A fotó a Hargitán készült, Szilveszterkor. Beszámoló a 10. oldalon. A SZERETETT FÖLD

baptista ifjúsági lap

KÖSZÖNÖM A MELEG SZOBÁT (részlet) Köszönöm a meleg szobát, Köszönöm ezt az estebédet, A feleségem mosolyát, S amit meleg szívvel elém tett. Az óra tik-takos szavát, Köszönöm a nyugtató csendet, S azt is, hogy egy-egy jóbarát Otthonunkba néha becsenget. Köszönöm a munkámat is, Fáradásom és pihenésem,

A fotó a Hargitán készült, Szilveszterkor. Beszámoló a 10. oldalon.

Örömön át és szenvedésen. Köszönöm az énekeket, Jövõ-menõ áldott Igéket, S azt is, hogy egy-egy vers felett Melengetõn nyugszik a Lélek. Köszönöm, hogy zengõ tavasz Siet felénk ezer virággal, Köszönöm, hogy Te itt maradsz Velünk, Uram, tavaszban, nyárban. Füle Lajos

A SZERETETT FÖLD

S hogy a kegyelem árja visz

lvastam egyszer egy

Oprotestáns szektáról,

akiknek elõírás volt, hogy lehetõleg mindig az égre nézzenek, és a Földre ne, mert az csak megvetésük tárgya lehet. Különös fejtartásuk miatt el is nevezték õket „gõgösök”nek. zt olvassuk, hogy a Teremtõ nem ilyen „gõgösen néz” a Földre – ha egyáltalában szabad ezt a nagyon is emberi kifejezést használnunk Vele szemben. Olyan komolyan veszi, hogy elnevezte a szárazat Földnek, s már tudjuk, hogy ez az elnevezés azt jelenti: az enyém.

A

lyan komolyan veszi, hogy

Ogyermekei, az ember „lakószobájának” rendezi be, és nagyon jól, hiszen éppen a harmadik teremtési nap, a harmadik teremtési periódus alatt és után hangzik el csak kétszer: és látta Isten, hogy jó! lyan komolyan veszi, hogy Jézus Krisztusban meg is látogatta ezt a Földet. De mi gõgösek voltunk, s nem ismertük fel meglátogatásunk idejét (Lk 19,44). Mi akkor is gõgösek voltunk, mert – az égre hivatkozva és az égre nézve – keresztre feszítettük a földi látogatót.

O

Gyökössy Endre

MAG TÁ R

Fiatalok a törésen (1.)

zilahi gyülekezet általában országos

EMABISZ VÁLASZTÓ KONGRESSZUS ZILAHON, 2009. JAN. 16-18

Akonferenciáknak ad otthont. Ezúttal nem országos konferencia, hanem választó kongresszus helyszíne volt az említett gyülekezet imaháza, bár itt is az ország minden részébõl jöttek küldöttek. Mikor a cikk írója kis késéssel megérkezett, már folyt az éneklés, amelyet a helyiek vezettek. Budai Lajos, helyi lelkipásztor az 1Tim 1,12-17 alapján köszöntötte és buzdította imára a megjelent küldötteket. Ezek után az ismerkedés és az egymásért való imádkozás pillanatai következtek. János Levente titkár, bélzerindi lelkipásztor, kérésére ifjúságonként egy-egy képviselõ mondta el, körülbelül hányan vannak az ifjúságban, illetve osztott meg velünk egy vagy több imatémát. Háromhárom bemutatkozó ifjúság után egyegy személy imádkozott. Jó volt egymást kicsit megismerni, az Úr elé vinni. Ezek után Kelemen Sándor, marosvásárhelyi lelkipásztor, a szövetség elnöke tartott elõadást a konferencia mottójául szolgáló ige Ez 22,30-31 alapján. Elmondta többek között, hogy a törést a bûn, az Istennel való kapcsolat hiánya okozza. Ugyanakkor az is töréshez vezet, ha nem vagyunk egyek, ha vannak összenövések a világgal. A törések megjelenhetnek az Istennel való kapcsolatban, a beszéd és élet között. A töréseket kezelni kell: megtéréssel, a bûn-selyemszálak elvágásával, végül pedig vállalkozni kell. Másnap, szombat reggel, az áhítat után az elmúlt mandátumra tekintettünk vissza a beszámolók révén. Kelemen Sándor elnök elmondta, többek között, hogy milyen látást képviselt. Meggyõzõdésre szükség van. Bibliaismeretben, hitben megalapozott ifjúság felnövekedéséhez szerettek volna hozzájárulni. Ennek érdekében konferenciák szervezésére került sor a szövetségi vezetõk aktív résztvállalásával. A nagy szövetség tanácsában megfigyelõi státuszban vett részt. A Mustármag körüli teendõk is jelentõs részét foglalták le idejének. Jelenleg szerkesztõt is kell

2. o l d a l

*

találni, hiszen az eddigi szerkesztõ nem tudja tovább vállalni ezt a feladatot. Nyomtatványok kiadására is sor került a szövetség gondozásában. Szó volt a fiatalok zenei nevelésérõl is. Fontos, hogy a Szentlélek gerjessze az örömünket. János Levente titkár szólt az ificsoportokkal való kapcsolattartásról. Történt ez felmérések által, megbeszélésekkel. Sor került ififókusz konferenciára a Dünamisszal együttmûködve. Sajnos elmaradt az aradi fiúkonferencia, illetve igény híján a sószórós hetek. Bántó Zoltán gazdasági titkár három fõbb területrõl szólt: Mustármag, a szövetség weboldala, illetve a különbözõ költségek. A szövetségnek mûködõképes weboldala van a www.emabisz.ro link alatt. Itt említem meg, hogy az elnök javaslatára, a küldöttek döntése alapján a szövetség megnevezése ezentúl: Erdélyi Magyar Baptista Ifjúsági Szövetség (EMABISZ). A beszámolók után a jelöltek bemutatkozása következett: az elnöki tisztségre Kelemen Sándor marosvásárhelyi, illetve Szabó László rogériuszi lelkipásztorok lettek jelölve. Titkárjelöltek voltak: Szûcs Attila Nagyváradról, aki Kolozsváron tanul és dolgozik, illetve Deák Zsolt, zilahi harmadéves teológus hallgató. Gazdasági titkárjelöltek voltak: Gere Tamás Nagyváradról, illetve Bántó Zoltán Sámsonból. Ebéd után került sor a szavazásra, amelyet a nagy szövetség képviseletében Budai Lajos, helyi lelkipásztor, szövetségi titkárhelyettes vezetett. A 71 küldött szavazata alapján a következõ két évben Szabó László

január-február 2009

elnöki, Deák Zsolt titkári, Bántó Zoltán gazdasági titkári minõségben vezeti az ifjúsági szövetséget. Érdemes megjegyezni, hogy rendkívül szoros volt az eredmény az elnökválasztásnál. Az új vezetõséget Budai Lajos testvér köszöntötte az 1Thessz 5,14-21 alapján, majd õ és Dóczi Tibor, valamint Szabó Szilárd teológusok imádkoztak az új vezetõkért. Az esti alkalmon a helyi lelkipásztor szolgált a 2Móz 32,30-33,17 alapján. Elmondta, hogy olyan vezetõkre van szükség, akik ismerik az Urat, ismerik az utat, felismerik az utódokat Mózes példája alapján. Vasárnap reggel Kelemen Sándor lelkipásztor és Gere Tamás buzdított imára egy helybeli testvérrel együtt. Ezek után az EMABISZ új elnöke hirdetett igét a kongresszus mottóját adó igerész alapján. Négy pontban foglalta össze, mi az, amit Isten tesz. Isten az, aki hív, aki felkészít, beállít a szolgálatba, valamint számon is kéri azt. Számomra különösen szívbemarkoló volt az a kérdés, hogy megtettem-e mindazt, amit Isten tõlem vár. Kik azok az emberek, akiket tõlem kér számon? Úgy gondolom, legtöbb résztvevõ új elhatározásokkal tért haza. Hálásak vagyunk Istennek, hogy sor kerülhetett a kongresszusra, köszönjük a zilahi testvérek vendégszeretetét. Az Úr áldja meg az új vezetõket, az erdélyi magyar baptista ifjúságot. [Vékás] Benjámin Szatmárnémeti

Ige ma g

Borzási István: Fotó: C. A.

