Tóth Tamás–Szegedi Sándor
A DENDROMASSZÁRA ALAPOZOTT HŐENERGIATERMELÉS REALITÁSA MAGYARORSZÁGON Bevezetés A gazdasági és a lakossági energiaigény zavartalan, és folyamatos kielégítése minden társadalom alapvető feladata. Energiatakarékos termelés– fogyasztás érhető el a fosszilis energiahordozók felhasználási ütemének mérséklésével, a megújuló energiaforrások nagyobb mértékű felhasználásával, valamint a (rossz) fogyasztói szokások megváltoztatásával. Hazánkban a megújuló energiaforrásokra alapozott decentralizált hőenergia-termelésre leginkább a szilárd biomassza használható fel. A fosszilis energiahordozók drágulása miatt egyre inkább előtérbe került a tűzifa intenzívebb felhasználása. Jelen tanulmány arra keresi a választ, hogy a jelenleg felhasználható dendromassza milyen feltételek mellett képes kielégíteni a folyamatosan növekvő igényeket.
A biomassza-alapú energiatermelés általános jellemzése Magyarország adottságait figyelembe véve a megújuló energiaforrások közül eltérő mértékben és feltételekkel, de mindegyik alkalmazására van lehetőség. A megújulók felhasználásának kiválasztása során figyelembe kell venni, hogy a hasznosítás metódusa erősen függ a forrás mennyiségétől, a rendelkezésre állás gyakoriságától, a tárolhatóság lehetőségeitől. Ezen túlmenően meghatározó lehet még a felhasználás módja, komfortszintje, a hasznosítás gazdasági feltételei, valamint a társadalmi megítélésben, köztudatban betöltött szerep. A sokrétű szempontrendszernek részben vagy egészben a biomassza energetikai felhasználása képes eleget tenni. A biomassza kifejezés mára széles körben, gyakran használt gyűjtőnév, amelybe éppúgy beletartozik az alapanyagok kérdésköre, mint a szerves anyagok felhasználási lehetőségei, technológiái. A biomassza a termelésifelhasználási láncban elfoglalt helye alapján lehet elsődleges (természetes vegetáció), másodlagos (állatvilág, állattenyésztés fő- és melléktermékei, hulladékai) vagy harmadlagos (mindenféle emberi tevékenységhez kapcsolódó szerves eredetű hulladékok és melléktermékek) (Láng I., 1984; Pecznik P., 2004). A biomassza termelés elsődleges célja egyrészről az élelmiszer, a takarmány és ezekhez kapcsolódó anyagok biztosítása, másrészről a gazdaság, elsősorban a
fa-, (papír-, fűrész-, bútor-és építő)ipar számára szükséges termékek előállítása. Ezek kielégítés során képződött melléktermékek, hulladékok, és a megtermelt, de fel nem használt mennyiségek, valamint fennmaradó területeken céltermékként előállított biomassza használható fel energetikai célokra. Az elmúlt évtizedek gazdasági fejlődése és a növekvő életszínvonal egyre nagyobb energiaigénnyel párosult, amelynek a mértékét nem csökkentette a közelmúltban a világon végigsöpört gazdasági válság, valamint a számos kőolaj és földgáz exportáló országot érintő társadalmi – politikai krízis. Az energiaköltségek tovább emelkedése nemcsak az egyes országok gazdaságát és költségvetését terhelte meg, hanem az importfüggőség révén az energetikai kiszolgáltatottságot és sebezhetőséget is növelte. Az EU-ban és így Magyarországon is központi kérdéssé vált az energia, és egyre nagyobb érdeklődés mutatkozik a biomassza intenzívebb energetikai hasznosítása iránt. A biomassza felhasználása révén lehetővé válik az átalakítás típusától, céljától függően a szén, a kőolaj, a földgáz és az atomenergia helyettesítése, részleges kiváltása (Büki G., 2009). A bioenergiahordozók halmazállapot átalakítási és felhasználási módok szerint is csoportosíthatók (1. ábra).
