„Mindenki egyenlő, de nem egyforma.” Integrált pedagógiai Program
Pestújhelyi Óvoda
M
an
vo a Ó Ó vo d a , B ú jó c s k
d
a
óv
ár
Budapest, 2013. szeptember 01.
Az óvoda adatai Az óvoda neve:
Budapest Főváros XV. kerület Önkormányzat Pestújhelyi Óvoda
OM azonosítója:
201555
Székhelye:
1158. Budapest, József Attila utca 59-61.
Tagintézmény neve, címe:
Pestújhelyi Óvoda Bújócska Tagóvoda
Az óvoda fenntartója:
Budapest Főváros XV. Kerületi Önkormányzat Képviselő-testülete, 1153. Budapest, Bocskai u. 1-3.
Az óvoda vezetője:
Csörgőné Bánhalmi Éva
Az intézmény tevékenységei: 8510 Iskolai előkészítő oktatás 85101 Óvodai nevelés Ellátandó alaptevékenység: 85101-1 Óvodai nevelés ellátás 85101-2 Sajátos nevelési igényű gyermekek integrált nevelése, ellátása 56291-2 Óvodai intézményi közétkeztetés
A pedagógiai program: •
módosításának ideje: 2013. 08. 31.
•
hatálybalépés ideje:
2013. 09. 01.
2
1. PREAMBULUM
Óvodai programunkat úgy kell megfogalmaznunk, hogy a ránk bízott gyermekek legyenek egészségesebbek, boldogabbak, tiszteljék egymást- és a természetet. Meg kell őriznünk a hagyományokat, értékeket a gyermekek és kollégák viszonyában egyaránt. Programunkkal a Közös Európa elvárásainak is eleget kell tennünk: a beilleszkedés segítésére olyan nevelési módszereket kell találnunk és alkalmaznunk, melyekkel elősegítjük, hogy a gyermekek felnőve készen álljanak a változásra, helytálljanak idegen környezetben, kommunikatív készségük fejlett legyen, tartalmas emberi kapcsolatokat tudjanak kialakítani, magatartásuk etikus legyen, ismerjenek idegen nyelveket, látásmódjuk kritikus legyen, egészséges életvitelt alakítsanak ki, s képesek legyenek a különbözőség elfogadására, esztétikus produktumok előállítására. Munkánkat a család nevelésére alapozzuk, s a családdal együtt kívánjuk megvalósítani is, úgy, hogy a tevékenységek alapja, kiindulási- és visszacsatolási pontja a gyermekek számára a játék legyen. Nekik, nekünk, s minden gyermeket nevelő társunknak szól a Fröbel-től ismertté vált mondás:
„GYERTEK, ÉLJÜNK EGYÜTT A GYERMEKEKÉRT”
3
2. GYERMEKKÉP, ÓVODAKÉP
2.1. GYERMEKKÉPÜNK „A gyermek öröm, a reménység. Gyönge testében van valami virági, ártatlan lelkében van valami égi, egész kedves valója olyan nekünk, mint a tavaszi vetés, ígéret és gyönyörűség.” (Gárdonyi Géza) Nagy bátorság másnak az életébe beleavatkozni, másokat nevelni. Mérhetetlen felelősség, hogy milyen érzelmeket indítunk el, hatásukkal milyen nyomot hagyunk bennük, amely kihat további fejlődésükre. A családi nevelésre építünk. Szívvel berendezett, virágokkal, gyermekmunkákkal díszített óvodába kell nem beszoktatni, hanem befogadni a gyermekeket. Elfogadni az egyéniséget, a különbözőséget. Magabiztos, környezetükben jól eligazodó gyermekeket szeretnénk nevelni. Legyenek képesek problémáik megoldásában közreműködni, érzékenyen, nyitottan fogadják egymás ötleteit. Legyenek együttműködők. Forduljanak bizalommal a felnőttekhez. Szeressék a természetet, védjék a növényeket, az állatokat. „A boldogság és a siker kulcsa minden életpályán az őszinte, kiegyensúlyozott és megértő magatartás önmagunkkal és másokkal szemben.” (Selye János) Empátia, a gyermek tisztelete kell, hogy megnyilvánuljon az óvónő részéről. Az óvónő beleéli magát a gyermek problémájába, megérti és segíti őt. Keresi a megoldást, közben
4
kimutatja és megfogalmazza saját érzelmeit is. Fő nevelési módszere a pozitív példa kiemelése. „Emberként” kezelje a gyermekeket. Törekedjen arra, hogy minden gyermek egyformám magas színvonalú és szeretetteljes nevelésben részesüljön, s meglévő hátrányai csökkenjenek. Minden emberi kapcsolat kétoldalú. Akkor sikeres, ha a segítő és a segített megkapja, amire szüksége van. A gyerekeknek segítségre van szükségük, az óvónőknek arra az érzésre, hogy segíthetnek.
2.2. ÓVODAKÉP Óvodáink kertvárosi környezetben, családi házak között helyezkednek el. Nyolc csoporttal működik, két telephelyen, integrált óvodai neveléssel. Az integrált nevelést telephelyenként két fejlesztésre alkalmas szoba segíti. Az integrált nevelés a környezetben megnőtt igény kielégítésére került az óvoda nevelési feladatai közé. Az egészséges gyermekek nevelése szempontjából kedvező a gyermekek integrálása, a különbözőség elfogadtatása, a közös játék és egyéb tevékenységek során. Azért is fontos volt a feladat felvállalása, mert kerület szerte megnőtt a spontán integrációk száma. A sajátos nevelési igényű (SNI) gyermekek társadalomba való zökkenőmentes beilleszkedését nagymértékben segítheti a kellő időben megkezdett speciális nevelés, fejlesztés. Fontosnak tartjuk,hogy az integrált óvodai nevelésben csak annak az egészséges kisgyermeknek szabad részt vennie, akinek szülei teljes mértékben elfogadják a különbözőséget, empátiával fordulnak a sérült emberek felé. Sok türelemmel és tervezett rendszerességgel fejlesztjük a gyermekek kézügyességét, esztétikai igényességét, testi fejlettségét, melyhez az óvodai csoportok igényes kialakítása nagyban hozzájárul. Gyakorlatban is alkalmazzuk az egymástól való tanulás elvét, tevékenységünket a szülők pozitívan értékelik és támogatják. Az a határozott véleményünk, hogy a kis intézmények biztosítják legjobban a gyermekek fejlődését és fejlesztését szolgáló koncepciók megvalósítását. A kis csoportlétszám nagyobb lehetőséget ad az egyéni fejlesztésre, felzárkóztatásra, az új kezdeményezések, elképzelések, módszerek bevezetésére.
5
3. AZ ÓVODAI NEVELÉS FELADATAI 3.1. AZ ÓVODAI NEVELÉS CÉLJA Óvodai nevelésünk célja a sokoldalú személyiség fejlesztése, az életkori és egyéni sajátosságok kibontakoztatása és megerősítése; a speciális szükségletek kielégítésével a családi nevelés segítése, kiegészítése. Az óvodai nevelőmunka átfogja a gyermeki személyiség egészét és biztosítja az érzelmi, testi, értelmi és közösségi fejlődést. Célunk a kiemelt figyelmet igénylő gyermekeknél: •
eredményeket
értékelő
környezet
kialakítása,
amely
segíti
harmonikus
személyiségfejlődésüket •
egyéni fejlesztésük, fejlődésük segítése, hátrányok csökkentése,
•
egy befogadó, egyenlő esélyeket biztosító óvodai élet megvalósítása.
3.2. AZ ÓVODAI NEVELÉS FELADATAI A személyiségfejlesztés alapvető feltétele a testi-lelki szükségletek kielégítése a szűkebb és tágabb társadalmi környezettel közösen. Az integrált óvodai nevelésnél még nagyobb hangsúlyt kap mindez. Elsődleges, hogy mi, óvodapedagógusok nyitottságot mutassunk a kiemelt figyelmet igénylő gyermekek iránt; biztosítsuk minden gyermek számára az egyenlő hozzáférést, tudatosan kerüljük a nemi sztereotípiák erősítését, segítsük elő a nemek társadalmi egyenlőségével kapcsolatos előítéletek lebontását. Fontos, hogy a humanisztikus alapértékeket elfogadjuk és hogy az értelmi fejlesztést, tanulást átértékeljük. Ebben az interakcióban alapvető a tapasztalat, biztonság és kölcsönösség, az elfogadás és az elfogadottság érzésének tanulása. A sokféle ember sokféle módon történő együttéléséhez szükségünk van az empátiára, a toleranciára és a különbözőség elfogadására.
6
A személyiségfejlesztés területei: a) egészséges életmód alakítása b) érzelmi, erkölcsi és a közösségi nevelés, c) anyanyelvi, az értelmi fejlesztés és nevelés megvalósítása. a) Egészséges életmód alakítása Kiemelt jelentőségű ebben az életkorban az egészséges életmódra nevelés, az egészséges életvitel alapjainak elsajátítása. Az óvodai nevelés elősegíti a gyermekek egészségének védelmét, az összerendezett mozgás, edzettség, testi szükségletek és mozgásigény kielégítését, gondozottságot; a speciális gondozó, prevenciós és korrekciós testi nevelésből adódó feladatok ellátását, a környezet védelméhez és megóvásához kapcsolódó szokások kialakítását, a környezettudatos magatartás megalapozását, a testápolás, étkezés, öltözködés, pihenés, betegségmegelőzés és egészségmegőrzés szokásainak alakítását. Fontos a harmonikus, összerendezett mozgás fejlődésének elősegítése, hiszen az óvodás korban kialakuló mozgáskoordináció és az egyes mozgásformák elsajátítása szoros kölcsönhatásban van az idegrendszer fejlődésével, amely kihat a gyermek fejlődésének egészére. b) Érzelmi, erkölcsi és a közösségi nevelés Az óvodás gyermek legfőbb igénye az érzelmi biztonság. A kisgyermeknél az emóciók dominálnak, ezért fontos, hogy az óvodában derűs, nyugodt légkör vegye körül. Szükséges, hogy óvodába lépéskor pozitív érzelmi hatások érjék, óvónő és gyermek, gyermek és dajka kapcsolata szeretetteljes legyen. Fontos a szociális érzékenység fejlődése, az én-tudat alakulása. Az óvodai nevelés megalapozza a feladattudat, feladattartás és az önállóság képességét. Az óvoda lehetőséget teremt társas kapcsolatok kialakítására, neveli a gyermekeket a különbözőség elfogadására.
7
Kiemelten fontosak a szocializáció szempontjából a közös élményekre épülő tevékenységek. Ezek segítik a gyermek erkölcsi tulajdonságainak (együttérzés, segítőkészség, önzetlenség, figyelmesség) és akaratának (önállóság, önfegyelem, kitartás, feladattudat, szabálytudat) fejlődését. Az SNI gyermekeknél a nevelés hatására a sérülés arányában ki kell alakulnia az alkalmazkodó készségnek, képességnek, az akaraterőnek, az önállóságra törekvésnek, az együttműködésnek. Az óvoda feladata ezeknél a gyermekeknél, hogy csak annyi segítséget nyújtson, amennyi az önálló cselekvéshez szükséges. Fontos a kiemelt figyelmet igénylő gyermekek neveléséhez, fejlesztéséhez biztosítani a speciális ismeretekkel rendelkező szakembereket. A gyermekek nyitottságára építve kell megismertetni velük szűkebb és tágabb környezetüket, amely a hazaszeretet és a szülőföldhöz való kötődés alapja, hogy rá tudjanak csodálkozni a természetben, környezetükben megmutatkozó jóra és szépre. c.) Anyanyelvi az értelmi fejlesztés és nevelés megvalósítása Az óvodai nevelés a gyermek érdeklődésére, kíváncsiságára építi a tevékenységeket, amelyek útján tapasztalatokat szereznek társadalmi és természeti környezetükről. Az anyanyelv fejlesztése kiemelt feladat. Az anyanyelvi nevelés valamennyi tevékenységi forma keretében megvalósítandó feladat. A beszédkedv fenntartására, a gyermek meghallgatására, kérdéseik megválaszolására nagy figyelmet kell fordítanunk. Az SNI gyermekeknél fokozottan megjelenik a beszédtanulás készségének fejlesztése. Elsősorban a spontán tapasztalatokra kell építenünk. Fontos az értelmi képességek (érzékelés, észlelés, emlékezet, figyelem, képzelet, gondolkodás) és a kreativitás fejlesztése. Kiemelt feladatot jelent a kiemelt figyelmet igénylő gyermekeknél az egyes területeken meglévő, kiemelkedő képességek, teljesítmények felismerése, gondozása. A különleges gondozást segíti a kiscsoportos vagy egyéni formában, sérülés-specifikus módszerekkel, terápiákkal, technikákkal végzett óvodai nevelés.
8
3.3. KIEMELT NEVELÉSI ALAPELVEINK 1.) Elismerjük a nevelésben a család elsődleges szerepét és támaszkodunk a családon belüli értékekre. Tiszteljük és elfogadjuk a szülőt, annak gyökereit, nyelvi- és hagyománykultúráját. Fontos hogy a szülő érezze a segítő szándékot az óvoda részéről. 2.) A gyermek kiszolgáltatott, ezért alapvető követelmény jogainak biztosítása az óvodai nevelés teljes eszközrendszerével, oly módon, hogy minden gyermek egyenlő eséllyel részesülhessen színvonalas nevelésben. Nevelési folyamatunk meghatározott elvek, szabályok alkalmazásával valósul meg. A megvalósulásban kiemelt szerepet játszik az óvodapedagógus. 3.) A különbözőségre nem rácsodálkozunk, hanem aktívan segítjük elfogadását, támogatását. 4.) Az óvodapedagógusok bizalmas információkkal is rendelkeznek, ezért kiemelt nevelési elv a pedagógiai etika. 5.) Fontosnak tartjuk, hogy az óvodapedagógusok legyenek toleránsak, vegyék figyelembe az egyéni különbségeket, igényeket, segítsék a gyermekek fejlődését személyre szabottan a harmonikus fejlődés érdekében.
6.) Minden óvodapedagógus tartsa elsődlegesnek, hogy az SNI gyermek iránti elvárást sérülésének jellege, súlyosságának mértéke határozza meg.
