A világban, de nem a világból!

11

20 . június

erdélyi baptista ifjúsági lap 

















































A TARTALOMBÓL: Ne pazarold el az életed! – 3. old Bemutatkoznak a brassói fiatalok – 4. old Akiknek drága Isten igéje – 6. old Beszélt-e veled az Isten a BaptiCup-on? – 10. old kép: Fiscaleanu David

A világban, de nem a világból! ár sokaktól hallottam, hogy a Hargita egy nagyon

Mkülönleges hely. Úgy gondolom, hogy ha valaki közülünk nem volt errõl meggyõzõdve, akkor a Székelyföldi Konferencián igencsak meggyõzõdhetett. Ahogyan arról is, hogy maga Isten az, aki különlegessé teszi, az Õ közelsége. Ebben volt részünk mindannyiunknak, akik április 29–május 1 között a Hargitát választottuk. Meglepõen szép idõ lett a hétvégére. Amikor megérkeztünk a táborba, a „külföldiek” (Kolozsvár, Zilah) már nagyban sportoltak. Vacsorára megérkezett a konferenciázók nagy része. Nemsokára a lelki vacsoránkért mentünk a kápolnába, ahol a kb. nyolcvan fiatal szívvel-lélekkel dicsérte Istent. „Bemelegítésnek“ nagyon jók voltak az énekek, majd az imádkozással folytatva, még inkább érezhetõvé vált Isten jelenléte, ami egész hétvégén körülvett minket. A másság feltétele: Isten megismerése címmel, Tóth Attila lelkipásztor tartott elõadást, kihangsúlyozva és ráébresztve arra, hogy a hívõ ember mássága valódi különbség. Másság azért, mert bennünk lakik Isten, nem pedig holmi emberi, tárgyi dolgok miatt. Isten az, aki által másak lehetünk a világhoz viszonyítva. Így lehetünk

a világban, de nem a világból. Az elõadás után, bár már sokunkon látszott a fáradtság, jobbnak láttuk, hogyha kicsit jobban megismerjük egymást. A néhány ismerkedõs játék után a népszerû Beugró játékból jelenítettek meg pár jelenetet a bátor önkéntesek, vidám perceket szerezve nekünk. Szombaton, reggeli után Simon József lelkipásztor tartott elõadást A másság jele: A Szentlélek munkája címmel. Arra a kérdésre kerestük a választ, hogy melyek a másság jelei életünkben. Miben különbözünk a világtól? Vigyázhatunk, vigyáznunk kell az öltözködésre akár, de nem ez a másság feltétele, lényege. Maga a bemerítés sem feltétlenül a másság jele. A bemerítés lehet a másság következménye, de ha be vagyunk merítve, nem feltétlenül jelenti a másságot (sajnos!). A másság, az az elmének a mássága! „És ne igazodjatok e bûnös világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával.” (Róm 12,2) A kemény, kimondott szavakon keresztül még közelebb jött hozzánk Isten, és önvizsgálatra hívott. A másság jeleit keresve magunkban (erkölcsi tisztaság, önmegtagadás, alázat, lemondás saját magam akaratáról, (folytatás az utolsó oldalon)



































Kedves Testvérem! zeretettel küldöm a nyári egyhetes táborunk ajánlóját: „egyedülálló keresztény 25 év feletti fiataloknak”, melyre mindenkit várunk szeretettel! Idén lehetõségünk lesz együtt lenni egy teljes héten át egy gyönyörû környezetben Észak-Magyarországon. Innen indult útra a már jól hangzó „25+“ elnevezésû rendezvénysorozat, melyen már nagyon sokan találtak új barátokra, illetve társra a sok év alatt. Hogy a hét tartalmasan teljen, a napjainkat két elõadó fogja irányítani az elõadásaikkal, melyek az alázatra és a szeretetre fognak épülni. Témánk címe: Majd aratunk, ha nem lankadunk. „A jótéteményekben pedig meg ne restüljünk, mert a maga idejében aratunk, ha el nem lankadunk.” (Gal 6,9) Elõadóink Cserés Attila és Bányai István lesznek. Lehetõségünk van az elõadások között kirándulásokat szervezni, melyet célszerû délután kollektív megejteni, hiszen a környéken rengeteg látnivalóban lehet részünk. Viszont a társaságnak lesz lehetõsége a tábor területén is kikapcsolódni, hiszen medencével és az aktív pihenést kedvelõknek sportlehetõségekkel is készültünk. Részvételi korlátozás: minimum 3 nap. Ellátás tábor jellegû, de nem kell hozni hálózsákot, mert jól felszerelt házakkal várnak minket. Részvételi díj: 3200 Ft/fõ/éj, ami tartalmazza a teljes ellátást is. Elõleg fizetése szükséges, 5000 Ft/fõ., amit kérünk Belföld postautalványon (Rózsaszín csekk) eljuttatni dr. Basista Erika részére 3860 Encs, Jókai út 18. A közleménybe kérjük írjátok be, hogy 25+, valamint hány éjszakát lesztek velünk. Üdülési csekket is elfogadnak, viszont ekkor is szükséges az elõleg, az elõzetes vásárlások miatt, amit természetesen a helyszínen visszakapnak a csekk ellenében. Jelentkezési határidõ: 2011. június 22. Helyszín: 3853 Pere, Kossuth L. u. 25 További információkért illetve jelentkezéssel kapcsolatban a [email protected] címre írhatsz, illetve telefonon a 06-70/334-6477 számon lehet érdeklõdni. Remélem felkeltettem érdeklõdésedet, és találkozunk Perén... Testvéri szeretettel, Cserés Attila

S

Ifjúsági vezetõképzõ Nagyváradon Mivel fontosnak látjuk, hogy az ifjúsági munkában legyenek olyan fiatalok, akik szolgálnak, és vállalnak feladatokat az ifjúsági csoportért, szeretnénk egy ifjúsági vezetõképzõ tanfolyamot szervezni. Úgy a jó, ha azok, akik már vezetõk, a személyiségükben fejlõdnek, a szolgálatukban megerõsödnek. De fontos az is, hogy a fiatalabbakat, akik még nem vezetõk, de lelkesen szolgálnak, azokat az Úr tudja készíteni az ifjúsági vezetõi munkára. A vezetõképzõ idõpontja 2011. szeptember 5-10. A nagyváradi belvárosi imaháznál leszünk együtt azon a héten. Délelõttönként Simon József lelkipásztor fog tanításokat tartani a vezetõ személyének a fejlõdésérõl:



2. o l d a l

2011. június 

















IFJÚSÁGI HÉT A HARGITÁN. IDÉN AZ EGYETLEN. Változatos program, állandó lelki háttérrel. A táborozás mottója:

MILY NAGY VAGY TE! A hét minden napja csak egyszer lesz! :) ... a következõképpen: - Zene és mûvészetek napja: lesz Hargitalent, fotóverseny és tematikus elõadás. - Kirándulás: buszos kirándulás vagy gyalogtúra. - Az Úr napja (vasárnap): pihenés a testnek és felüdülés a léleknek. - Sportnap: bajnokságok, foci, röplabda, asztaltenisz. - Tanítási nap: Isten tulajdonságai, lesz kincskeresõ! - Lányok és fiúk napja: külön elõadások fiúknak és lányoknak! - Imanap: Miért imádd az Istent? Idõpont: 2011. július 21-29. Jelentkezni lehet Borzási Gyula táborigazgatónál. Hargita Keresztyén Tábor Borzási Gyula, igazgató Sos. Ciucului, Km 106. 535800 Vlahita, Jud. Harghita Mobil: 0735 500008 E-mail: [email protected]

GYERE EL TE IS!

