A gázszolgáltatók által bérbevett földgáz-elosztóvezetékek használatának kérdései, javaslatok a rendszerhasználat szabályozására

MANDRAZ Tanácsadó Kft

A gázszolgáltatók által bérbevett földgáz-elosztóvezetékek használatának kérdései, javaslatok a rendszerhasználat szabályozására

Készült a Magyar Energia Hivatal megbízásából 2002. február hónapban

Tartalomjegyzék 1

Összefoglalás és ajánlás ................................................................................................ 4

2

A vezetéktulajdonos vállalkozások kialakulása és átalakulásai napjainkig .................. 7

3

4

2.1

Bevezetés............................................................................................................... 7

2.2

Történelmi előzmények ........................................................................................ 7

2.3

”Gázrobbanás” az 1990-es években..................................................................... 8

2.4

A vezetéktulajdonos társaságok működési jellemzői .......................................... 9

2.5

A gázszolgáltatói működési engedély................................................................. 10

2.6

Gázelosztó vezeték létesítése .............................................................................. 11

2.7

Gázszolgáltatás bérelt vezetéken 1995-2001...................................................... 11

2.8

Kényszerpályák .................................................................................................. 12

2.9

Jogviták, perek ................................................................................................... 13

2.10

Új gázszolgáltatók alakulása, a régiek globalizációja ....................................... 14

2.11

A szerződések tartalma ...................................................................................... 16

Az Európai Unió irányelve a földgázpiac egységes szabályozásáról............................ 19 3.1

A földgáz piac közös szabályairól szóló irányelv fő követelményei .................. 19

3.2

A vezetéktulajdonos társaságok megfelelése az irányelvnek ............................ 21

A ”vezetéktulajdonos” a magyar jogi szabályozásban................................................. 22 4.1 Alkotmány és Polgári törvénykönyv.................................................................. 22 4.1.1 Alkotmány.................................................................................................... 22 4.1.2 Polgári Törvénykönyv .................................................................................. 22 4.2

Gázszolgáltatási törvény 1994-2002................................................................... 22

4.3 Gázszolgáltatói működési engedély ................................................................... 23 4.3.1 Biztosítási kötelezettség................................................................................ 23 4.3.2 Üzemeltetési szerződés ................................................................................. 23 4.3.3 Szerződés alapján üzemeltetett települések megjelölése ................................ 23 4.4 Gázellátási törvény 2003-tól............................................................................... 23 4.4.1 Fogalom meghatározások ............................................................................. 24 4.4.2 Engedélyezés................................................................................................ 24 4.4.3 Kizárólagossági jog és kötelezettség ............................................................. 24 4.4.4 Az együttműködő földgázrendszerhez való hozzáférés ................................. 25 4.4.5 Mérés, elszámolás, díjfizetés......................................................................... 25 4.4.6 Ármegállapítás és szociális földgázellátás..................................................... 25 4.4.7 Felhatalmazó rendelkezések ......................................................................... 25 Javaslatok a nem gázszolgáltatói tulajdonban lévő földgázrendszerek használatának szabályozására .................................................................................................................... 27 4.5

A szerződések és a piacnyitás............................................................................. 27

4.6 Gázpiaci modell .................................................................................................. 28 4.6.1 A gázelosztó vezeték fejlesztésének kérdései a piacnyitás után ..................... 29

2

4.6.2 A hálózatfejlesztési hozzájárulás intézményének megszüntetése................... 29 4.6.3 A vezeték használati díj ................................................................................ 30 4.6.4 Megtérülés mértékének a szabályozása ROI – befektetés megtérülése módszerrel ................................................................................................................... 30 4.6.5 Ármaximum (ársapka) elvére épülő tarifa ..................................................... 30 4.6.6 A vezetéktulajdonos fellépése elosztói engedélyesként, közüzemi szolgáltatóként és/vagy kereskedőként ......................................................................... 32 5 A nem gázszolgáltatói tulajdonú gázelosztó rendszer fenntartásának és felújításának kérdései ............................................................................................................................... 33 5.1

Állagmegőrzés, felújítás, ellátási kötelezettség .................................................. 33

5.2

Eljárás a tulajdonos gazdasági ellehetetlenülése esetén .................................... 34

5.3 Ellátási kötelezettség gazdaságilag ellehetetlenült társaság tulajdonában lévő, felújításra szoruló vezetéken? ....................................................................................... 34 Irodalomjegyzék.................................................................................................................. 35 Mellékletek.......................................................................................................................... 35

3

1 Összefoglalás és ajánlás A magyar földgázipar gázszolgáltató ágazatában az 1990 -es években olyan folyamatok zajlottak, amelynek eredményeként sajátos földgázipari vállalkozások jöttek létre. Az időszak az alacsony gázárak miatt jelentősen megnövekedő igényekkel és fejlesztési forráshiánnyal jellemezhető. A gázhálózati fejlesztések központosított -és regionális pénzügyi támogatási rendszere, valamint a gázszolgáltatási törvényhez kapcsolódó fejlesztési rendszer nem volt és ma sincs összhangban. Ennek eredményeként a gázelosztó vezetékhálózatot nem a gázszolgáltató társaságok fejlesztették, hanem többségében önkormányzati tulajdonú társaságok. Az elkészült gázközmű üzemeltetésére azonban részben ismét a forráshiány, részben a regionális gázszolgáltatók gazdasági erőfölénye miatt új gázszolgáltató társaságok a szükségesnél kisebb számban alakultak. Magyar sajátosság, hogy vannak olyan vállalkozások, amelyek gázelosztó vezetékrendszert birtokolnak, de annak üzemeltetésére nincs jogosultságuk, hanem bérleti-üzemeltetési szerződés keretében átadják a vezetéket valamely gázszolgáltatónak. További tény, hogy a gázszolgáltatásról szóló 1994. évi XLI. törvény (Gszt.) egyetlen szóval sem tesz említést e földgázipari vállalkozások létezéséről. Ennél még sajnálatosabb, hogy a készülőben lévő gázellátási törvény (GET) sem rendezi a helyzetüket megnyugtatóan. A Magyar Energia Hivatal adott megbízást jelen tanulmány elkészítésére, amellyel kapcsolatban a tanulmány szerzői kiemelten fontosnak tartják megjegyezni, hogy a készülő gázellátási törvény nem kielégítően szabályozza a vezetéktulajdonos vállalkozásoknak az elosztó, -közüzemi szolgáltató vállalkozásokhoz, a fogyasztókhoz és egyéb piaci szereplőkhöz való viszonyát és kapcsolatrendszerét. A Gszt. jogalkotás általános álláspontja az volt, hogy a vezetéktulajdonos a gázszolgáltatóval a polgári törvénykönyv szerinti bérleti jogviszonyt létesít, amelyet nem szükséges a gáztörvényben tovább szabályozni. A GET megalkotásakor ezt az álláspontot felül kell vizsgálni, mivel az Európai Unió Gázdirektívája nem ismeri ezt a helyzetet. A 2. cikkely alapfogalmai a ”földgázipari vállalkozás” és a ”rendszer” tekintetében egyértelműek. A ”földgázipari vállalkozás” kategóriába akkor tartozik egy vállalkozás, ha az elosztó rendszerhez kapcsolódóan elosztást és/vagy ellátást végez. A ”rendszer” fogalma viszont azt mondja ki, hogy a rendszer alatt olyan szállító és/vagy elosztó hálózatokat kell érteni, amelynek tulajdonosa és/vagy üzemeltetője földgázipari vállalkozás. Az előző fogalmak elemzéséből tehát az állapítható meg, hogy vagy a gázvezeték-tulajdonos társaságot kell földgázipari vállalkozásnak tekinteni, vagy a tulajdonában lévő gázelosztó vezeték nem lehet része az elosztó rendszernek. Ez utóbbi képtelenség lenne, tehát mindenképpen a tulajdonost kell földgázipari vállalkozásnak tekinteni. Ezt megerősíti a ”földgázipari vállalkozás” meghatározásban szereplő azon kitétel is, hogy a vállalkozás felel az elosztás, -ellátás tevékenységekhez kapcsolódó műszaki és/vagy fenntartási feladatokért! Továbbiakban pedig a fogalom meghatározás csak a végfelhasználót zárja ki a földgázipari vállalkozások sorából. Elemzésünk során megvizsgáltuk a vezetéktulajdonosnak az elosztáshoz és ellátáshoz kapcsolódó bérleti-üzemeltetési szerződésekben foglalt tevékenységeit. Egyértelműen azt kell

4

megállapítani, hogy a tulajdonosnak a ”rendszeren” történő elosztás és ellátás érdekében, amit eddig úgy hívtunk, hogy biztonságos üzemeltetés- hosszú távon alapvető kötelességei vannak. A rendszer fejlesztése, felújítása, a hatóság által előírt pótlólagos beruházások elvégzése, a rendszerhez való csatlakozás engedélyezése, a vagyonbiztosítás, és a másra nem hárítható károk megtérítése minden szerződésben alapvetően a tulajdonos joga és kötelessége. E jogot és kötelességet a GET sem veheti el, még akkor sem, ha a rendszerhez való hozzáférés szabályozásánál például meg sem említi a tulajdonost, mint e jogok birtokosát, csak az elosztó vállalkozást. A vezetéktulajdonost, mint létező objektív valóságot kell tehát kezelni, és földgázipari vállalkozásként számára is biztosítani kell olyan bevételt, ami lehetővé teszi kötelezettségei teljesítését, továbbá elismert vagyonarányos nyereség elérésével kell érdekeltségén keresztül az ellátásbiztonságot megtartani. Az a gazdaságpolitika ugyanis, amelyik csak az elosztó és szolgáltató vállalkozásokat gazdagítja, tönkre teszi azokat a vállalkozásokat, amelyek az előbbiek gazdagodását megalapozták. A tanulmány keretében bemutatjuk, hogy a vezetéktulajdonosok kényszerhelyzetben kötöttek bérleti szerződést a gázszolgáltatókkal a rendszerük üzemeltetésére. A törvényi szabályozásnak a kiszolgáltatottságuk csökkentését kellene elérni. Ahogy a Gszt. védi a fogyasztókat a gázszolgáltatóval szemben, ugyanúgy a vezetéktulajdonosok védelmi rendszerét is fel kellene állítani a GET -ben. Miért veszélyes a vezetéktulajdonosnak a gázszolgáltatóval szembeni kiszolgáltatottsága? A vezetéktulajdonos vállalkozásokat az állami szabályozó rendszer hívta életre, adott nekik üzleti lehetőséget. Hosszú távú működési feltételek hiányában gázfogyasztók százezrei számára kerülhet veszélybe a szolgáltatás biztonsága és folyamatossága. A GET átgondolása a vázolt veszélyek elkerülése érdekében indokolt! Elemzéseink a múltbeli eseményekhez kapcsolódó nem minden esetben következetes megoldások, nemegyszer hibák feltárásán keresztül rávilágítanak a problémák fontosságára, súlyára. A szándékunk egy minden gázpiaci szereplő érdekeit szolgáló hazai törvényi szabályozás megteremtése, ami az EU normáknak is megfelel, de a hazai viszonyokat is jogegyenlőségi elven kezeli. A szerzők javaslata, hogy a jogszabály előkészítésébe vonják be az érdekelteket. Ez erősítse meg a tulajdon primátusát, adjon iránymutatást a MEH-nek, hogy milyen ajánlást adjon ki a vezetékhasználati díjjal kapcsolatban a piacnyitásig. A piacnyitásig rendelkezésre álló idő alatt a 2002. Évi parlamenti ülésrendet figyelembe véve, véleményünk szerint, lehetőség van a GET átdolgozására illetve kiegészítésére. Ennek során a jelenlegi törvény tervezetet szükséges úgy módosítani, hogy az jogi keretet adjon a gázelosztó vezetékek használatával kapcsolatosan. A szerzők véleménye szerint - a GET 3. paragrafusát a fogalmi meghatározásokat bővíteni kell egy új Földgázipari vállalkozás fogalommal, ami szerint: földgázipari vállalkozás aki e törvény szerint engedélyköteles tevékenységet folytat, valamint aki szállító vagy gázelosztó vezetéket tulajdonol. A fogalomrendszert tovább kell bővíteni az elosztóhálózat tulajdonosának definíciójával. - A 4. paragrafusban az állami feladatok bővítését látjuk szükségesnek mely szabályozná, hogy az állam milyen módon felügyeli a gázhálózat tulajdonosok és az üzemeltetők közötti szerződéseket.

5

- Az engedélyezés szabályozását leíró 6. paragrafus 3/b pontjában alapvető kritériumként kellene feltüntetni a gázelosztó vezeték tulajdonossal megkötött szerződést. - A kizárólagossággal foglalkozó 13. paragrafusban szükségét látjuk kiemelni annak, hogy a kizárólagossági jog csak addig érvényes, ameddig azzal a vezeték tulajdonos egyetért. - A tulajdon feletti rendelkezési jog, mint alapelv tiszteletben tartása szükségessé teszi, hogy a 30. paragrafusban a rendszerhez való hozzáférésnél a tulajdonos is szerepet kapjon. - A 18.§ (3)-t kiegészítését javasoljuk a következőkkel: Ha a vezeték nem az engedélyes üzemeltető tulajdona, a vezeték használatára szerződést kötelesek a felek kötni, amelyet a Hivatal számára meg kell küldeni. - A csatlakozási díjjal (hozzájárulással) kapcsolatos szabályozásnál a kedvezményezettek körét ki kell bővíteni a tulajdonossal (ha az nem azonos az engedélyessel). - A hozzáférés megtagadásának szabályozásánál a tulajdonos létét és jogait is figyelembe kell venni. - A jogszabálynak biztosítania kell, hogy a vezeték tulajdonos is rendelkezhessen hiteles mérővel, vagy mérési rendszerrel és a közüzemi fogyasztóknak a méréshez az engedélyessel azonos feltételű eszközöket biztosíthasson. - A végrehajtási rendeletek között szükség van az elosztóvezetékek használatának kérdésével foglalkozó rendeletre, ahol definiálni kellene a tulajdonos és a használó jogait és kötelezettségeit. A tulajdonos kötelezettségei között külön meg kell határozni a rendszer fejlesztésével kapcsolatos kötelezettségeket. - Az átmeneti időszakban az érintett társaságoknál a MEH kezdeményezésére eszköz átértékelést kellene végezni és az új eszközérték lenne az alapja a vezeték használati díjnak, amely a postabélyeg elv alapján működne és két komponensből állna, egy rendelkezésre állási díjelemből, ami megfelelne a rendszer amortizációjának és egy használati díjelemből, amely a tőkekockázatot és a nyereségelemet elismerő rész lenne, arányban a rendszeren értékesített gáz mennyiségével. - Abban az esetben, ha a GET előzőekben felsorolt módosítására nincs lehetőség, a kodifikációt nem akarják újra lefolytatni, akkor a javasolt módosításokat a GET egyes szakaszaira vonatkozó hivatkozással a VHR-ben kell rendezni. - A piacnyitásra való felkészülésig lehetőség nyílik arra, hogy homogenizáljuk a tulajdonosok elosztórendszerét, azaz az átmenet során kedvezményesen (ÁFA mentesen) megvásárolhatnák a tulajdonosok a rendszerhez fizikailag most is hozzátartozó, de tulajdonilag a szolgáltatók tulajdonában lévő mérőket és nyomásszabályozókat. A fenti javaslatok realizálásával megteremtődik a lehetősége annak, hogy a vagyonkezelők vezeték üzemeltetővé vagy szolgáltatóvá fejlődjenek, ezzel színesedne a gázipar palettája és nőne a piaci szereplők száma, ami összhangban van a piacnyitás a gázpiaci liberalizáció elképzeléseivel. A GET-et és a VHR-t olyan szellemben kellene kiegészíteni, illetve elkészíteni, ami biztosítja, hogy a piac szereplői egyenrangú félként ismerjék el a vezeték tulajdonosokat, és tiszteletben tartsák a tulajdon feletti rendelkezés jogát! A jelenlegi szerződések módosítását a körülmények lényeges megváltozása, azaz a „clausula rebus sic stantibus” elv alapján szükségszerű és indokolt. Hasznos lenne, ha a MEH irányelveket adna ki a magánjogi szerződések megváltoztatásához, melyben javaslatot tenne többek között a költségindexálások mértékére, a mérési differencia elfogadott szintjére. Bízunk benne, hogy a Hivatal elfogadja javaslatainkat, vállalja a javaslatokkal szemben felmerülő szolgáltatói averzió leküzdését és olyan intézkedéseket hoz, amelyek révén a vagyonkezelők egyenrangúsága és a vagyon feletti rendelkezés jogának primátusa megvalósul. 6