9
4. AZ ÓVODAI ÉLET MEGSZERVEZÉSÉNEK ELVEI 4.1.SZEMÉLYI FELTÉTELEK Az óvodában, a nevelőmunka középpontjában a gyermek áll. A nevelőmunka kulcsszereplője az óvodapedagógus. Jelenléte a nevelés egész időtartamában fontos. Az elfogadó, támogató, segítő attitűdű óvodapedagógus modell, minta a gyermek számára. Az óvodapedagógusi tevékenységnek és az óvoda működését segítő nem pedagógus alkalmazottak
összehangolt
munkájának
hozzá
kell
járulnia
az
óvodai
nevelés
eredményességéhez. Fontos, hogy az óvoda dolgozói megvalósítsák a nemzetiségi, etnikai, migráns gyermekek nevelésének célkitűzését is. A sajátos nevelési igényű gyermekek fejlesztése speciálisan képzett szakemberek közreműködésével történik. Az óvoda engedélyezett pedagógus álláshelyei: •
16 fő óvodapedagógus
•
1 fő gyógypedagógus
•
1 fő óvodavezető
Nevelőmunkát segítők álláshelyei:
•
8 fő dajka
•
2 fő pedagógiai asszisztens
Technikai dolgozók álláshelyei: •
1 fő óvodatitkár
•
2 fő konyhai dolgozó
10
Speciális szakemberek Az integrált csoportokban lévő SNI gyermekeket külön-külön, sérülésüknek megfelelően sajátos fejlesztő, korrekciós, habilitációs, rehabilitációs eljárásokkal kell fejleszteni. Ezért szükséges, hogy gyógypedagógus irányításával, segítségével egyénileg fejlesszük a gyermekeket.
4.2.TÁRGYI FELTÉTELEK Intézményünk nyolc csoporttal működik két telephelyen. Óvodáink - tornaszoba kivételével rendelkeznek a pedagógiai program megvalósításához szükséges tárgyi feltételekkel (fejlesztő szoba, logopédiai szoba). Az óvodák épületét, udvarát, kertjét, berendezéseit próbáljuk úgy kialakítani, hogy a gyermekek biztonságát és kényelmét szolgálják. A tárgyi felszereléseket, amelyeket a gyermekek használnak, számukra hozzáférhető módon és gyermekek biztonságára figyelemmel helyezzük el. Fontos, hogy minden helyiséget esztétikusan, gyermekbarát módon rendezzünk be.
4.3. NAPIREND, HETIREND A gyermekek egészséges fejlődéséhez, fejlesztéséhez a napirend és a hetirend biztosítja a feltételeket a megfelelő időtartamú párhuzamosan végezhető, differenciált, valamint a gyermek együttműködő képességét, feladattudatát fejlesztő tevékenységek tervezésével, szervezésével. A gyermekek a tevékenységeket, az óvodapedagógus átgondolt felajánlásai alapján, saját döntésüknek megfelelően egyénileg, mikro-csoportosan vagy csoportosan végzik. A napirend igazodik a különböző tevékenységekhez, a gyermekek egyéni szükségleteihez, a helyi szokásokhoz és igényekhez. Az életkori jellemzők, az egyéni fejlettség, a tevékenységek jellege befolyásolják a szervezeti formákat. Az egész nap során érvényesülnie kell a
11
folyamatosságnak és a rugalmasságnak. Fontos a tevékenységek közötti harmonikus arányok kialakítása, szem előtt tartva a játék kitüntetett szerepét.
Napirend általános mintája 06:00-tól
07:00-ig
gyülekezés, játéktevékenység
07:00-tól
10:00-ig
szabad játék, gondozás, tízórai, szervezett tevékenységek, egyéni fejlesztések
10:00-tól
11:45-ig
gondozási tevékenységek, mosdózás öltözködés játék a szabadban, egyéni fejlesztések
11:45-től
12:45-ig
öltözködés, gondozási tevékenységek, mosdózás, ebéd, mosdózás
12:45-túl
15:00-ig
pihenés
15:00-tól
15:45-ig
gondozási tevékenységek, mosdózás, uzsonna
15:45-től
18:00-ig
szabad játék hazamenetelig
A heti rendben is vannak visszatérő stabil, a rendszerességet biztosító tevékenységek. Fontos, hogy életkortól függően naponta helyet kapjon a rendszeres mozgásfejlesztés. A keret és az időtartam változó. Szervezhető kezdeményezett vagy kötött formában. Heti két alkalommal minden korosztálynak kötelező a testnevelés. 12
Hetirend általános mintája:
Hétfő
Mozgás, Külső
Logopédiai, gyógypedagógiai, világ
tevékeny egyéni fejlesztések
megismerése, Kedd
Verselés, mesélés
Logopédiai, gyógypedagógiai,
Ének, zene, énekes játék, egyéni fejlesztések gyermektánc Szerda
Mozgás,
Logopédiai, gyógypedagógiai,
Rajzolás,
mintázás, egyéni fejlesztések
kézimunka, Csütörtök
Külső
világ
tevékeny Logopédiai, gyógypedagógiai,
megismerése,
egyéni fejlesztések
Ének, zene, énekes játék, gyermektánc Péntek
Rajzolás,
mintázás, Logopédiai, gyógypedagógiai,
kézimunka,
egyéni fejlesztések
Verselés, mesélés
4.4. TERVEZÉSDOKUMENTÁCIÓ Az óvodai nevelés tervezését, valamint a gyermekek megismerését és fejlesztését, a fejlődésük nyomon követését különböző kötelező dokumentumok szolgálják.
•
Felvételi és mulasztási napló
•
Óvodai csoportnapló
•
A gyermek fejlődését nyomonkövető dokumentáció
•
Egészségügyi és pedagógiai célú habilitáció, rehabilitáció: Egyéni fejlődési lap
13
A gyermek fejlődését nyomon követő dokumentáció a gyermek fejlődéséről folyamatosan vezetett dokumentum, amely tartalmazza: •
a gyermek fejlettségi szintjét,
•
fejlődésének ütemét,
•
a differenciált nevelés irányát.
A gyermek fejlődését nyomon követő dokumentáció tartalmazza: •
a gyermek anamnézisét
•
a gyermek fejlődésének mutatóit (érzelmi, szociális, értelmi, beszéd, mozgásfejlődés), valamint egyéb megfigyeléseket,
•
a gyermek fejlődését segítő megállapításokat, intézkedéseket, elért eredményeket,
•
gyógypedagógus fejlődést szolgáló javaslatait,
•
szakértői bizottság megállapításait,
•
a szülő tájékoztatásáról szóló feljegyzéseket.
4.5. AZ ÓVODA KAPCSOLATAI A nyitottá válás és a nyitottság elengedhetetlen feltétele a külső és belső kapcsolatok kialakítása,
azok
tartalmassá
tétele,
a
kapcsolattartás
rendszerének
és
módjának
beszabályozása. Az óvoda kapcsolatot tart azokkal az intézményekkel, amelyek az óvodába lépés előtt, az óvodai élet és az óvodai élet után meghatározó szerepet töltenek be a gyermek életében. A kapcsolattartás formái, módszerei alkalmazkodnak a feladatokhoz és a szükségletekhez. A kapcsolatok kialakításában és fenntartásában az óvoda nyitott és kezdeményező. Külső kapcsolataink: •
A Fenntartó Önkormányzat és végrehajtó szervei.
•
Családvédelmi- és családsegítő szolgálat.
•
Pedagógiai Szakszolgálat
14
•
A gyermekek egészségét vigyázók: védőnő, gyermekorvos, Tisztiorvosi Szolgálat.
•
XV. kerület Egyesített Bölcsődék
•
Pestújhelyi Általános Iskola
•
Közművelődési intézmények: Művelődési ház, Közösségi házak, Bábszínház, Múzeum
•
Egyéb civil szervezetek: támogatók, szolgáltatást végzők, stb.
•
Az óvoda élelmezését ellátó Kft.
Az óvodai nevelés a családi neveléssel együtt szolgálja a gyermekek fejlődését. Ennek alapvető feltétele a családdal való szoros együttműködés. Cél: •
A gyermekek nevelésének érdekében őszinte, barátságos viszony kialakítása a szülőkkel.
•
Viselkedésünkkel, imponáló szakértelmünkkel modell állítása.
•
Etikus magatartásunkkal az óvodapedagógusok és az óvoda státuszának erősítése.
Feladatunk: •
Az óvodapedagógusok vegyék figyelembe a családok sajátosságait, szokásait, az együttműködés során érvényesítsék az intervenciós gyakorlatot, azaz a segítségnyújtás a családhoz illeszkedjen.
•
A szülők tisztelete, a család nevelési elsődlegességének elismerése.
•
Kapcsolatunk épüljön a tapintatra, mélyüljön el közös programok, együttes tevékenységek alkalmával.
•
Szabályrendszerünk legyen biztonságos, a szeretetteljes légkör kialakulását segítse elő.
•
Pedagógiai felkészültségünk legyen tudatos, legyünk nyitottak az új iránt, képezzük magunkat folyamatosan.
•
Munkánkban érződjön az óvónői empátia.
•
Napi munkánk a maximumot nyújtsa minden gyermek számára.
A kapcsolattartás formái: 1.) Közvetlen kapcsolattartás:
15
•
családlátogatás
•
anyás beszoktatás
•
szülői értekezletek, nyílt napok, fogadóórák
2.) Közös programok: •
óvodai ünnepségek
•
nyitott délutánok
•
közös kirándulások
•
munkadélutánok
4.6. GYERMEKVÉDELMI TEVÉKENYSÉGÜNK „A gyermeki jogok védelme minden olyan természetes és jogi személy kötelessége, aki a gyermek nevelésével, oktatásával, ellátásával, ügyeinek intézésével foglalkozik.„ A gyermekvédelem minden dolgozó feladata. A gyermekek védelme során nemhez, nemzethez, nemzetiséghez, etnikai csoporthoz való tartozás, lelkiismereti, vallási vagy politikai meggyőződés, származás, vagyoni helyzet, cselekvőképesség
hiánya
vagy
korlátozottsága
miatt,
valamint
a
gyermekvédelmi
gondoskodásba kerülés alapján, tilos bármilyen hátrányos megkülönböztetés. Ha a gyermek-és ifjúságvédelmet a legtágabb értelemben fogjuk fel, akkor e feladatoknak ki kell terjedniük a gyermek fejlődésével összefüggő valamennyi kérdésre. Figyelemmel kell kísérni minden olyan körülményt, amelyből arra lehet következtetni, hogy egy gyermek fejlődését valamilyen ok gátolja, vagy nehezíti. Célunk, hogy megelőzzük, elhárítsuk, vagy enyhítsük azokat a gyermekre ható károsodásokat, amelyek egészséges személyiségfejlődését megzavarják, vagy meggátolják, másrészt segítsük
16
azoknak a pozitív hatásoknak az érvényesülését, amelyek hozzájárulnak a gyermek társadalmilag is értékes képességeinek kibontakoztatásához és kifejlesztéséhez.
Óvodavezető feladata: •
intézmény törvényes működtetése
•
gyermekvédelmi feladatok megszervezése, ellátása
•
szociális szolgáltatások feltérképezése, azonosítása
Egyes családok részéről speciális szükségletek jelentkezhetnek: életkörülményeik, szerepük, életkoruk vagy egyéb problémáik miatt. Ezekben az esetekben a szülőknek legyen tudomásuk arról, hogy az óvodapedagógusok ismerik gondjaikat, készek arra, hogy közösen megvitassák, hogy mit is lehet és kell tenni a nehézségek, feszültségek elhárítása érdekében. Célunk a bizalomteljes szülő-pedagógus kapcsolat, ami nélkülözhetetlen a problémák közös megoldásában. A kiemelt figyelmet igénylő gyermekek esetében különösen jelentős az óvoda együttműködő szerepe a speciális felkészültséggel rendelkező szakemberekkel. Gyermek- és ifjúságvédelmi feladatok:
•
Egyéni esetkezelések során a gyermekek személyes gondjainak feltárása, pedagógiai eszközökkel történő segítése.
•
Közreműködés a gyermekek veszélyeztetettségének megelőzésében, megszüntetésében.
•
A veszélyeztetett helyzet javítása érdekében külső intézmények (FIÓKA, Családsegítő Szolgálat, Gyámhivatal) megkeresése.
•
A hátrányos és halmozottan hátrányos helyzet enyhítése, a nehéz családi és anyagi helyzet jelzése.
•
Gyermekétkeztetés biztosítása.
•
Életmód-életvitel orientálása.
•
Különféle hasznos szabadidős tevékenységek ajánlása.
17
•
Előadások, rendezvények szervezése.
Helyzetfelmérés:
•
A kiemelt figyelmet igénylő gyermekek felmérése az óvodákban.
•
Családlátogatás során felmérni a családok helyzetét, szükségleteit, életvitelét.
•
Tájékozódás a gyermekek családban elfoglalt helyéről, életviteléről.
Szervezési feladatok:
•
Kapcsolattartás a szülőkkel, gyermekekkel.
•
Kapcsolattartás külső intézményekkel (FIÓKA, Gyámhivatal)
•
Segítségnyújtás ahhoz, hogy a gyermekek egyéni problémáik megoldásához külső szakember segítségét is igénybe vehessék.
•
Szabadidős tevékenységek ajánlása.
Prevenciós munka:
•
Személyes beszélgetés, tanácsadás, szakemberhez irányítás.
Szociális tevékenység:
•
Rendkívüli segélyekre javaslattétel.
•
Segélykérelmekhez környezettanulmány elvégzése.
•
Krízishelyzetben lévő gyermekek gondjainak megoldása.
Gyermekek esélyegyenlőségét szolgáló intézkedések: •
Kiemelt figyelmet fordítunk az egyenlő bánásmód alkalmazására.
•
Tilos a közvetlen és közvetett hátrányos megkülönböztetés.
•
Megkülönböztetett figyelmet fordítunk a kiemelt figyelmet igénylő gyermekek egyéni fejlesztésére, esélyegyenlőség megteremtésére.
18
A sajátos nevelési igényű gyermekekkel kapcsolatos feladatok: •
az elvárások igazodjanak a gyermekek fejlődésének üteméhez,
•
fejlesztésük a számukra megfelelő területeken valósuljanak meg,
•
a fejlesztések ne terheljék túl őket,
•
a habilitációs, rehabilitációs célú fejlesztő terápiák váljanak az óvodai élet elemeivé.
Feladataink: •
a testi, érzékszervi, értelmi, beszéd-és egyéb fogyatékosságból fakadó hiányzó vagy sérült funkciók helyreállítása, újak kialakítása,
•
a meglévő ép funkciók bevonása a hiányok pótlása érdekében,
•
a különféle funkciók egyensúlyának kialakítása,
•
a szükséges speciális eszközök elfogadtatása és használatuk megtanítása,
•
az egyéni sikereket segítő tulajdonságok, funkciók fejlesztése,
•
szükség estén egyéni fejlesztési terv készítése, individuális módszerek, technikák alkalmazása,
•
a pedagógiai diagnózisban szereplő javaslatok beépítése a foglalkozások szervezésébe,
•
alkalmazkodás az eltérő képességekhez, az eltérő viselkedésekhez, a gyermekek haladásának figyelemmel kísérése, gondoskodásba kerülés alapján, tilos bármilyen hátrányos megkülönböztetés.
