VI. ÉVF. 3. SZÁM 2009.
m a g y a r ok
s z ág! H aj
!
rá
Ha
r or
áPrIlIS
Győri Polgári lap
jr á M a g y a
Civilek a demokráciáért a Hősök-terén „Döntsön a Nép! Döntsön a Nemzet! Döntsön a Választópolgár!”
Civilek a demokráciáért
kIálTVáNY! 1. Követeljük: a közélet tisztaságának helyreállítását! 2. Követeljük: az ország félrevezetéséért felelősök kizárását a közéletből! 3. Követeljük: a nemzeti vagyon eltékozlóinak megnevezését! 4. Követeljük: a tisztességes munka megbecsülésének helyreállítását! 5. Követeljük: a magyar föld és otthonok védelmét! 6. Követeljük: a családok és a gyermeknevelés kiemelt megbecsülését! 7. Követeljük: az oktatás és az egészségügy kiemelt állami támogatását! 8. Követeljük: a történelmi egyházak méltó megbecsülését!
9. Követeljük: a közbiztonság megteremtését! 10. Követeljük: a magyar állampolgárságot a határon túli testvéreinknek! 11. Követeljük: a nemzeti jelképeink tiszteletben tartását! 12. Követeljük: a hiteles tömegtájékoztatást, a sajtó függetlenségét! A fenti tizenkét népkövetelési pont után szinte nem is lenne szükséges a jelenlévő krónikásnak többet mondani arról a rég nem tapasztalt erejű demonstrációról, amely a legalább háromszáznyi civil szervezet népéből, a több százezer, millió, végsőkig elégedetlen emberből, az ország népéből, a felszínre tört április 5-én délután az ország szívében, Budapesten, a Hősök terén. folytatás a 2. oldalon
Elment az Öreg cserkész – cikkünk Mándl Béla emlékére a 2. oldalon
MEGTÁMADVA
A lap márciusi számában megjelent ominózus, „botrányt” kavaró cikk nem a mi írásunk. Az írás, mint már több médiában is elhangzott és olvasható volt, hetek óta keringett az interneten, mi is onnan töltöttük le. Addig, amíg nem jelent meg nálunk az újságban, senki sem háborodott fel rajta, még Schreiner doktor sem. Sajnos kommentár nélkül jelentettük meg és emiatt sokan általánosítottak, nem érezték meg a cikkből, hogy ez azokról szól, akik nem akarnak beilleszkedni a társadalomba, nem fogadják el az írott és íratlan szabályokat, öntörvényűek. Egyik média sem hozta le teljes terjedelemben a cikket (nem hiszem, hogy ez véletlenül történt), csak részleteket emeltek ki, ami már elferdíti a cikk eredeti mondanivalóját, és emiatt írták, hogy fajgyűlölő, nyíltan cigányellenes a cikk. Így fordulhatott elő, hogy Horn Gábor, SZDSZ-es politikus Adolf Hitler Mein Kampf-jához találta hasonlatosnak. Balogh József, volt győri polgármester is csak részleteit olvasta fel a parlamentben, elferdítve annak lényegét. Megjegyzem, nekem vannak cigány munkatársaim, akik becsületesen kidolgozzák a nyolc órát és adóznak a jövedelmükből. Őket és az ajkai hasonló hozzáállású cigányokat szoktam felhozni pozitív példának. A cikk körül kialakult „cirkusz” ismét bebizonyította, hogy a politikusok és az újságírók nagy része mindig csak a saját érdekük szerint cselekszenek. Csak azokkal a részletekkel foglakoznak, azt emelik ki, amivel támadni lehet, nem azt ami a mondanivaló: jelen esetben a békés egymásmellett élés feltételei. Nekem a cikk még mindig azt sugallja, hogy annak kell megtenni az első lépést, aki egy közösséghez akar tartozni. És végül, egy régi közmondás: Amilyen az adjon Isten, olyan a fogadj Isten.
Kedves Olvasó!
Ez évben pályázni nem tudunk a fenti események miatt. A múlt évben kapott jelentős támogatás lehetővé tette hogy az Összefogás színes kiadásban és nyolcezer példányban jelenhetett meg. Sajnos idén ez a jelentős támogatás is elmarad. Mivel az újság árusítására nincs lehetőség, ezért arra kérek minden olvasót, hogy segítsen támogatókat keresni, hogy a hatodik éve ingyenesen megjelenő lap továbbra is eljuthasson minden érdeklődőhöz, akinek fontosak a tiszta, cenzúra nélküli gondolatok. Majtényi László, az Összefogás felelős kiadója
„Döntsön a Nép! Döntsön a Nemzet! Döntsön a Választópolgár!” folytatás az 1. oldalról A nemzeti demonstráció első szónoka, Makovecz Imre, a következő drámai szavakkal fordult a ta-
népvezérként pódiumra lépő Makovecz Imre, Jókai Anna, Jakab István és több tucatnyi demokra-
lán történelmi délután, teret, utcákat beözönlői felé: „Megrendülten állok itt előttetek, magyarok! Elég
tikus forradalmár-szónok szájából tört elő a nemzet főterén, hanem érezhetően ott vibrált felettünk
Elment az Öreg cserkész Mándl Béla emlékére Megrendülten és szomorú szívvel tudatjuk, hogy Mándl Béla, Győr város igen sok polgára által „korcsolyabajnoknak” és „öregcserkészként” ismert személye, április 4-én 83 éves korában csendesen elhunyt. Szinte minden rendezvényen, ünnepségen ott volt, de aktívan segített is, ha igényelték. Segítőkészsége, helyismerete, érdeklődése, tájékozottsága indokolta nagy népszerűségét. A régi Rába menti korcsolyapályán sokan csodáltuk nagyszerű piruettjeit, de szívesen tanítottam is az érdeklődőket. Lelkesen gyűjtötte az aláírásokat a hazafias és közérdekű ügyekben. Vitte a meghívókat a különböző rendezvényekre. Legutóbb a győri Országzászló emlékmű újjáépítésére buzdított, aláírásokat gyűjtött, sőt ugyanott vers szavalását is vállalta. Utolsó foglalkozása parkolóőrként némi nyelvtudással: tájékozottságával, bel- és külföldiek hálásan fordultak hozzá (szerinte visszatérő vendégek is keresték) az eligazításban. Az 1990-ben újjáalakult Magyar Cserkészet első győri toborzóján már ott volt. A győri és országos rendezvényeken aktívan segített. Amíg egészsége engedte gyakran kerékpárral, később vonattal és gyalog közlekedett az ország különböző részeibe a cserkész rendezvényekre, de külföldre is. Lelkesen gyűjtötte az emlékeket, jelvényeket, autogramokat több, különösen híres személyiségektől is. Reméljük még igen sokáig és sokan fogják emlegetni és hiányolni az árvalányhajas cserkészruhában és díszmagyarban itt-ott megjelent alakját. Tolnai Imre
