A családhoz vezető úton, és ami utána következik Jobb együtt, mint egyedül. Szakdolgozat

Miskolci Egyetem - Bölcsészettudományi Kar Szociológia Intézet

A családhoz vezető úton, és ami utána következik Jobb együtt, mint egyedül Szakdolgozat

Készítette: Romenda Hanga Ramóna szociológia szak - BA Konzulensek: Dr. Szabó-Tóth Kinga, egyetemi docens Szociológia Intézet

Beadás dátuma: 2014. április 23.

Miskolc, 2014

„ A teljes élet a családos élet: a fészek. Akinek nincs családja, csak fél életet él: mindholtáig hiányzik neki valami.” Gárdonyi Géza

Tartalomjegyzék 1. Bevezetés .......................................................................................................................- 1 2. Szakirodalmi áttekintés .................................................................................................- 3 2.1 Kapcsolat kialakulás folyamatai a különböző életszakaszokban ............................- 3 2.2. A párválasztás.........................................................................................................- 4 2.3. A (pár) kapcsolatok típusai.....................................................................................- 4 2.4. Házasság és a család ...............................................................................................- 5 2.5. A család szociológiai meghatározásai ....................................................................- 6 3. Házasság és családtervezés............................................................................................- 9 4. Az élettársi kapcsolat és a család.................................................................................- 13 5. Látogató kapcsolatok, a szingliség és a tudatos gyerektelenek ...................................- 15 6. A válás .........................................................................................................................- 17 6.1. Az együttmaradás lehetőségei ..............................................................................- 18 6.2. A válás után ..........................................................................................................- 20 7. Egyedül, de vajon meddig? .........................................................................................- 23 8. Összegzés ....................................................................................................................- 25 9. Summary......................................................................................................................- 27 -

1. Bevezetés Családban élni jó. Írtak róla verset, dalt, regényt és forgatókönyvet. Korszakokon átívelő, és fennálló vérségi alapú együttélési egység, aminek nincs a mai napig alternatívája.

Egy

maradvány,

amelyből

mindannyian

ugyanúgy

részesülünk:

meghatározzák életünket. Hiszen vannak szüleink, legjobb esetben kettő, akik szeretnek minket, a maguk sajátos módján nevelnek és törődnek velünk, terelgetnek az életnek nevezett úton és átlendítenek egy-egy kereszteződésen. Nem kell bolyonganunk. Olyan segítséget és támaszt nyújthat, amelyben megbízhatunk, mert a legjobbat akarják számunkra. Az előző oldalon szereplő idézetet továbbgondolva egy olyan fészek, amelyből ha kiesnénk, nem kellene aggódnunk, hogy mi fog történni, mert előtte megtanították, hogy hogyan kell szárnyakat bontani és repülni. Biztonságérzetet nyújt, és képességeikhez mérten továbbadják azt, amire szükségünk lehet. Ahány ember, annyiféle családról alkotott elképzelés van. Sokban egyezik, sokban különbözik. Ugyanaz a fogalom eltérő jelentéssel bír, mert máshonnan jöttünk, másképp nevelkedtünk, más kultúrából származunk, mások a hagyományaink, szokásaink. Ha megkérdeznénk az embereket a világ néhány pontján, hogy mit értenek azon, hogy család, talán elgondolkodtató vagy éppen rendkívüli válaszokat kapnánk. Mindenki alapvetőnek, magától értetődőnek veszi, hogy van családja. Hiszen mindannyian itt növünk fel, itt kapjuk meg azt az életmintát, ami determinálja további lépéseinket arról, hogy hogyan is kell élnünk. Kialakítjuk saját magunk számára azt a közeget, amely mentén lehetőséget tartunk fent arra, hogy ne egymagunkban legyünk. Mert társas lények vagyunk. Kezdetben egyedül boldogulunk, később valaki mással, párkapcsolatban, még később házasságban, ugyanakkor ellenkezőképpen is történhet: ha a házasság nem tart „holtomiglan holtodiglan” akkor válással oldhatjuk fel a köteléket. Olykor létre sem jön semmiféle kötelék. Manapság már az sem ritka jelenség, hogy nők és férfiak tudatosan rendezkednek be egy olyan életformába, amibe sem gyerek, sem párkapcsolat nem fér bele. Gyakran hallunk olyan szavakat, hogy agglegény és szingli, ami úgy gondolom, hogy az individualizáció terméke, ami veszélyeket hordoz magában. A legalapvetőbb és relevánsabb funkciója a reprodukció, azaz hogy újratermelik a társadalmat, ezzel biztosítva a népesedési folyamatok mozgását. Attribútuma a gyerek,

-1-

nélkülük nem beszélhetnünk a hagyományos nukleáris családról. 1981-óta tartó csökkenő születésszám nem kedvez ennek a folyamatnak, viszont nem egyedüli gondunk, számos ország küzd ezzel a problémával, ami megoldásra vár. A családtámogatási rendszerek létrehozása elősegítette a családok védelmét, ugyanakkor mégsem érte el azt az eredményt, ami kívánatos lett volna, a csökkenés nem szűnt meg. A mai kapcsolatok bomlékonysága és konvertálhatósága nem kedvez a gyerekvállalásnak, az értékek átalakulása önző módon halad a deprimáltság szintjére. A nagy kérdés az, hogy képesek leszünk e még valaha a nagy „baby boom”-ra. Időről időre felélénkül a családok kutatása. Aktualitása nem vesztett, helyzetüket és szükségleteiket fel kell tárni, ezekből lehet építkezni, tervezni. Az én választásom is erre a területre esett, fogékony vagyok az emberi sorsokra és kapcsolati rendszerekre. Úgy gondolom, ez abból fakad, mert gyerekként nem olyan családban nőttem fel, amilyenben most képzelem el a jövőmet, és amiről úgy gondolom, hogy mindenki számára ez lenne az ideális, mert jobb együtt, mint egyedül. Szakdolgozatom első felében arra törekszem, hogy bemutassam a különböző párkapcsolati, együttélési formákat és kialakulásukat, a családtervezést, a házasságot, a különböző élettársi kapcsolatokat, a szingli létet, és mint az újdonságnak számító látogató kapcsolatokat és tudatos gyerektelenséget, ugyanis ez alapozhatja meg, hogy inkább családban gyerekkel, vagy mindezek nélkül kívánunk e élni. A második felében szeretnék a kapcsolatok felbomlásával, a válással és mindezek utóéletével foglalkozni. Ezen felül, hogy családban élni jobb, mit egyedül, hogy vajon a laza kapcsolatok fognak e a jövőben dominálni. Mindezekről szeretnék egy átfogó képet adni szakirodalmi áttekintéssel és elemzéssel, statisztikai táblázatok és adatok elemzésével.

