BJ James
A tettes ismeretlen
A megrögzött agglegényként közismert seriff, Jericho először bosszút akar állni majdnem két évtizede nem látott szerelmén, Marián, amikor a múzeum megnyitóján megpillantja, de a tervét képtelen megvalósítani. Ehelyett az ágyába csábítja, és addig öleli, amíg el nem szólítja a kötelesség. Ekkor azonban kiderül, hogy valaki felrobbantotta Maria autóját…
BJ James
A tettes ismeretlen
(JKSZ 2004/2/3.)
1. FEJEZET A férfi átható pillantással figyelte az asszonyt. A galériáról láthatta az egész színes kavalkádot, amely a múzeum előcsarnokában kavargott. Semmi sem kerülte el a figyelmét. Érdekelni azonban csak egyvalaki érdekelte. A márványpadlós, aranyozott kupolájú termet betöltötte a zene és a vendégek vidám zsivaja. A XVIII. századi kristálycsillárok alatt táncosok pörögtek-forogtak. A teraszra vezető ajtók nehéz bársonyfüggönyeit félrevonták, és a távolban ott kéklett a tenger. A múzeum egy elegáns, régi udvarház stílusában épült, és azt jelképezte, amit a déli kisváros, Belle Terre előkelő társasága tisztelt. Vágytak a régi, tágas belső terekre, ahol összegyűlhetnek, hogy felelevenítsék a múltat. És éppen itt pillantotta meg őt. Volt idő, amikor ezt az asszonyt nem látták volna szívesen Belle Terrében. A méltóságteljes polgárok, akik most olyan szívélyesen üdvözölték, régen egy pillantásra sem méltatták volna az utcán. A férfiak, akik most lesték minden szavát, akkoriban csak a kívánatos testére figyeltek volna föl. A nő abból a társadalmi rétegből származott, amelyet az előkelőek megvetettek. E pillanatban azonban olyan magabiztosan mozgott köztük, mintha ő is a felsőbb körökhöz tartozna. Udvariasan visszautasította a pezsgőt, és nem foglalta el a felkínált helyet a legkényelmesebb kanapén. Táncolni sem táncolt, de mosolyogva fogadta a csodálatot, amellyel körülvették. Mindazonáltal éberen figyelte az embereket. Az egykor lenézett Maria Elena Delacroix királynői méltósággal viselkedett az udvartartásával. Hosszú, dúsan redőzött, aranyszínű ruhája a testére tapadt, és nem rejtette el azokat az idomokat, amelyek régen annyi gyűlöletet, vágyat és féltékenységet szítottak. A legtöbb jelen lévő férfi volt már belé szerelmes, az egyikük azonban teljesen belebolondult. – Rivers seriff! Jericho Rivers megfordult, és megpillantotta IV. Harcourt Kerwin Hamiltont, akit mindenki csak Courtnak nevezett, vagy újabban Hamilton őrmesternek. – Tessék, Court. Valami baj van? – Semmi az égvilágon. – A fiatalember sietve tette meg az utolsó pár lépcsőt, majd odaállt a seriff mellé, és lenézett az előcsarnokra. – Nagy esemény ez a mai. Grand-mère azt állítja, régen az ilyesmi mindennaposnak számított Belle Terrében. Grand-mère… Jericho elmosolyodott. A francia megnevezés ebben a történelmi városkában nem bántotta senkinek se a fülét. Ő maga is így hívta a nagyanyját. – Sok minden megszokottnak tűnt akkoriban, amit ma különlegesnek érzünk. – Tudnék mondani valakit, akit régen is és most is különlegesnek érzünk. – Mivel már gyerekkorában megtanulta, hogy nem illik ujjal mutogatni az emberekre, Court csak a fejével intett lefelé. Jericho azonban rögtön rájött, kire céloz. – A nővérem azt mesélte, hogy az iskolában barátnők voltak Miss Delacroix-val. Court még hátulgombolós lehetett akkoriban, amikor a nővére már gimnáziumba járt, ezért nem is emlékezhetett rá, hogy a társaságbeli ifjú hölgyek messziről elkerülték Maria Elenát. Jericho biztosra vette, hogy az őrmester nővére még csak nem is beszélt vele soha, nemhogy a barátnője lett volna. Ő maga sem úgy bánt vele, ahogy a lány megérdemelte volna. Összeszorított foggal idézte föl magában, mi mindent rontott el annak idején. – Igen, mindnyájan ismertük őt.
2
BJ James
A tettes ismeretlen
(JKSZ 2004/2/3.)
Court mosolyogva bólintott, és megint lenézett az elegánsan öltözött nőre, aki maga mögött hagyta a társaságot, és eltűnt az egyik kék függöny mögött. – Ezekkel a finom vonásokkal és ezzel a tökéletes alakkal az iskola legkapósabb lánya lehetett. Azt viszont lefogadom, senki sem sejtette volna akkoriban, hogy egyszer még népszerű riporter lesz belőle. Jericho arra gondolt, hogy az iskolában mindig kirekesztettként bántak a lánnyal. A diákgyűléseken távol ült a többiektől, és a szünetekben is egyedül maradt. Szomorú tekintetét Jericho sohasem fogja elfelejteni. – Szerintem annak idején sem sejtette senki, mi rejlik Miss Delacroix-ban. És ez most sincs másként. Court Hamilton azonban nem hagyta ilyen egyszerűen lezárni a témát. – Azért nagyszerű, hogy visszatért hozzánk, ugye? Tényleg nagyszerű? Vajon mik lesznek a következményei a visszatérésének? Milyen érzéseket fog kiváltani? Mit idézhet elő a váratlan felbukkanása az elégedett, álmos kisváros életében? Ki fog szenvedni, és ki fog hasznot húzni belőle? A Belle Terre-iek vagy Maria Elena Delacroix? Jericho mérges volt magára, amiért annyi mindent elszalasztott a múltban. De vajon mit hoz majd a jövő? – Ezért jött ide, Hamilton? – förmedt rá a helyettesére. – Hogy tapsoljon? Court Hamilton meglepetten nézett rá. Nem szokta meg, hogy a mindig higgadt seriff ilyen hangon beszéljen vele. – Dehogy. Csak el akartam innen vinni, hátha beszélni szeretne még valakivel az utolsó tánc előtt. Jericho az órájára pillantott. Mindjárt éjfél. A partinak nemsokára vége. – Köszönöm, Court – biccentett most már sokkal barátságosabban. Szürke szeme komolyan csillogott. – Tényleg van valaki, akivel beszélnem kellene. – Azzal sarkon fordult, és leszaladt a lépcsőn. Jócskán kimagasodott a vendégek közül a teremben, és most a többiek feje fölött körülnézett. Fekete haja megcsillant a lámpák fényében, izmos, sudár alakja tekintélyt sugárzott. Maria Delacroix-val ellentétben a seriff az előkelő réteghez tartozott. Az egyik leggazdagabb és legbefolyásosabb családból származott, kitűnő iskolákba járt, a déli férfieszmény eleven szobra lehetett volna. Ő azonban visszahúzódó életet élt, és távol tartotta magát a város előkelőségeinek mesterkélt világától. Még a könnyű flörtök lehetősége sem csábította ebbe a társaságba. Mivel nagyon vonzó külsővel rendelkezett, sok nő akarta meghódítani, de egyik sem járt sikerrel. Mindnyájuk számára rejtély maradt. Szürke szemének hűvös pillantása még a legkitartóbb, legmakacsabb nőt is elriasztotta végül. Miután meggyőződött róla, hogy az ünnepség lassacskán véget ér, az emberek közé vegyült, akik azonnal utat nyitottak neki. Valami titokzatos erő áradt belőle, amelynek a hatása alól senki sem tudta kivonni magát. A szmoking tökéletesen állt rajta, talán még jobban kiemelte széles vállát, keskeny csípőjét, mint a khakiszínű egyenruha, amelyet hétköznap hordott. Köszönésképpen oda- odabólintott néhány vendégnek, miközben keresztülvágott az előcsarnokon. Egy félig nyitott erkélyajtónál aztán megállt. Fel sem tűnt neki, hogy a zenekar közben rázendített egy Cole Porter-dalra, amit különösen szeretett. Odakint csend honolt, ezért ő is halkan szólalt meg: – Jó estét, Maria Elena!
3
BJ James
A tettes ismeretlen
(JKSZ 2004/2/3.)
2. FEJEZET – Tényleg Rivers seriffhez van szerencsém? – Maria egy kis erkélyen állt, háttal a férfinak. Ujjai most szorosabban kulcsolódtak a korlátra, ezenkívül azonban a legkisebb jelét sem mutatta a benne uralkodó feszültségnek. – Ó, elnézést! Jó estét akartam kívánni. A hold sápadt fénye visszatükröződött a tenger sima tükrén. A lágy éjszakai szél Maria Elena arcába fújta fekete haját. Úgy nézett ki, mint valami álomkép. Jericho becsukta maga mögött az ajtót, és odalépett hozzá. Hirtelen megérezte a nő parfümjének illatát. Ahogy szorosan egymás mellett álltak, és a tengert figyelték, Maria arca majdnem hozzáért a férfi vállához. Félrehajtotta a fejét, és csendesen megjegyezte: – Rég nem láttuk egymást, Jericho. – Igen – felelte kurtán a férfi. A zene elhallgatott a teremben, most csak a hullámok moraja hallatszott. A hold ezüstös sugarai lámpásként világították meg az éjszakát. Jerichónak önkéntelenül is az eszébe jutott, hányszor bámulta a holdat meg a tengert a saját teraszáról, miközben arra a lányra gondolt, akiből ez a vonzó nő lett. Mozdulatlanul állt, és érezte, hogy Maria elgondolkodva nézi. Várta, hogy az asszony tegye meg az első lépést. A szél megmozgatta a pálmák leveleit, és az egyik valahol a falhoz ért. A partra húzott vitorlások kötelei lágyan csapdosták az árbocot. Messze tőlük egy teherszállító hajó kürtje bődült fel tompán. – Nem hittem volna, hogy valaha is viszontlátlak, ráadásul ezen a helyen – folytatta Maria. – Nem gondoltam volna, hogy egyszer még visszajövök Belle Terrébe. – Én sem. Az asszony halkan felnevetett. – Jericho Rivers, az ifjú titán, egyike a kevés barátaimnak, semmit sem változott. Szófukar, mint mindig. A férfi feléje fordult, de két keze még a korláton nyugodott. – Mit mondhatnék, Maria Elena? – Nem tudom. – Mért jöttél vissza? – kérdezte fojtott hangon a férfi. – Megbízást kaptam. A munkám hozott ide. – Pont ennek a múzeumnak a megnyitásáról várnak tőled tudósítást, amely egy isten háta mögötti kisváros múltját őrzi? – A férfi felnevetett. – Hát, ez elég hihetetlen. Túl jelentéktelen esemény ez egy ilyen ismert újságíró számára. – Tévedsz, Jericho. Belle Terre történelme és az, ahogy a város még ma is őrzi a múltját, igenis számot tarthat az emberek érdeklődésére. – Á, már értem. Szóval ez a te területed. Valakinek a szerkesztőségben eszébe jutott, hogy te innen származol, és máris ideküldtek. Így történt? – Nagyjából igen. – Biztosan visszautasíthattad volna a megbízást, de te nem tetted. – Jericho hangjában gyengédség érződött, bár az arca rezzenéstelen maradt. A szeme azonban annál többet árult el.
4
BJ James
A tettes ismeretlen
(JKSZ 2004/2/3.)
Mariában hirtelen felébredt minden régi vágy, amit hosszú évekig elnyomott magában. A szíve vadul kalapálni kezdett. Megrázta a fejét, és a szája szinte hangtalanul azt a szót formázta: – Nem. – Mit keresel itt, Maria Elena? – A férfi hangja rekedtesen esengett. – Miért nem utasítottad vissza ezt a megbízást? Felhő takarta el a holdat, és a hirtelen támadt sötétségben néhány pillanatra mintha még a tenger is elnémult volna. – Ez a munkám. – Az asszony úgy hadarta a szavakat, mint valami begyakorolt szöveget. – Nem én döntöm el, mit csinálok. Oda megyek, ahová küldenek. Most éppen… Jericho közelebb húzódott hozzá, és Maria megérezte a férfi még mindig ismerős illatát. Vajon mit akar tőle Jericho? Minek faggatja? Talán dühös rá? Bizonytalanul megismételte: – Éppen ide… – A szülővárosodba – fejezte be helyette a mondatot a férfi, miközben áthatóan figyelte hajdani szerelmét. – Az otthonodba, Belle Terrébe. Hazajöttél, hozzám. – Nem! – Maria lesütötte a szemét, és elfordult. Szaggatottan lélegzett, miközben elengedte a korlátot, mintha menekülni akarna. Jericho azonban gyorsabbnak bizonyult nála. Mögéje lépett, megragadta a kezét, és nekinyomta a korlátnak. Fogva tartotta, de a teste nem ért hozzá. Kissé előrehajolt, majd a fülébe súgta: – Kérlek, maradj! – Nem tehetem – felelte a nő halkan, vontatottan. – Nem egyedül jöttem. A többiek keresni fognak. – Hogy visszamenjetek a szállodába? – Jericho közelebb lépett hozzá, Maria érezhette testének melegét. – És egyedül bújj az ágyba? – Igenis! Egyedül! – Tényleg ezt akarod? – A seriff bal kezével átölelte a derekát, jobbjával pedig az álla alá nyúlt, hogy a nő kénytelen legyen a szemébe nézni. – Biztos vagy benne, Maria Elena? – Én itt most a munkámat végzem, Jericho, és nincs tovább – hangzott a határozott válasz. – Hogy kivel bújok ágyba, az nem tartozik ide. – Hazudós – húzta el a száját csibészesen Jericho, és ez a szó felért egy simogatással. Közben pillantása is végigsiklott az asszony igéző alakján. – Ugye szándékosan vetted fel ezt a ruhát, amelyben úgy festesz, mintha folyékony arannyal öntötték volna le a tested? És miért vonultál ki egyedül a teraszra? Megmondom én! Azért, hogy kövesselek! – Azért vagyok Belle Terrében, mert ideküldtek, nem pedig azért, mert haza akartam volna jönni hozzád. – Maria makacsul a tengerre szegezte a tekintetét, ezért a férfi megint kényszerítette, hogy a szemébe nézzen. – Nem, Jericho. – A nő eltolta magától. – Az a dolgom, hogy riportot készítsek. Semmi másra nem vágyom. Rád sem. – Nem? – A seriffnek ismét mosolyra húzódott a szája, mert látta, hogy Mariában ugyanaz a belső küzdelem dúl, amely órák óta őt is gyötörte. Ujja hegyével megérintette az asszony nyakát. – Miért? Szerinted mi ez? Maria megragadta a férfi kezét, és kitapogatta rajta az összekaristolt karikagyűrűt. – Mi a csoda? – suttogta. – Karikagyűrű a jobb kezeden? Mit jelentsen ez? Jericho hatalmas tenyere bezárult a nő kicsiny keze körül, és az ajkához emelte a csuklóját. – Amit akarsz. Ha kívánod, sokat jelent, ha nem, akkor keveset. Tőled függ. Maria felnevetett, és homlokát a férfi vállához nyomta. – Jaj, Jericho, szörnyű vagy! Tizennyolc év telt el.
5
BJ James
A tettes ismeretlen
(JKSZ 2004/2/3.)
– Ez igent jelent? A seriff beletúrt a nő dús, sötét hajába, és kihúzta belőle a csatokat. Azután várt. Maria érezte a férfiban vibráló feszültséget, a nagy nehezen elnyomott türelmetlenséget. Felemelte a fejét, a haja a vállára hullt. – Igen – suttogta. – Igen. – Simogatni kezdte a férfi mellkasát, vállát, végül a karját a nyaka köré fonta. – A pokolba is! – nyögött fel. – Miért nem tudlak elfelejteni? Annyi év után is csak te kellesz! – A pokol még messze van, kedvesem – szólalt meg nyugodt hangon Jericho, miközben szorosan magához ölelte Mariát. – Ma éjjel viszont a mennyországban fogjuk magunkat érezni. Ezt megígérem! Maria aludt. Felhúzott lábbal, akár egy gyerek. A keze az álla alatt, a haja pedig szétterülve, Jericho párnáján. Kimerültnek látszott, és ennek nem csak az volt az oka, hogy egész éjjel szenvedélyesen szeretkeztek. Mélyen aludt, mégsem látszott békésnek vagy nyugodtnak. A férfi már a hajnal hasadtával felébredt, azóta Mariát figyelte. Semmiképpen sem akarta felébreszteni, és remélte, hogy a fény sem fogja felkelteni. A spalettákat azonban nem merte behajtani. Maria most a homlokát ráncolta álmában, és nyugtalanul forgatta a fejét jobbra-balra. Közben mormogott valamit egy olyan nyelven, amit Jericho nem értett. A takaró lecsúszott róla, mire a férfi óvatosan visszahúzta meztelen mellére. Utána visszaült az ágy melletti fotelba, és tovább gyönyörködött hajdani szerelmében. Újra kívánta őt, de tudta, hogy Maria most távol, egy másik világban jár, amihez neki semmi köze. – Kellesz nekem, kedvesem – suttogta, bár senki sem hallhatta. – Éjjel-nappal. Mindig veled akarok lenni, még az álmaidban is. Óvatosan megfogta a kezét, és észrevette, hogy a nő arca kisimul. Nyilván megnyugtatta az érintés, ezért mellébújt, és lehunyta fáradtságtól égő szemét. Most teljesen beburkolta, szinte körülölelte a nő illata. Már nem tudta, ébren van-e, vagy a múlt éjszakáról álmodik. Megjelent előtte a derengő sötétség, a holdfény, amely csak halványan világította meg a szobát, eszébe jutottak a sóhajok, a simogató mozdulatok, a forró bőr érintése, a szenvedélyes csókok, a mámoros nyögések és kiáltások, amelyek többet mondtak el minden szónál… Maria bársonyosan sima teste föléje siklott, a melle végigsimított a mellkasán. Azután egész testében megborzongott, amikor ráébredt, milyen izgató férfi lett a hajdani fiúból, élete első szeretőjéből. Amikor Jericho magához húzta, majd a kezével meg a nyelvével becézgetni kezdte a mellét, lehunyta a szemét, és átadta magát az érzéseinek. Jericho elmosolyodott, amikor eszébe jutott, hogyan ölelte át Maria a karcsú lábával az ő derekát, hogyan emelkedett meg a csípője, szinte sürgetően, hogy végre beléhatoljon. Az a csodálatos forróság, az eggyé forrott testek ritmikus mozgása egyszerre árasztotta el izgalommal és csodálatos nyugalommal a férfit. Mindig erről álmodott. Tudta, érezte, hogy egy napon újra átélheti majd. – Jericho? – Maria megsimogatta a haját, mire a seriff felriadt a gondolataiból, és megcsókolta szerelme kezét. – Jó reggelt, Maria Elena! A nő bizonytalanul végigsimított a mutatóujjával a férfi ajkán. – Csak te hívsz engem Maria Elenának. Mindenki más Mariának vagy Miss Delacroixnak szólít. – És te melyiket szereted?
6
BJ James
A tettes ismeretlen
(JKSZ 2004/2/3.)
– Nekem tetszik a Maria Elena. – Az asszony egy pillanatra Jericho arcához tette a kezét. – Már azt hittem, csak álmodtam az egészet. – Nem. Tényleg melletted vagyok, kedvesem. – Ebben a hazug világban te jelentetted számomra az egyetlen biztos pontot. – Mégis elhagytál. – Nem láttam más megoldást. Mi lett volna belőlem ebben a városban? És belőled? – Maria felült az ágyban. Csak most vette észre a szoba egyszerű bútorzatát és visszafogott színeit. Olyan férfi szobája volt ez, aki a napi idegeskedés után nyugalomra vágyik az otthonában. – Te végül is a tekintélyes Rivers családból származol, és jól láthattad előre, mit jelent ez a jövőd szempontjából. Én viszont Delacroix vagyok, és amíg Belle Terrében éltem, tudtam, mindenki úgy néz majd rám, mint egy kitaszított ember gyerekére, mint akinek egy utcanő vére folyik az ereiben. Az, hogy szerelmes lettem beléd, számomra csak egy csodás mesének tűnt, amely sohasem válhat valósággá. Mindez akkor vált teljesen világossá előttem, amikor azok a fiúk rám támadtak, hogy megmutassák, hol a helyem. Az egyik megpróbált megerőszakolni, mert nyilván úgy gondolta, hogy joga van hozzá. Innentől kezdve szemernyi kétség sem maradt bennem, mire számíthatok, ha itt maradok. – Azok az átkozott gazemberek! – sziszegte Jericho összeszorított fogakkal. – Mit tettek veled?! – Jól emlékezett arra az éjszakára, amikor rátalált Mariára a sötét utcán, ahogy szó szerint épp az életéért küzdött. Egy kislány, akit símaszkos fiúk vettek körül, mint prédájukra leső, vérszomjas farkasok. – Végül csak elüldöztek a városból. Nem bíztál bennem eléggé. – Hiszen még alig múltál tizennyolc éves, Jericho! A neved ugyan már ekkor is tiszteletet ébresztett Belle Terrében, és mindig rendkívül bátran viselkedtél, de ennek a hazug társaságnak az előítéleteivel szemben még te sem vehetted volna fel a harcot. – Maria kedvesen kisimított egy tincset a férfi homlokából. – És ez ma sincsen másként. – Szóval megint elhagyod a várost? – Az anyagot már felvettük. Nincs több dolgunk itt. – És ez? – Jericho elkapta az asszony csuklóját. – Ez semmit sem jelent? – A reggeli fényben egy aranygyűrű csillant meg Maria karkötőjére fűzve. – Ez egy emlék, ami nagyon sokat jelent nekem. – A nő megfordította a csuklóját, így a gyűrűje a férfié mellé került. Egyformák voltak. – Csodálatos érték, amit őriznünk kell a szívünkben. – És ha újra meglep a szerelem? Akkor mi lesz, Maria Elena Rivers? Amikor Jericho kimondta a nevet, amelyet régen annyiszor ismételgetett reménykedve és fogadkozva, Mariának könnyek szöktek a szemébe. Hevesen megrázta a fejét. – Az nem történhet meg. A férfi azonban nem tágított. – És ha én leszek szerelmes? Az asszonynak éles fájdalom hasított a szívébe. Jericho azonban megérdemli, hogy élje az életét, és szerelmes legyen. Van, amit ő nem tudna megadni neki, ezért csak ennyit válaszolt: – Nem fogok az utadba állni. Jericho Rivers szárazon felnevetett. – Annyi év után újra találkoztunk, és máris együtt töltöttük az éjszakát. Ez csak jelent valamit.
7
BJ James
A tettes ismeretlen
(JKSZ 2004/2/3.)
– Igen, jelent. Az a sorsunk, hogy örökre szeressük egymást, de ne lehessünk egymáséi soha. Belle Terre nem a megfelelő hely ahhoz, hogy összekössük az életünket. – Gondolkodtál már azon, mi lett volna, ha…? Maria bólintott. – Ha az apám nem ragaszkodott volna körömszakadtáig Belle Terréhez, ahol pedig annyira régimódi gondolkodásúak az emberek? Ha nem szeretett volna bele az anyámba, és ő is belé? Ha nem fojtották volna alkoholba a bánatukat? Vagy ha mi ketten csak a főiskolán találkozunk? Vagy netán egy másik életben? – Nagyot sóhajtott. – Ó, sokat rágódtam ezen… De… – De nem így történt – fejezte be a mondatot fájdalmas arccal Jericho. – Ehelyett szinte belecsöppentünk egy házasságba, amelynek se eleje, se vége. – Ennek a házasságnak köszönhetjük az olyan éjszakákat, mint ez a mostani. A férfi elmosolyodott. – Bizony. És most? Hogyan folytassuk a napot? – Még korán van. A holmimat összecsomagoltam, és a gépem csak este hat után indul. Addig csupán a bérelt autót kell elhoznom, amit a múzeum előtt hagytam. – Ráadásul vasárnap van – vigyorodott el Jericho. – Ma nem kell dolgoznom. – Rápillantott az éjjeliszekrényen álló órára. – Tehát maradt még tizenkét óránk. Nincs valami ötleted, mivel töltsük? – De, van egy ötletem. – Maria elmosolyodott, és lehúzta a köntöst a férfi válláról. – Méghozzá egy kitűnő ötletem, Rivers seriff. – A köntös a padlóra csúszott, és az asszony az ágyba húzta Jerichót. – Mi lehet szebb annál két szerelmesnek, mint azok az értékes órák, amelyeket az ágyban tölthetnek együtt? – Tizenkét óra az ágyban? De kedvesem! – nyögött fel a férfi, majd nevetve hozzátette: – Nem hiszem, hogy végig győzni fogom. – Próba, szerencse, szerelmem. Válasz helyett Jericho megcsókolta az asszonyt. Először lassan, finoman, azután egyre szenvedélyesebben. Közben simogatta, ahol érte, és úgy érezte, mintha most érintené először ezt a bársonyos bőrt meg a puha, csillogó tincseket… Miközben a keze újabb és újabb izgató felfedezőútra indult, megint ráébredt, miért is szereti és kívánja annyira ezt a nőt. Maria keze mintha árammal töltené fel a testét, a szája maga a csábítás, és amikor végül föléje kerül, hogy beléhatoljon, olyan érzés fogja el, mintha ez lenne a legelső alkalom, ugyanakkor annyira heves szenvedély lesz rajta úrrá, mintha ez lenne a legutolsó is. Később kimerülten, boldog ernyedtségben feküdtek egymás mellett. Maria a férfi vállára hajtotta a fejét, Jericho pedig a haját simogatta. A nap ragyogóan sütött be a hatalmas ablakon, és ők ketten szokatlan békét éreztek magukban. Maria játékosan megcsiklandozta Jericho nyakát és mellét, azután még jobban hozzásimult. Odakint a szél csapkodta a fák leveleit, a hullámok lágyan csobogtak, kagylót és homokot sodorva a partra. Felvirradt egy újabb verőfényes, nyári nap. A távolból egy csecsemő sírása hallatszott. Maria felemelte a fejét, és fülelni kezdett. Az ablakon át aranyló napsugarak törtek be a szobába, de az ő szeme előtt minden elsötétült. Éjszaka vette körül, az ég áthatolhatatlan feketeséggel borult fölé. Ahogy akkor éjjel, évekkel ezelőtt. Maria megborzongott, mintha jeges fuvallat érintette volna meg. – Ne! – kiáltotta hirtelen, és ökölbe szorította a kezét. – Legyenek átkozottak! Ezerszer átkozottak!
8
BJ James
A tettes ismeretlen
(JKSZ 2004/2/3.)
Jericho nem mozdult, nem próbálta vigasztalni. Tudta, szerelmének szüksége van erre a kitörésre. Ki kell engednie magából a dühöt, amely állandóan emésztette. Ő nem tehet mást, mint hogy kivárja, amíg megnyugszik. – Tegnap este is ott voltak? A férfi csak megrázta a fejét. Maria ugyanolyan jól tudta a választ, mint ő. – Talán az egyikük pezsgővel kínált? Vagy felkért táncolni? Istenem, ha csak rágondolok! Az asszony nagy lendülettel felült, és a kezébe temette az arcát. Végtelenül hosszúnak tűnő idő után felemelte a fejét, majd belenézett a napba. – Hozzám ért valamelyikük? Megpróbáltam azonosítani magamban a hangokat. Egyszer már-már felismertem valakit, de aztán megint elfogott a kétség. – Maga elé meredt, mintha gondolatban újra átélné az előző estét. Jericho érezte a hangjából áradó kétségbeesést, de tisztában volt vele, hogy Mariának ezzel egyedül kell megbirkóznia. – Mindenkinek, aki odajött hozzám, hogy üdvözöljön, belenéztem a szemébe. Azt reméltem, kiolvashatok belőle valamit. Bűntudatot, sajnálatot, bosszúvágyat… Esetleg félelmet vagy kárörömet. – Kinyújtotta a kezét, mintha valami undorító dolgot akarna távol tartani magától. – Évek óta próbálom felidézni magamban azt az arcot – folytatta szaggatottan. – Annak az arcát, akiről sikerült letépnem a maszkot. A sötétben azonban nem láttam jól a vonásait. Tegnap este egyszer olyan érzésem támadt, mintha a közelemben lett volna az illető. Pár másodpercig tartott az egész, de szinte égetett a belőle áradó indulat. Keserűen felnevetett. – Persze tudom, őrültségnek hangzik, amit mondok. – Mindkét kezével beletúrt a hajába. – Lehet, hogy csak képzelődtem, annyira szeretném, ha leleplezhetném végre. – Hevesen megrázta a fejét. – De mégsem! Gyorsan Jericho felé fordult, aki aggódva figyelte őt, és közben észre sem vette, hogy a takaró egészen lecsúszott szerelme derekáig. – Nem, nem tévedtem! Egyikük, vagy talán valamennyien ott voltak tegnap este! Jericho szerette volna a karjába szorítani szerelmét, és megvigasztalni. Végül azonban csak ennyit mondott: – Nem, nem tévedsz. Amikor Maria meglepetten felkapta a fejét, gyengéden megsimogatta az arcát. – Sajnos én sem tudom, kik ők, de ismerem a fajtájukat. A régi osztálytársaink közül csak kevesen hagyták volna ki a tegnapi partit és azt a lehetőséget, hogy újra láthassanak téged. – Hogy vajon mi lett abból a csinos kislányból, aki a rossz származása ellenére is vitte valamire? – kérdezte Maria. – Vagy azért, hogy kipróbálják, milyen az emlékezőtehetségem? – Valószínűleg mindkettő benne lehetett. Maria emelt fővel nézett szembe azokkal, akik régen bántották és megalázták. Mindenkinek jutott egy kedves mosoly. Vajon mi járhatott azoknak a férfiaknak az eszében, akik évekkel ezelőtt megkínozták? Csak vigyorogtak magukban a csínyen, vagy megpróbálták palástolni a félelmüket, nehogy Maria felismerje őket? Van közöttük egy is, aki sajnálja, ami történt? – Sohasem fogjuk megtudni az igazat, kedvesem. – Vagy legfeljebb akkor, ha egyszer végre tisztán vissza tudok emlékezni. – Az asszony megfogta Jericho kezét. – A lányunk most lenne tizennyolc éves, ha életben maradt volna. – Maria a gondolataiba mélyedt. – Az étterem későn zárt be, és én leszaladtam a partra, hogy találkozzam veled. Ott vártak rám egy fa alatt. Ha jobban vigyáztam volna, akkor most élne.
9
BJ James
A tettes ismeretlen
(JKSZ 2004/2/3.)
– De mire kellett volna vigyáznod? Hogyan lehettél volna óvatosabb? – Jericho semmi szín alatt nem akarta, hogy az asszony magát hibáztassa a történtekért. – Belle Terrében mindig nagyon jó volt a közbiztonság. Soha nem zárták az ajtókat, és az ablakok is általában tárva-nyitva állnak. Senki sem sejtette, hogy ilyesmi megeshet. Ha valaki egyáltalán hibás, akkor az én vagyok. Ott kellett volna várnom téged az étterem előtt, amíg letelik a műszakod, nem pedig a parton. – De nem tudhattad, hogy… – Nem – vágta rá gyorsan Jericho. – És te sem. Maria nem felelt semmit, csak szomorúan maga elé meredt. Jerichónak belesajdult a szíve, ha eszébe jutott, hogy pár órával ezelőtt még szinte szünet nélkül mosolygott. Lassan azonban kisimultak az asszony vonásai. – Kint jártam a temetőben, és láttam a rengeteg virágot – szólalt meg halkan. – Azt hittem, nem tartod már számon, hogy ma lenne a születésnapja. – Sohasem felejteném el. Jericho minden évben kiment a temetőbe ezen a napon. A sírt csak egy kis kő jelölte, rajta ez a felirat állt: „Egy kislány”. Így akarta Maria Elena. Vajon magát vagy Jerichót kívánta megvédeni ezzel? Esetleg a gyereket? A férfinak még nem adódott alkalma arra, hogy ezt megkérdezze tőle. A történtek testileg is, lelkileg is nagyon megviselték az asszonyt. Azután hirtelen eltűnt, anélkül hogy Jerichónak egy szót is szólt volna. Itt hagyta Belle Terrét, hátha így megszabadulhat az iszonyatos emlékektől is. A férfi nem tehetett mást, el kellett fogadnia a döntését. Neki csak a sír maradt, amelyre minden évben virágot vitt. – Köszönöm, Jericho. – Maria hallgatott egy darabig, majd eltűnődve hozzátette: – Tényleg különös, hogy épp most nyitották meg ezt a múzeumot, és pont engem küldtek ide tudósítást készíteni róla. – Nagyot sóhajtott. – Vagy ez a sors keze lenne? A seriff nem válaszolt. Magához ölelte az asszonyt, szorosan tartotta, miközben mind a ketten az eget nézték. Maria nemsokára megint elmegy. Túl nagy megrázkódtatást kellett átélnie tizenhét évesen. Megint el fogja őt veszíteni. De amíg lehet, addig a karjában tartja, és gondoskodik róla, hogy ne essen bántódása. Hirtelen észrevette, hogy az asszony elaludt az ölelésében. Óvatosan lefektette, és arra gondolt, legalább lesz egy kis nyugalma szegénynek. Amikor megszólalt a csengő, ijedten eszmélt fel. Ő maga is majdnem elaludt. Gondosan betakarta Mariát, és óvatosan felkelt az ágyról. Gyorsan felrángatta a nadrágját, majd ment, hogy ajtót nyisson. – Court! – A máskor kifogástalan egyenruha most gyűrötten és koszosan lógott a helyetteséről. – Mi történt? – A múzeumnál akadt egy kis felfordulás. – Micsoda? – Ma, korán reggel egy fiú valószínűleg el akarta lopni az egyik kocsit, amelyik a múzeum parkolójában állt. Rövidzárlatot idézett elő benne, hogy elindítsa, mire a kocsi nem sokkal később a levegőbe röpült. Ismerjük a tettest: Toby Parker. – És? – A robbanás átrepítette a parkolón. Óriási szerencséje volt, így megúszta néhány karcolással meg kisebb égési sérüléssel. Persze bíróság elé fogjuk állítani, de a kocsi teljesen kiégett. Jericho értetlenül csóválta a fejét. – De miért hagyták ott azt a kocsit a parkolóban? A múzeum éjjel zárva van. – Hirtelen megértette, mi történt. A kocsi Maria Elena bérautója lehetett.
