Javaslatok a kaukázusi kefir elkészítéséhez

Javaslatok a kaukázusi kefir elkészítéséhez

2.1 verzió Szándékam szerint szeretnék továbbra is hozzáírogatni némely okosságokat, ahogy az idő telik s a tapasztalat pedig gyarapszik. Viszont nem szeretném megvárni, míg „kész” lesz a leírás, hiszen ez folyvást bővül. Így Kedves Olvasó, ez az ötödik – frissített – verzió, s ha találsz majd később a neten hasonló címmel írást, akkor össze tudod hasonlítani, hogy újabb-e vagy sem. Hálásan fogadok további tippeket-tapasztalatokat is, amelyeket szeretnél megosztani másokkal is. Sokszor probléma, hogy vajon hogyan lehet ehhez hozzájutni. Nos, e-mailen könnyen el lehet érni: [email protected] Elképzelhető, hogy egy kicsit várni kell míg válaszolok, vagy lesz elegendő szaporulatom, amiből tudok adni, de türelem kefirt terem. Az „ára” össz-vissz egy liter tej, meg egy befőttesüveg, mivel én is abban adom s mindkettő fogyó eszköz. A gombákat én is kaptam, s így is adom tovább. Ha többre van szükséged, mint egy adagnyi (kb. két literhez elegendő) gomba, csak szólj és akkor a dupláját töltöm az üvegbe. Posta ill. futárszolgálat által is megoldható az eljuttatása, de ez számottevő költséggel jár (csomagolás, egynapos szállítás stb.), ezért nem javaslom.

A kefirkészítés egy körfolyamat, melyenek első fázisában beoltjuk a tejet gombával, majd a másodikban a képződött kefirt elválasztjuk a gombáktól s ismétlődik az egész elölről. Most mégis a második fázissal kezdem, mert talán így egyszerűbb felkészülni a műveletekre. Meglátod, sokkal egyszerűbb az egész a gyakorlatban, mint ahogy itt a leírásból látod.

Nagyjából ennyi eszközzel meg lehet úszni. Az üvegem ötliteres, tetszés szerint lehet kisebb-nagyobb. Kétliteresnél kisebbet nem célszerű használni, mert azokkal sok a macera.

Az üveg száját egy levegőt áteresztő (de mást nem) papírkendővel takarom le, s egy gumival rögzítem. De lehet egy sima tányérka, vagy akármilyen fedő is. A lényeg, hogy ne szálljon bele mindenféle légy, muslinca, fűrészpor, vasforgács (kinél mi), viszont a keletkező széndioxid távozni tud. A tölcsér nyaka akkora legyen, hogy beleférjen abba az üvegbe, melybe végül belekerül a kefir. A magam részéről tároláshoz a legcélszerűbbnek a visszaváltható műanyag flakont találtam, erős, nem törik, nem nyeklik, zárható. (Sajnos a globális haladás nevében a visszaváltható flakonokat már nem lehet beszerezni, lecserélték a jobb üzletet és nagyobb szeméthalmot jelentő egyszer használatos hulladékokra.) Kell egy tálka, amibe kiszedem a gombákat – mert ugye nem szerencsés végiggyöszötölni az egész tartalmat, pár liter kefirt szerencsétleneken, ugyanis kiöntéskor elsőnek ők ugranak a szűrőbe a legtöbbször. A szűrő legyen szép nagy, az enyém egy kb. egy kisarasz átmérőjű. (15 cm) A szűrő alatt látható edény pedig arra szolgál, hogy amikor leszűröm az egészet, legyen hely bőven a szűréshez, a gombák fennakadjanak a szűrőn, és homogenizáljam (egyneműsítsem) is a kefirt. A kanállal kotrom át a szűrőn.

Így néz ki, amikor beleöntöm a szűrőbe. Figyelem! Hiába kevertük össze, az üveg felső részén hígabb, az alsó részén sűrűbb állagú a kefir.

Ilyen a kanálban. Szépen óvatosan át kell kavarni a szitán, a kefirt, persze a gombák maradnak. Találunk kisebb-nagyobb darabokat belőlük, ezeket majd félre kell tenni. Óvatosan! Nem a gombákat kell átpréselni a szűrőn… Ezen a képen jól látható, hogy nem egy tésztaszűrővel van dolgunk, hanem kifejezetten finomlyukú szűrővel – már-már szita inkább, mint szűrő. Úgyhogy én szitának fogom hívni a továbbiakban.

A szita alsó részén néha egész sűrű kefirréteg tapad fel, amit én kanállal kaparászok bele az alatta levő edény­be.

A gyűjtőedényben pedig szépen gyűlik a kefir.

Néha annyira sűrű, hogy erre azt találtam ki, hogy a hígabb részét külön üvegbe töltöm először, majd amikor már jön a sűrűje, visszaöntöm és azzal hígítom. Így könnyebben átmegy a szitán. Mivel négy litert készítek egyszerre, két darab kétliteres palackom van, úgyhogy könnyen megoldom ezekkel. Mielőtt beönteném a palackba, még a felfogóedényben jól öszekeverem még egyszer a szűredéket.

Majd jön a betöltés. Ez egy kicsit vékonyka egy tölcsér, már ki is cseréltem egy nagyobbra – de tökéletesen megfelelt a célnak így is.

Töltés közben.

Újabb adag, s közben a kanállal kaparászom át a szitán a kefirt.

Már alig van.

Ilyenek a picikék (gombák) szűrés után.

Munka közben.

És a késztermék.

Ezeket egészen híg kefirrel öblítettem le. A végén elvileg le kellene öblíteni őket szobahőmérsékletű, lehetőleg szűrt, nem klóros vízben. Nos, én kéthárom-négy leszűrés után mosom meg őket, s bevallom – marad a csapvíz. Igaz, azonnal nyakon is öntöm őket tejjel, miután jól lecsöpögtettem róluk a vizet.

Ezen a képen épp a híg első szűrlettel öblítem le a nagy telepet. Részemről úgy csinálom, hogy először magában a gombás tálkában áztatom meg őket, ilyenkor elég sok kefir is visszamarad, persze hígítva, amennyi vizet hozzájuk teszek. No, én ezt is gyorsan megiszom – hisz ez is kefir, csak épp nem annyira tömény. Ez után jön az alaposabb mosás.

Ez egy jókora, egybefüggő gombatelep. Ebben az edényben áztatom egy-két percig maximum.

Sokszor egész vékony sugárban engedve rá a vizet, felfogom a lefolyó híg kefires vizet.

