A GAZDASÁG HELYREÁLLÍTÁSÁNAK ELSŐ LÉPÉSEI DEBRECENBEN ' ÉS HAJDÚ-BIHAR MEGYÉBEN 1944-45-BEN Baranyi Béla
A háborús pusztítás következményei
Amikor a gy őzelmesen előrenyomuló Vörös Hadsereg alakulatai 1944 . október 19-én kiűzték a Tiszántúl központjából az utolsó német és magyar fa-, siszta egységeket, további jelent ős véráldozatok árán pedig november 1-ig be fejezték a megye teljes felszabadítását, a megvert fasiszta haderő a vesztett háború súlyos örökségét hagyta hátra. A háborútól meggyötört, az új szabad életet éppen csak ízlelget ő lakosság hatalmas pusztítás szemtanúja volt . Óriási méretű, szinte felbecsülhetetlen károk értéka megye gazdaságát, mindenekelőtt iparát és mezőgazdaságát, nem is szólva az ugyancsak súlyos emberáldozatokról, amelyet - ha csak átmenetileg is - fokoztak a fasiszta háborús propaganda és megfélemlítés következtében tömegesen elmenekülő, a népellenes elemeket nem számítva, többségükben vétlen és tisztességes emberek (pedagógusok, egyéb értelmiségiek, tisztvisel ő k, vasutasok, tűzoltók stb.). Az 1944. évi nyári és őszi légitámadások, majd a Debrecenért folyó hosszú harcok szinte teljesen megbénították az életet . A'háborús események, a termelő berendezések, gépek és nyersanyagok jelentős részének a visszavonuló fasiszta csapatok által történt elhurcolása, valamint szándékos iparbénítása következtében a meglev ő üzemek és gépi berendezések, az épületek, az út-, vasút- és villamosvezeték-hálózat nagyrészt használhatatlan állapotba kerültek. A felszabadító Vörös Hadsereg üszkös romokat, romba dőlt házakat, felégetett és szétrombolt üzemeket, kifosztott üzleteket, üzemképtelen villamosokat, feldúlt hivatalokat, elhagyott, élettelen várost, háborútól megrémült embereket talált . Az utcákat törmelék-, üveg- és repeszdarabok borították. A város 11 678 -lakóépületéb ől elpusztult vagy súlyosan megrongálódott 5850 (50,1°j°), károsodás ért 2317 (19,8°j°) épületet . A lakóépületek mintegy 70%-át viselte meg, illetve pusztította el a háború . Elpusztult vagy súlyosan megrongálódott az ipari vagy mezőgazdasági célokat szolgáló épületek 59,2%-a, illetve 13,9%-a, az üzleti helyiségek 51,5%-a, a raktárépületek 100%-a, a kultúrát és közoktatást szolgáló épületek 59,7°iú-a, illetve 62,4%-a. Debrecenben összesen 9896, a megyében pedig 22 797 lakó- és egyéb épület szenvedett kisebb-nagyobb rombolást. Becslések szerint az összépületeket ért károk az 1938 . évi forgalmi érték 32%-át tették ki . Az infrastruktúra egyéb területein hasonlóan súlyos volt a helyzet. Megrongálódott vagy megsemmisült a vízvezeték-hálózat 60%-a, a gáz- és villanyhálózat 40%-a, illetve 60%-a, . a csatornahálózat 29 utcában rongálódott meg. A felszabadulás után mintegy 7800 m2 kocsiútburkolat, 2400 m2 járdaburkolat várt helyreállításra. Megbénult a várós közlekedése is. Különösen súlyos károk érték a vasútállomást, amelynek a bombázások után épen maradt vágányait, kocsipark-
ját és épületeit a németek robbantották fel . De jórészt használhatatlanná vált a villamoshálózat is. A háború hatalmas károkat okozott a megye, főként azonban Debrecen iparában. Mint ismeretes, az egykori Bihar és Hajdú vármegyék iparilag rendkívül elmaradott területek voltak. A két megye városaiban és községeiben alig folyt számottev ő üzemszerű ipari termelés . A kisiparon és egy-két kisebb javító, szolgáltató műhelyen kívül főleg a malomipar, a szeszfőzés és néhány mez őgazdasági terméket feldolgozó kisüzem jelentette a nagyipar" bázisát . Egy-két hajdúvárosban (Hajdúböszörményben, Hajdúnánáson és Hajdúszoboszlón) voltak számottevő üzemek, els ősorban malmok . Hajdúszoboszló fontosságát a felszabadulás előtt gazdag gáz- és kővíz kincsei szabták meg. A bihari helységek közül pedig csak Berettyóújfalu, Kornádi és Püspökladány emelkedett ki valamelyes ipari tevékenységgel, ha eltekintünk a falusi kismalmoktól. Ha tehát a megye iparáról van szó, ez alatt szinte kizárólag Debrecen értendő még a felszabadulást követő els ő években is. A megye iparát ért károk is elsősorban Debrecenben voltak a leginkább érzékelhetőek, ahol tönkrement az üzemek nagyrésze . A megye területén levő ipari üzemek közül a hajdúböszörményi kötszöv őgyár, amely a háború előtt a vármegye igen jelentős nagyságrendű üzeme volt, szenvedte el a legsúlyosabb károkat . A gyárat a németek felrobbantották, romokban hevert . Ezzel a böszörményi telep gyakorlatilag megszűnt.l A háborús körülmények között érthető módon a legsúlyosabb következmé-. nyeket a mez őgazdaságban okozott károk jelentették . A Vörös Hadsereg mind a megyében, mind Debrecenben kifosztott területeket talált . Ez a lakosság élel mezése szempontjából rendkívül nagy gondot okozott . A német katonaság viszszavonulásakor a községekb ől elvitte a lakosság hússertés-, szarvasmarha-, ló-, juh- és szárnyasállományának jórészét, valamint a tartalékélelmiszer-cikkek javát, miközben elpusztult vagy súlyosan megrongálódott a malmok 30%-a, s még nagyobb arányban elvesztették őrlésre váró készleteiket . Mindez hosszú idő re megnehezítette a közellátást. A háború elpusztította a mezőgazdasági javak jelentős részét . A legnagyobb kár a megye állatállományát érte. Igen jellemző a veszteségek méreteire, hogy például Hajdúböszörményben egy légitámadás alkalmával elpusztult a város híres gulyája, mintegy 700 szarvasmarha . A város lóállományának 60°/°-át pedig elhurcolták a németek. Az 1944 októberében még 5000 db ló száma 2000 db-ra csökkent . Ennél is nagyobbak voltak a A háborús pusztítás méreteire, illetőleg a témára vonatkozóan többek között ld. : Baranyi Béla : A szocialista termelési viszonyok kialakulása és a szocialista építés Debrecen iparában. In : Debrecen iparának története a kapitalizmus kialakulásától napjainkig. (Szerk. : Ránki György). Db. 1976 . 