10
BJ James
A tettes ismeretlen
(JKSZ 2004/2/3.)
– Megtaláltuk az elszenesedett iratokat, amelyekből kiderül, hogy az autót Miss Delacroix bérelte. Jericho megköszörülte a torkát. – Lezárták a környéket? Mindenki tudja a dolgát? – Igen, uram. Senki nem nyúl semmihez a maga engedélye nélkül. – Jó. Győződjön meg róla, hogy minden rendben van! Öt perc, és én is megyek. – A seriff becsukta az ajtót a rendőr után, és úgy állt ott, mintha földbe gyökerezett volna a lába. Te jó ég, mit jelentsen ez? Amikor könnyű lépteket és ruhasuhogást hallott a háta mögül, lassan megfordult. Maria állt a hálószoba ajtajában, az ő köntösébe burkolózva. A gyönyörű felesége, akit imádott, és akit mindenáron meg akart védeni. – Hallottad? – Megfordult a fejemben, vajon mit válthat ki a visszatérésem Belle Terrébe. – Az asszony sápadtnak tűnt, de egyébként nyugodtnak látszott. – Most már kiderült. – Nem, még semmi sem derült ki – ellenkezett Jericho. – Még az sem, hogy bomba okozta-e a robbanást. Talán csak véletlen, hogy épp a te kocsiddal történt. – Akkor meg mire véljük az egészet? Esetleg bandaháború dúlna Belle Terrében? – Maria kételkedő arcot vágott. – Belle Terre már nem az az álmos kisváros, amit tizennyolc évvel ezelőtt itt hagytál. – Az lehet. De te sem gondolhatod komolyan, hogy merő véletlenségből robbant fel a kocsim! – Fogalmam sincs, mit gondoljak – jegyezte meg őszintén Jericho. Maria okos nő, átlát a mellébeszélésen. – Semmit sem állíthatunk biztosan addig, amíg a vizsgálat le nem zárul. Mindenesetre jó lenne, ha ma este elrepülnél. Akkor biztonságban lennél. – Csak egy baj van, Jericho. Nem fogok felszállni a gépre. – Mit jelentsen ez? – Sajnálom. – Az asszony keresztbe fonta a karját a melle előtt, és nekidőlt az ajtófélfának, majd mosolyogva kijelentette: – Belle Terrében maradok, amíg az ügy nem tisztázódik. – A fenébe is, Maria Elena…! – Jerichónak a szava is elállt hirtelen, amikor az asszony lecsúsztatta magáról a köntöst. – Mit csinálsz? – Fel akarok öltözni. – Az asszony sarkon fordult. – És neked is ezt ajánlom. Kivéve, ha egy szál nadrágban kívánsz megjelenni a tett színhelyén, ami meglehetősen rosszat tenne a tekintélyednek – nevetett Maria. – Hol? – Ahol a robbanás történt, szívem. Mindenki azonnal rájönne, hogy a feleségeddel háltál. – Azt mondtad: a feleségemmel? – Igen, átmenetileg az vagyok. Amíg másikat nem találsz. Jericho szája mosolyra húzódott. Maria Elena végre kiejtette azt a szót, amelyet már régóta szeretett volna hallani a szájából. Csak az alkalom nem volt megfelelő. Az asszony most nem maradhat mellette, ellenkezőleg: minél gyorsabban el kell tűnnie a városból! Bárcsak meg tudná győzni erről! Rosszallotta Maria döntését, de tudta, hogy ő is ugyanezt tette volna a helyében. Csak büszkeséggel gondolhat rá, hogy ez a bátor asszony, akit a külvilág Miss Delacroix- ként ismer, pedig a valódi neve Maria Elena Rivers, az ő felesége. – Számomra a házasságunk olyan fogadalom, amely a sírig tart – felelte elszántan Jericho. – Vagy legalábbis addig, amíg meg tudlak védeni.
11
BJ James
A tettes ismeretlen
(JKSZ 2004/2/3.)
3. FEJEZET Maria Elena Delacroix Rivers egy párduc kecsességével mozgott. Egy tapasztalt párducéval, amely úgy ismeri a dzsungelt, akár a tenyerét. Ezt a dzsungelt azonban emberek alkották. A kocsija megfeketedett roncsként árválkodott az üres parkolóban. A fiúnak, aki az autót el akarta kötni, hogy furikázzon vele egy kicsit a városban, nem történt komoly baja. Megúszta pár karcolással, néhány sebbel. Csak remélni lehetett, hogy jó lecke lesz ez a számára. Amíg az ijedt fiatalembert a mentősök meg a rendőrök a gondjaikba vették, Maria óvatosan körüljárta az autót. Jericho figyelte, mit csinál. Maria tudósítóként sokszor dolgozott külföldön, többek között a Közel-Keleten is. Mikrofonjával és kamerájával több válságövezetben járt, megkapó felvételeiért Pulitzerdíjat is kapott. – Biztosan láttál már ilyet – jegyezte meg Jericho. – Igen, láttam már hasonlót – válaszolta halkan az asszony –, de ez másmilyennek látszik, mint azok a kocsik, amiket bombával robbantottak fel. – Az asszony felegyenesedett, és a seriffre nézett. – Első látásra úgy tűnt, hogy a tettes nem ért a robbanószerekhez. Most viszont inkább úgy gondolom, hogy nagyon is tudta, mit csinál. Az egyetlen, amire nem számított, ez a kis autótolvaj, aki balszerencséjére rossz időben rossz helyen tartózkodott. – Azt hiszed, hogy a robbanásnak nincs köze a rövidzárlathoz? – Ha igen, akkor csak véletlenül. Szerintem a kettő nem függ össze egymással. – Maria kisimította a haját a homlokából. – Le merném fogadni, hogy a szakértőid meg fogják találni az időzítőt, amely a benzintartályra helyezett gyújtószerkezettel állhatott összeköttetésben. Jericho csak bólintott, és továbbra is feszülten figyelte az asszonyt. Maria még egyszer körüljárta a roncsot. – Ezt az egészet figyelmeztetésnek szánták. – Amikor felnézett, látta, hogy a férfi agyán is ugyanez a gondolat suhant át. – De ezúttal rossz lóra tettek. A seriff meglepetten felvonta a szemöldökét, de nem szólt semmit. Maria összefonta a melle előtt a karját. Megint megszemlélte az autót, azután Jerichóra pillantott. – Bárki tette is, alaposan melléfogott. – De legalább választ kaptál a kérdésre, amit múlt éjjel tettél fel magadnak. – A seriff halkan beszélt, és azon igyekezett, hogy érzelemmentes maradjon a hangja. – A tettest a múzeum támogatói között kell keresnünk. Maria keserűen felnevetett. – Azt hiszi a szánalmas bolondja, hogy amiért egyszer már sikerült elüldözniük, most is el fogok menekülni! – Egy darabig hallgatott, azután folytatta: – De azóta sok minden megváltozott. Már nem az a megfélemlített kislány vagyok, aki rossz környékről származik. És már régóta nem futamodom meg senki és semmi elől. „Kivéve engem” – akarta mondani Jericho. Pár órával ezelőtt mindent megtett volna azért, hogy Mariát Belle Terrében marasztalja. Most viszont az életéért kellett aggódnia, ha esetleg mégis itt maradna.
12
BJ James
A tettes ismeretlen
(JKSZ 2004/2/3.)
– Rivers seriff! – Court Hamilton csak pár lépésre állt tőlük, és látszott rajta, hogy nem szívesen szakítja félbe a beszélgetésüket. – Ne haragudjon, de a nagybátyám… szóval Hamilton kapitány szeretne beszélni magával. Yancey Hamilton egy különleges egység parancsnoka volt. Udvariassága és szakmai tudása közismertté tette az egész államban. Biztosan nem zavarná a seriffet munka közben, ha nem lenne rá jó oka. Lehet, hogy felfedezett valami fontosat, esetleg már véleményt is alkotott az ügyről. Mindenesetre Maria Elenát egyelőre nem kellene különféle feltételezésekkel terhelni. – Máris. – Jericho az asszonyhoz fordult, és megfogta a kezét. – Egyelőre nincs több dolgunk a helyszínen. Át kell adnunk a terepet a szakértőknek. Hamilton szívesen visszakísér téged a szállodába… – A Parti Sétány fogadóban lakom – felelte az asszony. – Rendben van, indulhatunk. – Nem akarta, hogy a történtek beárnyékolják a Jerichóval töltött csodálatos éjszaka emlékét. – Eredetileg csak a mai napig foglaltattam szállást, de Eden Cade biztos meg tudja oldani, hogy tovább maradhassak. Jericho sokkal jobban örült volna, ha Maria átköltözik hozzá, mert ott nagyobb biztonságban tudhatta volna. A legjobb azonban kétségkívül az lenne, ha az asszony elrepülne Belle Terréből, lehetőleg minél messzebbre. – Jó, akkor indulás a Parti Sétányba! – Kényszeredetten elmosolyodott, és elengedte Maria kezét. Azután a helyetteséhez fordult. – Court, kérem, személyesen kísérje el Miss Delacroix-t a szobájába, és maradjon a fogadóban, amíg én itt végzek! – Igen, uram – felelte udvariasan a fiatal rendőr. Maria feltételezte, hogy Court is Lady Mary tanítványa lehetett. Gyerekkorában az asszony is járt az idős illemtanárnőhöz, persze külön, nem az osztálytársaival együtt. A finom, de elszegényedett úrihölgy abból élt, hogy a régi, társaságbeli családok csemetéit tanította jó modorra. Maria Elena is tőle tanulta az illemet, bár az ö családjából csak szép kurtizánok kerültek ki nemzedékek óta. Előző este az asszony úgy érezte, hogy valami megváltozott, és már nem számít, milyen családban született. Be kellett látnia azonban, hogy óriásit tévedett, és elhatározta, egyszer s mindenkorra kiveri a fejéből ezt az ostoba gondolatot. Félreteszi az emlékeket, és ezentúl csak Jerichóval foglalkozik. A férfin már megint a seriffegyenruha feszült, amelynek szigorú szabása még jobban kiemelte Jericho tekintélyt parancsoló megjelenését. Szmokingban a hamisítatlan déli úriember megtestesítőjének látszott, az egyenruhában azonban a jog és a rend rendíthetetlen bajnokának. Maria már fiatalkorában is elég kiábrándultan tekintett a világra, később pedig, amikor riporter lett, ez a látásmód csak erősödött benne. A munkájában azonban nem ez tükröződött, hiszen az elesetteket és az áldozatokat mindig nagy részvéttel mutatta be. Úgy érezte, Jericho azok közé az emberek közé tartozik, akik képesek együtt érzően és barátságosan bánni az emberekkel. Ő ismerte a férfit a gyengéd és figyelmes oldaláról is. Jericho nem tett neki szemrehányást, amiért elhagyta, és soha nem beszélt keserűen az elvesztegetett évekről sem. Maria most megint feléje fordult. – Felhívsz, ha megírtad a jelentésedet? Amióta ide jöttek a parkolóba, a férfi csak egyetlenegyszer érintette meg, amikor az imént megfogta a kezét. Azt sem magyarázta meg a többieknek, miért tartózkodott éppen nála Maria. Senki sem merte megkérdezni, mi az oka, hogy az asszonyon még mindig az az estélyi ruha van, amely most, a reggeli nap sugaraiban, sokkal szembetűnőbben csillogott, mint este a múzeum előcsarnokában, a kristálycsillárok
13
BJ James
A tettes ismeretlen
(JKSZ 2004/2/3.)
fényében. Jericho nyugodt magabiztossága és szigorú tekintete elejét vette minden kíváncsiskodásnak. Amikor Maria látta, milyen tisztelet övezi a seriffet, megnyugodott, hogy senki sem fog rosszindulatú pletykákat terjeszteni róluk a hátuk mögött. – Megígérem. – Jericho gyengéden megcirógatta az asszony arcát. – De nem is telefonálok, inkább beugrom hozzád, ha már végeztünk. Maria szerette volna viszonozni a férfi kedves mozdulatát. Legszívesebben belecsókolt volna a tenyerébe, és közben figyelte volna az arcát. Csak Jericho közelében érezte magát biztonságban. A férfi mintha olvasott volna a gondolataiban, hozzáhajolt, és a fülébe súgta: – Nyugodtan elmehetsz az ifjú Courttal. Nincs mitől félned, legalábbis egyelőre. – Tudom. – Maria megsimogatta a seriff kezét, köszönetképpen mindazért, amit érte tett. Búcsúzásul futó csókot lehelt az arcára, amitől olyan forróság járta át, mintha először érintette volna meg az ajkával Jericho ugyanezt érezhette, mert az asszony látta rajta, hogy elakad a lélegzete, és egy pillanatra lehunyja a szemét. Hamarosan azonban összeszorította a fogát, és erőt vett magán. – Most már indulnod kell – jegyezte meg a férfi csendesen, és elhúzta a kezét, amelyen most is ott csillogott az arany karikagyűrű. – Megyek, amint tudok. Maria bólintott. Annyira vágyott a férfi közelségére, hogy szólni sem bírt. Hosszan nézte a seriffet, majd elfogadta Court Hamilton felé nyújtott karját. Királynőként vonult ki a parkolóból a rengeteg ember között, aki a bűntett helyszínén időközben összeverődött. Készségesen nyitottak utat neki. Már sötétedni kezdett, amikor Jericho megérkezett a fogadóhoz. Napfelkeltekor Maria mellett ébredt, és napnyugtakor is az ő oldalán lesz. A helyszínelés tovább tartott, mint gondolta, mégsem talált semmi érdemleges nyomot. Abból indultak ki, hogy a tettes eredetileg az üres parkolóban szándékozott felrobbantani a bombát, tehát emberéletet nem akart kioltani. – Egyelőre legalábbis nem – mormolta a fogai között Jericho, miközben kinyitotta a nehéz lengőajtót, és a portáshoz lépett. De vajon mi lesz legközelebb? Szerette volna, ha Maria nem utazik el. Mindennél jobban vágyott arra, hogy az asszony vele maradjon, és együtt éljék le az életüket, most mégis meg kell próbálnia rábeszélni, hogy minél hamarabb hagyja el a várost. – Jericho? – Eden Cade a konyhából jött elő, kezében egy szalvétával letakart tálcát tartott. – Már feladtuk a reményt, hogy itt vacsorázol. – Ma este? – ráncolta össze a homlokát a seriff. Elfelejtette volna a meghívást? Nem valószínű, ahhoz túl jól főztek a Parti Sétány fogadóban. Persze előfordulhatott volna ez is, hiszen amióta Maria a városba érkezett, semmi másra nem tudott gondolni. – Ó, nem. Adams nincs itthon. – Eden mosolyogva pillantott le domborodó pocakjára. – Egy hete folyton úton van, mert mindent el akar intézni, mielőtt a baba megszületik. – Hát már ennyire közel az idő? – Jericho eltűnődött, vajon ő ennyire feledékeny-e, vagy csak félreértette Adamset, amikor a szülés várható időpontjáról beszélgettek. Eden önkéntelenül is elnevette magát a seriff gondterhelt ábrázata láttán. Ha lehet, most még csinosabb volt, mint azelőtt. A terhesség kifejezetten jól állt neki. – Dehogy! Csak Adams már nem győzi kivárni. El akar intézni mindent, hogy aztán Cullennel együtt az őrületbe hajszoljanak engem a kíméletükkel. Ha valamelyikük meglátna tálcával a kezemben, rögtön szívrohamot kapna! Jericho elvigyorodott. Nagyon jól el tudta képzelni, hogyan is viselkedhetnek azok ketten. Adams Cade-del, a ragyogó mérnökkel és csalhatatlan ösztönű befektetővel
14
BJ James
A tettes ismeretlen
(JKSZ 2004/2/3.)
szoros barátság fűzte össze őket, amióta csak az eszét tudta. Amikor Adams visszatért Belle Terrébe, és feleségül vette Edent, élete legjobb döntését hozta meg. Cullen is hasonlóképp ebben a kisvárosban találta meg végül a helyét. Miután Eden első férje meghalt, és az asszony hazaköltözött a Marquesasz-szigetekről, senki sem hitte volna, hogy hajdani komornyikjuk, Cullen jól fogja itt érezni magát. Mégis így történt, és a hű inas kiterjesztette gondoskodó szeretetét Edenről Adamsre is. Jericho mindig jól szórakozott azon, ahogy Cullen Eden körül sürgölődött, mint valami óvó bácsi, de most inkább Maria töltötte ki a gondolatait. Eden terhességét az orvosok valóságos csodának tartották, és ez csak tovább növelte a kis család örömét. – Bocsáss meg, Eden – mondta gyorsan Jericho. – Add csak ide azt a tálcát! – Tessék – nyújtotta át az asszony. – Igazán köszönöm. – És hová kell vinnem? – Hogy őszinte legyek, a legjobbkor érkeztél. – Eden a férfi vállára tette a kezét, majd egy kis lifthez vezette, amelyet Adams nemrég építtetett. – A második emeletre kellett volna felvinnem. – Legfelülre? – Eden régebben a legfelső emeleten, egy önálló lakosztályban élt. Az esküvő után azonban Adamsszel egy különálló, régi villába költöztek, amely szintén a szállóhoz tartozó hatalmas telken épült. – Azt hittem… – Hogy Adams meg én a villában lakunk? – Eden megállt a lift mellett, és megnyomott egy kis gombot. Közben a másik kezével végigsimított kiálló hasán. – Úgy is van. A lift ajtaja hangtalanul kinyílt. Jellemző. Minden, amit Adams intéz, tökéletesen működik. Jericho udvariasan félreállt, hogy előreengedje Edent. Az asszony azonban megrázta a fejét. – Én nem megyek fel. – Hogyhogy? Az asszony elmosolyodott. – Eredetileg azt terveztem, a vacsora alatt Maria Elenával maradok, hogy ne egyen magányosan, de aztán szerencsére megérkeztél. Jelenleg Cullen vigyáz rá, szegény Court Hamiltont pedig leküldte, hogy a szálló körül járőrözzön. Most azonban, hogy megérkeztél, a jó öreg komornyikom minden bizonnyal szíves-örömest átadja az őrhelyét neked. – Cullen őrzi Mariát a második emeleten? – Igen. Mivel sejtettük, hogy majd benézel, szólt a szakácsnak, állítson össze egy hidegtálat kettőtöknek. – Eden megfogta Jericho karját. – Jó étvágyat hozzá, utána pedig jó éjt! – Mosolyogva biccentett, és már el is tűnt a férfi mellől. Pár másodperc múlva a lift megállt a második emeleten. Az ajtó megint hangtalanul nyílt szét. Cullen a folyosón ücsörgött, az ölében egy nagy fotóalbumot tartott, azt nézegette az orrán billegő szemüvegen keresztül. Amint felismerte az új vendéget, szélesen elmosolyodott, majd gyorsan a szája elé tette a mutatóujját. – Maria Elena alszik? – érdeklődött suttogva Jericho. Cullen csak bólintott. – Majd én őrködöm, amíg felébred. Az öreg komornyik nehézkesen felállt, és a hóna alá kapta az albumot. Mielőtt elindult volna, kinyitotta Jericho előtt a lakosztály ajtaját. A küszöbről a seriff még visszafordult. – Köszönök mindent. Cullen ismét némán bólintott, majd a lifthez ment.
15
BJ James
A tettes ismeretlen
(JKSZ 2004/2/3.)
– Örülök, hogy segíthettem, seriff. Miss Delacroix Miss Edenre emlékeztet. – Lehalkította a hangját. – Bátor asszony, és már sok mindenen ment keresztül. Nem csoda, ha ilyen szomorú. – Maria Elena Riversnek hívják, Cullen. Tizennyolc évvel ezelőtt összeházasodtunk. – Jericho hirtelen természetesnek érezte, hogy elmondja az idős férfinak az igazságot. Tudta, hogy az öreg megőrzi majd a titkát. Cullen arca felderült, de egyáltalán nem tűnt meglepettnek. – Akkor maga majd elűzi Mrs. Rivers szomorúságát, ahogy Adams is tette Miss Edennel. – A komornyik beszállt a liftbe. – Jó éjszakát, uram! És ne feledje, itt vagyok a közelben, ha szükségük lenne rám. Mielőtt Jericho válaszolhatott volna, a liftajtó összezárult. A seriff letette a tálcát egy asztalkára, és Maria Elena keresésére indult. A lakosztályon látszott, hogy valaha Edené lehetett. A tágas helyiségeket szellősen, de elegánsan rendezték be. Jericho óvatosan kinyitotta a hálószoba ajtaját. Sötét volt, a függönyöket összehúzták, ennek ellenére rögtön észrevette, hogy a nagy ágy üres. Körbetekintett, és az alkonyati vöröses derengésben megpillantotta Mariát. Az asszony egy keskeny ajtó előtt állt, amelynek üveges részén át behatoltak a lemenő nap utolsó sugarai. Zöld selyemköntöse smaragdként ragyogott a fényben. Összefont karral nézett ki a fogadó kertjére. – Nem találod különösnek, hogy itt vagyok, Jericho? Úgy értem, annyi év és azok után, ami történt. A férfi megdermedt. Vajon honnan tudta Maria, hogy már nincs egyedül, és éppen ő, aki pár méterrel mögötte áll? Felismerte a járását? Vagy az illatát? Netán arról a bizonyos hatodik érzékről lenne szó? – Mármint itt, Belle Terrében, vagy Eden fogadójában, a Fancy Row-n? – kérdezte csendesen, bár pontosan értette, mire gondol az asszony. – A Fancy Row… Belle Terre legelőkelőbb utcája. Ez mindent elárul, ugye? – Maria most feléje fordult. – Itt éltek az elegáns kurtizánok, a gazdag ültetvényesek szeretői. Kivakarták őket a nyomorból, olyan luxuslakosztályokba költöztették őket, mint a királynőket, valójában mégis semmibe vették őket, mint ahogy a gyermekeket is, akiket a világra hoztak. Pedig a város legszebb házaiban éltek. – Amiről beszélsz, az már a múlté – jegyezte meg Jericho, miközben figyelmesen nézte, ahogy Maria fel-le járkál a szobában. Látszott, hogy az asszonyon nincs melltartó. – Változnak az idők, Maria Elena, és az emberek is. – Tényleg? – Az asszony két kézzel hátrasimította dús haját. – Vannak azonban olyan emberek, akiknek kapóra jött, hogy most itt vagyok. A Delacroix lány ugyanabban az utcában lakik, ahol a felmenői űzték ősi mesterségüket. – Azt beszélik, a te családod asszonyai voltak a legelegánsabbak, a férfiak csak úgy zsongtak körülöttük. Te meg úgy teszel, mintha közönséges utcanők lettek volna, akik pár dollárért bárkivel lefekszenek. – Nem bárkivel – javította ki Maria. – Szigorúan csak azzal, aki a legtöbbet fizette érte. – Hozzájuk viszont egy életen át hűek maradtak. – És törvénytelen gyerekeket szültek nekik, akiket Delacroix-nak hívtak, mert nem vehették fel az apjuk nevét. – Szeretőt tartani és szeretőnek lenni természetes dolognak számított abban az időben, drágám. Ez nem a te szégyened. – A seriff szerette volna a karjába zárni az asszonyt, de érezte, most visszautasításban lenne része.
16
BJ James
A tettes ismeretlen
(JKSZ 2004/2/3.)
– Tévedsz, Jericho. Nagyon is sok közöm van hozzá. Delacroix vagyok, egy lenézett család utóda. Belle Terrében nem felejtenek az emberek. Mi másért kellett elveszítenem a gyermekemet? – De azt éretlen fiúk művelték veled, Maria Elena. Gonosz és neveletlen fiatalok, de még majdnem gyerekek. – És átkozott előítéletek rabjai! – tört ki Mariából, miközben hátat fordított Jerichónak. – Mint ahogy a többi tisztes Belle Terre-i polgár is. A férfi felsóhajtott, és megdörzsölte a halántékát. – Szerinted én is közéjük tartozom? Vagy Eden? Esetleg Adams meg a fivérei? Már elfelejtetted, milyen kedvesen bántak veled? Maria még mindig háttal állt neki, de a férfi látta, hogy a válla lassan leereszkedik, és lehajtja a fejét. – Biztos, hogy mindnyájan egyformák vagyunk? Mindenki fennhéjázó és gyűlölködő csak azért, mert nem a szépséges Delacroix családból származik? Talán elfelejtetted, hogy a gyerek, akit elveszítettél, az én kislányom is volt, és én ugyanúgy szenvedtem, mint te? – Én… nem. – Maria tehetetlenül megrázta a fejét, és elhallgatott. Jericho látta, hogy a könnyeivel küszködik Oda kellett mennie, hogy a karjába zárja. Akkor is, ha esetleg visszautasítják. Amikor átölelte, Maria felé fordult, hozzásimult, majd felemelte a fejét. Forró és szenvedélyes csókban forrtak össze. Jericho megízlelte a nyelvét, érezte a fogait. Az asszony simogatni kezdte széles mellkasát, csókolgatta a nyakát, a haját. Teljesen hozzátapadt, mintha nem tudna elég közel kerülni hozzá. – Még… – nyögte, miközben gombolni kezdte a férfi ingét. – Érezni akarom a bőrödet, a kezedet, a szádat. Mindenedet. Nagyon kívánlak… Számomra rajtad kívül nincs más férfi. – Ne, kedvesem! – A seriff megfogta Maria kezét. – Piszkos vagyok, bűzlöm az olajtól meg a füsttől. – De Jericho vagy, és nekem csak ez számít – suttogta az asszony, azzal lábujjhegyre állt, és csókot lehelt a seriff nyakán lüktető érre. A férfi felnyögött. Ahogy egymás szemébe néztek, Jericho ráébredt, hogy Maria tekintetében félelem bujkál. Rettenetes félelem. Nem a haláltól, hanem attól, hogy nem úgy élt, ahogy kellett volna. Az asszony szeretkezni akart Jerichóval; hogy érezze, még él. Gyászolta a kislányt, akit elveszített, és a közös életüket, amelyről le kellett mondaniuk, talán örökre. Ez a pillanat azonban az övék lehetne, hogy többé senki se vehesse el tőlük. – Igen – válaszolta Jericho a ki nem mondott kérdésre. – Igen. Egy mozdulattal lehámozta Mariáról a köntöst, a karjába vette, és lefektette az ágyra. Ő maga felegyenesedett, hogy levetkőzzön. Az asszony felkönyökölt, úgy nézte. Tekintete végigsiklott a férfi erős, izmos mellén, széles vállán, keskeny csípőjén, lapos hasán. Nem tudott betelni a látványával. Pár másodperc múlva Jericho meztelenül állt előtte, teljes szerelmi fegyverzetben, perzselő tekintettel. Úgy kívánta Mariát, mint ahogy még soha egyetlen nőt sem, de várt, még ha iszonyú önuralomra volt is ehhez szüksége. Az asszony érezte, arra vár, hogy ő tegye meg az első lépést, ő határozza meg a tempót. Kitárta hát a karját, és azt suttogta: – Gyere, Jericho, hadd érezzem, hogy élek! Bizonyítsd be, milyen szerencsés vagyok! A férfi nyomban mellette termett. Ezúttal mellőzték a hosszú előjátékot. Mindketten tudták, mit akarnak. A testük egybeforrt, és hamarosan egy ritmusra mozgott.
17
BJ James
A tettes ismeretlen
(JKSZ 2004/2/3.)
Jericho hallotta az apró nyögéseket, amelyek még jobban felizgatták. Szenvedélyesen megcsókolta az asszonyt, és egyre hevesebb tempót diktált. Minden másról megfeledkeztek, a robbantásról, az autótolvajról meg a kiégett roncsról is. Csak egy férfi és egy nő létezett, akik örökre szeretik egymást. Jericho érezte, hogy mindjárt eléri a csúcsot. Maria egyre hangosabban nyögdécselt, majd a férfi dereka köré kulcsolta a lábát, felkiáltott, és hatalmas sóhajjal hátrahanyatlott. Jericho ugyanebben a pillanatban nyögött fel, azután lassan ráborult Mariára. Az asszony magához húzta a fejét, és gyengéden arcon csókolta. Viharos szeretkezésük olyan ölelésben végződött, amely felemelte és megnyugtatta a lelküket. A férfi tudta, hogy számára Maria a legfontosabb ezen a világon, nélküle értelmetlen az élete. Ő az az asszony, akit tiszta szívből szeret. A felesége.
18
BJ James
A tettes ismeretlen
(JKSZ 2004/2/3.)
4. FEJEZET Mint mindig, Jericho most is hajnalban ébredt. Felült, és Mariát nézte, aki még mélyen aludt. Sok minden kavargott a férfi fejében, emlékképek merültek föl benne a gyerekkoráról meg Belle Terréről. Összeszorította a fogait, amikor arra gondolt, mi mindent kellett elviselnie Mariának. Szinte egész életében ismerte őt, és amióta csak az eszét tudta, szerelmes volt belé. Sokáig reménytelenül. Az éjjel többször is szeretkeztek, az alvó asszony mégis ártatlan, félős kislánynak tűnt, ahogy szétterült hajjal a párnáján feküdt. Mintha megint az a szégyenlős kis bakfis lenne, aki annak idején arra vágyott, hogy ne nézzék le őt. Később azonban minden megváltozott, amikor rájött, mit jelent Belle Terrében, ha valaki Delacroix-nak születik. Az emberek számon kérik rajta nagyanyái, nagynénjei és unokatestvérei bűneit. Nem bocsátják meg azt sem, hogy okosabb és csinosabb, mint a többi Belle Terre-i lány, holott ő csak egy Delacroix. Amikor Jericho először találkozott vele, szégyenlős kis véznaság volt, keskeny arcához képest túlméretezettnek tűnt szürke szeme és fekete hajkoronája. Alig múlt tízéves, épp akkor érkezett új tanulóként az osztályba. Elveszettnek látszott, teljesen összezavarta az a szokatlan gazdagság, amely a magániskolában körülvette. Jericho ekkor már a nagy fiúk közé tartozott. Maria első nap azt sem tudta, hogy kell bezárni a szekrényét. Idegességében leejtette a könyveit, és azok szanaszét szóródtak a folyosó kövén. Jericho véletlenül arra járt, és segített felszedni őket. Végül megmutatta a kislánynak, merre keresse az osztályát. Ebből az udvarias gesztusból, amely a jól nevelt fiú számára természetes volt, különös barátság fejlődött, s az évek során egyre jobban elmélyült. Mindez azonban nem maradt következmények nélkül. A többiek bántó megjegyzéseket tettek rájuk. Jericho később rájött, hogy csak azt ismételgetik, amit a szüleiktől hallanak. A fiúk közül néhányan ugratták, amiért olyan lánnyal barátkozik, akinek szerintük semmi keresnivalója nem lett volna abban az iskolában. Jerichót már akkor rabul ejtette Maria mosolya. Tetszett neki a lány komoly tekintete, amely mindig megtalálta ót, bármerre járt, bármit csinált. Szerette a szürke szemű, csínos kislányt, és nem törődött az osztálytársai gonoszkodásával. Maria teljesen más volt, mint a többiek, ezt Jericho kitűnő érzékkel rögtön észrevette. Az, hogy a város előkelői kiközösítették, nem csak a származása miatt történt. Jericho anyja az egyik északi államból került ide, így lett ő a fekete bárány a Rivers családban. Őt is másmilyennek tartották, mint a többi, „rendes” őslakost. Nem foglalkozott azzal, ki kinek az apja, és hány nemzedék óta őshonos egy család Belle Terrében. Bolondságnak tartotta, hogy a származásnak ilyen nagy jelentőséget tulajdonítanak. Különösen az háborította fel, hogy itt nagyobb dicsőségnek számított vagyont örökölni, mint megszerezni azt. Leah Riverst mégis sokan tisztelték Belle Terrében. De hogy miért, azt maguk sem tudták volna megmondani. Arra nevelte a fiát, hogy az embereket saját maguk alapján kell megítélni, ezért Jericho nem értette, miért találnak kivetnivalót a Mariához fűződő barátságában. Egy napon az egyik osztálytársa megsúgta neki, mit beszélnek az emberek a Delacroix család nőtagjaitól, és hogy miből éltek régen.
