A Civilek szponzora Van egy nagykanizsai cég, amely 1998-ban alakult, s amely a Köszönet Napja civil díjainak történetében a legtöbb jelölést kapta a most neki ítél elismerésre. Az alakulás óta eltelt 17 év alatt a vállalatot a folyamatos fejlődés jellemzi minden tekintetben. Ez azt is jelenti, hogy árbevételük is folyamatosan emelkedett. Ám amíg sok-sok hasonló eredményességgel működő cég az így keletkezett nyereséget teljes egészében saját céljaira fordította, amit természetesen megtehet, addig a szóban forgó kft. bevétele növekedésének arányában mindig emelte a környezetében működő intézményeknek, civil szervezeteknek, bajba került családoknak nyújtott anyagi támogatást. Ezt a fajta hozzáállásukat azonnal megértjük, ha megismerjük hitvallásukat, melyet így fogalmaztak meg: (idézem) „Felelősséggel tartozunk a környezetünkért, a helyi közösségekért, melyben élünk és dolgozunk. Támogatnunk kell a jó ügyeket, jótékonyságot gyakorolunk.” Az elmúlt másfél évtized alatt támogatott közösségek közt megtaláljuk a nagykanizsai Judó Klubot, az Ants softball csapatot, Kanizsa Vízilabda Sportegyesület, a Nagykanizsai Torna Egylet 1866-ot (amely persze már csak a nevében foglalkozik tornával), a Zalaegerszegi Becsali TUNGSRAM Lakóterületi Sportegyesületet, a Jigoro Kano Judo Alapítvány Nagykanizsa Egyesületet, a dr. Mező Ferenc - Thúry György Gimnázium és Szakképző Iskola Thúry Tagintézmény „Nagy Vagy!” országos versenyen részt vett csapatát, a Kanizsa Dorottya Kórház Mozgásszervi Rehabilitációs Osztály Gyógytorna Részlegét, a Zala Megyei Kórház Gyermek rehabilitációs Osztályát, a nagykanizsai SZKES Dance Tánccsoportot. A felsoroltak közül több egyesület, csoport a támogató nevét is viseli. Az elmondottakon kívül most hosszan folytathatnánk a listát, ha felsorolnánk azokat az alapítványokat, civil közösségeket, egyesületeket, rászoruló embereket, családokat, akiknek alkalmi támogatásukkal segítették egy-egy programjuk megszervezését, gyógyításuk finanszírozását, nehéz helyzetből való kilábalásukat. Összegezve elmondhatjuk, van városunkban egy Kft., amely példát mutat másoknak is abban, mit és hogyan kell érteni a valódi társadalmi felelősség-vállalás alatt. Mindezek alapján 2015-ben a Civilek szponzora erkölcsi díjat, kitüntető címet az igazán lokálpatrióta módon gondolkodó és tevékenykedő RÖNTGEN KANIZSA Kft. érdemelte ki. A civilek mecénása Vannak olyan civil társaink, akiket a Teremtő a művészetek valamely ágának tehetségével áldotta meg. Ám ez a tehetség mit sem ér, ha tulajdonosa nem tudja azt környezete és közösségei hasznára, életük megszépítésére, emlékeik megörökítésére fordítani. Városunkban él egy polgártársunk, akinek megadatott ez a tehetség, de a sors úgy rendelkezett, hogy munkanapjai ne a művészetek bűvkörében teljenek. Őt azonban ez nem tartotta vissza, s ahol csak tudott, nagyon sokat tett embertársaiért, közösségeikért, s tehetsége révén sok képzőművészeti alkotásával ajándékozta meg őket. 1983-1990 közötti ő töltötte be a Fegyveres Testületek Nyugdíjas Klubjának elnöki tisztét, szervezte az egyesület életét. Mellette számos honvédelmi és polgári vonatkozású emlékhely létrehozásában működött közre, soknak kialakításában vezető szerepet vállalva. Elkészítette s részt vett az Elhunyt katonák kopjafájának felállításában. Megalkotta Halis
