A cukor közös piaci szabályozása

GYI ÉS VIDÉKFEJLESZTÉ SI MI ÛVELÉSÜ M D L NISZ Ö F TÉRIU

M

Az Európai Unió agrárszabályozása

A cukor közös piaci szabályozása Az Európai Unió cukor ágazata A világ éves cukor termelése 130–135 milliót tonna, melynek 70%-át cukornádból állítják elô. A cukorrépából kinyert cukor aránya 30%. Az arány fokozatosan a cukornád javára változik, melynek oka, hogy az elsôsorban a világnépesség gyarapodásának köszönhetô fogyasztás növekedés (évi 1,3–1,5%) elsôsorban a fejlôdô országokban jelentkezik, ahol éghajlati adottságok miatt szinte kizárólag a cukornád termesztése lehetséges. Cukorrépából elsôsorban Európában állítanak elô cukrot, a világ répacukor termelésének 80%-a itt koncentrálódik. Az Európai Unió cukor termelésének pedig 98%-a répacukor. Az Európai Unióban több évtized viszonylatában az egyik legstabilabb, legkiszámíthatóbb termékpálya a cukor. Ez egyaránt igaz a termelésre és a piaci viszonyokra, valamint a piacszabályozás alakulására. Az EU jelenlegi 15 tagállamában összesen mintegy 2 millió hektáron termesztenek cukorrépát, amely a teljes szántóföldi vetésterület kevesebb, mint 2%-a. A megtermett 110–120 millió tonna cukorrépából évente 16–18 millió tonna fehér cukrot állítanak elô. Ezáltal az Unió részesedése a világ cukortermelésébôl igen jelentôs, hiszen a világtermelés mintegy 12%-át állítja elô. Az EU fogyasztása 12,5–12,8 millió tonna, ezáltal az önellátottság foka 120–130%. Az EU szerepe a világ cukorkereskedelmében szintén kiemelkedô. Az utóbbi éveket jellemzô brazil elôretörés ellenére 5 millió tonna, kimagasló minôségû exportjával a világ legnagyobb fehér cukor exportôre. Bár saját fogyasztásánál az EU évek óta több cukrot állít elô, az általa importált cukor mennyisége mégsem elhanyagolható. Különféle kedvezményes kereskedelmi megállapodások keretében az Unió ugyanis évi 1.800.000–1.900.000 tonna, döntô részben nyerscukrot importál afrikai és egyéb fejlôdô országokból. A beérkezô nyerscukrot négy tagállamban, nagyrészt az Egyesült Királyságban (1.128.600 tonna), valamint Franciaor-

szágban (296.600 tonna), Portugáliában (291.600 tonna) és Finnországban (60.000 tonna) finomítják. Ezt a nyerscukrot az EU a Tanács által meghatározott nyerscukor intervenciós áron veszi meg, amely ár a világpiaci árat általában jelentôsen, akár 200-300%-al is meghaladja. Ezen kereskedelmi megállapodások tulajdonképpen közvetett gazdasági segélyt jelentenek az exportáló államok számára. Az EU-ban a hetvenes évek közepén kezdték el gyártani az izoglükózt, amely egy kukoricából, vagy más gabonafélébôl elôállított folyékony édesítôszer. Az inulin termelése, amely az izoglükózhoz hasonló, ám cikóriából elôállított édesítôszer, a kilencvenes évek elején kezdôdött. Ezen édesítôszerek fô felhasználási területe az üdítôital- és szeszipar. Az EU éves izoglükóz termelése 302-308.000 tonna, melyet teljes mértékben a belsô piacon értékesítenek. Inulinból évente 180-220.000 tonnát állítanak elô, szintén belföldi értékesítésre.

Cukorrépa-termesztés A világ leghatékonyabb cukorrépa-termesztô gazdaságai az Európai Unióban találhatók, különösen a francia, osztrák, belga és holland termelési mutatók kimagaslóak. Bár a gazdasági hatékonyság azt indokolná, hogy cukorrépát elsôsorban ezen országokban termesszenek, politikai és szociális megfontolások miatt – Luxemburg kivételével – minden tagállamban termesztik ezt a növényt. Jó példa Portugália esete, ahol 1986-os csatlakozásuk után kezdtek csak cukorrépát termeszteni, elôtte nem ismerték ezt a növényt a gazdák.

A cukoripar helyzete A rendtartás által biztosított stabil jövedelmezôség, a kiegyensúlyozott piaci helyzet, valamint a rendkívül hatékony piacvédelem ellenére folyamatosan és intenzíven fejlôdik az európai cukoripar. A hatékonyság növelése, a modernizáció következtében viszont egyre koncentrálódik a termelés. Tekintettel arra, hogy a piac növekedési lehe-

A fôbb répatermesztô tagállamok termesztési adatai Ország Egyesült Királyság

Vetésterület (ha)

Hozam (kinyert fehér cukor) tonna/ha 1998/99

1999/00

2000/01

1998/99

1999/00

2000/01

8,79

9,66

9,08

164.000

160.000

146.000

Franciaország

10,35

11,51

11,94

412.000

393.000

361.000

Németország

7,98

8,96

9,63

503.000

489.000

451.000

Ausztria

9,51

10,15

9,00

49.000

47.000

43.000

Hollandia

7,37

9,31

9,47

112.000

120.000

112.000

Belgium

8,10

10,49

9,92

98.000

104.000

95.000

Forrás: F.I.R.S.

