde ich daran sehr viel Freude, deshalb möchte ich sie auch in der Zukunft fortsetzen. Der bilinguale Unterricht hat sich in Ungarn bewährt, hat eine große Bedeutung für das Land, so will ich hoffen, dass er in der Zukunft nicht nur von Österreich und Deutschland, sondern auch vom ungarischen Kultusministerium stärker unterstützt wird.
Gondolatok a kéttannyelvű oktatásról /irta: Humné Szentesi Katalin, a Német nyelvi munkaközösség vezetője, 1993/ 167
1987-ben indult iskolánkban a kéttannyelvű oktatás. A csökkenő tanulólétszám miatt Petz Péter igazgató úr olyan kínálatot akart nyújtani, mely esetlegesen a városokból is idevonzza a gyerekeket. Ma már látszik, hogy igaza volt. Én akkoriban féltem ettől az újítástól, mivel kevesen voltunk német szakosok és vendégtanár sem volt. Az első év nagyon nehéz volt, de sok örömet is jelentett. Mivel a tanulók felvételi vizsga után kerültek erre a tagozatra, sokkal jobb előismeretekkel rendelkeztek, mint az korábban megszokott volt .Nyelvi órákon igazi partnerek voltak, jól lehetett velük bármiről beszélgetni. Az önismeret, és a képzés igényének erősítését is hozza magával a kétnyelvű oktatás, hiszen egyre magasabb követelményeket állítottunk magunk elé és egyre több továbbképzésen vettünk részt. Jó hatással volt munkánkra a sok új, (akkoriban Magyarországon még nem használt) módszertani ismeret is. Ezek elsajátíttatásában oroszlánszerepet vállalt az Osztrák Kultuszminisztérium és a német Goethe Intézet…… Jelentős szerepe van a kétnyelvű iskolák életében a külföldi vendégtanároknak. Nélkülük ez a tanítási forma magas színvonalon nem valósítható meg. A magyar kollégáknak jó nyelvgyakorlat a velük való kapcsolattartás, a diákok pedig sok új dolgot, többek között tanulási technikákat tanulhatnak tőlük…… A kéttannyelvű oktatás csak a tanári kar szoros együttműködésével valósulhat meg. Az iskolavezetésnek és a tanároknak a tanulók érdekében össze kell hangolniuk a tanítást és a követelményrendszert , és a tanév elején megtervezett munkát konzekvensen végre kell hajtaniuk. Igen hasznos, ha a német nyelvtanárok, a tantárgyakat német nyelven tanítók és a vendégtanárok egy munkaközösséget alkotnak és rendszeresen értékelik az elvégzett feladatokat, ill. megbeszélik a felmerült problémákat. A gyönki gimnázium vezetése ezt komolyan támogatja, pl. az órarend összeállításával : szerda 4. órától minden német munkaközösségi tag szabad. Ilyenkor összeülünk a német könyvtárban, megbeszéljük az aktuális és a tervezendő feladatokat. Időnként a német kollégák továbbképzést tartanak számunkra, ill. új taneszközökkel ismerkedünk. Mindenki kellemesnek és hasznosnak találja ezeket az összejöveteleket - a német kollégák is, hiszen beszámolunk nekik az aktuális magyarországi eseményekről is. Összegezve: a hat éve folyó kéttannyelvű oktatást érdekesnek és hasznosnak tartom. A nagy megterhelés mellett sok öröm is van ebben a munkában, mely remélem a jövőben is folytatódik. A kéttannyelvű oktatási forma bevált és bizonyította Magyarországon (is) létjogosultságát. Remélhetőleg a jövőben Ausztria és Németország mellett a magyar oktatásügyi vezetés is jobban támogatja ezt az oktatási formát.
168
Wandel und Kontinuität
Zur Geschichte der Zusammenarbeit zwischen dem Lajos Tolnai Gimnazium in Gyönk (Jink) und dem Georgius- AgricolaGymnasium Chemnitz (vormals EOS „Karl Marx“) /geschrieben von: Rolf Bauer, Ralf Wiedemann, Frieder Seidel und Schulleiter Erhard Hänel/ 1806 gründeten ein ungarischer und ein deutscher Pfarrer in der Gemeinde Gyönk in Südungarn eine höhere Schule. Donauschwaben hatten sich angesiedelt und ihre Kinder benötigten eine gute Ausbildung. 51 Jahre später führten Bürgersinn und fortschrittliches Engagement zur Gründung des späteren Städtischen Realgymnasiums Chemnitz. Was haben beide Ereignisse miteinander zu tun? Ungarn und die Deutschen in der ehemaligen DDR lebten in sehr ähnlichen Gesellschaftsstrukturen „Bruderstaaten, Brudervölker“ – was lag näher als auf verschiedenen Ebenen auch direkte Partnerschaften zu fördern. Junge Menschen erreicht man über Kultur, Sport, Bildung. So unterzeichnete der ehemalige Schulleiter Hans Bemme ( EOS „Karl Marx“) im Schuljahr 1980/81 einen Partnerschaftsvertrag mit der südungarischen Partnerschule.. Offiziellen Begegnungen in Gyönk , damals aus Anlass der 175 Jahrfeier des Tolnai Gymnasiums , und Karl-Marx-Stadt folgten Schüleraustausche mit den Schwerpunkten Sport und Kultur. Ehemalige erinnern sich an Erlebnisse am Balatón und an der Ostsee Eine Schülerdelegation aus Ungarn weilte vom 30.07.-09.08. 1983 in Baabe auf der Insel Rügen. Die EOS „ Karl Marx“ hatte dort seit 1955 ein eigenes Ferienlager. Betreut wurden die Schülerinnen und Schüler von Kati und Janos Hum . Zum Programm gehörten Besuche auf der romantischen Reddewitzer Höhe, der Aufenthalt am Strand, eine Exkursion zum Jagdschloß Granitz, eine Fahrt nach Stralsund mit dem Besuch des Meereskundemuseums, schließlich ein Ausflug nach Stubbenkammer. Die Beteiligung am Volleyballturnier sah die ungarischen Gäste auf dem 2. Platz. Langanhaltende persönliche Freundschaften entstehen. Immer wieder kommt es zu Besuchen von Lehrerdelegationen und auch zu Schüleraustauschen.
169
Die Öffnung der Grenzen des „Eisernen Vorhangs“, der Fall der Mauer wurden zu Schlüsselerlebnissen für uns alle, führten aber auch zu umfassender Neuorientierung. Die ehemalige Lehrerin Frau M. Melzer erinnert sich an die erste Begegnung nach der friedlichen Revolution 1989/90: „ Es war eine aufregende Zeit, wir verfolgten die Bekanntgabe der Wahlergebnisse der ersten freien Wahlen zur (letzten) Volkskammer der DDR mit Hilfe eines kleinen Kofferradios im Zug nach Budapest. Wir hielten den Atem an, wenn auch aus unterschiedlichen Gründen…“ Für die Schulen bedeutete das die Entwicklung recht ähnlicher auf die Bilingualität zielender Programme. Im Juni 1994 wurde dann, unterzeichnet von den Schulleitern Peter Petz ( Tolnai Gymnasium Gyönk) und Erhard Hänel (Georgius- Agricola- Gymnasium Chemnitz), ein neuer Partnerschaftsvertrag geschlossen. Seither kam es zu lockeren Kontakten. 2004 wurde Ungarn Mitglied der Europäischen Union. Bilingualer Unterricht erfreut sich verstärkter politischer Aufmerksamkeit.
170
In diesem Sinne erhoffen wir
uns mit dem Besuch in Gyönk im April / Mai 2006 und dem Gegenbesuch zur Festwoche Ostern 2007 neue Impulse für die Gestaltung der Partnerschaft, denn unbeschadet allen Wandels bleibt die Notwendigkeit für qualitativ hochwertige und zukunftsichernde Bildung.
Változás és állandóság
A gyönki Tolnai Lajos Gimnázium és a chemnitzi Georgius Agricola Gimnázium (korábban EOS „Karl Marx”) közti együttműködés történetéhez /irta: Rolf Bauer, Ralf Wiedemann, Frieder Seidel és Schulleiter Erhard Hänel igazgató/ 1806-ban egy magyar és egy német lelkész a dél-magyarországi Gyönk községben középiskolát alapított. Úgynevezett dunai svábok települtek ide, és gyermekeiknek jó képzésre volt szüksége. 51 évvel később a polgári szellem és a haladás iránti elkötelezettség vezetett a későbbi chemnitzi Városi Reálgimnázium megalapításához. Hogyan függ össze ez a két esemény? A magyarok és az egykori NDK-ban élő németek nagyon hasonló társadalmi berendezkedésben éltek. „Testvéri államok, testvéri népek” – ami többet jelentett annál, mint hogy különböző területeken közvetlen partnerkapcsolatokat is kialakítottak. A fiatalok a kultúrán, a sporton, a képzésen keresztül közelíthetők meg.
171
Így tehát az 1980/81-es tanévben Hans Bemme, az iskola (EOS „Karl Marx”) akkori vezetője, megállapodást írt alá a partnerkapcsolatról a dél-magyarországi testvériskolával. A 175. gimnáziumi évfordulót ünneplő Gyönkön és a Karl-Marx-Stadtban tartott hivatalos találkozásokat diákcserék követték, amelyeknek a középpontjában a sport és a kultúra állt. Az akkori résztvevők balatoni és balti-tengeri élményekre emlékeznek. Egy magyar diákcsoport 1983. július 30-tól augusztus 9-ig a Rügen szigeti Baabe városban töltötte idejét. 1955 óta itt a Karl Marx-Stadt-i iskolának saját nyári tábora volt. A gyerekeket Humné Sz. Katalin és Hum János kísérte. Látogatások a romantikus reddewitz-i csúcsra, strandolás, kirándulás a Granitz vadászkastélyhoz, utazás Stralsundba és a tengerkutató múzeum megtekintése, végül egy kirándulás Stubbenkammer-ba –szerepeltek a programban. A röplabdaversenyen a magyar vendégek a második helyen végeztek. Tartós személyes barátságok alakultak ki. Újból tanári delegációk látogatásai és diákcserék következtek. Így például 1987. szeptember 28-a és október 3-a között egy három fős tanári küldöttség látogatta meg a magyar partnereket. A vasfüggöny megnyitása és a berlini fal leomlása mindannyiunk számára kulcsfontosságú élménnyé vált, de új irányvonalak kialakulásához is vezetett. Az egykori tanárnő, Frau M. Melzer így emlékezik az 1989/90-es vértelen forradalom utáni első találkozásra: „Izgalmas időszak volt. Az NDK (utolsó) Népi Kamarája első szabad választásának eredményeiről érkező híradásokat Budapest felé tartva a vonaton egy kis táskarádió segítségével követtük figyelemmel. Visszatartottuk a lélegzetünket is, jóllehet különböző okokból…” Az iskolák számára ez egymáshoz hasonló, a kéttannyelvűséget célzó programok fejlesztését jelentette. 1994 júniusában Petz Péter (Tolnai Lajos Gimnázium) és Erhard Hänel (GeorgiusAgricola-Gymnasium Chemnitz) igazgatók egy új partnerkapcsolatról szóló megállapodást írtak alá. Azóta a kapcsolatok lazultak. 2004-ben Magyarország az Európai Unio tagja lett. A kéttannyelvű oktatás fokozott politikai figyelemnek örvend. Ebben a szellemben (v.ö. fotó) (balról jobbra: E. Hänel igazgató, L. Gorgas, F. Seidel, R. Wiedemann a jelen cikken való munka közben) reméljük, hogy a 2006. április-májusi gyönki látogatás és a 2007 húsvétjára tervezett viszontlátogatás a partnerkapcsolatnak új lendületet ad, hiszen minden változás ellenére szükséges marad a minőségileg magas színvonalú és jövőt biztosító képzés.
172
Schüleraustausch Darmstadt-Gyönk /geschrieben von: Klaus Roßberg und Caro Reutter/ Als „Sternstunde“ bezeichnete Heinrich Knieß, Leitender Regierungsdirektor am Regierungspräsidium Darmstadt, seine Begegnung mit Peter Petz, dem damaligen Direktor des Tolnai-Lájos-Gimnázium in Gyönk, auf dem Pfingsttreffen 1986 zum 200jährigen Jubiläum der evangelischen Kirche in Varsád. Sie wurde Anlass zu einer Schulpartnerschaft zwischen dem Gyönker Gymnasium, einer von drei Schulen mit deutschem Sprachangebot vor 1989 in Ungarn, und der Georg-Büchner-Schule in Darmstadt unter ihrem Leiter, Oberstudiendirektor Joachim Wiemer. Ein lebhafter Schüleraustausch entwickelte sich, der nun fast 20 Jahre andauert. Schon 1988 fuhr die erste deutsche Schülergruppe mit ihrem Lehrer Klaus Roßberg nach Gyönk, dem sich ab 1989 seine Kollegin Caroline Reutter anschloß. Seitdem haben sie den Austausch fast immer zusammen durchgeführt. Auf ungarischer Seite waren vor allem Peter Petz und Ekkehard Reimer sowie Ida Kovacs und Gabi Daubner für den Austausch verantwortlich. Einen Höhepunkt brachte das Jahr 1998 mit einem eigens für den Festakt des 10-jährigen Jubiläums vom GBS-Kollegen Ulrich Pietsch komponierten Musical „Reisebüro GBS“. Zur Uraufführung erschienen mehrere hundert Gäste, unter ihnen auch Bürgermeister Norbert Leber aus Griesheim. Ein von diesem Ereignis gedrehter Film befindet sich auch im Besitz des TLG.
Im Laufe der Jahre haben sich für Ablauf und Funktionieren des Austauschs in den Partnerorten bestimmte Regeln ergeben. Die ungarischen Gäste besuchen Darmstadt vor oder nach den Osterferien, die deutschen fahren in den letzten beiden Schulwochen vor den Sommerferien nach Gyönk. Die ungarischen Schüler kommen aus dem bilingualen Zweig der Klasse 10 und sprechen meist erstaunlich gut Deutsch; die GBS-Schüler besuchen die Klassen neun, zehn und elf.
173
Alle am Austausch Teilnehmenden füllen „Steckbriefe“ aus, um den passenden Partner zu finden. Da wir i. a. mit der Bahn fahren, müssen lange im voraus die Fahrkarten bestellt werden. Um offizielle Gelder zu erhalten, werden Anträge an den Magistrat der Stadt, das Staatliche Schulamt und den Pädagogischen Austauschdienst in Bonn gestellt. Im Jahre 1994 konnten wir an einem Sonderprogramm des Hessischen Kultusministeriums teilnehmen, für das jeder Teilnehmer ein Referat verfaßte. So entstanden viele instruktive und lesenswerte Referate über das Rhein-Main-NeckarGebiet sowie über Gyönk und das TLG, die finanziell honoriert wurden. Außerdem berichteten die Darmstädter und Griesheimer Zeitungen besonders in den Anfangsjahren ausführlich über die durchgeführten Aktivitäten und zusätzlich in den GBS-Abiturzeitungen wurde der Austausch mit Gyönk mehr als alle anderen Austauschprogramme positiv gewürdigt. Anliegen der ungarischen Gäste ist das Kennenlernen deutscher Verhältnisse sowie die Erweiterung ihrer Sprachkenntnisse. So setzt sich das Programm aus vier Schwerpunkten zusammen: 1. Unterricht und Schulleben in der GBS, 2. Erkundung der Partnerstädte Darmstadt und Griesheim, 3. Ausflüge in die Region Rhein-Main-Neckar, 4. Teilnahme am Leben der Gastfamilie mit gemeinsamen Unternehmungen. In Darmstadt finden für die Gyönker Jugendlichen eine Führung durch die Schule und eine Begrüßung durch die Schulleitung statt, sodann nehmen sie in kleinen Gruppen am Unterricht teil. Dazu kommen Stunden über das politische System, Kultur und Literatur in Deutschland und Sportwettkämpfe. In den Unterricht integriert ist auch eine Erdkundestunde über Darmstadt und die Rhein-Main-Neckar-Region; eine Diaschau bereitet die verschiedenen Ausflüge vor. Zur weiteren Information erhalten alle Gäste einen Stadtplan von Darmstadt, einen Plan des Frankfurter Flughafens und eine ADACKarte der Region. Ein Empfang durch die Stadt Darmstadt mit Mittagessen, eine Führung durch die Künstlerkolonie auf der Mathildenhöhe und eine Stadtrallye fördern das Kennenlernen der Stadt. Die Firma Merck, das Polizeipräsidium (Drogenberatungsstelle), das Schlossmuseum und Ausstellungen wie die des Künstlers Hundertwasser werden besichtigt. Stadtbummel, Theaterbesuche, z. B. des Rockmusicals „Linie 1“ oder das von der Schultheater AG einstudierte Stück „Was ist Liebe?“ füllen die Abende aus. In Griesheim werden wir von Bürgermeister Norbert Leber im Jugendbahnhof empfangen und zu einem geselligen Abend mit Essen, Getränken, Musik und Spielen eingeladen. Überhaupt können wir immer auf seine großzügige Unterstützung rechnen.
174
Auf ungarischen Wunsch besuchten wir stets Heidelberg und sein Schloss, den Odenwald mit Michelstadt (Rathaus), das berühmte Felsenmeer bei Reichenbach oder wir fuhren in das Freilichtmuseum „Hessenpark“ im Taunus. Es schlossen sich an Ausflüge nach Mainz mit Dom und Guttenberg-Museum, nach Rüdesheim mit Gondelfahrt über die Weinberge zum Niederwalddenkmal und eine Schiffsfahrt auf dem Rhein sowie eine Reise nach Frankfurt in die Innenstadt mit Goethehaus und beliebtem Einkaufsbummel auf der „Zeil“. Besonderen Beifall fand der Besuch des vielseitigen Freizeitparks Hassloch und des Rhein-Main-Flughafens mit ausführlicher Rundfahrt. Auf Grund der vielfältigen Austauschmöglichkeiten der GBS (England, Frankreich, Italien, USA) mit den in der Schule unterrichteten Fremdsprachen, war und ist es nicht einfach für Ungarn genügend interessierte deutsche Schüler zu finden. So kamen z. B. 1994 auf 16 Darmstädter Teilnehmer 29 aus Gyönk. Jedoch erklärten sich etliche Eltern bereit mehrere Gäste aufzunehmen, bis zu vier! , auch solche, die nicht am Austausch beteiligt waren. Die beiden Darmstädter Kollegen zeigten sich ebenfalls flexibel, nahmen Schüler und Kollegen, selbst mit Kind auf und baten zusätzlich Freunde und Bekannte um Schlafplätze. Die Gestaltung der Wochenenden bleibt den Gastfamilien überlassen, wobei es viele gemeinsame Unternehmungen gibt, Partys und selbst Konfirmationen werden mitgefeiert. Fast immer hörten wir Lob über die guten deutschen Sprachkenntnisse, das angenehme Verhalten, die Höflichkeit und Hilfsbereitschaft der jugendlichen ungarischen Gäste. Ein Abschlussabend mit reichhaltigem Buffet, buntem Programm und Preisverteilung beendet den Austausch, bevor die Gyönker die Heimreise antreten. Der Aufenthalt in Ungarn beginnt i. A. mit einem Besuch von Budapest. Zwar sind die Schüler oft von der langen Fahrt müde, aber das prächtige neogotische Parlamentsgebäude, die Fischerbastei, der Blick auf Donau und Stadt wecken schnell die Lebensgeister, bevor es mit dem Bus nach Gyönk geht. Dort wohnen die deutschen Jugendlichen ca. 5-6 Tage im schuleigenen Internat gemeinsam mit ihren ungarischen Partnern. Bei Veranstaltungen und Ausflügen macht man uns mit der Schule, dem Ort Gyönk, der näheren und ferneren Umgebung, mit der Landschaft, den wirtschaftlichen Verhältnissen und der ungarischen Kultur bekannt. So besichtigen wir zuerst die Schule, deren moderne Gebäude und Gepflegtheit uns beeindrucken. Der Besuch beim Bürgermeister liefert uns Informationen über die Gemeinde; das Heimatmuseum macht uns mit dem ungarndeutschen Anteil an der Geschichte Gyönks vertraut. 175
Busausflüge zeigen uns die nähere und weitere Umgebung; als Ziele kristallisierten sich im Laufe der Jahre Szekszárd und Paks mit dem Atomkraftwerk heraus. In Pécs waren wir beeindruckt von der Stadtmauer und dem großzügig angelegten Museumsviertel, wo wir das Vasarely- und das Csontváry-Museum besuchten. Auch die erstaunlich vielen Jugendstilgebäude, die Häuser im Zopfstil, die reichhaltigen Einkaufsmöglichkeiten und das Folklorefestival vor dem Stefansdom gefielen uns sehr. Ausflüge in den GyulajWald bei Tamasi mit seinen Damwildherden, den Gemencer Wald, einmal verbunden mit einer schnakenreichen Fahrt auf dem Sió-Kanal, runden die Exkursionen in die südlich von Gyönk gelegene Region ab. Jedes Jahr steht ein Ausflug an den Plattensee zum Schwimmen und Segeln bei kräftigem Wind auf dem Programm. Dabei geht es nach Siófok oder Balatonfüred und stets nach Tihany mit seiner wunderschönen Barockabtei, dem angeschlossenen Schifffahrtsmuseum, dem Freilichtmuseum, den vielen Töpfereien und vor allem dem herrlichen Blick über den See. Wir besuchten auch die Thermalbäder Tamási, Magyarhertelend und Gunnárás sowie die Freibäder von Orfü und Paks. Einige mehrtägige Fahrten führten uns nach Bábolna mit seinem beeindruckenden Reitergestüt; dabei versuchten wir – für etliche von uns zum ersten Mal – den Sprung auf einen Pferderücken. Ein besonderes Erlebnis war die Fahrt in die Jugendstilstadt Szeged und zur nationalgeschichtlichen Gedenkstätte von Ópusztászer, wo uns vor allem das riesige, zur 1000-Jahrfeier der ungarischen Landnahme entstandene Rundbild von Árpád Feszty begeisterte. Die zweite Hälfte des Aufenthalts findet in den ungarischen Gastfamilien statt und führt die Darmstädter in Orte, aus denen die Internatsschüler stammen. Dennoch kommt es spontan zu gemeinsamen Unternehmungen, gegenseitigen Besuchen und Ausflügen. Besonders interessant war für die Mehrzahl der deutschen Jugendlichen der eingehende Kontakt mit bäuerlichen Arbeiten, Kuh- und Ziegenmelken, Ferkelaufzucht, selbst hergestellter Salami, selbst geräuchertem Schinken, selbst gekeltertem Wein vom eigenen Weinberg, ja sogar Angeln in der Donau. Die überschaubaren Dörfer, in denen jeder jeden kennt, die engeren verwandtschaftlichen Bindungen, der Kontakt zwischen den Generationen - oft leben noch die Großeltern mit im Haus - das große Interesse an volkstümlichen Tänzen und Liedern, sind Erfahrungen, die in einer Großstadt nicht zu machen sind und die als etwas Besonderes empfunden werden. Während die Schüler in den Familien untergebracht waren, wurden die Lehrer von den ungarischen Kollegen liebevoll rund um die Uhr betreut. Gemeinsame Ausflüge führen zu nahen und fernen Sehenswürdigkeiten und wir genießen die ungarische Küche. Die fröhlichen Abende im Weinkeller der Familien Petz und Knieß und bei Familie Hum bei Fischsuppe und Letscho bleiben uns unvergeßlich. Auch in den Kollegenfamilien Daubner, Fárkas, Fekete, Garai, Genszler, Kiss, Kovács, Dr. Kozari, Manholt, Muth, Reimer und bei Ibolja Schmidt sowie einigen Gyönker Schülereltern und Großeltern wurden wir herzlich und gastfreundlich aufgenommen und mit besten Landprodukten, wie Salami, Landwein, Palinka und Paprika verwöhnt. Ihnen allen sei von Herzen gedankt!