István emléktábláját és domborművét. Elkészítette és felállítását anyagilag is támogatta a Gábor laktanyában egykor szolgálatot teljesítő hősök és katonák emléktáblájának. Megalkotta a MAORT emlékhely bronz dombormű portréit. Keze munkáját dicséri II. Rákóczi Ferenc emléktáblájának bronz plasztikája ugyanúgy, mint Sabján Gyula polgármester emléktáblája, és Papp Simon bányamérnök tiszteletére Kapnikbányán, Erdélyben elhelyezett domborműves márványtábla. De ő tervezte és készítette el városunk számára a „Gondozott virágos épület” kitüntető táblákat is. Sajnos ez a díj csak néhány évig ösztönözte a civil lakosságot épített értékeink megóvására, így a szép tábla csak pár épület falát díszíti. Az említetteken kívül 16 emlékplakettet készített a honvéd hagyományőrzés tárgykörében, melyeket a díjazottak azóta is büszkén őriznek. Képzőművészeti munkái mellett irodalmi alkotásaiban is megörökítette a város, a polgárok, a civil közösségek életét, katonák sorsát. Ezek az írásai többek közt a Kanizsa antológia 2007-, 2008-, 2011-, 2012-, 2013-, 2014-ben megjelent köteteibe is bekerültek. Az elmondottak alapján, több éven keresztül történt előterjesztés után 2015-ben a CIVILEK MECÉNÁSA díjat Móricz István Béla nyugállományú alezredes úr érdemelte ki. A Civilek Mecénása Már több alkalommal kapott jelölést civil erkölcsi elismerésre az a közösség, amely az idén díjat kiérdemelte. Nem lehetne teljes, nem válhatna teljessé a civil élet, nem fejlődhetne a civil mozgalom, nem bővíthetné sorait, ha közösségeinek életéről, kulturális-, sport-, egyesületi-, karitatív, vagy bármilyen tevékenységükről nem tudnák tájékoztatni környezetüket, hogy munkájukat, megmozdulásaikat mindenki lássa, s ezáltal fennmaradásukhoz, programjaikhoz, karitatív munkájukhoz támogatókat, mecénásokat, szponzorokat szerezhessenek, hogy csoportjaikba további tagokat toborozhassanak. Ám Nagykanizsán és térségében működő civil közösségeknek mindig megadatott ez a lehetőség. Városunkban 1985 óta van egy olyan hírközlő közösség, amely környezetünk mindenfajta értékeit figyelembe véve, néha még az elvárható tájékoztatási szinten is túllépve, lehetőségeihez mérten mindig objektíven, és időben ad betekintést, nyújt segítséget civil szervezeteink munkájához, vagy számol be terveikről műsoraiban. Az is igaz, hogy ehhez a munkához a civil csoportok és tagjaik is mindig megadták a kért támogatást, amikor a hírközlő közösség különböző programjainak összeállításában, elkészítésében kellett segíteni. Ezek között már meg-alakulásának időszakából említhetnénk a Kezeskedem, a bábos-mesemondós Esti mese, a Hét, az ABC, a K’arc, vagy az Anno című műsoraikat. Ez a közösség a mai napig ott van a civil társadalom azon támogatói között, akiket „minden jó ügy besoroz, a baj magához toboroz”. 2015-ben, de az elmúlt harminc esztendőben sem volt olyan hét, amikor valamely műsorukban ne láthattunk, hallhattunk volna a civil életről szóló beszámolókat, karitatív, vagy más civil megmozduláshoz tartozó támogató toborzókat. Ők voltak azok is, akik a környék és a megye egész lakosságát mozgató műsorukkal vettek részt a civil mozgalom eddig talán legnagyobb értékmegóvó, figyelemfelkeltő programjában, a Zala Hét Csodája akcióban is.
Mindezek alapján 2015-ben a CIVILEK MECÉNÁSA díjat a Kanizsa Tv Nonprofit Kft közössége érdemelte ki. Az Év civil önkéntese Az egészségügy, a szociális ellátás és a civil élet területén kevesen vannak olyanok, akik ne ismernék a díjra jelölt polgártársunkat. Hivatását tekintve ápoló nővér és műtősnő. Egész életét az emberek gyógyításának és lelki életük támogatásának szentelte, de nyugdíjas éveinek nagy részében is ott találhattuk azok mellett, akik valamilyen problémájuk miatt gyógyító támogatásra szorultak. Ha szükség volt rá, akár éveken keresztül járt injekciókat beadni, vérnyomást mérni, vagy csak beteget látogatni, lelki vigaszt nyújtani azokhoz, akik elesettségük miatt nem tudták elhagyni otthonukat. Ha kellett étellel, gyümölccsel támogatta őket. Az influenzát megelőző védőoltásokkal karitatív módon a mai napig igyekszik segíteni a fertőzés megelőzését idős társainál. Az egészségügyi és szociális önkéntes tevékenysége mellett aktívan támogatja a nagykanizsai evangélikus és református egyház munkáját. Ha szükség van rá, kántori feladatokat lát el, temetési szertartásokon működik közre. Szerteágazó karitatív önkéntes munkája mellett szorgalmas tagja a HSMK hímző körének. Részt vesz annak kiállításain. Szép munkáival (melyeket