Huntingpress Bőgéskor semmi nem mellékes Ez így nem pálya Mindenki megkapja a magáét Civilek a vadkár megelőzéséért Vadászrész

Magyar VADÁSZLAP 2011/SZEPTEMBER

A szerkesztőség címe: 1031 Budapest, Rozália u. 59/a. Tel./fax: +36-1/242-0042 Mobil: +36-70/702-5000 e-mail: [email protected]

CXXXII. (20.) ÉVFOLYAM 9. SZÁM y 2011/SZEPTEMBER y ÁRA: 850 FT, ELŐFIZETŐKNEK: 750 FT y www.huntingpress.eu

Huntingpress y Bőgéskor semmi nem „mellékes” y Ez így nem pálya Mindenki megkapja a magáét y Civilek a vadkár megelőzéséért y Vadászrész

JEGYZET

Huntingpress Van előnye a zsákutcának. Aki zsákutcában lakik, tudja ezeket az előnyöket. Általában a zsákutcák csöndesek, nem sok minden történik bennük. Ha jók a szomszédok, kellemes „élőhely”, ideális lakókörnyezet. Persze jócskán van hátránya is a zsákutcának. Általában nem, vagy csak nagy nehezen lehet benne megfordulni, hosszan kell tolatni... és aki nincs felkészülve a hátramenetre, ugyancsak megszenvedi a zsákutcából a kijutást. Nagy lendülettel, őszinte és optimista akarással vágtunk bele honlapunk átalakításába, hogy naponta friss vadászati hírekkel, információkkal és egyéb újdonságokkal, szolgáltatásokkal álljunk a vadászok rendelkezésére. Egy teljesen új perspektíva nyílt meg előttünk, naponta nem egy, hanem öt-hat információt teszünk olvashatóvá. És terveink szerint jövőre több ország vadászlapjának szerkesztősége is bekapcsolódik az európai vadászati hírszolgálatba. Már többször adtunk hírt arról, hogy a Vidékfejlesztési Minisztérium, valamint az Országos Vadgazdálkodási Adattár segítségével elkészült az „okos vadászati térképünk”. (Le is védettük.) Nem kis feladatot valósított meg (a negyedik programozó) Saskövy Zsolt barátunk, aki megoldotta, hogy a Google nagyítható-kicsinyíthető térképére nagyíthatóan-kicsinyíthetően felkerüljenek a vadászterületek határai. Ez a térkép akkor lesz a világ számára „okos”, ha négy nyelven feltöltjük hozzá a vadászterületek bemutatkozását, fotóit, vadászati szolgáltatásainak tarifáit. Az okos vadászati térkép elsősorban a magyar vadászati turizmust hivatott szolgálni, hiszen pl. egy kanadai, ausztrál, vagy magyar vadász semmi perc alatt eldöntheti, hogy Magyarországon mire, hogyan, hol és mennyiért tud vadászni, sőt még arra is választ kap, milyen a terület erdősültsége, mennyire lakott, hogyan közelítheti meg autóval, repülővel, stb. Ennek ellenére falakba és akadályokba ütközünk, melyektől persze nem esünk kétségbe, hisz nincs semmi újdonság abban, hogy ránk marad az értetlenség, a közöny, a kicsinyesség és az irigység falainak bontogatása. Dolgozunk rajta! Ahogy dolgozunk azon is, hogy az év végére, lapunk húszéves évfordulójára elkészüljön a minden igényt kielégítő archívumunk, ne legyen gond például kideríteni, hogy XY-nak mikor, hol és milyen kitüntetést volt alkalma átvenni, hány cikket írtunk a vaddisznó elszaporodásáról, a szalonkákról, a vadkárok kivédéséről... és talán az sem lényegtelen, hogy a cikkeinket kik írták. Az új honlapon most kezdett el működni a „vásártér” rovatunk. Ha ráklikkelnek, négy menüpont közül is választhatnak. Itt lesznek elérhetőek az „okos” listák: vadászboltokról, ügyvédekről, kárszakértőkről, késesekről, művészekről... ide soroltuk az apróhirdetéseket, cserebere ajánlatokat, a „baráti szál” lehetőség lesz az ismerkedésre, a vadászok közötti barátságok alakítgatására és itt próbáljuk majd összegyűjteni a felajánlásokat és kereséseket a hagyatékokra, gyűjteményekre. Összességében ma már egy szigorúan ütemezett terv szerint haladunk, pontosan tudjuk, hogy mit akarunk elérni... és most már talán azt is, hogy ez mikor sikerülhet. Azonban tényként kell kezelnünk, hogy zsákutcába kerültünk. Egyetlen jó megoldás, ha azonnal megfordulunk vagy ezerrel kitolatunk. A fordulatot választottuk. Mivel a lapnak „VADÁSZLAP” a neve, a kiadását rendező kft.-nek is ezt a nevet adtuk. Logikusnak látszott, hogy az új honlapot az „online”-al kiegészítve indítjuk útjára... de nem számoltunk azzal, hogy ezzel a névvel szinte képtelenség pályázatot nyerni, mert mindig megkapjuk: „forduljanak bizalommal a gazdag vadászokhoz, támogassák ők a vadász-sajtót”... A „fordulat” lényege, hogy szeptember 1-jétől a „zsákutcás” www.vadaszlap.hu, valamint a www.vadaszlap-online.eu honlapunkat és a hozzá kapcsolódó hírlevelünket átkereszteljük és ezentúl a www.huntingpress.eu nevet fogjuk favorizálni. A huntingpress nevet eredetileg az Európai Vadászújságírók Szövetségének vásároltuk meg, (magyarul „vadász-sajtót” jelent). Ez a döntés annyira komoly, hogy már a jóisten sem menthet meg bennünket a világra nyitástól, nem csak az 55 CSEKŐ SÁNDOR ezer magyar, hanem a 7 millió európai vadász [email protected] szolgálásától.

Magyar VADÁSZLAP z 2011. szeptember

Címlapon: Dagonyázó bika Fotó: Blaumann Ödön

A tartalomból: Vadászati gyakorlat Bőgéskor semmi nem „mellékes” .... 550-553.

Aktuális Vadhús = élelmiszer ..................................557. Ha a „védők” a kártevők .................. 564-565. Ez így nem pálya ...............................570-573.

13. oldal Mindenki megkapja a magáét ................... 559.

Vadászati kultúra Vadásznyelven .......................................... 560. Több mint százéves „gyári” bőgőkürt ...... 561.

Tudósítás Civilek a vadkár megelőzéséért ........562-563. Zoárd-napi sokadalom ............................. 566.

Vadgazdálkodás Madártávlat, alulnézetből ...............567-569.

Vadászfegyver 260 év a fegyvergyártásban............ 576-577.

Hihető és hihetetlen történetek Vadászrész .......................................590-591. Medvetánc a Hargitán......................591-592.

Vadászkutya Béda az iskolában ..................................... 595.

Barkács Csizma- és bakancsszárítás .................... 607.

Ízválasztó Nem csak finom, szép is............................ 609.

547

TERÍTÉKEN

Tököli bak A Tököli Gazdák Vadásztársaság tagjaként április 30-án, Pesuth Antal hivatásos vadász kíséretével sikerült elejtenem ezt az érdekes, heresérült bakot, amelynek nagykoponyával mért tömege 480 gramm, jobb szárhossza 23,4, a bal 19,3 centiméter. Jelenlétéről a hivatásos vadászunk az elejtés előtt már tudott, de távcsővel tüzetesebben megnézni nem volt lehetősége. A csodaszép és szerencsés végű hajnali cserkelésen 61 lépésről, a puskát lőbotra támasztva sikerült terítékre hozni. Dragovics Gábor

A harmadik érmes Az Iváni Földtulajdonosok Vadásztársaság (Győr-Moson-Sopron megye) területén augusztus 2-án, az Ivánhoz tartozó területrészen lévő lesre ültem ki egy búzatábla mellé. A lestől 115 méterre váltott ki a kan a búzatábla melletti tarlóra. Az elbírálás után rálőttem, magas váll-laplövéssel helyben maradt. A .30-06-os kaliberű puskámban RWS EVO töltény volt. A teríték mellett kürtszóval adtuk meg a végtisztességet. A megyei trófeabírálaton 113,05 pontra értékelték, amelyet bronzéremmel jutalmaztak, korát 5 évesre becsülték, az agyar hossza 20,4 centi hosszú volt. A vadásztársaságunkban 2007-től, a kezdetektől tag vagyok. Ez idő alatt ez volt a 3. bronzérmes vadkanom. Tavaly egy ezüstérmest is sikerült terítékre hoznom. Németh Géza

Párosban szép… Július 19-én, 20.45 perckor a Balotaszállási Rákóczi Vadásztársaság területén sikerült terítékre hozni két aranysakált, egy kant és egy szukát. Már előző este is láttam őket, csak messze voltak és nem mertem rájuk lőni. A kan a rálövés helyétől tíz méterre feküdt, a szukát vadőr barátom kutyái találták meg száz méterrel odébb. Ezúton is köszönöm neki. Kothencz Krisztián

Rózsa „rózsása” A terítéken fekvő őzbakot a Fekete István Vt. területén, május 26-án Török Rózsa ejtette el, Tanács János kíséretében. Csak hosszas cserkeléssel sikerült a bak közelébe kerülni, ám az megfeküdt a gabonában. Közel egy órás várakozás után a bak felállt, és ekkor kapta a lövést. Az erős rózsájú agancs 322 grammot nyomott, korát 8 évesre bírálták. Ábrahám Zoltán

548


INTERJÚ Ugray Tamással

Saját erőből Többször találkoztunk a szerkesztőségben, vacsoráztunk a Torontó melletti goodwoodi rezidenciáján, Szentendrén a lakásom ebédlőjében, máskor órákon keresztül autóztunk együtt... és természetesen beszélgettünk a kanadai és a hazai vadászatról, a magashegyi vadásztúrák megpróbáltatásairól, sok mindenről. Elolvastam a könyveit, melyekből kiderül, hogy milyen vadász, mit szeret és mit nem... de sosem beszéltünk a gyerekkoráról, a disszidálásáról, az üzleteiről, a megélhetéséről, a családjáról, azaz a lelkéről, a hús-vér emberről.

VADÁSZLAP: A könyveidből nem derül ki, hogy mi minden történt veled 15 éves korodig, pedig a neveltetés – azt mondják – meghatározó egy egész életre. Ugray Tamás: - Nem tartottam fontosnak, sok köze ugyanis nincs a vadászathoz. 1942ben születtem, de sosem találkoztam az Édesapámmal, mert nem sokkal a világra jöttöm után meghalt. Három évvel később elvesztettem az Édesanyámat is, ő akkor már a svéd követ menyasszonya volt és Stockholmban élt, ott is temették el. Az anyai nagyanyám nevelt fel, Budán majd a pesti belvárosban éltünk, nem mondhatnám, hogy fényesen. Az angolkisasszonyok templomában van egy Szent Rita szobor, amely előtt rendszeresen fohászkodtam, hogy az álmaim megvalósulhassanak. Szent Ritáról annyit kell tudni, hogy a lehetetlen kérések teljesítője, a reménytelen helyzetek szentje. Akkoriban verseket írtam, nagy író szerettem volna lenni és azért imádkoztam, hogy vegyenek fel a gimnáziumba. Felvettek, de az íróvá válásomba beleszólt a történelem, az 1956-os forradalom. Mivel ott voltam a Magyar Rádió ostrománál, filmeztek, fotóztak, ahogy mászom fel a létrán a rádió Bródy Sándor utcai bejáratánál, meg ahogy segítséget hozok a Parlamenttől a rádióhoz. Novemberben, amikor visszajöttek az orosz tankok, számomra is egyértelművé vált, hogy nem úszhatom meg büntetés, komoly felelősségrevonás nélkül. November 21én a nagynénémmel és a barátnőjével, meg annak a kisfiával (akinek az apját megölték az ávósok) nekivágtunk az osztrák határnak és kis szerencsével átjutottunk a zöldhatáron. Amikor megpillantottunk egy Coca-Cola reklámot, tudtuk, épségben megmenekültünk, mert az a reklám akkor számunkra a szabadságot jelentette.

VADÁSZLAP: Miért Kanadába igyekeztél? Ugray Tamás: A nagybátyám akkor már Kanadában élt, ő 1952-ben kért menedékjogot és Kanada hihetetlen szívesen fogadta a magyar menekülteket. Még Bécsben voltunk, amikor a nagynéném küldött pénzt a megélhetésünkre. Nagy szerencsével megérkeztem Torontóba. VADÁSZLAP: Szerencsével? Mihez kellett a szerencse? Ugray Tamás: Háromszor szálltunk fel a géppel, kétszer visszafordult és kényszerleszállást hajtott végre a pilóta, mert hol az egyik, hol a másik, hol mindkét motorja leállt a négymotoros gépnek. Ilyen előzmények után landoltunk Kanadában, így volt megírva a sorsom könyvében, mert a visszaúton ez a gép lezuhant és mindenki meghalt, aki rajta volt. VADÁSZLAP: A nagybátyádék vettek pártfogásba? Ugray Tamás: - Nem egészen. Egy nagyon kedves kanadai családhoz kerültem fogadott gyerekként. Ez hat hónapig tartott. Persze dolgoznom kellett, egy hónapig napi 12 órában mosogattam, azóta utálom a mosogatást. Aztán rakodó voltam egy teherautón, majd bekerültem egy bankba pénztöltögetőnek. Közben esti iskolába jártam, hogy leérettségizhessek és megtanuljak tisztességesen angolul. Naponta 50 szót magoltam be, így 2-3 hónap alatt nagyobb szókincsem lett, mint sok született kanadainak. Talán ennek is köszönhettem, hogy 20 éves koromban a világhíres írógépgyártó Olivetti cég értékesítője lehettem. Jól ment az ügynökösködés, első lettem az 565 ügynök közül és előléptettek


kisebb, majd nagyobb beosztásokba. 18 évig dolgoztam az Olivettinél, amikor egy Torontó melletti fiókot – boltot, bemutatótermet és szervizt – megvásároltam. 26 évig vezettem a saját vállalkozásomat, néhány éve adtam el. Most nagyon elfoglalt nyugdíjas vagyok, szinte semmire sincs időm, mert törődnöm kell a kis birtokommal, a lovaimmal, vadásznom kell, írnom kell... s mindig közbejön valami előre nem tervezhető dolog. VADÁSZLAP: Olyan jól ment a bolt, hogy jutott a megélhetésen kívül a szenvedélyeidre? Ugray Tamás: - Hát igen. Az üzleti életben nagyon fontos a tisztesség és néhány új ötlet, amivel meg lehet előzni a konkurenciát. Amikor láttam, hogy az írógépek forgalma csökken, amikor egyre kevesebbet tudtunk eladni, a fő figyelmet a fénymásolók eladására, és szervízelésre fordítottam. Két órán belül mindenhol ott voltunk és kijavítottuk a hibát. Az igazán nagy profitot a gépek felújítása hozta. Egy új gép eladásán 5-10 százalék, a felújított gépek értékesítésén pedig 2-300 százalék hasznom volt, és az a szerelő, aki a felújításokat csinálta, ha kellett, gyorsan bevethető volt a kiszállásos szerviz-munkákba. Nem dicsekvésből mondom, de büszke vagyok rá, hogy a több mint negyedszázados működés alatt alig néhány kliensemet veszítettem el, minden partnerem elégedett volt a munkánkkal, amit meg is fizettek, és ami lehetővé tette az évi két-három drága vadászatomat. Ennek köszönhettem, hogy eljutottam a világ számos, csodálatos vadászterületére. VADÁSZLAP: Nem faggatlak arról, hogy mennyit költöttél vadászatra, a könyveidet olvasva nyugodtan mondhatjuk, hogy sokat. Ha jól tudom, nincs gyereked...

549

INTERJÚ

Volt a beszélgetésünknek egy olyan része, amikor arról esett szó, hogy az ember igazán külföldön érzi/érezheti magát magyarnak. A magyarság-tudat meghatározó volt és az ma is Ugray Tamás életében, ami nem csak szóban, de számtalanszor tettekben is megnyilvánul. Ennek ékes bizonyítéka az a levél, melyet a torontói Magyar Vadász és Horgász Egyesület tagsága és vezetősége nevében írt Viszmeg Attila titkár.

Tisztelt Ugray Tamás! Tisztelettel tudatjuk, hogy a Torontói Magyar Vadász és Horgász Egyesület tagsága egyhangúlag megszavazta az egyesület vezetőségének azt a javaslatát, hogy Ugray Tamást az egyesületünk tiszteletbeli tagjainak sorába felveszi. Alapszabályaink szerint tiszteletbeli tagok azok, akik az egyesület céljainak elérésében tevékenységükkel érdemeket szereztek és azok elismeréséül őket a közgyűlés tiszteletbeli tagnak megválasztotta. Egyesületünk célja, hagyományaink megőrzése, az egyesületi élet gyakorlása-fejlesztése, a vadászat, horgászat valamint céllövészet sportszerű gyakorlása. Az egyesületünk tagjainak az irántad való tisztelete nem csak annak az Ugray Tamásnak szól aki nemzetközileg elismert vadász, a magyar vadásztársadalom és vadászirodalom kimagasló alakja, aki nemhogy csak egyetért céljainkkal, hanem megosztja velünk vadászélményeit és otthonát, rendezvényeinken részt vesz. Ez annak az Ugray Tamásnak is szól, aki fáradhatatlanul küzd az emigrációba szakadt magyarságunk nyelvének, kultúrájának, hagyományainak, szokásainak ápolásáért és támogatja az ezeket felkaroló egyesületeket, intézményeket. Megtisztelés számunkra a tiszteletbeli tagságod, reméljük a jövőben kapcsolataink még szorosabbra fűződnek.

Ugray Tamás: - Saját nincs, de a második feleségem gyermekeit a sajátoménak érzem. 14 évig éltünk együtt az első feleségemmel. Ildikóval, a jelenlegi feleségemmel már 1958-ban megismerkedtünk, együtt jártunk lovagolni. Én ugyanis a 15. születésnapomra egy kispuskát és egy lovaglóleckét kértem és kaptam a nagybátyáméktól. Aztán Ildikó férjhez ment, én megnősültem, de a barátság megmaradt. Amikor mindketten szabaddá váltunk, összeházasodtunk és – remélem – boldogan élünk, míg meg nem halunk. VADÁSZLAP: Apropó, boldog vagy, jól érzed magad a bőrödben? Ugray Tamás: - Azt hiszem, igen. Rengeteg öröm ért az életben. Árva gyerek voltam, de mégis majdnem mindig szeretet vett körül. Az álmaim nagy része valósággá vált. Elértem, amit elérhettem. Olyan munkám volt, amit szívesen csináltam, kerestem annyit, hogy költhettem a vadászatra és a lovaimra. Vadászként eljutottam olyan helyekre, melyekre vágytam, elejthettem azokat a magashegyi birkákat és kecskéket, ami elismerést hozott. Öt-hat kötet megírása valamennyire feljogosít arra, hogy egy kicsit „írónak” tekintsem magam. Most azon drukkolok, hogy ne fussak ki az időből, hogy „nyomot hagyhassak magam után”, hogy visszaadhassam mindazt a szeretetet, a kitörölhetetlen élményeket, a magyarságból eredő erőt, amit az élettől, a rokonaimtól, a szeretteimtől kaptam. VADÁSZLAP: Volt/van honvágyad? Ugray Tamás: - Szörnyű volt, amíg nem jöhettem haza. Torontóban sok magyar él, a Magyar Ház még némileg összetartja a magyarságot, de ez az összetartozás, a nemzettudat egyre jobban fakul, az itthon élők nem foglalkoznak vele, külföldön pedig a következő generációkat már nem is érdekli, elvész. A lányunk kiváló military lovas, esélyesként indulhatott volna az olimpián. Kanada azonban akkor nem indított csapatot. Valószínűleg el tudtuk volna intézni, hogy nevezzék magyarként, de azt mondta: ő már kanadai, nem indul más ország színeiben. VADÁSZLAP: Egy térdprotézis után milyen vadászati álmaid vannak? Ugray Tamás: - A másik térdem is rakoncátlankodik, azt is meg kellene műteni, de túl sok idő esne ki miatta, ezért húzom, halogatom. Világéletemben a hegyi vadászat érdekelt a legjobban, jó lenne még egy Stone kost lőni, hogy meglegyen a második Grand Slam díjam. Csekő Sándor

550


VADÁSZATI GYAKORLAT

FOTÓ: Blaumann Ödön

Bőgéskor semmi nem „mellékes”

„Ne közelíts!” A csapatbika bőgésével jelzi, hogyha a kiváló agancsú fiatal közelebb megy, elveri

A szarvasnász idején hajlamosak vagyunk csak a felső kategóriába tartozó csapatbikákra gondolni, holott sok esetben a fizető vadászvendég igénye, vagy inkább a pénztárcája legfeljebb egy jó közepes mellékbika elejtésére korlátozódik. Megfigyelésük, sikeres elejtésük – az alárendelt pozíciójuk ellenére – sem könnyű, mert sokkal kevésbé számíthatunk arra, hogy biztosan tartják a helyüket, mint a háremurak.


551

FOTÓ: Lassu Sándor

A 4-5 éves koronás mellékbika is tehénhez juthat, ha a csapatbika mással van elfoglalva

A mellékbika fogalma korántsem valami pejoratív értelmű, „lebecsmérlő” fogalom, hiszen idővel, ha majd a megfelelő korosztályba érik, és megvívja majd a „rangért” a természetes kiválasztódás iskolapéldájaként emlegetett harcát a tehenek „kegyeiért”, később akár csapatbika is lehet. Addig azonban – türelmetlenül, és amolyan ifjú arszlán módra – mindvégig sóvárogva figyeli az eseményeket. Olykor ugyan, ha már nem bír a vérével, odaoda „mondogat az öregnek”, de az hamar rendre utasítja, és ha már túl szemtelen, akár tettlegességig is fajulhat dolog. A kényúr csapatbika mellett – tisztes távolságtartással – mindig ott legyeskednek az ifjonc trónkövetelők. Van közöttük kímélendő legénybika, korosabb, de testi adottságaiban „katonának alkalmatlan” öregebb is, a közismert „jobb soha nem lesz” típusából. Ezért – főleg a mai világban – a mellékbika elejtése nem lebecsülendő, az is lehet érdekes, különleges agancsalakulású, rendellenes, háncsban sérült, vagy valami más „unikum”, ami ugyancsak keresett kuriózum. A mellékbikák felismeréséhez, bírálatához sokszor igen kevés idő áll rendelkezésre, mivel állandóan bujkálnak, mozgásban vannak, és rendszerint takarásban igyekeznek maradni, hiszen ha az éber „standbika” közelébe kerülnek, az féltékenységétől hajtva kíméletlenül elűzi a nála gyengébb betolakodókat. Persze, ahol sok a tehén, ott könnyebb a vadász dolga, mert az „öreg” hárempasa éberségét néha sikeresen ki lehet játszani, és egy kis szerencsével a kajtár bika is lophat szerelmet. A rigyető tehén ugyanis, ha rajta van a „bolondóra”, nem utasítja vissza még a rangon aluli „alkalmi munkást” sem, mert a „szarvasok tisztessége” nem rajta, hanem a kikapós hölgykoszorún uralkodó

éber háremőrön múlik. Azt viszont csak a helyi ismeretek biztos birtokában és kellő tapasztalattal lehet és kell eldönteni, hogy egy-egy mellékbika elejtésével nem veszélyeztetik-e a későbbi esélyeket. Nagy öregjeink egykor az ilyesmitől igencsak óvták a zöldfülű ifjú kollégáikat, de manapság, a nagyobb állománylétszám miatt az elvándorlás, a „násznép” elköltözködésének a veszélye lényegesen kisebb. Jó és heves bőgés – leszámítva a kedvezőtlen időjárást és az esetleges nagy meleget – csak

megfelelő tehén-létszám mellett képzelhető el. Aki a tarvadjaival jól sáfárkodott, annak semmi félnivalója nincs, mert ha a csapatbika „leváltására” sor kerül, hihetetlen hamar megjön az új bajnok, tehén üresen nem marad. A mellékbikák pedig – ha kell, ha nem – a bikák számára ellenállhatatlan módon a tehenek „parfüm felhői” miatt úgy is bizton ott lebzselnek, sokszor többen is, mint kéne. Sajnos néha előfordul, hogy a kifigyelt kapitális bika helyett egy mellékbika kapja meg az

A mellékbikák a főbikától kellően távolról kerülgetik a csapatot ¾

552


FOTÓ: Utassy György

VADÁSZATI GYAKORLAT

¿ A felbőszült csapatbika elűzi a betolakodót ½ Verekedésben sérült, jó képességű középkorú bika, kímélendő, jó eséllyel később csapatbika lehet a bőgőkürt öblös, bikabőszítő „hadüzenete”, s nem is késik rá a harcias válasz. A vadászlázban reszketve égő vendég azonban izgalmában idő előtt odapörköl a vélelmezett „csapatbikának”. Valójában azonban csak a csapat körül ólálkodó mellékbikát rogyasztotta tűzben, mert a saját szemszögéből – magyarázza utólag – kristálytisztán megpillantotta az „öreg” lapockáját és bősz izgalmában nem vár-

FOTÓK: Blaumann Ödön

utolsó falatot. Különösen akkor áll fenn ennek a veszélye, ha jó széllel cserkelve mennek rá a bőgő bikára és az aljnövényzettel borított szálasban vagy más takartabb helyen kell elkezdeni a kihívó feleselést. A bőgőjével „művészkedő” jáger minden figyelmét a csapatbika lehető legkedvezőbb pozícióba állítása foglalja le. Az izgalom ilyenkor a tetőfokára hág. Hosszú, ólomlábakon járó perceken keresztül megy

ta meg a kísérő egyértelműen lövést engedélyező jelzését. Érdekes, de annál bosszantóbb tapasztalat, hogy ha valamire, valamiért nem volna szabad rálőni, azt szinte soha el nem hibázzák. Képriportunk lencsevégre kapott mellékbikákat mutat be, és remélhetőleg azok bírálatához ad segítséget. HZs-SE

¿ A háremúrral feleselő, a golyóérettség határán lévő, nem kívánatos, „szellős” agancsú bika, csapatbika sosem lesz ½ Korona nélküli villás középkorú bika, nincs miért kímélni


553

KÓKAI MÁRTON [email protected]

Szent Hubertuson és a Az itthoni vadászok által leginkább ismert Szent Hubertus legendán és a csodaszarvas-mítoszon kívül sok olyan történet hever porosan a könyvtárak polcain, amelyek erről a nemes vadról szólnak, és melyekről ritkán hallani. A következő sorokban néhány olyan szarvast és szarvasokhoz szorosan kapcsolódó mitikus figurát mutatunk be, amelyek történetei eleddig Szent Hubertus és a csodaszarvas által vetett „árnyékok” miatt talán kevésbé voltak közismertek.

Az ismert angol költő, Robert Graves a Héraklész által elfogott szarvas származását, az északon fekvő Hüperboreához köti, melynek létezésére nincs bizonyíték. Hüperborea, „a Boreaszon túli” hely a görög mítoszok szerint Apollón isten szent népének lakhelye messze északon, ahol az emberek mindig boldogok, s nem ismerik az erőszakot és a viszályt. Ebből a mítoszból kikövetkeztethető, hogy Artemisz szent állata rénszarvas lehetett, mivel a szarvasfélék közül csak a rénszarvas nőstényei viselnek agancsot. Ide kapcsolható érdekesség, hogy a szláv tündérmesékben is előfordul hasonlóan arany aganccsal pompázó szarvas. A walesi mítoszok között is taAdolf Schmidt: „Héraklész elfogja a szarvasbikát” (Berlin, Neues Museum) lálni bőven szarvasokat. A modern walesi nyelvben az ősz szó A zsákmány (Hydref) jelentése, „a bőgő szarvasok idénye” is arra utal, milyen Rendeltetésüket tekintve a zsákmányként ábrázolt szarvasok – szin- meghatározó szerepet játszott ez a vadfaj a walesi/kelta emberek élete kivétel nélkül – valamiféle bonyodalmat indítanak el, amely ese- tében. Zsákmány szerepet betöltő szarvas található például Pwyll mény általában a főhős és egy természetfeletti lény (leggyakrabban herceg mítoszában. A délnyugati tartományok hercege éppen kuisteni figura) közötti konfliktushoz vezet. Görögországból két ide tyáival vadászott, amikor fura ugatásra lett figyelmes a távolban. fűződő mítoszt is érdemes kiemelni, amelyek Artemisszel – a hazai Egy tisztásra érve különös ebeket látott, amelyek egy szarvasbikát vadászok által is ismert római Diana istennő görög megfelelőjével – üldöztek. Szőrük hófehér, fülük vérvörös volt. Pwyll gondolkodás nélkül engedte utánuk saját ebeit, nem tudván, hogy a pokol kutyáa Hold és a vadászat szűz istennőjével kapcsolatosak. Agamemnónnak, Mükéné királyának történetében a görög király ira uszította őket. A kutyák végül elejtették a szarvast, és míg annak Artemisz ligetében ejtett el egy szarvast, majd azzal dicsekedett, teteme fölött marakodtak egymással, egy sötét ruhás idegen jelent hogy jobb vadász, mint az istennő. Amikor azonban tovább indult meg a tisztáson: nem volt más, mint a holtak ura, Arawn. Pwyll vévolna a trójai háborúba, hogy segítse testvérét, Menelaosz spártai gül elnyerte Arawn megbocsájtását és barátságát, mert segített neki királyt a csatában, Artemisz „elfogta” a szelet a hajói elől. A király – legyőzni a túlvilág másik urát, Hafgant. egy látnok tanácsát követve – lányát, Iphigeneiát akarta feláldozni az istennő kiengesztelésére, ám Artemisz megszánta a lányt és egy Átváltozással kapcsolatos történetek szarvasra cserélve őt, megmentette a haláltól. Ezek után Tauriszra Az emberből állati formába való átváltozás szinte minden ősi mi(ez a Krím-félsziget ókori neve) vitte őt, majd papnőjévé tette. tológiában közkedvelt témának számít. Az átváltozások általában A másik történet Héraklész, avagy ismertebb nevén Herkules ti- egy-egy istennel kapcsolhatók össze. Az isten saját maga alakul át zenkét feladatáról szól, amelyben Zeusz főisten félisten fia egy – va- vaddá, vagy büntetésből változtat át egy-egy halandót. Utóbbi esetre dászati szempontból – igen szokatlan vaddal találkozik. A harmadik jó példa a halandó Aktaión története, amelyben a vadász meztelefeladata Artemisz istennő rézlábú és arany fényben csillogó agancsú nül megleste a fürdőző Artemisz istennőt, aki büntetésül szarvassá szarvasbikájának elfogása volt. Héraklész több mint egy évig üldözte változtatta. A kelták (Közép- és Nyugat-Európában élt ókori, inaz istennő szent állatát mire sikerült elkapnia. doeurópai népcsoport) történeteiben mind a halandók, mind pedig

554


HISTÓRIA

csodaszarvason is túl... a természetfeletti lények (például tündérek, istenek) rendszeresen „bújnak” szarvasbőrbe. Ilyen alak például az ír legendák szerint az alakváltó Mongán, aki saját halálának megjövendölésével vált híressé. A kelta/gall Cernunnos istenséget gyakran azonosították gímszarvasbikával. Számos neve közül („A szarvasbika úr”, „A vadászat ura”, „Az állatok ura”) a „Vadászat szarvvakkal rendelkező uraként” is nevezték, bár nem szarv, hanem agancs díszítette fejét. További ismertető jegyei közül érdemes kiemelni a szarvasokéhoz hasonló füleit, illetőleg alakváltó képességét, amely révén kígyóvá, farkassá, avagy szarvasbikává képes átváltozni. Hasonlóan aganccsal rendelkező isten a brit Cocidius is. Az erdős vidékek istennője, Flidais alakja a korai ír mítoszokból származik. Ahogyan Cernunnos, ő is képes volt szarvasalakot ölteni. Egyes helyeken a szarvasok úrnőjeként emlegették. Mint ahogy az ősi mitológiákban oly gyakran, ez az isten is szekérrel utazott, amelyet a legendák szerint szarvasok húztak. Az írek mítoszaiban Garbh Ogh óriás figurájánál újfent előkerül egy szarvasok által húzott szekér, ám ebben az esetben jávorszarvasokról van szó. Az állattá való átváltozás későbbi korokban is jelen volt az írek mitológiájában. A „Szent Patrik mellvértje” elnevezésű védő könyörgésben vagy imádságban Szent Patrik megáldotta nyolc szerzetestársát és szolgáját, hogy megvédje magukat utazásuk során a rajtaütéstől. A „pogány” írek számára ezért nyolc szarvas és egy őzgida egy fehér madárral a hátán volt látható.

Isteni közvetítők A mítoszokon belül a szarvas mindig összefüggésben áll valamiféle isteni erővel. Sokan láthattak már olyan ünőt, amelynek méltóságteljes mozgásától egyszer csak azt vették észre, hogy tátva van a szájuk. Ezt az isteni fenségességet zárja magába számos mítosz, továbbörökítve az élményt későbbi korok számára. Az ide tartozó szarvasok sokszor szolgálnak útmutatással a hősök számára, de akad olyan történet is, ahol valójában tőrbe csalják a gyanútlan Héroszt. A finnek eredetmondájában, a Kalevalában is szerepel szarvas, mint az Alvilág Királynőjének kedvelt állata, ami pusztulásba csalogatja a történet hősét. Főleg a kelták mítoszaiban találhatóak olyan szarvasok, amelyek isteni tiszteletben, bánásmódban részesülnek. Például a skót mítoszokban egy különleges kapcsolat figyelhető meg a tündérek és a szarvasok között. Mindig más-más tündér vigyázott a vadra. Egy boszorkány, Cailleach Bheur arról volt ismeretes, hogy a hegyvidékben élő szarvasokra vigyázott. Walesi mítoszok szerint egy feketerigó, egy lazac, egy bagoly és egy sas mellett egy gímszarvas bika számít a világ legöregebb vadjának. Az északi népek hitvilágában az istenekhez közeli helyeken fordulnak elő szarvasok. Az istenes és hősi énekek gyűjteményében, az Edda-énekekben két helyen is megjelenik a vad motívuma. Grímnir dalából tudható, hogy a világot tartó fának, az Yggdrasilnak leveleit négy szarvas rágcsálja, Dám, Deli, Délceg, és Dalia. Ugyancsak az Edda-énekekből ismeretes a Valhallának, az istenek honában lévő égi palotának leírása. Ennek az épületnek a tetején áll a Háncshántó nevű szarvas, aki a Lérád nevű fa lombjáról lehullott levelekkel táplálkozik. A fentiekből kitűnik: a szarvas egyike a világ legősibb szimbólumainak. Évenként újra felépített agancsával a természet megújulását, termékenységet is szimbolizálja. Alakja már az őskori barlangrajzokon is megtalálható, kultusza Világfa ábrázolások az pedig a történelem folyamán egyre inkább elmúlt századokból ¾ elterjedt a világban.


555

AKTUÁLIS

A „csodaszarvas” védelmében „Aki szelet vet, vihart arat” mondja bölcsen a közmondás. Húsz évvel ezelőtt magyar-német-angol nyelven megjelent „Csodaszarvas, avagy a magyar őz és szarvas világhírnevének titka” című könyvemben dőlt betűvel a következőket írtam: „Addig mentsük meg a világhírű magyar szarvast, amíg meg lehet menteni, azaz, amíg van mit megmenteni.” Azóta sok mindent a fejemhez vágtak, az írott sajtóban hamis prófétának neveztek, személyeskedésig elmenő támadások célpontja lettem a hivatali- és a magánéletemben egyaránt. A tények azonban makacs dolgok, pláne, ha többszázezer adatra, törvényszerűség feltáró matematikai módszerekre és állandó személyes megfigyelésekre támaszkodnak. Nézzük, hogy az elmúlt évtizedekben hová jutottunk. - Abszolút értékben csökkent a szarvas-gazdálkodásra valóban alkalmas terület nagysága, valamint ugyancsak csökkent összességében a szarvas-élőhely relatív szarvaseltartó képessége. - Nőtt a természetes- és kultúrnövények vadkárérzékenysége, valamint ugrásszerűen lecsökkent a tulajdonosok, illetve bérlők vadkártűrése, további tisztázásra szorul a vadkár fogalma. - Nőtt a szarvassal gazdálkodást folytatók kiszolgáltatottsága. - Nagymértékben romlott a vadgazdálkodási egységek gazdasági helyzete.

- Elfogytak a világrekord gímszarvas trófeáink, viszont lőttek fiatal, potenciális világrekord várományos bikákat. - Elfiatalodott a szarvasállomány, csökkent a trófeák átlagsúlya, nőtt a hibás lelövések száma. - Nincs megnyugtató állománybecslés és tervezés. - Megszűnt az Országos Trófeabíráló Bizottság, csökkent az ellenőrzés és számonkérés. - Megcsorbult a magyar gímszarvas világhírneve. - Nehezebb és körülményesebb lett a szarvasvadászat, megnőtt a tiltott módon, valamint a tilalmi időben lőtt szarvasok száma. Előző okok összessége miatt lehet, hogy már túl későn, hosszú előkészítés után az ország több elismert szarvas szakértőjét és önkéntesét idén március 3-án meghívtam a lakásomra – valamint többekkel telefonon és elektronikus úton tartottuk a kapcsolatot – és megalakítottuk a Csodaszarvas Társaságot, amelyről a vadászsajtó is hírt adott. Azóta egymás után jönnek a bejelentések, amelyek közül kritikus a meg nem engedett módon és tilalmi időben lőtt szarvas-esetek nagy száma. A helyzet orvoslása érdekében a Csodaszarvas Társaság dr. Fazekas Sándor miniszter úrhoz fordul segítségért, bízva a nemzeti kincsünknek számító magyar gímszarvas világhírnevének visszaállításában. dr. Bán István

Amikor a biztosító fizet Mert ilyen is van, igaz hogy nem magyar vadásszal történt meg az eset, hanem az Európai Unió egyik boldogabb országában élő Nimróddal. Egy német vadászcsoport szarvas- és dám tarvadra vadászott a SEFAG Zrt. lábodi területén. A korábbi, lengyelországi tapasztalataikhoz képest, itt lényegesen nagyobb vadsűrűséggel találkoztak. A kísérő hivatásos vadászok felkészültségéről, kedves, barátságos hozzáállásáról és rutinjáról áradozva meséltek minden vadásznap estéjén, miközben a vadászház borkészletéből a finomabbnál finomabb villányi és pannonhalmi nemes nedűket kóstolgatták. Az utolsó vadásznap estéjén az egy tucatot meghaladó tarvad mellett a terítéken feküdt egy ezüstérmes lapátos is. A hivatásos vadászok kürtszóval búcsúztatták el a vadat, és a felsorakozott német vadászok széles mosollyal fogadták a gratulációkat a pezsgőspoharak mellett. A dámbika elejtője, akinek az aznapi dicséretekből a legtöbb jutott, udvariasan megköszönve, ugyanakkor furcsán, feszülten fogadta őket. A vacsora ideje alatt derült ki, hogy tulajdonképpen nem akart dámbikát elejteni, ez a gyönyörű lapátos pedig úgy került terítékre, hogy a lövés pillanatában sem ő maga, sem pedig a kísérő hivatásos vadász nem látta a bikát. Egy dámünőre tett lövést a vendég a hivatásos vadász engedélyével, amely tűzben rogyott. Amikor odamentek, nagy meglepetésükre az ünőtől néhány méterre egy dámbika is feküdt, amely addig az ő szemszögükből végig takarásban volt. Ezért nem volt felhőtlen a vadász öröme, és ki sem akarta fizetni a gellert kapott lövedéktől eltalált bika árát.

