A Budavári Főtemplom közösségének lapja. A világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be. Jn 1,5

A Budavári Főtemplom közösségének lapja

2016. Karácsony

A világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be. Jn 1,5


Várunk

2016. december 25.

A MEGTESTESÜLÉSRE EMLÉKEZÜNK Amikor az Üdvözlégy Máriát imádkozzuk, akkor Gábriel arkangyal üdvözletét ismételjük el, és Erzsébet szavait imádkozzuk „áldott vagy Te az asszonyok között és áldott a Te méhednek gyümölcse”. Advent IV. vasárnapján a diák misén szépen rávezettek bennünket a gyerekek, időt kell fordítani arra, akit karácsonykor várunk. Ők készülnek a misztérium játékra, tudják, ha jó előadást akarnak - mert nagyon szeretnék - akkor ahhoz idő kell, gyakorlat kell. A Mennyei Atyánk végtelen szeretete abban mutatkozott meg, hogy Fiát, Jézust elküldte, elengedte hozzánk a Földre. A gyűjtést ismerjük, az adást, az osztozást tanulni kell. A ragaszkodás könnyen kialakul, az elengedés már jóval több erőfeszítést igényel. A harciasságra, az erőszakra azonnal készek vagyunk, a szelídséget, a békességteremtést hosszú ideig kell tanulni, gyakorolni. Hatalmi pozíciókat betölteni erre készen állunk, a szolgálat életformája jóval nehezebb, rögösebb. A kritizálásra rááll a nyelvünk, a dicséretre már kevésbé. A könnyű utat gondolkodás nélkül választjuk, a nehezebb ellenállás irányába jóval ritkábban megyünk. Mennyei Atyánk csodálatos példát mutatott az elengedésre. Tudta, hogy saját Fiát farkasok közé küldi bárányként. Azt gondolta, „a fiamat csak becsülni fogják…” (Mt 21,37). Nem így történt. Nem becsültük a Fiút. Ahogy nem becsüljük a köztünk járó, élő szenteket, prófétákat, igaz embereket sem. Az elengedés a szeretet döntő mozzanata. Ezt mindenkinek meg kell tanulnia. Amikor egy férfi és egy nő szeretetszövetséget köt, először azt kell tudatosítaniuk, hogy házastársuk nem a tulajdonuk. Nem birtokolhatják, nem használhatják kényük-kedvük szerint. Birtoklási vágyunk végtelen és féktelen. A szülő kötelessége, hogy ne láncolja magához a gyermekét, hanem adott időben tudja elengedni is, hogy önálló, autonóm személyiség lehessen. A szülők árnyékában senkiből sem lesz igazi felnőtt, mert görcsös ragaszkodásukkal akadályozzák a felnőtté válást. Aki elengedi gyermekét, az kapja vissza igazán. Aki ezt nem tudja megtenni, az elveszíti. Ahogy eljár felettünk az idő, a természet megtanítja: mindent el kell tudni engedni. Meggyengül a látásunk, a hallásunk. Ízlelésünk, szaglásunk erőteljesen megkopik. Testünk erőtlenedik. Aki nem tudja elengedni a pénzt, a hatalmat, majd a múló idő megtanítja rá. Amikorra vissza kell térnünk mennyei Atyánkhoz, addigra már nem szabad ragaszkodnunk semmihez, senkihez. A halál megtanít arra, hogy mindent és mindenkit elengedjünk. Miért kötődnek a Karácsonyhoz ezek a gondolatok? Mert mennyei Atyánk nagyszerű példát mutatott: elküldte a Fiát, hogy általa éljünk. Áldott karácsonyt kívánok! László atya 2

2016. Karácsony

XVII. évfolyam, 97. szám

BUDAVÁRI BESZÉLGETÉSEK A Budavári Beszélgetések vendége 2016. november 25-én este Bánóczky Előd atya volt. Vetített képes előadásának címe „Miért szólnak a harangok délben?” Előd atya nem először tartott plébániánkon hatalmas témákat átívelő előadást. Bizonyára sokan emlékeznek a több felvonásos, Keresztelő Szent Jánoskatedrálisban őrzött torinói lepelről vagy Szűz Mária ábrázolásokról tartott előadásaira. A korábbi tapasztalatok alapján az adventi időszakra gondolva Előd atya csak egy rövidebb, kétórás, kétszáz képes előadásra készült, de ismertük őt, és tudtuk, hogy még a tervezett gondolatain túl számtalan következtetését igyekszik majd megosztani velünk. Már a lépcsőházban, a hivatalos kezdés előtt több mint egy órával megkezdődtek a beszélgetések Előd atyával. Látogatásának során a személyes élmények, tapasztalások, a templomunk korábbi életének felidézése, a törökök elleni keresztény küzdelem fontossága mellett magukról a harangokról, a déli harangozásról kevesebb szó esett, inkább annak üzenetéről, céljáról szóltak a több mint ötszáz éves 500 bullákból, szertartásokból, feljegyzésekből. Bár Előd atya 2008. óta már nem a Mátyás-templom káplánja, de az itt eltöltött 22 év sokunkhoz élmények százaival fűzte össze. Az előadás ugyan csak hétkor kezdődött, de a hallgatóság már nem sokkal hat óra után gyülekezett, amikorra már Előd atya is velünk volt. Felelevenítettük a régi történeteket, zarándoklatokat, táborokat, esztergomi kirándulásokat, lelki napokat és hallgattuk, amint a jelenlévőknek (Tardy Lacinak, Balázsnak, Elemérnek, Bercinek, Ferinek, Laciknak…) egy-egy személyes mondattal üzent, és beszámolt Bandi bácsival folytatott beszélgetéséről. Leggyakrabban a lakásszentelők kerültek szóba, amik végén Előd atya történelmünk számos büszkeségre okot adó eseményéről beszélt, és nagy örömmel zongorázott, orgonált nekünk. A Mátyás-templomban eltöltött évtizedekből a legnehezebb időszakokat is felidézte. A 22 kilós „Samu” kalapácsot, amivel a plébánia pincéjében törtük fel a betont, miközben a külvilág számunkra idegen módon az 56-os forradalom 40. évfordulójáról mondott ezt-azt (1996-ban). A Plébániánk felújításának kezdetekor fejtettük le a felesleges betont, és Előd atyát követve láttuk, hogy nem csak a lelkünknek, de testünknek is nagyon erősnek kell lennie, hogy értékeinket mentsük. A több mint két évtized emlékeiből Előd atya a legrészletesebben a szent korona másolatának zarándoklatát idézte fel, amint kezében a kis koronával Szent II.


2016. december 25.

János Pál pápa előtt térdel, és amikor a zarándokokkal visszaérkezve a Mátyástemplomba szembetalálkozott az óriási tömeggel. „Talán még az utolsó koronázáson, 1916. december 30-án sem voltak templomunkban ilyen sokan” – mondta. Előd atya utóbbi 8 évének eseményeiről csendesebben beszélt. Most Kőbányán teljesít szolgálatot. „Kőbánya nem aranybánya” utalt az állandóan változó lakosságra, a csak munka miatt ott élő kőbányaiakra. Visszafogott büszkeséggel számolt be a Szent Család plébániájukon évről évre növekvő számú hittanosról, a keresztelőkről, első áldozók növekvő számáról. Sokunkban mélyen elraktározódtak életútjának szerény bemutatását szolgáló gondolatainak záró mondata: „Ha

egyszer nyugdíjba megyek, és – mint nyugdíjas papot – befogadna a Mátyás-templom közössége, valami hasznomat talán venné.”

