A felsőoktatás és a munka világa nemzetközi kitekintésben SZOLÁR Éva Debreceni Egyetem, Felsőoktatás Kutató és Fejlesztő Központ H-4032 Debrecen, Egyetem tér 1.;
[email protected] Teichler, U.: Higher Education and the World of Work: conceptual frameworks, comparative perspectives, empirical findings. Rotterdam/Taipei: Sense Publisher, 2009. 329 o. A jóléti állam ideológiáját átható optimizmus - miszerint a gazdaság egyre növekvő igényt formál a magasan képzett munkaerő iránt, és ezzel az oktatás expanziója a gazdasági növekedés eszközeként működik majd -, a hetvenes évek gazdasági válsága nyomán pesszimizmusba fordult át. A politikai, gazdasági és akadémiai körökből megfogalmazott kritikák sematikusan arra vonatkoztak, hogy a felsőoktatás expanziója meghaladta a kívánatos szintet, túlképzéshez és diplomás munkanélküliséghez vezetett, s fölöslegesen terheli az állami költségvetéseket és lassítja a gazdasági növekedést. Ugyanakkor a bírálatok markáns része volt az is, hogy a gazdaság és az oktatás, a kvalifikációk és a foglalkozásszerkezet nem illeszkedik egymáshoz. Ezek a gondolatok ma is jelen vannak a szakértői és akadémiai közvéleményben. A felsőoktatás-szociológus Ulrich Teichler 2009-ben közreadott kötetében olyan tanulmányokat gyűjtött össze, amely nemcsak árnyalja a fenti képet, hanem sok helyen empirikus adatokkal és trendelemzésekkel cáfolja is. A tanulmányok mindegyike nagy figyelmet szentel az expanzió értékelésének, s lényegében a felsőoktatás és a munka világának kapcsolatáról szóló vitákat a szerző mindig visszahelyezi ebbe a kontextusba, s ott az érvek és ellenérvek ütköztetésével fogalmazza meg saját – az expanziót kívánatosnak és demokratikus jognak tartó, azt a tudásgazdaság és társadalom kiépülésének katalizátoraként értékelő – véleményét. Az expanzió melletti elkötelezettség a szerző kutatói pályájának indulásához köthető. Röviddel szociológusi diplomájának átvétele után alkalma nyílott részt venni a Max Planck Intézetben egy olyan kutatási projektben, amelynek célja volt rámutatni a munkaerő-tervezés konceptuális torzításaira. Egy olyan új képzési terület munkapiaci kilátásait vizsgálták, ahol nem lehetett számítani „bejáratott” keresletre. A kutatás
1
eredményeiből kiderült, hogy a munkapiac sokkal nyitottabb a nem várt kínálat iránt, hiszen (1) a diplomások harmada a képzettségének megfelelő foglalkozást kapott, (2) a másik harmad ugyan nem képzettségének megfelelő, de egyetemi végzettséget igénylő foglalkozásban helyezkedett el, míg (3) a többieket is felszívta a munkapiac, igaz, olyan foglalkozásba, amely nem igényelt felsőfokú végzettséget (lásd. Hartung, Nuthmann és Winterhager 1970). A szerző életrajzi háttere szerint ezt követően választja a felsőoktatás és munka világának elemzését doktori értekezésének témájául, valamint a diplomások foglalkoztatásával kapcsolatos németországi viták nyomán más kutatókkal együtt megalapítja a kasseli egyetemen a Centre for Research on Higher Education and Work nevet viselő központot. Ezzel a lépéssel azt remélve, hogy a központ kutatásaival gazdagítani tudja az oktatás és a munka világa közötti átmenetre, valamint a tudástársadalom kiépülésére vonatkozó tudományos gondolkodást. A kötet tanulmányai a közel négy évtizedes kutatói munkának az eredményei. A kötetbe szerkesztett tanulmányok négy tematikus rész köré rendeződnek, ahol az első a felsőoktatás és a munka világának elsősorban konceptuális kereteit tekinti át, ezt követően a kettő közötti feszültségek jelennek meg, majd a nemzetközi összehasonlító vizsgálatok