„Fontosabb az, hogy kik vagyunk, mint az, hogy mit teszünk!“ Délutánonként pedig ifjúságainkat és szolgálatunkat érintõ témákról lesznek elõadások. Szeretnénk ezekben a napokban jobban megismerni egymást és ifjúságainkat, és ezekért imádkozni. Reméljük, hogy lehetõségünk lesz nagyon színessé, de legfõképpen hasznossá tenni ezt a hetet. Hívunk erre minden ifjúsági vezetõt, és olyan személyeket, akik szeretnének az ifjúsági munkában tevékenykedni. Kérjük a gyülekezeteket, lelkipásztorokat, hogy bátorítsák a fiatalokat, hogy eljöjjenek, mert hisszük, hogy ez az Úr munkájának az érdeke. Hamarosan bõvebb információkkal szolgálunk! Érdeklõdni vagy jelentkezni lehetséges Szabó Szilárdnál: Tel.: 0735 500 146, Email: [email protected]

































Deák Zsolt:

NE PAZAROLD EL AZ ÉLETED! z élet rövidségével és mulandóságával, mint könyörtelen ténnyel szembesültünk ismét, hiszen a Gere Szabolcs váratlan hazaköltözése sokak szívében mély fájdalmat hagyott. Mindnyájan tudjuk, hogy csak egy megszabott ideig tart földi pályafutásunk, ennek ellenére nem könnyû az elbúcsúzás. Az atlétának addig kell harcolnia, szenvednie és kitartania, míg célba érkezik azután következik a megjutalmazás és az ünneplés. Gere Szabolcs célba érkezett, õ a futását elvégezte, és a nemes harcot megharcolta. Hitét, amit Krisztusba vetett, megtartotta, most pedig kész átvenni az igazság koronáját az Úrtól, az igaz bírótól. Ha Szabolcs szólhatna hozzánk, ha egy üzenetet átadhatna, akkor bizonyára a Pál apostol szavaival bátorítana bennünket a jutalom felõli kitartásra, ami: „nemcsak énnekem, hanem mindazoknak is (eltétetett), akik várva várják az õ megjelenését“ (2Tim 4,8).

A



3. o l d a l

Ha Szabolcs beszélhetne, akkor elmondaná, hogy nem élt hiába, hanem az Istentõl kapott 27 évet jól kihasználta. Ezekben a napokban mindnyájan mérlegre állítjuk az életünket, hiszen tudjuk, hogy Isten bennünket is bármikor magához szólíthat. Kívánom, hogy Isten az õ Szentlelke által ébresszen fel lágymeleg állapotunkból, önteltségünkbõl, megfásultságunkból, büszkeségünkbõl, és vezessen a megtérés útján. Vezessen ki bennünket a sötétségbõl a teljes világosságra, és gerjessze fel bennünk a vágyat, hogy tisztaságban és szentségben éljünk. Legyen a mi örömünk és békességünk forrása az Istennel való bensõséges és mély kapcsolatunk, hiszen amikor szembenézünk a halállal, látjuk tehetetlenségünket, és tudjuk, hogy rajtunk csakis Jézus Krisztus segíthet. Nyissuk meg Bibliánkat, és kérjük Istent, hogy szóljon hozzánk. Kulcsoljuk össze kezeinket, boruljunk térdeinkre, és imád-

2011. június 

















juk õt, mert Õ egyedül méltó, mert Õ a mi egyetlen reménységünk! Vele és általa gyõzhetünk mi is, ha hittel felnézünk rá, és minden erõnkkel belé kapaszkodunk. Nem sorolhatom magam azok közé, akik Szabolcsot nagyon jól ismerték, de egy néhányszor volt alkalmam szót váltani vele, és többször szemlélni, ahogyan szolgált a gyülekezetben. Szabolcs egy fontos támogatója volt az ifjúsági munkának, itt nem csupán az anyagi támogatásokra gondolok, hanem a szolgálataira is. Életének utolsó napjaiban fontos részt vállalt a BaptiCup megszervezésében, és szívén hordozta nemcsak a sportolási lehetõséget, hanem sokkal inkább a fiúk lelki

„Kívánom, hogy Isten az õ Szentlelke által ébresszen fel lágymeleg állapotunkból, önteltségünkbõl, megfásultságunkból, büszkeségünkbõl, és vezessen a megtérés útján.” fejlõdését. Hiszem, hogy Isten kegyelmébõl ez meg is történ(t)ik. Élete és halála által is áldássá tette az Úr, és teljes meggyõzõdéssel mondhatjuk, hogy sok fiatal szívében mély változást hozott. Különleges áldás volt hallgatni testvérünket, ahogyan olyan sokféleképpen dicsõítette az Urat. Emellett, kiváló üzletember is volt, akit az Úr megáldott igen nagyon ezen a területen is. Mindezek mellett, Gere Szabolcs egy szeretõ férj, édesapa, testvér, gyermek, gyülekezeti tag és Krisztus harcosa volt. Sokan mondták

















róla, hogy szerette az életet. Egyetértek, én is azt gondolom, hogy szerette az életet, olyannyira, hogy nem pazarolta el azt. 27 év alatt többet élt, mint más jóval több év alatt. Szinte felfoghatatlan, hogyan lehetséges egy személynek ennyi területen kitûnõen helytállnia… Én arra gondolok, hogy megragadta az Istentõl kapott lehetõségeket, kész volt áldozatokat hozni, és mindazzal, amit ajándékba kapott, hûségesen és jól sáfárkodott az Õ neve dicsõségére. Hiszem, hogy megértette, hogy az élet neki Krisztus, és a meghalás nyereség. Ha nem éled az életed Krisztusnak és Krisztus szerint, akkor számodra a meghalás veszteség lesz, viszont Krisztussal a halál nem a vég, hanem a teljesség kezdete. Kedves fiatal, neked hogyan telik az életed? Hogyan éled napjaidat, Istentõl ajándékba kapott éveidet? Hogyan használod ki a Tõle kapott lehetõségeket? Milyen céljaid vannak? Mire fordítod idõdet és erõdet? Mi az, amibe legtöbbet fektetsz? Ha keresztyén vagy, tudnod kell, hogy a legkeservesebb dolog számodra nem a halál, hanem az elpazarolt élet, egy olyan élet, amit sohasem éltél igazából Krisztusnak. Egy olyan élet, ami csak úgy eltelik… Kérlek, vizsgáld meg életed, és erõs elhatározással tedd azt, amit tenned kell: élj Krisztusnak teljesen odaszánt életet, egy olyan életet, amely az Õ nagy neve magasztalását szolgálja mindenben!