Előd atya az előzetes egyeztetéseinken kívül sok egyéb kelléket is hozott, amik segítségével a téma iránt érdeklődők még jobban elmélyülhettek a korszak egyházi életében és a kereszténység iszlám elleni küzdelmeinek részleteiben. Sok száz oldalas, kéziratos jegyzetei mellett még külön dokumentumokat hozott, amiket vetített képes előadása közben a szépszámú hallgatóság körében körbeadott. Így miközben Előd atya hangján hallottuk a látottak értelmezését, közben különféle XV-XVI. századi dokumentumok fordítását olvasgathattuk kedvünk és érdeklődésünk szerint, így minden résztvevő számára az előadás, a vetítés és a dokumentumok olvasgatásának más és más változatából egy kissé más tartalmú Budavári Beszélgetés állt össze. A bennem összeállt kép talán nincs távol a hallgatóság többségétől.Előd atya a harangozásról szóló kutatásai Hunyadi Nándorfehérvári győzelmének napjait és a korszakát elevenítette fel. A csaták, a háború részleteit és európai uralkodók és a pápák gondolatait idézte a korabeli források alapján: A rómaiak és a Rómába özönlő zarándokok hatalmas körmenet tanúivá váltak a San Lorenzo in Damaso bazilikánál, a jubileumi búcsú elnyerésére kijelölt négy templom egyikénél, 1500. augusztus 9-én, vasárnap a templom védőszentjének ünnepét megelőző napon. Mintegy ezer férfi vonult kezében gyertyával vagy fáklyával, utánuk az egyházközség papjai jöttek, majd négy férfi következett, akik azt a Szűz Mária képet vitték, amelyet ebben a bazilikában őriztek. A körmenetet ugyancsak ezernyi asszony zárta. A körmeneten kívül más is meglepte a Rómában levőket: „Aznap délben minden templomban megszólalt a harang és imára szólította a hívőket (Olvashatunk Johannes Burchard pápai szertartásmester naplójában). ... „Ezen a napon, délben első alkalommal harangoztak minden római plébánia templomban, hogy imára szólítsák a hívőket a török ellen.” „III. Calixus pápa 1456. június 29-én, Szent Péter és Pál apostolok ünnepén kiadatott egy bullát. A világ főpapjaihoz intézett levelében a pápa leírja, milyen ne-

2016. Karácsony


héz helyzetbe került a kereszténység azáltal, hogy 1453-ban Konstantinápoly elesett. A pápa felsorolja az addig megtett intézkedéseit. Az egyháziakra tizedeket vetett ki, hogy legyen miből fizetni a védekezés költségeit. Követeket küldött mindenfelé, hogy keresztes-hadjáratra készüljenek, a keresztény fejedelmek pedig béküljenek ki egymással. A San Lorenzo in Damaso bíboros papját, a camerlengot, Lodovico Trevisanót bízta meg, hogy tengeri hajóhadat vezessen. Kéri a papokat, hogy hívják fel a figyelmet a helyzet súlyosságára, imádkozzanak. Előírja, hogy minden pap bíborosig bezárólag a misében emlékezzen meg a veszélyről, és imádkozzák el az „Omnipotens sempitterne Deus (Mindenható örökkévaló Isten…) kezdetű, pogányok ellenei imát. Számukra, akik a misén elimádkozzák ezt az imát, száz nap búcsút engedélyez. De hogy nemcsak a papság, hanem mindenegyes hívő részt vehessen ebben, meghagyta, hogy mindenütt a nona és vesperás közötti időben félóránként, háromszor egymás után húzzák meg a harangokat, és – miként az esti Angyali üdvözlet elimádkozásával szokás – mondjanak el egy Miatyánkot és egy Üdvözlégyet.” Előd atya részletesen, csatajelenetekkel és haditervekkel bemutatta az 1456. július 4-től 22-ig tartó fordulatos csatát, és benne (az akkor már 70 éves Kapisztrán János és) Hunyadi János kiemelkedő tetteit, és az akkor 11 éves Hunyadi Mátyás szerepét. „Számtalan jele van annak, hogy III. Calixus pápa és a kortársak az ima erejének tulajdonították, hogy a kereszténység védelmében Hunyadi János hívó szavára és Kapisztrán Szent János gyújtó erejű beszédeinek hatására összegyűlt keresztény seregek 1456-ban megvédték a kereszténység védőbástyáját, Nándorfehérvárat. Ennek emlékére 1457. augusztus 6-án elrendelte a pápa Urunk színeváltozásának ünnepét. A győzelem fakasztotta lelkesedés azonban hamarosan lelohadt, alig fél évszázad múltával ismét veszélybe került a kereszténység. Ezt világosan látta az akkori pápa, VI. Sándor, ezért elődei nyomdokán ismét mindent megpróbált, hogy a veszélyt elhárítsa. A Jubileumi Szentévben, 1500. június 1-jén, elődjeihez hasonlóan bullában hívta fel az egész keresztény világ figyelmét a veszélyre. Sőt kifejezte ez alkalommal is, hogy ő, a pápa és a bíborosai készek személyesen „ebben a legszentebb és nagyon is szükséges hadjáratban részt venni, és ha kell, saját vérüket is ontani.” A jubileumi évet 1501. Vízkeresztig meghosszabbította, és bevételeit a keresztes hadra rendelte. Hogy ez nem kevés pénz lehetett, jól mutatta, hogy csak Magyarországról a Szentév kezdetén mintegy kétszázan, majd az év folyamán még háromszázan iratkoztak be a Római Szent Lélek Társulatba. Összehívta a keresztény fejedelmek követeit, megpróbált szövetséget összekovácsolni a keresztények


2016. december 25.

védelmére. Ennek eredményeként 1501. május 27-én ünnepi misén hirdették ki a pápa, a magyar király és Velence hármas szövetségét, amit városszerte kivilágítással és az öröm és a boldogság megannyi jelével üdvözöltek. Elrendelte továbbá az egykori győzelmet idéző, imára serkentő harangszót. Pálffy László

„AKIBEN KIBÉKÜL AZ ÉG ÉS A FÖLD” Plébániai lelki nap, december 10. Jézusváró szentidőnk lélektisztító lelkigyakorlatát kaptuk ajándékba Korzenszky Richárd tihanyi perjel atya (valahai pannonhalmi magyar-orosz szakos tanár, gimnáziumi igazgató, egyházi iskolákért felelős miniszteri biztos) közvetítésével december 10-én. Az előadások során kikristályosodott számunkra az adventi idő központi feladata: méltóvá tenni lelkünket az Istenember befogadására. Tulajdonképpen egyszerűnek tűnik ez a feladat: alázattal, szeretettel megtalálni és elfogadni Jézust minden embertársamban. Ezt könnyű elképzelni, leírni, de ha tevékenységemben megzavar, rohanásomban megállít, elmélkedésemet megakasztja, figyelmemet eltereli, bizony nehéz türelmetlenség nélkül átirányítani magam teljesen más vágányra. Ámha beültetem szívembe annak bizonyosságát, hogy bárki, aki megállít kéréssel, érdeklődéssel, kíváncsisággal, tolakodással (!), azt nem söpröm félre, s nem lépek túl rajta, akkor leszek méltó arra, hogy Jézus barátja legyek. Örömet okozni és az örömet befogadni, mint Isten kegyelmi ajándékát, legyen ez adventi utunk fő célja. Legyünk szószólói Jézus igéinek nemcsak szavakkal, de tetteinkkel is valósítsuk meg tanúságtevőként, hogy Isten országának építői vagyunk. Merjünk ráhagyatkozni, bízzuk minden pillanatunkat az Ő szerető irányítására, mint a leghitelesebb, legtisztább emberre, akiben kibékült az Ég és a Föld. Richárd atya a szemünk előtt történt kukullás (szerzetesi „szellem” ruha) beöltözéssel, az életből vett kedves és tanulságos példákkal, meghatóan szép irodalmi idézetekkel – Devecseri, Márai, Zelk Zoltán – tette meghitté a lelki együttlétet. Eddig tart Tardyné Tarkó Magda beszámolója. A továbbiakban Tardy László folytatja a beszámolót Richárd atya előadásairól.