volt!” S ezt az utóbbi két szót, elég volt, háromszor harsogta világgá vele még a tömeg, az emberáradat, a Nép. S a gigantikus rendezvény következő négy órájában is ez elégedetlenség, a kormányváltás, az előrehozott választás igénye, a már-már kitörni készülő roppant, a vulkán torkából feszülő erő uralta a teret: ez az ország minden részéből odaküldött üzenete. A kormánynak, a vele együtt cinkosként uralkodóknak, az országot mindenestül tönkretevőknek szóló üzenet: a „Le velük! El velük!” követelés. S ez a hangulat, az elkeseredettek követelése, nem csak a
2
az ország teljes légterében is, Soprontól, Győrön, Veszprémen át a keleti határokig: hogy elég
volt, elég, most már a népnek kell sorsáról döntenie. S meg kell adni ehhez a szabadság, a szabad akarat jogát, ezt a címben olvasható három felkiáltást követelte egyébként
fejünk felett a napfénytől szinte lángoló tábla is: „Döntsön a Nemzet! Döntsön a Nép! Döntsön a Választópolgár!” Kép, szöveg: Bognár Béla
Cigánykérdés Igen megint ez. Megint ez, mert attól hogy elhallgatjuk, attól hogy elhatárolódunk attól még nem lesz megoldva. Eme lap előző számának hasábjain megjelent egy levél mely egyesek szerint rasszista felhangú volt. Rendkívül érdekes dolog ez a rasszista kártya, melyet a balliberális oldal már oly régóta és olyan kedvelten húz elő. Előhúzzák, mert hát lássuk, be sok mindent nem tudnak előhúzni már. A rasszizmus természetesen csak akkor rasszizmus, ha az elkövetője magyar, ha az elszenvedője, akkor már nem. Megtudhattuk Ferenc testvértől azt is, hogy azért fél a FIDESZ hatalomra kerülésétől, mert akkor a rasszizmus, a homo fóbia és a gyűlölet kerülne hatalomra. Azt a mindenit, mert 2006. október 23-án vagy 2009. március 15-én a szeretet és a béke politikáját gyakorolták volna az elvtársak? Fölháborító! Visszatérve a cigánykérdésre. Három héttel ezelőtt a Petőfi Művelődési Ház vendége volt Szepessy Zsolt Monok polgármestere. A Polgármester Úr látogatásának apropója egy fórum volt, melynek célja a cigány-magyar együttélés problémáiról és lehetőségeiről való diskurzus elindítása volt. Rendkívül megörültem ennek a kezdeményezésnek, mert azt gondolom, hogy a legfontosabb a párbeszéd, a problémák kibeszélése. A rendezvény nagyon érdekesnek tűnt, hiszen a szervezőktől előzőleg megtudtam, hogy a cigányság vezetői mellet meghívták az összes párt helyi képviselőit valamint a győri médiát is. Különösen vártam a beszélgetést a Kisalföld című helyi lap képviselőivel, mert véleményem szerint rendkívül kártékony az az elhatárolódó, diskurzuskerülő viselkedés, amivel a problémához állnak. Kissé késve érkeztem a rendezvényre, de az szerencsémre még nem kezdődött el. Ami a terembe belépve és az ott lévőkkel megismerkedve fogadott az rendkívül szomorú, de ugyanakkor tanulságos
volt. Mindössze 15-20 ember volt a teremben, melynek felét a cigányság vezetői tették ki. A pártok részéről a KDNP és JOBBIK képviseltette csak magát. A média részéről csak az Összefogás polgári lap volt jelen. Se az MSZP se az SZDSZ, ez hát a nagy szociális érzék, a szabad demokratikus szolidaritás. A másik dolog, ami elszomorított, hogy egyetlen média sem képviseltette magát lapunkon kívül. Úgy tűnik az, hogy cigányok-magyarok békésen, beszélgetve próbálják
megoldani a problémákat az nem hír. Nekik csak a botrány kell meg a gárdisták fekete bakancsa. Ezen a napon vált teljesen világossá a balliberális pártok és média birodalmuk legbenső énje, ekkor értettem, meg hogy az egész szociális, liberális és demokrata máz mögött egy se embert se Istent, se magyart se cigányt nem tisztelő vérszomjas fenevad lakozik. Óvakodjunk tőle! Takács Krisztián JOBBIK Magyarországért Mozgalom Mosonszentmiklósi alapszervezet
legyen végre elég! Azt gondoltuk, rosszul hallunk, amikor a TV adásaiban elhangzó nemzetgyalázó kijelentéseket hallunk az MSZP és az SZDSZ vezetők szájából. Nekünk magyarérzelmű döntő többségnek, csak egy Hazát adott a történelem, de az is elvész, ha tűrjük, hogy a nem magyarérzelmű kisebbség, külső segítséggel egymás ellen kijátsszon bennünket. Nem tűrjük, hogy a „nemzetidegen” felforgatók, hazaáruló módon, külföldön és belföldön gyalázzák Hazánkat és Nemzetünket! Ne legyünk hajlandók tűrni, hogy bizonyos körök önző gazdasági hatalomra ju8tásuk érdekéért, felelősségre vonás nélkül, mindent elkövethetnek ellenünk! Tudjuk, hogy segítséget, megértést5 és együttérzést csak az a NEMZET várhat, amelyik egységes, nem tagadja meg múltját, beismeri hibáit, de elvárja, Hogy elismerjék erényeit, valamint élni akaró törekvéseit. Tiltakozunk az ellen, hogy Hazánkat és Népünket, külföldi médiák felhasználásával hazug módon gyalázzák, miközben az általuk gyalázott NÉP verejtékes munkáján élik gazdag életüket. Követeljük az ilyen és hasonló megnyilatkozások törvény előtt való felelősségre vonását, a magáról megfeledkező rágalmazóval szemben. Fehérváry Zoltán a Történelmi Igazságtétel Bizottság megyei elnöke