4. o l d a l











A BRASSÓI























IFJÚSÁG BEMUTATKOZÁSA

brassói gyülekezet ifjúsága nem a megszokott értelemben vett ifjúság. A hagyományosan ifjúsági korhoz tartozó fiatalok nagyrésze már családos lett, így többen vagyunk fiatal házasokcsaládosok a gyülekezetben, mint tényleges fiatalok. Az ifjúsági órákat szerdán tartjuk, amire 5-10 fiatal jár. Egy része a gyülekezetbõl származik, mások pedig olyan székelyföldi fiatalok, akik Brassóban tanulnak egyetemen. Egy néhány fiatal házas is eleljár az ifjúsági órákra, azonban fiatal családok körét is szervezünk nagyjából havi rendszerességgel. Míg az ifjúsági órák az imaháznál szoktak lenni, addig a fiatal családok köre egyik-másik család otthonában szervezõdik. Ilyenkor általában 7-8 házaspár van jelen. Különösen örülünk annak, hogy Isten fiatal lelkipásztort rendelt gyülekezetünknek. Feleségével együtt hamar bekapcsolódott a gyülekezet és az ifjúság életébe, aminek nagyon örülünk! Az ifjúsági órákra egyik-másik fiatalt bízzuk meg készülni olyan témából, ami az ifjúságot érdekli (pl. kapcsolataink, szenvedélyek, akarat és érzelem stb.). A fiatal családok körén a házigazda szokta „megadni a hangot“, általában õ az, aki felel a találkozásért. A tavaly viszont a családok körén meghívott elõadónk volt több alkalommal egy El Salvador-i misszionárius házaspár. Ezeken az alkalmakon fõként házasokat érintõ témákról beszélgetünk. Szeretnénk, ha ez a családi kör egy ajtó lehetne arra nézve, hogy más családokat érjünk el az evangéliummal. Kis Ottó-Károly fiatal családok felé is missziózik Négyfaluban (ez egy Brassó melletti csángó település), ide is igyekszünk bekapcsolódni. Gyülekezetünkben a fiatalok és fiatal házasok mind a zene körül nõttek fel, szinte kivétel nélkül a Hozsánna-kórus tagjai voltak.

A

2011. június 

















Ezért egyik közös tevékenysége a fiúknak a férfikórus, aminek próbáit igyekszünk heti rendszerességgel tartani. A gyülekezeti éneklés vezetését is ez a generáció végzi (van egy kisebb zenekarunk is - akkusztikusgitár, basszus-gitár, dob, billentyûk - ami általában szolgál a vasárnapi istentisztelteken). De nem csupán zenével szolgálunk a gyülekezet felé, a vasárnapi iskolai tanítók is az ifjúságból kerültek ki. Aztán a fiúk nagyrésze Igével is szolgál a gyülekezetben (imórán, bibliaórán vagy akár igehirdetéssel). Úgy látjuk, hogy szükséges a fiataloknak aktívan bekapcsolódniuk a gyülekezeti életbe - gyülekezeteink amúgy is öregednek, és a fiatalok bevonása nélkül ez a folyamat még hangsúlyossabbá válik. Már jónéhány éve ifjúságunk egyik házaspára, Fülöp József és Dalma szervezi (a Mission to Europe szervezettel közösen) a brassói Down-kóros és halálosan beteg gyerekek táborozását a Hargitán. Ebbe a szervezésbe az ifjúság mostani és korábbi tagjai is besegítenek. Karácsonyonként pedig az imaházban egy ünnepélyt szervezünk ezeknek a gyerekeknek. Lányok és asszonyok körét is szervezni szoktunk, ezért fõként az ifjúságunk lányai és fiatalaszszonyai felelnek. Van, amikor az imaháznál tartanak közös nõi kört gyülekezetünk idõsebb aszszonyaival, de úgy is szokott lenni, hogy külön találkoznak azért, hogy együtt süssenek valami finomságot vagy kézimunkázzanak. Létezik lányok



5. o l d a l

















és fiatalasszonyok imaközössége is. Kedves emlékek fûznek a Hozsánna-kórushoz. Amíg ifjúságunk még felcseperedõben volt, mind itthon voltunk, és a kórus szolgálata sok közös élményben gazdagított, ugyanis többször erdélyi, illetve magyarországi körúton voltunk. A kórus hanglemez-felvételei is maradandó emlékek. De rendszeresebbek voltak a kirándulások is a közeli hegyekbe. Mostanában kevesebbet megyünk... Székelyföldi baptista fiatalnak lenni sajátos állapot. A székelyföldi gyülekezetek kicsi gyülekezetek, és egymástól szétszóródva vannak. Azonban a kis közösség többet van együtt, és jobban ismerjük egymást; erõsebb az Istenre és egymás-

2011. június 

















rautaltság érzése is. Ilyen környezetben hívõnek lenni talán nagyobb harc, mint máshol, ahol könnyen elveszhet az ember a tömegben. A régi Brassóban nagyobb gyülekezet volt, sok fiatallal. A mai gyülekezet kisebb az akkorinál, és rögtön feltûnik, amikor valaki hiányzik. A gyülekezetek jövõje Isten kezében van, tõlünk viszont elvárja, hogy hûségesek és odaszántak legyünk ott, ahol vagyunk. Szeretném, ha azok, akik itt vagyunk, komolyan vennénk az Isten útja járását, és a gyülekezet terhének hordozását felvállalnánk, ahogyan az Ige ír Dávid királyról, aki „a maga nemzedékében az Isten akarata szerint szolgált“ (ApCsel 13,36). Borzási Dávid