2016. Karácsony


Richárd atya a kukullát „vállalom, hogy hova tartozom” szavakkal öltötte magára. Bevezetőjében emlékeket idézett abból az időből, amikor Kálmán Attila államtitkár mellett miniszteri biztosként intézte az egyházi iskolák alapításának, működésének kezdetben ugyancsak rögös útját. Ekkor tanult meg nemcsak „magyarról magyarra”, hanem „katolikusról katolikusra” fordítani. Az iskolaindítások tapasztalataira később is utalt. Amikor egyik helyen a hittanóra anyagáról kérdezte a tanulókat, kiderült, a „Paradicsom” volt a téma. A kérdésre, hogy mi volt az érdekes a paradicsomi történetben, az egyik kisfiú azt válaszolta: „Az oroszlán nem ártott.” Az adventi időben hallható ószövetségi történetek mind arról szólnak, hogy egykor Isten Békéje uralta a világot. Az ember azonban más irányt szabott életének, és kiszakította magát Isten rendjéből. Ezért lett Keresztelő Szent János szava pusztába kiáltó szó, hiszen az Isten rendjéből kiszakadt ember a pusztaságba került. János ott keresztelt a Jordánnál, ahol a halak visszafordultak, mert már az élettelen Holt tenger közelébe értek. Keresztelő János üzenete: Változtassátok meg életetek irányát! Az előadás további része a karácsony legfontosabb üzenetéről szólt: „Emmanuel = velünk az Isten.” Isten végtelen jósága, emberszeretete vált valóra a Názáreti Jézusban. Manapság sokak számára az a fontos: „Ki az én emberem!” A hívő ember számára a „mintát” a Názáreti Jézus adja. Jézus előtt nincsenek határok, ő minden embert elfogad. Zakeus, a vámos, aki látni akarja őt, felmászik a fügefára, mivel megvetett foglalkozású emberként úgy gondolta, neki esélye sincs, hogy Jézus közelébe jusson. Jézus hívása – „Jöjj, ma a te házadban kell megszállnom!” – teljesen megváltoztatja: „Vagyonom felét a szegényeknek adom. Ha valakit megcsaltam valamivel, négyannyit adok helyette.” A tőle egészséget, gyógyulást kolduló leprások, betegek elől nem tér ki, mindenféle embert elfogad. Szent Benedek regulája nyomán Richárd atya figyelmeztetett bennünket: minden emberben Krisztust kell látnunk, bármikor kopogtat az ajtónkon. Számomra – mondta – életem egyik legkeményebb kihívása, hogy állandóan rendelkezésre kell állnom. Amikor fontos munka közben bekopogtatnak, telefonon hívnak, az arra szánt időben a munkával alig haladok, akkor én is felsóhajtok: „Uram, ritkítsd egy kicsit látogatásaidat!” Nemrégiben egy idős nagymama a szentgyónás végén azt kérdezte: „Miért élek én, hisz már semmi értelmeset sem tudok csinálni!?” Azt válaszoltam: azért, hogy az unokája elmondhassa „nekem van Dédim”. De ugyanígy kérdés az élete, létezése annak a kollégista diákunknak, aki a karácsonyról érdeklődő kérdésemre így válaszolt: „Apámtól kaptam 500 Ft-ot, és azt mondta: „most menj az anyádhoz”. Anyámtól is kaptam 500 Ft-ot, ő azt mondta: „menj a nagymamához”. Tőle is kaptam 500 Ft-ot, és visszaküldött a kollégiumba.”


2016. december 25.

A „negyedik ipari forradalom” napjaiban élünk, lehet, hogy feleslegessé válik az ember? A szív civilizációja lemaradt a technika mögött. Az embert Isten szeretetből alkotta meg, ez létezésének értelme még akkor is, ha ezt nem így érzi. Erre utal Devecseri Gábor Bikasirató című írásának befejezése: „Megszülettünk hirtelen, egyikünk sem kérte. Kérve kérünk, szép jelen, meg ne büntess érte. Kérünk, kurta pillanat, ne vess tűzre, lángra, szép olajfa-lomb alatt várhassunk halálra. Hadd teljék ez életünk - mint lehet- szelíden, gyolcsban zengjük énekünk, nem csalános ingben.” Kell, hogy érezzük, hogy szükség van ránk! A másik emberrel való kapcsolatban születik meg ez az érzés, amint Zelk Zoltán sorai mondják: „Hajolj fölém, bárhol vagy is, mert ha egy pillanatra is elveszítem az arcod, elveszítem az arcom…” Az elmélkedés Márai Sándor gondolataival folytatódott a Kassai őrjáratból: „Az összeomlásból (II. világháború) nincs más kivezető út, mint a megújhodott, megtisztult kereszténység. Ez Európa megmaradásának feltétele. Mindaz, ami történt, azt mutatja, hogy nem vagyunk igazi keresztények.” Mint ahogy a történelem folyamán más nagy kultúrák eltűntek, úgy fog eltűnni Európa is, ha „elveszíti arcát”. Ez az arc a keresztény Európa arca, ahol évszázadokon át a templom adta a helyes irányt, az igazodási pontot. „Torony iránt” – mondta az ötvenes években a szállítmány útvonaláról érdeklődő Pintér Ambrus bencés kocsikísérőnek a sánta ember Tatabányán. Az öreg balatoni halász így mondta: „Ha a ködben megláttuk az apátság két tornyát, tudtuk, merre van az irány.” Nem könnyű meghallani Isten hangját, – figyelmeztetett Richárd atya – hiszen ő „nem csap belénk, mint a villám” (csak egyesekbe és ritkán), hanem leggyakrabban a másik emberen keresztül szól, aki néha utálatos, kényelmetlen. Számára én is gyakran az vagyok! Szent Benedek regulája arra tanít, hogy „a fiatalabbak az idősebbeket tiszteljék, az idősebbek a fiatalabbakat szeressék!” Ez az egyik útja a béke megtalálásának. A szerzetesekről elterjedt, hogy jelmondatuk: „Ora et labora - Imádkozzál és dolgozzál!” A Bencés rend számára Szent Benedek mást adott: „Inquire pacem et

2016. Karácsony


sequere eam! – Keresd a békét és járj utána.” A béke pedig nyugalom, amely a rendezettségből származik. Szent Benedek regulájának központi fogalma a REND – amiből a BÉKE fakad. A teremtett világban – tőlünk függetlenül – rend van, olyan rend, amely fölöttünk áll, ami akkor is megvan, ha mi nem alkalmazkodunk hozzá. Szabad döntésünktől függ, elfogadjuk-e. Ha elfogadjuk, megkapjuk a békét. Ha kiszakítjuk magunkat belőle, zátonyra fut az életünk. Az ember, ha csak önmagára támaszkodva kezd cselekedni, mindig elbukik. Pannonhalmán a kollégiumban időnként ellenőriztük a diákok szekrényét. Egyik tanítványunk szekrényében példás rendet találtam. Megkérdeztem: „Hogy csináltad?” Ő így válaszolt: „Rendet nem csinálni, hanem tartani kell.” Valóban, önmagunkban is rendet kell tartanunk. Az egyik legnehezebb dolog rendben lenni saját magammal. El kell fogadnom: „Nem vagyunk mindenre alkalmasak, de mindenki alkalmas valamire.” Számomra Richárd atya előadásából a legmegkapóbb gondolatok a külső és belső rendhez kapcsolódnak. Ennek megvalósítására törekszem, törekedjünk advent hátralévő napjaiban és az Újévben.

