A Fogyatékosságügyi Főosztály feladatairól a segédeszközök kölcsönzési rendszere átalakításában A fogyatékosságügyi szakpolitika és a segédeszköz-ellátás összefüggései
Tisztelt Kongresszus! Hölgyeim és Uraim! Mindenekelőtt engedjék meg, hogy az előadásom témáját némiképp kiegészítsem és a fogyatékosságügyi szakpolitika és a segédeszköz-ellátás összefüggéseiről tájékoztassam Önöket. A fogyatékossággal élő emberek a társadalom egyenrangú és egyenlő méltóságú tagjai. Ahhoz, hogy ez maradéktalanul érvényesüljön, a különböző állami és önkormányzati szerveknek, szakmai és civil szervezeteknek, valamint a fogyatékossággal élő embereknek együtt kell működniük. Az említett célkitűzés megvalósítása érdekében az elmúlt három év alatt számos kormányzati intézkedés történt. E tekintetben rendkívül fontosnak tartom, hogy hazánk Alaptörvényében rögzítettük a fogyatékosság miatti diszkrimináció tilalmát. A Kormány 2012-től több mint 44 milliárd forintot biztosított az Új Széchényi Terv keretében a fogyatékos és halmozottan hátrányos helyzetű emberek esélyegyenlőségének növelésére, társadalmi befogadásuk segítésére. Így például a látássérült emberek elemi rehabilitációjára, fizikai és infokommunikációs akadálymentesítésre, autisták, valamint megváltozott munkaképességűek foglalkoztatására, komplex rehabilitációra. 2009-2010 között uniós pályázati forrásból hét regionális központ kezdett elemi rehabilitációs szolgáltatást nyújtani a vak és látássérült emberek számára. Alapvető célunk e szolgáltatás továbbfejlesztése. Kihelyezett szolgáltatóegységeket hozunk létre azokban a megyékben, ahol az említett regionális szolgáltatók nem működnek. E központokat továbbá országos hálózatba szervezzük, egységes szakmai-módszertani irányítás mellett. Ezen túlmenően komplex rehabilitációs központot létesítünk Tatán, ahol lehetőség nyílik a rehabilitációra szoruló látássérültek kiegészítő képzésére és a rehabilitációval foglalkozó szakemberek továbbképzésére egyaránt. A Kormány az Új Széchényi Terv keretében 30 évre szóló programban döntött a fogyatékos személyek részére ápolást, gondozást nyújtó nagy létszámú intézmények megszüntetéséről (kitagolás). A folyamat során kisebb létszámú, lakókörnyezetbe integrált, az öngondoskodásra való képességre épülő és azt fejlesztő szolgáltatási rendszer kialakítása a cél.
Az elmúlt években minden eddiginél magasabb összeget fordítottunk a hallássérült és siketvak személyek által térítésmentesen igénybe vehető jelnyelvi tolmácsszolgáltatás országos hálózatának működtetésére. Ily módon segítve a hallássérült emberek társadalmi integrációját. 1
A közszolgáltatások hozzáférhetőségének javítása érdekében idén év elején több mint 5,2 milliárd forint keretösszegű pályázati kiírást jelentettünk meg, amely a legnagyobb ügyfélforgalmat bonyolító kormányablakok és szakigazgatási szervek hozzáférhetőségét célozza. Mindezen intézkedések előkészítésében és végrehajtásában jelentős szerepe van az általam vezetett fogyatékosságügyi főosztálynak, amely az Emberi Erőforrások Minisztériuma Szociális és Családügyért felelős államtitkárságának keretében működik. Főosztályunk feladatai az alábbiakban foglalhatók össze: Előkészíti a fogyatékos emberek jogait, esélyegyenlőségük biztosítását érintő – más közigazgatási szerv, illetve a minisztérium más szervezeti egységének feladatkörébe nem tartozó – jogszabályok és közjogi szervezetszabályozó eszközök szakmai koncepcióját. Közreműködik a fogyatékos emberek integrációját és önálló életvitelét elősegítő pénzbeli és természetbeni ellátásokra, szolgáltatásokra, közösségi ellátásokra vonatkozó jogszabályok szakmai koncepciójának kidolgozásában. A Fogyatékosságügyi Főosztály koordinációs feladatai körében a Szociális és Gyermekjóléti Szolgáltatások Főosztályával együttműködve részt vesz a fogyatékos személyek számára ápolást-gondozást nyújtó szociális intézményi férőhelyek kiváltási stratégiájának végrehajtásában, ennek során részt vesz az Intézményi Férőhely Kiváltást Koordináló Országos Testület munkájában. Együttműködik a gyógyászati és életvitelt könnyítő segédeszköz-ellátást érintő szabályozás kialakításában, javaslatot tesz a segédeszköz-ellátást érintően a társadalombiztosítási támogatásba való befogadással, a forgalmazással kapcsolatos kérdésekben. A közszolgáltatásokhoz, információhoz és kommunikációhoz való egyenlő esélyű hozzáférés megteremtése érdekében szakmai javaslatokat fogalmaz meg és programokat dolgoz ki a fizikai, az infokommunikációs – azon belül a webes – akadálymentesség fejlesztésére. A Fogyatékosságügyi Főosztály európai uniós és nemzetközi feladatai körében biztosítja a nemzetközi kapcsolatok területén a fogyatékosságügyi politikával foglalkozó ENSZ-, ET- és EU-bizottságokban a képviseletet. Ellátja az ENSZ Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló Egyezményben foglaltak végrehajtásával, valamint az Egyezményben foglaltak megvalósulásáról szóló jelentés összeállításával és az ehhez kapcsolódó országvédés előkészítésével kapcsolatos szakmai és koordinációs feladatokat. Irányítja az egyéb fogyatékosságügyi nemzetközi dokumentumokból származó feladatok végrehajtását, ennek során javaslatokat dolgoz ki a nemzetközi dokumentumok és a hazai joganyagok összhangjának megteremtésére. A Fogyatékosságügyi Főosztály funkcionális feladatai körében javaslatokat, szakmai fejlesztési koncepciókat dolgoz ki a fogyatékosságügyi szakpolitika meghatározása érdekében. 2
Részt vesz a költségvetés előkészítése során az Országos Fogyatékosügyi Program végrehajtásának, az egyenlő esélyű hozzáférés, az önálló életvitelt segítő szolgáltatások és az országos érdekképviseleti szervezetek támogatásának tervezésében, a támogatásukkal kapcsolatos feladatok ellátásában. Ellátja a jelnyelvi tolmácsszolgálatok működtetésére és fejlesztésére irányuló, jogszabályból fakadó feladatokat, valamint a látássérült személyek elemi rehabilitációs szolgáltatásának országos működtetésével és fejlesztésével kapcsolatos szakmai teendőket. Jogszabályi előírások szerint működteti az Országos Fogyatékosügyi Tanácsot, ennek keretében ellátja a Tanács titkársági feladatait. A Fogyatékosságügyi Főosztály egyéb feladatai körében a Foglalkozási Rehabilitációs Főosztállyal együttműködve javaslatokat fogalmaz meg, programokat dolgoz ki a komplex rehabilitáció elősegítésére. Főosztályunk ellátja az Országos Fogyatékosügyi Program végrehajtásával kapcsolatos szakmai és koordinációs feladatokat. A jelenleg hatályos Országos Fogyatékosügyi Programról a 10/2006. számú országgyűlési határozat rendelkezik. E program hétéves időtartamra határozza meg a fogyatékosságügyi szakpolitika stratégiai célkitűzéseit. Ennek végrehajtása érdekében a kormány intézkedési terveket fogad el a konkrét feladatok, a felelősök és a források megjelölésével. A program végrehajtásának 2012-2013. évekre szóló intézkedési tervét az 1056/2012. számú kormányhatározat tartalmazza. Az intézkedési terv a fogyatékos emberek segédeszközellátásával kapcsolatosan két fontos feladatot jelöl meg, ezek: meg kell vizsgálni az életvitelt segítő eszközök regionális szinten történő kölcsönzési rendszere kialakításának lehetőségeit. Felül kell vizsgálni a gyógyászati segédeszközök társadalombiztosítási támogatásának rendszerét a jelenleg rendelkezésre álló források hatékonyabb felhasználása érdekében és szabályozási javaslatot kell készíteni a támogatási rendszer egyes elemeinek átalakításáról. A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény értelmében segédeszköz: a fogyatékos személy fizikai vagy érzékszervi képessége részleges vagy teljes hiányának részleges vagy teljes pótlását szolgáló eszköz. E törvényi rendelkezés tehát a segédeszköz fogalmát jóval tágabban határozza meg annál, mint amit gyógyászati segédeszközként az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) támogat. A különbség elsősorban az életvitelt segítő eszközök körében mutatkozik meg. Ezek az eszközök a szó szoros értelmében nem számítanak gyógyászati segédeszköznek, de a fogyatékos személyek önálló életvitelét, társadalmi és munkaerőpiaci integrációját segítik elő. Természetesen ilyen megközelítésben a fehér bot (tapogató bot) sem tekinthető kifejezetten gyógyászati segédeszköznek. A fogyatékos személyek csoportján belül folyamatosan nő az egyre súlyosabban sérültek aránya. Az orvostechnológiai fejlődés következtében ugyanis egyre többen és tovább maradnak életben a súlyos betegségen, baleseten átesettek közül, nem is említve azokat a koraszülött gyermekeket, akik 4-600 grammos súllyal jöttek világra. Ők általában igen komoly komplex fejlődési problémákkal élnek, amelyekre speciális megoldások szükségesek. 3