176
Anzahl der Teilnehmer und begleitende Lehrer: (Die erste Zahl in Klammern bedeutet Jungen, die zweite Mädchen.) 1988 1989 1990 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 2000 2003
BRD 13 (3/10) 14 (5/9) 9 (4/ 5) 20 (10/10) 16 (1/15) 23 (11/12) 22 (6/16) 21 (8/13) 15 (5/10) 18 (1/ 4) 18 (7/11)
Ungarn 25 (7/18) 13 (2/11) 21 (7/14) 26 (8/18) 29 (12/17) 33 (13/20) 22 (7/15) 24 (6/18) 24 (3/21) 21 (6/15) 18 (7/11)
Lehrkräfte Roßberg Reimer Roßberg/Reutter Petz/Gutermuth/Reimer/Gscheid Reutter Kovács/Ecker Roßberg/Reutter Daubner/Dr. Kozari/Muth (Reimer?) Roßberg Reimer (TLG Tanzgruppe) Reutter/Ruths Kovács/Lang Reutter/Ruths Daubner/Schmidt Reutter/Roßberg Daubner/Fárkas Reutter/Roßberg Daubner/Sikur Reutter/Roßberg Garai/Fekete/Petz Reutter/Roßberg Hum/Petz Roßberg/Heuck/Reutter Kiss/Manhalt
Viszontlátásra
Klaus Roßberg
Caro Reutter
177
Diákcsereprogram Darmstadt-Gyönk /irta: Klaus Roßberg és Caro Reutter/ Heinrich Knieß, a darmstadti városi tanács vezetõje szerint szerencsés véletlen volt, amikor 1986 pünkösdjén találkozott Petz Péterrel, a gyönki Tolnai Lajos Gimnázium (TLG) akkori igazgatójával a varsádi evangélikus templom 200 éves jubileumán . Ez egy jó kiindulópont volt a gyönki gimnázium -amely 1989-ben egyike volt a 4 olyan iskolának Magyarországon, ahol két tanítási nyelvű oktatás folyt- és a darmstadti Georg-Büchner-Schule (GBS - vezetõje Joachim Wiemer) iskolai partnerkapcsolatának kiépítéséhez. Élénk diákcsereprogram fejlõdött ki , ami már csaknem 20 éve él. Már 1988-ban ideutazott az elsõ német diákcsoport tanárukkal Klaus Roßberggel együtt, akihez 1989tõl kolléganõje, Caroline Reutter is csatlakozott. Azóta mindig együtt szervezték a programokat. Magyar oldalon elsõsorban Petz Péter, Ekkehard Reimer, Kovácsné Papp Ida és Daubnerné Pócsai Gabriella voltak a csereprogram felelõsei. A „Reisebüro GBS” c. musical, melyet Ulrich Pietsch, a GBS tanára komponált csúcspontja volt az 1998ban rendezett jubileumi ünnepségnek. Az õsbemutatóra többszáz vendég érkezett, köztük a griesheimi polgármester, Norbert Leber is.Az errõl az alkalomról forgatott film megtalálható a TLG tulajdonában is . Az évek során bizonyos szabályszerûség alakult ki a programok szervezésében. A magyar vendégek Darmstadtot a húsvéti szünet elõtt látogatják meg, a németek a nyári szünet elõtti utolsó két hétben utaznak Gyönkre. A magyar tanulók a 10. osztály kéttannyelvû tagozatáról érkeznek és többnyire meglepõen jól beszélnek németül; a GBS- tanulók a 9. 10. és 11. osztályokba járnak. A csereprogram résztvevõi rövid bemutatkozó levelet küldenek magukról, hogy a nekik megfelelõ partnerre találjanak. Mivel többnyire vonattal utazunk, már jó elõre meg kell vennünk a jegyeket. A város, az állami iskolai szolgálat és a bonni pedagógiai csereprogram szolgálat felé is hivatalos beadványokkal fordulunk támogatásért. 1994-ben a Hessen-tartományi Kultuszminisztérium külön programjában vehettünk részt. Ennek keretében sok értékes beszámoló készült nemcsak a Rajna- MajnaNeckar- vidékről, hanem Gyönkrõl és a TLG-rõl is. Ezenkívül a kezdeti években a darmstadti és a griessheimi újságok igen részletesen tudósítottak az eseményekrõl, és a GBS- érettségi újságjaiban is pozitív módon értékelték a Gyönkkel történõ csereprogramokat. A magyar vendégek célja a német viszonyok megismerése valamint nyelvtudásuk bõvítése. Így 4 részből áll a program: 1. Tanítás és iskolai élet a GBS-ben, 2. Darmstadt és Griessheim testvérvárosok megismerése, 3. Kirándulások a Rajna- Majna- Neckar régióban, 4. Közös programok a vendéglátó családokkal. Darmstadtban az iskola vezetõi köszöntik a gyönki diákokat, körbevezetik őket az iskolában, majd kis csoportokban részt vesznek tanórákon pl. a németországi politikai rendszerrõl, kultúráról, irodalomról.Látogatnak földrajzórát Darmstadtról és a RajnaMajna- Neckar-régióról. A különbözõ kirándulásokat egy diavetítés készíti elõ. Minden vendég kap egy várostérképet Darmstadtról, egyet a frankfurti reptérrõl és egy ADACtérképet a régióról. 178
A város megismerését segíti többek között egy ebéd a városban, valamint a Mathildenhöhe és a mûvészkolónia meglátogatása és a Stadtrallye. A Merck cég, a rendõrkapitányság (drogtanácsadói állomás), a kastélymúzeum, különbözõ kiállítások és a Hundertwasser ház kerülnek megtekintésre. Az estéket városi séták, színházlátogatások, mint pl. a „Linie 1”c. rockmusical vagy a Schultheater AG által elõadott „Was ist Liebe” c. darab tették eddig emlékezetessé és színessé. Griessheimben Norbert Leber polgármester fogadja a vendégeket és jó hangulatú estét rendez tiszteletükre vacsorával, zenével és játékokkal. Nagyvonalú támogatására mindig számíthatunk. Magyar kívánságra mindig meglátogattuk Heidelberget és a kastélyt, az Odenwaldot Michelstadttal (városháza), a híres Felsenmeert (sziklatenger) Reichenbachnál vagy elutaztunk a Taunusban levõ Hessenpark nevû szabadtéri múzeumba. Emellett kirándulásokat tettünk Mainzba a Dómba, a Guttenberg-Múzeumba, Rüdesheim-be, ahonnan libegõvel utaztunk a Rajna menti szõlõk felett a Niederwald- emlékmûhöz, hajóztunk a Rajnán, valamint elutaztunk Frankfurtba a belvárosba a Goethe-házhoz, és bevásároltunk a „Zeil”-on. Nagyon népszerû volt a Hasslochban levõ vidámpark és a Rajna- Majna reptér. Nem egyszerû a GBS sokoldalú csereprogramjai (Anglia, Franciaország, Olaszország, USA) mellett a magyarok számára elég német érdeklõdõt találni. Így jutott pl. 1994-ben 16 darmstadti résztvevõre 29 gyönki. Mindemellett néhány szülõ késznek mutatkozott arra, hogy több vendéget- akár négyet is- fogadjanak, sõt még olyanok is, akik nem vettek részt a csereprogramban. A két darmstadti kolléga is készségesen fogadta a tanulókat, tanárokat gyerekkel is, és több barátot ismerõst is megkértek hogy náluk éjszakázhassanak a vendégek. A hétvégék szervezése a vendéglátó családokra maradt, rengeteg közös családi programmal. Az ifjú magyar vendégek jó német nyelvtudásáról, udvariasságáról, magaviseletérõl csaknem mindig dicsérõ szavak hangzottak el. Mielõtt a gyönkiek hazaindulnak, egy színes programokkal teli záróünnepély búcsúztatja õket. A magyarországi tartózkodás egy budapesti városnézéssel kezdõdik. Habár a tanulók nagyon fáradtak, a pompás neogót Parlament, a Halászbástya és a Duna látképe hamar felcsigázza õket mielõtt a busz Gyönkre indul. Ott a német fiatalok az iskolához tartozó kollégiumban 5-6 napot együtt töltenek el magyar vendéglátóikkal. A kirándulásokkal, rendezvényekkel az iskola és Gyönk szûkebb és tágabb környezetét, gazdasági helyzetét és kultúráját ismerhetjük meg. Így elõször az iskolával ismerkedünk, melynek modern épülete és ápoltsága mély benyomást kelt bennünk. A polgármesternél tett látogatás információkkal lát el minket a község mai életérõl, a tájház Gyönk sváb múltjáról mesél nekünk. A busszal megtett kirándulások során ismerjük meg a közeli és a távolabbi vidéket, így Paksot az atomerõmûvel , Szekszárd városát, Pécset a múzeumnegyeddel és a székesegyházzal.Mindez rendkívüli módon tetszett mindannyiunknak. A Gyulaji erdõ Tamásinál, a Gemenci erdõ, sétahajózás a Sió- csatornán színesítik a Gyönktõl délre esõ régióban tett programok palettáját. Minden évben kirándulást teszünk a Balatonhoz, ahol úszás és nagy szélben vitorlázás is szerepel a programok között. Ekkor Balatonfüredre, Siófokra, Tihanyba utazunk a csodaszép barokk apátsághoz, ahol a hajózási múzeumot, a szabadtéri múzeumot a sok fazekasmûhelyt és nem utolsósorban a lélegzetelállító kilátást tekinthetjük meg. Meglátogatjuk a tamási, magyarhertelendi és gunarasi gyógyfürdõket, illetve az orrfûi és a paksi strandot.
179
Bábolnán néhányaknak lehetõsége volt kipróbálni a lovaglást. Különleges élménynek számít Szeged városa, illetve Ópusztaszer a Feszty- körképpel. A tartózkodás második felét a vendéglátó családoknál töltöttük . Akaratunk ellenére a diákok időnként magán szervezésû programokon is részt vettek, ilyenkor magyar és német csoportot alkottak.. Különösen nagy élményt nyújtott fiataljaink számára a találkozás a paraszti környezettel, saját készítésû házikolbász, sonka és bor nyújtottak kulináris élvezeteket, sõt volt, aki a Dunán horgászhatott. A nagyvárosi ember számára mindig különleges élmény találkozni a falusi környezettel, a népi kultúrával, ahol mindenki mindenkit ismer, sok rokon él a szûkebb környezetben, gyakran három generáció is megtalálható egy háztartásban. Itt még élnek a néptánc-hagyományok, népdalok és szokások. Mialatt tanulóink a családoknál voltak, a tanárokat a kollégák egész idõ alatt kényeztették. Így élvezhettük a környék adta lehetõségeket és a magyar konyha ízeit. Feledhetetlenek a vidám esték a Petz és Knieß családok pincéiben, illetve a Hum családnál a halászlé és lecsófõzések is maradandó emlékekként élnek bennünk. A kollégák családjainál, Daubneréknél, Farkaséknál, Feketééknél, Garaiéknál, Genszleréknél, Kisséknél, Kovácséknál, Dr. Kozáriéknál, Manhaltéknál, Muthéknál Reimeréknél és Schmidt Ibolyánál, úgymint néhány gyönki tanulók szüleinél és nagyszüleinél vendégmarasztaló fogadtatásban részesültünk. A legjobb ízekkel, szalámival, borral, pálinkával és paprikával kényeztettek minket. Mindannyiuknak hálás köszönet! A résztvevõk és kísérõk száma: (A zárójelben az elsõ szám a fiúkat, a második a lányokat jelenti.) 1988 1989 1990 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 2000 2003
180
NSZK Magyarország 13 (3/10) 14 (5/9) 25 (7/18) 9 (4/ 5) 13 (2/11) 20 (10/10) 21 (7/14) - 26 (8/18) 16 (1/15) 29 (12/17) 23 (11/12) 33 (13/20) 22 (6/16) 22 (7/15) 21 (8/13) 24 (6/18) 15 (5/10) 24 (3/21) 18 (1/ 4) 21 (6/15) 18 (7/11) 18 (7/11)
Kisérő tanárok Roßberg Reimer Roßberg/Reutter Petz/Gutermuth/Reimer/Gscheid Reutter Kovács/Ecker Roßberg/Reutter Daubner/Dr. Kozari/Muth (Reimer?) Roßberg Reimer (TLG Tanzgruppe) Reutter/Ruths Kovács/Lang Reutter/Ruths Daubner/Schmidt Reutter/Roßberg Daubner/Fárkas Reutter/Roßberg Daubner/Sikur Reutter/Roßberg Garai/Fekete/Petz Reutter/Roßberg Hum/Petz Roßberg/Heuck/Reutter Kiss/Manhalt
„Zwölf Jahre = lebenslänglich” /geschrieben von: Dr. Günter Wackwitz/ Das ist keine mathematische Formel und auch keine juristische Definition. Und trotzdem stimmt diese Feststellung – zumindest für mich und meine Familie, denn zwölf Jahre Arbeit am Tolnai Lajos Gymnasium hier in Gyönk haben unser Leben entscheidend geprägt, so sehr, dass Deutschland für uns fast den Status eines schönen Urlaubslandes hat und wir auf der Rückreise nach Ungarn immer häufiger sagen: „Wir fahren wieder nach Hause!” An dieser Stelle sollte man fragen, warum das so ist, denn an einem Gymnasium und an einem Dorf wie Gyönk ist doch nun wirklich nichts Spektakuläres. Und die Arbeit als Lehrer ist ja nun auch nicht gerade der Wunschtraum von ewiger Seligkeit. Es muß also etwas anderes sein, was obengenannten Effekt erzeugt hat – und da fällt es mir gar nicht schwer, das zu benennen: Es sind die Menschen, die ich hier kennen gelernt habe, mit denen ich gearbeitet habe und die ich schätzen gelernt habe. Und da sind wir wieder beim Spektakulären gelandet: Die Schüler haben immer das getan, was sie tun sollten, nämlich lernen (nur Ausnahmen bestätigen noch diese Regel), die Kollegen und Kolleginnen waren nett, freundlich und hilfsbereit (Ausnahmen bestätigen auch diese Regel) und das Zusammenleben mit den Einheimischen zeichnete sich durch Gastfreundlichkeit aus (siehe oben). Alles durchaus Gründe, die ein gewisses Heimatgefühl hervorbringen können. Aber da ist noch mehr! Als Lehrer leistet man eine Arbeit, die nicht sofort und unmittelbar messbar ist, aber nach zwölf Jahren kann man Bilanz ziehen: Unter den vielen Schülern, die ich hier in meinen Stunden gehabt hatte, kenne ich nicht einen, der nicht seinen Weg gegangen ist – manch einer ist sogar als Kollege ins Gymnasium zurückgekehrt. Daran glaube ich zu erkennen, dass man doch Spuren hinterlassen hat. Sicherlich wird die Arbeit eines Lehrers im Werdegang seiner Schüler sichtbar, aber Arbeit in der Schule verändert den Lehrer ebenfalls – und in dieser Hinsicht waren die zwölf Jahre am Tolnai-Gymnasium auch für mich eine Schule der besonderen Art. Ich möchte keine Vergleiche zum deutschen Schulsystem ziehen, ich möchte auch die mir oft gestellte Frage: „Sind die ungarischen Schüler anders als die deutschen?” nicht beantworten, für mich war in Ungarn fast alles ganz anders – und fast immer anders im positiven Sinne (auch hier die Bemerkung mit den Ausnahmen). Es gab keine festgeschriebenen Lehrpläne, an die man sich in seiner Arbeit sklavisch halten mußte. Eigene Planarbeit war gefragt, viele Unterrichtsmodelle mußten selbst entwickelt werden. Das ging meist nur in engem Kontakt mit den Kollegen. Soviel Hilfsbereitschaft, Verständnis, auch Vertrauen und Freiräume für kreative Arbeit habe ich in disem Maße erst in Gyönk kennengelernt. In Gyönk war man nie allein, man fühlte sich immer dazu gehörend, nicht als etwas Besonderes (was manch ein Gastlehrer für sich in Anspruch nahm), sondern als geachtetes Mitglied einer wohlgeordneten Gemeinschaft (Ausnahmen ……..) Das Faszinierendste an Gyönk waren für mich jedoch die Schüler, die sich hier Studenten nennen und die sich vehement dagegen wehren, mit „Sie” angesprochen zu werden. Das war auch etwas anderes für mich und gewöhnungsbedürftig. Eine 17jährige Kati oder Silvi – das mag ja noch gehen, aber ein 18-jähriger Peti, damit hatte ich lange Zeit Probleme. Die größten Veränderungen spielten sich jedoch in der Unterrichtsgestaltung ab. Als ich 1993 mit meiner Arbeit in Gyönk begann, nahmen die meisten Schüler den Unterrichtsstoff fast kritiklos an, schrieben eifrig mit und bemühten sich, z.B. in Leistungskontrollen die Ausführungen des Lehrers wortwörtlich wiederzugeben – alles für die gute Note. Mit der Zeit haben unsere Schüler jedoch das Lernen gelernt, und dazu gehörte auch das „aber, ich sehe das anders. Herr Lehrer!” Und diesen
181
Widerspruch mit einer guten Note zu belohnen – das war sehr neu für die Schüler, machte die eigene Arbeit nicht leichter, aber viel interessanter. Als die Direktorin mit der Bitte an mich herantrat, zur Zweihundertjahrfeier des Gymnasiums etwas zu schreiben, war ich mir sehr im Ungewissen, wie das zu machen wäre. Mit Anekdoten und Erinnerungen aufzuwarten, wäre etwas zu einfach gewesen und auch zu nichtssagend. Deshalb diese Zeilen, die Emotionen und Empfindungen ausdrücken sollen und vielleicht auf Aspekte verweisen, in deren Sinne das Gymnasium den nächsten 200 Jahren optimistisch entgegensehen kann, denn das Beste, was man einer Schule wünschen kann, das sind Schüler, wie ich sie hier angetroffen habe. Ind diesem Sinne: Meinen herzlichsten Glückwunsch zum Jubiläum!