                        Honnan származik, Jenõ bácsi? Én székely ember vagyok; Székelyudvarhelyen születtem, ott gyermekeskedtem 14 évig. Ott jártam az elemi iskolát, és azután, mint a legtöbb székely legény, Brassóban kezdtem munka után nézni. Brassó gyárváros volt, munkalehetõséggel, hát bejöttem Brassóba szakiskolába. Így kerültem az akkori Sztálinváros Steagu Roºu gyárának szakiskolájába. Ez 1957-ben volt. Három évet voltam itt bentlakásban, 1960-ig. Innen felszabadultam, és nekifogtam dolgozni a 2-es gyárban, a Zajzoni úton; ennek fegyverInterjú Gábor Jenõvel és Eszterrel gyártási részlege is volt. vezetése volt. 1970-ben kezdtem az imaházba Vasesztergályos lettem, de a szakAz elején szép lassan kezdtem járni, 1972-ben fogadtam be az mámat nem szerettem. mondani neki, hogy hívõ ember Úr Jézus a szívembe, és ugyanabTermészetesen, ki kell hangsúlyvagyok, baptista vagyok, az ban az évben merítkeztem be. oznom, hogy hívõ családból szárimaházba járok. Láttam rajta, Úgy értem, a világból került az mazom. Merem állítani, hogy hogy érdeklõdik, és mondtam imaházba? Mi volt a döntõ szüleim jó hívõk voltak. Ott neki, hogy „gyere el, gyere el“. abban, hogy csatlakozott a Udvarhelyen volt egy kis imaház És eljött, majd pedig megtért, gyülekezethez? (nem akkora, mint a mostani), de csatlakozott a gyülekezethez. Igen, a világból. Azelõtt reformánagyon jó kis közösség volt. Az Közbejött még egy tragikus tus voltam, jártam a templomba, imaházunk sem volt sajátunk; esemény is ezt megelõzõen. de inkább nagyobb ünnepekre. bérelt garázsban gyûltünk. Az Édesapám 1970 májusában Akkor kezdtem valóban megisegyik oka, hogy szüleim Brassóba meghalt. Itt temettük el merni, hogy miért is vagyunk a irányítottak, az volt, hogy Brassóban. Udvarhelyrõl jövet világon, amikor az imaházba jötBrassóban nagyon jó és tevékeny halt meg tragikus körülmények tem. Szüleim istenhívõk voltak, gyülekezet volt. És itt volt akkor között az úton. Akkor jött el de olyan „átlagos“ szinten már Erdõ Árpád sógorom és elõször Eszter egy baptista mondhatnám azt, hogy Jolánka nõvérem. temetésre. Sokaktól hallottam igyekeztek úgy élni, ahogy taníHányan voltak testvérek? már, hogy temetés volt a kiintották õket a templomban. Hárman: Jolán, Dénes és én. Én dulópont a megtérés útján. Ez Lassan-lassan azonban rájöttem, vagyok a legkisebb, és én is közel így volt Eszternél is, itt hogy meg kell közelebbrõl vagyok a 70-hez. Szóval Brassóba kezdõdött az õ megtérésének ismernem az Urat, és valódi hitet kerültem. Itt keresztelkedtem útja is. kell nyernem. meg 1972-ben. 1963-ban elvittek Úgy tudom, hogy Eszter néni egy Hogyan tudta Jenõ bácsi, hogy katonának Giurgiu-ba; határidõsek otthonában dolgozott. Eszter néni kezét kérje meg? vadász voltam. Két év múlva Milyen volt? Nekünk ez elég spontán módon leszereltem, újból nekifogtam A brassói városi öregotthonban jött. Két éven át osztálytársak dolgozni, és beiratkoztam az esti 1972-ben kezdtem el dolgozni, voltunk, de alig ismertük líceumba. Ide jártam 1966-tól és nagyon megszeretettem a egymást; csak úgy mint osztály1970-ig, majd leérettségiztem. Az munkahelyemet. Különbözõ társak. A harmadik év volt a iskolai évek alatt megisfunkciókat töltöttem be. 1990döntõ. A kiindulópont az volt, merkedtem a feleségemmel ben kineveztek igazgatónak, és hogy ugyanabban az utcában (osztálytársak voltunk), és 1973megnõtt a felelõsségem. lakott õ, mint lány, és a szüleim ban megházasodtunk. A Különös élményeim voltak, és a sógorom ugyanabban az menyegzõnk itt volt Brassóban. éreztem az Úr kegyelmét; meg utcában kezdtek házat építeni. Itt most meg is szakítom, és sem fogalmazódott bennem a Szóval egyfele jártunk iskolába megkérdezem Eszter nénit, vágy, mit is szeretnék tenni meg haza. Ebbõl az útból aztán hogyan vezetett az õ útja 1973-ig? vagy megvalósítani, elérni, hogy életút lett. Természetesen, ez csak Én Brassóban születtem, itt járjobban mûködjék az egység, egy emberi kiindulópont; én meg tam az elemi iskolát is, és azután már jött is a támogató... Tudod, vagyok gyõzõdve, hogy ez Isten az esti líceumba iratkoztam be.

AKIKNEK DRÁGA ISTEN IGÉJE



6. o l d a l

2011. június 

















egészen elcsodálkoztam azon, hogy meg sem születik igazán a vágy bennem, és az Úr máris gondot visel. 2005-ig dolgoztam ott, és nagyon megszeretettem. Az Úr formált, megtanultam az emberekkel foglalkozni, és kedvtelés volt munkába menni. 2005ben új épületbe költöztünk, majd 2009 októberében lettem nyugdíjas. Elmondhatom, hogy olyan volt, mintha családom lett volna a munkakörnyezet. Eszter néni szerette a munkahelyét, Jenõ bácsi viszont nem szeretette a vasesztergályosságot. Hát igen. 15 évet dolgoztam ott, aztán otthagytam. Végül én is ugyanabba az öregotthonba kerültem dolgozni, ahol feleségem, de idõközben máshol is dolgoztam. Négy munkahelyem volt: vasesztergályosság, a postán dolgoztam négy évet, a postáról a mûvészeti szövetkezethez kerültem, és itt dolgoztam 10 évet, mint fõraktárnok. Itt tanultam meg a bõrmívességet. Emlékszem én is arra, amikor egyszer gyermekkoromban segíthettem Jenõ bácsinak a bõrhímzésben. És a mûvészeti szövetkezetbõl került az öregotthonhoz? Igen. Eljött a '89-es változás, és, sajnos, ez a szövetkezet tönkrement. Láttam, hogy nincs jövõ, és átmentem az öregotthonhoz, itt dolgoztam 5 évet, és innen mentem nyugdíjba. Megfigyeltem, és más is megjegyezte, hogy Jenõ bácsi nagyon komolyan félkészül a gyülekezeti bibliaórákra, leköti a hallgatók figyelmét. Mikor szerette meg az Isten igéjét? Hát azt nagyon rég. Gyermekkoromban, habár nem volt nekem Bibliám, csak 16 éves koromban. Még megvan az elsõ Bibliám, emlékszem pontosan hogyan vettem és mennyibe került. Ez valamennyire csempészáru volt, Magyarországról került ide. Az akkori lelkipásztor, Ilonka István kérdezte tõlem, hogy nem-e szeretnék egy Bibliát. Hát hogyne szerettem volna!