1. ábra. Energianyerésre alkalmas biomassza-féleségek, a felhasználási területek, valamint a fosszilis energiahordozók kiváltásának kapcsolata (Büki G., 2009; Németh K., 2011 alapján saját szerkesztés)
Szilárd halmazállapotú, tüzelési célra használt biomassza főtermékként lágy és fás szárú energianövényekből áll, melléktermékként a mező- és erdőgazdaságból, valamint a feldolgozóiparból kerül ki. Ezek egyrészét
közvetlenül, míg egy másik részét valamilyen átalakítást (aprítást, tömörítést) követően égetik el. Az így kapott hőenergiát vagy közvetlenül hő formájában hasznosítják (többek közt a lakosság és az ipar), vagy konverziót követően villamos energiát állítanak elő belőle. Ily módon a biomasszából származó elektromos áram az összes felhasználási területet érinti, és jelentős megtakarítást eredményezhet a földgáz, de áttételesen a szén és a hasadóanyag felhasználásban is. Folyékony halmazállapotú energiahordozó alapanyagaként egyrészt az olajos, másrészt a magas cukor/keményítő/cellulóz tartalmú növények jönnek számításba. A biodízelt a magas olajtartalmú növények termékeiből préseléssel kinyert trigliceridek átészterezésével, vegyi úton állítják elő. Az alkohol alapú hajtóanyagokat (etanol, metanol) a nagy mennyiségű szénhidrátot tartalmazó növényekből erjesztéssel, illetve hidrolízis és fermentáció segítségével, majd pedig desztillációval nyerik. A biomassza felhasználásához kapcsolódó előnyök és hátrányok mérlegelése során mind gazdasági, mind környezetvédelmi téren itt mutatkozik a legtöbb vitás kérdés (Kazai Zs.–Varga K., 2007; Gyulai I., 2009). A tüzelésre és hajtóanyaggyártásra nem, vagy csak kis hatékonysággal használható szerves anyag még alkalmas biogáz előállítására. A számos biogáz termelési lehetőség közül három terület emelkedik ki, mégpedig a mezőgazdaság és az állattenyésztés melléktermékeinek, hulladékainak; a szennyvíztisztítók anyagainak és a szennyvíziszapnak a feldolgozása; valamint a települési hulladékokból képződő depóniagáz. Mindegyik eljárás beruházás igényes, üzemeltetése szigorú technológiai fegyelmet kíván. A biogáz termelés környezetkímélő eljárás, alkalmas a mezőgazdasági és az állati eredetű melléktermékek és hulladékok ártalmatlanítására, valamint értékes biotrágya előállítására (Szendrei J., 2005). Magyarország kedvező bioenergetikai potenciállal rendelkezik. A társadalmi igények, az ökológiai korlátok és a gazdasági viszonyok kívánalmait figyelembe véve a biomassza maximálisan megtermelhető és felhasználható mennyiségének becslése jelentős eltéréseket mutat (1. táblázat) (Dinya L., 2008).