Tizenkét év = életfogytiglan /irta: Dr. Günter Wackwitz/ Ez nem egy matematikai egyenlet és nem is jogi kifejezés. És mégis igaz ez a megállapítás- legalábbis számomra és a családom számára, mert tizenkét év munka a Tolnai Lajos Gimnáziumban itt Gyönkön döntően meghatározta életünket, olyannyira, hogy Németországba szinte már majdnem csak nyaralni járunk, s a visszaúton Magyarország felé egyre gyakrabban azt mondjuk: „Újra haza megyünk!” Itt kell feltennünk a kérdést: Miért is van ez így?- hiszen egy gimnáziumban, s egy olyan faluban mint Gyönk igazán nincs semmi szenzációs. S egy tanár munkája aztán végképp nem leányálom. Tehát valami más kell hogy legyen , ami a fent említett hatást kiváltotta- és egyáltalán nem nehéz megneveznem: az emberek tették, akiket itt megismertem, akikkel itt dolgoztam és akiket megtanultam értékelni. S ezzel újra csak a szenzációnál kötöttünk ki: A diákok mindig azt tették, amit tenniük kellett, vagyis tanultak (néhány kivétel erősíti a szabályt), a kollegák és kolleganők kedvesek, barátságosak és segítőkészek voltak (kivételek ezt a szabályt is erősítik) és az itteni lakosokkal való együttélést bearanyozta a vendégszeretet.Ezek mind-mind okai lehetnének annak, hogy egyfajta otthon-érzetünk alakult ki. De ennél többről van szó! A tanári munkának nincs azonnali és közvetlenül mérhető eredménye, de tizenkét év után már számot vethet az ember: A sok diák közül, akik az óráimon ültek, egyet sem ismerek, aki ne a saját útját járta volna - néhányan kollégaként tértek vissza a gimnáziumba. Ebből vélem felfedezni azt, hogy nyomokat hagytam. S ahogyan a tanár munkája diákjai életútjában mutatkozik meg, ugyanúgy változik a tanár is az iskolai munka nyomán. S ebben az értelemben a Tolnai Lajos Gimnáziumban töltött tizenkét év számomra is különleges iskola volt. Nem szeretném a magyart a német iskolarendszerrel összehasonlítani, s az oly sokszor feltett kérdésre sem adnék választ, miszerint: „Másak-e a magyar diákok mint a németek?”, - számomra Magyarországon majdnem minden merőben más volt—és majdnem mindig jó értelemben (persze itt is érvényes a kivételekre vonatkozó megjegyzés). Nem voltak szigorúan kötött tantervek, melyekhez rabszolgaként ragaszkodni kellett volna. Saját tervezőmunkára volt szükség, s magunk kellett kifejlesszünk sok tanítási modellt. Ez többnyire csak a kollégákkal szorosan együttműködve sikerült. Segítőkészséget, megértést, de bizalmat is és a kreatív munkához biztosított szabadságot ilyen mértékben Gyönkön ismertem meg első ízben. Gyönkön az ember soha nem volt egyedül, nem érezte magát különlegesnek (ahogy arra néhány vendégtanár igényt tartott), hanem mint egy jól szerveződő közösség megbecsült tagja. ( Kivételek….) 182
Gyönkön a leglenyűgözőbbek számomra mégis a tanulók voltak, akik vehemensen tiltakoznak az ellen, hogy magázzák őket. Ez is valami egészen „más” volt számomra és nehezen szoktam meg. Egy 17 éves Kati vagy Szilvi- az még rendben lenne, de egy 18 éves Peti--- ezzel sokáig gondjaim akadtak. A legnagyobb változások azonban a tanításban következtek be. Mikor 1993-ban megkezdtem a munkát Gyönkön, a legtöbb tanuló mondhatni kritika nélkül fogadta a tananyagot, szorgosan mindent leírt, s azon volt, hogy alkalomadtán, pl. egy felmérőnél a tanár magyarázatait szó szerint visszaadja. Idővel azonban a diákjaink megtanultak tanulni, és ehhez tartozott a „De én ezt másképp látom, tanár úr!”- típusú mondat is. S hogy ezt az ellentmondást még akár jó jeggyel is jutalmazzák, ez nagyon új volt a tanulóknak, s a saját munkát nem könnyítette meg, de érdekesebbé tette. Mikor az igazgatónő megkeresett azzal a kéréssel, hogy írjak valamit a gimnázium kétszáz éves jubileumára, eléggé tanácstalan voltam, mit is kellene írnom. Anekdotákat és visszaemlékezéseket sorolni túl egyszerű lett volna- és túl semmitmondó is. Így születtek aztán ezek a sorok, melyek érzelmeket és érzéseket hivatottak kifejezni, s talán rámutatnak néhány olyan szempontra, melyek jegyében a gimnázium bizakodva nézhet a következő 200 év elé, mert a legjobb, amit egy iskolának kívánhat az ember, az az, hogy legyenek olyan diákjai, mint amilyenekkel én itt találkoztam. Ennek jegyében: Legjobb kívánságaim a jubileumra!
183
„Im ungarischen Weltdorf“ Anmerkungen zum „Gyönker Modell“, 1996 - 2003 /geschrieben von: Gerald Hühner (Bonn/Szakadát/Ptuj)/ Gyönk – wer in den Jahren 1996 –2003 systematisch die Süddeutsche Zeitung oder etwa die Népszabadság las, für den war der Name ein Begriff. Gyönk – wer seit 1999 im Internet auf den Namen stieß oder danach suchte, der hatte einen Begriff. Einen Begriff von Gyönk hatten auch Árpád Göncz und Ferenc Mádl, Joschka Fischer, damals deutscher Außenminister, oder die deutschen Botschafter in Ungarn zu dieser Zeit. Warum ausgerechnet von - Gyönk? Gyönk wurde der Name für ein Model. Für ein innovatives, damals singuläres und überaus erfolgreiches Modell interkulturellen, europäischen Lebens und Arbeitens. Dieses Modell entstand nicht als spontane Reaktion auf das Ergebnis der internationalen PISA-Studie zum Leistungsvermögen von Schülern. Es war kein kurzfristig „möbliertes“ Projekt im Kontext der europäischen Integration. Dieses Modell wurde seit 1996 am Gymnasium Tolnai Lajos initiiert, kontinuierlich entwickelt und ausgebaut. Es war grenzüberschreitend in mehrfacher Hinsicht, umfasste u.a. die Bereiche Medien, Politik, Kultur und Wirtschaft. Ein Modell, an dem sich interkulturelle Theorie und Praxis im Bildungswesen orientieren konnte, das Anschlussmöglichkeiten für Projekte schuf, weit über schulische Arbeit im deutschungarischen Bereich hinaus. 1995 Dezember 1995: Dienstantritt im Rahmen des deutschen Lehrerentsendeprogramms in Gyönk. Beeindruckt von der damals einzigartigen Arbeitsatmosphäre und den daraus resultierenden Möglichkeiten im einzigen nicht-städtischen Gymnasium Ungarns: „Im ungarischen Weltdorf Gyönk“ war es in dieser Zeit auf einzigartige Art und Weise möglich zu leben, was andernorts doch vielleicht eher propagiert wurde. Hier gingen Leben und Arbeit Hand-in-Hand, hier gab es zur Theorie "Interkulturalität" einen alltäglichen Schuss Praxis. Und da die Möglichkeiten dieser „pädagogischen Provinz“ besser genutzt und auch Beachtung finden sollten, mir das Projekt "Zeitung in der Schule (ZiS)" mit der Süddeutschen Zeitung bekannt war, erfolgte, mit zunächst wenig Hoffnung auf Erfolg, bereits im Januar 1996 meine Bewerbung um Teilnahme bei diesem – damals ausschließlich in Deutschland durchgeführten - Projekt. Von 1996 bis 2003 waren dann Gyönker Schülerjournalisten die einzigen außerhalb der Bundesrepublik Deutschland, die ununterbrochen "Zeitung in der Schule" machten. Mehr noch: Die Süddeutsche Zeitung vergab nach meiner Bewerbung erstmals die offizielle Eröffnungsveranstaltung ins Ausland: Am 5. November 1999 startete das Projektjahr 1999/2000 in Gyönk; Ehrengäste waren der damalige ungarische Staatspräsident Árpád Göncz sowie der deutsche Botschafter Hasso Buchrucker.
184
„Schule aus dem ff“ 1996 also wurde das Projekt „Zeitung in der Schule“ mit der Süddeutschen Zeitung hier eingeführt und etabliert. Ungarische Jugendliche recherchierten und schrieben seither für die weltweit gelesene Süddeutsche Zeitung, über Themen aus Ungarn und aus Deutschland. Über das Medium Zeitung entstand so eine Brücke, ein Tor zum besseren Verständnis des eigenen Landes, Deutschlands und der Welt. Für deutsche Leser ergab sich die Möglichkeit, Klischee-Vorstellungen von Ungarn abzubauen, Kenntnisse zu erwerben oder zu erweitern. Was sich davon ausgehend zeigte ist: Schule, die nicht im traditionellen Sinne auf das Schulgebäude beschränkt bleibt, sondern Türen in die Praxis, sagen wir, in das Leben öffnet; Schule, die damit Kontakte zu Bereichen, zu Institutionen und Personen schafft, die Schülern traditioneller Schulen nicht zugänglich sind; Schule, die den Gebrauch einer Fremdsprache – Deutsch - in authentischen Situationen alltäglich, selbstverständlich macht; Schule, die Arbeit in einem internationalen Team kontinuierlich ermöglicht; Schule, die Kommunikation, Eigenständigkeit, Teamfähigkeit und damit Problemlösungsstrategien und Orientierungsmöglichkeiten fördert; Schule, die damit auf das Leben in einer globalisierten Gesellschaft vorbereitet, Schule, die Schule machte, also ein Beispiel gab, an das von anderen angeschlossen wurde; kurz gesagt: Schule „aus dem ff“: „Fit for future“. Denn es kamen noch weitere (Medien-)Projekte hinzu: 1999 eine eigene Internet-Seite zu dieser Arbeit: www.dasan.de/gyoenk/default.htm. Ein Chatroom für den weltweiten Dialog in deutscher Sprache wurde programmiert und 2001 mit den Botschaftern beider Länder offiziell eröffnet: http://chat.dasan.de 2001 erfolgte die Teilnahme am Projekt „Jugend-Schule-Wirtschaft“, einem erklärten (Medien-) Projekt im Kontext europäischer Integration, an dem sich deutsche, polnische, tschechische und ungarische Schülergruppen beteiligten. In Gyönk als Projekt mit der Népszabadság und der Süddeutschen Zeitung durchgeführt, waren an seiner erfolgreichen Etablierung in Ungarn das „Gyönker Modell“ und sein Initiator nicht ganz unschuldig: Dieses Projekt wurde in der Startphase von mir koordiniert und hat im zweiten Jahr (2002/2003), auch dank der rührigen Tätigkeit des Projektredakteurs József György Farkas, die dreifache Zahl an Teilnehmern in Ungarn gefunden; es wurde in den folgenden Jahren in weiteren Ländern Mittel-Ost-Europas eingeführt.
185
Zahlen, Daten, Fakten Ein kleiner statistischer Überblick zu den Projekten: Von 1996 bis April 2003 publizierten Gyönker Projektteilnehmer in deutschen und ungarischen Printmedien insgesamt: 110 Texte, 70 Fotos, 19 Zeichnungen/Karikaturen; davon alleine in der Süddeutschen Zeitung (SZ), der größten meinungsbildenden Tageszeitung Deutschlands, die täglich weltweit gelesen wird: 75 Reportagen, Artikel, Interviews; 42 Fotos, 18 Zeichnungen/Karikaturen. Themen waren dabei u.a. die Frankfurter Buchmesse 1999 mit dem Schwerpunkt Ungarn, die EXPO 2000, Politikerinterviews u.a. mit Árpád Göncz, Ferenc Mádl, Joschka Fischer, Bálint Magyar, Anette Schavan, Interviews mit Schriftstellern wie Péter Esterhazy, György Konrád, György Dalos, Magda Szabó, mit Sportlern wie Szilveszter Csollányi, mit Popstars wie Ákos, Porträts von Wirtschaftsunternehmen wie der SIEMENS AG. Vieles mehr wäre zu nennen. Zahlreiche redaktionelle Beiträge über die Gyönker Projektarbeit erschienen: In der Süddeutschen Zeitung, im Forum „Deutschland“ der Bundesregierung, in der Budapester Zeitung, dem Neuen Pester Lloyd, dem Börsenblatt für den deutschen Buchhandel, der Mittelbayerischen Zeitung, der Neuen Zeitung – Ungarndeutsches Wochenblatt, der Népszabadsàg, der Tolnai Népújsàg, der Schwäbischen Zeitung, dem Siemens-Magazin in Ungarn. Filmbeiträge über die Gyönker Projektarbeit erschienen mehrfach: 1999 eine TV-Dokumentation des Projekts zur Frankfurter Buchmesse 1999 im Auftrag des ungarischen Kultusministeriums (2 x 30 min); ausgestrahlt im ungarischen Fernsehen (MTV)- „Frankfurt mit jungen Augen“ – und im Jahr 2000 eine TV-Dokumentation als Porträt des Gyönker Projektleiters, seiner Familie und der Projektarbeit; 25 min; ausgestrahlt im ungarischen Fernsehen (MTV) unter dem Titel „Együtt- Gemeisam“, die Dokumentation gewann den ungarischen Filmpreis in der Sparte Dokumentation, Szeged, Dezember 2000), diese Dokumentation wurde von Martha Stangl erarbeitet, die darüber hinaus mehrfach im deutschsprachigen Minderheitenprogramm des ungarischen Fernsehens (MTV) „Unser Bildschirm“ über die aktuelle Gyönker Projektarbeit berichtete. „Lust auf Deutsch“ Im Unterschied zum traditionellen Unterricht "Deutsch als Fremdsprache" ergaben sich bei „Zeitung in der Schule“ ständig „authentische Gesprächssituationen“, die mit Hilfe von Lehrbüchern so kaum zu simulieren sind. Dabei ging es etwa um die Organisation alltäglicher Tätigkeiten wie das Abholen der SZ-Exemplare von der Post, um die Gestaltung der Pin-Wand zum Projekt, um die Organisation eines Recherche-Termins, um Interviews zur ungarischen Gegenwartsliteratur, zur EXPO 2000 in Hannover, zu politischen oder ökonomischen Fragen, zu Themen aus Tradition, Kunst, Kultur und Sport in Ungarn und Deutschland sowie zu tagesaktuellen Themen für Artikel in der Süddeutschen Zeitung. Und selbstverständlich entstanden gerade im Rahmen dieser Arbeit eine Reihe von Projekten, die Ausgangspunkt von Gesprächen im Rahmen der Prüfungen zum Deutschen Sprachdiplom (DSD II) darstellten. Dazu gehörten auch die sogenannten Langzeitarbeiten, zu denen jeder Projekt-Schüler ein Thema aus dem Umfeld der 186
Berichterstattung der SZ selbständig auszuwählen, zu bearbeiten und zu präsentieren hatte. Das Angebot, diese Arbeiten in die Prüfungen zum DSD II zu integrieren, wurde sehr gerne angenommen. Kein Zufall also: Im Dezember 2000 nahmen 30 Kandidaten aus Gyönk an den Prüfungen zum Deutschen Sprachdiplom (DSD II) teil, die höchste Teilnehmerzahl am TLG bisher. Und die Projekt-Schüler hatten gelernt, in deutscher Sprache zu schreiben. Wer Artikel für die Süddeutsche Zeitung verfasst, hat in der Regel mit einem Essay wenig Mühe: Dies galt für alle Abiturienten der betreffenden Jahrgänge. 2003 wurde dann ein von mir ausgearbeiteter Vorschlag als Thema für das schriftliche Nationalitätenabitur als erstes aus Gyönk angenommen; die Bearbeitung dieses Themas führte bei den Schülern des Projekts mit der Süddeutschen Zeitung zu sehr guten Ergebnissen. Und so kamen dann laut einer Statistik des Goethe-Instituts Budapest aus dem Jahre 2000 auch die meisten ungarischen Germanistik-Studenten - relativ zur Schülerzahl der betreffenden Bildungsinstitution - aus Gyönk; mehrere ehemalige Projektteilnehmer studierten in Deutschland; Diplomarbeiten wurden über die Projektarbeit des „Gyönker Modells“ verfasst; journalistische Karrieren bei Printmedien, bei Hörfunk oder Fernsehen gestartet; eine ehemalige Projektteilnehmerin – Bea Kemler aus Gyönk erhielt einen Platz als journalistische Praktikantin bei der Süddeutschen Zeitung in München. Schule-Märkte-Marketing Nun kostet Bildung aber Geld. Bevor Erträge eingefahren werden können, muss investiert werden. Die Investitionsbereitschaft der Bundesrepublik Deutschland im kulturellen Bereich ließ sich in Ungarn 1995 u.a. an der Zahl von ca. 110 offiziell entsandten Gastlehrern ablesen. Heute sind es m.W. weniger als die Hälfte. Auch die von mir besetzte Stelle stand seit 1999 jährlich zur Disposition. Doch wurde diese Stelle auch aufgrund der Ergebnisse der Arbeit im Rahmen des „Gyönker Modells“ von deutscher Seite aus kontinuierlich verlängert. Die Investition muss sich demnach gelohnt haben. Doch: Reicht die Bereitstellung einer Lehrerstelle, reichen die traditionellen Finanzierungsquellen für die Anforderungen schulischer-/bildungspolitischer Arbeit heute noch aus? Die öffentlichen Töpfe, gerade für Bildungsarbeit der hier skizzierten Art, scheinen leer. Das „Gyönker Modell“ funktionierte also nicht ohne Wirtschaftspartner. Diese zu gewinnen bedurfte es entsprechender Strukturen: Sponsoren muss man werben. Man muss mit qualifizierten Angeboten und Ergebnissen um sie werben; ein klar konturiertes, konkurrenz- und wettbewerbsfähiges Schulprofil ist dazu sicher unerlässlich. „Private-Public-Partnership“: Die Kooperation zwischen Schule und Wirtschaft ist im traditionellen Bildungswesen allerdings nicht alltäglich. Jedoch gibt es zumindest ein gewisses Vorbild: Das duale System der Berufsausbildung in Deutschland setzt ja ausdrücklich auf betriebliche Ausbildung, also praktische Teilnahme der Wirtschaft, in Kombination mit einer staatlichen Berufschule, also schulisch vermittelter Theorie. Im schulischen Bereich vermehrt auf Wirtschaftspartner zu setzen, erscheint jedoch bei den - auch pädagogischen - Anforderungen der globalisierten Gesellschaft zunehmend als essentielle Ergänzung. Das „Gyönker Modell“ liefert Beispiele entsprechender Kooperation über Grenzen der Länder, Institutionen, der Sprachen und Generationen 187
hinweg. Unkomplizierte, unbürokratische Förderung mit doch beträchtlichem Effektivitätsgewinn. Sponsoren und Wirtschaftspartner des „Gyönker Modells“ seit 1996 waren (in alphabetischer Reihenfolge): Der Internethändler AMAZON.de, die Deutsche Bank Stiftung, die Dr. Robert Eckert Schulen AG Regensburg, die EXPO 2000, das IZOP-Institut Aachen, die MAFILM Szcenika Kft. aus Fót, die Népszabadság, die Siemens AG, die Süddeutsche Zeitung. Projektspezifische finanzielle Zuwendungen kamen weiterhin von der Deutschen Botschaft Budapest, dem Goethe Institut Budapest, dem Kultusministerium der Republik Ungarn (1999). Diese gesonderten finanziellen Zuwendungen für spezielle Projekte: - 1. Kostenlose Lieferung von Medien (Seit 1996 täglich mindestens 16 Exemplare der Süddeutschen Zeitung, seit 2001 zusätzlich täglich kostenlos mindestens 16 Exemplare der Népszabadság). - 2. Kostenlose Projektfahrten für Gyönker Schüler nach Deutschland (1996 – 2003): Dr. Robert Eckert Schulen AG Regensburg, Siemens AG München, Frankfurter Buchmesse 1999, Expo 2000 Hannover, nach Isny/Allgäu und Stuttgart - 3. Lieferung von Geräte-, Material- und anderen Spenden für spezielle Projektarbeit (z.B. PC + Scanner, Digitalkamera etc.). Insgesamt beläuft sich die Summe an Projekt-bezogener Zuwendung auf mindestens 65.000 €; dies entspricht einem Wert von ca. 15.600.000 Forint (untere Grenze). Preise, Darstellungen
Der Filmpreis für die TV-Dokumentation „Együtt“ 2000 wurde bereits erwähnt; 1999 gewann die Projektgruppe im weltweiten Internet-Wettbewerb des deutschen Außenministeriums - "50 Jahre Bundesrepublik Deutschland" - zwei von vier "Sonderpreisen für besondere Leistungen"; Ein Porträt des Gyönker Projektlehrers und der Schülerin Bea Kemler wurde der ungarische Beitrag zur Ausstellung des deutschen Außenministeriums: „Deutsche als Ausländer“, Berlin, Dezember 2001; und schließlich gab es eine Darstellung der Gyönker Projektarbeit im Forum „Deutschland“ der Bundesregierung, Heft Nr. 6/2001, als Beitrag über den EUBeitrittskandidaten Ungarn im Rahmen der Reportage „Straße nach Europa“ . Freunde, Partner, Solidarität
- „Straße nach Europa“: Vor allem aber entstanden Partnerschaften nach Deutschland, die Schüleraustauschprogramme ermöglichten: Mit Gymnasien in Celle (1999), Hamburg (2002) und vor allem 2001 – 2003 mit Isny/Allgäu. Hier sind Kontakte und Freundschaften über Grenzen entstanden, die zentrale Voraussetzung für - europäische Integration. Das „Gyönker Modell“ hat als erfolgreiches, zukunftsweisendes Projekt in Deutschland und Ungarn höchste Anerkennung in Politik, Kultur, Medien und Wirtschaft erfahren. Es war seit 1996 ein Beitrag zur europäischen Integration und zeigte dabei gerade auch am konkreten Beispiel international praktizierte Solidarität.