eredményeit közli a szerző. Végül pedig a felsőoktatás és a munka világának összefüggéseit a Bologna-folyamat kontextusába helyezi. Ez a tagolás lényegében a szerző kutatói érdeklődésének átalakulását tükrözi. A következőkben egy globális képet igyekszünk adni a kötet tanulmányairól, de előbb érdemes szemügyre venni azokat a diszciplínákat, amelyek a kérdéssel foglalkoznak, mivel ezek eltérő kutatási érdeklődéssel rendelkeznek. Ugyan számos diszciplína foglalkozik az oktatás és a munka világának kapcsolatával, de ezek között a leginkább látható az oktatásgazdaságtan. Ezen belül is a humán tőke és a munkaerőtervezés megközelítésének a kitüntetett kutatási kérdése. A humán tőke perspektívája általában az oktatás egyéni és társadalmi megtérülési rátáját tekinti át oktatási fokozatonként. Míg a munkaerőtervezés kutatóinak figyelme a diplomások iránti kereslet és kínálat előrejelzése felé fordul. Az oktatásszociológiai kutatások ebben a vonatkozásban általában a származás, az iskolai teljesítmény, a munkakörülmények, az életmód és a karrier kérdéseit vizsgálják. Ugyanakkor a pszichológia, a szociológia és a pedagógia határterületei a kompetenciák kérdését, valamint a kompetencia-fejlesztés lehetőségét helyezik előtérbe. Az olyan
2
tematikus
terület
pedig,
mint
a
munkaerőpiac
kutatások
a
foglalkozások
makrostruktúrájával és a kompetenciák összetevőivel, az oktatásból a munka világába történő átmenettel, a munkanélküliséggel és a karrier-mobilitással foglalkoznak. Teichler kitüntett érdeme, hogy tanulmányaiban képes nemcsak integrálni ezeket a diszciplináris megközelítéseket, de ütköztetni is az eredményeket. Ebből aztán jellegzetes vitákat ismerünk meg, amelynek néhány elemét itt kronologikus sorendbe helyezve mutatjuk be. A hatvanas években az ipari társadalmak többségében arra a következtetésre jutottak, hogy az oktatás kiterjesztésével serkenthetik a gazdasági növekedést, csökkenthetik az oktatási egyenlőtlenségeket és kiépíthetnek egy modern, demokratikus társadalmat. Ebből adódóan a képzés (tanult szakma) és a foglalkozás, valamint a képzettség szintje és a munkabér között erős összefüggést feltételeztek. A neoliberális fordulattal (hetvenes évek közepe és nyolcvanas évek) azonban a felsőoktatás és a munka világának kérdései egészen új megvilágítást kaptak, ahol a konfliktusokra és az illeszkedés hiányára helyeződött a hangsúly. A nyugati országokban az expanzió mögötti politikai támogatás kifulladni látszott, nőtt a diplomás munkanélküliség is, megjelent a túlkínálat/túlképzés fogalma és egyre inkább megkérdőjeleződött a képzési és a foglalkozásszerkezet illeszkedése. A legtöbb kutatás ebben az időszakban arra a következtetésre jutott, hogy a képzettségek és foglalkozások sem horizontálisan, sem vertikálisan nem illeszkednek jól. Például kimutták, hogy a tanult szakma és a foglalkozás, valamint a képzettség szintje és a foglalkozási státusz között csökken az illeszkedés és az összefüggés. A diplomások kínálatának növekedése a kutatások
szerint
azzal
a
következménnyel
járt,
hogy
egyrészt
csökkent
a
jövedelemelőny, másrészt a munkapiacon olyan helyeket nyitottak meg a munkaadók például az egyetemi diplomások számára, amelyeket hagyományosan alacsonyabb képzettségűek töltöttek be (vertikális behelyettesítés). De az egyetemi diplomával rendelkezők még mindig legalább kétszer annyit kerestek, mint a felső középfokú végzettség nélküliek, valamint sokkal kisebb mértékben vesélyeztette őket a munkanélküliség, illetve ha ebbe az élethelyzetbe kerültek, akkor rövidebb ideig maradtak munka nélkül, mint az alacsonyabb végzettséggel rendelkezők. Ugyanakkor annak ellenére, hogy a képzési oldalt sok bírálat érte a munkaadói oldal felől amiatt, hogy