2 A vezetéktulajdonos vállalkozások kialakulása és átalakulásai napjainkig 2.1

Bevezetés

A Magyar Energiahivatal 2001. decemberében bízta meg a Mandraz Tanácsadó Kft.-t jelen tanulmány elkészítésével. A megbízás célja elemzéssel támogatni a várhatóan 2002. évben elfogadásra kerülő gázellátásról szóló törvénynek (GET) a gázelosztó-vezetékek üzemeltetési szerződéses feltételeiről szóló végrehajtási rendelete megalkotását. A megbízás teljesítése keretében vizsgáltuk a vezetéktulajdonos vállalkozások kialakulásának körülményeit, a tulajdonukban lévő gázelosztó-vezetékek üzemeltetésének hosszú távú érdekeltségi viszonyait, az üzemeltetési szerződések jellemzőit, az európai és hazai jogszabályi környezetet. A tapasztalatok értékelését követően javaslatokat dolgoztunk ki a vezetéktulajdonos és a gázszolgáltató kapcsolatrendszerének kormányrendeletben történő szabályozására. (Az új gázipari modellben a gázszolgáltatót az elosztó és közüzemi szolgáltató váltja fel, de a tanulmányban az egyszerűbb fogalmazás érdekében az új törvény környezetében is a gázszolgáltató megnevezést használtuk.) 2.2

Történelmi előzmények

A magyar gázszolgáltatás 158 éves fejlődésének története egy dinamikus, de sok kitérőt is tartalmazó folyamat. Azóta, hogy 1844. augusztus 20-án Nagycenken kigyulladt az első gázláng Gróf Széchenyi István birtokán, sok pénzre és erőfeszítésre volt szükség ahhoz, hogy elérjünk a mai állapothoz, amikor 3 millió háztartás használja a földgázt Magyarországon. A gázszolgáltatás területi és szervezeti struktúráját egy 1967-es kormányhatározat alapozta meg, amely a városi gázgyártó-és gázszolgáltató vállalatokat az OKGT-be integrálta és létrehozta az öt regionális gázszolgáltató vállalatot. 1968-ban lépett életbe a negyedszázadig érvényes gáztörvény, ami az ágazat működését alapvetően meghatározza még ma is azáltal, hogy a végrehajtási rendeletei hatályban vannak. Nagy lökést adott a gázszolgáltatás fejlődésének az 1970-es ”Földgázfelhasználási Központi Fejlesztési Program”, az úgynevezett ”gázprogram”, melynek keretében a gázipar 31 milliárd Ft-ot kapott műszaki színvonalának fejlesztésére és a gázszolgáltatás elterjesztésére. A gázprogram végrehajtása keretében 1977-ben ünnepeltük Pápán a 100. település földgázszolgáltatásba kapcsolását. 1985-ben Sopronban bezárt az utolsó vidéki városi gázgyár, 1989-ben pedig Budapesten. 1994-ben Veszprémfajsz volt az ezredik bekapcsolt település. Jelenleg az ország 3400 településéből kb. 2600-on van gázszolgáltatás. A gázprogram keretében létrejöttek a regionális gázszolgáltatók, területileg és elvileg lefedve az egész országot. További állami forrás hiányában azonban a gázszolgáltató szektor fejlődése lelassult, 1980-ban gyakorlatilag befejeződött. A gáztörvény végrehajtási rendelete 1982. évi módosítása lehetővé tette lakossági pénzek fejlesztésbe való bevonását tanácsi szervezésen keresztül. Ezt a lehetőséget kezdetben a gázszolgáltatásba már bekapcsolt települések gázzal el nem látott területein élők ragadták meg. Új település bekapcsolásához OKGT javaslat alapján az Ipari Minisztérium engedélyére volt szükség. A rendszerváltást követően ez az engedélyezési gyakorlat elhalt. Egyrészt antidemokratikusnak tűnt az engedélyezés

7

szükségessége, másrészt rövid idő alatt kialakult az a várakozás, hogy a fejlesztéseket féken fogja tartani a tőke megtérülési elvárása. 2.3

”Gázrobbanás” az 1990-es években

A gázszolgáltató ipar a rendszerváltás éveiben egyre színesebbé és összetettebbé vált. A települések földgázszolgáltatásba történő bevonására nem volt hatása annak, hogy a vidéki regionális gázszolgáltatók 1991. július 1-jével kiváltak az OKGT-ből és önálló részvénytársaságokká alakultak. A szintén 1991-ben kihirdetett, az önkormányzatok infrastrukturális beruházásait támogató kormányrendelet alapján azonban milliárdos fejlesztési program állt össze. A beruházások kezdeti 50 % mértékű állami támogatása olyan lendületet adott a fejlesztéshez, amelyet a későbbi támogatás csökkenés sem fékezett meg. Minden önkormányzat számára vonzó volt szigorú gazdaságossági követelmények teljesítése nélkül nagyarányú állami támogatást szerezni, ezért az 1990-es években végigsöpört az országon az alulról kezdeményezett második gázprogram. A közel 100 milliárdos programban a gázszolgáltatók befektetőként alig vettek részt. A földgáz hazai elterjedése óta a mindenkori kormányok gazdaságpolitikája a földgáz árát a piaci ártól mesterségesen eltérítve, alacsonyan tartotta. Emiatt a gázszolgáltatók ebben az időszakban sem rendelkeztek forrással a hálózatok fejlesztéséhez. A gázszolgáltató társaságok 1995-ös privatizációja előírt ugyan a külföldi tulajdonosok felé fejlesztési kötelezettséget, azonban a 32/1995. IKM rendelet szabályrendszert alkotott a gázszolgáltatók által a fogyasztóktól kérhető hálózatfejlesztési hozzájárulásról. Ez már elvileg gazdaságossági mutatók alapján foglalkozik a fejlesztésekkel, de alkalmazására elvétve kerülhetett sor, mivel a fejlesztések kezdeményezői nem a gázszolgáltatók voltak. Aktívabbak voltak a gázszolgáltatóknál az egyes települések, régiók önkormányzatai és lakossága, valamint az építőipari vállalkozók, akik a kezdeményezést átvették a gázszolgáltatóktól. A gázszolgáltatók 1995. évi privatizációjával új tulajdonosok jelentek meg a magyar gázpiacon, amely részben új szemléletet, új gazdálkodási -és kereskedelmi politikát hozott. A koncentrált központi források, amelyek korábban dinamikus és látványos fejlődését adták a gázszolgáltatásnak, illetve az egész földgáziparnak, megszűntek. Az alacsonyan tartott gázárak a gázszolgáltató társaságoknál nem indukáltak olyan nyereség alapú forrást, amely elősegítette volna, hogy a még ellátatlan települések földgázszolgáltatásba történő bekapcsolása felgyorsuljon. A nyomott árak nem csak forráshiányt teremtettek a társaságoknál, hanem egyidejűleg keresletnövekedést is indukáltak. A kedvező gázárak oda vezettek, hogy a közel 1000 települést jelentő fehér foltok (egyes települések, településcsoportok és nagyobb ellátatlan területek) földgázszolgáltatásba történő bekapcsolására erősödött az igény. A helyi, önkormányzati, regionális politikai erők összefogtak a lakossággal a fehér foltok felszámolására. A nagy gázszolgáltatóknál számtalan olyan szakember volt, akik különböző okokból megváltak a cégüktől és a helyi kezdeményezések élére álltak. Ezáltal találkozott az igény és a szükséges szakembergárda, az önkormányzatok nem szűkölködtek szakmai támogatásban. Az adózási szabályok kedvezőtlen változása révén az önkormányzati beruházás túlságosan drágává vált, ami a cél eléréséhez szinte kikényszerítette a kisrégiós gázközmű beruházóépíttető társaságok alapítását. Ugyanakkor az építőipari cégeknek is jól jött, hogy viszonylag alacsony közmű sűrűségű területeken építhettek gázközművet. A MOL érdekeltségű vezetéktulajdonos és gázszolgáltató 8

társaságok elhelyezkedését bemutató térképen (1.sz. melléklet) látható, hogy az új társaságok elsősorban a Dunától keletre eső területeken, a Budapesti agglomerációban Budapesttől Délkeletre és Észak-keletre, valamint Veszprém megyében alakultak. Az ÉGÁZ Rt.-nek tulajdonított területen belül három önkormányzati társaság jött létre. A TIGÁZ Rt. által jegyzett 7 megyén belül kb. kétmegyényi területet foglaltak el a kiskunsági, jászsági, záhonyi, Dél-borsodi, mátrai, zempléni, bihari, kizárólagos vagy többségi önkormányzati tulajdonú és a magántulajdonú Debrecen-józsai vezetéktulajdonos társaságok, amelyek száma eredetileg húsz körül volt. A debreceni Főnix Gáz kft. úttörő szerepet vállalt, amikor azért kezdeményezett gázhálózati beruházást, hogy saját tulajdonú rendszerére gázszolgáltatói jogosultságot is szerezzen. Ezzel az 1994. évi gázszolgáltatási törvény környezetében komoly szakmai-jogi precedens ügyet teremtett az államigazgatás és a bíróságok számára. Az úttörő vállalkozó nyomában már szinte akadály nélkül jött a többi új gázszolgáltató társaság: ZAB Zemplén-Abaúj Gázszolgáltató Rt., WAV-GÁZ Kft., DB-GÁZ Kft., Közös jellemzőjük, hogy mind Debrecenből induló vállalkozás és mind érintette belemart a TIGÁZ területébe. 2.4

A vezetéktulajdonos társaságok működési jellemzői

A beruházó-építtető társaságok a célul kitűzött fejlesztéseket többé-kevésbé eladósodva fejezték be. A mű üzemeltetéséhez szükséges gázszolgáltatói működési engedélyt az üzembe helyezés tervezett időpontjára csak Záhonyban és a Zemplén-abaúji térségben sikerült megszereznie a beruházó-építtető társaságoknak. A gázszolgáltató tevékenység megkezdéséhez ugyanis további jelentős szellemi -és pénztőke szükséges (technikai felszerelés, forgóeszköz állomány a gázvásárlás finanszírozásához, gázmérő és nyomásszabályozó). A létesítmény üzembe helyezésétől pedig azonnal elkezdődik az értékcsökkenés elszámolása. Erre a jelentős költségre a gázértékesítés árrése, majd csak kb. az üzemeltetés 6. - 7. évtől. nyújt fedezetet. A gázszolgáltatók 1992. évig térítésmentesen vették át az önkormányzatoktól az általuk lakossági pénzekből megépített vezetékeket. A gázszolgáltatók önálló állami részvénytársasággá alakítását követően megjelent a gázvezeték vagyon utáni önkormányzati kárpótlást biztosító rendelet, amelynek elszámolása napjainkban sincs talán teljesen lezárva. Ettől kezdve azonban az önkormányzatok nem adták át a vezetékeket a gázszolgáltatónak, és főleg nem tették, tehették ezt a gazdasági vállalkozások. A vezetéktulajdonos társaságok kényszerhelyzetbe kerültek. A gázszolgáltatók erőfölényük révén teljesen egyoldalú, akár ellenszolgáltatás nélküli üzemeltetési szerződéseket terjesztettek elő a tulajdonosok felé, akik kénytelenek voltak elfogadni azért, hogy a régóta várt vezetékbe végre földgáz kerülhessen. A gázszolgáltatók helyzete sem volt egyébként teljesen problémamentes, mert a gázmérő és nyomásszabályozó térítésmentes felszerelése jelentős befektetést igényelt az új fogyasztók bekapcsolásakor részükről. A kapcsolat azonban messze nem volt egyenrangú. A MOL Rt. nem vehetett részt a gázszolgáltatók 1995-ös privatizációjában, de a kiskereskedelem eredményéből részesedni kívánt, ezért a piacra lépés más módját választotta. 1997-ben a stratégiájába illesztette az un. ”Fehér folt akciót”, melynek keretében sorra felvásárolta a vezetéktulajdonos társaságok jelentős részét és az új gázszolgáltatókat. A MOL Rt. által kezdeményezett felvásárlás megmozgatta a gázszolgáltatókat is, akik kb. 300 településen vásárolták meg ebben az időben a gázhálózatot. A MOL Rt. a földgáz kiskereskedelmi portfolióját képező társaságok egyesítését 1998-ban kezdte meg. Napjainkra ez a portfolió már csak 6 társaságból áll. A társaságok 439 településen lévő több mint 7500 km hosszúságú elosztó hálózatához 150 ezer gázfogyasztó 9

kapcsolódik. Az átlagosan 5 éve üzemeltetett vezetékeken a fogyasztói telítettség átlagban még 50 % alatti, ezért az évenkénti értékesítés növekedés 8 % körüli értéket is elér. A 150 ezer fogyasztóból azonban a MOL-GÁZ Kft. jelenleg csak 60 ezer fogyasztó gázszolgáltatója, a többi 90 ezer fogyasztót a TIGÁZ Rt. és az ÉGÁZ Rt. szolgálja ki üzemeltetési szerződéssel. Ez a fogyasztói kör jelenleg a hazai gázfogyasztók számának 3 % át teszi ki, a forgalom a hazai gázszolgáltató társaságok forgalmának 2,4 % -a. A MOL Rt. érdekeltségébe nem került be minden hazai gázvezeték-tulajdonos társaság. A szórvány rendszereken mintegy 10 ezer fogyasztót érintő kérdés az üzemeltetési szerződések léte, jövője. A jelentős koncentráció ellenére még legalább 15-20 éves időtartamban kell azzal számolni, hogy az időközben megduplázódó számú fogyasztó gázellátása tekintetében fenn marad az üzemeltetési szerződéses struktúra, ha csak a piacnyitással, illetve az arra való felkészülés során nem vizsgálják felül a szolgáltatási szerződéseket (ami kimondottan célszerű és szükséges lenne) vagy a veztéktulajdonos társaságok átalakulnak elosztó vagy szolgáltató vállalattá. Az adatokból kitűnik, hogy a kis gázszolgáltató társaságok szerepe, ha nem is meghatározó, de figyelemreméltó az ország földgázszolgáltatása szempontjából, hiszen azokon a területeken működnek, amelyek viszonylag későn jutottak a földgázhoz, mint hatékony a környezet fejlesztését indukáló energiához, és jelenlétükkel alapjai és támaszai lehetnek a környezet, a kistérség, a régió fejlődésének. Ennek nagyon szép példáival találkozhattunk Zemplén megyében, a budapesti agglomerációban és Tatabánya városában. 2.5