•• A mostani számában két fontos eseményről is tudósítja az Olvasókat a Gondnokságot megszemélyesítve Lung Rita. Itt szeretnénk megköszönni neki, hogy az olvasható soksok feladat mellett – ja és persze a karácsonyi készülődés mellett is – fontosnak tartotta, hogy elsőkézből értesüljenek Olvasóink a nagy eseményekről.

„SZENT ISTVÁN KORONÁJÁNAK SUGÁRZÓ FÉNYKÖRÉBEN..” avagy Gara-építő csapattréning fényes esti történelmi szeánszokkal és feketeteázásokkal tarkítva A kiállítás hivatalos címe: Boldog IV. Károly, az utolsó magyar király koronázásának 100 éves évfordulójára rendezett kiállítás a Mátyás-templomban. Az elmúlt években számos ünnepi eseménynek lehettünk és vagyunk részesei a Gondnokságon, amely egyfelől nagy elismerés, de bevallom, néha igencsak bert próbáló is. Jeles évfordulók voltak 2014-ben az érseki vizitáció /ezt megelőzően 70 évvel volt az utolsó/; 2015: toronymegnyitás, sajtótájékoztató és a látogatás menetének kialakítása; majd az idén 2016-ban a 100 éves koronázási lítás és ünnepi mise megszervezése. Jövőre újabb ünnepkör elé nézünk: az 1867-es Ferenc József és Erzsébet királyné koronázásának 150. évfordulójára készülhetünk újabb kiállítással, sajtótájékoztatóval és ünnepi misével. Mindezen évfordulók és


2016. december 25.

megszervezésük a mindennapi általános működés mellett sok tanulást, örömet, de munkát is jelentenek. Az advent így az idén nekem kicsit másként telt, mint eddig… de nagyon hálás vagyok érte, hogy a Jóisten adott ezekhez a feladatokhoz emberi segítséget, egészséget és kitartást. A Gondnokság kollégái is sokszor éjszaka dolgoztak a templomban, hogy minden időben elkészüljön, Boghy is segített a kiállítás beépítésekor. Rozika néni szintén segített bennünket tanácsaival, tapasztalataival és a megfelelő oltárterítők beszerzésével, kiválasztásával. Karnagy úrral már a december 30-i ünnepi mise liturgikus kiskönyvét egyeztettük a nyomdába küldés előtt és az évfordulóra díszkiadásban kiadott Liszt: Koronázási mise cd-je is megérkezett. Az mindenesetre elmondható, hogy ez a sok ünnepi esemény jó csapatépítő tréning számunkra. A bársony baldachin gyűrűjének átemelése a Gara oltárcsúcsán egy novemberi péntek este 11 óra körül nagy élmény volt, a bordó bársony borítás felbűvészkedése a Gara kápolna falaira, éjszakánként a kiállítási tárgyfeliratok és szövegek fogalmazása Kasztner Melindával, a fordítások és azok javításai, nem jöhetett volna létre közös szándék, akarat és támogatás nélkül. A kiállítást december 14-én Erdő Péter bíboros úr, Habsburg György – Boldog IV. Károly unokája – és Süllei László plébános úr nyitotta meg, amelyre a sajtó képviselői és minden érdeklődő meghívott volt. Jó volt látni a vári közösség tagjait, akik eljöttek és jelenlétükkel megtiszteltek bennünket, hiszen ők látják igazán, hogy az egyébként is szép Gara kápolna a bársonyborítással micsoda változáson ment keresztül. A Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola növendékei énekelték a megnyitón az Ave Verum és a Deo gratias dallamait a Királyi Oratóriumról, melynek karzatáról 100 évvel ezelőtt, 1916. december 30-án a négy éves Habsburg Ottó nézte végig édesanyjának és édesapjának koronázását. Bíboros úr köszöntőjében kiemelte, hogy a háború idején a békére törekvő királynak milyen nehézségekkel kellett szembenéznie. A koronázást szervező bizottságnak milyen gondot jelentett a háború harmadik évében egyáltalán a munkaerő megszervezése. Emlékeztetett a jelképes koronázást követő ünnepi 18 fogásos ebédre, amely azért volt „jelképes”, hiszen a királyi pár az ebédhez hozzá sem nyúlt, hanem tovább küldette azt a kórházakba, háborús sebesülteknek.

2016. Karácsony


Habsburg György, Boldog IV. Károly unokája, Habsburg Ottó legkisebb fia köszöntőjében a családi emlékeket idézte fel, hogy édesapjának, Habsburg Ottónak a koronázáson való személyes jelenléte egy életre szóló élményt jelentett. Süllei atya úgy fogalmazott beszédében, hogy a király élete példaként áll előttünk: békére való törekvése, népei sorsa iránt érzett felelőssége, hitvesi szeretete, családi életének szentsége mind-mind példaértékűek lehetnek a mai ember számára. A nyitóbeszédeket az alkalmi bélyegzés követte. Száz évvel ezelőtt szenzációnak számított, hogy a királyi eskü és a kardvágások megtétele után a nagyközönség számára a Posta, hazai történetében először, alkalmi bélyegzést hirdetett meg a koronázás tiszteletére. Az ünnepséget követően hazafelé menet a nagyközönség újévi üdvözlőlapjait a koronázási bélyeggel és pecséttel adhatta fel. A Magyar Posta a centenárium alkalmából újabb emlékívet bocsájtott ki 2016-ban, ezt ajándékoztuk a megnyitón a megjelenteknek. A kiállítás megnyitója a Gara kápolna kapujában a szalagátvágással folytatódott és a megjelentek részére tárlatvezetéssel ért véget. Nagyon jóleső érzés volt, hogy a megnyitót követően a társmúzeumok kérték tőlünk: adjuk meg a kivitelező cég nevét, akik a designt és a új múzeumi tárlat munkálatait végezték… Hmm….köszönjük A kiállítás 2017. február 28-ig látogatható. A vári közösség tagjait szeretettel invitáljuk a kiállítást bemutató tárlatvezetésekre, amelyek időpontjai: 2017. január 13. pénteken a 18 órai szentmisét követően és 2017. január 14. szombaton 16 óra 30 perckor a litánia előtt. Találkozás mindkét alkalommal a Garakápolnánál. A vezetéseket Kisvarga Gábor a Mátyás-templom Gondnokságának történésze tartja. A vezetésekre jelentkezni majd január 2-tól a sekrestyében kitett regisztrációs lapokon lehet, vagy e-mailben: [email protected], vagy telefonon: 06/20-484-8082-es telefonszámon. A vezetések ideális létszáma max. 15 fő. Lung Rita Mátyás-templom Gondnoksága


2016. december 25.

HÉTKÖZNAPOK LELKIGYAKORLATA Advent

Ebben az évben második alkalommal került meghirdetésre a hétköznapok lelkigyakorlata – amit az év bűnbánati idejében, adventben és nagyböjtben végez az egyház. Most is szép számmal jelentkeztek és csatlakoztak ehhez a belső lelki úthoz, amelynek adventi célja a betlehemi jászolhoz való megérkezés volt. Tematikus címe is sejteti ezt a célt: Az Úrra vár a szívünk. Két 14-15 fős csoportban találkoztunk kedd esténként /sajnos nem mindenkinek volt ez a nap megfelelő/. Azt vállalták a résztvevők, hogy minden nap 20-30 perc csendben csak az Úrra figyelnek, s ehhez téma felvezető anyagokat is kaptak. Igazi ajándékként tapasztaltuk meg annak a gazdagságát, ahogy egymás gondolatai építő kövekké váltak a többiek számára. A 4 hetes idő alatt az alábbi címekkel indultunk egy-egy hétnek: - Istenre nyitottan élek - Isten erejére bízom magam - Ismerem Krisztus inkognitóját - Engedem, hogy Isten szava megtörténjen Négyen vállalták, hogy néhány sorban jelzést adnak arról, ami fontossá vált a mindennapi elmélkedések között. 1. Az Úrra vár a szívünk. Istenre nyitottan élek. Az Úrra vár a szívünk – de Ő vár-e rám? Aki hisz, sokszor megérzi Isten jelenlétét. A Dicsőséges Szentháromság és a Te szent nevedben akarok jelen lenni és imáimmal Hozzád fordulni, eljöveteledre felkészülni. Sokszor érzem úgy, hogy áthidalhatatlan akadály van köztünk, de rájövök, hogy az Istenbe vetett hittel minden áthidalható. A szép várakozás végén lékekben és hitben gazdagon térdelhetek a kis Jézus jászla elé. (Tóth Zsuzsanna) 2. Isten erejére bízom magam. Már a bevezető elmélkedés olyan gondolatokat tartalmazott, melyek mélyen megérintettek és sokáig foglalkoztattak. „Az Isten országa beszéd nem azzal a felhívással kezdődik, hogy legyetek egészségesek, emancipálódjatok, hogy ezáltal megerősödjön én-tudatotok és megvalósíthassátok önmagatokat.”

