A fordítás az alábbi mű alapján készült: Julie James: A Lot Like Love. Copyright Julie James, Hungárián translation Kereki Noémi, 2014

A fordítás az alábbi mű alapján készült: Julie James: A Lot Like Love

Copyright ©Julie James, 2011 Hungárián translation © Kereki Noémi, 2014 Minden jog fenntartva!

Kiadja a Pioneer Books Könyvkiadó Kft, 2014 www.pioneerbooks.hu www.facebook.com/pioneerbooks e-mail: [email protected]

Felelős kiadó: a kft. ügyvezető igazgatója Felelős szerkesztő: Duba Gábor Borítóterv: Tabák Miklós

ISBN 978-318-5435-04-1

A húgomnak a Western Barbie-történetért, és még sok más időtlen klasszikusért.

Köszönetnyilvánítás Mesés szerkesztőmnek, Wendy McCurdynek az éleslátásáért, javaslataiért, csodálatos ügynökömnek, Susan Craw-fordnak az odaadásáért és az óriási lelkesedéséért. Köszönet jár még az egész csapatnak a Berkley-nél, akik mind elképesztő munkát végeznek, és akiknek a hozzájárulásért nagyon hálás vagyok. Külön köszönet Denise és Martin Codynak, hogy megmutatták nekem egy bor üzlet működtetésének csínját-bínját, és hogy olyan nagylelkűen megválaszolták az összes bosz-szantó kérdésemet. Köszönet jár a borászoktatónak és sommelier-nek, John Laloganesnek a fantasztikus borismertető előadásáért. Maria és Brian Guaraccinak, Matt és Melissa Boresinek, Jen Adamónak és különösképpen Pete Montenarónak, New York-i tanácsadómnak a meglátásaikért és a bámulatos, olasz családokról szóló történeteikért. Bárcsak felhasználhattam volna az összes történetet, amit megosztottak velem, főleg azt a paradicsomcsemetéről szólót. Köszönet jár az apósomnak is nyomozó szakértelméért és a rejtélyes „forrásaiért” is, ők együtt segítettek még az elején kidolgozni a történet szerkezetét. Fantasztikus előolvasóimnak, Elyssa Papának és Kati Dancynek, a segítő javaslataikért, és külön köszönet Elyssának a könyv címéért. Köszönet a családomnak és a barátaimnak a szeretetükért és a támogatásukért, főleg, hogy panasz nélkül elviseltek, amikor szorított a határidő. És végül a férjemnek, hogy mindig meghallgat, segít, tanácsot ad, és úgy, ahogy van: csodás.

1. NICK MCCALL BESÉTÁLT A FŐNÖKE IRODÁJÁBA, és abban a pillanatban tudta, hogy helyzet van. Az FBI különleges ügynökeként szakértője volt a testbeszéd megfigyelésének, ráadásul a sorok között is kitűnően olvasott, így rengeteg információt tudott összegyűjteni egy óvatlanul megválasztott szóból vagy a legapróbb gesztusokból. Ez a képessége igen gyakran jött jól. A szobába lépve Miké Davisre, a chicagói körzetért felelős különleges ügynökre nézett, aki éppen starbucksos „venti" poharának a tetejét macerálta (az irodai löttyöt képtelen volt meginni). Ez olyan gesztus, olyan árulkodó jel volt, amelyet a régóta szolgáló ügynökök már mindany-nyian jól ismertek. Nick is pontosan tudta, mit jelent. Bajt. Egy újabb beépített megbízás, gyanította. Nem mintha a fedett munka zavarta volna, sőt az utóbbi pár évben szinte csak ilyen nyomozásokban vett részt. De épp most fejezett be egy kifejezetten kimerítő megbízatást, és szükségét érezte a pihenésnek. Leült a Davis asztalával szemben álló székre, és nézte, ahogy a főnöke magasabb fokozatba kapcsolva immár a poháron lévő papírgyűrűt csavargatja. Basszus, nagy szarban volt. Mindenki tudta, hogy ez a mozdulat még az előbbinél is rosszabbat jelent. Nick nem látta értelmét a kerteiésnek. - Rendben. Ki vele! Davis egy vigyorral nyitott. Neked is jó reggelt, napsugaram! Üdv újra nálunk. Kifejezetten hiányoztak a csevegéseink, amíg a Fivestaron dolgoztál. - Bocsánat a nyegleségért, uram. Kezdjük elölről! Igazán felemelő érzés újra itt lenni, különösen az ön társaságában. - Gyanítom, nagyobb gond nélkül megtaláltad az irodádat? - kérdezte Davis szárazon. Nick elhelyezkedett a széken, s hagyta leperegni magáról a szarkazmust. Igaz, az utóbbi hat hónapban, amíg a Fivestar-műveleten dolgozott, nem sokat tartózkodott az irodában. Jó érzés volt visszatérni. Meglepődve állapította meg, hogy tényleg hiányoztak neki a beszélgetések Davis-szel. Persze, a főnöke néha arrogáns is tud lenni, de mindezt a munkájával járó adottságnak tekintette. - Kóboroltam az emeleten, amíg találtam egy ajtót a nevemmel. Még senki nem rúgott ki, úgyhogy gyanítottam, jó helyen járok - nézett Davisre. - A halántékánál mintha kicsit őszebb lenne, főnök. Davis felmordult.

- Az utóbbi hat hónapban azon aggódtam, hogy el fogod cseszni a nyomozásod. Nick kinyújtotta a férfi előtt a lábát. Ő nem szokta „elcseszni" a nyomozásokat. - Adtam én önnek valaha is okot a kételkedésre? - Talán. Csak ügyesebben leplezed, mint a többiek. - Ez igaz. Nos, kihagyjuk a tiszteletköröket, és elmondja a rossz hírt? - Meg vagy róla győződve, hogy valamit mondani akarok neked. - Davis ártatlanságot tettetve a Starbucks poharára mutatott. - Nem dumálhat egy pasas egy kávé fölött az irodája legjobb ügynökével? - Óóóó, szóval már a legjobb ügynöke vagyok. - Mindig az voltál. - Csak Pallas meg ne hallja! - Nick az iroda másik ügynökére utalt, aki nemrég egy nagy kaliberű letartóztatásban vett részt. - Te és Pallas. Mindketten a top ügynökeim vagytok -válaszolta Davis olyan diplomatikusan, mint egy édesanya, akit megkérnek, hogy nevezze meg a kedvenc gyermekét. - Ügyes válasz. - Oké, tényleg meg akartam beszélni veled valamit. Hallottam, hogy a múlt heti letartóztatások kissé rázósra sikerültek. Nick legyintett. - Ez gyakran előfordul a letartóztatásokkal. Különösen azért, mert általában elég rosszkor jön az embereknek. Davis hamuszürke szemével vizslatta a férfit. - Sosem egyszerű letudni egy beépített melót, főleg egy olyan keményet, mint a Fivestar. Korrupcióval vádolni huszonhét rendőrt elég nagy dobás. Remek munkát végeztél, Nick. Az igazgató kora reggel hívott, és megkért, hogy adjam át személyes üdvözletét. - Örülök, hogy ön és az igazgató is elégedettek. - Nem tehetek róla, de a hátteredet és a múltadat ismerve azt gondolom, hogy a letartóztatások érzékenyen érinthettek. Nicket nem igazán zavarta a dolog, bár igaz, ami igaz, rendőrök lecsukása nem szerepelt a kívánságlistája élén. Zsaruvér folyt az ereiben, hiszen az FBI előtt hat éven át dolgozott rendőrként a New York Police Department-nek. Az apja harminc évig egészen nyugdíjba vonulásáig - szintén az NYPD-nél szolgált, ráadásul Nick egyik testvére is zsaru volt. Ennek ellenére nem bánta, hogy huszonhét rendőrt tartóztatott le. Úgy gondolta, hogy ha a rosszfiúk jelvényt hordanak, még kevésbé érdemelnek együttérzést. - Mocskos zsaruk voltak, Mike. Nem okozott gondot letartóztatni őket. Davis elégedettnek tűnt. - Helyes. Örülök, hogy a kollégákat sem kíméled. Láttam, kértél egy kis szabadságot. - Hazamegyek New Yorkba pár napra, hogy meglepjem anyámat. Hatvan lesz

vasárnap, és a család nagy bulit szervez. - Mikor mész? Nick érezte, hogy Davis nemtörődöm hangja lényeges kérdést takar. - Ma este. Miért? - nézett a főnökére gyanakvóan. - Mit válaszolnál, ha megkérnélek, hogy pár nappal halaszd el az utazást? - Azt, hogy nyilvánvalóan nem ismeri az anyámat. Ha nem érek haza időben arra a bulira, egy buldózerre lesz szüksége, hogy kiásson a mázsányi bűntudat alól, amit anyám vált ki belőlem. Davis erre felnevetett. - Nem kell kihagynod a partiját, így is elég időt lehetsz New Yorkban. Már szombat éjjel odaérhetsz, de legkésőbb vasárnap reggel. - Egészen biztos, hogy viccel, főnök. Elnézve, hogy az elmúlt hat évben csak két szabadnapot kértem, úgy érzem, rászolgáltam erre a pihenésre. Davis arca elkomorodott. - Igen, rászolgáltál, Nick. Higgy nekem, nem kérném, ha nem lenne fontos. Nick lenyelte az elsőre kikívánkozó szarkasztikus választ. Tisztelte Davist. Hat éve együtt dolgoztak, jó főnöknek és egyenes embernek tartotta. Amióta a chicagói körzeti irodában dolgozik, nem hallotta, hogy Davis bárkitől is szívességet kért volna. És ez jóformán lehetetlenné tette, hogy ellentmondjon. Sóhajtott. - Még nem egyeztem bele, de kíváncsiságból azért megkérdezem, hogy mi a megbízatás. Davis megérezte az enyhülést Nick hangjában, és előredőlt a székében. - Inkább tanácsadói munkának mondanám. Váratlan fejlemények adódtak az egyik olyan nyomozásban, amit közösen végez a pénzügyi bűncselekmények és a szervezett bűnözés főosztálya. A dolgok kissé zűrössé váltak, és be kell vonnom valakit, aki legalább olyan járatos a fedett munkában, mint te. - Milyen ügyről van szó? - kérdezte Nick. - Pénzmosás. - Ki a megbízott nyomozó? - Seth Huxley. Nick már látta korábban Huxley-t az irodában, de tíz szónál többet nem váltottak. Az első - és egyetlen - benyomása az volt, hogy Huxley annyira... összeszedettnek tűnik. Nick emlékei szerint Huxley a jogi programon keresztül jött a Nyomozóirodához, és valamelyik Ivy League egyetemre járt, mielőtt a pénzügyi bűncselekmények osztályára került. - Mit akar, mit tegyek? - Hagyom, hadd mondja el Huxley az ügy részleteit. Egy perc múlva találkozunk vele - mondta Davis. - Biztosítottam arról, hogy nem azért vonunk be, hogy átvedd az irányítást. Már néhány hónapja dolgozik ezen az ügyön. Nick megállapította, hogy Davisnek igazán, nem is volt szüksége a

beleegyezésére, mindez jóformán csak formalitás volt. - Es akkor miért van rám szükség? - Hogy segíts Huxley-nak. Ez az első beépített megbízatása. Nem akarom tőle elvenni, ráadásul nem is adott semmi okot arra, hogy ezt megtegyem. Egyszer mindenkinek át kell esnie a tűzkeresztségen. De mivel a főügyész kiemelten foglalkozik ezzel az üggyel, nem hibázhatunk. - Miért, megtehettük valaha is? Davis egy mosollyal nyugtázta a kérdést. - Nem. De ezúttal még annyira sem- Én három kategóriába osztom az ügyeket: alapjában nincs hibalehetőség, nincs hibalehetőség, és kifejezetten nincs hibalehetőség. Ez eddig még minden esetben bevált. Nick azon gondolkozott, amit Davis korábban mondott. - Említette, hogy a főügyész figyel erre az esetre. Talán azért, mert része a Martino-nyomozásnak? - Most már érted, miért nem lehet elszúrni - bólintott Davis. Nem kellett többet mondania. Három hónapja nevezték ki az új főügyészt, Cameron Lynde-ot egy botrány után, ami az elődje letartóztatásához és lemondásához vezetett. A kinevezés óta a Martino-nyomozást kiemlelt figyelem övezte. És így ez az ügy volt a chicagói körzet legfőbb prioritása is. Éveken át Roberto Martino működtette Chicago legnagyobb bűnszindikátusát. Hozzá tartozott a város drogkereskedelmének majdnem egyharmada, az emberei pedig megzsaroltak, megvesztegettek, megfenyegettek és megöltek bárkit, aki az útjukba állt. Az utóbbi pár hónapban viszont az FBI több mint harminc tagot letartóztatott a Martino-bandából, beleértve magát Roberto Martinót is. Mind a főügyész, mind az FBI igazgatója fennen hangoztatta, a letartóztatások fontosságát a bűnözés elleni háborúban. Nick az utóbbi hat hónapban beépített ügynökként dolgozott a Fivestarműveleten, így egyetlen Martino-lctartóztatásban sem vett részt. Más ügynökök aratták le a babérokat, és ez kissé sértette az egóját. - Akarsz még tudni valamit az ügyről? - kérdezte Davis, ravasz csillogással a szemében. Nick úgy érezte, nem tud ellenállni a kihívásnak. A következő pár napban átadhatja kiemelkedő fedett ügynöki tapasztalatát egy kezdőnek, bezsebelheti a főnöke elismerését, elkaphat pár gengsztert, és még így is időben New Yorkba érhet vasárnap, hogy elénekelje az anyjának a „Boldog születésnapot!". Ahogy elnézte, ebből a helyzetből mindenki csak profitálhat. - Rendben, találkozzunk Huxley-val! - bólintott Nick.

HUXLEY ÜGYNÖK MÁR VÁRT RÁJUK a konferenciaszobában. Nick gyorsan felmérte új partnerét: gondosan fésült szőke haj, fémkeretes szemüveg és egy drága,

háromrészes öltöny. Szeme a Huxley zakója alatt hordott ruhadarabra Egy mellény. És nem a golyóálló fajtából. Sima mellény. Tehát Huxley nemcsak öltönyben volt, hanem teljes „menetfelszerelésben": sötétbarna nadrág és zakó, ropogós hajszálcsíkos ing, V-nyakú mellény és egy világosbarna nyakkendő. Nick viszont a rá jellemző módon öltözött. Egyszerű, szürke öltöny, fehér ing és tengerészkék nyakkendő. Mert a Brooklynban felnőtt férfiak nem hordanak háromrészes öltönyt. Mellény? Ugyan! Igaz, kora február volt és nagyjából mínusz tíz fok, emiatt azt gyanította, hogy ez az idétlen ruhadarab melegítőként funkciónál, de akkor is. Nick szerint az összes kiegészítő, amit egy FBI-ügynök az öltönyéhez hordhat, az a fegyvertok és a fegyver. Esetleg még bilincs, minden eshetőségre felkészülve. Nick kimérten bólintva Huxley-ra köszönt, és leült vele szemben a márvány konferenciaasztal mellé. Davis az asztalfőn helyezkedett el, és belevágott a beszédbe. - Elmondtam Nicknek, hogyan dolgoztál az Eckhart-nyomozáson az utóbbi pár hónapban. Nick elmosolyodott. Legalább megtudott egy nevet, amit nemcsak ő ismer Chicagóban, hanem sokan mások is. - Xander Eckhart? Az éttermes pasas? - kérdezett közbe. - Pontosabban éjszakai klubok és éttermek - javította ki Huxley. Megigazította a szemüvegét és kihúzta magát a székben. - Eckhartnak három étterme és négy bárja van a chicagói területen, ezek mind méregdrága, sikkes intézmények. A koronakő a francia étterem, a Bordeaux, a Looptól nyugatra. A folyón van, és az egyik része olyan, VIP tagoknak szóló exkluzív borbár, amely csak az igazán gazdag vendégekre szakosodott. - Már elárultam Nicknek, hogy a nyomozás kapcsolódik a Martino-ügyekhez. Miért nem folytatod innen? -javasolta Davis. Huxley pont erre készült. Felnyitotta az előtte fekvő laptopot, és felkapott egy távirányítót. Gombnyomásra legördült a plafonról egy vetítővászon. A konferenciaszoba fényei elhalványultak, és Huxley belevágott az ügy ismertetésébe. - Roberto Martinónak és a bűnszervezet többi tagjának a letartóztatása után kezdtük felismerni, hogy Martino illegális tevékenységének hatóköre jóval nagyobb, mint gondoltuk. Jó példa erre ez a férfi, akivel szintén kapcsolatba hozható. A vásznon Nick egy harmincas évei közepén járó férfit pillantott meg. Középhosszú haját divatosan hátrasöpörve hordta. Öltönyt viselt, ami jóval drágább volt, mint Huxley-é, és egy magas, karcsú, húszas évei elején járó barna nő feszített az oldalán. - Ez Xander Eckhart - mondta Huxley. - A lány lényegtelen, egy „futottak még" szépségkirálynő. A hónapok alatt megszerzett bizonyítékok alapján úgy hisszük, hogy Eckhart nagy mennyiségű drogpénzt mosott tisztára Roberto Martinónak. Martino keveri a pénzét Eckhart éttermeinek és bárjainak jövedelmével. Főleg az éjszakai klubokban fordul meg döbbenetes mennyiségű készpénz, és ez tökéletes álcát biztosít.

Eckhart elkönyveli a mocskos pénzt, mint a bevétele egy részét, és voilá, minden legális. Együtt dolgoztunk az IRS-sel, hogy bizonyítékokat találjunk Eckhart utóbbi években beadott adónyilatkozataiban, de a főügyész megkért minket, hogy álljunk elő további bizonyítékokkal is. - Valamivel, amire az esküdtszék végre fel fog figyelni - magyarázta Davis Nicknek. Nick megértette a főügyész gondolatmenetét. Dolgozott már elég ügyésszel ahhoz, hogy tudja, nem szeretik azokat az ügyeket, ahol a bizonyíték elsősorban dokumentumokon alapul. Kihívni egy unalmas IRS-nyomozót a tanúk padjára, hogy nyálazzon át kibetűzheteden adónyilatkozatokat, nos ez a legbiztosabb módja annak, hogy az esküdtszék elaludjon és az ügyészség elveszítse a pert. - És milyen más bizonyítékunk van? - kérdezte. - Megfigyeltem Eckhartot az utóbbi hetekben, és észrevettem, hogy ezzel a férfival találkozik - válaszolta Huxley. Előhívott egy újabb képet egy koromfekete hajú férfiról, aki a negyvenes évei közepén vagy végén járhatott. Sötét színű felöltőben és álló gallérú ingben sietett be egy olyan épületbe, amit Nick nem ismert fel. - Ez Carlo Trilani, a Bordeaux előtt lefotózva - folytatta Huxley. - Jó néhányszor járt ott, hogy találkozzon Eckharttal. Csak olyankor, amikor az étterem zárva volt. Gyanítjuk, hogy Trilani Marino embere, de egyelőre nincs elég bizonyítékunk ahhoz, hogy letartóztassuk. Remélhetőleg, ebben a nyomozásban őt és Eckhartot is elkapjuk. Nick gyorsan vette az adást. - Feltételezem, az ügyészségnek kellő muníciót jelentő bizonyítékok azokban a beszélgetésekben rejlenek. Huxley bólintott. - Borzasztó nagy szükségünk van arra, hogy belehallgathassunk Eckhart és Trilani beszélgetéseibe. Nick értette, Huxley hová akar kilyukadni: elektronikus lehallgatás. Sokkal gyakrabban használja az FBI, mint ahogy azt egy átlagos ember gondolná. A meggyőző bizonyíték megszerzéséhez gyakran kell ehhez a módszerhez folyamodni. A legfontosabb ilyenkor természetesen az, hogy a felvevőkészülékről a gyanúsított ne szerezzen tudomást. De az FBI értette a dolgát. - Ugye azt mondtad, hogy a Bordeaux-ban találkoznak? - kérdezte Nick. - Világosabban kellett volna fogalmaznom. Valójában nem bent az étteremben. Eckhart, vagy még inkább Trilani, okosabb ennél. - Huxley előhívta a kétemeletes épület számítógépes alaprajzait. - Ez annak a háznak a terve, ahol a Bordeaux van. Képek sorozata villant fel a vásznon, néhány területet citromsárga színnel emeltek ki a tervrajzokon. Huxley folytatta. - A földszínű étteremnek folyóra néző terasza van, és a VIP borbár mellett található. Az étterem és a borbár alatti alsó szinten van Eckhart magánirodája. Ez az a

hely, ahol Trilanival találkoznak. - Le lehet jutni az alsó szintre a báron keresztül? - kérdezte Nick. - Igen... és mégsem - közelített rá Huxley a földszint alaprajzára, majd folytatta a helyszín bemutatását. - Van egy ajtó a borbárban, ami egy lefelé vezető lépcsőre nyílik. És létezik egy különálló külső bejárat is, pont a bárba nyíló hátsó ajtó mellett. A probléma az, hogy az alsó szintre vezető mindkét ajtót és az összes ablakot riasztórendszer védi. - Eckhartnak külön védelmi rendszere van az irodájára? - kérdezte Nick. - Szerintem jobban érdekel ez a hely itt - hívta elő Huxley az alsó szint alaprajzát, és kiemelt egy nagy teret Eckhart irodájának előszobájától nem messze. Ez a VIP bár és az étterem borospincéje. Ez az oka a biztonsági rendszernek. Eckhart több mint hatezer üveg bort tart itt lent. Igazi menő cuccokat. Végeztem egy kis kutatást. A fickó óriási gyűjtő. Tavaly a Wine Spectator komplett címlapsztorit készített róla és a pincéjéről a Bordeaux-ban. Néhány hete pedig nagy vihart kavart borász körökben, hogy kétszázötvennyolcezer dollárt fizetett egy doboz ritka borért. - Egynegyed millió dollár borért? - csóválta meg a fejét Nick. - Őrület, hogy mire költik a gazdagok a pénzüket. - És ez csak egy a hatezer üvegből - bólogatott Huxley. - Összevetve mindent, borban és pezsgőben Eckhartnak több mint hárommillió dollárnyi iható, könnyen szállítható ingósága csücsül az étterme alatt. Davis füttyentett. - Ez megmagyarázza a védelmi rendszert. Nick nem értett egyet a főnökével. Elképzelhető, hogy Eckhart gyűjteménye kisebbfajta vagyont ér, de mégiscsak bor. Lehet, hogy az ő ízlése nem túl kifinomult, és ezért nem hozza lázba pár ezer palack erjesztett szőlőlé. Egy férfi itala legyen erős, és égesse az ember torkát. Mint a bourbon. - Kinek van hozzáférése a védelmi rendszer jelszavához? - Csak Eckhartnak és a két üzletvezetőjének, közülük az egyiknek nyitva tartás alatt mindig a Bordeaux-ban kell lennie. Az értesüléseink szerint minden héten jelszót váltanak - válaszolta Huxley. - Milyen értesülések? - kérdezte Nick. - Van egy beépített ügynöknő, aki pultosként dolgozik, pár hete küldtük oda mondta Huxley. - Azt terveztük, hogy az ő révén jutunk le az alsó szintre, de Eckhart védelmi rendszere nagyobb kihívásnak bizonyult, mint amire számítottunk. Nick megvonta a vállát. - Nem értem, egyáltalán mi szükségünk van rá, mivel a következő lépés elég egyértelműnek látszik. Bírósági végzéssel felszólítjuk a riasztós céget, hogy adják át Eckhart védelmi rendszerének jelszavát, majd odamegyünk és bepoloskázzuk az éjszaka közepén a helyet. - Sajnos, ez nem alternatíva ebben a helyzetben - reagált Huxley. - Eckhart egy RLK Security nevű céggel áll kapcsolatban. Ellenőriztem őket, magánházak és

vállalkozások védelmével foglalkoznak. Beleértve, nem elhanyagolható módon, Roberto Martino otthonát is. Nick le volt nyűgözve Huxley alaposságától. - Kétlem, hogy ez véletlen lenne. Gyanítom, Martino ráküldte Eckhartra az őrzővédő csapatot abban a pillanatban, amikor közös vállalkozásba kezdtek. - Még egy titoktartási nyilatkozat aláírásával is túl kockázatos lenne bevonni az RLK Securityt. Senki nem lehet az FBI jó barátja azok közül, akikben Martino megbízik - mondta Huxley. - Semmi kétségem nincs efelől, de akkor mitévők legyünk? - kérdezte Nick. Huxley Davisre pillantott. Nick érezte, hogy most fog elhangzani az a lényeges dolog, amiért őt is bevonták a megbeszélésbe. - Teljesen nyilvánosan fogjuk csinálni - válaszolta I luxley. - Eckhart minden Valentin-napon exkluzív jótékonysági rendezvényt szervez a Bordeaux-ban. Száz ember a meghívottak listáján, Ötezer dollár fejenként. Az esemény részeként Eckhart kóstolót tart a ritka boraiból. Van ugyan egy biztonsági őr egy privát kóstolószobában a pincétől nem messze, de a vendégeknek szabad bejárásuk van az alsó szintre. Ami azt jelenti, hogy egy magát vendégnek tettető ügynök elsomfordálhat a többiektől a parti alatt, betörhet Eckhart irodájába, és felszerelheti a mikrofonokat. - Pillanatnyi szünetet tartott az utolsó mondat előtt. - Ez lennék én. Nick valamit nem értett. - Miért nem adjuk a már így is az épületben lévő ügynöknek a felvevőkészülékeket? Mi másért tartjuk őt akkor ott, mint pultos? Huxley elismerően bólintott. - Eredetileg ez volt a terv. De Simms ügynök kiderítette, hogy az alkalmazottaknak nincs hozzáférésük az alsó szinthez a parti alatt. Eckhart egy magánsommelier-t bérel fel, ő töltögeti a pincéje méregdrága borait a vendégeknek. Ez ugyan meglepett minket, de még jól is jöhet. Simms odafent fedez engem, amíg én bepoloskázom Eckhart irodáját. - És egészen pontosan hogyan akarsz bejutni a partira? - kérdezte Nick. Gyanítom, az FBI nincs Eckhart meghívottjainak listáján. - Nincs. Úgyhogy kiadom magam az egyik vendég partnerének. Nick elhallgatott, lassan hátradőlt a székében, és emésztette a hallottakat. - Ehhez be kell vonnunk egy civilt. Általában nem szeretett kívülállókat alkalmazni a beépített műveletekben. Kiszámíthatatlanok, és ez komoly terhet jelenthet. De olykor sajnos erre az eszközre is szükség volt, ahogyan most is. Huxley gyorsan reagált a felvetett problémára. - Ez egy most vagy soha lehetőség, és a civil megsebesülésének kockázata minimális. Semmi mást nem kell tennie, mint bevinnie a partira. Ha egyszer már bent vagyok, csak magamra leszek utalva. Davis először szólalt meg azóta, hogy Huxley elkezdte felvázolni a megbízatás paramétereit.

- Mit gondolsz, Nick? Nick az előtte lévő alaprajzokat vizsgálgatta. A riasztórendszer megkerülésére ő sem látott más lehetőséget. - Nem azt mondom, hogy nem működhet. De az egyértelmű, hogy nem ez a legtipikusabb módja a poloskák elhelyezésének. - Helyes. A tipikus esetek a rockfordos srácoknak valók - mondta Davis. Nick ezen elmosolyodott. - Ez igaz. Az egész akció kulcsa az, hogy találjunk Huxley-nak egy partnert, aki beviszi a partira. Valakit, aki hajlandó mindezt vállalni. Huxley visszafordult a számítógépéhez. Épp olyan gyakorlatias volt, mint eddig. - Az igazság az, hogy már átnéztem a vendéglistát. Megvan a tökéletes jelöltem. - Csak kíváncsiságból, meddig tart még a prezentációd? -kérdezte Nick. - Már csak tizennyolc dia. - Több kávéra lesz szükségünk - mormolta Nick Davisnek. Majd felnézett, és meglátta a vásznon annak n nőnek a fényképét, akit Huxley be akart vonni az Eckhart-műveletbe. Ó, a francba! Nick azonnal felismerte. Nem mintha találkozott volna már vele, hanem azért, mert a fél ország, és Chicago talán minden lakója ismerte az elmúlt időszak eseményei miatt. - Jordán Rhodes? - kérdezte hitedenkedve. - Ö a leggazdagabb nő a városban. Huxley ennél a pontnál sem engedett a konkrétumokból. - Nem igazán. A leggazdagabb Oprah. Őt senki sem szárnyalja túl. Az egész társalgás egészen furcsa irányt vett, amikor Davis is beszállt a beszélgetésbe. - És ne felejtkezzünk meg Pritzkerékről. - Jó meglátás. Mindent összevéve a negyedik helyre tenném Jordán Rhodes-t jelentette ki akkurátusan Huxley. Nick kissé gúnyosan nézett mindkettejükre. - Örülök, hogy ilyen ügyesen felállítottuk a ranglistát. - Valójában ez az apja pénze, nem is az övé - jegyezte meg Huxley. - A négyszáz leggazdagabb amerikait összegyűjtő Forbes-lista Grey Rhodes vagyonát egy egész kéttized milliárd dollárra becsüli. - Egy egész kéttized milliárd. És mi ennek a férfinak a lányát akarjuk beleráncigálni egy ilyen zűrös ügybe? Ez lenne a legjobb lehetőségünk? - kérdezte Nick. - Az Eckhart-parti résztvevőinek listája eszméletlenül exkluzív, és nincs lehetőségünk, hogy állásinterjúra hívjuk a jelölteket. Olyan valaki kell, aki egészen biztosan beleegyezik abba, hogy segítsen nekünk. Akinek kellő indítéka van erre foglalta össze a véleményét Huxley. Nick magába itta a vászonra vetített Jordan Rhodes látványát. Vonakodva bár, de el kellett ismernie, hogy Huxley ideális jelöltet szállított. Lehet, hogy ő Chicago

negyedik leggazdagabb embere, mégis alkalmas a feladatra. - Mi a baj, McCall? Félsz, hogy nem tartoztok egy súlycsoportba? - kérdezte Davis ravasz vigyorral. - Már úgy értem, szakmailag - tette hozzá. Nicknek vissza kellett tartania a nevetést. Az utóbbi hat hónapban a drogkereskedőtől kezdve a tolvajon át a bűvészig szinte mindennek kiadta magát. Majdnem harminc napot töltött börtönben, és letartóztatott huszonhét korrupt chicagói zsarut. Egész biztosan kezelni tud egy milliárdos örökösnőt. Xander Eckhart lesz a célpontja az elkövetkező öt napban, és Jordan Rhodes a legjobb esélyük arra, hogy a nyomozás sikeres legyen. Ami azt jelentette, nem az a kérdés, vajon együtt dolgozik-e velük a nő, hanem hogy mikortól. Davisre bólintott, és halálosan nyugodtan közölte vele: - Vegye elintézettnek, főnök!

2. MEGSZÓLALT A BORÜZLET BEJÁRATI CSENGŐJE. Jordán Rhodes előjött a hátsó szobából, ahová azért surrant be, hogy gyorsan egyen néhány falatot ebédre. - Áááá, ismét ön az! - mosolygott rá a vevőre. A múlt heti pasas volt. Akkor nagyon szkeptikusnak tűnt, mert Rhodes egy délafrikai cabarne-t ajánlott neki, .ami kupakos volt. - Nos? Hogy ízlett az Excelsior? - kérdezte Jordan. - Jó a memóriája - válaszolta a férfi lenyűgözve, majd folytatta a bókolást. - Igaza volt. Kiváló. Főleg ebben az árkategóriában. - Jó ez bármelyik árkategóriában. Az pedig, hogy kevesebb mint tíz dollár az ára, igazi főnyeremény - válaszolta Jordán. A férfi kék szeme felragyogott, ahogy rávigyorgott a nőre. Tengerészkék autós kabát és farmer volt rajta, hozzá drága olasz mokaszin - az aznap estére várható húszhuszonöt centis hóhoz képest talán még túl drága is. Világosbarna haját összekócolta a szél. - Meggyőzött. írjon fel nekem egy rekesszel! Pár héten belül tartok egy vacsorapartit, és az Excelsior tökéletes lesz az alkalomra. Lehúzta a bőrkesztyűit, és letette a hosszú ébenfa pultra, amit bárként is használtak. - Azon gondolkozom, hogy báránycombbal fogom párosítani, amit fekete borssal és mustármaggal ízesítek. A köret pedig rozmaringos burgonya lesz. Jordán felvonta a szemöldökét. A férfi értett az ételekhez. Jól hangzik, gondolta. Az Excelsior egyértelműen ki fogja egészíteni a menüt, bár ő inkább a kötetlenebb „igyál, amit szeretnél" borfilozófiát támogatta, ellentétben azokkal, akik a tökéletes étel-bor párosítás hívei voltak. Ez a felfogása folyamatosan megbotránkoztatta az üzletvezető-helyettesét, Martint, akinek harmadik fokozatú képesített sommelier-ként határozott véleménye volt a borral kapcsolatban. Jordan - az üzlet tulajdonosaként és vállalkozóként - abban hitt, hogy a bort a lehető legközelebb kell vinni a vevőhöz. Persze, ő is szerette a bor romantikáját. Ez volt az egyik fő oka annak, hogy megnyitotta üzletét, a DeVine Cellarst. - Feltételezem, hogy ön rendszeresen főz – jegyezte meg ragyogó mosollyal a férfinak. Nagyszerű a haja, állapította meg közben elismerően magában. Csinosan vágott, félhosszú. Hozzá lazán kötött szürke sál a nyaka körül, ami hétköznapi kifinomultságot kölcsönzött neki. Nem a részletek rabja, de olyan férfi, aki szereti az élet finom dolgait. A férfi megvonta a vállát. - Értek az ételekhez. A munkámból fakad.

- Hadd találjam ki, biztosan séf - mondta Jordan. - Ételkritikus. A Tribune-nél. Jordán oldalra biccentette a fejét, hirtelen rájött vásárlója kilétére. - Maga Cal Kittregde. A férfin látszott, hogy jólesik neki a felismerés. - Olvassa a kritikáimat. Jordan valóban olvasta, számos más chicagóival együtt. - Igen, sokat segítenek. Annyi étterem van Chicagó-ban! Jó tudni egy szakember véleményét. Cal nekidőlt a pultnak. - Egy szakember... Ez hízelgő, Jordan. Hmmm. A férfi is tudja az ő nevét. Ezzel sokan vannak így. Az apja vagyona és az öccse hírhedtsége miatt kevés olyan ember volt Chicagóban, aki nem ismerte a Rhodes családot. Jordan pár pillanatra elhallgatott, a pult mögé ment, és kinyitott egy laptopot. - Akkor egy rekesz Excelsior. - Előhúzta a kereskedő szállítólistáját, és feljegyezte a rendelést. -Jövő hétre az üzletbe hozathatom. - Ez elég sok idő. Most fizessem ki, vagy amikor felveszem? - kérdezte Cal. - Mindegy. Úgy tűnik, ön megbízható. És most már azt is tudom, hol találom, ha megpróbál ellógni. Igen, talán egy kicsit flörtölt. Jó, jó, a kicsinél erőteljesebben. Az utóbbi hónapokban a családja rivaldafényben élt az öccse okozta zűrzavar miatt, és az igazat megvallva, a randizás volt az utolsó, amire gondolni tudott. De a dolgok kezdtek végre elsimulni - már amennyire el tudnak simulni, ha az ember ikertestvére börtönben csücsül -, és jólesett flörtölni. És ha a flört tárgyának éppenséggel makulátlan, kifinomult külseje van, ráadásul első osztályú gasztronómiai szakértő, akkor még jobb. - Talán tényleg el kellene lógnom, csak hogy meg kelljen keresnie. Úgy tűnt, Jordan nem volt egyedül a flörtöléssel. A férfi a pult túloldalán állt, vele szemben, és le sem vette róla a szemét. - Mivel olvassa a kritikáimat, feltételezem, bízik a véleményemben. Jordan a számítógépe fölött Calre pillantott, miközben befejezte a rendelése leadását. - Amennyire megbíznék egy vadidegenben, gondolom. - Helyes. Mert van egy fantasztikus thai étterem a Clarkon, ami most nyitott. - -Jó ezt hallani. Valamikor ki kell majd próbálnom. Cal először tűnt bizonytalannak, amióta belépett az üzletbe. - Ó, úgy értettem, talán eljönne oda velem. Jordan mosolygott. Igen, vette az adást. De egy aprócska riasztó megszólalt a fejében. Vajon hány nőnél sütötte el Cal Kittredge a „Bízik a véleményemben az éttermekről?” szövegét. Semmi kétség, a férfi elbűvölő volt és fesztelen. A kérdés az,

hogy nem volt-e túl fesztelen. Felállt a számítógéptől, és a csípőjét a pultnak támasztotta. - Egyezzünk meg! Amikor visszajön az Excelsiorért, meséljen többet erről az új étteremről! Cal meglepettnek tűnt, hogy nem fogadták el a meghívását. De legalább nem utasították el. - Oké. Egy randi. - Én inkább... folytatásnak hívnám. - Mindig ennyire komoly a vevőivel? - kérdezte Cal. - Csak azokkal, akik új thai éttermekbe akarnak vinni. - Akkor legközelebb olaszt javasolok - kapta fel a pultról a kesztyűit a férfi egy kacsintás kíséretében, és kisétált az üzletből. Jordan nézte, ahogy elhalad az utcafronti ablakok előtt, és észrevette, hogy elkezdett esni a hó. Nem először örült annak, hogy csak tízpercnyi sétára lakik az üzlettől. És annak is, hogy van nála egy jó hócsizma. - Atyám, azt hittem, soha nem megy el - szólalt meg egy hang mögüle. Jordán megfordult és meglátta az asszisztensét, Martint, ahogy pár méterrel odébb áll, a hátsó folyosó közelében. A férfi odasétált hozzá, egy rekesz zinfandelt hozott fel a pincéből. Letette a dobozt a pultra, és félresöpört pár rakoncátlan vörösesbarna tincset a szeméből. - Húúú. Ott álltam hátul, már azt hittem, leszakadnak a karjaim. Gondoltam, egyedül hagylak egy kis időre a pasassal. Sejtettem, hogy újra el fog jönni a múlt hét után. Úgy tűnik, igazam volt. - Mennyit hallottál? - kérdezte Jordan, miközben segített kicsomagolnia a férfinak az üvegeket. - Hallottam, hogy Cal Kittredge-nek hívják. Nyilvánvaló volt, hogy Martin erre figyelt fel. Huszonhét éves volt, és bárkinél többet olvasott. Emellett nem rejtette véka alá, hogy igazi étel- és italsznob. Viszont mindent tudott a borokról, és Jordan ma már el sem tudta volna képzelni nélküle az üzletet. - Elhívott a Clarkba, egy új thai étterembe - mondta. Martint azonnal lenyűgözte a hír. Két hete próbálok asztalt foglalni oda. - Felsorakoztatta az üvegeket a bárpulton, és a földre hajította üres dobozt. - Mázlista. Ha Cal Kittredge-dzsel kezdesz randizni, akkor a legjobb éttermekbe fogsz bejutni. Ingyen. Jordan szerényen csendben maradt, ahogy megfogott két zinfandelt, és az üzlet bejáratának közelében lévő ládához vitte őket. - Ó, rendben - mondta Martin. - Mindig elfelejtem, hogy egymilliárd dollárod van. Gyanítom, nincs szükséged segítségre ahhoz, hogy bejuss az éttermekbe. Jordan a férfira villantotta a szemét, miközben elkapott még két üveget. Nekem nincs egymilliárd dollárom, gondolta. Ugyanez zajlott le jóformán minden egyes alkalommal, amikor a pénz szóba került. Mivel kedvelte Martint, elviselte. De őt és a

közeli barátainak szűk csoportját leszámítva, rendszerint tartózkodott az anyagiak megtárgyalásától. Az viszont nem volt titok, hogy az apja gazdag. Rendben, ez szerény kifejezés. Nagyon gazdag. Jordan nem született bele a vagyonba Az apja alapjában véve komputerzseni, akárcsak az öccse. A családjuk sikertörténete azok közé tartozott, amit a Forbes és a Newsweek szeretett a címlapjára tenni. Miután a University of Illinois-ról MA diplomát szerzett informatikából, Grey Rhodes a Northwestern University Kellogg üzleti iskolájára ment. Majd belevágott a saját vállalkozásába Chicagóban, ahol kidolgozott egy vírusölő programot, ami bejárta a világot. Két évvel a piacra dobása után, a Rhodes vírusölő védte Amerika minden harmadik számítógépét csodálatos statisztika, amit az apja minden interjúban kihangsúlyozott. És aztán jött a pénz. Nagyon sok pénz. Az emberekben komoly tévképzetek éltek Jordan életviteléről, és mindezt az apja pénzügyi sikereire alapozták. Néhány dologban igazuk volt, de a legtöbben nem. Az apja az első milliója megszerzése pillanatában irányelveket jelölt ki. A legalapvetőbb az volt, hogy Jordan és az öccse, Kyle, boldoguljanak saját maguk, ahogy ő is tette. Felnőttként anyagilag teljesen függetlenek voltak az apjuktól, és az ikrek sem akarták volna ezt másképp. Az ajándékozásban viszont rendszeresen túlzásba esett az apjuk, különösen az elmúlt kilenc évben, amióta az anyjuk meghalt. Vegyük például a Maserati Quattroportét, ami Jordan garázsában állt. Talán nem tipikus ajándék, amit valaki az üzleti iskolában megszerzett diplomája átvételére kap. - Ezt már korábban megbeszéltük, Martin. Az az apám pénze, nem az enyém. Jordan megtörölte a kezét a pult alatt tartott törölközőben. Az üzletre mutatott. – Ez az enyém. Félreérthetetlen büszkeség volt a hangjában. Ő volt az egyedüli tulajdonosa a DeVine Cellarsnak, és az üzlet jól ment. Az adott pillanatban sokkal jobban, mint ahogy azt a tízéves üzleti tervében annak idején leírta. Természetesen nem keresett közel sem 1,2 milliárd dollárt, mint az apja, de nagyon jól teljesített a saját erejéből. Elég jövedelme volt ahhoz, hogy kifizessen egy közel négyszáz négyzetméteres házat a felkapott Lincoln Park környéken, hogy elegáns hotelekben kényeztesse magát, amikor utazott, és még így is maradt bőven pénze, hogy gyönyörű cipőket vegyen. Egy nő ennél sokkal többet nem akarhat. - Talán. De így is bejutsz bármelyik étterembe, ahová csak mennél - jegyezte meg Martin. - Ez általában igaz. Viszont igenis kell fizetnem, ha ettől jobban érzed magad. Martin fújtatott. - Egy kicsit. Szóval igent fogsz mondani? - Mire fogok igent mondani? - kérdezte Jordan. - Cal Kittredge-nek. - Gondolkozom rajta. Igaz, volt az a kis túlzás a kritikus simulékonyságában, és ezt Jordannek

mérlegelnie kellett. Másfelől viszont, étellel és itallal foglalkozott, és főzött. Gyakorlatilag egy reneszánsz ember. - Szerintem egy ideig el kéne Kittredge orra előtt húzni a mézesmadzagot mélázott el Martin. - Hadd jöjjön csak vissza néhányszor, és vegyen még pár rekeszt, mielőtt elkötelezed magad. - Nagyszerű ötlet. Talán még kuponokat is elkezdhetünk osztogatni. Hat vásárlás után egy randevú jár a tulajdonossal, vagy valami hasonló - javasolta Jordan. - Szarkazmust érzek a hangodban, pedig a kuponos ödet nem is bolondság vágott vissza Martin. - Téged mindig kicsinosíthatunk, mint fődíjat - folytatta az évődést Jordan. Martin sóhajtott, ahogy karcsú alakjával a bárpultnak dőlt. Az aznapi csokornyakkendője bordó volt, ami Jordan szerint szépen egészítette ki a sötétbarna tweed-zakóját - Sajnos, alul vagyok értékelve - mondta, hallhatóan belenyugodva a sorsába. Egy fel nem ismert könnyű testű pinot a nagy és testes cabernék dominálta világban. Jordan együtt érzőn a férfi vállára tette a kezét. - Talán csak nem érted el a fogyasztási dátumod. Talán még mindig ott ülsz a polcon, várva arra, hogy beérjen a teljes potenciálod. Martin az állát vakargatva elgondolkodott. - Akkor azt akarod mondani... Olyan vagyok, mint a Pahlmeyer Sonoma Coast Pinot. Jordan pont erre gondolt. - Pontosan. Ez vagy te. - Nagy dolgokat várnak a Pahlmeyertől, tudod-e? - Akkor jobban tesszük, ha odafigyelünk - mosolyodott el Jordan. Ez a gondolat látszólag felvidította Martint. Újra jókedvre derült, és elment még egy rekesz zinfandelért, míg Jordan visszament a hátsó szobába, hogy befejezze az ebédjét. Három óra volt, ami azt jelentette, hogy ha most nem eszik, nem lesz újabb esélye, amíg az üzlet kilenckor be nem zár. Nemsokára beindul a vevők hada. A bor felkapott volt, ez volt az egyike azon kevés iparágaknak, amelyek a gazdasági lanyhulás ellenére is jól teljesítettek. De Jordan szerette azt hinni, hogy az üzlete sikere nem csak a trendnek köszönhető. Hónapokon keresztül kereste a tökéletes helyet: legyen a főutcában, ahol sokan sétálnak, és legyen kellően nagy, hogy a borokat bemutató téren kívül beférjen még jó pár asztal és szék is. A meleg tónusok és a nyers téglafal intim hangulatot kölcsönzött az üzletnek, és ez nemcsak becsalogatta a vevőket, de maradásra is bírta őket. Az eddigi legokosabb üzleti döntése a helyszíni árusítás kérvényezése volt, aminek köszönhetően az üzletben is felszolgálhattak bort. Bárasztalokat és székeket állíttatott fel az utcafronti ablakok mentén, és pár asztalt elrejtett a boros polcok közötti kényelmes zugokban is. Szinte mindennap délután öt körül a hely zsúfolásig telt bort ivogató vevőkkel, akik kortyolgatás közben jegyzeteket készítettek azokról az üvegekről, amiket távozáskor meg szándékoztak vásárolni.

Ma viszont nem ilyen nap volt. A hó szakadadanul esett. Hét órára a meteorológus módosította az előrejelzéseit, és már tetemes mennyiségű, 20-25 centis hóról beszélt. A vihar előszele miatt az emberek inkább nem mozdultak ki. Jordan aznap estére leszervezett egy borkóstolót az üzletbe, de az ügyfél telefonált, hogy tegyék át máskorra. Martinnak többet kellett utaznia, mint neki, így korán hazaküldte a férfit. Fél nyolckor elkezdte bezárni az üzletet, arra gondolva, hogy meglehetősen valószínűtlen, hogy vevők térjenek be. Amikor végzett elöl, átment a hátsó szobába, hogy lekapcsolja a hangszórót. Az üzlet hátborzongatóan csendes és üres volt Billie Holiday eklektikus válogatása, a The Shins és Norah Jones nélkül, amit az aznapi lejátszási listára állított össze. Előkapta a hócsizmáját az ajtó mögül, és épp leült az asztalához, hogy levegye a fekete bőrcsizmát, amikor a bejárati ajtó csengője megszólalt. Egy vásárló. Meglepő. Felállt, kilépett a hátsó szobából, és az járt a fejében, hogy valakinek szörnyen kétségbeesettnek kell lennie, hogy ilyen időben kidugja az orrát egy üveg borért. - Szerencséje van. Épp most akartam bezárni... A szavai elhalkultak, ahogy megállt az üzlet ajtajától nem messze álló két férfi előtt. Valami miatt égnek álltak a pihék a nyakán. Talán az ajtóhoz közelebb álló férfi miatt. Jordan szeme azonnal rajta állapodott meg. Nem úgy festett, mint a tipikus ügyfelei. A mogyoróbarna haj és az állkapcsán végigfutó borosta sötét, rosszfiús külsőt kölcsönzött neki. Magas volt és fekete gyapjúkabátot viselt, amely jól kidolgozott testet takart. Nem olyan olasz mokaszinviselő típus volt, mint Cal Kittredge. Ez az ember inkább nyers, férfias módon volt jóképű. Volt benne valami... durvább. Kivéve a szemeit. Smaragdzölden ragyogtak ki a sötét haj és borosta által keretezett arcból. És kíváncsian néztek rá. A férfi tett egy lépést előre. Jordan egyet hátra. Egy alig látható mosoly látszódott a férfi száj szegletében, mintha szórakoztatónak tartaná. Jordán azon gondolkodott, milyen gyorsan jutna el a bárpult alatti elsősegélyhívó gombhoz. A szőke férfi, aki szemüveget és teveszőr színű kabátot viselt, megköszörülte a torkát. - Ön Jordan Rhodes? A nő azon gondolkozott, hogy válaszoljon-e erre. De a szőke férfi biztonságosabbnak tűnt, mint a magas, sötét hajú. - Én vagyok. Előhúzott egy jelvényt a kabátjából. - Seth Huxley ügynök vagyok, ő pedig Nick McCall ügynök. A Szövetségi Nyomozóirodától, az FBI-tól jöttünk. Ez váradanul érte. Az FBI? Legutoljára akkor látott valakit az FBI-tól, amikor

Kyle-t, az öccsét vád alá helyezték. - Szeretnénk önnel megbeszélni valamit, ami az öccsét érinti - folytatta a szőke férfi. Bármi is legyen, amit mondani akart, nagyon komoly dolognak tűnt. Jordan gyomra görcsbe ugrott, de kényszerítette magát, hogy ne essen pánikba. Még. - Kyle megsérült? - kérdezte. Az elmúlt négy hónapban, amióta az öccse börtönben ült, számos összezördülése volt már. Néhány elítélt a Metropolitan Correctional Centerben szentül meg volt győződve arról, hogy a gazdag számítógépzseni könnyű préda lesz. Kyle minden látogatáskor biztosította Jordant, hogy helyt tud állni akkor is, ha verekedésre kerül sor. Minden áldott nap, amióta Kyle elkezdte a büntetés letöltését, aggódott, hogy felhívják, mert kiderül, az öccse tévedett. És ha az FBI két ügynököt küldött az üzletébe egy hóvihar kellős közepén, az nem jelenthet túl sok jót. A sötét hajú férfi most szólalt meg először. A hangja mély volt, mégis selymesebb, mint amire Jordan számított. - Az öccse jól van. Már amennyire tudjuk. Jordan félrebiccentette a fejét. Ez egészen furcsa mondat volt. - Már amennyire tudják? Úgy hangzik, mintha azt mondaná, hogy eltűnt, vagy valami hasonló. Megállt egy pillanatra, mielőtt összekulcsolta a karjait a mellkasa előtt. - Jaj... ne! Ugye nem azt akarja mondani, hogy megszökött? Kyle nem lehet ennyire idióta. Jó, rendben, egyszer nagyon hülye volt, olyan dolgot követett el, ami miatt börtönbe kellett mennie. De remélhetőleg tanult a történtekből. Hiszen emiatt vallotta magát bűnösnek, ahelyett, hogy tárgyalásra ment volna. El akarta ismerni a hibáit, és vállalni akarta a következményeket. Bárki másnál jobban ismerte az öccsét. Technikai zseni volt, és feltéve, hogy a rabok keze ügyében bárhol van egy számítógép, simán fel tudna törni néhány kódot, elindíthatna pár vírust vagy bármi mást, ami kitárná a börtöncellák ajtaját, és a rabok őrült tolongás közepette elhagynák a celláikat. De azt is tudta, hogy Kyle nem tenne ilyet. Legalábbis bízott benne. - Megszökött? Érdekes, hogy ezt kérdezi - nézett végig McCall ügynök Jordanen. - Van akármi, amit szeretne velünk megosztani, Ms. Rhodes? Valamilyen rossz érzése volt ezzel a különleges ügynökkel kapcsolatban. Úgy érezte, hogy olyan ellenféllel áll szemben, akinek pókerben royal flash van a kezében, míg ő azt sem veszi észre, hogy egyáltalán mit játszanak. De semmi kedve nem volt játszani az FBI-jal. Sem most, sem máskor. Az öccsét megvádolták és elzárták az MCC-ben. Úgy bántak vele, mint aki veszélyt jelent a társadalomra. Csak azért, mert őszintén bevallotta, hogy nagy hibát követett el. Ráadásul priusza sincs. Az ég szerelmére! Kyle nem ölt meg senkit, csak egy kis pánikot és felfordulást okozott. Úgy ötvenmillió embernek.

- Ön mondta, hogy az öcsémről van szó. Miben segíthetek, McCall ügynök? - Sajnos itt nem tájékoztathatom a részletekről. Huxley ügynökkel jobban szeretnénk ezt a beszélgetést személyesen folytatni. Az FBI-irodában. Jordan szíve szerint egy szót sem váltott volna az FBI-jal, ha nem lógott volna a levegőben ez a dolog Kyle-lal. Az üres bor üzletre mutatott. - Akármi is legyen, amit mondani akarnak, a chardonnay-k tudnak titkot tartani. - Sosem bízom egy chardonnay-ban - mondta McCall ügynök. - Én meg nem bízom az FBI-ban. A szavak ott lebegtek kettejük között a levegőben. Mozdulatlanul. Huxley ügynök lépett közbe. - Megértem a habozását, Ms. Rhodes, de ahogy arra McCall ügynök utalt, ez bizalmas ügy. Kint vár ránk egy autó, és nagyon hálásak lennénk, ha velünk jönne az FBI-irodába. Örömmel elmagyaráznánk ott mindent. Jordan fontolóra vette az ajánlatot. - Rendben. Felhívom az ügyvédem, és odahívom a találkozónkra. McCall megrázta a fejét. - Semmi ügyvéd, Ms. Rhodes. Csak ön. Jordán arca közömbös maradt, de belül fokozódott a feszültsége. Amellett, hogy az öccsével történtek miatt alapvetően nem kedvelte az FBI-t, a büszkesége is kockán forgott. Eljöttek a boltjába, és ez a Nick McCall nevű figura azt hitte, hogy egy füttyentésére ő azonnal készségesen ugrani fog. Hát nem! - Ennél ügyesebbnek kell lennie, McCall ügynök! A hóvihar kellős közepén kerestek meg, ami azt jelenti, hogy valamit akarnak tőlem. Ha nem mondanak többet, nem fogják megkapni. Úgy tűnt, Nick fontolgatja a lehetőségeit. Jordan szentül meg volt győződve arról, hogy ezek közül az egyik az, hogy a férfi a vállára kapja és gyorsan kisiet vele az üzletből. Ilyen fajtának tűnt. Ehelyett az ügynök eltolta magát a bárpulttól, és közelebb lépett Jordanhez, majd még közelebb. Lenézett a nőre azzal a rendítheteden zöld tekintetével. - Mit szólna, ha az öccse kiszabadulna a börtönből, Ms. Rhodes? Jordan az ajánlattól ledöbbenve gyanakvóan fürkészte a férfi szemét. Átverés és hazugság után kutatott, bár gyanította, hogy semmi olyat nem fog látni Nick McCall szemében, amit az nem akar láttatni. Egy megérzés futott végig rajta. Megvitatta magában, hogy hihet-e neki. - Hozom a kabátom.

3. AZ FBI-IRODÁBA VEZETŐ ÚT a hó miatt a vártnál is tovább tartott. Az utak

borzalmas állapotban voltak, de a terepjáró nagyobb gond nélkül megtette a nyolc mérföldet. Nick a hó és a jég ellenére kézben tartotta az autót. Egy pillanatra még el is vonta a tekintetét az útról. Épp csak annyi időre, hogy a visszapillantó tükörben lopva a hátsó ülés utasára pillanthasson. Jordan Rhodes. Egy milliárdos örökös, aki a Chevy Tahoe hátsó ülésén utazik. Valószínű, hogy általában nem így szokott pontot tenni a nap végére. A nő csendben bámult ki az ablakon. Szőke haja fekete kabátja vállára hullott, és tudatlanul kisöpört egy kósza tincset a szeméből. Krémszínű kasmír sálat kötött a nyaka köré - legalábbis Nick gyanította, hogy kasmír -, kezén a sálhoz illő kesztyűt viselt. Korábban már látott róla fényképeket, még a Huxley által oly nagy alapossággal bemutatott prezentáció előtt. Ismerve a családja vagyonát és a közvélemény érdeklődését az öccse ügyében, szinte minden újság, televízió, kábelcsatorna és internetes oldal részletesen beszámolt Kyle Rhodes letartóztatásáról és beismerő vallomásáról. Nick felidézett pár képet, amit Jordanról és az apjukról látott, amikor besétáltak Kyle oldalán a tárgyalóterembe. Legyünk tárgyilagosak! Nick tudta, hogy Jordan lenyűgöző. Kétség sem fér hozzá, hogy a hosszú szőke haj, a karcsú alak és a karibikék szemek sok férfit vonzanak. A szemmel láthatóan drága kabátjával és a hó idején totálisan hasznavehetetlen magas sarkú csizmájával a nő azokra az ultra-elegáns, tervező öltöztette manhattaniekre emlékeztette, akikbe a New Yorkban töltött napjaiban olykor belefutott. Nem az esete. Először is, a barnákat jobban szerette. És a domborulatokat. És azokat a nőket, akiknek nincs közeli rokonuk fokozottan védett börtönben elzárva. És nincs akkora örökségük, ami versenyre kelhetne egy kisebb ország nemzeti össztermékével. Olyan fajta vagyon, ami egy embert... furcsává tesz. Talán sznob és feltűnő is. Az oda nem illő magas sarkú csizma erre még rá is tett egy lapáttal. Az állkapcsa feszüléséből arra következtetett, a nő tudja, hogy nézi. Nem úgy tűnt, mintha nagyon kedvelné őt. Nem mintha ez Nicket túlságosan zavarta volna. A megbízatás szépsége az volt, hogy Jordan Rhodes-nak nem kellett őt kedvelnie. Huxley lesz a nő partnere Eckhart partiján, neki kell majd dolgoznia a vonzerején. Feltéve, hogy Huxley-nak van ilyen. Nick feladata csak annyi volt, hogy biztosítsa Jordan Rhodes együttműködését. És ehhez először is meg kell oldania pár feladatot. - Szóval hogy megy manapság a bor üzletág? - törte meg a csendet. Jordan visszafordította az arcát az ablaktól, a tekintetük a visszapillantó tükörben találkozott. - Nem kell nekem tennie a szépet, McCall ügynök. Érzem, hogy ez nem megy önnek túl könnyen. - Mit mondhatnék? Nem szeretem a kínos csendet - vonta meg a vállát Nick. - Mi a véleménye a kínos beszélgetésekről? – cukkolta tovább Jordan.

Nicknek vissza kellett fognia a vigyorát. Jézusom, ez aztán a pimasz nő! - Ez aztán az időjárás - mondta Huxley gyorsan közbevágva, hogy könnyed maradjon a légkör. - Jó, hogy négykerék-meghajtású kocsid van, Nick. - Igaz, bár egy Chevy Tahoe-t közel sem annyira szórakoztató vezetni, mint egy Maserati Quattroportét - válaszolta a férfi. Jordan meglepettség és bosszúság keverékével bámult Nickre. - Maga tudja, milyen autót vezetek? - Sok mindent tudok. Higgyen nekem, több aktányi idegesítő kérdést tehetek fel, amíg hússzal vánszorgunk a hóviharban. Gondoltam, a boros téma tűnik a legártalmatlanabbnak. Jordan felsóhajtott, mint aki belenyugodott a sorsába. - A borüzlet jól megy. - Csak úgy kíváncsiságból... ki a tipikus vásárlója? Az elvakult gyűjtők, vagy inkább a környékbeli lakosok vásárolnak? - érdeklődött Nick. - Ez is, az is. Vannak, akik csak most kezdik beleártani magukat a bortémába, és keresnek egy biztonságos helyet, ahol többet is megtudhatnak a dologról. Mások tapasztaltabb fogyasztók, akik szeretnek bejönni és kikapcsolódni, miközben megkóstolják az aktuális borainkat. És igen, van egy harmadik csoport, őket nevezhetjük komoly gyűjtőknek. Ahogy azt Nick gyanította, Jordán ellazult, amint szóba kerültek a borok. Helyes. - Én nem sokat tudok a borokról. Néhány hete hallottam valami chicagói gyűjtőről, aki több mint kétszázötvenezer dollárt fizetett egy rekesz borért. El tudod ezt hinni? - fordult Huxley felé, majd újra értetlenül mondta ki az összeget. Kétszázötvenezer. Visszapillantott a tükörbe. - Ön a szakértő, Ms. Rhodes. Mit kap az ember a borászok világában kétszázötvenezerért? - Egy 1945-ös Chateau Mouton-Rothschildot. - Hűha! Nagyon gyorsan válaszolt erre. Feltételezem, ön is hallott az aukcióról. - Valójában én segítettem a gyűjtőnek felkutatni a bort. Tudtam, hogy aukcióra kerül, és hogy érdekelné. - A pasasnak egészen fura neve volt... és valami étterme vagy hasonlója van. Huxley Nickre nézett, de csendben maradt, mert felismerte, hogy Jordan Rhodes kihallgatása ezennel megkezdődött. - Xander Eckhart - válaszolta Jordán. - Jó lehet olyan vevőket ismerni, akik negyedmillió dollár értékű bort vesznek. Egy pillanatra a nő kicsit kiengedett. - Sajnos az eladás a Sotheby'sen keresztül ment, de Xander valóban jó vásárló mondta mosolyogva Jordan. - Gyanítom, jól ismeri - ütötte tovább a vasat Nick. - Nyilván elég jól.

- Mennyire jól? A nő csendben maradt egy ideig, és Nick látta, ahogy a testtartása megfeszül, amikor leesik neki a tantusz. - Xanderről akar tudni. Erről szól az egész? – kérdezte Jordan. - Igen. A nő őszintén ledöbbent. - Miért nyomoznának Xander után? Nick figyelmen kívül hagyta a kérdést, és kihallgatás üzemmódba kapcsolt. - Hogyan írná le a kapcsolatát Eckharttal? Jordán láthatóan mérlegelte a lehetőségeit, mielőtt válaszolt. Hamar rádöbbent arra azonban, hogy túl sok mérlegelnivalója nem lehet, amíg egy SUV hátuljában ül egy hóvihar kellős közepén, két felfegyverzett FBI-ügynökkel az első ülésekben. - Xander törzsvásárló az üzletemben már pár éve. Gyakran intézek neki különleges megrendeléseket. Olyan drága vagy ritka borokról van szó, amiket nem lehet kereskedőktől megszerezni. - Kapcsolatban volt vele az üzletén kívül is? - tapogatózott Nick. - Talán tényleg fel kellett volna hívnom az ügyvédem. Kezdem magam nagyon kényelmedenül érezni, McCall ügynök. Nick elkapta a nő tekintetét a visszapillantóban. - Mondja, mégis miért lenne önnek kényelmetlen Xander Eckhartról beszélnie? Jordán fészkelődni kezdett, majd keresztbe rakta a lábát. - Miért nem kímél meg a kihallgatástól, és tér a tárgyra? - Az üzleten kívül, társaságban találkozik Eckharttal? - Alkalomadtán. Van pár közös ismerősünk, úgyhogy időnként belefutok egy partin vagy az egyik éttermében. És minden évben részt veszek a jótékonysági adománygyűjtő partiján, amit a Bordeaux-ban rendez. A rendezvény éppen ezen a hétvégén lesz. - Ennyiben kimerül a személyes kapcsolatuk? Jordan mélyen belenézett Nick szemébe a visszapillantón keresztül. - Mi más lenne még a kapcsolatunkban, McCall ügynök? - Van bármilyen intim kapcsolata Eckharttal? Jordán hangja füstös volt a hátsó ülés sötétségében. - Csak rendkívül mély és kölcsönös vonzalom... a borok iránt. A mondat végén elfordította az arcát, és kinézett az ablakon. Nick vette a nyílt és egyértelmű jelzést. A beszélgetésnek vége. Végre odaértek az FBI-irodának otthont adó üveg- és acélépület bejáratához, és beálltak a legközelebbi parkolóhelyre. Nem volt nehéz dolguk. A parkoló jóformán üresen tátongott, a hóvihar miatt mindenki hazament estére. Nick egy bólintással jelezte Huxley-nak, hogy bízza rá a nőt. Kiszállt az autóból, és kinyitotta a hátsó ajtót. Jordan hezitált, mielőtt átcsusszant az ülésen. Lelépett a terepjáró küszöbéről -

először az egyik magas sarkú csizma, majd a másik. Mivel Nick tartotta az ajtót, közel álltak egymáshoz. Sűrű hópelyhek hulltak körülöttük, és belegabalyodtak Jordan hajába. A nő hangja mély volt, a hangsúlya olyan fagyos, mint a levegő. - Legközelebb, ha valamit meg akar tudni, McCall ügynök, ne fáradjon a tiszteletkörök megfutásával. Egyszerűen csak kérdezzen. - Biztosíthatom, Ms. Rhodes, ha én csevegek egy nővel, arról ő tud - válaszolta Nick, miközben a kezét nyújtotta. - Nem fog messzire jutni azokban a csizmákban. Jordán figyelemre sem méltatta az udvariasságból felé nyújtott kezet. - Ide nézzen! - vetette oda az ügynöknek, majd megfordult és elsétált az autótól az alig tisztított, emiatt hó és jég borította parkolón keresztül a kerületi főhadiszállás bejáratához. Becsületére legyen mondva, egyszer sem csúszott meg. Huxley Nick karja után nyúlt, és megállította a társát. - Jelezhetted volna, hogy ki akarod kérdezni az autóban. Miért nem vártál az irodáig, hogy itt hozd szóba Eckhartot? - Meggondoladan pillanatában akartam elcsípni. Biztos akartam lenni abban, hogy nem ő az a bizonyos „futottak még szépségkirálynő" Eckhart mellett. - Gondolod, hogy jó ödet ennyire felpaprikázni? Épp meg akarjuk kérni, hogy dolgozzon velünk. - Együtt fog működni. Efelől Nicknek semmi kétsége sem volt. Már harminc másodperccel a boltba lépés után tudta, amikor először szóba hozta Jordan öccsét, és meglátta a nő aggodalmas arckifejezését. Lehet, hogy Jordan Rhodes nem nagyon kedvelte őt, de az egyértelmű volt, hogy aggódott az öccséért. És egyedül ez számított.

A KÉT ÜGYNÖK egy konferenciaszobába vezette Jordant a tizenegyedik emeleten, és megkérték, hogy helyezze kényelembe magát, amíg ők „előkeresnek egy aktát". Jordán gyanította, hogy ez valami belső FBI-kód lehet, de halványlila fogalma sem volt arról, hogy mit jelenthet. Azt azonban tudta, hogy McCall ügynök autóút alatt feltett cseppet sem ártatlan kérdései miatt nem árt, ha mostantól résen lesz, és kétszer is meggondolja minden lépését. Levette a kabátját, a sálát és a kesztyűjét, lesöpörte a havat a csizmájáról. Ahogy McCall ügynök is megjegyezte, a Christian Louboutin topánkákat nem a húszcentis hó elviselésére tervezték. És az üzlet hátuljában, ahonnan felkapta a kabátját, egy időre el is töprengett, hogy lecseréli őket. De úgy érezte, vannak helyzetek, amikor a stílusnak felül keli kerekednie a gyakorlatiasságon, és alapszabály, hogy az ember nem visel fekete elegáns nadrágot rózsaszínű Ugg-csizmával, ha az FBI-jal találkozik. Legalábbis akkor, ha nem szeretné, hogy messziről leríjon róla az ízlésficam nevű betegség.