-2-

2. Szakirodalmi áttekintés

2.1 Kapcsolat kialakulás folyamatai a különböző életszakaszokban Sokszor emlegetjük a szocializáció fogalmát, hiszen mindent elsődlegesen ezen keresztül tanulhatunk meg mindannyian. Dr. Bagdy Emőke könyvében azt olvashatjuk, hogy nem lehetünk meg társak nélkül, szükségünk van rájuk. Személyiségünket biológiai, szociális és pszichés szinten is meghatározza. Ezt azért fontos bemutatni, mert a kisgyerekeken is megfigyelhető, hogy érdeklődést mutatnak a kapcsolatkialakításra ellenkező nemű társaik iránt. Egyrészt ez a kíváncsiságból ered, de nagyobb jelentőségű az az identifikációs folyamat, amely lehetővé teszi a gyerek számára nemi szerepek megtanulását is.1 Serdülőknél már kissé másabb helyzet áll fent. Serdülőkorban már egy teljesen önálló személyiséggé alakulás és az addig tanult mintázatok beépülése a serdülő személyiségébe figyelhető meg, ami később meghatározza azt a biológiai tényt, hogy ösztönösen érzi, hogy párt keressen és vele szexuális kapcsolatot alakítson ki. Ennek a kornak megvannak a sajátos biológiai folyamatai mind a lányoknál, mind a fiúknál, ami egyfajta szabályszerűséget követ. Ezek a testi és lelki változások visszahatnak a személyiség fejlődésére a serdülőknél, ami többszintű hatást indukál a későbbi párválasztásra és a párkapcsolatok kialakítására is.2 A huszonévesek egy szinttel feljebb lépnek a felnőtt szerep szintjére. A 20 és 30 év közöttiek már az intimitás megélését és keresését helyezik előtérbe a párkapcsolat keresése során, ami megteremtheti a tartós együttélés helyzetét, ami alkalmassá teszi őket arra, hogy gyereket vállaljanak és neveljenek.3 Láthatjuk tehát, hogy ezek a folyamatok mennek végbe minden egyes embernél a párkapcsolat keresés rejtvényében. Minden szakaszban megszerezzük az adott periódusban jellemző tudást, ami segít majd a folyamatos párkapcsolati tájékozódásban. 1

Dr. Bagdy Emőke (1977): Családi szocializáció és személyiségzavarok (Tankönyvkiadó, Budapest, 1977)

2

Buda Béla – Szilágyi Vilmos (1974): Párválasztás, a partnerkapcsolatok pszichológiája (Gondolat, Budapest, 1974) 3

Bagdy Emőke, Kalo Jenő, Popper Péter, Ranschburg Jenő (2007): A család: a harcmező és a béke szigete (Saxum kiadó, Kaposvár, 2007)

-3-

2.2. A párválasztás

„Az emberi párválasztásnak és partnerkapcsolatnak alapvető biológiai célja és hajtóereje a párzás maga”4 olvasható Buda Béla és Szilágyi Vilmos könyvében. Különböző kultúráknak megvannak a sajátos párválasztási szokásai, de a biológiai magyarázat valószínű, hogy mindenkire érvényes. A párválasztásnak megvannak a jellegzetes vonásai, úgymint az egyén párkereső beállítottsága, a kölcsönös vonzalom, az a késztetés és érettség, hogy olyan párt találjon, ami a személyiségének ideális és hozzá hasonló igényekkel rendelkezzen, továbbá az az érzés is szükséges, hogy az egyén úgy érezze, hogy ő az egyedüli és kizárólagos ember választottjánál, ami eltérhet a személyek között a tekintetben, hogy ki mennyire érett pszichoszexuálisan. Akkor válik alkalmassá mindkét nem a párválasztásra és a szerelemre, hogyha egyenrangú félként tekintenek egymásra, képesek alkalmazkodni és elfogadni. A párválasztás kezdetén a serdülőkorúak még csak önmaguk igényeit veszik figyelembe, szerepet játszanak, amit előzőleg láttak valahol és azt a mintát követik. Ez nem vezet tartós párkapcsolathoz, ezek csak szárnypróbálgatások és sok buktatóval jár. A párválasztási érettség már egy magasabb szinten van, hiszen itt már nemcsak arról van szó, hogy ki mennyire képes a teljes értékű szerelmi kapcsolatokra, hanem magába foglalja a házasságra való érettséget és az erre való alkalmasságot.5

2.3. A (pár) kapcsolatok típusai

A bemutatásnál azokra a típusokra helyezem a hangsúlyt, ami a hagyományosabb kapcsolatokat ismerteti, mint például a párkapcsolatban élést, élettársi viszonyt, a házasságot, valamint egy teljesen új trendet, a látogató kapcsolatokat és a tudatos gyerektelenség témakörét is körbejárom, nem a felsorolás rendjében. A párkapcsolat kialakulásának kezdetén még nem gondolunk arra, hogy ez a kapcsolat hová fog fejlődni, mi fog ebből kialakulni. Nincs arra vonatkozó adat, hogy hányan élnek párkapcsolatban, hiszen az egészen fiatalok is „járhatnak” valakivel és az idősek is 4

Buda Béla, Szilágyi Vilmos (1974): Párválasztás, a partnerkapcsolatok pszichológiája, 19. old. (Gondolat, Budapest, 1974) 5

Buda Béla, Szilágyi Vilmos (1974): Párválasztás, a partnerkapcsolatok pszichológiája (Gondolat, Budapest, 1974)

-4-

létesíthetnek ilyen jellegű kapcsolatot (bár feltételezem, hogy nem így nevezik) és a kettő között széles választék van a kapcsolattípusok skáláján és nyilván nem vonható le számottevő

következtetés

fiatalkorúak

párkapcsolataiból.

Olyan

adatok

állnak

rendelkezésre, ami a házasságok, élettársi kapcsolatok, egyedül élők és özvegyek számát gyűjti össze, mennyi a válások és újraházasodások száma, hány gyerek született házasságon belül és kívül, és ezek mindegyikének milyen társadalmi következményei vannak.

2.4. Házasság és a család

A 2011. évi CCXI. törvény, a családok védelméről a családot, mint a szereteten és a tiszteleten alapuló életközösségként definiálja, amelynek biztos alapja a házasság. Egy társadalmi intézmény, amely törvényileg is hitelesített összetartozást és elfogadottságot jelképez. Elvben egy életre szóló elköteleződést kifejező tett, amelyben a felek érzelmi és gazdasági szövetségesei lesznek egymásnak, jóban-rosszban egyaránt. Egy családi forma, amelyben a felek együtt döntenek életük kérdéseiről. A házassággal létrejön egy kimondatlan szabály, amibe a családtervezés és gyerekvállalás is beletartozik. Házasságkötéssel jön létre alapvetően a család.6 Nemcsak ez nevezhető családnak, de a többire majd a későbbiekben térek ki bővebben. Amit legelőször megtanulunk a családokról a szociológiában az az, hogy egy társadalmi jelenség, azt vizsgálja, hogy önmagában milyen funkciókat lát el és a társadalomban milyen funkciókat tölt be. Ezek alapján elmondható, hogy sokrétű feladatot ellátó szervezetként működik, ugyanis kielégíti a már említett reprodukció igényét, olyasfajta közösség, amiben teljesülnek a gazdasági, érzelmi, szellemi és kulturális szükségletek. Itt következik be a gyerek vagy gyerekek szocializációja, nevelése, felkészítése az önálló életre, ezen a helyen történik az értékátadás és a minták átadása. Az idősekről való gondoskodás is többnyire a családon belül oldódik meg. Többek között az otthon melege olyan légkör, ami alkalmassá válik a családtagok mindegyikének a pihenésre.7

6

Központi Statisztikai Hivatal (2014): Statisztikai tükör VII. évfolyam 115. szám (2014)

7

Kollega Tarsoly István (1996-2000): Magyarország a XX. században, II. kötet, Természeti környezet, népesség és társadalom, egyházak és felekezetek, gazdaság (Babits Kiadó, Szekszárd, 1996-2000)

-5-

A családban különböző szerepek alakulnak ki, úgy, mint például az apa, anya, szülő, lány illetve fiúgyermek és még sorolhatnám, ami társadalmilag meghatározott keretek között definiálható, vagyis a társadalom alakítja, hogy milyen szerepeket töltenek be az egyes tagok a család struktúrában. A családi szerepeket kvázi adottnak tekintik, amikhez eltérő elvárások és feladatkörök társulnak. A mai modern világban azonban minden nagyon gyorsan átalakul, ahogy a családok és a szerepek is változásokon mennek keresztül. Ha visszamegyünk az időben, akkor ez a változás a nők munkába állásával jelet meg és befolyással bírt a családok átalakulására. 1949-ben azok a nők, akik a gazdaságilag aktív kategóriába tartoztak, azok egyharmada volt munkavállaló, ami az 1980-as évekre több mint 80 %-ra emelkedett. Közöttük többen voltak azok a nők, akik férjesek és családosok voltak, ami gyakran konfliktushoz vezetett.8 Kijelenthetőnek látszik, hogy bizonyos mértékben a különböző női és férfi szerepekhez kötött ideológiák kezdenek elmosódni, „a modern társadalomban sok helyen eltűnni látszanak a nemi különbségek.”9