1. táblázat. A hazai bioenergetikai potenciálra vonatkozó becslések (Büki G., 2009; Dinya L., 2008; Hajdú J., 2006 adatai alapján saját szerkesztés) Számítást végzők MTA Megújuló Energia Albizottsága (2005−2006) Energia Klub (2006) Hajdú (2006) Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA, 2006) FVM (2007) Büki (2009) Szélsőértékek:
Alsó érték (PJ/év) 203 58 110 145,5 260 100 58
Felső érték (PJ/év) 328 223 170
150 328
Ezen túlmenően az egyes energetikai célú ültetvények, vagy akár az erdőállományból kikerülő fa hektáronkénti mennyiségének, energiahozamának megállapításánál hasonló eltérések figyelhetők meg az egyes szerzők között (Gyulai I., 2009). Egyes EU-s országok, mint Ausztria, a skandináv országok, melyek 2020-as vállalásai messze meghaladják a Magyarországra vonatkozó irányszámot, jóval nagyobb bioenergetikai potenciállal bírnak. Összességében Magyarország lehetőségei jók, még nagy tartalékai vannak a biomassza alapú energiatermelésben. A prognózisok szerint 2020-ban az összes megújulón belül megközelítően 90%-os részarányt ér el a biomassza, amely részben összefügg azzal a ténnyel, hogy a Nemzeti Cselekvési Terv mind az öt prioritása erősen kötődik a biomassza felhasználásához. A biológiai eredetű energiaforrások hasznosításának környezeti, gazdasági és társadalmi hatásával kapcsolatban számos kérdés vetődik fel. Általában nehézséget jelent, hogy a biomasszára alapozott energiatermelési eljárások jelentős részének magas a beruházási költsége, ily módon a megtérülési idő sok esetben hosszúnak mondható. A bioenergia-hordozókra általánosságban jellemző az alacsony energiasűrűség, ezért nagyobb mennyiség/térfogat mozgatására, tárolására és feldolgozására van szükség. További problémát jelenthet a szükséges infrastruktúra és a megfelelő logisztika hiánya. Fontos szem előtt tartani, hogy kimeríthető energiaforrásról van szó, ezért a mértéktartó és fenntartható termesztés megvalósítása indokolt. A biomassza alapú energiatermelés gondos, tervszerű megvalósításával az ún. zöld gazdaság alapjai fektethetők le. Ez gyakorlatilag a vidéki térségek revitalizálását, a helyi gazdaság több lábon állását teszi lehetővé, az új munkahelyek teremtésével, régiek megtartásával, az energetikai és pénzügyi tevékenységek némi racionalizálásával.
A dendromassza felhasználási lehetőségei, helye, szerepe és jövőbeni várható alakulása A fenntartható és ésszerű biomassza alapú energiatermelés esetében fontos szempontnak kell lennie a lehető legkorszerűbb technológia alkalmazásának, az optimális felhasználási terület kiválasztásának, a teljes termelési és feldolgozási ciklusra vonatkozó ésszerű tervezésnek, valamint az energiaigények csökkentésének és az energiatakarékosságnak. A tüzelhető szilárd halmazállapotú biomasszák közé tartozik a tűzifa, a fás és lágyszárú energetikai ültetvények, a faipari hulladékok, a növénytermesztés és egyéb tüzelhető melléktermékek, valamint a belőlük előállított brikett és pellet. A megújuló energiaforrások közül Magyarországon a tűzifa felhasználása a legelterjedtebb és a legnagyobb mértékű. A fa szerepének és árának felértékelődése számos gazdasági folyamat és intézkedés együttes következménye. Egyrészről hozzájárul a régi, széntüzelésű erőművek 2002-től részleges vagy teljes fatüzelésre történő folyamatos átállása. Másrészről a 2008ban kezdődő gazdasági válság hatására az egyes árképzők, mint a kőolaj (termékek) ára, a dollár árfolyam változása a földgáz árában is ugrásszerű növekedést eredményezett (MEH, 2010). Magyarország az egy főre eső gázfogyasztás terén a második helyen áll Európában, ezért ez a helyzet jelentősen kiszolgáltatottá tette az egész gazdaság működését, de még a lakosság szintjén is bizonytalanságot eredményezett. Mindezek következményeként az energiát akár saját, akár értékesítési célra termelők figyelme egyre inkább a biomassza, elsősorban a fa felé fordult. A legnagyobb fogyasztók az erőművek, fűtőművek és a lakosság. A fent említett okok miatt a régi széntüzelésű erőművek, valamint az újonnan épült dendromassza-tüzelésű erőművek tüzelőanyag igénye megnőtt. A távhőszolgáltatásban is megfigyelhető a tüzelőanyag váltás, amely általában az önkormányzatok beruházásainak köszönhető. Ezeknek a kis és közepes méretű fűtőműveknek és fűtőerőműveknek a száma is egyre nagyobb felvevőpiacot fog jelenteni, főleg ha figyelembe vesszük számuk remélhető gyarapodását. Az elmúlt években bekövetkezett gázáremelkedés hatására a lakosság egy jelentős része, elsősorban a vidéken élők, és akinek módja volt rá különösebb beruházási költség nélkül – meglévő vegyes tüzelésű kazán esetén – áttért a tűzifa felhasználására. 2010-ben a nagyerőművek körülbelül 1,7 millió m3, a fűtőművek 0,07 millió m3, míg a lakosság 1,5 millió m3 faanyagot használt fel (MET, 2010). A fa, illetve a fás szárú növényekből származó tüzelőanyagok három nagy területről kerülnek ki, az erdőgazdaságból, a mezőgazdasági és faipari hulladékokból, valamint a fás szárú energetikai növénytermesztésből. Magyarország erdősültsége jelenleg 20,3%, az erdőgazdálkodási célt szolgáló területek kiterjedése pedig meghaladja a 2 millió hektárt (MGSZH
Erdészeti Igazgatóság, 2010). Az erdőtörvényben foglalt szigorú szabályozás mellett az országban fenntartható módon, (2004-től) éves szinten 10 millió m3 fa termelhető ki (2. ábra).
2. ábra. A hazai erdőkben a kitermelhető, a ténylegesen kitermelt faanyag, a tűzifa felhasználása és éves alakulása (az MGSZH Erdészeti Igazgatóság 2010 adatai alapján saját szerkesztés)
A tényleges mennyiség az utóbbi években a mindenkori megengedett értéknek 70 %-át sem éri el, így szinte minden évben eltérő mértékben, de növekszik az ország élőfakészlete. A tényleges fakitermelés a vizsgált tíz év átlagában 0,8%-kal csökkent. Ez annak ellenére következett be, hogy 2002-től kezdődően, 2005-től pedig tömegesen részben vagy egészben biomasszát tüzelő nagy erőművek állandó felvevőként jelentek meg a piacon. A tűzifa felhasználásának éves változásában jelentős ingások figyelhetőek meg. A 2005ös emelkedés elsősorban az erőművek faigényének köszönhető, a 2008-as és a 2009-es növekedés pedig a gázár emelkedésével összefüggő lakossági felhasználásban megnövekedett keresletnek tulajdonítható. A biomassza felhasználásával elsősorban a fatüzeléssel kapcsolatosan a lelkes természetvédők egy része meglehetősen negatív és téves képet alkotott, miszerint az erőművek az erdők egészséges faállományát tüzelik el, korlátozás nélkül, amíg a készlet tart. Egyrészt a fenti adatok ezen hipotézist érdemben cáfolják, másrészt az erdőkből kitermelt faanyag jó minőségű része fűrész és lemezipari rönk formájában a tűzifánál jóval magasabb áron kerül értékesítésre. Az energetikai felhasználásra kerülő erdészeti alapanyag fűrészipari feldolgozásra való alkalmatlanságát jól meghatározott paraméterek igazolják (Monoki Á., 2011). A Nemzeti Erdőstratégiában megfogalmazottak alapján az