tôségei az EU-ban erôsen korlátozottak, a technológiai fejlesztések eredményeként egyre kevesebb cukorgyártó üzemre van szükség. A cukorgyárak egyik jellegzetes mutatószáma a napi cukorrépa-feldolgozó kapacitás. Ezt vizsgálva megállapítható, hogy az elmúlt tíz év során az EU cukorgyárak átlagos kapacitása napi 5-6.000 tonnáról mintegy 9.000 tonnára növekedett. Ugyanakkor számos olyan gyár is mûködik már, amely naponta 15.000 tonna répát is képes feldolgozni. Megfelelô hatékonyságú gyárnak azt tartják, amely legalább 100.000 tonna cukrot tud elôállítani egy feldolgozási kampány során. Ausztriában mindössze három gyár elegendô 400-460.000 tonna cukor termeléséhez. Ez a mennyiség nagyjából megegyezik a jelenlegi hazai termeléssel, ugyanakkor Magyarországon 2001-ben hét gyár dolgozott fel cukorrépát.

Az Európai Unió cukorpiaci rendtartása Bevezetô

2

Az EU közös cukorpiaci szabályozását 1968-ban vezették be. A rendtartás alapvetôen ma is a kezdeti elvek szerint mûködik, 2001-ig csak kisebb módosítások történtek. Ez jól mutatja a rendtartás sikerességét és hatékonyságát, hiszen több mint harminc éve képes kezelni a világpiaci viharokat, egyéb gazdasági nehézségeket. A cukorpiac szabályozása kimaradt az EU agrárpolitikájának 1992. évi reformjából, valamint az Agenda 2000 reformcsomagból és az 1994. évi GATT (Általános Kereskedelmi és Vámtarifa Egyezmény) megállapodás sem eredményezett lényeges változásokat. Idôközben a rendtartás hatálya kiterjedt az izoglükózra (1977) és az inulinra is (1994). Emiatt többen inkább „édesítôszer", mint cukorpiaci rendtartásként nevezik. A termékpálya kiegyensúlyozott mûködése és folyamatos fejlôdése ellenére az EU tagállamai között jelentôs nézeteltérések alakultak ki az ágazat

piacszabályozásának megítélése tekintetében. Ez jól megmutatkozott a cukorpiaci rendtartás közelmúltbeli módosításakor is. Az általában öt éves idôtartamra meghatározott szabályozás legutóbbi alaprendelete (a Tanács 2038/1999 számú rendelete, amely a Tanács 1785/1981 számú rendeletét konszolidálta) 2001. június 30-ig volt érvényben és az EU-nak már 2000. december 31-ig döntenie kellett volna a rendtartás jövôjérôl. Erre azonban csak jelentôs késlekedéssel, a 2001. május 22-i Tanácsülésen került sor. Egyes tagállamok (elsôsorban Franciaország, Belgium, Németország és Ausztria) a rendtartás változatlan formában történô meghosszabbítását javasolták további öt évre. Ezzel szemben voltak akik radikális változtatásokat javasoltak (fôként az Egyesült Királyság és Svédország, továbbá Hollandia és Dánia), a kvótarendszer eltörlését, a garantált árak csökkentését, stb. Néhány tagállam számára (Olaszország és Spanyolország) elsôsorban az volt fontos, hogy továbbra is nyújthasson állami támogatást a saját cukor ágazata számára. A Bizottság pedig egy jelentôs változtatásokat tartalmazó javaslatot készített el 2000 ôszén. A 2001. május 22-én elfogadott rendtartás végül egy olyan kompromisszum eredménye, amely némi változtatást tartalmaz ugyan, a rendtartás legfôbb mechanizmusait (kvótarendszer, árgaranciák, stb.) azonban változatlanul fenntartja egészen 2006. június 30-ig. Ugyanakkor 2003-ra a Bizottság egy átfogó tanulmány elkészítését tervezi, amelynek célja annak vizsgálata, hogy mennyire érvényesülnek a versenyfeltételek az európai cukorpiacon, különös tekintettel a kvótarendszer mûködésére, az árképzésre és a kereskedelmi viszonyokra.

A rendtartás mûködése Alaprendelet: a Tanács 2001. június 19-i 1260/2001 (EK) rendelete a cukor piacok közös szervezésérôl (Az ágazattal kapcsolatos uniós jogszabályok megtalálhatók az Európai Unió hivatalos internetes honlapján: http://europa.eu.int/eur-lex/en/lif/reg/ en_register_036060.html)

A rendtartás céljai A rendtartás fôbb célkitûzései az alábbiak: – A mezôgazdasági termelékenység növelése. – A cukorrépa-termesztôk foglalkoztatásának és megfelelô életszínvonalának biztosítása. – A belsô piacok stabilizálása, kiegyensúlyozott ellátás. – A fogyasztók számára a cukor elfogadható áron történô biztosítása.

alapelv, hogy a termelési többlet elhelyezése miatt jelentkezô költségeket a termelôk állják. Ez a közös felelôsség-viselés elve. Ennek értelmében a termékpálya szereplôi (répatermesztôk, cukor-, izoglükóz- és inulingyártók) kötelesek megtéríteni – az általuk fizetett termelési illetékeken keresztül – a rendtartás költségeit az EU költségvetése számára.