Jordan leült a konferenciaasztalhoz. A plafonig érő ablakokon túl tomboló hóvihart nézte, és rettegve gondolt a hiheteden mennyiségű hóra, amit otthon majd el kell lapátolnia. Lehet, hogy be kellene szereznie egy hóeltakarító gépet. Vagy egy férfit. Mindkettő jól jöhet az ilyen zord időben. De aztán eszébe jutott, hogy a gép nagy helyet foglalna el a garázsban, ő viszont szeretett kényelmesen beállni a Maseratival. És a mostanában megismert férfiak sem segítettek volna sokat az adott helyzetben. Majdnem biztos volt, hogy nem érdekli őket a hólapátolás, vagy csak annyira, hogy felbéreljenek valakit, aki elvégzi helyettük. Ez az árnyoldala annak, ha az ember lánya olasz mokaszin-típusúakkal randizik. Talán egy férfiasabb férfit kell találnia. Az ilyenek két fadarab segítségével tüzet gyújtanak, félkézzel kereket cserélnek, és cseppet sem riadnak meg attól, hogy a hólapátolás elkoptatja a kasmírral bélelt bőr Burberry kesztyűjüket. Az ajtó kivágódott, és besétált Nick McCall. - Elnézést, hogy megvárakoztattuk, Ms. Rhodes - mondta. Ahogy Huxley követte Nicket a konferenciaszobába, Jordan észrevette, hogy mindkét férfi levette a kabátját. Azt is látta, hogy fel vannak fegyverkezve, rápillantótt a válltokjukra és a zakójuk alatt hordott fegyverekre. - Mi történt az aktájukkal? - kérdezte. - Szerintem el sem hinné. Nem találtuk meg. Mintha köddé vált volna. Gyanítom, anélkül kell továbbhaladnunk válaszolta Nick, és Huxley-ra bólintott. - Minden, amit el fogunk most önnek mondani, Ms. Rhodes, szigorúan bizalmas kezdett bele Huxley. - Senkinek nem beszélhet a találkozónk céljáról. - Rendben - válaszolta Jordán, és közben arra gondolt, hogy ezt nem nehéz betartani, hiszen hármójuk közül csak ő nem értette a találkozó célját. - Azt már tudja, hogy mindez Xander Eckharttal van kapcsolatban. Már egy ideje megfigyelés alatt tartjuk. Úgy gondoljuk, hogy drogpénzt mos át az éjszakai klubjain és éttermein egy szervezett bűnszindikátusnak, amit Roberto Martino vezet. Talán hallott róla, hogy nemrég Martinót és szervezetének több tagját is megvádolták. Huxley adott Jordannek pár pillanatot, hogy feldolgozza az információt. - Meglepettnek tűnik - mondta Nick. Jordán rávillantotta a tekintetét. - Persze hogy meg vagyok lepve. Fogalmam sem volt, hogy Xander ilyen ügyekbe keveredett. Biztosak ebben? Huxley bólintott. - Igen. Megfigyeltük Eckhartot. Számos alkalommal láttuk egy férfival, akiről tudjuk, hogy köze van Martinóhoz. Eckhart irodájában találkoztak, ami az étterme, a Bordeaux földszintje alatt van. - Arra gondol, ami a borospincéje halljának közelében van - jelentette ki Jordan. Nick előrecsúszott a székében, mert ez felkeltette az érdeklődését. - Ön volt Eckhart irodájában? - Igen. A tavalyi Valentin-napi partin körbevezetett az egész Bordeaux-n.

- Mennyire emlékszik a szoba belsejére? Le tudná írni, hogy melyik bútor hol van, mi van a falon, és a többi? - kérdezte Huxley. - Megpróbálhatom - vonta meg a vállát Jordán. - Erről van szó? Azt akarják, hogy leírjam Xander irodáját önöknek? - folytatta meglepődve, és közben arra gondolt, hogy ez túl jelentéktelennek tűnik az egész titkosügynökösdis felhajtáshoz. Nick megrázta a fejét. - Sajnos, ez nem ennyire egyszerű. Amit öntől szeretnénk, az a segítsége ahhoz, hogy bejussunk Eckhart irodájába. Most szombaton éjjel. Jordannek kellett pár pillanat. - Úgy érti, a parti alatt? Nick összekulcsolta a karjait az asztalon. - Mit szólna, ha magával vinne partneréül egy beépített ügynököt, Ms. Rhodes? - Azt hiszem, ez attól függ, hogy ki a partner, McCall ügynök - dőlt előre Jordan. A Nick mellett ülő Huxley feltolta a szemüvegét. - Én lennék az. - Óóó. Rendben - nézett rá Jordan meglepődve. - Próbáljon nem ennyire megkönnyebbültnek tűnni - vetette oda Nick szárazon. - Sajnálom. Csak Huxley ügynök inkább tűnik... -Jordan kereste a megfelelő szót. - Menő boros fajtának? - javasolta Nick szarkasztikusan. - Én „rokonszenvest" akartam mondani. - Valójában nagyon sokat kutattam a borok után a megbízatás miatt - vágott közbe Huxley. - Azt olvastam, Eckartnak meglehetősen komoly gyűjteménye van. Nickre villantotta a tekintetét, és megköszörülte a torkát. - Nem mintha innék aznap este, természetesen. Huxley ideges pillantásából Jordan arra gyanakodott, bogy Nick valamilyen módon a fiatalabb ügynök fölött áll. Egy újabb megkérdőjelezhető döntés az FBI-tól. - Szóval magammal viszem mint partnert, és aztán mi történik? - kérdezte Jordán. - Egyszer csak elszakadok a partitól, és elhelyezek egy apró lehallgatókészüléket Eckhart irodájában. Olyan egyszerűnek tűnt, ahogy elmondták. Nekik talán tényleg az is volt. - Azt mondják el, hogy jön az öcsém a képbe. Nick innen átvette az irányítást. - A főügyész beleegyezett, hogy az öccse ítéletébe beszámolják az előzetes letartóztatását. Ha ön együttműködik velünk, a irodája már hétfőn kezdeményezi mindezt. Ráadásul elintézhetjük, hogy az öccsét házi őrizetbe szállítsák, amíg a bíróság ítéletére vár. Jordan gyanakodva nézett végig a két ügynökön. - Hol itt a bökkenő? Kell, hogy legyen, ha hajlandók Kyle-t kiadni. Jó pár hónapja a főügyész nagyon élvezte, hogy az ügyből nyilvános látványosságot csinál. - A volt ügyész pakolta ki az öccse ügyét a kirakatba -javította ki Nick. - Az újnak más módszerei vannak.

- Tudnia kell, hogy bármelyik beépített műveletnél megvan az esély bizonyos veszélyre - tette hozzá Huxley. Úgy hisszük, minimalizálni tudjuk a kockázatot, de ezt akkor is fontolóra kell vennie. - Mennyi időm van meghozni a döntést? – kérdezte Jordan. - Szerintem mindannyian tudjuk, hogy már döntött, Ms. Rhodes - mondta Nick. Mennyire szerette volna Jordan megmondani neki, hogy feleannyira nem ismeri őt, mint azt látszólag hiszi! De sajnos ebben az esetben igaza volt. Van egy kikötésem. Kyle nem tudhat a megállapodásunkról. Nagyon aggódna miattam. - Senki sem tudhat róla, amíg vége nincs - hangsúlyozta ki Huxley. - Hogy fenntartsuk a látszatot, mindenkinek azt kell hinnie, hogy én vagyok a partnere azon az estén - pirult el a mondat végére. - Nem mintha azt akarnám sugallni, hogy nekünk... romantikáznunk kellene, vagy valami hasonlót kéne művelnünk. Nick egy pillanatig sem vette le a szemét Jordanról. - Akkor megállapodtunk? - kérdezte a nőtől. Jordan elmerengett. Habár Huxley lesz a partnere szombaton, mégsem tudott szabadulni a gondolattól, hogy épp az ördöggel készül ágyba bújni. Egy zöld szeművel. Bólintott. - Megállapodtunk.

A TALÁLKOZÓ VÉGÉN Jordan és Huxley megbeszélték, hogy csütörtök este találkoznak, amikor Martin feladata az üzlet bezárása. Azt tervezték, hogy aznap átbeszélik a szombat este részleteit. Lekísérték a nőt az előcsarnokba. Huxley Nick felé fordult. - Miért is ne vigyem most haza Jordant? Majd a nőre mosolygott, és az ablakon túl szakadatlanul hulló hóra mutatott. - Több időm lesz így megismerni az új partneremet. Nem állok kint, mint Nick, úgyhogy előrehozom a kocsit. Felhúzta a kesztyűit, és elsietett. Egyedül hagyva Jordant és Nicket. Jordan kétkedve nézte a férfit, felkészítve magát egy újabb kellemeden megjegyzésre, mivel úgy tűnt, Nicknek ez a specialitása. Ezért meglepte, amit mondott. - Akkor, gyanítom, ennyi, elbúcsúzhatunk. - Nem lesz a közelben szombaton, a nagy eseményen? - kérdezte. - Ó, de ott leszek - biztosította Nick. - De pár háztömbnyire fogok parkolni a Bordeaux-tól, egy furgonban a technikai csapatunkkal, hogy egész biztosan működjenek a poloskák. Úgyhogy, ha lát engem szombaton, akkor valami nagyon rosszul sikerült az akcióban. Csend telepedett közéjük. Jordan próbálta nem figyelni a férfi tekintetének súlyát, de ez lehetedennek bizonyult.

- Mi a baj, ügynök? - Csak azon gondolkoztam, hogy az öccse szerencsés. Van egy nővére, aki hajlandó egy ilyen áldozatot hozni érte. Jordan kisöpörte szeméből a frufruját. Nem számított arra, hogy elismerést fog kapni a férfitól. Igen, a balfácán ikertestvére nagyon szerencsés. De az igazság az, hogy pontosan tudta, az öccse gondolkodás nélkül megtenné érte ugyanezt. - Kyle megérdemli a lehetőséget. - Szkeptikus pillantást látott Nick arcán. Gyerünk, McCall ügynök! Bármi rosszat is mondana az öcsémről, olyat úgysem tud, amit korábban már ne hallottam volna. - Nekem is két fiútestvérem van, Ms. Rhodes. Megértem a családi lojalitást. Jordan várta a folytatást. - De? - De az öccse megszegte a törvényt. Nem is egyet, hanem tízet, egész pontosan. Beférkőzött egy globális kommunikációs hálózatba, és széles körű pánikot váltott ki, amikor leállította, ami több tízmillió embert érintett. Jordán forgatta a szemét. - Felhagyhat a drámai szakzsargonnal, Mr. FBI. Az öcsém meghekkelte a Twittert, és leállította, miután a barátnője megosztott egy linket egy videóhoz, amin egy jakuzziban hetyeg egy másik pasassal. - Két teljes napra összeomlasztotta az oldalt. A legnagyobb szolgáltatáskimaradással járó támadás volt, amit valaha láttak. - Könyörgöm! A Twitter volt, nem a Védelmi Minisztérium honlapja, vagy a Nemzetbiztonsági Hivatalé. A srác, aki tavaly lecsapta a Facebookot, pénzbírságot és közmunkát kapott. De ebben az esetben a főügyész, bocsánat, a volt főügyész, azzal érvelt a bíróságnak, hogy a pénzbüntetés nem elegendő, pedig sem ő, sem én nem az apánk pénzéből élünk. - A fuvarja megérkezett - mutatott előre Nick. Jordan félbehagyta a mondandóját, és kinézett az ablakon. Meglátta Huxley autóját a ház előtt. Még egy terepjáró, habár ez egy Rangé Rover. Visszafordult Nick felé. - Egyvalamit mondjon meg! Csak próbál felbosszantani, vagy az, hogy ennyire bosszantó, az alaptermészetéből fakad? Nick szeme szórakozottan villant a nőre. - Talán egy kicsit próbálom idegesíteni. - Miért? - kérdezte Jordán ingerülten. Úgy tűnt, Nick elgondolkozott ezen. - Talán, mert megtehetem. Szemmel láthatóan nincs túl nehéz dolgom. Egy lépéssel közelebb lépett Jordanhez, és az arcát vizsgálgatta. - Felteszem, szüksége van pár emberre az életében, akik idegesítik, Ms. Rhodes. Valójában volt a börtönben egy ikertestvére, aki elég jól teljesítette ezt a feladatot. Nick McCall véleménye pedig igazán nem volt újdonság, hiszen megszokta, hogy az

emberek elhamarkodottan ítélkeznek róla az apja vagyona miatt. Annak ellenére, hogy nem kérkedett vele. - Komolyan, ki maga? - kérdezte Jordan. Nick elmosolyodott. - Egész jó kérdés. Ez hat-kilenc havonta változó. Ezek voltak az utolsó szavak, amiket mondott, mielőtt Jordan kisétált az épületből és beszállt Huxley autójába. Mire a nő visszanézett, Nick már elment az lőcsarnokból. - Indulhatunk? - kérdezte Huxley. - Hogyne - fordult előre az autóban Jordan.

4. JORDÁN SIETETT, HOGY még elérje a zöldet a Van Buren Streeten, és arra gondolt, hogy minden szívfájdalom nélkül el fogja viselni, hogy egy hétig megint nem kell majd ránéznie a Metropolitan Correction Centerre. Az épület kifejezetten bántotta a szemét: harminc emelet magas, ronda, szürke háromszög, apró, ablakként szolgáló hosszúkás nyílásokkal. Minden szerdán meglátogatta Kyle-t, mert a Martinnal kidolgozott beosztásuk ezt lehetővé tette. Nagyon hálás volt az asszisztensének, hogy a negyven centis hó ellenére aznap reggel is időben beért az üzletbe. Annak ellenére, hogy a hó eltakarításával még mindig reménytelenül birkózott a közterület-felügyelet. Mivel Jordan autóját befedte a hó, a taxik pedig ritkaságnak számítottak rossz időben, az Lmetróval kellett a belvárosba mennie, ami még több időt vett igénybe. A látogatókat érkezési sorrendben engedték a börtönbe, ezért szeretett a látogatási idő legelején, azaz pontban délben odaérni. Az órájára nézett, látta, hogy épp időben van. Átment a forgóajtókon, és belépett az előcsarnokba. Jóval melegebb volt, mint a kinti fagyos mínusz tíz fok, ha másért nem, hát legalább ezért jó a börtön. A személybejáratnál kitöltötte a látogatóknak szánt formulát, és átadta Dominicnak, a biztonsági felügyelőnek a jogosítványával együtt. Négy hónapja minden szerdán meglátogatta az öccsét, ezért mindezt már szinte rutinszerűen csinálta végig. - Már a második évad felénél tartok a Lostban - számolt be Dominic. Az MCC-ben csak két dolgot szeretett Jordan. Azt, hogy láthatja Kyle-t, és azt, hogy cseveghet a biztonsági felügyelővel. - Hűha, gyorsan átszáguldott az első évadon - mondta. - Mi a helyzet a Többiekkel? - kérdezte a felügyelő. - Majd meglátja! Vagy úgy száz epizód múlva. - Jaj, ne mondja ezt! - adta vissza Dominic a jogosítványát. - Egészen biztos, hogy ön és az öccse nem veszítettek el valahol egy harmadik ikret? A hasonlóság hátborzongató. Jordán mosolygott. Amióta elkezdték a Lostot vetíteni, az emberek megjegyezték, hogy az öccse úgy néz ki, mint egy bizonyos szereplő a sorozatban - amit Kyle egyébként utált. Talán pont ez volt az oka annak, hogy a börtön alkalmazottai és a lakótársak szerették ugratni a hasonlósággal. Jordan viszont az egészet szórakoztatónak tartotta. - Biztos vagyok benne, hogy nincs rokoni kapcsolat - mondta Jordan. Ha igen, akkor az apjuknak komoly magyarázattal kell szolgálnia. Dominic a nő nyakára mutatott.

- Ne felejtse el majd levenni a sálját az átvilágítás előtt. Jövő héten találkozunk, Jordan. Nem, ha minden jól megy. Nagyon bennfentesnek érezte magát attól, hogy titkos megállapodása van az FBI-jal. Eszébe jutott, hogy óvatosabbnak kell lennie, nehogy lebukjon Kyle előtt. A testvére sokszor nyitott könyvként olvasott benne. Az MCC szabályai szerint elzárta a kabátját, a táskáját, a sálját és a kesztyűit a személybejárati kapuk mögötti szekrényekbe. Egy kísérő, több más látogatóval együtt, az egyik lifthez vezette, és felvitte a nyolcadik emeleti közös látogatószobába. A liftajtók kinyíltak, és az összes látogatót egy biztonsági átvilágító helyiségbe vezették. Jordan átment az acél detektorokon, megvárta, amíg egy harmadik őr kinyitja az acélból és golyóálló üvegből készült súlyos ajtókat, majd belépett a látogatóhelyiségbe. Meglepődött, amikor először jött látogatóba Kyle-hoz az MCC-be. Talán a túl sok televíziós élménye miatt hitte azt, hogy üvegablak fogja őket elválasztani és telefonon kell beszélniük. Tetszett neki, amikor kiderült, hogy a börtönlakók a látogatóikkal egy nagy közös szobában találkozhatnak. Persze, egész idő alatt négy felfegyverzett őr figyelt tájuk, de legalább szemtől szemben leülhetett az öccsével. Nem törődve a kávénak nevezett keserű löttyel - egy hiba, amit az első látogatás óta soha többet nem követ el -, Jordan inkább palackozott vizet választott az automatákból. Egy rácsozott ablakkal szemközti asztalhoz ült. Pontosan úgy tett, ahogy minden héten. Próbált a maga dolgával foglalkozni, és tartózkodott attól, hogy túlságosan odafigyeljen a szomszéd asztaloknál várakozó többi látogatóra. Arra gondolt, hogy nekik is szükségük van egy kis egyedüllétre, akárcsak neki. Hagyta szabadon kalandozni a gondolatait. Volt rá ideje, hiszen tapasztalatból tudta, hogy jó pár perce van, amíg Kyle átjut a különböző védelmi ellenőrzéseken, és végre beengedik a látogatószobába. Jordo, elcsesztem. Ezek voltak Kyle első szavai, amikor öt hónapja azon a végzetes éjszakán felhívta. Jordannek elképzelése sem volt, mit tehetett az öccse, ezért az egyetlen lényeges kérdést tette fel neki. - Helyre tudod hozni? - Nem 'tom - sóhajtozott Kyle aggodalmasan. Jordán kemény puffanó hangokat hallott, amiről gyanította, hogy az öccse a fejét veri a falba. - Hol vagy? Elmegyek érted, és majd kitaláljuk, mi legyen. Kyle szavai elmosódtak. - Tijuana. Kezdek nagggyyon berúgni. 0, atyám! - Kyle, mit tettél? Az öccse mérgében felemelte a hangját. - Épp most nyírtam ki a Twittert, azt tettem. Az egész francos cuccot. Pokolba

Danivel! Jordan nem értett mindent teljesen, de annyit azért mégis felfogott, hogy komputerzseni öccse valami nagyon, nagyon rosszat tett Daniela, a barátnője miatt. Kyle döbbenetesen értett ahhoz, hogy rossz lányokat vonzzon az életébe. Pénzsóvár árulókat. Jordan végül nagy nehezen megfejtette az öccse részeges zagyválásából, hogy Daniela, a brazil Victoria's Secret-modell sem volt kivétel ez alól. New Yorkban találkoztak egy közös barátjuk galériájának kiállításán. Vagy fél éven keresztül éltek távkapcsolatban, ami Kyle-nál rekord volt. Majd Daniela Los Angelesbe repült, hogy egy videoklipet forgasson. Remek lehetőség, mondta, mert színésznő szeretne lenni. Hát persze! Az utazása második napján már nem hívta Kyle-t, aki aggódott és üzeneteket hagyott a lány mobilján és hoteljében, de ő egyikre sem reagált. A negyedik nap késő éjjel végül megkapta a választ. @KyleRhodes Sajnálom, de ez 2nknek nem fog működni. Lazulok LA.-ben valakivel, akivel itt találkoztam. Szerintem aranyos vagy, de túl sokat beszélsz a gépekről. Húsz perccel később, a következő tweetjében Daniela megosztott egy linket egy videóhoz, amin Hollywoodban egy jakuzziban enyeleg Scott Casey-vel, a filmsztárral. Nehéz volt megmondani, mi zavarta Kyle-t jobban. Az, hogy sárba tiporták a Twitteren, vagy az, hogy Daniela minden szívfájdalom nélkül nyilvánosan felszarvazta. Ismerve Kyle vagyonát és a lány C kategóriás celebstátuszát, a kapcsolatukat több pletykarovat is taglalta New Yorkban és Chicagóban, és jó néhányszor említést tettek róluk a TMZ.com-on is. Kyle a számítástechnikában dolgozott, tudta, csak idő kérdése, és a futótűz sebességével terjed szét a neten Daniela és az A-listás színész videója. Úgyhogy azt tette, amit minden felidegesített, forróvérű számítógépzseni tenne, ha rajtakapná a barátnőjét, ahogy víz alatt kényeztet egy másik férfit. Meghekkelte a Twittert, és letörölte a videót, ráadásként pedig Daniela összes korábbi tweetjét. Majd dühbe gurulva a világra, ami odáig züllött, hogy szinte elfogadottá tette a 140 karakter hosszúságú szakításokat, kinyírta az egész hálózatot egy szolgáltatásmegtagadással járó két napos támadás keretében. És így kezdődött a 201l-es Nagy Twitter Szünet. A föld forgása szinte leállt. Pánik és káosz köszöntött a világra, ahogy a Twitter sikertelenül igyekezett szembeszállni az addig tapasztalt legkifinomultabb hekkeléssel. És közben az FBI vagy a váltságdíj-követelést, vagy az úgynevezett „Twitter Terrorista" politikai bejelentését várta. De egyik sem jött, mivel a Twitter Terroristának semmilyen politikai célja nem volt, pénzre sem volt szüksége, hiszen eddig is milliókat keresett. Inkább rosszkedvűen elment a mexikói Tijuanába, hogy leigya magát a sárga földig olcsó tequilával, amit egy nyolcujjú pultos, Esteban szolgált fel neki. Kyle homloka másnap késő éjjel közelebbi kapcsolatba került egy kaktusszal,

ahogy éppen kétrét görnyedt, hogy kidobja a taccsot Esteban bárja előtt. De végre akadt egy féljózan pillanata. Bebotorkált a hotelszobájába és felhívta Jordant, majd felismerve a baklövést, amit elkövetett, elindította a laptopját. Elhatározta, hogy helyrehozza a hibáit, így másodszor is betört a Twitterbe, és felfüggesztette a korábbi támadását. Csak ezúttal nem volt annyira óvatos. A nyolcujjú pultostól kapott olcsó tequila vedelése sajnos nem várt következményekkel is járt a kaktusz lefejélésén túl. Másnap, amikor józanul és bánkódva visszarepült Chicagóba, az FBI várta a küszöbén. Az ügyvédek hosszas harc árán sem tudták lebeszélni Kyle-t arról, hogy bűnösnek vallja magát. Ő követte el a bűncselekményt, úgyhogy leüli az idejét, mondta. Jordan ezt csodálatra méltó gondolatnak tartotta, kár, hogy ez a gondolat szó szerint másfél évbe kerül az öccse életében. A súlyos, dupla ajtók nyikorgása rángatta vissza Jordant a valóságba. A nagyon is valós valóságba a golyóálló, rácsozott ablakokkal és a felfegyverzett őrökkel. Az elítéltek egyesével léptek a látogatószobába. Jordan elnézte, ahogy az első két férfi kiszúrta a családját, és a közeli asztalokhoz sétáltak. Kyle, az ő számítógépzseni öccse, a harmadik volt a sorban. A mosolya ugyanolyan volt a nővére összes látogatásakor: részben zavart, hogy ilyen körülmények között kell látnia, részben örömteli, hogy láthatja. Jordan felé sétált a narancssárga kezeslábasában és kék sportcipőjében. - Jordo - mondta azt a becenevet, amit kiskoruk óta használt. Szemmel láthatóan ellopta az összes magasságért felelős gént a testvére elől fogantatáskor, amit Jordan azóta sem tudott megbocsátani. Lehajolt és átkarolta a nővérét. Ez, és még egy gyors ölelés a látogatás végén. Ennyi volt az engedélyezett érintkezés. - A végén még narancs leszel - mondta Jordan a ruha színére utalva. Kyle megcsípte a nővére állát - Te is hiányoztál, tesó. Ahogy leültek, Jordan észrevette, hogy néhány női látogató leplezetlenül méregeti Kyle-t. Jordan ötödik osztályos volt, amikor a barátnői cédulákat kezdtek neki dugdosni, hogy adja át őket iskola után az öccsének. És a nők érdeklődése azóta sem lanyhult. Az egész dolog kissé feszélyezte, mégiscsak a testvéréről volt szó. - A húszcentis ablakomon kinézve úgy tűnik, hogy elég kemény vihart kaptunk. Van annyira rossz ott kint, ahogy mondják? - kérdezte Kyle. - Majdnem egy órámba került, mire reggel ellapátoltam a havat a járdáról panaszkodott Jordan. Kyle kisöpörte nyakig érő szőke haját az arcából. - Látod? Ez az egyik előnye annak, ha az ember börtönben van. Nem kell lapátolni. Kyle régen kijelölte a látogatásuk szabályait. Viccek a börtönlétről elvártak és támogatandók, az együttérzés nem. Ami mindkettejüknek jó volt, figyelembe véve, hogy a családjuk sosem volt valami jó a mézes-mázas, érzelgős dolgokban.

- Egy penthouse lakásban élsz, és évek óta nem lapátoltál havat - hívta fel a figyelmét Jordan. - Egy megfontolt döntés, amit a gyerekkorom traumája miatt hoztam meg mondta Kyle. - Emlékszel, hogy apa rávett, hogy minden egyes havazáskor az egész háztömb körül lapátoljam el a havat? Nyolcéves voltam akkor, alig magasabb, mint a hólapát. - Amíg én bent forró csokit csináltam anyuval. Öcsi, jót tett neked a munka, építette a jellemedet. – Elhallgatott egy pillanatra, magába szíva az acélrácsos környezetet. – Talán apának a következő háztömböt is el kellett volna veled lapátoltatnia. - Ez kedves. - Szerintem is. Egy elítélt a szoba másik végéből feléjük kiáltott. - Hé, Sawyer! Sawyer! Mikor fogsz bemutatni a nővérednek? Feszült kifejezés futott végig Kyle arcán, ahogy próbálta figyelmen kívül hagyni a hangot. - Haver! Sawyer! Az elítélt gyorsan csendben maradt, mert egy felfegyverzett őr közeledett. Jordan nem próbálta elrejteni a vigyorát. - Úgy látom, valaki szeretné felhívni a figyelmedet. - Nem reagálok erre a névre - morogta Kyle. - Talán, ha levágatnád a hajad - javasolta Jordán álegyüttérzéssel. - Pokolba Josh Holloway-jel! - Kyle szinte kiabált mérgében. - Évek óta így hordom a hajam. - Kezd ez kicsit hangos lenne, Sawyer – figyelmeztette Kyle-t egy őr, miközben elhaladt az asztaluk mellett. Jordán lenyűgözve nézte, ahogy az öccse csendesen fő a levében. - De a haj bejött Sawyernek, amikor keménykedtek vele a szigeten. Habár szerintem kellett lennie valami fodrászszalonnak a Többiek táborában. Embereket is műtötték. Csak előkeríthettek volna egy normális ollót valahonnan a hajvágáshoz. - Esküszöm, ha nem hagyod ezt abba, letiltalak a látogatóim listájáról. Jordan nevetett ennek az eshetőségnek a valószínűtlenségén. - Születésünk óta úgy tapadsz hozzám, mint rágó a cipőm aljához. Mit tennél az én felvidító, elbűvölő szellemem nélkül minden héten? Jordan felpillantott, amikor a harmincas évei közepén járó elítélt megállt az asztaluk mellett. Ahogy megszólalt, a nő felismerte a szoba túlsó végéből kiabáló férfi hangját. - Szóval te vagy a nővér. Elismerően végigmérte Jordant, és mosolygott, így próbálva elég ártalmadannak tűnni, a jobb alkarján tekergőző fekete kígyótetoválás ellenére. - Segíts nekem egy bemutatással, Sawyer, csináljuk úgy, ahogy ezt kell.

Egy őr szólt oda a szoba másik oldaláról. - Nem mondom még egyszer, Puchalski. Nincs csevegés a többi vendéggel. Az elítélt bánkódó pillantásokkal eloldalazott. Jordan visszafordult Kyle felé. - Apa volt hétfőn? Hacsak nem jött közbe valami sürgős, az apjuk olyan állandó látogató volt az MCC-ben, mint ő maga. - Úgy tűnik, újra beindult az üzlet. Szerintem kezd magához térni a cég - mondta Kyle, arra utalva, hogy az apja cége nem meglepő módon veszteséget könyvelt el az előző pénzügyi negyedévben. Furcsa, hogy az emberek mennyire hajlamosak felhúzni magukat, ha egy számítógépes szoftvervállalat alelnökét - és egyben az ügyvezető fiát - megvádolják és bebörtönzik hekkelés miatt. Jordan épp válaszolni akart, amikor Kyle mocorogni kezdett a székében, hogy kényelmesebben üljön. A nő valamit észrevett - egy halványsárga zúzódást az állkapcsa bal oldalán. Lenézett az asztalra, és árulkodó vágásokat látott az öccse kezének bütykein. - Újabb verekedésbe keveredtél. - Nem nagy ügy. - Nekem nem úgy tűnik. Hadd nézzem! Kinyújtotta a kezét, és megérintette a testvére állát. - Jordan, tudod, hogy nem... Egy szempillantás alatt egy őr termett mellettük. Rosszallóan Jordanre pirított. - Sajnálom, hölgyem, nincs érintkezés. Jordan visszahúzta a kezét - Elnézést. Vett egy mély és megnyugtató lélegzetet. Általában olyan jól viselte az egész börtönszabályzatot, amennyire elvárható volt, de néhanapján kicsit besokallt. Például attól, hogy még csak nem is ellenőrizhette, megsérült-e az öccse. - Mi történt ezúttal? - kérdezte Kyle-t, miután az őr elment. - Csak egy elfajult beszélgetés - mondta az hárítóan. - Valakiknek itt benn nincs jobb dolguk, mint jártatni a szájukat. - Kyle, te ennél okosabb vagy. - Anyu is ezt mondta, amikor hatodikban hazaállítottam, miután Robbie Wilmerrel verekedtem. Az első monoklim. - Nos, mivel anyu nincs itt, valaki mástól kell hallanod. - Nincs szándékomban bajba keveredni, Jordo - nézett Kyle a nővére szemébe. De ez nem a Jane Adams Általános Iskola. Itt mások a szabályok, és ha túl akarom élni a következő tizennégy hónapot, akkor ezek szerint kell játszanom. Mennyire csábítónak tűnt Jordannek azonnal megosztani az öccsével az FBI-jal kötött megállapodását! Nincs még tizennégy hónap. Csak egy hét. De nem nyitotta ki a száját. - Újra bajba kevert a verekedés az őröknél?

- Egy kis fegyelmező elkülönítés senkinek sem árt. De mintha valamit mondani akartál volna. Tényleg nagyon jól ismerte. - Igen, de csak felesleges erőlködés lenne. - Miért érzem úgy, hogy valamit nem mesélsz el nekem? - Mert... mostanában túl sok időd van, és oda képzelsz rejtélyeket, ahol nincsenek - vetette fel. - Vagy csak jó megfigyelő vagyok. És ha van valami, amit rejtegetsz előlem, Jordo, ki fogom deríteni. - Kösz a figyelmeztetésért, Mr. Megfigyelő. Már az is épp elég hasznos lett volna, ha az „éberséged" arra használod, hogy ne kerülj börtönbe. Kyle megszorította a nővére kezét. - Ó, úgy örülök, hogy eljöttél, tesó! El sem tudod képzelni, mennyire élvezem a mi kis találkozóinkat. Ó... basszus! Az őr újra az asztalnál termett. Kyle elvette a kezét. - Tudom. Tudom. Semmi érintkezés. Jordan felpillantott az őrre. - Minek ez a sok szabály? A börtönben vagyunk, nem? Az őr sztoikus arcára semmilyen érzelem nem ült ki, csak megfordult és elsétált. Jordán Kyle felé fordult. - Komolyan, még csak egy mosolyt sem kapok ezért? Kemény közönség. Kyle körbenézett a sárga anorákban lévő elítélteken és a felfegyverkezett őrökön. - Tényleg? Észre sem vettem. Jordan elkapta az öccse tekintetét, és elmosolyodott. De ezúttal sokkal óvatosabb volt, nehogy a gondolatai olvashatók legyenek. Már csak egy hét, Kyle. Kitartás!

5. - NA, ÉS KYLE HOGY VAN? Jordan öntött három pohár bort, és egyet-egyet adott Melindának és Corinne-nak. - Ismered őt. Azt mondja, jól van. - Félretette a borosüveget, és magához szólította a harmadik poharat. - De az arcán lévő zúzódásokból és a kezén lévő vágásokból ítélve, azt mondanám, hogy az ő „jól" definíciója különbözik az enyémtől. Jordan és két barátnője a DeVine Cellarsban találkoztak zárás után, és a pezsgőket, habzóborokat kínáló polcok melletti asztalhoz telepedtek le. A szokásukhoz híven Jordan adta a bort, Melina és Corinne pedig hozták a vacsorát és a desszertet. - Újabb verekedésbe keveredett? - kérdezte Melinda. - Mi van azzal a börtönnel? Nincsenek ott őrök? Vagy az elítéltek bíráskodnak? Nem lehet Kyle-t elválasztani azoktól a pasasoktól, akik megnehezítik az életét? szállt be a beszélgetésbe Corinne valamivel diplomatikusabban. - Kyle azt mondja, nem akar különleges bánásmódot. Azt hiszi, hogy majd egyszer vége lesz, ha nem vág vissza, mintha ez csak valami átmeneti állapot lenne. Azt mondja, ha ezek a férfiak komolyan akarnák bántani, akkor fegyvereket használnának. - Jordan körbeforgatta a poharát, hogy kinyílhasson a bor. - El sem hiszem, hogy a harminchárom éves öcsém életében jelenleg az az egyetlen pozitívum, hogy nem használnak ellene fegyvert verekedéskor. Jordan látta az aggodalmat Melinda és Corinne arcán. Sajnálom. Elég belőlem és a családi gondjaimból. Beszéljünk valami másról! Mi újság veletek, lányok? Miközben ettek, a munkáról beszélgettek. Melinda és Corinne is tanárok voltak. Corinne a város egyik legszegényebb negyedének középiskolájában dolgozott, Melinda pedig színházelméletet tanított a Northwestern Universityn, azon az egyetemen, ahová mindhárman jártak annak idején. Melinda ivott még egy kortyot, és Jordan felé biccentette a poharát. - Ez nagyon jó. Azt mondtad, merlot? - Dél-Ausztráliából. Egy 2008-as Marquis Phillips. - Tetszik, hogy domináns a gyümölcsös íz. Jordan le volt nyűgözve. - Odanézzenek, előbújtak a borász szakszavak - törölte meg szalvétával a szemét, könnyeket imitálva. – Mint amikor egy gyerek megteszi az első lépéseit. Nagyon büszke vagyok. Melinda Jordanhez hajított egy szalvétát. - Csak emlékeztess, mielőtt elmegyek, hogy vigyek egy üveggel. Szeretném, ha Pete megkóstolná. A Kerülőutak óta hozzá nem nyúlna egy merlot-hoz. Jordan állandóan ezt hallotta. Amióta szegény merlot-t annyit ócsárolták abban a filmben, nem tudta teljesen visszaállítani a jó hírnevét.

- Majd legközelebb helyre teszem Pete-et, ha találkozunk. - Erről jut eszembe, akkor még mindig áll ötünk vacsorája következő szombaton, ugye? - kérdezte Corinne. - Aha. De először is beszéljünk a mostam hétvégéről! Van valami különleges terved Valentin-napra, Jordan? - kérdezte Melinda. Jordan kortyolás közben megmerevedett a kérdés miatt. Ezen a hétvégén? Semmi különös terv, tényleg. Csak segítek az FBI-nak beszivárogni egy híres étteremtulajdonos bázisára, aki egy hírhedt drogkartellnek mossa a pénzt. Neked mik a terveid? Corinne szólt közbe. - Nem ezen a hétvégén van Xander Eckhart partija? - De. Jordan visszatartotta a lélegzetét, és közben szinte némán könyörgött. Csak ne kérdezd meg, hogy kivel megyek! Ne kérdezd meg, hogy kivel megyek! - Na, és kivel mész? - kérdezte Melina. A francba! Számított arra, hogy ez a téma szinte biztosan felmerül hármójuk között. Ezért már korábban végiggondolt néhány lehetséges választ. Arra jutott, hogy a nemtörődöm stílus a legjobb megoldás. - Ja, van egy pasas, akivel pár napja találkoztam, és azon gondolkozom, hogy őt hívom el - vonta meg a vállát. - Vagy talán csak egymagam megyek, ki tudja? Melinda letette a villát a rászúrt gnocchival együtt, és úgy fókuszált az elhangzottakra, mint egy hőkövető rakéta a célra. - Hogy milyen pasassal találkoztál te pár napja? És miért most hallunk erről először? - Csak, mert pár napja találkoztam vele. Corinne összedörzsölte a tenyereit, alig várva, hogy hallja a részleteket. - És? Mesélj! Hogyan találkoztatok? - Jaj, Melinda! Annyira felszínes vagy! - fordult vissza Corinne Jordanhez. - Jó pasi? Persze, Jordan tudta, hogy lesznek majd kérdések. Ők hárman főiskola óta barátok voltak, a sűrű programjuk ellenére is rendszeresen találkoztak, és mindig ezt csinálták. Még mielőtt Corinne férjhez ment, a mostani férjéről, Charlesról beszéltek. Ugyanez igaz volt Melindára és a hamarosan vőlegény Pete-re. Így Jordan tudta, hasonló esetben rajta a sor, hogy kiteregesse a szennyest. De azt is tudta, hogy nagyon nem akar hazudni a barátainak. Ezért kitalált egy B-tervet arra az esetre, ha a beszélgetés ebbe az irányba terelődne. Mivel nem volt más esélye, a necces esetekben bevetett stratégiájához folyamodott. Pontosan úgy, ahogy ötéves kora óta mindig, amikor felgyújtotta a Western Barbie-ja haját, miközben igyekezett lebarnítani a nappali lámpájának fényénél. A jelszó egyszerű: fogjuk Kyle-ra!

- Szeretném megköszönni az Akadémiának... - kezdett bele viccesen, majd folytatta. - Persze, mindent elmesélek az új pasasról. Egyik nap találkoztunk, és ő... izé. Elhallgatott, keresztülszántott a kezével a haján, és drámaian sóhajtott. - Sajnálom. Nem bánnátok, ha erről később beszélnénk? Miután láttam Kyle-t a zúzódásával, rosszul érzem magam, amiért Xander partijáról fecsegek. Mintha nem venném az öcsém bebörtönzését elég komolyan. Beharapta az ajkát, mert bűnösnek érezte magát a hazugság miatt. Sajnálom, lányok, de ez egyelőre az én titkom marad. Az elterelés bűbájként hatott. Talán az egyik előnye, ha az embernek van egy Twitter Terroristának nevezett elítélt öccse, hogy sosem szűkölködik menekülő megoldásokból, ha ki kell magát vágnia a kellemetlen beszélgetésekből. Corinne kinyújtotta a kezét, és megszorította Jordanét. - Senki sem állt ki jobban Kyle mellett, mint te, Jordaán. De megértjük. Beszélhetünk erről máskor. És próbálj nem aggódni, Kyle meg tudja oldani egymaga. Nagyfiú. - Ó, az egész biztos - mondta Melinda csillogással a szemében. Jordan mosolygott. - Köszönöm, Corinne. Melinda felé fordult, és alaposan hátrahőkölt. - Melinda? Mi volt ez a Kyle-lal kapcsolatos, hmmm... hogy is mondjam? Melinda megvonta a vállát, hogy jelentéktelenné tegye az iménti rajongást. - Neked ő az öcséd. A női populáció rajtad kívül eső részének viszont van egy bizonyos vonzalma iránta. És itt akkor nem folytatnám tovább. - Kiskorunkban belepukizott a teknősös medencénkbe, és azt mondta, hogy így már jakuzzi. Na, ez mennyire vonzó? - Óóó... milyen izgalmas a gazdagok és híresek életmódja! - kiáltott fel vigyorogva Corinne. - Na, ezzel az én titkos fantáziálásaim Kyle Rhodes-ról most teljesen megsemmisültek, így javaslom, hogy átmenetileg függesszük fel a nemek kevésbé vonzó oldalának a kitárgyalását - jelentette ki Melinda. - Szerintem is - szólt Jordan, majd a három nő egyetértésben összekoccintotta a poharát. Jordan ivott egy kortyot a borából, és megkönnyebbülésében felsóhajtott. Még három nap, ennyit kellett kibírnia. Aztán minden visszaáll a normális kerékvágásba.

6. ÁLTALÁNOSAN ISMERT TÉNY, hogy még egy kitűnő képességekkel és tehetséggel megáldott FBI különleges ügynök is belekeveredhet olykor egy káromkodásokkal tarkított beszélgetésbe. Nicknek - birtokában az említett képességnek és tehetségnek - ezen a csütörtök estén része volt ebben a gyakorlatban a kollégájával, Jack Pallasszal, akit Davis a másik legjobb ügynökének tartott. Ők ketten épp akkor fejezték be az edzést a legmodernebb gépekkel felszerelt edzőteremben, ami az épület második emeletén volt és a hét minden napján, a nap minden órájában nyitva állt. Némely ügynök kijött a formából, miután végzett az Akadémián, de nem Davis kerületi irodájában. Magas fizikai követelményeket támasztott az embereivel szemben, és ahogy őszintén megmondta mindenkinek az „üdvözöllek Chicagóban" beszédében, jelentős munkát várt el az edzőteremben. Jack és Nick izzadt pólóban lépett be az öltözőbe, és elkaptak egy-egy törölközőt a polcról. Csak pár pillanattal korábban fejezték be hétmérföldes futásukat az edzőterem belső futópályáján. Miközben egyértelműen próbálták egymást lehagyni és megelőzni, felgöngyölítették a történéseket, amikről Nick lemaradt, amíg hat hónapig beépített ügynökként dolgozott a Fivestaron. Végül a beszélgetésük Roberto Martino és a szervezet más tagjainak letartóztatására terelődött, és persze a Xander Eckhartnyomozásra. - Hallom, hogy mostanában megrendeléseket fogadsz Seth Huxley-tól - mondta Jack, ahogy próbálták átverekedni magukat a zsúfolt öltözőn. Nem meglepő módon a munkanap végén volt csúcsidő az edzőteremben, hiszen a legtöbb ügynök ilyenkor préselődött be, hogy hazamenetel előtt még beiktasson egy edzést. - Hogy megy? - Ha a „megrendelést fogadsz" kifejezést úgy érted, hogy szívességet teszek azzal, hogy a főnökünk kérésére átadom a megszerzett, komoly tapasztalatomat, akkor annyit mondhatok: igen, nagyszerűen megy – válaszolt Nick, majd zavartságot tettetve folytatta: - Amit próbálok kideríteni, hogy először is miért kellett Davisnek bevonnia engem a nyomozásba. Esküdni mertem volna, hogy egy másik ügynök már irányította a Martino-nyomozást. Ó, várjunk, csak... nem te voltál az a másik ügynök, Jack? Jack leült a szekrényük előtti padra. - Mostanában elég elfoglalt vagyok. Harmincnégy letartóztatás az utóbbi négy hónapban, McCall. Ez az új rekordom. Nick lehámozta magáról a nedves pólóját, felfedve meztelen mellkasát. - Próbálj huszonhetet elérni a múlt héten! Ez az iroda új rekordja.

- Még így is hét letartóztatással le vagy maradva, haver. Nicknek igen gyors volt a reakcióideje, most sem várt sokáig a válasszal. - Eckhart és Trilani letartóztatása után már csak öt lesz a különbség. Jack erre felhorkant. - Eckhart egy pénzmosási ügy. Bármi, ami a pénzüggyel van kapcsolatban, csak fél pontot ér. Felállt, lehúzta a pólóját, láthatóvá téve jó pár heget, elektromos égést és golyónyomot a mellkasán. Évek óta megszakításokkal dolgozott Jackkel, és mivel mindketten állandó látogatói voltak az edzőteremnek, Nick már látta a sebeit. A Roberto Martino emberei által végzett kínzás lenyomatait. Két nap alatt semmit sem szedtek ki Pallasból. A hegek emlékeztetőként szolgáltak nemcsak arra, hogy milyen büszkeség különleges ügynöknek lenni az ország egyik legkeményebb FBI kerületi irodájában, hanem arra a tiszteletre is, amit Jack iránt érzett. Félretéve minden adok-kapokot, megértették egymás munka iránti elkötelezettségét. Davis sem lesz már fiatalabb, és amikor visszavonul, valószínűleg a két megbízott különleges ügynök közül választ utódot. Vagy Nick, vagy Jack tölti majd be a főnöki pozíciót. Nick nem volt teljesen biztos abban, hogy akarja-e ezt a kinevezést, habár az elégedettség, ami a másik kiütésével járt volna, komoly motivációt jelentett. Elszakította a tekintetét a Jack mellén lévő sebekről. Lehúzta a többi ruháját is, és egy törölközőt csavart a csípőjére. - Tudod, érdekes, amit az előbb mondtál a megrendelések elfogadásáról. Ahogy én hallom, te is jó pár megbízást teljesítesz manapság. Az új főügyésztől. Több forrásból hallotta az irodában, hogy Jacket nevezték ki az új főügyész védelmére, és egy gyilkossági ügy akciójában leugrott három lépcsőfordulónyit, hogy megmentse a nő életét. És ezen források szerint - akik csak teljes névtelenséget kérve beszéltek - ők ketten most együtt élnek, és a férfi szemmel láthatóan „puhult" a régi énjéhez képest. - Mi itt mindannyian teljesítünk megbízásokat a főügyésztől - mondta Jack. Nem semmi a nő. A szája szeglete mosolyra húzódott, ahogy kibújt a futónadrágjából. Nick meglepetten bámulta. - Ez komolyan egy mosoly volt? Baszki, Pallas, éve; óta együtt dolgozunk, és még abban sem voltam bizto hogy van fogad. - Ez is része annak a puhább oldalnak, amivel Jack mostanában ismerkedik szólalt meg egy hang a sarokról. Egy fiatalabb, jól kidolgozott fekete férfi sétált elő a zuhanyzóból. Mint Jack és Nick, ő is meztelen volt, csak egy törölköző volt a derekára tekerve. - Igazából ennek még örülhetünk is, mert így alig fenyeget az a veszély, hogy embert öl. A fiatal ügynök átnyúlt a sor közepén lévő pad fölött, és Nicknek nyújtotta a kezét. - Jack társa vagyok, az utánozhatatlan Sam Wilkins - közölte bemutatkozás

gyanánt. - Láttam magát az utóbbi pár napban az irodában. Nick megrázta a férfi kezét. - Te vagy az új srác a Yale-ről, ugye? Hallottam rólad. Azt mondják, komolyabb a gardróbod, mint Huxley-nak. - Ki versenyezhet a gardróbommal? - jelent meg Huxley a sarkon törölközőben és póló- gumipapucs szerelésben. Kivette a szemüvegét a szekrényéből, és feltette. Meglátta Wilkins t. - Ó. Helló... Wilkins! - Helló, Huxley! - válaszolt Wilkins hűvösen. Nick mindkettőjükre rámutatott. - Srácok, valami gond van köztetek? - Semmi gond - mondta Huxley. - Csak egy kis egészséges iskolai rivalizálás. - Nem annyira rivalizálás - javította ki Wilkins. - Én inkább egymás közös elviselésének nevezném. Huxley is egy elit iskola jogászképzésére járt, jelesül a Harvardra, ami a ranglistákon persze csak a Yale után kullog. - Elviselés az is, hogy Wilkins ugyan a Yale-re járt, de ott olyan totálisan használhatatlan órákat tartanak a hallgatóknak, mint a „Pillangókés szerepe az igazságszolgáltatásban" - jegyezte meg Huxley. - Ez olyan, mintha magunkat látnám piperkőc, jól nevelt kiadásban, ahogy osztjuk egymást - mormogta oda Jack egy kuncogás kíséretében Nicknek. Huxley-t ez láthatóan sértette. - Nem vagyok annyira piperkőc. A gumipapucsát leszámítva meztelen volt. Gyorsan elővett egy gondosan vasalt alsónadrágot a sportzsákjából, és felhúzta. Nick úgy döntött, hogy visszatereli a beszélgetést. - Na, hogyan ment ma a találkozó Jordan Rhodes-dzal? - Jól. A házában találkoztunk, és átbeszéltük a szombati részleteket. Ha bárki megkérdezné a partin, hogyan találkoztunk, azt fogjuk mondani, hogy a boltja vevője vagyok. Tudok annyit a borokról, hogy ezt gond nélkül véghez tudom vinni. És meg kell mondjam, nem is találhattunk volna jobb embert a művelethez. Jordan részletes leírást tudott adni Eckhart irodájáról. Nem hiszem, hogy túl nagy gond lenne a poloskákat gyorsan a helyükre tenni. - Ki kell találni a módját, hogyan lépj le a többiektől - hívta fel a figyelmét Nick. Huxley belebújt egy világoskék ingbe. - Már megvan. Jordan félre fogja hívni Eckhartot, és valami különleges borról fog beszélni, amit igyekszik neki felkutatni. Amíg Eckhart a nőre figyel, elosonok a vendégektől, és eljutok az irodába. Nickre villantott egy tudom-mit-csinálok pillantást, miközben begombolta az ingét. - Nézd, tudom, hogy Davis megkért, hogy bébiszitterkedj ebben az ügyben. Tudom, ez az első beépített műveletem. De higgy nekem, három hónapot töltöttem ezzel az üggyel. Senki sem akarja nálam jobban, hogy a szombat gördülékenyen

menjen. Készen állok rá. Úgy tűnt, Nick ezzel nem szállhat vitába.

HÚSZ PERCCEL KÉSŐBB Nick átszelte a parkolót, kinyitotta a terepjáró ajtaját, és bemászott. Kifejezetten hideg volt. A hat év megtanította, hogy New York a közelébe sem ér Chicagónak, ha metsző télről van szó. Elindította az autót, és hagyta pár percig melegedni. Épp kiállt a helyéről, amikor megcsörrent a mobilja. A hang a Blue-tooth-kihangosító rendszernek köszönhetően végigvisszhangzott az autón. Nick ellenőrizte a hívó azonosítóját a rádió kijelzőjén. Lisa. Nem beszélt vele hat hónapja, amióta belevágott a Fivestar-nyomozásba. Sőt, nem is tervezte, hogy újra beszél vele. Igaz, hogy volt pár kellemes éjszakájuk, de a legeleje óta egyértelművé tette, hogy nincs közöttük semmi komoly. Mégsem szeretett volna udvariatlan lenni a nővel, ezért felvette a telefont. - Lisa, szia! Egy durva női hang szólalt meg a kihangosítóból. - Hallottam, visszajöttél a városba. - Kiküldted a kémeidet? - ugratta Nick. - Maya azt mondta, hogy egyik este a Schoolhouse Tavernból vittél el vacsorát mondta Lisa, utalva a pincérnőre, aki felvette telefonon a rendelését. - Igaz, elfelejtettem, hogy Maya részmunkaidőben a jógastúdiódban dolgozik. - Azt mondja, hogy ugyanúgy festesz. - Azért annyira nem volt rég, Lisa. - Hat hónapja. - Nos, én megmondtam, hogy el fog telni egy kis idő, amíg újra hallasz felőlem. Ha valaha is hallasz, tette hozzá gondolatban. - De most újra itt vagy. Van arra esély, hogy szabad legyél ma este? - kérdezte a nő hívogatóan. Nick érezte, ez az a pillanat, amikor udvariasan, de határozottan szakítania kell Lisával. Valójában azt hitte, hogy hat hónapja már megtette. Még a legelején elmagyarázta neki is, amit az eddigi összes nőnek, akivel viszonya volt: ő nem megy bele tartós kupcsolatokba. Hónapokig egyhuzamban beépítve dolgozni... ez nem ad lehetőséget egy hosszú távú kapcsolatnak. Most a munkájára koncentrál, és neki ez mindennél fontosabb. Már hat éve beépített ügynök, mindig a saját feje után megy, és ez nagyon is fekszik neki. Kisfiúként látta az anyja arcán a megkönnyebbülést minden egyes alkalommal, amikor az apja egy rendőri műszak után belépett az ajtón. Az apjával ellentétben sokszor hetekig, hónapokig egyáltalán nem ment haza. A karrierjére fókuszált, és tudta, hogyan fogadtassa el másokkal az ezzel járó kiszámíthatadan életmódot. - Lisa, erről már beszéltünk, mielőtt belekezdtem abba a munkába. Ez csak egy

kötetlen dolog volt. - De én azt hittem, hogy jól szórakozunk. - Ez igaz is. De most van néhány elvégzendő feladatom, utána pedig néhány szabad napom, amit pihenésre szeretnék kihasználni. Nem tudunk találkozni. Lisa hangja gyanakvó lett. - Van valakid, ugye? Nem kell róla hazudnod. - Nincs senki. Csak nem vagyok abban a helyzetben, hogy megadjam neked azt, amire vágysz. A telefon egy pillanatra elnémult. Nick próbált ilyen ügyekben egyenes lenni, de a nők gyakran felpaprikázták magukat, amikor felismerték - forró szex ide vagy oda -, hogy szó szerint azt gondolta, amit mondott. Nem keres, hosszú távú kapcsolatot. - Rendben, Nick. De ha folyamatosan egyedül vagy, egy idő után magányos leszel - mondta Lisa. - Amikor ez bekövetkezik, akkor emlékezz a szép időkre, amit együtt töltöttünk. És hívj fel! - zárta le a beszélgetést a nő, és letette. Nick megkönnyebbülten fújt egyet, és ellenőrizte, hogy biztos megszakadt-e a vonal. Nem is ment olyan rosszul. Ha nem hívja föl Lisát, akkor el fogja majd őt felejteni. Végtére is csak szex volt. Semmi súgás-búgás, romantikázás vagy a jövő ígérete. Nemsokára majd megérti, hogy máshol sokkal jobb üzletet csinálhat. Épp letért a főútról az Ohio Streetnél, amikor a mobilja újra megcsörrent. Ránézett, és ellenőrizte a hívó kilétét. Basszus. Gyorsan visszapörgette az agyában, mennyi idő telt el a legutóbbi beszélgetésük óta, és rájött, hogy vélhetően egy másik felpaprikázott nővel van dolga. Talán ez volt az egyik oka annak, hogy jobban szeretett beépített ügynök lenni. Semmi elszámoltathatóság. Felvértezte magát, és megnyomta a gombot a kormányon, hogy válaszoljon. - Anya, épp most akartalak hívni! - Persze. Felőled akár mégis halhatnék, úgysem tudnál róla. Nick vigyorgott. Bár az anyja hatvanévesen is makkegészséges és erős volt, mégis gyakran szellőztetett meg kijelentéseket a haláláról, és arról, hogy az emberek egyértelműen a fiát hibáztatnák érte. - Szerintem apa, Matt vagy Anthony talán felhívnának, ha ez bekövetkezne. Az anyja felhorkant. Fura hang volt ez az előkelő Angéla Giulianótól, aki hatalmas csalódást okozott minden megbűvölt, szenvedélyes, házasulandó korban lévő olasz brooklyni férfinak, amikor hagyta, hogy az erős, csendes és egyértelműen nem olasz John McCall hazavigye a Moonlight Lounge-ból egy sorsdöntő szilveszter éjszakán harminchat évvel korábban. Ezt a történetet gyakran mesélték el a szülei neki és testvéreinek. - Mit tudnak a testvéreid? Mindketten kevesebb mint huszonöt kilométerre laknak tőlünk, mégsem látjuk őket apáddal. Nick pont tudta, hogy mindkét testvére, és szinte minden élő és mozgó New York-

i rokon az anyja ágán minden vasárnap délután három órakor a szülei házában vacsorázik. Kivétel nélkül mindenki. Az apjuk régen belenyugodott a heti olasz invázióba, ami annak volt az ára, hogy az ember beházasodott a Giuliano családba. Ahogy bármikor, ha a szüleivel vagy a testvéreivel beszélt, Nick bűntudatot érzett. Függetlenebb volt, mint a két öccse, és ebben az értelemben az ezer mérföld távolság a szüleitől nem csak rossz dolgokkal járt. De mégis, néha hiányoztak neki azok a vasárnapi vacsorák. - Te minden héten látod Mattet és Anthonyt. Az egész családot látod minden héten. - Nem mindenkit, Nick - mondta az anyja nyomatékosan. Aztán a hangja megváltozott és melegebbre változott. - Nos, leszámítva a következő hétvégét. Nick itt megállt. Lehet, hogy csapda. Lehet, hogy az anyja sejtett valamit a születésnapjáról, és információt akart begyűjteni. Habár meglepő, hogy pont hozzá fordult, általában Anthonyt kereste, aki négyévesekre jellemző titoktartási képességgel van megáldva. - Miért? Mi lesz a hétvégén? - kérdezte hanyagul. - Ó, semmi különös. Épp most hallottam egy hatvanadik születésnapi partiról, amit apátok és ti, fiúk terveztek nekem. Baszki, Anthony! - És ne hibáztasd Anthonyt - mondta az anyja, gyorsan védelmébe véve a legkisebb gyerekét. - Már Anthony kikotyogása előtt megtudtam Donna nénitől. Nick már azelőtt tudta, mi lesz a következő kérdés, hogy elhagyta volna az anyja száját. - Szóval? Hozol partnert? - kérdezte. - Sajnálom, anyu. Csak én leszek. - Van egy meglepetésem számodra. Nick lehúzódott a kocsifelhajtóra, ami a lakása épületének garázsához vezetett. - Csak szeretném jelezni, hogy épp most megyek a garázsba, lehet, hogy megszakad. - Milyen ügyes! - zsörtölődött az anyja. - Pedig van egy jól átgondolt hegyibeszédem számodra. - Hadd találjam ki a fontos pontokat: szó van benne arról, hogy a munkán kívül másra is kell koncentrálnom, valamint megszakadt szívvel és szerencsétlenül halnál meg, ha nem lenne unokád. Közel járok? - Nem rossz. De a hegyibeszéd további részét meghagyom vasárnapra. Elég komoly gesztikulációval fog járni, a telefon viszont nem igazán képes megragadni a hangulatot. Nick mosolygott. - El sem hiszem, de várom. Vasárnap találkozunk, anya. A nő hangja ellágyult. Tudom, milyen elfoglalt vagy, Nick. Sokat jelent nekem, hogy hazajössz.

Nick tudta, hogy ez így van. - A világért ki nem hagynám.

SZOMBATON KORA REGGEL Nick még egy hívást kapott. Kinyitotta a szemét, és látta, hogy kint még mindig sötét van. Átfordult az ágyban, és az éjjeli szekrényen lévő órára bámult. Hajnali öt óra harmincnyolc. A telefon után nyúlt, és megnézte a hívó azonosítóját. Huxley. Ma volt a nagy nap. Nick természetesen értékelte a junior ügynök lelkesedését. Huxley-nak minden oka megvolt arra, hogy izguljon az első beépített akciója miatt. De nem 5:38-kor. Felvette a telefont, a hangja mély és reszelős volt az alvástól. - Csak akkor hívhatsz ilyen korán, ha valaki meghalt, Huxley. Kínlódó nyöszörgés hallatszott a kagyló túloldaláról. Nick felült az ágyban. - Huxley? - Senki sem halt meg, de szerintem én közel állok hozzá - válaszolta erőtlen hangon Huxley.

7. NlCK MEGNYOMTA A CSENGŐT Huxley faszerkezetes házának ajtaján. Ahogy a lépcsőn várt, körülnézett. A hét elején lecsapó hóvihar ellenére a lépcsők, a járda és a sétány is makuládanul tiszta volt. A kertben sehol egy szemét, a tornác előtti, kényes sorokba rendezett örökzöldek tökéletes háromszög formájúra voltak nyírva. Látszott, hogy Huxley otthona. Újra megnyomta a csengőt, és várt még pár másodpercet, mielőtt megpróbálkozott az ajtóval. Huxley azt mondta, hogy menjen be, ha nem reagálna, mert gyengélkedik. Nick benyomta a bejárati ajtót, és óvatosan belépett a néma házba. Ösztönösen a vállán lévő pisztolytáskájához nyúlt, de egy pillanat alatt ráébredt, hogy bármi is történt Huxley-val, a golyók itt nem segítenek. Nick megállt a bejáratban. - Huxley? Élsz még? A balján vezetett fel egy lépcső az emeletre, előtte egy sötét előszoba volt. Úgy tűnt, sehol nincs világítás a házban. Benézett a jobbján lévő fürdőszobába. Üres. Meghallott egy erőtlen hangot. - Erre. Nick követte a hangot, átvágott a folyosón, a csendet csak a fapadlóról visszaverődő lépéseinek puha hangja törte meg. A folyosó egy tágas nappaliba és konyhába vezetett, ami úgy festett, mintha egy Pottery Barn-katalógusból kelt volna életre. Ott látta meg Huxley-t. Vagy legalábbis, amiről azt gondolta, hogy ő az. A jólfésült ügynök, akit háromrészes öltönyben és mellényben szokott meg, arccal lefelé terült el a bézsszínű kanapén, egyik kezével petyhüdten a földön lévő szemetesbe kapaszkodott. A háromrészes szett helyett most tengerészkék pulóvert és kockás flanelnadrágot viselt. Furcsa módon csak egy zokni volt rajta. Nick kibújt a kabátjából, és megkerülte a kanapét. Huxley erőtlenül megemelte a fejét. A szemei üvegesek volltak, a haja a feje jobb oldalán szőke taréjban égnek állt. - Én nem jönnék közelebb - figyelmeztetett Huxley. Az erőfeszítés, hogy megemelje a fejét, túl soknak bizonyult, és az arca visszazuhant a párnára. Nick leült a kanapé távoli végére. - Hűha! Borzalmasan festesz. - Közelebb hajolt. – Mi történt a hajaddal? Huxley a párnába beszélt, a hangja tompa volt. - A gyomorgörcsök akkor kezdődtek, amikor a zuhany alatt álltam. A lehető leghamarabb ki kellett onnan jönnöm. A samponozás kellős közepén.

Nick megértően bólintott. - És a hiányzó zokni? - A mosásban. A lábamra rókáztam. - Óóó. Huxley megfontoltan, lassú mozdulatokkal átfordult a másik oldalára. Felnyögött, és a fejét lazán a párnának támasztotta. - A jó hír az, hogy tizenkét perce nem hánytam. Korábban csak kilencig jutottam. - Ez nekem nem munkahelyi izgalomnak tűnik, Seth. Az a gyanúm, bármit is kaptál el, nem fog elmúlni túl hamar. Vagy esetleg ételmérgezés? - Nem hinném. Lázas vagyok. Harmincnyolc-kilenc. - Akkor valami vírusos gyomorrontás. - Úgy tűnik. Mielőtt Nick bármit szólhatott volna, kopogtak az ajtón. Huxley lehunyta a szemét. - Valószínűleg Jordan. Maga után őt is azonnal felhívtam, és hagytam neki üzenetet, hogy adódott egy kis probléma. Aha, probléma tényleg akadt, jó néhány. Kezdjük azzal, hogy Eckhart partija aznap este van, és a társa szemmel láthatóan közel sem volt csúcsformában. Másodszor, vagy ötezer vicc volt a tarsolyában, amit Huxley hajával kapcsolatban elsüthetett volna, és nem volt biztos abban, hogy még sokáig vissza tudja fogni magát. - Kinyitom. Nick átvágott a folyosón, mérlegelve a lehetőségeiket. Morgott magában, mert felismerte, hogy csak egy maradt ebben a helyzetben. Ennek egy egyszerű megbízásnak kellett volna lennie. Egy tanácsadói munka, ígérte meg Davis. De most gáz volt. Elmormolt pár Brooklyn-ízű káromkodást a bajsza alatt, ahogy kinyitotta a bejárati ajtót. És szinte szóhoz sem jutott. Azt hitte, ugyanazt a divatosan öltözött, divattervezők által cizellált, mesterkélt nőt fogja látni, akivel öt nappal azelőtt találkozott. Ehelyett Jordan fekete sídzsekiben, testhezálló leggingsben és pink hócsizmában állt a verandán. Hosszú haját magasan lófarokba kötötte, pár tincs keretezte az arcát. Sminkeletlen arca rózsás volt a hidegtől, kék szeme csillogott a téli reggel napfényében. Érdekes. Ez egészen új oldaláról mutatta Jordan Rhodes-t. Tulajdonképpen azt is lehetett volna mondani, hogy aranyos. Ezzel csak egy baj volt. Most, hogy Nick szerepe az Eckhart-nyomozásban a tízszeresére növekedett, nem lett volna túl jó, ha a nő csinos külseje elvonja a figyelmét a feladatról. Jordan annyira meglepődött Nick láttán, hogy a szemei is elkerekedtek. - McCall ügynök.

- Jó csizma - vonta fel a szemöldökét Nick. A nő lesújtóan nézett a férfira. Úgy tűnt, a csizmatéma nála tabu tárgyát képezi. - Azt mondta, ha ma találkozunk, akkor valami nagyon rosszul sikerült a beépített akcióval kapcsolatban - mondta Jordán. Nick félreállt. - Talán jobb, ha a saját szemével látja. - Becsukta a nő mögött az ajtót, így a szűk bejáratban álltak. - De figyelmeztetem, felkavaró lehet. Végigvezette Jordant a folyosón, egészen a nappaliig, ahol Huxley borzalmas állapotban lévő verziója hevert a kanapén. - Atya ég, mi történt? - kérdezte Jordan. Huxley reszketve kipréselt egy hamiskás mosolyt. - Gyanítom, olyan rosszul festek, mint ahogy érzem magam. - Leginkább a frizura miatt - vetette fel Nick diplomatikusan. - Ez... kissé furcsa, ráadásul felettébb nevetséges látvány. - Hát... bocs. Most nem tudok megbirkózni egy fésűvel. Túl nehéz ahhoz, hogy felemeljem - sóhajtott Huxley ernyedten. - Egy kicsit beteg vagyok -magyarázta Jordannek. - Finoman szólva - vélekedett Jordan. - Reszket, fázik? - Iiiigen, a láz miatt van. A nő halkan Nickhez szólt: - Emiatt van rajta csak egy zokni? - A lábára rókázott. - Ó. Hozhatunk magának egy másik zoknit? Egy takarót, esetleg valami mást? fordult vissza Jordan Huxley felé. A férfi felült, láthatóan fájdalmat okozott neki az erőlködés. - Jó így, köszönöm - nyöszörgött. - Felmegyek az emeletre. Ha megbocsátanak... Úgy érzem, ez kemény menet lesz - markolta meg a hasát. Jordan nézte, ahogy Huxley belekapaszkodik a korlátba, és felvonszolja magát az emeletre. Amikor hallotta az ajtó csukódását, megfordult, és látta, hogy Nick a konyhába ment. Követte, és nézte, ahogy sorban kinyitja a szekrényeket. - Ismerem Huxley-t. Valahol biztosan tart... - motyogta magában. - Á, megvan. Becsukta a szekrényajtót, és Jordan felé nyújtott egy üveget. Kézfertőtlenítő volt. - Csak hogy ne mondhassa, én nem kínáltam meg semmivel - jegyezte meg. Jordan rá nem jellemző módon elmosolyodott. - Kösz - biccentett, és elvette a férfitól az üveget. Tetemes mennyiséget öntött a kezébe, és gondolatban feljegyezte, hogy a lehető legkevesebb dologhoz nyúljon a házban. Felülről hallotta Huxley erőtln nyöszörgéseinek hangját - Csináljunk valamit? - kérdezte Nicket. - Szerintem most inkább egyedül szeretne lenni.

