KÜRTÖS
s Q t r W k XIII. évfolyam 11. szám
Közéleti havilap
2015. november
Ára 0,40 EUR 150,- Ft
Magányosan, de nem elhagyatva. A távolban, de nem elfeledve… Egy hír a hírek folyamában, mely mindnyájunkról, a sorsunkról, az elhagyatottságunkról és a jövõnkrõl is szól. A Kárpát-medencei Magyar Képviselõk Fóruma (KMKF) javasolja, hogy az Országgyûlés nyilvánítsa a magyar szórvány napjává november 15-ét, Bethlen Gábor fejedelem születésnapját. Hogy miért van erre szükség? Hogy kicsit jobban odafigyeljünk magunkra, a minket körülvevõ folyamatokra. Amikor a szórványmagyar kérdésrõl beszélünk, elsõsorban a csángómagyar testvéreink jutnak eszünkbe, de sajnos ma már a szórvány Erdélyben nagyon sok helyen megtalálható. Apró falvakban néhány magyar család, istentiszteletek nélküli templomok, árva parókiák, elhagyott házak, melyekben egykoron magyarok éltek. A szórványokban élõ magyarság sorsa kicsiben elõrevetíti az egész magyar sorsot. Itt vagyunk beékelõdve Európába, a szláv, germán és latin tengerbe mi, magyarok másságunk tudatával és bélyegével. Igen, mások vagyunk. „Más nép, másfajta raj.“ És másságunk szálka, irritál vagy irritálhat. Irritál a nyelvünk, örökletes büszkeségünk, gõgünk, hagyományos becsületességünk. Köztudomású: tehetséges nép vagyunk. Szívósak, kitartóak, alkalmasak a nagy teljesítményekre (lásd: sportolóinkat, tudósainkat, az irodalomban és mûvészetben felmutatott eredményeinket). Helytállók a munkában. És - itt, ebben a környezetben - tehetségünk is, nem csak és elsõsorban nem tõkénk, mely megbecsülésünkre késztet, de szemet is szúr, ellenünk is hangol, mert kisebbségi, alacsonyabb rendûségi érzést kelt a Kárpát-medence többi népeiben, és ez nem elõnyünkre, hanem - bármily furcsa - inkább hátrányunkra van. Ahol elõny lehetne - munkahelyszerzés -, ott nem „szempont“ ez, következésképpen
nem is elõny. Ezért kerülünk mindenütt a perifériára, a mi gyermekeink a munkanélküliek, nem lelhetik honukat a hazában, s földönfutásra, a szülõföld feladására késztettetnek. Hogy majd kiszédülve a nagyvilágba meglepetve lássák: milyen könnyen tudnak boldogulni, épp a génjeikben hordott belsõ értékeik révén. A szórványok körbeveszik a még tömbben, vagy legalábbis többségben élõ magyar falvainkat, régióinkat, mint ahogyan ezek a régiók körbeveszik mint egy gyûrû az anyaországot. És ez a gyûrû, ez a patkó szorít. És mint a tenger vize, nyaldossa, omlasztja tömbjeink partjait. Körénk szorul, s hozza azt az erõt, mely õket is szórvánnyá tette. Az erõt, mely a szélekrõl támad, mely beszivárog, beszüremlik, s már belülrõl sorvaszt, belülrõl omlaszt, pusztít. Erdély nagy része: szórvány. Déva, Vajdahunyad, Szászváros… Valamikor magyar városok voltak. De „elveszett“ Kassa, Losonc és Léva, Nagyszõlõs és Ungvár, Arad és Temesvár, Nagybecskerek és Újvidék, Kolozsvár, Nagyvárad és mármár Marosvásárhely is… Fut ki a föld a lábunk alól. Erdély, Zoboralja, Moldva, Gyimes magyarságának sorsa: szórványsors. Tömbjeink vagy a múlt emlékét idézõ, még létezõ magyar többségû falvaink is beékelõdnek a szórványokba. És a számukra kijelölt jövõ: az elszórványosodás, majd felszívódás. Egy ideig még állnak, vannak, de nincs utánpótlás. Fiataljaink már nem vágynak a nemzettársra, a társtalanságban keresik meg társaikat. És vannak falvak, ahol már alig vagyunk. Csak az omladozó templomok, elhagyott házak, csûrök, fûvel benõtt udvarok õrzik az emlékét annak, hogy ott valamikor magyarok éltek. De a történelem bizonyítja: a folyamatok kiteljesedése nem törvényszerû.
Meg is lehet állítani õket. Vissza is lehet fordítani õket, ellenfolyamatot lehet elindítani. De mindehhez: erõfeszítések kellenek. És - hadd használjuk ezt a kifejezést - stratégia kell. És: helyzetünk tudatosítása kell. Fel kell ébrednünk Csipkerózsika-álmunkból. Tudatosítanunk kell: sorsunk ügyét helyettünk senki meg nem oldja. Magunknak kell cselekednünk, magunknak kell harcolnunk megmaradásunkért. És a jelenlegi magyar kormány felismerte ennek a jelentõségét, és létrehozta a kormány mellett mûködõ azon szerveket és bizottságokat, amelyek munkája révén csökkenteni próbálja az elszórványosodást. Rájött arra, hogy a nemzet megmaradását nem bevándorlókkal, azok az elhagyott üres házainkba való betelepítésével kell megoldani, hanem a szülõföldön való maradás feltételeinek megteremtésével. Már önmagában ez a tény is, hogy ezt felismertük, elõrelépés. Ezért kell hát össznemzeti stratégia. Stratégia, melyet a nemzet „agya“ fogalmaz meg, s mely kifejezi a nemzet élni akarását és a legfontosabb tennivalókat peremekre taszított sorstársaink - s közvetve, a magunk - megmentéséért. A magyar szórvány napja ezekre a teendõinkre hívja fel a figyelmet. ,,A madárnak szárnya van és szabadsága, nekünk pedig szülõföldünk és sok-sok tennivalónk.“ Mindenkinek a maga helyén, a saját közösségében kell tennie azért, hogy a nyelv, a kultúra, a hagyomány túlélje õt, hogy az utánunk jövõk büszkék lehessenek arra, amit rájuk hagyunk. Csak így éljük túl azokat a jelenlegi európai irányokat, melyek el akarják törölni a nemzeteket, és egy egynyelvû, egyszínû, egyként nem gondolkodó embermasszává szeretnék egész Európát változtatni. Tegyünk ellene, hogy ez megtörténhessen. Palócz
„Uram, tudd meg, hogy nem akarok élni, / Csak magyar földön és csak magyarul; Ha bűn, hogy lelket nem tudok cserélni, / Jobb is, ha szárnyam már most porba hull; De ezt a lelket itt hagyom örökbe, / S ez ott vijjog majd Kárpát havasán És belesírom minden ősi rögbe: / El innen, rablók − ez az én hazám!" Sajó Sándor
2 Kürtös
Közélet
2015. november
Hetvenhét éve történt…
Nekem úgy tûnik, mintha valami miatt szemérmesen hallgatnánk az elsõ bécsi döntésrõl, melynek következtében 1938. november 2-án a Felvidék ismét a Magyar Királyság része lett. Vessünk most rövid visszapillantást erre a történelmi eseményre. Az elsõ bécsi döntés a szlovák és magyar felek által felkért két döntõbíró, Ribbentrop, német és Ciano gróf, olasz külügyminiszter 1938. november 2-án meghozott döntése volt. A döntést Bécsben, a Felsõ-Belvedere kastélyban hirdették ki. Az etnikai revíziót megvalósítva 11.927 km2 /az utólagos kiigazításokkal 12.012 km2/ Trianonban elcsatolt területet juttatott vissza Magyarországnak, 869 ezer fõs lakossággal, akik közül 752 ezer fõ /86,5 %/ volt magyar és 117 ezer más nemzetiségû. A döntésnek köszönhetõen újra magyar lett Kassa, Rozsnyó, Ungvár, Munkács, Beregszász, Rimaszombat, Érsekújvár, Komárom, Léva és Losonc városa. A honvédség november 5. és 10. között vonult be a csehszlovák hadsereg által
kiürített területre, ahol mindenütt örömmel fogadták õket. Az új határon túl 67 000 magyar maradt. Hetvenhét évvel ezelõtt, november 13-án hirdették ki az 1938. évi XXXIV. törvénycikket a Magyarországhoz visszacsatolt felvidéki területeknek az országgal való egyesítésérõl. Mint köztudott, néhány évvel késõbb azonban, a második világháború után megkötött párizsi béke a második bécsi döntéssel együtt érvénytelennek nyilvánította, a visszacsatolt területek pedig újra Csehszlovákiához kerültek. És mindannyian tudjuk, mi várt a felvidéki magyarokra 1945-48 között, a hontalanság éveiben. De ez már egy másik történelmi fejezet… Maradjunk még egy emlék erejéig 1938 novemberének eseményeinél. Nemrégiben jutott birtokomba egy abból az idõbõl származó levél. Idézem szó szerint: „Tekintetes Iskolaszék! Mély benyomást keltett Inám község szintiszta magyar és katolikus lakóinak körében az a nemes figyelem és hazafias cselekedet, hogy a falu szülötte Nagy Gyula r. kat. tanitóúr kezdeményezésébõl az iskolások gyüjtési actiója községünket egy emlékzászlóval ajándékozta meg. Ezt a kedves és értékes emléket a 20 évig láthatatlan nemzeti symbólumot az egész község hálájával nyugtázzuk s az ajándékozó nemes községnek hazafias elismerésünket nyilvánitjuk, külön kö-
szönetet mondva ügybuzgó földinknek Nagy Gyula tanitó úrnak. A zászló szentelési ünnepséget vasárnap - e hó 13-án - tartjuk, mely után a gyönyörü ajándékot a legméltóbb helyen, a templomban elhelyezzük. Isten éltesse a magnagyobbodott Magyarországot s az ajándékozó község minden egyes tagját! Ipolynyék, 1938. november 12. Magyar testvéri szeretettel Bussay Tivadar, pápai kamarás, plébános, iskolaszéki elnök.“ A levélben arról a Nagy Gyuláról, egykori gyöngyössolymosi néptanítóról van szó, akinek tavaly, halálának 100. évfordulóján emléktáblát avattak szülõfalujában, Inámban. A szóban forgó és a mellékelt képen látható zászlót meglehetõsen rossz állapotban találta meg Jánoska Péter az inámi templom padlásán. Neki köszönhetõ, hogy amennyire csak lehetett, megmentette a további enyészettõl a „Magyar a magyarnak“ feliratú címeres zászlót, és szeretné, ha a jövõben méltó helyre kerülne ezen becses és értékes ereklye. B.Gy.
Új autókat kaptak az önkéntes tûzoltó egyesületek Az önkéntes tûzoltóknak a falvak és városok életében már több mint 150 éve nem változik a szerepük. Térségünkben a 19. század derekán alakultak meg az elsõ egyesületek. A második világháború után már majdnem minden faluban mûködtek. Az önkéntes tûzoltók a falvakban ma is a társadalmi és kulturális élet fontos részvevõi. Az alapvetõ feladatokon kívül, mint pl. a vagyon és az élet védelme, a lakosság nevelése és elõkészítése a tûzvész és egyéb elemi csapások kivédésére, gyakran társszervezõi a sport- és társadalmi eseményeknek a járásban. Alapvetõ kötelességeik teljesítéséhez a rendszeres edzésen és gyakorlatozáson kívül fontos a megfelelõ technikai felszerelés. Ebbõl, sajnos, soha nincs elég. Ezért a Szlovákiai Önkéntes Tûzoltók Egyesülete örömmel fogadta, hogy a belügyminisztériumtól ebben az évben 550 új Iveco Daily tûzoltóautót, 300 felújított, Tatra alvázra épített tûzoltóautót és 900 árvízvédelmi kocsit kapnak. Járásunkban négy falu vehette át az új tûzoltókocsikat, amelyeket ez év október 16-án Robert Kaliòák belügyminiszter személyesen adott át: Csall, Príbel, Zahora és Závada szervezeteinek. A príbeliek új Tatra típusú autóval, a többiek Iveco Daily kocsival gazdagodtak. A belügyminiszter elõször a helyi tûzoltó parancsnok jelentését fogadta, utána a polgármester kapott szót. Valamennyi átadáson jelen volt a Szlovák Nemzeti Tanács alelnöke, JUDr. Jana Laššáková, a Szlovák Tûzoltó- és Mentõszolgálat elnöke, JUDr. Alexander Nejedlý generális, a Besztercebányai Kerületi Tûzoltó- és Mentõszolgálat elnökhelyettese, pplk. Ing. Dušan Hancko, a Nagykürtösi Járási Tûzoltó- és Mentõszolgálat igaz-
gatója, pplk. Ing. Radoslav Bukov, a Szlovákiai Önkéntes Tûzoltó Védelem fõtitkára, Vendelín Horvát, a Nagykürtösi Járási Önkéntes Tûzoltó Védelem bizottságának elnöke, Ján Brloš, valamint Jozef Mihálik, A. Galèíková és Pavel Mišt mint tagok. Az ünnepi beszédek után Robert Kaliòák a helyi tûzoltó parancsnoknak átadta a kulcsokat, és a polgármesterrel közösen az új autókat egy Hubert jelzésû kézi tûzoltó készülékkel megkeresztelték. Az önkéntes tûzoltó egyesületek a mûszaki berendezéseket Az erõk és az eszközök elosztása Szlovákiában nevû projektbõl kapják, amely az önkéntes tûzoltóságról szóló törvény szerint jár el. Eszerint az önkéntes tûzoltó egyesületek három: A, B vagy C jelzésû csoportba vannak beosztva, s az évi pénzügyi támogatásuk 700, 2000, vagy 3000 euró. Ehhez kapják még a mûszaki berendezéseket is, mert ezek megvételét a falvak a saját költségvetésükbõl nem képesek fedezni. R. Kaliòák a következõ szavakkal búcsúzott: „Hiszem, hogy az új mûszaki berendezések az önkéntes tûzoltóknak még sokáig jó szolgálatot tesznek majd“. Galèík Anita a Nagykürtös Járási Önkéntes Tûzoltó Egyesület tagja
2015. november
Közélet
A Hungarikum és a Felvidék magyar értékei A fenti címmel 2015. november 6-án Fülekpüspökiben rendezett konferenciát a Gazda Polgári Társulás Magyarország Földmûvelésügyi Minisztériuma és a Bethlen Bábor Alapkezelõ Zrt. támogatásával. A község impozáns mûvelõdési házában Noskó László polgármester üdvözölte a tanácskozás vendégeit és résztvevõit. Az elõadók közül elsõként a magyar agrártárca képviseletében Szakáli István Loránd agrárfejlesztésért és hungarikumokért felelõs helyettes államtitkár tartott értékes és átfogó tájékoztatót a Hungarikum és a Kárpát-medencei magyar értéktárak címmel. Mint bevezetõjében kiemelte, 13 milliós nemzet vagyunk a Kárpát-medencében, és fontos, hogy a magyarságon belül is megmutassuk egymásnak, mire, milyen értékekre vagyunk büszkék. A továbbiakban szólt arról, hogy a magyar Országgyûlés által a hungarikumokról elfogadott törvény óta eltelt három év tapasztalatai akár sikertörténetnek is betudhatók. Külön foglalkozott a Külhoni Nemzetrész Értéktárának fontosságával, amely az összmagyarság nemzeti értékeinek részét képezi. Felvidéken a Felvidéki Magyar Értéktár, amely megegyezik a történelmi Felvidék területével. A helyettes államtitkár örömének adott hangot, hogy az elmúlt hónapban megalakult a Felvidéki Értéktár Bizottság, amely hivatott dönteni arról, hogy mely fellelhetõ magyar értékek kerülhetnek a Felvidéki Magyar Értéktárba. Nyilvántartásba vételi igényt benyújthatnak magánszemélyek és szervezetek. Az államtitkár reményét fejezte ki, hogy tájainkon is sokan bekapcsolódnak majd az értékek gyûjtésébe. /Megjegyezzük, hogy az érdeklõdõk a Felvidéki Értékgyûjtõ Mozgalomról a www.ertektar.sk honlapon szerezhetnek bõvebb tájékoztatást./ A konferencia további részében Varga Péter, a Gazda Polgári Társulás elnöke a Hungarikum mozgalom a Felvidéki Magyar Értéktárért címmel, Huszár László, a Szlovákiai Magyar Mûvelõdési Intézet igazgatója pedig Értékmegõrzés és közmûvelõdés a Felvidéken címmel tartott hasznos elõadást. Helyi és regionális értékeinkbõl adott ízelítõt Farkas Ottó író, helytörténész, Varga Norbert szövegfolklorista és Varga Henrietta tanár. A konferencián leszögezésre került, hogy gyorsan változó világunkban sokszor feledésbe merülnek nagyjaink alkotásai, szokásaink, építészeti értékeink, népi hagyományaink, környezetünk szépségei. Ezen értékek összegyûjtése, rendszerezése és nyilvántartása céljából jött létre a Felvidéki Értékgyûjtõ Mozgalom. A mozgalom munkájának kiemelkedõ területe az értékgyûjtés, s ez által kapcsolódik az összmagyar értéktárhoz, melynek része a hungarikumok gyûjtése. Ehhez azonban elsõ lépés a helyi értéktár megalakítása. Egyébként a hungarikumokról szóló törvény értelmében több kategóriában lehet értékeket gyûjteni. Agrár- és élelmiszergazdaság, egészség és életmód, ipari és mûszaki megoldások, kulturális örökség, szellemi és tárgyi egyaránt, sport, turizmus és vendéglátás, természeti és épített környezet. -bégyé-