erdészetekből 3,6-3,7 millió m3 (36,5–50 PJ) tűzifa kitermelése hosszútávon realizálható (Monoki Á., 2011). Ebből a mennyiségből 2009-ben a nagyteljesítményű erőművek 0,8–1 millió m3 fogtak le, a többit a kisebb fűtőművek és a lakosság fogyasztásra fordították (Jung L., 2010). A tűzifa felhasználással kapcsolatos szcenáriók szerint a lakossági szektorban jelentős (46%-os) növekedés várható 2020-ra vonatkozóan. A kereslet fenntartható kielégítése rövid és középtávon elvileg nem okoz problémát, mert változások következnek be a többi felhasználó esetében is (KPMG, 2010). A kitermelt fa kb. 20 % apadék formájában (ágak, gallyak, kéreg, vágáskor keletkező forgács, tuskó) korábban nem vagy csak minimálisan került hasznosításra. A megemelkedett tűzifaár mellett azonban ennek az apadéknak közel 75%-a (ami a bruttó fakitermelés 15-17%-a) gazdaságosan begyűjthető és feldolgozható (Barkóczy Zs.–Ivelics R., 2008). Annak ellenére, hogy ez a tevékenység munkaerő igényesebb, mégis megéri az idő és energiaráfordítást, mivel ez éves szinten megközelítően 1,4–1,5 millió m3 eltüzelhető famennyiséget jelent. A vágástéri apadék hasznosításában nagy potenciálok rejlenek. Egyfelől éves szinten ez megközelítően 1,4–1,5 millió m3 eltüzelhető famennyiséget jelent. Másfelől ennek a begyűjtése, feldolgozása idő és munkaerő igényes folyamat, amely a nagy erő és fűtőműveknek nem éri meg, de helyi lokális és közösségi szinten ez teljesen kivitelezhető, a helyi foglalkoztatási szerkezetbe is jól beleilleszthető. Az erdészeti fakitermelés mellett jelentős, megközelítően 700 ezer m3 faipari hulladék keletkezik. Teljes és pontos becslés nem adható, mivel a faipari hulladék (kéreg, fahulladék, faforgács, bútoripari hulladék stb.) mennyisége rendkívül kitett a mindenkori piaci mozgásoknak és igényeknek. A mindenkor keletkező mennyiség egy részét ipari célra (faforgácslap, farostlemez gyártásra, vagy egyéb módon) értékesítik, míg a másik részét általában helyben energetikai célú termék (pellet és brikett) előállítására használják. Az energetikai célú felhasználásra a mindenkor keletkező hulladék évi mennyiségétől függően megközelítően 250 ezer tonna áll rendelkezésre (Burján Z., 2009). A fa mint fűtőanyag iránt az utóbbi időben a fent említett okok miatt egyre nagyobb mértékben növekszik a kereslet. Könnyen belátható, hogy a hagyományos erdészetekben meglévő tartalékok, valamint még a melléktermékek és a hulladékok alaposabb begyűjtéséből adódó mennyiségek sem képesek hosszútávon ezt az igényt biztosítani. Az energetikai célokat szolgáló faanyag hazánkban viszonylag új keletű és nagy tartalékokkal rendelkező forrása a fás szárú energetikai ültetvények. Az energetikai faültetvények a mezőgazdasági művelési ágba tartozó, az egyes országok klimatikus és termőhelyi adottságainak megfelelően szelektált növényekkel létesített célültetvények, amelyek gyorsan, nagy mennyiségű és jó égési tulajdonságokkal rendelkező dendromassza előállítására képesek (Führer et al., 2008). A hazai jogszabály [71/2007. (IV. 14.) Korm. rendelet a fás szárú