2016. Karácsony


Mennyire más a földi elképzelésünk a boldogságról, és mennyire más az út, melyre Jézus hív minket! Könnyű kimondani, hogy Isten erejére bízom magam, amíg tulajdonképpen egyedül is elrendezgetnénk a dolgainkat, de ha valami hirtelen megrengeti a mi kis biztos világunkat, amikor valóban azt érezzük, hogy összeroskadtunk és elvesztettük a kapaszkodóinkat, akkor valóban erő kell ahhoz, hogy kimondjam: Istenem egyedül nem megy, de Veled képes vagyok tovább haladni. „A keresztényeknek manapság nehézséget okoznak a túl gyors válaszok. Semmi sem kézenfekvő többé.” Milyen nagy kegyelem, ha meg tudjuk találni a keresztény utat a nehézségeinkben, ha nem a hiábavaló Miértekkel foglalkozunk, hanem azzal, hogy most és itt, ebben a helyzetben hogyan tudok Uram a Te eszközöd lenni! „A keresztények olyan emberek, akik Isten erejére bízzák magukat.” Jézusban megmutatja nekünk Isten, hogy Ő másképpen erős, mint ahogy mi emberek gondoljuk és elvárjuk. XVI. Benedek pápa így fogalmazott: „A kicsiség teológiája a kereszténység egyik alapkategóriája. Hitünk arról szól, hogy Isten különös nagysága épp a gyöngeségében mutatkozik meg… Nem az a legnagyobb tehát, aki a leginkább tud rombolni – a világ számára még mindig a rombolóképesség az igazi hatalmi kritérium -, hanem épp ellenkezőleg, már a legkisebb szeretet-erő is nagyobb, mint a legnagyobb romboló erő.” Mit jelenthet ez a legkisebb szeretet-erő az én életemben? Egy mosolyt, egy simogatást, egy jó szót, egy konkrét segítséget? Isten ereje gyengéden óvatos és rejtett erő. „A megroppant nádszálat nem töri el, a pislákoló mécsbelet nem oltja ki.” Jézus a gyöngeségeinket és törődöttségeinket velünk együtt hordozza, és így erősít meg minket. „Uram, jöjj el az én életembe is ebben az adventben. Segíts nekem elfogadni gyöngeségeimet és embertársaimét is. Add, hogy az életemben a jó, ami gyakran kicsi és rejtett, megerősödjön és gyümölcsöt hozzon embertársaim javára. (Csapodi Anikó) 3. Ismerem Krisztus inkognitóját. Ebben a rohanó világban nehéz Krisztus jelenlétét megérezni, túl gyorsan és túl sok minden történik velünk nap, mint nap. Nehéz észrevenni, hogy Isten az ember Jézus mögé rejtőzött – de ha ezt hisszük és érezzük, akkor kezdünk rendbe jönni, és ha mindennap gondolunk erre /gondolati imádság/, már akkor nyugodtabbak és nyitottabbak leszünk. Bátorságot kapunk, hogy újrakezdjük és erőt ad, amikor elhanyagoltuk ŐT, hogy megkeressük / biblia olvasás, Szentáldozás gyakorlása. (Kissné Judit)


2016. december 25.

4. Engedem, hogy Isten szava megtörténjen. Papszenteléskor hallottam a szentelendő homíliájában: „Ha az Úr nem teljesíti az akaratomat, azt adja helyette, amire a legnagyobb szükségem van.” A jó Isten inkognitóban mindig mellettünk áll, sokszor a számunkra nehezen elfogadható eseményekben. Ha az adott pillanatban nem is, utólag mindig meg tudjuk érteni, hogy milyen szándék vezette Őt, mi szolgált akkor javunkra. A 2000. év tájékán – egy stroke után – súlyosnak látszó betegség vert le, amely 10 éven át tehetetlenségre ítélt. A testi gyengeség mellett erősebb volt bennem a zúgolódás: a jó Isten miért pont most, pályám csúcspontján töri ketté életem. Megnyugvást számomra a zsoltározás közben megtalált mondat, „ige” hozott: „Az Úr keze most másképp érint.” A szavak döbbentettek rá, hogy eddig életem sikereiben, szépségeiben az Úr mindig tenyerén hordozott. Ha ezt szó nélkül, öntudatlan örömmel fogadtam el, akkor miért lázadozok most, amikor keze „másképpen érint”. Az isteni akaratot gyermekeim kezdték tovább értelmezni: „Papa, olyan szédületes tempót diktáltál magadnak, hogy súlyosabb következménye is lehetett volna ennek a hajszának, akár le is bénulhattál volna. A szavak tovább erősítették bennem helyzetem elfogadását. 10 év után egy orvosi korrekcióval talpra álltam, hálát adva az Úrnak, hogy javamat szolgálva, figyelmeztetésből „érintett más kézzel”. Érintett, de fel is emelt! (Török Ferenc)

Hálát adunk, Urunk, hogy egymáshoz rendeltél bennünket, és ezzel gazdagítod életünket. Hálát adunk az útért, amellyel feléd közeledhettünk, és azokért is, akik ezt az utat kikövezték számunkra – a lelkigyakorlatos utat összeállították, lefordították, sokszorosították. A kis Jézus jászlánál így együtt állhatunk, Deo gratias!

2016. Karácsony


Nagy örömmel értesítjük minden kedves Olvasót ezen a fórumon is arról, hogy Tardy László – templomunk 50 éve itt szolgáló karnagya – nagy elismerésben részsült. Pannonhalmán a 16. alkalommal megrendezett Szent Márton-napi ünnepségen Szent Márton-díjjal tüntették ki. Az írás egy győri napilap soraiból vett részleteket tartalmaz. „A Szent Márton-év a közösségépítés fontos eszköze.” – mondta Várszegi Asztrik főapát. „Az ünnep a kommunikáció kiemelt formája: az esemény ihletével szólít meg mindenkit, hoz össze egymástól felfogásban, meggyőződésben, társadalmi helyzetben távol állókat.” Az átadó ünnepségen barokk mesterektől ünnepi hangverseny emelte az ihletettséget, majd ezt követően adták át a díjat. A rangos elismerést a Pannonhalmi Főapátság, a Herendi Porcelánmanufaktúra és a Bábolna Nemzeti Ménesbirtok alapította 2001-ben. Rendre annak munkásságát jutalmazzák, aki hozzájárult a nemzeti örökség és a kulturális értékek megismertetéséhez. A díjat ezúttal Tardy László énektanár, karvezető, a Budavári Nagyboldogaszszony (közismert nevén Mátyás-) templom kántor-karnagya vehette át egyházzenei szolgálatáért. „Isten iránti elkötelezettség, mély hit és komoly belső élet jellemzi. A katolikus egyházzene megújításában mindvégig a bölcs egyensúly embere volt. Gazdag és sugárzó emberségével, egyházzenei szolgálatával Szent Márton örököse, szolgál és kincset oszt ma is” – méltatta a díjazottat Várszegi Asztrik. Tardy László az ünnepségen a köszönet hangján szólt: „A sok-sok kegyelem, ajándék, szépség mellett azt is meg kell köszönnöm a jó Istennek, amit nem kaptam meg, pedig szerettem volna. Utólag boldog vagyok, hogy így történt, hogy a jó Isten a zenei pályán tartott.”