7. o l d a l

















Nem volt saját Bibliám (édesapámnak volt, meg az imaházban). Az ára volt 100 lej, és ennyi volt egy havi lakbérem is. Összehasonlításképpen a mai árakhoz, ma nem tudnál egy lakbért kifizetni egy Biblia árából. Nem mondhatom, hogy összkomfortos lakásom volt; Bálint Péterrel béreltünk közösen egy szobát az imaház mellett Józsa Pista bácsitól. Tény, hogy 100 lejt fizettem a Bibliáért, és 100 lejt a lakbérért. Most nemrég vettem valakinek egy Bibliát, 48 lejt fizettem. Nem gondolom, hogy 48 lejbõl egy lakbért ki lehetne fizetni. Egy ebédet esetleg... Isten igéjét nagyon szeretem. Legénykoromban sokat vitatkoztam az Ige felõl. Akkoriban megjelent egy orosz könyv, az volt a címe, hogy Biblia hívõknek és hitetleneknek. Azt mondták a gyárban, hogy olvasd el azt a könyvet, és nem fogsz hinni többet a Bibliában. Mondtam nekik, tudjátok mit, hogyha így van, akkor inkább nem olvasom el. Aztán egyszer megláttam a Kapu utcában egy könyvkirakatban, és a kezembe vettem (de nem vettem meg, pedig nem volt drága - különben nagyon szeretem a könyveket, sokat olvasok), belenéztem abba a hitetlen könyvbe, és tényleg egyebet sem írt ott, mint cáfolt mindent, amit a Biblia ír (az író ismerte a Bibliát). Viszont, én hiszem és vallom, hogy a Bibliát Istentõl ihletett emberek írták, Istennek igéje, ahogy János evangéliumában írja: „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige.“ Még most is emlékszem az igére, közbe el-elismételgetjük. János evangéliuma kapcsán kérdezem is tovább, hogyan fogalmazódott meg a válasz arra a fiatalokhoz intézett kéréshez, hogy tanuljuk meg könyv nélkül a János evangéliumát? Hogy volt ez, Eszter néni, hazajöttek az imaházból, és másnap nekifogtak tanulni a

2011. június 

















János evangéliumát? Nem is tudom, aznap-e vagy másnap, de Jenõ mondta, hogy mit szólnák ahhoz, ha megtanulnánk a János evangéliumát könyv nélkül? Elég nehéz volt rávenni magamat, de végül azt mondtam, hogy próbáljuk meg. Nekifogtunk. Tudd meg, hogy elsõ három hónapban fájt a fejem, annyira elszoktam a könyv nélküli tanulástól. Nagyon sokat kell gyakorolni, mert az ember hamar felejt. Úgy tanulunk, hogy megtanulja mindegyikünk a maga szakaszát, aztán kihallgatjuk egymást. Egyedül valahogy nem megy, ketten könnyebb. Idõigényes dolog; a napi 10-15 perc kevés. Hány verset szoktak naponta megtanulni, Jenõ bácsi? Nincs ilyen beosztás. Nekem van egy elgondolásom: ötöt megtanulok én, ötöt Eszter. Általában én kezdem; az elsõ ötöt én, aztán õ, és így tovább. Aztán leírom mindenikünk részét, és ami az Eszter része, azt aláhúzom, ami az enyém, azt nem. Így látjuk jól, hogy kinek mit kell megtanulnia. De ebbõl csak tanulunk. Amikor megtanultuk, akkor újraírjuk; ez az írás a „biztonsági öv“, amikor havonta felmondjuk a megtanult fejezetet az imaházban. Két év alatt szeretnénk megtanulni könyv nélkül az evangéliumot. Milyen hatása van az életükre ennek a tanulásnak? Nagyon jó. A Bibliát, véleményem szerint, ismerni kell. Ha nem tanulmányozod, nem olvasod, nem fogod megismerni. De ha megtanulod könyv nélkül, akkor az szerintem sokkal másabb, mint az olvasás. Az elsõ 5 fejezetet amit már megtanultunk -, sokkal jobban tudom, ismerem és értem, mint eddig. Petõfinek van egy írása a János vitézben nem erre vonatkozólag, de idevág - hogy „nem egyszer sem százszor, / Ki mindeneket tud: az tudja csak, hányszor“. Sokat biciklizek, és amikor csendesebb helyre érkezek, akkor mon-

























HITHÕSÖK-rébusz

AZ ÁPRILISI REJTVÉNY MEGFEJTÉSE: „KRISZTUS TÁMAD ÉS ESZMÉL, ODÚKAT ÉS KRIPTÁKAT PATTANT VAN-E GYÖNYÖRÛBB ENNÉL?” (ADY ENDRE) dogatom az Igét. Mégiscsak más, ha tudod könyv nélkül, mint amikor csak olvasod. Azt mondták, hogy idõigényes dolog ez a tanulás. Eszter néni most is dolgozik napi 8 órát, és mégis megtalálja erre az idõt? Igen, most egy orvosi rendelõben dolgozok. Az egyik orvos, akivel dolgoztam az öregotthonban, hívott, hogy segítsek neki a rendelõjében. A jó munkaviszonyunk megmaradt itt is, ahogyan ott is volt. Így tanulni, 5-5 verset felváltva, nekem talál, mert igazíhatom a munkaidõmhöz is. Úgy találom, hogy egészen másképp érted meg azt, amit megtanulsz, mint azt, amit csak olvasol. Összehasonlíthatatlan a kettõ. Talán mélyebbre ásódik az ember elméjében, szívében. Igen, ez lenne a megfelelõ kifejezés. Mélyebben belénk ívódik a megtanult Ige. 2012-re ezt tûztük



8. o l d a l

2011. június 

























BEKÜLDÉSI HATÁRIDÕ: JÚLIUS 20.