Jelenleg hazánkban évente 700-1000 aktív kerekesszékest támogat az OEP. A kerekesszékek használóinak 60-70 százaléka idős ember, ha ezt kiegészítjük azzal a szociológiai ténnyel, hogy rohamosan öregszik a társadalmunk, belátható, hogy a jövőben egyre több ilyen eszközre lesz majd szükség. A társadalombiztosítás ma még szinte egyáltalán nem támogatja az úgynevezett életvitelt segítő eszközöket. Ezzel kapcsolatban megjegyzendő, hogy a gyógyászati segédeszközök társadalombiztosítási támogatásba történő befogadásáról, támogatással történő rendeléséről, forgalmazásáról, javításáról és kölcsönzéséről szóló 14/2007. (III. 14.) EüM rendeletben szabályozott befogadási eljárás sok esetben nem járható út, hiszen a piac korlátozott számú segédeszköz értékesítését teszi lehetővé. Tekintettel arra, hogy a látássérültek száma jól körülhatárolható, a több százezer forintos igazgatási-szolgáltatási díj megelőlegezése a forgalmazók számára megoldhatatlan plusz terhet jelent, miután például egy beszélő karóra értékesítéséből a forgalmazónak több év alatt sincs akkora haszna, hogy az említett szolgáltatási díjat elérje. A hatályos szabályozás szerint a látássérültek mindennapi önálló életvitelét elősegítő és megkönnyítő segédeszközök közül a társadalombiztosítás jelenleg csak néhány fehérbot típust, illetve a beszélő vércukorszintmérőt támogatja. Emellett azonban a technika fejlődésével az elmúlt évtizedekben több olyan segédeszköz jelent meg a piacon, amelyek a látássérültek mindennapjait megkönnyíthetik. E tekintetben a társadalombiztosítás jelentős lemaradásban van, hiszen a fehér bot beszerzését már fél évszázada is támogatták, és némi túlzással ma is csak ezt a segédeszközt támogatják. A támogatás jelenleg a Braille-írógépre és a Braille-táblára, illetve a különböző beszélő segédeszközökre és a különböző, képernyőolvasást (monitor, mobiltelefon) segítő szoftverekre sem terjed ki. A fentebb említettekhez hasonló lemaradás tapasztalható más fogyatékossági csoport esetében is. A hallásjavító készülékek vonatkozásában alapvető probléma a hosszú kihordási idő, mert például a hat évre kapott hallókészülék időközben többször is meghibásodhat, a javítása pedig nehézkes. Az ez esetben támogatás nélkül beszerezhető új készülék ára pedig gyakorlatilag megfizethetetlen az általában alacsonyabb jövedelemmel rendelkező hallássérült ember számára. Feltétlenül említést érdemel, hogy a segédeszköz-ellátás jelenlegi rendszere sok tekintetben pazarló. Tulajdonba adja ugyanis a segédeszközt az esetben is, ha annak használatára csak átmenetileg, például a betegség időtartamára lenne szükség. Nem megoldott az eszköz visszakerülése és más igénylő számára történő átadása abban az esetben, ha a korábbi használó elhunyt, vagy az adott segédeszközre már nincs szüksége. A fejlődés és az állapot változásával más-más típusú segédeszközre lehet ugyanis szükség, emellett megfelelő karbantartással és szervizháttérrel több klienst is kiszolgálhatnak.
4
Nem biztosított tehát a korszerű segédeszközökhöz való hozzájutás, lehetőség szerint társadalombiztosítási támogatással. Nincs megoldva a segédeszközök kölcsönzése, javítása. Emellett nincs lehetőség arra sem, hogy a fogyatékos személy a segédeszközt kipróbálja, használatát elsajátítsa. Esetenként a fogyatékos személy a különböző rehabilitációs képzések során megtanulhatja ugyan a számára fontos segédeszközök használatát, ám ha az eszközt nem tudja megvásárolni, a képzésre fordított költség felesleges pénzkiadásnak minősül. A hosszú távú célokat kitűző szemlélet megerősítése érdekében szükséges összehangolt szabályozói intézkedéseket hozni. Miután a támogatási rendszer középpontjában jelenleg nem a betegek, hanem a termékek állnak, teljesen új megközelítés szükséges. Ennek egyik legfőbb eleme lehet, hogy a kölcsönzési rendszert az ellátórendszer szerves részévé tesszük. A minden régióban jól megközelíthető helyen felépülő kölcsönzési rendszer kiépítése jelentősen csökkentheti a támogató technológiákhoz való hozzáférés területi egyenlőtlenségeit, szorosan kapcsolódva ehhez a fenti célhoz. A problémák megoldása érdekében a segédeszköz-ellátás terén az egészségügyi és szociális szakterület szoros együttműködése szükséges. Ennek érdekében a közelmúltban a két szakterület közös munkacsoportot hozott létre az érintett szakmai és civil szervezetek bevonásával. Meggyőződésem, hogy a közös munkacsoport tevékenysége jelentősen hozzájárul majd a segédeszköz-ellátás jelenlegi rendszerének korszerűsítéséhez. Egy korszerű segédeszközellátórendszer pedig megfelelően szolgálja majd a már említett kormányzati intézkedések megvalósulását és a fogyatékos emberek életminőségének javulását, esélyegyenlőségük minél teljesebb körű biztosítását. Köszönöm megtisztelő figyelmüket! Dr. Szőke László Emberi Erőforrások Minisztériuma fogyatékosságügyi főosztályvezető
5