2.5. A család szociológiai meghatározásai

A család fogalma, és mint jelenség interdiszciplináris, hiszen nem csak a szociológia foglakozik ezzel, saját szemléletmódjából vizsgálódva kutatják más tudományterületek képviselői is, ezzel saját meghatározásokat létrehozva. Nem kerülhető meg ennek a téma kapcsán, hogy néhány fontosabb családfogalmat ki ne fejtsek. A szociológiai megközelítések sem mondhatóak egységesnek, ahány szerző, annyiféle meghatározással találjuk szembe magunkat. A Chicago-i Iskola egyik létrehozója, Ernest W. Burgess 1926-ban megjelent tanulmányában, amelynek a címe "A család, mint az interakcióban álló személyiségek egysége” úgy definiálja a családot, mint folyamatosan érintkezésben

és

kölcsönhatásban

élők

összességét,

azaz

az

interakciót

tartja

elsődlegesnek, ahogy a tanulmányának címében is szerepel. Burgess a szerepekre is kitér, mint az interakcionalista családfogalom lényeges része. Szerinte a problémát az okozhatja

8

Kollega Tarsoly István (1996-2000): Magyarország a XX. században, II. kötet, Természeti környezet, népesség és társadalom, egyházak és felekezetek, gazdaság (Babits Kiadó, Szekszárd, 1996-2000) 9

Győrfi Éva: Változó családmodellek és családi szerepek, 7. old.; http://www.szmm.gov.hu/download.php?ctag=download&docID=20326, letöltés dátuma: 2014. április 21.

-6-

a családtagok között, ami a szerepükről alkotott elképzelésről szól, és ezt hogyan érvényesítik a családban.10 Strukturalista és funkcionalista szemléletmód követői, úgymint George P. Murdock és Talcott Parsons a családot, mint rendszert vizsgálja, ami belső struktúra alapján épül fel. Murdock a családszerveződési módokról kutatatása alapján ezt írta: „az első és legalapvetőbb,

nukleárisnak

nevezett

családot

jellegzetesen

egy

házaspár

és

leszármazottjai alkotják, bár egyedi esetekben egy vagy több más személy is élhet velük együtt.”11Itt a családot határozza meg, a kutatásában 250 emberi társadalmat vizsgálja különböző aspektusokból, itt a lényeg maga ez a definíció. A kutatásában leírja, milyen családszerveződési formákat talált ezekben a társadalmakban, és hogy ezek milyen módon strukturálódnak.12 Parsons rendszerben látta a családok működését; az iparosodás hatására alakult ki a modern család, ami kevesebb funkcióval bír, mint előtte és a társadalom egészével kell vizsgálni a család kapcsolatait. Figyelembe kell venni a társadalmi intézmények és a családok közötti kapcsolatot, ugyanakkor kitér arra is, hogy a családtagok és a család egésze között is vizsgálni kell a viszonyokat. Parsons és az őt követő más szerzők a családi szerepeket adottnak tekintik ott, ahol a családszerkezet anyából, apából és gyerekekből tevődik össze. Ezt abból ered, hogy a férfiak és a nők különböző szerepeket töltenek be. Míg a férfiak az instrumentális szerepeket töltenek be, ami annyit tesz, hogy a rájuk jellemző szerepeknek felelnek meg, úgymint a technikai jellegű feladatok, döntés, végrehajtás, kvázi férfias feladatokat valósítják meg, addig a nők egy érzelmi, azaz expresszív, nőies szerepnek tesz eleget, ami például lehet a támogató, összhangteremtő, feszültségoldó feladatok.13 Kulcsár Kálmán a következőképpen írja le a maga család meghatározását: „(…) a család (…) a legjelentősebb elsődleges csoport a társadalomban, amelyben különösen jól megmutatkoznak az ilyen típusú csoportok sajátosságai, s jól megérthető társadalmi 10

Cseh-Szombarty László (1979): Családszociológiai problémák és módszerek (Gondolat könyvkiadó, Budapest, 1979) 11

Neményi Mária (1988): A család (pro és kontra) (Gondolat kiadó, Budapest, 1988) in Murdock (1949. 1-2)

12

Neményi Mária (1988): A család (pro és kontra) (Gondolat kiadó, Budapest, 1988)

13

Földházi Erzsébet (2008): Az első házasságkötés után (Ph.D. értekezés, Budapesti Corvinus Egyetem Szociológia és Társadalompolitika Intézet Budapest 2008)

-7-

szerepük is. A család szociológiai értelemben olyan csoport, amely legszűkebben egy férfi és egy nő, valamint leszármazottaik tartós együttélését jelenti. Ez az együttélés a férfi és a nő nemi kapcsolatán, illetőleg a leszármazottak vérségi kapcsolatán alapul ugyan (…) és jelentős szerepet tölt be az egyén és a társadalom viszonyát alkotó legkülönbözőbb folyamatokban.”14 Ezek a családdefiníciók sokban hasonlítanak egymásra, mégis a szerzők más nézőpontból szemlélik ugyanazt a dolgot. Ebben a definiálásban a családot, nemcsak mint rendszert nézi, hanem mint a társadalmi valóságot, amit az emberek konstruálnak.15 Végsőként pedig egy olyan családfogalmat mutatnék be, ami mint érzelmi oldalról közelíti meg ezt a társadalmi egységet. Sütő András hozzá nem fogható módon közli, hogy mi a család. „Család…sokféleképpen értelmezet fogalom; szentséges is, megtisztelt és olykor megvetett, cinikusan félrelegyintett. Állapota, jellege, szelleme mégis: sorsot formáló-legalábbis meghatározó- mindnyájunk számára. E földi vándorúton ama bizonyos hamuban sült pogácsa: a család. Jó szava, szelleme, védőszentje a mesebeli hősnek. Aki enélkül indul: nagyobb veszedelmek közé kerül, sebezhetőbb minden tekintetben.(…) Némelykor épp legutolsó menedék- a család. (…) A család az, ahol zúzmarás időkben titkon ünnepelhető a titok: az együvé tartozás tudata.”16 Itt a szerző több olyan tulajdonságára reflektál, ami elég költői, mégis számos rendeltetését emelte ki a családnak. Viszont mindegyikben felfedezhető egyvalami: hogy nem lehet e nélkül meglenni. Ezek a meghatározások a teljesség igénye nélkül kerültek kiválasztásra, mert sokféle szakirodalom foglalkozik ennek a témának a feldolgozásával, ez elenyésző bemutatása mindannak, amit ebben a kérdéskörben alkottak meg eddig. Arra törekedtem, hogy néhány olyat szemléltessek, amelyek a dolgozat szempontjából releváns.

14

Neményi Mária (1988): A család (pro és kontra) (Gondolat kiadó, Budapest, 1988) in Kulcsár Kálmán (1969, 265.-266.) 15

Neményi Mária (1988): A család (pro és kontra) (Gondolat kiadó, Budapest, 1988)

16

Neményi Mária (1988): A család (pro és kontra) (Gondolat kiadó, Budapest, 1988), Sütő in Földes (1979. 228.-229.)