A rendtartásban alkalmazott piacszabályozási eszközök

A rendtartás fôbb jellegzetességei A cukorpiaci gazdasági év július 1-tôl június 30-ig tart. A rendtartás hatálya alá a következô fô termékek tartoznak: répacukor, nádcukor, izoglükóz, cukorrépa, inulin szirup. A cukorpiaci szabályozás némileg eltér a „normál” közösségi rendtartásoktól: a) A rendtartás elsôsorban a feldolgozott termékre, a cukorra, nem pedig az alapanyagra, vagyis a cukorrépára irányul. Ennek oka, hogy a répa szállítási költsége igen magas, tárolási ideje erôsen korlátozott. Ezért állami intervenciós felvásárlási lehetôség csak a cukorra van. b) Az EU által biztosított értékesítési- és árgarancia termelési kvótákra korlátozott. c) Az EU összes rendtartása közül legfôképp a cukor termékpálya esetében valósul meg az az

A szabályozás fô mechanizmusai: a) Piacvédelem a harmadik országból származó importtal szemben, b) Export-visszatérítés a felesleg értékesítésére, c) Állami hatóságok intervenciós felvásárlásai, d) Kvótarendszer. Az intervenciós felvásárlás szempontjából, ami csak a kvótán belül megtermelt cukor esetében lehetséges, a rendszer ugyanaz, mint más termékeknél. A különbség a mechanizmusok közötti egyensúlyban van. A cukor esetében igen ritka a tényleges intervenciós felvásárlás (utoljára az 1980-as években kellett alkalmazni). A piacszabályozás fôképp az import ellenôrzésén és az exportrendszer jól összehangolt mûködtetésén alapszik.

Az EU tagállamainak cukor, izoglükóz és inulin kvótái 2001. július 1-tôl (ezer tonna) Ország Dánia

„A” cukor

„B” cukor

„A” izoglükóz „B” izoglükóz „A” inulin

„B” inulin

325,000

95,745

–

–

–

–

Németország

2.612,913

803,982

28,643

6,745

–

–

Görögország

288,638

28,864

10,435

2,457

–

–

Spanyolország

957,082

39,878

74,620

7,959

–

–

2.506,487

752,259

15,747

4,099

19,847

4,674

Franciaország(tengerentúl)

463,872

46,372

–

–

–

–

Írország

181,145

18,114

–

–

–

–

1.310,904

246,539

16,432

3,870

–

–

Hollandia

684,112

180,447

7,365

1,734

65,519

15,430

Ausztria

314,029

73,297

–

–

–

–

63,380

6,338

8,027

1,890

–

–

9,048

0,905

–

–

–

–

Finnország

132,806

13,280

10,792

1,080

–

–

Svédország

334,784

33,478

–

–

–

–

Belgium/Luxemburg

674,905

144,906

56,151

15,441

174,219

41,028

1.035,115

130,511

21,502

5,735

–

–

Franciaország(kontinens)

Olaszország

Portugália (kontinens) Azori szigetek (Portugália)

Egyesült Királyság Összesen

14.482

301

321

3

Termelési kvóta Termelési kvótát cukorra, izoglükózra és inulinra állapítanak meg. A kvótákat tagállamokra határozzák meg, amely a tagállam tulajdona! A cukoripari társaságok között a szakminisztérium osztja szét, melyet a cég, amennyiben több termelôüzemmel is rendelkezik, saját hatáskörben bont tovább gyáraira. Ennek során azonban figyelembe kell vennie a répatermesztôk érdekeit és véleményét is. A kvóta nem képezheti adás-vétel tárgyát sem vállalatok, sem pedig tagországok között. A tagállam szakminisztériumának az országos kvóta 10%-ának felülvizsgálatára és újrafelosztására van jogosultsága. Ezt ritkán, és elsôsorban akkor alkalmazzák, amennyiben egy kvótajogosult nem képes megtermelni a számára biztosított mennyiséget. Ugyanakkor vállalati egyesülések, vagy gyárvásárlások esetén a termelési kvóta tagállami beavatkozás nélkül is módosul a vonatkozó uniós jogszabályok szerint. Vagyis, a szakminisztérium jóváhagyása mellett, az új tulajdonoshoz kerül a megvásárolt egy, vagy több gyár kvótája. A kvóta mozgása tehát lehetséges, de csak a kapcsolódó termelô kapacitás mozgásával együtt és a szakminisztérium beleegyezése mellett. Önállóan a kvóta nem értékesíthetô! Fontos kiemelni, hogy az EU nem határoz meg cukorrépa-kvótát, sem mennyiségi, sem pedig területi alapon. A jelzett termékekre kétféle termelési kvótát állapítanak meg, „A” és „B", melyek együttesen adják a maximális kvótát. A maximális kvóta feletti termelés az ún. „C” termelés, melyet támogatás nélkül, adott határidôn belül exportálni kell az EU-n kívülre. Az „A” és „B” kvóta, valamint a „C” termelés megkülönböztetése nem minôségi szempontok szerint történik. Az eltérô kvóták lényege, hogy az értékesítési- és árgarancia csak a maximális kvótán belül megtermelt cukorra vonatkozik, a „C” termelésre tehát nem. Az „A” és „B” kvótát pedig az különbözteti meg, hogy eltérô mértékû befizetési kötelezettség (lásd termelési illeték) terheli az elôállítót. (A „C” kvóta kifejezés helytelen, ugyanis az EU csak a „C” cukor értékesítését, nem pedig termelését korlátozza!) Mint arról szó volt az EU cukorrépára nem állapít meg termelési kvótákat, ennek ellenére megkülönböztetnek „A", „B” és „C” répát. Ez attól függ, hogy az adott répából melyik kategóriába tartozó cukrot állítanak elô. Ennek jelentôségérôl majd a termelési illetékek kapcsán lesz szó.