Jordan bólintott. Ő mondta ki először, amit úgyis ki kellett mondani: - Nem fog tudni eljönni ma este a partira, ugye? - Nem, nem fog. És ez nagyon szomorú, mert tudom, Huxley milyen nagyon akarta ezt. De reszket, borzalmasan fest, és nem tud elszakadni a mosdótól húsz percnél hosszabb időre. Jordan sajnálta Huxley-t. A fizikai kényelmetlenség mellett azt is tudta, hogy mennyi energiát fektetett ebbe a nyomozásba. De önző módon más dolgok jártak ebben a pillanatban a fejében, minthogy ez volt az egyeden esélye, hogy kihozza az öccsét a börtönből. - Ez azt jelenti, hogy ejtjük a ma esti terveket? Nick hosszú, karcsú, izmos testét kinyújtva a pultnak támaszkodott a nővel szemben. Tengerészkék kerek nyakú pulóverben és farmerban volt, fegyvertokot viselt, amitől még veszélyesebbnek tűnt, mint az első este, amikor az üzletben találkoztak. Jordan felfigyelt az erős, szögletes, borostás állkapcsára. Nem volt éppen csúnya látvány. Odáig azért nem merészkedett volna, hogy kimondja, tetszik, vagy valami hasonló, de a nők többsége ezt a fajta megjelenést... férfiasan vonzónak tartja. - Nem ejtjük a tervet - felelte Nick. - Ez lehet az egyetlen esélyünk, hogy elkapjuk Eckhartot. De ez a fejlemény Huxley-val azt jelenti, hogy bizonyos módosításokat kell tennünk. - Mint például? A férfi zöld szeme belekapaszkodott Jordanébe. - Úgy tűnik, új partnere van a ma estére. Marhajó! - Volt egy olyan érzésem, hogy ezt fogja mondani, McCall ügynök. Nick megrázta a fejét. - Csak semmi McCall ügynök, mostantól Nick Stanton, egy magánvállalkozó ingatlanbefektető vagyok - sorolta, utalva a fedőtörténetre, amit Huxley-val akartak használni. - Számos társasházam van a város északi részén, amiket főleg egyetemi hallgatóknak és friss diplomásoknak adok ki. Akkor találkoztunk, amikor az üzletébe mentem venni egy üveg bort az ingatlankezelési vezetőmnek, Ethannek, aki épp most jegyzett el egy Becky nevű Des Moines-i lányt, egy értékesítési vezetőt, aki régen az egyik házamban lakott. Segített kiválasztani nekem a tökéletes palackot, és én annyira el voltam ragadtatva, hogy egyáltalán oda sem figyeltem arra, mit veszek. - Nick megdörzsölte az állát, mutatva, hogy próbál visszaemlékezni. - Milyen bor is volt? Valami francia, amiről sosem hallottam. Jordannek leesett, hogy Nick kissé eltér az eredeti tervtől. - Egy gamay? Nick csettintett az ujjaival. - Egy gamay, ez az. - Huxley-val egy carménére volt Chiléből. És ő választotta.

- Nos, Huxley sokkal többet tud a borról, mint én. Mivel nincs időm megtanulni, az én karakterem jóval inkább a kezdőé lesz. - Vigyorgott. - A maga karaktere ezt üdítőnek találja a sok begyöpösödött borsznob után, akikkel általában találkozik. - De az én karakterem lehet, hogy nem ezt fogja ma este hangsúlyozni, mivel ez a sok begyöpösödött borsznob lesz ott a partin - vágta rá a nő.. Mindketten oldalra néztek, ahogy Huxley bebotorkált a nappaliba és lehuppant a kanapéba. - Hallottam, ahogy beszéltetek. Akkor átveszed a helyem? - kérdezte Nicket. - Ez most már az egyetlen lehetőségünk. Huxley búsan rázta a fejét. - Három éve dolgozom az FBI-nál, és egyeden napot sem voltam beteg. Az összes nap közül éppen ma kell ennek megtörténnie. - Hanyatt dőlt a párnákra, és végignézett Nicken. - Szükséged lesz egy öltönyre. - Sok öltönyöm van - közölte Nick, látszólag megbántva. Huxley-t nem hatotta meg. - Egy igazi öltönyre. - Felemelte a kezét, megakadályozva Nick tiltakozását. Szeretném megjegyezni, hogy a Men's Wearhouse vagy valami hasonló ma este édeskevés lesz. El akarsz vegyülni, emlékszel? Minden egyes ember figyelni fogja a pasast, akivel Jordan Rhodes érkezik. Úgy kell kinézned, mint aki tényleg illik egy ilyen nőhöz. - Hé! Én randiznék egy pasassal, akin Men's Wearhouse-os öltöny van - szólt közbe Jordan méltadankodva. Nick végigmérte a nőt. - Huxley-nak igaza van. Jobban teszem, ha beszerzek egy új öltönyt. Jordan védekezőn összekulcsolta a karjait a mellkasa előtt. - Maguk ketten tévúton járnak a rólam alkotott feltételezéseikkel. Nick szembefordult Jordannel, kapva az alkalmon. - Oké, itt most megeszem a kalapom, ha megesküszik, hogy az utóbbi három évben randizott olyan pasassal, akinek az öltönye a Men's Wearhouse-ból volt. Jordan tartotta a szemkontaktust, mindennél jobban rá akart cáfolni Nickre. De nem tudott. Vonakodva fújtatott. - Csak hogy tiszta legyen. Ez nem feltétel. Igaz, hogy inkább olyan férfiakkal találkozom, akiknek menő állásuk van. És ha a pénzüket drága öltönyökre szeretnék költeni, nos, az legyen ő dolguk. Nick megvonta a vállát. - Nem kell magyarázkodnia, hercegnő. Jordan szemei a meglepetéstől elkerekedtek. Nick elé lépett, és kihúzta magát a teljes százhatvanöt centijére. - Nézze, nem tudom, ki maga, vagy hova valósi, de errefelé senki nem hív engem hercegnőnek.

- Brooklyn. - Parancsol? - Brooklyni vagyok. - Nick szája szeglete vigyorra kunkorodott. - Őfelsége. Jordan még egy pillanatig a férfira meredt, majd Huxley-hoz fordult. - Nincs az FBI-nak valami nagyon titkos vitamininjekciója, amit ilyen esetekben beadhatnak az ügynököknek? Ami talpra állítaná magát estére? Akármi? - Sajnálom. Attól tartok, Nickkel ragadt. Remek. - Higgye el, és sem vagyok annyira felvillanyozva - tudatta Nick. - Nem akarom megbántani, de szívesebben töltök hét órát egy furgonba zárva, mint egy elitista borász társasággal. - Az órájára pillantott, és káromkodott. – Nincs sok időnk, hogy ezt az egészet összehozzuk. így, hogy át kell vennem Huxley helyét, szólnom kell valakinek, hogy fedezzen - mondta. - És el kell mennem vásárolni. Nick baromira felhúzta magát a francos öltöny miatt. Jordannek ez tetszett, így szíve szerint meg sem szólalt volna, hadd oldja meg a férfi egymaga a helyzetet. De tetszett vagy sem, Kyle miatt nekik kettejüknek most közös céljuk volt. Úgyhogy előhúzta a mobilját. - Majd én intézem az öltönyt. Végigpörgette a címlistáját, rátalált arra, akit keresett, és tárcsázott is. A vonal másik végén egy férfihang szólalt meg: - Kérlek, mondd, hogy bejössz az üzletbe! Egész héten kongott a bolt a hóvihar miatt. Jordan mosolygott. Két éve bukkant rá Christianre. Személyi stílustanácsadó volt a Ralph Laurennél, és még sosem hagyta cserben, amikor divattal kapcsolatos vészhelyzet volt. - Dolgozol ma reggel? Szükségem van egy öltönyre. Gyorsan. - Persze. Már az üzletben vagyok. - Remek. Az illetőnek nincs sok ideje a vásárlásra, úgyhogy tegyél meg egy szívességet, és készíts elő pár öltönyt. Ingeket és nyakkendőket is. Semmi túl divatos, inkább valami klasszikus. Várj, szükségem van a méretre... - Nickre nézett. A férfi nem volt felvillanyozva, hogy a nő vette át az irányítást, de nem is nagyon zavartatta magát. - Negyvennégyes. Jordan megismételte a méretet Christiannek, aki érdeklődni kezdett. - Még soha nem küldtél hozzám férfit - jegyezte meg. - Ez a negyvennégyes nagyon különleges lehet. - Ó, igen, különleges. És ott lesz negyedóra múlva. - Várj! - mondta Christian, mielőtt a nő letette. - Majd megesz a kíváncsiság, Jordan. Valamit mondanod kell! Ki ez a titokzatos pasi? Jordan egy pillanatig hezitált, majd rájött, hogy valamikor el kell kezdenie a hazugságokat. Talán pont Christiannel. -Nicknek hívják. És a... barátom.

KIFELÉ MENET Nick kinyitotta Huxley bejárati ajtaját Jordan előtt. - Barát, mi? Nem is tudtam, hogy ekkorát léptünk előre. - Ó, sajnálom, ez az első beépített akcióm - közölte Jordan. - Nem egészen vagyok tisztában a szabályokkal. Találkozunk másokkal is ebben az álkapcsolatban? Nick követte a nőt le a lépcsőn. - Azt várja tőlem, hogy itt helyben hozzam meg ezt a döntést? Férfi vagyok, Jordan. Nem lehet engem ilyen helyzetbe hozni. Jordan édes mosolyt villantott a férfi felé. - Jó magának, hamarosan úgyis vége lesz. Holnap előadhatja az álkiborulását az elköteleződésről, ami az álszakításunkhoz fog vezetni. Azután, úgy érzem, hogy a karaktereinknek szükségük lesz minőségi külön töltött időre. Jordan elindult az utca felé. Nick elkapta a kabátja ujjánál fogva. - Szeretnék valamit nagyon világossá tenni. Lehet, hogy a személyi asszisztenseinek vagy a borüzlet talpnyalóinak parancsolhat, de ez most az én nyomozásom. Ami azt jelenti, hogy itt én diktálok. Csak én. Jordan előhúzta a mobilját, és ártatlanul oldalra biccentette a fejét. - Akkor lemondjam az öltönyt? - Amikor Nick csak nézte és nem szólt semmit, elmosolyodott. - Ezt „Köszönöm, Jordan. Hálás vagyok, hogy segít nekem”-nek veszem. Az autója irányába fordult, de a férfi megint elkapta a kabátujjánál fogva. - Hova megy? Eljön velem a Ralph Lauren üzletbe. - Miért mennék? - Mert nyolc órám van, hogy sikeres legyen ez az akció, és addig mindent el kell nekem mondania, amit Huxley-nak elmondott csütörtökön. Főleg Eckhart irodájának a leírását. Jordan felhúzta a kabátja ujját, és az órájára nézett. - Elmúlt kilenc. Nagyon szűkös lesz az idő, ha bemegyek magával a belvárosba. Nekem kell kinyitnom az üzletet tízkor, és még haza kell mennem átöltözni. - Nincs valaki, aki megcsinálná? - Sajnos, nincs - válaszolta. Martin és Andrea, a két aszisztense, estére voltak beosztva, amíg ő Xander partiján lesz, az értékesítési munkatárs, Robert, pedig nem lesz hétvégén a városban. Ráadásul számos borból kiárusítást szerveztek, amiket nagykereskedői áron kínáltak, így az üzlet nyitása előtt kis tájékoztató cédulákat kellett még kitennie. - Tudnánk esetleg valamikor máskor beszélni? Nick az autóra nézett. - Van abban a Maseratiban Bluetooth? A több mint százezer dolláros ár talán csak két extrát nem tartalmazott. Katapultülést és ejtőernyőt.

- Aha. - Akkor telefonon fogjuk csinálni. Megvan a száma. Naná, hogy megvan! Elváltak az utcán, és beszálltak a saját autójukba. Ahogy elindította a motort, Jordan megnyomta a gombot, ami felmelegíti a világosbarna bőrülést. A jó bor és a szép cipők mellett a fűtött ülés volt az a luxus, amire egy februári reggelen igenis szüksége volt. Hagyta, hadd járjon az autó egy percet, mielőtt könnyedén kiállt a szűkös parkolóból. Ugyanabba az irányba ment, mint Nick. Bekanyarodott a Lake Shore Drive felé vezető egyirányú utcába, és egy stoptáblánál utolérte a férfit. Látta, hogy Nick a visszapillantójába néz, és kiszúrja őt. Pár pillanattal később megcsörrent a mobilja. Amikor felvette, Nick füstös hangja hallatszott az autó kihangosítójából. - Gondolkodtam a kérdésén. A karakterem úgy döntött, hogy nem akar másokkal találkozni. - Mi késztette arra, hogy megváltoztassa a véleményét? Hadd találjam ki! A Maserati. Nick kuncogott. - A fedőtörténetünk az, hogy a karakteremet abban a pillanatban elbűvölte, ahogy meglátta. Nem szándékozik más férfiakat a maga közelébe engedni. - A karaktere féltékeny típusnak tűnik. Ez valami olyasmi, ami miatt az én karakteremnek aggódnia kell? Megálltak a lámpánál, ami a Drive-ra vezette őke Nick hangja mély és még selymesebb volt, mint az autó motorjának bugása. - Szerintem a maga karaktere titokban kedveli ezt. Jó sokáig unalmas, karót nyelt pasasokkal randizott. Valai másra vágyik. Jordan metszőn az előtte álló terepjáróra nézett. - Szerintem a karaktere túl sokat feltételez magáról. Nick elkapta a visszapillantóban a nő tekintetét. - Valóban? A lámpa zöldre váltott, és eltérő irányba mentek tovább. Jordan észak felé, ki a belvárosból. Amikor Nick autója már nem volt látótávolságban, úgy döntött, ideje témát váltani. - Mit szeretne tudni Eckhart irodájának berendezéséről? - Mindent, amire csak emlékszik. Miközben végighajtott a Drive-on a szürke Michigan- tó mellett, Jordan mindenről beszámolt Nicknek. Épp akkor fejezték be a beszélgetést, amikor otthon beállt garázsába. Letette a telefont, és egy pillanatig csak ült az autóban, a férfi megjegyzésén gondolkozott. Valami mást keres. Öntelt szavak. Nagyon önteltek. De bogarat tettek a fülébe. Gyorsan kiverte a fejéből a gondolatot, kinyitotta az autója ajtaját, és besietett a házba. Egy dologban

viszont biztos volt. Hogy túl hideg van kint ülni és Nick McCallon rágódni.

FÉL ÓRÁVAL KÉSŐBB, kezében az öltönnyel, Nick a Michigan Avenue-n sétált a parkológarázs felé, ahol az autóját hagyta. Tárcsázott. Közismert volt, hogy a nagyszerű képességgel és tehetséggel megáldott FBIügynökök, még azok is, akik gyakran keveredtek adok-kapokba, megértették, hogy vannak helyzetek, amikor az összes szarságot félre kell tenni, hogy egy feladatot elvégezzenek. Ez most egyike volt azoknak a helyzeteknek. Két csörgés után a másik ügynök fogadta Nick hívását. - Pallas. - Itt McCall. Van egy kis gond. - Az Eckhart-akció? - Bingó. Huxley influenzás. - Mi kéne? - Fedezés a furgonból. - Benne vagyok. - Találkozzunk tíz perc múlva az irodában! - Jó. Nick megszakította a hívást, és gondolatban átfutott a teendőkön. Nevetségesen túlárazott Ralph Lauren öltöny? Ezerhatszáz dollár, pipa. Jobban teszi az FBI, ha majd megtéríti neki az egészet. Fedezés? Pipa, bár jó sokáig fogja még ezt hallgatni Pallastól. Elkapni a város leghírhedtebb gengszterének pénzemberét, miközben elvegyül egy exkluzív borkóstolásban? Felbecsülhetetlen.

8. TÍZPERCES KITÉRŐ után, átöltözve és hibátlan sminkkel sietett ki Jordan az ajtón, majd három háztömbnyit sétált a DeVine Cellarsig. Az üzletek viszonylag csendesek voltak, mert a többségük még nem nyitott ki. A mobilja hangosan rezegni kezdett a táskájában. Látta, hogy Christian az, felvette. - Nem tudtál volna legalább egy metroszexuálist küldeni? - kérdezte. Jordán ezen elmosolyodott. - Hogy ment a vásárlás Nickkel? - Túléltük. Ennyit mondhatok. Látnod kellett volna az arcát, amikor meglátta az öltönyhöz kikészített nyakkendőszíneket. Azt mondta, hogy ahonnan ő jön, a férfiak nem hordanak faeper színt. Összerezzenek, ha csak belegondolok, hogy létezik ilyen

hely. - Faeper? Örülj, hogy túlélted. Kösz, Christian. Hálás vagyok a segítségedért. Jordan az agyába véste, hogy küldjön a férfinak egy üveg bort. - Nyugodtan küldj annyi öltönyvásárlót, amennyit csak akarsz. És szerintem szeretni fogod a végeredményt. - A hangja ravasz lett. - Boldog Valentin-napot, Jordan! Úgy érzem, az idei jó lesz. Rendben, gondolta Jordan, ahogy letette a telefont. Mert Nick volt a partnere. És természetesen bármelyik nőnek, aki a Velentin-napot egy Nick kinézetű pasassal tölti, garantált az egész éjszakán át tartó csodás szex. Tüzes, borostásan borzongató, dobj-az-asztalra vadságú, észveszejtő szex. Talán még mocskos szavakkal is megspékelve. Lehet, hogy nem is olyan rossz Valentin-napra, ismerte el. De neki ez nem volt benne a pakliban. Jordan felakasztotta a kabátját az üzlet hátsó szobájában, átvette a hócsizmáját, felkapcsolta a villanyt, és elindította a zenét. Szerette ő nyitni az üzletet. Ilyenkor érezte leginkább magáénak a helyet. A reggelek általában lassúak voltak tizenegyig, így legalább maradt bő egy órája a tájékoztató táblácskák és a leárazást hirdető jelek elhelyezésére, a leltározásra és a takarításra. Nem gondolta, hogy nagytakarításra lenne szükség. Martin zárt előző este, és ő legalább olyan rendmániás, mint amennyire borsznob. Nem rossz dolog, ha az embernek ilyen üzletvezető-helyettese van. Jordan ellenőrizte az előző esti nyugtákat, és látta, hogy jó napot zártak. A szokásos eladásokon kívül négy új klubtagjuk lett. A borklubot két éve indították. Abból kiindulva, hogy milyen gyakran kértek tőle és Martintól tanácsot a vásárlók, jó ötletnek tűnt. Minden hónapban kiválasztottak a férfival két bort, amiknek az ára együtt nem haladhatta meg a száz-százötven dollárt. Jordan eleinte bizonytalan volt az árban. Érdekelte Martin véleménye azzal kapcsolatban, hogy nem kellene-e valamivel pénztárcabarátabb borokat ajánlaniuk. Aggódott, hogy ilyen árakkal az emberek nem akarnak majd csatlakozni. - Ha én választom, jönni fognak - súgta Martin színpadiasan. Jordan fél évet adott neki, hogy bebizonyítsa az igazát. Rászolgált a bizalomra. Közel nyolcszáz taggal a borklub óriási siker volt. Néha kockáztattak - kitűnő minőségű, de gyakran kisebb, kevésbe ismert borászatokat ajánlottak. A konzervatív Martin mindig ragaszkodott egy óvilági borhoz annak ellenére, hogy a felmérésük kimutatta, a vásárlók jobban kedvelik az újvilágiakat a részletesebb tájékoztatást nyújtó címkék miatt. Eddig viszont egy panasz sem érkezett. - Szeretnek téged. Komolyan, mikor fogod megnyitni a saját üzletedet, amivel kiszorítasz engem a piacról? - ugratta Martint egyik nap. - Nem engem szeretnek, hanem téged - válaszolta gondolkodás nélkül a férfi. - Aligha, tiéd az érdem. Ha rajtam múlt volna, kilencven százalékban kaliforniai

cabernet lenne. Nyáron pedig tízdolláros új-zélandi sauvignon blanc. - És még úgyis meglenne a nyolcszáz tag - vélte Martin. - Legyünk őszinték, Jordan. A gazdagok imádják, amit a többi gazdag szeret. Azért veszik meg a borokat, amiket én választottam, mert te azt mondod nekik. Jordan azonnal tiltakozásra nyitotta a száját, bár a lelke mélyén tudta, hogy Martin nem téved. A chicagói tehetős borvásárló közönség döntő többsége törzsvendég volt az üzletben. Lehet, hogy Jordan anyagilag független volt, de az apja pénze mégis ott sejlett a háttérben, ez pedig megigézte az embereket. - Te vagy a borászat Paris Hiltonja - mondta Martin. Jordan majd elájult a borzalomtól. - Ha megígéred, hogy soha, de soha nem hozod fel újra ezt a hasonlatot, hagyom, hogy a következő hónapban két óvilági bort válassz - ígérte meg Jordan. Martin huncutul összedörzsölte a tenyereit. - Lehet az egyik Brunello di Montalcino? - Mindig azt mondod, hogy a Brunellók minősége hullámzó. - Egy kevésbé képzett szakértőnek ez akár gondot is jelenthetne - jegyezte meg a férfi. - Jordan, hidd el, a te neveddel és az én makuládan ízlésemmel sokra vihetjük! Martinnak eddig még mindig igaza volt.

9. NlCK FÉL HÁZTÖMBNYIRE Jordan házától leparkolt, és gyalog sétált odáig. Benyitott a magas kovácsoltvas kapun, s belépett a ház előkertjébe. Sejtette, hogy a nő otthona szép, sőt nagyon szép. És ebben nem is tévedett. A téglaház két és fél emelet magas volt, a földszinti boltíves ablakokat elegáns franciaerkélyek ölelték körül. Az első emeletről - gyaníthatóan a hálószobából - egy nagy tégla-mészkő erkély nyílt az előkert felé. Ahogy Nick felment a bejárati ajtóhoz vezető lépcsőkön, azon járt az esze, vajon Jordan apja vette a házat, vagy a nő vásárolta a saját jövedelméből. Nem mintha rá tartozott volna... csak kíváncsi volt. Megnyomta a csengőt, és hallotta a bentről kiszűrődő dallamos csilingelést. Amikor egy-két perc válasz nélkül telt el, újra a csengő felé nyúlt. Az ajtó hirtelen kinyílt. - Sajnálom - szabadkozott Jordan levegőért kapkodva. - Cipzárgondok. Nick próbált nyugalmat erőltetni az arcára, de ő maga is érezte, hogy nem túl sok sikerrel, és jól láthatóan bámul. Ahol ő állt, onnan nézve semmi sem tűnt problémásnak. A mélylila ruha körülölelte Jordán karcsú testének minden domborulatát. Feltűzött hajából elszabadult néhány szőke tincs, és ezek izgalmasan hullottak a füstös, óceánszínű szemek elé, amelyek még így is élénkebben fénylettek, mint a nő fülében lévő gyémántok. Jordan egy kézzel megfogta az ajtó félfát. - Ez a leghosszabb idő, amit a találkozásunk óta csendben töltött, Brooklyn. Ezt annak tudom be, hogy tetszik magának a ruha. Nick lebukott. Összeszedte magát. - Ne képzeljen túl sokat! Csak azt próbáltam megfejteni, hogyan fogunk ebben elrejteni egy mikrofont. Jordan félreállt az ajtóból, hogy Nick beléphessen a házba. A férfi szeme majd kiesett a helyéről. Atyám, a ruhája hátulja... csábítóan mélyen volt kivágva, jóformán könyörgött az íve, hogy a nő fenekére nézzen. - Miért is kell nekem mikrofont hordanom? - érdeklődött Jordan. Nick értetlenül pislogott. - Parancsol? - Azt mondta, hogy mikrofont kell hordanom - segített neki Jordaán. Igen. A mikrofon. A beépített akció. - Csak megelőző intézkedés. Hallani akarom, amikor Eckharttal beszélgetnek, amíg én az irodájában vagyok. - Nick a zakója zsebébe nyújt és előhúzott egy zsinór

nélküli, alig pár milliméteres mikrofont. - Boldog Valentin-napot! Jordan kíváncsian vizsgálta a szerkentyűt. - El sem hiszem, hogy ilyen pici. - Tizenöt méterről felvesz minden hangot, még ruhán keresztül is. Csak be kell tennie a melltartójába. - A szeme Jordan dekoltázsának V-kivágására siklott. Gondolom, hord melltartót ehhez a ruhához. - Nem. Csak ragtapaszokat a mellbimbómon. Hat évet húzott le beépített ügynökként az FBI-nál, és még ötöt az NYPD főnökhelyetteseként, de átkozott legyen, ha tudja, mit reagáljon erre. Jordan vigyorgott. - Csak viccelek. - Leírt egy kört az ujjával. - Forduljon meg! Nick engedelmeskedett. Ne gondolj a mellbimbóira! Ne gondolj a mellbimbóira! A mellbimbóira gondolt. - Kész van? - kérdezte nyersen. Talán a dolgok gyorsabban mennének, ha segítene neki... - Szerintem megvagyok - válaszolta Jordan. Nick visszafordult és nézte, ahogy Jordan megigazítja a ruhája nyakvonalát, hogy egészen biztosan ne látszódjon ki a melltartója. A nő kihúzta magát, és Nickre nézett. - Mit gondol? Elmegy? A férfi szeme végigkalandozott Jordan testén. Az elmegy meglehetősen finom kifejezés. De válasz helyett az ajtóra mutatott. Látta, hogy már várja őket kint egy autó, ideje volt indulni. - Készen áll? Jordán nagy levegőt vett. - Nem. De akkor is megcsinálom.

JORDÁN AUTÓT RENDELT estére a Xander partiján felszolgált bor miatt. Ezt tette minden évben, és Nick kihangsúlyozta annak a fontosságát, hogy amennyire csak lehet, ragaszkodjon a szokásaihoz. Jordan, ahogy a férfi mellett ült a hátsó ülésen, próbált nem tudomást venni a gyomrát összehúzó görcsről. Ép most készült részt venni egy rajtaütést elősegítő beépített akcióban, és az extra idegesség csak akadályozta az objektivitását. A legutóbbi veszéllyel kapcsolatos élménye akkor volt, amikor egy részeg az üzletébe botorkált, és felborító egy halom shirazt, majd elterült a földön, mint aki jól végezte dolgát. A férfi iszonyatosan be volt szíva, és rögtö el is aludt, ezért Jordánt maximum az a veszély fenyegethette, hogy üvegszilánkra lép vagy összekeni a cipőjét, miközben eltakarítja a felfordulást. Martin is ott állt, fegyverként egy Cőte du Rhőne-t tartott a kezében. így óvta a nőt egészen addig, amíg meg nem érkezett a rendőrség. Jordan Nickre nézett, akiről feltételezte, hogy valami sokkal hatásosabbat hord magánál, mint

egy Cőte d Rhone. Hogy hová tette a fegyverét a tökéletesen rászabott öltönyben, az rejtély volt. Nick megborotválkozott az estére, így az álla közepén kilátszott egy kis mélyedés, amit a nő eddig észre sem vett. Barna hajának vége súrolta a kabátja gallérját, de látszott, hogy fodrásznál is volt. Amikor meglátta a férfit a háznál, áramütésként érte, hogy milyen kifinomult és jóképű így, kabátban és zakóban. Gond nélkül el fog tudni vegyülni Xander partiján. Viszont Jordannek jobban tetszett borostával és farmerban. Még szerencse, hogy az együtt töltött idő kilencvenöt százalékában bosszantotta a férfi, mivel abszolút semmi szándéka nem volt vonzódni Nick McCallhoz. Stantonhoz. Mindegy, egyikükhöz sem, és kész. Nick elkapta a nő pillantását, ahogy begurultak a Bordeaux elé. A sofőr kiszállt, és megkerülte az autót. Nick úgy figyelte Jordant, mintha fel akarná mérni a lelkiállapotát. - Megérkeztünk. A nő próbált könnyednek tűnni, de a hangjában volt egy kis remegés. A sofőr kinyitotta az ajtót, mire Jordan reszzketni kezdett, ahogy a hideg februári levegő befújt az autóba. Nick áthajolt, hogy odaszóljon a sofőrnek. - Még egy pillanatot kérnénk. - Behúzta az ajtót, hogy kettesben maradhassanak. Csendesen megszólalt. - Jordan, nézzen rám! A nő felemelte a fejét. Nick nyugodtan a szemébe nézett. - Minden rendben lesz. Bízzon bennem! Jordan bólintott, megnyugtatta a férfi hangja. - Oké. Nick Jordan álla alá tette a kezét, és közelebb húzódott. Várjunk csak, meg fog csókolni? Jordán érezte a nyakán a férfi leheletének melegét, ahogy az a fülébe súgott. - Ha valami rosszul sülne el, akkor keresse a vörös hajú pultost! Ő a barátunk. Jordán szeme kipattant. Rosszul sülne el? Már nem volt ideje megkérdezni, hogy mégis mire gondolt a férfi, mert Nick kinyitotta az ajtót, mire a sofőr automatikusan nyúlt Jordan kezéért. Így a nő felvette a pókerarcát, és kiszállt az autóból. Nick követte, együtt elsétáltak az étterem ajtajához, majd beléptek. Jordan számos alkalommal volt már a Bordeaux-ban, de az elegáns berendezés mindig lenyűgözte. Egekbe nyúló, öt és fél méter magas plafon, a kristálycsillárokból áradó meleg fény, és a krémszínű díszburkolat mind világos és levegős érzést kölcsönzött a helynek. Jobbra, az étkezővel szemben volt egy törtfehér színű lakkozott boltív, ami a VIP borbárba nyílt. Az étkező másik végében található terasz a folyóra és egy másik bárra nézett, a meleget Xander a téli hónapokban hő sugárzókkal biztosította. A tervek szerint Jordán félre fogja hívni a házigazdát, hogy igyanak meg egy italt kint, és beszéljenek arról a borról, amit neki talált. Ez lesz az a pillanat,

amikor Nick elillanhat. Odaadták a hosztesznek a kabátjukat, és elindultak az étterem felé. Jordan azonnal felismert pár vendéget, de ódzkodott továbbmenni. Csak még egy pillanat. Ennyit kért volna, mielőtt be kell mutatnia a világnak a partnerét, és a játék elkezdődik. Úgy tűnt, Nick olvas a gondolataiban. - Miért nem iszunk valamit? Elkapta egy mellettük elsuhanó pincér tekintetét. - Cristalt? - kínált feléjük a pincér egy-egy poharat. Jordan felismerte az üveget, ahogy a férfi öntött belőle - egy 2002-es Louis Roederer Cristal rosé. Xander most sem spórolt. Koncentrálj a borra, mondta Jordan magának. Nické az igazi kihívás, nem az övé. A következő pár órában elég, ha mosolyogva végigkóstolgatja a finomabbnál finomabb italokat, és ennek a tevékenységnek az utóbbi pár évben már igazán szakértője lett. Nick szkeptikusan méregette az italát, miután a pincér elment. - Amikor meghívott az estére, elfelejtette megemlíteni, hogy rózsaszín italokat szolgálnak fel. Jordan érezte, ahogy lassan oldódik a feszültsége. Nem tudta előre, mit várjon ettől az egész „úgy teszünk, mintha randiznánk" dologtól, de most megnyugodhatott. Pontosan úgy ment minden kettőjük között, ahogy eddig is. - Ez egy rosé - jegyezte meg pikírten. Úgy tűnt, valami dereng Nicknek. - Ó, mint a fehér zinfandel. A nagymamám ezt itta régen. Hála az égnek, hogy Jordan még nem kortyolt a pezsgőjébe, mert biztosan megfulladt volna. - Az este első szabálya: soha, de soha ne említse meg ebben a körben a fehér zinfandelt, mert a dolgok pillanatok alatt elfajulhatnak. Jordan az orrához emelte a pezsgőspoharat, az ösztöne átvette az irányítást. Becsukta a szemét, és megszagolta. Sült almát, mandulát és aszalt gyümölcsöt érzett. Egy nagyon aprót kortyolt, hagyta, hadd kalandozzon a szájában a bor, mielőtt lenyeli. Az ízek flörtöltek a nyelvével, könnyedén és szemérmesen. Kinyitotta a szemét, és látta, hogy Nick érdeklődve figyeli. - Jó? - kérdezte a férfi. - Az nem kifejezés. Kóstolja meg! - Nem iszom rózsaszín italokat - biccentette oldalra a fejét. - Gondolja, hogy készen áll arra, hogy átmenjünk a bárba? Jordán vette az adást, folytatniuk kellett az útjukat. - Persze. Nézzük meg, mit tartogat nekünk Xander az estére! Együtt mentek el a privát teremig. A borkóstolás megkezdődött, a bár hangos volt az italokat ízlelgető, azokról csevegő vendégek zsivajától. Jordan szinte azonnal kiszúrta a vörös hajú pultost, a „barátot", akire Nick korábban célzott. Csinos volt,

egyáltalán nem úgy nézett ki, mint ahogyan egy FBI-ügynököt elképzelt volna. Egy pillanatra elgondolkodott azon, hogy vajon a nő mennyire jó „barátja" Nicknek. Majd rájött, hogy ez nem az ő dolga. - Most kezdik a kóstolást? - kérdezte a vörös hajú, ahogy közeledtek a bárhoz. Semmi jelét nem adta annak, hogy felismerné őket. Jordannek feltűnt, hogy a pultos göndör haját a füleire fésülték. Talán azért, hogy elrejtsenek egy fülhallgatót Kíváncsi volt, így megjegyezte, hogy ezt majd később meg kell kérdeznie Nicktől. - Bármi is legyen az első, azt kérjük. - Szóval hogyan működik ez? - kérdezte Nick, miután a pultos mindkettejük elé letett egy-egy poharat. - Ez az első kóstolásom. - Hmm, egy szűz - mondta Jordan. - Sok minden megtaníthatnék. - Csak egyszerűen, Rhodes. Az alapokat. - Oké, szerintem tudom, mi lesz ma este. Ha Xander nem hág át néhány szabályt, akkor először pár könnyűtestű fehérrel kezdünk, chardonnay-val folytatjuk, majd poharat váltunk, és jönnek a vörösök. Itt kezdődik majd igazán a móka. Nick elkapott egy borkártyát a pultról. - Rendben. Nézzük, mennyire jó! Mondja az elsőt! - Egy sauvignon blanc - tippelte Jordan. - Valószínű, hogy a Loire-völgyből. Majd egy rizling, egy pinot gris és egy kaliforniai chardonnay. Nicket meggyőzte. - Nem is rossz. Jordan megvonta a vállát. - Jó vagyok a kóstolásban. - Kivéve, hogy elrontotta a chardonnay-t. Jordan meglepetten a kártyára nézett. Régen Xander mindig egy kaliforniai chardonnay-t választott, de az idei egy burgundi volt. - Érdekes, nem gondolja?- szólalt meg egy férfi Jordan jobbján. Jordan oldalra fordult, és meglátta Rafe Velasquezt, egy Chicagón kívüli, nagyon jól menő hedge fund társtulajdonosát. A férfi is törzsvendégnek számított ezeken a partikon, akárcsak ő. Mosolyogva üdvözölték egymást. - Szia, Rafe! - Végignézett a termen. - Emily hol van? - Úgy döntött, vonakodva, de otthon marad. A legkisebb gyerekünk egész héten influenzával küszködik, és nem volt szíve otthagyni a bébiszitterrel. Szerintem van valami a levegőben. Akárkivel beszélek mostanában, beteg. Jordan Huxley-ra gondolt, elterülve a kanapéján a szőke taréjával. Valami tényleg volt a levegőben, és ráadásul a rosszabbik fajtából. Nick felé fordult, és bemutatta őket egymásnak. - Rafe Velasquez, Nick Stanton. Miközben a két férfi kezet rázott, Jordan megkönnyebbülve felsóhajtott. Túl volt az első bemutatáson anélkül, hogy elszúrta volna a dolgokat.

- Büszke lehetsz magadra - mondta Rafe Jordannek. A nő oldalra billentette zavarában a fejét. - Hogy érted? Rafe a vörösborokra bökött a kártyán. - A vörösek. - Addig még nem jutottam. Egyelőre leragadtam annál, hogy Xander nem kaliforniai chardonnay-t választott. - Felejtsd el a chardonnay-t, nézd meg a cabernet-ket! Jordan átfutotta a kártyát. Hátrahőkölt meglepetésében, amikor elolvasta a két cabernet nevét, amiket Xander az, estére választott. - Ezt te mire véled? — kérdezte ravaszul Rafe. Jordan nem válaszolt azonnal. Sejtette, hogy Rafe mire céloz, de ez nem jelenthette... nos, azt. - Úgy tűnik, valakinek van egy titkos hódolója - folylatta Rafe. Nick összeráncolta a homlokát, hirtelen nagyon felktette az érdeklődését a beszélgetésük. - Azt hiszem, lemaradtam valamiről. Rafe elmagyarázta. - A tavalyi partin Jordan és én beszélgetésbe elegyedtünk Xanderrel a vörösborválasztékáról. Tudja, Xander mindig a Screaming Eagle-t választja a cabernet-jének, ami egy csodás bor, félre ne értsen. De Jordan viccesen azt mondta neki, ha valaha fel akarná frissíteni a dolgokat, akkor örömmel ajánlana neki néhány más fajtát. Így Xander megkérdezte, melyek az ő kedvenc cabernet-i. Nick Jordan felé fordult. - És mit mondtál? - Hát... talán megemlítettem a Vineyard 29 cabernet-jét. Nick ellenőrizte a kártyát. - Ez rajta van. Igen, valóban. - És még azt is mondta, hogy nagy rajongója a Quintessa meritage-nek is. Amivel én messzemenőkig egyetértek - folytatta a játékot Rafe. Nick megint megnézte a kártyát. - Az is rajta van a listán. Igen, valóban. Nick szeme összeszűkült. - Csak hogy világos legyen: az ötből kettő vörösbor ezen a kiemelten exkluzív listán az, amit te neveztél meg kedvencednek? - Nos, ha így tesszük fel a kérdést... - Jordan úgy érezte, védekeznie kell, így szükségesnek tartotta, hogy valamit kihangsúlyozzon: - Tudod, van egy borüzletem. Ez valószínűleg egy szakmai elismerés, nem személyes. - Egészen biztos vagy te ebben? - Nick zöld szeme alaposan vizslatta Jordanét.

Mielőtt válaszolt volna, Jordan átgondolta a közel-múltbeli kapcsolatát Xanderral. Semmi sem tűnt szokatlannak. Nem mutatott iránta semmilyen érdeklődést. Az igaz, hogy a férfi gyakran ment az üzletbe, de ugyanígy sok más törzsvásárlója is. Néhanéha flörtölt is vele, de ő mindenkivel flörtölt. Hírhedt nőfaló volt, és folyamatosan olyanokkal randizott, akikkel a klubjaiban találkozott - általában hosszú lábú barnák, huszonöt év alatt. Jordan egyik kritériumnak sem felelt meg. Szőke volt, százhatvanöt centi, ha nagyon kihúzta magát, és harminchárom éves. De ha most jobban belegondolt... volt egy meglehetősen furcsa beszélgetésük. Öt hónapja, pont Kyle letartóztatása előtt, és az ő hazaérkezése után a Napa-völgyből. Xander bement az üzletbe, ő pedig mesélt neki pár új borról, amit akkor fedezett fel. - Nehéz életed lehet, hogy évente többször a Napa-völgybe kell menned üzleti útra - ugratta Xander, ahogy vizsgálta a polcokat. Jordan kuncogott, miközben átnyújtott a férfinak egy pohár új pinot noirt, de nem védekezett. - Ó, és neked is mennyire rossz lehet, hogy oda mész, ahova akarsz, akkor, amikor akarsz. Ő már csak tudta, mert a férfi mindig dicsekedett az egzotikus utazásaival, amikor betért az üzletbe. Xander elvette tőle a poharat. - Igen, de Napa más. Oda az ember nem egyedül akar menni. Olyasvalakivel kellene menned, aki értékeli a tapasztalatot. - Belekortyolt a borba. - Ez finom. - Egy pincér javasolta. Annyira ízlett, hogy két rekeszszel hozattam. Xander követte Jordant a bárba. - Hol szálltál meg, amíg ott voltál? - Calistoga Ranch. Voltál már ott? - Nem, de jókat hallottam róla. - Csodás - mondta Jordan. - Egy magánlakosztályban voltam, ami a canyonra nézett. Minden reggel a teraszon reggeliztem, láttam, ahogy a nap előbukkan a hegyek mögül, esténként pedig a csillagos ég alatt boroztam. - Ne mondd, hogy nem lett volna jobb valakivel! Xander összekulcsolta a karjait a mellkasa előtt, mint, ha éreztetni akarná Jordannel, hogy mit kell válaszolnia. Élére vasalt, tervező készítette fekete inget viselt, a legfelső két gomb kigombolva, hozzá grafitszürke nadrág és egy vadiúj Jaeger LeCoultre óra. Jóvágású férfi volt, de olyan aura vette körül, amitől Jordan időnként megborzongott. Nagyon rámenősen hencegett a vagyonával, különösen az ő társaságában. Mivel nagyon jó vásárlója volt, Jordan mosolygott és elviccelte a dolgot. - Talán legközelebb. Még nagyon sokszor megyek Napába. Már be is terveztem a legközelebbi utat március elejére. - Miért kell addig várni? - Xander előhúzta a mobilját. - Két percen belül első osztályra foglalhatok magunknak helyet.

Jordan nevetett. Mintha mindent eldobhatna abba a pillanatban, és felpattanhatna egy gépre. - Bárcsak ilyen egyszerű lenne! Elkapott pár pinot-t, és az üzlet elejében lévő rekeszhez vitte. - Jordan! Xander hangjának komolysága megállásra késztette. Visszanézett a válla mögött, és furcsa kifejezést látott ti férfi arcán. - Valami baj van? - kérdezte. Ekkor lépett be Martin a helyiségbe, mivel végzett a pince leltárának ellenőrzésével. - Szerintem kéne még egy rekeszt rendelnünk a Zulu-pól. Az emberek megvadulnak a dél-afrikai borokért.. Ó, Mr. Eckhart, nem vettem észre, hogy meglátogatott minket. - Csendben maradt, és kettejük között járt a szeme. Megzavartam valamit? Jordan látta felvillanni Xander szemében a bosszúságot, de aztán olyan gyorsan szertefoszlott, hogy arra gyanakodott, mindezt csak képzelte. Xander szeretett Martinnal beszélgetni, nagyon hasonló volt az ízlésük, ami a borokat illeti. Nem értette, miért zavarná az üzletvezető jelenléte a férfit. Xander elhessegette a kérdést. - Dehogy zavart! Csak az új pinot-t kóstolom. - A poharára mutatott. - Mennyibe kerül? - Harminc dollár egy üveg. Jordan továbbra is kereste a feszültség nyomát, amit pár pillanattal korábban látott. De semmi. Xander fesztelennek tűnt, mint mindig. - Talán be kellene vinnem az éttermeimbe - mondta. Hármasban a bor Robert Parker-értékeléséről beszélgettek. Martin véleménye az volt, hogy ez méltatlanul alul van értékelve, mert Parker jobban szerette a nagy, testes vöröseket. Nem sokkal ezután Xander elment, és Jordannek már eszébe sem jutott az a furcsa pillanat. De most, utólag belegondolva, talán másként értelmezné a beszélgetést. Mondjuk úgy, hogy Xandert aznap nem csak az új pinot érdekelte. Talán csak viccelt a napái utazással, de lehet, hogy nem. A beszélgetés után nem sokkal Kyle-t letartóztatták, és Jordan élete teljes káoszba torkollt. Kikerült a társasági életből, és felfüggesztette a randizást is. Talán Xanderben ez azóta lappangott. Talán csak egy alkalmasabb időpontra várt, hogy felfedje az érzéseit. Mint például a ma esti borlistával. Összekapcsolódott Nickkel a tekintetük. - Lehet, hogy van egy kis problémánk.

10. PROBLÉMA. Nem pont ez volt az a szó, amit Nick hallani akart. Nincs olyan ügynök, aki ezt akarná hallani egy beépített művelet kellős közepén. Udvariasan Raféra mosolygott. - Megbocsátana nekünk egy pillanatra? Néhány szót kell váltanom a partneremmel. Nick minden további teketória nélkül megfogta Jordan kezét, és a szoba sarkába húzta. Egyik kezével a falnak támaszkodott, és lenézett a nő szemébe. - Drága, a parti előtt megemlíthette volna, hogy a házigazda bukik magára. Jordán visszanézett rá, nem úgy tűnt, mintha sarokba szorítva érezné magát. A bűnüldözésben eltöltött tizenegy év alatt Nick jó néhány gyanúsítottat megizzasztott a „velem ne cseszekedj" arckifejezéssel, Jordan viszont szemrebbenés nélkül állt ellen neki. Igaz, hogy semelyik gyanúsított nem hordott olyan feltűnő ruhát, aminek hátul a kivágása majdnem fenékig ér, vagyis könnyen megeshetett, hogy a „velem ne cseszekedj" arc ezúttal nem működik. - Én sem tudtam, drága - jelentette ki a nő. - És nem is tudhatjuk biztosra. De tegyük fel, hogy Xander a munkán túl is érdeklődik irántam. Gondot fog ez okozni? Jordan szavai óvatosak és megfontoltak voltak. Ha valaki hallotta őket, úgy tűnhetett neki, hogy a nő csak a féltékeny szeretőjét akarja leszerelni, nem egy FBIügynököt, aki egy kicsit zabos, hogy egy beépített akció kellős közepén kell megtudnia ezt a fejleményt. - Megoldom. Bizonyos értelemben még jól is jöhet Eckhart vonzalma. Nem gondolta, hogy a nőnek nagy erőfeszítésbe fog kerülni félrehívni Xandert egy italra. Mégis, szerette volna a dolgokat mozgásban tartani. El kellett vegyülniük. Inni kellett egy kevés bort. El kellett helyezni pár lehallgatókészüléket. A szokásos körök. - Vissza kéne mennünk a többiekhez - javasolta. - Egy pillanat. - Jordan a kezét a férfi karjára tette, így állította meg, mielőtt Nick elfordult volna. Jordan szemében aggodalom tükröződött. - Sajnálom, ha nehéz helyzetbe hoztam ma este. Esküszöm, addig nem tudtam, amíg nem láttam meg a borlistát. Jordan látszólag annyira rosszul érezte magát, hogy Nick nem bírta visszafogni magát. Megérintette a nő állát. - Ne aggódjon, Rhodes! Megoldom. - Vigyorgott. - Szerintem még egy pohár is van a bárban a maga nevével ellátva. - Ötezer dollár fejenként, jobban teszik, ha több is van. - Most már értem, miért nem jön kocsival senki a partira.

Megfogta Jordán kezét, megfordult és... majdnem egyenesen belerohant Xander Eckhartba, a parti házigazdájába, egyben Nick aznap esti célpontjába. - Eddig mindig azt hittem, ez azért van, mert nem lehet errefelé parkolni jegyezte meg Xander, reagálva Nick iménti megjegyzésére. Könnyed hangsúlya ellenére a szeme fagyos volt, ahogy kinyújtotta a kezét. - Xander Eckhart. Nick megrázta a kezét, a szükségesnél kissé jobban Megszorongatva. - Nick Stanton. - Látom, Jordannel van. - Igen. Jordan Nick mellé lépett. - Xander, azon gondolkoztam, mikor látunk téged. Megint túltettél magadon, mint mindig. Xander abbahagyta Nick mustrálását, hogy Jordan felé forduljon. - Ahogy te is, Jordan. Hízelgő, hogy eljöttél. Tudom, hogy mostanában nem nagyon mutatkoztál nyilvánosan az öcséddel történtek miatt. Meglepődtem, amikor a titkárnőm szólt, hogy hívtad és felvetettél egy vendéget a vendégek listájára. Nem is tudtam, hogy van valakid. Nick összekulcsolta az ujjait Jordanéivel. - A késői válasz az én hibám volt. Eredetileg nem lettem volna a hétvégén a városban. De amikor eszembe jutott, hogy Valentin-nap van, akkor újraterveztem a programom, hogy Jordannel lehessek. Nem hagyhatom ki az év legromantikusabb estéjét, nem igaz? - Igen, nagyon nagy kár lett volna - mondta Xander szárazon. - Nickkel éppen a kóstoló borairól beszélgettünk -vágott közbe Jordán. Fantasztikus estének ígérkezik. - Bíztam abban, hogy jó benyomást teszek ezen a Valentin-napon. Most viszont azon gondolkozom, nem lőttem-e kicsit túl a célon. - Xander kettejük közé mutatott. Szóval szeretném tudni, hogyan találkoztak. - Jordan üzletében - mondta Nick. - Ó, maga borban utazik, Nick? - Nem mondhatom. Ismerem a vöröset és a fehéret. Jordan Nickre kacsintott. - És már a rózsaszínűt is. Nick mosolygott. Igaz. - És már a rózsaszínűt is. Xander nézte kettejüket. Akármit is látott, nem úgy tűnt, mintha tetszene neki. - Túlbuzgónak hangoznék, ha azt mondanám, alig várom, hogy megnézzem, mi van a pincédben? – kérdezte Jordan Eckharttól. - Mindig tele vagy meglepetéssel, Xander. Nicknek el kellett ismernie, hogy Xander le volt kenyerezve. Nem sok civil tudna

ilyen természetesen viselkedn egy beépített akcióban, főleg olyasvalaki előtt, akiről tudták, hogy egy drogkartellnek mossa a pénzt. Jordan javaslata csábítóan hatott. - Ki vagyok én, hogy egy gyönyörű nőt megvárakoztassak? - Xander a borbár túlsó oldalában, egy nyitott ajtó felé mutatott. - Én magam viszem le magukat. Kövessenek.

ECHARDT KERESZTÜLVEZETTE ŐKET egy ajtón, majd le egy szabadon függő üveglépcsőn. - Nick, mivel ez az első alkalom, hogy nálam jár, személyesen vezetem körbe. Valójában az FBI-nak ez a kiváltság ötezer dollárjába került. - Hálás vagyok, Xander. - A kollekcióm értéke miatt a fenti ajtót általában zárva j tartom - jegyezte meg Xander. - De a mai vendégeimben megbízom. A legtöbbjükben, legalábbis. A maradék miatti pedig megbízom a százkilencvenöt centi magas, száztizenhárom kilós biztonsági őrben, akit lentre küldtem. Az alsó szintre érve Nick gyorsan megértette Eckhart védelmi rendszerének felépítését. Megvizsgálta az épület alaprajzát, és tudta, hogy a borospince nagy területet foglal el. De sem az alaprajzok, sem Jordan leírásai nem készítették fel a pince, pontosabban a pincék elképesztő méretére. Három téglalap alakú üvegkamra elé léptek, mindegyik nyolc méter hosszú, három méter széles. Nick Huxley elmondásából tudta, hogy az üvegkamrákban több mint hattezer borosüveg van. Több sorban egymás fölött az ébenfából készített rekeszes polcokon. A vastag üvegajtókra kifinomult műszereket helyeztek, amelyek a pince három kamráját védték. - Vörösek; fehérek; pezsgők és desszertborok - mondta Xander, és a három kamrára mutatott. - Különböző tárolási hőmérséklet mindegyiknek, természetesen. Természetesen. - Több mint hárommillió dollár borban - folytatta Xander, nem próbálva álcázni a büszkeségét. - Persze, ebből sok megy az étterembe. A magángyűjteményem nagyjából egymilliót ér. Nick ellenállt a kísértésnek, hogy megkérdezze, a kollekció hányad részét vette Roberto Martino drogpénzén. - Ez valóban nagyon sok bor. Egy nagyjából tízfős csoport verődött össze a közeli ajtónál, amiről Nick az alaprajzokból tudta, hogy egy privát borkóstoló szobába vezet. Egy negyvenes évei elején járó robusztus férfi ment oda hozzájuk, és lelkesen üdvözölte Jordant. - Jordán, a legjobbkor! Segítenie kell elsimítani valamit. Igaz vagy hamis: két éve ezen a partin ön és én beszélgettünk, amikor egy részeg pasas, valaki partnere, előjött a mosdóból lehúzott cipzárral, a tweedzakója ingként a nadrágjába tűrve. Aztán öt percen keresztül beszélt hozzánk, anélkül, hogy egyáltalán észrevette volna magát. - Igaz. Valami olyasmiről hadart, hogy ő még életében nem volt berúgva, mert

olyan magas az alkoholtoleranciája. A férfi büszkén visszafordult az ajtóban álló csoporthoz. - Látjátok? Megmondtam. Elrabolhatom pár percre? - kérdezte Jordant. Szükségem van magára, hogy ezeket a fiúkat meggyőzzem, hogy nem kitaláltam az egészet. A nő Nick felé pillantott, majd udvariasan mosolygott.' - Persze. Nick és Xander együtt nézték, ahogy Jordan elsétál. A két férfi szembefordult egymással, Xander nem pazarolta az időt, rögtön bevitte az első találatot. - Még nem mondta, mivel foglalkozik, Nick. - Ingatlan. - Kőműves? - Befektető. Társasházakat adok ki leginkább főiskolás hallgatóknak és friss diplomásoknak. - Az ingatlanpiac az utóbbi években eléggé padlót fogott, nem? - Szerencsére a kiadás nem, Xander. Manapság mindenki az iskolában marad, mert nem talál munkát. El kell küldenem az érdeklődőket. Xander dölyfösen nevetett. - Ki gondolta volna, hogy a kis jövedelmű emberekből ilyen jól meg lehet élni? - Én. Csend. - Bánná, ha adnék egy tanácsot, Nick? Mintegy száz, nem éppen udvarias válasz jutott Nick eszébe, köztük az egyik kedvence, hogy egészen pontosan hová dugja Eckhart a tanácsát, de a beépített akció kedvéért tartotta a száját. Nem szolgálta volna az FBI érdekeit, ha jelenetet rendez, vagy kitoloncoltatja magát egy majd két méter magas, száztíz kilós biztonsági őrrel. Úgyhogy inkább megtartotta magának a szarkazmusát. Nagyjából. - Csupa fül vagyok. Xander önelégültnek hangzott. - Jordan egyelőre szórakoztatónak találhatja, de mit gondol, meddig fog ez tartani? Állandóan magaféle férfiakat látok a klubjaimban és az éttermeimben. Felveheti az öltönyt, és elegánsnak tűnhet, de mindketten tudjuk, hogy Jordan nagyon nem a maga súlycsoportja. Csak idő kérdése, hogy ezt ő is észrevegye. Nick úgy tett, mintha gondolkozna ezen. - Érdekes tanács. De ahogy én látom, Jordan eddig egész jól meg tudta állapítani, hogy ki a súlycsoportja, és ki nem. Rátette a kezét Eckhart vállára, és megszorította. - Igyon egyet, Xander. Úgy néz ki, mint akinek szüksége van rá. Elsétált, magára hagyva Eckhartot a sarokban. - Minden rendben van? - kérdezte Jordan, ahogy Nick közelített.

- Csak kezdek megismerkedni a lehengerlő házigazdával - mondta. - Mit kell az embernek errefelé csinálnia, hogy kapjon egy italt? Jordan oldalra biccentette a fejét. - Kövessen! Jordan a Xander borospincéjéhez kapcsolt privát kóstolószobába vezette Nicket. Ennek kellemesebb hangulata volt, mint az alagsor összes többi helyiségének. Bár a vendégek szabadon jöhettek-mehettek egész este, sokuk bevackolta magát a kandallóval szemközti bőrfotelekbe, tudva, hogy itt kínálják az igazán kivételes nedűket. Egy negyvenes éveiben járó öltönyös férfi - a sommelier, akit Xander az estére bérelt fel - állt a pult mögött, és bort töltött a kristálypoharakba. Egy nagydarab, feketébe öltözött biztonsági őr állt a szoba végében. Diszkréten, látótéren kívül, de azért mégis jelen volt. Jordan átvezette Nicket a báron, találkozott a pillantása a sommelier-vel. Ugyanaz volt, akit Xander pár évvel korabban egyszer már alkalmazott. Mosolygott, ahogy a nő feléje sétált. - Ms. Rhodes! Bíztam abban, hogy látom ma este. Tartogattam önnek valami különlegeset. Egy 1990-es Chateau Sevonne-t. Egy '90-es Sevonne. Jóságos ég, Jordan szíve zakatolni kezdett. - Jól hallottam, hogy elakadt a lélegzete? - tudakol Nick, ahogy a sommelier öntött a poharukba. Jordan próbált rezignált maradni. - Nem hiszem. - Pedig egészen biztos, hogy hallottam. - Rendben. Talán csak egy kicsit - egyezett bele. – Mert az 1990-es Chateau Sevonne rendkívüli. Lélegzetelállító. - Orgazmikusnak hangzik - mondta Nick huncut csillogással a szemében. A sommelier gyorsan hátrált. Jordan a férfi után mutatott. - Szép. Még azelőtt elijesztette, hogy bármit mondhatott volna a borról. - Számít? - kérdezte Nick szkeptikusan. - A nap végére nincs mindegyiknek ugyanolyan íze? Jordan megrázta a fejét. - Komolyan, Nick, azt sem tudom, hol kezdjem magával. A férfi magabiztosan a bárpultnak dőlt, a nőre villantotta a mosolyát. - Máris feladja? Jordan végignézett a férfin. Felkapott két poharat, amikbe a sommelier bort öntött, és egyet odanyújtott Nicknek. - Még nem. - A kezét a férfi kezére tette, ezzel akadályozva meg, hogy tovább döntse a poharát. - Na-na, szűz! Az ilyen borral kell egy kis előjáték. Nick a pohara fölött szemezett a nővel. - Előjáték? - Pontosan. Tessék, így működik. Amikor bort kóstolunk, szemben a kötetlen

iszogatással, négy alaplépés van, amit észben kell tartani: látvány, illat, íz, majd a kiköpés vagy lenyelés. Nick megállt az utolsó résznél, és oldalra billentette a fejét. - És az utolsó lehetőség közül az ön választása melyik lenne? - Csak a könnyűsúlyúak köpnek. Nick jobb szeme megrándult. Jordan felemelte a poharát, teljesen átállt tanár üzemmódba. - Az első lépés a látvány. Nick vetett egy gyors pillantást a poharára. - Nekem bornak tűnik. Pipa. Jordan megrázta a fejét. - Nem ilyen egyszerű ez. Döntse meg a poharát, és tartsa a fehér abrosz fölé! Jordan negyvenöt fokos szögben megdöntötte a poharát. - Egyszerre akarunk a bor közepébe nézni, hogy megállapítsuk az intenzitását, és a peremére, hogy ellenőrizzük az árnyalatát. - És miért is csinálom ezt? - A bor színe sokat elárul arról, hogy még fiatal, vagy már az érés jeleit mutatjae. -Jordan folytatta a bemutatót. - Forgassa meg a poharát, és figyelje meg, hogy milyen gyorsan csorog le a bor a pohár falán, miután abbahagyja a mozgást. Minél lassabban, annál magasabb a bor alkoholtartalma. - Tudja, kötelező helyesen a címkére írniuk a bor alkoholtartalmát. Az nem elég jó? - Talán az összes kérdést és megjegyzést hagyjuk ma kóstolási rituálé végére. Nick megvonta a vállát. - Nekem jó. Olyan türelmetlen vagyok, hogy köpjek-e vagy nyeljek. Meg fogja még bánni a nő, hogy feldobta ezt a labdát. - A következő a bor megszagolása. - Ezt nevezem én előjátéknak! - Nick átpillantott a báron. - Nincs a közelben olyan bor, ami inkább egy gyors menetet részesítene előnyben? Jordan erőt vett magán, csak a szája sarka rángatózott. Ne nevess! Csak olaj neki a tűzre. így inkább magába fojtotta a nevetést. - Azért forgatjuk meg a poharat, hogy a bor aromái felszabaduljanak. Most emelje az orrához, és szagolja meg! -Jordán nézte a férfi technikáját, és kijavította. Ne tartsa a poharat túl sokáig az orrához! A szaglóérzékei el fognak fáradni, és nem fogja tudni elcsípni a különböző illatokat. Még egy szkeptikus pillantás. - Szaglóérzék-fáradtság? - Csak próbálja meg még egyszer! - figyelmeztette Jordan. - Most pedig mondja meg, mit érez! Nick úgy tett, ahogy a nő mondta. - Bort érzek.

Jordan biztatóan mosolygott. - Ugyanezt mondtam én is, amikor elkezdtem. Időbe telik kifejleszteni a bor illatát érző orrot. Hogy képesek legyünk megkülönböztetni a különböző aromákat. - Rendben, Ms. Szakértő, ön mit érez? - Sajnálom. Nem segítek, amíg meg nem kóstolja -mondta. - Most pedig, amikor belekortyol a borba, szívjon be egy kis levegőt, ez ki fogja bontani az ízeket. Majd forgassa meg a szájában, mielőtt lenyeli. Általában azt mondanám, hogy kiköpheti, ha akarja, de ez a bor ezerötszáz dollárba kerül üvegenként. Ha kiköpi, vagy húsz ember fog itt menten szörnyethalni a szívrohamtól. Jordan felemelte a poharát, készen állt a kóstolásra. De megállt, amikor sokkot vélt felfedezni Nick arcán. - Mi az? - Ezerötszáz dollár üvege? - kérdezett vissza a férfi. - Igen - emelte föl a poharát Jordan. - Egészségére! - Belekortyolt a borba, és végigment az egész rítuson. Szíváss, forgatás, nyelés. Érezte a mámorító lökést, a folyékony melegséget, ami elárasztotta a testét, és a gyönyör érzését, ami épült és kicsúcsosodott, majd lassan elapadt. És végül a szédítő, égető érzést. Orgazmikus, valóban. Jordan kinyitotta a szemét, és látta, hogy Nick bámulja. - Úgy érzem, egy cigarettára és egy zuhanyzásra van szükségem. - A szemei a szokásosnál is forróban izzottak. - Meséljen! - Mit meséljek? - Bármit, amit egy ilyen bor kóstolása után elmondana. - Általában arról beszélnék, hogy milyen érzés volt a számban, és milyen az íze válaszolta a nő. Nick tekintete a nő ajkára vándorolt. - És? - Nagynak és simának érződött. Testes. - Ugye csak viccel velem? Jordan elnevette magát a férfi arckifejezését látva. - Nem, komolyan mondom. így írnám le a bort. Nem tehetek arról, hogy valaki más jelentéseket is kapcsol hozzá. A bor nagyon érzéki dolog. Rafe Velasquet közeledett feléjük. - Mit gondolsz a Sevonne-ról? Ez testes, nem? Nagy és sima. - Mindenki ezt mondja - morgott Nick. - Még új a borban - mutatott Nickre a nő. Rafe Jordán felé biccentette a fejét. - Aáá. Nos, akkor a legjobb kezekben van ma este. Nick ebben a pillanatban vette észre, ahogy Xander távozásra készen az ajtó felé indul. Eljött Jordan ideje. A nő is gyorsan reagált. - Ha megbocsátanak, látom, Xander az emeletre készül. El kell rabolnom, hogy

megbeszéljünk egy üzletet. Megleszel egyedül? - kérdezte Nicket. A férfi viselkedése olyan fesztelen maradt, hogy Jordan már azt hitte, Nick talán nem értette, hogy ez volt a Jel. - Jól leszek - válaszolta. - Biztosan találok valamit, amivel szórakoztathatom magam, amíg távol leszel. Rafe megpaskolta Nick vállát. - Ne aggódj, Jordan! Ígérem, hogy nem kerül bajba. - Kösz, Rafe, ez nagyon kedves tőled - mondta, es közben arra gondolt, hogy Nicknek ezernyi esélye van a bajba kerülésre. Visszafordult a férfi felé. - Akkor pár perc múlva találkozunk? A terv az volt, hogy Nick majd felmegy az emeletre, és a teraszon összefutnak, ha már elhelyezte a felvevőkészülékeket. A tekintetük összefonódott, a férfi nyugodt és magabiztos volt, mint mindig. - Hamarabb, mint gondolnád.

11. JORDAN LÁTTA, HOGY XANDER felfelé indul az üveglépcsőn, így utánaszólt. - Xander, várj! A férfi megfordult. - Jordan, jól érzed magad ma este? - A partidon? Mindig. - Megállt egy fokkal a férfi alatt, és a borospoharára mutatott. - Apropó, a Sevonne fantasztikus. Az egész mai repertoár nagyon tetszik. - Figyelembe vettem, amit tavaly ajánlottál. - Le vagyok nyűgözve. És ha már a csodás borokról beszélünk, van még valami, ami érdekelhet téged. - Mi lenne az? Jordán fellépett a férfi mellé. - Egy 2000-es Cháteau Pétrus. - Mesélj! - csillant fel Xander szeme. - Egy rekesz a Sotheby'sen keresztül megy aukcióra. - Hol és mikor? Hongkongban áprilisban, de ezt még nem árulta el a férfinak. Próbált közömbösnek látszani, és húzni az időt. Ez tűnt a legjobb megoldásnak, hogy Xander ne keresztezze Nick útját. Vett egy nagy levegőt, és folytatta: - Igyunk egy italt a teraszon, és akkor elmondok mindent. Lehet, hogy elcseszte. A hangja túl magas volt, a szavai pedig túl gyorsak. Külsőleg nyugodtnak tűnt, és várt, amíg Xander megfontolja az ajánlatát. Végtelennek tűnő idő telt el, mire a férfi végre Jordan felé biccentette a poharát. - Mire várunk? Eckhart mutatta a nőnek, hogy menjen előre. Amikor Jordan hátat fordított Xandernek, végre újra kapott levegőt, de közben azon gondolkozott, mégis hogyan élik túl az emberek a beépített munkát. Harminc perce volt élete első - és utolsó - ilyen típusú megbízatásában, és már majdnem ideg-összeroppanást kapott. Muszáj gördülékenyebben viselkednie, főleg, ha Xanderrel a teraszon lesznek. Tetszik vagy sem, magára maradt.