-8-

3. Házasság és családtervezés Érdekes dolog ez a házasság: van, aki szereti és van, aki ellenzi. Akinek jó, az házasságpárti, aki csalódott benne, annak lehetnek ezzel szemben ellenérzései. Úgy gondolom, hogy több jó érv szól mellette, mint ellene. Sokan a házasságot csak egy „papírnak” tekintik, szerintem ez annál sokkal több, bár nem vagyok házas még. A házasság egy kulturális és vallási rítus, a hét szentségből az ötödik, ami megszenteli a párok életközösségét. Kivételes jelentőségű, az egységet és a felbonthatatlanságot jelképezi és csak a halállal ér véget. Sokan megkongatták a vészharangot, hogy fogy a népesség, kevesebb gyerek születik, és többen halnak meg, ami nem könnyíti meg a társadalom helyzetét. Ez az alábbiak kapcsán lesz jelentős. Az mellékelt táblázaton a fontosabb népmozgalmi adatok láthatóak, a szakdolgozat szempontjából fontos adatok a házasságkötések, az élve születések és a válások száma. Ezek meghatározóak családtervezés szempontjából, ami a szakdolgozat egyik kiemelt fontosságát képezi. A születések száma 2011-ben érte el mélypontját: addig az évig nem volt egyszer sem ennyire kevés az élve születések száma. A következő 2 évben valamennyivel javult ez a szám, de csak kis mértékben, 2013-ban újból csökkent 2012-höz képest.

1. ábra: Fontosabb népmozgalmi események forrás: http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/nepmozg/nepmoz13.pdf, letöltés dátuma: 2014. április 21.

-9-

A házasodási kedv példának okáért 2010 óta növekedőben van, ami bizakodásra ad okot. A KSH adatbankjában szereplő adatokat figyelembe véve a házasságkötések száma 3,89 százalékkal nőtt 2010-től 2013-ig. Ha marad a 2010 óta növekedésbe fordult házasodási kedv, az jó hír lehet nemcsak a piac szereplőinek, hanem a népességnek is. Számos más pozitív oldala is van a házasságnak. Az alábbiakban néhány statisztikai táblázat szerepel. ami az előbbi mondatot támasztja alá.

2. ábra: A házasságkötések tendenciája Magyarországon 2010 és 2013 között forrás: http://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_hosszu/h_wdsd001b.html, letöltés dátuma: 2014. április 21.

3. ábra: Családok különböző formáinak megoszlása forrás: Központi Statisztikai Hivatal (2014): Statisztikai tükör VII. évfolyam 115. szám, 2. old. (2014),

Az 3. ábrán jól látszik, hogy 1990-ben a családok kb. 80 % élt házasságban a fennmaradó 20 % az élettársi és az egyszülős családokban oszlik el. Ehhez képest valóban

- 10 -

csökkenő tendenciát mutat, hogy csökken a házasságban élők száma és nő az élettársi viszonyok mennyisége a 2011-es adatokat tekintve. Egyébiránt maga a családok száma is csökkent. Ez sok változásból adódhat, úgymint például a magas halandósági adatokkal, kivándorlással, és a modern felfogással is miszerint a családi szerkezet is átalakuláson megy át, ami ma már teljesen elfogadott felfogás. Viszont még mindig a házasok teszik ki a népesség nagyobb hányadát, kb. 65 %-ot. Az sem elhanyagolható észrevétel, hogy több az egyszülős családok aránya az élettársi viszonyhoz képest. Ez a válások számával is magyarázható. A válási arányokat is mutatja az első ábra, jól kivehető, hogy a válások száma csökkenésbe ment át. A válásról majd a későbbiekben több szó esik. Házasságban több gyerek születik, mint más párkapcsolati formában. Ez abból az aspektusból is fontos, hogy láttuk, növekvőben van a házasságkötések száma, ami kedvező lehet a gyerekvállalásra nézve.

4. ábra: Házasságon kívüli és házasságban születettek aránya Magyarországon 1990 és 2010 között forrás: http://szamvarazs.blogspot.hu/2012_10_01_archive.html, letöltés dátuma: 2014. április 21.

De mi befolyásolja még a családalapítási terveket? Ide venhető az életkor. Az életkor hatást gyakorol a gyerekvállalási tervek realizálásának kérdésére, mivel minél inkább kitolódik az első szülés ideje a nőknél a 30. életévre és azon túlmenően, annál valószínűtlenebb, hogy 1 gyereknél többet vállalnak, ami cseppet sem kedvező a családok számának növekedésének szempontjából. Több dimenziót is meg lehetne vizsgálni, hogy miért tolódik ki ennyire az első szülés időpontja (pl.: iskolázottság; munkavégzés - az ott

- 11 -

betöltött pozíció; megfelelő társ hiánya, stb.) és miért vállalnak kevesebb gyereket annál, mint amit terveznek. Az első dimenzió az iskolázottság. Minél tovább tanul egy nő, annál kisebb az esélye, hogy mielőbb munkába álljon és megvalósítsa önmagát és a munkára vonatkozó terveit. Az ott eltöltött időben nem gondol arra, hogy felfüggessze karrierjét és tanulmányait, főleg ha ebben sikeresnek érzi magát. Sok impulzus és benyomás éri, aminek hatására megelégedett azzal az életformával, amiben jelenleg él. Bár mindenki változik, így ez sem állítható teljesen biztosra, ez csak előfeltevés. Ez részben utalás a szakdolgozat további témáira. Az iskola elvégzését soron követő lépés a munkába állás és az ott betöltött pozíció. Egy magasan kvalifikált nő magas beosztásban betöltött helyét nem cseréli le a gyereknevelésre, kivéve, ha van gyerekvállalásra mutató hajlandósága és a munkájával a hátteret szerette volna biztosítani leendő családja számára. Ez is a mai kor sajátossága, hogy a nők ma már több „fronton” jelennek meg és kívánnak eredményeket elérni. Nem kifejezetten azért, mert ezt akarják, hanem egyrészt egy kényszer is, amit a társadalom támaszt feléjük. Tehát ez is hatást gyakorol a családtervekre. A következő a megfelelő társ hiánya: ha nem időben találnak rá arra az emberre, akivel a jövőjét képzeli el, megalapozza a kései gyerekszülést. A párkapcsolat kezdeti stádiumában csiszolódnak össze a párok, ismerik meg egymást és talán évek elteltével vállalnak csak babát, már ha összejön. Magyarán mondva egyik ok követi a másikat: ha későn házasodnak, akkor később vállalnak gyereket és kevesebb esély van arra, hogy a nő teherbe esik és maga a várandósság is nagyobb kockázattal jár mind az anya, mind a gyermek egészségére nézve. Amíg a nő 20-as éveinek elején a vetélés esélye 12-15 %, addig 40 éves kor körül ez a szám az 50 %-ot is elérheti, ami igen magasnak mondható.17 Nők átlagos életkora az első házasságkötéskor a 90-es években 22 év, a férfiaknál 24,7 év volt, 2010-re ez a szám a nők körében 28,7 év, a férfiaknál 31,4 évre emelkedett.18 Az életkor tehát ezért is egy jelentős faktor, mivelhogy eljuthat ez odáig, hogy egyáltalán nem lesz gyerekük a párok jelentős részének, mert kifutnak az időből, amely súlyos problémát jelent mindenki számára. 17

http://maternity.hu/cikkek-irasok/varandossag-es-szules-idos-korban, letöltés dátuma: 2014. április 21.