S máris mennek vissza. Tudom, nem szép dolog, de az üveget sem mosom ki mindig. A gombák eddig nem reklamáltak.

Végül újra az üvegben. Most épp ilyen tejet kaptam. Ez itt a reklám helye. Próbáljunk lehetőleg magyar tehenészetből szerezni még teljesen nyers magyar tehéntejet, vagy ha az nincs, akkor legalább a cég legyen magyar (vigyázat néhány tetű multi felvásárolja a magyar termelőerőket kilóra…) – ne a francia meg egyéb gazdaságot támogassuk, mert akkor lassan éhen fogunk dögleni.

(Sajnos nem mindig sikerül eljutnom magyar tehenészetbe – pedig a közelben van egy – ilyenkor a kisebbik rosszat választom. A gombáknak tejre van szükségük, méghozzá minél gyorsabban.)

Milli Tej (a holland Friesland tulajdona)

Ráöntöm.

Rámegy az utolsó cseppig.

Azért körbetörlöm az üveg száját…

És kész az új tenyészet.

Nem kell megijedni, először elkezd elkülönülni a tej savója és a fehérjerész. Ilyenkor mindig megkavarom az egészet, hogy friss tejhez jussanak a gombák. Naponta egyszer, de inkább kétszer. Vagy egyszer sem, ha elfelejtem…

Nem kell megijedni a látványtól ezek tökéketesen egészségesek.

Felülről sem szebb, de jó. Figyelni kell arra, hogy ne szaladjanak ki az üvegből, mert széndioxid képződik az kefir érlelődésekor és az felnyomhatja az üveg tartalmát. Hasonlóképpen, mint a must vagy bármi erjedő jószág, hajalmos kifutni. Én ezt úgy akadályozom meg, hogy gyakrabban megkavarom, ilyenkor kibugyborékol a fölös gáz.

Itt már rendesen beindult.

Éppen valahogy lenyomogatom a gombákat, mert már nagyon feljöttek.

Nem kell megijedni, ez teljesen normális. A savó alul, a fehérjerész felül helyezkedik el. Ez persze nem tart soká, mert jól ös�szekavarom.

Teje válogatja, hogy hogyan rétegződik. Van, amikor magától elkezd leszállni a felső fehérjetömeg alulra, s a gombák a savóban kezdenek ázni. Ilyenkor már szólnak, hogy ezt már nem annyira szeretik. Ekkor garantáltan kész a kefir, nem szabad sokáig csak a savóban állni hagyni a gombákat, mert meghalnak. Persze ez nem úgy történik, hogy „kész a kefír, hahó!” – kiabálnak, majd lazán feldobják a pacskert… Jól elvannak egy darabig a tejsavóban is, csak nem kapnak annyi táplálékot, elsősorban tejcukrot. Ha szétválás után jól összekeverjük az üveg tartalmát, akkor még lazán elvannak három-négy napot is minden károsodás nélkül. De ennek részleteiről majd később.

Na, ez már elég zavaros és gusztustalan – de végtelenül finom. Ez már megérett a szűrésre. Általánosságban azt tapasztaltam, hogy három nap alatt lesz a tejből kefir, szobahőmérsékleten (20 °C). Ha nem csapódott ki még a tej rendesen, az még nem kefir, hanem valami köztes akármi. Úgyhogy nem értek egyet azokkal a jótét lelkekkel, akik 12-16-24 órás kefirről beszélnek. Ez így finoman szólva csacsiság, egyszerűen még nem kész. De hallottam már olyant is, hogy az sem mindegy, hogy mikor kap a gomba tejet, milyen órában és napszakban szűrik le stb. Jó, lehet vele kísérletezni, jó játék…, de a gombák magasról tesznek rá. Mire kell figyelni? Mindig legyen rajtuk tej. Ne valami agyonszekált tejszerűség, hanem tej. A legjobb az eredeti, pasztőrözés és minden nélküli, közvetlen a gazdaságból, a bociból. De elmegy a sima bolti tej is. Meglepett, de a zacskós, dobozos tejek sem rosszak. Pláne ott, ahol más sem kapni. Tehát nem kell jajgatni, ha nincs a szomszédban tejgazdaság – tökéletesen, jó kefir készül az ilyen kiszerelésű tejekből is.

Az ultrára szétizélt, tejszerű akármiket nem emberi fogyasztásra találták ki (a margarint sem… az is műanyag), pláne a „reggeli ital” névre hallgató némi szervesanyag-tartalmú meszes lét sem. Hát, a gombák sem értékelik. Kipróbáltam viszont kecsketejjel – na, azt nagyon élvezték. A kefirt meg én is – valami hihetetlen jó volt. Számolni kell arra, hogy ezek szaporodnak. Méghozzá nem kicsit. Luxus megölni, azaz kidobni őket. Két hét alatt a duplájukra nőnek, de lehet, hogy hamarabb is. Egy bizonyos határig még beférnek az üvegbe, de jártam már úgy, hogy annyian voltak, hogy egy nap alatt elkészült a kefir (jó meleg volt), s közben majd’ kinyomták az üveg falát. Tehát érdemes előre megbeszélni, hogy kinek adjunk belőle. Elképzelhető, hogy meghal a tenyészet – no, ekkor jó segítség visszakérni némi szaporulatot. Ilyen is előfordul. Ha mégis altatni szeretnénk őket – én eddig tizennégy napot pihentettem a tenyészetet – akkor szépen meg kell mosni őket tiszta vízben (nem csapvíz!) és egy üvegbe téve, felöntve csurig szintén tiszta vízzel, be kell tenni a hűtőbe. Én szűrt (klórmentes) víz helyett forralt vizet használtam, és eddig minden rendben ment. Egy hét után egyszerűen bele kell tenni őket megint az üvegbe és nyakonönteni tejjel. Állítólag volt, akinek egy hónapig is elmaradt így a hűtőben a tenyészete, de ezt nem próbáltam. Fagyasztani viszont elvileg nem lehet – legalábbis a beszámolók egy része szerint végleg elpusztulnak ekkor. Olvastam viszont ugyanakkor azt is, hogy mégis el lehet tenni őket lefagyasztva, magában a kész kefirben illetve vizes lemosás után egy dobozban. Állítólag akár fél évet is kibírtak károsodás nélkül, mélyhűtve. Sőt, olvastam olyan tapasztalatról is, hogy jó három év után olvasztotta fel valaki a mélyhűtőben felejtett tenyészetét, és működött. Hát, nem tudom… Fagyáskor az a baj, hogy a vízből jégkristályok nőnek magán a sejteken belül, s ezek egyre növekedvén a fagyás ill. további hűlés közben, kiszúrja, roncsolja a sejtfalat. Melegvérű állatoknál ez legalábbis így működik. Hallottam már olyan esetet, miszerint jégbe fagyott hal felolvasztás után elúszott. Nos, ki kellene kísérletezni. Elképzelhetőnek tartom ugyanakkor azt is, hogy a tenyészet némileg megváltozhat a fagyasztás hatására, nevezetesen a többféle baktérium és gomba populációjából esetleg valamelyik nem bírja ki s elpusztul. A maradék persze lehet, hogy tovább dolgozik, de némileg másként. Ez összecseng azzal, hogy a tapasztalatok szerint helyenként más és más a kefirmag összetétele – nyilván némileg megváltozhat a populáció, ha arrébb hurcolják pár ezer kilométerrel a büdös bőrzacskókban… Még azzal is kísérletezem, hogy „altatásra” beleteszem őket egy csavaros tetejű befőttesüvegbe, friss tejet öntök rá, s így teszem be a hűtőbe egy kicsit pihenni őket. Az eddigi tapasztalataim szerint tizennégy napot kényelmesen kibírtak így, tovább már nem erőltettem. A hűtőben a tej nem romlik, „savanyodik” meg ha rajta vannak a gombák – s ha jó a tej, teljesen jó kefir válik belőle akár ilyen hőmérsékleten is. Más lesz, mint melegebb körülmények között, de abszolút rendben van. (Vigyázat! Nem mélyhűtőbe rakom, hanem kb. 4-5 °C-os részre.) Leszűrtem, s megittam – kicsit más volt, de jó. Legtöbbször, a hidegkúra után, miután kiveszem, az egészet beöntöm tejestül a nagy üvegbe s mehet rá a friss tej. Nyilván nem meleg tejet kapnak ekkor, hanem ugyancsak a hűtőből kivettet. Így szép lassan felmelegszik az egész tenyészet „üzemi hőmérsékletre”. Megjegyzés: írásom végén új tapasztalataimról számolok be.