243-341. old. : Baranyi B. : Az ipari termelés megindítása Debrecenben a felszabadulás után. Tanulmányok és források. (Szerk . : Serflek István) Db. 1976 . 5-40 . old. (Továbbiakban : TÉF) : Baranyi Béla-Tímár Lajos : Debrecen iparfejlődésének sajátossága a tőkés korszak utolsó negyedszázadában és a szocialista építés időszakában. Századok, 899-940 . old. 1977 . 5. sz. : Paál Jób-Radó István : A debreceni feltámadás . Db ., 1947 . : Mikecz Ferenc : Népi demokratikus forradalmi átalakulás (1944-1948) . In : HajdűBihar megye és Debrecen munkásmozgalmának története. (Szerk. : Tokody Gyula) Db., 1970 . 368-375. old. (Továbbiakban : HBmm.) ; Bernáth László-Komoróczy György : Tények és adatok Hajdú-Bihar megye és Debrecen történetéből a felszabadulástól a hároméves terv végéig (1944, október, 1949 . december) . Db., 1955 . 8-13 . old. (Továbbiakban : Tények és adatok . . .) ; 20 év a szocializmus útján (1944-1964) . KSH Hajdú-Bihar megyei Igazgatósága . Db., 1954 . 50 . old. (Továbbiakban : Húsz év.) 6
veszteségek Debrecenben . A városban az 1945. évi januári felmérés alapján az 1944 októberi állapotokhoz képest mindössze a szarvasmarha-állomány 28°,~°-a, a ló- és csikóállomány 19%-a, a hízottsertés-állománynak csak 1%-a (!) maradt meg .Z A többi elpusztult vagy elhajtották a menekül ő fasiszta egységek . De tetemes volt a veszteségi arány a megye többi városaiban és községeiben is.3 Katasztrofális helyzetben volt a növénytermesztés is. Azontúl, hogy a háborús események miatt 1944 őszén a betakarítási munkálatokat jobbik esetben csak nagy késedelemmel és jelent ős veszteségek árán sikerült befejezni, Debre cenben és a megyében a szántóterületnek jelentéktelen része, csupán 10%-a került művelés alá. Ennek terméscsökkent ő hatása a következő évi terméskilátásokat is rendkívül hátrányosan befolyásolta, főként ami a kenyérgabonát illeti .4 Végül, de nem utolsósorban a legsúlyosabb, a gazdasági élet talpraállítása szempontjából sem mellékes veszteséget a népesség számában bekövetkezett jelentős csökkenés jelentette . Érzékenyen érintette a népességszámot - ezen belül a keresőképes korúak számát -, hogy a háborús események következtében sokan katonai szolgálatot teljesítettek, sokan hadifogságba kerültek vagy elmenekültek, igen sokan pedig a frontokon vagy az ostrom során pusztultak el . A időközi természetes szaporulat ellenére, az 1945 . június 30-án végrehajtott gyors felmérés szerint Debrecen és a két megye népességvesztesége meghaladta a 25 000 főt. Az 1941. január 31-i népszámláláshoz képest Biharban 5112 fő (4%), Hajdúban 7819 fő (3,7%), Debrecenben viszont 12 331 fő (10°%) volt a csökkenés. A tényleges fogyás, figyelembe véve az 1941 és 1945 közötti természetes szaporulatot, jóval nagyobb lehetett . Szerécny becslések szerint is meghaladta a 40 000 főt. Megint más kérdés, a gazdasági élet újraindítását átmenetileg hátrányosan érintő kérdés, a relatív népességcsökkenés, amely Debrecenben volt a legjelent ősebb.'Míg a háború előtt 128 ezren éltek a városban, addig a hadműveletek elől a környez ő területekre, tanyavilágba és községekbe történő tömeges menekülés miatt, a szovjet városparancsnokság által a kenyérjegyek kiosztása végett elrendelt és 1944, november 3-4-én végrehajtott népszámlálás adatai szerint Debrecen lélekszáma kevesebb mint 50 ezer fő volt. Igaz ez a szám napról napra emelkedett" A helyreállítás els ő lépései és a termelés megindulása Az ország nagy részében még dúlt a háború, amikor a keleti országrészben már bomladoztak az új, szabad élet csírái, s mindjárt a felszabadulást követő napokban megkezdődött a társadalmi, politikai és gazdasági élet gyökeres át alakítása . A háborús rombolás közepette a legnehezebb feladatot az élet elemi feltételeinek a biztosítása, a termelő tevékenység, a gazdaság vérkeringésének 2 Tények és adatok . . , i. m. 7-9, old. ; Húsz év . . . i. m. 6. old. ; Kovács Béla: A falusi viszonyok alakulásának néhány kérdése Hajdú és Bihar megyében a felszabadulástól a fordulat évéig. TÉF . 1974. 29. old. 3 HBmL. XXI. 104/b.,/1. ; Ld. még : Kovács B. : i. m. 29. old. ; Erdei Ferenc : Tíz év . Közgazdasági Szemle, 1954. 3. sz. 258 . old. 4 Tények és adatok . . . i. m. 8. old. ; Húsz év . . . i. m. 6. old. 5 Magyar Statisztikai Zsebkönyv XIII, évfolyam, 1946. 203. old. ; Magyar Újjászületés . Hajdú-Bihar megye és Debrecen 1944,. október-1945. április (Szerk.: Bényei Miklós) Db. 1970. 11. old. (Továbbiakban : Magyar újjászületés . . .). HBmL. 1944. év november 3-4-én a szovjet katonai parancsnokság által elrendelt népszámlálás iratai. XXI. 505/g. 11 . cs.