4.7. A NEVELÉS ALAPVETŐ KERETEI 4.7.1. Egészséges életmód alakítása Cél: • Óvodás korban kiemelt jelentőségű az egészséges életmódra nevelés, az egészséges életvitel alapjainak elsajátíttatása, szokásainak kialakítása.
19
• Célunk elősegíteni a gyermekek egészségének védelmét, az összerendezett mozgás, edzettség, testi szükségletek és mozgásigény kielégítését, gondozottságot; a speciális gondozó, prevenciós és korrekciós testi nevelésből adódó feladatok ellátását. • Fontos a gyermekek fejlődéséhez, fejlesztéséhez szükséges egészséges és biztonságos környezet biztosítása, a környezet védelméhez és megóvásához kapcsolódó szokások alakítása, a környezettudatos magatartás megalapozása. Az óvodapedagógus feladatai • Biztosítsa az egészséges életmód feltételeit, a helyes életritmus kialakulását. • Alakítsa ki a környezet védelméhez és megóvásához kapcsolódó szokásokat. • Az óvoda helyiségeit, udvarát úgy alakítsa ki, hogy az a pedagógiai feladatok megvalósítását segítse. • Biztosítsa az életkori sajátosságoknak és egyéni igényeknek megfelelő mozgást, edzést, pihenést, étkezést. • Segítse a gyermek testi képességeinek fejlődését. • Az SNI gyermekeknél a megfelelő szakemberek bevonásával, a szülővel prevenciós és korrekciós testi nevelési feladatokat lásson el. • A segédeszközök használatát tanítsa meg és fogadtassa el. • Változatos tevékenységformák biztosításával az egészséges fejlődés megalapozása (jó napirend). • Megbetegedések megelőzése, együttműködés a családdal, óvodaorvossal. • Szervezze meg az óvodavezetővel közösen az orvosi szűréseket, vizsgálatokat. Az egészséges életmód alakítása a sajátos nevelési igényű gyermekek esetében: • Az elvárásokat a gyermek fejlődési üteméhez igazítjuk. • A gyermek sérülésének típusát és mértékét figyelembe véve megfelelő élethelyzeteket teremtünk, a kialakult feltételes reflexeket erősítjük. • Biztosítjuk a gondozáshoz szükséges speciális feltételeket, a szükséges tárgyi eszközöket (kapaszkodók, feljárók).
20
• A szakszerű segítségnyújtás elengedhetetlen, amely az óvodapedagógus, dajka, gyógypedagógus, pedagógiai asszisztens munkaköréhez tartozik. • Fontos, hogy kellő időt és türelmet biztosítsunk az SNI gyermekeknek a feladatok elvégzéséhez. • A türelem, biztatás, dicséret, pozitív példaadás elengedhetetlen a fejlődéshez. Az óvodai nevelés a SNI gyermekeknél is a nevelés általános célkitűzéseinek megvalósítására törekszik. A nevelés hatására a sérült kisgyermeknél is
fejlődik az
alkalmazkodó készség, az akaraterő, az önállóságra törekvés, az érzelmi élet, az együttműködés. Ezért fontos, hogy mindig csak annyi segítséget kapjon a gyermek ami az önálló cselekvéshez szükséges.
Gyermeki tevékenységek
• A növekedés és testi fejlődés feltétele a táplálkozás. Fontos, hogy táplálkozásuk változatos, tápanyagokban gazdag legyen.
• A gyermekek egészségének védelmét, testük, ruházatuk gondozását, tisztaságigényük kialakulását szolgálja.
• Fontos a családi és óvodai szokások összehangolása. • Fokozatosan eljut a gyermek önmagával, ruházatával, használati tárgyaival kapcsolatban is a rend és tisztaság igényének kialakulásához.
• Az öltözködés védekezés az időjárás változásaival szemben; ennek figyelembe vételével öltözködjenek.
• Sokat mozogjanak a gyerekek. • A csoportszobában és az udvaron egyaránt használják ki a spontán mozgási lehetőségeket. Séták, kirándulások alkalmával nem csak mozgásigényüket elégítik ki, hanem közös élményeket is szereznek.
• Edzéssel növeljük a gyermekek ellenálló képességét (légfürdő, vízfürdő, napfürdő). Ezért nagyon fontos, hogy minél több időt töltsenek a gyerekek a szabad levegőn.
21
• A mozgás és a pihenés egyensúlyban legyen. Biztosítanunk kell a gyermekek számára az egyéni igényeknek megfelelő pihenőidőt. A gyerek akkor aludt eleget, ha felkeltés nélkül, magától ébred fel.
Módszertani alapelvek • Az óvónő törekedjen a család és az óvoda gondozási szokásainak összehangolására. • Vegye figyelembe a gyerekek egyénileg eltérő igényeit, egyéni sajátosságait. • Az óvónő törekedjen bensőséges kapcsolatok kialakítására. • Érvényesítse a fokozatosság elvét. • Az óvónő biztosítsa a megfelelő feltételeket a helyes szokásrend kialakulásához. • Az óvónő törekedjen a mozgáskultúra fejlesztésére. • Érvényesítse a környezetvédelemmel és a környezettudatos magatartással kapcsolatos szokásokat. Kapcsolatok más nevelési területekkel Az anyanyelvi nevelés áthatja az óvodai nevelés egészét. A gondozási teendők ellátásánál sok lehetőség adódik a beszélgetésre. Fontos, hogy az óvónő ne legyen türelmetlen, ne sürgesse a gyerekeket. Az alapvető gondozási szokásokat a gyermek a családból hozza magával, ezért nagyon fontos, hogy az óvónő tapintatosan fejlessze és egészítse ki ezt a szokásrendszert. Mindig a már kialakult szokások alkossák a kiindulási pontot. Az egészséges életmód szokásait óvodáskorban kell megalapozni. A mozgásigény kielégítése is a nevelés fontos feladata. Ezért nagyon lényeges a mindennapos mozgás. A helyesen megválasztott mozgásanyag elősegíti a megfelelő testi fejlődést, biztosítja a derűs, nyugodt, kiegyensúlyozott légkört. A gondozási tevékenységek terén is kapjon hangsúlyt az egymás munkájának megbecsülésére nevelés, egymás segítése a tevékenységek során. 22
4.7.2. Az érzelmi, az erkölcsi és a közösségi nevelés Cél: • Célunk a gyermekek erkölcsi, szociális érzékenységének fejlesztése, éntudatuk alakítása, önkifejező törekvéseik segítése. • Fontosnak tartjuk, hogy az elfogadás, megértés jellemezze Őket, értsék, hogy az emberek különböznek egymástól. • Elősegítjük, hogy az óvodába kerülő gyermek tanuljon meg kommunikálni és együttműködni a csoport többi tagjával. • Fontos a játéktevékenység mely alatt megtanulják a közösségi élethez szükséges magatartási formákat (együttműködés, figyelem, türelem, önfegyelem, bizalom, alkalmazkodás,
szabályok
elfogadása,
tapintatosság,
kudarctűrő-képesség,
tiszteletadás).A jó közösséget egyéniségek alkotják, akik egyéni vágyaikat a közösség érdekeinek alá tudják rendelni. • A gyermekek nyitottságára építve megismertetjük Őket szűkebb és tágabb környezetükkel, amely megalapozza a szülőföldhöz való kötődést és a hazaszeretetet. • Az óvodai szocializáció részét képezi továbbá a hagyományok teremtése, őrzése, ápolása, formálása; hiszen a közös gyökerek kötődési pontokat jelentenek, ezáltal közösségalakító hatásuk van. Az óvodapedagógus feladatai • Biztosítsa a gyermekek számára a biztonságot nyújtó nyugodt, derűs és barátságos légkört. • Modellként irányítsa a csoport életét. • Segítse a gyermekek közötti kapcsolatok, az együttműködés, az együttjátszás képességének kialakulását. • Legyen megértő, toleráns, kezelje a konfliktusokat. • Erősítse a gyermekekben a mások iránti tisztelet és megbecsülés érzését. • Helyezzen
hangsúlyt
az
élménybefogadás
kifejezőképességének fejlesztésére.
23
képességének,
az
érzelmek
• Szervezze meg a csoport közös életét, szokás- és normarendszerét. • Tegye vonzóvá a szülők számára a gyermek könnyebb beilleszkedését segítő „Anyás” beszoktatást. • Az óvodapedagógus-gyermek, gyermek-dajka, gyermek-gyermek kapcsolatban pozitív attitűd, érzelmi töltés kialakítása. • Ismertesse meg a gyermekeket szűkebb és tágabb környezetükkel, amely a szülőföldhöz való kötődés alapja. • Az SNI gyermekek elfogadása, különbözőségek tisztelete. • Kiemelt figyelmet igénylő gyermekek speciális fejlesztése. • A megfelelő napirend kialakításával biztosítsa a gyermekek számára az egészséges életritmust. Az érzelmi, az erkölcsi és a közösségi nevelés alakítása a sajátos nevelési igényű gyermekek esetében: A sérült gyermekek érzelmi igénye fokozottabb, mint ép társaiké. A változásokat nehezebben tűrik, jobban kötődnek egy-egy személyhez. • Biztosítjuk számukra a közös élményeket melyek az érzelmi hatás fontos eszköze. • Fontos a tervezés, szervezés, a helyszínek megválasztása. • Pozitív modell segíti az integrációs nevelést. • Sikerkritériumnak a gyermekek beilleszkedése, fejlődése, az együtt haladás lehetősége tekinthető. • Az együttnevelés megvalósulásában érvényesül a habilitációs, rehabilitációs szemlélet. • Fontos a sérülésspecifikus módszertani eljárások alkalmazása. • Az
SNI
gyermekekkel
foglalkozó
óvodapedagógusok
rendelkezzenek
együttneveléshez szükséges kompetenciákkal. • A pedagógiai folyamatokba beépítjük a gyógypedagógus iránymutatásait, javaslatait. Gyermeki tevékenységek
24
az
• A közösségi nevelés átszövi az óvodai élet egészét. A gyermek számára a társadalmi létezés tere kitágul, kapcsolatai, kötődései gyarapodnak, tapasztalatai, ismeretei gazdagodnak, újfajta élményekben részesül, személyisége sok irányban megnyilvánul és fejlődik. • Az óvónőhöz való érzelmi kötődés, a gyakoribb közös „rácsodálkozás” és „felfedezés” fejleszti a tárgyi és szociális környezet tulajdonságai, jelenségei, eseményei iránti érzékenységét, elősegíti a megismerési folyamatok fejlődését. • Az óvodába kerülő gyermeknek először meg kell tanulnia kommunikálni és együttműködni a csoport többi tagjával. Elsősorban a játéktevékenység alatt tanulják meg
a
közösségi
élethez
szükséges
magatartási
formákat
(együttműködés,
figyelmesség, türelem, önfegyelem, bizalom, alkalmazkodás, szabályok elfogadása, tapintatosság, kudarctűrő képesség, tiszteletadás, együttérzés, kitartás, feladattudat, szabálytudat). • A jó érzelmi kapcsolat segíti az egyéni képességek kibontakozását, a gyermeki aktivitást, az önállóságot.
Módszertani alapelvek • Az óvónő törekedjen a kölcsönös bizalom, szociális érzékenység, érzelmi beállítottság kialakítására. • Segítse a kívánt viselkedési szabályok kialakulását. • Törekedjen arra, hogy a gyerekek átvegyék elfogadó, megértő és segítő beállítódását. Kapcsolatok más nevelési területekkel Az óvodai gyermekközösség kialakítása a tevékenységek rendszerén keresztül valósítható meg. A hangsúly a tevékenykedtetésen van. Minél gazdagabb lehetőséget kell biztosítani a sokszínű,
változatos
tevékenységre,
társas
együttműködésre,
szerepvállalásra,
élményszerzésre. Ha a gyerekeknek minél több alkalmuk nyílik arra, hogy maguk válasszák
25
meg azt a tevékenységet, amelyhez kedvet éreznek, elérhető, hogy a csoportban minden gyerek jól érezze magát, megtalálja helyét a felnőttek és társak között. A közösségi nevelés elsősorban a játéktevékenységgel áll szoros kapcsolatban. A játék során alakulnak a társas kapcsolatok, itt adódik a legtöbb alkalom a közösségi magatartásformák elsajátítására. A jó közösséget egyéniségek alkotják, akik egyéni vágyaikat a közösség érdekeinek alá tudják rendelni. A munkajellegű tevékenység során a közösségért végzett munka, egymás segítése kerül előtérbe. Az együttműködés főleg a feladatok megoldásánál jelentkezik. Ünnepeink-hagyományaink A gyermekeknél az óvodában belépéstől kezdődően fokozatosan alakítjuk ki a szokásokat és hagyományokat.
Fontosnak
tartjuk
a
szülőkkel
tevékenységeket. Ünnepeink:
•
A gyermekek születés- és névnapja
•
Mikulás,
•
Karácsony,
•
Farsang,
•
Március 15-e,
•
Húsvét,
•
Költészet napja,
Hagyományos programjaink: •
Munkadélután a szülőkkel (ősszel és tavasszal)
•
BÚJÓCSKA: „Tökbuli”
•
MANÓVÁR: „Almabál”
•
Karácsonyi kirakodó vásár
26
közösen
szervezett
programokat,
•
A föld napja: közös nagytakarítás az udvaron
•
„OVIS NAPOK”
•
KIHÍVÁS NAPI program
•
Ballagás, „KERTY-PARTY”
4.7.3. Egyéni bánásmód Az óvodapedagógus feladatai • Az óvónő minél alaposabban ismerje meg a gyermekeket, hogy megfelelő módon tudjon segíteni nekik életkori sajátosságaikat és egyéni fejlettségüket figyelembe véve. • Éljen a differenciálás módszerével, segítse a gyermekek fejlődését egyéni fejlesztő programokkal. • Kérje szakember segítségét. • Tartsa fontosnak a gyermekek sikerélményhez juttatását. • Külön gondoskodást igényelnek a kiemelt figyelmet igénylő gyermekek, ezért az óvodapedagógus segítse egyéni képességeik kibontakozását, fejlesztését. • Rendszeresen konzultáljon a szülőkkel, nyújtson segítséget (pl. RGYT, Tehetségpont). A tehetséggondozás színterei intézményünkben: a) csoporton belül személyre szóló differenciált feladatok adásával b) mikrocsoportos tevékenységek szervezésével c) egyéni fejlesztés alkalmával Módszertani alapelvek • Az óvónő törekedjen arra, hogy a gyerekekkel igazságosan és differenciáltan, egyéni sajátosságaikhoz igazodva bánjék.