termelést produkáló évek kihagyásával, a maradék három év, továbbá a fogyasztási és kereskedelmi adatok alapján határozta meg az új tagállamok „A” és „B” termelési kvótáját. A maximális kvóta nagyságán túl lényeges kérdés a „B” kvóta aránya is, tekintettel a kapcsolódó magasabb termelési illetékre.

Intézményes árak Az EU által a termelôk és a feldolgozók részére garantált értékesítési- és árgarancia csak a maximális kvótán belül megtermelt cukorra, illetve az ehhez szükséges cukorrépára vonatkozik. Az egyes intézményi árakat a Bizottság korábban évente határozta meg egy adott gazdsági évre. Az 1260/2001 számú rendelet azonban a 2001/02-2005/06 gazdasági évekre elôre meghatározza az egyes árakat. Egyedül a származtatott intervenciós árat hirdetik meg továbbra is évente. A korábban alkalmazott irányár megszûnt. Intervenciós ár: fehér cukorra határozzák meg. Egy tonna fehér cukor intervenciós ára 2001/2002 és 2005/2006 között, a korábbi évekkel megegyezôen 631,9 EUR/tonna (1 euró=250 Ft). Más termékekhez hasonlóan az intervenciós ár a cukor esetében is arra szolgál, hogy az országos intervenciós ügynökségek a kvótán belül megtermelt és számukra felajánlott cukrot ezen az áron kötelesek megvásárolni. Ez gyakorlatilag a lehetséges piaci ár minimuma is egyben. A rendtartás kifinomult mûködésének köszönhetôen egyébként rendkívül ritkán kerül sor tényleges intervenciós felvásárlásra az EU-ban. A fehér cukor intervenciós ára mellett a nyerscukorra is meghatároznak intervenciós árat, melynek jelentôsége a preferenciális kereskedelmi megállapodások keretében importált nyerscukor vonatkozásában van. A nyerscukor intervenciós ára 523,7 EUR/tonna. Egyes tagállamok esetében, a cukorrépa-termesztés fokozott támogatása érdekében, nem a normál intervenciós ár, hanem a származtatott intervenciós ár érvényes. Ilyen származtatott intervenciós ár vonatkozik Spanyolországra (648,8 EUR/tonna), továbbá Finnországra, Portugáliára, az Egyesült Királyságra és Írországra (egyaránt 646,5 EUR/tonna). Magyarország esetében minden bizonnyal a normál intervenciós ár lesz érvényes és a Bizottság nem fog származtatott intervenciós árat meghatározni. Ennek oka, hogy Magyarországon a belföldi fogyasztást meghaladó mértékben állítanak elô cukrot, a származtatott intervenciós ár pedig a deficites tagállamokra érvényes.

A termelési kvóta meghatározása

4

A termelési kvóta meghatározása alapvetô kérdés, tekintettel arra, hogy esetleges módosítása még indokolt esetben is rendkívül nehéz. Az EU-ban nincs egyértelmû és kizárólagos módszer az újonnan csatlakozó ország kvótájának a meghatározására. A legutóbbi felvételi tárgyalások során (Ausztria, Finnország és Svédország; 1995) a Bizottság a csatlakozási kérelem benyújtását megelôzô öt év termelési adatait vette figyelembe. A legalacsonyabb és legmagasabb

A cukorrépára vonatkozó intézményes árak Annak érdekében, hogy a feldolgozók számára a cukor intervenciós ára által biztosított garanciák elônyeiben a répatermesztôk is részesüljenek, a répára is meghatároznak bizonyos árakat. Ezen árak a 16% cukortartalmú és a kvótán belüli cukor elôállításához felvásárolt szabvány cukorrépára vonatkoznak. Az ettôl eltérô cukortartalmat a Szakmaközi Egyezményben (lásd késôbb) rögzített táb-