energetikai ültetvényekről] a sarjasztatásos és a hengeres energetikai faültetvény fogalmát határozza meg. Általában a vágásforduló hossza szerint az ültetvények rövid 5 év alattiak, közepes 5–15 évesek, vagy hosszú 15–30 évesek lehetnek (Németh K., 2011). A rövid vágásfordulójú faültetvények alkalmazásának előnyei, hogy a termőhely, a klíma, a fafaj, és a termesztés-technológia függvényében egységnyi területről éves szinten jóval nagyobb dendromassza hozamot, illetve 5–15-ször nagyobb abszolút szárazanyag tartalmat lehet kinyerni, mint a hagyományos erdők esetében (Barkócz Zs.–Ivelics R., 2008). Emellett az ország területén viszonylag egyenletesen, az igényeknek – felhasználási módnak, szállítási távolságnak – megfelelően telepíthetők, és jól kombinálhatók a decentralizált energiatermeléssel. Az egyes növények meglehetősen széles tolerancia skálával rendelkeznek, ezért gyakorlatilag bármely termőhelyi típushoz rendelhető legalább egy optimálisan termeszthető energianövény. Magyarországon a rövid vágásfordulójú energetikai célú fatermesztésre elsősorban a nyár, a fűz, és az akác alkalmazható. A hazai (éghajlati, talajtani) viszonyokra kifejlesztett fajták révén a degradálódott, a kedvezőtlen termőhely adottságú (17 AK alatti, belvízveszélyes), vagy mezőgazdasági célra nem hasznosítható ipari területek (meddőhányók, szennyezett földek) is alkalmasak lennének energetikai alapanyagok és termékek rentábilis előállítására. A fás szárú energetikai ültetvények így nem vonják el az értékes és jó minőségű földterületeket a szántóföldi és egyéb értékes növények termesztésétől. Hátrányként említhető, hogy általában a közvélemény és a gazdák is számos területen (mint a technológia, a támogatások) csak részleges és hiányos ismeretekkel rendelkeznek (Tóth J. B.–Tóth T,. 2011). A viszonylag magas beruházási költségek és a támogatási rendszerek hiányossága sem kezdeményeznek az energiaerdők elterjedésének (Tóth J. B.–Tóth T., 2012). A feldolgozás és értékesítés során a fosszilis energiahordozókhoz képest alacsonyabb energiasűrűsége miatt nagyobb mennyiséggel és térfogattal (így magasabb költségekkel) kell számolni, továbbá változó nedvességtartalom és szezonális rendelkezésre állás sem kedvező tulajdonság. A fás szárú ültetvénytelepítéssel hasznosított terület 2006-ban mindössze 300 ha körül mozgott (Varga T., 2009). A 2007-től bekövetkezett jogszabályi változásoknak köszönhetően lehetővé vált, hogy a rövid vágásfordulójú faültetvények mezőgazdasági területen való termesztése állami támogatásban részesüljön. Ennek eredményeként az összes tervezett (bejelentett és engedélyezett) fás szárú ültetvény területe 2009 júniusáig 2665 hektárra, 2010 szeptemberére pedig 6456 hektárra növekedett (Gockler L., 2010). A központi stratégiai tervek és célkitűzések 2020-ra 100–250 ezer ha energiaültetvénnyel terveznek.
Összegzés Magyarország kedvező bioenergetikai potenciállal rendelkezik. A társadalmi igények, az ökológiai korlátok és a gazdasági viszonyok kívánalmait figyelembe véve a biomassza maximálisan megtermelhető és felhasználható mennyiségének becslése azonban jelentős eltéréseket mutat. A fa mint fűtőanyag iránt az utóbbi években egyre nagyobb mértékű keresletnövekedés indult meg, ami várhatóan a jövőben is folytatódni fog. Könnyen belátható, hogy a hagyományos erdészetekben meglévő tartalékok, valamint még a melléktermékek és a hulladékok alaposabb begyűjtéséből adódó mennyiségek sem képesek hosszútávon ezt az igényt biztosítani. Az energetikai célokat szolgáló faanyag hazánkban viszonylag új keletű és nagy tartalékokkal rendelkező forrása a fás szárú energetikai ültetvények lehetnek.