27
• Követeléseiben vegye figyelembe a gyermek fejlettségét, jó szándékát, törekvéseit, ugyanakkor tartsa szem előtt fejlesztésének feladatait. • Kiemelt figyelmet fordítson azokra a gyerekekre, akiknek fejlődését negatív környezeti hatások, társadalmi – kulturális hátrányok gátolják.
5.
AZ ÓVODAI ÉLET TEVÉKENYSÉGFORMÁI ÉS AZ ÓVODAPEDAGÓGUS FELADATAI
5.1. JÁTÉK Cél: • A kisgyermek elemi pszichikus szükségleteinek kielégítése a megfelelő feltételek biztosításával, a szülők és óvodapedagógusok támogatásával. • A játék a kisgyermekkor legfontosabb és legfejlesztőbb tevékenysége, az óvodai élet leghatékonyabb eszköze. • A játék átszövi az óvodás gyermek mindennapi tevékenységét, észrevétlenül tanul, kiélheti, kipróbálhatja, feldolgozhatja az őt ért élményeket. Így válik a játék kiemelt jelentőségű tájékozódó, kreativitást fejlesztő és erősítő, élményt adó tevékenységgé. A gyermek megszabadulhat szorongásaitól, problémáitól. A szabad játék spontán és önkéntes, a gyermeket belső feszültség készteti a játéktevékenységre, olyan viselkedést vált ki, mely által a feszültség csökken és ez kellemes érzést kelt. Ezért fontosnak tartjuk a szabad játék túlsúlyának érvényesülését.
Az óvodapedagógus feladatai • Az óvónő segítse a gyermekeket, hogy játékuk fejlődjön.
28
• Biztosítson
minél
több
időt,
alkalmat,
lehetőséget
az
elmélyült
játékra,
tevékenységüket indirekt módon irányítsa. • Segítse elő megfelelő nyugodt, boldog, vidám légkör kialakulását. • Teremtse meg a szabad mozgástevékenység, önállóság lehetőségeit. • A kiemelt figyelmet igénylő gyerekekkel foglalkozzon többet; segítse a kiváló képességek kibontakoztatását. • Vegye figyelembe a csoport összetételét, életkori megoszlását, a lányok és fiúk arányát. • Biztosítson a gyermekek érdeklődésének megfelelő eszközöket, játékszereket a különböző játékformákhoz. • Alakítson ki mozgásigényüknek megfelelő, mobilizálható játszóhelyeket. • A gyermekek érdeklődését felkeltő, biztonságos, esztétikus játékszereket megfelelően rendezze el a nyitott polcokon. • Használja ki tudatosan a játék személyiségformáló hatását (viselkedés, kommunikációs készség, társas kapcsolatok, konfliktusmegoldás), reagáljon a játékból kiszűrődő feszültségekre. • Támogassa a gyermeki fantázia kibontakozását. • Irányítása legyen tudatos, indirekt. Gyermeki tevékenységek Gyakorló játék: 3-4 éves korban jellemzők Lényege: valamilyen újszerű cselekvés ismételgetése, amely örömet okoz a gyermek számára. Hatása: egyszerű szabályok megismerése, az ismétlődő tevékenységek közben eszközök, anyagok megismerése. Szerepjáték: 4-7 éves korban jellemző A vállalt szerepen keresztül ábrázolják a valóság számukra lényeges mozzanatait, miközben sokoldalúan megnyilvánulnak a társas kapcsolatok.
29
A gyermek a játékban az érzelmileg hozzá közelálló felnőtteket és társait utánozza. Kiscsoprtban is megjelenik a szimbolikus szerepjáték. Építő, konstruáló játék: 4-7 éves korban jellemző Az „én” tudat kialakulásának fontos kifejező eszköze. A tevékenységben szerzett tapasztalatok növelik a gyermekek biztonságérzetét. A fejlődést a modell valósághoz való hasonlatossága jelzi. Barkácsolás: A felnőttek tevékenységének utánzása a legkreatívabb tevékenység a produktumot eredményező barkácsolás. A barkácsoláshoz lehetőség szerint természetes anyagokat biztosítsunk a gyermekeknek /termések, gyapjú, zöldség, stb. /. A kész alkotások a szerepjáték kiegészítői is lehetnek. Dramatizálás, bábozás: Mindkettő a szerepjátékot gazdagítja. Mindez oldott légkört kíván; nem csak a mesevilágot, hanem egyéb átélt eseményt is feldolgozhat. A negatív élmények a bábozás során feloldódhatnak, a belső feszültségek enyhülhetnek. Szabályjátékok: A szabályok megértése, megtartása mellett egészséges versenyszellemet alakíthatnak ki. Fejlődik figyelmük, emlékezetük, kreativitásuk, képzeletük, gondolkodásuk, probléamegoldó képességük, nyelvi kifejezőkészségük.
A sajátos nevelési igényű gyermekek játékra nevelése • Fontos a nyugodt, kiegyensúlyozott légkör, hogy a gyermek biztonságban érezze magát. • Biztosítsuk számukra az együttjátszást, együttmozgást melyek során érdekes tapasztalatokat szerezhetnek. • Az épek vigyázzanak sérült társaikra, és az SNI gyerekek is igyekezzenek alkalmazkodni társaikhoz. • A játékra nevelés megegyezik az épeknél használt módszerekkel: játékhasználat megtanítása, fantázia, kreativitás fejlesztése.
30
•
Módszertani alapelvek • Tekintsük a játékot a nevelési célok elérése legfőbb eszközének. • A napirendben a legfőbb tevékenység a szabad játék legyen. • Segítse elő az óvónő, hogy a barkácsolás, bábozás, szerepjáték alkotó része legyen az óvodai életnek. • Törekedjen arra, hogy a gyerekek változatos szerepekben vegyenek részt a játékban. • Törekedjen az óvónő arra, hogy minden gyerek szerepjátéka egyéni képességeinek legfejlettebb szintjén bontakozhasson ki.
Kapcsolatok más nevelési területekkel A játék és a tanulás szorosan összehangolódik, hiszen játék közben, játékos módon tanul a gyermek. Tapasztalatokat, ismereteket szerez, s ezek hozzájárulnak értelmi, érzelmi és testi fejlődéséhez. Játék során ismerkedik a világgal, tágabb és szűkebb környezetével, a valóság jelenségeivel, tárgyakkal, azok tulajdonságaival. Játék során fejlődik a gyermek mozgása, új mozgásformákat tanul, fejlődik kézügyessége. Játék közben kommunikál a gyermek, felhasználja irodalmi élményeit. A bábozás, dramatizálás folyamán visszaadja a tanult verseket, meséket, mondókákat.
5.2. MUNKA JELLEGŰ TEVÉKENYSÉG Cél: • A közösségi kapcsolatok, a kötelességteljesítés alakítása a saját és mások elismerésére nevelés.
• A munka az óvodás gyermek számára játékos cselekvés, örömmel, szívesen végzett tevékenység legyen, amely a tapasztalatszerzésen és a környezet megismerésén alapul
• A játék és a munka a legtöbb esetben szinte szétválaszthatatlan. Az egyetlen alapvető eltérést a motiváltság jelenti, hiszen a munka által bizonyos célt kívánunk elérni. A
31
sikeres, jól elvégzett munka gyümölcse az elismerés, a látható, érzékelhető eredményesség. • Az óvodában a munka elsősorban közösségért végzett tevékenység legyen. Foglalja magába a naposságot, az óvoda, a csoport mindennapi életével kapcsolatos teendőket, a növény- és állatgondozást. • A munka jellegű tevékenység az életre való felkészítést, a társadalmi gyakorlat megismerését éppúgy szolgálja, mint a személyiség fejlesztését, és ha mindez pozitív élmények átélésének forrása lehet, akkor a gyermekek szívvel, lélekkel fogják végezni.
Az óvodapedagógus feladatai • Biztosítsa a tudatosan szervezett, rendszeres, folyamatos munkavégzés lehetőségét, a gyermekek számára elfogadható, érthető, végrehajtható feladatokat. • Teremtsen minden gyerek számára kedvének, egyéniségének, képességeinek megfelelő munkalehetőségeket. Konkrétan és reálisan értékelje a gyerekeket. • Folyamatosan biztosítsa, bővítse a tevékenységhez szükséges eszközöket. A munkaeszközök számára biztosítson olyan helyet, ahol a gyerekek bármikor elérhetik és használhatják azokat. • Adjon lehetőséget a gyermekeknek bármilyen, őket érdeklő munkatevékenység kipróbálásához, elvégzéséhez. • Engedje, hogy a gyerekek saját képességeik szerint, koruktól függetlenül, akkor végezzék el az önkiszolgálással kapcsolatos teendőiket, amikor képesek rá vagy kedvük van hozzá. • Alakítson ki természetsarkot, biztosítson helyet a gyűjtemények elhelyezésére. • Adjon lehetőséget bármilyen kerti munka (virágoskert, virágládák rendben tartása; levél- és termésgyűjtés, stb.) elvégzésére, kipróbálására. Gyermeki tevékenységek • A gyermekek magukkal kapcsolatban minden teendőt – testápolás, öltözködés, étkezés, környezetük rendben tartása – a lehető legkorábbi időtől kezdve próbáljanak önállóan elvégezni.
32
• Tanuljanak meg önállóan dönteni, feladataikat egymás között megosztani. • A naposság közösségi megbízatás, nélkülözhetetlen a csoport életrendjében. Fejleszti a feladattudatot, a figyelemösszpontosítást. • Az étkezéssel kapcsolatos teendőket a naposok maguk végezzék, feladataikat folyamatosan növekvő önállósággal oldják meg. • Az alkalomszerű munkák lehetnek esetlegesek, illetve rendszeresek. • A gyermekek vegyenek részt a környezet rendjének biztosításában, segítsenek az óvónőnek, egymásnak és a kisebbeknek, készítsenek ajándéktárgyakat és végezzenek el egyéb megbízatásokat is. • A növény- és állatgondozás során a gyermekek megfigyeléseket végeznek, ismereteket szereznek, tapasztalatokat gyűjtenek, tevékenykednek. Fejlődik feladattudatuk, megértik, hogy az élőlények gondoskodást igényelnek az embertől. A sajátos nevelési igényű gyermekek munka tevékenysége • Csak olyan munkafeladatot végezzenek, amelyek megfelelnek életkori és fejlettségi sajátosságaiknak. • Ha pozitív élmények érik, érzi munkája fontosságát, akkor szívesen végez egyszerű feladatokat (önkiszolgálás, másokért végzett munka). • Meg kell tanítani Őket a munkafogásokra, a sorrendiségre. • Ne végezzünk el helyettük semmilyen tevékenységet, amelyre önmaguk is képesek. • Kellő időt és gyakorlást biztosítsunk a feladatok elvégzésére. Módszertani alapelvek • Az óvónő biztosítsa a teljes önállóságot, az öntevékenység lehetőségeit. • Törekedjen
arra,
hogy
a
különböző
munkafajták
tényleges
munkavégzést,
tevékenykedtetést jelentsenek. • Aknázza ki tudatosan a gyermekek öntevékenységét, nyitottságát, megismerési vágyát, aktivitását, érdeklődését a nevelési célok megvalósítása érdekében. • Tegye lehetővé az önállóan választható, kényszermentes munkatevékenységeket. • Törekedjen a munkavégzéshez szükséges attitűdök formálására. 33
Kapcsolatok más nevelési területekkel A munka jellegű tevékenység hozzájárul a gyermekek közötti társas kapcsolatok alakulásához, a közösségért végzett tevékenység értelmének, szükségességének és örömének felfogásához, átéléséhez. Színesíti, bensőségesebbé teszi a kapcsolatokat a csoportban. Egymás segítésére, a munka megbecsülésére nevel. A növénygondozás, a környezet rendben tartása szoros kapcsolatban áll a mindennapokat folyamatosan átszövő környezet megismerésére neveléssel. A két tevékenység során felgyülemlő tapasztalatok, ismeretek kölcsönösen erősítik egymást. Segíti az esztétikus környezet iránti igény kialakulását, megtartását.
5.3. A TEVLKENYSÉGBEN MEGVALÓSULÓ TANULÁS Cél:
• A gyermekek képességeinek fejlesztése, tapasztalatainak bővítése, rendezése. • A tevékenységben megvalósuló tanulás befolyásolja a gyermeki világkép alakulását. Szerves része a nevelési folyamatnak, ahol spontán és szervezett formában jelenik meg és a teljes személyiség fejlődését, fejlesztését támogatja.
• Az óvodás gyermek gondolkodása és így tanulása is cselekvésbe ágyazott, tevékenységhez kötött, így teljes mértékben összekapcsolódik a játékkal. Jelentős részben utánzáson alapuló, spontán tevékenység.
• A tanulás nem mennyiségi, hanem minőségi irányítottságú az óvodai évek során. Ezért fontos számunkra, hogy a gyermek ismereteit többoldalú tapasztalatszerzés és minél több érzékszerv általi megismerés útján szerezze.
• A komplex módon történő tevékenységben megvalósuló tanulás abból az egyszerű okból ered, hogy a kisgyermek a környező világot is komplex módon érzékeli, észleli és éli meg. Fontosnak tartjuk, hogy a tanulás legyen önkéntes és örömteli.
• Célunk, hogy a tanulás hatására a gyerekek tapasztalatai rendeződjenek. Pontosabbá váljék érzékelésük, észlelésük, megfigyelőképességük, tartósabb legyen figyelmük, emlékezetük, gazdagodjon fantáziájuk, fejlődjön beszédük és gondolkodásuk, képessé váljanak a problémák felismerésére és megoldására.
34
Az óvodapedagógus feladatai
• Motiválja a gyermekeket, fejlessze értelmi képességeiket (érzékelés, észlelés, figyelem, emlékezet, képzelet, gondolkodás).
• Elégítse ki a gyermekek megismerési vágyát, érdeklődését, kíváncsiságát. • Teremtsen probléma-szituációkat, ismertesse meg velük a felfedezés, a kutatás, a megoldás örömét.