lázat segítségével számítják át 16%-os cukorrépára, figyelembevéve egyúttal az eltérô cukortartalom átszámítására vonatkozó uniós rendeletet (a Bizottság 2001. június 27-i 1261/2001 (EK) rendelete a cukorrépa árának meghatározását érintô árnövelésekrôl és árcsökkentésekrôl). A számítások alapja a cukorrépa alapára, melyet szintén rögzítettek a 2001/2002 és 2005/2006 közötti idôszakra, mértéke 47,67 EUR/tonna. Ez azonban még nem a répatermesztô számára ténylegesen kifizetett ár. Minimális répaár: az az ár, amit a cukorgyárnak minimálisan fizetnie kell az átvett, megfelelô minôségû és kvótán belüli cukor termeléséhez szükséges répáért. Mivel termelési illetéket a répatermesztôk is fizetnek, a minimális ár a répa alapár csökkentve a fizetendô illeték összegével. Az „A” és „B” cukorrépára eltérô minimális árat határoznak meg, melynek mértéke az „A” répa esetében 46,72 EUR/tonna, a „B"-nél pedig 32,42 EUR/tonna. A „B” répa esetében azonban az ár tovább csökkenhet, amennyiben az EU magasabb termelési illeték befizetést ír elô. Az utóbbi évek során pedig mindig ez volt a gyakorlat, így a 2001/02-es gazdasági év esetében is, és a Bizottság 28,84 EUR/tonna minimális árat volt kénytelen az adott gazdasági évre meghatározni. Erre azért került sor, mert a termelési illetéket csak a „B” kvóta esetében lehet növelni, maximálisan a fehér cukor intervenciós árának 39,5%-ig. Annak érdekében, hogy répaszállítási lehetôsége ne csökkenjen, minden répatermesztô némi ráhagyással tervezi termelését. Emiatt általában „C” répát is elôállít, melynek ára azonban – tekintettel a „C” cukorra vonatkozó exportálási kötelezettségre – a világpiaci ártól függ, továbbá a „C” répára semmilyen árgarancia nem vonatkozik. A termelô árbevétele elsôsorban az „A” és „B” répa arányától, amely általában megegyezik a tagállam számára megállapított „A” és „B” cukor kvóta arányával, továbbá a megtermett „C” répa átvételi árától függ. Példa: Ha egy termelô 1.000 tonna cukorrépa szállítására szerzôdik, melybôl 900 tonna „A” és 100 tonna „B", a kedvezô idôjárás miatt viszont további 100 tonna „C” répája is terem, összesen 1.100 tonna répát fog a cukorgyárnak átadni. Amennyiben a „C” cukrot 250 EUR/tonna áron exportálja a cukorgyár, a „C” répa ára mintegy 19 EUR/tonna lesz. A termelô árbevétele tehát a következô szerint alakul: 900 tonna × 46,72 EUR + 100 tonna × 28,84 EUR + 100 tonna × 19 EUR Összesen: 46.832 EUR (átlagban 42,57 EUR/tonna) Az uniós jogszabályok szerint egy tonna 16% cukortartalmú cukorrépából 130 kg fehér cukor nyerhetô ki, vagyis 3% a gyártási veszteség. A gyakorlatban ez természetesen gyáranként eltérô és a leghatékonyabb gyárak képesek akár 145 kg cukrot is kinyerni. Mindazonáltal az osztozkodási arányok kiszámításához, amelyet az EU nem közvetlenül határoz meg, ezt az elméleti számot (130 kg) használják.

Izoglükóz és inulin esetében nem határoznak meg semmilyen intézményes árat és intervenciós kötelezettség sem terheli az EU-t!

Szakmaközi egyezmény Annak érdekében, hogy a feldolgozók a számukra nyújtott kedvezményeket továbbadják a termelôknek, részletes szabályozásra van szükség a termeltetési szerzôdések keretében. Ehhez minden tagországban szükség van egy ún. Szakmaközi Egyezményre, amely a cukorfeldolgozók és a répatermesztôk szakmai érdekképviseleti szervezetei között jön létre. Ennek esetleges hiányában a tagállam köteles gondoskodni az érintettek, elsôsorban természetesen a répatermesztôk érdekeinek megfelelô védelmérôl. A Szakmaközi Egyezmény szabályozza a teljes szerzôdéses jogviszonyt a termesztôk és a feldolgozók között. Ezáltal szabályozzák a répa felvásárlásával, szállításával, átvételével és a fizetéssel kapcsolatos feltételeket annak érdekében, hogy azok megfeleljenek az 1260/2001 számú rendeletben elôírt keretszabályoknak. Ez a jogszabály (a rendelet III. melléklete) írja elô ugyanis az Egyezmény elkészítését, valamint azt, hogy mely kérdéseket kell az Egyezményben szabályozni. Az Egyezmény részletes kidolgozása azonban már a tagállamokban mûködô országos szakmai szövetségek feladata. Bár az Egyezmény érvényességéhez nélkülözhetetlen a szakminisztérium jóváhagyása, alapvetôen a répatermesztôk és a cukorgyártók kompromisszumán alapszik. A minisztérium csak a legvégsô esetben avatkozik közbe. A fenti rendelet szerint elsôsorban a következôkrôl szükséges megállapodni: a) répaszállítási jog meghatározása és felosztása, b) az „A” és „B” cukor termeléséhez felvásárolt répáért járó differenciált átvételi árak, c) a répaszeletek értékesítése, d) a szerzôdések és szállítások független fél általi felügyelete, e) a termesztôknek a következô gazdasági évre átvitt cukor után fizetendô összegek, f) a répa cukortartalmának átszámítása 16%-ra, g) „C” répa átvételi árának meghatározása, h) a szállított cukorrépa minimális cukortartalma, i) termesztett fajták kiválasztása, j) amennyiben a cukor értékesítési ára meghaladja az intervenciós árat, a többletet milyen arányban osszák meg a feldolgozó és a termelô között, stb. A Szakmaközi Egyezményben tehát többek között meghatározzák a szabvány minôségtôl eltérô répa esetében fizetendô prémiumok és levonások pontos mértékét. Szükséges továbbá a cukorrépa átvételi pontok meghatározása is. A szállítási szerzôdéseket úgy kell megkötni, hogy a begyûjtési központoktól történô elszállítás költségei a gyárat terheljék. Amennyiben az átvételi hely a gyártelep, a szállítási költséget – átalány formájában – megtérítik a termelô számára. A répa átvételekor történik a mintavétel, a cukortartalmat pedig a polarimetriás módszerrel ha-