556

Hosszú tanácskozások után abban maradtunk, hogy a Németországban megkötött, nemzetközi érvényű vadászati biztosítása alapján kíséreli meg a biztosítójával a bika elejtési díját kifizettetni, illetve a vadászatszervező iroda számlájára átutaltatni. A vadászati engedélyéhez nálunk vásárolt biztosítását inkább nem is említettük neki – szerencsére a vadász is inkább a saját hazájában megkötött szerződésében bízott – és nagy megkönnyebbülésünkre, a magyar biztosítás eszébe sem jutott. Némi szkepticizmussal búcsúztam el a csoporttól. Hazaérkezésük után néhány nappal viszont hívott a vadászunk, mesélve, hogy a biztosító hamarosan utalni fogja a cégem bankszámlájára nemcsak az elejtési díj összegét, hanem még a trófeabírálatét is. Amelyért egyébként – a világon egyedül – csak a mi kis hazánkban kell kötelező módon fizetni (lehetőleg azonnal, készpénzt is elfogadnak a pénztárnál). Örömömre a német biztosító által átutalt pénz rövid időn belül megjelent a számlán, így nem sokáig kellett hiteleznem a német vadásznak a dámbika (és a trófeabírálat) árát, amelyet én időközben az erdőgazdaságnak kifizettem, mint a vadászcsoport szervezője. Sajnálattal be kell vallanom, hogy hasonló szép, igaz és humánus történetek a Magyarországon működő biztosító társaságokról most hirtelen nem jutnak eszembe, de megígérem, hogy amint hallok legalább egyről, azt Önöknek feltétlenül megírom. Hadd örüljünk mindannyian – több mint ötvenezren – akik évente befizetjük a kötelező vadászbiztosítás díját az éves vadászjegy kiváltása alkalmával. Török Antal


AKTUÁLIS

Vadhús = élelmiszer! Vadászbarát rendelet Az utóbbi évtizedekben a törvényalkotás – finoman kifejezve – mostohán bánt a vadászokkal, támogatás helyett a minden irányból történő „sanyargatás”, korlátozás és agyonfenyegetés volt a jellemző. Üde színfoltot jelent a törvénykezésben a 43/2011. (V.20.) VM rendelet, ami – végre – a vadászok dolgát könnyíti meg, megszüntetve idejétmúlt és ésszerűtlen korlátokat. Várjuk a folytatást a vadászati törvény és a fegyvertörvény már nagyon időszerű módosításánál!

Már júliusi lapszámunkban írtunk fenti rendelet megjelenéséről, mégis úgy véljük, nem lerágott csont az ennek kapcsán várható változásokról, a lehetőségek kihasználásáról szót ejteni. Végre egy olyan szabályozás, amely rendet tesz a vadhúsforgalmazás meglehetősen egyoldalú érdekeltségi körök javára „bebetonozott” piacán, és egyértelműen kimondja azt, hogy a vadhús élelmiszer, így kezelésére, szállítására és forgalmazására az élelmiszerekre vonatkozó szabályok érvényesek. Nem érinti viszont a rendelet a magánfelhasználást. A vadász, vagy a vadászatra jogosult, mint végső fogyasztó, „vagy az elejtőtől eltérő, a vadászatra jogosult vadászterületén a vadgazdálkodási tevékenységben elsődleges termelőként részt vevő végső fogyasztó”(1.§ (3) c), – tágabb értelemben ide tartoznak a vadnak táplálékot termelő földek használói, és a vadászatot közvetlenül segítő hajtók is, akik vadat kaphatnak – az előzetes vadhúsminősítés után, saját felelősségükre, állatorvosi vizsgálat nélkül is felhasználhatják a vadat. Ez természetesen nem zárja ki azt, hogy aki akarja, azt állatorvossal és laboratóriumban is bevizsgáltassa, de ez nem kötelező, csak a kereskedelmi értékesítésnél. Megnövekszik viszont a felelőssége a vadhúsvizsgálóknak. A rendelet 2.§ 4. előírja a Helyes Higiéniai Gyakorlat alkalmazását. A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy a húsvizsgáló felelősséggel nem minősítheti kifogásmentesnek a hibás zsigerelésből, késői megtalálásból, rossz lövésből vagy a hűtés elmaradásából adódó, a hús minőségét és fogyaszthatóságát megkérdőjelezhető állapotú vadat sem, azt további állatorvosi vizsgálatra kell utalnia. (Felül kellene vizsgálni a vadhúsvizsgálók státuszát, a legcélszerűbb az lenne, ha a remélhetőleg rövidesen megújításra kerülő vadászvizsgafelkészítés részévé válna, és minden vadásznak kötelezően le kellene tennie a minősítő vizsgát – saját érdekében is.)

Megszünteti a rendelet a korábbi monopóliumokat a felvásárlásban és a forgalmazásban. A vadászatra jogosult közvetlenül is értékesítheti – akár külföldi felvásárlónak is – a saját területén elejtett vadjának a rendeletben meghatározott részét, feltéve, hogy saját, az állategészségügyi hatóság által egyedi kódszámmal ellátott vadbegyűjtő hellyel rendelkezik, vagy ilyet létesít. Az eladás előtt a vadászatra jogosult feladata a lőtt vad állatorvossal történő bevizsgáltatása, melyet az köteles 48 órán belül elvégezni, s kiállítani a hússzállítási igazolást 2 példányban, melyből az egyik a vevőé, a másik marad a területnél. Vaddisznó esetében az EU már csak az emésztéses módszerrel történő trichinella vizsgálatot engedélyezi, melyhez a mintát az állatorvos veszi, de az akkreditált laboratóriumba már a vadászatra jogosultnak kell azt eljuttatni. A vizsgálati eredmény elvileg 24 óra múlva megvan, s a negatív eredményt tanúsító igazolás birtokában lehet a disznót eladni. Vevő lehet bármilyen vendéglátó-, kis-, vagy nagykereskedelmi egység, vagy húsbolt. A vadászatra jogosult is szállíthatja az eladás helyére a vadat – de csak egészben, bőrben –, hűtőkocsi nélkül 60 kilométeres körzetben, míg 0-6 Celsius fokos rakterű hűtőkocsival az ország bármely területére elviheti.


Mint a rendeletből látható, lehetőségük nyílt a vadgazdáknak, hogy jobb áron értékesítsék lőtt vadjukat, mint amennyit a felvásárlók hajlandók adni érte. Érdemes üzleti kapcsolatot kiépíteni a környező éttermekkel és húsboltokkal, s így megvan a lehetősége, hogy a lakosság is megfizethető áron juthasson hozzá friss, kimért vadhúshoz, nem csak a nagy áruházláncok hűtőpultjaiban árult, drága és nem mindig bizalomgerjesztő, többnyire fagyasztva csomagolt áruhoz. Nyilván a nagykereskedőknek sem lesz érdeke, hogy kihelyezett vadbegyűjtő hűtőiket elvigyék a területekről, még akkor sem, ha ezentúl kevesebb árut fognak kapni. (A csökkenő árualap talán a felvásárlási árakra is jótékony hatással lesz.) Azoknak a vadászatra jogosultaknak, akik nem rendelkeznek vadbegyűjtő hellyel, érdemes elgondolkodni, hogy van-e annyi vadjuk, ami gazdaságossá teszi 3-5 év távlatában annak létesítését, vagy maradnak továbbra is kiszolgáltatottak a felvásárló cégeknek. A paletta másik oldalán azok a területek vannak, ahol nagy mennyiségű vad kerül érről-évre terítékre. Ebben az esetben felmerülhet a további feldolgozás, azaz a nem szőrben-bőrben, hanem darabolva, végtermék formájában feldolgozott vadhús értékesítésének lehetősége. Ide azonban már a speciális vadfeldolgozókra érvényes előírások és engedélyezések a hatályosak, s a létesítés költségei sem százezres, hanem milliós nagyságrendűek. Remélhetőleg lesz még egy hozadéka: az orvvadászat csökkenése. A rabsicoktól megvásárolt lopott – és bevizsgálatlan – vadhús eddigi magas aránya valószínűleg csökkenni fog a vendéglátásban, mert már legálisan, dokumentálva tudnak hozzájutni jó minőségű, garantáltan egészségre ártalmatlan áruhoz, ráadásul az eddig kiskereskedelmi forgalomba nem került apróvaddal is színesíthetik a választékot. -som

557

558


FOTÓJA

A FELHEVÜLT, DÖHÉR BIKÁNAK JÓT TESZ A HŰTÉS FOTÓ: DR. ALMÁSI ISTVÁN

A HÓNAP

13. OLDAL

Mindenki megkapja a magáét Az apróvadas területek vadászai az elmúlt évek hiánygazdálkodási tapasztalatai alapján, tartós „diétára” berendezkedve – úgy tűnik – beletörődtek sorsukba. Nem akarnak már semmit, egymás vállán sírnak, szidják a mindig mindenhez kedvezőtlen időjárást, az örökkön „komplex módon” jelentkező negatív hatásokat, huzigálják a nadrágszíjat. Teljes a letargia. Így aztán belesárgulva irigylik a nagyvadasokat. Bezzeg azoknak milyen jó, csak lőni kell és kész. Minél többet, mert spontán túlszaporodás van, és ma már se tudás, se távcső nem kell, mert szankciók nélkül oda lehet pörkölni valaminek az év minden szakában. Csoda, hogy itt már minden lődühönc Nagy Vadas(z) akar lenni? Ahogy a jóllakott kutyára is megjön a dér, immár állampolgári jogon megkapja, vagy meg fogja kapni előbb-utóbb a maga jól irányzott fenékbe rúgását. Kivétel nincs, mert ez egy rendszer-független, történelmi tapasztalati tény. Minden úgy áll össze kerek „egészszé”, hogy az egyik fele mindig kinyírja a másik felet. Nehogy már valakinek a jóérzése – divatos szóval – „fenntartható” legyen. A padlóra küldésnek számtalan bevált módja van, szinte megunni sem lehet, mert mindig jön valami új. Eddig a nagyvadasok egész nyáron az előre nem számítható mezőgazdasági vadkárokkal küszködtek, tarkítva az utakon egy-egy életunt őz, szarvas, vagy disznó autósok előtt bemutatott halálugrásával. Raktak is ki – egy-egy művészinek mondható festmény árával vetekedő – jelzőtáblákat, amelyeket aztán piszkos kezek hol kidöntenek, hol ellopnak – a különböző indítékaiktól függően. A nagyvadasok már ezekkel is simán be tudnak csődölni, de ömlik rájuk a hab az erdőtörvény „jóvoltából” is. Sarkítva ugyanis, a jogalkotó magasról tett a fennen hirdetett biodiverzitásra, mintha a vad nem volna az erdő életközösségének a szerves része. Többé ne legyen növényevő – mondják – sőt szép lassan szokjon le az egész megélhetéséről. Az erdővédelmi bírság – ha úgy szubjektíve nézzük – nem más, mint egy újkori szarvasgyilok, csak éppen kevésbé míves, és sokkal randább. A bírságolást a törvény szerint kezdeményezheti az erdészeti hatóság vagy a természetvédelem, illetőleg az erdőgazdálkodó. Ebben a sorrendben. Csak vadászható fajokra vonatkozik, mert a többi kártevő védett, és nem „jogellenesen” károsít, hanem megélhetésből. A kétlábú erdei kártevők elleni totális impotenciáról már ne is szóljunk. Legalábbis – joggal – ilyenek jutnak az eszébe annak, akire laza kézzel éppen most róttak ki vagy három és fél millió forintos bírságot. Most már nem is valamiféle kármegtérítésről van szó, mert azt nem az erdő-, hanem a vadászati törvény alapján kell a vadászatra jogosultnak megfizetnie. Kérdés, hogy a jogalkotó szerint tehet-e ellene valamit, vagy ez valójában egy sarcnak látszó adó. Az optimista – mondjuk – az erdőfelújításokat a saját költségén bekerítteti. A kerítéseket – mivel ott a szakértelem – az erdőgazdálkodóval építteti meg és a megküldött hat számjegyű számlákat rendre kifizeti. A vadkárelhárító kerítésnek – tök mindegy miből, hogyan, milyen módszerrel, mennyiért készült –

egyetlen „ismérve” lehet: a vad ne tudjon rajta átmenni. (Ilyet azonban speciel még nem láttam.) A célnak való megfelelését az építőnek garantálnia kellene. A felelősségvállalás azonban nálunk soha sem volt divatőrület, ezért a kerítésépítőnek nincs később számon kérhető módon sem kötelezettsége, sem felelőssége. Ez pedig olyan képtelenség, mintha valaki építtetne egy házat, amiben mindent lehet, csak éppen lakni nem. (Egyedüli kivétel a hullaház.) A bírságolót pedig nem érdekli, hogy a vadászatra jogosult megtett-e minden tőle telhetőt a kár megelőzésért, vagy csak gyönyörködött a csúcsrügyek kiváló étrendi hatásában. A vad – amíg a területen éldegél és táplálkozik – állami tulajdon, védelmét a tulajdonos a tartamos gazdálkodást szolgáló törvényeivel, rendeleteivel biztosítja. A vadászatra jogosult a vadat valójában csak „lízingelheti”, mert a tulajdonába csak akkor kerül, ha a szigorú jogszabályok előírásai szerint ejti el. Tehát az állam – a vadászati szakhatóságán keresztül – engedélyezi a jogosultnak, hogy a területen mennyi vadat ejthet el, mert a többi még élő „kártevőt” szakszerűen tartania, gondoznia, nevelnie, védenie kell. Elég, ha arra gondolunk, hogy a gímszarvas (de bizony még a muflon is) a Berni Egyezmény szerint európai védettségű faj, amelynek a védelmét éppen a szabályozott vadászat, vadgazdálkodás hagyományos módszerei biztosítják. Tegyük gyorsan hozzá, hogy minden másnál garantáltan jobban és eredményesebben. Na mármost, ha valaki maradéktalanul betartja az állami vadászati hatóság előírt lelövési terveit, költségekkel nem takarékoskodva, minden tőle telhetőt megtesz az erdei vadkárok megelőzésért, vagyis mindenben vitathatatlanul jogkövető magatartást tanúsít, akkor azt meg lehet bírságolni? Igen, mert a másik lábbal kapja meg rúgást. Az állam másik hatósága szabja ki a bírságot. Ha ugyanis minden szorgos drótozás ellenére mégis kerítésen belülre jut a jogalkotók kiátkozott „fanyűvője,” akkor kegyetlenül kiszabják a bírságot, mert mondá az írás: „az előírt fő- és mellék-fafajok vezérhajtásait 30 százalékot meghaladó mértékben károsították.” De ez még nudli, mert ha két éven belül már kiszabtak ilyet, akkor bosszúból legott kétszeres szorzót kell „jogalkalmazni”. Ugyanakkor az állam semmit nem tud tenni a fékevesztett vadorzás ellen, ami a gazdálkodás biztonságát, tervezhetőségét garantálná. Tipikus esete ez annak, hogy ha valaki időben nem veszi le a fejéről a kalapot, azért kap egy jókora maflást, ha meg fenn hagyja, akkor meg azért. Az egyetlen biztos közös nevező az egészben a pofon. Gondolom, nem vagyok egyedül azzal, hogy olyan hazában szeretnék élni, ahol senki nem követel olyat, amire nem tud épeszű megoldást, és nem tesz olyat, amit magának sem kíván. Magyarán: ha valaki esetleg mindenben jogkövető magatartást tanúsít, lehetnének még akár megalapozott gazdálkodási tervei is, mert semmi félnivalója nem volna. A derült égből a villámcsapás ugyanis semmilyen éves- vagy üzemtervbe még tudományos alapon sem HOMONNAY ZSOMBOR [email protected] gyömöszölhető be.

Ha van kalap rajta azért, ha meg nincs, akkor azért!


559

VADÁSZATI KULTÚRA

Vadásznyelven Rovatunk célja a magyar vadásznyelv ápolása, a szak- és műszavaink helyes értelmezése, használata. Tekintettel arra, hogy az elmúlt évtizedben a régi vadászok mintegy fele letette a puskát, fontos feladatunknak tartjuk, hogy az évszázadok alatt kialakult nyelvkincsünket az utódok megtanulják, helyesen használják, s váljon ugyanúgy szinte „vérükké”, mint elődeiknek. Ugyanolyan fontos ez a vadászati közéletben, szaksajtóban, de a mindennapi vadászéletben is. Sajnos, ezen a téren szinte lépten-nyomon egészen elképesztő vadásznyelvi merényletek tanúi lehetünk, pedig a történelmi hagyományokkal rendelkező szakterületünk kulturáltságát, szakmai színvonalát az évszázados, sajátosan „veretes” vadásznyelv mindennél jobban fémjelzi.

Bőgés: a szarvasok teljes nászidőszakának (rigyetés) összefoglaló elnevezése. Három, inkább az aktuális időjáráshoz, mint naptári napokhoz köthető időszakát különböztetjük meg: előbőgés, javabőgés és utóbőgés. Előbőgés: kezdete naptárilag pontosan nem határolható be, mert erősen időjárásfüggő. Hazai viszonyok között augusztus 20., azaz Szent-István napját követően általában megszólalnak már a bikák, ez azonban még igazi bőgésnek nem mondható. Ekkor foglalják el bőgőhelyeiket, veszik uralmuk alá a csapatbikák a teheneiket, amelyeket aztán mindvégig igyekeznek éberen őrizni. A bőgést a tehenek speciális „rigyetőszaga” indítja igazán be és fokozza annak intenzitását. Az előbőgés szórványos, először jórészt csak az éjszakai órákra szorítkozik, elsősorban a területfoglalást és magát a jelenlétet tudatja a fajtársakkal. Ilyenkor a fedezés még ritkaságszámba megy. A tehén csak a kifejezett rigyetés időszakában veszi fel a bikát, mert az eredményes megtermékenyülés előfeltétele a megfelelő hormonális állapot, a petesejt megérése. Ez egyedenként egy igen rövid, pár napos időszak. Javabőgés: általában szeptember első felében már lehűlnek az éjszakák, hűvösödnek a hajnalok, ekkor indul be igazán a bőgés. Ilyenkor már kora este „hangolnak” a bikák, és még a késő reggeli órákban is rendre „orgonálnak”. Nem csak a fedezések kezdődnek el, hanem a csapatbikáknak szinte napról-napra – olykor kemény agancscsörtékkel – meg kell őrizniük a hárempasai kiváltságaikat, az egyre „nyomuló” mellék-, más néven kajtár bikáktól, vagy idegen trónkövetelőktől. Ilyenkor a döhér (kihízott, megvastagodott nyakú) csapatbika nem is táplálkozik, ezért az állandó

560

harci készségtől és az éber őrzés fáradalmaitól akár egy ember testsúlyával egyenlő menynyiséget is lefogyhat. Intenzív bőgés idején a déli órákban a csapatbika rendre megdagonyázik. A vadász a bőgő bikának erre a sajátos szokására adott esetben bízvást számíthat is. Előfordulhat ugyanis, hogy valamilyen okból az esti les, vagy cserkelés nem sikeres, azonban egy-egy ismert dagonyánál, délidőben jó eséllyel találkozhat a vadász az előre kiszemelt bikával. Igazi vadász-ünnepnapokat hoz tehát a javabőgés, mert ez az időszak a legszebb, legizgalmasabb, s a kapitális bikák túlnyomó része is ilyenkor kerül terítékre. Utóbőgés: általában a javabőgést kisebb pihenő időszak, egyfajta elcsendesülés követi. Az utóbőgés oka az, hogy egyfelől mindig akadnak olyan tehenek, amelyek megtermékenyülése valamilyen okból nem sikerült és ezért visszarigyetnek, másfelől pedig az ünők közül számosan megkésnek a folyatással és az ezzel járó jellegzetes illatanyag kiválasztásával, a bőgési rituálé ennek a hatására indul újra be. Egyes területeken van olyan eset, hogy szinte erősebb és intenzívebb az utóbőgés, mint maga a javabőgés. Ebben az időszakban gyakorta előfordul az is, hogy olyan – úgynevezett kereső bikák – jelennek meg a területen, amelyet addig soha senki nem látott. Ennek az oka az, hogyha egy bika más területen már teljesítette a „kötelességeit”, de még erős benne a „kalandvágy”, olykor egészen nagy távolságokra is képes elhagyni a megszokott élőhelyét. Az utóbőgés időszaka általában október első felére esik. Gyöngyfog: németből „kölcsönzött” nevén grandli, a szarvas felső állkapcsában fejlődő jellegzetes alakú szemfog. A vadászok nagy becsben tartják, ékszerként kalap- vagy

nyakkendőtűnek, kitűzőnek, vagy gyűrűbe foglalva készíttetik el az ékszerésszel. Hagyomány, hogy a kísérő vadász a gyöngyfog-párt nem a terítéknél, a töret átadáskor, hanem később, a fej levágása után ünnepélyes alkalommal, vacsoránál vagy más eseménynél már letisztítva adja át a szerencsés elejtőnek. Általában díszítve, tölgylevélen, vagy gyertyával beöntött tölgymakk-kupacsba nyomva nyújtja át a kísérő vadász, aki a vadászvendégét az elejtés varázslatos élményéhez segítette. Tehénhang: jellegzetes nazális, „engg”-nek hallatszó, nehezen leírható hang, amelyet a tehén ad. A hang sajátos nazalitását az orrunk hirtelen befogásának segítségével adjuk. Bőgéskor, cserkelő vadászaton ennek a hangnak a gyakorlott adása is rendkívül jól használható a bika megtévesztésére, pozicionálására, adott estben a hirtelen megállítására. Minden hangutánzás azonban csak akkor lehet eredményes, ha gyakorlott személy adja, jó a szelünk, vagyis az arcunkba fúj. Ha a tarkónkat csapja, nyugodtan be is fejezhetjük a vadászatot, s mihamarabb keressünk más, távoli bőgőhelyet. Mellékbika: Lásd az 551. oldalon Agancsár: a gímszarvasbika régies, de igen találó és szakszerű megnevezése. Erdélyben ma is széles körben használatos szó, érdemes újra „felfedezni” és használni. Bőgőfolt: a bika hasalján, a vaszora előtt, a bőgés idején látható, s a vizelettől mindig nedves, és jellegzetes szagú sötét színű elszíneződés, rigyetőfoltnak is mondják. Bika-, tehén-, vagy tarvad rudli: sajnos széles körben használt szakszó. A bőgési időszak után a fajfenntartást szolgáló agresszivitás megszűnik, a bikák „legényegyletekbe” tömörülnek és kisebb-nagyobb csapatokban járnak, egészen a nyári agancstisztításig. A tehenek, ünők, borjak és fiatal bikák szintén külön csapatokat (rudlikat) alkotnak. A csapatokban szigorú, hierarchikus rangsorrend uralkodik, s akinek van ideje és alkalma a megfigyelésre, erre nagyon hamar rájön maga is. A „rudli” szó a német „rudel”, azaz csapat szóból ered. A helytelen nyelvi germanizmust lehetőleg kerüljük, helyesebb a magyar vadásznak saját nyelvén szólva, a csapat szót használnia a sajnálatosan elterjedt rudli helyett. Ha ugyanis van egy idegen szónak szakszerű és szabatos magyar megfelelője, akkor inkább használjuk azt. - hy -


VADÁSZATI KULTURA

Több mint százéves „gyári” bőgőkürt mert rendkívül széles hangszerválasztékot állítottak elő „kisipari” minőségben. A tülökből készült bőgőkürtökről – amelyeknek számos fajtáját a mai vadászboltok is kínálják – vadászberkekben köztudott, hogy a méret is meghatározza a szakavatott „mesterek” által belőle kicsalható hangok skáláját, öblösségét. Ennek nagy jelentősége van abban, hogy milyen korú, „státuszú” bikát lehet velük bebőgni. Nos, ez az impozáns kürt minden bizonnyal igazi, „kárpáti basák” behívására volt alkalmas, olyanokéra, amelyeket például Nadler Herbert vadásztörténeteiből ismerhetünk. A bőgőkürt néhai tulajdonosa, ifj. Gócs Sándor volt (dédapám sógora), akinek számomra csak „foltokban” ismert története igazi, regényes vadászélet lehetett. Az édesanyját korán elvesztő fiú középbirtokos apja 1000 holdas birtokán, gyermekként kötelezte el magát a vadászat mellett. Ifjúként előbb banktisztviselői pályára lépett, arisztokrata lányt vett feleségül, de néhány A bojtos zsinórral feldíszített kürt a szerző kezében év házasság után elhagyta családját és főerdőőrként féle „úri passziókhoz” való felszereléseket is ké- az Andrássy grófok szolgálatába lépett. Az szített. (Ezt alátámasztja, hogy a Vám- és Pénz- annak idején Andrássy-havasoknak nevezett, ügyőrség hivatalos honlapján – csempészettel vadászkastélyt is magában foglaló „Dobrinikapcsolatban – szerepel egy, ugyancsak Stern- uradalomban” teljesített szolgálatot, egészen berg Ármin és Testvére által készített lőpor- az I. világháború kitöréséig. Az Andrássy grószaru lefoglalása is.) A gyáralapító síremlékén fok erdélyi birtokaikon emlékezetes vadásza(a budapesti, Kozma utcai zsidótemetőben) te- tokat rendeztek, így vélhető, hogy a bőgőkürt hát nem véletlenül áll a „neve – fogalom” felirat, ezeken is teljesítette „hivatását”. Gócs Sándor A bőgőkürtöt először – 1955-ben – 5 évesen csodáltam meg körorvos dédapám erdélyi házában (Alsó-Jára, ma Kolozs megye). A szalon falán függött a – gyermeknek különösen – hatalmas méretű (65 centiméteres), szürke marha tülkéből készült, bojtos zsinórzattal díszített „hangszer”. Ez a kifejezés mindenképpen megilleti, mivel a rá erősített dombornyomású embléma tanúsága szerint „Sternberg Ármin és Testvére – Cs. és Kir. Szabad Hangszer-ipar – Budapest VII. Kerepesi út 36.” – gyárában készült. A XIX. század végi – XX. század eleji magyar hangszergyártás legismertebb üzeme ezek szerint nem csak hangszereket, hanem ef-


a „Nagy Háborút” császárvadászként harcolta végig, melyből kitüntetései mellett hazahozott egy bajonettet is, és azt vadásztőrré alakította át (a célszerű tokot eredetiben meghagyva). Az 1920-as Trianoni Békeszerződés után – kenyéradó gazdái birtokának a Román királysághoz csatolása miatt – új állást kellett keresnie. Egy új úr, a román királyi családhoz tartozó herceg birtokára szegődött, az Uz folyó szépséges völgyébe (Csíki havasok). A két világháború közti években bizonyára még sokszor kapott főszerepet a bőgőkürt a kiváló szarvasállományú vidéken. (Jellemző, hogy a néhai erdőőr hagyatékában inkább őz-, zerge- és vaddisznótrófeák maradtak az utódokra, mert a „királyi agancsosok” elejtése kiváltság volt. Az egyik téli hajtóvadászaton ejtett kapitális remetekannal készült fényképe megmaradt.) A bőgőkürt tulajdonosának igazi fővadőrhöz méltó, egyben igen tragikus vég jutott 1935-ben, mert bosszúszomjas vadorzók halálos csapdát állítottak neki. Az erdőbirtokon megfigyelt bejárási útvonalán, egy ösvény melletti fára vasdarabokkal töltött, lefűrészelt csövű puskát (a szicíliai maffia által is használt „luparát”) erősítettek, amelyet a ravaszhoz kötött, rejtve kifeszített dróttal maga hozott működésbe. A néptelen erdőben hosszú órák múltán találtak rá holtan, addigra már elvérzett. Végakarata szerint ott, az általa olyannyira szeretett Uz völgyében temették el. Az örökségként hozzám került kürt ma az én falamat díszíti, és amikor rátekintek, arra gondolok: „hej, ha ez bőgő mesélni tudna...” Folkmann Miklós

561

Vas megyében, 2010 júniusában megalakult az „Agrárgazdálkodók a vadkárok megelőzéséért Vas megyei egyesülete”. A civil szerveződés jelenleg 44 tagból áll, akik közel 20 ezer hektárnyi mezőgazdasági területet művelnek, elsősorban a megye nyugati részén.

Civilek a vadkár megelőzéséért A Vas megyei vadászkamara és a megyei Vadászszövetség elnökének, Gagyi Istvánnak a meghívására 2011. augusztus 3-án, Chernelházadamonyán, a Répcevölgye 2001. Kft. vendégházában megbeszélést tartottak az új civil szerveződés tagjainak, a megye vadkáros vadászterületeinek, a Szombathelyi Erdészeti Zrt., a megyei Kormányhivatal, a Vadászkamara és a Védegylet képviselőinek részvételével. Az elegánsan berendezett tárgyalóba sorra érkeztek a meghívottak, akik – szemmel láthatóan – régi ismerősként, nem egyszer barátként köszöntötték egymást. A megjelent vadászok többsége munkája, vagy tulajdona kapcsán érdekelt a mezőgazdaságban, a földtulajdonosok egy része viszont nem vadász, igaz voltak köztük, akik majdnem olyan szinten jártasak ezen a szakterületen is, mint a gyakorló vadászok. Gagyi István a megye vadászainak képviseletében üdvözölte a megjelenteket. Elmondta, hogy mint egy mezőgazdasági cég telepvezetője és vadásztársasági elnök, érdeklődéssel várja a vadászattal ellenérdekelt civil kezdeményezés elképzeléseit. (Erre reagált később Horváth Mihály, az egyesület elnöke azzal, hogy ők nem ellenérdekeltek,

562

mivel egyesületük nem a vadászok ellen akar fellépni, hanem a vadászokkal együttműködve akarják csökkenteni, illetőleg elsősorban megelőzni a vadkárt.) Adatai szerint a 80-as években 143 millió forint volt az összes vadkár az országban, ez napjainkban már milliárdos nagyságrendű, a kukorica vetésterületének változása alapvetően meghatározza a vadkár mennyiségét. Gond van a vadkárbecslők szakértelmével, ugyanarra a táblára az egyik 200 ezer, a másik 2 millió forintot állapít meg. Orbán Attila földtulajdonos, a kamara hivatásos vadász alelnöke szerint csak a termelőkkel való együttműködés lehet megoldás, egymás ellenében nem megy. Helyi állományszabályozási döntés kellene, mert a tervek köszönő viszonyban sincsenek a valósággal. Ugyanakkor a hatóság büntetni köteles a tervtől való eltérést, toleranciára minimális a lehetőség. Közben a tagoknak vadászati lehetőségként lassan csak a kötelező vadkárelhárítás marad, trófeás vadra csak vaskos térítés ellenében vadászhatnak. Avas Zoltán, a Kormányhivatal Földművelési osztályának igazgatója szerint az egyre szaporodó kerítések nem jelentenek megoldást. Várható, hogy lesznek bebukott, csődbe

jutott vadászatra jogosultak, akiket a vadkár hoz lehetetlen helyzetbe. Kényszerű megoldás, de be kell vonni a tőkét a vadászatba is, mert a koncentráció felé fog elmozdulni mindkét oldal, a tőkeszegény vállalkozások előbb-utóbb életképtelenné válnak. Horváth Mihály elnök, a Jáki Agrár Kft. ügyvezetője szerint a civil egyesület elsődleges célként jelölte meg, hogy „lehetőséget biztosít tagjai részére a gazdálkodási területükön vadászatra jogosultakkal, valamint a vadászati hatósággal történő kollektív kapcsolattartásra és hatékonyabb együttműködésre”. Közös a cél, szeretnék egy hajóba ültetni az erdészt, a vadászt és a mezőgazdát. Le kellene bontani az összes kerítést, ehhez azonban előbb legalább harmadára kellene csökkenteni a nagyvadlétszámot. A vadászatra jogosult kérjen nagyobb lelövési keretet, mert az 5-10 százalék, amivel évente megemelik, nemhogy a csökkentéshez, de még a szinten tartáshoz sem elég. A vadkár mellett még nem is beszéltünk a másodlagos károkról, ami a taposásban és a talajszerkezet megrongálásában jelentkezik, ez a drága művelő gépekben akár milliós nagyságrendű rongálódást is jelenthet. Tudomásul kell venni, hogy


TUDÓSÍTÁS megváltoztak a gazdálkodási körülmények, egyre nagyobb számban jönnek a külföldiek, az addig osztatlan közös területek osztódnak, ezért a földhasználók még érzékenyebbek lesznek a vadkárra. Molnár László, Kisfaludy Mg. Szövetkezet Kám: A vadkár megítélésénél figyelembe kell venni, hogy a 70-es években huszadrésze volt a terményár a mainak. A Rába völgyében a területek 40 százaléka be van kerítve, hogy biztosítani tudják a termést. A kerítések csak tovább tolják a vadat, de nem szüntetik meg a kárt. Amúgy nem volt haszontalan az egyesület megalakulása, mivel azóta sokkal jobb az együttműködés a területünket használó vadászatra jogosultakkal. A kártérítés megítélése nem egységes, volt rá példa, hogy a szarvasmarháink kiszabadultak, az általuk okozott kárt az utolsó fillérig ki kellett fizetni. Ezen az alapon mindegy, hogy ki, csak fizesse ki azt a kárt is, amit a vad okoz… Schmalzer Antal, a Savaria Kft. igazgatója szerint a vadásztársaságokon belül sincs egyforma álláspont, nem azonosak a tagok érdekei. A túlszaporodott vadállományt már csak a természet tudja szabályozni valamilyen betegség által. Nagy gond, hogy nincs egységes vadkárbecslési szemlélet, tavaly repülőgépes fényképezéssel mérték fel a vadkárt a területükön, ami 7 millió forintnyit mutatott ki, a kárfelvevő ehhez képest 2 milliót számolt ki ugyanott. Részleges megoldás lehet a szálkás búza vetése, azt legalább az érési időszakban nem károsítja a disznó. Überhel Gyula, Büki Csalitos Vt.: Átrendeződik a vadállomány a területeken, míg az előző tíz évben kétszer fizettek nyúlkárért, tavaly már másfélmillió forintnyi, disznó okozta kárt kellett kifizetniük. Trummel László, a Körmendi Rákóczi Vt. elnöke és a Vadása Vt. tagja, földművelő: A radikális állománycsökkentés elsődleges akadálya a hatóság merevsége. Maga a fogalom nagysága is csak helyben dönthető el, nem fentről, íróasztal mellől kellene kiadni a tervszámokat, fűnyíró elv alapján. Nagyobb döntési önállóságot kellene adni a vadgazdálkodóknak, ők jobban meg tudnák határozni, hogy mennyi trófeás- és tarvadat kéne elejteni ahhoz, hogy az évről-évre növekvő vadkárt vissza lehessen szorítani. A mai kvóták mellett nem lehet kigazdálkodni a kárt, ami tavaly náluk 35 millió forint volt, amiből 17-et tudtak kifizetni, a többit tolják maguk előtt tovább. Sok olyan földtulajdonos van, aki társasági tag, de – retorzióktól tartva - nem mer vadkárt kérni. Kilép, majd felveszi a milliós kártérítést, amiből máshova elmegy bérvadászként, mert a saját területén trófeás vadra nem vadászhatna. A jelenlegi vadászati törvény nulla, csak a termelőnek van joga, a vadászatra jogosultnak nincs.

Gyurics István, a Szentgotthárdi Ftk. képviselője szerint a viszonylag kis mezőgazdasági területükön komoly vadkár van, igaz, a gazdákkal való megegyezés eddig mindig sikeres volt. Az Őrségi Nemzeti Park tiltja az erdőkben és a réteken való vadetetést, és a kaszálás is korlátozva van, így a vad a mezőgazdasági területen táplálkozik. Egyre többször megy

Néhány kiemelés az Alapszabályból Tájékoztatást nyújtson tagjai részére a vadkármegelőzés termelői kötelezettségei, a vadkár felismerése, a különböző vadkárbecslési módszerek ismertetése témakörében … Konkrét vadkármegelőző intézkedések összehangolása (vadföld, védőzóna, etetési tervek, védőkerítés építés, lőnyiladékok, stb.) a vadászatra jogosultakkal … A vadászati hatóságnál szorgalmazni, hogy az egyesület tagjainak gazdálkodási területeit érintő vadászati ügyeiben információs, véleményezési és javaslattételi joggal bírjon … Szorgalmazni a vadkárbecslés módszertanának egységesítését, átláthatóságát.) be a vad a belterületekre, ahol nem vadászható, ezért legtöbb gond a kistulajdonosokkal, kistermelőkkel van. Borsos Zoltán a Szombathelyi Erdészeti Zrt.-t képviselve elmondta, hogy a 42 ezer hektár zöme erdő, a többi mezőgazdasági terület. 20 éve 600 vaddisznó volt az éves teríték, ez a 2000-es évekre meghaladta a kétezres határt. Intenzív vadászattal leszorították 1200 alá, de mára már megint fölözi a kétezret. Harminc éve alig volt kerítés, mára megsokszorozódott, és a jól megépített kerítés kizárja a természetes vadmozgást. Különösen egyes gazdálkodók által létesített vonalkerítések generálnak koncentrált vadkárt. A gazdálkodók egy része a vad életterét akarja elvenni, így más terület töltődik fel a kizárt vaddal. Véleménye szerint a vadkárbecslőknek nem a tudásával van baj, hanem egy részüket a tulajdonosok lefizetik a magasabb kárérték megállapítása érdekében, ez különösen a nagyszámú külföldi tulajdonosra jellemző, akik a mezei erdőfoltokból is kikerítik a vadat. Sajnos vannak olyan gazdálkodók, akik kifejezetten a vadkárra utaznak, minden más általi kárt és a technológiai hibákat is a vadkárban akarják kifizettetni. Véleménye szerint a kárt nem forintban, hanem tonnában kéne kimutatni, ez sokkal reálisabb összehasonlítási alapot nyújtana a folyton változó gabonaárakkal szemben. Mindenki egyetért a létszámcsökkentés szükségességében, de a mai módszerek nem használhatók, és a vadászati idények pont a legkárveszélyesebb


időszakban jelentenek korlátot. A vadászt a mezőgazdaság, a termelőt a vad nem érdekli. Eközben egyre fogy a külföldi fizetőképes kereslet, mert más országokban olcsóbban megkapják ugyanazt (ott nincs áfa), a külföldiek elmaradt pénzét nagyságrendjében nem helyettesíti a növekvő hazai fizetővendég kör. Kenesei István kamarai titkár, a Pinkamenti Vt. tagja: Megegyezés és kompromisszumkészség kell a vadkár megelőzéséhez mindkét fél részéről. A kerítést minősíteni kellene, mert ami rosszul van megépítve, az nem csökkenti a vadkárt, de komoly károkat okozhat a vadban. Bodorics Pál, a Répcevölgye 2001 Kft cégtulajdonosa 4200 hektáron vadgazdálkodik, ennek 70 százalékán a mezőgazdasági művelést is vállalkozása végzi. Véleménye szerint a vadászati tervek irreálisak. A vad is a természet része, de míg a vadkár után a vadászatra jogosultnak fizetnie kell, addig másfajta biotikus kárért – rovar, időjárás, csapadék – senkitől nem lehet pénzt behajtani. Ahol a két ágazat egy kézben van, ott működőképes a rendszer hosszú távon is, de tudomásul kell venni, hogy még saját kezelésben sem rentábilis a vadgazdálkodás, akkor sem, ha mindent eladnak. Nem megoldás a tőke bevonása a vadászatba, mert a tőke azért dolgozik, hogy gyarapodjon, s ez sem a mező-, sem a vadgazdálkodásnak nem tesz jót. A hazai földtulajdonosoknak lenne célszerű beszállni a vadászatba, így kerülne bele tőke, mert ha külföldi kézbe jut, oda többé magyar ember a lábát nem teheti be. A vadász nem oldja meg a termelő gondját – és ez fordítva is így van. Amíg vad lesz, vadkár is lesz, s nem a vad kiirtása a megoldás, hanem a reális kárviselés, a védekezésarányos kármegosztás. A kft. területén évi 6-10 millió forintba kerül a vad eltartása és az általa okozott kár, és nincs is reális esélye annak, hogy ezt lényegesen csökkenteni tudjuk. Gagyi István zárszavában elmondta, hogy mindenképpen szükség volt erre a találkozóra, mert bár a két – immáron nem ellenérdekű – oldal képviselői nem mindenben értettek egyet, azt mindenki belátta, hogy csak közös összefogással, együttműködéssel van esély a vadkárok mérséklésére. Ahhoz, hogy ez reálisan megvalósítható legyen, kívánatos a vadászati törvény és a hatósági utasításos rendszer megváltoztatása, a vadgazdálkodóknak sokkal több döntési jogosultságot kell adni az általuk kezelt területen élő vad létszámának szabályozásában. Nem lehet cél a vadgazdálkodók csődbe juttatása az irreális vadkárköveteléssel, mert nem lesz, aki helyettük ezt kifizesse a termelőknek.