3
nem készíti fel a hallgatókat a munkafeladatok ellátására, a követéses vizsgálatok ezt részben cáfolni látszanak. A kilencvenes években a figyelem az oktatás és a munka világa közötti átmenetre helyeződött, amely ekkor már egy egyre nyúló időszak volt. A kutatások azt mutatták, hogy az átmenet időszakának hosszát olyan tényezők befolyásolják, mint a diplomást körülvevő társadalmi-gazdasági környezet, az egyén társadalmi-gazdasági háttere és a kompetenciái,
valamint
az
átmenet
megkönnyítésére
kezdeményezett
politikai
beavatkozások. A kötet tanulmányainak utolsó nagy fejezete a felsőoktatás és a munka viágának 21. századi vitáival foglalkozik, különös figyelemmel az európai uniós szerepvállalás nyomán és a Bologna-folyamat kapcsán felmerülő kérdésekre. A szerző szerint négy központi téma határozta meg az elmúlt két vagy másfél évtizedet. Az első az értékelésre és az elszámoltathatóságra vonatkozó növekvő igény, így például egyre nagyobb hangsúlyt kezdtek fektetni a felsőoktatás kimeneti oldalára, ahol a diplomások elhelyezkedése az eredményesség és a minőség egyik legfontosabb tényezőjévé vált. A második ilyen a foglalkoztathatóság és a professzionális relevancia, amely elsősorban a többciklusú képzés bevezetésével kapcsolatban merül fel (például milyen mértékben lehet a munkapiac számára releváns Bachelor fokozat). A harmadik a felsőoktatás és a munkapiac együttes nemzetköziesedésére és globalizálódására vonatkozik: korábban jelentős előnyt jelentett az elhelyezkedésben a hallgatók és diplomások mobilitása, s az ezzel szerezhető nemzetközi tapasztalat és kultúrközi megértés, ami azonban mostanra kezd veszíteni az értékéből. A negyedik a tudástársadalom és tudásgazdaság kiépülése, ami többek között arra vonatkozik, hogy a jövőbeli szakmai feladatokkal történő megküzdésben a magasan képzett munkaerő kulcsszerepet fog játszani. Ulrich Teichler tanulmánykötetét haszonnal forgathatják tehát mindazok, akik a felsőoktatás és munka világának szerteágazó elméleti és gyakorlati aspektusaira egyaránt kíváncsiak. Olyan kulcsfontosságú témákba ad betekintést a szerző, mint a felsőoktatás és a munka világának nem kielégítő illeszkedésének okai és következményei, a magasan képzett társadalom lehetőségei, a felsőoktatás mintázatai és a vertikális vagy horizontális karrierpályák
változatossága,
a
képzések
professzionális
relevanciája
és
a
foglalkoztathatóság kérdése, a felsőoktatás és az európai munkaerőpiac, valamint a
4
nemzetközi mobilitás és a diplomások karrierlehetőségei. A recenzens ugyanakkor nem tudja nem észerevenni, hogy a kötetbe szerkesztett tanulmányokban gyakori egy-egy gondolati rész ismételgetése, ami sokszor fölöslegessé teszi az adott témához hozzászóló eltérő tanulmányok elolvasását. A kötet tagolása különböző részekre éppen ebből adódóan szinte semmilyen funkcióval nem rendelkezik, hiszen az eltérő részekben szinte ugyanazt találjuk (lásd. például az „Overviews” és a „Tensions and Adaptations” részek). Mindennek ellenére is a kötetben megjelenő témák és kérdések aktualitása kétségtelen, s különösen fontossá válik az európai és nemzetközi kitekintés a Bologna-folyamat és az új képzési ciklusok bevezetése kapcsán. Mindezek alapján a kötetet az említett kérdésekkel foglalkozó akadémiai és döntéshozó közötnségnek is ajánlhatjuk. Hivatkozások Hartung, D. – Nuthmann, R. – Winterhager, W.D. (1970): Politologen im Beruf. Stuttgart: Klett.
5