JÉZUS KRISZTUS UGYANAZ TEGNAP, MA ÉS MINDÖRÖKKÉ!

ok prédikációt hallhattatok már ebbõl az igébõl, de nem kell szégyellnünk megismételni a Jézusról szóló alapvetõ igazságokat. Senki sem szégyell kétszer menni ugyanahhoz a kúthoz, hogy újra merítsen a friss vízbõl... „Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz!” – ez mindenekelõtt Jézus Krisztus egyediségét tanítja, másodszor az Õ istenségét, és végül az õ változhatatlanságát, öröktõl fogva mindörökké. Az, hogy Jézus egyedi, azt jelenti, hogy páratlan, nincs hozzá fogható senki. Ebben a változó világban Õ az, akiben bízni lehet, aki által egyedül üdvözülhetsz. A XIX. században összehangolt erõfeszítéseket tettek, hogy a vallások közös jellegzetességeit meghatározzák. A kulcsszó akkor a „lényeg”, az „esszencia” volt. Komoly tanulmányok születtek „A vallás lényegérõl” és „A keresztyénség lényegérõl”. Ennek a célja az volt, hogy a vallásos igazság magját fedezzék fel, ami feltehetõen mindegyik vallásban ugyanaz. Nos, ezt a desztillált lényeget úgy fogalmazták meg, hogy „Isten egyetemes atyasága” és „az ember egyetemes testvérisége”... Ezzel azt akarták bemutatni, hogy minden vallás ugyanazt akarja, és ezért egyenrangú. Különbözhet a vallásos megnyilvánulás egyik vallástól a másikig, és kultúrától kultúráig, de lényegükben azonosak. Ha pedig

S

3. o l d a l

*

egylényegûek, akkor egyenrangúak, és egyik sem léphet fel kizárólagos jelleggel! Ebbõl a „lényeg”-vadászatból született a manapság híressé vált „hegy-analógia”, amely úgy mutatja be Istent, mint Aki egy hegy tetején van, az emberek pedig a hegy lábánál. A vallás az az emberi erõfeszítés, amivel a hegy aljától a hegy csúcsára igyekeznek Isten jelenlétébe és közösségébe. A hegynek sok útja van, egyenes, vagy szerpentines, Északról, Délrõl, Keletrõl, Nyugatról, de végsõ soron mindegyik ugyanoda vezet. Innen már csak egy lépés volt az ökumenikus mozgalom, a sok felekezet-közi és vallás-közi kezdeményezés, sõt, új vallások alapítása (mint pl. a Bahá’i), amely a teljes szintézisrõl és egységesített világvallásról álmodozik. Azonban, csak két módon lehet fenntartani a vallások egyenrangúságát: vagy mellõzzük a világos ellentmondásokat, irracionálisan tagadva õket, vagy „lényegtelennek” címkézzük azokat, megfosztva a vallásokat megkülönböztetõ sajátosságuktól. Mindegyik abszurd dolog! De, miért is akarták az emberek egyenrangúvá tenni a vallásokat? Azért, hogy véget vessenek a vallásos vitáknak, és végre „béke” legyen. De béke nincs – ahogyan Jeremiás ezt évszázadokkal ezelõtt megmondta (Jer 6,14; 8,11). Az igazság pedig az,


hogy Jézus senkihez sem hasonlítható. Egyedül Õ az Út, az Igazság és az Élet, és senki sem mehet az Atyához, csakis Õ általa. Nincsen senkiben másban üdvösség. Õ ugyanaz, tegnap, ma és mindörökké. Ez azért van így, mert Jézus maga Isten. Az Õ személyazonossága Isten azonossága. Ha Jézust megbántod, Istent bántod meg. Amikor áldod Jézus Nevét, akkor Isten nevét áldod! Jézus nem kisebb Istennél, Õ nemcsak egy próféta. Általa nem kevesebb jött be ebbe a világba, mint maga Isten. Nem kell tévesen az apostoli csodák folytonosságát érteni az alatt, hogy Jézus ugyanaz. A szövegösszefüggés inkább arról a tevékenységrõl és kitartásról szól, amit a hit eredményez. Az igazi hit Isten gyermekeinek életében azt jelenti: megfutni az elõttünk levõ küzdõteret, elszenvedni a fenyítéket, állhatatosnak lenni, nehogy a kegyelem hiábavaló legyen, szolgálni az Urat elfogadható módon, félelemmel és tisztelettel, engedni, hogy a testvéri szeretet folytatódjék, becsületben tartani a házasságot, és dicséretnek áldozatát hozni az Úrnak. Ezek nem csodavárásról szólnak, hanem a hitben való életrõl, arról a munkáról és kitartásról, amit a hit végez. Az ige nem azt mondja, mit „tesz” Jézus, hanem azt, hogy Õ „kicsoda”: Õ Isten, mivel csakis Istenrõl mondható el, hogy nem változik. Jézus Krisztus ugyanaz! Ha tétovázó, vacilláló lenne jellemében és terveiben, ha most segítene, de holnap elfelejtene, ha egyszer az erényest, máskor a gonoszt karolná fel, ha tervét egyik napról a másikra változtatgatná, akkor ez nem jelentene bátorítást senkinek. Ki tudná kiben bízhat? Ki tudna kedvében járni egy ilyen szeszélyes lénynek? folytatás a következõ oldalon

folytatás az elõzõ oldalról

Kr. u. a harmadik században a gnosztikusok, Marcion és Montanus tévtanításai az üdvösséggel voltak kapcsolatosak. Azonban a következõ három században a fõbb tévtanítások Jézus személyéhez kötõdtek: kicsoda a Megváltó Jézus Krisztus, és milyen viszonyban van az Õ emberi és isteni természete? Ezért a legfontosabb egyetemes zsinatok épp ezt a kérdést tisztázták: Jézus valóságos ember és valóságos Isten volt. A Biblia világos tanítást ad Krisztus istenségérõl: „Kezdetben volt az Ige,... és Isten volt az Ige” (Jn 1,1). „Az Ige testté lett, közöttünk lakott” (Jn 1,14). De voltak, akik arról próbáltak meggyõzni, hogy Jézus csak egy nagy erkölcsi tanító volt, talán egy Istentõl jött próféta, Mózessel, Mohameddel és másokkal egy szinten... De ha komolyan vesszük Jézus kijelentéseit önmagáról, láthatjuk, hogy ilyesmi nem lehetséges: Jézus vagy Isten volt testben, a Teremtõ, a Megváltó és a Bíró, vagy a legnagyobb csaló, aki valaha is élt!... Középút nincs. Jézus idejében a zsidók megértették, hogy Õ Istennek vallotta magát (Jn 5,17-18; 8,19. 10,30-33. 14,8-9). Jézus hirdette, hogy Õ a Messiásról szóló próféciák beteljesülése (Jn 5,39). Õ egyedül méltó az imádatra (Jn 5,23-24; 9,38). Egy õszinte ember nem mondhatta volna azokat a kijelentéseket, amiket Õ mondott, ha nem lettek volna igazak. Egy hazug nem állhatott volna elõ azokkal az erkölcsi tanításokkal, amelyeket Jézus hirdetett. Miért menne egy csaló Jeruzsálembe, tudva, hogy ott megölik? Egy õrült nem uralhatta volna teljesen magát, minden idõben, mint Jézus. A hegyi beszéd nem egy õrültnek a tanítása. „A halottak közül való feltámadásával Isten hatalmas Fiának bizonyult. Ez a Jézus Krisztus a mi Urunk...” (Róm 1,4). Errõl az Úrról van megírva, hogy

4. o l d a l

*

Fotó: Borzási István blogja

Ör ö kké

tegnap, ma és örökké ugyanaz. Õ nem változik. Nem változik igazságában. Az idõk változása nem hozza magával a teológia megváltozását. Luther és Kálvin prédikálását, vagy épp Spurgeon prédikálását formájában lehet javítani, de tartalmában nem. A forma változik, de a tartalom marad. A teológiában semmi sem új, csak ami tévtanítás. Pál apostol üzenete a mi üzenetünk. Ebben nincs fejlõdés. Maga az igazság nem változik, mert tökéletes. A tökéletest nem lehet javítani. Jézus Krisztus ugyanaz. Nem változik ígéreteiben. Ugyanaz, mint Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak volt. De vigyázz, mert nem változik az ítéleteiben sem! A fenyegetéseiben is ugyanaz! Ott van például a babiloni fogság: akik a Templomban reménykedtek, az nem mentette meg õket: elmentek mind Babilonba. És Babilon folyóvizeinél ültek és sírtak, mikor a Sionról megemlékeztek (Zsolt 137,1). Olvasták az Igét – és tudták, hogy Isten nem változott meg, csupán a fenyegetésit váltotta valóra. Dániel olvasta az írásokat (Dán 9,1), és megértette, hogy a hazatérés bekövetkezik. Isten ugyanaz a Szentírásban is. Nem változik hatalmában. A hitetlenség mindegyre támadja ezt az igazságot. Például, azt mondják: Krisztus napsütés volt tegnap, de ma minden beborult. De a Nap nem változott! Máskor így érvelnek: Nézd a bibliai szenteket! Isten kedvelte õket, és gondjukat viselte. De én? Éhes