SOMFALVI ERVIN [email protected]

563

Ha a „védők” a kártevők A Balaton-nagybereki Fehérvíz madárrezervátum ügyében a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság ismeretlen elkövető ellen feljelentést tett természetkárosítás bűntettének alapos gyanúja miatt. A vizsgálat jelenleg is zajlik, a rendőrség megkezdte a nyomozást. A vízjogi engedélyt visszavonták, megkezdődött az engedély teljes felülvizsgálata.

FOTÓK: Karsai Ilona

Július 26-án, dr. Illés Zoltán államtitkár az MTV-nek adott interjújában – egyebek között – bejelentette, hogy az illetékes pécsi környezetvédelmi felügyelőség vezetőjét azonnali hatállyal felmentette. Az történt ugyanis, hogy a felbecsülhetetlen értékű madárvilágáról híres, a hajdaninak csupán egy kis részeként mindmáig fennmaradt és fokozottan védett Fehérvíz csodálatos mocsárvilágának az egész vízkészletét – állítólag minden szükséges engedély birtokában – egyszerűen lecsapolták, és minden odalett. Ráadásul éppen akkor követték el mindezeket, amikor a madarak fészkelési és fiókanevelési időszakának a legkritikusabb időszaka volt. Így az igazán rendkívüli vizes élőhely és annak teljes

védett és védtelen élővilága szó szerint végveszélybe került. A Hubertus Agráripari Rt. (jogutódja a Bt.) és az Állami Vagyonügynökség 1992. április 1-jei hatállyal kötött haszonbérleti szerződést az egykori legendás nagybereki vadászterületre. A szerződés 99 évre szólt, és annak letelte után a haszonbérlő egyoldalú nyilatkozatával még 30 évre meghosszabbítható(!). A haszonbérleti díjat a szerződő felek 10 Ft/hektár/évben(!) határozták meg a szerződés teljes időtartamára. (A példátlan, felháborító és megmagyarázhatatlan esetről annak idején lapunkban is beszámoltunk, sajnos minden „utóhatás” nélkül.) A szaktárca sajtóirodájától a nagybereki ügyben az alábbi tájékoztatást kaptuk:

A 2010-ben alapított Nemzeti Földalapkezelő Szervezet (NFA) a korábbi állami vagyont kezelő szervezeteknek (ÁVÜ, ÁPV KVI, MNV) „speciális”, kizárólag a szerződéses jogviszonyokra kiterjedő jogutódja lett. Jelenleg folyamatban van az összes hatályos földhasználati szerződés felülvizsgálata. A Betéti társaság 1992-ben kötött szerződését tehát a mostani vitás kérdésektől függetlenül már vizsgálja az NFA. Amennyiben a vizsgálatok alapján bebizonyosodik az értékaránytalanság, illetve más, az állam számára előnytelen szerződési feltételre fény derül, úgy az NFA megteszi a szükséges intézkedéseket. Az első vizsgálatokból már látható, hogy a haszonbérleti díj mértéke a kialakult piaci

Így „tévézünk” a természetvédelmi területen...

564


AKTUÁLIS

Az egykori iparvágány maradványai viszonyoknak megfelelő változtatást igényelne. A kérdés az, hogy a két évtizede hatályban lévő szerződés – és annak minden rendelkezését figyelembe véve – milyen feltételekkel módosítható. A haszonbérleti szerződés módosításának lehetőségétől függetlenül is az állam nevében a tulajdonosi jogokat gyakorló NFA feladata az esetleges természetkárosító tevékenység megakadályozása. A Vidékfejlesztési Minisztérium az ügy kapcsán a jelentős értékaránytalanság, a rendkívül hosszú időre kötött szerződés és a feltételezett természetkárosítás

miatt kezdeményezte az NFA-nál a haszonbérleti szerződés felmondását. A felelősség tisztázása érdekében az ügy kapcsán az alábbi fegyelmi eljárások indultak: A Dél-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség igazgatója, valamint a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság igazgatója ellen fegyelmi eljárást indított a Vidékfejlesztési Minisztérium annak megállapítására, hogy követtek-e el fegyelmi felelősség körébe tartozó tevékenységet; a Dél-dunántúli Környezetvédelmi,


Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség osztályvezetője, valamint a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság ügyintézője ellen szintén fegyelmi eljárás indult. Nem ez volt az egyetlen ilyen ügy, ami mostanában nyilvánosságot kapott. A biharugrai halastavak messze földön híres egykori vadász-eldorádójáról, majd a privatizáció bonyodalmairól, a tavaknak és a vizes élőhelynek a „madarászok” kezébe adását követő „leépüléséről” a történések idején több cikkben is beszámoltunk. Nemrégiben a Hír Tv tényfeltáró riportja döntötte újra ki a lisztet, és keltett országos fölháborodást. Ezért súlyos természetkárosítás megalapozott gyanújával, a fentiekhez hasonlóan azonnali vizsgálatot rendelt el dr. Fazekas Sándor VM miniszter. A tárca sajtóirodája ezzel kapcsolatban az alábbi hivatalos információt adta: A Fehérvízi természetkárosítás kivizsgálásával párhuzamosan a szaktárca a biharugrai halastavakkal kapcsolatban is vizsgálatot végzett. Ennek során bekérte a területi természetvédelmi szervek, köztük az érintett Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság szakvéleményét. Jelenleg a rendelkezésére álló információk szerint eddig nem merült fel olyan indok, amely a természetkárosítás ügyében megalapozna bármiféle eljárás megindítását. Hy -

565

TUDÓSÍTÁS

Zoárd-napi sokadalom Vásárosnamény – ez az alig 9 ezer lakosú, a Nyírség és a Bereg határán, a Kraszna tiszai torkolatánál elterülő kis város – július 15-17én – ugyancsak kitett magáért, nagy sikerrel megrendezte a három napos „Zoárd-napi sokadalom” rendezvényt. Pénteken a horgászokhalászok kezdték az ünneplést, a juhászoké volt a szombat és vasárnap a vadászok vették birtokba a Kraszna-híd melletti területet. Kiss B. Zoltán, a sokadalom ötletgazdája és fő szervezője az összefogást, a barátságot, a

kapcsolatok ápolását tűzte ki célul, ezért nem volt véletlen, hogy 45 vadásztársaság, 35 főzőcsapat, felvidéki, székelyföldi vadászok vettek részt az igen gazdag programon. Csak egyetlen adat, nem kevesebb, mint 14 különböző kiállítást nézhetett meg az 5-6 ezer érdeklődő. Még a helyiek is elcsodálkoztak azon, hogy milyen ideális „sokadalmi” helyszínt varázsoltak a Kraszna hídjára, a híd alá és a folyó ligeterdejébe a szervezők. Az eredeti dzsumbúj kitisztítása ¿ Csak akarni kell – döntötte el Kiss B. Zoltán, a FelsőTisza Vidéki Vadgazdák Szövetségének új elnöke után – a helyi vállalkozók összeés a dzsumbújból kulturált rendezvényi helyszín lett fogásával – megerősítették a lejárót, védőrácsot fontak a teraszok elé és nem kevesebb, mint 600 köbméter sárga homokkal egyenesítették ki a színpad előtti és a társaságoknak kialakított partszakaszt.

¿ Régi korok hangulatát idézte a tárogató hangja

FOTÓK: Máté Csaba

Üdítő ötlet volt, hogy a nézők megismerkedhettek a különböző korok vadászaival, ami a kőbaltás ősemberekkel kezdődött – Vásárosnaményban is À

½ A barátság, a tisztelet – mindkettő leolvasható a felvételen. Kiss B. Zoltán Szidnai Lászlót, az egykori Országos Trófeabíráló Bizottság egykori elnökét kalauzolja

566


VADGAZDÁLKODÁS

Madártávlat, alulnézetből

FOTÓ: Adorján Péter

A fácánállományunk – minden túlzás nélküli – vészhelyzete tette szükségessé, hogy folyamatosan napirenden tartsuk a kérdést, mert úgy tűnik, még igen sokáig örökzöld téma lesz. Szembesülve a szomorú tényekkel, a száraz, de annál bőbeszédűbb számadatok ismeretében, a konferenciákkal, a különböző rendű és rangú szakmai értekezletekkel odáig már eljutottunk, hogy a jelenlegi helyzet okai nagyjából tisztázottak. Az persze már más kérdés, hogy ki, hová, és mire teszi a hangsúlyokat, mert abban nem sikerült megegyezni. Cselekvési tervek, a helyi adottságokat figyelembe vevő, kidolgozott, szakmailag megalapozott és ajánlható módszerek, vagy valami követhető, konkrét program azonban nincs, de abban egyetértés van, hogy tenni kell valamit, méghozzá igen sürgősen.


567

FOTÓ: Sándorfalvi László

VADGAZDÁLKODÁS

Esőverte fácános pagonyokban Egyhangú a vélemény abban, hogy a vadon élő törzsállomány eddig nem tapasztalt, rendkívüli csökkenése mellett a „maradék” természetes szaporulata az előző évekhez képest idén kifejezetten jónak mondható. Köszönhető ez elsősorban a dürgési időszakot követő kedvező időjárásnak, amely szerencsére lényegesen nem változott a csibenevelés első – de legkritikusabb – heteiben sem. Van azonban egy rendkívül kedvezőtlen jelenség. Már a dürgés idején is feltűnt – később aztán annál inkább –, hogy az úgynevezett „köszönő kakasok” mellett és azok számához viszonyítva, igen kevés a tyúk, egy kakassal 1-3-nál többet ritkán lehetett megfigyelni. Később aztán – májustól – amikor már kotlaniuk kellett volna, nem maradoztak el a tyúkok a kakasok mellől, mint más „normális” esetekben. Sőt, még június, júliusban is a szokottnál több kakas mellett lehetett látni „szűzen” maradónak látszó tyúkokat. Ezek idén biztosan nem költöttek, nem volt fészekaljuk, de még sarjú sem. A fácán poligám faj, a természetes ivararánya 1:5-6. Ha ez nem ennyi, akkor a folyvást parádézó dürgő kakas rendre hajtja és megtiporja a tyúkjait, sőt a kotlót még a fészkéről is lezavarja. Régebben igen szigorú regula és napi feladat volt az, hogy mire a dürgés ideje eljött, a vadőrök az éber megfigyeléseik alapján a kispuskával lepattintották a fölös kakasokat, és beállították a helyes ivararányt. Jól kezelt területeken ez garantálta az egész költés zavartalanságát és egyben sikerét. Ha valaki nyitott szemmel jár a határban, azt is tapasztalhatja, hogy mindig sokkal több dúvad pusztította fácántyúk maradványát találja, mint kakasét, mivel a tyúkok veszélyeztetettebbek. A nagyszámú, mesterséges nevelésből származó fácánkibocsátás „bűvöletében” és a vadon élő törzsállományok folyamatos csökkenésére való – helytelen és szakszerűtlen – hivatkozással, az ivararány szabályozása szép lassan teljesen kiment a divatból. Az „eredményről” bárki meggyőződhet. Ha a korábbiaknál szerényebb

568

is a tavaszi törzsállomány, akkor sem szabadna az ivararány alapvető fontosságáról ilyen „nagyvonalúan” megfeledkezni. Ha a populáció egy kritikus szint alá csökken – egyebek között – ezért is omlik végleg össze, és már nem képes a környezeti hatások okozta veszteségek reprodukálására. Erre a jövőben az eddigieknél sokkal jobban oda kellene figyelni. Az is egy nehezen érthető jelenség, hogy ma már sok olyan erdős, kifejezetten nagyvadasnak ismert terület van, ahol jóval több a „fácánellenség”, mégis jobb a szaporulat, és esténként több felgalylyazó, revírjelző fácánrikkantást lehet hallani, mint sok, egykor kiváló apróvadas területen. Ennek pedig pontosan fordítva kellene lennie. A hazai vadfácán-helyzet trendjét, ha grafikusan magunk elé képzeljük, akkor az egy szárnyazott kakas nagy puffanással végződő landolásának röpképét idézi. Az idő a napnál világosabban bebizonyította, hogy ha vadászni akarunk, semmilyen ismert és bevált módszerről – bármilyen ilyen-olyan gellert kapott „ideológia” alapján – nem mondhatunk le. A mesterséges tenyésztés, nevelés – bárki, bármit mond – nem ördögtől való, hiszen minden olyan állatfaj esetén használatos, amelyek állománya már nem képes önmagától talpra állni. Igenis van olyan terület, időszak és helyzet, amikor nincs más megoldás. Az angoloknál – ahol a világon a legdrágább a fácánvadászat – egy percig sem hittek a hamis prófétáknak, nem hagyták magukat teljesen „lebombázni”, mesterségesen tenyésztik a fácánt. Nem csökkent a vevőkörük, köszönik, jól vannak és ebből igen jól meg is élnek, pedig közel sincsenek úgy rászorulva a vadászati idegenforgalom bevételeire, mint mi. Sajnos sokan felültek olyan – ma már egyértelműen bebizonyosodott – képtelenségeknek, mint hogy fel kell hagyni a mesterséges neveléssel, mert a jövő a természetközeli apróvad-gazdálkodásé. Nos, ebből annyi igaz, hogy a megjósolt „jövőt” már el is értük. Az volt a baj, hogy a hangzatos ideák mögött valójában nem volt bemutatható mintaterület, módszer, tapasztalat, de ami a legfontosabb: átvehető, terjeszthető tudásanyag sem. Ráadásul egy olyan mezőgazdasági művelésű kultursivatagba képzelték bele az egész „természet-közeliséget”, amelynél természetellenesebb „közeget” még tökrészegen sem lehetne kiagyalni. Például évtizedekig lehetett hülyíteni a népet a nagy csinnadrattával folyvást reklámozott fogoly-megmentő „mega” projekttel, amelynél – közpénzből támogatva – drágábbra és sikertelenebbre a szakmában az elmúlt száz évben nem volt példa. Az ismert népi bölcsességnek fittyet hányva, nálunk viszont még ebből az erősen szagló „végtermékből” is lehet várat építeni, mert

voltak, akik úgy tudták kenni, passzírozni és tapicskolni, hogy évtizedekig tartott, mire mindenki rájött, hogy az egész rakás már rég összedőlt. Ezzel szemben a fácánállományunk teljesen „önerőből”, állami támogatás nélkül jutott csőd közeli helyzetbe. Ha a módszerek mások is voltak, az eredmény ugyanaz, mert a gazdáik ezt a tragikus mélyrepülést nem tudták megakadályozni. Egyrészt, mert – jobb, ha bevalljuk – elszoktak a munkától, másrészt önmagukkal, a belső pitiáner revírharcaikkal voltak (vannak) elfoglalva. Az egymásra mutogatás, az objektív, a sorsszerűnek és megoldhatatlannak vélt okok keresésében mindenkinél nagyobbak vagyunk, de csak a cselekvést helyettesítő siránkozás megy immár felsőfokon. Újra rá kellene ébredni, hogy a fácángazdálkodás területi munkája január 1-jétől, december 31-éig tart. Ha esik, ha fúj, így van ez, és csak ezek a munkanapok vezethetnek majd el a várt „ünnepnapokhoz”, a sikeres vadászatokhoz. Erre pedig áldozni kell időt, pénzt, energiát, tudást, mert végérvényesen elmúlt az idő, amikor az élő nyúl és az őzbakvadászat árbevételeivel úgy lehetett sáfárkodni, hogy végül a külföldiek fizették ki a hazaiak szórakozásának a számláit. Ahol kellő figyelemmel, szakszerűen és jól csinálják, ott ma sem siránkoznak, mert nyereséges, és megéri. Ha nem így volna, már rég bedobták volna törölközőt azok, akik ebből élnek. Tudatosan, saját pénzükön felépített presztízsük, nevük, és vendégkörük van, vitathatatlan szakmai elismertséget szereztek, de sajnos a közismert magyar átok alapján sokkal inkább a határainkon túl, mint itthon. „Államilag” pedig minden munkahelyteremtő, vidékfejlesztő, vállalkozásbarát jobb- és balegyenest ők aztán igazán megkaptak ahhoz, hogy padlót fogjanak, mert például az emlékezetes feljelentésre 1992-ben indított ádáz versenyhivatali „kiütéses mérkőzés” még ma is tart a bíróságon.

A profik szemszögéből Akit lehetett, megkerestünk – ha szerették egymást, ha nem – alaposan átbeszéltük, és mivel hasonló volt a véleményük, az ismétlések elkerülése miatt nem nevesítjük. (Volt, aki ezt külön kérte, és olyan is, aki nem akart a konkurenciával egy lapon „szerepelni.”) Tenyésztői oldalról egyhangú a vélemény abban, hogy a kész fácán – abból is a kakas – iránt nőtt meg a kereslet. Régebben a napos és az előnevelt madár dominált. Ennek az oka azonban csak részben a „lustaság”, nagyobb baj, hogy hiányoznak a jó példák, a befektetéshez szükséges pénz, de legfőképpen a gyakorlati tudás és a hozzáértés. Ennek eredője a hit és a kedv fokozatos elvesztése. Rájátszott



FOTÓ: Szelei György

mindezekre az egész szakoktatás biznisszé degradálódása. Tévedés ne essék, nem a tanulók, a hallgatók az okai mindezeknek, hanem azok, akik a gyakorlati ismeretek átadása nélkül, gyorstalpalókon képeznek különböző bizonyítványokat lobogtató „szakembereket”. Az oktatott ismeretek ma is azoknak a Nagy Öregeinknek az egykor leírt – anno vitathatatlanul nagyszerű – munkáin alapulnak, akik egy teljesen más kor gazdasági, társadalmi, természeti viszonyai között teremtettek iskolát. Ismert az a mondás, hogy aki nem tudja, az tanítja, aki még azt sem, az felügyeli – tisztelet az üdítő kivételeknek. Egyfajta érthetetlen divat lett azzal hencegni, hogy „nem vadászik” és ezért nem elfogult. Szerintem ugyanis olyan szakma nincs a világon – Magyarország kivételével – amelyet úgy lehet oktatni, hogy a tanonc fejét olyan valaki töltögeti, aki azon a szakterületen soha nem szerezte meg a szükséges gyakorlatot. A fácánt pedig nem az „érdekli”, hogy gazdájának milyen oklevél lapul a zsebében, hanem az, hogy mi van a kezében és a kalap alatt a fejében. Ezen múlik minden. A mai árak mellett a hasznosításnak – azaz a terítékre került fácánok arányának – minimum 35 százalékosnak kell lenni ahhoz, hogy a befektetett költségek megtérüljenek. Aki ért hozzá, annak ez nem okoz gondot, aki meg nem, az szajkózza szüntelen az egész ráfizetéses voltát. Ezért terjed, mint a pestis, a mind szakmailag, mind pedig etikailag tarthatatlan „háló alól dobálós” módszer, mert ahhoz nem kell semmi tudás, csak pénz, láda, fácán – és igénytelen vadász. A legújabb divatőrület a francia fácán. Az idény majd megmutatja, hogy mennyi ebből az igazság és mennyi a mese, mert már van elegendő anyag. Van olyan vélekedés, hogy ez az egész egy rafinált „beetetési” próbálkozás, a francia tenyésztők kizárólagosságra törekvő piacszerzési kísérlete. Ha a hazai tenyésztőket sikerül padlóra küldeni, attól kezdve ők diktálják majd az árakat, amint már számtalan más szakterületen sajnos sikerült is. Kétségtelen, hogy volt már nálunk ilyen egyedül üdvözítőnek tartott, de látványosan megbukott ötlet, egykor a tenebrózusszal, majd a cseh fácánnal, és a kínai örvössel is. A profik szerint korántsem a fajtán, hanem a nevelési módszeren, az élőhely előkészítésén, a hozzáértésen, a nevelt madarak következetes tanításán, a munkafegyelmen, az állományvédelmen és később a vadászatszervezésen múlik minden. Ehhez persze 24 órás profi munka kell, mert a műkedvelők önhibájukból – egyelőre – minden „tantárgyból” bukásra állnak. Arról már nem is szólva, hogy míg a nyereségérdekeltség csodákra képes, a hiánya az általános „letargiához” vezet. Az is kétségtelen tény és tapasztalat, hogy a vevőkör igénye változott, a földrajzi piac bővülése, az idegenforgalmi szolgáltatások fejlesztése a konkurenciánál ma már szembeötlő és a vadászati piac bővülő lehetőségei nem a mi javunkra váltak. A vevőkör vadászati igényeinek változásaihoz az eladónak kell alkalmazkodnia. Jó és versenyképes árakon csak a viszonylag kisebb, de minőségi madarat garantáló terítékek adhatók el, magas szintű szolgáltatások kíséretében. A beígért törvény- és rendeletmódosításokhoz pedig nem nélkülözhető a gyakorlati szakemberekkel való „nemzeti konzultáció” megszervezése, de ami még ennél is fontosabb, hogy ezek a jó szándékú és nem „íróasztalszagú” javaslatok majd a jogszabályok szövegeiben is visszaköszönjenek. „A vidék élni akar” című hangzatos programban a vadgazdálkodásnak megvan a maga „ablaka”, csak éppen valós tartalommal kellene feltölteni. A mezőgazdaságban az elmúlt időszakban a szektor számos szegmensének dobtak már mentőövet, de a mi szakmánk sem alábbvaló másoknál. A piackutatás, a marketing, amit eddig magányos dzsungelharcos módjára néhány magánvállalkozó cég végzett az egyre keményebbé váló nyugati piacokon, a növésben – úgy tűnik – megállt, ettől több nem igen várható. Viszont napnál világosabban az is bebizonyosodott, hogy támogatás nélkül ennél nagyobb eredményeket elérni nem tudnak. Egyebek közt azért, mert ez magukra hagyva még a „mentőöveseknek” sem sikerült. H.Zs.

569

Ez így nem pálya! Kínos téma. A vadászok, a vadászatra jogosultak szá- Most viszont készséggel megjelentetjük a kérdéseinkmára kínos, mert a kártérítést rendszerint tőlük köve- re adott válaszokat, melyeket Csohány Domitilla, az telik az olyan szerencsétlen esetek miatt, melyek el- Állami Autópálya Kezelő Zrt. kommunikációs vezető hárítására, megelőzésére semmilyen lehetőség sincs. szakértője fogalmazott meg. Előző számunkban már foglalkoztunk a témával, de Időközben sikerült beszereznünk azt az útügyi előa kép nem lehetett teljes, mivel lapzártáig nem kap- írást, mely 2007-től van érvényben és szabályozza tuk meg az Állami Autópálya Kezelő Zrt. (ÁAK Zrt.) a védőkerítések kialakításának, karbantartásának kérdéseinkre megküldött válaszát. Az igazsághoz az módját. Az alábbiakban – némi kommentárral kíséris hozzátartozik, hogy nem jelezve – ütköztetjük az előírásokat az Idén áprilisban az M7-es autópályára tétük előre lapzártánk időpontját. autópálya kezelők álláspontjával. vedt vaddisznók okoztak tömegkarambolt. A balesetben ketten életüket vesztették, és két jármű lett totálkáros.

Kinek a kötelessége biztosítani, hogy az autópályára ne tévedhessen vad? – kérdeztük, melyre a válasz így hangzik:

A védőkerítés kialakítását műszaki előírás szabályozza, amelyből egyértelműen kiderül, hogy a védőkerítés nem vadvédő kerítés, ez az úttartozék egyidejűleg több funkcióval is bír. Egyrészt ez a kerítés jelöli az autópálya területét/határát – elválasztva azt más területektől, másrészt megakadályozza az autópálya területén keresztül történő bármilyen (pl. emberi, nem az autópályán közlekedő járművek, stb.) mozgását, és lehetőség szerint csökkentenie kell a környező területekről betévedő állatok elütésével járó baleseteket. A „Védőkerítések kialakítása közutak mellett” – című ÚT 2-1.305:2007-es számú útügyi előírásban, melyet 2007-ben az akkor illetékes szaktárca, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium adott ki, ez áll:

Kérdésünk: Akkor milyen felelősséget vállal az ÁAK Zrt. a vad és gépjármű-ütközések miatti balesetekért? A válasz: Az ÁAK Zrt. a vadelütéses balese-

tek során kizárólag közútkezelői kötelezettségének megszegése esetén tartozik felelősséggel, pl. ha amiatt jut a vad az autópályára, mert a kezelő nem teljesítette a védőkerítéssel kapcsolatos kötelezettségeit.

Ismerjük el, az ÁAK Zrt. figyel a történésekre, a bírósági gyakorlatra. Arra gondolunk, hogy az egyéb közutakon történt vad és gépjárműütközéseknél a bíróság kapásból elmarasztalja a vadászatra jogosultat, ha nincs kirakva vadveszélyt jelző tábla. Nem késlekedtek, bármennyire is ellentmondásosnak tűnik az akció, a magyar autópályákon vannak vadveszélyt jelző táblák. Az indoklás a következő:

Vajon azokon az útszakaszokon, ahol a védőkerítés nem a kötelezően előírt műszaki paraméterek szerint épült, vagy nincs megfelelően karbantartva, nem minősül-e kötelezettségszegésnek, ha ennek következtében vad juthat a pályára? Íme, a szabvány, melyet helyenként figyelmen kívül hagynak, s melyet nem baj, ha a vadászatra jogosultak is pontosan megismernek. À

A vadveszélyt jelző tábla kihelyezését – a hatályos törvényi előírás alapján – a területileg illetékes vadásztársaság köteles kezdeményezni, és ott kell kihelyezni, ahol az utat rendszeresen használt vadcsapás keresztezi. Ebből látható, hogy a vadveszélyt jelző táblák minden esetben indokoltan, közlekedésbiztonsági okból kerülnek ki az út mellé, nem pedig a közútkezelő saját döntése alapján.

„A védőkerítés elsősorban a közutat használó gépjárművek és az azt keresztező, szabadon mozgó állatok összeütközését hivatott megakadályozni. (2.1. pont)”. Nézzük tovább az ÁAK Zrt. okfejtését:

Figyelembe kell venni azt is, hogy az autópályák nem zárhatók le hermetikusan, hiszen az autópályára történő le- és felhajtás miatt a csomópontoknál az autópályának nyitottnak kell maradnia. Ezt a Legfelsőbb Bíróság is megerősítette döntésében (BH2005.212.), „önmagában az a tény, hogy a védőkerítés esetleg teljes mértékben nem képes visszatartani az autópályáról a vadakat, az autópálya üzemben tartójának a felelősségét nem alapozza meg”. Továbbá vannak más helyszínek is – pl. árkok, stb. –, ahol műszakilag nincs lehetőség a védőkerítés teljesen zárt kialakítására.

570


FOTÓ: MTI – H. Szabó Sándor

AKTUÁLIS

Más esetekben a hatályos törvényi előírás értelmében a vadászatra jogosultnak kell viselni a vad-gépjármű ütközéséből eredő kártérítési felelősséget. Ezt a Legfelsőbb Bíróság a következőkkel indokolta: „gyorsforgalmi utak (autópályák és autóutak) esetében a járművezetőnek – a KRESZ tiltó rendelkezése folytán – gyalogos, illetve lassú jármű feltűnésével nem kell számolnia, ehhez képest (a forgalom ütemének az út jellegéből adódó fenntartása érdekében is) a szóban forgó utakon közlekedő járművek sebessége az egyéb közutakhoz viszonyítva lényegesen magasabb. A nagyobb sebesség folytán viszont - ide nem értve a kellő körültekintés elmulasztását vagy a relatív gyorshajtást, illetőleg a felróhatóság egyéb lehetséges eseteit - gyakran objektíve elkerülhetetlenné válik a gépjármű elé ugró vaddal való ütközés. E sajátos helyzetben a vadnak a gyorsforgalmi utakon való hirtelen felbukkanása a vadászatra jogosult fokozott veszéllyel járó tevékenysége körében bekövetkezett elháríthatatlan oknak („rendellenességnek”) minősül, s a Ptk. 346. §-a (2) bekezdésének kockázattelepítő szabálya alapján a kár megtérítésére a vadászatra jogosult köteles.”

A vadászati jogszabályokból egyértelműen az következik, hogy a vad védelme – amelybe beletartozik a vad távoltartása is – a vadá-

szatra jogosult feladata. Ennek megfelelően a vadásztársaságok a vad védelme érdekében szokták értesíteni a közútkezelőt, ha olyan helyzetet észlelnek, hogy a vad feljuthat valahol az autópályára. Ezek az értesítések is azt erősítik, hogy a vad távoltartása a vadászatra jogosult hatáskörébe tartozik. Mielőtt folytatnánk, szögezzük le, hogy a Legfelsőbb Bíróság döntése egy – vélemé-


nyünk szerint – ésszerűtlen, a gyakorlatot és az azóta született előírásokat teljesen figyelmen kívül hagyó határozat, ami az 1959. évi IV. törvény 346. § (2) bekezdésére hivatkozik. A 2005-ben született döntés teljesen figyelmen kívül hagyja, hogy az autópálya területe nem része a vadászterületnek, ott a vadászatra jogosult nem folytathat semmiféle tevékenységet, a fegyverhasználat meg egyenesen törvénybe ütközik, így csupán viselheti a felelősséget. Érdekes módon, az autópályán megjelenő védett(!) állatok nem számítanak rendellenesnek, sem belső elháríthatatlan oknak... Az útkezelő szerint tehát még a táblák kihelyezését is a vadászatra jogosult köteles(!) kezdeményezni, amivel egyúttal bizonyítható felelősségének elismerése is. Ezzel szemben a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény, V. fejezet, 78. § (4) szerint a jogosult nem köteles(!) kezdeményezni a tábla kihelyezését, csak lehetősége van erre, amennyiben vadveszélyesnek tartja az útszakaszt! Miután az autópálya be van kerítve, és oda a vadászatra jogosult be sem teheti a lábát, miért kezdeményezné a táblák kihelyezését.

571

A rendszeresen használt vadcsapások használatát pedig a kerítésnek kell megakadályoznia. Az úgynevezett ősi váltóknál – már az autópálya építési fázisában – vadátjárókat kellett létesíteni. Ügyes csúsztatás ebből a szempontból az autópályát egyszerű közútnak tekinteni. A bekerítetlen közutakon semmilyen fizikai akadály nem korlátozza a vad szabad mozgását, – amit egyébként senki nem tud irányítani – ebben az esetben valóban van értelme a vadveszélyt jelző táblák kihelyezésének, de a bekerített autópályán – különösen a nyílt útszakaszokon és nem a csomópontok le- és felhajtóinál – a vadveszélyt jelző táblák kihelyezése egyértelműen a felelősség alóli kibújásnak tűnik, amivel a szerencsétlenül járt autósnak kell szembesülnie. Merthogy pénzről, kőkeményen a kártérítések megfizetéséről van szó, amelytől – érthetően – mindenki szabadulni igyekszik.

Az ÁAK Zrt. kezelésében lévő összes autópálya

M3 Őz Szarvas Vaddisznó Összesen

2006-2010 77 1 53 131

db/év 15,4 0,2 10,6 26,2

2006-2010 367 9 118 494

db/év 73,4 1,8 23,6 98,8

A táblázat részletesen bemutatja az autópályán elgázolt nagyvadfajok számát az elmúlt 4 évben. A számok arányosításához fontos tudni, hogy az M3 autópálya az egyik leghosszabb hazai gyorsforgalmi útszakasz. Forrás: ÁAK Zrt.

2008 áprilisában az M3-as autópályán, Füzesabonynál le kellett állítani a forgalmat, mert egy őz tévedt az úttestre. Baleset nem történt, mert sikerült befogni, csak torlódás alakult ki az érintett szakaszon.

Napok óta gondolkodunk azon, hogy vajon mit jelenthet a „vad távoltartása”? Vadon élő állatot nem lehet megakadályozni abban, hogy a szabad területen bárhol megjelenjen, ennek megakadályozására találták ki a kerítést. Ha egy autópálya védőkerítése alkalmatlan erre, akkor az építőjének vagy üzemeltetőjének a felelősségét alapozza meg, ha a vad átjut rajta. A vadászatra jogosultat – szerintünk – abban az esetben lehetne felelőssé tenni, ha ő építette volna, vagy ő üzemeltetné a védőkerítést.

Ha útkezelő társaságként tudomásunkra jut vadelütéses baleset, munkatársaink azonnal értesítik a baleset helyszíne szerint illetékes vadásztársaságot, hiszen a vad – az állami tulajdonjog és feladatok „áthárításával” – a vadászatra jogosult tulajdonát képezi. Ezt követően a vadat legtöbbször a vadásztársaság szállítja el a baleset helyszí2009 júliusában az M7-es autópálya főváros felé vezető oldalán, Szabadbattyánnál egy őz jutott a kerítésen belülre. A pályára nem ment rá, így itt is csak torlódás alakult ki. A rendőrség lezárta az érintett szakaszt, hogy az őzet a vadászok – külön erre az alkalomra kiadott hatósági engedéllyel – lelőhessék, mivel a lezárt autópálya nem része a vadászterületnek, így ott mindennemű fegyverhasználat törvénybe ütközik.

572

néről, akadályoztatása esetén pedig az ÁAK Zrt. A felelősség kérdése mindig az adott eset körülményei alapján állapítható meg, általánosságban nem. Maximálisan egyetértünk, hogy a vadelütéseknél az eset körülményei határozzák meg a felelősséget és nem automatikusan a vadászatra jogosultra verik rá a kártérítést. Erre egyre több bíró is rájött, mert jó néhány olyan jogerős ítéletről tudunk, ahol nem a vadászatra jogosultat marasztalták el, hanem az autópálya kezelőjét. A világ számos országában vannak autópályák, gyorsforgalmi utak, autóutak, melyek többségén gondot jelent a vadon élő állatok távoltartása az útpályától. Mint az ÁAK Zrt. internetes honlapjáról kiderül, itthon is kutatják a megoldásokat. A műszaki előírások maximális betartása és az óvintézkedések ellenére az autópályára bejutó állatok nem zárhatók ki teljes mértékben: a fel- és lehajtóknál értelemszerűen nem lehet hermetikusan lezárni az utat. A gépjárművezetők és a vadon élő állatok védelme érdekében az ÁAK Zrt. 2009-ben elindított egy kutatási programot, amelyben nemcsak a vadriasztó-szereket és berendezéseket teszteltetjük, hanem a vadátjárók és az elütési gócpontok környezetét is felderíttetjük a megfelelőbb védelem kiépítése érdekében.

Mekkora az erőhatás a vad és a gépjármű ütközésénél sebesség (km/h) 50 70 50 70

vadfaj/ súly őz (17 kg) őz (17 kg)

erőhatás (kg) 425 850

vaddisznó (80 kg) 2000 vaddisznó (80 kg) 4000 Forrás: adac.de

A kutatás 2012 februárjában fejeződik be, ezért jelenleg csak részeredményekről számolhatunk be. Az azonban már most is egyértelműen megállapítható, hogy a hagyományos riasztók, mint például a fényvisszaverő prizma, vagy az ultrahangos készülékek a gyakorlatban nem váltak be, nincs visszatartó erejük, illetve a vad hamar hozzászokik jelenlétükhöz. A villanypásztor tesztelése folyamatban van, közben azonban számos technikai nehézség adódik (pl. lopás, stb.). A vizsgálat során az is kiderült, hogy a vad jellemzően nem a kerítésen áttörve jut a pályára, hanem a csomóponti 2008 októberében az M3-ason egy vaddisznó okozott balesetet a 79-es kilométernél, nem sokkal éjfél után. A szerencsétlenségben egy ember súlyosan, egy könnyebben sérült meg, a disznó pedig elpusztult.