18

Központi Statisztikai Hivatal, Népességtudományi Kutató Intézet (2012): Demográfiai portré 2012 (Budapest, 2012)

- 12 -

4. Az élettársi kapcsolat és a család A házasságkötések számának csökkenése az élettársi kapcsolatok elfogadottságának térhódításával nyer értelmet. Fogalmát jogilag jelenleg a Polgári Törvénykönyv 685/A.§-a határozza meg, amely 2009.07.01-jei hatállyal módosítottak, és amely így íródott le. „Élettársi kapcsolat áll fenn két olyan házasságkötés vagy bejegyzett élettársi kapcsolat létesítése nélkül közös háztartásban érzelmi és gazdasági közösségben (életközösségben) együtt élő személy között, akik közül egyiknek sem áll fenn mással házassági életközössége, bejegyzett élettársi életközössége vagy élettársi kapcsolata, és akik nem állnak egymással egyenesági rokonságban vagy testvéri, féltestvéri kapcsolatban.”19 Az élettársi kapcsolatot több szakaszra is lehet bontani Villeneuve és Gokalp (1991) elmélete alapján az együtt élő párok habitusa szerint megkülönböztetendő a:20  házasság előtti együttélés 

a próbaházasság,



az átmeneti együttélés, amelyet úgy határoznak meg, hogy nem elkötelezettek egymás iránt és rövid időtartam jellemző rá

 az elkötelezettség nélküli tartós együttélés, ami olyan, mint az előbbi, de hosszú időszakig érvényes  és utoljára a szabad együttélés, amikor a pároknál fel sem merül a házasságkötés terve. Az élettársi kapcsolatot választókat a 90-es évekig deviáns viselkedésűeknek tartották, ez mára elfogadottabbá vált.21 Ugyanakkor az élettársi viszonyt választók inkább az elváltak körében népszerű és a házasság egyik alternatívájaként választják. Míg korábban erős társadalmi elvárás volt az, hogy a párok házasságban éljenek, különösen a nők vonatkozásában, hiszen ez a nő társadalmi státuszát erősítette, addig már ez a felfogás

19

http://www2.juris.u-szeged.hu/polgari/tartalom//9_tetel.pdf, letöltés dátuma: 2014. április 21.

20

Földházi Erzsébet (2008): Az első házasságkötés után (Ph.D. értekezés, Budapesti Corvinus Egyetem Szociológia és Társadalompolitika Intézet Budapest 2008) 21

Bukodi Erzsébet (2002): Házasság vagy élettársi kapcsolat: Ki mikor mit (nem) választ (Statisztikai Szemle, 80. évfolyam, 3. szám, 2002)

- 13 -

alábbhagyott. Jobban preferálja ugyan a házasságot a magyar társadalom, és nem tartja ideálisnak az élettársi kapcsolatot, mégis egyre jobban tolerálja azt.22

5. ábra: Élettársi kapcsolatban élők házasságkötési tervei 2011 ben forrás: Központi Statisztikai Hivatal, Népességtudományi Kutató Intézet (2012): Demográfiai portré 2012 (Budapest, 2012)

A párkapcsolat ezen típusánál, tért nyert bizonyos mértékben, de bomlékonyabb és sérülékenyebb is. A nem törvényesített kapcsolatot kevesebben választják. Magyarázható ez azzal is, hogy a felgyorsult világban az emberi kapcsolatok változékonysága hívta elő ezt az élettársi kapcsolatot, csakhogy ezt egyszerűbb megszakítani és az emberek többnyire szeretik a biztonságot és a kiszámíthatóságot. A párkapcsolati típusok közötti választás lehetőséget ad arra, hogy mindenki eldöntse, hogy milyen párkapcsolati életformát kíván élni, és hogy ezt törvényesített keretek között teszi vagy sem. Inkább az mondható jellemzőnek, hogy az élettársi viszonyt csak átmenetileg választják az együtt élőknek azon része, akik még nem vállaltak gyereket és házasságot kívánnak kötni a jövőben. A tartós élettársi viszonyban élőknél, ahol már gyerek esetleg gyerekek vannak, már nem elsődleges szempont a házasságkötés.

22

Központi Statisztikai Hivatal, Népességtudományi Kutató Intézet (2012): Demográfiai portré 2012 (Budapest, 2012)

- 14 -

5. Látogató kapcsolatok, a szingliség és a tudatos gyerektelenek A látogató kapcsolat az angol living apart together szóból származik.23 Ez is olyan partnerkapcsolat, ahol a felek kizárólag egymással vannak párkapcsolatban, és nem alkalmi jellegű. Legfőbb ismérve ennek a kapcsolattípusnak az, hogy akik ilyen formáját választották a párkapcsolatnak, azok külön háztatást tartanak fent és távolabb laknak egymástól, így ahhoz hogy találkozzanak, meg kell egymást látogatniuk. Hogy miért éppen így vannak együtt, az több okból is lehet: esetleg saját döntésük végett, önmaguk miatt tudatosan, vagy éppen kényszerből, mert más helyen van a munkahelyük. Többségük gyakran találkoznak partnereikkel, havonta átlagosan húsz alkalommal, és több mint 80 %uk 1 órányi távolságra lakik párjától. Az adatok szerint közel fél millióan élnek ilyen típusú párkapcsolatban, ami elég magasnak számít hazai viszonylatban.23 A szingli szó sem magyar találmány, ugyan úgy, mint az előbbi, egy angol szóból a „single” szóból eredeztethető. Mindenki találkozott már ezzel a jelenséggel, hol így hol úgy de jelentésében nem különbözik: egyedülállóak, vagyis nem élnek tartós párkapcsolatban. Ez a párkapcsolat előszobája, vannak viszont, akik kényszerből, munkahelyi okok, vagy éppen a sok sikertelen próbálkozás miatt kerülnek ebbe a helyzetbe. Férfiaknál ugyanakkor gyakrabban hallunk az agglegénységről, ez is a szingliség kategóriájába sorolható, csakhogy ezeknél a férfiaknál az elköteleződés hiányával magyarázható egyedüllétük. Az anyagi jólét feltétel, hiszen fent kell tartaniuk saját életvitelük, amelyben a munka-, fogyasztás- és szabadidő hármasa dominál.23 A harmadik, egyben utolsó, a címben szereplő tudatos gyermektelenség. A magyarok között kevesen vannak ugyan azok, akik így döntenek, mégis számos kérdést von maguk után: mi az oka ennek. Számos érvet sorakoztatnak fel mind a nők és férfiak is a mellett, hogy miért nem szeretnének gyereket vállalni. Az Origo internetes portál egyik 2013 decemberében megjelenő cikkében olyanokat olvashatunk arról, hogy a cikkben szereplők miért nem akarnak gyereket ilyen válaszok érkeztek, miszerint úgy szereti az életét, ahogy van, nem akar változást; a párja nem szeretne, így ő sem akar; szereti a szabadságot és így

23

Központi Statisztikai Hivatal, Népességtudományi Kutató Intézet (2009): Demográfiai portré 2009 (Budapest, 2009)

- 15 -

önállóbb; fél a felelősségtől és a szüléstől/terhességtől; alkalmatlannak találja magát egy gyerek nevelésére.24 Mindhárom típusból olyan következtetés vonható le, ami fenyegeti a családalapítási tervek létrejöttét. Mindhárom típus kialakulását a társadalom jó pár szegmense tudatosan és tudattalanul befolyásolja. Egyrészt maga a család, mint hatást kiváltó ok, ugyanis az emberek eltérő szocializálódás során alapvetőnek veszik kezdetben, amit a közvetlen környezetükben látnak, érzékelnek, tapasztalnak, így ekképpen cselekszenek a jövőben. Ezen túl, ahol újabb ismereteket és tudást sajátíthatnak el az emberi kapcsolatokról és kialakítási módokról, az a tágabban vett környezet, az a számtalan rendellenes impulzus a külvilág felől, ami miatt e három típus valamelyikére teheti le a voksát, mert olyan elfogadóvá vált a társadalom, ami nem követeli meg azt a normát, hogy házasodni szükségszerű és jó példával szolgál az elkövetkezendő nemzedékek számára. A kapcsolatok sokszínűsége szép és jó addig a pontig, amíg nem kerül szó a továbblépésről, a kapcsolat fejlődését érintő kérdésről. Az individualizálódás, a modern valóságnak ezek a velejárói visszaütnek a hagyományosnak vett család definiálásánál, a szerepek korábbi elhatárolódása nem adott lehetőséget ezeknek a típusoknak a kialakulására. Hiszen családról sem beszélhetünk sem interakcionalista szempontból, sem strukturális szinten. Egy gyerekvállaláshoz szükség van biztos háttérre, jobb esetben mindkét szülő jelenlétére, ahol egy időben és egy helyen vannak a családtagok és a mindennapi élethelyzeteket együtt képesek megoldani és interpretálni egymás számára. Egyébiránt előfordulhat, hogy annyi időt fordít az ideális háttér és a megfelelő partner megtalálására, ami miatt végleg szingli maradhat, vagy éppen a siker hajszolása és a függetlenség vonzósága, ami korlátozza, hogy inkább a szabadság fontos neki, mint a családalapítás.