188
Spendenaktion im Rahmen des Projekts „Jugend-Schule-Wirtschaft“ für den ehemaligen Gyönker Projektschüler György Bovier, infolge eines Verkehrsunfalls seit Juli 2002 querschnittsgelähmt: In einer von der Gyönker Projekt-Gruppe initiierten grenzüberschreitenden Aktion der Deutsche Bank Stiftung und des IZOP-Instituts Aachen, wurde in den am Projekt teilnehmenden Ländern Deutschland, Polen, Tschechien und Ungarn um Spenden geworben. In Ungarn beteiligten sich Schüler, Eltern, Lehrer, Firmen, Privatpersonen; die Népszabadság veröffentlichte einen Spendenaufruf. Alleine in Ungarn kamen dadurch 1,4 Millionen Forint zusammen, die Deutsche Bank Stiftung erhöhte die in Deutschland gesammelten Spenden auf 7.000 €. Der Gesamtbetrag von über 12.000 € wurde György Bovier im Sinne des Mottos von „Jugend-Schule-Wirtschaft“ zu Verfügung gestellt als „Hilfe zur Selbsthilfe“. Anregung zu europäischen Projekten Das „Gyönker Modell“ ist auch ein Beispiel für erfolgreiche Parallelität von Globalisierung/europäischer Integration und regionalen Standortvorteilen. Zunächst zeigt sich hier also: Provinz bedeutet nicht unbedingt Provinzialität! Doch Standortfaktoren ergeben sich nicht aus der Natur der Sache. Das „Gyönker Modell“ ist selbstverständlich kein Naturphänomen, abzuleiten aus der geographischen Lage eines speziellen Ortes. Modifiziert konnte und kann es als Modell für den Einsatz an anderen Orten dienen: Standortfaktoren müssen als solche erkannt, genutzt, kontinuierlich gefördert und gesichert werden. Voraussetzungen sind sicherlich: Innovationsbereitschaft, Flexibilität, grenzüberschreitendes Denken und Arbeiten, Bildungsarbeit weit über den traditionell vorgegebenen Rahmen hinaus. Dies war und ist selbstverständlich nicht nur in Gyönk möglich: Was aber hier als singuläres deutsch-ungarisches Projekt mit Tageszeitungen seinen Anfang nahm, ist heute als interkulturelle Projekt-Arbeit in mehreren europäischen Ländern etabliert: Die Projekte „Jugend-Schule-Wirtschaft“ und „Umwelt-bautBrücken“, getragen durch die Deutsche Bank Stiftung, die deutsche Bundesstiftung Umwelt und das IZOP-Institut Aachen, werden im Rahmen bilateraler Partnerschaften mit deutschen Schulen durchgeführt in Ungarn, Polen, Tschechien, der Slowakei und in Slowenien. Schirmherr ist der deutsche Bundespräsident Horst Köhler. DANKE Zu kontinuierlicher und verlässlicher Arbeit gehören vor allem im interkulturellen Bereich nachhaltige persönliche Kontakte. Denn es ergibt sich geradezu aus der Natur der Sache, dass interkulturelle Bildungsarbeit zwar von Einzelnen initiiert, jedoch nicht durchgeführt werden kann. So ist im Kontext des „Gyönker Modells“ nicht nur Institutionen und Wirtschaftspartnern zu danken, sondern auch einer großen Zahl von Förderern, von Menschen, die dieses Modell ermöglicht haben. „Együtt“ – gemeinsam haben wir gezeigt, wie es geht! Nicht alle können genannt werden, einige müssen jedoch Erwähnung finden: Allen voran die vielen Gyönker Jugendlichen, die selbst an Wochenenden und in den Ferien mit ihrem deutschen Gastarbeiter interkulturelle Projekte bearbeiteten; Jugendliche, die fraglos die Zukunft Europas mitgestalten! Zu danken ist dem Gyönker Kollegium, besonders aber den engagierten Gyönker KollegInnen, die sich mit viel zusätzlichem Zeitaufwand in diese neue Form von Bildungs-Arbeit integrieren ließen und diese maßgeblich begleiteten, allen voran Timea Horváth und Andrea Manhalt. 189
Zu danken ist den Schulleitern, insbesondere Pėter Petz und László Garai, die mit politischer Weitsicht und pädagogischem Gespür den Weg für diese Arbeit freimachten. Zu danken ist vielen Menschen in Ministerien, Botschaften, Firmen, Institutionen, so vor allem Susi Wimmer (Süddeutsche Zeitung), Christian Resing (zur Zeit der Projektarbeit Pressesprecher der deutschen Botschaft Budapest), Maria Tóth (aus dem Büro des damaligen Präsidenten Árpád Göncz), József György Farkas (Népszabadság), Marta Stangl (MTV), Marion Steinmüller (Goethe-Institut Budapest) und nicht zuletzt Gábor Gérnyi, Ministerialdirektor im ungarischen Wirtschaftsministerium, mit dem von 1996 bis 2003 kontinuierlich und erfolgreich zusammengearbeitet wurde. Ihnen allen: Herzlichen Dank! Kleiner Ausblick Es freut mich sehr, dass nach meinem Wechsel als Programmlehrer ins slowenische Ptuj die Kooperation im schulischen Bereich Fortsetzung findet: Seit 2004 findet in freundschaftlicher Zusammenarbeit mit Attila Farkas ein Austausch im sportlichen Bereich statt: Eine Handball-Mannschaft des Gymnasiums Ptuj nimmt 2006 schon zum dritten Mal am internationalen Gyönker Tuba-Cup teil; im Gegenzug kommen Jugendliche aus Gyönk zu einem „Ski-Tabor“ des Gymnasiums Ptuj nach Slowenien. Verkehrssprache zwischen den Jugendlichen ist dabei hauptsächlich: Deutsch. Besonders aber die intensiven Kontakte zu Freunden aus langen und erfolgreichen Gyönker Jahren sind nie abgerissen und werden intensiv gepflegt: Seit 1999 fühlt sich meine Familie wohl in einem eigenen kleinen ungarndeutschen Haus in Szakadát/Sagetal, 3 km entfernt von Gyönk. Hier verbringen wir so viel Zeit wie möglich, treffen Freunde und Partner und vor allem viele ehemalige Schülerinnen und Schüler, die längst Freunde geworden sind. Im Sommer 2006 werden nun die Schülerinnen und Schüler in Gyönk ihre Abiturprüfungen ablegen, die ich in meinem letzten Dienstjahr 2002/2003 noch für ein Jahr unterrichten konnte. Ihnen und dem Gymnasium Tolnai Lajos in Gyönk: Alles Gute, viel Glück und erfolgreiche Arbeit! Wir sehen uns!
190
Das Deutsche Sprachdiplom am Tolnai-Lajos-Gymnasium /geschrieben von: Büller Traute, Fachschaftsberaterin (zuständig für die Durchführung der DSD-Prüfungen)/ Seit 1995 ist das Tolnai-Lajos-Gymnasium eine von 25 ausgewählten Schulen in Ungarn, an der Schülerinnen und Schüler der 12.Klassen das Deutsche Sprachdiplom (DSD) Stufe II, einen international anerkannten Sprachschein auf Oberstufenniveau, erwerben können, der als Nachweis für gute Sprachkenntnisse bei der Aufnahme eines Studiums in Deutschland gilt. Zu Beginn jedes Schuljahres melden sich die Schülerinnen und Schüler über ihre Deutschlehrerinnen und Deutschlehrer zur Teilnahme an; Anfang Dezember finden an zwei Tagen die schriftlichen Prüfungen statt. Da es sich um ein internationales Examen handelt, ist dieser Termin für alle teilnehmenden Schulen in den unterschiedlichen Teilen der Welt verbindlich; die Aufgaben werden in Deutschland erstellt und sind für alle Teilnehmer gleich. Die Korrekturen werden in Deutschland vorgenommen. Die mündlichen Prüfungen, die Anfang Januar stattfinden, werden von den einheimischen Deutschlehrerinnen und Deutschlehrern durchgeführt, den Vorsitz übernimmt die deutsche Fachschaftsberaterin. Um die Prüfungen zu bestehen, müssen die Teilnehmer mindestens 50 von 100 möglichen Punkten erreichen. Die schriftliche Prüfung besteht aus den Teilen : Textproduktion - Leseverstehen - Grammatikübungen; die mündliche Prüfung aus den Teilen Hörverstehen und mündliche Einzelprüfung mit Kurzvortrag und Gespräch. Die Teilnehmer müssen sich selbständig ein literarisches oder landeskundliches Thema mit Bezug zu Deutschland erarbeiten; sie lernen auf dieses Art und weise Projektarbeit kennen, was ihnen bei ihrer Vorbereitung auf das ungarische Abitur im Fach Deutsch sehr von Nutzen ist. Das DSD-Examen wird auch von deutschen Firmen in Ungarn geschätzt, zeigt es ihnen doch, dass Bewerber mit dieser Qualifikation die deutsche Sprache auf Oberstufenniveau beherrschen. Seit dem Jahr 2001 haben 104 Schülerinnen und Schüler des Tolnai-Lajos-Gymnasiums an den Prüfungen zum DSD II teilgenommen, 93 davon bestanden. Die Erfolgsquote liegt damit bei über 89% - ein Beweis für den qualifizierten Sprachunterricht der Deutschlehrkräfte an dieser Schule.
A „DSD–Deutsches Sprachdiplom” német nyelvvizsga a gyönki Tolnai Lajos Gimnáziumban /irta: Büller Traute, szaktanácsadó (A DSD-vizsgák lebonyolításának felelőse)/ 1995-óta a gyönki Tolnai Lajos Gimnázium egyike azon 25 Magyarországon kiválasztott iskolának, melynek 12. évfolyamos tanulói megszerezhetik a DSD 11 német felsőfokú nyelvvizsgát; mely nemzetközileg is elismert, s egy németországi egyetemi felvételinél a jó nyelvismeret bizonyítékául is szolgál. A tanév kezdetén a diákok tanáraik közvetítésével jelentkeznek a részvételre; december elején lezajlanak a két napos írásbeli vizsgák Miután egy nemzetközi vizsgáról van szó, ezért a vizsga időpontja a világ különböző országaiban a résztvevő iskolák számára azonos; a feladatokat Németországban állítják össze és minden vizsgázó számára megegyeznek. A javítás is Németországban történik. 191
A szóbeli vizsgák január elején kerülnek lebonyolításra a helybéli tanárok közreműködésével s a német szaktanácsadó vezetésével. A vizsgán az elérhető 100 pontból minimum 50-t kell a résztvevőknek elérniük. Az írásbeli vizsga a következő feladatokból 611- témakifejtés - szövegértés - nyelvtani feladatok; a szóbeli vizsga részei: hallás utáni megértés ill. rövid előadás és beszélgetés. A vizsgázóknak egy Németországgal kapcsolatos irodalmi vagy országismereti témát keli feldolgozniuk; ilyen módon megismerkednek a projektmunkával; ami a magyar érettségi német tantárgyára való felkészülésben is igen jól hasznosítható. A DSD - bizonyítványt a német vállalatok Magyarországon is igen nagyra értékelik; hiszen azt bizonyítja számukra; hogy az állásra jelentkezők e vizsga birtokában a német nyelvet felsőfokon beszélik. 2001 - óta a Tolnai Lajos Gimnáziumból 104 diák vett részt a vizsgán; közülük 93-an voltak eredményesek. Ez a szám körülbelül 89 %-os teljesítményt mutat; ami egyben az iskola német szakos tanárainak szakszerű és sikeres nyelvtanítását is mutatja.
192
Das Österreichische Sprachdiplom am Tolnai Lajos Gymnasium /geschrieben von: Rózsa Fork, Deutschlehrerin / 1995 fuhren zum ersten Mal Deutschlehrer aus Gyönk (Gerald Lang , Katalin Hum und Ida Pap-Kovács) nach Wien zu einer ÖSD – Schulung. In diesem Jahr hat unser Gymnasium die Prüfungsberechtigung bekommen, die folgenden Prüfungen durchzuführen: ÖSD – Grundstufe, ÖSD-Zertifikat und ÖSD-Mittelstufe. Seit dieser Zeit werden jedes Jahr im Januar die Prüfungen abgehalten, bereits vor zwei Komissionen. Katalin Hum, Rózsa Fork, Mónika Domokos und Katalin Kiss bilden „das ÖSD – Team”. Alle Materialien werden aus der ÖSD – Zentrale Wien geschickt, selbst die Prüfungen werden am Gymnasium in Gyönk abgehalten. Die Prüfungen bestehen aus einem schriftlichen und einem mündlichen Teil, vorwiegend wird Leseverstehen und Kommunikationsfähigkeit geprüft. Seit 2001 ist die Prüfung in Ungarn durch das Österreich Institut Kht. Budapest akkreditiert, Gyönk ist akkreditierter Prüfungsort – also neben dem ÖSD-Diplom bekommen die Kandidaten auch ein ungarisches Sprachprüfungszeugnis. Die Prüfung ist sehr beliebt unter den Jugendlichen – wird meistens von Zehnt-, Elfklässlern abgelegt. Es kommen sowohl interne -, als auch externe Kandidaten – die Zahl liegt bei ca. 8o -9o pro Jahr. Auch von dieser Stelle aus schönen Dank dem Wiener ÖSD-Team für die Möglichkeit und der guten Zusammenarbeit!
Az ÖSD-vizsga a Tolnai Lajos Gimnáziumban /írta: Fork Rózsa német nyelvtanár/ 1995-ben első alkalommal vettek részt gyönki tanárok (Gerald Lang osztrák vendégtanár, Humné Szentesi Katalin és Kovácsné Pap Ida ) Bécsben ÖSD vizsgáztatói képzésen. Még ebben az évben megkapta a gyönki gimnázium az ÖSD – vizsgáztatási engedélyt 3 vizsgatípusra: ÖSD alapfok, ÖSD –Zertifikat és ÖSD –középfelsőfok. Azóta minden év januárjában megrendezik a vizsgát, immár két bizottság előtt. A „gyönki ÖSD – csapat „ tagjai: Humné Szentesi Katalin, Fork Rózsa, Domokosné Zsiga Mónika és Kiss Katalin . A vizsga anyagok a bécsi ÖSD-Központból érkeznek, a vizsgák a gimnáziumban kerülnek megrendezésre. Írásbeli és szóbeli vizsgán kell számot adni hangsúlyosan szövegértésből és kommunikációs készségből. 2001 óta a budapesti Osztrák Intézet Kht. mint akkreditált nyelvvizsgaközpont szervezi a vizsgát , és a gyönki gimnázium akkreditált vizsgahely. (Erre az országos -, a helybeli- és a környékbeli német kisebbségi önkormányzatoktól kapott anyagi támogatásnak köszönhetően nyílt lehetőségünk.) Így az osztrák diploma mellett a magyar közép- ill. felsőfokú vizsgabizonyítványt is megkapják a jelöltek. Az ÖSD vizsga igen kedvelt a fiatalok körében – 10. ill. 11. osztályos tanulók választják, de külsős, akár felnőtt vizsgázókat is fogadunk – számuk évente kb. 80 – 90. Köszönet a bécsi ÖSD Centrumnak a lehetőségért és a jó együttműködésért!
193
NEVEK 200 ÉV TÁVLATÁBAN Az iskola igazgatói 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14.
Filó Lajos (1852) Rakottyai Lajos (1853) Pajzán Dávid (1854) Sebestyén János (1855-1856) Schérer Konrád (1856) Bartos Ignác (1856) Csukás Béni (1857) Mennyei János (1858) Osváth József (1859) Mennyei János (1863) Bocsor Lajos (1864) Garzó Gyula (1865) Osváth József (1866) Mennyei János (1868-1874)
15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26. 27. 28.
Bocsor Lajos (1868-1874) Varga István (1874-1895) Szentes János (1895-1909) Ádám József (1909-1922) Székely János (1922-1938) Dr. Tüske Béla (1938-1946) Ternai Jenő (1945-1949) Pellion Ervin (1949-1961) Szabó József (1961-1969) Gutermuth Henrik (1969-1971) Zentai András (1971-1977) Petz Péter (1977-1996) Garai László (1996-2002) Humné Szentesi Katalin (2002- )
Igazgató-helyettesek
Kollégiumvezetők
Kenderessy Tibor (1952 - 1957) Szabó József (1957 - 1961) Reining Erzsébet (1961 - 1962) Gutermuth Henrik (1962 - 1969) Tuba Gyula (1971 - 1986) Bárdos András (1989 - 1990) Garai László (1986 – 1988, 1992 - 1996) Humné Szentesi Katalin (1997 - 2002) Muthné Simon Erika (2002 - )
Káspári János Gutermuth Henrik Hum János Feketéné Biró Katalin Birtáné Málnási Zita Gyén Szilárd
Az iskola főállású tanárai (1806 - 2006) 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 194
Laki István (1806-1809) Mányoki József (1809-1813) Fürdős Dávid (1813-1817) Wimmer T. Ágoston (1813-1817) Lengyel Mihály (1817-1819) Mészáros Péter (1819-1824) Kis Antal (1824-1826) Angyán József (1826-1828) Pap Sámuel (1828-1830) Kelemen József (1828-1830) Debreczeni Sándor (1830-1836) Vámos Dániel (1836-1840) Gerendai József (1840-1844) Szalai János s. tan. (1809-1813) Kovács István s. tan. (1809-1813)
16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26. 27. 28. 29. 30.
Vécsey László s. tan. (1809-1813) Lanson K. János s. tan. (1809-1813) Fábián István s. tan. (1819-1824) Glöckner Jakab s. tan. (1824-1826) Török József s. tan. (1840-1844) Botka Gábor correp. (1830-1836) Varga Károly correp. (1830.1836) Hőke József correp. (1830-1836) Kiss József correp. (1836-1840) Horváth Gábor correp. (1836-1840) Pető Dániel correp. (1836-1840) Losonczi László (1844-1849) Békássy Antal (1844-1849) Rakottyai Lajos (1844-1849) Kiss Gábor (1850-1856)
31. 32. 33. 34. 35. 36. 37. 38. 39. 40. 41. 42. 43. 44. 45. 46. 47. 48. 49. 50. 51. 52. 53. 54. 55. 56. 57. 58. 59. 60. 61. 62. 63. 64. 65. 66. 67. 68. 69. 70. 71. 72. 73. 74. 75. 76. 77. 78. 79.