• Biztosítsa
minden
gyermek
számára
az
egyéni
érdeklődésének
megfelelő
tevékenységeket, az egyéni képességeihez mért fejlődést.
• Differenciált feladatadással késztesse a gyermekeket sokoldalú tevékenységre. • A tanulást támogató környezet megteremtése során építsen a gyermekek előzetes tapasztalataira, ismereteire.
• Fejlessze a gyermekek önállóságát, figyelmét, kitartását, pontosságát, feladattudatát, kreativitását.
• Nyújtson segítséget olyan tapasztalatok szerzéséhez, melyek során a gyermek megismerheti saját teljesítőképességét.
• Segítse elő, hogy minden gyermek önmaga lehetőségeihez képest fejlődjék, de semmiképpen ne erőltesse a tanulási folyamat felgyorsítását.
• A tanulás irányítása során személyre szabott, pozitív értékeléssel segítse a gyermek személyiségének kibontakozását. Gyermeki tevékenységek • A játéktevékenység és a munka jellegű tevékenység közben tanul legtöbbet a gyermek. • Kölcsönösen együttműködik az óvónővel és társaival a közös tevékenységekben. • Folyamatosan figyel, tapasztalatokat gyűjt, ismeretei a megfigyelésekre épülnek, tevékenykedés során gazdagodnak. • Érdeklődésének megfelelő témakörökben beszélgetéseket kezdeményez az óvónővel, kérdéseit bátran felteszi. E beszélgetések során élményeit, tapasztalatait, ismereteit megosztja óvónőjével, társaival.
35
Módszertani alapelvek • Érvényesítse az óvónő a játékosságot a tevékenységben megvalósuló tanulás egész folyamatában. • Ösztönözze a gyermekek önállóságát, kitartását, ötletességét, kezdeményező készségét. • Teremtse meg az önálló ismeretszerzés, tevékenykedés lehetőségeit. • Aknázzon ki minden lehetőséget a gyerekek érdeklődésének, kíváncsiságának kielégítésére. • Késztesse a gyerekeket sokoldalú tevékenységre egyéni fejlettségüknek megfelelően differenciált feladatadással.
Kapcsolatok más nevelési területekkel A gyermek, miután rácsodálkozik a világra, minden percében, tevékenységének minden formájában tanul, tapasztalatokra tesz szert, amelyek beépülnek egész személyiségébe és átalakítják világképét. Szoros kapcsolatban áll a játékkal, szinte abból nő, onnan táplálkozik. Játék közben folyamatosan tapasztal, tanul a gyermek. A játékon belül a motoros-, a szociális- és a verbális tanulás komplex formában jelenik meg. A
munka
széles
lehetőségeket
kínál
a
tapasztalatszerzésre,
ismeretszerzésre,
a
tevékenykedésre, melyek mind segítik a tanulás folyamatát.
5.4.
AZ
SNI
GYERMEKEK
ÓVODAI
NEVELÉSÉNEK
FELADATAI Cél: • Az elvárások igazodjanak a gyermekek fejlődésének üteméhez. • A gyermekek fejlesztése a számukra megfelelő területeken valósuljon meg. • A gyermekeket a nevelés, fejlesztés ne terhelje meg. • A fejlesztő foglalkozások váljanak az óvodai nevelés tartalmi elemévé.
36
ELVEI,
Az óvodapedagógus feladatai • Törekedjen a különféle funkciók egyensúlyénak kialakítására. • A szükséges speciális eszközöket fogadtassa el és tanítsa meg használatukat. • Fejlessze az egyéni sikereket segítő tulajdonságokat, funkciókat. • Támogassa az egyes területeken kimagasló képességeket mutató gyermekeket. • Individuális módszereket, technikákat alkalmazzon. • A pedagógiai diagnózisban szereplő javaslatokat beépíti a szervezett tevékenységekbe. • Nevelési helyzetekhez alternatívákat keres. • Alkalmazkodik az eltérő képességekhez, viselkedésekhez. • Együttműködik a különböző szakemberekkel, javaslataikat beépíti a pedagógiai folyamatokba.
A gyógypedagógus feladatai • SNI gyermekek rendszeres fejlesztése a szakértői bizottság javaslata alapján. • SNI gyermekek számára egyéni fejlesztési terv készítése. • A gyermekek fejlettségi szintjének felmérése, a fejlesztési terv aktualizálása. • Fejlesztő foglalkozások szervezése kiscsoportos és egyéni formában. • Rugalmas szervezeti keret kialakítása az egyéni foglalkozások megvalósulásához. • Sérülésspecifikus módszerek, terápiák, technikák megválasztása, alkalmazása. • Kompenzációs lehetőségek körének bővítése a nem vagy kevésbé sérült funkciók differenciáltabb működésének tudatos fejlesztéséhez.
A gyógypedagógus feladatai az együttműködés során • Segíti a pedagógiai diagnózis értelmezését, figyelemmel kíséri a gyermek fejlődését. • Javaslatot tesz módszerek, módszerkombinációk alkalmazására. • Együttműködik az óvodapedagógusokkal, figyelembe veszi a gyermekkel foglalkozó óvodapedagógus tapasztalatait, észrevételeit, javaslatait. 37
• Segít a helyi feltételek és a gyermek egyéni szükségleteinek összehangolásában. • Kapcsolatot tart a szülővel a rehabilitáció sikerességét szolgáló ismeretek átadásával. • Részt vesz a befogadó közösség felkészítésében. • Óvodapedagógusokkal napi kapcsolattartás. • Kapcsolatot tart a szakértői bizottságokkal, nevelési tanácsadóval. • Kapcsolatot tart az utazó gyógypedagógusokkal, külső szakemberekkel. A gyógypedagógus napi rendszerességgel egyéni, mikro csoportos és frontális szervezésű foglalkozásokat tart az SNI gyermekek számára. Az egyéni fejlesztések sérülés specifikusak, két nagy csoportból, mozgás- és értelmi fejlesztésből épülnek fel. Az egyéni fejlesztési tervekben a gyermekek egyéni fejlődéséhez igazodva, fejlődési ütemüket szem előtt tartva épülnek egymásra a feladatok, melyeknek tükrében jól nyomon követhetőek a gyermekek fejlődési lépcsői. Sikerkritériumnak a gyermekek beilleszkedése, egyenlő hozzáférése a foglalkozásokhoz, önmagához mért fejlődése tekinthető. Mozgásfejlesztés Piaget szerint: „Az értelmi műveletek forrása a ténylegesen elvégzett motoros cselekvésben van.” A mozgásfejlesztés ad alapot minden más terület fejlesztéséhez, ezért kell minden részletre kiterjedő fejlesztést végezni ezen a területe •
nagymozgások (járás, futás, kúszás, mászás, csúszás, bújás, ugrás)
•
egyensúly
•
koordináció
•
finommozgások
•
testséma
•
oldaliság, térirányok
•
testfelszín megtapasztalása
•
laterális dominancia
38
Értelmi fejlesztés Az óvodás életkort az élményvezérelt, szemléletes gondolkodás jellemzi. Az értelmi fejlesztésnek ezért mozgásból, cselekvésből, élményszerzésből kell kiindulnia. •
megfigyelés
•
figyelem (különös tekintettel a szándékos figyelemre)
•
érzékelés, észlelés
•
emlékezet (rövid-, közép- és hosszú távú)
•
fantázia, képzelet
•
gondolkodási műveletek (analízis, szintézis, összehasonlítás)
•
beszédfejlesztés
5.5. ANYANYELVI NEVELÉS-KOMMUNIKÁCIÓ Cél: •
A gyermekek természetes beszéd és kommunikációs kedvének fenntartása, ösztönzése, támogatása.
•
Az emberi kapcsolattartás alapvető formája a kommunikáció, melynek eszköze az anyanyelv. Ennek fejlesztését választottuk egyik kiemelt feladatunknak, mert kulcs szerepe van a kapcsolatteremtésben és a tanulásban.
• Az anyanyelvi nevelés sokrétű, összetett folyamat, ezért nem lehet véletlenszerű, hanem alaposan átgondolt tervezést igényel, valamint rendszeres, céltudatos, türelmes munkát kíván minden óvodapedagógustól. • A beszéd hozzájárul a gyermekek biztonságérzetének erősödéséhez, gazdagítja ismereteiket. • A helyes, szép beszéd mélyíti az érzelmeket, fejleszti az esztétikai érzéket, irodalmi élmények befogadására tesz alkalmassá. • Az anyanyelvi-kommunikációs nevelés áthatja a nevelőmunka minden területét, közvetítő elemként jelentkezik.
39
Az óvodapedagógus feladatai • Az óvónő beszéde legyen követésre méltó, kifogástalan, a gyermek számára érthető. • Mindig próbálja önmagát adni, legyen őszinte a gyermekekkel. Beszéde feleljen meg az adott szituációnak. • Teremtsen barátságos, beszélgetésre alkalmas légkört. • Kérdéseivel ösztönözze a gyermekek gondolkodását, beszédét. • Biztosítsa számukra a folyamatos beszéd gyakorlását. • Mindig találjon időt arra, hogy válaszoljon kérdéseikre. • Fejlessze a gyermekek beszédtechnikáját, beszédmegértését. Folyamatosan bővítse szókincsüket. • Fokozott figyelemmel forduljon a sérült gyermekek felé. Építsen a korai gondozásra, a nyelvi kommunikáció megalapozására, megindítására. • Az anyanyelv fejlesztése, kommunikáció különböző formáinak alakítása- beszélő környezettel, helyes minta és szabályközvetítéssel, a javítás elkerülésével-az óvodai élet során.
Gyermeki tevékenységek
• Az óvodába lépő gyermek beszéde korábban a családban formálódott. Óvodába lépésétől kezdve azonban kiegészül a család egyeduralkodó szerepe, hiszen itt már 20-25 hasonló korú gyermek nyelvi kultúrája hat egymásra.
• Ezért fontos, hogy az óvodába kerülő gyermekek beszédállapotát megismerjük, differenciáltan, egyénre szabottan foglalkozzunk velük.
• Fontos, hogy szókincsük folyamatosan bővüljön, nyelvtanilag helyesen beszéljenek. • Az irodalmi kezdeményezéseken tanult verseket, meséket, mondókákat használják játék közben is.
• Játékidőben sokat bábozzanak, dramatizáljanak. Ezekben a tevékenységekben tükröződik a gyermekek irodalmi élményvilága, tapasztalhatjuk kreativitásukat, fantáziájukat.
40
• Az SNI és az arra rászoruló egészséges gyermekek folyamatosan vegyenek részt a fejlődésükhöz szükséges speciális foglalkozásokon. A sajátos nevelési igényű gyermekek anyanyelvi fejlesztésével kapcsolatos feladatok
• Gátlásosságuk oldása különböző módszerekkel pl. báb használata, ahol a báb álarca alá tud rejtőzni a gyermek.
• Változatos és esztétikus eszközök használata. • Differenciált, egyéni képességekhez való alkalmazkodás. • Türelem biztosítása. • Nem beszélő gyermekek bevonása a tevékenységekbe pl. kérdések, utasítások, magyarázatok.
• Figyelem irányítása rávezető kérdésekkel. Módszertani alapelvek
• Az óvónő ösztönözze a gyermekeket a beszédre. • Törekedjen arra, hogy a beszédminta megfeleljen az érzelmi háttérnek. • Segítse minél több beszédhelyzet kialakítását. • Az óvónő törekedjen arra, hogy az SNI gyermekek a lehető legjobban megtanuljanak beszélni, számukra minél több kompenzációs lehetőség adódjon.
Kapcsolatok más nevelési területekkel A kommunikációs fejlesztésben nagy segítség a játék, melynek oldott légköre feloldja a gyermekekben a gátlásokat. A jókedvű játékszituációkban újabb és újabb szavakkal, kifejezésekkel gazdagodnak, fokozódik beszédkedvük, javul beszédértésük. Az anyanyelvi nevelés úgy éri el célját, ha a mindennapi tevékenységbe beépül, a nap minden pillanatában jelen van. Szorosan kapcsolódik az irodalmi neveléshez. Itt adódik a legtöbb lehetőség az aktív és passzív szókincs bővítésére. Különösen a népmesékben van erre példa. Ízes, népies kiejtésekkel ismerkedhetnek meg, amelyek passzív szókincsüket gyarapítják. A mai modern
41
mesékből megtanulnak olyan szavakat, kifejezéseket, melyeket a mindennapi életben is használhatnak. A vizuális tevékenység szintén sok beszédlehetőséget teremt a gyermekek számára. Egy-egy tevékenység közben bátran kérdeznek, elmesélik élményeiket, beszélgetnek. A sikerélmények újabb és újabb lehetőséget adnak a beszéd gyakorlására. Zenei nevelésnél szintén nagyon fontos a tiszta kiejtés, hangsúly, hangerő, ritmizálás dalban és szóban történő kifejezése. A mondókák alkalmasak a beszédhibák javítására, a mássalhangzók gyakorlására. A dallamvisszhang, dallambújtatás a belső beszéd elsajátításában játszik fontos szerepet. A külső világ tevékeny megismerésénél az egyes témák feldolgozásakor a gyermekek megismerik a különböző tárgyak, jelenségek, személyek nevét, megismerik a cselekvések, történések idejét, ezek egymáshoz való viszonyulásának kifejezéseit, melyek fontosak fokozatosan önállósuló szövegalkotásukhoz.
5.6. VERSELÉS, MESÉLÉS Cél:
• Megismertetni és megszerettetni a gyerekekkel a klasszikus és kortárs irodalmi műveket.
• Érzelmi biztonságot nyújtani a játékos mozgásokkal összekapcsolt mondókákkal, dúdolókkal, versekkel.
• A vers, mese és a mondóka a gyermekekkel való különös és játékos beszédkapcsolat egyik nagy lehetősége. A mese és a vers a szó varázsa. Azzal segíti az anyanyelv átadását, hogy a kisgyermek életkorához illő tartalommal,mással nem helyettesíthető beszédhelyzetet teremt.
• Helye és ideje van mindig, valahányszor a nap folyamán lehetőség és igény mutatkozik rá. Lényeges, hogy csak nyelvileg tiszta és értékes mesét, verset halljanak a gyermekek.
• A kezdeményezések anyagának gerincét a magyar népmesekincs megismertetése adja, mely kiváló lehetőségeket teremt a dramatizálásra, bábozásra.
42
• Gyermekeink érzelmeinek alakulásában, képzelőerejük formálásában, az anyanyelv fejlesztésében a mesének, versnek, mondókának fontos szerepe van. Semmi sem tükrözi olyan őszintén, nyíltan az emberi érzelmek sokszínűségét, mint az irodalom. Az óvodapedagógus feladatai
• A mesék, versek, mondókát kiválogatásakor vegye figyelembe a gyermekek életkori sajátosságait, alakítson ki egyéni repertoárt.
