A csont és ízület évtizede A 2001-2010 közötti időszakot a WHO a csont és ízület évtizedének nevezte ki. A rádióban és tévében egyre többet hallunk a csontritkulásról, a derék- és hátfájásról, az izomfájdalmakról, egyszóval a mozgásszervi megbetegedésekről. A Nemzetközi Egészségügyi Szervezet (WHO) ezzel próbálja felhívni a lakosság figyelmét erre a ma már népbetegségnek számító problémára. Az sem véletlen, hogy egy gyermekorvos ír erről a kérdésről. Ugyanis ez a betegség igen nagymértékben érinti a gyermekpopulációt. Az izmok gyengesége, a csontok törékenysége a mai gyermekek mozgásszegény életmódjával, helytelen táplálkozásával nagymértékben összefügg. Az iskolai testnevelés óra bizony nem elegendő az iskoláskorú gyermekek mozgásszükségletének kielégítésére. Bálint Géza professzor úr a rádióban arról beszélt, hogy nem kevés olyan gyermek van, aki képtelen fekvésből támaszkodás nélkül felülni, vagy pl.: nem tud 1 percig fél lábon állni. Ha ezeknek a gyermekeknek már most ilyen gyenge az izomzata, mi lesz velük 70 éves korukban? És ez a mozgásszegény életmód nagymértékben kihat a tüdők és a szívizom fejlődésére is. Láthatjuk, hogy ez egy nagyon összetett probléma. Amíg társadalmi szintű megoldást nem találunk, addig csak a gyermekét felelősségteljesen nevelő, a gyermek későbbi életére, egészségére is gondoló szülő segíthet azzal, hogy nem engedi a gyereket állandóan a számítógép vagy a videó előtt ülni, hanem hét végén órákra kiviszi a szabadba, vagy rendszeresen sportolni küldi. Másik gond a helytelen táplálkozás. Szinte nincs olyan gyermek, akinek ne csillanna fel a szeme, ha azt mondom neki vizsgálat közben: „Ha ügyes leszel, anyuék biztos elvisznek a McDonald’s-ba.” Sajnos nem a zöldféléket és gyümölcsöket részesítik előnyben. Marad az édesség és a hamburger, meg a kóla. Természetesen semmi bajom ezekkel, én is szeretem. De ugyanakkor nem isznak elég tejet, nem fogyasztanak megfelelő mennyiségű tejterméket, zöldfélét. Kimarad a kalcium- és vitaminbevitel. Pedig a megfelelő mennyiségű ásványi anyag és vitamin bevitele gyermekkorban nélkülözhetetlen a normális fejlődéshez, a felnőttkori egészséges élethez. Sajnos vannak olyan gyerekek, akik viszont nem ehetnek tejet, tejterméket, tojást, vagy egyéb fontos építőanyagokat tartalmazó ételt, mert ételallergiások. Az ilyen jellegű ételallergia csecsemőkorban alakul ki, és 2,5-3 éves korra megszűnik, így a kisded tej helyett tápszert fogyaszt, melyben a megfelelő étrendpótlók megtalálhatók. Az élelmiszerallergiák egy része azonban nem
múlik el 3 éves korig, és ha a gyermek már nem eszi meg a tápszert, bizony sok problémát okoz szülőnek és orvosnak egyaránt, hogyan pótolja a szükségletet. A diétázó gyermekek kalcium- és vitaminbevitele alacsonyabb, mint egészségesen táplálkozó társaiké. Ez a későbbiekben kialakuló csontritkulás veszélyét rejtegeti magában. Ráadásul az elmúlt évek tudományos felfedezései felvetették azt a lehetőséget, hogy az allergia (a szervezet magas hisztamin tartalma miatt) önmagában is hajlamosíthat a csontritkulásra. Érthető hát az allergológus aggodalma a gondozásra hűségesen visszajáró kis betegei miatt. Éppen egy hasonló, számomra igen tanulságos eset vezetett arra, hogy segítséget kérjek más szakmák képviselőitől. Az évente megtörténő laborvizsgálatok mellett új lehetőséget kerestem, hogy az osteoporosisra veszélyeztetett gyermekek vizsgálatát és gondozását megoldjam. Ezért az