a helyreállítása jelentette. A megye városainak és falvainak lakossága, munkások és parasztok rendkívül nehéz körülmények között fogtak hozzá a romok eltakarításához, a termelés megszervezéséhez . A legégetőbb kérdésként mindez érthet ő módon a Közép-Tiszántúl gazdasági, társadalmi, kulturális centrumában, Debrecenben jelentkezett . A romos, megbénult és megcsappant lakosságú város életének normalizálása a felszabadulást követő napokban szinte lehetetlennek látszott. A nehéz történelmi helyzet kevés időt hagyott a töprengésre. A háború súlyos következmé nyeinek a felszámolása, a romeltakarítás, a termelés és az élet alapvető feltételeinek a biztosítása gyors intézkedéseket kívánt . A szovjet katonai parancsnok-
ság hathatós segítsége, a baloldali erők határozott fellépése, a munkások alulról" jöv ő kezdeményezése, az élet normalizálásának sürget ő igénye együttesen teremtették meg a feltételeit annak, hogy a felszabadulás utáni napokban és hetekben megkezd ődhessen a helyreállítás, az üzemek felvehessék a munkát, s étet fakadhasson a romokon. Debrecen felszabadulásának másnapján Szotnyikov alezredes, várospa-
rancsnok több fontos rendelkezést adott ki. Szovjet kezdeményezésre meggyorsult a lakosság visszaköltözése, a lakások újbóli elfoglalása, a közigazgatás meg szervezése, az üzletek nyitva tartásának stb . az elrendelése. Október 21-én a városparancsnok magához kérette a munkásság vezetőit és felszólította őket, hogy lássanak hozzá a romok eltakarításához, vegyék fel a munkát, építsék ki szervezeteiket. Hasonló módon utasította az ipari vállalatok tulajdonosait a termelés azonnali beindítására . Az egyre tevékenyebb helyi közigazgatás pedig a közmunkák megszervezésével adott jelt a helyreállításra. A hatékony intézkedések lehetővé tették, hogy már néhány nap elteltével megszűnjön a káosz, helyreálljon a rend s Lassanként feleszmélt a város, s a romokon újra kezdődött az élet . Az elhagyott, magáramaradt üzemekbe fokozatosan visszatértek a munkások, akik hozzákezdtek a romok eltakarításához, a gépek megtisztításához, üzemkész ál lapotba helyezéséhez, a használható nyersanyagok összegyűjtéséhez, a munka megszervezéséhez . Egyre több üzemben indult meg a termelés, igaz rendkívül mostoha körülmények között, és rossz szociális feltételek mellett. A dolgozók önként jelentkeztek munkára, s a vezetés nélkül maradt üzemekben saját maguk szervezték meg a termelést és irányították a munkát. Ennek a helytállásnak köszönhető, hogy október 21-én a villanytelep újra villanyáramot szolgáltatott. A kefegyáriak közül is többen megjelentek az üzemben a felszabadulást követő napon, s hozzáláttak az értékek mentéséhez. A termelés megindításához egy szovjet katonai alakulat adott nyersanyagot, a gépekhez fémanyagot és alkatrészeket. Hasonló volt a helyzet más nagyobb üzemekben is . Október 23-án a munkások megszervezték a termelést a Dohánygyárban . Munkájuk kezdeti eredményeként a dohánygyáriak küldöttsége százezer pengőt nyújtott át az Ideiglenes Nemzeti Kormánynak, amely egyben a kormány első jelentős bevétele volt . A gyár a kormány debreceni tartózkodása idején még 1 millió 200 ezer pengővel gyarapította az államkasszát. A város legjelentősebb üzeme, a Vagongyár hivatalosan október 24-én vette fel a munkát . Ezen a napon hívták össze a Debrecenben tartózkodó gyáriakat, akik gy űlésen határozták el a termelés megindítását, s ekkor választották meg a munkások üzemi bizottságát, amely azonnal átvette 6
Új Debrecen születet . Debrecen 1944-1969 . (Szerk . : Taar Ferenc) Db., 1969 . 18 . old. ; Mikecz Ferenc : A felszabadulás körülményei. A gazdasági és politikai élet beindulása Hajdú megyében és Debrecenben. Alföld, 1959 . 11 . sz . 44 . old.