24

http://www.origo.hu/itthon/20131213-a-tudatos-gyermektelenseg.html, letöltés dátuma: 2014. április 21.

- 16 -

6. A válás A válás a fennálló házasság jogilag történő felbontását jelenti.25 Olykor szükséges rossz, de néha megmenthető lenne. Kinek milyen a habitusa. Fontos figyelembe venni, hogy melyik fél kezdeményezi, és ki az, aki a megmentésére siet. Szerencsés esetben mindketten törekedhetnek arra, hogy segítség által ne válással végződjön a kapcsolat, ugyanakkor vannak olyan esetek, amikor ez a legjobbnak tűnő megoldás. Függ attól, mi az oka a válásnak és milyen mértékű a „kibékíthetetlen ellentét”. Ráadásul nem csupán két ember válik el egymástól, hanem vannak a válásnak más szereplői, akiket épp ugyanolyan súlyosan érint ez az ügy- ők pedig a gyerekek. A válás nem egy csekélynek mondható esemény, hiszen kihatással van mindenféle területre és bizonyos személyekre. Ámbár a statisztikák javulni látszanak, hiszen mostmár minden negyedik házasságból „csak” ketten válnak el, visszaesés figyelhető meg e tekintetben. 2013-ban mindössze 20.000 válás következett be, miközben 2010-ben még ez a szám 23 873 volt, ami körülbelül 13%-os csökkenést jelent- viszont ez kevesebb házasságkötésre vonatkozó adatot jelent.26A válást kezdeményezheti mindkét fél közösen, vagy akár külön külön. Egy házasságot nem lehet egyszerűen jóként vagy rosszként megállapítani, a házasság többek között olyan, amilyenné a felek alakítják.27 Kiváltó okok között szerepelhet mikro és makrokörnyezeti hatások, például anyagi és lelki gondok, amik megoldhatatlannak tűnnek, deviáns magatartásformák, betegség, viták, veszekedések rendszeressé és megszokottá válása, ugyanakkor a munkanélküliség és az erőszak is közrejátszhat, ezt a híradásokból is tudhatjuk. Nem csak egyféle ok eredményezi a válást, hanem egymást generálják, egyikből jön a másik és ez tovagyűrűződik.28

25

http://fogalomtar.eski.hu/index.php/V%C3%A1l%C3%A1s, letöltés dátuma: 2014. április 21.

26

http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/nepmozg/nepmoz13.pdf, letöltés dátuma: 2014. április 21.

27

Bognár Gábor, Telkes József (1986): A válás lélektana (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1986) 28

http://vizsgazz.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=942%3A18tetel&catid=27%3Aszocio logia-tetelek&Itemid=87, letöltés dátuma: 2014. április 21.

- 17 -

Társadalmi jelentősége van, mert gazdasági és érzelmi okai hozzájárulnak ennek a családi állapotnak a kialakulásához. A házasság belső megítélése váláshoz vezet, hiszen ennek során már csak mutatóban van meg az alkalmazkodás, házassággal való megelégedettség, a boldogság, és a házasság minősége.29 A döntés meghozásához 3 hatás csoportosulhat.  az egyik a „házasságon belüli hasznok vonzásának csökkenése”  a második az „egyéb lehetőségek vonzásának növekedése”  a harmadik a „gátak nagyságának csökkenése” 30 Ezek szerint az mondható, hogy amint csökken a házasság nyújtotta előny és más lehetőségek ugyanakkor vonzóvá válnak és a korlátok gyengülnek, megszületik a tényleges állásfoglalás a válás mellett. A válás lélektana című könyvben a szerzők G. Levinger elméletére támaszkodnak, aki azt írja le, külön kell választani a házasság stabilitását és az azzal való megelégedettséget. Visszaható erőnek nevezi azokat az összetevőket, amik az elégedetleneket a stabilitás irányába hajtja. A kapcsolat felbontásával szemben ható erőket magyarán gátnak nevezte, ami csak abban az esetben aktivizálódik, amikor valamelyik fél el kívánja hagyni a kapcsolatot.29 A már említett Levinger szerint a házasságok stabilitása a társadalom érdeke, véleménye az, hogy a házasság előnyeinek a növelése fontos modern stratégiának kell lennie. Kutatást végzett ezeknek a gátaknak a feltárására: megfigyelései szerint a leginkább visszatartó erőnek hat az, hogy a válás benyújtásakor a felek még együtt éltek, magyarán, ha még nem történt meg a különköltözés a váló feleknél, az visszatarthatta őket a folytatástól. Egy másik meghatározó elem a keresetek alakulása volt.29

6.1. Az együttmaradás lehetőségei A válás felvetése nem jeleni egyenesen azt, hogy a házasság fel fog bomlani. Hogyha egyéb tényezőket mellőzünk és csak a házastársakra fókuszálunk, akkor az a kérdés jön elő, hogy mennyire képesek megoldani a létrejött konfliktust, ami a szándék létrejöttéhez

29

Bognár Gábor, Telkes József (1986): A válás lélektana (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1986) 30

Bognár Gábor, Telkes József (1986): A válás lélektana, 22. old. (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1986)

- 18 -

vezetett. A felek között létrejött krízist válással vagy az együttmaradás próbájával lehet orvosolni.

Természetesen

az

együttmaradásról

akkor

beszélhetünk,

ha

ebben

megállapodnak, és csak elvben teljesülhetnek, mert lényeges hozzáfűzni, hogy a krízisnek a végkimenetelét nem lehet előre tudni.31 Az együttmaradás lehetőségeit jól ábrázolja ez a folyamatábra, amit ugyancsak a már említett A válás lélektana című könyvből szerkesztettem ehhez a ponthoz, hogy jól illusztrálja, milyen opciók állnak nyitva.

6. ábra: Az együttmaradás lehetőségei forrás: Bognár Gábor, Telkes József (1986): A válás lélektana, 30. old. (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1986)

A megújult házasságban a még együtt lévő felek kísérletet tesznek arra, hogy problémamegoldó készség által megoldják a krízist, ami a későbbiekben integráló erővel hat, mert együtt tudták legyőzni a válságot. A próbaválás során a válást egy időre felfüggesztik, az érintettek egy ideig nincsenek egymás közelében, ezáltal csökken a negatív hatások kiváltásának opciója, ami magával hozhatja a távolságból adódó hiányérzetet, megoldást kínálva a javulásnak. Ha a lehetőségek pozitív és negatív figyelembevétele után mégis csak válással végződne a kapcsolat, a külön töltött idő kellő felkészültséget és teret adott ennek a kibontakozására. A harmadik alternatíva a konzervált házasság, melyben arra törekednek, hogy visszaállítsák a válság előtti eredeti állapotot. Amiről a konfliktus lényegében szól, azt a „témát érintetlenül hagyják” ámbár a további 31

Bognár Gábor, Telkes József (1986): A válás lélektana (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1986)