I. számú Belklinika munkatársaival, Horváth Csaba professzor úrral és Ferencz Viktória doktornő, valamint a Csontsűrűség-vizsgáló (OD) Labor munkatársai és a Semmelweis Egyetem Biológiai Intézetének munkatársai segítségével kialakítottunk egy programot, melyben az 1995 óta a Heim Pál Kórház Allergológia Szakrendelésén gondozott, tejmentes diétát folytató és erősen allergiás gyermekek csontozatát megvizsgáljuk. Amennyiben a csontritkulásra utaló elváltozást találunk, annak kezelését és gondozását is megszervezzük. A vizsgálatok folyamatban vannak, és ezúton is szeretném a kollegák önfeláldozó munkáját megköszönni, hiszen az első kérésre többen felajánlották segítségüket az allergiás gyermekek érdekében. Ha sikerül a csontritkulásra való hajlamot idejében felfedeznünk, biztos, hogy a megfelelő étrend-kiegészítőkkel megelőzhető a komolyabb probléma. Akkor már csak az egészséges életmód, úszás, korcsolyázás, futás, nagy kirándulások, a mindennapos testedzés megszervezése marad hátra gyermekeink egészséges csontozatának kialakítása érdekében.
Dr. Bojszkó Ágnes cikke (Gyógyhírek folyóiratból)
Térdsérülések gyermekkorban Általánosságban megállapítható, hogy a baleset után esetlegesen kialakuló ízületi vérgyülem súlyosabb sérülés mellett szól. Ennek megfelelően amennyiben a trauma után nem alakul ki térdduzzanat, szinte biztosak lehetünk abban, hogy banális sérülésről van szó. Ezen panaszok 1-4 hét kímélet és helyi kezelés (jegelés, fájdalomcsillapító krémek) mellett a legtöbb esetben megszűnnek. Ezek a sérülés legenyhébb formái, ezt hívjuk zúzódásnak vagy rándulásnak. Más a helyzet, amikor a baleset után jelentős térdduzzanat alakul ki, jelezvén, hogy az ízületet folyadék tölti ki. Ez a folyadék sérülések után kizárólag vér lehet, melynek jelentősége, hogy az ebben található anyagok károsítják az ízületi felszíneket alkotó porcot. Értelemszerűen az első vizsgálat után azonnal megtörtének e folyadék leszívása, megelőzendő a porc jelentő károsodását. Az ízületi bevérzés előzményeként leggyakrabban térdkalácsficam szerepel. Ekkor a térdkalács az ízület külső oldalára kerül. Ennek oka, hogy a kalácsot két oldalon két oldalon rögzítő szalagok feszessége nem egyforma és bizonyos mozdulatnál a külső szalagok fokozott feszessége érvényre jut. Amennyiben ismétlődő jelleggel fordul elő a ficam, úgy indokolt műtétet végezni a külső szalagok feszességének csökkentése céljából, mellyel a sorozatos ficamok során jelentkező – egyre súlyosabb – sérülések megelőzhetőek. Térdízületi bevérzést okozhat még szalag, illetve ízületi tokszakadás, valamint a porcfelszín egy darabjának letörése a csontról. Amennyiben az ízületi folyadékszaporulat a leszívás után 2-3 nap alatt visszatelődik, a sérülés a legsúlyosabb csoportba tartozik, ekkor térdtükrözést végzünk. Ez a beavatkozás egy műtét, melynek során a térdet nem vágjuk fel, hanem 2-3 db 1 cm-es nyíláson keresztül az ízületbe kis kamerát és szükség szerint különböző eszközöket vezetünk. A kamera által közvetített képet egy monitoron nézve, végigvizsgáljuk a térdízületet, és pontosan megállapítjuk az esetleges sérüléseket. Lehetőség nyílik az ízület többszörös átöblítésére, ezáltal a káros anyagokat a leszívásnál eredményesebben tudjuk eltávolítani. A bevezetett eszközök segítségével a talált sérüléseket – amennyiben azok ezt megkívánják – ellátjuk. A beavatkozás után jelentős fájdalom nem fordul elő, a gyermek másnap felkelhet, pár nap múlva teljes terheléssel járhat. Műtét utáni szövődmény rendkívül ritka. Összefoglalva elmondható, hogy a gyermekkori térdsérülések jelentős része műtét nélkül kezelhető, a fennmaradó súlyosabb jellegű sérülések többsége a fent ismertetett – kis műtéti megterheléssel járó, gyors javulást biztosító – módszer alkalmazásával gyógyítható. Dr. Füle István cikke (Gyógyhírek folyóiratból)