• Teremtsen lehetőséget a gyermekek számára önálló szöveg- és mesemondáshoz, bábozáshoz, dramatizáláshoz.
• A bábfigurák, a paraván és jelmezek legyenek mindig elérhető helyen. • Biztosítsa a nyugodt légkört és helyet a kezdeményezésekhez. • Tartsa be a fokozatosság elvét (terjedelem, szerkezet, nyelvezet). • Kezdeményezze, hogy otthon is rendszeresen meséljenek, verseljenek. • Beszéljen arról a szülőknek, hogy az élőszóban történő mesélés mit jelent a gyerekek számára.
• Támogassa az önálló vers-és mesealkotást, annak mozgással és/vagy ábrázolással történő önkifejezését. Gyermeki tevékenységek
• Játékidőben saját kezűleg készítsenek eszközöket dramatizáláshoz, bábozáshoz. • A nap bármely időszakában ismételgessék a megtanult mondókákat, meséket, verseket. • Szívesen nézzenek képes- illetve mesekönyveket. A képekről meséljenek, éreztessék a szöveg érzelmi hangulatát.
A sajátos nevelési igényű gyermekek fejlesztésével kapcsolatos feladatok • Felhasználjuk a mozgás, játéktevékenység, beszéd, mese iránti érdeklődést fantáziájuk fejlesztésére. • Differenciáltan foglalkozunk a beszédfogyatékos, nyelvileg fejlesztendő gyerekek • Fontos a szerepléshez juttatás. 43
• A beszédre való figyelem felkeltése, játékos differenciálási gyakorlatokkal.
Módszertani alapelvek • Az óvónő törekedjen a gyermekekkel szoros érzelmi kapcsolat megteremtésére. • Ösztönözze a gyermekeket a dramatizálási, bábozási és barkácsolási lehetőségek kihasználására. • Törekedjen arra, hogy minél előbb kialakuljanak a mese- és versmondás szokásai, helyzetei. • Tegye lehetővé minél több művészi előadás megtekintését, átélését.
Kapcsolatok más nevelési területekkel A verselés, mesélés legszorosabban az anyanyelvi neveléssel, a zenével, a mozgásos játékokkal fonódik össze. Fontos a beszéd zenei elemeinek érvényesítése. A kisgyermekeknek szóló versmondásban a ritmus, a hangzás az elsődleges. Mélyen összekapcsolódik a mozgásos- és fantázia játékokkal. A rajzolás, mintázás, kézimunka kezdeményezés előtt vagy alatt hallgatott vers, mese, zene hangulatot teremt, miközben a gyermekek felszabadultan tevékenykednek és alkalmazzák saját ötleteiket is. Ezáltal munkájuk egyénibb és színesebb lesz. Minél fejlettebb körülöttünk a technikai világ, minél rohanóbb az élet, annál jobban szüksége van óvodásainknak a mese varázsára.
5.7. ÉNEK, ZENE, ÉNEKES JÁTÉK, GYERMEKTÁNC Cél: • Énekes játékokkal, népi gyermekdalokkal örömteli élmény nyújtása, zenei érdeklődés felkeltése.
44
•
A zenei nyelv második anyanyelvünk. Arra törekszünk, hogy az éneklés, a zene iránti szeretet a gyermeki személyiség kitörölhetetlen részévé váljon.
•
A mi feladatunk az, hogy minél több zenei élményt nyújtsunk a gyermekeknek a kodályi „tiszta forrásból”. A gyermekeken keresztül a szülők érdeklődését is próbáljuk újra felkelteni a népzene iránt / táncház, közös játszódélutánok, stb. /.
• Érzelmeket vált ki a zenehallgatás, a szerepvállalás izgalma, a dalok éneklése. Minden dal önmagában egy kis történet, mely feszültséget okoz és ez a feszültség csak a dal végére oldódik fel. • Zenehallgatás közben a gyerek elképzeli a hallottakat, dalos játék közben a szereplőket, viselkedésüket, és a „csak úgy teszünk, mintha” szituációban átéli azokat. • Az óvodai zenei nevelés alapja a mondóka és az énekes játék. „Örömteli tevékenység, nem kell értékelni, így a gyerek felszabadultan játszhat, szorongás, félelem, agresszió nélkül.” Az óvodapedagógus feladatai • Fejlessze az csoport képességszintjét, figyelembe véve a gyermek zenei képességeit (ritmus, éneklés, hallás, mozgás) és zenei kreativitását. • Teremtse meg a zenei nevelés alapvető feltételeit, alkalmat a gyermek alkotási hajlamának kibontakoztatására. • Biztosítson az énekléshez örömteli, oldott légkört. • Juttassa minél több zenei élményhez a gyermekeket. • A zenehallgatási anyag megválasztásánál vegye figyelembe a nemzetiségi, etnikai kisebbségi nevelés esetében a gyermekek hovatartozását is. • Tervezze meg hároméves távlatban a gyermekek zenei nevelését. A dalanyagot hangolja össze a zenei feladatokkal. Ügyeljen a dalok egymáshoz illőségére, kövesse a folyamatosság elvét. • Fejlessze önmaga zenei képességeit.
Gyermeki tevékenységek • Énekeljenek, mondókázzanak az egész nap folyamán, igényük szerint.
45
• Közösen énekeljenek pentaton hangkészletben, kezdeményezzék maguktól a dalos játékokat, tartsák be azok szabályait. • Szívesen hallgassák az óvónő énekét, hangszeres játékát, komolyzenei felvételeket.
A sajátos nevelési igényű gyermekek zenei fejlesztésével kapcsolatos feladatok • SNI gyermekek sérüléseinek figyelembevételével egyéni fejlesztésük gyógypedagógus közreműködésével. • Szereplési, játék lehetőség biztosítása. • Biztonságra ügyelés játék, mozgás közben. • Építünk az ép gyermekek segítőkészségére, empátiás készségére. • Figyelembe vesszük a gyermekek teherbíró képességét (időtartam). • Hallási figyelem és a megkülönböztető képesség, beszédmozgások fejlesztése.
Módszertani alapelvek • Segítse és ösztönözze a gyermekek kezdeményezéseit, aktivitását. • Tartsa szem előtt az egyéni képességeket és ezeknek megfelelően segítse elő a gyermekek zenei fejlődését. • Törekedjen minden gyermek számára zenei élményt nyújtani. • A zenei képességek fejlesztéséhez használja fel a játékban kínálkozó lehetőségeket. Kapcsolatok más nevelési területekkel Az irodalmi nevelés és a külső világ tevékeny megismerése témaköreihez (évszakok, ünnepek) igazodva válogatjuk ki a zenei anyagot. Így valósul meg a komplex nevelés az óvodában. A gyermek a játék során sok szituációval, helyzettel, a párbeszédek alkalmával emberi kapcsolatok sokaságával találkozik. Ez alatt megerősödik benne az egymáshoz való alkalmazkodás képessége, az együttlét öröme, fejlődnek társas kapcsolatai. A közösségi nevelés szempontjából fontos szerepet tölt be a zenei nevelés. A körjátékok, táncok közben fejlődik mozgásuk. A ritmikus járás, ritmusra mozgás, hintáztatók, ringatók a
46
nagymozgást, egyensúlyérzéket fejlesztik. A körben járás, a különböző térformák létrehozása, a táncos elemek az egyenes testtartást, a mozgás egymáshoz igazítását igénylik. A zenei nevelés az anyanyelvi neveléssel is szoros kapcsolatban van. A zenei nevelés nagyon jól hat a beszédfejlődésre. A dalok és a mondókák sok népies beszédfordulatot tartalmaznak. Megismerkednek ezekkel a sajátos mondatokkal, szavakkal, sok ismeretlen kifejezéssel találkoznak; szókincsük ez által is bővül. A ritmikus beszéddel és énekléssel a dadogás jól javítható.
5.8. RAJZOLÁS, MINTÁZÁS, KÉZIMUNKA Cél:
•
A szépség iránti vonzódás, képzelet és emlékezet fejlesztése.
•
Igény kialakítása az alkotásra, az önkifejezésre, a környezet esztétikai alakítására és az esztétikai élmények befogadására.
•
Az óvodai tevékenységek egyik alapja a vizuális nevelés tartalmi köre. A gyermeki személyiségfejlesztést segíti elő: képessé válnak olyan képek, jelek alkotására, melyekkel kifejezhetik érzéseiket, gondolataikat, érzelmeiket.
•
Fontos számunkra, hogy a gyermeki aktivitást igénylő cselekvéssor élményekre, tapasztalatokra épüljenek.
• A vizuális nevelés fejleszti a szépség iránti vonzódást, a képzeletet és az emlékezetet. • Az ábrázolás lényege, hogy a látható világról képet adjon. A valóság jelenségeinek közvetlen megjelenítése. Speciális játéktevékenység.
• A firkálás ősi ösztön, velünk születik, a beszéd mellett a gondolat kifejezőeszköze. Célunk, hogy ezt az ősi ösztönt kiváltsuk illetve fenntartsuk .
Az óvodapedagógus feladatai
• Vegye figyelembe a gyermekek közötti képességbeli különbségeket. • Teremtse meg a feltételeket, eszközöket az ábrázoló- és konstruáló képesség fejlődéséhez.
• Törekedjék a természetes, jó minőségű anyagok felhasználására. 47
• Minél több technikával, anyaggal, eszközzel ismertesse meg a gyerekeket. • A hagyományos óvodai ábrázolás mellett ismertesse meg a gyerekeket a népi kismesterségek technikáival, eszközeivel.
• Ismertesse meg a gyerekekkel a múlt értékeit is. • Bontakoztassa ki a gyermekek aktivitását, kezelje értékként a gyermekek alkotásait. • Teremtsen olyan helyzeteket, melyekben a gyermekek önmaguktól, szívesen, kedvvel alkotnak, átélik az alkotás örömét.
Gyermeki tevékenységek • A gyermekek mindig a realitás igényével alkotnak érzelmi szintjüknek megfelelően. Érdeklődésük, kedvük szerint firkálgatnak, rajzolgatnak, festenek; tetszés szerint választanak színt maguknak. • Fokozatosan finomodik az emberalakok, cselekmények, jelenetek ábrázolása. • Térbeli kompozíciókat hoznak létre, játékokat, bábokat készítenek mintázással, szövéssel, fonással. • Díszítenek, kézimunkáznak. • A gyűjtött tárgyak formáinak összehasonlítása mellett megjelenik az emberalakok és állatok figuráinak mintázása. • Különféle technikákat használnak (papírtépés, nyírás, hajtogatás, ragasztás, varrás, mintázás, fonás, természetes anyagokkal való barkácsolás). • Sokféle anyagból kisebb-nagyobb méretű alakzatokat építenek, térbeli tapasztalatokat szereznek. • Folyamatosan gazdagodó formavilágú építményeket hoznak létre (vár, falu). Barkácsolásnál készített tárgyakkal rendezik be a kialakított teret.
A sajátos nevelési igényű gyermekekkel kapcsolatos feladatok • Figyelemmel kell lennünk a gyermekek teherbíró képességével, életkorával, fogyatékosságéval. • Fontos feladat a lépésről-lépésre való haladás, a bemutatás (különböző technikák).
48
• Tevékenységi vágy felkeltése, differenciált fejlesztés. • Kreativitás, szem-kéz koordináció, finommotorika, tapintás, hallás, látás fejlesztése. • Megfelelő hely és eszköz biztosítása (kényelmes, biztonságos ülés). Módszertani alapelvek • Az óvónő törekedjen a gyermek és környezete közötti meghitt kapcsolat kialakítására. • Adjon a gyermeki fantáziát működtető feladatokat. • Törekedjen az óvónő arra, hogy minden gyermek egyéni képességeinek legmagasabb fokán alkothasson. • Biztosítsa a tehetséges gyermekek fejlődésének feltételeit.
Kapcsolatok más nevelési területekkel A külső világ tevékeny megismerésével szoros a kapcsolata, hiszen a kirándulások, múzeumlátogatások, helyszíni foglalkozások alkalmával a gyermek megfigyeléseket végez, tapasztalatokat, élményeket szerez. Ezeket használja fel vizuális tevékenységében. Az anyanyelvi neveléssel is szoros a kapcsolata, hiszen egy-egy élményszerzésnél bővül a gyermekek szókincse, elmondják élményeiket, vagyis kommunikálnak.
5.9. A KÜLSŐ VILÁG TEVÉKENY MEISMERÉSE 5.9.1. Természeti és társadalmi környezet Cél: • Tapasztalatok szerzése a szűkebb és tágabb természeti, emberi, tárgyi környezetről. • Pozitív érzelmi viszony kialakítása a természethez, emberi alkotásokhoz., • Néphagyományok, népszokások, a családi, a tárgyi kultúra értékeinek megismertetése.
49
• A gyermek először közvetlen környezetével ismerkedik, majd fokozatosan bővülnek megszerzett ismeretei a természeti-társadalmi környezetéről. • A környezet megismerése egyenlő a valóság megismerésével. A gyermek a természeti és tárgyi környezete mellett társas környezetével is ismerkedik. • Célunk, hogy a természet- és környezetvédelmet, A környezettudatos magatartást megalapozva, az értékeket megóvó és megőrző, a természethez pozitívan viszonyuló felnőttekké váljanak óvodásaink. Az óvodapedagógus feladatai • A gyermekek alapvető megnyilvánulási módjára, a mozgásra és fő tevékenységi formájára, a játékra alapozva szervezze meg a környezet megismerésének lehetőségeit. • Teremtsen alkalmakat arra, hogy a gyermekek családból hozott tapasztalatai változatos tevékenységformák közben gazdagodhassanak. • Adjon lehetőséget a gyermekeknek a minél sokoldalúbb, túlzásoktól mentes tapasztalatszerzésre és az élményszerű átélésre. • Az óvónő törekedjen az igaz tapasztalatok kiemelésére, a tévesek korrigálására, pontosítására. •
Építsen a gyermekek spontán érdeklődésére, kíváncsiságára, érzelmeire, megismerési vágyára.
• Szervezzen sétákat, kirándulásokat, múzeumlátogatásokat a gyermekek ismereteinek szélesítésére, rendszerezésére. • Alakítson ki természetsarkot a csoportszobában, közel hozva a természet apró, megfogható részeit. •
Meg kell ismertetni a gyermekeket a természet ajándékaival, s azok felhasználási lehetőségeivel.