a gyár vezetését. Az els ő napon 400 ember állott munkába, a többiek - vonatközlekedés hiányában - még a környező falvakban tartózkodtak . Miközben nagy erővel folyt a romok eltakarítása, a dolgozók üzembe helyezték az első mozdonyt, amely nyomban elindult Püspökladányba . A felszabadulás utáni első hetekben-hónapokban folyamatosan felvették a munkát a malmok (a Hortobágy- és az Apafi-malom), a Cipőgyár, a Hajdúsági Konzervgyár, a Kiss-féle Bőrgyár és több más bőrgyár, valamint a Textilgyár és a Városi (a mai Alföldi) Nyomda .' A gyárak üzembe helyezésében, a termelés megindításában jelent ős szerepet játszott a szovjet hadsereg. A II. világháború hadszínterein még folyt a harc. A harcokhoz, és a polgári lakosság ellátásához szükséges anyagi-technikai esz közök előteremtése érdekében igénybe kellett venni a felszabadított területek erőforrásait is. A városparancsnokság gondoskodott az ipari üzemek biztonságáról, a nyersanyag ellátásáról, a gyári munkások élelmezéséről, egyszóval megteremtette a termelőmunka legelemibb feltételeit. Többek között szovjet felügyelet mellett indulhatott meg a termelés 23-án reggel a legjelentősebb bőrgyári üzemben, a Kiss-féle Bőrgyárban . Az épület- és a gépállomány jórészt épen maradt, a menekül ő fasisztacsapatoknak már nem volt idejük kifosztani a raktárkészleteket. A szerencsés körülmények és a szovjet hadsereg igénye miatt a gyár els ő között, a legeredményesebben kezdhette meg a termelést. Hasonlóképpen szovjet segítséggel kezdett üzemelni a Juhász- és a Kovács-féle bőrgyár és a Benyáts-féle textil- és harisnyagyár, valamint a Debreceni Textilgyár Rt. is a A helyreállítás megkezdésében, a politikai élet és a gazdasági vérkeringés megindításában, a termelés megszervezésében egyre nagyobb szerepet játszottak a demokratikus erők is, élükön a korábban illegalitásba kényszenített kommu nistákkal . 1944 . október 22-én újjászervez ő dött Debrecenben a Kommunista Párt, amely elsőként vállalta a helyreállítás szervezésének és irányításának nehéz feladatát. November 15-én megjelent a Néplap első száma, s ettől kezdve a kommunisták lapjukban rendszeresen foglalkoztak az újjáépítés ügyével. Az MKP november 18-án az alábbi felhívással fordult a város lakosságához : Debreceni polgár, debreceni munkás . . . halld meg a munkára hívó szót! Ragadj szerszámot, takarítsd el a szanaszét heverő omladékot, nyitsd meg a műhelyedet és üzletedet, teremts rendet magad körül, s ha d;deregve, ha rongyolt ruhában, ha a legnehezebb körülmények között is, de próbáld meg újra kezdeni a munkát, újra kezdeni az életet."s Röviddel ezután a Magyar Kommunista Párt meghirdette az ország demokratikus átalakulásának és újjáépítésének programját. Az MKP erre vonatkozó javaslatait a Néplap 1944 . november 30-án hozta nyilvánosságra. Helyesen is merte fel a párt, hogy mivel a demokratikus fejlődést katasztrofális gazdasági helyzetben kell elkezdeni, az egyik legfontosabb feladat az ország gazdasági talpraállítása, a termelés megindítása, a helyreállítás, az erőteljes kereskedelemér iparfejlesztő politika .lo A termel őmunka feltételeinek biztosítását jelentő sen elő segítette az új helyTények és adatok . . . i. m. 37-38. old. ; Paál-Radó : i. m. 99. old. HBmL. XXIX. 6/a. 1 . ; Üzemtörténeti feljegyzések . XXIX . 6/a. 9. cs. ; Magyar újjászületés . . . i. m. 9. old.; Gazdag István : A Hajdúsági Bőrgyár története a felszabadulás után . Db., 1955. (Kézirat) 3. old. 8 Gazdag L : uo. ; Paál-Radó: i. m. 330-331, old. ; TN ., 1945 . márt. 2. 9 Néplap, 1944 . nov. 18 . 10 Uo . 1944 . nov. 30. 7
zetben elemi erővel, spontán feltörő népi kezdeményezés, a helyi népi-hatalmi szervek, a termelés és helyreállítás munkásellenőrzését és irányítását megvalósító üzemi bizottságok . Az erőteljesen kibontakozó szakszervezeti mozgalom szintén jelent ős szerepet vállalt az újjáépítés és a termelés megindításában, egyáltalán a demokratikus kibontakozás feltételeinek a megteremtésében . Sorra alakultak meg az építők, a nyomdászok, a famunkások, a bőripari, a dohányipari, az élelmezési (hús-, malom-, sütő-, cukrász- és vendéglátóipari) munkások, a vasutasok és a közalkalmazottak szakszervezetei .ll A munkások a tulajdonosok és a műszaki szakemberek által elhagyott üzemekben létrehozták saját forradalmi testületeiket, az üzemi bizottságokat, és jórészt maguk vették kezükbe a termelés megszervezésének, a munka irányí tásának nehéz feladatát . Az ipar szocialista átalakítása, a tőke kisajátítása felé vezető úton az els ő erőteljes lépéseket éppen a munkásság választott forradalmi szervei, az üzemi bizottságok, és az azokkal szorosan összetartozó, később jórészt belőlük kifejlődő munkásszövetkezetek tették meg . A munkásellen őrzés kezdettől fogva igen erőteljes volt Debrécenben, ahol országosan is els ők között bontakoztak ki a vállalati élet új formái, teremt ődtek meg az üzemi demokrácia szervezeti keretei, jöttek létre az üzemi bizottságok, példát mutatva a később felszabaduló országrészek munkásainak . Munkásvezetéssel kezdődött meg a termelés az október 19-ét követő napokban, hetekben a MÁV Járműjavító- és Vagongyárban, a Dohánygyárban, a Kefegyárban, a Kiss Testvérek Bőrgyárában, Hajlított Bútorgyárban, a Hortobágy Malomban, a Világítási Vállalatnál, a G őztéglagyárban, a Hangya- és a Skót-Magyar Rt terményforgalmi és -feldolgozó vállalatnál stb . Az üzemi bizottságok a legtöbb üzemben hosszú ideig szinte egyedül irányították a termelést és vezették a gyárat . Sőt az üzemi bizottságok és a gyári munkások kezdeményezésére, a Kommunista Párt támogatásával a tulajdonosok