Kürtös 3
Új, határon átnyúló pályázati lehetőségek Az Európai Bizottság nemrégiben elfogadta az „Interreg V-A Szlovákia-Magyarország“ Határon Átnyúló Együttmûködés Programot. Az elsõ pályázati felhívások várhatóan 2016 elején jelennek meg. Annak érdekében, hogy térségünk minél nagyobb mértékben részesüljön a támogatásból, a fennmaradó idõben nagyon fontos, hogy megkezdjük a térség fejlõdését szolgáló javaslatok elõkészítését, összehangolását és a fenntartható projektpartneri kapcsolatok fejlesztését. A program célja a határ menti régiók közös természeti és kulturális örökségének együttes védelme, fejlesztése és turisztikai célú hasznosítása. Ide tartozik a közös vízgazdálkodás, a katasztrófamegelõzés, a megfelelõ feltételek megteremtése a kulturális és építészeti örökségek felújításához, valamint a határon átnyúló fenntartható turizmus fejlesztése. A program ezenfelül a munkaerõ-mobilitás javítására irányuló fõbb feltételek megteremtésére is összpontosít, és kiemelt figyelmet fordít a határon átnyúló munkaerõpiac integrációjára. Hozzájárul ahhoz, hogy javuljon a kulturális és természeti erõforrásokhoz való hozzáférés, egyúttal támogatja a helyi munkaerõhöz és növekedési stratégiákhoz igazodó munkalehetõségek megteremtését. Végül a program továbbra is igyekszik támogatni a közintézmények és a határ két oldalán, de egymás mellett élõ közösségek együttmûködését. A program négy fõ prioritásra fog összpontosítani: * Természet és kultúra * A határon átnyúló mobilitás elõsegítése * A fenntartható és minõségi foglalkoztatás elõmozdítása és a munkaerõ mobilitásának támogatása * A határ menti terület közintézményeinek és az itt élõk határon átnyúló mûködésének elõsegítése A 2014-2020 idõszakra vonatkozó pályázatok megvalósításának tervezett eredményei: * 800 ezer további látogató a régióban; * A határátkelõhelyek közötti átlagos távolság 22 km-rõl 15 km-re való csökkentése; * 60 ezerrel több, a határon átnyúló közösségi közlekedési eszközöket használó utas; * A foglalkoztatási ráta 63,2%-ról 65,2%-ra növelése a határ menti régiókban; * A hatóságok és közösségek közötti fokozottabb szintû határon átnyúló együttmûködés. Ügynökségünk már hosszabb ideje foglalkozik a térségünk fejlõdését leginkább segítõ javaslatok összegyûjtésével és elõkészítésével. Folyamatosan dolgozunk az újabb Ipoly-hidak építésének elõkészítésén, de terveink között szerepelnek turisztikai, környezetvédelmi és a foglalkoztatást segítõ projektek is. Lõrincz Mária, Középsõ-Ipoly Mente Regionális Fejlesztési Ügynökség
4 Kürtös
Kultúra
2015. november
Fõhajtás 56-ra emlékezve, tapsvihar a mindent túlélõ magyar kultúrának
Mély gondolatok és könnyûzenei programok színesítették a Nagykürtösi Magyarok Kulturális Napját, amely az 56-os forradalom 59. évfordulója jegyében került megrendezésre a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya szervezésében. Bodzsár Gyula, a rendezvény egyik fõszervezõje mesélte, hogy „közel harminc év telt el a nagykürtösi Csemadokalapszervezet megalakulása óta, és a sikeresnek mondható kezdeti évek után egyre jobban elhalványult, súlytalanná vált a szervezet tevékenysége. Az elmúlt évek során azonban újra hallatott magáról, bár a hangja csak kevesekhez jutott el. Ebbe nem nyugodott bele a nemrégiben megválasztott új vezetõség. Legutóbbi évzáró taggyûlésükön felvetõdött egy olyan kulturális-társadalmi rendezvény megszervezése, amellyel megszólíthatnák a város lakótelepein szétszórtan élõ magyarokat.“ Így született meg a 2015. október 23-án megrendezett kulturális nap ötlete.
A nagykürtösi kultúrház színháztermének színpadán a program házigazdája, Bodzsár Gyula felvezetõ szavait követõen Balík László az alapszervezet nevében köszöntötte a közönséget. Kiemelte, hogy a rendezvény célja megtalálni, összefogni a Nagykürtösön különálló szigetként létezõ magyarokat, annak érdekében, hogy tudjanak egymásról, hogy ismerjék egymást, hogy minél többször hallhassunk magyar szót a városban, hogy minél több ember számára legyen fontos a magyar nyelv és kultúra ápolása, megélése. Kérte a hallgatóságot, vigyék hírét annak, hogy van egy elszánt kis magyar csapat, akinek ezek a dolgok még értékesek, és készek érte tenni, hogy ne merüljenek feledésbe. Erre hívnak meg valamennyi magyar embert a városban. Hajtsunk fejet a nemzeti egység elõtt, hajtsunk fejet a mártírok emléke elõtt mondta Hrubík Béla, a Csemadok Országos Tanácsának elnökségi tagja, aki sok-
színû, sodró erejû, tiszta célú és önbecsülésünket helyreállító forradalomként jellemezte beszédében 1956-ot, amelyet a szabad világ is elismert. Mindenkit arra buzdított, hogy „vállaljuk múltunkat, értékeinket, önmagunkat, és akkor a jobb életet is elérhetjük! 1956 szelleme, a mérce ma is kötelez. Ma is rá kell ébrednünk, hogy párthovatartozástól, származástól, vagyoni helyzetünktõl függetlenül elsõsorban valamennyien magyarok vagyunk, egy nemzet.“ Az elgondolkodtató üzenetet hordozó beszédet követõen Híves Mária szólóénekes gyönyörû hangjával kápráztatta el a közönséget. Utána az ipolynyéki fiatalok mutatták meg tehetségüket. Elõbb Gömöry Eszter cimbalomjátéka csendült fel, majd a Csemadok Ipolynyéki Alapszervezetéhez kötõdõ Hont néptánccsoport tagjainak elõadása következett.
lehetõséget teremtenek 10-14 éves fiataloknak, hogy hétvégente egy magyar nyelvû program keretében társaikkal átélhessék a közös játék élményét, miközben számos területen ismereteiket is bõvíthetik.
A Nagykürtösi Magyarok Kulturális Napja széleskörû összefogással tudott megvalósulni, számos környékbeli magyar vállalkozó és szervezet anyagi és erkölcsi támogatásával. Az esemény fõ támogatójának, a Magyar Közösség Pártjának is köszönetet kell mondjunk azért a különleges kulturális élményért, amelyet Nagykürtös szívében, magyar nyelven élhetett át a közönség. Pathó Marianna Az alábbiakban Hrubík Béla ünnepi beszédét közöljük teljes terjedelemben.
Az est folyamán a kulturális program lényegesen hosszabbra nyúlt a tervezettnél, ugyanis a szép számban összegyûlt helyi magyarság többszörösen visszatapsolta a színpadra a szatmári és madocsai népdalokat elõadó Lukanényei Citerazenekart, majd a bussai Melódia énekkart is. Ezt követõen léphetett színpadra az est sztárvendége - a nagykürtösi születésû, magyarul jól beszélõ énekes, zenész Peter Cmorík, aki a hallgatóság nagy örömére angol és szlovák dalok mellett, rendhagyó módon, örökzöld magyar slágereket is énekelt.
A zenei élményeket követõen egy pozitív kezdeményezésrõl tett bejelentést a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya nevében Bodzsár Gyula. Januártól szeretnének kiemelt figyelmet fordítani arra, hogy a nagykürtösi fiatalság számára vonzó és tartalmas hétvégi programot biztosítsanak. A következõ év elejétõl várhatóan havi rendszerességgel
Tisztelt ünneplõ közösség, jó palócok! 12 nap a történelemben egy pillanat töredéke csupán, 12 napot, a forradalom eszméit, céljait ideig-óráig el lehet titkolni az emberek elõl, el lehet ferdíteni az akkori történéseket, lehet róluk homlokegyenest mást állítani, de a történelem arra figyelmeztet, hogy idõvel az igazság felszínre kerül, és akkor számot kell adni azoknak, akik a társadalom tudatát, történelmünket meg akarták hamisítani. Hiszen közel 60 év távlatából tisztán látjuk, azok a napok a 20. századi magyar történelem dicsõ lapjai, mert egy önérzetében megalázott, méltóságától megfosztott, mindennapjaiban megnyomorított nemzet fellázadt az elnyomás ellen, s a szabadságért fegyvert fogott a sztálinista diktatúra és a világ egyik legerõsebb katonai hatalma ellen. Budapest és néhány nappal késõbb a vidéki Magyarország is a világpolitikát formáló események helyszíne lett. Dávid és Góliát, egy kis nemzet és egy világbirodalom harcában idõlegesen hiába nyert Góliát, a gyõztes hosszabb idõsíkban gondolkozva: csakis a magyar nemzet lehetett.
2015. november
Kultúra
56-ra emlékezve Hajtsunk fejet a nemzeti egység elõtt, hajtsunk fejet a mártírok emléke elõtt, Nagy Imre és társai elõtt, a pesti srácok elõtt, a vidéki értelmiségiek, munkás és parasztemberek elõtt, akik a helyi forradalmi nemzeti tanácsokat megalakították, és egy jobb életért, a demokratikus politikai berendezkedésért, a szabadságért és a függetlenségért, tulajdonképpen értünk és utódaikért, a mi jövõnkért is küzdöttek. 1956 a méltóság, az emberi méltóság visszaállításának forradalma volt. Önbecsülésünk volt, ezáltal több volt, mint forradalom, mert bebizonyította az egész világ számára, hogy a belülrõl táplálkozó rend erõsebb, szilárdabb, mint a diktatúra jól szervezett, karhatalommal megtámogatott, az embereken átgázoló államszervezetének rendje. 1956 bebizonyította: egyetlen politikai rendszer, még egy diktatúra se maradhat fenn hosszútávon az emberek bizalma és támogatása nélkül. 1956 tiszta forradalom volt - az emberek leverték a gyûlölt jelképeket, de nem fosztogattak. A pesti forradalmárok pedig nemhogy szakítottak a civilizációval, a törvénnyel, az erkölccsel, hanem éppen hogy visszaállították a kommunista diktatúra civilizálatlansága, törvénytelensége és erkölcstelensége után. És 1956 forradalma azért is gyõzött, mert maga volt a csoda. Maga volt a csoda már megszületésében is, maga volt a csoda létezésében és halálában. Születésében, mert ott és akkor jött a világra, ahol és amikor senki sem számított rá. Létezésében, mert azokban a napokban megnyílt az ég, és ember feletti erõ gyõzte le a poklot. És halálában is csoda volt, mert bár jeltelen sírba, arccal föld felé fordítva, szögesdróttal összekötözve temették el, mégis feltámadt, itt van közöttünk ma is, és itt vannak azok is, akik hitet tesznek mellette újra és újra. Feladatunk, sõt kötelességünk az emlékezés - hiszen ma már a történeti források alapján egyre tisztul a kép, a minõsítése egyértelmû, az eseményekbõl, az átélõk személyes emlékezeteibõl egyre többet ismer meg a történeti tudat. Sokszínû, sodró erejû, tiszta célú és önbecsülésünket helyreállító forradalom volt az 1956-os, amelyet a szabad világ is elismert (bár lelkiismerete teljesen nem lehet nyugodt, hogy tétlenül nézte eltiprását) azzal, hogy a menekülõket befogadta. Albert Camus, a híres francia író a következõ sorokat írta a magyarokról: „A legázolt, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármelyik nép a világon az elmúlt 20 esztendõben.“ Ahhoz, hogy ezt a leckét megértse a fülét betömõ, a szemét eltakaró nyugati társadalom, sok magyar vérnek kellett elhullnia - s ez a vérfolyam most már alvad az emlékezetben. A magára maradt Európában csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem áruljuk, amiért a magyar harcosok az életüket adták, és soha sehol - még közvetve sem - igazoljuk a gyilkosokat. Kié 1956 szellemisége, és mi az üzenete? Mindazoké, akik lélekben egyetértettek vele, cselekedtek érte, és áldozatot hoztak céljaiért. Hiszen akkor mi mutattunk példát a világnak, az egész emberiségnek szabadságszeretetbõl és önfeláldozó hazafiasságból. És ez lehet az üzenete is, egy olyan értékrend szerint kell élnünk, amely életünk és nemzeti történelmünk bármelyik pillanatában vállalható. Milyen tartóoszlopai lehetnek ennek az egyéni és közösségi életnek? - az emberi jogok tisztelete - a szabadság védelme - a tudás megbecsülése - az erkölcs ereje, a személyes példamutatás ereje - a társadalmi szolidaritás megerõsítése Tudnunk kell, hogy ha egyedül állunk egy globalizálódó világban, sebezhetõek vagyunk, összefogva honfitársainkkal, képesek vagyunk elhárítani a veszélyeket. És mindenek felett demokratának kell lennünk, el kell utasítani mindenféle diktatúrát, sõt azt is, amely a demokrácia álarcában akarja bekeríteni gondolkodásunkat. Bibó Istvánt idézve: „Demokratának lenni annyi, mint nem félni!“ Vállaljuk múltunkat, értékeinket, önmagunkat, és akkor a jobb életet is elérhetjük! 1956 szelleme, a mérce ma is kötelez. Ma is rá kell ébrednünk, hogy párthovatartozástól, származástól, vagyoni helyzetünktõl függetlenül elsõsorban valamennyien magyarok vagyunk, egy nemzet. Csak magyarként, csak egy nemzetként védhetjük meg a szabadságunkat, csak egy nemzetként lábalhatunk ki a válságból, csak egy nemzetként tervezhetünk jövõt magunknak. Csak együtt sikerülhet!