- 19 -

interakció és a mindennapi élet visszatér a régi medrébe. A probléma nem kerül megoldásra, újra és újra felüti a fejét és konfliktushoz vezet, viszont mindezek ellenére nem válnak el, mert nem pártolják azt. Ez a tipikus „állóháború” szituáció. Itt egy stagnáló állapot jelentkezik, aminek a végkifejlete lehet a nézeteltérés kerülése. „Az üres kagyló” típusnál minden téren húzódnak el az érintkezés bárminemű fajtájától, ami az előbbiből alakul át, mivel olyan sok „tiltott terület” lesz az idő előrehaladtával. Összességébe kívülről látszat, belülről kiüresedett.32

6.2. A válás után A válás egy megváltozott élethelyzetbe szervezi az egyéneket. A váláson átesettek próbálják normalizálni életüket, ami nem is olyan könnyű, de szükség van rá, mert az élet nem áll meg, főleg nem akkor, ha a váláshoz jogok és kötelezettségek is tartoznak (láthatás, gyerektartás, gyerek(ek) elhelyezése.) Tudni kell ezzel együtt élni? Minden bizonnyal. A kérdés hogy hogyan tovább. És kivel. A válást abból az aspektusból kísérem figyelemmel ebben a részben, hogy mennyi eséllyel lesz a válásból újbóli házasság, oka-e a válásnak az, hogy a házasság alatt nem született gyerek, hogy az elváltak között mennyien maradnak egyedül válás után. A válás pozitív irányú társadalmi közmegítélés az évek folyamán emelkedett.33Még mindig igaz, hogy a házasságok fele válással végződik, amit már fentebb említésre került, viszont az hogy mi történik a válás kimondása után, a statisztikában is megmutatkozik. Az elváltak újraházasodási kedve a következő ábrán jól látható.34

32

Bognár Gábor, Telkes József (1986): A válás lélektana (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1986) 33

http://www.tarki.hu/adatbank-h/nok/szerepvalt/totholga97-2.html, letöltés dátuma: 2014. április 21.

34 Közpoti Statisztikai Hivatal, Népességtudományi Kutató Intézet (2012): Demográfiai portré 2012 (Budapest, 2012)

- 20 -

1. táblázat:

Újraházasodások nemek és családi állapot szerint (ezer megfelelő családi

állapotú férfi ra és nőre)

forrás: Közpoti Statisztikai Hivatal, Népességtudományi Kutató Intézet (2012): Demográfiai portré 2012, 11. old. (Budapest, 2012)

A válást itt jogi értelemben veszem figyelembe, viszont a halálozás is a házasság megszűnésének egyik formája. Az elváltak újraházasodási kedve csökkenő tendenciát mutat, mint már említettem, az együttélést inkább az elváltak preferálják, emiatt is lehet olyan népszerű, bár közel sem olyan egészséges kapcsolatfajta, mint a házasság. Az özvegyülés a nőket jobban érinti, a születéskor várható átlagos élettartam náluk magasabb, és többnyire jobban is vigyáznak magukra, mint a férfiak.

7. ábra: A válások megoszlása a közös kiskorú gyermekek száma szerint, 1990–2010 forrás: Közpoti Statisztikai Hivatal, Népességtudományi Kutató Intézet (2012): Demográfiai portré 2012, 23. old. (Budapest, 2012)

- 21 -

Az alábbi ábrán a válások megoszlása látható kiskorú gyermekek száma szerint.35 Ez abból a célból került ide, mert azt a feltételezésem, hogy a gyerekvállalás elmaradása befolyásolják a válásokat. A házasságot kötők életkorának emelkedése magával vonta, hogy a házasság megszűnése is magasabb életkorban következik be. A nők esetében ez átlagosan 39,3 évre határozható meg, a férfiaké ellenben 42,1 év. Azokban a válásokban, ahol gyerek is van, azokban kisebb válási arány figyelhető meg, míg ahol nem volt gyermek, ott látszik, hogy nagyobb területet vesz ki a részük. Sok pár még azelőtt elválik, hogy megszülethetett volna első gyermekük. Nincsen olyan irányú adatom, ami arra utalna, hogy van e szignifikáns összefüggés aközött, hogy a gyerekvállalás nem teljesülése okozhatja-e a nem gyermekesek körében a magas válási arányt, de szerintem van.35

35

Közpoti Statisztikai Hivatal, Népességtudományi Kutató Intézet (2012): Demográfiai portré 2012 (Budapest, 2012)

- 22 -

7. Egyedül, de vajon meddig? Ahogy a szakdolgozatom címe is tartalmazza, jobb együtt, mint egyedül. A kérdés a következő: meddig maradunk azok? Kisebb nagyobb időszakokra sokan maradnak magukra, mert nem találják a megfelelő partnert, elvált és nem akar kapcsolatban lenni, vagy éppen megözvegyült. Mivel emberek között érezzük jól magunkat, és ennél is inkább párkapcsolatban, nehéz azoknak, akik hosszú ideig élnek egyedül. Veszélyben vannak az egyszülős családokban élő nők és férfiak egyaránt, mert akik hosszabb ideig élnek egyedül tartós párkapcsolat nélkül, azoknak nehezebb visszatalálni a párkapcsolat keresés mókuskerekébe, ahová bármikor be és kiléphet, hol gyorsabban, hol lassabban fut egy partner után. Sok egyedülállóban felmerül az a kérdés is, hogy „de ki akarna velem lenni?”Mert

ugyan

vágynak

egy megfelelő

emberre,

aki

a számukra fontos

vonatkozásokban ideálisnak tekinthető, de nem tesznek érte semmi, hogy megtalálják, vagy csak kismértékű erőfeszítést tesznek az előrelépés ügyében. Letudják annyival, hogy „úgysincs olyan férfi/nő, aki megfelelne nekem” vagy „úgyse találom meg a másik felem”. A csalódott emberek többször vizsgálják felül életesélyeiket, viszont mivel borúsan látják a jövőt, nehezebben találnak benne pozitívumot. A magyar népesség tradicionálisnak tekinthető családszerkezetet illetően, és ha ez marad a továbbiakban, akkor nem fogja a házasság szerepét átvenni egyik más kapcsolattípus sem. Európa több államában nem ez a trend, ott már vannak arra mutató jelek, hogy növekszik a házasságot nem kötők száma és hogy több gyerek születik házasságon kívül36 Valószínű, hogy mindig lesznek olyanok, akik elutasítóak lesznek egyik-másik párkapcsolati típussal szemben, de a boldog, tartós és kiegyensúlyozott házasságnak és a párkapcsolatban élésnek mindig lesznek kimutatható pozitívumai. Az elégedettség és a boldogság egy olyan tényező, amire minden embernek törekednie kell. Hiszen ez az élet értelme: hogy boldogok legyünk, lehetőleg ne egyedül. Nem beszélve arról, hogy a boldogság hatással van a produktivitásra,37ami hozzájárul a gazdaság előrelendüléséhez, ami az ország „gazdagsági” mutatóját is növelheti. Az

36

http://www.szociologia.hu/dynamic/9803molnar.htm, letöltés dátuma: 2014. április 21.

37

http://www.hazipatika.com/psziche/harmoniaban/cikkek/gazdagabbak_a_boldogok/20140407102108, letöltés dátuma: 2014. április 21.

- 23 -

Eurofound életminőségi felmérésén látható lesz, hogy a magyarok hol helyezkednek el az ábrán.

8. ábra: Lakossági elégedetségi felmérés 2012-benaz Európai Únióban forrás: http://www.alon.hu/eu/mennyire-elegedettek-es-boldogok-kulonbozo-europai-nepek-grafika

Látható, hogy nagyon elégedetlen nép a miénk, viszont elég boldognak mondható, ami ad némi reményt, hogy javulni fog a helyzet. A párkapcsolati, családi és értékrendbeli válság addig fog tartani, amíg az emberek nem képesek bízni abban, hogy tudnak tenni helyzetük javításáért, sorsukért ők maguk a felelősek. Ha elhitetik velük, hogy ”úgy se fog sikerülni” akkor meg sem fogják próbálni, mert ez rögzült, ez lesz a magától értetődő. Ezen a felfogáson kell felülkerekedni.