Milyen anyagokból készüljenek az eszközök? Mint látható az első oldalon, a kanál fémből készült – tökéletesen megfelel a célnak, erős túlzás mindenhez fakanalat vagy üveget használni, mondván, hogy jajj, a fémkanál az pfúj, mérgező. Van benne némi igazság, de alapvetően egy frászt. Ugyanis a gombák a leváló fémionokra érzékenyek, s a régi, alpakkából, alumíniuból, akármiből készült fém kanalakból valóban sok fémion került az ételbe. (A gombák igen érzékenyek a nehézfémekre, elsősorban a réztől, rézvegyületektől irtóznak.) A maiak viszont rozsdamentesek – ami azt is jelenti, hogy gyakorlatilag nem válnak le fémionok ezekből az ötvözetekből, legalábbis a használat során elenyésző. Az igaz viszont, hogy a szűrő lehetőleg ne legyen fém. Ugyanis nem tudható, hogy mennyire tiszta korróziómentes acélból készült a szita (létezik bronz-szita is, ami ugye réztartalmú – rézötvözetről lévén szó – és ezzel tökéletesen kinyírhatjuk a gombáinkat). A piacon, meg a hiperszuper-marketekben kapható fémből készült „made in dzsunka” konyhaművészeti csúcstermékekről garantáltan válik le fémion vagy akár a nyeléről a szita is, jobb nem kísérletezni ezekkel. A tölcsér lehet pl. akár zománcozott vastölcsér is, laborüvegre azért nem kell gondolni…

Az erjesztőtartály lehet még az üvegen kívül belülről is mázazott kerámia edény is; a lényege, hogy könnyen tisztán lehessen tartani, legyen széles szája a kezelhetőség miatt. Célszerű akkorát választani, amekkora a fogyasztás – egy fő ritkán iszik meg naponta egy litert rendszeresen, inkább napi fél literre kell először számolni. Az üvegnek az az előnye, hogy jól látható benne, hogy milyen állagú a kefir.

Milyen vízzel mossuk meg a gombákat? Tisztával. Persze a legjobb lenne a tiszta esővíz – de manapság mindenféle méreggel teli savas lé hullik az égből, mintsem tiszta víz. Én sima csapvízzel mosom meg őket, igaz viszont az is, hogy azonnal nyakonöntöm őket utána tejjel. Sajnos a klór, ami sokszor túlzott mennyiségben található a csapvízben, nem tesz jót a gombáknak (sem). Persze fel is lehet forralni a vizet, majd lehűtve használni. Lehet különböző szűrők által megtisztított vizet is használni.

Milyen edényben tartsuk a gombákat? Nekem a legjobban egy jókora befőttsüveg vált be, de bizonyos, hogy tökéletesen megfelel a célnak egy jó kis mázas cserépkorsó is. Cserépedény esetén mindenképp mázas legyen belülről is!, mert különben a tej és kefir kimoshatatlanul beivódik a korsó anyagába, ami nem éppen higiénikus. Akár meg is betegítheti a tenyészetet, ha a mázatlan korsót kimossuk s megszárítjuk, majd újra használatba vesszük. Ugyanis soha nem lehet tökéletesen kimosni a mázatlan cserepet. (Ha még mindig nem érted miért, csinálj például madártejet a római tálban, amiben előtte kacsát sütöttél… – ha még mindig nem érted, akkor neked maximum az aludttej lesz az igazi biomanna, nem a kefir.) Igen lényeges, hogy ne legyen légmentesen zárt, mert felrobban! Ez nem hülyeség, találkoztam olyan okos tanáccsal, miszerint csatos üvegben kell jól lezárni s úgy erjeszteni a kefirt. Persze lehet, hogy neki volt igaza. Biztos volt a sufniban egy kis túlnyomásos barokamrája, amit a búvárok használnak. Ha van, akkor nyugodtan. De ott is nyisd ki, pár kPascal túlnyomáson. De lehet, hogy csak röhögni akart a sok szerencsétlenen, ami beteg dolog, mert úgy sem látja a végeredményt. A gázképződés folytán komoly nyomás keletkezik zárt tartályban, ami szétnyomhatja az edényt, tehát legyen nyitott. Lehet zománcozott fémedény is, de gyanítom, hogy nagyüzemi módszerek esetében egyszerű, korrózióálló acéltartályokat használnak.