Kürtös 5
REFORMÁCIÓ MINDENSZENTEK KUBÁNYIAK Martin Luther német szerzetes 1517. október 31-én függesztette ki reformtéziseit a wittenbergi vártemplom kapujára - erre emlékeznek minden évben. Mind a mai napig vitatott, hogy Luther, aki az elsõk között fordult szembe a katolikus egyház hivatalos tanításaival, valóban kiszögezte-e a 95 pontban megfogalmazott téziseit a templom kapujára. Téziseiben nyíltan szembeszegült a pápával, és elindította az Európa és a világ képét alapjában átformáló reformációt. A reformáció emléknapját 1667-ben a II. János György szász választófejedelem vezette szászországi evangélikus egyházi fõtanácsos rendelte el, hogy október 31-ét megünnepeljék.
A mindenszentek az üdvözült lelkek emléknapja, amelyet a katolikus keresztény világ november 1-jén ünnepel. A reformátusoknál nem egyházi ünnep sem a halottak napja, sem a mindenszentek, mert helytelennek ítélik a katolikus halotti kultuszt, és a katolikus szenteket sem ismerik el. Az evangélikusok megtartják a halottak napját, de a mindenszentek ünnepét nem, bár elismerik a szentek létezését. Alsóesztergályon (Dolné Strháre) van eltemetve a Kubányi család több tagja, így Kubányi Lajos, Nógrád festõje, akirõl évente megemlékezünk, és édesapja Kubányi Lajos, evangélikus lelkész, aki 54 éven át szolgálta a falu híveit. A Magyarországon élõ leszármazottak (akik már mind katolikusokká lettek) évente ellátogatnak Alsóesztergályra, hogy leróják kegyeletüket az itt nyugvó Kubányi család elõtt vagy az évente rendezett emléknapon, vagy mindenszentek alkalmával. Így történt az idén is. Mindenszentek napján a sírokhoz látogatott Liptay Péter dédunoka Salgótarjánból, aki egyben a község díszpolgára is, hogy Ján Labát helytörténésszel közösen róják le kegyeletüket az elhunytak felett. A reformáció emlékére közösen elültették azt az örökzöld kruszpánt, amelyet a dédunoka hozott magával. Balogh Gábor
6 Kürtös
Kultúra - Közélet
2015. november
A pacsirta éneke
Október 18-án, vasárnap egy nagyszerû színpadi játékra került sor Ipolybalogon HIT ÉS HÛSÉG címmel a BORÁROS IMRE SZÍNHÁZ elõadásában, melynek három szereplõje, Boráros Imre, Kossuth-díjas színmûvész, rendezõ, valamint Petrécs Anna és Tarics Péter színmûvészek voltak. A darab történelmi visszapillantás volt az 1889-1989 közti idõszakból, amely a szerzõ, Csáky Pál elmondása szerint az „És eljött az angyal“ címû könyvében is megtalálható kisregény ihletése alapján jött létre. (Lásd a 13. oldalon található könyvajánlót.) A szerzõ, aki maga is részt vett a bemutatón, röviden így jellemezte a darabot.
„Amit itt Önök látni fognak, az a huszadik század története a felvidéki
magyarság szempontjából. Minderre azért van szükség, mert a szlovák történészek, írók, filozófusok úgy állnak hozzá az elmúlt évszázadhoz, hogy csak az õ igazságuk létezik, mintha a történelem csak 1918-ban kezdõdne, amikor elszakítottak minket Magyarországtól. Mi azonban itt élünk már ezer éve, nekünk is vannak álmaink, érzéseink, amelyeket tisztelni kell. Kb. öt évvel ezelõtt megírtam egy kisregényt errõl a témáról, az a címe, hogy „A pacsirta éneke“. Amikor ez a regény
megjelent, akkor Boráros Imre színmûvész úr mutatta be. Õ javasolta, hogy nem írnám-e át színpadra. Nehezen, de ráálltam, és a mû létrejött. A színpadi mû azért csak ötven perces, hogy iskolákban is be lehessen mutatni. Ez kb. egy tanítási óra. A mai már a 33-34. elõadás, diákok is látták. Mindenütt nagyon pozitív volt a fogadtatása. A történetet nem én írtam, a történetet a sors írta. Én csak lejegyeztem azt, amit nagyon sok, nálamnál idõsebb, tapasztaltabb ember elmondott az elmúlt évszázadbeli megpróbáltatásairól. Az önök szülei, nagyszülei, az én szüleim,
nagyszüleim. Egy dologban biztos vagyok. Ha ezt végignézik, ezt a nem éppen vidám, de igaz történetet, akkor látni fogják, hogy mindannyiunk története egy kicsit benne van, mindannyiunk családját ért eseményeket valamilyen módon viszontlátják benne. Az egésznek a célja az, hogy ismét és ismét, mi is és az ifjú generáció is tudatosítjuk, hogy mi egy történelem folytatói vagyunk, és akkor vagyunk tisztességesek, ha ezt továbbvisszük, és megmaradunk magyarnak, megtiszteljük a mi iskoláinkat azzal, hogy teleszüljük õket gyerekkel, továbbvisszük a magyarság létét itt az elkövetkezõ idõszakban is. Ezeket szeretném itt önöknek sugallni, megköszönöm a kedves fogadtatást, tartalmas, értelmes együttlétet kívánok mindnyájuknak. Ha el tudnak innen vinni egy kis érzelmi többletet haza, akkor megérte eljönni.“ Az elõadást több mint száz nézõ látta, akik a környékrõl is ellátogattak a bemutatóra. A darab öt generáció emlékeit idézi fel. Az elsõ még Ferenc József császár és király õfelsége által irányított birodalmi emlékeket idézte, míg az ötödik, az utolsó megélte a 25 évvel ezelõtti hatalomváltást. Ezzel végzõdik a történet. Az azóta eltelt huszonöt évet pedig már mindnyájan átéltük. El kell mondanunk, hogy hát sajnos az azóta eltelt idõszak sem egy vidám történet. Reméljük, egyszer valaki ezt is megírja. Balogh Gábor
VERESEGYHÁZ FÉL ÉVSZÁZADA Pásztor Béla tiszteletére Ez alatt a cím alatt adtak ki egy könyvet tisztelõi, rajongói, barátai és még sorolhatnám kik segítségével, akik szemtanúi, sorstársai, segítõi voltak Veresegyház fejlõdésének és Pásztor Béla tevékenységének Augusztus 26-án volt ötven éve annak, hogy megválasztották tanácselnöknek. Azóta eltelt 50 év. Akkor is, és azóta is Pásztor Béla minden törekvése, minden álma Veresegyház lett. Céljai megvalósításához megtalálta az ahhoz vezetõ utat, a megfelelõ embereket, eszközöket. Pásztor Béla tanácselnöki/polgármesteri megbízatásának 50. évfordulója alkalmából munkatársai, barátai ünnepséget rendeztek, amelyen több mint száz olyan vendég vett részt, akik valamilyen módon közelebbi kapcsolatba kerültek vele az eltelt fél évszázad alatt. A kiadott könyvben lévõ írásokat tiszteletadásnak szánták azok, akik írták, s azok, akikben az ötlet megszületett. Csak néhány nevet sorolnék fel a számunkra is ismertebb személyiségek közül a teljesség igénye nélkül: Göncz Árpád, volt köztársasági elnök, Pozsgay Imre, egyetemi tanár, dr. Harrach Péter, országgyûlési képviselõ, az Országgyûlés
alelnöke, dr. Kopátsy Sándor közgazdász, Makovecz Imre építész, Csáky Pál, a Szlovák Köztársaság volt miniszterelnökhelyettese, EU-képviselõ, Csáky Károly, történész, író, néprajzkutató, Dobos László, a Madách Könyvkiadó igazgatója, Beer Miklós, a Váci Egyházmegye püspöke, Töröcsik Mari színmûvész. A régiónkban is jól ismert Pásztor Béla sokat tett és tesz a határon túli magyarságért, és felsorolhatatlan barátainak és segítõinek névsora. A kerek jubileum alkalmából szülõfaluja küldöttsége, Bálint Péter polgármesterrel az élen, is köszöntötte mint Ipolybalog szülöttjét, díszpolgárát, egyben mint a testvértelepülés polgármesterét. A Kürtös szerkesztõsége is köszönti a polgármester urat, gratulál e páratlan teljesítményhez, munkájához pedig további kitartást, jó egészséget kívánnak a szerkesztõség tagjai. szerk.
2015. november
Közélet - Kultúra
Kelenye szülötteinek találkozója Kisded hajlék, hol születtem, Hej, tõled, be távol estem! Távol estem, mint a levél, Melyet elkap a forgószél. (Kisfaludy Károly) Kelenye község önkormányzata az idén második alkalommal rendezte meg a falu szülötteinek találkozóját. A kis falu virágba és õszi díszbe öltözve várta a vendégeket. A találkozó gondolata tavaly fogalmazódott meg, minden helyi és elszármazott kelenyei meghívásával, de sajnos objektív okokból ilyen formában nem valósult meg, ezért úgy gondolták, hogy hagyományt teremtõ szándékkal minden évben meghívják a jubiláló 50, 60, 70, 80 éveseket és persze a szépkorúakat. A találkozó 2017. október 17-én délután 15.00 órakor hálaadó ünnepi szentmisével kezdõdött, majd megemlékezéssel folytatódott a temetõben. A távolba szakadt barátok emlékeztek azokra az évfolyamtársakra, ismerõsökre, akikkel együtt jártak óvodába, iskolába, akikkel együtt nõttek fel, és akik már az örök hazába költöztek. A megemlékezés után a vendégeket a polgármester asszony fogadta a kultúrházban. Köszöntõjében így fogalmazott: „Nagy szeretettel köszöntöm a találkozó minden résztvevõjét, az elszármazott és idegenbõl hazaérkezetteket és a ma is Kelenyében élõket azzal a gondolattal, ami Márai Sándor tollából származik: „A világon mindig az a legszebb, ahol valamikor otthon voltunk.“ Kis falunk sokféle arcát õrizzük emlékezetünkben, az itt kapott útravalóval gazdálkodunk mindennapjainkban. Gyermekként, fiatal felnõttként, idõs emberként más és más arcát mutatja nekünk, akkor is, ha soha nem költöztünk el, ha ma is itt éljük mindennapjainkat. Kelenye egy pici sarka a világnak, de nekünk egyenlõ a mindenséggel, biztonsággal, a felüdüléssel, a munkával, az élettel. A mai találkozót mindnyájunk ünnepének szántuk, olyan, a hétköznapokat megszakító kikapcsolódásnak, amely kiemel minket a megszokottból, s alkalmat teremt közös múltunk, identitásunk megélésére. Az embert bárhová sodorja az élet, ha erõsek és elszakíthatatlanok a gyökerek, akkor a szülõfalu hívó szavára hallgatva szívesen jönnek vissza az elszármazottak, hogy együtt ünnepelhessenek az itthon maradottakkal, és ha csak egy pár órára is, feleleveníthessék a régi szép emlékeket. Ezért válaszoltak igennel a hazahívásra, és ezt szeretném ezennel ünnepélyesen megköszönni. Isten hozott minden kedves elszármazottat és azok hozzátartozóit, vendéglátóit. Hazajövetelüket kísérje Isten áldása.“ A köszöntõ után a polgármester asszony emléklapokat és kis ajándékot adott át az ünnepelteknek, majd kultúrmûsorral és vacsorával folytatódott a találkozó. Az est folyamán sok szép emlék felelevenedett, elõkerültek a gyerekek és az unokák fényképei, és az éveket meghazudtolva táncra perdültek még az idõsebbek is. Kedves kelenyeiek! Jó volt hazajönni, együtt ünnepelni. Köszönet a szervezõknek a meghívásért és a kedves fogadtatásért. (YA)
Kürtös 7
Krúdy-emléknap Szécsénykovácsiban Krúdy Gyula születésének 137. évfordulója alkalmából 2015. október 25-én Felvidéken, az Ipoly folyó melletti településen, Krúdy Gyula dédszüleinek falujában, Szécsénykovácsiban Krúdy Gyula-emléknapot tartott a helyi önkormányzat. Délelõtt 10 órakor a temetõben, a dédszülõk sírjánál helyezték el az emlékezés koszorúját Filip József polgármesterrel az Óbudán mûködõ Krúdy Gyula Irodalmi Kör vezetõi: Kanizsa József titkár, Király Lajos elnök, Szénási Sándor István, a próza szakosztály vezetõje, Tárkány Imre, a vers szakosztály vezetõje és Németh Nyiba Sándor zeneszerzõ, többszörös olimpikon. A katolikus templomban 11 órakor a Krúdy család elhunyt és élõ tagjaiért tartott szentmisét Zolcer György plébános úr. A szentmisét követõen a falu szépen rendbe hozott Fõ terén, a Krúdy-emléktáblánál 12 órakor Szécsény városából érkezett diáklányok Krúdyhoz írt verseket mondtak el, majd Filip József polgármester emlékezett a Krúdy dédszülõkre és Krúdy Gyulára. Az emlékezés után elõször az Óbudán mûködõ Krúdy Gyula Irodalmi Kör vezetõi, a Palóc Társaság, Szécsény város küldötte és végül Filip József polgármester helyezte el az emlékezés koszorúját. A nagyon ideális õszi napsütésben kis beszélgetõ csoportok alakultak ki, s elindultak a mûvelõdési ház felé. Az ünnepi ebédet mûsor követte. Szeredy Krisztina énekmûvész kényeztette el a kedves helyi nyugdíjas közönséget. E nap egyben Nyugdíjasnap is volt. Majd a Beregszászon született szaxofonmûvész, Baráth Attila, aki jelenleg Balassagyarmaton él, csodálatos melódiákkal kötötte le a közönség figyelmét. Az éneket a szaxofont követte, majd a Krúdy Gyula Irodalmi Kör ünnepi mûsora, ahol a Krúdy Kör mûvei mellett Tárkányi Imre elmondta Filip József nagyon szép és ideillõ „Szívem gyorsulva dobog“ címû versét, amely hatalmas tapsot kapott. A versekkel, prózai mûvekkel tarkított mûsor hangulatát Németh Nyiba Sándor költõ, zeneszerzõ saját, megzenésített verseinek elõadásával emelte. Végül Szeredy Krisztina adott még egy ráadást, ahol óbudai nóták, énekek is elhangzottak, ezzel emlékezve a 137 éve született Krúdy Gyulára, és kedveskedve az Óbudán mûködõ Krúdy Gyula Irodalmi Körnek. A mûsor végén az ipolysági pedagógus, Belányi Gyula énekelt szívhez szólóan Felvidék anyánkról. Filip József megköszönte a közremûködõk színvonalas elõadásait, és újból köszöntötte a helyi nyugdíjasokat, majd átadta az ünnepi ajándékokat. Krúdy Gyulához méltó volt ez az ünnepi emlékezés, amelyhez gratulál, valamint megköszön Óbudáról a Krúdy Gyula Irodalmi Kör. Kanizsa József
8 Kürtös
2015. november
Közélet
EGY SIKERTÖRTÉNET A jó példákért sokszor a múltba szoktunk visszatérni, mintha ma talán kevésbé léteznének. Vannak. Csak éppen ez nem az a kategória, amely szenzációt keltve megemeli a napi, heti vagy havi példányszámot, vagy éppen könnyû felemelkedést ígér. Amiért pedig meg kell dolgozni, küzdeni, az egyre távolabbi fogalom, kevesek életcélja. Persze vannak kivételek, vannak, akik még hisznek magukban, hisznek a kitörés lehetõségében, és a magukban rejlõ erõt, tehetséget, elszántságot ki is próbálják. Egy ilyen emberrel ismerkedtem meg a nyár folyamán, és mivel járásunkból származik, sokan talán személyesen is ismerik, hiteles történetet adok közre. Mivel szerénysége folytán a beszélgetésbe csak kevés olyan adatot vitt be, melyeket egyébként érdemes róla megtudni, bevezetésként ezeket közölném. Major Lajos 1948-ban született Ipolyszécsénykén, iskoláit is itt kezdte, majd az ipolysági gimnáziumban érettségizett 1966ban. Egyetemi tanulmányait a pozsonyi Komenský Egyetem Bölcsészkarának újságírói szakán fejezte be, majd ugyanott szerezte meg a doktorátusát (PhDr.). Már iskolás korában érdekelte a sport, elõször fõleg a foci és az asztaltenisz, majd atletizálni és súlyzózni, erõsíteni kezdett. A 60-as években jött divatba a testépítés és az erõemelés, amellyel egyetemista korában kezdett el komolyabban foglalkozni. Versenyszerûen sportolt, jó helyezéseket ért el, több kupaversenyen gyõzedelmeskedett, 1972-ben a csehszlovák ranglista gyõztese lett kulturisztikában. Párhuzamosan - társadalmi munkában - több sportágban (building, súlyemelés, birkózás, tömegsport) mûködött edzõként, a sportszövetségek tisztségviselõjeként, versenybíróként - 1978-ban volt a legsikeresebb éve, amikor három versenyzõje is szlovák, ill. csehszlovák ifjúsági bajnok lett. - Életed két nagy vezérfonala (a családon kívül) a sport és az újságírás. Hogyan segítették, egészítették ki ezek egymást? - A sport és az írás - nos, ez a két témakör és gyakorlati tevékenység az esetemben egy életen át szinte sorsszerûen összefonódott. Mivel tapasztalati alapon én is azt vallom, hogy véletlenek pedig nem léteznek, a gondviselés kezét érzékelem életutam ilyen módon való szerencsés alakulásában. A sport és az írás kötõdése és a szakmai teljesítményem következtében mindig is önálló, szabad ember lehettem. Ennek azonban az volt a feltétele, hogy a munka és a szórakozás számomra majdhogynem ugyanazt - a vállalt és elvárt kötelezettségek teljesítése mellett a kedvenc idõtöltésemet is - jelentette és jelenti mindmáig. (Nemrégen töltöttem be a 67. életévemet.) Ahogy az ismert mondás szól, boldog az az ember, aki életében azt teheti, amit tud és szeret, mi több, ez a tevékenység biztosítja a megélhetését is. Ennek természetesen megvan az ára amint Winston Churchill mondta egykor: „Ki akarsz emelkedni? Dolgozz, amíg mások szórakoznak.“ Annyiféle téma, ember, aktivitás, cél és feladat érdekel és motivál, hogy ifjúkorom óta mindmáig örökös idõhiányt érzékelek. Egyébként már gyerek- és ifjúkoromban sem tartoztam a csellen-
Újságírói pályáját még diáklevelezõként kezdte. Diákévei alatt szinte valamennyi hazai magyar lapnak a levelezõje volt, nemcsak írt, fotózott is. 1962-tõl tudósított (Új Szó, Szabad Földmûves, Hét, Új Ifjúság, Csehszlovákiai Sport, Haladás, Nõ, Tábortûz …) a mezõgazdaságról, kultúráról, de fõleg a sportról, helyi és a környékbeli településekrõl. Több ezer újságcikk, riport, tudósítás, fotó jelent meg neve alatt. 15 évig (1985-1990) külsõsként a Csehszlovák Rádió magyar adásának sportszerkesztõje és jegyzetírója volt. Egész életében sportújságíróként tevékenykedett, tizenöt sportágban tudósított világversenyekrõl is, részt vett két nyári olimpián (1980 Moszkva, 1988 Szöul), 1985-1990 között tagja a Csehszlovák Olimpiai Bizottságnak a sportújságírók szakmai képviseletében. Tíz évig dolgozott a Budapesten székelõ Nemzetközi Súlyemelõ Szövetség (IWF) sajtóbizottságában. Két könyve jelent meg a testedzésrõl (Kondièná kulturistika - muži, Kondièná kulturistika - ženy), amelyek a 80-as évek végén összesen 140 000 példányban keltek el. Ez a siker adta neki az ötletet, hogy elkezdett egy olyan, testkultúrával foglalkozó lap létrehozásán dolgozni, amely a sportolók erõnléti felkészítésével, a sportétkezéssel, fitnesszel és az egészséges életmóddal foglalkozik... A további sikerekre, élményekre majd a beszélgetés folyamán még sort kerítünk... A családi életérõl annyit, hogy nõs, van két lánya, felesége szlovák, de megtanult magyarul. A magyar mellett szlovákul és csehül ír anyanyelvi szinten, több nyelven beszél (angol, német, orosz és más szláv nyelveken). Igaz, hogy a bevezetõ hosszúra sikeredett, de mint az elején is megjegyeztem, a sikertörténet e nélkül nem domborodott volna ki - annak ellenére, hogy még sok fontos dologtól eltekintettem. Most pedig lássuk a feltett kérdésekre adott válaszokat.