A gázszolgáltatói működési engedély

A gázelosztó vezetékek fejlesztésére vonatkozó alapvető rendelkezéseket a gázszolgáltatásról szóló 1997. évi XX törvénnyel módosított 1994. évi XLI törvény tartalmazza. A Gszt. gyakorlati alkalmazásánál is figyelembe kellett venni azt a demokratikus jogállamokban érvényesülő alapelvet, hogy amit a jogszabály nem tilt, vagy feltételhez nem köt, azt szabad tenni. Erre alapozva jöttek létre a gázvezeték beruházó-építtető vállalkozások, amelyek vagyonkezelő társaság nevet adtak leginkább maguknak. (A vagyonkezelő név helyett a szerzők a vezetéktulajdonos megnevezést tartják kifejezőbbnek, ugyanis a vagyonkezelés más tulajdona tekintetében is elképzelhető, fordítva viszont nem.) Sem a koncessziós törvény, sem a Gszt. nem tette koncessziókötelessé a gázszolgáltatást, hanem hatósági engedélyhez kötött tevékenységnek minősítette. Az engedélyt a Magyar Energia Hivatal adja ki. A fogyasztók folyamatos és biztonságos ellátása érdekében, gázszolgáltatói engedélyt a Hivatal annak a gazdálkodó szervezetnek ad, amely: − Műszaki biztonsági szempontból megfelel a bányafelügyelet (első fokon a bányakapitányságok, másodfokon a Magyar Bányászati Hivatal) műszaki-biztonsági előírásainak, − Gázforrás-biztosítási, pénzügyi és gazdasági szempontból pedig megfelel a Gszt. végrehajtási rendeletében (3/1995. Korm. rendelet) meghatározott dokumentumok által bizonyítottan a Hivatal által lefolytatott engedélyezési eljárás követelményeinek. A határozatlan időre szóló gázszolgáltatói működési engedélyben meg kell határozni azokat a településeket, településrészeket illetve területeket amelyeken az engedély alapján a gázszolgáltató kizárólagosan jogosult a földgáz elosztására és a fogyasztók részére történő gázszolgáltatásra. (GSZT 9. § 5. bek.) 10

Feladatunk szempontjából nagyon lényeges ennek a rendelkezésnek a kiemelése és a figyelembevétele. Ez a törvényi rendelkezés tartalmazza azt -ellentétben az áramszolgáltatókkal-, hogy nem működési területre, régióra kapnak kizárólagos szolgáltatói jogosultságot, hanem az engedélyben meghatározott települések, területek gázellátására. A villamos energia termeléséről, szállításáról és szolgáltatásáról szóló 1994. törvény azért adott az áramszolgáltatóknak működési területre, régióra szolgáltatási jogosultságot, mert a villamos energiaszolgáltatásban már településrészt és területet, beleértve a tanyai területeket is bekapcsolták. energiaszolgáltatásban nincsenek ellátatlan területek. 2.6

évi XLVIII kizárólagos valamennyi A villamos

Gázelosztó vezeték létesítése

Az áramszolgáltatással szemben a gázszolgáltatás vonatkozásában még ma is vannak ellátatlan területek, fehér foltok, és a fentebb említett törvényi rendelkezés adta meg a lehetőségét annak, hogy a vidéki gázszolgáltatók tradicionálisnak tekintett területein önálló jogi személyiségű beruházó-építtető társaságok, és/vagy gázszolgáltatásra képes társaságok is szerveződjenek. Ez összhangban áll a Gszt. 9 § 6. bekezdésben foglaltakkal is: ”a gázszolgáltatásba még be nem kapcsolt települések, területek gázszolgáltatójának kijelöléséről, illetve az igény-kielégítés ütemének megállapításáról a hivatal az érdekelt helyi önkormányzatok képviselőtestületei véleményének figyelembevételével dönt”. A fehér foltokon levő települések vezetékes gázszolgáltatásba történő bekapcsolásához szükséges gázelosztó vezetékek létesítésére (építésére) a Gszt. 17. § ad szabályozást. A törvény rendelkezése szerint ”gázelosztó vezetéket bárki létesíthet, de csak gázszolgáltató üzemeltethet”. A kormány által 1993-ban beterjesztett törvényjavaslat 17. § 1. bekezdése még azt a rendelkezést tartalmazta, hogy gázelosztó vezetéket csak gázelosztó létesíthet és üzemeltethet. Az országgyűlés önkormányzati bizottsága azonban úgy ítélte meg, hogy a települések vezetékes gázszolgáltatásba történő mielőbbi bekapcsolása szükségessé teszi, hogy a helyi erők felhasználásával minél előbb kiépüljenek a gázelosztó vezetékhálózatok, ezért a törvényjavaslatnak erre vonatkozó rendelkezését módosítani javasolta. Az országgyűlés az önkormányzati bizottság javaslatát megszavazta. Ez nagyon nagy jelentőségű lépés volt, mert nem fagyasztotta be a fejlesztést, hanem ellenkezőleg tágra nyitotta a gázelosztó vezetékhálózat létesítésének lehetőségét. A helyi erőből, általában a települési önkormányzat, önkormányzatok szervezésében, későbbiekben gazdasági társaságában létesített gázelosztó vezetékrendszerek tulajdonosai saját gázszolgáltatói jog hiányában bérleti-üzemeltetési szerződéseket kötöttek a területen lévő gázszolgáltatóval. 2.7

Gázszolgáltatás bérelt vezetéken 1995-2001

A Gszt. 8. § rendelkezése szerint a hivatal a kiadott engedélyeket a gazdasági minisztérium hivatalos lapjában, az Ipari és Kereskedelmi Értesítőben közzéteszi. A gázszolgáltatók privatizációjának megfelelő előkészítése érdekében a Hivatal 1995-ben elkészítette és kiadta az akkor létező hat gázszolgáltató működési engedélyét. Az engedélyek mellékletét képező, település jegyzékekből az állapítható meg, hogy a gázszolgáltatók döntően a tulajdonukban álló gázelosztó vezetékrendszereken végeznek gázszolgáltatást, de a működési engedélyek bemutatják azt is, hogy milyen számban léteznek üzemeltetési szerződéssel ellátott

11

települések. A vidéki nagy gázszolgáltatókra vonatkozó adatokat 1995. és 2001. évi összehasonlításban a következő táblázat tartalmazza.

gázszolgáltató

Összes település az alapengedélyben 1995

Település üzemeltetési szerződéssel

2001

1995

2001

% 1995

2001

DDGÁZ

152

334

0

56

0

17

DÉGÁZ

207

251

0

0

0

0

ÉGÁZ

188

417

35

35

19

8

KÖGÁZ

193

431

0

0

0

0

TIGÁZ

768

852

104

188

14

22

összesen

1508

2285

139

279

9

12

A bérelt vezetékek száma és aránya eltérő mozgásban volt 1995-2001. között. Az ÉGÁZ Rt. területén csökkent, a TIGÁZ Rt. szolgáltatási érdekeltségében jelentősen nőtt, de a közbenső időszakban a jelenleginél magasabb is volt. A DÉGÁZ Rt. ellátási körében pedig a jelzett időszakban jelentek meg. A csökkenést döntően a vezeték és cégfelvásárlás eredményezte. 2.8

Kényszerpályák

Nem kétséges, hogy az önkormányzatoknak a jelentős értékű infrastruktúra vagyon megszerzése és annak védelme fontos gazdasági és politikai kérdés is volt egyben. A lakossági hozzájárulások és az önkormányzatok saját pénzügyi forrásai nem voltak elegendőek a beruházások finanszírozásához, ezért vagy banki hiteleket vettek fel, vagy megpróbáltak befektetőket keresni. Az adott területen működő gázszolgáltató társaság nem volt érdekelt a beruházás finanszírozásában, mert biztos volt benne, hogy a megépült gázelosztó rendszeren ő lesz a Magyar Energia Hivatal által kijelölt szolgáltató. A tulajdonosi és a gázszolgáltatói szerep kialakulásában az játszotta a döntő szerepet, hogy a gázszolgáltatók nem szolgáltató, hanem elosztó pozícióból közelítették meg az új területek bekapcsolásának kérdését. A vezetéktulajdonos társaságok megalakításuktól kényszerpályán voltak. Az első kényszerpálya az állami fejlesztési források megszerzése és a beruházást terhelő általános forgalmi adó visszaigénylése érdekében folytatott küzdelem. A leggyakoribb megoldás a gazdasági társaságokról szóló törvény alapján korlátolt felelősségű társaság alapítása volt. Valódi gazdasági tevékenységet nem folytattak, felfogadtak egy fővállalkozót, jobb esetben ellenőrizték is a kivitelezést, szorongtak a pénzhiánytól, és ha volt miből, kifizették a számlákat. A következő kényszerpálya a létesítmény építési engedélyének megszerzésével kezdődött. A beruházás megkezdéséhez a létesítmény kiviteli terveit gázszolgáltatónak kell minősíteni. Ezt a gázszolgáltatók szakszerűen, első kérésre megadták, miután előszerződést kötöttek az építtetővel a beruházás közbeni gázszolgáltatói ellenőrzés elvégzésére. Ebben a megállapodásban rögzítették azt is, hogy a gázszolgáltató egy később megkötésre kerülő üzemeltetési szerződés alapján kizárólagosan jogosult a vezeték üzemeltetésére. Az önkormányzatok érezték, hogy csapda helyzet van, de mégis besétáltak.

12

A létesítmény építését befejezve a polgármesterek megkapták a gázszolgáltató üzemeltetési szerződését. Ebből megtudták, hogy a művük üzletileg értéktelen, bérbeadásából bevételt szerezni legalábbis belátható néhány éven belül nem lehetséges. A vezeték üzembe helyezésére természetesen a szerződés megkötését követően kerülhetett sor. A gázvezeték építésre pedig egyébként az a jellemző, hogy mindig késő őszi időszakban vagy már tél elején fejeződik be. Ha nincs szerződés, nincs fűtés, a választópolgár pedig elégedetlen az önkormányzat teljesítményével. Az önkormányzatok ezen a pályán haladva elfogadták az egyoldalú szerződéseket. De ezzel még csak a kényszerpálya első szakaszának végéhez értek. Néhány hónappal az első számla benyújtását követően a vezetéktulajdonos taggyűlésén a könyvelő elmagyarázta, hogy jött össze a mérleg kötelezettség sorában lévő jelentős érték, és miért van az eredmény kimutatás utolsó sorában negatív szám. A bevétel ugyanis a minimális létszámú 2-3 főt foglalkoztató társaság személyi költségeit sem fedezte, a kötelező vagyonbiztosítás díjának kifizetéséhez már tőkét kellett emelni, az amortizáció lekönyvelésével pedig a társaság elindult a csőd felé. Ekkortájt 1996-1997-et írtunk. Ekkor az önkormányzatok a gázszolgáltatóhoz és/vagy a MOL Rt-hez fordultak segítségben bízva. Az önkormányzati kényszerpálya a cég üzletrészei vagy a gázvezeték eladásával ért véget. Erre kényszerült az önkormányzati társaságok döntő része. 2.9

Jogviták, perek

Az 1990-es évek elejének keresleti piacát jellemző bemutatott környezet és kapcsolatrendszer tehát egyáltalán nem volt üzleti alapú. Az üzleti megoldások persze megjelentek a piac telítődésével és változásával egyidejűleg. A kínálati piac korlátozott üzleti feltételei jellemzik a következő időszakot, amikor a gázszolgáltatók először arra mutattak hajlandóságot, hogy az általuk használt, de más tulajdonában álló vezetékhálózat használatáért megállapodás szerinti szerény díjat fizessenek vagy a beruházás tényleges költségeinek 20-30 % -án vásárlási ajánlatot tettek. Az akkori alacsony gázár és fogyasztói telítettség mellett az üzleti érték megállapítása valóban kockázatos volt a vevő oldaláról. Az önkormányzatok forráshiányuk miatt az adás-vétel során sem tudtak egyenrangú szerepbe kerülni. A regionális gázszolgáltató társaságok számukra rendkívül előnyös szerződéseket kötöttek az önkormányzati gázvezeték-tulajdonos társaságokkal, mely szerint minimális (pl. 1000 Ft/év/település) vagy nulla használati díjat fizettek a rendszer bérletéért. Tehát ha az önkormányzati tulajdonú gázközmű társaság a beruházást be is tudta fejezni, az üzemeltetés során nem tudott annyi árbevételhez jutni, hogy hiteleinek terheit finanszírozni tudja, nem is beszélve a rendszeren képződő amortizáció fedezetéről. Tehát üzembe helyezéstől folyamatosan megjelent az üzleti veszteség. A MOL Rt. piacra lépésével „kétvevős” de valódi piac jött létre a gázberuházó társaságok felvásárlásában. Az átlagos vételár megemelkedett 35-40 %-os szintre. A forráshiánnyal küszködő társaságok fellégezhettek. A MOL Rt. a ”fehér folt” stratégiája megvalósítása során kb. 20 önkormányzati tulajdonú társaságot vásárolt fel. Az előnytelen üzemeltetési szerződések miatt a vezetéktulajdonosok a regionális gázszolgáltató társaságokkal kötött üzemeltetési szerződéseiket több esetben fel is mondták. A szerződések felmondását azonban a gázszolgáltatók „legyintve” vehették át, hiszen a működési engedély birtokában folytathatták a szolgáltatást. A gázszolgáltatói működési engedély Hivatal általi visszavonhatatlanságát hangsúlyozták, ezzel is példázva a monopoljogokat. Sorozatos perek kezdődtek szerződés érvényességének, illetve működési engedély visszavonásának jogellenessége megállapítása tárgyában. A perek több évig tartottak. A