NlCK VÁRT ÖT PERCET, miután Jordan kiment a szobából. Udvariasan hallgatta a körülötte csevegő vendégeket. Próbálta a lehető legkevesebb figyelmet magára vonni, miközben a többiek tanninokról, nüánszokról, szerkezetről és mindenféle rejtélyes dologról hablatyoltak, ami feleannyira nem kötötte le a figyelmét, mint amikor Jordan beszélt a borról. Miután megitta a Chateau-Valami-Francia-

Szarságot, megkérdezte Rafét, merre találja a mosdót. - A folyosó végén, jobbra - válaszolta a férfi. Hát persze, Nick magától is tudta. Kilépett a szobából, elsétált a mosdók mellett, és folytatta az útját a lépcsők felé. Ha bárki kiszúrta volna, akkor ő csak egy vendég, aki pár ital után eltévedt az alsó szint útvesztőjében. Megállt a lépcső túloldalán, annak a folyosónak a végén, ami Xander irodájához vezetett. Elégedetten állapította meg, hogy senki nincs körülötte, így továbbment. Balra az első ajtó a raktár, a következő, jobbra egy méretes kazánház, ahonnan irányítják az épület hűtését és fűtését. Amikor elért az ajtóhoz a folyosó végén, megfogta a kilincset, és lenyomta. Zárva. Természetesen számított erre, de érdemes volt azért legalább ellenőrizni. Nick a zakója és az inge alá nyúlt, és a derekára csatolt kis tasakból előhúzott egy zárnyitókészletet. Volt előnye annak, hogy hat hónapon keresztül bűnözőt játszott, például kifejlesztett néhány cseppet sem törvényes képességet. Biztos volt abban, hogy Eckhart egyszerű tolózárja nem fog túl nagy gondot okozni. Arra nagyon ügyelt, hogy ne hagyjon maga után semmi babrálásra utaló nyomot. Egy lapos, vékony csavarhúzót illesztett a zárba, és erőteljesen tolta befelé. Egy kis fogpiszkáló vékonyságú tű következett, majd újabb, és még egy, hogy feltolhassa a zár nyelveit. Amikor az utolsó tű is a helyére került, a csavarhúzót olyan könnyedén tudta elfordítani, mintha kulcs lenne. Voilá. Nick belépett az irodába. Bezárta maga mögött az ajtót. Belenyúlt a zakója belső zsebébe, és elhelyezett egy kis készüléket a fülében. - Jack, bent vagyok. Pallas hangja tisztán csendült fel a fülhallgatóban. - Úgy hangzik, te és Eckhart jól kijöttök egymással. Legalább tudta, hogy a mellkasára erősített mikrofon működik. - Eckhartnak szerencséje van, hogy ilyen úriember vagyok ma este. Különben nagy lenne a kísértés, hogy a fejére dobjam a zakómat, a furgon csomagtartójába lökjem, és megmutassam neki, mi történik azokkal, akik beszólnak egy FBIügynöknek. - És még nekem mondják, hogy van egy sötét oldalam. – mondta Jack. - Legalább megtanulsz egy-két dolgot a borokról. Jó hallani, mi mindent megteszel annak érdekében, hogy továbbképezd magad. - Az államügyész tudja, hogy a szombat éjszakáidal mások magánbeszélgetéseinek kihallgatásával töltöd? - kérdezte Nick. - Az államügyész pontosan tudja, hogyan szeretem a szombat éjszakáimat tölteni. Nick vigyorgott. Körbenézett a helyiségen, ideje belevágni a munkába. Eckhart szobája pont olyan volt, min amilyennek Jordan leírta. Túlméretezett mahagóniasztal, két falat lefedő beépített könyvespolcok, egy iratszekrény a szoba délnyugati oldalán

(ellenőrizte és zárva találta), és egy kávézóasztal két bőrfotellel. Öt felvevőkészülék könnyedén lefedi az egész helyiséget. A tekintete a fal alján kiálló két konnektorra, majd a szoba közepén álló üvegburára kalandozott. Mindhárom remek. Még egy poloska a kávézóasztal, az ötödik pedig Xander asztala alá, ennyinek elégnek kell lennie. Nick előhúzott egy újabb csavarhúzót a zárnyitószetjéből. - Készen álltok, srácok? - Készen - szólalt meg Jack. - Ahogy elhelyezted az első poloskát, hangpróbát tartunk. Két napja, miután a Bordeaux bezárt, Reed és Jansen, a számítástechnikus fiúk elhelyeztek egy kis adóvevőt az egyik légkondicionáló egységen az épületen kívül, miközben Jack az autóban figyelt. Az adóvevő jó pár mérföldnyi körben továbbítja a jeleket az Eckhart irodájában lévő poloskákról, így nem kellett közvetlenül a közelben parkolni a lehallgatáshoz. Nick elővette az első poloskát a zakója zsebéből, készen állt a mókára. - Simms ügynök, be van kapcsolva? - Itt vagyok - suttogta Simms ügynök, a pultos, aki VIP szobában dolgozik. Látom Eckhartot és Rhodest.Épp most jöttek föl a lépcsőn. - Miért nem vagyok összekapcsolva Jordan mikrofonjával, Jack? - kérdezte Nick türelmetlenül. Hallani akarta a nő beszélgetését Xanderral. A biztonság miatt és... csak. - Dolgozunk rajta - válaszolta Jack. - Nyolc különböző frekvencián vagyunk, három rajtatok, plusz a poloskák. Rendben, Reed azt mondja, hogy most már hallanod kell Jodant és Eckhartot.

- SZÓVAL, HOL HALLOTTÁL az aukcióról? - kérdezte Xander, ahogy átvágtak a VIP-szobán. - Én nem hallottam semmit a 2000-es Pétrus áruba bocsátásáról. - Megvannak a kapcsolataim - felelte Jordan finom sejtelmességgel. Valójában a dolog nem volt annyira titokzatos. Az egyik, Northwesternről ismert barátja a Sotheby's borrészlegén dolgozott, és gyakran figyelmeztette őt előre a komoly, drága borokra, még mielőtt azok a katalógusba kerültek volna. Jordan és Xander megálltak a bárnál az italukért. - Mit adhatok, Mr. Eckhart? - tudakolta a vörös pultosnő. A tekintete egy pillanatra Jordanébe kapcsolódott. Xander Jordanre mutatott, átadva neki az elsőbbséget. - Mit szeretnél? - Nehéz választás. Tudod, hogy elfogult vagyok a Vineyard 29-cel és a Quintessával kapcsolatban is. - Hunyd le a szemed! Megleplek - mondta a férfi. Jordan azon gondolkozott, hogyan fogja ezt a szituációt kezelni, amikor már nem

lesz az FBI beépített akciójának résztvevője. Most egy másik férfival volt a partin, mégis szemmel láthatóan Xander flörtölt vele. Végül arra a következtetésre jutott, hogy jelen esetben nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy úgy kezelje a helyzetet, ahogy azt normálisan tenné. Xander lefoglalására kellett koncentrálnia. Így beleegyezően lehunyta a szemét. Hallotta, hogy a férfi súgott valamit a pultosnak. - Ez egy trükk lesz, igaz? Egy pohár tízdolláros bort fogsz önteni, hogy lásd, meg tudom-e mondani a különb séget - mondta Jordan. - Mintha bármikor is felszolgálnék tízdolláros bort! - horkant fel Xander. Rendben. Kinyithatod a szemed! Jordan kinyitotta, és látta, hogy Xander két pohár vörösbort tart a kezében. - Szabad? - kérdezte, és egy biccentéssel a terasz irányába bökött. Jó pár vendég figyelte őket kíváncsian, ahogy a VIP-szobán keresztül átmentek az előcsarnokba. Ahogy kiléptek a teraszra, Jordant megcsapta a vállán átsuhanó hűvösebb levegő. - Ide - hívta Xander, és egy hősugárzó lámpához vezette, ami a Chicago Riverre nézett. Az összes többi vendég bent volt, és Jordan azon gondolkozott, vajon látja-e valaki őket. Az valamennyire megnyugtatta, hogy Nick legalább hallja őt. Xander átnyújtotta neki az egyik poharat. - Boldog Valentin-napot! - A nőéhez koccintott a poharát. - Köszönöm. - Jordan belekortyolt a borba, sötétpiros gyümölcsöt, rózsaszirmot, csokoládét és csiliport érzett. Ez a Vineyard 29. - Jó vagy - állapította meg a férfi. - Az egyik kedvencem. Mostanra fel kell már ismernem. - Hány ember tud eleget a borról, hogy értékelje, milyen csodás is ez? - Xander a korlátnak dőlt, egyik karját nő felé nyújtotta. - Gyanítom, inkább az a kérdés, hány ember engedheti meg magának azt, hogy megtudja, milyen jó is ez? Te és én nagyon sokban hasonlítunk, Jordan. Hmm... nem igazán. Először is, Jordannek általában nem volt szokása hírhedt bűnözőkkel kapcsolatba kerülni. Az ikertestvérét leszámítva. Másodszor, ő igyekezett nem sznob lenni, ami viszont Xanderre kevésbé volt jellemző. Témát váltott. Kinézett a vízre és az éjszakai chicagói városkép látványára. - Nagyszerű innen a kilátás. Xander közelebb lépett hozzá, a szeme fogva tartotta a nő arcát. - Igen. Az. - Kinyújtotta a kezét, és Jordan füle mögé söpört egy elszabadult tincset. Ajjajj. Jordan különböző fortélyokon törte a fejét azzal kapcsolatban, hogyan vágja ki magát ebből a kellemetlen helyzetből. Bízott abban, hogy Nick a lehető leggyorsabban bejut Xander irodájába, mert a helyzet itt fönt, a teraszon, kezdett borzalmasan ciki

lenni. Normális esetben most a „Hátrébb az agarakkal" beszédével állt volna elő. Nem volt nagy kedve fokozni egy olyan ember vonzalmát, aki egy húron pendül közismert gengszterekkel. Az este sikere miatt viszont kicsit még ki kellett tartania. Kyle, drága testvérem, ha ezek után akár csak egy parkolóbüntetést is kapsz életed végéig Sawyernek foglak hívni. Ó, és el fogom mondani apának, hogy te törted össze anyu hintaszékét, amikor Danny Zellerrel verekedtetek, mégis a kutyára fogtad. - Lenyűgözöl, Xander - mondta Jordan, finoman pár centi távolságot nyerve a férfitól. - De láttam a képet arról a modellről, akivel randevúzol. Gyönyörű. - Ne már, Jordan! Tudod, hogy csodálatos vagy - ellenkezett a férfi. - Ha a partnered ezt nem mondta, el ma este eddig tízszer, akkor egy idióta. - A partnerem talán nem örülne, ha tudná, hogy most mi ezt a beszélgetést folytatjuk. - Te hívtál ki ide. - Hogy a Pétrusről beszéljünk. Xander legyintett. - Küldhettél volna emailt is. Kettesben akartál velem ma este beszélni. És szerintem tudom, miért. Az egyik ujját a nő arcához emelte, és megsimogatta. - Xander - kezdte Jordan lágy hangon. - Sajnálom, ha félreértetted a szándékomat azzal kapcsolatban, hogy kihívtalak ide. Nickkel vagyok. Felnyúlt, és leemelte a férfi kezét az arcáról. Elítélt testvér ide vagy oda, nem fogja hagyni, hogy ez a pénzmosó seggfej még egyszer hozzányúljon. Jordan visszautasítására Xander arckifejezése keményebb lett. - Megbocsát, Mr. Eckhart? Jordan összerezzent a hirtelen női hangtól. Megfordult, és látta, hogy a vörös hajú pultos FBI-ügynök áll tőlük pár méterre az étterembe vezető bejárat előtt. - Igen? - kérdezte Xander. Érezhetően zavarta a megszakítás. - Majdnem teljesen kifogytunk a zinfandelből. Szeretném megkérdezni, mit nyissunk ki helyette. Xander összeráncolta a homlokát. - Ez lehetetlen. Úgy tűnt, bőven elegendő lesz ma estére. Bocsáss meg egy pillanatra, Jordan! - Pár lépessel a bárpultos mellett termett, félrehúzta, hogy bizalmasan válthassanak néhány szót. Jordan hátat fordított nekik. A folyóval szemben állt, megragadta a korlátot, és megkönnyebbülésében sóhajtott. Volt egy olyan érzése, hogy egy bizonyos ügynök vigyázott rá Xander irodájából. Lepillantott a mellkasára, érezte, jngy a mikrofon biztonságban van a melltartójában. - Szép védés, Brooklyn - súgta halkan. Beletelt pár percbe, hogy a pultos és Xander befejezzék a beszélgetést, majd a nő elment. Eckhart fejcsóválva tért vissza Jordanhez.

- Nem értem, mi történhetett. Ez az ötödik év, hogy megrendezem ezt a partit. Azt hiszem, tudom, mennyi bort kell rendelni. Megállás nélkül hajtogattam a nőnek, hogy minden borból vannak még extra rekeszek a raktárban, de köti az ebet a karóhoz. Azt mondja, hogy kifogytunk a zinfandelből. Majd nagy hirtelen kijelenti, hogy elfelejtette megnézni az ajtó mögötti polcokat. - Forgatta a szemét. - Kibaszott ostoba tyúk. Kirúgom az este után. Az ostoba most is hall, gondolta Jordan. És nagyon jól fog szórakozni, amikor nem is olyan soká le leszel tartóztatva. Xander visszaállt Jordan mellé. A megszakítás úgy tűnt, lehűtötte a férfi elutasításra adott korábbi reakcióját. - Szóval, hol is tartottunk? - A Pétrusről beszélgettünk - helyezte képbe Jordan. Eckhart megrázta a fejét. - Na-na. Kettőnkről beszélgettünk. - Xander, nincs olyan, hogy kettőnk. - Kéne. Régóta el akartam mondani. Az, hogy most itt Stantonnal látlak, ráébresztett arra, micsoda bolond voltam, hogy ezt nem hoztam szóba korábban. - Na, itt a baj, Xander. Nickkel vagyok. - Sosem fog ez kettőtök között működni. Jordan hátrahőkölt. - Miért mondod ezt? Xander egy „na ne már!" pillantást villantott a nőre. - Nem gondolod, hogy inkább a saját súlycsoportodban kellene választanod valakit? - Rátette a kezét Jordanére, és végigfuttatta a hüvelykujját az ujjain. -Jordan, Nick Stanton egy senki. - Egy senki, aki a seggét a folyóba dobja, ha nem veszi le azonnal a kezét a partneremről. Jordan a hang irányába nézett, és iszonyúan ledöbbent. A tőlük jobbra álló Nick most nem az általa eddig megismert „baromira nem érdekel semmi, mindig képes vagyok cukkolódni" férfi képét mutatta. Ez a férfi mérges volt. Elborult arckifejezése ijesztő volt. A hangja viszont nyugodt. - Vendégei vannak, magát keresik, Eckhart. Xander fészkelődött. Egy pillanatig méregette Nicket, majd láthatóan úgy döntött, hogy a gyors lelépés a legbiztonságosabb megoldás. - Később is befejezhetjük a beszélgetésünket, Jordan - mondta hűvösen. Elsétált Nick mellett az ajtóhoz. – Kezd nagyon idegesíteni, Stanton. Nick nem is pislogott. - Helyes. Remélem, az este végére be is fejezem. Xander ráncai elmélyültek, miközben megfordult és elment. Nick az elsétáló férfi után meredt, mielőtt Jordanre pillantott volna. Végignézett a

nőn, a hangja ellágyult. - Minden rendben? - Igen - fújtatott Jordan, ahogy a férfi odasétált. - Egy pillanatra kezdett nagyon meleg lenni a helyzet. - Nick arcára mutatott. - Mi van ezzel az arckifejezéssel? - Ez a „velem-ne-cseszekedj" arcom. Jordan bólintott, le volt nyűgözve. - Nem is rossz. - Kösz. - Nick óvatosan mosolygott, a feszültsége lassan kezdett eloszlani. Felvonta az egyik szemöldökét. - Jól viselkedett. Igen, igaz, nagyon jól kezelte ezt a megbízást. Leszámítva azt, amikor majdnem ideg-összeroppanást kapott. Jordan óvatosan válogatta meg a szavait, mintha valaki hallaná. - Talált módot arra, hogy elszórakoztassa magát, amíg én itt fönt voltam? Nick zsebre dugta a kezét, és nemtörődöm módon megvonta a vállát. - Találtam módot arra, hogy eltereljem a figyelmem. Jordan elmosolyodott. A férfi erőlködés nélkül is mindig olyan magabiztosnak tűnt, mintha semmi nem hozná ki a sodrából. - Az jó. Ahogy ott álltak, és mindketten magukba itták a másik látványát, szokatlan csend telepedett közéjük. Hideg fuvallat csapta meg Jordan arcát. Most, hogy a megbízatásukat teljesítették, az FBI-jal közös munkája szinte véget ért. Az este végeztével mindketten mennek tovább a maguk útján. És valamikor, a messzi jövőben lesz egy igazán menő története, amit elmesélhet a barátnőinek. Azt nehéz lett volna megmondani, hogy Nickről mit mondana nekik. Talán azt, hogy mennyire idegesítette a férfi az együtt töltött idő nyolcvanhét százalékában. - Reszket. Jobban tennénk, ha most bemennénk -javasolta Nick. - Talán igaza van. - Jordan tekintete még egy pillanatig az ügynök arcán időzött, majd végül megfordult, és elindult az étterembe vezető ajtó irányába. Hallotta, hogy Nick megköszörüli a torkát, így hátrapillantott. A férfi kinyújtotta a kezét, és várt. - Édes? Rendben. Jordan néhány lassú lépéssel átszelte a kettejük között lévő távolságot, és Nick kezébe csúsztatta a övét. A férfi szorítása meleg, határozott és erős vol Jordan elkapott egy elégedett kifejezést Nick arcán. - Elég jól érzi itt magát ma este, ugye? Nick nevetett, a fejét beleegyezően oldalra billentette. - Jobban, mint hittem, Rhodes. Be kell, hogy valljam.

12. XANDER ECKHART a VIP-szoba távoli sarkában állt a barátai társaságában. Nézte, ahogy Jordan és Stanton besétálnak és a bárhoz mennek. Stanton mondott valamit, amin a nő elmosolyodott. Ez nagyon felidegesítette Xandert. A szeme sarkából kiszúrta Will Parsonst, a Bordeaux egyik üzletvezetőjét a kettő közül. - Bocsássatok meg egy pillanatra. Valamit ellenőrizem kell - fordult a barátaihoz, majd ellépett a csoporttól. - Úgy fest, eddig jól megy az este - közölte Will a főnökével. Naná, gondolta Eckhart. Leszámítva, hogy azt kell néznie, ahogy egy borhoz totális dilettáns pöcsfej ingatlanos jól érzi magát azzal a nővel, akivel neki kellene ma lennie. - Fel kell nekem hívnod Gil Merckset - szólt oda az üzletvezetőnek, arra a férfira gondolva, akit gyakran alkalmaztak a „kényes" ügyekben. - Mondd meg neki, hogy azonnal látnom kell! Menjen a hátsó ajtóhoz, és hívjon fel a mobilomon, amikor ideér! Fontos, hogy a vendégek ne lássák. Will hangja meglepődést tükrözött. - Ma este kell Mercks? Van valami biztonsági gond? Épp most ellenőriztem a pincét, és beszéltem az őrrel. Nem említett semmilyen problémát. Ha volt egyvalami, amit Xander nem szeretett, az a sokat kérdező alkalmazott. - Magánügy. Csak hívd föl Merckset, és mondd meg neki, hogy a lehető leghamarabb jöjjön ide!

13. NlCK UTÁLTA ELISMERNI, de Huxley-nak igaza volt. Az emberek egész este kíváncsian vizslatták. Megpróbálták bevonni a beszélgetésekbe. Eckhart kivételével mindannyian udvariasan érdeklődtek kettejükről. Leginkább arra voltak kíváncsiak, hogyan találkoztak. Végtére, ha Jordan kedvelte Nicket, akkor nekik is elég jó volt. Ez a viselkedésforma nyilvánult meg a borokkal kapcsolatban is. Megvárták, amíg a nő véleményt formált, majd kóstoltak ők, és nagyon hasonló értékeléssel álltak elő. Lehet, hogy egyszerűen a választék ennyire jó volt, de Nick inkább azt gyanította, hogy a véleményegyezésnek nem kis köze volt ahhoz, hogy mindenki csodálattal tekintett Jordanre. Okos volt, gyönyörű, nevetségesen gazdag (legalábbis egy nap az lesz), és a családja nemrég átélt egy szaftos, nyilvános botrányt. Bármilyen társaságban érdekes ember lett volna. A higgadt chicagói borászközösségben igazi sztár volt. Nick nézte a nőt, ahogy egy harmincas évei közepén járó párral beszélget, és azon gondolkozott, vajon tudja-e, mekkora hatással van az emberekre. Ha nagyon be kellett volna vallania, elismeri, hogy Jordan nem olyan, mint amilyennek az első találkozás után képzelte. Még mindig arra várt, hogy valami furcsa szokás vagy sznobság jelét mutassa, de eddig normálisnak tűnt. Ez kissé frusztrálta, mert nagyon utálta bevallani, hogy téved. - Szóval, hogyan találkoztak Jordannel? – kérdezte a Nickkel szemben álló férfi. Nick annyira szerette volna, ha más is érdekelné őket, mivel ezt hatodszorra kérdezték meg az elmúlt fél órában. Érdekes történet igazából. Jordan üzletében találkoztunk, amkori felajánlottam neki egy egyességet, hogy kihozom az öccsét a börönből, ha cserébe együtt működik egy beépített FBI-akcióban. - Csak a szokásos - kezdett bele a már ismerős szerelmi történetükbe. Beugrottam az üzletébe, hogy vegyek egy üveg bort az ügyvezetőmnek. A hétvégén jegyezték el egymást a párjával, és arra gondoltam, hogy…- Összeráncolta a homlokát, amikor érezte, hogy a mobilja rezeg a zakójában. A zsebébe nyúlt, kihúzta, közben elnézést kért. - Bocsánat. Munka miatt ezt muszáj felvennem. A hívó számára nézett, és azonnal tudta. Valami baj van. Elkapta Jordan kíváncsi tekintetét. - Ethan. Ezt fel kell vennem. A nő bólintott - értette, hogy természetesen nincs semmilyen Ethan -, és magára erőltetett egy kedves mosolyt. - Persze. Nick az előtérbe lépett, távolabb a többiektől. Válaszolt a hívásra.

- Ethan, micsoda meglepetés hallani a hangod! Te sosem pihensz? Jack egyből a tárgyra tért. - Ebbe jól belenyúltál. Valaki hazáig követni fog titeket ma este. Nick állkapcsa megfeszült. - Van ötleted, hogyan történhetett ez meg? - Eckhart Jordanre feni a fogát. Felbérelt egy pasast, hogy kövessen téged, és ásson elő minden mocskos ügyet Nick Stantonról. Pont ez hiányzott. - Vissza foglak hívni, hogy részletesen megbeszéljük - mondta Nick. - De az egyértelmű, hogy ez megváltoztatja az ügyhöz való hozzáállásunkat. - Van jó hír is - jegyezte meg Jack. - Mi? - kérdezte Nick. - Legalább tudjuk, hogy a poloskák Eckhart irodájában működnek.

AZ ETHAN-KÓD hallatán Jordan türelmetlenül várta a magyarázatot. Nick remekül tartotta magát mások előtt, de ő észrevette a rejtélyes telefonhívás utáni apró változásokat a férfi viselkedésében. Xander partija olyan esemény volt, amit minden évben várt, de ezúttal számolta a perceket, hogy ő és Nick feltűnés nélkül elmehessenek. Két hosszú óra múlva odasétáltak a várakozó autóhoz, és beültek a hátsó ülésre. Abban a pillanatban, amikor a sofőr becsukta az ajtót, Jordan beszédre nyitotta a száját, mert végre ki akarta deríteni, mi történt. Nick a nő lábára tette a kezét, pont a térde fölé, és megszorította. Alig észrevehető módon megrázta a fejét. Most ne! Jordan becsukta a száját, és további jelek után kutatott a férfi arcát vizslatva. A sofőr beszállt az autóba, és a visszapillantó tükörből nézett rájuk. - Vissza az otthonához, Ms. Rhodes? - Igen - válaszolt helyette Nick. Majd visszafordult Jordanhez, és úgy tett, mintha semmi baj nem lenne. - Jól érezted magad ma este? Jordannek fogalma nem volt arról, hogy mi zajlik, de azt tudta, hogy bele kell mennie a csevegésbe. - Igen, és te? - Nagyon izgalmasnak találtam a beavatásomat a borászatba. Az izgalmasról jut eszembe: emlékszel a munkára, amin Ethannel dolgozunk? Kaptam tőle egy emailt ma este néhány váratlan hírrel. Megmutatom. Átnyújtotta a telefonját Jordannek. Amikor a nő elvette, figyelmeztetést olvasott a képernyőn. MEGFIGYELNEK. KÖVETNEK.

Végigfutott a hideg Jordan hátán. Megfigyelik, de ki? És miért? Visszaadta Nicknek a mobilt, a szíve hirtelen zakatolni kezdett. - Ez váratlan fejlemény. Elhallgatott, mert nem volt biztos abban, hogy tud remegő hang nélkül beszélni. Nick váratlanul kinyújtotta a kezét, és a nőére tette. - Megoldom. - A pillantása határozottsága megerősítette Jordant. - Bízz bennem! Jordan vett egy nagy levegőt, mert érezte, hogy bízik benne. Egyáltalán nem ismerte a férfit, és igazán nem is tetszett neki - nos, jobbára, amit megtudott róla, de arról kétsége sem volt, hogy Nick bármilyen felmerülő problémát tud kezelni. Így otthagyta a kezét, ahol volt, rajta a férfiéval. Amikor az autó végre megállt a háza előtt, ellenállt a kísértésnek, hogy azonnal kipattanjon. Ehelyett, erőltetett türelemmel, megvárta, amíg a sofőr átnyújtja neki a kartonlapra tűzött számlát. Borravalót adott, odafirkálta az aláírását, és visszanyújtotta. - Köszönöm. - Bármikor, Ms. Rhodes. Jordan kinyitotta az ajtót, és kiszállt anélkül, hogy megvárta volna a sofőrt. Szabályszegés az autós cég etikettjében, de most sokkal fontosabb dolgokra kellett koncentrálnia, mint hogy elkényeztetett gazdaglányt játsszon. Ha kémkedésben veszel részt, ráadásul egy ismeretien gazember követ, hamar kiderül, hogy mi az igazi prioritás az életedben. A járdán találkozott Nickkel - abban a pillanatban ő is kipattant a kocsiból, ahogy Jordan -, a férfi megfogta a karját, és a ház felé vezette. Közben feltűnésmentesen elnézett mögötte az utcára. - Normális tempóban sétáljon tovább! - súgta halkan a fülébe. - Csak egy normális pár vagyunk, akik egy partiból jönnek haza. - El tudná mondani, mi folyik itt? - súgta vissza Jordan. - Egy autó fordult az utcába és állt meg pár háztömbnyire. A sofőr leállította a motort, de nem szállt ki. Az emberek nem gyakran ülnek olyan hideg estéken fűtetlen autóban, mint a mai. - Nick kinyitotta a kertkaput, és a lépcsők felé vezette a nőt. - Túlságosan siet, Jordan. Igen, igaz, fokozta a tempót. Most lelassított, és elkezdett felsétálni a lépcsőn a bejárati ajtó felé. - Mínusz tíz fok van idekint - súgta türelmetlenül. - És randevún kellene lennünk Valentin-napon, emlékszik? Talán csak a karakterem nagyon szeretne már a forró szex részhez érni. Nick elkapta a nőt a lépcső tetején, és közelebb húzta. - Nem is rossz ödet. Jordan szíve hevesebben kezdett verni. - Mit művel? - kérdezte, de alig kapott levegőt. Nick tekintete beleégett a nőébe, csillogó zöld a holdfényben, a szándékaihoz

kétség sem fért. - Végtére ez a fedőtörténetünk. - Meg fog csókolni, itt? Most? - súgta Jordan. Nick felemelte a kezét, hogy közrefogja a nő arcát. - Igen. Nem árt, ha jól játsszuk a szerepünket, Rhodes Többet nem is szólt, csak a nő szájához érintette az ajkait. Először a csók könnyed és játékos volt, ahogy az ajkai súrolták Jordanét. Beletelt egy pillanatba, amíg a nő válaszolni tudott, majd észrevett valamit. A férfi játszik vele. Mr. FBI a szokásos „én vagyok a főnök" hozzáállással szórakozik vele. Az ördögbe, gondolta Jordan. Ha csókolózni kell ebben a beépített műveletben, akkor rendesen fogja csinálni. Átkulcsolta Nick nyakát, és közelebb lépett. Kinyitotta az ajkait és puhán visszacsókolt, a szájuk összeolvadt. Jordan érezte, hogy Nick hirtelen lefagy - erre igazán nem számított -, majd váratlanul... ...Nick csókolta őt. Igazán csókolta. És hogy! A tenyereivel még mindig tartotta az arcát, és a nyelve úgy kalandozott, olyan forró nyomokat égetett belé, hogy a lélegzete elakadt. Addig csókolóztak, amíg a hideg februári levegő felmelegedett körülöttük, és sercegett a cikázó energiáktól. Jordan belefúrta az ujjait Nick hajába, hogy átvegye az irányítást, de a férfi hátratolta, és keményen a bejárati ajtóhoz szegezte. Anélkül, hogy megszakította volna a csókot, Nick elkapta a kis ezüst táskát, ami a nő csuklóján lógott, és beletúrt. Kihúzta Jordan kulcsait, és a nő csípője mellett elnyúlva ügyetlenkedett a zárral. Jordan érezte, hogy az ajtó megadja magát, aztán levegőt alig kapva, összegubancolódva bebotorkáltak a házba. Nick bevágta maguk mögött az ajtót, egyikük sem mozdult. Jordan csapdába esett a férfi karjai között. Nick szája alig pár centire volt a nőétől, ahogy lenézett a szemébe. - Az összes álbarátodat így csókolod? -kérdezte érdes hangon. - Számításba véve, hogy te vagy életem egyetlen álbarátja, igen - pihegte. Majd a lehető legártatlanabb arccal folytatta, és közben persze igyekezett nemtörődömnek látszani. - Mi az? Te mondtad, hogy jól kell alakítanunk a szerepünket, én pedig mindent megtettem ennek érdekében. A Nick kabátjában megcsörrenő telefon félbeszakította őket.

HA MÁR ÍGY ALAKULT, Jordan kihasználta a helyzetet. Kislisszant Nick karjai közül, és a konyhába sétált. A férfi nézte, ahogy elmegy, és észrevette, hogy Jordan megérinti az ajkát, amikor befordul a sarkon. Még mindig érezte Jordan szájának elbűvölő ízét. Lehet, hogy lövése nem volt a cabernet-hez, a pinot-hoz és az összes többi borfajtához, de semmi gondja nem lett volna, ha le kell írnia Jordan csókját: buja, gazdag és kínzó. Újabb csörgés.

Figyelmeztető jel, hogy van néhány elintézendő dolga ezzel a szerény kis beépített akcióval kapcsolatban. Úgyhogy nem árt, ha koncentrál. Előhúzta a telefonját, látta, hogy Pallas keresi. - Visszajöttünk Jordan házába - szólt bele a készülékbe. Hála az égnek, a mellkasához erősített cucc az adóvevő hatósugarán kívül esett, különben a furgonba lévő srácoknak lett volna mit hallgatniuk. - Mondj el mindent! Miközben Pallas beszámolt az Eckhart és Mercks közötti beszélgetés részleteiről, Nick kibújt a kabátjából, meglazította a nyakkendőjét és kigombolta az ingét. Letépte magáról a mikrofont. - Egy fekete szedán követett minket idáig - mesélte Pallasnak. - Nem tudtam megnézni a sofőrt. Még mindig a furgonban vagytok? - Ott hagytam Reedet és Jansent. Most értem vissza az irodába. Éppen azon vagyunk, hogy készítsünk neked egy komplett profilt - válaszolta Jack. - Davis is jön. Azt akarja, hogy hívd fel. Harminc másodperccel később, Nick telefonjának túlsó végén már ott volt a főnöke. - Pallas elmondott mindent. Próbálom kitalálni, ki a felelős ezért az egész felfordulásért - tűnődött hangosan Davis. - Én Xander Eckhartra szavazok. - Nem is téged hibáztatlak - mormolta Davis. - Mi van Huxley-val? Hónapok óta ezen az ügyön dolgozott, ő választotta ki Jordan Rhodes-t. Nem bántam volna, ha a nő és Eckhart közötti romantikus kapcsolatról mi is tudunk. - Nincs romantikus kapcsolat - fejtegette Nick. - Ne haragudjon Huxley-ra, nem tudhattuk, hogy így fog alakulni. - Eckhart mostantól követni fog téged. Igen, ezt ő is tudta. Már abban a pillanatban, amikor Pallas felhívta a partin. - Mindez azt jelenti, hogy a tervezettnél tovább kell Nick Stantont játszanom. Davis egy pillanatig csendben maradt, végül kibökte: - Az a napnál is világosabb, hogy holnap nem mehetsz New Yorkba. Nick összecsípte az orrnyergét. - Tudom. - Nagyon sajnálom, Nick. Én húztalak bele ebbe a történetbe, most meg nem tudsz elmenni a mamád partijára. - A munkával jár. Maga is tudja, Mike. Ezt csinálta éveken keresztül. - Igen. És azt is tudom, hogy egy idő után eljön ennek a böjtje. Hat év szinte folyamatos beépített meló hosszú idő. Ha nem lennél ilyen jó, már leszereltettelek volna. De Nick jó volt. Például abban, hogy elterelje a szót egy kellemetlen témáról. - Mit tudunk erről a Mercks pasasról, akit Eckhart ránk állított? - Ellenőriztük a múltját, és rákerestünk a kapcsolataira az adatbázisunkban. Magánnyomozó cége van a Loopban. Úgy fest, számos gazdag kuncsaft veszi

igénybe a szolgáltatásait. - Valami kapcsolat Roberto Martinóhoz? - Semmit nem találtunk. Lehet, hogy kíváncsiskodó és nagyon kellemetlen, de nem hiszem, hogy bármi veszélyt jelentene. Nick ezt megkönnyebbülten hallotta. Az utolsó, amit akart, hogy bárki, akinek köze van Roberto Martinóhoz, Jordan háza előtt táborozzon. - Van még valami, amit meg kell beszélnünk – mondta Davis. - Jordan. - Tudod, ugye, hogy ez az Eckhart-fejlemény hogyan érinti őt? - kérdezte Davis. - Igen. - Ó is tudja? - Még nem - felelte Nick. - Elmondom neki, ahogy letettük. - Nem fog neki tetszeni. Nem, nem fog. És nem is ez az elkövetkezendő beszelgetés volt álmai netovábbja, de a munkájával járt. Davisszel még megbeszéltek néhány elmaradt dolgot a nyomozással kapcsolatban, mivel a főnöke biztosra akart menni, hogy a terveik megegyeznek. Nick végül letette a telefont, és bement a konyhába. Készen állt a rossz hír közlésére.

14. JORDAN A PULTNÁL ÁLLT, az e-mailjeit ellenőrizte az iPhone-ján. Inkább megszokásból, mint kíváncsiságból tette, mivel az egyetlen ember, akiről akármit is hallani akart, Nick volt. Félretette a telefont, amikor Nick a konyhába sétált. Egy pillanatra a férfi meglazított nyakkendőjére és kigombolt ingnyakára vándorolt a pillantása, így megláthatta sima, napszítta bőrét. Aztán gyorsan összeszedte magát. Odakint, az ajtón túl rosszfiúk leselkedtek rá, most nem ártott, ha inkább ezzel foglalkozik. - Akkor most el tudod mondani, mi is zajlik itt? - Xander barátod okoz nekünk néhány problémát. Nick mesélt a magánnyomozóról, akit Eckhart felbérelt, hogy kövesse őt. Jordan lehuppant egy bárszékre. - Azt hittem, csak flörtöl velem, mint bárki mással. Nem gondoltam, hogy ez tényleg komoly. Mentségemre legyen mondva, mióta ismerem, nem randizott huszonötnél idősebb nővel. Gyanítom, ez valami szabály nála. - Úgy fest, a te esetedben hajlandó áthágni ezt a szabályt - mondta Nick. - És ezt most valahogy kezelnünk kell. Mivel engem követnek, nem mehetek vissza a lakásomba ma este. Az világos, hogy nem szabad összekapcsolniuk Nick Stantont és Nick McCallt. Ez pedig azt jelenti, hogy itt ragadtam. Jordan felvonta egyik szemöldökét. - Értem. - Csak ma estére - reagált villámgyorsan Nick. - Holnap reggelre az iroda kidolgoz néhány alternatív megoldást. Jordan az órájára nézett. - Már elmúlt éjfél. Ti, FBI-osok gyorsan dolgoztok. - Muszáj. Hacsak nem akarnak a karaktereink összeköltözni. - Nick elmosolyodott. - Bár nem hiszem, hogy erre a lépésre készen állunk. - Nem, ez szerintem sem jó terv. És mi lesz holnap? - Nos, jó kérdés. Innentől kezdenek a dolgok kicsit érdekesebbé válni. Most, hogy követnek, nem adhatunk Eckhartnak okot a gyanakodásra, nem hiheti, hogy kettőnk között vége a dolognak. Ami azt jelenti, hogy amíg nem szerezzük meg a szükséges bizonyítékokat a lehallgatókészülék segítségével, addig fedve kell maradnom. Úgyhogy egy darabig még maradok Nick Stanton, ingatlanbefektető, aki egyetemista hallgatóknak és a húszas évei elején járó embereknek közvetít lakásokat. És aki veled randizik. Beletelt pár másodpercbe, amíg leesett a tantusz. - Tettetnünk kell, hogy randizunk? - kérdezte Jordan. - Vagyis nem csak ma estére szól?

- Nem. Jordan úgy érezte magát, mint akit átvertek. - Az én FBI-megállapodásom egyszeri alkalomra szólt. Most megváltoztatod a játékszabályokat. - Xander Eckhart változtatta meg a szabályokat - hangsúlyozta Nick. - Ez mindenkire hatással van. Higgy nekem, ha tudtuk volna, hogy érdekled, sosem keresünk meg ezzel az ajánlattal. Jordan beharapta az ajkát, még mindig hibásnak érezte magát. - Nem hibáztatlak - folytatta Nick. - Csak próbálom elmagyarázni, miért vagyunk ebben a helyzetben. A ma este után furcsán venné ki magát, ha soha többé nem látnának minket együtt. És a beépített akció első számú szabálya az, hogy semmi nem tűnhet furcsának. - Rendben. Mondjuk, hogy belemegyek. Meddig kellene tettetnünk, hogy randizunk? - Szomjas lett, így felállt és odasétált az egyik konyhaszekrényhez. Elővett két po-harat. - Vizet? Nick bólintott. - Nem tudok konkrét időintervallumot adni, de nem számítok hosszú időre. Egy hét? Talán egy kicsit hosszabb? Addig, amíg meg nem szerezzük a bizonyítékot Eckhart irodájából. Jordan a hűtőből töltötte meg vízzel a poharakat, majd letett egyet a férfi elé. - Akkor vegyük ezt végig. Mit is kéne tennem, mint egy ingatianbefektető feltételezett barátnője? Belekortyolt a vízbe. - Nagyon-nagyon sokat kell velem szeretkezned. Jordán félrenyelt és köhögni kezdett. Nick ártatlanul pislogott. - Nem jó? A nő könnyező szeme kétségtelenül csökkentette a tekintete hatását. Nick mosolygott. - Oké, a lényeg az, hogy úgy kell viselkednünk, mintha igazi pár lennénk. Xander azt hiszi, kedvelsz annyira, hogy ötezer dollárt költs rám és magaddal vigyél a partira, én meg annyira el vagyok varázsolva tőled, hogy töröljem a munkaterveimet, és veled lehessek Valentin-napon. Ha ez mind igaz lenne, te mit tennél? - Nem tudom... Talán felhívnám a barátnőimet, holnap együtt reggeliznénk, hogy beszámolhassak rólad válaszolta Jordan. - Na, akkor ezt kell tenni. - Szó sem lehet róla. Szükséged van a segítségemr és... nos, beleegyeztem, segíteni is fogok. De ez kettőnk között marad. Nem vonjuk be sem a barátaimat, sem a családomat. Nick elgondolkodott. - Rendben. Távol tartjuk a barátaidat és a családodat, amennyire csak tudjuk.

Nem arról van szó, hogy hazudni akarok nekik, de... - Furcsán komoly lett. - Ha már a családról van szó, van még valami, amiről beszélnünk kell. Nem fog neked tetszeni. Jordan láthatóan nem örült ennek a bevezetőnek. - Mi? Nick megdörzsölte az állát, és felsóhajtott. - Nagyon nem fogod szeretni. - Oké, most már kezdek nagyon ideges lenni. Nick egyenesen a nő szemébe nézett. - Nem tudjuk kiengedni az öcsédet hétfőn. A szavak mintha megfagytak volna közöttük. Jordan egy pillanatig meg sem tudott szólalni. Ebben az ügyben nem volt helye közöttük viccelődésnek. - Mondd el az igazságot: egyáltalán valaha ki akartátok engedni Kyle-t, vagy egész egyszerűen csak rajtam keresztül akartatok bejutni Xander partijára? - Az öcséd kiengedése a kezdetektől a terv része volt -válaszolta Nick. - És most is az. Csak még nem. Most, hogy Eckhart rajtad és rajtam tartja a szemét, óvatosan kell haladnunk. Ha a testvéredet tizennégy hónappal a tervezett időpont előtt csak úgy kiengedjük, a rossz ember tenné fel a jó kérdéseket. - Korábban nem aggódtál Kyle kiengedése miatt. - Korábban nem ült egy ember a házad előtt minket figyelve és a hátteremet ellenőrizve. Jordan összefonta maga előtt a karjait. - Talán. De az öcsémmel mi állunk a sor végén. Kyle miatt egyeztem bele, hogy segítek. Mindent megtettem, amit kértél. Még abba is belementem, hogy továbbra is a barátnődnek tettessem magam, ami jóval túlnyúlik az eredeti megállapodáson. És most, hogy az FBI-nak be kéne tartania a szavát, pont jól jön nektek, hogy gondok vannak. - Megértem, miért vagy dühös, Jordan - mondta Nick halkan. - Hidd el, ez senkinek sem ideális helyzet. A férfi visszafogott hangja lefegyverezte Jordant. Nicket ismerve, pont ez volt a szándéka. Jordan ideges és frusztrált volt, de a racionális része tudta, hogy nem a férfi a hibás. Dühös volt az FBI, Xander és még Kyle miatt is. Hirtelen nagyon fáradt lett. Keresztülszántott a haján. - Megmutatom, hol alszol ma este. Kezd késő lenni.

ELVEZETTE NICKET a vendégszobához, és udvarias bólintással jó éjszakát kívánt. Nick hallotta, ahogy elhalkulnak a nő léptei az előszoba fapadlóján, majd halk kattanással becsukódik a hálószobája ajtaja. Az egyértelmű volt, hogy Jordan nem boldog az öccsét érintő hírek miatt, és nem is lehetett ezért hibáztatni. Tényleg a nő állt a sor végén, de ez néha így alakul. Ezért is választották pont őt. Azzal, hogy a testvére szabadsága forog kockán, Jordan nem fog

sehova sem menni. Nem számít, milyen boldogtalan volt a megállapodás feltételeinek változtatásával. A Nickben lévő különleges ügynök ezt mind tudta, és örült, hogy nem ment tönkre az egész művelet amiatt, hogy Eckhart megbolygat a helyzetet. Viszont a Nickben lakó férfi nagyon szarul érezte magát. Becsukta az ajtót, és szemügyre vette a vendégszobát. Végignézett a hatalmas ágyon, a duci, hívogató párnákon és a kék selyemtakarón. A jobbra lévő ajtó egy krémszín márvány fürdőszobába nyílt, ami a létező összes piperecuccal el volt látva. Egészen biztos volt, hogy ez kenterbe veri a legutóbbi beépített melója háromszor hármas celláját. Hogy kényelembe helyezze magát, kibújt az öltönyéből, és telefonált még egy utolsót. - Na? Jordan benne van? - kérdezte Davis. - Persze. Eckhart nem fog egykönnyen lekopni. De kérek valamit. - Nick elhelyezkedett az ágyon. - Most szeretném beváltani a szívességet, amivel jön nekem. Ami ráadásul meg is háromszorozódott a káosz miatt, amibe belerángatott. Davis hangja meglepettségről árulkodott. És némi gyanakvásról. - Milyen szívesség? - Griegs ügynök még mindig benne van az ügyben? - Igen. Miért? - Rá is számítok. Davis sóhajtott. - Nem fogom ezt a szívességet szeretni, ugye? - Talán nem - felelte Nick. - De két lehetőség között vacillálok. Vagy ez, vagy az, hogy maga felhívja az anyámat, és elmagyarázza neki, hogy az ön hibája miatt nem tudok elmenni a hatvanadik születésnapi partijára. Maga választhat. De figyelmeztetem: az anyám olasz. New York-i olasz, ami olyan, mintha ötszáz százalékosan lenne olasz. Davis halkan káromkodott egyet. - A fenébe! Felhívom Griegst.

15. NlCK MÁSNAP REGGEL ARRA ÉBREDT, hogy fogalma sincs hol is van. Foglalkozási ártalom. Amikor megérezte a meztelen mellkasát simogató selyemtakarót, végre minden megvilágosodott. Jordan. Azon gondolkozott, vajon mennyi maradhatott a nő dühéből reggelre. Ha Nick például egy „megérzem mások minden rezdülését" típusú, folyamatosan rágódó nő lett volna, akkor elgondolkodik azon, hogy előző nap már sokkal kevésbé haragudott rá Jordan, mint mondjuk hat nappal korábban. És akkor azt is megkérdezte volna ma gátol, hogy mégis mi a fenét művelt előző este, amiko felhívta a főnökét, hogy szívességet kérjen tőle. Hála az égnek, nem volt ilyen ember. Mert ha az lett volna, akkor még azt is megbeszélte volna magával, hogy most jobb, ha szépen leáll az agyalással, nem tesz fel több nyamvadt kérdést, és egyszerűen a megbízatására koncentrál. Felült és erősen fülelt, hátha elkap néhány kintről beszűrődő hangot. Ránézett az éjjeliszekrényen lévő órára. Alig múlt reggel hét. Az éjszaka hosszú volt. A nő valószínűleg még aludt. Lehántotta magáról a takarót, és a fürdőszobáb ment. Gyorsan letusolt, felkapta az előző napi trikóját és nadrágj át, mivel nem volt nála váltóruha. A Rhodes Palazzónak a luxus ellenére nem volt készleten tartalék férfiruhája. Belenézett a tükörbe, és arra jutott, hogy most kihagyja a borotválkozást. Bárki is figyelje kintről egy fekete szedánból, az legfeljebb arra gondol, hogy Nick Stanton az éjszakát végighenteregte egy okos, szexi nővel, és hogy jobb dolga is volt annál, mint reggel megborotválkozni. Nick Stanton egy rohadt nagy mázlista volt. Nick McCall előtt viszont rengeteg feladat állt. Telefonálnia kellett néhányat. És a hívások közül egytől kifejezetten rettegett. Lement a konyhába, talált egy látszólag soha nem használt, nagyon drágának tűnő kávéfőzőgépet. Körülnézett, hátha akad más alkalmatosság is, amiből némi koffeint tudna kicsiholni, de nem járt szerencsével. Magában elátkozta a gazdagok által sokra tartott menő, de bonyolult cuccokat, majd a pulthoz ült, és tárcsázta az irodát. - Van neked egy lakás Bucktownban - mondta Davis. North Waveland 1841, 3A épület. Tetszeni fog. Két hálószoba és egy iroda, extrán berendezve. Elég szép ahhoz, hogy ne keltsen gyanút. - Jordan Rhodes pasija ne nyomorogjon, igaz? - morgott Nick. - Nem is annyira a nőre gondoltam, hanem rád, menő ingatlanosra. Te ne nyomorogj - mondta Davis. - Mi ütött beléd ma reggel, kedves?

Nick felhorkant. Francos, idegesítő kérdések. - Semmi különös, csak még nem jutottam hozzá a reggeli kávémhoz, főnök. - Remek. Mert te és a barátnőd elmentek a Starbucksba, hogy átadhassuk neked az új lakásod kulcsaid. Van egy üzletük pár háztömbnyire Jordan házától, a Barry és a Greenview sarkán. Pallasszal tízkor ott találkoztok. Ismered a dörgést. Lesznek slusszkulcsok is. Egy Lexus áll az új lakásod parkolójában. - Úgy hangzik, feljebb lépek a ranglétrán. - Ahogy mondják, madarat tolláról - gúnyolódott Davis. Amikor Nick letette a telefont, az órájára nézett. Majdnem kilenc volt New Yorkban, ami azt jelentette, hogy alig van egy kis ideje, hogy elcsípje az anyját, mivel az a templomba megy. Megacélozta magát, és tárcsázott. A francba, már így is volt egy nő, aki mérges rá a munkája miatt, könnyen lehet, hogy az egyből kettő lesz. Az anyja már a második csörgésre felvette. - Boldog születésnapot, anyu! - köszöntötte Nick. - Kisfiam! Micsoda meglepetés! - reagált az anyja túlzott színpadiassággal, majd lehalkította a hangját. - Várj egy pillanatot, hadd menjek át a másik szobába! Egy kis szünet után az anyja újra a vonalban volt. - Rendben, tiszta a terep. Az apád még mindig azt hiszi, hogy nem tudok a partiról. A reptéren vagy? Hívd fel Anthonyt és Mattet, hogy vegyenek fel, és hozzanak ide azonnal! Ki tudja, mikor ettél utoljára tisztességes ételt? Már rotyog a szósz a tűzhelyen. Nick lehunyta a szemét. Az anyja a kedvencét készítette. Penne arrabbiata. Ebből baj lesz. Jobb, ha most azonnal lelövi valaki. Nincs értelme késleltetni az elkerülhetetlent. - Anyu, nem könnyű ezt elmondani, de... nem megyek. Egy új beépített munkát adtak, amiben váratlan fejlemények adódtak, nem tudok New Yorkba menni. De ahogy a megbízásnak vége, egy egész hétre meglátogatlak, ígérem. Nick várt. Szinte hallotta az anyja gondolatait. Az ígéreteid manapság nem sokat érnek, igaz? És igaza volt. - Megértem - mondta végül az asszony. - Tudom, milyen keményen dolgozol, Nick. A munka az első. Azt teszed, amit tenned kell. Nick próbálta a lehető legjobban elmagyarázni a helyzetet, anélkül, hogy belemenne a részletekbe. - Nem így terveztem. Az ügynek tegnap este véget kellett volna érnie. Te is tudod, hogy ha lett volna mód arra, hogy ott legyek, ott lennék. - Ne aggódj emiatt! - szólt az anyja kedvetlenül. – A család csalódott lesz, de majd kimagyarázlak. Igazából nem hiszem, hogy bárki meg fog lepődni azon, hogy nem jössz. Még hozzátette, hogy rendbe kell szednie magát a misére, és megkérte a fiát, hogy hívja minél hamarabb. Ezzel rövidre zárta a beszélgetést, és letette a telefont.

Nick a pultra helyezte a telefonját, és nagyot sóhajtott, egészen egyszerűen fogalmazva, ez szívás volt. Jobb lett volna, ha az anyja kiabál vele, azt tudná kezelni. De hallani a csalódottságot a hangjában, na, ez kemény. Torokköszörülést hallott. Csak most vette észre, hogy Jordan az ajtóban áll. A nő sután áthelyezte a súlypontját. - Hallottam a beszélgetéseteket, ahogy jöttem le a lépcsőn. - A férfihoz sétált, és leült mellé egy bárszékre. – Az anyukád születésnapja a hétvégén van? Nick bólintott. - A hatvanadik. A család nagy partit szervezett neki. - Anyut követő évben született. Ő júniusban lett volna hatvanéves. Elgondolkozott, mielőtt folytatta. - Kilenc éve halt meg egy autóbalesetben. Talán már úgyis tudod. Már tudta a Huxley által összeállított aktából. Jordan üzleti főiskolára járt, amikor az anyja balesete volt. - Igen. - Az biztos, hogy nagyon elfogult vagyok, ha az anyákról van szó. De mindent megadnék, ha rendezhettem volna neki egy hatvanadik születésnapi partit. - Jordan a férfi szemébe nézett. - Sajnálom, hogy nem tudtál hazamenni a hétvégére. - A nő a kezén pihentette az állát, és felsóhajtott. - Mit mondhatnék? Xander egy seggfej. Nick pislogott, majd nevetett. Valami megpendült a mellkasában, amikor rájött, hogy a nőnek pont ez volt a célja. - Nem is tudtam, hogy milliárdos örökösöknek szabad olyat mondaniuk, hogy seggfej. Jordan egy finom mosoly kíséretében a szeme sarkáb a férfira pillantott. - Nem sokat tudsz a milliárdos örökösökről, ugye? - Nem. Viszont ismert egy bizonyosat, aki elképesztően szexin festett a farmerjében és a hosszú ujjú tengerészkék pólójában, ami a szemét döbbenetesen kékké tette. Nick hirtelen kényelmetlenül érezte magát, félrepillantott, és megköszörülte a torkát. Kirázta a fejéből ezt az érzést, és témát váltott. - Kell egy kávé. - A high-tech kávéfőzőre bökött. - Gondolod, hogy a házi helyett elszaladhatunk a Starbucksba? Fel kell vennem az új lakáskulcsomat egy másik ügynöktől aki tízre lesz ott. Gondoltam, te lehetnél a kapcsolat az átadásnál. Jordan szeme elkerekedett. - Ez nagyon romantikusan hangzik. Honnan fogom tudni, kitől kapom a kulcsokat? Van valami jelszó? - Ne aggódj! Meg fog találni téged. Ahogy Nick ezt kimondta, megszólalt a csengő. Jordan a férfira pillantott, aki ugyanazzal a tekintettel nézett vissza rá. - Vársz valakit ma reggel? - kérdezte Nick. - Nem. És te?

Egyikük sem mozdult, s a csengő újra megszólalt. Kétszer, gyorsan egymás után. - Akárki is legyen, úgy tűnik, nem fog elmenni. - Nick felállt, és előhúzta a fegyverét a vádlijára erősített tokból. Benyomta a nadrágja derekába, ahonnan könnyebben elővehető. - Maradj mellettem, amíg ellenőrzöm! Jordan a fegyverre mutatott, ahogy követte Nicket a bejárati ajtóhoz. - Nyugi, cowboy! Nem szeretném, hogy golyót eressz egy szegény srácba, aki adományt kér a Greenpeace-nek. - Házalás mínusz tíz fokban? - kérdezte Nick. - Nem iszem. A csengő harmadjára is megszólalt. Nick az ajtóra mutatott. - Van könyvtárad, borospincéd, egy kávégéped, amivel rakétát lehetne indítani, és nincs kukucskálód?! A biztonság neked nem szempont? - Van más, ami jól működik - vágott vissza Jordan. - Riasztónak hívják. - Az ajtó melletti kezelőpanelnél beütötte a kódot, majd kinyitotta a hevederzárat. Nickre pillantott, aki az ajtó mögé állt. A férfi bólintott. Jordán kinyitotta az ajtót... ...és pánikba esett. Melinda állt a küszöbön, és vacogott. - Apám, jó soká jöttél! Engedj be, mert megfagyok idekint! Mielőtt Jordan megszólalhatott volna, Melinda elsuhant mellette, és már bent is volt. Miközben a barátnője letekerte a sálát, Jordan hátrapillantott, és látta, hogy Nick még mindig az ajtó mögött áll. A férfi tehetetlenül megvonta a vállát. Jordan nekidőlt az ajtónak, hogy eltakarja Melinda elől Nicket. Akármi is legyen a barátnője látogatásának hátterében, remélhetőleg rövid és gyors lesz. Jordan egy centit nem mozdult. - Van egy kérdésem - vágott bele Melinda. - Ki az a Magas, Sötét hajú, Tüzes? Jordan hanyagul legyintett a szabad kezével, miközben a másikkal olyan erővel szorította a Nicket takaró ajtót, hogy szinte vizet facsart belőle. - Gerard Butlerre szavazok a 300-ból. Vagy arra a meztelen pasira az első Szex és New York-Filmből. Melinda felemelte az ujját. - Jó válasz. De ma egyik sem nyert. - Előhúzott egy összehajtogatott újságot a túlméretes táskájából. - Még meleg, íme Anne Welch Látni és látszódni rovata a SunTimes-ban, hétvégi kiadás. - Hangosan felolvasott az újságból: -A milliomos éttermes Xander Eckhart évente megrendezendő adománygyűjtő estjén, az überelegáns Bordeaux-ban több mint százezer dollárt gyűjtöttek a Children's Memóriál Hospitálnek, és újra bizonyították, hogy itt kell megjelennie a chicagói társasági élet elitjének. Felemelte az ujját a hangsúly miatt, ahogy a követkéz részhez ért. - Csodás, ametisztszínű, hátul kivágott ruhában jelent meg Jordan Rhodes borkereskedő, a milliárdos Grey Rhodes lánya és a híres Kyle Rhodes nővére. Kyle

világszerte vezető téma volt, amikor... - Melinda megköszörülte a torkát. - Azt hiszem, ezt a részt átugorhatjuk, Twitter, börtön, satöbbi, satöbbi. Á, itt is van! Ms. Rhodes egy ismereden férfival érkezett a partira, akit forrásaink magasnak, sötét hajúnak és tüzesnek írtak le. A források arról is beszámoltak, hogy a pár meglehetősen közel áll egymáshoz. Mindenki érdekében reménykedjünk, hogy ez a Rhodes iker szerencsésebb, mint az öccse. Melinda összehajtogatta az újságot, és várakozva Jordanre pillantott. - Akkor megismétlem. Ki is az a magas, sötét hajú, tüzes férfi? Jordan magában káromkodott. Olyan aljas szitokszavakat mormolt, amelyek nem képezik részét a Milliárdos örökösök szótára című kiadványnak. Tudta, hogy Melinda ezt a hajót soha a büdös életben nem hagyja elmenni. Rajtakapták. Nicket felfedve becsukta az ajtót. A férfi mosolygott, és bemutatkozásra nyújtotta a kezét. - Nick Stanton. - Hmmm. Érdekes. - Melinda szeme elkerekedett, ahogy lassan megrázta a férfi kezét. - Melinda Jackson. Az alig több mint százötven centi magas nő a szemével addig sétált felfelé, amíg meg nem látta Nick arcát. Úgy tűnt, hogy kifejezetten érdekli a férfi hanyagul nadrágba tűrt felsője és a borostája. Végül olyan vigyort villantott Jordanre, amihez nem kellett kommentár. Valakit itt lefektettek. - Most már értem, miért kellett olyan sokáig odakint vacognom. - Nem, Mel. Mi csak... - Jordan Nickre nézett segítségért. - Próbáltuk elindítani az eszpresszógépet – magyarázta a férfi. Melinda felvonta a szemöldökét. - Így hívják ezt manapság? - Azért jöttél ma reggel, hogy a randim miatt zaklass? - kérdezte Jordan. - Igazából, miután olvastam a cikket, átjöttem, hogy elrángassalak reggelizni. Nem tudtam, hogy a randid még mindig tart. Meséljen magáról, Nick! Részleteket akarok, mivel Jordan annyira szűkszavú mostanában. Nick beszédre nyitotta a száját, de Jordan gyors közbevágott. Lefektetett pár szabályt: semmi hazugsá legalábbis a lehető legkevesebb a barátainak és a családjának. - Az az igazság, Mel, hogy el kell halasztanunk az ismerkedést, mivel Nickkel épp most akartunk indulni. Felhívhatlak később? Melinda gyanakvóan vizsgálta. - Nagyon furcsán viselkedsz. Mi folyik itt? Nick a nő megmentésére sietett. - Az én hibám. Én vettem rá Jordant, hogy jöjjön, é igyunk meg egy kávét az egyik barátommal. - Átkulcsolta Jordan derekát, és közelebb húzta magához. - Ó, hát nem ti vagytok a legédesebb pár? - Melinda Nickre mosolygott. - Akkor majd máskor. Á, tudom már! Jordan hozza el szombaton Corinne vacsorájára. Így

mindenkivel találkozhatna egyszerre. Jordan megrázta a fejét. Szó sem lehetett róla. Ez azt jelentette volna, hogy egész este hazudnia kell a barátainak. - Ó, sajnos Nicknek programja van szombaton. Sarkon fordult, hogy a férfira nézzen, ami miatt nekiütközött az erős, nagyon erős mellkasnak. Hűha! A szemével könyörgött neki, hogy menjen bele a játékba. - Tudod, amiről beszéltél, amit el kell intézned. Szombaton. - Az építőre gondolsz, akiről meséltem? - vágta rá Nick gondolkozás nélkül. Aki az új lakáskomplexumot építi nekem az Old Townban? Jordan szíve szerint azonnal megcsókolta volna. De jó, hogy kéznél vannak ilyen FBI-ügynökök, amikor gyorsan kell hazudni! Jordan kelletlen vállvonogatással visszafordult Melindához. - Francos építők. - Kedvesen megpaskolta Nick arcát. - Nem tudják, mennyire szeretném bemutatni a magas, sötét hajú, tüzes emberemet a barátaimnak? Nick olyan pillantást lövellt felé, ami azt sugallta, hogy ideje befejezni a bájcsevejt. Nagyon gyorsan befejezni. Jordan összepaskolta a tenyereit, nem tudott ellenkezni. - Nem szeretnélek siettetni, Mel, de indulnunk kellene jelentette ki, és közben arra gondolt, hogy szívesebben látná ajtón kívül Melindát. Valahogy sikerült kiterelnie a barátnőjét minden további fortély és átverés nélkül, majd egy sóhajtással becsukta mögötte az ajtót. - Utálom, hogy hazudnom kellett neki. Kösz, hogy kisegítettél, amikor meghívott szombatra. Ez a titkosügynök-dolog nem az én műfajom. - Csak még húsz percig tarts ki, és akkor letudtad mára a titkosügynökkötelezettségeidet. - Nick az ajtó irányába bökött. - Starbucks. Én fizetek.318 - Egészen biztos vagy abban, hogy nem kell jelszó vagy valami? - kérdezte Jordan. - Talán mégis kéne egy tartalékban. - Minden rendben lesz, Rhodes. Bízz bennem!

A STARBUCKSBA VEZETŐ pár háztömbnyi út közben Jordan látta, hogy Nick folyamatosan figyel. Feltehetően azt nézte, hogy követik-e őket. A lány közben azon tűnődött, milyen szürreális most az élete. Kitalálni egy hamis pasit, hazudni a legjobb barátnőjének, leskelődni rejtélyes magánnyomozók után, akiket egy pénzmosó bérelt fel. Á, milyen nagyszerű lett volna újra nyugalomban élni, amikor csak a világ leghírhedtebb internet-terroristájának a nővére és egy milliárdos üzletembernek a lánya lehet. Nick kinyitotta Jordannek az ajtót, amikor a Starbucks-hoz értek. A nő besietett,

élvezte a benti meleget, és ali várta, hogy hozzájusson az égetően hiányzó koffeinadagjához. Körülnézett, próbálta kitalálni, hogy ki lehet az FBI-kapcsolat. Egyszerre lúdbőrözött a hideg és az izgalom miatt. Aztán eszébe jutott, hogy nagyon vagány lett. Van saját FBI-kapcsolata. Nick semmit nem árult el neki az átadás menetéről, úgyhogy a szokásos módszert követte, és normálisan vi selkedett. A pultnál kérte az italát. - Egy nagy adag, cukormentes, vaníliás szójalattét kérnék, kevés sziruppal. Nick elképedt a nő rendelésén. - Én csak egy hosszú kávét szeretnék - mondta. Jordan oldalra lépett, hogy megvárja, amíg elkészül a kávéja, amikor valaki hátulról nekiment. Egy erős kéz megtartotta a vállánál fogva. - Elnézést. Az én hibám - szólt egy férfihang. - Semmi baj - pillantott fel a nő egy szinte teljesen fekete hajú férfira, aki udvariasan mosolygott, miközben kisétált a kávézóból. Jordan előhúzta a mobilját a kabátja zsebéből. Nem meglepő módon egy üzenet várta Melindától. HÍVJ FEL MIHAMARABB! AZ ÖSSZES RÉSZLETET TUDNI AKAROM NICKRŐL. JUT ESZEMBE, EZ A PASI EGY IGAZI SZEXISTEN! A kifinomultság Melinda egyik erőssége volt. Jordan visszadugta a telefonját, amikor szóltak, hogy kész az itala. Nick odasétált hozzá a kávéjával. - Mehetünk? - kérdezte. Jordan oldalra biccentette a fejét értetlenségében. - Nem kell valamit elintéznünk? - Már elintéztük. Nick megfogta a nő kesztyűs kezét, és kényelmesen kivezette az üzletből. Külső szemlélőnek ők csak egy átlagos pár voltak, akik felvették a kávéjukat egy vasárnap reggelen. Jordan a férfit vizsgálta, ahogy megálltak a Starbucks melletti sarkon. Végre leesett neki. - A férfi, aki nekem jött. - Igen. A kulcsok a bal kabátzsebedben vannak. - A fenébe, jók vagytok. Nick magabiztosan vigyorgott. - Megmondtam, Rhodes. Nálunk ez így megy.

NlCK KITETTE JORDANT a házánál, és megígérte, hogy később hívja. Mivel nem látta az előző nap őket követő fekete szedánt, és más gyanús embert sem, úgy döntött, átugorhatják a csókot. Ahogy lefelé sietett a lépcsőn, egy pillanatig arra gondolt, hogy bárcsak követték volna őket.

A rágódó része - ami szerencsére nem volt – ezen most aztán egy darabig jól elcsámcsogott volna. A háztömb felénél kiszúrta az autóját, ami még mindig ugyanott állt, ahol egész éjszaka. Megszaporázta a lépteit. Nem kockáztathatta meg, hogy valaki meglássa őt vagy a rendszámot. A legközelebbi kereszteződéshez sétált, hogy fogjon egy taxit, közben gondolatban feljegyezte, hogy intézzen valakit az irodából, aki az autóját visszaviszi a lakásához. Az igazi lakásához. Könnyen talált taxit, megadta a sofőrnek az új címét, ami az otthona lesz egy vagy két hétig. Ellenőrizte a telefofonját, és meghallgatott két üzenetet Huxley-tól, aki megállás nélkül szabadkozott, hogy belevonta a megbízásba, és hogy keresztülhúzta a terveit, és így nem tudott New Yorkba repülni. Bár Nick hálás volt az üzenetekért, nem volt rájuk szülkség. Senki nem kényszerítette semmire, és kétség sem fért ahhoz, hogy Chicago bármely másik irodájának bármelyik ügynöke ugyanígy döntött volna. Ez része volt a munkának, ami mellett elkötelezték magukat. Ha arra számított, hogy babusgatni és kényeztetni fogják a beépített akcióiban, akkor inkább a CIA-hoz ment volna dolgozni. A telefonja abban a pillanatban szólalt meg, amikor éppen a kabátja zsebébe dugta. Látta, hogy az öccse, Matt az, felvette. - Volt egy olyan érzésem, hogy hívni fogsz. - Mondta már neked valaki, hogy egy szarzsák vagy? Nick vigyorgott. Régen, amikor ő és az öccsei fiatalabbak voltak, elkapta őket a hév, és „véledenül" három labdával bedobták Tommy Angolini második emeleti szobájának ablakát. Ő mondta azt a szünetben, hogy a skót szarzsákok nem tudnak faszán dobni. Tommynak két okból sem volt igaza: először is, nem tudta, hogy csak félig skót szarzsákok, másrészt, hogy megkérdőjelezte a McCall fiúk tehetségét. Nem meglepő módon, ez a megleckéztetés véget vetett Tommy Angolini nagyképű viselkedésének, de egyúttal felpaprikázta az apjukat is. Abban az időben őrmester volt a NYPD-nél, így összeszedte Nicket és az öccseit, elvitte őket a hatvanharmadik kerületi fogdába, és bezárta őket egy üres börtöncellába. Hat órára. Nem kell mondani, hogy ezután a McCall fiúk rendkívül fontosnak érezték, hogy szabálykövető tíz-, kilenc- és hétéves jófiúk legyenek. A legjobban az anyjukat borította ki a bezárásuk. Hat órán keresztül sírt. Nem állt szóba az apjukkal, inkább lasagnát és cannolit készített. Ahogy hazaértek a Nagy Házból, háromszor szedett a fiainak, jóformán beléjük erőltette az ételt. - A legutolsó, aki így hívott, végignézte, ahogy három focilabda repült be a nappalija ablakán - mondta Nick. - Ha nem tudsz New Yorkba jönni, hogy megmentsd az életed, nem sajnállak vágott vissza Matt. - Remélem, egyszerűen arról van szó, hogy meg kell óvnod a világot egy biológiai fegyvertámadástól, vagy az elnököt kell megvédened egy merénylettől. - Az a jövő heti program.