gõk, unatkozók közé - rengeteget olvastam és mozogtam, egyebek között a helyi zenekar és színjátszó csoport aktív tagja voltam. Úgy vélem, hogy az olvasás, majd az írás iránti vonzalom nálam talán genetikai alapú lehet. Egyszerû családban nõttem fel, a szüleim jóérzésû, nem nagyravágyó, ám haladó gondolkodású emberek voltak, akik a maguk szerény lehetõségeihez mérten mindent megtettek azért, hogy fejleszthessem a képességeimet, és a vágyaim teljesülhessenek. Major András, ipolyszécsénykei nagyapám, aki a helyi szövetkezetben lovakkal és borjakkal foglalkozott, felmenõi sokgyermekes cselédek voltak; Abelovszky József, ipolynagyfalui nagyapámra mint önállóan gazdálkodó földmûvesre emlékszem vissza - a hangulatos szüretekre, aratás-cséplésekre, no meg a búcsúkbeli nagycsaládos összejövetelekre. Mindketten dolgos, jóravaló és jó kedélyû falusi emberek voltak. A körül-
mények folytán nem sok osztályt végezhettek, de nagyon érdekelte õket a világ fejlõdése és sorsa, meg is vitatták azt rendszeresen. Emlékszem, hogy a szerény körülmények között is saját kis könyvtárakat hoztak létre. A Biblia mellett kalendáriumok, mezõgazdasági és természettudományos szakkönyvek, a szerzõk közül például Verne, Jókai, Móra Ferenc és Móricz Zsigmond rémlenek fel az emlékezet homályából... Máig nem felejtem el, ahogy Major nagyapám öregkorában vasárnap délutánonként, amikor a ház körüli munkák után szusszant egyet, a magyarországi rokonainktól nekem ajándékozott, Afrika felfedezésérõl és feltárásáról szóló könyvbõl jegyzetelt ki magának dátumokat és egyéb tényeket szorgalmasan egy füzetbe. 1963-ban, 14 éves koromban, egy nyári délutánon történt, hogy a szécsénykei szõlõhegyrõl, ahol nagyapámnak segédkeztem, a házunkig vezetõ több kilométeres utat futva tettem meg. Rohantam haza, mert jött a postás, és meghozta a Szabad Földmûves címû hetilapot, s én izgatottan lapoztam át, vajon megjelent-e már a nevemmel a néhány soros, várva várt elsõ újságcikkem, amit a lap szerkesztõségébe küldtem. A témám a szécsénykei futballcsapat ténykedése volt. Mit ad Isten - a cikkecske valóban megjelent, s ez a pillanat döntötte el egy életre további utamat, hivatásomat. Folytatás a 9. oldalon
2015. november
Ami a sporthoz való vonzódásomat illeti, az eredetét pontosan nem ismerem. A dolog nyitja talán maga a mozgás, a fizikai tevékenység, a testi erõkifejtés okozta jó érzés - amit mindig is kedveltem és élveztem. A labdajátékokban mindehhez még hozzájárult az együttmûködés és az egymásért, a közös célokért való harc kollektív sikerélménye is. (A mi környékünkön az én idõmben a sportot gyakorlatilag csak a futball, Szécsénykén telente plusz még az asztalitenisz jelentette.) Emlékszem, amikor iskolás gyerekként nyaranta délután hazatértem Ipolyságról, és kötelezõ jelleggel (tetszett - nem tetszett), kapával a kezemben, a szüleimmel egyetemben nekiálltam az Ipolynyék felé vezetõ út mentén - például a Galamia dûlõben - a végeláthatatlannak tûnõ kukoricasornak... Hát, nem volt egy felemelõ és sok pozitívummal kecsegtetõ élmény. Úgy javítottam rajta, hogy sportversenynek állítottam be a dolgot - a megfontolt, nyugodt tempóban és egyenletesen haladó szüleimet többször hagytam tekintélyes elõnyre szert tenni, majd „nagy finissel“ beértem õket, hogy így is enyhítsek a monoton tevékenység egyhangúságán. Majd, amikor sötétedéskor a faluba visszatérve, már vártak a labdával a BodzsárTruco és Naszvadi-Baka Józsik és a többi alvégi haverok, ugyancsak költõinek véltem édesanyám logikus kérdését: „Te, gyerek, most már, hogy futballozni kell, nem fáj a derekad?“ Nem fájt, sõt!... - Milyen eredményeket értél el a két különbözõ pályán? - Szerintem a sport lényege nem elsõsorban a siker, hanem az az öröm, amit ki tudunk hozni belõle. Mindmáig, amikor csak a munkám engedi, rendszeresen tornázom az erõsítõteremben, és szívesen járom az erdõt a Pozsony környéki Kis-Kárpátok dombjain. Számomra a sport mindig többet jelentett annál, hogy „1:0 vagy 2:0“, vagy hogy „ki nyert ma“. Jómagam azt kerestem és találtam meg benne, amirõl Ernest Hemingway írt egykor oly találóan: „A sport megtanít tisztességesen gyõzni. A sport megtanít emelt fõvel veszíteni. A sport tehát mindenre megtanít.“ Ez a mottó végigkísért egész életemen. Amikor fiatal koromban aktív sportolóként akaraterõmet edzettem: mivel a futballban, az atlétikában és egyéb sportágakban csak némileg voltam sikeresebb
Közélet az átlagosnál, a hatvanas években nálunk is megjelenõ testépítésben és erõemelésben tettem próbára magamat. Nyolc év kemény edzés után a kulturisztikában 1972ben csehszlovák ranglistavezetõ lettem. Amikor azonban elvégeztem a pozsonyi Komenský Egyetem újságírói szakát, majd a katonaságon is túlestem, és 1973 õszén a Šport címû napilap szerkesztõje lettem, edzõként, versenybíróként és tisztségviselõként dolgoztam különbözõ sportágakban. Mindez azonban fokozatosan a háttérbe került, és energiám javát a szakmai tudásom fejlesztésére és nyelvtanulásra fordítottam. Az olimpiai mozgalom szakértõjévé váltam, és két nyári olimpiai játékokról 1980, Moszkva; 1988, Szöul - tudósítottam. Több testedzésrõl szóló könyvem jelent meg. Emellett szinte valamennyi szlovákiai magyar nyelvû lapban publikáltam, és 15 évig, külsõ munkatársként, a Csehszlovák Rádió magyar adásának sportszerkesztõje és jegyzetírója is voltam. 1990-ben, a társadalmi fordulat után döntöttem úgy, hogy a húszesztendõs, sikeres, ám egyúttal kimerítõ sportnapilapi ténykedést befejezem, és 1991-ben megalapítottam a FIT PLUS nevû testkultúra havilapot, mely rövidesen rekord nagyságú, 80 ezres példányszámban jelent meg Csehszlovákia-szerte. Egy évre rá megszereztem a világelsõ MUSCLE&FITNESS amerikai magazin licencét, és most, 2015. november elején, a lap közös cseh és szlovák változatának 25. évében, a 300. szám elkészítésén dolgozom éppen.
Az azóta megjelent 300. lapszám címoldala
- Mit ajánlasz a mai, számítógépes, internetes programokon felnövõ ifjúságnak? Te hogyan csinálnád? - Saját élettapasztalatom alapján csak azt tudom ajánlani, hogy kerüljék a léha és negatív kisugárzású embereket, és fektessenek sok idõt és energiát abba, amit szeretnek, és amihez tehetséget éreznek magukban. Egyébként - ahelyett, hogy mit csináljanak, inkább összegyûjtöttem tíz, szerintem fontos, dolgot azzal kapcsolatban, hogy lehetõleg mit ne tegyenek: 1. Ne hidd azt, hogy az élet tartozik neked, és hogy megkapsz tõle mindent, amire
Kürtös 9 csak vágysz. 2. Ne hagyd, hogy mások uralkodjanak fölötted. 3. Ne sajnáld és ne sajnáltasd magadat. 4. Ne félj egyedül lenni. 5. Ne félj a változástól. 6. Ne foglalkozz azokkal a problémákkal, amelyekre nincs ráhatásod. 7. Ne akarj mindenben és mindenkinek tetszeni. 8. Ha jól átgondolt terved van, ne félj kockáztatni. 9. Ne irigyeld mások sikerét. 10. Ne add fel a harcot az elsõ kudarcok után. S ehhez még, pluszban, egy örök érvényû mottó (Madách Imre: Az ember tragédiája): „Ember küzdj és bízva bízzál!“
- Végül még egy utolsó vallomást!? - Hadd használjam fel ezt a számvetést a köszönetnyilvánításra is. Teszem ezt elsõsorban szüleim és nagyszüleim emlékére és a kedves, összetartó bõvebb rokonság címére. Köszönöm feleségemnek, Ruženkának, akivel a nyáron ünnepeltük 41. házassági évfordulónkat, s akinek támogatása és segítsége nélkül nem tudtam volna helytállni; valamint lányainknak, Marikának, Jankának és családjaiknak. Támogatását köszönöm fiatalabb testvéremnek, Józsinak is, aki 17 éves koráig Ipolyszécsénykén lakott, majd 1983-as elköltözésük után Diószegen élt szüleinkkel. Végül, de nem utolsósorban, hadd köszönjem meg szülõfalumnak, hogy a nyár folyamán a helyi római katolikus templomban tartott ünnepségen átvehettem a polgármester úrtól a község elsõ díszpolgárának szóló oklevelet. Egyúttal hadd fejezzem ki elismerésemet az olyan kiváló emberek aktivitása, a falu kulturális életének fejlesztése és szervezõmunkája iránt, mint Deák József, Kliment Éva, Deák István és még sokan mások. Bevallom, nagyon fáj, hogy a kormányzatok és a politikusok - a választások elõtti ígérgetések idõszakát kivéve rendszeresen és büntetendõ módon elfeledkeznek errõl a szép régióról és lakosairól. Az itt elõ fiataloknak sok kitartást és a jelenleginél jobb kilátásokkal kecsegtetõ jövõt kívánok. Sokat gondolok szülõfalumra, gyakran álmodok is a tájról, a régi idõkrõl. Bár már régóta nem vagyok itteni lakos, Ipolyszécsényke, ahonnan 1967-ben elindultam a nagyvilágba, egy életen át a szívem csücske volt. Ahol s amikor csak alkalom adódott, mindig megemlékeztem róla, és jó szívvel tisztelem és propagálom. S ez a jövõben sem lesz másként. Balogh Gábor
Oktatás
10 Kürtös
Jubileumi ünnepség Ipolybalogon võ generációk nevelése terén pedig ezt az alapot közösségi értelemben az óvodai évek jelentik. Tehát nagy felelõsségük van a kisgyermekekkel foglalkozó pedagógusoknak, és büszkék lehetünk, mert Ipolybalog óvodájában kiemelkedõ színvonalú a szakmai munka - mondotta köszöntõjében Bálint Péter mérnök, a község polgármestere. Negyven évvel ezelõtt kezdte meg mûködését az Ipolybalogi Magyar Tanítási Nyelvû Óvoda. A jeles évforduló alkalmából 2015. október 16-án jubileumi ünnepséget tartottak a járás második legnagyobb magyar óvodájában. A jubileum kapcsán a folyosón gazdag fotókiállítás fogadta a vendégeket az elmúlt évtizedekrõl, de a tablók nem az intézmény dokumentált eseményeirõl szóltak elsõsorban, hanem sokkal inkább
a hétköznapi életrõl, fõszerepben a gyerekekkel és tanítóikkal, vagyis nagyon sokan magukra ismerhettek a bemutatásra került régi felvételeken. Cseri Erzsébet, az óvoda vezetõje elmondása szerint 2 osztályuk van, de sajnos évrõl évre a demográfia náluk is
csökkenõ tendenciát mutat, ezért már a második életévüket betöltött gyermekek jelentkezését sem utasítják vissza, hogy az anyukák minél hamarább visszatérhessenek munkahelyükre, de a nem dolgozó szülõk kisgyermekeit is szívesen fogadják. Szavai szerint ez nem teher, sõt inkább öröm, hiszen így konkrét visszaigazolást kapnak arról, hogy jól végzik munkájukat. Egy örök érvényû görög bölcsességet idézve: „A gyökeret nem látni, de tudni kell, hogy azok tartják a fát!“ A felnövek-
A jubileumi ünnepségen jelen voltak a 40 év alatt itt dolgozott pedagógiai és nem pedagógiai alkalmazottak, akiknek az óvoda igazgatónõje emléklappal, virággal köszönte meg sokéves fáradságos munkájukat, kiemelve Petrán Júlia nyugalmazott óvónõt, aki közel negyed évszázadon keresztül vezette sikeresen ezt az intézményt.