Gyümölcsdió Hozzávalók (kb. 70 darabhoz): 3 tojás, 15 dkg barnacukor, 35 dkg Graham liszt, késhegynyi sütőpor, 15 dkg aszalt trópusi gyümölcskeverék, 15 dkg kandírozott citromhéj, egy citrom reszelt héja. A mázhoz: 4 evőkanál citromlé, 15 dkg porcukor, színes cukorkák a díszítéshez. Elkészítés: Keverjük habosra a tojásokat cukorral, majd keverjük hozzá a lisztet és a sütőport. Aprítógépben aprítsuk fel a kandírozott citromhéjat és az aszalt gyümölcsöket, azután keverjük ezt és a reszelt citromhéjat is a tésztához. Jól dolgozzuk össze. Formáljunk kicsi golyókat a tésztából, helyezzük őket kizsírozott tepsibe, majd süssük ki 160º-on kb. húsz perc alatt. Miután kihűltek a golyócskák, kenjük be valamennyit citromléből és porcukorból kevert mázzal és díszítsük apró, színes cukorkákkal.
Fahéjas csillagocskák Hozzávalók (kb. 75 darab sütihez): 2 tojás fehérje, 20 dkg besűrűsödött méz, egy evőkanálnyi fahéj, egy késhegynyi őrölt szegfűszeg, 35 dkg darált mandula. Elkészítés: Verjük kemény habbá a tojásfehérjét, majd adagoljuk hozzá apránként a mézet. Tegyünk félre belőle öt evőkanálnyit, a többit fűszerezzük fahéjjal őrölt szegfűszeggel, azután keverjük bele a mandulát és gyúrjuk az egészet kemény tésztává. Folpack fólia közé téve nyújtsuk ki a tésztát, különben nagyon ragadna. Öt centiméter átmérőjű formával szaggassuk ki a csillagokat, majd sütőpapírral bélelt tepsiben, előmelegített sütőben, 180 ºCon süssük 12 percig. Utána vonjuk be a süteményeket a félretett tojás-méz keverékkel.
Téli népszokások Téli asszonyi ünnepek Amikor a mezőgazdasági munka befejeződött, az asszonyok munkaidejüknek jelentős részét fonással töltötték. November második felében kezdődött a fonás és gyakran farsangig tartott. Tilos volt azonban fonni az egyházi és népi ünnepeken, jeles napokon, így Borbála, Luca napján, Karácsony két napján. A fonóban beszélgetés, énekszó, játék mellett jobban ment a munka, és ez volt a társas összejöveteleknek, a népköltészet megszólaltatásának, a népdaléneklésnek egyik fő alkalma. A magyar szerelmi líra jelentős része is a fonókhoz kapcsolódott, a maskarázás, alakoskodás természetes „színpada” is a fonó volt. November-december hónapban egy sor női munkatilalommal kapcsolatos jeles napot is találunk, s ilyenkor szokták a lányok találgatni, ki lesz a férjük. András-napon a lányok böjtöltek, csak három szem búzát ettek, három csepp vizet ittak, s akkor megálmodták, hogy ki lesz a férjük. Hasonló jósló szokások fűződtek Katalin, Borbála és Luca napjához is. Luca napja (december 13) A decemberi asszonyi ünnepek közül hazánkban legjelentősebb Luca napja. Lányoknak, asszonyoknak tilos ilyenkor dolgozniuk. Számos történet szól arról, hogyan büntette meg Luca azokat, akik szőni, fonni, varrni, mosni mertek az ő ünnepén. Luca büntetésből a fonó asszonyhoz hajítja az orsót, kóccá változtatja a fonalat, bevarrja a tyúkok tojókáját. Luca napján alakoskodni is szoktak. A Luca-alakoskodó fehér leplet hord, arca elé vagy fejére szitát tesz. Ellenőrzi a fiatalokat, a lustákat