elmenekülése folytán gazdátlanul maradt, elhagyott üzemeket (a Kefegyárat, a Kiss Testvérek Bőrgyárát, a Hortobágy Malmot, a Weinberger Cipőgyárat, a Rex Gyógyszergyárat, a Hajlított Bútorgyárat, a Vidoni Szalámigyárat stb.) 1944 végén és 1945 tavaszán birtokba vették a munkások, és egy sajátos szervezeti-tulajdonjogi formát, a munkásszövetkezetet (nevezték munkaszövetkezetnek is), a munkások ún. gyári szövetkezetét hozták létre.lz A munkások az üzemi bizottságok irányításával, a szövetkezetté alakított üzemeket olyan szívósan védelmezték az egykori tulajdonosokkal szemben, hogy a tulajdonjogban bekövetkezett módosulást később, azok visszatérése után sem lehetett már megváltoztatni . Az a különös helyzet állott elő ezáltal, hogy az elhagyott, de szövetkezetté alakított üzemek de jure a régi tulajdonosok birtokában maradtak - azok visszajövetelekor is -, de facto azonban a munkások kezébe kerültek . A visszatérő tőkések és megbízottaik mindenütt beleütköztek a
11 Új Debrecen született . . . i. m. 20. old. 12 A debreceni üzemi bizottságokra és a munkaszövetkezetekre ld. : Baranyi B.: TÉF. 18-40. old. ; a munkásellen őrzés kérdéseinek a tanulmányozásához igen sok segítséget nyújtottak az alábbi munkák : Sárközi Zoltán : Az üzemi bizottságok szerepe az ipari termelés megindításában a felszabadulás után. Levéltári Közlemények, 1960. 87-120. old. ; Ságvári Ágnes: Az üzemi bizottságok megalakulása . Századok, 1962. 5-6 . sz. 195-822 . old . ; Strassenreiter Erzsébet: Az üzemi bizottsági rendszer kialakulása és a munkásellen őrzés megvalósulásának kezdete (1944. október-1945 . május). Párttörténeti Közlemények, 1963. 4. sz. 3-28 . old. ; Rácz Béla-Strassenreiter Erzsébet: Az üzemi bizottságok harca a tőkés termelés és elosztás munkásellen őrzésének megvalósításáért és kiszélesítéséért (1944-1948) . Párttörténeti Közlemények, 1965. 1 . sz. 132-166, old.; Uők: Az üzemi bizottságok szervezete (1944-1948) . Történelmi Szemle, 1965. 2-3 . sz. 200-239, old. i.
10
m.
a munkásérdekeket védelmez ő üzemi bizottságok ellenállásába . De mindennél többet jelentett azonban a munkásokban kialakult pszichikai, tudati és érzelmi tényező: már magukénak érezték, sőt maguknak is követelték az üzemeket . Az egykori tulajdonosok törekvései csupán két szövetkezet, a Kefegyári és a Faipari Munkásszövetkezet (Hajlított Bútorgyár) esetében jártak eredménnyel . Ez a két üzem ugyanis alulmaradt a fő részvényes Magyar Általános Hitelbankkal vívott harcban. A többi munkásszövetkezet (melyek időközben újakkal egészültek ki, az Építőipari, a Hajdúsági Olajüt ő, a Debreceni Sütőmunkások, a Kövez ő Munkások Szövetkezetével, valamint a Debreceni Textilmű vek Termel ő- és Munkaszövetkezettel stb .) viszont a két munkáspárt, a szakszervezetek és a urunkat játszott a színház, filmet vetítettek a mozik, megkezd ődött az oktatás az isszemben . A tulajdonjog és a birtoklás körüli viták végére az államosítások tettek pontot .l~ Az élet megújulásának számos egyéb jele is volt. Megindult a vasúti és a helyi közlekedés, kinyitottak a bankok, megjelentek az első napilapok, előadásokat játszott a színház, filmet vetítettek a mozik, megkezd ődött az oktatás az is kolákban és az egyetemeken, s az üzletek ismét árusítottak . A Kereskedelmi és Iparkamara jelentése szerint 1945 február derekáig a városban már 633 üzlet nyílt meg. Ha szűkösen is, de biztosítva volt Debrecen liszt- és kenyérszükséglete. A németek által felrobbantott, s még égő István Malomból a helybeli lakosok önfeláldozása révén sikerült 30 mázsa kenyérlisztet kimenekíteni és elszállítani . Ebb ől sütötték Debrecen els ő kenyerét. A megmenekült további 180 vagonnyi búzakészletb ől pedig a Hortobágy Malom, majd 1945 februárjától az Apafi-malom is a városi közellátás szolgálatába állott . Ily módon a pékségek egyre több kenyeret süthettek a város időközben már 90 ezer f őt meghaladó lakosságának.'4 Az els ő hónapokban a termelés megindítását azonban számos tényező nehezítette. A tél beállta előtt csak részben sikerült befejezni a romeltakarítást, a romok alatt heverő gépek kiszabadítását és üzemképessé tételét . A lebombázott üzemekben kevés volt a védett, tetővel fedett megfelelő munkahely . Hiányzott a nyersanyag, akadozott az élelmiszer- és a fűtőanyagellátás, kevés volt a munkaerő. Gyakori volt az áramkorlátozás, sőt az is előfordult, hogy szénhiány miatt teljesen leálltak a villanytelep gépei. A város polgármestere ez ügyben többször fordult aggodalommal a városparancsnokhoz, de a szállítási zavarok, s a szénmin őség állandó romlása így sem volt elkerülhető. A téli hónapok rendszeres áramhiánya megnehezítette alakosság és az üzemek életét . A különböz ő nehézségek miatt a termelés vontatottan haladt. Több gyárban még hónapok múltán sem tudtak jelentékeny termelő munkát folytatni . Ezért a kapacitás kihasználtsága általában nagyon alacsony, a termelés növekedése pedig igen mérsékelt volt. Számottevő eredmény elsősorban a közlekedést 'kiszolgáló üzemekben, az építőiparban, a gépipar kisebb, főleg mez őgazdasági gépeket gyártó üzemeiben, illetve a mezőgazdasági termékeket feldolgozó, csekély háborús károkat szenvedett üzemekben (malmok, sütödék, a Kiss-féle bőrgyár, Dohánygyár stb.) született.l A legnagyobb erőfeszítéseket a debreceni nagyüzemek tették meg, hiszen helyreállításuk egyben országos érdek is volt. Debrecen legjelent ősebb ipari üzeme a MEIV Járműjavító Műhely, közkeletű nevén a Vagongyár, a felszaba13 Sárközi Z.: i. m. 107. old . 14 Magyar Újjászületés . . . 39-43 . old. 15 HBmL. XXI. 505/a. 1257,/146, polgm, alapszám .