Az ünnepségen vastapssal kísért sikert arattak a fellépõ óvodások, akik versekkel, dalokkal, jelenettel, tánccal köszöntötték a nagyérdemû közönséget, ami után õk is kaptak apró ajándékot „titokzatos jótevõknek“ köszönhetõen. A kultúrmûsor után finom ebéd várta a vendégeket, majd nyugodt, barátságos légkörben beszélgettek a régen nem találkozott, volt óvodai alkalmazottak, visszaemlékezve az átélt jó és kevésbé jó eseményekre, mi minden változott az eltelt idõszak alatt. A rendezvény nem jöhetett volna létre támogatóink nélkül, akiknek köszönet, õk: Bálint Péter mérnök, Szecsei Sándor mérnök, György Ferenc lelkiatya, Varga Gábor vállalkozó és az óvoda szülõi szövetsége - hangzott el Cseri Erzsébettõl, aki hozzátette: „Bízom benne, hogy a jövõben is folytatódik ez a nagyszerû együttmûködés, hogy az oktató és nevelõ munka során még sok generáció vidáman és tartalmasan tölthesse el itt kisgyermek-éveit.“ (CSE)
2015. november
Ünnepelt az inámi óvoda Az Inámi Községi Hivatal 2015. 10. 25-én ünnepséget rendezett az Inámi MTNy Óvoda fennállásának 50. évfordulója alkalmából. Az ünnepségre meghívást kaptak az óvoda valamennyi régi és jelenlegi alkalmazottai. Mint ahogy egy ember életében, úgy egy intézmény életében is 50 év nagy idõ, az évforduló jeles esemény. Inámban 1965-ben kezdte meg mûködését az óvoda. Az akkori szûkös viszonyok ellenére 34 kisgyerek foglalta el helyét az akkor még félnapos óvodában. Azokból a kisóvodásokból mára már szülõk és nagyszülõk lettek, az óvodát az õ csemetéik látogatják.
Az elmúlt öt évtized alatt nemcsak az óvoda épülete és játszótere változott, hanem a falakon belül is jelentõs változás ment végbe. „A gyökerek nem látszanak, de azok tartják a fát“ - tartja egy görög közmondás. A kitartó szorgalmas munka eredményeképpen az 50 évvel ezelõtt ültetett fa jó táptalajt kapott, és mára terebélyes, bõ termést hozó lombkoronája nõtt. A gyümölcsét ízlelgeti, és szereti községünk apraja-nagyja. Az óvoda kapcsolata az önkormányzattal a kölcsönös odafigyelésen, egymás segítésén alapul, hiszen része községünk életének. A szülõk közössége folyamatosan támogatta és támogatja a mai napig az
óvodában folyó munkát, egyre jobban megerõsödik bennük, hogy eredményt elérni csakis úgy tudunk, ha pedagógusok és szülõk egyet akarunk, és azt közösen akarjuk, a gyermekink érdekeit érvényre juttatni és lerakni az alapokat, megteremteni az esélyt számukra, hogy cselekvõképes felnõttekké válhassanak, akik el tudnak majd igazodni a jövõ útvesztõjében.
2015. november
Oktatás
Kürtös 11
Ipolynyéken újra dalolt a palócföldi csalogány!
Az ünnepség vendégei, óvodapedagógusok, szakács nénik, takarító nénik az óvoda épületében gyülekeztek. Megtekintették az óvoda felújított termeit, megcsodálták a régi meleg kuckót. Az önkormányzati vezetõk jelenlétében a polgármester, Régi Zsolt meleg szavakkal mondott köszöntõt. Virággal és az idõ múlását jelzõ ajándékkal kedveskedtek a vendégeknek. Az ünneplés a kultúrházban folytatódott, ahol a község nyugdíjas lakosait is köszöntöttük. Már hagyománnyá vált, hogy évente egy alkalommal összejövünk azért, hogy kifejezzük hálánkat, tiszteletünket, megbecsülésünket és szeretetünket azok iránt, akik hosszú, munkában eltöltött évek után köztünk töltik megérdemelt nyugdíjas éveiket. A polgármester köszöntõje után Jánoska Mátyás saját versével, valamint Vámos Beatrix szavalattal köszöntötte a jelenlévõket. Ezek után következett az óvodások színes mûsora, melyet a közönség vastapssal jutalmazott. A mûsorban az iskolásokat Nagy Evelyn és Skerlec Kamilla képviselték. Az ifjúság soraiból Roskovics Katalin köszöntötte régi óvó nénijét.
A felnõttek is képviseltették generációjukat, Tomaskin Szilvia, Bugyi Anikó, Csáki Szabolcs és Skerlec Edit személyében. Ezt követõen Rados Klára, az óvoda jelenlegi igazgatója beszámolt az óvoda történelmérõl a kezdetektõl egészen napjainkig. Az ipolybalogi Bukréta hagyományõrzõ csoport tagjai csodaszép elõadással kedveskedtek a jelenlévõknek. Ezt a szép ünnepnapot a községi hivatal jóvoltából közös, zenés vacsorával zártuk. Mindenki kedvére szórakozhatott, elmélyülhetett a szép gyermekkori emlékekben. Tisztelettel mondok köszönetet a mûsorban résztvevõknek, a konyhai dolgozóknak, a fenntartó önkormányzatnak és minden segítõnek, akik a munkájukkal vagy egyéb módon hozzájárultak jubileumi ünnepségünkhöz. Mit is kívánhatnék még? Minden óvodapedagógusnak sok, kicsi, magyar ajkú gyermeket, az óvodának pedig minimum még egyszer ennyi idõt! Rados Klára
Immár hetedik alkalommal került megrendezésre a Palócföldi csalogány népdalverseny az Ipolynyéki Balassi Bálint Alapiskola szervezésében. Október 13-án reggel az ipolynyéki kultúrházban 54 népviseletbe öltözött legény és leány várta, hogy megmutathassa tehetségét. A régióból három óvoda és nyolc alapiskola nevezett a versenybe: az Ipolyi Arnold Alapiskola és Óvoda Ipolybalogról, a Csábi Alapiskola, a Fegyverneki Ferenc Katolikus Iskola és Óvoda Ipolyságról, a Pongrácz Lajos Alapiskola Ipolyságról, a Magyarnándori Általános Iskola, a Palásthy Pál Egyházi Alapiskola Palástról, az Ipolyvarbói Mikszáth Kálmán Alapiskola és természetesen az ipolynyéki alapiskola és óvoda. A rendezvényt Jusztin Imre, az ipolynyéki alapiskola igazgatója nyitotta meg. A szakmai zsûri tagjai Lõrincz Sarolta Aranka népmûvelõ, Za ko Veronika énektanár és Kiss Kristóf zenetanár voltak. A délutáni program nem ért véget a vetélkedéssel. Táncház várt a gyerekekre egy salgótarjáni házaspár, Oláhné Csercsics Ivett és férje vezetésével. A rendezvény színvonalas lebonyolítását az ipolynyéki alapiskola szülõi szövetsége és a Bethlen Gábor Alap támogatta. Eredmények: I. kategória - óvodások Arany sávos minõsítés: Csáki Anna (Ipolyság), Mokso Kamilla (Ipolyság); Ezüst sávos minõsítés: Gauèík Bíborka, Zolcer Letícia; Bronz sávos minõsítés: Antal Emma, Hornyacsek Kevin, Nagy Ábel, Nagy Gergely, Pobori Dóra, Stricho Maya Bella II. kategória - 1 - 3. osztályosok Arany sávos minõsítés: Fehérváry Flóra (Ipolyság), Gömöry Bíborka (Ipolynyék), Szuma Antónia (Ipolybalog), Wollent Zsófia (Ipolyság); Ezüst sávos minõsítés: Allarám Dorina, Bakos Csenge, Bogdán Bence, Krizsanyik Barbara, Lacovova Simona, Pikács Dorka, Segeè Loren, Súth Sára, Zsigmond Luca; Bronz sávos minõsítés: Balázs Attila, Baráth Viktória, Ember Lili, Škerlec Kamilla, Straòák Mihály, Vaškor Marian III. kategória - 4 - 6. osztályosok Arany sávos minõsítés: Baráth Vivien (Ipolynyék), Hlavács Réka (Ipolybalog), Mics Lili (Ipolynyék); Ezüst sávos minõsítés: Balázs Réka Mária, Dobos Boglárka, Gajdács Zsuzsanna, György Mária, Gömöry Rozina, Hamerlik Enikõ, Tor Benedek, Wollent Anna, Zsigmond Vivien; Bronz sávos minõsítés: Baki Patrícia, Pusztai István, Vízi Bence IV. kategória - 7 - 9. osztályosok Arany sávos minõsítés: Böjtös Natália (Ipolybalog), Fábián Máté (Ipolyság), Híves Bálint (Csáb); Ezüst sávos minõsítés: Balogh Bianka Boglárka, Beòo Róbert, Csáky Máté, Klukon Rebeka, Székely Adrianna, Varga Noémi; Bronz sávos minõsítés: Brza Enikõ A zsûri, illetve a csábi CSEMADOK különdíját Hlavács Réka kapta Ipolybalogról. Reméljük, hogy jövõre ismét ilyen színvonalas rendezvényen dalolhat a Palócföldi csalogány! Nagy Gabriella
12 Kürtös
Kultúra
2015. november
Váci látogatás
Nagyon szép élményben lehetett részem 2015. október 24-én, amikor is az ipolyhídvégi igen aktív Barátság Nyugdíjasklub tagjaival kis kiránduláson vehettem részt. Igaz, csak az utolsó pillanatban csöppentem közéjük, de nem bántam meg, hogy velük tartottam. Kis csapatunk útja Vác városába vezetett, ahol már T. Sókúty Annamária, a klub vezetõjének lánya várt minket, és elõre megtervezte gazdag programunkat. Igaz, mindenre nem jutott idõ, de e gyönyörû régi város fõ nevezetességeit nézhettük meg az Õ jóvoltából. Elsõ ízben a városban megtalálható díszes Diadalívet tekinthettük meg, amelyet Mária Terézia 1764. augusztusi látogatására építettek. Több helyi legenda kötõdik a kapuhoz. Az egyik azt mondja, hogy soha nem ment át alatta a királynõ, mert attól félt, ráomlik, mivel tudta, hogy a hatalmas épületet igen rövid idõ alatt építették. Ezt követõen a Duna partján kis séta után a váci börtön óriási épületét csodálhattuk meg (persze csak kívülrõl).
Az épületben 1762-ben Mária Terézia császárné nemesi ifjak nevelõintézetet létesítette. A Váci Fegyház és Börtön 160 éve létesült. Sétánk a 2006-os évben megszépült Március 15-e téren folytatódott. A fõtér közepén a romkertben a középkori Szent Mihály-templom és annak temetõkertje rajzolódik ki. A templomi részében ma
üveggel lefedve kiállítás látható, amely a templom múltját mutatja be. A tér körül Kuria, szálloda, szórakozóhely, városháza és bormúzeum tekinthetõ meg. Következõ állomásunk, a Fehérek temploma a fehér ruhát viselõ domonkos rendi szerzetesek után kapta nevét. A templom oldalhomlokzatán Szent Hedvig szobra magasodik egy kút fölé. Nagy Lajos királyunk lánya, a közelmúltban szentté avatott legendás lengyel királynõ néhány éve lett a Dunakanyar védõszentje. Ezután következett a Görög templom megtekin-
tése. Majd a Szentháromság oszlop, amely az egyik legrangosabb váci mûemlék. Ezután láthattuk Vác remeteszobrát is, amelyrõl a legenda szerint a város a nevét kapta. Mindnyájunkat elkápráztatta a Konstantin téren található székesegyház. A fõoltárkép Szûz Mária Szent Erzsébetnél tett látogatását, a vizitációt ábrázolja, a kupolafreskó pedig a Szentháromság diadalát. Végül a Ferences templom és rendház épületét néztük meg, amely Vác legmagasabb pontján található. A barokk templom berendezése, felszerelése igen gazdag. A nap méltó befejezéseként színházlátogatáson vettünk részt a Váci Dunakanyar Színházban, ahol is a Huszka Jenõ - Martos Ferenc: Lili bárónõ operettjét tekinthettük meg. Köszönet a szervezõknek és az idegenvezetõnknek ezért az élményekben gazdag szép napért. Záhorský Zsuzsanna, Ipolyhídvég
Kelenyén járt a Gasztroangyal
Tájainkon is sokan kedvelik a népszerû televíziós mûsorvezetõt, Borbás Marcsit. A Magyar Televízióban a Gasztroangyal címû mûsora rövid idõ alatt nagyon népszerûvé vált a nézõk körében. Olyannyira, hogy az M1 televíziócsatorna házi népszerûségi toplistáján a Kékfény /544 ezer nézõ/ után a Gasztroangyal /539 ezer nézõ/ az egyik legnépszerûbb mûsornak bizonyult. Hogyan került november elsõ napjaiban a Gasztroangyal forgatócsoportja Kelenyére? Köszönhetõ ez a kelenyei származású Nagy Zsófiának, aki, mint elmondta lapunknak, régebbrõl ismeri már Borbás Marcsit, hiszen számos régi étel receptjét
osztotta meg m á r eddig is vele. Ezek közül többek közt a dedelle keltette fel a Gasztroangyal figyelmét, és Zsófi aszszony felkérést kapott nemcsak a mákos és a krumplis dedelle, hanem füstölt csülökkel a siflis bableves elkészítésére is. A jövõ év januárjában adásba kerülõ mûsorból kiderül a forgatás során felvett ételek elkészítésének receptje is. A Gasztroangyal stábja járt még Ipolybalogon, ahol a mûemléki templom megtekintése után Lõrincz Arankánál ismerkedett a tepertõs gombóc elkészítésének módjával, majd a nap végén a zsélyi Pincék Völgyében a kiváló ribizliborairól ismert Oravec Gábor tanyáján vendégeskedtek a tévések. /Br/
2015. november
Sport - Közélet
Itt van az ősz, itt van újra… Õsz van. A természet téli pihenésre készül. Hullanak a fák levelei, amelyek csodálatos színekben pompáznak. Hiszen az õsz sokszínû, és megvan a maga szépsége. Úgy, mint az emberi élet azon szakaszának, amelyet szintén ezzel az évszakkal fejezünk ki. Amikor megjelennek az elsõ ráncok, az elsõ fehér hajszálak. Ilyenkor az idõsödõ emberek sokkal jobban igénylik, hogy legyen mellettük valaki, hogy legyen, aki rájuk figyel. Községünkben, IPOLYNAGYFALUBAN már hagyománnyá vált, hogy novemberben nyugdíjas-találkozót szervezünk. A helyi képviselõtestület, élén a polgármester úrral a szépen feldíszített kultúrházba hívta meg szépkorú polgárait NOVEMBER 8-án vasárnap délután. A jelenlévõket Kerata László polgármester úr köszöntötte. Utána a kultúrmûsor következett. Elsõként az Ipolybalogi Mûvészeti Alapiskola növendékei léptek fel Kiss Kristóf vezetésével. Utána a helyi éneklõcsoport mûsora következett, melyet vezetõje, Tóth Mária állított össze. Ügyesen megszerkesztett beszélgetés és népdalok váltották egymást. A jelenlévõket is énekre buzdítottuk, nagy részük velünk énekelt. A mûsor után az uzsonna következett. A gazdagon megterített asztaloknál jó hangulatban, beszélgetve gyorsan elszaladt az idõ. Búcsúzáskor még ajándékot is kapott minden jelenlévõ. Úgy hiszem, hogy mindenkiben kedves emlékként marad meg ez a délután. Ezúton is kívánunk minden nyugdíjas polgárunknak erõt, egészséget és nyugodt, békés életet családjuk körében, hogy jövõre újra találkozhassunk. Bodonyi Ilona
Nyitra város polgármesterének díja 2015 Az ipolynyéki makettezõk klubja és a Balassi Bálint Magyar Tanítási Nyelvû Alapiskola diákja 2015. október 17-én, szombaton Nyitrán A polgármester díja elnevezésû nemzetközi makettversenyen vettek részt. A verseny keretén belül rendezték meg a diákok szlovákiai bajnokságát makettépítésbõl. Az iskolát Fõzõ Máté, Vaškor Márk, Szenesi Bálint, Híveš Csongor és Jankóšik Szilárd képviselte, a makettezõi klubot Kušiczký Károly, Szenesi Bernadett és Fõzõ Zoltán. A diákok versenyében, a kategóriájukban Szenesi Bálint (harci jármûvek) és Vaškor Márk (repülõk) is szlovákiai bajnok (1. hely) lett, Fõzõ Máté pedig különdíjat kapott. Szenesi Bernadett papírmakett-építésben 2. helyezést ért el szlovákiai bajnokságban. A versenyen még Kušiczky Károly helikoptermakettjét is díjazták. Gratulálunk. Fõzõ Zoltán
3. Palóc bál A szervezõk ezúton értesítik az érdeklõdõket, hogy 2016. január 30-án, szombaton Apátújfaluban kerül megrendezésre a 3. Palóc bál. Az est sztárvendégei: Szvorák Katalin, Kossuth- és Erkel-díjas énekmûvész, Szeredy Krisztina énekmûvész, operettprimadonna A bál részletes programját lapunk következõ számában olvashatják.