A Z ÖSSZEFOGÁS ÚJSÁG LETÖLTHETŐ A Z INTERNETRŐL IS
W W W.OFPk.Hu
NE SZÓlJ SZáM, NEM
FáJ FEJEM! Ismét bebizonyosodott ez a régi közmondás, habár jelen esetben az ominózus cikk, amely az Összefogás Polgári Egyesület Összefogás című lapjának márciusi számában „Magyar” címmel jelent meg és elég éles hangon a cigány bűnözéssel foglalkozik, nem a lap főszerkesztője írta, mégis ő lett a vesztese. Az említett lap főszerkesztője és egyben kiadója Majtényi László a kifogásolt írás miatt a baloldali részről kapott támadások miatt lemondott a győri önkormányzat egyik bizottságában viselt tisztségéről. Majtényi László tudja, hogy ilyen esetben neki mi a kötelessége. Habár ez nem mondható el (tapasztalatból tudjuk) minden újságírással foglalkozó személyről. A kifogásolt cikkben foglaltakat nem kívánom részletezni, azt megtette helyettem a Kisalföld március 21. és 25-iki számában, aki kíváncsi rá, azt ott megtalálja. Magam részéről csak annyit jegyzek meg, hogy annak idején, amikor megjelent Kende Péter könyve, mely ugyancsak leszedte a keresztvizet Orbán Viktorról, tele volt gyalázkodással, nem emlékszem rá, hogy annak idején ilyen visszhangja következett volna. Úgy tűnik, nem mindenkinek tetszik e havi lap létezése. Igaz, a lapnak inkább használ, mint árt a támadás. Akik még nem hallottak létezéséről, most majd felfigyelnek rá. Ismét egy régi bölcsesség: Minden kárban van haszon is. id. Perjési Frigyes
3
Dugó adó, avagy Győr is olyan
Levél Ausztráliába
Olyan jó lenne
boldog magyarnak lenni! Kedves Felhős Iván Úr! Figyelem az Önöknek írt leveleimet, és arra jövök rá, hogy ezeknek a leveleknek a hangvétele egyre pesszimistább. Ha így megy tovább, attól félek, hogy utolsó levelemet azzal fejezhetem be, hogy bezártuk Magyarországot. Lám, továbbra is folytatódik a MOL megvásárlásáért folytatott küzdelem. Tételezzük fel, hogy 100 milliárd dollár az államadósságunk. Bár most már ki tudja, hogy egyáltalán mennyi. Ebben az esetben, nagy vonalakban, minden egyes magyar állampolgár 2 és fél millió forinttal tartozik a világ nagy hitelező intézeteinek. Amíg mi élünk, ezeknek a hiteleknek csak a kamatait törlesztjük, talán majd a dédunokáink kezdhetik meg a valódi hitel csökkentését. Arról nem is beszélve, hogy csak mintegy hárommillió ember dolgozik, a többi valamilyen okból kifolyólag munkaképtelen. Így tehát az adósságteher jelentős része ezen a dolgozni akaró és tudó, hárommillió ember vállán van. Tudom, hogy a közgazdaságtan ezt nem így értelmezi. Én az egyszerű ember fejével gondolkodom. És az egyszerű ember fejével továbbgondolva, arra is rá kell jönnöm, hogy nem csak az anyagi életünket tették tönkre, hanem az érzelmeinket is a földbe taposták. Az elmúlt hat-hét évben aki „magyarkodni” próbált, annak a fejére koppintottak, megalázták a nemzeti ünnepeinken, könnygázt spricceltek a szemébe. Nem lelkesítette ezt a népet senki. Nézzük csak a sportot. Lelkesedés és bíztatás nélkül lehet nagy eredményeket elérni? Természetesen nem. Akkor hogyan érhetne el a magyar társadalom sikereket, ha az „edzőik” inkább visszafogják, mint buzdítják a népet. Kedves Felhős Iván Úr! Mi magyarok szeretnénk lenni Magyarországon. Ha már egyre jobban elsekélyesedik az anyagi létünk, akkor legalább a magyar lelkünk érezze jól magát. Olyan jó lenne, ha a magyar vezetők és mindennapi emberek az ünnepeken és nemzetközi összejöveteleken sújtásos zakókban, ruhákban jelennének meg, olyan jó lenne, ha az önkormányzatok minden reggel felvonnák a magyar zászlót. Olyan jó lenne, ha nem kellene szégyellnünk a pántlikát, olyan jó lenne ha mind a tizenötmillió magyar egységesen kérné Istent és Máriát arra, hogy emelje fel ezt a nemzetet az elsők közé. És még annyi, de annyi minden jó lenne. Miért vannak a magyarnak ellenségei a saját hazájában? Miért nem lehetünk önfeledten magyarok? Miért csak a nyugati árucikkekben, a nyugati technikákban hiszünk, miért nem hiszünk a saját tehetségünkben? Oldalakon folytathatnám. Kedves Felhős Iván Úr. Térjünk vissza az aktuál politikára. Nálunk egy új kormány körvonalai látszanak kirajzolódni. Egy olyan újabb illegitim balos kormányé, amely a szegény emberek megszorításával igyekszik a víz fölött maradni. Én, mint szintén szegény ember azért vagyok felháborodva, mert a kormányelit nem sajátmagán kezdi a megszorításokat. Azért vagyok felháborodva, mert már látom előre, hogy jövőre ismét bizalmat kér magának az MSZP, hogy folytathassa a megkezdett programját. És az a félő, hogy a nép hinni fog neki. Ki bántaná őket, ha jól csinálták volna. Ám amihez csak hozzányúltak, azt elrontották, és el is fogják rontani, ameddig léteznek. Remélem, újabb témákat adok ezzel a levelemmel is a beszélgetéseikhez. Kérem vitassák meg az általam felvetett dolgokat és írja meg, mire jutottak. Üdvözlettel: Borsodi István
4
lesz, mint Budapest?