 Több évtizeden keresztül - negyven év is meglehet – közösségünk mindennapjainak szerves része volt a Szövényi család. A két építész 4 gyermeke már ide született, s egészen a családalapításig a Táncsics Mihály utcai „bagolyvár” lakás lakói voltak. Aztán ahogy kirepültek, a lakást kisebbre kellett váltani, amit sajnos egy távoli budai területen talált meg Pisti és Katus. Nem ritkán velünk ünnepelnek a vasárnapi szentmisén, a kapcsolat nem szakadt meg. Ezért is fontos beszámolni arról a hírről, ami Szövényi István szakmai elismeréséről szól: a Magyar Művészeti Akadémia Építőművészeti díjjal ismerte el szakmai munkásságát. Amikor tiszta szívből gratulálunk, örömmel adjuk közre az átadáskor elhangzott laudációt.


2016. december 25.

LAUDÁCIÓ SZÖVÉNYI ISTVÁN építész rendkívüli életművének az MMA Építőművészeti díjával történő elismeréséhez Kevesen tudják, hogy már az 1930-as évek végén létezett egy zseniális magyar találmány, mely a háború sújtotta ország újjáépítésének, s tömeges lakásépítésének a XXI. századra előretekintő alternatív útját kínálta. Ezt a világon ma is egyedülálló, s így akár „HUNGARICUM”-nak is nevezhető, s „székely furfangnak” is becézett építési rendszert az emberi szervezet sejtrendszeréhez való hasonlatossága miatt SZÖVETSZERKEZETNEK hívják. Feltalálója: Sámsondi Kiss Béla világhírű építész-konstruktőr, a szerkezetek poétája volt. Hazai alkalmazását, nemzetközi elterjedését a politikailag motivált, s így a szovjet házgyárakat preferáló, szűk látókörű korabeli magyar építésfejlesztési politika megakadályozta, s nem kívánta az újjáépítésben, s a későbbi lakásépítésben hasznosítani. Mindezért rendkívüli jelentőségű, hogy SZÖVÉNYI ISTVÁN építész arra áldozta négy évtizedes munkásságát, hogy ezt a korát jócskán megelőző, s addig inkább elméletben létező, „hibernált” építési módszert (melynek a feltaláló által készített rajzait csupán sajátos grafikai szépségei miatt mutattak be a 2004. évi Velencei Biennálén) Sámsondi 1972. évi halála után életben tartotta, „átvitte a túlsó partra”, s több élő szabadalommal fejlesztette. Több megépült épülettel – mint pld. a Pécsi Dóm kőtára vagy a Nemzeti Múzeum tetőszerkezetei – tervezőként és kivitelezőként bizonyította a találmány gyakorlati értékeit és perspektíváját. Tette mindezt személyes szakmai meggyőződésből és kiváló képességéből fakadó generációs felelősséggel, odaadóan, makacs kitartással, támogatás nélküli magányban, a perifériákon. SZÖVÉNYI ISTVÁN nélkül a zseniális magyar találmány fennmaradása, alkalmazása, kreatív továbbfejlesztése nem történt volna meg, s félő csupán utópia maradt volna. A Magyar Művészeti Akadémia Építész Tagozata nagyra becsüli és értékeli SZÖVÉNYI ISTVÁN küldetéses munkásságát, amelynek méltó elismeréseként a 2016. évi Építőművészeti díjat adományozza részére. Kelt, 2016. november 22. Bodonyi Csaba DLA építész

2016. Karácsony


A roratek rendszeres látogatói felfigyelhettek egy kedves, mosolygós fiatalra, aki talán minden reggel résztvett a hajnali misén. Évek óta jár templomunkba, a falakon kívülről a piac környékéről jön közénk. Az egyházközség karitász csoportjának tagjai már jobban ismerik őt, hisz októbertől a csoport egyik koordinátora lett. Most arra kértük, mutassa be magát a olvasóinak is. Tisztelt Olvasók! Hoffman Réka vagyok, a Budavári Xavéri Szent Ferenc Karitászcsoport egyik koordinátora. Engedjék meg, hogy néhány mondatban bemutatkozzak Önöknek és elmeséljem, hogy hogyan érkeztem a csoportba. Az októberi karitász csoport ülése előtt pár órával felhívott Csapó Viki a csoport vezetője, hogy egyeztetett Laci atyával, és szeretnének megkérni a csoport koordinálásában való közreműködésre. A felkérés nagyon váratlanul ért, szóhoz sem jutottam a meglepetéstől. A kezdeti pánik múltával tudatosodott bennem, hogy a felkérés valójában egy nagyon nagy megtiszteltetés, hiszen még új vagyok a csoportban. Idén januárban jelentkeztem önkéntesnek a Katolikus Karitász facebook oldalán, és néhány üzenetváltás után érkeztem meg a Budavári Xavéri Szent Ferenc Karitászcsoportba. Hálásan köszönöm a ki nem érdemelt bizalmat Laci atyának, Vikinek és a csoport minden tagjának, igyekszem megszolgálni. Hogy honnan is indultam? Egy erdélyi kisvárosban születtem és nőttem fel. Több mint húsz éve élek Budapesten. A karitatív munkával gimnazistaként találkoztam először, az otthoni Biblia csoport járt vasárnaponként a helyi öregek otthonába énekelni, együtt imádkozni a bentlakókkal. Karácsony és Húsvét előtt összedobtuk a zsebpénzünket, és abból vettünk valami apróságot a bentlakó időseknek, betegeknek. Megindító élmény volt leülni pár percet beszélgetni velük, elmondani együtt egy Miatyánkot, vagy csak együtt megnézni az unokák fényképeit. Ezeken a találkozókon tapasztaltam meg, hogy egy ici-pici odafigyelésben, egy mosolyban, egy kézfogásban mennyi erő és szeretet van, és hogy amit adunk, azt megsokszorozva kapjuk vissza. Advent van. Már csak pár nap, és itt a Karácsony. A rohanó hétköznapok forgatagában kívánom, hogy legyen időnk egy kicsit elcsendesedni, észrevenni egymást, mosolyogni. Szeretetben gazdag, áldott, békés Karácsonyt kívánok minden kedves Várunk olvasónak! Hoffmann Réka Kedves Réka! Nagyon örülünk, hogy hozzánk kerültél. Kívánjuk, hogy érezd magad otthon közöttünk, és taníts meg minket is a benned lévő, mosolygós, szeretetteljes béke továbbadására!


2016. december 25.