19
BJ James
A tettes ismeretlen
(JKSZ 2004/2/3.)
Jericho ezek után elment a nagyanyjához, Grand-mère Rivershez, ahogy általában nevezték. Az idős hölgy nyíltságában és őszinteségében nagyon hasonlított a menyéhez, csakhogy ő egy régi, tekintélyes családból származott. Belle Terre koronázatlan királynőjének tartották, de ő is féltette az unokáját ettől a kapcsolattól. Azt mondta, nem tehetne ellene semmit, ha az előítéletek gonosz cselekedetekhez vezetnének. Jericho, amikor hazatért a nagymamájától, már tudta, milyen szokások dívtak az úgynevezett jó társaságban. A gazdag ültetvényesek szeretőt tartottak, és gyakran volt egy második családjuk is, ez bevett szokásnak számított a városban. Grand-mère Rivers mesélt neki a Delacroix családról is. A nőtagjait mindenki ismerte a szépségükről, okosságukról és kedvességükről. Az „árnyéktársadalom” ranglétrájának a csúcsán álltak, és ha valamelyik férfinak egy Delacroix lány lett a szeretője, az büszkének érezhette magát. – Ritkán fordult elő, hogy valamelyik Delacroix hölgynek több szeretője lett volna – emlékezett vissza a nagymama. – A lányok fiatal korukban kiválasztottak maguknak egy férfit, és ahhoz egész életükben hűek maradtak. A férfiak sem néztek más szerető után, ha megkaphatták őket. Grand-mère Rivers sok régi szokásról és hagyományról mesélt neki akkor. Némelyik helyesnek tűnt, némelyik helytelennek, és akadtak nehezen megítélhetőek is. A legjobban mégis az döbbentette meg Jerichót, hogy a saját nagyapja is szeretőt tartott. – Ó, ez természetes – mondta szelíd mosollyal Grand-mère Rivers. – Csinos kis nőcske volt, nem olyan magas és erős csontú, mint én. A nagyapád nagyvonalúan gondoskodott róla, és én ezt elfogadtam. Annak viszont határozottan örültem, hogy nem születtek közös gyerekeik. – Grand-mère áthatóan nézett az unokájára mélyen ülő, öreg szürke szemével, amely valaha ugyanolyan élénken csillogott, mint az övé. – Biztos lehetsz benne, fiam, hogy Belle Terre utcáin nem jön veled szemben váratlanul egy eddig ismeretlen unokatestvéred. A nagyapád a fél vagyonát elpazarolta arra az asszonyra, de ebben a kérdésben tökéletes úriemberként viselkedett. A szeretőjével nem nemzett utódokat. – De téged nem bántott a hűtlensége? Jericho még jól emlékezett arra, hogy remegett a hangja, amikor ezt megkérdezte. Hogyan okozhatott ekkora fájdalmat a nagyapja az ő drága nagymamájának? Letitia Rivers a két tenyere közé fogta az unokája arcát, és mélyen a szemébe nézett. – Drága kisfiam, a nagyapád a legjobb példa rá, hogy a kifogástalan származás önmagában nem teszi az embereket sem jobbá, sem bölcsebbé a többieknél. Ezt sohase felejtsd el! De tudnod kell, azért, mert a nagyapád szeretőt tartott, még nem kell őt rossz embernek tartanod. Neked már úgysincs semmi kapcsolatod ezzel az egésszel, és nem kell szenvedned tőle. Egyébként ugyanez a helyzet a kis barátnőddel. Neki sincs már semmi köze az ősei mesterségéhez. Ő pontosan az, akinek megismerted: egy kedves, csinos, értelmes kislány. – Ezek szerint továbbra is barátkozhatok vele? – kérdezte Jericho. A nagyanyja jól megnézte unokáját a lornyonján keresztül, amit nem volt hajlandó szemüvegre cserélni, és csak ennyit mondott: – Hát persze. – Akkor jó – bólintott megnyugodva a fiú, és előrehajolt, hogy megcsókolja a hölgy ráncos arcát. – Én is így gondoltam. Grand-mère halkan felnevetett. – Értem. Egyszer hozd el magaddal a te kis Miss Delacroix-dat! Limonádét iszunk, kekszet eszünk, és elbeszélgetünk. – Szívesen – felelte Jericho.
20
BJ James
A tettes ismeretlen
(JKSZ 2004/2/3.)
Erre azonban valahogy már nem került sor. Az évek gyorsan repültek, és Maria meg ő barátok maradtak. Később magától értetődő testi vágy is társult ehhez a barátsághoz, végül szerelem lett belőle. Egy szenvedélyes éjszakán aztán nem vigyáztak eléggé, és a lány teherbe esett. Titokban összeházasodtak, és sűrűn összebújtak tervezgetni, hogyan folytassák az életüket. Azután Maria Elenát kegyetlenül megtámadták, elvesztette a gyermeküket, és nem sokkal később eltűnt a városból. Jerichót csak egy keskeny karikagyűrű emlékeztette arra, amit elveszített. – De most itt vagy mellettem – suttogta a férfi alig hallhatóan. – És bármennyire is te vagy nekem a legfontosabb, meg kell győznöm téged, hogy menj el innen. – Jericho megfogta az asszony kezét. Nem tudta, mennyi ideig ült ott, miközben azon gyötrődött, hogy előre kellett volna látnia a veszélyt, amely Maria Elenára leselkedett. Az is lehet, hogy csak pár perc telt el, és egyszer csak érezte, hogy Maria viszonozza a kézszorítását. – Jericho… – Szia, te kis hétalvó! – A férfi igyekezett, hogy a hangja derűsnek tűnjön, de amikor meglátta az asszony összevont szemöldökét, azonnal rájött, hogy nem sikerült. Maria felült, és gyengéden hátrasimította a férfi haját a homlokából. – Olyan boldogtalannak látszol. – Meleg kezét Jericho meztelen mellére tette. – Haragszol rám? – Tessék? – A seriff megcsókolta az asszony ujjait. – Miért haragudnék? – Mert annyi év után hirtelen felbukkantam, és a feje tetejére állítottam az életedet. Feldúltam ennek a békés kisvárosnak a nyugalmát. – Ezek szerint megint az életem része leszel? – kérdezte Jericho fojtott hangon. – Vagy mindez csak egy rövid kis kitérő egy híres újságíró életében? Néhány pillanatig Maria szomorúan nézett rá, azután elnevette magát. – Szóval azt hiszed, ez is csak futó kaland volt számomra, egy a sok közül? Jericho összeráncolta a homlokát. – Erre a kérdésre csak te tudod a választ, Maria Elena. Tizennyolc év hosszú idő. Az asszony kedvetlenül megcsóválta a fejét, majd felhajtotta a takarót, és felkelt. Gyorsan magára kapta a selyemköntösét. Odament a hatalmas ablakhoz, és széthúzta a függönyöket. A nap ragyogott, a sugarai már átmelegítették az üveget. Az asszony mégis fázott, összébb vonta magán a köntöst. Kinézett a kertre. Mi ütött Jerichóba? Hogy mondhat ilyeneket egy ilyen csodálatos éjszaka után? – Nem. – Mit jelent ez a nem? – A férfi szorosan Maria mögé lépett, de nem érintette meg. – Hogy tizennyolc év nem hosszú idő, vagy hogy te nem… Maria megpördült. A haján megcsillant a napfény. – Azt jelenti, hogy nem teszek ilyet. Jericho szomorúan nézett rá. Ő csak a nadrágját húzta fel, a haja kócosan hullott a homlokába, mégis hihetetlenül vonzónak látszott. Maria érezte, hogy a csalódottsága és haragja elpárolog, de azért határozott hangon kijelentette: – Nem hagyom, hogy szándékosan éket verj közénk, mert el akarsz távolítani innen. Minden kérdésedre őszintén válaszolok, még arra is, hány szeretőm volt, de nem szeretnék veszekedni veled, Jericho. Vedd végre tudomásul, hogy itt maradok! – De Maria Elena…
21
BJ James
A tettes ismeretlen
(JKSZ 2004/2/3.)
– Erre megy ki a játék, ugye? – Az asszony közelebb lépett a férfihoz, és mutatóujjával a mellére bökött. – Azt akarod, hogy menjek el Belle Terréből. Ennek érdekében minden eszközt bevetsz, még akkor is, ha így tönkreteszed a kapcsolatunkat. – Hevesen megrázta a fejét. – Ezt felejtsd el, kedvesem! A seriff megragadta szerelme csuklóját, és kezét a mellére szorította. – A fenébe is, Maria Elena, gondolkodj! Te nem ide tartozol, most már végképp nem! – Tévedsz. Még sohasem döntöttem ennyire hideg fejjel. Ide tartozom. Mindig is ide tartoztam. – Az asszony hüvelykujjával megcsiklandozta a férfi szőrös mellkasát, és közben mosolyogva megkérdezte: – Szóval, kíváncsi lennél, hány kalandom volt? Szerinted hány szeretőt tartottam az elmúlt tizennyolc év alatt? – Én nem… – Nem akarod tudni? – szakította félbe Maria. – Nos, nekem mindegy. Én viszont részletesen el fogom mondani, hogy néztek ki, és mit éreztem irántuk. Jericho elsápadt arra a gondolatra, hogy más férfi is hozzáért a feleségéhez. Úgy meredt az asszonyra, mintha kővé vált volna. Maria testén kellemes borzongás futott végig erre a féltékeny pillantásra, de nem engedte át magát a vágyainak. – Az a sok-sok szeretőm mind ugyanabba a típusba tartozott. Figyelmesen és gyengéden viselkedtek velem, magasak voltok, erősek és sötét hajúak. A szemük pedig szürke, mint a háborgó tenger. Eljönnek hozzám, bárhol vagyok is: Dél-Afrikában, Egyiptomban, Kínában, Oroszországban vagy Belle Terrében. De csak az álmaimban jelennek meg, akkor, amikor nagyon vágyom rád. – Maria ujjai végigsimítottak szerelme arcán, azután megállapodtak a szájánál. – Mert ez mind egy és ugyanaz a férfi. Akárhová is vet a sors, én mindenütt csak téged kívánlak. – Ó, drágaságom…! – Jericho megkönnyebbülten felsóhajtott. Átkarolta az asszonyt, majd mohón csókolni kezdte. Maria lábujjhegyre állt, hogy szenvedélyesen viszonozza a csókot. Szorosan hozzábújt a férjéhez, és érezte, hogyan ver a szíve. Jericho ölelés közben önkéntelenül is felemelte, hogy csókokkal borítsa el a nyakát, az állát, majd megint a száját. Végül gyengéden a talpára állította, és rámosolygott. – Ez a rengeteg szerető! Mit csináljak most veled? – Éppenséggel lenne egy ötletem. – Maria beleakasztotta az ujját a férfi nadrágövébe, és játékosan meghúzta. – De mivel ma hétfő van, és munkanap, valószínűleg várnunk kell a megvalósításával. – Még egy óráig ráérek. – Jericho gyorsan átölelte az asszony derekát, és újra magához húzta. Belecsókolt a hajába, beszívta az illatát. – Ha ragaszkodsz hozzá, hogy Belle Terrében maradj, akkor csak az én házam jöhet szóba. Gyere! – Nem – felelte Maria halkan, de határozottan. – Valami még köztünk áll, amit el kell rendeznünk, mielőtt hozzád költöznék. Akkor is, ha nagy a kísértés. Az a helyzet, hogy eltelt tizennyolc év. Mindketten megváltoztunk, és újra meg kell ismernünk egymást, mielőtt összekötnénk az életünket. – Én se kívánnék tőled soha olyat, amit nem teljesen ónként, a szabad akaratodból adsz. – Tudod egyáltalán, mit szeretnél? – kérdezte komolyan Maria. – A barátságon és a szexen kívül. – Azt hiszem, igen – bólintott komolyan a seriff. De mennyire, hogy tudja! Együtt akar élni Mariával és a születendő gyermekükkel. – Szóval csak hiszed – ismételte megfontoltan az asszony.
22
BJ James
A tettes ismeretlen
(JKSZ 2004/2/3.)
– Nem úgy értettem. – Jericho apró csókokat lehelt Maria ajkára. – Pontosan tudom, mit akarok. Mindig is tudtam. Attól a naptól kezdve, hogy megmondtad, gyereket vársz tőlem. Az asszony szemébe könnyek szöktek; gyorsan elfordult, és letörölte őket. A hangja rekedtnek tűnt. – Még egy ok, ami miatt biztosnak kell lennünk magunkban. – Tényleg nem akarsz nálam lakni? Maria semmire sem vágyott jobban, mint hogy együtt élhessen Jerichóval. Régen azonban annyi akadályba ütköztek, nem kockáztathatta, hogy másodszor is elromoljon közöttük valami. Még egyszer nem lett volna képes elviselni ekkora veszteséget. Ha úgy adódna, hogy megint el kell hagynia a férfit, azt már nem élné túl. Szomorúan megrázta a fejet. – Meg nem, Jericho. Korai lenne. De annyit lehetünk együtt, amennyit csak akarunk. – És annyit is szeretkezhetünk – tette hozzá a férfi. – Mert ami minket összeköt, az szerelem, Maria Elena. – Megfogta és felemelte az asszony állát. – Ezt te sem tagadhatod. – Persze hogy nem. Elég, ha megérintesz, és én… Jericho ugyanezt érezte. Mintha az elmúlt tizennyolc évet valami fura tetszhalálban töltötte volna. Erre azonban csak akkor jött rá, amikor Maria Elena újra belépett az életébe. – Mit szólnál a ma estéhez? – kérdezte a férfi óvatosan. – Vacsorázhatnánk itt, a szálló éttermében. – Beletúrt az asszony selymes, dús hajába. – És aztán… – Megint feljöhetnénk ide. – Maria hirtelen felkacagott. – Milyen érdekes! Alig találkoztunk megint össze, máris úgy ismerjük egymás gondolatait, mint valami öreg házaspár. – Semmi kifogásom ellene, hogy egyszer öreg házaspár legyen belőlünk. És ha maradhatnék még egy kicsit, akkor bebizonyítanám… – Jericho kényszerítette magát, hogy levegye a szemét az asszonyról, és az órájára pillantson. – De sajnos már nincs időm. – Sajnos. – Maria odabújt hozzá, sóhajtott egyet, és felnézett rá. – Akkor jobb, ha nekilátunk készülődni. Kezdődik a nap. – Maria Elena! – Jericho két tenyere közé fogta az asszony arcát, és komolyan a szemébe nézett. – Tudom, hogy a munkád során sokszor kerültél már veszélyes helyzetbe, mégis, amikor tudósítást készítettél, mindig csak a szemlélője maradtál a különféle történéseknek, és az teljesen más. Most viszont te állsz az események központjában. – Miért mondod ezt? – Mert szükség lesz pár biztonsági intézkedésre. Néhány dologban azt kell tenned, amit mondok. Hajlandó vagy erre? Maria érezte a férfi szavaiból áradó szeretetet és aggódást. Jericho bátor ember volt, most először látta rajta, hogy fél. Méghozzá miatta. – Minden úgy lesz, ahogy szeretnéd. De Belle Terrét nem hagyom el. Jericho elmosolyodott. Odavezette Mariát egy székhez, leültette, azután ő is helyet foglalt vele szemben. Részletesen elmondta neki, mit vár tőle, mit kell tennie. Végül magához húzta és átölelte. – Gyere! Kísérj ki az ajtóig! Kéz a kézben mentek a tágas helyiségen át az ajtóig. Ott Jericho megfordult, és mélyen Maria szemébe nézett.
23
BJ James
A tettes ismeretlen
(JKSZ 2004/2/3.)
– Ugye óvatos leszel? – Ez inkább könyörgésnek hangzott, nem kérdésnek. – Mindent úgy csinálsz, ahogy megbeszéltük? Ne felejtsd el, ha bármire szükséged lenne, vagy történik valami, Cullen és Court itt van a közeledben! – Igenis, uram – mosolyodott el csibészesen az asszony. Jericho megölelte, és az arcát belefúrta a hajába. – Nem szeretnék elválni tőled. Egyetlen percre sem. – Fontos a munkád is. – Maria lábujjhegyre állt, lehúzta magához a férfi fejét, és megcsókolta. – Ha végeztél, gyere! Várni foglak. Jericho kibontakozott az ölelésből, és gyorsan kilépett az ajtón. Nem akarta elárulni, mennyire félti az asszonyt. Egy őrültet kell megállítania, aki semmitől sem riad vissza. Az őrültek a legveszélyesebb bűnözők. Egy óra múlva a seriff megérkezett az irodájába. Haja még vizesen csillogott a zuhanyozástól, és tiszta egyenruha feszült rajta. Az íróasztala előtti széken Yancey Hamilton ült. – Jó reggelt, seriff! – Jó reggelt, Yancey! – Jericho a fogasra akasztotta a sapkáját, és az íróasztal mögé lépett. – Úgy látom, nincsenek jó híreid a robbantással kapcsolatban. Yancey egy csomó papírt dobott az íróasztalra, azután összefonta a karját. Borús tekintettel nézett a seriffre. – Ha rossz hírnek nevezed, hogy nincs semmi újság, akkor igen. – Semmi új? – Jericho leült a székére, és magához húzta az iratokat. – Mit jelent ez pontosan? – Ahogy feltételeztük, nem találtunk robbanóanyagot a kocsiban. A tettes nagyon kezdetleges eszközöket használt. Egy gyerek is össze tudna állítani hasonlót. Minden alkatrészt meg lehet vásárolni bármelyik vasboltban. – Ezek szerint nem jutottál semmi eredményre? – Bár Jericho számított ilyesmire, most mégis elromlott a hangulata. Eddig abban bízott, hogy a tettes mégis elkövetett valamilyen hibát. – Csak egyetlen nyomunk van. A seriff várakozásteljesen pillantott Yanceyre. – És mi az? – Az egyik emberem talált egy egyszer használatos műanyag kesztyűt. Nem latexből készült, amilyet az orvosok meg a fogorvosok használnak, hanem olcsó fajta, ami könnyen elszakad. – Lehetnek rajta nyomok? Megvizsgáltatjátok a laborban? Yancey megrázta a fejét. – Én inkább Simon embereinek adnám. Az ő laborjuknak jobb a felszerelése, mint a miénknek. Jericho bólintott. Dolgozott már néhányszor együtt Simon McKenzie-vel és „Black Watch” nevű csapatával. Ezek szerint Yancey is ismeri őket. – Kicsit tovább fog tartani – folytatta a rendőrtiszt –, de tőlük olyan információkat szerezhetünk, amilyeneket máshonnan nem. Jericho elvigyorodott. – Gondolom, a kesztyű már útban is van Simonékhoz, ugye? Yancey is kivillantotta hófehér fogait. – Még tegnap este elküldtem egy futárral. – Az arca most megint elkomolyodott. – Nem biztos, hogy bármit is találnak. Ez a fickó nagyon ravasz. A tetthelyen sem hagyott gyakorlatilag semmilyen nyomot.
24
BJ James
A tettes ismeretlen
(JKSZ 2004/2/3.)
– Talán okos, talán csak szerencséje volt. Valószínűleg azonban nagyon félt, és elkövethetett valamilyen apróbb hibát. Yancey kérdőn nézett a seriffre. – Úgy tűnik, sok mindent tudsz. Nem árulnád el, miről van szó? – Nem – felelte Jericho, azután sietve hozzátette: – Olyan szálak jöhetnek számításba, amelyek nagyon régi időkbe nyúlnak vissza, talán még a gyerekkorunk világába. – Annyi azonban bizonyos, hogy mindenképpen Miss Delacroix-val állnak kapcsolatban. – Yancey alulról Jerichóra pillantott. – Elvégre az ő bérautójáról van szó, más kocsi nem is állt a parkolóban. Nem lehet véletlen, hogy az robbant fel. Jóban vagy Miss Delacroix-val, ugye? – Ennyire nyilvánvaló? – Ennyire. Jericho önkéntelenül is elnevette magát, de a szeme komoly maradt. – Hamilton, te sohasem köntörfalazol. – Nem szeretem fecsérelni az időt. – Én sem vesződnék túl sokat a magyarázkodással. Elég annyi, hogy Maria Elena régen a barátnőm volt. – Volt? Aha… – Yancey könnyedén felemelkedett a székéről. Karcsú, izmos teste ruganyosan feszült az egyenruha alatt. A tekintete nyugodt maradt, mint mindig. Kötélből lehetnek az idegei, gondolta Jericho. A rendőrtiszt rejtélyesen elmosolyodott. – Lehet, hogy újra az lesz, seriff? – Talán – vonta meg a vállát Jericho. – Szerintem igen, ha ez az ügy lezárul – bólintott Yancey. – Eltarthat egy darabig, de én biztosra veszem, hogy a hölgy kivárja. – Amikor Jericho meglepetten pillantott rá, így folytatta: – Gyakran láttam őt a híradóban. Akkor is bátornak látszott, amikor a különféle harcokról tudósított. Hallottam róla, hogy Belle Terrében a rossz származása miatt nem igazán fogadták be a felsőbb körökbe, pedig az a sznob társaság büszke lehetne Miss Delacroix-ra. – Mielőtt Jericho bármit is válaszolhatott volna, a kapitány futólag még egyszer elmosolyodott. – Később találkozunk – búcsúzott el szívélyesen. A seriff megfordult a székében, és az ablakon át kinézett a városra. Ott van valahol az a férfi, aki fiatal korában megölte a gyermekét, és tönkretette a házasságát, még mielőtt elkezdődhetett volna.
25
BJ James
A tettes ismeretlen
(JKSZ 2004/2/3.)
5. FEJEZET A liftajtó zajtalanul kinyílt, és Jericho kilépett a második emeleti lakosztályhoz vezető tágas előtérbe. Két hete, amióta Maria bérautója kiégett, gyakori vendég volt a Parti Sétány fogadóban. A liftet átalakították, most már csak jelszóval és kulccsal működött, így Cullennak nem kellett őrködnie a lakosztály előtt. Court és az emberei gondoskodtak arról, hogy a szállóba ne juthassanak be illetéktelenek. A kis csapat a kertben szóródott szét, és szemmel tartotta a telek végében kanyargó folyószakaszt is. Cullen felelősnek érezte magát Maria biztonságáért, ezért mindig a közelében tartózkodott. A magas, kemény kötésű komornyik azonnal a szívébe zárta az asszonyt. Ez azt jelentette, hogy ugyanazzal a gyengéd figyelmességgel vette körül, mint Edent. Amikor Maria úgy döntött, hogy Belle Terrében marad, Jericho ellenezte. Azt sem tartotta jó ötletnek, hogy a szállodában lakjon. Később azonban rájött, hogy ez a hely a legbiztonságosabb számára. Az ő háza magányosan állt egy pálmák és bokrok szegélyezte földnyelven, a legközelebbi ház is több kilométernyire esett. A part ugyan Jerichó tulajdonában állt, de nem záratta le az idegenek elől. Abban viszont nem változott a véleménye, hogy Mariának a saját biztonsága miatt el kellene utaznia Belle Terréből. Ennek ellenére már előre örült minden együtt töltött estének. Most megállt a nappali ajtaja előtt, és fülelt. Különös csend fogadta. Eden üdvözölte öt odalent, és biztosította róla, hogy Maria már várja. A nagyszoba ilyenkor mindig fényárban úszott, és lágy zene szólt. Amikor pedig Maria meghallotta a lift hangját, már szaladt is elé, hogy üdvözölje. Ma azonban csak halvány fény szűrődött ki a nappaliból. A máskor életteli szobában most csend és nyugalom honolt. Jericho érezte, hogy a szíve hevesebben kezd el verni. Jobb keze ösztönösen az övébe rejtett revolver után nyúlt. Maria szerette ezt a helyiséget, és mindig példás rendet tartott benne. Most azonban könyvek és papírok hevertek mindenütt a legnagyobb összevisszaságban. A látvány először rémisztőnek tűnt, de Jericho némi szemlélődés után megállapította, hogy ez a fajta rendetlenség nem lehet betörés műve. Fellélegzett, és levette a kezét a revolverről. A kanapén megpillantott egy jegyzettömböt meg egy ceruzát. A legfelső lapon valamilyen rajz látszott, de mielőtt a férfi közelebbről is szemügyre vehette volna, zajt hallott, ezért belépett Maria hálószobájába. – Jericho! – kiáltott fel az asszony. – Nem is hallottam, hogy megjöttél. – Egy csomó ruhát tartott a karján, de nyomban odament szerelméhez, hogy megcsókolja. – Korábban végeztél? – Nem, igazából késtem egy kicsit. – A férfi tekintete az ágyra siklott, ahol nyitott bőröndök hevertek. – Már hét óra is elmúlt, Maria Elena. – Te jó ég! Hogy szalad az idő! – Az asszony lenézett a farmerjára meg a pólójára. – Így nem mehetek vacsorázni. Gyorsan lezuhanyozom, aztán… – Ahogy meglátta a férfi rezzenéstelen arcát, elbizonytalanodott. – Vagy túl éhes vagy ahhoz, hogy várj? Jericho először a nyitott bőröndökre pillantott, majd megint Mariára.
26
BJ James
A tettes ismeretlen
(JKSZ 2004/2/3.)
– Az igazat megvallva, nincs étvágyam. – A hangja rekedtesen és keményen csengett. – Fel is hozathatjuk a vacsorát, közben pedig elmesélhetnéd, mit jelent ez az egész. – Tudom, mekkora rendetlenség van, de néha hirtelen beüt valami, és akkor… Jericho összevonta a szemöldökét. – Ki akarsz költözni? Maria átfogta a nagy csomó ruhát. – Igen. – Még ma? – Nem, dehogy – felelte gyorsan. – A vacsora után akartam megmondani. Jericho az eszével tudta, hogy ez a legjobb megoldás, a legbiztonságosabb Maria számára. De az eltelt két hét után… Összeszorította a fogát. Nem bírta elviselni a gondolatot, hogy a szerelme nélkül kell élnie. Szíve mélyén azt remélte, az asszony is így érez. De ahogy észrevette kipirult arcát, lelkes tekintetét, izgalomtól csillogó szemét, be kellett vallania magának, hogy Maria valami sokkal izgalmasabb dologra készül, mint a közös életük. Fájt neki ez a felismerés, de összeszedte magát, és kényszeredetten elmosolyodott. – Jó, akkor lemegyek Cullenhoz, és megmondom neki, hogy hamarosan véget ér a megbízatása. Ha visszajöttem, majd elmondod, mik a terveid. Maria elkapta a férfi karját, és kényszerítette, hogy a szemébe nézzen. – Azt hittem, megkönnyebbülsz, ha elmegyek. Hiszen pont ezt akartad. – Úgy van, Maria Elena. – Jericho arca mozdulatlan maradt, csak a szeméből sütött a fájdalom. – De a megkönnyebbülés, hogy biztonságban tudlak, nem feledteti velem, mennyire fogsz hiányozni. Maria hirtelen lábujjhegyre állt, és szenvedélyesen megcsókolta a férfit. – Jó, akkor menj, és beszélj Cullennal! Ha visszajöttél, lesz egy meglepetéséin számodra. Jericho összeráncolt homlokkal nézett rá, erre az asszony elnevette magát, és taszigálni kezdte az ajtó felé. – Amíg körüljárjátok a kertet Cullennal, addig én befejezem a pakolást. És ez az utolsó este csakis a miénk lesz. – Gyengéden megcsókolta a seriff arcát, majd suttogva hozzátette: – A kettőnké, és nem zavarhat meg senki sem. „Ez az utolsó este…” Jericho nem tudta kiverni a fejéből Maria szavait, miközben esti szemlét tartott a szálló kertjében. Különösen azt a részt figyelte, amely a folyóval volt határos. Itt hatolhatott volna be a legkönnyebben valaki. Minden éjjel két őr posztolt a közelben, egy-egy doberman társaságában. Jericho néhány szóval megnyugtatta a kutyákat, akik azonnal felismerték a hangját. A seriff gondolatai azonban most is csak Maria körül jártak. Itt fogja hagyni Belle Terrét. Legalább biztonságban lesz. Jericho próbálta meggyőzni magát, hogy csak ez számít, azonban minduntalan eszébe jutott, milyen izgatottan viselkedett az asszony. Pedig pár napja még makacsul állította, hogy nem hajlandó elutazni Belle Terréből. A férfi végigsétált a parton. Vajon Mariának már nem számítanak az együtt töltött csodálatos órák? – Jó estét, főnök! Hirtelen Court Hamilton toppant elé. Court tényleg tehetséges, rátermett rendőrré kezdett válni, aki Jericho csapatának méltó vezetője lehet majd egyszer. – Jó estét, Hamilton! Úgy látom, túlórázik.
27
BJ James
A tettes ismeretlen
(JKSZ 2004/2/3.)
– Igen, uram. Kirk Field felesége végre megszült. Kislányuk lett. Nagyon makacs kis jószág. Úgy értem, a baba. Nem akart időben világra jönni. – Kislány? – Jerichónak azonnal az a másik kislány jutott eszébe, aki egy hasonló nyáréjszakán született. Egy baba, aki szerelemben fogant, de túl korán érkezett, ezért nem maradhatott életben. Ennek a kislánynak az édesanyja holnap megint el fogja hagyni őt. Nem szabad azonban most a múlton rágódnia, a jövőbe pedig úgysem láthat. A jelen éppen elég feladatot tartogat számára. – Á, értem – bólogatott. – Ezért beugrott, hogy Kirk ott lehessen a szülésnél. – Igen, uram – felelte Court. – Gondoltam, magának nem lesz kifogása ellene. Egy férjnek ilyenkor a felesége mellett van a helye. – Igen, ha a körülmények engedik. – Tizennyolc éve nem ez volt a helyzet. – Gyakran ugrik be a munkatársai helyett? – Előfordul. Én még nőtlen vagyok, most barátnőm sincs, úgyhogy magam rendelkezem a szabadidőmmel. Miért ne segítenék? – Court felpillantott a második emeletre, ahol a nyitott erkélyajtón át halvány fény szűrődött ki a kertbe. – De ma este nemcsak Kirk miatt vagyok itt, hanem Miss Delacroix miatt is. Nem akarom, hogy megint történjen vele valami. – Megint? – Jericho figyelmesen nézett a fiatal rendőrre. Belle Terrében senki sem tudta, hogy azon a szerencsétlen éjszakán Mariát megtámadták. Senki, csak a tettesek, az öreg Wilson doktor meg a magánklinika néhány dolgozója, ahová az asszonyt beszállították. Doktor Wilson személyesen biztosította Jerichót, hogy a babáról sem szóltak senkinek sem. Az idős orvos néhány évvel később meghalt, de előtte még elküldte a seriffnek a kezeléssel kapcsolatos összes iratot. – Igen, megint. – Court szavai visszarángatták Jerichót a valóságba. – Fogalmam sincs, mi történt, de valami nagyon bántja Miss Delacroix-t. Biztos, hogy férfi van a dologban, és én nem akarom, hogy megint bántódása essék. Jerichót meglepte a huszonhét éves fiatalember érett és részvevő viselkedése. – Nem fog, Court. Addig, amíg ilyen embereim vannak, mint maga, nem eshet baja. – Köszönöm, uram, de csak a munkámat végzem. A seriff egy pillanatra a fiatalember vállára tette a kezét, azután megfordult, és visszaindult a házba. Már majdnem elérte a bejáratot, amikor ismét Court hangját hallotta meg a háta mögül. – Uram! Jericho megfordult. – Igen? – Kérem, mondja meg Miss Delacroix-nak, hogy üdvözlöm, és hogy bárkinek, aki bántó szándékkal közeledik hozzá, velem gyűlik meg a baja! – Köszönöm, Court. Maria Elena örülni fog, hogy maga vigyáz rá. – Azzal Jericho Rivers órák óta először elmosolyodott. – Hamilton rendes, jól nevelt fiatalember. Maria a nyitott erkélyajtóban állt, és a sötét kertre nézett. A meleg nyári éjszakában a hold fénye csak a fák meg a bokrok körvonalait sejtette. Jericho elmesélte neki a Courttal folytatott beszélgetését. Valamiért nem akaródzott szóba hoznia az asszony elutazását. – Biztos ő is járt Lady Mary óráira. Majdnem minden Belle Terre-i gyerek nála tanult illemet.
28
BJ James
A tettes ismeretlen
(JKSZ 2004/2/3.)