dulás első hónapjaiban zömmel a Vörös Hadsereg számára végzett bérmunkákat, els ősorban különböz ő katonai javítási és felújítási munkát, illetőleg kisebb technikai eszközöket gyártott jelentős mennyiségben . Ezek a munkák időlegesek voltak és többnyire eltértek a gyár profiljától. Mindenesetre a katonai megrendelések folyamatos termelést biztosítottak . Ilyen körülmények között a dolgozók száma rohamosan nőtt. Míg 1944. október 24-én még csak 403, addig december végén 1200, 1945-ben pedig már 1349 dolgozót foglalkoztatott az üzem. Ez utóbbi szám már megközelítette a felszabadulás előtti munkáslétszámot. A gyáriak a romos üzem rendkívül mostoha körülményei ~s teendői ellenére derekasan kivették részüket a közmunkákból, a villanytelep és a repülőtér helyreállításából, sőt a mezőgazdasági termelésre nézve életfontosságú gépek, traktorok, csépl őgépek javítását is elvégezték. A gyár 1945 tavaszán az új gazdák részére mintegy 20 ezer ásót és 10 ezer kapát készített, miközben folyamatosan nőtt, az ország számára rendkívüli jelentőséggel bíró, különböz ő mozdony- és teherkocsijavítások mennyisége .l~ A vagongyáriak nélkülözhetetlen segítséget nyújtottak az országos vasútprogram megvalósításához. Az 1945. május 26-án tartott debreceni vasutas gy űlésen Révai József és Gerő Ernő, az MKP KV tagjai ezt külön is hangsúlyozták . Az üzem teljes helyreállítása még korántsem fejeződött be a vagongyárban, de az első hónapok emberfeletti munkája révén 1945 májusától megindulhatott az üzemszerű termelés .l7 A vagongyáriakhoz hasonló lelkesedéssel és körülmények között végezték munkájukat a többi kisebb-nagyobb üzem, a Dohánygyár, a Kiss-féle Bőrgyár, az Egyesült Kefegyár, a Hajlított Bútorgyár, a Városi Nyomda, a különböző mal mok, a Rex Gyógyszergyár stb. dolgozói, akik zömmel a romokból teremtettek új életet és biztosították az üzemszer ű termelés feltételeit . 1945 tavaszára megteremtődtek a feltételei annak is, hogy a szovjet katonai hatóságok, az irányításuk és felügyeletük alatt álló mintegy 25 jelentősebb debreceni üzemet 1945 áprilisától júniusáig végérvényesen visszaadják korábbi tulajdonosaiknak .t~ Hajdú és Bihar megyék kisebb-nagyobb ipari üzemeiben a debrecenihez hasonló intenzitással kezdődött meg a munka 1944 késő őszén. Vidéken azonban a helyzet annyiban különbözött, hogy itt jelent ős ipari objektum kevés volt. A kis ípari jellegű termel ő műhelyekben a termelés megindítása ezért önmagában is elvileg könnyebb feladat volt. Gondot els ősorban az égető nyersanyaghiány okozott. 1944%45 fordulóján a legfontosabb, a lakosság kenyérellátása szempontjából szinte stratégiai" jelentőség ű feladat a községi-városi kis- és nagymalmok termelőképességének a helyreállítása volt (pl . Hajdúnánáson, Hajdúböszörményben, Berettyóújfaluban, Kornádiban stb .). De ennél is fontosabb jelentőséggel bírt a mez őgazdasági termelés feltételeinek biztosítása, betakarítási munkák befejezése és a jöv ő évi munkálatok megkezdése . A magyar parasztság és az egész ország jövője szempontjából sorsdöntő 1945 márciusi földreform-rendelet előtt megjelent az Ideiglenes Nemzeti Kormánynak a föld megművelésére vonatkozó felhívása . A kiáltvány többek között hangsúlyozta, hogy a haza sorsa a politikai, a gazdasági élet újjászületése egyaránt attól függ, hógy eleget termelünk-e az elkövetkező évben. Kérte, hogy ne 16 HBmL. XXIX. 6/a. 1, és 2. es. ; HBmm. 387. és 398. old. ; Szentesi János: MAV Debreceni Járműjavító Üzem története. (Kézirat.) Db. 1972. 14-15. old. (HBmL. Könyvtára .) 17 HBmm . 398. old. 18 HBmL. XXI . 502/a. 1. 130/1945 . 12
várjon senki biztatást vagy kényszert a termelőmunkára, hanem saját maga, családja és a nemzet érdekében szívvel-lélekkel, minden ereje megfeszítésével vegye ki részét a termelésből.l~ A két megyében kedvező visszhangot váltott ki a kiáltvány. Szinte a háború viharának elmúlását követő napokban megindult a munka a földeken. Hajdúszoboszlón például a lakosság a városi vezetőkkel együtt szedte fel a cukorré pát, törte le a kukoricát, a napraforgót. Hajdúböszörményben a kukoricát közmunkában takarították be . A nemzeti bizottság a termés felét a tulajdonosnak adta, a másik felét munkadíjként visszatartotta . A Földművelési Minisztérium terménybetakarítósról szóló rendelete 1945 januárjában jelent meg. Addig már a nemzeti bizottságok, illetve az általuk létrehozott termelési bizottságok sokat tettek . Számbavették a termelőerőket, megszervezték felhasználásukat, irányították a munkát. Az aljspáni jelentések szerint Hajdúban és Biharban 1945 kora tavaszára, március elejéig, a kukorica és a napraforgó betakarítása már lényegében befejeződött, csak a cséplést (!) nem tudták elvégezni a rossz időjárás miatt.