- Komolyan, Nick, még anya partijára sem tudtál eljönni? Hónapok óta terveztük. Óriási szemétnek érezte magát, így inkább kinézett a taxi oldalsó ablakán, hogy elterelje a figyelmét, és lássa, hogy követik-e. - Tudom. De közbejött valami, ami ellehetetlenítette az utazást. Ki fogok találni valamit, hogy kárpótoljam anyát. Mennyire veszi a lelkére? - Azt mondta, többé nem küld neked FedEx-szel arrabbiata szószt - felelte Matt. Nick füttyentett. Az anyjuk nagyon fel lehetett paprikázva, ha ételmegvonással fenyeget. - Ez rosszul hangzik. - Hacsak hirtelen be nem jelented, hogy barátnőd van, megházasodsz, vagy valami hasonló, az a gyanúm, hogy sokáig tiltólistán leszel - kuncogott Matt. Középső gyerekként és a család békéltetőjeként nem volt haragtartó. - Nagyon bele van habarodva az unokadologba, tudod. Elég annyit mondanom, hogy iszom egy italt egy nővel, és anya forródróton veszi fel a kapcsolatot Tom atyával, hogy kiderítse, mikor szabad a templom egy klassz kis esküvő megrendezésére. - Sajnos nem szolgálhatok hasonló bejelentéssel, úgyhogy elég nagy szarban leszek egy ideig. - Nick furcsán azon kapta magát, hogy gondolkozik, mit szólna vajon anyja Jordanhez. Nehéz lett volna megmondani, hogy a milliárdos örökség vagy az elítélt öcs borítaná-e ki jobban. Nem mintha számított volna. - Úgy tervezem, hogy a munka után a lehető leggyorsabban odarepülök. Ha anya nem engedne be, gondolod, hogy csövezhetek nálad? - Persze. És ne aggódj miatta! - nyugtatta Matt. Megmondom, hogy van egy helyes új asszisztens, akibe az állomáson botlottam. Ez egy ideig eltereli a figyelmet a folyamatosan szabadkozó fiáról. - Kösz. Csak kíváncsiságból, tényleg belebotlottál egy helyes, új asszisztensbe? Az öccse hangja ravasz volt. - Több mint helyes. Tudod, hogy odavagyok a magasarkút és kosztümöt viselő nőkért. Hé, Anthony akar veled beszélni. Itt van. Nick tompa hangokat hallott, ahogy Matt átadta a telefont, és a fiatalabb öccse került a vonalba. - Hé, mondta már neked valaki, hogy szarzsák vagy? Ez van.

16. HÉTVÉGE IZGALMA után Jordannek furcsa volt visszatérnie hétfőn a rutinhoz. Egész nap készenlétben volt az üzletben, arra várva, hogy valami előre nem látható dolog történik az ügyben: Xander megtalálta a poloskákat az irodájában; Mercks kiderítette Nick valódi személyazonosságát; az FBI valamilyen okból úgy döntött, lefújja az egész akciót. Nem történt semmi. Kedd estére teljesen visszatért a normál kerékvágásba, de azért egyetlen jelentős különbség volt: Nick minden este fél tízkor felhívta, amikor ő hazaért a DeVine Cellarsból. Tőle tudta meg, hogy Xander és Trilani találkoztak aznap reggel, ami először is azt jelentette, Xander nem gyanakodik - még -, másrészt pedig az FBI azon van, hogy megszerezze a letartóztatásához szükséges bizonyítékot. - Ha ez megvigasztal, nem fogsz sokáig hozzám kötődni - tudatta Nick pajkosan. Majd harmadszor is megkérdezte, hogy a nő nem látott-e bármi szokatlant napközben. - Folyamatosan ezt kérdezed - mondta Jordan. - Hidd el, te leszel az első, akit hívok, ha valami szokatlant észlelek. Nem tervezem, hogy mostanában hős leszek. - Csak figyelek rád, Rhodes. Másnap Jordán a belvárosi dugóval harcolt a börtönbe menet. Ennyit arról, hogy a múlt heti volt az utolsó látogatás gondolta, ahogy felfelé ment a lifttel. Az öccsével leültek a szokásos asztalukhoz a koszos, golyóálló, ráccsal borított ablak elé. A legjobb helyre. Abban a pillanatban, ahogy leült, Kyle rápirított. - Ki az a Magas, Sötét hajú, Tüzes? Jordan szája tátva maradt. - Fogd be! Te is olvastad a Látni és látszódnit? Kyle a rácsokra mutatott. - Mi mást csinálhatnék itt? - Bűnhődhetnél. Átgondolhatnád a rossz cselekedeteidet. Rehabilitálhatnád a bűnöző elmédet. - Kikerülted a kérdést. Igen, ki. Mert az öccse volt a második a listán az apjuk után, akinek nagyon-nagyon nem akart hazudni. - Nem nagy dolog. Csak egy pasi, akit elvittem Xander bulijára. Aki magas, sötét hajú és tüzes volt. Állítólag. És aki alkalmanként mosolyra fakasztotta, amikor épp nem a bőre alá akart bújni. Mint egy viszketés, amit nem tud megvakarni. Vagy egy karcolás. - Koponyánként ötezer dollár, kétlem, hogy „csak egy pasi" - vélekedett Kyle.

Hirtelen Puchalski barátjuk, a fekete kígyótetoválásos rabtárs termett az asztaluknál. - Szóval ki az a magas, sötét hajú, tüzes seggfej? - kérdezte Jordant. Szemmel láthatóan meg volt sértődve. Jordan széttárta a karjait. - Komolyan, itt bent mindenki olvassa a Látni és látszódnit? Puchalski Kyle-ra bökött. - Elcsórtam, amíg Sawyer a pénzügyi rovatot olvasta. Tisztában kell lennem az aktuális eseményekkel. – Kacsintott. - Nem maradok itt örökre, emlékszik? - De, itt maradsz, ha nem fogod be és nem követed szabályokat, Puchalski figyelmeztette egy őr, ahogy elhaladt mellette. Az elítélt gyorsan elment. Kyle ott folytatta, ahol abbahagyták: - Akkor a nagy titokra fény derült. Jordan az öccsére bámult, aki sokkal idegesítőbb szándékozott lenni ebben a témában a szokásosnál. - Igen, igaz, volt partnerem. - Majd eszébe jutott valami. - Várj, apa tud a pletykarovatról? - Nem hozta szóba, amikor hétfőn itt volt. Kétlem, hogy olvassa ezt a rovatot. Kyle hátradőlt a székében, és az állát dörzsölte elgondolkozva. - Ez egy érdekes helyzet, Jordo. Mennyit ér neked, hogy ne jusson ki az információ? Mert szükségem lesz pénzre, amikor innen kijutok, és úgy hallom, a boros vállalkozásod komolyan beindult. - Ne már! Tartozol. Kyle méltatlankodva felegyenesedett. - Mégis miért? Jordan összekulcsolta a kezeit az asztalon. - Középiskola második osztály. Az éjszaka kellős közepén elkötötted anyu kocsiját a garázsból - jogsi nélkül -, hogy átmenj Amanda Carrollhoz. Apa azt hitte, zajokat hallott, amikor próbáltál besurranni, de fedeztem neked, és azt mondtam, hogy egy ismeretlent láttam a kertben. Amíg a szobám ablakából nézett kifelé, beslisszantál, és annyit mondtál hang nélkül, tátogva, hogy „Jövök neked!". Én pedig most szeretném ezt a szívességet visszakapni. - Ez tizenhét éve volt - méltatlankodott Kyle. - Egészen biztos vagyok abban, hogy van a szívességeknek elévülési idejük. - Nem rémlik, hogy akkor hallottam volna bármi lemondásról, lejáratról vagy kikötésről. - Kiskorú voltam. Így nem érvényes. - Ha szeretnéd elsumákolni, akkor jó. - Jordan kivárt, tudta, hogy elkapta Kyle-t. A narancssárga kezeslábas ellenére, az öccse igazán becsületes volt. Mindig megtartotta a szavát. - Rendben - mormolta a fiatalember. - Végre van valami harminchárom év alatt,

amivel sakkban tarthatlak Ms. Tökéletes, és ez most ugrott. - Kyle elvigyorodott. Még jó, hogy Amanda Carroll meglátogatása megérte, különben most nagyon mérges lennék. Jordan fintorgott. - Aligha vagyok tökéletes. Csak sokkal jobb vagyo nálad abban, hogy ne kapjanak el. - Körülnézett. - Talán kellett volna adnom neked néhány tanácsot. - Lehet - bólogatott Kyle egyetértően. - Több hónapnyi témám van ezzel kapcsolatban mondta Jordan. - Arra jutottam, talán jobb... ha addig kezdek bele, amíg még friss a fejemben. Hűha! Óvatosnak kellett lennie. Majdnem elszólta magát. - Akartál még mondani valamit - méregette gyanakvóan Kyle a nővérét. Jordan kissé megrémült. Úristen, hogy lehet ennyire rossz beépített ügynök! Még a testvére is lebuktatja egy perc alatt.

CSÜTÖRTÖKÖN MÁR VÉGET IS ÉRT az a rövid szünet, amely alatt Jordan újra normális életet élhetett. Az üzletben a klubtagoknak partit szerveztek, a helyiség dugig vol emberekkel. Robert és Andrea, a két értékesítő egy percre sem állhatott meg, mindig volt egy fizetni vágyó vendég a pénztárnál. Martin és Jordan a pult mögött és a teremben dolgozott, italt öntött és az estére kinyitott borokról mesélt. Amikor végre fél tízkor - a szokásosnál fél órával később - bezárták az üzletet, Jordan kimerült, de elégedett volt. A kóstolásból befolyt bevétel nagyon jónak számított. Nem meglepő módon akkor sikerült a legideálisabb bort eladni a vendégeknek, amikor már ittak belőle pár pohárral. Rendbe tették az üzletet. Martin takarított, Jordan a számlákat rendezte, Andrea azokat a poharakat törölgette, amiket Robert elmosogatott. Hirtelen megszólalt Jordan telefonja. Hátrasétált a szobába, hogy felvegye. - Miért nem vetted fel a telefonodat? - kérdezte idegesen Nick. - Egész este próbáltalak utolérni. - Közel hatvan ember pár perce ment el az üzletből. Nem hallottam, hogy csengett, de akkor sem tudtam volna felvenni, ha valami csoda folytán meghallom. - Kocsiban vagyok, két percre az üzlettől. Ha odaérek, mi ketten elbeszélgetünk a mobillal kapcsolatos hanyagságodról. - Ne, várj! - Jordan becsukta az ajtót, hogy a többiek ne hallják. - Figyelj, Nick, ki vagyok merülve. Parti volt nálunk ma este, három alkalmazottam itt van, és semmi energiám előttük a látszatrandevúhoz. Ráadásul, úgy tűnik, te nagyon szeretnéd ezt végigrágni, és tudva, hogy én mennyire szeretem, ha egy hosszú nap után kioktatnak, azon gondolkozom, nem halaszthatnánk-e ezt későbbre. Elhalaszthatnánk például... örökre. Nick először nem szólt semmit. Amikor mégis, akkor gyanakvás érződött a hangján.

- Milyen parti is volt ez egészen pontosan? Elég homályosnak tűnik. Nagyon nem úgy hangzik, hogy a barátnőmnek ott lenne a helye. - Ez egy olyan parti, ahol a klubtagok borospoharat dédelgetnek, és nem nőket. Úgy tűnt, Nick megkönnyebbült. - Hmm. Egészen addig oké, amíg nem teszik a sluszkulcsukat egy tálba, hogy majd hazafelé partnert húzzanak maguknak. Jordan mosolygott. - Ez nagyon hetvenes éveknek hangzik. Azt hiszem, már karórával csinálják, nem slusszkulccsal. - Nem is akarom tudni, te honnan tudsz ilyeneket. Nick egy pillanatra elnémult. Tényleg, honnan tudsz ilyeneket? - Oprah-nál láttam. - Jordan leült az asztalához. - Mi olyan sürgős egyébként? Gyanítom, van valami, ha egész este el akartál érni. - Valaki egész nap követett. Jordan komoly lett. - Gondolod, hogy bajban vagyunk? - Nem, igazából szerintem ez jó jel - vélekedett Nick. - Eckhart nyomozója kezdhet kétségbeesni, mert nem tudott rólam előásni semmit. De mivel megfigyel, biztosra kell mennünk, hogy minden valósnak tűnjön. - És ez azt jelenti, hogy...? - Hogy te meg én elmegyünk egy újabb randevúra. A hétvége holnap kezdődik. Amennyire Nick Stanton kedvel téged, újra látni akar. Hamar. - Nick Stanton nem a szokásos játékszabályok szerint működik. Azt hiszem, kedvelem ezt a pasit. Tartsd egy pillanatig, meglátom, mit tehetek. - Jordan ellenőrizte a naptárt a telefonján. - Mit szólsz egy vasárnapi ebédhez? Általában van szabad fél órám, miután Martin beér. Úgy hangzott, Nicket ez mellbe vágja. - Egy vasárnap napközbeni randiba akarsz engem beszorítani? Ez a hétvégi randevúk legalja. Mintha két adag mosás közé tuszkolnál be. Péntek vagy szombat esti randit akarok. Pont. A Nagy Óz megszólalt. - Sajnálom, de pénteken az apámmal vacsorázom. És ahogy már te is tudod, szombaton a barátaimmal vannak terveink - mondta Jordan. - De, ha ettől jobban érzed magad, előrevehetlek vasárnap estére, miután bezár az üzlet. - A sarkamban van egy férfi, aki nyolc órája minden lépésem figyeli, Jordan. El fog gondolkozni, hogy mi zajlik, ha Nick Stanton, akinek elvileg van egy barátnője és egy normális élete, péntek és szombat este egyedül üldögél otthon. Az FBI nem tudott barátokat varázsolni nekem ehhez a megbízáshoz. A kamulakásomon és a kamuirodámon kívül nem sok helyre mehetek. Nem kockáztathatom meg, hogy felismerjenek. Te vagy ennek a megbízásnak az a személye, akitől minden normálisnak tűnik. Úgyhogy vagy péntek apáddal, vagy szombat a barátaiddal. Te

választasz. Jordan ráharapott a nyelvére, mert tudta, hogy a férfinak részben igaza van. Ám egy álbaráthoz képest nagyon követelőző volt. - Oké. Vegyél fel szombat este, és elviszlek a vacsorára a barátaimhoz. Megmondom nekik, hogy lemondták a tárgyalásod, vagy valami hasonló. - Látod? Nem is volt annyira nehéz. De, az volt. Most még három, számára kedves embernek kellett hazudnia, de ezzel majd foglalkozik később. - Gyere hétre!

NlCK TOVÁBBHALADT a lakása felé, és a pasas természetsen folyamatosan követte. Megcsörrent a telefonja, Huxley volt az, akit szívesség gyanánt Davis intézett neki kapcsolattartónak. Végre. Nick egész nap várta ezt a hívást. - Már azt hittem, elfelejtetted a számom - szólt bele a telefonba. - Bocs a késésért - válaszolta Huxley. - Nem könnyű Griegshez hozzáférni, ismerve a körülményeket. Igaz. - Mi az ő véleménye a helyzetről? - kérdezte Nick. - Hogy Kyle Rhodes néhány elítéltnél nem áll a népszerűségi lista élén. Számos verekedésben benne volt, Nem tűnik felbujtónak, de az őrök így is fegyelmi elkülönítőbe tették. Abban bíztak talán, hogy ez lenyugtatja azokat, akik azt hiszik, különleges elbírálást kap a pénze miatt. Most először szimpatizált Nick Kyle Rhodes-dzal. Börtönre ítélni valakit, mert szándékosan elkövetett valamit, egy dolog, de az elkülönítőbe zárni azért, mert megvédte magát, ez egy teljesen más dolog. - De Griegs azért figyelni fog rá? - Azt mondta, megpróbálja. De figyelmeztetett, hogy nem tehet sokat. Láthatóan Rhodes nem sokat segít ebben. Megvédi magát, ha fenyegetik. Griegs azt mondja, hogy épp ugyanakkora esély van arra, hogy Rhodes fog még a végén valakit megsebesíteni egy verekedésben, mint fordítva. Akárhogy is, nem túl rózsás a helyzet. - Tényleg nem az. - Nem ilyen beszámolóra számított Nick. - Kyle Rhodes nekem egy ketyegő bombának tűnik. - És ha robban, a megállapodásnak vége - jegyezte meg Huxley. - Van ötleted, hogyan tartsuk féken? - Vannak ötleteim, Huxley. Nemsokára beszélünk.

17. - MESÉLJ A BARÁTAIDRÓL! Jordan Nickre nézett. A férfi ragaszkodott a vezetéshez, hiába akart a nő taxit hívni. A körülmények ismeretében - mégiscsak munkáról volt szó - nem tervezte, hogy sokat fog inni. Kár, mert Jordan vitt a vendégségbe pár üveg nagyszerű bort, ugyanis úgy tervezte, tesz még egy kísérletet Nickkel. Talán ez lesz rá az utolsó alkalma. Xander megfigyelése jól haladt, ami azt jelentette, hogy a randevúzós színjátékuk lassan véget ér. - Lássuk, Melindát már ismered - kezdett bele. – Pete-tel, a barátjával jön. - Ő mivel foglalkozik? - kérdezte Nick. - Operákat ír. Így találkozott Melindával. Mindketten musicalekkel is foglalkoznak. Nick szkeptikusan nézett a nőre. - De, ugye, nem fognak vacsora közben dalra fakadni? - Attól függ, hány üveg bort végzünk ki. Nick halkan mormolt valamit arról, hogy a brooklyni férfiak nem kedvelik a musicaleket. - És a másik pár? - Corinne középiskolai tanár, a férje, Charles, ügyvéd. Ez tetszett Nicknek. - Ez már inkább az én világom. - Próbálj mindenkivel kijönni, édes! - kérte Jordan. - Ne feledd, hogy a kapcsolatunknak abban a fázisában tartunk, amikor azzal szeretnél lenyűgözni, hogy meg akarod ismerni a barátaimat! - Sosem voltam jó ebben a fázisban. - Nick elgondolkozott. - Valójában sosem voltam ebben a fázisban. - Egy estét biztosan kibírsz. Csak csinálj mindent úgy, ahogy azt egy normális randin szokás! Nick huncut csillogással a szemében a nőre pillantott. - Ne így! - figyelmeztette Jordan. Charles és Corinne Chicago belvárosának egy régi vágású, elbűvölő részén, Andersonville-ben éltek a fiukkal. Éppen a háromszobás családi ház verandájához lépkedtek fel, amikor Jordán észrevette, hogy Nick hirtelen jobbra kapja a fejét. A nő hallotta, hogy egy autó közeledik a háztömb felé, és megérezte, hogy a férfi megfogja a derekát. Jordan addig várt, amíg a bejárati ajtóhoz értek, majd halkan megkérdezte: - Követnek minket? - Igen.

Jordan megnyomta a csengőt, vett egy nagy levegőt, és felkészítette magát a Nick és Jordan-show következő epizódjára.

AHOGY AZ AJTÓ KINYÍLT, Nick rögtön magára öltötte sármőr mosolyát. Egy hosszú, ébenfekete hajú nő köszöntötte őket meleg mosollyal. - Hello, srácok! - Kitárta az ajtót, és bemutatkozott. Én Corinne vagyok. Örülök, hogy találkozunk, Nick. Hallottuk... nos, őszintén, nem hallottunk magáról semmit. Jordan furcsamód nagyon titoktartó volt ebben az egész témában. Melinda mindenkinek azt mondja, hogy maga valamilyen kém vagy titkos ügynök lehet. Jordan megbotlott egy gyerekcsizmában, és el is esett volna, ha Nick nem kapja el a karját. A nőre villantotta a szemét. Nyugalom! Corinne elnézést kért Jordantól, és félrerúgta a cipőt az útból. Melinda egy közepes termetű, homokszínű hajú férfival jött elő a konyhából. - Ne vegye magára! - mondta kuncogva a férfi Nicknek. - Mel mostanában mindenkiről azt hiszi, hogy kém vagy titkos ügynök. Megállás nélkül a 24-et nézi DVD-n. Kezet rázott Nickkel, és bemutatkozott: - Pete Garofalo. Melinda belepüfölt Pete vállába. - Nem azt mondtam, hogy szerintem kém. Annyit mondtam, hogy James Bondosnak tűnt a borostájával, ingben és nadrágban. Egy másik férfi piros-fehér kockás kötényben szólt ki Jordannek és Nicknek a konyhából. - Abból, amit hallottunk, Melinda rosszkor kapott el kettőtöket vasárnap reggel. Valami olyasmit mondott, hogy sokáig tartott kinyitni az ajtót. - Kajánul vigyorgott, ahogy felemelte a salátás kanalat, így üdvözölve Nicket. - Különben Charles vagyok. Corinne az ajtóból pirított rá a férjére. - Charles Kim, milyen házigazda vagy te? Legalább hadd vegye le a vendég a kabátját, mielőtt zavarba hozzuk. Melinda még mindig nem tette túl magát a 24 órán. - Még nem láttam, hogy kivetted volna a távirányítót a kezemből, amikor az óra elkezd ketyegni - mondta Pete-nek. - Hacsak nem akarod gyorsan ellenőrizni a hétfői eredményeket. Nick hegyezni kezdte a fülét az eredmények hallatán. Sport. Végre egy téma, amiről órákig tudott beszélni. - Milyen kár, hogy vége a hétfő esti meccseknek! - panaszkodott Pete-nek. - De kosárlabda mindig van. Kit jósol az utolsó négybe? Pete zavarában Melindára mutatott. - Ő, nos, a Szombat esti lázra gondolt. - Pete szereti, amikor paso dobléznak - tette hozzá Melinda. - Az a tánc szimbolizálja a drámát, a művészi érzéket és a bikaviadal

szenvedélyét. Eléggé férfias - reagált Pete. - Leszámítva a flittereket és a barnító spray-ket 1 zrikálta Melinda. Pete összecsapta a tenyereit, figyelmen kívül hagyva ezt a megjegyzést. - És maga, Nick? Szereti a kereskedelmi csatornák műsorait? Nick Jordanre pillantott. Próbálta eldönteni, hogy a karaktere vajon meg van-e azzal áldva, hogy érdeklődést kell tettetnie bármi olyan téma iránt, ami flitterről, barnító spray-ről, és nem szurkolólányokról szól. Jordan lábujjhegyre állt, és a férfi fülébe súgott. - Ne aggódj! Olyan ez, mint egy üveg bor, aminek szellőznie kell. Nagyjából egy óra múlva sokkal jobb lesz.

A VACSORA ELÉG GÖRDÜLÉKENYEN ment, főleg, merj Jordan barátai kedves és közvetlen társaságnak bizonyultak. Nick elégedett volt, hogy egy külső szemlélőnek - illetve nyolcnak - ők ketten egyszerűen egy szombat esti randevút a barátaiknál töltő normális párnak tűnnek. Időről időre kíváncsian vizslatta Jordant a vacsora j alatt. Nehezére esett felmérni, hogy vajon mi is lehet a nőnek „normális". Egy hete még teljesen elemében volt Eckhart adománygyűjtő estjén. Elcsevegett a chicagói társasági élet krémjével, tervező által készített ruhát viselt, és olyan bort ivott, ami többe került, mint amennyit sokan egy hét alatt keresnek. De éppen annyira kellemesen érezte magát a barátai körében farmerban és pulcsiban, házi pizzát majszolva egy olyan házban, ami úgy festett, mint ahol bomba robbant. És ezzel nagyon meglepte Nicket. Éppen őt, aki minden helyzetet lazán tudott kezelni, amivel Xander Eckhart előállt. Aki nem lepődött meg a pénzmosáson, a beépített akciókon, kamulakásokon, irodákon, autókon, a minden lépését folyamatosan követő magánnyomozókon. Jordan viszont már többször meglepte, és a férfi tudta, hogy ez veszélyes lehet. Kitűnő példa volt erre a csók, amiről egyikük sem beszélt. Annak ellenére, hogy ez a megbízatás sokkal rövidebbnek és kellemesebbnek ígérkezett, mint bármelyik, amit valaha kapott, mégiscsak egy nyomozás volt, aminek a végére akart érni. Gyorsan. Mielőtt bármi... zavarossá válik. Elszakította a tekintetét Jordanról, és jobbra nézett Charlesra, az ügyvédre. Ők ketten a férfi védőügyvédi praxisáról beszélgettek, és Nicknek külön figyelnie kellett arra, hogy ne mutassa semmi jelét annak, hogy sokkal többet tud az igazságszolgáltatás rendszeréről, mint egy átlagos ingatlanbefektető. - Sok nehézsúlyú üggyel foglalkozik a cége? - kérdezte. Nem ismerte a cégnevet, amit Charles korábban említett, de Chicago nagy város, nagyon sok ügyvéddel. - Megvan a magunk része - mondta Charles. – Úgy értem, semmi olyan nagy, mint a Roberto Martino-ügy. Nem mintha a cégem képviselne ilyen nagykutyákat. -

Lehalkította a hangját. - Egyszer beszéltünk Jordan öccsével, hogy képviseljük, de más céget választott. Kyle tizennyolc hónapot kapott egy olyan bűncselekményért, ami senkinek nem ártott, közben az FBI-nak és a legfőbb ügyésznek évekbe került, hogy összeszedjék magukat, és letartóztassák az ország egyik leghírhedtebb bűnözőjét. - Charles! - Corinne kinyújtotta a karját, megszorította a férje kezét, és jelentőségteljesen Jordan felé pillantott. - Tudod, hogy aggódik Kyle miatt. Ne beszéljünk ma erről! - Mosolygott. - Nick, talán elmesélhetné, hogyan találkoztak Jordannel. Mindenki elcsendesült az asztalnál. Nick valójában meg is lepődött, hogy ilyen soká tartott, amíg valaki megkérdezi. A szeme sarkából látta, hogy Jordan idegesen kortyol a borából. Tudta, hogy ez a kellős közepe annak, amitől a nő rettegett. Tovább kellett hazudnia a barátainak... Talán ebben tudna neki segíteni. - Két hete találkoztunk Jordan üzletében - mondta. A nagy hóvihar estéjén. Pete kuncogott. - Nagyon vágyhatott a borra, ha abban a káoszban kitette a lábát otthonról. Nick átnyúlt az asztal fölött, és összekulcsolta Jordannel az ujjaikat. - Azt hiszem, a Sorsnak nagyobb tervei voltak velem. A nőre kacsintott. Bingó. Melinda elolvadt. - Ez annyira édes! - Aztán mi történt? - sürgette Corinne. Nick visszafordult Jordan barátai felé. A nő kedvéért elmondta volna az igazat talán nem az egészet -, de erre nem volt mód. - Kérdeztem pár dolgot, váltottunk néhány ironikus megjegyzést, és tisztán emlékszem arra, hogy tett valami szarkasztikus kijelentést a chardonnay-ra. Nem tudom pontosan elmondani, hogy onnantól kezdve mi történt, de öt nap múlva Xander Eckhart partiján találtam magam rózsazín pezsgőt iszogatva. Jordan barátai nevettek. Charles felemelte a poharát. így megy ez, Nick. Egy aranyos mosoly, pár okos szó, és öt év múlva Szombat esti Iázt nézel a hétfő esti meccs helyett. - Hé, ne szóld le, ha nem láttál még egyet sem! - mondta Pete felháborodva. A társaság Pete-et ugratta, és Nick érezte, hogy Jordán megszorítja a térdét az asztal alatt. A nő halkan beszélt, miközben tartották a szemkontaktust. - Köszönöm. Igyekezett, hogy a hangja most is olyan fesztelen legyen, mint máskor, de ezúttal nem is ment olyan könnyen. - Bármikor, Rhodes.

MELINDA ÉS CORINNE gyorsan lecsaptak Jordanre, és sarokba szorították a konyhában, miközben egy üveg Moscato d'Astit nyitott ki, amit a desszerthez hozott. - Nem semmi ez a te titkos embered! - vágott bele Melinda. - Azt hiszem, nagyon kedvel téged. - Egyetértek. Benne megvan a kakaó, hogy egy ideig maradjon - mondta Corinne. - És én is kedvelem. És természetesen ez a legfontosabb. - Kedveljük - hangsúlyozta Melinda. Jordan a pultra tette a dugóhúzót. A lányok lelkesedésétől még a korábbinál is nagyobb szemétnek érezte magát. Persze hogy kedvelték Nicket. Nem mintha hibáztathatta volna őket. A férfi a szokásosnál is jobban bevetette a vonzerejét. - Ajánlom is, hogy kedveljen! - mondta, és próbált igazság igen szűk mezsgyéjén maradni. - Nem így kell ennek lennie, ha valakik randiznak? Benyúlt a háta mögötti szekrénybe, és elővett hat pezsgőspoharat. - Attól még vicces. Egész olyan, mintha próbálná takargatni. Mint amikor titokban rád pillantgatott a vaccsora alatt - tette hozzá Melinda. Corinne felemelte az egyik mutatóujját. - Én is láttam! Jordan megfordult. - Én nem vettem észre, hogy a szokásosnál többet nézegetne felém. Elgondolkozott ezen egy pillanatra. Ha Nick nézte, akkor az gyaníthatóan csak a szerep része, amit ezen estén játszik. - Szeretem, hogy Rhodes-nak hív - tette hozzáCorinne. - Így hívnak. - Igen, de gyengédnek hangzik, ahogy mondja. Játékosnak. - Flörtölőnek - értett egyet Melinda. - Pajkosnak - toldotta meg Corinne. A két nő kuncogásban tört ki. Atyám! Jordan belekortyolt a moscatóba, és arra gondolt, hogy nagyon hamar szüksége lesz egy második körre, ha Melinda és Corinne tovább folytatja a vacsora utáni kihallgatást. Próbálta eloszlatni a kíváncsiságukat anélkül, hogy bármit is kiadna. - Nézzétek, Nick egy bonyolult ember. Talán hagynunk kéne egy ideig ezt alakulni, mielőtt túl sokat látnánk minden mozdulatába. Melinda egy pillantással lesújtott. - Jordan! Nekünk nem kell színlelned. Nem gond, ha bevallod, hogy kedveled ezt a pasit. Jordan kényelmetlenül fészkelődött. - Ezért hoztam el ma este. Ez nyilvánvaló, nem? Corinne és Mel is várakozón figyeltek. Jordan beadta a derekát és megadta nekik, amit akartak, mert érezte, hogy nem fognak megnyugodni, ha nem teszi meg. - Rendben. Csitt. Kedvelem a pasast, oké?

Várt, amíg leülepedik az érzés, ami abból a tudatból fakad, hogy épp most mondott egy újabb hazugságot a barátnőinek. De nem érzett semmit. Kezdett belejönni ebbe a cinkostárs dologba.

18. - HOGY ÉRTED AZT, HOGY nem találtál semmit Stantonról? - követelte Xander. - Biztosan, nem kerestél elégé. Ha Mercks azt hitte, ő majd óránként négyszáz dollárt fizet egy mismás megfigyelésért, akkor jobban teszi, ha átgondolja. Vasárnap reggel volt. Több mint egy hete kezdte Mercks a megbízatást. Újra Xander irodájában találkoztak, ahol Eckhart az összes üzletét intézte. A biztonsági rendszernek köszönhetően a borospince volt az egyetlen hely, ahol biztonságban érezte magát. - Higgy nekem, körülnéztünk. - Mercks egy széken ült Xander asztalával szemben. - Először az alapokkal kezdtünk: Nick Stantonnak nincs bűnöző múltja, becsületes és makulátlan a jogosítványa. Bucktownban van egy lakása, valamivel kevesebbet ér, mint félmillió dollár a részleteit időben fizeti. Még egy milliója van összesen megtakarításban, tőzsdén, pénzalapban, átváltható értékpapírban és kötvényben. Nincs kirívó adóssága vagy pénzfelvétele. Aztán a személyes dolgok következtek. - Egyke, a szülei meghaltak. Nincs exfeleség vagy gyerek, legalábbis olyan nem, akit megtaláltunk volna. Egy Philadelphia külvárosában lévő közepes méretű településen nőtt fel, a Penn State-re járt, a gazdaságtudományi karon diplomázott menedzsment szakon. Semmi kiemelkedő a tanulmányi eredményei között. Egy évvel diplomázás után jött Chicagóba, és azóta itt él. - Mi van a munkájával? - kérdezte Xander. - Az ingatlanforgalmazással? Mercks bólintott. Stanton az egyedüli tulajdonos egy ingadanbefektető cégben, ami kiadó ingadanokkal foglalkozik. Van egy kis irodája Lakeview-ban, két alkalmazottal, legalábbis ennyit láttunk. Minden reggel nyolc harmincra ér be, és hatkor megy el. Egy körül félórás ebédszünetet tart, szereti a Jimmy John'st. Nem tudom, hogy a pulykát vagy a sült marhát kedveli-e, nem volt releváns. Xander felhorkant, nem értékelte a humort. - És a kapcsolata Jordannel? - A partid óta a seggében vagyunk, ahogy kérted. Aznap éjjel nála aludt, majd reggel elmentek kávézni. Aztán tegnap este újra találkoztak. A nő andersonville-i barátainál vacsoráztak. A pasi éjfél körül vitte haza Jordant, nagyijából húsz percet volt bent, majd elment. - Nem aludt ott? - kérdezte Xander. - Talán fájt a nő feje. - Talán kezdi unni. Mercks megvonta a vállát. - Ahogy gondolod. Készítettünk róluk fotókat. – Egy borítékot csúsztatott az

asztalra. - Kronologikus sorrendben vannak. Xander előhúzta a fényképeket. A kupac első darabján Stanton és Jordan szerepelt a parti estéjén, a kabát alól kivillanó lila ruhából ítélve. A verandán csókolóztak, és messze nem úgy festettek, mint akik unatkoznak. Átlapozta a maradék fényképeket. Jordan fogja Stanton kezét, ahogy kijönnek a Starbucksból. Stanton karja a nő derrekán, valamit a fülébe súg, ahogy egy ismeretlen ház verandáján állnak, valószínűleg a barátjuknál. Az utolsó kép Stantonról a nő háza előtt készült, miközben Jordan az ajtóból nézi. - Ezt tegnap csináltuk - mondta Mercks. Xander visszatette a képeket a borítékba, és félretolta. - Nem vagyok meggyőzve. Hadd mondjam el, miért. Nagyon sok embert ismerek a városban, és kérdezősködtem Nick Stantonról. Senki nem hallott erről a pasiról. El kéne hinnem, hogy ez a senkiházi, aki semmit nem tud a borról, egyszer csak előkerül, besétál Jordan üzletébe és leveszi a lábáról? Én ezt nem veszem be. - Az emberek folyamatosan így találkoznak – jegyezte meg Mercks. Xander a mutatóujjával az asztalon dobolt. - Az emberek nem találkoznak így Jordan Rhodes-dzal. Az apjának egy egész kéttized milliárd dollárja van. Milliárd. Ez az egész csak látszat. Stanton a pénzre utazik. Talán egy szélhámos vagy hasonló. Mercksre mutatott. - Addig a Stanton-ügyön vagy, amíg mást nem mondok. Van itt még valami a háttérben. Érzem.

MÁSNAP NlCK KÉNYELMESEN ejtőzött a kamuirodájának székében. Vigyorgott, szórakoztatta a legfrissebb jelentés. - Szóval Eckhart azt hiszi, hogy svindler vagyok, aki Jordan pénzére utazik? Helyes. Ez egy darabig le fogja foglalni. Nick felhívta Huxley-t, miután meghallgatta a felvett beszélgetést. A társa amióta kigyógyult a gyomorrontásból - minden áldott nap egy furgonban állomásozott pár háztömbnyire a Bordeaux-tól. Az elmúlt másfél hét alatt jó munkakapcsolatot alakítottak ki. Huxley élőben hallgatta Eckhart beszélgetéseit, majd a hangfelvételeket elküldte Nicknek e-mailben értékelésre, perc- és másodpercjelölők-kel, hogy könnyebb legyen a releváns részeket kikeresni. Huxley-é volt a nappali műszak, és volt két másik ügynök, akik az esti és a kora reggeli műszakot vitték. Az egyikük Simms ügynök volt, akit Eckhart ígérete szerint kirúgott a pultos munkából a partit követő napon. A második és harmadik műszakot vivő ügynökök ugyanezt végigcsinálták a felvételekkel, amit Huxley, igaz, este és kora reggel sokkal kevesebb dolguk volt, hiszen ezekben az órákban eddig nagyon kevés fontos bizonyítékot gyűjtöttek a poloskákon keresztül. Igaz, hogy felvettek egy második beszélgetést is Trilani és Eckhart között, ami

haladásnak számított az ügyben, de még így sem izgulták halálra magukat. Valami kellett Nicknek, amivel elfoglalhatja magát a kamuirodájában, és kellően leköti a figyelmét. Ezért így folytatták: Huxley a hét összes napján egy furgonban elbújva válogatta ki Eckhart több órányi unalmas beszélgetéseit borról, éjszakai klubokról és étteremről, míg ő egy fülledt irodába szorult heti öt napra két gyakornokkal, „Ethan"nel, az ügyvezetővel és Susie"-val, az irodavezetővel. Nick átnézett az üvegablakon, ami a magánirodáját választotta el attól az irodától, ahol a két gyakornok dolgozott. A fedőtevékenységük közben is tudtak dolgozni, így a látszat nem volt totális pénzpazarlás az FBI-nak. Nick szinte látta maga előtt a gyakornokok izgatott arcát, amikor Davis megkereste őket a beépített munka lehetőségével. Valószínűleg nem egy ilyen hihetetlenül unalmas irodai melóra számítottak. - Egészen addig rendben leszünk, amíg te és Jordan i bolondját tudjátok járatni Eckharttal, és ő beveszi, hogy lázas szerelemben tobzódik a kapcsolatotok – mondta Huxley. - Mégis úgy érzem, megkönnyebbülök, ha végzünk a megfigyeléssel, és pontot teszünk ennek az ügynek a végére. Nick egyetértően végigszántott a haján. A Jordannal folytatott „viszonya" kezdett az elfogadhatónál jóval komolyabb lenni. Ez általában az a pont, amelynél megérezve a kötődés lehetőségét - ki szokott hátrálni a kapcsolatból. De Jordannel csapdába esett. Csak annyit tehetett, hogy folytatja, ahogy szokta. Marad az a pasas aki nem hagyja beteljesülni a dolgokat, akinek mindig van egy szellemes megjegyzése, de az érzelmei ennél mélyebbre nem hatolnak. Nem is voltak mély érzelmei. A beépített ügynökök nem hagyták, hogy kötődjenek egy ügyhöz vagy szereplőhöz. Soha nem reklamált, ő vállalta ezt az életet. Keményen megdolgozott azért, hogy itt tartson. A chicagói helyi iroda legjobb beépített ügynökének lenni nem kis teljesítmény volt. Ez volt a szakterülete, ami megkülönböztette őt az iroda többi ügynökétől. Különben csak egy lett volna a sok közül, akinek jelvénye, fegyvere és menő arcszőrzete van. Basszus, akkor ő is Pallas. Ez éppen elég motiváció volt, hogy újra a feladatra koncentráljon. - Minél gyorsabban befejezzük, annál jobb nekünk - jelentette ki a társának a telefonba. - Tényleg így lesz a legjobb. Mindannyiunknak.

19. JORDAN EGY KEDVES mosolyt erőltetett magára. - Mit gondolnak? A húszas évei végén járó pár egymásra nézett. - Nekem ízlik - mondta a nő, miközben körbeforgatta a hat centiliternyi chardonnay-ját. - Nekem is ízlik - értett egyet a férfi. - Nem annyira olajos, mint egy csomó chardonnay, amit kipróbáltam. Vegyünk egy üveggel! - Jó döntés - állapította meg Jordan. Átsétált a sarokban álló egyik asztalhoz, ahol a negyvenes éveik elején járó nők boroztak. - Hogy vannak, hölgyeim? Van kérdésük a torokkal kapcsolatban? Amikor ott is végzett, átment egy másik asztalhoz, majd az állványokhoz, ahol pár vendég keresgélt, és átsietett a bárhoz, hogy felhívja az egyik törzsvendégét. - Elfoglalt ma este - jegyezte meg a vendég. Jordan becsomagolta a négy üveget. - Nem panaszkodhatom. Igazából panaszkodhatott volna, de nem tette. Nem a vendégek társaságában, legalábbis. A gyomorrontás lecsapott a DeVine Cellarsra. Mindkét értékesítője hétfő óta beteg volt, ami annyit jelentett, hogy az összes műszakot Martinnal ketten kellett végigcsinálniuk. Általában ez nem lett volna gond, de szokás szerint reggel meglátogatta Kyle-t, így Martin nyitotta az üzletet és Jordan vitte az esti műszakot - messze a legforgalmasabbat - egyedül. Fél hattól szinte megállás nélkül futkosott, nem evett, még a mosdóba sem volt alkalma kimenni, egyre házsártosabbnak kezdte érezni magát. A vendégek előtt viszont nem mutatta. Felöltött egy újabb mosolyt, ahogy körbement a báron és a hátsó terem felé iszkolt. Úgy festett, hogy a következő harminc másodperben mindenki rendben lesz, így kapva kapott az alkalmon. De megszólalt a bejárati ajtó csengője. A francba. Ha még egy nyamvadt vendég átlépi annak a nyamvadt ajtónak a küszöbét, mielőtt esélye lenne pisilni, valakinek felnyom egy dugóhúzót a... Gyorsan befordult a sarkon, hogy megnézze, ki az, amikor belerohant egy magas, kemény mellkasba. Nick. A férfi karjai közé fogta Jordant. - Hű. Úgy tűnik, valakinek hiányoztam - ugratta a nőt. Jordan a szemével esdekelt. - Kérlek, segíts!

Nick arckifejezése komoly lett. - Bármiben, csak mondd. - Ó, köszönöm. - Jordan a férfi csípőjére tette a kezét és megfordította, hogy a bolttal szemben álljon. - Állj itt! Figyelj, hogy senki ne lopjon el semmit, vagy ne tegyen el egy borospoharat. - Tett egy lépést az előtérben, mielőtt visszapillantott. - És ne nyúlj semmihez! - A mosdóba sietett, még mielőtt a szemgolyói sárgák lennének és túlcsordulnának. Amikor visszament, Nick még mindig a helyén volt. A férfi az ajtóra mutatott. - Az ugye nem baj, hogy az a két pasi bejött egy talicskával, és elvitt pár rekesz bort? Csak a rózsaszín cuccot vitték, úgyhogy gondoltam, senki nem fogja ezen felkapni a vizet. - Haha. - Jordan gyorsan megkerülte a férfit, és besurrant a bár mögé. - Kösz, hogy rajta tartottad a szemed. Mit csinálsz itt egyébként? - Jordan rájött, hogy vannak körülöttük. - Úgy értem, micsoda kellemes meglepetés. Édes. Nick megvonta a vállát. - Sokáig dolgoztam, és már éppen haza akartam men-, amikor hirtelen elöntött a késztetés, hogy lássam a barátnőmet. Kód, hogy követnek, gondolta Jordan. - Húsz perc múlva zárok. Ehetnénk utána valamit. Nick az órájára nézett. - Még nem vacsoráztál? Fél tíz is elmúlik, mire itt végzel. Jordan elbűvölő mosolyt villantott a férfira. - Kilenc húsz, ha a barátom segít nekem rendbe tenni az üzletet. Látta, hogy a szoba túlsó végéből közeledik egy vevő a bár felé, így magára hagyta a dörmögő Nicket. Pár perccel később, amikor levegőhöz jutott, körbenézett az üzleten, sehol nem látta a férfit, de ezzel egészen addig nem tudott mit kezdeni, amíg a legutolsó vendég el nem ment Jordan becsukta és boldogan be is zárta az ajtót. Túlélte. Nem akarta megbántani a csodálatos vevőit, de már azt hitte, soha nem mennek el. Elhúzta az utcafronti sötétítőket, és körbenézett az üzleten. Maga volt a káosz. Kopogást hallott az ajtón. Odasétált, készen arra, bárki is legyen, megmondja neki, hogy az üzlet már bezárt. Ehelyett Nicket látta meg az üvegen keresztül. Kinyitotta az ajtót, hogy beengedje. Még mindig dörmögött. - Már így is túl sovány vagy - mondta pufogva. - Ha az anyám látna, a konyhaasztalhoz bilincselne, és egy hétig lasagnát etetne veled. - Feltartott két Portillo's-zacskót. - Nem tudtam, hogy a milliárdos örökösök mit szeretnek jobban: a hot dogot, a hamburgert vagy a húsos szendvicset, úgyhogy mindegyikből hoztam egyet.

Jordan térdei elgyengültek a piros-fehér csíkos zacskók láttán. A legjobb minőségű chicagói étkek. - Mondd, hogy van ott sajtszószos sült krumpli is! - súgta. - Van. Jordan majd kitépte a férfi kezei közül a zacskókat. - Isten vagy. A boros polcok közé ékelt asztalt választották. Amíg Nick kicsomagolta az ételeket, Jordan kinyitott egy üvej zinfandelt, és öntött magának egy pohárral. - Kérsz? - kérdezte. Nick felvonta a szemöldökét. - Bor és sajtos krumpli? Kösz, nem. - Bor mindenhez. Mert a bor azt jelenti, hogy a nap felelősségteljes részének vége. Ahogy kiürítette a poharát, Jordan felmérte a lehetőségeit, és arra jutott, hogy a milliárdos örökösök leginkább a hamburgert szeretik sült krumplival. Boldogan sóhajtott, ahogy helyet foglalt, órák óta most pihentette először a lábait. Beleharapott a hamburgerbe, és dorombolt. Nick a marhahúsos szendvicsével hadonászott. - Ez felülmúlja még az eckhartos boros reakciódat is. A Cháteau Seville, vagy mi a csoda volt a neve. Sevonne. És semmi nem múlhat felül egy ilyen hamburgert. Amikor kicsi voltam, szinte minden szombat este a Portillo'sba mentünk. - Beleharapott újra, és lehunyta a szemét. - Istenem, évek óta nem ettem ilyet. Amikor kinyitotta a szemét, látta, hogy Nick áthatóan figyeli. - Mi az? - Csak... amikor eszel vagy iszol, olyan arcokat vágsz, mintha... - Megtorpant, és fújt egyet. - Mindegy. Miről is beszéltünk? Jordan a hamburgerére mutatott. - Étel. Bor. Nick bólintott. - Igen. Szóval a bor jelenti, hogy a nap felelősségteljes részének vége, ugye? Ez bájos. A Maserati lökhárítójára ragaszthatnád. Jordan mosolygott. - Észben fogom tartani. Nick ivott egy kortyot az üdítőjéből. - Egyébként mi miatt kezdtél el érdeklődni a bor iránt? Jordan a sajtszószba mártott egy sült krumplit. - Anyu miatt. Nagyon benne volt ebben. Amikor középiskolás voltam, apámnak volt egy VIP páholya a United Centerben. Nyaranta Kyle és ő hétköznap esténként kijártak a Bulls-meccsekre. Apa felajánlotta, hogy elvisz engem is, de a sport fintorgott Jordan - nem igazán az én terepem.

- Bűn. - Én ugyanezt mondanám arra, hogy folyamatosan kihagyod a jó bort. - Hmmm. Nick nem úgy festett, mint akit meggyőztek. Jordan folytatta a történetét. - Így azokon az estéken anyu és én elmentünk vacsorázni. Ő ezt lányos estének hívta. Engedte, hogy igyak egy pohár bort a vacsorához, amitől természetesen elképesztően felnőttnek éreztem magam. Nem volt szabad elmondanom se apának, se Kyle-nak. A bor volt a titkunk, valami, amiről csak anyu és én tudtunk. Jordan elmosolyodott az emléken, mielőtt kortyol még egyet. - Sajnálom, hogy nem láthatta ezt a helyet - mondta Nick gyengéden. - Biztos nagyon büszke lenne. Jordan bólintott, és érezte, hogy szúr a szeme. Megköszörülte a torkát, és könnyedebb témára váltott. - Ez csak azért lehet, mert túl jónak tűnök Kyle-hoz képest. Egyelőre nagyon alacsonyra, túlontúl alacsonyra tette a lécet a Rhodes ikrekhez képest. Nick nevetett. - Szerintem te bárkihez képest jó vagy. Jordan hátrahőkölt a meglepetéstől. - Hűha! Ez egy bók volt? Nick megállt rágás közben, mintha hirtelen leesett volna neki, mit is mondott. Gondolkozott egy darabig, befejezte a rágást, majd megvonta a vállát. - Persze. Még én is bókolhatok a kamubarátnőmnek, amikor a szerep úgy kívánja. - Kacsintott. - Hallanod kéne, amikor édes kis semmiségeket suttogok. - Felemelő lehet. - Jordan egy újabb sült krumpliért nyúlt, és belemártotta a tégelynyi sajtos csodába. - És te? Hogyan kötöttél ki az FBI-nál? - Hát, ez visszanyúlik tízéves koromra, amikor börtönbe zártak - válaszolta Nick. Jordan nevetett. - Tíz? Ó, Nick, a kis bajkeverő. Mit csináltál? - Az öcséimmel betörtünk pár ablakot, miután egy kissrác szarzsáknak hívott minket. Az apám, aki az NYPD őrmestere volt, elvitt minket a fogdába, és hat órára egy cellába zárt. Halálra rémisztett minket. - Meghiszem - mondta Jordan mosolyogva. – Bocsánat. Biztos megrázó élmény volt. Nick ellopta a sajtos krumplit a nő kezéből. - Csak cukkolj, és az összeset megeszem előled. Jordan magára öltötte a komoly arcát. - Csupa fül vagyok. - Amikor aznap este hazaértünk, az apám leültetett bennünket, hogy elmondja, az ő tettei az NYPD-t tükrözik, a mieink pedig az övét. Abban bízott, hogy ettől kezdve úgy viselkedünk, hogy ő méltó lehessen arra a jelvényre, amit hord. - Szünetet tartott. -

Emlékszem, arra gondoltam, egy nap én is olyan munkát szeretnék, amire ilyen büszke lehetek. Úgyhogy főiskola után azonnal csadakoztam az NYPD-hez. Szerettem, de öt év után úgy éreztem, többre van szükségem. Ez hozott az FBI-hoz. Miután végeztem az Akadémián, Chicagóba küldtek. Csak három évre szólt volna, de szeretek itt lenni. Bár van egy kis távolság a családom és köztem. Jordan megforgatta bort a poharában. - Mit gondolnak ők arról, hogy ennyit dolgozol beépítve? Nick kuncogott. - Hallanod kéne az anyámat. - Kemény New York-i akcentussal folytatta: - A fiamnak, az FBI-ügynök-nek, maga szerint van ideje telefonálni a nagy és fontos ügyei közben, amiket rábíznak? Ha meghalnék, arról se tudna. Jordan nevetett, élvezte a ritka betekintést Nick McCall való világába. Idáig az egész valahogy rejtély volt. - Gondolom, hiányoznak neked. A férfi megvonta a vállát. - Persze. Habár ezt próbálom titkolni az öcséim előtt. A kapcsolatunk leginkább szarkasztikus. Olyan „kergessük az őrületbe a másikat" fajta. - Ó, ez ismerős - bólogatott Jordan. A Kyle-lal való kapcsolatáról sem lehetett azt mondani, hogy kifejezetten szentimentális lenne. Amikor végeztek az evéssel, Nick felajánlotta, hogy segít rendbe tenni az üzletet. - Nem kell segítened - ellenkezett Jordan. – Csak vicceltem korábban. - És hagyjam, hogy te csináld a nehezét? Ha valaki lát minket, a karakteremnek segítő és támogató barátnak kell tűnnie. Jordan átdobott neki egy konyharuhát. - Ebben az esetben, a karaktered nekiláthat ezeknek a koszos borospoharaknak. Ketten egész gyorsan végeztek. Nick az üzlet előtt parkolt. Hazavitte a négy háztömbnyire lakó Jordant, és ragaszkodott ahhoz, hogy az ajtóig kísérje. A nő észrevette, hogy Nick szokás szerint ellenőrzi az utcában parkoló többi autót. - Követtek? - kérdezte Jordan. - Az igazság az, hogy nem hiszem - felelt Nick. - Jók vagyunk. - Ó, rendben. Jordan megállt a lépcsőfokok tetején. Ahogy ott voltak a holdfényben a verandán, beléhasított a gondolat, hogy ez volt az első este, amit igazán kettesben töltöttek Nickkel. Nem voltak őket figyelő magánnyomozók, barátok, Xander Eckhart és társaság. Csak ők. Szinte mint egy igazi randevú. - Köszönöm a vacsorát és a segítséget. – Meglepődött azon, amit mondani készült. - Nagyon jól éreztem magam. Nicket szórakoztatta a nő meglepettsége. Fellépett egy lépcsőfokot mellé. - Nem kell ennyire lehangoltnak lenned emiatt. Nem vagyok velejéig romlott, te is tudod.

- Talán csak döntően rossz - ugratta Jordan. Nick oldalra billentette a fejét, elgondolkozott ezen. - Döntően rossz... Úgy érzem, ez fejlődés. Nagyon közel állnak, vette észre Jordán. Olyan „randivége, behívjam-e" közelségben. Aminek nem volt értelme, figyelembe véve, hogy a közöttük lévő megállapodás csak látszat volt. Mindketten gyorsan elnémultak. Az este, az utcák, hírtelen minden nagyon békés lett. Végül Jordan a ház felé bökött. - Talán be kellene mennem. Röpködnek a mínuszok idekint. Nick az autójára mutatott. - Persze. Nekem meg haza kell mennem. Korán és fitten kell ébrednem a kamumunkámhoz. - Rendben. - Remek. Egyikük sem mozdult. - Akkor, gondolom, később látlak - mondta Jordan. Megfordult, hogy induljon, ha másért nem, mert a lábai kezdtek a csizmában elfagyni, és lassan nem fog tudni megmozdulni. Nick megfogta a nő kezét. - Jordan. Olyan csendben mondta ki a nevet, hogy ha nem lett volna ilyen csendes az este, talán Jordan meg sem hallja. Amikor a nő megfordult, Nick úgy nézett a szemébe, mintha keresne valamit. Aztán, ahogy jött, úgy röppent el a pillanat. Nick kurtán bólintott, az arckifejezése újra megfejthetetlen lett. - Később hívlak. Elengedte a nő kezét, és visszapillantás nélkül elviharzott.

20. MÁSNAP REGGEL Jordan az első fél órát leltárral és a következő havi készlet megrendelésével töltötte. Pénteken megy a Napa-völgybe, ezt az utazást már hónapok óta tervezte. Bár általában évente háromszor-négyszer igyekezett eljutni üzleti útra, emiatt most kifejezetten izgatott volt. Egy új borászatba foglalt időpontot, mert úgy gondolta, hogy a debütáló cabernet-jüket ajánlani fogja a borklubban. Ráadásul szüksége volt egy hétvégére, távol Chicagó-tól, az FBI beépített megbízatásától, mindentől. Pár nap egyedüllét jót fog neki tenni, újra tisztán lát majd mindent. Talán már nem fog azon gondolkozni, Nick vajon meg akarta-e csókolni előző este. Valahogy összemosódott a fejében, hogy mi volt a kapcsolatukban igazi, és mi számított álcának. Egy igazi partner megcsókolta volna előző este, nem állt volna elő a suta, „később hívlak" szöveggel, mielőtt eliszkol a verandáról. Na, tessék, most meg a férfin agyalt! Megrázta a fejét, erőltette magát, hogy a munkára koncentráljon. Előre ki akarta engesztelni a csapatot, hiszen etra műszakokkal sújtja majd őket, amíg Napában lesz. Ezért aznap magát osztotta be nyitásra és zárásra. Szerencsére Andrea jobban volt, megbeszélték, hogy egykor bejön, ami azt jelentette, hogy Jordannek nem kell egyedül végigcsinálnia az estét. Miután leadta a rendelést, feltett egy bejegyzést az üzlet Facebook-oldalára a hétvége különlegességéről: vegyél három vörösbort, a negyediket fél áron kapod! Majd a kedvenc feladatához látott. A számlák kifizetése. Összerezzent a gázszámlán, és szidta a nevetségesen magas árat, amibe egy nagy üzlet téli fűtése kerül. Úgy tűnt, a gázműveknél azt hiszik, a félmilliárdja mindig kéznél van. Nem sokkal dél előtt megszólalt az ajtó fölötti csengő, ahogy az első vendég besétált. Jordan felpillan a bárból, és rámosolygott. Egy csinos, barna hajú nő volt North Face kabátban és jóganadrágban, ami kihangsúlyozta edzett, formás alakját. Vagy most megy, vagy most jön az edzőteremből, találgatott Jordan. - Segíthetek? Úgy tűnt, a nő elgondolkozik egy darabig. - Csak nézelődöm. Körbepillantott az üzleten, mintha azt nézné, va még rajtuk kívül valaki. Jordan arra gondolt, lehet, hogy Martin végre talált egy nőt, aki értékeli a könnyű testű, csokornyakkendős pinot-t - Csak nyugodtan. Ha van kérdése, szóljon! A nő várt egy rövid ideig. - Oké, a fenébe is. Van egy kérdésem. - Átszelte a távolságot a bárig. - Komoly ez a dolog maga és Nick között?

A kérdés teljesen váratlanul érte Jordant. - Parancsol? - Nick McCall. Komoly ez maguk között? Jordannek beletelt egy kis időbe a válasz, mert meg akarta fontolni, mit mond. - Én egy Nick Stantont ismerek, Nick McCallt nem. - Végignézett a nőn. Sajnálom, nem értettem a nevét. - Lisa. És a pasi neve, aki tegnap este itt volt, Nick McCall. Higgyen nekem, tudom. Nagyon jól ismerem. Jó reakció-e vagy sem, Jordan azon kapta magát, hogy felháborodott a célzáson. - Ha annyira jól ismeri Nicket, akkor miért engem kérdez, hogy komoly kapcsolat van-e közöttünk? Lisa kelletlenül helyezte át a súlypontját, láthatóan füllentett. - Hetek óta nem hallottam felőle. Aztán tegnap megláttam az autójában. Idáig követtem, úgy terveztem, elkapom az üzletben, de aztán megláttam magukat az ajtóban. Meghittnek tűntek. Szemmel láthatóan minden napra jut nekik valami kukkoló, gondolta Jordan. - Azt hiszem, ezt a beszélgetést Nickkel kell folytatnia, nem velem. Lisa ezen felnevetett. - Talán maga nem is ismeri őt annyira jól. Mert ha ismerné, tudná, hogy Nicktől nem kérdezünk. Ez része „nem kötődöm" felfogásának, helyesebben a „nekem nincsenek kapcsolataim" felfogásának. - Felvonta a szemöldökét. - Vagy ezt a beszédét még magának nem adta elő? Ahogy hallotta a másik nő szavait, Jordan mindent megértett. Szíven ütötte a csalódás, muszáj volt beismernie. Nicknek nem voltak kapcsolatai. Nem kellett volna, hogy ez bármit is jelentsen. Persze, neki nem adott elő eddig semmilyen beszédet, nem volt rá oka. Mert, ahogy gondolta, közöttük minden kapcsolat képzeletbeli volt. Ennek a tudatában képes volt megőrizni a hidegvérét Lisa előtt. Ez az ő üzlete volt, és senki nem csinálhatott itt bolondot belőle. - Ugye, nem gondolja, hogy elmondom, amiről Nickkel beszélgetünk? - kérdezte hűvösen. - Á... értem. Még nem feküdt le vele, ugye? - mosolygott Lisa önelégülten. Idehallgasson, kedves! Nem szeretek rossz hír hozója lenni, de nemsokára hallani fogja a beszédét, épp azelőtt, hogy megdugná. Ez része a szabályainak, vagy micsoda. Higgyen nekem, rengeteg nő ment ezen keresztül Nickkel. Jordan úgy tett, mintha mindezt átgondolná. - Kösz a kitérőt, Lisa. Nagyon informatív volt. Főleg a hátborzongató rész, amikor mesélte, hogy követte Nicket, az üzletem előtt állt, és minket nézett. - A boros kirakatra bökött. - Hé, tudja én mit szeretek, amikor az expasimat kukkolom? Öntök magamnak egy pohár petit syrah-t. És szerencséje van, mert ma leáraztuk a

vörösborokat...

AZ UTCA TÚLOLDALÁN Mercks nyomozója, egy Tennyson nevű férfi éppen jéggé fagyott egy kamerával a kezében, amikor a DeVine Cellars ajtaja kivágódott. A jóganadrágos barna kivágtázott, nagyon fel volt dúlva. Átvágott az utcán, egyenesen az ő autója felé sétált. Tennyson pánikba esett. Még korábban úgy döntött megnézi magának Jordan Rhodes-t, hátha nála felfedez valami érdemlegeset. Bármit. Tizenegy napig követték Stantont, és semmi lényegessel nem tudtak előállni Eckhart-nak. Már kiismerte Stanton napirendjét. A pasi nem hagyja el az irodáját, amíg el nem indul ebédelni egykor, vagyis reggeltől egészen addig rengeteg elütni való ideje volt. Jordan követése először épp olyan unalmasnak tűnt, mint Stantoné. Tennyson az utca túloldalán parkolt, a fényképezője zoomját használva belátott az utcafronti ablakon keresztül az üzletbe. Rhodes nagyon sokat telefonált, bárpulton dolgozott a laptopján, és rendezgette az üvegeket. Nagyon izgalmas volt. Majd feltűnt a barna hajú bombázó, és a dolog kezdett izgalmas lenni. Tennyson először azt hitte, hogy a barna nőszemély egy vevő, és ahogy a fényképezőgépén keresztül látta, Jordan Rhodes is ebben a hiszemben volt. Aztán a barna mondott valamit, amitől Rhodes befeszült, és Tennyson kezdte közelebbről figyelni a helyzetet. Lövése sem volt, miről beszélhet a két nő, de a fagyos testbeszédből ítélve már kezdett hinni abban, hogy mindjárt kitör a macskák háborúja. Végül Rhodes elmosolyodott, pár üvegre mutatott a bárban, és a barna kiviharzott. A férfi gyorsan az anyósülésre dobta a kamerát, és letakarta a hátizsákjával. Ropogtatnivalók, víz és cigaretta volt benne, amiket mindig kéznél tartott az ilyen megfigyeléseknél. Felkapta a mobilját, és úgy tett, mintha telefonálna. A barna előhúzta a slusszkulcsát, megnyomta a nyitógombot, s a Tennyson előtti autó lámpái felvillantak. A nő nem vette észre őt. A férfi a szeme sarkából figyelte, hogy előrángatja a kabátzsebéből a telefonját, és tárcsáz. Pár perce még terjengett Tennyson kocsijában a füst, már akkor lehúzta az ablakot, hogy jöjjön be egy kis friss levegő. Tökéletes helyzetben volt, hogy hallja a nő beszélgetésének végét. Úgy tűnt, mintha hangüzenetet hagyott volna valakinek. - Hello, Nick McCall, vagy inkább Nick Stanton, vagy ki az ördög is vagy ma pontosan. Azt hittem, azért nem keresel, mert egy újabb beépített akcióban vagy, és nem egy sovány szőke kurvában a farkaddal. Úgy emlékszem, azt mondtad, nem egy másik nő miatt tűntél el. Gyanítom hazudtál. De miért is vagyok meglepve? Te ebből élsz. Hazudsz másoknak. A barna nő szóáradatának vége elmosódott, ahogy beszállt az autójába, majd bevágta az ajtót. Végül minden elnémult. Tennyson mozdulatlanul ült a saját autójában, kezében még mindig ott tartotta a telefont.

Szent szar. Miután a barna elment, ő maga is tárcsázott. - Mercks. Ezt nem fogod elhinni. Azt hiszem, találtam valamit Stantonról. Úgy értem, kibaszottul találtam valanill Stantonról. Egy újabb háttérellenőrzést kell végeznünk Ezúttal Nick McCallról.

21. ESTE NYOLCKOR dübörgött a DeVine Callars. A csütörtö-i volt az üzlet legforgalmasabb estéje, hiszen az emberek időben szerettek gondoskodni a hétvégi borok beszerzéséről. Ez az este sem volt kivétel. Andrea félrehívta Jordant. - Egy Nick Stanton nevű férfi keres téged telefonon. Azt mondja, fontos. - A mobilomon? - Nem, az üzleti vonalon. - Köszönöm, Andrea. - Jordan a hátsó szobába ment, és felvette a melléket. Halló? Nem úgy tűnt, hogy Nick jókedvében van. - Egész nap próbáltalak elérni a mobilodon. - Megkaptam az üzeneteidet, csak nem tudtalak visszaahívni. - Beszélnünk kell Lisáról! - közölte. - Nem sokkal tudok többet mondani, mint amit a hangpostádon hagytam, - Jordan felhívta Nicket, miután Lisa kiviharzott az üzletből, és hagyott egy üzenetet, hogy a férfi jobban teszi, ha legalább az egyik szemét rajta tartja a félpszichopata, jóganadrágot viselő exbarátnőin. - Sajnálom, hogy felkeresett az üzletben. Ezzel már túllőtt a célon. Mit mondott neked egészen pontosan? - Hát, feltett pár kérdést kettőnkkel kapcsolatban. - válaszolta Jordan. - Majd beszélt egy keveset a te kapcsolatellenes elvedről. Arról, hogyan mondod meg az összes veled kavaró nőnek, hogy senkivel nem randevúzol komolyan. Hosszú csend volt a telefon túlsó végén. - Ó. Igaz, gondolta Jordan. Nick szaggatottan fújtatott. - Nézd, Jordan! Most nem mehetek el az irodából, mert dolgozom valamin, ami még eltart egy órát. De beszélnünk kell. Ahogy szabad vagyok, leugrom az üzletbe. A nő próbált flegma lenni. - Tényleg nincs miről beszélni. Végül is nem tartozol nekem semmilyen magyarázattal. Habár a karakterem kicsit meglepődött, amikor kiderült, hogy olyan pasas vagy, aki ilyen suta az elkötelezettséggel járó ügyekben. Ennyit a flegmaságról. Nick néhány pillanatnyi csend után halkan megjegyezte: - Jó okom van arra, hogy ilyen pasas legyek, tudod jól. Kérlek! - Az ilyen pasiknak mindig megvan a jó okuk. - Jordan hallotta a kint lévő

vevők zaját. - Vissza kell mennem. Az üzlet tele van vásárlókkal. - Ne, Jordan, meg kell... Kopogtak az ajtón, Andrea dugta be a fejét. - Elnézést. Van elöl egy vevő, aki veled szeretne beszélni. - Sajnálom, édes, most mennem kell - mondta Jordan a férfinak. - Később hívlak. - Még azelőtt letette a telefont, hogy valami olyat mondana, amit megbánna. Nagyot lélegzett, felöltötte a mosolyát, és eldöntötte, hogy a munkára fog koncentrálni. Andreára nézett. - Köszönöm. Elmondta a vevő, hogy miről szeretne velem beszélni? - A férfi? A nagyon jóképű férfi? - kérdezte Andrea vigyorogva. Jordan nehézkesen tápászkodott fel a székből. Kérlek, mondd, hogy nem Xander Eckhart. Nagyon nem volt abban a hangulatában, hogy kezelje ezt a helyzetet. - Nem Xander. Azt mondja a pasas, hogy tartozol neki egy rekesz borral. Jordan kíváncsian követte Andreát. Az üzletben lépni is alig lehetett, szinte az összes asztal foglalt volt, mindenhol borozgató vendégek cseverésztek. Kiszúrta a rejtélyes férfit, aki egyedül ült egy asztalnál a desszertboros és a pezsgős részleg közelében. Kutató tekintettel nézte a felé közeledő Jordant. - Jordán Rhodes. Örülök, hogy újra látom. A nő megállt a férfi előtt, és mosolygott. - Cal Kittredge, rég találkoztunk.