– Igen, még én is – tette hozzá halkan Maria. – Lady Mary volt az első, aki nem éreztette velem, hogy én csak egy értéktelen senki lennék. Akkor tartott nekem órát, amikor a többiek már elmentek. – De nem csak ő szeretett meg támogatott téged. – Jericho nem tudta, ki lehetett a másik jótevő, de a létezését biztosra vette. – Különben nem járhattál volna a drága magániskolába. – Két embernek is hálával tartozom, de sajnos fogalmam sincs, kik ők. Dr. Wilsonra gyanakodtam, ő azonban közölte, hogy szerinte Mary Alston két barátnője lehetett a jótevőm. A nevüket azonban nem árulta el. Csak ez a három melegszívű asszony meg a doktor tudta, hogyan kerülhetett az iszákos Delacroix lánya a jó hírű Belle Terre-i magániskolába. Senki más nem értette, miért vagyok ott. – Maria halkan hozzátette: – Néha még én magam sem. – Miért kételkedtél magadban ennyire, kedvesem? – Mert a többiek kiközösítettek. – Ránézett a férfira, és felderült az arca. – Persze, rajtad kívül. – Te voltál a legokosabb az egész évfolyamon. – És persze a legcsinosabb is, tette hozzá magában Jericho. Maria olvasott a gondolataiban. – Ezért viszont irigykedtek rám. Néhányan kifejezetten gyűlöltek miatta. – Az asszony megfordult, és újra kinézett a kertre. – Ott van valahol kint, aki a legjobban gyűlölt, és aki most fél, hátha felismerem az arcát. – Maria, kérlek, ne gyötörd magad! Holnap elutazol, és túl leszel ezen az egészen. Az asszony most megint szembefordult vele. Az arca sápadtnak tűnt. – Sohasem fogom elfelejteni, és te sem. Különben miért vinnél virágot minden nyáron egy kis névtelen sírjára? – Mert én itt élek. – Jerichónak nem jutott okosabb válasz az eszébe. Maria nagyot sóhajtott. – Nekem kicsit könnyebb lehetett a dolgom. A fájdalom ugyan sohasem szűnik meg, de máshol mégis könnyebb elviselni. Te majdnem az egész életedét itt töltötted Belle Terrében, ahol az emlékek elevenebben élnek, mint akárhol máshol. – A tanulmányaim után nem kellett volna visszajönnöm. Önként tettem. – De miért? – Mert ez az otthonom. – Jericho azt már nem árulta el, hogy amikor Maria elhagyta a szülővárosát, ő is nagyon szívesen hátat fordított volna Belle Terrének. A szerelme azonban nem kérte, hogy menjen vele. – Nemcsak a te otthonod, Jericho, az enyém is. – Maria elment az ablaktól, és megállt annál az asztalnál, amelyre rápakolta a könyveket meg a jegyzeteket. – Ez a közel-keleti polgárháborús riport lesz az utolsó munkám. Tulajdonképpen azért kértek fel rá, mert ismerek ott néhány embert, aki az eseményeket irányítja. Olyan riportert akartak kiküldeni, aki a közelébe kerülhet a lázadók vezetőjének, és megismerheti a gondolkodásmódját. Megígérték, hogy utána visszavonulhatok. Jericho döbbenten meredt rá. – A Közel-Keletre mész? Nagyszerű! Egy mikrofonnal és egy kamerával? – Nem ez lesz az első alkalom. – Maria vállat vont. – Különben honnan ismerném ezt a Josefet? Egyébként nem is ez a valódi neve. Hallgass ide, Jericho! Van tapasztalatom a hasonló helyzetekkel kapcsolatban, és Washingtonban úgy gondolják, komoly az esélyem rá, hogy kihasználva az ismeretségemet, megakadályozzam egy véres összetűzés kialakulását, amelyben sok ezren veszíthetik az életüket. Ez az utolsó alkalom, ígérem.
29
BJ James
A tettes ismeretlen
(JKSZ 2004/2/3.)
Jerichónak hirtelen Simon neve ugrott be. Lehet, hogy Maria a Black Watch legendás vezetőjének dolgozik? Most más szemmel nézte ezt a karcsú asszonyt. Nem a megfélemlített kislányt látta benne, és nem is az. Ódaadó szeretőt. Mintha hályog hullott volna le a szeméről. Igen, nagyon valószínű, hogy Maria ismeri Simont. A kemény Simon McKcnzie nem hagyna ki egyetlen lehetőséget sem, hogy beszervezzen egy új munkatársat. Itt, a déli államokban talán több sikerrel járt. Seriffi megbízatása során Jericho többször is együtt dolgozott a titkos szervezettel. Mindig közölték vele, ha McKenzie valamelyik ügynöke az ő területén tevékenykedett. Yancey Hamilton is a szervezet tagja volt. És Maria? Mindenesetre bármennyire is félti és aggódik érte, nem kívánhatja tőle, hogy visszautasítsa ezt a fontos megbízást. Nincs hozzá joga. Csak ennyit kérdezett: – Mikor kell indulnod? – Négykor megy a gépem Washingtonba. Egy-két napig ott maradok, amíg felkészítenek. Utána, ha nem jön közbe semmi, repülök tovább. Maria úgy beszélt, mintha a szomszéd városba ugrana csak át, nem pedig egy háborús övezetbe. Jericho egyre nagyobb tisztelettel szemlélte az asszonyt. – Meddig leszel távol? – Megpróbált nem gondolni arra, milyen veszélyek leselkednek majd Mariára. – Előreláthatólag hat hétig, de könnyen előfordulhat, hogy tovább maradunk. – Maradunk? – Nem egyedül megyek. Csak Joseffel fogok négyszemközt beszélni, már ha egyáltalán sikerül… Ha igen, akkor teljesítettem a küldetésemet, és visszatérhetek Belle Terrébe. – Ezek szerint tényleg visszajössz? – Hát persze. – Maria belekarolt a férfiba, és a kanapéhoz vezette. – Ide nézz! – Mi ez? Egy ház alaprajza? – Igen, de nem akármilyen házé. Ez a Delacroix-ház a Fancy Row-n. És az enyém. – A tiéd? – ismételte meg Jericho csodálkozva. – Tudtam, hogy eladó, de álmomban sem gondoltam volna, hogy te leszel az, aki megveszi. – Pedig megvettem. És újjá fogom építtetni. Te? Egyedül? – Szó sincs róla – felelte gyorsan Maria. – Eden majd szemmel tartja a munkálatokat, Adams pedig segít a szervezésben. – Vizsgálódva nézett Jerichóra. – Nem tűnsz valami lelkesnek. – Nem egészen értem, miért teszed mindezt. – Mert Delacroix vagyok. – Az asszony büszkén felszegte az állát. – Végre megértettem, hogy nem kell szégyenkeznem emiatt. Nem hagyom sorsára azt a házat, amelyben valaha a családom élt. Remélem, megértesz, és együtt örülsz velem. – Ha az előzményekre gondolok, akkor nem nagyon. Mit fog szólni a város, ha megint egy Delacroix lakik majd a Fancy Row-n, mint alig száz évvel ezelőtt, amikor az őseid az ültetvényesek szeretői voltak? A ház régóta üresen állt, nem kellett senkinek. Teljesen lepusztult, ki tudja, mit rejtenek a falai. Allatok, hajléktalanok, betörők vagy drogosok is befészkelhették oda magukat. De nem is ez a legrosszabb. Belle Terre lakói még mindig lenézik azt, aki a Fancy Row-n lakik. Az ő szemükben a múlt tovább él a jelenben. – Jericho… – Maria megvárta, amíg a férfi a tervekről őrá pillant. – Veszekedni fogunk? Így válunk el egymástól? – Dehogy, kedvesem! – Jericho felsóhajtott, átkarolta az asszony vállát, és vágyakozva megcsókolta.
30
BJ James
A tettes ismeretlen
(JKSZ 2004/2/3.)
Amikor Cullen később bekopogott az ajtón, nem kapott választ. Megértően elmosolyodott, és a tálcát a vacsorával letette a folyosón egy asztalra. Amilyen halkan jött, olyan halkan távozott.
31
BJ James
A tettes ismeretlen
(JKSZ 2004/2/3.)
6. FEJEZET Jericho Rivers seriff mérges volt. Pontosabban szólva: olyan féktelen düh tombolt benne, amit már alig bírt visszafojtani. Tudta, hogy az értelmetlen harag csak elvonja a figyelmét a munkájáról. Amíg Maria mellett lehetett, levezette a mérgét azzal, hogy az asszonyt védelmezte. Maria azonban elment. Még mielőtt hajnalodott volna, elhagyta őt, és Washingtonba repült. Körülbelül most szállhat le a gépe. Nemsokára a szeretett asszonyt, akinek az életét mindenáron meg akarta óvni, egy titkos megbeszélésen eligazítják, mi lesz a feladata a háborús övezetben. Még a fülében csengtek a búcsú szavai, érezte a csókját az arcán, de a valóságban már gyülekeztek a rendőrök, akiket iderendelt. Néhány szakértőt is meghívott más szervezetektől, hogy jöjjenek el, mert a szakterületükön kitűnő hírnévnek örvendtek. Ettől meg kellett volna nyugodnia, de Jericho érezte, hogy csak akkor fog fellélegezni, ha Maria teljes biztonságban lesz. Az arckifejezése olyan ádáz elszántságot tükrözött, hogy az emberei alig ismertek rá. – Mindenáron meg kell találnunk a fickót, aki ezt elkövette! – mennydörögte a megbeszélés végén, és öklével az íróasztalra csapott. – Mindegy, hogyan! Külön-külön mindenkit végigmért jéghideg szürke szemével, belülről azonban reszketett, ha a kocsiba rejtett szerkezetre gondolt, amelyet Mariának szántak. – Ezúttal szerencsénk volt. Toby Parker néhány karcolással megúszta, legközelebb azonban rosszabbul is járhatunk. Nem szabad hagynunk, hogy a városunkban bárkinek is megint veszélybe kerülhessen az élete. – Uram… – Court Hamilton összeszedte a bátorságát, és felállt. – Igen, közrendőr? – Ön arról beszélt, hogy a szörnyű merénylet megismétlődhet. De a robbantás Miss Delacroix ellen irányult. Ez azt jelenti, hogy vissza fog jönni? – Igen, visszajön. – Nem lenne máshol nagyobb biztonságban? Úgy tűnik, csak Belle Terrében forog veszélyben az élete. – De ez az otthona, Hamilton! – felelte indulatosan Jericho. – Ő a szerelmem, az életem, a legdrágább kincsem! Mindenki döbbenten meredt rá. Nem hittek a fülüknek. Ez lenne az ő megfontolt főnökük? Senki sem mert moccanni sem. Jerichónak nem tűnt fel a nyomott hangulat, csak Mariára és az asszony biztonságára tudott gondolni. – Minden csoport tisztában van a feladatával? Mindenki némán bólintott. – Még nincs semmi érdemleges nyomunk, de el kell kapnunk azt az embert, aki a robbantás mögött áll. És most végeztünk, mehettek! Egyik rendőr a másik után hagyta el a szobát, csak Jericho maradt ott mozdulatlanul. Keményen markolta az asztal szélét, és arra gondolt, mi lesz, ha nem találják meg a tettest. – Maria Elena… – suttogta, majd lassan felegyenesedett. Kinézett Belle Terre főutcájára. Ez az ő városa, és az a dolga, hogy megóvjon mindenkit, aki itt lakik. – Nem
32
BJ James
A tettes ismeretlen
(JKSZ 2004/2/3.)
fogsz még egyszer fájdalmat okozni neki! – sziszegte fenyegetően a fogai között. Most végre szabadjára engedhette a haragját, amelyet olyan sokáig vissza kellett fojtania. Zsebre dugta a kezét, és továbbra is kinézett az ablakon. Ezek a csendes utcák, barátságos házak valahol egy sötét gazembert rejtenek, de ő a föld alól is előkeríti, annyi szent! Végül megfordult, és kiment a szobából. Átvágott a nagytermen, miközben minden ott dolgozó rendőr felkapta a fejét. A seriff nem nézett senkire, csak bemasírozott az irodájába, és magára csukta az ajtót. Pár másodpercig fojtott csend ülte meg a termet, azután izgatott sugdolózás kezdődött. – Nos, mégis megtörtént. Yancey Hamilton megfordult, és kíváncsian mérte végig Jerichót. A seriff megállt az ajtófélfának támaszkodva, és sötéten nézett rá. – Mire célzol? – Évek óta várom, mikor derül ki végre, hogy Jericho Riversnek is vannak idegei. – Yancey a tárgyaló felé intett a fejével. – Most végre teljesült a kívánságom. A seriff az íróasztalához ment, és lehuppant a székébe. – Úgy? – Igen. – Yancey elvigyorodott, miközben az asztalra tette a lábát. – Nem szeretnék a tettes bőrében lenni. – Hirtelen elkomolyodott. – Elárulnád, mi folyik itt? És ne gyere nekem azzal a szöveggel, hogy egy őrült beleszeretett a képernyőn keresztül a szép riporternőbe, de mivel nem lehet az övé, bosszút akar állni rajta! Jerichónak résnyire szűkült a szeme. – Miért gondolod, hogy valami másról lenne szó? – Mert beszéltem a hölggyel, és ő is úgy véli, nem egy szokványos robbantással van dolgunk. – Mitől vagytok olyan biztosak ebben? – Mert ez a bűnözőtípus csak akkor válik erőszakossá, ha előtte megpróbálta felvenni a kapcsolatot a kiszemelt nővel, de visszautasították. Levelek, telefonhívások, ajándékok és így tovább. Ez nem történt meg, tehát nem egy őrült rajongó a tettes. – Yancey elhallgatott és várt, míg végül Jericho megvonta a vállát. – Igazad van, ez nem egy szokványos eset, de nem azért, mert megint Maria az áldozat. Yancey levette a lábát az asztal széléről, és felegyenesedett. – Mindjárt gondoltam. Szóval nemcsak a mostani alkalomról van szó, hanem már korábban is kíséreltek meg támadást Maria ellen. – Felállt, és járkálni kezdett Jericho íróasztala előtt. – Régen, méghozzá elég régen történhetett, különben összefüggésbe hozták volna a kocsi felrobbantásával. – Vizsgálódva nézte a barátját. – Igazam van? – Úgy tűnik, sok mindent tudsz. Mire akarsz kilyukadni? – A francba! – tört ki Yancey éles hangon. – Felhívtál, hogy segítsek neked. Még sohasem láttalak ilyen dühösnek, mint most. Te sem ismernél magadra. Ez az ember nem hasonlít arra a Jericho Riversre, akit én ismerek. – Leült az íróasztal szélére, és aggódva pillantott a barátjára. – Egy biztos, ezt a szerkezetet egy tízéves srác is össze tudta volna barkácsolni. A hozzávalók bármelyik háztartásban megtalálhatók, vagy megvehetők egy kis vaskereskedésben. Ezért nincs használható nyomunk. Okosabban tesszük, ha az indítékot vizsgáljuk. Abban az esetben megpróbálhatunk a tettes fejével gondolkodni. – Megint felállt, és jelentőségteljesen hozzátette: – Csak így van némi esélyünk elcsípni a gazembert.
33
BJ James
A tettes ismeretlen
(JKSZ 2004/2/3.)
– Némi esélyünk? – Igen. Még ha minden tényt ismernék, akkor is nehéz lenne megtalálnom. Információk híján azonban szinte reménytelen. – Yancey kihúzta magát, és vett egy mély lélegzetet. – El kell mondanod nekem, amit tudsz, értsd már meg végre! Ha továbbra is hagyod, hogy a sötétben tapogatózzam, nem jutunk egyről a kettőre. – Megvonta a vállát. – Kapsz egy nap gondolkodási időt. Ha akkor sem árulsz el semmit, akkor én kiszállok. Értelmesebb dolgokkal is tölthetem az időmet. – A rendőrtiszt lassan az ajtó felé sétált. – Nem kell az egy nap. Döntöttem – jelentette ki határozottan Jericho. Yancey megfordult. – És? Menjek vagy maradjak? – Maradj! Yancey szó nélkül visszament a székéhez, leült, és várakozásteljesen a seriffre nézett. – Igazad van, történt már hasonló eset, mégpedig itt, Belle Terrében. Mariát tizenhét éves korában megtámadta három vagy négy fiú. Sajnos, azóta sem sikerült kideríteni, kik lehettek azok. – Egyiküket sem ismerte fel? – Nem. Símaszkot húztak a fejükre. – Mi történt pontosan? Megverték? Kirabolták? Vagy megerőszakolták? – Majdnem megerőszakolták. Yancey egy pillanatra lehunyta a szemét, és mély lélegzetet vett. – Azért, mert Delacroix. – Miből gondolod? A rendőrtiszt keserűen felnevetett. – Ne feledd, hogy életem első tizenhét évét én is ebben a bigott városban töltöttem, és mindig felháborított az úgynevezett tisztes polgárok képmutatása! – Tudom, de ezzel a véleményeddel meglehetősen magadra maradtál. – Igen, és így van ez ma is. Ez a város nem változott. A mi tisztességes polgáraink még mindig gyűlölik azokat, akiknek az ősei egy bizonyos utcában laktak. Az a legrosszabb, hogy a gyerekeket sem hagyják ki ebből. – Yancey elvigyorodott. – Ha tudnák, hogy most itt vagyok a városban, megint elzárnák előlem a lányaikat. Jericho is elnevette magát. – Hát igen, Hamilton, a rossz fiú! – Jericho alig töltötte be a tizenötöt, amikor a két évvel idősebb barátja elhagyta a várost. Yancey balszerencséjére okosabb volt, mint a magániskola tanárai, és mindig azzal szórakozott, hogy megszégyenítette őket az osztály előtt. – Annyi ellenérzést váltott ki belőled mindig ez a város, csodálom, hogy egyáltalán felfigyeltél Mariára. – Ne feledd, hogy sok közös vonás akad bennünk. Az ő apja is ivott, az enyém is. A különbség csupán abban állt, hogy az enyém rengeteg pénzzel és jó kapcsolatokkal rendelkezett. De nem ezért figyeltem fel Mariára. Ő volt a legszebb lány az egész városban. Jericho lassan bólintott. – Bizony. – Vajon mit csinálhat most az asszony Washingtonban? Remélhetőleg nem lesz veszélyes a megbízatása. Persze itt, Belle Terrében sem lenne biztonságban. Yancey hátradőlt a székén. – És egyszer csak megjelenik Maria, a tettesek pedig megijednek, hátha felismeri őket. – Éles pillantást vetett Jerichóra. – Körülbelül erről lenne szó, ugye? A seriff keresztbe tette a lábát, és elmosolyodott. – Régen is okosabb voltál mindannyiunknál, ráadásul a megérzéseid is jók szoktak lenni. Úgy látom, nem változtál.
34
BJ James
A tettes ismeretlen
(JKSZ 2004/2/3.)
– Kösz. Most pedig próbáljuk meg elképzelni a tettesünket, aki időközben felnőtt férfi lett! Valószínűleg családja is van, és sok a veszítenivalója, ha ez a régi történet valahogy kitudódna. Érthető, ha el akaija távolítani a városból Mariát. De két dolog továbbra sem világos. Hol lehetett Maria a robbanás éjszakáján, és miért hagyta a kocsiját a parkolóban? – Yancey áthatóan nézett a barátjára, de mivel a szemébe sütött a nap, nem tudta kivenni a vonásait. – Másodszor pedig: hogy jössz te a képbe? Jericho nem szólt egy szót sem, nem is mozdult. Az ablakon át beáradó napfény hátulról világította meg, az arca árnyékban maradt. Lepillantott a vékony aranygyűrűre, amelyet Maria egy régmúlt nyári napon ajándékozott neki. – Maria Elena velem töltötte az éjszakát. Életének harmincnyolc éve alatt Yancey Hamilton már sok mindent tapasztalt, és nem lepődött meg egykönnyen. Jericho vallomásától azonban valósággal leesett az álla, bár nagyon ügyelt rá, hogy egy arcizma se ránduljon. – Maria veled volt? – vonta fel kissé a szemöldökét. – És ki tudhatott erről? – Bárki, aki látott bennünket együtt távozni a múzeumból. – Egész éjjel nálad maradt? – Igen. – Jericho nyíltan a barátja szemébe nézett. – Az ágyamban. Yancey hallgatott. Emlékezett rá ugyan, hogy Jericho és Maria régen közel álltak egymáshoz, de erre azért nem számított. – Mióta nem láttad? Tizenöt éve? – Tizennyolc. – Jericho halkan felsóhajtott. – Tizennyolc elvesztegetett év… – Értem. – Yancey hátrasimította a haját. – Tizennyolc éve nem találkoztál vele, és ő mégis azonnal felmegy a lakásodra. – Hitetlenkedve megcsóválta a fejét. – Ez nem illik ahhoz a Mariához, akit én ismerek. – Maria Elena a feleségem – jegyezte meg a seriff csendesen. – Pár héttel azelőtt házasodtunk össze, hogy azok a fiúk rátámadtak. Yancey füttyentett egyet. – Vagy úgy! Ez sok mindent megmagyaráz. Ti mindig is jól megértettétek egymást. A csinos, okos Maria és az erős, lovagias Jericho, aki mindig vigyázott rá. Amikor a seriff rosszalló pillantást vetett a barátjára, az elnevette magát. – Gondoltad, hogy nem tűnt fel senkinek? Szerintem nem vakok lakják ezt a várost. Egyébként mindenki sejtett valamit, de egyikünk sem mert volna faggatózni… – Kényelmesen elhelyezkedett a széken, és várakozásteljesen nézett a seriffre. – Most annál kíváncsibb vagyok. Hallani akarom az egész történetet. Az elejétől a végéig. Jericho megint sóhajtott egyet. – Igazad van, már rég el kellett volna mondanom neked mindent. Ekkor kopogtak. Molly O'Brian nyitott be, meg sem várva, hogy behívják. A csípőjével lökte be maga után az ajtót, mert a kezében egy tálcát tartott, amit hamarosan letett Jericho asztalára. Kihívó pillantást vetett Yanceyre, azután a seriffhez fordult. – Az ebédidő már rég elmúlt, és reggelire sem evett semmit. – Bár a seriff a főnöke volt, Molly mégis úgy bánt vele, mint egy anya a szófogadatlan gyermekével. – Hoztam pár szendvicset és kávét maguknak. A kekszet a nagymamája küldte az üdvözletével együtt. Ragaszkodom hozzá, hogy az utolsó morzsáig mindent megegyen. Ha éhes, az agya sem működik. – Most Yanceyhez fordult. – Kérem, figyeljen rá, hogy szót fogadjon! Egyébként maga is jobban festene, ha nem állnának ki a csontjai. Amikor becsukódott mögötte az ajtó, Yancey tiszteletteljesen nézett a barátjára. – Ő volt Molly O'Brian? – Igen. – Mióta az eszemet tudom, a rendőrségnél dolgozik.
35
BJ James
A tettes ismeretlen
(JKSZ 2004/2/3.)
– Igen. – Utálja a férfiakat. – Nagyon. – De Jericho Riverst nem. – Nem. Yancey szívből felkacagott. – Hát ez jellemző! Engem vagy utálnak a nők, vagy meg akarnak szerezni. Jericho Riverst viszont mindegyik szereti. Úgy látom, Molly sem kivétel. A seriff kimérten vállat vont. – Én mindig csak Maria Elenát szerettem. Miután megszökött a városból, évekig kerestem. Amikor nem akadtam a nyomára, igyekeztem elfelejteni őt. Áttettem a jegygyűrűt a másik kezemre, mintha csak vőlegény lennék, és megpróbáltam találni helyette valaki mást. Nem sikerült. Yancey meglepetten nézett rá. Szóval ez volt az oka! Tudta, hogy sok nő akarta megkaparintani magának Jericho Riverst, korábban is, amikor a profi ligában futballozott, és később is, amikor ő lett a seriff. Gyakran találkozott nőkkel, elment velük koncertre, moziba vagy vacsorázni, de egyiküknek sem sikerült becsalogatnia őt a lakásába egy kávéra. A seriffet megrögzött agglegénynek tartotta mindenki. – Erre senki sem gondolt volna – jegyezte meg Yancey. – Nem nőgyűlölő voltál, csak hű maradtál Mariához. Jericho bólintott, és közben az ujján lévő aranykarikával játszott. – De miért? – faggatta őt tovább Yancey. – Azt hiszem, tartozol még némi magyarázattal. – Igen – felelte a seriff vontatottan. A kávé már rég kihűlt, és a szendvicsek is kiszáradtak, mire Jericho a történet végére ért. Némán ült és várta, mit fog szólni hozzá a barátja. – Kislány volt? – tört ki dühösen Yancey. – Ó, azok az átkozottak! – Most már értesz mindent, ugye? – Nem feltétlenül. Egyelőre fogalmam sincs, hogy ez a történet segíteni fog-e a nyomozásban, de majd meglátjuk. – Yancey felállt, egy hajtásra kiitta a hideg kávét. – Már most elkezdem. Majd felhívlak. – Azzal öles léptekkel kiment a helyiségből, és becsukta maga mögött az ajtót. Jericho a kezébe temette az arcát. Úgy érezte magát a saját irodájában, mint egy ketrecbe zárt oroszlán. Maria nélkül üresnek tűnt a város. Az előtte álló délután végtelen hosszúnak ígérkezett. Sötétség borult az egész házra, amikor Jericho kinyitotta a bejárati ajtót. Kikapcsolta a riasztóberendezést, és anélkül hogy felkapcsolta volna a villanyt, felment a hálószobába. Kigombolta az ingét, kioldotta az övét. Azután leült az ágya szélére, hogy lehúzza a csizmáját. Csak két hetet szentelhettek egymásnak. Amikor ma reggel kivitte Mariát a repülőtérre, egyikük sem tudott kinyögni egyetlen szót sem. Jericho búcsúzóul megcsókolta, és az asszony szemében könnyek csillogtak. Azután elment, a férfi pedig magára maradt a szerelmes és szenvedélyes éjszakák emlékével. Megkordult a gyomra, mert egész nap nem evett szinte semmit. Egy forró zuhany jót tett volna elgyötört testének, mégis inkább levetette magát az ágyra, és Mariára gondolt. Hogy szereti a hullámok moraját! Hogy csillog a szeme, amikor a karjába zárja! Visszajött hozzá, a férjéhez, és hinnie kell benne, hogy megint vissza fog jönni.
36
BJ James
A tettes ismeretlen
(JKSZ 2004/2/3.)
– Hat hét – mormolta, mielőtt kimerülten álomba merült volna. – Hat hét múlva újra itthon lesz.
37
BJ James
A tettes ismeretlen
(JKSZ 2004/2/3.)
7. FEJEZET Távolról kopácsolás zaja hallatszott, amikor a seriff belépett a Hölgyek Házának előcsarnokába. – Hahó, Jericho! – üdvözölte őt az egyik festő, aki az állványon dolgozott. – Hogy vagy? – Kösz, jól – vágta rá a kötelező választ a seriff, majd körülnézett, hol találja Edent. – Ma jó sokáig tart a műszak. – Mindig így van ez, ha az ember Miss Edennek dolgozik – nevetett a festő. – Ha őt keresi, ott találja hátul. Csak menjen a kopácsolás irányába! – Köszönöm. – Jericho nem volt jó hangulatban, de elmosolyodott. A Hölgyek Házának helyreállítása jól haladt. A seriff ugyan nem értett egyet azzal, hogy Maria megvette a családja régi házát, de a felújítási munkálatok vezetésére ő sem talált volna alkalmasabb személyt, mint Adams Cade okos és tehetséges feleségét. Eden értette a dolgát. Pontosan tudta, milyen munkára mennyi időt kell szánni, ügyesen intézte a pénzügyeket. Ő maga is dolgozott, és kitűnően bánt az emberekkel. Elvárta viszont, hogy senki se lazsáljon, és a munkások ehhez is tartották magukat. – Ez a nő mindent elér a kedvességével. – Magadban beszélsz, amióta Maria elutazott? – Adams Cade beérte Jerichót, és együtt mentek tovább. Egy csomó nagy méretű könyvet cipelt. – Lehet, de most Edenre gondoltam. Nagy varázsló a feleséged. Úgy néz ki, Maria hazatéréséig a Hölgyek Háza el is készül. El lesz bűvölve tőle, az biztos. – Már elég rég elutazott – jegyezte meg Adams, és letette a tapétamintákat tartalmazó könyveket egy asztalra. – Tovább van távol, mint amire számítottál, ugye? – Lassan már három hónapja – felelte kelletlenül Jericho, és fáradtan vállat vont. – Maria persze felkészített erre a lehetőségre. Felhív, amikor csak teheti, és párszor írt is. Csakhogy a levelek is három hét alatt érnek ide. – Egyre rosszabb, ugye? Még akkor is, ha tudod, mi van vele. Félted, mert bármikor veszélybe kerülhet. Jericho csak bólintott. – Sejtem, mit érzel. – Adams vetett egy gyors pillantást abba az irányba, ahol Edent sejtette. – Azt akartam kérdezni, hogy nem kereste-e a feleségedet Maria tegnap vagy ma. Adams megrázta a fejét. – Sajnos, nem. – Már két hete semmit sem hallottam felőle. Azt reméltem, hogy… – Ez őrjítő lehet – bólogatott együtt érzően Adams. – És iszonyúan nehéz. – Igen – felelte Jericho. – Ez a várakozás maga a pokol. Lassan keresztülvágtak a házon. Amikor a hátsó verandára értek, megpillantották Edent, aki energikus léptekkel járkált fel-alá. Jericho sejtette, hogy Maria is ilyen lelkesen összpontosítana a feladatára még akkor is, ha terhes lenne. Az ő gyerekével. A szíve belesajdult ebbe a gondolatba. Maria meg a gyermeke. Talán megint egy kislány, aki ezúttal nem halna meg, hanem felnevelnék, és elfeledtetné velük azt az iszonyatos veszteséget. Rájött, mennyire vágyik már arra, hogy családja legyen. – Adams! – szólt oda a mellette álló férfinak, amikor látta, milyen szerelmes pillantást vet a feleségére. – Ti még mindig olyanok vagytok, mint a nászutasok. – Bizony – mosolyodott el a barátja.
38
BJ James
A tettes ismeretlen
(JKSZ 2004/2/3.)