Szinte biztos! Sajnos igen! Lesz dugó adó? 100% De így kell ennek lennie? Qui prodest? (Kinek az érdeke?) Ja! Vagy csak ennyit tudunk a településfejlesztésről? De egyáltalán ki van döntési helyzetben? Miért vagyunk ennyire rövidlátóak? Előzmények: A történelmi hagyományaink is kiválóan példázzák, hogy először mindenkinek a sátra a vezér sátra közelében volt, de akié a legközelebb, az nagyobb hatalommal bírt. Budapest is ilyen! Mindent be a belvárosba. Közigazgatást, intézményeket, iskolákat de lehetőleg gyárakat és természetesen kórházainkat. Teltek múltak az évek és versenyhelyzet lett. A gyár elavult. Növekedett a bejáró lakosság létszáma. A gyerekek száma helyenként csökkent és már nem lehetett gazdaságosan működtetni az intézményeket. Ami viszont tény, hogy az állami elvárásoknak meg kell felelni Ezért be kell menni az intézményekbe és a postára stb. Lehetne ezt a tényt szatirikusan boncolgatni de, majd a száraz statisztikai elemzések kimutatják döntésünk eredményét. Döntöttünk! Hurrá! Felfedeztük a nagyvárosi agglomeráció erejét és lehetőségeit. Ki a szabadba! József Attila szavaival élve: külvárosi, kültelki vizes albérleti szobában lakott, de Pesten. Óriási élmény a Budapesthez tartozó Érdről 1,5 órát utazni a belvárosba vagy a csodálatos Szentendréről kettő órát. Sosem kívánhatok jobbat. Viszont mindent el tudok intézni, és nem keresünk annyit amennyi az egész napos parkolás díja. Arról is döntöttünk, hogy a kis települések nem versenyképes iskoláit, postáit, gyógyszertárait megszüntetjük. Nem baj, spórolunk. Mindent be a megyei jogú városokba. Majd ott tanul a gyerek. Majd ott munkát kap a felnőtt. Ott van szórakozás. Vannak kiemelt egyesületek. Természetesen színház és tejjel-mézzel folyó Kánaán. Fel vagyunk erre készülve? Nem. A feltételek hiánya miatt kényszerpályára kerül az életünk. Természete-
sen a lustaságra visszavezethető emberi gyarlóságainkat is ostorozom. A klasszikusan magyar tuti megoldás: Büntessünk! Büntessünk! Mert csak ezt látta meg a zseni külföldön! Azt már nem látta, hogy a feltételeket is biztosították. Már többször leírtam, büntetéssel csak minimális pozítív változást lehet elérni, viszont kétszer akkora pas�szivitást érünk el. Az ésszerű rend kialakításával nem kell büntetni! Az ódon belváros képtelen feldolgozni ezt az átmenő forgalmat. A fél nyolcas és délutáni kétórás és az esti, ötóra körüli torlódás már jelzi a komoly hasonlatosságot a fővároshoz. Versenyhelyzet van! Természetesen az a szülő, aki megteheti abba az iskolába viszi a gyerekét ami neki a legjobb és akkor is megáll egy „pillanatra” az iskola előtt ha azt tábla tiltja. Az a gyári dolgozó, aki műszakban dolgozik és csak három busszal tud csak bejárni az ipari parkba az, az első alkalommal vesz egy autót, mert neki is haza kell vinnie fél ötkor az óvodából a gyerekét. Tehát lesz Győrben is „dugó adó”! Kivétel, ha mi nem „majmoljuk” a fővárost, hanem komoly statisztikai adatokkal felvértezve gazdasági számításokkal alátámasztva és minden partnert bevonva olyan városi logisztikai tervet készítünk aminek a kapacitásunk koordinálása az alapja, és fejlődésünk mértékét kétszeresen figyelembe véve előre tervezünk. Orvosi kijelentésre asszociálva: A prevenció nélkülözhetetlen a gyógyításban! Üzleti életre asszociálva: A rehabilitáció nagyobb üzlet, mint a prevenció! Tehát előre látó tervezés hiányában marad a zsúfoltság, az idegeskedés, és a „zsenik” által kitalált: Büntetés. Csaba László „nemecsek”
Megdöbbentő jelentés Magyarországról
a raISZ-ÜGY a Tanár úr színre lép Obama beiktatása, gyors reformintézkedései, a dollár erősödése, valamint a Financial Timesnak adott februári Orbán-interjú tették világossá a wall street-i kör számára, hogy el kell hagyniuk Magyarországot. Amikor elkezdték eladni a magyar államkötvényeiket, a forint megint gyors zuhanásba kezdett, ezt csak úgy tudták megakadályozni Gyurcsányék, hogy titkos tárgyalások eredményeként, a legnagyobb magyar pénzintézettel, az OTP-vel kezdték felvásároltatni ezeket a piacra dobott államkötvényeket. (Az alku értelmében a következő kormányátalakításkor az EU-pénzek feletti rendelkezést egy, az OTP-hez közelálló miniszter fogja megkapni. Spéder és Lantos neve is felmerült a tárgyalásokon.) Ez ugyan megállította a forint teljes bedőlését, de cserébe a kockázatos magyar tőzsde és a még kockázatosabb OTP kezdett pokoli zuhanásba. Gyurcsány, hogy a kivonuló pénzügyi körök miatt megingó pozícióit otthon megerősítse, párton belüli ádáz ellenfelének, Puch Lászlónak adta a megüresedő baranyai elnöki széket