5

tározzák meg. A szerzôdésben rendelkezni kell továbbá a bruttó súly, a tára súly és a cukortartalom meghatározásának módszerérôl is. A feldolgozóknak biztosítaniuk kell a termesztôk részére az általuk leszállított répának megfelelô mennyiségû répaszeletet, vagy pedig ki kell számukra fizetni a répaszelet értékét. A szállítás ütemezésérôl, valamint a korai, illetve kései szállításokért járó prémiumokról is dönteni kell. Általában a Szakmaközi Egyezmények határozzák meg azt is, hogy milyen feltételekkel juthat valaki szállítási szerzôdéshez, azaz répatermesztési joghoz. (Természetesen bárki szabadon termelhet répát, amennyiben viszont egyik gyárral sem tud szerzôdést kötni, nem tudja értékesíteni a megtermelt répát.) A répatermesztési jogosultság meghatározása tagállamonként eltér. Van ahol termôföldhöz kötött, pl.: Franciaország. Itt a répaszállításra „jogosult” földterület mindenkori tulajdonosa, illetve bérlôje köthet szerzôdést a cukorgyárral. Az Egyesült Királyságban ugyanakkor nem a földhöz, hanem személyhez kötött a répatermesztési jog. Amennyiben a termelô a megelôzô három évet tekintve két alkalommal nem képes szállítási kötelezettségeinek eleget tenni, azaz nem szállítja le a szerzôdés szerinti répamennyiséget, sor kerülhet termesztési kvótájának a csökkentésére. Általánosságban elmondható, hogy tekintettel a több évtizedes jól mûködô piacszabályozásra, valamint a répatermesztés magas jövedelmezôségi szintjére, a legtöbb európai államban igen stabil a répatermesztôk köre és egyúttal a megmûvelt terület nagysága is. A szilárd, jól felszerelt és nagy szaktudású termelôi bázis képezi az alapját a kiemelkedô termelési eredményeknek. Szintén általános gyakorlat az EU-ban, hogy a termelô az összes megtermelt répáját, tehát azt is ami a szerzôdött mennyiségen felül termett, csak annak a gyárnak adhatja el, amellyel szerzôdéses viszonyban áll. A leszerzôdött mennyiség feletti répa átvételérôl a gyár saját maga dönthet. A termelôkkel fenntartandó jóviszony érdekében azonban elutasításra csak a legritkább esetekben kerül sor.

Termelési illetékek – „Önfinanszírozó rendszer”

6

A maximális kvótán belül megtermelt cukor exportja után export-visszatérítés jár. Ennek költségeit együttesen térítik meg a termékpálya szereplôi az általuk fizetett termelési illetékeken keresztül. Emiatt nevezik önfinanszírozónak a cukorpiaci rendtartást, ugyanakkor fontos kiemelni, hogy a rendtartás sikeres mûködésének alapja a magas fogyasztói ár és a szinte tökéletes piacvédelem! Termelési illetéket fizetnek nemcsak a répatermesztôk és cukorgyártók, de az izoglükóz- és az inulingyártók is. Az illeték mértéke az „A” cukor esetében a fehér cukor intervenciós árának 2%-a. A „B” cukor esetében a termelési illeték mértéke változó. Elsô lépésben 2%, majd 30% és végül 7,5 %, összesen tehát akár 39,5% is lehet, attól függôen, hogy mennyit költött az EU a cukor export-visszatérítésére. Amennyiben a befizetett termelési ille-