Filó Lajos (1850-1856) Pajzán Dániel (1850-1856) Tóth József (1850-1856) Scherer Konrád (150-1856) Dömény József (1856-1858) Csukás Benő (1856-1858) Szabó József (1856-1858) Bartos Ignác (1856-1857) Kálmán Ferenc (1858-1863) Osváth József (1856-1871) Mennyei János (1856-1870) Hiszler József (1856-1859) Varga János (1863-1864) Bocsor Lajos (1862-1879) Garzó Gyula (1871-1873) Kálmán Dezső (1871-1873) K. Kiss József (1871-1873) Széki Elemér (1873-1891) Ádám József (1893-1909) Módra Imre (1893-1897) Szentes János (1878-1909) Varga István (1870-1895) Babiák Nándor (1895-1896) Izsák Gyula (1895-1896) Horváth Kálmán (1896-1902) Dr. Illyefalvi Vitéz Aladár (18961898) Gyimóthy Jenő (1897-1919) Elekes Imre (1898-1904) Székely János (1902-1922) Baky István (1904-1936) Dr. Bene Kálmán (1906-1917) Ürögdy József (1893-1910) Dr. Tüske Béla (1909-1938) Török Sándor (1910-1911) Frindt Gusztáv (1915-1916) Csanády Sándor (1917-1920) Pintér Sándor (1920-1952) Tárczy Árpád (1922-1928) Gyimóthy Vilma (1922-1924) Nánási Géza (1922-1936) Jenei Zoltán (1926-1933) Dr. Hamvas (Holstein) Gyula (19271944) Ijjász (Ikusz) Henrik (1933-1950) Ternai Jenő (1936-1946) Matolcsy Lajos (1933) Domokos Géza (1938-1947) Szabó Mihály (1938-1939) Futó József (1940-1941) Gyányi Károly (1940-1942)
80. Kulifay Albert (1940-1941) 81. Dr. Tatár Miklós (1940-1942) 82. Fodor Béla (1941-1942) 83. Csikesz Ferenc (1941-1942) 84. Apostol Bertalan (1942-1943) 85. Dr. Lengyel Jenő (1942-1950) 86. Ternai Jenőné (1943-1949) 87. Dr. Aszód László (1938-1940) 88. Huszár Sándor (1943-1946) 89. Pellion Ervin (1944-1949) 90. Karsa Tamás (1944-1945) 91. Káspári János (1944-1977) 92. Horvay Árpád (1945-1949) 93. Dr. Lengyel Jenőné (1945-1950) 94. Osgyáni István (1945-1946) 95. Kéri Henrik (1946) 96. Keller Mária (1946-1947) 97. Molnár Sándor (1947-1952) 98. Szabó Károly (1947-1948) 99. Molnár Sándorné (1948-1952) 100. Gáthy Gézáné (1947-1949) 101. Dr. Tóth Kálmán (1950-1961) 102. Kenderessy Tibor (1951-1957) 103. Kenderessy Tiborné (1951-1957) 104. Rabóczy János (1951-1952) 105. Kormányos Antal (1952-1961) 106. Blészer Jenő (1952-1953) 107. Gyulay Mihály (1950-1951) 108. Szabó József (1952-1969) 109. Nagy Márta (1953-1954) 110. Grosz Éva (1954-1958) 111. Kálmánchey Endre (1942-1951) 112. Szilágyi István (1942-1943) 113. Szekeres Ferenc (1955-1957) 114. Juhász Armand (1946-1948) 115. Kaszás Dezső (1957-1958) 116. Barna Katalin (1957-1960) 117. Reining Erzsébet (1957-1962) 118. Bauer Magdolna (1957-1960) 119. Steitz Ádám (1958-1966) 120. Dr. Heidt János (1958-1969) 121. Kizakisz Janisz (1958-1970) 122. Piukovics József (1959-1960) 123. Várkonyi Erzsébet (1960-1964) 124. Káspári Jánosné (1960-1984) 125. Körző János (1960- ) 126. Kovács Győrössi … (1961-1961) 127. Sinka Lajos (1961- ) 128. Gutermuth Henrik (1962-1989) 129. Dimák Andor (1962- ) 130. Dimák Andorné (1962- ) 195
131. Tomity Sándor (1962-1963) 132. Steitz Henrik (1963-1993) 133. Zentai András (1963-1977) 134. Jankovich Lajos (1963-1966) 135. Cziglédi Tihamér (1964-1966) 136. Petz Péter (1965-1977) 137. Péchy Benjamin (1966-1967) 138. Madaras Annamária (1966-1967) 139. Tuba Gyula (1967-1996) 140. Lizák Anna (1967-1972) 141. Újvári Erzsébet (1967-1968) 142. Vándor Erzsébet (1968-1969) 143. Fritz Mónika (1970-l997) 144. Dr. Kozári Ferencné (1970-1991) 145. Szűcs Sarolta (1972-1980) 146. Maller Aranka (1972- ) 147. Pártai László (1973-1976) 148. Keller Ferenc (1973-1977) 149. Tölgyesi Mária (1974-1978) 150. Lukácsi István (1974-2005) 151. Lukácsi Istvánné (1974- ) 152. Baumgartnerné Hauth Katalin (19741981) 153. Szűcs Istvánné (1974-1987) 154. Hilbertné Szemenkei Katalin (19741983) 155. Szebeni Kálmán (1975-1981) 156. Krumpek Mária (1975-1976) 157. Garai László (1976-1988, 19921996) 158. Muth Konrád (1976- ) 159. Soóky Árpád (1977- ) 160. Soóky Árpádné (1977-1980) 161. Schultz Piroska (1977- ) 162. Erdős László (1977-1978) 163. Erdősné Streicher Mária (1977-1978) 164. Muthné Simon Erika (1978- ) 165. Hum János (1978- ) 166. Tápai Béla (1979-1987) 167. Humné Szentesi Katalin (1979-2002) 168. Tápainé Pék Aranka (1980-1983) 169. Bárdos András (1981-1995) 170. Rumpler Mihály (1982- ) 171. Rumplerné Erdősi Katalin (19821985) 172. Schmidt Ibolya (1982-2004) 173. Feketéné Biró Katalin (1983- ) 174. Ambrus István (1983-1987) 175. Laczáné Rotkó Éva (1983-1988) 176. Molnár Erzsébet (1983-1985) 177. Reimerné Csábi Zsuzsa (1985-1995) 196
178. Tömörkényiné Müller Siglinde (1987-1988) 179. Tömörkényi Ferenc (1987-1988) 180. Eckhard Reimer (1987-1992) 181. Dr. Bubner Friedrich (1988-1989) 182. Kovácsné Papp Ida (1988-1994) 183. Petra Ecker (1989-1992) 184. Mag. Lang, Gerald (1990-1998) 185. Éva Pöhler (1990-1991) 186. Daubner Zoltánné (1990-1997) 187. Daubner Zoltán (1990-1997) 188. Ecserné Kazimir Edit (1990-1992) 189. Ecser János (1990- ) 190. Takács Lívia (1990-1992) 191. Farkas Attila (1990- ) 192. Helmuth Benda (1990-1991) 193. Günter Scheyhing (1990-1993) 194. Hugo Gies (1991-1993) 195. Manhalt Andrea (1992-2002) 196. Sikur Tamásné Bujdosó Jolán (19921997) 197. Sikur Tamás (1992-199) 198. Fritz Anikó (1992-1995) 199. Demeter Ágoston (1992-1993) 200. Jákob Márta (1992-1993) 201. Dr. Günter Wackwitz (1993-2005) 202. Uta Sedemund (1993-1995) 203. Gulyás István (1993- ) 204. Bánfalvi Ágnes (1994-1997) 205. Andódi László (1994-1996) 206. Thomas Mayer (1994-1995) 207. John Patrick Mason (1994-1995) 208. Hartmann Gabriella (1994-1995) 209. Fork Rózsa (1995- ) 210. Catriona Mc Gilvvay (1995-1996) 211. Helge Koers (1995-1996) 212. Dr. Dobai András (1995-1997) 213. Dr. Dobai Andrásné (1995-1997) 214. Dr. Gerald Hühner (1995-2003) 215. Horváth Tímea (1995- ) 216. János Zoltán (1996-1998) 217. Sarah Gordon Keith (1996-1997) 218. Sárosdy Jánosné (1996- ) 219. Domokosné Zsiga Mónika (1996- ) 220. Benis Erika (1997- ) 221. Berger Tímea (1997-1999) 222. William J. Eichmann (1997-1998) 223. Dr. Tóth István (1996-2003) 224. Moroiu Gabriella (1997-1999) 225. Markó Ágnes (1997- ) 226. Beke Mátyásné (1997- )
227. Téglás Istvánné (1997-1998) 228. Dr. Birtáné Málnási Zita (1998- ) 229. Mag. Irene Sajer (1998-2000) 230. Aladzsics Gábor (1998- ) 231. Long Bao Bui (1999-2000) 232. Farkas Tamás (1999- ) 233. Bräutigam Éva (1998- ) 234. Domokos József (2000- ) 235. Mag. Maria Christine Tschokel (2000-2002) 236. Koppány Boglárka (2000-2001) 237. Horváth Györgyi (2000-2002) 238. Wilhelm Szilvia (2001-2002) 239. Heil Péterné (2001- ) 240. Kiss Katalin (2001- ) 241. Kiss Milán (2001- ) 242. Témer Zsuzsanna (2002- ) 243. Pásku Margit Anikó (2002- ) 244. Pálfi Szilárd Ágoston (2002- ) 245. Keresztvölgyi Ágnes (2002-2005)
246. Veszprémi András (2003- ) 247. Veszpréminé Sánta Mária (2003- ) 248. Szverle Árpád (2003- ) 249. Kardos Anikó (2003-2004) 250. Dér Gábor (2003-2004) 251. Balogh Renáta (2003-) 252. Mészáros Ferenc (2003-2005) 253. Nagy Dorottya (2004- ) 254. Molnár Bernadett (2004- ) 255. Ingo Rainer Göbel (2004- ) 256. Dömötör Erzsébet (2004- ) 257. Gyén Szilárd (2004- ) 258. Kőnig Katalin (2005) 259. Frei Nándor (2005- ) 260. Puskás Éva (2005- ) 261. Pőcz Evelyn (2005- ) 262. Szegletes Zsuzsa (2005- ) 263. Tóth Ferenc (2005- )
Német és osztrák vendégtanárok Unsere programmlehrer Dr.
Friedrich Bubner Karola Bubner Günter Scheyhing Mag. Gerald Lang Helmut Benda Eva Pöhler Petra Ecker Gerhard Blaschke
Hugo Gies Günter Wackwitz Uta Sedemund Thomas Sedemund Helge Koers Dr. Gerald Hühner Mag. Irene Sajer Mag. Maria Tschokel Dr.
197
Érettségizett növendékeink (1946 – 2006) 1946. Református Gimnázium Osztályfőnök: Pintér Sándor Korponai Erzsébet Anna Kremer András Nagy László Nemes Györgyike Pfaff Péter Pintér Károly
Brisztella János Gárdonyi György Kelemen Géza Kerényi Jenő Kiss Sándor Kompa Zoltán
1947.
Andricsevics Frigyes József Bencze László Cselők László Dömötör Magdolna Dukai Lajos Engemayer János Farkas János Ferenczy József Zsigmond Fónyad József Tibor Haypál Sarolta Piroska Jobban Ferenc Kaposi Imre 1948. Antal József Bajcsi Erzsébet Julianna Baranyai Árpád Barócsai György Bogó István Bús Pál Henrik Czobor Imre Elek Tivadar Földessy Ödön Csaba Gaál József Gárdonyi Sándor Gáthy Márta Janka Vilma Gänszler András Gutermuth Henrik Gyimesi Henrik
198
Szabó Béla Tálay Gyula Visolyi Pál Gusztáv Ákos Wolf Zoltán
Református Gimnázium Osztályfőnök: Dr. Lengyel Jenő
Tolnai Kovács Erzsébet Lányi Ernő Lippenszky György Levente Lőrincz Julianna Anna Márky János Mohai Béla Dezső Mohai Márta Mráz József Gyula Ozsváth István Saortay Tibor Schäfer János Siba Lajos
Sommer Magdolna Szabó Judit Szász Zsuzsánna Szekér Lajos Szemmelróth János Szendrői Jenő Vilmos Szontag Rudolf Takács Rozália Urbán Pál Urhegyi Károly László Várkonyi Klára Zádory László
Református Kollégium Gimnáziuma Osztályfőnök: Horvay Árpád Harsányi Adrienne Keresztes Márta Gyöngyike Kónya Károly Tibor Kozlof János Kubó Sándor Mihály Loránd Pál Ervin Lőrinc Dezső Megyeri Gábor Mező Dániel Barnabás Kupán Olga Margit Nagy Klára Julianna Palcsó Sándor László Pavlicsek István Pávai Oszkár
Popper Klára Steitz Konrád Szabó József László György Szőlősi János Szűcs János Takács Gyula Ugray Ákos Ugray Mária Varga József Vári Mária Vizsolyi Géza Ákos Aladár Weil Ádám Steirer Lajos József
1949.
Bauer Gyula Bács László Berényi Zsolt Berki László Géza Boda István László Bölcsföldi György Csonka Sándor Géza Csuka László Elemér Dömötör Ferenc Faltum Imre Fazekas Ibolya Ida Fülöp László Gombos Zoltán József
Állami Gimnázium Osztályfőnök: Lengyel Jenő
Heidt János Horváth Géza Járai István Keresztes István Kis-Antal Albert Kondor János Kovács Gergely Kovács János Márfi István Mészáros Béla Móré Irma Nagy Etelka Palló György
Péter István Porubszky László Sitkei Sándor Somogyi Endre Szabó András Szabó Miklós Szilasi István Tibay Zsigmond Tolnai Géza Ugray György Varga Károly Várkonyi Béla Zsebe József
1950. Állami Általános Gimnázium Osztályfőnök: Pintér Sándor Benedek József Bögyős László Buni István Elemér Csillaghy István Gábor Dozmati József Dukon József Fábián Gábor Gerhardt Dénes Györe Imre István Győri József Halmos Irén Haypál István Hazai György Horváth Tibor Imre Jávori Jenő
Juhász János István Kelemen József Kelényi Viktor Kerti József Keserü József Kocsis Károly Béla Krizsány Miklós Tamás Lerch Henrik Lódi Károly Nagy Béla Nagy Jenő Nagy Jenő Ernő Nagy László István Orbán Márton Orosz István Andor
Ozsváth Mária Pap Ferenc Patkó József Pál Endre Perczel Miklós Nándor Pintér Terézia Ilona Resch Erzsébet Simon Gyula Somogyi József Steitz Margit Szabados Pál Szabó Terézia Szatmári László Tibor Trautmann János Tusa Mihály Péter
199
1951. Állami „Alpári Gyula” Általános Gimnázium Osztályfőnök: Molnár Sándorné Balogh Magdolna Bathó Ida Bölcsföldi Katalin Bölcsföldi László Földesi János Jávory Tibor Körző János
Lerch Mária Lovász Lázár Makai Ida Märcz Reinhardt Steitz Anna Mária Sziládi Márta Varga Lajos II.
Varga Lajos I. Várkonyi Henrik Végh Iván Végh Marianna Vitéz Erzsébet Zádori Tibor
1952. Állami „Alpári Gyula” Általános Gimnázium Osztályfőnök: Kenderessy Tibor Bötz Sándor Bölcsföldi Zoltán Domokos Zsuzsánna Felföldi József Forrás László Györkő Imre Horváth Árpád Horváth Tibor
Kocka József Kovács Iván Lackner Aladár Lippenszky Lajos Marosi Gyula Nácsa Károly Nánási Magdolna Perger Éva
Ruzsnyák László Szűcs László Técsy József Tolnai József Varga József Wolf Henrik
1953. Állami „Alpári Gyula” Általános Gimnázium Osztályfőnök: Kenderessy Tibor Auth Béla Ádám Bach István János Bajusz Mihály Beck Zoltán Bognár Ferenc Böjthe Ambrus Böröcz Mihály Dallos Lajos József Dancz Gyula Eger József Éhl Henrik
200
Gelencsér Tibor Gyöngyösi István Jávory Vince Kemler András Lakos Ferenc Magyar László Majer Gyula Mihálkovics István János Mohos Antal István Nagyfalusi Albert Perger Imre
Polányi Géza Sád Ilona Schmidt András Staudt Erzsébet Steitz Ádám Szekeres László Tivadar Tolnay Tibor Várhelyi László Volem Ferenc Felföldi József
1954. Állami „Alpári Gyula” Általános Gimnázium Osztályfőnök: Dr. Tóth Kálmán Kiss Lajos Béla Kiss László Lajos Kovács József Kócsi József Kómár József Krebsz Anna Ludvig Aranka Markó András Mátyás Ernő Meiszel Károly Müller József Németh László Patkós István
Antal Gyula Beck Tibor Bérdi Gusztáv Bóka János Csősz József Enyedi István Farkas István Fazekas Antal Horváth Lajos Jávory Nándor Kelemen János Kerekes Árpád Kerekes Jolán
Peszt Konrád Petővári István Pridalkó Géza Rácz Endre Reidl Erzsébet Reining Margit Ruppert Henrik Sandi Lajos Krumperger István Sasvári Krisztina Zsigmond Endre
1955. Állami „Alpári Gyula” Általános Gimnázium Osztályfőnök: Kenderessy Tiborné Baán Arnold Balázs Antal Bölcsföldi György Bölcsföldi József Csillag Béla Forrás Jolán Gurányi Klára Jámbor Endre Járai Ferenc Jónás Oszkár Kaszás Sándor
Kazik István Kecskés Mária Lőrincz Szidónia Lukács Attila Mészáros László Sántha Lőrinc Sárkány István Scháf Ádám Schrauf József Solymosi Pál Stocker Cecília
Szabó József Szendrey Julianna Szentes Zoltán Tamaska Julianna Till Konrád Várkonyi Erzsébet Wagenbach Erzsébet Kazik Mária Tiborcz Ferenc Pap Antal
1956. Állami Általános Gimnázium Osztályfőnök: Szabó József Aladzsits Márta Baráth Terézia Bányai Imre Gyula Beidek András Béber Ferenc Csik János Dechy Ilona Eirich Zsuzsanna Fazekas Márton Grőber Imre Gyimesi János
Hegedűs György Heimbuch Margit Hermann Lajos Horváth Ferenc Horváth Imre Kéri Lajos Kóka Albert Lovász Sándor Nagy Zoltán Otterbein János Petővári László
Sarkantyú Gyula Sass Oszkár Sinkó Julianna Steitz Henrik Szántó Béla Szenczi Béla Székely Anna Mária Tagai Sándor Wigand Katalin Lencse István
201
1957. Állami „Alpári Gyula „ Általános Gimnázium Osztályfőnök: Kenderessy Tibor Bakonyi József Banelli György Bathó Ernő Borbély József Bőte Zoltán Csajági Sándor Deák Erzsébet Elmauer Menyhért Farkas Géza Greifenstein János Gyimesi József
Győri Teréz Hólik Anna Horváth István Kecskés Erzsébet Krémer Imre Liska Endre Lengyel Magdolna Makai Anna Müller János Noé Imre Orbán Klára
Oroszi Ilona Petes János István Pfaff Mátyás Szalai Pál Szarvas Ferenc Tamás Mária Teffner József Wolf Krisztina Zaccomer Lajos
1958. Állami „Alpári Gyula” Általános Gimnázium Osztályfőnök: Pellion Ervin Berlinger József Bölcsföldi Klára Deák Ferenc Értényi Márta Feith Margit Gallai Lajos István Hargitai Konrád Hólik László Kasza Kálmán Kelemen László
Kurucz András Laurencsits Gábor Őri István Pétermann Margit Rauch Illés Rezneki Magdolna Rompf Nándor Sántha Margit Szabó Ignác Szeder József
Szemző Márton Szolár Julianna Tefner Teréz Toderó János Tolnai Ágnes Tóth Miklós Ziegenheim András Makai Anna Takács Mária
1959. Állami „Alpári Gyula” Általános Gimnázium Osztályfőnök: Reining Erzsébet Bordás István Heil Ágnes Hermann Károly Kelemen János Klézli Julianna Knoch Henrick Kovács Margit Kövér Julianna Küzdy László
202
Magyari Zsuzsanna Mátyás Ilona Muth Margit Nagy Árpád Pataki Henrik Pfaff Teréz Reha József Sióvölgyi József Szanyó Albert
Szűcs Pál Vétek Szibilla Wagenbach Éva Wigand Erzsébet Zsemlye Gyula Zsemlye László Zsigmond Katalin Gallai Lajos István Rompf Nándor
1960. Állami „Alpári Gyula” Általános Gimnázium Osztályfőnök: Szabó József Bende Pál Bereczki Pál Béber Ilona Deák Franciska Dobó László Fehérvári Antal Fenyvesi Katalin Gerőfi Erzsébet Greman Gizella Mária Gondos Gyula Hólik Jolán Huber Ferenc István
Juhász Viktória Kardos György Kondé Lajos Laurencsits Julianna Lerch Anna Mária Lamm Katalin Máté Ildikó Mester Lajos Molnár Emerencia Monozlay János Pintér János Semsey Lajos
Schneider Konrád Somogyi Henrik Szabó Erzsébet Szarvas Etel Szentgyörgyi Irén Szilágyi Árpád Taliga Emma Toderó Rudolf Tóth Tamás Tüske Márta Uzsák Zoltán Weil Endre
1961. Állami „Alpári Gyula” Általános Gimnázium Osztályfőnök: Pellion Ervin Aladzsics Mátyás Benczédi Györgyi Csollák András Dankó Mária Értényi Klára Farkas Erzsébet Gondos Anna Mária Jákob Erzsébet
Kelemen Mária László Béla Lázár Erzsébet Németh Imre Papp Rozália Pálinkás Ilona Pásztor Anna Renczes Erzsébet
Rozmann Kálmán Ruppert Jakab Sántha István Szirtes Erzsébet Tarjáni Emma Varga György István Varga László Zobay Zsuzsanna
1962. Állami „Alpári Gyula” Általános Gimnázium Osztályfőnök: Káspári Jánosné Balogh János Bártfai Géza Dancs Katalin Faludi Ágnes Forster Alfréd Forster János Gaál Endre Gaál László György Mária Halász Veronika
Hegyháti József Jaksa János Juhász Erzsébet Kelesy Tibor Kondé Erzsébet Licker Irma Major Miklós Molnár Mária Módos István Németh Kornélia
Pálosi László Mihály Rauch János Semsey László Szegvári Klára Szirtes Ibolya Takács István Tesinszki Károly Tóth Magdolna Weil Elemér
203
1963. Állami „Alpári Gyula” Általános Gimnázium Osztályfőnök: Káspári Jánosné Antal Anikó Auth János Balázs Ilona Barabás Erzsébet Básthy Jolán Csuprik László Farkas Cecília Folkmann Ferenc Györe Gyula Hajdinák József Horváth János Keöves György Keszthelyi István
Kiss Ágnes Mária Komár László Kovács József Kovács László Kovács Sándor Lázár János Magyari Éva Margit Meszmer Károly Mikus Gizella Molnár Lajos Pellion Jenő Pintér József Reichardt Katalin
Simigh Imre Sipos Rozália Szabó Erzsébet Szentes Irén Takáts Ferenc Tuba Gyula Varga Ferenc Varga László Vizi Béla Zei Antal Alfréd Zsigmond Anikó