EGY ÓRA MÚLVA Nick szitkozódva átkozta a kevés parkolóhelyet a DeVine Cellars előtt. Egy háztömbbel odébb talált parkolót, beállt, majd kiszállt az autóból. Erre az estére küldetése volt, a célpont pedig Jordan Rhodes. Akár akart, akár nem, beszélni fognak. Pár perccel kilenc után nagy lépésekkel haladt a DeVine Cellars felé. Bekukkantott az utcafronti ablakon, tudta, hogy közeledik a zárás ideje. Bingó. A szemével követte, ahogy Jordan a fekete selyemblúzában, testhezálló szoknyájában és magas sarkújában a bárhoz sétál. Mielőtt Nick bement volna, adott magának pár másodpercet, hogy nézze a nőt, ahogyan elkap egy üveg bort, és a sarokban lévő asztalhoz viszi. Tényleg lenyűgöző volt. Bármelyik férfi szerencsés lenne, ha … Nick megállt a gondolatmenete kellős közepén, mert hirtelen meglátta, hogy Jordán egy férfival van. Közepesen magas, modelleket megszégyenítő barna haj, nyaka körül egy sál, habár huszonegy fok volt az üzletben. Egyértelmű, hogy egy seggfej. Jordan bort öntött az asztalon lévő két pohárba. Letette az üveget, és leült a seggfejjel szemközti székre. A férfi mondott valamit, amit a nő szemmel láthatóan

lenyűgözőnek tartott, majd a pasas felemelte az üveget, és rátöltött a nő italára. Nick elnézte, ahogy Jordan kortyolja a borát és AZT az arcot vágja. A csábító, „francba a borral, látnod kellene szeretkezés közben" arcot. Legalábbis Nick így értelmezte. A pasas ragadozó pillantását látva, ő is így értelmezte AZ arcot. Valami elpattant Nickben. Jordan az ő kamubarátnője volt. Ott ült annál az asztalnál, ahol előző este ők ettek sajtszószos sült krumplit. És ha azt hiszi, hogy bármelyik, boltjába tévedő piperkőc, sálas seggfej pasit megajándékozhatja a forrószex-nézésével, akkor téved. Neki is megvolt a seggfejeknek járó nézése. Ideje volt elővenni a „velem ne cseszekedj" arcot.

JORDÁN LETETTE a poharát, és becsukta a szemét, ahogy az ízek körülölelték. - Mmmm, erre nagy szükségem volt. - Hosszú nap? - kérdezte Cal. - Nagyon. - Jordan körüljáratta tekintetét az üzleten. Pár perccel korábban elengedte Andreát, hogy kárpótolja az extra műszakért, amit hétvégén kell majd végeznie. Megkönnyebbült, hogy az állapotok viszonylag rendezettek voltak. Cal mintha olvasott volna a gondolataiban. - Mi lenne, ha maradnék, és segítenék bezárni az üzletet? Aztán kipróbálhatnánk az új thai helyet, amiről beszéltem. Szabadon lehet bevinni italt, úgyhogy válasszon olyan bort, amilyet csak szeretne. - Egy vigyorral a mögöttük lévő polcokra mutatott. - A ház ajándéka. - Milyen nagyvonalú magától! - pörgette meg a borát Jordan. - De azt hiszem, ki kell hagynom a thait. - Van ennek valami köze a Magas, Sötét hajú, Tüzes-hez? Míg Jordan dörmögött magában a nevetséges Látni és látszani rovat miatt, a lehető legjobb megoldást kereste, hogy válaszoljon Cal kérdésre. - A helyzet a Magas, Sötét hajú, Tüzessel... bonyolult. - Mennyire bonyolult? - érdeklődött Cal. El sem hinné, ha tudná. Megszólalt a csengő a bejárati ajtó fölött, és rögtön hideg szél fújt be. Jordan odanézett, és meglepetten látta, hogy Nick áll az ajtóban. A sötét kabátjában volt, és ijesztően ráncolta a homlokát. A tekintete Jordan és Cal között cikázott, majd az asztalukhoz nyargalt. - Úgy tűnik, éppen zárás előtt érkeztem. - Nem pazarolta az időt, kezet nyújtott Calnek. - Nick. - Cal Kittredge. - Örülök a találkozásnak, Cal. Az üzlet zárva.

Jordan csúnya pillantást lövellt a férfira az udvariatlanságáért. - Nick! Nick feltartotta az óráját, és megkocogtatta. - Látod? Kilenc óra. Cal egyikükről a másikra pillantott. - Úgy érzem, valaminek a kellős közepébe trafáltam Nick gúnyos-kéjes mosolyt villantott. - Igen. És itt a lehetőség, hogy kiszálljon belőle. - Nick felkapta a férfi kabátját a széktámláról, és Cal kezébe nyomta. Jordan csak bámult rá. - Ugye, ez most vicc? - Nem, édes. Beszélnünk kell! Jordan visszafordult Cal felé. - Nagyon restellem ezt. Tényleg nem kell elmennie. Cal feltartotta a kezét, és felállt. - Semmi baj, Jordan. Talán jobb, ha megyek. Tudunk majd akkor is beszélni, ha visszajövök a borért. Nick ráncai erre tovább mélyültek. Jordan felállt az asztaltól, elviharzott Nick mellett, követte Calt az ajtóhoz. Viccel ütötte el a helyzetet, és próbálta takargatni a zavarát. - Nem mintha a DeVine Cellarsnak az lenne a szokása, hogy így bánjon a vendégekkel. Azt hiszem, mondanom kellett volna, hogy ez a „Vigyük a Magas, Sötét Tüzes Pasinkat a munkahelyünkre" nap. - Jövőre inkább szóljon előre! Jobb, ha otthon maradok - válaszolta Cal. Egy gyors elköszönés után már ott sem volt. Kellett pár pillanat, amíg Jordan lenyugodott, bezárta az ajtót, és elhúzta az utcafronti ablakok sötétítőit. Semmi szükség nem volt arra, hogy odakintről bárki is lássa az éppen kirobbanni készülő kemény vitát a seggfej kamupasijával. Amikor összeszedte magát, megfordult, hogy Nick szemébe nézzen. - El sem hiszem, hogy ezt csináltad. Addigra a férfi levette a kabátját és egy székre terítette annak jeléül, hogy nem készül elmenni. Az asztalnak dőlt, összefonta a karjait, amitől világosszürke pulóvere megfeszült a mellkasán. - Ó, igazán sajnálom. Ugye, nem szakítottam meg semmit a vendéged és közted? - De, megszakítottál. Beszélgetésnek hívják. És ez a vevő Cal Kittredge volt a Tribüne Étel és bor rovatától. A szakmánkban dolgozók általában nem húzzák fel azzal, hogy a fülénél fogva dobják ki az üzletből. - Nem tudtam, hogy ennyire fontos neked – mondta Nick szarkasztikusan. Jordan a férfira bámult. - Mi ütött beléd ma este? Nick eltolta magát a bártól, és közelített a nő felé.

- Elmondom, mi ütött belém. Mit gondolsz, hogyan festett volna, ha valaki meglát téged ma este? A feltételezett barátnőmet látná, ahogy egy másik pasassal iszogat. Hát persze, gondolta Jordán. A nyomozás. Az egyetlen, ami a férfit foglalkoztatja. - Miért volt itt egyáltalán? - kérdezte Nick. – Érdekel a pasi? Jordan elsomfordált a férfi mellől. - Erre nem kell válaszolnom. Nick követte. - De, igen, kell. Releváns lehet a fedett nyomozással kapcsolatban. Jordan megpördült. - Ó, dugd föl a fedett nyomozásodat a seggedbe! Én nem kérdeztem semmit az üzletembe szambázó volt barátnődről, aki beszámolt a sok nőről, akit megkeféltél. És hogy mennyire teszel rájuk, mert te nem kötelezed el magad. Úgyhogy a szabály rád is érvényes: nem kérdezünk. Ami azt jelenti, hogy ha kedvem van Cal Kittredge-dzsel vagy bármilyen más férfival inni egyet, az az én dolgom, neked ahhoz semmi közöd. Jordan Nick mellkasára tette a kezét, és meglökte. Ezt kapd ki! A férfi szeme meg sem rebbent. Ehelyett elkapta a nő csuklóját, és közelebb húzta magához. - A francokat nem - dörmögte. - A saját ügyemmé teszem. Az ajkával közelített, és megcsókolta Jordant. A keze a nő tarkójára csúszott, ahogy az ajkait akarta, durván és követelőzően. Jordan fel volt paprikázva és tüzelve, elkapta Nick pulóverét, hogy eltolja, de,.. Atyám, igen! Eltolás helyett megragadta a pulóvert, és közelebb húzta. Nick addig csókolta, amíg Jordan nem kapott levegőt, majd a férfi elhúzódott, és lángoló zöld szemekkel nézett le a nőre. - Megnézném, hogy tud-e ez a szarházi így csókolni téged - jelentette ki reszelős hangon, egyszerre volt mérges és elégedett. Jordan orcája tűzpiros lett, tüzelte a düh. - Egészen biztos vagyok abban, hogy jó pár szarházi van, aki így tudna engem csókolni. - Akkor viszont még jobban kell csinálnom, hogy ki emelkedjek a tömegből. A férfi újra megragadta Jordant. A borosvödrök melletti téglafalnak nyomódtak. Nick szája lekúszott a nő nyakára, amitől Jordan úgy érezte, helyben elolvadnak a lábai. Felnyögött, ahogy a férfi borostás állkapcsa dörzsölte a bőrét. Durva. Pont olyan, amilyennek képzelte. - Nem lenne szabad ezt csinálnom - mormolta a férfi fülébe. - Az idő hetvenöt százalékában nem is kedvellek. Nick hangja selymes, finom simogatás volt. - És mit gondolsz a maradék huszonötről? A választ már nem várta meg, a keze végigszántott a nő blúzának elején, majd

megragadta a gallérját. Türelmetlenül húzta, az első gomb végre szétnyílt. Majd a második. Nick hátrahúzódott, szemügyre vette az így elé táruló melltartót. A tekintete a nő arcára vándorolt, túlfűtött pillantással tartotta a szemkontaktust. A harmadik gombot is kigombolta, miközben Jordant nézte. - Mondhatnád, hogy hagyjam abba - szólt Nick rekedt hangon. Igen, mondhatta volna. Jordan csendben maradt, így a férfi felbátorodott. Egyszerre nyílt a negyedik és az utolsó gomb. A nő érezte felhevült testén a hűvös levegőt, miközben az ajkaik találkoztak. Nick nyelve kalandozott Jordan szájában, s közben felúzta a melltartója egyik kosarát. Nagyot mordult, amikor a nő egyik melle kibuggyant. - Nick - sóhajtotta Jordan. A férfi lehajolt, és a nyelvével ingerelte a nő egyik mellbimbóját. Jordan beleszántott Nick hajába. Tetszett neki a vastag, puha rétegek tapintása. Nick lehámozta a melltartó másik felét is, így a nő mindkét melle szabad lett. Felnyögött, amikor Jordan a téglafalnak feszítette a hátát. - Atyám, Jordan, te kibaszottul szexi vagy! Csak neked, csúszott ki majdnem Jordan száján. Beharapta az alsó ajkát és lehunyta a szemét, ahogy a férfi nyelve a merev mellbimbóján kalandozott. Nick az egyik kezét a szoknya alatt felcsúsztatta a nő combján, amitől Jordan megremegett. Abban a pillanatban, ahogy Nick összecsípte a nő ágaskodó mellbimbóját, benyúlt a harisnyájába, és megmarkolta. Jordan felszisszent, kezdett átbillenni a határon, ahonnan már nincs visszaút. Nick becsúsztatta az egyik ujját a nőbe, majd lassan kihúzta. Még egy ujját becsúsztatta, majd a hüvelykujja végigsimított Jordan csiklóján, amitől a nő lábai már remegtek. - Ezt akarod? - Nick átsiklott az ajkaival a nő száján, miközben folytatta a lassú kínzást az ujjaival. – Akarom, hogy kimondd. Nincs több játék, nincs több szarkazmus. Csak az igazság. Jordannek nem kellett gondolkoznia, már tudta az igazságot. Talán bolond volt, hogy annak ellenére folytatta az egészet, amit Lisa mondott neki Nickről. De még nagyobb bolond lett volna, ha hagyja, hogy valami féltékeny idegen szavai irányítsák az életét. Ő maga hozza meg a döntését Nickről, és magán kívül senkit nem hibáztathat a következményekért. Jordan hátrahúzódott, hogy belenézzen a férfi szemébe. - Vigyél haza! Valami történt. Jordan látta a férfi arcán. A vonásai finomultak. A kemény külső, a falak, a maszk, amit beépített ügynökként öltött magára, eltűnt. A férfi kimondta a a nő nevét, újra megcsókolta. Jordan visszacsókolt, nagyon kívánta a férfit. Nem volt miért tovább várniuk, elhúzódtak a faltól, és a hátsó szoba felé indultak. Nick a tenyerei között tartotta a nő arcát, a tekintete tüzes és birtokló volt. - Ha hazaviszlek, maradok. Egész éjszaka.

Jordan bólintott. - Én pedig nagyon sok mocskos szót várok. Nick nevetett, majd a hüvelykujjával megsimogatta a nő arcát. - Komolyan, Rhodes. Miattad teljesen másképp viselkedem, mint szoktam. Jordan mosolygott, ahogy a férfi lehajolt, hogy a nyakába fúrja az orrát. Melindának és Corinne-nak igaza volt. Nick mindent hihetetlenül izgalmasan csinált. Pont úgy, ahogy például kimondta az ő vezetéknevét. A hátsó szobából megszólalt a nő telefonja. Természetesen figyelmen kívül hagyta. Amikor újra csöngött, érezte, hogy Nick teste megfeszül. - Ne figyelj rá! - mondta Jordan mély hangon. – Hadd vegyem fel a kabátomat, és már mehetünk is. Nick káromkodott, őrülten rázta a fejét. - El sem hiszem, hogy ezt tettem. Nem hiszem el, hogy ezt kibaszottul megtettem. - Lepillantott a nőre, s hírtelen nagyon komoly lett. - Fel kell venned a telefont, Jordan. A nő a férfi felé nyúlt. - Akárki is legyen az, várhat. El vagyok most foglalva. - Igazából nem várhat. Talán valaki éppen most keres, hogy elmondja, az öcsédet megkéselték a börtönben. - Felemelte a kezét, amikor látta a nő arckifejezését. - Jól van a fiú. Esküszöm. De ezt fel kell most venned. Ha az apád az, nem akarom, hogy pánikba essen. El tudom képzelni, mit mondanak a hírekben. - A hírekben? - Jordan eltolta magától a férfit. – Mi a francot csináltál az öcsémmel? Gyorsan megigazította a melltartóját, összehúzta a szoknyáját, egy kézzel tartotta, így indult a hátsó szoba felé, hogy felvegye a telefont. Nick a folyosón érte utol. - Tudom, hogy ki vagy borulva. De most bíznod kell bennem. Ha az apád hív, mondd, hogy beszéltél a Northwestern Memóriál baleseti osztályának nővérével, aki tájékoztatott, hogy Kyle jól van. Jordan nagyot nyelt. - Kyle a balesed osztályon van? A zöld szemek összefonódtak az övéivel. - Csak annyit mondj az apádnak, hogy jól van. Még egy bizalmi kérés. Jordan kihúzta a csuklóját Nick szorításából, a hátsó szobába sietett, és előbányászta a telefont a táskájából. Lenézett magára, és látta, hogy a blúza nyitva tátong, a melltartója kiáll. Szép. Felvette a telefont. - Apa.

- Jordan, láttad a híreket? Nem, sajnálom. Azzal voltam elfoglalva, hogy a kamubarátommal izgassuk egymást a téglafalnál. - Kyle-ról, tudom. Épp hívni akartalak. Az apja nagyot fújt, mintha megkönnyebbült volna, hogy nem neki kell a lányának elmondania a hírt. - Csak annyit tudok, amit a TV-ben mondanak. Hogy valami verekedés közben megkéselték. Mentővel hozták ki az MCC-ből, és a Northwestern Memóriálba vitték. Próbáltam elérni valakit, aki mondana bármit. Akárki. Jordan Nick szemébe nézett, ahogy válaszolt az apjának. - Most beszéltem egy nővérrel a sürgősségiről. Azt mondta, hogy Kyle rendben lesz. - Ó, hála az égnek! Miért vitték ki a börtönből? - akarta tudni az apja. Egy kis improvizációra volt most szükség. - A nővér azt mondta, hogy telefonon nem beszélhet a részletekről. - Jordan a vállához szorította a telefont, így szabadok lettek a kezei, hogy begombolhassa a blúzát. - Kocsiba ülök, apa. Találkozzunk a kórházban! De minden rendben lesz. - Hiszek neked, kölyök. Te tudnád, ha valami baj lenne Kyle-lal. Ti ketten mindig tudjátok. – Megköszörülte a torkát. - Úton vagyok a kórház felé én is. Evastonban voltam vacsorázni egy barátomnál, de ott vagyok, amilyen gyorsan csak tudok. Jordan a beszélgetésük után pár pillanatig csak bámult maga elé. Épp most hazudtam az apámnak. Ez volt eddig az egyetlen határ, amit nem léptem át. Nick a nő mögé sétált, és a vállára tette a kezét. - Nem hazudtál neki, amikor azt mondtad, hogy az öcséd jól van. Mert tényleg jól van. Jordan megvonta a vállát. - Mondd el, mi folyik! Miért van Kyle a sürgősségin? - A történet már kering a médiában. Azt hiszik, hogy egy verekedés során megkéselték Kyle-t - felelte Nick. Jordannek harcolnia kellett a pánik miatt a torkában keletkező gombóc ellen. - És mi az igazság? - Az igazság az, hogy egy beépített ügynök épphogy megkarcolta az öcsédet egy jól megtervezett akció során. Így válik hihetővé, hogy miért is hoztuk ki a börtönből. Jordan gondolatai cikáztak. - Várj, Kyle tud erről? - Természetesen nem - jelentette ki Nick. - Ez nem változott. Senki nem tudhat a megállapodásunkról, amíg Eckhart-nyomozásnak nincs vége. A megállapodásunk. Rendben. - El kellett volna mondanod. Nick feltartotta a kezét. - Tudom, elcsesztem. Baromira. Megláttalak azzal a seggfejjel, te meg én

veszekedni kezdtünk, aztán ennél jóval többet is csináltunk. Minden más kiment a fejemből. Sajnálom. Jordan sóhajtott, nem egészen tudta értelmezni, mit jelent a „minden más". A lényeg az, hogy az öccse jól legyen. - A kórházba kell mennem. Nick a nő szemébe nézett. - Elmehetek veled? Jordan megrázta a fejét. - Ott lesz az apám. Tudni akarná, ki vagy, és én nem állok most készen erre a beszélgetésre. Valójában nem is tudta, mi zajlik Nick és közte. Elmagyarázni meg végképp nem tudta volna az apjának. A nő válaszára Nick arckifejezése inkább hivatalos lett. Bólintott. - Persze. A családoddal kell lenned. Nick elment. Jordan a hátsó szobában maradt egészeen addig, amíg meg nem hallotta az ajtó csilingelését. Kellett neki pár másodperc, hogy összeszedje magát. Felkapta a kabátját, és elindult a kórházba.

22. XANDER SZEMÜGYRE VETTE a bár sötét, lepukkant belsejét. Arra gondolt, hogy itt biztosan nem fog kapni egy pohár tisztességes bort. Egyszerűen nem értette, hogy Mercks miért ebben az egérlyukban akart találkozni. A korábban küldött sms-e is furcsa volt. BESZÉLNÜNK KELL. NEM AZ IRODÁBAN. LINCOLN TAVERN A ROSCOE-N, ESTE 10. SENKIVEL NE BESZÉLJ ERRŐL. Először is, furcsa volt, hogy Mercks sms-t küld. Ők így még soha nem kommunikáltak. Másrészt, miért nem találkozhatnak az irodájában? Mindig ott futottak össze. Az a hely volt az ő vára. Xander talált egy asztalt a bár végében, leült, és próbált olyan észrevétlen maradni, amennyire csak tudott. Isten ments, hogy valaki felismerje és lássa, hogy egy ilyen helyre tette be a lábát. A megaláztatás végezne vele. Hacsak nem öli meg előbb az a csapból folyó valami. - Nincs borlista? - kérdezte szarkasztikusan az asztala felé közelítő szőkített hajú középkorú nőt. Fényévekre volt ez a nő azoktól az ügyes és csinos fiatal lányoktól, akik az ő klubjaiban és éttermeiben dolgoztak. - Egy gin-tonikot kérek. Tiszta pohárban, ha szabad. Nem vett tudomást a távozó pincérnő lesújtó pillantásáról. Kihámozta magát a kabátjából, óvatosan a szomszédos szék háttámlájára terítette, és az órájára pillantott. Összeráncolta a homlokát, amikor látta, hogy Mercks késik. Bízott abban, hogy gyorsan letudja ezt a találkozót, bármiről is legyen szó. Tizenegy előtt szeretett volna visszaérni a Bordeaux-ba, még a tömeg beáramlása előtt. A csütörtök éjszakák pörgősek voltak. Szeretett ilyenkor bent lenni, nézni, vegyülni, és büszkén mindent magába szívni. Jó élete volt. A fenébe is, nagyszerű élete. A hab a tortán Jordan Rhodes lett volna. A nő pénzével, a saját tudásával, a közös, bor iránt táplált szenvedélyükkel megállíthatatlan csapat lehettek volna. Remélhetőleg Mercksnek jó hírei vannak ezzel kapcsolatban. Pár perc múlva végre megjelent a férfi. - Sajnálom. A Drive-on nagyobb volt a dugó, mint gondoltam. - Maga mellé tette a székre a fekete bőr oldaltáskáját. - A szokásost - mondta a közeledő pincérnőnek. - Gyakran jársz ide? - nézett körül Xander elborzadvda - Itt senki nem kérdez semmit. - Naná, hogy nem. Három működő agysejt van szétosztva közöttük. - Xander a bárpultra dőlő férfira mutatott. - Nem hiszem, hogy az a pasas egyáltalán még él.

- Ne aggódj miattuk! Inkább koncentrálj a lényegre! -figyelmeztette Mercks. Xander arca mogorva lett. Sosem szerette a játszadozást. - Mi lenne az? Mercks hangsúlyosan ejtette ki a szavakat. - Ki az a Nick Stanton? Xander előrébb ült, kíváncsi volt. - Találtál valamit? Tudtam. Senki sem tiszta. Svindler, igaz? - Azt hiszem, így is mondhatjuk. - Mercks előhúzott ngy mappát a táskájából, és az asztalra tette. - Nézd meg magad! Xander kinyitotta az aktát, és egy fényképet talált a kupac tetején. Annyira váratlanul érte a látvány, hogy beletelt pár pillanatba, amíg felfogta, mit lát. Nick Stanton golyóálló mellényt viselt egy hosszú ujjú felsőn, farmerban állt egy kékfehér rendőrautó előtt, és két egyenruhás rendőrrel beszélgetett. Az autón feltűnő felirat: NYPD. Az egész egy bűncselekmény helyszínének tűnt. Zavartan Mercksre nézett. - Nem értem. Stanton egy New York-i zsaru? - Nick Stanton nem létezik. Ez egy kamu személyiség - felelte Mercks. - Nick McCall viszont az NYPD egyik alosztályának volt a tagja. Öt évet töltött ott, mielőtt visszament az akadémiára. Egy egészen kis akadémiára, a virginiai Quanticóba. Xander elhűlt. - FBI-os? - sziszegte. - Igen. Xander az ujjával a képre bökött. - Ez a pasas, aki az én éttermemben itta az én boromat, egy kibaszott zsaru? - Igen. Nehéz róla friss infót találni. Gyanítom, egy ideig beépítve dolgozott. De azt tudjuk, hogy hat éve diplomázott, aztán ideköltözött. - És miért volt a partimon? - kérdezte Xander. Mercks lesújtó pillantással nézett, a férfira. - Azt hiszem, erre te jobban tudod a választ, mint én. Egy pillanatig egyikük sem szólalt meg. Xander azon gondolkozott, vajon Mercks mennyit tud a Roberto Martino-s ügyeiről. Úgy gondolta, elég óvatos volt, hogy Martinót csendes, titkos társként tartsa az üzletben, talán ez az információ már nem is volt annyira titkos, hogy az FBI egy beépített ügynököt küldött az adomány gyűjtő estjére, ennek a megerősítése lehetett. - Akármiben utazol, Eckhart, az FBI tud róla - mondta Mercks halkan. Xander hirtelen felpattant a székéből. - Mennem kell! Előkapta a pénztárcáját, az asztalra dobott egy papírpénzt, anélkül, hogy ránézett volna. - Erről senkinek ne beszélj! - Már ellépett az asztaltól, amikor megállt. Valami leesett neki. - Jordan. Ő tudott erről?

Mercks megrázta a fejét. - Fogalmam nincs. A srác, akit ráállítottam McCallra, elcsípett egy veszekedést közte és egy másik nő között. Jordan a Nick Stanton nevet használhatta, mert ez megzavarta a nőt. Hallottuk, hogy a másik nő Stanton igazi nevét mondta, és hangpostán hagyott neki üzenetet. Úgy fest, a két nő nem tudja pontosan, ki is randizik az igazi Nickkel. Az is lehet, hogy Jordannek fogalma nincs, hogy McCall egész idő alatt csak játszadozott vele. Xander szavai jéghidegek voltak. - Derítsd ki! Tudni akarom, hogy Jordan tette-e ezt velem.

23. A KÓRHÁZBA VEZETŐ ÚTON Jordan elkapta a helyi csatoma híradóját, amiből megtudta, hogy Kyle Rhodes-t, a milliárdos számítógépmágnás Grey Rhodes fiát, a hírhedt cyber-terroristát - Twitter volt, emberek! - megkéselték, és a Northwestern Memóriál Hospitalbe szállították. A riport szerint, „nevük elhallgatását kérő források" a börtönből kiszivárogtatták, hogy ott mindent megtettek az elítélt testi épségének megóvása érdekében, mert számos alkalommal erőszak célpontja volt. Ezt hallva Jordan megszorította a kormányt. Emlékeztette magát Nick ígéretére, miszerint Kyle jól van. Amikor a kórházhoz ért, megállt a parkolószolgálat pultja előtt, nem pazarolta az idejét a garázzsal. A húszas éveiben járó fiú elkerekedett szemmel nézte a Maseratit, amíg Jordan kiszállt az autóból - Szép - mondta a fiú. Jordan gyorsan a kezébe nyomta a kulcsokat. - Csak 130-nál ne menj többel! Ezzel átviharzott a tolóajtón a sürgősségire, próbálva nem gondolni az utolsó alkalomra, amikor ide kellett rohannia az apja kétségbeesett telefonja után. Azt a hívást az anyjuk autóbalesete miatt kapta, de mire a kórházba ért, már késő volt. Igyekezett kiverni ezt a gondolatatot a fejéből. Erre most igazán nem volt szükség. A betegpulthoz ment, ahol a fiatal recepciós udvarias mosollyal fogadta. - Az öcsémhez, Kyle Rhodes-hoz jöttem. Nagyjából fél órája hozták be. A lány szeme felcsillant. - Ó, igen. Pont előttem ment el. Elég nehéz lett volna nem észrevenni a narancssárga overallban és a két börtönőrrel az ágya mögött. - Ágy? - Jordan bizonytalanul kapkodta a levegőt. - Hogy festett? Úgy értem, jól volt? A recepciós kivirult, ahogy az arcára kiült A Kifejezés amit a nők az öccse közelében vettek fel. - Úgy tűnt, mérges az ágy miatt, de ezenkívül jól nézett ki. Az overallja felső része le volt húzva, és volt egy kötés a bal karján. Csak pólót viselt, de nem láttam se vért, se semmi mást. Csak a feszes fehér pólót. Nagyon feszes. Izompóló, mondhatni... A hangja elhalt, ahogy álmodozva bámult maga elé. Jordan forgatta a szemét. - Kiskorunkban cukrokat dugott fel az orrába, amiket az édes pici nózijából az anyánk virágcserepeibe lődözött. - Koppintott, így próbálva visszaterelni a nőt a valóságba. - Kérem, ha lehetne! Hol van az öcsém? A recepciós abbahagyta az ábrándozást. - Igaza van. Bocsánat. - Megnyomott egy gombot a számítógépen. - A 360-A

szobába vitték föl. - Előremutatott. - A liftek a folyosó végén vannak balra.

NEHÉZ LETT VOLNA eltéveszteni Kyle szobáját, mivel két fegyveres őr állt előtte. Jordan látta, hogy egyikük jó ismerőse a börtönből, Mr. Morcos, az ő sok szabályával. A férfi felvonta a szemöldökét, ahogy Jordan közeledett. - Sawyer női kiadásban. Már éppen találgattuk, mikor fog előkerülni. Jordan megállt a férfi előtt. - Ez akkor azt jelenti, hogy már barátok vagyunk? Mr. Morcos körbemutatott. - Más hely, más szabályok. - Hogy van az öcsém? - Kicsit fel van zaklatva. Leginkább a tolóágy böki a csőrét. - A háta mögötti ajtóra mutatott. Az orvos most vizsgálja. Bemehet, ha akar - mondta jóval kedvesebb hangon, mint szokta. - Köszönöm - válaszolta Jordan, és közben arra gondlolt, talán valami felismerésfélét látott a férfi szemében. Az járt a fejében, vajon mennyit tudhat a börtönőr az FBI-jal kötött megállapodásáról, és hogy ennek van-e valami köze a modora hirtelen változásához. Félretette ezt a gondolatot, és benyitott Kyle szobájának ajtaján. Az öccse egyenes háttal ült a vizsgálóágyon, a narancssárga kezeslábasa a derekára tolva, felkarján kötés. A másik leze az ágyhoz volt bilincselve. Az orvossal vitatkozott, aki éppen egy tűvel hajolt fölé. - Tetanuszinjekció? Maguk egy tetanuszoltásért cipeltek ide úgy, mint egy rokkantat? - morgott. - Ne is figyeljen rá! Mindig nyavalygott az oltások miatt - szólalt meg Jordan az ajtóból. Kyle ránézett és vigyorgott. - Jordo! Az orvos kihasználta a pillanatot, és gyorsan megszúrta a vállán Kyle-t. - Hogy az a... - kiáltott fel a férfi. - Ez jobban fájt, mint az a rohadt villa. - Lehet, hogy pár napig sajogni fog a szúrás helye jegyezte meg az orvos, de nem úgy tűnt, mint aki sajnálja. Rátett a férfi vállára egy ragtapaszt. Jordan mosolygott, amikor látta, hogy Elmofejek díszítik. Micsoda kemény fickó az öccse! Jordan az asztalhoz ment, azt hitte, rosszul hallott. - Te most tényleg azt mondtad, hogy egy villával késeltek meg? - Igen, egy villával késeltek meg - dörmögött Kyle. Jordan szája mosolyra húzódott. - Értem.

Kyle legyintett. - Oké. Tegyük ezen túl magunkat. - Salátás vagy sima villa? - Tudod, nem pazaroltam az időt arra, hogy szemrevételezzem, amikor éppen a karomba állt - mondta Kyle szarkasztikusan. - Kibaszott Puchalski. Jordan eltátotta a száját, szinte alig vette észre, hogy az orvos kiment a szobából. - Puchalski? Az ártalmatlan kopasz pasas a kígyós tetoválással? Ő lett volna a beépített ügynök? Hiheteden. Kyle ingerülten mutogatott a szabad kezével. - Tudom. Ő és én mindig jól kijöttünk egymással. Aztán ma este zárlat alatt, ahogy libasorban mentünk vissza a cellánkba, belekezdett a Sawyer-szarságba. Mondtam neki, hogy hagyja abba, ahogy azt már vagy százszor kértem, és akkor valami elpattant benne. Elkapott a galléromnál fogva, letepert a földre, és ordítani kezdett, hogy ő márpedig úgy hívhat engem, ahogy akar. Azzal előkapott egy villát a cipőjéből, és ezt tette. Kyle fészkelődött, majd felhúzta a kötést a lebilincselt kezével, így megmutatva a négy - nagyon apró - szúrt sebet. Jordan bandzsított. - Kéne valamit látnom? Kyle pofákat vágott. - Nagyon vicces! Úgy szúrt, mint a fene. Nagyjából... két három percig. - Látta, hogy a nővére csak bámul rá, erre félre billentette a fejét. - Mi az? Jordan nem szólt semmit. Inkább kinyújtotta a kezét, és olyat tett, amit négy hónapja nem tudott. Erősen megölelte az öccsét, és olyan sokáig tartotta, amíg jólesett. - Csak örülök, hogy jól vagy. - Ne kezdj most itt érzelmeskedni velem! Ismered a szabályokat - morgott a férfi, de a szabad kezével ő is jó szorosan visszaölelte Jordant. A nő érezte, hogy a megkönnyebbüléstől könnyek szöknek a szemébe. - Más hely, más szabályok. - Visszahúzódott, és gyorsan megtörölte a szemét. A kedvenc börtönőröd mondta. - Azt véledenül nem mesélte el, minek hoztak kórházba? - kérdezte Kyle. - Mert nincs az az isten, hogy én ezt megértsem. Egy hang szólalt meg a baljukon. - Azért hozták ide, mert én azt akartam. Egy hosszú hajú, szürke kosztümöt viselő csinos nő állt az ajtóban. Odament hozzájuk, és mindkettejükkel kezet fogott. - Cameron Lyne, főügyész - mondta bemutatkozásként. Összefonta a mellkasa előtt a karjait, és Kyle-t tanulmányozta. - Most mihez kezdjünk önnel, Mr. Rhodes? Mindenféle híresztelést kaptam, hogy gondok vannak önnel a börtönben.

Kyle védekezőn kisöpörte az arcából a haját. - Semmi oliyasmi, amit ne tudnék megoldani. - Hat verekedés az elmúlt négy hónapban, most meg ez a támadás. Maga egy robbanni készülő PR-katasztrófa - fejtegette Cameron. Jordán Kyle-ra meredt. - Csak négy verekedésről meséltél nekem. - Semmiség - vetette oda Kyle mindkettőjüknek. Úgy tűnt, a főügyész eltöpreng ezen. - Ez nem tetszik nekem. Olyan médiafelhajtás van maga körül, hogy ha történik valami odabent, az irodám komoly kereszttűzbe kerül. - Az irodáját nem különösebben izgatta a testi épségem négy hónapja - jegyezte meg Kyle. - Szerintem fogalmazzunk inkább úgy, hogy a volt főügyésznek egészen más volt a munkamorálja, mint az enyém - vágott vissza Cameron. - Kemény négy hónapja volt, keményebb, mint a többségnek. Talán nézhetünk valamilyen alternatív megoldást. - Köszönöm, de nem. Nem akarom, hogy elszállítsanak egy másik börtönbe. Ugyanez lesz ott is. - Mellékesen Jordanre mutatott. - Ráadásul, ha elvisz Chicagóból, hiányozni fognak a nővérem felemelő látogatásai. Jordan szeme megint majdnem könnybe lábadt. Talán ez volt a legkedvesebb, amit az őrjítő öccse valaha mondott neki. Megölelte. - Látja, le sem tudom magamról vakarni – intett Kyle a fejével a nővére felé. Cameron nevetett. - Ismerős helyzet, van egy ugyanilyen barátom. - Visszafordult Kyle felé. - Nem másik börtönbe szállításra gondoltam, hanem inkább a házi őrizetre. Az ajtó kinyílt, és egy magas, sportos testalkatú, farmert és kord zakót viselő férfi lépett a szobába. Egyik kezében egy hátizsák volt. Jordan felismerte, hogy ő az az FBI-ügynök, aki „véletlenül" belebodott a Starbucksban, és a kabátja zsebébe csúsztatta Nick kulcsait. Ha az ügynök fel is ismerte - biztos így volt -, semmi jelét nem adta. - Pallas ügynök. Pont jókor - mondta Cameron. - Minden készen áll? - kérdezte Pallas. - Éppen most akartam elmondani Mr. Rhodes-nak, hogyan is fog ez az egész működni. - Visszafordult Kyle felé. - Ő itt Jack Pallas különleges ügynök. Ő fogja magára szerelni az elektronikus követőt, amit a nap huszonnégy órájában a bokáján kell hordania. A készüléken belül van egy GPS-közvetítő, ami a próbaidejéért felelős pártfogó felügyelőnek folyamatosan jelzi, merre jár. Fog tudni dolgozni, és elhagyhatja a lakását előzetesen jóváhagyott céllal, mint például az orvosi találkozó, bírósági megjelenés, hasonlók. A pártfogó felügyelője ezt mind elmondja majd magának. Kyle zavarában felemelte a kezét.

- Pártfogó felügyelő, próbaidő? Miről beszél? Még tizenkét letöltendő hónapom van hátra. - Már nem. Hazamegy, Mr. Rhodes. Pallas ügynök Kyle oldalához lépett. Elővette a kulcsokat a zsebéből, és egy kattanással kinyitotta a bilincset. Kyle egy pillanatig a szabad kezét nézte, majd értetlen in kifejezéssel Cameronra nézett. - Nem értem. Miért tennék meg ezt? Persze, erre a kérdésre a szobában lévő másik három ember tudta a választ. De Jordán faarcot vágott, ahogy a főügyész is. - Mert ez így fair, Mr. Rhodes. Ez a legjobb indok, amit mondhatok önnek jegyezte meg Cameron. - Egy dolgot azért kérek. A látszat kedvéért az lenne a legjobb, ha a ma éjszakát a kórházban töltené. Hálás lennék, ha az elkövetkező pár hétben nem jelenne meg gyakran a nyilvánosság előtt. - Nem probléma. Nem mintha tele lenne a naptáram társasági eseménnyel manapság - válaszolta Kyle. - Dőljön hátra, és tegye fel a bal lábát az asztalra. - kérte Kyle-tól Pallas ügynök. Kicipzározta a hátizsákját, és elővett egy fekete bokaperecet. Kyle felhúzta a lábán a kezeslábasát. - Nem is tudom, mit mondhatnék - szólt Cameronnak. - Talán azt, hogy köszönöm. Örülök, hogy Silas Briggset egy értelmesebb emberre cserélték. Vigyorgott. - Nem beszélve arról, hogy az arca is sokkal szebb. Pallas ügynök rácsattintotta a készüléket a férfi bokájára, Kyle pedig felkiáltott fájdalmában. - A franc essen magába, becsípte a bőröm! - vetetteoda Pallasnak. Cameron jelentőségteljesen az FBI-ügynökre pillantott. - Jack. Pallas megvonta a vállát. - Megcsúszott a kezem. Visszafordult Kyle felé, és olyan pillantást vetett rá, amitől a virágok lekonyultak volna. - Nyugi, Farkas! - dörmögte Kyle. - Vissza a karmokkal, nem akartam tiszteletlen lenni. Kopogtak az ajtón, a börtönőr dugta be a fejét. - Hé, csomagod van, Sawyer. - Már a kórházba is kapsz csomagokat? – kérdezte Jordan az öccsétől. Pallas ügynök az ajtóhoz ment. Elvette a kék sporttáskát Mr. Morcostól, és bevitte a szobába. Az ajtó belső felére akasztotta, kicipzárazta, és megnézte a tartalmát. - Ruhák? Ezt te intézted? - kérdezte Cameron Jacket. A férfi megrázta a fejét. - Biztosan egy másik ügynök volt. Összenéztek Jordannel, a nő tudta, kiről van szó. Nick.

Cameron tapsolt egyet. - Nos. Önök ketten biztosan nem akarják, hogy tovább maradjunk. - Előhúzott egy névjegykártyát a kabátszebéből, és Kyle-nak adta. - Ez a pártfogó tisztjének az elérhetősége. Holnap várja a hívását, miután ön hazaért. Ne feledje, figyeljük! Csatlakozott Pallas ügynökhöz az ajtóban, majd megállt, mielőtt kiléptek volna a szobából. - És tartsa távol magát a Twittertől, Mr. Rhodes. Mindannyiunk érdekében. Határozottan sarkon fordult, s azzal el is tűnt. - Komolyan beszéltek? - kérdezte Kyle a nővérét. - Holnap csak úgy kisétálhatok? Jordán ártatlanul megvonta a vállát. - Úgy fest. - A sporttáskára bökött. - Lássuk, mi van benne! Kyle felkelt a kórházi ágyról, és a táskához sétált. Kicipzárazta, farmerokat és szürke hosszú ujjú felsőket húzott elő. - Farmer. - Az ujjaival megtapogatta az anyagot, és közben kereste a szavakat. Amikor végre megszólalt, a hangja fátyolos volt az érzelmektől. - Nem hittem, hogy valaha így fogok örülni egy farmer láttán. Aztán összeszedte magát, magát és fanyarul Jordanre pillantott. - Ki hitte volna, hogy az FBI lehet ennyire figyelmes? Jordan az öccséhez sétált, és a vállára hajtotta a fejét. Legalábbis egy ügynök. - Szerintem több van ezekben az FBI-os pasikban, mint amit a felszínen látunk. Az ajtó kivágódott, és Grey Rhodes viharzott be. Zaklatottnak, szétszórtnak tűnt a rászabott zakója és sötét színű nadrágja ellenére. Meglátta Kyle-t, megkönnyebbülésében nagyot sóhajtott, majd a térdére támaszkodott. Úgy festett, mint aki mindjárt elájul a nagy sietségtől. - Itt vagy. - Nem sokáig. - Kyle egy vigyor kíséretében széttárta a karjait. - Holnaptól szabad ember vagyok. Grey a lányára nézett. - Azt nem mondták, hogy a fejét is sérülés érte. Jordan mosolygott. - Nem, jól mondja, apa. Kyle-t kiengedték a börtönből. És egy villával késelték meg. Az öccse a plafonra bámult. - Évekig fogom ezt hallgatni, ugye? - Kyle, én drága kisöcsém, nem is tudod, milyen sokáig.

- MINDEN RENDBEN VAN, XANDER? Will Parson, az estére beosztott ügyvezető kérdezte. A Bordeaux dugig volt, ahogy arra számítani lehetett, Xander a főterem és a bár közötti átjáróban állt, onnan rálátott szinte az egész klubra. Pár percig csak nézni akarta. Magába akarta szívni a látványt.

- Jól vagyok - mondta Willnek. Ez természetesen nem volt igaz. Fel volt cseszve az agya. Megelégedhetett volna azzal, hogy ő a város legmenőbb klub- és étteremtulajdonosa. De egy éve telhetetlen lett. Persze, lehetne azzal mentegetőzni, hogy senki nem utasítja vissza Roberto Martinót. Ez igaz is volt. Legalábbis senki nem utasította vissza Roberto Martinót anélkül, hogy az súlyos következményekkel ne járt volna. Xandert viszont nem kellett kényszeríteni. Ö rábeszélés nélkül vevő volt arra, hogy Martino csendestársként beszálljon az üzlebe. Úgy festett, most ennek fizeti meg az árát. - Lemegyek az irodámba. Senki ne zavarjon – szólt Willnek. - Természetesen - bólintott a férfi. Xander átvágott a VIP-báron, beütötte a lefelé vezető ajtó melletti panelba a biztonsági kódot. A lépcsőn lefelé, majd az irodája felé vezető folyosón lépdelve végiggondolta a két héttel korábbi borkóstolás eseményeit. Az estéét, amikor Nick Stanton, vagyis Nick McCall különleges ügynök beette magát a birodalma szívébe. Nem volt hülye, pontosan tudta, McCall miért volt ott aznap este. Hogy lehallgassa a Trilanival folytatott találkozóit. Ha nem lett volna totálisan felbőszülve, még csodálta is volna az FBI furfangosságát. Felhasználni Jordan Rhotles-t - a beleegyezésével vagy anélkül -, hogy bejussanak az irodájába, jóformán az egyetlen napon, amikor lehet, gondos és bonyolult tervezést igényelhetett. Ő pedig most halott ember. Roberto Martino ki fogja nyírni, hogy beengedte az FBI- t - szándékosan vagy véletlenül. Ez volt az ára annak, ha az ember Martinóval üzletelt. A hibákat nem tolerálták, főleg akkor nem, ha pénzről volt szó. Xander naivan azt képzelte, hogy felette áll az ilyen hibáknak. Belépett az irodájába, és leült az asztalához. Kétsége sem volt afelől, hogy a szoba tele van poloskákkal. A helyzet komolysága hirtelen lavinamód zuhant rá. Az FBI szemből érkezett, felkészülve a totális letámadásra, Roberto Martino pedig mögötte állt, hogy a baj első jelére simán elvágja a torkát. Előhúzta a mobilját a kabátjából, megcsörgette Trilanit bár tudta, hogy az üzenetrögzítővel kell majd beszélnie. Meghallotta a sípolást. - Carlo - mondta elnyűtt, erőtlen hangon. - Holnap nem tudunk találkozni. Gyomorrontást kaptam, valami van a levegőben. Higgy nekem, nem akarod ezt elkapni. Jövő hétre jól leszek, találkozzunk inkább kedden. Xander letette. Ezt nektek, FBI-os pöcsök! Nem tudott ellenállni, végigfuttatta a kezét az asztal alatt, poloskát keresve. Nem talált semmit. Felállt, a szoba túlsó végében lévő könyvespolcokhoz ment, és gyorsan végignézte őket. Megint semmi. Átment a szoba sarkában lévő kávézóasztalhoz és székekhez, azokat is áttapogatta. Megint semmi. Nick McCall szemmel láthatóan ismer egy-két trükköt azzal kapcsolatban, hogyan kell jó helyre tenni a poloskákat.

Aztán ott volt az az ügy Jordannel. Xander kristálytisztán emlékezett, hogyan hívta el őt a társaságtól és kérte meg, hogy igyanak egyet a teraszon, állítólag azért, hogy megbeszéljék az aukcióra kerülő Pétrus ügyét. Egyszerűen nem akarta elhinni, hogy a nő szándékosan árulta el. Bár talán csak a lelke egy része nem akarta elfogadni, hogy egy olyan nő iránt táplált érzelmeket, akinek nem jelentett gondot őt hátba szúrni. Ahogy Mercksnek is elmondta, tudni akarta, Jorda mennyit tud. Ha kiderül, hogy kapcsolatban volt az FBI-jal, akkor fizetni fog az árulásért. Legalább volt valami ebben az elcseszett helyzetben, amire hatással volt.

24. JORDAN NEM SOKKAL éjfél után hagyta el a kórházat. Éppen kilépett az épületből, hogy kikérje a parkolószolgálattól az autóját, amikor rájött, hogy már nincs ilyen szolgálat. Egy tábla jelezte, hogy csak este tizenegyig volt. Ez az információ egy órával korábban nagyon hasznos lett volna. Visszament a kórházba, odanyújtotta a kártyáját az első emeleti recepciósnak, aki átadta neki a slusszkulcsokat, és az utca túloldalán lévő parkolóba irányította. Jordán nekifeszült a Michigan-tó felől érkező jeges szélnek, és szófogadóan átkutyagolt az utcán. A lifteknél látta, hogy mindegyik emeletet egy híres énekesről és annak híres daláról nevezték el, hogy segítsenek az embereknek tájékozódni. A második emelet, az ő szintje, Frank Sinatra Chicagója volt. Naná. A liftben fáradtan a falnak döntötte a fejét. Hosszú nap volt. Őrült nap. Először Lisa váratlan látogatása, később a dühös civakodása Nickkel, majd a nem annyira dühös pillanatai Nickkel, aztán az öccsét megkéselték (fogjuk rá), és kiengedték a börtönből. Teljesen egyértelmű volt, hogy készen áll a napai utazásra. Amikor a lift megállt, kilépett és egyből kiszúrta az mi autóját. Megtorpant a meglepetéstől, amikor meglátta Nicket a Maserati oldalának dőlve, rá várva. Jordan szíve kihagyott egy ütemet. Érdekes volt, mert ő nem az az ütemkihagyó típus. - Nem gondoltam, hogy itt talállak - mondta. Nick nézte, ahogy közeledett. - Nem akartam annyiban hagyni a dolgokat, ahogy hagytuk. Remélem, nem hiszed, hogy egy nagy seggfej vagyok. Jordan egyáltalán nem gondolta azt, hogy a férfi segfej. Közelebb lépett. - Biztosan átfagytál itt kint - jegyezte meg kedvesen. Nick az autójára mutatott. - Csak egy perce állok itt. Akkor szálltam ki, amikor láttam a liftet jönni. Tudunk beszélni? Jordan megnyomta a slusszkulcson a nyitógombot, mire a Maserati lámpái felvillantak. - Ülj be! - szólt a férfinak, miközben megkerülte az autót, és becsusszant a volán mögé. Nick az anyós ülésre ült. A hosszú lába és a magas termete kitöltötte a nő melletti helyet. Jordan elindította az autót és bekapcsolta az ülésfűtést. Először a férfiét, utána a sajátját. Úgy tűnt, Nick egyszerre volt lenyűgözve és meghatva a gesztustól. - Köszönöm. Meleg levegő keringett körülöttük, ahogy a fűtés beindult.

Jordan oldalra dőlt az ülésben, a férfi felé hajolt, és egyetlen szó nélkül megcsókolta. Hosszú, mély csók volt. 1 - Ez azért jár, amit az öcsémért tettél - mondta, amikor hátrahúzódott. A férfi szeme smaragdként világított. - Megmondtam, hogy ki fogom hozni a börtönből. Csak egy kis kreativitást igényelt. - De nem kellett volna ruhákat küldened neki. Sokat jelentett Kyle-nak. Nick végigfuttatta az ujját a nő arcán, a hangja mély volt. - Mindketten tudjuk, hogy nem Kyle miatt csináltam. Jordan tudta. Becsúsztatta a kezét a férfi kabátja alá, közelebb araszolt a belőle áradó melegséghez. - Akkor mondd el, Nick McCall, hova tovább innen? Nick ugyanezt a kérdést ismételgette magában egész este. Az igazságot válaszolta: - Fogalmam sincs. - Megdöntötte a nő állát, azt akarta, hogy a szemébe nézhessen, miközben beszél hozzá. - Tulod, hogy a munkám bonyolulttá tesz mindent. Első kézből láttad. Egyik személyiségből lépek át a másikba. Hetekre, hónapokra eltűnök egy megbízatás alatt. Jordan kivárt. - És? Nick oldalra billentette a fejét. - És... ez teszi a helyzetet bonyolulttá. - Nem, ezt a részt értem. A többit várom. Lisa szerint, el kéne nekem mondanod a hosszú hegyi beszéded. Úgy érzem, én lemaradtam valamiről. A férfi megcsípte a nő állát. Okostojás. - Nem kapod ugyanazt a beszédet, mint a többiek. - Ó! - A nő mosolygott. Tetszett neki. - Helyes. - Ettől még mindig nem tudjuk, hova tovább. Jordan hátradőlt, és egy hosszú pillanatig bámulta a férfit, mintha mérlegelne valamit. - Holnap elutazom egy hétre Napába. Eljöhetnél velem. - Felvonta a szemöldökét. - Még jót is tesz a karakterednek. Nick Stanton sosem hagyná, hogy a barátnője egyedül menjen egy ilyen romantikus helyre. Most Nick maradt csendben. Nem mintha nem csábította volna őrült módon az ajánlat, de volt valami más is. - Nem pontosan értem, mit is kérsz most tőlem - mondta őszintén. Jordan elgondolkozott ezen. - Egyelőre azt kérdezem, hogy van-e kedved velem tölteni a hétvégét Napában. Egy egész hétvége kettesben a nővel. Egy hotelszobában. Jesszus, már a gondolat is felizgatta. - Szentnek kell lennie ahhoz egy férfinak, hogy visszautasítsa ezt az ajánlatot, Rhodes. Megérezve a férfi hezitálását, Jordan az ülése puha, barna karfájára tette a

könyökét. - Nagylány vagyok, Nick. És már részletesen tájékoztattak a kapcsolatokról szóló elképzeléseidről, úgyhogy tudok mindent. - Huncutul vigyorgott. - Az igazat megvallva, nem hiszem, hogy számít. Legalább ötven százalék esélye van annak, hogy iszonyúan idegesíteni fogsz ezen az úton, és örülök, ha utána eltűnsz az életemből. Nick ezen jót nevetett, és a nő kabátjába akasztotta az ujját. Közelebb húzta magához. - És ha valami csoda folytán nem így fog alakulni? A nő hangja mély és rekedt volt, csókra várt. - Akkor keljünk át a hídon, amikor ott vagyunk. Valami elszorult Nick mellkasában. Xander Eckhartnak egyvalamiben igaza volt: Jordan Rhodes nem az ő kategóriája. Az ördögbe is, ez a nő senki kategóriája nem volt. A fent említett szent talán nem utazott volna el, tudva hogy ilyen foglalkozású férfi nem keveredhet komolyabb kapcsolatba egy ilyen nővel. És egy szent azt is tudta volna, hogy bármit adna Jordannek, a nő mindig többet érdemelne. Legyen inkább ördög, de egyszerűen képtelen lett volna otthagyni a nőt. Ehelyett rátapasztotta a száját az övére, kiélvezte a csókjukat. Nem kellett most sietni. Másnaptól két éjszakára Jordan csak az övé. És napközben is. A lehetőségek... - Van egy dolog - szólalt meg Jordan. - Hmm? - kérdezte Nick. Elszakadt a nő szájától, hogy megízlelhesse a nyakát. Fenébe a borral! Jordan íze legselymesebb, leggazdagabb bourbonra emlékeztette, amit valaha ivott. És most végig égette őt. - Ez egy üzleti út - folytatta Jordan. - Úgyhogy el kell jönnöd néhány borkóstolásra. Nick káromkodva, megállt a nő nyakánál. - Tudtam, hogy lesz valami csapda. - Túl fogod élni - jegyezte meg nevetve Jordan, majd elhúzódott és oldalra billentette a fejét. - Kérdezhetek valamit? Egész este foglalkoztatott. - Ki vele. - Puchalski ügynök? Beépített? - Két hónapja küldtük a börtönbe. A cellatársa az egyik déli banda vezetője, akiről azt gondoljuk, hogy egy sor gyilkosságért felelős. Reméljük, hogy a pasast beszédre bírjuk, és idővel elkezd dicsekedni az eredményeivel. - Hogyan vettétek rá Puchalskit, hogy megkéselje az öcsemet? Szegény ember! Valószínűleg az elkülönítő részen van emiatt. Nick felhorkant. - Ahhoz, hogy abba a cellába bekerüljön, egyeztetnünk kellett a börtönnel. Az őrök tudják, ki ő. Puchalski barátoddal minden rendben lesz. Valószínűleg most éppen a felügyelő szobájában lóg, sörözik, TV-t néz, és tetteti, hogy az elkülönítőben van.

- Valójában le vagyok nyűgözve, hogy ezt az egészet lebonyolítottad. -Jordan kajánul vigyorgott. - Tudod... ez a különleges ügynökösdi tud szexi is lenni. Nick magában elégedetten mosolygott. Helyes. Ezt próbálja meg felülmúlni az a sálas seggfej!

25. XANDER KEZDETT pánikba esni. Az otthonában rekedt, hogy hihető legyen a látszat, miszerint gyomorrontásból lábadozik. Igaz, hogy az otthona egy háromszobás, háromszázhetven négyzetméteres lakás volt a luxus Trump International Hotel & Towerben, úgyhogy a bent rekedés nem volt túl nagy kín. De az egyedül töltött idő lehetőséget nyújtott, hogy több órát elmélkedhessen a gigantikus, gőzölgő szarkupacon, amit az FBI a küszöbére pottyantott. Az első gondolata az volt, hogy széttépi a Bordeux-val és az összes többi klubjával, éttermével kapcsolatos könyvelői kimutatást, pénzügyi eredményt és adózási dokumentumot. Aztán rájött, hogy értelmetlen kísérlet lenne. A könyvelőinek, a banknak és az adóhivatalnak mind megvan az összes kimutatása és a benyújtott akták másolata. Arról nem is beszélve, hogy a legtöbb információt a bordeaux-i irodájában tartotta, és azt egészen biztosan nem akarta, hogy az FBI hallja, ahogy selejtezi az aktáit. Az egyetlen jó hír az volt, hogy az egészről eddig csak Mercks tudott. A második gondolata az volt, hogy feladja magát a szövetségieknek valamiféle egyezség fejében, és Martinóra vall. Ezzel csak egy gond volt: száz százalék, hogy Martino még a tanúskodás előtt igyekezne megöletni, és kilencvenöt százalék, hogy sikerülne is neki, még mielőtt az FBI védelem alá helyezhetné. Nem jó kilátások. Xander nem akart meghalni. De az elmúlt huszonnégy órában nagyon úgy festett, hogy ez mégis valós, közelgő lehetlőség számára. Ha Roberto Martino valaha megtudja, hogy valójában ő volt az, aki átadta a bizonyítékot az FBI-nak a pénzmosásról - az istenit, ő meg még egy komplett idegenvezetést is tartott Nick McCallnak az alsó szinten -, ez a halál nemcsak kézzelfogható közelségbe kerül, hanem nagyon fájdalmas is lesz. Pár napja még azt gondolta, hogy ő a világ ura. Jó, a nő akkor is kérdőjeles volt. De mit meg nem adott volna azért, hogy visszatérhessen ahhoz az állapothoz, és kimerevíthesse ott az életét. A konyhában állt, a hatalmas luxus hűtőszekrénybe bámult. Hetente kétszer töltötte fel a házvezetőnője, akinek most szabad hétvégét adott, a gyomorrontást használva ürügyként. Ebben a helyzetben senkiben nem bízott. Erőltetnie kellett magát, hogy egyen a folyamatos émelygő érzése ellenére. Kellett az energia, hogy tudjon gondolkozni. Megcsörrent a mobilja. A nadrágja zsebébe nyúlt, előhúzta, látta, hogy Mercks az. - Mit derítettél ki? - Úgy érted azonkívül, amit a TV-ben láttam? - kérdezte Mercks.

Xander szája kiszáradt. - Rólam beszéltek a TV-ben? Bejelentett valamit az FBI? - Nem rólad. Kyle Rhodes-ról. Mindenhol ő van. A lapokban, a TV-ben, az interneten. Hogyan maradhattál le erről? - Xander a könyvtár felé vette az irányt. Hogyan maradhatott le valami irreleváns ügyről Kyle Rhodes-dzal kapcsom ban? A TV szar volt manapság, úgy. Töméntelen mennyiségű valóságshow és órákig tartó drámák, amelyek mindig valami misztikus ízé körül zajlanak, amit aztán nyolc évadon keresztül boncolgatnak, még mielőtt a krízis olyan katarzismentes fináléban csúcsosodik, ami az égvilágon nem old meg semmit. És míg Xander általában elolvasta a sajtót, az utóbbi tizennyolc órában más miatt aggódott. Egészen pontosan azon, hogyan maradjon életben és börtönön kívül. - Tartsd a vonalat, valahol itt van a Tribüne! Naná, hogy a könyvtára íróasztalán találta, ahová a postájával együtt dobta reggel. A Wine Spectator példánya alatt volt. Előhúzta az újságot, és elolvasta a főcímet. Twitter-terrorista késelés után szabadon. - Rhodes szabad? - kérdezte Merckset. - Úgy tűnik, megtámadták a börtönben. A főügyész kiadott egy nyilatkozatot, amiben bejelentette, hogy a férfi biztonsága miatt a büntetése hátralévő részét Rhodes házi őrizetben töltheti. - És ez azért érdekel engem, mert...? - Nem tudom kiverni a fejemből, hogy Kyle Rhodes-t nem azért engedték-e ki a börtönből, mert valaki az adósságát visszafizette a társadalomnak. Xander az árulás émelyítő érzését érezte a gyomrában. - Úgy gondolod, Jordan megállapodást kötött? Engem az öccse szabadulásáért? - Azt hiszem, ez egyértelműen az egyik lehetőség. Xander egy pillanatra elnémult. - Hol van most a nő? - Reggel a reptérre mentek McCall-lal. Tennyson bekísérte őket a terminálra, és hallotta, ahogy becsekkoltak. San Franciscóba repülnek. Xander ismerte Jordant. Ő és McCall nem maradnak San Franciscóban. Fél millió dollárt tett volna arra, hogy inkább a Napa-völgybe mennek. - Azt hiszem, mindent elmondtál, amit tudnom kell. – A szája vonallá keskenyedett. - Nem látom értelmét, hogy tovább kövessük őket. - Tudom, hogy nem erre az információra vártál. - Elvégezted a feladatod, Mercks. Ne aggódj, így is ki leszel fizetve. Miután letette a telefont, ketrecbe zárt tigris módjára járkált a lakásában. Úgy érezte, csapdába esett. Annyira, hogy alig kapott levegőt. Beleszántott a hajába. Amióta Mercks közölte vele a hírt az FBI-ról, úgy érezte, kicsúszott a kezéből az irányítás. Az a rohadék Jordan Rhodes kiszolgáltatta. - Kibaszott kurva!

Megpördült, és az előszobában lógó ezüstkeretű, elegáns tükör felé hajította a telefonját. Az üveg összetört és nagy darabokban a szürkés színű mészkőre hullott. Xander a szilánkokat bámulta. Az elmúlt tizennyolc órában csak magára lehetett mérges. Ő volt a telhetetlen nihadék. Ő is, mint sokan mások, azt hitte, hogy Martino birodalma érintheteden, a törvény hatókörén kívül áll. Szemmel láthatóan az új főügyész és az ő bűnözés elleni háborúja erről nem hallott. Pedig ez Chicago. A korrupció itt alap. És bár gyűlölte az FBI-t, nem lepődött meg az akcióikon. Zsaruk, ez a feladatuk. Nekik ő nem számított, csak egy név volt egy aktában. Célpont. De Jordan ismerte. Elég jól ismerte ahhoz, hogy a kedvenc borfajtáival lekenyerezze. Elég jól, hogy minden évben meghívassa magát az exkluzív partijára. Elég jól, hogy ő érzelmeket tápláljon iránta. Xander felvette a legnagyobb szilánkot a padlóról. Végigfuttatta az ujját a recés szegélyén, s összerándult az arca, amikor az megvágta. Egy csepp vér kibuggyant, cabernet-vörös színű. Rámeredt, hirtelen újra szilárd alapon állt, és tiszta volt a feje. Erre napok óta nem volt példa.

26. - TALÁN NEKEM KELLENE vezetnem az út hátralévő részében, hogy pihenhess. Jordan levette a szemét az útról, hogy Nickre nézzen. - Kilenc kilométerre vagyunk a szállodától. Csak meg tudom csinálni. - De ezek az utak nagyon dimbes-dombosak. Kanyarognak. Nem éreznéd magad jobban, ha én vezetnék? - Az eltelt három és fél órában jól elvoltam. Az igazság az, hogy Nick is jól elvolt. Élvezte, hogy Jordan vezetett a reptérről. Ez bőven adott neki időt arra, liogy kiélvezze a csodás látványt: a nő hosszú, kifinomult kontyba fogott szőke haját, a hófehér nyári ruhát, az elegánsan a nyaka köré tekert selyemkendőt és a sok-sok centiméternyi sima, formás lábakat. A festői, hömpölygő dombok, amiket fehér és rózsaszínű nyíló virágok pöttyöztek, sem voltak elhanyagolhatók - De talán én érezném magam jobban, ha az út hátralévő részén vezethetnék mondta. A nőnek csak nem akart leesni a férfi burkolt üzenete. Jordan megállt az autóút balra forduló sávjában, hogy innen rákanyarodhasson egy kanyonhoz vezető mellékútra. A férfira nézett. - Rendben. Mi folyik itt? Miért lenne most hirtelen jobb, ha te vezetnél? - Nem szabad feltűnnünk, emlékszel? Még mindig fedettek vagyunk. És gyanítom, ilyen sikkes helyeken ahhoz vannak szokva, hogy a férfiak vezetnek. Azt fogják hinni, hogy az asszisztensed vagyok. - Na, ez egy izgalmas fedősztori lenne. Cseréljünk! Én leszek a főnök, neked pedig egész hétvégén Ms. Rhodes-nak kell szólítanod. - Nem. - Még egy noteszt is szerzek majd neked, amivel követhetsz, és jegyzetelheted, amit diktálok. El foglak küldeni a húsz kilométerre lévő Starbucksba, hogy hozz nekem egy lattét, amit háromszor fogok veled visszaküldeni, amíg olyat nem hozol, amilyet szeretnék. Mert ezt csinálja az összes gazdag nő. - Te csak viccelsz. - Persze hogy viccelek - mondta Jordan. - Különben komolyan kellene vennem a megjegyzésedet, hogy a férfiaknak kell vezetniük, és ahhoz túl jó kedvemben vagyok, hogy beszédet tartsak neked arról, hogyan változott a nemek viszonya az ötvenes évek óta. - Ha már az ötvenes éveknél tartunk... mondták már neked, hogy úgy nézel ki, mint Grace Kelly? Jordan ellazult, hátrasimította a haját.