megszégyeníti. Luca napján kezdik készíteni a Luca székét, amelynek segítségével Karácsony böjtjén felismerik a boszorkányokat. Alig van olyan falu, ahol nem ismernék a Luca székéről szóló babonás történeteket. A lucaszéken készítője minden nap dolgozik valamit, úgy, hogy éppen Karácsony estéjére készüljön el. Karácsony A karácsonyfa-állítás szokása a XIX. század negyvenes-ötvenes éveiben városon jelent meg először. Erdély néhány megyéjében még a háború alatt is újévkor, az „aranyos csikó” hozta a gyermekeknek az ajándékot. A karácsonyi játékok legrégibb rétegét hazánkban is a latin nyelvű liturgikus játékok képviselik, amelyek a XI. századtól kezdve az istentisztelet részét képezték. A XVII-XVIII. században főként iskolások és laikus vallásos társaságok előadásairól szólnak a tudósítások. A XIX. századtól a betlehemezés két fő formáját ismerjük: az élő szereplőkkel (pásztorjáték) és a bábokkal előadott (bábtáncoltató) karácsonyi játékot. A jó-rossz, szegény-gazdag ellentét
igen egyszerű, szemléletes formában mutatkozik meg a játékokban. A tréfát a pásztorok szolgáltatják, akik félreértik az angyal latin szavát. Tudatlanok, de jószívűek, és csekély javaikból szívesen adakoznak. A betlehemezést szintúgy, mint másféle színjátékos szokásokat adománykérő formulák zárják le. A regölés (december 26) A regölés a télközépi, karácsonyi, újévi köszöntés Európában ismert szokásának magyar változata. Ilyenkor a gyermekek, legények vagy felnőtt férfiak házrólházra menve bőséget, boldogságot kívánnak a következő évre. Nyelvészeink szerint a regölés név finnugor eredetű és mitológiailag összefügghet a régi magyarok sámánjainak eksztázisba esésével is. A XVI-XVIII. században a vízkereszt utáni első hétfőt regölő hétfőnek nevezték. Heltai Gáspár a XVI. században a regölő hetet említi, mikor az emberek isznak, tobzódnak, s ez szerinte az ördög nagy ünnepe. Az utolsó két évszázadban a Dunántúlon és Erdélyben volt szokásos a regölés. A Dunántúlon legények jártak láncos bottal és köcsögdudával felszerelve olyan házakhoz, ahol eladó lány volt és elénekelték varázséneküket. Ennek egyik állandó motívuma a termékenységvarázslás: a gazdának és háza népének jó egészséget, vagyont kívántak. A második részben egy leányt regöltek össze egy legénnyel. E két állandó részt megelőzi a beköszöntő, melyben a regösök elmondják, hogy hosszú, fáradságos útról érkeztek. Néha megemlítik, hogy nem rablók, hanem István király szolgái. A bevezetőhöz tartozik a csodaszarvasról szóló részlet is. Névnapi köszöntés (december 26-27) December 26-27-én köszöntik a magyar falvakban az Istvánokat és a Jánosokat. Tekintettel arra, hogy e két férfinév igen népszerű hazánkban, az István- és János-napi köszöntés a karácsonyi ünnepi ciklus fontos része: baráti ünneplő alkalom, mikor az ismerősök meglátogatják egymást és munkaszüneti nap lévén, a terített asztal mellett elszórakoznak. Aprószentek napja (december 28) Sok helyen vesszőből font korbáccsal megcsapkodják a lányokat, hogy egészségesek, szépek legyenek. A korbácsolás Győr-Sopron megyében a legényavatással kapcsolódik össze. A legények végiglátogatják a lányos házakat és szép, régies dallamú ének kíséretében korbácsolják a háznépet. A lányok szalagot kötnek a korbácsra, az édesanyák pedig előre becsomagolt húsdarabokat adnak át a csoportnak. A legények ezután visszatérnek a kocsmába, s a szabadban felállított tűzhelyen megfőzik az összegyűjtött húst.