13

TIGÁZ Rt. által 1996. évben a MEH 106/1996 sz. határozata érvénytelensége megállapítása iránt indított keresete például 2002. február 5-én zárult le a felperes pervesztességével. Ennél gyorsabban zajlott a Főnix Gáz Kft. Debrecen-Józsa településrész és a Bihari-térség 41 települése gázszolgáltatási engedélyéért indított pere, amely 25, illetve 20 hónap időtartamra még tovább biztosította az első (TIGÁZ Rt.) gázszolgáltató működését. A gázszolgáltatók magatartását versenypiacon tisztességtelen piaci magatartásként kellene értékelni gazdasági erőfölénnyel való visszaélés miatt, a Gszt. környezetében viszont védhetetlenül lehet hivatkozni az engedélyes szolgáltatási kötelezettségére. 2.10 Új gázszolgáltatók alakulása, a régiek globalizációja A társaságok mindegyikében erős volt a késztetés arra, hogy új szerződéses körülményeket teremtsen a gázszolgáltató és a tulajdonos között, és több társaságban, is felvetődött a gázszolgáltatóvá válás gondolata, illetve a kijelölt gázszolgáltató lecserélése. Erre is a Főnix Gáz Kft. volt a példa, amikor 1999 január 1.-ével a Bihari Közmű Kft. 41 településén átvette a TIGÁZ Rt.-től gázszolgáltatói feladatokat. Ez a piaci részesedés megszerzésén túl azért is siker, mert figyelmezteti a piac szereplőit arra, hogy a privatizációs szerződések nem biztosítottak kiváltságokat, előjogokat a gázszolgáltatóknak, noha ezt a gázszolgáltatók külföldi befektetői vitatják. Ha nem törnek be 1996. évben a piacra az új gázszolgáltatók, akkor a hazai gázszolgáltatásban a valós piaci viszonyok érvényesülése még részlegesen sem következett volna be. A mai értékelésünk az, hogy legcélszerűbb, ha egy ellátatlan terület gázellátásának kockázatát, ezáltal a hálózat beruházásának a költségeit olyan társaság vállalja, amelyben együtt van a tulajdonosi és gázszolgáltatói érdek. Csak így oldható fel a tulajdonos és gázszolgáltató korábbi ellentéte, ami a nem azonos érdekek miatt alakult ki. Az infrastrukturális beruházások természetéhez ma hozzátartozik, hogy az önkormányzatok a finanszírozásban még annyit sem tudnak vállalni, mint korábban. A vezetékhálózat forrásigényét különböző országos és helyi alapokból lobbizták össze korábban is, kisebb részét pedig a lakosságtól hálózatfejlesztési hozzájárulásként. Az önkormányzati kezdeményezést ma sem zárja ki semmi, de a finanszírozás szűk keresztmetszete akkor sem kerülhető meg. He ehhez még azt is figyelembe vesszük, hogy a folyamatos gázszolgáltatási tevékenység igen komoly forgóeszköz finanszírozást is feltételez - és itt még nem is a vevőállomány fizetőképességével kapcsolatos problémára utalunk, akkor az alábbi következtetések adódnak: A mai feltételek arra ösztönöznek, hogy ahol gázszolgáltatás jó feltételek között prognosztizálható (nagy az egységnyi vezetékhosszra kapcsolható és minél nagyobb felhasználást produkáló fogyasztói szám) a gázszolgáltató óhatatlanul döntő többségi tulajdonossá válik a gázszolgáltatásra létrehozott társaságban. Az önkormányzatok és egyéb befektetők szerepe pedig minimális. Magyarországon a társaságok többnyire alultőkésítettek, fejlesztési - és forgóeszköz forrásaikat jelentős részben hitelből biztosítják, ami a vállalkozás eredményességét csökkenti. Az előzőekből következik, hogy ott, ahol a gázszolgáltatás az eltérő adottságok által reprezentált piaci feltételek miatt nem minősül jó üzletnek, nem, vagy csak potenciális veszteséggel alapítható vállalkozás, mert a jelen szabályozási körülmények mellett minden fogyasztó számára egységes áron kell értékesíteni a gázt. A folyamat veszteségforrását az esetlegesen magasabb hálózatfejlesztési hozzájárulás sem képes kompenzálni.

14

A fejlesztésekhez két egymásnak ellentmondó követelmény kapcsolódik, amelyeket egyidejűleg kellene kielégíteni. Egyrészt a helyi önkormányzatok, és vállalkozások szerepét célszerű erősíteni, ugyanis a különböző visszterhes vagy vissza nem térítendő állami támogatások és megyei területfejlesztési kedvezményes források nagy részét regionális alapú szerveződéssel lehet csak megpályázni, hasonlóan az EU infrastrukturális jellegű projectjei megítéléséhez. Sőt az esetleges banki finanszírozást is célszerűbbnek látszik regionális szinten megvalósítani, akár úgy is, hogy a bank befektetőként vegyen részt az új társaságban. Másrész viszont az utóbbi javaslat fényében, csak üzleti alapú nyereséges társaság jöhet létre. Elképzelhetetlen, hogy egy bank akár hitelt akár tőkét ad a projekthez, nem támasztana olyan alapkövetelményt, hogy a beruházás jellegétől függő felfutási szakaszt követően a vállalkozás nyereségessé váljék. Infrastrukturális szempontból minél kedvezőtlenebb helyen van az ellátatlan terület, az ellátás annál költségesebb. Az is igaz, hogy annál nagyobb igény van arra, hogy az ellátatlanságot felszámoljuk és megteremtsük az infrastrukturális hátteret a vidék iparának kifejlesztéséhez. Ebben a helyzetben kivezető útnak látszik az a kormányzati szándék, amely a Magyar Fejlesztési Bankra alapozva 2000 -ben megalakította az Első Magyar Infrastruktúra Befektetési Részvénytársaságot. Az ELMIB Rt. feladatának tekinti a még ellátatlan területeken az infrastrukturális hálózatok fejlesztésén kívül a szigetszerű, elszórtan létrehozott közművek felvásárlását, egységesítését. Ezzel lehetőséget teremtenek arra, hogy az értékesítés felfutásig működő képessé tegyék a társaságot, majd a felfutás után, amikor a társaságok önfinanszírozóvá, önellátóvá válnak akkor egy attraktívabb fejlődő pályára lehessen állítani ezeket az új vállalkozásokat. Az eddigi eredmények kedvezőek, a földgázszolgáltatás szempontjából a Magyar Gázszolgáltató Kft. az egyik olyan prominens leányvállalata az ELMIB Rt.-nek, amely 2001. végén már 100 településen szolgáltatott földgázt, igaz, hogy mindössze három és félezer fogyasztónak. Mindez azt bizonyítja, hogy más módja is lehet a helyi és központi források felhasználásának, mint a korábbi támogatási rendszerek. Áttekintve a földgáz beruházó-építtető társaságok és a kis gázszolgáltatók működését és fejlődését, arra a megállapításra juthatunk, hogy a nemzetgazdasági jelentőségű területfejlesztésben nagyobb szerepük volt, van és még lehet is (MOL-GÁZ Kft., Magyar Gázszolgáltató Kft.) is, mint a ”BIG SIX” -nek. Realitását látjuk annak, hogy az új fogyasztói igények kielégítése révén a kis gázszolgáltatók piaca lényegesen növelhető és ennek a sziszifuszi munkának lehetne a következménye az, hogy a „hatok” részesedése a piacnyitást követő években a magyarországi gázkereskedelemben a jelenlegi 76%-ról 65 %-ra vagy még kisebb mértékre szűkül. Ez természetesen összefüggésben van azokkal az intézkedésekkel és szabályozásokkal, amelyek a piacnyitási utáni időszak mozgásterére vonatkoznak, melynek a vezetéktulajdonos társaságokra és a kis gázszolgáltatókra vonatkozó elképzeléseit e dolgozat keretében még részletesen ki fogjuk fejteni. Azt azonban feltétlenül figyelembe kell venni, hogy a ”BIG SIX” -et sem fogja közömbösen hagyni a vezetéktulajdonos társaságok bővülési lehetősége, amennyiben az jövedelmező az adott tarifarendszer és árparaméterek között. Arra kell tehát felkészülni a vezetéktulajdonos társaságoknak, hogy legalábbis a vidéki nagy gázszolgáltatók egyre erősebb konkurensként fognak velük szemben fellépni.

15

Mi várható, mi a jövője a gázvagyon tulajdonos társaságoknak, ha figyelembe veszzük a Magyarországon is megjelent globalizációt, valamint a nagyobb társaságok összevonására vonatkozó terveket? A Gas de France szándéka az ÉGÁZ és DÉGÁZ összevonásáról ésszerű, de reálisak a lehetőségek a különböző német tulajdonosok kezében lévő gázszolgáltató társaságok összevonására is. Ekkor 2-3 nagyobb gázszolgáltatóval számolhatunk. A kis gázszolgáltatók és vezetéktulajdonos társaságok tulajdonosainak is elemi érdeke lesz társaságaik összevonása. Ezzel, ha nem is elrettentő erejű, de mozgékony és életképes versenytársat, a magyar nemzeti gázszolgáltató bázist tudják létrehozni a külföldi tulajdonban levő gázszolgáltatókkal szemben. 2.11 A szerződések tartalma Időtáv tekintetében vannak húsz-harminc év határozott időre kötött, és vannak határozatlan időre kötött szerződések is. A szerződés felmondási ideje többnyire meghatározott, azonban előfordult az is, hogy a határozatlan időre szóló üzemeltetési szerződésben törvényellenesen a felmondási jogot is kizárták. A szerződés felmondási jogának lehetősége, valamint a felmondási idő tekintetében a Ptk. 430-431. § rendelkezései az irányadók, miszerint: „a határozatlan időre kötött bérletiüzemeltetési szerződés esetében a felmondási jogot kizárni nem lehet, ha a felek a szerződésben más időtartamban nem állapodtak meg, vagy a felmondást kizárták a felmondási idő 15 nap.” A gázszolgáltatók felől közelítve három társaság gázhálózat üzemeltetési szerződését (TIGÁZ Rt., ÉGÁZ Rt., MOL-GÁZ Kft.) vehetjük alapul elemzésünknél. A TIGÁZ Rt. -nek a MOL-GÁZ Kft. jogelődeivel, és a KISKUNGÁZ Rt. -vel kötött szolgáltatási szerződéseit, valamint az ÉGÁZ Rt. ZSÁMBÉK-GÁZ Rt. -vel, TURULGÁZ Rt. -vel és a GERECSE-GÁZ Rt. -vel kötött szerződéseit elemeztük. A MOL-GÁZ Kft. -nek a Balatongáz Kft. -vel kötött szerződése, mint nem független vállalkozások közötti szerződés is színesíti a palettát. A felsorolás érdekessége, hogy a MOL-GÁZ Kft. annak ellenére, hogy rendelkezik gázszolgáltatási működési engedéllyel 256 településen, -a társaságba korábban beolvadt Börzsönygáz Kft., MÁTRAGÁZ Kft. és Dél-Borsodi Gázközmű Kft. által megkötöttüzemeltetési szerződéses viszonyban van, mint vezeték tulajdonos a TIGÁZ Rt. –vel 165 település vonatkozásában. A bérleti-üzemeltetési szerződésekben a szerződő felek a vezetéktulajdonos, mint bérbeadó és a gázszolgáltató, mint vezetékhasználó meghatározták a bérbe adott rendszert (tételesen felsorolva a szolgáltatási engedélyben feltüntetett településeket, település részeket), a szolgáltatás feltételeit, a felek jogait és kötelességeit. A szerződésekben a vezetéktulajdonos jogait és kötelezettségeit általában a következőkben határozták meg. A tulajdonos jogai: − Vezetékhasználati díjat számlázhat általában negyedévente. − Betekinthet a gázszolgáltató üzemeltetési dokumentációiba, az ehhez kapcsolódó nyilvántartásaiba, − Ellenőrizheti a karbantartás, dokumentációk, nyilvántartások megfelelőségét, − Kifogást emelhet az üzemeltetés minőségével szemben, 16

− Megállapítja és beszedi az utólag csatlakozóktól a csatlakozási díjat, − Engedélyezi a gázelosztó vezetékre történő utólagos csatlakozást. A tulajdonos kötelezettségei: − Külön megállapodás hiányában viseli a gázelosztó vezeték általa jóváhagyott és elfogadott bővítési költségeit. − A bányaszolgalmi jogot az ingatlan nyilvántartásba bejegyezteti és biztosítja annak érvényesíthetőségét. E kötelezettségének elmulasztásából eredő valamennyi jogkövetkezmény a Tulajdonost terheli. − Átadja a gázelosztó vezeték dokumentációit, a hatósági engedélyeket a gázszolgáltatónak. − Végrehajtja a hatóság által elrendelt pótlólagos beruházásokat. − Vagyonbiztosítást köt a tulajdonát képező gázelosztó vezetékekre. A gázszolgáltató jogosult: − A gázfogyasztókkal közüzemi szerződés kötésére, a szolgáltatás teljesítéséből, illetve a földgáz értékesítéséből befolyó árbevételre, valamint a fogyasztókkal való kapcsolattartásra, − A szerződés hatálya alatt, annak tárgyát képező gázelosztó vezetékek rendeltetésszerű használata, kizárólagos üzemeltetése. − A rendszeres karbantartást meghaladó beavatkozást csak előzetes egyeztetés után a Tulajdonos hozzájárulásával végezhet a Tulajdonos költségére. A gázszolgáltató saját költségére végzendő, a karbantartást meghaladó beavatkozásról a tulajdonost köteles értesíteni. A gázszolgáltató kötelezettségei: − Adatszolgáltatás a tulajdonos üzleti tervéhez, − Az üzemeltetett gázvezeték használatáért a gázszolgáltató a tulajdonosnak használati díj megfizetése, − A gázelosztó vezetékek üzemképes állapotban tartása és a műszaki dokumentációk naprakészségének biztosítása, − A folyamatos gázszolgáltatás biztosítása, − A hálózat üzemeltetéssel kapcsolatos karbantartási, ellenőrzési és felelősség biztosítási költségek viselése, − A fogyasztókkal kapcsolatos szolgáltatási teendők ellátása (gázmérők, nyomásszabályzók biztosítása és üzemképes állapotban tartása, gázfogyasztók tájékoztatása, fogyasztói panaszok kivizsgálása, a fogyasztók érdekképviseleti szerveivel való együttműködés. − A szerződés megszűnésekor a gázelosztó vezetékeket rendeltetésszerű és biztonságos használatra alkalmas állapotban, naprakész műszaki dokumentációkkal köteles visszaszolgáltatni a tulajdonosnak, a visszaszolgáltatáskor hatályban lévő jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően. − A gázszolgáltató köteles a tulajdonost a gázszolgáltatást akadályozó körülményekről értesíteni, a tőle elvárható módon a körülményt elhárítani, a minőségbiztosítási rendszerében rögzítettek szerint, vagy a tulajdonos intézkedéséig, - ha az biztonsági okból szükséges – a rendszert üzemen kívül helyezni. − A gázszolgáltató köteles a hibás teljesítése miatt bekövetkező károkért közvetlenül helytállni a tulajdonossal és a fogyasztókkal szemben is.