Mennyi idő alatt készül el a kefir? Nagyjából inkább három, mintsem kettő nap alatt. Ugyanis függ a környezet hőmérsékletétől, ami nyáron lehet igen meleg is – 28-32 °C, télen – a spájzban – akár 4-8 °C. Míg az előző esetben akár egy-másfél nap alatt kész a kefir, a másodikban akár hat-nyolc napig is dolgozhatnak a gombák. Tehát nem stopperral kell mérni az időt, hogy mikor van kész, hanem meg kell nézni. Egy fűtetlen spájzban 8–15 °C van, legalábbis ősszel–tavasszal s családi ház esetében; az ideális „megszokott” hőmérsékleti tartománya a kefirgombának az ingadozó és hűvös klíma. Sajnos a nyaraink egyre melegebbek, ami nem tesz jót a szabadon tárolt gombácskáknak sem. Ilyen bolond időben érdemes vagy letenni egy hideg pincébe (ha van), vagy eltenni altatva a hűtőbe. Egy nap alatt ugyan még nem pusztulnak el (hacsak nem maradtak az ablak mögött, bezárt lakásban a napon), de túl gyorssá válik az anyagcseréjük – gondolom törzsenként is eltérő mértékben – s több napig melegen tartva károsodnak, majd elpusztul az egész tenyészet. Még egyszer hangsúlyoznám, hogy meglehetősen ütődött dolog egy félig kész kefirt kikiáltani 12-18-24 meg akárhány órás kefirnek. Több helyen lehet olvasni, hogy ezeknek a „kefireknek” különböző a hatása. Igen, mint a keletlen, félig sült kenyérnek is más a hatása… Ha még nem kész, akkor nem kész, kár ragozni. A tej attól még nem lesz kefir, ha beletesszük a gombákat, ahhoz meg is kell érnie, az pedig idő. Ennél már csak az a nagyobb agyatlan sötétség, amikor elkezdenek jótét lelkek belekombinálni minden marhaságot. A kínai szervórától kezdve (jajjajjjj nagyon nem mindegy ám, hogy melyik órában teszik bele, veszik ki, szűrik le, de kavarják is meg – a gombákat!) a feng-shui szerint meghatározott területeken át (akár cipelik is össze-vissza a Hold állásának megfelelően) a varázsráolvasásokig. Erről csak a gombák nem tudnak szerencsére, s ha hagyják őket békében élni, akkor teszik a dolgukat. Kétségtelen ugyanakkor az is, amennyiben a már kész kefirt némileg elfelejtjük s benn marad az edényében még jópár napig, további erjedési-bomlási folyamatok zajlanak le. Némileg megnyálkásodik a kefir, sokkal sűrűbbé válik, de még hosszabb idő elteltével akár hígfolyóssá is válhat, ahogy igyekeznek minden ehetőt (magát a kefirt is) elfogyasztani a gombák. Alapvetően ettől még nem rossz, de annyira nem is jó úgy íz szem-

pontjából. Élettanilag ettől függetlenül még ugyanolyan jó. Az avas szalonnának sincs alapvetően semmi baja (sőt, könnyebben emészthető!), csak büdös. Azért, ha csak egy mód van rá, ne várjuk ki ezt az állapotot. Ezt a jelenséget csak azért írom le, nehogy valaki megijedjen, hogy vége mindennek. Az elkészülésre visszatérve én azt tapasztaltam, hogy amikor hígabb tej esetében jól elkülönült a fehérje- és a savó-fázis, akkor már gyakorlatilag kész a kefir. Ilyenkor még megkavarom, s általában szépen leül az aljára a fehérjerész, s felül marad a savó. S természetesen ebben (fölül) úsznak a gombák. Vagy már mindent elerjesztettek s épp lesüllyednek az edény aljára. Ekkor már ki kell venni őket s új tejet rájuk önteni. Sűrűbb, zsírosabb tej esetében nem annyira szembetűnő az elkülönülés. Sőt, van olyan állapot, amikor alul szaporodik fel a savó s felül a sűrű, fehér frakció.

Miben lehet tárolni a kész kefirt? Bármiben. Mondjuk a gyufásdoboz vagy kutyakosár nem éppen a legcélszerűbb. Részemről megtartottam magamnak régi, nyomásálló műanyag flakonokat, olyasféléket amik betétdíjasok lévén még vissza lehetett váltani. A nagy globalizációs szemétgyártás nevében természetesen megszüntették a visszaváltható flakonok alkalmazását, úgyhogy keresni kell valami hasznos tárolót. Miért ajánlott a nyomásálló flakon? Mert előfordulhat, hogy még zajlanak az erjedési folyamatok, azaz gáz – CO2 – képződik. Márpedig ez egy gyengébb flaskát úgy kidurrant, hogy ihaj. A zárhatóságnak megvan az az előnye, hogy a széndioxid – mint a szénsavas palacknál – beleoldódik a kefirbe, azaz jópofa pezsgő ital keletkezik. Nyilván egy levesestálban is jól elvan, csak gyorsabban távozik így a képződő gáz, meg hülyén néz ki.

Milyen tejek jók? No, ez jó kérdés. Amit lehet kapni. A legjobb lenne a közvetlenül a tejgazdaságból szerzett friss tej. Pontosabban Riska tőgyéből kifejt tej közvetlenül a sajtárban szomjazó gombácskákra. De megteszi a kicsomagolt bolti tej is. Én is mikor ezt, mikor azt használok s nem volt semmi probléma. Nyilván egy 1,5%-os zsírtartalmú tej más lesz, mint a 2,8%-as, vagy 3,6%-os. Ezeket pasztőrözik, szeparálják ugyan, de még egészen jó a minőségük. Az ultrapasztőrözött tejektől viszont jobb óvakodni, bár még az is működött. Sajnos volt tapasztalatom a sima egyszerű mezei dobozos tejjel, hogy pár nap alatt megkeseredett, de valami förtelmes ízűre. Én nem tudom, hogy mivel mérgezik a jónépet, de a tej régen a legrosszabb esetben is megsavanyodott, de nem lett patkányméregszerűen keserű. Szóval ennyit a dobozos tejről, néha lutri. A szuperfertőtlenített tejszerű italokat nem javaslom emberi fogyasztásra. Beteg dolog eltenni a tejet hónapokig szobahőmérsékleten, amikor annak a normális felhasználási ideje – elviekben – azonnalra szól.  A fagyasztást most nem veszem ide, az más kérdés. Ennél már csak a tejszerű vegyszerkeverékek (merthogy sem emberi, de állati tápláléknak is alkalmatlanok) rosszabbak. A „reggeli ital”, meg „családi ital” névre hallgató borzalmakat szerintem tudatos népirtásra használják. Ez a sok élelmiszerkereskedelmi humbug valójában ipari hulladék. Azért mert valamitől nem fordulunk fel azonnal, még nem élelmiszer. („Szívbarát margarin” – tényleg nem csak a szíved pusztul el, hanem te egészben döglesz meg tőle. És erre az idióta akadé(k)m(ó)[i]kusok fejbólogatva bőszen asszisztálnak, hogy legyen pénzük szervtranszplantációra vagy épp bioélelmiszerre.) A gombák viszont nem szeretnek vegyszerben ázni, úgyhogy kíméljük meg őket ettől. Igen jól lehet használni más állatok tejeit, már ha be tudjuk szerezni, és nem csillagászati áron. A kecsketej, juhtej, kancatej – mind-mind csodálatosak. Kefirnek elkészítve pedig egészen különlegesek. Más az aromájuk, állaguk – ki kell próbálni. A kaukázusban eredetileg nyilván nem a Holstein-fríz bocikat fejték…