AKTUÁLIS ágakon sétálnak fel és a pályán a kerítés miatt már nehezen jutnak ki, vagyis csapdába esnek. A menekülő rámpák tesztelése az év folyamán történik. A fentiekkel kapcsolatban engedtessék meg néhány megjegyzés: a vadriasztó prizmát sikerrel használják több európai országban. Nem kell elmennünk Németországig; közvetlen szomszédságunkban, Ausztriában is elterjedt a módszer. Sőt a határt sem kell átlépnünk: miként előző számunkban arról be is számoltunk, a MÁV Zrt. is az egyetlen működőképes vadriasztó technikaként könyvelte el a prizmát. A prizmák ára egyébként darabonként néhány száz forint, de az egész autópálya-hálózat mintegy 700 kilométerén a felszerelés több tízmillió forintos beruházást jelentene. Ha rosszhiszeműek lennénk, ebben talán magyarázatot is látnánk arra, hogy hazánkban ez az eszköz miért is „nem vált be” a gyakorlatban. Ami a villanypásztort illeti, ezt a logikát követve a levágott villanyvezetékeket sem kellene pótolni, ha ellopják. A vadászatra jogosultak által telepített villanypásztort ugyanúgy károsíthatják tolvajok, 2010 májusában őzek okoztak gondot az M6-oson. Másfél hónappal a sztráda Dunaújváros és Pécs közötti szakaszának megnyitása után két őz jutott be a pályára, s ezeket is vadászok lőtték le. Ugyanezen a napon a pálya Tolna megyei szakaszán gázolt őzet egy autós.

ez mégsem lehet jogcím arra, hogy akkor már ne is védjük tovább a károsított területrészt. Az autópályáról való kijutásra az útügyi előírást összeállító szakemberek is gondoltak. A rámpákról pontos leírás szerepel a dokumentumban:

„Amennyiben mégis fennáll az állatok kerítésen belülre jutásának esélye (pl. csomópontok, mély vízelvezető árok keresztezése), akkor a kijutást elősegítő rámpák létesítése szükséges. Az élővilág-védelmi kerítés autóút felőli oldalán a terep szintjét mesterségesen meg kell emelni, hogy az állatok arra feljutva képesek legyenek kiugrani a védett területről.” Nem javaslatról vagy alternatíváról, hanem kötelező érvényű előírásról van szó. Ennek tükrében érthetetlen, miért csak a tesztelési fázisban tart az ÁAK Zrt., bő három és fél évvel a hatálybalépés után. Utolsó kérdésünk, hogy amikor autópályamatricát vált az autós, gyakorlatilag egy olyan szolgáltatást vásárol, ami lehetővé teszi számára az út használatát, a gyors és biztonságos haladást. Amikor a vadveszély tábla miatt kellene lassítania, akkor az autópálya kezelő teljesíti, vagy nem teljesíti a kötelezettségeit?

Fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy az autópályán történő közlekedés nem jelent automatikusan 130 km/órás maximális sebességhatárt. A KRESZ egyértelműen kimondja, hogy a sebességet mindig az út- és látási viszonyoknak megfelelően kell megvá-

Hazánkban évente 14 ezer vad okozta baleset történik. A magyar szabályozás ezeket alapvetően a veszélyes üzemi kárfelelősség tárgykörébe sorolja – mondta Gyulainé dr. Tóth Zsuzsanna, a Magyar Autóklub jogásza. Ha a baleset nem rendellenes tevékenység körében történt, a kárt mindkét fél maga viseli. Az autópályán a bírói gyakorlat szerint elvárható lenne, hogy a vadat az üzemeltető tartsa távol. Kivételt csak a rendellenes tevékenység képez, ha például egy vadászat során hajtják rá a vadat az útra. Ha azonban a vad önmagától téved az úttestre, a vadászatra jogosult nem vonható felelősségre.

lasztani. Számos útszakaszon – autópályán is – találkozhatunk sebességlassító korlátozásokkal, de ezek nem csökkentik a „szolgáltatás” értékét, hanem éppen az utazók védelmét, a közlekedésbiztonságot növelik. Vajon mennyi a „biztonságos” sebesség, amivel meg tudunk állni egy elénk ugró állat előtt? Hogy nem 130, de még csak nem is 90 kilométer, az biztos. De akkor minek az autópálya? Miért a vadászatra jogosultak játsszák a főszerepet a vad- és gépjárműütközések kártérítésénél?

FÖLDVÁRI ATTILA [email protected]

Ennyit ér a napi ellenőrzés a leállósávban haladó autóból, ha az autópálya védőkerítését növényzet takarja, amit az autópálya felől nem is lehet látni? (M7, Kápolnásnyék, 2011. augusztus 6.) À


573

A sportlövészet biztonsága A közelmúltban több szerző is foglalkozott a jelenlegi fegyvertörvény egyik legnagyobb hibájával, a bizalom hiányával. Felvetődik a kérdés, hogy manapság miért hiányzik ez a rég eltűnt bizalom? Mi lehet az oka a bizalomvesztésnek? (Előrebocsátom, a cikkben mindvégig a sörétlövő műfaj biztonságosságát hangsúlyozom, pusztán azért, mert a jóval veszélyesebb golyólövés hasonló alapokra épül.)

Általános helyzet A vadászat tevékenysége összefonódik a fegyver használatával, ezen belül fő célként annak biztonságos használatával, amelyre a törvénytisztelő és etikus magatartás ráépül. Az elmúlt közel 30 év alatt bőven volt alkalmam figyelni a vadász lősportot, s mint edző és oktató megvitatni, hiszen nemkülönben, mint a magyar futballhoz, a lősporthoz is általánosságban mindenki kiválóan ért. Sokan határozottan, magabiztosan állást foglalnak benne, és ha másért nem, hát azért, mert voltak katonák! Persze kész csoda volna, ha egyetértés uralkodna, hiszen a két kezemen is megszámlálható diplomás oktatói mikroközösségen belül sem teljes a szakmai nézetazonosság, hogyan lenne akkor e gondolatkörben harmónia a tanítványok fejében és a többieknél, nem beszélve az önjelölt, vakvágányokon kísérletező „tudósokról”. Pedig a szakma alapjait egy Col. Peter Hawker nevű angol úriember már 1814-ben, az „Instructions to Young Sportsmen in all that relates Guns and shooting” című könyvében megírta. Olyan jól, hogy nem akad olyan komoly szakíró ebben a témakörben, aki elfelejtene hivatkozni rá. A II. világháború után megjelent hazai szakirodalom rendkívül szerény és a szakmába vágóan talán egyedül Montágh András „Sikeres sörétlövés” című művét érdemes megemlíteni. Az oktatók és vizsgáztatók képzéséről azonban semmiféle írott anyagunk nincs.

A biztonságos fegyverkezelés gyakorlata Évek óta siránkozunk – nosztalgiával gondolva a 70-es, 80-as évekre – amikor a vadászni vágyónak több hosszú évet kellett hajtóként a vadászatokon részt vennie, mielőtt a tagfelvételi kérelmét egyáltalán megírhatta volna. Ez az idő elmúlt és megoldást sem a múltban kell keresnünk. A gyakorlati vizsgarendszerünk jelenleg „találat centrikus”. A vizsgára készülők között az ellőtt rotték száma általában nem éri el a két számjegyet, mert ma annyi is elegendő lehet a sikeres vizsgához. Sőt, akadt, aki „vakon”, készülés nélkül abszolválta azt! A vizsgáztató kénytelen átengedni a vizsgán azt is, aki eléri ugyan a szükséges találatot, bár a hozzá nem értése teljesen nyilvánvaló, fegyverkezelése, mozdulatai nem tükrözik a jártasságot. Kimondhatjuk, hogy a találatokban megfogalmazott vizsgarendszer és a biztonságos fegyverkezelésben való jártasság között ilyen alacsony követelményszint mellett nincs összefüggés. Ha egy lőtéren nyugodt, előre átlátható körülmények között nem tudja az illető a fegyver biztonságos kezelését, vagy jártasságnak a csíráját is bemutatni, akkor hogy fogja a vadászat változó körülményei között mindezeket megtenni és biztonságos lövést leadni? Vagy netán

574

majd a vadászaton fogja megtanulni? Csak reménykedem, hogy ezekkel a „bátor” emberekkel nem fogok együtt vadászni. Hiszen a legtöbb vadászbaleset forrása a tudatlanság és a fegyver kezelésében való járatlanság. De sajnos nem csak a vizsgára készülőkkel van gond. Elegendő egy, a megyei vadászok részére szervezett lőversenyre ellátogatni. Oda általában a legjobb „fegyverforgatók”, a legnagyobb gyakorlattal rendelkezők merészkednek. Ennek ellenére, oktató kollégáimmal együtt számtalan esetben láttam, ahogyan egy stresszhelyzetben az összecsukott (töltött vagy töltetlen?) puskával „kifordulnak” a lőállásból, fel sem ismerve, vagy mérve a „manőver” veszélyességét. Ne ámítsuk önmagunkat, ne magyarázzuk félre a gyakorlat hiányából eredő gondokat! Mire a jártasság valamilyen szintje kialakul valakinél, addig némelyeknél bizony eltelik néhány hónap, másoknál pedig néhány év is! A biztonságos fegyverkezelés elméletét egy tanfolyamon meg lehet tanulni, ha az oktatás „biztonság centrikus” és nem „találat centrikus” volna. A biztonságos fegyverkezelésben való jártasságot (itt jobb híján nevezzük gyakorlati alkalmasságnak) ilyen rövid idő alatt azonban – kétség nincs – nem lehet elsajátítani. A biztonságos fegyverkezelés gyakorlatát manapság csak a lőtéren lehet elsajátítani, ahol egységes szakmai környezet alakult ki, van felkészült, hiteles, diplomás oktató és vizsgáztató gárda! De a vadászatban is ugyanezek kellenének. Sajnos, nagyon sok helyen erről nem beszélhetünk.

Tisztázatlan, hogy mi a szakma? Ami a gyakorlati részét illeti, teljes a fogalomzavar. Összekeverednek a pályagondnok, a gépkezelő, a lőtérvezető, a lőoktató, az edző és a vizsgabiztos fogalmai. Jó lenne ezeket mielőbb tisztázni és a hozzájuk kapcsolódó szigorú jogosultságokat meghatározni! Tenni ezt pedig önállóan, külső „segítség” nélkül kellene.

A lőoktatók, edzők képzéséről Az egyik legsúlyosabb gondunk abból adódik, hogy nincs egységes oktatói szemlélet, mert hiányzik az egységes oktatói szakanyag, de nincs hiteles gazdája az oktatók képzésének sem. A Semmelweis Egyetem Testnevelési Főiskolája és/vagy az egyéb, alacsonyabb szintű megyei képzések csak távolról „karcolják” a szakmát, mert nincs miből oktatni és így aztán nincs is mit megkövetelni! A fent említett „téefes” edzőképzőn a tananyag 95 százaléka az általános edzéselméletről, gimnasztikáról, egészségtanról, táplálkozásról, s hasonlókról szól, s csak a „maradék” a lövészetről. Az edzői képzéseken ugyanis eleve azt feltételezik, hogy a lősport alapjait, és a biztonságos fegyverkezelést már mindenki kész ismeretanyagként hozza magával. Félreértés ne essék, ha valaki komolyan gondolja a lősportot, mint versenysportot, az említett tantárgyak nélkülözhetetlen sarokkövek egy élsportoló „felépítéséhez”, képzéséhez, azonban egy leendő vadász vagy a lősportot éppen csak megkedvelő, a lőtudományában fejlődni vágyó vadász képzéséhez véleményem szerint merőben mást kellene oktatni. A vadászok képzésének esetében a már említett aránynak fordítva kell lennie, s azon belül is a „biztonság mindenekelőtt” szemléletből kellene kiindulnia, arra kellene a hangsúlyt helyezni. A biztonságos lősport oktatására, vizsgáztatására hosszú évek óta nincs igazi megoldás. Ez pedig nem tehető meg az eszközök alapo-


SPORTLÖVÉSZET sabb ismerete nélkül. Az eszköz „megértése” oldaláról nem szerencsés a hadügyi szemlélet. A vadászpuskákra, mint hadászati erőgépekre tekintő „hadügyi képlethalmaz” helyett egy szalonképesebb, az átlag vadász számára a gyakorlatban is közérthetőbb tananyagra volna szükség. (A brit szakirodalom több mint felét áttanulmányozva, egyetlenegy esetben sem találkoztam efféle „szokatlan” megközelítéssel.) Úgy tűnik, hogy a szakemberek nem felelősei a szakmának. Mielőbb tisztázni kell, hogy kihez tartozik a szakma! Érdemben nem vállalta fel sem az OMVV, sem a Magyar Sportlövő Szövetség, sem a Magyar Korongvadász Szövetség. Úgy látom, hogy bérbe van adva! Félreértés ne essék, semmi gondom nincs a rendvédelmi szervek szakembereivel, de véleményem szerint ennek a témakörnek a rendbetételét nem nekik kell megoldani. A saját kommandósaik képzésében bizonyára jól felkészültek, ide azonban merőben más szükséges.

A vizsgarendszer A vadászvizsga gyakorlati vizsgarendszere legtöbbször – tisztelet a kivételnek – kimerül néhány skeet korong eltalálásában. Kétségkívül, ezzel objektíven le lehet mérni valamit, hiszen talált, vagy nem, ennek következményeként vagy átment a vizsgán, vagy nem. Csakhogy nem azt mérjük, amit kellene, vagyis a fegyverkezelésben való jártasságot, a csőtorkolat iránti örökös éberséget. A találatok számából pedig egyáltalán nem vonható le a fegyverkezelés biztonságossága. Igaz, egy jó oktató a fegyver kezelésének, összerakásának, összecsukásának és felemelésének mozdulatából már pontosan látja, hogy az illetőnek mennyi dolga volt előtte a fegyverrel. Látja ezt anélkül, hogy az illető akár egyetlen lövést is leadott volna. Csakhogy ez nem vizsgakövetelmény és tény, hogy objektívnek nem nevezhető. Bizalom hiányában – a diplomás, s a szakmában egy elvet valló oktatók munkájában való bizalmat értem ezalatt – ezért nem is működik! Ha a maroknyi szakember álláspontja sem egységes, akkor hogyan lenne rendben a tananyag? De maga a követelményrendszer sem egységes. Az egyik megyében mást és másképpen követelnek, mint a másikban. Ez azt mutatja, hogy a vizsgáztatói szinten sincs nézetazonosság! Persze hogy is lenne, hiszen még az alapfogalmakat sem láttam definiálva! Tisztázzunk először – a közérthetőség kedvéért – egyetlen alapfogalmat a sok közül. Egy, a szakma „csúcsán” dolgozó nemzet, – mint például az angolok – fogalmai szerint ki minősül lőoktatónak (csak egy rövid kiemelés a definícióból): - „A sörétlövő sportban lőoktatónak (lőinstruktornak) az nevezendő, aki a képzés során először találkozik a tanulóval (gyermekkel, érdeklődővel, nem feltétlenül a versenysportra koncentráló lövővel, vadászszal, stb..), aki az első pillanattól fogva arra törekszik, hogy a lősport szépségeit megismertesse, felfedeztesse, annak biztonságos művelését megtanítsa, a tanulót megnyerje a vadászat és/vagy a sport számára. Szerepe azért is fontos, mert a 360°-ból ő mutatja meg a kezdő részére a helyes irányt. Ő az, aki megtanítja a biztonságos fegyverkezelést, akinek kellő szakmai ismerete van az eszközökről, fegyverről, lőszerről, alapos a szakmai felkészültsége a lősport technikájáról, mentális oldaláról stb. Kommunikációjában, szakmai ismeretében, viselkedésében, öltözködésében, életvitelében ... professzionalizmus tükröződik. Elég éles szemű legyen ahhoz, hogy néhány alkalom után képes legyen ‚kiszúrni’ a tehetséget.” (Lehetne akár a nemzeti lősport alapja is!) Nálunk méltatlanul alábecsült – vagy fel sem ismert – szerepük van, pedig éppen ellenkezőleg kellene, hogy legyen. A lősportvadászlősport biztonságos művelésének megteremtése céljából kulcsfontosságú szerepük van! Véleményem szerint minden oktatással foglalkozó lövészklubban kellene legalább kettő, jól felkészült,


diplomás lőoktató. A gyakorlati vizsgáztatást pedig azok közül is csak a legfelkészültebbnek kellene elvégezni.

Hogyan tovább? Rosszul van (vagy sehogy nincs) definiálva az, hogy ki oktathat, és ki vizsgáztathat. Ezért a legfontosabb dolog az egységes oktatói és vizsgáztatói képzés megszervezése lenne. Magyarországon az is oktat – a „saját eszétől” – akinek semmiféle képzettsége nincs, de legalább ilyen rossz az is, hogy olyan is lobogtat oktatói papírt, akinek nincs szakmai múltja. Az angoloknál legalább 3 év, oktató mellett eltöltött szakmai gyakorlat szükséges a szándék bejelentéséhez és két „kezes” (a megbízható ajánlót arrafelé nagyon komolyan veszik!) kell, aki a tanfolyamra ajánlja az illetőt. Tovább kell képezni magát annak is, aki valamikor jó versenyző volt, vagy ma is az, mert nincs garancia arra, hogy mint oktató is jól megállja a helyét. A tapasztalat csak a lehetőséget rejti magában, de a jó oktatáshoz, vizsgáztatáshoz nem elegendő. A különféle zubbonyok „krumplivirágainak” másodvirágzásáról ebben a műfajban pedig végképp nincs jó véleményem. Terepszínű „nátógatyában” nagy hangon „észt osztani” – ez bizony távol esik a Saville Row-n méretre készíttetett tweed zakóban, nyakkendőben, professzionális módon művelt, a szakma csínját-bínját ismerő, pedagógiát és pszichológiát helyesen alkalmazó, a szakma etalonjaként nyilvántartott londoni lőoktatástól. A vizsgarendszerünket mi sem minősíti jobban, mint az a tény, hogy akár „traktoros” vizsgával is lehet valaki vizsgabiztos! Ez ennek a szakmának az igazi lejáratása, ledegradálása, sőt mi több, a megcsúfolása! Jóval nagyobb bizalmat kell kapnia a hiteles oktatói közösségnek. Ennek kialakítása pedig némelyeknél „lemondással” jár, sokaknál pedig az új tananyag elsajátításával, az új szemlélet vaskos fölvállalásával. A „biztonság centrikus” lőoktatásban nincs kompromisszum. Nem fér bele a „mutyi”, ezer apró érdek és vélemény egyezsége. Abba csak egy dolog fér bele: a 100 százalékos biztonság, mert a 98 százalékos egyszerűen nem elég. Éppen úgy nem elég, mint ahogy egy társas vadászaton akár egyetlen lövés leadásához sem elég! A fiatalítást pedig itt sem lehet elkerülni! A korszerű tan- és vizsgaanyagot a saját magunk erejéből és nem a szakmát felülről vigyázók „segítségével” kell megfogalmazni! Az oktatás és a vizsgarendszer szemléletmódjában a „találat centrikusságot” át kell alakítani „biztonság centrikussá”. A 2009-ben már egyszer publikált soraimmal zárom ezt a cikket, abban a reményben, hogy néhány év múlva már nem kell újra leírni: „Mi mindnyájan az otthonról elhozott megtakarításainkból finanszírozzuk szenvedélyünket. A saját zsebből finanszírozott dolgoknak pedig a gazdasági élet minden területén megbecsülése van. Vagy kellene, hogy legyen! Sajnálatos volna, ha továbbra is a magunk dolgában másoknak a miénknél nagyobb kompetenciája volna. Ha továbbra is teret nyerne felettünk „a nem saját pénzeszközökből” finanszírozott döntési mechanizmus. Persze, ha bizalmat vesztetten a közvéleményt mindig is módfelett érdeklő baleseteinkről a hírügynökségek számára továbbra is gazdag híranyagot biztosítunk – gyakran teljes inkompetenciát felmutatva a tevékenységünkről –, az nem a javunkat szolgálja.” Szollár András Diplomás edző, APSI (Professzionális Lőoktatók Szövetsége, London) diplomás lőoktató, Holt’s & Company londoni aukciós cég fegyverszakértője

575

Egy művészien vésett 202-es szarvas motívummal

Negyed évezred a fegyvergyártásban Ha hihetünk az okleveleknek, az első Sauer-t, akit a fegyvergyáros dinasztia Sauer-család „ősapjának“ is tarthatunk, 1370-ben pfalzi lovagként említik a fennmaradt iratok. A családról a XVII. században mint a nürnbergi illetőségű Thomas és Hieronimus Sauerről emlékeznek meg az anyakönyvek, amikor kivándoroltak Suhlba és a fegyverműves mesterséget gyakorolták. A suhli Sauer puskaműves családról az első jól dokumentált forrás az 1673-ban született Georg Adam Sauer-t említi. Az általunk ismert és több történelmi vihart is kiállt J. P. Sauer és Fiai céget 1751-ben alapította Johann Paul Sauer, az akkori szokásoknak megfelelően az apai örökséget jelentő műhely átvételével.

Az újonnan alapított cég a korabeli keresletnek megfelelően katonai fegyvereket, muskétákat gyártott. Az 1753-as suhli tűzvészben nem csak 82 puskaműves és 8 csőkészítő műhelye, hanem sajnos az eredeti alapító okiratok is odavesztek. A korabeli iratokban a „királyi fegyvergyárat” jelentő Suhl a XVIII. és XIX. század folyamán nem volt egyéb, mint fegyvermívesek, csőgyártó kovácsok és tuskészítők – ma úgy mondanánk – gazdasági munkaközössége, akik a királyi megrendelések teljesítésére szövetkeztek. A város akkori történetét böngészve azonban számos olyan, ma is a fegyvergyártásból ismert nevek bukkannak fel, mint az Anschütz, vagy a Heym. A suhli fegyvergyártók nagy szerencséjére, a vérzivataros XVIII. század második fele és az utána következő napoleoni háborúk bőven gondoskodtak a kapacitások lekötéséről. Nagy volt a felhördülés a céhes hagyományokhoz ragaszkodó suhli városatyák körében, amikor Sauerék 1838-ban megnyitották a mai fogalmaink szerinti fegyvergyárukat, ahol már minden gyártási műveletet „egy fedél alatt” végeztek. Az idő azonban rácáfolt a kétkedőkre, mert az akkor korszerűnek számító hátultöltős puskákat már

576

nem lehetett céhes rendszerben, középkori szervezettséggel gyártani. Ezért jöttek létre a XIX. század közepén Potsdamban, Spandauban és Erfurtban a porosz állami fegyvergyárak. Köszönhetően a vadászat németországi „tömegsporttá” válásának, a kényszerű szabad kapacitásoknak és a fegyvergyártásban szerzett, akkor már több mint egy évszázados(!), valóban kincset érő tapasztalatoknak, Sauerék belevágtak a vadászfegyvergyártásba. Az első siker sem váratott sokáig magára és az 1881-es melbourni világkiállításon bemutatott duplagolyósukért rögtön egy aranyérmet vihettek haza. A Sauer vadászfegyverek – egy szokatlan üzemszervezési és premizálási fogásnak köszönhetően – kiváló minőségükkel gyorsan elnyerték a vadászok tetszését, ugyanis a végső ellenőrzést végző fegyvermester minden általa talált hibás puska után kapott csak prémiumot! További jelentős műszaki újítás volt a fekete lőpor kilövésére alkalmas damasztcsövek leváltása a Krupp gyár által csak a Sauer cég részére szállított speciális csőacéllal. A két cég együttműködése 1893 óta zavartalan! A Vilmos császári békeévek alatt világhírre szert tett gyárnak


VADÁSZFEGYVER 1905-ben már közel 500 alkalmazottja volt és a gyár csak úgy ontotta a manapság fegyvergyűjtök köreiben csemegének számító, szinte felsorolhatatlanul sok legendás modellt. A szarajevói pisztolylövéseket követően, a suhli fegyvergyártók magasabb fordulatszámra kapcsoltak és a J. P. Sauer és Fiai cég a Mauser 98-as karabélyt gyártotta a háború alatt. Az első „világháborodottságot” követő gazdasági válságot a kényszermegoldások jellemezték és így a nagy múltú cég „Fortuna” márkanéven írógépeket gyártott, miközben nagynevű versenytársuk, a Mauser pedig az autógyártással próbálkozott. A náci Luftwaffe vezetői közismerten szenvedélyes vadászok voltak és amikor a hitleri Németország Èszak-Afrikában is beavatkozott az olaszok oldalán, úgy döntöttek, hogy a vadászgépek pilótáit egy „túlélő fegyverrel” kell felszerelni, ami nem lehetett más, mint a német erdőségekben már jól bevált drilling. (A szaktörténészek számára azóta is rejtély, hogy mi foroghatott Göring és társai fejében. Talán a kényszerleszállt pilótának így jutott volna a mentőcsapat megérkezéséig egy kis ideje oroszlánvadászatra – államköltségen?) A megfelelő modellt a Sauer M 30-as szolgáltatta, amelyet a háborús körülmények ellenére is békebeli minőségben gyártottak közel 1200 példányban és a „háborús túlélők” manapság csinos összegekért cserélnek gazdát. A gyár feletti uralmat 1945. július 3-án a szovjet csapatok vették át. A jónevű gyártól Sztálin „elvtárs” a győzelem örömére azonnal tíz egyforma, gazdagon vésett drillinget rendelt, ezt a darabszámot a bizalmas ügyet bonyolító előrelátó szovjet ezredes kettővel megtoldotta. (Egyet magának, egyet a németeknek.) Matthias Klotz úr a J. P. Sauer igazgatója, korábban a Wild und Sorsát a Sauer gyár sem kerülhette el, 1947-ben államosították, de Hund főszerkesztője volt a jól csengő márkanevet az egykori NDK még évtizedekig használEnnek az örökzöld problémának a kiküszöbölésére született meg ta. A Sauer család tagjai a többi, Suhlból elmenekült fegyvergyárossal ellentétben a bőrét és lelkesedését tudta csak a nyugati zónába a hetvenes évek elején a Sauer konstruktőreinek rajztábláján a híresmenteni, ahol a Kiel melletti Eckernfördében, az ottani városi vezetés neves Sauer 80-as, majd a későbbi Sauer 90-es modell. Ezeknél az ishathatós támogatásáva, – az egykori Torpedó Kísérleti Intézet helyén, métlőknél a zárdugattyú nyitásakor illetve zárásakor maga a zártest az egykori torpedógyártók alkalmazásával – 1951-ben újraalapították nem fordult el és a dugattyúfejen sem voltak meg a kötelező reteszelő szemölcsök, hanem a dugattyút magából az akkor már kétszáz éves céget. Az első a dugattyútestből ki és behúzható, a tokba „Modell VIII”-nak nevezett sörétes puskát mart fészekbe illeszkedő három támasztóa szó lehető legszorosabb értelmében lemez rögzítette zárt helyzetében. Ezzel a sírból hozták vissza. 1952-ben azonban a műszaki megoldással az ismétlés már vamár havonta 750 duplapuskát gyártottak lóban vajpuhán ment! A nyolcvanas évek és a modellválaszték is rohamosan bővült. közepén az eckernfördei gyár egy újabb A XX. század ötvenes éveinek a végén „szabálytalan” konstrukciójú ismétlővel örújabb ügyfél kopogtatott a Sauer cég ajvendeztette meg rajongói táborát: a Sauer taján; az 1526-ban alapított Pietro Beretta 200-zal. Már a von Dreyse óta megszokott gyár képviselői, Brescia-ból. Ez a sokáig a módon az ismétlőpuska tusára épül rá tartó együttműködés számtalan sikeres söa tok, a cső és az egész elsütő szerkezet. rétessel örvendeztette meg a vadászokat A Sauer 200-as és az 1993-ban bevezetett és sportlövőket. Szintén ebben az időben jelent meg Eckernfördében a szokatlan A Sauer 202-es lelke a mindent magában foglaló 202-es továbbfejlesztett változata szakított ezzel a több mint évszázados hagyozárdugattyújú puskájával házaló obsitos túlméretezett tok mánnyal és ezzel létrejött az ú.n. önhordó légvédelmi tüzér, Roy Weatherby. A nagy gáznyomású és nagy kezdősebességű magnum patronokhoz csak szerkezetű ismétlő. Ennél a megoldásnál a tömör acélból, vagy igéa kilenc zárószemölccsel tökéletesen reteszelő zárdugattyú volt nyek szerinti nagyszilárdságú alumíniumból forgácsolással gyártott a biztonságos megoldás. Ebből az együttműködésből született meg tok játssza a főszerepet. A tokban foglal helyet a teljes lakatszerkea Weatherby Mark V. ismétlő, amelyet akkoriban „A holnap fegyverét zet sátorvassal, elsütő billentyűvel, kivehető tárral együtt és a hat már ma!” jelmondattal reklámoztak és több évtizeden keresztül gyár- reteszelőszemölccsel ellátott zárdugattyú közvetlenül a szintén toktottak. A boldog emlékű hatvanas évek végén a tengerentúlról újabb hoz rögzített csőfarban zár. Az előagyat és tust egy-egy belső kulcsnyílású csavar rögzíti a tokhoz. A cső, mint az már napjainkban szinte érdeklődő érkezett a Keleti-tenger partjára: a patinás nevű Colt. Az eddig zömmel revolverek gyártásával halhatatlanságot szerzett követelmény, cserélhető. Az idén 260 éves J. P. Sauer és Fiai gyár teljes termékválasztékát jelenmárka egy eddig szokatalan ötlettel kopogtatott. A forgó-tolózáras ismétlőknél közismert, hogy a zárdugattyú akadálytalan „olajozott” leg a Sauer 202-es modell gyártása jelenti – minden lehetséges igénymozgatása jelentősen függ a tok belső hónolásának és a zártest polí- hez –, reprezentálván az elöltöltős BÁLINT ELEMÉR rozásának minőségétől, azaz a megmunkálás gondosságától – és még muskétától a moduláris puskáig [email protected] tartó 260 éves utat. sok más egyébtől.


577

578



579

BÉKÉS SÁNDOR [email protected]

Semmi sem örök...

Az őzhívással kapcsolatban két ellentétes nézet vitázik egymással. Az egyik szerint abszolút zenei hallás nélkül nem megy, aki botfülű, meg se próbálja. A másik szélsőséges vélemény ugyanakkor azt mondja, minden a bakon múlik, ha valóban forr a vére, akkor akár az orrfújásra is beugrik. Ez utóbbi vélemény Farkas Dénestől se áll meszsze, aki az őzről írt, „Nézd és lásd!” című kézikönyvében közre is adott egy ilyen történetet, és akit most, az őzhívás titokzatos művészete okán ettől függetlenül is sűrűn emlegetünk. Merthogy ő is „sípolt” már ezen a területen.

Egy nyárerdőn keresztül az Ó-szőlők elnevezésű területrész felé halad az autónk, lassú menetben. Kecskés Gábor, a nyírgyulaji Fagyöngy Vadásztársaság vadászmestere és vadőre nem szószátyár ember, ha őzet lát, megérinti a karomat, ha pedig nem lát, de tudja, hogy mégis ott van valahol a közelben, csak annyit mond: itt egy villás, amott meg egy viszonylag hosszú szárú, szűk állású bak lakik... Az egykori szőlőterületre már csak néhány szőlőtőke és elvadult gyümölcsfa emlékeztet. Magas fű, bokrok, a szavannák idilli nyugalma. Hat évvel ezelőtt, 2005. augusztus 6-án délután itt lőttem életem első, síppal behívott, az égiek által nekem címzett „küldeményként” érkező bakját. Egy fa tövében guggoltunk, egy lágy ívű völgy domboldalán, amikor is a suta vágyakozó hangjára reagálva, a szemközti oldalból egy erős agancsú, érett bak indult el nagy sebességgel felénk. A lövés pillanatában széllökés hullámzott végig a völgyön, ringott a magas fű, megrezzentek a falevelek, és a gyönyörittas bak élete úgy ért véget, ahogy a váratlanul feltámadó szél elfújja a gyertya lángját...

580

Július második felében vagyunk, de az üzekedés csúcsidejére még várni kell. Egyébként ez is viszonylagos és meglehetősen titokzatos dolog, mondja Kecskés Gábor,

hisz sok éves megfigyelése szerint területrészenként, naponként, sőt napszakonként is változhat az üzekedés intenzitása. Több évre visszanyúló, közös emlékeink vannak

A dalárda fellépésre vár...


ARCOK, TÁJAK, ESZMÉNYEK ezzel kapcsolatban is. Volt olyan, hogy reggel és délelőtt semmit se láttunk, ám este, ugyanott, az első néhány síphangra négy bak is intenzíven reagált. Évről-évre több őzet látni a területen, és a minőségjavulás is szembetűnő. Minden évben terítékre kerül egy, vagy több 500 gramm körüli agancssúlyú bak, de lőttek már 570 grammosat is. Jók az élőhelyi feltételek. A 3700 hektáros vadászterület jelentős mértékben erdősült, és vannak nádas, lápos, zsombékos részek is. A nyírség dél-keleti kis tája ez, gondozott mezőgazdasági ültetvényekkel, gyümölcsösökkel, akác- és nemesnyár-erdőkkel, kisebb tölgyesekkel, pusztai gyepekkel, homoki legelőkkel. A folyami hordalékkúpoknak és homok dombocskáknak köszönhetően lágyan hullámzik a táj. A mezőgazdasági területrészen nyulak cikáznak előttünk az úton, a fasorokban, árkok partján fácánkakasok riasztanak. Háromszáz-háromszázötven kakas kerül terítékre egy-egy idényben, és nyúl is jut minden társasvadászat alkalmával minden tagnak. Körutunk a vadászháznál ér véget, mely a legszélső ház a 2100 lakosú Nyírgyulaj község délkeleti peremén. Parasztporta volt valamikor. Nyírgyulaj is azon települések közé tartozik, amelyekről szólva azt szokták mondani, hogy szebb napokat élt valamikor. A forgalmas utak elkerülik, ipara nincs, a munkanélküliség 20 százalék feletti, az istállók többsége üres, legfeljebb autó áll bennük. Kecskés Gábor látható rosszkedvvel említi, hogy nem is olyan régen még azért fizetett az állam, hogy küldjék vágóhídra a gazdák a teheneket... Ez a vadászház nem fényes lokál. Kicsi is, kopott is, egyelőre nem a vadásztársaság tulajdona, csak bérlemény, így hát nem költenek rá sokat. Talán még egér is látogatja, ám mindennek ellenére (némi költői túlzással) a társaság szíve ebben a kis házban dobog. Az egyéni és társas vadászatok itt kezdődnek és végződnek. A társas vadászathoz közös étkezés is tartozik. A vadászatok végére főznek, reggelire gyakran kerül hurka, kolbász, sonka, szalonna az asztalra. Minden évben vásárolnak ugyanis „összedobott” pénzen egy-két hízót, amelyeket a közös étkezések céljára dolgoznak fel. Kecskés Gábor sört varázsol elő valahonnan, és a hosszú udvari rönkasztal mellé invitál, amely tető alatt áll, s mellőle már semmi sem érzékelhető az úgynevezett civilizációból. Most éppen magasra nőtt kukoricás keretezi az udvart, azon túl patak csordogál, melyben – könnyen lehet – vaddisznók dagonyáznak. Az udvaron, a területre történő kiszállításra várva, kiváló faanyagból összeállított, vadonatúj beülő-les áll. Újabban a vaddisznók tartják izgalom-

ban a társaságot, mondja vendéglátóm, mert most már tartósan itt vannak, és ha gazdálkodni még nem is, számolni már lehet, sőt kell is velük... A Gyulaj-Fagyöngy Vadásztársaság 1997ben alakult. A bérkilövőből területes társasággá lett, nagyobbrészt a saját falujuk községhatárát bérlő közösség első feladata az orvvadászat megfékezése, felszámolása volt. Gyakran dörrent a puska, de az igazi kárt a kapzsi és lelketlen hurkolók okozták. Nem is egyszer szedett össze több mázsányi dróthurkot, meséli Kecskés Gábor, aki a vad értékként, tiszteletet és méltó védelmet érdemlő vagyontárgyként való elismertetését tartja a legaktuálisabb feladatnak. Meg kell értetni mindenkivel, hogy ami nem az övé, az valaki másé, tehát el a kezekkel tőle! A falusi élet és azon belül a falusi emberek mentalitásának változásairól beszélgetünk. Kecskés Gábor az édesapja példáját említi, aki kertészeti brigádvezető volt a téeszben, de az ott végzett munka után és mellett saját kertjét is példásan rendben tartotta, háztáji földet is művelt, állatokat tartott, almát termesztett. A falu szinte minden lakója a mun-

amíg volt szövetkezet, a társaság megalakulása óta hivatásos vadász. De földet is művel, mert a vadőri fizetésből aligha él meg valaki. Gyerekként csapatosan követték annakidején a vadászokat, meséli, izgatta, vonzotta szinte mindahányukat a puska, az izgalmakkal és próbatételekkel teli vadászélet. Boldogok voltak, ha feladatot kaptak. Ma ez se így van, ritka az a gyerek, aki egy-egy apróvadvadászat alkalmával vágyakozva követi a vadászokat... Semmi sem örök, csak a változás, jut eszembe egyre többször, mert bárhol is járok, bármiről is váltunk szót, többnyire oda lyukadunk ki, hogy nem is olyan régen még egészen másképpen volt. Ami nincs, vagy megváltozott, az feltűnik, az új dolgok, új kezdeményezések, új jelenségek ugyanakkor sokszor észrevétlenek maradnak. Mint például a Pócspetri székhelyű, Mohos-menti Vadásztársaság dalárdája, amely a maga nemében alighanem egyedülálló az országban. A 10-12 taggal működő, vadásznapi fellépései mellett immár egy CD-t is közreadó kórus felkészítője és vezetője Gresuné Sitku Angéla. A dalárdának Kecskés Gábor is tagja. Nincs az a nehéz nap, amelynek a fáradtságát a közös éneklés el ne

Vásárosnaményben, a Zoárd-napi vadász-sokadalom előtt a vadászhimnuszt énekelték kának élt, és ez nem esett nehezükre. Reális céljaik voltak, melyeket hitelek, eladósodás nélkül fokozatosan meg is valósítottak – mondja. A mai helyzetről, a változásokról szólva hozzáteszi, hogy szavak nélkül is sok mindent elmond azoknak a műveletlen kerteknek a sokasága, amelyeket felvert a gaz... Kecskés Gábor ötvenegy éves. Mezőgazdasági szakközépiskolát, majd erdészeti technikumot végzett. A szövetkezetben dolgozott,


űzné, mondja, miután arról faggatom, miképpen fér még ez is bele az idejébe? Ránk esteledett. Búcsúzásul saját vadászélményei, trófeái felől érdeklődöm, de csak mosolyog, és a fejét rázza, néhány talált őzagancson kívül ugyanis nincsenek trófeái. Egyetlen bakot se lőtt még, sajnálja őket, mondja, egyébként is, a profi szakács se azért főz, hogy nap-nap után degeszre egye magát...

581

2011. szeptember 3-án, szombaton délelőtt 10 órára a Farmer Vadásztársaság szeretettel vár és hív minden kedves érdeklődőt a 2007-ben újjáépült Ludasszállási Kápolnához, az ötödízben megrendezésre kerülő őszi vadászati évadnyitó ünnepségére. Szent Hubertus tiszteletére, az ötéves jubileum alkalmából szentmisét mutat be Dr. Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek és metropolita, segítőtársai Dr. Mészáros István templomigazgató, Fülöp Ernő kanonok és Dr. Tatár János Szakmár község plébánosa. Közreműködik Leágyfalusi Vilmos kanonok, orgonaművész, a Főszékesegyház karnagya és a Főszékesegyház énekkara. A Vadászhimnusz Szeredy Krisztina primadonna előadásában szólal meg. Külön szeretettel várjuk a Magyar Safari Klub minden egyes tagját családjukkal együtt, a Vadászati Kulturális Egyesület Diana Klubjának tagjait, akiknek a délután folyamán Tóth Kálmán vadásztársunk vadrécevadászatot biztosít. A szentmisét követően a jelenlévők szerény vendéglátásban részesülnek.