vagyok, és nem jönnek a hollók, hogy kenyeret és húst hozzanak! Szomjas vagyok, és nem fakad víz a kõsziklából! Fiamat elvesztettem, és nincs próféta, aki visszaadná élve! Gonosz napokat élünk. Az evangélium óriásai kihaltak, és csak kicsi törpék maradtak manapság... Jézus Krisztus nem ugyanaz már, mint az ébredések idején volt! Megállj! Emlékezz arra, hogy a régi óriásoknak is megvolt a maguk próbája. De ez nem befolyásolja Jézus Krisztust! Õ tegnap, ma és mindörökké ugyanaz! Sem mezítelenség, sem éhség, sem semmi nem választhat el minket az Isten szeretetétõl! Nincs tüzes szekér, mint Illésnek adatott, de az angyalok éppúgy megfelelnek, hogy az Ábrahám kebelére vigyenek... Nincsenek hollók, hogy ételt hozzanak, de megadatik a mindennapi kenyered, így vagy úgy. Isten ugyanaz, akár természetfeletti, akár természetes módon gondoskodik rólad. Nem vagy nehezebb állapotban, mint Jób. Nem gyötröd a lelked jobban, mint Lót. Nem vagy megkísértve jobban, mint Mózes. Az erre az évre szóló ígéretnek is két része van: „e világban nyomorúságotok lesz”, de „bízzatok, én legyõztem a világot!” (Jn 16,33). Mert nem változik szeretetében sem. Ne építs változó dolgokra! Kincsed ne legyen mulandó! Jézus a biztos szikla. A mennyben nincs hitelpiacösszeomlás. Benne nincs változás. Legyél te is változatlanul hûséges Hozzá!

Fiatalok a törésen (2.) A következõ két évben új EMaBISZ vezetõk révén akar az Úr tovább vezetni a szolgálat és a tanulás útján. Hadd mutatkozzanak be a Mustármag olvasóinak.

Szabó László, elnök agyváradon születtem, 1983. május 14-én. Hívõ szüleim segítségével még gyermekkorban megismerkedtem a Biblia tanításával és a gyülekezeti élettel. Isten nagyon fiatalon megszólított egy evangélizációs istentiszteleten: megéreztem jelenlétét, megértettem, hogy bûnös vagyok, és szükségem van arra, hogy elfogadjam Jézus Krisztust. Gyermeki õszinteséggel, alázattal közeledtem Istenhez, és tudom, hogy Õ elfogadott, és nagyon komolyan vette mellette szóló döntésemet, komolyabban, mint ahogyan én magam. Tinédzser éveimben nem voltam lázadó, de mégis kezdett összemosódni életemben az Isten útja a világéval. A világi barátok részérõl nagy volt a nyomás és a megfelelési kényszer. Nem akartam alul maradni. Vonzott a világ! Szerettem volna kipróbálni azt az ideigóráig tartó örömet, amit kínált. Megpróbáltam kettõs életet élni: a gyülekezetben is megfelelni, kint a világban is helyt állni, de egyik sem sikerült. Nagyon boldogtalan voltam. A gyülekezetben lelkiismeret-furdalásom volt azért, hogy szolgálatom nem õszinte; a világban tudtam, hogy nem jó helyen vagyok. 1998-ban ezzel a harccal a szívemben felvételiztem a szakközépiskolába, elektrotechnika szakra. Közel két év elteltével Isten megkönyörült rajtam. Kegyelmet adott az újrakezdésre és a mellette való döntésre. Megbocsátott, elfogadott és helyreállított. A döntés végleges és visszavonhatatlan volt. Errõl nyilvánosan bizonyságot tettem 2000. július 2-án a bemerítés vízében. Isten továbbra is munkálkodott az életemben. Szolgálati lehetõséget kaptam a helyi gyülekezetben. Elõször az Awana misszióban vettem rész, mint tanító. Itt lelki közösségre, testvérekre, szolgálatra találtam. Akkor ez sokat jelentett számomra. Majd szolgálni kezdtem a vasárnapi iskolás csoportomban, az ifjúságban és a gyülekezetben. Isten hívott a teljes idejû szolgálatra, de nem akartam engedelmeskedni,

N

5. o l d a l

*

mert úgy gondoltam, még túl fiatal vagyok hozzá. Meg kellett értenem, hogy az Úr fiatalon akart elhívni és munkába állítani. Két ige volt meghatározó az elhívásomban a Lk 9,58-62 és a Lk 5,10. Tudtam, hogy vállalnom kell a szolgálatot, és lelkesen indultam el. Éreztem, hogy Istennek terve van az életemmel, amit véghez is fog vinni. Ezzel a hittel 2002-ben felvételiztem a Magyar Baptista Teológiára. Isten abban az ajándékban is részesített, hogy a Teológia Nagyváradra költözött, így itthon végezhettem tanulmányaimat. Már akkor tudtam, hogy ez nem véletlen. 2004-ben Isten egy csodálatos feleséggel ajándékozott meg Balla Ildikó személyében. Isten megáldotta családunkat egy fiúgyermekkel, akinek neve Dániel. 2005 végén meghívást kaptunk a Nagyvárad-Rogériuszi Magyar Baptista Gyülekezet részérõl. 2006 januárjában elfogadtuk a meghívást, és bekapcsolódtunk a szolgálatba. A jövõ ismeretlen elõttem, ezért szeretnék az Úrra nézni, és egyre inkább olyanná lenni, mint Õ. Engedni, hogy kibontakoztassa tervét életemben, családomban, a gyülekezetben és az erdélyi magyar baptista fiatalok között.

Deák Zsolt, titkár Megtérésem napjától egyre jobban erõsödik bennem az a tudat, hogy a kegyelem, a békesség, a szeretet egyedül Istentõl jön, s ezt senki semmivel nem tudja kiérdemelni. Hála, hogy ezt nem csak a Szentírás szavaival, hanem saját életemmel is alá tudom támasztani. Már 25 éve annak, hogy Zilahon megszülettem. Szüleim nem hívõk, ezért nem is részesítettek semmilyen vallásos nevelésben. A konfirmálást értelmetlennek találtam, mert nem hittem Istenben. Azt gondoltam, hogy tudom, mit akarok az élettõl, hogy melyek azok a célok, amelyek elérése boldoggá és betel-


EM AB ISZ jesedetté tesz… Mégis, 18 évesen összetörve, reménytlenül, alkoholba és szélsõséges viselkedésbe fojtva keserûségemet be kellett ismernem, hogy mekkorát tévedtem, és milyen távol voltam az igazi élettõl. Isten megtalált, és kegyelmébõl megengedte, hogy én is felismerjem Õt akkor, amikor a bûneim miatt belefáradtam az életbe, és teljesen értelmetlennek s hiábavalónak tûnt életem minden addigi terve és célkitûzése. Végtelen nagy szeretetet, kegyelmet, reményt és örömöt éreztem, miután elõször imádkoztam Megváltómhoz, Jézus Krisztushoz. Azóta minden más, igazán más; némelykor csodálkozom azon, amit Isten kegyelmébõl végzett az életemben. Isten radikálisan megváltoztatta az életemet, és megértette velem, hogy csak úgy lesz jó, ha engedelmeskedek Neki és az Õ vezetésének. 6 éve, vagyis megtérésemtõl kezdõdõen, csak pörögnek körülöttem az események, és nagy kihívást jelent mindennel lépést tartani. Most egy akkora teherrel rendelkezõ szolgálat bízatott rám, ami egy jó pár álmatlan éjszakát okozott...ezért újból kérlek titeket (ahogy Zilahon is tettem), hogy együtt hordozzuk ezeket a terheket. Kérem a ti támogatásotokat, közremûködéseteket és imáitokat. Tudatában vagyok annak, hogy számtalan hiányosságom van, sok mindent nem tudok – de hála az Úrnak, hogy ti ott vagytok és lesztek, számítani lehet rátok, mint komoly, odaszánt és Istennek elkötelezett fiatalokra, olyanokra, akik készek vagytok a helyetekre állni, szolgálni, világítani, kitartással és hittel imádkozni, Istennek és Istenért égni... és ha mindezt készek vagyunk úgy végezni, hogy Isten neve megdicsõûljön életünkben, akkor biztos vagyok abban, hogy majd együtt örvendezhetünk munkánk gyümölcsének. Az Úr áldjon meg titeket, és az Õ kegyelme és békessége töltsön be mindnyájatokat!

Bántó Zoltán bemutatkozását a 16. oldalon olvashatjátok.