Egyéb tippek Leszűréskor én először két kanál segítségével a nagyobb gombatelepeket halászom ki, s teszem egy kis tálkába. Így az üvegben már alig marad pár kisebb darab. Nem mindig fejlődik nagyobb teleppé a tenyészet, néha csak kis bab- vagy borsószem méretűek a telepek, melyek viszont szeretnek inkább az edény aljára süllyedni. Első nekifutásra az üvegből felkavarás nélkül a felső részen összegyűlt hígabb savós részt öntöm át a szűrőn. Ha van benne gomba, azt szépen odateszem a többi mellé. A felfogóedényben lévő híg szűrletet (savó a nagyrésze, de egy kis fehérjerész is már átment) külön üvegbe töltöm a következők miatt. Ezzel a híg lével tudom hígítani majd a később egyre sűrűbb kefirt a szűrőben. Így ugyanis könnyebben tudom átkavarni. Esetleg, ha nagyon kefiresek maradtak a gombák, akkor még ezzel tudom egy kicsit átöblíteni. Ez akkor fordul elő, ha nem csak a tetején a savós részben maradtak gombák, hanem lejjebb is süllyedtek, s nyilván a kefir sűrűjével együtt kerültek a szűrőbe.

A legvégén fogom a tölcsért, először ebbe engedek kis vizet, befogva az alját. Majd beleengedem az üvegbe. Ez nem több, mint egy deciliter. Majd benyúlok az üvegbe, s a megtapadt kefir-részeket szintén belemosom-belekaparom ebbe a „mosóvízbe”. Láthatóan egyre több kefir kerül bele. Majd fogom, átöntöm rajta s kimosom vele a szitát és a felfogóedényt. Ez utóbbiban gyűlik össze a „kimosott” kefir. Ekkor már inkább híg kefir, mintsem kefires víz. Na, még a gombákat is egy kicsit meglögymölöm egy féldecinyi vízzel, majd ezt is beleöntöm a felfogóedénybe. Mikor ezzel is kész vagyok, megiszom.  A gombákat vagy lemosom, vagy nem – szépen mennek vissza az üvegbe.

Mit csináljunk a felesleggel Tekintettel arra, hogy ezek a gombácskák nem mérgezőek, nyugodtan el lehet fogyasztani. Természetesen nem rántva, vagy előfőzve svéd-gombasalátának, hanem csak úgy nyersen, ahogy vannak. Néhány képtelenül ütődött „egészségügyi szakember”-től hallottam (na jó – konkrétan orvos [és ezekre bízzuk magunkat…], belgyós volt az illető, de mások is szajkózzák), hogy ezek az élőlények szépen mind elpusztulnak a gyomorban, hiszen az mindent elpusztít a magas pH érték miatt, tehát a jótét gombák, baktériumok is halálnak halálával halnak. Bizonyára ezek az okostojások sohasem hallottak a koleráról, vérhasról, hogy csak a súlyosabbakat említsem. Ezek okozói nyilván a bőrön keresztül diffundálnak be, esetleg a Star Trek technikáit gyakorolják… Nos, nyilván a nagy részüknek tényleg vége, de egy kis része lemegy tovább a bélcsatornába rendet tenni. Nyilván a savas közeg után a lúgos már rendesen betesz nekik, feltehetően hamarosan el is pusztulnak ténylegesen, de addig – úgy tűnik – rendes kis takarítást tartanak. Honnan tudom bizonyosan? Megfigyelés és tapasztalat (nem csak saját.) Tehát a lényeg: ha már annyi felesleges gombánk szaporodott, hogy nem tudunk vele mit kezdeni (sem elajándékozni, sem eltenni) – akkor nyugodtan le lehet nyeldesni. A magam részéről nem egyszerre javaslom, hanem több napon keresztül egypár darabkát. Megjegyzem, valami elképesztően érdekes élmény sima tejjel leküldeni, és bensőleg kefirt készíteni (semmi kellemetlen mellékhatás!). (No, ez az edény nélküli kefirgyártás azért nem szentírás… ) Ha pedig maradt még kefir, akkor a gombákkal meg fokozni lehet a „darabosságát”. Íze gyakorlatilag nincs, de ne is tegyünk rá semmi lottyadt ketchup-ot vagy multigazdaságos egyéb moslékot.