MEGÚJUL A PLÉBÁNIA A plébánia felkérésére irodánk Németh Tamás vezetésével kezdett el foglalkozni az épület tetőterének hasznosítási, illetve külső-belső homlokzat felújítási tervével. A tetőtér beépítésére 10 éve is született már terv az akkor készült felújításátalakítás keretében, amikor többek között megépült a minden szintet összekötő lift és az első emeleti és pinceszinti közösségi terek. A padlástér akkor végül nem épült be, kivéve a közösségi tereket ellátó gépészeti központ kapott helyet itt, mely a fűtést és hűtést biztosítja, illetve a már említett lift és előtere. Viszont az évek során ahogy lenni szokott- a padlástérben egyre több minden halmozódott fel, részben a Mátyás-templom felújításából megőrzött tárgyi emlékekből, részben a plébánia szerves életét képező eszközök, nyomtatványok ideiglenes tárolásából adódóan. Ezen igény rendezett és hosszútávú megoldása érdekében a teljes meglévő fa fedélszék felújításra kerül és kicseréljük a tetőfedést. A tető alatt kiépül két közepes és egy nagyobb terem, ahol a jövőben méltóképpen és biztonsággal tárolhatóak a plébánia meglévő és leendő kincsei. Ehhez az új terheket hordani képes födémet kell készíteni a meglévő padlásfödém felett, vigyázva a fa tetőszerkezet elemeire is. A magyar szabadalom alatt álló, speciális eljárással készülő úgynevezett „dermesztett gipszbeton” födém előnye az összesen 4 cm szerkezeti vastagságból eredő kis súly, ami miatt az épület terhei a tetőtér beépítés mellett sem növekednek összességében. Az építkezés kihívása, hogy a padlástér alatt a második emeleten lakások találhatóak, melyek a kivitelezés alatt folyamatos használatban maradnak. A plébánia működésének hétköznapjaiban egyedül a kazánok ideiglenes elbontása és új helyen való kiépítése okoz némi kellemetlenséget, mert a közösségi terek központi fűtését az év eleji időszakban ideiglenes fűtéssel kell helyettesíteni. A kazán-áthelyezésére a tetőtér megközelítését biztosító új lépcső kialakítása miatt van szükség, ugyanis a régi lépcső szabálytalan, ráadásul használati szempontból kényelmetlen is lett volna. Az épület szinte minden külső nyílászárója felújításra szorul, mert a régi fa ablakokon már átfütyül a szél, illetve több helyen a bejutó nedvesség miatt korhadni kezdett az ablakszárny. Az ablakok külső szárnyát vékonyított hőszigetelő üvegezéssel látjuk el és tömítjük, ahol szükséges, az eredeti ablakprofil alapján újragyártva, így a homlokzat felújítás az épület megjelenését nem változtatja meg. A kivitelezés 2016. decemberében kezdődött, és előreláthatóan 2017. augusztusában fejeződik be. Furmann Lőrinc építész

2016. Karácsony


100 ÉVE KORONÁZTÁK MEG BOLDOG IV. KÁROLYT 2016. december 30-án 10 óra 30 perckor kezdődik az ünnepi szentmise a Mátyás-templomban Boldog IV. Károly királlyá koronázásának centenáriuma alkalmából. A száz évvel ezelőtti koronázás 1916. december 30-án volt, ami akkor szombati napra esett, az idén pénteki nap lesz. Az ünnepi szentmisét dr. Erdő Péter bíboros, prímás, érsek celebrálja Magyarország püspökeinek koncelebrálásával. Az ünnepi szentmisén egyházi, közjogi és állami méltóságok, valamint Boldog IV. Károly leszármazottai, köztük unokái Habsburg Károly valamint Habsburg György és családja is részt vesz. A szentmisén a Mátyás-templom Ének- és Zenekara a karzatról fogja megszólaltatni Liszt: Koronázási mise részleteit. Boldog IV. Károly magyar királlyá koronázása alkalmával is ez a mise hangzott el. A művet eredetileg Ferenc József magyar apostoli királlyá, valamint felesége, Erzsébet magyar királynévá koronázására komponálta Liszt Ferenc egyszeri, „alkalmi” előadásra. Bemutatójára 1867. június 8-án került sor a Mátyás-templomban, a protokoll előírásainak megfelelően a bécsi udvar zenészeivel, ahova a szerzőt meg sem hívták. Ezzel szemben 1916-ban a Nagyboldogasszony templom ének- és zenekara szólaltatta meg, neves magyar művészek közreműködésével. A Gara kápolnában nyílt kiállítás tárgyai között megtekinthető első díszkiadású partitúra, amelynek borítólapján még németül „Magyar koronázási mise” cím szerepel, amely idővel lerövidült, így lett Koronázási mise. A stallumokban az állam képviselői és a Habsburg család tagjai foglalnak majd helyet. A főhajó padjai állami vezetők, Lovagrendek és a szentmisére érkezők részére szolgál majd ülőhelyül. A kórus alatt is plusz székeket fogunk bekészíteni, így biztosítva a lehetőséget, hogy lehetőleg minden érdeklődő részt vehessen az ünnepi szentmisén. Néhány érdekesség a száz évvel ezelőtti koronázásról: A királyi pár és négyesztendős Ottó fiúk már december 27-én megérkezett a Nyugati pályaudvarra, amikor az érkezésükre a Gellért-hegyen 33 ágyúszó dördült fel. A királyi pár felékesített díszhintóba szállt át, díszmenet kísérte őket, és diadalkapun áthaladva köszöntötte őket az éljenző tömeg. A koronázás napján nyolcfogatú díszhintó indult háromnegyed 9-kor a palotától a Mátyás-templomhoz. A templom kapujában Csernoch János hercegprímás várta a királyi párt, akik először a Loretói kápolnába mentek előkészülni az ünnepi bevonuláshoz. A koronázás szertartására felszedték a főhajó padsorait és kifejezetten a koronázásra dísztribünöket építettek a főhajóban. Két pár trónszék készült ez alkalomra, az egyik a főhajóban, a másik pár trónszék a főoltár előtt állt.


2016. december 25.

A koronázás szertartása a főoltár lépcsőjén zajlott, ahol felkenték a királyt olajjal, vállára terítették a koronázási palástot, felövezték az ország kardjával. A prímás e szavakkal nyújtotta át a királynak az ország kardját: „Kösd fel oldaladra kardodat, leghatalmasabb, de gondold meg, hogy a szentek nem karddal, hanem hitükkel és alázatukkal győzedelmeskedtek királyságok fölött.”. A király a templomi gyülekezet felé fordult és megtette a keresztvágásokat, majd letérdelt az oltár legfelső lépcsőfokára, ekkor a hercegprímás és gróf Tisza István nádorhelyettes a király fejére helyezték az ország Szent Koronáját, a többi érsek és püspök a Szent Korona felé nyújtotta jobb kezét. A hercegprímás ezen intelmet intézte a királyhoz: „Fogadd a királyi koronát, amely engedtessék a püspökök méltatlan kezétől fejedre tétetni, az Atya a Fiú és a Szentlélek nevében, és gondolj arra, mekkora a szentség dicsősége, tisztelete és ereje, amely szolgálatának te is részesévé válsz…” Majd átadták a királynak az országalmát és a jogart és ezt követte a királyné koronázása. A 11 díszzászlós a főoltárnál félkörben foglalt helyet a király pár körül. A koronázás alkalmával olyan nagy zsúfoltság volt a Várban és az összes felé vezető úton, hogy a rendőrök már a belépési jogosultsággal rendelkező újságírókat sem engedték fel. Rendőrkordonnal zárták el az utat, és senkit nem engedtek át, aki nem várbeli lakos volt. A koronázás napján a tömeg már a hajnali órákban elindult a Vár felé, a Margit hídon külön „koronázási járatok” igyekeztek a hatalmas tömeget szállítani. A „bérkocsi uzsora” megelőzése érdekében előre rendelkeztek, fix díjakat rögzítettek. A rendőrség úgy próbálta meg „tisztán tartani” a gyalogosoktól a Lánchidat, hogy műsárral vonták azt be. A tömeg azonban az eső, a műsár és a hídpénz ellenére sem tántorodott el. A koronázás napjának véglegesítése után a várbeli utcákban a lakók közül sokan kiadásra hirdették meg ablakaikat, azokban a házakban, amelyeknek lakásaiból kilátás nyílt a koronázási menet útvonalára. Az utolsó pillanatig nagy vetélkedés folyt a jobb kilátással bíró ablakokért. „Így – írja az Est című lap akkori tudósítója – akinek most a Tárnok utcára, a Dísz térre vagy a Szentháromság térre néző lakása van, annak alkalma nyílik egy nap alatt megkeresni az egész évi házbért, sőt még a jövő nyaralás költségeit is.” Állítólag egyes ablakoknak két vagy akár háromezer korona fölé is szökött az ára. A koronázás után a király az esküt a Szentháromság szobornál olvasta fel kifogástalan magyarsággal. A koronázást követően a Szent Koronát és a koronázási jelvényeket a templom szentélyébe szállították, ahol három napon át lehetett megtekinteni őket. A koronát és a jelvényeket minden este a két koronaőr a Szent