Rajz: pszichologia.blog.hu

Blo gó A BLOGRÓL A blog, vagy webnapló egy olyan interaktív honlap, amely gyakran frissül, létrehozója pedig egy személy, vagy egy közösség. A szöveges, esetleg képpel és egyéb multimédiás tartalommal ellátott bejegyzések (entryk, postok) általában fordított idõrendben sorakoznak az oldalon. Egyfajta archívumként funkcionál, amely minden korábban írt bejegyzést tartalmaz, és amely meghatározott jogosultsággal bármikor hozzáférhetõ. Lényeges jellemzõje még, hogy hangvétele személyes, stílusban bármi elfogadható. A blog szerves részét képezik az olvasói hozzászólások (kommentek), amelyeket általában a szerzõ moderál, és azon felül, hogy sokat elárulnak az olvasótáborról, gyakran meghatározzák a blog hangulatát és befolyásolhatják tartalmát is.

INTERNETES NAPLÓ? Gyakran emlegetik a blogot egyszerûen csak internetes naplóként, a megfogalmazás azonban csak részben fedi a valóságot. Jelentõs különbség van a klasszikus értelemben vett napló és a blog között. Mit tartalmaz egy internetes napló? Gyakran csak egy nagyon keskeny szeletét az életnek, ahogy találóan körvonalazta egy blogger: „mindent, ami egy naplóban nincs, és semmit abból, ami egy naplóban van!” Dr. Bõgel György ismert magyar blogger szerint a blog csak keret, a tartalom a blogger választását, blogírási filozófiáját tükrözi, és mindenképpen a hagyományos naplóírás folytatása. Jó blog az, amely képes bemutatni, milyennek látja a blogger a világnak azt a szeletét, amivel foglalkozik, függetlenül attól, mekkora ez a szelet, mire korlátozódik vagy éppen ellenkezõleg, milyen területekre terjed ki: szakterület, tudományág, ország, hobbi, kultúra, politika. Stílusban, szerkesztésben nincsenek szabályok, bár általában a bejegyzések rövidek, néhány bekezdésnyi hosszúságúak,

6. o l d a l

Egyre több blogcímre bukkanunk világhálós postaládánkban vagy különbözõ szövegek végén. Ha éppen engedi az idõnk, és ha a kedves ismerõs, akitöl érkezett az üzenet az új blog megszületésérõl, eléggé érdekesnek tûnik ☺, bemerészkedünk a „vallomások” és „õszinte megnyilatkozások” világába... merthogy egyik blog hozza a másikat... ☺ És valóban, legtöbbször megéri idõt szánni a barát, testvér vagy ismeretlen ismerõs sorainak olvasására. Az idõélmény ilyenkor élesen hat rám: élvezhetem a másik idejének egy szeletét, amelyet megoszt velem, ... szembesülök az aktuális és az arhíva közötti távolsággal, ... bûnbánóan gondolok feledésbe merült élményeimre, amelyekrõl én magam nem írtam... Kui Enikõ a blogokról írta a szakdolgozatát. Úgy gondolom, hasznos lesz betekintést nyerni több számon keresztül ebbe a témába a kutató vizsgálódásán keresztül. [C.] A. átlagosan 500 karakter körül mozognak. Mivel a blog egy személyes napló, valamilyen szinten énreprezentáció, én-és önszervezõ eszköz, megjelenésétõl kezdve összekötötték az exhibicionizmussal, pontosabban a kisember, az ismeretlen ember exhibicionizmusával. Ebben van némi igazság: a legtöbb blogger két közönségnek ír: önmagának és az olvasónak, tehát bárkinek, aki elolvassa a bejegyzéseit. A blog emiatt sokkal exhibicionistább, mégis kevésbé kitárulkozó mûfaj, mint a hagyományos naplóvezetés. Fontos különbség a hagyományos és az internetes napló között a megtervezett „imidzs”, a többé-kevésbé szándékosan formált kép, „képmutatás”, ami éppen abból adódik, hogy a blognak olvasótábora van, amely véleményt formál nagyon korlátozott számú információk alapján.

BLOG MINT WEBOLDAL Technikai szempontból nézve, a blog nem más, mint rendszeresen frissített és könnyen kezelhetõ, kevés

* január-február 2009

oldalból álló website. A különbség csak az, hogy a blogban „fix oldalak” helyett bejegyzéseket találunk, amelyek idõrendi sorrendben jelennek meg, és az olvasók bármelyik bejegyzéshez hozzászólhatnak. A bejegyzéseken kívül a blogon megtalálható még egy különálló oldalon a blogger profilja, amely annyira komplex, amennyira a blogger akarja.

BLOGOSZFÉRA A blogok elterjedése annak köszönhetõ, hogy létrehozásuk egyszerû, napjainkban már nem igényel különösebb technikai ismereteket – egy blog létrehozása körülbelül 5 percet igénylõ mûvelet, a szolgáltatók ingyen kínálják fel a tárhelyet, így nem ütközik anyagi akadályokba sem. A blogok nem független információdarabként lebegnek a virtuális térben, hanem egymásra hivatkozó, egymással „beszélgetõ” blogok sûrû szövevényt alkotnak. Az egymással szorosabb-lazább, közvetlen vagy közvetett kapcsolatban álló blogok univerzumát szokás blogoszféraként emlegetni.

BLOGTÍPUSOK Az internetes naplók több kategóriába sorolhatóak, formátumuktól, tartalmuktól és látogatóiktól függõen. A Wikipedia szerzõi közössége által kidolgozott blogskála rövidített változata: - Személyes vagy énblog (egoblog), Elmélkedõ blog, Hírblog , Politikai blogok - (Népszerû blogtípus a politikai blog, melyben a szerzõ hírekhez csatolva közli saját megjegyzéseit. A politikai blogok szerzõjérõl gyakran nem lehet tudni, hogy ki az – maga a politikus vagy egy megbízott szakember. Míg általában a blogoknál nem annyira a szerzõ érdekes, hanem a tartalom, a politikai blogoknál ez pont fordítva van: attól érdekes, hogy ki a politikus.) - Gasztroblogok, Kulturális blogok, Jogi blog, Vállalati blogok, Tanácsadói blogok, Hangblog, Fotóblog, Videoblog.

A BLOGOZÁS TÖRTÉNETE 1994-2001 Az elsõ internetes napló írója Justin Hall, aki 1994-ben kezdte írni blogját egyetemi évei alatt. Az elsõ fizetett blogger, Steve Gibson, 1997 februárjában kapott megbízást nyolc órás blogozásra. Emellett léteztek az egyéni vagy vállalati weboldalak. A technika fejlõdésével és az oldalak kezelésének leegyszerûsítésével egyidõben nõtt a felhasználók, a saját weboldalkészítõk száma is, így amikor Peter Merholz – egy sikeres honlap szerzõje – 1997ben használni kezdte a kifejezést, akkor már olyan weboldal típusra utalt vele, amely bizonyos sajátossággal rendelkezik a korábbi formákhoz képest. Õ a web naplóinak („log of the web”) megjelölésre használta a szót, vagyis azokra a több ember által szerkesztett oldalakra, amelyek a világhálón elérhetõ tartalmakra mutatnak. 1999-ben játékosan szétválasztotta a weblog szót „we blog”ra, ami ige és fõnév formájában is széles körben elterjedt szerte az interneten. 1998-ban startol az Open Diary, ami

7. o l d a l

*

hamarosan többezer egyéni blognak ad tárhelyet, és itt fejlõdik ki az elsõ blogközösség, amely kommenteket, hozzászólásokat küld a bejegyzésekhez. A Pitas.com 1999-ben leegyszerûsíti a híroldal frissítését, és egy nagyobb közösség számára elérhetõvé teszi, ugyanebben az évben létesül a blogger.com, amit 2003-ban megvásárol a Google. 2001-2004 2001-re a blogozás komoly jelenséggé nõtte ki magát az Egyesült Államokban, (egy év alatt hatszorosára nõtt az ingyenes szolgáltatóknál bejegyzett oldalak száma), olyannyira, hogy megjelennek az elsõ hogyan csináld útmutató könyvek, ugyanakkor a politikai blogok elõlépnek a legnépszerûbb blogok közé. Ezután nem kell sokáig várni az elsõ blogos beírásból kelet-kezett politikai botrány kipattanásá-ra, amely kiterjedt az írott sajtóra is, melynek következtében 2002-ben Lott szenátor lemondani kényszerül. Ez az a pillanat, amikortól a blogokat komolyan veszik és hatással lesznek a kibertéren innen, a való világban. A második iraki háború kapcsán születik az elsõ háborús blog, és minden új trend egy újabb blogmûfajt hoz létre, mint pl az élõblogolás: live tv-mû-sorok bloglenyomata. 2004-tõl napjainkig A bloggerek egyre jobban belakják a blogoszférát, hírek, tudósítások, leleplezések, háborús jelentések, segélyezési akciók, különleges történetek, tragédiák kapcsán kapnak nemzetközi színpadot, gyakran fontos szerepet játszanak a pontos tájékoztatásban – pl. a 2004-es cunami, vagy hurrikánok, földrengések, terrortámadások kapcsán. Több blogger kilép a média világába, és neves újságírók kezdenek blogot is írni. 2005-ben a Fortune magazin listát készít a 8 legbefolyásosabb bloggerrõl, és Angliában az egyik fõ sajtóorgánum egy oldalt szán blogválogatásoknak. 2007-ben Tim O`Reilly megalkotja a Bloggerek Viselkedési Kódexét