- A nagypapám szokta ezt mondani. Próbálsz témát váltani, igaz? - Pontosan. Belegondolva, ez az asszisztenses megjegyzés talán nem volt annyira szellemes. Figyelmeztetlek, hogy lehetnek cro-magnoni pillanataim időről időre. De elmúlnak. Jordan beszédre nyitotta a száját, majd becsukta. A levegőbe emelte a kezét. - Hogyan csinálod ezt? Lábujjhegyen eltipegsz annak a határáig, hogy felhúzzál, majd valami aranyos szöveggel kihátrálsz. Nick vigyorgott. - Megmondtam, amikor találkoztunk, hogy tudni fogod, ha teszem neked a szépet. Jordan kinézett az ablakon, megrázta a fejét. - Komolyan, biztosan megöltem valakinek a legértékesebb kecskéjét vagy rokonát az előző életemben. És most így bűnhődöm. Nick nevetett. - Ó, valld be! Imádod. - Pont ez a büntetés. Lassú ereszkedés az őrületbe. Nick látta, hogy mosolyra húzódik a nő szája, így fölé hajolt, és megcsókolta. Folytatták az útjukat, és ahogy a fák lombjai egyre sűrűbbek lettek, Nick azon kezdett gondolkozni, vajon Jordan milyen szállodába viszi. Bekanyarodtak, majd egy egyirányú útra fordultak, ami átvezette őket egy keskeny hídon. - Mi a neve a helynek, ahol megszállunk? Nick is érezte, milyen furcsa, hogy ezt meg kell kérdeznie. Amióta leszálltak San Franciscóban, Jordan intézett mindent. Mind a benne lakozó FBI-ügynököt, mind a cro-magnonit zavarta ez a dolog. Ő szokott felelős lenni az irányításért, minden irányításért. Újra Jordanre pillantott, és úgy döntött, sodródik az árral. Egyelőre. Így legalább maradt még pár perce, hogy élvezze a látványt. - Calistoga Ranch - válaszolt a nő. - Úgy tűnik, eldugott helyen van. - Ami azt jelenti, hogy rusztikus, „egy a természettel" érzetet kell sugallnia magyarázta Jordan. Tettek még egy kanyart, majd egy szabad területre értek, a főépületnek tűnő hely elé. Jó néhány autó állt előttük a kocsifelhajtón. Nick gyorsan felmérte: két Mercedes, egy Porsche 91l-es, egy BMW 6-os és egy Aston Martin. Felvonta a szemöldökét, ahogy Jordan a bérelt autóval beállt az Aston Martin mögé. - Rusztikus. - Nos, olyan „gazdag rusztikus" - tette hozzá Jordan Kinyitotta az ajtót, kicsusszant a volán mögül. A hosszú formás lába, a magas sarkúja és a szőke haja csak úgy fénylett a meleg kaliforniai napsütésben. Egy szempillantás alatt úgy festett, mint aki idetartozik. - Isten hozta újra nálunk, Ms. Rhodes! - mondta a parkolófiú, ahogy elvette a

nőtől a kulcsokat. -Jól utazott? - Nagyon jól, köszönöm. - Kipakolom a csomagokat egy kocsira, amíg ön bejelentkezik - bólintott határozottan, majd elindult a dolgára. Nick megkerülte az autót, és megfogta Jordan kezét. - A kocsira? - Nem járnak autók a birtok területén, így egy golfkocsiban visznek ki minket a szobánkhoz, és vissza is így hoznak. A szobánk egy mérföldre van. Hegynek fel. Jordan közelebb húzta a férfit. - Tudom, hogy sokat kérek, édes, de próbáld jól érezni magad. Talán a végére meg is szereted. Nick körülnézett. Az első gondolata az volt, még szerencse, hogy egy ideje nem vett ki szabadságot, mert tuti biztos, extra pénzre lesz szüksége, hogy kifizesse az utazás rá eső részét. Ha Jordan azt képzelte, hogy majd hagyja, hogy állja a költségeit, akkor jobban teszi, ha átgondolja. Ahonnan ő jött, a férfiak nem élősködnek a ba rátnőik pénzén. Még akkor sem, ha az a barátnő obszcénül gazdag. Barátnő. A bal szeme rángatózni kezdett. Jordan ránézett. - Minden rendben? - Csak valami kis pollen, vagy hasonló. A hihetőség miatt meg is dörzsölte a szemét. Beléptek egy nagy, nyugati stílusú épületbe, ahol egy recepciós üdvözölte őket. Úgy tűnt, a nő azonnal felismeri Jordant, megerősítette a foglalást egy egyszobás, domboldali lakosztályra, és átadott neki egy kulcscsomót. Úgy tűnt, a gazdag rusztikus helyeken nem használnak kártyát sem. Perceken belül egy golfkocsiban ültek, és egy keskeny járdán hajtottak. Az egyik oldalukon erdős szikla, a másikon egy tó volt. Az út során elmentek számos bungaló kinézetű vendéglakosztály mellett, amik kellően távol álltak egymástól, hogy mindenkinek nyugalma legyen. A napszemüvege mögül Nick a golfkocsi elejében ülő parkolófiút vizsgálta. Ránézésre nem volt több huszonháromnál. Szőke, lebarnult srác, aki úgy festett, mintha a strandon ülne az életmentő székében. Nagy elánnal beszélgetett Jordannel egy borászatról, amit nemrég fedezett fel. Pár perces út után a parkolófiú megállt egy feljáró aljában, ami a dombra vezetett. - Ismeri a járást, Jordan. Innentől mászni kell. Viszem a csomagokat. - Majd én viszem őket. – Nick borravalóval és egy olyan pillantással ajándékozta meg a srácot, amiből egyértelmű volt, hogy nincs szükség további segítségre, kérdésre, megjegyzésre, és boros csacsogásra. Jordan jelentőségteljesen Nickre nézett, de nem szólt semmit, csak vezette a férfit felfelé a domb lépcsőin, egészen a bungalóig. Kinyitotta a kaput, és beléptek egy nagy fedett verandára, ahol egy kandalló, egy kinti nappali és a kanyonra néző elképesztő látvány fogadta őket.

Jordan a másik kulccsal kinyitotta az üvegajtót, ami a lakosztályba nyílt. Egy mészkővel szegélyezett, kandallóval felszerelt nappali és a legmodernebb felszereléssel ellátott szórakoztató-központ tárult eléjük. - Akkor ez a gazdag rusztikus. Nick letette a csomagokat, és körbenézett. Az ablakokon keresztül látta, hogy a hálószoba egy teljesen különálló légtérben van a veranda túlsó oldalán. Újra kiment, átvágott a teraszon, és kinyitotta a hálószobába nyíló ajtót. Meglátta az óriási ágyat, amit plüsspárnák borítottak, a sötét színű meggyfa szekrényeket és éjjeliszekrényeket. A hálószobából nyílt egy tágas, kővel és gránittal burkolt fürdőszoba két öltözőasztallal, egy óriási káddal és egy gőzös zuhanykabinnal. A fal mentén futó franciaajtók egy privát kinti tusolóhoz vezettek. - Gondolod, hogy megteszi? - kérdezte Jordan a férfi mögül. Nick megfordult. Kicsit zavarban volt, hogy a környezet bámulásán kapták. Megvonta a vállát, s közönyös hangon megszólalt: - Persze. Csak nem ismertem soha senkit, aki ezt megengedhette magának. Lenyúlt, és kikapcsolta a vádliján lévő fegyverövet. A pénztárcájával együtt letette az éjjeliszekrényre. Jordan a fegyverre mutatott. - Nos, én meg soha senkit nem ismertem, aki olyannal járkált, és a lábára szíjazta. Úgyhogy gyanítom, ez mindkettőnknek új. Nick kihúzta magát, a helyzet valósága mellbe vágta. Itt volt. Egy brooklyni FBIügynök, aki a hétvégét egy borvidéken tölti egy olyan nővel, aki egy nap félmilliárd dollárt fog örökölni. Odasétált Jordanhez. - Mit művelünk? A nő finoman elmosolyodott, mintha ő is ezen gondolkozott volna. - Fogalmam sincs. Nick lenézett a nőre. Közel álltak, de annyira nem közel, hogy ne lehetett volna kihátrálni. Jordan nem mozdult, csak félig lehunyt szemmel a férfit nézte. Várakozón. Nick szó nélkül kibontotta a kontyból Jordan haját, és nézte, ahogy szétterül a nő vállán szőke hullámokban. Éles kontrasztja volt a kifinomult ruhának, kendőnek és tervező kreálta magas sarkúnak. Nick megszüntette a köztük lévő távolságot. - Szóval, mit szeretnek a milliárdos örökösök csinálni a Napa-völgyben? Jordan állta a férfi pillantását. - Most talán pont azt, amit a brooklyni FBI-ügynökök. Értették egymást.

NlCK A KARJAIBA KAPTA Jordant, és az ágyra döntötte. A nő a férfi tekintetéből látta, hogy véget ért a viccelődés.

Nick átkulcsolta a nő tenyerét, a takaróhoz szorította, majd lehajolt, és megcsókolta. Forrón és követelőzőn. Jordan körbeforgatta a nyelvét a férfi szájában, ez alkalommal nem játszadozva és ingerkedve, hanem határozottan. Amikor a férfinak feszült, Nick engedett a szorításon, és végigsimított a nő karjain. Majd a mellein. Megragadta a V-kivágást, és széttárta a nő ruháját. Jordan a férfi szájába sóhajtott: - Atyám, valaki türelmetlen. A férfi reszelős éllel a hangjában szólalt meg: - A te hibád. Azóta a levetkőztetésed jár a fejemben, hogy először láttalak bort inni. – Végigfuttatta a hüvelykujját a nő alsó ajkán. - Nagyon sok dologra gondoltam. Miközben tartotta a szemkontaktust, Jordan megnyalta a férfi ujjának a végét, és nézte, ahogy Nick tekintete elsötétül és izzik. Nick letolta a nő karján a ruhát, a földre dobta, majd gyorsan követte a kendő is. Hátrahúzódott és Jordanre nézett. Jordan az esetek jelentős részében gyorsan magához tért volna attól, hogy melltartóban és bugyiban fekszik a hálószobába beáradó délutáni napfényben. De Nick az egyik tenyerével végigsimított a testén a torkától a csípőjéig, és a férfi arcán látható leplezetlen vágyódás őt is kellően felbátorította. Jordan lerúgta a cipőit, és a férfi inge után nyúlt. - Te jössz. Nick nézte, ahogy Jordan kigombolja az ingét. Miután lehúzta róla, elkapta a fehér trikója szegélyét, és áthúzta a fején. Nick a nő fölé térdelt meztelen felsőtesttel, lélegzetelállítóan. A mellkasa, a karja, a hasa olyan izmos és kidolgozott volt, mint egy római istennek. Elképesztő. Tökéletes. Jordan tudta, hogy Nick a ruha alá rejtette az adottságait, de ez felülmúlta a képzeletét. A nő hangja szinte suttogásként hallatszott. - És a többi? - Ha ragaszkodsz hozzá. Nick ördögi mosollyal felegyenesedett, az egyik lábát az ágyra tette. Lerúgta a cipőit, kigombolta a nadrágját és lehúzta a cipzárját. Hezitálás nélkül egyszerre húzta le a nadrágját, az alsónadrágját és zokniját. Ott állt Jordán előtt anyaszült meztelenül a napfényben. Jordan felkönyökölt, és magába itta a férfi barna bőrének, kidolgozott izmainak minden milliméterét. A szeme elkerekedett a férfi vastag, kemény erekcióján. - Gondolod, hogy megteszi? - ugratta Jordant, megismételve a nő korábbi kérdését. Jordan begörbítette az ujját, és jelezte, hogy a férfi menjen vissza az ágyba. Nick a nő fölé ereszkedett, a szeme smaragdszínű tűzre gyúlt, amitől Jordan szíve zakatolni kezdett. Nick egy kézzel ügyesen kikapcsolta Jordan melltartójának elülső kapcsát, és nézte, ahogy a nő mellei kibuggyannak. - Na, ez már valami.

Finoman a takarónak döntötte Jordant, és lehúzta a vállán a melltartó pántját. A nő izgalmában megremegett. - Nick - suttogta, azt akarta, hogy a férfi megcsókolja. Az ajkaik összeforrtak, s Jordan felsóhajtott, amikor férfi ujjai súrolták a mellbimbója hegyét. Nick lehajolt, megmarkolta Jordan mellét, és a szájába szívta a nő mellbimbóját. Nick a másik kezével széttárta a nő lábait, és a csípőjével közéjük helyezkedett. Jordán felnyögött, ösztönösen Nicknek nyomta magát, ahogy a férfi a nyelvével a melleit kényeztette. A nő belemarkolt a férfi hajába, miközben forró érzés lángolt a hasában, és buzgón megemelte a csípőjét, amikor a férfi lenyúlt és lehúzta a bugyiját. - Lassítanom kéne - mondta érdes hangon Nick, ahogy a nő egyik mellbimbóját újra a szájába vette és fimoman megszívta. Lassítani? - Szó sem lehet róla, Brooklyn! Nick elmosolyodott, a borostája karcolta a nő mellét. - Most viszont egészen biztosan lelassítok. Az ujjait használta, hogy szétválassza a nő lábai közötti puha, nedves rétegeket, széttárta Jordán lábait, és a mutatóujjával végtelenségig tűnő ideig kényeztette. Ahogy a nyelvük összegabalyodott. Jordan felszisszent, amikor a férfi belecsúsztatta az egyik ujját, és ki-be kezdte mozgatni lassú, ráérő ritmusban. Gonoszul a nő fülébe suttogott: - Szeretem nézni az arcod, amikor hozzád érek. Ugyanígy fogom nézni, amikor elmész. Mocskos szavak. Ó, nem játszott tisztességesen. De a Nick - Jordan-show két emberen állt. Jordan a férfi izmos mellkasára csúsztatta a kezét, ujjai az elszórt sötét szőrt simogatták. Két szót intézett a férfihoz: - Fordulj meg! Nick szeme felvillant. Úgy tűnt, tetszik neki az ötlet. Elkapta a nő csípőjét, és átfordította magukat egy könnyed mozdulattal. Jordan ráült, a lába közé vette a férfi kőkemény erekcióját. Mély mordulást hallott feltörni a férfi mellkasából. Nick lehunyta a szemét, amikor Jordan lehajolt, hogy megcsókolja. Először a nyakát és a torkát, majd a mellkasát fedezte fel. Hagyni, hogy a nő irányítson, harminc másodperce még jó ötletnek tűnt, de Nick már nem volt annyira biztos abban, hogy sokáig bírja, ha a nő szája az ő... Atyaég, lejjebb ment. Jordan testhelyzetet változtatott. A kínzóan puha ajkaival égette végig az utat a férfi hasán keresztül. Zihálva vette a levegőt, amikor Jordan megnyalta a köldöke alatt kezdődő szőr vonalát, az erekciója majd szétrobbant az izgalomtól. Menj lejjebb! Jordan átkulcsolta az ujjaival a férfi merevedését, és simogatni kezdte. Ahogy a

kezével dolgozott, megcsókolta Nick csípőjét, a belsőcombját... és kinyitotta a szemét, hogy lássa. Menj lejjebb! Finoman megnyalta az erekció tetejét. Morajlás tört fel újra Nick mellkasából, ahogy Jordan a pénisze pereme köré fonta a nyelvét, lassan, kényelmesen, ízlelgette - értette meg Nick -, mint a bort. Felnyögött, és a nő hajába fúrta az ujjait. - Jordan... vegyél a szádba! Egy huncut mosollyal a nő meg is tette. Nick dörmögött, ahogy a nő ajkai körülölelték. Amikor a nyelvét is bevonta a játékba, Nick szemei jóformán egy helyben megfordultak. Finoman simogatta a nő fejét, hogy időt nyerjen és magához térhessen. Közben nézte, ahogy a nő egyre mélyebben fogadja be a szájába. Jordan megfogta Nicket a pénisze tövénél, finoman, megállás nélkül csúsztatta rajta a kezét, amíg az a vágytól pulzálni nem kezdett. Nick megállította Jordant a kezével, és mélyen a szemébe nézett, amikor az felpillantott. - Gyere ide! Nick látta a választ a nő kék szemének szembeszegülő csillogásában. Nem. Jordaán tartotta a szemkontaktust, Nick erekciójának hegyét kóstolgatta a nyelvével, majd az egészet becsúsztatta meleg, nedves szájába. Nick már ott majdnem elment. Képtelen volt ellenállni, csak nézte még pár másodpercig a nő édes kínzását. Jordan, a szemkontaktusuk, az előzmények... mindez együtt élete kétségtelenül legperzselőbb pillanatává tette a mostanit. A férfi hangja mélyen tört elő a torkából. - Jordan. A nő hallotta a férfi hangjában a sürgetést, így elengedte a szájából, felült, majd ráült úgy, hogy a merevedés éppen a lábai között legyen. Nick felcsúsztatta a kezeit, megmarkolta a nő melleit, a hüvelykujjával megsimogatta a mellbimbók végeit. - Készen állsz? - kérdezte Nick, és az járt a fejében, hogy abban a pillanatban spontánmód szét fog robbanni, ha nem lehet a nőben. - Teljesen - válaszolta Jordan érdes hangon. Nick elkapta a pénztárcáját az éjjeli szekrényről, és elővett egy óvszert. Kicsomagolta, ráhúzta a pénisze hegyére, és megfogta a nő kezét. Azt akarta, hogy ő csil nálja. Belemarkolt a nő fenekébe, amíg ő végiggörgette rajta az óvszert. Jordan előrehajolt, a férfi mellkasára tette a kezét. Nick megcsókolta Jordant, miközben az ráereszkedett. Jordan kereste a legizgatóbb pozíciót, és közben a nyögése elhalt a csókban. Amikor Nick teljesen benne volt, megfeszítette az állkapcsát. Harcolt az érzések túlcsordulása ellen. Jordan annyira meleg, annyira nedves, annyira jó volt, hogy a szája önálló életre kelt. - Lovagolj meg, Jordan! - dörmögte. - Ó, istenem, édes... szeress!

Jordan hátraült, majd le-föl kezdett csúszkálni a férfin. Nick fogta a derekát, vezette, lassú, érzéki ritmusban mozgatta, próbált nem elmenni a nő meztelen látványától, amely igazi gyönyört nyújtott így, fényes nappal. - Dőlj előre! - mondta mély hangon. - Az egyik csodálatos melled a számban szeretném tudni. Nagy szisszenéssel Jordan úgy tett, ahogy Nick kérte. A férfi bevette az egyik rózsaszínű mellbimbót a szájába és a nyelvével játszadozott vele. Jordan még mindig finoman mozgott, elnyomott egy sikítást, amiből Nick tudta, hogy Jordan közeledik a csúcshoz. - Tárd szét jobban a lábaidat! - súgta. Amikor a nő megmozdult, Nick elkapta a csípőjét, és úgy tartotta. Ő felelt a ritmusukért, finom, mély mozdulatokkal hatolt a nőbe. Jordan újra, most már sürgetőn mondta a férfi nevét, aki tudta, hogy az elélvezés peremén áll. És ott volt vele ő is. Jordan elsírta magát, lehunyta a szemét. A hang és az érzékeny arckifejezés átbillentette Nicket a csúcson. - Hadd érezzelek, édes! - nyögte. Megcsókolta Jordant, ahogyan mindketten elmentek, először a nő, miközben felsírt, majd Nick, amikor érezte, hogy a nő megfeszült körülötte, ezzel még beljebb húzva őt. Együtt mozogtak, kapkodták a levegőt és lovagoltak az utórezgések alatt, míg Jordan végul megállt, és a férfi mellkasára omlott. Sokáig feküdtek így, a bőrük összeért, a szívük együtt dobogott. Pár perc után Jordan törte meg a csendet. - Még sosem maradtunk csendben ilyen sokáig. - Felemelte a fejét. - Nem léptem át semmilyen határt, ugye? Nick egy ujjal kisöpörte a nő szeméből a haját, és a füle mögé dugta. - Nem. Jordan aggódni kezdett, amikor Nick csendben maradt. - Jól vagy? - Persze. Csak azon gondolkoztam, hogy még soha nem volt... - Esetlenül megállt. Ebben nem volt jó. Jordan arckifejezése ellágyult. Úgy tűnt, érti. Előrehajolt, hogy a férfi szájára tapassza a száját. - Nekem sem - súgta gyengéden.

27. JORDAN KINÉZETT a szélvédőn keresztül az eléjük táruló nehéz kovácsoltvas kerítésre. A kapukat díszítő címeren egy cirkalmas B betű virított, a Barrasford Estate borászat emblémája. Nick Jordan mellett ült a hátsó ülésen. - Senki nem jön elő. Milyen kár! Sajnos, vissza kell menünk a szállásra. - Az ujjaival csettintett. - A fenébe! - Úgy tűnik, a sofőr valakivel beszél a kaputelefonon. Ó, és már nyílik is a kapu. Látod, megmondtam, hogy számítanak ránk - mondta a nő, majd cinkos kacsintással oldalba bökte Nícket. - Hogy én milyen izgatott vagyok! Komolyan. Egyébként meddig maradunk? Jordan szinte felnyársalta pillantásával a férfit. - Ez borkóstoló, Nick. Nem kínzás. - Minden, ami távol tart tőled, kínzás, Rhodes. A nő megrázta a fejét. - Fogd vissza magad, Nick! Koncentráljunk a feladatra! Az a pletyka járja, hogy e mögött a kapu mögött van egy cabernet, ami felveszi a versenyt a legjobb napai és sonomai borokkal. Imádom a cabernet-t. - Az órájára pillantott. - Két óra harmincnyolc perce vagyok Napában, és még egy csepp bort sem ittam. Félre ne érts, imádtam az eget rengető szexet, de most bemegyünk és bort kóstolunk. - Mi van, ha nemet mondok? - Vagy megszoksz, vagy megszöksz. Nick egy pillanat alatt kipattant az autóból. Jordan nézte, ahogy megkerüli az autót, kinyitja neki az ajtót, és úriember módjára kinyújtja a kezét. - Ms. Rhodes. - Mr. Stanton. Jordan a férfi kezébe csúsztatta a sajátját. Alig várta már a napot, amikor a férfi egyszerűen újra csak McCall lesz. A sofőr feléjük bólintott, ahogy bementek a kapun. - Élvezzék a borokat! Csupa jót hallottam róluk. Jordan az órájára pillantott. Négyre volt foglalásuk, a nap utolsó kóstolójára. - Úgy másfél órát maradunk. - Csak nyugodtan - válaszolta a sofőr, és úgy mosolygott, mint aki jó órabérért fog várakozni. Kéz a kézben sétáltak egy csodásan ápolt mediterrán kertben, amit még egy szökőkút is díszített. - Rendben, mondd el nekem, amit erről a helyről tudnom kell! - kérte a férfi. - Újak. Az első régi boruk a következő hónapban fog kijönni. Nem nagy borászat,

úgy negyven hektár. Kizárólag cabernet sauvignont készítenek. Nagyon szeretnének a piacvezető borászataival versenyezni, és a száz dollár per üveg árral jól is pozícionálták magukat ehhez. Nick a nőre bámult. - Száz dollár üvegenként? - A nagy cabernet-szerelmeseknek ez nem rossz ár. Ha tudok belőle alkudni, akkor szeretném a májusi borklub borának választani. Persze csak akkor, ha ízlik. A kert végében egy óriási, legalább öt méter magas bükkfa ajtóhoz értek, ami a kétemeletes üzembe vezetett. Az ajtó tárva nyitva állt, és egy jól öltözött, húszas évei végén járó nő köszöntötte őket kedvesen. - Üdvözlöm a Barrasford Estates-nél, Ms. Rhodes. Jordan mosolyogva kezet fogott. - Hívjon csak Jordannek! Ő pedig Nick Stanton. - Claire vagyok - mondta, és megrázta Nick kezét. - Kövessenek! Csevegtek, Claire az útjukról kérdezte őket, míg körbejárták az üzemet. A külső meleg mediterrán stílusának homlokegyenest ellentmondott a modern, rozsdamentes acél belső, leszámítva a tizenkét darab óriási, ötször három méteres francia bükk érlelőtartályt. - Megmagyarázza az ajtó méretét - jegyezte meg Nick Claire bólintott. - Képzelheti, mennyire nem volt egyszerű ezeket a nagy tartályokat ide behozni. Az üzemlátogatás rövidebb volt, mint sok másik. Jordan el is gondolkozott ezen, de Claire elmagyarázta. - Kicsit másként csináljuk mi itt a dolgokat – mondta. - Szeretnénk, ha a látogatók látnák a borkészítés összes folyamatát. Levetítünk önöknek egy rövidfilmet, ami a szüreteléstől kezdve a palackozásig bemutat mindent. Claire egy tágas konferenciaterembe vezette őket, aminek az egyik oldalán padlótól plafonig érő ablakok mutatták a völgy és a Mayacamas-hegység szépségét. Claire hellyel kínálta őket a márványburkolatú asztalnál, és kinyitott egy üveg bort. A bor öntése közben folytatta az ismertetést. - Ez a birtokunk cabernet-je, ami idén májusában debütál. A szőlőt két és fél éve szüreteltük, majd a bor tizennyolc hónapig ért a bükkfa hordókban. - Jordannek és Nicknek is adott egy pohárral. - Élvezzék a bort, miközben nézik a filmet! Negyedóra múlva itt vagyok, és örömmel megválaszolom a felmerülő kérdéseket. Miután Claire elment, Jordan megpörgette a poharát, hogy kiszellőztesse az illatos, sötétvörös bor aromáit. - Ez formálisabb, mint képzeltem - mondta Nick. - Az összes borkóstoló ilyen? - Attól függ. Némelyik körbevezet az üzemen vagy elvisz az ültetvényre. Van, ami sokkal kötedenebb. Csak elővesznek pár széket, és iszogatunk. A Barrasford Estate-nek, úgy tűnik, filmje van. - Kortyolt egyet. A bor buja volt és telt, pont

amilyennek a cabernet-t szerette. - Na, ez egy igazán testes fajta. - Nickre kacsintott, ahogy a szoba fényei halványultak és a vászon leereszkedett eléjük. A filmnek vége lett, Claire visszajött, és megkérdezte, mit gondolnak a borról. Jordan korábban, az időpont foglalásakor már elmondta, mivel foglalkozik, így tudták, hogy üzleti úton van. Magasztalta a bort, és felvetette, hogy a borklubja tagjainak be is mutatná. - Az önök cabernet-je drágább az átlagosnál, de bízom abban, hogy beszélhetünk az árról a rendelés nagyságának ismeretében - mondta Claire-nek. - Nekem nincs meg a felhatalmazásom, hogy az árakról tárgyaljak - válaszolta Claire bocsánatkérőn. - Természetesen. - Jordan előhúzta a névjegyét a pénztárcájából. - Ezen minden rajta van. Örülnék, ha továbbítaná a névjegyem az értékesítési vezetőnek. Kérem, mondja el neki, hogy a borklubnak több mint nyolcszáz tagja van, akikkel megismertetnénk, és akiknek ajánlanánk a bort. Az üzletvezetőmmel lázba hozhatnánk j I chicagói borfogyasztók döntő többségét a Barrasford lístate közelgő debütálására. Ki a nagykerük Chicagóban? — A törvény nem engedte meg, hogy forgalmazás i éljából közvetlenül a borászattól vásároljon, de ha a Barrasford az egyik állandó beszállítójával dolgozlB nem lehet akadálya az üzlet lebonyolításának. - A Midwest Wine and Spirits, úgy tudom — válaszolt! Claire. Jordán bólintott. — Folyamatosan velük dolgozom. A kártyára mni.i tott. Az út alatt szeretném véglegesíteni a májusi klubvá* lasztásaimat, úgyhogy, kérem, kérje meg az értékesítél vezetőt, hogy még a hétvége előtt jelentkezzen, ha érdekli az ajánlatom. Pár perccel később Jordán és Nick a borászat nyitott teraszán ültek. Jó néhány másik csoport, főleg paroli ültek az asztaloknál. A hangulat sokkal közvetlenebb él barátságosabb volt itt kint, mint a körbevezetés töblil része alatt. A kávézóasztalnál ülő, sötét napszemüveges, borostára farmerbe és ingbe öltözött Nick túl rosszfiúnak tűnt a borkóstoláshoz. Nem mintha Jordant érdekelte volna. Nem akarta a többi randipartnerét becsmérelni, de Nick magasan túlszárnyalta az összes addigit. - Keményen tárgyalsz velük - jegyezte meg Nick a Claire-rel való beszélgetésükre utalva. Jordan legyintett. - Amit kínáltam, mindkettőnk számára előnyös. Egy finom szellő Jordan szemébe fújta egy tincsét. Visszasimította a rendezett kontyába. - Gondolod, hogy az értékesítési vezető hétfő elő felhív? - kérdezte a férfi.

- Azt gondolom, hogy még azelőtt megkeres, hogy ma innen elmennénk válaszolta a nő magabiztosan. Nick a napszemüvegén keresztül vizslatta Jordant. - Blöff. Majd meglátjuk, mennyire vagy jó. Claire egy tálcával tért vissza, amin hat borospohár és egy kosárka kréker volt. Először letette a két legnagyobb poharat, egyiket a másik elé. - Hoztam önöknek még egy pohárral a cabernet-ből. Az összehasonlítás miatt gondoltam, hogy talán szeretnék kipróbálni a jövő évi kóstolók öreg borát is. Mindkettejük elé odaállított két kis poharat is. - A szőlő leszüretelése és a bor érlelése után ideutaztatunk egy profi kóstolót, Philippe Fournier-t Franciaországból, akinek egy szobában mintákat mutatunk a huszonnyolc különböző parcellánkról származó borból. Három napon keresztül kóstolgatja őket, és javaslatot tesz, hogy a mintákat milyen arányban keverjük a végső cabernet eléréséhez. - Mosolygott. - Utána mindenki iszik és bulizik két napon keresztül, majd visszatérünk a munkához. – Összecsapta a tenyerét. - Van esetleg bármilyen kérdés, amit most megválaszolhatok? - Azt hiszem, most nincs. Köszönjük – mondta Jordan. Amikor újra kettesben maradtak, Nick Jordanhez hajolt, és suttogott: - És a százdolláros kérdés a következő: van ennek az egésznek értelme? - Ha az emberek élvezik annyira a bort, hogy hajlandók rá száz dollárt költeni, akkor igen. Nick szkeptikusnak tűnt. - Nem tekinthetsz úgy a borra, mint egy szimpla italra, Nick. Minden pohár egy újabb élmény - jegyezte meg Jordan. - Fogd fel úgy, mint egy új kapcsolatot. A férfi ettől még szkeptikusabbnak tűnt. - Kapcsolatot? Jordan felemelte a cabernet-s poharat. - Igen, gondolj bele! Azzal kezded, hogy nézed. Ez az első benyomás. Felteszed magadnak a kérdést. Tetszik nekem? Érdekel annyira, hogy többet akarjak megtudni? Aztán közeledsz hozzá. Megérzed az illatát, és ha olyan, amit szeretsz, a tested ösztönösen reagál, a vágytól dorombolsz, hogy továbbmenj. Hagyod, hadd csábítson, vonzzon. Ezen a ponton közel állsz ahhoz, hogy megkóstold, de még nem állsz rá készen. Talán még bírod egy ideig, késleltetheted a végső élvezetet, borotvaélen táncolva, ameddig csak bírod. Végül, amikor már nem megy tovább, megkóstolod. Átadod magad a bor áradó, selymes érzésének, az ízeinek, az illatának, majd újra megízleled. Ráérzel a felhevülésre, arra a meleg, eufórikus érzésre, ami újra és újra előkerül, még a legutolsó csepp után is. Aztán lassan tovaúszol a gyönyör felhőjén. Nick felé billentette a poharát. - Na, erről szól a borivás. A férfi arckifejezése továbbra is megfejthetetlen maradt, a szemei a sötét napszemüveg mögé rejtőztek. Aztán ránézett az asztaluk mellett elhaladó Claire-re. - Úgy érzem, szükségünk lesz egy második körre.

A nő összecsapta a tenyereit örömében. - Csodás! Örülök, hogy élvezik a bort. Miután elment, Nick levette a napszemüvegét, és az asztalra tette. Felemelte a poharát, és Jordan felé billentette. - Rendben, Rhodes. Úgy csinálom, ahogy kell, de csakis miattad. - Megpörgette a poharát, profi módjára beleszagolt, és ivott egy emberes kortyot. Lehunyta a szemét egy pillanatra, mintha bizonytalan lenne, majd a nőre nézett. - Fekete cseresznye. Jordan borimádó szíve majd szétrobbant a büszkeségtől. - Tudtam, hogy benned van. Egy nő állt meg az asztaluknál, és bemutatkozott. - Jordan, üdvözlöm. Denise vagyok, az értékesítési vezető. Claire mesélte, gondolkozik azon, hogy az üzletében ajánlja a borunkat. Hadd hozzak egy tollat a bárból, aztán beszélhetünk a részletekről. Nick bólintott, le volt nyűgözve. Ahogy az értékesítési vezető elment, csak annyit mondott: - Jó vagy. Jordan mosolygott. - Megmondtam, Nick. Ehhez értek.

AHOGY BELÉPTEK A BUNGALÓBA, Nick a karjai közé vonta Jordant. A nőt izgalom és boldogság öntötte el, ahogy a férfi lehajolt, hogy megcsókolja. Jordan elcsípte Nick pillantását a szállás felé vezető úton, és volt egy olyan sejtése, hogy a férfi esze már nem a borkóstoláson jár. Jordan általában azt javasolta volna, hogy a naplementében igyanak egy pohár bort a szállás bárjának teraszán, de tudott ő engedni... ha a férfi is. Nick a nő csípőjére csúsztatta a kezét, miközben a nyakát csókolta. - Szóval, mi a következő program? Jordan lehunyta a szemét, és arra gondolt, könnyen meg tudná szokni, hogy Nick vele van a borkóstolókon, ha utána ezt várhatja. - Arra gondoltam, hogy ne bonyolítsuk. Kérjünk szobaszervizt, és vacsorázzunk a teraszon. Egy kicsit hűvös volt, de a kandalló majd melegen tartja őket. Jordan ki nem hagyta volna, hogy a csillagok alatt vacsorázzon. Most, hogy volt kivel megosztania Napát, kihasználta, amennyire csak tudta. - Tetszik az ötlet - mormolta Nick, immár a nő bőrének. Felnyúlt, óvatosan kigombolta Jordan blúzának gombjait, ezúttal türelmesebben. - De a szobaszerviz legalább egy óra. Ami azt jelenti, hogy vacsora előtt van egy kis elütni való időnk. Jordan kapcsolt. - Igaz. Arra gondoltam, hogy lefürdök és pihenek egy keveset. Nick keze megállt a nő ingruhájának második gombján.

- Ó, persze. - Arra is gondoltam, hogy velem jöhetnél. Nick oldalra biccentette a fejét. - Igen... Bár nem vagyok egy fürdőző típusú pasas. - A szeme kajánul csillogott. De még mindig ott van a kinti zuhanyzó. Jordan hanyagul megvonta a vállát. Nick McCallnak volt jó pár szabálya, itt az ideje, hogy engedjen néhányban. - Helyezd magad kényelembe! Ha meggondolod magad, tudod, merre találsz. Jordan kibújt a férfi karjai közül, és a bárhoz ment. Nick követte, a falnak dőlt, és nézte, ahogy a nő öntött magának egy pohárral abból a félig üres üvegből, amit Barrasford Estate a kóstoló után nekik adott. Jordán érezte magán a férfi tekintetét, miközben a teraszon keresztül a hálószobába sétált. Hümmögött magában, ahogy a fürdőbe ment és elkezdte feltölteni a kádat. Letette a boros poharát a márványszegélyre, beállította a víz hőmérsékletét, és egy kevés habfürdőt öntött a vízbe. Belekortyolt a borába, pár percig hagyta folyni a vizet, majd visszament a hálószobába. Mindegyik szobában a fal kétharmadáig nyúló ablakok voltak, így átlátott a teraszon keresztül a nappaliba. Nick a kanapén ült, kezében a távirányítóval, és kosárlabda-meccset nézett. Jordan forgatta a szemét. Férfiak. Nick ránézett, észrevette, hogy figyeli. Jordan hátat fordított, és ártatlanul folytatta a dolgát. Az ablak előtt áll, kiripzárazta a ruháját, hagyta, hogy az a földre hulljon. Tangában volt. Félretolta a lábával a ruháját, és kikapcsolta a melltartóját. Talán a szükségesnél egy pillanattal tovább lazította a melltartópántjait, majd azt is a földre ejtette. A fürdőszobába sétált, meztelen volt, a bugyiját és a magas sarkúját leszámítva. A fürdőben elővett egy hajcsatot a sminkes táskájából, és feltűzte a haját. Kibújt a cipőjéből és a melltartóból, majd a gőzölgő vízbe merült. Elkapta a borospoharát, hanyatt dőlt, és csendben tízig számolt. Hatig jutott. - Azt nem mondtad, hogy buborékok is lesznek. – Az ajtóból Nick a fehér habot bűvölte, a homlokát ráncolva. Jordan próbált nem mosolyogni. - McCall ügynök... pont rád gondoltam. Meggondoltad magad a fürdéssel kapcsolatban? - Még gondolkozom. - A tekintete a kádban fekvő nőt pásztázta, miközben belépett a fürdőszobába. Egy kézben vitte a nyitott borosüveget és a poharat. Jordan nézte, ahogy mindkettőt leteszi a kád peremére. Egy szó nélkül kikapcsolta a vádlijára erősített fegyverövet, és letette a mosdókagylóra. Elővett egy óvszert a zsebéből, és a borosüveg mellé dobta.

- Látom, kezdesz újra bemelegedni. Jordan kiemelte az egyik lábát a habok közül, és elzárta vele a csapot. - Én meg úgy látom, valaki eldöntötte, hogy játszadozik a habfürdővel. - Ezzel Nick kibújt a ruháiból. Jordan kortyolt még egyet a borból. Kellett valami, ami a kiszáradt száját benedvesíti... Nick a kádba lépett, és meztelen testével a vízbe merült. Elkapta Jordant a bokájánál fogva, és az ölébe húzta, hogy lovaglóülésben legyen rajta. - Szóval így próbálod visszaállítani a tekintélyed? - ugratta a férfit. Nick erre egy olyan csókkal válaszolt, amitől tuti bepárásodnak a tükrök. Ahogy a szájuk lassú, sóvárgó ritmusban együtt mozgott, Jordan mellei megfeszültek, a mellbimbói megmerevedtek, készen a férfi érintésére. Amikor ösztönösen hintázott a férfi ölében, annak kemény erekciója pont Jordan lábai közé került és határozottan nyomta a finom bőrt. Jordan keze megdőlt. Elfelejtkezett a pohárról a kezében, így a bor szinte Nickre folyt, mielőtt kiegyenesítette volna. - Majdnem sikerült leöntenem téged - mondta a férfinak, majd átnyúlt, hogy letegye a poharát a kád peremérc. Nick elvette tőle. - Erről jut eszembe. A pohár peremét a nő duzzadt bal mellének nyomta, és nézte Jordan arcát, ahogy az megértette a férfi szándékát. Jordan lélegzete elakadt, a benne lakozó bormániáis harcolt a nagyon felizgult nőével. - Ez egy... nagyon jó bor. - Elképzelni sem tudok jobb párosítást. - Nick megdöntötte a poharat, egy kevés bor a nő mellére folyt, végigcsorogva a mellbimbóján. - Talán itt az ideje, hogy megmutassam, én hogyan kóstolok bort. Jordan felszisszent, ahogy Nick a szájába emelte a bal mellét és beszívta. Körbefuttatta a nyelvét a hegyes bimbón. - Mmmm... Pimaszságot érzek. És nagyon sok fűszert. Nick a pohár után nyúlt, és bort öntött a másik mellbimbóra is. Letette a poharat, és a szájába vette a nő másik mellét. Jordan egy finom nyögés kíséretében végigfuttatta kezét a férfi feszes váll- és karizmain. Mozgolódott férfi ölében, úgy, hogy Nick erekciójának vége pont a lábai meleg és nedves bejáratához érjen. Nick felmordult, és elengedte a nő mellét. Beleszántott Jordan hajába, és keményen megcsókolta. - Ne izgass, Jordan! Elképzelésed sincs, mennyire szeretnék benned lenni. Hogy semmi ne legyen közöttünk. Felemelte a nőt az öléből, és a meleg, habzó vízbe engedte. Jordan látta a férfin a „velem ne cseszekedj" arcot. Azt a főnökösködő, de elképesztően szexi arcot. - Ülj fel a peremre! - mondta Nick.

Jordan felvonta a szemöldökét. - Nem vagyok hozzászokva az utasításokhoz a kádban, McCall ügynök. - Jobb is. Jordan mosolygott magában a férfi birtokló felhangján, és mozdult a kád széle felé. Talán még egy erős nő is belekeveredhetett ilyen izgalmas helyzetekbe. Kiemelkedett a vízből, és felült a peremre. A hűvös levegőtől libabőrös lett, ahogy a víz végigfolyt a testén. Még egy utasítás. - Tárd szét a lábaidat! Jordan teste zseléssé vált. - Mi lesz, ha nemet mondok? Egy magabiztos mosoly jelent meg a férfi szája szegletében. - Nem fogsz. A fenébe! Igaz. Miközben a nő teste vibrált az izgalomtól, lassan úgy lett, ahogy a férfi kérte. Nick a vízben térdre emelkedett, tüzes tekintete magába itta a nő széttárt lábait. A víz lecsorgott Nick kidolgozott hasán és izmos combjain, vastag, megduzzadt pénisze elállt a testétől. Jordan nagyon nyelt. Nick újra megmarkolta a poharat, a nő felé mozgatta a szegélyét a köldökének billentette. Jordan nézte, ahogy Nick kevéske bort önt a hasára. A férfi hangja ezúttal finomabb volt. - Dőlj hátra! Könyökre támaszkodott, lehunyta a szemét, és felnyögött, ahogy megérezte a férfi meleg leheletét a belső combján. Amikor a férfi nyelve szétválasztotta a redőket, a nő lábai elgyengültek, és csak... átadta magát. Érezte a férfi erős kezét a combjain. Jordan még sosem érezte magát ennyire kiszolgáltatva, ugyanakkor mégis hihetetlenül szexinek, ahogy a férfi addig kínozta, amíg meg nem remegett. A csúcs pereméig vitte Nick, pont addig, ahol Jordan megállás nélkül kiabálta a nevét, majd abbahagyta. - Ne! - sóhajtott a nő. A férfi hangja elfojtott feszültségről árulkodott: - Ha így nyögdécseled a nevem, még azelőtt szétrobbanok, hogy benned lennék. - Ezzel elkapta az óvszert a kád széléről. - Fordulj meg: Úgy festett, beszélniük kell a férfi domináns hajlamairól, ha szexről van szó. De majd később. Sokkal később. Jordan a vízbe ereszkedett, a peremre hajolt, a könyökei a márványon. Hátranézett a válla fölött. - Így? Jordan látta, hogy Nick széttépi az óvszer csomagolását, és felhúzza magára a gumit. Mögé helyezkedett, megszorította a derekát, hogy a fenekét tolja feljebb, így térdre kellett Jordannek emelkednie.

- Így - súgta rekedten Nick - Ki irányít itt most? - kérdezte Jordan elakadó lélegzettel. Alig tudott már koncentrálni az utolsó csípős megjegyzésre, mielőtt megérezte a férfi kemény, forró péniszét. Lehunyta a szemét, felnyögött, az ujjai szétterültek a márványon, ahogy a férfi lassan hátulról beléhatolt. Nick előrehajolt, és megcsókolta a nő tarkóját. - Így. Ahogy te is szereted.

28. MÁSNAP NlCK ÚJRA egy kanyargó, fákkal szegélyezett úton találta magát, egy másik borászat felé. Kuleto Estate. Neki természetesen ez az égvilágon semmit nem jelentett, így a szokásos morgással adott hangot a tiltakozásának, habár inkább csak játszadozott. Az előző este után jobb véleménye volt - bár csak egy picit - a borról. Nem a legrosszabb dolog, amit egy férfi ihat, gyanította. Semmi kétség, még mindig inkább a jó, erős bourbont szerette, de kezdte úgy hinni, hogy a bornak is megvan a maga csábereje bizonyos körülmények között. Hirtelen bevillant neki Jordan, ahogy a kád szélén fekszik, a nevét nyögi, miközben a háta ívbe feszül. Merev lett. Oldalra pillantott. A probléma forrására, aki mellette ült az egész napra bérelt limuzin hátsó ülésén. Gyorsan rájött, hogy Jordan bámulása nem fog semmin sem javítani. A nő újra rendezett volt, szép és divatos a tengerészkék ruhájában és magas sarkújában, ám Nick fejében csak az járt, hogy ezt jól szétzilálja. Ha rajta múlna, ez a milliárdos örökös egész hétvégén szanaszét lenne szedve. Persze, ha Jordanról volt szó, nem teljesen rajta múltak a dolgok. - Meddig tart ez a kóstolás? - kérdezte a nőt. - Órákig. Ebéd is van. Nick hangot adott elégedetlenségének, de Jordan csak jót szórakozott ezen. A férfi úgy tervezte, hogy még legalább öt percig morcos marad. Nick észrevette, hogy az út egyre keskenyebb, ahogy felfelé haladnak a hegyen. Amikor a meredély az autó jobb oldalán egyre durvább lett, látta, hogy Jordan az ülésébe kapaszkodik. A nőére csúsztatta a kezét. - Jól vagy? - Nem szeretem ezt a részét az útnak. - Akkor miért vagyunk itt? - Majd meglátod, ha ott leszünk. Húsz perccel később az autó megállt a hegy tetején. A sofőr leparkolt, kiszállt az autóból, és kinyitotta Jordan ajtaját. - Kiveszem a kosarat a csomagtartóból, és elviszem a borászatba, Ms. Rhodes. Be fogom tetetni a hűtőbe. Nick is kiszállt. - Milyen kosár? Az FBI-antennája bekapcsolt. A limuzin már ott várt rájuk, amikor Jordannel odavitték őket a golfkocsival ii főépülethez. Ötlete sem volt arra, hogy mi lehet a csomagtartóban.

- Megkértem a szállásunkat, hogy készítsenek össze egy piknikebédet válaszolta a nő. - Gondoltam, a borkóstoló után keresünk egy helyet, ahol ehetünk. Szinte mindegy, hogy hol. - A környező tájra mutatott. Nick ekkor vette először igazán szemügyre a helyet. Bár nem volt egy környezettől elolvadó típus, azért neki is tetszett a látvány. Ültetvények, smaragdzöld színű hullámzó dombok, völgyek és egy csillogóan kék tó. Lent egy keskeny sávon egy toszkán stílusú villa állt, körülötte virágok, kertek és gazdag, árnyékot adó fák. - Mit gondolsz? - kérdezte Jordan. Amíg emésztette a látványt, Nick megértette: annál hogy a kapcsolataiban mindig ő irányít, és mindig ő hozza a szabályokat, az a hátránya, hogy még soha senki nem lepte meg ilyennel. Valójában nő még soha nem lepte meg. Általában nem volt erre lehetősége. És most itt van, váratlanul a domb tetején áll a Napa-völgyben egy nővel, aki teljesen levette a lábáról, akárhányszor együtt voltak. Ráadásul mindezt a nő simán, mosolyogva érte el. Nagyon bizarr volt. Az elképesztő látvány eszébe juttatott valamit, amit azóta el akart mondani Jordannek, hogy megérkeztek Napába. A derekára tette a kezét, közel húzta magához, egyi más szemébe néztek. - Az egész hétvége csodás. De, ugye, tudod, hogy minderre nekem nincs szükségem? Csak miattad vagyok itt. Nem a luxusszállás, a kandalló melleti vacsorák vagy a kaliforniai dombtetőn elfogyasztott piknikebéd miatt. Jordan mosolyogva megérintette a férfi arcát. - Tudom. Ez teszi még jobbá. Egy hang szólalt meg mögülük: - Jordán Rhodes! Nick megfordult, és egy feltűnően homokbarna színű hajjal megáldott embert látott feléjük sétálni. - Mike! Jó téged újra látni - köszöntötte a férfit Jordan. - Nézzenek oda! Csodás vagy, mint mindig - lelkendezett a férfi. - Láttam a neved a mai időpontok listáján. Plusz egy fő, ugye? Épp ideje. - Kezet rázott Nickkel. Akkor te vagy a plusz egy fő. Nick viszonozta a kézfogást. - Nick Stanton. A „plusz egy" már kezdte unni, hogy ezt a nevet kell használnia. Mike a villa felé mutatott. - Gyertek! A ma délutánunk egy kicsit zsúfolt, de szerintem tudunk helyet szorítani a bárban. Követték a férfit a borászatba, és egy hangos, otthonos szobába sétáltak. A vendégek egy hosszú asztalnál, a falak mellett elszórt koktélasztaloknál és a sarokban lévő nagy bárpultnál boroztak. Barátságos fekete labrador sétált közöttük, mérhetedenül elégedett volt az asztalok alatt kikunyerált Brie-darabokkal és

krékerekkel. Nick ellazult, ahogy Jordannel leültek a bár utolsó két szabad helyére. Mike két üres poharat csúsztatott eléjük. - Mivel akarjátok kezdeni? Nick elgondolkozott. - Van valami rózsaszínű? Mike örömmel elkapott a bárból egy üveget. - Az az igazság, hogy van egy csodás Rosatónk. Döntően cabernet-ből és sangiovese szőlőből készül, rozsdamentes acélban érlelték, majd rövid ideig francia bükkfa hordóban. Ez egy csábító, illatos keveréke a szamócának és a vérnarancsnak, testes érzést kelt a szájban anélkül, hogy túl nehéz lenne. Tökéletes egy olyan kellemes tavaszi napra, mint a mai. - Jól hangzik - mondta Nick. - Bármi jöhet, csak ez ne.

AZNAP ESTE NICK az oldalán feküdt, és Jordan egyenletes légzését hallgatta. A délután nagy részét a Kuleto borászatnál töltötték, majd még egy órát egy kisebb borászatban, amit Jordan a nyári borklub kínálatához még meg akart nézni. Csak utána tértek vissza a bungalójukba, és végre felfedezték a kinti zuhanyzót. Vacsorára a szállás éttermébe mentek, egy nyugat-amerikai stílusú épületbe, ami a tóparton állt, magas fenyőfák és hegyek előtt. A teraszon kaptak asztalt, majd végigbeszélgették a naplementét. Nick családjáról, Jordan családjáról, sok mindenről. Volt viszont egy téma, amit nem érintettek. Kettejükét. Reggel elutaznak Napából, vissza Chicagóba, és akkor... Nick nem tudta, mi fog történni. Egy magafajta pasasnak, aki általában lazán kezeli a kapcsolatait, a mostani helyzet furcsa volt. Nem szokott a következő lépésen gondolkozni, mert általában nem volt következő lépés. De Jordan Rhodes besétált az életébe, most meg ott feküdt. Ő meg bámulta a sötétben, ahogy alszik. Ilyet egy szentimentális, lelkizős férfi csinál. Nem ő. Ö inkább racionális, logikus típus volt, és tudta, hogy van pár hideg, száraz tény, ami megkerülhetetlen. Először is, három hete ismeri Jordant. Három hete. Hivatalosan csak az elmúlt negyvennyolc órában voltak együtt. Másodszor, két dolgot jelentett volna, ha továbblépnek: vagy rengeteg időt töltenének külön, amíg ő beépített akciók ban dolgozik, vagy el kellene gondolkoznia egy erőteljes karrierváltáson. Már maga az, hogy ez eszébe jut, őrültségnek tűnt Egyszerűen ilyen döntést nem hoznak meg negyvennyolcórányi randizás után. De. A másik alternatíva az volt, hogy az Eckhart-nyomozás befejeztével búcsút int Jordannek. És ez... borzalmas érzés volt. Szerette nézni, ahogy mellette fekszik, és többször akarta ezt látni. Nehéz döntés előtt állt. Volt még egy probléma, ami tovább nehezítette a döntést: halványlila gőze nem volt, hogy Jordan mit gondol erről az egészről. Persze, azt tudta, hogy kedveli őt, de

egyszer sem hozta szóba, mi fog történni, ha visszamennek Chicagóba. Talán még nem akart ezzel foglalkozni, vagy még neki sem volt erre válasza. Talán csak ugyanolyan zavar volt a fejében, mint az övében. Nick mindig nagyon egyenes volt a nőkkel. De az elkövetkező beszélgetés ezzel a nővel ki fogja borítani. Mert - ha őszinte akart lenni magához - tudta, hogy van egy része, egy elég nagy része, ami fel akarja tenni azokat a kérdéseket, amiket azelőtt próbált elkerülni. Olyat akart, amit eddig más nőtől soha. Hogy ez a hétvége többet jelentsen egy puszta hétvégénél. Jordan forgolódott és nyújtózkodott álmában. Még közelebb gurult, így szinte az óriási ágy egyharmadára szorította a férfit. Nick csak mosolygott, de nem engedett. Jordan még álmában is irányítani akar. Jordan okos volt, gyönyörű és sikeres, talán a legfigyelemreméltóbb nő, akivel valaha találkozott. Annyi mindennel meg volt áldva, hogy nehezen lehetett volna találni valamit, ami hiányzik belőle. Nick soha nem akart volna, a nő határozottságán vagy függetlenségén változtatni, de nagyon belül valami cro-magnoni, követelőző bunkó tudni akarta, hogy Jordannek szüksége van-e rá. Eljött a Napa-völgybe. Vonakodva bár, de még borkóstolóra is ment, háromra is. És még azt is elmondta Jordan-nek, hogy neki nem fogja előadni a szokásos „nem kezdek kapcsolatba" szövegét. Ahogy Nick látta, a következő lépés Jordané. Szó se róla, etette, itatta, de lehet, hogy ez csak a milliárdos örökösök szokásos bánásmódja. Úgyhogy, mielőtt továbbmenne, és olyan karrierváltáson gondolkozna, amit még el sem hisz, valamit Jordantól is akart kapni. Hihetetlen, de életében most először akart beszélni az érzéseiről, de nem volt az az isten, hogy ezt ő hozza szóba. Pasi volt. Maradt benne büszkeség. De ez azért nem jelentette azt, hogy ne mutathatná ki, mit érez. Nick végigpásztázta Jordan testét, a kistrikójától a bugyijáig, amiben aludt. Megmozdult, a nő lábai közé csusszant, óvatosan, hogy a súlya az alkarjain legyen, majd a torkát és a kulcscsontját csókolta, hogy felébressze. Jordan elégedetten sóhajtott, és elmosolyodott, amikor kinyitotta a szemét és meglátta Nicket. A férfi végigsimított a hüvelykujjával a nő arcán. Ez a mosoly minden egyes alkalommal szíven ütötte. - Szia! - mondta gyengéden. - Rólad álmodtam. - Jordan átölelte Nick nyakát, és közelebb húzta magához. De élőben sokkal jobb. Büszkeség ide vagy oda, ha lelkizős típus lett volna most azt mondja, hogy neki annyi.

29. MÁSNAP REGGEL, csomagolás közben megszólalt Nick telefonja, a főnöke kereste. Számítani lehetett erre, sőt, mondhatni, egész hétvégén erre a hívásra várt. Amikor Davis megkérdezi, hogy mégis mi az ördögöt művel. - Jó magáról hallani, főnök - szólt bele a telefonba Nick udvariasan. Kilépett a teraszra, várta, hogy a beszélgetés innentől kezdve rossz irányt vegyen. - Mégis mi az ördögöt képzelsz, mit művelsz a Napa-völgyben? - háborgott Davis. Bingo. - Nick Stanton úgy döntött, megérdemel egy kis pihenést. Az ingatlanpiacon nagyon pörögnek a bérlések manapság. - Nekem ne próbáld eladni ezt a Nick Stanton baromságot! - figyelmeztette Davis. - Emlékeztetnelek kell, hogy egy nyomozás kellős közepén vagy? - Egy nyomozásban, amiben a fő célom, hogy Jordan Rhodes partnerének tűnjek. Így én nem látok összeférhetetlenséget a jelenlegi helyemmel. Arról nem is beszélve, hogy tartottam a kapcsolatot Huxley-val és más ügynökökkel, amióta itt vagyok. Eckhart elég csendes a hétvégén, gyomorrontása van. Kedd reggel fog Trilanival találkozni, én pedig még azelőtt visszaérek Chicagóba. Ma, egészen pontosan. Davis felhorkant. - Mindenre tudod a választ? - Ezt várja tőlem, főnök. - Azt várom, hogy tudd, FBI-ügynök vagy. - Higgye el, ezt egy pillanatig nem felejtettem el. - vágta rá Nick éllel a hangjában. Davis megtorpant, meglepte a férfi hangneme. Óvatosan válaszolt. - Rendben, Nick. Úgy fest, tudod, mit teszel. Gyanítom, nyertél magadnak egy kis pihenést. - Köszönöm. Most, ugye, nem fogja elmondani a megható beszédét arról, hogy én vagyok a legjobb ügynöke? Davis kuncogott. - Nem, most nem. Csak egy kérdés: durva motoros banda vagy bennfentes kereskedés? - Az igazat megvallva, egyik sem tetszik. - Jó. Mert az egyik a következő beépített akciód lesz. Gondoltam, hagylak választani. Én inkább a bennfentes kereskedelmet választanám a kényelmes életmód miatt. Hedge fund kereskedőnek kellene lenned, talán még a Lexusnál is jobb autót kapnál. Pallas viszont a lelkemre kötötte, hogy ha a motoros bandát választod, ő fog téged motorozni tanítani.

Az ugratás ellenére Nick csendben maradt. Még egy megbízatás. Annyira gyorsan történt! - Ott vagy, McCall? - Igen. Csak azon gondolkozom, hogy ez a beszélgetés kicsit korainak tűnik. Még nem is végeztem az Eckhart-nyomozással. - Huxley szerint közel jártok. Elég magabiztosnak tűn abban, hogy a keddi Eckhart-Trilani találkozó után pontot tehetünk az ügy végére. Nem így gondolod? Nick kivárt. - De. - Örülök. Rajtad kívül három ügynököt fogtam be, akik az utóbbi két hétben szinte a Bordeaux előtt laknak egy furgonban. Minél hamarabb végzünk, annál jobb mondta Davis. - Tudom, hogy közeledik a New York-i utad, de ahogy visszaérsz, gondoltam, elkezdhetnénk felkészülni a következő ügyre. Nick tudta, hogy ez így működik. Így mentek a dolgok, amióta pár éve elkezdett fedett ügynökként dolgozni, egyik megbízatásból ment a másikba, és soha nem bizonytalanodott el. De most... Átnézett az ablakon, és meglátta Jordant az ágy mellett állni. Éppen a fehér ruháját hajtogatta a bőröndjébe. Tetszik vagy sem, eljött a döntés ideje.

JORDAN KEZDETT ideges lenni. Nick a telefonhívás óta furcsán viselkedett. Pont olyan volt, mint amikor „Ethan" hívta az Eckhart-partin. Jordan tudta, hogy valami történt. Nick nagyon próbálta álcázni Napától a reptérig, majd a repülőúton is, de Jordan látta a szemében. Kétszer kérdezte meg, hogy mi a baj, de nem ment semmire. Kezdte azt hinni, hogy valami nagyon aljas faggatózásba kell fognia, de rájött, hogy nincs ilyen taktikája. Habár a tanga-magas sarkú módszer egész jól bevált. Ezt próbálta észben tartani. Amikor visszaértek Jordan házához, Nick letette a saját bőröndjét az ajtóban, Jordanét pedig felvitte a hálószobába. A nő a konyhában várt, az ajtóban álló csomaggal szemezett, és kezdett egyre idegesebb lenni attól, mit is jelenthet az, ami történik. Ha jól olvasott a sorok között, és idevette Nick rejtélyes viselkedését - amit egyébként nem akart tenni, de mivel a férfi nem mondott neki semmit, nem volt választása -, nem egészen festett úgy, mintha Nick maradni szeretne éjszakára. Hirtelen rossz érzése támadt, mintha értené, miért viselkedik Nick olyan furcsán. A hétvégére hívta, és a hétvégének vége. Hallotta, hogy Nick jön le a lépcsőn, így összeszedte magát Biztosan csak túlreagálja. Természetesen. Nick kedvelte, és épp most töltöttek együtt egy elképesztő hétvégét. Semmi oka nem volt, hogy aggódjon vagy reményvesztetté váljon. Magára öltötte a mosolyát, amikor a férfi a konyhába lépett. - Köszönöm, hogy felvitted - mondta a bőröndre utalva.

- Hány üveg bort tuszkoltál bele? - kérdezte Nick. - Azok igazából cipők - válaszolta Jordan, és próbált fesztelennek tűnni. Akkor most beszélhetünk arról a dologról, amit egész nap próbálsz elkerülni? Nick a pult másik oldalán állt, és bólintott. - Igen, bocsánat. Néhány dolgon járatom az agyam. - Megállt, mintha mérlegelné, hol kezdje. - Reggel a főnököm hívott. A következő munkámról akart velem beszélni. Jordan meglepetésében pislogott. - A következő munkádról? Még a Xander-ügyet sem fejezted be. - Eckhart kedd reggel találkozik Trilanival. Szerintem utána pontot tudunk tenni az ügy végére. Jordan gyomra lesüllyedt. Ilyen hamar! Persze, tudta, hogy a munka vége a levegőben lóg, de azt nem, hogy ennyire közel van. - Mikor kezded a következő megbízatást? Gondolom, kapsz egy kis pihenőt, ugye? Nick megrázta a fejét. - Nem sokat. El akarok menni New Yorkba pár napra a családomhoz, és amikor visszajövök, a főnököm szeretné, ha fejest ugranék a következő ügybe. Velünk mi lesz? Jordannek majdnem hangosan is kicsúsztak a szavak a száján. Nick arckifejezése kifürkészhetetlen volt. Jordan hirtelen megértette, hogy talán nem is reagálta túl a bőröndöt az ajtóban. Talán a kedves szavak, az elképesztően csodás szex és a megérzése ellenére rosszul képzelte, hogy Nicknek a hétvégéjük többet jelent egy hétvégénél. Magyarul, talán ő is csak Lisa lett. Nick egyetlen ígéretet sem tett a hétvége alatt. Sőt, valójában azzal kapcsolatban sem mondott semmit, hogy mi lesz, ha visszajönnek Chicagóba. Jordan a maga részéről tudatosan hárította a kérdést, nem akart se követelőzőnek, se nyomulósnak tűnni. Másrészt, ő volt, aki megtette az első lépést, és kérte Nicket, hogy menjen vele Napába. Ami annyit tesz, hogy a következő lépés a férfié. És most úgy tűnt, a férfi ezt meg is teszi. Hátrafelé. Egészen pontosan ki az ajtaján. Jordan azért nem akarta ilyen könnyen feladni. Nyugodt és összeszedett maradt, készen arra, hogy meghallgassa, bármi is legyen, amit Nick el akar mondani. Már ha van mit elmondania. - Mi a megbízatás? - kérdezte. Tessék, még közvetlennek is tudott tűnni. Nick kelletlenül áthelyezte a súlypontját egyik lábáról a másikra. Nem jó jel. - Választhatok egy motoros banda és egy bennfentes kereskedés között - felelte. Vagy nem kell választanod, gondolta Jordan. De ezt nem mondta ki. Inkább másik taktikához folyamodott. Francba már a vargabetűkkel!

- Akkor most hogyan állunk? Nick hezitált, és kikerülte a választ. - Te mit gondolsz, hogyan állunk? Mit meg nem adott volna most Jordan azokért a rafinált vallatási technikákért. Nick túlontúl ravasz volt. Egy újabb rossz jel. Jordan mégis folytatta. Az ördögit, hogy ilyen könnyűvé teszi a férfinak a helyzetet, pedig elvileg már a sarokba szorította. - Szerintem ez egy csodás hétvége volt. Megállt, várta, hogy Nick folytassa. Nekem is, Jordan, mondhatta volna. Akarom, hogy folytassuk. Nem érdekel, mivel jár. Elképesztőek vagyunk együtt. Vagy valami hasonló. Bármi. Jordan várakozón nézett a férfira. Az vissza rá. Kétségkívül a második leghosszabb idő megszólalás nélkül. Majd... a rezignáltság furcsa megjelenése ült ki Nick arcára. És ott folytatta, ahol a nő abbahagyta. Kivéve, hogy nem azt mondta, amit a nő hallani akart. - Mindketten tudjuk, hogy ez csak egy hétvége volt - fejezte be tompa hangon. Jordan érezte a fájdalmat, érezte az éles nyilallást a mellkasában. Nekem ennél sokkal többet jelentett. De ezt sem mondta ki. Inkább felöltötte a bátor arcát. Manapság már könnyen hazudott, még egy ide vagy oda, nem számított. - Utaltál rá, hogy a munkád bonyolítja a helyzetet. Gyanítom, erre gondoltál. Nick csodás zöld szemével tüzetesen vizsgálta a nőt. - Bárcsak ne lenne minden ilyen bonyolult! – mondta Jordannek halkan. Aha, értette meg a nő. Nem akarta a férfi, hogy ez az egész más legyen, mint a többi nővel. Talán ezt a reakciót szokta meg az élete összes Lisájától. De őneki volt büszkesége. És már korábban megmondta, hogy nagylány. Nem fog kiabálni, sírni, könyörögni, hogy maradjon. Sőt, most azt akarta, hogy a férfi menjen el. A szemét kezdték égetni a könnyek. Azt akarta, hogy Nick menjen el azonnal. - Mindketten felnőttek vagyunk, Nick. Nem kell ennek egy hosszú, elnyújtott beszélgetésnek lennie. Volt egy közös hétvégénk, de most visszatértünk a valóságba. Neked megvan a munkád a velejáró korlátokkal és szabályokkal. Nick a nő felé lépett. - Akkor ennyi? Jordan gyanította, a férfi arra gondolt, hogy megkéri, maradjon még egy éjszakát. De minden egyes együtt töltött pillanat csak tovább nehezítette volna a helyzetet. - Szerintem tisztább az éles elvágás. Ismerve az elkerülhetetlent. - Az elkerülhetetlent. - Nick kihúzta magát, és a mellkasa előtt összefonta a karjait. - Meg kell hogy mondjam, én nem így terveztem ezt a beszélgetést. Jordan erre oldalra billentette a fejét.

- Miért, van más választás? Habár nagyon ügyelt arra, hogy az arckifejezése semleges maradjon, belül ennek nyoma nem volt. Mondd, hogy nem akarsz elmenni! Nick egy hosszú pillanatig nézte a nőt. - Nem, szerintem nincs. Csend ült közéjük. - Szerintem meg az a legjobb, ha most elmész. – Jordan erőltette magát, hogy nézzen a férfi szemébe, majd félresiklott a szeme, hogy Nick ne tudjon belőle sokat kiolvasni. A férfi bólintott. - Igen, én is így gondolom. - Elindult a bejárati ajtó felé, majd megállt. Felhívjalak kedden elmondani, hogyan mentek a dolgok Eckharttal? - Persze. Jordan követte Nicket, és nézte, ahogy felkapja a csomagját. Ez a kép valószínűleg hosszú időre az emlékezetébe égett. Most viszont felszegte az állát. Csak addig kellett összeszedettnek maradnia, amíg a férfi ki nem lép az ajtón. Nick a kilincsre tette a kezét, és amikor utoljára a nőre nézett, Jordant meglepte, amit a szemében látott. A szeme dühtől lángolt. - Kösz, Rhodes, a hétvégét - mondta az állkapcsát összeszorítva. - Elküldöm neked a szállás árának a felét. A francba, talán utazási költségként még le is írhatom. Na, ez arculcsapás volt. Jordan összezavarodott. Miért haragudna a férfi rá? - Ez egy kicsit durva. Nem kell seggfejnek lenni. Nick hitetlenkedve nézett. - Még én vagyok a seggfej? Jordán kettejük közé mutatott. - Valamiről lemaradtam? Mert én csak annyit mondtam... - Ne aggódj, elsőre is értettem - vágott közbe Nick. - Minden egyes szavad jól hallottam. - Ezzel kiviharzott, s bevágta maga mögött az ajtót. Jordan a nappaliban állt, és értetlenül bámulta az ajtót. Nahát. Fogalma sem volt, hogy mi ez az egész.