17

A szerződésekben a szerződő felek meghatározzák a díj elszámolásának módját, amelyet egy esetleges árrendszer változáskor vagy általában a tulajdonos kérésére időnként felülvizsgálhatnak. A használati díj mértéke a MOL Rt. portfoliójába tartozó társaságoknál az árrés alapú és általában magasabb az önkormányzati tulajdonú társaságok által elért értékeknél. Az általánostól eltérő az árrés mértéke a MOL-GÁZ Kft. TIGÁZ Rt. -vel kötött szerződésében abban a tekintetben, hogy a 20 éves időtartamú határozott idejű szerződés időtartama alatt degresszíven változik. Némileg javítja a tulajdonosi pozíciót, hogy a gázszolgáltató által maximálisan elszámolható gázveszteség is csökken 4 % -ról 3 % -ra. Ugyanakkor a MEH az indokolt költségeknél a jövőben csak 1,9 % veszteséget ismer el költségként. A használati díjat a gázszolgáltató negyedévenként fizeti meg a tulajdonos által kibocsátott számla ellenében. A szerződések általában határozatlan idejűek de van húsz éves határozott idejű szerződés, és van egy éves időtartamú, felmondás alatt álló szerződés is. Felmondás csak a szerződésben meghatározott rendkívüli esetekben lehetséges: − A vezeték használati díj fizetési kötelezettség felszólítás ellenére is elmaradó teljesítése. − Ha bármelyik féllel szemben csődeljárás vagy felszámolási eljárás indul vagy végelszámolást kimondó határozatot fogadnak el. − A gázszolgáltató működési engedélyének visszavonása. − A tulajdonos részéről ha a gázszolgáltató a gázelosztó vezetékeket az élet-, egészségés a vagyonbiztonságot, illetve a környezetet súlyosan veszélyeztető módon üzemelteti vagy a gázszolgáltatásról szóló törvényből eredő gázszolgáltatói kötelezettségének nem tesz eleget, és e tényt a megfelelő hatáskörű hatóság megállapította. − A gázszolgáltató a számlakibocsátáshoz és az elszámoláshoz kapcsolódó adatszolgáltatási kötelezettségének nem tesz eleget. A gázszolgáltatót a szerződésekben általában elővásárlási jog illeti meg a vezetékek elidegenítésekor. A szerződő felek a szerződésekkel kapcsolatos viták rendezésére változóan a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Állandó Választott Bíróság kizárólagos döntését fogadják el, vagy a területileg illetékes megyei bíróságok kizárólagosságát kötötték ki. A szerződő felek általános egyetértésre jutottak abban is, hogy amennyiben a szerződés hatálybalépését követően jogszabályváltozás vagy valamelyik szerződő fél körülményeiben bekövetkező lényeges változás azt indokolttá teszi, úgy egymással tárgyalásokat folytatnak a szerződés megfelelő módosítása érdekében. A gázhálózati üzemeltetési szerződések alkalmazása mintegy 8 éves múltra tekint vissza. Az elmúlt időszakban azt tapasztalhattuk, hogy a gázszolgáltatók igyekeztek élni és visszaélni jogosultságukkal a vezeték tulajdonosokkal szemben. Ez az információk nem megfelelő biztosításában, az elszámolások időpontjának, tartalmának nem a szerződések szelleme és szándéka szerinti teljesítésében nyilvánult meg. Előfordultak szélsőséges esetek is, például amikor a gázszolgáltató az elszámolásnál kétszámjegyű (13 %!) mérési differenciát alkalmazott. A gázszolgáltatók magatartása oda vezetett, hogy állandósul és erősödik a vezetéktulajdonosoknak az a szándéka, hogy kezdeményezik a szolgáltatási szerződések

18

felülvizsgálatát. Elvi szinten nem egy társaságnál felmerült a szolgáltatási szerződés felmondása, a gázszolgáltató cseréje. Egy társaság a ZSÁMBÉKGÁZ Rt. már felmondta a szolgáltatási szerződést. A vezetéktulajdonos társaságok abban bíznak, hogy a gázszolgáltatói piac közelgő megnyitása új jogi helyzetet teremt a vezetéktulajdonos - gázszolgáltatói jogviszonyban, amely elég alapot és indokot ad arra, hogy a vezetéktulajdonos társaságok átgondolják a szerződéses viszonyokat a jelenlegi gázszolgáltatóval, és jobb feltételekkel új gázszolgáltatóval kössenek szerződést, de legalább a jelenlegi gázszolgáltatóból csikarjanak ki jobb feltételeket.

3 Az Európai Unió irányelve a földgázpiac egységes szabályozásáról Az 1957. március 15-én kelt Római Szerződésben az alapítók az Európai Gazdasági Közösség létrehozását határozták el. A szerződés szerint a Közösség a gazdasági tevékenységek harmonikus fejlődése, a gazdasági tevékenységek konvergenciája, a foglalkoztatás és szociális védelem, valamint az életszínvonal és életminőség növelése érdekében közös belső piac, valamint gazdasági és monetáris unió létrehozását határozta el. A közös belső piacon, az áruk, személyek, szolgáltatások és a tőke szabad mozgását biztosítják a tagállamok között annak érdekében, hogy a verseny torzításmentes legyen. Ezzel elő kívánja mozdítani a közösség ipari versenyképességének növelését. Az energetikára ható célkitűzés a transzeurópai hálózatok kiépítésének és fejlesztésének támogatása. A Közösség megalakulása után az árukra és a szolgáltatásokra vonatkozó szabályok az energiahordozók piacán csak korlátozottan érvényesültek. A vezetékes energiahordozók piacai monopol szabályozású nemzeti piacokként működtek, ahová külső szereplők nem léphettek be. A magas vezetékesenergia-költségszint akadályozta az európai ipar versenyképességének javulását az amerikai és a távol-keleti versenytársakkal szemben. Ezt felismerve a közösség politikai döntést hozott a vezetékes energiahordozók piacának átalakításáról. Az Európai Parlament és a Tanács 96/92/EC számú irányelve a villamos energia, a 98/30/EC számú irányelve a földgáz piac közös szabályait rögzítette, melynek értelmében a tagállamoknak fokozatosan lehetővé kell tenni a piaci versenyt. 3.1

A földgáz piac közös szabályairól szóló irányelv fő követelményei − A földgáz távvezetéki szállítás, elosztás, ellátás és tárolás szervezetére, működésérére a piachoz való hozzáférésére és az engedélyezési eljárásra tartalmaz előírásokat - A földgázipari vállalkozások között versenyt kell létrehozni, és biztosítani kell a társaságok diszkriminációtól mentes működését. − A gázrendszer építésének és üzemeltetésének engedélyezésére megfelelő hatóságot kell kijelölni, és biztosítani kell annak objektív, nyilvános követelményrendszer alapján történő diszkriminációtól mentes működését. − A szállító, tároló és szolgáltató társaságok üzleti partnereik, illetve saját üzleteik között nem tehetnek különbséget. − A szállító, tároló és elosztó hálózatokhoz való hozzáférést biztosítani kell. − A tulajdonosi jogok nem jelenthetnek előjogokat a szereplőknek és a tulajdonosi jogokkal rendelkezők nem korlátozhatják mások tevékenységét.

19

−

Az irányelv meghatározza, hogy a földgázipari vállalkozás súlyos gazdasági pénzügy helyzete elkerülése érdekében átmeneti alkalmazásmentességet, derogációt kérhet egy tagállam.

Az Európai Unió Tanácsa (EC) 98/30 számú (1998.02.02.) „EGYSÉGES SZABÁLYOZÁS A BELSŐ FÖLDGÁZPIAC SZÁMÁRA” című irányelve tételesen meghatározza a földgázpiaci liberalizáció célját, a végrehajtás módját és ütemét, és a végrehajtás során figyelembe veendő követelményrendszereket. A tanulmány szempontjából meghatározó jellegű követelmények és előírások az EU irányelveiben a következők: ”A tagállamokban működő rendszerek eltérő szerkezete és egyedi jellemzői miatt a rendszerhez való hozzáférés különböző eljárás rendjét kell kialakítani az objektív, átlátható és diszkriminációtól mentes követelményrendszernek megfelelően.” (24-es axióma) I. fejezet 2. cikkely Az irányelv alkalmazásában 1. ”földgázipari vállalkozás” olyan jogi vagy természetes személy, amely/aki az alábbi tevékenységek közül legalább egyet folytat: földgáz- (beleértve az LNG -t) –termelés, -távvezetéki szállítás, -elosztás, -ellátás, -vásárlás vagy -tárolás, és amely/aki felelős ezen tevékenységekhez kapcsolódó kereskedelmi, műszaki és/vagy fenntartási feladatokért; azonban a fogalom nem terjed ki a végfelhasználóra; 5. ”elosztás” földgáznak helyi vagy regionális csővezeték hálózaton keresztül való továbbítása a vevőkhöz való eljuttatás céljából; 6. ”elosztó vállalkozás” az a jogi vagy természetes személy, amely/aki elosztó tevékenységet folytat; 12. ”rendszer” alatt olyan távvezetéki szállító hálózatokat és/vagy elosztó hálózatokat és/vagy LNG létesítményeket értünk, amelyeknek tulajdonosa és/vagy üzemeltetője földgázipari vállalkozás, beleérte ennek kiegészítő szolgáltatást nyújtó berendezéseit és azokat a kapcsolt vállalkozásait, amelyek a távvezetéki szállításhoz és az elosztáshoz való hozzáférés biztosításához szükségesek. IV. Fejezet 10. cikkely 1. Minden egyes elosztó vállalkozásnak a gazdasági feltételeknek megfelelően biztonságos, megbízható és hatékony rendszert kell üzemeltetnie, fenntartania és fejlesztenie, kellő figyelemmel a környezetre. 2. Az elosztó vállalkozások semmilyen körülmények között sem tehetnek megkülönböztetést a rendszerhasználók vagy a rendszerhasználók egyes csoportjai között, különösen nem kapcsolt vállalkozások javára. 3. Minden egyes elosztó vállalkozás bármelyik másik elosztó és/vagy távvezetéki szállító és/vagy tároló vállalkozás részére köteles megfelelő információt nyújtani annak biztosítása érdekében, hogy a földgáz távvezetéki szállítása olyan módon történhessen, amely megfelel az összekapcsolt rendszer biztonságos és hatékony üzemeltetésének. A rendszerváltás után a Magyar Köztársaság kezdeményezte belépését az Európai Közösségbe. Már 1991-ben létrejött és az 1994. évi I. törvénnyel kihirdetett Európai Megállapodás rögzíti a kooperációs szándékot az energetika terén. Ennek része a transzeurópai energetikai hálózatokhoz történő csatlakozás, a vállalatok közötti együttműködés, a piaci liberalizáció és az energiatranzit elősegítése. A csatlakozási tárgyalások során Magyarország vállalta, hogy az Európai Unió belső piacán 1998. június 30.án érvényes szabályokat a csatlakozás időpontjáig bevezeti. 20

Áttekintve az EU energetikára vonatkozó irányelveit, és elvégezve azok átvételének hatásvizsgálatát, az 1998. november 30-i energetikai átvilágítási tárgyalásokon a magyar kormány bejelentette hogy képes és kész az Európai Unió belső piacára vonatkozó belső szabályokat teljes egészében, átmeneti késedelem nélkül bevezetni. Ezt a bejelentést a Bizottság képviselői tudomásul vették. A csatlakozási tárgyalások során 2000. október 5-én az energetikai fejezet vizsgálatát Magyarország esetében zárták le elsőként a csatlakozásra váró országok közül. Az EU gázpiac liberalizációjának hatásai már érezhetők a tagállamokban, noha a tagállamok még nem teljes mértékben tettek eleget az EU elvárásainak. A piacnyitás első jelei a tagországok túlnyomó részében a következő területeken éreztetik hatásukat: − Több országban árcsökkenést tapasztalható, amely a piacnyitás során elvárt legfontosabb követelmény volt. − 13 vállalat egynél több országban szállt versenybe a gázpiacon. − A vállalatok korlátozott sikerrel járnak a hozzáférés során. − A földgáz 30 %-át a TPA keretein belül szállítják. − A legjelentősebb korlátok a szabályozás hiányosságai, nehézségek a gázbeszerzésnél és a vertikális integráció. 3.2

A vezetéktulajdonos társaságok megfelelése az irányelvnek

A vizsgálat alá vont földgázelosztó-vezetéktulajdonos társaságok szempontjából az előbbiekben az EU irányelvekből kiemelt szempontokat a következők szerint értékelhetjük: −

Az EU szabályozásoknak megfelelően Magyarországon is hatóságilag szabályozott, hogy kik és hogyan építhetnek elosztó rendszereket és nincs korlát a rendszerek tulajdonlásával kapcsolatban. A vezetéktulajdonos társaságok e szempontból megfelelnek az EU elvárásainak. − A gázvezeték-tulajdonos társágok rendelkeznek a tulajdonukban levő vezetékekhez való hozzáféréséről, azt a bérleti-üzemetetési szerződésben nem adták át a gázszolgáltatóknak. Az új, liberalizációra készülő magyar szabályozásnak tehát mindenképpen úgy kell rendezni az elosztóhálózathoz való hozzáférés kérdését és a tulajdon feletti rendelkezés jogát, hogy az ne legyen diszkriminatív. − A Nyugat-európai gyakorlatban nem jellemző a gázvezeték-tulajdonos társaságokhoz hasonló vállalkozás, ami egy magyar specifikum. − Az irányelv I. fejezet 2. cikkely 1., 5., 6., 12. pontjaiban foglalt fogalmak elemzéséből pedig az állapítható meg, hogy vagy a magyar gázvezeték-tulajdonos társaságot kell földgázipari vállalkozásnak tekinteni, vagy a tulajdonában lévő gázelosztó vezeték nem lehet része az elosztó rendszernek. Ez utóbbi képtelenség lenne, tehát mindenképpen a tulajdonost kell földgázipari vállalkozásnak tekinteni. Ezt megerősíti a ”földgázipari vállalkozás” meghatározásban szereplő azon kitétel is, hogy a vállalkozás felel az elosztás, -ellátás tevékenységekhez kapcsolódó műszaki és/vagy fenntartási feladatokért.