1964. Állami „Alpári Gyula” Általános Gimnázium Osztályfőnök: Sinka Lajos Bácsi Hajnal Benkő András Beréti Anna Bérdi Erzsébet Bonnyai gyula Boross Dezső Czechmeiszter György Farkass Miklós Fauszt Zsuzsanna Fogarasi Barnabás
Fork János Földi Erzsébet Gerzsei József Hegedüs István Hegedüs Pál Hölczl Ildikó Jákob Zsuzsanna Kasznár Éva Kasznár Mária Kiss Béla
Kőszegi Julianna Lengyel László Mándity Mária Sarkanytú János Schranz István Steitz János Szabó Rózsa Szamos Mária Szilágyi Imre Toderó Mária
1965. Tolnai Lajos Gimnázium, Gyönk Osztályfőnök: Zentai András Bakonyi Mária Balaskó Ferenc Balla András Balogh Antal Benedek Imre Csurgai Béla Dávid Klára Domján Gyula Faludi Zsuzsanna Fonyó István Földes János Gyén Éva Gyimóthy Gabriella
204
Gyöngyösi Ferenc Hati János Kardos László Kiss Győző Kovács Erzsébet Kovács Erzsébet Kovács Magdolna Kövecses Margit Kövér Erzsébet Márkus Margit Mezei Anna Monozlay Piroska Őri Margit
Ötvös István Péter János Péter János Sipos Imre Stósz Anna Szabó János Szöllősi Ilona Takács Erzsébet Vörös Ernő Zólyomi János Zsemlye Margit
1966. Tolnai Lajos Gimnázium, Gyönk „A” Osztályfőnök: Dimák Andor Bánfalvi Ferenc Berta Erzsébet Teréz Czompó László Géza Csepregi György Erdősi Mária Gelencsér Mária Erzsébet Görcs Éva Halmai Olivér Szilveszter Harcos Rózsa Piroska
Horváth József Imre Gyula Jedlicsek Ferenc Kocsis Teréz Mezei Zsuzsanna Móri Mária Margit Németh Mária Pellion Attila Győző Pesti Irén
Polecsák Ferenc Szarvas Antal Szilágyi Antal Tóth György Uszinger Márta Margit Varga Edit Etel Zana Matild Wilman Edit Závoczky Katalin
„B” Osztályfőnök: Dimák Andorné Balaskó Erzsébet Boczor István Dankó Emma Endrődi Sándor Zoltán Enyedi János Farkas Zsigmond Fritz Ferenc János Gara József László Gombkötő Gyula
Gosztola Mária Győrfi János Huppert András Illés Márton Kárpáti Gábor Koczka András Kovács Erzsébet Kovács Etel Mayer Lajos
Mentz Margit Németh Erzsébet Schäfer Éva Schnierer László Szoboszlay Varga Károly Tóth Teréz Vörös Ilona
1967. Tolnai Lajos Gimnázium, Gyönk „A” Osztályfőnök: Káspári Jánosné Benkő János Brecska István János Erdős József Folkmann László Havasi Ibolya Heidt Imre Heil Jakab Jáhn Erzsébet
Kiss József Koch Éva Kövecses József Kövér Katalin Kövér Zsuzsanna Lizák István Locher Terézia Erzsébet Miklós Zoltán György
Poór József Sörös Julianna Vajk Péter Váradi Irén Váradi Magdolna Zólyom Sándor
205
„B” Osztályfőnök: Steitz Henrik Balázs Margit Brandhuber Ilona Fonyó István Fridrich Erzsébet Fung György Kapolyi Katalin Karancsi András Keller Erzsébet
Makai Éva Mali Julianna Manhalt Katalin Marcsa Julianna Mándity Béla Mencz Julianna Prikk Éva Steiner Mátyás
Szabó József Szenczi Zsuzsanna Tóth Pál Uzsák Mária Magdolna Zanyi Péter Pál Zord József László
1968. Tolnai Lajos Gimnázium, Gyönk „A” Osztályfőnök: Sinka Lajos Bede Teréz Benke László Czompó Géza Ferenc Fazekas Zsuzsanna Gyene József Győre Nándor Győri István Illés István Sándor Jákob Margit
Komáromi Sándor Kristóf Károly László Ferenc Magyar Valéria Mária Micsinai Margit Németh József Pere Rózsa Pőcz Mária Recska Anna
Renczes Aranka Schell János Szabó József Tuba Tibor Vig Piroska Zavoczky Zsuzsanna Lajtos Ferencné, Debreceni Éva Heil Jakab
„B” Osztályfőnök: Steitz Ádám, Dr. Heidt János Árendás Emilia Balogh László Beke Ferenc Bencze Erzsébet Bencze István Czirkel Erzsébet Dancs Mária Diel Imre Dobrovics János Farkas Kálmán
Fonyó Katalin Mária Forster Katalin Gulyás Etelka Hegyháti Erzsébet Herdics Antal Kalmár Erzsébet Kiss Margit Kocsmár Erzsébet Meleg János Gábor Molnár Miklós Lajos
Partos Magdolna Schmidt Erzsébet Szabó József Szaiff Gizella Jolán Szentes Boldizsár Székely Erzsébet Uzsák András Weil Henrik
Levelező tagozat ifj. Bacsa Antal Vilmos János Berta Lajosné, Horváth Rozália Ficza Ferencné, Vörös Katalin Hajdics Istvánné, Kovács Katalin
206
Harcsa Istvánné, Somogyi Irén Hirt Ferencné, Steiner Mária Lénárt Ádámné, Paulheim Ibolya Mohai Károly Molnár Lajosné, Séta Mária
Nagy József Nagy Tiborné, Czei Matild özv. Németh Józsefné, Heller Erszébet Révfalvi Béla Reizer Gyuláné Jung Erzsébet Várkonyi Olga
1969. Tolnai Lajos Gimnázium, Gyönk „A” Osztályfőnök: Zentai András Beke László Budai Katalin Fejős József Forster Tibor Gosztola István Görcs Mária Gulyás István Gulyás Rózsa Kasos János Katona Mária
Klambauer Rozália Lovász Mária Mayer Erzsébet Mátyás Julianna Nagy Klára Riba Ferenc Sáfrány Andor Sántha Károly Sólya Mária Szemző István
Szöllősi Erzsébet Tamaska István Tüdő István Vajda Valéria Waffenschmidt Ibolya Wagenbach László Hartenstern Zsuzsanna Zsigmond Ágnes Lizák István
„B” Osztályfőnök: Gutermuth Henrik Balaskó Marianna Bathó Ilona Bíró István Bogáncs József Brill Margit Csudai Klára Csupor János Enyedi Etelka Fehérvári Erzsébet Fülöp Ákos Gulyás László József
Haiszer Henrik Jákob Erzsébet Keller Erzsébet Kéri István Kiss Sándor Kócsi Ágnes Kovács Gizella Kovács Zsuzsanna Lakatos Ágnes Lenkey Imre Lerch Margit
Pájer Margit Péter András Polyák Sándor Sárközi Edit Schnierer Béla Szabó Árpád Takács Irén Vecsey Katalin Volk János Vörös Erika
1970. Tolnai Lajos Gimnázium, Gyönk „A” Osztályfőnök: Dimák Andorné Balaskó László Benke Éva Berg János Fehérvizi Ferenc Gyulay Mihály Horváth István Kántor Mária Kiss István
Kővári János Lerch Anna Mária Lerch Henrik Magyar Sándor Mészáros Géza Peszt János Schell Erzsébet Simó István
Somogyi József Stósz Zsuzsanna Szilágyi Károly Szűcs Ferenc Tasnádi Éva Varga Mária Kővári István
207
„B” Andrekovics László Czeller László Dancz Tibor Dóczi István Farkasfalvi József Hajdú Teodora Hóf Julianna Kajdi Zsuzsanna
Osztályfőnök: Dimák Andor
Kókány András Kósik László Köhler Henrik Krutek József Kurucz Rózsa Magyari Béla Mező Erzsébet Molnár István
Nagy István Németh Zoltán Nyiresi Sarolta Posta György Schneidler Erzsébet Somogyi István Szabó István
1971. Tolnai Lajos Gimnázium, Gyönk Osztályfőnök: Káspári Jánosné Andics József Czechmeiszter József Dechy Klára Deutsch János Enyedi Árpád Éger István Fekete József Halász Mária István József László Kalmár Julianna
Karádi Imre Zoltán Kasza Erzsébet Kemler Henrik Kilvinger Péter Kővári Katalin László György Majzik Rozália Mátyás Margit Muth Konrád Müller Mária
Ritterwald Anna Sárközi Katalin Schwáb Teréz Simon Éva Tavaszi Mária Vincsákovics József Wilhelm János Wilhelm Konrád
1972. Tolnai Lajos Gimnázium, Gyönk „A” Osztályfőnök: Dimák Andor Arany István Erdősi István László Gelencsér Ferenc László Gulyás Ferenc Kelemen Emília Borbála Kelemen Géza Kiss Frigyes Ottó Kókány Zoltán József
Lechner József Lehoczki Mihály Lőkös Éva Mészáros Lajos Molnár Lajos István Nászai Péter Pécsi Ibolya Sillei Géza
„B” Balázs Ferenc Cserháti Gábor István Deli Ferenc Földes Irén Eszter Gerőfi Lajos Gyimóthy László Dániel Hervay Mária 208
Szabó László Szoboszlai Tibor Szontág Mária Margit Tóth Lajos Trick Márton József Tusa József Ulrich Mária
Osztályfőnök: Lizák Anna, Maller Aranka
Karkos Károly Keszthelyi László Kincses István Kovács Julianna Kőhler Katalin Kristóf Géza Orbán György
Papp Éva Peszt Attila György Régi Ágnes Júlia Szabó Margit Szalai Erika Katalin Tóth Sándor György Ulrich Károly
1973. Tolnai Lajos Gimnázium, Gyönk „A” Osztályfőnök: Dimák Andorné Balázs Jolán Balogh József Tamás Bezzegi István Czippán Ida Eszter Dobos Lajos Dusa Gáspár Farkas Dezső Frühwirth János Hajdu Anna Hegedűs István
Hegyi Éva Juhász József Kovács Károly György Kovács Zsuzsanna Laki Flórián Lerch Margit Märcz János Morvai Irén Rabi László Reining Katalin
„B” Breitenstein Ferenc Csajbók Gusztáv Csudai Mária Farkas Mária Folkmann Mária Valéria Jendt Imre Józsa Klára Junkuncz János Kersák Ferenc
Sólya Erzsébet Streicher Mária Szabó Béla Szepeshelyi Tibor Toderó Magdolna Tojzán Margit Törő Erzsébet Völgyi István
Osztályfőnök: Sinka Lajos
Kis Zoltán Komáromi Imre Kövesi Ferenc Mészáros Győző Károly Mohai József Simonovics Aranka Solya Julianna Szalai Erzsébet Szegedi Mária
Szenczi Rózsa Magdolna Terebessy Erzsébet Tóth Gyula László Uzsák Ilona Váradi Éva Waffenschmidt Jakab Varga János Imre
1974. Tolnai Lajos Gimnázium, Gyönk „A” Osztályfőnök: Dr. Kozári Ferencné Bácsalmási László Tibor Bús Éva Deli Mária Dési Zsuzsanna Erőss Edit Farkasfalvi Lúcia Gutermuth Éva Hartenstein Ádám Hervay Judit Horváth Judit
Huzik Veronika Erzsébet Kenderessy László Leveles János Magyari Károly Mérey Melinda Nagy István Nágele János Pákozdi Mária Pinczési Mária Sárosi Viktória
Sebestyén Erzsébet Selmeczi Sándor Szabó Imre Széth Ferenc Szigeti Klára Ibolya Szirmai Anikó Szűcs Éva Takács Márta Varga Csaba
209
„B” Osztályfőnök: Fritz Mónika Agócs László Bániczki Klára Bősz Teréz Csapó József Csiszár Magdolna Fritz Anna Gábriel Béla Göndöcs Tibor Horváth Lajos Juhász Valéria Kecskés Erzsébet László Jolán
Leidál László Magyari Andor Mali Györgyi Mencz Imre Mohai Sándor Nagy Piroska Papp János Pásztor Gyula Polónyi Gyula Pribay György Radványi Erika Riba Tibor
Szijjártó Mária Takáczi Ilona Tavaszi Erzsébet Tápai Béla Tőricht László Trick Károly Varjas Erzsébet Vaszari Gábor Vígh Mária Vörös Tünde
1975. Tolnai Lajos Gimnázium, Gyönk „A” Osztályfőnök: Gutermuth Henrik Bartha László Bauer Éva Boda Klára Bús imre Enyedi Erika Gyurkovics János Hóber Ferenc Hugyecz Erzsébet Hunyadi László Juhász Márta
Kiss Ágota Veronka Kovács Éva Kovács Éva Kövessi Csilla Lindauer Zoltán Lovasi Zoltán Meszlényi János Németh Zoltán István Pech Éva Sebestyén Lajos Tibor
Simon Erika Piroska Steiner Katalin Szabadi Anna Szabó Erzsébet Szabó Erzsébet Szőke Etelka Szulimán Zsuzsa Tüdő János Vaczula Márta Zuschlag Mária
„B” Osztályfőnök: Petz Péter Bátai Margit Bölcsföldi Zsuzsanna Brisztella Tibor Czeller István György Dránovits Jolán Dusa Nándor Faddi Éva Farkas Tibor Ferencz Gabriella Garai Gabriella Genszler Gábor
210
Gulyás Mária Hambalkó Irén Horváth Mária Kajdi Gizella Kocsis Éva Kovács Irén Martin Erzsébet Molnár Teréz Müller Mária Nagy Erzsébet Pázmándi Zoltán
Radványi Ottó Ritterwald János Sárvári Ilona Scherczer János Simigh János Szabó Zoltán Szenczi Béla Török Ferenc Weil Henrik
1976. Tolnai Lajos Gimnázium, Gyönk „A” Osztályfőnök: Steitz Henrik Bacsányi Csaba Braun Magdolna Mária Csábi Zsuzsanna Csegezy Anikó Csilla Enyedi Franciska Funk Henrik Füredi János Gyulay Tibor Miklós Hajcskó Magdolna Halmai Kamilló Flórián
Jánosa Hermina Kakstädter Pál Kersák Sándor Koller Mária Lovász Ilona Merkl János Molnár Mátyás Nagy Zoltán Németh-Eke Rózsa Németh Pál „B”
Antal Tamás Benke Györgyi Beréti Teréz Bicskei Zoltán Borsos Mária Györgyi Bozóti Edit Mária Daróczi Irén Drinóczi Mária
Schellenberger Éva Ilona Sebestyén János Steiner János Szabó István Szűsz Éva Tiborcz Ferenc Zoltán Tóth Magdolna Tüdő László Vincze Éva
Osztályfőnök: Szűcs Sarolta
Éhl Mária Földi István Forró Lajos Fülöp Anna Gál Zsuzsanna Jankó Mária Zsuzsanna Károly István Lencz Henrik
Merkel János Nágele Ferenc Pál Schmidt Erzsébet Stefán György Vaszari József Weil Ádám Weil János Zirkelbach Árpád
1977. Tolnai Lajos Gimnázium, Gyönk „A” Osztályfőnök: Fritz Mónika André Zsuzsanna Bordás István Bräutigam Károly Bucsik Éva Dabóczi Tamás Ferencz Győző Fork Rózsa Gubicza József Horváth Ernő Horváth Veronika
Jánosi Olga Kanter Görgy Kelemen Katalin Komáromi Erzsébet Kovács Béla Kozári Adrienne Kozma Hajnalka Molnár Ferenc Nagy József Attila Németh Erika
Pásztor Zsuzsanna Pongrácz Ágnes Sebestyén József Szabó Mária Szekeres Anikó Szeltner Anna Tamás Erzsébet Tihanyi Márta Szeip Erzsébet
„B” Osztályfőnök: Szebeni Kálmán Antal Géza Beréti Gáspár Binder Mátyás Csörgő Tibor Drinóczi Erzsébet Farkas Gizella Hajnal Erzsébet Horváth Imre
Horváth Zsuzsanna Kintli Mária Lindheimer János Nagy Magdolna Pleck János Renkecz József Ritzel Éva Simó Judit
Somogyi László Stengeli Erzsébet Szabados Edit Szalai Zsuzsanna Szolár Gizella Tárnok Mária Újvári László Völgyi József 211
1978. Tolnai Lajos Gimnázium, Gyönk „A” Osztályfőnök: Dr. Kozári Ferencné Hosszú Ágnes Ifjú Julianna Kajdi Julianna Kneisz Zsuzsanna Matus Éva Margruber János Märcz Klára Molnár János Zoltán Muck Mária Nagy József Pap Margit Papp Gyöngyi
Andics Lajos Aradi Katalin Bauer Mária Bánházi Zsolt Bernáth István Bocs Ágnes Boda Erika Bornemissza Klára Dechert Ilona Demeter Ágoston Dobos Zsuzsanna Filó Erzsébet
Pongrácz Zsófia Saffer Éva Sárosdi Eszter Süth Valéria Szabópál Gyöngyi Takács Ernő László Varsányi József Béla Varsányi Erzsébet Mária Völgyi Irén Wertensohn Erzsébet
„B” Osztályfőnök: Tölgyesi Mária Krép József Lóth György Maller Ibolya Márkus József Mezey Mihály Mérei Mária Mérei Mária Márta Mohai József Plósz Csilla Rottler Zoltán Rózsenberszki István Schmidt Erzsébet
Benedeczki Tibor Csóka Éva Dömös Jolán Fülöp József Glöckner Erzsébet Gyetvai Szabolcs Horváth László Húj Irma Illés Margit Jankovics János Klein János Kovács Ildikó
Schmidt József Schneidler József Sümegi Miklós Szarvas Ibolya Szentgyörgyi Aranka Tőke Gabriella Uzsák Ilona Vadász Anna Varga Ernő Wagenbach Zsuzsanna Görhöny Erzsébet
1979. Tolnai Lajos Gimnázium, Gyönk „A” Osztályfőnök: Steitz Henrik Antal Mária Bús Erika Enyedi Attila Istvány Fodor Irén Huber Péter Ifjú Mária Káspári Tamás Kovács Julianna Kozári Beatrix Erzsébet Körző Márta
212
Krémer György Kulcsár Judit Lajtai Éva Lőrincz Erika Merkl Imre Molnár Erzsébet Németh Erzsébet Schilling Valéria Schmidt András Strigens Zoltán
Szabó Terézia Ágnes Szanyi László Szili Mária Szőke Ilona Vinczellér Márta Hambalkó Margit Simon Ildikó Ilona Bogos Ferencné Erőss Edit
„B” Osztályfőnök: Soóki Árpád Balázs Imre Balogh Szilvia Bartus Judit Bérces Mária Bóni Tünde Bordás Margit
Gondos Zoltán Gyetvai Csilla György Valéria Hegedűs László Mihály Horogh Mária János Anna
Kövecses Edit Lázár István László Dezső Misór Margit
1980. Tolnai Lajos Gimnázium, Gyönk „A” Osztályfőnök: Szűcs Sarolta Branauer János Eiring János Farkas Györgyi Feith György Gyimesi Gabriella Kemény Irén Köhler Katalin Laki Elvira
Nagy Andrea Zsuzsanna Nagy Erzsébet Nyirádi Mária Perger Tibor Reining János Schlégel Ildikó Schmidt Erika Schneidler Margit
Schváb Márta Sipos Zsuzsanna Somogyi Edit Tamási Zsuzsanna Vörös Judit Wenhardt Erzsébet Simon Ildikó Ilona
„B” Osztályfőnök: Garai László Antal Ibolya Csupor József Fábián Márton Farkas Éva Fehér Kálmán Gutermuth Anetta Hábel Julianna Hajdu Emőke
Hidas Julianna Jankovics Ferenc János Zoltán Kadosa László Kollár József Mádi Károly Nagy Katalin Nagy Lajos
Pék Erika Pleck Julianna Pokorny József Reinhardt Ildikó Trubacs Tivadar Végh Kamilla Simonovics Béla
Levelező tagozat Aladzsics Mátyásné Blesz Györgyné Czirkel Henrikné Gerhardt Józsefné
Jakab Ernőné Kiss Józsefné Kocsis Sándorné Kuczmann Béláné
Nagy Julianna Schlégel Ignácné Schleicher Péter Szabó István Weil Jánosné
213
1981. Tolnai Lajos Gimnázium, Gyönk „A” Osztályfőnök: Fritz Mónika Bekker Magdolna Benedeczki Elvira Benke Ilona Brettner Éva Bozsó Béla Csonka József
Finta Gabriella Gazdag Ferenc Lajtai Rita Lackner Pál Megyer Katalin Molnár Éva
Nagy Béla Németh Margit Siklósi János Stickl Zsuzsanna Vinczellér Éva
„B” Osztályfőnök: Szebeni Kálmán Bordás Gábor Illés Edit Gutermuth Erika Kardos Péter Lotz Dóra Lőrincz István Matus Matild Meggyesi Margit
Németh Erika Pál Erika Pordány Mária Sas Zsolt Szabó Ilona Szabó János Szamosfalvi Anikó Széles Julianna
Szilák Attila Tóth Gyula Tüdő Ágnes Vitus Ferenc Vörös Sándor Ziener Gabriella Kemler Imréné György Valéria
1982. Tolnai Lajos Gimnázium, Gyönk „A” Osztályfőnök: Hilbertné Szemenkei Katalin Beidek László Bontovics Erika Csirke László Fritz János Ádám Gondos Erika Hádinger Katalin
Hrabovszky Tibor Kalászos Mária Kanter Imre Kovács Ágnes Kovács Katalin Macher Mariann
Muth Anikó Müller Margit Nász Ilona Schlauch Anna Mária Varga Zoltán Wigand Éva
„B” Osztályfőnök: Dr. Kozári Ferencné Balaskó Béla József Botos Tünde Érsek Éva Julianna Fábián Zoltán Haraszti István Jákob János Juhász István Kadosa Erzsébet Gyöngyi
214
Kelemen Elvira F. Kovács Ilona Máté Rozália Nagy Csilla Nagy Zoltán Németh Mária Oláh Éva Rabóczki Éva
Schüszler Tamás A. Szabó Marianna Szeder József Váczi Péter Vitus Ferenc Laszk Gyula
1983. Tolnai Lajos Gimnázium, Gyönk „A” Osztályfőnök: Garai László Bogdán József Fenyvesi Henrik Hajdu Noémi Jaksa Rita Kremzner Gábor Loch Ildikó
Nagy Judit Németh István Petz Margit Sántha László Schmidt Erika Szabó Gábor
Szilák Lívia Tápai Erzsébet Váli Balázs Várkonyi Ágnes Verebi Gábor Balassa Zoltán
„B” Osztályfőnök: Hum János Becker Péter Breitenstein Károly Hujbert Julianna Imrő Judit Koós Edit Körző Ildikó
Kőszegi József Lackner Mónika Eszter Manhalt Zoltán Meszlényi Judit Nagy Ervin Révai Erika
Scháf Ádám Simon Éva Torma Tibor Tóth Károly Ulmer Jenő Wolf Katalin
1984. Tolnai Lajos Gimnázium, Gyönk „A” Osztályfőnök: Steitz Henrik Angyal Tibor Beidek Enikó Borbély Ilona Csapó Kornél Csákvári Zsuzsanna Erb Marianna Fekete Ildikó Gutermuth Gábor
Jakab Valéria Kovács Zsófia Körcsönyei Zsolt Pály Andrea Peszt Zsuzsanna Radványi Ferenc Reichardt Marianna Rosenberger Ferenc „B”
Ács Csilla Bartos Erzsébet Bánházi Kinga Csicsó Ilona Deme Márta Gál Erika Gárdi Csaba Gutermuth Helga
Schlauch Edit Szulimán Edit Takács Erzsébet Tálosi Zoltán Ujvári Mária Varga Anikó Vikár Hedvig Visnyei Gabrialla
Osztályfőnök: Lukácsi Istvánné