Irodalom BÜKI G. (2009): Falufűtéssel a vidékfejlesztésért – Programjavaslat a biomassza hatékony energetikai hasznosítására. – Előadás. Energiapolitikai Hétfő Esték, 2009. december 14. Budapest. BARKÓCZY ZS.–IVELICS R. (2008): Energetikai célú ültetvények. – In. SCHIBERNA E. (szerk.): Erdészeti Kisfüzetek. Magán erdőgazdálkodási Tájékoztató Iroda Erdészeti Kisfüzetek, Sopron. 57. p. BURJÁN Z. (2009): Faalapú pelletgyártás alapanyagai, gyakorlati tapasztalatok. – Előadás. InnoLignum Erdészeti és Faipari Szakvásár és Rendezvénysorozat, 2009. szeptember 04. Sopron. DINYA L. (2008): Ökoenergetikai hálózatok – illúziók és realitások. – In. Hálózatok és klaszteresedés. Elméleti és tapasztalati háttér az ÉszakMagyarországi régió példáin keresztül. NORRIA, Miskolc. pp. 125–127. FÜHRER E.–RÉDEI K.–TÓTH B. (2008): Ültetvényszerű fatermesztés 2. – Agroinform Kiadó, Budapest. 46. p. GOCKLER L. (2010): Fás szárú energiaültetvények a mezőgazdaságban 2. rész. A sarjasztásos fás szárú energetikai ültetvény technológiájának megfontolandó elemei. – Mezőgazdasági technika 51. 11. 40. p. GYULAI I. (2009): A biomassza dilemma. – Magyar Természetvédők Szövetsége, Budapest. pp. 27–45. HAJDÚ J. (2006): Mezőgazdasági eredetű biomasszák energetikai hasznosítása Magyarországon. – Bioenergia 1. 1. 9. p. JUNG L. (2010): Erdőgazdálkodás és megújuló energiagazdálkodás. – In. GERGELY S. (szerk.): Fenntartható energiagazdálkodás. I. A települési energiaellátás új rendszerei. Károly Róbert Főiskola, Gyöngyös. pp. 41–47.
KAZAI ZS.–VARGA K. (2007): Bioüzemanyagok a környezeti és gazdasági fenntarthatóság tükrében. – URL:http://energiaklub.hu/dl/kiadvanyok/Ener gia_Klub_memorandum_biouzemanyag.pdf Letöltés dátuma: 2011.11.02. KPMG (2010): A biomassza, mint erőművi tüzelőanyag keresletének, kínálatának, valamint árának 2010–2020 időszakra vonatkozó éves előrejelzése. – Jelentés KPMG Tanácsadás, Energetikai és közüzemi szektor 2010. január. KPMG, Budapest. pp. 100–104. LÁNG I. (1984): A Biológiai eredetű anyagok (biomassza) hasznosításának távlati lehetőségei. – Komplex Bizottság jelentése. MTA, Budapest. pp.120– 122. MEH (2010): Vezetékes energiahordozók évkönyve – Energiaközpont Kht. Budapest. MET (2010): Fahasználat Magyarországon – URL: http://www.e-met.hu Letöltés dátuma: 2011.02.04. MONOKI Á. (2011): Biomassza energia. – URL: http://www.nyf.hu/others/ html/kornyezettud/megujulo/Biomassza/Biomassza.html Letöltés dátuma: 2011.06.18. NÉMETH K. (2011): Dendromassza-hasznosításon alapuló decentralizált hőenergia-termelés és –felhasználás komplex elemzése. – Doktori (PhD) értekezés. Pannon Egyetem Állat- és Agrárkörnyezet-tudományi Doktori Iskola. Keszthely. pp. 151–153. PECZNIK P. (2004): A biomassza energetikai hasznosítása. – In. SEMBERY P.– TÓTH L. (szerk.): Hagyományos és megújuló energiák. Szaktudás Kiadó Ház, Budapest. pp. 235–238. SZENDREI J. (2005): Biogáz előállítása mezőgazdasági hulladékokból és melléktermékekből. –„Energia és Mezőgazdaság” Fórum. Balmazújvárosi Környezetvédelmi Csoport. pp. 12–14. TÓTH J. B.–TÓTH T. (2011): A fás szárú energianövények termesztésének társadalmi és gazdasági feltételei. – In. SZABÓ V.–FAZEKAS I. (szerk.): Környezettudatos energiatermelés és -felhasználás. Meridián Alapítvány, Debrecen. pp. 258–263. TÓTH J. B.–TÓTH T. (2012): A fás szárú energianövények elterjedésének aktuális kérdései. – Értékálló Aranykorona 12. 3. pp. 15–17. VARGA T. (2009): Energia célú biomassza-termelés támogatási rendszere. – Előadás. Pellet konferencia – A pellet esélyei Magyarországon. 2009. március 25. Budapest.