Ezt fogyasztják el a közös vacsorán, ahol a legények avatása történik. Ezen az ünnepségen csak férfiak vehetnek részt. Hejgetés (december 31 – Moldvai csángók) A hejgetés célja az újesztendőben a gabona, a kenyér mágikus úton való biztosítása. Résztvevői legények, akik elsősorban a lányos házakat keresik fel. A mondókát ostorok csattogása, harangszó, furulya, dob és a köcsögdudához hasonló „bika” hangja kísérte. A hejgetés a búza élettörténetét mondja el a mag elvetésétől a kenyér elkészültéig. Újév napja (január 1) A télközépre eső, karácsonyi, újévi évkezdés a napév szerinti időszámítással együtt honosodott meg Európában, s a római birodalomból sugárzott szét. Az egységes január elsejei évkezdést azonban sok nép csak az utolsó évszázadokban fogadta el, hazánkban is csak néhány évszázad óta kezdődik ezen a napon az év. Feltételezhetjük, hogy a honfoglaló magyaroknál az évkezdés őszre vagy tavaszra eshetett. A nomadizáló pásztornépeknél a két időpont jelentőségét növelte a nyári legelőkre vonulás és az őszi, téli legelőkre, szállásra való visszavonulás gyakorlata. Ennek a régi, tavaszi-őszi évfordulónak emléke az őszi és tavaszi pásztorünnepekben maradt fenn, ezek azonban egy évezred alatt más jelleget öltöttek, „európai” ünnepekké váltak. Az évkezdő újévi szokások főként abból a hitből nőttek ki, hogy a kezdő periódusokban végzett cselekmények analógiás úton maguk után vonják e cselekmények későbbi megismétlődését, ezért az emberek, hogy az egész évi jó szerencsét biztosítsák, igyekeztek csupa kellemes dolgot cselekedni. Közismert szokás az is, hogy az óévtől hatalmas lárma, zaj, kolompolás közepette búcsúznak el. E zajkeltés ősi oka sokféle lehetett: a gonosz hatalmak, az óév kiűzése, vagy csak az általános ünnepi féktelenség. A jósló szokások közé tartozik a hagymakalendárium készítés (12 gerezd fokhagymába sót tesznek; amelyik gerezd reggelre nedves lesz, az annak megfelelő hónapban sok eső vagy hó fog esni), a szilveszteri ólomöntés (a frissen öntött ólom formájából jósolnak), a gombócfőzés (a lányok papírszeletekre férfineveket írnak, ezeket gombócokba dugva vízbe dobják; amelyiket először dobja fel a víz, az lesz a leány jövendő férjének a neve). Vízkereszt (január 6) Már a XV. században jellegzetes magyar szokás volt a papság vízkereszt napi alamizsnagyűjtése. Ezen a napon volt a házszentelés, és ilyenkor írták fel a három napkeleti király nevének kezdőbetűjét az ajtóra.