Jericho is így képzelte a házasságát Mariával. Talán egyszer megadatik neki is… Eden ekkor vette észre a két férfit, és sietve feléjük indult. A kilencedik hónapban járt, de még mindig törékenynek látszott. Jericho tudta, hogy Adams állandóan aggódik érte és a gyerekért, mert az orvosok régebben azt állították, Edennek nem lehet gyermeke. Most azonban egyelőre úgy nézett ki, hogy minden rendben lesz. – Már nincs sok idő hátra – jegyezte meg Jericho mosolyogva. – Igen, úgy számoltunk, hogy a baba karácsony körül fog megérkezni, ezért is vett fel Eden még néhány embert. Azt akarta, hogy a ház meg az ünnepek előtt elkészüljön. És tessék, jobban haladnak, mint gondoltuk. Amint a festők végeznek az előcsarnok tapétázásával, a ház asszonya akár be is költözhet. – Csodálatos! Már csak Maria hiányzik. Adams megfogta Jericho karját. – Visszajön – jelentette ki határozottan. – Egészen biztosan visszajön. A seriff összefonta a karját a melle előtt. Még mindig a khakiszínű egyenruha volt rajta, mert azonnal idejött munka után, hátha hall valamit Mariáról. – Lehet, hogy igazad van, Adams. Talán egy nap hazajön. – Mit szólnál hozzá, ha az a nap ma lenne? Jericho megfordult, és elkerekedett a szeme. Ez csak álomkép lehet! A szíve kalapálni kezdett, a szája kiszáradt. Egy férfiruhába öltözött nő állt előtte, és éppen lecsúsztatott a válláról egy nagy kameratáskát. – Maria Elena? – suttogta a seriff. – Jericho – szólalt meg az asszony is. Sápadtnak és soványnak látszott. Amikor a férfi odasietett hozzá, a karjába vetette magát. – Tarts erősen! – súgta neki. – Különben összeesem. – Megsebesültél? – Nem, csak rettenetesen fáradt vagyok. – Meghitten odasimult a férjéhez. – És kimerült. Úgyhogy fogj erősen! Jericho szorosan magához ölelte, és mit sem törődve a munkások, Adams meg Eden pillantásaival, megnyugtatóan ringatni kezdte. Megsimogatta a haját, és gyengéd szavakat suttogott a fülébe. – Teljesen kimerült – szólt oda Edennek és Adamsnek. – Nem akarod a fogadóba vinni? Az itt van a sarkon. Cullen készít neki egy forró fürdőt, és belédiktál egy pohár konyakot. – Nem! – A válasz indulatosabban hangzott, mint ahogy Jericho szerette volna. – Ne haragudj, nem így gondoltam. Csak jobban örülnék, ha hazavihetném magamhoz Maria Elenát. – Megpuszilta az asszony homlokát. – Ugye, jó lesz így, szívem? – Nagyon – felelte Maria csendesen, és úgy ölelte a férfit, mintha soha nem akarná elereszteni. Annak ellenére, hogy még meleg őszi idő volt, Maria remegett, miközben Jericho a házához hajtott. Amikor a férfi kisegítette az autóból, elcsodálkozott rajta, milyen hideg az asszony keze. – Itthon vagyunk, Maria Elena – mondta neki, és bekísérte a házba. Közben nézte lesoványodott szerelmét, és csak reménykedhetett benne, hogy nem beteg. – Mindjárt engedek neked jó meleg fürdővizet. – Bevezette a hálószobába, majd leültette egy kényelmes fotelba. – Erről álmodoztam – suttogta Maria. Ebben a szobában szerelmeskedtek a múzeum megnyitójának éjszakáján, és megint itt fognak. Nem ma, ahhoz túl kimerült, de nemsokára. – Éjjel, amikor a sivatagban nagyon hideg volt, magam elé képzeltem, ahogy a meleg nap besüt az erkélyajtón. – Jericho letérdelt a fotel elé, Maria pedig simogatni
39
BJ James
A tettes ismeretlen
(JKSZ 2004/2/3.)
kezdte az arcát, mintha meg akarna győződni róla, hogy ez nem álom. – Elképzeltem, hogy itt vagyok a szobádban, és lassan szétárad a testemben a melegség a napsütéstől meg az érintésedtől. Az asszony akadozva beszélt, Jericho pedig közben óvatosan levette a lábáról a csizmát, a vastag zoknit, azután talpra állította. – Meg is fagyhattál volna – jegyezte meg alig titkolt aggodalommal a hangjában. – Ez azt jelenti, hogy a sivatagban kellett felkeresned Josefet meg az embereit? Maria csak bólintott, és lehunyta a szemét, amikor Jericho levette róla a nehéz dzsekit, majd gombolni kezdte katonai ingét. Az asszony ellenkezni próbált, mert szégyellte, hogy a teste annyira lesoványodott, ráadásul mindenütt véraláfutások, karcolások meg zúzódások éktelenkedtek rajta. Most azonban már csak arra tudott gondolni, hogy végre megint a férje mellé fekhet. Így mégsem akadályozta meg Jerichót, hogy folytassa a vetkőztetést, pedig kínozta a rossz lelkiismerete, amiért majd ezzel is tovább növeli a férfi aggodalmát. Úgy tűnt, Jericho pontosan érzi, mi megy végbe benne, és azt is, mire vágyik. Letérdelt az asszony elé, és lehúzta róla formátlan katonai nadrágját. Azután átölelte, és úgy tartotta a karjában, mintha attól félne, ha elejti, eltörik. Ez a gyengédség egy régi fiúra emlékeztette Mariát: a fiatal Jerichóra. Akkoriban még majdnem gyerekek voltak. Már akkor is tudta, hogy szerelme képes pótolni egy jó apát. Később sokszor elképzelte, hogyan bánna a saját kislányával: szeretettel, kedvesen és gyengéden… Könnyek szöktek a szemébe, és megint remegni kezdett. – Bocsáss meg, szívem, látom, mennyire fázol. – Jericho felegyenesedett, és Maria csak most vette észre, hogy ő is levetette az ingét. A férfi ölbe akarta venni, de az asszony nevetve tiltakozni kezdett. – Tudok járni. Beutaztam a fél világot, csak eljutok a fürdőkádig is. Jericho mégis az ölébe kapta szerelmét. – Elhiszem, de most már itt vagyok melletted, és mindenről gondoskodom. – Jericho… Megálltak a folyosón. A férfi arca elkomorult, szürke szemében mély fájdalom tükröződött. – El kellett, hogy engedjelek, mert nem lett volna jogom visszatartani téged. De majd megőrültem, annyira hiányoztál, és aggódtam érted. Most végre visszatértél, szeretnélek kényeztetni egy kicsit. Egyszerűen szükségem van erre, Maria Elena. Az asszony szeme megint könnyben úszott. – Hát persze, bocsáss meg! Jericho megcsókolta a halántékát. – Nem kell bocsánatot kérned. Soha, semmiért. A tágas fürdőszobából egy ajtó vezetett a hatalmas télikertbe, amely két emelet magasan húzódott a ház oldalában. A fürdőszoba üvegtetején ki lehetett látni az égre, üvegfalain keresztül pedig gyönyörű kilátás nyílt a tájra. Az egész olyan hatást keltett, mintha az ember a természet lágy ölén merítkezne meg a vízben. Ezt a hangulatot erősítette a sok zöld növény is. Odakint egyre hűvösebb lett, és sötétedni kezdett, bent azonban barátságos fény és kellemes meleg vette körül őket. A fűtött medencében úgy érezte magát Maria, mintha a paradicsomban volna. Jericho óvatosan egy széles márványlépcsőre ültette. Az asszony lehunyt szemmel élvezte, ahogy feszült izmai ellazulnak a meleg vízben, és minden porcikája átmelegszik. Felsóhajtott, és nekidőlt Jerichónak, aki csak egy alsónadrágot viselt.
40
BJ James
A tettes ismeretlen
(JKSZ 2004/2/3.)
A forró fürdő s a férje közelsége elfeledtette Mariával mindazt a szörnyűséget, amin keresztülment. Három hónapja először nem szenvedett a világ kegyetlenségétől. És először nem félt az éjszakától. Jericho érezte, ahogy az asszony ellazul, és kis híján elalszik. Óvatosan felemelte, de nem kezdte el törölgetni, csak becsavarta egy puha fürdőlepedőbe, majd leültette maga mellé egy nádkerevetre. Maria ösztönösen odabújt hozzá, és a férfi hallotta mély, szabályos lélegzését, miközben ő maga kinézett a sötét éjszakába. Hajnalban bevitte Mariát az ágyába, de az asszony nem ébredi fel azok után sem, hogy órákig aludt a karjában. – Milyen fáradt lehetsz, kedvesem – mormolta Jericho, és finoman kisimította a haját a homlokából. Már éppen mellé akart feküdni, amikor hallotta, hogy megáll egy autó a kocsibejárónál. Azonnal az az este jutott eszébe, amikor a robbantás szörnyű hírét hozta a helyettese. Gyorsan kivett a szekrényből egy farmert meg egy inget, magára kapta, meztelen lábára pedig mokaszint húzott. Kikukkantott az ablakon. Az autó lámpái nem égtek, vagyis nem Court vagy valamelyik másik rendőr az. A helyettese egyébként is felhívta volna először. Az, aki csendben megáll a bejárathoz közel, észrevétlen akar maradni. Legalábbis egyelőre. Lábujjhegyen az ajtóhoz ment, miközben azon tűnődött, felébressze-e Mariát, de úgy döntött, nem fogja. Lehet, hogy csak eltévedt valaki. Halkan becsukta maga mögött az ajtót, lement a lépcsőn, és óvatosan a hátsó ajtóhoz sietett. Kiment, és megkerülte a házat. Semmi különöset nem látott, a kocsi azonban időközben közelebb ment a bejárati ajtóhoz. Egy nagy, fekete Jaguar volt az. Jericho az egyik bokor mögül látta, hogy egy széles vállú, magas férfi száll ki az autóból. Az idegen olyan mozdulatokkal osont, mint egy vadászó nagymacska. Egyértelműnek látszott, hogy nem akarja felébreszteni a ház lakóit. Mit jelentsen ez az egész? Amikor a hívatlan látogató a bejárati lámpa fénykörébe ért, Jericho mindent megértett. Nagyon is jól ismerte ezt az ősz hajú férfit. – Simon? – A seriff előlépett a fénybe, de a keze továbbra is a pisztolyán nyugodott. – Mi az ördögért settenkedik itt éjnek évadján a házam körül? – Ellenőrizni akartam, jól van-e Maria – felelte halkan Simon. – Ha viszont már alszik, nem szerettem volna felébreszteni. – Azért jött ide Washingtonból, hogy lássa Mariát? – Őszintén szólva nem. – Simon McKenzie még mindig csendesen beszélt, de alig titkolt türelmetlenség érződött a hangján. – A saját házamból jövök, ami itt van a hegyekben. Jericho tudta, hogy Simonnak valahol a Blue Ridge hegységben valóban van egy kis nyaralója. – Itt nem sok Jaguar közlekedik, én a maga helyében nem is használnám – tanácsolta a seriff hűvösen. – Arra gondol, hogy a robbantó még szabadlábon mászkál? Simon tehát természetesen tud az esetről. Persze az a dolga, hogy mindent tudjon az ügynökeiről. Nyilván Yancey Hamilton is jelentette neki. Jericho figyelmesen nézett rá. – Van valami újság az ügyben? Ezért jött ide? Simon a fejét rázta. – Az én embereim sem jutottak többre Yancey embereinél, és nem is számítottam másra. Ha Yancey nem boldogul, akkor más sem.
41
BJ James
A tettes ismeretlen
(JKSZ 2004/2/3.)
– Szerintem is kiváló szakember – bólintott a seriff, majd az ajtóra mutatott. – Beszélnünk kellene pár dologról, de jobban tesszük, ha bent ülünk le. Maria az emeleten alszik, a konyhában viszont főzhetnék egy kávét, vagy tölthetnék egy italt anélkül, hogy felébresztenénk. Úgy alszik, mint egy darab fa. – Ennyire kimerült? – Simon tekintetében aggodalom tükröződött. – Teljesen. – Jericho kinyitotta az ajtót, és előreengedte hívatlan vendégét. Utána gondosan kétszer is ráfordította a kulcsot a zárra belülről. – Miért akarja látni Maria Elenát? És honnan tudta, hogy itt van nálam? – A seriff whiskyt töltött a skót származású McKenzie-nek. – Ismerem az embereimet. – Simon ivott egy hatalmas kortyot, és komoly tekintettel nézett Jerichóra. Látszott rajta, hogy valami nyugtalanítja. – Tisztában vagyok vele, mire képesek, és mik a gyengéik. Tudtam, hogy Maria magához fog jönni, mivel nem vagyok sem vak, sem süket. Nem most jöttem le a falvédőről. Amikor először dolgozott együtt a Black Watchcsal, már akkor rájöttem. A Belle Terre-i seriff, aki megrögzött agglegény, egy vékony aranygyűrűt hord a kezén. És az én egyik legjobb ügynököm szintén hord egy ugyanolyat, láncra felfűzve, a nyakában. Mindketten Belle Terre-iek, és körülbelül egykorúak. – Azért távolította el Maria Elenát ezzel a megbízással Belle Terréből, hogy legyen időnk megtalálni a tettest? Amikor pedig balul ütött ki a vállalkozás, akkor repülőt küldött érte, és hazahozatta? Simon elhárító mozdulatot tett a kezével. – Dehogy. Tényleg nagyon kellett a segítsége. Szó sincs semmiféle trükkről. Személyesen ismeri Josefet, aki bízik benne, és már máskor is hallgatott rá. Azt reméltem, most is így lesz. – Úgy, hogy ki voltam szolgáltatva a lázadóknak, és még Josef sem vehetett a védelmébe? Jericho és Simon egyszerre fordult meg. Az ajtóban Maria állt, Jericho hatalmas fürdőköpenyébe burkolózva. A két férfi felugrott. – Látnom kellett volna előre – hajtotta le a fejét Simon. – Nagyot hibáztam, és ez megbocsáthatatlan. – Honnan kellett volna bármit is előre látnod? – enyhült meg Maria. – Még Josef apja sem tudta, mi van a fiával. Simon lassan bólintott. – Remélem, nem sebesültél meg súlyosan. – A legjobb embereidet küldted utánam, hogy kimenekítsenek. – Tényleg nem esett bajod? Minden rendben? – Simon még mindig bizonytalannak látszott. Maria odament Jerichóhoz, és hozzásimult, a seriff pedig magához ölelte, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Maria gyengéden felpillantott rá, azután farkasszemet nézett az ország egyik legnagyobb hatalommal rendelkező emberével. – Nemsokára rendbe jövök – felelte halkan, majd megfogta Jericho kezét, és elmosolyodott. – Tényleg, már most sokkal jobban érzem magam.
42
BJ James
A tettes ismeretlen
(JKSZ 2004/2/3.)
8. FEJEZET A kilátás a télikertből egyszerűen lenyűgöző volt. A fűszálakon csillogó harmatcseppek szivárványszínűre törték a nap sugarait, a folyó pedig sötét türkizkéknek látszott. Nem is lehetett volna szebb a reggel, Jerichót azonban cseppet sem érdekelte a külvilág. Le sem tudta venni a szemét Mariáról, aki elbűvölve figyelte a napfelkeltét. Akkor sem mozdult, amikor a férfi mögéje ült a lépcsőre, és magához vonta. Az asszony nem maradt az ágyban, hanem idejött a télikertbe, hogy egy kicsit egyedül maradhasson a gondolataival. Vajon valóra válhatnak a vágyai? Lehet közös jövőjük Jerichóval? – Nem is sejtettem, hogy ennyire gyönyörű – jegyezte meg csendesen. – Pedig sokszor láttad a napfelkeltét a réten – felelte Jericho, miközben belecsókolt a nyakába. – De az régen történt. – Maria odadörgölte az arcát a férfi kezéhez, azután nekidőlt a vállának. – És te nem voltál velem. – Ez igaz. – Jericho úgy érezte, hogy az elmúlt éjszaka és a mai reggel a legszebb ajándék, amelyet csak kaphatott életében. Remélte, hogy ez jó jel a jövőre nézve. Huszonnégy órája még ott ült némán Maria és Simon társaságában a nappaliban, és hallgatta az asszony beszámolóját, miken ment keresztül, és mi mindent tudott meg. Közben rádöbbent, milyen különleges ember a felesége. Erős, magabiztos és éles eszű. Bármit élt is át a lázadók között, attól csak még okosabb meg erősebb lett. Tudta, hogy testileg és lelkileg egyaránt rendbe fog jönni. Kiheveri majd a kimerültséget, és az előtte álló döntések meg feladatok még erősebbé teszik. Talán pont ezekért a tulajdonságokért választotta őt McKenzie is. De honnan van Mariában ez a bátorság, ez az áldozatkészség? Simon azt állította, hogy jól ismeri az ügynökeit, és tisztában van vele, kire, mikor, miben számíthat. Jericho hitt neki. Nem kételkedett benne, hogy a ravasz skót sokszor próbára tette az embereit. Másrészt az is igaz, hogy apjukként gondoskodott róluk. Ezért akart meggyőződni arról is, vajon Maria Elena tényleg jól van-e. – Csakugyan nincs semmi bajod? – Minden rendben van velem, hidd el! – felelte Maria. Amióta Simonnak dolgozott, megtanulta, hogy minden napot, minden órát ki kell élvezni. Ezt a mait például sohasem fogja elfelejteni. – De olyan elgyötörtnek tűntél! – Jericho habozott, azután folytatta: – És a szemedben mélységes iszonyat ült. – Lehet. De ezekben a küldetésekben az ember sokat tanul, még önmagáról is. A seriff csak bólintott, és magához ölelte az asszonyt. – Most már tényleg jól vagy? Kipihented magad? Maria csibészesen elmosolyodott. – Készen állok az újabb erőpróbákra. Jericho elvigyorodott, amikor eszébe jutott, hogyan viselkedett Maria, miután Simon elment. Behúzta őt az ágyba, és szenvedélyesen, fáradhatatlanul szeretkeztek. Mintha ezzel minden rossz emléket ki akart volna törölni az agyából. Úgy tűnik, sikerült is, mert utána mély álomba zuhant. Huszonnégy órán át aludt, szinte mozdulatlanul. Jericho majdnem egész idő alatt mellette maradt, de amikor egy rövid szunyókálás után
43
BJ James
A tettes ismeretlen
(JKSZ 2004/2/3.)
felébredt, nem látta már az asszonyt az ágyban. Sejtette azonban, hol fogja megtalálni. Felhúzott egy joggingnadrágot, és mezítláb kiment a télikertbe. – Érezted, hogy itt vagyok? – Igen. Maria hozzábújt. Figyelte, ahogy a nap egyre magasabbra hág az égen. Ez a pirkadat most teljesen másmilyennek tűnt, mint azok a hajnalok, amelyeket a lázadók között élt át. A rétek fölött néhány kisebb fehér kócsag körözött, és az énekesmadarak élénk csiviteléssel köszöntötték a reggelt. Béke és nyugalom honolt a tájon, elfeledtetve az emberekkel, hogy a világon nem mindenütt van ilyen békesség. Jericho nagyot sóhajtott. – Azt kívánom, bárcsak örökre itt maradhatnánk. – Maria megsimogatta az arcát, a férfi pedig megfogta a kezét, és megcsókolta. – De nem ücsöröghetünk itt napestig. Mit szeretnél, mit csináljunk? Maria óvatosan kibontakozott a férje öleléséből. Egyszerűen képtelen volt gondolkodni, ha Jericho a karjában tartotta. – Fogalmam sincs… Erre nem számítottam. Karcsú alakja kirajzolódott a világosodó ég előtt. Fekete, hullámos haján megcsillant a napsugár. Jericho lenyűgözve figyelte. Maria annyira szép, és ő elmondhatatlanul szereti! Az asszony szemben állt vele, de a hátulról jövő fény miatt Jericho nem láthatta tisztán a vonásait. – Először csak azt szerettem volna, hogy én tudósíthassak a múzeum megnyitásáról, de amikor jobban odafigyeltem a szívem hangjára, rájöttem, hogy valójában haza akartam térni. – Miért? – Hogy viszontláthassalak téged. – És mi az, amire nem számítottál? Maria néhány másodpercig habozott, mielőtt válaszolt volna: – Hogy… nem fogsz utálni. Hogy olyan vagy, amilyennek az álmaimban láttalak, és amilyen régen is voltál. Hogy szeretem azt a férfit, aki a hajdani fiúból lett, és többé sohasem akarom elhagyni. – De…? – Mivel az asszony nem felelt, Jericho folytatta: – Én is szeretlek, Maria Elena. El akartam nyomni magamban ezt az érzést, amikor elhagytál. Lehúztam a gyűrűdet, és megpróbáltam nélküled élni, de nem ment. Te az élelem, a lényem része vagy. Mi ketten összetartozunk. És ha nem itt, akkor valahol máshol. Maria közelebb lépett hozzá, és a férfi már látta az arcát. – Hajlandó lennél itt hagyni Belle Terrét a kedvemért? – Már annak idején is elmentem volna veled, ha megkérsz rá. Maria lassan elfordult a férjétől, az arca elkomorult. – Nem lett volna értelme. A történtek után túlságosan összezavarodtam, csak a keserűség meg a sértettség munkált bennem. Az én szememben te ugyanahhoz a körhöz tartoztál, mint azok a fiúk, akik megtámadtak. Te Rivers vagy, az egyik legrégebbi család sarja, én meg csak egy Delacroix. Hiába is… – Tudod, hogy ez engem nem érdekelt! – vágott indulatosan az asszony szavába Jericho. – Törődtem is én azzal, ki az apád, nagyanyád vagy dédnagyanyád! – Most már tudom. Talán akkor is sejtettem, de nagyon féltem. – Maria hangja suttogássá halkult. – Féltem a saját érzéseimtől, és nem mertem hinni benned. A legjobban azonban attól tartottam, hogy egy idő után kihűl a szerelmünk, és egy Rivers meg egy Delacroix a házasság csapdájába kerül.
44
BJ James
A tettes ismeretlen
(JKSZ 2004/2/3.)
– Ha ez csapda, akkor egyikünk sem kívánta elkerülni ezt a csapdát, Maria. – Azt hittem, fel akarod majd bontani a házasságunkat. Évekig vártam a leveledet, amelyben majd a válást bejelented. A múzeum megnyitóján végig amiatt remegtem, ha találkozol velem, rögtön követelni fogod, hogy hivatalosan is vessünk véget a házasságunknak. – A férfi felé fordult, és mutatóujjával végigsimított az ajkán. – Amikor aztán odajöttél hozzám azon a holdfényes éjszakán, és a karodba zártál, elvesztem. Elítélhettél volna, hogy tizennyolc évvel azelőtt elhagytalak, de éreztem, hogy Jericho Rivers még mindig szeret, és nem tesz majd szemrehányást. Szemrehányást? Soha! Nem múlt el nap, hogy Jericho ne gondolt volna rá, ne vágyakozott volna utána. És most semmit sem kívánt jobban, mint hogy mindörökre együtt maradhassanak. – Sohasem bántottál engem – folytatta Maria –, és sohasem kételkedtél a megbízhatóságomban. Még akkor is hittél bennem, amikor Simon megbízott ezzel a munkával. Meg sem próbáltál visszatartani. – Ha az ember szeret egy nőt, akkor képes rá, hogy elengedje. – És akkor mindig vissza is tér – nevetett Maria. – Szerencsére nem tartott túl soká. – Neked talán nem, kedvesem. Én úgy éreztem, ez a három hónap felért az elmúlt tizennyolc évvel. – Nem akartalak meggyötörni. – Csak a megbízatásodat teljesítetted – mondta Jericho. – És figyelmeztettél is előtte. De azért ez a három hónap nagyon nehezen telt el. – Sok rosszat láttam már életemben, de azok a körülmények, amelyek között ott élnek az emberek, eddig elképzelhetetlennek tűntek számomra. Persze mindig is így éltek, csak egyszerűen józan eszű ember számára szinte felfoghatatlan az a rengeteg előítélet és gyűlölködés, amely arra készteti az embereket, hogy egymás torkának essenek. Josef hazájában ártatlan gyerekek halnak éhen. Miért kell ennek így lennie? – tört ki Maria kétségbeesetten. – Gyűlöletből és elvakultságból! Mert valakinek nem tetszik a szülők bőrének, szemének a színe, vagy nem fogadja el a vallásukat. – Egy pillanatra elhallgatott, azután még hozzátette: – Belle Terrében, ha nem is ilyen szélsőséges a helyzet, de ugyanez érezhető. Előítéletek, gyűlölet, rosszul értelmezett büszkeség. Jericho lassan bólintott. – Tökéletesen igazad van. Téged is ezek miatt ítéltek el az emberek, ezért vesztettük el a gyermekünket és annyi értékes évet az életünkből. – Elgondolkodva kinézett az ablakon. Ragyogó reggel tárult a szeme elé. A nap hétágra sütött, a tenger felől enyhe fuvallat érkezett. – Milyen csodás ez a nap! – jegyezte meg a férfi, hogy elterelje Maria figyelmét. – Érdemes lenne kihasználnunk a szép időt. De először is meg kellene reggelizned. Az asszony megrázta a fejét, és továbbra is kifelé nézett. – Mit szólnál egy sétához a parton? – folytatta a férfi. Régebben Maria imádta a tengert. A hullámok moraja mindig megnyugtatóan hatott rá. Most azonban kényszeredetten elmosolyodott, és a bő ingére mutatott, amelyet hirtelen magára kapott. – Azt hiszem, ez az öltözék nem alkalmas hozzá. – Nos, kölcsönadhatok valami más ruhát… – Talán valamelyik barátnőd hagyta itt? – Mariának fájdalmat okozott a gondolat, hogy Jericho esetleg más nővel is együtt lehetett. Talán az is hordta a férfi ingét, cserében pedig itt hagyta a saját ruháját. Persze nincs joga, hogy bármit is a szemére vessen, és már meg is bánta, amit mondott. Jericho biztosította róla, hogy nem volt más
45
BJ James
A tettes ismeretlen
(JKSZ 2004/2/3.)
komoly kapcsolata, a futó kalandokhoz pedig semmi köze. – Bocsáss meg! Nem kellett volna ilyet kérdeznem. – Miért nem? – A seriff odament a tükrös gardróbszekrényhez, és elhúzta az ajtaját. A fogasokon csupa női ruha lógott. Maria nagyot nyelt. – Mert nem tartozik rám. Jericho mintha nem is hallotta volna, mit mond az asszony. Egymás után szemügyre vette a ruhákat. – Ezek a holmik egy különleges asszony ruhái. – Akkor nem kellene… – Felvennéd? – Jericho elvigyorodott, azután leakasztott a fogasról egy nadrágot meg egy hozzá illő blúzt. – Miért? Az édesanyámnak semmi kifogása sem lenne ellene. – Az édesanyádnak? A férfi bólintott. – Igen. Ízületi gyulladásban szenved, és néha meglátogat egy kis időre, mert a fűtött medence jót tesz neki. Így aztán hozott néhány ruhát váltásnak. – Á, értem. – Maria alig tudta palástolni megkönnyebbülését. – Csak egyszer találkoztam vele még a nagymamáddal. Lady Marynél, egy késői óra után. Nagyon kedvesek voltak. – Még mindig azok. – Jericho hozzámérte Mariához a nadrágot. Csak egy kicsit tűnt hosszúnak. Jericho édesanyja idős korára is karcsú maradt. – Anyám nem szereti a pulóvereket, de azért van itt egy, az megteszi. Maria nevetett. – Úgy érted, ruhának is hordhatom? Jericho megsimogatta az asszony haját, és gyorsan megcsókolta. – Öltözz fel, azután gyere a verandára! Aki először ér oda, kap egy csókot! Természetesen Jericho érkezett elsőnek. Amikor Maria lábujjhegyre állt, hogy a győztesnek járó csókot megadja neki, a férfi szenvedélyesen átölelte, és a fülébe suttogta: – Egészen elfelejtettem, milyen kicsi vagy. – De Jericho! Cullen kivételével melletted mindenki törpének látszik! – Le is adtál pár kilót. – Az efféle megbízatásoknál ez elkerülhetetlen. – Maria kibontakozott a seriff öleléséből. – Ennek viszont már vége, ne is beszéljünk róla. Menjünk le a partra! – Előtte vedd fel ezt! – Jericho levetette a kardigánját, amelyen annak a focicsapatnak az emblémája díszelgett, amelyben régebben játszott. Az ujja két arasszal ért túl Maria kezén, az alja pedig a térdét verdeste. A férfinak kacagnia kellett. – Úgy nézel ki, mint egy árva gyerek. Mint egy nagyon szép árva gyerek. A kardigán teljesen átvette Jericho illatát. Maria mélyen beszívta, és lehunyta a szemét. – Ha árva lennék, magadhoz vennél? – Igen. – A férfi átölelte Maria vállát, és egy csókot nyomott a homlokára. – Méghozzá örökre. – Azzal magával húzta a lépcsőn, ki a partra. – Már nem is emlékeztem rá, hogy ilyen szép – jegyezte meg Maria, és élvezettel ásta be meztelen lábát a homokba. A tornacipőt, amelyet a gardróbban talált, összecsomózott fűzőkkel a vállara vetette. Jericho kézen fogta, és egy kis dombra vezette. Innen jó kilátás nyílt a tengerre meg a széles folyótorkolatra. Egy régi nyugágy állt félig a homokba süllyedve, annyira
46
BJ James
A tettes ismeretlen
(JKSZ 2004/2/3.)
elhasznált, hogy már a színét sem lehetett volna megmondani. Amikor Jericho beleült, Maria rögtön megérezte, hogy a férfi gyakran jár ide, talán kipihenni a munka fáradalmait, vagy emlékezni a régi időkre. A seriff az ölébe ültette az asszonyt, és átfogta a derekát. Maria jólesően felsóhajtott. Istenien érezte magát a férfi karjában. Sokáig meg sem szólalt, Jericho pedig nem sürgette, türelmesen várt. Ahogy sejtette, egy idő után az asszony magától kezdett beszélni. – Nem gondoltam volna, hogy egyszer még sétálhatok veled a parton – fogott bele vontatottan. – Miután elhagytalak, annyira féltem, és olyan egyedül éreztem magam, hogy egy darabig azt hittem, az egész életemet San Francisco utcáin fogom tölteni. Amikor Jericho elképzelte Mariát San Francisco bűnös utcáin, jeges rémület költözött a szívébe. Rosszul lett mar a gondolattól is, mi történhetett volna ott egy fiatal lánnyal. Ezer kérdés kívánkozott ki belőle, de erőt vett magán, és hallgatott. Hagynia kell, hadd mesélje el az asszony a maga módján az életét. – Kedvesem, ne vágj ilyen döbbent arcot! – szólt rá a felesége, miközben megsimogatta a kezét. – Nem volt olyan szörnyű, mint amilyennek első hallásra tűnik. Nem az utcán éltem, és nem az utcán dolgoztam, mint ahogy azt sok Belle Terre-i feltételezte volna. Turistáknak készítettem papírmasé figurákat, amiket egy parkban árultam, ahol számos művész is kirakta a maga portékáját. Nem kerestem sokat, de a megélhetésemhez nem kellett több. Maria érezte, hogy Jericho megkönnyebbül, de a férfi még mindig nem szólt egy szót sem. – Meglehetősen tapasztalatlannak számítottam a nagyvárosban, de sohasem vállaltam kockázatot. Mindig a művészek közelében maradtam, és sötétedés előtt hazamentem. Lassanként összebarátkoztam a rendőrökkel, akik ott teljesítettek szolgálatot. Az egyikük ismertetett össze Maxie-vel. – Ki az a Maxie? – Az igazi neve Serge Maximilian, de mindenki Maxie-nek szólította. Egy éttermet üzemeltetett, a Maximilian Cafét, amit csak Maxie üzletének hívtunk. Igazából a legelegánsabb éttermek közé tartozott, ahol sok politikus és híres ember is megfordult. Maxie keresett valami különlegeset, ami a visszatérő vendégeinek meg a turistáknak is tetszik. A rendőr barátom tanácsára megnézte az én műveimet is. – És nagyon közel kerültetek egymáshoz? – Jericho nem tudta, hogy hálával gondoljon-e az ismeretlen férfira, vagy inkább féltékenynek kellene lennie rá. – Maxie már hetvenéves is elmúlt, amikor megismertem. A felesége nem sokkal azelőtt halt meg, azonban a hosszú és boldog házasságukból nem született gyerek. Így lassan én lettem Maxie fogadott lánya. Rávett, hogy iratkozzam be az egyetemre, amit annak rendje és módja szerint el is végeztem. Hálából, hogy támogatott engem, segítettem Maxie-nek az éttermében. – Biztosan közel álltatok egymáshoz, és te adtál értelmet az életének. – Olyan volt, mintha az apám lett volna. – Szívesen megismerkednék vele – jegyezte meg Jericho. – Hogy megköszönjem, amit érted tett. Maria a tengert nézte. – Bárcsak megismerhetnéd! Nagyon megszeretnéd te is. Maxie biztosra vette, hogy te meg én egyszer újra találkozunk. Amikor pedig én kételkedtem ebben, mindig biztatott, hogy csak várjam ki, el fog jönni az ideje. De jó lett volna, ha megéri, hogy igaza lett! – Meghalt?
47
BJ James
A tettes ismeretlen
(JKSZ 2004/2/3.)
– Igen, két évvel ezelőtt. Egyszerűen megállt a szíve. Nagyon sokat köszönhetek neki, Jericho. Ráadásul rám hagyta az egész vagyonát. – Az asszony még közelebb bújt a férfihoz. – De az igazi szerencse az, hogy itt ülhetek melletted, és te átölelsz. Ez többet ér, mint Maxie milliói. – Maxie milliói… – ízlelgette a szavakat Jericho. – Ez nem hangzik rosszul. Tehát gazdag nő vagy. De az életmódod mit sem változott… – Maxie is erre számított. Neki sem volt fontos a pénz, csak abból a szempontból, hogy jót tehetett vele. Amikor a halála után átnéztem az iratait, kiderült, hány emberen segített. – Te is ezt szeretnéd tenni? Folytatni a jótékonykodást? – Igen, legalábbis a lelkiismeretem azt diktálja, hogy olyasmire kell költenem a pénzt, amivel Maxie is egyetértene. Jericho szorosabban vonta magához a feleségét. – Addig pedig úgy élsz, ahogy mindig is éltél. – El tudta képzelni, milyen csodálatos kapcsolat alakulhatott ki a jólelkű, gyermektelen idős férfi és az eleven, fiatal nő között, aki elszántan küzdött a boldogulásáért. Serge Maximilian biztosan helyeselné, ahogy él, de aggódna is érte. Úgy, ahogy most ő, Jericho is. – Mióta dolgozol Simonnak? Hogyan kerültél vele egyáltalán kapcsolatba? – A Black Watch szupertitkos szervezetnek számított. Nem sokan hallottak még csak a létezéséről sem. – Tulajdonképpen nem közvetlenül Simonnak dolgozom, és nem is rendszeresen. Három évvel ezelőtt keresett meg a szervezet. Egy lázadó vallani akart a céljaikról a sajtónak, és valamilyen okból ragaszkodott az én személyemhez. Számomra azóta is óriási titok, miért pont én kellettem neki. Simonnal soha nem találkoztam azelőtt. Ekkor azonban kapcsolatba lépett velem, majd a megbízatás teljesítése előtt részt kellett vennem egy háromhetes kiképzésen. Ez egy amolyan gyorstalpaló ügynöktanfolyam lehetett. – Szóval így kezdődött… – Igen. Azóta még néhányszor megkeresett. Ez a legutóbbi az ötödik küldetésem volt. – És a legveszélyesebb, ha nem tévedek. – Nem lehetett előre tudni. Balszerencsésen alakult. – Csak ennyi az egész? Maria válasz helyett szembefordult a férfival, és olyan szorosan bújt hozzá, hogy Jericho érezhette a szívdobogását. Az asszony a szájára tette a mutatóujját. – Ne izgasd fel magad! Ezalatt a bevetés alatt sokat tanultam, és néhány fontos döntést is meghoztam. – Titokzatosan elmosolyodott. – De erről egyelőre nem szeretnék beszélni. Most mással kell foglalkoznunk. Felegyenesedett, de a szemét egy pillanatra sem vette le a férfiról. Jericho arca felderült, és a szeme pajkosan megvillant. – Ugyan mivel? – Például ezzel. – Maria a férfi inge alá nyúlt, és simogatni kezdte meztelen mellét. Amikor az öv csatjára tette a kezet, Jericho légzése felgyorsult, a tekintete elhomályosult. – És ezzel. – Az asszony hirtelen a férfi ajkára tapasztotta a száját, Jericho pedig Maria térde és dereka alá csúsztatta a kezet, azután felállt. Magához szorította édes terhét, és öles léptekkel elindult felfelé, a hálószobába.