30. MIUTÁN KYLE BEENGEDTE a penthouse lakásába a nővérét, előjött egy fekete szmokingba öltözött férfi, és üdvözölte Jordant. - Jó estét kívánok, Ms. Rhodes! - Kinyújtotta a kezét. - Elvehetem a kabátját? - Természetesen. Köszönöm. - Jordan átnyújtotta a kabátját, és savanyú képet vágott az öccsére, ahogy a férfi elsietett. - Te felbéreltél egy komornyikot? Ez annyira Kyle-ra vallott. A férfi átkulcsolta a nővére nyakát, félig ölelte, félig húzta az étkező felé. - Nem, apa hívott egy pincért a mai vacsorához. Remélem, szusievő kedvedben vagy, mert megvesztegette a Japonais séfjét, hogy főzzön nekünk. Igazából nem volt kedve a szusihoz. Vagy bármilyen vacsorához. Az elmúlt huszonnégy órában semmi más nem járt a fejében, csak Nick. Folyamatosan gondolkozott, mivel a férfi egyetlen hívására nem reagált. Háromszor kereste a mobilján, és hagyott neki üzeneteket is. Semmi válasz. Abból, ahogy Nick vasárnap este kiviharzott a házából, egyértelmű volt, hogy valami félreértés van kettejük között. Úgy tűnik, dolgozniuk kell még a kommunikációs képességükön. Egy újabb dolog, amit majd jól elmond Nicknek, ha egyszer visszahívja. Most viszont itt volt a családja, amivel foglalkoznia kellett. Ez volt az öccse ünnepi vacsorája, az első alkalom hogy ők hárman összejönnek, amióta Kyle-t kiengedték a börtönből, majd a kórházból. - Úgy tűnik, apa igazán kitett magáért – állapította meg Jordan. Grey az étkezőben várt rájuk egy pohár scotch-csal a kezében. Hevesen gesztikulált. - Mit is mondhatnék? Milyen gyakran ünnepelheti meg egy apa a fia szabadulását a börtönből? - A metszően kék szemek Kyle-ra fókuszáltak, - Jobban teszed, ha annyit válaszolsz, „egyszer". Kyle ártatldanul felemelte a kezét. - Egyszer, ígérem. Helyet foglaltak az étkezőasztalnál, amit kristálypoharakkal és porcelánnal terítettek meg. - Mivel ez egyfajta ünnepség, én is hoztam valamit. - Jordan átnyújtott az öccsének egy papírtáskát az üzlete emblémájával. - Gondoltam, egy ideje nem ittál egy pohár jó bort. Sokat gondolkoztam, hogy melyik lenne a tökéletes. Kyle meghatódott. - Ó, Jordo, nem kellett volna! Örömmel fogom meginni. - Előhúzta az üveget, és ránézett a címkére. Felkapta a tekintetét a nővérére. - Nagyon vicces. Grey előrehajolt.

- Mi az? Kyle az asztalra tette az üveget, hogy az apjuk lássa a címkét. Orin Swift: The Prisoner. Grey nevetett, Jordan ártatlanul mosolygott. - Igazából tényleg ez az egyik kedvencem. Ahogy a pincér elkezdte felszolgálni a szasimit és az ahi tonhalat, Jordan és Grey hagyták, hadd döntse el Kyle, milyen sokat vagy keveset akar mesélni a bebörtönzéséről. A férfi viszont leginkább arról beszélt, hogy még mindig nem hiszi el, hogy kiszabadult. - Milyen kár, hogy nem tudtam elköszönni a börtöntársaimtól! - mondta szarkasztikusan. - Igazából Puchalskit még kedveltem is. Még mindig nem értem, mi ütött belé. Jordan az evőpálcikájával egy darab hamacsit kapott be, amikor úgy döntött, a lehető leghamarabb el kell terelnie az öccse figyelmét erről a témáról. - Úgy hangzik, hogy csak bekattant. - De miért lenne villa a cipőjében? - töprengett Kyle. Ebből nekem úgy tűnik, hogy megtervezte a támadást, aminek meg nincs értelme. Hagyd már, Kyle! Jordan megvonta a vállát. - Talán mindig van villa a cipőjében. Ki érti, hogy az elítélt fajta pasik mit miért csinálnak? - Hé! Én is elítélt fajta vagyok. Grey megbillentette a poharát. - És ki hitte volna, hogy megteszed, amit tettél? - A Twittervolt - morgott a bajsza alatt Kyle. - Talán válthatnánk témát - javasolta Jordan. Érezte, hogy a beszélgetés innentől kezdve spirális zuhanórepülésbe válthat. - Rendben, beszéljünk inkább rólad - vetette fel Grey. - Nem is kérdeztem még. Milyen volt Xander partija? Na, ez volt aztán a témák lehetséges taposóaknája. - Jó volt. Szinte mindig ugyanolyan. Leszámítva egy kis kémkedést. Jordan Kyle-ra nézett, segítségért esdekelt. Válts témát! Gyorsan. Kyle értetlenül nézett vissza. Miért? Jordan bámulta. Csak. Kyle visszanézett. Jól van, jól van. - Ha már borok. Milyen volt az utad Napába, Jordo? Nagyszerű. Bízzuk csak a zseni öcsénkre, hogy témát válasszon, tuti, hogy kiválasztja a másikat, amiről nem akarunk beszélni. - Meglátogattam azt a borászatot, amiről beszéltem neked. Meglesz a szerződés a héten, így az én üzletem lesz az első, amelyik forgalmazza a borukat Chicagóban és környékén.

Grey hangja ártatlan volt: - Elvitted magaddal a Magas, Sötét hajú és Tüzest az útra? Jordan letette az evőpálcikáit, és az apjára nézett. Grey mosolygott, és ivott egy kortyot a borából. - Te is olvasod a Látva és látva lennit? - kérdezte. Grey ezen felhorkant. - Természetesen nem. Vannak, akik elolvassák nekem. Csak így tudom, mi történik kettőtökkel. És ne kerüld ki a kérdést! Mesélj arról az új pasasról, akivel randizol! Furcsának találom, hogy még soha nem beszéltél róla. – Úgy nézett a lányára, hogy szinte a lelkébe látott. Jordan nagy levegőt vett, hirtelen nagyon elege volt a hazugságokból és a titkos ügynökös játszmákból. Másrészt, egyszer úgyis szembesülnie kell az igazsággal. - Apa, nem tudom, hogy kell-e még aggódnod a Magas, Sötét hajú és Tüzes ember miatt, mert éppen nem áll velem szóba. Kyle arca elsötétült. - A Magas, Sötét hajú és Tüzes nekem egy nagy tufának tűnik. Grey bólintott, az arca helytelenítő volt. - Egyetértek. Sokkal jobbat érdemelsz, kölyök, egy tufánál. - Kösz, de ennyire nem egyszerű. A munkájában elég sok kihívással találkozik. Ilyet nem volt okos dolog mondani. - Miért? Mivel foglalkozik? - tudakolta egyből az apjuk. Jordan ledermedt. Talán túllőtt kicsit a célon a nincs több hazugság elméletével. Újabb kétségbeesett pillantást küldött Kyle felé. Csinálj valamit! Megint. Kyle bólintott. Benne vagyok. Hátradőlt a székében, kinyújtotta az összekulcsolt kezeit, és megmozgatta az ujjait. - Kit érdekel, mivel foglalkozik ez a pöcs? Küldd el az email címét, Jordo, majd én elintézem. Akármit a nyakába zúdíthatok két perc alatt ennek a Magas, Sötét hajú és Tüzes pasasnak. Ördögi vigyor kíséretében úgy tett, mintha billentyűzeten írna. Az apjuk kezdte elveszíteni a türelmét. - Ó, nem. Ezzel te nem viccelődhetsz - mondta Kyle-nak. - Csak Jordan és én viccelhetünk. Négy napja vagy kint a börtönből, és nagyon remélem, hogy tanultál a leckéből, fiatalember... Ahogy az apja folytatta a hegyi beszédét, Jordan hálásan az öccsére mosolygott az asztal túloldaláról. Kyle válaszként kacsintott. Szívesen.

JORDANNEK TUDNIA KELLETT volna, hogy ezzel nincs teljesen vége a dolognak. - Elmondod, hogy mi volt ez az egész? – kérdezte Kyle, miután az apjuk elment. Jordan felsóhajtott.

- Nem is tudom, hol kezdjem. - Valami egész este foglalkoztatta. Igen, mérges volt Nickre, amiért nem hívta vissza, de kezdett azon gondolkozni, vajon van-e neki is egy apró felelőssége a vitában. Nem is vette észre, hogy a borospohara talpával játszadozik. - Eszedbe jutott már, hogy talán nem vagyunk... elég őszinték? Úgy értem, az érzelmeinkkel. Sokszor szarkasztikusak vagyunk. Kyle javára legyen mondva, se nem nevetett, se nem horkant fel a kérdésre. - Anyu volt mindig a nyílt köztünk. Amikor ő meghalt, szerintem beleszoktunk ebbe. - Elmosolyodott a kettejük közötti ritka őszinte pillanatban. - De szerintem jól kijövünk egymással. Jordan is mosolygott. Szerinte is egész jó volt a családja. Leszámítva a bebörtönzést. - És másokkal? Kyle erre megvonta a vállát. - Én megbénítottam a Twittert, miután megtudtam, hogy megcsal a barátnőm. Nekem ez elég egyenesnek tűnik. - Elmondhattad volna, mennyire bánt - jegyezte meg Jordan gyengéden. Kyle elcsendesedett a nővére válaszára. Sokat beszéltek a hírhedt Twitterincidensről, de a kiváltó érzelmekről nem. Jordan úgy érezte, hogy az öccse be sem vallja magának igazán, hogy voltak egyáltalán érzelmei. - Kockázatos másnak elmondani, hogyan érzel, Jordo - bökte ki végül. - Ha egyszer valamit kimondunk, nincs visszaút. Ezzel Jordan nem tudott vitatkozni. Ha egy kis bátorsággal és az érzelmek világossá tételével hírhedt internetes terroristának lehet lenni, akkor talán nem hal bele, ha egyenes lesz Nickkel. Igen, talán Nick megkönnyíthette volna a helyzetet, ha nem viselkedik makacs pöcs módjára, de vele kapcsolatban az első találkozásuk óta semmi nem volt egyszerű. Ez volt az egyik, amit Jordan kedvelt benne. Az idő nyolcvankét százalékában. Jordan vett egy nagy levegőt, készen arra, hogy őszinte kezdjen lenni magával. - Kyle... azt hiszem, elszúrtam valamit. - Felemelte a kezét a hangsúly kedvéért. - Részben. A Magas, Sötét hajú és Tüzes embert sok mindenért lehet hibáztatni. Félig. Talán kétharmadig. Persze, most biztos duzzog magában, és azt hiszi, hogy én rontottam el egyedül mindent. Ebben az értelemben elég idegesítő. Bekúszik a bőröd alá, mint valami bogár vagy bogáncs vagy tüske… - Az öccsére nézett segítségért. Mi más megy a bőröd alá? - Rüh? - vetette fel. - Rüh? Ezzel tudsz előállni? Kyle úgy bámult a nővérére, mint akinek elmentek otthonról. - Fogalmam nincs, miről beszélsz, Jordo. Egy dolgot viszont mondhatok. Ha úgy érzed, elszúrtad, egy kérdés maradt, amit te is feltettél nekem öt hónapja. Helyre tudod hozni?

Jordan nagyot sóhajtott. - Megpróbálom. Az Öccse tekintete határozott volt. - Próbáld jobban! Jordán Kyle-ra meredt. Rendben. Aztán pár pillanattal később beleegyezőn bólintott. - Rendben.

31. A DEVINE CELLARS PONTBAN TÍZKOR készen állt, ahogy Jordan is. Nick még mindig nem hívta vissza, de már bele is nyugodott. Fel volt pörögve, töltődve, és ha a férfi nem akarta fogadni a hívásait, rendben. Azért még remélte, hogy lesz valami jele annak, hogy a férfi viszonozza az érzelmeit, de nem akart ezen rágódni. Ez új terep volt Jordannek - az egész dagonyázós, kibeszélős dolog -, és ha túl sokat gondolkozik rajta, talán rágörcsöl és visszaáll a szarkasztikus, védekező állapotába. És lám-lám, ez eddig hova vezette. Egy korábbi beszélgetésükből tudta meg, hogy Xander aznap reggel találkozik Trilanival, és gyanította, hogy Nick el lesz foglalva a nap hátralévő részében. Hogy addig ő is elfoglalja magát, beleásta magát az üzlet nyitási feladataiba. Amikor 10:22re végzett mindennel, körülnézett, hogy keressen valamit, amivel elterelheti a figyelmét. Azon gondolkozott, hogy rendezze-e a borokat fajta és földrajzi eredet szerint ábécésorrendbe, amikor megszólalt a bejárati ajtó csengettyűje. Hála istennek, egy vásárló! Jordan megpördült, de a mosolya egy pillanat alatt lelohadt. Xander Eckhart sétált az üzletbe. Jordan gyorsan elrejtette a meglepettségét. Úgy tűnt, Xander és Trilani átrakták más időpontra a megbeszélést. Mivel Nickkel vasárnap óta nem beszéltek, nem ismerte a friss információkat. Felvette a már rutinná vált problémamegoldó pózt. Normálisan viselkedett. Vagy legalábbis próbált. - Xander! Jó újra látni téged. Eltelt pár hét. - A partim estéje óta. A kinti hideg miatt sötét kabátot és fekete bőrkesztyűt viselt. - Mi történt veled azóta? Jordan remélte, hogy nem hangzik olyan idegesnek, mint amilyennek érezte magát. Nem gondolta, hogy újra látni fogja Xandert bármikor is. Ez talán csak vágy volt, hiszen a férfi az üzlete törzsvásárlója. Meg tudod csinálni, biztatta magát. Ha fenn tudta tartani a baráti látszatot a férfi partija alatt, akkor egészen biztosan tud vele csevegni, amíg a férfi körülnéz a boltban. Nagyon közel voltak a végkifejlethez, az FBI már szinte lezárta a nyomozást. Nem ő fogja elcseszni a dolgokat. De a pihék égnek álltak a tarkóján. Xander miért nem találkozott Trilanival? Nézte, ahogy a férfi megállás nélkül elsétál az „Új és figyelemre méltó" ajánlat mellett. Eckhart mindig megállt és megnézte ezt a kínálatot. A benne lévő sznob nem tudta megállni, nem bírta elviselni, hogy vannak olyan neves borok, amikről ő nem tud.

Jordan nagyot nyelt. A lehető legkisebb mozgással a bárpult alá nyúlt, és megnyomta a pánikgombot. - Hogy hogyan vagyok? - kérdezte Xander. - Az igazat megvallva, Jordan, nem túl jól. Egyáltalán nem jól. - Sajnálom. Történt valami? Ahogy a férfi közelebb lépet, Jordan látta, hogy az arca kőkemény. - Valójában történt valami. Kiderült, hogy valaki, akiben bíztam, hazudott nekem. Elárult. Pont a nővel szemben állt meg a bárpult túloldalán. Hosszú csend feszült közéjük. - Csak mondd el, miért tetted - bökte ki végül Xander. - De figyelmeztetlek, Jordan. Ha nem tetszik a válasz a dolgok nagyon rosszra fordulhatnak. A férfi benyúlt a kabátjába, és előhúzott egy fegyvert. - És van egy olyan érzésem, nagy az esély arra, hogy nem fog tetszeni a válaszod.

NICK A KAMUIRODÁJÁBAN járkált föl-alá, várta, hogy megszólaljon a mobilja. Megmondta Huxley-nak, hogy azonnal hívja, ha Trilani a Bordeaux-ba ér az Echarttal való találkozóra, de eddig semmi. Amíg járkált, próbált nem gondolni Jordanre. Férfiként tudta, hogy nem kellene magának ilyen dolgokat bevallania, de a nővel való vitája teljesen kikészítette. Pár nap leforgása alatt teljesen feldühödött. Először, amikor azzal a seggfejjel látta Jordant beszélgetni, utána a létező összes szívességét visszakérte, hogy a nő elítélt öccsét kihozza a börtönből, majd jött a viharos hétvége, amit a bormegyében töltöttek el. Még azt is végiggondolta, hogy munkát vált a nő kedvéért, de aztán veszekedtek, ő pedig kiviharzott a házból, amikor úgy érezte, hogy csak a szexre kellett Jordannek. Az egyértelmű, hogy mostanában nem volt önmaga. Az egyetlen módja annak, hogy újra az legyen, ha megoldja a problémát. Vagyis teljesen kizárja Jordant az életéből. Ez a gondolat még jobban kiborította. Valamilyen úton-módon Jordan beléfurakodott és felrúgta az összes tervét. Nick hiánytalanul boldog volt az életével, amíg a nő be nem lépett a boraival, a piszkálódásaival, a világító kék szemével és azzal a képességével, hogy folyamatosan megnevettesse. Még szívesen kuncogott is volna magán, hogy micsoda balek, ha legalább egy mosolyt ki tud magából facsarni, amióta vasárnap eljött a nő házából. Minden túl gyorsan történt. Mindig úgy gondolta, hogy egy nap majd megunja a beépített munkát, és lassan kitáncol az agglegényéletből. De ez - ez a vad, szívdobogtató, kikészítő, felvillanyozó hullámvasút Jordan és közte - őrület volt. Tiszta és egyszerű. És ami a leginkább kiborította: ha egy érzékeny, lelkizős típus lett

volna, azt gyanítja, hogy amit Jordan iránt érez, szerelem, de Nick McCall nem lesz szerelmes! Az ördögbe, talán mégis. Még mindig az irodájában járkált, elsütött egy komplett brooklyni fűszerezésű káromkodásarzenált, amiről gyanította, hogy egy átlagosan érzékeny, lelkizős típusú ember még csak nem is értett volna. Ahogy ő látta, két választása maradt. Az A-terv: próbálja távol tartani magát Jordantól, hogy meglássa, ez a szívdobogtató, kikészítő érzés elmúlik-e olyan hamar, ahogy jött. Eszébe jutott valami, amit egy családi bulin hallott. Maria nevű unokatestvére épp a pasijával kapcsolatos problémáiról fecsegett, amikor azt mondta, a Cosmó-ban olvasta, hogy egy embernek feleannyi időbe kerül kihevernie a szakítást, mint amennyi ideig a kapcsolat tartott. Ez nem hangik olyan rosszul, gondolta Nick. Ha csak azóta számolja a kapcsolatukat, amióta lefeküdtek egymással, mindössze három napja voltak együtt. A Cosmo szerint akkor túl lesz rajta harminchat óra alatt. Ránézett az órájára. A francba. A számítása alapjun három óra húsz perce túl kellett volna lennie az egészen. Nem volt jó jel. Ez vezetett a B-tervhez: a francba a Cosmóval, és fogadjuk el azt, hogy a szívdobogtató, kikészítő érzés soha nem fog elmúlni. Bele kell nyugodni. A B-tervben is van valami jó. Hogy el kell rohannia Jordan üzletébe, és e kell neki mondania, hogy azért gurult be ennyire, mert felborította a terveit. Nem tudta, hová fog innen vezetni a beszélgetés, de legalább előáll valamivel. Vagy talán átugorhatná az egész beszélgetős részt, és addig csókolja, amíg eszébe nem jut a nőnek, hogy milyen unalmas lenne az élete, ha egy csapat sálat viselő seggfejjel kellene töltenie. Na, ez volt a terv. Nick mobilja megcsörrent. Huxley. Épp ideje. De nem ilyen hírre számított. - Úgy fest, Eckhart kihagyja ezt a találkozót - közöl Huxley. - Még mindig beteg? - Nem tudom. Egész reggel semmilyen beszélget nem zajlott Eckhart irodájában. Nicknek ez nem tetszett. Eckhart nagyon csendes volt az utóbbi pár napban. Mivel azt hitték, gyomorrontása van, ez nem keltett bennük gyanút. Viszont, akik Robert Martinóval dolgoztak, nem gyakran engedték meg maguknak, hogy ne találkozzanak vele. - Nem tetszik nekem, hogy ilyen néma. - Szerinted tud rólunk? - kérdezte Huxley. Nick káromkodott egyet. Fogalma sem volt, hogyan fordulhatott volna ez elő, vagy mit tudhatott meg hirtelen Eckhart, de már annyi beépített nyomozásban vett részt, hogy tudta, ha egy ügynökben felmerül, hogy fény derült-e az álcájára, akkor igen, az álcájára feltehetően fény derült. - A lehető leghamarabb le kell ezt zárnunk. - Gondolod, hogy van elég bizonyítékunk az elítéléséhez?

- Elégnek kell lennie. Felhívom Davist, hogy előre kell lépnünk Eckhart és Trilani letartóztatásában. - Nick másik telefonja kezdett csipogni, megnézte, ki hívja. Emlegetett szamár. Esküszöm, Davisnek vagy szenzorai vannak, vagy poloskát tesz a telefonunkra. Mindig tudja, mikor kezd átfordulni a dolog. Átkattintott Davis hívására. - Épp hívni akartam, főnök. Helyzet van. Davis hangja rá nem jellemző módon pattogós volt. - Milyen helyzet? Nick elmondta, hogy Eckhart nem ment el a találkozóra. Amikor befejezte, Davis kérdése váratlanul érte. - Hol van most Jordan Rhodes? Nick nem értette, ez miért érdekes. - Gondolom, tízkor kinyitotta az üzletét. Miért? - Elcsíptünk egy hívást a DeVine Cellarsból. Arról a vonalról, ami a riasztórendszerrel van összekötve - válaszolta Davis. - Valaki megnyomta a pánikgombot. Jordan. Már Nick kezében volt a slusszkulcsa, és rohant is ki az ajtón. - Uton vagyok.

JORDÁN SZEME a rászegezett fegyverre tapadt. Próbálta megőrizni a nyugodt hangját. - Xander. Mit csinálsz? A férfi jobban megszorította a fegyvert. - Kerüld meg a bárpultot! Lassan. Húzd le a rolókat! Az üzlet telefonja csöngeni kezdett. A riasztócég, gondolta. Ha nem reagál, küldeni fognak egy rendőrt. Ez annyit jelent, hogy addig beszéltetnie kell Xandert. Most nézte meg először jó alaposan a férfit, és látta rajta, hogy napok óta nem borotválkozott. A szemei alatt sötét karikák voltak, dühösen meredt rá. - Szerintem el kellene raknod a fegyvert, hogy beszélgethessünk erről. - Szerintem meg be kellene fognod a hazug pofádat. Húzd be azokat a rohadt sötétítőket! Jordan nem volt abban a helyzetben, hogy ellenszegüljön, ezért úgy tett, ahogy Xander kérte. A férfi rászegezte a fegyvert, miközben ő az ablakhoz ment, és egyenként lehúzta a rolókat. - Az ajtón lévőt is - utasította a férfi. Közvetlenül a mögött állt, a fegyvert a feje hátuljára szegezte. - Eszedbe ne jusson a menekülés! Jordan lehunyta a szemét, érezte a pisztoly csövét a fejbőrén. Csak húzd az időt! Miközben leengedte az utolsó sötétítőt, reménykedve nézett ki, hátha valaki elsétál az ajtó előtt, akinek jelezhetne, de senki nem járt arra.

Jordan gyors fejszámolást végzett. Legalább három - négy percet már nyert magának. A rendőrségnek már úton kellett lennie. Miután behúzta a sötétítőket, hallotta, hogy a hátsó szobában megszólal a mobilja. - Zárd be az ajtót! A pisztoly most még erősebben nyomódott a tarkóján Azt tette, amit a férfi mondott. - Most menj vissza a szoba közepére! Jordan körbenézett, mindenütt borosüvegek voltak. Talán elkaphatna egyet fegyvernek, és... ezzel megkockáztatná, hogy Xander lelője, akinek ráadásul kapóra jött volna még egy kifogás, hogy meghúzza a ravaszt. Nem a legjobb.terv volt. Jordan a szoba közepére sétált, és megfordult. - Most akkor beszélgethetünk anélkül, hogy aggódni kéne, hogy megzavarnak mondta Xander. Még egy kis időhúzás. - Remek. Akkor talán most már elárulhatod, hogy miért szegezel rám fegyvert. - Hagyd a kibaszott hazudozást, Jordan! Mindent tudok. A pasid, Nick McCall az FBI-nak dolgozik. Elhoztad a partimra, hogy bepoloskázza az irodámat. - Xander oldalra billentette a fejét, és közelebb lépett. - Akkor volt, ugye, amikor félrehívtál a teraszra? Akkor csinálta? - A barátom neve Nick Stanton, és ingatlanokkal foglalkozik - közölte Jordan határozottan. - A partid estéjén azért kértelek, hogy menjünk ki a teraszra, hogy a borról beszélhessünk. Ennyi. A szabad kezével Xander arcon vágta a nőt. Jordan elveszítette az egyensúlyát, hátratántorodott, és megbotlott a bemutatóasztal lábában. A csuklója kificamodott, ahogy próbálta tompítani az esést. A látása elhomályosult az arcából sugárzó éles fájdalomtól és a csuklója sajgásától. Óvatosan és összerezdülve érintette meg az arcát. A bal kezét a testéhez szorította, a másikkal feltolta magát, és Xander felé fordult. A férfi előtte állt, elégedett csillogással a szemében. - Most már nem vagy annyira önelégült, ugye? - Letérdelt Jordanhez. - Mondd el az igazságot! A pisztolyt megint a nő fejére irányította. A helyzet úgy alakult, hogy Jordannek mondania kellett valamit. Ha bajban vagy... a szokásos megoldást választotta. - Kyle-ért tettem. - A hangja megbicsaklott a csuklójában lüktető fájdalomtól. Az FBI megfenyegetett. Azt mondták, különben meg fogják tagadni tőle a fellebbezés összes lehetőségét, és a börtönéletét pokollá teszik. - Felnézett Xanderre, mintha a megértéséért esdekelne. – Az öcsém, Xander. Nem volt más választásom. Úgy tűnt, a férfi egy pillanatra elbizonytalanodott. Majd visszatért a rettenthetetlen arca. - Kamu. Az összes híradásban benne volt, hogy kiengedték a börtönből az

öcsédet. Ez volt a te megállapodásod. - Gondolod, vagyok olyan bolond, hogy a börtönben hagyjam Kyle-t a fenyegetés után? Megmondtam nekik, hogy addig nem működöm velük együtt, amíg a főügyész írásban nem adja, hogy kiengedi. Egy pillanatra úgy festett, Xander hisz neki. Ebben a helyzetben Jordan minden pillanatnak örült. De a férfi megrázta a fejét. - Jó próbálkozás. Bár nem hiszem, hogy összeálltál volna McCall-lal, miután megfenyegette az öcsédet. - Az egész kapcsolatunk színjáték volt. A poloskák miatt tudtuk, hogy ráállíttattál valakit Nickre. Rávettek, hogy menjek bele. Azt mondták, tartani kell a látszatot. - Együtt elmenni Napába? Az is a színjáték része volt? Jordan megállt, nem gondolta, hogy a férfi erről is tud. - Ez egy korábban betervezett üzleti út volt, és Nick azt mondta, meggyőzőbb, ha ő is csatlakozik. Jordan imádkozott, hogy a férfi bevegye. - Meg kell, hogy hagyjam, Jordan, jó vagy – vetette oda Xander nyers nevetés kíséretében. - Már majdnem elhittem. De a játszadozásaidnak vége. - A fegyverrel hadonászott. - Ez a buli majdnem tökéletesen alakult neked. Az öcsédet kihoztad a börtönből, és még egy pasit is szereztél magadnak. Még azt is elérted, hogy Napában összekösd a munkát a romantikával, amire mindig is vágytál. És mindezt az én kibaszott kontómra - fröcsögte vicsorogva. Jordan halántékához nyomta a pisztolyt, a keze reme-gett. Jordan lehunyta a szemét. O, istenem! - Tönkretetted az életem - sziszegte Xander. - Mindenem el fogom veszíteni. Az éttermeimet, az otthonomat, a borgyűjteményemet. Martino pénzének mindenhez köze van, és az FBI mindent el fog venni. - Még. jobban a nő bőrének nyomta a fegyvert. Börtönbe kerülök. Ha nem jutok előbb Martino kezére. Halott vagyok, Jordan. Miattad. Ahogy a nő az üzlete padlóján feküdt remegve, leesett neki, hogy abba bele sem gondolt, mi lesz Xanderrel, miután a nyomozás lezárul. Talán nem is akart. - Xander, én... - Ne! - Megrázta a kezét. - Tönkretettél, és én most viszonzom ezt. Eltűnök innen. Elhúzok egy olyan helyre, amelyikkel nincs kiadatási egyezményünk. Az életem hátralévő részét rettegésben kell leélnem, attól félve, hogy ki talál meg gyorsabban, az FBI vagy Martino. Nem éppen így terveztem a dolgaimat. De egy legalább marad: az emlék, hogy láttam az arcod, amikor meghúztam ezt a ravaszt. A férfi kétségbe volt esve. Jordan látta az izzadság-cseppeket a szemöldökén. Egy olyan embert látott, akinek az idegei már nem nagyon bírják sokáig. így legyőzte elhatalmasodó félelmét, és kijátszotta az utolsó kártyáját. - Az apám annyit fizet neked, amennyit csak akarsz - bökte ki.

Xander megdermedt. Ezzel Jordan felkeltette az érdeklődését. Majd hangokat hallottak az utcáról.

NICK ÉPPEN AKKOR fékezett le a DeVine Cellars előtt, amikor két egyenruhás rendőr sétált az ajtó felé. A férfiak megálltak, ahogy Nick hirtelen befarolt a járda mellett. Kipattant az autóból, és gyorsan felmérte a helyzetet. Látta, hogy a sötétítőt lehúzták az ablakokon és az ajtón, így visszasietett az autójához, és kinyitotta a csomagtartóját. Egy kézzel felvillantotta a jelvényét, miközben a járőrök közelítettek felé, majd egy közepes méretű fémdobozért nyúlt. - FBI - tudatta halkan. Nem akarta, hogy Xander meghallja őket bentről. - Kaptunk egy hívást, hogy maguk már úton vannak. - mondta az idősebb rendőr. - Beszéltek már bentről valakivel? - kérdezte Nick. - Pár pillanattal maga előtt értünk ide. - Lehet, hogy túszhelyzet van. Nick kinyitotta a dobozt a kulcscsomóján lévő egyil kulccsal. Hallotta, hogy még egy autó jön, miközben elővette a tartalékfegyverét és a zárnyitókészletét. Hátrapillantott, és egy ismerős Ford LTD Crown Victoriát látott meg maga mögött. Becsukta az autója csomagtartóját, amikor Jack Pallas és a partnere, Wilkins siettek felé. Pallas nem pazarolta az időt az előzményekre. Nick kezébe nyomott egy golyóálló mellényt. - Mi a terv? Nick felhúzta a pólójára a mellényt. Nem kellett megbeszélnie, hogy most ő irányít. Az ő nyomozása volt, de ami még fontosabb, Xander Eckhart az ő barátnőjét tartotta fogva. Átkozott legyen, ha hagyja, hogy valaki más vezesse az akciót. - Én a hátsó ajtón megyek be - sorolta. - Jack, te fedezel. Wilkins, te figyelsz elölről. - A két egyenruhás felé biccentett. - Ők meg biztosíthatnak. - Szólok, ha bent vagyunk - mondta Jack Wilkinsnek, és a fülében lévő kis adóvevőre mutatott. Wilkins fülében is volt egy, sőt mindkettejük golyóálló mellényének gallérjára érzékelők is voltak drótozva. - Ne csinálj semmit, amíg nem jelzek, Sam! Wilkins felhúzta a fegyverét, készen állt. - Egy második csapat is jön, pár percen belül ideérnek - közölte Nickkel. - Biztos nem akarsz várni? - Nem várunk. - Nick elindult a sikátor felé Jackkel a nyomában. Átvágtak ezen a részen, és megálltak a DeVine Cellars hátsó bejáratánál. Nick látta, hogy egy hagyományos tolózár van az ajtón, s nagyon remélte, hogy Jordan nem húzta be a láncot, ami megakadályozta volna a gyors és csendes folyamatot. Pallasra nézett, ahogy előhúzta a zárnyitókészletét. - Enyém Eckhart. Te biztosítsd a tiszta környéket! Lehet, hogy Trilani is bent

van. Elkezdett dolgozni a zárral. Gyorsan és egyenletesen haladt, de még így is időbe került, és attól tartott, hogy éppen abból van a legkevesebb. A fejében újra és újra lejátszotta, mi történhet Jordannel a boltban. Egy dolgot tudott magáról: egy kibaszott idióta. A munkája, a topügynök pozíciója, a büszkesége nem jelentett most semmit. Csak egyet akart. Hogy a nő biztonságban legyen. Csikorgatta a fogait, ahogy a fogóval a helyére csúsztatta a hajtűt. - Ez nem történhet meg. Nem. Annyi mindem kell elmondanom neki. Addig észre sem vette, hogy mindezt hangosan mondta, amíg Jack nem válaszolt: - Lesz rá alkalmad. Nick a másik ügynök szemébe meredt. - Jobb is. És csak hogy tiszta legyen a helyzet. Attól függően, hogy mit találunk odabent, jó esély van arra, hogy kinyírom azt a rohadékot.

A HANGOK HALLATÁRA Xander tekintete a bejárati ajtóm tapadt. - Ki az? Kérem, legyen a rendőrség, imádkozott magában Jordan. Mindketten az ajtót nézték, végtelenségig tűnő ideig. Amikor semmi nem történt, Xander kicsit lazított a fegyvert markoló kezén. - Úgy tűnik, elmentek. - Térjünk vissza a pénzre! - mondta Jordan, újra húzta az időt. - A szabadon engedésemért az apám bármennyi pénzt átutal. Ötvenmillió. Száz. Ha el akarsz tűnni, ez jó sokáig kényelmes körülményeket biztosítana. Xander gúnyosan mosolygott. - Csak egy gond van. Hogy nem nyúlhatok ahhoz a pénzhez. Neked hála, az FBI figyeli az összes számlámat. - Az öcsém egy tijuanai laptopról zárta be a Twittert. Higgy nekem, ő és az apám ott nyitnak neked számlát, ahol csak akarod, olyan név alatt, amit te megadsz nekik. Xander újra megállt, a nő fölé tornyosulva. Jordan látta rajta a hezitálást. - A pénz visszaadja az életed, Xa... - Pofa be! - Újra a földre taszította a nőt, akinek a feje a járólapnak ütődött. Egy kézzel letörölte az izzadságot a szemöldökéről, a hangja emelkedett. - Nem tudok gondolkozni, ha folyamatosan jár a szád! Csak fogd be a pofádat! Jordan megfeszítette magát, amikor látta a férfi másik kezét lendülni, arra készülve, hogy megüsse a fegyverrel. A nő lehunyta a szemét, és némán könyörgött. Kérlek, ne fájjon nagyon! Ekkor lövés hangja rázta meg az üzletet. Xander szemei kipattantak. A férfi megtántorodott, és a földre ejtette a pisztolyt. Megmarkolta a vállát, a karja

erőtlenül lógott az oldalán egy tökéletesen kivitelezett lövésnek köszönhetően. Látta, hogy valaki jön a hátsó bejárat irányából, s a szemei elkerekedtek a pánik miatt. Lábra állt, és tántorogva, de gyorsan hátrált Jordantól. Védekezőn felemelte a kezét. - Nem, én... Nick vészjósló tekintettel vágtázott Xander felé. - Megmondtam, hogy tartsd távol magad tőle - morogta. Nick elkapta Xander torkát, és egy kézzel a földre teperte. Eckhart mellkasába nyomta a térdét, és a fegyver csövének a végét egyenesen a szemei közé tolta. - Ki nem az ő súlycsoportja, seggfej? Xander mozdulatlan és néma maradt. Kétségkívül a legjobb döntés volt, amit addig aznap reggel hozott. Nick hosszan bámult le rá, az arca jéghideg volt. Végül Jordanre nézett. - Jól vagy? A nő bólintott. - Igen. - A hangja remegett, így megköszörülte a torkát. - Talán. Egy kézzel feltolta magát, a fájós csuklóját a mellkasához szorította. - Megsérültél. - Nick lecsapott Xanderra a fegyverével, aki félig morgott, félig nyöszörgött. – Elmagyaráznád hogyan történt? - Megbotlott és elesett. - Na, ez egy eredeti válasz - fröcsögte Nick undorodva. Valaki közeledett. Jordan odafordult, és látta, hogy az az ügynök jön, aki Kyle bokájára tette a megfigyelőkészüléket. Pallas, ha az emlékezete nem csalt. - Ellenőriztem a pincét - mondta Nicknek. - Trilaninak vagy bárki másnak semmi nyoma. - Felvonta a szemöldökét, látva Xander testhelyzetét. - Itt minden rendben? Nick nagy erőfeszítések árán engedett az Eckhart fejéhez szorított fegyver nyomásán. - Igen. Minden rendben. - Egy kézzel megfogta a billincset, amit Pallas ügynök nyújtott felé. A kabátja hajtókájánál fogva felrángatta Xandert a földről. - Próbálj ellenszegülni! Bearanyoznád a napomat. - Baszd meg, McCall! - mondta Xander, és önelégülten nyújtotta előre a kezeit, hogy Nick rájuk kattintsa a bilincset. Pallas ügynök a bejárati ajtóhoz sétált, és kinyitotta. - Tiszta. Egy másik, golyóálló mellényt viselő ügynök és két járőr lépett az üzletbe, kezükben fegyverrel. Nick átadta Xandert a többieknek, majd Jordan felé sétált. Lehajolt, és megfogta a nő kezét. - Gondolod, hogy fel tudsz állni? - kérdezte gyengéden. Jordan nagyon is tudatában volt a rámeredő extra öt szempárnak, amik közül az egyik a rá fegyvert szegező férfié volt. - Vigyél el innen, kérlek! Nick bólintott. Felsegítette Jordant, ügyelve a csuklójára. Az ajtó felé vezette, de

megállt, hogy mondjon valamit a fiatalabb FBI-ügynöknek. - Hívtál mentőt? - Már úton van - válaszolta a férfi. Nick Xanderre nézett, akinek eltorzult az arca a golyó ütötte seb miatt. - Neki is hívjatok egyet. De mondjátok meg, hogy ráérnek jönni. Ahogy kivezette Jordant az üzletből, a nő csuklója a mellkasának ütődött, amitől felszisszent fájdalmában. - Azt hiszem, egyre rosszabb. - Kezd kimenni belőled az adrenalin - mondta Nick. Az autójához vezette Jordant, és kinyitotta előtte a hátsó ajtót. - Csak ülj itt, amíg megjön a mentő. - Figyelmeztetlek, lehet, hogy a kocsidba rókázom a fájdalom miatt. Nick szemei felvillantak, de nem tett vicces vagy szarkasztikus megjegyzést a nőnek. Ez nagyon nem volt rá jellemző. - Megoldom - válaszolta higgadtan. Amikor elhelyezte a nőt, kiegyenesedett, és furcsán kezdett viselkedni. Az autó mellett járt föl és alá. Jordan nézte, ahogy sétál, majd idegesen megfordul. Egy ponton végigsimított az arcán a kezével, és nagy levegőt vett. Majd hirtelen megállt, és lehajolt az autóhoz. - Még mindig úgy érzed, hányni fogsz? - kérdezte. Jordan zavarában megrázta a fejét. - Nem. - Helyes. Nick elkapta a tarkójánál fogva, és megcsókolta. Nos, tehát, igen. Jordan elfelejtette minden fájdalmát. Nick hátrahúzódott, végignézett rajta, az arcán aggodalom futott át. - Még egy másodperc, és lesújtott volna rád a pisztollyal. És ki tudja, mi mindent tett volna még. Amikor arra gondolok, hogy mi történhetett volna... - Határozottan megszorította a nő vállát. - Korábban el kellett volna neked mondanom, Jordan. Most, hogy itt az alkalom, hallani fogod, ha tetszik, ha nem. Az életembe léptél, és az egészet a feje tetejére állítottad. És most bajban vagyok. Mert szeretlek. Egy „mindent bele, elvesztem az eszem, nézzünk szombat esti lázat hétfőnkét, bor és habfürdő" fajta szerelmet érzek. A francba, még sálat is hordanék miattad a lakásban. Jordan elmosolyodott, a szeme fátyolos lett, ahogy megérintette a férfi arcát. - Ez a legjobb fajta szerelem. - Nagy levegőt vett. - Én is szeretnék pár dolgot mondani. Igazából csak egyet. Ne fogadd el a következő beépített munkát! Inkább maradj velem! Nick tekintete összekapcsolódott Jordanével, nem engedte el egykönnyen. - Mondd el, miért! - Mert... szeretlek - sóhajtotta. Innen nem volt visszaút. Már kimondta a szavakat.

És jólesett. Nick a golyóálló mellényéhez húzta Jordant. - Épp ideje volt - jegyezte meg morcosan. – Eltelt három francos hét. Megcsókolta a nőt, ám ahogy átkulcsolta a tarkóját, valaki megköszörülte mögötte a torkát. Jordan elhúzódott, és egy ősz hajú, tipikus FBI-os öltönyös férfit látott az autó mellett. Azt is látta, hogy az üzlete előtti eredetileg csendes rész most hemzseg az FBIügynököktől és rendőröktől. Upsz. - Először Pallas, most meg te - mondta az ősz férfi, és közben rázta a fejét. Mintha egy francos társkeresőt veezetnék. - Megpördült. - Wilkins! Huxley! - kiabálta. - ha legközelebb szingli nő van az ügyben, a tiétek. Wilkins ügynök a járdán állt, és a hüvelykujját izgatottan az égbe emelte. - Értettem. Huxley egy vigyor kíséretében megigazította a szemüvegét, láthatóan örült. - Ezt poénnak szántam. Már túl öreg vagyok én ehhez. - Az ősz hajú férfi magában mormolt valamit. Aztán Jordanhez fordult. - Ms. Rhodes, én Mike Davis vagyok, a vezető ügynök. El sem tudom mondani, mennyire megkönnyebbültem, hogy biztonságban van. – Elismerően Nickre bólintott, mielőtt elment. - Szép munka, McCall. Mint mindig. Jordannek eszébe jutott valami. - Várj, honnan tudtad, hogy bajban vagyok? - kérdezte Nicket. - A pánikgomb a rendőrséghez van bekötve, nem az FBI-hoz. - A Xander partiját követő nap az otthoni és a céges vonaladat is bekötöttem. - Nem emlékszem, hogy beszéltünk volna erről. Nick huncutul vigyorgott, újra a régi önmaga volt. - Megmondtam, hogy rajtad tartom a szemem, Rhodes. Jordán meghallotta a közeledő mentőautó hangját. A jel. - Nem akarom kijátszani a követelőző barátnő kártyát, de gondolod, hogy be tudsz jönni velem a kórházba? Mert bármelyik percben pánikrohamot kaphatok, amiért fegyvert szegeztek a fejemhez, és a kiborulásom nem lesz szép látvány. Fogalma sem volt, mit hadovált összevissza, de a Nick arcára kiülő hirtelen elolvadásból ítélve eltalált valamit!. Nick felemelte a kezét, és megsimogatta a nő arcának sértetlen oldalát. - Ha szükséged van rám, nem hagylak magadra. Igérem.

32. MAGÁRA KELLETT hagynia. Az úgynevezett kórházi „előírások" és a „biztonsági szabályok"- vagyis a totális kamu - miatt nem engedték, hogy Nick bekísérje Jordant a röntgenre. A férfi már azon volt, hogy előhúzza a fegyverét vagy az FBI-os jelvényét - hátha hatásos -, amikor Jordan megszorította a kezét. - Minden rendben lesz. Tudnál keríteni Vicodint vagy valami más fájdalomcsillapítót a csuklómra? - kérdezte. Nick olyan arcot vágott, mint aki tudja, miben sántikál a másik. - Próbálod elterelni a figyelmemet. - Igen. Mert látom, hogy felöltötted a „velem ne cseszekedj" arcot. Ráadásul, ha nekiállsz lövöldözni, akkor a sebesültek mind elém kerülnek a röntgenen, és nekem annyi. Nick rápillantott a kórházi személyzetre, és megadóan a váróterembe ment. Hogy elfoglalja magát, felhívta Davist. - Van valami elképzelés arról, miből tudhatta Eckhart, hogy a nyakán vagyunk? - Egy szót sem szól - válaszolta Davis. - Azt leszámítva, hogy természetesen beszélni akar egy ügyvéddel. Jordán hogy van? - Most röntgenezik. A csuklója biztosan eltört. A járomcsontja nem biztos. Főnök, máris hívhatja a főügyészt a kérésemmel, hogy Eckhart vádiratához írják még hozzá az erőszakot, a tetlegességet és a túszejtést. - Nick megállt. - Amikor visszamegyek az irodába, szeretnék négyszemközt beszélni magával. Arról, hogy milyen munkát szeretnék végezni a jövőben. Davis egy pillanatra elnémult. - Rendben, McCall. Gyere, amikor készen állsz! Nick kiszúrt két férfit, akik a radiológiára érkeztek és a recepció felé siettek. - Mennem kell, Mike. Nemsokára beszélünk. Megszakította a hívást, és nézte a fiatalabb férfit, ahogy az mérgesen mutogat a pult mögött ülő recepcióisnak. Úgy tűnt, Kyle Rhodes-nak nem tetszett, hogy ő sem láthatja Jordant. Nick odasétált. Kiváló lehetőség arra, hogy találkozzon a családdal. Korábban látta, hogy a mentők helyét forgatóstábok vették át a DeVine Cellars előtt. Valaki riasztotta a médiát. - Mr. Rhodes. Ha megbocsát, szeretnék önnel váltam néhány szót. Jordanról van szó. Grey és Kyle is megfordultak. Jordan apja élőben is úgy festett, mint a Time, a Newsweek és a Wall Street Journal oldalain, a rá jellemző ezüstös szőke hajával és a méretre szabott öltönyével. Kyle deszkásnadrágban és sötétszürki pulóverben volt.

Úgy nézett ki, mint aki felöklel bárkit, aki az útjába keveredik. Érdekes ellentéte Jordannek, gondolta Nick. Persze, a nő is érdekes egyéniség volt, de sokkal megfontoltabb és nyugodtabb, mint az ikertestvére. Grey kérdőn nézett Nickre. A tekintete Nick fegyvertáskájára vándorolt, amit most az ingén kívül viselt. - Ön pedig...? Nick kinyújtotta a kezét. - Nick McCall különleges ügynök. Először is tudnia kell, hogy a lánya rendben lesz. - Kyle és Grey megkönnyebbülésükben felsóhajtottak. - Jordan elég kemény megpróbáltatáson esett át, de ő nagyon... Elképesztő. Erős. Okos. Csodálatos. Szédítő az ágyban. Lehet, hogy jobb, ha ezt megtartja magának. - …elég szívós - fejezte be. Grey Rhodes gyanakodva rázta meg Nick kezét. - Köszönjük, McCall ügynök, a lányom tényleg ilyen. Nick egy beugróra mutatott, ahol nyugodtabban tudnak beszélni, távol a fürkésző tekintetek kereszttüzétől. - Miért nem beszélünk ott, ahol magunk lehetünk? A két férfi követte.. - Azt mondták a hírekben, hogy a nővéremet a boltjában támadták meg - mondta Kyle, ahogy egyedül maradtak. A Jordan iránt érzett aggodalma kiült az arcára. - Ez azt jelenti, hogy az FBI nyomoz az ügyben? - Ez ennél sokkal bonyolultabb. Jordant egy Xander Eckhart nevű helyi üzletember támadta meg. Talán hallottak már róla. Volt egy kis dulakodás, amiben Jordán csuklója eltört és a járomcsontja megzúzódott. Eckhartnak fegyvere volt, de Jordan addig tudta húzni az időt, amíg odaértünk. A két férfi elhűlve nézett egymásra. - De Xander és Jordán barátok - hitetlenkedett Grey. - Vagy legalábbis közeli ismerősök. A lányom minden évben ott van az adománygyűjtő estjén. - Ez valami féltékenységi ügy volt, ugye? Ki fogom nyírni Eckhartot - közölte Kyle. - Voltam párszor a klubjaiban, és mindig a nővéremről kérdezősködött. - Az apja felé fordult. - Biztos, hogy azért van, mert a partiján azzal az új pasassal, a Magas, Sötét hajú és Tüzessel, vagy mifenével látta. Az a pöcs, aki nem áll szóba a nővéremmel. Nicknek nagy levegőt kellett vennie, hogy erre ne reagáljon. - Nem féltékenység miatt volt - felelte Níck. - Nem közvetlenül. Eckhart azért támadta meg Jordant, mert ő együttműködött egy ofyan beépített nyomozásban, amiben Xander volt a célpont. Eckhart valahogy kiderítette Jordan szerepét, és bosszút akart állni. - Egy beépített FBI nyomozásban? - ismételte meg Grey. - Hogyan segíthet önöknek a lányom egy ilyenben? - Hozzá kellett férnünk Eckhart irodájához, ami a Bordeaux pincéjében van. A

parti volt az egyetlen esélyünk, így Jordan beleegyezett, hogy beépítve bevisz az FBItól valakit a partnereként. Grey szeme fagyos lett. - Ez nagyon veszélyesen hangzik, McCall ügynök. - Igen. - Kyle tett egy lépést Nick felé. - Öt hónapja ízelítőt kaptam a Rhodes család iránt tanúsított FBI-hozzáállásból. Úgyhogy hagyjuk a rizsát. Mivel zsarolták meg a nővérem, hogy belemenjen az együttműködésbe? Nick általában nem viselte jól, ha feldühödött volt elítéltek betolakodtak a magánterébe. De ez a bizonyos feldühödött volt elítélt véletlenül osztozik DNS-ben a barátnőjével, úgyhogy kész volt kedvesebb lenni. - Nem fenyegettem meg, Kyle. - Á, gyanítom, puszta jóindulatból segített – vetette oda szarkasztikusan. - Ha tudni akarja Jordan indítékait, jobban teszi, ha személyesen őt kérdezi róla. - Higgye el nekem, így tervezem. - Kyle egyre hangosabb lett, ahogy a röntgenszobákhoz vezető folyosóra mutatott. - A testvérem törött csuklóval van odabent, és ha jól értem, alig úszta meg, hogy meg ne öljék. És ez csak azért történt így, mert az FBI a tűzvonalba tolta. Úgyhogy tudni akarom, miért ment bele, különben... Megállt, ahogy a felismerés átvillant az arcán. - Ne! - tiltakozott határozottan. - Mondja, hogy nem miattam tette. Nicknek nem kellett mondania semmit. Kyle tett hátrafelé egy lépést, és beleszántott a hajába. Nem szólalt meg. Megtörölte a szemét és a plafonra nézett, miközben rázta a fejét. - A rohadt életbe, Jordo! Grey megköszörülte a torkát, és egyenesen Nickre nézett. - Többet szeretnék tudni arról a beépített ügynökről, aki a lányom partnerének adta ki magát. A híressé vált Magas, Sötét hajú és Tüzesről. Nick felöltötte a legvonzóbb „itt az ideje, hogy találkozz a családdal" arcát. - Általában a Nicknél maradok. Kyle majdnem elájult. - Maga? Maga az a pöcs, aki a nővéremmel randizik? - Baj? - Ühümm, igen. Az - mondta szárazon Kyle. – Mert a legutóbbi ügynök, akivel találkoztam, majdnem lenyisszantotta a bokámat, ahogy rátette a követőkészüléket. Előtte kettő vetett börtönbe. Úgyhogy FBI-ügynökök ne lebzseljenek a családom körül. Pont. Nick összefonta a karjait a mellkasa előtt, egy cseppet sem aggódott. - Gondolja, Jordan majd engedi, hogy akárki döntsön helyette? - A röntgenszobákba nyíló ajtókra mutatott. - De most előadhatja neki a hegyi beszédét. Segítene rajta egy nagy nevetés, és ez éppen alkalmas lehet arra, hogy jókedvre derítse. - Atyám, maga épp olyan szarkasztikus, mint ő! - morogta Kyle a bajsza alatt.

Nick ebből tudta, hogy nyert ügye van. A Rhodes klánnál ez volt a végső elismerés jele.

JORDAN A VIZSGÁLÓASZTALON ÜLT, felemelte a csuklóját, hogy szemügyre vegye a gipszét. - Meddig kell ezt hordanom? A járomcsontja legalább nem tört el, viszont, Xander-nek hála, lesz egy emberes kék-zöld foltja úgy egy hétig. - Hat hét - válaszolta a rezidens. - És ügyeljen arra, hogy a gipsz a lehető legszárazabb maradjon. Kádban fürdést javaslok. Jordannek eszébe jutott a legutóbbi alkalom, amikor kádban fürdött. Talán jobb, ha egy bizonyos FBI-ügynököt távol tart a kádtól, ha a gipsz szárazsága a cél. - Felírtam önnek a fájdalomra Vicodint. Ha viszketne a bőre, akkor a hajszárító hűvös fokozatát a gipszre állíthatja - folytatta az orvos. - Ha ez nem segít, akkor Benadryl. Végigvették az összes tudnivalót, majd az orvos elment. Jordan próbálta összeszedni a táskáját, a kabátját, a kórházi papírjait, amikor az ajtóból ismerős hang szólalt meg. - Mindent egyedül akarsz csinálni. Ki gondolta volna? Jordan megfordult, és meglátta Kyle-t. Odasétált hozzá az öccse, kivett mindent a kezei közül, és letette a dolgokat a vizsgálóasztalra. - Itt vagy - mondta meglepve Jordan. - Apa is itt van. Olyan gyorsan jöttünk, ahogy csak bírtunk, amikor meghallottuk, hogy rád támadtak az üzletben. - Kyle felhúzta a nadrágja szárát, és a bokájára csatolt nyomkövetőre mutatott. - Van egy érdekes dolog. Azt hittem, hogy ennek a kütyünek jeleznie kell a pártfogómnak, ha egy bizonyos határt átlépek. Amíg kint vártam, végig az járt a fejemben, hogy pillanatokon belül egy sereg felügyelő fog fegyverrel bemasírozni. De semmi. - Határozottan megpöcögtette a szerkezetet, és megvonta a vállát. - Jordo, kezdem azt hinni, hogy ez a franc nem is működik. Jordan a vizsgálóasztalnak dőlt. Volt egy olyan érzése, hogy arra a Vicodinra sürgősen szüksége lesz, ha a következő beszélgetést fejfájás nélkül akarja túlélni. - Rendben. Mennyit tudsz, és mennyi az, amiről azt hiszed, csak te tudsz? Kyle a nővérére mutatott. - Mindent tudok. Például azt, hogy te vagy a legőrültebb, legmakacsabb, anyáskodó... legeslegjobb nővér ezen a világon. - Elkapta Jordant, és egy igazi mackós öleléssel átkarolta. - Ha bármi történik veled, nem tudtam volna megbocsátani magamnak - mormolta Jordan hajába. - Miért tetted? Megmondtam, hogy jól viselem a börtönt. Jordan végiggondolta, hogyan lenne a legjobb elmagyarázni. - Emlékszel a pánikra, amit akkor éreztél, amikor meghallottad, hogy rám

támadtak a boltban? - Igen. Borzalmas. - En valami nagyon hasonlót éreztem minden áldott nap, amíg börtönben voltál. - Ó, a francba, Jordo! - Kyle még jobban megszorította. Jordan nyöszörgött. Nem mintha nem akarta volna elnyújtani a testvéri szeretet pillanatát, de a karja az öccse mellkasának nyomódott. - Kyle... a csuklóm. Kérlek. Kyle elhúzódott, maflán mosolygott. - Sajnálom. Meddig kell a gipszet hordanod? - Hat hétig. - Uh, ez szívás. Gondolom, a kezed el lesz sorvadva és vézna lesz, mire leveszik. És ezzel a nővér-öcs pillanatnak lőttek. - Kösz - mondta Jordan. - Apa is itt van? Kyle arcára kiült a mindentudó nézése. - Hát, persze. A váróteremben van. Éppen most teszi próbára a Magas, Sötét hajú, Tüzes ÉS Szarkasztikus pasast. Jordan szája elkerekedett. Lebukott. - Találkoztál Nickkel? - Igen, találkoztunk. Volt kedves elmondani, hogy nekem semmi beleszólásom nincs abba, hogy ti randiztok-e vagy sem. - Nos, tényleg. - Tudod, legalább úgy tehetnél, mintha számítana a véleményem. - Kyle a szeme sarkából Jordanre pillantott. - Kedveled a pasast, mi? Jordan nem bírta ki mosolygás nélkül. - Igen, kedvelem. Ő mentett meg egy őrült fegyveres pasitól, megnevettet, és az anyukáját Mamának hívja. Azt gyanítom, hogy ő a befutó.

JORDÁN APJA NlCKNEK SZEGEZTE a kérdést a tervei tisztaságáról, mire ő elmondta, hogy minden hátsó szándék nélkül szereti a lányát. Most már csak egy dolog maradt hátra, hogy végre hivatalos legyen a kapcsolat. A kormány gombjai segítségével tárcsázott a mobilján. Jó volt újra a saját autójában ülni, ahogy pár perce hasonlóan jó volt a saját lakásában lenni. Beugrott néhány cuccáért, miután kitette Jordant a házánál. A nő barátai és Martin hallották a támadás hírét, és kétségbeesett, kaotikus módon megszállták a házat. Annyian voltak, hogy Nick magára merte hagyni a nőt, addig pedig elintézett pár dolgot. Jordan megkérte, hogy maradjon nála egy ideig. A férfit ugratva azt mondta, szüksége van egy segítőre, amíg megszokja a gipszet a karján. Nick belement. Valójában nagyon sokáig szándékozott maradni. Most, hogy Jordan magához csalogatta a női fortélyaival, jobban teszi, ha hisz benne, hogy Nick az igazi. Három csengetés után szólaltak meg a vonal másik végén. A hang távolságtartó

volt. - Még emlékszel erre a számra. Odanézzenek! Nick vigyorgott. Van, ami sosem változik. - Ez azt jelenti, hogy újra szóba állsz velem? Az anyja megadóan felhorkant. - Úgy fest. Még mindig sokat foglalkoztatnak az FBI-nál? Fontos ügyeken dolgozol? Nicket elöntötték az érzelmek. Persze, néha nehéz kezelni az anyját, de a munkája iránt érzett büszkesége sosem lanyhult. - Pont ma tartóztattam le valakit. Egy menő étteremtulajdonost, akinek köze van ahhoz a Roberto Martino-ügyhöz, amiről talán már olvastál. Ez annyit jelent, hogy a beépített megbízatásomnak ezennel vége. - Tudod már, mi lesz a következő? - Fogalmam sincs. De kérni fogom, hogy ne bízzanak rám több beépített munkát. Az anyja megdöbbenését kagylón keresztül is lehetett hallani. - Abbahagyod a beépített munkát? Miért? Nick vett egy nagy levegőt, és felvértezte magát a vallatásra. - Mama... van egy nő. Csönd. Nick megnézte, hogy nem szakadt-e meg a vonal. - Ott vagy még, Mama? Szipogás. - Nem sírhatsz máris! - mondta. - Még semmit nem meséltem róla. - Nem számít, Nick - válaszolta az anyja a könnyeivel küszködve. - Ezekre a szavakra várok harmincnégy éve.

33. MÁSNAP ESTE HAT ÓRA körül, az első irodai munkanapja végén, Nick bekopogott Jack Pallas ajtaján, majd bedugta a fejét. Hosszú nap volt ez egy letartóztatással, papírmunkával és az Eckharttal kapcsolatos vallomások felvételével (egy gyanúsított lelövésének, még ha seggfej is volt, megvoltak a bürokratikus hátulütői). Készen állt egy szünetre. Pallas hátradőlt a székében, és a kezével intett. - Rendben. Ne fogd vissza magad! - Megtaláltuk a rejtőzködő Trilanit a város déli részén az egyik volt barátnője stúdiólakásában - mondta Nick. -Vele együtt a múlt hónapban huszonkilenc embert tartóztattam le. - Még mindig én vezetek harmincnéggyel. - A helyedben nem bíznék sokáig a győzelemben. - Nick oldalra billentette a fejét. - Szabad vagy egy italra? Én fizetek. Pallas kétkedve nézte. - Naná, ha az nem egy trendi borbár. Hallottam a közönségről, akikkel manapság összejársz. - A főügyész tud arról, hogy a munkaidődet irodai pletykák lefülelésével töltöd? Jack elégedetten vigyorgott. - A főügyész odavan attól, hogy végre van más is, akiről az iroda pletykálhat. Az FBI-irodákkal szemközti sportbárba mentek. Kikérték az italukat, munkáról beszélgettek, főleg az Eckhart-nyomozásról és a közelgő Martino-perről. Nick olyan sokáig dolgozott beépítve, hogy el is felejtkezett a bajtársiasság érzéséről, amit akkor éreznek a társak, amikor egy ügynök huzamosabb ideig irodában dolgozik. Ez adta az okot a Jackkel való beszélgetéshez. Kigondolt egy megoldást arra, hogyan maradhatna úgy a legjobb ügynök, hogy közben minden estét Jordannel töltsön. Vagy legalábbis az esték többségét. - Elmondtam Davisnek, hogy egy ideig szünetet akarok tartani a beépített munkákban - vezette fel a mondandóját. Jack ivott egy kortyot a jeges Grey Goose-ból. - Nem is értem, miért... - Nevezzük egyszerűen a fontossági sorrend átalakításának. - Nick nem látta értelmét a kertelésnek. - És ezzel nincs vége. Mindketten tudjuk, hogy Davis gondolkozik a nyugdíjba vonuláson. Elmondtam neki, hogy ha ez bekövetkezik, szeretném én átvenni a helyét. Akartam, hogy tőlem tudd meg. Gyanítom, te is pályázol a munkára. Jack elgondolkozott ezen. - Eszembe jutott - vallotta be. - De politikai szempontból nem festene jól, ha a főügyész és a chicagói vezető különleges ügynök intim kapcsolatot ápolna. - Az arca

büszkeséget sugárzott. - És mivel Cameron kapta meg először az állást, nekem is át kellett alakítanom a fontossági sorrendem. - Megállt. - Ráadásul, azt csiripelik a madarak, hogy túl zabosnak tartanak engem ahhoz a beosztáshoz. - Talán csak a költözködés és a mogorvaság miatt van. - Bezzeg akkor senki nem reklamál, ha te öltöd fel a „velem ne cseszekedj" arcot. - Igaz. De nekem megvan az a természetes kisugárzásom, ami megnyeri az embereket. - Nick újra komoly lett. - Akkor minden rendben közöttünk? - Nick McCall, a vezető különleges ügynök. - Jack megpaskolta a férfi vállát. Azt hiszem, történhet ennél rosszabb is az irodával. - A szeme a Nick háta mögötti TV-re kalandozott. - Na, ezt a látványt sosem unom meg. Nick megfordult. A képernyőn Cameron Lynde főügyész tartott sajtótájékoztatót Xander Eckhart letartóztatásáról, a DeVine Cellarsban történt túszejtésről és mindkettőnek a Roberto Martino-tárgyaláshoz fűződő kapcsolatáról. A két ügynök nézte, ahogy Cameron könnyedén kezeli a riporterek kérdéseit. Majd egy bevágás következett a nap hőséről, a „milliárdos örökös és üzletasszony" Jordan Rhodes-ról. A képernyőn megjelent Jordan. Csinos és kifinomult volt, mint mindig, ahogy kiszállt a Maseratijából, a csuklógipsze ellenére is. Jack előrehajolt. - Eszedbe jut néha, hogy ezek a nők nagyon nem a mi súlycsoportunk? - Azt a pasast meglőttem, aki utoljára ezt mondta. - És még rólam mondják, hogy zabos vagyok. Nick kuncogott, ahogy visszanézett a TV-képernyőre. Világos volt, hogy nem érdekli, kinek a súlycsoportja Jordan. Csak annyi számított, hogy a nőé ő volt.

NÉGY NAPPAL KÉSŐBB Nick Jordan médiaszobájának túlméretezett kanapéján találta magát. Egymással szemben ültek, s egy kis fekete dobozt csúsztatott a nő a kezébe. Két szót mondott. - Vágjunk bele! Jordan lenézett a dobozkára, majd vissza a férfira. - Ez egy nagy lépés, Nick. - Én készen állok. - Biztos vagy benne? Innen nincs visszaút. - Hivatalossá akarom tenni. - A dobozra bólintott. - Gyerünk, megőrjít a várakozás. - Rendben. Csak azt ne mondd, hogy nem figyelmeztettelek. Jordan a TV felé tartotta a fekete dobozt, azaz a távirányítót. Még három gombnyomás, és Nick meghallotta a szavakat, amelyek egy életre megpecsételték a sorsát. - ÉLŐ! Ez a Szombat esti láz! Jordan a férfi mellé telepedett a kanapén, miközben a celebek lemasíroztak az

óriási lépcsőn a kamerák látószögébe. Jordan Nickre nézett, látni akarta a reakcióját. - Még bírod? Nick a képernyőt bámulta. Erre nem voltak szavak. - Ez... rosszabb, mint gondoltam - súgta. - Van annak valami oka, hogy miért nincs egyik férfi inge sem begombolva? - Döbbenten nézte az önbarnított testeket, a fiittereket és a tollakat. A vakolatnyi sminket és a túl mély kivágásokat. És ezek pasasok voltak. Valamit kiszúrt. - Ennek a hapsinak ki van húzva a szeme? Jordan szórakozottan paskolta meg Nick térdét. - Még nem késő. Talán van valahol kosárlabda. Nick a kávéasztalon lévő távirányítóval szemezett. Nagy volt a kísértés. De fogadalmat tett. Újra a képernyőre pillantott. Annyira megdöbbentette és meglepte a sok idegen látvány és hang, hogy szinte észre sem vette, hogy Jordan felkelt a kanapéról és az italos pulthoz ment. Hallotta, hogy a nő kinyit egy üveget és önt egy italt. Aztán átkulcsolta Nick nyakát, és a kezébe nyomta a poharat. - Tessék. Ez talán segít. Nick lenézett, egy pohár borra számított. Ehelyett jégkockákkal hűtött ismerős borostyánszínű ital úszkált a poharában. Bourbon. - Istennő vagy - jelentette ki. Jordan mosolygott. - A borospincémben még helyet is szorítottam ennek az üvegnek. Nick letette a poharát a kávézóasztalra, és az ölébe húzta a nőt. - Ennek az egynek? Ez aztán a komoly kapcsolat jele. Megcsókolta Jordant, és finoman az alsó ajkába harapott. Amikor a nő kinyitotta a száját, Nick még közelebb vonta, és becsúsztatta a kezét a blúza alá. A férfi lehunyta a szemét, ahogy Jordan ajka végigszántott a nyaka vonalán. A nő hangja rekedt és csábító volt. - Nagyon szexinek tartom, hogy csak miattam nézed meg a műsort. Valami leesett Nicknek. Kinyitotta a szemét, és tudálékosan vigyorgott. - Á, most már tudom, miért nézik ezt a pasik! - Megkönnyebbülten sóhajtott. Helyreállt a férfiakba vetett bizalma. Huh. Jordan elmosolyodott ezen a reakción. - És minden rendben van a világgal. Nick lepillantott a karjai között fekvő nő gyönyörű szemébe. Tényleg minden rendben volt.