...ÉS MEGFEJTÕI: Debre Dávid (Szilágyperecsen), Máté Beáta (Ipp), Király Rebeka (Nagyfalu), Borbély Csilla (Nagyvárad), Szilágyi Tímea (Beszterce), Elek Zoltán (Szalárd), Boncidai Hortenzia (Szilágyperecsen). ki célul, hogy megtanuljuk az evangéliumot. Most a 6. fejezetnél tartunk. Ez az egyetlen, amit két részben tanulunk meg, mert ez a leghosszabb fejezet, 71 verse van. Összegzésképpen mit üzennek az olvasóknak? Isten igéjét eléggé megismerni nem lehet. Ezért jó megtanulni, memorálni. Persze az egész Bibliát, mind a 66 könyvet nem lehet. De egy részét igen. És ha volt egy ilyen felhívás, akkor én biztatnám a fiatalokat is erre. Amikor Deák Zsolt elmondta a felhívást január elején, akkor megfogalmazódott bennem, hogy - év eleje van, amúgy is átolvasom a Bibliát egy év alatt - tanuljuk meg feleségemmel János evangéliumát könyv nélkül. Hogy idõigényes, az biztos, de megéri. A legfontosabb az, hogy megismerjük az Isten igéjét, és hogy megtartsuk azt, amit olvastunk, hogy aszerint éljünk. Kérdezett: Borzási Dávid

































A HOZSÁNNA IFJÚSÁGI KÓRUS TALÁLKOZÓJA

brassói magyar baptista A gyülekezet fiatalok felé végzett szolgálata szorosan összekötõdött a Hozsánna Ifjúsági Kórussal. Tinikórusként indult, az évek teltével, pedig, az énekesekkel együtt, ifjúsági kórussá nõtt. A gyülekezet korábbi lelkipásztora, Mike József, szolgálata elején összegyûjtötte a gyülekezet tinédzsereit, és közösen megalapították a Hozsánna Tinikórust. Ez 1998 késõ õszén történt, és a friss kórus még akkor karácsonyban szolgált a gyülekezetben. A következõ tavasszal tiniklub indult az imaházban. Innen is csatlakoztak fiatalok az eredeti 8 fõs csapathoz, és a kibõvített együttes már 1999 júniusában rövidebb turnéra indult a Székelyföldre. Az elsõ turnét továbbiak követték: Erdély- és Magyarország-szerte is többször volt lehetõség énekben beszélni Isten csoda-dolgairól, és elmondani Jézus Krisztus evangéliumát az összesereglett hallgatóságnak. Az évek teltével a tinédzserek fiatalok lettek, és a tinikórus ifjúsági kórussá cseperedett. Közben más fiatalok is csatlakoztak a városból a csapathoz. Így a kórus létezése során több, mint 70-en énekeltek benne rövidebb-hosszabb ideig. A kórus szolgálata nyomán három hanglemez született: Örvendj, világ! (2001), Gyõzött az Élet (2002), Karácsonyi fénysugarak (2008). A Mike Duó Hull az IGE-mag (2003) címû lemezének felvételekor kórusunk biztosította a vokál



9. o l d a l

betéteket. 2008 nyarán pedig élõ felvételt készítettünk (CD és DVD) A szolgálat ÚTján címmel, amely egyben Mike József búcsúkoncertje is volt a brassói magyarságtól. Mike József távozása után a kórus vezetését Borzási Péter vette át, aki hûségesen végezte ezt a szolgálatot még egy jó évig, amikorra aztán az akkori énekesek nagy többsége családos lett, elköltözött, és a kórus lassan-lassan feloszlott. Énekeseink szétszóródtak Erdély- és Magyarország-szerte. Istennek a kórus szolgálata által végzett munkájáról beszél az, hogy többségük beépült a helyi gyülekezetekbe. Idén ünnepeltük a kórus megalakulásának 12 éves évfordulóját. Az ünnepi találkozóra május 21-én, szombaton került sor, amire hazavártunk minden Hozsánnást. A találkozóra eljött közel negyven kórustag, és többen elhozták családjukat is: férjüket, feleségüket, gyermekeiket. A találkozót emlékeink felelevenítésével kezdtük; beszámoltunk arról, hogy mi történt velünk, amióta a kórusban énekeltünk, és megosztottuk egymással azokat az áldásokat, amelyekkel Isten életünket gazdagította a kórus szolgálata nyomán. Mindannyiunk zenei világát nagyban befolyásolta a kórus szolgálata, Mike József zenei nevelése - a pontos és tiszta éneklés, a szövegérthetõség fontossága, a különbözõ zenei korok és stílusok szépsége, a lelki töltet

2011. június 

















elsõdlegessége a zenélésben mindannyiunkban nyomot hagyott. Szinte mindenki arról beszélt, Isten megismerésében a kórus közvetlen szerepet játszott, hisz minden fellépéskor igehirdetés is elhangzott, a kórusórákon rövid áhítatot tartottunk, és turnéink során fontos szerep jutott a közös igeolvasásnak, imádkozásnak. Többen elmondták, hogy megtérésük a kórus szolgálata nyomán történt. Mindezért Istené a dicsõség! A beszámolókat imádkozással zártuk, majd közösen ebédeltünk. Az ebédet követõen Mike József szólt hozzánk az ószövetségi Ászáfról. Ászáf zenei szolgálattal megbízott lévita volt a frigyláda mellett Dávid király idejétõl, és a Krónikák könyve többször említést tesz fiairól, akiknek neve felbukkan valahányszor Isten népe életében megújulás történt; Isten zenészei mindig készenlétben álltak, hogy Isten használhassa õket. Erre a szolgálatra buzdított minket karvezetõnk - így lesz teljes kórusunk szolgálata. Életünk talán más helyszínen zajlik, más gyülekezetben vagy városban, azonban ahol vagyunk, ott be kell kapcsolódnunk a gyülekezetek (zenei) életébe, és tovább kell gyarapítanunk és adnunk azokat a kincseket, amelyeket Isten ránk bízott. Találkozónkat közös próbával zártuk, amikor a következõ napi ünnepi istentiszteletre készültünk (Deák Zsolt lelkipásztorrá avatása), többek között egy erre az alkalomra írt új énekkel. Érezhetõ volt a próbán és a következõ napi szolgálaton, hogy jól összeszokott csapatról van szó, akik sokat voltak együtt, és sokszor énekeltek már. Mindehhez Isten adta a képességet, a lehetõséget, és bennünk hála fogalmazódott meg azért, hogy Õ ilyen kincset bízott ránk. A Hozsánna Ifjúsági Kórus ma már nem énekel rendszeresen, csak nagyon ritkán egy-egy kivételes alkalommal, amikor többen együtt vagyunk. De szeretnénk, hogy Istendicséretünk tovább folytatódjon abban a közösségben és gyülekezetben, ahol jelenleg vagyunk! a kórus korrepetitora

