21

4 A ”vezetéktulajdonos” a magyar jogi szabályozásban 4.1

Alkotmány és Polgári törvénykönyv

A Magyar Köztársaság alkotmányos demokratikus jogállam. Az alkotmányos kifejezés azt is jelenti, hogy az állam az Alkotmányban meghatározott elvek és rendelkezések szerint működik. Az Alkotmány deklarálja a tulajdon védelmét, azaz minden tulajdonost megillet a tulajdonjog tárgya fölötti birtoklás, használat és rendelkezés joga. A védelmet -többek közöttabban adja meg, hogy előírja: a tulajdonjogra és annak korlátozására vonatkozó szabályokat törvényben kell meghatározni. Nem vitatható, hogy a nem gázszolgáltatói tulajdonban levő földgáz elosztóvezetékek tulajdonlásával és e tulajdonok feletti rendelkezés joggal kapcsolatban is érvényes az alkotmányos alapelv. Ebből az következik, hogy a nem gázszolgáltatói tulajdonban levő földgáz elosztóvezetékekkel kapcsolatos tulajdonjogot érintő és/vagy korlátozó jogi szabályozásokat a törvényekben kell meghatározni, alacsonyabb szintű jogszabályok a tulajdonjog korlátozására vonatkozó szabályozást nem tartalmazhatnak. A Magyar Köztársaság Alkotmánya (1949. évi XX. Törvény) és a Polgári törvénykönyv (1959. évi IV. törvény) a vizsgált kérdéssel kapcsolatban többek között a következőket rögzíti: 4.1.1 Alkotmány 9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül. (2) A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát. 13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot. (2) Tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben szabályozott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet. 4.1.2 Polgári Törvénykönyv 98. § A tulajdonost megilleti a birtoklás joga és a birtokvédelem. A tulajdonost tulajdonjoga alapján többféle jogosultság illeti meg − a birtoklás és a birtokvédelemhez való jog (Ptk. 98. §, Ptk. 180-192. §), − a használat és hasznok szedésének joga (Ptk. 99. §), − rendelkezési jog (Ptk. 112. §). 99. § A tulajdonos jogosult a dolgot használni és a dologból folyó hasznokat szedni, viseli a dologgal járó terheket és a dologban beállott azt a kárt, amelynek megtérítésére senkit sem lehet kötelezni. 112. § (1) A tulajdonost megilleti az a jog, hogy a dolog birtokát, használatát vagy hasznai szedésének jogát másnak átengedje, a dolgot biztosítékul adja, vagy más módon megterhelje, továbbá, hogy tulajdonjogát másra átruházza, vagy azzal felhagyjon. 4.2

Gázszolgáltatási törvény 1994-2002

A gázszolgáltatásról szóló 1994. évi XLI. törvény szövegében még utalás sincs arra, hogy a gázszolgáltató adott esetben nem a saját tulajdonában lévő vezetéken végzi a gázszolgáltatást.

22

Ebből következően a nem gázszolgáltatói tulajdonban levő földgázelosztó-vezetékek birtoklása, használata feltételeit szabályozó szerződés megkötésekor kizárólag a Ptk. szabályait kell alkalmazni. 4.3

Gázszolgáltatói működési engedély

A Gszt. alapján a MEH 1995-ben kiadta a gázszolgáltatók működési engedélyét. Ez nem jogszabály, de államigazgatási határozatként a tárgyhoz tartozó két kérdésben további kötelezettségeket ír elő. 4.3.1 Biztosítási kötelezettség Az Engedélyes köteles a tulajdonában lévő elosztóvezeték-rendszerre - az ésszerű kockázatvállalás mértékéig, a biztosítási piacon elérhető kondícióktól függően - a környezeti károkra is kiterjedő vagyon- és felelősségbiztosítást kötni, (továbbiakban biztosítás) illetve az idegen tulajdonban lévő elosztórendszeren történő üzemeltetés esetén az üzemeltetési szerződésben a biztosítás megkötéséről rendelkezni. Az Engedélyes - amennyiben az üzemeltetési szerződés alapján a biztosítás megkötésére nem maga vállalt kötelezettséget - az idegen tulajdonban lévő elosztórendszerre történő biztosítás megkötését folyamatosan ellenőrizni köteles és ennek hiánya vagy érvénytelenség esetén ezt a tényt a Hivatalnak köteles bejelenteni. 4.3.2 Üzemeltetési szerződés A nem az Engedélyes tulajdonában lévő elosztóvezeték-rendszerre Engedélyes üzemeltetési szerződést köteles kötni és annak egy példányát köteles a Hivatal részére elküldeni. A megállapodásban rögzíteni kell, hogy a vezetékrendszer - saját költségen történő - műszakibiztonsági ellenőrzése, fenntartása az Engedélyes feladata. A megállapodásnak rendelkeznie kell a biztosítás megkötésére való kötelezésről is. 4.3.3 Szerződés alapján üzemeltetett települések megjelölése A fentieken túl a működési engedély a települések neve mögött * jelzést alkalmaz azon települések mellett, amelyek nem a gázszolgáltató tulajdonában vannak, hanem üzemeltetési szerződést kötött a tulajdonossal. A működési engedély tehát csak a biztosítás kötés és a vezeték ellenőrzés, fenntartást szabályozza. 4.4

Gázellátási törvény 2003-tól

Az előkészítés alatt álló, várhatóan 2002. évben a Parlament elé kerülő földgázellátásról szóló törvény (GET) tervezeti szinten már némileg előrelépett és közvetetten utal a földgáz vezeték tulajdonosainak létezésére. A tanulmány készítői megállapításaikat a 2001. december 19-i variációra alapozzák. A törvény előkészítése során nem került szabályozásra a gázelosztó vezeték tulajdonosa és a gázszolgáltató közötti jogviszony, az erre vonatkozó javaslatok érthetetlen okból kimaradtak. Véleményünk szerint még mindig nem késő a fent említett szabályozást kidolgozni, hiszen ismerve a Parlament 2002. év tavaszi programját, nincs realitása annak, hogy a GET -et a Parlament ebben a választási ciklusban elfogadja.

23

Az előkészítés alatt álló törvénytervezetből -összevetve az EU Gázdirektíva I. fejezet 2. cikkely 1. pontjában foglaltakkal- a tanulmányban vizsgált kérdéssel kapcsolatban a következőket látjuk megfontolandónak: Az EU Gázdirektíva ”földgázipari vállalkozás”-nak nevezi az olyan jogi vagy természetes személyeket, amely/aki az alábbi tevékenységek közül legalább egyet folytat: földgáztermelés, távvezetéki szállítás, -elosztás, -ellátás, -vásárlás, vagy -tárolás és amely felelős ezen tevékenységekhez kapcsolódó kereskedelmi, műszaki és/vagy fenntartási feladatokért, azonban a fogalom nem terjed ki a végfelhasználóra. A fenti meghatározás tehát egyedül a végfelhasználót zárja ki a földgázipari vállalkozások közül. Magyar sajátosság az, hogy a gázszolgáltatási működési engedéllyel rendelkező földgázipari vállalkozások mellett jelentős mértékben vettek részt egyéb vállalkozások, önkormányzatok és társaságaik gázelosztó hálózatok létesítésében. Az EU Gázdirektíva mellett ez a tény különösen fontossá teszi a vezetéktulajdonosok és gázszolgáltatók közötti jogviszony szabályozását, mivel megfelelő és kifejezett jogszabályi rendelkezések hiányában ezt a közelmúltban csak a bíróságok előtt folyó perek és az ott született ítéletek helyettesíthették. Amennyiben nem kerül a törvényben szabályozásra a gázelosztó vezeték tulajdonosának műszaki fenntartási kötelezettsége, akkor a jelenleg érvényes szerződések alapján hosszú távon elképzelhető, hogy az üzemeltetési kötelezettségek teljesítése mellett is élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető helyzet állhat elő, ha a gázelosztó vezeték tulajdonosok nem tesznek eleget felújítási kötelezettségeiknek. E kötelezettségek teljesítéséhez azonban a forrásokat is biztosítani kell. 4.4.1 Fogalom meghatározások A GET 3. § 5. pontja definiálja az elosztó vezetéket, de nem említi sem ebben a pontban, sem külön pontban a gázelosztó vezetéktulajdonlási (gázszolgáltatói és nem gázszolgáltatói) formákat. A 17. pont földgázipari tevékenységet definiál, de nem említi az elosztó vezeték tulajdonosát, annak ellenére, hogy mind a Ptk., mind a közelmúltban létrejött szerződések a tulajdonos kötelezettségévé teszik a gázelosztó vezeték bizonyos műszaki, fenntartási, felújítási feladatainak teljesítését. Javaslatunk az, hogy a 3. §-t ki kell egészíteni egy 35./ ponttal, ahol az elosztóhálózat tulajdonosának definíciója kerül rögzítésre. 4.4.2 Engedélyezés A törvénytervezet 6. § -a az engedélyezés általános szabályait rögzíti, de az engedély kiadását megtagadó feltételek között nem említi a 3. (b) pontban a vezeték használatát biztosító, gázelosztó vezeték tulajdonossal megkötött szerződés hiányát. Ugyanakkor a 8. § 3. pontjában már megjelenik az eszközök használatára vonatkozó jogcím megléte, mint engedélyezési feltétel. Véleményünk szerint itt jelenik meg először a törvényben a tulajdonosnak, mint a használatot lehetővé tevő személynek a joga, igaz csak közvetetten. 4.4.3 Kizárólagossági jog és kötelezettség A 11. § kizárólagosságot biztosít a közüzemi szolgáltatónak a rendszer használatára, amiről a Hivatal jóváhagyásával más közüzemi szolgáltató javára részben vagy egészben lemondhat. A 24

törvény a tulajdonosról itt ismételten megfeledkezett. Ugyanez a feledékenység tapasztalható az engedély módosításának szabályozásánál is. 4.4.4 Az együttműködő földgázrendszerhez való hozzáférés A 30. § figyelmen kívül hagyja a hozzáférésnél a tulajdonost. A kérdés rendezésére két lehetőséget látunk. Vagy egy új, bilaterális szerződésre van szükség, amelyben a tulajdonjog primátusa alapján az egyik szerződéskötő fél a tulajdonos, a másik valamely piaci szereplő, vagy olyan multilaterális formációt kell kidolgozni, -amelyben az összes lehetséges szereplő részt vesz, akinek az elosztásban, kereskedelemben, a vezetékhasználatban igénye áll fenn, de természetszerűen az egyik szerződéskötő fél mindenképpen a tulajdonos -aki számára biztosítani kell a tulajdona feletti rendelkezési jogát. Ez a szerződéskötési formáció biztosíthatja mindegyik fél jogának érvényesítését, és amennyiben nem jön létre közöttük megállapodás, akkor az ügyben bíróság dönt elsődlegesen a fogyasztói, másodlagosan a tulajdonosi érdekek figyelembevételével. 4.4.5 Mérés, elszámolás, díjfizetés A GET 41. § 1. pontjában a közüzemi fogyasztónak az elosztói engedélyes hitelesített gázmérőt biztosít. Ezzel heterogén tulajdon jön létre, ami nehezíti a szerződéskötést, a hozzáférést és a tevékenység szétválasztást. Javaslatunk az, hogy a törvénynek ösztönözni kellene a homogén tulajdonviszonyok kialakulását. Lehetővé kell tenni, hogy amennyiben azt a hálózat tulajdonosa akarja, akkor biztosíthassa a gázmérőket. A gázszolgáltató csak abban az esetben biztosítsa a fogyasztásmérőket, amennyiben a homogén tulajdonlás kialakítása nem biztosítható, illetve a vezetéktulajdonos ebben nem partner. 4.4.6 Ármegállapítás és szociális földgázellátás A 48. § konzekvensen figyelmen kívül hagyja a vezetéktulajdonosokat, így nem említi a vezetékhasználati díjat vagy tarifát. Fontos lenne kidolgozni a legalacsonyabb vezeték használati díj vagy tarifa mértékét, figyelembe véve a tulajdonos vezeték-felújítási kötelezettsége teljesítéséhez szükséges pénzügyi forrás biztosítását is egyezség hiánya esetére, amellyel el lehetne kerülni a vezeték tulajdonos kiszolgáltatottságát, illetve elő lehetne segíteni az ezen ok miatt indult perek gyors lezárását is. A legalacsonyabb bérleti díjat az összes nem gázszolgáltatói tulajdonú vezetékvagyon felértékelésével és amortizációjának, valamint a vezetéktulajdonos egyéb indokolt költségeinek, továbbá vagyonarányos nyereség-fedezetnek a földgáz árában történő elismerésével lehetne meghatározni. 4.4.7 Felhatalmazó rendelkezések 55.§ A Kormány rendeletben állapítja meg: (d) a földgázszállító- és elosztó vezetékekhez, valamint a föld alatti gáztárolókhoz való hozzáférés általános szabályait, a vezeték és tároló igénybevételére kötött szerződés minimális tartalmi elemeit, valamint kapacitás hiány esetén az igény kielégítés rendjét, (e) az üzemeltetési szerződéssel működtetett földgázrendszerek szerződéses feltételeit,

25

Véleményünk szerint ahhoz, hogy Alkotmányellenes rendelkezések a tulajdonjog korlátozása vonatkozásában a rendeletekben ne kerüljenek rögzítésre, szükség van a törvény előzőekben említett kiegészítésére. A 74. § módosítja az 1990. évi LXXXVII. törvényt, ahol hatósági áras kategóriába teszi a földgáz elosztás díját. Vizsgálat tárgyává kell tenni, hogy a vezetékbérlésre milyen díj vagy ártípust kell alkalmazni, és az a Gazdasági Miniszter hatáskörébe tartozik-e? A 77.§ 2. bekezdése illetékmentességet biztosít a törvény végrehajtásával kapcsolatos vagyonmozgásnak. A homogén gázelosztó-vezeték tulajdon kialakulása érdekében az elosztóvezetékekhez kell rendelni a közszolgálati mérőket és nyomásszabályozókat, (természetesen a tulajdonosok kárpótlása mellett) a törvényhelyben biztosított illetékmentességgel. Összefoglalva: Megállapítható, hogy az előkészítés alatt álló törvény még mindig nem veszi kellő mértékben figyelembe a földgáz elosztóvezetékek tulajdonosainak érdekeit és jogait, ezzel eszközalapú értékelés alapján számolva mintegy 35-40 milliárd vagyont hagy figyelmen kívül. A tanulmány készítőinak az a véleménye, hogy a GET –ben dekralálni kell a fölgáz elosztóvezetékek tényét, be kell építeni a törvénybe az ezzel kapcsolatos definíciókat és a tulajdonosi jogokat. A törvényhez kapcsolódó jogszabálycsomag elkészítésekor az elosztóhálózat üzemeltetésével kapcsolatos jogszabályt csak a tulajdonosok bevonásával szabad elkészíteni.