A XVI. század óta dokumentált szokás a csillagozás és a csillagének éneklése. Egyes vidékeken a mai napig is járnak gyermekek a kirúgható csillaggal háromkirályok képében köszönteni. Farsang (Vízkereszt – Hamvazószerda) A farsangi ünnepkör legfeltűnőbb mozzanata a jelmezes-álarcos alakoskodás. A XV. század óta szólnak az adatok a férfi-női ruhacseréről, álarcviselésről. A királyi udvartól a kis falvakig mindenütt farsangoltak hazánkban. A XVI. századtól említik Cibere és Konc, vagyis a Böjti Ételek és a Húsételek tréfás küzdelmét is. Napjaink leglátványosabb farsangi alakoskodása a Mohácson lakó délszlávok csoportos busójárása. E busók fából faragott álarcokban jelennek meg, mozgásuk, viselkedésük rituálisan meg van szabva. A busóálarcot eredetileg csak a felnőtt sokác férfiaknak volt szabd felölteniük, a legények másfajta álarcot viseltek. A farsangi alakoskodók általában kis párbeszédes jeleneteket is előadnak, ilyenkor kerül színre a tréfás lakodalom is. A farsangi lakodalmas játékok közül leglátványosabb a nyugat-dunántúli rönkhúzással összekötött mókaházasság. A kidöntött fát húzták végig az úton a leányokból, legényekből álló párok. A menet közben bohókás esküvő játszódott le. A rönkhúzást olyankor rendezték meg, mikor a községben, abban az évben nem volt lakodalom. Régebben az ország sok részén szokás volt húshagyókedden a pártában maradt leányokkal tuskót húzatni. Szokásos volt a farsang idején a lányok, asszonyok külön farsangolása is. A farsang gondolatköre elsősorban a házasság témája körül forgott. Azokat a lányokat, akik pártában maradtak, farsang végén szokás volt kicsúfolni. Balázsjárás, Gergelyjárás (február 3, március 12) Balázs-napi szokás a balázsolás (Balázs püspök ünnepe): a torokfájósokat parázsra vetett alma héjával megfüstölik, hogy ezzel a fájdalmat, betegséget okozó gonoszt elűzzék. Balázs (a diákok patrónusa) és Gergely (I. Gregorianus pápa) napja volt az iskolások ünnepe. Ilyenkor a diákok házról-házra járva jelmezesen vonultak fel, adományokat gyűjtöttek az iskolának és új diákokat toboroztak.
A három fa legendája (norvég mese) Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy hegycsúcs, ahol három kis fácska állt és arról álmodozott, mi lesz majd belőle, ha megnő. Az első fácska vágyakozva nézett fel a csillagokra, amelyek úgy szikráztak fölötte, akár a gyémánt. „Szeretnék kincsesláda lenni!” kiáltott fel. „Beborítva arannyal és telve gyönyörű drágakövekkel. Én leszek a legcsodálatosabb kincsesláda az egész világon!”. A második tekintetével követte a kis patakot, ami szokott útján csörgedezett a tenger felé. „Jó volna büszke hajónak lenni” – sóhajtotta – „átszelni a viharos tengert, hatalmas királyokat vinni egyik parttól a másikig! Belőlem lesz a legerősebb tengerjáró az óceánokon!”. A harmadik kicsi fa lenézett a völgybe. Férfiak és nők sietősen tették a dolgukat a forgalmas kisvárosban. „Én egyáltalán nem akarok elmozdulni erről a helyről” – mondta. „Szeretnék olyan magasra nőni, hogy amikor az emberek megállnak, hogy megnézzenek, felemeljék tekintetüket az ég felé és Istenre gondoljanak. Én leszek a legmagasabb fa a Földön!” Múltak az évek. Eső jött és sütött a nap s a három kis fa nagyra és magasra nőtt. Egy szép napon három favágó ballagott fel a hegyoldalon. Egyikőjük megpillantotta az első fát és azt mondta: „Csodálatos ez a fa! Éppen erre van szükségem.” És a fa eldőlt a fényesen csillogó fejsze csapásai alatt. „Most lesz belőlem az a szép kincsesláda” – gondolta a fa – „csodás kincseket kapok majd.” A második favágó a második fát szemelte ki. „Ez a fa erős. Pontosan ilyen kell nekem.” És eldőlt a második fa is a fejsze ütéseire. „Végre átszelem a tengert!” – gondolta. „Büszke hajó leszek, királyoknak való!” A harmadik fa úgy érezte, hogy egy pillanatra a szíve is megáll, amikor az utolsó favágó ránézett. Ott állt egyenesen és magasan, büszkén mutatva az égre. De a favágó nem nézett fel oda. „Nekem bármelyik fa megteszi” – mormogta. Az első fa egy asztaloshoz került. De az öreg asztalos nem gondolt kincsesládára. Gyakorlott kezei alól egy jászol került ki. A szép fa nem gyémánttal és drágakövekkel lett tele, hanem fűrészporral és szénával az éhes állatok számára. A második fa mosolygott, amikor a favágó elvitte a hajóépítőhöz. De nem valami nagy és erős tengerjáró hajó készült belőle, hanem fűrészelés és kalapácsolás után egy egyszerű halászbárka állt a víz partján. Mivel túl kicsi és gyenge volt ahhoz, hogy tengerre szálljanak vele, ezért egy tavon hajóztak rajta egyik parttól a másikig. Minden nap átható halbűz töltötte be és lassan beivódott a hajó deszkáiba, gerendáiba. A harmadik nagyon meglepődik, amikor a favágó gerendákra hasította és otthagyta egy farakásban. „Soha nem akartam más lenni, csak állni a hegytetőn és Isten felé mutatni.”