, valamint a közeljövőben elbírálásra kerülő negyedik mobilliszenszet – a több millió eurós üzletet – ígérte végső kétségbeesésében a Puch László-i körnek, valamint abban is megállapodtak, hogy Gyurcsány egyik pártbeli riválisát, a házelnök Szilit Pécsre, polgármesternek száműzik. Január végén került a nyilvánosságra egy magyar tudós, a miskolci Raisz Iván találmánya , akinek az év feltalálója is lett, mert ötlete révén kommunális hulladékból nyerhető hatalmas mennyiségű energia. Egyes számítások szerint több, mint amennyi Magyarország egész éves energiaigénye, úgyhogy a kicsinyke Magyarország még a szomszédait is el tudná látni energiával. Amikor a találmány híre eljutott Moszkvába Putyin azonnal utasítást adott Raisz Iván elrablására. A még Magyarországon tartózkodó SpetsNaz egységek ezt azonnal végre is hajtották volna, de a miskolci rendőrök elfogták őket véletlenül. Hogy a konspiráció nehogy kiderüljön és az oroszokat csendben futni hagyják, el kellett mozdítani a miskolci rendőrkapitányt a helyéről – aki egyébként Puch embere -, és ő nem volt beavatva a titkos akcióba. Gyurcsány erre a feladattal az egyik legbizalmasabb emberét Draskovics Tibort
bízta meg. Draskovics terve pofonegyszerű volt, összehívott egy helyi fórumot, ahol egy fedett újságíró kérdésére, a rendőrkapitány cigányozva válaszolt , Draskovics nem volt tétlen, egy napra elmozdította a kapitányt a helyéről, és így az orosz kommandósok feltűnés nélkül kiszabadultak.
a svéd kapcsolat Igen ám, de amíg az orosz kommandósokat kiszabadították, egér utat nyert az idős feltaláló. Történt ugyanis, hogy ezzel párhuzamosan svéd ökoterroristák – az ún nevezett Új Nap (Ny Sol) sejt – tudomására jutott, hogy miben sántikálnak az oroszok és megpróbálták ők is elrabolni a „Tanár urat”. De mivel ügynökeik nem voltak ekkor Magyarországon, ezért Södertalje-ból egy speciális bunkerből, ökoinformatikusok hekkertámadást indítottak a magyarország.hu portál ellen, hogy személyes adatokba bejutva megváltoztassák Raisz Iván személyazonosságát, és így megakadályozzák, hogy orosz kézre kerüljön. Az svédek akciója sikerült, amit az is jelez, hogy az oroszok kicsinyes bosszút álltak a svéd városka szupermarketjeinek felgyújtásáva l, ahonnan a heckertámadást az orosz kémműholdak bemérték. Raisz Iván eltűnt a külföldi és magyar szolgálatok látóteréből, és ekkor indult meg az őrült hajsza az idős tanárért. Hogy a magyar rendőri erők figyelmét és erejét lekössék, és könnyebben kerítsék kézre a „Tanár urat” az idegen szolgálatok zavarkeltés miatt etnikai feszültség szításába kezdtek. Így került sor a veszprémi és a tatárszentgyörgyi gyilkosságokra. A magyar nyilvántartásokban keletkezett óriási zavart jelezte, Hunvald Györgyöt letartoztatása is, hiszen... A szerkesztőségünkbe eljutatott e-mail sajnos itt olvashatatlanná válik. De kanadai kapcsolatunk jelezte, hogy a történet még közel sem ért véget. Sőt. Obama keddi nyilatkozata óta mindenki tudja, valami készül ebben az országban. A Sötét Erők végső támadásra készülnek. De hogy ki van kivel, és hogy megmenekül-e egyáltalán a magyar tudós és Magyarország, az hamarosan kiderül... Lesz e folytatás, és mikor?
ÖSSZEFOGÁS A Z INTERNETEN IS
W W W.OFPk.Hu
Olasz Valéria
Nekem te vagy Nekem Te vagy az éj, a Nap, s a Mindenek! Ó mennyit, de mennyit kerestelek! Nyugattól Keletig, Kelettől Nyugatig, Kárpát-medencétől az Óceán partig. Nem gondoltam én tavaszra, őszre, télre, ösztöneim küldtek, s haladtam előre. Dolgos napok vándorútján meg-megálltam, Csillagporos éjszakákon általvágtam. Lelkembe honvágy mart maradandó sebet, takargatom titkon e bizonyíték-jelet. Egyszer talán majd Neked is megmutatom, beteljesüléskor itt lesz az alkalom. Nekem Te vagy az éj, a Nap, s a Mindenek! Ó mennyit, de mennyit kerestelek! Születtem, lettem, éltem szigorral, s lazán, bárhogy ostoroztál, Te édes vagy, HAZÁM!
Mezőfi lászló
Segíts... ég!
(1848 emlékére)
Drága Hazám ébredj! Mindenki a végekre! Most dől el a nemzet sorsa, rab lesz-e egy életre. A Honi Föld kesergve dübörgi vissza idegen csizmáknak zaját. A Nyugatról jött ellenségnek nyögi egész hadát. Végtelenbe míg a szem ellát, csak pusztító katonák sora. Lesújtani készül miránk sorsunk vad, kegyetlen ostora. Aki becsületes és hű Magyar az most mind kardot ragadjon! Ellenséget oly vitézül méltóképp fogadjon! Ha kell, tennen véreddel öntözd a szabadságnak mezejét! Ne csak fegyvereddel, szívvel is harcolj! Mert a kard itt most nem elég! Istenem ki felettünk lakozol, Kérlek vigyázz e népre! Hogy a tengernyit szenvedett Magyar az életét már szabadon, békében élhess végre. Égi Atyánk, vezess minket győzelemre, az utolsó csatánkba! Benned hiszünk mindörökre. S hálával foglaljuk nevedet imánkba.