A Farmer Vadásztársaság és az ünnepség rendezői

Tóth Kálmán vadász

Felhívás! A HUNTINGPRESS.EU magazinunk adatbázisát folyamatosan építjük. Az ingyenes szolgáltatásaink közé tartozik, hogy „okos listákat” készítsünk a vadászok tájékoztatására. Ezért kérjük azoknak az ügyvédeknek a jelentkezését, akik vadászati témákkal foglalkoznak, továbbá várjuk a szakértők, az igazságügyi szakértők, a vadkárbecslők adatainak, elérhetőségének elküldését is. Reméljük, hogy partnereink lesznek a fegyverjavítók, fegyvermesterek, a késesek, a preparátorok, a vadászkutyások (az utánkeresést vállaló vérebesek, hajtókutyások és apportírozó kutyások), a közreműködést vállaló vadászkürtösök, kürtegyüttesek és gyűjtjük a tenyész-telepek, vadaskertek adatait, valamint a vadhús átvevőhelyek nyitva tartásáról szóló információkat. Nem kizárólag link-gyűjteményt kívánunk összeállítani és közzétenni, ezért nevet, postacímet, telefonszámokat, e-mail címet kérünk eljuttatni az [email protected] címünkre.

582


PORTRÉ 83 féle saját bonbon a pultban

Dámlapát – fehér csokiból Gyula belvárosának egyik legelegánsabb utcájában van a Kézműves cukrászda, ahol mindig élénk forgalom van, nagy a keletje a saját üzemben előállított süteményeknek, tortáknak, bonbonoknak, táblás csokoládénak és fagylaltnak. A családi vállalkozás tulajdonosa és motorja Balogh László cukrászmester – aki szabad idejét, ha teheti, vadászattal tölti.

A családban nem volt előzménye a vadászatnak, 27 éves volt, amikor letette a vadászvizsgát 1987-ben, majd bérvadász lett a Pilisben. Területes tagsághoz tíz évvel később, már „tősgyökeres” gyulai polgárként jutott, a Fehér Kőrös Vadásztársaság gyulavári területén. Kedvenc vadja a disznó, rendszeresen jár bérvadászként hajtásokra, legnagyobb kanját Törökországban lőtte. Már saját területükön is fölszaporodott a vaddisznó, minden erdőben megtalálható, mégis inkább a dám a jellemző vad. A törzsállományon kívül esetenként azonban több száz dám vált át Romániából is a téli etetésre. A tagok kétévente lőhetnek bikát, a közbenső években őzbakot. Jól gazdálkodnak és fácánt is nevelnek. Elsősorban itthon szeret vadászni, bár Ausztriában zergét, Erdélyben medvét is lőtt, a távoli tájak közül az orosz tajga, vagy Kanada tudná szívét megdobogtatni. A fekete kontinens, Afrika különösképpen nem vonzza, talán mert kígyófóbiája van, de egy szakmai, vagy üzleti út kapcsán vadászna is, miközben felkeresné Közép-Afrika kakaóültetvényeit. És itt kapcsolódik össze a két – egymástól nagyon távoli – szakterület. Erdészeti középiskolába készült, de akkoriban még olyan túljelentkezés volt, hogy nem jutott be, így lett vendéglátós. Keszthelyen szerzett szakács-cukrász végzettséget. Első munkahelye a budapesti Hilton szálloda volt, ahol megtanulta az igényes ételkészítés fortélyait. Három évig dolgozott Németországban, majd 1992-ben megnyitotta első saját cukrászdáját Gyulán. Hat év múlva készült el a belvárosban az új, reprezentatív üzlete, a Kézműves cukrászda és a cukrászüzem. A kísérletező kedv és a kreativitás eredményeként 200-nál több süteményük közül


egyszerre legalább 50 féle kapható, de a fagylaltválaszték is bőséges. 2001-ben elkezdtek saját receptúrájú csokoládébonbonokat gyártani, ma már 83 féle szerepel a listán és további 10 új kreációt vezetnek be a közeljövőben. A Pannonhalmi Apátság felkérésére készítettek először egyedi ízvilágú táblás csokoládét, s az ötlet alapján mára 15 félét gyártanak, köztük olyanokat, amelyen a város nevezetességei láthatók, vagy a nagyszalontai üzletüknek készített termékük a város nagy szülöttjének, Arany Jánosnak a portréjával lett díszítve. Csak a legjobb minőségű belga csokoládéval dolgoznak, éves felhasználásuk már meghaladja a 20 tonnát. Annak ellenére, hogy drága luxustermék, az igény folyamatosan nő, az összforgalmuk 25-30 százalékát már ez adja, arányaiban a fagylaltéval azonos, a többi a sütemény és torta. A családi vállalkozás sikerét mutatja, hogy már négy hazai üzletük van és Romániában is megvetették a lábukat. Friss termékeiket az üzemből naponta viszi a körjárat minden boltjukba. Balogh László mestercukrász tagja a Békés Megyei Culinári Team-nek, s a négytagú regionális csapat az erfurti cukrász olimpián, 2008-ben, majd tavaly, Luxemburgban a cukrász világbajnokságon a dobogó harmadik fokára állt, 50 ország csapatai között. A világbajnokság zsűrijét vadász motívumokkal lepte meg: a fa, a vadász, az erdő talaja, a virágok, a címer és a faragással áttört dámlapát elkészítése a verseny előtt 30 órát vett igénybe és 25 kilogramm különböző eljárásokkal előkészített csokoládét használtak fel hozzá. Eddigi életére 51 évesen visszatekintve úgy érzi, nem baj, hogy nem lett belőle erdész, mert a cukrászatban találta meg azt, ahol használhatja a fantáziáját, kiélheti alkotókedvét, s mellette hódolhat a vadászszenvedélyének is. Somfalvi Ervin

583

Postabontás A „Szerkesztői üzenetek” című rovat témája a vadászati közélet, valamint minden olyan vadászattal, vadgazdálkodással kapcsolatos felvetés és kérdés, amire az olvasók kíváncsiak. A rovat a nyilvánosság erejére támaszkodik, és ha a Magyar VADÁSZLAP olvasóinak bármilyen észrevétele van, azt igyekszünk közölni. Reméljük, nem lesz túl sok tabutémánk...

Egy rendelet margójára Az élelmiszerek ionizáló sugárzással való kezelésének szabályairól szóló 67/2011. (VII. 13.) VM rendelet 11.§ (2)/c pontjában elrejtve, hatályon kívülre került a 79/2004. (V.4.) FVM rendelet 55.§ (3) bekezdése, amely az állami vadászvizsga alól mentesítő szakképesítéseket sorolta fel. Bizonyára komoly visszhangot fog kiváltani, hogy 2011. július 28-ától csak azok az új vadászok kaphatnak vadászjegyet, akik állami vadászvizsgával és a fegyvertartáshoz szükséges vizsgával rendelkeznek, a vizsga alóli – minden korábban érvényes, szakképzettséghez kötött – mentesség megszűnt. A VM Vidékfejlesztési, Képzési és Szaktanácsadási Intézet erdészeti és vadászati szakképesítések szaktanácsadójaként meglehetősen széles körű rálátásom van az országban kialakult középfokú vadgazdálkodási szakképzésre. Elöljáróban le kell szögeznem, hogy a módosítással a megjelentetés helyétől eltekintve, szakmailag teljesen egyetértek. Tarthatatlan volt ugyanis az a kialakult helyzet, amely meglovagolva a modul rendszerű vadgazdálkodási szakképesítés elfogadhatatlan szerkezetét, elsősorban a felnőttképzés területén ontotta a vadász-vadtenyésztő rész-szakképesítéseket és érettségi megléte esetén pár hetes felkészítéssel, vadgazdálkodási technikusi oklevelet adott, amely alapján azután az állami vadászvizsgát kikerülve jelentkeztek vadászjegyért. Nem is ez lett volna a fő probléma, hanem az a közismert tény, hogy számos felnőttképzéssel foglalkozó cég gyakorlatilag a tanfolyami díj befizetésével, rövid tanfolyami képzéssel, elégtelen személyi és tárgyi feltételekkel juttatott szakképesítéshez erősen megkérdőjelezhető felkészültségű embereket. Erről a veszélyeket magában hordozó gyakorlatról mind a Vadászkamara, mind a VM VKSZI, mind az Agrárkamara küldött a VM felé jelzéseket.

584

Feltehető a kérdés, hogy miért probléma ez és miért nem jelentkezik élesen más szakmák esetében. Először is a felkészítés feltételrendszere minden szakma esetében megkövetelendő. Nem lehet cél egyetlen szakma esetében sem, hogy képzetlen emberek juthassanak szakképesítéshez. Amiben a vadászat még fokozottabban más, az a fegyverhasználat. A vadgazdálkodási szakmai ismereteken túl, a szakma képviselői akár hivatásos-, akár sportvadászok, fegyvert használó és tartó személyek. Mély meggyőződésem, hogy a vadgazdálkodással, erdészettel kapcsolatos szakmai követelményeket nem lehet néhány hetes tanfolyam keretében elsajátítani. Különösen nem azt a magatartási attitüdöt, amely alapvetően hozzátartozik mindkét szakma felelősségteljes gyakorlásához és a fegyverhasználathoz, legyen ez élethivatás vagy sport. Még a szaknyelv is különbséget tesz a természet iránt elkötelezett vadász és a csak a vad elejtését hajszoló puskás között. Szakmai körökben egyértelmű támogatást kapott az a módosítási javaslat, amely szerint a vadász-vadtenyésztő szakmunkás és a vadgazdálkodási technikus önálló szakképesítésként kerüljön be az Országos Képzési Jegyzékbe azzal a kitétellel, hogy ezt a két szakmát kizárólag iskolarendszerben lehet oktatni. Ez lenne a biztosítéka annak, hogy megfelelő személyi és tárgyi feltételrendszer keretében folyhasson a képzés, kiegészítve azzal a nevelési tevékenységgel, amely felkészíti a szakma gyakorlóit a fegyver használatával is összefüggő munkavégzésre. Jelenleg az országban kilenc iskolában folyik vadgazdálkodási képzés. Szerintem ez is sok. Meggyőződésem, hogy csak ott szabad képezni, ahol ennek hagyománya van, az intézmény vezetése is kiemelten fontosnak tartja, és kellő feltételeket biztosít az egyébként eszközigényes képzéshez. Véleményem szerint ez a mostani „tabula rasa” halaszthatatlan és egyszerű intézkedés

volt annak érdekében, hogy megálljt parancsoljon a képzési dömpingnek. A Vadászkamara pedig bizonyára presztízskérdést fog csinálni abból, hogy képzései során kellően felkészített, az állami vadászvizsgán eredményesen szereplő jelöltek jussanak át. Nem lehet azonban megkerülni, hogy a hivatásos szakemberképzés során mely szakképesítések alkalmasak a hivatás betöltésére és egyben mentesítenek a vadászvizsga alól. Át kell gondolni azt a szakmailag indokolt módosítást, amely szerint a szakma a vadgazdálkodási szakképesítések három szintjét igényli és fogadja el. Ennek megfelelően szakképesítést csak olyan képzés adjon, amelyben közép- és felsőfokon a képzési programban kötelező a vadgazdálkodási és a fegyverismeret, vagy posztgraduális képzés keretében szerezhető meg és nem csak választható a szakirány. Véleményem szerint ma ennek szakmunkás szinten a vadász-vadtenyésztő szakmunkás, technikusi szinten a vadgazdálkodási technikus és az erdész technikus felel meg. Nem tisztem a felsőoktatás értékelése, de ezt is át lehet és kell gondolni és taxatíve felsorolni azokat a képzéseket, amelyek elfogadott vadgazdálkodási szakképesítést adnak. Ez az újragondolt felsorolás válthatná fel a Vhr. hatályon kívül helyezett passzusát. Meg kellene teremteni továbbá a vadászatok gyakorlati oktatásának feltételeit. Sajnos mára a tanvadászatok ellehetetlenültek, pedig az egyes vadászati módoknak a szervezését, lebonyolítását ilyen iskolai gyakorlati, fegyelmezett, szakszerű keretek között lehetett megtanítani. A vadászbalesetek szinte kivétel nélkül a fegyelem hiányára vezethetők vissza. Több évtizedes tapasztalatom igazolta, hogy azok a tanulmányi vadászatok, ahol a tanulók teljes jogú fegyveres vadászként vettek részt, jól előkészített, példaértékűen szervezett, balesetmentes, fegyelmezett vadászatok voltak és korántsem nevezhetők egy korábbi munkaügyi minisztériumi tisztviselő


SZERKESZTŐI ÜZENETEK szerint „összevissza lövöldöző” tanulóknak. Ez a szemlélet is ékes példája annak, mit jelent, ha egy szakma nem a sajátosságokat jól ismerő minisztérium felügyelete alá tartozik. Rendkívül fontosnak tartom, hogy igazi hozzáértő gazdája legyen az agrár szakképzésnek. Ez igaz a többi szakképzésre is és addig ezen a területen nem lesz rend és jól képzett szakember, amíg a szakképzés ennyire szétszórt irányítás alatt van. Mindazok pedig, akik sportvadászok szeretnének lenni, és ezt a szép és nemes tevékenységet szeretnék gyakorolni, vegyék a fáradtságot és készüljenek fel az állami vadászvizsgára, mert méltatlan a választott kedvtelésükhöz, hogy felkészületlenül, a természet iránti alázat hiányában, csupán anyagi lehetőségük fölényes tudatában emeljenek fegyvert vadjainkra. Dr. Rónai Ferenc

Tisztelt Szerkesztőség! Tapasztalataimat megosztom Önökkel, és ajánlom figyelmébe vadásztársaimnak. Ma a BRFK fegyverengedélyezési osztályán voltam, hogy a július 14-én lejáró orvosi alkalmassági bejegyzésemet meghosszabbítsam. 73. életévemben vagyok, és így évente kell ezt megtennem. A 2009. augusztus 8-án lejáró érvényességet 2009. július 29-én, a következőt 2010. július 14-én, jelenleg pedig a mai napon „kérelmeztem” a meghosszabbítást. A háziorvosom kérésemre az igazolást a mai napra állította ki, mert ma, szerdán van félfogadás, és július 12-ig feleségemmel nyaralni voltunk. Úgy gondoltam, hogy mindent jól időzítettem, a múlt évben is minden simán ment. A nagyon kedves ügyintéző hölgy (rangját nem tudom, mivel nem volt egyenruhában) közölte, hogy a lejárat előtt egy hónappal kellett volna „kérelmeznem” a meghosszabbítást (miért kérelmezzem, amikor meg akarom hosszabbítani, az orvos által kiállított igazolás alapján!). Kiállítottam a kérelmet, de ez nem volt elég. A kedves hölgy közölte, miközben egy üres A4-es lapot tolt elém, hogy indokoljam, miért nem kérelmeztem egy hónappal korábban az orvosi bejegyzés hosszabbítását. „Beteg volt, külföldön volt, írjon valamit.” „Leírhatom azt is, hogy nem tudtam, hogy az orvosi bejegyzés hosszabbítását is egy hónappal korábban kell kérelmezni” – mondtam. „Meg ne próbálja!” – válaszolta. Természetesen megtettem, amit tanácsolt, és beírtam, hogy beteg voltam. (Szerencsére egészséges vagyok). Megjegyeztem, hogy eszerint az orvosi alkalmasság nem egy évig, hanem 11 hónapig érvényes. Ez így van – válaszolta – és bejegyezte, hogy az orvosim

2012. július 13-ig érvényes. Köszönöm neki, hogy ilyen rugalmas volt, mert lehet, hogy más kötözködött volna. Nekem egyébként is a rendőrségen kisebbségi érzésem van, és félek, hogy valamit rosszul tudok, és nem megfelelően intézek. Valóban félnem kell a bürokráciától? Üdvözlettel: Czoch Árpád

Facebook Gratulálni szeretnék az Önök Okos Vadászati Térképéhez! Körülbelül 1 órát töltöttem most rajta, félredobva a kötelező munkát, megnézegettem, hogy hol vadásztam eddig, felelevenítettem az élményeket, no és nem utolsó sorban újabb lehetőségek kerültek a látóterembe! Még egyszer, gratulálok, szuper dolognak tartom! Farkas Örkény

Néhány „más fajta” gondolat a vadászirodalomról Reflexió a Magyar VADÁSZLAP júliusi számában dr. Sáry Gyula vadászirodalomról szóló fejtegetéséhez. A vadász-(szép)irodalom önálló (rész)műfaj létét az irodalmi világ inkább jogtalanul, mint jogosan vitatja, még annyira sem jegyzi önállónak, mint a sci-fit, vagy a krimi- és thriller „irodalmat”. Klasszikus nagy vadászíróink műveit is vagy az ifjúsági, vagy az útleírási irodalom köreibe zárja, de általában igen keveset „foglalkozik” vele. A „rétegirodalom”, a perifériára szorítás áldatlan következménye (többek mellett) a vadászírások jelentős részének igénytelensége, gyenge színvonala. Csak egyetérthetek Sáry Gyula véleményének azon részeivel, melyekben a vadászíróktól elvárja a mennél szélesebb olvasottságot, mondhatni, az átlagos műveltséget meghaladó szintet, és kiemelten, az ugyancsak az átlagon felüli szókincset, a magyar nyelv ismeretét, tiszteletét. Ez utóbbit különösen fontosnak tartom, ezen belül is a magyar vadásznyelvet, ami már szinte vesszőparipám. Ez eddig rendben is lenne, ám az irodalom olvasó nélkül még csak nem is virtuális, közönség nélkül nem létezhet. Sáry Gyula itt téveszt mértéket. A vadászírás akkor jó (mint ahogy minden irodalom), ha élvezhető. Éppen ezért fontosak a vadászíróval szemben támasztott (fenti) követelmények, hogy miközben írásaival az olvasót – horribile dictu – szórakoztatja, neveljen, vadászati kultúrát ápoljon, erősítsen, hasznos erkölcsi és „lexikális” információt „simítson” a szövegbe anélkül, hogy átesne a ló túlsó oldalára és csak lexikonnal együtt olvasható írást produkálna. A jól „adagolt”


történelmi, mitológiai és egyéb, az általános műveltséget szélesítő példák, utalások jelentősen javíthatják az írás értékét és élvezhetőségét, és ez esetben az író nem kerül olyan helyzetbe, hogy műveit csak ő érti, élvezi és olvassa. A „betétekkel túladagolt” írás viszont, az értő olvasót untatja, a fiatal és az átlagos (vadász) olvasó pedig tovább lapoz, netán leteszi az írást. Sáry Gyula is elismeri, hogy a vadászírás csúcspontja mégis a „kaland”, a vadűzés, a sikeres, vagy sikertelen vadászat. Igazából, ha jó az írás, ez mindig más, mindig új és megunhatatlan. Egyszóval, az író olvassa el (sokszor) saját írását, mielőtt a kezéből kiadja azt, a továbbiakat pedig bízza az olvasókra. A kultúra „gyakorlói”, írók, színészek, festők, építészek, iparművészek, stb., jó értelemben vett exhibicionisták. Az amatőrök is. Nem kivételek ez alól a vadászati kultúra „művelői” sem. Az alkotó (író) meg akarja mutatni magát, egyrészt, a közönség (olvasók) mennél szélesebb elismerésére áhítozva, másrészt a „maradandót alkotás” alig titkolt vágyának reményében. Van azonban egy kötelezően szabott határ, amely elválasztja a magam megmutatását a magamutogatástól. A „lírai betéteknek” nagy a divatja manapság. A buzgó tollforgató bekezdésenként elkövetett obligát „természet leírásával” még nem lép Fekete István nyomdokaiba. A természet szépségeinek, fenségességének megragadása az „írni tudáson” kívül spontaneitást, őszinte rajongást, ugyanakkor arányérzéket igényel. Kiemelten fontosnak tartom a vadászati kultúra talán leghatékonyabb eszközét, a vadászati publicisztikát. Elődeink ezt a műfajt magas szinten és hivatottan művelték, olyannyira, hogy ezek a (múlt század elején megjelent) írások ma is a vadászirodalom gyöngyszemei. Szerencsére, azért ma is találkozunk az elődökhöz méltó kiváló írásokkal a lap oldalain; ezek a vadászati kultúra igazi értékei. Minden igazvadász a Természet (erdő-mező) iránti olthatatlan vonzalom rabja, de ezt a „szerelmet” nem tekinti privilégiumának, szívesen van egyedül az erdővel, de nem magányos, és beletörődő békével örül a természettel „egyedül együtt töltött” perceknek, óráknak, akkor is, ha tudja, hogy az „idő elszivárog”, és főképp: közben pedig nem vetemedik politeista blaszfémiákra. Kívánom Sáry Gyulának, hogy tegyen meg mindent, amit szíve diktál a vadászati kultúra érdekében, biztassa erősebb igényességre a szerkesztőket, kiadókat, írja meg, amit szükségesnek tart, de ne sirassa el a (remélhetően egyre színvonalasabbá javuló és sokszínű) mai vadászirodalmat, és ha meg tudja állni, ne „piszkálódjon”. Vale Domine...! Végh Endre

585

ÍZELÍTŐ KÍNÁLATUNKBÓL: ELŐ

REN

DE

LH

ETŐ

Vadászok szakácskönyve

8950,-

Fekete István: 21 nap – Csend

2990,-

Félix Endre: Az apróvad vadászata vizslával

2000,-

Félix Endre: Kezdő vizslás kézikönyve

1800,-

Ugray Tamás: Vadászpuskával a csúcsokon

4200,-

Pintér Norbert: Vadászatok évszakról évszakra

Solymászat A solymászat Magyarországon DVD . . . . . . . . . . .3000,Balogh István: Vértelen vadászat DVD . . . . . . . . . .4680,-

3950,-

1980,-

Kovács László: Kívánatos kaliberek

2200,-

2500,-

Thurn-Rumbach István: Erdélyi szarvasok és medvék nyomában

2500,-

Schmidt Egon– Bécsy László: Négy évszak ösvényein

586

Ugray Tamás: Vadászatok itthon, otthon és a csúcsokon

CD-k, DVD-k Vadászat A magyar erdő királya DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3000,Blaumann Ödön: Agancsosok DVD . . . . . . . . . . . . .2500,Dámbikák bírálata DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2500,Gímbikák bírálata DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2500,Muflonkos bírálat DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2500,Vadászévad 2006-2010. DVD . . . . . . . . . . . 2500,-/db 100 gímbika DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2500,100 őzbak DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2500,Dámbarcogás, Gyulaj DVD . . . . . . . . . . . . . . . . .2500,Őzbak bírálat I-II. DVD. . . . . . . . . . . . . . . . . . 2500,-/db Őznász DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2500,Vad és vadászat DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2500,Dámszarvasok földjén DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3000,Fácánvadászatok a Csákok földjén DVD . . . . . . . .3000,Hatnyelvű vadász videók: Afrika Erfahrungen DVD. . .8900,Bockfieber DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8900,Der Traumbock DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8900,Die Welt des Rehbocks DVD . . . . . . . . . . . . . . . .8900,Elefantenjagd DVD. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8900,Hirschpirsch und Drückjagd DVD . . . . . . . . . .8900,Jagd im Massailand 1-2. DVD . . . . . . . . . . . . . . .8900,My Very Best Buck DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8900,Schwarzbären DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8900,Serengeti-Jagd in Afrikas Juwel 2 DVD . . . . .8900,Sommerböcke DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8900,Traumtrophäen in Ungarn DVD . . . . . . . . . . . .8900,Heltay I.: Amit a nagyvadról tudni illik DVD . . . . . 5550,Ignácz Magdolna: A szarvasbőgés titkai DVD. . .3800,Élőhelygazd. és vadgondozás I.-II. DVD . . . . .5000,Mormotától a fürjvadászatig DVD . . . . . . . . .3800,Őzhívástól a vaddisznóhajtásig dupla DVD . .6500,Szalonkától a vadlibáig dupla DVD . . . . . . . . .6500,Szarvasbőgés, vaddisznóhajtás DVD . . . . . . .4500,Vadászati Múzeumok DVD . . . . . . . . . . . . . . . . .3800,Vadászatok Dámországban dupla DVD . . . . .6500,Vaddisznóhajtástól vaddisznóhajtásig DVD . . .4500,Világrekordok nyomában I-II. DVD . . . . . . . . .4700,Sáfrány József: Az én Afrikám I-II DVD . . . . . . 2100,-/db Takács Viktor: A nagyvad találatjelzése DVD. . . .5800,A vaddisznó vadászata 1-2. DVD. . . . . . . . 4900,-/db Európa terítéken DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4900,Hegyi vadászataim – Hidvégi Béla DVD. . . . .2900,Vadász ABC DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4900,Volt egy álmom – Hidvégi Béla DVD . . . . . . . .2900,Trófea (törvénytár) CD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2400,-

Íjászat Szabadi Attila: Robin Hood sehol... DVD . . . . . . . . 3130,Vadászat Magyarországon reflexíjjal DVD . . 3130,Takács Viktor: A vadászíjász 1-2. DVD . . . . . . . 4900,-/db Természet A háztűzőrző DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1990,A csodás Észak DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1570,A kormorán zátony amforái DVD . . . . . . . . . . . . . . .1990,A Monarchia hajóroncsai 1-3. DVD . . . . . . . . . . . . .1990,A nagy cápák nyomában DVD. . . . . . . . . . . . . . . . . . 1570,A nagy korallzátony DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1570,A St. Helens hegy kitörése DVD . . . . . . . . . . . . . . . . 1570,A tenger óriásai DVD. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1570,A term. védelem 30 éve a Hortobágyon DVD . . .1990,A tűzben született sziget – Izland DVD . . . . . . . . .1990,A zebra család DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1570,Ahol a madár se jár - Patagónia tornyai DVD. . . .1990,Afrika: A Szerengeti Nemzeti Park DVD . . . . . . . . . 1570,Ausztrália DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1570,Árpi bácsi fiókái DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1990,Az emberevők földjén DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1990,Az élet eredete DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1570,Az élet fagyos szigete – Antarktisz DVD . . . . . . . .1990,Az Inari vándorai – Lappföld DVD . . . . . . . . . . . . . .1990,Az ismeretlen Hawaii DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1570,Az oroszlán család DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1570,Az ördög szigete - Tasmania DVD . . . . . . . . . . . . . .1990,Balogh I.: Természetlesen a Dinnyési-Fertőn DVD . . .4680,Tollasbál az erdőn CD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3120,Vadvirágos patika DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4680,Balogh-Schmidt: Tavaszi zsongás (madárhang) CD. . . 3120,Tollasbál az erdőn (madárhang) CD. . . . . . . . . 3120,Bálnák DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1570,Budapesti vadon DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1990,Cápák DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1570,Daruvonulás a Hortobágyon DVD . . . . . . . . . . . . . .1990,-

Dénes Gábor: Tanuljunk kutyául DVD . . . . . . . . . . 1350,Egy nap pompa - Tiszavirág DVD . . . . . . . . . . . . . . .1990,Elképesztő vándorlások DVD. . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1570,Fagyos oázis – Globális klímaváltozás DVD . . . . .1990,Farkaslesen DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1990.Farkasok DVD. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1570,Homoki-Nagy: Cimborák hegyen-völgyön DVD . . 1350,Hubulák DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1990,Kerekek és lépések 1-5. DVD . . . . . . . . . . . . . . . 1570,-/db Liliputi mimikri DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1990,Lulu, a világszám DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1990,Madagaszkár állatparadicsoma DVD . . . . . . . . . . .1990,Magyarország gombái CD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3000,Magyarország nemzeti parkjai I-II. DVD . . . . 2890,-/db Mauritius (A kincses sziget) DVD . . . . . . . . . . . . . . .1990,Medvék DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1570,Még az üveghegyeken is túl - Grönland DVD . .1990,Növénytan CD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3000,Pingvinek vándorlása DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1570,Ragadozók a vadonban DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1570,Rockenbauer: Másfélmillió lépés... I-III. DVD . . 2890,-/db ...és még egymillió lépés I-V. DVD . . . . . . 2950,-/db Trópusi esőerdő DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1570,Tüskevár I-II. DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1570,-/db Óceániai csavargások DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1990,Pápua Új-Guinea - Egy másik időzóna DVD . . . . .1990,Pénz és taps nélkül DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1990,Uys, Jamie: Sivatagi show DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . 1280,Veszélyes állatok: Majmok DVD . . . . . . . . . . . . . . . . 1570,Víz, víz, tiszta víz (hazai édesvizek) DVD . . . . . . . .1990,Művészet A természet művészei DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4500,Balogh: Kelet-Afrika vándora voltam DVD . . . . . .2500,Bársony István a láp és a pagony dalnoka DVD . .2700,Hidvégi Béla: A vadontól a múzeumig DVD. . . . .2900,Zene CD-n Concerto-Boldog: Vadászzene CD . . . . . . . . . . . . . 3150,Magyar Vadászkürt Egylet: Vadászüdv CD . . . . . .2980,Muzsika Magyarországról CD . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1700,Horgászat A bojli éve DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1570,A harcsázás rejtelmei DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1570,A süllő horgászata DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1570,Feederbottal állóvízben, folyóvízen DVD . . . 1570,-/db Feederbottal nagypontyokra I-II. DVD . . . . . 1570,-/db Óriásdévérek földjén DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1570,Pecatúra extra DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1570,Könyvek Klasszikus vadászirodalom Apponyi Henrik, gróf: Úti- és vadásznaplóm. . . .6200,Avarff y Elek: Vadászképek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2700,Hej! Vadászok! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3500,Bársony István: Az elveszett Paradicsom . . . . . . .2450,Fekete vér . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2000,Nyomról nyomra . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2730,Magányos órák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2100,Fekete István: A magam erdeiben . . . . . . . . . . . . . . . 950,Az erdő ébredése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2400,Ballagó idő . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 698,Bogáncs . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1790,Csí és más elbeszélések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1790,Éjfél után . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2600,Egy szem kukorica . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2400,Erdei utakon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 698,Fészekrablás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2400,Gyeplő nélkül . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2200,Hú . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1790,Kele . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1790,Kísértés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2200,Lutra. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1690,Matula és egyebek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2200,Örökség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2600,Összegyűjtött versek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2000,Őszi számadás (füveskönyv). . . . . . . . . . . . . . . .1990,Őszi vásár . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2600,Pepi-kert . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 990,Sárgaréz patkók. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2400,Téli berek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1790,Tíz szál gyertya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2500,Tojáshéjdarabkák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2000,Tüskevár (50 éves). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2490,Tűz mellett . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2200,Útra kelünk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2500,Vadászatok erdőn-mezőn . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 990,Vadászok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2500,-


AJÁNLÓ Fekete István: Vuk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1490,Zsellérek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2500,Kittenberger: Vadász- és gyűjtőúton Afrikában . . 6100,Első elefántom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2600,Maderspach Viktor: Medve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2400,Menekülésem Erdélyből . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1980,Páreng Retyezát . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2980,Makay Béla: Hegyen-völgyön . . . . . . . . . . . . . . . . . .2900,Molnár Gábor: Dráma az őserdőben . . . . . . . . . . .2500,N. Nozdroviczy Lajos: Vadászemlékeim . . . . . . . .3200,Nadler Herbert: A Keleti- és Déli-Kárpátokban. .2500,Reminiczky Károly: Kassai vadászhistóriák . . . . .2700,Széchenyi Zsigmond: Afrikai tábortüzek . . . . . . .2699,Alaszkában vadásztam . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2238,Csui! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3499,.Két kecske . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2499,Nahar . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3499,Tanos Pál: Erdőzúgás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2900,Wass Albert: Adjátok vissza a hegyeimet! . . . . . . 1380,Farkasverem . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1280,Jönnek! Ember az országút szélén. . . . . . . . . . 1275,Mese az erdőről . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1600,Valaki tévedett 1-2-3.. . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1470,-/db Kortárs irodalom A szarvasok háreme . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2200,Ambrózy Árpád: Nimród csillaga alatt . . . . . . . . . .2400,Apatóczky István: Ettünk falombot... . . . . . . . . . . . 850,Bán István: Forecasting Natural Disaster . . . . . . .5000,Harc az elemekkel . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2200,Vadóc vakációk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1200,Békés Sándor: Elröppent évek. . . . . . . . . . . . . . . . . .3680,Emlékekbe kapaszkodva . . . . . . . . . . . . . . . . . .2900,Bornemisza Péter: Varázslatos vadászatok . . . . .3990,Capstick: Halál a fekete kontinensen . . . . . . . . . . .4300,Halál a magas fűben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5400,Czifferszky István: Vava . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1990,Csiák Gyula, dr.: A pagony dalnoka . . . . . . . . . . . . . 2100,Damaszkin Arzén: A maszáj fennsíkon . . . . . . . . .3900,Dinich László: Gazsi bácsi a törzsasztalnál . . . . . . 1970,Dunhill, Alfred: Pipák könyve . . . . . . . . . . . . . . . . . .4200,Evanics Béla: Nászút a Marsra . . . . . . . . . . . . . . . . . .1000,Ibolyától hóvirágig. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 500,Farkas Zoltán: A csuka és a meztelen nő . . . . . . . . . 500,Fuchs Antal: Dicsértessék a Bakony . . . . . . . . . . . .2300,Fáczányi Ö.: Kittenberger Kálmán emlékülés . . .3500,Fejet hajtunk – Vadászati emlékhelyek Mo.-n . .3500,Fáczányi-Molnár: Vadászősök tisztelete . . . . . . . .2400,Farkas Zoltán: Murphy horgászik . . . . . . . . . . . . . . . 1970,Festetics Antal: Konrád Lorenz világa . . . . . . . . . .5700,Földi László: Új vadregény . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2490,Gál Sándor: Esték és hajnalok . . . . . . . . . . . . . . . . . .1900,Gálfalvi: Székelykeresztúr vadászata . . . . . . . . . . .2200,Gánti Tibor, prof., dr.: A természet kebelén . . . . .5240,Gazdag József: Csallóközi vadászatok . . . . . . . . . . 1219,Gera Pál: Állatkerti történetek . . . . . . . . . . . . . . . . . .1500,Kalandos természetvédelem . . . . . . . . . . . . . . . . 990,Gyimesi: Ázsia végtelen vadászmezőin. . .6200-8000,Európai vadászmezőkön (bőrkötésben) . . . .8000,Szerelmem Afrika . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7499,Vadászataim a Kárpátokban (bk) . . 4800,-; (8000,-) Halmágyi T. I.: Vadászatok idegen tájakon . . . . . .6400,Hámory Gy.: Kurgánok között a Hortobágyon . .1500,Hangay György: A kacagó koponyák földjén . . .2400,Hankó László: A medvék országa. . . . . . . . . . . . . . .3000,Harmat és vér . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2400,Hidvégi Béla: Vadászálmok birodalmában. . . . . .3900,Iglói Pál: Perőcsényben puskával és fakanállal . .2480,Kászoni Z.: A Kárpát-medencei vadaskönyv . . . .1600,Székelyföldi vadászatok. . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4300,Vad és vadászat Erdélyben . . . . . . . . . . . . . . . . .1890,Wass Albert szülőföldje . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4800,Kemény J.: Medvekalandok a Kárpátokban . . . . .2500,Kiss J. Botond: Így láttam Indiát . . . . . . . . . . . . . . . . 1950,Kovács Dénes: A vívók apostola... . . . . . . . . . . . . . .3500,Kovács M. Dóra: Az én Namíbiám . . . . . . . . . . . . . .4950,Kubasek J.: Jeles világutazók nyomdokain I-II. . .3500,Márok Tamás: A képzelet vadászmezején . . . . . .2700,Márton Imre dr.: A vadon hívó szava . . . . . . . . . . .3900,Mess Béla: Emlékszikrák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2700,Két szenvedély rabságában . . . . . . . . . . . . . . . . 2499,Naplemente . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1600,Vadász tanmesék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2999,Motesiky Árpád: Emlékezés Stróbl Alajosra . . . . . 700,Felvidéki vadászörökség . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1100,Vadászörömök - vadászörökségünk . . . . . . . .2800,Nagy-Nagyné: Vadászatok és vadételek . . . . . . . .1400,Pető János: Megismerni a vadászt . . . . . . . . . . . . . . . 800,Mit is gondol a vadász?. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 800,-


Pető János: Mitől hízik a vadász? . . . . . . . . . . . . . . . . 800,Pinkerton, Katherine: Asszony a vadonban . . . . . . 790,Rakk Tamás: Tűzözön és hóvihar . . . . . . . . . . . . . . .3000,Rácz Gábor: Majdnem megmásztam... . . . . . . . . .3200,Sánta Gábor: Az elfeledett Fekete István . . . . . . .2200,Sáry Gy.: Az elveszett erdőről és a megtalált időről . . .2500,Szabadkőművesség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2200,Schmidt Egon: A vadászat mellékszereplői . . . . .2200,Varangy a papucsomban. . . . . . . . . . . . . . . . . . .2300,Schwartz Béla: Mister KUDU . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2200,Siketfajd ketyegés és zergefütty . . . . . . . . . . .2200,Selous: Természetrajzi megfigyelések Afrikában. . 3100,Steiger: Csodálatos elbeszélések kutyákról. . . . . 1299,Sterbetz István: Puskával a Nagypusztán . . . . . . .3000,Természetvédő ösvényeken. . . . . . . . . . . . . . . .2220,Sütő András: Hargitai vadászkalandok . . . . . . . . .2500,Szálka Róbert: Topi . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2280,Szász Imre: Basa . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1900,Szerb Imre dr.: Együtt vadászni. . . . . . . . . . . . . . . . .1000,Szilárd Ferenc dr.: Ébredés az erdőn . . . . . . . . . . . .3800,Szladek Mihály: Az élet rendje . . . . . . . . . . . . . . . . .1500,Szürke Bagoly: A rengeteg zarándokai . . . . . . . . . . 940,Terraprint: A természet és én 3, 5. . . . . . . . . . . 1200,-/db Tóth Sándor dr: Nyitány a hírnévhez . . . . . . . . . . .3500,Szél alatt - hátszélben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3800,Török A.: Vadászataim napfényben-árnyékban . . .3600,Ugray Tamás: Gavallérral a csúcsokon . . . . . . . . . .3500,Varga Aladárné: Egy vadászfeleség naplójából .1500,Várhelyi András: Orvvadászok . . . . . . . . . . . . . . . . . . 968,Vasas Joachim: Menjen, Doktor elvtárs! . . . . . . . . 2310,Végh Endre, dr.: Megvadult szótár. . . . . . . . . . . . . .4990,Murphy és a beteg vadász . . . . . . . . . . . . . . . . . 1970,Vadászni emberi dolog . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2900,Videcz Ferenc: Vendégkönyv . . . . . . . . . . . . . . . . . .3200,Zsugorított görbetükör . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1700,Vojnits András: Afrikai levelek . . . . . . . . . . . . . . . . . .2500,Vörös István, dr.: A teremtő tenyerén . . . . . . . . . . .2990,Zichy Kázmér gróf: A Guaso Nyiro mentén . . . . .4400,Zoltán János dr.: Gödöllő és a főúri vadászatok . . 2800,Emlékek Éváról. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2900,Vadászat az Osztrák-Magyar Monarchiában . .3000,Vadászok életveszélyben . . . . . . . . . . . . . . . . . .3200,Zsigárcsik Gyula: Diana másként akarta . . . . . . . .3200,Szakkönyv A magyar állattenyésztés nagyjai . . . . . . . . . . . . . .4200,Andrésiné-Andrési: Az erdészmester könyve . . .2490,A vadászati jogszabályok gyűjteménye . . . . . . . .2490,Ádámfi Tamás, dr.: Vadászati Bibliográfia . . . . . . . . 750,Az erdészeti jogszabályok gyűjteménye . . . . . . .2490,Ángyán: Védett és érzékeny természeti területek . .6500,Bakonyi Gábor: Állattan. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .6500,Bartha Dénes: Fa- és cserjehatározó . . . . . . . . . . .4200,Magyarország fa- és cserjefajai . . . . . . . . . . . . .3500,Bauer Erwin-Bauer Peggy: Medvék . . . . . . . . . . . . .4200,Bauer, Karl: Szőlősgazdák könyve . . . . . . . . . . . . . .4200,Békési Z.-Csarnai E.: Házi pálinkafőzés . . . . . . . . .2900,Bényei-Lőrincz-Sz. Nagy: Szőlőtermesztés . . . . .4400,Bérczy Károly: Vadász műszótár . . . . . . . . . . . . . . . .2980,Bertóti István: Őzhívás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1900,Bicsérdy-Sugár: Vadbetegségek . . . . . . . . . . . . . . .3200,Binder Egon: Füstölés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2900,Bodor János: Kerti károsítók . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2500,Bognár-Mercz: Szőlőművelés, borkészítés. . . . . .2300,Czibulyás-Tóth: A japán fürj és tenyésztése . . . . . 1650,Csányi Sándor: Vadbiológia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2900,Vadbiológiai olvasókönyv . . . . . . . . . . . . . . . . . .4200,Draskovich Iván: Szarvasgazdálkodás . . . . . . . . . .3900,Elek B.: A vadászszenvedély bűncselekményei . . 3213,Orvvadászok nyomában . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3980,Faragó S.: A vadállomány szabályozása . . . . . . . .3900,Élőhelyfejlesztés az apróvad-gazd.-ban . . . .4900,Magyar vadász enciklopédia . . . . . . . . . . . . . 14 490,Vadászati állattan . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4400,Farkas Dénes: Nézd és lásd! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3200,Fehér György: Állatpreparátumok készítése . . . .4900,Ferenczi-Tűhegyi: 4x4 navigátor . . . . . . . . . . . . . . .2490,Gahm: Házi vágás, bontás, töltelékáru készítés . .3500,Hurka, kolbász, szalámi . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3500,Hartman M.: Mezőgazd. a term. szolgálatában . . 1280,Hespeler-Krewer: Fiatal vagy idős? . . . . . . . . . . . . .3200,Heltay I.: Amit a fegyverismereti vizsgán... . . . . . 3100,Az állami vadászvizsga tesztkérdései . . . . . . .3050,Emlős ragadozók Magyarországon . . . . . . . . .3500,Vadásziskola . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8550,Heltay-Kabai: Hivatásos vadászok kézikönyve I-II. . . 12 500,Heltay-Rácz-Fodor: Vadászatszervezés, vadászetika. . .4600,Hoffmann-Molnár: Vadászműszótár. . . . . . . . . . . . . 500,Holdas-Szendrő: Nyúl . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3200,-

Az akció december 31-ig tart!