Kolbert Ildikó Nagy Marianna Németh Imre Pintér Judit Rácz Zsolt Rónai János Schmidt Károly Schüszler Géza
Streit Andrea Surányi Erzsébet Száraz Mária Tihanyi Zsolt Wigand Katalin Gyemis Melinda Tóth Károly
215
1985. Tolnai Lajos Gimnázium, Gyönk „A” Osztályfőnök: Bárdos András, Garai László Acsádi Sándor Bicsár Rita Bontovics Péter Bölcsföldi Márta Debreceni Judit Farkas Gyöngyi Jankó Anikó
Jung Éva Kiss Irén Kovács Ambrus Kozma Attila Meilinger Margit Molnár Ildikó Müller Mónika
Németh Gabriella Paczolay László Pék Anikó Tamás Rita Weil Ágnes Csapó Kornél
„B” Osztályfőnök: Fritz Mónika Berhardt Margit Bérces János Bíró Tamás Breitenstein János Horváth Zita Kelemen Zoltán
Kilián Péter Kiss Szilveszter Kovács Éva Kovács Mária Lengyel Judit Magyar Tímea
Martonvári Ildikó Märcz László Petz Márta Sebestyén Mária Végh Erika Wenhardt Zoltán
1986. Tolnai Lajos Gimnázium, Gyönk „A” Osztályfőnök: Muthné Simon Erika Csizmazia Edit Énisz Marianna Győrfi Éva Hajdú Judit János Erika Kakas Györgyi Lackner Márta
Lang Erika Magyar Attila Major Márta Müller Györgyi Németh Márta Papp Csilla Papp Rita
Pál Judit Tibai Gizella Varga Mónika Váradi Gabriella Wolf Henrik Tamás Rita Müller Mónika
„B” Osztályfőnök: Schmidt Ibolya Berhardt Katalin Csizmadia Katalin Dránovics László Galambos Katalin Horváth Katalin Hosszú Edina Járai Gábor Juhász Ildikó
216
Kis János Kókai Erzsébet Komáromi Brigitta Nagy Árpád Orsós János Pupp Hajnalka Schmidt Veronika Solymosi Imre
Szép Andrea Szuhai Gábor Tancsa Tünde Varga Lívia Varga Piroska Vódli Gabriella Foki Márta Nagy Edit
1987. Tolnai Lajos Gimnázium, Gyönk „A” Osztályfőnök: Hum János Acsádi Attila Baranyai Judit Biró Gábor Dénes Erika Fábián Szilvia Fodor Tibor Gárdi Gábor
Gyenes Attila Hárs Andrea Jákob Márta Kiss József Kiszler Ottilia Marosi Ildikó Müller Zsolt „B”
Bencze Márta Csirmaz Erzsébet Gellérthegyi Éva Gyetvai Rita Kaszás Lajos
Németh Kornélia Sillei Margit Szalai Edit Kakas Györgyi Szécsényi Szilvia
Osztályfőnök: Steitz Henrik
Kiss Marianna Molnár János Szabó Mária Szeremlei Erzsébet Szeremlei Szilvia
Tisztl Zsuzsa Ulrich Béla Vétek Zoltán Pándi Tímea Tabak Marianna
1988. Tolnai Lajos Gimnázium, Gyönk „A” Osztályfőnök: Dr. Kozári Ferencné Auth Zsolt Balaskó Andrea Baranyai Márta Bogdán Lajos Fritz Anikó Gerth Mónika Horváth Judit
Kocsis Gabriella Körcsönyei Éva Kőszegi Andrea Lázát Lívia Lovász Csaba Müller Tibor Orsós Tibor
Püspöki Andrea Rettich Mónika Seregély György Steitz János Varga Béla Veress Judit Végh Annamária
„B” Osztályfőnök: Ambrus István, Schmidt Ibolya Ambrus Edit Arbanász Tímea Berényi Miklós György Csilléri Erika Fotyék Tibor Gerhardt Tímea
Gerzsei Péter Gyánó Gabriella Horváth István Mátics Péter Micsinai Zita Osztermájer Tímea
Ritter Anikó Simon Krisztina Somogyi Márta Szabó Éva Katalin
217
1989. Tolnai Lajos Gimnázium, Gyönk Osztályfőnök: Bárdos András Bernáthné Balogh Ildikó Balaskó Krisztina Balaskó Tibor Barabás Szilvia Dobrovics Mária Gősi Ilona Gyén Beáta Ihász Zsuzsanna Jakab Olga Katona Katalin Kiszler Gabriella Kiszler Lúcia
Lutz Csaba Májer Tibor Mester Katalin Nagy Ildikó Pető Ildikó Rituper Erika Sávoly Judit Scháf Endre Schneider Nóra Szabó Judit Tóth Judit Tóth Krisztina
Tuba Zoltán Varga Zsolt Wolf Zsuzsanna Zentai Ágnes Zsebe Anita Schilli Tünde Pék Krisztina Varga Imre Farkas Edit Rettich Gabriella Öhlmüller Helga Molnár Ágnes Ivett
1990. Tolnai Lajos Gimnázium, Gyönk Osztályfőnök: Muthné Simon Erika Arbanász Edina Adrienn Asztalos Mónika Balogh Erzsébet Balogh Zoltán Béres Krisztina Dévényi Péter Fritz Tünde Fonyódi Andrea Futó Judit Genczler Gabriella
Gősi Hajnalka Gyenge Cecília Heil Tímea Horváth Barnabás Horváth Edina Hoschäger Imre Jankó Katalin Angéla Jákob Zsolt Kuczman Gábor Lackner Tímea
Marosi Tibor Müller Ágota Schenk Helga Szeledeli Ildikó Tihanyi Csaba Tóth Csilla Zimmermann Katalin Sienkievicz Bodan Szabó Judit
1991. Tolnai Lajos Gimnázium, Gyönk „A” Osztályfőnök: Lukácsi Istvánné Borsányi Angelika Hagyó Zoltán Horváth Andrea Lutz Gábor Molnár Péter
218
Pesti Mónika Schäfer Szilvia Stehler György Szabó János Szabó Zoltán
Székely Attila Tóth Bernadett Túri Erzsébet Varga Ibolya Szabó Judit
„B” magyar-német tanítási nyelvű osztály, osztályfőnök: Feketéné Biró Katalin Agárdi Beáta Bayer Krisztina Cseh Mónika Dächert Henriett Fóber Szilvia Folkmann Mónika Zsiga Mónika
Forster Gábor Kőfalvi Boglárka Krausz Diána Ledneczki Erika Lerch Mónika Márkus Ágnes
Oszvald Réka Pravetz Krisztina Tóth Julianna Vass Virág
1992. Tolnai Lajos Gimnázium, Gyönk „A” Osztályfőnök: Hum János Arbanász Tamás Auth Mónika Csontos Éva Gerzsei Zsuzsanna Heiszer Melinda Jánosházi Beáta Kellényi Barbara
Knoch Karolina Kocsis Zoltán Laszk Mariann Lutz Zsolt Poór Klára Posch Szilvia Riba Györgyi
Sávoly Mónika Szekeres Beáta Tóth Tímea Varga Zoltán Varga Zsuzsanna
„B” magyar-német tanítási nyelvű osztály, Osztályfőnök: Schmidt Ibolya Agárdi Tamás Demeter Anikó Fülöp Beáta Horváth Stefánia Hofecker Mónika Karnóth Joris Kárász Andrea Kenesei Szandra
Kiss Christiane Kokos Rózsa Markó Ágnes Mány Katalin Mesterházy Balázs Németh András Õsz Adrienn Pál Noémi
Páli Ferenc Norbert Rang Henriette Saárossy Orsolya Sári Ildikó Szilágyi György Tóth Susan Vadász Katalin
1993. Tolnai Lajos Gimnázium, Gyönk „A” Osztályfőnök: Steitz Henrik, Schmidt Ibolya Balogh Erika Bálint Attila Brock Brigitta Czompó Lívia Jaksa Nikoletta Jákob Lívia Keresztes Beáta Keresztes Tamás Kovács Tímea Anita
László Tímea Lukácsi Judit Maráczi Klára Nagy Marietta Orova Nikolett Ócsai Krisztina Petz Péter Schenk Miklós Szabó Tamás
Szabó Tímea Szabó Viktor Száraz Sándor Szilágyi Sándor Taróczí Tamás Vavra Orsolya Szekeres Beáta
219
„B” magyar-német tanítási nyelvű osztály, Osztályfőnök: Dr. Kozári Ferencné Andraschek Zsolt Balogh Thomas Bednarik Zoltán Egyed Ágnes Éva Fleischman Éva Gyenes András Háhn Edina
Heszler Zsolt Horeczki Henriett Illés Orsolya Jobban Anett Kajári Ildikó Kovács Tibor Kõnig Krisztina
Külkey Erika Mesterházy Barbara Patkós Anikó Põcze Diána Szalai Krisztina Vékes Bernadett Weisz Tamás
1994. Tolnai Lajos Gimnázium, Gyönk „A” Osztályfőnök: Farkas Attila Barakonyi Ágnes Balássy Anita Horváth Szilvia Molnár Ibolya Sárvári Krisztina Cseke László Skuczi Richárd Szabó Andrea Szabó Diána Varsányi Viktória
Walter Tibor Czompó Csaba Frei László Gyén Szilárd Heidt János Jákob Jácint Keresztes Laura Kostyál Mónika Kozák Jolán Németh Zoltán
Pálinkás József Szilágyi Sarolta Szőke Réka Tumpek András Varga Annamária Maturicz Iván Riba Róbert Sudár Viktória Zakariás Imre Zei Éva
„B” magyar-német tanítási nyelvű osztály, Osztályfőnök: Muthné Simon Erika Bede András Böhm Judit Buzási Katalin Büki Erika Fodor Melinda Galambos Rita Harsányi Szilvia Heller Tibor
Illés Gábor Jankó Miklós Jeszek Janka Kapitány Alíz Kálmán Judit Krancz Helga Marsó Barna Molnár Ivett Györgyi
Pekala Renáta Krisztina Sándor Bálint Sándor Diána Schüller Márkus Dániel Szabó Melinda Takács Tímea Tóth Bernadett
1995. Tolnai Lajos Gimnázium, Gyönk „A” Osztályfőnök: Bárdos András Albert Zsófia Bencze Renáta Bizsi Sándor Boglár Bognárka Csupor János Heidt Zsuzsanna Kasznár Gyula 220
Kishonti Erzsébet Kovács Balázs Kovács Gabriella Lukácsi István Majoros Hajnalka Molnár Ágnes Pajor Beáta
Pál-Kovács Gábor Schilli István Témer Annamária Várszegi György Weisz Péter
„B” magyar-német tanítási nyelvű osztály, Osztályfőnök: Feketéné Biró Katalin Adolf Melinda Adorján Helga Asztalos Lilla Badics Barbara Baranyai Zoltán Bende Erika Böhm Attila Böröcz Edit Czompó Tamás Domokos Noémi
Forray Kitti Gáspár Laura Harmath Andrea Jankovics Gábor Kosztolányi Éva Kováts Éva Metzger Tímea Mészáros László Molnár Gábor Onódi Ivett
Peer Mariann Pelentai Csilla Ress Renáta Rohn Hilda Stolle Rita Szántó Diána Torma Dorottya Zrínyi Katalin Zsédely Anita
1996. Tolnai Lajos Gimnázium, Gyönk „A” Osztályfőnök: Lukácsi Istvánné Aladzsics Gábor Czepin Margit Csóka Anita Katalin Dávid Krisztina Gáspár Olga Häfner Adél Heil Olívia Herman Edit Horváth Szabolcs
Horváth Zsuzsanna Illés Tünde Kiss Gabriella Kocsis Viola Komáromi Anita Pék Erika Plachy Dóra Pula Éva Rimai Róbert
Soós Román József Szabó Tímea Turós Krisztián Varga István Varga Zsuzsanna Vaskó Péter Zakariás László
„B” magyar-német tanítási nyelvű osztály, Osztályfőnök: Kovácsné Papp Ida, Muthné Simon Erika Balogh Dániel Bauer Krisztina Buzási Anita Csékó György Csuti Veronika Decsi Péter Erdõk Róbert Károly Fodor Rókus Gábor Garai Eszter
Huszár Barbara Kovács Tímea Krisztina Makrai Zoltán Mácz Katalin Milei Réka Zita Molnár Melinda Pál Orsolya Puskádi János Rideg Zsuzsanna
Schmidt Roberto Schwebl Klára Sellei Eszter Simon Eszter Szabadi Gábor Szabó Eszter Trampus Péter Varga Péter
221
1997. Tolnai Lajos Gimnázium, Gyönk „A” Osztályfőnök: Daubner Zoltán Bán Tamás Budai Mária Csókás Norbert Dobai magdolna Erdősi Márta Greifenstein Lívia Gulyás Ilona Hőger Anett Katz Marianna
Kemler János Kishonti Ildikó Kovacsik Gábor Mindenszky Nikoletta Morár Kornélia Nagy Péter Pálinkás Zoltán Pethő Zita Prikkel Zita
Révész Zsuzsanna Stocker Dávid Szigeti Ágnes Szőke Gréta Szűcs Henrietta Taróczy Ágnes Annamária Tóth Éva Rozália Weisz Gábor Illés Tünde
„B” magyar-német tanítási nyelvű osztály, Osztályfőnök: Schmidt Ibolya Berger Zoltán Birinyi Gábor Fekete Rita Füzesséry Tamás Fonyódi Péter Forster Edit Forster Mónika Frei Nándor Gál József Gáspár Gergely
Homolya Henrik Horváth Anita Klippel Erika László Zsófia Lemle Róbert Mészáros Ágnes Móritz Amarilla Nagy Dávid Nyírõ Szabina Pál Mónika
Szántó Margit Szentesi Ágnes Szõke Gabriella Tamás Tünde Torma Béla Torma Tibor Uracs Annamária Varga Katalin Vili Tamás Vörös Judit
1998. Tolnai Lajos Gimnázium, Gyönk „A” német nemzetiségi nyelvű osztály, Osztályfőnök: Reimerné Csábi Zsuzsa, Farkas Attila Andraschek Kornél Bankós Teréz Erdei Krisztina Halász Roland Harsányi Krisztina Horváth Brigitta Kapéter Eszter
222
Kapitány Árpád Kaszás Szilvia Kemler Viola Molnár Adrienn Nagy Noémi Palásti G. György Régi Gabriella
Schmidt Annamária Straub Judit Szele Rita Tóth Balázs Ulbert Péter Vörös Zsuzsanna Wilhelm Szilvia
„B” általános tantervű csoport Osztályfőnök: Sikur Tamás, Horváth Tímea Benkő Péter Budai Mihály Görcs Renáta Ignácz Mónika Kiss Milán
Kovács Krisztina Gabriella Kőhalmi Éva Leskó László Lovász Gabriella Pozsik Kornél
Somogyi László Szabó Ildikó Tóth Hajnalka Varga Krisztina Varga Viktória Vatányi Erika
„B” magyar-német tanítási nyelvű csoport Osztályfőnök: Sikur Tamás, Horváth Tímea Benedek Katalin Bõsz Tímea Doma Julianna Farkas Erzsébet Gaál Sylvia Gáspár Gergely
Göndöcs Sarolta Horváth Endre Lubik Anita Lukács Ferenc Pósa László Puskás Péter
Simon Zsuzsanna Szabó Szilvia Tóth Roland Taróczy Ágnes
1999. Tolnai Lajos Gimnázium, Gyönk „A” német nemzetiségi nyelvű osztály, Osztályfőnök: Muthné Simon Erika Appelshoffer Regina Baranyai Eszter Dobstadt Linda Farkas Krisztina Fonyó István
Francz Zoltán Kondor Katalin Olasz Ferenc Patkós Zoltán Prantner Mária
Straub Károly Styaszny Emese Szûcs Ivett Vili Szilvia
„B” magyar-német tanítási nyelvű osztály, Osztályfőnök: Feketéné Biró Katalin Andics Melinda Badics Beáta Balassa Gabriella Berg Barbara Berg Szilvia Farkas Annamária Fülöp Rózsa Geisz Klára Hajdu Anita Henkei Viktória Ikotics Anna
Karszt Zsuzsa Koleszár Ildikó Kurcz Andrea Misek Gyöngyi Molnár Katalin Molnár Katrin Muth Gréta Neumann Krisztina Nosztics Katalin Pincehelyi Claudia Pogrányi Annamária
Põcz Viktória Prémusz Viktória Ritterwald Ildikó Szentesi Éva Szoboszlai Máté Szokodi József Taba Nikolett Tamás Krisztián Turós Henrietta Vass Éva Virág Annamária
223
2000. Tolnai Lajos Gimnázium, Gyönk „A” német nemzetiségi nyelvű osztály, Osztályfőnök: Daubnerné Pócsai Gabriella, Moroiu Gabriella, Farkas Attila Baksa László Balogh Lúcia Barta Tamás Bíró Melinda Fellinger József Friedmann Péter Gaál Tibor Horváth Ferenc
Klippel Ildikó Klubecz Éva Kovács Andrea Könyv Ágnes Ladányi Nikoletta Lénárt Gábor Lovász Johanna Nyiresi Róbert
Peák Lívia Romsics Nóra Schell Ferenc Schönhardt Rita Styaszny Endre Szabó László Szilágyi Gábor
„B” magyar-német tanítási nyelvű osztály, Osztályfőnök: Lukácsi Istvánné Békési Ágnes Buschmann József Dömötör Orsolya Fritz János Fülöp Bernadett Giber Borbála Hingl Zsuzsanna Horváth Klára Kasza Adrienn Ivett
Kácsor Boglárka Kern Annamária Kern László Pablényi Attila Pánczél Gábor Reining Mónika Schnitta Mónika Szabó Nikoletta Szakács Ildikó
Szegletes Zsuzsa Szokodi Andrea Szuhai Edina Trautman Attila Wiedemann János Wilhelm Péter Zsolnai Ildikó
2001. Tolnai Lajos Gimnázium, Gyönk „A” német nemzetiségi nyelvű osztály, Osztályfőnök: János Zoltán, Manhalt Andrea Ányos József Appelshoffer János Bán Edit Bankós Zsuzsa Bezzegi Alíz Both Veronika Czechmeiszter Dávid
224
Csendes Ágnes Drinóczi Réka Farkas Bálint Gerbovits Zita Hanol Gergely Hermann Diána Horváth László
Kemler Beáta Mayer Péter Szabó Éva Szántó Zita Szüsz Judit Takács Norbert Tóth Bálint
„B” magyar-német tanítási nyelvű osztály, Osztályfőnök: Markó Ágnes, Benis Erika Bardon Milán Batári Balázs Biró Gabriella Büki Viktória Czier Melinda Csongrádi Ibolya Forray Emõke Genszler Gábor
Hum Zsuzsanna Irmer Andreas Katz Klaudia Koszorú Dóra Kovács Sándor Merkl Nikolett Miklós Katalin Riczik Anikó
Schmidt Zoltán Tornyai Eszter Tóth Martin Varga Katalin Végh Edina Schmidt Klára
2002. Tolnai Lajos Gimnázium, Gyönk „A” magyar-német tanítási nyelvű és német emzetiségi nyelvű osztály, Osztályfőnök: Fork Rózsa Babarik Irén Baranyai Beáta Berta Erika Bodó Katalin Fehérvári Bernadett Fonyó Ádám Frischkorn Ádám Funk Szilvia Kálóczi Nóra Kemler Hajnalka Kéri Nagy Krisztián
Kilvinger Bálint Klippel Vilmos Kovács Judit Kurucz Leila Marcsa Balázs Massányi Orsolya Mester Mariann Nagy Réka Németh Zsolt Palásti Vera Pintér Edina
Posch Evelin Szabó Marianna Takács Edina Tóth Melinda Törõ Norbert Töttõsi Márta Weisz Eszter Weisz Gábor Zajtai Gábor
2003. Tolnai Lajos Gimnázium, Gyönk „A” német nemzetiségi nyelvű osztály, Osztályfőnök: Schmidt Ibolya Berta Tibor Borka József, Richárd Böhm Lívia Francz Réka Hock Eszter
Kovács Andrea Mester Julianna Simigh Mariann Éva Szabó Balázs Szabó Dalma
Turi Petra Vereckei Éva Virág Virág
225
„B” magyar-német tanítási nyelvű és általános tantervű osztály, Osztályfőnök: Feketéné Biró Katalin Badics Bettina Baráth Anett Berecki Edit Bogdán József Bödõ Emõke Bölcsföldi Petra Gyén János Attila Kaposi Katalin Katona Henrietta
Kovács Tibor Kukucska Nóra Leskó Eszter Lovász Ágnes Mohos János Nemes Viktória Nyiresi Melinda Palicza Mirjam Papp István
Szekeres Anita Szép Viktória Tóth Andrea Váci György Vaszari Erika Veres Noémi Weisz Viktória
2004. Tolnai Lajos Gimnázium, Gyönk „A” német nemzetiségi nyelvű osztály, Osztályfőnök: Horváth Tímea Batári Bence Géza Bese Beáta Fekete Réka Heil Péter Kovács Christoph
Peszt Katinka Rácz Rita Sándor Ferenc Simigh János Imre Szabó Arnold
Szabó Edina Váczi Eszter Winecker Bernadett
„B” magyar-német tanítási nyelvű és általános tantervű osztály, Osztályfőnök: Farkas Attila Baka Ágnes Major Dávid Mayer Gábor Csupor László Keller András Németh Krisztina Niklai Judit Puskás Dorottya Rabi Nikolett Rabi Tímea
226
Albert Renáta Baksa Ildikó Bárdos András Both András Bovier György Győri Ildikó Győri Zoltán Junkuncz Tamás Tibor Kovács Szandra Nagy Annamária
Patai Ivett Pincési Szimóna Posch Gábor Sudár Katalin Szabó Zsanett Végh János Vislóczki Ágota Takács Hajnalka Takács István
2005. Tolnai Lajos Gimnázium, Gyönk „A” német nemzetiségi nyelvű osztály, Osztályfőnök: Muthné Simon Erika Balogh Szabina Blum Adrienn Bottka András Fekete László Jagicza Anett Juhász Valéria
Keller Andrea Merkl Henriett Reitzi Beatrix Schmidt Dóra Anna Schmidt Mónika Sziládi Laura
Szücs Angelika Vorák Mária Wilhelm Szilárd Lekner Anett Sági Csilla
„B” magyar-német tanítási nyelvű és általános tantervű osztály, Osztályfőnök: Manhalt Andrea, Pálfi Szilárd Baranyai Zsolt Gréczy Szimonetta Hajas Dóra Hüffner Annamária Kilvinger Katalin Mező Edit Molnár Mónika Matusz Viktória Németh Fruzsina Onódi Ágnes Őzse Petra
Pálinkás Anett Szabó Katalin Szebek János Szöllősi Krisztina Trautman Erzsébet Vámosi Orsolya Fehér Zsolt Gyetvai Katalin Bartha Gábor Hidas Noémi Tóth Tímea
Boros Anett Balogh Viktor Nacsa Márk Hajdics Attila Both Zsanett Herczeg Gyöngyi Kölesdi Mihály Borbély László Mészáros Melinda Szulimán Viktória Winecker Zsuzsanna
227
A „Tolnai Lajos Gimnázium és Kollégium Kiváló Tanulója” emlékérem tulajdonosai 1979 1980 1981 1982 1983 1984
1985 1986 1987 1988 1989 1990 1991 1992
228
- Szabó Ágota Mária - Nagy Andrea Zsuzsanna - Müller Margit - Várkonyi Ágnes - Bartos Erzsébet, - Jakab Valéria, - Schmidt Károly - Bontovics Péter , - Breitenstein János - Szeremlei Erzsébet - Mátics Péter - Barabás Szilvia, - Jakab Olga - Gősi Hajnalka - Zsiga Mónika - Ősz Adrienne, - Lutz Zsolt
1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006
- Fleischmann Éva, - Lukácsi Judit - Illés Gábor - Böröcz Edit, - Lukácsi István - Schwebl Klára, - Horváth Szabolcs - Fonyódi Péter - Palásti György - Lénárt Gábor - Kemler Beáta - Szabó Marianna - Veres Noémi - Fekete Réka - Jagicza Anett - Pallós Veronika
A 200. TANÉVÜNK
Nap
Hó.