Eltarthatóság Amíg termelnek, nem sok értelme van eltarthatóságról beszélni, hiszen ezek élnek, virulnak és szaporodnak. Néha előfordul, hogy valami baj történik és kihal a tenyészet, de normális eseben csak termelnek-termelnektermelnek… és már jó volna egy kis szünet. Már írtam, de lényeges: „üzemi hőmérsékleten”, ami normális esetben 10-22 °C közötti, jól dolgoznak a gombák. Ez felett már egyre gyorsul az anyagcseréjük s van egy határ, cca. 35–40 °C amikor már hajlamosak végleg beadni a kulcsot. Elszíneződnek, némi taknyos levet eresztenek, majd elfolyósodnak a telepek és kampec. (Figyelem! Ha egy kicsit nyúlós-nyákos a kefir, az magas tárolási hőmérsékletre és rossz közérzetre utal. Ettől függetlenül tökéletesen fogyasztható a kefir, csak jelzi, hogy örülne egy kis hűtésnek.) De néha akkor is megnyálkásodnak némileg, amikor tovább áznak a saját levükben (a kész kefirben), mint kellene. Így is nyugodtan iható, semmi baj nem lesz belőle, csak nem kell rendszert csinálni belőle. Hidegben viszont igen sokáig eláll – de személy szerint nem javaslom a fagyasztást sok egyéb tanács ellenére sem. Lehet, hogy jól megmarad, de a természetes élőhelyén soha nem fagyasztották le amióta csak készítik. (Hűtőszekrény nélkül is meg lehet lenni, bár amióta fölnyomták a Föld hőmérsékletét, nyáron azért jót tesz.) Ettől függetlenül nyugodtan ki lehet próbálni a mélyhűtést – sokaktól hallottam, hogy akár fél évet is kibírtak a kefirgombák a fagyasztóban, majd lassan felöntve tejjel, újra magukhoz tértek s dolgoztak. Sajnos most nincs rá módom, hogy mikrobiológiai kutatásokat végezzek összehasonlítva a fagyatott és nem fagyasztott populációkat, úgyhogy én készséggel elfogadom a mások tapasztalatát, hogy hosszú időre eltehető a tenyészet fagyasztva.

Fékezett üzemmód Lassan a harmincadik héthez közeledik az a kísérletem, miszerint egy tenyészettel megpróbálom kihúzni minél hosszabb ideig gondozás nélkül. Igaz, ekkor sem hagyom magára teljesen a gombákat, csak az ideje növekszik meg az egyes gondozási periódusoknak. Tehát: 4-5 °C hőmérsékletű hűtőtérben tárolom. A gombák egy jókora – másfél literes (biztos, ami biztos alapon, hogy legyen mit enniük) üvegben tanyáznak. Egy adagra, ami kb. amúgy 3-4 litert is kényelmesen megerjesztene, egy liter tejet öntök, tehát cca. egy jó nagy telemarék (férfi kezem van, hím lévén) gombára kerül egy

liter tej. (Bocsánat, pontosítok, a genetikailag hímnemű humanoid egyed sajnos már nem minden esetben egyértelműen férfi – én viszont még a hagyományos fajta vagyok.) Az üveg fedelét lezárom, majd bekerülnek a hűtőbe. Egy olyan kis helyet alakítottam ki, ahol nem kell abajgatni őket. Keverés és minden nélkül 14-16 napot tanyáznak bent, míg le nem szűröm őket a szokásos módon. De fontos: a hőmérsékletüket nem nagyon zavarva lehetőleg, vízben nem mosom át, hanem mennek vissza azonnal egy újabb adag tejjel (ami szintén hűtött). Majd megint ránézek két hét múltán. Így kényelmesen elvannak többször két hétig. Az életciklusuk igen lelassul (nem csoda), ám ennek ellenére is szaporodnak; persze lényegesen lassabban. A képződött kefir állaga is egy kicsit más – kiváló, csak más. Már több mint fél éve vannak ilyen mostoha körülmények között és köszönik, jól vannak. A lényeg: ha nyáron el kell utazni nyaralni (micsoda megterhelés), akkor két hétre kényelmesen be lehet tenni őket a hűtőbe. Gyanítom, hogy három hetet is kibírnak minden további nélkül (se keverés, se új tej), de egyelőre még nem kaptak ilyen spártai nevelést. Megjegyzés: az idő közben eltelt a korábbi írásomhoz képest. Több, mint nyolc hónap után kellett némi plusz hely a hűtőben s a kísérletet megszakítottam. Az eredmény szerint kényelmesen be lehet tenni őket egy hűtőbe akár három hétre is különösebb gondozás nélkül s némi tej-utánpótlással pár hetenként több, mint fél évig alig igényelnek sok odafigyelést. A tenyészetet normál hőmérsékleten is üzembe helyezve azt tapasztaltam, hogy ugyanúgy, ugyanolyan minőségben készítik a kefirt, mint a szobahőmérsékleten tartott kontrollcsoport. Tehát nem kötelező a lefagyasztás, így is megoldható a „szabadságolás”.

A tejcukor-érzékenyek is ihatják? Igen. Sőt! A folyékony tejtermékekből szinte kizárólag ezt (a kefirt), ugyanis a teljes tejcukor tartalmát garantáltan elbontja a gomba. Tehát nem léphet fel laktóz-intolerancia reakció. A joghurt – bár szintén igen kiváló tejtermék, tartalmaz némi tejcukrot, tehát az érzékenyek jobb, ha nem, vagy óvatosan fogyasztják. Ezt egyénileg kell kikísérletezni.

Milyen gomba a kefirgomba? Hát, nem kalapos, hacsak nem húzol rá. Tulajdonképpen nem csak gomba, hanem baktériumok és egyfajta gomba szimbiózisa. Nagy mennyiségű, különböző fajtájú organizmusokat azonosítottak a kefir magokban. Ezeket négy nagy csoportba sorolhatjuk; Lactobacilli, Streptococci – Lactococci, Acetobacter és élesztő. Az egyszerűség kedvéért hívjuk kefirgombának. A kefirgombának nevezett telepben állandó szimbiózis jön létre a tejsavsztreptokokkuszok (Streptococcus lactis, Streptococcus cremoris), a laktobacillusok (Lactobacillus casei, Lactobacillus caucasicus), a laktózerjesztő és laktózt nem erjesztő élesztőgombák (főként a Candida pseudotropicalis) valamint a szokásos táptalajokon nem fejlődő pálcikaalakú mikrobák, a kefír-bacillusok között.

Kefirgomba (-mag) 3-6 mm átmérőjű, kelvirágra emlékeztető képlet, amelyben a komplex mikroflórát a mikrobák termelte poliszacharidokból álló, apró zsírgolyócskákat és denaturált tejfehérjéket is magában foglaló szövevény rögzíti.

Ettől nem kapok candida fertőzést? Mielőtt még hanyatt verné magát valaki, előre bocsátom, hogy a Candida gombafajok igencsak fontosak a szervezetünk működésében. A baj akkor kezdődik, ha az egyensúly felborul és túlzottan elszaporodik (bármi, nem csak ez a faj). Tehát elmebeteg dolog candidiazissal kúráltatni magunkat mindenféle kuruzslóval – ha nem az eredeti állapotot állítjuk vissza, akkor az csak divatos és hülye szélhámosság. (Beosztható, hogy ebből ki-ki a divatos és hülye…) Ráadásul egy csomó gombafaj létezik, melyek közül a Candida albicans okozza a legtöbb problémát – nem mind! Hasonlatként – a galócák némelyike (Amanita fajok) igen finom, ehető (és nem csak egyszer! ). Némelyiktől vigyorogni fogsz és van, amitől garantáltan megpusztulsz (gyilkos galóca).