Jelenség (Wikipedia, the free encyclopedia). Gartner szerint a blogozás 2007-ben elérte azt a csúcsot, amit elérhetett, amikor a blogozók száma elérte a 100 milliót. Véleménye szerint, bár ezután is lesznek új bloggerek, számottevõ növekedés azért nem lesz majd érzékelhetõ, mivel az újak által idézett növekedést kiegyenlíti majd azok száma, akik félbehagyják a blogozást. Nem minden internetkutató van Gartnerrel egy véleményen – Anne Helmond, amszterdami kutató szerint a blogozás még nem érte el a felnõttkort, és további folyamatos növekedésre lehet számítani (Anne Helmond, 2008). Annyi bizonyos, hogy az internetes világban már beszédtéma a virtuális szemét – azok a virtuális oldalak, amelyekre már a kutya sem néz. Hány blog létezik napjainkban? Nagyon úgy néz ki, erre senki nem tudna pontos választ adni – egyrészt, mivel nem minden nagy szolgáltató jegyzi számukat – a Technorati pl. igen (112,8 millió blog 2008 februárjában), de a Google nem – másrészt a keresõk leginkább angol nyelvû blogokra vannak beállítva, miközben több tízmillióra becsülhetõ a más nyelveken vezetett blogok száma – a the China Internet Network Information Center 72,82 millió blogot számlált. 2005-ös felmérések szerint Magyarországon a blog még a gyakori internetezõk körében is meglehetõsen kevéssé terjedt el. Mindössze 2 százalékuk rendelkezett bloggal, és azoknak az aránya, akik gondolkodtak saját blog létrehozásán is csupán 4 százalék volt (Kurucz Imre 2005). A növekvõ tendencia azonban itt is megmutatkozik: 2008 elején a magyar internetezõk 7 százaléka blogger. Romániában az aktív internethasználók 21 százaléka blogger. [Kui] Enikõ

Be t ûz z

OLVASNI JÓ! (KÖNYVISMERTETÕ)

Lucie Kaennel: Antiszemita volt-e Luther? Koinónia Kiadó, Kolozsvár zgalmas világba vezet a cím alapján Lucie Kaennel esszéje. Azzal a reménnyel olvassuk, hogy választ kapunk erre a megbotránkoztató kérdésre. Mi köze van Luthernek az antiszemitizmushoz? Közben örvényként magával ragad a fejtegetés, egyre több kérdést hoz mozgásba, felvillantja a középkor és modern kor határán élõ Luther világának egy-egy aspektusát. Nem világítja meg az antiszemitizmus és antijudaizmus problematikáját mélységeiben és minden vonatkozásában, de felveti a történelmi kontextust, a változatos társadalmi, gazdasági, vallási és politikai viszonyokat, amelyek fontos szempontrendszert képeznek Luther gondolatainak elemzéséhez. Tény, hogy Luther gyalázkodó kijelentéseket tesz a zsidókra vonatkozóan. Az viszont egészen más kérdés, hogy négyszáz évvel késõbb hasonló kijelentések ürügyén a reformátor tekintélyét hívják tanúságul, rá hárítva a teljes felelõsséget anélkül, hogy figyelembe vennék a történeti távolságot és a társadalmi, politikai fejlõdést. Történelmi utazásra hív Lucie Kaennel: elõbb a zsidók helyzetét elemzi, akik az Ótestamentum választott népébõl a középkor folyamán mellõzött nép lettek. Aztán a humanizmus és a Kabbala felé tesz rövid kitérõt, majd az olvasó végigjárja a reformátor fõbb állomásait a zsidókérdés vonatkozásaiban. A második részben a 16. század zsidó világát ismerteti, bepillantást nyújt a messianisztikus rajongásba és küzdelmeibe, majd a protestáns hitre való gyakori áttérést körvonalazza. Olyan túlkapások ezek, amelyek tagadhatatlanul biztosították Luther zsidóellenes írásainak antiszemita felhasználását. Végül felveti a másság problémáját egy zsidó–keresztény – tágabb értelemben a vallásközi – párbeszédben, ami a zsidókhoz való viszony újragondolására kötelez a csere értelmében (a kölcsönösség, a szolidaritás a strukturális különbségben), hogy ne ítélkezzünk a judaizmus fölött a kereszténység érdekében, hanem tiszteljük a zsidókat saját identitásukban. „Mûvészi és kulturális szempontból a zsidók hozadéka rendkívüli: román és gótikus zsinagógákat építettek Német- és Franciaországban, mór stílusúakat Spanyolországban, a Tóra és a Hággáda héber nyelvû miniatúrás kéziratait másolták, asztronómiai és asztrológiai (a két fogalom abban a korban nem vált élesen el), orvoslásról

I

8. o l d a l

*


szóló és matematikai mûvek születtek, arab, görög és latin nyelvû filozófiai mûveket fordítottak, ez jelzi a judaizmus hozzájárulását a középkori kultúrához; a zsidók közvetítésével a nyugati kereszténység a fontos antik és keleti filozófiákkal meg az arab tudománnyal találkozik” (12. old.). „Luther érvelésében abból indul ki, hogy a zsidók választott nép volta nem menti fel õket a Jézus Krisztusban való hit alól. Isten nem vonja vissza az õ szövetségét, ellenkezõleg, nem fogadható el számára, hogy a zsidók a megváltásuk bizonyosságát az elõjogaikra alapozzák (választott néphez való tartozás, pátriárkáktól való származás, a törvény ajándéka, körülmetélés), és ezzel eredeti rendeltetésüktõl megfosztva a megváltás eszközeivé teszik õket. Luther egy sor vádpontot hoz fel a zsidók ellen. Azzal hencegnek, hogy Isten ígéreteinek letéteményesei, és ez biztosítja számukra az üdvösséget, mert Isten nem léphet vissza, még az õ hûtlenségük okán sem. Különbnek tartják magukat a pogányoknál, mert alaposan értik a törvényt. Kiválasztottságuk tudatában különbnek tartják magukat a keresztényeknél. Ezért nem fogadják el, hogy Isten lehetõvé teszi a megváltást a keresztények számára is, akikben õk bitorlókat látnak. Eltorzítják az Írás értelmét, mert nem engedik a Szentlelket mûködni, és az Ótestamentum szó szerinti olvasatába zárkóznak be, erõszakot tesznek az Írás valódi értelmén, hogy a saját gondolkozásuk bálványát hozzák létre. Luther kikel a zsidók kevélysége ellen, azzal vádolja õket, hogy a saját igazságukat követik, és közben az Isten parancsára hivatkoznak”(34-35. old.). [Varga] Réka, a Kistükör szerkesztõje www.koinonia.ro

z idegen szemével nézve minden teljesen más, amikor Romániába látogat az ember. Az utcák sokkal kisebbek, és szûk fordulókkal vannak tele. Az autók is sokkal kisebbek... Az emberek érdekes kalapokat, ruhát viselnek, és furcsa dolgokat mûvelnek: pl. az áramot vezetõ oszlopokat a gyalogjáró kellõs közepére helyezik, csak egyetlen járókelõnek hagyva helyet a közlekedésre, amit én felettébb furcsának tartok. Úgy tûnik nekem, hogy a legnagyobb kihívást az új idõjárás, a kommunikáció és a vásárlás jelenti. Ahányszor bemegyek egy üzletbe, elámulok az emberek közvetlenségén és „barátságos közeledésén”: Amerikában nem kerülhetsz valakihez egy méter távolságra anélkül, hogy ne mondanád, „Bocsánat”. Nyilvánvalóan, itt nem ez a helyzet! A gyülekezetben is nagyon érdekes – észrevételem szerint – hogy valahányszor valaki az istentisztelet megkezdése után lép be, az egész gyülekezet egy emberként fordul hátra, hogy megnézze, ki az, aki éppen megérkezett – úgy tûnik, ez valami kulturális jelenség. Jó irányban változtatta meg azonban a szívemet és a hozzáállásomat az, hogy alkalmam van magyarokkal, románokkkal, romákkal ismerkedni, ugyanakkor itt élõ afrikaiakkal, angolokkal, hollandokkal és amerikaiakkal. Azonban határozottan állíthatom, hogy megérkezésem óta a legnagyobb és legerõteljesebb változást akkor történt az életemben, amikor házasságra léptem egy gyönyörû magyar lánnyal, akinek szülõvárosa Marosvásárhely.