Év
N.
A 2005/2006. tanév eseménynaptára Esemény,feladat, program Gólyatábor
08
2224 2425 29
08
30
Javító vizsgák
2005
08
31
Beköltözés a kollégiumba
2005
08
31
Megyei tanévnyitó ünnepély
7
2005
09
01
Tanévnyitó ünnepély
8
2005
09
05
Érettségi vizsgára való jelentkezés (okt-nov)
9
2005
09
15
Tanmenetek elkészítésének határideje
10
2005
09
30
OKTV jelentkezési határidő
11
2005
10
06
Megemlékezés az aradi vértanúkról
12
2005
10
Pályaválasztási-börze, Szekszárd
13
2005
10
1214 20
14
2005
10
15
2005
10
21
Őszi írásbeli érettségi vizsgák kezdete
16
2005
10
24
Október 23-i megemlékezés
17
2005
10
23
Nemzeti ünnep
18
2005
10
28
Szülői értekezlet
19
2005
10
31
Beiskolázási ért. megküldése az ált. iskoláknak
20
2005
10
31
Felvételi tájékoztató nyilvánosságra hozatala
21
2005
10
31
Őszi szünet (11.04-ig)
22
2005
11
07
Őszi szünet utáni első tanítási nap
23
2005
11
08
Történelem OKTV
24
2005
11
09
Magyar nyelv OKTV
25
2005
11
09
Nyílt nap (1)
26
2005
11
10
Informatika OKTV
27
2005
11
14
Magyar irodalom OKTV
28
2005
11
14
ÖSD próbavizsga
29
2005
11
Angol OKTV
30
2005
11
31
2005
11
15 1618 21
32
2005
11
Biológia OKTV
33
2005
11
34
2005
12
23 2330 01
1
2004
08
2
2005
08
3
2005
4
2005
5 6
Egyéb megjegyzés
Kompetencia alapú tanításmódszertani továbbképzések Tanévnyitó nevelőtestületi értekezlet
08:00-tól
Tört. órákon, faliújságon
Szecskabál Ifjúsági hangverseny
?
szerda
Emelt szintű szóbeli érettségi vizsgák Nevelési értekezlet
Középszintű szóbeli érettségi vizsgák Matematika OKTV
229
DSD írásbeli
?
12
0102 03
DSD Próbavizsga
?
12
05
Mikulás napi osztálydélutánok
2005
12
08
Nyílt nap (2.)
csütörtök
39
2005
12
15
csütörtök
40
2005
12
15
41
2005
12
16
Szalagtűző ünnepély és bál Jelentkezés a február-márciusi érettségi vizsgákra Nemzetiségi kézműves nap
42
2005
12
19
Téli szünet első napja
43
2006
01
02
Téli szünet utolsó napja
44
2006
01
03
Téliszünet utáni első tanítási nap
45
2006
01
09
46
2006
01
10
Fogadónap Nyílt nap (3), Német nemzetiségi nyelv és irodalom OKTV
47
2006
01
48
2006
01
1213 23
49
2006
01
27
50
2006
01
51
2006
02
52
2006
02
53
2006
02
17
54
2006
02
55
2006
02
56
2006
02
57
2006
02
27
58
2006
03
03
59
2006
03
60
2006
03
1315 13
61
2006
03
14
62
2006
03
15
63
2006
03
24
Iskolanap Nemzeti ünnep - Iskolanap - tanítás nélküli munkanap Nevelőtestületi értekezlet
64
2006
04
12
Fogadónap
Szerda
65
2006
04
12
Megemlékezés a holokauszt áldozatairól
Történelem órákon
66
2006
04
13
Tanítási szünet első napja
67
2006
04
18
Tanítási szünet utolsó napja
68
2006
04
21
69
2006
04
26
70
2006
04
71
2006
04
72
2006
05
2628 2430 01
Központi felvételi jegyzék megküldése Felvételi értesítés elküldése az általános iskoláknak Jubileumi Nemzetközi Tuba Gyula Kézilabdakupa ( X. ) Az iskola 200. évfordulójának jubileumi ünnepségsorozata Munka ünnepe - tanítási szünet
73
2006
05
04
Utolsó tanítási nap - 12. évfolyam
35
2005
12
36
2005
37
2005
38
230
péntek
Hétfő
DSD Szóbeli
? Hétfő
28
Osztályozó konferencia, I. félév utolsó napja Tanulók és szülők értesítése az I. félévben elért tan. Eredmélnyekről ÖSD írásbeli vizsga
10
Érettségi vizsgák kezdete
15
24
Jelentkezés érettségi vizsgára (máj-jun) Középfokú iskolába történő jelentkezés határideje Megemlékezés a kommunista dikt. áldozatairól
24
Szülői értekezlet
24
Kollégiumi farsangi bál 6 és 4 évfolyamra jelentkezők alkalmassági vizsgája 6 és 4 évfolyamra jelentkezők alkalmassági vizsgája (2) Jubileumi Tolnai-napok Káspári János Teremfoci Emléktorna
05
Osztályozó értekezlet - 12. évfolyam Írásbeli érettségi vizsgák kezdete. Nemzetiségi német nyelv és irodalom Ballagás
15:00
08
Magyar írásbeli érettségi
Tanítási szünet
05
09
Matematika írásbeli érettségi
Tanítási szünet
05
Történelem írásbeli érettségi
Tanítási szünet
06
10 0814 14
06
14
Tanévzáró értekezlet
2006
06
15
Utolsó tanítási nap - II. félév vége
2006
06
Tanévzáró ünnepély
85
2006
06
86
2006
06
18 1930 22
74
2006
05
04
75
2006
05
05
76
2006
05
77
2006
05
78
2006
79
2006
80
2006
06
81
2006
82
2006
83 84
Emelt szintű szóbeli érettségi Osztályozó értekezlet
Szerda
Vasárnap, 15:00
Középszintű szóbeli érettségi vizsga Beiratkozás a 2006/2007-es tanévbe
231
A 2005/2006. tanév iskolai és kollégiumi dolgozóinak névsora A tantestület: NÉV Aladzsics Gábor Balogh Renáta Bánki-Horváthné Markó Ágnes Beke Mátyásné gyed Benis Erika Bräutigam Éva Domokos József Domokosné Zs. Mónika Dömötör Erzsébet Dr. Humné Szentesi Katalin Farkas Attila Farkas Tamás Feketéné B. Katalin Fork Rózsa Frei Nándor Gulyás István Gyén Szilárd Heil Péterné Horváth Tímea Ingo Göbel Kiss Katalin Kiss Milán Lukácsi Istvánné Molnár Bernadett Muth Konrád Muthné Simon Erika Nagy Dorottya Pálfi Szilárd Ágoston Pásku Margit Pőcz Evelin Puskás Éva Sárosdy Jánosné Szegletes Zsuzsa Szverle Árpád Témer Zsuzsanna Veszprémi András Veszpréminé Sánta Mária
232
SZAK matematika-fizika logopédia-gyógypedagógia német német kémia-biológia magyar nevelőtanár német-földrajz matematika-fizika német-orosz testnevelés angol magyar-pedagógia német-történelem német, nevelőtanár nevelőtanár födrajz-testnevelés német-nevelőtanár földr.- történelem német- történelem német-magyar-történelem tesnevelés biológia-földrajz történelem-müv. szervező matematika-fizika matematika-fizika-techn., német-latin matematika-fizika magyar-orosz olasz-nevelőtanár magyar-nevelőtanár pedagógia- nevelőtanár magyar-történelem mérnöktanár–informatika angol ének rajz
Adminisztrációs személyzet
Technikai személyzet
Németh Kázmérné - gazdaságvezető Baksa László - rendszergazda Dénes Józsefné - iskolatitkár Szabó Lászlóné - élelmezésvezető Szoboszlai Szilvia - könyvelő
Buchholz János - karbantartó Gadányi Tiborné - konyhai dolgozó Kellerné Sebők Ibolya - konyhai dolgozó Laszk György - karbantartó Magyariné Jakab Mária - takarító Nagy Sándorné - konyhai dolgozó Radványi Imréné - takarító Sárvári Magdolna - szakács Schmidt Henrikné - portás Schmidt Károlyné - takarító Seszták Péterné - konyhai dolgozó Simon Józsefné - takarító Szijjártó Györgyné - takarító Vámosi Jánosné - konyhai dolgozó Wilhelm Konrádné - takarító Wilhelm Konrád - szakács
233
A 2005/2006. tanév osztályainak névsora 7.A, Német nemzetiségi osztály Osztályfönök: Molnár Bernadett Beidek Anita Erdős Kinga Farkas Lázár Gadányi Mariann Gál Norbert Hábel Attila
János Anita Kerekes Alexa Klemenc Tamás Kling Bálint Kovács Evelin Kremer Erik
Nagy Nikolett Néth Ildikó Szabó Katalin Veszprémi András Grósz Dominika Mikoly Mercédesz
8.A, Német nemzetiségi osztály Osztályfönök: Dömötör Erzsébet Balczer Péter Berényi István Dömötör Kármen Frischkorn Mariann
Gárdonyi Fanni Kőszegi Alexandra Scháf Ádám Szabó Péter
Sztronga Bettina Teimel Ádám Horváth patrik Tóth Dóra
9.A, Német nemzetiségi osztály Osztályfönök: Nagy Dorottya Amma Zsuzsanna Baráth Mátyás Diel Zsófia Gyén Nóra Horváth Alexandra Hujbert Diána Kerekes Otília Kovács Marianna
Pápai Lajos Somogyi Rozália Szabó Orsolya Takács Bernadett Andrási Tekla Huszka Péter Molnár Viktória Nesz Lívia
Pintér Ágnes Simon Tibor Szijjártó Renáta Tóth Dóra Fanni Tóth Enikő Wahl Bettina
10.A, Német nemzetiségi osztály Osztályfönök: Fork Rózsa Benkő Dániel Böhm Nóra Farkas Dorottya Farkas Levente Földi Boglárka Gadányi Tibor
234
Harmati Vivien Néth Nikoletta Patkós Máté Porteleki Gábor Schmidt Anett Sebestyén Renáta
Szabó András Vereckei Réka Kurcz Diána Zwick Marietta Varga Andrea
11. AB, Német nemzetiségi osztály, magyar-német tanítási nyelvű és általános tantervű osztály Osztályfönök: Farkas Attila Dőring Konrád Gubicza Péter Pribék Nikolett Sudár Zoltán Tancsár Márta Tarány Angelika Balogh Tony Bodrogi Péter Deér Júlia Kovács Hajnalka
Krép Dóra Loch Gábor Mikóczi Anita Monostory Michel Nagy Edina Palkó Ferenc Schaffhauser Tibor Balázs Anna Erzsébet Fridrich Szabina Horváth Krisztián
Molnár Klára Prokob Ágnes Sohonyai Attila Tamás János Vörös Sándor Hidas Ferenc Virág Adrienn Kovács Ferenc Sőre Martina Pataky Lilla Adél
12. A, Német nemzetiségi osztály Osztályfönök: Farkas Tamás Borbély Georgina Bödők Zoltán Jobbágy Ágnes Makó Gábor Nyitrai Rózsa
Pallós Veronika Pintér Marianna Szegedi Christian Széth Milán Vörös Boglárka
Orsós Dóra Renáta Pámmer Anikó Bittner Rita Heger Dorothe György Imre
9.B, magyar-német tanítási nyelvű és általános tantervű osztály Osztályfönök: Feketéné Biró Katalin Borza Nikolett Cser Bernadett Fekete Péter Hambalkó László Horváth Anita Kánnár Alexandra
Kovács Lilla Kuvik Kitti Mátrai Szilvia Nyitrai Miklós Pap Bence Szilágyi Mihály
Tillmann Alexandra Teszler Zsóka Tóth Tamás Vorák Katalin
235
10. B, magyar-német tanítási nyelvű és általános tantervű osztály Osztályfönök: Horváth Tímea Guth Tibor Hinkel Róbert Hornperger Andrea János Erika Kanalas Alexandra Klemenc Zsuzsanna Kovács Éva Marchis-Markos István Merkel Szilvia Szandra Mikoly Donát
Nyitrai Melinda Orbán Alexandra Rickert Péter Szomolányi Éva Keserű Dóra Balázs Levente Garan István Gárdi Virág Jákob Veronika Kolompár Margit Lovász Menyhért Magyarosi Anita
Móricz Zsuzsanna Szabó Szilvia Szakálos Gábor Szemeti Mónika Weil Petra Závoti Lilla Bácsi Edit Deák Nóra Eszter Hegyi Réka Hujbert Péter Váczi Kata
12. B, magyar-német tanítási nyelvű és általános tantervű osztály Osztályfönök: Kiss Katalin Hudra Hajnalka Hutflesz Ingrid Pék Ilona Peszt Nikoletta Qvell Zoltán Rózsa Nikoletta Szabó Gábor Világosi Katalin Weil András Zámbó Zsófia
Teimel Zsolt Ulrich József Szabó Dóra Turcsik Ágnes Lukács Hajnalka Gulyás Ágnes Rózsa Andrea Schellenberger Eszter Storcz András Szijjártó Tamás
Vizi István Lengyel Martin Kocsis Balázs Balázs Csaba Kemény Péter Farkas Renáta Dránovics György Szilasi Szabolcs János Evelin
Diszlexiás tagozat: 7.C osztály Osztályfönök: Puskás Éva Deák Mátyás László Gáspár Bálint Hegyi Dóra Horváth Ferenc Izsák Bálint Kákonyi Zoltán
236
Király Roland Kutassy Csaba Álmos Menyhei Áron Seemann Attila Sipos Márk Szeder Fanni
Szili Martin Sztrahia Dániel Varga Dóra Dominika Weisz Zsolt
8.C osztály Osztályfönök: Kiss Milán Buczkó Blanka Farkas Mariann Gárdi Veronika Halász Adrián Jeszenka Dániel
Kern Roland Lacza Bálint Makovics Csaba Müller Péter Németh Bettina
Nyúl Viktor Papp Máté Szeri Gergő Tuza Balázs Schmidt Mónika
9.C osztály Osztályfönök: Balogh Renáta Bakos Balázs Daradics Róbert Fodor Zsolt Gál Ádám Horváth Zsuzsanna
Ignác László Jobbágy Gergely Kiss Attila Nagy Péter Gábor Potzauf Lilla
Takáts Ákos Tengerdi Gábor Zulauf Márk Farkas Andrea
10.C osztály Osztályfönök: Pásku Margit Baksa Máté Balogh Andrea Both Barbara Csapó István Pál
Cseh Iván Dobó Szandra Füle Tamás Misór Tamás
Sebők Zsuzsanna Szeibert Réka Tóth Csaba Vincze Vazul
11. C osztály Osztályfönök: Benis Erika Berek Dániel Dudás Tamás Farkas János Freund Gina Gyimesi Zoltán Balázs
Illa József Kiss Bence Lovász Gábor Németh Bence Rónai Eszter Rózsahegyi Dóra
Simon Gábor Szekeres Tibor Teimel Márk Zsúnyi Attila
237
12.C osztály Osztályfönök: Lukácsi Istvánné Asztalos Miklós Bakos Norbert Harta Krisztián Orbán Tamás
238
Papp Gábor Prücsök Péter Tóth Imre Gábor Weisz Roland
Kis István Stier Bálint Reichert Adrián
KÉPEK ISKOLÁNK ÉS KOLLÉGIUMUNK MÚLTJÁBÓL ÉS JELENÉBŐL
Ezen épület helyén állt az 1806-ba alapított Centrális Oskola – Nagyszékelyben.
239
Az iskola épülete az 1960-as években
és napjainkban. 240
A diákotthon az 1950-es években
és napjainkban.
241
Német nyelvű könyvtár.
A névadó Tolnai Lajos emlékfala.
242
Osztálykép 1939-40-ből.
Német nyelvi óra a nyelvi laborban 1988-ban – jobbra Jakab Olga orosz nyelvi OKTV orzságos II. helyezett. 243
Az első érettségizett növendékek tablója.
A 150 éves iskola végzett növendékeinak tablója.
244
A 175 éves iskola végzett növendékeinek tablói.
245
A 200 éves iskola végzős növendékeinek csoportképei.
246
A tanári kar 1947-ben.
Tanári kar 2006-ban
247
..
Dr. Gerald Hühner német vendégtanár búcsúztatása 2003.
Dr. Günter Wackwitz német vendégtanár búcsúztatása 2005.
Irene Sajer osztrák vendégtanár búcsúztatása 2000. Maria C. Tschokel búcsúztatása 2002.
248
Az iskolaalapító Keck család nevében Nagyszékelyi-Keck Antal emléktáblát avat 1996-ban,
és sírjának megkoszorúzása 2002-ben.
249
Az első érettségizők 20 éves találkozója.
Érettségi vizsgabizottság 2002-ben
250
50 éves érettségi találkozó
45 éves érettségi találkozó
251
Diákok felvonulása 1956-ban
A 150-éves évfordulón
252
A 175 éves évfordulón
253
Ballagási ünnepély elnöksége 1978-ból
A Tolnai Emléktábla koszorúzására indulnak a diákok 2005-ben.
254
Zászlócsere a 2005-ös ballagási ünnepélyen
Milleniumi évforduló
255
DSD diplomák átvétele 2000-ben
A Nagyszékelyi-Keck család ösztöndijasai 2000-ben
256
Könyv Ágnes az OKTV országos 3. helyét érte el német nemzetiségi nyelv és irodalomból 2000-ben. Felkészítője: Humné Szentesi Katalin tanár.
257
Kollégiumi Mikulás-est 2005-ben
258
A Buborékok művészei 1955-ben
259
Gárdonyi: A bor előadása
Osztálykirándulás Pécsett
260
Készül az Ein-Stein diákújság
Német-magyar együttműködés: gyönki diákújságírók interjút készítenek Göncz Árpád államfővel (1999) és Joschka Fischer német külügyminiszterrel (2001) Foto: G. Hühner
261
Európa-nap 2002-ben prominens minisztériumi és nagykövettségi vendégekkel (első sorból a harmadik jobbról: Gérnyi Gábor) Foto: G. Hühner
A gyönki diákok a Hannoveri EXPO-n 2000-ben Foto: G. Hühner
262
Kniesz Henrik az iskola német kapcsolatainak kezdeményezője
Az osztrák testvériskola diákjaival Budapesten 2003-ban
263
Akiktől a német nemzetiségi kultúrát tanulták diákjaink
264
Az angol nyelvi drámafesztivál országos döntőjének gyönki társulata 1998-ban
Valahol Európában musical előadása 2005-ben 265
Március 15-i ünnepélyek az iskolában
266
Az iskola német nemzetiségi tánccsoportja – 2003. Hamburg
267
1971. a gimnázium kézilabdacsapata jobbra Tuba Gyula testnevelőtanár
1977. Miskolc országos kézilabda III. hely, jobbról a harmadik: Szebeni Kálmán edző 268
a Tuba Kupa 2005-ös TLG csapata, jobbra: Farkas Attila edző
Tanár-Diák focimecss a Tolnai Napokon 1995-ben 269
Tanár-Diák röplabdamérkőzés a Tolnai Napokon 2005-ben
Sportvetélkedő a Tolnai Napokon 2005-ben
270
Egy hálás szülő levele 1973-ból
271