° A földreform-rendelet által kibontakozott agrárforradalom szorosan összekapcsolódott Hajdú és Bihar megyékben is a mezőgazdasági termelés feltételeinek a biztósításával, a termelőmunka megkezdésével, az élet megindításával a földeken . Igaz, többek között az iga- és vontatóerő, a mezőgazdasági gépek és alkatrészek, az üzemanyag, a vetőmag stb. hiánya miatti nagy nehézségek közepette, de az átlagosnál hamarabb megkezdődtek és a mostoha körülmények ellenére is nagy intenzitással folytak a mezőgazdasági munkálatok a megyében. Ebben, az új gazdák önfeláldozó munkáján túl, jelentős szerepet vállaltak az ipari üzemek, hiszen kevés volt a viszonylag olyan kedvez ő helyzetben levő község, mint Polgár, ahol a gépek és eszközök kell ő időben és jó állapotban már 1945 elején rendelkezésre álltak . A polgáriak január elején ugyanis műhelyt állítottak fel, ahol közös munkával kijavítottak minden kocsit, szerszámot, mezőgazdasági gépet és csakhamar 29 traktort, 3 gőzekét, 38 cséplőgépet helyeztek üzemkész állapotba.21 A mezőgazdaság számára nyújtott segítség szép példáját mutatták a vagongyáriak. A Néplap 1945 . április 8-i száma arról tudósított, hogy a város dolgozó népe megérti, hogy az újgazdák százezreinek támogatásra van szüksége, hogy minél előbb talpra álljanak . A debreceni Vagongyár munkásai most azon tanácskoznak, hogy néhány Hajdú megyei község vagy egész járás földhözjuttatottjainak mezőgazdasági felszerelését kijavítják vagy pótolják . Azt tervezik, hogy felhívással fordulnak az ország többi gyáraihoz s felszólítják őket, kövessék példájukat s vállalják hasonlóképpen a védnökséget az újgazdák felett ." 22 A felhívás sikerrel járt, s mint arról korábban már szó volt, maga a Vagongyár jelentős mennyiségű javítási munkát végzett, illetőleg sok mezőgazdasági eszközt és alkatrészt gyártott . De nem lehet megfeledkezni arról a segítségről sem, amelyet az üzemanyagellátás gondjainak enyhítése érdekében a szovjet kormány nyújtott az újgazdáknak. 1945 nyarának elejéig jelentős mennyiségű 19 Kovács B.: i. m. 30. old. 20 Balázs Béla : A nemzeti
bizottságok szerepe a népi demokráciánk létrejöttében. In: Tanulmányok a magyar népi demokrácia történetéb ől. Bp . 1955 . 202. old. ; HBmL. XXI. 104/61-27/1945. - Idézi : Kovács B. : i. m. 31. old. 21 Tények és adatok . . . i. m. 33, old. 22 Néplap, 1945 . ápr. 8. 13
ásványolajtermékeket, rr~integy 20 ezer kg-ot bocsátott a mez őgazdaság rendelkezésére ss További részletes kifejtés nélkül összességében azt lehet mondani, hogy a gazdasági élet talpraállítása szempontjából megkülönböztetett jelentőséggel bíró mezőgazdasági termelés Hajdú-Bihar megyében a körülményekhez képest ked vez ően alakult . 1945 tavaszán a jöv ő évi termést többé-kevésbé sikerült megalapozni . Ezen a téren a megye, s mint általában a keleti országrész előrébb tartott mint a Dunántúl, ahol a hadműveletek később fejeződtek be, akárcsak a földosztás. Ilyen körülmények között a mez őgazdaság szerepe 1945-ben jóval túlnőtt a megyehatárokon . Az első év mérlege Debrecen és Hajdú-Bihar megye felszabadulás utáni gazdasági fejlődésének első nagy szakasza 1945 tavaszán zárult le. E rövid, de sorsfordító idő alatt alapvető mennyiségi és minőségi változások nem következtek be . Az er őfeszítések első sorban a háborús pusztítás legsúlyosabb következményeinek a felszámolására, az infrastrukturális és üzemi létesítmények helyreállítására, a termelés megszervezésére és általában az élet normalizálására irányultak. A gazdaság helyreállításának és a termel őképesség alapvető feltételeinek biztosítását végsősorom megoldotta Debrecen és a megye . 1945 közepére néhány kivételt ől eltekintve (pl . Vidoni Szalámigyár, Hajdúsági Konzervgyár stb.) az üzemek túlnyomó többsége és a mezőgazdaság megkezdte a termelőmunkát. A termelés gyors növekedésének útjában azonban számtalan akadály állott (háborús károk, nyersanyag- és energiahiány, infláció stb.). Végleges elhárításuk csak később, a stabilizáció és tőkekisajátítós, illetőleg az els ő hároméves terv keretében megvalósuló szervezett újjáépítés időszakában történt meg. Az els ő év óriási erőfeszítései, a gyökeres politikai, társadalmi-gazdasági változások, a munkásság és parasztság áldozatvállalása, a Vörös Hadsereg anyagi és erkölcsi támogatása nyomán újjáéledt a megye, akárcsak az egész ország . El hárultak a termelés megindításának legalapvet őbb akadályai, sikerült begyógyítani a háború ütötte sebek jórészét. A legfontosabb helyreállítási munkák elvégzésével megteremtődtek az újjáépítés feltételei . A termelő munka kezdeti gyors megszervezésével - különösen az els ő hónapokban - Debrecen, a magyar megújulás" bölcsője, és a megye példát mutatott a felszabadult, s a még fel nem szabadult országrészeknek is. The First Steps in the Reconstruction of the Economy in Debrecen and Hajdú-Bihar County in 1944-45 by Béla Baranyi The paper desrcibes the first steps in the reconstruction of the economy particularly of the industrial and agricultural production in Hajdú-Bihar County and Debrecen from the autumn of 1944 to the middle of 1945. The author points out the ex tent and consequences of the devastation caused by the war. He enumerates expamples to prove that the secioring of the normal functions of the economy requires extraordinary efforts since - as a result of the events of the war, of the dragging way and deliberate destruction of a significant portion of the productive equipment and machines by the withdrawing fiascist troops - the factories, the equip23 Kovács B.: i. m. 14
34,
old.