• Ismertesse meg a gyermekeket életkoruknak megfelelő szinten a környezet- és természetvédelem, a környezettudatos magatartás alapjaival, s ezeket a gyakorlatban is alkalmazzák (szemét- és levelek összegyűjtése; fák, virágok, állatok védelme, stb.). • Ismertessen meg a gyermekekkel hagyományokat, népszokásokat.
50
Gyermeki tevékenységek • A séták, kirándulások során figyeljék meg környezetüket, gyűjtsenek virágokat, leveleket, terméseket, köveket, stb. • Ismerjék meg a természetben való tartózkodás alapszabályait. • Vegyenek részt a természetsarok rendben tartásában, takarításában, a gyűjtemények rendszerezésében. • Gondozzák (segítséggel) a csoport növényeit. • Tevékenyen vegyenek részt környezetük formálásában. • Gyakorolják a helyes gyalogos közlekedést. • Vegyenek részt a zöldségek, gyümölcsök megmosásában, tisztításában, darabolásában, majd fogyasszák el azokat.
A sajátos nevelési igényű gyermekekkel kapcsolatos feladatok • Minél több tapasztalatot szereztessünk testükről, testsémájukról. • Minél több ismeretet szerezzenek önmagukról és környezetükről. • Törekedjünk arra, hogy a gyerekek is képesek legyenek megfogalmazni élményeiket, benyomásaikat. • Fontos a pedagógus példaadása. • Lehetőség szerint minden érzékszervükkel tudják elvégezni a megfigyeléseket. Ehhez teremtsük meg a feltételeket. Módszertani alapelvek • Törekedjen arra, hogy pozitív érzelmek segítségével közel hozza a gyermekeket a szülőföldhöz, a nemzeti kultúrához. • Ösztönözze a gyermekeket arra, hogy az ember munkája révén létrehozott értékeket megóvják. • Törekedjen arra, hogy bárhol, bármikor észrevegyék az új ismeretek, tapasztalatok szerzésére adódó lehetőségeket.
51
• Segítse a gyerekeket annak elfogadásában, hogy társadalomban élünk, ami közvetlen környezetünkön keresztül hat ránk. • Ösztönözze a gyerekeket és családjukat a természetvédelemre, a környezettudatos magatartásra.
Kapcsolatok más nevelési területekkel A külső világ tevékeny megismerése köré komplexen lehet csoportosítani az óvodai nevelés témaköreit. A beszélgetések, tapasztalatcserék, élménybeszámolók során fejlődik a gyermekek beszédkészsége, beszédmegértő képessége, aktív és passzív szókincse. A kellemes élmények elmondásának lehetősége fokozza beszédkedvüket, segíti kifejezőképességük alakulását. Így válik az anyanyelvi nevelés a mindennapok szerves részévé. A vizuális nevelés a tárgyi világ megismerését, feldolgozását, újraalkotását teszi lehetővé. A természet szépsége, esztétikája, a színek kavalkádja, a természetben szerzett tapasztalatok segítik ábrázolókészségük fejlődését; ábrázolókedvük fokozódik. A társadalmi környezet megismerése, a közös tevékenységek során egymás segítése, az egymásra figyelés mind erősítik a közösséggé formálódást, az összetartozás érzését, a „mi-tudatot”. 5.9.2. Matematikai tapasztalatok Cél: • Gondolkodásfejlesztés, minél több cselekvéses és gondolati tevékenység szervezése • A
környező
valóság
formáival
és
mennyiségi
viszonyaival
kapcsolatos
tapasztalatszerzés biztosítása. • Mennyiségi, alaki, nagyságbeli és téri viszonyok felismertetése, ítélőképesség alakítása, tér-, sík-és mennyiségszemlélet fejlesztése.
Az óvodapedagógus feladatai • Teremtsen kedvező helyzeteket a tapasztalatszerzéshez, az élménygyűjtéshez, a környező világgal való ismerkedéshez; teremtsen probléma-szituációkat.
52
• Nyújtson lehetőségeket geometriai-, mennyiségi-, relációs- tapasztalatszerzésre, segítse a téri tájékozódás kialakulását és fejlődését. • A matematikai tartalmakat valóságos jelenségeken, tárgyakon, történéseken keresztül jelenítse meg. • Fejlessze a gyermekek képességeit a tapasztalás (érzékelés, észlelés, megfigyelés), az emlékezés (mozgásos, cselekvéses, képi, élményfelidézés), a megértés (azonosítás, megkülönböztetés, összefüggések felismerése; állítások, kérdések, utasítások), az ítélőképesség (tulajdonság igaz vagy nem igaz; összefüggés fennáll-e vagy sem) terén folyamatosan, intenzíven. • Építsen
a
gyermekek
természetes
kíváncsiságára,
érdeklődésére,
önálló
problémamegoldás iránti igényére. • Fejlessze egyéni megismerő erőiket, problémalátásukat. • Biztosítsa a lehetőséget a problémák közös megoldására. • Segítse a megismerési folyamat kialakulását.
Gyermeki tevékenységek • Az önálló problémamegoldás serkenti a gondolkodás fejlődését. A cselekvő, játszó, tevékenykedő gyermek hamarabb eljut a megoldáshoz, mintha utasításra, felszólításra kellene elvégeznie elvonatkoztatott, szóban megfogalmazott feladatokat. • A gyermek tevékenysége közben beleéli magát a szituációba, szembesül a probléma-helyzettel, megfogalmazza azt, átgondolja és megoldási lehetősége(ke)t keres. • Megtervezi a megoldást, kipróbálja, kikísérletezi, tehát tevékenykedik. Később már előre gondolkozik. • Ha megoldása sikertelen, új utat keres, kipróbálja, eljut önállóan a megoldáshoz. • Az eredményességet nem a tárgyi tudáson kell lemérni, hanem azon, hogy egy matematikai gondolatkörben hogyan fejlődnek tovább a gyerekek.
A sajátos nevelési igényű gyermekekkel kapcsolatos feladatok
53
• Megfigyelőkészség, együttműködő készség, kitartás, feladattartás fejlesztése. • Változatos, differenciált feladatadás. • Kellő idő biztosítása a gyakorlásra. • Sérülés típusához és mértékéhez igazodó egyéni fejlesztés. • Egyéni bánásmód. Módszertani alapelvek • Az óvónő ösztönözze a tapasztalatszerzésnél az önkéntes aktivitást. • Törekedjen arra, hogy lehetőleg valóságos jelenségeken, tárgyakon, történéseken keresztül jussanak a gyerekek tapasztalatokhoz, ismeretekhez. • Törekedjen arra, hogy csak hiteles ismereteket szerezzenek a gyermekek. Kapcsolatok más nevelési területekkel A játék a legalkalmasabb terület a tapasztalatszerzésre, a már meglévő ismeretek alkalmazására, a próbálkozásokra, az ötletek kipróbálására. A spontán kialakuló probléma-helyzetek mentesek a direktségtől, a gyermek számára érthetőek, könnyebben átláthatóak, megoldhatóak. Az anyanyelvi neveléshez kapcsolódva kedvező lehetőségeket kínál a szókincsbővítésre (aktív és passzív), a kifejezések többsíkú értelmezésére, új nyelvtani kategóriák (pl. fokozott melléknév) alkalmazására. A beszéd és a gondolkodás e tevékenységek terén egymással szoros összefüggésben fejlődnek. A szóban közölt matematikai feladat pontos megértése, a megoldáshoz vezető utak végiggondolása, a hasonlóságokról és különbözőségekről gyűjtött tapasztalatok megfogalmazása pontos nyelvi kifejezést kíván. A környezet megismerésére nevelés során matematikai tapasztalatok gyűjthetők a közvetlen környezetben felfedezhető arányok, formák, mennyiségek felismerésében. Ezen ismereteket aktívan alkalmazzák, felelevenítik.
5.10. MOZGÁS Cél: 54
•
Felerősíteni és kiegészíteni a gondozás és egészséges életmódra nevelés hatását.
•
Mozgáskultúra
fejlesztése
mellett
segíteni
a
térben
való
tájékozódást,
a
helyzetfelismerést, a döntést és az alkalmazkodóképességet, személyi, akarati tényezők alakulását. •
Az irányított mozgásos tevékenységeket egészítsék ki a spontán, szabad játék kereteiben végzett mozgásos tevékenységek.
•
Törekszünk a gyermekeket legjobban fejlesztő, kooperatív mozgásos játékok alkalmazására, a szabad levegő kihasználására.
•
A mozgás és a pihenés egyensúlyára ügyelni kell, így az egyoldalú igénybevételt elkerülhetjük.
•
A mozgás megszerettetése helyesen megválasztott gyakorlatokkal érhető el. A megfelelő intenzitású, derűs légkörű mozgás biztosítja a motoros képességek fejlődését. A jó eredmény elérését segíti a nevelő és a gyermekek aktív együttműködése, valamint a jó tárgyi feltételek.
Az óvodapedagógus feladatai • A gyermekek a jó levegőn, tiszta környezetben végezzék a testmozgást. Ennek biztosítása alapkövetelmény. • Az óvónő ügyeljen a szervezésre, az eszközök elhelyezésére, megfelelő körülmények kialakítására. • Vegye figyelembe az egyéni képességeket, fejlettségi szinteket, SNI gyermekek esetében a mozgáskorlátozottságot. • Naponta szervezzen frissítő mozgást, melynek során a gyakorlatok legyenek játékosak, a teljes izomzatot megmozgatóak, változatosak. • Fejlessze a gyermekek állóképességét, teherbíró képességét, problémamegoldó gondolkodását, kommunikációját, együttműködő készségét, figyeljen a helyes testtartásra. • Biztosítsa a gyermekek szervezetének edzését, oldja meg a gondozási feladatokat is.
55
• Helyezzen nagy hangsúlyt a keresztcsatornák fejlesztésére, a tartásjavító gyakorlatok helyes
kivitelezésére,
lábboltozat-erősítő
gyakorlatok
elvégzésére
(mezítláb,
játékosan). • Tudatosítsa a szülőkben a gyermekek otthoni mozgásának fontosságát, ennek anyagiaktól való függetlenségét, a gyermekek mindennapi szabad levegőn végzett bármilyen testmozgásának (játszótér, séta, kirándulás, stb.) szükségességét.
Gyermeki tevékenységek • Gyakorolják a járást, futást különféle tempóban, alakzatokban, az irányok változtatásával. • Az ugrások változatait - távol-, magas-, mélyugrás – és a talajra érkezés módját sajátítsák el. • A gimnasztikai gyakorlatokat utánzás során ismerjék meg, később a vezényszavakat megértve önállóan végezzék. • Gyakran és helyesen kivitelezve végezzenek csúszást, mászást, kúszást, gurulást. • A dobást játékidőben is gyakorolhatják, módjukban áll az udvaron és a csoportszobában is. • A labdagyakorlatok széles választékában az otthonról hozott játékötletek is megjelenhetnek. • A mozgásos játékok széles skálájáról válogathatnak; azokban szívesen és nagy aktivitással vegyenek részt. A sajátos nevelési igényű gyermekek mozgásfejlesztésével kapcsolatos feladatok • Gyermekek biztatása, motiválása, helyes módon segítése, hogy sikerét és örömét lelje a mozgás során. • Hely és idő biztosítása az állandó mozgásra. • Fontos, hogy minden pedagógus ismerje a káros mozgásformákat, tevékenységeket. • Kiemelt feladat a térbeli tájékozódás, mozgáskoordináció és nagymozgások fejlesztése. Módszertani alapelvek 56
• Az óvónő a gyermekek egészségesebb fejlődése érdekében teremtse meg azokat a feltételeket, amelyek elősegítik a szervezet teherbíró-, ellenálló- és alkalmazkodó képességét. • Éljen a környezet adta lehetőségekkel, alkalmazkodjon a gyerekekhez. • Törekedjen arra, hogy a gyermekek minél több időt töltsenek a szabadban.
Kapcsolatok más nevelési területekkel Elsősorban a játékkal áll kapcsolatban, hiszen a gyermek legfőbb tevékenysége a játék, melynek
során
folyamatosan
mozog,
alakulnak
készségei,
képességei,
megtanul
alkalmazkodni. A közelebbi kapcsolatot a szabályjátékok, a sorversenyek, az érdekes eszközök, kézi szerek alkalmazása jelenti. A foglalkozások játékos volta mellett fontos a derűs, jókedvű, kellemes légkör is. A gyermekek lelkesen szurkolnak egymásnak a versengések alkalmával. Segíti a „mi-tudat” kialakulását, serkenti a gyermekeket egymás megismerésére, a lassúbb, gyengébb képességű gyermekeket inspirálja a jobb teljesítményre. Csapat- és sorversenyek esetén az összetartozás, a csapatszellem alakulása, a közös siker élménye baráti szálak szövődését segíti elő. Bíztatással, segítségadással aktívan kimutatják egymás iránti szeretetüket. Az anyanyelvi nevelés terén új kifejezéseket, vezényszavakat és azok értelmét ismerik meg. Szabályokról,
játékok
kezdeményezéseiket, ötleteikkel,
menetéről
képesek
elképzeléseiket
otthonról
hozott
néhány
játékidőben
szokásaik
mondatban
képesek
beszélni,
társaikkal
ismertetésével
egyéni
megértetni.
aktivizálódik,
Új
fejlődik
kifejezőképességük. Ezen a területen is fontos a derűs, jó légkör, ami növeli a beszédkedvet, a kommunikációs készséget.
5.11.
AZ
SNI-BŐL
EREDŐ
HÁTRÁNYOK
CSÖKKENTÉSÉT
SZOLGÁLÓ SPECIÁLIS FEJLESZTŐ TEVÉKENYSÉGEK Az óvodába lépő SNI gyermekek minden esetben egy többlépcsős vizsgálaton, fejlettségi szintfelmérésen mennek keresztül.
57
Ennek eredményeképpen képet kapunk a kisgyermek fejlettségi státusáról, megállapíthatjuk az egyénre szabott fejlesztés kiindulópontjait. A fejlesztés fő irányelvei:
az egyénre szabottság a fokozatosság
Minden fejlesztő tevékenységnek kiinduló és sarkalatos pontja a mozgásfejlesztés.