Kefir-mag nélküli kefir Ez olyan, mint a jeti. Mindenki beszél róla, de soha senki nem látta. Bár a jetit még én is elhiszem.  Találkoztam már olyan megoldással is, miszerint a készítő vesz egy pohár kefirt, felforralja a dobozos tejet, majd még langyosan hozzálögymöli, radiátoron melegíti s pár óra múlva kész a kefir. Szerinte. Mivel hogy ennek köze sincs hozzá. A konfekcionált kefireket – az élőflórással ugyan tényleg lehet némileg kísérletezni – hőkezelik, hogy tovább eltartható legyen. Ha valami kicsapja a tejfehérjét, az legfeljebb a már meglévő tejsav a kefirből, de

nem a gomba, mivel az nincs benne. Melegen tartva is hamarabb kicsapódik s lehet, hogy valami savanykás izé lesz belőle, de nem kefir. Már csak azért sem, mert a kefirgomba utálja a meleget, a hűvösebb klímát szereti.

Hülyeség a köbön Sajnos terjed egy-két városi babona is, ami ugyan nem teljesen alaptalan, de hasonlít a szájról-szájra terjedő pletykákhoz: alapvetően nem baromság, csak a vége. (Csak azt nem értem, miért városi, amikor faluhelyen legalább annyi hülyeséget tódítanak…) Sötét helyen kell tárolni – Na, az enyémek nem sok redőnyt láttak, sőt gyakorta kaptak a délelőtti napocska ébresztő sugaraiból. Nos, a kefirgomba nem fotópapír. de még csak nem is fotocella vagy ezüstnitrát. Feltehetően volt, aki megnapoztatta őket nyáron mint a kovászos uborkát (üvegben van, meg is eszik… mégsem uborka), ez biztos nem válik előnyükre. Ám gyanítom, hogy inkább a magas hőmérséklet tett be. Tűző napra nyilván ne tegyük, de egy átlagos konyhában tökéletesen elvan egy sima üvegben. 48 óra után a kefirgomba szétbomlik – Nem tudom, biztos tömény nátronlúggal próbálta valaki semlegesíteni a kétségtelenül savanykás kefirt. Attól garantáltan szétbomlik, de még ismerek pár hasonló jó vegyszert… Az erjesztési időtől függően lesz a kefir hatása különböző – az üveg fölött összeveregetett szent velőscsont, az eszkimó orákulum mantrája szintén befolyásolja a hatást… A kefir, az kefir. Amikor kész. Senki sem eszi két pofára ép ésszel a félig főtt pacalpörköltöt – nyilván annak is változik a hatása percről-percre. Kétperces halászlé, nyolcnapos bor, harminchatórás savanyúkáposzta… javaslom a kiagyalójának további kísérletre. Szórakozzon vele, csak egyedül. Jó, ne legyünk ilyen szigorúak: kétségtelen, hogy a tej a fermentció során az idő előrehaladtával folyamatosan átalakul, egészen a végső állapotig, melyet megtart egy viszonylag rövid ideig (2-3 nap, ez után elkezdődhet [nem kötelezően pont ekkor] bomlási folyamat). A hatás csak annyira változó, hogy mennyire van a teljes végállapottól (ami az elvárás). Ha még alig, akkor inkább tejet iszunk némi kefir beütéssel stb. Jó, ez egy kicsit leegyszerűsíti a kérdést, de a lényege ez. A kefirt naponta kell fogyasztani állandó időpontban – egy: nem kell, csak lehet, pontosabban érdemes kajálni. A szervezetnek általánosságban jót tenne az azonos időpontokban történő étkezés, sajnos egyre kevésbé kivitelezhető. A kefir viszont nem antibiotikum, hogy egy állandó vér-kefir koncentrációt kelljen fenntartani. Kettő: akkor igyad, amikor érzed, hogy innád. Három: ez még mind semmi – az ezotahó-tévé szuper látnokai percre meg tudják határozni, hogy mikor, milyen szellentés után, hány kortyot küldj le – jó pénzért… A kefirgombát hideg helyen nem szabad tartani – tényleg nem, csak melegben, bundabugyit húzva rá… Istenem, egyre kevesebben gondolkoznak – a kefirgomba kifejezetten az alacsony hőmérsékletű tej-erjesztés „munkaereje”. A joghurtkultúrák pedig a magasaké (28 °C felett, akár 40-44 °C is!). Persze lehet ebben is igazság. A sarkkörön túl a mínusz harminc-negyven fokos téli éjszakák üdítő hőmérséklete bizonyára kellemetlen számukra. Egyébként hogy mennyire megfér az emberi hülyeség az írni tudással: egymás utáni sorokban lehet néhol olvasni a neten, hogy ne tárold hidegen majd, hogy fagyaszd le… A tibeti kefirgomba az igazi, az mágikus hatással rendelkezik – Ja. Bár gyakorlatilag ugyanaz, azért Tibet, az Tibet. Ott még a romlott kefir is hatékonyabb, hisz a szellentés is szent. Mint már fentebb említettem, helyenként (és akár edényenként) némileg változhat a kefir-kultúrában az alkotó populációk aránya. Mint ahogy a tej minőségétől is változik a végeredmény. De a lényege ugyanaz. Tehát ha valaki horribilis összegért ránk akarna sózni originál belső-tibeti Sambhalla kefirgombát, rendesen vágjuk pofán egy szívlapáttal. Az is jót tesz a léleknek. A kefir gyógyítja a … (és itt felsorolva ezerféle működési zavar) – ez nem gyógyszer, hanem egy normális élelmiszer. Megjegyzem, nem a gyógyszerektől gyógyulunk betegség esetén, hanem… – de ebbe most ne menjünk bele. A szervezet rendelkezik regeneráló képességgel, már ha hagyják. Egyszerűen normális élelmiszert kellene ennünk és a társadalmat leginkább érintő betegségek nagy része nem is létezne. A méz (nem a hamisított), a sárgarépa (nem a külföldi nagyüzemi), a teljes kiőrlésű kenyér (nem a kakaóporral, adalékokkal „javított”), s sorolhatnám szinte a végtelenségig a természetes kajákat – ezekben minden benne van, ami csak szükséges a szervezetünknek. S ami a legfontosabb: nincs bennük semmi, ami nem kell. Jó kefirkészítést!