5
Megélhetési gondjaink A II. világháború előtti békeévekben Győr kb. hetvenezer lakosnak adott otthont. Későbbi terület hozzácsatolásokkal nőtt a létszám. Hat kerületre osztódott a város, mindegyikben templom, iskola, a bevásárlás helyei, futballpályák, a helyzeteknek megfelelő parkok és sétányok álltak rendelkezésre, beleolvadva a békés lakóterületekbe. Az ipartelepek a város K-D-Ny-i részén létesültek, de a város szövetében egyéb helyeken is találhatók voltak kisebb-nagyobb üzemek. A lakosság a püspöki, megyei székhely jellegnek megfelelően tagozódott, több szerzetesrend, világi papok, hivatalnokok székhelye volt. Az iskolák, a bíróságok igényelték a pedagógusok, jogászok jelenlétét, a mindennapi élet kiszolgálói az iparosok és kereskedők voltak. A lakosság legnagyobb részét azonban a „munkásosztály” a nagyipar alkalmazottai tették ki. A városszélek lakói szép eredménnyel foglalkoztak mezőgazdasággal, főleg virágkertészettel. Hiányzott a városból a főúri rend, de a szolid megélhetés feltételei adottak voltak. Kisebb réteg élt szegénységben a Budai úti barakk-lakásokban, a Dunaszeren és nem vetette fel a jólét a Trianon lakótelep lakóit sem. Ez idő tájt kapott iskolai feladatot a belvárosi Elemi Iskola egy osztálya Jung Lujza tanító nénitől: Össze kellet írni Győr város gyárait, kisebb nagyobb üzemeit. E sorok írója mint tanuló 47 db üzemet tudott összeírni, amelyből pl. a több ezer munkást foglalkoztató Vagongyár csak „egy” volt. Ez az adat mutatja, hogy akkoriban Győr volt Budapest után az ország legiparosodottabb városa, főleg az iparfajták, szakmák sokrétűségében. Reggelenként búgtak a gyárak szirénái jelezve a munkakezdést és özönlött a dolgozók hada gyalog-biciklivel. És beindult a sokféle árucikk termelése mely azután mindig gazdára lelt. Könyveim becses darabja egy volt győri ügyvéd írásműve, melyben I. világháborús hadifogság élményeit írja le. Emlékei szerint már 1916ban, akkor ellenséges területen egy
6
szibériai kisváros cukrászdájának kirakatában találkozott a győri Koestlin gyár reklámdobozával, és a látvány milyen büszkeséggel telített honvágy érzést okozott. A 70-es évek végén személyes élmény volt a londoni Oxford str. egy elegáns szövetüzlet kirakatában a győri Rihards gyár gyártmányait szemlélni. Aztán változott a világ! Lett rendszerváltás, privatizáció, globalizmus, világválság és Győr híres iparának zöme eltűnt a „süllyesztőben”. Ma már alig van termelés, csak külföldről behozott holmik adás-vétele folyik városszerte a divatos bevásárló központokban. Ez pedig csak igen gyenge megoldás a megélhetési kérdések rendezésére. Az „ipar”-t, a termék előállítást az un. „ipari park” próbálja pótolni, de ha jól megnézzük: Görbitz Anita góljainak nagyobb híre van, mint a gazdasági erőlködésnek. Ezzel szemben virágzik a „kereskedelem” a sorban épülő bevásárló központok jóvoltából. A nagyáruházak létrehozása nem idegen a közellátás magas szintű megoldásától. A baj csak akkor kezdődik, amiikor „kibújik a szög a zsákból” azaz kiderül, hogy tulajdonképpen pénzbefektetésről, sokoldalú haszonszerzési akcióról van szó. A közhiedelem szerint ugyanis többet lehet nyerni egy árucikk eladásán, mint a legyártásán. Győr városa „sokat markolt” a bevásárlóközpontokból, máris több van belőlük mint a vásárlási igény. A 83. sz. út környezete, a Plaza és a környező terület, a várost kettévágó É-D-i átkelő út melletti hipermodern üzletsor, melyet „íves záródású oszlopsor”-nak megfelelő műszaki elnevezéssel tiszteltek meg. Stb… És itt lebeg a vasútállomás feletti „City Center”, a Rába folyó melletti „Duna Center” megvalósításának gondolata, és többirányú „szép fejlődés” várható az Interspar mögötti nagy területen… Városunk beruházási döntései kissé egyirányúak. Gombnyomásra röppennek fel a gondolatok: bevásárlóközpont és mélygarázs. Szinte üdítőleg hat egy kis hídépítés Révfalu és Sziget között, amelyre egyébként semmi szükség nincsen, mivel a híd az összes közműátvezetéssel rendelkezésre áll kiszolgálva a csekély
forgalmi igényt. A tényleges átvezető forgalom a 14-es sz. úton dübörög, az igazi szükséglet az Ipar úti új hídon való átvezetés. Egy érdekes felfedezés is történt! Valaki észrevette, hogy az Elevátorból épített lakásokhoz közel már korábban, sok évvel előbb egy hidat építettek. Most kell utólag egy függőleges lehatárolást építeni a hídkorlá-
tok vonalában, lásson az ideérkező idegen autós minél kevesebbet városunkból! Visszatérve a bevásárlóközpontokra, kérjük arra az Istent, hogy városunk polgársága minél előbb a „fizetőképes kereslet” ügyét szolgálhassa. Jelenleg ugyanis a helyzet romlik, egyre nagyobbak a nehézségek! Szabó Gyula okl. ép. mérn., nyugdíjas