Sok-sok nap telt el és sok-sok éjszaka. A három fa már majdnem elfelejtette egykori álmát. De egy éjjel egy fénylő csillag gyúlt ki éppen afölött az istálló fölött, amelyikben a jászol állt. Vándorok érkeztek és egy fiatal nő fektette gyermekét a jászol puha szalmájára. „Bárcsak jobb helyet készíthetnék néki!” – sóhajtott fel a férfi, aki mellette volt. Az anya megszorította a kezét és mosolygott. A csillag rásütött a fényes és erős fára. „Ez a jászol a legjobb hely neki” – mondta az asszony. És az első fa rájött, hogy most nála van a világ legnagyobb kincse. Évek múltán egy este fáradt utasok szálltak fel a halászhajóra. Egyikük azonnal elaludt, ahogy a hajó kifutott a tóra. Éjjel hirtelen feltámadt a szél és a víz fölött hatalmas vihar kerekedett. A hajó hánykódott az óriási hullámok tetején. Tudta, hogy nem elég erős ahhoz, hogy az utasokat ilyen nagy szélben és esőben épségben a partra vigye. Ekkor felébredt a fáradt vándor. Felállt, kinyújtotta karját és annyit mondott: „Csend!” – és a vihar elült. Olyan gyorsan, mint ahogy kezdődött. A második fa tudta, hogy a leghatalmasabb király volt ott azon az éjszakán. Egy péntek reggel előhúzták az utolsó fából készült gerendákat is a rég elfelejtett rakásból. Összeácsolták, majd egy tomboló és gúnyolódó tömegen hurcolták keresztül. Megborzongott, amikor néhány katona egy ember kezeit szögezte a gerendához. Rútnak és kegyetlennek érezte magát. De vasárnap reggel, amikor a Nap sugaraival fellármázta a levegőt és a Földről az öröm áradt, tudta a harmadik fa, hogy Isten szeretet mindent megváltoztatott. Ez tette gyönyörűvé az első fát. Ettől lett erős a második. És ha valaki valamikor a harmadik fára gondolt, annak Istenre kellett gondolnia.
Szabó Ági fordítása
Könyvajánló………. Gyermekeknek: ¾ Benedek Elek: Többsincs királyfi (Magyar könyvklub) ¾ Benedek Elek: Székelyföldi mondák és mesék (Magyar Könyvklub) ¾ Grimm: Az aranyhajú lány (Magyar Könyvklub) ¾ Nagy Benedek Elek meséskönyv (Alexandra Kiadó) ¾ Perrault: Mesék I. – II. kötet (Alexandra Kiadó) ¾ Veres László: Ház körüli Élővilág (Alexandra Kiadó) ¾ Messenkell: Gyertyakészítés (Cser Kiadó) ¾ Messenkell: Selyemfestés (Cser Kiadó) ¾ Iskolába készülök (Tóth Kiadó) ¾ Jövőre elsős leszek (Tóth Kiadó) Felnőtteknek: ¾ Marshall H. Klaus: A csodálatos újszülött (Magyar Könyvklub) ¾ Gerlinde Ortnere: Gyógyító mesék (Szalai Könyvkiadó) ¾ Ranschburg Jenő: A meghitt erőszak (Magyar Könyvklub) ¾ Steven Biddulph: Hogyan neveljünk Boldog gyermekeket 2. (Magyar Könyvklub)
Minden kedves Szülőnek, Nagyszülőnek, gyermeknek
Boldog, Békés Karácsonyi Ünnepeket kívánnak az
Alsóhegy utcai óvoda dolgozói és a vezető óvónő