48
BJ James
A tettes ismeretlen
(JKSZ 2004/2/3.)
9. FEJEZET – Nem kellene már az irodában lenned? Maria hangját felerősítve verték vissza a falak, ahogy a Hölgyek Házának tágas termeiben járkáltak. Miután két napra bezárkóztak Jericho házába, és felváltva szeretkeztek meg pihentek, Maria aznap frissen, tettre készen ébredt. Jericho azonban még mindig zárkózottnak és nyugtalannak látta. Az asszony ragaszkodott hozzá, hogy a férfi bemenjen az irodába, ahol biztos rengeteg munka várja, Jericho viszont ezúttal megmakacsolta magát. Mindenképpen a felesége mellett akart lenni, amikor megnézi a felújított Hölgyek Házát. Azt hitte, Maria lelkendezve áradozni fog, ehelyett az asszony némán sétált mellette. – Már eddig is túl sok időt szántál rám – szólalt meg Maria. Egyedül szeretett volna maradni, hogy mindent átgondolhasson. Ha Jericho a közelben tartózkodott, egyszerűen képtelennek érezte magát erre. – Lehet, hogy már körözést adtak ki ellened. – O'Brian tudja, hol vagyok, és hogy később megyek dolgozni. Két napja tartja a frontot, és biztosan elboldogul nélkülem még egy fél napig. – O'Brian? – Maria számára ismerősnek tűnt a név, de az arcot nem tudta maga elé képzelni. – Igen. Ő a titkárnőm, és cerberusként őrködik fölöttem, hogy nyugodtan végezhessem a munkámat. Biztos meg fogod ismerni. Még iskolába jártunk, amikor ő már a rendőrségen dolgozott. Mariának hirtelen eszébe jutott, kiről beszél a férje. – Igen, igen, már látom is magam előtt a szigorú arcát – mondta. – De a szíve aranyból van. Ő aztán fittyet hányt az előítéletekre, neki nem számított, kinek milyen a származása vagy a vagyona! Mindig nagyon rendesen bánt velem, de én azt sem tudtam, mi a keresztneve. – Molly – felelte Jericho. – De a Belle Terre-iek csak O'Briannek hívják. Kizárólag a munkájának él. – Megmasszírozta a halántékát, közben figyelmesen nézte Mariát. – Jó, de most hagyjuk a csevegést! Elárulnád végre, mit forgatsz abban a csinos kis fejedben? – Hogyhogy? – Az asszony elfordult, és a tapéta mintáját kezdte vizsgálgatni a hallban. – Mit kellene forgatnom a fejemben? Jericho megfogta a felesége vállát, és maga felé fordította. – Azt mondtad, hogy amíg a Közel-Keleten tartózkodtál, döntést hoztál néhány fontos kérdésben. Jericho elhallgatott, várta, mit szól erre Maria. Amikor az asszony nem válaszolt, idegesen fújta ki a levegőt. – A viselkedésed alapján arra következtetek, nem fogok örülni ezeknek a döntéseknek. – Erről jobb lenne, ha később beszélnénk. – Maria megsimogatta a vállán nyugodó kezet. – Most inkább menj dolgozni! Jericho makacsul megrázta a fejét. – Itt maradok, amíg el nem árulod, milyen elhatározásra jutottál. – Szerettem volna később szóba hozni az egészet, egy jó pohár bor mellett, amikor mindketten megfelelő hangulatban vagyunk. Jericho rendes körülmények között maga volt a megtestesült kedvesség, és mindenkivel kitüntető udvariassággal bánt. Ha azonban valakit veszélyben érzett a
49
BJ James
A tettes ismeretlen
(JKSZ 2004/2/3.)
hozzá közel állók közül, valósággal kivetkőzött magából. Maria biztosra vette, hogy most is ez a helyzet. – Fel akarsz készíteni a rossz hírekre, ugye? – A férfi keserűen felnevetett. – Akkor egy hordó bor sem lesz elég. Maria felsóhajtott. – Hát jó. Mivel nincs itt egy lélek sem, nyugodtan tudunk beszélgetni. – Pár lépést tett a konyha felé. – Nem innánk előtte egy kávét? A konyhában láttam egy kannával. – Hagyjuk a kávét! – intett Jericho türelmetlenül. – Bökd már ki, mi nyomja a szívedet! Maria meglepődött. Számított rá, hogy a férfi nem lesz elragadtatva a terveitől, de hogy ilyen dühös legyen, holott még egy szót sem szólt, ez… – Egy pillanat! – emelte fel az ujját az asszony figyelmeztetően. – Szerintem mind a ketten másról beszélünk. Nem hiszem, hogy érted… – Mit kellene értenem, Maria Elena? Amióta visszatért Belle Terrébe, most először nem becézésnek hallatszott a neve Jericho szájából. Úgy néztek farkasszemet egymással, mint két idegen. A férfi dühösen, az asszony zavartan. A seriff a hatalmas kristálycsillár alatt állt, és felülről pillantott le a feleségére. Jericho ősei között akadtak skótok, franciák és indiánok is, és ebben a pillanatban mintha kiütközött volna rajta az indián vér. Az arca úgy festett, mint Valami sápadt maszk, és csak a szürke szeme utalt a skót meg a francia felmenőkre. Maria még sohasem látta ilyennek. Felé nyújtotta a karját, és elpirult, amikor a férfi kitért az érintés elől. Ezúttal már ő is mérges lett. Sarkon fordult, bement a hatalmas nappaliba, és Jerichónak háttal állva kinézett a kertre. Már azt hitte, elment a férfi, amikor váratlanul lépteket hallott. Jericho szorosan mögéje állt, de továbbra is mind a ketten hallgattak. Végül az asszony megköszörülte a torkát, hogy megtörje a fojtogató csendet. – Egyszerűen nem értem – kezdte. – Miért vagy ilyen dühös, amikor fogalmad sincs, mit akarok mondani? – De tudom – jegyezte meg Jericho olyan halkan, hogy alig lehetett érteni. – Azóta tudom, amióta felébredtünk. A pillantásod, a hangod… Maria megfordult, és a homlokát ráncolta. – Tudod? De hát ez lehetetlen! – Dühösen megrázta a fejét. Ez az egész társalgás egyszerűen nevetséges! Rébuszokban beszélnek, mert nem akarják kimondani a talán fájó igazságot. Ennek véget kell vetni. – Mit hiszel, mit tudsz, Jericho? – Ez nem hit kérdése, Maria Elena. Miután két napig a fellegekben jártam, észre kellett vennem, hogy valami nincs rendben. A jelek ma reggel már teljesen félreérthetetleneknek tűntek. – Butaság! – tört ki idegesen Maria. – Milyen jelekre célzol? Jericho arca rezzenéstelen maradt, csak szürke szeme villogott dühösen. – Amikor reggel olyan furcsán viselkedtél, rögtön rájöttem, hogy el akarsz menni, csak még nem találtad ki, hogyan mondd el nekem. Már a gondolatra is rosszul lettem. Az ördögbe is, Maria Elena, legalább sejted, mit teszel velem, ha most megint elhagysz? – Elhagyni? Téged? – Maria csodálkozva felvonta a szemöldökét. – De hát én egyáltalán nem akarok elmenni, Jericho! Azt hitted, el akarok tűnni? Ugyan már! Nem szoktam harc nélkül meghátrálni. – Ki ellen akarsz harcolni, Maria Elena? – A férfi ökölbe szorította a kezét. – Nem küzdhetsz egy ismeretlen ellenség ellen! Vagy az egész városnak hadat szándékozol üzenni? – Mindkettő ellen harcolni fogok, ha szükség lesz rá.
50
BJ James
A tettes ismeretlen
(JKSZ 2004/2/3.)
„Harcolni fogok…” így, egyes számban. Ez nem kerülhette el Rivers seriff figyelmét. – De miért? – Mert te ide tartozol. Belle Terre az otthonod, Jericho, és meg akarom osztani veled. De ezúttal egyenrangú félként. – Hirtelen eszébe jutott Mariának, hogy a seriff tizennyolc évvel ezelőtt itt hagyta volna a szülővárosát, ha hívja. Tudta azonban, ha bármikor arra kerülne a sor, hogy megint el kellene hagynia Belle Terrét, most sem szólna neki. Elvégre ő a Rivers család legutolsó férfi tagja, és elképzelhetetlen, hogy elhagyja ezt a várost. Felelősséggel tartozik idős, özvegy nagyanyjáért és beteg édesanyjáért. Maria sohasem fogja arra kényszeríteni, hogy válasszon közte meg a város között. Neki kell kiharcolnia a megbecsülést, egyedül, a saját törvényei szerint. – Ha maradsz, akkor mi értelme ennek az egésznek? Miért taszítasz el magadtól? – Mert nyugodtan szeretném végiggondolni a dolgaimat, és képtelen vagyok rá, amikor mellettem vagy. Ha megérintesz, nem forog az agyam. Az asszony hirtelen olyan kicsinek és törékenynek tűnt, hogy Jericho legszívesebben a karjába kapta volna. Maria azonban most megint elmerült a gondolataiban. – Szeretlek, Jericho – szólalt meg egy idő után az asszony. A hangja gyengéden, ugyanakkor nagyon határozottan csengett. – És mivel tudom, hogy te is így érzel irántam, boldog lennék, ha megértened, miért kell egyedül megvívnom a harcomat. – Nem! Mielőtt a seriff folytathatta volna, Maria odalépett hozzá. Karját a nyaka köré fonta, lehúzta a fejét, és gyengéden megcsókolta. Érezte, hogy a férfi izmai ellazulnak. Jericho beletúrt az asszony hajába, és olyan szenvedélyesen viszonozta a csókot, mintha hetek óta nem érintették volna meg egymást, holott két napig szinte vég nélkül szeretkeztek. Amikor Jericho felemelte a fejét, Maria lábujjhegyre állt, és megpuszilta az állát. – De igen! – Nem! A seriff olyan eltökéltnek látszott, hogy az asszony már arra gondolt: nem is kettő, hanem három ellenféllel kell majd megbirkóznia. Szerette ezt a nagydarab, erős embert, és most vele együtt szenvedett. – Nem folytathatjuk ezt így tovább, Jericho – suttogta a fülébe. – Teljesen kikészülsz, ha állandóan azon őrlődsz, mi történhet velem Belle Terrében. Az egyik énem azt mondja, veszélybe sodrom magam, ha itt maradok, a másik énem pedig azt, hogy nagyon értékes dolgot veszíthetek, ha elmenekülök a városból. – Maria szeme komolyan csillogott. – Ennek véget kell vetnünk, különben megőrülünk mind a ketten. – És rájöttél, mi a megoldás? – Igen. – Az asszony ökölbe szorította a kezét, nehogy engedjen a kísértésnek, és megsimogassa Jerichót. – Csak arra kérlek, hallgass végig anélkül, hogy közbeszólnál! A férfi összehúzott szemmel figyelte feleségét, de egy arcizma sem rándult. Maria szinte maga előtt látta Jericho skót őseit, amint az életükkel védelmezik az otthonukat, a birtokaikat. A seriff is hasonló érzésekkel nézte őt, és az asszony érezte, hogy most nem szabad engednie. – Ugye meghallgatsz? – kérdezte. – Kérlek! A férfi legszívesebben befogta volna a fülét, hogy semmit se halljon. Nem akarta tudni, kik ellen és hogyan szeretne harcolni az asszony. Arra vágyott, hogy minden veszélytől megvédelmezhesse a feleségét, és ne kelljen soha többé semmitől sem félnie. Sejtette azonban, hogy Maria nem hajlandó elmenekülni, és a veszély elől sem fog kitérni. Így végül sóhajtott egy nagyot.
51
BJ James
A tettes ismeretlen
(JKSZ 2004/2/3.)
– Jól van, Maria Elena. Hallgatlak, és nem fogok közbevágni, de ennél többet nem ígérhetek. – Nem is kívánok tőled többet – vágta rá az asszony. – Tudod, amikor Josef hazájában jártam, elborzadtam az emberek kegyetlenségétől, az ott uralkodó előítéletektől. Persze ez sokkal rosszabb volt, mint ami velem megesett, mégis ugyanazokra az okokra vezethető vissza. Akkor jöttem rá, hogy itt, Belle Terrében alapvetően két ellenségem van. – Az egyiket ismerem, a másikat nem. Maria megrázta a fejét, aztán folytatta: – A legrégebbi ellenfelemet meg kell nyernem magamnak, és azt hiszem, ez sikerülni is fog. Meg kell mutatnom, hogy értékes ember vagyok, függetlenül a származásomtól. – Szóval az első számú ellenséged a Belle Terre-iek gőgje – dünnyögte maga elé Jericho. – Igen. – Szerintem a múzeumi megnyitó bebizonyította, hogy ezt a csatát alapvetően meg is nyerted. Minden jelen lévő férfi eladta volna a lelkét egy szavadért vagy egy mosolyodért. És a nők is így fognak érezni veled kapcsolatban, ha legyőzik a féltékenységüket. – Igent, mert híres vagyok. Én viszont azt szeretném, ha hétköznapi asszonyként is elfogadnának, és nem csak azért tisztelnének, mert időnként feltűnök a képernyőn. Jericho önkéntelenül is elvigyorodott. Maria Elenára sok mindent lehet mondani, de azt, hogy hétköznapi asszony lenne, semmiképp se. – És hogyan szándékozod keresztülvinni a tervedet? – Néhány embert születésétől fogva tisztelek, és ezért nem kell tenniük semmit. Te is ilyen ember vagy. Másoknak nincs ekkora szerencséjük. Mindenesetre meg kell tennünk, ami tőlünk telik. Neked meg kell őrizned az emberek megbecsülését, nekem pedig ki kell vívnom magamnak. – Eddig azt hiszem, értelek. Tanultál még valamit Josefnél? – Jericho csodálattal gondolt arra, milyen okos is az ö Maria Elenája. – Más felismerésre is jutottál a dzsungel mélyén? Az asszony eltűnődve nézett rá. – Már említettem neked, hogy ez a küldetés felnyitotta a szememet. Végre tudatosodott bennem mindaz, amit eddig csak sejtettem vagy éreztem. Rájöttem, mit kell tennem ahhoz, hogy itt élhessek, Belle Terrében. – Éspedig? – kérdezte Jericho meglehetősen vegyes érzelmekkel. Legszívesebben azonban a karjába kapta volna, hogy megfeledkezzen minden gondjukról, tudta azonban, hogy türelmesen végig kell hallgatnia a feleségét. – Talán Max milliói segítenek? – Nem. Ki akarom érdemelni a tiszteletet, és nem pénzen megvásárolni. Azt szeretném, ha a vagyonom nélkül is felnéznének rám. Max pénzét persze be fogom fektetni, méghozzá nemes célra, de nem a saját nevemen, hanem az övén. Jericho elsétált a felesége mellől, és megállt egy másik hatalmas ablak mellett. A nap már lemenőben volt, nemsokára indulnia kell dolgozni. – És ki a másik ellenséged? – fordult megint az asszony felé. – Sötétben akarsz tapogatózni, egy árny ellen harcolni? – Rá fogom kényszeríteni, hogy kilépjen a homályból – közölte Maria, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Jericho szíve összeszorult. Mit forgathat a fejében ez az asszony? – De hogyan?
52
BJ James
A tettes ismeretlen
(JKSZ 2004/2/3.)
– Először is ki kell derítenem, kik azok a régi osztálytársaim és a velem egykorúak közül, akik még mindig itt élnek a környéken. Azt tervezem, hogy minden Belle Terre-i társasági eseményen megjelenek, és mérget veszek rá, hogy ez sokaknak nem fog tetszeni. – Különösen annak a fickónak nem, aki felrobbantotta a kocsidat. Azt fogja hinni, hogy a nyomában vagy. Rögtön elkezdi majd törni a fejét, hogyan állíthatna félre az útból. – Nagyon valószínű. – Biztos. Egyszer már megpróbálta. És ezúttal nem fogja elhibázni. – Állok elébe, Jericho. Akkor végre túl leszünk rajta, és nem kell félnünk többé. – Nem kell félnünk többé? – A seriff határozott léptekkel visszament az asszonyhoz, mélyen a szemébe nézett, és egy pillanatra úgy tűnt, mindjárt a vállára kapja, hogy a lehető leggyorsabban elhagyja vele a várost. – Ez őrültség! Nem őrizhetünk a nap huszonnégy órájában! Egyszerűen nincs ennyi emberünk. – Nem is akarom, hogy őrizzenek. Az figyelmeztetés lenne a tettesnek. – Mielőtt Jericho tiltakozhatott volna, Maria megnyugtatóan a férfi mellére tette a kezét. – A következő találkozásra az én feltételeim szerint kerül majd sor. Meglátod, semmit sem tehet majd ellenem. – Honnan veszed? – kérdezte dühösen Jericho. – Nem is ismered azt az embert, és fogalmad sincs, mire képes! – Igazad van, nem ismerem. Egyvalamit azonban tudok, ami sokkal fontosabb. – Az asszony keze ökölbe szorult. – Ismerem saját magamat, és tudom, én mire vagyok képes. Jericho nem mozdult, csak a szájat szorította össze. Végül fojtott hangon megszólalt: – Úgy gondolod, legyőzheted? – Igen. – Maria állta a férfi tekintetét. – Annak a kiképzésnek a segítségével, amelyet Simontól kaptál? – Nemcsak azt a háromhetes kiképzést csináltam végig, hanem mint minden ügynöknek, nekem is részt kellett vennem évenként több különleges tréningen is. Mérget vehetsz rá, ha közelharcra kerül sor, meg tudom védeni magam! – Nem! – A seriff most már nem bírta türtőztetni magát. – Ezt nem engedem! Túl veszélyes! – Nem tarthatsz vissza – felelte halkan Maria. Szeretlek, és nem akarok neked fájdalmat okozni, de ezt meg kell tennem. Tartozom ezzel saját magamnak, neked meg a lányunknak is. – Megfogta a férfi karját, és erősen megszorította. – Az emberem egyszer nyert, egyszer veszített. Legközelebb a tét: mindent vagy semmit! Tényleg azt hiszed, hogy Belle Terrén kívül biztonságban lennék? El kell intéznie engem, bármi áron. Ő fogja meghatározni az időpontot, de én a helyszínt. – Elengedte a seriffet, és arrébb lépett. – Amióta felrobbantották a kocsimat, nincs más választásom. – A férje felé fordult, és gyengéden, de magabiztosan a szemébe nézett. – És neked sincs. – Jericho, ez így nem megy! A Hölgyek Házában lezajlott beszélgetés óta több mint egy hét telt el. Maria Eden kocsija mellett állt, és egy papírt tartott a kezében. A seriff, mint mindig, most is a nyomában volt, és bizalmatlan pillantással méregette. – Ha azok között van a tettes, akik ezen a listán szerepelnek, akkor nem mer semmit sem csinálni, mert állandóan a közelemben vagy. – Sajnálom, nem tehetek róla. Ha másképp nem megy, elfogatlak és bezáratlak. – Nemrég a férfi ezt még fenyegetésnek szánta, azóta azonban komolyra fordult a helyzet. – És milyen váddal? – csattant fel Maria.
53
BJ James
A tettes ismeretlen
(JKSZ 2004/2/3.)
– Kitalálok valamit, ebben biztos lehetsz. – Jericho keresztbe fonta a karját a melle előtt, és kidolgozott izmai kirajzolódtak a vékony inge alatt. Kifakult farmerja ráfeszült keskeny csípőjére. Maria tudta, hogy be is tartaná az ígéretét, ha nagyon ellenkezne vele, elhatározta azonban, hogy végigcsinálja, amit eltervezett, és Jerichónak segítenie kellett. Rávette, hogy együttműködjön vele. A seriff először összeállított egy listát a gyanúsítható személyekről, utána O'Brian segítségével ellenőrizte, hol tartózkodtak a robbantás éjszakáján. O'Brian remek emlékezőtehetséggel rendelkezett, és amit ő mondott, azt tényként lehetett kezelni. Jericho azonban utánajárt az általa elmondottaknak is. Öten azért estek ki, mert betegek voltak azokban a napokban. Mivel Belle Terrében tizennyolc évvel ezelőtt lényegesen kevesebben laktak, sikerült a listát tizenhét névre szűkíteni. – Nagyon hálás vagyok a segítségedért. Egyedül nem tudtam volna összeállítani a gyanúsítható emberek névsorát. Most azonban már eleget tettél értem. – Maria új taktikával próbálkozott. – Így is túl sok idődet vettem igénybe. Nem gondolod, hogy most már más ügyekkel is foglalkoznod kellene? – Nem. – Mit jelent ez a „nem”? – Az asszony meglepetten nézett a seriffre. Régebben mennyivel belátóbban viselkedett! – Csak ennyit tudsz mondani? – Igen. – Te jó ég! Túl sok Gary Cooper-filmet láttál fiatalkorodban! – Maria még jól emlékezett, hogy Jericho nagyon kedvelte a színészt. – Lehet – felelte a férfi kurtán. – Most meg eljátszod John Wayne szerepét, aki mindig megmenti az ártatlan áldozatokat. – Az asszony érezte, hogy most igazságtalan Jerichóval szemben. A seriff nem szerepet játszik, hanem úgy viselkedik, ahogy mindig is szokott. Sráckorában is, és most, érett férfiként is. Ha azonban Maria véghez akarja vinni a tervét, akkor meg kell szabadulnia a testőrétől. – Be foglak panaszolni O'Briannél! A seriff először csak hallgatott, azután hirtelen elvigyorodott. – Nyugodtan felhívhatod. Molly örülni fog, hogy végre kiveszem az évek alatt felgyülemlett több hétnyi szabadságomat. – Hetek? – Maria megrémült. – Tényleg heteket mondtál? – Igen, kedvesem. Legalább négy hét szabadságot vehetek ki egyhuzamban. – Jericho! – Az asszony csípőre tette a kezét, és nem vette észre, hogy közben összegyűrte a listát. – Egyedül kell megoldanom ezt az ügyet. Azt hittem, megértetted. – Én meg azt hittem, felfogtad, hogy szeretnék együttműködni veled. Ez persze nem felelt meg az igazságnak, hiszen a férfi nagyon is tisztában volt vele, hogy éppen ez az, amit Maria nem akar. Jericho azonban szentül megfogadta, akárhogyan is alakuljanak a dolgok, ő a felesége mellett marad, amíg csak véget nem ér ez a rémálom. – Nos, melyikünk kezd csomagolni? – érdeklődött a férfi mosolyogva. – Miért kellene bármelyikünknek is csomagolnia? – kérdezett vissza az asszony. – Ez attól függ – vigyorgott Jericho –, hogy hozzád vagy hozzám költözünk-e. – Amikor észrevette, hogy a felesége összevont szemöldökkel méregeti őt, még magyarázóan hozzátette: – Úgy értem, hol fogunk aludni. – Sehol sem fogunk… – Maria elhallgatott, mert két arra járó idősebb hölgy már kíváncsian méregette őket. Azután visszafordult Jerichóhoz, és a fogai közt szűrve
54
BJ James
A tettes ismeretlen
(JKSZ 2004/2/3.)
odasziszegte neki: – Ellentétben azzal, amit a két legismertebb Belle Terre-i pletykafészek előtt nagy hangon kijelentettél, nem fogunk lefeküdni egymással. Ezt egyedül kell végigcsinálnom, és ehhez tartom magam! – Azzal sarkon fordult, de Jericho gyorsan megfogta a derekát, és magához húzta. A tenyere Maria bordáin nyugodott, ujjai az asszony mellének alsó részét csiklandozták, hangjában azonban düh remegett. – Egyszer már kizártál az életedből. Tizennyolc évig azt csináltad, amit akartál. Kilenc évig azt sem tudtam, élsz-e még. A másik kilenc évben megpróbáltalak gyűlölni, mert elhagytál. A fenébe is, nem vagyok sem szent, sem mártír! Amikor felbukkantál, és úgy viselkedtél, mint egy királynő, ráadásul szebben néztél ki, mint valaha, nos, bevallom, megfordult a fejemben a bosszú gondolata is. Olyan szorosan ölelte az asszonyt, hogy Maria attól félt, tele lesz kék foltokkal, de amikor a szemébe nézett, és látta benne, milyen gyötrelmeket kellett kiállnia a férfinak miatta, egyszerűen átölelte a nyakát. – Egész este figyeltelek. Hirtelen azután megértettem, a múlt nem számít. Vágytam rád, kívántalak, ahogy még senkit és semmit ebben az életben. – Jericho egyszer csak elengedte a feleségét, kicsit eltolta magától, és komolyan a szemébe nézett. – Nem akarom, hogy most is kirekessz az életedből. Még egyszer nem viselném el. Maria mélyet lélegzett. Megértette a férjét. – Majd én összecsomagolok – ajánlotta mosolyogva. – Nálad fogunk aludni. Együtt.
55
BJ James
A tettes ismeretlen
(JKSZ 2004/2/3.)
10. FEJEZET – Hát ez mi? – kiáltott fel csodálkozva Maria. – Nocsak! Érdekes! Törökülésben ült a kandalló előtt, és a szállóból átküldött postát nézte át. Miközben az egyik kártyát olvasta, haja az arcába hullott. A kandalló tüze vöröses fénnyel vonta be fekete tincseit. Jericho felpillantott a faxból, amelyet O'Brian küldött neki. Milyen otthonosan és természetesen mozog Maria a házában, és mennyire illik ide! A férfit megint elfogta a vágy, hogy megérintse, de uralkodott magán, és csak annyit kérdezett: – Mi olyan érdekes? – Tessék, nézd meg! – Maria meglobogtatta a kártyát. – Meghívó egy esti rendezvényre, december elsején. – És mi ebben a különös? – De Jericho! Te is tudod, hogy akkor van az első ádventi koncert! A város minden tekintélyes embere oda megy. – Meg a vendégeik – egészítette ki a felsorolást Jericho. – Ott ülnek a fenntartott páholyokban, és az a fontos nekik, hogy lássák őket. A zene mellékes. – Amikor meglátta az asszony csalódott arcát, legszívesebben leharapta volna a nyelvét. – Persze a hangverseny nagyon szép – tette hozzá gyorsan. – Ki hívott meg? Maria hátrasimította a haját, és kíváncsian nézett a férjére. – Talán te? – Ugyan, kedvesem. Mint a partneremnek, neked nem szükséges külön meghívó. Valaki nyilván azt akarja felajánlani, hogy a páholyában foglalj helyet. – De ki tenne ilyet? – Maria megvizsgálta a borítékot és a postai bélyegzőt. – Megvan! – Hirtelen csönd lett a szobában. Az asszony felolvasta, ki a feladó. – A meghívót Letitia Rivers küldte. A nagymamád. Jericho elnevette magát. – Milyen huncut! Maria neheztelően pillantott a férfira. – Te mondtad neki, hogy hívjon meg? – Ugyan! – A seriff égnek emelte a tekintetét. – Ha jobban ismernéd, tudnád, hogy Letitiát soha semmire sem lehet kényszeríteni. – Talán szépen kérted… Jericho megrázta a fejét. – Sohasem tennék ilyet. Még érted sem. – De akkor miért küldte a meghívót? – Maria még egyszer elolvasta a kártyát. Egyszerűen nem akart hinni a szemének. – Mióta tilos egy idős hölgynek meghívnia egy fiatal hölgyet a páholyába? Talán jobban meg akar ismerni. – Nem, erre képtelen leszek. – Maria a fejét ingatta. – Nincs hozzá bátorságom. Jericho két tenyere közé fogta az asszony arcát. – Mióta fél valamitől Maria Elena Delacroix Rivers? A felesége egyetlen mozdulattal kiszabadította magát. – Amióta Letitia Rivers meghívta. – A Belle Terre-i felső körök királynője… vagy sárkánya, ahogy a háta mögött nevezik. Tapasztaltam már, hogy rémesen tud viselkedni, ha akar.
56
BJ James
A tettes ismeretlen
(JKSZ 2004/2/3.)
– De te szereted őt! – Tiszta szívemből. – És most jobban, mint valaha, tette hozzá gondolatban Jericho. Ez a váratlan gesztus több volt, mint amit a nagyanyjától elvárhatott volna. Letitia Rivers a meghívásával mintegy befogadta az előkelőbb társaságba Mariát. Ezek után senki sem mer majd rosszat mondani róla, különben a befolyásos Letitia Riversszel gyűlik meg a baja. A seriff átölelte feleségét. – Letitia Rivers a legokosabb nő, akit ismerek. Persze csak utánad. – Természetesen. – Maria a férfihoz bújt. Ebben a pillanatban megfeledkezett a veszélyről, az előítéletekről és a merev szokásokról. Csak Jericho számított. – Szeretni fogod ugyanúgy, ahogy az édesanyámat. Maria összerezzent. – Inkább az a kérdés, hogy ők szeretnek-e majd engem. – Ugyan már! Ha nem szeretnének, nem küldték volna a meghívót. – De honnan tudhatnák, hogy szeretnek-e? Nem is ismernek. Talán csak a szárnyaik alá akarják venni a fiuk vagy az unokájuk szeretőjét. Jericho meglepetten nézett rá. – Először is, hogy kivel fekszem le, az csakis rám tartozik. Nekik ehhez semmi közük, ezt ők is jól tudják. Másodszor, ha a szárnyaik alá akarnának venni, akkor a saját házukba hívtak volna meg. Nem, ez a hivatalos meghívó olyan, mint egy lovagi gesztus. Grand-mère ezenkívül biztosan bosszantani szeretné a régi családokat. Maria figyelmesen nézte a férfit. Vajon csak meg akarja nyugtatni őt? – Miért tennének szívességet valakinek, akit nem is ismernek? Ennek semmi értelme. – De te nem vagy idegen. Sem az édesanyámnak, sem a nagymamámnak. A fa ropogni kezdett a kandallóban, és a lángok magasra csaptak. Békés és meghitt hangulat uralkodott a szobában. Maria szeretett volna hinni Jerichónak. – Honnan tudod? A férfi megsimogatta a karját, azután a hátára tette a kezét. – Gyerekkoromban volt egy fontos beszélgetésem Grand-mère-rel. – Rólam? A seriff bólintott. – Emlékszem, megkérdeztem tőle, barátkozhatom-e veled. Ő azt mondta, hogy a legkevésbé sem ellenzi. Ha tiltani próbálja, természetesen az sem tántorított volna el attól, hogy jóban legyünk, de nagyon örültem a támogatásának. Hirtelen megszólalt a csengő. Jericho felpattant. Annyira elmélyedt a beszélgetésben, hogy nem is hallotta, amikor megállt egy kocsi a ház előtt. Ez nem szokott megtörténni vele. Nyilván csak valami ártalmatlan látogatóról lehet szó, mert aki gonosz szándékkal érkezik, az nem csönget. Court Hamilton állt az ajtóban, és egy csinos csomagot tartott a kezében. Jericho bizalmatlanul méregette a dobozt. Nem rendelt és nem várt semmilyen küldeményt. Court azonban aligha jött volna személyesen, ha a csomagot nem neki vagy Mariának szánták volna. – Á, Court! A kifutófiút helyettesíti? – Leah Rivers kért meg, hogy adjam be ezt hazafelé menet. – Hazafelé? – Jericho átvette a küldeményt, ami túl könnyűnek tűnt a méretéhez képest. – Anyám nem tudja, hogy maga elég messze lakik tőlem? – Őszintén szólva én ajánlottam fel, hogy elhozom. A szupermarketben találkoztunk, ahol éppen a híres kekszéhez vásárolt hozzávalókat. – Aha. Szerintem megvesztegette magát azzal, hogy ígért egy adagot a sütijéből.
57
BJ James
A tettes ismeretlen
(JKSZ 2004/2/3.)