2016. Karácsony


István-kápolnába vitte, ahol lepecsételt ajtók mögött őrizték őket. Az ajtó kulcsát a templom plébánosa őrizte. A zárt ajtók előtt a koronaőrség, a templom körül pedig a sorkatonaság őrködött. Itt történt az az eset, hogy a koronából kiesett ékkövet megtalálták és visszaillesztették a helyére. Ennek emlékét őrzi a sekrestye réz emléktáblája. A vári közösség számára januárban szervezett Boldog IV. Károly kiállítást bemutató tárlatvezetések során ezt is megtekinthetik az érdeklődők, akik esetleg még nem látták. Lung Rita

 BUDAVÁRI BESZÉLGETÉSEK A Budavári Beszélgetések következő vendége Bettina Glatz-Kremsner, Magyarország bécsi és alsó-ausztriai tiszteletbeli konzulja lesz 2017. január 27-én pénteken 19 órától. Megtudhatjuk tőle, miként tanul meg tökéletesen magyarul egy tősgyökeres osztrák, és miért is segített, segít sokezer magyart a sikerhez. A Mátyás-templom közelségében ezekben a hetekben az 1916. december 30-i, utolsó magyar koronázásra gondolva szinte mindenki arra gondol, hogy milyen jó lett volna, ha az osztrákokkal jó barátságban maradtunk volna. Aki eljön a beszélgetésre, megtapasztalhatja, hogy milyen könnyű jóban lenni egy osztrákkal, és hogy mi „félszavakból megértjük egymást”. A „külföldről” jött vendég életének harmadát Magyarországon élte, így több szempontból is ismer bennünket, kívülről is, belülről is, diákként, és vezetőként is megtapasztalta forgatagos életünket. A külföldön élők, minket segítők gyakran reálisabb képet látnak rólunk, és a legfontosabb dolgokban tudnak jókor jó helyen segíteni nekünk. Bettina Glatz-Kremsner Magyarország tiszteletbeli konzulja ugyan osztrák, Bécsben született, de gyermekkorát Magyarországon, gimnáziumát a Patrónában végezte. Egy évtizedet Magyarországon dolgozott, majd Ausztriában világcégek vezetőségében dolgozva segíti Magyarországot. Évtizedek óta a Pünkösdi Ünnepeket osztrák családjával Magyarországon ünnepli. Minden érdeklődőt szeretettel

!


2016. december 25.

GÓLYAHÍREK  A Gondviselés és az imádság erejéből új élet fakadt 2016. december 17-én. Reggel 9 óra 5 perckor szülei és rokonai nagy örömére Eszter Eleonóra Katalin világra jött 2600 grammal és 48 cm testhosszal. Köszönjük mindazok gondoskodó szeretetét, akik végigkísértek minket az idáig vezető úton. Kívánjuk, hogy mindannyian továbbra is mellettünk maradjatok a Jóisten adta szeretetben Eleonóra Katalin egész életében Dóri, András és a kis Eleonóra

HÁZAS HÉTVÉGE LESZ LEÁNYFALUN

a Szent Gellért Lelkigyakorlatos Házban, 2017. február 10-12 között elsősorban a Bel-budai régióban élő házaspárok részére. Szeretettel hívunk erre olyan házaspárokat, akik - már nem egészen friss házasok (legalább 5 éve együtt élnek), - keresztény szemlélettel mélyíteni szeretnék a kapcsolatukat, - egyházilag rendezett házasságban élnek. Jelentkezni olyan házaspároknál vagy papoknál lehet, akik már voltak ilyen hétvégén. Ők bővebb felvilágosítást is szívesen adnak. Plébániánk területén ilyen személyek például a következők: - Bodroghelyi László és Erzsi; - Zrinyi-Gál Vince és Kati; - Livják Csaba és Gabi; - Szily András és Réka - Gál Péter és Kati; - Török Ferenc és Ili; - Tardy László és Magdi; - Süllei László atya. További információkat ld. még: http:// hazas7vege.hu

2016. Karácsony


HÍREK  Karácsony főünnepén, december 25-én a 10 órai ünnepi nagymisén Vavrinecz Mór: Karácsonyi miséje hangzik fel. Másnap, december 26-án ugyancsak 10 órakor Halmos László: Karácsonyi miséjét adja elő ének- és zenekarunk. Mindkét mise zenei anyaga a magyar karácsonyi népénekekre támaszkodik, csodálatosan láttatva a betlehemi jászol körüli érzéseket.  December 30-án 10.30-kor ünnepi szentmisét mutat be Erdő Péter bíboros templomunkban Boldog IV. Károly király koronázásának 100. évfordulója alkalmából. A szentmisén részletek hangoznak el Liszt Ferenc Koronázási miséjéből, amelyet erre az alkalomra komponált 100 évvel ezelőtt.  2017. január 1-jén 10 órakor Mozart: Koronázási miséjével köszöntjük az új évet és Szűz Mária istenanyaságának ünnepét.  2017. január 6-án 19.30-tól Dr. Vörös Győző ókorkutató, akadémikus tart előadást a plébánia emeleti termében A Szentföldi Magyar Ásatások legfrissebb eredményei Keresztelő Szent János börtönénél címmel Az élet egyetlen - ezért vedd komolyan! Az élet szép - csodáld meg! Az élet boldogság - ízleld! Az élet álom - tedd valósággá! Az élet kihívás - fogadd el! Az élet kötelesség - teljesítsd! Az élet játék - játszd! Az élet vagyon - használd fel! Az élet szeretet - add át magad! Az élet titok - fejtsd meg! Az élet ígéret - teljesítsd! Az élet szomorúság - győzd le! Az élet dal - énekeld! Az élet küzdelem - harcold meg! Az élet kaland - vállald! Az élet jutalom - érdemeld ki! Az élet élet - éljed! Kalkuttai Szent Teréz anya


2016. december 25.



A Budavári Főtemplom közösségének lapja Szerkesztők: Török Ferencné, Csapó Viktória, Mátéffy Balázs Címlaprajz: Török Ferenc Köszönet mindazoknak, akik írásaikkal, ötleteikkel, munkájukkal és törődésükkel segítik a közös munkát. Budavári Nagyboldogasszony Főplébánia Templom: 1014 Budapest Szentháromság tér 2. ♦ Honlap: www.matyas-templom.hu Elérhetőségek: Templom: 355 5657 ♦ 06 20 823 4493 Plébánia: 489 0716 ♦ E-mail: [email protected] Plébánia: Országház utca 14. ♦ Irodai órák: hétfő, csütörtök 10.00-14.00; kedd, szerda 13.00-17.00 Sürgősségi betegellátás: 213-9620 Miserend: hétköznap 7.00 és 18.00 vasárnap 7.00, 8.30 diákmise, 10.00 latin zenés mise, 12.00 és 18.00 ifjúsági mise Szentségimádás: minden pénteken 8.00-17.30 ♦ Rózsafüzér: minden csütörtökön 17.30 Fatimai imaóra: minden hónap elsőszombatján 17.00

A Budavári Főtemplom közösségének lapja. A világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be. Jn 1,5

Recommend Documents