Kürtös 13
Szépkorúak találkozója Ipolyszécsénykén
Idén harmadik alkalommal került megrendezésre a szépkorúak találkozója Ipolyszécsénykén. A találkozó kezdetén a polgármester úr, Deák József köszöntötte
a jelenlévõket, majd kultúrmûsor következett. Elsõként a helyi óvodások matróztáncot adtak elõ Refka Icka tanító néni és Filicky Éva közremûködésével. Õket a Kiss zenekar követte, majd Párizs Judit énekesnõ elõadásával fejezõdött be a kultúrmûsor. A szórakoztató mûsor végén a polgármester úr virággal köszöntötte a kerek évfordulósokat, és invitálta a szépkorúakat a vacsorára és további szórakozásra. A vacsora mellé a zenét a Kanta fivérek szolgáltatták. Mindenki nagyon jól érezte magát. A rendezvény a BBSK támogatásával valósult meg. FA
Évfordulónaptár
14 Kürtös
Baloghy Dezsõ 1843. november 29-án született Ipolybalogon Baloghy Lajos földbirtokos és Prónay Jozefa fiaként. Szülei hamar meghaltak, gyámja Prónay Emília, farádi Veres Istvánné nevelte Szügyön. Középiskoláit Losoncon, Rimaszombatban, Pesten és Nagykõrösön végezte. Olaszországban katonai szolgálatot teljesített, s mint huszárhadnagy részt vett a custozzai csatában (1866). Innét a magyar határokat megkerülve negyedévig tartó lovasmarssal a galíciai Brzezanba jutott (1866-1867), miután megvált a hadseregtõl, ún. mezei gazda lett (1867-1875). Eközben publikált a Borászati Füzetekben és a Közigazgatási Lapokban. 1875 és 1886 között Salgótarjánban és Füleken szolgabíró. Ezt követõen levéltárnok lett Balassagyarmaton, majd Nógrád vármegye fõlevéltárnokaként ment nyugdíjba. A magyarság õstörténetével, az õsi magyar hitvilággal, az elsõ magyar nyelvtörténeti dokumentumok vizsgálatával foglalkozott. Kutatásai közben kb. 150 darab magyar nyelvtörténeti ritkaságra bukkant és másolta le, ill. küldte el az MTA-nak. Egy
2015. november
regényt is írt, és több verseskötetet is kiadott. 1916. január 31én halt meg Balassagyarmaton. Fõbb mûvei: Az Ordaskeõy család. I-II. Reg. (Miskolc, 1879) Az ember õstörténete nyomozva a magyar nyelvben (Bp., 1881) Újabb felolvasások az ember õstörténetérõl nyomozva a magyar nyelvben (Bp., 1882) Legújabb felolvasások. Az ember õstörténete (Bp., 1883) Szerelmek. Költemények (Bp., 1884) Észrevételek a Miklosich Ferenc úr: Die slavischen Elemente im Magyarischen czímû könyvére (Salgótarján, 1887) 100 eredeti magyar népdal (Balasssagyarmat, 1889) Új költemények (Balassagyarmat, 1890) Versek, dalok (Balassagyarmat, 1893) Tudományos portyázások (Balassagyarmat, 1905) Magyar napimádás (Balassagyarmat, 1910) Legújabb költemények (Balassagyarmat, 1911) Utolsó eszmék (Balassagyarmat, 1912) Új eszmék a nyelvészet ligeteibõl (Balassagyarmat, 1913) Internetes források alapján: szerk.
Könyvajánló Andor Csaba és Géczi-Zsoldos Enikõ:
Madách Imre levelezése 1828-1864 Az alsósztregovai Madách Imre-emléknap után, október 15-én Balassagyarmaton került bemutatásra egy újabb, Madách Imrérõl szóló könyv, amely az 1828-1864-es idõszakban történt levelezést öleli fel. A kötet olyan leveleket tartalmaz, amelyek meghatározott személyhez szólnak, mint pl. a névre szóló értesítés, hivatalos idézõlevél, kérelem. A szerzõk igyekeztek a leghívebben visszaadni az eredeti szöveget. Az ortográfiai hûség egyes tudományterületek, elsõsorban a nyelvtudomány mûvelõi számára lehet hasznos, hiszen az eredeti íráskép filológiai, helyesírás-történeti, történeti nyelvészeti kutatásokra is lehetõséget ad.
Példának okáért felsorolok néhány nevet, amely a levelezés gazdagságát, érdekességét növeli: a Madách család tagjai, Lónyay Menyhért, Szontagh Pál, Fráter Erzsébet, Ipolyi Arnold, Nagy Iván, Arany János, MTA, Kisfaludy Társaság, Magyar Írók Segélyegylete, Pajor István, br. Eötvös József. A levelezések olvasásán keresztül jobban megismerhetjük Madách Imre életét, lelki világát, személyiségét, betekintést kaphatunk a kor viszonyaiba, társadalmi, irodalmi életébe.
Csáky Pál: ÉS ELJÖTT AZ ANGYAL (Szüleim emlékének) Érdekes könyv. Nincs elõszava, utószava, a hátsó borítólapon mindössze ez a három mondat olvasható: „Csáky Pál új könyve akár meglepetésszámba is mehet. Politikáról, közéleti publicisztikáról egy szó sem található benne. A kötet letisztult szépprózát tartalmaz, öt elbeszélést és egy kisregényt, amelyek együtt érdekes, olvasmányos ívet alkotnak. Mindegyik a szlovákiai magyar valóságból fakad, a Szlovákiában élõ magyarok életével, örömeivel és gondjaival foglalkozik, könnyen befogadható stílusban.“ Ezek a sorok mégis sok mindent elõrevetnek. Mai értelemben vett politikáról ugyan nem beszélhetünk, de a kor, az idõ, amelyben az események játszódnak, mégis egy bizonyos társadalmi, politikai légkörben zajlottak. Ez a légkör, ill. az ezt legalizáló szellem a mai idõkben is meghatározó, és nagyon sok mai politikai, társadalmi következmény ennek a beidegzõdésnek köszönhetõ. A célok nem változtak, csak az eszközök finomodtak. Egy olyan könyvet tarthat az olvasó a kezében, melynek regényváltozatát az író
színpadi játékra is átírta, és mintegy száz év történelmi eseményeit mutatja be HIT ÉS HÛSÉG cím alatt. Errõl bõvebben lapunk 6. oldalán olvashatnak. A könyvet egyformán ajánlom idõsebbeknek és fiatalabbaknak. Az idõsebbeknek azért, hogy elmondják gyermekeiknek, unokáiknak, a fiatalabbaknak azért, hogy a történelmi igazságot megismerve jobban értsék az okot és az okozatot, amelyek még ma is kihatással vannak életünkre. Nekik küldetésük van az itt élõ magyarság megmaradásáért és jobb jövõjéért. Balogh Gábor
2015. november
Közélet
Gondolatébresztő 2014-ben indítottuk el azt a sorozatot, melyben egy-egy „gondolatébresztõ“ témával foglalkozunk. Mostani témakörünk:
Az embernek szüksége van a védelemre, de a nyitottság nélkülözhetetlen Hol van a növény virága? Elrejti a virágkezdeményeit? A kaktusz levelei tövissé módosultak. Megközelíthetetlenné teszik a növényt. Hegyes tõrökként védik minden látogató madártól a kis hajtásrészeket, megközelíthetetlenné teszik mások számára. A sündisznó egyetlen stratégiát követ. Támadó megjelenésekor összegömbölyödik, védekezõ állást vesz fel. Jaj annak a rókának, amelyik ilyenkor orrával és talpával közelít, hogy gyenge pontot keressen rajta. A kaktusz egy életen át védekezõ állásban él, stratégiája a sünéhez nagyon hasonlatos. Tartózkodóan, védekezõen, befelé fordulva lehet úgy élni, hogy minden közeledõ megbánja, hogy kapcsolatot akart létesíteni velünk. A hallgatagság még nem jelent érdektelenséget, a tartózkodás nem jelent elzárkózást, mint ahogyan a bõbeszédûség nem a gondolatok értékének fokmérõje, és a szív gazdagságát nem a közeledés mutatja minden körülmények között. Azonban a megnyilatkozás jellemzõ, mint forrásra a forrás vize, mint fára a termése. A szívesség, a szolgálat is megmutatja, hogy másokat bántó szándék nélkül élünk, hogy tettre való készség, készenlét töltheti be az embert. A mogorvaság vagy gátlásosság elhatárolja egymástól, a derû és természetesség összekapcsolja egymással az embereket. Akit félelem tölt el, tart másoktól, önmaga bástyái mögé húzódik. Könnyen elveszíthetõ az az éltetõ közeg, amelyet mások figyelme, érdeklõdése, közeledése jelent. Lehet, hogy ideig-óráig keménynek, sérthetetlennek, megtámadhatatlannak látszik valaki. Az erõ azonban lehet kilóra számottevõ, fondorlatossága miatt megmérhetetlen, mégis olykor a gyengeség pehelysúlyával és az egyszerûség õszinteségével szemben tehetetlen. Nagy tervek és védelmi stratégiák belsõ ellenség miatt értéktelenednek el, és lehet, hogy a nagyon bezárt és megtámadhatatlan ember a kapcsolatok nélkül elerõtlenedik. Érvényesül minden, ami meg tudja önmagát védeni. A kaktusz életében a virágzás, a kapcsolatteremtés ideje elérkeztével a zártság egyszerre megszûnik. Így derül ki sokszor az emberekrõl is, hogy aki megközelíthetetlen volt hosszú ideig, az kedves, közlékeny, szeretetreméltó, az egyetlen lesz valaki számára. Senki sem él önmagáért. A veszélyek olykor elhatalmasodnak, sõt mindent betöltõ félelem lepheti meg az embert. Mégsem a bezárkózásé, az önmagától elriasztó stratégiáé az utolsó szó. A morcos, komisz, kiállhatatlan a kiteljesedés vágyának elérkezésekor megkedvelhetõ, mások érdekeit szem elõtt tartó, mások boldogságáért harcoló emberré válhat. Olykor a bizonytalanságot leplezi a védekezés, a szégyent és fájdalmát takarja a visszahúzódás. Mindannyiunknak van felelõssége abban, hogy bizonyosság, önbecsülés, öröm töltsön be mindenkit, akivel találkozunk. Zárkózott vagy nyitott ember vagy? Mi a Te véleményed önmagádról? Megegyezik ez a többiekével? Sok barátod van, vagy elkerülnek az emberek? Hajlandó vagy változtatni? Képes vagy nyitottá válni? Fontos-e ez neked? Szükség esetén védeni tudod-e magadat, vagy minden túlzottan megterhel, a problémák lehangolttá tesznek? Tudsz titkot tartani? Ugye, nem élsz vissza mások nyitottságával, bizalmával?
Kürtös 15
Régi nóta, híres nóta Járásunkban az idén 16. alkalommal rendeztük meg a magyarnóta-énekesek országos versenyét Õszirózsa címmel. Úgy gondoltuk, hogy a magyar nóta népszerûsítését havilapunkban is vállaljuk, fõleg fiatal olvasóink figyelmébe ajánlva. A mai korban, amikor az éneklés és a szórakozás más mûfajokban merül ki, a fiatalok egyre jobban elvesztik a magyar nótával való kapcsolatukat, így szegényebbek lesznek egy csodálatos dallamvilággal és mondanivalójukkal. Ezentúl minden számunkban leközlünk majd egy-két nótát, melyek közt lesznek örökzöldek, népszerûek, de kevésbé ismertek vagy ismeretlenek is. Akik ismerik majd a közreadott nótákat, azok énekeljék vagy dalolják, akik nem, azok igyekezzenek ezt másoktól megtanulni és eldalolni. Szándékosan írtuk úgy, hogy énekeljék, dalolják, mert egyesek szerint a nótát nem énekelni, hanem dalolni kell. Ezt a kedves olvasók döntésére bízzuk.