A

9. o l d a l

*

Tanulom a magyar nyelvet és két külön világ összehangolását. Hálás vagyok Istennek, hogy erre az egyedi kihívásra engem választott ki. [Clemetson] Murray

Régen és most... ☺ em is olyan régen úgy gondoltam, hogy az életem bizonyos területei annyira megalapozottak és jól elrendezettek, hogy azokon soha nem fogok változtatni. Kezdve a tárgyakhoz és az anyagiakhoz való viszonyulásommal, a nyelvi és földrajzi adottságokkal, amelyeket annyira megszoktam, a kulturális és családi hagyományokkal, Isten mindezeken a területeken nagy dolgokat volt képes megmutatni nekem. A tárgyakhoz való kötõdésemnél és az összes többi kedves dologhoz való ragaszkodásomnál fontosabb az Úrral és egy másik személlyel való kapcsolatom... És

N


még nem is beszéltem a még bonyolultabb kötõdéseimrõl, mint a család, a gyülekezet, a barátok, azaz a kedves emberek, akik körülvesznek. Megértettem, hogy Isten tanítani akar: megláttatni velem, hogy mennyi szállal kötõdöm a földi világhoz, amelyben vándornak kellene lennem. Hogy milyen nagynak és fontosnak láttam eddig olyan dolgokat, amelyet a mennyei nézõpontból múlandóak. A férjemben olyan embert ismertem meg, aki bár más nyelven beszél, és más kultúra neveltje, nagyon szereti az Urat, kész Istennek akár radikális módon engedelmeskedni, lelki szabadságban kíván élni, ugyanakkor hajlandó szembe nézni saját magával, és számot vetni a változásra váró dolgokkal... Sokat tanultam tõle az elfogadásban, a szeretetben és az áldozatvállalásban. Tanulok, még mindig, és hálás vagyok azért, hogy Isten még nem mondott le rólam. Ez óriási kegyelem! A házasság a legcsodálatosabb és legbensõségesebb földi kapcsolat. Sok munkát igényel, mégis szép, ha az Úrral járunk. Isten ajándéka!

[Clemetson] Adina

Fotók: C. A.

Egy am erik ai Eur ópá ban ...

Fotók: C. A. és Murray

Fri gy lád a

Az elmúlt év decemberében tartotta esküvõjét a Mustármag szerkesztõje, Molnár Adina és az amerikai Clemetson Murray. Ez az oldal most tõlük jött, róluk szólt. Gratulálunk! [Gönczi] Géza

Ha rgi tai tél

Készen a jövõre Isten kegyelmébõl és az intézmény vezetõségének jóindulatából 2008-as év legvégét és 2009 legelejét a Hargita Keresztyén Központban éltem át. Már december 30-án vacsorával elkezdõdött az esemény és 2-án ebédig tartott. Bár többen voltunk az eredetileg tervezett 80-nál, de mindenkinek jutott végül is hely. A résztvevõk származási helye igen változatos volt, a Székelyföld, Szilágyság, Arad, Torda és még sok más vidék képviselõi gyûltünk össze. A bejelentkezés és vacsora után Borzási Gyula, a Tábor igazgatója beszélt Isten mérlegérõl, hogy mi mindent kaptunk Tõle, hogy mit adhatunk cserébe, vagy inkább hálából. Számba vettem én is Isten ajándékait, és szégyenkezve állapítottam meg, hogy nagyon keveset adok Neki. Szerdán, a zenés áhítat után, Püsök Dániel, tordai lelkipásztor tartott elõadást Szabadulás a múlt terheitõl címmel. A délelõtti és délutáni összejövetelek között sok szabadidõ állt rendelkezésünkre aktívan pihenni. Bár a hó a szokottnál vékonyabb rétegben borította a tájat, azért sokan kihasználtuk a sízés, hódeszkázás és szánkózás lehetõségeit. Fedett területen meg sok különbözõ társasjátékban próbálhattuk ki magunkat.

10. o l d a l

*

Este, a 2008-as év jellegzetes fotóiból készült vetítés után Veress Ernõ bácsi beszélt a Felkészülés az örök életre témában. Az okos és bolond szûzekrõl szólt, akik bár mind szûzek voltak (a gyülekezethez tartoztak), de csak egy részük volt gondos és várta megfelelõen a võlegényt. Jó volt hallani Isten szavát és felelni rá imában, de jó volt az egyik csoportból a másikba való átállásra is, hogy ne legyen meglepetés a találkozás. Az igehirdetés után csoportokra osztva mérhettük össze tudásunkat, elõbb egy könnyedébb illemtani, majd egy komolyabb bibliaismereti vetélkedõben, amit, bár nem miattam, de megnyert a csapatunk ☺. Ezek után még egyéb erõpróbák is voltak. Miután köszöntöttük egymást újév alkalmából, számos csoportos játékban volt lehetõség részt venni, ügyességben, gyorsaságban, stb. vetélkedni. Az éjszaka folyamán még egy ünnepi vacsorában is részünk volt. Újév elsõ napján az ebédhez majdnem mindannyian felkeltünk, bár voltak, akik nem pazarolták az idejüket alvásra ☺. Ebéd után megint szabadidõ következett vacsoráig, így alkalom volt folytatni, amit elkezdtünk: ki a benti, ki a kinti szórakozást, bár alvók is voltak szép számmal. Párhuzamosan a sok játékkal filmvetítésre is sor került, Végtelen hit címmel. Este a bizonyságtételek és a fiúkórus gyönyörû énekei után Kelemen Sándor,


marosvásárhelyi lelkipásztor beszélt az Isten akarata szerinti életrõl, amely áldott és gyümölcstermõ. Az elõzõekhez hasonló éjszaka után ismét reggeli, majd zenés áhítat következett, majd Püsök Dániel elõadásában Isten áldásainak ígérete került terítékre. Hasznos volt áttekinteni a ránk váró áldások ígéretét, de készülni arra is, hogy „nem ígért õ napfényt árnyék nélkül…”. Összességében kellemes volt az igét hallgatni és olvasni, az idõt hasonszõrû fiatalok közt tölteni, új emberekkel megismerkedni, pingpongozni és egyebeket játszani, együtt éneket tanulni és énekelni, mégis engem személyesen Isten igéje érintett mélyen (Lk 4): Jézus azért jött, hogy a szegényeknek örömhírt, a foglyoknak szabadulást, a vakoknak látást, a megkínzottaknak felüdülést hirdessen, hogy mindenkinek, aki szükségét érzi, az Úr kedves esztendejét hirdesse. Benne lett ennek igazi értelme, és nekünk, akik részesei lettünk az õ kegyelmének, amellyel a halálból szabadított ki, jogunk és felelõsségünk továbbadni az ajándékot. Imádságom, hogy a hallott ige minden ünneplõ életében gyümölcsözzön, és ránk nézve Isten azt mondhassa: „Jól érzem magam köztetek, örülök annak, amit életetekben elvégezhetek.” Legyen így. [Joó] Sándor, Gagy

Tol l&p eh ely

Ima Istenem, ki vagyok én, hogy Te Egyetlen Fiadat küldted el értem? Mit tettem, hogy kiérdemeltem ezt? Miben vagyok én más, hogy gyermekednek szólítasz? Tartok-e én hozzád annyira, hogy kiérdemeljem mindennapi szeretetedet, mellyel körülveszel? Mikor az elsõ embert teremtetted, lelket leheltél belé. A Te lelkedet... és ezt a lelket akarod megmenteni, megõrizni a gonosztól, és vezetni a keskeny úton ebben a sok titkot rejtõ Újévben is... Akarod, hogy közösségben legyen Veled. De Te szabad akaratot is adtál az embernek... És megtagadott Téged... azt mondta, nem ismer... Ez nagyon fáj neked. Nem tudom felfogni, hogyan tudod elnézni bukásom és hûtlenségem. Gyûltek az újévi fogadások, egyik követte a másikat. De minek annyi fogadás, mikor egyik sem volt betartva? Te egyet fogadtál: elküldöd Fiadat….és eljött az az idõ, amikor a Szent, az Egyetlen közénk jött. De a sok készülödés és ajándék között nem látjuk meg a jászolt. Miattam, érettem és helyettem halt meg az Úr Jézus. Mostmár tudom ki vagyok én és mi a célom ezen a világon! Tudom, miért küldted el Egyetlen Fiadat erre a bûnös Földre, már értem miért szeretsz annyira! Köszönöm ezt az Újévet és köszönöm az újabb lehetõséget az újrakezdésre. Én csak egy porszemet látok magamban, de Te egy cseppet látsz abból a vérbõl, amely a kereszten folyt. Nincs igazi szeretet fájdalom nélkül... Istenem, én is szeretlek, és az, hogy sokszor hátat fordítok Neked, fáj nekem. De talán ez a fájdalom vonz közelebb hozzád, és késztet még nagyobb szeretetre. Köszönöm ezt Neked! [Lea] Fotó: vásárhelyi ifi