Némi segítség újpestieknek, környékbélieknek. Tehenészet

A Régi Fóti úton Fót felé haladva találhatunk egy kiváló tej-lelőhelyet. Ahogy a természet rendje szerint kijön a bociból, természetes állapotában vehetünk kimért tejet. Nem utolsó sorban lényegesen olcsóbban, mint a mindenféle dobozos tartós meg nem tartós tejek.

Újpesti piac

Dabasról származik a tej, kiváló minőségű ez is, mint a fenti tehenészetből származó. Mivel, hogy ez is te­he­né­szet­ ből való. 

Kecskészet

Nem tudom eléggé méltányolni ezt a csöpp gazdaságot, mely az Újpesti vasúti híd lábánál helyezkedik el. Ide gyalog a hídon át, vagy járművel a Zsilip utcán keresztül juthatunk el.

Frissen fejt kecsketejet tudunk itt vásárolni – Újpest központjától egy ugrásnyira. Ne csodálkozzunk, a kecsketej drágább a tehéntejnél, viszont elképesztően jó élettani hatása van. Még akkor is érdemes kecsketejet fogyasztani, ha nincs különösebb betegségünk. A laktóz érzékenyeknek viszont csak a kefir marad.*

* Illetve aludttej, joghurt stb., amiben a tejcukor (laktóz) átalakult, lebomlott.

Receptek

No, itt egy kicsit meg vagyok lőve. Ugyanis sok receptet feltúrtam az interneten, valamennyi nagyon érdekes és jó, de én az a típus vagyok, aki elolvassa ezeket majd úgy készítem, ahogy jön. Érzés alapján. Megjegyzem, így is főzök, s bár volt pár óriási tévedésem, de többnyire mindenki kibírta orvos nélkül. Inkább tippeket adnék, hogy mire lehet még használni a kaukázusi kefirt a konyhában. Gyakorlatilag minden savanyított tejteméket ki lehet váltani vele, ha nem szükséges a kifejezetten magas zsírtartalom és a sűrűbb állag. Bár ezen is lehet javítani, ugyanis amikor elkülönül a tejsavó, azt lefejtve egy sokkal sűrűbb anyag marad vissza, ami ugyan kefir, de tejföl állagú, vagy akár közelít a túróhoz. Még székelykáposztához is kipróbáltam – tökéletesen helyettesíti a tejfölt. Nyilván nem helyettesítésként a legcélszerűbb használni, hanem ahogy jön. Össze lehet turmixolni gyümölcsökkel is, valami egészen finom csemege készíthető így. Akár még kefires gyümölcsfagylalt is készíthető. Végül a kedvencem: néha a forró nyári napokon is muszáj a kertben dolgoznom ha nem akarom, hogy egy őssusnyáshoz hasonlítson. Ilyenkor rengeteg folyadékot kell inni, lazán bemegy két-három liter. No, a lényeg, hogy a kefir önmagában igen sűrű egy ital lenne, úgyhogy annyi a trükk, hogy felhígítom vízzel – két-háromszorosára –, valamint ízlés szerint egy kevés sót teszek hozzá. Ez tökéletesen pótolja az elektrolit-veszteséget. A sóval óvatosan kell bánni, mert ha kevés, akkor nem elég markáns ízű, ha sok, akkor viszont ihatatlan, persze tovább lehet hígítani. Volt, hogy mentát vagdaltam bele, vagy fokhagymát. Nehezebb fizikai munka közben nem javasolt a bőséges étkezés, mert mondjuk egy fél birka leküldése után valahogy nincs kedve az embernek kaszálni. Mire lenne, addigra már lement a nap. Viszont ez a hígított kefir tökéletesen jóllakat, szomjat olt; úgy hogy megy az ember, mint egy tank, estére pedig elég egy negyed birka is.  Ez egyébként nem az én ötletem volt eredetileg – a török éttermekben lehet kapni egy airan-nak (ayran) nevezett joghurt-italt, ami tulajdonképpen így készül mint fent, csak nem kefirrel. Egész Közép Ázsiában ismerik és fogyasztják.

Hazai kézben lévő tejipari cégek Abaúj (Abaújtej Közös Vállalat) Alföldi Garabonciás (Alföldi Garabon. Kft.) Alföldi Tej (Alföldi Tej Kft.) ALVE (Naszálytej Zrt.) Bükki Sajt (Sándor Tamás) Cserpes Sajtműhely (Cserpes István) Délibáb (Nádudvari Élelmiszer Kft.) Dini (Minna Tejipari Zrt.) Diós Tanya Kecskesajt (Bényei Gábor) Dráva Tej (Dráva Tej Kft.) Dunatej (Naszálytej Zrt.) Egri (Egertej Kft.) Farmer (Sole-Mizo Zrt.) Farmtej (Ibránytej Kft.) Fino (Fino-food Kft.) Fittej (Naszálytej Zrt.) Galgafarm (Galgafarm Szövetkezet) Gazda (Őrségi Kecskefarm) Hajdúsági és Hajdú (Kőröstej Kft.) Jásztej (Jásztej Zrt.) Kockás (Piros Kockás Kft.) Kőrösi (Kőröstej Kft.) Kunsági (Kuntej Zrt.)

Magic Milk (Naszálytej Zrt.) Magyar Tej (Alföldi Tej Kft.) Minna (Minna Tejipari Zrt.) Mizo (Sole-Mizo Zrt.) Mizo Biofarm (Sole-Mizo Zrt.) Mizo Boci (Sole-Mizo Zrt.) Molnár Pékáru és Tejtermék Nádudvari (Nádudvari Élelmiszer Kft.) Naszálytej (Naszálytej Zrt.) Óvártej (Óvártej Zrt.) Parmalat (Alföldi Tej Kft.) Puszta (Naszálytej Zrt.) S-Fruttissimo (Alföldi Tej Kft.) Sole (Sole-Mizo Zrt.) Solumtej (Solum Zrt.) Szarvasi Mozzarella (Szarvasi Mozzare. Kft.) Tolle (Tolnatej Zrt.) Tolle Rolád (Tolnatej Zrt.) Tündérkert Kézműves Sajtműhely Virágoskút (Virágoskút K. Kft.) Walhalla (Naszálytej Zrt.) ZöldFarm (Körös-Maros Biofarm Kft.) Forrás: http://www.magyar-termekek.hu/#tej