A nnak aki feledni tud, azt mondják, az élete is könnyebb. Azt mondják, az ilyen ember soha senkiért nem ejt egy könnyet. Ki tudja, hogy mi az igaz, ki tud másnak a szivébe látni. Ha az a szív szólni tudna, sokkal többet mondana, mint bárki. Annak, aki feledni tud, akit nappal mosolyogni látnak. Hiába megy jól a sora, este mégis vendége a bánat. /:Azt mondják az idõ gyógyít, minden rosszat segít eltemetni. De ha holtig tagadjuk is, egy valakit nem tudunk feledni,:/
Friss a csárdás, jó a nóta, szép a kislány, aki járja, Hej, ha engem választana,s én lehetnék a babája! /:Csókos ajka édes mézét egyre jobban kívánom! Nála nincs szebb, nála nincs jobb barna kislány a világon!:/ Hajlik jobbra, hajlik balra, mint a nádszál az a lányka. Szélsebesen perdül vélem mégse fárad kicsi lába. /:Már a bõgõs és a kontrás rég kidõlt a bandából, Ám mi ketten vígan járjuk, nem fogyunk ki a csárdásból.:/
Hitélet
16 Kürtös
Szoboravatás 2015. október 25-én 15.00 órára szentmisére szólítottak Lukanénye Mindenszentek templomának harangjai. Harmadik szentmise volt aznap, mégis valamennyi padsor megtelt a nagytemplomban. A szentmisét Mons. Dobos Péter esperesplébános számos meghívott, lukanényei születésû, ill. egykoron Lukanényén mûködõ lelkipásztorral együtt szolgáltatta. Lénár Károly esperesplébános papi hivatásának méltatását ThDr. Karaffa János PhD-tõl hallhattuk. Beszédében kitért a Jópásztor Társulat elnökeként végzett munkájáról, és idézeteket hallhattunk a Komáromi Imanapokon elhangzott beszédeibõl. Emlékeztünk és ünnepeltünk. Emlékeztünk egy olyan nagy méltóságú emberre, aki a legnagyobb vallásüldözések idején teljesített szolgálatot, akit rendszerellenes tevékenysége miatt 17 év börtönbüntetésre ítéltek. Lénár Károly esperesplébános, pápai káplán személyének szólt a tiszteletadás. Valamennyi falubeli tudta, hogy üldözik a papjukat, ezért 1951 júliusától éjjel-nappal õrizték. A hatalom emberei mindenféle trükkel próbálkoztak, még papi álruhában is jöttek, mégsem tudták elfogni. Amikor már mindenki azt gondolta, hogy felhagytak az üldözésével, Apátújfaluba ment szentmisét tartani, de haza, a parókiára már nem érkezett meg. December 8-án elfogták, 17 évre bebörtönözték, amelybõl tizenkettõt le is töltött. Papi hivatását még további 7 esztendeig nem gyakorolhatta. Hiába múlt el anynyi esztendõ, a helyiek sohasem felejtették el szeretett papjukat. Kuzma Zoltán, Lukanénye község polgármestere kezdeményezésére, az Emberi Erõforrás Minisztériuma és a Nemzetpolitikai Államtitkárság támogatásával mellszobrot állított a község. Lénár Károly arcát Mag Gyula formálta meg. A szoboravatót Mgr. Híves István furulyaszólója nyitotta meg, majd Török Máté szavalatával folytatódott. Molnár Imre, a Pozsonyi Magyar Intézet igazgatója méltatta papi munkásságát és életét, megköszönve valamennyi lukanényei helytállását és kitartását szeretett papjuk mellett. Kuzma Zoltán szoboravató beszéde után a Lukanényei Hagyományõrzõ Asszonykórus két népdalt követõen elénekelte a „Domboldalon áll egy öreg nyárfa“ kezdetû, egykori papjuk mindenki által ismert nótáját. A mellszobor megáldása után következett a koszorúk elhelyezése, majd polgármesterünk ünnepi szeretetvacsorára invitálta a vendégeket és községünk valamennyi megjelent lakosát a helyi kultúrházba. B.Zs.
2015. november
Szolgáló Király A liturgikus év folyamán hétrõl hétre Krisztus életének misztériumait szemléltük, melyek által beteljesedik az üdvösség mûve. A liturgikus év utolsó vasárnapján ünnepeljük az Úr végsõ gyõzelmét, amikor dicsõséges királyként visszatér, hogy összegyûjtse megváltó mûvének gyümölcseit. A mai társadalmi helyzetben idegennek tûnik Jézust királynak nevezni. Azt viszont el kell ismernünk, hogy õ nem csak jó pásztorunk, hanem életünk szuverén ura is egyben. Így joga van seregszemlét tartani azok fölött, akik hozzá tartoznak, mintegy az õ alattvalói. Minden embert megkísért élete folyamán a hatalom csábítása. Ösztönösen bennünk rejlik az a vágy, hogy másokon uralkodni tudjunk. És ekkor meglátjuk magunk elõtt a Mestert, akit királyunknak nevezünk, de õ e szó alatt valami egészen mást értett, mint mi. A király ugyanis számunkra uralkodó, másoknak parancsolgató szuverén úr, aki bármit megtehet. És bár az Isten valóban korlátlan hatalommal bír a világ felett, de õ ezt a hatalmat valami egészen másra használja: a szeretet eszközeként, és ez különbözteti meg õt más uralkodóktól. „Nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem, hogy õ szolgáljon, és életét váltságul adja sokakért.“ Mt 20,28 Jézus szuverén módon értelmezi küldetését. A politikai és hatalmi hangsúly helyett az emberek megváltoztatása a fõ célja. Az e világi típusú országszervezés helyett a lélek, a szív útját irányítja Isten felé. Népet gyûjt Istennek, az elveszett után megy, felkínálja Isten uralmát, a megtérés lehetõségét, de nem e világi, uralkodói módszerekkel, hanem az üdvösség meghirdetésével. Ez nem e világ stílusa, amely hozzászokott a hatalmi szóhoz, és általában az erõsebb jogát ismeri el. Így Krisztus királysága és egyáltalában mûve, emberi mércével mérve, mindig magában hordoz valami bizonytalansági tényezõt, amit csak a hit múlhat felül. Hányszor szeretnénk, hogy Isten valamilyen módon megmutassa hatalmát, erejét! Bizony nemegyszer gondolunk arra, hogy Krisztus erõvel nyilvánítsa ki igazát, amikor szembesülünk a hívõ lét megaláztatásaival. Ilyenkor nem Megváltónk hagy el minket, nem Isten „rejti el arcát“ elõlünk, hanem mi gondolkodunk túlságosan is e világ kategóriái szerint. Éppen ilyenkor jó arra figyelnünk, hogy ez az idõ átmeneti, Krisztus számol második eljövetelével, királysága, igazsága nagy kinyilvánulásával a végsõ ítéleten. De addig is kell, hogy hitünk töretlenül kapcsoljon minket Jézus már örökre megpecsételt uralmához. Krisztus akkor lesz igazán király számunkra, ha felfedezzük, hogy nincs többé a világnak olyan sötétsége, és önmagunknak sincs olyan gyengesége, amelyben ne találkozhatnánk az õ végtelen megváltó, gyõzelmes szeretetével. Így kerül igazán közel hozzánk a titok: hogy Krisztus a mindenség királya, és az én életemnek is királya. Balga Zoltán, ipolyviski plébános
Hitélet
2015. november
Kürtös 17
Bemutatkozik az
Ideje van a búcsúzásnak Dombi Ferenc kanonok úr halálára Az ipolynyéki templomkertben november 4-én helyezték örök nyugalomra Dombi Ferenc kanonokot, Ipolynyék nyugalmazott esperesét. A Szent István-templomban tartott szertartást és a szentmisét dr. Beer Miklós váci megyéspüspök celebrálta. A megboldogult kanonok úr koporsójánál reggeltõl róhatták le a kegyeletüket tisztelõi. Rengetegen jöttek el, hiszen hosszú élete alatt sokunkat szolgált. Ravatalánál Régi Zsolt Inám polgármestereként, Csáki Ferenc az inámi egyházközség nevében, és Hrubík Béla, Ipolynyék község polgármestere az ipolynyékiek nevében búcsúzott el a kanonok úrtól. Hrubík Béla búcsúztatóját idézzük: „Ideje van az ünneplésnek, és ideje van a gyásznak is. Mindkettõben volt részünk ez évben. Öröm, gratulációk, kitüntetések, baráti ölelések, kézfogások, magasztalások. Gyertyák a tortán, és gyertyák a koporsó mellett. Milyen közel is van egymáshoz öröm és bánat. Amilyen magasztos volt az ünnepünk, olyan méltóságteljes, igaz és mély most a gyászunk is. Milyen sokszor érezzük életünkben, hogy Isten letaszít, de fel is emel, megbánt, de meg is vigasztal, megáztat, de meg is szárít. És nincs középút. Szólnak a harangok, sírnak a harangok. Temetni hívnak, mert a holtakat útra kell bocsájtani, a leghoszszabb útra, melyen valamennyien elindulunk jóságos Atyánk elébe. Útközben megállunk. Vissza-visszanézünk, még jön-e utánunk valaki, de csak egyedül megyünk. Látjuk még, ahogyan integet felénk a gyermekkor gondtalan csodája, a várakozás évei, a konok elhatározások, a dacos akarat és a hit. A kert fái, a templomok keresztjei futnak velünk, édesanya és édesapa derûs arca, képek a múltból, meghajtja fejét néhány öreg fûz a Tisza-parton, a szeretett és mindig csillogó szemmel emlegetett Tiszazug, Tiszasas, Szelevény és Csépa. Felcsillan a szõke Tisza tarajos vize. Utoljára, még egyszer, õk is búcsúznak. Sokan jöttünk, sokfelõl. Mi is búcsúzni jöttünk. Temetni jöttünk. Egy igaz magyar embert. Mindenét ránk hagyta, amije volt, amit egy hosszú, rögös élet poros útjain összegyûjtött. Itt van, bennünk. Semmit sem fecsérelt el, és semmit nem visz az útra, csak az emlékeket, egy helyrõl, ahol az Isten szolgájaként az embert szolgálta, méltósággal, tudással és odaadással. Tüzet gyújtott a lelkünkben, hogy világítani, égni tudjunk ebben az egyre sötétebb világban. A szél csak a kis tüzeket oltja el, a nagyokat még nagyobbá teszi. Õ nagy tûz volt. Õ a mi tüzünk volt. Mennyei tûz. Parazsát még sokáig õrizzük, sokáig melegedünk még mellette sokan, ebben az embertelen, lélektelen és hitehagyott európai télben.“ Köszönjük a szolgálatot, amit a közösségéért, a hitünkért tett. Búcsúzik falunk díszpolgárától Ipolynyék Önkormányzata, a község polgárai, hívõ közössége, paptársai, ministránsai. Minden kedves ismerõse, rokona. Búcsúzik a vén parókia, mely minden bizonnyal vele együtt múlik el. Zúgnak a harangok, jönnek a harangok érte, s viszik a Teremtõ atyánk elébe. Búcsúzunk mi is, mindnyájan a költõ szavával: Egy éjjel földre roskad, / megtört lesz majd, kicsi Bejön egy madár érte / s csõrében elviszi. A Csépán született Dombi Ferenc 1963-ban került Ipolynyékre, ahol esperesi kinevezést kapott, majd szentszéki tanácsosi címet. 1995-ben megkapta Ipolynyék község díszpolgára címet. Nyugdíjazása után 20012006 között kisegítõ lelkészként mûködött az egyházközségben. 2009-ben a megboldogult Rudolf Baláž megyéspüspök kanonoki rangra emelte. Magas korával és papi hivatásának hosszú idejével is az egyházmegye legidõsebb papja volt. Századik születésnapja alkalmából január 4-én a magyar állam Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetéssel ismerte el munkásságát. A kitüntetést ünnepi szentmise keretei között adta át Soltész Miklós, az Emberi Erõforrások Minisztériumának egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelõs államtitkára. Teljes életet élt. Megtért mennyei Atyánkhoz. Isten nyugosztalja, és könnyû legyen neki a föld! Palócz
IPOLYSÁGI EGYHÁZI GIMNÁZIUM Az Alsó-Ipoly mente elsõ magyar tanítási nyelvû keresztény iskolája vagyunk, mely 1992 szeptemberében nyitotta meg kapuit. Ma a Fegyverneki Ferenc Közös Igazgatású Katolikus Iskola három különálló, egy igazgatás alatt lévõ intézményt - óvodát, alapiskolát és gimnáziumot - foglal magába. Intézményünk családias hangulatú iskola, ahol ismerjük tanítványaink problémáit és egyénileg is figyelemmel kísérjük fejlõdésüket. Pedagógiai munkánk sikerét bizonyítja, hogy diákjaink számos kimagasló eredményt értek el mind a tanulmányi, mind pedig a különféle mûvészeti, illetve sportversenyeken. Három évvel ezelõtt gimnáziumunk elsõ osztályában a környéken elsõként vezettük be a táblagépekkel való oktatást - minden elsõs diákunk iPAD-et kapott, melyet egy középiskolai oktatás fejlesztésére kiírt, mintegy 185 ezer euró értékû európai uniós sikeres pályázatnak köszönhetünk. Ennek része pedagógusaink továbbképzése, az iskola hét tantermének teljes technikai ellátása, a természettudományi szaktanterem digitális mérõmûszerekkel való felszerelése, valamint további számítógépek, szkennerek és iPAD-ek vásárlása. A pályázatnak és további projekteknek köszönhetõen iskolánk minden pedagógusa és diákja saját táblagéppel rendelkezik. Jelenleg tornatermünk teljes felújítása folyik, melyet az Emberi Erõforrások Minisztériuma támogatásának köszönhetünk. Terveink szerint a nyáron elkészült mennyezeti burkolás és festetés után ebbõl a támogatásból a beltéri talajburkolatot fejezzük be. Munkánk során fontosnak tartjuk a hagyományõrzést és a nemzeti gyökereinkhez való ragaszkodást. Tanítványaink sokoldalú fiatalokként állják meg helyüket, nálunk szerzett tudásukra támaszkodva érvényesülni tudnak az élet különbözõ területein. Reméljük, a fenti bemutatkozásunkat elolvasva sikerült egy kis ízelítõt nyújtanunk a tisztelt Olvasónak arról a színes és sokoldalú munkáról, mely iskolánkat jellemzi. Amennyiben kedvet éreznek közelebbrõl is megismerni a nálunk folyó oktató-nevelõ munkát, valamint betekintést nyerni iskolánk életébe, kérjük, látogassanak el hozzánk! Nyílt nap az ipolysági egyházi gimnáziumban Gimnáziumunk nyílt napot tart az érdeklõdõ kilencedikes diákok és a szülõk számára, melyre szeretettel hívunk és várunk mindenkit, hogy bepillantást nyerhessen iskolánk életébe, mindennapjaiba. Idõpont: 2015. dec. 1.(kedd), 8.30 óra Gyülekezõ a gimnázium földszinti Sajó Sándortermében, majd az osztály- és szaktantermek megtekintése. Elérhetõségeink: web: www.cogff.edupage.sk E-mail:
[email protected] Facebook: FegyvernekiFerencKatolikusIskola Tel.: 036 741 10 32
18 Kürtös
Életmód - Kultúra
2015. november
A Hold hatása az emberi szervezetre
12 szerencsét hozó virág
Már õseink is nagyon jól ismerték a Hold hatásait, sõt mindennapi tevékenységüket is igyekeztek a Hold ciklusaihoz igazítani. A Hold, miközben 28 nap alatt megkerüli a Földet, sorban érinti mind a 12 csillagjegyet, illetve áthalad azoknak sugárzóterületén. Az egyes csillagjegyekben 2-3 napot tölt a Hold. Hatása van minden élõlényre. A parasztemberek mindig figyelembe vették, hogy éppen milyen fázisában van a Hold, hogy most vethetnek-e vagy arathatnak-e. Újholdkor és növekvõ Holdnál az életnedvek a Földtõl a Hold felé áramlanak, tehát belülrõl ki- és felfelé, a test mélyébõl a testfelület felé, a gyökértõl a fa, a virág lombja, koronája felé. Holdtöltekor és fogyó Holdnál megindul a nedváramlás fordított irányban, kívülrõl befelé, a bõrtõl a belsõ szervek felé, a lombkoronától, a virágzattól a gyökerek felé. A Hold vitális erejének kisugárzása Holdtöltétõl Újholdig a fogyó fényerõ arányában a Föld felé irányul, míg Újholdtól Holdtöltéig megfordítva, a Hold a Földnek vitális erejére, saját növekvõ fényereje arányában mintegy szívó, elvonó hatást fejt ki. A nedvteltség tehát legnagyobb holdtölténél, aztán részben az utolsó negyednél, illetõleg újholdnál a nedváramlás megfordul. A Holdnak az egyes zodiákus jegyekkel való kapcsolatára vonatkozólag még a következõ megállapítások lehetnek irányadók: Olyan munka vagy cselekmény, melynek gyorsan és jól kell végzõdnie, olyankor történjék, amikor a Hold a Kos, Ikrek, Rák, Mérleg vagy Bak jegyében mozog. A mûtétek idõpontjánál figyelembe kell venni Hippokratész intelmét: „Ne érintsd vassal a testnek azt a részét, amelyet az a jegy irányít, amin a Hold éppen áthalad“. Sebészi operáció ne történjék azon testrészen, melynek zodiákusában a Hold éppen mozog. Telihold: mivel ekkor az immunrendszer aktivitása csökken, és a vérzékenységi hajlam intenzívebb, ekkor nem célszerû mûtéteket, orvosi beavatkozásokat végeztetni. A fogászati rendelõkben is megsokszorozódik a betegek száma teliholdkor. Ilyenkor ugyanis gyakrabban kipottyan a tömés, és többeknél intenzív fogfájás is jelentkezik. Különösen telihold idején fontos az egészséges, kiegyensúlyozott táplálkozás. Ha fogyni akar, ebben az idõszakban fontos a fegyelmezettség. A kreatív természeti erõk szabadon mûködnek. Jó kibontakozási lehetõségek nyílnak. Erõteljes ösztönzõ és izgató érzéseket tapasztalunk.Az energia befelé hat. Az emberek idegesebbek, agresszívebbek, mint máskor. Álmatlanság, migrén is elõfordulhat, a régi törések, sebhelyek fájhatnak. Fontos tudnunk azt is, hogy a teliholdkor gyûjtött és fogyasztott gyógynövények a leghatékonyabbak! Fogyó hold: Az energiák kifelé hatnak. Nõ az érzékenység, az álmodozásra való hajlam. Csökken a fájdalomérzet, a mûtétek jobban sikerülnek. Legyünk figyelemmel arra, hogy ügyeink ilyenkor észrevehetõen nehezebben, lassabban intézõdnek, tehát, ami fontos, azt halasszuk jobb idõkre! Ez a kiválasztás, a karcsúsítás és méregtelenítés idõszaka, javul a szervezet energiafelhasználása, könnyebb fogyni, és ekkorra célszerû az operációkat és fogorvosi kezeléseket is tervezni. Ilyenkor különösen jól sikerülhet a fogyókúra. A legtöbb esetben jóval hatásosabbnak bizonyul a fogyó hold idején végzett méregtelenítõ kúra, mint egyébként. A fogyókúrát is telihold után 1-2 nappal kezdjük. Az édességet és zsírt ilyenkor nem kívánjuk annyira, mint teliholdnál. 19 óra után ne együnk. 16 óra után csak könnyen emészthetõ ételt fogyasszunk. Különösen hatásos a szénhidrát és a fehérje szétválasztása. Eleinte teljesítõképességünk maximális, ilyenkor minden fontos munkát könnyen elvégezhetünk. Majd ahogy a holdciklus végéhez közeledik, a lazítás, leeresztés, feloldódás ideje következik. A testi, lelki, szellemi erõknek újra fel kel töltõdniük. A fogyó holdnál végezzük a bõr kozmetikai tisztítását - különösen problémás, pattanásos bõr esetén. A bõr szépséghibáit, kisebb szemölcsöket is ilyenkor érdemes eltávolítani, mert jobban gyógyulnak, és nem nõnek vissza. A pakolások, krémek növõ Holdnál mélyebben hatolnak a bõrbe, tehát hatékonyabbak. Bõrápolásra a Bak napjai a legjobbak. Újhold: Az Újhold elsõ napja alkalmas a meditációra, új célok kitûzésére, rossz szokásaink elhagyására. Testi-lelki energiánk is megújul. Sok betegséget elõzhetünk meg ilyenkor egy egynapos böjttel és izzadással, mert ez a leghatékonyabb méregtelenítés. Növõ hold: Nõ az aktivitás. Az energia befelé irányul. A nehéz szellemi és fizikai feladatokat most lehet a legjobban megoldani. A sebek gyorsabban gyógyulnak, megnõ a szervezet öngyógyító képessége, a gyógyszerek is jobban hatnak, ilyenkor érdemes vitaminkúrát kezdeni. Ilyenkor duplán hat az elfogyasztott étel. -ber-
Régen úgy tartották, hogy minden hónapnak megvan a maga virága. A fáma szerint fontos, hogy mely hónapban születtünk, mert az ahhoz társított virág számunkra szerencsét fog hozni. Nézzük Fortuna szerint - melyik virág tartozik hozzánk. November virága a krizantém A krizantém Japán nemzeti virága, ahol a napot és magát az életet is jelképezi.