Itthon a kisantant terültén Kedves Barátaim! A Magyar Államvasutak 2009. március 6-tól kezdődően ismét bevezette a Keleti pályaudvaron, és minden bizonnyal az ország többi pályaudvarán is a Ceausescu-féle nyelvtörvényt, avagy újabb időket felemlítve a szlovák tankönyvírási gyakorlatot. A vonatok a Keleti pályaudvarról a mai naptól kezdve a magyar nyelvű hangos utas tájékoztatásban ismét Kosicére, Oradeára, Tirgu Muresbe stb. közlekednek. Mintegy 2 esztendeig ez nem így volt. Persze lehet szép körmönfont hivatkozásokat adni arra, hogy ezen települések hivatalos neve Trianon óta ugye ennek megfelelő, és a magyar elnevezés csupán történelmi név, ám ez színtiszta hamisság. Nagyvárad Oradea magyar neve mind a mai napig. Még a magyar nyelvű Windows is így ismeri. Ha a nyelvirtóknak volna igazuk, úgy Prága is Praha, és Varsó is Warsawa lenne. Ám mit ad Isten, ez utóbbi városok a MÁV-nál megőrizték Prága és Varsó elnevezésüket. Avagy tényleg az volt a cél, hogy azokat a településeket ne lehessen magyarul megnevezni, ahol magyarok élnek? Milyen alapon tiltakozunk a szlovák tanügyi elképzelések ellen, ahol tiltani akarják, hogy a magyar kisiskolások tankönyveiben Dunajska Streda álljon Dunaszerdahely helyett, ha itthon képtelenek vagyunk saját népünk érdekei szerint eljárni? Az összes külhoni asszimilációért rajongó politikus rajtunk nevethet, sőt rosszabb, érvként hozhatja fel a hivatalos magyar gyakorlatot a kinti magyar pedagógusok, kisdiákok ellen. Ha a MÁV az ide érkező szlovák, román, ukrán stb. utasoknak elfogadható tájékoztatást akarna adni, úgy a kiemelt, Nyugat-Európába induló járatok mellett esetleg a román, szlovák, szerb járatok esetében is alkalmazhatna angol, netalántán szlovák, román, ukrán nyelvű hangos tájékoztatást, ahol rendjén való volna az idegen nyelvű elnevezés. De ezt természetesen nem teszik. Tessék nekem megmondani, mit ért a külföldi utas a jelenlegi hangos tájékoztatásból? Annyit, hogy Oradea. De azt, hogy melyik vágányról, és mikor indul a vonata, esetleg késik-e, és mennyit, azt nem. Nyelvünk torzítása csak a mi megalázásunkra, sértegetésünkre jó. Hogy jól értsük, az ott Románia, Szlovákia, ahol románul és szlovákul illik csak beszélni. Immár nemcsak az ottaniaknak, de nekünk is. Ja és lehetőleg fiataljaink ne is ismerjék meg a magyar neveket. Mellesleg: Az írott utas tájékoztatásban, a menetrendkönyvekben 1947-től napjainkig kizárólag az idegen földrajzi nevek szerepelnek. Pedig nem volna jogszerűtlen a magyar nevek második helyen történő feltűntetése. Kérem, aki tud segíteni, médiában e szomorúságot hírré tenni, tegye meg! Üdvözlettel: Bödecs Barna
Benedek Elek leírása
A Magyar Nemzet története
A nemzeti állam megalkotása
Gróf Széchenyi István Széchenyi Ferencnek, a Nemzeti Múzeum magyar lelkű megalapítójának volt a fia Széchenyi István. Bécsben, 1791-ben született. Sokat utazott idegen országokban, mielőtt az országgyűlésen megjelent. Ami szépet, hasznosat látott idegen földön, feljegyezte s országboldogító tervekkel tért vissza hazájába. Itthon első dolga volt, hogy bejárja az országot s közvetlen közelről ismerje meg a hazai viszonyokat. Szomorú tapasztalatokat szerzett nemzete elmaradottságáról s szent fogadást tett, hogy nemzetét felébreszti beteges szendergéséből, kezébe adja a műveltség fegyverét s szívébe oltja az igazságot, az emberséges érzést a földnép iránt. Midőn az országgyűlésen a követek azt vitatták, hogy és miként lehetne lendíteni az elhanyagolt magyar nyelv és művelődés ügyén, hirtelen felállott a még alig ismert huszártiszt s birtokainak egy évi jövedelmét ajánlotta fel egy magyar tudós társaság alapítására. Az első fellépésnek rendkívül
nagy és jótékony volt a hatása. De Széchenyi nem állott meg itt. Hogy a többnyire idegen földön élő főurakat haza édesgesse, meghonosította a lóversenyeket s Pesten megalakította a nemzeti kaszinót, melynek hatására országszerte társaskörök alakultak. Aztán tollat ragadott és sorba írta a könyveket, melyekben kíméletlenül rámutatott a nemzet testén rágódó sebekre de mindjárt orvosságot is ajánlott. Abban látta a legnagyobb bajt, hogy a közterheket egyedül a jobbágy viseli, s így nem csoda, ha az ország minden téren elmarad. Kön�nyíteni kell a nép terhén azzal, hogy annak viselésében részt vegyen a nemesség is, s jogot kell adni a népnek, be kell venni az alkotmány sáncai mögé: így lesz nemesből és jobbágyból egységes, erős nemzet, mely aztán meg tudja védeni az alkotmányt. Ha mindenki egyaránt szerezhet birtokot, mondá, akkor lesz csak igazán értéke a földnek. A törvény előtt legyen minden ember egyenlő. A szép eszmék lassankint utat törtek s a nemzet jobbjai lelkes hirdetői lettek Széchenyi eszméinek.