5.11.1. MOZGÁSFEJLESZTÉS Nagymozgások 1) Járás és futás •
kis és nagy lépésekkel
•
különböző irányokba, fordulásokkal
•
változó szélességű sávok, vonalak között
•
tárgyak megkerülésével, átlépésével
2) Ugrás •
fel- és leugrások szerekre(ről)
•
ki-be ugrás körökbe
•
távolugrás
•
ugróiskola
3) Mászás-kúszás •
különböző irányokba
•
különböző szélességű és formájú helyeken és tárgyakon
•
különböző tárgyak megkerülésével, átmászással
Egyensúlygyakorlatok 1) Állás-lábujjon - sarkon - fél lábon 2) Egyensúlyozó járás •
talajon és tornapadon
58
•
járás a talp külső, majd a belső szélén
•
kúszás tornapadon
3) Ugrás - fellépés zsámolyra, majd leugrás A finommotorika fejlesztése 1) Gyurmázás 2) Építés építőjátékokkal •
összerakás, kirakás, először nagy, azután egyre kisebb elemekkel
3) Papírmunkák •
papírtépés és sodrás, hajtogatás, fűzés, mintaalakítás
4) Puzzle összerakás, folyamatosan növekvő elemszámmal 5) Papír-ceruza feladatok •
rajzolás, festés nagy felületre (ujjal, zsírkrétával, ecsettel,
•
színes ceruzával)
•
sablonok kiszínezése
•
sablonok nélküli színezés
•
előrajzolt minták formáinak átírása
A koordináció (szem-kéz, szem-láb ) fejlesztése 1) Babzsák célbadobása •
változó nagyságú körbe
•
változó távolságról
•
babzsák dobása vízszintes és függőleges célra
2) Karikadobás •
változó távolságról vízszintes és függőleges célra
3) Kuglijátékok 4) Labdajátékok
59
•
dobás, elkapás nagyobb, majd kisebb labdákkal
•
gurítások
5) Kötéljátékok ugrókötéllel •
kötél fölött átugrás változó magasságban
6) Karikagyakorlatok •
karikába belépés, kilépés
•
beugrás, kiugrás
7) Ugróiskola 5.11.2. A TESTSÉMAISMERET FEJLESZTÉSE A testrészek ismerete 1) Testrészek azonosítása tükörgyakorlatokkal 2) Tevékenységek a testrészek megismerésére •
a felnőtt megérinti és megnevezi a gyermek testrészeit
•
a gyermek megismétli a saját testén az érintést és megnevezést
•
utasításra megérinti, megnevezi saját testrészét
•
felnőtt által megnevezett testrészt a gyermek egy társán megmutatja
•
az előzőek csukott szemmel
3) Bal és jobb oldali végtagok mozgatása külön-külön •
karemelések, lábemelés, ugrálás
4) Térbeli helyzetek viszonyítása a saját testhez •
tárgyat helyezünk a gyermek elé, mögé, majd megnevezi a helyet
•
utasításra a hátára, hasára fekszik a gyermek
•
tárgyak elhelyezése, valami alá, fölé, mellé
5) Adott tárgyakhoz viszonyított testhelyzetek gyakorlása Testfogalom 1) Az egyes testrészek, a testrészek hiányának felismerése képen, rajzon. 2) Testrészekből emberfigura összeállítás
60
5.11.3. ÉRZÉKELÉSFEJLESZTÉS A vizuális észlelés 1) Azonosságok •
azonos tárgyak, képek keresése
•
képes lottó, képes dominó
•
feladatlap:
párok összekötése, színezése irányegyeztetés összekötése, színezése forma, szín, méret összekötése, színezése
2) Különbözőségek •
válogatás megnevezés alapján
•
feladatlap: kakukktojás keresése
3) Rész-egész (analízis, szintézis) •
elemekből építés (lego, építőjáték)
•
tárgyak szétszedése, összerakása (autó)
•
félbevágott képek összerakása
•
puzzlék, kirakók
•
hiányos rajzok befejezése, kiegészítése
4) Alakállandóság •
forma alakítása mozgással (járás, futás)
•
padlóra rajzolt alakzatos körbemozgása
•
vizuális minták rajzolása
5) Alak-háttér •
feladatlap: formák kiemelése egyszerű képi környezetből színezése rejtett figurák jelölése formák elkülönítése egymásra rajzolt halmazban
6) Térbeli irányok, helyzetek felismerése, megkülönböztetése •
testséma: önmaga felismerése tükörben (elöl-hátul zónák)
61
•
testrészek: megnevezés, megérintés, megmutatás önmagán csukott szemmel és babán is
•
síkban mozgatható elemekből emberi test összeállítása
•
feladatlap: hiányzó testrészek pótlása (arc)
•
irányok: jobb-bal megnevezése, megkülönböztetése (szívdobogás, bemutatkozó kéz, jelek)
•
térben irányok megnevezése
•
téri viszonyok: relációs szavak értelmezése (névutók)
7) Vizuális információk sorba rendezése (szerialitás) •
egyvonalas sorakozás
•
tárgyakból soralkotás: balról jobbra, minta után, utasításra
•
tárgyképpel soralkotás
•
ritmikus sorok kirakása 2-3 elemből, folytatása 2-3 elemből
•
ritmikus sorok rajzos folytatása
Auditív észlelés 1) Hangforrások felismerése, megkülönböztetése (csukott szemmel) •
a környezet tárgyai,
•
a természet hangjai
•
állathangok utánzása
•
hangsorok ismétlése: visszhangjáték
2) Ritmizálás •
gyermekversek, mondókák, énekek, kiszámolók tapsolása, kopogása (mozgásritmus, mozgástempó)
•
ritmusok tapsolása, visszaadása
•
ritmusok visszaadása csukott szemmel
62
Mozgásészlelés 1) Tájékozódás téri helyzetekben, viszonylatokban •
mozgásos játékok
•
vizuális és motoros minták lejátszása
•
mozgások testünkhöz viszonyítva
•
formaalakítás mozgással
•
mozgás felnőtt segítségével, becsukott és nyitott szemmel
•
megismétlése
•
a gyermek hátára rajzolt forma felismerése, kiválasztása
•
megadott ábrák közül
2.) Mozgások szemmel követése, szem-kéz koordináció, a szem fixálása, a látószög növelése a) mozgások szemmel követése •
előrajzolt alakzaton, vonalon járás
•
lépcsőre, székre fel-és lelépés
•
labda gurítása, eldobása, elkapása
b) a szem és a kéz mozgásának összerendezése •
gyurmázás
•
gyöngyfűzés
•
masnikötés
•
gombolás
•
célba dobások: babzsák, labda, kuglibábu
•
rajzolás homokba, padlóra
•
rajzolás, színezés
c) a szem fixálása, a látószög növelése a vizuális észleléssel párhuzamosan •
soralkotások szemmel, kézzel követése (balról jobbra, szerialitás)
•
2-3-4 tagú sorok utánzása emlékezetből
•
elemlámpa fényének követése szemmel
63
•
egy-egy pont kitartó nézése
3) Finommotorika, tapintás •
gyurmázás
•
tapintás érzékelő játék: különböző anyagok
•
tárgyak felismerése tapintással, megnevezése (varázs zsák)
•
tárgy kitapintása, kép kikeresése
5.11.4.EMLÉKEZET FEJLESZTÉSE 1) Verbális emlékezet •
tárgyak, képek megfigyelése, megnevezése
•
versek, mondókák tanulása
2) Vizuális emlékezet •
egyszerű testmozgás bemutatása, utánzása
•
tárgy: sorrend megfigyelése, sorrendváltoztatás észlelése, hiány észlelése
•
mértani formák megfigyelése, lerajzolása
•
memóriajátékok
Verbális terület 1) Artikulációs gyakorlatok •
játékos hangutánzások
•
légzésgyakorlatok
2) Szókincsfejlesztés •
tárgyak, tárgyképek megnevezése
•
eseményképek: mondatalkotások (kérdések segítségével)
3) Összefüggések megfogalmazása •
képsorok rendezése, beszélgetés a képsorokról
4) Fogalmi gondolkodás előkészítése •
tárgyak, tárgyképek csoportosítása, főfogalommal meghatározás, megnevezés
•
tárgyak, tárgyképe csoportosítása, főfogalmakkal való megnevezés
64
•
képes kirakók, képes lottók
•
kakukktojás keresése tárgyak között, rajzos feladatlapokon
6. A FEJLŐDÉS JELLEMZŐI AZ ÓVODÁSKOR VÉGÉRE A gyermekek belső érése, valamint a családi és óvodai nevelési folyamatként a kisgyermekek többsége az óvodáskor végére eléri az iskolai élet megkezdéséhez szükséges fejlettségi szintet. Testi, lelki és szociális érettség megléte szükséges az iskolakezdéshez, a sikeres iskolai munkához. A testileg egészségesen fejlődő gyermek hatéves kora körül eljut az első alakváltáshoz. Megváltoznak testarányai, megkezdődik a fogváltás. Mozgása összerendezett, harmonikus lesz. Képes mozgását, viselkedését, testi szükségleteit szándékosan irányítani, kielégíteni. A lelkileg egészségesen fejlődő gyermek az óvodáskor végére nyitott érdeklődésével készen áll az iskolába lépésre. A tanuláshoz szükséges képességei folyamatosan fejlődnek. Differenciálódik érzékelése, észlelése. Egyre nagyobb szerepet kap a felismerés mellett a felidézés, szándékos bevésés, megnő a megőrzés időtartalma. Megjelenik a szándékos figyelem, növekszik tartalma, terjedelme. Elemi fogalmi gondolkodása kialakulóban van. Az iskolára alkalmas gyermek érthetően, folyamatosan kommunikál, érzelmeit érthető formában tudja kifejezni. Képes végighallgatni és megérteni mások beszédét. Elemi ismeretekkel rendelkezik önmagáról és környezetéről: tudja nevét, lakcímét, szülei foglalkozását, napszakokat, ismeri és alkalmazni tudja a gyalogos közlekedés szabályait, ismeri a környezetében élő növényeket, állatokat, felismeri az öltözködés és időjárás összefüggéseit. Az alapvető viselkedési szabályokat, magatartási formákat, szokásokat ismeri.
65
Az óvodáskor végére szociálisan is éretté válnak a gyermekek. Készen állnak az iskolai élet elfogadására, képesek az együttműködésre, a kapcsolatteremtésre. A szociálisan érett gyermek egyre több szabályhoz tud alkalmazkodni, feladattudata kialakulóban van, szükség szerint kreatív, kitartása, munkatempója megfelelő, késleltetni tudja szükségleteit. A sajátos nevelési igényű gyermekeknél speciális szakemberek segítségével végzett pedagógiai munka mellett érhető el az a megfelelő fejlettségi szint, amellyel a gyermekek alkalmasak lesznek az iskolakezdésre. A kiemelt figyelmet igénylő gyermekek iskolaérettségi kritériumait a befogadó intézmény elvárásai határozzák meg.
66
Tartalomjegyzék
Az óvoda adatai ………………………………………………………………………… 2. o. 1. PREAMBULUM……………………………………………………………………… 3. o. 2. GYERMEKKÉP, ÓVODAKÉP……………………………………………………… 4. o. 2.1. GYERMEKKÉPÜNK……………………………………………………………… 4. o. 2.2. ÓVODAKÉP……………………………………………………………………….. 5. o. 3. AZ ÓVODAI NEVELÉS FELADATAI……………………………………………... 6. o. 3.1. AZ ÓVODAI NEVELÉS CÉLJA…………………………………………………... 6. o. 3.2. AZ ÓVODAI NEVELÉS FELADATAI…………………………………………… 6.o. 3.3. KIEMELT NEVELÉSI ALAPELVEINK………………………………………….. 9. o. 4. AZ ÓVODAI ÉLET MEGSZERVEZÉSÉNEK ELVEI……………………………... 10. o. 4.1.SZEMÉLYI FELTÉTELEK………………………………………………………… 10. o. 4.2.TÁRGYI FELTÉTELEK…………………………………………………………… 11. o. 4.3. NAPIREND, HETIREND…………………………………………………………. 11. o. 4.4. TERVEZÉSDOKUMENTÁCIÓ…………………………………………………... 13. o. 4.5. AZ ÓVODA KAPCSOLATAI…………………………………………………….. 14. o. 4.6. GYERMEKVÉDELMI TEVÉKENYSÉGÜNK…………………………………… 16. o. 4.7. A NEVELÉS ALAPVETŐ KERETEI……………………………………………... 19. o. 4.7.1. Egészséges életmód alakítása…………………………………………………….. 19. o. 4.7.2. Az érzelmi, az erkölcsi és a közösségi nevelés…………………………………… 22. o. 4.7.3. Egyéni bánásmód…………………………………………………………………. 27. o. 5.AZ ÓVODAI ÉLET TEVÉKENYSÉGFORMÁI ÉS AZ ÓVODAPEDAGÓGUS FELADATAI……………………………………………………………………………. 28. o. 5.1. JÁTÉK……………………………………………………………………………… 28. o. 5.2. MUNKA JELLEGŰ TEVÉKENYSÉG……………………………………………. 31. o. 5.3. A TEVLKENYSÉGBEN MEGVALÓSULÓ TANULÁS…………………………. 34. o. 5.4. AZ SNI GYERMEKEK ÓVODAI NEVELÉSÉNEK ELVEI, FELADATAI……… 36. o. 5.5. ANYANYELVI NEVELÉS-KOMMUNIKÁCIÓ…………………………………. 39. o. 5.6. VERSELÉS, MESÉLÉS…………………………………………………………….. 42. o.
67
5.7. ÉNEK, ZENE, ÉNEKES JÁTÉK, GYERMEKTÁNC……………………………… 44. o. 5.8. RAJZOLÁS, MINTÁZÁS, KÉZIMUNKA………………………………………… 46. o. 5.9. A KÜLSŐ VILÁG TEVÉKENY MEISMERÉSE…………………………………. 49. o. 5.9.1. Természeti és társadalmi környezet ……………………………………………… 49. o. 5.9.2. Matematikai tapasztalatok………………………………………………………… 52. o. 5.10. MOZGÁS………………………………………………………………………….. 54. o. 5.11. AZ SNI-BŐL EREDŐ HÁTRÁNYOK CSÖKKENTÉSÉT SZOLGÁLÓ SPECIÁLIS FEJLESZTŐ TEVÉKENYSÉGEK……………………………………………………… 57. o. 5.11.1. MOZGÁSFEJLESZTÉS…………………………………………………………. 57. o. 5.11.2. A TESTSÉMAISMERET FEJLESZTÉSE……………………………………… 59. o. 5.11.3. ÉRZÉKELÉSFEJLESZTÉS………………………………………………………60. o. 5.11.4.EMLÉKEZET FEJLESZTÉSE…………………………………………………… 63. o. 6. A FEJLŐDÉS JELLEMZŐI AZ ÓVODÁSKOR VÉGÉRE…………………………. 64. o.
68