...a mosoly... Semmibe se kerül, de sokat teremt. Gazdaggá teszi azokat, akik kapják, de nem juttatja koldusbotra azokat, akik adják. Egy pillanatig él csak, de emléke néha örökké megmarad. Senki sem olyan gazdag, hogy meglehetne nélküle, és senki sem olyan szegény, hogy ne lenne gazdagabb tõle. Nem lehet megvenni, elkérni, kölcsönadni vagy ellopni - csak önként lehet odaadni. Ha valaki már túl fáradt ahhoz, hogy mosolyogni tudjon, akkor legalább te nézz rá derülten! Senkinek nincs annyira szüksége a mosolyodra, mint annak, aki maga már nem tud mosolyogni! Ha meg akarod kedveltetni magad az emberekkel, akkor MOSOLYOGJ!!!

szabo evodia (1/22/2009 10:52:02 PM)

11. o l d a l

*


Azok a füstbe ment félelmek Milyen furcsa. Annak ellenére, hogy a Karácsony az az ünnep, amire a széles nagy világ olyan hamar elkezd készülõdni, engem mégis, mint egy villámcsapás, úgy ért a hír: néhány nap, és Szenteste. Bennem, furcsamód, nem az affajta szokásos, mit-vegyek-fel-azünnep-mind-a-három-napján típusú gondolatok kezdtek el uralkodni, hanem titokzatos módon egy rémisztõ kérdés: De akkor most mi lesz?!... Semmi. Mondjátok ti, de csak azért mert nem ismeritek a helyzetemet. Az az igazság, hogy kis híján egy éve, hogy ezen a helyen lakom, egy faluban, viszont eddig még nem volt Karácsonyom itt… s arra gondoltam, hogy most aztán megkapom a magamét… S ha tényleg õszinte akarok lenni, akkor azt mondhatom, hogy amit megszoktam, az a nagyfelhajtásos, nagyvárosi, kivilágított Karácsony volt, így az itteni körülményeket szemlélve, valami rémisztõen más Karácsonyra számítottam, amire majd kellemetlenül fogok visszaemlékezni egészen halálom napjáig… Na, szóval, nincs kétség, elfogott az az utálatos büszkeséggel vegyített szánalmas elégedetlenség… De, persze, nem kellett sokáig várnom, valóban megkaptam a magamét… Tudniillik, eljött az a bizonyos 23-a, és mi nagy lázba jöttünk a tesóimmal, elkezdtünk sütni-fõzni a szó szoros értelmében. Egyszer csak, mit érzek, mit nem a levegõben, azon kaptuk magunkat, hogy füst van a házban. Nem a kaja volt, amire elõször >>> 13. oldal

Ré bu sz

Idén is folytatjuk a keresztyén zenei elõadók bemutatását a rejtvényeinkben, ezúttal külföldi elõadókkal... A tavalyi feladványokhoz hazonlóan a FOTÓKON LÁTHATÓ ELÕADÓ NEVÉRE, ALBUMÁRA ÉS NÉHÁNY DALCÍMÉRE vagyunk kíváncsiak. A mostani két skandi megfejtését március 10-ig várjuk!

AZ ÚJ EMABISZ VEZETÕK ELÉRHETÕSÉGEI: Szabó László (elnök) - Iroda Tel: +40359/199.855 Fax: +40359/462.144 Mobil: +40771/305.650 [email protected]

NOVEMBER-DECEMBERI REJTVÉNYFEJTÕK:

FIGYELEM! A hûséges rejtvényfejtõk között továbbra is értékes könyv- vagy egyéb jutalmat sorsolunk ki, legközelebb májusban. Tavalyi hûséges rejtvényfejtõink közül is a leghûségesebb, Bódi Levente részesül jutalomban, amelyet postán fog megkapni. Gratulálunk! 12. o l d a l

* január-február 2009

- Személyes Mobil: +40724/744.141 [email protected], [email protected] Skype: lacitaylor Deák Zsolt (titkár) [email protected] 0749 271 367 Bántó Zoltán (gazdasági titkár) [email protected] 0749271388

ADOMÁNY

Bódi Levente (Ürmös) Hajas Tibor (Kraszna) Marian Noémi Éva (Nagyvárad) Máté Beáta (Ipp)

A marosvásárhelyi ifjúság 100 Ron értékben adakozott az EMaBISZ részére. (Deák Zsolt)

SZIASZTOK!

+ eg y bu sz MUSIC-SKANDI.

>>> gondoltunk, s így olyan szaladgálás ütött ki a házban, amelyet csak lányoknál lehet elképzelni, mivel csak mi, nõk voltunk otthon… Végül is szakértõkért mentünk, mivel már az összes villanykapcsolóból, meg egyéb lyukakból csak füst áradt ki… A szakértõk végûl eljutottak a kéményig, amikor az már lángokban állt, és a tetõszerkezet is meggyúlt. Mi meg csak

úgy szaladtunk a vizes vödrökkel, mint az õrültek... De most nem oda akarok kilyukadni, hogy ne szaladgálj értelmetlenül a házban, ha gáz van, és ne vízzel próbáld eloltani a tüzet, hanem arról hogy ez az esemény, amilyen hirtelen jött, olyan nagy változást hozott a famíliánkra, meg persze rám is. Mert, ezek után, mintha mi sem történt volna, némi trauma mellet, minden jól kezdett menni. A tetõt rendbe hozták. Csodás Karácsonyunk volt… egyszerûen boldog voltam azért, hogy élek, ép vagyok, biztonságban vagyok, vannak barátaim, na, meg persze, még mindig megvan a családom, és velük lehetek. Végigkántáltuk az estéket, és én már nem is emlékeztem vissza többé a mindent megelõzõ félelmeimre, s úgy simán, ahogy nem is reméltem volna, lepörögtek az ünnepek. És végül eljött az újév is. Ami tényleg új. A szó legszorosabb értelmében. És aminek tényleg, bármely évszakban, bárhol, az embernek mindig örülnie kell. Fotó: C. A.

13. o l d a l

*


Futrinka

Tol l&p eh ely A poharat ha belülrõl mosnám, jobb lenne. Jobb - - lenne.

Bátor imádság

Nagyon félek, ha idegen vagyok. Messze nézek: itt mindenki zajong. Semmit sem értek, itt mindenki makog. Csak akkor nem remegek, ha fogod a kezemet. Nagyon félek, ha magasban vagyok. Alant mélyen nagy szakadék tátog. Keskeny szélek mentén feljebb kapaszkodok. Csak akkor nem remegek, ha fogod a kezemet. Nagyon félek, ha csatában vagyok. Dörög, zúg-zeng 14. o l d a l

*

Ha úgy kanalaznám be szavad, ahogy ez a kicsi a csigalevest, biztosan megmenekülnék. Nagyon hirtelen lennék szabad, hisz ha levágták nyakmadzagom, nagyon sebes a gondtalan repülhetnék. Szavad vág, szavad süvít, szavad fáj, szavad üdít. Ha éheznék rá, megmenekülnék. bennem a harc, - sajog éles nyílhegy. Kardom éle csattog. Csak akkor nem remegek, ha fogod a kezemet. Nagyon félek, ha halálban vagyok. Éjrút szörnyek közénk jönnek, s Te hagyod. Völgyben lépek: elbotlok, vacogok. Csak akkor nem remegek, ha fogod a kezemet.

Pohár A poharat ha belülrõl mosnám jobb lenne. Kívülrõl se árt a sikálás, de ott benne kóla-lötty cseppje siklik barnán. Hiába törölgetem szalvétával a külsõ kristály-vázat, kezem nem tisztítja szorgalmával a belsõ ragacs-mázat.


Az oltár Fû benõtte már. Idõ kikezdte széleit. Mégis ott állt a templom udvarán A régi kõoltár.

Kiss Adina verse

Nagyon félek, ha egyedül vagyok. Echóm ének, a tükrömben dalok. Fakón élek, barátom elhagyott. Csak akkor nem remegek, ha fogod a kezemet.

Menekvés

Jill Pole versei

Nagyon félek, ha sötétben vagyok. Árnyak, rémek most mind olyan nagyok. Fagyos égen egy csillag sem ragyog. Csak akkor nem remegek, ha fogod a kezemet.

Senki nem látta annak, Más szemében közönséges kõ maradt. De nekem fájdalmak, könnyek, Lemondás oltára, S rajta a szeretett. Rajta meghalva én, Mint áldozat égek… égek… Marad-e más is, vagy csak hamu? Kell-e neked Uram más is belõlem, Vagy csak a hamum? Ér-e bármit is az életem? Ott a kövön, az oltáromon, Ott maradt minden, mi fontos volt nekem. A tegnapom, a szóm, A mosolyom, a múzsám… Uram, ott hagytam az egész életem! Elégett rajta minden. Hamuját a szél elfújta. S a fûbenõtt kõoltáron Velem sírt az Isten Fia.