Blaumann Ödön: Őzbak csalsípra DVD

Takács Viktor: Egy vérből valók vagyunk I-II. DVD

Vérebvezetők nyomában, dupla DVD

2500,-

dr. Ignácz Magdolna: Namíbia – Első találkozás DVD

3000,-

2890,-/db

Rácz Gábor: Tizenkét hónap az erdőn, dupla DVD

2890,-

Hasznos tanácsok világutazó vadászoknak

3490,-

6250,-

587

ELEK ERZSÉBET [email protected]

Blaumann Ödön: Rendellenes, torz agancsú őzbakok DVD

2500,-

Blaumann Ödön: 100 lövés vaddisznóra DVD

2500,-

dr. Ignácz Magdolna: Trófeák – híres szemlék DVD

3800,-

Takács Viktor: Őzhívás DVD

4900,-

Pomázi Ágoston: Nemzeti kincsünk a magyar vizsla

Nagy GáborSzabó Zsolt: Vadászíjászat

Vadászetikett

588

3990,-

1600,-

1500,-

Fegyver Alexandra: 1000 lőfegyver . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5999,Fowlwe-Sweeney: Puskák és sorozatlövők . . . . .7990,Hartink, A.E.: Golyós puskák és karabélyok . . . . .4990,Kések enciklopédiája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4990,Pisztolyok és revolverek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4990,Sörétes és vegyes csövű vadászpuskák . . . . .4990,Hogg, Ian: Kézifegyver határozó . . . . . . . . . . . . . . .6500,Kovács D.: Billenő csövű golyós vadászfegyverek . .4800,Luxus vadászfegyverek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8000,Vadászfegyverekről nemcsak vadászoknak . .4500,Kovács László: Vadnyugati vadászpuskák . . . . . . 3100,Szajkó István: Sörétlövés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2200,Székely Dénes: A lőpor és a töltény. . . . . . . . . . . . . 2180,Vass Gábor: Nagy gázfegyver határozó. . . . . . . . .4990,-

Ambrózy Árpád: Amit a vadászíjász vizsgán tudni kell

2200,-

Nagy GáborSzabó Zsolt: Csigás íjak

1600,-

Draskovich Iván: Szarvasgazdálkodás

Horváth Béla, dr.: Erdészeti gépek . . . . . . . . . . . . . .3800,Horváth Gy.: Zöldség- és fűszerkülönlegességek . .2980,Horváth László: Halbiológia és haltenyésztés. . .5400,Juhász Cs.: Minőségbiztosítás a mezőgaz.-ban . .2035,Juhász Lajos: Természetvédelmi állattan . . . . . . .4200,Kovács Zsolt: Farkasok a Kárpát-medencében . .1600,Kristó: A vadász-vadtenyésztő mester kézikönyve . .2490,Vadászpuskaműves mester könyve. . . . . . . . .2960,Koloman Ferjentsik: Hatnyelvű vadászszótár . . .2400,Lajkó István: A halászmester kézikönyve . . . . . . .2490,Halászati alapismeretek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1400,Lampert, Franz: Méhészek könyve . . . . . . . . . . . . .3500,Lanszki: A korszerű prémesállat-tenyésztés . . . . 2125,Larousse: Vadászkönyv . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8990,Mara-Sepsi: Farkasaink . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2500,Molnár Kálmán dr.: Halbetegségek . . . . . . . . . . . .2690,Pintér-Pócsi: Hal . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2500,Pohl, Friedrich: Méhészet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2890,Radics L.: Növénytermesztő mester könyve . . . .2690,Rakonczay Zoltán: Természetvédelem . . . . . . . . .1440,Samwald, Achim: Aszalás, szárítás. . . . . . . . . . . . . .2900,Schmidt Gábor: Virágos díszcserjék . . . . . . . . . . . .2500,Scholz, Wolfgang: Házi sajtkészítés . . . . . . . . . . . .3500,Solymász Egyesület: Évkönyvek 1999-2009 . . . 3000,-/db Soós Béla: Kezdő kertészek könyve. . . . . . . . . . . . .1980,Szabó Ilona: Erdei fák betegségei . . . . . . . . . . . . . .3490,Szabó Péter: Rókák és terrierek . . . . . . . . . . . . . . . .3360,Szodfridt István, dr.: Nyártermesztés . . . . . . . . . . .3090,Szóljon a vadászkürt . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1990,Szőllősi Antal: Nyílegyenesen (íjászat) . . . . . . . . .1800,Terék István: Sajtvilág juh- és kecskesajtok . . . . .3600,Tóth-Pernesz: Szőlőfajták . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2900,Vadászetikett . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1500,Vadásznapló . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5500,Vén Zoltán: A görényezés rejtelmeiről . . . . . . . . . .2800,-

3900,-

Kutya A szolgálati kutyák tenyésztése . . . . . . . . . . . . . . . .2730,Bába Károly: A magyar vizsla . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1085,Barangolás a kutyák világában . . . . . . . . . . . . . . . . .4000,Bíró Andor: Kutyakiképzők kézikönyve . . . . . . . .2800,Bőhm István: A hannoveri véreb . . . . . . . . . . . . . . .1480,Horváth Z.: A kutya és a macska betegségei . . . .3900,Király Klára: Jagdterrier . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1490,Kutyatár: A magyar vizsla . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1950,Boxer . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1950,Német juhászkutya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1750,Orosz kutyafajták . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1750,Puli, Pumi, Mudi. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1950,Kutyafajták . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2730,Nickl, Andreas: Kutyáink tanítása és nevelése . .1990,Steiger: Csodálatos elbeszélések a kutyákról . . . 1299,Szinák Dr. -Dr. Zsolnay: Több, mint kutya . . . . . . .4500,Varga-Nagy: A legnépszerűbb terrierek . . . . . . . . 1390,Veress I.: Német dog, Óriás schnauzer . . . . . . 1490,-/db Wagner, Heike: Kutyaápolás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 998,Whitehaed, Sarah: Kutyák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .6990,Természettudomány Alexai Zoltán: Évszakok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3980,Altmann: Mérgező növények, mérgező állatok . .1440,Attenborough, D.: Az emlősök élete . . . . . . . . . . .5990,Brehm: Ragadozók. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4400,Élővilág Könyvtár: Vízi gerinctelenek. . . . . . . . . . .2200,Fix Term: Ragadozók az állatvilágban . . . . . . . . . . 4100,Határozó kézikönyvek: Emlősök. . . . . . . . . . . . . . . .2800,Hecker, Frank: Az erdő állatai és növényei . . . . . .2680,Kis Term. kalauz: Csigák és kagylók, Lepkék . . . 1200,-/db Nagy Cs.: A Nyugat-Dunántúl természeti értékei . .2980,Nagy László: Vadászgörények a családban . . . . .2998,Petrich Károly: A Velencei táj lepkevilága . . . . . . .2980,Ralphstone Angelica: A tenger állatvilága . . . . . . 4100,Rovarok és egyéb gerinctelenek . . . . . . . . . . . . . . . . 750,-

Taylor, David: Kisállatok kézikönyve . . . . . . . . . . . . 1999,Természetbarátok zsebkönyve . . . . . . . . . . . . . . . . . 1700,Természetbúvár: Nemzeti parkok, világörökség . .4820,Perzselő napsütésben. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3990,Vöröskönyv I-II. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3400,Természetkalauz: Emlősök, Lepkék. . . . . . . . . 2500,-/db Técsi Zoltán Illés: Örök Erdély . . . . . . . . . . . . . . . . . .4500,Titán Computer: Az állatok nagy enciklopédiája . . 4100,Veselovszky, Zdenek: Állatok a nagyvilágban . .2980,Növény Aichele-Bechtle: Mi virít itt? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3500,Alberts: Fák, bokrok gyógyító ereje . . . . . . . . . . . .2980,Aschenbrenner Éva: Gyógynövénypatika . . . . . .2800,Babulka: Ismerjük fel a gyógy- és fűszernövényeket . . 1450,Babulka-Kósa: Képes gyógynövénykalauz . . . . . .1890,Beffa, Maria Tereza Della: Vadvirágok . . . . . . . . . .2300,Bernáth Jenő: Gyógy- és aromanövények . . . . . .6200,Bertók-Brúgos: Növény- és gombakalauz . . . . . . 1350,Boros-Ilyés: Nagy díszfa és cserje lexikon . . . . . . .4999,Buday Andrea: Gyógynövények . . . . . . . . . . . . . . . .2630,Csurgó: Gyógynövények embernek állatnak . . .2200,Dreyer, Wolfgang: Virágok és évszakok . . . . . . . . .2980,Élővilág Könyvtár: Cserjék, Egyszikűek . . . . . 2200,-/db Kétszikűek I-III. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2200,-/db Fürkész könyvek: Vadvirágok . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1799,Galambosi B.: Fűszer- és gyógynövények . . . . . . .2500,Határozó kézikönyvek: Fák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2800,Fűszer- és gyógynövények . . . . . . . . . . . . . . . . .2800,Kämpfer, Dieter: Pálmák a lakásban . . . . . . . . . . . . 1590,Kis Természetkalauz: Vadvirágok . . . . . . . . . . . . . . . 1200,Kiss-Illyés: Nagy fenyő és örökzöld lexikon . . . . .2990,Kliment E.: Otthoni gyógynövényhasználat . . . .2490,Kropog Erzsébet: Erdők, mezők virágai. . . . . . . . . . 990,Fák és cserjék (növényismeret) . . . . . . . . . . . . . . 990,Lászay György: Évelő virágok . . . . . . . . . . . . . . . . . .2500,Magda-Marselek: Növénytermesztés . . . . . . . . . . 1710,Manke, Elisabeth: Szobanövények gondozása . .2500,Melyik ez a virág? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3990,Molnár Hanga Anna: Növények a lakásban . . . . . 1650,Molnár V. A.: Magyarország legszebb növényei. . 1200,Németh I.-né: A gyógynövények nagykönyve . .1890,Orlóci László: Örökzöldek és fenyők . . . . . . . . . . . .2500,Rapaics Rajmund: A magyarság virágai. . . . . . . . . . 900,Scherf: Vadon termő zöldségek és gyümölcsök . .1990,Szántó Matild: Egy- és kétnyári virágok . . . . . . . . .2500,Természetkalauz: A trópusok növényei. . . . . . . . .2500,Cserjék, Fák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2500,-/db Treml-Xaver: Gyógy- és fűszernövények . . . . . . . .4500,Végh Attila: A növényvilág ékszerei . . . . . . . . . . . .2580,Verme: Gyógynövények enciklopédiája . . . . . . . .4500,Fák és cserjék enciklopédiája . . . . . . . . . . . . . . .4500,Gomba Albert: Ismerjük fel a gombákat 1-2. . . . . . . . . 1790,-/db Alexandra: Gombalexikon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1999,Carluccio, Antonio: Gombák könyve . . . . . . . . . . .5500,Gerhardt, Ewald: Gombagyűjtés okosan . . . . . . . 2499,Gminder-Böhning: Melyik ez a gomba? . . . . . . . .3999,Győrfi Júlia: Csiperketermesztés . . . . . . . . . . . . . . .2350,Kis Gomba ABC receptekkel. . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1498,Laux, Hana E.: Ehető vagy mérgező? . . . . . . . . . . .2680,Montag, Karin: Gombák. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2680,Rácz-Koronczy: Hogyan termesszünk csiperkét . .2200,Rimóczi Imre dr.: Gombaválogató 1-9. . . . . . . 2690,-/db Magyarország leggyakoribb gombái . . . . . . .2500,Szabó I.: A csiperkegomba termesztése . . . . . . . . 1078,A laskagomba . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1790,Szili István: Gombatermesztők könyve . . . . . . . . .4900,Madár Burger: Madarak képes enciklopédiája . . . . . . . . .5990,Dierschke, Volker: Melyik ez a madár? . . . . . . . . . .3999,Dolder: Emlősök szárazon, vízen és levegőben . . 1350,Határozó kézikönyvek: A világ madarai. . . . . . . . .3200,Hume, Rob: Madárlesen . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5900,Juhász Lajos: Kertek, parkok madarai. . . . . . . . . . .2500,Koczka: Magyarország madarai . . . . . . . . . . . . . . . .3990,Lederer, Roger: Csodálatos madarak . . . . . . . . . . .2990,Madarak földön, vízen, levegőben . . . . . . . . . . . . .3990,Mihály Lászlóné: Életünk vad madarakkal . . . . . . . 750,Sarah Khan: Madarak kis könyve . . . . . . . . . . . . . . .1040,Schmidt Egon: Kócsagok birodalma . . . . . . . . . . .2800,Magyarország legszebb madarai . . . . . . . . . . 1200,Tollas albérlők . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1300,Védett madaraink kislexikon . . . . . . . . . . . . . . . 1200,Védjük madarainkat. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1950,Schmidt-Bécsy: Mozaikok a természetből . . . . . . 1750,Schmidt-Kalotás: A vadludak vízre szállnak . . . . .2500,-


AJÁNLÓ Schmidt-Kalotás: Hétköznapok a természetben. . .3500,Tudományos Kiskönyvtár: Madarak . . . . . . . . . . . .2490,Varga Zoltán: Ők élnek Pannóniában . . . . . . . . . . .4990,-

Cserő Irén: A 100 legfinomabb almás étel . . . . . . . 300,A 100 legfinomabb fokhagymás étel . . . . . . . . 300,Csizmadia András, dr.: Étel-bor iránytű . . . . . . . . . 1850,Csizmadia-Niksz: Étkeink és illő boraink... . . . . . .3900,F. Horváth Ilona: Vadételek. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 660,Vegetáriánus ételek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 660,Geopen: Négy évszak házi süteményei . . . . . . . . .3500,Gerencsér Ferenc: Szakácslexikon. . . . . . . . . . . . . .1800,Halak, vadak, szárnyasok könyve. . . . . . . . . . . . . . . . 850,Halmos: Muffinok és aprósütemények könyve. . . 850,Hargitai György: Sajtos finomságok . . . . . . . . . . . . . 550,A legjobb halételek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2990,Vadételek a javából . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1880,Kerekes Ferenc: Sajtlexikon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 550,Kútvölgyi Mihály: Vadételek . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3800,Liptai Zoltán: Száz magyar ételcsoda . . . . . . . . . . .5980,Oriskó Ferenc: 88 ünnepi halétel . . . . . . . . . . . . . . .2999,Péter Jánosné: Vadételek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 850,Prössler: Sajtok a világ minden tájáról . . . . . . . . . .1500,Somlai Sándor: 126 étel nyúlhúsból . . . . . . . . . . . .2800,Stb. könyvek: A 100 legjobb babos finomság . . . . 300,A 100 legjobb bárány- és birkaétel . . . . . . . . . . 300,A 100 legjobb bögrés sütemény. . . . . . . . . . . . . 300,A 100 legjobb disznótoros finomság . . . . . . . . 300,A 100 legjobb étel sertéshúsból . . . . . . . . . . . . . 300,A 100 legjobb fokhagymás recept . . . . . . . . . . . 300,Sütemények és torták. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1590,Száz magyar ételcsoda . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5980,Szíjjártó Gabriella: Több száz ízes házi recept. . .3500,Szovátai Vass: 500 kedvenc muffin recept . . . . . . . 550,Erdélyi ételek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 550,Takács Zs.: Borok, gasztronómia Baranyában . . .3500,Terék István: Sajtvilág juh- és kecskesajtok . . . . .3600,Verhóczki István: Hal- és vadételek. . . . . . . . . . . . . . 550,Williams-Sonoma: Évszakok konyhája . . . . . . . . . .6990,-

Lovas Bird, Jo: A ló ápolása, gondozása . . . . . . . . . . . . . . .2240,Bodó-Walter: Lótenyésztők kézikönyve . . . . . . . .4800,Bolze, Danela: A ló képzése a terepen . . . . . . . . . .2900,Busch, Clarissa: Ló és lovas összhangja . . . . . . . . .2900,Határozó kézikönyvek: Lovak . . . . . . . . . . . . . . . . . .2800,Hermsen, Jossé: Lovak enciklopédiája. . . . . . . . . .3990,Horváth Zoltán, dr.: Lóbetegségek . . . . . . . . . . . . .7900,Mihók-Pataki: Lófajták . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2700,Nagy Imre: Lovas vadászatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 980,Radnai Imre, dr.: Lovas szótár . . . . . . . . . . . . . . . . . .3500,Boros Csávossy György: Magyarán a borról . . . . . . . . . . .1900,Eder, Reinhard: Borhibák, borbetegségek . . . . . .2900,Eperjesi-Kállay-Magyar: Borászat . . . . . . . . . . . . . .5400.Gerencsér Ferenc: Bor és szőlő kislexikon . . . . . . 1050,Mercz-Kádár: Borászati kislexikon . . . . . . . . . . . . . .4200,Prohászka Ferenc: Szőlő és bor. . . . . . . . . . . . . . . . .3500,Rácz József: Bor és gomba . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2200,Somlyay István, dr.: Gyakorlati borászat . . . . . . . . 1780,Steidl Róbert: Borosgazdák könyve . . . . . . . . . . . .3500,Horgászat Farkas Csaba: Balaton, hal-álom . . . . . . . . . . . . . . . . . 500,Füstös Gábor: Wobblerek, Wobblerezés . . . . . . . . 1700,Fűrész-Dudás-Zellei: A halgazdálkodás . . . . . . . . . 1699,Hunyadi Attila: A süllőhorgászat módszerei . . . . 1699,Igali M. József: A hal, a horog és az ember . . . . . . 3100,Kászoni Zoltán: Hal és horgászat Erdélyben . . . .2560,Kluwe-Yorck: Horgász ABC . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1598,Krámer: Magyarország horgászható halai . . . . . . 1590,Lányi-Lányi: Magyar horgász enciklopédia . . . .12980,Oggolder Gergely: A ponty horgászata . . . . . . . . 1699,Amurhorgászat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1699,Békés halaink horgászata . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1699,Bojlihorgászat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1699,Csukahorgászat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1699,Etetőanyagok, etetési technikák . . . . . . . . . . . 1699,Harcsahorgászat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1699,Így horgásszunk folyóvízen . . . . . . . . . . . . . . . . 1699,Képes nagy horgászkönyv . . . . . . . . . . . . . . . . .2999,Keszeghorgászat modern módszerekkel . . . 1699,Különféle horgászmódszereink . . . . . . . . . . . . 1699,Műcsalis horgászat. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1700,Pontyhorgászat modern módszerekkel . . . .1800,Ragadozó halaink horgászata . . . . . . . . . . . . . . 1699,Oláh Csaba: Rablóhalak bűvöletében . . . . . . . . . . 1700,Papp Károlyné, dr.: Vízről, halról horgászoknak . . 950,Sigloch, Benno: A horgászok ábécéje . . . . . . . . . .3000,Természetkalauz: Édesvízi halak . . . . . . . . . . . . . . .2500,Vierke, Jörg: A legkedveltebb díszhalak . . . . . . . . 1190,-

Maderspach Viktor: Az oláhok vérnyomában a Fekete-tengerig

3490,-

Rakk Tamás: Göröngyös égi és földi utakon Mongóliában

Bozóki László: Európai trófeakatalógus

6000,-

Kiss József: Pásztor ételek bográcsban-nyárson

A világ állatai

1590,-

Ewald, Gerhardt: Gombászok kézikönyve

5999,-

Hidvégi Béla: Vadászként a csúcsokon

7500,-

Keszthelyi Jenő: Csontszilánkok

3300,-

Az ezerarcú természet

5000,-

dr. Végh Endre: Megvadult szótár

4990,-

3000,-

987,-

Egyéb termékeink Vadriasztó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 980,Kalapszalag . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1200,Webáruházunk teljes kínálata a www.huntingpress.eu honlapon található!

Valamennyi árucikk megrendelhető:

Vadászlap Kft. 1031 Budapest, Rozália u. 59/a. Telefon: +36-70/702-5000, Tel./fax: +36-1/242-0042 e-mail: [email protected] Megrendelését postai utánvéttel szállítjuk.

Művészet Chapman: Vallomások a vadászatról . . . . . . . . . . . 1699,Elek-Zsoldos: Magyar vadászösvényeken. . . . . . .2500,Horváth Lajos: Kandalgó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3800,Harling: Vadcsapások varázsa . . . . . . . . . . . . . . . . . .6999,Iváncsics-Köller: A természet harmóniája... . . . . . 5100,Matyikó Tibor: Állatok közelről . . . . . . . . . . . . . . . . .2800,Vallomás a természetről. . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4000,Vuray: A magyar vadászirodalom képeskönyve. . .5400,Gyerekeknek Fekete István, ifj.: Csí és Vit meg az emberek . . . 1490,Karácsonyi Dezső: Mesék az erdészházból . . . . .3500,Kisgyermekek nagy képeskönyve . . . . . . . . . . . . . .1500,Schmidt Egon: A baromfiudvar lakói . . . . . . . . . . .1600,A békakirály . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1600,A kisfiú és a madarak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1600,A nyári orgona vendégei . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1600,A varázsszemüveg . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1600,Csirip Afrikába repül . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1600,Egérbirodalom. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1600,Lakodalom az őserdőben . . . . . . . . . . . . . . . . . .1600,Majom Muki az erdőben . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1600,Manócska. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1600,Spotter’s Guide: Gombák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 600,Fák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 600,Ragadozó madarak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 600,Rovarok és bogarak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 600,Szakácskönyvek Attraktor: Régi magyar halételek . . . . . . . . . . . . . . .2800,Cey-Bert: Hunok és magyarok konyhája . . . . . . . .2500,-

Nadler Herbert: Vadásznapok, vadászévek

2500,-

dr. Zoltán János: Emlékek Éváról

Módus király vadászkönyve

3900,-

McNab: A fegyverek nagykönyve


3150,-

11 980,-

589

Vadászrész Pintér Norbert

Öten voltak, s korán árvaságra jutottak. Bár nem tűntek nagyon szomorúnak, amikor a tarlón turkálva, elhullott gabonaszemek után kutattak. Az elmúlt napokban többször kiültem leskelődni ide, de a siker valahogy mindig elmaradt. Pedig a malacok jól tartották váltójukat. Megkerülték a Kun György tavat, átkocogtak a tarlón, meglábalták a náddal szegett csatornát, és bevették magukat a napraforgóba. Az irányuk egyértelmű volt, de az időpontokkal némi gond adódott. Hol késő délután jöttek, hol kora este. Vendéget is vittem rájuk. Igyekeztem nagyvonalú házigazda lenni, aki „beülteti barátait a tutiba”, de ez sem sikerült. A többieknek kissé meseszerűek voltak beszámolóim az öt árva malacról. Pedig azok az elmúlt hetekben szemmel látható gyarapodásnak indultak, s lassanként a tisztes süldő megnevezésre tarthattak számot. Ám barátaim mindezek dacára sem látták őket. Én meg már hibáztam is belőlük egyet, amikor pár száz métert futottam összegörnyedve a csatornaszél nádfalának takarásában, hogy megelőzzem a tarlón átváltó kis kondát. Aztán amikor ez sikerült, és lihegve célozni próbáltam a kezemben „táncoló” puskával, szinte játszi könynyedséggel lőttem az egyik – alá. Vadásztársaim a hír hallatán csak legyintettek. Szerintük ez csak egy alibi lövés volt, így akartam elhitetni velük, hogy vannak a környéken disznók. Beláttam, hogy nem a magasles szellős magasságából nézelődve kell a vadjaimat várnom, hanem elébük kell mennem. A következőkben tehát más taktikát választottam. Két alkalommal ugyan én sem láttam vaddisznót, de harmadjára… Ekkor a tó kanyarulatát követve a tarló mellett, beültem a nádszélbe. Jó két órám volt még naplementéig. Héja libegett el mellettem szinte súlytalanul, ölyv taposta felettem a forró levegőt, s a tarló közepén fácánok csipegettek. Nagyon meleg volt. Induláskor az otthoni hőmérő 38 fokot mutatott, s kint a nádban szinte megrekkent a forróság. Szásztelek irányából egy fiatal bak ballagott felém, de aztán a fejét rázva inkább behúzódott a napraforgóba. Gondolom a szúnyogok miatt, amik közben dagadtra szórakozták magukat rajtam, de a legyek is „szépen” kitettek magukért… Főleg valami foltos szárnyúak. A szúnyogok csak csíptek, de ezek – haraptak! Nagyon erős hit és akarat kell ahhoz, hogy ilyenkor kitartson az ember. Elhatározásom erős fala, mely szerint a végsőkig, de legalábbis a disznók érkezéséig kitartok, percről percre, mondhatni csípésről csípésre gyengült. Éreztem, hogy már csak néhány pillanat választ el attól, hogy kitartásom fala végleg leomoljon, s én vérem hullatva megfutamodjak, amikor valami kis megkönnyebbülést adó szellő libbent, s a vérszívók hirtelen eltűntek. A malacok valamivel a fuvallat után, hét körül érkeztek. A tó nádasából váltottak ki, átviharzottak a tarlón, s eltűntek a csatornában. Azt hittem, hogy ezúttal elmarad a hullott szemek keresgélése, és egyből a napraforgóval kezdenek, de valamiért meggondolták magukat, s néhány pillanat múlva visszaóvatoskodtak. Hosszú percekig turkáltak előttem, s én vártam, hogy felém forduljanak. Volt, hogy megugrottak, futottak egy kicsit, megálltak, összezsúfolódtak, töprengtek, majd szétváltak, s tovább turkáltak. Lassan alkonyodni kezdett, így rádőltem a lőbotomra, s amikor az egyik közelebbi süldő a teljes oldalát mutatta felém, elengedtem a lövést. A kis konda megugrott, s a disznók elnyúlt testtel vágtatva tűntek

590

el a nádfal takarásában. Már csak négyen futottak. Az ötödik ott maradt előttem, a tarló sárga hátát rúgkapálva, de mire hozzáértem, lábainak céltalanná vált futása, elcsendesedett. Körülnéztem, hogy a tradícióknak megfelelve, utolsó falatként mit kínálhatnék vadamnak, de bizony a Hortobágy töretet adó nemes fában szegény vidék. A koraest már csak a magasra nyúlt katángkóró kékjét és a cickafark fehér ernyőit hagyta látni a tarló melletti szálfűben. A terítéken fekvő süldő fogai közé a cickafarkból szorítottam néhány szálat. A sebszájra is rásimítottam egyet a fehér virágokból, bár nem hittem úgy a gyógyító hatásában, mint az ókori Achilles, aki állítólag sérült sarkát gyógykezelte hasonlóképpen. Malacom se hitt benne, s tovább hevert. Órámra pillantottam, aztán a kis disznóra, majd megint az órára – nagyon korán volt még ahhoz, hogy ez az este véget érjen. Egy-két telefonhívással begyűjtöttem pár gratulációt, s hozzájuk néhány alkalmi vacsoravendéget. Némi segítségért cserében, malacmájat ígértem a vadászbarátoknak. Gyorsan kizsigereltem vadamat, s autóba ültem. Mire a vadászházhoz értem, barátaim már hagymát pucoltak és szeleteltek az öreg diófa alatti kis asztalon, ahol egy jókora friss cipó kellette magát. Hangosan szipogva gratuláltak vadamhoz, de sírásuk nem tűnt meggyőzőnek. Kaptak még néhány vöröshagymát, s tudtam, mire mind felvágják, sokkal őszintébb lesz könnyezésük. Én mindeközben a vadászrészként hazavitt süldőmájat vettem kezelésbe. Megmostam, és szárazra törölgettem, majd a nagy ereket kivágva, ujjnyi széles, vékony csíkokra metéltem az egészet. Megnéztem, hogy a többiek meddig jutottak a hagymaszeleteléssel. Tekintettel arra, hogy a jó resztelt máj a hagymától lesz igazán szaftos, ezek egyforma arányban kapnak a serpenyőben helyet. Kiosztottam hát még néhány hagymát, s ügyeltem rá, nehogy hozzám vágják valamelyiket. Szemmel tartva a szipogó társaságot, behátráltam a konyhába, s begyújtottam a kis sparheltbe. A sparhelt hosszú, de kalandoktól mentes út után került hozzám. Nagymamám kapta alig használtan az édesanyjától, amikor férjhez ment nagyapámhoz. Azóta töretlenül szolgálja a családomat, s manapság nyugdíjas konyhai eszközként emeli a vadászház fényét. Alaptulajdonságai közé tartozik a hűség és a hőség. Ez utóbbit főleg így a nyár derekán lehet megtapasztalni. Elég volt most is egy kis maréknyi száraz nád és pár vékonyra hasított akác, hogy halkan duruzsolva ontani kezdje magából a hőt. A nagy halom félbevágott és felszeletelt hagyma csak púposan fért el a magas falú serpenyőben. A téli disznóölésből félretett zsír sercegve olvadt a csípős illatú zöldség alá, s miközben pirult, két jókora, vékonyra szelt zöldpaprikát dobtam hozzá. A sercegést további akáchasábokkal fokoztam, s a kis kályha lobogó szemeibe bámulva, úgy éreztem, együtt pirulok a hagymával. Bár annak majd háromnegyed órát kellett sisteregnie még ahhoz, hogy krémesen arany barnára válva, zsírjára süljön. Aztán felgyorsultak az események. A májat ráborítottam a hagymára, majorannát szórtam rá bőkezűen, s az ízek fokozásának érdekében nagy kanálnyi paprikakrémet kevertem a szortyogó hagymás májhoz. Apró kockákra vágott érett paradicsommal, s leheletnyi őrölt köménymaggal tettem teljesebbé a készülő ételt. A teraszra kilengő illatok becsalták a kis konyhába


HIHETŐ ÉS HIHETETLEN TÖRTÉNETEK gadtak. Hatalmas adagot szedtem mindegyik tányérra, s körítésként nagy karéj, ropogós héjú, puha belű kenyeret adtam hozzá. Valahonnan előkerült egy üveg kovászos uborka is, hogy frissen savanykás sós ízével teljesebbé tegye a paprikás szaftban úszó majorannás resztelt májat. Ízek tobzódtak az ínyeken, s a hagymába sütött csípős paprikák tüzes útját hideg sörrel hűtötték le a kényesebb torkúak. Tíz óra után járt már az idő. Az öreg diófa lombja halkan zsongott a feltámadt széltől, valahol egy fácánkakas méltatlankodott az estében, s a kelő hold sápadt derengése elválasztotta a nádas körvonalát a sötétségtől. Elmosolyodtam a nem először látott képen. A helyszín, az időpont és az arcok persze változhatnak, de a hangulat örök. Közös programokat szervezünk, együtt vadászunk, húst sütünk, vagy bográcsban rotyogó pörköltet kóstolgatunk, s amikor eljön az este, és az izzó zsarátnok szikrát lök a sötétségbe, valami nemes itallal koccintunk a tűz körül ülő vadászok egészségére.

Medvetánc a Hargitán (Részlet)

Lassan ritkult a felhő, s a Nap is erőltette a szemét a maradékon keresztül. Szél kerekedett, ami a Napnak segített. Kisütött, s mi sokkal jobban éreztük magunkat. – Na, mégis érdemes vót felgyünni! – dörmögte Sándor bácsi, az öreg fogatos, s mi megláttuk a „házat”. Apró, kis rozoga kalyiba állt a megszűnő fenyves széliben. A szekérzörgésre kijött a vendéglátóm. – Agyisten! – szóltunk mindhárman. – Ugye nem szállodát várt? Kálmán vagyok, a hivatásos vadász. – Nem, és ahogy megláttam a házat, hát bizony azt hittem Úz Bence, vagy a vén Üdő Márton fog kijönni elénk!


ILLUSZTRÁCIÓ: Valaczkai Erzsébet

barátaimat, akik egyenként biztosítottak arról, hogy már mindegyikük nagyon éhes. Igen! Az illatoktól terhes múló idő s a fogyó türelem könnyen teszik naggyá a szakácsot. El szokott érkezni az a pillanat, amikor már mindegy, hogy mit, csak enni lehessen. Persze ilyenkor sem hátrány, ha az elkészült étel történetesen – ehető. Egy csipetnyi kakukkfűvel és néhány gerezd összezúzott fokhagymával dúsítottam az illatokat, s amikor a paradicsomkockák eltűntek a már majdnem elkészült májszeletek között, nagy kanálnyi őrölt pirospaprikát szórtam az egész tetejére. A vadászház teraszán terített asztalon megcsörrentek az evőeszközök, s halkan összekoccant két tányér. Friss kenyérbe vágott a kés, s a harmatos pohárban magasra futott a felhabzó sör. Lehúztam a sparhelt platnijáról a serpenyőt, megsóztam az elkészült májat és kiléptem a teraszra. Furcsa, várakozó csend és remegő orrcimpák fo-

Dúcz László

De Sándor bácsi komor képpel jegyezte meg. – Azok már rég elköltöztek, nem vótak megelégedve a meleg víz szógáltatással! – Öreg, kend olvasott Nyírőt? – tolta hátra a kalapját Kálmán. A csontos kéz megállt, ahogy a táskámért nyúlt. Kissé megbotránkozva válaszolt. – Azt, itt mindenki. De maga Váradról gyütt, ott tán nem? – Nem tudom, de remélem! Az öreg székely még valamit furcsállt, amit szóvá is tett. – Na, szegíny, ezeket fogja enni? – nézett bizalmatlanul a halkonzerves dobozokra.