- 24 -

8. Összegzés Szakdolgozatom végéhez érve még mindig úgy gondolom, hogy a jó párkapcsolat előszobája a jó családi légkör megteremtéséhet. Az emberek nem tudnak lépést tartani a világ változásaival, nem tudják felvenni a tempót a felgyorsult élettel, nem fogják utolérni azt. Annyi impulzus, információ, reklám veszi körül a társadalmunkat, ahol megmondják és megmutatják, milyennek kell lenni, hogyan kell élni, ami egyeseket arra fog késztetni, hogy állandóan változtassanak magukon és életükön. Ezek válságba juttatják az embereket, mert kívülről irányíthatóvá válnak. Úgy tűnik, hogy már nem azt tartják fontosnak, ami tényleg az lenne, hanem amit megmondanak. Megoldást kell arra találni, hogy visszataláljon mindenki a saját maga irányította élethez, hogy ne olyan irányú legyen a változás az emberi kapcsolatokban, mint a fogyasztási cikkeknél, amikor ha jön egy újabb, akkor lecseréljük, vagy ha elromlik, kidobjuk: mert az jobban megéri. Ami számunkra kedves és drága dolog, ne tegyük szezonálissá. Érdemes lenne stratégiát felállítani, hogy a párok egymásra találjanak, megosszák egymás között a teendőket és a szerepeket, hogy a családokban mindenki számítson, érezze azt, hogy szükség van rá. A szerepek megosztása nagyon fontos lehet a magányosság elkerüléséhez az előző mondatban leírt okból. Arra kell törekedni, hogy mindenki megtalálja az egymáshoz vezető utat, még akkor is, ha néha járhatatlannak látszik, és alkalmanként kibicsaklik közben a lábuk, de az a valaki segíti majd fel a botorkálót, akihez kezdet kezdetén elindult. A szakdolgozatom célja az volt kezdetekben, hogy rávilágítsak, mennyire fontos az, hogy valaki legyen mellettünk, hogy mik történtek ebben a témában. Bemutattam a párválasztás kialakulásának szakaszait, a különböző kapcsolattípusokat, hogy ebben a témakör jeles képviselői hogyan vélekedtek a családról, mi ennek a feladata, funkciója, szerepei. Írtam a házasság pozitívumairól, mennyire sok kedvező hatása lehet annak, ha kiegyensúlyozott házasságban élnek az emberek. (boldogabbak, több gyerek születik, egészségesebbek, stb) Kifejtettem, hogy milyen családalapítási bukatókkal jár a nők túl kései gyerekvállalása. Szemléltettem, hogy mivel jár az együttélés, milyen típusai vannak, milyen hátrányokkal indulnak a házassággal indított versenyben. Említettem egy új irányvonalat, a látogató kapcsolatban élőket, a szingliket és a tudatos gyerekteleneket, hogy mi miatt nem kedvezőek ezek a státuszok. Körvonalaztam a válás témáját, van e

- 25 -

lehetőség a megjavítására, ha igen, akkor melyek azok. Bemutattam a válási és újrakezdési statisztikákat. Hogy az egyedül maradás mennyire hátrányos a társadalom számára. Hiszek abban, hogy házasodni jó és szükséges, hogy szükségünk van a teljes élethez egy olyan közegre és személyekre, ami mindenkinek elengedhetetlen. Ismertettem, hogy az egyedül lét semmiképpen sem kifizetődő magatartás, és bizakodásomat fejeztem ki a tekintetben, hogy egyszer mindenki megtalálja a másik felét. Mert ahogy a címben is van: jobb együtt, mint egyedül.

- 26 -

9. Summary The purpose of my work at the beginning was reveal to, how important that somebody be our side, and how I see this theme. I presented the evolvement of the mating sections, different relationship types, how conceive for the family and for this function the experts of the topic. I wrote by the advantages of the supposals, how much positive effects may have, if peoples live in an evenness marriage – they are gladder, healthier, more children can born, etc. I illustrated what is the coexistence, what kind of type has it, and what kind of disadvantages have in the race against the marriage. I mentioned new trends, the living apart together, the singles, the conscious childlessness, and why these statuses are unfavorable. I delineated the issue of the divorcement, is there any chance to fix that, and if it has, what are these. I presented the statistics of the divorces and reassemblies. I believe that getting married is a good and necessary, we need for a full life that kind of people and vehicle what is essential for everybody. I described, that the lonely life is bad behavior, and I hope that sometime and somewhere everybody find their own partner, because as I wrote in the title: It is better in together, than alone.

- 27 -

Irodalomjegyzék  Dr.

Bagdy

Emőke

(1977):

Családi

szocializáció

és

személyiségzavarok

(Tankönyvkiadó, Budapest, 1977)  Bagdy Emőke, Kalo Jenő, Popper Péter, Ranschburg Jenő (2007): A család: a harcmező és a béke szigete (Saxum kiadó, Kaposvár, 2007)  Bognár Gábor, Telkes József (1986): A válás lélektana (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1986)  Buda Béla – Szilágyi Vilmos (1974): Párválasztás, a partnerkapcsolatok pszichológiája (Gondolat, Budapest, 1974)  Bukodi Erzsébet (2002): Házasság vagy élettársi kapcsolat: Ki mikor mit (nem) választ (Statisztikai Szemle, 80. évfolyam, 3. szám, 2002)  Cseh-Szombarty László (1979): Családszociológiai problémák és módszerek (Gondolat könyvkiadó, Budapest, 1979)  Földházi Erzsébet (2008): Az első házasságkötés után (Ph.D. értekezés, Budapesti Corvinus Egyetem Szociológia és Társadalompolitika Intézet Budapest 2008)  Győrfi

Éva:

Változó

családmodellek

és

családi

szerepek,

http://www.szmm.gov.hu/download.php?ctag=download&docID=20326  Kollega Tarsoly István (1996-2000): Magyarország a XX. században, II. kötet, Természeti környezet, népesség és társadalom, egyházak és felekezetek, gazdaság (Babits Kiadó, Szekszárd, 1996-2000)  Központi Statisztikai Hivatal, Népességtudományi Kutató Intézet (2012): Demográfiai portré 2012 (Budapest, 2012)  Központi Statisztikai Hivatal, Népességtudományi Kutató Intézet (2009): Demográfiai portré 2009 (Budapest, 2009)  Központi Statisztikai Hivatal (2014): Statisztikai tükör VII. évfolyam 115. szám (2014)  Neményi Mária (1988): A család (pro és kontra) (Gondolat kiadó, Budapest, 1988)  http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/nepmozg/nepmoz13.pdf  http://szamvarazs.blogspot.hu/2012_10_01_archive.html  http://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_hosszu/h_wdsd001b.html  http://maternity.hu/cikkek-irasok/varandossag-es-szules-idos-korban  http://www2.juris.u-szeged.hu/polgari/tartalom//9_tetel.pdf  http://www.origo.hu/itthon/20131213-a-tudatos-gyermektelenseg.html

- 28 -

 http://fogalomtar.eski.hu/index.php/V%C3%A1l%C3%A1s  http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/nepmozg/nepmoz13.pdf  http://vizsgazz.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=942%3A18tetel& catid=27%3Aszociologia-tetelek&Itemid=87  http://www.tarki.hu/adatbank-h/nok/szerepvalt/totholga97-2.html  http://www.szociologia.hu/dynamic/9803molnar.htm  http://www.hazipatika.com/psziche/harmoniaban/cikkek/gazdagabbak_a_boldogok/201 40407102108  http://www.alon.hu/eu/mennyire-elegedettek-es-boldogok-kulonbozo-europai-nepekgrafika

- 29 -