– Talált, süllyedt – vigyorodott el szégyellősen Court. – De szívesen tettem. Természetesen. Court tűzbe ment volna Jericho anyjáért meg nagymamájáért, ezt a seriff nagyon jól tudta. – Bejön, Court? Megkínálhatom egy csésze kávéval, de a kekszem sajnos már elfogyott. – Köszönöm, uram, de haza kell mennem. – A rendőr hátrébb lépett, és szabályosan szalutált. – Kellemes szabadságot, uram! Jericho becsukta az ajtót. – Valami fontos? – kérdezte az asszony, felpillantva az egyik levélből. Amikor a férfi átnyújtotta az ízlésesen becsomagolt küldeményt, elbizonytalanodva nézett rá. – Elfeledkeztem valamiről? – Nem. Ez az egyik titkos imádódtól érkezett. – Tőled? – Maria arca felragyogott, és Jericho nagyon szerette volna, ha ő ajándékozott volna neki valamit. – Nem, kedvesem. Én vagyok a legnagyobb imádód, de a csomagot mégsem tőlem kaptad. – Akkor kitől? – Bontsd ki, majd megtudod! Maria óvatosan felnyitotta az ezüstpapírba burkolt doboz tetejét. Több réteg selyempapír alól egy fényes, bársony estélyi ruha bukkant elő, amelyet finom ezüst- és türkizszínű csipkével díszítettek. – Ez csodaszép! – suttogta az asszony, és alig mert hozzáérni. Jericho jól emlékezett erre a ruhára. Az apja vásárolta sok-sok évvel ezelőtt, még Párizsban. Édesanyja félretette valami különleges alkalomra, hogy majd akkor fogja viselni, azonban túl sokáig várt, és hat hónap múlva a férje meghalt egy hajószerencsétlenségben. Leah Rivers ezek után már sohasem tudta rászánni magát, hogy ezt a ruhát felvegye. Gondosan összecsomagolta hát, és félretette. Most pedig, úgy látszik, elérkezett az a különleges alkalom, amelyre várt. Az elegáns, egyedi modell, a szép szerelmi ajándék kap egy második esélyt. Egyszerű, klasszikus szabású ruha volt, amely sosem megy ki a divatból. Az ezüst csipke a türkiz bársonyon úgy csillogott, mint a hold fénye a tenger vizén. Kifejezetten nőies és elegáns darabnak látszott. Egy kártya esett ki mellőle a padlóra. A rajta lévő írás határozott és erős egyéniségre vallott. Maria remegő kézzel nyújtotta át Jerichónak. – Kérlek, olvasd el te! A férfi letelepedett mellé, és olvasni kezdte: – „Különleges ruha egy különleges alkalomra, amely csak most érkezett el. Hozzon magának szerencsét, kedvesem!” – Jericho felpillantott az asszony csodálkozó arcára. – Aláírás: Leah Rivers. – Mit jelent ez? – kérdezte csendesen az asszony. – Először a meghívás a hangversenyre, most meg ez a ruha… – Nem jelent sem többet, sem kevesebbet, mint hogy az a két nő, akikhez a legszorosabb vérségi kötelék fűz, örömmel befogadott téged a családunkba. Ezt pedig mindegyikük a maga módján juttatta kifejezésre. Maria még mindig megszeppenve nézett a férfira. – Ők nem tudják, hogy…? – Csak annyit tudnak, hogy szeretlek, és ez mindkettőjük számára tökéletesen elég – válaszolta Jericho, és szorosan átölelte Mariát.
58
BJ James
A tettes ismeretlen
(JKSZ 2004/2/3.)
A reggel szokatlanul meleg volt. Az ilyen napokat sokan a tengerpart melletti parkban szokták tölteni. Ezen a szombat délelőttön Maria viszonylag korán odament, mert azt remélte, találkozhat néhány régi osztálytársával. Jericho ma sem tágított mellőle. A szoborparkban sétáltak sok más emberhez hasonlóan, akiket a meleg idő kiűzött a szabadba. A legtöbben csak az enyhe szellőt élveztek, Maria viszont kifejezetten azért rótta a köröket, hogy feltűnést keltsen. Jericho azonban nagyon aggódott miatta. Éjszakánként alig aludt, és az étvágya is elment. Egyfolytában azon rágódott, vajon mit eszel ki a tettes legközelebb. Tudta, hogy meg kell őriznie a hidegvérét, mert Maria veszélyben van. De milyen nehéz ezt betartani! Mindennek ellenére külsőre nyugodtnak és kiegyensúlyozottnak látszott. Senki sem gondolta volna, hogy azért dugta be lazán a hüvelykujját az övébe, hogy minél hamarabb előránthassa a bő farmerdzseki alá rejtett pisztolyt. – Ott, arra! – súgta halkan, és fejével a szökőkút felé intett. – Az Johnny Cavender. Magával hozta a fiát is. Maria már korábban észrevette Cavendert. A karcsú férfi a parkban szokta tölteni az ebédszünetet, és otthonról hozott magával ennivalót. Ha felismerte is Mariát, nem látszott rajta, hogy kellemetlenül érezné magát a jelenlétében. – A kisfiú nagyon vidámnak tűnik – jegyezte meg az asszony. Alacsony növésű volt, pedig már kilencéves is elmúlt. – Úgy tűnik, sikerült feldolgoznia magában az anyja betegségét. Jericho figyelte, ahogy a gyerek egy patkót dob a járdára, és élvezi a pengő hangot, amelyet az kiad. – Eltartott egy darabig. Egy kisgyerek nehezen érti meg a lelki betegségek természetét. Johnny remekül neveli, és az anyósa is sokat segít nekik. Egyébként, ha elképzeled Johnnyt öltöny nélkül, akkor nem emlékeztet valamelyik régi támadóra? – Jericho egész délelőtt figyelte Mariát, de egyszer sem látta a szemében a felismerés szikráját. – Nem. Azt hiszem, Johnnyt törölhetjük a listáról. És a többiek is, akiket az utóbbi néhány hétben láttunk, ártatlannak látszottak. – Miért? – Bár a seriff is ugyanerre a következtetésre jutott, hallani akarta Maria indokait. – Mindnyájan teljesen normálisan viselkednek, és úgy tűnik, egyiküket sem nyugtalanítja a jelenlétem. Eszükbe sem jut kitérni az utamból, továbbra is ebbe a parkba járnak, ahová mi is. – Szóval azt gondolod, hogy mindenki, aki itt van, ártatlan? – Igen. – Vagy közülük valaki nagyon jó színész. Maria felsóhajtott. – Mesterien kell játszania a szerepét ahhoz, hogy mindkettőnket megtévesszen. – Elgondolkodva nézett maga elé. – Mindennap eljön ide egy fiú, kerekes székben. A szökőkút mellett megáll, és etetni kezdi a mókusokat. Túl kicsi ahhoz, hogy egyedül éljen, mégsem kíséri el soha senki. – Ő Joey Sims. Az apja, Tom, itt dolgozik a parkban. Nincs pénzük rá, hogy a gyereket óvodába járassák, ezért mindennap magával hozza ide. Szép időben otthagyja egyedül, mert tudja, nem történhet baja, hiszen mindenki szereti Joeyt. – És ha esik az eső? Akkor mi van vele? – Tom anyámnak és nagyanyámnak is dolgozik, sofőrködik meg kertészkedik nekik. Ha rossz az idő, akkor náluk mindig talál valami tennivalót a házban. Anyámék szeretik a kis Joeyt, szinte versengnek érte – mosolyodott el Jericho.
59
BJ James
A tettes ismeretlen
(JKSZ 2004/2/3.)
– Miért kényszerült Joey tolókocsiba? – Autóbalesetet szenvedett. Tom felesége egy fának hajtott. Neki szinte semmi baja sem esett, Joeynak azonban nem volt ilyen szerencséje. Súlyos koponyasérülést állapítottak meg nála, és egy bordája is eltört. Ez három éve történt, a második születésnapján. Maria összeráncolta a homlokát. – Azt mondod, az anyának nem lett semmi baja. De akkor hol van? Jericho elmormolt egy szitkot. – Ki tudja? Rögtön a baleset után eltűnt, a sebesült kisfiát az autóban hagyta. Azt mondják, lestoppolt egy teherautót, de utána már nem látta senki. Az összeroncsolódott kocsit meg a gyereket csak másnap reggel találták meg. Mariának összeszorult a szíve, amikor arra gondolt, hogy a sebesült kisgyerek órákig ült tehetetlenül a kocsiban, és sírt az anyukája után. – Tom Sims biztosan jó apa. – Igen, az. Néha nekem egy kicsit nagyképűnek tűnik. – Annak idején egy Sims nevű család költözött az utcánkba – jegyezte meg Maria. – Nem sokkal azelőtt, hogy elmentem Belle Terréből. De ott két fiú volt. – Ez az a család. Tom szülei még mindig ott laknak. Tony, Tom bátyja meghalt az iraki háborúban. Szerencsétlen flótás ez a Tom. A fia nyomorék, az apja szenilis, az anyja pedig szívbeteg. – De ő mindennap dolgozik? Jericho bólintott. – Kivéve, ha Joey beteg. – Nem lehetne valahogy segíteni rajtuk? – Megpróbáltuk, de túl büszke ahhoz, hogy elfogadja a segítséget. Még akkor is, ha Joeyról van szó. Maria lassan felállt, és körülnézett. A park tökéletesen gondozottnak látszott. Sehol egy gaz a virágágyakban, sehol egy szemét az ösvényeken. A padokat nemrég mázolhatták újra. – Ezt Tom mind egyedül csinálja? – Joey orvosi számlái nagyon magasak. Tom a gyárban több pénzt kereshetne, de ott nem lehetne együtt Joeyval. Elvégzett egy kertészeti tanfolyamot, és az emberek azt állítják, húsz órát dolgozik, négy órát alszik. – Nem lehetne valahogy mégis segíteni rajta? – Maria őszinte szánalommal nézte a kisfiút. – Nem. – Jericho követte a tekintetét. Joey a szökőkút mellett üldögélt, és két kisgyereket figyelt, akik a vízben pancsoltak. – Néha már arra gyanakszom, hogy Tom talán így bünteti magát, mert azt hiszi, bűnös a fiát ért balesetben. Maria megértette. Ő maga is bűntudatot érzett amiatt, hogy elveszítette a kislányát. Sokszor tűnődött azon, mi lett volna, ha… Ez az érzés hajtotta végül, amikor elmenekült Belle Terréből. Úgy gondolta, nem érdemli meg, hogy boldog legyen Jerichóval. Csak Maxie-nek sikerült jóval később meggyőznie, hogy nem az ő bűne, ami történt. – És ha lenne egy módja annak, hogy segítsünk? – Maria megint leült, és nekidőlt Jerichónak. – Ha az adományozó névtelen marad, akkor talán nem utasítja vissza Tom a pénzt. – Mit forgatsz a fejedben? – Jericho hátrasimította az asszony haját a homlokából. – Mit eszeltél ki már megint? – Amikor Maria nem válaszolt, csak elgondolkodva maga elé meredt, megismételte a kérdést: – Halljuk, mit eszeltél ki? – Még nem tudom pontosan.
60
BJ James
A tettes ismeretlen
(JKSZ 2004/2/3.)
– Olyasmire gondolsz, ami Maxie-nek is tetszene? Az asszony bólintott. Most kitűnő alkalom kínálkozott, hogy visszaadja a nagyvonalú segítséget, amelyet ő is kapott. Szeretettel nézett Jerichóra. Élete két legfontosabb férfija külsőleg homlokegyenest különbözőnek látszott, azonban mindketten hasonló nézeteket vallottak, és megegyezett az értékrendjük is. – Igen. Tenni akarok valamit Tom és Joey érdekében. Méghozzá úgy, hogy ne tudják meg, ki a védőangyaluk. Már csak azt kell kitalálnom, hogyan valósíthatom meg. – Vagy úgy. Nem akarod elárulni, pontosan mit is tervezel? – Ami téged érint, azt szívesen. – Kíváncsian hallgatlak. – Inkább majd megmutatom. – Mikor? – Hát, itt semmi esetre sem. – Az valóban nem lenne jó ötlet. – Jericho az ujjával végigsimított az asszony ajkán. – Hacsak nem akarod megérni, hogy a seriffet közbotrány okozásáért, mindenki szeme láttára letartóztassák. – Akkor keresztet vethetnénk a mai terveinkre. – Attól tartok, igen. – Jericho futólag megérintette az asszony csípőjét, azután a melle közelébe tévedt a keze. Mariának a lélegzete is elakadt. Megfogta a férfi karját, és határozottan eltolta magától. – Nos, akkor a legjobb lesz, ha indulunk.
61
BJ James
A tettes ismeretlen
(JKSZ 2004/2/3.)
11. FEJEZET – Úgy látom, rád férne egy csészével. Eden rá sem hederített a tornacsarnokban uralkodó zsivajra, hanem letette a gőzölgő teát Maria elé. – Már két órával ezelőtt is rám fért volna – vallotta be az asszony mosolyogva, amikor Eden leült mellé. – De szerintem megérte a fáradságot. Az eredmény már most látszik. – Egyszerűen fantasztikus! Mindenki ezt mondja. Évek óta tartunk karácsony előtt véradást, de soha ennyien nem jöttek el, mint most. – Eden lelkesen nézett Mariára. – És ezt neked köszönhetjük. – Nagyon szívesen segítettem a kampányban. – Jó ötlet volt a felhívásod a tévében. Sok embert megmozgattál vele. Amikor bejelentetted, hogy te is részt veszel a Vöröskereszt munkájában, az volt a legnagyobb dobásod. Meg persze a sajtos pogácsád. Maria elégedetten mosolygott. – Nem akarom learatni mások babérjait. Én csak felhasználtam ezt-azt abból, amit egy régi barátomtól tanultam. – A legtöbbet akkor is az számított, hogy személyesen segítettél. Hallottam, ahogy az önkéntesek, akikkel együtt jártál iskolába, egymás közt beszélgettek. Azt mondták, már nem vagy olyan mogorva, sokkal nyitottabb és barátságosabb lettél. – Mogorva? – Maria döbbenten nézett a barátnőjére. – Hát persze. – Eden nyugodtan maga mellé tette a csészéjét, és folytatta. – Én négy évvel fiatalabb vagyok ugyan nálad, de mi, alsóbb évfolyamosok is irigyeltünk, amiért mindenkinél okosabb és öntudatosabb vagy. A szépségedet meg különösen irigyeltük. – Te viccelsz! – Maria csodálkozva nézett a barátnőjére, akit az ismerősei között a legszebb nőnek tartott. – Ugye, nem gondolod komolyan? – Dehogynem. Mindig nyugodtan és megfontoltan viselkedtél, mint akinek soha senkinek a segítségére nincs szüksége. Na jó, talán Jerichóéra. Őt nem tudtad elriasztani, mert vállalta a kockázatot, hogy visszautasítod. – Hogy visszautasítom? – Maria összeráncolta a homlokát. – Sohasem utasítottam vissza. – Hirtelen összeszűkült a szeme. – Valami célod van azzal, hogy ezt elmondtad nekem, ugye? Eden ivott még egy korty teát, azután letette a csészét. Kezét a domborodó pocakjára tette, és elmosolyodott. – Lehet. De fogalmam sincs, szívesen hallanád-e, mire jöttem rá. – Persze! Tudod, hogy fontos vagy nekem, és a véleményedet is nagyra tartom. – Maria nem merte kimondani, hogy Eden az egyetlen barátnője. Jerichón és Maxie-n kívül senkit sem engedett közel magához. – Nekem mindent elmondhatsz. A kismama elgondolkodva nézte egy darabig, azután úgy döntött, hogy beszélni fog. – Mi ketten sok mindenben hasonlóak vagyunk. Ha egyidősek lennénk, sokkal hamarabb rádöbbenünk erre. Mindketten kívülállónak számítottunk ebben a közösségben. Én Adamshez sodródtam, te Jerichóhoz. Szerencsére ők ketten nem hátráltak meg attól a faltól, amelyet magunk köré építettünk. – Egy ideig hallgatott, azután megint Mariára nézett. – Én kaptam még egy lehetőséget – folytatta –, és te is kaptál. Nézz körül! Van itt egy csomó férfi és nő, aki szívesen barátkozna veled. Nem azért, mert közben híres lettél, hanem azért, mert személy szerint rád kíváncsiak. – Eden
62
BJ James
A tettes ismeretlen
(JKSZ 2004/2/3.)
nyögve felállt, és öklét a háta közepéhez nyomta. – Ahogy a férfiak mondanák, nálad van a labda, és már közel jársz a kapuhoz. Csak ki kell használnod az alkalmat. Eden elfordult, Mariának pedig nevetnie kellett a hasonlaton. Ő is felállt, és Jericho keresésére indult. Hátul pillantotta meg, ott várt rá. Pont úgy, ahogy régen, amikor iskolába indultak. Amíg ő el nem hagyta… Edennek igaza volt. Ki tudja, mi lett volna vele, ha Jericho visszariad a faltól, amelyet maga köré épített. Bizony, Eden a fején találta a szöget. Maria a legjobb úton haladt afelé, hogy elismerést vívjon ki Belle Terrében. Ideje feladnia a magányt, és megszólítania az embereket. – Fárasztó napod volt, drágám? – Jericho félbehagyta a beszélgetést, és Maria vállára tette a kezét. – Igen, de jól sikerült. – Három óra telt el azóta, hogy Edennel beszélgetett. Amikor a tömeg oszlani kezdett, az asszony odament a többi önkénteshez, és csakhamar kiderült, hogy a barátnője nem tévedett. Maria fáradtan rámosolygott Tom Simsre. – Örülök, hogy újra látom, Tom. – Én is örülök, Miss Delacroix. – A Jericho mellett álló Tom elvörösödött, de még udvariasan hozzátette. – Már meg akartam köszönni magának a madarakról szóló könyvet, amit Joeynak adott. A parkban mindenki nagyon kedves hozzá, de maga az első, aki gondolt rá, mi érdekli a gyereket. Kivéve persze Miss Edent és a két Mrs. Riverst. – Futólag az órájára pillantott. – Bocsásson meg, Joey már vár. Azonkívül Mrs. Cade is szólt, hogy segítsek neki. – Azzal megfordult, és gyorsan eltávozott. – Te jó ég! Nem akartam elüldözni. Fontos dologról beszélgettetek? – Igazából nem nevezném beszélgetésnek, ami köztünk folyt – nevetett Jericho. – Inkább afféle kérdés-felelet játéknak. – Kifaggattad Tomot? – Ellenkezőleg. Ő kérdezett tőlem egy csomó mindent. – Jericho elgondolkodva nézett Tom Sims után. – Rólad. – Rólam? – kapta fel a fejét meglepetten Maria. – Csak nem sejtette meg, ki áll az adomány mögött, amely a park rendezésére érkezett? Jericho magához húzta a feleségét, és homlokon csókolta. – Miért sejtené? Maxie nevében adományoztad azt a pénzt, amelyből a park gondozóját fél évig havonta komoly összeg illeti meg. Nincs ezzel semmi hiba. Ráadásul nem is jótékonyságról van szó, hiszen Tom megdolgozik érte. Miért gyanakodna? – Ismét gyengéd csókot lehelt az asszony homlokára. – Nem, Tom felőled érdeklődött, mint minden Belle Terre-i lakos. Te vagy mostanság a legérdekesebb beszédtéma. – Ezért? – Maria megsimogatta a férfi kezét, amelyen a karikagyűrűt hordta. Tartott tőle, hogy még egy csomó kíváncsi kérdésre kell majd válaszolniuk. Először azonban nekik kellene tisztázniuk a dolgaikat, megbeszélni a jövőjüket. – Szóval pletykálnak rólunk? – Természetesen. Ez egy kisváros. De többről van szó, mint pletykáról. Arról beszélnek, amit csinálsz. A legtöbb embert elbűvölted. Az igazat megvallva, Belle Terre a lábaid előtt hever. – Kivéve az akadékoskodókat. – Olyanok mindig vannak, de nem kell velük törődni. – Igazad van. Hála neked és Simon csapatának, foglalkozhatok az emberekkel anélkül, hogy félnem kellene.
63
BJ James
A tettes ismeretlen
(JKSZ 2004/2/3.)
Jericho bólintott. Bizony, a Black Watch ügynökei óriási segítséget jelentettek. Simon a távozása után azonnal kirendelt néhány embert Maria védelmére. Jericho örült ennek, mert az asszony nem hagyott fel a robbantó keresésével. – Kíváncsi vagyok, mi jut eszedbe legközelebb – mondta a férfi mosolyogva. – Először Maxie nevében játékokat adományoztál, azután jött a park meg az új gyermekkórház. Végül beszálltál a véradó mozgalomba. Mi lesz a következő? – Majd Eden segít kitalálni. Ha jócselekedetekről van szó, kifogyhatatlan az ötletekből. Jericho körülnézett. – Ha már Edent emlegetjük, szerintem szólt Tomnak, hogy zárja be az ajtókat. A rendezvénynek vége. Az eredmény szerintem óriási siker a városnak is és neked is. – Ma jobban megismertem Belle Terrét, Jericho. – Maria megfogta a férfi kezét. – De hála Edennek, magamat is. – Látta már azt a kocsit, Court? Éppen aznap, amikor Jericho nem tudott Mariáért menni – ami nagyon ritkán fordult elő –, egy idegen autó jelent meg a kocsibejáróban. – Igen, asszonyom. Az autó a seriff édesanyjáé. Valószínűleg megint kínozza az ízületi gyulladása. Biztos azért nem mutatkozott nyilvánosan az utóbbi hetekben. A medence meleg vize viszont jót tesz neki. – A fiatal rendőr megállt, és kinyitotta az ajtót Mariának. – Bekísérem, ha jónak látja. – Nem, köszönöm, Court. Mrs. Rivers és én jól megleszünk egymással. – Ne csodálkozzon, asszonyom, ha lát valakit a ház körül! Mrs. Riversnek Tom a sofőrje. Amíg ő meleg fürdőt vesz, Tom általában dolgozik egy kicsit a kertben. – Minden rendben lesz, Court, köszönöm. Biztos akad fontosabb dolga is, mint hogy az én testőröm legyen. – Viszontlátásra, asszonyom. – Court beszállt a kocsiba, majd hazahajtott. Maria kinyitotta az ajtót, és belépett a házba. Mihez kezdjen Mrs. Riversszel? Menjen a télikertbe, üdvözölje, és köszönje meg neki az estélyi ruhát? Vagy inkább hagynia kellene Leah Riverst, hogy zavartalanul áztathassa az ízületeit? Legnagyobb meglepetésére a nappaliban Joeyt pillantotta meg, aki éppen egy rajzfilmet nézett a tévében. Anélkül, hogy levette volna a szemét a képernyőről, átadta Mariának a rábízott üzenetet. – Tényleg azt mondta, hogy menjek utána a télikertbe? – kérdezte hitetlenkedve az asszony, aki nem vette volna biztosra, hogy a kisfiú jól értette-e az üzenetet. Joey hevesen bólogatott. – Igen, asszonyom. Kétszer is el kellett ismételnem. – Köszönöm, Joey – biccentett Maria, majd megsimogatta a kisfiú szőke buksiját. – Hozhatok neked valami finomat? – Nem, köszönöm, asszonyom. Mrs. Riverstől már kaptam kekszet meg gyümölcslevet. Apa is itt van a kertben, és be szokott nézni, van-e valamire szükségem. Magammal hoztam a madaras könyvet is, mert itt rengeteg olyan madár van, amit a könyvben is láttam. Apa otthon majd felolvassa, hogy hívják őket. – Nagyon jól boldogulsz egyedül, Joey. – Igyekszem – felelte a kicsi komolyan, miközben magához szorította a könyvet. – Hogy apának ne kelljen annyit dolgoznia. Maria fejéből még akkor sem mentek ki a gyerek szavai, amikor kiment a fürdőszobába, hogy egy kissé felfrissítse magát. Meghatotta a szeretet, amely Joey szavaiból áradt. Éppen a télikert felé tartott, amikor egy kedves hang megszólította:
64
BJ James
A tettes ismeretlen
(JKSZ 2004/2/3.)
– Isten hozta Belle Terrében, Maria Elena! Leah Rivers nem sokat változott az elmúlt tizennyolc év alatt. Nem tűnt túl magasnak, a haja azonban még mindig sötét maradt, csak néhány ősz tincs keveredett bele. Még mindig karcsúnak és sportosnak látszott. Csak dagadt térde és könyöke árulkodott a koráról. – Jöjjön be, kedvesem! – Leah a medencében ült, és mosolyogva intett Mariának. – Vagy ha nincs kedve fürödni, akkor maradjon kint, és egy pohár bor mellett elbeszélgethetünk. – Azzal átúszta a medencét, és kimászott a létrán, hátrasimítva nedves haját. – Igazán ideje, hogy alaposabban is megismerjük egymást, nem gondolja? Maria leült a kisasztal mellé, amelyen egy palack hűtött bor állt. – De igen. Úgy tűnt, Leah Riversnek jót tett a meleg víz. Legalábbis a mozdulatai nem árulkodtak fájdalomról, miközben megtörülközött egy puha fürdőlepedőben. Utána felvett egy meleg köpenyt, és Maria mellé telepedett. Töltött bort mindkét pohárba, majd az egyiket az asszonynak nyújtotta, miközben alaposan szemügyre vette. – Nos, kedvesem, most pedig mesélje el nekem, mi van magával! Vajon mire kíváncsi? – tépelődött Maria. Leah azonban rögtön meg is válaszolta a kimondatlan kérdést. – Jericho szerint jól érzi magát. Én azonban pontosan tudom, milyen együtt élni egy olyan férfival, akiben túlteng a védelmező ösztön, és egy percre sem hagyja magára a választottját. Az ilyesmit csak úgy lehet elviselni, ha az ember naponta többször elmondja magának, hogy ez a férfi mennyire imádja. – Leah Rivers jóízűt nevetett, amikor megpillantotta vendége döbbent tekintetét. – Nem is sejtette, hogy tudom, a fiam szerelmes magába? Maria hitetlenkedve csóválta meg a fejét. – Miért? Mondta magának? – Természetesen nem beszélt erről. Szavakkal legalábbis nem. De én jól ismerem a fiamat. És ha nem ismerném, a megváltozott viselkedése akkor is elárulná. – Leah Rivers a térde köré kulcsolta a kezét. – Először is: maga az egyetlen komoly kapcsolat az életében. Még a főiskolán sem volt barátnője. Nem mintha meg sem próbálta volna, csak éppen nem járt szerencsével. Később, amikor hivatásos focista lett, azután seriffé választották Belle Terrében, nagyjából úgy élt, mint egy szerzetes. – Leah ivott egy korty bort, és elmosolyodott. – Tudja, igazán nem kellett volna megtartóztatnia magát. Sok kedves lányismerőse akadt, neki viszont egyik sem kellett. És ez így ment tizennyolc évig. – Elhallgatott néhány másodpercre, és töltött magának még egy kis bort. – Azután maga újra felbukkant. Négy óra múlva már elhozta a házába, és remélhetőleg lefeküdtek egymással. – Amikor észrevette, hogy Maria elpirul, halkan felnevetett. – Bocsásson meg, hogy ilyen tapintatlan vagyok, de más okát nem tudom elképzelni a Jericho viselkedésében beálló változásoknak. Sajnos az ízületi gyulladás megakadályozott abban, hogy jelen legyek a múzeum megnyitóján, pedig szívesen megnéztem volna magát, ahogy visszatér a városunkba. Sokáig kellett várnom erre. – Várt a visszatérésemre?! – Hát persze. Ahogy a fiam is. Jericho nagyon hűséges típus. Az ő számára csak egyetlen nő létezett mindvégig. – És ez nem zavarta magát? – kérdezte Maria habozva. – Micsoda? Hogy a fiam szerelme a Delacroix család tagja? – nevetett fel Leah. – Hát Jericho nem mesélt rólam? – Azt mondta, hogy magának nem számít a származás meg a vagyon. Hogy kinek a nagyapja volt régen polgármester… vagy kinek a dédapja írt alá valamilyen fontos
65
BJ James
A tettes ismeretlen
(JKSZ 2004/2/3.)
nyilatkozatot… – Maria először elmosolyodott, azután már ő sem bírta visszafojtani a kacagását. Először is, mert csodálkozott, hogy ez a törékeny nő Jericho anyja, másodszor pedig, mert nagyon is jól el tudta képzelni a férfi életét ezzel a két különleges asszonnyal. – Dehogynem – jelentette ki végül. – Mesélt magáról. – Akkor jó – felelte kurtán Leah mert megértjük egymást, és barátnők lehetünk. Legalábbis addig, amíg nem okoz fájdalmat a fiamnak. – Ez csak abban az esetben fordulhat elő – jegyezte meg Maria –, ha ezzel valami rosszabbtól kímélhetem meg. Leah a borospohara fölött vizsgálódva tekintett az asszonyra. A szemében éberség és hatalmas szeretet tükröződött. Végül biccentett egyet. – Ezt meg tudom érteni. – Hahó! – kiabált Jericho a lépcső tetejéről. – Kizárólag női dolgokról folyik a társalgás, vagy én is csatlakozhatom? Maria Leah-ra pillantott, aki beleegyezően bólintott. Utána visszakiabált a férjének. – Persze hogy jöhetsz! Éppen meg akartam köszönni édesanyádnak a gyönyörű ruhát. – Én meg azt válaszoltam volna erre Maria Elenának, hogy az a szín tökéletesen illik a szeme színéhez. – Leah felnevetett. – Gyere le végre, és tölts anyádnak még egy pohár bort! – Bort? – A férfi gyorsan leszaladt a lépcsőn. – És ki fog vezetni? Leah csókra nyújtotta az arcát, azután oldalra csúszott, hogy helyet adjon a fiának Maria és őközötte. – Tom, mint mindig. – Szóval, anya – kezdte Jericho, miközben megfogta szerelme kezét –, mit szólsz a feleségemhez? Leah-nak a szeme sem rebbent, és ez megerősítette Mariát abban a feltételezésben, hogy az asszony már rég tudott mindenről. – Hogy mit szólok? – Leah megsimogatta Maria másik kezét. – Azt hiszem, a nagyanyád és én is első pillantásra megszerettük. – Nem is vagy meglepve? – Te olyan férfi vagy, aki csak egy nőt szeret egész életében. Sajnos túl korán találkoztál életed nagy szerelmével, így várnotok kellett, amíg érett felnőtté nem váltok. – De már rég felnőttünk, mama. – Igen, azonban csak most jött el az ideje, hogy újra találkozzatok. – Majdnem – vetette közbe Maria. – Igen, majdnem – hagyta rá Leah. Maria és Jericho csodálkozva nézett rá. Vajon mit tudhat még az életükről ez a figyelemreméltó asszony? Leah azonban csak köszöntésre emelte a poharát, és némán mosolygott rájuk. Maria összefogott egy csomó papírt, és az izzó fahasábokra dobta őket. Összefont karral nézte, ahogy a lapok lángra kapnak. – Értelmetlen, teljesen értelmetlen – mormolta maga elé. – Mit csinálsz? – Jericho állt az ajtóban, és összevont szemöldökkel figyelte a feleségét. Az irodájában töltötte az estét, mert a szabadsága után rengeteg dolga akadt. – Ezek nem a mi jegyzeteink a gyanúsítottakkal kapcsolatban? Miért égeted el őket, Maria? – Miért ne? – Az asszony hangja keserűen csengett. – Semmire sem jutottunk. Az utóbbi hetek minden erőfeszítése hiábavalónak bizonyult. Semmi nyomát nem találtuk, hogy bárki is kapcsolatba hozható lenne a régi támadással.
66
BJ James
A tettes ismeretlen
(JKSZ 2004/2/3.)
– Yancey is erre célzott nemrég. – Jericho ledobta az aktatáskáját, az asszony mögé lépett, és átölelte. Egy idő után érezte, hogy Maria görcsös izmai ellazulnak. Fejét a férfi vállára hajtotta, miközben Jericho megcsókolta a homlokát. – És most? Mit csináljunk? Az asszony a lángokba meredt, mintha ott keresné a választ. Amikor sötétedni kezdett, begyújtott a kandallóba, mert jobban szerette a természetes tűz melegét, mint a fűtőtestekét. Most nagyot sóhajtott. – Amikor elhatároztam, hogy felveszem a harcot, még biztosra vettem, előbb-utóbb a tettes nyomára bukkanunk, és sok mindent kiderítünk. Most már sokkal több a kétség bennem. – Talán már rég elköltözött innen. – Vagy itt lapul valahol egészen közel, és remeg a félelemtől, hogy egyszer ráismerek. – De eddig még nem ismerted fel, kedvesem. – És azt hiszed, már nem is fogom? Most Jericho meredt szótlanul a tűzbe. – Igen – felelte végül csendesen. – Attól tartok, hogy már sohasem fogod felismerni. – De ő ezt nem tudhatja! Állandó rettegésben tölti a napjait, mert bármikor visszatérhet az emlékezetem! Nem lehet ekkora bizonytalanságban élni! Jericho elengedte az asszonyt, és sétálni kezdett. Megvárta, míg Maria feléje fordul, akkor megkérdezte: – Mégis, kinek az életére gondolsz? Az övére vagy a tiédre? – Az enyémre. Az övére. Ó, ezt nem lehet így megmondani. Ami engem érint, másokat is érint. Biztosra vettük, hogy az illető ártalmatlan, mégis megsebesített egy fiút, amikor megpróbált elüldözni a városból. Legközelebb talán te következel, vagy az édesanyád, vagy Eden és a még meg sem született gyermeke. Bármennyire is küzdött ellene, Maria szemét elöntötték a könnyek. Egy heves mozdulattal letörölte őket. – Nem vállalhatok ekkora kockázatot. Képtelen lennék abban a tudatban élni, hogy rátok is veszélyt hozhatok! Jericho ökölbe szorította a kezét, és tehetetlenül nézett Mariára. Azonnal felvenné a harcot, ha tudná, ki ellen kell harcolnia. – Ha jól sejtem, végül arra a következtetésre jutottál, hogy mégis el kell hagynod a várost… Maria elfordult, de Jericho látta, hogy a könnyek végigfolynak az arcán. – Elismerem, ő nyert. – Az asszony lehajtotta a fejét. – Nem fogok visszatérni többé. – Pedig szeretsz? – Igen. Azon semmi sem változtathat. Jericho megfogta a felesége vállát, és maga felé fordította. – Megígérsz nekem valamit? Ne kérdezz semmit, csak ígérd meg! – Nem tehetem. – Mindenre, ami szép volt, ami összekötött bennünket, kérlek, hallgass meg! – A férfi tudta, hogy nem tisztességes, amit kér, de minden eszközt kész lett volna bevetni, hogy maradásra bírja Mariát. – Könyörgöm, kedvesem, csak egyetlen kívánságomat teljesítsd! Az asszony szomorúan nézett rá. – Jó, megígérem. Jericho magához húzta és megcsókolta. Minden pillanatot ki akart élvezni. Amikor felemelte a fejét, látta az asszony tekintetében, hogy kívánja és szereti őt. – Mit ígértem meg? – kérdezte Maria alig hallhatóan. – Hogy maradsz karácsonyig.