Jegyzet
Egy szoboravatás margójára Õszintén sajnálom, hogy rajtam kívül álló okok miatt nem tudtam eleget tenni ama kedves meghívásnak, amely Lénár Károly lukanényei szobrának ünnepélyes felavatására szólt. Néhány nappal az avatóünnepség után ellátogattam Lukanényébe, ahol megcsodálhattam a vecseklõi születésû /Rimaszombati járás/ és jelenleg Dunaszerdahelyen élõ Mag Gyula szobrászmûvész alkotását, Mons. Lénár Károly bronz mellszobrát a templomkertben. Lénár atya, Krisztus bátor hitvallója 83 éves korában, 2005. augusztus 20-án adta vissza lelkét Teremtõjének. Halálának 10. évfordulóján elõbb szülõfalujában, Inámban augusztus végén emlékeztek meg méltóképpen Istent, Egyházát és a magyarságot hûséggel és áldozatos lélekkel szolgáló Lénár atyáról, majd október 25-én Lukanényén állítottak maradandó emléket egykori szeretett papjuknak. Merthogy Lukanénye volt papi kálváriájának elsõ stációja, hiszen innen hurcolták el 1951 decemberében a kommunista hatalom pribékjei bátor hitvallása miatt a pályájának elején álló fiatal papot. Történt ez mindannak ellenére, hogy lukanényei hívei szó szerint õrizték szeretett lelkipásztorukat, és letartóztatása után hívek százai követelték szabadon bocsájtását, ám ennek ellenére 17 évi börtönre ítélték és bebörtönözték. Lukanényérõl történt elhurcolása után húsz hosszú éven át nem gyakorolhatta papi hivatását, és csak 1970tõl mûködhetett újra papként. Sem a kínzások, sem a megpróbáltatások ellenére nem alkudott meg az akkori, ateista ideológiára épülõ, erõsen egyházellenes hatalommal. Minden elismerésem Lukanénye önkormányzatának, élén Kuzma Zoltán polgármesterrel, a helyi plébániahivatalnak és a falu hívõ népének, hogy több mint hatvan év távlatából sem feledkeztek meg egykori, nagyra becsült, mélységes szeretettel és ragaszkodással körülvett papjukról, akinek idõtálló emléket, bronzba öntött szobrot állítottak a lába nyomát õrzõ templomkertben. És, ha jól tudom, az üldözést és súlyos börtönbüntetést szenvedett felvidéki magyar papok közül eleddig egyedül csak Lénár Károly atyának emeltek szobrot. Köszönet érte a lukanényeieknek. B.Gy.
2015. november
Kürtös 19
Véget ért a XVII. Egressy Béni Országos Színjátszó Fesztivál helmeci Illésné Popália Irén, a Bodrogközi Színjátszócsoport vezetõje vehette át. A Díj része egy oklevél, egy emlékplakett, Egressy Béni mellszobra, valamint tárgyi jutalom, melyet a Csemadok Az idén november 12-15-e között került sor a XVII. Egressy Béni Országos Színjátszó Fesztiválra két helyszínen: Szepsiben, valamint Buzitán. A fesztivál koszorúzással kezdõdött Szepsi fõterén, ahol az ünnepi beszédet Szesztay Ádám, Magyarország kassai fõkonzulja tartotta, majd a Városi Mûvelõdési Központ nagytermében folytatódott, ahol Harsányi Gábor, kétszeres Jászai Mari-díjas színmûvész, érdemes mûvész mondta a megnyitó beszédet, aki egyben a fesztivál fõvédnöke is volt. Az elsõ nap programjában szerepelt továbbá az Egressy Béni Fesztivál-díj átadása is. A díjat a szlovákiai magyar amatõr színjátszó mozgalomban végzett színészi, rendezõi, szervezõi és pedagógiai tevékenység elismeréseként a király-
Kassa-környéke Területi Választmányának Elnöksége nevében Csoltkó Jenõ és Boda Ferencadott át. Az új, Egressy Béni Fesztivál-díjat évenként egyszer ítéli oda a Csemadok Kassa-környéke Területi Választmányának Elnöksége az Egressy Béni Országos Színjátszó Fesztivál öttagú szervezõbizottsága javaslatára, legfeljebb egy személynek. Az idei fesztiválon tíz csoport mutatkozott be. A zsûri a következõ összetételben dolgozott: Havasi Péter, Mázik István, Pásztó András és Regõs János.
Az alábbiakban a díjazottak névsorát olvashatják: A fesztivál fõdíja: Vezekényi Görbetükör További díjazottak: Nívódíj: KGSzT (Kassa) Nívódíj: Garamvölgyi Színpad (Léva) A legjobb rendezés díja: Bodon Andrea (Kassa) A legjobb dramaturgia díja: Kozsár Zsuzsanna (Kassa) A legjobb férfi alakítás díja: Srejner Attila (Diószeg) A legjobb nõi alakítás díja: Illés Csenge (Kassa) A legígéretesebb tehetség díja: Krompasky Kristóf (Kassa) A szepsi VMK díja a szépen megformált szerepért: Tonèko Mária (Vezekény) A legjobb nõi epizódszereplõ díja: Papp Kitti (Léva) A Csemadok Kassa Környéki TV díja: Srejner Melinda (Diószeg) Szepsi város polgármesterének díja: Katona Péter (Diószeg) Buzita községpolgármesterének díja: Szitka Mária (Réte) A Csemadok Szepsi Alapszervezetének díja színészi alakításért: Nogely Csaba (Felsõszeli) A Csemadok Buzitai Alapszervezetének díja: Halász Erzsébet (Léva)
A kassai KGSzT Babay József: Három s z e g é n y szabólegény címû mûvét vitte színre. A diószegi Hahota Színjátszó Csoport a Brandon Thomas: Charley nénje darabot, a rétei Révisz Vidámszínpad Teodor Bulavèiak: Falunap darabját mutatta be. A Vezekényi Görbetükör Színjátszó Kör Hobot-IványKarika: Mûsorváltozás címû mûvével lett sikeres. A felsõszeli Bulibicska saját gyûjtés alapján Csalamádé szeli módra címû darabbal érkezett. A Lévai Garamvölgyi Színpad Gárdonyi Géza: A bor, míg a Csécsi Éneklõ Hagyományõrzõ Csoport Snyír Mária: Az igazságos bíró címû mûvét adta elõ. A felsõmecenzéfi Ochotnícke divadlo Vyšný Medzev Lumír Kubátko Bruzovice: Dvaja tovariši mûvével mutatkozott be. A szepsi DS Femini Tri pri ZUŠ a Gymnázium pedig szintén szlovák nyelven Michaela Hudáková: Zrkadlo mûvét adta elõ. Végül, de nem utolsó sorban a füleki Zsákszínház Eve Ensler: Alávalók címû darabjával készült az idei színjátszófesztiválra.
A Lakoma szerkesztõségének díja: Garamvölgyi Színpad (Léva) Díj a magyar nyelv õrzõinek õszinte színpadi játékáért: Csécsi Éneklõ és Hagyományõrzõ Csoport A legjobb gyerekszereplõ díja: Lóci Dávid (Felsõszeli) A zsûri különdíja a kiemelkedõ alakításért: Antal András (Léva), Kántor Klaudia (Léva) és Halász Gyula (Léva) A fesztivál fõrendezõje: a Csemadok Országos Tanácsa Pozsony megbízásából a Csemadok Kassa-környéke Területi Választmánya - Szepsi A fesztivál fõtámogatói: Az SZK Kormányának emberi jogokért és nemzeti kisebbségekért felelõs fõosztálya - Pozsony Csáky Pál - európai parlamenti néppárti képviselõ Nemzeti Kulturális Alap - Budapest Bethlen Gábor Alap - Budapest A fesztivál médiapartnerei között volt a Nagykürtösi járás közéleti havilapja, a Kürtös is. Felvidek.ma
20 Kürtös
Programajánló - Felhívás
2015. november
Nagykürtösi Ifiklub indul 2016 januárjától! Szeretnénk megismertetni Önöket egy programmal, amely gyermekeik, unokáik számára szervezõdik. A Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya havi rendszerességgel 10-14 éves fiataloknak szóló, magyar nyelvû hétvégi programokra várja az érdeklõdõket Nagykürtösre! Olyan programokra, ahol a résztvevõk: - átélhetik társaikkal a közös játék élményét, - miközben számos területen bõvíthetik ismereteiket, - mindezt jó hangulatban és olyan környezetben, ahol fiatal szakképzett felnõttek foglalkoznak velük. Kérjük az érdeklõdõket, hogy minél elõbb jelentkezzenek a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmányánál a
[email protected] e-mail címen vagy a 0907/856 296 telefonszámon. Nagyon köszönjük! Bízunk benne, hogy sok fiatal számára biztosít majd ez a program izgalmas és egyben tartalmas idõtöltési lehetõséget.
Magyar Mikulás-est Nagykürtösön
Tagokat keresünk Palócföld egész területéről a Száztagú Százszorszép Palóc Gyermekdalkörbe Miért százszorszép a Száztagú Százszorszép Palóc Gyermekdalkör? Azért, mert Palócország 100 településén, önállóan, mégis a többiekkel összhangban mûködõ gyermekdalkört fog össze. Most alakul, jelentkezni még lehet, légy része! Várunk minden énekelni szeretõ gyereket kézmûvesekkel, népzenészekkel, erdélyi házicsokival, táncházzal, palóc lepénnyel, egyéb meglepetésekkel! A program november 21-én 10:00-kor indul. Helyszín: Balassagyarmat Madách Mozi Érdeklõdni: Ónodi Krisztián 003620-353-8844 - 00421918144031 Szabó Zoltán 003630-7567-229 Facebook: Száztagú Százszorszép Palóc Gyermekdalkör E-mail:
[email protected]
A Csemadok Nagykürtösi Alapszervezete és az MKP Nagykürtösi Helyi Szervezete minden érdeklõdõt szeretettel vár a kultúrmûsorral egybekötött nagykürtösi magyarok Mikulás-estjére 2015. december 4-én, pénteken 19.00 órai kezdettel a STEFE székházának nagytermébe /Písecká 3/. Zene: Bencze Frédi Harapnivalóról és frissítõkrõl mindenki saját maga gondoskodik. Mikulási ajándékot minden résztvevõnek biztosítanak a szervezõk!
E lapszám megjelenését a Bethlen Gábor Alap támogatta. havilap. Kiadja a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya. A kiadásért felel Balogh K Ü R T Ö S Közéleti Gábor, a CSNTV elnöke, telefon: 0907/84 22 67. Fõszerkesztõ Bodzsár Gyula. Szerkesztõk: Hrubík Béla, Balogh Gábor. Mûszaki szerkesztõ: Kliment Éva, telefon: 0907/85 62 96. Korrektúra: Németh Ágota. Levélcím: 991 28 Vinica, Nekyjská 397/27. E-mail: c sema
[email protected]: 0905/71 77 76. Nyilvántartási szám: EV 1419/08. ISSN 1336-3972. IÈO 00 419 621. Nyomda: Csemadok OV Ve¾ký Krtíš. Terjeszti: a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya. Ára 0,40 EUR. Megjelenik 800 példányszámban. A szerkesztõség álláspontja nem minden esetben azonos az újságban közöltekkel. A kéziratok szerkesztésének, esetleges rövidítésének jogát fenntartjuk. A hirdetések tartalmáért és nyelvhelyességéért felelõsséget nem vállalunk.