26

Javaslatok a nem gázszolgáltatói tulajdonban lévő földgázrendszerek használatának szabályozására 4.5

A szerződések és a piacnyitás

A kormány szándéka, hogy 2003. január 1-ével az EU -nak tett ígéretének megfelelően, megnyitja a magyar gázpiacot. Ez a tanulmány írásának időpontjában még bizonytalannak látszik. Igaz ugyan, hogy az új gázellátási törvénytervezetet a kormány már tárgyalta és elfogadta, de annak parlamenti elfogadására csak az őszi ülésszakon kerülhet sor. Ez óvatos becsléssel is azt jelenti, hogy a gázpiac nyitása a tervezetthez viszonyítva egy évet is csúszhat. Mi a hatása a piacnyitásnak a bérleti-üzemeltetési szerződésekre? A piacnyitáshoz a földgázipar új modelljét kell bevezetni. Az eddig bemutatott modellt ki kell egészíteni a vezetéktulajdonos vállalkozással, és szabályozni kell annak kapcsolatrendszerét az elosztó, közüzemi szolgáltató és kereskedő vállalkozásokkal. A vezetéktulajdonos beillesztése az elfogadott gázipari modellbe egyszerű abban az értelemben, hogy a tulajdonos a vezetékét az elosztó vállalkozásnak adja bérbe. A közüzemi szolgáltató és a piaci kereskedők elosztási díjat fizetnek az elosztónak, amelyen a tulajdonos és az elosztó a bérleti szerződés szabályai szerint osztoznak. Ez a változás azonban olyan mértékű, hogy a ”clausula rebus sic stantibus” elv alapján minden üzemeltetési szerződés rövid határidőn belül történő felülvizsgálata szükségessé válik! A körülmények ugyanis olyan mértékben megváltoznak, amely ezt indokolja. A gázellátási törvényi szabályozásoknak elő kell segítenie a szerződés-felülvizsgálatok során a felek között korszerű és minden fél érdekeinek megfelelő tartalmú megállapodások létrejöttét. A gázellátási törvény a fogyasztók érdekében elrendelheti a szerződések valamely határidőig történő felülvizsgálatát. Amennyiben a felek a törvény rendelkezése ellenére nem tudnának közös megállapodásra jutni, bíróságtól kellene kérniük a vitás kérdések rendezését. A törvénynek ki kell mondania, hogy a közös megállapodással vagy a bíróság által módosított szerződés érvényessége a gázellátási törvény hatályba lépésével megegyező időpont, annak érdekében, hogy a gázszolgáltató indokolatlan időhúzással ne tudja a másik felet kényszerhelyzetbe hozni. Miután az üzemeltetési szerződések olyan magánjogi szerződések, amelyekbe beavatkozni nincs lehetőség, ezért keresni kell azt a formát, mely orientálhatja a szerződő feleket a gázszolgáltatásban alkalmazott normák alkalmazására és elfogadására az üzemeltetési szerződésekben, és azok kiegészítésekor. A MEH kötelező ajánlást adhat a gázszolgáltatóknak, illetve a tulajdonosoknak, hogy a bérleti díj meghatározásakor a gázszolgáltatási költségek felülvizsgálatakor elfogadott elvek szerint járjanak el. Azaz a MEH javaslatot tehetne például a díj meghatározásakor az elszámolható legnagyobb mérési differencia mértékét illetően. Azokban a szerződésekben, ahol költségindexálásos módszerrel határozzák meg a díjat, közös megegyezéssel el kellene fogadni a MEH által ajánlott indexeket. A vezetéktulajdonosok és a gázszolgáltatók kapcsolata polgárjogi szerződésekkel rendezett, a szerződések felmondási ideje egy-két év, amiből az következik, hogy függetlenül a piacnyitás időpontjától, a felmondási idők hosszúsága miatt a vezetéktulajdonosok-gázszolgáltatók kapcsolatában lényeges változásokkal rövid időn belül nem számolhatunk. Ez nem jelenti azt,

27

hogy e kérdéskörrel ne kelljen foglakozni, hiszen a piacnyitásig rendelkezésre álló idő alatt még van elég idő megoldani a következőket: − Konkrét javaslat kidolgozása a GET kiterjesztése vonatkozásában a vezeték tulajdonosokra, − Általános ajánlást dolgozhatunk ki a vezetéktulajdonos és a gázszolgáltató feladataira, kötelezettségeire és jogaira, − Tisztázhatjuk a gázigénylő, tulajdonos, gázszolgáltató kapcsolatrendszerét, − Elemezhetjük a rendszerhasználati szerződések felmondásával és a gázszolgáltatói működési engedély visszavonásával kapcsolatos kérdéseket. A piacnyitásra való felkészülés egyik nagyon fontos eleme kell, hogy legyen a vezetéktulajdonosoknál az eszközérték meghatározása, ezért szükségesnek látjuk azt, hogy minden vezetéktulajdonos társaságnál a gázszolgáltatókhoz hasonlóan végezzék el az eszközök újraelőállításon alapuló értékelését. Ez az új eszközérték kell képezze az alapját a piacnyitás után az elosztási vezetékhasználati díjnak. 4.6

Gázpiaci modell

A piacnyitás eredményeképpen egy új földgázpiaci modell alakul ki ahol a tevékenységek szétválasztása és a fogyasztók közüzemi és feljogosított fogyasztókká válása miatt. Az új modell több komponensű, mint a jelenlegi centrális irányítású modell. A modellben szétválik a kereskedelmi, tárolási, szállítási és elosztási folyamat, új kapcsolatok és szerződéses viszonyok jönnek létre. A gázipar új modelljében a földgáz fizikai útja a következő ábra szerint alakul:

Az új földgázpiaci modellben a következő szerződéses kapcsolatok jönnek létre: -

Források - Kereskedők/Közüzemi nagykereskedők

-

Kereskedők/Közüzemi nagykereskedők - Elosztók

-

Kereskedők - Feljogosított fogyasztók

-

Elosztók - Közüzemi fogyasztók

-

Elosztók - Feljogosított fogyasztók

28

-

Kereskedők/Közüzemi nagykereskedők - Szállítók

-

Kereskedők/Közüzemi nagykereskedők - Tárolók

A fenti szerződéses kapcsolatokat átnézve megállapíthatjuk, hogy az EU nyitott gázpiacán illetve a leendő magyar gázpiacon természetes fejlődésből származó szerződéses kapcsolatok alakultak ki és ezek között nem találjuk a vezetéktulajdonos, üzemeltető vagy elosztó szerződéses kapcsolatát. Nem is találhatjuk, hiszen ez speciális magyar formáció. Mi várható és mit lehet tenni a vezetéktulajdonosok új földgázpiaci modellben való szerepével kapcsolatban? Az EU tagállamaiban a piacnyitás szervezeti koncentrációval is járt, ami nem csak a globalizáció következménye, hanem a gázpiac szereplőinek természetes lépése a verseny megjelenése miatt. A magyar gázpiac megnyitása után, véleményünk szerint a vezetéktulajdonos társágok előtt a következő lehetőségek állnak: − Felülvizsgálják szerződéseiket, azokat felmondva vezetéktulajdonosi és elosztói (üzemetetői) szerepben lépnek fel, és/vagy a közüzemi fogyasztók ellátására közüzemi szolgáltatási engedélyt is szereznek. − Egyesülnek a jelenlegi szolgáltatójukkal, aminek kicsi a valószínűsége, hiszen éppen azért alapították őket, hogy tulajdoni szempontból függetlenek legyenek a gázszolgáltatóktól. − Koncentrálják erőiket és egy vagy kettő vezetéktulajdonos társasággá alakulnak át, ahol a tulajdonlás mellett az üzemeltetés is a társaság feladata lesz. 4.6.1 A gázelosztó vezeték fejlesztésének kérdései a piacnyitás után A gázelosztó-rendszer fejlesztésekor annak tulajdonosa nem kerülhető meg. Azok a tulajdonosok, akik hálózatuk piaci értékét nem akarják csökkenteni, maguk fejlesztik tovább a gázhálózatot, ha arra reális fogyasztói igény mutatkozik. Eldöntendő kérdés az, hogy a gáz ára a jövőben fogja-e fedezni a fejlesztési költségeket? Ha erre nem kerül sor, akkor a jelenlegi gyakorlatnak megfelelően a leendő fogyasztó finanszírozásából épülhet meg a hálózat. Ha a földgáz ára tartalmazza a fejlesztési költségeket, vagy üzleti megfontolásból a vezeték tulajdonos fejleszt, az új igénylő nem fizet a hálózat kiépítéséért. Ez azonban akkor lehetséges, ha az elosztási– és azon belül a bérleti díjból reális időn belül megtérül a befektetés. Mivel véleményünk szerint hosszabb távon a földgáz árának kell fedezetet nyújtania a fejlesztésekre, ezért is indokolt a bérleti díjak minimumára vonatkozó hatósági intézkedés. A Gszt. a földgáz árával nem fedezett fogyasztó által fizetett hálózatfejlesztési hozzájárulást általános forgalmi adómentesnek tekinti abban az esetben, ha azt a fogyasztó a gázszolgáltatónak fizette meg. Álláspontunk szerint ez a fogyasztói megkülönböztetés alkotmányellenes és számtalan APEH per forrása egyben. Indokolt a GET olyan tartalmú szabályozása, amely nem tesz érthetetlen különbséget a fogyasztók fejlesztési hozzájárulásai között. 4.6.2 A hálózatfejlesztési hozzájárulás intézményének megszüntetése A gáz árával nem fedezett fejlesztési költségekre a gázszolgáltató hálózatfejlesztési hozzájárulást kérhet a fogyasztótól a Gszt. végrehajtási rendelete alapján. Ennek a jognak a 29

vezetéktulajdonos társaságokra való kiterjesztése indokolt. Megszűnne az a fogyasztói megkülönböztetés, amit a rendelet alapján az egymásnak is ellentmondó APEH állásfoglalás sorozat eredményez. A fejlesztési hozzájárulás több éves időszakban előre meghirdetett módon megszüntethető álláspontunk szerint. Ehhez az szükséges, hogy a rendeletben előre meg kell hirdetni a kérhető hozzájárulás mértékének csökkenő trendjét a megszűnésig, ugyanakkor a közüzemi gázár képzés során a fejlesztési hozzájárulás csökkenésből származó kiesést vissza kell pótolni. A folyamat kb. 8-10 éves időtávban zökkenőmentesen lebonyolítható. A gázpiac teljes megnyitásának valószínűsíthető időpontjára a hálózatfejlesztési hozzájárulás kiirtható lenne a szabályozásból és átvenné helyét a tényleges piac. A végrehajtásban a legfontosabb a fokozatosság és a kompenzálás. A hálózatfejlesztési hozzájárulás mértékének drasztikus lecsökkentése a gázár drasztikus emelését igényelné, amelynek elmaradása esetén az új fogyasztók bekapcsolása válna lehetetlenné. A liberalizált gázpiacon a gázvezeték üzemeltetője (elosztó) és a földgázt értékesítő közüzemi szolgáltató és/vagy kereskedő elválik egymástól. Ebből az következik, hogy a fogyasztóval a kereskedő áll kapcsolatban, az elosztó nem. Az elosztó hálózaton történő „fuvarozásért” meghatározott díj illeti meg az elosztó vállalkozást. Mivel az elosztási tevékenység a jövőben is monopólium marad, a hálózatot igénybevevő kereskedők pedig folyamatosan változhatnak, a tulajdonos számára bérleti díjat az elosztó vállalkozásnak kell fizetnie. Ebből az is következik, hogy az elosztási tarifának erre is fedezetet kell nyújtania. 4.6.3 A vezeték használati díj A piacnyitással és az eszközök újraértékelésével új alapokra kell helyeznünk a vezetékhasználati díj kérdését. Olyan vezetékhasználati díjra van szükség, amely biztosítja a vezeték vagyonba befektetett tőke megtérülését, elismeri a tőke kockázatát és megfelelő nyereséget biztosít a tulajdonosok számára. A nemzetközi gyakorlatban a vezetékhasználati díj illetve a szállítási tarifa képzésének két alapvető változata ismert. 4.6.4 Megtérülés mértékének a szabályozása ROI – befektetés megtérülése módszerrel Általában az USA-ban alkalmazzák, a költségek teljes mértékű elosztása szerinti árképzést foglalja magába. Egy meghatározott rendszer paramétereit 3-4 éves időkeret figyelembevételével beárazzák, úgy hogy figyelembe veszik a rendszer kapacitás kihasználását is. Azoknál a rendszereknél, ahol alacsonyabb a kapacitás kihasználás a magas fajlagos költségek miatt a díjak is magasak. A ROI alapú szabályozás gyenge pontja, hogy nincsenek kitéve a tulajdonosok a jövedelem elmaradás kockázatának, nem ösztönző, és a monopolhelyzet miatt más szabályozási elemre, pl. költséghatékonyság van szükség. Pozitívuma, hogy az összes költségtényezőt figyelembe veszi. Véleményünk szerint Magyarországon ennek a módszernek nincs esélye az elterjedésre a piac mérete miatt 4.6.5 Ármaximum (ársapka) elvére épülő tarifa A módszer ”az átadási ponttól az átvételi pontig elv” szerinti árképzés (azaz a távolsági ponton alakuló árképzés), amely hosszú távú határköltségeken (ársapkán) alapul. A hosszú távú határköltségek egy huzamosabb időn át tartó szállítási művelet teljes határköltségeként kerülnek meghatározásra. Ennél fogva a hosszú távú határköltséges 30

perspektívában nincsenek állandó költségek, csak változó költségek. A hosszú távú határköltséges árak azon várható pótberuházás szerint kerülnek kialakításra, amelyre egy bizonyos időtartam folyamán az ellátó rendszer különféle szegmenseinél szükség lehet. NagyBritanniában a British Gas és az Ofgas tízéves időtartamban állapodott meg a hosszú távú határköltséges árak megállapítása tekintetében. Rendeltetése az, hogy hatékonyabban tükrözze a piaci verseny ösztönző hatását, mint a nyereség közvetlen szabályozása. −

A szabályozó hatóság meghatározza a szolgáltatás árának felső hátárát:

Md = {1 +RPI-Xd}x Pd x A-K ahol Md = Megengedhető maximális költség szabályozott egységenként RPI - Xd = Az éves infláció és a szabályozó szerv által beépített hatékonyságjavítási tényező különbsége Pd = Az előző évben kiosztott súlyozott átlagos költség szabályozott egységenként A = Helyesbítő tényező a veszteség mértékére K = Helyesbítő tényező az előző év alacsony vagy magas árazására. − − − −

szabályozó hatóság az Xd-t a szabályozott vállalatok pénzügyi modelljének a felhasználásával határozza meg. Az ár felső határát több éves időszakra (5-10 év) szabják meg. Az időszak vége felé a szabályozó hatóság felülvizsgálhatja és esetleg módosíthatja a helyesbítő tényezőket a közműi vállalat teljesítményének alapján.

Az ársapka elvre épülő tarifa meglehetősen bonyolult, olyan piacon alkalmazható, ahol kevés az üzemeltető. Sikeres alkalmazása esetén jobb lehet az ösztönző hatása, mint a megtérülési arány szabályozásának. Az EU -ban alkalmazott árképzések után vizsgáljuk meg, hogy milyen lehetőségeink vannak a szállítási illetve az üzemeltetési díj meghatározására? A közszolgáltatási piac jelentős szerepet tölt be Magyarországon. A kormány már jó előre jelzett, hogy nem tudja elképzelni a közszolgáltatási piacon az árak teljes szabadságát. Ebből az következik, hogy nagyon kicsi az esélye annak, hogy a piacnyitás után a vezeték tulajdonosok és/vagy vezetéküzemeltetők szabadon határozzák meg áraikat. A magyar piac a jelenlegi 12-13 milliárdos éves forgalmával meglehetősen kis piac, ahol az ország mérete, a betáplálási pontok relatív közelsége a differenciált szállítási tarifa alkalmazását nem teszi lehetővé. A piacnyitás után tehát arra kell felkészülnünk, hogy az árhatóság továbbra is meghatározó szerepet fog játszani a különböző díjak kialakításánál, amely alól a szállítási tarifák sem kivételek. A vezetéktulajdonosoknak tehát arra kell felkészülni, hogy a szabályozó hatóság postabélyeg elv alapján működő szállítási tarifákat fog megállapítani, ami determinálja a vezetékhasználati ill. a vezetéküzemeltetési díjakat is.