591

– De hiszen, Sándor bácsi mondta, hogy ebben a nagy vízben, csak horgászni lehet! – Nem köllött vóna szó szerint venni, azért ez a Kálmán, nem olyan rossz vadász... A szél és a Nap hamar megszárította a ruhámat, de gondoltam, ez csak átmeneti állapot. Kálmán azzal ment el, hogy neki svájciakat kell kísérnie, menjek egyedül cserkelni, s mutatta, merre. – Ne menj túl messzire, mert csalóka. Azt hiszed, még a szomszédban vagy, s rád sötétedik. Hideg az éjszaka odakünn! – Mit lőhetek? Kissé megütközve nézett rám, majd kapcsolt: nem vagyok fizetővendég. Az öreg már a bakon ült, úgy szólt vissza. – Ami gyün – majd kis szünetet tartva megtoldotta –, csak székelyt ne! Tuggya, kevesen vagyunk má... na, Isten velük! Elnevettük magunkat, de Sándor bácsi komolyan gondolta. Mármint azt, hogy kevesen vannak. – Disznót mindenképpen, s ha bak jő, azt is! A szekér elzörgött, Kálmán elballagott. Valahol találkozik a vendégével, aki terepjáróval jön elé. Persze nem láttam és nem hallottam semmit. Estére megjött a Land Rover. Mindketten bejöttek a kalyibába. – Fene ezt a sáros időt, egész nap csörlőztük magunkat. Tudsz főzni? – nézett rám biztatóan, s reménykedve. – Főzeléket nem! – vigyorogtam rá. – Hoztunk egy süldőt, inkább malacot. Mi kell hozzá? – Hány embernek? – Itt hagyom az egészet. Elboldogulsz vele? – Bízom benne. Savanyított káposztát, tejfölt tudsz-e hozni? – Majd küldök az öreggel. A távozó kocsi zúgása alig hallatszott. Éjszaka nem egyedül aludtam. Fentről a szúnyogok, a szalmazsákból a bolhák támadtak. Ha a mérkőzés arra ment, hogy ne aludjak, akkor ők győztek. A hajnali felkeléshez nem kellett ébresztőóra. Csendesen hagytam el a házat, de szidtam az evolúciót. Messze, lent a völgyben hallottam egy bikát bőgni. Mit is keresne idefenn? Legfeljebb szárítkozni jöhetne fel. Nem csak a távolság, de a köd is bújtatta. Az eső nem esett, s a szél elzavarta a szürke takarót. Egy jó óra múltán kisütött a Nap. A távolban lövés dörrent, s hangja egyik

592

oldalból a másikba gurult. Becsapódást nem hallottam, de ilyen távolságról ez nem jelent semmit. Igyekeztem vissza, mert ott várt a malac, vele kellett foglalkoznom. Mire a fogatos megérkezett, a hús már ott volt az asztalon felkockázva. Csúnya volt a lövése, sokat elvitt belőle. – Azt izente ez a Kálmán, hozzak káposztát meg téfölt, hát hoztam. Kenyeret is – dünnyögött Sándor bácsi. – Na, hogy aludt? – Nem egyedül. – Gondoltam. Aztán nagyon megcsipkedték? A képe nincs feldagadva. – Majd ma kifüstölöm őket a főzésnél – a bolhákról nem tettem említést. – Ni csak, vót itt valami fehérnép, ki készítette ilyen szépen össze ezt a húst? Tán még főzni is tud? – Megpróbálom. – Elég, ha főz. Ne próbálkozzék! Odalenn esik. Itt maradnék. Elvisel? – Ott a másik ágy, ha itt akar aludni! – s közben töltöttem egy pohár bort neki is. Megszagolta, megrágta az első kortyot, majd felhajtotta az egészet. – Maradok – tette le a poharat. – Már nem piszkálom többé – szólt újra – eddig sem akartam bántani. – Nem bántott. Igyon még egy pohár bort! A biztatás nem volt hiábavaló. Füstölt szalonna, hagyma, pirospaprika volt, csípőset én vittem, így a hatalmas lábas megtelt malachússal és káposztával, amit a fogatos hozott. – Húsos káposzta lesz? – kérdezte az öreg. – Székelykáposzta. – Pedig mondtam, hogy székelyt ne lűjön! – mosolygott a bajsza alatt, és tett-vett, a fát készítette fel az eresz alá. Délutánra elkészült az ebéd. Az öregúr szó nélkül evett két tányérral. Kitöltöttem a borát, s koccintottunk. – Egészségére Sándor bácsi! – A magáéra is – morogta maga elé. – Nekem azt mondták, maga olyan íróféle, aztán kiderült, meg tud állni a saját lábán is! Igen finomat főzött... – Milyen erdő van itt a nagy katlanban, a ház háta mögött? A ködtől nem látni. – Fenyves meg bükkös. Lejjebb még makkfa is van benne. Miért kérdi? – Hajnalban egy bika bőgött ott. – Az a Surgyéllásban lesz. Van ott egy sűrű, ahonnan vagy húsz éve elvitték az erdőt. – Messze van? – Lefelé egy óra, visszafelé több. – Megnézem. Tán, disznóval is találkozom. – De, aztán vigyázzon ám, mert abba többször láttak medvét, és már néhány favágót megcsúfóttak! – Igyekszem elkerülni. – Inkább lűje le! – szólt még utánam, s szedtem a lábam lefelé az úton. A bika valóban a sűrűben bőgött, s megvártam merre vált ki. Látni nem láttam, de a hangokból ítélve tehenekkel volt. Már jó sötétben értem vissza, szinte egyszerre a terepjáróval. – Gyertek, egyetek! – s a káposzta illata is biztatta a vadászokat. – Kálmány! – szólt hozzá a fogatos és nem zavarta, hogy én is hallom –, nekem azt mondta, íróféle, aztán kóstulja meg, millent főzött! A svájci vadásznak is ízlett. Reggel hibázott egy nagy disznót, s most érdeklődve hallgatta a bikáról szóló tájékoztatást. – Hajnalban megnézzük, ne menj oda! – szólt búcsúzóul Kálmán, s távoztak.


HIHETŐ ÉS HIHETETLEN TÖRTÉNETEK – Tuggya mér csípik össze a szúnyogok? Mert nem haggya űket aludni, úgy harákol! – Ne haragudjon, ez sajnos így van. – Szegíny felesége...de most ű is pihen, mert maga nincs mellette! Zsebemet tapogatva ültem a szekérre. Barátom még otthon figyelmeztetett, hozzak könnygáz sprayt a medvék ellen. Sose lehet tudni! Most is ott lapult a kabátomban. A disznókat feltettük a szekérre, s én bementem a sűrűbe egy kocsiúton, a nyomokat szemügyre venni. Sándor bácsi az út végében állt, s nézett utánam. Jobbról zörgést hallottam, azt hittem disznó. Kaptam a puskát, de félúton megállt a kezemben. – Medve! – dobbant torkomban a szívem, s egy pillanatra szembe néztünk egymással, úgy tizenkét méterről. Két lábra állt, megnézett, majd visszahuppant. Kijött a kocsiútra elém, s megint két lábra állt, nagyot fújtatva. Jobb kezemben a puska, a csípőm tájékáról a medvének szegezve, bal kezemmel előhúztam a gázos flakont. – A szél a nyakamba fúj – villant át az agyamon –, ez a piszok jól tudja: ember vagyok! Ismét lehuppant a mellső két lábára és felém lépett. Azt hiszem, nem volt messzebb öt méternél. Én bizony megnyomtam a piros gombot, a szembejövő állat felé tartva kezemet. Hirtelen kiegyenesedett és hátra vetődött, egy nagyot fújt, majd ordítozva, a fejét rázva, mint aki táncol, elrohant. Engem se kellett invitálni a szekérhez. – Uram-atyám, azt hittem, most megeszi magát! – fogadott a fogatos, aki a lovat alig bírta tartani. – Mit mondott neki, hogy így, táncolva eliszkolt? – kérdezte ámulva. A medve vicsorgó pofája mintha előttem villogott volna, csak az ragadott meg, milyen lila a nyelve és sárgák a fogai. Gondolom sápadt voltam, de biztos, hogy remegtem. – Csak annyit, hogy eredj fogat mosni! – válaszoltam, de azt hiszem a mosolyom torz vigyorgássá sikeredett. A ló lassan bandukolt négyünkkel felfelé, s én leszálltam, hogy könnyítsek terhén. Mire felértünk, már a talpamra is vízhólyag nőtt, de nem beszéltem róla. A felhő ráült a hegytetőre, amitől az egybenőtt az éggel, az eső is szitálni kezdett, s amikor kiértünk az erdőből, megértettem, a vén Üdő Márton miért lakott a Hargitán? Mert onnan már tényleg csak egy lépés a Mennyország!

ILLUSZTRÁCIÓK: Valaczkai Erzsébet

Virradat után nem sokkal hallottam onnan lövést, becsapódással. Több mint egy óra múlva érkeztek hozzám az autóval. Benne az erős, ezüstérmes, tizennégyes fejével. – A bika beugrott a lövéstől egy vízmosásba, nem bírtuk kihúzni, még csörlővel sem. Levágtam a fejét – magyarázta a hivatásos vadász. – Beköpik a legyek – jegyeztem meg. – Majd rájár a medve! – villant a fogatos szeme. – Lehet, ott szokott lenni egy anya a bocsaival. Csodálom is ezt a bikát meg a teheneit. Amióta arra járnak a medvék, abból a sűrűből minden elköltözött. – Talán már nincs ott a mackó? – találgattam. Kálmán vállat vont. A Surgyéllás nem volt üres. Este egy konda jött ki belőle, s lőttem két süldőt a felém sétáló disznók közül. Hazafelé rám sötétedett. Az utat elvétettem, de amikor az erősen kanyarodott, észrevettem. Úgy jó egy kilométer után. Vissza a disznókhoz, másodszorra már nem tévedtem el. Sajnos a zoknim lecsúszott, s kidörzsölte a lábam ujját, mindkét lábamon. Nagy öröm! – Már azt hittem, megették a medvék! – fogadott az öreg. – Mi történt? Elmondtam, s a villás gallyra akasztott májakat tálba tettem. – No, éhen már nem veszünk! – nyugtatta Sándor bácsi az egereket, meg a szúnyogokat. – Kicsit füstölök a kályhában, hátha kimennek a szúnyogok. Nem zavarja? – A cigány is füstös, mégis szereti az asszonya... – mormogta felém vidám mosollyal, s megtoldotta. – Holnap lesz ideje távozni belőlünk, amíg felhozzuk a kustikat. Aztán megsütöm a májat! – Megsütöm én! – ajánlkoztam. – Azt nem, a májat nem engedem! – Csak nem szereti? – De igen, és mindig cipőtalp lesz, ha másra hagyom. Nem vitatkoztam, és nem bántam az igyekezetét. Vacsora után megjött Kálmán és a vendége. Volt még bőven a káposztából, a svájci szemek csak úgy ragyogtak. Dobozos sört hozott mindannyiunknak, de Sándor bácsi maradt a bornál. Reggel igen szemrehányóan nézett rám az öreg.


593

Felkészítés a megmérettetésre

Vizsgától a versenyig VII.

FOTÓK: Takács Eszter

Sokszor hallom vadászkutya vezetőktől, hogy azért nem mennek versenyre az egyébként kiválóan dolgozó vadásztársukkal, mert az egy „szűk kör”, oda „be kell kerülni”. Ez igencsak téves vélemény. Azt tapasztaltam, hogy akik belekóstoltak a versenyzés izgalmaiba, nagy részük megkedvelte, sőt, fanatikussá vált. Az utóbbi pár évben több fiatal kutyással sikerült megszerettetni a vadászkutyázás versenyszerű művelését.

A versenyeknek – a rekreációs értékükön túl – van egyfajta kihívás jellege is. Bár az is igaz, hogy nem robotokkal, vagyis gépekkel dolgozunk, amelyek egy gombnyomásra működnek, hanem érző lényekkel foglalkozunk. Így azon túl, hogy a felkészítés során megteszünk mindent a legjobb eredmény elérése céljából, szükségünk van egy nagy adag szerencsére is! A verseny kiélezett, a legapróbb plusz mozdulatok is pontlevonással járhatnak, márpedig sokszor fél pontok döntenek arról, hogy ki kerül majd a dobogó legfelső fokára. Míg a vizsgán elsősorban az öröklött tulajdonságokat hívatottak értékelni, és csak másodlagos a kiképzettség, a versenyen már a két dolog azonos súllyal szerepel. Tapasztaltam már, hogy vizsgán a jó kutyák nem kerültek hátrányba azért, ha valami kiképzési hiányosságuk volt. A felkészítés során versenyhez közeli helyzetet, körülményeket kell teremteni. Igaz, ennek a megvalósítása nem mondható könynyű feladatnak. Bárhogy is próbáljuk azt a

594

szituációt, amikor a vezető stresszel, idegeskedik, ilyesmiket imitálni szinte lehetetlen. Ennek ellenére, ha csak tehetjük, gyakoroljunk idegen területen, többedmagunkkal, segítőkkel. A vizslaversenyek lehetnek 1, 2 vagy 3 fázisúak. A legelsőbe tartoznak a mezei versenyek, a Field Trialok, és a nehezített vércsapa verseny. A második fázisú verseny a vízi-mezei verseny, a harmadik fázisú pedig a mindenes versenyek: vízmező-erdő. Field Trial versenyeket tavasszal és ősszel rendeznek. Az őszi versenyeken a pontot szerző kutyáknak elhozási feladatokat is adnak: mezőn lőtt szárnyas vad megkeresése és apportírozása, valamint a lőtt kacsa kihozása vízből. A mezei versenyek speciálisak, csak a lövés előtti munkára korlátozódnak. Ahogy mondani szokták: erre a munkára egy vizslá-

nak születnie kell. Sokan összekeverik a mezei keresést a Field Triallal, pedig aki ezt gondolja, magát csapja be. Attól, hogy a mezőn szélesen keres egy vizsla, még nem jelenti azt, hogy triálos kutya. Mint előbb említettem, az öröklött tulajdonságoknak nagy szerepe van, az pedig nagyrészt genetika, ahogy és amilyen stílusban keres a mezőn a vizsla. A 3 fázisú, azaz mindenes versenyeket tartják a vizslamunka csúcsának.(Azért mindenes, mert vízi, mezei és erdei munka mind szerepel a feladatok között). A vízi munka feladatai: vízi irányítás, lőtt kacsa elhozása vízből, átadása, „kacsa spúr”, azaz a sebzett kacsa megkeresése (a vízen hagyott szagjelek alapján), majd terítékre hozása, nádi kajtatás. Mezei munkánál a feladatok két részre bonthatók: lövés előtti és lövés utáni munkákra. A lövés előtti munka mezei keresés vadmegállással, viselkedés vadkelésre, lövésre, részfeladatokkal, míg a lövés utáni munka az elhozásokból áll: szőrmés és szárnyas vonszalék (sebzett vad menekülésének imitálása) kidolgozása, légszimatos elhozás, amely a feltétlen elhozást hivatott vizsgálni. Minden elhozásos feladatnál a korrekt átadás követelmény! Ezekből a feladatokból rendeznek tavasszal vízi-mezei vizsgát (VMV), ősszel pedig Őszi Tenyészvizsgát (ŐTV). A vízi-mezei versenyek feladatai ugyanezek, csak, mint fentebb írtam, itt nem csak a végrehajtásra törekedik a vizslavezető, hanem a feladatok minél magasabb szintű, minőségi végrehajtása a cél. A mindenes munka az erdei munkával jelent többet a kétfázisú munkánál. Erdei feladatok: dúvad és nyúlvonszalék erdőben, dúvad akadályból kihozása, viselkedés lőálláson, cserkelés elfektetéssel, vércsapa.


VADÁSZKUTYA Szlovákiában az erdei munka kiegészül az ún. „apró feladatokkal”, azaz pórázon viselkedés az erdőben, előreküldés az erdőben, dúvad légszimatos megkeresése, elhozása. Az erdei munkához kitűnő idegrendszerű vizsla kell. Volt már rá példa, hogy a vízi-mezei versenyeken kitűnően szereplő vizsla az erdei munkán rendre „benullázott”. Természetesen az sem mindegy, milyen az erdő. Szálerdőben az idegrendszeri probléma felbukkanásának kisebb a valószínűsége, mint egy sűrű aljnövényzetű, megfelelő cserjeszinttel rendelkező akácosban, tölgyesben. Ha netán ilyet tapasztalnánk vizslánkon, szépen fokozatosan terheljük, menjünk vele az erdőbe, legyen sok sikerélménye. Rövid vonszalékokkal, elhozásokkal erősítsük meg benne, hogy nincs mitől félnie. A feladatok elolvasásakor sokakban felötlik, hogy ezt egyedül nem lehet gyakorolni! Ez így is van! Vizsgákon, versenyeken az erdei vonszalékot kihúzó bíró a vadtól pár méterre elbújva dudaszóval jelzi, hogy elkészült, lehet indítani a kutyát. Ugyanígy dudaszóval jelzi, ha minden rendben volt a vadnál, illetve két dudaszóval, ha a kutya megtagadta az elhozást. Hogy ne a vizsgán, versenyen találkozzon ebünk először a dudaszóval, mindenképp szükség van segítségre! Hasonlóan a viselkedés lőálláson gyakorlásakor, ahol az erdőszélen elfektetett vizslánk mögött hajtást imitálnak. Ezt egyedül nem tudnánk kivitelezni… Mindenes versenyeket általában kétnaposra terveznek, bár pár éve az terjedt el, hogy gyorsan, mindent egy nap alatt le kell zavarni, hogy másnap korán tudjunk hazaindulni. Cikkem elején említettem, hogy a versenyeknek a legfőbb célja a kikapcsolódás, szórakozás, amellett, hogy hobbinkra áldozhattuk a hétvégét. Szimpatikusabb a szlovák versenyrendezés, ahol egy nap van a vízi és mezei munka, másnap pedig az erdei munka. A sorrend a sorsolás függvénye. Talán ez kevésbé fárasztó a kutyának is, mintha valaki egy nap alatt szeretne vele mindent megcsináltatni. Ahhoz, hogy a vizsla a legjobb formáját mutassa azon a hétvégén, mindent meg kell tenni. Minőségi táp, verseny előtti pihenő idő, illetve ezek variálása. Mindenkinek ismernie kell a saját kutyáját ahhoz, hogy tudja, szükség van-e a pár napos, akár egyhetes pihenőre, vagy épp ellenkezőleg. Végezetül csak buzdítani szeretnék mindenkit, akiben van elég affinitás ehhez a sporthoz, hogy csinálja, dolgozzon a vizslájával! A versenyre alkalmas vizslán kívül mindenképp szükség van a vezető kitartására, akaratára, makacsságára. Ez másképp nem megy!

NOVECZKI KATALIN [email protected]

Béda, az iskolás Lapunk vadászkutyás rovata új sorozatot indít, amelyben olvasóink hónapról-hónapra egy hannoveri vérebkölyök vadászatba való bevezetését kísérhetik figyelemmel. A kölyök kiválasztásától, az új környezetbe való beilleszkedéstől a vezetékmunkán át, egészen az első hajszáig kísérjük a vérebkölyök fejlődését. A szakmai hitelességhez kétség nem férhet, hiszen a sorozat szerző-főszereplője, Zilai János a Gemenc Zrt. bédai fővadásza, a Magyar Véreb Egylet vezetőségi tagja, aki jövőre lesz negyedszázada tagja a németországi vérebegyletnek, a híres „Hirschmann Verein”-nek. Agyaki Gábor

Az új vérebkölyök Nem árt, ha az ember előre gondolkodik. Így van ez a vérebesekkel is. Hogy mire gondolok? Egészen pontosan arra, ha az embernek van már egy jól dolgozó vérebe, nem árt, ha időben gondoskodik az utánpótlásról. Arról van szó, hogy amikor a jó kutyája kiöregszik, és csak akkor kezd az utánpótlással foglalkozni, akkor sok idő (esetleg több év) telik el, mire az új szerzemény komoly munkára fogható. A német Hirschmann Verein felajánlott egy kiskutyát, de csak szeptemberben lehetett volna elhozni. Mint tudjuk, őszi időszakban sok feladat zúdul a „jáger” nyakába, és a kölyökkel való foglalkozásra alig maradna idő, pedig a kötődés szempontjából ez a legfontosabb időszak. Ennek elhanyagolása rányomja bélyegét a vezető és vérebe közötti kapcsolatra, ezért nem akartam őszre kölyköt. Ismét értesítés jött a Hirschmann Vereinből, hogy idén Magyarország kaphat egy kiskutyát és rám gondoltak. A kölykök Otto Schmidt elismert német vérebvezető és tenyésztő kennelében születtek: négy kan és három szuka. Valamennyi szarvasvörös, fekete maszkkal. Én pont egy ilyen kiskutyát szerettem volna, így azonnal jeleztem, hogy igényt tartok a kölyökre. Náluk fix áron kelnek el a kiskutyák, és azok elosztását az egyesületen belül külön felelős végzi. Ennek az a lényege, hogy az elosztásra kerülő kölykök lehetőleg olyan vérebvezetőkhöz kerüljenek, hogy belőlük felnőtt korukra eredményesen dolgozó munkakutyák váljanak. Kiutaztunk a kölyök vérebért Németországba. Visszafelé a nejem lábánál helyeztük el az új szerzeményt, aki a hosszú út ellenére mindvégig kifogástalanul viselkedett. Nem zavarta az utazást és csak itthon vettük észre, hogy elrágta kedvesem cipőjének pántját, valamint a GPS zsinórját. Na de nincs háború halott nélkül! Az első éjszakát a szó legszorosabb értelmében együtt töltöttük. Másnap jött az örök dilemma: a hívó névválasztás. Volt több ötlet, míg végül nevét az új területemről kapta. Következő napon már új „szolgálati” helyén simogathattam Bédát, aki megérkezett Bédára. Útközben merült fel az ötlet, hogy mi lenne, ha a kis véreb fejlődését megpróbálnám – mint valami élő közvetítést – bemutatni, lépésről-lépésre. Így az olvasók is nyomon követhetik, s talán majd saját kutyáik nevelésében is hasznosítani tudják az általam leírtakat. Zilai János


595

Bővebb információ a Bács-Kiskun megyei vadászszövetségtől kapható telefonon és faxon a 06-76/418-800-as számon, e-mailen: [email protected], vagy a www.bacsvadasz.info honlapon. Kereskedelmi egységek a helyfoglalás ügyében Katus Dávid Editet kereshetik meg a +36-30/984-4189-es mobil számon, vagy a [email protected] e-mail címen.

TOVÁBBRA IS SZERVEZEM A MÁR NAGYSIKERŰ GYOMAENDRŐDI CSEJTPUSZTAI RÉCE VADÁSZATOKAT! Ismerje meg, nem fog csalódni, jöjjön el Ön is! Vadászat: Reggeli és esti húzásokon, vagy igény szerint egész nap. Vadászati árak: Az előző évi.

Az árak nem változtak! Fizetendő: a terítéken lévő darabszám. A vadászati ár magában foglalja a lőtt kacsák elvitelét is. EGYÉB SZOLGÁLTATÁSAINK: Vadászházban szállás, ellátás, terepi szállítás, vadászkutyás kísérők, vadszedők, lőtt vad szállítása és hűtése. A lőtt kacsákat igény szerint konyhakészre megtisztítjuk hatóságilag engedélyezett feldolgozómban. Várjuk érdeklődésüket, MEGRENDELÉSÜKET!

Vaszkó Imre vadgazdálkodó, vállalkozó Telefon: 06-20/943-6087 Fax: 06-66/285-166 Vadászház telefax: 06-66/280-002

596

Nehezített mesterséges vércsapa-verseny Június utolsó vasárnapján a Magyar Véreb Egylet és a Nyírerdő Zrt. közös szervezésében, hagyományos vércsapa-versenyt és elővizsgát rendeztek a világhírű gúthi erdőkben. A házigazda részvénytársaság kiváló körülményeket biztosított a nyolc hannoveri és bajor hegyi vérebnek, a dám világrekordjairól méltán híres vadászterületen. Az idei Kaszó Kupa során is két győztest hirdettek, és nem volt ez másképp a mesterséges vércsapa-versenyen sem. Ozvári Zoltán, a SEFAG Zrt. kerületvezető vadásza saját tenyésztésű hannoveri szukájával, Zemplén-Erdei Lédával öt csapajelet talált meg harminc perc alatt, minden törést, minden sebágyat precízen kidolgozott, és ezzel megkapta az elérhető maximális 220 pontot. Klinkó Nándor, a helyi Nyírerdő Zrt. hivatásos vadásza és Kerkavölgyi Vadász Amanda „Alma” nevű hannoveri szukája hajszálra ugyanezt a teljesítményt érte el, így „ő” is megkapta a 220 pontot, s miután a munkájuk időtartama is megegyezett, ezért mindketten kiérdemelték az első helyezést. Második helyezett lett Végh Zoltán, Hollósvölgyi Borival, ők ötvenkilenc perc alatt találták meg a négy csapajelet, és erre a munkájukra 160 pontot kaptak. A keleti régióban rendezett versenyen megjelent és végig érdeklődéssel kísérte az eseményeket a vadászkutyák hasznos munkája iránt elkötelezett Szalacsi Árpád, a Nyírerdő Zrt vezérigazgatója is. A jeles rendezvény a magas színvonalú utánkeresést volt hivatott népszerűsíteni, s ahogy dr. Buzgó József, a Magyar Véreb Egylet elnöke megjegyezte, átalakulóban van hazánk nagyvadvadászati térképe, mert ott, ahol eddig nem igazán volt szükség a sebzett vadat nagy biztonsággal megtaláló kutyákra, most egyre nagyobb szükség lesz rájuk. Kammermann Péter

Szarvaslövés, soron kívül

Emlékszoba Keszthelyen

Szarvasok idényen kívüli vadászatát engedélyezik Szlovákiában az erdőállományban keletkezett jelentős károk csökkentése érdekében. A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Minisztérium rendelete alapján, az érvényes éves lelövési tervekkel összhangban engedélyezték a szarvastehén, a szarvasborjú és a szarvasbika vadászatát augusztus 1-15. között.

Trófeaszemle A Zalaerdő Zrt. az idén 10-ik alkalommal rendezi meg a szeptember hónapban terítékre került gímtrófeákból összeállított trófea-bemutatót. Szentpéterföldén október 14-én pénteken, 14 órakor. Előreláthatóan mintegy 80-100 trófea kerül majd bemutatásra. A rendezvénnyel kapcsolatban Páll Tamásnál lehet felvilágosítást kérni a 06-30/979-4685 telefonon.

FOTÓ: Punk János

Országos Vadásznap

Széchenyi Zsigmond és Kittenberger Kálmán, a két talán legismertebb magyar vadász hagyatékának egy részét mutatja be a keszthelyi Helikon Kastélymúzeum Vadászati Múzeumában július végén megnyílt emlékszoba, amely mellett felavatták Stróbl Alajos „A vadkan és a kopó harca” című, darabjaiból rekonstruált szobrát. A helyiségben számos személyes tárgy látható, köztük iratok, igazolványok, személyes írások, de azok az írógépek is, amelyeken a két híres vadász regényei készültek. A falakon fotók, a tárolókban pedig egykori használati tárgyak is szerepelnek.


HÍREK-TUDÓSÍTÁSOK

Országos Magyar Vadászati Múzeum A tervek szerint 2013 őszén – szarvasbőgéskor – nyitja meg kapuit a Országos Magyar Vadászati Múzeum a hatvani Grassalkovichkastélyban. Az intézményről először a Védegylet (OMVV) idei első, februári ülésén esett szó. Ezen Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, a Védegylet elnöke úgy fogalmazott: a hazai vadászat tekintélyének visszaállítása három pilléren áll, a céltudatos vadgazdálkodáson, a vadászati kultúrán és a hagyományok tiszteletén. Az utóbbihoz tartozik a Országos Magyar Vadászati Múzeum megalapítása. A konkrét bejelentés az idei FeHoVa-n hangzott el. Semjén Zsolt itt már arról beszélt, hogy lehetőség nyílt egy önálló magyar vadászati múzeum létrehozására Hatvanban, a Hatvani család kastélyában. Ebben helyet kapnának a híres magyar vadászok trófeái, továbbá bemutatnák a magyar vadászterületek mellett a világ más tájait is. A kastélyhoz tartozó hatalmas parkban élővad-bemutatót is terveznek. A kabinet döntése négy hónappal rá született meg: a Magyar Közlöny július 15-ei számában olvashattuk az Orbán Viktor miniszterelnök által jegyzett kormányhatározatot, amely rögzíti: a kabinet egyetért a múzeum létrehozásával, valamint az annak helyet adó hatvani Grassalkovich-kastély főépületének és parkjának felújításával. Pár nappal később Szabó Zsolt, Hatvan polgármestere, a térség országgyűlési képviselője az épület – egyelőre még igen viseltes – dísztermében hivatalosan is bejelentette: itt lesz az új múzeum. A kormány kiemelt álla-

mi beruházássá minősítette a mintegy hárommilliárd forintba kerülő projektet. Július végén megalapították a kivitelező Magyar Vadászati Múzeum Beruházó Kft.-t is, amelynek ügyvezetője Nagy Ferenc lett. Az új múzeumot a Természettudományi Múzeum, a Nemzeti Múzeum és a hatvani önkormányzat közösen, nonprofit formában fogja működtetni. A létesítményben bemutatják a történelmi Magyarország tájait, vadfajait, vadászati és fegyvertörténetét, illetőleg halászatát is. A gyerekek interaktív parkban ismerkedhetnek meg a múzeumhoz kapcsolható tudnivalókkal, pár száz méterrel távolabb pedig – Nagygombos felé – őshonos magyar háziállat fajtabemutató csalogatja az érdeklődőket. A tervek szerint a múzeum külső bemutatóinak helyszíneit kerékpárút köti majd össze. Az új intézménytől sokat remélhetnek a hatvaniak. A mintegy harminc éve kihasználatlanul álló főtéri épületbe élet költözik, és ehhez kapcsolódóan új szálloda és vadhúsokból készült ínyencségeket felszolgáló étterem is nyílik. A létesítmények – a személyzettel és a kiszolgáló tevékenységet végzőkkel együtt – félszáz új munkahelyet biztosítanak. A kastély 4400 négyzetméteres hasznos területéből a tényleges múzeum kétezer négyzetmétert foglal el, a többit a kiszolgáló helyiségeknek tartják fenn. A díszterem reprezentatív része marad a kastélynak, ahol semmit nem állítanak ki, hanem közösségi célokra használják. A tervek lassan elkészülnek, a munkát pedig 2012 elején megkezdik.


V H K Sze Cs P Szo V H K Sze Cs P Szo V H K Sze Cs P Szo V H K Sze Cs P

Rozália Viktor Zakariás Regina Mária Ádám Hunor Teodóra Mária Kornél Szeréna Enikő Edit Zsófia Diána Vilhelmina Friderika Máté Móric Tekla Gellért Eufrozina Jusztina Adalbert Vencel Mihály Jeromos

30 nap nyugszik (h.min)

Hold kel (h.min)

A nap névnapja

nyugszik (h.min)

Nap

1 Cs Egyed 2 P Rebeka 3 Szo Hilda 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30

SZEPTEMBER kel (h.min)

A hét napja

Ritkán fordul elő, hogy egy szerkesztőség „döngetheti a mellét”, volt értelme szóvá tenni egy visszásságot. A VADÁSZLAP 2011/áprilisi számában, a „Töröljék a felmentéseket” című riportunkban azt javasoltuk, hogy szüntessék meg a közép- és felsőoktatásban vadgazdálkodást is tanuló hallgatók automatikus felmentését az állami vadászvizsga alól. Mert – véleményünk szerint – mind az elméleti, mind a gyakorlati tudásuk messze alatta marad a vadászvizsgák követelményeinek, aki viszont az oktatási intézményben kellő tudásra tett szert, annak nem lehet gond megfelelni az állami vadászvizsgán. (A riport elolvasható az archívumunkban.) A Vidékfejlesztési Minisztérium 67/2011. (VII. 13.) rendeletének 11. paragrafusában július 28-ától kezdődően elrendelte, hogy senki (!!!) nem kaphat felmentést az állami vadászvizsga letétele alól. Gyors és bátor döntés. Ezentúl, aki vadászjegyet kíván váltani, annak eredményes állami vadászvizsgát kell tennie. A határozat azokra is vonatkozik, akik korábban kedvezményezettek voltak, de nem váltottak vadászjegyet, most nekik is vizsgázniuk kell. Minden bizonnyal a lehetséges „kedvezményezettek” egyáltalán nem lelkesednek ezért a határozatért, az állami „fejpénzekre” hajtó közép- és felsőoktatási intézmények szintén nem fognak tapsikolni... viszont a rendelet elejét veszi sok – a riportunkban is felvetett – visszaélésnek. Már csak azért drukkolunk, hogy ésszerűsítsék az állami vadászvizsga tananyagát és kapjon nagyobb szerepet a vadászati gyakorlat. -dor

A hó napja

Mindenkinek vizsgáznia kell!

HOLDNAPTÁR

05.02 18.25 09.24 19.38 05.03 18.23 10.43 20.13 05.04 18.21 11.59 20.56 05.06 18.19 05.07 18.17 05.08 18.15 05.10 18.13 05.11 18.11 05.12 18.09 05.14 18.07 05.15 18.05 05.16 18.03 05.18 18.01 05.19 17.59 05.20 17.57 05.22 17.55 05.23 17.53 05.24 17.51 05.26 17.49 05.27 17.47 05.28 17.44 05.30 17.42 05.31 17.40 05.32 17.38 05.34 17.36 05.35 17.34 05.36 17.32 05.38 17.30 05.39 17.28 05.40 17.26

13.07 21.47 d 14.06 22.45 14.55 23.49 15.34 --.-16.06 00.56 16.33 02.04 16.56 03.10 17.17 04.16 17.37 05.20 O 17.58 06.23 18.19 07.27 18.43 08.29 19.11 09.32 19.43 10.34 20.23 11.34 21.10 12.30 22.06 13.20 e 23.09 14.04 --.-- 14.42 00.19 15.15 01.34 15.44 02.52 16.11 04.11 16.38 05.33 17.05 z 06.56 17.35 08.19 18.10 09.39 18.51

A NYÁRI IDŐSZÁMÍTÁS IDEJE ALATT A KÖZÖLT IDŐPONTOKHOZ EGY ÓRÁT HOZZÁ KELL ADNI.

MIRE SZABAD VADÁSZNI? Szeptemberben: gímszarvasra – szika szarvasra – őzbakra – muflonra – üregi nyúlra – borzra – aranysakálra – dolmányos varjúra – szarkára – vaddisznóra – rókára – pézsmapocokra – nyestkutyára – mosómedvére – tőkésrécére – csörgőrécére – szárcsára – balkáni gerlére – örvös galambra – házi görényre – nyestre Októberben: gímszarvasra – dámra – őzsutára és gidára – muflonra – mezei nyúlra – üregi nyúlra – fácánkakasra – fogolyra – vetési lúdra – nagy lilikre – tőkésrécére – csörgőrécére – szárcsára – kercerécére – balkáni gerlére – örvös galambra – vaddisznóra – rókára – pézsmapocokra – nyestkutyára – házi görényre – nyestre – borzra – aranysakálra – dolmányos varjúra – szarkára – szajkóra

597

Beleszerettem – megveszem – mert megérdemlem!

Megalakult a Safari Club Ifjúsági Tagozata Június utolsó hétvégéjén tartotta első, alakuló táborát a Safari Club International Közép-Magyarországi Egyesületének Ifjúsági Tagozata, a „Nimród Apród Klub”. Bélmegyeren, a vendéglátók jóvoltából tartalmas és érdekes program szórakoztatta 3 napon át a gyerekeket. Lovaskocsival és platós kisteherautón barkácsoltak a vadászterületen, megfigyelve az itt élő vadfajokat. Az egyik ifjú résztvevő édesapja mesélte a minap, hogy lányai még sosem kísérték el a vadászatra, de a tábor óta eltelt időszakban még hajnalban is résen vannak, mert csatlakozni akarnak a vadászterületre induló édesapjukhoz. Ennél jobban talán semmi nem mutatja, hogy a hosszú hétvége alatt megfogant a gyerekekben valami, ami a későbbiekben a természet, az állatok, a vadászat közelébe sodorhatja őket. dr. Jánoska Ferenc

Nem kellett kesztyűt húzni a fegyverek kézbevételéhez

FOTÓK: Bálint Elemér

Több látogatónak „sokba került” a Blaser Magyarország Kft. újabb nyílt napja augusztus 6-án a budakeszi lőtéren, mert többen döntöttek a Blaser, Mauser, Sauer, Zeiss termékek megvásárlása mellett. A nyílt nap ugyanis pontosan erről szólt, a prémium termékek bemutatása, a vásárlás elősegítése volt a cél. Mi tagadás, kezdetben csak távolról, aztán egyre közelebbről nézegeti az ember a fegyvereket, később bátortalanul közelebb megy, kézbe veszi, forgatja, próbálgatja, belekukucskál a távcsövek optikájába... megállapítja, hogy el tudná magának képzelni. És amit nem tett meg a FeHoVa-n vagy valamelyik vadászboltban, felméri az anyagi helyzetét és úgy dönt, amibe beleszeretett, azt megveszi, azt meg kell vennie, mert megérdemli. Jenei Beatrix és Papp László, a kft. értékesítési vezetői és Kasza János, a Blaser Klub elnöke egyetértett abban, valami pluszt még ki kell találni ahhoz, hogy minél többen megbarátkozhassanak, kipróbálhassák, tesztelhessék a minőségi golyós és sörétes fegyvereket, a kereső és céltávcsöveket. Ha lőtér, amelynek szakmai támogatója a Blaser Magyarország Kft., természetesen nem maradhatott el az amatőröknek és a profiknak is teljesen nyílt lövészet sem. A csodálatosan szép, napsütéses időben a kombinált lőversenyt (futóvad és vadászkorong), melynek az első díja egy Zeiss Victory PRF 8×26 lézeres távolságmérő volt, Szollár András nyerte.A második helyezett Domján Gábor egy Blaser Limited Edition karórát, a harmadik helyezett Deczki József Blaser F3 lövész-szemüveget, parcour táskát és baseball sapkát mondhatott magáénak.

Eseménynaptár szeptember 3.:

Békés megyei vadásznap – Orosháza Nógrád megyei vadásznap – Piliny Zala megyei vadásznap – Bak-Sohollár Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei vadásznap – Szabolcs Országos Vadgasztronómiai Fesztivál – Soponya Vadex Fácános Kupa – 100 CPS – Soponyai lőtér szeptember 3-13.: Koronglövő Világbajnokság – T-S-DT – Belgrád szeptember 10.: Országos vadásznap – Kalocsa szeptember 17.: Balaton Régió Kupa – JPC 100 – Balatonfűzfő Magyar Vizsla Klub tenyész-szemléje és alapvizsgája szeptember 24.: Barokk vadásznap – Gödöllő Országos bajnokság – Vadászskeet – Szombathely Kelemen György emlékverseny – 100 CPS – Budakeszi szeptember 25.: Sarlóspuszta Kupa, Magyar Kupa VIII. – JPC 100 – Sarlóspuszta október 1.: „Kisalföld kupa” Összetett vizslaverseny a HVC (Hungária Vizsla Club) versenyszabályzata szerint – Vének Évadzáró Kupa – 100 JPC – Füzesabony Vadásztrap Országos Bajnokság – Balatonfűzfő október 2-9.: Koronglövészeti Világkupa – T-S-DT – Kairó október 8.: Gerjementi vadásznap – Ceglédbercel október 8-9.: Balaton Kupa – T-S – Balatonfűzfő október 22.: Koronglövészet – 100 CPS – Budakeszi október 23.: Gyorsított korongvadászat 100 korongra – Baja, Cody Lőtér október 28.: Sportvadász osztályülés – Győr október 29.: Tacskó munkavizsga – Nógrádi vaddisznós kert A részletes eseménynaptár honlapunkon olvasható!