2011. május 14-én az EMABISZ égisze alatt megrendezett közösségi napon, ahol a „test gyakorlásának” (sportnap) és a lélek táplálásának (igei üzenet, evangelizáció) együttes célja volt kitûzve, nagy fájdalmat kellett átéljünk. A nap fõszervezõje, Magyar Baptista Szövetségünk EBAPTIFON ügyben - megbízott képviselõje, GERE SZABOLCS életének 28. évében, házasságának 4. évében HAZAMENT. A rekkenõ hõségben csak néhány percet töltött a sportpályán, amikor a szíve felmondta a szolgálatot. Az Úr mindent tud, ezt mi is hisszük, mégis nehéz megélni az ilyen hirtelen távozást. Továbbra is imádkozzatok a feleségéért, 2 éves fiáért, még meg nem született gyermekéért, a szüleiért, testvéreiért és a nagyváradi 1-es Számú Baptista Gyülekezetért, ahol hûségesen és lelkesen szolgálta Megváltóját! Veress Efraim

BESZÉLT-E VELED AZ ISTEN A BAPTICUP-ON? „Szólott egyszer az Isten, és ezt a két dolgot értettem meg: Istennél van az erõ; nálad van, Uram, a szeretet. Te megfizetsz mindenkinek tettei szerint.“ (Zsolt 62,12-13) gyetlen reménységünk és vigasztalásunk Szabival kapcsolatban az, hogy a Mindenható Isten egyszer szólt hozzá, és õ meghallotta, és megértette az Õ szavát, hogy mi a legfontosabb dolog az életben. És nem csak megértette, hanem engedelmeskedett is az Isteni szónak, átadva Neki az életét. Ezután az Isten szólt sokszor hozzá, és Szabi igyekezett az Õ uralma és vezetése alatt élni, járni azon az úton, amelyet az Úr szánt neki. Végül szólt az Isten még egyszer hozzá, és neki menni kellett Haza, ahol már várták õt, és ahova mi is készülünk… Készülünk??? Kedves fiatal

E



10. o l d a l

testvérem, barátom, kedves sporttársam, aki jelen voltál azon a szombati közösségi napon, beszélt veled az Isten? Mondott valami olyat, amit semmiképp nem szabadna elengedj a füled mellett? Isten általában csendben szól, és ilyen esetekben sok minden zavarhatja a mi hallásunkat, mint pl. a világ zaja, a sürgõs dolgok forgataga, közömbösség, halogatás. De van amikor Isten egészen hangosan szól. Ilyenkor egyszerûen nem lehet nem meghallani Isten hangját, hacsak szándékosan nem akarod meghallani, és bedugod a füled. De te nem akarod ezt tenni, igaz? Amikor Isten beleavatkozik a dolgainkba, sokszor úgy érezzük, hogy felforgatja programunkat, terveinket, elképzeléseinket, és minden a feje tetejére áll. Pedig valójában helyreteszi a dolgokat, helyreál-

2011. június 

















lítja a fontossági sorrendet, amit mi gyakran felrúgunk. Amikor Isten közbeszól, egy pillanat alatt megláthatjuk, hogy mi az a legfontosabb dolog, ami igazán számít, és ugyanakkor oly sok dolog, amiért addig küzdöttünk és harcoltunk, értéktelenné, sõt értelmetlenné válik. Fõleg, hogyha azok az elsõ helyre kerültek az életünkben. Szóval, akkor mire is készülünk elsõsorban? Bajnokságra, felvételire, államvizsgára, szesszióra, érettségire, házasságra, munkainterjúra, külföldi munkára? Mert ahhoz, hogy készen légy, elõször jó volna tudni, hogy igazán mire is? Gondolkodtál már azon, hogy ha legalább fele annyi erõvel és odaadással élnél és szolgálnál az Úrnak, mint ahogy teszed a felsorolt dolgok esetében, hol állnál lelkileg? Dicsõség az Úrnak érted, ha életedben valóban Isten van az elsõ helyen, Neki élsz, és Õt szolgálod elsõsorban, és közben végzed a dolgaidat. Bátorítani szeretnélek téged is, akinél talán nem egészen alakult még ki a helyes fontossági sorrend, hogy gyere, és keressük együtt „elõször Isten országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak“. A ráadásként kapott dolgok a földi életre szólnak, Isten országa és igazsága örökérvényû, ezt azért ne téveszd szem elõl! Mérlegelj, és dönts helyesen és bölcsen! Szóval most, hogy már tudod, hogy hova készülsz, mit is jelent igazán a te számodra készen lenni? Mert sokat hallunk és tudunk errõl, sok példázatot és hasonlatot ismerünk, de valóban készen állsz, ha menni kell? Mennyire

















rendezkedtél be itt a földön, mennyire kötötted le magad? Rendezett életed van? És azok a kis, vagy akár nagy titkos bûnök, amiket már talán évek óta halogatsz, hogy felszínre engedj… pedig milyen rég kéri már az Úr, hogy hozd azokat a kereszthez magaddal együtt, teljes lényeddel! Eléggé világos Isten igéjébõl, hogy a „most“ és a „ma“ a miénk, és nem a „holnap“. Úgy érzem, egyik „titka“ a készenlétnek épp ez az igazság. Végül még egy gondolat, amit az Úr adott nekem ott a pálya szélén: mennyire figyelek oda arra, hogy az emberekkel való kapcsolataim is rendezettek legyenek? Hogyan szoktunk elválni, elköszönni egymástól? Tiszta lelkiismerettel és szeretetben? Most ebben a pillanatban van olyan személy, akitõl már rég bocsánatot kellene kérjek? Táplálok valaki felé haragot, neheztelést stb.? Mikor akarom ezeket a dolgokat rendezni? Most nem vagyok olyan állapotban, most nincs türelmem, idõm, amúgy is a másik is épp olyan hibás, talán holnap, vagy jövõ héten. Hmm… emlékszel még? A „most“ és a „ma“ a tied, a „holnap“ bizonytalan. Uram, „taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!“ Adja meg az Úr az Õ nagy kegyelmébõl, hogy úgy tudjunk élni már itt a földön, mint akiknek „a mennyben van polgárjogunk, ahonnan az Úr Jézus Krisztust is várjuk üdvözitõül, aki az õ dicsõséges testéhez hasonlóvá változtatja a mi gyarló testünket, azzal az erõvel, amellyel maga alá vethet mindeneket.“ (Fil 3,2021) Mezei Sándor