Big yó KÉZIMUNKAÖTLETEK Szellõrózsák Olaszországban körülbelül tizenötféle szellõrózsa nyílik, bár a virágnak összesen legalább 100 fajtája ismert. A legismertebbet díszítésre használják, illata nincs ugyan, de csodálatos színûek a virágai: pirosak, kékek, lilák. A gyógynövény-terápiában két fajtáját használják, leginkább nyugtatószereknek. A mitológiai történet szerint Mars féltékenységbõl fölfalatta Adoniszt egy kutyával, Vénus pedig, aki szerelmes volt belé, az élettelen testet szellõrózsává varázsolta. Hozzávalók: - 60 grammos papír, préselt papírból gyúrt golyók, mák vagy más sötét magvak, drót, viniltartalmú ragasztó, ragasztószalag. Nyolc szirmot vágunk ki a papírból, a kép szerinti formájúra. A drótot bedugjuk a préselt papírgolyóba, bekenjük ragasztóval, majd belemártjuk a mákba. A fekete rojtos papírt körbetekerjük a golyó alsó részén. Két sorban, egymáshoz képest eltolva felragasztjuk a szirmokat. A zöldre színezett sziromleveleket ugyanúgy készítjük és ragasztjuk, mint a 390. oldalon bemutatott rézvirágok esetében. Ha fehér szellõrózsát készítünk, a szirmok szélét nedves színes papírral megszínezzük. A szirmokat alsó részükön enyhén széthúzzuk, ezzel szebbé tehetjük a virágot. Válogatta Borzási Márta (Forrás: Linda Perina – Renzo Zanoni: Nõi praktikák, Magyar könyvkiadó, Bp., 2003.)

15. o l d a l

*


KERESEM A VÁLASZT! Biztosan vannak kérdéseitek, amelyek válaszra várnak. Tegyétek fel bátran a Mustármag új KERESEM A VÁLASZT! rovatában. Kérdéseiteket várjuk a [email protected], [email protected] e-mail címekre. Miért nem tudnak az emberek egymásnak megbocsátani? (Ágnes) A megbocsátás hiánya az újjászületés szükségességének, vagy a lelki kiskorúságnak a jele. Az õszinte megbocsájtáshoz bennünk nincs elég fedezet. Az emberben a bosszúállás vágya támad fel, ha megbántják. Ezt legyõzni csak Krisztus szeretete tudja. (Megszakítom a cikk írását, úgy gondolom, hogy majd otthon folytatom, és elhagyni készülök a gyülekezeti irodát. Mennék, ha tudnék, ha valaki a gépkocsijával nem állta volna el a kijáratot. Nem ez az elsõ eset. Eszembe jut néhány gondolat, amit jó lenne kiírni a szélvédõjére, néhány ötlet, amitõl elmegy a kedve, hogy még egyszer kapuban parkoljon. És aztán bevillan a cikk, amit még be sem fejeztem a megbocsátásról. Eszembe juttatja a Szentlélek azt, hogy milyen jó lenne ezért az emberért imádkozni: ha megtérne, biztosan nem állna többé az imaház kapujába.) A megbocsátás legnagyobb ószövetségi példája József, az >>>

romániai magyar baptista fiatalok lapja Kiadja az EMABISZ Elnök: Szabó László Szerkeszti: Clemetson Adina Tördelés: Gönczi Géza Cím: Budai Nagy Antal 24, 540004 Târgu-Mures, Jud. Mures

E-mail: [email protected] Internet: www.romabisz.ro

b i z t o s

újszövetségié pedig maga az Úr Jézus Krisztus. Józsefet Isten 13 éven keresztül formálta rabszolgaságban, börtönben, hogy amikor találkozik testvéreivel, szíve kész legyen a megbocsátásra. Olvassátok el az 1Mózes 50-et, az Ószövetség egyik legszebb fejezete. Jézus a megbocsátásnak a tökéletes példája. Úgy bocsátott meg, hogy a mi büntetésünket elszenvedte, és eközben értünk imádkozott. A Kol 3,13-ban azt olvassuk, hogy „ahogy az Úr megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is”. Azt hiszem ez a kulcs. Ha valakinek az Úr megbocsátott, az is meg tud bocsátani embertársának. Akiben Krisztus él, az törekszik arra, hogy megbocsájtson. „Aki nem akar megbocsátani, és mégis hívõ ember, hamarosan rájön, hogy õ kell, bocsánatot kérjen” (id. Veress Ernõ lp.). Kihat-e a gazdasági válság a lelki életre is? Milyen értelemben, ha igen? (Enikõ) A gazdasági válság kedvezõtlen anyagi helyzetbe hozta az embereket, és ennek kihatása lehet a lelki életre, az Istennel való kapcsolatra is. Munkahelyek elvesztése, megnövekedett banki részletek törlesztésének képtelensége, ingatlanok árának csökkenése, mind olyan következményei a gazdasági krízisnek, amivel a hívõ embernek is szembe kell néznie. Bosszankodhat, panaszkodhat, sajnálkozhat, mesterkedhet, hogy lehetne mégis visszaszerezni az elvesztett pénzt, vagy rábízhatja mindezt az Úrra, akinél nincs válság, sem válságnak árnyéka. Nagyon fontos az, hogy hitünknek kell befolyásolnia az anyagiakhoz való viszonyulásunkat, és soha nem fordítva. Segítsen az Úr erre bennünket! Válaszolt az EMABISZ frissen megválasztott elnöke, Szabó László

Fiatalok a törésen (2.)

Ké rd õje l

n e m

Bántó Zoltán, gazdasági titkár

Nemrég egy film megnézése után én is föltettem a fõszereplõvel együtt a kérdést: Melyek azok a sikerek, amelyeket önmagamnak tulajdonítok..? Válaszában nem sikereirõl, hanem kudarcairól beszélt. Valahogy így érzem én is magam, amikor most a két év lejárta után visszanézek és gondolkodom. A következõ két évben biztosan lesz, amit másképp csinálok. Mandátumunk elsõ felében elég volt azzal a helyzettel és tudattal megbarátkozni, hogy igen, felelõsséget vállaltam egy egész ország fiataljai elõtt. Aztán jöttek sorra a feladatok, amelyek megoldásra vártak. Megpróbáltam úgy kezelni ügyeinket, mint akit Isten választott ki egy idõre, hogy kezelje, továbbvigye. Az, hogy most én írok, annak a jele, hogy még nem végeztem el mindent az ifjúsági szövetségben, amit el kellett volna, és igen, Isten úgy látta jónak, hogy én fejezzem be azokat, vagy akár újakat kezdjek el. Vannak terveim és terveink, amelyeket tovább szeretnénk vinni vagy meg szeretnénk valósítani. Aki elkezdte bennem és bennünk a jó munkát, véghez is viszi. Visszatérve a két évre, elmondhatom, hogy élmény volt együtt dolgozni barátaimmal. Nem volt kérdés, hogy most kinek mi a feladata, vagy ki mit vállal, mert segítettünk egymásnak. A pénzügyi dolgokért jómagam vállaltam a felelõsséget. Jó volt azt látnom, hogy a fiatalok, amikor áldozni kellett, akár az adakozás területén is, és nem csak, készek voltak rá. A pénzünk nagy részét vállalkozóktól, magánszemélyektõl és ifjúságoktól kaptuk. Továbbá konferenciákból kaptunk részesedést, illetve a nagyszövetség részérõl. Érdekes volt az, ahogy egyes személyek vagy vállalkozók viszonyultak hozzánk, és hogy mennyire segítõkészek voltak. Megtanultam kérni és adni is, szûkölködni és bõvölködni, örülni és bánkódni is. Az Õ nagyságát láttam abban, ahogy a dolgok megoldódtak, az ügyek lebonyolódtak. A következõ két év nem tudom, mit rejt, de amit az Isten jónak lát, azt meg akarom tenni. Ezért is kérek minden fiatalt arra, hogy tekintse magáénak az ifjúsági szövetséget. Azért vagyunk, hogy titeket bátorítsunk, és elõre vigyünk a munkában. Szeretném, ha a következõ két évben sem feledkeznétek meg rólunk, hanem erõforrásaitokhoz mérten, úgy anyagilag, mint lelkileg is, segítenétek minket. És most inkább az anyagiakra hívom fel újra a figyelmeteket: segítsetek nekünk, hogy segíteni tudjunk. További áldást és haladást kívánok életetekre.

A fotó a Hargitán készült, Szilveszterkor. Beszámoló a 10. oldalon. A SZERETETT FÖLD

Recommend Documents