Az 1832-36-iki országgyűlés már komolyan foglalkozott a jobbágyság terheinek könnyítésével, az igazságszolgáltatás rendezésével. De a bécsi udvar, mely eddig folyton hirdette a közteherviselést, mihelyt észrevette, hogy a közteherviselés nemcsak az adójövedelem emelkedését jelenti, de jelenti azt is, hogy az osztályokra darabolt lakosság egységes, erős nemzetté fejlődik, mely nem tűri majd az önkényuralmat: hirtelen köpönyeget fordított s szövetkezett azokkal, kik nagy veszedelmet láttak a nemesi kiváltságok eltörlésében. Az országgyűlés javított ugyan valamit a jobbágyság helyzetén, a felszabadulás azonban jobb időkre maradt. De mégis történt valami, ami rést ütött a nemesi kiváltságokon. Széchenyinek régi kedves terve volt, hogy Pestet és Budát állandó híd kösse össze, melyen a nemes embereknek is vámot kell fizetnie. Ez az országgyűlés törvénybe foglalta Széchenyi eszméjét. És nevezetes arról is ez az országgyűlés, hogy ezen hoztak először magyar nyelven törvényeket, mióta a Habsburgok fején ragyogott a szent korona. A bécsi kormánynak azonban gondja volt rá, hogy a nemzet fejlődését, erősödését célzó újítások munkáját megnehezítse. Minthogy akkor még az országgyűlési követeknek a választók által adott utasításokhoz kellett alkalmazkodniok, több vármegyében a félrevezetett nemesség visszahívta az országgyűlésről azokat a követeket, kik a jobbágyság felszabadítása mellet szónokoltak. Amellett a kormány üldözőbe vette azokat a hazafiakat, kik az önkényuralom ellen bátor szívvel harcoltak. Perbe fogta Wesselényi Miklóst, a jobbágyság felszabadításának e lelkes apostolát, felségsértés címén, holott nem a királyt, de a törvénytelen eszközökkel, dolgozó kormányt támadta. Fogságra vetették Kossuth Lajost, aki engedelem nélkül szerkesztett írott újságot. Fogságra vettek néhány fiatalembert, kik az országgyűlésen a követek mellett dolgoztak s kiknek egyéb bűnük nem volt, mint hogy lelkesültek azokért a szabadelvű, a
nemzet haladását célzó eszmékért, melyeket Széchenyi István, Deák Ferenc, Kossuth Lajos, Wesselényi Miklós s még többen hirdettek. Ám az üldözések, erőszakoskodások csak növelték a haza jobbjainak lelkesedését s nőttön nőtt az önkényuralom ellen küzdő szabadelvű ellenzék tábora. Már nemcsak az alsó-, de a felsőházban is megszaporodott a szabadelvű haladás apostolainak száma. Az 1839-40-iki országgyűlés törvénybe iktatta az örökváltság elvét, vagyis: a jobbágy örökre megválthatja magát a földesúri tartozások elől, ha a földesúrral megegyezhetik. A királyt ezen az országgyűlésen magyar nyelven üdvözölték. Kivívta ez az országgyűlés, hogy ezentúl magyarul szövegezhetik a feliratokat a királyhoz. Latin helyett magyar nyelven kell történni a hivatalos levelezésnek. Így kell levelezniök a magyar ezredeknek is a magyar hatóságokkal. Az anyakönyveket a lelkészeknek három év alatt magyarul kell vezetniök, s pap nem lehet, aki magyarul nem tud. Ez az országgyűlés vívta ki a politikai foglyok szabadonbocsátását is.
Sajnálattal kell közölnöm, hogy tiszteletbeli elnökünk vitéz Wittner József 2009. 04. 6-án elhunyt. végső búcsút 2009. 04. 17-én 15 órakor a Szentlélek templom ravatalozójába veszünk tőle. A Magyar Uniós Nemzetőrség díszőrségről gondoskodik. Tisztelettel Borsos Gábor Nemzetőr őrnagy, Magyar Uniós Nemzetőrség
7
3 éjjel 3 nap – szól a nóta Kedves Barátaink és Szimpatizánsaink! Örömmel tájékoztatunk mindenkit, hogy új, nagyszabású rendezvényt szervezünk. Nem csak nézőként, hanem aktív résztvevőként is várjuk mindazokat, akik szeretik a magyar nótát és népdalt, a jó hangulatot és a vidám közösséget. Nagy örömünkre szolgálna, ha a lehető legszélesebb körre kiterjeszthetnénk ezt az egyedülálló kezdeményezést és rekordkísérletet, amely méltó rangjára helyezné vissza a magyar nótát és népdalt. Várjuk énekelni szerető családok, baráti társaságok, szervezetek és természetesen egyének jelentkezését is. Mindössze anynyit kérünk, hogy a jelentkezéskor szíveskedjenek megadni az énekelni kívánt dalok címét, a vállalt időtartamot (15 perctől 45 percig javasoljuk), valamint hogy május 1., 2., vagy 3-án csatlakoznának hozzánk. (A már foglalat és még szabad időpontokat megpróbáljuk honlapunkon (www.elet-ter.eu) április 10-től közzétenni.) Bízunk abban, hogy a közreműködőkkel közösen végzett munkánkat siker koronázza és egy új magyarországi rekord születik május 3-án! Szívesen vesszük további támogatók jelentkezését is! Üdvözlettel: Élet-Tér Alapítvány (www.elet-ter.eu) e-mail: [email protected] vagy [email protected]
Útlezárás az előrehozott választásokért
Emléktábla avató 2009. április 17-én 16.00 órakor vitéz Kállay Ferenc tart. őrmester, Isonzó és Doberdó hőse tiszteletére emléktábla avató lesz Győrben a Kálvária u.22/b. számú háznál, ahol lakott. Az emléktáblát megszenteli Berkes Gyula, a Szent Kamillus templom plébánosa. Köszöntőt mond Vitéz Büki Lajos. Mindenkit szeretettel vár a rendező, Győri Öregcserkész Baráti Kör.
AZ ÖSSZEFOGÁS ÚJSÁG LETÖLTHETŐ AZ INTERNETRŐL IS Félpályás útlezárás az előrehozott választásokért Győr határában a Jobbik szervezésében.
WWW.OFPk.Hu
Megjelenik 8000 példányban • Kiadja az „ÖSSZEFOGÁS POLGÁRI EGYESÜLET” 9022 Győr, Batthyány tér 5. • E-mail: [email protected] • Weblap: www.ofpk.hu
Győri Polgári lap
Felelős kiadó: Majtényi László, telefon: (20) 599-7786 • Tördelőszerkesztő: Keszler Ádám Bankszámlaszám: Halászi Takarékszövetkezet 58600283-11109550