31

A piacnyitás után olyan vezetékhasználati díjat tartunk szükségesnek amely az „ársapka elv” alapján működik és attól függően, hogy a piacnyitással kapcsolatos átalakulások során a vezetéktulajdonos társaságok az általunk felvázolt fejlődés melyik útját válasszák, vezeték használati és üzemeltetési díjból álló tarifarendszer alakul ki. A vezetékhasználati díj átlagos vezeték-kihasználást feltételezve, az újraértékelt eszközértéket figyelembe véve minimum az amortizációnak megfelelő fix díjból és a tőkekockázatot és nyereségelemet elismerő tőkearányos nyereség hányadból áll. A tőkearányos nyereség mértékét a bruttó árrések figyelembevételével kell meghatározni. Azok a társaságok, amelyek vezetéktulajdonosként üzemeltetéssel is foglalkoznak üzemeltetési díjban felmerült költségeiket (amelyet évenként a hivatal által meghatározott index -szel módosíthatnak) és az iparági átlagnyereség-szintet építhetik be az elosztási díjba. A piacnyitás utáni elosztói és vezetéktulajdonosi díjrendszer induló árainak meghatározásához nélkülözhetetlen a korábban már említett eszközátértékelés és a tevékenységgel kapcsolatos tevékenységek részletes elemzése. Ez egy külön vizsgálat tárgyát képezheti. A piaci modell elemzésekor kitűnt, hogy a gázmodell egyes vertikumaiban homogén szervezetek vannak. A piacnyitással kapcsolatos átalakulások vizsgálatánál láttuk, hogy a vezetéktulajdonos társaságoknak szükségük lenne a tőkekoncentrációra vagy valamilyen nagyobb egységbe történő beolvadásra. Ez mindenhogyan megköveteli, hogy a társaságok a monokultúrás vagyonkezelés mellett vezetéküzemeltetéssel is foglakozzanak. Ez úgy valósítható meg, hogy a gázszolgáltatóktól a tulajdonosok díj ellenében átveszik a háztartási gázmérőket és nyomásszabályozókat, és biztosítják a folytonos működésüket, valamint a fogyasztók mérővel és nyomásszabályozóval való ellátását. Ez nem érintené a jelenlegi gázszolgáltatók jogosultságát, de biztosítaná azt, hogy a fogyasztók döntésük szerint szabadon váltsanak gázszolgáltatót. 4.6.6 A vezetéktulajdonos fellépése elosztói engedélyesként, közüzemi szolgáltatóként és/vagy kereskedőként A gázvezeték-tulajdonosok számára reális alternatíva lehet az, hogy tevékenységüket bővítik és a GET alapján elosztó, közüzemi szolgáltatói vagy kereskedői működési engedélyt kérnek. Az egyes működési engedélyek megszerzéséhez a GET előírásai alapján bizonyítaniuk kell felkészültségüket. Az elosztó és a közüzemi szolgáltató számviteli szétválasztását előírja a törvény, tehát egy társaságban is végezhető. Azonban az sincs kizárva, hogy adott vezetéken jogilag elkülönült két vállalkozás végezze az elosztást és a közüzemi szolgáltatást. Ebből következik, hogy bármely vezetéktulajdonosnak érdekében állhat pl. közüzemi szolgáltatói engedélyt kérni. Ilyen helyzetben a fogyasztó kiszolgálása úgy történik, hogy a közüzemi szolgáltató az elosztóval a fogyasztóhoz szállíttatja a gázt az elosztó által a tulajdonostól bérbe vett vezetéken. A közüzemi szolgáltató elosztási díjat fizet az elosztónak, az pedig bérleti díjat a tulajdonosnak. Az elosztási díj tehát két elemből kell álljon: a vezeték hosszú távú rendelkezésre állását és felújítását biztosító vagyonarányos, és az operatív üzemeltetés költségeivel arányos részből. Amennyiben a vezetéktulajdonos kereskedni kíván, nem lehet sem elosztó, sem közüzemi szolgáltató. A tulajdonosnak ekkor át kell engednie a vezeték üzemeltetést egy elosztói engedélyesnek, maga pedig ugyanolyan feltételek mellett kereskedhet a saját rendszerén, mint bármelyik másik kereskedő.

32

5 A nem gázszolgáltatói tulajdonú gázelosztó rendszer fenntartásának és felújításának kérdései A nem gázszolgáltatói tulajdonban lévő gázelosztó-vezetékek átlagéletkora jelenleg 6 év, a legrégebbi vezetékek 8,5 évvel ezelőtt épültek. Ezen időszak alatt a 2. fejezetben tárgyalt körülmények között létrejöttek a vezetéktulajdonos társaságok, majd sorra elindultak a gazdasági lejtőn lefelé, aminek eredményeként megkezdődött a felvásárlásuk, illetve átalakításuk. Erre az időtávra tekint vissza a gázvezeték bérleti-üzemeltetési szerződés, mint jelen tanulmányunk vizsgálatának tárgya. A vizsgált időszak eredményei közé tartozik az a folyamat, ahogyan a földgázszolgáltatás a hazai energiaellátásban vezető pozícióba került. Egyes közműrendszerek kiépítésében és üzemeltetésében az önkormányzati kezdeményezés és vezető szerep prioritása elvitathatatlan. Úgy ítéljük azonban, hogy az országos jelentőségű földgázellátási program kezdeményezésére és végrehajtására nem az önkormányzatok voltak a leghivatottabbak, hanem a gázszolgáltatók. Nem azért, mert rosszul bonyolított beruházások keretében gyenge minőségű rendszerek épültek, éppen ellenkezőleg dicséret illeti az önkormányzatokat és a programban részvevő más vállalkozásokat, hogy olyan földgázipari vállalkozásokat hoztak létre, amelyek közel egymillió fogyasztó bekapcsolását tették lehetővé jó színvonalon elismerésre méltó gyorsasággal. Kritikánkat azért fogalmazzuk meg, mert az önkormányzati gázprogram állami támogatási rendszere, valamint a gázár-szabályozás rendszere számos nem piacgazdasági megoldást eredményezett. A napjainkig számba vehető események azt bizonyítják, hogy az önkormányzatok számára az a legfontosabb, hogy területükön létrejöjjön a területfejlődést garantáltan elősegítő földgáz infrastruktúra. A közmű üzemeltetése vagy más gazdasági hasznosítása valójában csak terhet jelent számukra. Ennek ellenére érzelmileg minden településen nagy fájdalommal, vagyonvesztésként élték meg azt, hogy az éppen csak üzembe helyezett vezetékre azt mondják a pénzügyi szakértők, hogy annak üzleti értéke a beruházási végszámlának 10 - 40 %-a. A mű kész van, működik. A jogalkotó azonban még nem pihenhet. Kell egy jó gázellátási törvény, amely ha már léteznék, a fogyasztók érdekében a gázszolgáltatókkal egyenrangúan figyelembe veszi a vezetéktulajdonos vállalkozások érdekeltségi viszonyait, és segíti a megrázkódtatásoktól mentes életpályájukat. Amennyiben ez bekövetkezik, nem érdemes tovább olvasni tanulmányunkat. Ellenkező esetben a hátralévő részben bemutatott futurisztikusnak tűnő, de reális gazdasági érdekeken alapuló események ”váratlan” megjelenésére lehet számítani. 5.1

Állagmegőrzés, felújítás, ellátási kötelezettség

A gázszolgáltató működési engedélye folyamatos kötelezettséget jelent a szolgáltatás fenntartása tekintetében. Ez a kötelezettség azonban csak addig kérhető számon a gázszolgáltatón, amíg a bérleti-üzemeltetési szerződés él. Annak megszűnését követően a fogyasztók folyamatos ellátása veszélybe kerülhet. A gázszolgáltató a jogszabályok és a működési engedélye alapján elvileg azonos színvonalú szolgáltatást nyújt, és azonos technológiát alkalmaz a vezeték karbantartása során a vezeték tulajdonjogától függetlenül. A vezeték elhasználódása esetén a gázszolgáltató azonban csak a saját tulajdonú vezetékeket fogja felújítani, a bérelt vezetéket nem. Arról a vezetéktulajdonos lesz köteles gondoskodni. 33

Erre természetesen akkor lesz képes, ha a vezeték élettartama alatt a bérbeadásból származó bevételei arra forrást fognak teremteni. A szabályozásnak tehát biztosítania kell minden üzemelő gázvezeték felújításának fedezetét. Nem tartható fenn tovább az a jelenlegi gyakorlat, hogy a nem gázszolgáltatói tulajdonú gázvezetékekhez kapcsolódó költségek közül a gázárban csak az van elismerve, ami a gázszolgáltatónál keletkezik. A fogyasztók érdeke azt kívánja, hogy a vezetéktulajdonos vállalkozások is legyenek képesek a vezetékek felújítására. Ha ez megvalósul, akkor nem lesz probléma a hosszú távú fogyasztói ellátásbiztonsággal. 5.2

Eljárás a tulajdonos gazdasági ellehetetlenülése esetén

A mai helyzet már csak azért is ellentmondásos, mert a gázszolgáltató határozatlan időre köt szerződést a fogyasztóval a bérelt és a saját rendszerén egyaránt, ugyanakkor a bérletiüzemeltetési szerződést bármikor jogszerűen felmondhatja. Azt ugyanis a gázszolgáltató pontosan tudja, hogy mikor kezd elavulni a vezeték, és pontosan fel tudja mérni a tulajdonos társaság gazdasági lehetőségeit is. A kettő összevetése esetén a gázszolgáltató optimalizálni tudja a bérleti-üzemeltetési szerződés időtartamát. A vezetékek műszaki állapotának romlása, az üzemzavarok számának megnövekedése esetén a további üzemeltetés egyre több költséget jelent a gázszolgáltató számára, ezért dönthet úgy, hogy nem vállal további kockázatot, felmondja a bérleti-üzemeltetési szerződést és elegánsan (?) kiszáll az üzletből. Amennyiben a vezetéktulajdonos nem képes a felújításra, a fogyasztók gázellátás nélkül maradnak. A Hivatal csak kényszerintézkedéssel tudja a szolgáltatást tovább folytatni, de a vezetéktulajdonos gazdasági ellehetetlenülése esetén a felújítást állami forrásból kell fedeznie. A bérbeadó vezetéktulajdonos ellehetetlenülésekor a gázszolgáltató helyzeti előnyben van. A vezetéktulajdonos újabb kényszerhelyzetét kihasználva akár ingyen is megszerezheti a vezeték tulajdonjogát. A vezetékek életkorának növekedésével azonban a vezeték értéke olyan alacsony szintre is csökkenhet, hogy egyetlen gázszolgáltató sem hajlandó azt megvásárolni. Ebben az esetben is állami kötelezettség lesz a vezeték felújítás? 5.3

Ellátási kötelezettség gazdaságilag ellehetetlenült társaság tulajdonában lévő, felújításra szoruló vezetéken?

A fogyasztók jogos igénye a folyamatos gázszolgáltatás. A 6.2 pontban tárgyalt esetek valószínűsége jó szabályozás hiányában nem elhanyagolható. Ez viszont arra kell figyelmeztessen bennünket, hogy nem esetlegesen kialakuló nehéz helyzetek kezelésére kell felkészülni, hanem azok elkerülését, megelőzését kell elérni. Ezért a fenti címben foglalt megoldásra természetesen nem kívánunk javaslatot tenni. Annál inkább kívánjuk hangsúlyozni e cím alatt, hogy a jelen tanulmányban tett megállapításaink azt célozzák, hogy komolyan kell venni a gázellátási törvény és végrehajtási rendeletei megalkotásánál a vezetéktulajdonos vállalkozások és a mögöttük álló gázfogyasztók érdekeit. Bízunk abban, hogy munkánkat értő figyelemmel olvassák és eredménye a GET újra gondolásában mutatkozik majd meg.

34

Irodalomjegyzék 1. Tamás Tibor: A gázszolgáltató társaságok feladatai a privatizáció után Gázkereskedelem, gázfelhasználás 1997/98 2. Dr. Németh József: Jogok és kötelezettségek a gázszolgáltatás területén Energiafogyasztók lapja 1997/1 3. Dr. Bányai Miklós: Gáz-kiskereskedelem fejlesztésének néhány közgazdasági összefüggése Budapest, 1999. május 4.

Dr. Németh József: A gáz-kiskereskedelem érdekeltségének bővítési lehetőségei a jogi szabályozás alapján Budapest, 1999. május

5. DRI-WEFA jelentés: A gázpiacok megnyitását követően kialakult változások 2001. július 6. EC 30/98 sz. direktívája: Egységes szabályozás a belső földgázpiac számára 1998. március 7. GM Új földgáz piaci modell 2001. április 8. En - ÚR Kft: A földgázszállító és –elosztóvezeték rendszerekhez, valamint a földgáz tárolókhoz való hozzáférés elvi szabályai Készült a MEH megbízásából, 2001. szeptember 9. Törvény a földgázellátásról Törvénytervezet 2001. december 16.

Mellékletek 1. sz. melléklet: MOL érdekeltségű vezetéktulajdonos társaságok adatai 2. sz. melléklet: MOL érdekeltségű vezetéktulajdonos társaságok térképe

35

MOL érdekeltségű vezetéktulajdonos társaságok naturáliái és forgalmi adatai

s.sz.

Társaságok

Földgázértékesítés

(Lányvállalatok)

Mm3

Településszám Vezétekhossz db

km

Fogyasztószám

Árbevétel

edb

M Ft

2001

2005

2010

2001

2001

2001

2005

2010

2001

2005

2010 73,12

1.

Gerecsegáz Rt.

9,5

12

15

13

198

4

4,4

5

40,514

54,88

2.

Turulgáz Rt.

22

30

38

1

97

4

5

6

119,5

166,23 219,89

3.

Zsámbékgáz Rt.

45

54

60

21

490

13,5

15

17

202,61 267,21 324,04

4.

Balatongáz Kft.

5

8

10

34

360

2,5

4

6

20

40

60

5.

Kiskungáz Rt.

22

28

35

8

242

9

12

14

185

220

260

6.

MOL-GÁZ Kft.

170

368

480

396

6550

128

145

186

6688,3

16008

26827

Összesen:

273,5

500

638

439

7577

161

185,4

234

7255,9

16756

27774