598


HÍREK-TUDÓSÍTÁSOK

Korongvadász Vb Franciaországban Talán még soha ennyi kiváló sörétlövő nem jött össze egy világverseny kedvéért, mint ahányan neveztek az idei Sporting Vb-re, amelyet július 1417. között rendeztek a franciaországi Orville település közelében található, egyébként kiváló adottságú, de nagyon nehéz pályákkal rendelkező lőtéren. A csaknem 1200 lövész (1199 rajtszámot adtak ki) csütörtöktől vasárnapig, naponta 50 korongra lőtt reggel 8 és este 6 óra között, a 8 vonalon kialakított – vonalankénti 4-4 – lőálláson. A korongok között kevés olyan akadt, amely „bármely európai” lőtéren megtalálható, ráadásul az időjárás sem fogadta kegyeibe a rendezőket és a versenyzőket, ezért aztán sokan a saját vélt tudásuk alatt teljesíthettek. A korábbi „nagyok” számára ez a verseny nem hozott babérokat, hiszen sem a sokszoros világelső George Digweed, sem az olimpiát is nyert Richard Foulds nem került az első öt helyezett közé. Talán a hazai légkör tette, hogy az első és a második helyezett is francia versenyző lett, úgy, hogy a legjobb eredményt elérő Christophe Auvret a kidobott 200 korongból a négy nap alatt mindössze kettőt (!) hibázott. Fantasztikus eredmény, amellyel a mércét a francia versenyző igen magasra helyezte. Érdekes volt megfigyelni azokat a tendenciákat, amelyek kirajzolódni látszanak a nemzetközi versenyek során. Hazánk sajnos összesen csak 7 versenyzővel képviseltette magát a világversenyen, és a legjobbak 180 alatti eredményei nem voltak elegendőek még az első százba kerüléshez sem... (Szerdahelyi A. 177 – 108, Beslity Á./Hegyes Z. 173 – 172, Pletikoszity I. 165 – 334, Farkas M. 147 – 766, Szabó J. 138 – 907, Juhász Lenke a nagyon népes női mezőnyben a 81. helyet szerezte meg) Azt gondolom, hogy a nagy sörétlövő hagyományokkal rendelkező Magyarországnak „kitörési pont” lehetne a koronglövészet fejlesztése, hiszen azokon a területeken, ahová egyébként hatalmas beruházásokkal sem lehetne „odacsábítani” tömegével a vendégeket, egy lőtér munkalehetőséget adhat jó pár embernek, de ennél is fontosabb, hogy az odaérkezők közben jelentős bevételt eredményezhetnének olyan vállalkozásoknak, amelyek a vendégek kiszolgálását végzik. A Vb helyszíne körül mintegy 50 kilométeres körzetben a 80-150 eurós árszinten a kiadó szobák mind foglaltak voltak, az éttermekben telt ház volt, és a benzinkutak, illetve boltok is jól profitáltak… Hegyes Zoltán

Vadfarm nyílt a Szigetköz szívében Fennállásának másfél évtizedes évfordulóját ünnepli a Szigetköz festői táján elhelyezkedő dunaremetei Dodó vadfarm, melyet idén többszörösére bővítettek. Közel féléves, kemény munka előzte meg az augusztus 1-ei megnyitót. A beruházás az 5 hektáros területen 25 millió forintba került, amelynek jelentős részét uniós forrás biztosította. 15 éve egyhektáros vadaskertet alakított ki a horgásztó mellett Kanka Tibor tulajdonos, de ez mára teljesen elavult, így szükségessé vált a teljes áttervezés és felújítás. Az 5 hektárra „duzzadt” területen jó néhány állatfaj megtekinthető, a többi között mangalica, különböző nyúlfélék, 1-1 család gyémánt- és királyfácán. Természetesen hazai vadfajok is megtalálhatók. 30 vaddisznó, 10 dám, 4 gímszarvas, 3 muflon él a területen. A létesítményben az állatoknak olyan elhelyezést biztosítanak, mint amilyet a természet a szabadban élő társaiknak nyújt. A vadfarm állatainak nagy része saját nevelésű, így a névadó Dodó szarvasbika is, amelyet néhány napos korában, árvíz után egy kerítésen fennakadva találtak meg.


ONLINE Megvédte Európa-bajnoki címét Sidi Péter a férfi kisöbű szabadpuska 3x40 lövéses öszszetett számban a belgrádi sportlövő Európa-bajnokságon; elképesztő fölénnyel előzte meg az a második helyezett, olasz Marco De Nicolót. (08. 08.) Török Zoltán „Vad Magyarország” című munkája díjra esélyes az egy-egy élőhelyet legjobban bemutató munkák kategóriájában a Wildlife Film Festivalon. Magyar alkotás eddig még nem jutott ennek az elismerésnek a közelébe. (08. 10.) Használatba adhatják területeiket a nemzeti parki igazgatóságok egy új kormányrendelet értelmében. A védett természeti és a Natura 2000 területeken tájjellegű, természetkímélő gazdálkodás folytatható. (08. 08.) Összesen 825 millió forintra pályázhatnak szeptemberben őstermelők, családi gazdaságok, önkormányzatok, kistérségi társulások, tanyagondnoki szervezetek – jelentette be V. Németh Zsolt vidékfejlesztésért felelős államtitkár. Ha a vadászatra jogosult beleesik valamelyik kategóriába, szintén forráshoz juthat. (08. 01.) A korábbi év sikerére való tekintettel idén is folytatja a vadgazdálkodási igazgatási szakemberek képzését a soproni Nyugatmagyarországi Egyetem Erdőmérnöki Kara. A képzés levelező tagozaton, három szemeszteren keresztül zajlik. A jelentkezés feltétele bármely képzési területen legalább alapképzésben (régebben főiskolai szintű képzésben) szerzett végzettség. (07. 23.) Befejeződtek a Zala Megyei Vadásztársaságok, Vadgazdálkodók és Vadászok Szövetsége és az Új Magyarország Fejlesztési Terv Társadalmi Megújulás Operatív Program keretében megvalósuló pályázatán nyert képzések. (07. 21.) Örvendetes híreket kaptunk Békés megyéből, Gerendásról, Farkas Lászlótól. Tapasztalatuk szerint szinte nincs csibe nélküli, magányos fácántyúk. (07. 22.) A balatonmáriafürdői önkormányzat csapdákat vásárolt az elszaporodott, és a városba bejáró rókák befogására. (08. 04.) Egy vadász buktatta le a szalmabála-tolvajokat. Azután tett bejelentést a Győri Rendőrkapitányság, miután észrevette, hogy a Fazekasvermek melletti mezőn a bálákat pakolnak egy kocsira. (08. 05.) Vádat emelt a brit rendőrség egy 45 éves férfi ellen, aki illegálisan vadászott vetési varjakra, majd éttermeknek adta el azokat. A vadorzóra minden madár után akár több mint féléves börtönbüntetést és akár 5000 fontnyi bírságot is kiróhatnak. (08. 08.)

599

RETRO

Visszapillantó Rovatunkban a VADÁSZLAP 15 és 10 évvel ezelőtti, szeptemberben megjelent írásaiból szemezgetünk, amelyek aktualitásukkal, különlegességükkel, mondanivalójukkal talán még ma is érdekesek lehetnek.

Mi lesz a vadőrökkel? (…) Ugyanis az új törvény rendelkezik ugyan a hivatásos vadász alkalmazásáról, jogairól. Örvendetes például a polgári őröket megillető büntetőjogi védelem, valamint a maroklőfegyver tartásának joga, amit a sajnos egyre veszélyesebbé váló munkakörülmények indokolnak is. A törvény életbelépésével a szakmát ténylegesen gyakorló „mezei” vadőrök helyzete azonban jottányit sem fog javulni. (…) Legyen a vadőr a munkaadótól anyagilag független, állami alkalmazott, és működését vadászati szakember, ne pedig vadásztársasági tisztviselő irányítsa. Sokan egyetértettek akkor ezzel (…) A lényeget summázva, amennyiben elfogadjuk a tételt, hogy nem a törvény betűje, hanem a szelleme meghatározó, ennek a törvénynek a szelleme (sem) fog enyhíteni a hivatásos vadászok napi gondjain. A szakma évtizedek alatt devalválódott becsületét az sem fogja helyreállítani. 1996/9. szám 9. oldal

A címére – jogosan – kényesek a jogszabályalkotók, mivel ez fejezi zi ki annak filozófiáját, alapgondolatát át és nemzetközi értékét, azaz elsődleges eges célját: a szektor semleges erdőerdő védelmet. Ha szigorúan vesszük, akkor a törvényben a vadászatra, a vadászokra vonatkozóan arányosan túl sok tételt nem találunk, inkább csak utalásszerűen. Viszont az is tény, hogy a vadászra, mint magyar állampolgárra, – különösen, ha a természetet óvni kívánó és azt szerető (ezek nélkül nem is igazi vadász a vadász) – szinte minden fejezetében találunk megfogalmazásokat, igényeket, magatartásbeli előírásokat. Tudjuk, erdőt járó, cserkelő vadászként, hogy az erdőben „nem mindent” szabad, hiszen ez templom, ahol a szarvasbika orgonál és az erdő minden ember számára az egészséges emberi élet egyik alapvető feltétele. 1996/9. szám 14. oldal

Áll a bál

Évforduló

A vadászok gyorsan tudomásul vették, hogy a vadászat haszonbérlete (több) pénzbe kerül, díjait, a bérletből eredő haszon méltányos részét a földtulajdonosoknak kell juttatni. Csodák csodája, a kérdés körül pufogva csattogó politikusi durrogtatások ellenére, a vadászok az elv ellen egyetlen szóval sem tiltakoztak. A kivételezés módja ellen már igen, de lényeges hozzá- és beleszólás lehetősége nélkül. Elkészült a törvény, egy újabb törvény, amelynél az első pillanatban felvetődtek a kérdések: végrehajtható-e, kinek jó, kinek rossz, működése során mi várható pár év múlva, végül: kellett-e új (ilyen) törvény? (Dr. Végh Endre) 1996/9. szám 8. oldal

Szeptember 30. (1971) Az I. Vadászati Világkiállítás zárónapja. A hivatalosan részt vevő országok (52!) nemzeti megbízottjainak tanácsa e napon „Kommuniké”-t adott ki, melyben a legmesszebbmenőkig elismeri a VVK sikerét, és köszönetét fejezi ki hazánknak, a házigazdának. A kiállítást és a kísérő rendezvényeit a 35 nap alatt két millió látogató tekintette meg. 1996/9. szám 21. oldal

A többi a gyakorlaton múlik A törvény egyik legnagyobb pozitívumának tartom, hogy végre megszületett. A jelenlegi társadalmi, gazdasági viszonyok közé beágyazva szabályozza a vad védelmét, a vadgazdálkodást, a vadászatot. Lényeges eleme a törvénynek, hogy a vad állami tulajdon. (…) A gyakorló vadászok tudják, hogy a vad védelmének és a vadgazdálkodás biztosításának komoly személyi, tárgyi és anyagi feltételei vannak. Tudomásom szerint senki nem vizsgálja, hogy a törvényben személyi és anyagi feltételekkel vajon rendelkezik-e a vadászterületre pályázó? (…) Véleményem szerint a helyi önkormányzatoknak nagyobb hatáskört kellett volna kapniuk a vadászterületek kijelölésénél és a haszonbérbe adás koordinálásában. A vadászterület legkisebb kiterjedésétől (3000 hektár) 500 hektárig eltérhet a hatóság. Ez a törvény kijátszására ad lehetőséget. Ezenkívül az orvvadászat sincs kellően szankcionálva a törvényben. Például a vadat űző kutyát a gazdájától 200 méter távolságon kívül lehet lelőni. (Gali István) 1996/9. szám 9. oldal

„Száz év, száz vadász” Emlékalbum jelent meg „Száz év, száz vadász” címmel, amely a XX. század jeles magyar vadászainak állít emléket. A könyv megszerkesztésének alapgondolata Keszthelyi Jenő zalai vadászművésztől ered, aki több éves munkával, a millenniumra elkészítette a magyar vadászat nemzetközi hírnevét, vadászati kultúránk világszínvonalát megalapozó vadász-személyiségein életnagyságú intarziaportréját. Dr. Bod Lajos kutatta fel és szerezte be a bemutató életrajzok íróit, Békés Sándor újságíró, vadászíró, a szerkesztő nehéz szerepére vállalkozott és dr. Czvalinga István az életrajzok elkészítésének oroszlánrészét vállalta magára. 2001/9. szám 26. oldal

Háztáji őztenyésztés Lakossági bejelentés érkezett a Hajdúhadházi Rendőrkapitányságra, hogy egy helybeli lakos rendszeresen lopja a fát az erdőről és őzeket tart a házánál, abból kolbászt készít. Ellenőrzést tartottak a helyszínen és jól álcázva, mintegy nyolcvan négyzetméteren bezárva egy középkorú őzbakot, két középkorú őzsutát és négy gidát találtak. A körülmények alapján megállapítható volt, hogy az őzeket szaporítás céljából tartják engedély nélkül. Az őzeket a rendőrség lefoglalta és átadta a területileg illetékes vadásztársaságnak. 2001/9. szám 27. oldal

Az új erdőtörvényről a vadászoknak A pontos megnevezése, – hogy ne érje szó a ház elejét –, az új törvénynek „az erdőről és az erdő védelméről szóló 1996. évi LIV. törvény”.

600

MÉSZÁROS JUDIT [email protected]


SAJTÓSZEMLE Vadászatról, vadgazdálkodásról szóló cikkek szemléje

Határon innen és túl Állati garázdaság Zánkán Egy ismeretlen garázda dúlta fel augusztus 5-én a Zánkai Gyermek- és Ifjúsági Centrum főépületét. Összetörte az üvegezett folyosóajtó, és tört-zúzott az informatikai teremben – adta hírül a Veszprém Megyei Rendőr-főkapitányság. Az erőszakos behatolásban a támadó is megsérült, mindenütt véres szilánkok hevertek. Amikor kinyitották az erkélyajtót, így a garázda átvetette magát az erkélykorláton, és négyméteres magasságból egy virágágyásba csapódott, de mielőtt körbekeríthették volna, felugrott, és elfutott. A szemtanúk azt állították, hogy egy megzavarodott őz dúlta végig az épületet, így nem indult nyomozás. A létesítményt működtető cég az illetékes vadásztársaságnál kezdeményezheti kára megtérítését. Forrás: nol.hu, 2011. 08. 08.

Őz az országúton Nem használhattak altatólövedéket az M43-as út mellé tévedt őzet lelövő vadászok. Nincs ugyanis erre engedélye a vadásztársaságnak. Az állat augusztus első napján a vadkerítés és a szalagkorlát között szaladgált. Többször nekiugrott a kerítésnek is, aztán majdnem kiszaladt az útra, de megijedt, és újra visszafutott a vadkerítés felé. Ekkor már a rendőrök lezárták az utat, és hívták a vadászokat is, akik percek alatt megérkeztek, és egy lövéssel lelőtték az őzbakot. Az Orfeusz Állatvédő Egyesület vezetője azt mondta; sajnálják, hogy le kellett lőni az őzet, de ők is úgy gondolják, hogy ilyen esetekben az altatólövedék nem hatásos. „Ha

a szakemberek, vagy a vadász altatólövedékkel próbálkozik, az nem biztos, hogy olyan hatásos, mint a lelövés, így az állat, kifutva egy autó, egy motor vagy egy kamion elé, akár tömegkarambolt is okozhatott volna” – mondta Seres Zoltán, az egyesület vezetője. Forrás: Tv2, 2011. 08. 02.

A puskánkat akarjuk! Két tarhosi gazda, Dolog Pál és Dolog György panasszal kereste fel Erdős Norbert kormánymegbízottat. A segítséget kérő két állampolgár elmondta, hogy a Békési Rendőrkapitányság lopás vétségének gyanúja miatt indított eljárást ellenük, ám ők a tett elkövetését sohasem ismerték el, annak gyanúját is visszautasítják. Azt sem tartják jogszerűnek, hogy – lévén vadászok – fegyvertartási engedélyüket bevonták. Erdős Norbert a körzet országgyűlési képviselőjeként Pintér Sándor belügyminiszterhez fordult az ügyben. Forrás: www.hir6.hu, 2011. 07. 29.

Boldog Friaul A közép-európai vadászújságokat lapozgatván, szinte nincs olyan lapszám, amelyben ne szerepelne főhelyen a gímszarvasok okozta erdei és mezőgazdasági károk taglalása. Üdítő kivételt képez az észak-olaszországi Friaul tartomány, ahol a szarvasok szaporodását még kivánatosnak és üdvözlendőnek tartják. A jelenleg még meglehetősen csekély állomány sokat igérően növekszik és lehet, hogy az olasz erdészek is idővel kénytelenek lesznek majd a szarvasokkal kapcsolatos jelenlegi álláspontjukon módosítani.


„Állatkínzó” solymászok A biológiai és zoológiai ismeretekkel „bőségesen” felvértezett „Négy mancs” állatvédő szervezet legutóbb Ausztriában indított sajtótámadást a solymászok ellen. Az osztrák „Der Anblick” hasábjain dr. Barsch, az Osztrák Solymász Szövetség elnöke viszszautasította a solymászokat ért képtelen vádakat. A solymászat 2010 óta a világörökség részét képezi, és ameddig az emberek vadászni fognak, addig a solymászoknak is lesz helyük a nap alatt. Dr. Barsch véleménye szerint a rágalomkampány nem egyéb, mint a tappancsosok újabb pénzgyűjtési akciója. Forrás: Der Anblick, 2011/8. szám

Gyilkos hollók Nagy volt a megdöbbenése annak a német pásztornak, akinek a szeme láttára támadta meg nyáját néhány „elvetemült” holló. A madarak negyven bárányt és öt jerkét végeztek ki a hatalmas és kemény csőrükkel. A holló Németországban is védett, a vadászok létszámukat nem csökkenthetik. Így a pórul járt juhász már csak az állami kártérítésben reménykedhet. Forrás: www.t-online.de, 2011. 07. 28. (A híradás meglehetősen münchauseni ihletésűnek tűnik, azaz hisszük, ha látjuk.)

Siheder vadászok Egyedülálló lehetőséggel élhetnek az amerikai vadászifjoncok. A téli vadászidény során három alkalommal is rendeznek magánterületeken olyan vadászatot, amelyen szarvas tarvadra

vadászhatnak, és ahol kifejezetten ifjú vadászokat szeretnének megajándékozni egy-egy nagyvad elejtésének az élményével. Összesen negyvenkettő 12-17 év közötti fiatal vehet részt ezeken a „tanvadászatokon”. A meghirdetett vadászatra magával kell vinnie egy 21. életévét betöltött – vadász, vagy nem vadász – kísérőt. 2011. 08. 01.

Elhalasztott idény Előre meg nem határozott ideig felfüggesztette a természetvédelmi minisztérium területileg illetékes osztálya az észak-kanadai Labrador tartomány egész területén az amerikai rénszarvas (caribou) vadászati idényét. Az állomány drasztikus csökkenést mutatott az utóbbi évtizedben. 2001-ben még 385 000, 2010 júliusában már csak 74 000 példányról szóltak a jelentések. Forrás: www.biggamehunt.net, 2011. 08. 02.

Idegen vadfajok Komoly gondot jelent a nem őshonos állatok populációinak folyamatos növekedése NagyBritanniában. A Game & Wildlife Conservation Trust alapítvány összeírta az országban előforduló emlősfajokat, és a kutatás megállapította, hogy 1961 óta a 9 legfontosabb nem őshonos faj a Brit-szigeteken szinte kiszorította az őshonosokat. Így például a szürke mókus a vöröset, a mezei nyúl és a vándorpatkány pedig az üregit. A botanikusok is félreverik a harangot, mert eltűnőben van egyebek mellett a harangvirág. A kutatás célja, hogy ösztönözze a természetvédelmi területek és a nem őshonos fajok számára létrehozott rezervátumok kialakítását. Forrás: www.sniper.ru, 2011. 07. 26.

601

GYEREKEKNEK ROVATVEZETŐ:

ELEK SZILVIA

[email protected]

A csigák A csigák számos tagja rendelkezik sikeres túlélési stratégiával. Megjelenésük a fejlődésük kezdete óta – mintegy hatszázmillió éve – alig változott. Az idő során jó néhány élőhelyhez sikeresen tudott alkalmazkodni (adaptálódni). A hazánkban élő legnagyobb testű faj az éti csiga, száraz meleg helyeken gyakori a zebracsiga, mezőkön a ligeti és a kórócsiga fordul elő. Legnagyobb vízi csigánk a nagy mocsári csiga és az elevenszülő magyar fialó csiga, amelyiknek petéi a testben kelnek ki. Az éti csiga Magyarországon és más európai országokban is védett. Hasznos állat, mivel megeszi más, jóval gyakoribb, kártékony csigafajták petéit.

Szelvényezetlen, gerinctelen állatok, a puhatestűek törzsébe tartoznak. Testüket fejre, haslábra és zsigerzacskóra, valamint az azt védő meszes házra tagolhatjuk. Jellegzetes szervük a házat termelő köpeny. A csiga háza nagyrészt kalcium-karbonátból áll (emellett a ház mindig tartalmaz többkevesebb fehérjét is). Vannak olyan csigák is, amelyeknek háza teljesen hiányzik, és olyanok is, amelyek házát a köpeny körülnövi, így kívülről nem látható. A lakásának az alakja nagyon változatos. A tengeri csigák háza általában nehéz, vastag, de a szárazföldieké inkább vékony és könnyű, mert a szárazföldön nehezebb a házat cipelni. A legtöbb csigaház csavarodott. A vízi csigák házának rendszerint egy szaruszerű fedele is van. Bőrük szorosan összenőtt az alatta lévő izomzattal. Ez a bőrizomtömlő. Bőrük külső felszíne

602

nedves, nyálkás, ami a csúszó mozgást segíti. A zsigerzacskó a házzal rendelkező fajok esetében a ház védelmében található. A szárazföldi fajok tüdővel, a vízben élők tüdővel vagy kopoltyúval lélegeznek. A kopoltyús csigák főleg tengerekben élnek. A Magyarországon élő vízi csigák közül csak négy fajnak van kopoltyúja, a többi tüdős csiga. Ezeknek rendszeresen a felszínre kell jönni levegőt venni. A fejen találhatók a tapogatók és a száj is. A csigák a szájban lévő reszelősnyelv (radula) és a redős állkapocs segítségével táplálkoznak. A nyelven szarufogak vannak, minden csigafajnak más fogazata van. Az állkapocs és a nyelv összedörzsölésével aprítják fel a táplálékukat. Vannak növényevő, elhalt szerves törmelékkel táplálkozó és húsevő csigák is. Ez utóbbiak csak a tengerekben élnek. Ilyen fajok például a kürtcsigák. Van olyan húsevő csiga is, amely méreggel bénítja meg az áldozatát. Ilyen a kúpcsiga is. A tüskétlen bíborcsiga radulájával lyukat fúr az áldozatán. A szárazföldi meztelen csigák növényevők. A tengeri meztelen csigák kisebb állatokkal táplálkoznak. A csigák hímnős (egy egyeden belül megtalálhatók a hím és a női ivarszervek) állatok, petékkel szaporodnak. A petékből a vízi fajok esetében lárva lesz, a szárazföldi csigáknak nincs lárva alakjuk.


KIVÁGHATÓ MADÁRLEXIKON ¾

Tudtad-e, hogy… z A balra csavarodó házú csigák jelentős előnyt élveznek: a ragadozók könnyen úgy találják, hogy lehetetlen megenni őket. Amerikai kutatók olyan kürt-, illetve kúpcsigákat vizsgáltak, amelyek szerepelnek a tarisznyarák étlapján. Azt tapasztalták, hogy a rák képtelen telen felnyitni a balos házakat, mivel csak a jobb ollóján található ehhez megfelelő szerszám, ezért az ilyen csigákat félredobja. z Egy tengeri csiga mérge megszüntetheti a krónikus fájdalmakat. Patkányokon végzett kísérletek arra utalnak, hogy a vegyület tízezerszer hatásosabb lehet a morfiumnál, anélkül,l, hogy bármilyen mellékhatást vagy függőségett okozna.

Kalandpacsirta (Melanocorypha calandra) Köves pusztaságok, mezőgazdasági területek és sztyeppék lakója. A földön fészkel. Éneke hasonlít a mezei pacsirtáéhoz. A magasban keringve énekel, és némán ereszkedik a földre. Nyakán kétoldalt széles fekete keresztszalag díszlik. Sárgás mellén halványbarna sávozás látható. A fiatalok sárgásbarnák, nyakfoltjuk elmosódott. Télen, a tarlókon nagy csapatokba verődik. Védett. Természetvédelmi értéke: ????

A mosómedve és a csiga (Japán mese) Réges-régen, ősidőkben történt. Találkozott a mosómedve a tavi csigával, és így szólt hozzá: - Üdvözöllek, tiszteletre méltó barátom! Éppen zarándokúton vagyok, fel akarom keresni az áldott Ize szent helyeit. Nem tartanál velem? A csiga először meglepődött, de aztán eszébe jutott, hogy rá is ráférne Ize szent helyeinek áldásos hatása, ezért aztán így válaszolt: - Szívesen veled tartok, tiszteletre méltó mosómedve, magam is éppen zarándokút tervét forgatom a fejemben. Elindultak hát együtt. Útjuk utolsó napján a csiga így szólt a mosómedvéhez: - Mondanék én valamit, tiszteletre méltó mosómedve uram, ha nem vennéd zokon. - Hallom – felelte méltóságteljesen a mosómedve. - Azt akarom mondani – folytatta a csiga –, hogy bizony nagyon unalmas már nap, nap után így vándorolni az úton, nem sértenénk meg talán zarándoklatunk komolyságát, ha innen a szentélyig versenyfutást rendeznénk. Vagy talán te másként gondolod? - Egyetértek - felelte a mosómedve. Elhatározták hát, hogy versenyt futnak. A csiga azonban gondolt egyet, kibújt a házából, és felmászott a mosómedve farkára, ott visszabújt a héjába, és jó erősen belecsimpaszkodott a sűrű és bozontos szőrzetbe. A mosómedve persze nem vett észre semmit a dologból. Teljes erejéből futni kezdett. Futott, futott egész napon át lélekszakadva, mert mindenáron győzni akart. Végül estefelé kifulladva megérkezett a szentély kapujához. Nagyon büszke és elégedett volt, mert biztosra vette, hogy megelőzte a csigát. Boldogságában farkát csóválva fel-alá járkált a kapu előtt, közben a farka véletlenül odacsapódott a szentély kőfallához, s az ütéstől a csiga héja kettétört, ő maga pedig a földre pottyant. Éles fájdalmat érzett a csiga, de megemberelte d magát, és hamar felkiáltott: mag - Hé, tiszteletre méltó mosómedve uram, mintha kissé megkéstél volna! Hol jártál ennyi ideig? Jó ideje itt rostokolok, j közben annyira untam magam, hogy lek terítettem a héjruhámat, ráheveredtem, és terít jó alaposan kipihentem magam. ala

Magyar VADÁSZLAP Á z 2011. szeptember

Füleskuvik (Otus scops) Fakéreg színű, szürke, barna és fekete tónusú álcázó tollazata szinte láthatatlanná teszi e kis madarat. Veszély esetén a bagoly lesimítja a tollazatát, merev, egyenes tartást vesz fel, és félig behunyja a szemét. Napközben egy ágon pihen és éjjel megy vadászni. Tápláléka főként rovarok, kisebb emlősök, gyíkok és madarak. Védett. Természetvédelmi értéke 50 ezer forint.

Fekete harkály (Dryocopus martius) Általában öreg erdőkben található. Feje teteje vörös, tollruhája fekete. Csőre és szemgyűrűje halványsárga. Lárvákkal és rovarokkal táplálkozik. Csőrével ütögeti a korhadt fák kérgét táplálék után kutatva, majda megtalált zsákmányt kivési. Nagyméretű, ovális bejáratú odúját maga készíti, nagy magasságban. A nem használt odút főleg kék galambok foglalják el. Védett. Természetvédelmi értéke 50 ezer forint. 603

Képben vannak? Csak úgy, mint eddig is, szeptemberben is jó néhány feladványt készítettünk olvasóinknak. A keresztrejtvény fősorának megfejtéseként egy természettel kapcsolatos mondást olvashatnak. „Képben vannak?” című játékunkban az öt feltett kérdésre várjuk a helyest választ, melyeknek megfejtésében képek is segítségükre lesznek. Vagy mégsem...? Mivel szeptember hónapja a szarvasbőgés, „Mimicsoda?” feladványunkban a szarvastrófea jellemző részleteit várjuk megfejtésként. A megfejtéseket 2011. szeptember 10-ig várjuk szerkesztőségünk címére vagy az [email protected] e-mail címre. A helyes megfejtők között értékes könyveket sorsolunk ki. Előző havi megfejtések: Lövés előtt a pointer, lövés után a retriever! Mini rejtvény: szelekció; Görbe tükör: nyári lúd, borz, hiúz, muflon, róka, vaddisznó; Mikor járunk: január/február, március, március/április, október/november Nyertesek:

Dr. Danka Ákos (Celldömölk), Zölei Gyula (Zagyvarékas) Tolnai Levente (Nyíregyháza)

1. ................................................

7. ................................................

2. ................................................

8. ................................................

3. ................................................

9. ................................................

4. ................................................

10. ................................................

5. ................................................

11. ................................................

6. ................................................

604


JÁTÉK

Mi a diszplázia? a) csontrendszerbeli rendellenesség b) bőrbetegség c) idegrendszeri betegség Célszerűen hány vadász és hány hajtó vegyen részt a bokrászóvadászaton? a) 3 vadász és 5-6 hajtó Mit nevezünk gyöngyfognak?

b) 6 vadász és 10 hajtó

a) a gímszarvas szemfogát

c) 10 vadász és 30 hajtó

b) a dámbika szemfogát c) a vaddisznó felső agyarát

Miről lehet megismerni a fogolykakast? a) vörös színű fejéről b) nagyobb mint a tojó c) a hasán lévő patkófoltról

Mi az ecsettoll? a) a mátyásmadár kék színű szárnytükre b) a szalonka szárnykönyök tollai c) a tőkésréce gácsérjának kunkorodó farktolla

Gyerekjáték

Nézd meg figyelmesen a rajzot! Hány vaddisznót látsz a képen? Ötlet a sikerhez: Színezd ki őket egyesével!


605

606


BARKÁCS Készítsünk hasznos eszközöket, berendezéseket házilag, olcsón, akár hulladéknak tűnő dolgokból is

Csizma- és bakancsszárítás Kellemetlen érzés, amikor az ember a csizmát, vagy bakancsot fel akarja húzni, s azt tapasztalja, hogy annak belseje vizes, nyirkos. Ennek megelőzésére, az elázott, vagy csak átizzadt lábbeli kiszárítására számos házilagos, gyors megoldás ismert.

get. Széles a választék, a mai is vezethet. E célra rendkívül egyszerű csizmaelektronika már 6-10 wattos húzó készíthető, mindössze egy csizmasarok fűtőelemekkel is jó hatásfo- alakban kivágott deszka és egy kitámasztó léc kot ér el, de lehet 250-500 kell hozzá, fél óra alatt összehozható. Persze wattos áramzabálókkal is ez is kapható készen, fémből, fából és „valódi” műanyagból is... levegőt fúvatni. S.E. Az árak szélsőségesek: 2-3 ezertől 150 ezer forintig terjednek, utóbbi nemesacél „csoda” (az benne a csoda, hogy van olyan bolond, aki megveszi) egyszerre 4 pár csizmát is száríthat. Persze házilag is megoldható némi barkácsolással: PVC T-idomból és flexibilis csőből kialakított légjáraton a porszívó, vagy a fűtési funkciós venMeleg levegő befúvásával működő cipőszárító tillátor fújt levegőjét is be lehet „terelni” a lábbelibe. Legegyszerűbb módszer a hegyi vadászatokUgyancsak sokaknak okoz gondot a belülről nál figyelhető meg, ahol az eső mindennapos, a ragyogó napsütéssel induló reggel ellenére megnyirkosodott csizma lehúzása, amely szélnapjában akár többször is teljesen elázhat sőséges esetben akár a fejrész leszakadásához valaki. A magasabb hegyekben fából épített vadász-, vagy pásztorházak (hütték, esztenák) szinte mindegyikében van fatüzelésű kályha vagy sparhelt, s fölé a gerendára szokás az átázott hegymászó bakancsot felakasztani. Készen is kaphatók falra szerelhető, fix, vagy felhajtható polcok, edényszárítók, amelyek alkalmasak lábbelik szárítására, de a vadász is csinálhat cipőszárító polcot a tűzhely fölé, vagy máshová. A lényeg az, hogy minél magasabban legyen, mivel a meleg levegő felfelé száll. Anyaga lehet vékony fémrúd, vagy léc, nem kell nagy súlyt tartania. Ha helytakarékosság miatt felhajtható lesz, akkor az alsó sarkokat forgóra kell kialakítani. Bőrcipők, bőrbakancsok esetében nem mindig jó ez a szárítási mód, mert könnyen összeszárad, ha csak kívülről éri a meleg levegő. Ha van áram, akkor lehet használni a különböző elektromos cipő- és csizmaszárítókat (vannak kesztyűhöz is jó modellek), amelyek a cipő belsejébe fújt meleg levegővel, vagy belehelyezett fűtőelemmel távolítják el a nedvessé- Radiátor fölé szerelt, felhajtható csizma- és cipőszárító rács


607

FELHÍVÁS! VALAMENNYI VADÁSZATRA JOGOSULT FIGYELMÉBE!

VADÁSZTÁRSAK FIGYELEM! A Zölderdő Vadásztársaság apróvad és dúvad vadászati lehetőséget kínál Budapesttől 35 km-re, Ráckeresztúron. A vadászatok minden esetben kereső vadászatok. A vadászrész térítésmentes. A vadászat időpontja: 2011. augusztus 15-től 2012. február 27-ig, 14 alkalom, díja 120 ezer Ft. Részletes információ: www.voilervadaszbolt.hu és a 06-30/682-6736 telefonszámon.

A rókák veszettség elleni szájon át történő tavaszi immunizálásának eredményességét ellenőrző mintagyűjtés a vakcinázott területeken 2011. május 14-től szeptember 30-ig tart. Kérjük a vadászatra jogosultakat, hogy ezen idő alatt az illetékes állategészségügyi hatóság által kiadott határozatban rögzített számú felnőtt rókát juttassák el vizsgálatra. A nem vakcinázott területeken az előírt mintaszámot 2011. március 25-től 2012. február 28-ig lehet elejteni és leadni vizsgálatra. A mintavétel egyenletességének biztosítása érdekében kérjük a tisztelt vadászatra jogosultakat, hogy 2011. szeptember 30-ig, a nem vakcinázott területeken is teljesítsék a határozatban előírt mennyiség felét. A hatályos elszámolási rend szerint eljárva, a vadászatra jogosult állítja ki a számláját a Hubertus Kft. felé (7.000 Ft/róka + ÁFA összegben, amelynek kötelező melléklete a rókaminta átvételi elismervény eredeti példánya). A számlát és mellékletét kérjük, haladéktalanul küldje el a HUBERTUS Kft. (1024 Bp., Ady E. u. 1.) címére. A tavaszi mintagyűjtési időszakban, a vakcinázott területekről 2011. október 15-ig, a nem vakcinázott területekről 2012. március 15-ig tudjuk a számláikat befogadni. Ezen időpontokat követően beérkező számlákat nem áll módunkban teljesíteni! Kérjük, hogy a mintagyűjtésre és az elszámolásra megállapított határidőket a zökkenőmentes és pontos elszámolás érdekében szíveskedjenek betartani! További információk a www.hubertus.com honlapon állnak rendelkezésére.

HUBERTUS Kft.

NYOMDAI ELŐKÉSZÍTÉS! Logótervezés, komplett arculatervezés, szórólap, plakát, prospektus, termékkatalógus, könyv, CD-, DVD borítótervezés.

Érdeklődni: 06-70/371-8633

608


ÍZVÁLASZTÓ A tálaláson sok minden múlik…

Nem csak finom, szép is Mindennapi étkezéseinknél hajlamosak vagyunk csak az ételre koncentrálni (aminek gusztusos, étvágygerjesztő mivolta sem kevésbé fontos), de a legtöbben nemigen fordítanak gondot annak esztétikus, s nem csak a gyomornak, hanem a szemnek is örömet adó tálalására.

VADÁSZLAP Kft. Cégjegyzékszám: 13-09-102825 Adószám: 13468426-2-13 Közösségi adószám: 13468426 Kiadó-főszerkesztő: Csekő Sándor [email protected] Szakmai lektor: Homonnay Zsombor [email protected] A kiadó titkára: Farkas Bertram [email protected] Hirdetés: Barikád Reklámügynökség [email protected] Terjesztési manager: Elek Szilvia [email protected]

Pedig nem sok plusz időbe és energiába kerül, hogy a főző „feldíszítse” a nagy műgonddal elkészített étket, amivel sok „piros pontot” gyűjthetne be az asztalhoz ülőktől. A díszítéshez használt anyagok nem feltétlenül jelentenek többletköltséget, a színes savanyúságok, zöldségfélék, gyümölcsök, vagy a kertből, balkonról lecsippentett zöld fűszernövények szinte minden, magára valamit is adó háztartásban megtalálhatók. Azért túlzásokba sem kell esni, a manapság egyre divatosabb „dizájnkonyha” már szinte csak a szemnek nyújt rafináltan kialakított látványosságot, a rajta lévő ételmennyiség sokszor csak arra elég, hogy a tányért össze lehessen vele maszatolni. Persze, ha már szép a tálalás, akkor az abrosz se legyen pecsétes… -som

Webáruház vezető: Elek Erzsébet [email protected] Kapcsolat: 1031 Budapest, Rozália u. 59/a. tel./fax: +36-1/242-0042 flotta mobil: +36-70/702-5000 [email protected]

ISSN 1215-6159 (nyomtatott) Felelős szerkesztő: Somfalvi Ervin, [email protected]

Vaddisznószeletek vörösborral

Tervező szerkesztő: Wéber Ferenc, [email protected]

Hozzávalók: 1,8 kiló vaddisznó színhús, 3 deci vörösbor, 3 deci víz, 20 deka sárgarépa, 5 deka hagyma, citromhéj és céklasaláta, 2 babérlevél a főzéshez,15-20 a díszítéshez

Főmunkatársak: Agyaki Gábor, [email protected] Bálint Elemér, [email protected]

Elkészítése: A vaddisznóhúst megmossuk, majd fenti anyagokkal lassú tűzön, fedő alatt, rövid lében pároljuk, közben vörösbort töltögetünk alá. Ha megpuhult, vékony szeletekre vágva forró tálra rendezzük, és leszűrt levét ráöntjük. A tál szélét rakjuk körbe zöld babérlevelekkel, kissé beljebb, a levelet félig eltakarva tegyünk szép, vörös, ecetes céklát, és a hússzeletekre végig egy sor karikára vágott sárgarépát. Csipkelekvárt adunk mellé külön, esetleg ribizli befőttet és ecetes tormát.

Munkatárs: Mészáros Judit, [email protected] Megjelenik havonként a megelőző hónap utolsó hetében. Ára: 850 Ft, Előfi zetőknek: 750 Ft Az előfi zetési díj 2011 végéig: 2250 Ft Előfi zethető belföldi postautalványon, átutalással a 65100149-11301439 számú számlára, a hírlapkézbesítőknél, a postahivatalokban. Terjeszti a Lapker Zrt., a Magyar Posta Zrt. és az alternatív terjesztők. A terjesztést gondozza: MédiaLOG Zrt. Erdélyben terjeszti és az előfi zetéseket fogadja a Krónika Kiadóház Rt. Telefon: 0264-455-959, Fax: 0264-455-969 e-mail: [email protected] Előfi zetési díj havonta: 13 RON

Nyomdai előállítás: Pharma Press Kft. Felelős vezető: Dávid Ferenc

ONLINE információs magazin ISSN 1588-1229 (online) Kapcsolat: www.huntingpress.eu, www.vadaszlap.hu, www.vadaszlap-online.hu; .eu; .com [email protected] Munkatársak: Földvári Attila, [email protected] Kókai Márton, [email protected] Az Európai Vadászújságírók Szövetségének tagja


609

HIRDETÉS

610


Huntingpress Bőgéskor semmi nem mellékes Ez így nem pálya Mindenki megkapja a magáét Civilek a vadkár megelőzéséért Vadászrész

Recommend Documents