tékek teljes összege nem fedezi az exporttámogatás kiadásait, az EU újabb befizetési kötelezettséget írhat elô a „B” kvótára. Emiatt van különös jelentôsége a maximális kvóta mértékén túl az „A” és „B” kvóta arányának is. A cukorra kivetett illeték 58%-át a répatermesztôk, 42%-át pedig a cukoripar fizeti be. Az illetéket a gyár vonja le a termelôktôl átvett répa árából, majd továbbítja a tagállam intervenciós hivatala felé, ahonnan átutalják a befizetéseket az Unióhoz. Az izoglükóz gyártó a cukorgyárral megegyezô mértékû termelési illetéket fizet, ugyanakkor az általa feldolgozott gabona termelôjét nem terheli befizetési kötelezettség. Minimális raktárkészlet és raktározási költségvisszatérítés rendszere (Csak 2001. június 30-ig mûködött!) 2001. július 1-vel mindkét szabályozási eszköz megszûnt! Korábban a kvótajogosult cukorgyártók kötelesek voltak termelésük egy adott részét biztonsági szempontokból folyamatosan raktározni, állami biztonsági készletek ugyanis cukorból nem léteznek. A raktározási költség-visszatérítési rendszer célja pedig az volt, hogy a cukor szezonális termelése ellenére minél kiegyensúlyozottabbá tegye a cukorpiacot. Ennek keretében havi átalányt nyújtottak a raktározott cukor után, melynek pénzügyi forrása a cukor értékesítésekor a gyártó által befizetett raktározási illeték volt.

Külkereskedelem A cukor importálása, illetve exportálása engedélyköteles. Ez elsôsorban monitoring célokat szolgál azonban, nem pedig az áruforgalom adminisztratív módon történô korlátozását. Arra ugyanis nincs mód, hogy megtiltsák az importot amennyiben az elôírt vámot az importôr megfizette.

Import Az EU-ba a bevezetôben jelzett kedvezményes elbírálás alá esô nyerscukron kívül gyakorlatilag nem érkezik import cukor. Ennek oka az igen magas vámvédelem, amely két részbôl áll. Egyrészt egy fix összegû vámból, amely 419 EUR/tonna, valamint a világpiaci ár alakulásától függô pótvámból. A változó mértékû pótvámot gyakorlatilag folyamatosan alkalmazza az EU. A feldolgozott termékekben ugyanakkor 400-500 ezer tonna cukrot importálnak a tagállamok.

Export A cukorrendtartás 1968-ban történt bevezetése óta az EU nettó importôrbôl a világ egyik legjelentôsebb cukorexportôrévé vált. Az elmúlt években az EU nagyjából 2,5–2,9 millió tonna cukrot exportált támogatott formában. Ebbôl 1,6 millió tonna tulajdonképpen az ACP országokból importált nyerscukor finomítás utáni re-exportja, amely mennyiség nem számít bele az EU WTO vállalásába. Továbbá 1,273 millió tonna (2001-tôl), amely a kvótán belül megtermelt, ám az EU-15 fogyasztását meghaladó felesleg. Ezt növeli a „C” cukor mennyisége (évi 1,5–3 milliót tonna), amit kötelesek az EU-

n kívül és támogatás nélkül értékesíteni. További 800.000 tonna cukor a feldolgozott termékekben kerül exportra.

Export-visszatérítés Az EU belsô árai általában jelentôsen meghaladják a világpiaci árakat és ilyenkor az EU feldolgozóinak nem éri meg exportálni az esetleges „A” és „B” cukor többletet. Ezért vezették be az export-visszatérítési rendszert. A visszatérítés révén a közösségi ár és a világpiaci ár közti különbséget térítik meg az exportáló számára. A cukortartalmú feldolgozott termékek exportja esetében – a gyártás során felhasznált cukor arányában – szintén jár a támogatás.

Kvótacsökkentés Az 1994-ben megkötött GATT (új nevén WTO: World Trade Organization – Világkereskedelmi Szervezet) Egyezményben az EU vállalta, hogy 1995-2001 között fokozatosan csökkenti az exporttámogatásban részesülô cukor mennyiségét, valamint a támogatásra fordított összeget. Eszerint 2001-tôl kezdôdôen az EU legfeljebb 1.273.500 tonna cukor után adhat maximálisan 499.100.000 EUR összegû exporttámogatást. Emiatt az Unió átalakította szabályozását úgy, hogy a WTO korlát túllépése esetén csökkenti az egyes tagállamok kvótáit. Erre a kvótacsökkentésre elôször 2000. októberében került sor, amikor a 2000/2001-es gazdasági év vonatkozásában összesen 498.800 tonnával csökkentette a Bizottság a 15 tagállam cukor, izoglükóz és inulin kvótáit. Ebbôl 478.000 tonna volt a cukor.

Az EU cukorpiaci szabályozásának jövôbeni alakulása Amint arról korábban már szó volt, hosszú vajúdás után az EU-nak végül sikerült kompromisszumos megoldást találnia a rendtartás jövôjét illetôen. Eszerint a jelenlegi rendtartás 2006. június 30-ig lesz érvényben. Ugyanakkor kétséges, hogy sikerül-e még egyszer az uniós cukorpiaci szabályozásnak elkerülnie a nagyarányú átalakítást. A már régóta meglévô belsô ellentétek fokozatos erôsödése mellett további nyomást fog várhatóan gyakorolni az EU-ra az új tagállamok felvétele, de mindenek elôtt a soron következô WTO tárgyalási forduló. Néhány jelentôs cukor exportôr ugyanis létrehozta a Global Alliance for Sugar Trade Reform and Liberalisation (Világszövetség a Cukorkereskedelem Reformjáért és Liberalizációjáért) elnevezésû szövetséget, kifejezetten azzal a céllal, hogy a WTO tárgyalások során megpróbálják elérni az EU, továbbá az Egyesült Államok és Japán egyelôre meglehetôsen védett cukorpiacainak a megnyitását, valamint az EU által nyújtott export-visszatérítés további csökkentését. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy az EU 2006tól tervezi az ún. EBA program beindítását (Everything But Arms – kb. a fegyverek kivételével