ment, the buildings, the infrastructural network, etc ., had, to a great extent, become unfit for use and the industrial production paralysed . The most serious destruction caused by the war in the provincial towns had occurred right in Debrecen. Agriculture had also suffered demage exceeding the average. More than 70 % of the livestock perished, not to speak of the losses of plant cultivation . During the weeks and months after the liberation the alleviating of the catastrophic consequences of the war, the removal of the ruins and the establishment of basic living conditions and production necessitated speedy action. The effective support of the Soviet military headquarters, the self-assurance of the left-wing forces, the workers' initiatives, the workers' control implemented through the factory committees, the enthusiastic work of the peasantry, especially after the land reform of 1945, and the urgent need for the normalisation of life in general - all these together created the conditions for the reconstruction which was begun and carried on successfully so that life could begin again after the devastation. Even the analyses made within the limited framework of this paper clearly prove that, all things considered, the county and the city provided the basic conditions for the reconstruction of the economy and far the productive capacity . There were still, however, a number of obstacles in the way of the rapid increase of production . Their final removal was completed only later, during the period of stabilization and dispossession of capital, the organized reconstruction taking place within the framework of the first three-year plan. As a consequence of the enormous efforts of the first year, of the radical political, social and economic changes, of the unselfishness of the workers and peasants, and of the material and moral support of the Red Army the county, just like the whole country, was restored to life. IIEPBbIE IIOIIbITKYI BOCCTAHOBJIEHhISI X03SIi1CTBEHHOi~I )ICIi3HI~I I' . J~EbPELjEHA B OTJIACTPI XAi~IAY-bhIXAP B 1944-1945 I"OJ~AX Eena b'apaxu B craTbe npeACrasnexa nepsax crauxa soceraxosnexxa xosAkeTSexxox xcxsxx, s nepayro o~epeAb npoMbrurnexxoro x cenbcxoxosA#cTSexxoro rrpoxssopCCTSa r . J~e6peuexa s oónacxx XaNAy-Fxxap c ocexx 1944 r. po nonosxxar 1945 r . Asrop yxasarsaeT x xa nocneACZSxx y~ep6a, rtpx~rxxexxoro soNxo>3 . Ox uoxasbrsaeT psrAOM rcpxMepos, ~rTO cosuaxxe xyxorbrx Ansr xosaxcTSexxoH xcxsxx ycnosxH Tpe6osano xeo6arxxosexxo 6onbxrxx ycxnxx, Tax xax s cneucTaxe soexxarx co6brTxH x xaMepexxoro yxx~rTOxcexxa x ysosa sxa~xrenbxois ~aczx cpeucTS npoxssoucrsa oTcTynarou~xMx xeMegxxMx soxcxaMx saso .ubr, Mexaxx~recxoe oóopyAOSaxxe, suaxxx, xxc~pacrpyxTypxa.A CBTb x T. ,q . cranx xenpxroAxrrMx, x npoMbrrxnexxoe npoxsso,ucTSO óbrno napanxsosaxo . Cpe,tix rrposxxuxanbxbrx ropoAOS J~e6peuex noxec caMare óonr,rxxe yuxepóar . Yx~epó cenbcxoro xosakcTSa oxasancx srrxre cpeAxero . Hanp . : óbrno yxxyTOxcexo óonbxre 70% xcxsoro xxsexrapa x pacrexxesoACrso Toxce noreprteno sxa~rxTenbxbrH yóbrrox. Ilocne ocso6oxcAexxx nxxsxAar~x» xaracrpoepxuecxxx nocne,gezsxH aoHxr r, yóopxa passa .rxzx, cos,zXaxxe ocxosxarx ycnosxH unsr xxsxx x rrpoxssoRCTSa Tpeóosanx 6arcTpbrx pexrexxH . 3c~~exTxsxasr noMOU~b cosercxoro xoMxccapxara, pemxTenbxoe sbrcTynnexxe nesbrx, xxxru3aTxBxocTr pa6oKxx, paóo~xx xoxrponb, ocyu~ecTanexxbrx c noMOUibro sasop(cxxx xoMxTeTOS, sgoxxosexxarH TpyA xpecTbsrxcTSa nocne arpapxox perpopMbr oT MapTa 1945 roua x oóx~xe scé ycxnxsarou;xeca nperexsxx xa xopManxsagxro xarsxx, - sce sTO sMecre coAexcTSOSano cosuaxxro ycnosxz3, cpe1[x xoTOpsrx óbrerpo xa~anocb x ycrteutxo npouonxcanocb soceTaxosnexxe ropoAa . Axanxsbr, npose,gexxbre s paMxax cTaTax xeóonburoro oó~ér~a y6e,uxrenaxo AoxasbrsaroT, uTO s xoxesxoM cKeTe ropoA x oónacTb XaHpy-bxxap cMOr.nr3 cosuaTa ocxosxare ycnosxa Ana soccTaxosnexxa xosAr3cTSa x rrpoxssoRxrenbxox Mox;xocTx. HeCMOTpA Ha 3T0, pocry xpoxssoACTSa Meniano Mxoro npexxTCTSxx, oxoxaazenvxoe npeoAonexxe xoTOprrx cTano sosMOxcxbrM Tonbxo nosxce, s nepxoAe craóxnxsagxx x oTayxcgexxa xarrxTana T. e . so speMx soccTaxosnexxa crpaxbr, opraxxsosaxxoro s paMxax Tpexnerxero nnaxa . 3a nepsbrH roA xaTxneTxx s pesynbTaze orpoMxarx ycxnxH pa6oyxx x xpecTaAx, xopexxr>rx xonxTxuecxxx, oáuiecTSexxrrx x sxoxoMxeecxxx xsMexexxH a Taxxce MaTepxanbxoz3 x Mopanbxox nouAepxcxx, oxasaxxoH Kpacxor3 ApNxreH, y,uanoca sospoAxTa sc~o cTpaxy x sMecre c xeH x oónacTb XaN,uy-Bxxap .
15