67
BJ James
A tettes ismeretlen
(JKSZ 2004/2/3.)
Az asszonynak tágra nyílt a szeme, tiltakozni akart, de Jericho újra megcsókolta, méghozzá olyan szenvedélyesen, hogy minden gondolat kiment a fejéből. Lázasan fonódtak össze, és mivel a hálószoba túl messzinek tűnt, a kandalló előtti perzsaszőnyegre feküdtek. Gyorsan levetkőztek, és Jericho minden előjáték nélkül a magáévá tette az asszonyt. Maria viszonozta a mozdulatait, egyre gyorsabban és gyorsabban hullámzott a testük, míg végül kimerülten megpihentek egymás karjaiban. – Találunk valamilyen megoldást – suttogta biztatóan Jericho. – Egészen biztosan találunk. Maria a férfi mellére hajtotta a fejét, hallgatta a szívverését. Nem válaszolt, csak elgondolkodva a lángokba meredt. – Nem lesz ez így jó. – Maria a nagy tükör előtt állt az estélyi ruhában, amit Leah-tól kapott. – Nem kellene elmennem a koncertre. És nem kellene fogadást rendeznünk a Hölgyek Házában. Ha megjelenek valahol a nyilvánosság előtt, akkor azzal veszélybe sodrom a környezetemet. – Butaság. – Jericho épp fekete nyakkendőjét kötötte meg, azután kinyitotta a komód fiókját. Kivett egy selyemdobozt, és Mariához lépett. – Mindenki tudja a városban, hogy az ünnepek után elutazol. A tettes is biztos lehet benne, hogy biztonságban van. Hogy ő győzött. – Megint ő győzött – jegyezte meg Maria keserűen. Jericho mögötte állt, a tükörben találkozott a pillantásuk. – Ha csak én lennék veszélyben, nem mennék el. – Tudom. – Jericho megigazított egy tincset, amely kiszabadult Maria elegáns kontyából. – Ekkora kockázatot nem vállalhatok. A férfi gyengéden megsimogatta a felesége arcát. – Megértelek, Maria Elena, hidd el, megértelek. Melegszívű és érző lélek vagy. De két nap múlva karácsony, a jóság, a szeretet és a váratlan csodák ünnepe. Miért ne reménykedhetnénk mi is valami váratlan csodában? – Mindent megtettünk, ami tőlünk telik, hogy ez a csoda megtörténjen, de zsákutcába jutottunk. – Maria elgondolkodva maga elé meredt néhány másodpercre, majd suttogva hozzátette: – Lehet, hogy nem történik csoda olyan emberrel, aki nem tud megbocsátani? – Lehetséges. De mindenki kívánhat valamit. – Mikor, Jericho? – Az asszony mély lélegzetet vett, és megfordult. A ruha minden mozdulatára felragyogott. – Amikor hullócsillagot látunk? – Talán előbb is. – A férfi kinyitotta a kis dobozt, és elővett belőle egy gyönyörű láncot, amely arany és ezüst figurákból állt. A medál rajta egy szív formájú türkiz volt. Jericho az asszony nyakába akasztotta a láncot, és kedvtelve nézegette. A szív pontosan a két keble közti árok tetejére simult. – Egy rabul ejtett szív – jegyezte meg csendesen. – Mint az enyém, amelyet még egy kislány ejtett rabul örökre. Maria szürke szeme felragyogott, ahogy a férfi felé fordult, majd hozzásimult. – Ó, Jericho! Jericho nagymamája pontosan olyan volt, ahogy Maria az emlékei alapján elképzelte. Közvetlen, öntudatos, kissé gunyoros, és kiváló humorérzékkel rendelkezett. Elegánsan öltözött, mégis úgy viselkedett, mint aki nincs tudatában társadalmi helyzetének. A haja teljesen megőszült már, de a vonásai és a szeme színe Jerichóra emlékeztette Mariát. A férfi magas termetét is minden bizonnyal tőle örökölte.
68
BJ James
A tettes ismeretlen
(JKSZ 2004/2/3.)
– Lócsontú vagyok – mosolygott Mariára meg Leah-ra, amikor helyet foglaltak mellette. – Régen így nevezték azokat a lányokat, akik olyan alkatúak voltak, mint én. De… – Letitia nevetve Mariára kacsintott, és az unokája felé biccentett. – Neki jól áll, ugye? – Igen. – Beszélj hangosabban, gyermekem! – kérte az idős hölgy. – Ebben a zsivajban nem hallak jól. A zsivajt a koncertre érkező közönség okozta, ahogy mindenki próbálta megtalálni és elfoglalni a helyét. Ráadásul a zenekar is hangolni kezdett. Letitia hangja viszont elnyomott minden zajt. – Igen – felelte Maria szinte kiabálva. – Tényleg jól áll neki. És magának is, Mrs. Rivers. – Hívjon Letitiának, a Mrs. Rivers túl hivatalos. – Az idős asszony elővette a lornyonját, és zavartalanul méregetni kezdte páholyából a földszinti közönséget. – Mondja, Maria Elena, mi történt az apjával, azzal a jóképű semmirekellővel? – Anyámmal Floridába költözött. – Nyugdíjas lett? – Letitia megnézett magának egy kövérkés férfit, aki eddig a páholyukat figyelte, de most tüntetően hátat fordított nekik. Utána megint Mariához fordult. – Remélem, az ivástól is visszavonult. – Nem hiszem – sóhajtott fel az asszony. Jericho vigasztalóan a karjára tette a kezét, Leah pedig rosszalló pillantást vetett az anyjára. Az idős hölgy azonban nem jött zavarba. – Gondoltam – jegyezte meg. – És a nyugdíjat is valószínűleg maga fizeti. – Anélkül, hogy megvárta volna a megerősítést, Letitia áthajolt a korláton, feltette a lornyont, és odakiáltott a kövérkés férfinak: – Tudja, mit, Harvey Kendrick? Mindig is csodálkoztam rajta, hogy egy olyan jöttment, aki leplezni sem próbálja a kétes üzleteit, le mer szólni egy tisztességes teremtést csak azért, mert a családja viselkedése nem felelt meg a társasági normáknak! Amikor a férfi lejjebb csúszott a székén, és úgy tett, mintha semmit sem hallott volna, Letitia még jobban kihajolt. – Válaszoljon, Harvey! Kérdeztem magától valamit, úgy illik, hogy válaszoljon! A nézőtéren egy csapásra olyan csend lett, hogy egy légy zümmögését is meg lehetett volna hallani. Minden tekintet Letitiára és az áldozatára szegeződött. A zenekar is abbahagyta a hangolást, várták az előadás kezdetét. – Ó, Harvey! – folytatta Letitia könyörtelenül. – Mióta lett ilyen hallgatag? Hiszen mindig készen állt, ha valakiről valami ocsmány hazugságot terjeszthetett. Harvey Kendrich végre lassan feléje fordult, azután felállt. Tíz centivel alacsonyabb lehetett, mint az őt vádoló idős hölgy. – Maga be van rúgva, Letitia. – Én nem, de maga biztosan. Ez a természetes állapota. Nem csoda, hogy szegény Lucy olyan fiatalon meghalt. Maga tette sírba az ivászatával! Meg a könnyű kis nőcskéivel! A közönség felmorajlott, elfojtott szitkok hallatszottak, végül Harveynak el kellett hagynia a koncerttermet. Miután távozott, Letitia Mariához hajolt, és a fülébe súgta: – Köszönöm, gyermekem. Már nagyon régen meg akartam ezt tenni. Maria elpirult, de Jericho és az édesanyja számára a történtek hétköznapi eseménynek számítottak. – Szívesen, Letitia – nyögte ki végül Maria, amikor a seriff bátorítóan megszorította a kezét. – De mit csináltam?
69
BJ James
A tettes ismeretlen
(JKSZ 2004/2/3.)
– Indulatba hozott! – Az idős hölgy elégedetten hátradőlt. – Ez a lehetetlen alak nem mer majd még egyszer hátat fordítani az unokám feleségének. Jericho elvigyorodott. – Jól megadtad neki, Grand-mère! – Köszönöm, fiam. Örülök, hogy élvezted. A nézők lassan megnyugodtak, a terem elcsendesedett. A karmester, egy fiatal, jóképű férfi, odaállt a zenekar elé. Meghajolt jobbra, balra, azután Letitiára mosolygott. – Megengedi, hogy elkezdjük, asszonyom? – Kérem, Daniel! – Köszönöm – Azzal a karmester megfordult, és felemelte a pálcáját.
70
BJ James
A tettes ismeretlen
(JKSZ 2004/2/3.)
12. FEJEZET A gyönyörűen felújított Hölgyek Háza karácsonyi díszben pompázott. Egyesítette magában az amerikai Dél régimódi szépségét a modern kor kényelmével. A földszintről az emeletre vezető elegáns lépcsősor kanyarulatában egy óriási fenyőfa állt, csodásan feldíszítve. A sarkokban, az erkélyeken hatalmas vázák helyezkedtek el fenyőágakkal, pálmalevelekkel és fehér rózsákkal. A helyiségeket édes, mégis friss illat töltötte be. Az étkezőben egy hosszú asztal várta a vendégeket, megterítve ezüst étkészlettel és kristálypoharakkal. A ház feldíszítésével Eden remekelt, a megterített asztal Cullen gondosságát dicsérte. – Ez hihetetlenül gyönyörű! – Maria elkerekedett szemmel csodálta a házat, mint Alice Csodaországban. – Nem gondoltam volna, hogy ilyen szép lesz. – Igen. Illik ehhez az ünnepi alkalomhoz – jegyezte meg Jericho, miközben megcsókolta felesége kezét. – És ehhez a szép és nagyvonalú asszonyhoz, aki minden Belle Terre-inek hiányozni fog. – Ne! – Maria hevesen megrázta a fejét, mire pár hajtincs kiszabadult a frizurájából. – Most ne gondoljunk a holnapra! – Ha ez a kívánságod – felelte a seriff kényszeredett mosollyal. – Akkor képzeljük el, hogy megállt az idő, és nem is lesz holnap! De mégis lesz holnap, sőt holnapután is. Elmúlik majd a karácsony, és Maria elhagyja a várost. Ezúttal azonban másképp fognak alakulni a dolgok. Nem beszélték ugyan meg, mert az asszony döntése hirtelen jött, de Jericho tudta, hogy tartani fogják egymással a kapcsolatot. Azt játszhatják, amit ma: hogy megállt az idő. Régebben a férfi a világ végére is elment volna vele. Most már nem teheti meg. Lepillantott a két asszonyra, akiknek a legtöbbet köszönheti az életben. Letitia Rivers büszke, bátor és szálfaegyenes tartású asszony volt, mégis egyre jobban meglátszott rajta előrehaladott kora, az édesanyját pedig mindennap erős fájdalmak gyötörték, még ha nem is mutatta. Tudta, egyikük sem tartaná vissza öt, holott nagy szükségük van rá ma is, később pedig egyre jobban. – Nem akarok a jövőre gondolni – jelentette ki Jericho halkan, miközben belekarolt a feleségébe. A szmoking tökéletesen állt rajta, és Mariával gyönyörű part alkottak, ahogy mentek ajtót nyitni és fogadni az első vendégeket. Daniel Corbett érkezett hamarosan, a karmester, akinek halk hangja és nevetős szeme különlegesen rokonszenvessé tette a megjelenését. Megköszönte a meghívást, azután Letitiához fordult. Maria aggódva nézett utána. – Remélem, nem fogja ledorongolni, amiért tönkretette a koncert elejét. Jericho elnevette magát. – Istenem, dehogy! Dániel nem tenne ilyet. Imádja a nagyanyámat! – Komolyan? – Már-már féltékeny rám, amiért nem ő az unokája. – Annak ellenére, hogy majdnem meghiúsította a hangversenyt? – Éppen azért. Komolyan veszi a zenét, de nem beképzelt, és ugyanúgy utálja a Harvey-féléket, mint mi.
71
BJ James
A tettes ismeretlen
(JKSZ 2004/2/3.)
Maria mosolyogva csóválta a fejét. Mindenki ilyen bogaras, aki a társaság krémjéhez tartozik? Közben üdvözölte a többi érkezőt, köztük Adams Cade fivéreit. Érdekes volt, mennyire különböztek egymástól a testvérek. Lincoln, a második legidősebb nyugodtnak és kiegyensúlyozottnak tűnt. Utána Jackson következett, az élénk, vörös hajú fiatalember, aki mindig készen állt egy kis flörtre. A legfiatalabbat, a szőke hajú, sötétkék szemű Jeffie-t a testvérei mindig óvták, kényeztették. – Ezeknek a csinos férfiaknak nincsenek barátnőik? – kérdezte Maria csodálkozva Jerichótól – Pillanatnyilag túl sok a tennivalójuk. Lincoln bővíti az állatorvosi praxisát, Jackson beindította a lótenyészetet, Jefferson pedig, mint rendesen, rengeteg dologgal foglalkozik egyszerre. Többek között remek festő. – Hát persze, Jefferson Cade! Ő festette azt a csodálatos portrét Edenről! Nem tudtam elolvasni rajta az aláírást. Megint csengettek, és a termek egyre jobban megteltek. Élénk beszélgetés zsivaját visszhangozták a falak, innen is, onnan is felhangzott egy-egy jókedvű kacagás. Amikor az utolsó vendégek is megérkeztek, Jericho és Maria elvegyült a társaságban. Letitiát egész udvartartás vette körül a reggelizőszalonban. Leah Rivers barátok gyűrűjében álldogált. Maria ismerte néhányukat, a többieknek Jericho mutatta be. Eden és Adams egy csendes sarokban üldögélt, a fiatalasszony kicsit fáradtnak, mégis elégedettnek látszott. Tom Sims pincérnek öltözve bort meg pezsgőt kínált körbe ezüsttálcán. – Tom! – kiáltott fel Maria. – Mit keres itt? – Nem elég, hogy a parkban dolgozik és kertészkedik meg sofőrködik a családomnál? – kérdezte Jericho. – Vagy talán kötelező felszolgálnia? – Nem, önként ajánlkoztam. Mrs. Cade és Miss Delacroix olyan kedvesek Joeyhoz, hogy viszonozni szerettem volna valahogy. – Tényleg, hol van most Joey? – A fogadóban, Merrie-vel, az argentin szobalánnyal. Nagyon szereti hallgatni a hazájáról szóló történeteket. – Mondja meg neki, hogy mielőtt elutazom, még meglátogatom a parkban. Van egy kifestőkönyvem a számára. Ekkor egy nő nyomakodott el mellettük, és közben meglökte Tom karját. A férfi gyorsaságának köszönhetően a poharak nem estek le, de a bor az egyenruhájára fröccsent. Tom azonban nem foglalkozott vele, csak Mariát figyelte. – Akkor igaz a pletyka? Elutazik a városból? – Igen, úgy döntöttem, nem maradok tovább. Elkészült a Hölgyek Háza is, ideje, hogy másba kezdjek. – De én azt hittem… – Tom bizonytalanul nézett hol Mariára, hol Jerichóra. – Azt hittem, boldogok. Hogy maga végre otthon érzi magát. Mi lesz akkor ezzel a szép házzal? A seriff figyelmeztetően megszorította a férfi karját. – Erről talán nem most időszerű beszélgetni. Tom olyan zavartnak látszott, hogy Maria közbelépett. – Szívesen elmondom, miért megyek el, és mit tervezek a házzal. – Biztos? – vonta fel a szemöldökét kérdőn Jericho. – Biztos. – Az asszony ugyan nem nagyon értette, miért érdekli annyira Tomot az ő elutazása, de készségesen elmesélte neki dióhéjban, amit néhány nappal korábban Jerichónak is elmondott. – Nagyon élveztem ezt a pár hetet Belle Terrében, de valójában
72
BJ James
A tettes ismeretlen
(JKSZ 2004/2/3.)
a nyugati parton élek és dolgozom. Talán egyszer eljön az ideje, hogy megint visszatérjek. Maria lesütötte a szemét, nehogy elérzékenyüljön. Azután összeszedte magát, és Tom szemébe nézett. – A Hölgyek Házának rendbehozatala nagyon fontos volt nekem. Meg akartam menteni az épületet a pusztulástól, de egyelőre nem tervezem, hogy ide költözöm. Azért gyűltünk össze ma este, hogy átadjam az épületet a jövendőbeli feladatának. Azok a szülők fognak itt lakni, akiknek a gyereke átmenetileg kórházba került. Hivatalosan tehát a kórház része lesz. – Megint lesütötte a szemét. – Ami pedig a biztonságérzetemet illeti – folytatta halkabban –, ki érezheti magát teljes biztonságban ezen a világon? Százszázalékos biztonság nem létezik. Tom szinte kétségbeesetten nézett rá. A keze remegett, a tálcáján a poharak összekoccantak. Mondani akart valamit, de azután meggondolta magát Végül csak annyit nyögött ki: – Hiányozni fog Joeynak. És nekem is. – Azzal gyorsan megfordult, és eltűnt a tömegben. Jericho értetlenkedve nézett utána. – Mit jelentsen ez? – kérdezte csodálkozva. – Igen, tényleg különös volt. – Maria letette a poharát. Hirtelen megszédült, nyilván a fejébe szállt a bor. – Átkozottul különös – mormolta Jericho. – Csodálkozom ezen az emberen. Három helyett dolgozik, pedig a fizetését jócskán megemelték. Alszik egyáltalán? – Talán Joeynak van valami kívánsága karácsonyra. Ha sokba kerül is, Tom igyekszik megvenni neki. – Igen, talán, bár Joey nem szokott ilyesmit csinálni. Pontosan tudja, hogy nem állnak jól anyagilag. – De hát csak ötéves, Jericho! Ebben a korban a gyerekek még hisznek a Jézuskában. – Maria gyorsan megkapaszkodott egy szék támlájában, azután leült. A homlokát kiverte a verejték, ezért gyorsan megtörölte a zsebkendőjével. – Lehet. – Maria hihető magyarázatot talált a történtekre, Jerichót azonban nem győzte meg egészen. Hatodik érzéke, amely nem szokta becsapni, azt súgta neki, hogy valami nincs rendben Tom körül. Körülnézett, és megkönnyebbülten látta, hogy Simon néhány embere is elvegyült a vendégek között. Maria figyelme elkalandozott, ezért a karjára tette a kezét. – Talán unatkozol mellettem, drágám? Az asszony összerezzent, és Jericho aggódva kérdezte: – Valami baj van? Maria kipréselt magából egy mosolyt. – Nem, csak a vendégeket figyeltem. – Ha nem haragszol, megnézném anyát és Grand-mère-t. Ügyelnem kell, nehogy Daniel kitúrjon a helyemről – tette hozzá vigyorogva. Valójában azonban telefonálni akart, mert eszébe jutott valami. – Persze, menj csak! – Maria megsimogatta a kezét. – Eden és Yancey a bárnál beszélget. Csatlakozom hozzájuk. Jericho követte a pillantását. Yancey, a régi barát, fekete öltönyéhez motoros csizmát viselt. A zakó alatt vörös mellény díszelgett, a haját ugyanolyan színű szalaggal kötötte lófarokba. Nagyon jól festett a Harley-Davidsonján. Ebben az emberben tökéletesen megbízott. Amikor Yancey észrevette, hogy Jericho figyeli, alig láthatóan odabiccentett felé. A seriff megnyugodva csókolta meg Mariát.
73
BJ James
A tettes ismeretlen
(JKSZ 2004/2/3.)
– Sietek vissza. Az asszony várt, amíg Jericho eltűnik a vendégek között, azután egy oldalajtón át a konyhába ment. Már nem hallotta, hogy összetört egy üveg, és hogy Yancey Adams után kiáltott. A konyhában sürgölődőknek rengeteg dolguk akadt, így nem vették észre, hogy Maria kiment a verandára. A folyó felől fújó könnyű szél jót tett neki. Nekidőlt a korlátnak, és a rosszullét lassan elmúlt. A gyomra már nem émelygett, de a végtagjai még nagyon gyengének tűntek. Olyan érzése támadt, hogy nem bírja el a lába. Átölelte a korlátot, mert teljesen elzsongította a hallból kiszűrődő zsibongás és nevetés. Mindenki eljött, akit csak meghívott, és úgy viselkedtek vele, mint a társaságukba tartozóval. – Túl késő – suttogta. – Túl későn vettem észre. – Minden rendben, Miss Delacroix? – A hang a veranda másik végéből jött, ahová nem ért el a lámpa fénye. Ismerősen csengett, Maria mégsem tudta, ki beszel. Megfordult, de akkor megint rátört a rosszullét. – Ki az…? – Tom Sims vagyok, Miss Delacroix. – Tom a lámpa fénykörébe lépett, Maria mellé. – Mit keres itt kint? – Beszélnem kell magával, de eddig még nem volt hozzá bátorságom. Mariát megint kiverte a hideg verejték, és megszédült. Tom gyorsan megragadta a karját. – Nem akar leülni? Amikor az asszony bólintott, a férfi leültette a legfelső lépcsőfokra. Az ajtó melletti asztalon egy kancsóban víz állt, gyorsan töltött belőle egy pohárba, és átnyújtotta Mariának. – Hívjak orvost? – Nem, köszönöm, már jobban vagyok. Jót tett a friss levegő. – Tényleg mintha kezdett volna megint helyrejönni, és rögtön dühös is lett magára. Mi ütött belé? Ha arra gondolt, mi mindenen ment keresztül, amikor a Black Watchnak dolgozott, ez a rosszullét nevetségesnek látszott. Megpróbált arra összpontosítani, amit Tom mondott neki az imént. – Beszélni akart velem? Talán Joeyval történt valami? Tudok segíteni? A konyhából kivetülő éles fényben látta, hogy Tom zavarban van. – Mi a baj? – kérdezte aggódva Maria. – Magával kapcsolatos – bökte ki végül Tom, miközben egy pillanatra sem vette le a szemét az asszonyról. – Amióta itt van, csak arra gondol, mi jót tehetne velünk. Pedig lenne oka rá, hogy gyűlöljön bennünket. – Nem, ez nem igaz. Amikor idejöttem, még eszembe sem jutott maradni. De aztán meg akartam találni azt az embert, aki régen boldogtalanná tett, hogy bosszút állhassak rajta. – Hamarosan azonban megváltoztam, gondolta Maria, de csakis Jericho miatt. Évek óta tudta, hogy nagyon zárkózott lett, kemény és talán könyörtelen is. A fájdalmat és a szenvedést csupán a kamerán keresztül élte át, egyébként nem érzett semmit. Csak a legutóbbi megbízatásakor, Josef népe között vette észre, hogy megint érző lénnyé vált. Ezt is Jericho szerelmének köszönhette. – Miért megy el újra? Igen, miért is? Maria túl kimerültnek érezte magát ahhoz, hogy kiötöljön valami kitérő feleletet. – Mert mindenkinek az lesz a legjobb. Nem akarom, hogy miattam történjen valami rossz.
74
BJ James
A tettes ismeretlen
(JKSZ 2004/2/3.)
– Miért történne ilyesmi? – Sohasem tudhatjuk, Tom. A férfi közelebb lépett hozzá. – De én tudom. Ezért akartam beszélni magával. Maria eddig a térdére könyökölve hallgatta a férfit, most azonban felpattant. – Nem kell félnie, Miss Delacroix. Tőlem sohasem kellett volna félnie. – Miről beszél? – Az asszony hátán végigfutott a hideg, a torka elszorult. – Mit jelentsen ez az egész? – Maga tudja, miről beszélek. – Maga… maga robbantotta fel a kocsimat? Ez csak tévedés lehet! Tom, a szerető és gondos apa nem tehetett ilyet! – Ugyan már! Nem lenne képes ilyesmire. Joeynak szüksége van magára… – Maria elhallgatott. Ekkor értette meg, mire célzott Tom. – Maga volt az egyik támadóm akkor régen – suttogta Maria. – De miért? Maga is csak akkoriban érkezett a városba, alig ismert engem. Az ég szerelmére, mit vétettem maginak? A kérdések egymás után buktak ki belőle. Érdekes módon nem érzett félelmet, még csak dühöt sem. Valami hihetetlenül mély fájdalom és keserűség töltötte el. – Egyszerűen nem értem. Maga még akkoriban ki se nőtt a gyerekkorból! – Alig múltam tizenkettő, de nagyobbnak látszottam a koromnál. Csak tizenkét éves… Tehát nem az iskolatársai közül tette valaki. Maria alaposan megnézte magának Tomot. De, mégis lehetséges. Tom nagyon magas, majdnem olyan magas, mint Cullen vagy Jericho. – Magáról téptem le a maszkot? – Igen. – Nem tűnt ismerősnek az arca. – Csak ritkán találkoztunk az utcán. Maria lassacskán megnyugodott. – Mégis félt, hogy tizennyolc év után felismerem. – Nagyon valószínűtlennek tűnt, de úgy éreztem, nem vállalhatom a kockázatot. – Joey miatt… Tom bólintott. Maria látta, hogy a férfi egész testében remegni kezd. – És a többiekkel mi lett? – Én vagyok az utolsó. Egyikük autóbalesetben halt meg, a másik egy késelésben. Az öcsém, Tony, egy katonai bevetés során. Látja, Miss Delacroix, végül mindnyájan megbűnhődtünk, ki így, ki úgy. – Azt hiszi, hogy Joey sorsa a maga büntetése? – Talán. – Tom olyan mereven állt az asszony előtt, mint valami szobor. – És most miért leplezte le magát előttem? – Mert mindenki, akinek szeme van, láthatja, hogy szeretik egymást a seriffel. Én már eleget vétettem maga ellen, nem akarom, hogy még többet szenvedjen miattam. Az a robbantás éppen elég volt. Maria visszaült a lépcsőre, és értetlenkedve ingatta a fejét. Túl hirtelen jött ez az egész. – És mit vár most tőlem? – Semmit. Csak annyit kérek, hogy holnap reggelig hagyjon nekem időt. Akkor jelentkezem a seriffnél, és mindent bevallok. – Miért csak holnap? – Szeretnék még egy kicsit együtt lenni a kisfiammal. És van néhány elintéznivalóm is. – Mi lesz így Joeyval?
75
BJ James
A tettes ismeretlen
(JKSZ 2004/2/3.)
– Az emberek szeretik. Talán valaki magához veszi, és jobb apja lesz, mint amilyen én voltam. – Tom Sims odalépett az asszonyhoz, és a kezét nyújtotta neki, hogy felsegítse. – Állj! Ne mozduljon, Tom Sims, különben lelövöm! – Jericho! – Maria felállt, és odasietett a férjéhez. – Tom nem fog bántani. – De nem ám! – A seriff előlépett a fénybe, szürke szeme fenyegetően villogott. – Másodszor már nem! – Te mindent hallottál? – nézett rá döbbenten Maria. – Igen. – Jericho minden szót tisztán hallott abból az eldugott sarokból, ahonnan telefonált. Most jeges tekintettel méregette a bűnöst. – Minden egyes szót. – Akkor azt is tudod, hogy Tom nem akart bántani. Biztosan betartja a szavát, és elmegy hozzád az irodába. – Azt mondod, hogy bízzam benne? Pont te mondod ezt, Maria Elena? Az asszony nem tudta volna megmagyarázni az okát, de bízott Tomban. – Igen. Mielőtt Jericho válaszolhatott volna, Cullen viharzott be a helyiségbe. – Miss Maria! Jöjjön gyorsan! Miss Edent kórházba kell vinni! Az asszony elindult felé, de ha Jericho nem kapja el, összeesett volna. – Már megkezdődtek a fájások? – Nem! – Cullen hangja kétségbeesetten csengett. – Valaki kiöntött egy pohár bort, ő pedig elcsúszott a nedves padlón, és beverte a fejét. Felbőgött egy sziréna. Maria megpróbált kibontakozni Jericho karjából. – Mennem kell. A barátnőmnek szüksége van rám. – Cullen, szólj Edennek és Adamsnek, hogy követjük őket a kórházba! – kérte a seriff. Közben erősen tartotta a feleségét, és a szeme sarkából Tomot figyelte. – Maria Elenával most bemegyek a kórházba, Sims. Mivel ő kér rá, megbízom magában. Holnap reggel, pontban hétkor az irodámban akarom látni. Ha nem jön el, akkor be fogom kísértetni, de az nem lesz kellemes. Jericho karon foga Mariát, levezette a lépcsőn, majd ki a házból. A mentő éppen akkor indult a kórházba. Beültette Mariát a kocsijába, és követte a szirénázó mentőt. – Hogy van Eden? Jericho belépett a váróba, majd Maria vállára borította a dzsekijét. Elintézte a legfontosabb dolgokat telefonon, így most végre leülhetett az asszony mellé, és a kezébe vehette annak hideg kezét. – Az orvos szerint csak könnyű agyrázkódást kapott, de hogy biztos legyen a dolgában, elrendelt még néhány vizsgálatot. Mindketten hallgattak. Egy idő után Maria félénken megszólalt: – Tom sosem akart nekem ártani, Jericho. – Tudom – felelte a férfi csendesen. – Mi csináltál az előbb? – Telefonáltam néhányat. Joey az édesanyámnál van, és jól érzi magát. Tom már korán reggel bejött az irodámba. Szép kis karácsony egy ilyen kissrácnak! Idegeneknél tölti az ünnepet, az apja pedig a fogdában. – Ott kell tartani mindenképpen? – hallatszott most Yancey hangja az ajtóból. – Attól tartok, nem tudja kifizetni az óvadékot – felelte Jericho. – De az ő esetében vannak enyhítő körülmények. – Éspedig? – ráncolta össze a homlokát Yancey.
76
BJ James
A tettes ismeretlen
(JKSZ 2004/2/3.)
– Kifizette Toby Parker kórházi számláját, sőt egyéb kiadásait is, amelyek a sérülése miatt keletkeztek. Persze névtelenül. Az szúrt nekem szemet, hogy ennyit dolgozik, mégsem javul az anyagi helyzete. Gondoltam, emögött kell lennie valaminek. Beszéltem Toby szüleivel, és ma reggel Tom is beismerte. – Gondolod, hogy a szülők feljelentik Tomot? – Nem hinném. – Mit gondolsz, nem szabadulhatna pénzbüntetéssel? – Lehetséges. Ez volna a legjobb Joeynak is. A lengőajtó kinyílt, és Adams jött feléjük. A zakóját a vállára csapta, és az ingujja fel volt tűrve. Fekete nyakkendője lazán fityegett a nyakában. Fáradtnak és kialvatlannak látszott, de az arca ragyogott. – Minden a legnagyobb rendben! Már alig fáj a feje, és megint jól lát. Ma délután akár meg is lehet látogatni. – Hirtelen elvigyorodott. – És elkezdődtek a fájások is. Pont időben. Lehet, hogy a legcsodálatosabb ajándékot kapjuk karácsonyra! – tette hozzá lelkesen. Jericho és Maria megfogta egymás kezét, majd felálltak. – Mrs. Rivers, hajlandó lenne hazajönni velem? Az én házamba? Maria hirtelen émelyegni kezdett, de azért sugárzó arccal válaszolt: – Igen, és ott is maradok örökre! Ahogy az ajtóhoz értek, az asszony egy alig látható mozdulattal megsimogatta a hasát, miközben boldogan elmosolyodott: – Ez lesz az első közös karácsonyunk. Azt hiszem, olyan meglepetésben lesz majd részed, amilyentől nem is álmodtál. Amikor a férfi kérdőn nézett rá, Maria jókedvűen megrázta a fejét. – Nem, nem. Azt majd csak a karácsonyfa alatt fogom elárulni!
77