minden), melynek értelmében az EU korlátlan és vámmentes piacrajutási lehetôséget biztosítana a világ 49 legszegényebb országa számára, ideértve természetesen ezen országok cukor exportját is. A cukorra ugyanakkor csak 2009-tôl lenne érvényes az EBA program. 2006-ig tehát minden bizonnyal a jelenlegi formájában mûködik tovább a rendtartás, 2006-tól kezdve azonban egyelôre kiszámíthatatlan, hogy milyen mértékû további változtatások történnek. Ez elsôsorban a WTO tárgyalások kimenetelétôl és a kibôvítés alakulásától függ.

Csatlakozási tárgyalások, felkészülés Magyarország csatlakozása pillanatnyilag 2004-re várható. Mivel az EU cukorpiaci rendtartása 2006ig a jelenleg ismert módon fog mûködni, egyértelmû, hogy a magyar cukor ágazatnak és a közigazgatásnak mire kell felkészülnie. A felkészülési folyamatot az EU technikai szakértôk biztosításával, folyamatos információcserével is segíti. A csatlakozási tárgyalások során a cukor ágazat esetében Magyarország egyetlen tárgyalási pozíciót nyújtott be az EU-nak, nevezetesen a cukor és az izoglükóz termelési kvóta meghatározása. Magyarország 400.000 tonna „A” és 80.000 tonna „B” cukor, továbbá 130.000 tonna „A” és 10.000 tonna „B” izoglükóz kvótára tart igényt. A kvótával kapcsolatos tárgyalások 2002. elsô félévében, a spanyol elnökség alatt kerülnek napirendre. Ugyanakkor Magyarország már eljuttatta a Bizottság számára a kért statisztikai adatokat és egyéb információkat a magyar kvótaigény alátámasztása érdekében. A kvóta meghatározása mellett ugyanennyire fontos az uniós rendtartás mûködtetését végzô intézmény (Agrárintervenciós Központ) fejlesztése, az ágazati szereplôk felkészítése annak érdekében, hogy Magyarország csatlakozáskor azonnal képes legyen átvenni, és teljes körûen mûködtetni a vonatkozó uniós jogszabályokat. Az uniós szabályozás 2001. július 1-vel hatályos átalakítása bár nem minôsíthetô radikális reformnak, ugyanakkor egyszerûsítette a rendtartás mûködését, ezáltal pedig a tagjelölt államok felkészülési feladatait. (Például a raktározási költség-viszszatérítés rendszerének megszüntetése.) A raktározási illeték eltörlésével, melynek mértéke 2000/ 2001-ben 20 EUR/tonna volt, várhatóan az EU árszintje is csökkeni fog némileg. Eddig ugyanis az uniós cukorgyártók az általuk befizetett raktározási illetékkel növelték az értékesítési árat, így az intervenciós ár plusz a raktározási illeték (631,9 EUR/tonna + 20 EUR/tonna) jelentette a gyakorlatban a minimális piaci árat. Amennyiben 651,9 EUR/tonnánál kevesebbet kapott volna kvótán belül megtermelt cukráért a feldolgozó, akkor felajánlotta volna intervencióra a tagállam intervenciós hivatala számára. Intervencióba történô értékesítéskor ugyanis nem kellett a raktározási illetéket megfizetni. 2001. ôszén a magyarországi piaci ár (ÁFA nélküli gyártelepi ár) mintegy 145.000 Ft/tonna volt (570-580 EUR/tonna), ami az uniós intervenciós ár 90%-a. Az árközelítési probléma, ami korábban ko-

7

moly aggályokat keltett, ezzel megoldódni látszik és nagy valószínûséggel nem lesz szükség átmeneti idôszak alkalmazására a jelentôs áreltérés miatt. A felkészülési idôszak során fontos a versenyképes termelési szerkezet kialakítása, a répatermesztés technológiájának fejlesztése, a hozamok és termésszintek fokozatos javítása. Ehhez a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium csatlakozásig évi 360-400 millió forinttal járul hozzá a cukorrépa-termesztés minôséghez kötött támogatása révén.

Ajánlott internetes oldalak: Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium: www.fvm.hu Agrárintervenciós Központ: www.aik.hu Cukoripari Egyesülés: www.cie.hu ACP országok: www.acpsugar.org EU Mezôgazdasági Fôigazgatóság: http://europa.eu.int/comm/agriculture/info.htm International Sugar Organization: ww.isosugar.org CGB (Francia Cukorrépa-termesztôk Szövetsége): www.cgb-france.fr CEFS (Európai Cukorgyártók Szövetsége): www.cefs.org Cukor témájú portál: www.sugarinfo.co.uk

Készült a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Integrációs Fôcsoportfônökség Európai Integrációs Fôosztályának megbízásából. Készítette: Zsugyelik Gábor. ISBN 963 9422 11 8 Kiadja a Szaktudás Kiadó Rt. 2001/2002