legtöbbször elajándékoz) sok örömet szerez környezetének. Ugyancsak tagja a Napfény Rákbetegek és Hozzátartozóik Nagykanizsai Egyesületének. Aki ismerik, azt mondják róla, 83 éves kora ellenére olyan, mint a villám, vagy az enyhülést hozó nyári szél. Mindenkire átsugárzó szeretetével mindig feltűnik ott, ahol segítségre szorulnak. A felsorolt karitatív, önkéntes tevékenysége, fáradhatatlan támogató munkája alapján 2015ben AZ ÉV CIVIL ÖNKÉNTESE díjat Varga Árpádné – Éva asszony érdemelte ki. Az Év civil fiatalja Nagykanizsán a civil életnek már van olyan közössége is, amely kimondottan irodalmi művek alapján jött létre. Sok évvel ezelőtt, a könyvtár igazgatója, Czupi Gyula egy Halis István és egy Barbarits Lajos könyvben olvasottak alapján úgy ítélte meg, hogy városunkban a gólyalábon járásnak erős hagyományai lehetnek. Ezért készíttetett pár gólyalábat, hogy ezekre a történetekre a város polgárainak, elsősorban a gyerekeknek a figyelmét ráirányítsák. Így jött létre a könyvtár (elsősorban a gyermekkönyvtár) kebelében egy csoportocska ennek a ragyogó egyensúlyfejlesztő játéknak a népszerűsítésére. Ám az igazgató úr maga sem számított arra, hogy a próbálkozás olyan sikeres lesz, hogy az így létrejött, és egyre bővülő csapat mára már a könyvtártól lassan függetlenedő önálló életre kel. Szórakoztató tevékenységük bemutatására szóló meghívások először a városba és a városkörnyékre, később egyre messzebbre vitték őket. A megye határin túl a már Dunántúl szinte minden szegletébe eljutottak. Részt vettek Balatonmárián a nyári tábor programjában, de voltak már Kapolcson, a művészetek völgyében, Nagyharsányban, az Ördögkatlan Fesztiválon. Az idők folyamán újabb és újabb virtusokat, műsorszámokat tanultak meg. A továbbtanulás miatt mindig újabb iskolás generáció kapcsolódott be a közös játékba. Most a 4. generációváltásnál tartanak, s közben új lehetőségeit ismerik föl és valósítják meg a kanizsai típusú gólyalábazásnak. Így öröklődött a tudásuk, így ismerik meg társaikat. A közös
produkciók során megtanulnak figyelni egymásra és a közönségre, s egyre jobb, igazi civil közösséggé válnak. Mindenütt, ahol fellépnek, büszkén beszélnek városukról, hangsúlyozzák, milyen büszkék arra, hogy a város jó hírét öregbíthetik. Felléptek már Erdélyben, a Délvidéken (Vajdaságban), Szlovéniában, Németországban és Belgiumban is. A fellépéseik száma ma már évi 30-50 között mozog, s alig van a városnak olyan civil megmozdulása, amelyen ne vállalnának szereplést. Számításaik szerint már százezres tömeg látta őket, és közel tízezer embert kóstoltattak bele a gólyalábazás örömteli játékába. Mindezek alapján az ÉV CIVIL FIATALJA címet a Kanizsai Gólyalábasok Közössége érdemelte ki. Az Év civil közössége Amikor a Civil Kerekasztal Egyesülethez beérkeznek a Köszönet Napja közösségi díjaira a javaslatok, s azokat a kuratórium elbírálja, alapvetően fontosnak tekintjük, hogy az elismerésre felterjesztettekről mennyit hallottunk az évek során, hisz ez bizonyítja azt, hogy miként és hogyan vesznek részt városunk életében. Kiemeltnek tekintjük azon közösségek munkáját, melyek a fiatalokat emberi tartásra, egymásra figyelő jó közösségi szellemre, a különböző korosztályokban rejlő értékek meglátására, és ami ma már egyre ritkább, helyes viselkedésre, jó modorra nevelnek, ennek kialakításában segítenek. Az a civil közösség, melyet ebben az esztendőben az egyik civil erkölcsi díjban részesítünk, az előbb felsoroltakat nemcsak városunkban, de Nagykanizsával pár-huzamosan Fonyódon is igyekszik megvalósítani, a fiatalokba plántálni. Csoportjuk megalakulásának ideje 1989-re tehető, amikor is néhány, a néptánc vonzásába került fiatalt a modernebb társastánc is érdekelni kezdett. Első bemutatkozásuk oly jól sikerült, hogy elhatározták, továbbra is együtt maradnak, s megalapítják táncklubjukat. Alapítóik között voltak Kappel Julianna, Erdős Zoltán és Lekszikov Csaba. A csoport egyre népszerűbb lett. Sok fellépésre kaptak felkérést. Többek közt a Zala Szépe Gálákra, de még a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Napokra is. Testvérvárosunkkal olyan jó kapcsolatot sikerült kialakítani, hogy évekig visszahívták a klubot társastánc oktatás és bemutatók tartására. 