11. o l d a l

































V ÁLTOZÁS em történhetett ez meg anélkül, hogy változás ne történne az életünkben. Nem mehetünk tovább, mintha minden rendben lenne, elveszve a rutinjainkban, és a felszínes hívõ életünkben. Célunk a Menny. Mind errõl beszéltem az utóbbi idõben, errõl tettem bizonyságot, de nem így éltem, nem is értettem. Talán most sem értem igazán, de másképp látok dolgokat. Tervezünk, elképzeljük az életünket, mi lesz vajon 5, 10, 20, 30, 40 év múlva... Megvan a „tökéletes“ tervünk, de elfeledkezünk arról, hogy Istennek is van egy terve, és az tényleg tökéletes. Túlságosan berendezkedtünk itt, kincseket gyûjtünk, amelyek nem is igazán kincsek, és kincseket dobunk el, amelyek megfoghatatlan értékû kincsek. De eljött a változások ideje! Minden meg fog változni, ez a radikális változások éve. Itt az ébredes ideje! Ha most is érzéketlenek maradunk, akkor nem tudom, hogyan tudna még megérinteni minket bármi is, vagy Isten szólni fog-e még, ha a mostani hívásra nem válaszolunk. Összetörtünk Isten elõtt, nem értjük, és nem látjuk át Isten tervét és szándékát, de azt tudom, hogy az Õ jobbján ott van az én Megváltóm! Isten gyógyító sugara ránk világít, a világosság találkozik a sötétséggel, és kiûzi azt. Elkezdõdik a gyógyulás… Fájdalom van bennünk, bennem. Tudom, hogy vannak, akiknek sokkal nagyobb a fájdalmuk. Õértük könyörgök. Tapasztalják meg Isten irgalmát és kegyelmét olyan mértékben, mint eddig soha, mint ahogy mi azt fel sem tudjuk fogni, el sem tudjuk képzelni. Érzem, hogy van nekem is feladatom: hogy szolgáljak és segítsek, amíg élek, ahol tudok. Nem tudom, meddig tart itt a földön a futásom, de célba akarok én is érni. Ehhez teljes odaszánás, megalázkodás kell Isten elõtt. Elfogadni az Õ szent akaratát és hûséges maradni Hozzá. Elsõdleges az engedelmesség, utána jöjjenek az áldozatok, a szolgálatok, a nagy szavak… (ez utóbbiak talán nem is kellenek) Egyek legyünk! Mint ahogy az Atya és a Fiú egyek, úgy mi is. Mint egy test, Krisztus teste. Most együtt szenvedünk, sírunk, de ha minden jól megy, akkor is egyek kell legyünk! Ennek a szeretetnek meg kell maradnia bennünk, amíg élünk. Ne legyen Krisztus áldozata hiába! Ne legyen drága unokatestvérem halála hiába, amely most felrázott és megrendített mindannyiunkat. Legyen a változás életünkben maradandó! Isten célja menjen végbe általa! „…ÉS ANNYI SZÁRAZ ÉV UTÁN, MOST ÉLÕ VÍZRE VÁR… SZOMJAS A NAGY VILÁG!” Kulcsár Johanna

N

2011. június 

Krisztusi indulat), lehetõségünk volt felfedni hiányosságainkat, és letenni õket Isten elé. Isten kiárasztotta ránk kegyelmét, amit nem csak magamon tapasztalhattam. Ebéd után szabadon választhattunk a sport, kézimunka és más szabadtevékenységek között. Mindenik tevékenység közelebb hozta egymáshoz az embereket. A sport, a foci fõleg a fiúkat, a kézimunka meg a lányokat. A szép idõ továbbra is kitartott, amiben ugyancsak Isten gondviselését tapasztalhattuk meg. Minden tevékenységben, étkezésnél, egy igazi keresztyén légkör volt, jómagam is kevésszer tapasztaltam ilyet más konferenciákon. Szombat este újból szembesültünk azzal, hogy a másságnak van ára. Maga a kereszt. Igen, Isten nagyon

erdélyi magyar baptista fiatalok lapja Kiadja az EMABISZ Elnök: Deák Zsolt Szerkeszti: Kelemen Napsugár Tördelés: Gönczi Géza Cím: Str. Tudor Vladimirescu 50 540014 Târgu Mures

E-mail: [email protected] Internet: www.emabisz.ro www.mustarmagajanlo.blogspot.com

drágán megfizetett a mi másságunkért, épp ezért kell tudnunk nemet mondani önmagunknak. És ha már Isten ilyen drága áron vette meg a mi másságunkat, úgy kell élnünk, hogy a Lélek teljességénél kevesebbel ne elégedjünk meg. Nem szabad megalkudnunk a bûnnel, és halogatnunk letenni olyan bûnöket, amit már felismertünk az életünkben. Ha a Lélek teljességére vágyunk, ezeknek nincs helye az életünkben, hanem sokkal inkább meg kell erõsödnünk napról-napra, és teljesen oda kell szánjuk magunkat Istennek. Ezen az estén Isten megértette velem ezeket a dolgokat. És bár már ötödik éve, hogy az Õ gyermekének mondhatom magam, nehezen, de magamnak is be kellett vallanom, hogy az életemben, mélyen, már „beporosodva” vannak olyan dolgok, amik nem változtak. Szívem vágya volt, hogy szabadulhassak meg ezektõl azon az estén. Kegyelmes Istenem van, mert megtehettem! Olyan közel jött hozzám, mint nagyon rég, összetört és meggyógyított. Miután visszatértem a kápolnába, örömmel tapasztaltam, hogy nem én voltam az egyetlen. Örültem a könnyes szemeknek, és örültem, hogy az enyém is az volt. Többen imádkoztak együtt, ahogyan mi is tettük. Azon az estén nemcsak az Úrnak, de egymásnak is megvallottuk bûneinket. „Valljátok meg azért egymásnak bûneiteket, és

imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének.” (Jak 5,16) Isten nagyon közel jött hozzánk! Nem tudom mikor feküdtem még ilyen boldogan le. Vasárnap is boldogan keltem, nagyon boldogan. Nem csak magamon láttam ezt, és ettõl még boldogabb voltam. Nagyon sok „más” emberrel találkoztam ezen a reggelen. Délelõtt id. Veress Ernõ bácsi beszélt a másság megerõsítésérõl, a megszentelõdésrõl. Elmondta, hogy ahhoz, hogy Isten meg tudjon szentelni, nekem is meg kell szentelnem az Õ nevét, az én odaszánásom és hûségem kell a megszentelõdésemhez is. Megszentelõdni annyit jelent: megtagadni az óemberi természetet, és Krisztusi természetet venni magunkra, megtisztítani elménket. Érzelem, értelem, akarat, gondolkozás - szükséges megszentelõdnünk mindezekben! Ezen a délelõttön is nagyon sok „ennivaló” jutott a lelkünknek is, amiért nagyon hálás vagyok Istennek. Ebéd után lassan-lassan kiürült a tábor. Mielõtt elhagytuk volna, elbúcsúztunk egymástól, erõt kívánva egymásnak, imatámogatást kértünk, ígértünk, ami mindannyiunknak azt jelentette, hogy nem volt hiábavaló az a hétvége, és hogy amit Isten ott elkezdett bennünk, folytatni is fogja. Legyen így! Cséki Leona