1997ben már utánpótlás csoportjuk is működött 6-14 éves gyerekekkel. 1998-ban felvételét kérte a Magyar Táncsport Szövetségbe, amelynek a mai napig is tagja. 1994-től tánctáborokat szerveznek. 2003 áprilisában a klub indította el Nagykanizsán a Tánc világnapjának ünnepi műsorral való megrendezését. Ezt azóta is minden évben megszervezik. 2005-re a taglétszámuk már olyan jelentős, hogy a gyerek csoportok edzéseit a Honvéd Kaszinó terméből át kell tenni a Zsigmondy-Széchenyi Szakképző Iskola ebédlőjébe. 2007-ben sikerül kedvező bérleti feltételekkel önálló próbateremhez és egyben klubhelyiséghez jutniuk, melyet önkéntes munkával újítanak fel. Azóta a klubjuk az öröm, nevetés, barátság, bulik forrása, ahol, - mint minden sportban - van verejték, küzdelem, elkeseredés és könny is, mely igazi emberré kovácsol. A díjra való többszöri jelölésük, a civil közösségeknél tartott számtalan önkéntes fellépésük, bemutatójuk és az előbb felsoroltak alapján az Év Civil Közössége kitüntető címet az ERAKLIN TÁNCKLUB EGYESÜLET ÉRDEMELTE KI. Az Év civil embere
Városunk szépítéséért, jobbításáért, emlékeinek őrzéséért, kulturális hagyományainak kiteljesítésért dolgozó idős polgártársaink, civil önkénteseink számára az a legnagyobb öröm, ha azt láthatják, hogy elkezdett munkájukat van olyan fiatal aki tovább viszi, folytatja. Különösen nagy ez az öröm, ha ez a fiatal egész közösséget tud építeni maga köré, akik az ő elhivatottságát átvéve már együttes erővel tudnak tenni az említett célokért. Ebben az esztendőben, szintén többszöri jelölés után, egy olyan pedagógus civil munkáját ismerjük el, aki pályára lépésétől fogva olyan vonzerővel hatott a nála egy-két évvel fiatalabbakra, majd a tanítványokra, hogy az ma már az egész kanizsai régióban, sőt állíthatjuk, hogy már a határokon kívül is elismerést vált ki az emberekből. Ő volt az, aki olyan nagy létszámú és színvonalas ifjúsági fúvószenekart tudott összekovácsolni, hogy néhány év után valójában már ők számítottak a város fúvószenekarának. Ez is eredményezte, hogy a felnőtt és ifjúsági zenekar egyesült. Az akkor még igazán ifjú zenepedagógus olyan új kezdeményezéseket indított útjára, melyek azóta is nagy elismerésnek örvendenek a város polgárai körében. Ilyenek a zenei táboraik, a Mikulás koncertjeik (az idén már a 19.), a Nőnapi fúvósbálok és sorolhatnánk tovább. Zenekarával, fúvós tanítványaival rendszeresen szerepelnek, a Répafesztiválon, Fánkfesztiválon, Városi ünnepségeken, Város Napján, Mol Napokon, a vállalatok, közösségek családi napjain, vadászati évadnyitókon, Dödölle Fesztiválon, Sör és fúvószenei fesztiválon, SzanDia egészség napokon. S mert ez számukra még nem elég, elfogadják a meghívást az Albertirsai Fúvós Találkozóra, a Boglári Szüreti Napokra, és sok-sok városon és határon túli szereplésre. Mindemellett a különböző szakmai megmérettetéseken tanítványaival sikert sikerre halmoznak. A tanár úr (akit persze közvetlensége okán szinte senki nem szólít így) ma már több zenekarban irányítja a megbűvölt ifjakat és felnőtteket. Így szeretett városunknak ma már van gyermek-, ifjúsági és felnőtt fúvós zenekara. De még egy dolog, ami a kuratórium döntését az elismerés odaítélésében meghatározta: szinte nincs a civil közösségeknek olyan kulturális, karitatív, vagy csak családi megmozdulása, amelyen első hívó szóra ne venne részt tanítványaival, zenekarai valamelyikével, ha zsúfolt programjaik közt tudnak rá időt teremteni. Mindezek alapján 2015-ben az Év civil embere díjat egész eddigi zene-pedagógiai munkásságával és civil tevékenységével Tatár Csaba érdemelte ki.
